PécsiBölcsész 2015 május

TARTALOMJEGYZÉK AGYRESZELÉK 4 5 6 7 8 9 10 11

Bakurecz Bonnie: Válságban vásárolni Vámos Eszter: Ki őrzi az őrzőket?

Budai Timea: Match, randi, szex Siegler Anna: Ahogy akarom, amikor akarom Bakurecz Bonnie: Majd holnap...

Budai Timea: A tavaszi fáradtságról Keresztes Dániel: Darált hús, igazi halottal Árvai Péter: A változástól való félelem a politikai rendszerekben

KÖZTÜNK SZÓLVA 12 - 13 14 - 15 16 17 18 19 20 - 22 23

Árvai Péter: A magyar hadsereg elmúlt 25 éve Vámos Eszter, Lenthár Balázs & Árvai Péter: A Kossuth – Görgey „vita” Keresztes Dániel: A status quo és a kutyák Richolm Orsolya: Segíts, mert én magamon nem segíthetek Támasz a nehézségben -137-00 Ifjúsági Lelki Elsősegély Csapó Gyöngyvér: A halvajáró Matúz András: Interjú dr. Zacher Gáborral Szmolka Fruzsina: Marseille: a működő multikulti?

KULTURSOKK 24 - 25 26 - 27 28 29 30 - 31 32 33 34

Szmolka Fruzsina & Guellala Nacer-Eddine: Iszlámok az iszlámról Bogdán Erik: Mérték Médiafesztivál a gyűlölet és rasszizmus nyomában s. b.: A másik oldal Siegler Anna: Büszkeség és Balítélet Bogdán Erik: Erőszak meta-narratíva Dózsa-Juhász Máté: “Pesten könyebb?”

Bogdán Erik: Ítélet Magyarországon Pályázatfigyelő

+Vámos Eszter: Bölcsész harci kártyák

IMPRESSZUM PécsiBölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

VIII. évfolyam 4. szám, május 6.

Felelős kiadó: Vancsik Péter Főszerkesztő: Siegler Anna Olvasószerkesztő: Sándor Anna, Földi Bernadett, Radnai Dániel Íróink: : Árvai Péter, Bakuretz Bonnie, Matúz András, Keresztes Dániel, Siegler Anna, Bogdán Erik, Csapó Gyöngyvér, Dózsa-Juhász Máté, Budai Timea, Szmolka Fruzsina, Richolm Orsolya, Vámos Eszter, Guellala Nacer-Eddine Grafikák: Vámos Eszter, Nagy Zoltán Cím: 7624 Pécs, Ifjúság útja 6. – Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 24235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, szerkesztoseg@pecsibolcsesz.hu

Válságban vásárolni MINDENÜNK MEGVAN, MÉGIS ELÁRASZT MINKET A BIRTOKLÁSI VÁGY. HOGYAN ŰZI VELÜNK A REKLÁM EZT A CSÚFOS KIS JÁTÉKOT? MIÉRT KERÜL KI A ZSEBPÉNZ A ZSEBBŐL? MILYEN MAGATARTÁSFORMÁK JELENTEK MEG A VÁLSÁG HATÁSÁRA? DR. TÖRŐCSIK MÁRIA, A KÖZGAZDASÁGTUDOMÁNYI KAR TANÁRA SEGÍT NEKÜNK KIIGAZODNI VÁSÁRLÁSI SZOKÁSAINK, DÖNTÉSEINK ÉS AZ ÚJ TRENDEK KÖZÖTT.

Egy kiló kávébabból száz reggel főzhetnék magamnak tejeskávét, és negyven forintból felturbózhatnám a napom. E helyett, hiszek George Clooney-nak és Nespresso-t iszom. Hiába van válság, mégis megrendelem: Clooney-ért mindent!

Egy reklám ereje olyan gondolatokat ébreszt bennünk, amikre nem is gondolnánk. Hiszen miért jó üzlet, ha két nadrágot veszek, hogy a harmadikat ingyen kapjam? Nem is fontos, csak cselekszünk, és büszkén tekintünk a tranzakcióra. Hol van a túlzás határa? Mi számít soknak? Miért nem érezzük, hogy már most sok? Erre nem létezik egyértelmű válasz.

Ezt a rengeteg felesleget lelkiismeret-furdalás nélkül halmozzuk fel életünk során. Pazarló társadalom vagyunk, mégsem vesszük igazán a szívünkre. Miért is vennénk? Az önkifejezés eszközeit használva szépek és csinosak vagyunk, az új iPhone-nal pedig elérhetőek és okosak is könnyen lehetünk. Egyéniségünket ruhákkal tesszük egésszé, de nem csak a megnyerő külső érdekében vásárlunk. Az életet megkönnyíti a legszebb hűtő és a legszélesebb TV is. Finomabb az íze a svájci sajtnak, főleg ha a legdrágább a pultban.

Pedig mellette a másik sajt is ehető, pláne, ha csak meleg szendvicsbe készül. A drágább, feltétlenül jobb is? Felmerül a kérdés, akkor miért van szüksé4 Bakurecz Bonnie: Válságban vásárolni

gem rá? Csak mert szeretném? Ha szeretném, hát miért ne vegyem meg azt?

Míg az egyik oldalon, csak halmozunk és költjük a pénzt, a másik oldalon vásárlási szokásaink egyre csak változnak – mondja Törőcsik Mária. Valóban finom a svájci gouda, de ha a válság spórolásra ösztönöz, már a sajt- szerű termékekkel is kön�nyen beérjük. Sajnos, nem csak ebből látszik, hogy sok ember életét nehezítik a mindennapok.

A társadalomban megjelentek a szegények és a gazdagok mellett az új szegények, akik lehetnek diplomások, nagycsaládosok, vagy diákok is. A válság miatt rengeteg család „lecsúszott”, új életstílust kellett felvenniük, hiszen manapság már nem engedhetik meg maguknak azt, ami régen számukra természetes volt.

Akik régen külön kocsival jártak, azok ma együtt autókáznak el dolgozni. Akik régen egy gépjárművet birtokoltak, ma biciklivel járnak. A magas benzin árak (amik ma újra alacsonyak… még) megváltoztatták az emberek közlekedési szokásait is.

Persze mondhatjuk, hogy környezet tudatos életet élnek, de tudjuk, a lemondások korszakát éljük.

Napjainkban a hibrid vásárlói magatartás jellemez minket. Társadalmi hovatartozásunkra való tekintet nélkül, mind-mind ugyanazt a terméket is megvehetjük, ártól, minőségtől függetlenül. Ezért nem kell meglepődnünk, ha egy nercbundás, Gucci táskás nő fizet mellettünk a kisboltban. Ez ellentmond annak a közgazdasági feltevésnek, hogy mindenki annak megfelelően vásárol, hogy melyik társadalmi réteghez tartozik. A válság új kihívást jelentett az embereknek és a marketingeseknek is.

A túlélés mellett cél már, hogy okosan osszuk be a pénzünket, s mindezt úgy hogy mindeközben mégse kelljen teljes lemondásban élnünk, ne kelljen lejjebb adnunk. Így lehet egy turkálóból trendi, stylist által létrehozott boltot varázsolni. Lakatos Márk, a Háda, és az F&F ugyan ezt használta ki. Ki gondolta volna 10 éve, hogy a Tescoban csinos és trendi ruhákat lehet majd venni, amiben egyszerre jól is tudjuk érezni magunkat és elegánsak lehetünk, ugyanakkor kevesebbet is kell érte kiadnunk.

Egyre több spórolással és munkával igyekszünk kikászálódni a válságból. „A legkisebb is számít” alapon teszünk félre, majd bemegyünk a boltba körülnézni, mi mindent lehetne belőle venni.

Azt is látjuk, hogy van, aki nap, mint nap világvége-szerűen vásárol és halmozza föl a dolgokat; hiába tudja, hogy spórolni lenne célszerű, mégis Clooney-ra hallgat. Ettől függetlenül, nem kell aggódni! Majd kapunk segítséget is, hiszen „akciókban dúskálunk és megment minket a Teszkó”…

Egyszer csak talán tényleg.

Ki őrzi az őrzőket?

LÁSSUK BE, HOGY MINDANNYIAN EGY KISEBB TRAUMÁNAK ÉLTÜK MEG, AMIKOR SZÜLEINK, ESETLEG NAGYSZÜLEINK, EGYÉB IDŐSEBB ROKONUNK VAGY ISMERŐSÜNK BEJELÖLT MINKET FACEBOOKON. NÉHÁNY KRITIKUSABB BULI FOTÓ TÖRLÉSE UTÁN HAMAR TÚLTETTÜK MAGUNKAT RAJTA, ELFOGADTUK EZT A TÉNYT, ÉS JOBB ESETBEN MEGTANULTUNK ÉLNI AZ ÖNCENZÚRA ESZKÖZÉVEL. AZONBAN MÉG MINDIG KICSIT LEVER MINKET A VÍZ, HA JÖN AZ ÉRTESÍTŐ, HOGY VALAMELYIKÜK KOMMENTÁLT EGY KÉPÜNK VAGY STÁTUSZUNK ALÁ, RETTEGVE, HOGY NE HOZZANAK KÍNOS HELYZETBE. SZÜLEINK KOROSZTÁLYÁT NEM SZABAD ELÍTÉLNÜNK EMIATT, HISZEN AMIBE MI „BELESZOCIALIZÁLODTUNK”, AZT ŐK MÉG CSAK MOST TANULJÁK TÖBB-KEVESEBB SIKERREL.

hogy ez nem mindenkinél merül ki abba, hogy végiglájkolja családtagjai és ismerősei minden bejegyzését, néha egy-egy cukormázas megjegyzést biggyesztve a képek alá, hanem megosztanak státuszt, linkeket, képeket, bármiféle öncenzúra nélkül. Jobb esetben ez csak arra korlátozódik , hogy a családi életüket élik meg nyíltan online, rosszabb esetben nyílt politizálásba csap át, de van lejjebb is.

Gyakorlatilag rettegek attól, hogy egy nap idősebb rokonaimat vagy ismerőseimet látom viszont egy chemtrailes vagy egyéb konteós, homeopátiás, grabovoj-számos, szerelem-szeretet-szép képek Facebook csoportban vagy viszont látom print screenelt hozzászólás az orbanviktor.tumblr.comon vagy még rosszabb, a kommentelj.tumblr.comon, amely beszédesen csupán az „Apu mit csinálsz a világhálón?” nevet viseli. Felmerül a kérdés, hogy kell-e ez ellen tennünk, meg kell-e védeni ezt a generációt önmaga megalázásától , hiszen felnőtt emberekről beszélünk? Véleményem szerint tartozunk nekik ennyivel, de mit tehet a gyermek, az egyetemista?

Az interneten számos olyan cikk és blog van – többek között az InternetKonon is, ami a Deutsch Tamás által vezetett internetről szóló nemzeti konzultáció platformja – amely különböző tippeket és tanácsokat ad a gyakorló szülőknek, hogy hogyan is vigyázzanak gyermekeikre, nehogy egy óvatlan pillanatban az internet sötét bugyraiba kössenek ki, mint amilyen a Rotten.com vagy a RedTube. Felhívják a figyelmet az online zaklatás és ismerkedés veszélyeire, a lehetséges pornográf és erőszakos tartalmakra, amivel találkozhat, ezek ellen pedig hatékony szűrőprogramokat kínálnak fel. Ez jól is van így, hiszen a szülők felelősséggel tartoznak gyermekeik iránt, de ez nem igaz ugyanúgy fordítva is?

Az első és legfontosabb, hogy a hétvégi családi ebédeket követően beszélgessünk el a tudatos internet és közösségi oldalak használatáról. Ebbe beletartozhat a neten átélt élmények kibeszélése, az online etikett, a közösségi oldalak adatvédelmi beállításainak közös tanulmányozása, vagy akár a közös videó nézés, netes játék is. Bíztassuk őket a kritikus gondolkodásra, erősítsük meg, hogy egy internetes forrás nem forrás, továbbá, hogy ezeket fenntartással kezeljék. Ha még nincs tudomásuk a korábban már említett Facebook csoportokról, akkor megelőzvén a katasztrófát, mutassuk meg nekik és magyarázzuk el ezeknek történeti, pszichológiai, szociológiai hátterét és teremtsünk diszkussziót a témáról. Ha ezt kevésnek érezzük, akkor elgondolkodhatunk a különböző szűrőprogramok telepítésén is, ahol letilthatjuk az olyan oldalakat, amelyek összeesküvés-elméleteket, orvosi kuruzslásos cikkeket tartalmaznak.

Az elmúlt pár évben az új Facebook felhasználók zöme már nem csak a fiatal generáció, hanem az 50 év felettiek is, akik ráadásul egyre gyakrabban használják a közösségi oldalt. A probléma sajnos az,

Nem könnyű a feladat, de szükséges, hogy tudatos facebookozó és internetező szülőket neveljünk, akik nem keverednek az internet egy más jellegű sötét bugyrába.

Vámos Eszter: Ki őrzi az őrzőket? 5

Match, randi, szex ERRŐL AZ IDEÁLIS SORRENDRŐL ÁBRÁNDOZNAK A LEGTÖBBEN, AKIK LETÖLTIK A TINDER NEVŰ ALKALMAZÁST A MOBILJUKRA. LEGALÁBBIS KÜLFÖLDÖN. NÁLUNK KICSIT MÁS A HELYZET. Az internet tele van a legkülönbözőbb élményekről és tapasztalatokról szóló cikkekkel és beszámolókkal, ezért én is kíváncsi lettem. Érdekelt, vajon körülöttem hányan és hogyan használják a Tindert, és hogy mennyire őszintén beszélnek róla. Ezért összedobtam egy gyors, néhány kérdésből álló kérdőívet, ami rövid időn belül egészen sok emberhez eljutott. Egyszerű kérdéseket tettem fel, melyekre szabadon válaszolhattak, olyan terjedelemben, amilyenben akartak.

Végül 43 válaszadóm lett, ami nem feltétlenül elég egy érvényes statisztikához, de én elégedett vagyok.

Lássuk az eredményeket: Kitöltőim között nagyjából fele-fele arányban vannak a fiúk és a lányok, a legfiatalabb válaszoló 20, a legidősebb 37 éves volt. Közülük egy házas, az egyedülállók és kapcsolatban élők száma 21-21. A legtöbben az interneten olvastak a Tinderről először, vagy egy barátjuktól hallottak róla, de voltak, akik az exüktől, vagy egy tv-sorozatból értesültek. A megkérdezettek közül jelenleg csak 18-an aktív felhasználók.

A „Mi a Tinder?” kérdésre is ugyanennyien válaszolták azt, hogy társkereső vagy kapcsolatkereső, ami az első nagy különbség, mivel külföldön inkább ’bootycall’ alkalmazásként használják, nem hosszú távú ismerkedésre. Persze itt is szerepelt az okok között még a kíváncsiság, az unaloműzés, de volt, aki kifejezetten egy embert keres, szexpartner keresésére mindössze két embernél szerepelt.

A felhasználók nagyon változó mennyiségű emberrel beszélgettek az alkalmazáson keresztül, a 3-4 személytől egészen a bűvös 100-ig. Ez talán soknak tűnik, de függetlenül attól, hogy ki hány beszélgetőpartnert fogyasztott szemezgetés közben, a személyes találkozók száma arányaiban nem különbözik számottevően a kitöltők között. Az is nagyon érdekelt, hogy a személyesen megvalósuló találkozók

6 Budai Timea: Match, randi, szex

közül hány végződött szexuális együttléttel, illetve hányadik találkozó alkalmával került rá sor először.

A válaszadók több mint fele nem jutott el partnerével a hálószobáig, és mindössze 6-an büszkélkedhetnek azzal, hogy egynél többször végződött párnák közt az este. Négyen vannak azok, akiknek már az első randin sikerült összehozni a légyottot, a legtöbben átlagosan körülbelül két hét ismerkedés, vagy minimum 5 személyes találkozó után járnak csak sikerrel.

Végül a negatív tapasztalatokról és az összbenyomásról faggattam kitöltőimet. Sokan nehezményezték, hogy a legtöbben, főleg a férfiak, csak egyéjszakás kalandot keresnek, és hamar túl akarnak lépni az ismerkedésen. Ezt a kritikát nem feltétlenül érzem jogosnak, hiszen a Tinder elsődlegesen nem hosszú távú kapcsolatok kialakulásához hivatott partnertajánlani, hanem pont az egyéjszakás kalandokhoz. Ettől függetlenül persze nem kell erőszakosnak és bunkónak lenni egyik félnek sem, ezt elismerem. Az emberi tényezőkhöz fűződő negatívumokon kívül, mint az alpári megjegyzések, átverős képek és rámenősség, magával az alkalmazással szemben nem igazán számoltak be rossz tapasztalatokról, akik kitöltötték a kérdőívem.

Arról, hogy ajánlanák e másoknak az alkalmazást, elég megoszló véleményeket kaptam. Valaki szerint „a tűz után a legnagyobb találmánya az emberiségnek”. Többen ajánlanák, de mind óva intenek.

Ne vegyük túl komolyan, szelektáljunk okosan, jó szórakozás vagy unaloműzés, de veszélyes is lehet. Akik játéknak fogják fel, nem várnak túl sokat és arra használják, amire való, nem csalódhatnak nagyot. Akik viszont nem ajánlanák, nagyon határozott véleménnyel tiltakoztak. Van, aki szerint vicc az egész, mások a személyes kapcsolatok és ismerkedés ellaposodását látják benne.

Ezek alapján nem tudnám, és nem is akarom megmondani, hogy a Tindert használni jó vagy rossz.

Ezt mindenkinek magánnak kell eldöntenie. Mindenesetre, amennyiben kipróbálnánk, ne legyünk túl vakmerőek, egy kis óvatosság sosem árt.

Ahogy akarom, amikor akarom „Sartre sokáig azt hitte, hogy a valóság a hatalmi játszma, ami azonnal elkezdődik, amikor két ember találkozik. Perceken belül eldől, ki fog uralkodni, ki fog szolgálni. Ő azt hitte, hogy a szeretet egy trükk, hogy ha elhitetem valakivel, hogy ő szeret engem, akkor könnyen ki fogom tudni használni. Röviddel halála előtt döbbent rá, hogy a hatalmi játszmák bántó, fájdalmas illúziók, és hogy a szeretet az egyetlen valóság. Onnan tudhatod, hogy valaki szeret, hogy amikor vele vagy, szabadabbnak érzed magad, mint amikor egyedül vagy.” Feldmár András

EMBERI KAPCSOLATAINK KOMPLEXEK, BONYOLULTAK, ESSZENCIÁLISAK, OLYANOK, AMILYENNEK AKARJUK ÉS AMILYENNÉ TESSZÜK ŐKET. PSZICHOLÓGUSHALLGATÓKÉNT ÉVEKEN KERESZTÜL TANULOM, HOGYAN IS CSINÁLJUK EZT. HOGYAN KAPCSOLÓDUNK MÁSOKHOZ, MILYEN ESZKÖZÖKKEL, MIÉRT PONT VELÜK, ÉS AZT, HOGY HOGYAN ISMÉTELJÜK ÚJRA ÉS ÚJRA UGYANAZT A KAPCSOLÓDÁSI DINAMIKÁT. Eric Berne szerint nem véletlen, hogy miért ismétlődnek bizonyos konfliktusok és problémák életünk során: korai tapasztalatainknak sokkal nagyobb szerepe van, mint hinnénk. Egyéni és társadalmi normák határozzák meg játszmáinkat, melyek a ránk jellemző társas érintkezési jellegzetességek.

