PécsiBölcsész 2014 május

1

2

tARTALOMJEGYZÉK köztünk szólva

Várnagy Szabolcs - A PécsiBölcsész Jubileuma Árvai Péter - Választások után, változások előtt Árvai Péter - „Célunk az, hogy Magyarország termelési központtá váljon” Interjú Magyar Levente külügyi helyettes államtitkárral és dr. Horváth Zsuzsanna külgazdasági helyettes államtitkár asszonnyal 8 Árvai Péter - „Gazdasági óriás és politikai törpe” – Az Európai Unió világpolitikai kilátásai 9 Vámos Eszti képregény 10 Keresztes Dániel - Állóvíz a Közel-Keleten 11 Budai Timea - „Kína egyértelműen a szubkontinens vezető hatalma szeretne lenni” 12 Keresztes Dániel - Közeleg Afrika ideje?

13 Lehoczki Dalma - Latin-Amerika: „Racionális korunk igényli az általuk nyújtott mágikus realizmus felszabadító hatását” 14-15 Lenthár Balázs - Oroszország fellép hatalmi érdekeiért Interjú dr. Bebesi György történésszel 16 Matúz András - Alternatíva a választásokra: Magyar Apostoli Királyság 4-5 6 7

agyreszelék 17 18 19 20

Borsik Tamás - Lájkolnám a lájkod – társkeresés az interneten Várnagy Szabolcs - Jobbráznám Lehoczki Dalma - Szerelmes hormonok Bogdán Erik - Rózsaszín fogaskerekek a gépezetben

kultursokk Siegler Anna - Szexualitás a színpadon Lenthár Balázs - Az orosz polgárháború 2.

Cziszer Marietta - „Hatalmas tudásra van szükség, hiszen ez is iparág” Lenthár Balázs - A kozmikus egyedüllét feldolgozása – A weird fiction születése Várnagy Szabolcs - Nem mindig ette a lábam egy medve Böbék Réka - „Valami újat és eredetit szerettem volna adni” Budai Timea - Akik nem a pénzért csinálják Lenthár Balázs - A történelemben is előfordulnak megoldhatatlan helyzetek Interjú dr. Zeidler Miklós történésszel 32-33 Matúz András - Csövek, lépések és ugrások az egészségért 34 Böbék Réka - A sors akarta 21 22-23 24-25 26 27 28 29 30-31

impresszum

PécsiBölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

VII. évfolyam 4. szám, május 9.

Felelős kiadó: Vancsik Péter Főszerkesztő: Lenthár Balázs Főszerkesztő-helyettes: Várnagy Szabolcs Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella, Németh Dániel Tördelőszerkesztő, arculat: Menyhárt Lia Íróink:Richolm Orsolya, Árvai Péter, Matúz András, Borsik Tamás, Cziszer Marietta, Keresztes Dániel, Bogdán Erik, Bakuretz Bonnie, Budai Timea, Böbék Réka, Lehoczki Dalma, Siegler Anna Fotó: Pálvölgyi Panna, Simor Kamilla, Grósz Judit, Cziszer Marietta, Cziegler Sándor Grafikák: Lugosi Tamás, Vámos Eszter Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. – Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 24235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, szerkesztoseg@pecsibolcsesz.hu

3

Jubiláltunk 10 éves a PécsiBölcsész Immáron több mint egy évtizede, hogy megjelent a PTE BTK HÖK első magazinjának, a De Factónak a legelső száma, azóta pedig huzamosabb időre sohasem maradtak nyomtatott újság nélkül a pécsi bölcsészek. A jeles alkalmat pedig egy kétnapos konferenciával, valamint egy röpke 280 oldalas kötettel ünnepeltük meg.

A tejföltől a gombafelhőig

““Mozgalmas évtized áll a pécsi bölcsészkar kari lapja, a megalakulása idején De Facto, 2008 óta pedig PécsiBölcsész névre hallgató periodika mögött. Totálisan felforgatott felsőoktatás, tüntetések, óriási bulik és karunk hallgatóinak mindig izgalmas hétköznapjai – ezekről számoltak be szerkesztőségünk munkatársai 2004 és 2014 között. Kiadványunk kordokumentum a pécsi bölcsészkar és egyben egész Magyarország elmúlt évtizedéről, ám a történet ternészetesen nem ér véget ezzel. Gyűjteményünkben 280 oldalon keresztül sorakoznak az újság főszerkesztői által fontosnak, avagy egyszerűen csak megörökítésre méltónak talált korabeli cikkek.

Ezzel a kötettel kívánunk újabb, legalább ennyire sikeres tíz évet a PécsiBölcsésznek!”

A szerkesztők - Stemler Miklós, Várnagy Szabolcs, Lenthár Balázs - előbbi köszöntőjével kezdődik a vaskos könyv, mely összefoglalja a PTE BTK elmúlt évtizedét. Négyévadnyi De Facto és hét évadnyi PécsiBölcsész, ezekből válogatták össze a cikkeket, miután összegyűjtötték az ös�szes számot, melyet a DC falai között hegesztettek össze karunk egykori és jelenlegi hallgatói. Voltak olyan példányok, amik az ismerősök padlásairól kerültek elő, de akadtak olyanok is, amelyeket már csak .pdf formában vagy egy majdnem elveszett merevlemez mappadzsungelében, .rtf dokumentumokban sikerült megtalálni, így talán nem is kell külön kihangsúlyozni, hogy mekkora jelentőséggel bír a jubileumi kiadvány, mely rengeteg remek írást mentett meg a feledéstől.

Több mint hetven író mintegy kétszáz cikke az, amit kiválasztottak. A kötetben feltűnik mindenki, aki aktív szerepet játszott a bölcsész kari újságok életében, pár vendégszerzővel kiegészítve és figyelemmel lehet kísérni az összes témát, ami a szerkesztőségeket érdekelte - tehát a közéleti vérengzések, helyi egyetemi ügyek, hallgatói fesztiválok ugyanúgy helyet kaptak a kiadványban, mint a nagyobb zsongást keltő pécsi kulturális programok, zenekritikák és a rettentően

4 | Várnagy Szabolcs

fura agyhabzások.

Tíz év nagyon hosszú idő. A De Facto első számaiban még a közelgő rémről, azaz a hamarosan bevezetésre kerülő BA/MA rendszerről faggatják a kari vezetést, az első Beck Zoli-interjúnál pedig a 30Y még pécsi kuriózum volt. Majd hetven oldalt átlapozva már az új képzési rendszer első diplomásai mesélnek az elhelyezkedési lehetőségeikről, további száz oldal átugrása után pedig a Zenélő Egyetem indításáról beszél Beck Zoli, mivel a zenekarról már túl sokat faggatták a PécsiBölcsészekben. Egy helyre gyűjtötték a publicisztikákat, melyek a diáktüntetésekre szólítják fel a hallgatókat, és az is nyilvánvalóvá vált, hogy az újság néhol kritikusnak vélt hangvétele a kezdetekhez képest valójában rengeteget finomodott. A komoly témák mellett pedig egyfajta sajátos humor is jellemezte mindvégig a kari lapot, amit remekül jeleznek a kávéautomatatesztek, fura gasztronómiai kalandozások vagy épp az egyetem illemhelységeinek állapotát feltáró anyagok.

Tehát, a Tejföltől a gombafelhőig - a De Facto és PécsiBölcsész első évtizede névre hallgató kötet egyedülálló betekintést ad abba, hogy milyen érzés volt az új évezred elején Pécsett bölcsészhallgatónak lenni. Az egész kiadványt megtalálhatjátok a honlapunkon, de az egyszerűség kedvéért készítettünk egy rövid linket is hozzá: bit. ly/pbjubileum.

Hallgatói újságírás 2014.

A könyv azonban csak az egyik eleme volt a jubileumi felhozatalnak. A másik pedig egy kétnapos konferencia volt, mely a hallgatói újságírás kérdéseit járta körül, a legkülönbözőbb aspektusokból vizsgálva azt.

“Tagadhatatlan ugyan, hogy a Zsolnay Negyedben tartott előadásokban volt egy kis hátba veregetés önmagunknak, azonban a megszólaló vendégek szerencsés összeválogatása, a PécsiBölcsészen kívüli újságok és újságírók bevonása, valamint az, hogy a PB veteránjai és jelen írói kellő józansággal és öniróniával beszéltek tapasztalataikról és élményeikről, megakadályozta azt, hogy a találkozó belterjesnek és komolytalannak tűnjön. Ez a két nap nem önámítás vagy fényezés volt, hanem a jubileumhoz valóban méltó beszélgetés, amely összefoglalta a magazin múltját és jelenét, lehetséges jövőjét és segített összehasonlítani magunkat más egyetemi újságok (Fészek, a PTE KTK és a Műhely, a BME lapjának) működésével.” – Foglalta össze egykori írónk, Kovács Réka a konferencia lényegét.

Egyrészt, mint közösség, fontos, hogy a hagyományainkat ápoljuk, és lehetőséget teremtsünk arra, hogy az íróink különböző generációi néha találkozhassanak, másrészt pedig keresni kell a kapcsolódási pontokat a többi kar és egyetem hallgatói újságíróival. Ezt a kettős funkciót látta el a PécsiBölcsész jubileumi konferenciája - e két prioritásnak köszönhetően pedig a hangulat is meglehetősen egyedire sikeredett. Bár a nézőszámra nem lehetett panasz, de mégis kellemes, már-már családias volt a hangvétel a szakmaibb beszélgetéseken is. Persze mit is vártunk, ha egy terembe zsúfolunk rengeteg újságírót, akkor a poénkodás biztosan elkerülhetetlen.

Tehát a PécsiBölcsész tizedik születésnapi bulija egy sokszínű szakmai programot jelentett, ami után csak reméljük, hogy hasonlóan sikeres lesz a PTE BTK HÖK kari lapjának elkövetkezendő tíz éve is, hogy 2024-ben összeülhessünk a jubileumi konferencia második felvonására.

Az évek során jópár országos díjat bezsebelt már a PécsiBölcsész gárdája, azonban még ennél is fontosabb, hogy a konferencia során sikerült olyan embereket összegyűjteni, akik a hallgatói újságírást az egyetemet elhagyva profi szintre emelték. A meghívottak egyik nagy körét a PTE-hez kötődő szakmabeliek alkották, akik között akadtak főszerkesztők, sportriporterek, műsorvezetők és újságírók egyaránt. Ez pedig azt eredményezte, hogy egy egyedülálló képet kaphattak a résztvevők a pécsi hallgatói lapok történetéről, méghozzá a lehető leghitelesebb forrásból - maguktól a készítőiktől. A múltidézés mellett pedig a jelenleg működő hallgatói lapok képviselői segítségével egy kis betekintést nyerhettek az egymástól néha karnyújtásnyira működő, ám egymást mégsem ismerő szerkesztőségek a többiek életébe - melynek remélhetőleg a jövőben a különböző együttműködések által láthatjuk is majd az eredményét.

A belterjességet elkerülendő, kitekintő szekciók is akadtak szép számmal. A Z-generáció médiafogyasztását bemutató kutatásoktól az új technikai eszközök jelentette kihívásokig a kerekasztal-beszélgetések lefedtek mindent, ami szorosan vagy csak éppen hogy kapcsolódik a hallgatói újságíráshoz. Persze, két nap történéseit két bekezdésben lehetetlenség összefoglalni, inkább látogassatok el a honlapunkra, ahol a galériák mellett a konferenciához tartozó írásokat is találhattok - például egy interjút Szirmai Gergellyel.

A beszélgetések mellett volt még egy jeles esemény: három héten keresztül láthattátok Szabó Gábor De Facto borítóit, valamint Lugosi “Scham” Tamás a PécsiBölcsésznek készített rajzait az Aulában kiállítva. Illetve egy Szenes buliba is belecsöppenhettetek, melyen a Zenélő Egyetem által a Tablespoon és az Eosin Ghetto koncertezett, majd boci és SerJoe zenélt.

Várnagy Szabolcs | 5

Választások után, változások előtt Bár elsőre úgy tűnhet, hogy nem született meglepetés április 6-án este, néhány elemet mégis érdemes kiemelni a választási eredmények közül, erre teszünk most kísérletet.

Kezdjük a baloldali blokk gyászos szereplésével.

Bár a legelvakultabb hívek kivételével mindenki tudta, hogy a győzelemre nincs esélye Mesterházy Attila csapatának, mégis fontos következményei lesznek ennek a súlyos vereségnek. Egyrészt hiába van Mesterházynak példátlan ereje és befolyása a párton belül, máris megkezdődtek a kibeszélések, mutogatások, vádaskodások, az EGYÜTT-PM pártszövetség vezetése pedig már be is nyújtotta lemondását. Ha pedig bekövetkezik egy további szétforgácsolódás a politikai baloldalon, az vákuumhelyzetet teremt és lehetőséget kínál más pártoknak.

Leginkább az LMP-nek. A kis zöld párt minden ügyetlenkedése ellenére elérte az 5%-os küszöböt, és ha végrehajtja azokat a szervezetépítési feladatokat, amiket négy éve halogat (a párt a nagyvárosokon kívül szinte nincs is jelen a térképen, alig vannak aktivistáik, és a jelöltjeik is inkább civilek voltak, mint politikusok), akkor jó eséllyel pályázhat a baloldal által évek óta elérhetetlen szavazók kegyeire.

A Jobbik megerősödése szintén benne volt a levegőben és a közvélemény-kutatási eredményekben. A radikális párt az LMP-vel ellentétben nagyon ügyes szervezetépítésen van túl, komoly hálózattal rendelkeznek és profi kampányt folytattak. Közben Vona Gábor vezetésével ügyesen próbálnak a szélsőjobb felől a centrum felé helyezkedni, hogy 2018-ban kormányzóképes alternatívát tudjanak nyújtani a választóknak. Ebből a szempontból a következő négy év nagyon érdekes lesz a Jobbik számára.

6 | Árvai Péter

A Fidesz-KDNP továbbra is kétharmados többséggel lesz jelen a törvényhozásban, amire ugyan a rendszerváltás óta még nem volt példa, de talán kevesen lepődtek meg rajta. Esetükben érdemes kiemelni, hogy a választási rendszer mennyire jól vizsgázott, és az újraszabott egyéni kerületek pontosan azt az eredményt hozták, amit vártak tőlük.

„A változatlan erőfölény viszont változó kormányzattal jár, már megindultak a mozgások a miniszteri székek körül” Azt biztosan lehet tudni, hogy Martonyi János nem marad külügyminiszter és Navracsics Tibor is távozik az igazságügy éléről, lehet, hogy pont Martonyi helyére, míg az igazságügyi tárcát állítólag Trócsányi László párizsi nagykövet kaphatja meg. Rajtuk kívül remeg még Hende Csaba honvédelmi miniszter és Fazekas Sándor vidékfejlesztési miniszter széke is. Azt is érdemes ugyanakkor fejben tartani, hogy Orbán Viktor (állítólag) nem él örökké, és pont felnőtt a Fideszen belül egy új generáció, érdemes lesz Lázár János és Rogán Antal harcát és helyezkedését figyelni, a két ifjú titán valószínűleg egymás ellen is hajlandó lesz sok mindent bevetni.

A cikk végén arra is ki kell térni, hogy mi történt az előző számban megszólított képviselőjelöltjeinkkel. Tóth Bertalan (MSZP) és Németh Zsolt (Jobbik) a Baranya megyei 1. választókerületben álltak a rajtkőre, és mindkettejüket meggyőző főlénnyel verte Csizi Péter Fideszes jelölt. Tóth ennek ellenére az országos listáról bejutott az országgyűlésbe, Németh Zsolt pedig a Jobbik Európai Parlamenti listájának 6. helyén várja a májusi választásokat. Hoppál Péter (Fidesz-KDNP) és Keresztes László Lóránt (LMP) a baranyai 2-es választókerületben feszültek egymásnak. Itt Hoppál a vártnál kevésbé magabiztosan utasított mindenkit maga mögé, míg Keresztes 7,6%-os eredménnyel lett negyedik. Az LMP jelöltje nem is emiatt lehet igazán bosszús, hanem mert pártja országos listájának 6. helyén szerepelt, és mint utólag kiderült, országosan mindössze 2600 szavazat választotta el a parlamenti mandátumtól.

„Célunk az, hogy Magyarország termelési központtá váljon” Interjú Magyar Levente külügyi helyettes államtitkárral és dr. Horváth Zsuzsanna külgazdasági helyettes államtitkár asszonnyal.

Az elmúlt évek külgazdasági útkeresése nemcsak a világ meghatározó nagyhatalmait, de hazánkat is érintette.

Eredményekről, tervekről és célokról beszélgettünk a Miniszterelnökség munkatársával.

PécsiBölcsész: A 21. században a világ gazdasági és politikai hatalmi centrumai érezhetően eltolódtak/decentralizálódtak. A magyar kormányzat is tett kísérletet arra, hogy az ebből fakadó lehetőségeket kihasználja. Hogyan értékelné az elmúlt négy év ez irányú magyar kormányzati törekvéseit?

Miniszterelnökség: Stratégiai célkitűzésünk, hogy – megtartva és lehetőleg erősítve az Észak-Amerikában és az EU-ban elért eddigi pozícióinkat – Magyarország külkereskedelme és gazdasági növekedése kevésbé függjön egy-egy országtól vagy országcsoporttól: ezt szolgálja a nagy fejlődési dinamikát mutató országok irányába történő ún. „keleti nyitás” kezdeményezés. Fontos megjegyezni, hogy a keleti irányú export- és tőkevonzó képesség javítása az eddigieknél erőteljesebb állami szerepvállalást és rásegítést igényelt. A gazdaságdiplomácia eszköztárának hatékonyabb igénybevételének köszönhetően a keleti nyitás keretében számos országgal sikerült szorosabbra fűzni a külgazdasági kapcsolatainkat, ami kedvező légkört teremt az üzleti, vállalatközi kapcsolatok jövőbeni sokoldalú fejlesztéséhez.

