III. ÉVFOLYAM 1. SZÁM
BÖLCSÉSZ KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS PERIODIKA
A SZÓ NEKEM ÓPIUM “MA” ÉS HOLNAP PORNÓT MINDENKI NÉZ OTDK - MOSTOHA BÁNÁSMÓD A BLUES NAGYKÖVETE PÉCSETT
ÚJRA VIHAROS VIZEKEN
PB szeptember.indd 1
2009.09.30. 21:39:23
» AGYHABZÁS, EGYETEM, TÁRSADALOM » HÍREK, VIDEÓK, STREAMELT TARTALMAK » FOLYAMAOS FRISSÜLÉSSEL
WWW.PECSIBOLCSESZ.HU
PB szeptember.indd 2
2009.09.30. 21:39:34
TARTALOM
Elköszönő szép üzenet - Stemler Miklós 4 Új köntösben PB online - Várnagy Szabolcs 5 “MA” és holnap - Mészáros Gabi 6 Határon túli egyetemisták - Mészáros Gabi, Halász Kinga 7 TO és ami előtte van - Göbl Zsombor 8 Közös ügyünk - Nemeskéri Réka 9 ... És a győztes végül egyedül marad - Bálint Dávid 10-11 A PEN kapitány leköszön - Bálint Dávid, Harta Viktor 12-13 Az új kapitány beköszön - Rákos Blanka 14 Pornót mindenki néz - Pál Balázs, Várnagy Szabolcs 15 Polikronikus kolikrónikák - Harta Viktor 16-17 “Szerettem ott lenni” - Bálint Dávid, Harta Viktor 18 Pécsi Egyetemi Rádió - Lenthár Balázs 19 A szó nekem ópium - Pachner Orsolya 20 Hogy ne kallódj! 2.0 - Debreczeni Ágota 21 Drámaíró pályázat - szerk 22 Kari szüret - Égő Áron 23 In memoriam II. VH- Lenthár Balázs, Vidó Gábor 24-25 Gyilkoskrónika - Charles Manson - Kovács Réka 26 Sportrovat - Takács Gábor 27 Cseh Tamás nekrológ - Lenthár Balázs, Vidó Gábor 28 Eb Davis interjú - Lenthár Balázs 29 Táncfilm műhely - Rákos Blanka 30 Cinepécs - Zsótér Vivien 31 Albumajánló - Alice in chains - Tiszai Balázs 32 Zeneajánló - Pál Balázs, Várnagy Szabolcs 33 Gólyatábor beszámoló - Doktor Nikoletta 34 Pécsi Bölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata. Megjelenik havonta - III.évfolyam 1. szám 2009. október 5. Felelős kiadó: Bálint Szabolcs Főszerkesztő: Bálint Dávid (pbszerk@gmail.com) Korábbi főszerkesztőink: Stemler Miklós 2004-2009 Főszerkesztő-helyettes: Harta Viktor Lapszerkesztő: Rákos Blanka Olvasószerkesztő: Liebhauser Edina Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Borítóterv: Lugosi Tamás (SCHAM) Szerzőink: Vidó Gábor, Pachner Orsolya, Égő Áron, Debreczeni Ágota, Nemeskéri Réka, Várnagy Szabolcs, Kovács Réka, Mészáros Gabriella, Pál Balázs, Tiszai Balázs, Doktor Nikoletta, Zsótér Vivien, Lenthár Balázs, Takács Gábor, Halász Kinga, Göbl Zsombor Fotó, képregény, grafika: Horváth László, Molnár Fanni Kata, Iváncza Boglárka, Scham Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. - Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 4235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, btk.karilap@gmail.com
3 PB szeptember.indd 3
3
2009.09.30. 21:39:34
KAPTÁR VIOLATOR
ELKÖSZÖNŐ SZÉP ÜZENET Amikor 2003 őszén elfogadtam Szabó Gábor (ismertebb nevén Remi) akkori BTK HÖK elnök felkérését egy új karilap létrehozására, még nem tudtam, hogy az újonnan megszülető újság hat éven át kitölti mindennapjaimat és a végső lökés lesz számomra az újságírás felé. Megérte.
Miután az évtized eleje prehisztorikus korszaknak számít legtöbb olvasónk számára, röviden felidézném a történelmi helyzetet. Ekkor már két éve nem volt saját lapja a bölcsészkarnak, ami tekintve, hogy elvileg ezen a karon a legnagyobb az írástudók aránya, tűrhetetlen helyzet volt. Az előző lapot, a végső stádiumában Universus néven futó produktumot 2001 végén földeltük el érdemei elismerése mellett, utána pedig jó ideig a napi működésképességért való küzdelem foglalta le a HÖK vezetésének energiáját. Az életemet erőteljesen átszabó felkérés nem történelmi sorsszerűség volt, bármennyire is hajlandó lennék hat év távlatából így értelmezni: egyszerűen nem volt más. A pár hónap alatt felálló szerkesztőség vegyesen tartalmazta az előző újság „veteránjait” és új arcokat; a név hosszas brainstorming után a De Facto lett. Egyes vélemények szerint egeret vajúdtak a hegyek. Első számunk a 2004-es tavaszi félév elején bizonyos szempontból azonnal nagyot durrant: vezető anyagunk egy interjú volt a Modern Irodalomtörténet és Irodalomelmélet Tanszék azóta távozott vezetőjével, Kálmán C. Györggyel, aki egy oktatójáért vívott elkeseredett harcot az akkori dékáni vezetéssel, illetve
annak egy bizonyos tagjával. Ez a felütés mai napig meghatározza kari újságunk szellemiségét, hiszen az újságírás akkor ér valamit, ha a tényeket, történéseket új szempontból, nem a mindenkori hatalom szája íze szerint tárja fel. Persze az, aki eltöltött valamennyi időt a médiában, tudja jól, hogy néha kompromisszumokat kell kötni annak érdekében, hogy az újságnak legyen következő száma – avagy munkatársai ne ütközzenek leküzdhetetlen akadályokba diplomájuk megszerzésekor. Mindennél jóval fontosabb azonban maga a szerkesztőség. Műhelyújságot álmodtunk meg, és a De Facto/Pécsi Bölcsész ennél több lett: igazi közösség. A nálunk megfordult több tucatnyi munkatárs között voltak olyanok, akik csak belekóstoltak az újságírásba, mások a lapnál eltöltött évek után rendes polgári foglalkozás után néztek, de akadnak olyanok is, akik ma fontos pozíciót töltenek be különböző online és nyomtatott újságoknál. Csak remélni tudom, hogy sikerükhöz volt némi köze a nálunk eltöltött időnek. Miután az ő nevükben nem beszélhetek, csak azt írhatom le, amit nekem adtak ezek az évek. A szakma alapjainak és finomabb fogásainak elsajátításán (hallgatói újságíróként tárgyalni a kari igazgatóval lényegében ugyanaz a kommunikációs helyzet, mint egy meghatározó hírportál munkatársaként egy minisztériumi kabinetfőnökkel) túl a felfedezés és tehetséggondozás örömét és remélhetőleg hosszú ideig tartó barátságokat köszönhetek az újságnak. Öt év hosszú idő egy kari újság életében, és még hosszabb az élén főszerkesztőként. Számot kellett vetnem azzal, hogy az újság minőségének féltése, és ezért a poszton maradás egy idő után nem tűnik másnak, mint a székhez való görcsös ragaszkodásnak. Döntésemet megkönnyítette, hogy az elmúlt években felkészült és tehetséges segítőket kaptam Bálind Dávid és Harta Viktor főszerkesztő-helyettesek, illetve Rákos Blanka lapszerkesztő személyében, akikre nyugodtan rábízhatom az újságot. Az, hogy a Pécsi Bölcsész májusban a második legjobb felsőoktatási lap lett Magyarországon a DUE versenyében, legalább annyira az ő érdemük, mint az enyém. A jövő pedig még fényesebb: teljes gőzzel elindult a Pécsi Bölcsész online felülete, és az évet rengeteg lelkes fiatal szerzővel kezdte meg a szerkesztőség. Bátorításuk, gondozásuk már az új főszerkesztő, Bálint Dávid feladata, én pedig maradok az újság hűséges olvasója. Remélem, ti is. Stemler Miklós főszerkesztő 2004-2009
4 PB szeptember.indd 4
2009.09.30. 21:39:34
KAPTÁR VÁRNAGY SZABOLCS
ÚJ KÖNTÖST HÚZOTT A PÉCSI BÖLCSÉSZ HONLAPJA Míg a nyáron legtöbben pihentünk és fesztiválokon, vagy épp a gólyatáborban dőzsöltünk, a szerkesztőink pár programozóval karöltve nem tétlenkedtek; papírt, billentyűzetet és verítéket nem kímélve azon fáradoztak, hogy szeptemberre új köntösbe öltözhessen a www.pecsibolcsesz.hu. A következőkben beavatlak titeket az új honlap rejtelmeibe. A webcímet beírva a DJKB, a HÖK és újságunk közös oldalán találjátok magatokat, hogy az egyetemmel kapcsolatban nagyjából minden fontosabb dolgot egy helyen lelejetek fel; a kollégiumi férőhelyet igénylő űlaptól a cikkeinkig. Persze nem ömlesztve és átláthatatlanul! Most már mindennek megvan a maga helye, hogy a lehető legkönnyebben eligazodhassatok. A kezdőlapon fele-fele arányban jelennek meg a Hallgatói Önkormányzat fontosabb hírei kék keretben és a Pécsibölcsész vezércikkei narancssárgás színben díszelegve. Ezt a színelosztást a honlap többi részén is tartjuk, így ha eltévednétek, egy pillantásból láthatjátok, kinek a körzetében sertepertéltek. Az egyetemi ügyek intézésében hatalmas segítség lehet a “nyomtatványok” menüpontunk, ahova feltöltöttük nektek a legfontosabb dokumentumokat, megspórolva ezzel egy környi Tanulmányi Osztályra várakozást. De ha bármi kérdésetek lenne, a Hallgatói Önkormányzat és a Diákjuttatási és Kollégiumi Bizottság felépítését is tanulmányozhatjátok; majd, ha már megvan az illetékesnek tűnő személy, rögtön küldhettek neki levelet. Node, ejtsünk szót a számunkra legfontosabbról. Ha netán elkutyultad a Pécsi Bölcsész nyomtatott változatát, semmi gond, most már online is megtalálhatod cikkeinket. De ez még nem minden! Igyekszünk az új oldal nyújtotta lehetőségeket minél jobban kihasználni, így számos, nyomtatásra nem kerülő rovat felbukkanására is számíthattok.
lis történésekről kívánunk titeket tájékoztatni: mikor lesz szakest, meddig tart a dékáni szünet, kinek az órái maradnak el holnap és hasonló kérdéskörben várhattok itt válaszokat. Zenei rovatunk kibővítése képpen a Periszkóp rádióval együttműködve kéthetente számíthattok az Ütemzavarra: melyben zenei horizontbővítés céljából rádiós műsorral megtoldott írásokat kaptok majd kevésbé ismert stílusokból merítve. Az új honlapnak köszönhetően kiléptünk a nyomtatás szűkös keretéből és lehetőségünk van rá, hogy több írást is megjelentessünk; nem győzzük hangsúlyozni, hogy új munkatársakat is keresünk még. Ha amiatt dünnyögsz, hogy valamely kedvenc témád nincs megfelelőképp tárgyalva, ragadj klaviatúrát és küldj nekünk cikket. Ha az olvasása közben nem dugjuk a kijelzőt vérengző aligátorok szájába, akkor meg fogunk keresni, hogy a gárdánk sorát erősítsd Te is. Amennyiben az interakció kevésbé privát módját preferálod, semmi gond: a webkettő immáron minket is átható szellemében a legtöbb hírt ti is kommentálhatjátok. Ha ez nem lenne elég, még fórumunk is van. Meglepő módon ez az első évesek körében a legnépszerűbb; a gólyatáborban alig találtunk olyan diákot, aki nem kukkantott bele előzetesen információszerzés céljából, de szép számmal akadtak olyanok is, akik már előre felvették a kapcsolatot a seniorjukkal. Persze a felsőbb éveseknek is érdekes lehet a lakótárskereső vagy a kolihelycserélő. Csak azt ne feledjétek, az egyetem egy hivatalos oldalán jártok, melyhez elengedhetelen a moderátorrémek tartása, akik a kritikán aluli hozzászólásokból táplálkoznak. Tehát használjátok bátran az új oldalt, csak ne etessétek a rémeket! Mi a szerkesztőségben mindent elkövetünk, hogy naprakész és érdekes információkkal halmozzunk el benneteket. Ha úgy gondoljátok, hogy ebben részt tudnátok venni, keressetek minket nyugodtan a btk.karilap@gmail.com -on.
Ilyen a Tanszéki hírek rovat, melyben az épp aktuá-
5 PB szeptember.indd 5
5
2009.09.30. 21:39:39
KAPTÁR MÉSZÁROS GABI
“MA” ÉS HOLNAP Tavaly júniusban végzett az első évfolyam, amelyik már az új bologna rendszerben kezdte meg tanulmányait, és óhatatlanul is elérkezett a folyamat második lépcsője, az MA felvételi. A rendszert még több helyen lengi be a bizonytalanság fátyla, az előelőbukkanó hiányosságok pedig legtöbbször a tapasztalat hiányának tudhatóak be.
Mindenesetre az egyetem bízik benne, hogy ez az állapot jövőre változni fog, emiatt is döntöttek úgy, keresztféléves képzést is indítanak 2010 februárjában. Ez nagy könnyebbséget jelenthet több januárban végző hallgató számára, hiszen nem kell egy félévet kihagyniuk az MA képzés megkezdéséig. Az induló szakokról a hamarosan megjelenő felvételi tájékoztatóból informálódhatnak a végzősök. Több pletyka is szárnyra kelt, mely az MA felvételiken meg nem jelenő diákokról és tanárokról szóltak. Konkrét információk nem érkeztek a dékánhelyettes asszony felé, azt azért elmondta, hogy nem volt egyszerű dolog megszervezni a felvételi eljárást. A legnagyobb problémát a tanári MA felvételik okozták, hisz a bizottságban jelen kellett lennie a felvételiző mindkét szakját vizsgáztató tanárnak, plusz egy pedagógiát oktató tanárnak is: a szakpárok összeállítása pedig eléggé színes skálát mutat. Ráadásul nehezítette a dolgot, hogy a minor megadása nem volt kötelező a felvételi lapon, a megadott minorból pedig csak következtetni lehetett, hogy az illetőnek mi lesz a másik szakja, mert ez nem biztos, hogy megegyezik a minorral… Ezen mindenképpen változtatni szeretne a jövőben az oktatási igazgatóság. A meg nem jelent hallgatók esete pedig valószínűleg annak tudható be, hogy a felvételi lapot a végzősöknek legkésőbb február 15-én kellett leadniuk, és ekkor sokan még nem tudhatták, fognak-e végezni.
A részletekről és a felmerülő nehézségekről lapunk Gerner Zsuzsanna oktatási dékánhelyettest kereste meg. Megtudtuk, hogy az egyetem jóval több MA-ra jelentkező diákra számított, de ez országszerte igaz az összes felsőoktatási intézményre is. Ennek oka, hogy az adott évben felvett bolognás hallgatók számához képest jóval kevesebben tudták hat félév alatt befejezni tanulmányaikat. A bölcsészkaron 54 % volt ez az arány, de az országos átlag is ekörül mozog. A kar végzett egy felmérést a végzősök körében, amelyből arra szerettek volna rájönni, hogy mi volt az oka, hogy sok hallgató bent ragadt az alapképzésben. A válaszokból kiderült, hogy volt, akinek nem sikerült időben befejeznie a szakdolgozatát vagy a nyelvvizsgáját nem teljesítette, de voltak olyanok is, akik a hat félév során egyszerűen nem tudták teljesíteni a megfelelő számú kreditet.
Arra a kérdésre, hogy lehetett-e volna visszaigazolást kérni a jelentkezőktől, hogy valóban jönnek-e felvételizni, azt a választ kaptuk, hogy a végzősök a hiányzó igazolásokat július 9-ig voltak kötelesek postára adni, amely időpont jóval a felvételik után volt, ráadásul ekkor még a jelentkezési sorrenden is változtathattak. „Azon gondolkodtunk, hogy be lehetne vezetni, hogy az államvizsga-bizottságok, legalábbis az itt végzettek esetében visszajelzést küldjenek az oktatási igazgatóságra, hogy ki az, aki jelentkezett és végzett is, tehát rá tényleg lehet számítani.” – mondta el Gerner Zsuzsanna. Az Oktatási Igazgatóság tanulságként vonja le, hogy több helyen is korrekcióra szorul a felvételi folyamat. A felvételi időszakot például rövidebb intervallumra szeretnék koncentrálni, hogy a felvételizőknek ne kelljen egész hónapban készenlétben állniuk. Az idők folyamán pedig szeretnének a rendszer működése közben esetlegesen felmerülő nehézségeken is csiszolni.
