Pesti Bölcsész Újság • 254. szám

A SZNOBIZMUS HIÁNYA

,„HA NEM LENNE AZ ALKOTÁS, AKKOR NEM LENNE ÉRTELME AZ ÉLETEMNEK”

HOGY LESZ MÉMBŐL LISTAVEZETŐ?

INTERJÚ NYERGES GÁBOR ÁDÁMMAL

INTERJÚ SERES LILI HANNÁVAL

LIL NAS X: OLD TOWN ROAD CÍMŰ SZÁMÁRÓL

5. oldal | BÖLCSÉSZ NAPOK

10. oldal | KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

14. oldal | AJÁNLÓ

Az ELTE BTK HÖK lapja • 2019. május, 254. szám

Vigyél haza!

Bölcsész Napok 2019

Irány a PIM!

SZARVAS ANGÉLA

SZARVAS ANGÉLA

Idén is kedves kis meglepetést tartogat az állatszeretőknek a Bölcsész Napok, főként a kutyabarátoknak, ugyanis a Vigyél Haza Alapítvány ismét részt vesz a rendezvényen.

Az alapítvány több mint tíz éve dolgozik azon, hogy a sérült kutyák meggyógyuljanak, az árvák pedig szerető gazdára találjanak. Önkéntesek sora dolgozik a kutyákért nap mint nap az Illatos úton, s bár különböző területekről érkeztek – akad köztük infokummunikációs szakember, zenész, jogtanácsos, egyetemi hallgató, biológus, és még sorolhatnánk –, céljuk egyezik, s mindenki a saját képessége, lehetősége szerint tevékenykedik e közös cél érdekében.

Hogy hogyan fogadhatsz örökbe egy kutyust? Az első és legfontosabb feladatod az, hogy végiggondold, hogy valóban tudsz-e gondoskodni róla, vagyis van-e hozzá türelmed és felelősségtudatod, elegendő helyed és időd, s természetesen kérdés az is, hogy a veled együtt élők beleegyeznének-e az állattartásba. Ha minden feltétel stimmel, akkor az alapítvány honlapján (vigyelhaza.hu) vagy Facebook oldalán (facebook.com/vigyelhaza) megtekinthetőek az éppen gazdára váró állatok. A kiválasztott kutyust az alapítvánnyal való egyeztetést követően megtekintheted, s ha sikerült összebarátkoznotok, akkor nincs más hátra, mint az örökbefogadás.

Persze az is sokszor előfordul, hogy lelkesen kiállnánk az állatvédelemért, vele együtt a kutyusok jólétéért, de nincs lehetőségünk befogadni egy kedvencet, mert nem lenne elég szabad hely számára, vagy épp már an�nyi kutyust örökbe fogadtunk, hogy még egy már nem férne el. Segíteni még így is tudunk: jelentkezhetünk önkéntesnek, hiszen mindig szükség van valakire, aki megsétáltatja s megeteti az állatokat, segít az örökbefogadás lebonyolításában, vagy éppen különféle rendezvényeken képviseli a szervezetet. Továbbá anyagi támogatást is elfogad az alapítvány.

A Bölcsész Napok keretein belül bővebb információért bátran keresd fel a Vigyél Haza Alapítvány standját! Reméljük, te leszel az Illatos úti árvák egyikének új gazdija!

A Petőfi Irodalmi Múzeum az a hely, ahova minden ELTE BTK-s hallgatónak el kell zarándokolnia legalább egyszer az egyetemi évei alatt. Hogy miért? Egyrészt, mert sokunknak biztosan volt/van/lesz olyan kötelező vagy szabadon választott tantárgya, amely kapcsolódik a múzeum egyik kiállításához, eseményéhez, gyűjteményéhez, vagy ha mégsem találkoznánk ilyen tanegységgel, bölcsészlétünkből fakadóan szinte biztos, hogy találunk a PIM lehetőségei között olyasmit, ami érdekel és leköt minket.

Másrészt a Múzeum körúti épületünktől gyalog nagyjából ötpercnyire található.

A PIM annyi programot kínál, hogy nehéz lenne mindet felsorolni. Tanulás, szórakozás, kulturális ismeretek gyarapítása, kikapcsolódás... Hogy néhány konkrétumot is említsünk: jelenlegi kiállításaik közt megtalálható a Kamasz szelek fütyörésznek című, amely Kányádi Sándor versek inspirálta fotókat mutat be, a Föltámadás szomorúsága, amely Ady Endrének állít emléket, valamint az Önarckép álarcokban, amely Arany János ismert és kevésbé ismert arcait mutatja be.

Kiadványaik sora folyamatosan bővül, sorra jelentetnek meg tanulmányköteteket, szövegkiadásokat, lexikonokat, különféle katalógusokat, képeskönyveket és még sorolhatnánk. Főként egy-egy írónk, költőnk munkásságát, életeseményeit, hagyatékát dolgozzák fel, de nem olyan régen jelent meg például a Balatoni nyár, amely azt mutatja be, hogyan nyaraltak a magyar írók az ’50-es, ’60-as, ’70-es években.

A kiállítások és kiadványok mellett más programokkal is várnak: alig van olyan nap a hónapban, amelyikre a PIM ne szervezne valamit. Szemezgetve a honlapjukon találhatunk többek között városi sétát, versmondók találkozóját, rendhagyó tárlatvezetést, koncertet, szín­házi eseményeket.

S mindez még mindig csak egy kis szelet a PIM által kínált lehetőségek széles választékából. Ha többet szeretnél megtudni róluk, akkor látogass el a múzeumba, vagy keresd fel standjukat a Bölcsész Napok keretein belül!

2019. 05. 7–9. ELTE BTK Campus Illusztráció: Dömötör Tamás Albert

Pécs és Miskolc között Budapest: 2019-ben az ELTE szervezte az OTDK Humán Tudományi Szekcióját. A hagyományos plenáris előadás – tagozati ülések – fogadás – eredményhirdetés szerkezetet koncertek és különböző sportlehetőségek színesítették. Az előadásoknak a gépi fordítástól Nemes Nagy Ágnes költészetén keresztül Beyoncéig terjedő széles skáláján minden érdeklődő találhatott ízlése szerinti előadásokat. Egy ilyen nagyszabású konferencia megszervezése, és a résztvevők hosszú kutatásai és izgulással teli előadásai után az egész BTK-ra ráfér, hogy szusszanjon egyet, amire kitűnő alkalom a különbejáratú ingyenes minifesztiválunk, a Bölcsész Napok!

Idén májusban tizenegyedik alkalommal rendezik meg az ELTE BTK kampuszán a Bölcsész Napokat. Ezen a kulturális-tudományos rendezvényen ismét rengeteg program várja a frissülni vágyó bölcsészeket. Az egyik legizgalmasabbnak ígérkező eseményen olyan díjnyertes magyar filmek rendezői beszélgetnek, mint a Hideg tél, a Van valami furcsa és megmagyarázhatatlan és a Martfűi rém, de nem maradhat el a megszokott Pixa-parti sem. Aki pedig előre készült a Bölcsész Napokra és részt vett a nyereményjátékokon, végre hozzájuthat a megérdemelt ajándékcsomaghoz – de egy páros EFOTT-bérlet is várja még a gazdáját!

Főszerkesztő: Molnár A. Aliz Korrektor: Zrubecz Szilvia Főszerkesztő-helyettes: Gregor Lilla Műszaki szerkesztő: Molnár A. Aliz Felelős kiadó: Jancsó Dorottya elte btk hök elnök

További információk: 1–5. oldal | BÖLCSÉSZ NAPOK (A programváltozás jogát a szervezők fenntartják.)

Terjesztés: Fejes Richárd Nyomdai kivitelezés: CC Printing Kft. Betűtípus: Chronicle, Source Sans, Akrobat Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 1000 példányban, havonta Elérhetőségünk: pbu@btkhok.elte.hu

Facebook: @PestiBolcseszUjsag Instagram: @pesti_bolcsesz_ujsag Digitális elérés: https://issuu.com/pestibolcsesz

2|

BÖLCSÉSZ NAPOK

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

IK programok Angol-Amerikai Intézeti Képviselet Programunk a „Western Saloon” tematikára épül majd; tavaly a britet, idén az amerikai vonalat szeretnénk követni. Az Angol-Amerikai IK kitelepülésénél a hallgatóknak lehetősége nyílik majd egy élethű és hangulatos „WANTED”-poszter előtt fényképet készíteni, miután egy filmbéli lengőajtón keresztül belépnek a vadnyugat legmenőbb bárjába, és megmérettetik magukat egy ügyességi versenyen. Minél magasabb szintig jutnak el, annál értékesebb nyeremények várnak majd rájuk.

A fényképek készülhetnek saját mobiltelefonnal, vagy pedig az Intézeti Képviselet által biztosított polaroid fényképezőgéppel.

Filozófiai Intézeti Képviselet A Filó Intézet Chill sátrában a Bölcsész Napok forgatagában megfáradt hallgatóknak egy olyan helyet biztosítunk, ahol kifújhatják magukat, ezért elsősorban kényelmes kanapékkal és DJ-szettekkel készülünk, de lesz vászontáska dizájnolás, kártyajóslás és maszkkészítő workshop is a Mellow Mood jóvoltából.

Magyar Intézetek Képviselete Ady 100 Az idei Bölcsész Napok sem telhet el szabadulószoba nélkül, idén Ady vad indáival várunk a magyar ugaron! Harcolj a Nagyúrral, járj egy táncot a fekete zongora dallamára, tegyél tiszteletet Góg és Magóg fia halálának századik évfordulóján! Keresd a Nyugat hasábjain a megoldásokat, fűtsd a véredet és szakítsd le arany győzelmedet!

Nem elég sírni, sírni, sírni, gyere el, és legyél a költő boldog őse. Várunk titeket, hogy szellemetek felszabadulhasson ne csak a poétika héja-nászába, de a győzelem Párisába is!

Az esemény részleteit hamarosan megtalálhatjátok a Facebookon!

Ady szeme fog figyelni titeket, keze őrizi rab sorsotokat! Tegyétek próbára magatokat!

Művészetelméleti és Médiakutatási Intézeti Képviselet Az MMI Intézeti Képviselete idén is a már hagyománnyá vált unikornisvarrással várja a lelkes érdeklődőket. Emellett apró újdonságokkal is készülünk, termé­szetesen bölcsész címszó alatt. Ha valaki jótékonykodni szeretne, akkor a DIY sarok­ban biztosan megtalálja helyét nálunk.

Művészettörténeti Intézeti Képviselet A művtöris sátorba lépve a látogató egy igazi Wunderkammerbe jut, ahol megtapasztalhatja a luxust, amiben a 18. századi műgyűjtők éltek. Megtudhatjátok, mire használták az unikornisszarvat, licitálhattok kedvenc festményeitekre és rendezhettek saját kiállítást is. Nézzetek be hozzánk!

Néprajzi Intézeti Képviselet A néprajzosokkal idén különböző, a nép körében elterjedt, illetve kevésbé közismert szerelmi jóslásokat szeretnénk bemutatni.

Az érdeklődők emellett próbára tehetik magukat egy kvíz kitöltése során is, amit a népi párválasztási szokások témakörében állítunk össze. Várunk mindenkit, aki kíváncsi arra, hogy mit is jelenthetett a párválasztás régen a „szülők döntése volt” elképzelésen túl. Természetesen frissítő házi szörppel és egy kis harapnivalóval is készülünk. Ókortudományi Intézeti Képviselet A Bölcsész Napokra az Ókortudományi Inté­ zet kitelepülése három állomással készül.

Az elsőn a jóslás rejtelmeibe nyerhettek betekintést, megidézve az ókori görög jósdák hangulatát. A másodikon az ókoros téma mellett a kreativitás is szerepet kap, a résztvevők sumer és akkád ékjeles táblákat, illetve gyűrűket és medálokat készíthetnek. Az utolsó állomáson pedig egy érdekes társasjátékkal várunk Titeket, melynek témája a Héber Biblia lesz.

Akik mindhárom programon részt vesznek, azokat sütivel jutalmazzuk!

Régészettudományi Intézeti Képviselet Amire nálunk számíthattok: - Régész kvíz – mennyit tudsz a régészetről?

- Mesélő leletek: régészeti leletek bemutatása és jelentésük - Leletkészítő: kerámia és „leletek” díszítése - Mit is csinál egy régész? Ismerkedés a régészettel és a terepi munkával, érdekes és vicces feladatokon keresztül Minden érdeklődőt végtelen gumicukorral fogunk várni!

A borfogyasztás kultúrájának fellendítése a cél LAMI KRISZTOFER Párszáz forintos bor, ami sosem látott szőlőt? Alsópolcos csoda egy margitszigeti görbe éjszakához?

Bölcsészként néha kényszerhelyzetbe kerülünk az árakat illetően, ha mondjuk késik az ösztöndíj, de a péntek már elérkezett. Ha viszont landol a számlán a jól megérdemelt összeg, rákapcsolhatunk a minőségi borokra is, és szemezgethetünk a felsőbb polcok kínálatából. A borfogyasztáshoz ugyanis nem árt a komoly szakértelem: a borminőség tucatnyi faktorának – íz, aroma, illat, szín, tisztaság – megértése valódi tudományág. Mindennek kiváló ismerője Oláh János borász és közgazdász, aki magát borbarátként definiálja. A Borbarátok Szegedi Társaságának oszlopos tagja a Bölcsész Napokon egy izgalmasnak ígérkező borkóstolót tartogat számunkra, immáron másodszorra. Vele beszélgettem minőségről, értékről, múltról és jelenről.

Szláv és Balti Filológiai Intézeti Képviselet A Bölcsész Napok keddi napján keressétek kitelepülésünket! A Szlavofília nevet viselő sátorban autentikus szláv ételekkel és italokOláh János kal várjuk az érdeklődőket, ezen felül a látogatóknak lehetőségük nyílik megmérettetni magukat a szláv kvízen és a már hagyomá- – Hogyan indult a szerelem terjesztése. Idén a tavalyi egy órához képest nyosnak számító szláv zenefelismerő kvízen több időnk lesz. Másfél-két órán keresztül a borokkal? is. A szlávos fotófal pedig remek alkalmat – A Duna Banknál dolgoztam, ahol beszélek a borról, a fogyasztásról, a szőlőről, nyújt az emlékek megörökítésére. és persze bele is kóstolunk kb. 8-10-féle borDebreczeni Kálmán volt a főnököm. Neki Etyeken igen komoly borászata van, ba. Egymagában a bor persze sosem elegendő: Távol-Keleti Intézeti Képviselet természetesen megfelelő, az adott borhoz illő a Debreczeni Pincészetet nagyra értékeli A Bölcsész Napok harmadik napján egy ázsiai a szakma. Vele és a bátyjával igen jó barátság- ételekkel is készülök, mert a kettősségük adja körutazásra hívjuk meg a kedves érdeklődő- ba kerültem, tőlük és Gere Attilától (1994- az igazi élvezetet. Többek között a villányi, ket! Lesz itt minden, ami szem-szájnak ingere: szekszárdi, Balaton-felvidéki, dél-alföldi, egri ben az Év Bortermelője, ma a villányi borvidék - Látványkonyhánkban baozi, azaz hús- egyik legjelentősebb termelője – a szerző) is borvidék italai kerülnek majd bemutatásra. sal töltött kínai gőzgombóc fog készül- kaptam remek borokat. Először csak kóstol- Sajnos megvásárolni a helyszínen nem tudják ni, amit utána természetesen meg is a hallgatók a borokat, mivel forgalmazással gattuk a borokat, majd néhány borkedvelő kóstolhattok. nem foglalkozunk, de a pincészetek elérhetőbarátommal az egyetemről és szerte Szeged - Teaházunkban különböző kínai teákat ségeit szívesen megadom az érdeklődőknek. környékéről megalapítottuk a Borbarátok kóstolhattok hagyományos kínai te- Szegedi Társaságát az ezredfordulón. Kalló áskészletből, valamint az édesszájúak Imrével való barátságom döntötte el végleg, – Mit gondol, hogy állnak ma a fiatalok számára lesz házi bubble tea is. a kulturált borfogyasztáshoz? hogy ezzel szeretnék foglalkozni. Szerintem - Művészeti részlegünkben elsajátíthat- ő a borászok borásza.

– A rendszerváltás után rengeteget fejlőjátok a kalligráfia művészetét. dött a borkészítés, valamint a borfogyasztás - Játszóházunkban megtanulhatjátok, – Szegedről nem feltétlenül a bor jut kultúrája is. Az azóta felnőtt új generáció hogy is kell játszani az igazi mahjongot. fogékony a minőségi borokra. Nagy örömazonnal eszünkbe. Mégis szőlőnagyha- Ha csak egy gyors látogatásra van időmel látom, hogy egyre több fiatal nyúl hozzátalomról lenne szó? tök, megkóstolhattok különböző ázsiai – Szegeden inkább a borfogyasztás kultúrája, értéssel a borhoz, mélyed el benne. Jó úton rágcsálnivalókat, például pácolt kacsa- mintsem a szőlőtermelés a jelentős. Néhány halad a generáció, persze ahhoz sok bort meg nyelvet, tintahalat, disznóbelet. szőlősgazda ugyan van, de csak hobbiból mű- kell inni, hogy az ember szakértelemmel Reméljük, hogy fel tudtuk kelteni az érdeklő- velik leginkább. Az egyesületünk motorja, lásson. désedet, várunk sok szeretettel!

Kiss Attila, és a Szegedi Tudományegyetem ugyanakkor igen sokat tettek a bor- – A rendszerváltás előtt rosszabb volt Történeti Intézeti Képviselet a helyzet? kultúra fejlődéséért. Attila a Szegedi Idén is megidézzük a letűnt korok szellemeit, Tudományegyetem Földrajz Tanszékén ta- – Inkább a mennyiségre mentek rá, mint és izgalmas harcokra invitálunk titeket! De a minőségre, mind a fogyasztásban, mind nít, társaságunk általa vezetett kurzusa a mi a pengétek helyett mi az elmétek élességé- közösségünkből országos hírnevűvé nőtte ki a termelésben. A Szovjetunió hatalmas felvere vagyunk kíváncsiak: történelmi kvízben vőpiac volt: minden bort el lehetett ott adni. magát. Minden félévben teltházzal – közel versenghettek az asztal túloldalán ülőkkel, százötven hallgatóval – fut. Hetente egy-egy A Dél-Alföldön például fürdőmedencékben Ki vagyok a világtörténelemben? játékunkra tárolták a hatalmas szőlő- és bormennyiséget, neves borász látogat el a kurzusra, mesél pedig baráti társaságokat és barátokra vá- a pincészetéről, a borairól, borkóstolással onnan exportálták. Volt, hogy rossz minő­ gyókat várunk sok szeretettel. Lesz kereszt- egybekötve. Az egyetem már kredittárgyként ségű, szikes talajon is termesztettek szőlőt. rejtvény is, így unatkozni nem fog, aki felénk is elfogadja a kurzust, a bortermelőknek pe- Nem számított. Utána, a kilencvenes évekjár, valamint nem távozik üres kézzel sem! dig szinte kitüntetéssé vált itt megjelenni. ben az értékrend, a tudás hiányosságait kiA hangulatot a középkor igazi slágerei fogják használva elszaporodtak a borhamisítások, A borkultúra elmélyítése az egyetemen nem megkoronázni. Ott találkozunk! amit végül törvényileg kellett szabályozni. csak ezen az előadáson van jelen, van például Szerencsére azonban az utóbbi 20 évben jobb külön kurzus a borászat geológiai, éghajlati Zenei Tanszéki Képviselet vonatkozásairól is. 2014–15-ben a helyi tévé- irányba halad a borkultúra. Magyarország A Művészetközvetítő és Zenei Intézet egy szőlészetei, borászatai közül sok ma a világon ben egy főzőműsor keretében is igyekeztem év kihagyás után újra kitelepül a Bölcsész bárhol megállja a helyét. az előbbi szemléletet elterjeszteni.

Napokon. Idén a keddi napon találkozhattok velünk, amikor megmutatjuk nektek a karve- – Mire számíthatunk az idei Bölcsész zetés minden fortélyát. A lelkes érdeklődők Napokon? elsajátíthatják a vezénylés alapjait, és kipró- – Tavaly már az ELTE BTK HÖK felkért bálhatják magukat a gyakorlatban. Ha pedig engem egy borkóstolóra-borbemutatócsak némi logikai megmérettetésre vágytok, ra. Szívesen vállalok ilyesmit, mivel száOláh Jánossal május 9-én, csütörtökön 16:30akkor készülünk egy kis meglepetéssel is. momra is misszió a kulturált borfogyasztás kor találkozhattok a Bölcsész Napokon.