PB: Ezek az országok jellemzően rendelkeznek bizonyos fokú demokráciadeficittel (Oroszország, Törökország és Kína is említhető). A pusztán gazdasági kapcsolatépítést ez önmagában nem befolyásolja, de több esetben is úgy tűnt, mintha a magyar kormány politikailag is közeledne ezekhez az államokhoz (Németh Zsolt külügyi államtitkár nyilatkozata a törökországi tüntetések kapcsán vagy Ramil Safarov kiadatása). Mi erről a véleménye?

M.: .: Politikai párbeszéd nélkül nem fogunk a keleti nyitás célországaiban új piacokra lelni, onnan tőkét vonzani, így újabb magyarországi munkahelyeket teremteni. Ezen országokkal a gazdasági együttműködés erősítése a fő célunk, azt nem érezzük feladatunknak, hogy bárkit is kioktassunk a helyes közjogi berendezkedés mi-

benlétéről. Vannak elegen helyettünk, akik ezt megteszik. Egyébiránt csak körül kell egy kicsit nézni: a legnagyobb nyugati gazdaságok mes�sze előttünk járnak a keleti kapcsolatépítésben.

PB: Milyen szerepe lehet az átalakuló világrendben Magyarországnak? Milyen lehetőségei vannak hazánknak a régióban, Európában, illetve a világban?

M.: Gazdasági szempontból egyértelmű és kézzelfogható bizonyítékok vannak arra, hogy Magyarország versenyképes feltételeket kínál a nemzetközi szinten befektetőkért folyó küzdelemben. Az elmúlt időszak gazdaságpolitikai intézkedései eredményeként javulnak a magyarországi vállalkozói feltételek és növekedik hazánk versenyképessége a nemzetközi versenyben.

Célunk az, hogy Magyarország termelési központtá váljon, amire kiváló alapot ad a versenyképes költségekkel és magas termelékenységgel bíró munkaerő, Magyarország fejlett logisztikai rendszere, valamint a folyamatosan továbbfejlesztett oktatási rendszer, melynek célja, hogy ne csak a magasan képzett mérnöki kategóriában, hanem technikusi és szakmunkás szinten is megfelelő számban álljon rendelkezésre munkaerő.

PB: lehetnek Magyarország potenciális külgazdasági és külpolitikai céljai 5-10 éves távlatban?

M.: Külgazdasági stratégiánk az export bővítésén túlmenően nagy hangsúlyt helyez a Magyarországon letelepedett külföldi érdekeltségű vállalatok részére történő magyar beszállítások növelésére. Ennek érdekében továbbra is nagy figyelmet fordítunk a magyar vállalatok beszállítói képességének fejlesztésére. Számszerű célunk, hogy a következő években mintegy megháromszorozzuk az Európán kívülre irányuló magyar export volumenét, az összkivitelünk harmadára növelve annak részarányát. Külpolitikai szempontból fontos megemlíteni a Visegrádi Együttműködés erősítésére tett erőfeszítéseinket, melyeknek köszönhetően mára a V4 felkerült a világpolitika térképére, ami nem kis stratégiai eredmény.

Árvai Péter | 7

„Gazdasági óriás és politikai törpe” Az Európai Unió világpolitikai kilátásai Az Európai Unió nagyon különleges intézmény, sok szempontból átmenetet képez nemzetállam és nemzetközi szervezet között. Dilemmákról, feladatokról, demokratikus deficitről és külpolitikai egységről kérdeztük dr. Tuka Ágnest, a pécsi Jean Monnet Európai Kiválósági Központ vezetőjét.

PécsiBölcsész: Mennyire tekinthető a nemzetközi térben egységes szereplőnek az Európai Unió?

Tuka Ágnes: Az EU egy területen mondható többé-kevésbé egységesnek, ez a külkereskedelem. A vámunióhoz mint adottsághoz minden tagállamnak igazodnia kell, és ez ad egyfajta közös irányt. Az EU sajátossága ugyanakkor, hogy a közös kül- és biztonságpolitika csak a nevében közös, ez inkább csak célmegjelölés, legtöbbször a tagállamok saját érdekei sokkal hangsúlyosabban jelennek meg. Ennek egyik legeklatánsabb példája az iraki szerepvállalás. Mostanra annyi fejlődés látható, hogy a létrejövő kül- és biztonságpolitikai főképviselő és mellette a Külügyi Szolgálat megfeleltethető egy nemzetállam nagykövetségi hálózatának, ugyanakkor a tevékenységében nem képes azt hozni, amit egy nemzetállami önálló külpolitika.

PB: Mennyire kell az Európai Uniónak részt vennie az átalakuló világrendet övező küzdelmekben?

T.Á.: Ez egy izgalmas probléma. Nekem szimpatikusabb volt az a megoldás, amikor a Bush-féle keményvonalas politikával szemben az EU egy tárgyalásos, diplomatikus megoldást kínált. De azt is látni kell, hogy ez a módszer az arab tavasz kapcsán látványosan elbukott. Nem lehet azt mondani, hogy az európai kül- és biztonságpolitika sikertörténet lenne. Vannak szerencsés esetek és jó példák, de az Európai Unió továbbra sem tudott kinőni abból a szerepből, hogy egyszerre gazdasági óriás és politikai törpe.

PB: Azt láthattuk eddig, hogy az EU úgy tudott területeket nyerni magának, hogy a demokrácia és jólét együttesével jobb ajánlatot tett a keleti államoknak, mint Oroszország. Ez mennyiben maradt meg?

T.Á.: A jólét még mindig egy picit jobb, de kétségtelen, hogy a válság pont ezt nyirbálta meg leginkább. Ezt az előnyt, amit az EU nyújtani tudott, fel kellett adnia a tagállamoknak, legalábbis részben. A nagy kérdés az lesz, hogy ha tényleg a várakozásoknak megfelelően fejlődik az EU gazdasága, akkor képes lesz-e a rendszer újrateremteni ezt a jóléti modellt. Ehhez persze az kell, hogy a korábbiaknál sokkal jobban lépjen fel az EU a kiélesedő társadalmi egyenlőtlenségekkel szemben.

PB: A következő öt-tíz évben mi lehet az EU célja a nagypolitikai térben?

T.Á.: Nehéz megjósolni. Azt tudni lehet, hogy semmiképpen sem szeretné elveszíteni a világkereskedelemben betöltött szerepét. Hogy ez együtt fog-e járni egy erőteljes politikai nyomásgyakorlással a demokrácia eszménye miatt vagy nem, az jó kérdés. Most is látható a dilemma, hogy mikor Oroszország felé meghatározunk demokratikus elvárásokat, akkor a tagállamok egymás között nem követelnek meg ilyen szintű normákat. A tagállamok részéről most egy divergáló politikát érzek, ez pedig nem segíti, hogy az EU hatékony partnere legyen a feltörekvő Kínának vagy az újra hatalmi pozíciókat szerző Oroszországnak.

PB: : De az előbb azt mondta, hogy nem feltétlenül kell ezekbe a küzdelmekbe beszállni…

T.Á.: Nem tudom, hogy ki lehet-e maradni. Az biztos, hogy az Unió külkereskedelemben erős pozíciókat akar megtartani, és ez a domináns tényező. Nem túl szép dolog, de minden más ennek van alárendelve. Az EU hangosan hirdeti az értékalapú, demokráciaközpontú politizálást, viszont könnyen megalkuszik, ha az érdekei úgy kívánják, de ez, azt hiszem, hogy minden demokratikus államra igaz. Ennek ellenére ez hátrányt jelent a pozíciószerzésnél, hiszen például Kína mindenféle demokratikus elvárás nélkül ad gazdasági segítséget a fejletlen országoknak.

PB: Hol fogunk tartani tíz év múlva?

T.Á.: 2024-ben? Az biztos, hogy májusban vagy júniusban Európai Parlamenti választásokra készülünk. Nem hiszem, hogy az Unió szétesne. Ugyanakkor azt a fejlődést, amit az ’50-es években reméltek az alapító atyák, nem hozta a szervezet. Azokkal értek egyet, akik szerint az integráció már most egyfajta határhoz érkezett, és elsősorban a gazdasági növekedésnek kellene beindulnia ahhoz, hogy lássuk, merre mehet tovább az együttműködés.

88 | Árvai Péter

Vรกmos Eszti |99

Állóvíz a Közel-Keleten A lassan és keveset változó térség végeláthatatlan összetűzések otthona, bár világpolitika szempontjából fontos, javulásra való kilátása nem túl derűs. Grünhut Zoltánnal, az MTA Regionális Kutatások Intézetének munkatársával beszélgettünk ennek okairól.

PécsiBölcsész: Mi volt a Közel-Kelet fontosabb államainak szerepe a közelmúltban?

Grünhut Zoltán: A tágan értelmezhető Közel- és Közép-Kelet a 20. század elejétől intenzív geopolitikai csatározások színtere, számos stratégiai kérdés okán, lásd a rendkívüli mennyiségű ásványkészleteket, a meghatározó kereskedelmi útvonalakat, illetve magának a térségnek az ütközőzóna jellegű elhelyezkedését. Az Ottomán Birodalom felbomlásától kezdve hatalmi torzsalkodások zajlanak nemcsak a behatolni szándékozó és a helyi szereplők között, de mindkét „táboron” belül is. A II. világháború végéig elsősorban a britek és a franciák igyekeztek érdekeiknek megfelelően szerepet vállalni a térség jövőjének alakításában, majd az 1956-os szuezi válság során elszenvedett geopolitikai kudarcuk nyomán végképp amerikai–szovjet hidegháborús törésvonallá vált a régió. A kétpólusú irányultságon túl egyéb, mély szakadékok szabdalták a térség államait: etnikai (arab klánok, török, kurd, perzsa, zsidó), vallási (szunnita, síita, zsidó, keresztény felekezetek, alavita, drúz – illetve szekuláris, konzervatív, ortodox, fundamentalista), politikai berendezkedés (monarchikus és katonai rezsimek, demokratizálódó országok).

PB: Melyek a jelentősebb befolyással bíró hatalmak ma a térségben?

G.Z.: Ma is ugyanazok a szereplők jelentősek a térségben, mint 1990 előtt: a külső hatalmak részéről amerikai, orosz és már EU-s befolyásszerzés érvényesül (Kína egyelőre csak gazdasági

potenciállal bír), míg a regionális erőközpontok pedig Egyiptom, Szaúd-Arábia, Irán, Törökország és Izrael. Ha csak az utóbbiakat vesszük szemügyre, azt tapasztaljuk, öt teljesen különböző karakterű országról van szó – a fenti törésvonalak tükrében ötféle modellt képzelnek el a térség számára. Mivel egyikük sem képes döntően felülkerekedni, így gyenge, gyakorta módosuló érdekszövetségeket kötnek, ami a régióra destabilizáló hatással van, különösen az említett külső szereplők beavatkozásaival vegyítve. Emiatt a Közel-Kelet nem tud kilépni „válságzóna” karakteréből, holott egy működő regionális integráció esetén globális jelentőségű szubnacionális entitássá válhatna. Irán, Egyiptom, Törökország hatalmas piacok, növekvő, fiatal népességgel, jelentős gazdasági és humántartalékokkal, Szaúd-Arábia temérdek beruházható tőkével bír, ráadásul olaj- és gázkészletei még évtizedekig meghatározóak maradnak, Izrael pedig a világ leginnovatívabb nemzetei közé tartozik, kutatás és fejlesztési teljesítményével a fejlett világ is alig tudja tartani a tempót.

...Izrael pedig a világ leginnovatívabb nemzetei közé tartozik, kutatás és fejlesztési teljesítményével a fejlett világ is alig tudja tartani a tempót.

PB: Várható valamilyen változás az elkövetkezendőkben?

G.Z.: Az évek óta tartó zűrzavar azt sugallja, nem lesz döntő előrelépés a térségben. Nincs okunk bízni demokratizálódásban, a jogállamiság kiterjesztésében, a szabadság, pluralizmus és a tolerancia meggyökeredződésében. A vallási, etnikai és szemléleti radikalizálódás újabb és újabb véres fejezeteket nyit, semmi reális esély nincs a fent nevezett regionális erőközpontok gazdasági, politikai, tudományos együttműködésére, a felek közötti kölcsönösség kialakulására, bizalomépítésre.

PB: Várhatunk politikai vagy gazdasági hatást a különböző helyi modellektől, mint a török vagy az iráni?

G.Z.: Nincsenek alternatív – iráni, török, egyiptomi, szaúdi, izraeli – fejlődési utak: kizárólag a jogállami demokrácia, a piacgazdaság és a szabadság jelenti az előrehaladást. Noha a zsidó állam ezt a modellt követi, ez nem izraeli recept, ez a világ jólétének záloga. De ne legyünk naivak, valóban van ennek egy olyan civilizációs hatása, nevezetesen a nyugati életformával összefüggő, kulturális, mentalitási globalizáció, amelyet egy hasonlóan univerzalizmusra törekvő világszemléletet vallók nehezen vagy egyáltalán nem tudnak elfogadni. Emiatt a Közel-Kelet még jó darabig kétarcú marad: világszínvonalú fejlődésre és megrázó pusztításra, eltévelyedésre egyaránt példákat fog adni – sajnos.

10 | Keresztes Dániel

„Kína egyértelműen a szubkontinens vezető hatalma szeretne lenni” Kínát az utóbbi évtizedekben az ugrásszerűen fejlődő nagyhatalmak egyikeként tarthatjuk számon. Arról, hogy a Kínai Népköztársaság erőteljes jelenléte miként befolyásolhatja világunk alakulását, Vörös Zoltánt (PTE BTK Politikatudományi és Nemzetközi Tanulmányok Tanszék) kérdeztük.

besorolni ilyen összevetésben, annyi azonban megállapítható, hogy az öreg kontinens jelentősége és világpolitikai szerepe hanyatlóban van, míg Moszkva, a továbbra is rendelkezésére álló nyersanyagkincseinek köszönhetően, ahogy az aktuális konfliktus is mutatja - mind gazdaságilag, mind politikailag képes volt növelni jelentőségét.

PécsiBölcsész: Hogyan tudott a 70-es évek kommunista Kínája mára a világ egyik vezető hatalmává válni?

PB: Meddig tarthat a fejlődés? Átveheti Kína az USA vezető szerepét a világban?

Vörös Zoltán: Számos oka van az ország előretörésének, érdekes módon a szocialista politikai rendszer nem sorolható egyértelműen közéjük.

Sokkal inkább annak (gazdasági értelemben vett) liberalizációja felelős a fejlődésért, melynek köszönhetően az 1980-as évektől kezdve folyamatosan megnyitották a Népköztársaság piacait, az olcsó munkaerő pedig vonzotta a nyugati cégek gyártókapacitását. Gazdasága exportorientált, tehát külföldi piacokra termel, és a mesterségesen alacsonyan tartott valutájának köszönhetően kedvező körülmények között tud exportálni, egyrészt hatalmas külkereskedelmi többletet generálva maga számára, másrészt hiányt okozva az importáló államok számára.

PB: Pontosan mennyire erős Kína az Egyesült Államokhoz képest katonai, gazdasági értelemben?

V.Z.: Ezt pontosan nem lehet meghatározni. Léteznek persze indikátorok, mint mondjuk a GDP, mely alapján megszokott a világ második legnagyobb gazdaságának is tartani a kínait, de nagyon nehéz azt mondani, hogy a Kínai Népköztársaság ebben az értelemben fenntarthatóbb, mint mondjuk az Egyesült Államok gazdasága.

Katonai értelemben sem tudunk erősorrendet felállítani, noha Peking óriási összegeket költ fegyverkezésre és gyorsuló ütemben fejleszti haderejét, Washington még mindig jóval többet költ hadi kiadásokra. Ráadásul az Egyesült Államok továbbra is az egyetlen erő, mely képes határaitól távol, hosszú ideig jelenlétet fenntartani – és ez még évtizedekig nem is fog változni.

V.Z.: A nagyhatalmak mindig is tündököltek, majd elbuktak, kérdéses, hogy Washington ideje lejárt-e. Ha az óriási államadósságot, a kínai kézben lévő dollártartalékot és a gyártók, gyárak Ázsiába áramlását tekintjük, könnyedén eshetünk abba a hibába, hogy az Egyesült Államok vezető szerepének hanyatlását vizionáljuk.

PB: Hogyan látja Kína jövőjét 5-10 éves távlatokban? Mik a célok, kihívások?

V.Z.: Kína célja regionális szerepének további erősítése, nemzetközi jelentőségének növelése, illetve a gazdaságának a további prosperitása, mely minden érdeket felülír. Éppen ezért évtizedes távlatokban nézve, véleményem szerint, nem beszélhetünk az Egyesült Államok vezető szerepének megkérdőjelezéséről, sokkal inkább olyan regionális nagyhatalmak felemelkedéséről, melyek az adott régiókban háttérbe szoríthatják Washington érdekeit. Ilyen állam tehát Kína is, mely egyértelműen a szubkontinens vezető hatalma szeretne lenni, és elmondhatjuk, hogy meggyőzően halad ezen az úton, noha számos belső kihívást (társadalmi konfliktusokat, környezeti problémákat, etnikai szembenállásokat) kell még megoldania, hogy hosszabb távon is sikerrel járjon.

