ERNESTO RODRIGUES (PRT

Ernesto Rodrigues ÚJRAKEZDÉS

Egy vírus körbejárja a földet. Hosszú a lappangása, akár ennek a versnek. Nem pusztul el születéskor, mint más pórul járó nyomorultak. Nem éhínség, mely egyéb milliók életét hizlalja. Klímakatasztrófa, szenny, bombák – épp elég kárt okoznak. De a világ átalakulóban. Talán attól fél, hogy a gonosz vírus hirtelen mindenkit átvág, aki nem nem képes belátni, rabul ejtette a kapzsiság hálója.

Több millióan zárkózunk be otthon, rettegve a láthatatlan szörnyetegtől. A hajléktalanok hová rejtőznek? Merre iszkolnak a tőlünk idegen világ szerencsétlen menekültjei? Nincs bárka az általános özönvízben, amit egymás közt terjesztünk, saját lélegzetünkkel ontva magunkból a gyilkos cseppeket minden öleléssel, hiába mossuk kezeinket, ügyelve a lelki higiéniára. Ebben a hálóban nem ficánkol hal, csak fertőző óceán.

Senki sem áll készen a háborúra, ami túl rövid csatának ígérkezett. Az új ellenség jóval kifinomultabb: nem szed annyi áldozatot, mint a jövőt felemésztő környezetszennyezés és öngyilkos merénylők a fosszilis olajban tocsogó diktatúrák vigyorával. Mégis bekerít minket észrevétlenül ez az elragadó vakság, mely alig különbözik láthatatlan uraink mesterkélt nárcizmusától. Pedig az emberiség nem ilyen. Hamis

hangok disszonáns szimfóniája rejti az új típusú fejlődés zálogát. Mások kínja és fájdalma előbb-utóbb a sajátunkká válik. A futó gyönyör hét számjegyű összeggé hígítva semmit sem ér, ha minden elvész, és halvány emlékünk sem marad. Élj és virulj, költemény, vezesd át a sötét karantént egy ragyogó nyárba, ahol a Szél és a Nap a jövő energiája. Ne tűnj el a fekete-fehér horizontról, ahol felragyog egy színes szivárvány.

Fel kell vennünk a harcot a vírussal, amit az aljas tudatlanság teremtett. A diadal egyenlőtlen lesz, de tanulságos. Mocsárban tükröződő önzésünknek befellegzett, amint a történelem elszámol a járvánnyal, és kiderül, hogy a személy nem egy puszta szám. Hála az orvosoknak, akik kérdés nélkül cselekszenek. Szégyen, de így vagy úgy: megváltozunk. Különben jöhet egy új hullám, amely sakkban tartja a pozitív tesztektől rettegő emberiséget.

Tolvaj Zoltán fordítása

RESET

by Ernesto Rodrigues

A virus crosses continents. It has a slow incubation, as if it were this poem. It does not die at birth, which only happens to the poor. It is not hunger either, which feeds the lives of millions. Climate, pollution, bombs, they also do their harm. Our world, however, is another. It shakes, because one bad virus, suddenly, fools those who do not see, who do not want to see, it was caught in the web that gave you capital gains.

And so, millions of us are inside our homes, Frightened of an invisible monster. The homeless flee to where? Where refugees, the unfortunate of a world that we judged as foreign? There is only one boat, a complete deluge, spread amongst us all. Droplets that kill will be our breath, if we give a hug to another, to the cleaning of hands, to the hygiene of the soul. Into this net, fall an ocean, not a sad fish.

No one is prepared for a war that is judged to be short, but subtle is this enemy: it kills less than pollution, which emits without care of the future; less than

Ernesto Rodrigues (1956) portugál író, költő, fordító és esszéista. Többek között Kertész Imre és Krasznahorkai László portugál fordítója. Legutóbbi kötete magyarul: Előre nem látható múlt (2020). suicidal fossil fuels, smiling dictators washed in petrol. We achieve, nevertheless, without seeing who, in this blindness que does not distinguish the narcissistic rapture recreated by a few invisible men. Humanity is not this.

A concert of dissonant voices, which causes a new type of progress takes place. The pain of some is ours, sooner or later. Nothing short term serves to please, diluted six times, seven zeros to the right, if we leave everything, not even memory remains. Live, poem, grave quarantine, see again the Summer, the Sun, the Wind, energy of the future. Do not deviate from the white, black centre, where there should be a rainbow.

It needs a war – to combat a virus, that evil, ignorance creates. The victory will be unequal, even now; be it a lesson, selfishness clouds itself, and is reflected in the swamp. When History tells of this pandemic, we will see if there are numbers, if men. It remains to praise those, medics or others, who do not look to the what and why, but act because it is right. Humiliation: either changes for the better, or comes again. Positive tests shall frighten humanity.

Translated by Rebekah Karabinas

Ernesto Rodrigues (1956) Portuguese poet, novelist, essayist, translator. Latest book in Hungarian: Előre nem látható múlt (2019).