Találkozás Istennel.
1.
Egyszer volt egy kisfiú, aki nagyon szerette volna megismerni Istent. Elővette a tarisznyáját, jól megpakolta élelemmel, ugyanis azt gondolta: - Hosszú út vár rám, mert biztos vagyok benne, hogy Isten nagyon messze lakik! Az ennivaló mellé játékot is teszek, hogy ne unatkozzam az úton. Nagy csomagjával elindult, hogy megkeresse Istent. Kiment a házból, és keresztülvágott a parkon. A park utolsó padján egy öreg néni ült, aki hallgatta a csicsergő madarakat. A kisfiú leült mellé, tarisznyájából kivette az üdítőjét.
Találkozás Istennel.
2.
Észrevette, hogy a néni éhes, ezért megkínálta egy szendviccsel. A néni boldogan elfogadta, és mosoly ült ki az arcára. Olyan szép volt a mosolya, hogy a fiú nem tudott betelni vele. Újra és újra látni akarta a boldog mosolyt, ezért a narancslevét is megosztotta. Az idős néni nem szólt semmit, mosolyával köszönte meg a fiú kedvességét. Ezt látván a fiú szívét melegség öntötte el.
Találkozás Istennel.
3.
Az egész délutánt együtt töltötték a parkban. Szó nélkül, mosollyal telt el az idő. - Besötétedik, esteledik, lassan haza kellene mennem, de olyan jó itt lenni!
Találkozás Istennel.
4.
A fiú felállt, elindult hazafelé. Pár lépés után visszafordult, és átölelte a nénit, aki a legszebb mosolyával ajándékozta meg a fiút. Amikor a kisfiú hazaért, édesanyja csodálkozva fedezte fel gyermeke boldog arcát.
Találkozás Istennel.
5.
- Mi történt veled, miért vagy olyan boldog? - Ma találkoztam Istennel – válaszolt a fiú – együtt ettünk, együtt hallgattuk a madarak hangját. Tudod, anyukám, nem láttam még ilyen gyönyörű mosolyt!
Találkozás Istennel.
6.
A néni is hazatért fiához, aki észrevette, hogy anyukája arcára kiült a boldogság. - Anyukám, mit csináltál ma, hogy ilyen nyugodtnak és boldognak látlak? - Ma szendvicset ettem a parkban… Istennel. És tudod mit, olyan kedves és fiatal volt!