PB: Mi a helyzet Oroszországgal és az Európai Unióval?

V.Z.:Kína és adott esetben Oroszország csupán regionális relációkban lesz képes a nyugati állam erejének megkérdőjelezésére. Az Európai Uniót és Oroszországot is éppen ezért nehezebb Budai Tímea | 11

Közeleg Afrika ideje? a legfiatalabb korfával jellemezhető kontinens, ami migrációs szempontból az öregedő Európának sem mindegy. Ezen entitások mindegyike természetesen jól felfogott nemzeti érdekek mentén, geopolitikai, geostratégiai megfontolásoknak megfelelően van jelen Afrikában. A felfokozott érdeklődés azonban Afrika számára is terepet, lehetőséget jelent térségi és globális jelenlétének újrafogalmazására, az egyes afrikai államok lehetőségeinek újragondolására.

PB: A Dél-afrikai Köztársaságtól mint feltörekvő hatalomtól, mi várható?

T.I.: A DAK egyértelműen Afrika egyik politikai, gazdasági motorja, mind saját régiójában, mind az Afrikai Uniót tekintve. Számos dél-afrikai cég fektet be a kontinens különböző pontján, akár a bankszektort, akár a telekommunikációt nézzük.

A Globális Dél feltörekvő államai kapcsán pedig egyre határozottabb szereplője a BRICS-csoportnak, melyhez 2010-ben csatlakozott hivatalosan. Proaktív és pragmatikus külpolitika jellemzi, mely a közeljövőben várhatóan tovább fog tudni erősödni, terjeszkedni.

A Politikatudományi és Nemzetközi Kapcsolatok tanszék adjunktusa, a PTE Afrika Kutatóközpont vezetője. 2013-ban Fulbright-ösztöndíjas kutató volt a University of Florida Center for African Studies központjában. Tarrósy Istvánnal készítettünk interjút Afrika változó helyzetéről, problémáiról és lehetséges felértékelődéséről.

PécsiBölcsész: Mit gondol, milyen szerepet fog betölteni Afrika az új világrendben?

Tarrósy István: Az afrikai kontinens elmúlt ötven éve, az 1960-as, úgynevezett „Afrika évétől” — amikor 17 volt gyarmati terület nyerte el függetlenségét — számítva nem csupán a területén található társadalmak számára hozott mérvadó változásokat, hanem maga Afrika került a nemzetközi folyamatok fókuszába. Ez utóbbit nem mindig azzal érdemelte ki, hogy mai napig szűnni nem akaró vagy éppen újból és újból fellángoló konfliktusok tizedelik lakosságát, hanem mert a 21. század első évtizedében jelentős és stabil gazdasági növekedést tud felmutatni számos térségben.

PB: Minek köszönhető a változás?

T.I.: 2013 elején közel 5%-os összesített növekedést tudhat magáénak Afrika. 2000 és 2010 között Afrika a világ gazdaságilag második leggyorsabban növekvő térségének számított a feltörekvő délkelet-ázsiai régió mögött. Egyre többször az afrikai „oroszlán”-gazdaságokat az ázsiai „tigrisekkel” vetik össze. Minden nagyobb és feltörekvő hatalmat – de még Magyarországot is – érdekli, hogy Afrika ásványkincsekben dúsgazdag, még mindig óriási, ki nem aknázott piaci lehetőségekkel rendelkezik, valamint 12 | Keresztes Dániel

PB: A Dél-afrikai Köztársaságtól, mint feltörekvő hatalomtól, mi várható?

T.I.: Egyértelműen Nigériával — minden belső feszültsége és problémái ellenére. Komoly gazdasági potenciállal rendelkezik, és jelentős a hadserege is. Afrika egyik fejlődési, növekedési pólusát képezi, és saját régiójából kilépve a Dél– Dél kapcsolatok egyre határozottabb szószólója, szereplője. Az afrikai feltörekvő gazdaságok közül emellett érdemes figyelni még Etiópiára, melynek politikai pozíciója nagyon erős – az Afrikai Unió központja is fővárosában található.

Geopolitikailag jelentős pozíciót foglal el térségében, és hadserege az egyik legkomolyabb Afrika-szerte, melyre a helyi békefenntartásban — hasonlóan Nigériához — jelentős szerep hárulhat a közeljövőben.

PB: Van még valami, ami Afrika jövője szempontjából fontos lehet?

Afrika ma már nem a múlt reményvesztett, hanem a jövő felemelkedő kontinense.

T.I.: A jövő afrikai változásainak motorja lesz a stabil gazdasági növekedésnek köszönhetően egyre jelentősebben megjelenő „középréteg”.

Ez a középosztály rendszeres bevétellel rendelkezik, gyermekeit iskoláztatni tudja, akár külföldön is, valamint egyre nagyobb igényt formál politikai döntésekbe való beleszólásba. Afrika ma már nem a múlt reményvesztett, hanem a jövő felemelkedő kontinense. Kérdés, hogy a most megfigyelhető változások állandósulnak, vagy csak időszakosak, és hogy a növekedés a mindennapok embereit is kézzel fogható módon eléri-e. Ez az alapkérdés, amely számos kutatót — köztük engem is — nagyon foglalkoztat.

Latin-Amerika: „Racionális korunk igényli az általuk nyújtott »mágikus realizmus« felszabadító hatását” Ha Dél-Amerika kerül szóba, az embereknek a forró táncok, a foci és manapság I. Ferenc pápa jut eszükbe, pedig ennél sokkal több van a felszín alatt. A kontinens helyzetéről a Politikai Földrajzi, Fejlődési és Regionális Tanulmányok Tanszékéről dr. Szilágyi Istvánt kérdeztük, akinek kutatási területei között szerepel Latin-Amerika demokráciájának építése és modernizációja.

PB: Honnan indult Dél-Amerika, és milyen szereppel bírt?

Sz.I.: Latin-Amerika nem csupán az egységes világgazdasági rendszer kialakulása szempontjából játszott meghatározó szerepet, de felbecsülhetetlen módon hozzájárult az európai centrum gazdasági fejlődéshez is. Felfedezésével alapjaiban megváltozott az élet Európában. Mezőgazdasági és ipari forradalom zajlott le, ami magával hozta a városiasodást és a polgáriasodást. Ezután a felvilágosodás és a kreol vezető osztályok öntudatra ébredésének hatására megindult a latin-amerikai kontinens szabadságküzdelme. Az 1810 és 1825 között zajló folyamat eredményeképpen független, de egymással is vetélkedő államok születtek. Latin-Amerika a spanyol-portugál befolyási övezetből a XIX. század közepétől előbb Nagy-Britannia, később pedig az Egyesült Államok hátországává vált.

PB: Mennyire nő a szerepük az erős déli országoknak?

Sz.I.: Latin-Amerika országai a 20. század harmincas évtizedétől a saját gazdasági fejlődésük feltételeinek kialakítására törekedtek. A belső forrásokra alapozott úgynevezett importhelyettesítő iparosítási politika beindításával, tekintélyuralmi-populista rendszerek bevezetésével modernizációs programokat indítottak be. Az úgynevezett gyorsan fejlődő, nagyhatalmi, világhatalmi aspirációkkal rendelkező Brazíliát, Oroszországot, Indiát és Kínát magában foglaló BRICS-országok közé tartozó dél-amerikai állam egyre jelentősebb szerepre tesz szert a világgazdaságban és a nemzetközi viszonyok rendszerében. Brazília az Amazóniai őserdők révén nem csupán a világ tüdejének tekinthető. Hatalmas mennyiségű bányakinccsel, emberi erőforrással, fejlett iparral is rendelkezik. Vezető szerepet tölt be a világ negyedik legnagyobb gazdasági integrációjában, az 1991 óta működő a Mercosurban,

a kontinens egységének megteremtéséért tevékenykedő Dél-amerikai Nemzetek Uniójában (UNASUR) és más szervezetekben. Venezuela befolyása is jelentősen megnőtt, elsősorban olajkincsének köszönhetően regionális hatalmi szerepre tett szert. 2005-ben létrehozta a Petrocaribe közösséget, amely a Karib-térség gazdasági fejlődésére gyakorol nagy hatást. 2006 júliusa óta pedig tagja a már említett Mercosurnak.

PB: Milyen változásokra számíthatunk? Mennyire tud Dél-Amerika beleszólni a világ menetébe?

Sz.I.: A 21. század a globalizáció harmadik hullámának a periódusa. Erre a korszakra a nemzeti identitások előtérbe kerülése, a civilizációk találkozása, az integrációs és dezintegrációs tendenciák együttes jelenléte és az információs társadalom kibontakozása a jellemző. E folyamatban fontos szerephez jut Latin-Amerika.

Megnyílt a lehetősége a gazdasági-társadalmi felzárkózásnak és modernizációnak. Ezek révén a kontinens saját érdekeinek hatékony képviseletéért – a világgazdaságban és a nemzetközi viszonyok rendszerében – önálló erőként léphet fel. Jó példája ennek az Európai Unió és a Mercosur közötti stratégiai egyezmények megkötése. Egy tagolt multilaterális nemzetközi rendszer kialakítása mindkét fél érdeke. Ezáltal nem csupán Latin-Amerika befolyása, hanem Európa világgazdasági súlya is növekedhet.

Latin-Amerikával kapcsolatban fontosnak tartanám hangsúlyozni, hogy egy sokszínű, nyelvi, történelmi, vallási és kulturális szempontból egyaránt gazdag, vonzó és egyedi sajátosságokkal rendelkező kontinensről van szó. Irodalma, képző- és filmművészete, zenéje lenyűgöző. Racionális korunk igényli a Gabriel García Márquez, Mario Vargas Llosa, Jorge Luis Borges vagy Isabel Allende regényei által nyújtott „mágikus realizmus” felszabadító hatását.

Lehoczki Dalma | 13

Oroszország fellép hatalmi érdekeiért Interjú Dr. Bebesi György történésszel az ukrán hatalomváltásban, lépéshelyzetbe jutott, és nem habozott élni vele. Aminek eredményeképp, bizonyos jogi formulákat betartva (népszavazás, parlamenti felhatalmazás etc.), a Krímet annektálta, mely akciót a Nyugat, olybá tűnik, hogy de facto elfogadott. A magam részéről nem hiszek abban, hogy háborús krízis fenyegetne, mivel Putyin KGB-s elemzői múltjából könnyen levezethető, hogy reálpolitikus, és nem érzelmi alapon döntött, hanem kihasználta a lehetőséget. John Kerry amerikai külügyminiszter is elismerte, hogy ezzel kapcsolatban Oroszországnak megvannak a maga legitim érdekei. Ha reálisak akarunk lenni, akkor be kell látnunk, hogy a történelem során ennél jóval kevesebbért mozdultak már meg sokkal nagyobb erők is. A krízis eszkalációjával való riogatást és a Hitlerhez való hasonlítgatást bombasztikus hangulatkeltésnek gondolom.

Az elmúlt hónapok talán legfelkapottabb külügyi eseménysora az ukrán krízis. Ennek kapcsán dr. Bebesi Györgygyel, a PTE BTK Újkortörténeti Tanszék tanszékvezető-helyettesével beszélgettünk Oroszország nemzetközi megítéléséről és lehetőségeiről.

PécsiBölcsész: Az orosz–ukrán krízis hatására Oroszország újra a nyugati világ fő mumusa lett, többek között divattá vált Putyint a müncheni egyezményt követően további területi követelésekkel előálló Hitlerhez hasonlítani. Mik lehetnek Oroszország reális geopolitikai céljai?

Bebesi György: Ha végigkövetjük Putyin egy miniszterelnöki és két elnöki ciklusát – illetve most tölti a harmadikat –, azt látni, hogy ő egy pillanatnyi történelmi helyzetre reagált. Meglátott egy lehetőséget, és ahogyan Oroszország ezt IV. (Rettenetes) Iván óta rendszeresen teszi, birodalomként viselkedett. Oroszország, abban a nagy geostratégiai játszmában, amely az EU, a NATO és köztük folyik, talán a belpolitikai folyamatai által is motiválva – Putyinnak megrendült a támogatottsága –, kihasználva a Krím-félsziget etnikai adottságait, tehát hogy ott az oroszok vannak többségben, meglátva a lehetőséget

14 | Lenthár Balázs

PB: Oroszország majd félezer éve birodalomként tekint magára, és úgy is viselkedik, mégis olybá tűnik, hogy Putyin erőteljes fellépése a hagyományosan orosz érdekszférának tartott Ukrajna esetében megdöbbentette a Nyugatot.

Hogy látod, mi lehet ennek az oka?

B.Gy.: A már korábban említett geostratégiai játszmában hatalmas szerepet játszik Ukrajna, ugyanis az eurázsiai térséget Putyin láthatólag az EU mintájára kívánja megszervezni, és ezt Ukrajna nélkül meglehetősen nehéz lesz kivitelezni. Ezzel szemben nyugaton valamiért úgy gondolták, hogy Oroszország Ukrajnáért nem fog ekkora erőket megmozgatni, és ez valószínűleg abból a hozzáállásból ered, amelynek alapján Oroszországot a Szovjetunió bukása óta nem tekintik elsőrangú hatalomnak, s miközben egyre közelebb nyomulnak határaihoz, az esetleges válaszreakcióit nagyon sokszor rosszul ítélik meg – mondhatni alábecsülik. Emiatt következhetett be, hogy senki nem tudta előre jelezni az orosz kommunikációt, csapatmozdulatokat, és mind az amerikai, mind az európai hírszerzést meglepte, ahogyan Oroszország ebben az esetben képes volt hangoztatott nagyhatalmi státuszának megfelelően fellépni az érdekeiért.

PB: Kedvelt toposza a nyugati sajtónak az újabb hidegháborús krízis prognosztizálása. Mennyire közelíti meg a magát erősnek láttató Oroszország katonai és gazdasági potenciálja a brezsnyevi Szovjetunióét? A jelenlegi orosz gazdaság képes-e egyáltalán finanszírozni egy újabb hi-

degháborút?

B.Gy.: A hidegháború óta a legszembetűnőbb változás, hogy Kelet és Nyugat között kialakult a kölcsönös gazdasági függés, alternatív energetikai megoldásokat meg még nem dolgoztak ki, szóval Európának legalább annyira nem érdeke egy újabb hidegháború, mint Oroszországnak.

Ennek megfelelően a Nyugat által kilátásba helyezett szankciókat én mondvacsináltnak érzem.

Eltekintve ugyanis a látszattevékenységektől – beutazási tilalmi listák összeállítása –, úgy tűnik, hogy a valódi gazdasági kényszerítő intézkedésektől az EU tartózkodni fog, tekintve, hogy ez őt magát is nagyon érzékenyen érintené. Európának ugyanis óriási az orosz földgázkitettsége, hatalmas az energiafüggősége, az amerikai palagázból pedig csak körülményesen, drágán és – legfőképpen – nem azonnal lehetne pótolni azt a kiesést, amit egy Oroszországgal szembeni gazdasági intézkedés eredményezne. Mindettől függetlenül a jelenlegi Oroszországot sok szempontból egyébként sem lehet az egykori Szovjetunióhoz hasonlítani, hiszen sokkal modernebb és erősebb. Az olajkonjunktúra időszakában hatalmas jövedelmek áramlottak be, és ezeknek egy jelentős részét a hatalom stabilizálására, az életszínvonal fenntartására, nyugdíj- és béremelésekre fordították. A másik részét viszont a hadsereg modernizálására és infrastrukturális fejlesztésekre költötték. A mai Oroszország teljesen más közeg, mint a Szovjetunió gazdasági pangásától meggyengített brezsnyevi állam volt.

Nagyságrendekkel virulensebbnek érzem, és azt is elképzelhetőnek tartom, hogy sokkal kön�nyebben tudna átvészelni egy ilyen időszakot, persze árnyalja a képet, hogy gazdasági növekedése lelassult, és a Krím beillesztése is óriási anyagi áldozattal fog járni.

PB: A krími annexióval kapcsolatban merült fel a krími tatárok ügye, akik a sztálini deportálásokra még emlékezve határozott ellenérzésekkel viseltetnek az oroszok iránt. Van-e okuk a félelemre, változott-e és, ha igen, akkor miben az orosz kisebbségi politika a korábbi szovjet modellekhez képest?

B.Gy: A krími tatárok oroszokhoz fűződő ellenséges viszonyának több száz éves története van.

A Krími Kánság megalakulása pillanatától (1478) kezdve az oroszok általi bekebelezéséig (1783) az Oszmán Birodalom vazallusállamaként, mondhatni rendszeresen harcban állt az Orosz Birodalommal. A második világháború végén Sztálin

arra hivatkozva telepítette ki a tatárokat a félszigetről, hogy kollaboráltak a területet korábban megszállva tartó németekkel. A nagyfokú orosz betelepülés mellett a krími tatárságnak a szibériai hómezőkre való deportálása is nyilvánvalóan hozzájárult a jelenlegi etnikai arányok kialakulásához. A Krím annektálásakor Putyin a tatároknak különféle gazdasági és kulturális kedvezményeket ígért, többek között magasabb fizetést, rubelben számolt jövedelmet és a tatár nyelv korlátlan használatát és oktatását. Most, hogy ez mennyire az annexió elfogadtatása érdekében bevetett mézesmadzag és mennyire valós orosz kisebbségi politika, nagyon nehéz megítélni. Az biztos, hogy a szovjet időkre jellemző homogenizáló kisebbségpolitikából Moszkva látványosan visszavett, tény azonban, ahogyan a nemzetközi színtéren, úgy a belügyeiben is birodalmi allűröket tanúsít. A korábbi időszakokhoz képest többféle joggal rendelkeznek a kisebbségek, de ezt korántsem lehetne Kánaánnak nevezni, elég csak a csecsen kérdésre gondolni.