6 PB szeptember.indd 6
2009.09.30. 21:39:40
KAPTÁR MÉSZÁROS GABI, HALÁSZ KINGA
PÁR SZÓ A HATÁRON TÚLI DIÁKOKRÓL » BÓNUSZ BÜROKRÁCIAI ÖRVÉNY Nem könnyű feladat a gólyák számára a szeptemberi iskolakezdés. Rengeteg dolgot kell önállóan elintézniük, a sok sorban állás, a különböző papírok beszerzése pedig mindmind nehézkes és bonyolult. Még rosszabb helyzetben vannak a határon túli magyar egyetemisták, akik az első hetekben szinte minden szabadidejüket ügyintézéssel töltik. Hivatalból ki, irodákba be, állandó lótás-futás, s közben persze vigyázniuk kell, nehogy elvesszenek a bürokrácia zavaros erdejében, amely számukra talán még sűrűbb, hiszen a rengeteg irodai szakszóval gyakran most szembesülnek először – ezeket hazájukban sokszor csak az adott ország hivatalos nyelvén ismerik. (Gondoljunk csak a nem is olyan rég elfogadott szlovák nyelvtörvényre, mely sok magyarlakta településen egyenesen tiltja a magyar, mint hivatali nyelv használatát.) De lássuk, pontosan milyen papírokat kell beszerezniük! A Diákvízum átadásához sok dokumentum kell: a TO-tól iskolalátogatási igazolás, kollégiumi igazolás, szükséges a tandíjmentességről szóló papír beszerzése is. El kell intézniük a lakcím bejelentését, ám erre csak akkor lesz lehetőségük, ha már megkapták a Diákvízumot. Ha ez sikerül, elkezdhetik intézni a tartózkodási engedélyt és ezzel párhuzamosan a lakcímkártya igénylését. Majd csak ezek után következhet a TAJ-kártya intézése. Bonyolult procedúráról van
tehát szó, ráadásul sokáig kell várakozniuk, hiszen a Diákvízum később érkezik csak meg. Ezeken túl lakcímkártya nélkül sem az egyetemi, sem a központi könyvtárba nem tudnak beiratkozni. Mindezek a nem uniós határon túli diákokra vonatkoznak, az EU-s országok egyetemistáinak szerencsére könnyebb a helyzete.
» HIHETETLEN TÉVHITTÖMEG A határon túli magyarokkal kapcsolatban rengeteg tévhit él. Ez nagyon sokszor abból adódik, hogy a Magyarországon élők jóformán semmit sem tudnak róluk. A híradások csak a szélsőséges eseteket emelik ki, személyes ismeretségünk pedig csak ritkán van „odaátról”. Mikor egyetemistaként Pécsre kerültem, több határon túli magyarral is összehozott a sors, és csak ámultam, hogy milyen történeteket mesélnek az ilyen „félretájékoztatásokról”. Hallottam olyan esetről, mikor az emberek meglepődtek azon, hogy az idejövő határon túli diák milyen jól beszél magyarul! Nem mintha nekik nem ez volna az anyanyelvük, ők is magyar iskolába jártak, másképp nem is nagyon jelentkezhetnének Magyarországra felsőoktatási intézménybe. Fontos továbbá, hogy ők teljes mértékben magyarnak vallják magukat, az identitásuk is magyar, csak a sors fintora, hogy határainkon túl dobta le őket a gólya. Ismerőseimmel magyarországi vendégségük során olyan is előfordult, hogy a vendéglátó nagy kosarakba ételt csomagolt nekik, amit hazavihetnek a családnak, „az ottani állapotokban” jól jön az élelem. Ők pedig alig győzték megnyugtatni az embereket, hogy nem, nem éheznek odahaza sem. Megesett olyan is, mikor egy határon túli család magyarországi rokonaikhoz ment látogatóba, az illető családban az anyuka azonnal szükségesnek érezte elmagyarázni a távirányító működésének mikéntjét, nehogy azoknak esetleg nehézséget okozzon a televízió használata. Ezek a szélsőséges, de megtörtént esetek jól szemléltetik, milyen hiányosak információink, melyekkel kényelmetlen helyzetekbe tudjuk sodorni a külhoni magyarokat. Meg kellene érteni, ők sem mások, mint mi vagyunk. Általánosságban pedig elmondható, hogy a környező országok gazdasági színvonala nagyjából megegyezik Magyarországéval, sőt, egy picit magasabb is annál, nem pedig egy katasztrófa sújtotta terület.
7 PB szeptember.indd 7
7
2009.09.30. 21:39:45
KAPTÁR GÖBL ZSOMBOR
A TO ÉS AMI ELŐTTE VAN A félévkezdésnek mindig vannak különböző vonzatai. A fürdővonat helyett a harmincason ülünk. A sátrakat felváltja egy barátságtalan tanterem. A fröccsöt kávéra, a sült szalonnát porlevesre cseréljük. Vannak viszont olyan velejárói is a szeptembernek, melyek talán elkerülhetőek lennének. Természetesen az adminisztráció okozta hajhullásra gondolok. A hajhagymáink védelmében született meg ez a cikk, mely során megpróbáljuk megoldani vagy legalábbis megmagyarázni a problémákat. Ebben Huszárné Mánfai Mária tanulmányi osztályvezető segített. Megérdemelt pihenésünk után/közben az első dolgunk egyetemi ügyintézés terén az órafelvétel. Az egész olyan volt, mint ha vettem volna egy kaparósorsjegyet. Vagy be tudok lépni, vagy nem. Az órafelvételnek azonban van még egy problémája, mely elsősorban a gólyákat érinti. Az ő szemszögükből ugyanis meglehetősen korán van. Megelőz minden olyan eseményt, ahol az első információcseppeket kapják arról, hogy működik az egyetemi bürokrácia. Aztán jön a gólyatábor, ahol elmondják nekik, hogy semmi izgulnivaló nincs ezzel kapcsolatban. Aki eddig izgult, talán megnyugvást talál, aki édes tudatlanságban volt, izgulni kezd. Egy hét múlva jönnek az orientációs napok. A felelősségteljes karakterek ezalatt nem találnak megnyugvást, és már minden apró információt beszereztek seniorjaiktól. Ergo minden hasznos információval felvértezve érkeznek a fenti programelemre. Mondhatnánk, hogy feleslegesen, de kapnak mappát, illetve az öregek is tévedhetnek.
Miután kész, vagy miközben készül az órarend, jöhetnek az egyéb problémák és talán a megoldások is. Ehhez a Tanulmányi Osztály nyújt(hat) segítő kezet. Ezzel kapcsolatban jó hír, hogy talán mi vagyunk az egyetlen kar Pécsett, ahol a gondok kezelése egy jó adag virágillattal kezdődik. Azután tudunk kávét is vásárolni, illetve tájékozódhatunk az aktualitásokról. Mindezt úgy, hogy egy percre sem hagytuk el a sort. Az a sor pedig igazából A sor, mert bizony hírhedt sorunk van, ami így év eleje felé még elképesztőbb méreteket ölt. Megpróbálok hát a TO védelmére kelni, de legalábbis tolmácsolni fogom az Osztályvezető asszony által említett okokat. Először is azt kell belátni, hogy a bölcsészkar a legnagyobb. Ehhez társul a viszonylag alacsony büdzsé, így aztán bonyolult adminisztrációs feladatokat kell ellátnia csekély számú embernek. Másik ok, hogy a felmerülő kérdések egy része olyan, ami korábban valahol már megválaszolására került, vagy a TO sem tudja megoldani. Ilyen általános probléma például a jegyek utólagos beírása vagy a megkésett kurzusfelvétel problémája. Az elsősök fennakadásai nagy százalékban megoldhatóak lennének az orientációs napon kapott CD ismeretében. A sorban állók nagy része azonban iskolalátogatási igazolásért ácsingózik. Ennek megoldására, mármint hogy nekik ne kelljen sorba állni, egyelőre nincs igazán jó megoldás. Ha a TTK-n beválik az interneten rendelős módszer, akkor előfordulhat, hogy nálunk is bevezetésre kerül. További újítások jelenleg is folyamatban vannak. Ilyen például az index újfajta kezelése. Egyébként a mítosszal ellentétben továbbra is van leckekönyve mindenkinek, épp csak nem látja…
Visszakanyarodva az eredeti kérdéshez, a tanszékek többsége általában megoldja, hogy a kötelező (bevezető) kurzusokat fel tudják venni az elsősök, de magától értetődik, esélytelen, hogy a kis létszámú gyakorlatokra/szemináriumokra is be tudjanak kerülni, hiszen azt megtöltötték a felsőbb évesek, akik előzőleg ugyanúgy jártak, mint ők most. Ördögi körnek tűnik, amivel a TO sem tud nagyon mit kezdeni a helyzettel, a későbbre halasztás meglehetősen nagy adminisztrációs torlódást okozna. Az mindenesetre biztosnak látszik, hogy senki nem marad órák nélkül. Köszönhető ez elsősorban a hosszú órafelvételnek, amely során az esetleges mulasztásokat helyre lehet hozni.
8 PB szeptember.indd 8
2009.09.30. 21:39:48
KAPTÁR NEMESKÉRI RÉKA
KÖZÖS ÜGYÜNK A fogyatékossággal kapcsolatban sokféle képzettársítás lehetséges: talán egy film, kép, vagy csak egy ember, akit az utcán láttunk, szomorúbb helyzetben ismerős, barát, rokon. Egyetemistáként nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy társaink között is lehetnek sajátos képzési igényű hallgatók, akik köztünk élnek és tanulnak.
szobájában (hivatalosan is) a Támogató Helyiséget. Ekkor már 100 fő fölötti volt a sajátos képzési igényű hallgatók száma. Az évek múlásával ez a „kis szoba” kezdett szűkössé válni, ekkortól veszi kezdetét a mostani helyén álló Támogató Helyiség története. Dr. Perényi László rehabilitációs mérnök már öt évvel ezelőtt elkészítette annak az épületnek a tervrajzát, amit most a ruhatárral szemben találunk. Ahhoz, hogy ténylegesen el tudják kezdeni a munkálatokat számos engedély beszerzésére (Városi Önkormányzat, Szenátus), támogatók megnyerésére, területmegosztásra és csatornázásra volt szükség.
Számukra az egyetemen töltött napok sokkal több kihívást jelentenek fizikailag, sajnos néha esetleg lelkileg is. 1998-ban született a Fogyatékosságügyi Törvény, mely kimondta: „Minden egyetem köteles gondoskodni a fogyatékos hallgatók állapotának megfelelő tanulási környezetről”. Egyetemünkön belül mindezt egy felkért koordinátor felügyeli. A Pécsi Tudományegyetem esetében ezt a posztot Adonyiné Gábori Mária, egyetemi adjunktus tölti be. Elmondása szerint elsődleges céljai közé tartozott a megfelelő eszközök vásárlása, a fizikai és szellemi segítségnyújtás mind a diákok, mind a szülők bevonásával. Kezdetben az általa vezetett támogató szolgálatnak nem volt saját helyisége, azonban az ilyen irányú igény folyamatosan növekedett az évek során. Az ország felsőoktatási intézményei között először Pécsett jött létre önálló Támogató Szolgálat Szép Sándor irányításával 2005-ben. Jelenleg a PTE Egyetemi Szenátusának döntése értelmében a szolgálat a Rektori Hivatal egyik osztályaként működik. Ezzel egy időben az oktatási és intézményi integrálással kapcsolatos tantárgy oktatása is megkezdődött a tanárképzésben. Még ebben az évben Szép Sándor és az őt támogatók kialakították a Neveléstudományi Intézet egyik tanszéki
A Támogató Szolgálat létrejöttéhez anyagilag jelentősen hozzájárult a Hallgatói Önkormányzat, a Rektori Hivatal és az Oktatási és Kulturális Minisztérium. A tényleges építkezés 2009 nyarán indult el végül. Az épület külső képe végleges, de a belső helyiségekben még folynak a munkálatok. A Támogató Szolgálat 6 szobából áll, ahol a fogyatékkal élő hallgatók pihenhetnek, tanulhatnak, étkezhetnek, különböző technikai eszközöket vehetnek igénybe. Továbbá a szolgálat négy munkatársa és a koordinátor minden fajta egyéni problémában a segítségükre van, ha valami olyasmi merül fel, amelyet egyedül nehéz lenne megoldaniuk (szállítás, nyelviskola vagy nyelvtanár keresése, kapcsolatteremtés az oktató tanárokkal, tananyag bármilyen formában való megjelenítése, ügyintézés, gyógyszerkiváltás, stb). Mindezek mellett különböző programokat is szerveznek a hallgatók számára, ilyenek a közös kirándulások, tévézések, főzések, filmvetítések. Mint Adonyiné Gábori Máriától megtudtuk, a Támogató Szolgálat továbbiakban fontos célja a diákok megfelelő ápolásához, ellátásához szükséges költséges segédeszközök beszerzése. A Támogató Szolgálat ünnepélyes átadására október 12-én 9.30-kor kerül sor az „A” épület aulájában, a szolgálat minden érdeklődőt szeretettel lát az eseményen. Részvételi szándékotokat október 7-ig jelezhetitek a 72/501-500/4015 telefonszámon, vagy a sandorszep@ gmail.com e-mail címen.
9 PB szeptember.indd 9
9
2009.09.30. 21:40:00
KAPTÁR BÁLINT DÁVID
…ÉS VÉGÜL A GYŐZTES EGYEDÜL MARAD » AZ OTDK-N TÚLI MOSTOHASÁG A tavalyi Országos Tudományos Diákköri Konferencián számos hallgatótársunk szerezte meg az egyetemnek az elérhető maximumot, az első hely jelentette dicsőséget. Mégis az év vége felé több esetben terjedtek szóbeszédek a győztesekkel szemben tanúsított „különös” eljárásokról. A szóbeszédeket felgöngyölítendő dr. Gerner Zsuzsanna oktatási dékánhelyettessel beszélgettem.
fejezete 60.§-ának 5. pontja úgy rendelkezik, hogy az országos TDK-n fődíjat vagy első díjat nyert dolgozatot a szakfelelős külön bírálat nélkül, jeles minősítéssel elfogadhatja, amennyiben az megfelel a szakdolgozattal szemben állított formai és tartalmi követelményeknek. PB: Alapesetben egy OTDK győzelmet követően ezek szerint csak elő kell adni a dolgozatot záróvizsgán? G.Zs.: Ez attól függ. A régi, osztatlan képzésben a záróvizsga alól ugyan nem mentesül a jelölt, viszont az opponálás alól mentesülhet, illetve jeles osztályzatot kaphat a dolgozatára, amennyiben első díjat nyert vagy fődíjas lett. Problémát itt a megengedő fogalmazás okozhat, vagyis az, hogy a szakfelelős nem köteles elfogadni és eleve ötösre értékelni a dolgozatot. Tartalmi szempontból az OTDK-n első helyezést elért vagy fődíjat nyert dolgozat nyilván nem képezi vita tárgyát. A szakdolgozattal szemben támasztott formai követelmények azonban szakonként változóak lehetnek. Terjedelem tekintetében például az átlag elvárás szakdolgozat esetében 80 000 karakter. Ez több, mint egy OTDK-ra benyújtott dolgozat terjedelme. PB: Ezek szerint a dolgok értelmezőkre van bízva?
valódi
kifutása
az
G.Zs.: Igen, a mindenkori szakfelelős dönt. Az elmúlt záróvizsgaidőszakban egy olyan záróvizsgára jelentkezett hallgató témavezetője keresett meg, aki az OTDK humán szekciójában első, a társadalomtudományok tárgykörében pedig második helyezést ért el. Az első díjat követően a hallgató nem az OTDK dolgozatát kötette be és adta le két példányban, hanem annak egy kibővített változatát. Beidézték záróvizsgára, ami persze rendben is volt, hiszen nem a záróvizsga alól mentesít a TVSZ, csupán a dolgozat további értékelésétől lehet eltekinteni, amennyiben a dolgozatot az elért eredmény alapján eleve jelesre értékelik. Ebben az esetben azonban készült opponensi vélemény. PB: Mi volt a probléma?
Pécsibölcsész: Abban az esetben, ha egy hallgató megnyeri az Országos Tudományos Diákköri Konferenciát, milyen előnye származhat ebből? Mi az elfogadott eljárás, szabályozás, ami a további tanulmányai esetében érvénybe lép? dr. Gerner Zsuzsanna: Ezzel kapcsolatban a TVSZ 17.
G.Zs.: A probléma egyfelől az volt, hogy a szakfelelős nem tudott a TVSZ-ben rögzített jogkörről, így a vonatkozó rendelkezés ismeretének hiányában nem gyakorolt méltányosságot az OTDK-n kiváló eredményt elérő hallgatóval szemben. A dolgokat tovább bonyolította, hogy a szakdolgozatot az opponens ráadásul közepesre értékelte. PB: Az opponens tisztában volt vele, hogy ez a dolgozat megnyerte az OTDK-t?