Mindegyikünkben tombol a szeretetéhség, amit ki akarunk elégíteni így vagy úgy. Amennyiben nem vagyunk guruk, növényalakú zombik vagy szuperemberek, társas érintkezéseinkben keressük a kielégülés lehetőségét. Keressük azt, aki elvárásainknak megfelelően fog cselekedni, aki megerősíti a magunkról kialakított képünket. Ezek az elvárások persze épülhetnek az elutasításra. Ha korai élményeink markáns jelenete a kötődési személy elvesztése, akkor az igazságos világ rendje az, hogy minket el kell utasítani. Önbeteljesítő jóslatként lebeg a fejünk felett, mivel olyan személyt választunk, aki egyszer majd megismételheti a már megélt cserbenhagyást, mi pedig előkészíthetjük apró piszkálódásainkkal, válaszainkkal az ő jövőbeli tettét. Merthogy várjuk azt, előre szid-

juk és elítéljük a társunkat érte, annak érdekében, hogy mi védve legyünk. Sokkal ijesztőbb elfogadni a bizonytalan lehetőséget, mint a biztos csalódást.

Begyakorolt viselkedési válaszaink visszatérő elemként áldozati, bűntudatkeltő identitásunk alapjaivá válnak. Mégis valahol pont ott kezdődik felnőtté válásunk első, vagy épp sokadik lépcsője, hogy ezt felismerjük és képesek leszünk reflektálni rá.

Kellő önismeret segítségével ki tudunk lépni saját magunk által lefektetett kereteink közül. Ha felismerem, hogy én vagyok az, aki keresi azoknak a férfiaknak a társaságát, akiknél nekifutásból nincs esélye a hosszú távú és harmonikus kapcsolatnak, feltehetem a kérdést: miért? Nagy eséllyel továbbra is ösztönösen vonzódni fogok az ilyen partnerekhez, de észrevehetem azokat is, akik ennél többet akarnak. Azokat, akik esetleg nem teljesítik azt az elvárásomat, hogy elhagynak, hanem elvárják, hogy átadjam magam nekik a sérülékenység lehetősége mellett.

Emberi létünk gyönyörű természete a változásra való képesség. Nem könnyű viszont azokon a dolgokon változtatni, amik a felszín alatt határoznak meg minket. Saját magunkkal szembeni nyitottság és rugalmasság kell hozzá. A sokak által tanult rogersi személyközpontúság három alappilléren nyugszik: empátia, elfogadás és kongruencia. A segítőszakmabeliek, pedagógusok ma már hamar felismerik, hogy mekkora szükség van arra, hogy feltétel nélkül elfogadóak legyünk, együtt érezzünk másokkal és mindezt hitelesen tegyük. Azonban néha elfelejtjük, hogy minderre szükség van egy személyen belül is. Pontosabban: nekem van szükségem arra, hogy elfogadjam magam, megéljem az érzelmeimet és azokhoz hű tudjak maradni. Szeretni akarni valakit nem nehéz. Hagyni, hogy szeress és szeressenek, az már sokkal bonyolultabb.

Siegler Anna: Ahogy akarom, amikor akarom 7

Majd holnap…

ÉLETÜNK SORÁN SOKSZOR ÜTKÖZÜNK AKADÁLYOKBA, AMIKET „MAJD HOLNAP” SZERETNÉNK MEGOLDANI. NEM VAGYOK EGY HALOGATÓS TÍPUS, DE A BEADANDÓK ELŐTT KÜLÖNÖS ODAFIGYELÉSSEL TEKINTEK NÉHÁNY DOLOGRA. Ha a nagytakarítás és a mosás is meg van, nekiállok a tanulásnak. Jól átgondolt, precíz, szép munkát adok csak be. Hirtelen fellángolásból nem írok le semmit, minden esetet végiggondolok. Többször is. Ha kell, főzök magamnak valamit közben, nehogy az éhség rossz eredményt generáljon. Ha érzem, itt van a megfelelő alkalom, még gyors meghallgatom egy kedvenc számom, az kellően feldob, hogy lendületesen végezzem a teendőim, aztán (talán) el is kezdek írni. Ezt a cikket is lapzárta napján írom, mert nagyon szeretném, hogy jól sikerüljön. Egész héten gondolkoztam és figyeltem. Úgy látom, ez a téma nem nekem való, mert végül sikerült, le fogom adni.

Eddig nem is szóltak érte. Hiszen, ami késik, az jön.

Az egyetem a halogatás melegágya. A kreditrendszer hozzá segít az ösztöndíjhoz, és arra sarkall, hogy felnőttes módon, magunk osszuk be az órarendünket.

Van, akinek ez jól sikerül, más meg lemarad. Miért?

Halogat. Meddig? Akármeddig.

Mi lehet az oka annak, hogy egy feladatot olyan keservesen tudunk csak elvégezni, pedig minden más simán megy? Az érdeklődés hiánya, vagy épp a tökéletességre való törekvés az, ami megnehezíti a határidők betartását, vagy egyáltalán, hogy nekikezdjünk a dolgunknak. Mindenki fél a hibáktól, de más az, aki ezért inkább bele sem akar kezdeni a feladatába. Az inkompetencia érzése és mások elvárása szorongást, stresszt, bűntudatot ébreszthet, ami egészen odáig vezethet, hogy soha ne fejezhessük be, amit elvállaltunk. A halogatás nem csak a nagy feladatok előtt jelenik meg. Egy ismeretlen szám visszahívása, vagy egy régi ismerős felkeresése hetekig, hónapokig is elhúzódhat. Pedig lehet, csak egy kis megerőltetés hiányzik és pár perc alatt túl is lennék rajta.

8 Bakurecz Bonnie: Majd holnap...

Sokszor mi állítunk nehéz akadályokat önmagunk elé, nehogy koncentrálni tudjunk a feladatunkra. Egy vizsga előtt mindig nagy a káosz, így hát rendet kell rakni. Vagy előbukkannak régről olyan megoldatlan ügyek, amik miatt késztetést érzünk azok azonnali megoldására. A sorozatos önakadályoztatás nem csak azt eredményezi, hogy semmivel sem készülünk el, hanem céljaink is egyre távolabb kerülnek tőlünk, megbízhatatlanná válunk és belépünk a krónikus halogatásba.

Aki lemarad, az kimarad. Kifolyik a kezünk közül az idő, ezzel egyidejűleg a lehetőségek is. Marad az utolsó pillanat esélye, a fájdalmas kín, hogy miért ilyen rövid az éjszaka, miért nem erősebb a kávé, és persze előkerülnek az ígéretek, hogy legközelebb időben elkezdünk készülni.

Ha hasonló viselkedést vélünk felfedezni magunkban, van egy jó hírem: még nincs késő, hogy felhagyjunk a halogatással. Ez egy tanult cselekvés, tehát nem vagyunk születetten lusták, még van lehetőségünk arra, hogy változtassunk szemléletünkön. A tudatos emberek sikeresebbek, sőt, tovább is élnek. Írjunk listát, vagy rakjunk ébresztőt a határidők előtti napokra. A nehéz feladatokat célszerű előbbre venni, így ha azokon már túljutottunk, a többi már gyerekjátéknak tűnhet. Ha nagyon végeláthatatlan a feladat, bontsuk részleteire azt, így egyszerre csak apróbb szakaszokra kell koncentrálnunk. Ha elkészültünk, büszkeséggel tölthet el, hogy erőt vettünk magunkon és nem halogattunk tovább, de ha ez nem elég, jutalmazzuk meg magunkat apróságokkal. Ha ez sem segít, vegyünk naptárat, vagy színes jegyzetlapokkal árasszuk el szobánkat, amivel sürgetni tudjuk magunkat.

A jó fogadalmak nem holnaptól kezdődnek és nem is hétfőtől, hanem mostantól. Lehet még ötös a vizsga és lehet jó a cikk, csak időben induljunk neki. Ha előre elképzeljük a pozitív kimenetelét munkánknak, hamarabb cselekszünk, mert motiválni fog arra, hogy meg is valósítsuk céljainkat. A kezdeteknél pedig a legfontosabb, hogy ha már elkezdtünk valamit, akkor fejezzük is be.

A tavaszi fáradtságról TAVASZ. A SOKAT ÍGÉRŐ ÉVSZAK, AMELY UTÁN HOSSZASAN ÁHÍTOZUNK A VÉGTELENNEK TŰNŐ HIDEG, TÉLI DÉLUTÁNOKON. ELEGÜNK VAN A KORAI SÖTÉTEDÉSBŐL, A HÓESÉS PEDIG A HÁTUNK KÖZEPÉRE SEM HIÁNYZIK. ALIG VÁRJUK MÁR A MELEGET ÉS A NAPSÜTÉST, ÉS AMIKOR VÉGRE BEKÖSZÖNT A TAVASZ, AKARVA-AKARATLANUL ÚRRÁ LESZ RAJTUNK A TAVASZI FÁRADTSÁG. VAJON MIÉRT? Szerencsére azok közé tartozom, akiket általában nem visel meg az évszakváltás. Fáradtság helyett élénkít a jó idő. Idén viszont úgy néz ki, bepótolhatom az elmúlt évek összes kimaradt epizódját. Még soha nem ment ilyen nehezen a felkelés, amit az óraátállítás csak tovább rontott. Hiába írom töretlenül a listáimat az aktuális teendőimről, szétszórtnak és lustának érzem magam. Valahogy semmit sem sikerül időben elkezdeni vagy befejezni, totál el vagyok úszva mindennel.

Mivel számomra még új volt a tavaszi fáradtság a személyes tapasztalás szintjén, kicsit utána olvastam. A legtöbb cikk szerint ez az állapot átmeneti, és néhány nap alatt át lehet lendülni rajta. Ez mind szép és jó, esetemben viszont legalább egy hónapja tart a „fáradtság” és tényleg szeretném ismét energikusnak érezni magam, ezért tovább keresgéltem.

Ahány ember, annyiféle tünet: egyeseket depresszió gyötör, mások fejfájástól és szédüléstől szenvednek.

Persze könnyű dolgunk lenne, ha a tavaszi fáradtságnak csupán egy oka lenne, így természetesen számtalan lehetséges ok és megoldás között válogathatunk. Reményeim szerint nem vagyok teljesen egyedül ezzel a problémával, úgyhogy íme, néhány tipp mindazoknak, akik hasonló cipőben járnak:

1. TARTÓZKODJUNK A LEHETŐ LEGTÖBBET A SZABADBAN. Ez egyrészt, a napfénynek köszönhetően, elősegíti a D-vitamin szintünk emelkedését, ami a téli időszakban alaposan megcsappanhat. A D-vitamin hiánya is összefüggésben áll a depresszió kialakulásával, valamint csontjaink egészségének megőrzéséhez is nélkülözhetetlen.

Másrészt a friss levegő élénkít, a kinti programokon energiával töltődhetünk fel és a hangulatunk is javulhat.

2. A MEGFELELŐ MENNYISÉGŰ ÉS MINŐSÉGŰ ALVÁSRÓL SEM SZABAD MEGFELEDKEZNÜNK. Néha észre sem vesszük, hogy fáradtságunk oka egyszerűen az, hogy nem alszunk eleget, vagy rosszul alszunk napok óta. Ahogy a túl kevés, úgy a túl sok alvás is fáradttá, bágyadttá tehet minket napközben. Egy felnőtt ember számára a napi 7 óra alvás már ideálisnak mondható, némi előre tervezéssel pedig kivitelezhető, hogy időben ágyba kerüljünk.

3. AZ ÉTKEZÉS FONTOSSÁGÁT SEM LEHET ELÉGSZER HANGSÚLYOZNI. Itt is fontos, hogy mit és hányszor eszünk egy nap. Evolúciós örökségünk, hogy a téli időszakban jobban preferáljuk a zsírosabb ételeket, és kevesebb friss zöldséget és gyümölcsöt fogyasztunk. Ha egy kicsit odafigyelünk, és igyekszünk minél többször gyümölcsöket és zöldségeket is beiktatni étrendünkbe, pótolhatjuk megfogyatkozott vitaminkészletünket, amitől fáradtságunk is kezd majd elhagyni minket. A rendszeresség egyaránt fontos a vércukorszint szinten tartásához, az anyagcsere megfelelő működéséhez, és a szervezet optimális energiaellátásához.

Az étkezés mellett a bőséges folyadékbevitelt, lehetőleg víz formájában, se felejtsük el.

4. MOZOGJUNK SOKAT. Számos sportolási lehetőség között válogathatunk, és a jó idő közeledtével egyre többet űzhetünk a szabadban. A mozgás az egyik legjobb módszer a fáradtság leküzdéséhez, valamint immunerősítő, és stressz oldó hatása is van. Mindemellett mozgás közben olyan ópiátok, mint az endorfin, szabadulnak fel, melyek hozzájárulnak a jó közérzet kialakulásához. Összességében talán klisés a felsorolás, de tényleg segít. A saját +1 adalékom az elmondottakhoz, ami valószínűleg a legnehezebb, hogy erőltessük meg magunkat. Vegyük rá, vagy ha úgy tetszik, kényszerítsük magunkat, hogy belekezdjünk dolgokba. Elkezdeni valamit a legnagyobb lépés, utána már megy, mint a karikacsapás, és a tavaszi fáradtságot is magunk mögött hagyhatjuk. Legalább a következő tavaszig.

Budai Timea: A tavaszi fáradtságról 9

Darálthús, igazi halottal AZ OPERATION MINCEMEAT, VAGY MAGYAROSAN DARÁLTHÚS HADMŰVELET, A MÁSODIK VILÁGHÁBORÚ SZÁMOS KIVÁLÓ (ÉS KEVÉSBÉ SIKERES) MEGTÉVESZTÉSI MANŐVEREI KÖZÜL AZ EGYIK LEGÖTLETESEBB. 1942-BEN A SZÖVETSÉGES ERŐK SIKERESEN ELFOGLALTÁK FRANCIA ÉSZAK-AFRIKÁT, ÉS MÁR A KÖVETKEZŐ LÉPÉSEN GONDOLKODTAK, AMI ELVEZETNÉ ŐKET A HÁBORÚ MEGNYERÉSÉHEZ. SZÁMOS IRÁNYBA FOLYTATHATTÁK VOLNA AZ OFFENZÍVÁT, DE A LEGKÉZENFEKVŐBB CÉLPONT SZICÍLIA SZIGETE VOLT, AMINEK MEGSZERZÉSE NEM CSAK A FÖLDKÖZI-TENGER HAJÓZÁSI ÚTVONALAINAK MEGNYÍLÁSÁVAL JÁRT VOLNA, HANEM LEHETSÉGESSÉ TETTE VOLNA A KONTINENTÁLIS EURÓPA INVÁZIÓJÁT IS DÉLI IRÁNYBÓL. A probléma csupán az volt, hogy egy dél-európai kirándulásra készülő megszálló sereget viszonylag nehéz elrejteni hosszú ideig. Viszont, ha a németek tudják, hol várható támadás, akkor a hadművelet meghiúsulhat, a hadikárok pedig mindkét oldalon kiemelkedően magasak lettek volna. Bár lehet, hogy nem élvezett kiemelt prioritást a veszteségek minimalizálása minden félnél, de nehezen tekinthető egy háború sikeresnek, ha sem a megszállóból, sem a megszállottból nem marad a végére. Ahhoz, hogy ezt elkerülhessék, meg kellett valahogy győzni az amúgy vélhetően igen paranoid német vezetést arról, hogy nem is Szicíliát szeretnék elfoglalni. Irányítsák csak a tengelyhatalmak az erőiket rossz helyre, ahol nincsenek útban.

Charles Cholmondeley, a kettősügynökökkel foglalkozó brit tanács (XX – Double-Cross) tagja, és Ewen Montagu, a királyi haditengerészet hírszerzőtisztje, nevéhez köthető a DARÁLTHÚS sikeressége. Ötletük, bár egyáltalán nem nevezhető forradalminak, vagy precedens értékűnek, mégis súlyos károkkal járt a németek számára. És végül is nem kellett hozzá más, csak egy hulla. A szerencsés holttest szerepét pedig egy öngyilkos walesi fiatalember nyerte el.

A walesi fiúból William Martin kapitány lett, így a brit haditengerészet elég magas beosztású tisztje ahhoz, hogy bizalmas dokumentumokat bízzanak rá, de nem annyira, hogy az ellenség hírszerzésének tudnia kellett volna róla. Tárcájában egy Pam nevű nő fotója volt, több szerelmes levél tőle, valamint különböző színházjegyek mellett egy bizonylat is szerepelt, egy darab gyémánttal kirakott eljegyzési gyűrűről. Képzeletbeli apjától, és bankjától is kapott leveket, amiket irattartójában magával vitt. Még drága alsónadrágot is sikerült szerezniük a megfelelő méretben (egy másik halottól), ami illett beosztásához, az ínséges idők ellenére.

A háttértörténet megalapozása után a bizalmas iratokkal is ellátták, amiben két magas beosztású tiszt kommunikációja volt. Ezen levelekből arra lehetett következtetni, hogy a szövetségesek Szardínia szigetén és Görögországban terveznek partra szállni, de utaltak Szicíliára is, mint elterelésre.

Ezek után már csak az volt vissza, hogy egy Gibraltár felé tartó tengeralattjáróból a spanyol partokra mossák Martin kapitányt, akit később halászok találták meg, majd a spanyol haditengerészethez került. A testet a brit konzulnak átadták, és Huelvában eltemették, de a papírok eltűntek, amiket időközben a brit diplomáciai szolgálat emberei diszkréten keresni kezdtek. A spanyolok természetesen rájöttek, hogy az iratok hasznosak lehetnek germán barátaiknak, úgyhogy a német hírszerzés (Abwehr) egy órára megkaparinthatta, mielőtt a briteknek „sértetlenül“ visszaadták volna őket. A későbbi titkos kommunikációkból kiderült: a DARÁLTHÚST lenyelték egészben.

