PécsiBölcsész - 2010. november

Társadalombiztosítás Tá d l bi t ítá és é hallgatói h ll tói jogiszony j i I Mesteri M t i szegénység szegénys é A mikroszkóptól a vízi hullákig I A sztálinizmus csontváza vagy a demokrácia gerince? I Távoli csillagok pénzsóvár istenei

Biztos, hogy nem biztos?

IV. évfolyam 2. szám

BÖLCSÉSZ KÖZÉLETI ÉS KULTURÁLIS PERIODIKA

Társadalombiztosítás és hallgatói jogiszony - Bálint Dávid 4-5 Mesteri szegénység - Pachner Orsolya 6 A mikroszkóptól a vízihullákig - Nagy Éva Anna 7 Cigi miatt száműzve - Priskin Zsófia 8 Ifjúságpolitikai konferencia - Takács Gábor 9 Kerényi Károly Szakkollégium - Várnagy Szabolcs 10 Szükség van a hősökre - Takács Gábor 11 A sztálinizmus csontváza vagy a demokrácia gerince - Lenthár Balázs, Göbl Zsombor 12-13 Távoli csillagok pénzsóvár istenei - Koplaló Bagoly Hadtest 14-17 Drágán gravírozott adósság - Lenthár Balázs, Vidó Gábor 18-19 Aláírásra váró egyezmények - Lenthár Balázs 20 Széchenyit követve új utakon – Emlékkonferencia és gasztroest a BTK-n 21 A kultúra gépházában - Miklán Bianka 22 Bölcsész Bagoly – Irodalmi pályázat – Bemutatkozik az EHÖK-PB tv netes csatornája 23 Sport – októberi sikerek, novemberi lehetőségek - Takács Gábor 24 Nyolc év tömény rázkódás - Lenthár Balázs 25 Ifjúsági Napok - Szerk, Nagy Éva Anna 26-27 Valami van, de nem az igazi - Zsótér Vivien, Göbl Zsombor 28-29 Massif Attack - Pál Balázs 30 Gyár kilátással - Göbl Zsombor 31 „Egyetlen színház sem temető” - Nagy Éva Anna 32 Skeletonbreath – halloweeni surf rock New Yorkból - Miklán Bianka 33 A netes kultúra szakrális ünnepei - Bán Attila 34

Pécsi Bölcsész - bölcsész kulturális és közéleti periodika Kiadja a PTE BTK Hallgatói Önkormányzata.

Megjelenik havonta - IV.évfolyam 2. szám 2010. November 15.

Felelős kiadó: Bálint Szabolcs Főszerkesztő: Bálint Dávid (pecsibolcseszinfo@gmail.com) Korábbi főszerkesztőnk: Stemler Miklós (2004-2009) Főszerkesztő-helyettes: Várnagy Szabolcs Lapszerkesztő: Rákos Blanka Olvasószerkesztő: Mészáros Gabriella Tördelőszerkesztő, arculat: Barabás Norbert Borítóterv: Lugosi Tamás (scham) Grafikák: Hetsch Ferenc Szerzőink: Debreczeni Ágota, Göbl Zsombor, Kovács Réka, Lenthár Balázs, Pál Balázs, Priskin Zsófia, Takács Gábor, Vidó Gábor, Nagy Éva Anna, Pachner Orsolya, Tatay Eszter, Miklán Bianka, Zsótér Vivien Fotó: Iváncza Boglárka, Molnár Fanni Kata, Körtefotó, Taragyia Tomiszláv Cím: 7624. Pécs, Ifjúság útja 6. - Diákcentrum Telefon: +36 (72) 503 600 / 4235 Fax: +36 (72) 503 613 Honlap: www.pecsibolcsesz.hu, pecsibolcseszinfo@gmail.com

3

3

KAPTÁR Bálint Dávid

TB ÉS A HALLGATÓI JOGISZONY Az őszi szemeszter kezdete óta egyre többször találkozhattunk olyan történetekkel, amelyek aktív hallgatók eltűnt vagy legalábbis problémás társadalombiztosításáról szóltak. Miután konkrét beszámolók erősítették meg az említetteket, rövid nyomozásba kezdtünk az Oktatási Igazgatóságon és az ETR Irodán, hogy kiderítsük, mi okozhatja a jelenséget, mik lehetnek a következmények, illetve a megoldás.

NETES EGYSZERŰSÍTÉS MAGYAR MÓDRA A közös forgatókönyv az említett történetekben a következő: az aktív hallgató éli átlagosnak gondolt életét, amit egy orvosnál-gyógyszerésznél tett látogatása borít fel. Kiderül ugyanis, bár nem tudta, de valami gond adódott az egyetem és az egészségbiztosítási pénztár között, így mintha nem lenne biztosítása.

A vázolt szituáció tényleg bekövetkezhet, de a hiba nem a PTE információs rendszerében van, a szálak ugyanis jóval feljebb vezetnek. Lengvárszky Attila, a PTE oktatási igazgatója elmondta, hogy megváltozott az a gyakorlat, amellyel a hallgatói és oktatói személyes adatokat nyilvántartják az állami adatbázisokban, és a problémák ehhez köthetőek.

Míg korábban a felsőoktatási intézmények közvetlenül juttatták el az adatokat az Országos Egészségbiztosítási Pénztárhoz, 2009 márciusa óta ez a felsőoktatási rendszeren keresztül valósul meg. „Annyi biztos, hogy amíg közvetlen volt a felsőoktatási intézmények és az OEP közötti kommunikáció, ilyen problémával nem találkoztunk.” – fogalmazott az igazgató.

A netes robbanás korszakában teljesen ésszerűnek tűnhet, hogy az adatok karbantartását, kezelését egy online adatbázison keresztül próbálják megoldani, hiszen ez a világ bármely pontjáról lehívható. Azonban a bürokrácia magyar faktoriálisa sok mindent képes megváltoztatni.

4

A hallgató jogosultsághoz szükséges adatokat az egyetem a Felsőoktatási Információs Rendszernek (FIR) küldi, amely átnézi őket, majd jelenti az Oktatási Hivatalnak (OH).

Az OH végül jelent az OEP felé. A FIR üzemeltetését az Educatio Nonprofit Kft. végzi, amely többek között a Középiskolai Információs Rendszer (KIR), és a GOLYA felvételi rendszer üzemeltetésével is foglalkozik. A KIR-be bekerülnek a személyes adataink, a GOLYA-ban ehhez jönnek a képzési adatok.

A TB-hez az OEP-nek szüksége van arra az információra, hogy a felvett hallgató valóban létesített-e jogviszonyt az egyetemmel, illetve ez a jogviszony félévről félévre folyamatosan fennáll-e, majd pontosan mikor szűnik meg (azaz normál esetben mikor végez a hallgató).

Na, ez az információ, ami csak az egyetemi nyilvántartásokban jelenik meg, amelyhez újra meg kell adnunk minden adatunkat, mivel sem az adatbázisok, sem az egyetem nem látja egymás adatait.

BUKTATÓK Bár a dolog lényegében csak annyi volna, hogy az egyetem félévről félévre jelenti az adatokat, a tanuló folytatja a tanulmányait, beiratkozik, majd bejelentkezik, de a valóság kicsit komplikáltabb. Ugyanis egyfelől, ha az előző félév lezárását valami miatt csak késve lehet igazolni, nem lehet megtenni a jelentést, ergo a biztosítás kérdése kitolódik (TB szempontjából az, hogy aktív vagy passzív féléven vagyunk, nem számít ez esetben).

Emellett előfordul, hogy az egyetemeknek gondot okoz beazonosítani saját hallgatójukat a FIR-ben tárolt képzési formák mentén. A rengeteg kifutó és elinduló képzés miatt ez is problémát okozhat.

Másrészt nagy gond, hogy az egyetemnek törvényi előírás szerint jelentenie kell a hallgatók és oktatók adatait, adatváltozásait a FIR felé. A TB szempontjából ez azért fontos, mivel az összes személyes adat félévenkénti újraküldését jelenti (az egyetem pedig nem látja a már felvett netes adatokat). Az adatok ismerete azért volna fontos, mivel ha bárhol eltérés, vagy hiba található bennük, nem biztosításunk lesz, hanem hibaüzenetünk.

Azon, hogy a FIR elvárásai szerint az adott félév lejelentéséhez fordított sorrendben kell haladni a féléveken át, már annyira nem is kell csodálkozni. Béres Csaba Zoltántól megtudtuk: egy példaként 2006-ban megkezdett

KAPTÁR Bálint Dávid

jogviszony új félévének leigazolásához először a 2006os első félévet kell bejelenteni, majd két hét adategyeztetést követően, ha minden rendben jöhet a második.

Tökéletes esetben 4 hónap alatt meg is vagyunk a netes adatbázis átnézésével, ezt követően az OEP már tudja, hogy van biztosításunk.

Az „olajozottnak” tűnő gépezeten elképzelhetjük, hogy mennyit ronthat egy hiba. Abban az esetben, ha FIR valami problémát talál, két hét és jelzi az egyetemnek, aki válaszol, majd a FIR két hét alatt eldönti, hogy végül minden rendben van-e.

Az elképzelt 2006-os esetünkben, ha mindenhol egy gyorsan javítható hiba történik, akkor röpke 8 hónap és készen is lennénk, ha közben nem kezdődött volna el a következő félév, amit remélhetőleg most már gördülékenyen újra lejelenthetünk az összes többivel együtt.

Szerencsétlen esetben a gubancot a FIR-nél emberi erővel kell kibogozni, ekkor a válaszadási idő 60 napra bővül. Legrosszabb esetben példánknál a lejelentés így már 22 hónapot kóstál. „Emellett ne felejtsük el, zajlik az élet, azaz a hallgatók leadhatnak szakokat, újabbakra felvételiznek a FSZ-ről BA-ra, a BA-ról MA-ra kerülnek, ahol folyamatosnak tekintendő a jogviszonyuk, netán megkezdik PhD tanulmányaikat, jogviszonyaik megszűnnek, és újabbakat létesítenek. Ráadásul nem számoltunk azzal az idővel, ami az adathiba javításához kell, amelyhez például személyes megjelenés kellhet, és ez is plusz időt jelent.”

– tette hozzá Béres Csaba.

A megakadt hallgatói adatjelentések tehát alapvetően függetlenek az egyetemi tanulmányi rendszerektől, és egyenes arányban állnak a felsőoktatási intézmény méretével. „Hasonló problémákkal küzd a BME, ELTE, DE, SZTE, PTE, hogy csak néhány nagyobb egyetemet hozzak fel példaként, ezek az intézmények már korábban is jelezték, hogy szükséges volna a rendszeren változtatni” - tudtuk meg az irodavezetőtől.

AZÉRT EL NEM VÉRZÜNK Bár a rendszer működését elnézve könnyen TB nélkül maradhatunk, Lengvárszky Attila szerint aggodalomra nincs ok még ilyen esetekben sem. „Nem hiszem, hogy fennállna olyan eset, hogy hallgatót vagy bárkit ilyen alapon nem látnának el. Ez az egészségügy számára is kellemetlen helyzet, de az alapellátást mindenkinek a kérdéstől függetlenül meg kell kapnia, maximum pótlólagosan bekérik a biztosításához szükséges igazolásokat.”.

Az oktatási igazgató hozzátette, hogy szerencsére jelenleg 10-20 hallgatónál többet nem érinthet ez a probléma, és még arra sem volt precedens, hogy valakinek utólagosan ki kellett volna fizetnie az ellátási díjat a TB-t nélkülöző ellátás következtében.

PAPÍRRAL KÚRÁLD A SZÁJBERT Az orvosnál, utazás előtt vagy más sürgős esetben felmerülő TB-mentes állapot legegyszerűbb kezelésére mind Lengvárszky Attila, mind Béres Csaba a következő forgatókönyvet javasolta: hallgatóként menjünk el karunk tanulmányi hivatalába, kérjünk egy jogviszony-igazolást, majd sétáljunk be a legközelebbi OEP irodába.

Az adott félévre vonatkozó biztosításunkat netet verő papírunkkal ott már helyben, percek alatt beállítják.

A kérdésre, hogy ez általános működési módja lesz-e az új rendszernek, vagy várható esetleges javulás, az oktatási igazgató kifejtette: a dolgoknak nyilvánvalóan javulniuk kell. „A Felsőoktatási Információs Rendszert azért hozták létre, hogy egy átláthatóbb és költségtakarékosabb rendszer jöjjön létre. Nyilván vannak benne zökkenések, de a szerepe a továbbiakban is megmarad.”

5

5

KAPTÁR PACHNER ORSOLYA

MESTERI SZEGÉNYSÉG » TISZTA LAP JÁR ÖSZTÖNDÍJ HELYETT Kellemetlen meglepetést tartogatott az idei ősz a Master képzésre felvettek számára.

Míg a tavalyi évben hallgatótársaink kaptak némi tanulmányi ösztöndíjat az őszi szemeszterben álmaik megvalósítására, addig idén egy hónap múltával is ugyanúgy nullán álltak a számlák, mint a nyári időszakban. A Központi Tanulmányi Iroda a helyzetet úgy jellemezte, hogy „a hallgatók az idei évben tiszta lappal indulhattak”. Részletesebb válaszok reményében Lengvárszky Attila oktatási igazgatóval beszélgetünk.

PécsiBölcsész: Pontosan miért nem kaptak az elsőéves MA-s hallgatók tanulmányi ösztöndíjat?

Lengvárszky Attila: Ezt egy most – a 2010/2011-es tanévtől – életbe lépő jogszabályváltozás okozta. Eddig vita volt az Oktatási Hivatal és a Nemzeti Erőforrás Minisztérium (korábban: Oktatási és Kulturális Minisztérium) részéről, hogy az osztott képzés folyamán a ciklusok közötti átmenet folyamatosnak tekinthető-e vagy sem. Ez a bizonytalanság lehetőséget adott arra, hogy mi a hallgatóbarát megoldást válasszuk. Így kaphattak a 2009/2010 őszén mesterképzésüket megkezdő hallgatók tanulmányi ösztöndíjat a felvételi eredményeik alapján. De most a vita eldőlt: vagyis egyértelművé tették, hogy az MA egy új hallgatói jogviszonynak minősül, ezért nem lehet az előző BA képzéses eredmények alapján ösztöndíjat számolni. Sőt, ilyen értelemben a köztársasági ösztöndíjra való pályázati lehetőségtől is elesnek, hiszen ennek is feltétele, hogy a pályázás és az elnyert összeg folyósítása között folyamatos legyen a hallgatói jogviszony.

PB: Vagyis az osztatlan képzésben maradtakhoz képest a Bologna-képzésbe csöppent hallgatók egy félévnyi állami támogatástól esnek el, legalábbis egy részétől.

LA: Kétségtelen, hogy az osztatlan képzésben résztvevők egy félévvel több lehetőségben részesülnek. Korábban az Egyetem karonként biztosított gólyapénzt a ta-

6

nulmányaikat megkezdő hallgatók számára, ami persze kevesebb, mint egy átlagos tanulmányi ösztöndíj. Meg kellene vizsgálni annak a lehetőségét, hogy ezt az MA képzés esetében tanulmányi alapon bírálják el. Ez egy kis kompenzációja lehetne a tanulmányi ösztöndíj hiányának. Meg kell várni az új felsőoktatási törvény koncepcióját, hogy a hallgatóknak milyen szerepet, juttatásokat, lehetőségeket ad majd. Az már érzékelhető, hogy a minőség felé való elmozdulás illetve a tehetséggondozás fontos lesz, és természetesen az ezek mögött álló anyagi támogatás is.

PB: Elképzelhető, hogy a féléves támogatási hiány az állam azon célját szolgálja, hogy a BA-t végzett hallgatók inkább elhelyezkedjenek a munkaerőpiacon, így csökkentve a felsőoktatásra szánt pénzek nagyságát?

LA: A Bologna-rendszer alapvető elképzelése nem ez, de biztos, hogy vannak költségvetési elemei is. Nem titkolt célja az államnak, hogy kevesebb hallgatót kelljen finanszíroznia az adófizetők pénzéből. Ezt már az a rafinált korlátozás is elősegíti, hogy az MA-ra csak az államilag finanszírozott BA képzésre felvettek harmincöt százaléka kerülhet be. Ezt a hozzáállást lehet támadni, de több oldalról meg kell vizsgálni. A kiindulási alapja az az új trend lehetett, hogy mindenki diplomát akar szerezni, de sokaknak nincs vele konkrét céljuk. Így vannak, akik öt évig vagy még tovább a rendszerben lézengenek, ami elég sokba kerül az államnak. Régebben a főiskola vagy egyetem elvégzése után az emberek rögtön a termelői szférába léptek, de újabban eléggé kitolódott a hallgatói évek száma, ami az államnak pazarlás. Főként, ha megnézzük, hogy akik végeznek, azok a szakmájukban helyezkednek-e el vagy sem. Tehát a kérdés az, hogy rá kell-e költeni valakire a hallgatói normatíva támogatást, ha utána ő nem tudja hasznosítani az így megszerzett tudását.