PB: Mivel lehetne az ukrán kérdést Ukrajna szempontjából megnyugtatóan rendezni?

B.Gy: Többször felmerült már, hogy Ukrajna akkor tudna jól működni, ha föderatív köztársasággá alakulna át – vegyük például a Krímet. Orosz többség lakja meg krími tatárok, esetleg még zsidók, lengyelek, románok nagyon kis számban, de ukrán alig él arra. Egyébként is fontos megjegyezni, hogy az ukránoknál sok átmenet van. Vannak olyan ukránok, akik oroszul beszélnek, de ukrán tudatúak, és olyanok is szép számmal akadnak, akik ugyan ukránul beszélnek, de sokkal szívesebben élnének Oroszország keretei között. Az ukrán történelmet meghatározó jobb partiság és bal partiság (a koraújkor során oszlott így meg a terület, a Dnyeper folyó jobb partján élőkre jobban hatottak a lengyel-litván közvetítésnek köszönhetően az európai értékek, míg a bal parti rész pedig orosz befolyási övezetnek minősült – a szerk.) miatt a történeti tudatnak egy sokkal bonyolultabb rendszere alakult ki, ami érdekes módon nem feltétlenül köthető a nyelvekhez. A föderatív átalakulás egy járható út lehetne, és hozzá kell tenni, hogy egy ilyen jellegű átrendeződés megnyugtatóan hatna az Ukrajnában élő mintegy 8,5 millió oroszra, a legnagyobb kisebbségre is. Úgy tűnik, hogy Turcsinov ideiglenes államfő ezt maga is belátta, mert ígéretet tett, hogy a május 25-i választások alkalmából szavazni lehet a föderáció kérdéséről is.

Lenthár Balázs | 15

Alternatíva a választásokra: Magyar Apostoli Királyság Nyilvánvalóan problémákkal küszködik Magyarország. Kiváló természeti adottságaink ellenére hanyatlik a gazdaság, politikai bűnözés folyik, nem rendezett a kisebbségi kérdés, és még sorolhatnám napestig. Sokan próbálnak tenni is valamit ez ellen: passzív ellenállással, tüntetéssel, nyílt levéllel vagy a Magyar Apostoli Királyság „feltámasztásával”.

Az idézőjel nem véletlen, gondoljuk csak át, volt-e valaha ilyen elnevezése országunknak.

Nem volt. Borbély József, a Magyar Apostoli Királyság (innentől: MAK) kormányzója viszont apostolinak jellemzi a királyságot, melyet 2011.11.11-én újra, önkényesen visszaállított mint Magyarország államformáját. Ez az „Öregisten” 1. esztendejének kezdete. A kormányzó pedig volt kegyes erről levélben tájékoztatni a spanyol királyt, Orbán Viktort, Schmitt Pált és a magyar polgármesterek zömét. Jelenleg bírói ítéletre vár a fazon, a MAK rendszere azonban működik.

Merthogy ennek rendszere van.

Alapvetően a TEMPO (Tiszta Energiával Magyarországért Párt) nőtte ki magát királysággá, amely párt meglepetésemre idén is szerepelt a szavazólistán, holott a honlapjukon továbbra is csupán a „Választás 2010” villog feltűnően, friss hírnek vagy programnak nyoma sincs. A királysággá növekedéshez pedig onnan vették a bátorságot, hogy szerintük a kormány, illetve maga a köztársaság illegitim. A kormányzó „betiltotta” minden magyarországi párt és bíróság működését, illetve a rendőrség helyét csendőrség vette át. Erre pedig azért vetemedtek, mert véleményük szerint Magyarország nem köztársaság, hiszen ezt csak az elnyomó hatalmak kényszerítették rá anno. Ám ezeken a röhejes kijelentése-

ken túl van nagyobb disznóságuk is.

Létrehoztak egy elektronikus pénznemet, melyet a MAK tagjai alkalmaznak, és amely alanyi jogon, különböző tényezőktől függően jár az állampolgároknak. A Szent Korona elnevezést kapta ez a csoda, melyet röviden csak STK-nak becéznek. 1 STK értéke 1 kg fehér kenyér árával egyezik meg, tehát jelenleg kb. az euró szintjén mozog. Arról sajnos nincs információm, hogy létezik-e valamilyen váltópénz, amely pl. a vizeszsemle vagy a szendvicskifli árát veszi alapul.

Azonban azt sikerült megtudnom, hogy még a MAK sem tudja eldönteni, mennyi legyen az STK pontos értéke, hiszen más forrásból (de ugyanazon a honlapon) az 1 STK = 200 ft értéket terjesztik.

A probléma viszont abban rejlik, hogy ezeknek a potenciális Darwin-díjas félőrülteknek követői is vannak. Az STK használatban lévő elektronikus fizetőeszközként szuperál a MAK „állampolgárai” között, és létező, valódi értékkel rendelkező tárgyak cserélnek gazdát STK-ért. Egy ismerősöm elmondása szerint valaki a telkét árulta, hogy cserébe ezt az érvénytelen, nyilvánvalóan fedezet nélküli „pénzt” kapja. Borbély József már megfordult párszor egy elmegyógyintézetben, de úgy tűnik, még így is van, aki alulmúlja a tisztelt kormányzó urat a mentális kompetencia terén.

Tény, hogy egy kicsit elragadtattam magam, hiszen a helyközi, nem hivatalos fizetőeszköz bevezetése nem új dolog, sőt Magyarország több régiójában is létrejött már. A soproni frankkal indult, de van már bocskai és balatoni korona is. Ezek lényege, hogy csak helyben használhatóak, ezzel támogatva a kiskereskedőket, akik cserében kedvezményt biztosítanak a frankkal, koronával vásárlónak. A Jegybank szakértői szerint azonban ez mégsem lesz a határtalan öröm forrása, ugyanis egyrészt könnyen hamisítható, másrészt – a felméréseik szerint – értelmetlen, mert a pénz 70%-a amúgy is helyben marad, a maradék pedig a nagyvállalatok gondja.

Tehát ha nem vagyunk elégedettek a 2014-es választások eredményével, két út áll előttünk.

Az egyik lehetőségünk, hogy örülünk a kisebbik rossznak, ami minket ért, tekintve, hogy legalább nem Borbély József lett a miniszterelnök, pardon kormányzó. A másik utat követve egyszerűbb a dolgunk. Teljesen mindegy, hogy tetszik-e az eredmény, hiszen a köztársaság úgyis illegitim. Borbély kormányzó for president!

16 | Matúz András

Lájkolnám a lájkod Társkeresés az interneten A párkapcsolatra vágyó emberek már rögtön a sajtó kialakulásakor felismerték a benne rejlő lehetőségeket. Az újságokban megjelent házassági, majd a másfajta, könnyedebb kapcsolatra felkérő hirdetések előkészítették a terepet az online társkeresésnek, amely az internet népszerűségének 90-es évek eleji növekedésével, és főleg az ezredfordulón történt robbanásával meg is indult hódító útjára.

Az első próbálkozások a ’94-ben indult kiss.com és a ’95-ös kezdetű match.com voltak. Ekkor persze még nem a ma látható szisztémában történt a párkeresés: a megkeresések e-mailben érkeztek, azokat pedig a szolgáltatók kinyomtatták, majd manuálisan próbálták megtalálni a lehetséges egyezéseket, párokat alkotva. A társadalmi megítélés szempontjából mérföldkő volt az 1996-os, Tom Hanks és Meg Ryan főszereplésével készült A szerelem hálójában című film. Az emberekben ekkor kezdett tudatosulni, hogy a közvéleményben keringő cikiség-faktoron túllépve az internetes ismerkedés segítségével olyan emberek is egymásra találhatnak, akik hagyományos módszerrel nehezen, hiszen a névtelenség mögött beszélgetve könnyebben feloldódnak a gátlások.

Az e-mailes rendszer után egy merőben más irány, a chatszobák elterjedése következett. Ez a módszer sem volt az igazi, hiszen folyamatos, intenzív jelenlét kellett a beszélgetéshez, illetve nehéz volt megtudni a másikról bármit is. Ilyen alapú volt az első magyar társkereső oldal, a 1997-ben indult BULInet is. Az általános chateken kívül tematikus fórumok is működtek, ahol már több esélyünk volt a miénkhez hasonló érdeklődésű embert találni.

A szélessávú internet elterjedésével jelentősen bővültek a lehetőségek. A társkereső oldalak szebbek, részletesebbek, kényelmesebben használhatóak lettek. A chatekben tapasztalható kapkodás már a múlté, megjelentek az üzenetrendszerek, melyekkel több kommunikációs lehetőség közül is választhatunk. A rengeteg szűrési paraméternek köszönhetően még inkább személyre szabottan lehet keresgélni a partnerek között, akiknek adatlapján feltűnés nélkül vizsgálódhatunk. Az üzeneteken kívül különböző apróságok dobják fel a társalgást: virtuális

ajándékokat, bókokat küldhetünk, tetszésünket nyilváníthatjuk ki a fényképeknél is.

A buliból természetesen a közösségi oldalak sem akartak kimaradni, már a myVIP-en és az iWiWen is voltak beépített párkereső alkalmazások, és a Facebookon is tapasztalhatunk társkeresőkre emlékeztető megoldásokat, elég, ha a bökés lehetőségére gondolunk. Mondható, hogy a határok egyre inkább elmosódnak, közben pedig a kifejezetten ezzel foglalkozó oldalak már nem igazán tudnak hová specializálódni; találhatunk csak 50 év felettieket, házasságon kívül viszonyt keresőket vagy éppen diplomásokat megcélzó oldalakat is.

Az okostelefon-alkalmazások fejlesztői sem hagyták kiaknázatlanul a területet. A legújabb őrület a Tinder, amelynek legvonzóbb tulajdonsága, hogy csak azok tudják felvenni velünk a kapcsolatot, akiket előzőleg bejelöltünk, így elkerülhetőek a kínos, tapogatózó első körök. A másik előnyös jellemző, hogy az alkalmazás a telefonunknak köszönhetően tudja, hol járunk, így azokat a jelölteket látjuk, akik helyileg a közelünkben vannak. Szűkíthetjük vagy akár 100 mérföldre ki is terjeszthetjük a kört. Bár a Tinder nem is titkolja, hogy elsősorban a lazább, alkalmi kapcsolatok kialakulásának elősegítése a cél, de mivel a Facebook adatlapunkra támaszkodik, a közös érdeklődési köröket is láthatjuk a partnereknél, így nincs kizárva, hogy egy komolyabb kapcsolat indul útjára ezzel a módszerrel.

A legfrissebb adatok szerint világszerte csaknem 25 millióan vannak regisztrálva valamilyen társkereső oldalon, és évente közel 150 000 ilyen módon született kapcsolat válik házassággá.

Rég túl vagyunk azon, hogy kínos legyen így ismerkedni, a kérdés csak az, hogy merre fejlődhet még az internet ezen szelete.

Borsik Tamás | 17

Jobbráznám Jobbráználak – avagy nyelvújító pályázatot hirdetünk „hogyan vegyem le a ruhád, ha nincs rá szavam” jeligével Szúrnám. Bökném. Poke-olnám. Sunáznám.

Tolnám, mint a lopott biciklit. Rámennék, mint gyöngytyúk a takonyra (köszönjük BZ)… a legalapvetőbb elemi ösztönünk kifejezésére rengeteg variáció van. Avagy a méhecskék és virágok beporzási aktusát le tudjuk írni, úgy általában. De mi van a részletekkel, a precíziós műveletekkel?

Mi van, ha a virág azt szeretné, hogy a méhecske csak az első négy lábát használja? Vagy csak a csápjait? És a szárnyait? Lehet kedvesen mondani azt, hogy felláció? Az „sz” betűs szó nyomdafestéket sem bír, így nyilván kiesik a játékból.

Ne tessék elpirulni, nem a „szex, szerelem, gyengédség” rovatunk következik, ez inkább egy törekvés arra, hogy frissítsük a magyar nyelvet néhány praktikus kifejezéssel. Nincs mese, a színtiszta nonverbális közösülés titkát a tesi szakosok őrzik – aki nem tudja a feromonjait úgy irányozni, hogy a kiszemelt partner ösztönből megértse, hogy a másik a hónaljától szeretne elmenni („auxiliary intercourse”, mielőtt bárki kérdezné), annak nagy meglepetésben lesz része.

Tegyük fel tehát ilyen rettentően bölcsészesen, hogy a szexhez elöljáróban szavak használata szükséges, és utána még több további szó kell ahhoz, hogy a két fél megértse egymás vágyait, azok teljes komplexitásában, és ennek megfelelően cselekedjen. A gond csupán az, hogy a jelenlegi szókincsünk vagy hiányos, vagy használhatatlan – elég felcsapni egy szlengszótárt, és rögtön azt fogjuk érezni, hogy rohad a lelkünk. A küldetésünk tehát, hogy Fluor Tamás oktató jellegű (ám nem túl udvarias, mert jobb helyeken a lányoké az elsőbbség) „nekem kukim van, neked nunid van” dalszövegének beidézése nélkül lehessen egy átlagos diskurzusunk, ami nem is trágár, de nem is próbál a tudományos hangvétel ridegsége mögé bújni, miközben nem is kínos és nem is komolytalan, hanem csak simán természetes. Úgyhogy, találjunk ki új kifejezéseket! A hónaljszex némiképp bájos, de a probléma akutságát remekül jelzi, hogy a jóval hétköznapibb aktuso-

18 | Várnagy Szabolcs

kat már nehezebb szavakba önteni. A „blowjob” (avagy „BJ”) és „handjob” kifejezések például az amerikai kollégáknál teljesen működőképesek.

Ellenben ha magyarra szeretnénk fordítani, a rettentően csúnya „szopás” szót kellene használnunk (na tessék, mégis leírtam… a nyelvi gátak áttörése érdekében!), a másodikra pedig nincs is rendes alternatívánk. Kézimunka? Kezezés?

Megkezelés? Költőnek kell lennünk, hogy selymes ujjbegyeidet érezhessük?! „Jobbráznám” – mondják intuitíven fél nap után a Tinderezők (ami egy okostelefonos alkalmazás, ahol balra húzod azt, aki nem tetszik, és jobbra azt, akivel megismerkednél… a lakásodon… egy pornófilm forgatása közben, egy elő nem vett kamera előtt). Itt persze a szándékok egyértelműek, azonban a barátzónában (ami rémes hely, viszont még rémesebb, ahogy ez is hangzik magyarul) ragadtak bizonyíthatják, offline az élet nem ennyire egyszerű. Az „ask out” például egyértelmű szexuális célzást hordoz magában, míg nálunk a „szia, meghívnálak egy bambira” leragad a szimpla ismerkedésnél.

Melyik az a szó, ami azt jelenti, hogy „lefeküdnék veled, de csak akkor, ha annyira jófej vagy, amennyire annak gondollak, és ugyanennyire jó arcnak találsz te is engem”?

De ha nem vagyunk ennyire romantikusak, az is dilemma, hogy kell-e nekünk például a „booty call” magyarul, vagy az éjszaka közepei „szia, mizu” sms-t mindenki automatikusan Joey hangján hallja, mert egyértelmű, hogy ha valaki pénzt áldozott arra, hogy az üzenet rögtön betalálja, és még pityegjen is a telefonja, akkor csak egy dolgot akarhat (és ha összejön, akkor ebben az esetben a Telekom a strici, aki majd kiszámlázza a szerencsére nem túl drága menetet)?

Ha most nem kapunk olvasói leveleket, akkor soha! Így a problémakör ismertetése után nem teszünk fel újabb kérdéseket, inkább a segítségeteket kérjük: a szerkesztoseg@pecsibolcsesz. hu címre írjatok nekünk mindenfélét, ami praktikus és a témakörhöz kapcsolódik! Mi pedig ígérjük, hogy közkinccsé fogjuk tenni a beérkezett gyöngyszemeket, és reméljük, hogy ez mindenki épülését fogja szolgálni.

Szerelmes hormonok A tudományos megállapítás szerint a szerelem nem más, mint biokémiai reakció, testünk hormonválasza, a szaporodás biztosításának egyik eszköze.

Okolható-e párunk a hűtlenség miatt, vagy mindez csupán genetikailag kódolt ösztön és a hormonok játéka?

Sokszor mondjuk, a szerelem vakságot vált ki áldozataiból, jönnek a rózsaszín pamacsfelhők, és az egész világra „teszünk”, ha kedvesünkről van szó. A megoldás egy végzetes hormonkoktélban keresendő, mely úgy hat ránk, mint a drog.

Függők leszünk, és újabb adagot akarunk, amit csak a hőn áhított személytől kaphatunk meg.

Feniletilaminnak nevezett „szerelemhormonról” még kevés információ áll rendelkezésünkre. An�nyi bizonyos, hogy a PEA-nak rövidített hormon kedélyjavító, egyfajta természetes amfetamin.

Ha valaki szerelmes lesz, az agyban emelkedik a PEA szintje, és 18 hónapig magasabb is marad.

Aztán csökkeni kezd, és 3-5 év alatt el is tűnik a kapcsolatból. Ez arra a fejlődéstörténeti teóriára vezethető vissza, amikor az ősemberek addig maradtak a párjukkal, míg a közös utód elég erős és önfenntartó lett ahhoz, hogy helytálljon anya nélkül is. Érdekesség, hogy PEA a csokoládéban is megtalálható. Többek közt ezért is lehet a csoki vágykeltő hatású, és ezért faljuk szakítás után.