10 PB szeptember.indd 10
2009.09.30. 21:40:22
KAPTÁR BÁLINT DÁVID
G.Zs.: Szerintem igen. De hozzá kell tennem, hogy ez a dolgozat olyan tárgykörben íródott, amelyen belül az adott téma megközelítésében és így a bírálatban is több szubjektivitással kell számolnunk, mint mondjuk egy „egzaktabb” tudományág esetében, ahol mondjuk kvantitatív mérés és kiértékelés az eljárás. Úgy gondolom, hogy a bírálat a jelöltet mindenképpen gazdagította – a téma kiváló ismerőjétől származott – és nyilván szakmailag megalapozott volt. A diák és témavezetője ettől függetlenül nyilván joggal érezhette úgy, hogy teljesítményüket alábecsülik, megkérdőjelezik, legalább is jogosnak érezték, hogy az eljárás nem igazán méltányos ebben az esetben. És bár a történteken utólag nem lehetett változtatni, a szakfelelős később méltányosságot gyakorolt az ügyben: a hallgatónak ugyan reflektálnia kellett az opponens kérdéseire, de a dolgozatot végül jelesre értékelték. PB: Ön szerint megtörténhet az, hogy egy hallgató megnyeri az OTDK első helyét, majd a tanszékén azt mondják, hogy ez az írás abszolút elfogadhatatlan szakdolgozatnak, ennek folyományaként új évet kell kezdenie az egyetemen, illetve új szakdolgozatot kell írnia? G.Zs.: Ezt nehezen tudom elképzelni. A gyakorlatban ugyanis ez szerintem úgy működik, hogy a KTDKra majd OTDK-ra beadott dolgozat tükrözi a hallgató érdeklődését, orientáltságát, s ezek nyilván a szakdolgozati témaválasztását is meghatározza. A szakdolgozati témavezető és az OTDK-dolgozat konzulense nem véletlenül sok esetben ugyanaz a kolléga. De ha ez nem így van, akkor is nyilván integrálhatók az OTDK dolgozat alapját képező kutatási eredmények a szakos záródolgozatba, amennyiben a témaválasztást a szakdolgozati témavezető előzőleg jóváhagyta. PB: Mit szólna hozzá, ha azt mondanám, hogy ez az eset megtörtént? G.Zs.: Nem igazán tudok elképzelni olyan indokot, mely egy ilyen eljárást motiválhat. Talán nem sikerült jól az OTDK dolgozat? PB: Első helyet szerzett. G.Zs.: Akkor nem értem az elutasítás okát, illetve az indokát sem. PB: Ilyen szituációban van valamilyen központi lehetőség, hogy megkérdezzék az adott kollégát a döntés hátteréről, vagy ez teljesen a személyére van bízva? G.Zs.: Nem ismerek olyan rendelkezést a TVSZ-ben, amely határozottan rendelkezne a kérdésben, illetve
szankcionálná ezt a konkrét eljárásmódot. Nyilván azért, mert az ilyen és hasonló extrém, egyedi és eléggé valószínűtlen esetekre egy szabályzatban nem lehet kitérni. PB: Ön szerint a szabályozás jelen formájában a megfelelő, vagy szerencsésebb lenne egy konkretizálás? G.Zs.: Szerintem a szakfelelősnek azt a kompetenciáját, miszerint döntési jogkörrel rendelkezik egy a szakot érintő kérdésben, nem kell sem támogatni, sem korlátozni további rendelkezésekkel. A gyakorlat is azt mutatja, hogy a fentiekben említett esetektől eltekintve – ezekből van szerencsére kevesebb – a szakfelelős általában méltányosan jár el. PB: Ha jól értem, akkor ilyen esetekben jogorvoslatért nincs hová a hallgatónak fordulnia? G.Zs.: A hallgató minden a tanulmányait érintő kérdésben fordulhat az oktatási dékánhelyetteshez. Nem gondolom, hogy a hallgatói teljesítmények méltánytalan elbírálása a Karnak, illetve az adott szaknak hasznára válhat, ezért nyilván mindannyiunk közös érdeke a hasonló ügyek elkerülése, illetve megoldása. PB: Van egy a Karon belül létező mérce, hogy a szakdolgozat értéke hogy aránylik mondjuk egy OTDK dolgozatéhoz? G.Zs.: Szerintem egy OTDK dolgozatnak nyilvánvalóan más a célja és az értéke is. Szakdolgozatot mindenki ír, az minden tantervnek a részét képzi, és bár a szakdolgozat is tudományos értekezés, azért a szakdolgozatok színvonala igen eltérő lehet. A TDK dolgozat igényesebb szakmaiságot felételez, hiszen más céllal és érdeklődéssel íródik. A tudományos diákköri munkát a BTK kiemelten támogatandónak tartja. Ezért Dékán Úr a tavalyi évben kiemelten fontosnak tartotta az OTDK-n részt vett és helyezést elért hallgatók és tanáraik munkájának kari szintű, nyilvános elismerését és megünneplését a HÖK által szervezett fogadás keretében. Szubjektív A cikk keletkezése közben érdekes volt átélni azt a feszültséget, amely hallgatótársaimmal vagy az érdekelt oktatókkal folytatott beszélgetéseinekt belengte - az információk naplivilágra kerülése miatti esetleges következmények kapcsán... (szerk)
11 11 PB szeptember.indd 11
2009.09.30. 21:40:22
KÖZTÜNK SZÓLVA BÁLINT DÁVID, HARTA VIKTOR
A PEN-KAPITÁNY LEKÖSZÖN Szabó Gábor túl van több mint négy év EHÖK elnökösködésen. A Pécsi Bölcsész arra volt kíváncsi, hogy mindez emberként miről szólt számára. A következő beszélgetés során az emberről olvashattok a titulus mögött… PB: Hogy kezdted az egész HÖK-özést? SzG: Volt anno domini egy elég negatív visszhanggal körülvett HÖK vezetőség, aminek az elnöke végül is kétesen szoros barátságba került a rendőrséggel a későbbiek során. Akkortájt Kresák Gergő volt, aki nem akarta elhinni, hogy ezen nem lehet változtatni. Ezt követően lett a következő választások után Kresi a BTK HÖK-elnöke. Ő hamar tovább ment az EHÖK-re, én pedig váltottam őt. Onnét kerültem végül az EHÖK elnöki székébe. PB: Ha jól tudjuk, elég emblematikus albérletet hoztatok össze a pécsi évek elején, a lakók Stemler „Cucu” Miklós, Kresák „Kresi” Gergely és Te voltatok… SzG: Igen, én voltam az egyik lakó az albérletben. Különben többen megfordultak arrafelé. Mi afféle őslakók voltunk, a kemény mag az Építők útja 5-ben, Uránvárosban. Volt egy elméletünk Cucuval: ha valami leesett az albérletben, és nem kellett 5 percen belül, vagy nem volt nyele, akkor beszívta a lakás. Vagy volt a másik mondás, hogy nálunk ehetsz a padlóról és jól is laksz. PB: Az életrajzodat nézve annyi végzettséged van, mint egy kisebb falunak. Mi volt meg mielőtt idekerültél a BTK-s közegbe, és mit szereztél meg itt a későbbiek során? SzG: Hát, a végzettségek csak gyűltek, bár szerintem nekem azért olyan sok nincs, inkább próbálkozásaim voltak. Minőségirányítás volt az egyik végzettségem, mikor idekerültem. PB: A későbbiekben a De facto, az akkori BTK kari lap egyik alapító tagja lettél. Hogyan jött? SzG: Gyakorlatilag rögtön az után, hogy mi odakerültünk, Cucu elkezdett az újságírás felé mozogni. Én mondjuk nem is annyira írni akartam, inkább csinálni. Szóval összedugtuk a fejünket, hogy hogyan nézne ki egy ilyen dolog. Az volt a cél, hogy csináljunk egy olyan újságot, ami minőségben megállja a helyét a honi lapok versenyében. Ennek ellenére mikor a lapindítón Cucu-
val elmeséltük, mik a terveink, mindenki kiröhögött minket. Legyen olyan a címlapja, mint a HVG-nek, legyenek jók a cikkek, érdekesek a témák, ne csak az olvassa, aki bölcsész. Volt egy nagyon szép korszaka a De factonak, amikor nagyon jól működött. Aztán nyilván az is elmúlt. PB: Az újságírás az egyetem előtt vagy már után jött? SzG: Inkább előtte. Próbálkoztam felsőoktatással igen sok irányban, a szüleim ezzel párhuzamosan azt akarták, hogy jogász legyek. PB: Így lettél jogi asszisztens? SzG: Igen, igen. Az a baj, ők nem mérték fel, hogy mi nem egy jogász családból származunk, így nagy valószínűséggel a szakmai gyakorlat nem lesz meg, mert nem lehet felhívni az ismerőst, hogy bekerüljön az ember egy ügyvédi irodába. Vagy iszonyatos pénzbe kerül, vagy családi kapcsolatokon keresztül megy az ilyesmi. Minthogy az én családom nem rendelkezett egyikkel sem, így nyilvánvalóvá vált számomra, hogy nem ez az a pálya, ami nekem kelleni fog. PB: Hogy alakult a BTK-s felvételi? SzG: Titokban. Anyámék teljesen meg voltak nyugodva, hogy a gyerekből jogász lesz, de én egyszerűen rühelltem az egészet. Oda valami olyan habitus kell, ami valahogy erre predesztinálja az embereket, a hétköznapi halandó egész egyszerűen nem alkalmas erre. A kommunikációt az újság miatt találtam ki magamnak, úgy gondoltam, hogy valakiből így lehet profi újságíró. Aztán kiderült, hogy ez totálisan nem így van. Felvételiztem anno építészmérnökire is. Oda is felvettek, de nem kezdtem el, mert kiderült, hogy ez egy olyan főiskolai szak, amiből nincs továbblépés. Mai fejjel tudom, hogy ebből már lehetne pénzem. De az már elmúlt. Maradt, ami van. A jog és a BTK között dolgoztam egy évet az Axel Springernél Dunaföldváron, az ottani helyi lapnál, meg szakíróskodtam egy-két helyen a Haditechnikánál és a Modell és Makettnél.
12 PB szeptember.indd 12
2009.09.30. 21:40:23
KÖZTÜNK SZÓLVA BÁLINT DÁVID, HARTA VIKTOR
PB: Miből jött a haditechnikai érdeklődés? SzG: A hobbimból fakadt. Lehet a makettezést és az ilyen jellegű dolgokat sokféleképpen űzni, van, aki utánamegy a történetének, bizonyos dolgoknak vagy egy korszaknak. Számomra a spanyol polgárháború az egyik kedvenc ebből a szempontból. Ebből fakadóan elég sokat foglalkoztam repüléstörténettel, és volt egy szegmense ennek a magazinnak, ahol pont ilyen beállítottságú embereket kerestek az újsághoz. Mivel voltak ilyen irányú próbálkozásaim, meg volt egy terv, hogy mi is indítsunk ilyen magazint, így kerültem a képbe. PB: A család mit szólt, mikor kiderült, hogy a BTK-ra kerültél? SzG: Hát, mit mondjak, nem voltak nagyon boldogok. Mondtam nekik, hogy egyébként is kicsaptak volna jogról, mert annyira utálom. Apám csak annyit mondott, legalább nem magyar szak! (egyébként oda is felvételiztem), de nem kell tőle zokon venni, gépész. Szava járása volt: „én középiskolába is mindig tudtam az irodalmat, de nem értettem.” PB: Olvastuk az Univ-ban a veled készült interjút, volt pár dolog, ami lemaradt. Mit üzensz az utódodnak? SzG: Hát, több befejezése van annak a mondatnak, most mondok egy nagyon profánt. Woody Allennek van a Jó, de képes-e erre a gőzmozdony? című novellás kötete, abban van egy novella a szegény ember és Isten kapcsolatáról. A szegény ember imái meghallgatásra találnak, hogy ne legyen annyira szegény, és Isten mondja neki, hogy adjon el pólókat. Nagyon nem megy neki ez a történet, Isten ad még egy tippet: varrj a bal
oldalra egy krokodilt. El kezd menni a biznisz, és van a novella végén egy elferdített Mi Atyánk ima: mert tiéd az ország, tiéd a hatalom, tiéd a jövő satöbbi satöbbi jó állás ne baszd el. De majd ahány interjút adok, mindig másként fogom befejezni.
PB: Azt tudjuk, hogy lesz 2010-es PEN. Mennyire van ez a személyedhez kötve? SzG: Ez egy nagyon kétarcú történet. Azt lehet mondani, hogy ha nem erőltetem, akkor ilyen PEN nincs. Az a kérdés, hogy azok az emberek, akik döntéshozói pozícióban vannak, mennyire akarják ezt az irányvonalat folytatni. Tudni kell mindenkinek, a PEN alapvetően drága, szóval kell, hogy legyen akarat és motiváció a szervező team mögött, ha szeretné, hogy ez legyen. Én látom az akaratot, 2010-re biztosan. Annyit azonban tudni kell, hogy ez a 2010-es mesterségesen felfújt fesztivál lesz. Már a 2009-esben is voltak ilyen elemek, de olyat, mint a 2006-os PEN, tarthatónak gondolok hosszú távon is. Igazából a dolognak az iránya és a hangulata számít, nem az, hogy hány millióból hány együttest rángat le az ember. Volt francia vonulat, volt amerikai, most japán vonulat lehetséges. Jelenleg érdeklődünk a japán indie felé például. A lényeg, hogy családias, közösségi, egymásra találós, egyetemistás, értelmiségi, kicsit alter legyen a fesztivál (de nem nagyon – bár mindig ezzel vádolnak minket ), és legyen meg a kísérletezős vonal, ami eddig jellemzett minket. 2010 után is van ennek a fesztiválnak létjogosultsága. Nem a pénztől, a helyszíntől vagy tőlem függ, fel kell mérni az igényeket és megvalósítani. Ennyi. PB: Milyen hosszútávon HÖK-özöni? SzG: Baromi kettősen lehet ezt a dolgot megélni. Van, akinek nagy illúziói lesznek, de ezek elméletileg nem jönnek be. Egyébként, ha valaki ezt a dolgot hosszabb időn át csinálja, óhatatlanul is torzul a személyisége. A tanulmányok elhanyagolódnak, a problémákat egysíkúan kezded el látni, a hallgatóktól és valós mindennapi problémáktól pedig totálisan elszigetelődsz. Az ember állandóan fejesekkel és értelmetlenségekkel foglalkozik, és egy idő után végül azt se látja, hogy mit miért csinál. Csak csinálni kell, mert ez a dolgok megszokott menete. Magánélet tekintetében sem kíméletes a dolog. Nekem például elvitte a kapcsolatomat úgy, ahogy volt, és nem is nagyon volt se időm, se lehetőségem valami újba belekezdeni. Szóval, valahol egy megkönnyebbülés nekem ez a történet, persze az megint más kérdés, hogy szerettem csinálni, mert érdekes. Mit lehet mondani a végére? Woody Allen.