KAPTÁR NAGY ÉVA ANNA

A MIKROSZKÓPTÓL A VIZIHULLÁKIG » BIOSZ SZAKOSKÉNT AZ ÉLET Bölcsészként csak könyvek között matatunk, és általában nem foglalkoztat bennünket, hogy vannak olyan szakok az egyetemen, ahol a hallgatóknak a szó legszorosabb értelmében be kell mocskolniuk a kezüket. Ilyen például a biológia. Rácz Evelinnel, első éves MSc-s biológia szakos hallgatóval beszélgettünk a tanulmányairól, boncolásról, vízihullákról és megdöbbentő tényekről.

PB: Biológia. Biológia. Mindenki tanulja, de nagyon kevés konkrétum marad meg. Mit lehet a szakról tudni?

RE: A második félévben volt külön bonctan gyakorlatunk, amin számos állatot boncoltunk, a csótánytól kezdve a bélférgen át a patkányokig. Egy-egy tanóra 4-5 órás volt, először a tanár megmutatta a feladatot, majd mi következtünk. Ember boncolása nem tartozik a tantervünkhöz, de lehetőségünk volt megfigyelőként részt venni humán boncoláson, bár ezzel nem élt mindenki…

PB: Nyilván erős gyomor kell hozzá...

RE: Szerintem ebből nem kell olyan nagy ügyet csinálni. Nálam például hamar győzött a kíváncsiság. Egy perc volt, amíg átfutott az agyamon, hogy mégiscsak egy emberről van szó, de utána már inkább az kötött le, hogy megfigyeljem élőben a szerveket, képleteket.

PB: Te a kutatói részén vagy a szaknak. Mivel foglalkozol pontosan?

Rácz Evelin: Nálunk a tanárszak mellett két szakirány van: a kísérletes biológia és szupraindividuális biológia.

Először alaptárgyakkal kezd az ember, mint kémia, fizika, matek, infó, majd jönnek a rendszertanok, ahol sokan elvéreznek, végül a genetika, élettan és az alaptárgyakra épülő többi tantárgy. De nagyrészt növényekkel és állatokkal foglalkozunk.

RE: Vízbefulladás tényének igazolásával foglalkozom.

Holttestekből származó szövetekben vizsgálom a kékalgák genetikai állományának jelenlétét. Ezen kutatást az Orvostudományi karon végzem, az Igazságügyi Orvostani Intézetben. Vízbefulladáskor lejátszódik egy folyamat, mely során a vízben lévő kék algák a tüdőbe jutnak, ahonnét a vízzel együtt a véráramba kerülnek.

Ezek megléte vagy nemléte segít kideríteni a halál körülbelüli okát.

PB: Sokszor látni köpenyes alakokat az egyetemen.

Ezeket nyilván nem elméleti tárgyaknál használjátok, milyen gyakorlati óráitok vannak?

PB: Teljesen úgy hangzik, mint ha a Helyszínelőkben lennénk. Vannak még hasonló feladataitok akár órai kereteken belül is?

RE: Igen, köpenyt gyakorlatok alkalmával húzunk, és sokszor védőkesztyű sem árt, hisz például mikrobiológián senki sem tapicskol szívesen a baktériumokban.

Első félévben volt egy laboratóriumi alapismereti gyakorlatunk, ahol 3-3 hétig az egyetem különböző laborjait jártuk végig, megfigyeltünk és barátkoztunk a mikroszkóppal végzett munkával. Volt kézügyesség fejlesztés is. Mikroszkóp alatt kellett csomót kötnünk, ami nagyon furcsa volt, mert hiába láttad nagyban, amit csinálsz, mégsem tudtad beazonosítani az arányokat. Eleinte sokaknak még hányingerrel is meg kellett küzdeniük huzamosabb idejű mikroszkópba nézéskor.

RE: Igen, akadnak. Egyszer például az egyetemen belül vizsgáltuk a vízmintákat a mosdóból, kávéautomatából és egyéb helyekről, ami elég érdekes eredményt hozott. A mosdóban ugyanis meglepően jó volt a víz, míg más, közkedvelt fogyasztási helyről nagyon rossz eredményt kaptunk. Az otthoni vízmintámat is megvizsgáltam, szerencsére nagyon jó minőségűnek bizonyult.

Funkcionális szövettan órán pedig gyakorlatilag megtanítottak minket főzni. Megtanultuk a sertés és a szarvasmarha a részeit, hogy miből mit csinálunk, hogyan marinálunk, milyen húst érdemes venni stb. A tej útját egészen a fogyasztókig vizsgáltuk. Azóta másképp nézek a dolgokra, mindig megnézem a címkén tej esetén, hogy hány fokon, hány percig hőkezelték, és egyéb termékek jellemzőit is. Ebből talán látszik, hogy az általunk tanultak nagy része felhasználható a mindennapokban.

PB: Laikusoknak az egyik legizgalmasabb kérdés a boncolás. Alapvetően biológián kell egyáltalán valamit felvágnotok?

7

7

KAPTÁR PRISKIN ZSÓFIA

CIGI MIATT SZÁMŰZVE A kollégiumokban újra és újra terítékre kerül a dohányzás kérdése, mivel az egyetemisták nagy hányada hódol ennek a szenvedélynek – de közel sem mindenki. Az egyre szigorodó jogi és tűzvédelmi szabályzás betartása miatt viszont a dohányzók vagy a kijelölt helyek magányába vagy – erre alkalmas hely hiányában – az utcára vannak száműzve.

Nem újdonság, hogy a hallgatók nem élvezhetik a nikotint bárhol, bármikor. A nemdohányzóvá nyilvánított egyetemi területeken jó ideje már csak a tűzvédelmi szabályok betartása mellett üzemeltetett, illetve erre kijelölt helyeken engedélyezett a dohányzás. De míg a „régi szép időkben” a tiltások ellenére viszonylag észrevétlenül lehetett kijátszani a rendszert, ma már ez súlyos következményekkel járhat. Így – egyesek örömére, mások bánatára – a cigarettafüstbe burkolózó koli folyosóknak mára már lőttek.

A szabályzások természetesen a dohányzó és a nem dohányzó hallgatók konfliktusmentes együttélését szolgálják, de az épületek jó állapotban tartásának szempontjából sem mellékesek. Kresák Gergely, a PTE Oktatási Vagyongazdálkodási és Kollégiumi Igazgatási Osztályának vezetője kifejtette, hogy „nem támogatják a dohányzást, de tudomásul kell venni, hogy a hallgatók jelentős része dohányzik, és akkor is fog, ha ezt az intézmény máshogy gondolja”. Éppen ezért kell foglalkozni a problémával és megfelelő keretet biztosítani ennek a tevékenységnek.

Az osztályvezető elmondta, a Kollégiumi Igazgatóságnak az lenne az érdeke, ha kulturált dohányzóhelyeket lehetne létrehozni akár minden emeleten, hiszen még mindig jobb, ha a megfelelően karbantartott kijelölt helyeken történik a dohányzás, mintha a hallgatók a túlzó tiltások miatt bárhol rágyújtanának. Ezek a kérvények azonban a tűzoltóságon meg szoktak bukni.

Az új építésű vagy felújított kollégiumokban ma már kötelezően beszerelt tűzjelző berendezés persze kockázatosabbá teszi az óhatatlanul megjelenő illegális dohányzást, de van, aki ennek ellenére sem akar naponta többször legyalogolni az épület elé egy-egy cigaretta elszívásához. Ha sem a saját szobákban, sem pedig a közös használatú helyiségekben – konyha, folyosó, mosdó, társalgó – nem lehet csak úgy cigizni, hacsak nem szeretnénk súlyos összegeket kifizetni a tűzjelző beindulása okozta vízkárok és a tűzoltóság fölösleges riasz-

8

tása miatt, akkor a hallgatók megpróbálkoznak a füstjelző berendezések kiiktatásával. De az érzékelők eltakarását vagy esetleges szétszerelését a rendszer természetesen jelzi, így ez az út sem járható általában (kivételt talán csak a konyhák jelentenek).

Az élhető viszonyok kialakítása érdekében tehát kompromisszumra kell jutni a hallgatói elvárások és a tűzvédelmi lehetőségek között, ezért a Boszorkány, az Universitas, illetve a felújítás alatt lévő Szántó és Jakabhegyi kollégiumok megfelelő légtechnikával felszerelt egyetemi klubjaiban – például B-Klub – engedélyezett jelenleg a dohányzás.

Mi történik akkor, ha egy kollégiumban nincs ilyen klubhelyiség? A Laterum Kollégium esetében még nem lezárt a dohányzás kérdése, de a problémát felvető kollégisták úgy vélik, a vezetőség pozitívan áll a témához: az ETK-s kollégium működtetését idei évtől átvevő Kari Tanács keresi a probléma megoldását.

Az előző üzemeltető nem hozott létre tűzvédelmi szempontból megfelelő kijelölt dohányzóhelyet, így a tanács most arra törekszik, hogy ez minden szempontból megfelelően jöhessen létre. Klubhelység hiányában, a tervek szerint a 3. emeleti társalgót szeretnék olyan berendezésekkel felszerelni – speciálisan záródó ajtók, füstelszívók stb. – melyekkel nem csak a tűzbiztonság, de a füstelvezetés is megoldható – tudtuk meg dr. Ágoston István kollégiumi igazgatótól. Így a cigi maradhat, a füst remélhetőleg nem…

KAPTÁR TAKÁCS GÁBOR

METSZÉSPONTOK » KI KÉPVISELI AZ IFJÚSÁGOT? A PTE BTK Szociológia Tanszék szervezésében, a Bölcsészettudományi Kar Hallgatói Önkormányzat közreműködésével novemberben 9-én és 10-én került megrendezésre a „Metszéspontok” elnevezésű konferencia, melynek egyik szegmense a hazai ifjúság helyzetével és érdekképviseletével annak hiányával foglalkozott. A rendezvény részleteiről, eredményeiről Gulyás Tibort, a BTK HÖK alelnökét, a nemzeti ifjúságpolitikai szekció moderátorát kérdeztük.

A Bölcsésztudományi Kar Hallgatói Önkormányzata és a Szociológia Tanszék kooperációja 2008-ban kezdődött egy, a hallgatók által végzett kutatással, melynek eredménye egy sikeres társadalomtudományi konferencia megrendezése lett. A két fél a következő évben is folytatta együttműködését annak érdekében, hogy a Hallgatói Önkormányzat visszajelezést kapjon a kar hallgatóitól az elvégzett munkáról. Így jöhetett létre az anno Kari Körkérdés 2.0-ra keresztelt kutatás. 2010-ben ismét sikerült megvalósítani közös kezdeményezésként a „Metszéspontok – Intersections” címet viselő konferenciát. A rendezvénynek a Pécsi Akadémiai Bizottság Jurisics utcai székháza adott otthont november 9-10. között. „Az ifjúságpolitika mai helyzete, illetve szerepe vitatott, ám nem csak a saját, de mások értelmezése szerint is egy olyan terület, mellyel érdemes és szükséges foglalkozni. Ennek érdekében két – a Hallgatói Önkormányzat által szervezett – szekcióban vettük napirendre a hazai ifjúság helyzetét nemzeti és regionális szinten egyaránt.” Ez volt a témakör, amellyel a Hallgatói Önkormányzat bekapcsolódott a mostani Szociológiai Tanszék, a 4 Dimenzió Társadalomtudományi Egyesület és az MTA Pécsi Területi Bizottsága közreműködésével megvalósuló társadalomtudományi konferenciába.

Magyarország 2009-ben elfogadta a Nemzeti Ifjúsági Stratégiát, mely több pontja kitér arra, hogy a mindenkori magyar kormányzatnak miképpen kellene foglalkoznia a hazai ifjúság helyzetével. Magát a Nemzeti Ifjúsági Stratégiát egy széles politikai konszenzus kísére-

tében sikerült elfogadni, ami azért örvendetes, mert hazánkban a rendszerváltás óta nem került sor kormányzati ciklusokon átívelő ifjúságpolitika kialakítására. Ennek egyik fontos eleme a Nemzeti Ifjúsági Tanács, melynek feladata a hazai ifjúság érdekképviseletének biztosítása nemzeti szinten. „A szekcióbeszélgetés kialakításakor fontosnak tartottuk, hogy bekapcsolódjon a beszélgetésbe egy, az ifjúságügy területén dolgozó szakember, a Hallgatói Önkormányzatok Országos Konferenciájának ifjúságpolitikai bizottságának képviselője, a szakpolitika oldaláról pedig a Nemzeti Erőforrás Minisztérium Szociális, Család- és Ifjúságügyért Felelős Államtitkárság Ifjúságügyi Főosztályának képviselője. Sajnos utóbbi fél nem tudta vállalni a beszélgetésen való részvételt Budapesthez kötődő elfoglaltságai miatt. Az ifjúságpolitikai szekció végül kifejezetten izgalmas és heves kerekasztal-beszélgetést eredményezett. Földi László, a Mobilitás képviselője és Szabó Imre, a HÖOK ifjúságpolitikai bizottságának tagja között lezajlott eszmecsere sok tekintetben vetett fel érdekes kérdéseket”.

A konferencián délután kapott helyet a regionális szekció, melyet Bálint Dávid, a Pécsi Bölcsész főszerkesztője vezetett. Célja egy regionális diskurzus létrehozása volt, hiszen a strukturális párbeszéd egyik fontos eleme ez a szint. Ám sajnálatosan a civil szervezetek egyeztetéseitől és munkájától eltekintve nem igazán esett szó regionális ifjúsági érdekképviseletről.

Gulyás Tibor szerint egy ilyen jellegű konferencia megrendezése már csak azért is fontos, mert minden ilyen kezdeményezés előrelépés, amíg nincsenek meg a stabil alapokon fekvő érdekképviseleti szintek, amelyek átfogják az ifjúság különböző csoportjait.

9

9

KAPTÁR VÁRNAGY SZABOLCS

EGY ÚJ ÉVAD MENTOROKKAL, PERSZE ÉNEKSZÓ NÉLKÜL » ÚJDONSÁGOK, PUBLIKÁCIÓK, KUTATÁSOK A KERÉNYI KÁROLY SZAKKOLLÉGIUMBAN A tavaly nyár eleji felvételi óta új mentorrendszert vezetett be a most már tíz éves múltra visszatekintő Kerényi Károly Szakkollégium. Az újítással az elsőéves hallgatók-kutatók három éves képzése során szeretnék megkönnyíteni a szakmai fejlődést. A megújult rendszerről, információkról és a várható évközi felvételiről Szigeti Eszterrel, a KKSZK főseniorával beszélgettünk.

PB: Mi újság mostanában a Kerényi Károly Szakkollégium háza táján?

SZE: Szeptemberben megújult tagsággal és vezetőséggel köszöntöttük az évet. Idén sok bolognás tag jelentkezett, aminek nagyon örülünk, mivel elsődleges célunknak tekintjük, hogy a hallgatókat mihamarabb bevonjuk a szakkollégiumi életbe. A kiemelt figyelem azért is fontos, mert a BA-soknak csak három év áll rendelkezésükre, hogy keressenek egy témát, konzulenst és megírják a szakdolgozatukat.

PB: A korábbiakhoz képest idén változott valamiben a kollégium működése?

SZE: Létrehoztunk egy mentor szervezetet, melyben volt kerényis tagok – akik jelenleg PhD-s hallgatók vagy egyetemi oktatók – vesznek részt.

A közös munka elsődleges célja a kutatások előremozdítása: a mentorok átolvassák a készülő dolgozatokat, ötleteket adnak a további munkához. Ez nem még egy konzulenst jelent – mert mindenkinek megvan a maga szakmai konzulense –, csak egy kis plusz segítséget, ami egy kutatásnál hatalmas előny. Természetesen a

10

mentorok mellett a seniorokat és a többi tagot is meg lehet keresnie azoknak, akik még nem dolgoztak ki kutatási tervet.

PB: Hány tagotok van jelenleg?

SZE: 28. 30 fős a keretünk, de nem törekszünk kényszerűen a keret feltöltésére, ami egyfajta minőségbiztosításnak is tekinthető. Ez egyben azt is jelenti, hogy félévkor is meghirdetünk tagfelvételt a jelenleg betöltetlen két helyre, illetve ha a félév során valamely tagunk elhagyja a szakkollégiumot, az ő helyére is lehet majd jelentkezni. Aki szeretne bekerülni, kutatási tervét december végén kell majd leadnia, majd ezt követi januárban a szóbeli felvételi. Gyakorlatilag ugyanaz az eljárás, mint az év végi tagfelvétel során, csak sokkal kevesebb helyre lehet pályázni.

PB: Mik a pályázás feltételei?

SZE: Különleges feltételeink nincsenek, BTK-s hallgatói jogviszonnyal kell rendelkezni, és mindenkinek kell, hogy legyen egy kutatási elképzelése – ha ez még nem egy konkrét kutatási terv, valaki tanácstalan abban, hogy hogyan is kell ilyesmit elkészíteni, szívesen nyújtunk segítséget ebben is –, illetve szükséges egy bibliográfia azokról a szakirodalmakról, amelyeket a jelentkező a kutatása során tervez felhasználni.