A másik nagy bűnös a dopamin, amit boldogsághormonnak is hívnak. Az érzelmi életért és reakciókért felelős agyterületen a felszabaduló dopamin elégedettségérzetet, illetve boldogságot vált ki. Ha megkérdezünk egy függőt, mit él át a drogok által, nagyon hasonló leírást kapunk.

A dopamin is függővé tesz, boldogságfüggővé.

Mindemellett gátolja a prolaktin felszabadulását a hipofízis elülső lebenyéből. Ezt azért fontos megemlítenünk, mert ez a lebeny bombázza a férfiakat képekkel egy-egy csinos nő láttán, és kelti fel a vágyat az új „egyed” iránt.

és noradrenalinszint tehető felelőssé.

Ezek alapján most levonhatnánk azt a kissé kiábrándító következtetést, hogy a nagy szerelem átlag négy évig tart. Ám szerencsénkre van egy peptid, amely helyettünk is küzd a tartós kapcsolatokért. Ez az oxitocin. Ingerli az agy reprodukcióért felelős részeit mindkét nemnél. Ez fokozza az érintésre, simogatásra való vágyat, és gátolja a stresszhormonokat. Kimutatták, hogy orgazmus idején megugrik a szintje, de termelődését egy kézfogás vagy ölelés is kiváltja. (Nőknél szüléskor és szoptatáskor is nagyon magas az aránya, hogy a kötödést elmélyítse anya és gyermeke között.) Ha a szerelemhormon lelécel, még mindig ott az oxitocin, amely szeretetteinkhez köt minket. Be kell ismerni, nőknél magasabb a szintje, mert míg az ösztrogén emeli a mennyiségét, addig a tesztoszteron csökkenti.

Tanulságként levonható, hogy a gyakori szex segíti leginkább a párkapcsolatok optimális hormonszintjét. Ahol nincs meg a heti két orgazmus, ott az oxitocin szintje az optimális alatt marad. A kutatásokból az is kiderül, hogy akik heti háromszor szeretkeznek, tíz évvel tűnnek fiatalabbnak valódi életkoruknál.

Illik megemlítenünk a feromonokat is, melyek olyan vegyületek a testben, melyek másoknak tudatküszöb alatti jeleket adnak illat formájában.

A tudomány jelenleg még nem tart ott, hogy pontosan behatárolhatná őket, de leginkább egyfajta párzási kommunikátorként írhatóak le.

A harmadik összetevője bódító italunknak a szerotonin hiánya, ami a kényszerbetegeknél figyelhető meg… és a szerelmeseknél. Tehát amikor olyan kényszeres tünetek jelentkeznek nálunk, mint hogy egy ember körül forognak gondolataink, kényszeresen beszélünk az illetőről, amit mi szinte észre se veszünk, emlékeket gyűjtünk róla, és a nevét firkáljuk, az bizony a szerotonin hiánya, vagy más szóval: szerelem. Egyéb tünet lehet még az étvágytalanság, csökkent alvásigény, nyugtalanság, amiért a magas dopamin-

Lehoczki Dalma | 19

Rózsaszín fogaskerekek a gépezetben A világunk egy összetett rendszerként működik. Minden kultúra máshogy épül fel, de a szerelem és a család mindenhol ott van. Vajon ez abból fakad, hogy mind emberek vagyunk, és nem tudunk szabadulni érzelmeinktől, vagy a szeretet is egy fontos összetevője a társadalomnak? Ennek kiderítésére Spéder Zsolt szociológus és demográfus segítségét kértük.

PécsiBölcsész: Mi a szerepe a szerelemnek a társadalomban? Szükségünk van-e rá?

Spéder Zsolt: Nem hogy szükségünk van rá, de nem tudunk élni nélküle. Nincs nélküle új élet.

Férfi és nő között van egy elemi vonzás, amely elemi kötődést hozhat létre, és a társadalom alakítja ki e kapcsolat és kötődés legitim, támogatott vagy tiltott formáit.

PB: Felfogható a szerelem egyfajta motivátorként?

S.Zs.: Nem tudom, hogy jó-e ez a meghatározás. Persze igaz, hogy a szerelem a modern társadalmakban a párválasztás és a párkapcsolati változások fő mozgatója, de a cselekvéseinknek sokféle motiválója van. A premodern társadalmakban, sőt még a polgári társadalomban is sokkal inkább a gazdasági kényszerek és a közösségi elvárások formálták, hozták létre a párkapcsolatokat, és döntően a halál választotta azokat szét. Szerelem nélkül, tartósan ma már nem jön létre, nem marad fenn. Azt is tudjuk, hogy a párkapcsolatokat megtartó boldogság és elégedettség egy életpályán belül hullámzik, tehát az intimitást állandóan újra kell alkotni. A felbomláshoz persze nem elég hogy megszűnjenek a vonzódások, ahhoz egy új szerelem, új vonzódás kell. Tehát a vonzásoknak és taszításoknak egyszerre kell megjelennie, azaz ha nincsen új „szerelem”, akkor a nem-szerelem még nem elégséges a felbomláshoz. Ugyanakkor, azt hiszem, egy tartós párkapcsolatban is szükség van ellentétekre, mert az intimitáshoz kell hogy legyenek közös pontok, de ugyanakkor szükség van némi feszültségre is.

PB: Mitől lesz tartós egy párkapcsolat?

S.Zs.: Gyakran halljuk azt, hogy sok a válás, egyre kevesebben kötnek házasságot, élnek élettársi kapcsolatban, azaz válságban van a család.

Peter Berger amerikai szociológus az erről szóló vitában azt mondta, hogy a család nincsen válságban, csak a partnerek igényesebbek lettek 20 | Bogdán Erik

egymással szembe, nem elégszünk meg egy szokásszerű párkapcsolattal, a válás pedig annak kifejeződése, hogy jobb társat keresünk. Érdekes jelenség, hogy az elemzések tanúsága szerint azok a házasságok, amelyek próbaházassággal indítanak, könnyebben bomlanak fel, mint azok, amelyek „hirtelen felindulásból” köttetnek. Az is kiderült, hogy azok kezdenek próbaházassággal, akik bizalmatlanok a párkapcsolatok tartósságával, a „holtomiglan-holtodiglannal” szemben.

Továbbá, ha valaki egy kapcsolatot ideiglenesnek kezel, próbának tekint, akkor az egyfajta „önbeteljesítő jóslatként” könnyebben válik ideiglenessé. Ha valamire törekszünk, az könnyebben megvalósul, mintha egyáltalán nem próbálkoznánk. Így nem mindegy, hogy egy vita során a problémát meg szeretném oldani, vagy csak bedobom a gyeplőt a lovak közé.

...a család nincsen válságban, csak a partnerek igényesebbek lettek egymással szemben...

PB: Akkor mondhatjuk azt, hogy ahogy haladt előre az emberiség, úgy egyre nagyobb hely jutott a szerelemnek?

S.Zs: Igen, sokkal kevesebb a társadalmi kényszer, mint korábban. A kényszermentes párválasztás, az önkifejezés utáni vágy és a szerelem új, sokféle csatornán keresztül tud eljutni az emberekhez. Huszonöt évvel ezelőtt a házasság bizonyos szempontból formálisabb volt, mint ma. Elengedhetetlen volt ahhoz, hogy a fiatalok együtt élhessenek. Most szinte mindenki élettársként kezdi, és a házasságkötés messze nem formalitás, hanem sokkal inkább értékválasztás kérdése. Ezzel nem azt akartam mondani, hogy csak házasságban volt szerelem, de azt igen, hogy korábban sokkal inkább normatív szerepe volt. Ma pedig bizonyos szempontból a vonzódásnak és a hosszú távú elköteleződésnek a jelképévé vált. E területen napjainkban sokkal nagyobb a szabadság, mint korábban.

Szexualitás a színpadon Egyszerűen és tömören: szex. Kell-e több a figyelem felkeltéséhez? Nem. Ez probléma? Ugyan. Nyugodt szívvel bevallhatjuk, hogy ez a cikk is előnyt fog élvezni a többi között. Csak és kizárólag azért, mert az első három betűje: SZ E X. Ennyire hatalmába kerítene bennünket az ösztönök ereje, vagy csak azért izgalmas, mert még mindig inkább érezzük négy fal közé illő intim témának, mint nagy publikum előtti kultúrkérdéskörnek.

A férfiak szexuális világa című előadása a Dumaszínház és a Füge Produkció alkalmi kollaborációja nyíltan vállalja, hogy őket a szex érdekli. Ők csinálják. A Zsolnay Fesztivál és Egyetemi Napok keretén belül május 3-án a Janus Egyetemi Színpadon tabukat ugrottak át a színészek, kiforgatták a sztereotípiákat, és költői precizitással komponálták meg primitív szükségleteinket.

Górcső alá veszik a férfiak vágyait, és megjelenítik az archetípusok széles választékát: szőrösödő kamaszokat, hűtlen hazudozókat, hímsovinisztákat és agglegényeket. Az előadás nézői önkénytelenül nevetnek, amikor meglátják szomszédjukat, barátjukat esetleg saját magukat a színpadon. Természetesen eközben mindenki reméli, hogy ennél többek vagyunk. Más is van egy férfi fejében, mint autó, sör és mellek.

A darab aktuálpolitikai utalások és napi bulvár nélkül képes fenntartani a figyelmet. Az alkotók szerint nem azt a humort szeretnék elérni, ami sikamlós, amitől üvöltve röhögünk és a hasunkat fogjuk, de kétségtelen, hogy ennek ellenére ezt is kapunk a gondolkodásra ösztönző mélypszichológiai mozaikok mellett.

A férfiak szexuális világa a férfiak szexuális világáról szól. Férfiaknak, nőknek és legfőképpen azoknak, akik beismerik, hogy nem kell se szonett se gyertyafény 2014-ben a szeretkezéshez. Legközelebb május 22-én Budapesten.

Az előadás minimális díszlet- és eszközigényű: hangszerek, fallikus szimbólumként kis és nagy rózsaszín csövek és looperpedál, hogy élőben fel lehessen venni, amit zenélnek, és alá lehessen kortársbalettozni a saját gitárszólójukra. Finoman használják a fényeket vagy épp azok hiányát, miközben nem félnek az egyszerűségtől sem. A színészek megteremtik a jelenetek merőben különböző világát, hangulatát, és a nézők fantáziájára bízzák, hogy megértsék és lekövessék az ugrást az atlétapólós macsó és a középkori pornót mesélő kobzos között.

Vinnai András eredetileg inkább mozgásközpontúnak szánta az előadást, de a későbbiekben alkotótársai - Bánki Gergely és Janklovics Péter - meggyőzték róla, hogy a témáról való beszéd szükséges. A próbafolyamat során nem volt rendezőjük, de Gergely felvállalta a külső szem szerepét, így időről időre kiült és felülbírálta magukat. A kezdeti plakátokon még szerepelt egy női próbababa, később ettől is megszabadultak, mondván: a három férfi önmagában épp elég erős.

A kialakult produkció szerves részévé váltak a szövegek, amelyek szkeccsszerűen váltják egymást. Nincsenek visszatérő figurák, minden perc egy újabb szelete a férfiléleknek. A dalbetétek szókincsét a Tanuljunk játékosan angolul című nyelvkönyv első kötetének köszönhetjük. Így máris érthető az „I am a man, I need the fuck” refrénű, végtelenül bonyolult szám, amely tökéletes kiégett rocksztár imázst ad a fiúknak. Melyik férfi ne szeretne az lenni pár percre a zuhany alatt?

Siegler Anna | 21

Az orosz polgárháború 2.

A decemberi számunkban megjelent írás második részében az intervenciós hatalmakról, a fehér hadsereg szervezeti kereteiről, továbbá a vörös, illetve fehér uralmat egyaránt elutasító paraszti mozgalmakról (zöldek) és az anarchisták (feketék) polgárháborús szerepéről olvashattok.

hozzájárultak a későbbi bolsevik történetírás által intervenciós hatalmaknak elkeresztelt államok helyi tevékenykedései is. A japánoktól eltekintve – akik tényleg mint potenciális hódítók jelentek meg Vlagyivosztok környékén – a többiek bizonyos szimpátiával viseltettek a fehérek iránt, de komolyan vehető, szervezett támogatási akciót az angolokon kívül senki nem indított.

Az első részben közölt adatok alapján egyértelművé vált, hogy a fehér mozgalom csapatai 1919 tavaszára legalább ötszörös túlerővel néztek szembe, és a hadianyag-ellátottságuk még csak meg sem közelítette a vörösök felszereltségét, azonban mégis ekkor aratták legnagyobb sikereiket. Mi lehetett ennek az oka?

...többek között tudunk olyan katonai egységről, mely egy időben vagy huszonhat (!) féle puskával rendelkezett, és természetesen mindegyik más-más lőszerrel volt kompatibilis.

A válasz a fehér hadseregek toborzási metódusaiban keresendő. Ezek a csapatok eredetileg önkéntes alapon szerveződtek, és többnyire fiatal, lelkes és háborús tapasztalattal rendelkező tisztekből verbuválódtak, olyannyira, hogy a legendás fehér tábornok, Mihail Drozdovszkij ezredében minden közlegényre két tiszt jutott, de nem volt ez másképp Lavr Kornyilov tábornok regimentjénél sem. Ennek megfelelően kézenfekvő volt kimondottan tiszti alakulatokat felállítani, ahol a legénységi állomány is belőlük rekrutálódott. Ezekből hihetetlen hatékonyságú, végtelenül fegyelmezett, szó szerint az utolsó emberig kitartani hajlandó zászlóaljakat és ezredeket szerveztek, melyek náluknál négyszer, ötször nagyobb erejű bolsevik csapatokat – ugyan nem ritkán elképesztő véráldozatok árán – is képesek voltak megfutamítani. Ezek voltak a fehérek legértékesebb alakulatai, ám az 1918-19 közötti harcokban szinte teljesen kivéreztek – a fentebb említett két tábornok is elesett addigra –, és hiányuk a későbbiekre nézve pótolhatatlannak bizonyult.

A rájuk nehezedő vörös nyomás miatt a fehéreknek egy idő után be kellett vezetniük az általuk ellenőrzött területeken a sorozást, ami a korábbi önkéntesen szerveződő csapattestekhez képest látványos morálromlással járt, hiszen sokan csak azért maradtak a hadseregnél, mivel az etette őket, miközben a polgárháború által megtépázott területeken már elkezdte felütni fejét az addigi orosz történelem legkeményebb éhínsége. Nem segített sokat a helyzeten a csapatok rossz felszereltsége sem, amit mindenki úgy igyekezett pótolni, ahogyan tudott. Egyes feljegyzésekből igazi haditechnikai tohuvabohu kerekedik ki, többek között tudunk olyan katonai egységről, mely egy időben vagy huszonhat (!) féle puskával rendelkezett, és természetesen mindegyik más-más lőszerrel volt kompatibilis.

A kaotikus utánpótlási viszonyokhoz nagyban 22 | Lenthár Balázs

Az USA és Franciaország, majd a munkáspárt fenyegetőzései miatt meghátráló Lloyd George Angliájának a tevékenysége is hivatalosan arra korlátozódott, hogy a korábban, még az Orosz Birodalomnak leszállított háborús fegyverellátmányok – melyek az orosz vasúti infrastruktúra elgyalázott állapotának köszönhetően még mindig garmadában álltak a kikötőkben – lehetőleg ne kerüljenek a polgárháború zavaros viszonyait kihasználó hadurak és rablóvezérek kezébe. Az már teljesen más kérdés, hogy az egyes lerakatok parancsnokai hogyan viszonyultak ehhez a kérdéshez. A legjellemzőbb hozzáállás természetesen a privátvagyon hízlalását szolgálta, és a parancsnokok gondjaira bízott fegyvereket kéz alatt igyekeztek értékesíteni elsősorban a fehéreknek, de egy idő után igazából bárki vihette, ha fizetett értük. Ezt a gyakorlatot az anyaországok vezetői, bár lehet, hogy nem nézték jó szemmel, de hallgatólagosan tudomásul vették, hiszen a vagy három év alatt kirakodott, ekkorra már korszerűtlennek minősülő hadianyagok hazaszállítása roppant költségekbe verte volna az államkasszát, amit senki nem volt hajlandó vállalni.

A feketék A polgárháború kitörésekor komoly dilemmával szembesültek az oroszországi anarchisták. Vajon támogassák-e a bolsevikokat a fehérek elleni harcban, vagy maradjanak semleges szemlélői az eseményeknek? Nem sikerült dűlőre jutniuk, és ez a kérdés a háború végéig megosztotta őket. Bakunyin és Kropotkin követői elutasították a legkisebb közeledést is a vörösökhöz, míg mások, például Nyesztor Mahno emberei, közös vállalkozásokat indítottak a Vörös Hadsereggel a fehérek ellenében.

Természetesen a háború hatására meglehe-

tősen zavaros gondolatvilággal rendelkező, magukat anarchistaként definiáló csoportok is feltünedeztek, akiket az esetek jelentős részében csak az általuk hangoztatott politikai jelszavak különítettek el a közönséges rablóbandáktól. Halál, Hurrikán és egyéb hangzatos nevek alatt fegyveres martalócbandákba tömörülve terrorizálták a környéket. A Harkov körzetében működő anarcho-futurista csoport egyenesen elmegyógyintézetből szökött közveszélyes őrültek galerijének hatott, akiknek fő célja a „világcivilizáció” elpusztítása volt, és arra kapacitálták a népet, hogy ragadjon baltát, és kezdjen szisztematikusan elpusztítani mindent, ami a keze ügyébe kerül.

