Ernesto Rodrigues
ÚJRAKEZDÉS
Egy vírus körbejárja a földet. Hosszú a lappangása, akár ennek a versnek. Nem pusztul el születéskor, mint más pórul járó nyomorultak. Nem éhínség, mely egyéb milliók életét hizlalja. Klímakatasztrófa, szenny, bombák – épp elég kárt okoznak. De a világ átalakulóban. Talán attól fél, hogy a gonosz vírus hirtelen mindenkit átvág, aki nem nem képes belátni, rabul ejtette a kapzsiság hálója. Több millióan zárkózunk be otthon, rettegve a láthatatlan szörnyetegtől. A hajléktalanok hová rejtőznek? Merre iszkolnak a tőlünk idegen világ szerencsétlen menekültjei? Nincs bárka az általános özönvízben, amit egymás közt terjesztünk, saját lélegzetünkkel ontva magunkból a gyilkos cseppeket minden öleléssel, hiába mossuk kezeinket, ügyelve a lelki higiéniára. Ebben a hálóban nem ficánkol hal, csak fertőző óceán. Senki sem áll készen a háborúra, ami túl rövid csatának ígérkezett. Az új ellenség jóval kifinomultabb: nem szed annyi áldozatot, mint a jövőt felemésztő környezetszennyezés és öngyilkos merénylők a fosszilis
olajban tocsogó diktatúrák vigyorával. Mégis bekerít minket észrevétlenül ez az elragadó vakság, mely alig különbözik láthatatlan uraink mesterkélt nárcizmusától. Pedig az emberiség nem ilyen. Hamis hangok disszonáns szimfóniája rejti az új típusú fejlődés zálogát. Mások kínja és fájdalma előbb-utóbb a sajátunkká válik. A futó gyönyör hét számjegyű összeggé hígítva semmit sem ér, ha minden elvész, és halvány emlékünk sem marad. Élj és virulj, költemény, vezesd át a sötét karantént egy ragyogó nyárba, ahol a Szél és a Nap a jövő energiája. Ne tűnj el a fekete-fehér horizontról, ahol felragyog egy színes szivárvány. Fel kell vennünk a harcot a vírussal, amit az aljas tudatlanság teremtett. A diadal egyenlőtlen lesz, de tanulságos. Mocsárban tükröződő önzésünknek befellegzett, amint a történelem elszámol a járvánnyal, és kiderül, hogy a személy nem egy puszta szám. Hála az orvosoknak, akik kérdés nélkül cselekszenek. Szégyen, de így vagy úgy: megváltozunk. Különben jöhet egy új hullám, amely sakkban tartja a pozitív tesztektől rettegő emberiséget.
Tolvaj Zoltán fordítása
32