Mindenkinek találnia kell egy konzulenst, aki az egyetem oktatója és szükség van két tanári ajánlásra is. A kapcsolódó űrlapokat és részletes információkat megtaláljátok a honlapunkon: kerenyi.btk.pte.hu.

Abban az esetben, ha valaki felvételt nyert, folytatnia kell egy kutatást. Az ebben elért haladást – folyamatos konzultáció mellett – minden hónapban el kell küldenie a mentorának, valamint az első éveseket kivéve kötelező a KTDK-n és OTDK-n való részvétel.

PB: Mikre számíthatunk az elkövetkezendő hónapokban?

SZE: November 20-án lesz az első Alumni Konferenciánk, melyen a PhD-s mentoraink és volt kerényis tagok fognak előadásokat tartani. Január környékén pedig megjelenik az Annona Nova, a szakkollégium éves periodikája. Egy 100 és 200 oldal közötti terjedelmű tanulmánykötetről van szó, melybe a jelenlegi és volt tagjaink publikálhatnak. Teljesen interdiszciplináris, tehát mindenki a saját kutatásterületével pályázhat, persze az nem biztos, hogy be is kerül, hiszen itt is szigorú szakmai követelményeknek kell megfelelni.

KÖZTÜNKSZÓLVA TAKÁCS GÁBOR

SZÜKSÉG VAN A HŐSÖKRE » BESZÉLGETÉS SZEKERES PÁLLAL, A NEMZETI ERŐFORRÁS MINISZTÉRIUM HELYETTES-ÁLLAMTITKÁRÁVAL A BTK-TTK Ifjúsági Napok keretében a pécsi Bölcsészettudományi Kar vendégeként Szekeres Pál, a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes-államtitkára tartott közönségtalálkozót. A többszörös paralimpiai bajnok magyar tőr- és kardvívóval politikai pályafutásáról, sportkarrierjéről és szakpolitikai kérdésekről beszélgetett Gyimesi Péter.

Szekeres Pál szerint a sport és a mozgás az önmegvalósítás fontos eszköze és éppen ezért kitüntetett szerepet kell, hogy betöltsön egy ország életében. A sikeres tőröző úgy véli, nincs is szebb példája a nemzeti identitás megnyilvánulásának, mint a sport és az olimpia.

A jelenlegi köztársasági elnök Schmitt Pál a 8-12 évvel ezelőtti nemzetközi sikereket szeretné ismét viszontlátni, amelyhez a legelső lépés a magyar lakosság jelenlegi 7-9%-os aktivitásának 30% százalékra való feltornázása. A sportoló igen ambivalensnek látja szeretett sportága helyzetét is. „Korábban a fiatalok számára elegendő motiváció volt, hogy a vívás útján kijuthattak külföldre: Bécsbe, Prágába, Kijevbe. Ennek köszönhetően a magyar vívósport sokkal több egyesületből és nagyobb emberanyagból gazdálkodhatott. Egy másik problémaforrás, hogy a legjobb szakemberek külföldre mennek dolgozni a nagyobb fizetség reményében és sajnos, ma már nem olyan vonzó válogatott edzőként dolgozni, mint korábban. A világ elindult abba az irányba, hogy elképesztő összegeket invesztál a sportba. Nehéz állni a versenyt, és ha válságról beszélünk – legyen az gazdasági válság, árvíz, vagy vörösiszap katasztrófa – akkor azokat a területeket éri el először, amelyek extrák, mint a sport és azon belül a vívás is.”

Ezen szomorú következtetések sem fosztják meg ugyanakkor Szekeres Pált attól a reménytől, hogy Magyarország egyszer olimpiát rendezhessen. „Ha öszszehasonlítjuk Nagy-Britannia, Németország, az USA, vagy Kína gazdasági potenciálját, akkor reménytelennek tűnhet a dolog. De vegyük figyelembe a kandidáló országokat (Madrid, Chicago, Tokió, Rio de Janeiro) és azt, hogy Brazíliának adták a 2016-os olimpia rendezési jogát, amely a felsoroltak közül közbiztonságilag és infrastrukturálisan is a legrosszabb helyzetben van a jelentkezők közül! Magyarországnak rengeteg feladatot kell elvégezni ahhoz, hogy olimpiát rendezzen, de egy ilyen esemény olyan gátakat döntene le a pesszimista magyarságban, hogy ismét visszakerülnénk a világtérképre.”

Szekeres Pál egy igen különleges ember, és nem csupán azért, mert az egyetlen a Földön, aki az olimpiai és a paralimpiai játékokon is érmet tudott szerezni. Az 1988-as szöuli olimpiai bronzérmes tőrözője 1991-ben egy németországi autóbalesetet követően kényszerült tolószékbe. Ugyanakkor sportpályafutását ezt követően sem fejezte, hanem a benne rejlő hihetetlen lelki erőnek és feleségének köszönhetően 1994-ben már ismét világbajnoki címet ünnepelhetett, immár parasportolóként. A háromgyermekes családapa jelenleg a Nemzeti Erőforrás Minisztérium helyettes-államtitkári pozícióját tölti be és igyekszik a fiatalokat a sport, valamint az egészséges életmód útjára terelni.

A közönségtalálkozó zárásaként Szekeres Pál a parasport és a paralimpiai játékok marginális helyzetének okait elemezte. Ő úgy gondolja, hogy a mai információözönben nehéz a megfelelő üzenetet eljuttatni a nyilvánosságnak: jó marketingre és hősökre van szükség. Emellett mások problémájával szemben sok esetben hajlamosak vagyunk immunissá válni, és tudomást sem venni róla. „A társadalomban lévő szolidaritás lényegesen lecsökkent az elmúlt években. Kellenének a parasportnak az olyan arcok és fazonok, mint például Sors Tamás, akiknek lehet és érdemes szurkolni, akik miatt az ember szívesen leül a tévékészülékek elé.”

11 11

KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS, GÖBL ZSOMBOR

A SZTÁLINIZMUS CSONTVÁZA VAGY A DEMOKRÁCIA GERINCE » SZÜKSÉGES LECSERÉLNI A JELENLEGI ALKOTMÁNYT? Befejeződött a decemberre ígért új magyar alkotmány véleményezési szakasza. Egyesek szerint az idő rövidsége miatt inkább csak egy vélelem kellene a jelenlegi szöveghez, a másik oldalról azonban az a kritika hangzik fel, hogy nem lehet demokratikus államot 1949-es sztálinista alaptörvényre építeni. Ezen kérdések kapcsán Dr. Chronowski Nóra alkotmányjogásszal, a PTE ÁJK docensével beszélgettünk.

PécsiBölcsész: Mi az alkotmányozás menete?

Dr. Chronowski Nóra: Az alkotmányozás némileg eltér az általános törvényalkotási folyamattól, mivel itt kiemelt jelentőségű törvényről van szó. Először mindig egy szabályozási koncepció készül el. Itt döntik el a különböző tartalmi és elvi kérdéseket. Ha ez megvan, akkor következik a szövegkoncepció, azaz a konkrét normaszöveg kidolgozása. Az új alkotmány koncepcióját decemberre ígérik. Most fejeződött be a vélemények begyűjtésének szakasza, melynek folyamán a különböző munkacsoportok, hatalmi ágak, civil szervezetek, vagy akár éppen egyetemek szakmai csoportjai, tudományos műhelyek nyújtották be javaslataikat. Az egész egyfajta ötletbörze jelenleg, így igazán konkrét dolgokról még nem beszélhetünk.

PB: Mi a szakmai véleménye, mi lenne a helyes út?

CN: Ebben a tekintetben egyetértek Sólyom Lászlóval, aki azt mondta, hogy az idő rövidsége miatt szóljon vélelem a hatályos szöveg mellett ahelyett, hogy megbolygatnánk a letisztult alkotmányos intézményeket. Az alkotmányjogász szakma véleménye szerint a helyes megoldás egyfajta konszolidáció lenne, tehát nem telje-

12

sen új alkotmányt írni, csupán kiegészíteni, bővíteni kellene a jelenlegit. Ilyen jellegű törekvésekre egyébként a rendszerváltás óta több ízben is volt példa. Igaz eddig egyszer, 1998-ban jutott el szövegtervezetig a törvényalkotás. A 2005-2006-os alkotmánykonszolidációs törekvések pedig az előbbi tervezet talaján álltak.

Az alkotmány hosszát illetően szerintem minél rövidebb egy alkotmány, annál nagyobb a tere a különböző értelmezéseknek, annál nagyobb az esély politikai érdekellentétekre, annál „láthatatlanabb” az alkotmány.

PB: Miközben kutakodtunk a témakörben, feltűnt, hogy viszonylagos egyetértés van a felek között, nincs olyan érdekellentét, sárdobálás, mint amit Magyarországon megszokhattunk. Mi lehet ennek az oka?

CN: Ennek részben az lehet az oka, hogy voltak előzetes koncepciók, melyeket a különböző pártok ismertek, illetve talán lassan bízhatunk abban, hogy húsz év alatt elkezdett kialakulni egyfajta politikai kultúra. A legutóbbi események, jelesül az alkotmánybíráskodás szűkítése, és ennek hatására két ellenzéki párt alkotmányozásból való kivonulása viszont aggodalomra adnak okot. Az alaptörvény ugyanis nem alapulhat voluntarista döntéseken. Ha tényleg az volna a cél, hogy ez az alkotmány minimálkonszenzust fejezzen ki és integráló hatású legyen a társadalom számára, akkor a homlokegyenest ellentétes nézetek nem feszülhetnek egymásnak. Tölgyesi Péter mondta, hogy ha nem fejez ki konszenzust, akkor az permanens rendszerváltó attitűdöt eredményez, amit a francia alkotmányozás szűk kétszáz éves válságával állított párhuzamba, melyet csak az „ötödik köztársaság” alkotmánya tett helyre és stabilizált. Persze ennek ellenére a részkérdésekben felmerülhetnek alternatív megközelítések. Például, hogy egy- vagy kétkamarás parlament legyen.

PB: Ha már szóba került a kétkamarás parlament lehetősége, azt hallani, hogy az úgynevezett felsőháznak vétójogot adnának. Elképzelhető az, hogy ezt a vétójogot a köztársasági elnök jogköréből vonnák el?

CN: Az államfői vétó kiküszöbölhető egy második kamarai eljárással, de párhuzamosan is létezhet a két intézmény. Természetesen az egy-, illetve kétkamarás parlamentnek is megvannak a maga előnyei és hátrányai. A kétkamarás eljárás esetében annak a hosszadalmas, bonyolult voltát, valamint a második kamara összetételének meghatározásával kapcsolatos nehézségeket szokták emlegetni. Elég kevés a jó kétkamarás tapasztalat Közép- és Kelet-Európában. Horvátországban például meg is szüntették a kétkamarás rendszert. Az államfői vétó megszüntetésével az elnöki intézmény még inkább a reprezentatív szerepet megje-

KÖZTÜNK SZÓLVA LENTHÁR BALÁZS, GÖBL ZSOMBOR

lenítő neutrális hatalom irányába mozdítható, véleményem szerint azonban nem lenne szerencsés ennek a féknek a kiiktatása.

PB: Az alkotmánymódosítás egyik legtöbb vitát kiváltó intézkedése a kisebb parlament koncepciója volt. Ha e mellé létrehoznának még egy kamarát, az nem torpedózná meg alapjaiban az egész elképzelést?

CN: Látni kellene ennek az esetleges második kamara összetételének a koncepcióját. Az tény azonban, hogy a második kamara a kisebb parlament politikai szándékát – melyben már nagyon hosszú idő óta mindenki egyetért, csak kivitelezni nem tudta senki – némiképpen csökkentené.

PB: Mennyire állja meg a helyét az a kritika, miszerint ugyanúgy, ahogy a médiaalkotmány, ez is egyfajta hatalomkoncentráló törvénynek készül, illetve ha ez így van, akkor mennyire marad legitim abban az esetben, ha a Fidesz elveszti az abszolút többségét?

CN: Akkor a saját csapdájába eshet a kormány. Ezért nem érdemes olyan konstrukciót kialakítani, amely később visszaüthet magára az alkotóra. Az, hogy ez a helyzet az alakuló alkotmánnyal kapcsolatban fennáll, egyelőre nem megállapítható; ahhoz a normaszöveget kellene látni, mert az sokkal könnyebben elemezhető, mint a koncepció, amiben még alternatívák vannak és nincs biztos fogódzó. Fontos megjegyezni, hogy nem minden az alkotmány. Hatása attól is függ, hogy az alkotmányosság, a jogállamiság iránti igény, a jogok szeretete mennyire része a politikai kultúrának és a civil kurázsinak. Van olyan alkotmány is, amely elolvasva demokratikus, a kérdés az, hogy valójában hol születnek a döntések, mennyire lesz normatív az alkotmány.

PB: Tehát előfordulhat, hogy ez a kritika csak akkor nyer érvényességet, ha a törvény későbbi használói eltérnek a benne foglaltaktól?

CN: Nem kell feltétlenül eltérni. Az alkotmányok általában tömörek, intenzív értelmezést igényelnek, melyek aztán eltérhetnek egymástól. A hatályos köztársasági alkotmányt jól működő alaptörvénynek tartjuk, mégis van egy gyenge pontja. Az, hogy a módosításához szükséges egyetlen kritérium a kétharmados parlamenti többség. Azt akarom érzékeltetni, hogy az alkotmányozás létrehoz egy vázat, de a lényeg az, hogy milyen alkotmányos gyakorlat tapad rá. Az alkotmánybíráskodás is ezért fontos például. Éppen amiatt lenne szerencsés, ha az új törvény alapszerkezetét és értékeit tekintve a ’89-esre hasonlítana, mert ahhoz már nagyon gazdag alkotmánybírósági gyakorlat társul.

PB: Mennyire igaz a leginkább jobboldali körökben elterjedt kijelentés, miszerint a hatályos alkotmány egy sztálinista alaptörvény? Milyen változásokon esett át a Rákosiék által megalkotott ’49-es alkotmány ’89-ben?

CN: Igen, ez valóban közkedvelt kritika, ami csak anynyiban igaz, hogy a mostani alkotmány megjelölése az 1949. évi XX. törvény. A ’49-es verziót tényleg sztálinista, szovjet mintára kreálták meg. A rendszerváltás során azonban ez a törvény tartalmát tekintve teljesen megváltozott. Az 1989. évi XXXI. törvény pedig totális revíziót jelentett. Egy-egy szó persze maradt a régiből, de új kontextust kapott. Ha kézbe vesszük ezt az iratot, akkor láthatjuk, hogy nagyon sok a számmal és betűvel egyaránt jelzett szakasz, ezek mindegyike a rendszerváltás során került bele. A szerkezet valóban megmaradt – az alapvető emberi jogok a végén, az államszervezeti rendelkezések az elején –, de tartalmát tekintve rengeteg új elemmel egészült ki. A kritika mélyén az van, hogy a revíziót még bőven a pártállamiság időszakában választott országgyűlés fogadta el ’89-ben.

Az alkotmányrevízió tartalmát azonban a Nemzeti Kerekasztal határozta meg. ’90-ben pedig további módosításokat elfogadva már a szabadon választott parlament fejezte be az alkotmányozást.

13 13

KÖZTÜNK SZÓLVA KOPLALÓ BAGOLY HADTEST

TÁVOLI CSILLAGOK PÉNZSÓVÁR ISTENEI Az APEH legutóbbi adatai szerint az országban lassan mindenki „egyháznak áll”. A felhozatalban az állatvédő szervezeteken át találhatunk anyatejet és méhlepényt megáldó közösségeket vagy akár űrlényekben hívő pénzügyi gyülekezeteket is. Az egyik leghírhedtebb ilyen közösség az 1953-ban egy sci-fi író által létrehozott Szcientológia Egyház, amely az 1989 utáni betiltást követően 1995 óta ismét egyházi rangban gyűjti az adományokat.

Nem véletlen a nagy érdeklődés az egyházalapítás iránt, vallást fenntartani ugyanis elég jó biznisz. Ebben a státuszban ugyanis nem kell adót fizetni sem adományokért, sem perselypénzért, könyvkiadásért, megszentelt portékák árusításáért, de adómentesek az autók és az ingatlanok is. Az egyszázalékos felajánlások pedig tavaly 5 milliárdos tortát jelentettek.

Ezeket a tételeket még legkevésbé a leleményes állatvédők egyházától sajnálja az ember, de mindezekkel olyan csoportok is élnek, mint a már emlegetett szcientológusok. Az 1953-ban L. Ron Hubbard sci-fi író által alapított egyházhoz nem egy esetben kötődött öngyilkosság az évek során.

Ennek ellenére csoportjukról kevés a komplett képet adó beszámoló, a legtöbb írás megelégszik tevékenységük éppen aktuális túlkapásainak bemutatásával. Ez abban az esetben aggasztó, ha tudjuk, hogy a belépési nyilatkozat kisbetűs része következtében minden aláíró lemond arról a jogáról, hogy bármilyen, az egyházzal kapcsolatos problémáját peres eljárásban rendezhesse.

Ezt követően az állam tehetetlen a felmerülő esetekben, mivel az az egyház belügyének számít.