A német felső vezetés, Hitlerrel az élen bedőlt a cselnek. Német erősítéseket küldtek Szardíniára és Görögországba, ahova a keleti frontról is átirányítottak két páncélos hadosztályt, Erwin Rommelt pedig megtették főparancsnoknak. A megtévesztésnek köszönhetően nem csak az olasz invázió volt sikeres, de a háború végéig a németek nem hittek el semmilyen hasonló helyzetben megszerzett információt, még akkor sem, ha történetesen igazak voltak.

10 Keresztes Dániel: Darált hús, igazi halottal

A változástól való félelem

a politikai rendszerekben

A REFORM KIFEJEZÉS EGYIKE A MAGYAR POLITIKAI SZÓTÁR LEGELHASZNÁLTABB SZAVAINAK, MÁR A SZOCIALIZMUS IDEJÉN IS ELŐSZERETETTEL HIVATKOZTAK RÁ. ENNEK ELLENÉRE ÉRDEMES ÚJRA ELŐVENNI, MERT A POLITIKAI RENDSZEREK MŰKÖDÉSÉNEK MEGÉRTÉSE SZEMPONTJÁBÓL NAGYON KÜLÖNLEGES IDŐKET ÉLÜNK. Kezdjük az elején: politikai és gazdasági hatalom az elmúlt évtizedekben kéz a kézben járt, és ez így is marad, még ki tudja, meddig. Az 1960-as évektől a fejlett országok jóléti kiadásai exponenciálisan nőttek: többet költünk oktatásra, egészségügyre, nyugdíjakra, rengeteg olyan dologra, ami nem térül meg azonnal, vagy egyáltalán nem jár anyagi haszonnal.

Az állami kiadások növekedését viszont nem követte a gazdaság bővülése, azaz, a központi költségvetésben egyre természetesebb szereplő lett a hiány. A kormányok minden évben egy kicsit többet költenek bevételeiknél, a maradékot pedig hitelből pótolják.

Az állandó hitelfelvétel, és az egyre felelőtlenebb túlköltekezés vezetett (nagyon-nagyon sok más tényező mellett) a 2008 óta tartó pénzügyi és gazdasági válsághoz. Ha egy ország csőd közelébe kerül, és piaci szereplők már nem akarják finanszírozni, akkor jönnek a nagy pénzügyi szabályozó-beavatkozó szervek, mint a Nemzetközi Valutaalap (IMF), a Világbank, illetve EU tagállam esetén az Európai Központi Bank, és közösen csomagot állítanak össze az ország számára. Ebben egyrészt a piacon elérhetőnél olcsóbb hitelt nyújtanak, cserébe viszont elvárják, hogy a kormányok változtassanak az eddigi túlköltekező politikájukon.

Ez a rendszer viszont nem működik jól, vagy legalábbis van három nagyon súlyos mellékhatása. Egyrészt nem segít igazán a bajba jutott országokon: a mentőcsomagokkal megtámogatott államok gazdasága képtelen a valódi kilábalásra, és 10-15 éves ciklusokban folyamatosan újra válságba kerül. Ennek oka a második mellékhatás: a biztos segítségben bízva a kormányok elkényelmesednek, mert tudják, úgyis meg fogják őket menteni. Ez a kilátástalanság

hívta életre Európa-szerte azokat az újfajta baloldali mozgalmakat, amiknek közös jellemzője a kapitalizmuskritika, a szociális érzékenység, és a bázisdemokrácia. Ezek a pártok (mint a spanyol Podemos, és a görög Syriza) hazájukban komoly népszerűséget szereztek azzal, hogy a sehova nem vezető mentőcsomagok rendszerének felrúgását, a megszorítások végét ígérték, sőt, a Syriza a legutóbbi görög választásokat meg is nyerte. És itt jön szembe a fent taglalt rendszer legnagyobb hibája: hogy a valódi reformok és újítások mellett elkötelezett kormányokat megfojtja és ellehetetleníti. Ahhoz, hogy ez utóbbit megértsük, érdemes a befektetői oldalról megközelíteni a kérdést. Az üzletember egyetlen célja a profit, azt akarja látni, hogy a vagyona a befektetések által növekszik. Állampapírokból nem lehet gyorsan meggazdagodni, ezért aki ezekkel kereskedik, annak alapvetően hosszú távú, kiszámítható környezetre van szüksége. Ebből fakadóan a nemzetközi pénzügyi rendszer (ami ezer szálon keresztül elképzelhetetlen mennyiségű pénzt ad hitelbe folyamatosan a világ szinte minden országának) egyáltalán nem érdekelt semmilyen komoly társadalmi-politikai változásban. Teljesen mindegy, hogy a változás jó lenne, vagy rossz. A lényeg, hogy a változás végkimenetele mindig bizonytalan, a bizonytalanságnál pedig semmitől sem fél jobban a rendszer. A bizonytalanság pánikot szül, a pánik pedig a modern pénzpiacokon pillanatok alatt tud romba dönteni országokat és vállalatokat egyaránt. Ahogy a klasszikus példa mondja: ha valaki a színházban elkiáltja magát, hogy tűz van, akkor egyrészt senki sem nézi meg, hogy valóban van-e tűz, másrészt az emberek többsége nem a tűz és a füst miatt hal meg, hanem mert menekülés közben agyontapossák.

Hiába tudja minden szereplő, hogy a jelenleg uralkodó gazdasági-politikai rendszer rosszul működik, tartós elszegényedésre ítéli az országok jelentős részét, nem oldja meg a problémákat, sokkal inkább előre kódolja őket, mégsem fog történni semmi. Viszont az összeesküvés-elméletek hívőinek kedvére megjegyzem, hogy ennek nem az az oka, hogy a nemzetközi pénzügyi elit ellenérdekelt volna egy jobb, egyenlőbb, igazságosabb világ létrejöttében, egyszerűen csak nem akar kockáztatni. Ettől persze még nekünk nem lesz jobb.

Árvai Péter: A változástól való félelem a politikai rendszerekben 11

Szegény kisgyermek panaszai A magyar hadsereg elmúlt 25 éve Harmadik rész A RENDSZERVÁLTÁS UTÁN MAGYARORSZÁG EGY VÉDELMI VÁKUUMBA KERÜLT, HISZEN AZ EDDIGI KATONAI-POLITIKAI KERETEK MEGSZŰNTEK, ÉS NEM VOLT EGYÉRTELMŰ, MILYEN GARANCIÁK FOGJÁK SZAVATOLNI HAZÁNK BIZTONSÁGÁT. A KÉRDÉS KOMOLYSÁGÁT MUTATJA, HOGY A NYOLCVANAS ÉVEK VÉGÉRE HAT EGYMÁSTÓL ELTÉRŐ LEHETŐSÉG KRISTÁLYOZÓDOTT KI. A SOROZAT ELSŐ KÉT ÍRÁSÁT A PECSIBOLCSESZ.HU-N OLVASHATJÁTOK. HOL TARTUNK MOST? A jelenlegi, nagyjából 25.000 fős magyar honvédségből jó esetben 5.000 ember van fegyveres szolgálatra alkalmas alakulatnál, mindenki más így, vagy úgy de adminisztratív feladatokat lát el. Annak ellenére, hogy fizetésemelés utoljára 2002-ben volt, a teljes költségvetés 70%-a a bérekre megy el, ami jól mutatja, mennyire nem jut forrás a fejlesztésekre. Pedig szükség lenne rá: egyes számítások szerint a teljes honvédségi gépállománynak mindössze egyharmada van használható állapotban, a döntő többség már csak roncs, esetleg alkatrésznek még használható.

Ez alól természetesen kivételt képeznek a Gripenek.

Bármennyire is botrányos volt a svéd vadászrepülők beszerzése, a magyar légierő ezzel évtizedekre kiemelte magát a térség államai közül. Nem véletlen, hogy a komoly missziókban is számítanak a magyar pilóták munkájáraban, többek között idén augusztustól a balti államok légterének védelmét is mi látjuk el a NATO keretein belül, ez pedig a fokozódó orosz válság miatt különös fontos feladat lesz.

Mit tudunk összességében megállapítani? A politikai osztály döntései miatt nincs hosszú távú stratégiai jövőkép a honvédséggel kapcsolatban. A szféra alulfinanszírozottsága állandósult, aminek részben oka, hogy a társadalom nem tartja fontosnak a honvédelmi fejlesztést, de a politikai osztály is csak elméleti szinten támogatja a honvédelmet, a finanszírozás mindig maradék-elven történik. Tovább sújtja a rendszert a folyamatos reformkényszer is: minden új kormány új koncepcióval, új reformmal áll elő. A politika nem tudta szövetségesévé tenni a katonai elemeket: a honvédség nem kínál karrier-rendszert, össze-vissza reformok vannak, alacsony a fizetés,

ezért maga a szakma is olykor belülről buktatja meg a rendszert.

DE AKKOR MIT ADOTT NEKÜNK A NATO? Elsősorban széles értelemben vett biztonságot.

A rendszerváltás utáni magyar társadalom egyik legfontosabb vágya volt a nyugati szövetségi rendszerekhez való csatlakozás, ami a NATO-, és EU-tagsággal meg is valósult. Ha hazánkat komoly fenyegetés érné, akkor nem a fent említett 5.000 katonának kellene megvédenie bennünket, hanem annak a nagyjából 3,5-4 milliónak, akik a 28 NATO-tagállamban teljesítenek szolgálatot, ez pedig jelenleg a világ legnagyobb és legerősebb katonai tömbje.

Ha viszont a NATO oldaláról vizsgáljuk a kérdést, akkor már más a helyzet, hiszen amennyire sokat számít a tagság nekünk, annyira számítunk mi keveset a szervezet számára. A NATO-n belül kialakult egy potyautas-mentalitás a ’90-es években csatlakozott kis államokkal szemben, miszerint ezek az országok nem segítik a szervezet működését, miközben elvárásokat támasztanak, védelmet kérnek, potenciális konfliktusforrást jelentenek, és cserébe nem adnak igazából semmit.

Ezért van komplexusunk, amiből fakadóan túlvállaljuk magunkat nemzetközi szinten. És ezért van országvédelmi deficitünk: a túlgondolt nemzetközi szerepvállalás miatt az itthoni működésre nem jut elég erőforrás. Béketeremtő és békefenntartó szerepeket vállalunk, magunkhoz mérten óriási mértékben. Az expedíciós részvétel része lett a magyar honvédségnek, ami pályaválasztási szempontból jelentős vonzerővel bír, három-négyszeres túljelentkezés van a külföldi katonai szerepvállalásokra. Ilyenkor általában 1000 fő kinn teljesít szolgálatot, 1000 fő felkészül, 1000 fő pihen állandóan, a magyar honvédség létszámához képest ez brutális mennyiség. Ebben a tekintetben két prioritásunk van: nyugat-balkán és Afganisztán. Illetve a Sínai-félsziget, Ciprus és a Balkán, ahol még kisebb megfigyelő feladatokat látunk el ENSZ-kontingensekben.

Afganisztánban a szeptember 11-i terrorcselekményre adott reakcióként, 2003-tól vett részt műveletekben Magyarország. A részvételünk mellett szól a NATO kötelezettség, a válasz a terrorizmusra, illetve, hogy hazánk az újjáépítésben itt akart gazdasági területet fogni, valamint szempont volt még a kábítószer-ellenes harc is. Baglan tartományban mi vezettük az újjáépítést: iskolákat építettünk, malomipart hoztunk létre, egészségügyi támogatásokat adtunk a tartománynak évi

12 Árvai Péter: A magyar hadsereg elmúlt 25 éve

több százmillió forint értékben. Nagyon lényeges elem volt a kiképzőbázisunk, ahol az iowai nemzeti gárdával közösen két afgán hadosztályt képeztünk ki. Kabul repterét is mi irányítottuk másfél évig, ami egyedülállóan hosszú idő. 2013. márciustól őszig tartott a kivonás, és nincs már kinn magyar katonai kontingens. NATO-kötelezettségeink közül ezt láttuk el egyedül tökéletesen, de itt túl is teljesítettünk bizonyos tekintetben. Ennek köszönhettük, hogy Pápán létesült a NATO-repülőtér. Érdemes még kitérni a NATO lokátor kérdéskörére is, amiből Békéscsabán volt az egyik, a Mátrában van a második, és a harmadik most áll fel a Medinán (Zengő helyett). Nagyon komoly szerkezetről beszélünk, 200 km-es távon belül a 15 centis labdát is 3D-ben beméri.

EZEK ALAPJÁN A MOSTANI, KURDISZTÁNI SZEREPVÁLLALÁS IS ILYEN RUTINMUNKA, NEM? Nem. Röviden arról van szó, hogy Magyarország az Iszlám Állam elnevezésű terrorszervezet elleni nemzetközi fellépésben való részvétel érdekében 150 fő magyar katona küldését tervezi az Irak északi részén fekvő Kurdisztán fővárosába, Arbilba. Ebben (a fentiek tükrében) nincs semmi különös, csakhogy ez most nem NATO-akció. Ez az Egyesült Államok önálló szerepvállalása, amihez a térségünkből egyedül Magyarországtól kért segítséget.

Mivel erősen kilóg a lóláb, ezért érdemes megnézni, milyen egyéb okai vannak ennek a kérésnek. Leginkább arra lehet gondolni, hogy a magyar külpolitika az elmúlt években látványosan közeledett Oroszország felé, miközben legalább ilyen látványosan bírálta eddigi szövetségeseit, az Európai Uniót és

az Egyesült Államokat. Az ősz folyamán végig élvezhettük, ahogy André Goodfriend ideiglenes ügyvivő nevetség tárgyává teszi a teljes magyar kormányzatot. Majd hirtelen „családi okokból” felmentését kéri és hazautazik, pár nappal később pedig Magyarország 150 katona kiküldéséről kezd tárgyalni. Valószínűsíthető, hogy a kettő összefügg, illetve hogy hazánknak bizonyítania kell szövetségesi hűségét azzal, hogy katonákat küld egy olyan misszióba, amire semmi sem kötelezné.

A kormánynak megvan a megfelelő többsége a parlamentben, így a magyar katonák menni fognak az Iszlám Állam ellen harcolni, de ennek ellenére nem szabad elfeledkezni arról, hogy erőteljes változás történt a politikai osztály véleményében.

Ahogy arról fentebb szó volt, a magyar politika komplexusai miatt széles egyetértésben küldött katonákat a világ szinte bármely részére a parlament, ez viszont 2010-ben megváltozott. Egészen addig a két nagy politikai tömb, a Fidesz és az MSZP is minden kritika nélkül kötelezte el magát az ilyen szerepvállalások mellett, és a politikai osztályt valami elemi erejű bizonyítási vágy hajtotta.

A Jobbik és az LMP megjelenése azonban változást hozott, hiszen mindkét párt ellenzi általában a beavatkozást. A Jobbik kritikus hangvétele elsősorban a párt Amerika-ellenességéből vezethető le, illetve ezzel párhuzamosan Vona Gábor pártja különösen jó viszonyt ápol Oroszországgal és Iránnal is. Az LMP pedig alapvetően emberi jogi kérdéseket vet fel, illetve a nyugati hatalmak beavatkozásának jogát kérdőjelezi meg. Ez a változás természetesen addig nem lesz látványos, amíg a kormánypártoknak ilyen nyomasztó többsége van a törvényhozásban, de a jövő magyar külpolitikája szempontjából fontos lesz.

Árvai Péter: A magyar hadsereg elmúlt 25 éve 13

Két nagy ember ellentétes előjellel A Kossuth – Görgey „vita” KOSSUTH LAJOS ÉS GÖRGEY ARTÚR A MAGYAR XIX. SZÁZADI TÖRTÉNELEM KÉT KIEMELKEDŐEN FONTOS ALAKJA. ENNEK ELLENÉRE, MÍG KOSSUTH UTCA, TÉR, VAGY SZOBOR HIÁNYÁBAN EL SEM LEHET KÉPZELNI EGY HAZAI TELEPÜLÉST, ADDIG GÖRGEY NÉLKÜL EGÉSZ JÓL ELVAGYUNK. IDEJE EZEN VÁLTOZTATNI. Kossuth Lajos a hivatalos kánon szerint a magyar történelem egyik legnagyobb szereplője, egy olyan generáció teljes értékű tagja, ami megjelenése óta viszonyítási pont minden azt követő politikai elit számára. Ezzel nem is vitatkoznánk, és a célunk nem a Kossuth-kultusz romba döntése, csak szeretnénk néhány apró-cseprő problémára felhívni a figyelmet.

Utólag visszaolvasva egyértelművé válik, hogy a Kossuth teljes életművét a reálpolitikai vakság követte végig. A korszak alapkérdése az volt, hogy a történelmi Magyarország területén hogyan hozható létre az egységes magyar állam akkor, ha az országban csak szűk többsége van a magyarságnak, ráadásul az is területileg koncentráltan? A legnagyobb probléma tehát a magyar politikai nemzet (történelmi Magyarország határain belül létező egységes állam) és a valóságos magyar nemzet (magyar nemzetiségűek államegysége) között húzódó óriási különbség volt, ezt a különbséget pedig valahogy át kellett hidalni. Éppen emiatt Kossuth saját nemzetfelfogását nem nyelvi-etnikai, hanem történelmi-földrajzi alapra helyezte: azt hitte, hogy a Kárpát-medence népei a közös múlt miatt szintén fontosnak tartják az egységes Magyarország megszületését és felemelkedését, és bizonyos egyéni szabadságjogok megadása után önként asszimilálódni fognak a magyarságba.

Kossuth úgy vélte, hogy ha Magyarország nem válik egységes nemzetté, akkor vagy a közelgő német egység, vagy a pánszláv birodalmi törekvések fogják rabigába hajtani, és azt hitte, hogy a hazai nemzetiségek is osztoznak a nemzethaláltól való páni félelmében, ezért ők is érdekeltek lesznek az ország egyben tartásában.

Optimista, fejlődéselvű és unilineáris történelemszemlélete elhitette vele, hogy az egyéni szabadságjogok kiterjesztése és a polgári szabadság eszméje diadalmaskodni fog, és egyesíti a különböző népe-

ket. Így tehát az ő életművében is megjelenik az a kettőség, ami szerint egyszerre rettegett a magyar nemzet halálától, a magyar nyelv eltűnésétől, ugyanakkor a magyar jövőt elsöprően optimistán látta, és hitt a magyarság kárpát-medencei szupremáciájában, kiemelkedő, kvázi tanítómesteri szerepében.