13 13 PB szeptember.indd 13
2009.09.30. 21:40:24
KÖZTÜNK SZÓLVA RÁKOS BLANKA
ÉS AZ ÚJ KAPITÁNY AZ EHÖK ÉLÉN… Rendkívüli tisztújítás eredményeképp Herendi Ferenc, korábbi FEEK HÖK elnök lépett Szabó Gábor helyére, aki doktori tanulmányaiból kifolyólag nem tudott 100%osan az EHÖK elnökségre koncentrálni, így lemondott tisztségéről. A választások során, a szavazattal rendelkezők egyhangúan Frankie-t (Herendi Ferencet) szavazták meg, mint leendő EHÖK elnököt. PB: Korábban a FEEK HÖK elnöke voltál. Gondoltál már akkor is arra, hogy az EHÖK élére állj? HF: Voltak ilyen jellegű gondolataim, csak nem számítottam rá, hogy ilyen hamar eljön az az idő, amikor ezt a tisztséget betölthetem. Szerettem volna még HÖK elnökként felnőni ehhez a feladathoz, de nem bánom, hogy ezt most a mélyvízbe dobva kell megtennem, így gyorsabb a fejlődés. Mikor lehetőségem volt megpályázni az EHÖK elnöki posztot, alelnökeimmel, Varga Norberttel és Zag Gáborral közös célokat fogalmaztunk meg. Szeretnénk egy jól kommunikáló, flottul működő szervezetet vezetni, ami összefogja a tíz Hallgatói Önkormányzatot. PB: Az EHÖK vezetése nyilván nagyobb kihívást jelent, mint a kari önkormányzatnál dolgozni. Mennyivel több feladatot és elfoglaltságot jelent ez a számodra? HF: Panaszkodni nem szeretnék, de tényleg számos új dolgot és szituációt rendelt hozzám az élet. Szabadidőm sokkal kevesebb van, de nem számít, hiszen olyan feladataim vannak, amiket szeretek csinálni. PB: Szükség van-e az EHÖK-ön belül változásra, ha igen, min szeretnél elsősorban változtatni/javítani? HF: Szeretnék jobban kommunikálni, mind a hallgatók, mind az egyetem, mind a város felé. Fontos, hogy ezen célcsoportok közül mindenki megtudja, mi is az EHÖK, és mire hivatott. Fontosnak tartom, hogy évközi programokat is szervezzünk, és ne a PEN legyen az egyetlen hozzánk köthető rendezvény. Szeretném, ha a hallgatók megfelelő tájékoztatást kapnának az őket érintő dolgokról; pl. TVSZ módosítás. Ezekről majd megújuló honlapunkon tájékozódhatnak: www.pecsie-
hok.hu. Mandátumunk 2011. szeptember 10-ig tart, ez idő alatt szeretnénk létrehozni a hallgatóknak egy új közösségi teret, egy régóta hiányzó egyetemi klubbot. PB: Te “kíséred át” az egyetemet 2010-be. Mekkora nyomást jelent ez? HF: Nem nyomás, inkább kihívás, amely kreativitást igényel. Ez abban merül ki, hogy számos értékes programmal gazdagítjuk majd az EKF évét. PB: Az Univban megjelent cikk kapcsán érdekelne, hogy szerinted valóban az változtathat az egyetemistákról alkotott kép fejlődésén, ha például kimennek az utcára szemetet szedni? HF: Természetesen lehet javítani, csak jót is kell adnunk a város lakóinak. Erre lesz megfelelő alkalom a városszépítő projekt, amibe remélem sok hallgatót be tudunk vonni majd. PB: PEN-nel kapcsolatban: mennyi pénzzel támogatja az EKF a rendezvényt? HF: Jelenleg tárgyalások folynak, elég magas összeggel támogat majd minket, de többet természetesen nem árulhatok el. Gondolkodunk új helyszínen is, reményeink szerint nagy lesz az új terület és a zajjal sem lesz gond. Emellett szeretnénk az alter vonal mellé egy kicsit populárisabb vonalat is becsempészni a fesztiválba. PB: Hogy állsz a tanulmányaiddal? HF: Reményeim szerint februárban diplomázok az egyik szakomon és az sem kizárt, hogy én is pécsi bölcsész leszek a jövőben…
14 PB szeptember.indd 14
2009.09.30. 21:40:25
KÖZTÜNK SZÓLVA PÁL BALÁZS, VÁRNAGY SZABOLCS
PORNÓT MINDENKI NÉZ Bizonyára már mindenkinek feltűnt, hogy Pécsett nagyjából ugyanolyan sebességgel söpörnek végig a pletykák, mint egy kis falun. Csak nálunk nem a kerítés, hanem a számítógép előtt ücsörögve történik az információ átadása. És mint a vidéki településeken lenni szokott, itt sem marad semmi sem titokban. Ám míg a pusztán szóbeszéd útján terjedő pletykákat előbb-utóbb elfelejtjük, az internet felfolyójába töltött tartalmak nem törlődnek maguktól. Pláne, ha pornóról van szó… Azt hihetnénk, hogy a külföldi oldalakra feltöltött anyagokat a magyarok nem látják, de ez téves elgondolás, hiszen az interneten minden ugyanolyan messzire van tőlünk – pontosan egy kattintásnyira. Ha pedig egyszer valaki jó helyre kattint, másnap virradóra már mindenki a virtuális kerítésére tűzve fogja találni a linket. A múlt szemeszter végén karunk egyik legnépszerűbb szakának levelezőlistáját járta be a hír, hogy egyik diáktársunk amatőr szexvideói ingyenesen megtekinthetők a neten. Ez természetesen nagy zúgolódást váltott ki, ám az érintett szemszögéről nem lehetett tudni semmit, így megkerestük kérdéseinkkel. A kurta válaszok azért mutatnak valamit… PB: Honnan jött az ötlet? Miért csináltátok, pénz vagy élvezet? - Pénzt szerettünk volna keresni és megláttuk az interneten a hirdetést. Mindezt anélkül, hogy bárkit is megloptunk volna, vagy csaltunk volna. PB: Mennyit lehet átlagosan egy videóért kapni? - Sokat lehet ezekkel a videókkal keresni, de konkrét összeget nem árulok el. PB: Tisztában voltatok vele, hogy ez mekkora rizikóval jár? - Tartottunk tőle egy kicsit, hogy lesz olyan ismerősünk, aki meglátja a videókat, de azzal nem számoltunk, hogy ennyien megnézik őket. Az egyetemisták esti unalmas órái… Úgy látszik egyszerűbb, mint barátnőt keresni. PB: Számítottatok rá, hogy ilyen hamar elhíresültök az egyetemen? - Nem feltételeztük, hogy ez ennyire fogja izgatni az
embereket, gondolom akinek nincs saját élete, annak muszáj valaki máséval foglalkoznia. PB: Megérte? - Valójában már nem igazán érdekel, hogy ki mit gondol és mit mond. Álszent bíráskodás. Nem tudom, hogy mégis mi rosszat követtem el és kinek ártottam ezzel. Igényeket elégítettünk ki és senkit se bántottunk. El sem tudom képzelni, hogy ez miért fáj ennyire! PB: Volt-e már rólatok szó más médiumban is? - Nem volt szó rólunk és nem is szeretném, ha lenne. Eddig sem, és ezek után sem szeretnék erről beszélni. PB: Vannak rajongóid? - Szerencsére nincsenek. PB: Várhatunk további videókat, illetve gondolkoztatok azon, hogy az amatőr kategóriából a profiba lépjetek? - Nem lesznek további videók, se amatőr, se profi kategóriában. Bár valószínű, hogy ez a pénz tovább megmarad, mint a diákhitel, a szociális adót itt is be kell fizetni. A válaszokból is láthatjátok, alanyunk sem számított rá, hogy híre fog menni a dolognak. Ez pusztán jóhiszeműség volt. Vagy az egyetemisták tényleg olyan elfajzottak, hogy minden szexvideót látnak a földön? Valószínűleg az igazság valahol félúton keresendő. Az igazán elvetemült pornófogyasztók minden bizonnyal roppant kevesen vannak, ám elég egy is, hogy az egyetem pornósztárjának legendája felröppenjen. Az pedig nem feltétlen vigasz, hogy a videókat megtekintők 90%-a azon emberekből tevődött össze, akik a hírverés hallatán másodkézből tévedtek az itt szándékosan nem konkretizált oldalra. A lokális celebbé válás egyik jól bejáratott útja, a szexvideó, tehát még mindig működik, csak azt kell előtte eldönteni, ilyesmivel szeretnél-e elhíresülni. A gyors és könnyű pénzkereseti lehetőségek között is az első helyek között szerepel. De megéri?
15 15 PB szeptember.indd 15
2009.09.30. 21:40:26
KÖZTÜNK SZÓLVA HARTA VIKTOR
POLIKRONIKUS KOLIKRÓNIKA Toronydaruk és munkáskonténerek termettek a nyár végére az Universitas Kollégium körül, megkezdődtek a már régen megtervezett felújítási munkálatok. A renoválási hullám sorában a második helyet elfoglaló diákszállót már tavaly szeptemberben lezárták ezen címszó alatt, ennek ellenére csak most kezdett el a felújítók keze alatt égni a munka. A PPP (azaz Public-Private Partnership) konstrukciókban épülő kollégiumok gyökere gyakorlatilag a Medgyessy-kormány idejére nyúlik vissza, nyilatkozta lapunknak a témában megkérdezett Kresák Gergely, a PTE Oktatási Vagyongazdálkodási és Kollégiumi Igazgatási Osztály osztályvezetője. Az idő múlásával az EUSTAT-nak, az Európai Unió Központi Statisztikai Hivatalának felmerült néhány kételye a szerződéseknek, illetve a finanszírozás módjának részleteivel kapcsolatban. Az intézet meglátása szerint problémás elemek voltak a konstrukcióban a finanszírozással kapcsolatban, amelyeket hamar normalizálni kell.
» MIÉRT IS ÁLLT A BÁL? A gazdasági válság atombombájának hatására a kollégiumok felújításának tenderét megnyerő kivitelező cégnek, a STRABAG ZRT-nek, egészen pontosan a STRABAG-MML Kft-nek a banki finanszírozója, tavaly októberben - amikor már a felújításnak el kellett volna kezdődnie - a válságra hivatkozva elhalasztotta a
pénzügyi manővert. Ennek a döntésnek tudható be az a gyakorlatilag 8-10 hónap konstans semmi az Univ körül, amelynek nagy nehezen egy kiforrott banki konstrukciókkal tűzdelt konszenzus vetett véget. Egy háromoldalú megállapodásban az építtető, a finanszírozó és a fenntartó (Oktatási és Kulturális Minisztérium) végre közös nevezőre jutott, zöld utat kapott az építkezés és a csillagászati nyár utolsó napjaiban megkezdődött a beruházás kivitelezése. Az Universitas Kollégium megújulása valamivel kisebb beruházás, mint anno a Boszorkány kollégium a maga 2.6 milliárd forintjával volt. Az Univon kívül a Szent Mór Kollégiumnál is kint vannak és dübörögnek a STRABAG ZRt. munkagépei. Míg a fehértestű, jogász-közgazdász kollégium kollégiumi PPP beruházás, a Szent Mór Kollégium oktatási PPP beruházás, ami a Rektori Hivatal átköltöztetésével, színvonalasabb környezetbe helyezésével függ össze. A felújítási folyamat során a szerkezetig lecsupaszítják a falakat, a jelenlegi épületgépészetből semmi nem marad meg, kazán-, hő-, valamint légtechnika is teljesen cserélődik. Az átadások jelen ütemezés szerint 2010 szeptemberére várhatóak. Az Univ felépítésében számítani lehet néminemű változásra. Várhatóan, a minél élhetőbb körülmények teremtésének jeligéje mentén minimális ágyszám csökkenés fog bekövetkezni, amely a falak átvariálásának tudható majd be.
» A VÁROS MÁSIK SZEGLETÉNEK „MAGAS SORSZÁMÚ KOMFORTTORNYAI” A Szántóban és a Jakabhegyi Kollégiumban jelenleg egy minőségnövelő procedúra folyik, amely végrehajtására azért került most sor, mert az eddigi, már ex-üzemeltető, a Pannonlargo Kft nem hajtotta végre a szükséges felújításokat a nyár folyamán. A jelenlegi üzemeltető, a Kraftszer Kft. kifesteti az arra megérett szobákat, ezzel párhozamosan rágcsáló és rovartalanítás folyik. Kétségtelen, hogy más lett a házak hangulata, amelynek egy része betudható a lepattant állapotoknak. Más részről sokat billent a hangulaton a Szántó Kollégium személyzetének teljes lecserélése. Az újdonsült Kraftszer ugyanis a ház átvételekor hozta a saját személyzetét, így értelemszerűen a régi arcoknak menni
16 PB szeptember.indd 16
2009.09.30. 21:40:27
KÖZTÜNK SZÓLVA HARTA VIKTOR
kellett, akármennyire is hozzánőttek a bentlakók szívéhez. A biztosítási feltételeknek nem megfelelő alkalmazottak ültek bent a portán, akiket a hallgatók kétségkívül imádtak, de nem lehetett olyan kompromisszumra jutni, amely megfelelő lett volna. A Kraftszer Kft. egy pofi, személy- és vagyonvédelmi képesítésű gárdát ültetett be a portára, ami kétségkívül jó, mivel betöltik azt a funkciót, hogy szűrik a kollégiumba érkezőket. Kétségkívül rossz is, mert az ember nincs hozzászokva a Security pólós marcona úriemberekhez a bejáratnál, és kicsit feszengve érzi magát. „Nagyon sok helyről azt lehet hallani, hogy a hallgatók nem veszik jó néven a változást” – mondta Kressák Gergely, „viszont kétséget kizáróan szükség van rá.” Besurranó tolvajok az évek folyamán többször rövidítettek meg bentlakókat mindenfélével, reggelre kelve volt úgy, hogy lába kélt a laptopnak, vagy telefonnak, pénztárcáknak. Évente négy-öt alkalommal történt ilyen atrocitás. Emellett voltak verekedések is, amelyeket egyáltalán nem bentlakók gerjesztettek. Tavalyi évben kettő ilyen történt, és mindkét esetben külsősök voltak a hívatlan és kezdeményezők felek. A hallgatók tartanak attól, hogy hogyan lehet a Szántóban a látogatást megoldani. Eddig eléggé könnyű volt a ki és bejutás, magyarul mondva senki nem állított meg, ha éppen nem volt valami nagyon feltűnő az emberen. Tervben van egy kvázi látogatói státusz kialakítása, ami beengedi a regisztrált, rendszeresen - ismerősökhöz, baráthoz, barátnőhöz - bejárókat, havi pár alkalommal akár ott is tudnak aludni. Minden évben van egy bizonyos százaléknyi hallgató, aki pusztán opcionálisnak érzi a bentlakás ellenértékének megfizetését – mondta Kresák Gergely. Októbertől indul az a szigorú ellenőrzés, amely a notórius nemfizetők kiküszöbölésére fog irányulni. Első lépésben a kollégiumi díjat be nem fizető hallgató egy felszólítást kap a kollégiumi levelesládájába és az e-mail fiókjába egyaránt, mely egy újabb határidőt tartalmaz. Az itt megjelölt határidőre sem teljesített befizetés esetén a hallgató otthoni címére érkezik majd meg egy térti vevényes, azaz személyes átvételű felszólítás, amely egy utolsó időpontot közöl. Amennyiben az utolsó időpont elmúltával sem fizet a kollégista, illetve nem veszi fel a kapcsolatot a házmenedzserrel, akkor egy utolsó levelet fog kapni, melyben a kiköltözés dátuma áll majd.
» AZ EZER FÉRŐHELLYEL KEVESEBB EKF ÉVE A tanév végén bezáruló Szántó és a Jakabhegyi Kollégium 1505 férőhelyet visz ideiglenes nyugállományba. A papíron jövőre megnyíló Univ csupán hozzávetőlegesen 500 helyet fog pótolni, így akárhogyan is matekozik az egyetemista, végeredményként mínusz 1000 ágy jön ki. Lehetőségként merült fel a Hotel Hunyor kollégiummá való átalakítása, amelyről már a múltban, egy rektorral korábban születtek is meg nem valósult tervek. Jelen állapotában a Hunyor a kollégiumi funkció ellátására alkalmatlan, nem lehet megfelelő mennyiségű íróasztalt elhelyezni, be kellene húzni az egész házat UTP kábellel, egyébként is maximum 150 fős diákszálló tudna belőle születni, amely a kieső helyeket megközelítőleg sem tudná ellensúlyozni. Emiatt albérlet fronton jövőre számítani kell egy nagy bérleti díj-bummra, ugyanis az ebből élők biztosan ki fogják használni, hogy hadseregnyi egyetemista lesz helyből albérletbe kárhoztatva. A Boszorkány kollégium lezárására is hasonló volt a reakció, akkor 30-50%-kal emelkedtek meg az albérletdíjak. Ezen kívül egyes népszerű becslések szerint több százezer turistát várnak Pécsre az EKF évében. Ennek tükrében érdekes kérdésként merülhet fel az, hogy hogyan lehet majd 2010 kellős közepén férőhelyeket kivonni illetve szállodát bezárni.
17 17 PB szeptember.indd 17
2009.09.30. 21:40:39
KÖZTÜNK SZÓLVA BÁLINT DÁVID, HARTA VIKTOR
„SZERETTEM OTT LENNI, SZERETTELEK BENNETEKET!” » INTERJÚ BÉLA BÁCSIVAL, A SZÁNTÓ KOLI VOLT „SZUPERPORTÁSÁVAL” Hirtelen váltás lehetett a veterán szántósoknak a szeptemberi állapot a kollégiumban. Azon kívül, hogy egy, az eddigi éveknél is lelakottabb romhalmaz ölelte őket csótányos keblére, valamint elvitték az ufók a büfét és a fénymásolót, szőrén-szálán eltűnt a kollégium személyi állománya is. Lapunk elcsípte a Szántó ex-szuperportását, Barotányi Béla bácsit, akivel az új szelekről és a portásként eltöltött 17 évről beszéltünk. PB: Hogyan értesítették Béla bácsiékat, hogy akkor nincs többé Szántó? Béla bá’: Augusztus közepe tájékán Bókay Endre közölte velünk, hogy hó végével megszűnik a munkaviszonyunk. Hivatalos papírt arról, hogy augusztus 31 az utolsó napom, előtte három nappal kaptam. PB: Azt lehet hallani, hogy Béla bácsit mindenképpen próbálják visszahelyezni a gépezetbe.
gésben van emiatt a manőver miatt, mondván, egy év múlva úgyis megszűnik az egész. Akkor meg minek kellett pont most ezt szétrúgni? PB: Mit csinált a Szántós évek előtt? Mit tanult, milyen szakmát szerzett? B: Postaforgalmi technikumban végeztem, utána Pécsett geofizikus technikust faragtak belőlem. Először az uránbányában voltam 11 és fél évig, a többi 16 évben pedig a Szent István aknában geológus. 27 évnyi föld alatti munkaviszony után az ötvenedik szülinapomon mentem nyugdíjba, de hát az ember ötvenéves korában üljön otthon? Másfél-két évig bírtam, aztán meguntam. PB: Milyen érzés volt a Szántó sztárportásának lenni? B: Egyszerű. Csak azt kellett tudomásul venni, hogy ha már ott vagyok, azért vagyok ott, mert van 900 gyerek. Ha ezt az ember tudta, akkor nem volt semmi gond. Ha jöttek szólni, hogy nem folyik a víz, hanem ömlik, akkor futott az ember elzárni a vizet. Nem bírtam elviselni, hogy halmokban állnak a nektek szóló levelek. Inkább széthordtam mind, vagy küldtem nekik cetlit. PB: Hogyan látta portásként az egyetemistákat, milyen tapasztalata volt a bentlakókról? B: Olyan képeket ’93-ban, mint amilyeneket a tévé most mutogatott, nem lehetett látni. Régebben ha volt egy „disznó”, akkor be lehetett hívni és elbeszélgettünk vele, és el volt intézve a dolog. Mondtuk neki, hogy „picim, takarék!”. Most már nem lehet ilyet, illetve lehet, csak nem nagyon működik.