A legismertebb társaság a korábban már említett Nyesztor Mahno által vezetett, szabad parasztokból, kozákokból verbuválódott anarchista sereg volt. Mahno tehetséges hadvezérként a gerilla-hadviselés minden csínját-bínját elsajátította, és remekül alkalmazta is. Villámgyors hadmozdulatairól volt ismert, melyben komoly szerep jutott az anarchista sereg egyik védjegyének, a paraszti szekérre erősített géppuskának is. Mahno több ízben együttműködött a bolsevikokkal a fehér csapatok ellen, de azok veresége után sok köszönetet nem kapott a vörösöktől. Trockij törvényen kívül helyeztette, a Vörös Hadsereg letörte az ellenállását, majd kezdetét vette a korábbi gerillák tömeges kivégzése. Mahno épp csak meg tudott szökni, hátralévő életét száműzetésben volt kénytelen leélni.

A zöldek A vörösök számára már a polgárháború elején

problémát jelentett a különböző csapatok és a városi lakosság élelmezése, ezért olyan rendeleteket hoztak, melyben a parasztságot arra kötelezték, hogy jóval a gabona megállapított piaci ára alatt adják el az államnak terményeiket. Bármilyen más jellegű adásvétel feketekereskedelemnek számított, és halállal büntették.

A háború előrehaladtával pedig rekviráló kommandók kezdték járni a falvakat, és rendszerint a vetőmagnak félretett gabonát és a földművelésre tartott állatokat is elhurcolták, aminek következménye az addigi orosz történelem legsúlyosabb éhínsége, továbbá az úgynevezett „zöld” fegyveres alakulatok megjelenése volt. Ezek a csapatok mindenféle egységes stratégiai és politikai koncepciót nélkülöztek, egyedüli céljuk a bolsevik hatalom elkergetése volt az általuk ellenőrzött vidékekről. Tagjaik kiábrándult, éhező szegényparasztok és katonaszökevények voltak.

Legnagyobb fegyvertényük az 1920 augusztusában kirobbant tambovi parasztfelkelés volt, melyet az egykori eszer párttag, Alekszandr Antonov vezetett. A lázadás zenitjén Antonov több mint 70 000 fegyveresnek parancsolt, és az antonovscsina területe Asztrahány, Szaratov, Szamara, Caricin és Szibéria egyes területeire is kiterjedt. Trockij a helyzetet annyira súlyosnak értékelte, hogy Tuhacsevszkijt küldte oda 100 000 vöröskatonával és Cseka alakulatokkal.

Tuhacsevszkij olyannyira nem válogatott az eszközökben, hogy itt vetettek be mérges gázt először civilekkel szemben. A felkelést 1921 végére vérbe fojtották, a résztvevők és hozzátartozóik (!) befogadására hét koncentrációs tábort állítottak fel – nagyjából havi 15-20 százalékos mortalitási rátával –, 1922-ben maga Antonov is elesett a Csekával folytatott tűzharcban. A rendcsinálásnak majd negyedmillió ember esett áldozatul.

Lenthár Balázs | 23

„Hatalmas tudásra van szükség, hiszen ez is iparág”

A Zenélő Egyetem ebben a félévben sem hagyta cserben a PTE hallgatóit. Morcz Fruzsina például Brandépítés, artist management címen tartott interaktív gyakorlati kurzust, amely segítségével a zenei iparágnak a közönség által kevésbé ismert szegleteibe nyerhettünk bepillantást. Egy zenekar szellemi termékét ugyanis nem olyan egyszerű eljuttatni a közönséghez, mint kicserélni egy villanykörtét.

PécsiBölcsész: Mikor és hogyan kerültél kapcsolatba a zeneiparral?

Morcz Fruzsina: Az én esetemben nem tudom, hogy kapcsolatba kerültem-e, vagy inkább már úgy érkeztem, hogy a kislábujjam belelógott.

Apukám egy ismert magyar hangmérnök volt, így teljesen normális volt, hogy nagyon ismert zenészek és zenekarok eljönnek hozzánk, elhozzák javításra az erősítőjüket, vagy az apukám elmegy egy koncertre hangosítani. A zenei menedzsmenttel érdemben majdnem tíz éve kezdtem el foglalkozni. Elvállaltam egy zenekar menedzselését, és ez egy hosszabb folyamatot indított el. Később több zenekart is menedzseltem, de dolgoztam koncerthelyszíneken szervezőként is. Ezt követően Londonban elvégeztem a University of Westminsteren a Music Business Management szakot, és most már negyedik éve lesz, hogy oktatok zenei menedzsment kurzu24 | Cziszer Marietta

sokon.

PB: Mit jelent menedzsernek lenni?

M.F.: Ha menedzserként dolgozol, az általában azt jelenti, hogy a zenekarnak vagy előadónak az összes, zeneiparhoz kapcsolódó ügyét te intézed. Magyarországon ez összefonódik a koncertszervezéssel is. Azaz te vagy az, aki a vidéki koncertre leküldöd a biankó plakátokat, aki a rádióinterjúkat elintézi, aki a szerzői kiadásban megjelenő lemez esetén megtervezteti a borítót a grafikussal és jóváhagyatja, aki egyeztet a buszsofőrrel, hogy mikorra érkezzen a próbaterembe. Te felelsz azért, hogy megtaláljátok a megfelelő online terjesztőt. Egy menedzser számtalan feladatot lát el, voltaképpen a zenekarnak vagy előadónak az üzleti esze és lebonyolítója. Egyszerre vagy az édesanyjuk, az édesapjuk, egy vezérszurkoló, egy törzskritikus.

PB: Szükséges a hatékony és hosszú távú együttműködéshez, hogy a menedzser szeresse a zenekara alkotásait?

M.F.: Nemhogy szükséges, elengedhetetlen.

Lehet olyan zenekart menedzselni, amelynek a dalait esztétikailag nem tartjuk értékesnek, de ez a munkánkban is látszani fog: sokkal kevésbé leszünk hitelesek tárgyalási helyzetekben, és egy ilyen esetben elképzelhető, hogy harcolni is kevésbé intenzíven tudunk az általunk menedzselt

produkció érdekeiért.

PB: Milyen emberek és szerepek tömörülnek még egy zenekar vagy zenész körül?

M.F.: Produkció mérete válogatja. Egy pici zeneiparral rendelkező ország estében nagyon sok feladat, melyet egy jobban strukturált zeneiparban mondjuk a külön működő booking agency vagy a turnémenedzser bonyolít, idehaza a menedzserre hárul. Azok közé a munkakörök közé, amelyeket egy zenekar igényel, tartozik a sajtós munkatárs; egy koncertszervező, akinek tudása akár a helyek ismeretétől az adott országokban szükséges egyéb tudnivalókig is terjedhet; egy turnémenedzser, aki a fellépésekre kísér egy produkciót. Az előadóhoz, zenekarhoz általában kapcsolódik hangfelvétel-kiadó, aki segít a zenekarnak abban, hogy minél több fórumon megjelenjen. Nagyobb produkcióknak szokása általában egy publisherrel szerződni, aki a szerzeményeik után járó jogdíjak begyűjtését és azok „újrahasznosodását” segíti. A nagyobb produkcióknak van saját webesük, fotósuk, akik bár dolgoznak együtt más csapatokkal, mégis fix stábtagoknak tekinthetőek.

PB: Mit lehet tudni az általad vezetett Zeneipari Hivatalról?

M.F.: A Zeneipari Hivatal idén februárban múlt egy éves. Ez egy olyan intézmény, amelynek célja, hogy elérhetővé tegye Magyarországon a zeneipari oktatást. Angolszász szakirodalmakra támaszkodunk, ugyanakkor mindegyik kurzuson nagyon sok gyakorlati óránk és terepbejárásunk van. Olyan tapasztalt, magasan képzett oktatókat hívtunk meg az iskolába, akik megfelelő módon képesek átadni a tudásukat. Jelenleg hat különböző kurzusunk van, ezek tematikájukban, oktatóikat tekintve és struktúrájukban is valamennyire eltérnek egymástól. Mindegyiknek az a célja, hogy a hazai pályakezdők és a már a szakmában működők a legfrissebb ismeretekhez férjenek hozzá. Tanult nálunk Szalóki Ági, a PunnanyMassif vagy a Budapest Bár menedzsere. A Quimby lemezeinek digitális terjesztését a nálunk végzett Darabi Zsuzsi csinálta. Egy olyan iskolává fejlődtünk egy év alatt, ahová a szakmában dolgozóknak nemhogy derogál, hanem hasznos beiratkozni, mert releváns, naprakész ismereteket kapnak olyan közegben és olyan oktatóktól, akik tényleg hitelesek.

PB: Sokan gondolják, hogy a magyar zeneipar haldoklik. Erről mi a véleményed?

M.F.: Szerintem ez egy csúsztatás, és – mint az általánosságok többsége – nem igaz. Az egyik legtöbb fesztivállal rendelkező ország vagyunk Európában. A Eurosonicon több alkalommal kapott Sziget-szervezésű fesztivál legjobb fesztivál díjat. Rendelkezünk olyan klubokkal, amelyek megfelelnek a nemzetközi sztenderdeknek, és olyan stábokkal, akik úgy tudnak kiszolgálni egy rendezvényt, ahogy az a nyugat-európai országokban elvárt – elég csak az A38-ra gondolni.

Azt látom, hogy a zeneipar átalakulóban van, Angliában és Amerikában is. Kíváncsian és kicsit rettegve figyelik, hogy mi fog történni hosszú távon a lemezeladásokkal, mi lesz az az új típusú üzleti modell, ahonnan a kiesett bevételeket pótolni tudják. Ezek kihívások, amelyeknek meg kell felelnie a nemzetközi zeneiparnak is.

PB: Ma egy zenekarnak milyen lépéseket kell megtennie ahhoz, hogy a garázsból eljusson egy fesztivál nagyszínpadáig?

M.F.: Ami a legfontosabb, el kell dönteniük, hogy miért akarnak zenélni. Svédországban a lakosság körülbelül huszonöt százaléka tud zenélni, de ez nem jelenti, hogy ennyi zenekar lenne, vagy en�nyien szeretnének világhírűek lenni. A másik, ami nagyon fontos, hogy szerezzenek a zeneiparról alapvető ismereteket annak érdekében, hogy tudják, hogyan működik a rendszer, és milyen alapvető belépési kritériumok vannak, amiknek meg kell felelni. Azaz például hogyan kell kinéznie egy profi sajtófotónak; mit kell megfogalmazni egy jó biográfiában; hogy kell kinéznie egy színpadképnek vagy egy technikai leírásnak, ami a zenekar igényeit tartalmazza; hogyan és hova szervezzenek koncerteket; milyen módon építsék fel a közönségbázisukat; hogyan kommunikáljanak. Hatalmas tudásra van szükség, hiszen ez is iparág. A legszerencsésebb, ha már a kezdetekkor elkezdenek tájékozódni. Mindezeket meg lehet tanulni akár internetes cikkekből – azonban azokat távolságtartással és kritikával kell kezelni. Ezért sem gondolom, hogy a zeneipar bajban lenne, sokkal könnyebb bármilyen információt megtalálni, egy fiatal zenekar ilyen szempontból szerencsés helyzetben van. A feladat az, hogyan hívjuk fel erre az adott, induló produkcióra a figyelmet. Izgalmas kihívás.

Cziszer Marietta | 25

A kozmikus egyedüllét feldolgozása A weird fiction születése A korai weird fictionnek talán a legkifejezőbb definíciója, hogy azon szerzők összessége alkotja, akik hatással voltak Howard Phillips Lovecraft munkásságára, hiszen ő lesz az, aki ezt a rengeteg, egymástól térben és időben is eltérő koncepciót szintetizálja a világképében.

A 19. század második felében rohamosan tágulni kezdett az addig ismert világ, a gyarmatosítások következményeként egyre újabb és egzotikusabb területekről lehetett hallani, és ennek megfelelően egyre zsugorodott az esélye annak, hogy a világot mint egészet, az individuum egymaga képes legyen megismerni, átlátni. Ehhez kapcsolódik a 20. század elejére Európában szinte már mindenhol megvalósuló szekularizáció hatására az urbanizált tömegek Istentől való elfordulása, továbbá a vágy az ember tulajdon pszichéjének megismerésére. Emiatt lehetett, hogy az európai értelmiség egyfajta vallásos áhítattal fordult a maga korában Freud és az általa alkalmazott pszichoanalízis jelensége felé.

Az első, bár még nagyon távoli képviselője a weird fiction műfajának Edgar Allan Poe, aki a széthulló világot még megkísérelte összerakni írásaiban. Erre rendszerint nyomozókat használt, megteremtve ezzel a detektívregények alapját.

További korai alkotói a műfajnak Ambrose Bierce és Robert Chambers. Chambers legfontosabb munkája, az 1895-ben megjelenő Sárga király, egy olyan tiltott színdarabról szól, amely kétség-

26 | Lenthár Balázs

beesést és őrületet hoz minden olvasójára. Az ősi romvárost, Carcosát és a titokzatos, mitikus lényt, Hasturt még Bierce vetette papírra anno, és Chambers ezeket – mintegy Bierce előtti tisztelgésként – beleszőtte a Sárga király mítoszába, mely később Lovecraftnál a Necronomicon történetét ihlette.

Lovecraft későbbi működését gyökeresen meghatározó, A fűzfák című művet 1907-ban Algernon Blackwood írta. A történet dióhéjban annyi, hogy egy hajókirándulás során ketten egy szigeten ragadnak, ahol mintha a fűzfák hatására támadnának rémálmaik. Egy idő után rájönnek, hogy az általuk ismert világon kívül létezik egy másik is, és a kettő között tátongó repedést szeretnék a másik univerzum lényei betapasztani, ám azt csak vérrel lehet elzárni. Külön érdekessége a műnek, hogy Magyarországon játszódik.

Fontos szakmai és baráti kapcsolatot ápolt Lovecraft a Conan-történeteket jegyző Robert E. Howarddal is, továbbá lényeges hatással volt rá a 19. század talán legjelentősebb kozmikus horror írójának, Arthur Machennek definitív kötete, a The House Of Souls, legfőképpen a The White People és a The Great God Pan című elbeszélések.

Nagyon izgalmas különbség a műfaj európai és amerikai fejlődése között, hogy az a 20. század első felében a weird fiction koronázatlan királyának tartott tengeren túli Lovecraft egész világát megpróbálja tudományos alapokra helyezni.

Jó példa erre az evolúcióelmélet vissza-visszatérő megjelenítése; a vallási máz eltüntetésével könnyen észrevehető a Cthulhu-történetekben is, hogy nem ősi istenekről van szó, hanem egy másik fajról – Lovecraft élete vége felé egyre komolyabban a science fiction felé mozdul. Az öreg kontinens íróit (Csáth Géza, Robert Aickman, Bruno Schultz) azonban inkább az ember elméjében rejtőző ismeretlen mélységek feltárása érdekelte. A két iskola közötti különbséget leginkább az álomvilág sajátos interpretációi során lehet tetten érni. Míg az európai weird-írók esetében ez a világ az ember magába mélyedését hivatott szimbolizálni, addig Lovecraftnál és követőinél ez pusztán belépést jelentett egy másik világba.

Kevesek által ismert tény, hogy nem csak a ponyva, de a szépirodalom is kitermelte a maga weird fiction íróit. Legfontosabb képviselőjük a korában egyáltalán nem értékelt Franz Kafka, akit Gustav Meyrink (Meyer) Gólem című írása, továbbá Alfred Kubin munkái inspiráltak. Érdekes tény, hogy a műfaj Umberto Ecojaként Kafka és Lovecraft is világképét Jorge Luis Borges fogja majd összedolgozni.

Nem mindig ette a lábamat egy medve Képzeljétek el, amint Patrick Bateman öccse nyugtatók, fájdalomcsillapítók és hangulatfokozók kényesen összeválogatott elegyének köszönhetően meglepően higgadtan és kedélyesen fekszik a csodaszép terepjárója alá szorulva egy erdő közepén, és a mihaszna alkalmazottairól poénkodik, no meg arról, hogy miket csinálna a titkárnőjével abban a mini ruhában, miközben egy medve csámcsog az autó alól kilógó lábán. A bizarro fikció témakörében ez nem számít túl elrugaszkodott felütésnek.

Az előbbi sorokban Mykle Hansen HELP! A Bear is Eating Me című könyvére utaltam. Azt persze, hozzá kell tenni, hogy nem Patrick Bateman öc�cse a főszereplő, de mentalitásában Bret Easton Ellis leghíresebb figurája nagyon erősen visszaköszön. Ő sem túl kedves, rettenetesen ügyel a testére, meglehetősen perverz, imádja a hatalmas lakását, a drága ruháit és persze az elképesztő Land Roverét. A legfőbb különbség talán annyi, hogy nem a kokainon van rajta, hanem az orvosok által felírható drogokon – úgy általában az összesen. A könyv a maga bő kétszáz oldalán pedig groteszk humorral írja le azt a pár napot, amíg szerencsétlen főhősünk a kocsija alá szegezve várja a megmentést, miközben Medve Úr néha rájár a lábára, vagy esetleg csak lefekszik mellé pihenni. Mykle Hansen amúgy lenyűgözőnek találja az étkezés témakörét, soron következő regénye például – A kannibálok útmutatója az etikus élethez – egy egész más oldaláról vizsgálja az emberevést. Nem csoda, hogy a bizarro fikció egyik legolvasottabb figurája.

megélt Bizarro Starter Kit, melyek a legjobb írók regényeit és novelláit gyűjtik össze.