Kossuth másik nagy tévedése (a túlfűtött és sokszor önellentmondásos nacionalizmusa mellett) a nemzetiségi kérdés totális félreértése volt. Nem értette meg, hogy miként a magyar gondolkodó elit számára hirtelen létkérdés lett saját államisága, úgy ez történt a többi nemzetiséggel is (sőt, az erre való jogukat is vitatta). Nem látta előre, hogy a nemzetiségi kérdés lesz a XIX. század sorsfordító ügye: nem szentelt neki elég figyelmet, és komolyan elhitte, hogy néhány nyelvi engedmény megadása mellett, a „történelmi szükségszerűséget” felismerve boldogan olvadnak be a kárpát-me-

14 Vámos Eszter, Lenthár Balázs & Árvai Péter: A Kossuth – Görgey „vita”

dencei népek a magyarságba. Harmadrészt (és talán ez a legsúlyosabb) Kossuth minden kétséget kizáróan kiemelkedő szónoki képessége saját magát, és generációja nagy részét is könnyedén elemelte a realitások talajáról. Minden felmerülő problémát, ellentmondást, kihívást szóvirágokkal és retorikai fordulatokkal próbált megoldani, amivel sokat tett azért, hogy Magyarországot belehajszolja a vesztes szabadságharcba. (Zárójeles-csillagos megjegyzés (*): ez persze nem jelenti azt, hogy a ’48-49-es szabadságharcnak ne lettek volna pozitív következményei, például a kiegyezés nem jöhetett volna létre abban a formában, ahogy végül létrejött.)

A Kossuth-kultusz az 1848-49-es szabadságharc során vált jelentőssé. Népdalok születtek róla, a papok az ő tetteiről prédikáltak, de ez nem spontán volt, saját messianisztikus arculatán Kossuth tudatosan dolgozott már az elmúlt évtizedben. Emiatt is lehetett nagyon kellemetlen számára 1849 nyara, amikor is tisztává vált, hogy a magyar küzdelem kudarcra van ítélve. Szükség volt egy bűnbakra, hogy a nemzet ne reménytelen és hiábavaló veszteségnek élje meg a szabadságharcot, de nem saját magát áldozta fel, hanem választása a magyar csapatok főparancsnokára esett, az akkor még 31 éves Görgey Artúrra, akit teljhatalommal ruházott fel. Kossuth miután felkérte az ifjú fővezért, hogy tegyen meg mindent a magyar nemzet megmentésért, lenyírta szakállát és egyesek szerint női ruhában távozott az országból Törökország irányába. A nem sokkal ezt követően keletkezett vidini levelében pedig minden kendőzést mellőzve Görgeyt okolta a szabadságharc bukásáért.

Görgeyt nagyon hamar megbélyegezték, mint áruló, és nem csupán Kossuth, de például Vörösmarty Mihály is, aki Átok című versét a főparancsnok gyalázására írta. Pedig mit is vállalt el Görgey, amikor Kossuth felruházta a diktátori hatalommal? 1849 augusztusában már tisztában volt vele ő is, hogy ezt a küzdelmet képtelenség megnyerni, de megpróbálta a legjobbat kihozni a helyzetből. Belátta, hogy a felesleges vérontásnak nincsen már értelme, ezt a háborút be kell fejezni, nincsen jó megoldás, hiszen feltétel nélküli megadásról volt csak hajlandó tárgyalni az ellenfél, az opciói közül a kisebbik rosszat szerette volna választani, ahhoz viszont ragaszkodott, hogy az oroszok előtt tegye le a fegyvert. Elfogadta, hogy a fegyverletétel melletti döntése miatt népszerűtlen lesz, csupán az 1880-as években, tehát a kiegyezést követően emelt szót Kossuth vádjai ellen,

azonban a magyar társadalom szemében ennek ellenére még nagyon sokáig áruló maradt, pedig nem kevés bátorságot igényelhetett ezt a szerepet elfogadni, erről pedig nagy ritkán esik szó a történelem órákon. Ráadásul Görgey amellett, hogy letette a fegyvert Világosnál, a magyar hadtörténet talán legzseniálisabb katonai elméje is volt.

A Görgey-Kossuth vita egy utólag kreált, mindkét oldalról az önigazolást szolgáló jelenség volt.

Nem tudunk Kossuth olyan politikai döntéséről, amit Görgey a szabadságharc alatt keményebben kritizált volna. Ellentét volt kettejük között, nem is kicsi, ám ez egyrészt személyes (a spártai jellemű, természettudományi műveltséggel és szemléletmóddal rendelkező Görgey viszolygott a magának grandiózus allűröket is megengedő kossuthi mentalitástól) és szakmai okokra vezethető vissza.

A katona Görgey nagyon nehezen viselte, hogy a politikus, katonai dolgokban látványosan dilettáns Kossuth a személyes meggyőzőképességét felhasználva tologat hadtesteket a térképen, amiből nem kevés kalamajka származott. Például, amikor 1848 decemberében Kossuth a kedvezőtlen híreket ellensúlyozandó, hangulatjavító hatás reményében ráveszi a feldunai hadtest bal szárnyát biztosítani rendelt, Görgeyvel amúgy is fasírtban lévő Perczel Mór tábornokot, hogy próbáljon valami győzelmecskét kicsikarni az osztrákokkal szemben. Perczel pedig, mert sokkal inkább volt vakmerő, mint okos, a gyenge hadtestével Mórnál nekiugrott a herceg Windischgraetz vezette osztrák főseregnek és rommá verette magát. Kossuth rendszerint kérésekkel bombázta a tábornokokat, parancsokat nem szívesen osztogatott, hiszen azért vállalni kellett volna a felelősséget. Görgey tehát magára haragította Kossuthot és tanácsadói körét, akik amúgy is a felkapaszkodott Napóleont látták benne, és folyamatosan azzal fűtötték Kossuthot, hogy Görgey diktátori hatalomra tör. Görgey erre akarva akaratlanul rá is pakolt pár lapáttal a politikai nyilatkozataival, amit természetesen a táborában szép számmal található Kossuth-hű katonák igyekeztek jelenteni Debrecenben a könnyű előléptetés reményében. Összességében Görgey annyira volt ügyes politikus, mint Kossuth hadvezér, amiért viszont szerintünk legalább annyi szobor is járna. Vagy utcanév.

Vagy cigimárka.

Vámos Eszter, Lenthár Balázs & Árvai Péter: A Kossuth – Görgey „vita” 15

A status quo és a kutyák NEM BIZTOS, HOGY EGY ÉP ELMÉJŰ EMBER ANNYIRA KÖVETI, HOGY HOL LŐNEK ÉPPEN, VAGY NÉZEGETI, HOGY MILYEN KOMMENTÁR KÖVETI BIZONYOS KÜLPOLITIKAI ESEMÉNYEKET, MINT A SZERZŐ, DE MIVEL A MAGYAR SAJTÓ IS SZENTELT CIKKÜNK TÉMÁJÁNAK PÁR HASÁBOT, MÁSOK IS FENNAKADHATTAK RAJTA A KÖZELMÚLTBAN. A DOLOG SZÉPSÉGE, HOGY EGY, MAGÁT A KÖRNYÉK ERŐSEMBERÉNEK ÉRZŐ ÁLLAM BEAVATKOZOTT EGY BELPOLITIKAI KONFLIKTUSBA, AMIVEL NEM MEGLEPŐ MÓDON AZ VOLT A CÉLJA, HOGY A NEKI KEDVEZŐ IRÁNYBA DÖNTSE EL A KÉRDÉST. ISMERŐS? BÁR A RECEPT MEGLEPŐEN HASONLÓ AZ UKRÁN-OROSZ HAJCIHŐHÖZ, MOST NEM AZT A CSONTOT RÁGJUK. IRÁNY JEMEN! Nyilván számos különbség azonnal adódik, hisz míg szláv barátaink a szomszédunkban lövik darabokra egymást, addig az Arab-félsziget legdélebbi csücske olyan messze van, hogy már-már az érdektelenségnek köszönhető terra incognita szívének is tekinthetjük. Több apróság adódik, ami miatt nem feltétlenül tűnik összehasonlíthatónak a két helyzet, de az alapvető hasonlóságok a mérvadóak: tengeri közlekedés, állambiztonság, vallási és etnikai konfliktus, nagyhatalmi politizálás és a legjobb: fosszilis energiahordozók.

Oroszországnak szüksége van a Krími-félszigetre a meleg tengeri kikötők miatt, de ami még fontosabb számára, az egy oroszbarát szomszéd. Ha ez nem

elérhető, akkor kiegyezik egy gyenge, instabil Ukrajnával is. Janukovics eltávolításával – amihez bár nem tudhatjuk biztosan, de naiv volna azt feltételezni, hogy az Egyesült Államoknak semmi köze nem volt – a baráti (értsd alárendelt) viszony megszűnt. Putyin ezért érdekei mentén próbálja meg destabilizálni a térséget. Az Egyesült Államok és az Európai Unió szerint természetesen ez elítélendő lépés, amit diplomáciai és gazdasági büntető intézkedésekkel és az ukrán hadseregnek adott (még csak) logisztikai segítséggel igyekeznek megértetni Oroszországgal is.

A jemeni síita hútik egy vallási kisebbségi csoport, akiket eddig mellőztek a kormányzásban, mind a szunnita kormánnyal, mind az al-Kaidával hadban állnak.Előretörésüknek egyedül a síita Irán örül a térségben, így okkal feltételezhetjük, hogy belelóg az ujja valamilyen szinten a levesbe. Az ellentábor viszont már sokkal népesebb. A szaúdiak nem szeretnék, ha egy ellenséges állam lenne a hátukban, ez érthető. Másrészt viszont egy ennél is globálisabb probléma merül fel a húti előretöréssel: veszélybe kerül az Ádeni-öböl Amerika-barát ellenőrzése, ahol az Európa felé tartó olajtankereknek át kell haladniuk. Szaúd-Arábia válasza egy kilenc szunnita államot tömörítő katonai koalíció, ami eltávolítja a nemkívánatos „terroristákat”.

Kedvelem a világ közvéleményét figyelni, mert annyira következetlen és önellentmondásos, hogy az már szórakoztató. Oroszországot egy-két kisebb hangon kívül szinte mindenki elítéli, mert beavatkozik egy másik állam belügyébe, államellenes, szakadár csapatokat fegyverez fel, esetleg katonákat is küld, természetesen mindezt nyílt titokként. Gonosz, rossz Putyin. Ezzel szemben Jemenben minden oké, különben is kit érdekel?

Amúgy is tucatjával halnak meg az emberek a környéken, most meg lebombáznak egy rakás lakóépületet. És? A szaúdiak által összerittyentett szunnita arab államokból álló koalíció, amelyik fegyverrel és katonákkal támogatja a saját érdekcsoportját az országon belül, ráadásul konkrét légicsapásokat mér vélt vagy valós húti álláspontokra, egy teljesen elfogadható dolgot csinál, nem? A status quo hatalmak akár be is avatkozhatnak külföldön, ha érdekükben áll, és még meg is tapsolják őket. Ám, ha egy feltörekvő állam csinálja pontosan ugyanezt, az mélységesen elítélendő és megakadályozandó.

Az eset tovább erősíti a szerző vesszőparipáját, amit bár szívesen letenne, nem lehet. Egy dolog számít igazán a nemzetközi politikában, ha nagyhatalmakról van szó: az erősebb kutya van felül.

Minden más csak retorika.

16 Keresztes Dániel: A status quo és a kutyák

Segíts, mert én magamon nem segíthetek AZ EMBER ATTÓL GYÖNYÖRŰ TEREMTÉS, HOGY ÉRZÉSEIT ÉS GONDOLATAIT A LEGKÜLÖNFÉLÉBB MÓDON TUDJA KIFEJEZNI, A VILÁG IRÁNTI ÉRZÉKENYSÉGE PEDIG KÉPESSÉ TESZI A CÉLTUDATOS ÉLETVITEL KIALAKÍTÁSÁHOZ. A LEHETŐSÉGEK SZÁMA VÉGTELEN, A FELTALÁLATLAN ÚJDONSÁGOK, A MÉG MEG NEM ÍRT TÖRTÉNETEK ÉS A MÉG MEG NEM TETT LÉPÉSEK SZABADSÁGA KORLÁTLAN, DE VANNAK OLYAN SZEMÉLYEK, AKIK SZÁMÁRA CSAK EGYETLEN JÓ DÖNTÉS LÉTEZIK. Március 24-én Andreas Lubitz másodpilóta feltételezhetően nekivezette az Alpoknak a 144 utassal, 2 pilótával és 4 légi utaskísérővel repülő, Barcelonából Düsseldorfba tartó Germanwings-gépet, ami az ütközés által azonnal szétroncsolódott. A tragikus eseményben minden személy életét veszítette, az áldozatok között egy teljes német osztály és két csecsemő is szerepel. A repülőgép mindkét fekete dobozát megtalálták és egyre valószínűbb, hogy Lubitz saját akaratából ölte meg magát és a rajta kívül utazókat.

Amint megtörtént a baleset, órákkal rá már olyan információk kerültek napvilágra, hogy Lubitz pszichés és látásbeli problémákkal küzdött, nem tudta elfogadni azt a tényt, hogy hosszú távú járatokon nem vezethet. Eltitkolta felettesei előtt az orvosai véleményezését és március 24-én elégtételt vett sérelmeiért és bebizonyította magának gyakran hangoztatott ígéretét, hogy egyszer olyat fog tenni, amiért megjegyzik a nevét. Sajnos ezt sikerült is

elérnie, de még nagyobb áron, mint a John Lennont meggyilkoló David Chapmannek kellett fizetnie.

Az emberi lélek nagyon labilis, a depresszióra hajlamos emberek gyakran visszaesnek, és ha nem megfelelő környezetben élnek, vagy nem kapnak elegendő segítséget a kétségbeesés és magány közepette gyakran az öngyilkosságot látják egyetlen kiútnak. A fájdalom, önutálat és az ürességérzet spirálként húzza le az embert, más tudatállapotba kerül ilyenkor, és hirtelen felindulásból árthat magának vagy a közelében lévőknek.

Az öngyilkosságról fantáziáló betegeket nehéz meggyőzni berögzült igazuk hamisságáról, de szerencsére sok példa van olyan pozitív esetekre is, amikor a pszichológus és terápia segítségével sikerült visszahoztni lélekben azokat, akik már lemondtak az életről Lubitz saját fájdalmát vetítette ki 149 másik, bajaitól független egyénre. Egy szülőnek a gyermeke balesetben való elvesztése feldolgozhatatlan fájdalommal jár, de mit érezhet akkor, amikor önkényesen veszik el az életét. A lelki gondokkal küzdő másodpilóta kizárta társát a fülkéből, majd teljes nyugalommal nekivezette a gépet az Alpok szikláinak. A katasztrófa óta a hozzátartozók sorban zarándokolnak el a tragédia helyszínére és a felismerhetetlenségig roncsolódott gépdarabjait láttán próbálnak túllépni legnehezebb fájdalmukon.

Az eset óta a repülőtársaságok változtatásokat hoztak, sokkal szigorúbban fogják a pilóták mentális képességét felmérni, hogy az ehhez hasonló tragédiák soha ne történjenek meg újra. Lubitz esete csak még inkább megerősíti az élet gyors múlékonyságának tényét, és talán elgondolkodtat minket az élethez való jog szabadságáról

Richolm Orsolya: Segíts, mert én magamon nem segíthetek 17

Támasz a nehézségben 137-00 Ifjúsági Lelki Elsősegély

AZ ÖNGYILKOSSÁG NAPJAINKBAN IS A VEZETŐ HALÁLOKOK KÖZÖTT VAN A 25 ÉV ALATTIAK KÖRÉBEN. HETENTE KÉT FIATAL VET VÉGET AZ ÉLETÉNEK, ÉS HARMINCSZOR TÖBBEN VANNAK AZOK, AKIK MEGKÍSÉRLIK MEGÖLNI MAGUKAT. A PÉCSI IFJÚSÁGI LELKISEGÉLY 2008 ÓTA MŰKÖDIK AZ ÖNGYILKOSSÁG-MEGELŐZÉS, A KRÍZISKEZELÉS ÉS A LELKI EGÉSZSÉGVÉDELEM JEGYÉBEN. Az egyetem miatt rengeteg fiatal él a városban, akik időnként csak az élet árnyoldalait látják, értük jött létre a telefonszolgálat. Először csak heti pár alkalommal volt elérhető esténként, de egy éve, csatlakozva az országos hívószámhoz, már hétfőtől szombatig 9-21 óra között hívható a 137-00 ingyenes számon. Vezetékes telefonról működik, és már több mobilszolgáltatóval is van szerződésünk, így egyre szélesebb körben elérhető. Délután öt órától megerősített ügyelet van, ha egyik tagszolgálatnál foglalt a vonal, átkapcsol automatikusan egy másik ügyelőhöz, így egyszerre többen vehetik igénybe a segítséget. A vonal elsősorban a fiatalokért van, de a 137-00 szám bárki számára rendelkezésre áll, aki krízishelyzetbe került, aki szeretne problémái megoldásához azonnali, ingyenes segítséget kapni.

A telefonszolgálat jellegéből adódóan lelki elsősegélynyújtásra alkalmas, tehát krízishelyzetben gyorsan elérhető támaszt, kapaszkodót jelent. Olyan gonddal is hívható a vonal, aminek könnyebb átvészeléséhez már egyetlen beszélgetés is hozzájárulhat. A szolgálat problémát nem tud megoldani senki helyett, de segít más szemszögből is megvizsgálni a hívó helyzetét. Valamikor néhány jó kérdés közös végiggondolása már előrébb vihet. Sokszor csak az is elég, ha a telefon végén ülő figyelmesen, együttérzéssel végighallgatja a hívót, a rossz érzések kimondása önmagában is megkönnyebbülést hozhat.

Bármilyen problémáról lehet beszélni, családi gon-

dok, párkapcsolati nehézségek, döntés helyzetek, tanulmányi válság, kábítószer-probléma, gyász stb. A lelkisegély anonim, nem kell bemutatkozni, a hívó annyit mond el magáról, amennyit szeretne, így a beszélgetés előítéletek nélkül folyhat, és olyan témák vagy szorongató élethelyzetek is feltárhatók, amelyekről személyesen kínos volna beszélni.

A fejlett országokban az 1800-as évektől kezdve működnek telefonos lelkisegélyszolgálatok , Magyarországon csak az 1970-es években kezdték létrehozni őket. Számos nemzetközi és hazai kutatás igazolja a telefonos lelkisegélyszolgálatok hatékonyságát a kríziskezelés és az öngyilkosság-megelőzés területén. Sokszor egyetlen, jól vezetett beszélgetés segít az élet mellett dönteni, hiszen aki öngyilkosságra készül, nem meghalni akar, hanem annyira beszűkül a gondolkodása, hogy adott élethelyzetben egyedül nem talál más kiutat. Kapaszkodót keres, így ez a bizalmas kapcsolat, ami egy beszélgetésben kialakulhat, elegendő segítség lehet adott pillanatban.