A homályos képnek persze vannak kézzelfogható okai.

A Nemzetközi Szcientológia Egyház ugyanis komoly energiát és rettentő összegeket fektet abba, hogy semmi olyan anyag ne jelenhessen meg a média fősodrában, amely rossz fényt vethet tevékenységükre. Eltakarnak, cenzúráznak, rágalmaznak, perelnek (minden, az egyházzal szemben fellépő személyt meg kell semmisíteni, legyen az eszköz akár hamis priuszgyártás). Nem csoda, hogy az óriás médiavállalatok (egészen a mind-

14

össze pár hete kirobbant BBC botrányig) nem kezdték el kiteregetni a szcientológusok évtizedek óta halmozódó szennyesét.

Mint minden vallásnak, a szcientológiának is van célja, melynek elérése az élet központi problémája. Ez esetben ez a CLEAR-állapot elérése – ez a saját reaktív elme megszűnését, és az analitikus elme egyeduralkodó szerepét jelenti. Előbbi erős hasonlóságot mutat a freudi tudattalannal, míg az analitikus elme tudatos folyamatokkal dolgozik. A legfurcsább az elméletben, hogy a reaktív elme kizárását csak a Dianetika módszere teszi lehetővé. Ez gyakorlatilag mind a pszichológia, mind a keleti filozófiák teljes antitézise, ahol a tudattalan megélését, megismerését és energiáinak felhasználását tűzik ki célul a teljes élet reményében.

A vallás szerint az emberi betegségeket a testben ragadt ősi lelkek okozzák, ezt pénz ellenében auditálással (a gyónáshoz, vagy terápiához hasonló kibeszélés) lehet megoldani. Az árak a megtisztulás mértékétől függően akár a 200 000 forintot is elérhetik. A boldogság felé vezető utat, mint évezredek óta létező halhatatlan lények – szcientológus zsargonnal thetánok – járhatjuk be, a lépéseket pedig a dianetika tanai jelölik ki. A technika olyasmi, mint a pszichoszomatika, a léleknek a testre gyakorolt hatásával foglalkozik – némi galaktikus kitekintéssel.

A szcientológusok agresszív módszerekkel lépnek fel mindenkivel szemben, aki meg szeretné gátolni a thetánok „megtisztulását”. Általános problémát olyan jelenségek szoktak okozni, mint a pszichológusok, család, barátok. A fellépés módszerei változatosak: a pszichológusok egész egyszerűen el vannak annyival intézve, hogy a vallásuk sátánjának megfelelő Xenu gonosz szolgái, akik most is csapdába akarják ejteni az emberi tudatot, a lelki békét és anyagi biztonságot megőrizni próbáló család pedig ugye útjában van a havi kifizetések gördülékenységének.

MAJDNEM ZORRO ÁLARCA Ezt unta meg az Anonymous nevezetű internetes csoport, amikor 2008 januárjában feltöltötték a YouTubera az azóta több mint négymillió kattintást megért ”Message to Scientology” című videót, melyben hadat üzennek a Nemzetközi Szcientológia Egyháznak.

Az Anonymous által „Project Chanology” névre keresztelt hadjárat elsődleges céljául azt tűzte ki, hogy tájékoztassa a tömegeket az egyház cseppet sem etikus,

KÖZTÜNK SZÓLVA KOPLALÓ BAGOLY HADTEST

sokszor illegalitásba hajló módszereiről, melyeket a szcientológia kötelékéből kilépni vágyókkal, sőt, sokszor saját tagjaikkal szemben is gyakorolnak. A videó elterjedése után tömegével felbukkanó, az Anonymoushoz köthető információs portálokra, valamint a világszerte szervezett álarcos tüntetésekre még csak legyintettek az egyház szóvivői, gyerekes lejárató kampányként megbélyegezve azokat, ám amikor a csoport hackerei közkinccsé tették a szcientológus szamárlétra felsőbb fokain megismerhető dokumentumokat, elpattant a húr a magukról oly visszafogott képet közvetítő egyházvezetőknél is.

A 2008 végére kialakult állóháború azóta is tart a két fél között. A szcientológusok szinte önkívületben hadakoznak az arctalan tömeggel, bizonygatva, hogy az Anonymous egy ádáz terroristacsoport, aki meglopta őket. Ezzel párhuzamosan a világháló szabadelvű aktivistái azzal érvelnek, hogy a Föld összes vallásának ingyenesnek, és mindenki számára elérhetőnek kell lennie.

Az Anonok szerint még azzal sem feltétlenül lenne baj, hogy a szcientológusok anyagi juttatásokat várnak el tanaikért cserébe, ám szerintük ez csak úgy működhetne, ha a pontos költségeket előre közlik az érdeklődőkkel, illetve ez esetben megfosztják őket a ma is több országban birtokolt egyházi titulusától, a vele járó adó- és egyéb kedvezményekkel együtt.

„A szcientológia egyházként 1991 óta van bejegyezve. 1993-ban a Magyarországi Szcientológia Egyházat a Magyar Országgyűlés destruktív szektának minősítette, s megvonta tőle az állami támogatást. Az Országgyűlés ezt a kategóriát 1995-ben megszüntette. A magyar Nemzetbiztonsági Hivatal nemzetbiztonsági szempontból hivatalosan veszélyesnek nyilvánította szervezetet.” - wikipedia

L. RON HUBBARD Ha már a szcientológiával foglalkozunk, nem mehetünk el annak életre hívója, L. Ron Hubbard személye mellett. A későbbi „filozófus” vallásalapító 1911 márciusában született Nebraska államban. Regényírói tevékenységét 1933-ban kezdte, és röpke hat év alatt sikerült 138 regényt illetve novellát kipréselnie magából, mondjuk úgy, mérsékelt sikert aratva velük.

Valószínűleg a diadal által nem fémjelzett katonai pályafutása is közrejátszott abban, hogy 1947-ben (vallásalapítása előtt 5, csináld magad pszichológiai mozgalma előtt 3 évvel) pszichiátriai segítségre szorult. 1950-ben

15 15

KÖZTÜNK SZÓLVA KOPLALÓ BAGOLY HADTEST

megjelenteti Dianetika című művét, melyben azt állítja, hogy az általa auditálásnak nevezett folyamat képes gyógyítani különféle fizikai betegségeket, sőt, még az intelligenciát is növeli. Az előszóban Hubbard saját módszerét szerényen a tűz megszelídítésével teszi egyenértékűvé, sőt, azt állítja, hogy jóval jelentősebb találmány, mint amilyen a maga korában a kerék vagy az íj volt.

A test nélkül maradt lelkek a thetánok, akiket a robbanás a légkörbe repített. Xenu egy elektromos szalaggal vákuum zónákba gyűjtötte a lelkeket, és egy mozifélébe vitte őket a Kanári-szigetekre és Las Palmasba.

Itt 36 napon keresztül 3D-s filmek segítségével mosták ki paradox mód a lelkek emlékezetét. Ez az, ami elhiteti velünk történelmünket és személyiségünket, ez az R6 implantátum.

Mivel abban az időben a pszichológus szakma egy emberként kiáltott eretneket, Hubbard viszonylag rövid időn belül vált a tuti gyógymód birtokában lévő celebbé, és könyve 150 000 példányban fogyott el.

Ezek a lelkek aztán beleköltöztek a földi emberekbe, és hatással vannak mindenkire, kivéve a szcientológusokat, akik átestek a megfelelő megtisztulási rituálékon. Xenut a konföderáció lojális tisztjeinek egy csoportja később csapdába ejtette a Pireneusokban, ahol még mindig rabságban van.

A nem várt siker hatására 1953-ban megalapította a Szcientológia Egyházat, majd az Egyesült Királyságbéli Saint Hill birtokon felépíti a frissen alakult vallás főhadiszállását. 1977-ben egy FBI nyomozást követően az USA elleni kémkedés vádjában több prominens szcientológus vezetőt, köztük Hubbard feleségét is bűnösnek találták, Hubbard azonban megúszta. Ezek után haláláig (1986) visszavonultan élt.

XENU ÉS AZ ŰROPERA A szcientológusok figyelmeztetnek, hogy a most következő sorok olvasása veszélyezteti olvasóink életét, mivel az R6 implantátum, amit az űrbeli világégés során belénk ültettek, mindenkit elpusztít, mielőtt fajunk eredetének titkait feltárhatná…

Ez a történet 75 millió évvel ezelőtt kezdődött. A Galaktikus Konföderáció ekkor 26 csillagot és 76 bolygót tartalmazott, köztük a Földet – ősi nevén Teegeck –, amit egyébként is mostohán kezelt a sors, legalább is Hubbard szerint. Például i.e. 6235-ben rovarszerű idegenek szállták meg. Ekkortájt volt Xenu a Galaktikus Konfederáció vezetője, aki tirannikus rendszert vezetett be a konföderáción belül.

A csillagrendszereket túlnépesedés sújtotta, az átlagos népesség majd 175 milliárdra rúgott. Xenu egyszerre kívánta a túlnépesedés problémáját kezelni és hatalmát bebetonozni, így gonosz pszichiáterek segítségével milliárdokat idézett meg egy gigantikus adóbevallásnak álcázott eseményen.

Az itt megjelenők testét lebénította, majd testüket alkohol és glikol elegyébe fagyasztatta. Az akkor pont az 1950-60-as évek Amerikáját megidéző világban a lefagyasztott milliárdokat repülőgépre emlékeztető űrhajókon a Földre hozatta, vulkánokban helyeztette el, majd végül mindenkit felrobbantott hidrogénbombák segítségével.

16

Az emberiség igaz történetének elolvasásával mintegy 20 millió forintnyi kiadástól menekültél meg, hiszen a vallási titkok OT III-as megismerése körülbelül ennyi befektetést kíván.

KÖZTÜNK SZÓLVA KOPLALÓ BAGOLY HADTEST

A SÁTÁN HOLD GYERMEKEI Idősebb Hubbard életéhez némi adalék információ gyanánt szolgálhat az az interjú, melyet a Penthouse magazin 1983-ban készített a vallásalapító fiával, L. Ron Jr.-ral, aki akkorra már vagy 20 éve menekült a szekta zaklatásai elől. Ifj. Hubbard visszaemlékezése szerint apja már 16 éves korától élénk érdeklődést mutatott az okkultista tanok iránt, melyek eredményeként megszállottan dolgozott a „hold gyermekének” megteremtésén (természetesen a Sátán földi fiáról van szó).

Balsiker esetén mindenféle bizonyítékot/következményt el kellett tüntetni, így fordult elő nem egy esetben házi abortusz édesanyján (6 éves korában szemtanúja volt az egyik kísérletnek, melyet apja egy ruhafogas segítségével próbált kivitelezni). Hubbard szeánszain, és azokon kívül is szívesen fogyasztott ha-

lucinogén szereket, melyeket a gyermeknevelésben is kamatoztatott, elősegítendő Lucifer és fia közötti szorosabb kapcsolat kialakulását. A beszámolóból kiderül, Hubbard a „fogd a pénzt és fuss” alapelven képzelte el eredetileg az egyházalapítást is, fia több olyan esetre emlékszik, amikor apja cipős dobozokban hurcolta magával a dollárezreket kényszerű vándorlásaik során.

Felcseperedvén az ifjú L. Ron is beszállt a „vallásba”, és „becsülettel” helyt is állt benne.

Azonban még számára is soknak bizonyult, mikor szembesült azzal, hogy a papa egy katonai projekt vezetőmérnökének kimerítő auditálása után rakétaterveket adott el az oroszoknak. Örökösének is megtett fia ekkor döntött a távozás mellett, és állítja, a szekta azóta is üldözi…

17 17

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS, VIDÓ GÁBOR

DRÁGÁN GRAVÍROZOTT ADÓSSÁG » A PÉCSI SZUPERLÉZER NYOMÁBAN Egy egymilliárd forintos uniós támogatás keretein belül Pécsett létrejött lézerkutató központ kálváriájának lehettünk tanúi az elmúlt egy hónapban. A Pannon Lézer Központnak otthont adó épület tulajdonosa, Lafferton László ugyanis szeptember végén bérletfizetési elégtelenségre hivatkozva önhatalmúlag lezárta a létesítményt, amiből először a helyszínen tettleges, majd később a jegyző előtt jogi adok-kapok kerekedett. Ennek eredményeként visszatérhetnek ugyan a kiebrudalt bérlők, azonban a korábbi tartozások kérdése továbbra sem tisztázott.

A Dél-dunántúli Kooperációs Kutatási Központot (továbbiakban: DDKKK) még 2000 áprilisában hozta létre a PTE. Majd ebből a központból jött létre 2007 februárjában a DDKKK Innovációs Nonprofit Zrt., amelyben a 19 magánszemély, és cég mellet az egyetem is képviseltette magát. A PTE DDKKK egyik korábbi szellemi termékét adta bele térítés mentesen az új formációba, mellyel a legnagyobb – 11,6 % – tulajdonrész birtokosa lett.

A DDKKK 2008 decemberében létrehozta leányvállala-

tát, egy egyszemélyes, korlátolt felelősségű társaságot InfraLaser Kft. néven, melynek alaptevékenysége nem áll másból, mint a lézerközpontnak otthont adó bérelt ingatlan bérbeadása és üzemeltetése.

Alapvetően a leányvállalat közvetítőként bérli, mint külön jogi személy a tulajdonostól a helyszínt, és beszedi a valóban ott lévő cégektől a bérleti díjat, ezt később ő fizeti be a tulajdonosnak.

A kft. az alaptevékenységének megfelelően, a magyarcegjegyzek.hu-n fellelhető információk szerint 2009 májusára bérbe vette Pécsett a Móra Ferenc utca 72/A szám alatti épületet, és létrehozta benne a Pannon Lézer Központot, melyet júniusban ünnepélyes keretek között meg is nyitottak.

A PLK nem összekeverendő az esetlegesen Szegeden 2014-ig felépülő ELI projekttel, mely valóban egy extraerős szuperlézer megépítését tűzte ki célul, amit leginkább orvosi területen lehetne jól használni, mind terápiás, mind diagnosztikai területen. A PLK jelenlegi állapotában pusztán egy komplexum, amely a lézertechnológiával foglalkozó pécsi cégeket tömöríti egy helyre.

Az átadást követően a problémák is elkezdtek sűrűsödni.

Míg a Magyar Nemzet információi szerint az InfraLaser Kft. korábban száz százalékban a DDKKK tulajdonában állt, addig a botrány kirobbanásakor már csak 24%-os – kisebbségi – tulajdonrész birtokosa volt. Feltételezhetően ekkortól datálható a bérleti díj ki- és elmaradozása, melynek összege a tulajdonos által felkért igazságügyi szakértő állítása szerint 2010 februárjára elérte a 150 millió forintot.

Persze itt az igazi kérdés az, hogy a bérlemény cégei nem fizettek az InfraLaser-nek, vagy a kft. feledkezett meg a tulajdonos felé irányuló fizetési kötelezettségeiről.

Emiatt mondta föl Lafferton a bérleti szerződést. Ezen döntését azonban a bérlők figyelmen kívül hagyták, sőt engedély nélküli átalakításokat végeztek a bérleményben. Több mint fél év várakozás után kifogyott a béketűrésből, és szeptember végén önhatalmúlag lezárta az épületet. A kiakolbólítás folyamán néminemű tettlegességre is sor került, a Magyar Nemzet Online információi szerint Dr. Sánta Imre könnyű testi sértés ügyében tett feljelentést a rendőrségen.

A DDKKK igazgatóságának elnöke, dr. Sánta Imre szerint, rettenetesen kellemetlen, ami történt, és a tulajdonos az ő felfogása szerint jogtalanul, önhatalmúlag lépett fel. S bár korábban többször próbáltak megegyez-

18

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS, VIDÓ GÁBOR

HONNAN A SZUPERLÉZER MIZÉRIA?

ni vele, erre nem volt hajlandó. Továbbá elmondta, hogy legalább 180 millió forintot invesztáltak az ingatlanba, amit nem kompenzációnak, hanem a tulajdonossal való könnyebb megegyezés zálogául szántak, többek között a havi 14 000 eurós (3 780 000 Ft) bérleti díj mérséklését illetően, ami lássuk be, hogy egy meglehetősen fura elképzelés. Egy zabos tulajdonos estén, akinek nem fizetünk lakbért, vajmi kevés az esélye, hogy jóindulatot remélhetünk a szóban forgó bérlemény engedély nélküli átalakításával.

A történet ott kezd pikánssá válni, hogy több, a PTE ÁOK-n, illetve TTK-n oktató tanár is érintett az ügyben, ami persze nem volna meglepő, hiszen egy egyetemi város tudományos projektjéről van szó. Viszont a napokban jelent meg a Pécsi Újság honlapján egy cikk, melyben egy neve elhallgatását kérő egyetemi dolgozó nyilatkozik a DDKKK viselt dolgairól. Többek között azt állítja, hogy a cég már 2007-ben veszteséges volt – ez laza 100 milliós deficitet jelentett, amit a különböző karoknak kellett visszapótolniuk –, sőt, állítólag az akkori rektor, Lénárd László is vizsgálatot akart indítani, csak közben vezetőváltás történt az egyetem élén.