B: Tudom, hogy Kresiék (Kresák Gergely) és a Kollégiumi Bizottság is azt szerette volna elérni, hogy Józsi bátyó meg én maradjunk. De az üzemeltető, aki megnyerte a pályázatot, azt mondta, hogy erre megvannak a saját embereik. Az, hogy visszakerülünk, az elméletek kategóriájába sorolódik, hivatalosan nincsen ilyen procedúra, illetve nem ért el hozzám.
PB: Mi hiányzik belőle a legjobban?
PB: A portások közül volt, akit átvettek valahová, vagy mindenkit szélnek eresztettek?
B: Még egy darabig kihúzni, még egy pár postást elkoptatni, aki hozza a nyugdíjat. Mindenki tudta, hogy hobbiból járok a Szántóba, szerettelek benneteket, úgy, ahogy voltatok. Még jó lett volna ott maradni…
B: A Janit igen, a Laterumba, de ő fiatalabb, nem nyugdíjas. Azóta akárkivel találkozom, mindenki vad röhö-
B: A miliő! Hogy nem vagyok ott. Hiányzik az az egész, ami ott volt. PB: Van valami terve most, hogy gyakorlatilag is a nyugdíjasok életét kezdte élni?
18 PB szeptember.indd 18
2009.09.30. 21:40:50
KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS
NEM BÁNT A BESUGÁRZÁS » PÉCSI EGYETEMI RÁDIÓ RELOADED Manapság, amikor felmerül a kérdés, hogy mi a helyzet az egyetemi rádióval, kiderül, hogy a legtöbben azt sem tudják, hogy a világon van. A Pécsi Egyetemi Rádió stúdiójában Kovács Tamás főszerkesztővel beszélgettünk ennek okairól, illetve a rádió jelenéről és jövőjéről. PB: Mi az oka annak, hogy mostanában kevésbé szerepeltek a köztudatban? KT: Valóban, az utóbbi évben a rádió háza táját viszonylagos csend övezte, ami közel sem jelenti azt, hogy nem történt semmi. A legelső érvágás a többszöri költözés kényszere volt, a jelenlegi stúdió megvalósítása a tervezettnél jóval több időt vett igénybe. Öröm az ürömben, hogy így lehetőségünk nyílt egy általunk és szakmailag is elfogadható színvonalú stúdió, illetve élő rádiókoncertek sugárzására is alkalmas zenekari próbaterem kiépítésére. Mindennek, illetve a két év folyamán használhatatlanná amortizálódott előző felszerelésünk frissítésének igen komoly anyagi vonzatai voltak, melyet nagyon nehezen és hosszadalmasan tudtunk előteremteni, szem
előtt tartva elsődleges célunkat, a műsorszerkesztési függetlenségünk megőrzését. PB: Szavaidból azt veszem ki, hogy ez már egy lezáródott időszak. Mi a helyzet most? KT: Tavasszal néhány hónap erejéig kipróbálhattuk az elmúlt másfél év munkájának eredményeit, viszont a nagyközönség előtti bemutatkozást a nyár miatt inkább őszre időzítettük. Október elejétől naponta 12 órányi élőműsorral, valamint egy egyetemi közösségi és információs portállá fejlesztett új honlappal jelentkezünk. PB: Milyen jellegű műsorokra számíthat nálatok a hallgató? KT: Egy ilyen sajátságos médiumnál lehetőségünk van az igények kiszolgálása mellett esetlegesen azok formálására is. A rádió műsorai között a klasszikus rádiós műfajokon túl több olyan műsorprofil is szerepel, amelyet a jelenleg teret hódító kereskedelmi média a szűk rétegérdeklődés miatt nem engedhet meg magának. Példaként ilyen a hangoskönyv, az élő irodalmi est vagy az egyetemisták különböző rétegeit megcélzó egyetemi közéleti, szórakoztató és magazinműsorok PB: Ha valaki leküzdhetetlen ingerenciát érez a rádiós munkára, az hogyan tud csatlakozni hozzátok? Egyáltalán mit vártok el egy ilyen aspiránstól? KT: Szeptember közepétől folyamatosan zajlanak a meghallgatások, a következő október 5-én, majd ezt követően 12-én lesz a Szántó Kollégiumban található stúdiónkban. Erről bővebb információt a www.egyetemiradio.hu oldalunkon találhatnak az olvasók. A meghallgatásokon munkakörtől függően elbeszélgetés jellegű casting van, ahol különféle játékos feladatokon keresztül a jelentkezők jó kommunikációs készségét és kreativitását mérjük fel. PB: Mi az, amit el akartok érni ezzel? Mik a távolabbi céljai a rádiónak? KT: A rádiót övező rengeteg pletyka és híresztelés ellenére a mindezt megvalósító és működtető E Média Kulturális Egyesület elsődleges célja a rádiózás ilyen formájában rejlő lehetőségek kihasználásán túl a pécsi egyetemi közösségi és kulturális élet szervezése és fejlesztése. Mindebben egy hasonló jellegű média remek eszköz lehet az egyetemisták nagy tömegeinek megszólítására. Ha sikerül megfelelően beágyazni mindezt az egyetemi közéletbe, a legközvetlenebb csatorna lehetünk az egyetemi polgárok között.
19 19 PB szeptember.indd 19
2009.09.30. 21:40:51
KÖZTÜNK SZÓLVA PACHNER ORSOLYA
„… A SZÓ NEKEM ÓPIUM” » GONDOLATOK ÉS MESÉK AZ OLVASÁSRÓL - KICSIKNEK ÉS NAGYOKNAK. Szeretsz olvasni? Attól függ mit. Vizsgaidőszak alatt a kötelező szakirodalmat a „legszívesebben”. Néha tényleg szívesen, de összehasonlíthatatlan egy jó regénnyel. A szépirodalmat falni lehet. Persze vannak egyéni különbségek. Nem mindenki jut túl a napilapok képregénysorain. Azt gondolhatjuk bölcsészként, hogy az olvasás alapvető folyamat, mint a beszéd, vagy olyan képesség, aminek elsajátítására fogékonyak vagyunk egy bizonyos életkorban (a kiscsibék meg K. Lorenz). Pedig az olvasást keményen tanulni kell, nincs öröklött hajlam a könyvfalásra. Évtizedekkel ezelőtt beültünk az iskolapadba, és elkezdtük nyűni az Első olvasókönyvem című remekművet. Hogy is álltunk neki akkor? Az olvasás tanításának története van, változnak a szokások, a módszerek. Vannak, akik a betűket tanulták meg először, és vannak, akik globálisan szavakat olvastak. Én olyanra emlékszem, hogy egy mesében némelyik szó helyett kis képecske állt. Rettenetesen belezavart az olvasásba, ráadásul az alig egy négyzetcentis rajzocskák eléggé groteszkek voltak. Még jó, hogy nem tudtam „elolvasni”. Máskor a betűket konkrét szavakhoz párosítják (az „almabetű” és társai), és úgy betűzik ki a szavakat, hogy az egy-egy betűhöz kapcsolt szót mondják ki sorban.
déknak készült kazetta, amelyen egy mesét olvasok fel igencsak szaggatottan, mindig megörülve, amikor véget érnek az egyes szavak, és újra egyben kimondva, immár folyamatosan. Persze a főhős nevét minden alkalommal elsőre sikerült kimondanom: Puszi Nyuszi. Annak tudtam, mi az értelme. Miután megtanultuk az alapokat, jöhet az irodalom élvezete. Beleélhetjük magunkat a kreált világokba, csemegézhetünk a jól megkomponált sorok között, kikapcsolódhatunk a hétköznapokból. Apró hátulütője lehet annak, ha kizárjuk a mindennapokat, még a végén megbélyegezhetnek könyvmolynak… Szemléltetésül: amikor Harry Potter lázban betegeskedtem otthon 1 hétig (átlagolva minden napra egy könyv), és az utolsó percekben ebédhez hívtak, olyan agresszíven küldtem el kedves családtagjaimat egy megnemnevezhető helyre (a belső cenzúra), hogy a későbbiekben én is meglepődtem magamon. Persze csak a könyv utolsó lapjának végére érve. De miről is szól a mű? Az íróról? Az olvasóról? A szövegről, függetlenül mindentől? Is-is. Természetesen az alkotónak is van célja, hogy miért írja azt, amit ír. Ha ehhez még némi tehetség is társul, akkor ez az olvasóknak minden bizonnyal átjön. Átkúszik a szavak mögötti értelem, a szüzsé, ahogy kedves irodalomtanáraim hangsúlyozták.
Az olvasás lényege mégiscsak az, hogy dekódoljuk az írott szöveget, kiejthető szavakká alakítsuk, hiszen a beszédet már egy ideje elsajátítottuk, így juthatunk el a megértéshez. De hiába betűzi ki a hatéves gyerek a szavakat, és ejti ki, hogy p-sz-i-c-h-o-l-i-n-g-v-i-sz-t-i-ka, attól még nem fogja érteni.
Mégis, mindenki máshogy olvassa, máshogy értelmezi, máshogy élvezi a történeteket. Az irodalmi mű nem attól lesz remek, hogy az író nyilvánvaló gondolatai beleáramlanak az évszázadokkal, évtizedekkel később élő emberek fejébe. Az irodalomolvasás interpretáció. Saját értelmezés, alkotás, az író csak az alapot szolgáltatja hozzá.
Az olvasástanulás elején nemcsak az a fontos, hogy dekódoljuk az írott formát fonémákká, hanem hogy megértsük, mit olvasunk, megértsük a szót, a mondatot. Kitűnő példa erre olvasástanulásom kezdeteiről egy, az utókornak hátrahagyott nyom: egy karácsonyi aján-
A hangulatom, az élethelyzetem, a korom, mind befolyásolja, hogy mit jelent nekem egy regény. Évekkel később elolvasva ugyanazt, teljesen más élményünk lehet. Ezért is jó olvasni. Mert benne vagyunk mi is a sorok között.
20 PB szeptember.indd 20
2009.09.30. 21:40:54
KÖZTÜNK SZÓLVA GOGI
HOGY NE KALLÓDJ! 2.0 Az általános és középiskolai években biztosan kipróbáltátok magatokat zenében, sportban, esetleg mindkettőben. Aztán jött az egyetem és fájó szívvel mondtatok búcsút az elmúlt évek kemény munkáinak. A fájdalom enyhítésére álljon itt néhány tipp. A Táncoló Egyetemről már biztosan hallottatok, de nyugalom, nemcsak a táncoslábú tehetségekre gondol az egyetem, más sportok és a zene hívei is találhatnak maguknak programokat. Itt van például az egyetem kórusa, mely 50 éves múltat tudhat magáénak. Bizonyára sokan gondoljátok, hogy ez csak a Művészeti Kar zsenijei előtt tárja ki karjait, de tévedés! A kórus 1949-ben indult útjára Antal György és Hegyi József karnagyok vezetésével. Akkor még a zeneművészetet is bölcsészkarunkon tanították, így a kórust vegyesen alkották a kar különböző szakokon tanuló diákjai. Így került a kórushoz Bakos Piroska, volt magyar szakos hallgató, aki jelenleg a Magyar Televízió híradójának riportere, és Dr. Csanaky Iván volt medikus, aki jelenleg az Egyesült Államokban tudományos kutató. A kórus egyik meghatározó alakja Tillai Aurél karnagy, akinek vezetése alatt a Pécsi Kamarakórus és az Egyetemi Kórus 67 díjat szerzett nemzetközi versenyeken, melyeket hazánkban és külföldön is számon tartanak. A díjak mellett hat lemez és rengeteg szereplés mutatja a kórus életét.
lehetőség adódik mozgásigényetek kielégítésére. Az atlétikapályát bármikor meglátogathatjátok, még csak térdeitek ízületeit sem roncsoljátok, ha futni támad kedvetek. A kondigépek is minden PTE hallgató számára teljesen ingyenesen használhatóak a nap bármely szakaszában (reggel 7-től este fél 9-ig), ha éppen nem szervezett óra folyik a teremben. Az úszni vágyókat pedig a botanikus kert végében várja az uszoda, bár csak korlátozott időben. Hétfőtől péntekig minden reggel 6 és 7, esténként pedig 19 és 20 óra között ingyen mehettek úszni, a medence szabad! Később ugyan a testnevelő tagozat veszi át a hatalmat a medence fölött, egy sávot mégis meghagynak az úszni vágyóknak. Ezt a sávot 300 forintos diákjeggyel lehet igénybe venni reggel 7-től fél 10-ig, valamint délután 4-től 8-ig. Ezen rend alól egyedül a hétfői nap képez kivételt, rejtélyes oknál fogva aznap csak este 6-ig pancsolhattok. Vigasztalásképp viszont szombat délelőtt is kitárja kapuit az uszoda reggel 6-tól a déli harangszóig. A sportpályákon természetesen nincsen meghallgatás, se felvételi, nem szükséges komoly felkészültség, a szakos hallgatóknak pedig idejük se lesz rá, hogy felvirágozó tehetségeteket figyeljék. A magatok ura, bírálója, edzői vagytok. Nem kell hozzá semmi más, mint az alapfelszerelés a választott sportághoz és máris formában tarthatjátok magatokat, a felszabadult endorfintól pedig jóval szebben telnek a mindennapok. Némi tehetség, elszántság, bátorság, lelkesedés, akaraterő és kitartás. Ennyi a recept ahhoz, hogy el ne kallódj!
A volt karnagynak nemcsak az volt a célja, hogy az ének szakosokat tanítsa, hanem, hogy felkarolja a lelkes és tehetséges hallgatókat, és bevezesse őket a város zenei életébe. Jelenleg Dr. Kam Salamon vezetésével működik kórusunk, és szívesen várja a zene szerelmeseit. Bár a versenyzésben szünetet tartanak, különböző rendezvényeken rendszeresen fellépnek. A kórusba való belépés feltétele pedig nem más, mint egy egyszerű, barátságos meghallgatás, és máris tagjai lehettek egy ügyes kis csapatnak. A hangszereteket sem kell ezután a szekrénybe rejteni, tehetségeteket a családi összejövetelekre pazarolni, hiszen a Művészeti Kar különböző zenekaraiba éppúgy helyet találhattok magatoknak, mint a kórusban. Klasszikus szimfonikus, fúvós, vonós, de még gitárzenekarban is teret lelhet játékának, aki szeretne. Sportolók, ti se keseregjetek! Az egyetemen számos
21 21 PB szeptember.indd 21
2009.09.30. 21:40:55
KÖZTÜNK SZÓLVA SZERK
DRÁMAÍRÓ PÁLYÁZAT » VERSENYKIÍRÁS A Fiatal Írók Szövetsége és az RS9 Színház az ASUS Magyarország és a CD Galaxis támogatásával drámaírói pályázatot hirdet. A pályázat lehetőséget kíván biztosítani kortárs fiatal magyar drámaírók számára a bemutatkozásra és új drámai munkák színpadra kerülésében. Kifejezetten színpadi gondolkodást és újszerű megvalósítás lehetőségét magukban rejtő pályaművek benyújtására ösztökélünk, melyek tekintettel vannak a színpadi előadásra. A pályázatra olyan, 18 és 35 év közötti alkotók jelentkezhetnek, akik bemutatott darabbal még nem rendelkeznek. Nevezni kizárólag postai úton benyújtott kézirattal lehet, egyetlen magyar nyelvű darabbal, mely a szerző saját szellemi terméke. A pályázathoz mellékelni kell a nevezési díj befizetését igazoló csekkszelvény vagy banki átutalás másolatát, illetve a szerző szakmai önéletrajzát.
ELSŐ DÍJ: ASUS 1000H Eee pc netbook és a pályamű színpadra állítása az RS9 Színházban 2010 tavaszán.
MÁSODIK DÍJ: Microsoft Office 2007: Otthoni és iskolai verzió (semmilyen kereskedelmi, nonprofit vagy bevételközpontú üzleti tevékenységhez, illetve állami szervezet által nem használható) és a pályamű felolvasó-színházi bemutatója.