A szolgálatnál féléves képzésen részt vett önkéntes ügyelők veszik fel a telefont, akik fizetés nélkül, szabadidejükből áldoznak arra, hogy bajba jutott embertársaiknak segítsenek. Anonimitásban dolgoznak, nem a kilétük fontos, hanem az a támogató jelenlét, ami a nehéz élethelyzetbe került hívónak segítségére van. Alapelv a titoktartás, a szolgálat keretein kívül a hívásokról nem beszélhetnek a munkatársak, így kockázatok nélkül kimondható bármilyen szorongató érzés.

A Pécsi Ifjúsági Lelkisegély fenn van a facebookon, ha lájkolod, azzal teszel azért, hogy a segítségre szorulók tudjanak a hívószámról, az itt található plakátok megoszthatók. Évente szervez az alapítvány képzést, amelyre önkéntesek jelentkezését várják, akik ügyelőként szívesen tennének másokért. Erre jelentkezni a lelekterifjusag@gmail. com címen lehet. A telefonszolgálatról bővebb információk a www.pecs.gyitosz.hu weboldalon, az alapítvány működéséről pedig a www.lialapitvany. fw.hu oldalon találhatók.

18 Támasz a nehézségben -137-00 Ifjúsági Lelki Elsősegély

A halvajáró „MEG AKAROK HALNI” – SUTTOGTA EGY NŐ A HÍD SZÉLÉN ÁLLVA. SÖTÉT HAJÁBA BELEKAPOTT A BÚS ŐSZI SZÉL, S BEFÉRKŐZÖTT BŐRDZSEKIJE ALÁ IS. A HIDEG VÉGIGFUTOTT GERINCÉN, Ő MAGA REMEGNI KEZDETT, S FAGYOTT UJJAIVAL ELENGEDTE A HÍD PILLÉRJÉT. KÖNNYEIT NYELVE EJTETTE KI SZÁJÁN ÚJRA A SZAVAKAT, S BELEBÁMULT AZ ALATTA SZÁGULDÓ SZÜRKÉS FOLYÓBA, MELY ÚGY VONZOTTA MAGÁHOZ, AKÁR A MÁGNES. SZEME KEREKRE TÁGULT, AHOGY A VÍZ SZÍNE EGYRE BARNÁBBÁ VÁLT, MINÉL KÖZELEBB ÉRT HOZZÁ – BELEZUHANT ABBA A PISZKOS FOLYÓBA, AMELY UGYANOLYAN SZÜRKE VOLT, MINT Ő MAGA. Van, akinek így ér véget az élete – meghal, aztán huss! Ennyi volt. Ott lesz a teste, amit el lehet temetni, de már nincs benne semmi, s szép lassan az enyészeté lesz. Van, aki úgy hal meg, hogy habár a teste ép, s látszólag nincsenek olyan nagy hiányai, mégis egyre inkább kiüresedik, s lassacskán olyanná válik, mint akit szájon csókolt egy dementor. S van, aki úgy távozik az élők sorából, hogy nem távozik –azonban ő mégsem tartja magát élő személynek.

Nincs agya, nincsenek idegei, nincs se mellkasa, s belekkel sem rendelkezik – csak csont és bőr, semmi több. Egy hulla – legalábbis ő ezt gondolja magáról.

Ez utóbbinál kezdetben még csak az objektív tagadás időszaka lép fel, mikor szerinte az őt körülvevő világ nem létezik, aztán ez szépen kiszélesedik, s a szubjektív tagadás időszakában már a saját testrészeit sem tartja létezőnek. Nem vagy élő többé – azonban halott sem. Ez egy olyan állapot, melynél ros�szabb nincs: „Amikor a halál a legnagyobb veszély, az ember az életben reménykedik, ám ha egy még ennél is nagyobb, ijesztőbb veszélybe kerül valaki, az a halálban reménykedik. Ezáltal, ha valakinek egyetlen reménysége a halál, a legvigasztalanabb és legkeserűbb, ami történhet, az a meghalás képtelensége.” Habár ezek Kierkegaard szavai, tökéletesen leírják azt, amit az adott egyén érezhet. Azt, amit egyébként Cotard-jelenségnek neveznek.

Maga a jelenség egy tünet együttes, melynek központjában egy olyan nihilisztikus téveszme áll, hogy az ember saját magát és az őt körülvevő világot úgy éli meg, hogy nem léteznek. Jules Cotard volt az, aki a jelenséget felfedezte 1880ban, bár Charles Bonnet száz évvel korábban már találkozott vele, mikor egy nő, aki – mivel már úgyis halott – követelte ravatalának elkészítését. A folyamatban a nő maga is lelkesen segédkezett, majd mikor elkészült, a megfelelő ruhát magára öltve felfeküdt rá. Ott volt mozdulatlanul, mint egy rendes, normális halott. Aztán mikor eljött az este, felkelt eddigi fekhelyéről, s hálóruhájába bújva bemászott az ágyába aludni. Másnap reggel – mint aki munkába indul – ismét díszbe öltözve felfeküdt a ravatalra, hogy aztán az alkony leszálltakor újból aludni térjen.

Aztán voltak olyanok, akik egyszerűen éhen haltak, mert úgy gondolták, semmi szükségük nincsen táplálékra, mert minek. Megint másoknak szagés ízhallucinációik is voltak, s még saját rothadó, bomló húsuk szagát is érezni vélték, vagy azt hitték, hogy az étel, amit nekik csináltak, valójában bélsár – ami valljuk be, nem lehetett túl kellemes.

A jelenség általában az ötvenedik év környékén jelentkezik a leggyakrabban, azonban előfordul más életkorban is. Kialakulásának tekintetében érdekes az, hogy van, mikor hirtelen, minden előzmény nélkül jelenik meg, van, mikor agysérülés előzi meg létrejöttét, s van, mikor egy szorongásos fázis előzi meg, ahol az illetőnek akár olyan érzése is lehet, mintha az ő által megélt és a külső tapasztalások különböznének, s e kettő közötti távolság egyre inkább nőne – s ez még nagyobb szorongást vált ki belőle. Ekkor jönnek elő különböző, nihilisztikus gondolatok is, amelyet aztán különböző szervek nemlétezése követ. S aztán beüt a halálvágy, s a meghalás képtelensége. Nincs annál rosszabb, mint mikor valaki meg akar halni, azonban úgy hiszi, ez sosem következhet be, mert ő már nem létezik, s öröklétre van kárhoztatva.

Hogy ez az állapot pontosan miért is jön létre, az jó kérdés, mert többféle elmélet is létezik létrejöttére. Van, hogy agysérülés következményeként, de van, hogy hosszantartó depresszió, szorongás váltja ki.

Ez az, amelynél nincs iszonyatosabb. Ez az „élő” pokol.

Csapó Gyöngyvér: A halvajáró

19

Interjú dr. Zacher Gáborral „A vér, a verejték és a könnyek, mert én függője vagyok” NOHA SZILVESZTERI SZAKÁLLAS POÉNNÁ VÁLT VICCELŐDNI VELE, A LEGTÖBBEN MÉGIS A HÍRADÓBÓL ISMERJÜK ZACHER GÁBORT, AZ ORSZÁG ELSŐ SZÁMÚ TOXIKOLÓGUSÁT, ILLETVE A HONVÉD KÓRHÁZ SÜRGŐSSÉGI OSZTÁLYÁNAK FŐORVOSÁT. SAJÁT BEVALLÁSA SZERINT Ő MAGA IS SZENVEDÉLYBETEG: MUNKAFÜGGŐ, CSALÁDFÜGGŐ, SPORTFÜGGŐ, ADRENALIN FÜGGŐ A PSZIESZTA – PÉCSI PSZICHOLÓGUS NAPOK APROPÓJÁBÓL JÁRT NÁLUNK, MIKOR IS VOLT SZERENCSÉNK BESZÉLGETNI VELE A TOXIKOLÓGIÁRÓL, BETEGELLÁTÁSRÓL, KOMOLY EMBERI PROBLÉMÁKRÓL, A TÖRVÉNYHOZÁSRÓL, DROGOKRÓL, SZEXRŐL, ROCK’N’ROLLRÓL. P.B.: Milyen mennyiségű és jellegű eloszlás fiygelhető meg a toxikológiára került betegek életkorát tekintve? Mit gondol ennek a társadalmi vonatkozásáról?

Z.G.: Hol húzzuk meg a fiatalság a határát? A kábítószer-használat, amely a toxikológiai osztály ügyeinek 20-25%-át teszi ki, egyre gyakoribb. Emelkedő tendenciát mutat – és valljuk be – ez nem a 40-50 évesek sportága, hanem a fiataloké. A szuicídium esetén majdhogynem egy normál Gauss-görbének megfelelő eloszlást találhatunk, ahol mondjuk a középkorúak azok, akik leginkább képviseltetik magukat, a 35 -55 évesek. A nők többen vannak, a befejezett öngyilkosságokban viszont a férfiaknál érzékelhető többlet. A fiatalokra kevésbé jellemző, szóval a 40-45 év felettiek azok, akik jelentős részben sikeres öngyilkosságot követnek el.

P.B.: Ez magyarázható azzal, hogy a fiatalok, illetve a hölgyek hajlamosabbak inkább figyelemfelkeltés céljából öngyilkosságot kísérelni?

Z.G.: Kérdés az, hogy észreveszi-e a környezet a paraszuicidumot, mint segítségkérést. Az a tapasztalat, hogy nem. Ellenben azt látjuk, hogy a szülő bemegy: „Bestia kölke, szétverem az agyadat, miért kellett bevenni 25 tabletta alprazolamot?”. Amitől túl nagy baja nem lesz, csak éppen a mögöttes dolgokra nem derül fény. És ez megint mire vezethető vissza? Kommunikációhiányra. Mit lát az anyuka?

20

Matúz András: Interjú dr. Zacher Gáborral

Azt, hogy a kislány összeveszett Pistikével, élete nagy szerelmével, bedobja a gyógyszert, kórház, mentő, látványelemekkel tarkított történet. És aztán az lesz belőle, hogy: minden megy tovább és igazándiból nem foglalkoznak vele kellőképpen. Pedig a kislányban benne volt az, hogy „anya beleakadtam egy problémába, amit nem tudok megoldani”. Nem az a probléma, hogy otthagyta őt a Pisti, hanem hogy ez egy olyan életszituáció, amellyel ő még sohasem találkozott és ez olyan érzelmeket mozgatott meg benne, melyeket egyedül nem tud megoldani. És az anyja mit csinál? Nyakon vágja kétszer. Minek vetted be a gyógyszerem? – teszi fel a kérdést. Egyrészt neki nem jutott, a gyerek elzabálta előle az összeset, másrészt pedig a problémával nem tudott egyről a kettőre jutni. Hát ne csodálkozzunk, hogy itt tartunk.

Már, hogy Magyarországon.

P.B.: Ezek szerint külföldön jobb a helyzet?

Z.G.: Az öngyilkossági statisztikákban az első három helyezett között vagyunk. Lehet mindenféle magyarázatokat keresni: gazdasági, politikai, egyébmás. A baj inkább az, hogy szimplán nem tudjuk megoldani a saját problémáinkat, és a legegyszerűbb menekülési utat választjuk, a történetből való kilépést. Ez persze nem azt jelenti, hogy mindenkinek föl kell feküdni egy pszichiáter díványára és elmesélni, hogy ő hároméves korában szerelmes volt a hintalovába és ezért került ebbe a szituációba. Először is fel kéne ismernünk a saját bajainkat, és mernünk segítséget kérni, de határozottan. Mert lehet, hogy a „begyógyszerezem magam”, az túl sokat nem ér.

P.B.: Mik azok a fő kórképcsoportok, amelyek manapság egy toxikológián előfordulnak?

Z.G.: A toxikológia alapvetően egy szomatikus betegségeket kezelő létesítmény, ahol a szuicidum eszeveszett állapotokat mutat. (Persze van véletlen mérgezés is, hogy pl.: otthon a sósavat kristályvizes üvegben tárolják.) Dolgozok igazságügyi szakértőként is, és azt tapasztalom, hogy előfordulnak mérgezéses gyilkossági esetek is Magyarországon, no persze nem annyi, mint a középkorban volt, de azért az öngyilkosság az, amelyik messze vezet, azok közül is az altató-, nyugtatószerek (leginkább a benzodiazepin típusú szerek) állnak az élen. Valamiért a magyar lakosság meg van róla győződve, hogy ha beveszi az altatószert, akkor attól majd Hádész birodalmában átalussza magát. Hagyjuk meg őket ebben a hitben. Nem mondom, hogy nem lehet belehalni, de én nem ezt választanám, persze ne várja tőlem senki a biztos tippet. Ebből a szempontból az internetnek óriási szerepe van, ahol gyakorlatilag mindenféle öngyilkosságról lehet chatelni, információkat szerezni.

P.B.: Mennyire folyik bele egy toxikológus a betegkövetésbe? Vagy ön csak a diagnosztikában és a sürgősségi esetek kezelésében vesz részt?

Z.G.: Vannak időnként visszatérő betegeim. Van olyan, akinek meglátom a talpát és tudom a TAJ-számát visszafelé. Összességében nekem személy szerint arra, hogy egy beteggel külön foglalkozzak – akár úgy is, mint addiktológus – kommunikáljak, délután fogadjam - erre nem nagyon van időm. Egyszer-egyszer szoktam egy-egy beteget fogadni minden hátsó indíték nélkül, de én nem ebből élek. Megvannak azok a jól ismert partnereim, akikkel együtt dolgozom vagy dolgoztam, és- ha nem is napi -, de kvázi olyan munkakapcsolatom van. A sürgősségi osztály vezetése és az oktatás mellett nem tudok külön beteget vállalni, de mindig kapok információkat.

P.B.: Milyen összefüggést lát a megváltozott társadalmi, szociális és neveltetésbeli viszonyok és a toxikológiai kórképek gyakoriságának eloszlása között?

Z.G.: Időnként előkerülnek olyan öngyilkossági módszerek, melyek nem a mindennapi gyakorlat részei. Ebben az internetnek óriási jelentősége van: pl. a hidrogén-szulfidos öngyilkosságok, amelyből nem volt sok Magyarországon. Hidrogén-szulfidot fejleszteni tök egyszerű dolog: fogom a mészkénlét, összeöntöm a sósavval és ennyi. Ez egy nagyon erős sejtméreg, amely a Szent-GyörgyiKrebs-ciklust pillanatok alatt szétkapcsolja. Valamikor a kétezres évek közepén Japánból indult be, ahol ez divattá vált. Kis helyen kell csinálni: WC, autó. Voltak ilyen autós hidrogén-szulfidos öngyilkosságok itthon. Két lány bement az Auchan-ba, megvették a mészkénlét, a sósavat, beültek az autóba. Ezután kiírták, hogy méreg van a kocsiban, összeöntötték és puff, két slukk után meghaltak.

Szóval ennek a fránya hálónak vannak ilyen negatív hatásai is. Volt egy nagyon érdekes honlap az öngyilkosságról, de sikerült eltöröltetni. Az angol oldal még él, pedig 400 különböző öngyilkosság részletes leírása olvasható rajta, köztük igen extrémek is.

P.B.: Milyen volt írnek lenni március 9. és 12. között? Ezzel arra célzok, hogy a törvényeknek, és ezáltal a büntetésnek milyen szintű prevenciós ereje van. Van-e jobb megoldás?

Z.G.: Semmiféle. Voltam a Távol-Keleten, vártam Szingapúrban a hátáron, hogy belépjek az országba és óriási táblákon ez állt: „Aki Szingapúrba kábítószert hoz be, annak a büntetése halál.” Nem úgy működik a dolog, mint nálunk, hogy első fok, második fok, fellebbezek. Dacára ennek a radikális

Matúz András: Interjú dr. Zacher Gáborral

21

büntetésnek, Szingapúr lakosságának 8%-a használ kábítószert. Nem hiszek tehát a büntetésben, az elrettentésben, sem a legalizálásban. Ha kinyitnánk az ajtókat, az sem oldana meg semmit. Érdekes kérdés, hogy meddig engedjük be a szereket? Ez pont olyan, mint, ha ön áll valahol egy sorban és épp, amikor ön következne, bezárnák az ajtót. Valószínűleg szóvá tenné, talán még egy kis pénzt is adna a biztonsági őrnek. És akkor az ön mögött lévő? Ugyanaz a cipő.

Ha legalizálunk, akkor annyit teszünk, hogy kinyitjuk az ajtót, és beengedünk egyet, kettőt, hármat, majd mindenkit. Nem egyszerűbb az ajtót zárva tartani?

Akkor nincs vita, hogy ki jöhet be. És ma már vannak olyan szintetikus marihuána származékok (biofű), melyeknek a hatáserőssége 1,01, ha a marihuánáét 1-nek vesszük. Majdnem ugyanaz. Akkor engedjük be a marihuánát, de ott áll ez a biofű és azt kérdezi, hogy „én most miért nem jöhetek be? Majdnem olyan vagyok, mint ez”. Jó, gyere be te is. De mit szóljon az 1,02? És az 1,03? És akkor már ott vagyunk, hogy az 1,3-at is beengedem. Szóval én nem vagyok híve a legalizálásnak. Törvényekkel ezt nem lehet szabályozni. Nem beszélve arról, hogy Magyarországon a rendőrségi eljárásoknak körülbelül a 12-15%-a az, amely a lefoglalásról szól, 85% pedig a használói magatartásról. És ebben is leginkább a marihuána viszi a prímet.

Azt a szerencsétlen egyetemista gyereket, aki majd itt éjjel megy haza és beviszi a rendőr, nem félmeztelenül szaladgálásért, hanem mert, ha megpisiltetné, pozitív lenne a THC gyorstesztje, akkor ő elindul egy folyamatban, és elmegy majd elterelésre meg ide meg oda. Történik vele valami? Semmi az ég egy adta világon. Csak van egy kis meghurcolás.

P.B.: Igen, kissé röhejes, akár a spangli átadás. A törvények alapján 2-3 évre büntethető a füvezés során spanglit átnyújtó személy, ugyanis ez már kábítószer-terjesztésnek minősül.

Z.G.: Igen, az nagyszerű! Az előző Büntető Törvénykönyvben úgy volt, hogy van csekély és jelentős mennyisége a kábítószernek, de vannak olyan szerek, amelyeknek nem volt meghatározva az előző BTK-ban a csekélysége, jelentős mennyisége és a törvény olyan okosan nyilatkozott, hogy 0,9 gramm morfiumbázis élettani hatásához kell hasonlítani. Ez

olyan, mintha 6 tojást szeretnék összehasonlítani 2 krumplival.

Az új Büntető Törvénykönyv meghatározza a csekély mennyiség felső határát és afölött egy tízszeres szorzónál kezdődik a jelentős mennyiség alsó határa. A kettő között van egy szürke zóna, amely meghaladja a csekély mennyiséget, de nem éri a jelentős mennyiség alsó határát. Nem tudnak egy törvényt rendesen megírni? Amikor ennyi lenne: ami 0-3 az csekély, 3-30-ig jelentős, 30 fölött pedig igen jelentős. Nem ez lenne a logikus?