A lézeres újdonságok utoljára talán a 60-as években keltettek szenzációt, mára már gyakorlatilag a mindennapi életünk részeivé váltak. A tudósok által csak szuperlézernek aposztrofált berendezés egy Európai Unió által kezdeményezett beruházás végeredménye volna, melyhez foghatót pedig még a kérdésben eddig élenjáró USA-ban sem láttak, ugyanis az amerikai lézer teljesítménysűrűségének mintegy ezerszeresét lesz képes produkálni. Az ELI (Extreme Light Infrastructure) végül 3 országban épülhet fel egymást segítő tudományos programokkal, méghozzá Csehországban, Romániában és Magyarországon (Szegeden), helyszínenként mintegy 250-280 millió Euro támogatással. A Nemzeti Kutatási és Technológiai Hivatal honlapján a következőképpen foglalják össze az ELI program lényegét: „Az ELI lesz a világon az első olyan berendezés, mellyel a fény és az anyag kölcsönhatását a legnagyobb intenzitással, az úgynevezett ultra-relativisztikus tartományban lehet majd vizsgálni. Kaput nyit a fizika új területeire, és olyan új műszaki fejlesztéseket alapoz meg, mint a relativisztikus mikroelektronika és a kisméretű lézeres részecskegyorsítók. Az ELI jelentős hatást fog gyakorolni az anyagtudományok, a gyógyászat és a környezetvédelem számos területére is.”

A Pécsi Újság által citált informátor még ennél meredekebb kijelentéseket tett, például mindenféle gyanús életkörülmény-javulásról és bejáratott, saját vállalkozások alkalmazásáról is beszélt.

Sommázásként annyit lehet elmondani, hogy az ügy a végletekig zavaros, a pénz elszállt, a bérleti díjat jelen állás szerint senki nem tudja kifizetni. Jelenleg az egész történettel szerencsétlen tulajdonos bukja a legnagyobbat, ugyanis nemhogy pénzt nem lát a jelenlegi fejlemények szerint, hanem még a saját tulajdona fölött sem rendelkezhet szabadon.

19 19

KÖZTÜNKSZÓLVA LENTHÁR BALÁZS

ALÁÍRÁSRA VÁRÓ EGYEZMÉNYEK » INTERJÚ A NIGÉRIAI SZÖVETSÉGI KÖZTÁRSASÁG ÜGYVIVŐJÉVEL A BTK politológia tanszékén a PTE Afrika Kutatóközpont jóvoltából tartott előadást Mr. Adedotun Adenrele Adepoju, a Nigériai Szövetségi Köztársaság magyarországi ügyvivője.

Nem ez az első alkalom, hogy a fekete kontinensről érkező diplomata látogat egyetemünkre, tavaly például szintén az Afrika Kutatóközpont által szervezett Afrika Hét keretein belül járt itt He T. E. Netshitenzhe, a Délafrikai Köztársaság magyarországi konzulja, így a központ által hagyományteremtő erejűnek szánt látogatások tényleg kezdenek valóra válni. Ittjártakor volt szerencsénk az ügyvivő urat megkérdezni országa és hazánk kapcsolatáról, valamint Nigéria jelenlegi helyzetéről.

PécsiBölcsész: Hogyan jellemezné röviden az afrikaimagyar kapcsolatokat? Léteznek-e egyáltalán, és ha igen, milyen formában?

Adedotun Adenrele Adepoju: Jelenleg az afrikai-magyar kapcsolatrendszer igen minimális, rengeteget kellene tenni mindkét oldalról a fellendülés érdekében.

PB: Pedig annak idején, a 1960-70-es években köttetett egy magyar-nigériai oktatási együttműködési egyezmény, melynek keretében nigériai diákok jöhettek magyarországi egyetemekre tanulni. Mi a helyzet most ezzel a megállapodással?

AAA: Éppen ezért szükséges a fellendülés, hiszen ez a paktum is elhalt. Abban az időben Magyarország több afrikai országgal is kötött ilyen jellegű szerződéseket, például Nigéria mellett Ghánát és Dél-Afrikát is említeném. Ezeket az egyezményeket azonban meg kellene újítani, mivel azok a magyar állami ösztöndíjak sem léteznek már, amelyekkel annak idején ide tudtak jönni tanulni a diákok. Mostanában csakis magánjellegű kezdeményezés és finanszírozás útján tudnak nigériaiak Magyarországon diplomát szerezni.

PB: Jelenleg folyamatban van bármilyen együttműködés a magyar és a nigériai kormány között?

20

AAA: Vannak különböző egyezmények, illetve elképzelések, amiket kormányzati szinten még mindkét félnek meg kellene erősítenie, ugyanis több szerződés is éppen aláírásra vár. Ameddig azonban ez nem történik meg, addig nem nagyon lehet együttműködésről beszélni.

PB: Találkozott a Pécsett tanuló nigériai diákokkal?

Hogy érzik magukat nálunk?

AAA: Igen, találkoztam velük. Az orvosira járnak a legtöbben. Jól érzik magukat Magyarországon, néhány apróbb magánjellegű panasztól eltekintve. Páran nem jönnek ki jól a főbérlőjükkel.

PB: Nigériát is nagyban sújtja az AIDS-járvány. Hogyan, milyen eszközökkel küzdenek ellene?

AAA: Több országgal is együttműködünk, többnyire olyanokkal, melyek rendelkeznek azzal az anyagi tőkével, amelyből finanszírozni lehet az anti-retrovirális gyógyszerek beszerzését. Ilyen például az Amerikai Egyesült Államok és Kanada.

PB: Megközelítőleg a lakosság mekkora százalékát érinti ez a probléma?

AAA: Ezt nagyon nehéz megmondani. Egyrészt a területi megoszlása sem egyenletes, hiszen vannak területek, ahol nagyon elterjedt a vírus, és vannak helyek, ahol alig van jelen. A mi megfigyeléseink szerint, ha a járványnak leginkább kitett korcsoportot nézzük, ami a 15 és 40 év közöttiek tábora, akkor nem annyira vészes a helyzet, mint mondjuk Dél-Afrikában. Összességében azt mondanám, hogy a fertőzöttek aránya 40% alatt van.

PB: Az utóbbi időben bizonyos hírügynökségek értesülései alapján elég komoly feszültség uralkodik a nigériai keresztény és muszlim populáció között. Mi erről az igazság, illetve mi okozhatja?

AAA: Eltúlozzák a mértékét ennek a témának. Nem is igazán vallási alapú a probléma, inkább etnikai. Például Plateau megyében az újonnan bevándoroltak és az őslakosság között van némi nézeteltérés.

PB: Mint politikus, ki gyakorolta önre a legnagyobb hatást?

AAA: Amikor fiatal voltam, nagy hatással volt rám Henry Kissinger, az akkori amerikai külügyminiszter.

HÖK TÁJÁN LENTHÁR BALÁZS

SZÉCHENYIT KÖVETVE ÚJ UTAKON » EMLÉKKONFERENCIA ÉS GASZTROEST A bölcsész Hallgatói Önkormányzat szervezésében és finanszírozásában megrendezett egész napos rendezvénnyel ismerkedhettek meg mindazok, akik október 26-án az Ifjúság út környékén jártak. Széchenyi István halálának 150. évfordulója alkalmából emlékkonferencia és gasztroest várta az érdeklődőket a BTK területén majd a Monarchia Gasztro Pub-ban. A kezdeményezésről Gulyás Tibor BTK HÖK alelnököt kérdeztük.

PécsiBölcsész: A Széchenyi Emlékkonferencia kizárólag a BTK HÖK-höz kapcsolódó kezdeményezés volt.

Hogyhogy ilyen rendezvénnyel nyitottátok az önálló szervezésű, finanszírozású események sorát?

Gulyás Tibor: Nagyon sok konferenciát támogatunk karunk sokszínűségéhez mérten. Voltak és vannak szorosabb együttműködések, ahol társszervezői, erős partneri minőségben jelentünk meg. Már az előző szemeszterben idejét éreztük egy önálló kezdeményezés kivitelezésének, amit most sikerült megvalósítanunk. Ha szakmai munkákról van szó, akkor van újabb nyitásunk is, hiszen felajánlottuk a Kari Tudományos Diákköri Tanácsnak, hogy az Országos Tudományos Diákköri Konferencián résztvevő, szép eredményt elérő hallgatóknak publikálási lehetőséget biztosítunk egy PécsiBölcsész különszám megjelentetésével.

PB: A konferenciák terén mit terveztek a jövőben?

GT: Megtartva a tematikus vonalat lesznek kezdeményezéseink a jövőben is, valamint szeretnénk további lehetőségeket biztosítani minden képzési formára kiterjedően a bölcsész és társadalomtudós hallgatóknak a konferenciaszereplésekhez. Ez utóbbi vállalkozásban fokozottan számítanánk a szakkollégiumok és a PhD-s hallgatók közreműködésére is. Elképzelésünk szerint a konferenciák egy-egy kérdést vagy problémacsoportot járnának körül, amelyre a különböző diszciplínák a maguk területén próbálnának meg válaszokat felmutatni.

PB: Hogyan értékelitek a kezdeti eredményeket?

GT: Tudom és láttam, hogy a hallgatói aktivitás egy ilyen személyiséget központba emelő konferencia esetében alacsony volt. Ennek ellenére úgy gondolom, hogy sikerült valamit elindítani, ami fontos, és ezt szeretnénk tartani a továbbiakban is. Ami elégedettségre adhat okot, hogy meghívottjaink a köszönő szavakon túl elégedettségüknek is hangot adtak, hogy egyáltalán létrehoztunk egy szociológiai, néprajzi, társadalmi és történeti kontextusokat egyaránt körüljáró eseményt.

PB: Miért pont Széchenyi?

GT: Egyfelől egy új vállalkozás nem is akarhatna magának emblematikusabb alakot kiindulásakor, mint a reformkori újító szellemek egyik atyját, Széchenyit. Másrészt félig-meddig rajtunk kívülálló események hatására is szimbolikus jelentéssel töltődött végül első önálló kezdeményezésünk nyitóalakja.

Ahogy a megnyitón is fogalmaztam, Széchenyi már csak azért is fontos figurája történelmünknek, mivel megmutatta, hogy ha egy ország szeretne fejlődni és megújulni anélkül, hogy ez a folyamat rombolásba és káoszba fulladna, akkor mindezt az addigi értékekre építve, azokat tiszteletben tartva lehet megtenni.

Reméljük, hogy ez a hagyaték továbbra is élni fog a harmadik magyar köztársaságban, még olyan időkben is, amikor a folyamatok a hagyományos együttműködések felbomlása felé mutatnak. Részünkről a konferencia annak kinyilvánítása is volt egyben, hogy mi szeretnénk ennek a szellemnek a nevében tovább tevékenykedni.

21 21

HÖK TÁJÁN MIKLÁN BIANKA

A KULTÚRA GÉPHÁZÁBAN » BESZÉLGETÉS NAGY ZOLTÁNNAL, A HÖK KULTURÁLIS REFERENSÉVEL A HÖK programjain részt venni viszonylag egyszerű és kellemes feladat, azonban sokan elképzelni sem tudják, hogy az egész éves kulturális programkínálat jelentős része szinte csak egy emberen múlik.

PB: Hogyan indultál el a pályán, mint rendezvényszervező?

NZ: Először saját felező bálomat szerveztem meg, majd egy éjszakai beszélgetés során felmerült az ötlet, hogy mi lenne, ha meghívnánk Faludy Györgyöt az egyetemre. Kellemes meglepetés volt, amikor Faludy közölte, csupán annyi kérése van, hogy küldjünk egy autót érte, és biztosítsunk számára vacsorát. Az esemény teltházas lett végül. Innentől kezdett beindulni a dolog, és egyre több megbízást kaptam, valamint egyre több terv merült fel, mint például a Dumaszínház megszervezése, közéleti viták lebonyolítása.

PB: Mik szükségesek egy-egy ilyen esemény, illetve eseménysorozat megteremtéséhez?

NZ: Figyelni kell, hogy minden szükséges engedély meglegyen az adott program megvalósításához. Először is hasznos, hogy vannak szüneteink, hisz ezek az intervallumok képezik a tervezés és az előkészítés fázisát. Ötletek terén szabad kezem van, az elképzelt programokat a szemeszter kezdete előtt ismertetnem kell a HÖK elnökkel és alelnökkel. Egy fix költségvetéshez mérten kell a programokat megtervezni, napokra lebontva. Miután a tervezet átment az első rostán, a küldöttgyűlés elé terjesztem, ez is még a folyamat elméleti részét képezi. Ezek után jöhetnek a gyakorlati részek, melyeken belül megkeresem azokat a személyeket, akiket el kívánunk hívni az eseményekre. Utána megszerzem a szükséges engedélyeket, például a területhasználatra, víz, mosdó- és áramhasználatra, valamint megszerzem a fellépőknek szükséges behajtási engedélyeket. Végül folyamatos kapcsolattartóként tevékenykedek a rendezvényben érintettek, a HÖK és a sajtó felé is.

22

PB: Az éves programkínálat rendkívül eltrő programelemeket tartalmaz. Téged, mint főszervezőt mennyire befolyásol a saját izlésvilágod az összeállítás során?

NZ: Valójában ez 50-50%, figyelemmel vagyok a körülöttem levők igényeire, szeretem kikérni a véleményüket, de igyekszem a saját ízlésemet is belecsempészni bizonyos mértékig az eseménysorozatokba.

PB: Az idő haladtával változnak a szórakozási trendek, valamint a hallgatói aktivitás és érdeklődés is. Téged ez mennyire érint, illetve mennyire működnek együtt a hallgatók?

NZ: Ahogy én látom, van egy keménymag, akik úgy élik meg az egyetemi létet, ahogy azt kell és kellene mindenkinek. Ők általában nyitottak és lelkesek, valamint teljes mértékben aktívnak mondhatók. Akadnak olyanok is, akik kreatív ötleteikkel hozzájárulnak a kulturális élet sokszínűségéhez. Ilyen például a tavaly óta heti rendszerességgel működő anime filmklub szervezője is, aki gólyaként keresett meg, és indította el ezt a programsorozatot.

PB: A félévek során vannak viszonylag állandó programok, viszont ezen szemeszterben várhatóak újabb kezdeményezések is. Karácsonyig bezárólag mikre számíthatunk még?

NZ: Idén várható még az Öko Nap, mely a ZöFi Pécs (Zöld Fiatalok) és partnerei révén valósulhat meg camp usunkon.

A BTK-n belül lesz még egy Színi Fesztivál, mely kapcsán a fiatal tehetségek lehetőséget kapnak, hogy megmutassák magukat. November 25-én lesz a már hagyományos Gólyabál, mely elsősorban a gólyáknak szól, de felsőbb éveseket is szeretettel várunk. Decemberben lesz Bölcsész Mikulás, valamint Pécsi Bölcsész Karácsony; ekkor kézműves foglalkozásokkal várjuk a kreatív lelkületűeket az aulában.

PB: Milyen visszajelzések érnek a munkáddal kapcsolatban?

NZ: Általában pozitív visszahangja van a programoknak, de előfordult már, hogy negatív véleményt is kaptam. Ezeket természetesen szívesen veszem, hiszen számomra mindenképpen építő jellegűek: ha van alapjuk meg is fogadom őket.

HÖK TÁJÁN SZERK

KÁBELTÉVÉ FELSŐFOKON NÉZD A PB-T A NETEN! Az elkövetkezendő hetekben új megjelenési formában találkozhattok a PécsiBölcsész munkatársaival és híreivel, mivel a BTK Hallgatói Önkormányzata az Egyetemi Hallgatói Önkormányzattal összefogva egy netes tévécsatornát bocsát útjára.

A Youtube-on megjelenő adásokat a pecsibolcsesz.hu kapcsolódó cikkeinél, illetve az EHÖK netes oldalán is megtalálhatjátok az indulást követően.

Abban az esetben, ha egy egyetemi téma felkeltette az érdeklődéseteket, ha volt olyan cikkünk, ami annyira megfogott benneteket, hogy akár a mélyebb hátterére is kíváncsiak lennétek, akkor hamarosan nem lesz más teendőtök, mint kattintani és belenézni a PB és az EHÖK közös netes televíziós adásaiba.

Az indulást követően egyelőre két műsorunkkal találkozhattok: a híradószerűen felépülő Nagyítással, ami az egyetemi rendezvényekről, eseményekről ad tájékoztatást riportokon keresztül, illetve a szakértők és újságírók közötti kerekasztal-beszélgetésként és vitafórumként működő Köztünk Szólva című műsorral, ahol az adott hónap várost, egyetemet, közéletet leginkább megmozgató témáit vesszük célkeresztbe.

Szóval, ha szívesen követnétek az egyetemi élet történéseit mozgóképben is, hangolódjatok ránk és klikkeljetek az adásokra.