HARMADIK DÍJ: Elegáns gravírozott toll és a pályamű felolvasó-színházi bemutatója. Nevezési díj: 3500 Ft/pályázat, melyet postai utalványon vagy banki átutalással a FISZ számlaszámára kérünk átutalni (Budapest Bank 10102086-33859500-00000007). A FISZ és az RS9 a nevezési díjakból befolyt összeget a nyertes pályamű színpadra állításának költségeihez használja fel.
PÁLYÁZATI HATÁRIDŐ: 2009. NOVEMBER 15. Eredményhirdetés a FISZ honlapján (www.irok.hu) várható 2010 elején.
POSTACÍM: FISZ, 1397 BUDAPEST, PF.: 546. A szervezők fenntartják a jogot arra, hogy - minőségi okokból – egyes díjakat nem osztanak ki. A szervezők kéziratot nem őriznek meg, és nem küldenek vissza, kivéve ha a pályázó felbélyegzett és megcímzett válaszborítékot mellékel. Ajánlott, hogy a pályázó e-mail címet is közöljön, a gyorsabb értesítés érdekében. További információk a info@irok.hu emailcímen vagy munkaidőben a (1) 322-1538 telefonszámon. (a pályázattal kapcsolatos koordinációt a Fiatal Írók Szövetsége végzi.) Szakmai támogatók: NKA Maszre
22 PB szeptember.indd 22
2009.09.30. 21:40:56
HÖK TÁJÁN ÉGŐ ÁRON
KARI SZÜRET Szeptember elején a jó BéTéKás hallgató azon igyekszik, hogy minél több kódot tudjon összekattintgatni az Egységes Tanulmányi Rendszerben, vagyis az Etr-ben. A hónap elején megült szüreti mulatság mégsem a kurzusok begyűjtésének ünnepe volt, hanem a szőlő szedéséé.
Ezek a szokások – több napos munkáról lévén szó – a szőlőszedés utolsó napjához, a „végzésnaphoz” kapcsolódtak. Az persze csak a mi lelkesedésünket hivatott bizonyítani, hogy az első napokat is ilyen nagy becsben tartjuk Azt is érdemes megemlíteni, hogy az előző századfordulón miniszteri rendelettel szabályozták az amúgy országszerte hasonló módon megült ünnepet. Bízzunk benne, hogy nem tértünk el tőle nagyon, nehogy ezzel is megüssük a bokánkat, ha már az egyszeri egyetemistát ittas biciklizésért is beviszik a rendőrségre. (Főleg egy szüreti mulatság adhat remek táptalajt az ilyen elfajulásra.) A szüreti felvonulást a szüreti bál követi – követte a mi esetünkben is; első nap Erős Pista, majd a Szenesben egy remek Enikő parti várta az érdeklődő szüretelőket. Kedden Takács Esztire és Kekóra pöröghettünk a szüreti dézsán, szerdán pedig TükeZoo és Gulash Exotica adta meg a hangulatot a szőlőtaposáshoz.
A Magyar Néprajzi Lexikon szerint a szüret – többek között – „mint munkaszokás olyan közösségi jellegű munkaalkalom, amelyhez gazdag szokáshagyomány tartozik, amelyben a munka és az ünnep összekapcsolódik”. Esetünkben a munkaalkalom az első órán történő részvétel volt (nem pusztán „beülés” természetesen). Az óravázlatok és olvasmánylisták megerőltető begyűjtése többeknek jelentett ünnepelni való alkalmat, így felkeresték a hivatalosan „kosárpálya” elnevezésű kis területet, amit általában a BTK-s kollégák (TTK-s testvérkarunk megrökönyödésére) rendre nem tudnak lokalizálni, de a kari rendezvényekhez kötve mégis mindig megtalálják.
A rendezvényhez kapcsolható még a PécsiBölcsészek borának kiválasztása is. Egy borkóstoló keretei között hat féle borból kellett kiválasztani azt az italt, ami ezentúl minden PécsiBölcsész rendezvényen kapható lesz. A szüret utolsó napján sor került az uraság megköszöntésére is, többek között verses rigmusokkal. A magam részéről szorgalmazni fogom – már csak hagyománytiszteletből is –, hogy a következő szüret alkalmával köszöntsük mi is meg Dékán urunkat. Addig törhetjük is a fejünket egy-két frappánsabb kétsoroson. És ha elkérjük a karbantartóktól a traktorukat még szüreti felvonulást is csinálhatunk a botanikus kertben.
A rendezvény több ponton igyekezett alkalmazkodni a hagyományos szüreti mulatságok forgatókönyvéhez, így volt borkirály választás és szőlőtaposás is, ahol a maguk taposta mustot a hallgatók meg is kóstolhatták, ill. körbekóstoltathatták szomjas barátaikkal. Más kérdés persze az, hogy a szőlőtaposás valójában komoly munkafolyamat lenne. Természetesen csak a hallgatóknak volt különleges élmény bokáig csattogni az ízletes gyümölcs levében. Tudni kell, hogy a hagyományosnak tekintett szüreti mulatságok elsősorban a 18–19. századi uradalmi szőlőmunkások szokásainak mozzanatait vették alapul.
23 23 PB szeptember.indd 23
2009.09.30. 21:40:56
AGYRESZELÉK LENTHÁR BALÁZS, VIDÓ GÁBOR
A MÁSODIK NAGY VILÁGÉGÉS HETVENEDIK SZÜLETÉSNAPJÁNAK MARGÓJÁRA Ugyan minek is foglalkozunk ezzel, mikor a téma a lerágott csont kategóriájának kvintesszenciája is lehetne. Nyilvánvalóan amiatt, mert a mai napig sincsenek egyértelműen tisztázva a szerepek, oldalak. Vajon a győztesek igazsága alapján éljük meg a mostani poszt-háborús érát?
vel kijelenthetjük, hogy a kulisszák mögött nem valamilyen csavaros eszmerendszer (kommunizmus/ nemzetiszocializmus/ kapitalista gazdasági alapokon álló „demokrácia”) állt, hanem Európa területi és politikai újrafelosztása. A sors furcsa iróniája, hogy ez végül Európán kívüli hatalmak által valósult meg. Célunk nem a háború kronologikus ismertetése, sokkal inkább az, hogy megvizsgáljuk, mennyiben jogos a „háborús bűnös náci Németország” szóösszetétellel Németországot külön kiemelni a hadviselő felek sorából. Hiszen minden résztvevő ország politikusai és hadseregei hasonló, ha nem kegyetlenebb tettekért felelősek. 1946-ban láthatta a világ Németország vezetőit a vádlottak padján, és hallhatta mentségeiket. Ebben a perben Hermann Göring birodalmi légimarsall ellen vádpont volt Rotterdam porig bombázása. Úgy ítélték el ezért, és sok minden másért, hogy Hamburg, Drezda és a Monte Cassinoi kolostor elpusztításáért felelősek nem ültek mellette.
Kezdjük talán a fő mumus, Németország szerepvállalásának körüljárásával. Az egészen nyilvánvaló, hogy a versailles-i békeszerződésként elhíresült nemzetközi skandallumot az új erőre kapott Németország vezetői rétege nem hagyhatta annyiban, hiszen többek között ezen békék revíziójának ígéretében választották meg őket. Bizonyos mértékű változtatás a korábbi győztes antant-hatalmaktól sem volt idegen – gondoljunk az 1938-as müncheni egyezményre -, a teljes európai hatalmi berendezkedés felmondása viszont az ő gyomruknak is sok volt. Az I. világháború húsz éves pauzája utáni következő felvonásban a látszattal ellentétben kevés lapot osztottak az ideológiáknak. Nyugodt szív-
Hirosimáról és Nagaszakiről már szót sem ejtünk. Arról sem beszélünk, hogy a háború idején az Egyesült Államokban élő japán kisebbséget milyen atrocitások, hátrányos megkülönböztetések érték. A legfurcsább az egészben, hogy arról sem esik szó, hogy a Szovjetunió területén élő volgai németeket összegyűjtötték, és táborokba vitték messze Szibériába. Csak igen kevés szerencsés élte túl a háborút. Kikerülhetetlen momentuma írásunknak a holokauszt. Az elmúlt hatvan évben számtalan irodalmi és történeti munka foglalkozott ezzel a témakörrel, és bár az ember azt várná, hogy amennyi munka, annyi különféle nézőpont és vélemény, ennek ellenére a végeredmény bántóan sablonos. Szükségtelennek tartjuk kijelenteni azt, hogy a holokauszt megtörtént, ugyanis történelmi tényekkel józan gondolkodású, értelmes ember nem
24 PB szeptember.indd 24
2009.09.30. 21:40:57
AGYRESZELÉK LENTHÁR BALÁZS, VIDÓ GÁBOR
képzelgését, miszerint nincsenek felvidéki magyarok, csak elmagyarosodott tótok. Amennyiben egyes olvasóink úgy vélnék, hogy eme röpke szellemi ujjgyakorlatunk rájuk nézve sértő, ez is csak azt bizonyítja, hogy egy bő emberöltő távlatából is léteznek kényes problémafelvetések. Nem kell történésznek lenni ahhoz, hogy az ember lássa, a második világháborúval kapcsolatos hivatalos vélemények, érvrendszerek a legnagyobb jóindulattal is meghaladottak és egysíkúak. Le kellene végre ülniük hazánk és a világ történészeinek, publicistáinak („politikusok kíméljenek” jeligével), hogy végre tiszta lapról indítva létrehozzanak egy mindenki által elfogadott nézetet, igazságot, amely nem azon alapul, hogy aki mondja, az zsidó, vagy náci. száll vitába. Azonban az utóbbi évtizedekben több olyan kérdés felmerült, mely kétségessé teszi, hogy úgy és olyan formában történt-e meg, mint ahogy azt a nagykönyvek sugallják. Pont ezen kétségeink következtében tartjuk vérlázítónak, hogy a szólás- és véleményszabadság bölcsőinek tartott nyugati „demokratikus” országokban a mai napig börtönbüntetéssel sújtják azokat a történészeket és publicistákat, akik a már-már dogmatikus hivatalos történeti szemléletnek szakmai, avagy érzelmi indíttatásból szembemennek. Különösen azért érdekes ez most, mert idén egy olyan dokumentumfilm látott napvilágot, mely hitelesen mutatta be a II. világháborús szovjet állapotokat: gulágok, menekülők agyonlövése, Kelet-Európa megerőszakolása, kifosztása „felszabadítás” címszó alatt. Mondani sem kell, hogy hatalmas, össztársadalmi felháborodást váltott ki a mű, és ennek hatására az orosz Duma a közelmúltban tárgyalt egy olyan törvényjavaslatot, mely a Szovjetunió második világháborús szerepvállalását ugyanilyen alapon dogmatizálná. Ezen törvény támogatói a nyugat-európai „demokráciákban” létező holokauszt-törvényeket tekintik precedensnek. Innen tulajdonképpen már csak egy ugrás, hogy Jan Slota, a szlovák nemzeti öntudat újabb sztrapacskaszagú hullócsillaga a pozsonyi parlamentben törvényerőre próbálja emelni azon hagymázas
25 25 PB szeptember.indd 25
2009.09.30. 21:40:58
AGYRESZELÉK KOVÁCS RÉKA
NEGYVEN ÉVES AZ ESZEVESZETT ROHANÁS ÉS MÉSZÁRLÁS Idén negyven éve... A mészárlások hátterében egy kegyetlen férfi áll, aki bár sosem gyilkolt, mégis több ember haláláért felelős; könyvek és weboldalak szólnak róla, szerepelt a South Park egyik epizódjában és egy hírhedt rock zenész kölcsönzi a nevét… Charles Manson. 160 centi magas, gyenge alkatú, rossz családból származó, bűnöző kamasz volt. Mégis, miután sokadszor szabadult a börtönből, középosztálybeli fiatalok csoportját vonzotta maga köré a hatvanas évek Amerikájában. Ők benne látták a tanítót, a családot, a gurut, Jézust és magát az ördögöt is. Ezekből a követőkből alakult meg 1967-ben a „Manson Család” nevű csoport. 1969 nyarán a család néhány kiválasztott tagja követte el az azóta elhíresült mészárlásokat, melyek során összesen nyolc embert gyilkoltak meg. A leghíresebb gyilkosságok 1969. augusztus 8-áról 9-ére virradóan történtek. Charles Watson, Susan Atkins és Patricia Krenwinkel ezalatt a rövid idő alatt öt emberrel végzett. A negyedik tag, Linda Kasabian csak sofőr és őr volt. A csapat éjfél körül érkezett a Los Angeles-i Cielo Drive-on álló házhoz, a telefonkábeleket Watson már az előző napon elvágta. A kerítésen át másztak a kertbe, ahol szinte azonnal beleütköztek első áldozatukba, a 18 éves Steve Parentbe, akit Watson parancsára agyonlőttek. Charles Manson ugyanis két parancsot adott arra az éjszakára: a nőknek, hogy mindig tegyék azt, amit Watson mond, és Watsonnak, hogy véglegesen pusztítson el mindenkit a házban olyan borzalmas módon, ahogyan csak képes rá. A következő négy áldozatot az épületben találták meg. Wojciech Frykowski, Jay Sebring és Abigail Folger vendégek voltak Roman Polanski nyolc és fél hónapos terhes feleségénél, Sharon Tatenél. Sebringgel a nappaliban végeztek, hét késszúrással. Frykowskit Atkins többször lábon szúrta, mégis kiszabadította magát és elrohant a verandáig, ahol Watson ismételten megkéselte (ötvenötször), fegyverével a fejét ütlegelte (olyan erővel, hogy a pisztoly markolata a jobb oldalon eltörött) és kétszer meglőtte. Ekkor jelent meg Kasabian az autófeljárón, hogy egy hiábavaló
próbálkozást tegyen az öldöklés megfékezésére: azt mondta, látott valakit közeledni. Ezalatt Abigail Folgernek sikerült kimenekülnie a házból. Krenwinkel a bejáratig üldözte, ahol Watson és ő összesen huszonnyolcszor szúrták meg. Utoljára Tatetel végeztek, aki könyörgött, hogy addig hagyják életben, amíg megszüli a gyermekét. Halála pillanatáig az „anya” szót hajtogatta. Őt Atkins és Watson tizenhatszor késelték meg, testét egy amerikai zászlóval takarták le. Bár egyesek úgy gondolják, hogy a Cielo Drive-i halottak egyszerűen a gazdagok iránti gyűlöletnek estek áldozatul, a történet összetettebb. A mészárlás elrendelésénél Manson nem az áldozatok személyére, hanem a helyszínre koncentrált. A Cielo Drive 10050-et nem sokkal a vérontást megelőzően még Terry Mechler bérelte, az a producer, aki visszadobta Manson bemutatkozó anyagát, ezzel gátat vetett az áhított zenei karriernek. Ma a család sok tagja börtönben ül. A gyilkosok és Manson jelenleg tényleges életfogytiglan büntetésüket töltik. Manson ma 75 éves. A most 61 éves Susan Atkins kegyelmi kérvényét idén szeptember 3-án elutasították. Kasabian szabadlábon van, az ő vallomása alapján ítélték el társait. A család szétszóródott, a rohanás végéhez ért, az érdeklődés azonban nem lankad. Dokumentumfilmek és honlapok készülnek, könyvek jelennek meg a témában. Manson dalait kiadják cd-n. Zenészek (Guns N’ Roses, Marilyn Manson, Nine Inch Nails, Alkaline Trio, System of a Down) idézik a dalokat. Linda Kasabian pedig a Kasabian nevű bandának lett a „keresztanyja”. A család története a halhatatlanság felé közelít...