P.B.: Ha ki kéne emelnie egy dolgot, amely miatt újra a toxikológiát választaná, akkor mi lenne az?

Z.G.: A vér, a verejték és a könnyek, mert én függője vagyok. Szeretem a ponthelyzeteket és a pontmegoldásokat. Hogy ott állok a betegágy mellett, behozzák a pácienst és kell vele csinálni valamit. Tulajdonképpen ez nagyon nagy hatalmat ad az embernek, amivel ha jól tud élni, akkor a beteg győztesen tud kikerülni a helyzetből. Én ezért szeretem a vért, a verejtéket meg a könnyeket, mert ott az van, hogy behozzák a beteget, rosszul van és akkor kvázi rám van utalva és ez nagyon jó.

Hihetetlen jó érzéssel tölt el, erőt és lendületet ad.

Persze nem minden beteg ilyen. A 20 tabletta Xanaxot bevett kislány nem feltétlen ezekről a gyors döntésekről szól, ám van napi 4-5, melyek viszont arról, és ezek megadják a lökést az embernek.

P.B.: A gyomorforgató, megbotránkoztató esetek sem rettentik el?

Z.G.: Nagyon fontos, hogy próbáljon az ember kívül maradni a dolgokon. Amikor azt mondja nekem egy beteg, hogy képzelje magát a helyzetembe, nem teszem. Ha belemegyünk ebbe a játékba, akkor végünk. Pszichésen beledöglünk a dologba. Az előbb említette az íreket. Az íreknél volt régen egy foglalkozás, amelynek az volt a neve, hogy bűnevő. Ha meghalt valaki, feltették az ebédlőasztalra, letakarták egy abrosszal, jött a bűnevő és leette a bűneit. De mi nem vagyunk bűnevők. Én nem tudom az ő bűneit leenni. Én akkor tudok neki segíteni, ha kívülről látom az ő világát.

Csak így tud az ember túlélni egy ilyen rendszert és így sokkal kisebb az esélye, hogy kiég.

22 Matúz András: Interjú dr. Zacher Gáborral

Marseille: a működő multikulti?

FRANCIAORSZÁG MÁSODIK LEGNAGYOBB VÁROSÁRÓL VAN SZÓ. A TAXI FILMEKEN KÍVÜL VAN BENNE VALAMI KÜLÖNLEGES ÉS KIVÉTELES, AMI MEGKÜLÖNBÖZTETI AZ ORSZÁG TÖBBI HELYÉTŐL, LEGFŐKÉPP PÁRIZSTÓL. Jelentős kikötő lévén mágnesként vonzotta a bevándorlókat, az üldözött népek (örmények, zsidók, a fasiszta rezsimek elől menekülő olaszok, spanyolok) is találtak itt menedéket.. Legtöbben azonban az ex-francia Észak-Afrikából, és a Comore-szigetekről települtek be. A város egy igazi olvasztótégely, ami egyesek szerint példa lehetne Párizsnak, mint a hely, ahol működni látszik a multikulturalizmus. Nincsenek vallási, faji ellentétek, mindenki boldogságban él a csodás mediterrán tengerparton, az örök napsütésben. Sokan várták, hogy mikor fog Marseille-ben is Párizshoz hasonlóan lázadás kitörni, mivel látszólag minden ok megvolt egy ilyen konfliktus kirobbanására. A város azonban meglepően csendes maradt, kizárólag békés tüntetések zajlottak. Ekkor tették fel sokan a kérdést: miért?

Mielőtt még mindenki azt képzelné, hogy Marseille egy hippi utópia, le kell szögeznem, hogy azért ez koránt sincs így. Sokkal inkább egy érdekes paradoxon. Nagyon magas a munkanélküliség, virágzik a szervezett bűnözés, a drogkereskedelem, vannak szegényebb városrészek, mégis valahogy teljesen másként mennek a dolgok, mint Párizsban. A bűncselekmények okai általában a deprivációban és a szegénységben keresendőek, nem a vallási, etnikai ellentétekben. A leglényegesebb, hogy Marseille-ben kialakult egy kollektív identitás. Itt senki sem kérdőjelezi meg, hogy vér szerint mennyire vagy francia, mindenkinek van egy közösnevezője, mégpedig az, hogy marseille-i. Ennek köszönhető, hogy a harmadik-negyedik generációs bevándorlók nem kerülnek súlyos identitásválságba, és nem keresnek menedéket különböző radikális iszlámista vagy egyéb szélsőséges csoportoknál.

Másik előnye a megfelelő földrajzi helyzet, de mindenekelőtt a várostervezés. Marseille is felosztható egy gazdagabb déli és egy szegényebb északi részre, de a fővárossal ellentétben itt nem taszították ki a bevándorlókat a majdnem Pécs-Szigetvár hosszú távolságra épített banlieuk-be, azaz külvárosi lakótelepes negyedekbe, ahonnan esélyük sincs a fiataloknak kitörni. A párizsiaknak rá kellett jönniük, hogy a lázadó, forrongó tömeget ők maguk hozták létre. A közösség másik formálója a marseille-i hip-hop kul-

túra, ami a fiataloknak kiváló feszültséglevezetést jelent. Az ehhez hasonló csoportok száma Párizsban is jelentős, ugyanakkor ott rendszeresen betiltják egyes rapperek számait gyűlöletkeltő, erőszakra buzdító szövegük miatt. A marseille-i rapre inkább a melankólia jellemző, és igazán multikulturális, mert mindenféle etnikum zenei stílusa keveredik benne. A szövegekben többnyire a szegénységből adódó mindennapi problémáikról beszélnek: kilátástalanságról, a bűnözésről, drogokról. Viszont nem agresszívan teszik ezt, hanem egy bizonyos fokú tiszteletet megtartva.

A harmadik összetartó erő a város focicsapata, az Olympique Marseille. Olyan hírességeket nevelt ki, mint az algír származású, de a városban született Zidane, aki a kérdésre, hogy ő most algériainak vagy franciának érzi-e magát, annyit válaszolt: én mindenekelőtt marseille-i vagyok.

Sokak szerint idővel Párizsban is csillapodhatnak a kedélyek, csak várni kell 40-50 évet, hiszen Marseille-nek is körülbelül ennyi idő kellett, hogy azzá váljon, aminek ma mondhatja magát. A multikulturális nagyvárosok feladata, hogy kövessék Marseille példáját. Más vélemények szerint a város csak egy szerencsés kivétel, ami a fent sorolt adottságai miatt működőképes. és Azonban a térségnek még sok kihívással kell szembenéznie a jövőben, ugyanis ez lehet az első város Európában, ahol a vallási-etnikai kisebbségek többségbe kerülhetnek.

Szmolka Fruzsina: Marseille: a működő multikulti? 23

Iszlámok az iszlámról INTERJÚNK SORÁN NYOLC JORDÁN, SZUNNITA MUSZLIM HALLGATÓVAL BESZÉLGETTÜNK. MIND HASONLÓ ŐSZINTESÉGGEL MESÉLTEK A VALLÁSUKKAL VALÓ KAPCSOLATUKRÓL, ÉS AZ ISZLÁM SOKSZOR FALS MEGÍTÉLÉSÉRŐL, A MUSZLIM VILÁG JELENLEGI KIHÍVÁSAIRÓL, A CHARLIE HEBDO-ÜGY KÖRÜLI VITÁRÓL. A KÉRDÉSEKRE EZÚTTAL OLYAN EMBEREKTŐL KAPTUNK VÁLASZT, AKIK MÁS SZEMSZÖGBŐL FIGYELIK A VILÁGOT, MÉGIS UGYANOLYAN EGYETEMISTÁK, MINT MI. CÉLUNKKÉNT AZ ISZLÁM VALLÁS KÖZVETLENEBB BEMUTATÁSÁT TŰZTÜK KI, HOGY A MEGISMERÉSÜKKEL TALÁN KÖZELEBB JUTHATUNK A MEGÉRTÉSÜKHÖZ, MAJD ELFOGADÁSUKHOZ. SZÁMUNKRA IS MEGHATÁROZÓ ÉLMÉNY VOLT A BESZÉLGETÉS, NASZI PEDIG, MINT FÉLIG ALGÍR, DE PÉCSEN SZÜLETETT EGYETEMISTA, SZINTÉN SOKSZOR HOZZÁSZÓLT A FELVETŐDÖTT KÉRDÉSEKHEZ. PécsiBölcsész: Mit jelent számotokra az iszlám?

Husam: Ez az identitásom. Az iszlám az erkölcsről-, vallások és egyének iránti toleranciáról szól. Egyedivé tesz. Elolvastam a Bibliát is, mert kíváncsi voltam, és nagyon sok közös pontot találtam a két vallásban.

Ziena: Napi ötször imádkozunk, szóval mindig velem van.

Sulejman: Megtanít szabadon kezelni másokat.

Huda: Gyermekkoromban az iszlám segített megtanulni kezelni másokat.

Thana’a: Az iszlám egy életforma, nem csak egy vallás. Ez a mindenem. Azt tanítja, hogy meg kell ismernünk a többi vallást is, hogy tanulhassunk belőlük és elfogadhassuk azokat is. Az emberség és a szolidaritás kiemelkedően fontos. Az egyik barátom az iszlám tanítás hatására, miszerint tudd, miért vagy iszlám, és felelni tudj Allahnak az élet után, teljes részletességgel tanulmányozott hat különböző vallást. Amikor ezeket részletesen megismerte, azt mondta édesanyjának: „Most már tudom, miért vagyok muszlim.”

Dana: Nem mondanám, hogy muszlim vagyok, inkább azt, hogy hiszek Istenben. Nem tudnék elképzelni egy napot sem anélkül, hogy ne érezzem Istent mindenhol magam körül. Például ha krízis helyzetben vagy, mindig Istenre gondolsz, ha ateista is vagy, de az én véleményem, hogy ez ösztönös, az ember ezzel született, nem valami olyasfajta dolog, ami tanítható és tanulható lenne.

Szerintem minden vallás itt kezdődik, és mindegyikőjük alapvetően ugyanolyan. Az iszlám és a kereszténység valójában nagyon hasonlóak. Mind elsősorban emberek vagyunk, ez határoz meg minket, nem a vallásunk vagy a nemzetiségünk.

Abdel: Elsősorban muszlimok vagyunk. A nemzetiségünk és a vallásunk konkrétabb kategorizálása másodlagos.

Sulejman: Az imádság nagyon sokat jelent nekem, de most kellemetlen, mert péntekenként óránk van, és nem tudunk imádkozni a Mecsetben.

Naszi: Nem vagyok vallásos, azonban nap, mint nap tapasztalom a környezetem negatív kritikáit, és engem is hasonlóképpen érnek kritikák.

PB: Érnek benneteket negatív kritikák?

T: Van néhány udvariatlan ember, de ez nem bánt annyira. Az itt élő emberek nem sokat tudnak az iszlám vallásról. A banki ügyintéző megkérdezte, hogy miért viselek egy sálat a fejemen. Ő nem volt annyira udvariatlan, de nem tudta, hogy muszlim vagyok, szóval nem hinném, hogy bármit tudott volna az iszlám vallásról. Azt gondolják, hogy azért viseljük a fátylat, mert kényszerítve vagyunk. De ez inkább a kapcsolatunkat fejezi ki az iszlámmal. Vannak emberek, akik tényleg kényszerítik a lányaikat, hogy viseljék, és miattuk hiszik azt, hogy ez mindenkinél így működik.

D: Én is ezt tapasztaltam, hogy nagyon keveset tudnak az iszlámról, főleg azt nem értik sokszor, hogy a lányok miért hordanak fátylat. Az egyik barátnőmtől megkérdezték, hogy miért van ez a „hülyeség” a fején, de azt elmondhatom, hogy Macedóniához képest, ahol egy évvel ezelőtt éltem, sokkal jobb a helyzet.

A: A magyarok közül, akikkel kapcsolatot létesítünk,

24 Szmolka Fruzsina & Guellala Nacer-Eddine: Iszlámok az iszlámról

sokak félelmetesnek gondolnak minket elsőre, de amint jobban megismernek, megszeretnek. Mi tiszteljük őket is, és próbálunk velük beszélgetni az iszlámról, megismertetni velük a vallásunkat. Így megtudják, hogy valójában milyen, és már nem félnek tőle. Sőt, volt olyan, aki egyre kíváncsibb lett, és a tanácsainkat kérte, hogy hogyan lehet ő is muszlim. Sok kérdést feltesznek, például lakótársaink is. Szerintem megváltoztathatod mások véleményét.

H: Ha meglátunk egy másik muszlimot az utcán, „Salam alaikum”-mal köszönünk, ami azt jelenti, „béke veled”. Hogyan lehet az iszlámra azt mondani akkor, hogy egy agresszív vallás? 1,6 millió muszlim él a Földön, a szélsőségesek ennek a számnak csak nagyon pici hányadát teszik ki, de a világ miattuk van rossz véleménnyel az egész vallásról.

N: Én megtanultam az évek során, hogy könnyebb, ha mi magunk is viccelődünk, mert ha már nem tudnak vele idegesíteni- akár látszólag, akár ténylegesenakkor már nem is lesz mókás számukra.

PB: Éreztek egy fajta kényszert, hogy a vallásotokban mindig jobbak és jobbak legyetek?

T: A vallásom a mindennapjaim része. Az imádkozás olyan, mint a levegővétel. Ugyanakkor mindig azt érzem, hogy többet kéne tudnom. Mindent el kellene olvasnom. A szélsőségesek sokat kritizálják a többi iszlám embert, például akik nem hordanak fátylat.

Kötelezővé tennék a Korán elolvasását. Jordániában mindenkinek megvan a joga választani, hogy viseli-e a „hidzsábot” vagy sem. Iránban és Szaúd-Arábiában nincs ilyen kötelezettség.

D: El kell különíteni a tradíciót/szokást a vallástól. Jordániában inkább a tradíció számít mintsem a vallás.

50 évvel ezelőtt nem sokan viselték a „hidzsábot”, de most mintha divatba jött volna. Ma már kevés az olyan nő, aki ne hordaná. Én például nem viselem, és az öltözködésem is kevésbé konzervatív, de látjátok, hogy Huda sem hordja. Ez a saját döntésünk.

PB: Hogyan hat rátok az ISIS tevékenysége, van bennetek félelem?

H: Az ISIS-nek semmi köze sincs az iszlámhoz. Jordániának pedig nagyon erős a hadserege, nem érzünk

félelmet.

PB: Mit gondoltok, a média megfelelően mutatja be a helyzetet?

H: A nyugati média igazságtalan. Három muszlim egyetemistát öltek meg az USA-ban a Charlie Hebdo ügy után, mégsem hallott róla szinte senki. Nem feltételezem, hogy Amerikának rossz véleménye van a muszlimokról, de a média csak a szélsőségesekre koncentrál, nem az igazi iszlámra, ezért a nyugati emberek félreismerik a muszlimokat és a vallásunk lényegét.

T: A radikálisok rosszul értelmezik a Koránt, szó szerint veszik a leírtakat. Az első dolog, ha az iszlámról hallasz a médiában, az valószínűleg az ISIS lesz. Ez nagyon befolyásolja az emberek gondolkodását.

Szerintem az iszlám jó oldalát is be kéne mutatnia a nyugati médiának. A probléma véleményem szerint a kettős mérce, hogy ha például egy keresztény hasonló gyilkosságokat követ el, azt mondják rá, hogy elmebeteg, de ha egy muszlim követi el, akkor már egyből a vallása nevében gyilkol.

PB: Szerintetek miért csatlakozik ennyi ember a terrorista szervezetekhez vagy követnek el olyan egyéni akciókat, mint a Charlie Hebdo írói elleni merénylet?

D: Az iszlámban van egy bizonyos „állj ki magadért és a hitedért”-morál, ami a Koránban szent háborúként jelenik meg, de a dzsihádisták szó szerint interpretálják, és jogalapként használják az iszlám nevében való gyilkolásra. Sokan megtorlást vagy revánsot akarnak, például Palesztina miatt.

H: Addig tart a saját szabadságod, amíg az nem veszélyezteti mások szabadságát. A mi vallásunk különösen tiszteli a többi ember hitét és nem engedi, hogy más vallásokból gúnyt űzzünk, vagy vicceljünk vele. Ezt szigorúan vesszük, de a Nyugati kultúrában ez másképp van. A gúnyolódás nem tesz jót az iszlámnak, látjuk, hogy mi a vége. Nem tartom helyesnek, amit a Charlie Hebdo csinált, és fáj, ahogy Mohamed prófétát ábrázolták, de akik megölték a karikaturistákat, nem voltak igazi muszlimok.

A tettük csak egy nagyobb problémát generált, és tovább szította a feszültségeket.

Szmolka Fruzsina & Guellala Nacer-Eddine: Iszlámok az iszlámról 25

Mérték Médiafesztivál a gyűlölet és rasszizmus nyomában A MÉRTÉK MÉDIAELEMZŐ MŰHELY, VALAMINT A KOMMUNIKÁCIÓ ÉS MÉDIATUDOMÁNY TANSZÉK IDÉN HARMADSZORRA RENDEZTE MEG A MÉRTÉK MÉDIAFESZTIVÁLT, AHOL A LÁTOGATÓKAT IGYEKEZTÉK BEAVATNI A MODERN MAGYAR MÉDIA MŰKÖDÉSÉBE, PROBLÉMÁIBA, ÉS JÖVŐJÉBE. A RENGETEG MEGHÍVOTT VENDÉGELŐADÓ KEREKASZTAL-BESZÉLGETÉSEI MELLETT A LÁTOGATÓK HÁROM NAPIG WORKSHOPOKON DOLGOZHATTAK EGYÜTT, ÉS EREDMÉNYEIKET AZ UTOLSÓ NAPON MUTATTÁK BE. A Civilizációk harca címet viselte az a „szemináriumsorozat” amire feliratkoztam, házigazdánk pedig Uszkiewicz Erik jogász és a Mérték munkatársa volt.

A sorozat témája a gyűlöletbeszéd, gyűlöletkeltés, rasszizmus és az ezzel kapcsolatos jog hatáskörei voltak, amelyeket Erik még az elején ki is fejtett ne-

künk. A gyors bemutatkozás és négyfős csoportokra való felosztás után különböző feladatokat kellett megoldanunk, amelyek valamilyen módon kötődtek a gyűlöletbeszéd vagy a társadalmi érzékenység témaköréhez. A társadalmi érzékenység egy érdekes, kétirányú jelenség. A kisebbségi csoportoknak, legyen szó rasszról, vallásról vagy szexualitásról, meg kell találniuk azt az ingerküszöböt, amelynek a keretein belül nyilvánosan képviselhetik az identitásukat. A küszöbnek a magassága a többségi társadalom toleranciájától és hozzáállásától függ, azonban ennek a szintje az elmúlt tíz évben elég nagy mértékben csökkent, legyen szó a cigányság vagy a homoszexualitás megítéléséről; politikai javaslatok születnek a melegek börtönbe zárásáról, fáklyás felvonulásokat rendeznek a cigányság ellen, erőszakos lépéseket követelve.