LEGYÉL TE A BÖLCSÉSZ BAGOLY KERESZTAPJA! NÉVADÓ PÁLYÁZAT KARUNK ÚJ SZÁRNYAS JELKÉPÉNEK Címzetes polgárral gazdagodott a BTK. A Pécsi Állatkert örökbefogadási programjának keretében egy uhu (Bubo Bubo) bagoly adoptációja mellett döntött a kari vezetés és a Hallgatói Önkormányzat.

Persze ez a történet sem olyan egyszerű, mint amilyennek tűnik. A madár korábban is a kar jelképes alakjaként töltötte mindennapjait az állatkert kerítései között, ám a szerződés lejárta után azt nem hosszabbították meg, sőt, az erről szóló oklevél is elveszett. Hab a tortán, hogy nevet sem adtak a bagolynak, de a közmondás szó szerinti értelmében még csak azt sem tudni, hogy fiú-e vagy lány.

A névtelen, nemtelen, 60 évnyi magányra kárhoztatott (általában 20 évig élnek a szabadban, de fogságban tartva ennek közel háromszorosát is megérhetik) uhu személyében a magyar bölcsészvalóság megtestesülé-

sét véltük felfedezni, így cselekednünk kellett, és újra örökbe fogadtuk az állatot.

A helyszínen jelen voltak a BTK HÖK és a kar képviselői, valamint beszédet mondott Dr. Jankovits László általános dékánhelyettes is. Már csak egy dolog várat magára: nevet kell adni a bölcsészkar baglyának. Ha szeretnétek, hogy az általatok adott név hallatán huhogjon boldogan az uhunk, látogassatok el a honlapunkra, ahol megtaláljátok a szavazás részleteit.

JELENKOR, IRODALMI PÁHOLY A PB IRODALMI PÁLYÁZAT MEGHOSSZABBÍTOTT HATÁRIDŐVEL Meghosszabbított határidővel várja verseiteket és rövid prózai írásaitokat a múlt havi számunkban meghirdetett Irodalmi Pályázatunk. Aki vágyat érez magában, hogy egy szakmai zsűri előtt méresse meg alkotásait, ne habozzon, küldje munkáit 2010. november 25-ig a pecsibolcseszinfo@gmail.com címre.

A munkákat a Jelenkor, az Irodalmi Páholy és a PécsiBölcsész magazin egy-egy ítésze fogja értékelni, a legjobb írások benyújtói Jelenkor előfizetéssel, könyvutalvánnyal, illetve a lapok szerkesztőinek döntése alapján publikálási lehetőséggel gazdagodhatnak.

A pályamunkák kiértékelése december 6-ára várható, az eredményekről a pecsibolcsesz.hu-n, illetve lapunk következő számában olvashattok majd. És ne feledjétek, ahogy Edgar Lawrence Doctorow fogalmaz: „Az írás a skizofrénia társadalmilag elfogadott formája”, amit talán annyival semlegesíthetünk Hemingway által: „Amit az ember leírt, az többé nem sanyargatja”. Pályázzatok bátran!

23 23

SPORT TAKÁCS GÁBOR

SPORT » OKTÓBERI SIKEREK, NOVEMBERI LEHETŐSÉGEK Október hónapban sem volt okunk panaszkodni, hiszen Mindenszentek hava is bővelkedett a bölcsész sportsikerekben: várakozáson felül teljesített nagypályás labdarúgó csapatunk, sikeresen lezajlott az I. Alumni SportEst, Rudolf Anna pedig mattolta valamennyi kihívóját a BTK-TTK aulában.

Hét mérkőzést követően hat győzelemmel és egy döntetlennel áll a tabella második helyén a PécsiBölcsész a PTE nagypályás labdarúgó bajnokságában. A tavalyi bronzérmes együttes eddigi legsikeresebb szezonkezdetét tudhatja maga mögött, és joggal reménykedhet idén is a dobogós pozíció megszerzésében. Kiemelkedő szerepet vállalt eddig a csapat jó szereplésében Somogyi Csaba és Góró László, akik 11, illetve 7 góljukkal a góllövőlistán is előkelő helyen állnak.

Még a csoportküzdelmeknél tart az egyetemi teremlabdarúgó bajnokság, amely mintegy negyven csapattal vette kezdetét az idei szemeszterben. Örömteli változás a tavalyi évhez képest, hogy jelentősen megnövekedett a bölcsész, főként a történelem szakos futballisták száma, és immár két, teljes egészében BTK-s csapat is részt vesz a küzdelmekben.

Az Alumni Napok részeként október 13-án rendezték meg az Alumni SportEstet, amelyen a bölcsészkar oktatói, egykori és jelenlegi hallgatói mérték össze erejüket egy labdarúgótorna keretében. Az Alumni/oktató gárda soraiban tudhatta többek között az MTV két kiváló, a dél-afrikai világbajnokságot is megjárt sportriporterét, Somos Ákost és Somos Zoltánt. Habár nem volt mindenki profi, kitartó küzdelem folyt a képzeletbeli dobogó legfelső fokáért. A villámtornát végül a BTK HÖK együttese nyerte, amely az Alumni/oktató csapatot, majd a Bölcsész Média válogatottját is felülmúlta.

Az idei esztendőben is megrendezték a Rókus kupát, amelyen ezúttal csak a bölcsészettudományi kar hallgatói vehettek részt, ám ők igen szép számban tették azt.

A körmérkőzéses tornát a Rókus FC együttese nyerte, akiket éremmel és vándorserleggel jutalmaztak teljesítményükért. A torna legjobb játékosának az egyetemi nagypályás bajnokságban is kimagaslóan teljesítő Somogyi Csabát választották.

24

Szimultán sakkmérkőzésre várták a jelentkezőket a BTK-TTK aulában október 27-én, ahol a kellően bátrak megmérkőzhettek a bölcsészkar nemzetközi sakkmesternőjével, Rudolf Annával. Az anglisztikás, ám tanári pályára készülő sakkozónak számos ellenfele akadt a délután folyamán, ám legyőzőre végül nem talált. A legméltóbb ellenfeleket ugyanakkor Anna ajándékban részesítette, így azok a matt mellett egy pólóval távozhattak a sakktáblától, amelyből a Baranya Megyei Sakkszövetség tíz darabot biztosított a rendezvényre.

A Pécsi Tudományegyetem teremlabdarúgó csapata ez idei évben is meghívást kapott a dél-európai egyetemek futsal tornájára. A rendezvény helyszíne ezúttal a boszniai Szarajevó lesz, ahol a PTE-s fiúk az elmúlt esztendőben elért harmadik helyezésüket szeretnék megfejelni.

November hónap kapcsán a több szemeszternyi múltra visszatekintő streetball bajnokság legújabb felvonására szeretnénk titeket invitálni. Az idei évben a BTK, a TTK és a PMMK közös rendezője lesz a viadalnak. A szervezők 3+1 fős csapatok jelentkezését várják kortól és nemtől függetlenül a november 17-én 20:00-tól kezdődő eseményre, amelynek a TTK sportcsarnok ad majd otthont. Jelentkezni ez esetben is a Szolgáltatói Irodában lehet, valamint a helyszínen fél órával a kezdés előtt.

KULTURSOKK LENTHÁR BALÁZS

NYOLC ÉV TÖMÉNY RÁZKÓDÁS » INTERJÚ MINDENKI KOKTÉLOSÁVAL, ALFIE-VAL Most induló sorozatunkban a karon tevékenykedő ismerős-ismeretleneket szeretnénk kicsit reflektorfénybe állítani. Első írásunkban nem mást, mint Alfie-t, a Szenes Klub kedvenc mixerét ismerhetitek meg, feltéve, ha hírhedt mojitojánál messzebb szeretnétek keveredni ebben a történetben.

PécsiBölcsész: Hogy robbant be az életedbe a mixerkedés?

Alfie: Immár nyolc-kilenc éve vagyok a pultban. Az egész történet gyökere egy főiskolai barátságig nyúlik vissza, mikor egy albérletben éltem Pesten egy jó cimborámmal. Teljesen átlagos nap volt, mikor ez a cimbora hazaállított, hogy van egy mixersuli, amit érdemes volna megnézni, hiszen inni szeretünk, a piák érdekelnek, miért ne érne meg egy próbálkozást? Ezt követően indult be igazából a dolog, otthagytam a bankot, ahol addig dolgoztam, mivel nem ment egyszerre a suli, bank, mixerkedés plusz a magánélet. Mint minden munkában, itt is nehéz volt pályakezdőként elhelyezkedni, de gyakorlatszerzés címen szerencsére rengeteg helyre vitt minket dolgozni a gyakorlatvezetőnk. Megfordultunk TV-s rendezvényeken, esküvőkön, céges bulikon.

Annyira megtetszett a dolog, hogy a következő évben, mikor szóltak, hogy nyílik egy hely Siófokon, ahová kellene egy üzletvezető, már nem volt megállás. Bedarált a meló és az éjszaka.

PB: Tehát mostanra gyakorlatilag ez főállássá vált?

A: Igen, mondhatjuk. A PTE BTK gólyabálban debütált anno az első koktélpult, aminek meglepően nagy sikere volt, hatalmas érdeklődést váltott ki a bálozókból. Ezt követően kértek fel egy újabb pult működtetésére immár a Sörházban. Januártól elkezdődött ott is a munka, így alakult, hogy az életem ritmusát májusig Pécs, aztán nyárra Siófok, aztán szeptembertől megint Pécs váltakozása határozta meg. Egy nyár erejéig voltam a Kanári-szigeteken is melózni. Egy idő után azonban elfogyott

a pénzem, és onnantól kezdve hiába a szigetvilág és az óceánpart. Ekkor jött kapóra, hogy szóltak, itt az ICWIP, én pedig hazajöttem. Ez 2007-ben volt talán.

PB: Mi volt a legdurvább koktél, amit valaha kevertél?

A: A legdurvább koktélt Siófokon kevertem, amikor dán fiatalok tértek be hozzánk. Annyi biztos, hogy északi népekként ők azért szeretnek és tudnak is inni. Az említett srác kikérte az ottani legerősebb Lamborghini néven futó, 6-7 összetevőt tartalmazó, rétegelt módon készített, és meggyújtva fogyasztandó koktélunkat. Kikérte, megitta, aztán vártuk, hogy mikor dől ki, de nem, mert jött egy újabb adagért! Ez addig-addig ismétlődött, hogy a bő másfél órát követően már az ötödiket fogyasztotta. Az utolsónál annyit mondott, hogy jó-jó, de neki ennél valami ütősebb kellene. Ekkortól datálhatjuk a Killer nevű, abszintot és spitz-rumot tartalmazó ital megszületését. Mondtuk neki, hogy erre a ház vendége, de nem ér rosszul lenni. Bármilyen hihetetlen, amilyen lendülettel megitta, úgy ment is tovább.

PB: Távlati tervek? 70 évesen is koktéloznál még?

A: Megtenném szívesen, de sajnos az élet nem így működik itthon. A vendéglátásban kb. 10 év az, amit betölthetsz úgy, hogy még élvezed, amit csinálsz. Én a nyolcadikat taposom, és néha már kezdem magamon észrevenni, hogy nem olyan kedvvel állok a pult mögé, mint ezelőtt. Amit nem értek igazából, az az, hogy itthon a vendéglátást, mint szakmát leminősítik egyes emberek. Külföldön ez nem jellemző. Ott családok számára is lehetséges, hogy ebből tartsák el magukat, de itthon nincs meg ehhez a szakma súlya. A fásultságot kell valahogy elkerülni, van még pár nagyobb egyetemi, városi rendezvény, ahol ha ott van az ember, még felpezsdíti.

Talál valamit, ami kihívást jelent, nem napi rutint. Viszszatérve a távlati tervekhez, most vagy eltűnök hirtelen, vagy maradok még pár évet Pécsett.

25 25

KULTURSOKK SZERK

IFJÚSÁGI NAPOK » HOSSZABB, NAGYOBB, VÁGATLAN A már hagyományosnak számító BTK-TTK Kari Játékok idén határozottan szintet lépett törzsfejlődésében, hiszen majális jellegű bábjából október 11. és 14. között egy tudományos előadásokat, civilszervezeti bemutatkozásokat, teltházas koncerteket, bulikat és elborult közösségi játékokat vegyítő heterogén fesztivállá nőtte ki magát. A barátságos időjárás is kedvezett a rendezőknek, így mindhárom napon érdeklődők sokasága népesítette be az Ifjúság úti helyszíneket.

CIRCENSES I NATURA Belecsöppenve az „A” épület mögötti sátor környékén zajló csapatjátékok tömegvonzásába, a kurzusoktól való elszakadás idén is elkerülhetetlen volt. Az eddigi Kari Napokból Ifjúsági Napokká bővülő rendezvényen a korai kezdés álmos szemeit hamarosan a karok közötti őszköszöntő erő és ügyességi összecsapás lázas előkészületei nyitották fel, a zászlókészítést követően pedig a Campus körüli utcák kaphattak felvilágosítást az egyetemista felvonulási kultúra jelenlegi helyzetéről.

Az utcákat betöltő zászlós törzsi demonstrációt némi holtjáték követte, azonban délután egytől szalagos fogó és street hockey töltötte fel lendülettel az egyre nyűgösebb és feszültebb csapattagokat. A kezdő napon fél négytől három lábú fogó, illetve egy, a helyszínen járók számára szinte irreálisan a létért vívott kidobó szolgáltatott izgalmakat.

A fáradtság és a folyékony lelki-szellemi teljesítményfokozók hatására az este fél hatkor elstartoló „Ki marad a végén?”székfoglaló inkább idézte a római légiós táborok gyilkos hangulatát, sem mint egy könnyed csapatvetélkedőt, de szerencsére végül mindenki – némi zajongást követően – a megbékélést választotta a kialakuló eredménnyel. Az este sztárfellépőjeként a Mystery Gang kerítette hatalmába a kosárpálya sátrát mocskos rockabilly-jével, a lendületes koncert teltházat produkált.

Azokat, akik ezt követően még nem mutatták a végelgyengülés jeleit, alászállhattak a Szenesbe DJ Melone bulijára.

A második nap kezdetét a csapattagokat sújtó másna-

26

pon túl a „Mindent vagy semmit!” vetélkedő fémjelezte, ahol a még leginkább mozgékony tagokat egy laza sprint várta a zsűri asztalig és vissza, ismétlődő ritmusban; kevésbé mozgékony bajtársaik pedig mindezen idő alatt szellemi feladatokra kellett fájdalmas választ találnia (egyes esetekben a fizikális amortizáció extra csavart képzett a gépezetben, ugyanis a válaszokat írásban várta a zsűri a józanságra ítélt kőműves kezű versenyzőktől). A déli harangszót már Charlie Firpo-ék várták a sátor mellett, ekkor startolt ugyanis a pókerverseny, amit általában a csapatok kártyák iránt kevésbé érdeklődő tagjai regerenálódással töltöttek.

Igazi bölcsészeknek való folytatásként ismét a szellem vehette birtokba a betont, ugyanis következett az egyetem területét meghódító „Élő Honfoglaló”, amely monumentális, négy órás küzdelemmé nőtte ki magát. Az esti koncertet a Zuboly szolgáltatta, azonban összevetve Mystery-ék előző napi bulijával, leginkább egy szolid lötyögést sikerült összehozni a sátor berkein belül. A kitartóbbakat ezt követően Enikő partija várta, szintén a Szenes sötétjében.

Az igazi nagy dobásokat a szervezők a harmadik napra tartalékolták a csapatjátékok résztvevőinek. A két nap megerőltetést és pörgést követően a leharcolt versenyzőkre ugyanis ekkor várt még a Guitar Hero önjelölt rock ikon képzője, némi ősmagyar céllövölde az íjász képességek kidomborítására, élő csocsó és egymás lézerfegyveres pusztítása a laser tag-ben. A felszabadult majális hangulat némileg vihar előtti csendként funkcionált, ugyanis a csapatok lélekben már készülődtek a végső megmérettetést jelentő „Ki, mit, Tud?”-ra.

A csapatok itt egy-egy ország ismertetését kapták feladatként, amelynek teljesítéséhez senki sem sajnálta az energiát és kreativitást. Találkozhattunk a Ewing Oil Company képviselőivel olajat és nőket kutatva Indiában, volt holland melegházasság és szimbolikus koka-

KULTURSOKK NAGY ÉVA ANNA

ineső porcukor segítségével, megtudhattuk hogyan mulat az igaz vatikáni sekrestyés MC Pope tolmácsolásában, de akadt klasszikus német alámondásos pornóidézés is. Gery Oldmanék japán mangavilágot hoztak magukkal, a Rock’n’Roll szakosztály orosz vodkázásra invitált mindenkit, a Penthouse lányai pedig angol popzene és jellegzetes ikon bemutatóra invitálták a helyszínen tartózkodókat.

A döntő ütközetet követően pihentető koncert következett Péterfy Boriékkal, a „kacatpop királynőjére” hihetetlenül sokan voltak kíváncsiak, az 1500 fős tömeg egymást pusztító sűrűségét a szervezők a sátor oldalainak megnyitásával próbálták csökkenteni.

jukat, piaci kofákként várva a gyanútlan érdeklődőket.