Már a megjelenésekhez tartozó leírások is felérnek egy olyan Holdig érő képzeletbeli bottal, amellyel bokán tudjuk vágni az ingerküszöbünket, bármilyen magasan legyen is. Steve Lowe Egy lajhár vagy című könyvében például egy spamet megnyitva a főhős a lelke legmélyén lakozó totemállattá alakul át, hogy aztán az ösztöneit meghazudtoló, lassú-lassú bosszúhadjáratra induljon. Természetesen Kafka hatása érződik itt is ugyanúgy, mint Bruce Taylor Metamorphosis Blues könyvében vagy Jeremy Robert Johnson Extinction Journaljában, melyben a túlélés atombiztos metódusaként a főhősünk csótányokból épít magának egy önálló tudattal rendelkező védőruhát.

Ponyva, persze. Nyilvánvalóan nem ezekben a könyvekben kell keresni a világmegváltást és nem is lesz a szerzők egyike sem az új Coelho, ez azonban nem jelenti azt, hogy a furcsáskodás teljesen öncélú lenne. A bizarro fiction súlyát jelzi, hogy Jon Armstrong Yarnját és Steve Aylett Slaughtermaticjét Phillip K. Dick-díjra jelölték, míg a horror világ egyik legnagyobb elismerésének számító Bram Stoker Awardot John Skipp Demons című könyve kapta 2012-ben.

A kétezres évek elején járunk – épp abban az időben, amikor Lovecraftot már mindenki ismeri, és sokak karácsonyi kívánságlistáján szerepel egy Cthulhu-plüss, amikor a cyberpunkláz már lecsengett, amikor George Orwell világában élünk, olvastuk a Harcosok klubját és az Amerikai Pszichót, a Mátrixon és a Ponyvaregényen nőttünk fel. Próbálunk dűlőre jutni a fogyasztói kultúra mellékhatásaival, miközben az ingerküszöbünk valahol a sztratoszférában ejtőzik, és nem igazán kapjuk fel a fejünket semmire. A bizarro fiction ennek az életérzésnek az egyenes ági következménye. Azok az emberek, akik zsé kategóriás kultuszfilmeken nevelkedtek, most könyvek formájában dolgozzák fel az átélteket ebben a néhol nyomasztó, néhol rettentően vicces, mindig groteszk és szórakoztató műfajban.

A bizarrocentral.com egy meglepően összeszedett gyűjtőhelye ennek az új irodalmi vonulatnak. Gyönyörűen összefoglalja a magazinokat, kiadókat, amelyek e témakörrel foglalkoznak, továbbá rendszeresen jelentkeznek kiadványokkal és hírekkel, interjúkkal, rengeteg furcsasággal körítve. Kifejezetten ajánlott a három kötetet Várnagy Szabolcs | 27

„Valami újat és eredetit szerettem volna adni” Kovács Bálint kilenc éve foglalkozik komolyabban az animációs filmkészítéssel. Úgy döntött, megmutatja a nagyvilágnak, hogy nemcsak méregdrága stúdióban lehet igényes animációs filmet készíteni, hanem némi szaktudással, szabadidővel és egy kis csapat vezetésével is megvalósítható. Jelenleg a Bain nevezetű filmen dolgozik szorgalmasan. Az a cél lebeg a szeme előtt, hogy kolleganőjével valami nevesebb helyre jusson el e téren. Bálint a következő interjúban pár érdekességet árul el, és bevezet az animációs filmkészítés rejtelmeibe.

PB: Mikor csókolt homlokon a múzsa, illetve mikorra várható a film elkészülése?

PB: Miről szól ez a 16 perces rövidfilm?

PB: Lesz-e valamiféle továbbfejlesztése?

K.B.: Egy fiatal, zárkózott lányt, Julietet rablótámadás ér, amelynek következtében nővérét meggyilkolják és Juliet is megsérül. A kórházban különleges képességekkel tér magához, mind fizikailag, mind jellemében megváltozik. Bos�szúhadjáratba kezd, majd amikor felbukkan az egyetemes gonosz, rádöbben, hogy képességeit jó célra is használhatja. A rövid játékidő alatt elindul benne egy folyamat, amely bebizonyítja, hogy a társadalom ridegsége ellenére is marad benne képesség a helyes út felismerésére. A burkolt társadalomkritika mellett persze egy igen akciódús kisfilmet láthatnak majd a nézők.

K.B.: Valószínűleg elkészítek majd egy ingyenes számítógépes játékot is. Valami kis humoros játékra gondoltunk. Eredetileg húsvétra készült volna, de mivel picit megcsúsztunk, így előfordulhat, hogy nem a húsvéti nyuszit kell majd megmenteni a szörnyektől, hanem a Mikulást.

Terveztünk képregényt is a lustábbaknak, csak sajnos, aki elvállalta, egyelőre nem igen aktivizálta magát, illetve egy többfejezetes novella is készülőben van. De ezek még elég bizonytalanok, így nem tudok rájuk ígéretet tenni.

PB: Mi ihletette a film elkészítését?

K.B.: Ilyenből rengeteg van. A legnehezebb minden házi stúdióban készülő projektnél megoldani, hogy ne látszódjon rajta az alacsony költségvetés. A megszorítások ellenére a projekt így is brutális erőforrásokat emészt fel. Egy-egy figura önmagában 80-140MB méretű, az elkészítése során pedig több GB-nyi forrásanyagból dolgozunk. A szereplők vezérléshez pedig saját készítésű több ezer soros programokat használunk, amelyeket igazából a végtermékben már egyáltalán nem érzékelni. Ami a végén látszik, azaz utómunkával feldobott közel 24 000 képkocka, melyet a gépek hetekig készítenek.

K.B.: Részben személyes élmények, részben Hollywood hatása. Úgy gondolom nem csak Amerika privilégiuma szuperhősöket kitalálni.

Valami újat és eredetit szerettem volna adni, ami eltér a megszokottól, és kivételesen egy női antihőst állít a főszerepbe. Egészen pontosan a fejlődő hősök csoportjába tartozó, elég erőteljes kettősséget hordozó figurát.

PB: Gondolom, nem egyedül csinálsz mindent.

Kikkel dolgozol együtt, és nekik mi a szerepük?

K.B.: Jó pár éve egyedül álltam neki, de hamar rájöttem, hogy ez így nem fog menni. Jelenleg egy kolleganőm társrendezői szerepet tölt be.

Elsősorban rendezőasszisztensi munkákat lát el, de a figurák animálásába is besegít. Rajta kívül ketten szólaltatják meg a karaktereket. A projekt megvalósítása nélkülük elképzelhetetlen lenne.

Megemlíteném még pár ismerősömet, akik tippekkel, ötletekkel látnak el, hogy még színesebb legyen a végeredmény.

28 | Böbék Réka

K.B.: 2010 környékén kezdtem hozzá, ekkor el is készült egy kezdetleges verzió, de nem váltotta be a hozzá fűzött reményeimet. 2013-ban kezdődtek meg igazából a munkálatok. Reményeim szerint a nyár végére el is készülünk vele.

PB: Milyen célra készül?

K.B.: Elsősorban természetesen a borzongatására. fogja képezni a gomnak.

netes terjesztésre, azon belül nézők szórakoztatására, megMásodsorban jelentős részét saját szakmai referenciaanya-

PB: Esetleg elárulnál egy-két érdekességet?

PB: Ha valakit kíváncsivá tettél, hol tudja követni az eseményeket?

K.B.: A Facebookon: https://www.facebook. com/thebainmovie, illetve a film weblapján: http://www.bain.npictures.com/.

Akik nem a pénzért csinálják Olykor az unalom szüli a legeredetibb ötleteinket. Így történt ez a Megcsináljuk helyetted, Pécs csapatával is, akik szabadidejükben városuk – és a környező települések – elfoglalt polgárainak házkörüli teendőiben segítenek, teljesen ingyen. Hol itt a trükk?

Nincs trükk. Elsőre furcsának tűnhet, hiszen korántsem hétköznapi, hogy néhány fiatal önkéntes tevékenységgel töltse az idejét. Kezdetben még a srácok között is voltak szkeptikusok, mára azonban nyoma sincs az akkori kételyeknek.

Nagyjából egy éve merült fel bennük, hogy a semmittevést segítségnyújtásra cseréljék, szüleik nem kis örömére. Az akkor még ötfős, csak fiúkból álló csoport indulása nehézkes volt, nyár közepére viszont szinte minden napra jutott a tennivalókból, a médiában való szerepléseknek köszönhetően. Sorozatos megkeresések érkeztek a legkülönfélébb feladatokra: költöztetés, bevásárlás, favágás, gyümölcsszedés, talicskázás.

Előfordult persze, hogy hitetlenekkel volt dolguk, akik meg voltak győződve róla, hogy egyegy alkalommal csak felmérik a terepet, hogy aztán később visszamenjenek kirabolni a tulajt; de ehhez hasonlókkal minden újítónak szembe kell néznie. Az emberekre véleményformálóan hatott az is, hogy az elvégzett munkákról képekkel számoltak be a közösségi oldalukon. Mivel egyéb marketingtevékenységet nem végeznek, így igyekeznek megmutatni, mivel is foglalkoznak.

Előfordult persze, hogy hitetlenekkel volt dolguk, akik meg voltak győződve róla, hogy egy-egy alkalommal csak felmérik a terepet, hogy aztán később visszamenjenek kirabolni a tulajt;

Nem egy egyszerű munkást látnak bennük, hanem a segítséget. Sokkal közvetlenebb a viszonyuk azokkal, akik megkeresik őket. Együtt dolgoznak az adott feladaton, közben beszélgetnek velük, érdeklődnek a csapatról. Éppen ezért a srácok nem is munkaként tekintenek arra, amit csinálnak. Örülnek és hálásak, hogy ennyi embert ismernek meg, akik gyakran ajánlják fel saját segítségüket az övékért cserébe, például külföldi szálláslehetőség vagy egy gyors villanyszerelés képében, ha a szükség úgy hozza.

Mikor megkérdeztem, hogy eszükbe jutott e már, hogy nonprofitból profitorientáltba váltsanak, három olyan határozott nemmel feleltek, hogy meg is bántam a kérdésem. Nem győzték hangsúlyozni, hogy nem a pénz a lényeg.

Ha pénzért csinálnák, nem lenne rájuk kereslet.

Elanyagiasodott világunkban a legtöbb ember pénzben gondolkodik, ők pedig próbálják megmutatni, hogy máshogy is lehet, és máshogy is kéne. Mivel azonban az efféle „cserekereskedelem” térhódítása még várat magára, és megélhetésünket többnyire pénzben mérjük, a fiúk is vállalnak a MHP-en kívül eső, időszakos és nyári munkákat.

Terveiket és a csapat jövőjét illetően kettős válaszokat kaptam. Az alapítók szerint már beszélhetünk egy zárójeles határidőről: egyrészt, mivel az utóbbi időben kevesebben keresik meg őket; másrészt, mert a suli elvégzése után szívesen kipróbálnák magukat külföldön is. Ugyanakkor rengeteg ötletük van a folytatáshoz. Gondolkoznak bővülésen, valamint azoknak a diákoknak a bevonásán, akiknek el kell végezniük bizonyos óraszámú közmunkát az érettségiig. Így egymást segítve nagyobb projekteken dolgozhatnának, akár egy játszótér felújításán, akár egy park rendberakásán.

Ha elég nyitottak vagyunk az efféle újdonságokra, és segítségre van szükségünk, ne habozzunk felvenni a telefont vagy bepötyögni egy e-mailt.

Garantáltan nem fogjuk megbánni, mert hiába a feljebb említett határidő, amíg igény van rá, a mára lányokkal kiegészült kilencfős társaság megcsinálja helyettünk.

A fiúkkal beszélgetve hamar kirajzolódott, hogy mennyire nem a pénz motiválja őket. Elmondásuk szerint az emberek nem szívesen adnak pénzt. Sokkal inkább főznek, mondjuk, egy nagy ebédet köszönetképp, még ha az többe is kerül, mint amennyit egyébként fizettek volna. Ez az egyik fő ok, amiért úgy vélik, hogy a Megcsináljuk helyetted, Pécshez hasonló kezdeményezéseknek igenis lenne jövője.

Hogy miért éri meg ingyen dolgozni? Felsorolásuk végtelen volt. Egyik nagy előnye, hogy teljesen máshogy állnak hozzájuk a munkaadók.

Budai Tímea | 29

A történelemben is előfordulnak megoldhatatlan helyzetek Interjú dr. Zeidler Miklós történésszel

Az elmúlt szemeszterekben is igen izgalmas témákat boncolgató Bölcsész Akadémia sorozat utolsó előtti alkalmán Zeidler Miklós történész Hunok Párizsban című előadását hallgathattuk meg, mely a Párizs környéki békefolyamatok idején a magyar delegáció mindennapjait mutatta be. Interjúnkban a trianoni döntés előzményeiről, Magyarország akkori helyzetéről és lehetőségeiről beszélgettünk.

PB: A Bölcsész akadémia keretein belül a Trianonban tárgyaló magyar delegációról fogsz előadást tartani. Szerinted milyen esélyei voltak a világháborúból éppen csak kiszakadt Magyarországnak korábbi határai megőrzésére, vagy legalábbis a későbbi diktátumban foglaltakhoz képest előnyösebb feltételek biztosítására?

Z.M: Ha a fegyveres ellenállást lehetséges alternatívaként kezeljük, arra 1919 tavaszáig lett volna esély, tehát csak a Károlyi-kormánynak állt volna módjában, hiszen utána már annyira fontos stratégiai pontokat foglaltak el a beözönlő cseh és román csapatok, ahonnan már nem lehetett kiverni őket. Ezt a Tanácsköztársaság példája tökéletesen igazolja, melynek sikerült egy jól vezetett, viszonylag nagy létszámú hadsereget kiállítania – fronttapasztalattal rendelkező, lelkes, fiatal tisztekkel az élen –, de még ez a haderő sem volt képes a kétfrontos háborúra. Tehát a magyar hadsereget legkésőbb 1918 végén be kellett volna vetni – bár én azok közé tartozom, akik nincsenek arról meggyőződve, hogy ez feltétlenül sikeres lett volna. Egyrészt mert a

30 | Lenthár Balázs

világháború végére ez a hadsereg rengeteget vesztett az ütőképességéből, másrészt pedig az állomány felét nemzetiségi katonák alkották, akiket meglehetősen nehezen lehetett volna a magyar hadseregben megtartani. A sereg magyar nemzetiségű része (nagyjából 6-700 ezer emberről beszélhetünk), pedig erősen megosztott volt. Ugyan voltak olyan, akár még hadtestnyi erejű részek is, melyeket intakt módon tudtak visszahozni a frontról, de a katonák többségének elege volt a háborúból. Az infrastrukturális hiányok közepette szállítókapacitás sem nagyon volt, szóval ahhoz, hogy a hadsereg 1918 végére északon, keleten és délen bevethető legyen, a nyugati frontról való csapatkivonásokat már jóval október előtt meg kellett volna kezdeni, amikor még egyáltalán nem volt biztos, hogy a Monarchia a háborút úgy veszíti el, ahogyan az végül megtörtént.

A dolog másik oldala pedig a hátország reakcióit illeti. Amikor a Károlyi-kormány 1919 elején elszánta magát egy új hadsereg megszervezésére, megdöbbentően kevesen jelentkeztek. Böhm Vilmos visszaemlékezései alapján 80 000-es hadsereget szerettek volna felállítani, és ehhez képest az első hat hét alatt mindösszesen 5000en jelentkeztek, pedig akkor még földet is ajánlottak a bezupáló katonáknak.

Harmadrészt a társadalom is belefáradt a háborúba, nem voltak olyan karizmatikus politikusok, akik „fel tudták volna rázni a társadalmat”, maga Károlyi sem volt ilyen ember. Ő alapvetően nem is hitt abban, hogy Magyarország határait fegyverrel kellene megvédeni, már csak azért sem, mert úgy gondolta, hogy a társadalom tűrőképességét nem szabad ezzel túlfeszíteni. A következmények bebizonyították, hogy ez a politika nem volt sikeres, ám azt valószínűleg soha nem fogjuk megtudni, hogy ha más jellegű megoldással próbálkoznak, az milyen eredménnyel zárul.

PB: Egy ennyire kiélezett helyzetben miért volt mégis prioritás a Károlyi-kormány számára a hadsereg leszerelése, sőt egyes későbbi visszaemlékezések szerint szándékos demoralizálása?

Z.M: A szándékosság feltételezése utólagos okoskodás, a későbbi ismeretek visszavetítése 1918 végére. A hadsereg leszerelése 1918-ban nagyon népszerű intézkedés volt, örömmel tér-

tek haza a katonák a családjukhoz, és mindenki abban a tudatban volt, hogy beköszöntött a béke. Károlyi hatalomra jutását komoly tömegtámogatás segítette, amelynek két oka volt.

Egyrészt az egyszerű emberek körében elég népszerű volt, hiszen ő volt az a politikus, aki négy éve arról beszélt, hogy Magyarországnak ebben a háborúban nem kellene részt vennie, és profitálni sem tud belőle. A háború végén ez beigazolódott, és nagyon sokan úgy gondolták, hogy Károlyi az a messzire látó politikus, akire szüksége van az országnak.

látására, de rajta kívül még nagyon sokan bizonyultak volna ugyanennyire inkompetensnek, és én senkit nem tudok megnevezni, akiről biztosan tudnám, hogy Károlyinál jobb választás lett volna. Azt gondolom, hogy a történelemben is előfordulnak megoldhatatlan helyzetek, és ez ilyen volt.