26 PB szeptember.indd 26
2009.09.30. 21:41:02
SPORT TAKÁCS GÁBOR
SPORTOLJ BÖLCSÉSZ! » MÁR NEM KISPÁLYÁSOK A foci szerelmeseinek idén sem kell majd unatkozniuk: szeptember 28-án újra útjára indul a labda, és kezdetét veszi az Összegyetemi Nagypályás Labdarúgó Bajnokság idei szezonja. A BTK-s fiúkat edzés közben, a PMFC műfüves pályáján lestük meg. A tavalyi évhez hasonlóan ismét megrendezésre kerül a PTE kari válogatottjainak bajnoksága, amelyen ebben az évben kilenc csapat jelezte indulási szándékát: ÁJK, ÁOK, BTK, FEEK, IGYFK, KTK, MK, PMMK, TTK. A 2x25 percesre tervezett mérkőzéseknek az Ifjúság úti sportpálya ad majd otthont minden hétfőn és csütörtökön, egyaránt 14 órai kezdettel. A PTE EHÖK által szervezett tornáról természetesen nem hiányozhatnak a BTK legjobbjai sem. Az elmúlt évad visszafogott teljesítményén mindenképpen szeretnének javítani Árki Krisztián tanítványai. Sem a létszámra, sem a körülményekre nem lehet panasza a mesternek, hiszen a srácok a PMFC műfüves pályáján végzik a felkészülést. A könnyed labdás tréningek elsődleges célja, hogy segítsék az összeszokást a csapat rutinos játékosai, valamint az újonc gólyák között. Árki Krisztiántól megtudtuk, az előzetes tervek szerint 25 fős keret áll majd a rendelkezésére az elkövetkező idényben, míg
a mérkőzésekre összesen 18 játékos nevezhető. A meghirdetett válogatóra szép számmal érkeztek az első éves bölcsészek, akiknek közel sem lesz könnyű dolguk, ha be akarják verekedni magukat a csapatba. A szeptember 28-ai első forduló rögtön érdekes meccsel kecsegtet: az ellenfél ugyanis a tavalyi bronzérmes KTK csapata lesz. A két csapat előző találkozóját 3:0-ra a „közgáz” nyerte, de talán ők tudják a legjobban, a számok olykor csalnak. A találkozót Pap Csaba, a BTK HÖK sportreferense jellemezte: „Aki látta azt a meccset, az tudja, hogy mezőnyben bőven a KTK fölé kerekedtünk, ám az egész szezonra jellemző csatárproblémák akkor is megmutatkoztak. Helyzeteinket sorra elpuskáztuk, míg az ellenfél közel 100%-os hatékonysággal lőtt kapura. Ha sikerül javítani a helyzetkihasználáson, sok meglepetést okozhatnak majd a fiúk önmaguknak és a szurkolóknak egyaránt. Az alakuló csapat reméli, hogy minél többen kilátogatnak majd a mérkőzéseikre. Higgyétek el, nincs a világon annál jobb, mikor együtt zúg a „hol van a közgáz, hol van a jog?” Októberben ne hagyd ki a BTK tenisz napot! A BTK HÖK október 7-én tenisz napot szervez hallgatóinak. Ha szeretnétek próbára tenni tenisztudásotokat, vagy csak játszanátok egy jót a barátokkal, akkor jelentkezzetek a Szolgáltató Irodában! A mérkőzésen egyéni és páros indulók egyaránt részt vehetnek. Az esemény a Pécsi Tenisz Centrumban (az uránvárosi műjégpálya mellett) kerül megrendezésre 12:00-16:00 óra között.
27 27 PB szeptember.indd 27
2009.09.30. 21:41:04
KULTURSOKK LENTHÁR BALÁZS, VIDÓ GÁBOR
„MI MÁS IS LEHETNÉK / CSAK CSÖND NEKED.” » IN MEMORIAM CSEH TAMÁS Emlékszem, mikor apám bejött a szobámba, szokásos pityókás szombati napja volt, és megdöbbent tekintettel közölte: elment az öreg kojot. És hogy mennyire szerette, pedig egyetlen kazetta, vagy lemez se volt tőle otthon, mégis, mindketten kapásból elő tudtunk dúdolni pár nótát a legmélyünkről. Felhívtam az Ördögkatlanon fesztiválozó cimborámat, hogy hallotta-e a hírt, mert hát mégiscsak Cseh Tamás volt a rendezvény fővédnöke. Döbbent csönd, zavart krákogás, hitetlenkedések a vonal másik végéről. „Nem hiszem el”, „ne hülyéskedj”, és hasonlók hagyták el a száját. Aztán pár óra múlva visszahívott, hogy az egész Katlan hasonlóan depresszív és letört, mint ő. Emlékszem a gólyatábor valahányadik napjának éjszakájára, mikor Alkohol Kapitánnyal és leköszönő félben lévő EHÖK-elnökünkkel hárman, könnyes szemmel kezdtünk bele különböző dalaiba, majd elcsukló hangon abba-abbahagytuk őket, mert így már nem jó, ezt így már nem lehet. Emlékszem, amikor a Kapitány megígérte, hogy a büdös életbe többet nem fog azon a gitáron játszani, amit 2-3 éve az öreg aláírt neki Kapolcson a Pokol-likban, mert olyan jól még sosem hallotta játszani a dalait, mint ahogy akkor a Kapitány tette ezt. Emlékszem, mikor Kapitánnyal nekiveselkedtünk két éve, hogy akkor majd tartunk egy Csetó koncertet, és hogy akkor szedjük le vagy 20-22 számának akkordjait. A Tangóval fél éjszakát szenvedtünk, közben beboroztunk és telecigiztük a szobát, de meglett az eredmény. (És ne mondja senki, hogy csak néhány egyszerű akkord, mert nem.) Cseh Tamás a Kádár-kor szociográfusa, krónikása, lantosa és józan esze volt. Lelke, ha így jobban tetszik. Ő volt az, aki egy emberöltőnyi nemzedéknek adott valami pluszt, valamit, amit lehetett idézni, énekelni tábortüzek mellett vagy kocsmák rejtekén.
Bereményi Géza szövegeivel, Cseh Tamás dallamaival, vagy fordítva, történetekké állt össze az a 15 album, az az 1200 dal. „Szellemi gyermekeik” – ahogy Bereményi megfogalmazta… Vágyak, álmok, emlékek. Maga az élet voltak azok a dalok. Sokszor hallottam azt nálam idősebb generációktól, hogy mi már nem érthetjük, mi volt az ő idejükben. Dehogynem. Csak el kell valamelyik albumot indítani, és máris időutazásban veszek részt. Látom, ahogy mulatoznak az uránvárosi bányászok fizetésnapon az Olympia Bárban, látom, ahogy a koszos Budapesten hajnali órán valakik a közértbe csoszognak, látok megannyi múltat, mely mind mégis egy. Ne vitassa el senki a fiataloktól Cseh Tamást, mert mi is megtaláltuk azokat a dalokat, amelyek rólunk is szóltak. Eszembe jut például, mikor utolsó koncertjeinek egyikét Pulán a bárka-réten adta. Tűt nem lehetett leejteni, anynyi ember ült ott, és várta a varázst. Pár túl részeg 14 éves hangosan ujjongott, és ugrált, őket hamar csendre intették és ülő helyzetbe dorgálták. Ültünk egymásnak vetett háttal, kezet kézbe öltve, bámultuk a csillagos eget és Tamást, és engedtük, hogy magával ragadjon az univerzuma Antoine-nal, Désire-vel, az öreggel, ki született Magyarországon, és így tovább. Most pedig elment. Készült ő már rá 2006-tól, mikor a betegségét diagnosztizálták. Nem lázadt ellene. Számot vetett magával, és tudta: ez az élet rendje. Indián volt. ’Füst a szemében’ volt a neve. Törzsének főnöke, népének vigyázó hangja. 50 éven át élt egy indián közösségben, melynek alapító tagja volt. Elvonultak az akkori világtól, hogy egy kicsit maguk legyenek, hogy egyenesek, igazságosak, emberek lehessenek. Halála döbbenet volt, fájdalom. Útra vált a jobbik részünk. Nélküle kell az általa kitaposott ösvényen haladnunk…
28 PB szeptember.indd 28
2009.09.30. 21:41:12
KULTURSOKK LENTHÁR BALÁZS
“HOGYAN HIÁNYOLHATNÁLAK, HA SOSE MÉSZ EL?” A Pécsi Napok keretén belül a Barbakán árokban sikerült diktafonvégre kapni EB Davist. A “Blues Utazó Nagykövetét” eddigi életéről és a zenéről kérdeztük. PB: Mi volt az első zenei élményed, ami arra késztetett, hogy magad is zenélni kezdj? ED: Úgy 5-6 éves koromban a gospel, és valamivel később a blues egy szomszédom miatt. Mindig kint ült az udvaron és gitározott, én pedig egyből beleszerettem. PB: Jó hosszú utat tettél meg Memphis-Tenessytől. Miért költöztél Európába? ED: Annak idején volt egy híres együttes, a Drifters. Az egyik tagot helyettesítettem a turnéjukon, így jutottam el Londonba, ott találkoztam néhány berlini arccal, akik egy nagyzenekarban zenéltek és kellett nekik egy énekes. Elmentem velük Berlinbe. Később a feleségemmel is ott találkoztam, végül maradtam. PB: Az első nyugati zenészek között voltál, akik turnéztak a vasfüggöny mögött, előadásokat is tartottál. Hogy élted meg az ottani – nyugati ember számára minden bizonnyal furcsa – állapotokat? ED: A kulturális csere jegyében sikerült eljutnom az NDK-ba. Az előadásokon végig állt mellettem egy tolmács, aki fordította, amit éppen mondtam, de azt is, amikor énekelni próbáltam. Mikor egy orosz katonai támaszponton koncerteztem, a katonák egy, a színpad előtt álló magasabb rangú tiszt intésére kezdtek tapsolni, majd a következő intésre abbahagyták és ültek vigyázzban tovább.
PB: Hogyan koncertezel egyébként? Van egy állandó bandád? ED: Több állandó bandám van. Van egy az Államokban, Olaszországban, Hollandiában, Csehországban, Lengyelországban és itt Magyarországon is. Egy nagyobb fesztiválon viszont szívesebben lépek fel a berlini zenekarommal. PB: Tudatosan váltál a blues nagykövetévé vagy egyszerűen csak így jött ki a lépés? ED: Egyszerűen csak megtörtént. Mázlim volt, hogy hivatalossá tették amit addig is csináltam. Az NDK-ban több egyetemen is megfordultam előadóként. Néhányan hallgatták ugyan a Szabad Európa Rádiót, de hát az akkoriban illegális volt, úgyhogy az újszerűség erejével hatott nekik ez a dolog. PB: Nem is tudom mit kérdezzek... ED: Kérdezz valamit a nőkről! PB: Tényleg! Mi a véleménye a feleségednek erről? ED: Együtt szoktunk turnézni, úgyhogy elég szigorú kontroll alatt vagyok. A csapatomban ő a billentyűs, és fantasztikusan jó zenész. Chicagoban léptünk fel úgy két éve Buddy Guy előtt, és ő szemet is vetett rá, kérdezte tőlem, hol találtam ilyen jó billentyűst. Erre mondtam neki, hogy ezt azonnal felejtse el, mert jön velem vissza Németországba. PB: Gyerekek? ED: Van egy fiunk és két lányunk. A fiam maga is zenész, gitározik és énekel, csak nem bluest. Valami progresszív rockot játszik vagy ilyesmi. Mondtam is neki, hogy Fiam, kitűnő gyerek vagy, csak nem bírom azt a szart, amit csinálsz. Erre ő az mondta, hogy nagyon jó, mert ő se bírja azt a szart, amit meg én csinálok. De én is azt csinálom, amit mindig is akartam. A blues boldoggá tesz. PB: A bluesról mindig azt hallani, arról szól: elhagyott a nő, leégett a ház, még a kutya is más gazdát keresett... ED: Tudod, a blues arról is szól, “hogyan hiányolhatnálak, ha sose mész el”. A blues szó maga is egy érzés. Van benne jó is, rossz is. A valós életről szól és nem arról, amit mindenféle pop számokban hallani, hogy “fogni akarom a kezed egész éjjel és holdfényben fürödni”, a blues arról szól, hogy “ha egész éjjel fogod a kezem, akkor görcsöt fog kapni, úgyhogy fogd egy kicsit, aztán jól van”.
29 29 PB szeptember.indd 29
2009.09.30. 21:41:13
KULTURSOKK RÁKOS BLANKA
TÁNC, FILM ÉS FOTÓ HATÁRÁN Izgalmas négy napos műhelymunkának adott otthont a Dominikánus Ház szeptember 17-20-a között. Az Értékmegőrző Kortárs Művészeti Stúdió és Filmarchívum, a Mozgókép Tanulmányok Központ valamint a BTK HÖK támogatásával létrejövő workshop Tánc/Film/Mű/Hely néven fogta össze a többségében filmszakosokból álló gárdát. A műhely eredeti célja a táncfilmkészítés előmozdítása volt Magyarországon. Persze az ilyen nagy volumenű tervekből a végére mindig kevesebb marad, résztvevőként elmondhatom, hogy bár kis hazánk táncfilmgyártását nem mozdítottuk elő vagy váltottuk meg négy nap leforgása alatt, talán azzal is célt értünk, hogy nemcsak mozgóképekben gondolkodtunk, hanem a mozgás minden aspektusát igyekeztünk megtapasztalni – főként külső szemmel. Mielőtt valaki azt gondolná, hogy a workshop résztvevői kiemelkedő mozgáskultúrával rendelkeznek, annak elárulom, hogy pár kivétellel táncosok kísérték utunkat, a mi feladatunk a táncosok mozgásának megörökítése volt oly módon, hogy az minél kifejezőbb legyen, és minél szervesebben épüljön be adott médium eszköztárába. Szükség esetén aztán ki-ki beugrott a Művészeti Kar egyik füsttel telepumpált pincehelyiségében a fényképezőgép elé, vagy beállt árnyjátékozni a hosszúbeállítás szemléltetéséhez. Ugrott, ha operatőrre volt épp szükség, vagy a földön kúszott, ha hiányzott egy férfi a két táncoslány mellől (esetünkben pedig néha alól).
sukból, legyen szó a forgatókönyvírás buktatóiról, egy fénykép megkomponálásáról, egy mozdulatsor megörökítéséről és összeillesztéséről, egy filmes stáb felépítéséről vagy a honi szakma jelenlegi állapotáról. A beszélgetős elméleti szemináriumok mellett a második nap délutánján sor került – nem találok jobb megfogalmazást – egy filmkészítő gyorsmenetre, ahol helyben kapott zenére, hirtelenjében kitalált koreográfiát kellett a két stábra oszló csapatoknak felvenni, majd még melegében megvágni. Egyetlen délután, még inkább fél délután alatt a filmkészítés minden lépcsőjét be kellett járnunk, az idő érzékelhetetlenül repült, mi pedig repültünk vele. A Török Ferivel (Moszkva tér, Overnight) töltött órákon a táncot egészen más perspektívában helyeztük el, nem mint a test táncát, hanem mint a kamera táncát definiáltuk és vittük át a gyakorlatba.
Előzetesen többen úgy képzeltük, valódi kiscsoportos műhelymunka fog folyni, ahol az ötleteléstől kezdve, a forgatókönyíráson át eljutunk a megvalósításig. Négy nap alatt ez a pár ember ilyen módon elkészíthetett volna közösen egy filmet. Hogy aztán nem ez fog történni, az már az első napon kiderült a forgatókönyvíró laboron, az esély a délutáni fotó laboron szállt el teljesen.
Ezen ponton válik láthatóvá, milyen különbözően foghatjuk fel és értelmezhetjük a táncot, ezzel együtt a táncfilmet. Az előadók (köztük az utóbb említett Török Feri) tehát szakemberek voltak ugyan, de nem a konkrét értelemben vett táncfilmes területről, mégis mindannyiuknak érdekes elképzeléseik vannak arról, mi is a tánc és milyen módon ragadható meg.
Hogy másképp történt, nem varrnám a szervezők nyakába, hiszen minőségi és széles skálát bejáró programot állítottak össze; arról, hogy pár előadó az utolsó pillanatban betegségre illetve egyéb más problémákra hivatkozva lefújta megjelenését, szintén nem nekik róható fel.
A workshop tehát amolyan nyílt, barátságos gyorstalpaló tanfolyammá alakult, ahol beszélgettünk a filmkészítés ötletétől egészen a forgalmazás pillanatáig, és ahol a munkafolyamat minden fázisában részt vettünk. Remélhetőleg az a pár szokásos gubanc, ami minden workshopra jellemző, nem veszi el a szervezők kedvét, és ugyanilyen lendülettel vágnak bele újra egy még jobban átgondolt műhely megrendezésébe.