Info

BÖLCSÉSZ NAPOK Fesztivállapot az idei Patinán HEGEDŰS MARTIN Ötödik évfordulójának alkalmával is odatette magát az ELTE zenés tehetségkutatója, melyen egyéniségekből és meglepetésekből nem volt hiány. Idén a Filter ArtClub adott otthont a rendezvénynek, mely már a kezdés előtt tele volt lelkes hallgatókkal. A zsűri tagjai Szever Pál, Horváth Luca, Dióssy Ákos és Agócs Márton voltak.

A fellépők sorát a Fintor kezdte, folkhangzásuk és fájdalommal teli dalszövegeik a melankólia és a boldogság disszonáns egyvelegével hasítottak bele az estébe. Őket követte az Akin Manakin nevű együttes, akik bár elmondásuk szerint progresszív popban utaznak, játékukból itt-ott kihallatszódott némi pszichedelikus vonal. Ez legjobban a második számuknál, az Akartam-nál mutatkozott meg, ahol Balázsi Szabolcs gitárjátéka fel-felkapta a dal alapvetően gyászos hangulatát, hogy aztán visszaejtse azt a bánat talajára.

A Folksteps a zenekar két tagját (Jakab Csilla és Balázsi Szabolcs) helycserés támadással váltva kezdett, „népzenés-beütésű rock”-ként definiálta zenéjüket Szántó Marcell gitáros, ám fellépésük inkább egy vérbeli garage-rockos hangzást idézett meg a színpadon. Kicsit olyan, mintha a Lynyrd Skynyrd feelgood érzését az Oh Sees tomboló riffjeivel keverné az ember. „Alter-indie zene, ami néha funk is” – mutatkozott be a Caesar’s Bread, akik gyakorlatilag végig nem vették magukat komolyan, zenéjükre azonban annál jobban odafigyeltek.

A szimpla alternatív hangzás és a bohókás szöveg mögött azonban érezni némi szorongást („Miért nem lehet…?” ismétlődése), ami még érdekesebbé teszi ezt az amúgy is színes társaságot. A lendületet nem megtörve lépett be a Duckshell, akik kiegészítették az amúgy már hülyére használt megidézték gitár-dob-ének kombót, „gimnazista előkerült a szin­te­tizátor, éveit ezzel a szaxofon és a trombita. a Sum41 A ska és upbeat közösével flash-sel” igencsak megmoz­gatták a hallgatóságot. Nagyon valószínű, hogy ezen fellelkesedve állt neki zenélni a LongStoryShort! is, akik mintha egy Tony Hawks Pro Skater játékból pattantak volna ki, elkezdtek a punk és grunge vonalon ugrálni, persze velük együtt a közönség is, a levegőben vágható volt a 2000-es évek rockkultúrájának hangulata. Éles váltással érkezett Cece&Heron, ők egy finn lány (Cecilia Sandberg) és egy magyar srác (Horváth Áron) duója. Könnyed lounge és blues hangzásuk tökéletesen ellensúlyozta az este „üvöltözős” jellegét. A fellépők sorát a Pause Zenekar zárta, akikről alig lehetett eldönteni, hogy melyik zenei stílushoz tartoznak valójában. Hol grunge, hol alterpszichedelik, hol nu-metál. Végig ide-oda kapkodtak a műfajok között, egy szám sem ragadt meg hosszabb ideig egynél, amint beazonosítható lett volna a stílus, már váltottak is a következőre. Érezni, hogy maguk sem tudták mit akarnak kihozni az estéből, de az biztos, hogy a vokál fenyegető hangsúlyú energiájából és kiváló szólókból nem volt hiány.

A Patina első fordulója mind a zsűri, mind a hallgatóság részéről remek hangulatban telt. Többen kiemelték, hogy olyan, mintha egy tényleges koncerten ülne az ember, mely a kiváló zenének és a zsúfolásig telt helynek köszönhetően be is igazolódott.

Másodszorra is akkorát szól?

Bár ugyanazokkal a zenekarokkal, ám új zsűrivel és meglepetésekkel jelentkezett a második forduló. Ez alkalommal a zsűri két új taggal bővült, Agócs Márton és Dióssy Ákos mellett feltűnt Murai László és Pixa is.

Cece&Heron párosa kezdett, az első pár szám gitárjátéka inkább hajazott countryra, Cece énekhangja továbbra is a blues felé hajtotta a produkciót. Spooky-feldolgozásuk kivételesen jóra sikerült, kicsit mintha Dusty Springfield és a Classics IV akusztikus keveréke lett volna. Murai László zsűritag szerint az ő produkciójuk a bizonyíték arra, hogy „a nemzetközi programok működnek”.

A Pause Zenekar ismét fájdalmas arcát mutatta, igaz, ezúttal behatárolhatóbb stílussal, pszichedelikus apátia sugárzott belőlük végig, nagyban emlékeztettek a Black Angelsre. Agócs Márton kijelentette, hogy ez „100% bölcsész”. A Fintor volt az este első igazán nagy meglepetése, duóból ugyanis zenekarrá, akusztikusból pedig elektromossá váltak. Ennek köszönhetően nu-metál és alter rock keverékével ajándékozták meg a közönséget, melyet Dióssy Ákos „ütőképes dolognak” nevezett, ami „egy szintig ütőképes, de itt lenne az ideje annak, hogy csavarjanak ezen.” Az Akin Manakin megfogadhatta ezeket a szavakat, játékuk ugyanis abszolút a múlt heti ellentétje volt. A gitár fájdalmas játéka és a vokál érzelmektől teli hangzása, mintha csak egy emocionális kitörést örökített volna meg. A zsűri több tagja Jakab Csilla énekhangját emelte ki mint legfontosabb elem, és külön értékelte, hogy ezúttal angolul énekelt, mely szerintük „jobban áll”.

A már megszokott cserével állt fel a Folksteps, akik ismét klasszikus rockkal készültek. Agócs John Mayerhez hasonlította a zenekart, Dióssy pedig megköszönte a nála is idősebbek nevében a hithű játékot. A zsűri elkápráztatására törekedett a Caesar’s Bread is, a Szex a lépcsőházban című számukkal nem csak őket, de a közönséget is levette a lábáról. Dióssy szerint a zenekar sikerre van ítélve. Ehhez a hullámhoz csatlakozott a Duckshell, a banda a Rage Against The Machine-t idéző tombolással mozgatta meg (szó szerint) a tömeget.

A fúvósok érzékelhetően nagyobb szerepet játszottak a mostani fordulóban, sokkal jobban harmonizáltak és egyszer-kétszer még egy szólóra is beálltak. Murai mindenféle profizmust hátrahagyva kijelentette, hogy megadta az este első tíz pontját. Az estét végül a LongStoryShort! zárta, akik most is pop-punk és rock vonalon mozogtak. Agócs egészen megilletődött a produkciótól, megköszönte a bandának, hogy megidézték „gimnazista éveit ezzel a Sum41 flash-sel”.

A Patina idén is bővelkedett egyéni fellépőkben és váratlan tehetségekben. A zsűri a Duckshellt ítélte meg a legjobbnak; a zenekar tagjai nyereményként lehetőséget kaptak az idei Lágymányosi Eötvös Napokon való fellépésre. A közönség tetszését leginkább a Caesar’s Bread nyerte el, akik ennek eredményeként a Bölcsész Napokon mozgathatják majd meg a lelkes hallgatókat.

Különdíjban részesült a Folksteps, akik szintén a LEN-en fognak megjelenni.

„Pénzt küldhettek klipre” Poénos, mégis komoly szövegek és terebélyes hajkoronák keveréke. A Caesar’s Bread nevű zenekar tagjai mondják el, hogy kik ők, mit gondolnak az alter zene jelenlegi helyzetéről és hogy miként alkotnak.

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

|3

a szókimondó szövegek. Azzal, hogy a mai – Hogy érzitek magatokat a Patina után?

Magyarországon ki mersz mondani dolgokat, Matyi: Én igazából elég jól, nem szeretem bőven megütöd az extrém szintet szerintem. a tehetségkutatókat, de a Patina kellemes Mi „alter zenekar” vagyunk, szóval az extrém meglepetés volt. Jó kritikákat kaptunk, tök tehetség már nem játszik, nyilván jónak kell sok embert meg tudtunk mozgatni. lennünk abban, amit csinálunk, de nem kell Áron: Nekem is csak rossz tapasztalatom virtuózi szinten tolni. Ez így korrekt szerinvolt eddig a tehetségkutatókról, viszont ezt hihetetlenül élveztem, baromi jó volt a han- tem, ha megnézed a Hangfoglaló programot, gulat, jó fej volt a közönség meg a zsűri is. akkor láthatod, hogy azok nyernek, akik iszonyatos munkát beleöltek mind zeneileg, Arra vagyok a legbüszkébb, amit Szever Pali mind emberileg. mondott, hogy a Heaven Street Seven is ilyen Levi: Azért az is fontos, hogy jó zenei hangvolt 20 éve.

Levi: Számomra nem volt annyira tehetség- zást fogjál meg.

Matyi: Ha koncertzenekarokat keres kutató szaga, ténylegesen ez inkább koncert az em­ber, az a legfontosabb szempont, hogy volt, aminek az első sorában ült egy zsűri. mennyire van meg az egység a zenekar tagÁbel: Nekem kihívás volt, mert kis helyen volt, de egyébként nagyon élveztem. Tetszett, jai között. A közönség egyből kiszúrja tudat hogy a zsűri mindenkiről mondott valamit, alatt, ha valami nem működik köztük. nem csak egységében a zenekart nézték, ha– Honnan jönnek a szövegeitek? nem mindenkit külön. Áron: Háromféle módszer van. Én hozom a szöveget meg egy énekdallamot. Van, – Volt-e olyan pont a zenekar történehogy ehhez még valamit a banda hozzátesz. tében, ami megadta a kezdőlökést és Van, hogy a Matyi hoz valamit, de az általáismertté tett titeket? ban szinte egy teljes dal, akkordokkal meg Matyi: Szerintem nem mindennel. volt ilyen. Egyetemen belül ismertek va- Matyi: Na de „honnan jönnek a szövegek”?

A közönség Áron: Mind Matyiban, mind bennem meggyunk, de az túlzás, hogy egyből a main­streamben is ben- van ez a „baromira ihletett” vonal, viszont kiszúrja egyben a kísérletezősebb stílus is. Nagy kérne lennénk. Egyébként tudat dés nálunk mostanában a dalok írása, én kezez egy folyamat inkább: alatt, ha csináltuk a koncerteket, dem úgy érezni, hogy Matyi inkább az, aki valami nem hívtuk a haverokat, el- ihlet útján dolgozik, én meg inkább mostaműködik nában az a „próbáljuk-ki-ezt-is” fajta vagyok. kezdtek jönni, ők hozták köztük. a saját haverjaikat, hát Tiszteljük azt, amit a másik csinál, akármevalahogy így… lyikünk hozza a szöveget, azt általában mind Ábel: 2017-ben sokat koncerteztünk, a Szi­ értékeljük. Szerintem a legnagyobb baromget meg a robotos koncert az elég sokat lö- ságokról is lehet dalt írni, de azokkal egyben kött rajtunk. Voltunk továbbá az S8-ban, komoly dolgokat is mondani. a Zegzugban meg más nagyobb klubokban is játszottunk, ez sokat segített.

– És akartok is komoly dolgokat Áron: Szerintem én sem mondanék konkrémondani? tat, voltak különböző pontok, például a leges- Áron: Persze, de néha azt is hülyeségen legelső koncertünk, 2015-ben vagy 2016-ban, keresztül. amikor a KÖSZI-ben kezdtünk el játszani.

Matyi: Én tényleg úgy írom a szövegeket, Matyi: Mondjuk az első fellépésünkön egy hogy – ha tényleg van valami nagy élmény – kisebb kocsmában játszottunk, ahol olyan leülök és valahogy kihullanak belőlem a szaemberek gyűltek össze, akik nem bánták, vak, lesz, ami lesz. Nekem nincs komoly hogy nem tudtunk még túlságosan játszani. szándékom ezzel, nem akarok semmiféle Mindenki azt mondta, hogy sok energia van üzenetet átadni a dalokkal, de úgy gondolom, benne és szívesen hallgatnak minket. Nem hogy ha őszintén és jól megírva adom elő azért, mert a zene minősége, hanem mert ezeket a szövegeket, akkor azokban mindenaz egész zenekar kiállása jó volt. Ott még le- ki fog találni olyan életigazságokat, amikkel toltunk pár koncertet az évek során. azonosulni tud. Áron: Ezzel én is így vagyok általában, pél– Szerintetek a különböző garázsbandák dául az Imádlak, Putyin! című számunk elég népszerűsége az csökken, vagy nő? konkrét, én ezzel üzenni akartam valamit, Ábel: Rengeteg olyan kis zenekar van, aki- persze nem azt, hogy imádjuk Putyint. Olyan ket érdemes hallgatni, mert tehetségesek, típus vagyok, aki a hülyeség mögé rejti a kolehetőség viszont egyre inkább kevés, a ki- moly mondanivalót, a Hereharang még ilyen: sebb klubok – ahová el tudnának menni – baromi nagy hülyeség, de mégiscsak az amebezárnak, mert vagy nem tudják magukat rikai polgárháborúról szól, meg arról, hogy fenntartani, vagy egyszerűen nem tudnak nem jó, ha bizonyos embereket másodrangúfellépést biztosítani a csendháborítási tör- ként könyvelsz el. vény miatt, koncertek nélkül meg nehéz befutni. Egyre kevesebb ilyen hely van sajnos, – Üzentek valamit az olvasóknak? az induló zenekaroknak így egyre nehezebb Ábel: Szeretünk titeket, gyertek koncertre, népszerűnek is lenni. Én örülök, hogy nem küldjetek pénzt! Légyszi. most kezdjük.

Levi: Hallgassatok minket!

Matyi: Kétféleképpen lehet kitörni: vagy Áron: Nagyon örülünk, hogy az egyetesok pénzt beleöl az ember az egészbe és men ennyien ismernek minket, imádjuk nyomja magát közösségi médián, vagy ahogy az ELTE-t, meg hogy ennyire vevők ránk! Ábel mondta, valami extravagáns dolgot kell csinálnia, amivel kitűnik. Amit a mi esetünkben a legtöbben említenek, hogy nagy energia van bennünk – ha jó a színpadi kiállásod, akkor a zenei rész nem is kell, hogy annyira tökéletes legyen, az majd jön úgyis. Persze, Május 7-én, kedden 19:30-tól a Patina ha az ember felvesz egy ilyen extrém álarcot, közönség győztese, a Caesar’s Bread amivel nem hitelesen vagánykodik, az nem gondoskodik a buliról a Bölcsész Napokon. fog működni. Áron: Szerintem közben van kereslet Akik pedig lemaradnak, következő Magyarországon az alternatív meg a garázsalkalommal november elején találkozhatnak zenére. Nálunk itt van például a haj meg a bandával a Dürer Kertben.

Info

4|

BÖLCSÉSZ NAPOK

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

Politikai újságírás PRINCZ LAURA Napjainkban szinte lehetetlenség az újság­ írásról úgy beszélni, hogy a politikát ne vonjuk bele. Ha elolvasunk egy hírt, ami valamilyen hatást vált ki belőlünk, nagy valószínűséggel megosztjuk majd barátainkkal, ismerőseinkkel. A hitelesség érdekében pedig hozzátesszük, melyik portálon olvastuk, melyik rádióban hallottuk, vagy éppenséggel melyik csatornán láttuk a hírt. Ezzel akarvaakaratlanul megosztjuk a politikai hovatartozásunkat is, hiszen ma Magyarországon kétfajta hírforrás létezik: kormánypárti és ellenzéki. Legalábbis a köztudatban a legtöbb hírközlő médium ebbe a két kategóriába van besorolva.

Felmerül a kérdés, hogy beszélhetünk-e független újságírásról? Létezik-e egyáltalán a sajtószabadság fogalma egy olyan országban, ahol egyik napról a másikra megszűnhet egy népszerű és rendkívül olvasott politikai-közéleti napilap, mint ahogyan ez meg is történt a Népszabadság-gal 2016. október 8-án? Természetesen tudnivaló, hogy

A függetlenség nyomozói SZENTPÉTERI IZABELLA Idén különleges vendégek avatnak be különös dolgokba. A magyar politika abszurditása, a magas fokú korrumpálhatóság és a repres�szió bemutatása Ács Dániel és Gulyás Márton szakterülete. A 444 újságírója és a Partizán aktivistája az elmúlt időkben komoly erőfeszítéseket tettek azért, hogy olyan korrupciós esetekről hulljon le a lepel, mint a ferencvárosi parkolási maffia, vagy a kamupártok állami támogatása majd annak eltüntetése.

Mindkettőjüket előszeretettel próbálja kikezdeni a kormánypárti propagandaholding, de mindkettőjüket kemény fából faragták, állják a sarat; ha valakiktől tudunk tanulni, milyen egy profi újságíró vagy oknyomozó – tőlük megtehetjük azt, még akkor is, ha sanszos, hogy írnak rólunk egy cikket a 888-ra.

A gonzó újságírás paródiája és a 444 Elöljáróban a 444 csapatáról annyit, hogy ők a mi görbe tükrünk, a magyarok görbe tükre.

Valamit nagyon jól csinálhatnak, ha leginkább rájuk mondják, hogy sorosista propagandisták. Bár a 444 szereti megtrollkodni az olvasóit és a kormánymédia kollégáit, de masszív, edukációs jellegű, tényfeltáró anyagaik is vannak. Ne felejtsük el, ez ugyanaz a portál, amelyik képes a Reddit törté­ neteit publikálni, ugyanakkor hat teljes, minőséggel komponált videót készítettek az orosz befolyásról Magyarországon.

A sorozat közreműködésében az egész szer­ kesz­tőség, így Ács Dani is részt vett. A 444 legnagyobb horderejű videósorozata bemutatta azt, hogyan terjeszti ki a befolyását Oroszország, ki az a KGBÉLA, hogyan cserélgeti az álhíreket Moszkva és Budapest, mint a kisgyerekek a hologram kártyákat, és miért is fokozottan veszélyes újra Moszkvához tartozni. A sorozatban neves szakértők szólaltak meg, mint Krekó Péter, Rácz András és Anne Applebaum. Bár a 444 folyamatosan

a Népszabadság esete korántsem egyedül­ álló, hiszen tavaly nem sokkal a választások után megjelentek a hírek, miszerint megszűnik a Magyar Nemzet és elhallgat a Lánchíd Rádió is. Órákig lehetne elmélkedni azon, vajon tényleg anyagi, netán politikai okok álltak a megszűnés hátterében, viszont úgy, ahogyan nekem is, nektek, olvasóknak is megvan erről a saját véleményetek, nem is ásnék ennél mélyebbre. Viszont a körülmények már kissé ijesztőbbek voltak. Az akkoriban megjelent Index-cikkek szerint maga a főszerkesztő, Murányi András is csak egy rokona telefonhívása által tudta meg: nincs többé Népszabadság. A helyzet pikantériája az volt, hogy a szerkesztőség éppen új irodába költözött, melynek örömére ünnepséget is szerveztek. Ezek után természetesen villámcsapásként hatott a tény, hogy sokan Murányihoz hasonlóan egy ismerős telefonhívásának vagy egy internetes cikknek köszönhetően tudták meg, nincs többé munkahelyük. A Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió esetében annyiban különböztek a körülmények, hogy a szerkesztőség tagjai számítottak a lap, illetve a rádió megszűnésére, azonban az azonnali bezárás hidegzuhanyként érte őket.

Tehát ha valaki ma Magyarországon politikai újságírásra adná a fejét, ilyen körülményekre kell számítania? Úgy vélem, erre a kérdésre nem tisztem válaszolni, azonban a Bölcsész Napok keretein belül Murányi András és György Zsombor lesznek a vendégeink, akik ott voltak a magyar sajtótörténelem fentebb említett pillanataiban.

Murányi András pályafutását az Új Magyarország-nál kezdte sportújságíróként, szerkesztőként. A kultúra területén is otthonosan mozog: írt kritikákat, jegyzeteket, nem utolsósorban publicisztikákat. Később a Népszabadság sportrovatába igazolt, a Nemzeti Sport főszerkesztő-helyettese lett. 2012-ben MOB-médiadíjban részesült Nívódíj kategóriában a Nemzeti Sport felelős szerkesztőjeként. (Ezt a díjat a Magyar Olimpiai Bizottság 1992 óta évente ítéli oda a sajtóban dolgozó személyeknek.)