A Kerényi Károly Szakkollégium mindhárom nap süteménnyel kínálta az odalátogatókat, ahol a kötelező prospektus mellett vizuálisan, képekkel alátámasztva nézhettünk be a szakkollégisták életébe, és választ kaphattunk minden égető kérdésünkre (még lufi is volt).

Voltak olyan szervezetek, melyek szolidan reklámozták magukat, néhány könyvet vagy szórólapot rakva csak ki ízelítőül, ám a kérdésekre ők is lelkiismeretesen válaszoltak, így szerezhetett tudomást bárki akár az Ethosz Egyesületről etikai témakörben, vagy vehette fel a kapcsolatot az AIESEC szervezettel, amennyiben szakmai munkatapasztalatra vágyott. A Pécsi Egyetemisták Egyesülete pedig ezer helyről ismerős lehet, kultúra és közélet területén mindig megtalálhatóak.

Negyed 10-kor érkezett el a megmérettetések záróakkordja, mindaz, amiért a résztvevők három napig gyűrték, üldözték és lövöldözték egymást rendületlenül.

Megosztott 3. helyezést ért el a Gary Oldman Baráti Kör és a Ewing Oil Company, második a Csirkebefőtt veterán csapata lett, míg a trónt egy évre a SÖR csapata birtokolhatja. Az ünneplés lelkes forgataga végül beleolvadt a Punnany Massif teltházas lemezbemutató koncertjébe a Szenesben.

CIVIL FALUJÁRÁS PIACI MÓDRA Az év eleji ifjúsági napok minden évben lehetőséget adnak a bölcsészeknek a legkülönfélébb őrültségek elkövetésére. Az ordítozó egyetemisták mellett elhaladva azonban néhányakban felmerül az igény valami komolyabbra is. A kutatói és civil falu az „A” épület aulájában ennek adott teret, a különböző kutatói csoportok és szervezetek itt igyekeztek népszerűsíteni saját portéká-

Egészen lelkes szervezetekkel is össze lehetett akadni, akik játékkal igyekeztek lekötni az érdeklődők figyelmét, nem véletlen volt tehát a Politológus Hallgatók Országos Egyesületének társasjáték kupaca sem. A Zöld Fiatalok asztalánál sikerült kiszámolni az ökológiai lábnyomunkat, azaz hogy mennyire is vagyunk megterhelőek a Földnek (az átlag szerint igen nagy mértékben). A Szociológia Tanszék szervezete 4 dimenzió nevével keltette fel az érdeklődésemet, ami utalhat a 3 dimenzió meghaladására és a szociológiai dimenziós szemléletmódjára is. Egy pár perces teszttel mindenki megállapíthatta, mennyire is érzékeny és tájékozott szociális kérdésekben, és kiderült az is, hogy a szervezet „mini szakkollégiumként” igyekszik segíteni a társadalomtudomány területén tevékenykedő hallgatókat – elsősorban tudományos szempontból.

A civil faluvá változott aulában kiderült, hogy rengeteg olyan hasznos szervezet létezik, melyek igyekeznek a hallgatókat valamilyen előnyhöz juttatni tudományos vagy közéleti szinten, az órákon kívül, de (részben) az egyetem falain belül.

27 27

KULTÚRSOKK ZSÓTÉR VIVIEN, GÖBL ZSOMBOR

VALAMI VAN, DE NEM AZ IGAZI Minden évben, újra és újra az okok keresése folyik, hogy vajon miért nem tud filmfesztiválként működni a CinePécs, pedig nincs is itt más, csak filmek. És ezen a ponton megállhatunk, hogy megtaláljuk minden probléma gyökerét.

Ha valaki ellátogat egy filmfesztiválra, akkor az esetek nagy részében a közösségi élményből származó hangulat formálja benne a végső konklúziót a rendezvényről. Olyannal nem találkoztam még, aki kizárólag a filmekre emlékezett volna. Nagy hangsúlyt kell fektetni tehát az off-programokra is, mert azok hiányában könynyen el lehet siklani az egész felhajtás fölött.

A nézőnek mindeközben hinnie kell, hogy ő a fontos, hiszen minden neki szól, neki akarják eladni a filmet, őt akarják visszacsalogatni a moziba. A lényeg, hogy megadják neki azt a különlegességet, amiért pont ezt a fesztivált kellene választania. Ha pedig az a néhány elvetemült mozirajongó egy héten keresztül mered a vászonra reggeltől estig, szüksége van a kikapcsolódásra a filmek után, közben. Legjobb, ha mindezt szervezett kereteken belül, a rendezvény közelében kapja meg. A nagy látványosság – a tavalyi Budapest Bár koncerthez hasonlóan – az alagút lett volna, viszont az időjárás miatt az Urániába költöztették. Ötletnek jó, viszont nem hirdették, mint ahogy azt sem, hogy a záró eseményen három helyszínen is tart a mulatozás. Egy koncert a teremben, egy a mozi előtti sátorban, és egy igen eltitkolt silent disco az emeleten. Ez utóbbi annyira silentre sikeredett, hogy a két dj-n kívül pár eltévedt ember tátotta nagyra a száját a csodálkozástól, „jé ez meg mi?”.

Amellett, hogy hiánycikké vált az esti közös szórakozás, a szakmai programokat is jócskán megkurtították. Tény, hogy volt egy, a szocializmusnak emléket állító sorozat, melynek zárásaként kiveséző beszélgetést tartottak a Civil Közösségek Házában. A felsorolt vendégek közül páran nem jelentek meg, néhányan a résztvevők közül pedig érthetetlen módon elkezdtek a mai politikai helyzetről beszélni (szó szerint a választási eredményeket elemezte az egyik meghívott politikus), vagy épp a moderátor teljesített szinten alul azzal, hogy feltette ugyanazt a kérdést, amire már előzőleg választ kapott.

28

Az említett moderátor nem burkoltan támadta a fiatalokat is, vagyis pont azokat, akik a nézők 80 százalékét tették ki. Évről évre jobban megy viszont a filmek vetítése. A feliratozás rendszere működik, néhány csúszástól eltekintve (ami teljesen elhanyagolható ekkora mennyiségnél) szinte zökkenőmentesen. Pár alkalommal fordult elő, főleg az Urániában, hogy egy-egy filmet később kezdtek el, mint a kiírásban szerepelt, és csak egyetlen esetben maradt el vetítés, de az sem a szervezők hibájából. Ez viszont nem javít azon a hatalmas szervezői baklövésen, hogy az egész hét úgymond sztárvendégét, Jiri Menzelt – aki egyébként a zsűri elnökeként tisztességesen végigülte az összes versenybe került alkotást – saját dokumentumfilmjének vetítése után a teremből kiáramló tömeg majdnem fellökte, mert senki sem jelentette be, hogy a mester beszélgetést tart az érdeklődők számára.

Más kérdés, hogy van-e egyáltalán létjogosultsága a CinePécsnek, vagy csak azért van, hogy valami itt is legyen. Kis országban élünk, ahol ráadásul egész évben egymást érik a különböző filmes téma köré szerveződő fesztiválok. Az viszont már problémát jelenthet, hogy Miskolcon évek óta működik, és egyre magasabb nívóval rendelkezik a CineFest, melynek tematikája (és tavaly óta a neve is) igen hasonló, vagyis a fiatal filmeseknek nyújt bemutatkozási lehetőséget nagyjátékfilm, kisjátékfilm, dokumentumfilm, animációs film kategóriákban. Vajon meddig képes a CinePécs ebben a formában fenntartani működését? Vagy egy-két éven belül bekövetkezik egy újabb váltás?

KULTURSOKK ZSÓTÉR VIVIEN, GÖBL ZSOMBOR

PÁL ADRIENN Az egyetlen magyar versenyfilmként a korábban már sikerrel szereplő Kocsis Ágnes rendezte Pál Adrienn szerepelt a fesztivál felhozatalában. A sztori középpontjában egy életunt, a napi rutinok és a sütemények rabjává vált ápolónő élete áll.

Amikor főhősünk kórházába egy, a gyerekkori barátnőjével azonos nevű beteget (Pál Adrienn) hoznak be, elhatározza, hogy megkeresi a lányt. A történet epizódjait a nyomozás során felkutatott személyek bemutatása adja. Folyamatosan haladunk előre a különböző archetípusok (eltartott nő, bontótelep tulajdonos, sikeres üzletember, szenilis tanárnő) nyomán, miközben életunt ápolónk, Fodor Piroska lassan átalakul.

Korábbi sekélyes értékrendjét felborítja a keresés izgalma; addigi egyetlen, meglehetősen sorvadt szociális kapcsolatát lecseréli az újonnan kötött ismeretségekre. A plot alapján egy átlagos magyar egyszemélyes drámát vár az ember, azonban az eltalált beállítások, a pontosan megrajzolt karakterek valamint a történet megszerkesztettsége tökéletesen leköti a figyelmet a viszonylag hoszszú játékidő ellenére is. A nem túl bizalomgerjesztő kezdet ellenére meglepően jó film a Pál Adrienn.

Egyetlen gyenge pontként a párbeszédek itt-ott felmerülő sutaságát lehet megemlíteni (a szereplők tulajdonképpen csak elmondják soraikat, de nem lépnek egymással interakcióba), persze nem kizárt, hogy szándékos „igénytelenségről” van szó.

Ez esetben az alkotás szinte hibátlan.

A VÉDELMEZŐ

zőktől, és a legcsekélyebb mértékben sem váltanak ki együttérzést, egyáltalán nem keltik fel az érdeklődést maguk irányába. Kicsit olyan ez, mintha egy olyan sorozatot néznénk, aminek nem láttuk az első évadát. A zárás viszont egészen eredeti, de a fentiek miatt az juthat az ember eszébe, hogy miért nem egy jobb film végén van. Mindezek ellenére a film plakátján biztosan jól fog mutatni a díj.

ZERO A Zero (lengyel versenyfilm) egy nagyváros egy napját mutatja be néhány ott élő ember sorsán keresztül. A szálak lazán kapcsolódónak egymáshoz, nem egyszer előfordul, hogy a kamera követi az egyik karaktert, és mikor története maradéka már nem érdekes vagy kiszámítható, a kamera egyszerűen otthagyja, és más mesélnivalót keres.

A film nem engedi meg magának a poénkodás luxusát, és elejétől a végéig az elmesélendő sorsokra koncentrál, melyek a legritkább esetben egyeznek meg a klasszikus happy end szabályaival. Az egyetlen hibája ennek a filmnek, hogy a végén van egy zavaróan elnyújtott jelenet, amely megbontja az addigi tökéletes történetvezetést. Ennek ellenére favorit.

Mint általában a filmfesztiválok, a CinePécs sem úszta meg vitathatóan díjazott film nélkül. A Védelmező fődíja, a produkciót megtekintve, legalábbis nehezen érthető. Prágában járunk a II. világháború alatt, ahol egy zsidó színésznő és kollaboráns férjének kapcsolatába nyerhetünk betekintést a megszállás viszontagságai alatt. Egy dolgot mindenképpen el kell könyvelni a filmnek, mégpedig a szinte tökéletes atmoszférateremtést. Igényesek a jelmezek, a díszletek és az operatőri munka is jó.

Ennyi. A történet már az alapvetően kevésbé érdekes kategóriába esik, de a készítők azt a kevés lehetőséget is veszni hagyták, ami benne volt. A karakterek szinte végig mérföldekre maradnak a né-

29 29

KULTURSOKK PÁL BALÁZS

MASSIF ATTACK » BETÁMADNAK A SHEN KICK Nagy valószínűséggel nincs olyan PécsiBölcsész olvasó, aki ne hallott volna már a Punnany Massif nevű zenekarról, hiszen a srácok neve az elmúlt pár év során gyakorlatilag eggyé vált a minőségi pécsi zenével.

Frissen elkészült második, Shen Kick című duplalemezük kapcsán beszélgettem Felcser Máté MC/producerrel és Piszkár Bálint DJ-vel.

PécsiBölcsész: Először is gratulálok a lemezhez! Milyenek a korai visszhangok?

Felcser Máté: Nagyon pozitívak. És ami a legmeglepőbb, hogy nemcsak a hallgatói visszajelzések, de az eladások is igen jók, ami nagy dolog, mivel ma Magyarországon effektíve nincs lemezeladási forgalom. Az Alexandra lemezeladási listáján harmadik, míg a MAHASZ összesített listáján a tizennyolcadik helyen debütált a Shen Kick.

PB: Elégedettek vagytok az elkészült anyaggal?

FM: Alapvetően igen, bár mindig van hova fejlődni. Elsősorban egy erkölcsös gondolkodásra nevelő lemezt akartunk készíteni a Shen Kick-el, ami úgy érzem sikerült is. Sok olyan dolog fogalmazódik meg a szövegekben, amivel szerintünk tisztában kellene lennie egy mai fiatalnak, ám sajnos ezek egy része nem mindig olyan alapvető számukra, mint ahogyan gondolnánk.

Piszkár Bálint: Nekem is tetszik a lemez, de úgy érzem, élőben már sokkal jobbak vagyunk, mint felvételen. Zenekari szinten nagyon sokat fejlődött az utóbbi időben a Punnany.

PB: Jól veszem észre, hogy az új hanganyaggal, illetve a nagyzenekaros koncertekkel sokkal inkább az egész bandát szeretnétek középpontba helyezni, mint a két MC-ből és a DJ-ből álló magot?

Piszkár Bálint: Igen. Szeretnénk, ha az emberek zenekarként ismernék meg és ismernék el a csapatot, és nem csak az úgymond frontemberek kapnák meg a kiemelt figyelmet.

FM: A november végére elkészülő ”Nincsen Zsé” című klipünkben is többek között ezért fog az egész zenekar

30

szerepelni. Azt szeretnénk, hogy minden tag a magáénak érezze a Punnany Massifot. A most készülő számainkon már sokkal jobban érződik a csapatmunka. A zenészek elkezdték belevinni a saját ötleteiket a dalokba, és ez nagyban megkönnyíti a produceri munkámat.

PB: Máris új számokon dolgoztok a 24 számos lemez után?

FM: Igen, egy új kislemezzel fogunk kijönni 2011 elején. Zeneileg ez lesz az eddigi legszínesebb megjelenésünk.

PB: A Shen Kick is igen szép skáláját prezentálta a különféle zenei stílusoknak…

FM: Igyekeztünk, de én még mindig úgy érzem, hogy kissé egyhangú lett a lemez. Az új megjelenésünkön szinte már megbotránkoztatóan szélsőséges dolgok lesznek hallhatóak. Most éppen egy roma népzenét írunk át, de lesznek metálos bedurvulós számok is.

PB: Ezek szerint konkrét céljaitok vannak azzal kapcsolatban, hogy milyen irányban szeretnétek változni, fejlődni?

Piszkár Bálint: A cél az új kislemez és a klip mellett jelenleg az, hogy rendszeresen, heti három-négy alkalommal tudjunk próbálni. Minden a csoportkohézión múlik. Szerencsére mindenki látja, hogy jelenleg tart valamerre a dolog, ezért nem sajnálunk egyre több és több energiát fektetni a zenekarba.

FM: Igyekszünk értékes, jó zenét csinálni. Sajnos az, hogy ma Magyarországon valaki ismert és futó zenekar, az egyáltalán nem azt jelenti, hogy jó is. Legtöbbször ez mindössze annyit jelent, hogy könnyen emészthető, illetve jobb esetben talán azt, hogy jól van tálalva.

Ezen kellene túllépni.

PB: Mit lehet tudni a BackJob-ról, akik egy remix-szel szerepelnek a lemezen?

FM: A BackJob az én közös produkcióm Sirmo-val. Elsősorban live act lesz, egy népiesebb motívumokkal tarkított elektronikus egyveleg. Ha minden jól megy, 2011 elejétől nemzetközi vonalon szeretnénk vele térképre rakni az országot.

PB: Mikor láthatjuk a Punnany Massifot legközelebb Pécsett?

FM: A lemezbemutatónk november 12-én lesz a felújított ZION-ban.

KULTURSOKK GÖBL ZSOMBOR

GYÁR KILÁTÁSSAL » VOLT EGYSZER EGY PÉCS Előző hónapban az inkább kulturális ikonnak tekinthető Huszárik Mozit ismerhettük meg, e havi történetünk a Gyárról szól, mely már egy igazi kilencvenes évek eleji underground klub volt. A bizonyos körökben országosan ismert helyről az alapítóval, Hoffmann Henrikkel beszélgettem.

Ahhoz, hogy hitelesen el tudjuk mesélni a Gyár történetét, muszáj megemlítenünk jogelődjét, a Panorámát.

Egy családi házból, illetve annak 155 négyzetméteres pincéjéből fabrikált szórakozóhely egy ideig borozóként, majd a Kispál és a Borz próbatermeként, végül klubként működött. A rendre teltházas bulik közönségét javarészt az ekkor induló irodalom-esztétika szak első bölcsészei valamint az építészek adták. A programszervező Lovasi András volt, aki olyan zenekarok pécsi debütálását szervezte ide, mint az Üllői Úti Fuck vagy a Pál Utcai Fiúk. „Aki akkor a magyar undergroundban számított, mind volt itt. Emlékszem egyszer volt egy szabadtéri koncert is. A Kispál lépett fel és a szó szoros értelmében mindenhol emberek voltak. Azonban, lévén lakóövezet közepén voltunk, tízesével jöttek a feljelentések. Megígértük, hogy ez volt az utolsó.”