Ezzel kapcsolatban kaptuk a„házi feladatot” is, amit az utolsó nap kellet bemutatnunk a többieknek. Találjunk ki egy megvalósítható kezdeményezést vagy programot, ami csökkentené Magyarországon a rasszok vagy más társadalmi csoportok közti feszültséget. A PTE Kommunikáció és Médi-

26 Bogdán Erik: Mérték Médiafesztivál a gyűlölet és rasszizmus nyomában

atudomány tanszék mindig is kiemelten foglalkozott a rasszizmus kérdésével, különösen a cigányokkal kapcsolatban. Több kurzus keretén belül is szembe kellett néznünk a sztereotípiákkal és a médiában terjengő féligazságokkal, megtörtént eseteken vagy szemináriumi vitákon keresztül. Ehhez adódtak még a városi óva intések, amik a Zsolnayba vezető úttal vagy a távolsági végállomásokkal kapcsolatban hallhatunk, mint személyes tapasztalatok, és ezek alapján megkaptuk azt a motort, ami a cigányellenes propagandát hajtja.

A cigányság lett az első számú mumus Magyarországon, akikre rá lehetett aggatni az ország kifosztásától, a torkaink elmetszéséig mindent. A rendszerváltás után ők vesztették el először és legnagyobb számban az állásaikat, és az új kormány a valódi segítségnyújtás, a társadalomba való újraintegrálás, főleg inklúzió helyett, a társadalom szélére sodorta a népcsoport nagy részét, akik ma Magyarország legszegényebb rétegét alkotják. Ezért is ilyen könnyű belőlük ellenséget kreálni és ujjal mutogatni: tökéletes bűnbakok. Hiába részei több száz éve Magyarország történelmének és kultúrájának, a társadalom nem ismeri el őket magyarnak, és ez az ellenállás csak tovább növelte a cigányok másság-identitását és a feszültségeket. Ez az ellenségkreálás odáig jutott, hogy egyszerűbb valakit meggyőzni arról, hogy minden cigány egy ingyenélő tolvaj-gyilkos, minthogy ugyanolyan ember és magyar állampolgár, mint bárki más. A feladatunknak is az lenne a legfőbb célja, hogy az utóbbi állítást népszerűsítse valamilyen formában.

Végül arra a következtetésre jutottunk, hogy mint minden társadalmi problémánál, itt is a megelőzés, korai érzékenyítés a legjobb módja az orvoslásnak. A középiskolás drogprevenciós napokhoz hasonlóan gondoltuk kezelni a kérdést. Egy nap, ahol a diákok – elsősorban tizennégy év és afelett – szembesülnek a rasszizmus kérdésével és azon belül a cigányság-ellenes propagandával. Ezek a tréningek már léteznek, de elsősorban idősebb korosztálynak, azon belül is hatósági személyeknek szólnak, trénerünk is ilyen napokat szokott tartani rendőrök számára. Azonban szerintünk sokkal hatásosabblenne, ha akkor kezdenénk el ezzel az egész kérdéskörrel foglalkozni, amikor igazán számít; az egyéni identitás alakulásakor.

A rasszizmus és az előítéletek körülvesznek minket és senki sem mondja meg, hogy hogyan kellene őket kezelni. Érdekes, hogy tizenkét év alatt, amíg iskolába jártam legalább négyszer tartottak nekem hegyi beszédet arról, hogy a fű rossz, a heroin meg még inkább, viszont senki sem tartotta fontosnak, hogy közölje velünk, hogy minden emberi élet ugyanannyit ér, függetlenül nemtől és bőrszíntől. A szélsőséges és radikális közösségek ki is használják

ezt a hallgatást és egy egyszerű választ adnak a fiataloknak a „helyes” megközelítésről. Egy egész napos, őszinte, mindkét oldalt megjelenítő beszélgetős programmal próbálnánk kiegyenlíteni a helyzetet, ahol a szóbeszédeket és a sztereotípiákat tényekkel és érvekkel próbálnánk leküzdeni.

A diákok saját döntésén fog múlni ezek után is a kérdéshez való hozzáállásuk, de legalább hallhatták mindkét oldalt.

Egy másik ötletünk a roma kultúrának és hagyományoknak a fontosságára való felhívással volt kapcsolatos. Ezzel a kezdeményezésünkkel is elsősorban a fiatalokhoz akartuk közelebb vinni a témát, ebben az esetben könnyedebb keretek között. Mi lenne, ha minden nagyobb fesztiválnak – Volt, Sziget, Sound – területén lennének elszórva standok vagy akár színpadok, ahol a cigány zenével, ételekkel és hagyományokkal ismerkedhetnének a fesztiválozók. Így bebizonyítva, vagy jobban mondva újra megerősítve, hogy a roma kultúra szerves részét képezi Magyarországnak, nem pedig egy tumor, amit ki kell vágni belőle. Ugyan vannak roma fesztiválok, de azoknak a látogatói is elsősorban cigányok, amivel nincs probléma, de ez is a különbözőséget erősíti meg. Vegyítenünk kéne a két réteget. Ennél a témakörnél jöttünk rá egy másik érdekes dologra az egész problémával kapcsolatban, miszerint nem igazán lehet róla beszélni, mármint nincsenek rá rendes kifejezéseink.

Amikor a magyar és a cigánykultúra közötti elkülönülésről akartunk beszélni, tűnt fel a legjobban, hogy ez nem igazán a helyes megfogalmazás. Elvégre a cigány kultúra a zenéjével, táncával mind része a magyar öntudatnak, és mint már ezelőtt is írtam párszor magyarok ők is, csak cigány nemzetiségűek. Magyarország legalább annyira volt olvasztótégely a benne megforduló nemzetiségek szempontjából, mint az Egyesült Államok, csak amíg ott elsőszámú feladatként van jelen a ras�szizmus kezelése, addig hazánkban egy sokadlagos társadalmi problémaként foglalkoznak vele.

Gondolatainkat a harmadik nap, pénteken osztottuk meg a többiekkel, amikor a hangulat a könnyedebb témák után elég gyorsan komolyra váltott. Élőben még jobban felszínre kerültek a témával kapcsolatos, politikailag korrekt nyelvezetnek a hiányosságai. Valamint éreztük, hogy egy kicsit kínos is erről beszélni, amin ideje lenne változtatni.

Lényegében ez is egy célja volt a workshopunknak, hogy mi, diákok is beszéljünk ezekről a problémákról. Szerencsére a komolyságot gyorsan feloldotta a szendvicsezős, borozgatós, Improvokálos záró ünnepség, ami mégis vidámmá tette, a hozzám közel álló és elég nehéz témát feldolgozó fesztivál utolsó napját.

Bogdán Erik: Mérték Médiafesztivál a gyűlölet és rasszizmus nyomában 27

A másik oldal TE HÁNY ÉVESEN JÖTTÉL RÁ, HOGY HETERO VAGY? SZÜLEID, HOGY FOGADTÁK? VESZÍTETTÉL EL BARÁTOT, AZÉRT MERT HETERO VAGY? SZINTE BIZTOSRA VESZEM, HOGY EZZEL A KÉRDÉSSEL MÉG SENKI NEM TALÁLKOZOTT. ILYENEK AZOK A KÉRDÉSEK, MELYEKRE ÚJRA ÉS ÚJRA VÁLASZOLNOM KELL, HA VALAKINEK ELMONDOM, HOMOSZEXUÁLIS VAGYOK. MERT IGEN, MELEG VAGYOK. Egy Isten háta mögötti kisvárosban nőttem fel, ahol mindenki ismer mindenkit. Tovább fokozta a nehézséget, hogy mélyen vallásos neveltetést kaptam, amihez ezt hozzáilleszteni ezt a dolgot, irdatlan lelki munkát igényelt. A mai napig nem sikerült teljes mértékben. Először mentegetőztem magam előtt, hogy minden fiú életében eljön az a pillanat, hogy valamilyen szinten a saját neméhez vonzódik, majd jött a bizonygatás, barátnők – de éreztem, hogy valahogy nem az igazi.

Laikusok mindig azt hiszik, hogy a coming out, a felvállalás a legnehezebb része a dolognak.

Valóban embert próbáló dolog szüleid és nagyszüleid elé állni, s kimondani a tényeket, levágva ezzel a családfának még ki sem sarjadt ágait, de ennél sokkal nehezebb az a lelki folyamat, amely során saját magadnak kell beismerned, hogymeleg vagy! Önámítás: hány hosszú hónap, hány hosszú év. Pedig engem nem tagadtak ki, nekem nem kellett elköltöznöm, és bár hosszú időbe telt, ma már szabadon beszélünk a szerelmi életemről otthon.

ve magukat az online ismerkedés veszélyeinek.

Volt már néhány meglepetésem ebből: randin találkozni egy barátod öccsével vagy épp a helyi “hírességgel”. Vannak persze melegbárok, de ezek nem azok a fajták, amiket a filmekben lát az ember… pláne nem Pécs viszonylatában.

Szerencsére a város viszonylag jól kezeli a melegség kérdést, a Csinos Presszóban például egy LMBT filmklub működött, a Nappali pedig kerekasztal beszélgetést tartott a közelmúltban a témával kapcsolatban.

Látható már a fejlődés az elfogadás irányába, de még pokoli messze van ennek az útnak a vége.

Negyven éve tudjuk, hogy a homoszexualitás nem szociopátiás személyiségzavar; 1992-ben került megrendezésre az első Budapest Pride, ami azonban “érdeklődő” hiányában elmaradt, 2009-től pedig meleg párok is bejegyeztethetik magukat élettársi kapcsolatba. De hiába minden kezdeményezés, amíg az emberi felfogásban nem történik változás, illetve ameddig politikai kérdést csinálhatnak egyes pártok a melegségből. Azt mondják a társadalom 4-10% meleg, ha csak 5%-kal is számolunk ez akkor is közel félmillió személyt jelent idehaza.

Nem is olyan rég megismertem egy fiút, akinél heteroszexuálisabbat el sem tudnék képzelni.

Nagyon szimpatikusnak tűnt az első perctől kezdve, csupán egyetlen dolog zavart vele kapcsolatban, hogy sokat használja a “buzit” mint jelzőt: “De buzi idő van kint!”. Aztán egy Szenes buli során elmondtam neki, hogy ez eléggé bánt, mert meleg vagyok. A kijelentést egy nagyon hosszan kitartott szünet követte a részéről. Amikor megszólalt, a legmeglepőbb dolog Míg hetero társainknak viszonylag egyszerű dolga hangzott el a szájából: megkért, hogy segítsek van utcán, buszon, buliban megismerni valakit, neki a személyiségét csiszolni, mert érdemesmert a célpont 90%-ban biztos, hogy a megfelelő nek lát erre. Ő nem tudja, de ez a mondat naoldalon játszik, addig mi elég csúnyán meg üthet- gyon sokat jelentett nekem akkor. jük a bokánkat az ilyen random bepróbálkozásoknál, és akkor az “ízlésről” még nem is beszéltünk. Hiszem, hogy az ember önmagát visszatükröződések alapján tudja megítélni a legjobban.

Egy barátom mondta egyszer, hogy ő az óceán- Minél jobban megnyílik valakinek, annál élesebb ból válogathat halakat, addig nekem egy nagyob- képet kap vissza önmagáról. Érdemes nyitni az bacska tóval kell beérnem. A legtöbb melegaz arra érdemesek felé, és az ismeretlenek bántó erre szakosodott társkereső oldalakon keresik megjegyzéseiben nem a saját hibánkat, hanem életük - vagy legalább egy éjszakájuk - párját, kité- a tükör görbeségét felfedezni.

28 s. b.: A másik oldal

Büszkeség és Balítélet

Másságról Pride-on és homofóbián túl AZ ÉN NORMALITÁSFOGALMAM AZ IGAZI. TÉNYLEG? EMBERI TERMÉSZETÜNKBŐL FAKAD, HOGY ELVEINKET, NORMÁINKAT MEGFELELŐNEK GONDOLJUK ÉS MÁSOKÉVAL VALÓ ÖS�SZEHASONLÍTÁSBAN SZERETJÜK IS KIEMELNI ANNAK HELYESSÉGÉT. SAJÁT NÉZŐPONTUNKAT ALKALMAZZUK AKKOR IS, AMIKOR AZ A KÉRDÉS, HOGY EGYENLŐ-E FÉRFI ÉS FÉRFI, NŐ ÉS NŐ.

MILYEN ALAPTÉZISEK HATÁROZZÁK MEG A MÁSSÁGRÓL ALKOTOTT NORMALITÁS FOGALMUNKAT? MIT MOND AZ EVOLÚCIÓ?

Fajfenntartás.

Számos, a témáról folyatott beszélgetés során felmerült az a vitathatatlan tény, hogy két azonos nemű személynek, akármeddig nézik egymást, nem lesz gyerekük. Evolúciós szempontból fajunk a fenntartásra törekszik és ehhez szaporodni kell. Világos. Az a normális, ha egy férfi és egy nő közös utódot nemz és felneveli azt, hogy utána ő is párt találjon és ő is gyermeknemzésbe fogjon. Érv-e ez egy homofób-meleg vitában? Ott tartunk, hogy emberként a fajfenntartás az elsődleges célunk? Rengeteg tényezőt tudnék mondani, ami miatt nem engedném bizonyos személyeknek a gyermekvállalást. És csak a tisztázás végett, a sor nem ott kezdődik, hogy vajon ő maga meg tudta-e szülni azt a gyermeket. Hamarabb gondolkoznék el azon, hogy ki mit tud majd átadni és ki mire képes megtanítani egy formálódó elmét. A létezésnek először is értelmet kell adni, értelmet pedig a képviselt értékeken keresztül nyerünk.

Egyetemes, megkérdőjelezhetetlen értékek vannak? Ki határozhatja meg őket? Nem is változnak?

MIT MOND AZ EGYHÁZ? Kinyilatkoztatás.

Az előző évi októberi szinódus során a katolikus egyház tárgyalta a „nem hagyományos” kapcsolatok kérdését. A szinódus szerepe, hogy a vallási vezetők megtárgyalhassák a kor által támasztott változások jelentőségét és jelentését. Ferenc pápa regnálása óta olyan tabutémák kerültek nyíltan a párbeszéd központjába, amelyekről eddig szó sem eshetett. Ugyan ahhoz, hogy tényleges változás vagy álláspontvállalás történjen, a püspökök

kétharmados többségére lett volna szükség, azonban önmagában az a tény, hogy hivatalos keretek között téma lett a melegek elfogadása - nem elfogadása, mutatja, hogy szükség van a véleménycserére. Nem eldöntetett, hogy meddig tart a normalitás, de ha már az amúgy véleményét nem gyakran megváltoztató egyház is hajlandó meghallgatni és feltenni a kérdést, mi se legyünk restek. Ki vagyok én, hogy elítéljem a melegeket? – kérdezi Ferenc pápa.

MIT MOND TOLERANCIA KAPITÁNY? Elfogadás.

A nyugati állásfoglalásnak központi eleme az elfogadás. Rossz az, aki más jogait megkérdőjelezi, aki diszkriminál, aki embertársát jogaiban korlátozza. Ez a hozzáállás megköveteli, hogy egyenlőként gondoljunk egymásra. Az általam ismert konzervatívabb személyek magukat homofóbnak nem vallják, de nem is értik, miért kell hangosan menetelni a Pride-on. Miért nem otthon melegeskednek a melegek? Én meg értetlenül állok hozzá, hogy nekik miért fáj, hogy a másik azt mondja: hello, itt vagyok. Szeress!

Cserébe azt sem értem, amikor egy-egy identitását megtaláló személy képtelen elfogadni azt, hogy a családja nem képes világlátását megváltoztatni a kedvéért. Az a nagypapa, aki nulla éves korától fogva azt hallja, hogy a férfiaknak a nők mellett a helyük és vicaversa, természetes,hogy megütközik azon, hogy a Pisti a Péterrel tart nagytakarítást. Mi meg azzal támadjuk, hogy képtelen helyesen szeretni az unokáját.

Ki vagyok én, hogy magamon kívül bárki mást elítéljek? Függetlenül hitrendszerektől és hiedelmektől, ember embernek lehet-e bírája?

Fenyegeti-e a saját integritásomat, ha a másik másképp normális? Ellenállhatatlan késztetést érzünk olykor, hogy a másikhoz mérjük magunkat. Mindezt csak azért, hogy megveregethessük saját vállunkat, miszerint mi egészségesek és normálisak vagyunk. Címkézünk és kategorizálunk, nehogy a másik megértése vagy saját megválaszolatlan kérdéseink elbizonytalanítsanak saját egységességünkben. Én a kérdések megfogalmazását elengedhetetlennek érzem, pont, ahogy a megértésre irányuló lépéseket.

De kell-e egy, igaz választ találni? El tudjuk-e fogadni a másképp gondolkodást?

Siegler Anna: Büszkeség és Balíítélet 29

Erőszak meta-narratíva Hotline Miami A 2012-BEN MEGJELENT HOTLINE MIAMI SZINTE AZONNAL HELYET TALÁLT MAGÁNAK A VIDEOJÁTÉK-KLASSZIKUSOK KÖZÖTT. AZ INDIE MESTERMŰ EGY FELÜLNÉZETES, GTA 1-RE HASONLÍTÓ, AKCIÓ-PUZZLE JÁTÉK. GYORS, ERŐSZAKOS ÉS ADDIKTÍV JÁTÉKMENETE MELLETT, NAGYSZERŰ ZENÉJE EMELTE KI VETÉLYTÁRSAI KÖZÜL. Retro kinézetét és színpalettáját a neo-noir filmek, mint például a Drive, valamint a kokain és szervezett bűnözés vezérelte nyolcvanas évek Amerikája ihlette. Zenéje is a korelektro-szintetizátor hangzását adja vissza, ahol a lüktető ütemek visznek minket előre a vérben fürdő szinteken. Idén megjelent folytatása, a WrongNumber, megtartotta az első rész összes jó tulajdonságát, amit megtoldott kétszerannyi játékidővel, valamint kibővítette az első rész történetét, és új kérdéseket tett föl mindkét játék központi eleméről: az erőszakról.

Az első rész története szerint egy névtelen fiatalember vagyunk, aki furcsa telefonhívásokon keresztül utasításokat kap orosz maffiózókkal teli épületek „kitakarítására”. Mindezt saját identitását elrejtve, állatmaszkokat viselve teszi. A játék első jelenetében egy furcsa szobába lép, ahol három állatmaszkos alak fogadja, közülük a kakasmaszkos figura, Richard teszi fel a játék legikonikusabb kérdését, ami egyszerre szól Jacketnek és a játékosnak: „Do you like hurting other people?”, azaz „Szeretsz másokat bántani?”