A Népszabadság-nál 15 éven keresztül dolgozott, 2015 augusztusától 2016. október 8-ig főszerkesztőként tevékenykedett a lapnál. Írt egy könyvet A Népszabadság kivégzése: Az utolsó főszerkesztő vallomása címmel, mely a Corvina Könyvkiadó gondozásában jelent meg 2017-ben. A Népszabadság

bezárása után a Zoom.hu főszerkesztője lett, majd 2018 nyarán közös megegyezéssel távozott onnan. Jelenleg a Párbeszéd kommunikációs igazgatója.

György Zsombor aktív pályáját a Magyar Nemzet-nél kezdte 2002-ben, ahol lapszerkesztő lett 2015-től. Emellett a Lánchíd Rádió-ban volt műsorvezető és a Hír Tv háttérműsorainak felelős szerkesztőjeként tevékenykedett. A Magyar Nemzet megszűnése után a Magyar Hang alapítószerkesztője lett, a hetilapot a Magyar Nemzet újjáéledéseként is emlegetik.

Murányi András és György Zsombor munkája nem csak roppant érdekes, de példaértékű. Mikor a helyzet megkövetelte, mindketten kiálltak kollégáikért, szeretett munkahelyükért és a ma már lassan csak gondolati szinten létező sajtószabadságért.

a gúny és cinizmus tárgya a szakma túloldalán, M. Dobos Marianne acélos vezetésével a 2013-ban alapított portál mégis olyan szakmabeli fejlődést produkált az elmúlt években, aminek a töredékét sem lehet tapasztalni a KESMA konglomerátumában.

A 444 közösségi finanszírozásba kezdett, mert pusztán piaci alapon ők se bírnak fennmaradni, a már említett konglomerátum miatt. Ebből a közösségi finanszírozásból készült el a Sötét parkolási ügyek Budapesten című videósorozat, ami a kilencedik kerületi, józsefvárosi parkolási visszaéléseket tárja fel. Hamis jegyek, önkormányzati csalások, a kerületi kéményes fusizása és jachtozás. Ács Dániel a tényfeltáró sorozatért Gőbölyös Soma-díjat nyert, s bár a ferencvárosi önkormányzat több sajtópert indított, végül a nagy részét a 444 nyerte, igaz egy-két helyen helyreigazítást kellett végrehajtaniuk. Ács egyébként az ELTE Média Tanszéken is tanított, videóvágásra és videóújságírásra képezte a mesterszakos hallgatókat.

tovább a megkezdett munkát. Marci a tavalyi választások előtt emberfeletti erővel üldözte a kamupártokat és azok alapítóit, pszeudotisztségviselőit. Amikor a KÖSSZ Párt mibenléte felől nyomozott, nagyon tisztán láthattuk, hogy a választási rendszer tálcán kínálja a lopás és korrumpálhatóság lehetőségét, sőt a kormánypárt keze is elér ezekhez a tisztességet nélkülöző politikai machinálásokhoz.

Marci szorgalmazta a koordinált jelöltállítást az ellenzéki választásokon, Közös Ország Mozgalma azt a munkát hivatott elvégezni, amit a vérszegény ellenzéki képviselőknek kellett volna. A választási eredmények megkésett éjféli kihirdetése után néhányan a mozgalomban és a koordinációban keresték a bűnbakot, mint például Ceglédi Zoltán politológus, pedig a regionális közös ellenzéki jelölt indítása nem lett volna életképtelen idea, ha az ellenzék ügyesebb a kivitelezésben. A Partizán mostanában az első Orbán-kormánnyal foglalkozott mélyrehatóbban, igyekezett bemutatni azt, hogy az 1998 és 2002 közötti korszak túlmisztifikált, és nem gyomorgörcs-mentes nosztalgiázás fogja el az embert, ha visszagondol az akkori négy évre.

Jelenleg a Partizán a rendszerváltás után létrejött, majd felszívódott kamupártokkal foglalkozik, azon belül is az akkori neonáci Magyarországi Zöld Párttal, a Seres Mária által fémjelzett Civil Mozgalommal és a néhol Szepesi máshol Szepessy Zsolt-féle Összefogás Párttal. A sorozat megmutatja a rendszerváltás utáni kamupártok financiális anatómiáját, hogyan lovagoltak meg látszólag fontos társadalmi kérdéseket és hogyan kapcsolódtak a Fideszhez. Ács Dani és Gulyás Marci munkáját érdemes nyomon követni. Fiatalosak, lendületesek, teli vannak tettvággyal és tényleg fontos dolgokról kezdeményeznek párbeszédet, miközben sötét ügyeket tárnak fel. Ebbe az áldásos munkába pedig belefért az, hogy az előbbi a kollégáját csajozni tanította a Soundon, a másik pedig egy gimnáziumban tüntetett az iskolaigazgató ellen.

Drogpolitika

Művészet, aktivizmus és közmunka Gulyás Márton, sokak szemében szélsőbalos, még tágabb értelemben sorosista anarchista, aki évek óta jelen van a magyar közéletben. Ő az a srác, akivel nem mersz elmenni a moziba, mert félsz, hogy jelenetet rendez mintegy a rendszer ellen tüntetve, és nem vele fogsz elmenni a kreatív hobbiboltba se, nehogy betankoljon a festékekből úgy egy szekérderéknyival, hogy az kitartson még a tizedik Orbán-kormány regnálásáig is.

Marci viszont nem ilyen, vagy legalábbis higgadtabb, de ne a higgadtsága legyen erény, hanem a munka, amit végez. A 2017-ben alapított slejmshow, az Átlátszó blog-gal közösen aktivista politizálással társadalmi kérdéseket kezdett feldolgozni. Hosszasan mutatták be Soros Györgyöt, Horthy Miklóst és azt, miért nem tudjuk átállítani a magyar agyat a nyugati gondolkodásra. A slejmshow hamarosan a legizgalmasabb politikai tartalomgyártó lett a magyar YouTube-on, és akkoriban Papp Réka Kingával együttműködve Marci politikaelméleti kérdésekbe is belenyúlt edukációs szándékkal. Végül a két műsor szétvált, a slejm pedig Partizán névre átkeresztelve folytatta

Infó Ács Dani és Gulyás Marci Tényfeltáró és politikai újságírás című beszélgetését május 7-én, kedden 17 órától hallgathatjátok meg.

Infó Murányi András és György Zsombor Magyarországi médiahelyzet: balliberális médiatúlsúly? című beszélgetését május 9-én, csütörtökön 15 órától hallgathatjátok meg.

PRINCZ LAURA Ismét ellátogat hozzánk Zacher Gábor, idén Sárosi Péterrel való vitáját hallgathatjuk meg a drogfogyasztással kapcsolatban.

Ennek apropójából az alábbiakban néhány érdekességet olvashattok az ország leghíresebb toxikológusról.

1. Zacher Gábor munkamániás: praktizál, tanít, az országot járva előadásokat tart főként fiatalok számára.

2. Szeret olvasni, ő maga is POKET nagykövet. Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója című műve az ő ajánlásával került a POKET-automatákba.

3. Bátyja szerint a csokoládé és a pipa mellett harmadik ,,függősége” a média.

4. Van egy fia, aki művészlélek, fotózik és zenél, a Műszaki Egyetemre járt. Sok időt töltenek együtt, Sziget Fesztiválon is csápoltak már karöltve.

5. A toxikológus szerint a szülői minta az egyik legfontosabb tényező a fiatalok későbbi alkoholfogyasztásában.

6. Zacher Gábor szerint az alkoholelvonás az egyedüli olyan elvonási tünetegyüttes, amibe bele lehet halni.

7. Zacher Gábor szeret edzeni, igyekszik egy héten legalább hatszor elmenni futni, általában 5–15 kilométert fut le alkalmanként.

8. Zacher 2013-ig a Péterfy Sándor Utcai Kórház klinikai toxikológiai osztályának főorvosa volt. Ez idő alatt évente nagyjából kilencezer embert kezeltek különféle mérgezések és függőségek miatt.

9. Dr. Zacher Gábor négy és fél évig vezette a Honvédkórház Sürgősségi Betegellátó Centrumát.

10. Korábban Puzsér Róberttel is volt egy vitája, ott a marihuána legalizálása ellen érvelt, míg Puzsér mellette. A vita megtekinthető YouTube-on.

Infó Zacher Gábor és Sárosi Péter vitáját május 8-án, szerdán 17 órától hallgathatjátok meg.

BÖLCSÉSZ NAPOK A sznobizmus hiánya MOLNÁR A. ALIZ Nyerges Gábor Ádámmal, az Apokrif folyóirat főszerkesztőjével beszélgettem a kampuszról kiinduló lap múltjáról és céljáról.

– Mikor született meg az ötlete a folyóiratnak?

– Négyen alapítottuk a lapot, de az igazi alapkőletétel, maga a lapindítás ötlete az az azóta a szerkesztőségből kivált Török Sándor Mátyás és az én nevemhez fűződik. Lényegében talán az egyetem első hetében – ő a Pázmányra járt, én az ELTE BTK-ra – eldöntöttük, hogy akkor uzsgyi, és onnantól kezdve több mint fél éven át tervezgettük a lapalapítást, és nagy szerencsénkre szembejöttek olyan emberek, akikkel ezt meg is tudtuk valósítani.

– Kik voltak ezek az emberek?

– Legelső körben Fráter Zoltán. Bár ő másképp emlékszik, nekem mégis úgy rémlik, hogy Zoli maga ajánlotta, hogy beszállna a szerkesztőségbe. Emlékszem a sokkélményre, hogy mennyire földhöz vágott a gondolat, hogy egy ilyen életművel bíró író-irodalomtörténész, egyetemi docens valamit láthatott ezekben a még teljesen éretlen, hibbant tinédzserekben (a leendő Apokrif leendő szerkesztőiben), olyannyira, hogy a nevét adja az akkor még jócskán kétesélyes vállalkozásukhoz. Azóta sokszorosan is megtapasztalhattam, hogy Zoli, miközben korántsem szórja könnyelműen a szakmai és emberi bizalmat, valamilyen varázslatos érzékkel képes meglátni a potenciált azokban, akikben megvan, s a szigort sem mellőzve biztatni és támogatni, pont úgy, olyan mértékben és annyira, hogy a legjobbat hozza ki mindenkiből, aki csak fogékony rá. Azt hiszem, ezen a ponton, az ő csatlakozásával és ezzel a vonásával lett megmásíthatatlanul az az Apokrif, ami (lényegét tekintve) ma is, és ami a legfontosabb az egész folyóirat vagy (fellengzősebben) szellemi műhely identitásában.

Innentől már komolyabban tervezgettük a készülő lapot, aminek a technikai megvalósításáról, persze, halvány lila elképzelésünk sem volt. Csodával volt határos, hogy (először ígéretes költő-novellistaként) szembejött velünk Tarcsay Zoltán (mondanom sem kell: Fráter Zoltán volt a közvetítő), s megismerkedésünk után gyorsan kiderült róla, hogy komoly irodalmi tehetsége mellett, csak úgy „mellesleg” a kisujjában van a lapdizájn, a tördelés, minden technikai képesség is. Ekkor, az ő csatlakozásával állt össze az a szerkesztőség, amely már a legelső Apokrif-számot megjelentette. Ez a hosszú felkészülési időszak eredményezi azt a filológiai furcsaságot, hogy míg a lapalapítás évszáma 2007, csak 2008 áprilisában jelent meg az első szám. Mit mondjak, nem hamarkodtuk el.

– És hogy nézett ki a lap a kezdetekben?

– Mondjuk úgy, hogy: „bájosan”. De az akkori lehetőségeinkhez képest szépen, ízlésesen. Először is azt hozzá kell tenni, hogy a legeslegelső szám fizikai legyártása egy fénymásoldában zajlott: egy ott kinyomott és fénymásolt, szegélyvágóval egyedi méretre szabott, és többnyire – legalábbis, amikor én tűztem – csálén összetűzött kis füzetke lett az eredménye. Szerencsére már a második lapszámra kinőttük ezt a fajta sufniinkubátort – egyrész az ELTE BTK HÖK támogatásának köszönhetően, amivel máig létfeltételünknek minősítő segítséget nyújtanak, másrészt az által, hogy a Magyar

Irodalomtörténeti Társaság lett a kiadónk. – Hogyan kerülnek be a szerzők – akár szépirodalmi, akár kritikai vonalról? Így, e kétfrontos segítséggel el tudtunk jutni odáig, hogy immáron valódi nyomdai körül- – A kritikusokat többnyire, sajnos, vadászni kell, elvégre esetükben elengedhetetlenek mények között készülhetett a lap. Ma már megmosolyogtató, ahogy akkori lapszáma- bizonyos specifikus szakmai kritériumok, kevésbé fér bele a folyamatba a hosszas edzőink (kívül-belül) festenek: már az akkori (és még jó pár évig használt) emblémánk régi- dés-tanulás. Másrészt hálátlan is a feladat, kevésbé vonzó sok fiatal irodalmár számáes, konzervatív mivolta is tükrözi az akkori ra (főleg rendesen művelve, komolyan véve, irodalomfelfogásunkat, no meg azt, hogy mennyire tájékozatlanul mozogtunk a kor- megalapozottan érvelve, sokat és értve olvastárs irodalom trendjeiben és komplett diskur- va), mint mondjuk egy szép szonett közreazusában. Mi ekkoriban ugyanis (jobb szó hí- dása. Épp ezért van, hogy fiatal, lelkes, publikálni vágyó írókkal-költőkkel tele a padlás, ján, azt hiszem) valami újfajta klasszikusságot szerencsére mindmáig sokan tekintenek akartunk teremteni. És akkor (pirulva) meg kell említsem, hogy szerkesztőségünk első in- úgy az Apokrifre, mint olyan fórumra, amikarnációjában ugyanis négy teljesen szakbar- nek értékítéletében és hozzáértésében megbár irodalmár jött össze, tehát semmiféle kép- bízhatnak, mikor elküldik első publikálásra szánt műveiket. Másrészt, noha az Apokrif zőművészeti képzettségünk, elképzelésünk és továbbra sem tartozik a legelitebbként ízlésünk sem volt a képrovathoz, melyben így számontartott folyóiratok (a, mondjuk úgy, (kevés kivétellel) évekig lelkes műkedvelők illusztrálták a lapot. Majd megérkezett Erdei „királycsinálók”) közé, mégiscsak egy több mint tíz éve fennálló, növekvő presztizsű, Tamás festőművész, aki magával hozta kiváló országos terjesztésű kiadvány, melyben művészettörténész barátját, veress danit, ők az épp első közléseik tűzkeresztségén áteső lettek az Apokrif első képszerkesztői. Tamás pályakezdők olyan szerzőkkel együtt jelenaztán idővel kivált a szerkesztőségből, dani hetnek meg, mint (hogy csak a legutóbbi máig a szerkesztőség szíve-lelke (persze esze is). Szerkesztőként és elsőrangú képzőművé- pár lapszámból szemezgessek) Kántor Péter, Márton László, Nádasdy Ádám vagy Térey szet-kritikusként egyaránt olyan minőséget János. De említhetném Esterházy Pétert, hoz a lapba és hoz is létre esszéiben, aminek Gergely Ágnest, Borbély Szilárdot vagy köszönhetően vizuális rovatunk önértékében Rakovszky Zsuzsát és számos olyan kortárs is egyik komoly büszkeségünkké vált. Ezek után még két fontosabb fordulópontot ér- klasszikust, aki publikált nálunk.

Ez, a sznobizmus hiánya, a pályakezdőkdemes megemlíteni: amikor 2012 őszén országosan megjelenő kiadvánnyá váltunk, kis, kel szembeni elfogulatlanság tűnt az induláskor a lap egyik különlegességének. Azonban egyetemi nyomtatványból, illetve 2015-ben az azóta eltelt tizenkét év alatt épp a fiatalok (a Fiatal Írók Szövetségével közös kiadásban) helyzetét tekintve nagyon sok minden megelindult saját, különálló könyvsorozatunk. változott. Amikor az Apokrif indult, még sokkal nehezebb volt érvényesülni. Ekkoriban – Hogyan alakult a rovatszerkezet?

– A szépirodalom és a képzőművészet az in- (nekünk legalábbis úgy tűnt) a komolyabb dulástól kezdve megvolt, de hát mindket- lapok csak akkor vettek komolyan egy-egy tőnek annak függvényében alakult a szín- pályakezdőt, ha az már más komolyabb lapokban is meg tudott jelenni, de azokban vonala, ahogy mi magunk is fokozatosan egyre inkább beletanultunk a lapkészítésbe. sem tudott, ugyanezért. Ördögi kör. Mi ezzel szemben egy valóban elfogulatlan, csak Azonban gyorsan tanultunk – elvégre ott állt a minőségre, nem a névre, ismertségre vagy mellettünk Fráter Zoltán, eleinte „spiritus rectorként”, majd, immáron évek óta hivata- korábbi publikációkra („pedigrére”) odafigyelő szerkesztőséget igyekeztünk létrehozni. losan is a lap felelős szerkesztőjeként. Előbbi Reményeink szerint sikerült is: az Apokrifba titulus, persze, afféle (szerénységből fakadó) olyan értelemben mindmáig könnyű bekerülfüllentés, ugyanis Zoli a legelső pillanattól ni, hogy semmiféle ajánlólevélként vagy refefogva egy volt közülünk, egyenrangú fél, nem pedig minket ellenőrző, szigorúan oktató ta- renciaként szolgáló publikációs lista, ajánlás, nárfigura (holott a legtöbb egyetemi laphoz, protekció vagy bármi egyéb nem kell hozzá, amennyire tudom, mikor afféle tanárszer- csak pár, szerintünk közlésre megérett, jó mű. kesztők közel kerülnek, valamennyi basásko- Ennyi. Másrészt viszont annyiból rettentő dás, de legalábbis alá-fölérendeltségi hierar- nehéz is bekerülni hozzánk, hogy mivel (sok chia elkerülhetetlenül is kialakul). Zoli ezzel – nekem legalábbis úgy tűnik – menet közszemben viszont úgy tanított nekünk felbe- ben, az elmúlt pár évben profilt váltott lappal ellentétben) mi nem érezzük ezt a trendszecsülhetetlenül sokat a szerkesztésről, hogy rűen felerősödő „fiatalítási kényszert”, szigonem előírt és diktált, hanem egyszerűen csak rúbbak is vagyunk a pályakezdőkkel. Ennek egy volt közülünk, „mezei” szerkesztő, mint pedig az az oka, hogy sokéves tapasztalatunk a többiek, egy szavazat a négyből.

Idővel aztán elindult a kritikai rova- az, hogy egy bármily jó szándékú, biztató jeltunk is, valamint annak kvázi kiegészítése, legű, de mégis elhamarkodott első közlés nem a Látószög címen (mindmáig) futó esszéso- hogy nem segít egy-egy szerzőnek hosszabb rozat. Ezt az hívta életre, hogy úgy éreztük, távon, hanem kifejezetten ártalmas is, vis�fontos, hogy a pályájuk elejefelé járó szer- szaüt. Ennek megfelelően nagyon sok tehetséges szerzőnek adjuk vissza első-másodikra zők is kaphassanak olyan érdemi és alapos is a műveit, továbbiakat kérve, amennyiben reflexiót, amilyet azok, akik könyveiről már úgy érezzük, határozottan mocorog ott valakritikák születnek. Ebben a rovatban tehát az adott lapszámban publikáló egyik író-köl- mi, de nem úgy, hogy abból átütő, magabiztos, emlékezetes indulás lehessen. Elvégre, ahogy tő, illetve képzőművész műveiről jelenik meg a közhely is tartja egy (talán akár két) jó verértelmező, reflektív esszé. Mostanra csak set mindenki tud írni; az a döfi, amikor már annyi változott, hogy immáron mind Mizsur többet is.

Dániel, mind veress dani védjegyévé váltak irodalmi, illetve képzőművészeti tárgyú kísérőesszéik. Mióta Mizsur vette át a rovatot, – Hogyan tudjátok támogatni a továbbiakban a szerzőket? már nem kizárólag pályakezdőkről szól (bár továbbra is a fiatalok maradtak a fókuszban), – Mi mostanra, szemben jó pár áramvonalas nem is kizárólag egy-egy szövegre kon- sabban „fiatalos” felfogású, illetve a valóban tehetséges, de még elég „zöld”, éretlen szercentrál, inkább afféle tágabb perspektívából szemlélt pillanatképet rögzít egy-egy alko- zőket is nem sok körültekintéssel, a nagy számok törvénye szellemiségében közretó pályájának aktuális állásáról; hasonlóan adó szerkesztőséggel, úgy érzem, ha a mai veress dani képzőművészeti írásaihoz.