1990 szeptemberében a Panoráma valószínűleg elektromos zárlat miatt kigyulladt és szinte teljesen leégett.

Novemberben a tulajdonosok rátaláltak a Bázis építőipari vállalat egyik teherautó-összeszerelő műhelyére, mely a mai Árkád területén állt. Az akkor már használaton kívüli termet némi bérleti díj fejében megkapták. A nyitóbulit az engedélyezési nehézségek ellenére megtartották, azonban másnap az önkormányzat műszaki osztálya behívta magához Hoffmannt. „Elmondtam, hogy egy ajtó miatt nem kaptunk engedélyt, de a hely már nyitva van. Erre érkezett a mai világban elképzelhetetlen válasz: jó, csak tartsunk be minden mást, és békén hagynak. Így is történt.”

üzemben lesz, illetve korábban befalaztunk egy 10-15 centis slag darabot a falba, és biztosítottuk őket arról, hogy onnan majd víz fog jönni. Megvolt a pecsét. ” Idővel minden a helyére került, és a Gyár magára öltötte jellegzetes indusztriális ábrázatát. A telepen található traktorgumik begurultak a terembe és furcsa fotelekké változtak, a falakra graffitisek freskói kerültek. A koncerteket itt is Lovasi szervezte, így a repertoár stílusában nemigen változott a Panorámához képest. „Volt néhány érdekes koncert. A PUF például többször lejött egy ún. esztrád-műsorral, ami úgy nézett ki, hogy négy órán keresztül játszottak, háromszor tíz perc szünettel. A végén már a hangulat és az eljátszott számok mennyisége okán egyfajta „Önök kérték” alakult ki. De volt VHK is, ami nagyon nagy szó volt akkor, hiszen körülbelül négyszer annyiért jöttek el valahova, mint mondjuk Deák Bill.” Ezek a koncertek rendre kihasználták a hely 500 fős befogadóképességét. Az érdekes az volt, hogy ezek az általában 25 és 35 év közötti látogatók nagy százalékban ismerték egymást és a tulajokat. „Volt olyan este, ahol az volt a fura, ha valaki fizetett a szeszért.”

Valószínűleg ennek a rendkívül családias, de éppen ezért kicsit kötött atmoszférának hatására esett meg, hogy a hely óriási népszerűsége ellenére megszűnt.

Legalábbis eredeti formájában. 1990 végén ugyanis tartottak egy punk előszilvesztert. A PiCsa ugyan többször fellépett, de ez a buli átszakított egy gátat, melynek köszönhetően olyanok is felfedezték a helyet, akik eddig nem is tudtak róla. A hely szelleme megváltozott, Hoffman is megvált a klubtól, amiből ezután rock klub lett. Ebben a formájában ’95-ig üzemelt, de az már egy másik történet…

A nyitás estéje is érdekes történet. Még délután megjött Pestről az Andersen zenekar, akik mikor meglátták a sóderhalmot a teljesen fűtetlen terem közepén, hazamentek. Miközben a szervezők a pótzenekarral (Fehérlófia) egyeztettek, bejelentkezett az ÁNTSZ. „Megmondtuk, hogy az a mosdókagyló, ami most a földön van, estére

31 31

KULTURSOKK NAGY ÉVA ANNA

„EGYETLEN SZÍNHÁZ SEM TEMETŐ” » SOBOL GETTÓJA A PÉCSI NEMZETI SZÍNHÁZBAN Joshua Sobol izraeli származású drámaíró és rendező darabjai amellett, hogy nagy részben zsidó témát dolgoznak fel, általában meg is osztják a közönséget. A Gettó a világ sok országát megjárta már, és most (bár már nem első alkalommal) hazánkba is elért.

Idén kulturális fővárosként Pécs vállalta magára a feladatot, hogy interpretálja a művet. Béres Attila rendező ehhez az állandó társulat, a balett- és az énekkar mellett vendégelőadókat is segítségül hívott – eddig úgy tűnik, sikerrel véve az akadályokat. A Gettó (így olvashatjuk a városban magyarosítva az óriási transzparenseken) kezdő jelenetétől kicsit összeszorul a gyomrunk, bízunk abban, hogy a nagyon is eleven és komor II. világháborús környezet nyomasztó miliője oldódik majd.

Katonák fegyverrel, zsidók sárga csillaggal a mellükön védtelenül, kiszolgáltatva. Előkerül egy énekesnő, egy komikus a bábjával és a kegyetlen SS-tiszt. A csempészett bab a földre hullik, amit a csillagok elárvult tulajdonosai majdnem maradéktalanul szednek föl fegyveres kényszer alatt. Hat dkg csupán a hiány a mérlegen, ezt kell művészettel törleszteni – úgy tűnik, ennyit ér Thália és Melpomené együtt a világháború alatt.

A történet a vilniusi gettóban játszódik. A dokumentumok alapján valóban létezett itt egy színház, ahol a fogva tartottak a túlélésért játszottak. Maga a cselekmény egyszerű, van benne igaz szerelem és szerelemféltés, megaláztatás, munka, színház és gondok – a gettó életének keserédes mindennapjai. A képi dokumentációval és a nyomasztó hangulatú holokausztfilmekkel szemben a darab egy nagyon hatásos eszközzel él: zenét és táncot csempész a történetbe, amivel egyből sikerül oldania a feszültséget, így a borzalmak mögé nézve megláthatjuk az igazi mondanivalót, hihető képet kapunk a gettó mindennapjairól. A hatást letisztító feloldás keretében örömzene és örömtánc elevenedik meg a színpadon, amely ősiséget sugározva kölcsönöz misztikusságot a darabba.

32

A történet nagyon összetett jelképrendszerrel dolgozik.

A függöny felgördülésétől egészen a tapsvihar lecsendesedéséig szimbólumokkal bombáz bennünket Béres Attila, melyeket nem lehet figyelmen kívül hagyni. Sárga csillag mellett rózsaszín háromszög (így jelölték a homoszexuális férfiakat a koncentrációs táborokban), horogkeresztes zászlóval betakart gettóbeli munkások, a talmud történetei. Olyan egyedi megoldásokkal találkozunk, mint a komédiás (Köles Ferenc) és bábja (Széll Horváth Lajos), akik amellett, hogy gátlások nélkül megjelenítik a rejtett gondolatokat, ámulatba ejtik a nézőt egymásra hangolt mozgásukkal. Haumann Péter meghívásával sikerül a sztereotípiának eleget tevő vérbeli kereskedőt ábrázolni, aki ugyanúgy morális kérdésbe ütközik társai életének feláldozásakor, mint a Herczeg Adrienn alakította színésznő. Az utóbbi karakter orvosi szerepben az inzulin adag elosztásakor szembesül azzal, hogy bizonyos életek árán többeket lehetne megmenteni – de van-e joga a zsidónak úgy ítélkeznie társai élete felett, mint az SS-tisztnek az övé felett? „Temetőben nem játszunk. Nem táncolunk a sírunkon.”

– ezzel a kritikával kerül szembe a társulat már az elején. A halál komorsága tükrében az életet védő cinizmus nem mindig egyértelmű, és a két fogalom egymásnak feszülve végig kérdéseket intéz a nézők és szereplők felé. Illik-e szórakoztatni, amikor ég a világ? Szabad-e elhurcoltak ruháiban színpadra lépni és náci katonákat kifigurázni? Össze lehet-e tartani egy közösséget és erkölcsileg tisztának maradni akkor, amikor folyamatosan fegyvert fognak ránk? Ilyen kérdések özönlenek folyamatosan felénk, de egyértelmű válaszokat nem kapunk. „A gettóban nincs jövő”, de a jelen élhetőbbé válik, még ha tudjuk is, hogy nem lesz happy end.

KULTURSOKK MIKLÁN BIANKA

SKELETONBREATH » HALLOWEENI SURF ROCK NEW YORKBÓL Mostani zenei kitekintésünket egy sokak számára megemészthetetlen zenei stílust képviselő bandával, a 2002-ben New Yorkban megalakult Skeletonbreath-tel folytatjuk. Magukat a transylvanian surf rock és a halloween party music stílusába sorolják, elöljáróban viszont mindenképpen meg kell említenem, hogy aki veszi a fáradságot és többször is meghallgatja számaikat, igazi kincsre lel.

A zenekarnak eddig két lemeze jelent meg: a 2006-os Louise, valamint a 2009-es Eagle’s Nest, Devil’s Cave, ez utóbbit szeretném részletesen bemutatni. A lemez műfaja őszintén szólva behatárolhatatlan, hiszen a polkától kezdve, a szambán és a progresszíven át a free jazz-ig minden „vegyi elem” megtalálható a számokban.

Ez elsőre furcsán hangzik, de a „vegyszerek” keveréséből nagyszerű elegy keletkezik, amely olyannyira dinamikus, hogy szétrobbanó energiával tölti fel a hallgatót. A dinamizmus, valamint a gyakori szekundsúrlódások azonban nyugtalanságot sugároznak, a disszonáns hangok amellett, hogy elborult hangzást kölcsönöznek a zenének, még a hallgató hangulatát is felkavarják.

a Skeletonbreath hozta meg a srácok számára. Ehhez arra is szükség volt, hogy mindannyian elkötelezzék magukat a banda javára, ezért Bob Pycior 2005-ben kivált másik zenekarából, a Kiss Kiss-ből, és vállalva a két zenekar rivalizálásával járó gondokat, a Skeletonbreath mellett döntött. 2007-ben azonban Crockett Doob, hogy egyéb kreatív hajlamait kielégítse, kilépett a zenekarból, és tehetségét más területeken kívánta kibontakoztatni. Így került a képbe Tris Palazzolo, az együttes jelenlegi dobosa.

Koncertjeik a lemezekhez hasonlóan lendületesek és kiegyenlítettek. A fiúk totálisan együtt tudnak működni, és nem egymás mellett, hanem egymással játszanak.

Teljes összhang figyelhető meg a zenekaron belül, hiszen nem nyomják el egymást, hanem ha kell, a kísérő szerepét is fel tudják venni. Ez megfigyelhető a dinamikán is, amikor a hegedű szóló szerephez jut. Ilyenkor a basszus és a dob csak kísérő elemként van jelen, ugyanakkor mégsem kerülnek háttérbe, hiszen támaszt nyújtanak a szólistának. Remekül tudnak egymáshoz alkalmazkodni, valamint érezhető az egymás iránti tisztelet is, ami egy zenekar életében elengedhetetlen kellék.

Rendkívül furcsa ez a formáció, de pontosan az a csalogató benne, hogy az embernek ritkán van ilyen élményben része, és ahelyett, hogy a már megszokott, tökéletesen kidolgozott harmóniákat hallgatná, most egy sokkal izgalmasabb, felderítetlen területre vándorol. Mindenképpen ajánlani tudom azoknak, akik újra vágynak, és akiknek a fülét nem bántja egy kis modernséggel fűszerezett disszonancia.

Az albumon szereplő szinte összes szám tele van hangnemváltásokkal, valamint ritmusváltásokkal, melyek váratlan helyeken bukkannak fel, és amelyek először érthetetlenek, de mégis beletartoznak egy nagy egységbe, így az album végén helyreáll a balansz. Azt hiszem, ezt az egyensúlyt csak felborítaná egy énekes jelenléte, amit a srácok is jól megéreztek, ezért döntöttek a kizárólag instrumentális muzsika mellett. A számokban Bartók-féle stílusjegyeket is fel lehet fedezni, ilyenek például a gyakran alkalmazott félhangok, és a már említett disszonáns elemek, valamint az ezek miatt kialakuló zaklatottság. A félhangok azonban néha arabos hangzást is kölcsönöznek a daloknak, melyekre még egy lapáttal rátesz az elektromos hegedű, kikacsintva ezzel a komolyzene felé is.

Az Andrew Platt (basszusgitár), Crockett Doob (dob) és Bob Pycior (elektromos hegedű) alkotta trió már számos más formációban játszott együtt, azonban a sikert

33 33

KULTURSOKK BÁN ATTILA

A NETES KULTÚRA SZAKRÁLIS ÜNNEPEI » EGY ÉV AZ AGYAMENT VILÁGNAPOK JEGYÉBEN A világhálón hatványozottan szaporodó világnapok tükrében egy alternatív szociológiai univerzum körvonalazódását figyelhetjük meg. Az alábbiakban kísérletet teszünk – persze a teljesség igénye nélkül – jövőbeni netes világtörzsünk szakrális hétköznapjainak felderítésére.

Januárban nem bővelkedünk világnapokban, említésre méltó azonban a Pingvin-tudatosság világnapja 18-án.

Ezen a jeles napon próbáljuk beleképzelni magunkat a pingvinek életébe, viseljünk feketét és fehéret, vagy látogassuk meg valamelyiküket az állatkertben némi hallal felszerelkezve. 21-én ülhetünk tort a Legszomorúbb Nap örömére. Cliff Arnal brit pszichológus, a depresszió specialistája hatváltozós matematikai képlettel határozta meg a legborúsabb hangulatú napot. 2011-ben legalább péntekre esik a dátum, szóval a hét végének betetőzéseként eggyel kevesebb okunk lesz szomorkodni.

Februárban az általános Valentin napi őrület előtt ünnepelhetjük a nemzetközi Darwin napot (a legszerencsétlenebbek megindító halálesetei) 12-én, majd rögtön utána az általános felebaráti szeretet sötét árnyékával a szívünkben a ’Hibáztass valaki mást!’ napot, ami tökéletes felütéssel szolgálhat a másnap elszabaduló rózsaszín borzalomhoz.

Márciusban rögtön a hónap első napján négy világnap is van: a nukleáris fegyverek elleni harc, a polgári védelem és az önpusztítás elleni tudatosság világnapjához némileg bizarr módon társul a malacnap. Említést érdemel még a Kínos Pillanatok napja (03.18.), a Hóemberégetés napja (03.20.), az Alvás világnapja (03.21.) és az Alapítsd meg a saját ünnepedet nap is (03.25.).

A kötelező április elsejei viccelődés után szinte rögtön belecsöppenünk a Nemzetközi Párnacsata napba, 23án a „könyvet és a szerzői jogokat” ünneplik, ugyancsak

34

erre a napra esik a „Beszélj Úgy, Mint Shakespeare” nap. Május első péntekén rendezik meg a Nadrágnélküli Napot (a Zokni nélküli világnap pedig május 8-án), 25-e pedig Douglas Adams előtt tisztelegve a Nemzetközi Törölközőnap.

Alliteráló világnapokban bővelkedik a június: 18-a a nemzetközi piknik- és pániknap is egyben. Ugyanebben a hónapban van a mindenkori Angol királynő hivatalos születésnapja és a spamellenes világnap is. Július 17-én ünnepelhetjük a misztikus Sárga Malac napot, melyet két Princetoni matematikusnak köszönhetünk, akik a 17-es szám tulajdonságait elemezték, majd miután mindketten kissé beleőrültek a munkafolyamatba, előálltak a sárga malac nap ötletével.

Fura egybeesés a hónap utolsó napján a fogyatékosok tudatosság-napja és az orgazmus napja. Augusztusban rögtön egy különösen izgalmasnak ígérkező világnappal indítunk, 5-én rendezik meg a Nemzetközi Sörnapot, amit magától értetődően sörivással honorálunk. A hónapot a rendhagyó számítógépes továbbképzés keretében a „versenyeztesd a kurzorod az asztali ikonok körül” nappal zárjuk.

Szeptemberben rögtön a szemeszter kezdete előtti általános káosz idejére esik a „Késs el valahonnan” nap, ezt követi az Orrtúrás világnapja Benjamin Franklin édesapjára emlékezve, aki szerint „piszkálhatod az orrodat, piszkálhatsz másokat, de nem piszkálhatod mások orrát”. Az angolszász ünnepek fokozatos begyűrűzésével az október nagyrészt a Halloweenről és Mindenszentekről szól, de 30-án „A kísértetjárta Hűtők éjszakáján” is kalandozhatunk a kollégiumi és albérletes hűtők legmélyebb bugyraiban.

Novemberben és decemberben az általános karácsonyi őrület a világnapok számában is tükröződik. November 2-án rendezhetjük meg a „Tervezd meg a Sírfeliratod” napot, 3-án a nemzetközi klisénapot, vagy 19-én a viccesen hangzó, de komoly mondanivalóval rendelkező Vécénapot. Decemberben említést érdemel az egy napra eső Ninja- és Fürdőkád-Partinap, illetve a hónap utolsó előtti napján a Bacon-nap.

A statisztika kedvéért Magyarországon jelenleg tizenöt államilag elismert ünnep, és 64 emléknap van a kimondottan egyházi vonatkozású ünnepek nélkül, tehát kis fejszámolással körülbelül 50-60 „normális” hétköznapunk marad egy évben, még akkor is, ha a fentebb felsorolt agyatlan ünnepeknek csak a töredékéről igyekszünk valamilyen módon megemlékezni. Isten hozott mindenkit a jövőben.