Másrészt politikai programjának más pontjai – legyen sajtószabadság, földosztás, független Magyarország, általános választójog – mind csupa rokonszenves elképzelés volt, amelyekkel nagyon sokan szimpatizáltak. A korábbi rezsim képviselőiből sokan tanácsadóként, megbízottként, miniszterként, közigazgatási szakemberként segítették munkáját – többek között ilyen volt Bánffy Miklós, Bethlen István és Teleki Pál is.

Kisebb ügyek esetében ezek az új megbízások hasznosak is voltak, mint azt a Béke-előkészítő Iroda felállítása is bizonyítja. És ez – ma már furcsának tűnik kimondani – szépen egybevág azzal az integrista politikával, amelyet Károlyi elvi szinten képviselt. Mások azonban, mint például a Károlyival rokonságban álló ifj. Andrássy Gyula kifejezetten rossz döntésnek tartották Károlyi hatalomba segítését, mert túlságosan ködlovagnak, az eszmék rabjának tartották.

Z.M: A delegáció megpróbált mindent: amerikaiakkal, japánokkal, lengyelekkel, franciákkal, Párizsban már régebb óta kint élő magyarokkal igyekeztek kapcsolatba lépni, ezzel párhuzamosan Bánffy Miklós Londonba utazott, hogy ott próbálja meg puhítani némiképp a politikai és gazdasági köröket, ennek eredményeképpen több kereskedelmi szerződést is kötött. Abszolút nem volt passzív a delegáció Neuillyben, csak nagyon nehéz volt kapcsolatokat teremtenie, hiszen e kísérleteit a francia hatóságok igyekeztek blokkolni. A magyarokat nem azért hívták meg Versailles-ba, hogy akciózzanak, hanem azért, hogy aláírassanak velük egy diktált békét.

PB: Károlyi Mihályt tartják hazaárulónak, feladatára alkalmatlan, inkompetens politikusnak, továbbá vannak, akik a menthetetlen helyzetért felelős bűnbak képében látják őt. Te mit gondolsz róla?

Z.M: Saját előnyökért nem szolgáltatta ki az országot külső hatalmaknak, egyénileg ő veszítette a legtöbbet ezen az ügyön, hiszen az ország egyik leggazdagabb emberéből számkivetett emigráns lett. A korábban már említett integrista politikájának szellemében született meg a „Nem, nem, soha!” jelmondat is. Szóval a hazaárulás szerintem kizárható, viszont az inkompetenciát fel lehet vetni vele szemben. Korábban soha nem irányított nagyobb szervezetet, korábban soha nem vezetett tárcát, rövid időt leszámítva mindig ellenzéki politikus volt, és a feladat is óriási volt, amelyet el kellett volna látnia. Károlyi ugyan alkalmatlan volt a rá nehezedő feladat el-

PB.: A béketárgyalások alatt volt-e lehetősége a magyar félnek a passzív szemlélő szerepéből kitörni és aktívan befolyásolni a tárgyalás menetét?

PB: Hogyan látod, mi az oka annak, hogy majd 100 évvel Trianon után a téma még mindig megosztja a társadalmat?

Z.M: Két okát látom ennek. Egyrészt az igazi nagy nemzeti kataklizmák közül ez a frissebbek közé tartozik – a II. világháború és 1956 még ehhez mérhető –, ami azonban ennél fontosabb, hogy a hatásai ma is érvényesek, hiszen Magyarország jelenlegi határai nagyjából megegyeznek a trianoni döntés által kiszabottakkal. Az a konfliktus, ami akkor ráhagyományozódott az országra, tehát hogy a határon túli magyarság helyzete nem kielégítő, ma is fennáll, bár korántsem annyira súlyosan, mint a 20-as, 30-as években. Mivel az elmúlt lassan 100 év alatt a különböző politikai rezsimek más-másképpen magyarázták ezt az eseménysort. Nagyon sok magyarázat közül válogathat az utókor, és a történetírás sem tudta nyugvópontra juttatni ezt a kérdést. Addig, amíg a határok merev politikai határok, melyek nem összekötnek, hanem inkább elválasztanak, addig egy olyan politikai döntésnek a háttértörténete, amelyik ezeket a határokat megteremtette, aktuális lesz.

Lenthár Balázs | 31

Csövek, lépések és ugrások az egészségért „Vérző eperfa ága hajlik át új dimenzióba, hol álarcot húz a sötét éjben fátylazó zigóta…” – írta Edgar Stephen Rowling, de ez most abszolút nem tartozik ide, mert noha nem túl gyakran – kb. évente egyszer – dolgoz fel magazinunk sportos témát, most mégis ez történik. Avagy: készüljön el a hónap legolvasatlanabb cikke.

Tavaly készítettünk egy felmérést a bölcsészkar sportolási szokásairól, amely – habár inkább lett humorforrás, mint átütő siker – adott némi rálátást arra, mivel ütik agyon karunk tanulói az időt, ha nem tanulnak, olvasnak vagy isznak. A legnépszerűbb sportág akkor a futás lett, ám néhányan megemlítettek pár modernebb sportágat is (Kangoo, Street Workout), így ezeket az adatokat felhasználva, „megkésve bár, de törve nem” készítünk némi útmutatót a helyes sportoláshoz.

Futni szép, jó, divatos, elcsépelt és fárasztó. Továbbá az a helyzet, hogy akár egészségtelen is lehet, ha szakszerűtlenül kezdünk hozzá. Ez pedig a tudatos életmódot illetően elég illúzióromboló egy 6 km-es túra után a városban, ami alatt tizenkét ismerősünket köszöntöttük széles mosollyal, ezzel is jelezve (vagy inkább hazudva), hogy mi bizony nem fáradunk el holmi szaladgálástól. Nem is beszélve arról az öntelt érzésről, amit a teleizzadt, embertelen szagú atléta kollégiumi lakók bizonyított jelenlétében történő, érzéki levetése okoz.

Jöjjön hát néhány gyakori hiba, melyet célszerű elkerülni. Kezdeném a legtriviálisabbal, az aszfalton való futással, amit tudom, hogy mindenki tud, de senki sem kerüli el. Pedig a térdeid sűrűn anyáznak közben, csak a lihegésedtől nem hallod. Mindazonáltal az erőteljes lihegés onnan ered, hogy általában a tájékozatlan futó rosszul választja meg a távot, és túlvállalja magát. Nagy butaság azt hinni, hogy „minél többet futok, annál jobb a szervezetemnek”. Mint ahogy a rossz futócipő is átok a testnek. Kissé röhejesen hangozhat, de balesetveszélyes is.

További kellemetlenségeket okozhat a helytelen táplálék-, illetve folyadékbevitel. Tudom, ez is elcsépelt, de ennek ellenére a legtöbben csak odáig jutnak el, hogy több almát esznek, és egy helyett két pohár vizet isznak a vacsorához. Holott igencsak lényeges lenne, hogy futás előtt egy órával megigyunk kb. fél liter vizet, valamint ha 20 percnél tovább izzasztjuk magunkat, akkor közben sem ártana egy kis folyadékbevitel, ám ezt, bevallom, én sem szoktam betartani, mert már milyen macerás dolog egy kulacsot cipelni loholás közben, nem?

32 | Matúz András

Ezek nyilván más sportos időtöltésre is érvényesek, csakúgy, mint az evés terén. Enni szintén 1-1,5 órával a mozgás előtt érdemes, amikor is alacsony zsír- és fehérjetartalmú, valamint magas szénhidráttartalmú ételt (pl.: gyümölcsöt, rizst, tésztát) fogyasszunk, mert az gyorsan megemésztődik, és nem fog rakoncátlankodni, hasmenést okozni. Ugyancsak fontos a testmozgás utáni tápanyagbevitel, mivel a szervezetnek pótolnia kell a hiányt. Ilyenkor ajánlott több fehérjét bevinni, mert ellenkező esetben az izom magát építi le, a zsír pedig ott röhög, ahelyett, hogy angolosan távozna.

Sajnos még ilyen témában sem távolodhatok el a szakomtól, így vessünk egy gyöngéd pillantást a sportolás egészségpszichológiai hatásaira.

Merthogy igen pozitív effektusokról beszélhetünk. Mindenki szereti növelni az önbecsülését, ami egy fontos dolog, és ami könnyedén elérhető a sporttal. Miután teljesítesz egy távot, megjelenik benned a „megcsináltam!”-érzés, és beláttatja veled, hogy te bizony ügyes kisfiú/kislány voltál, és megfeleltél az előzetes elvárásoknak, elérted a kitűzött célt. Speciel engem ez a jól megérdemelt zuhany alatt szokott elkapni, és társul egyfajta felszabadultság-érzéssel is, amely már korábban, futás közben is jelen volt. Ezt jogosan nevezik néha hipnotikus állapotnak, mert ilyenkor valóban egy módosult tudatállapotban vagyok.

Bővebben kifejtve a sportoló azt tapasztalja, hogy figyelme sokkal inkább befelé, a belső fizikai és mentális folyamatokra irányul. Jobban felfigyelünk az alapvető élettani funkciókra, mint a szívverés, légzés, ugyanakkor a kognitív történések is átláthatóbbá válnak. Kellemesen elmerülünk gondolatainkban, ami gyakran egy probléma megoldásának fantasztikus feltárását is jelentheti. Talán még az ihlet is könnyebben jön a művésznek ebben a tudatállapotban, és nem kell az öreg Adyt követve befröccsözni a krimóban.

No, de ugorjunk egy nagyot, és ismerkedjünk meg valami modernebb, kevésbé közismert sportággal, a Kangooval. Elsőre komolytalannak hangozhat, de meglepően élvezetes és határozottan egészséges mozgásról van szó. Míg a futás és a többi rohangászós testedzés csúnyán árthat az izületeknek, valamint a gerincnek, a Kangoo speciális cipője angyali védelmet ad nekik az intenzív ugrálás alatt. Amiért pedig hamar közel kerülhet szívünkhöz, azt az általunk megkérdezett edző így fogalmazta meg: „Mindenki egyből visszatér a gyerekkorba.”

Tekintve, hogy az aerobic „testvéréről” vagy mini-

mum „unokatestvéréről” beszélünk, elsősorban a nőket célozza meg, így az edzésen is egyértelmű a nemek aránya. Ebből kiindulva viszont mégsem olyan gyenge az a gyengébbik nem, ugyanis elég komoly oxigénfogyasztással jár a Kangoo (erről a hamar párásodó tükrök is árulkodnak), ami által átlagon felüli állóképességre tehetünk szert. A nőuralom pedig ne ijessze el az urakat, hisz ez a sportág hatékonyan formálja a hölgyek alakját, az pedig a jelenlévőknek esztétikailag nem akkora hátrány – szerintem. És hogy ezt Pécsen hol művelheted? A Life 1 Fitness Klub a Centrum áruházban, a Fitnexx Club a Jászai Mari utcában ad erre lehetőséget, illetve a Pécsi Sasoknál is megemlítik a Kangoot, de ez ügyben igen szegényes a honlapjuk. Minden korosztály számára javallott, és ígéretük szerint alkalmanként akár 1200 kalóriát is elégethetünk, ami csúnyán kenterbe veri a futást, biciklizést vagy a hagyományos aerobicot. Mindeközben pedig évtizedeket fiatalodunk lelkileg, aminél – pszichológiai szempontból – egészségesebbet hirtelen említeni sem tudok. Továbbá a bölcsészkar egyik oktatójával is összefuthattok ugrálás közben (ő az, aki szemben áll veled), de ennek ismerete ezúttal csak a lelkes újoncok jutalma lesz.

Nem feltétlen skatulyázzuk be a sportágakat külön női és férfi kategóriákba, de ez most így sikerült, szóval nézzük az urak helyzetét. Szép az idő, csicseregnek a verebek és kicsi a szmog,

célszerű hát a szabadban edzeni, és az egyre népszerűbb Street Workoutnak élni. A sport lényege nem meglepő módon az, hogy odakinn az utcán, játszótéren, parkban stb. teljesen ingyen eddzük a testünket.

Alapvető tulajdonsága, hogy a street workoutozó kolléga csupán a saját testsúlyát használja, tehát olyan gyakorlatokat végez, mint a fekvőtámasz, húzódzkodás, tolódzkodás. Ezeket – a kellő izomerő megszerzése után – különböző freestyle elemekkel vegyíti, összekapcsolja őket, így hozva létre egy látványos mozdulatsort a rúdon vagy a földön. Kezdetben tehát inkább csak az izomerő növelése a cél, később kerülhet csak sor akrobatikus elemekre.

Van viszont ennek az egésznek egy különleges világa, amelyet érdemes megismerni. A népszerűbb helyeken, mint pl. Pécsen a „Nevkó”, gyakran és sokan gyűlnek össze, ahol a tapasztaltabbak segítenek a kezdőknek, és általános jó hangulat uralkodik. A magányos farkas persze attól még elmehet egyedül a Mecsekbe, annak is megvan a szépsége, és akkor nyilván erősebben érvényesülnek a fent említett belső folyamatokra terelődő figyelem jótékony hatásai.

Szóval mozogjon, avagy álljon e Föld veled, némi tudáshoz mindenképpen hozzáfértél. Ezek ismeretében pedig tessék helyesen nekiállni a futóedzésnek, vagy ideálisabb esetben, szakszerű kezekben kipróbálni valami újdonságot.

Matúz András | 33

A sors akarata Nem vagyok átlagos lány. Nem mondom, hogy különleges, mert több tízezer hasonló sorsú ember él a Földön. Úgy mondanám, hogy nem teljesen hétköznapi teremtmény vagyok, ugyanis betegségben szenvedek. Tudom, majdnem minden embernek van valamilyen betegsége, de ez Magyarországon nem túl gyakori. Gilles de la Tourette-szindróma a betegségem teljes neve.

A betegséget először a francia Georges Gilles de la Tourette neurológus írta le a 19. században.

Ez egy neuropszichiátriai betegség, az eredetét valószínűleg a gének okozzák, de a lelki eredetű gondok is nagyban közrejátszanak. A világ minden részén, minden etnikai csoportban észlelték már. Általában a fiataloknál, főként kisgyermekeknél alakul ki, és többségének huszonéves korára már jelei sincsenek. Gyógyszerekkel koordniálható, de megszűntetni az ún. tikkeket nem lehet, illetve mély agyi stimuláció vagy a kicsit sem veszélyes harapásemelő készülék segíthet csökkenteni a tüneteket. A tikkeknek két fajtája van: vannak a motoros tikkek, amelyek valamilyen mozdulatot kényszerítenek rá a betegre, és vannak a vokálisak, amelyek hang formájában törnek ki. De amit betegségnek hívunk, az a komplex tünetegyüttes, amely több vokális, illetve motoros tikk sokasága. Sajnos nem tartozom azon szerencsés emberek közé, akiknek sikerült kigyógyulni a komplex tikkekből.

Ötéves, hathónapos és kétnapos voltam, amikor iker öcséim születtek. Nagyon szerettem és most is szeretem őket, de valószínűleg egy bizonyos belső féltékenység hozta felszínre az amúgy is bennem lappangó betegséget. A szüleim először rossz szokásnak hitték a pislogásaimat, fejrángásaimat. Azt hitték, csak a hajam lóg a szemembe, levágatták, de a fejrázás utána is jelen volt. Kilencéves voltam, amikor elvittek orvoshoz. Először epilepsziát diagnosztizáltak, majd rájöttek, hogy mi a bajom valójában. Azonnal elkezdtek gyógyszerrel „tömni”, és azóta is nagy mennyiségben eszem a pirulákat.

Rengeteg tünetem volt a nyelvdugdosástól a fejrázáson, a menés közbeni ugráláson, az említett pislogáson, hasrángáson, mutogatásokon keresztül a családot néha megrémítő, hatalmas hangeffektusokig (a lista nem teljes).

Ezek a tünetek a jó és a rossz események hatására felerősödnek, ha valami nem átlagos számomra, azonnal erősödnek a tünetek. Ezt a nem átlagost nem úgy kell érteni, hogy karácsony vagy halál. Sokkal kisebb dolgokra is előjön, például egy jó beszélgetés, de akár a kedvenc sorozatom nézése is kiválthatja. Viszont ha lefoglalom magam, majdnem teljesen megszűnnek. Állítólag önkontrollal rengeteget lehet rajta segíteni. De én csak akkor veszem észre, hogy mennyire súlyos, amikor az utcán kiröhögnek, utánoznak, megbámulnak, utánam kiabálnak.

Ilyenkor tudatosul bennem, hogy nem vagyok átlagos. Szerencsére mára sikerült magam elfogadtatni a környezetemmel, de tudatlanok mindig lesznek. A mai napig vitatják, hogy Claudius római császár, Napoleon, Mozart vagy éppen Moliere Tourette-szindrómás volt-e. Az biztos, hogy Tim Howard, a Manchester United kapusa és a világhírű Basshunter is ezzel a betegséggel küzd. Az ebben a betegségben szenvedő emberek magasabb intelligenciával rendelkeznek, könnyebben tanulnak, és valamiben nagyon tehetségesek. Sajnos én még nem jöttem rá, még meg kell keresnem a „tehetségemet”.

Lassan megtanulok ezzel együtt élni, és elfogadom, hogy nem vagyok hétköznapi lány, még ha nagyon nehéz is. De a kérdés mindig felmerül: miért pont én? Miért nem lehet teljes életem? Ezek ellenére egy vidámságot sugárzó személyiség vagyok, próbálom elfelejteni a mindennapjaimból, de mégis mindig eszembe juttatják azok a fránya tünetek.

34 | Böbék Réka

35

36