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

|5

Fotó: Kis Norbert

Nyerges Gábor Ádám

folyóirat-palettára tekintek, ezzel a fent részletezett attitűdünkkel hovatovább visszataláltunk kezdeti „régivágású” identitásunkhoz; a mai tizen- és kora huszonévesek szemében, úgy képzelem, ásatag, maradi és túlontúl rigorózus lapként tűnhetünk fel. És ha ez így van, nyilván nem ok nélkül: valóban nagy elvárásokat támasztunk az első publikációik előtt álló alkotók felé, cserébe viszont mindent megteszünk, hogy felelősen indíthassuk el a pályán a nálunk debütáló tehetségeket, akik, ha aztán nem érzik úgy, hogy „kinőtték” az Apokrifot, gyakran rendszeresen nálunk (is) publikáló szerzőink maradnak. Ha tehát ők maguk nem akarják, nem engedjük el a kezüket. Részben ezért is hoztuk létre az Apokrif Könyvek sorozatot, amelynek keretében a nálunk gyakran publikáló szerzők olyan elmélyült, hosszan tartó szakmai munka mellett jelentethetik meg (zömében) első köteteiket, amihez hasonlóra hirtelenjében nem nagyon tudnék példát hozni a hazai könyvkiadásban. Szemléltetésül: Bödecs László az Apokrif Könyvek első évfolyamában jelentkezett első verseskötetével, én voltam a szerkesztője. Valamivel több mint másfél éven át dolgoztunk együtt minden részletre kiterjedő figyelemmel, szoros, lényegében napi szintű munkakapcsolatban a kötet anyagán. De említhetném Halmi Tibor az év vége felé megjelenő első kötetét is, melynek kézirata szintén lassan másfél-két éve formálódik közös munkánk eredményeképp. Továbbá az egyes kéziratok alakulását a szerkesztő mellett az Apokrif Könyvek két sorozatszerkesztője (Fráter Zoltán és én), valamint a FISZ vonatkozó könyvsorozatának szerkesztői is figyelemmel követik, tehát lényegében egy kisebb team áll a szerzőink rendelkezésére. Sok szempontból nem vagyunk ugyan klasszikus (vagy fennkölt) értelemben vett műhely, innen nézve viszont nagyon is: könnyen megugorható elvárásokat, instant sikert, lájkok és share-ek sokaságát nem, de ezt a fajta odafigyelést és szakmai profizmust viszont biztosítjuk a szerzőinknek. Szóval nem csak a szerkesztő mustrál; hogy ez szimpatikus-e nekik avagy sem, már az ő választásuk.

Info Május 7-én, kedden 18 órától találkozhattok az Apokrif fiatal szerzőivel, Bödecs Lászlóval, Vass Norberttel és Vörös Annával, és az est házigazdájával, Tamás Péterrel, az Apokrif szerkesztőjével.

A fellépőktől olvashattok a 15–16. oldalon.

6|

KÖZÉLET

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

Világbajnoki címmel gazdagodott a magyar egyetemi csapat

Poetriák

SZARVAS ANGÉLA

A Kazinczy-levelezés óriási korpusz, amely izgalmas kutatási terepet jelenthet a 19. századi irodalom iránt érdeklődőknek. Kazinczy tájékozott volt a kor irodalmi történéseivel kapcsolatban és a levelek által ismerőseit tájékoztatta mindezekről illetve az irodalom alakjainak sorsáról. A levelezés számomra azért is vált érdekessé, mert ugyan ritkán, de fel-felbukkannak női képviselői is az irodalomnak, és ezekhez az írónőkhöz sajátos értékelés fűzte Kazinczyt és írótársait.

A levelezésben fellelhető Dukai Takács Judit költőnő említése. Alakjához a közelebb jutás lehetőségét teremtheti meg a Kazinczy-levelezés vizsgálata. Kazinczynak először Döbrentei Gábor említette meg a lányt egy levelében. Judit távoli ismerőse volt Döbrenteinek, aki már hallott arról, hogy a lány verseket ír, személyesen azonban nem ismerte. A találkozásuk után adott hírt Kazinczynak az általa tehetségesnek vélt lányról. Döbrentei Kazinczynak írt levelében már az irodalomba való bevezetés gesztusát fogalmazza meg Dukai kapcsán, és hírt adott arról, hogy a találkozás során megtörtént a névadás gesztusa is, Judit poétai neve Malvina lett. A levelek legfőképp három téma köré csoportosulnak Dukait illetően. Számos levélváltás történt Kazinczy és levélpartnerei között, amely a költőnő felfedezésével és irodalomba való bevezetésével állt kapcsolatban. A második csomópont a Helikoni Ünnepségekhez köthető, Kazinczynak például Döbrentei írta meg az ott történtek tudósítását. Dukai neve utoljára a házassága kapcsán vetült fel. Az 1818. október 29-ei keltezésű levélben Kazinczy Ferenc Döbrentei Gábornak írt Dukai házasságáról, és a férj nevén ércelődött. „Ha még nem tudnád Malvinának Göndöcz Ferencz nevű Vas Vármegyei nem poetai lelkű ’s nem poetai vezeték nevű ifjúval […] volt lakadalma.”

(Kézirat: Kazinczy Ferenc és Döbrentei Gábor levelezése. MTAK kézirattára. M. Irod.

Lev. 40. 53. I. k. Régi jelzés: 199. sz.).

előszezon következett. Technikai szintfelmérés és a közös nevező megtalálása a sportolók technikai tudását illetően. Ezt követte egy nyári szünet, ahol az edzői stáb a tavas�szal látottak alapján összeállította a válogatottnak megfelelő versenygyakorlatot.

A nyár vége alapozó edzéseket és egy intenzív edzőtábort tartogatott. Ezt követte az utolsó szakasz, a szeptemberi versenyfelkészülés, mely által az októberi versenyre érték el a kívánt formát a sportolók. Emellett minden csapattag edzett a saját klubcsapatában is.

2018-ban először került megrendezésre a Cheerleading Egyetemi Világbajnokság.

A szervező Lengyelország volt, s az eseményre október elején került sor Lodzban. A versenyen a magyar egyetemi válogatott is részt vett, mely csapatban az ELTE diákjai is képviseltették magukat. Pom Dance Double-ben 7. helyen végeztek, Small Coed Elite divízióban pedig bezsebelték a világbajnoki címet.

Ezúton is gratulálunk nekik!

A csapat tagjai a BME, a Corvinus, az ELTE, az Óbudai Egyetem és a SOTE – Térjünk rá a lengyelországi sikeretekre. Mennyire volt erős a mezőny? hallgatóiból álltak össze. Az ELTE-s csapattagok Andicsku Ivett, Hock Gergő, Kancsár – Miután a sportág 2016-ban kapott előzetes olimpiai státuszt, lehetőség nyílt, hogy hivaEnikő, Lőrinczy-Nagy Emerencia, Márton talosan is egyetemi világbajnokság kerüljön István, Szabó Hanna Mária, Szűcs Zsófia voltak. Duóban a Corvinus egyik hallgató- megrendezésre. Ez volt az első ilyen a cheer jával versenyzett az ELTE-s Rózsás Patrícia. sport történelmében, ezért ez még egy relatíLőrinczy-Nagy Emerenciát kérdeztem a csa- ve kisebb verseny volt, 14 ország 1500 sportolójának a jelenlétével. A következő világbajpatról, a felkészülésről és a sikerekről. nokság 2020-ban lesz esedékes, Koreában.

Oda a szervezők előzetes számításai szerint – A csapat több egyetem hallgatóiból kétszer ennyien is ellátogathatnak, ezzel is állt össze. Hogyan találtak egymásra emelve a verseny presztízsét. a tagok?

– Mivel a cheerleading Magyarországon egyelőre nem nagyon ismert sportág, elég – Számítottatok a győzelemre? Milyen volt megélni? kevesen vagyunk. Ezáltal elég összetartóak a csapatok és majdnem mindenki ismeri egy- – A pontozásos sportágakban, mint a cheer­ leading, vagy akár a torna, a legfontosabb mást korábbról. A magyar csapat tagjainak a saját teljesítményünkre koncentrálni. kiválasztására egy válogatón került sor 2018 Ez nem azt jelenti, hogy nem figyelünk februárjában. a mezőnyre, de a legjobb stratégia magunkat legyőzni és a saját teljesítményünkkel – Mely egyetemek képviseltették maguelégedettnek lenni. Ha ez sikerült, akkor az kat a csapatban? már csak hab a tortán, ha az adott pontszám – Az öt egyetem, akik a keretet adták az magasabb, mint versenytársainké. De a fő fóELTE, a Semmelweis Egyetem, a Budapesti kusz a hibátlan gyakorlat. Természetesen leCorvinus Egyetem, az Óbudai Egyetem és a írhatatlan élmény világbajnoki aranyérmet Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi szerezni, nem is mertünk ilyenről álmodni Egyetem. Innen került ki az a 25 fő, akikből korábban. aztán a csapat felállt.

– Ha jól tudom, az ELTE-n akár sza– Gondolom, ahányan vagytok, annyibad kreditként is fel lehet venni féle az órarendetek. Mennyire volt a cheerleading tárgyat. Kiknek ajánlanehéz így összeegyeztetni a gyakorlás nád, hogy próbálják ki? időpontját?

– Az edzések a felkészülés során hétvégén – A cheerleading egy elég összetett sportág voltak, pontosan a nehéz összeegyeztethető- különböző szintekkel, ezért mindenki megtalálja benne a helyét. Annak ajánlom, aki ség miatt. szereti az új kihívásokat, szívesen megismerné ezt a különleges mozgásformát és szeret– Milyen gyakorisággal voltak, és hogy ne egy jó csapathoz tartozni. Ha esetleg a tánnéztek ki az edzések?

– A felkészülésnek négy szakasza volt. cos vonal érdekelne inkább, akkor az ELTE cheerdance team is vár titeket szeretettel.

A februári válogatót követően egy tavaszi

SANTAVECZ ANITA

Kazinczy Ferenc

Fotó: eltecheer.hu

„leírhatatlan élmény világbajnoki aranyérmet szerezni”

Döbrentei levele folytán hírt kaphatott Dukairól, akinek versei hamarosan eljutottak hozzá. Kazinczy Helmeczy Mihálynak írt levelében már a Döbrenteihez írott Dukaiversre utal, amelyet ő is megkapott: „Tatai utolsó postával küldé hozzám a’ Dukai Poetria’ levelét prósában és vagy négy versét. Valóan a’ Döbrenteihez írt vers igen szép.” (Kazinczy — Helmeczy Mihálynak, 1814. december 14.)

Döbrentei Gábor nem csak Dukai Takács Judit költőnőt ajánlotta Kazinczy figyelmébe. 1808. február 25-én Döbrentei ezt írta Kazinczynak: „Gróf Rhédei Lászlóné, Gazd’aszszonyában […] egy Poetriára találtam. Vetélkedhetnék az Erdélyiek Molnár Borbálájával, ‘s Máténéval, ha taníttatott

volna […]”. Döbrentei megjegyzése azért figyelemre méltó, mert arra utalhat, hogy a korban számon tartották a női íráskultúra képviselőit, Molnár Borbála neve referenciapontként szolgált Döbrentei számára, és az írói teljesítmény összevetését tette lehetővé. Utal a tanulás és a képzés fontosságára, tehát egy nem laikus és egy laikus költőszerep kerül kontrasztba egymással. (Kézirat: Kazinczy Ferenc és Döbrentei Gábor levelezése. MTA kézirattára. M. Irod. Lev. 40. 53. II. k. Régi jelzés: 199. sz.)

Kazinczy Wesselényi Miklósnak küldött levelében beszámol Pálóczi Horváth Ádám és Kazinczy Klára költőnő házasságáról.

Kazinczy Klára is mint poetria jelenik meg a levélben, akinek verseit Pálóczi Horvát később el is küldte Kazinczynak. Kazinczy így ír Wesselényi Miklósnak 1818. október 23-án: „Aug. 12dikén egy régi Irónk Horváth Ádám házasságra lépe Kazinczy Klárával […].

Ez a’ Poetria nevemet viseli, de nem atyámfija.

Nem aristocraticus kevélységből mondom ezt, hanem mivel valóban úgy van.” A levelezésben felmerül még Batsányiné Baumberg Gabriella neve, akit „meg vénhedett Gabriella Baumberg Poetria”-nak nevez Kazinczy.

Dukai Takács Judit

A levelezésben olvashatunk részleteket, amelyekből kiderül, hogy a nők nemcsak költőnőként voltak hatással, hanem olvasóként is.

Ungvárnémeti Tóth László 1814-es levelében arról számol be Kazinczynak, hogy olvasmányait Rhédey Klára ajánlotta neki. „Egyszer […] kezembe ád Rhédey Klára Kis Aszszony, a’ kinek öttseit most már a’ harmadik esztendőben nevelem, egy magyar Könyvetskét.

Szívképző Regék, — ez a’ tzím vólt a’ Könyv homlokán. Kezdem olvasni, — már tetszik, el végezem, felette tetszik. Szép, tsínos, velős!

Távol legyen tőlem minden alatson, tsapodár hízelkedés, ollyan kedvem jő a’ magyar nyelvhez, hogy már nem tsak nem szégyenleném magyar vóltomat, hanem még ditsekedném is Kazintzival, nyelvemmel, ’s nemzetemmel.”

Ezek a megjegyzések annak a felderítésében segíthetnek, hogy következetni tudjunk arra, hogy a 19. század első évtizedeiben milyen szövegeket olvashattak a nők.

Kazinczy számára fontos volt, hogy visszajelzést kaphasson munkáinak értékéről. A következő részletben Kazinczy Döbrenteinek ír arról, hogy érdekli, hogy milyen véleménye van a nőknek a leveleiről. „Bár leküldhessek minél elébb Zsibóra Erd[élyi] Leveleimért, ’s hallhassam, mit ítéle azokról az én Döbrenteim ’s a’ mi kedves Grófnénk és Lolotunk.” (1818. október 29., Kazinczy Ferenc Döbrentei Gábornak. Széphalom.

Kézirat: Kazinczy Ferenc és Döbrentei Gábor levelezése. MTAK kézirattára. M. Irod. Lev. 40. 53. I. k. Régi jelzés: 199. sz.)

A Kazinczy-levelezésből csupán részleteket ragadtam ki annak bizonyítására, hogy a nők jelen voltak az irodalmi életben, illetve voltak arra törekvések, hogy írónőket „felfedezzenek”, az irodalom szereplőivel megismertessenek és bevezessék őket erre a területre.

KLASSZ NŐK

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

Klassz nők Santavecz Anita

Vay Sarolta: Régi magyar társasélet Vay Sarolta 1859. december 6-án született.

Az író születési évfordulójára emlékezve a Régi magyar társasélet című kötetét szeretném megvizsgálni.

A Vay család régi nemesi család volt, a 19. századtól kezdve azonban deklasszálódott és vagyonát fokozatosan elvesztette. Vay Sarolta apja Vay László volt, aki sajátos nevelésben részesítette a gyermekeit. Vay Sarolta alakjának későbbi értelmezői kiemelik az apa szerepét, aki a korban férfiasnak tekintett tevékenységekre buzdította Saroltát, pl. vívásra, lovaglásra. Saroltára hathatott testvérének nevelője, Kászoni Dániel is, aki ugyancsak férfiasnak elgondolt nevelésben részesítette a lányt. Vay Sarolta több európai egyetem diákja is volt, tanult Lipcsében, Drezdában, Berlinben, tanulmányait azonban Budapesten fejezte be.

A vagyonát vesztett családból származó lány először Vay Sarolta néven kezdett el publikálni. A korai, rövid időszakban főleg verseket és novellákat írt, ezután pedig mint újságíró működött. Írásai jelentek meg az Országos Hírlapban, a Budapestben és a Pesti Hírlapban. A következő folyóiratokban publikált még: Vasárnapi Újság, Új Idők, Egyetértés, Magyar Szalon, Országos Hírlap, Debreczeni Hírlap, Képes Családi Lapok.

Ezekben a lapokban a közölt cikkeket már különböző álneveken jelentette meg. (A Vay Sándoron kívül többek között D’Artagnan, Vayk, Floridor és Celesztin nevek fordulnak elő álnévként.) Még életében megjelent ös�szes munkáinak tízkötetes kiadása (Gróf Vay Sándor munkái I–X., Légrády, 1909.).

1918-ban bekövetkezett halála után először a Magvető Kiadó jelentetett meg egy Steinert Ágota szerkesztői jegyzeteivel kísért válogatást Vay tárcáiból 1986-ban, ez a Régi magyar társasélet. A válogatás után megjelent az Európa bál, amelynek szövegeit Szávai Géza válogatta és előszót is írt hozzá, illetve 2009-ben adta közre Kapui Ágota és Valentyik Ferenc a Virág borul minden rögre című versgyűjteményt. Legutóbb 2012-ben publikálták az Az Andrássyak válogatáskötetet. Vay Sarolta írói munkásságának kutatásához bevonható Richard von Krafft-Ebing Vayról írt esettanulmánya, a Psychopatia sexualis, amely Vay házasságával áll összefüggésben. Az író szeretett volna házasságra lépni Engelhardt Máriával, a lelepleződés pedig jogi következményeket vont maga után. A bíróság orvosi szakvéleményt kért von Krafft-Ebingtől, aki esettanulmányában sokat ír Vayról. Krúdyt is megragadta az író alakja, ő a magyar George Sand-ként emlegeti Vayt és alakját Krúdyregényekbe illő reprezentálással rajzolja meg.

Steinert a Régi magyar társasélet utószavának első részében biográfiai adatokat közöl Vayról, a második részben fókuszál magára a kiadott szövegre. A kötet tematikáját vázolja fel és a szövegeket a zsánerkép műfaji sémájába helyezi. Steinert kutatói irányt is kijelöl, felteszi a kérdést, hogy Vay írásai mennyire tekinthetőek átesztétizált és eufemizált

bemutatásnak a magyar társadalmat illetően.

A kérdés feltevését az író társadalmi rangjával hozza összefüggésbe és azzal a társadalmi csoporttal, amelynek köreiben mozgott.

A mű Mária Terézia uralkodásának idejétől V. Ferdinánd regnálásáig követi nyomon a magyar arisztokraták életét. Úgy gondolom, hogy Steinert kritikája védhető a Régi magyar társasélet-et olvasva. Vay nem törekszik a társadalom realisztikus ábrázolására, ugyanis műve olyan vállalásként tekinthető, amely saját, arisztokrata rétegének múltbéli történéseit mutatja be. A műben nem törekszik a teljes korszak bemutatására, inkább képeket, általa jellemzőnek vélt jeleneteket villant meg. A válo­gatáskötet több részre van osztva, az első fejezetek logikáját az egymás után következő uralkodók korszakai szervezik. A narrátor sajátos váltakozó perspektívát birtokol, visszatekintő elbeszélésbe helyezi a megtörténteket. Egyes fejezeteknél nem reflektál saját személyére, hanem objektivizáló bemutatást kapunk a korszakok szokásairól, a kiemelkedő alakokról. Más részleteknél előtérbe kerül az elbeszélő személye és az elmeséltekhez fűződő viszonya. Az elbeszélő szemszögére ezért a kettősség jellemző, váltogatja, hogy a történetekre mint objektív közreadó tekint, vagy úgy jelenik meg, mint az elmesélt hagyományhoz közel álló, a közreadást személyes, fontos ügyként kezelő narrátor.

Az elbeszélő történeti munkaként prezentálja a szöveget. Gyakran utal arra, hogy milyen forrásokat használt fel az alkotáskor, milyen hagyatékot nézett át, amelyből az információkat vette. A forrásokra tett utalások azt az olvasatot kínálják fel a befogadónak, hogy a szövegek igazságérvényre számot tartva, történeti munkaként értelmezhetőek. A források megjelölése azonban nem pontos, a narrátor inkább csak utalásokat tesz arra, hogy milyen levelet olvas, de tudományosan alátámasztható megjelölést nem alkalmaz. Gyakran von be idézeteket a szövegbe, de ezeknek a részleteknek az eredetét nem adja meg. A narrátor játékot folytat a historizáló szemlélettel és a történeti munkák műfaji sémáival. A Régi magyar társasélet nem a narrátor által bemutatott korszakokról ad hiteles képet, hanem arról, hogy az elbeszélő hogyan olvassa a múltat. A narrátor bemutatja, hogy hogyan kezeli a múlt dokumentumait, illetve hogy a 20. század első évtizedeiben milyen hozzáférési pontok álltak rendelkezésére a múlt értelmezésére törekvőknek. A források habár pontatlanul, de megjelölve jelennek meg a szövegben. Ezzel a gesztussal a narrátor a komolyanvehetőség és a hitelesség álcáját kölcsönzi a szövegnek.