A megjelent előadók viszont szakmailag egytől-egyig képesek voltak valamit átönteniük belénk saját tudá-
30 PB szeptember.indd 30
2009.09.30. 21:41:15
KULTURSOKK ZSÓTÉR VIVIEN
CINEPÉCS » „A GALAMBMADÁR RÖPTE… …amint tesz egy kört Pécs főtere fölött, és leszáll a török dzsámi tetején csillogó keresztre. Jó helyre érkezett.” Ebből a mondatból aligha lehet kitalálni, mit is akar kifejezni, mi azért tudjuk, itt az október, tehát itt a pécsi filmfesztivál ideje. A filmek, mint a galambmadár beszállnak az Urániába, az Apollóba és az új fesztiválközpontba, a Civil Közösségek Házába. Az elmúlt négy évben sokat gondolkodtam vajon jót tesz-e a rendezvénynek ez a folytonos átváltozás, hiszen a koncepció igazodik az elmúlt évek alapötletéhez. A részletekről online felületünkön tájékozódhattok (http://www.pecsibolcsesz.hu/hirek/cinepecs), most nézzük a programot! Eddig is kiemelkedőnek tarthattuk, hogy a fesztivál pár napja alatt olyan alkotások jutnak el kis városunkba, melyekkel a magyar közönség ritkán, vagy semmilyen más formában nem találkozik. A korábbi 14 ország népes táborához idén Törökország is csatlakozik, indul török film a versenyprogramban, és az információs vetítések között is, ráadásul 6-7-én megrendezésre kerül az első „török filmnapok”, melyen elsőfilmes rendezők mutatkoznak be az Uránia moziban (a program ingyenes, a vetítés után beszélgetésre invitálnak a Salt of life rendezőjével). Minderre a koronát a török származású német rendező Fatih Akin (Fallal szemben) teszi fel, Át a hídon – Isztambul hangjai című filmje szolgál a CinePécs nyitányaként. A dokumentumfilm tizenöt zenekaron keresztül mutatja be a várost és az abban kavargó zenei sokszínűséget. A versenyprogram sem kínál kevesebb izgalmat; lesz háború, szerelem, nyomozás, önmagunk keresése – vagyis a szokásos kavalkád. Háborús
témával indul Horvátország, úgy tűnik az 1991-es események feldolgozása mostanra ért meg bennük. Fekete ruhások viaskodnak az ellenséggel, halottaik szellemével, a saját magukban felmerülő erkölcsi normák hátrahagyásával. A Filmszemlén is kirajzolódó kép (a várostól való elszakadás, kiköltözés vidékre és az ott fellelhető problémák boncolgatása) nem látszik egyedinek, a Boszniából érkező Hó egy világtól elzárt faluban játszódik, ahol a külvilágból betolakodó idegeneknek az igazsággal kell szembesülniük. Ha vidéknél tartunk, jöjjön az Utolsó idők, Mátyássy Áron szemledíjas műve a gázolajcsempész Ivánról, aki fogyatékos nővére kihasználhatóságát próbálja menteni, közben pedig a rendőrséggel is küzdenie kell. Szórakoztató komédiának bizonyul az Sz…mint szerelem (Szlovénia), melyben egy elsőfilmes rendező humoros és váratlan kalandokba keveredik szereplőivel pénzkeresési akciója közben. Az Apolló Art mozi mindkét termében információs vetítések várnak, bemutatkoznak a hazai elsőfilmes rendezők, vetítik többek között Szabó Simon Papírrepülők című nagyjátékfilmjét a fővárosban kallódó, dolgozó, alkotó és szórakozó fiatalokról, valamint Szajki Péter szexualitás-centrikus, minimál büdzséből forgatott Intim fejlövését. Igazi kikapcsolódást nyújthatnak a rövidfilmes blokkok, a pécsi Control Stúdió, a VII. Duna műhely – Filmtett tábor, a Színház és Filmművészeti Egyetem filmjei mellett román rövidfilmek is teret kapnak délelőttönként a kisteremben. A Civil Közösségek Házában megemlékeznek Schiffer Pálról, láthatunk „Fekete dobozos” felvételeket, sőt a Dialektus (Gyumri) és a Mediawave (Viszlát, hogy vagy?) fesztiváldíjas filmjeit is vetítik. Elmaradhatatlan és levezetésnek sem utolsó, ha esténként szól a talpalávaló – ezúttal a Pécsi Est Caféban. Zárásként pedig különleges helyszínen, az Alagútban ad koncertet a Budapest Bár este 10-kor. Diákbarát áron kínálja fesztiválbérleteit a CinePécs, egy teljes bérlet a négy napra csak 1500 forint, tessék rohamozni a jegypénztárakat és minél több filmet nézni!
31 31 PB szeptember.indd 31
2009.09.30. 21:41:15
KULTURSOKK TISZAI BALÁZS
ALICE IN CHAINS » BLACK GIVES WAY TO BLUE Új albummal jelentkezett az Alice In Chains – a továbbiakban csak AIC –, a seattle-i grunge legsúlyosabb és legborultabb csapata. A stílus története tele van személyes tragédiákkal, ha mást nem, Kurt Cobainét mindenki ismeri. Utolsó nagy halottja a tárgyalt zenekar énekese, Layne Staley volt…
A dalok felhozatala is felemás. A kezdet még kimondottan bíztató: az All Secrets Known egy atipikus AIC nyitószám – drogos őrjöngés helyett nagyívű, töprengő, hogy aztán még inkább üssön a másodikként érkező, földcsuszamlásszerű Check my Brain. Ez, és az A Looking in View borzasztóan erős számok; egy az egyben hozzák a korai idők hangulatát és minőségét (!), még akkor is, ha az utóbbi pont egy refrénnel hosszabb a kelleténél. A többi súlyosra vett dal az egészen pofás Lesson Learned-öt leszámítva egy idő után unalomba fullad, hiába az itt-ott felbukkanó jó ötletek.
A banda Staley drogproblémái miatt ’96 óta hibernált állapotban pihent, amikor az énekes 2002-ben túllőtte magát és elhunyt, mindenki – a zenésztársakat is beleértve – természetesnek vette, hogy az AIC-sztori lezárult. Azonban 2005-ben beugró énekesekkel jótékonysági koncerteket adtak a Katrina hurrikán áldozatainak megsegítésére. A zenészek pedig annyira jól érezték magukat a színpadon, hogy eldöntötték: új énekessel, de a régi névvel tovább folytatják a zenélést.
Az AIC sosem csak nehézsúlyban volt bajnok, hanem lírában is. Itt is kapunk három akusztikus számot, amiből sajnos csak az egyik ér fel a régiek szintjére: a When the Sun Rose Again kimért középtempójában is végig zaklatott és mélyre ható. A másik kettő viszont súlyos tévedés: a Your Decision ígéretes kezdése után az első refrénnél az egyik legunalmasabb mű-grunge banda, a Staind habkönnyű jellegtelenségét teszi magáévá. A címadó dalról pedig már előre lehetett tudni, hogy Elton John fog benne zongorázni. És pontosan olyan is lett, amilyennek ez alapján az Olvasó elképzeli.
Frontembert pótolni mindig nehéz, akkor meg pláne lehetetlennek tűnik, ha olyan karizmatikus alakot kell leváltani, mint Staley. Az AIC utolsó stúdióalbuma óta ráadásul tizennégy év telt el, és Jerry Cantrell gitáros/ fő dalszerző időközben megjelent szólóanyagai eléggé fékezett habzásúra sikeredtek. Ezt végiggondolva számomra már nem is az volt a kérdés, hogy vajon felére majd az új album az eddigiek (iszonyatosan magas) szintjére, hanem az, hogy kellemesen nosztalgikus anyagot fogok-e hallani, vagy oltári nagy beégést.
Az album elején Cantrell azt énekli, ez egy új kezdet, hogy nem lehet visszatérni. Ehhez képest az anyag nem más, mint szellemidézés. Mintha a banda megrettent volna attól, hogy valóban továbblépjen. Layne Staley minden idők egyik legjobb rockénekese volt, és tényleg pótolhatatlan; pont ezért kéne felhagyni emlékének újrahasznosításával, és változtatni valamin. Lehetne több teret adni DuVallnak, hogy ő, és ez a másik három, igazi zenekarrá váljon. Mert ahogy a dolgok most állnak, ez nem több egy Alice In Chains tribute bandánál.
Az album legnagyobb problémája az, ami a Cantrellszólók sajátja is: hogy nincs rajta a szó klasszikus értelmében vett énekes. Az új arcnak (William DuVall) erős, és kellően nem staley-s az orgánuma, de ebből nem érezni semmit, mert végig rejtegetik. Az énektémák többségét Cantrell hozza, amikor meg – klasszikus AIC-fogásként – kórusban énekel DuVallal, utóbbit a keverés trükkösen végig háttérbe szorítja, így ő olyan lesz, mint a népmesei okos lány: jött is, meg nem is. Jobbára Cantrellt hallani tehát, akinek viszont sohasem volt elég jellegzetes a hangja ahhoz, hogy egymagában elvigyen egy egész albumot, és ez most sem sikerül.
10/6.5 MySpace: http://www.myspace.com/aliceinchains Web: http://www.aliceinchains.com
32 PB szeptember.indd 32
2009.09.30. 21:41:16
KULTURSOKK PÁL BALÁZS, VÁRNAGY SZABOLCS
ZENÉK ŐSZKEZDÉSHEZ Ezúttal az elektronikusabb zenéket szeretőknek kedvezünk három albumajánlóval, a populárisabb műfajoktól, a goán keresztül a dubstepig terjedő skálán. Ha ez nem nyerné el tetszésedet, ne búsulj, inkább látogass el a vadi új honlapunkra és kukkants bele a Zene rovatba, biztos találsz magadnak valami érdekeset!
» DIZZEE RASCAL - TOUNGE N’ CHEEK Tizennyolc évesen egy kelet-londoni gettóból bombaként robbant a köztudatba, debütáló lemezével bezsebelte a Mercury-díjat, majd az őt kinevelő grime szcénának középső ujjat mutatva a mainstream vonalat és az ezzel járó csillogást választotta. Dizzee Rascal ugyan második és harmadik lemezével is járt a toplisták élén, legfrissebb Tounge N’ Cheek című megjelenése végre minőségével is igazolja alkotójának sikereit. Raskit ezúttal jóval érdekesebb dalokhoz és előadókhoz nyúl vissza, és az albumon megjelenő stílusok skálája is sokkal szélesebb a korábbiaknál. A szokásos csengőhangszerű pittyegős alapok mellett az új lemezen hallhatunk oldscool house sláger hangulatú trekkeket és a dancehall fénykorát idéző nótákat is olyan producerektől, mint Tiësto vagy Armand Van Helden. Érdekes, de működik. Dizze minimális túlzással az elmúlt húsz év összes populáris fekete műfaját meglovagolta jellegzetes garázs-rapjével. A szövegeket ezúttal sem szabad komolyan venni, az albumot zeneileg viszont annál inkább. Az év pop lemeze lehet.
» MARY ANNE HOBBS - WILD ANGELS Mary Anne Hobbs az elmúlt évtized során hazájában, az Egyesült Királyságban elérte azt a státuszt, amely nagyon kevés DJ-nek adatik meg karrierje során: neve végérvényesen összefonódott a minőségi rádiózással. Sikerei ellenére sajnos nálunk még a tájékozottabbak sem ismerik a hátborzongató hangú hölgyet, pedig a
dubstep szülőhazájában félistenként tisztelt BBC-s szukkubusz műsora úttörő szerepet játszott a stílus feltörésében. A szeptemberben megjelent Wild Angels című legfrissebb válogatás lemezével Mary a dubstep határmezsgyéjén egyensúlyozva a műfaj világosabb oldalát mutatja be elringató, könnyed számokat prezentálva. Az albumon többségben vannak a future soul és jazz trekkek, de ugyanúgy helyet kapott rajta egy csipet 8-bites hangzás, valamint kísérleti hiphop is. A legérdekesebb zenedarab kétségkívül a Radiohead Videotape című számának elszállós továbbgondolása, de az igen széles palettáról biztosan mindenki talál rajta egy-egy számára különösen kedves darabot.
» INFECTED MUSHROOM -THE LEGEND OF BLACK SHAWARMA Az új albumról készülte alatt kiszivárgott hírmorzsák szemráncolásra késztették a rajongókat. Sokan már a 2007-es Vicious Deliciousben is csalódtak a populárisabb hangzás miatt, és senkinek sem hiányzott, hogy a goa-istenek a műfaj Pendulumjává váljanak. A zúgolódást csak tovább fokozta, hogy a lemez megjelenése előtt bemutatták a legújabb videóklippjüket, mely egyben a Legend of Black Shawarma egyik leggyengébb száma, a Kornból ismert Jon Davis vendégszereplésével. Talán ez csak csel volt, hogy kellőképp alacsonyra tegyék az elvárásainkat, így végül nem csalódtunk túl nagyot a legújabb Mushroom korongban. Félreértés ne essék, nem azt mondom, hogy jó lett, háttérzenének elmegy. Most is a gitárok nagyobb szerephez juttatásával játszadoznak, ám a számokban nem sikerül a feszültséget fenntartaniuk, és szinte kivétel nélkül unalmassá válnak két perc után. Viszont egy tökéletes darab azért akad: a Can’t Stop miatt már megérte ezt az albumot kiadni. Remekül olvad össze az elektronikus alap a fülbemászó gitárriffekkel és a széttorzított vokállal, azt pedig tanítani kellene, ahogy felvezetik, majd kivitelezik a szám csúcspontját. Kár, hogy most csak hét és fél percet villantottak zsenialitásukból. De ez ne tántorítson el senkit attól, hogy novemberben ellátogasson a budapesti fellépésükre!
33 33 PB szeptember.indd 33
2009.09.30. 21:41:19
KULTURSOKK DOKTOR NIKOLETTA
FONYÓDLIGET GÓLYASZEMMEL Idén nyáron a leendő ponthatárok mellett a gólyatábor gondolata villanyozott fel leginkább. Biztos voltam benne, hogy én is erősíteni fogom a gólyák fonyódligeti táborát. Elhatározásomat csak megerősítette a postán küldött programismertető, és a felsőbbévesek élménybeszámolói. Pár hét múlva, egy forró vasárnapon pedig ott álltam a fonyódligeti gyermektábor kapujában, ahogy tettem azt általános iskola alsó tagozata alatt többször is. A tábor nem sokban, a társaság viszont alapjaiban megváltozott, és az odavezető út sem volt a megszokott... ...mert a vasútállomástól indulva -ahol udvarias kisgólyákhoz illően hatalmas ovációval üdvözöltük folyamatosan érkező társainkat- első ránézésre kissé ostobának tetsző feladatokat teljesítettünk,csak mert sárga pólós vezetőink (vajon miért?) olyan vidáman kértek minket. Ígyhát gólyatársaimmal együtt dalba foglaltuk a bálba igyekvő kisnyulat, a cinegét, az indiánt, néha még egyentáncot is jártunk a tiszteletükre, és még a regisztrációnál sem tartottunk. Mikor végre azon is túlestünk, a csapatok kezdtek összeverődni, hogy megismerkedjenek leendő csoporttársaikkal, és seniorjaikkal. Rövid “anglisztika” feliratú kartonpapír keresgélés után én is megleltem a társaimat, akiknek a nevét néhány “ismerkedős beszélgetős játék” után nagyjából sikerült is memorizálnom, elvégre legalább a nevét tudja az ember annak, akivel 3 napot végig fog bulizni, nemde? A csapatunk nem fecsérelte sokáig az időt, már az első napon nekiálltunk transzparensünket festeni, és indulónkat írni. Így került egyre több londoni látványosság a “vásznunkra”, és még annál is több festék a végtagjainkra. Az este természetesen magával hozta a Ska-Pécs koncertet ,amit ugrálvatáncolva bulizott végig a közönség,
de a buli persze a ska srácok távozása után is folytatódott, sokan hajnali 5-ig bírták. A tábori reggelek viszont mindig 8-kor kezdődtek, az előző éjszakától függetlenül, és a sok álmos-másnapos gólyatársammal türelmesen kivártam a reggelihez vezető végtelen sort,ami egyébiránt nem volt rövidebb sem ebéd, sem vacsora alkalmával, de legalább némileg csillapíthattuk éhségünket. A délutánok folyamán elérkeztünk a rettegett vetélkedőkhöz.A Nap tűzött,a gólyák szomjasak voltak, a szervezők pedig gondoskodtak róla, hogy ez ne maradjon így. Sajnos volt, aki kissé túlvállalta magát, de többnyire vidáman és társainkat lelkesen buzdítva töltöttük az IHB-vetélkedőket. Ilyen módon váltak egyesek hősökké, akiknek azt hiszem egyetemi éveim alatt örömmel körmölnék jegyzeteket, mert őszintén hálás vagyok, hogy nem nekem kellett például zsírt-hagymát-kenyeret-sört fogyasztanom. Mielőtt megköveznétek, amiért nem vettem részt semmiben, leszögezném, hogy én hangosan szurkoltam. Becsszó. A forró délutánok után gyorsan felfrissültünk, és újult erővel indultunk az épp soron következő koncertekre, amik a Vad Fruttiktól kezdve a Belgán keresztül a Kiscsillagig fantasztikusak voltak, (főleg, mert ez utóbbi kettő személyes kedvencem), és talán már mondanom sem kell, hogy ezeket hajnalig tartó bulizás követett.De ha valaki csak pár régi-új ismerősével szeretett volna beszélgetni, annak sem kellett hiányolnia a zenét, hiszen azt a partysátortól távolabb eső házak előtt is lehetett hallani. A szerdai nap középpontjában a “Ki mit tud?” állt, ahol minden csapat megmutathatta, mennyire sikerült összekovácsolódnia három nap alatt, és bizony senki nem okozott csalódást, az előadások egytől egyig rendkívül kreatívak és viccesek voltak, a közönség volt, hogy egyszerűen tombolt egy-egy műsort látva. A tábor zárónapján új ismerősökkel, élményekkel gazdagodva indultunk haza, vagy legalábbis a Balaton partra. Azt hiszem, minden résztvevő egyetért velem, ha azt mondom a gólyatábor tökéletes nyárzáró-egyetemnyitó buli volt, amiből mindenkinek egy jut egy életben, de azért szívesen megismételnénk.
34 PB szeptember.indd 34
2009.09.30. 21:41:23
PB szeptember.indd 35
2009.09.30. 21:41:27
PB szeptember.indd 36
2009.09.30. 21:41:34