Nem tudjuk, hogyan kerültünk ebbe a szituációba, csupán azt, hogy fogadnunk kell a hívásokat és megtenni, amire utasítanak. Egyre több hullát hagyunk magunk után, amíg végül utolérnek minket a következmények és fény derül arra, hogy kik is ezek a furcsa maszkos alakok. A párhuzam Jacket szituációja és a játék-játékos dinamika között elég egyértelmű. Mi is utasításokat teljesítünk, azt, amit a játék és a tervezők – akik meg is jelennek a játékon belül, tovább erősítve ezt a kapcsolatot – adtak ki nekünk. Amíg Jacket az állatmaszkok inkognitója alatt hajtja ezeket végre, addig mi Jacket karaktere mögé bújva követjük el a mészárlásokat.

Viszont az erőszak nem opció, hanem része a játéknak, az előrejutás egyetlen módja, vagy ők halnak meg vagy mi. A moralitás és a játékbeli valóság, a játékbeli illúzió és a fizikai lét határai elmosódnak: nem tudjuk mi hallucináció és mi a „valóság”. Vagy, hogy valakinek a megmentése tényleg ellensúlyozza százak meggyilkolását, valamint tényleg mi vagyunk-e a jófiúk? A neonzöld szőnyegeket beborító vér nem rettegést, hanem a biztonságot jelenti, a küldetés végénél elhallgató zene pedig nekünk szól, hogy már letehetjük a fegyvert, ugyanakkor a kellemetlen csend sokszor gyanúsnak hat, ami később kiderül, nem véletlen.

Ez a valóság-, játék-, játékbeli valóság hármas a második résszel kibővült, amiben a főszereplőink száma egyről tizenkettőre nőtt, és Tarantinora hajazóan az egymás mellett-mögött futó cselekményszálak a fináléban találkoznak. A játék egy disznómaszkos alak ámokfutásával kezdődik, aminek a végén megerőszakol egy szőke nőt, és akkor szól a rendező, hogy vágás, és hogy legközelebb hihetőbb legyen az erőszak. A játék első szintje egy filmjelenet, melyben egy Jacket gyilkosságsorozata ihlette filmet forgatnak. Ezzel a valóság és az erőszak egy új szimulációja lép be a képbe.

Másik fontos szereplőink a Rajongók, akiket Jacket története inspirálta arra, hogy utcai igazságtevőkként irtsanak ki maffiatanyákat és droglebujokat,

30 Bogdán Erik: Erőszak meta-narratíva

remélve, hogy ezzel bekerülnek a médiába. Az ötfős csapatot a gyilkolás és az adrenalin hajtja, nem gondolkodnak a tetteik következményeiről, azaz ők lehetnek az új analógjai a játékosnak. Mivel mi sem foglalkozunk a következményekkel, csak megyünk előre, és lőjük halomra a „rosszfiúkat”, mert tudjuk, hogy nekünk és a karakterünknek sem eshet bántódása, így visszük előre a történetet, mivel mi vagyunk a főszereplők. Legalábbis szeretjük azt hinni, amire a Hotline sorozat sokszor rá is cáfol.

Végül, de nem utolsó sorban elérkeztünk Evanhoz, az íróhoz, aki Jacket történetét és az azt övező rejtélyeket szeretné megírni (egy újabb valóság a játékon belül). Az ő karakterénél jön be először, feltehetően szándékosan egy, a modern játékoknál gyakran használt kifejezés: „ludonarratív disszonancia”. Ez akkor figyelhető meg, amikor egy játék története, a fő,- és mellékszereplők motivációi ellentétben állnak vagy nem követelik meg a játékos cselekvéseit. Például a BioshockInfinite története nem követeli meg, hogy megegyünk minden vattacukrot és almát a szemetesekből vagy, hogy lelőjünk mindenkit, akit csak látunk, de van rá lehetőségünk.

Evan személyiségéből kifolyólag ő az egyetlen karakter, aki nem használ halálos módszereket, lőfegyvereket vagy késeket, csak harcképtelenné teszi ellenfeleit. Viszont a játékosnak megvan adva a lehetőség, hogy gyilkoljon vele is, halálra tudjuk verni a már kiütött ellenfeleket. Rajtunk múlik, hogy még egy ütéssel be is törjük az ellenségek fejét, vagy csak kiütjük őket. És itt jön be a már említett kifejezés; amikor a történet és a karakterek motivációi nem egyeznek meg a játékos cselekvéseivel: talán

egy családos író, akinek a történet szerint nincsenek erőszakos tendenciái, megöl húsz embert.

Evanon keresztül láthatjuk legjobban a címben említett meta-narratívát a játékokról, a valóságról és a játékosnak nyújtott szabadságról és döntések következményeiről.

Egy játékban, ahol arra kondicionálnak minket, hogy mindenkit öljünk meg, lehetőleg minél gyorsabban, Evan arra bíztatja a játékosokat, hogy ezt ne tegyük meg. De megvan rá a lehetőségünk, hogy ezzel nem foglalkozunk. Miért is foglalkoznánk, elvégre az elmúlt néhány órában pont az ellenkezőjét csináltuk, és a legtöbb nagyköltségvetésű játékban egyébként is kioltjuk ellenfeleink életét, nem pedig meghagyjuk azt. Ráadásul ő az a karakter, aki Jacket igazi történetét akarja megírni, nem pedig egy felturbózott, eltorzított változatát, mint a disznómaszkos film rendezője. A játék legbrutálisabb kivégzése is egy, a film jeleneteit bemutató pályán történik. Az igazságot keresi, ahogy mi, a játékosok is, hogy mik ezek a különös telefonhívások, és hogyan kapcsolódik össze ennek a tizenkét karakternek a története.

A játék befejezése Tarantino mellet a Pillangóhatást is megidézi, ahogy ezek az elszigeteltnek tűnő erőszakos cselekedetek, elvezetnek egy sokkal nagyobb, mindenkire hatással levő dologhoz.

A Hotline Miami és folytatása amellett, hogy kiváló és egyedi játékélményt nyújtanak, a felszín alatt egy összetett képet mutatnak a társadalmon belüli erőszakról a rendőri brutalitástól, a filmes erőszakon át, az erőszakos videojátékokig.

Bogdán Erik: Erőszak meta-narratíva 31

„Pesten könnyebb?”

VALÓSZÍNŰLEG MINDEN VIDÉKI ZENÉSZ ELJÁTSZOTT MÁR AZZAL A GONDOLATTAL, HOGY MÉGIS HOL TARTANA Ő VAGY A CSAPATA, HA A FŐVÁROSBAN SZÜLETTEK VOLNA. IGAZ-E, HOGY AZ ORSZÁG SZÍVÉBEN TÖBB A LEHETŐSÉG, VAGY AZ HOGY OTT NAGYOBB A BEFOGADÓ TÁBORA A MAGYAR KÖNNYŰZENÉNEK? MAGYARORSZÁG ZENEILEG IS CENTRALIZÁLT, VAGY TÖBB KISEBB KÖZPONTTAL RENDELKEZIK? A KÉRDÉSEIMRE A VÁLASZT KÉT ÚRIEMBER: BEKE ISTVÁN ÉS VITÁRIS IVÁN AZ IVAN AND THE PARAZOLBÓL FOGJÁK MEGADNI. PécsiBölcsész: Könnyű budapesti zenekarként?

Vitáris István: Az biztos, hogy megvannak az előnyei.

Ha matematikailag nézzük, nagyobb csomópont így több lehetőséget rejt magában. Közben viszont látjuk azt is milyen jó hatással van a kisebb-nagyobb városok alkotói közege a zenekarokra, mint mondjuk Pécs, a főváros olvasztó tégelyével szemben. Én nagyon szeretem Budapestet, nem tudnám magamat más városban elképzelni, de például a gitárosunk Máté (Balla Máté) nem budapesti, neki teljesen más lehetett ez a váltás, hogy feljött ide.

Beke István: Sok zenekar indult kisebb városokból is. Elég megnéznünk a Hiperkarma, Quimby vagy a Magna Cum Laude zenekarokat a régiek közül. Nyilván kellenek nagyobb csomópontok a megfelelő közönség kiépítésére, de ezek azért most már elérhetőbb közelségben vannak. És ne felejtsük, hogy a reklámozás és a megjelenés nagy része már online történik, ami ugyanúgy elérhető kisebb településeken is.

PB: Könnyűzenei értelemben mennyire centralizált Magyarország?

VI: Sajnos eléggé, és ez nem előnyös. Jó látni, hogy rengeteg törekvés van arra, klubok, fesztiválok szint-

jén, hogy egy-egy térséget beemeljenek a zenei élet körforgásába, de itt is alapvetően Budapest diktál. Be kell ismerni, hogy kis ország vagyunk, de ettől függetlenül rengeteg olyan város van, akik működő zenei szcénával rendelkeznek, őket kell erősíteni azzal, hogy a zenekarok elmennek játszani oda, szerveznek fesztiválokat, stb.

PB:A budapesti klubok szívesebben fogadnak ottani zenekarokat?

VI: Ilyen szerintem nincsen. Csak ha az élvonalban lévő zenekarokat, sőt a legnagyobbakat tekintjük a legtöbb nem is budapesti. Kispál és a Borz, Tankcsapda, 30Y, Vad Fruttik, mind olyan zenekarok, akik bizonyítják azt hogy, egyáltalán nem az számít, honnan jössz, hanem az hogy mit csinálsz, és hogyan csinálod.

BI: Nézz utána bármelyik klub műsorában. Nyilván a kisebb klubok nem tudják kigazdálkodni még az útiköltségét se egy vidéki zenekarnak, de a főbb klubokban az országos ismeretségű zenekarok teltházas koncerteket adnak.

PB: Milyen a fővárosban?

VI: Mi Budapesten nőttünk fel nagy részben, ahogy már említettem, szóval minket minden ide köt. A zenekari élet nagyon jó, mindenki elérhető, minden terület szakembere elérhető közelségben van, ami felgyorsítja a folyamatokat, és persze jó az is, hogy egymáshoz közel élünk, így nem bonyolult a próbák, találkozók leszervezése. Előny még, hogy nagyon jó klubok vannak a városban, amikben élmény játszani, és nemzetközi szinten is elismertek, mint az A38, vagy az Akvárium. A kapcsolatok közelsége, az hogy minden egy helyen megtalálható, ez a főváros előnye. De vélhetően ez a nagyobb vidéki városokban is így van. Sőt, ott, ahogy már említettem a zenekarok, és zenészek között több együttműködés van, bajtársiasan segítik egymást, amiről nekünk is példát kéne vennünk! Szerintem a sikert alapvetően a dalok hozzák meg. Persze az itt megszerzett tapasztalatok is sok mindenben segítettek, de nem gondolom azt, hogy mondjuk az Ivan & The Parazol soproni zenekarként nem tudott volna érvényesülni.

32 Dózsa-Juhász Máté: “Pesten könyebb?”

Ítélet Magyarországon Dokumentumfilm a magyar hatóságok kudarcáról A MÉRTÉK MÉDIAFESZTIVÁL MÁSODIK NAPJÁN A GYŰLÖLETBESZÉDDEL FOGLALKOZÓ SZEKCIÓBESZÉLGETÉSEK KERETEIN BELÜL AZ EGYIK FELADAT EGY GYŰLÖLETBESZÉD-TOTÓ KITÖLTÉSE VOLT. FELOLVASOTT MONDATOK ALAPJÁN EL KELLETT DÖNTENÜNK, HOGY A PÉLDÁK KÖZÜL MIT BÜNTET A JOG A GYŰLÖLETKELTÉS-BESZÉD CÍMSZAVA ALATT ÉS MIT NEM, ILLETVE SZERINTÜNK MIT KELLENE BÜNTNIE? Mint kiderült, amíg a rasszista/homofób/szexista plakátodon, blogbejegyzésedben vagy szónoklatodban nem fogalmazod meg pontosan, hogy hogyan, mivel, mikor és kiket fogsz bántalmazni, addig a büntetőjog és a hatóságok nem foglalkoznak az üggyel. Miután már valakit kórházba kellett vinni, csak azután cselekszenek a hatóságok. Az egyik példamondatban elhangzott, hogy „ha kell, erőszakos eszközökkel”, és én naivan büntetendőként jelöltem be. Később kiderült, hogy az erőszakos eszközökkel kifejezés nem elég egzakt megfogalmazása az erőszaknak ahhoz, hogy eljárás induljon a vádlottal szemben. Ez a fajta vállvonogatás és kimagyarázás csupán az első példája volt a magyar államhatóságok inkompetenciájának, amivel a nap folyamán találkozhattunk.

2008 és 2009 között hat cigány nemzetiségű magyar állampolgárt gyilkoltak meg, köztük egy ötéves kisfiút is a Debrecen környékén található kis falvakban.

Az Ítélet Magyarországon című dokumentumfilm a 167 naponkeresztül tartó eljárást dolgozza fel. A filmet Hajdú Eszter rendezte, aki az összes tárgyalási napot rögzítette, és próbálta belesűríteni ebbe a két órába. A vetítést egy kerekasztal-beszélgetés kísérte, melynek résztvevői Uszkiewicz Erik, Feischmidt Margit és Csonka Árpád voltak. Csonka Árpád képviselte a sértetteket a tárgyalások során, így bennfentesként osztott meg velünk további részleteket a filmmel és az üggyel kapcsolatban.

A négy vádlott Molotov koktélokat dobott az áldozatok házaira, majd ahogy kimenekültek, lelőtték őket, a Ku-Klux-Klan mintájára. Meg akarták mutatni, hogy hogyan kell kezelni a cigánykérdést.

Célpontjaik védtelen, fegyvertelen, dolgozó vagy nyugdíjas magyar állampolgárok voltak, akik nem ártottak senkinek, csupán könnyű célpontként szolgáltak. A négy elkövető közül hármat életfogytiglanra, a negyediket pedig 13 év börtönbüntetésre ítélték, mivel ő „csak” vezetett. Azonban az idáig vezető utat több dolog is nehezítette.

A hatóságok vagy huzatosan, vagy egyáltalán nem végezték el a feladataikat az esetekkel kapcsolatban. A helyszínre kiérkezett rendőrök mindössze kétoldalnyi jegyzőkönyvet írtak, valamint az egyértelmű hasonlóságok és kapcsolatok ellenére is külön kezelték a gyilkosságokat. A kihívott tűzoltók elektromos tűznek állapították meg a gyújtogatást, a halálos lőtt sebek okát pedig füstmérgezésnek és a plafonról leeső szögeknek tulajdonították. Végül, de nem utolsó sorban a lelőtt kisfiúhoz kihívott mentős nem próbálta meg újjáéleszteni vagy stabilizálni az áldozatot, mivel mire kiért, már nem tudott rajta segíteni. A fejbelőtt gyermek halálának az okához pedig füstmérgezést írt a jelentésébe. Viszont a történetnek akad egy központi és megosztó alakja is: Miszori László bíró.

Egy hálátlan és nehéz szerepet kellett betöltenie, feszegetnie kellett a pozíciójának és a törvényszéknek a határait. A részrehajlás gyanúját elkerülve mindenkivel felemelt hangon és számon kérően beszélt, különösen a behívott hatósági személyekkel, akiknek a kínlódását keserédes volt végignézni. Sokkoló volt látni, ahogy az áldozatok hozzátartozói összeomlanak, vagy, ahogy elkezdenek kiabálni a bírósággal, és ahogy az elítéltek fél mosollyal nézik végig az egészet, majd megpróbálják kihozni a bírót a béketűréséből. Zárásként számomra Csonka úr fogalmazta meg a film és a Fesztivál utolsó két napjának a legnagyobb tanulságát: „Mondja meg nekem valaki, hogy mi a különbség cigánybűnözés és bűnözés között?

Semmi, mert nem létezik olyan, hogy cigánybűnözés. Az én szememben és a jog szeme előtt csak két dolog létezik: bűntett és bűnelkövető”.

Bogdán Erik: Ítélet Magyarországon 33

Pályázatfigyelő Határidő: folyamatos Típus: művészet/irodalom

Határidő: 2015. november 1.

Típus: szépirodalom

Leírás: A Polikróm félévente megjelenő online művészeti folyóirat folyamatosan várja mindazon diákok munkáit, akik szívesen közzé tennék alkotásaikat a lap hasábjain. Fő célkitűzésük, hogy fiatal, még ismeretlen, ám tehetséges szerzők, diákok számára biztosítsanak megjelenési lehetőséget.

Leírás: A budapesti Cédrus Művészeti Alapítvány nyílt pályázatot hirdet elsősorban szépirodalmi alkotások, mint versek, elbeszélések, kisregények, drámák, mesék, esszék, tanulmányok, kritikák, interjúk, naplók, vallomások, dokumentum-összeállítások stb. létrehozására, idegen nyelvből fordítására vagy hozzájuk A következő kategóriában várják a kapcsolódó kutatómunkára. A kipályamunkákat: tanulmány, cikk, emelt művek a Napút 2016-os évkritika, recenzió, interjú, műfordítás, folyamában megjelennek. Terjedelpróza, vers, grafikák, rajzok. mi, mennyiségi megkötés nincs. A pályázathoz szükséges adatok: név, Elérhetőség: telefonszám, email- és postacím. polikrom.wbh.hu Határidő: 2015. szeptember 25.

Típus: tanulmány Leírás: A Magyar Rendészettudományi Társaság Migrációs Tagozata, a Bevándorlási és Állampolgársági Hivatal pályázatot hirdet olyan munkák elkészítésére, amelyek az állampolgárság, a menekültügy, a legális és illegális migráció történetével, aktuális kérdéseivel, a nemzetközi és hazai jogi szabályozásával, a jogalkalmazás gyakorlati kérdéseivel és problémáival foglalkoznak. Egyéni vagy kollektív, egy vagy több eddig meg nem jelent pályamunkával várják természetes személyek jelentkezését.

Díjazás (első három helyezett): 250000 Ft, 150000 Ft, 100000 Ft Elérhetőség: pafi.hu 34 Pályázatfigyelő

Elérhetőség: napkut.hu Határidő: 2015. december31 Típus: szépirodalom Leírás: A HIPA (Hamdan Bin Mohammed Bin RashidAlMaktoum International Photography Award) „Happiness 2015 - 2016” címmel hirdette meg ötödik nemzetközi fotópályázatát, melyre négy nyilvános és két meghívásos kategóriában lehet pályázni. A nyilvános kategóriák: boldogság, apa és fiú, vadvilág és általános. Összesen 400000 USD értékben osztanak ki díjakat.

Elérhetőség: hipa.ae/en