A tudományoskodó gesztus kontrasztba kerül a részletezett tartalommal. Az elbeszélő azt állítja, hogy a történetírás számára hasznosítható dokumentumokat olvas. Ezekből a dokumentumokból a narrátor értelmezéseit olvashatja a befogadó. Az elbeszélő a történeti eseményekből a dokumentálhatatlan részeket ragadja meg. Például az uralkodócsaládok szokásainak bemutatása kapcsán az elbeszélő úgy formálja meg a szerepét, hogy az olvasó számára úgy tűnjön, mint aki szinte személyesen ismerte a bemutatott embereket. A narrátor a források olvasása közben beavatódott a korszakba, közel került a hagyományhoz, a hangnemére a személyesség jellemző.

A Régi magyar társasélet a korabeli Magyarországról ad korrajzot. Az írások nincsenek egymás mellé fűzve egy egységes narratíva által. A narrátor levéltári kutakodása adhat keretet a szövegek megszületésének.

A korszak részletei villannak fel, például az uralkodócsalád ünnepségei, az arisztokraták szerelmi kalandjai, a vásárok, a bálok. A korrajzokban gyakran jelenik meg az elmúlás tematikája. A Kölcseyről című fejezetben például az író sírjáról ír először Vay: „A csekei nagy álmodozó sírján újra kizöldül a hant…”

A narrátor a sír leírása után kezd bele a Kölcseyhez kötődő történetek elmesélésébe. A szép Zsanét című részben ugyancsak az elmúlásról ír Vay: „Hullnak a lombok, sárgul az avar. Temetünk, temetünk. Halottakat és meghalt reményeket, szétfoszlott ábrándokat egyformán rejtünk, zárunk sötét sírba, komor, ködös novemberben.” A Régi magyar társaséletben visszatérő motívum a halál és az elmúlás. A sír a múlt jelölőjeként jelenik meg, emlékezethelyként, amelyet meglátva feleleveníthetőek a régen történtek. Az egész mű megírása az emlékezés jegyében történik, a narrátor célja, hogy az elfeledett történeteknek állítson emléket. Az elbeszélő a korrajzok bevezetőjében általában utal a kutatói tevékenységére. Ezek az utalások is az elmúlás tematikájához kapcsolódnak, hiszen a főúri leveleket olvasva a narrátor gyakran tér ki arra, hogy a dokumentumok romlásnak indultak. A Schönbrunni ünnepségek című fejezetben például a narrátor „A bécsi Hofarchiv elsárgult papírjai…” közt kutat. Az archívum említése még a Régi udvari bálokról című fejezetben is megjelenik. „Ha régi udvari bálokról akarunk emlékezni, leginkább a bécsi Hofarchiv poros írásai között találunk ilyenekről följegyzéseket.” Az elbeszélő gyakran utal tehát az archívumokban, leváltárakban lévő állomány állapotára. Egy részletben ezt írja Vay: „A krónikus […] csak ócska fóliánsok, régi elsárgult írások közt, a múltban él…”

A bécsi kongresszus idejéből című fejezetben az elbeszélő személye válik kiemeltté.

A bevezetőben a narrátor saját ízléséről számol be. „A világtörténelemben egyik legkedvencebb időszakom a múlt század vége és a jelen század az úgynevezett március előtti korszakig, mely úgyszólván záróköve a múltnak.” A korszak bemutatásához forrásként a fejezetcímben is megjelenő kiállítást jelöli meg: „a historikus […] alig talál róla teljesebb képet, mint most, a bécsi kongresszusi kiállításon”. Vay ezután nem a korszak olvasatát hajtja végre, hanem a kiállítás értelmezését adja közre és annak az olvasatát, hogy a kiállítás hogyan olvastatja a korszakot. Vay heterogén forrásmunkát használ. A II. Leopold halála című fejezetben Leopold egy levelének teljes szövegét olvashatjuk. Ezeknél a részleteknél, nem adja közre az elbeszélő a forrás pontos helyét, és a levél szövegét itt, illetve számos más német szerzőnél is magyarul olvashatjuk, tehát a fordítás eljárását is figyelembe kell vennünk ezekben az esetekben.

Ezen megfigyeléseket végiggondolva arra a következtetésre juthatunk, hogy a Régi magyar társasélet történeti forrásmunkaként való kezelése nem javaslott. Vay szövegében erőteljesen keveredik a történetiség a fikcionális feldúsítottsággal. A szöveg a szépirodalom és a történeti munkák határvidékén foglal helyet. Az elemzésemben arra törekedtem, hogy irodalomtörténeti szempontból rámutassak a szövegnek azon pontjaira, ahol az elbeszélő történetiségre utaló kifejezésekkel él és amelyekkel hitelességet szeretne biztosítani a szövegnek. Ezek a hitelességet szavatoló szöveges eljárások azonban irodalmi technikák. A Régi magyar társasélet érdekes korrajz az írónő szemszögéből, történeti forrásként való használatát kezeljük fenntartásokkal.

|7

Kezdeményezésből tradíció BOLDOG FANNI Sikeres első évet zárt a francia könyvklub.

Az idei tanévben induló francia nyelvű kortárs irodalomi olvasókör célja az volt, hogy összehozza azokat, akik szívesen olvasnák a műveket eredeti nyelven, fejlesztenék vagy szinten tartanák franciatudásukat és örömmel beszélgetnének a könyvekben felvetett gondolatokról.

Szavazás útján három regényre esett a választásunk: elolvastuk Alexia Stresi Looping című könyvét, Patrick Modiano Accident nocturne és Yasmina Reza Babylone című művét. Változatossá tette az összeállítást az írók és regények különbözősége.

Stresi elsőregényes írónő, akinek stílusán erősen érződik a filmművészetben való jártassága. A kevéssé ismert líbiai gyarmatosítás történelmi tényei keverednek nála egy valószínűtlen, mesebeli, női hőstörténettel. Mai szemmel nézve Noélie egész életét meghatározza a kritikus gondolkodás, a női emancipáció és az önbizalom. Egy aprócska olasz faluból jut el Tripoliba, repülőt vezet, segíti a sivatagi beduinokat, meghódítja a római jetset világát és még az olasz-líbiai olajegyezmény tárgyalását is ő vezeti. Habár maga a történet teljes mértékben fikció, végigröpíti az olvasót a 20. századon, az olasz irredentizmustól kezdve a Mussolini-korszakon és a gyarmatosítás borzalmain át a Kadhafirendszer diktatúrájáig.

Modianót már nem kell bemutatni, a Nobel-díjas író az éjszakai Párizs utcáit járva ragadott bennünket magával az identitás-keresésével. A narrátor autóbaleset áldozata lesz, melyre csak homályosan emlékszik vissza, keveri a villanásokat korábbi emlékeivel. Úgy érzi, meg kell találnia az autót vezető nőt, ezáltal fog majd megtudni valamit saját magáról is. A nyomozás végigkíséri az egész regényt, lehetőséget kínálva arra, hogy kitérjünk az apához fűződő konfliktusos viszonyra, az emlékezés, felejtés, idő, identitás kérdésére, mindezt kifogásolhatatlan irodalmi stílusban.

Reza neve színdarabjai kapcsán ismerősen csenghet; regényének központjában Elisabeth és Jean-Lino különös barátsága áll. Annak ellenére, hogy kevéssé ismerik egymást és különböző szociokulturális háttérből jönnek, amikor a férfi megöli élettársát mert az belerúgott a beteg macskába, Elisabeth próbálja megvédeni és eltussolni vele a bűntény nyomait. A leírásban ötvöződik a humor és a tragikum, a banális és a fatális jelentőségű események váltják egymást.

A kardinális kérdésfelvetés mégsem a hirtelen felindulásból elkövetett gyilkosság, Reza meg is fogalmazza, hogy „nem a nagy árulások, hanem az apró veszteségek sorozata okozza a melankóliát”.

A CIEF – Egyetemközi Francia Központ támogatásának köszönhetően a klub a Múze­ um körúti kampuszon belül kaphatott helyet.

A kötetlen összejövetelek alkalmával volt, hogy egyértelműen elismertük a könyv irodalmi értékét, de előfordult, hogy az izgalmas és tartalmas beszélgetések a különböző nézőpontok összevetéséből születtek.

Szeptembertől folytatódik az olvasókör, amelyre minden régi és új érdeklődőt szeretettel várunk. A könyvek listájáról érdeklődni a fanni.boldog@gmail.com címen, vagy az Alchimie du livre - Club de lecture à Budapest (@alchimiedulivre) facebook oldalon keresztül lehet. Ami biztos, még több és még izgalmasabb könyvvel készülünk!

8|

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

A harlekin-költő NÉMEDI EMESE „Nem mesés, csupán csak mesebeli, / s e különbség fontos, sőt lényegi!” Varró Dániel költő, író, apa. Úgy ismerjük, mint egy vidám, gyereklelkű, vagy infantilis karaktert – attól függ, kinek milyen töltetű a szó.

– Melyik szerző, illetve annak alkotása ébresztett rá, hogy „én ezt szeretném csinálni, de mindenképpen jobban”?

– Általában nem volt jellemző ( beismerően nevet). Na jó, egy ilyet tudok felidézni.

Gyerekkoromban kezdtem írni tizenegykét évesen, és sokszor gondoltam, hogy „Nekem ehhez nincs tehetségem! Nem megy ez a versírás!”, viszont akkoriban ment ez a Cimbora nevezetű műsor a tévében, ahol az úgynevezett versíró cimborák szavalták el saját műveiket. És emlékszem, azt gondoltam, hogy ezek nagyon rosszak, ha ez a mérce… Igaz, ami igaz, ez nagyon lelkesítő volt. Én ezeknél sokkal jobbakat tudok – gondoltam akkor. Kétféle dolog van, ami bátoríthatja az embert az írásban: az egyik, ha valami nagyon jót olvas, amiből nagyon sok volt, a másik pedig, ha valami rosszat – szintén igen sok. Újrafordításoknál előfordul, ha elolvasom a régebbit, ami vacak, akkor már sokkal „lelkesebben” állok hozzá, megjön az alkotókedvem.

most már tudom – a kicsi gyerekek sokszor ugyanazt a mesét szeretnék hallani akár több százszor! És hát, ha az adott mesében nem leli örömét a szülő, az konkrétan szenvedés, úgyhogy nagyon fontos, hogy legyenek benne olyan rétegek, amik a felnőtteknek is tetszenek. Azok az igazán jó mesék, amik minden kornak többletjelentéssel szolgálhatnak, ilyen például a Micimackó, vagy Lázár Ervin meséi, amik tele vannak szomorúsággal, amiket a gyerekek még annyira nem fognak fel, bezzeg a felnőttek!

– Minden este van esti mese?

– Nagyon igyekszem, igen! De ha én nem tudok mindig, a feleségem „beugrik” (nevet).

– „Csupa hepe, és csupa hupa”. József Attila-i köszöntés. Miért éppen ő?

– A válasz: amikor harminckét éves lesz egy magyar költő, akkor ír egy parafrázist a Születésnapomra című versre. Szembesül, majd összegzi, hogy mi történt eddig. József Attilát és Radnótit olvastam tizenéves koromban. Mindkettejüknek sok szerelmes verse van, amiket én is mindig nagyon izgulva írok – hogy tetszik-e majd a feleségemnek.

Ez lehet egy kapcsolódási pont, és persze a humor: mindkettejüknek megvolt a maga ironikus, néhol fanyar érzéke a jókedvhez.

Ez az, ami szintén foglalkoztat most, megismerkedni a költők azon arcával, amiket nem oktatnak az iskolákban. Csokonai, Tóth Árpád, Petőfi! Mindüknek fellelhető pár zseniális szövege, amiken az átlagostól eltérően nem sírunk, hanem akár nevetünk. Úgy érzem, hogy sok esetben a humor sokkal időtállóbb, mint a komoly komorság.

– Melyik költő-író egyéniségnek köszönhető, hogy az állandósult jelződdé vált a költő?

– A költők közül Petőfi és Arany János. – Mit olvasna szívesebben: az A város peremén című József Jolán-alkotást, Viszont van nekem egy nővérem, Zsuzsi, aki vagy esetleg a Külvárosi éj kötetet? két évvel idősebb, és óvodától kezdve verA boldog gyermek-Attilát, vagy seket írt – ő volt a minta a családban. Így a borús felnőtt költőt? az elsődleges motivációm a kistestvéri féltékenység volt. Egyszerűen idegesített, hogy – A József Attilát venném most elő. Lehet, hogy pár évvel ezelőtt egyértelműen a másimindenki odavan érte (nevet). De egyébként kat választottam volna, de mostanra a saját mindig jobban tetszett a Toldi, mint a János Vitéz, közelebb éreztem magamhoz, míve- élethelyzetem, a saját korom jobban érdekel, még ha komorabb, felnőttebb is. sebb és gazdagabb költőileg.

– Van komor Varró Dániel-vers?

– Kinek célzod általánosságban az alkotásaidat? Gyermeknek vagy felnőttnek – Ez érdekes. Valószínűleg nem írtam túl sok szomorú verset, legalábbis amikor negatív inkább?

– Ez jó kérdés… Nem szeretem azokat a gye- hangulatban voltam, azokból sosem szülerekeknek szóló műveket, amik lebutítottak, tett vers. Inkább a vidámság szolgált nekem ihletül. Írtam szomorú és komor, melangagyarászik-gügyörészik. Akkor működik egy gyerekeknek írt szöveg, ha az a felnőt- kolikus verset – végre, gondoltam én –, de mindenki nevetett rajta. Nem tudok, nem teknek is érdekes. Egyrészt a szülő olvassa engednek kibújni a bőrömből! Van rá esély, fel a gyerekeknek a meséket, és általában, ha hogy majd vén koromra mégis megtalálom a felnőttnek tetszik, akkor a gyereknek is, és fordítva. Másrészt – mint gyakorló apuka, a szomorú hangomat.

Fotó: Orbán Bence

„Nem tudok, nem engednek kibújni a bőrömből!”

Quasimodo könnye BOLDOG FANNI Párizs az elmúlt években nem kevés gyötrelmet szenvedett el: a terrortámadások tragédiája, a munkatörvénykönyv módosítása és a vasúti társaság reformja elleni tüntetések hosszú hónapokon és éveken át bénították meg a várost, újabban a sárgamellényesek megmozdulásai forgatják fel fenekestül az ottlakók életét. A Champs-Elysées vitrinjeinek betörése, a lángoló autók, a megrongált Diadalív képei még a nemzetközi sajtóba is eljutottak.

Ami április 15-én történt a város szívében, az valahogy más. A Notre Dame katedrálisban kiütő tűz híre pillanatok alatt bejárta az egész világot, percről percre követtük az eseményeket az interneten, s azonnal ellepték a közösségi médiát az együttérző szavak, a személyes emlékek és a meghatottság.

Számos politikus kifejezte együttérzését, Donald Trump az elsők között próbált tanácsot adni a párizsi tűzoltóknak, bizonyára a legjobb jóakarattal, de egy olyan országból, ahol egy egész államban annyi műemlék van, mint Párizs egy negyedében... Emmanuel Macron francia elnöknek szerencsére nem kellett az Alpokból visszafordulnia, aggodalmát kifejezve azonnal a helyszínre indult, bár minden igyekezete ellenére egy fotósnak sikerült egy kacagó képet megörö­kítenie róla.

Nem, ezt a terepet nem a politikusok uralják, valami sokkal hatalmasabb, magasabb rendű dolog szemtanúi vagyunk.

A lángoló Notre Dame az emberi lélekre hat.

Elkeseredettség, gyomorgörcs, sírás veszi hatalmába, aki rá gondol, nemzetiségtől függetlenül. Talán a leghíresebb katedrálisról beszélünk az egész világon, bárki maga elé tudja képzelni a két, szinte világítóan fehér kőtornyát, az elegáns rózsaablakait, vagy a harangtorony sötét zugait. A világörökség része, a középkori építészet csodája, a nyugati kereszténység gyöngyszeme, Victor Hugo múzsája, évszázadok misztériuma.

A tűzben szerencsére csak a 19. századi épületelemek lettek oda. Abban az időben fantáziával restaurálták a műemlékeket, nem korhű megoldásokat kerestek, sokkal inkább volt cél, hogy még az eredetinél is „szebbre” újítsák fel az épületeket. Nagy a veszteség, de a tűznek a középkori gótikus alap sikeresen ellenállt, s megvédte a legértékesebb relikviákat, Krisztus töviskoszorúját, Szent Lajos ingét, s még a fenséges főorgonát is, csakúgy, mint a főoltár arany keresztjét.

Az autentikus megmarad, a későbbi korok próbálkozásai pernyeként peregnek le róla.

Ezt rengeteg tudományos ténnyel magyarázhatjuk, mégis reménykedünk benne, hogy az észérvek mellett van más is, ami megmentette a Notre Dame-ot: a csoda.

Nem a tudomány és a vallás áll itt egymás­ sal szemben. Ez a csoda kinek-kinek mást jelent: hinni Istenben, gyermekként bízni a mesében, remélni a világunk értékeinek stabilitását, hinni a jóban, az igazban, az emberben.

A művészetben is éppen ez történik.

A műalkotások ugyanúgy ember keze által születtek, mint a hétköznapi tárgyak, azonban van valami, ami kiemeli őket a banalitásból és belépteti őket egy másik szférába.

Megfoghatatlan transzformáció zajlik le, az anyag egy plusz jelentéssel párosul akár az idea vagy az esztétikai hatás által.

Ezt valahogy mind megtestesíti a Notre Dame, amit igenis akarunk, hogy álljon.

Az ember hinni akar a csodában. A járókelők a tűzoltás alatt sem akarták elhagyni

A Notre Dame a tűzeset előtt

a helyszínt, s most pedig látványos zarándoklatot figyelhetünk meg a Cité-sziget körül.

Valamiért az emberek bíznak benne, hogy mégsem történt nagy baj, saját szemükkel akarják konstatálni, hogy a katedrális még mindig ott áll.

Szívfacsaró olvasni, mikor a kormányok radikálisan elvonják a kultúrától a pénzt, hiszen az nem „rentábilis”. Most láthatjuk, hogy mi történik, ha a kultúrát az a veszély fenyegeti, hogy végleg eltűnik. Érdekes, hogy az emberek megmozdulnak. Odaállnak az értékek mellé, mintha valóban az identitásuk csorbulna az elvesztésével. Valamiért értelmet ad az életünknek. A Notre Dame rekonstrukciójához pár nap alatt összegyűltek a szükséges források. Történhet bármi, az emberek a szépre, a jóra, a csodára mondanak igent.

Meglepetéseket tartogat az adományozók listája A tűzvészt követő napon már milliós nagyságrendű felajánlások érkeztek Franciaország legvagyonosabb családjaitól. Az Arnault (LVMH), Bettencourt (L’Oréal) és Pinault (Artemis) család egymásra licitálva versengtek az önzetlen adományozó címért, mellyel éppen ellenkező hatást váltottak ki a közvéleményből.

Köztudott tény, hogy az adományok ellenében óriási adókedvezményt kapnak a cégek, így hiába jön a felajánlás a privát szférából, ez kihatással van a közpénzekre is.

A kritikát meghallván azonnal kijelentették, hogy nem veszik majd igénybe a kedvezményeket, ami természetesen nem csitította el a kritikákat egy olyan országban, ahol a vagyonosok védelme a legtörékenyebbekkel szemben most a fő vitatéma.

A 850 millió eurós összeget látván óhatatlanul megszólaltak a más, szintén nemes célokért küzdő szervezetek is. A környezetvédelem, a legszegényebbek segítése, a rákgyógyítás vagy a gyermekvédelem csak töredékét kapja ennek az elhivatottságnak a tehetősek részéről.

Magyarként megakad a szemünk a külföldi adományozók körén: a listán találjuk Szegedet is, a város vezetősége ugyanis ezáltal szeretné meghálálni, hogy anno segített neki Párizs felépülni az árvíz okozta károkból.

A legmegdöbbentőbb mégis talán az Assassin’s Creed Unity videójátékot gyártó Ubisoft kiállása. A játék helyszíne Párizs, a Notre Dame ikonikus épülete pedig a 18. századi alakjában járható be. A pénzadományon túl fontos szerepe lehet az épület részleteinek ismerete, talán segíthet a játék az újjáépítésben is.

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY – Láttam egy bejegyzésedben, hogy D. Tóth Kriszta azt írta neked, hogy „most már író vagy”. Szerinted is mostantól számítasz igazán írónak?

– Szerintem ezt úgy gondolta, hogy megjelent az első regényem, most már hivatalosan is író vagyok. A korábbi könyveimet nevezrengeteg reklámra, persze ez is fontos része annak, hogy sikeres legyen a könyv, de ha te va- hetjük „ujjgyakorlatnak”. Az első megjelent cakot írsz, olyat, ami nem érdekli az embereket, könyvem, a Hamvaimból egy betegségtörténet, szóval ott csak leírtam, mi történt veakkor nem lesz olvasó, aki ajánlja a könyvedet. lem. Annak van egy prevenciós indíttatása.

A második könyvem, a Kardos Margit dis�– Hogyan, mikor kezdtél el írni?

– Igazából az eredeti szakmámat tekintve dísz- szidál a blogból, novellákból tevődik össze.

Ez az első igazi regény, most már lehet azt let-, jelmeztervező vagyok. Gyerekkoromtól mondani, hogy igen, író vagyok. Na meg, ha kezdve rajzoltam, a kézügyességből indult a pályaválasztásom. Művészeti iskolákba jár- a Kriszta mondja… (nevet) tam, egyáltalán nem is volt arról szó, hogy én elkezdek írni. Bár mondjuk már nyolcévesen – Szerintem a sikerednek az egyik kulcsa, hogy nem félsz kimondani, amit írtam egy könyvet, aminek én rajzoltam a bogondolsz. Volt, hogy ezért téged komorítóját, tehát azért voltak jelek, amikből lehelyabb atrocitás ért? tett volna következtetni, hogy esetleg talán – Igen, ez szerintem is így van. Én nem tudok ez is érdekel.

Az írás semennyire nem volt tudatos, egy- máshogy beszélni csak nagyon arconcsapó szerűen csak úgy éreztem, hogy nekem köny- módon őszintén. Persze atrocitás mindig ér. Így volt ez például a betegségem miatt is, mivet kell írnom. Egészen huszonvalahány éves koromig rajzzal és festéssel foglalkoztam. kor már kampányoltam erről. Akkor néháAztán a húszas éveim közepének volt egy mé- nyan azt nem értették, hogy miért kell erről még mindig beszélni. „Lehet nem is volt belyebb pontja: szerelmi drámák meg minden teg, csak kitalálta. Ja, lehet ezzel akar befutolyan probléma, ami fiatal felnőttként érhet egy embert. Ekkor elkezdtem kis bejegyzése- ni.” Mindig van egy-két ember, aki ezt gondolja, de hát nem vagyunk egyformák, nem ket írni a facebookra, ami akkoriban egyáltalán nem volt akkora divat, mint most. Az ismerő- gondolhatjuk mindenről ugyanazt. Nem eshet minden ugyanúgy. Valakinek ez egy olyan sök elkezdték mondogatni, hogy de hát ez tök sztori, amiről egyáltalán nem akar beszélni. jó, kéne csinálnod egy blogot. A blog sem volt Sokkal könnyebb olyan témákról olvasgatni, akkor még divatos. Az egyik barátnőm segített amiben nincsen rák, nincsen műtét. Nem nekem megcsinálni a felületet. Akkor kezdtem el komolyabban foglalkozni az írással, rájöt- biztos, hogy ezzel az emberek szembesültem, hogy ezek a bejegyzések segítenek nekem. ni akarnak. Az őszinteség miatt abszolút ér Nagyon gyorsan lett nagy sikere, nagyobb kö- kritika, de hát ezt valamelyik nap jobban viseli az ember, máskor meg kevésbé. Ez ilyen. vetőtábora. Persze a léptékek mások voltak Szerintem nem lehet hozzászokni, nem is akkor. Rá egy fél évre egy magazin tulajdonosa megtalált, és ott indult tulajdonképpen a mé- akarok ehhez hozzászokni. Sokszor mondják, diás karrierem. Lett egy rovatom, aztán főszer- hogy ne foglalkozzak vele. De szerintem ezkesztő lettem, onnan pedig a WMN-hez kerül- zel is foglalkozni kell. tem. A többi pedig történelem.

– Úgy hallottam, hogy készül a negyedik könyved is…

– Igen, szeretnék a most megjelent regényemnek egy folytatást. A Pedig olyan szépen éltek önmagában is megállja a helyét, de úgy fejeztem be, hogy simán lehessen írni neki egy folytatást. És én szeretnék is írni. Még azt nem tudom, hogy egy másik szereplő fogja elmesélni, vagy a főszereplő meséli tovább a történetet, de valószínűbbnek tartom, hogy egy másik szereplő szemszögéből látjuk majd a történéseket és folytatólagos lesz az egész.

Csak hát ugye 2017 áprilisában fejeződik be a történet, szóval nagyon nem mehetünk az időben sokkal tovább, ha csak nem írok egy sci-fit. Igyekszem a kornak megfelelni, mert már a most megjelent kötetben odafi– Tehát sosem gondoltad volna, hogy itt gyeltem a korrajzra. A készülő regényemben leszel a Margó Irodalmi Fesztiválon, még jobban ki fog rajzolódni, hogy mi törtéahol a harmadik könyvedet mutatják nik körülöttünk ebben a rendszerben. be…

– Ha nekem ezt valaki mondja hét éve… Álmomban sem gondoltam volna. Elképzelni – Milyen érzés a WMN-nek dolgozni? sem tudtam volna, hogy én valaha könyvet – Nagyon jó! Én ott picit szabadabban vagyok, az én pozícióm olyan, hogy főleg a saját élméírjak. Ilyesmire gondolni se mertem. nyeimből dolgozom. Ezért én jövök-megyek, bejárok az értekezletekre meg amikor tu– És most, hogy túl vagy a második mardok. Van a szerkesztőségben egy íróasztalom, gós könyvbemutatódon… Hogy érzed az úgynevezett bázis rész, de az én munkamagad?

– Ez a harmadik könyvem, viszont az első re- köröm az szabadabb, ami nagyon jó. Nagyon sokat tanultam tőlük. Rengeteget. gényem, ami fikció, nem novelláskötet vagy saját történet. Nagyon jó érzés volt ott lenni.

Láttam, hogy nagyon érdekli az olvasókat, – Ez nem az a tipikus munkahely… mert kijött egy héttel korábban, az előren- – Nem annyira. Egyáltalán nem csak kollégák delésben is nagyon szépen fogyott, sokan ír- vagyunk, és ez a nagy ereje ennek. Tudunk összetartóan működni, tudjuk egymást instak egyből, hogy „Ú, hát ez nagyon jó!” Tehát pirálni, tudunk egymástól tanulni, mindenki tudtam, hogy azért eljönnek páran, meg hogy másban erős. Nagyrészt támogatjuk egymást. nagyon érdekli az embereket, és egy olyan témára találtam, ami megmozgatja a közön- De hát a konfliktusok meg elkerülhetetlenek.

Szerencsére mindig tudjuk őket rendezni. séget. Persze izgulás mindig van.

„Én nem tudok máshogy beszélni, csak nagyon arconcsapó módon őszintén” PRINCZ LAURA Szentesi Éva a WMN online magazin főmunkatársa, rákellenes aktivista, író. 2018 őszén a Margó Irodalmi Fesztiválon és Könyvvásáron mutatta be harmadik könyvét, Pedig olyan szépen éltek címmel, mely egyben az első regénye is. Ennek kapcsán beszélgettem vele a Várkert Bazárban egy kellemes szombat délutánon.

– Honnan jött a könyvnek az ötlete?

– Nagyon érdekelt az a téma, hogy vajon számonkérhető-e egy emberen az, amit cselekszik felnőtt korában, ha nincsen meg a megfelelő érzelmi háttere. Például soha nem mutatták meg neki, hogy hogyan kell szeretni, vagy kapcsolatokat teremteni. Azt szerettem volna szétboncolni, hogy ha egy nő elhagyja a gyerekét, akkor ezért ő mennyire számonkérhető, ha a gyerekkorában soha nem volt egy szerető közege, az édesanyjával soha nem volt egy komoly kapcsolata.

Az alapötlet az volt, hogy megvizsgáljam, egy nő hogyan jut el oda, hogy elhagyja a gyerekét. E köré a téma köré építettem fel az egész történetet. A történet fikció.

– Tehát akkor nem személyes tapasztalat által indult el benned a regény?

– A személyes része az csak annyi, hogy amikor az én szüleim elváltak, mi apuval maradtunk.

Hárman vagyunk lánytestvérek, az anyu ment el, ő kezdett új életet. Ugye az alap felállás általában ennek az ellenkezője szokott lenni.

Az a természetes és megszokottabb, hogy ha felbomlik egy házasság, akkor a férfi megy és a nővel maradnak a gyerekek. Nálunk ez nem így alakult, számomra pedig ez egy iszonyatosan nagy fájdalom volt, és én emiatt sokáig rettentően haragudtam édesanyámra. Egyrészt innen is jött a regény alapötlete. Nyilván anyu nem úgy hagyott el, mint ahogyan a könyvem főszereplője tette azt a lányával. Tartotta velünk a kapcsolatot, nem fordított hátat. Egész egyszerűen csak az volt a gyakorlat, hogy mi apuval éltünk és anyuhoz mentünk hétvégén.

Ennek ellenére én haragudtam rá, és csak sokkal később, már felnőtt koromban értettem meg, hogy anyu miért döntött így.

– Mennyi idő alatt írtad meg a könyvet?

– 2017 ősszel kezdtem el a jegyzetelést a karakterekhez, a cselekményszálakhoz. Akkor már tudtam, mit akarok írni. Aztán ki kellett találnom, hogy ez honnan indul, hova akar eljutni, és amikor ez megvolt, akkor nekiláttam az írásnak. Hat hónap volt a munka nagyjából. Mondjuk ilyen szempontból szerencsés vagyok, mert könnyen írok. Nekem ez nem munka. Nyilván le kellett ülni és be kellett gépelni, de ha tudjuk, mit akarunk írni, akkor onnantól tulajdonképpen könnyű.

Napi egy-másfél órát szántam rá. Többet szerintem nem is lehet. Mikor még friss volt az agyam és oda tudtam koncentrálni, akkor írtam. Reggeli ember vagyok, hajnalban szeretek írni, akkor sokkal jobban fog az agyam, a cikkeim is akkor készülnek. Teljes csöndben szeretek alkotni.

– Volt célközönséged?

– Sosem fogalmaztam meg, kik a célközönsé­ gem. Nyilván vannak statisztikák, látom, kik követnek, de azt gondolom, hogy nincs megcélozva, kikhez szólok. Mindenkinek írok, aki szereti, kíváncsi rá, de szerintem az olvasó a legjobb reklámfelület. Költhet a kiadó

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

|9

Könyvben is Olvassatok ELTEseket!

AGÁRDI LÁSZLÓ LEHEL Az elmúlt hónapokban óriási sikerű sorozattal jelentkezett az ELTE Online, és most nyomtatásban is megjelent az Olvassatok ELTE-seket! Blankó Miklós és Seres Lili Hanna szerkesztésében. A hallgatói magazin irodalmi antológiáját október 10én mutatták be az érdeklődőknek a Kari Tanácsteremben. A szerkesztők mellett dr. Balázs Géza, az ELTE BTK Mai Magyar Nyelvi Tanszék vezetője ismertette a kötetet.

Az Olvassatok ELTE-seket! egyetemünk azon hallgatóit mutatta be 40 részen keresztül, akik valamilyen módon irodalmi alkotást hoznak létre. Ez lehet vers, novella, de akár forgatókönyv is, egyedül az számított, hogy a szerző az ELTE hallgatója legyen. Több olyan író is bekerült ebbe a kötetbe, aki már eddig is rendszeresen publikálta műveit, másoknak viszont ez a kötet hozta el a hőn áhított első megjelenést.

A bemutató elején Blankó Miklós, az ELTE Online főszerkesztője, a kötet egyik szerkesztője mondott beszédet, aki köszönetet mondott azoknak, akik hozzájárultak a könyv megjelenéséhez. A szerzőket Babitshoz, Juhász Gyulához, Kosztolányihoz, Pilinszkyhez hasonlította, hiszen ők is a BTK-ról indultak egykor, s talán a kötetben szereplő alkotók közül is eljuthat valaki ilyen magasságokba.

Ezt követően dr. Balázs Géza ismertette a kötetet nyelvészeti megközelítésből, amolyan „balázsgézás” stílusban. (Aki hallotta már előadni, az tudja, hogy ez mit jelent, aki nem, az lógjon be egy órájára.) Őszintén beszélt a művekről, azt is kimondta, ha nem tetszett neki valamelyik alkotás vagy kifejezés, de többnyire azokat a sorokat emelte ki, amelyek elnyerték a tetszését. Tett egy érdekes megfigyelést arról is, hogy a legtöbb vers nem használ rímeket a kötetben.

A sorozat megálmodója, Seres Lili Hanna folytatta a sort. Seres Lili Hanna az ELTE BTK Irodalomtudományi Iskola doktorandusza, illetve az ELTE Online kultúrarovatának a vezetője. Ő elsősorban arról mesélt, hogy hogyan jutott eszébe az Olvassatok ELTEseket! ötlete, illetve arról, hogy miként kezdett el szerzőket keresni ehhez. Elmesélte, hogy mennyi bizonytalanságot élt át addig, amíg az első cikktől eljutott a kötet megjelenéséig.

A hallgatóság a kötet tartalmával is megismerkedhetett, Juhász Zoltán szavalt a kötetben szereplő versekből. Ezt követően virágcsokrot vehetett át Seres Lili Hanna, valamint a kötet elkészítésében közreműködő Blankó Eszter (illusztráció) és Molnár Anna Aliz (műszaki szerkesztés) is. Az est végére a szerzők név szerinti köszöntése maradt, akik egy tiszteletpéldányt, egy emléklapot és egy szál rózsát kaptak.

Az esemény Badinszky Áron, az ELTE Hallgatói Önkormányzat elnökhelyettesének pohárköszöntőjével zárult. A bemutató után lehetőség volt a kötet megvásárlására, ami az Írók Boltjában is beszerezhető. Összességében nagyon színvonalas, kitűnő hangulatú rendezvény volt ez az est, remélhetőleg a jövőben is lesz még ilyen!

Blankó Miklós – Seres Lili Hanna: Olvassatok ELTE-seket! – az ELTE Online irodalmi antológiája ELTE Online 2018

10|

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

„Ha nem lenne az alkotás, akkor nem lenne értelme az életemnek” BLANKÓ MIKLÓS Seres Lili Hannával egyszerre lettünk rovatvezetők az ELTE Online-nál. Hamar tudtam, hogy a személyében egy igazán értékes és tehetséges embert ismerhettem meg. Lili mindig felkészült és precíz, döntéseiben határozott, de mindig nyugodt; tudja, hogy merre tart, de hagyja, hogy a dolgok menjenek a maguk ütemében – és talán a legfontosabb: mindig mosolyog. Az ELTE-ről, az alkotásról, az irodalomtudományról és a társadalmi szerepvállalásról beszélgettünk.

– Különleges színfoltja vagy a BTK-nak: öt évig jártál ide magyar szakra, most doktori képzésen vagy, az ELTE Online kultúrarovatát vezeted lassan két éve ( jelenleg társrovatvezetőként), közben írsz (verset, novellát, drámát), áprilisban pedig megjelent az első versesköteted (Várunk, FISZ) – és mindemellett sokat adsz a saját külső-belső harmóniádra is. Hogy tudsz ennyi mindent összeegyeztetni az életedben?

Mindenre jut időd, ami fontos neked?

– Az összeegyeztetés hol könnyebben megy, hol nehezebben… 2018 őszén egyrészt az általad felsoroltak mellé becsatlakozott még egy rovatvezetői állás is (a prae.hu irodalmi rovata), másrészt elindult a doktori munka, amely egészen más működésmódot igényel, mint a graduális képzés. Szóval az új életem belerázódási szakaszában vagyok, amit áprilisban kicsit megbolygatott az első kötetem megjelenése, az előmunkálatok és az utána következő „turnézás”. Élvezem, hogy sokféle dolgot csinálok, hogy egyik szerepből a másikba kerülök; tavaly például egy színházi csapattal közösen drámát írtam, és izgalmas volt megélni a váltogatásokat a színházi és az irodalmi közeg között. De a szerkesztői, az írói és a PhD-s munkák is egészen más gondolkodást kívánnak meg. A nehéz része ennek az egésznek az időbeosztás és a stresszkezelés. Az előbbit, azt hiszem, minden olyan bölcsésznek meg kell tanulnia, aki több projektben vesz részt. Szerencsére imádok táblázatokat meg listákat írogatni, úgyhogy a káosz átlátásából szinte hobbit tudok csinálni a füzeteimmel és a színes filceimmel. És persze ugyanígy érdemes megtanulni kezelni a stresszt is. Vannak nehezebb pillanatok, amikor úgy érzem, hogy mindenhol egyszerre jelen kéne lennem teljes valómban, ilyenkor nagyon tudom emészteni magamat. Aztán rájövök, hogy minden, amiben részt veszek, a saját választásom, és szeretem azokat, úgyhogy megnyugtatom magamat, lelassulok, és folytatom.

– Hűséges vagy az ELTE-hez. Mit szeretsz benne, amiért harmadszorra is úgy érezted, ide kell beadnod a jelentkezésedet, hogy itt kell maradnod?

– Úgy emlékszem a hároméves alapképzésemre, mint egy hosszúra nyújtott katartikus pillanatra. Annyira szerettem az egészet, hogy szívesen visszamennék az időben, hogy egy kicsit újra átéljem. Egyrészt rájöttem, hogy a nyelvészet valami sokkal tágabb univerzum, mint hittem (mondjuk mit tagadjam, én a grammatikát is szerettem), ahogy persze a választott területem, az irodalom is.

A magyar szakon és az irodalomtudomány specializáción fantasztikus tanárokat ismertem meg, és a szemináriumi struktúra volt az, amibe a leginkább beleszerettem. Együtt szétszedni a szövegeket, együtt gondolkodni, vitatkozni a legjobb dolog, amit az ember az egyetemen tehet. Egyértelmű volt tehát, hogy ezt folytatni akarom mesterszakon, aztán doktorin.

drámaszövegbe. Egy hullámhos�szon voltunk Klárival és Virággal, ugyanazt akartuk közölni, hasonló eszközökkel. Nagyszerű szakemberekkel és kreatív, okos színészekkel dolgoztam együtt. Ugyanakkor zavarba ejtő is volt ennyi extrovertált ember között kicsit kívülállóként mozogni, de a barátságos légkör segített feloldódni. Végül nagy élmény volt a nézőtérről látni az előadást, figyelni, ahogy összeállnak a dolgok, ahogy a színészek megtöltik élettel a közösen kitalált karaktereket. Több helyen játszották már, a KuglerArt Galéria vezetője is nagyon megszerette, a Stúdió K pedig állandó előadásként fogadta be, úgyhogy gyertek, a Ráday utcában havi kétszer játsszák a Gyakori kérdések-et.

– Nagyon sokan eljutnak az alapszak elvégzéséig, a mesterszakot is többen teljesítik, de doktori iskolába (főleg állami ösztöndíjas képzésre) keveseket vesznek fel. Miért jelentkeztél az ELTE BTK Irodalomtudományi Doktori Iskolájába, mit vársz ettől a képzéstől? Milyen érzés bekerülni a tudományos vérkeringésbe?

– Rátaláltam arra a témára, amivel tudok Fotó: Csomos Attila | ELTE Online négy-öt évig foglalkozni, mert a világon az egyik legfontosabbnak tartom: a kortárs – Régóta dolgozol az ELTE Seres Lili Hanna Várunk című kötetének Online-nál, az itt végzett magyar irodalom szegénységábrázolása a kubemutatóján munkáid közül a legnépszetatási területem. Azt gondolom, ha nem lett rűbb cikkeidet egyértelműen volna olyan terület, amit ennyire fontosnak várom, hogy alkalmam legyen belemerülni az Olvassatok ELTE-seket! tartok, és aminek ennyire izgat a komplexiaz új (próza)szövegekbe. című sorozat adta, amely 40 író-költő tása, akkor nem lett volna értelme jelentkezhallgató verseit és kisprózáit mutatta nem csak azért, mert szeretek szövegeket ele– A prae.hu művészeti portál irodalmi be, és kötet formájában is megjelent. mezni, vagy mert megszoktam az egyetemi rovatának a vezetését októberben Ez egy igazi irodalomszervező munka közeget. Hogy mit várok? Magamtól azt, hogy vetted át. Milyen kihívást jelent volt a részedről. Mennyiben más ez, képes legyek maximálisan teljesíteni, a képez a munka, mi ösztönzött abban, mint az önálló alkotás? zéstől pedig, hogy ebben segítsen. De utóbbihogy elvállald? tól nem tartok: Schein Gábor és Bartal Mária – Egészen más mások munkáival foglalkozni, a konzulenseim, akiktől rengeteg támoga- de jelen esetben én is leginkább csak olvas- – Nagyon-nagyon örültem, amikor felkértek tam az ELTE-seket, és ez alapján választot- a rovatvezetésre – Borda Réka ajánlására. tást kapok. Amit még különösen várok, az az A Prae fontos kulturális fórum, én az online tam ki azokat, akiket szerintem érdemes volt óratartás: nagyon szívesen vennék részt újra graduális szemináriumokon, a közös gondol- bevenni a sorozatba. Az általuk küldött szö- irodalmi rovatot Benedek Annától örökölvegekbe nem nyúltam bele, mert nem szép- tem, aki pedig Péczely Dórától – megtisztelkodásban most a másik oldalról. tetés az ő munkájukat folytatni. Rögtön beinirodalmi folyóirat-szerkesztői szerepben akartam tetszelegni, hanem az alkotótársé- dultak a kreatív fogaskerekek, hogy miket is – Több versedet, kisprózádat publikálban, aki most bemutatja az ELTE Online ol- csinálnék a rovattal. Ennek leglátványosabb ták már nívós irodalmi-művészeti eredménye az új sorozatok: a Huszonegyedik vasóinak, hogy a kortárs irodalom ott járkál lapok, folyóiratok. Mióta írsz, mit ad az egyetem falain belül (is). Nagyon élvez- például Szemes Botond aktuális kérdéseket neked az alkotói munka? tárgyaló sorozata, a Helyzetjel-ben esszéket – Állítólag már akkor folyton meséltem, ami- tem, sokat kaptam az interjúválaszaiktól, jó olvashattok, de van fotónapló-sorozat is, volt folyamatosan azzal szembesülni, hogy kor még nem tudtam írni, szóval az alkotás amit Oláh Gergely Máté vezet. azóta van jelen az életemben, amióta az esze- a kortársaim hogyan élik meg ugyanazokat az élethelyzeteket, amiket én. A kötet pedig met tudom. Ha nem lenne az alkotás, akkor nem lenne értelme az életemnek – sajnálom, óriási öröm, muszáj megemlítenem, még ha – Hol látod ma egy irodalmár helyét – így a tiédet is – a társadalomban? muszáj ilyen drasztikusan fogalmaznom. te is csinálod az interjút, hogy neked mint főszerkesztőnek rengeteget köszönhetek eb- – Ez egy sokfelől terhelt kérdéskör! Nem A szerkesztés és az irodalomtudomány is is tudom, honnan kezdjem… Például olyan, ami nagyon hiányozna, és nem szí- ben a projektben. Annyira jó visszagondolni 2017 őszére, amikor egyszer csak megszüle- a digitalizáció koránál: hogy az emberek felvesen képzelem el az életem nélkülük, de tett bennem az ötlet. Nem gondoltam bele, gyorsult tempója és a többféle intenzív inger az írás valahogy más dimenziót jelent. Azt együttes jelenléte, sőt halmozása nehezíti hogy ekkora sikere lesz. hiszem, a legbelsőbb részem. Az, hogy ott az olvasásra való koncentrálást. De azt hiaz írás, egyszerre ad egy belső biztonságot, szem, fölösleges sápítoznunk: ez van. Azért stabilitást, és okoz lelki nehézségeket is. – Talán a legnagyobb dolog, ami mostajegyezzük meg, hogy az állandó mobilozgatás nában történt veled, hogy megjelent Nagyon más idegállapot, hangulat kell hozközben az ember elég sokat olvas, és ez biztaaz első köteted, a Várunk! Hogyan zá, mint a mindennapi munkákhoz, és sem tó. Érdemes ezért figyelemfelkeltő akciókat született meg ez az igazán mély kötet? a flow-szerű írást, sem a szövegeimen való tocsinálni, illetve ügyesen használni a közösséMilyen érzés volt először a kezedben vábbi munkát (szerkesztést, húzást, javítást) gi médiát. De mindez inkább az írókat, és nem fogni, a sok kötetbemutatón-felolvasánem könnyű beilleszteni a hétköznapok sűrű az irodalmárokat érinti. Az irodalmár valamison részt venni? szövetébe. Egyedül az nyugtat, hogy az írás megvár. Mivel elsősorban ezt belső igényből – Ez valóban óriási élmény, még mindig ne- vel jobban elszigetelt, mint az író, hiszen a tudomány mindig egy bizonyos szakmához szól. csináljuk, és nincsenek annyira határidők, hezen fogom fel. A FISZ jelentette meg, így külső elvárások, ezért könnyű az utolsó hely- az első könyvem nemcsak a szövegek, de a vi- Annyiban viszont érintve van az irodalmár is, hogy a digitalizációval és egyéb új jelenségekzualitás terén is igazán a sajátom lett: Szabó re sorolni. Miközben az ember azt érzi, hogy ez a legfontosabb, hogy ez ő maga. Nehéz ügy. Imola Julianna tervezte, Steiner Hanna ba- kel foglalkoznia kell, még ha a középkor is a fő területe. Gondolkodni, vitatkozni, sőt írni rátnőm illusztrációi vannak benne, és egy kell róla. Azt hiszem, az értelmiséginek nem kedvenc festményem, Fehér László Vihar – Gyakori kérdések címmel játssza szabad elszakítania magát a jelentől. előtt című képe látható a borítón. Sok-sok a darabodat egy budapesti alternatív képet kaptam a borítóról, a belsejéről, azt társulat. Hogy jött az ötlet, milyen És lehetne beszélni a kultúr- és irodahittem, pontosan el tudom képzelni, milyen érzés volt, amikor a saját szövegedet lompolitikáról, ami, ha nem lenne elég, hogy lesz, de nem. Egy nagyon mély pillanat volt, a kortárs szépirodalom amúgy sem sokakszínészek által előadva hallgathattad? amikor először láttam meg élőben, aztán jö- hoz jut el, még nehezít is a dolgok állásán.

– Az ötlet Vucsics Virágé, akit még a Bánkitó hetett a megilletődött lapozgatás, az öröm és Fesztiválról ismerek. Ő kereste fel Kónya Ahhoz, hogy egy társadalom jól működjön, Klárát, hogy rendezze meg, és engem, hogy ír- a fel-nem-fogás keveréke. Még mindig tart. az egyik alapszükséglet az értelmiség szajam meg a gyakorikerdesek.hu jelenségét kör- Ezután következett egy hét, aminek minden badsága, a gondolkodó emberek támogaestéjén olvastam fel és beszélgettem a szín- tása. Egy irodalmár soha nem fog tudni bejáró drámát. Az alkotómunka tökéletesen kooperatív volt, hárman dolgoztunk a szöve- padon, elképesztően kimerítő, ugyanak- közvetlenül mérhetően GDP-t termelni, mikor izgalmas utazás volt (Budapest mellett gen, de előtte három egész napos workshopot közben egy civilizált ország mentális egészSzegedre és Balatonmáriára vittem a köte- ségéhez és gazdasági-kulturális-társadalmi is tartottunk a kiválogatott színészekkel (Boros Ádám, Dömök Edina, Kőszegi Judit, tet). További események is várhatóak, ame- magasszintű működéséhez szükséges a bölLovas Dániel, Oláh Dóra), akiknek az impro- lyek talán tovább segítik, hogy elhiggyem, csészettudomány és a művészetek figyelemtényleg kötetes szerző lettem. Közben pedig vizációiból sok minden került bele a végleges bevétele és megbecsülése.

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

Tini Nietzsche és a jellegtelen szociopata haláltánca: Gyilkos játékok (IMDb: 5,5) #spoiler SZENTPÉTERI IZABELLA A tengerentúlon 2018 tavaszán, nálunk nyáron az HBO Go-n debütált az elkaszált Gyilkos játékok című sorozat, ami az azonos című, kultikus, nyolcvankilences film alapján készült. Nehéz helyzetben vagyok, mert egyszerre jellegtelen és sokoldalú a tíz részes feldolgozás. Az eredeti változatot direkt nem néztem meg (noha sóvárgok a nyolcvanas évek Amerikájának pasztellszínű, virágos, „pszichopatás” esztétikája után), mert nem akartam átmenni komparisztikába. A negatív fogadtatás ellenére a sorozatban van potenciál, de a film árnyékában ez aligha bontakozhat ki. Hölgyeim és uraim, íme a Heatherök!

A pszichopata ember Cleckley szerint ugyanolyan, mint a normális, csak vonzóbb, intelligensebb és megnyerőbb, valamint teljesen képtelen az érzelmek produkálására.

A Gyilkos játékok elvileg két ilyen pszichopata emberből áll: JD-ből és Veronica Sawyerből.

Míg előbbi pontos lenyomata a Cleckley által definiált pszichopátiás vonásokkal „megáldott” embernek, addig utóbbi annyira jellegtelen, hogy jóindulattal sem lehet pszichopatának hívni, pedig Veronica a sorozat szerint van annyira őrült, mint az üres, antikapitalista frázisokat puffogtató barátja, ha nem őrültebb (de, elvileg őrültebb). Csakhogy míg a kezdő színész, James Scully által játszott 2018-as JD magában hordozza a pszichopatákra jellemző legtöbb jelet (felületes báj, kóros egocentrikusság, felelőtlenség, idegeskedés hiánya, a szociális normák szándékos megszegése stb.), addig Veronicában ezek nem lelhetőek fel.

A Grace Victoria Cox által játszott karakterben

Öltönyösök nyakkendőjén a ráncok NÉMEDI EMESE 1917 októbere – a forradalom. Tíz válasz érkezik tíz üzenetre. 2018 – az üzenetet látjuk, a válasz még függőben. Az előadás abban lesz segítségünkre, hogy a választ megfogalmazzuk, az üzenetet pedig át. Összefoglalja a jelenlegi vajdasági politikai helyzetet, amely ironikus módon kiterjeszthető egész Európára. A fő kérdés az, hogy vagyunk-e olyan hangosak, hogy az elérjen a legfelsőbb intézményekig is. Elég az, ha hangosak vagyunk? Egyelőre igen.

A szabadkai Kosztolányi Dezső Színház új előadása, mely Majakovszkij versei után szabadon a Felhő a nadrágban címet kapta, izzadságszagú pofonokkal jutalmazza nézőit.

Ez az izzadságszagú pofon azonban közelről sem pejoratív, hisz ki helyezné a mindennapi rabigát negatív kontextusba a mai liberális Európánkban?

|11

Leginkább ez ellen a globalizmus és vadkapitalizmus ellen harcol a szociopata JD. Először az ő ötlete (inkább nevezzük ideának) az, hogy neki és Veronicának fel kéne robbantania a végzős bál helyszínéül szolgáló tornatermet. A most még ártatlan gyerekek nem „fertőznek”, de ha felnőnek, ügyvédek, orvosok, vállalati nagykutyák lesznek, ami a BMW-k, a felvágás és a felszínesség jegyében mint vírus örökké élni fog, és addig terjed, amíg minden jót fel nem emészt ebben a világban: üzletláncokkal, pénzes templomokkal és HD-tévékkel teli lidércnyomás ez, amit csak egy tömeges öngyilkosságnak álcázott gyilkosság pusztíthat el.

JD pont az ellen a modern társadalmi berendezkedés ellen folytat látszatharcot, ami őt pszichopatává és sorozatgyilkossá tette. A harca viszont nevetséges és szánni való. Szánni való, mert mindig hazatér az olajmágnás apjához, mindig a Snappy Snack Shackben találkozik Veronicával, és Porschéval üldözi Heather Duke-ot, hogy aztán kegyetlenül megölhesse. JD csak statisztikai adat akar lenni, amíg jellegtelen barátnőjét a bullying táplálta bosszúszomja hajtja.

A sorozat nagyon szatirikusan ábrázolja az amerikai politikai impotenciát a fegyverek törvénykezésében, a tanárok és a diákok indifferenciáját társaik felé és azt, amit a mai napig nem akar megérteni az amerikai iskolai hierarchia: senki sem úgy kel fel egy nap, hogy ő most bemegy egy iskolába, és szétlő embereket: a pszichopátiás viselkedést, a pszichopatává válást nem az egyén jelleme határozza meg (bár gyerekkora sarkalatos forráspont), hanem ezen tömeggyilkosságok szimbolikus produktumai a társadalomnak.

Ha a 2018-as Gyilkos játékoknak annyira sok hibája is van, mint ahogy azt állítják (ami túl hosszú lenne ahhoz, hogy most taglalható legyen), ez a nyers szimbolika a sorozat nagy erénye: a megaindifferencia, a megaegyház, a megafogyasztás, a megaanomikus társadalmak: közelebb kerültünk egymáshoz, mégis mindenkit eltaposunk. Az amerikai mentalitást pedig jól jellemzi a sorozat büntetése azért, mert pc-mentesen, érzékeny embereket nem kímélve bemutatta az amerikai iskolai ámokfutások anatómiáját. A tíz részből álló sorozatot betiltották az Egyesült Államokban, majd a közösségi ellenállás miatt újból forgalmazhatóvá vált.

szikrányi báj sincsen, annyira jelentéktelen minden szempontból (ezt ő maga is elismeri: Veronica Sawyer szó szerint egy senki), hogy egyáltalán nem mondható egocentrikusnak, és a szociális normákat sem feszegeti.

Idegeskedni viszont roppant mód szeret: görcsösen aggódik azért, hogy a világ őt jó embernek lássa, és aki ne adj isten a szemébe mondja, hogy nem az, azt dühvel és bos�szúvággyal szomjasan megöli. Ellentétben újdonsült párjával, JD-vel, aki olyan kön�nyedén öli meg a sherwoodi gimnázium végzőseit, mintha csak kenyeret szelne a délutáni uzsonnához. Viszont említésre méltó fun fact az, hogy két olyan ember mondta Veronicának, hogy nem jó ember, akiknek létformájuk az, hogy gazdag, elkényeztetett fehér gyerekekként uralkodjanak barátaikon és mindenki máson az iskolában. Az egyik ilyen ember nem más, mint Heather Chandler, aki szó szerint terrorban tarja a gimnázium tanárait és diákjait, barátaival pedig szolgaként bánik. Az ő árnyékában próbál kibontakozni a fehér transzszexuális, kurvás, de mégis ízléses Heather Duke és az afroamerikai, csöndes Heather McNamara. Azért emeltem ki azt, hogy fehér, transzszexuális és afroamerikai, mert Amerikában ezt nagyon sérelmezték a nézők. A szerzők lecserélték a nyolcvanas évek szőke hajú, fehér bőrű, gazdag tinédzsereit, helyettük a huszonegyedik századot integrálták a sorozatba. Meg aztán teli van a padlás az olyan amerikai filmekkel, amelyek a szőke hajú, fehér bőrű, gazdag és népszerű, egyben elnyomó csajok nevetséges, vérre menő folyosói háborúikat mutatják be, nem igaz? A sorozat elején viszont az látszik, hogy az alkotók először nagyon ebbe az irányba akarták terelni a cselekményt: lelkileg hogyan törnek meg a bullying miatt a diákok, hogyan tartja fenn a felszínes népszerűséget szomjazó elnyomó és ugyanakkor az elnyomottjai is azt az anarchikus minitársadalmat, ami a mai napig erősen jelen van az amerikai iskolákban. Végül ez a szál nem erősödött meg, egy pszichotikus násztáncba fulladt a sorozat. A végkifejlet szempontjából ez egy fatális elkanyarodás volt. Ahhoz, hogy megérthessük, miért akarja Veronica a levegőbe küldeni az összes osztálytársát, a nézőnek jobban bele kellett volna látnia a bullyingba, de nem láthatott, az alkotók erre nem adtak elég teret.

Viszont nagyon szépen operáltak azzal a ténnyel, hogy mint minden közösségnek, egy gimnázium diákságának is kell egy vezető.

A szabadság – legyen az bármilyen – sokaknak teher. Nagyon élesen megfigyelhetjük a sorozatban, hogy amikor a domináns Heather Chandler kikerül ideiglenesen a képből, hogyan szomjazik az iskola egy új vezetőre. Azt is jól láthatjuk, hogyan rúg bele mindenkibe az amúgy csöndes, szorgalmas Betty Finn, hogy ő legyen az új Heather Chandler.

Az Independent úgy jellemzi a Gyilkos játékok és a Telivérek című film modern szociopataábrázolását, hogy az nem más, „mint a kapitalista kultúra ronda produktuma, ami a hatalomra való törekvés közben alakul ki mint érzelmi ellentevékenység, ami a sikert akadályozza. A szociopata jellem a kitermelhető gyengeség, mindegy, hogy gimnáziumi folyosókon, vagy tárgyalótermekben jelenik meg”. Az ausztráliai Bond Egyetem újabb kutatása szerint öt vezérigazgatóból egyre jellemzőek a Cleckley-féle pszichopátiás jellemvonások. Ilyetén nem is kell azon csodálkozni, hogy a modern társadalom kitermeli a saját Patrick Batemanjeit: a karrierizmus, a középosztály fehérgalléros bűnözői és a lelketlen anyagiasság örök táptalaja lesz ennek a termelésnek. A francia szociológus, Émile Durkheim anómiaelmélete szerint a társadalmi fejlődés során a közösségek, csoportok gyengülnek, felbomlanak, úgy ekképpen megszűnik a szabályrendszer, elmosódik a határ helyes és helytelen között, és a különböző érdekek ütközésével bűncselekmények születnek. Ez társadalmi anómiához vezet.

A francia filozófus, George Bataille szerint a modern konzumerista ember nem a túlfogyasztás, hanem a túltermelés miatt válik pazarlóvá. Szerinte a többletenergia, amíg felhasználható egy szervezet növekedésére, addig produktív fogyasztást eredményez a társadalomban, de ha a többlet már nem feldolgozható, annak mindenképp el kell tűnnie elköltés formájában, ami vagy fenséges vagy katasztrofális kimenetelű. Azért tartom fontosnak Bataille gondolatát megemlíteni, mert meglátásom szerint a többlet kényszerű elköltésében rejlik a modern társadalmi csapdák egyik kulcsa: a katasztrofális kimenetelű elköltés, ami az aránytalan vagyonelosztáshoz (is) vezet globális léptékekben.

Kenyér és hús. Ezek azok az alapvető élelmiszerek, amikre az átlagos embernek szüksége van – amikre a színésznek szüksége van mint „kellék”. Ez a két, mára már fogalommá vált „tárgy,” ami fogad minket a színpadon.

Eörsi István „Hájas fülbe hogy gyömöszöljek halk szavakat?” mondata lett az előadás jeligéje. Mikor elhangzik e mondat-kérdés, a néző öntudatlanul felnéz, a színész felé fordítja másik orcáját és megkapja az este első jól irányított, személyre szabott pofonját.

Kokan Mladenović rendezésében azonban ezek a pofonok egy idő után nem fájnak annyira. A rendező túl hosszú intervallumban és eltúlzott, már-már elcsépelt agresszióval csapkodja a polgárok arcát. Mentségére: az üzenet ezáltal biztosan eljut minden párnázott széken ülő hájas fülbe.

Az ezt követő pofonok sokkal lágyabban érik arcunkat: fellélegezhetünk egy kis időre.

Irónia következik, rengeteg keserű, könnyfakasztó nevetéssel. Ehhez azonban elengedhetetlen tartozék egy rózsaszín alufóliával bélelt szemüveg, melyet a színészek adnak kezünkbe, hogy lássunk – legalább annyival többet, amit egy ilyen szemüveg nyújthat. Ezáltal ugyanis a látottak körvonalai válnak torzzá, a hallott szavak pedig erősebben ütik dobhártyánkat.

Az ezután következő performan­ szoktól kezdve beszélhetünk azonban Hofihoz hasonló alufóliába csomagolt kritika-bonbonokról. A rendező a mai rendszerre mesterien mutat rá színházi „klisék” halmozásával. Előveszi a jól bevált némafilm-imitálást, majd ezt követően egy közös, színpadi deszkákat próbáló tánc következik, amely során minden váltásnál az a néző érzése, hogy az effajta „kopogtatás” sem segít Fotó: Molnár Edvárd azon a bizonyos ajtó betörésén.

Az előadásba belekerült egy, a mai A Kosztolányi Dezső Színház tagjai fiatalságot is kritizáló rész, mely túl előadás közben direkt és már-már kellemetlenül túlzó. Az adott embereket parodizáló színészek tudatosan mesterkéltnek, teátrálisnak hatnak, ami segíti a nézőt abban, problémák hagyják el a „néma” üvöltésre nyíló szájakat. hogy közvetett módon ne kinevesse a kor Szabadság, árulás, erény, jog. A négy szó, „nagyjait”, hanem egyenesen az idézőjeles melyek párhuzamba hozhatók életünk „alaparcukba röhögjön.

Az előadás után Kucsov Borisz, a társu- köveivel”: család, politika, munka, szerelem.

A kérdés, hogy hogyan kötnénk őket össze, lat tagja vezetett be a fekete doboz függöny ha oszlopba lennének rendezve. Az előadás mögötti titkaiba: elárulta, hogy a szöveg ebben segít, igyekszik a ceruzánk végét azzal nagy része improvizáción alapszik, mely a ,,jó válasszal” összekötni, amely a társadalmegmagyarázza azt a tényt, miszerint az mat lökné előrébb. előadás üzenete nem mindig tiszta, maga Belefújtak a szemünkbe: a mi feladatunk, a darab pedig kicsúszik a színész-kezek hogy ne kezdjünk el könnyezni. (sic!) közül, ezáltal azonban őszinte és valós

12|

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

Az élet kérdéseiről röviden

Hol lenne Baradlai…?

AGÁRDI LÁSZLÓ LEHEL

KELEMEN DÁNIEL

Batszuh. No meg hát az ő őrülten fura történeteikről. Arról, hogy milyen hónapokon át egy hajó javításával foglalkozni, arról, hogy melyik kocsmában milyen fura emberekkel találkoztak, vagy éppen arról, hogy mekkora is a világ és mennyi helyre el tud jutni az ember, ha akar. Na persze meg ha van indítéka. És ebben a könyvben, ezeknek a figuráknak nincs is más indítékra szükségük, mint a horgászat. A halfogás lehetősége tökéletesen elég ahhoz, hogy karácsonykor együtt legyenek, vagy ha úgy jön ki a lépés, akkor egy svéd túrára menjenek. Azonban a könyv magában hordozza azt az üzenetet valahol a történetekben szépen kifejtve, hogy csak akkor történhetnek veled dolgok, ha mersz és mész. Ha vannak barátaid. Csak úgy lehetnek emlékeid, mindegy az, hogy azok vidámak vagy elkeserítők vagy bosszantók, hogy ha van elég merszed ahhoz, hogy nekivágj a nagyvilágnak. És a nagyvilág nem feltétlenül külföld. Mert bár tény, hogy Baradlai nagyon sok külföldi utat megcsinált (Svédország, Mongólia, USA, Bosznia...), de mindezek mellett ugyanolyan magával ragadó kis történetek voltak Szentendrén, Tasson vagy épp Sükösdön. Szóval csak bátran előre. És hát a könyv mottója szerintem, hogy hol is lenne Baradlai az ő hülye barátai nélkül.

Ezen felül azonban számomra adott még némi pluszt a könyv. Nem, nem a horgászati leírásokat, mert azokat nem értettem an�nyira. De ha valaki nem rajong ezért, akkor elég csak túljutni rajta és nem azt boncolgatni, miért is van benne ennyi a horgászatból.

Egyébként valószínűleg azért, mert Bodolai tényleg szereti azt, és szeretné egy kicsit bevezetni az olvasót ebbe az életérzésbe.

Nem, nem szakmába, hanem hobbiba, a halfogás misztériumaiba. Szóval, amit mindenképp megmutatott számomra a könyv, az nem volt más, mint egy másik világ feltárása.

2018 őszén negyedik alkalommal adták Bodolai László a Magyar Fejlődésért át a Margó Irodalmi Fesztivál kitünteté- Alapítvány elnöke, emellett ügyvéd, valamint sét, a Margó-díjat. Ezt az elismerést az első több egyetemen óraadóként, vendégelőadóprózakötetes szerzők kaphatják meg. Totth ként is tevékenykedik (az ELTE-n a Média Benedek, Milbacher Róbert és Szöllősi és Kommunikáció Tanszéken). Azonban Mátyás után Mécs Anna kapta idén a díjat tegyük félre a politikai nézeteinket, és vele a Gyerekzár című novelláskötetéért. A tör- együtt azt, hogy Bodolai László indexes ténetek az emberi kapcsolatokról, az útkere- életében kezdünk el kutakodni, mert jelen sésről, önmagunk megismeréséről, valamint cikkben Bodolai mint író s mint mesélő fog a halálról szólnak. szerepelni. Ugyanis a Van Gölü Monster című A Gyerekzár 24 hosszabb-rövidebb novella könyvével jogosan nevezhető mesélőnek. gyűjteménye. (Inkább rövidebb, 4 és 9 oldal A Van Gölü Monster, ahogy a nyitóoldaközötti terjedelmet ölelnek fel egyenként.) lakon is szerepel, horgásztörténeteket és Mindegyik történet egy nő szemszögéből tá- -legendákat foglal magába. Ez sokakat valórul az olvasó szeme elé, viszont semmiképp színűleg nem nagyon hoz lázba, jómagam se se gondoljuk, hogy emiatt kizárólag nők- horgásztam még soha életemben. Eltekintve nek szólnak! Az egyes novellák főszereplője attól, hogy egyszer majd szeretném kipróbálnem azonos, valahol mégis azt az érzést kelti ni, milyen is a természet lágy ölén ücsörögni a könyv, hogy végig ugyanannak az embernek a naplementében a parton, egyáltalán nem az életútjából olvashatunk szemelvényeket. minden álmom az, hogy a szúnyoglepte vizek Ez a kettősség nagyon jól működik, mert min- közelében unatkozzak órákon át. Mert hát – den történet kíváncsiságot hagy maga után, vélhetően – egyben szép is és unalmas is a horhogy vajon mi vár a következő novellában egy gászat. De ez a könyv nem csupán erről szól. másik emberre, akinek a „hangja” ugyanolyan. A Van Gölü Monster valami egészen különleEz bizonyosan a szerző egyéni stílusát tükrö- ges és fura a maga módján. A horgász-szakzi, és feltételezhető, hogy egyes elemek ön- szavakon és leírásokon túljutva valami olyat életrajzi ihletésűek. (Az viszont kizárt, hogy találunk benne, ami nem ereszt. Könnyed és mindegyik az legyen, mivel ahhoz túl sok el- vicces, néhol mélabús a maga módján, és olylentmondás szerepel a történetekben.) kor-olykor szánjuk is a főhősét, dr. Baradlait, A nehéz, olykor komor témák ellenére is az ügyvédet. De az biztos, hogy nem könnyű könnyed, már-már légies stílusa van a kötet- letenni. Egyszerűen olvastatja magát. nek, ami miatt könnyű befogadni a novelláAlapvetően a könyv nem szól miegyébkat, és ami miatt nagyon nehéz letenni a kö- ről, mint Baradlairól és barátairól, legyen az tetet. Ez a könnyedség ugyanakkor a témákra János, Miki, a Tanár Úr vagy éppen a mongol már nem igaz, a szerző nem bagatellizálja el a dolgokat, és nem is esik túlzásokba: minden részlet pont akkora hangsúlyt kap, amekkora az adott kontextusban indokolt. Visszatérő téma az emberi kapcsolatok bemutatása, ami három fő formában jelenik meg: párkapcsolat, kapcsolat az apákkal, kapcsolat egy go- ORBÁN BENCE – a világot a könyv 617 oldalán keresztül Bud nosz ( jellemzően nőnemű) idős családtaggal. szemszögéből látjuk, az eseményekről és Ezek a kapcsolatok lehetnek jók és rosszak személyekről Suttree sajátos értékrendszeMinden életút az önmaga regénye. Emberek egyaránt, de minden esetben csak a mesélő szállingóznak a sors kronológiáján, megoldan- re alapján születik értékítélet. Az értékítészemszögét ismerjük meg. Emiatt sosem le- dó helyzeteket okoznak. Olyan szituációkat, leten túl a cselekménysorra is hatással van het teljes a kép, cserébe viszont nagyon ben- amik folyamatosan formálják a személyisé- a könyv nézőpontrendszere: mivel minden sőséges hangvételt teremt.

Suttree élete köré összpontosul, egy emberget – amik miatt idővel teljesen más jellemek Általában a novellák hősei ki vannak szol- jönnek létre. Én nem az az én vagyok, aki öt öltőt pedig lehetetlen a McCarthy-féle kigáltatva a történetekben központi szerepet fejtéssel egy alkotásba szuszakolni, a könyv évvel ezelőtt voltam. Nem teljesen: hasonló játszó kapcsolatoknak. Ez a jelenség rendkí- személyiség egy azonos testben. Bud Suttree jelenetrendszerekkel operál, sajátos és válvül változatos formákban jelenik meg. Néha tozó időfelfogású cselekményszálakat futtat sem ugyanaz, aki volt a börtönben, vagy aki az élet maga okozza ezt. Az állandóságot az egy-egy kocsmázás során. És a Suttree sem az, kimondott történet helyett, így a végtermék alárendeltség megélésének a bemutatása je- aminek eleinte mutatja magát. egy fragmentált, kvázi-kronologikus alkotás. lenti, és rendre nagy hangsúlyt kap az is, hogy Értem utóbbit úgy, hogy bár a fő cselekményCormac McCarthy 1979-ben publikálta az ilyen szituációk, élethelyzetek miatt mi- egyik – Az út vagy a Nem vénnek való vidék po- szálak időrendben haladnak, megjelennek lyen álmokról, vágyakról kellett lemondania pularitásához mérten – kevésbé ismert köny- visszaemlékezések, álomleírások és időben az „áldozatnak”. Néhány történet múltbéli vét, a Suttree-t. A mű központjában a címsze- elhelyezhetetlen jelenetek. visszaemlékezéseken alapul, amik szólhat- replő Bud Suttree helyezkedik el, a könyv nak a letűnt szép emlékek siratásáról és a „Ő sötéten vonul sötéten vonuló cselekményszálai az ő karaktere köré fonódrégi sebek feltépéséről is. alakja felé, amely a váróterem nak. Suttree – a modern Huckleberry Finn, Mivel nagyon alapvető témákkal foglal- egy börtönviselt, magányos, alkoholkedvelő üvegében tükröződik. Az élet kozik a Gyerekzár, ezért nincs kimondott másik oldaláról bukkan elő, horgász – az USA déli részén elhelyezkedő célközönsége. Mindenkihez szól, mindenki mint egy autoszkopikus halluKnoxville-ben, egy lakóhajón él, kevéske ketalálhat bennük valami olyat, ami után egy cináció, Suttree és Antisuttree, resetét a fogott halak árusításából teremti nagy felismerést tehet magával kapcsolatban. meg. Alapvetően sztoikus életvitelének két kéz nyúl a kéz felé.” (32) Valószínű, hogy lesz köztük olyan novella, endorfinforrása az alkohol és a szex, a körami kevésbé tetszik majd az olvasónak – én A könyv egzisztencialista felfogását nyezetét alkotó részegek, bűnözők és prostisem ugyanúgy viszonyultam az összeshez –, tuáltak ezt teszik lehetővé. Sztoikus életfor- az érintett témák és motívumok is jelzik: de a szerteágazó történetek közül bizonyos, májának a velejárója, hogy mindig más által McCarthy egyaránt foglalkozik lélektani, hogy legalább egy különösen emlékezetes kapcsolati, vallási stb. topikokkal, és minden kerül konfliktusba – annak ellenére, hogy ő a lesz. És hogy ez melyik lesz? Csak egyféle- főszereplő, a cselekményszálak katalizátorai felmerülő témánál egy külön Suttree-ról olképpen derülhet ki… vashatunk. Egészen más jellem mutatkozik a mellékszereplők.

A Suttree velejéig egzisztencialista. A cím- meg a cselekedetek és szavak mögött egy Mécs Anna: Gyerekzár kocsmai jelenetben és egy Istenről való beszereplő maga teremti meg a jellemét és Scolar Kiadó a környezetét, előbbit magától értetődő- szélgetés során. A gyakori tematikák min2017 dig adott partnerek köré csoportosulnak, en, utóbbit a narratíva perspektívájával

Jézus könnyekre fakadt

Egy olyané, amiről hallottam a szüleimtől, de sosem élhettem meg. A rendszerváltás előtti időszakról, a kapitalizmus előtti korszakról.

A mutyizás, a seftelés, a babrálás. Nem arra gondolok itt, hogy a fekete alvilágot láttam benne, hanem hogy valóban létezett ilyen időszak. Amikor a TDK-s kazikat külföldről olcsóbban hozták be, amikor a Tisza sportcipőket le lehetett cserélni egy csónakra, vagy éppen a haverod haverja karosszéria-lakatosként nyomta az otthoni műhelyben, és egy disznóért cserébe megbuherálta a Saabot, a Škodát vagy a szocializmus egyéb remekműveit. Persze ma is vannak ilyesfajta dolgok, de már nem ezen a szinten. Minden sarkon van térfigyelő, sokkal fejlettebb az igazságszolgáltatás és kevésbé bátrak az emberek. Akkoriban mindenki ezt csinálta. És a könyv szerintem ezt nagyon jól megmutatja. És nem azért, hogy besározzon vele valakit, hanem azért, hogy lássuk: egy ügyvéd is emberből van, neki is vannak barátai és ilyen-olyan kapcsolatai. És persze álmai. Ő is szeretne egy autót vagy hajót, kinek mi a szíve vágya. Ő is ki akarja fogni a legnagyobb keszeget, de neki is lehet pechje. És persze neki is megvan a maga élettörténete, amit minden hülye kis sztori csak különlegesebbé tesz.

A Van Gölü Monster összességében szerintem nagyon élvezhető. Sikerült elérnie nálam azt, hogy a filmnézés helyett este a kezembe vegyek egy könyvet, mert kíváncsi vagyok a következő fura történetre. És sikerült elérnie azt is, hogy kicsit közelebb kerüljünk egy emberhez. A szokatlan pecás novellákon át, azt hiszem, Baradlai/Bodolai személyes élményeibe csöppenhettem.

Bodolai László: Van Gölü Monster – Horgásztörténetek és -legendák index.hu, 2018

bizonyos kiegészítő mellékszereplőkkel – így a kocsmázásoknak alapvető kiváltója és résztvevője Görbeléc, a létfilozófiai kérdések pedig a rongyszedő karaktere kapcsán merülnek fel.

Bár ez csak két példa, a könyv az orosz realizmus nagyregényeihez mérhetően sok karaktert mozgat, ezek a szereplők pedig hierarchikusan, négy szinten helyezkednek el: a rangsor tetején Suttree áll, alatta a fontosabb mellékszereplők, ezt követik az alkalmi mellékszereplők, a ranglétra legalján pedig az egy-egy jelenethez köthető karakterek állnak.

A Suttree nem könnyű olvasmány, sem tartalmilag, sem formailag. A bohém kontextusba áztatott filozófia viszont motivál és magával ránt, az olvasó közelebb kerül a posztmodern megértéséhez, látja az apró írói kvintesszenciák súlyát, és a regény végére kompetensebb lesz a le-nem-írt megértésében. És talán bölcsebbé is válik a könyv becsukása után. „Jézus könnyekre fakadt Lázár felett, mondta a kecskepásztor.

Nem áll ottan, de én azt hiszem, Lázár talán maga is sírt, amikor itten találta magát ebben a siralomvölgyben, pedig már négy napja rendesen meghalt.

Nyilván már a mennyben volt.

Jézus a pokolból nem hozott volna vissza valakit, ugye? Én utálnám, ha feljutnék a mennybe, aztán visszahívnának, és maga?” (264) Cormac McCarthy: Suttree, Jelenkor, 2018

AJÁNLÓ Egy fekete rendőr a Ku-Klux-Klanban – Csuklyások (IMDb: 7,5) AGÁRDI LÁSZLÓ LEHEL Első hallásra elképesztően abszurdan hangzik ez a mondat: egy fekete rendőr beépült a Ku-Klux-Klanba. Ez akkora axiómának tűnik, hogy mindenkiben felötlik az a kérdés, hogy hogyan. Erre ad választ Ron Stallworth önéletrajzi könyvében, a Black Klansmanben (2014), aki valóban elkövette ezt a bravúrt, és ez a könyv volt az alapja Spike Lee új filmjének is: a Csuklyások (BlacKkKlansman) ezt a történetet mutatja be.

Stallworth (John David Washington) egy fiatal afroamerikai férfi, aki gyerekkora óta arról álmodott, hogy egyszer rendőr lesz.

Bőrszíne miatt ez sokáig képtelenségnek tűnt a hetvenesévekbeli Egyesült Államokban, de szerencséjére a városa rendőrsége éppen kisebbségi munkaerőt keresett, ezért felvették. Így ő lett az első afroamerikai rendőrtiszt Colorado Springsben.

Nem meglepő módon rengeteg előítélettel kellett megküzdenie, de sikerült kiharcolnia, hogy beépített rendőr lehessen. Már túl volt az első bevetésén, amikor felfedezett egy újsághirdetést, miszerint a Ku-Klux-Klan új tagokat toboroz. Felhívta a hirdetésben megadott számot, s ez elhozta a film első különös jelenetét. Stallworth szinte magából kikelve elkezdte pocskondiázni a feketéket, hogy bebizonyítsa: ő fehér.

Alakítása annyira jól sikerült, hogy személyes meghívást is kapott egy találkozóra a „Szervezet” helyi vezetőjétől, ami megteremtette az egész történetet átölelő

Jason Bourne feat.

Botticelli – Ruben Brandt, a gyűjtő (IMDb: 7,6) ORBÁN BENCE Talán a 21. század művészete akar a legtöbbet markolni. A filmművészet kialakulásának idejében még a puritanizmusra való törekvés számított különlegesnek, kísérletinek, a film legfilmesebb felfogásának megkaparintása, lásd az avantgárd tisztafilmeket. Nagyjából száz év után viszont ott tartunk, hogy a filmművészek bátran használják más diszciplínák produktumait, és ennek megítélése már nem rossz, és nem is jó – sztenderd. Mégis lehet elbűvölően jól csinálni. Ahogy Milorad Krstić is csinálta a Ruben Brandt, a gyűjtő-vel.

Röviden a film alapsztorija: Ruben Brandt egy félig-meddig híres pszichológus, aki a szakmához illően szintén komoly pszichés gondokkal küzd: inszomniája van, s minden álmában egy-egy híres festmény az életére tör. Egyik fő tanítása a terápiáin, hogy „birtokold a problémáidat, és legyőzöd őket”, ebből kiindulva a kleptomán mestertolvaj és exartista Mimi, és még néhány páciense segítségével ellopják az őt kísértő festményeket, ezzel megoldást kerítve a gondra.

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

|13

konfliktust. Mivel ő fekete, ezért nem mehetett el erre a találkozóra. Így került a képbe Flip Zimmerman (Adam Driver), aki szemmel láthatóan fehér, ugyanLOCKER DÁVID akkor zsidó származású, ami szintén a Klan elveRókák esküvője címmel jelent meg 2018 ibe ütköző tulajdonság. szeptemberében Simon Márton új, immár Innentől kezdve két harmadik – és kétségtelenül eddigi legjobb Ron Stallworth létezik – kötete. a filmben: John David Amit mindenképp le kell szögeznünk: Washington beszél tea Rókák esküvője megosztó kötet; magam Forrás: imdb.com lefonon a Klan tagjaival, nemegyszer folytattam üvöltözésig eszkalámíg Adam Driver vesz lódó vitákat a könyvről.

Flip Zimmerman (Adam Driver) és Ron Stallworth (John részt a találkozókon, Egy ilyen hevesebb szóváltás során David Washington) a nyomozást pedig köhangzott el az a mondat, ami – céljával elzösen viszik tovább. Arra lentétesen – felvillantotta előttem a kötet sajnos nincs magyarázat, hogy miért nem vi- tempóját. A történet egy pillanatra sem ül le, nagyszerűségének egyik legfőbb jellemzővégig fenntartja a néző érdeklődését. A film hette egyedül Driver karaktere az ügyet, de jét. „Ez a kötet olyan, mintha a Simon Marci feltételezhetően ez azért történt, mert ras�- nézése közben úgy érződik, hogy az eleje ki- fogta volna a Polaroidok-at és kitolta volna szista visszhangja lett volna annak, ha a bőr- csit lassan akar elindulni, ugyanakkor az egé- őket a Dalok hosszúságára” – hangzott az színe miatt elvesznek valakitől egy nyomozást. szet látva szükségesnek tűnik az a rész is, így ominózus mondat. Mert Simon, ahogy eddig, ír le egy teljes ívet a történetvezetés.

Filmes szempontból ez az egy igazán így új kötetében is újat csinál: a Dalok a maA feszült pillanatok élét mindig a meg- gasföldszintről szárnypróbálgatásai után és nagy logikai bukfenc volt a történetben, vifelelő időben és a megfelelő mértékben szont megéri ettől elvonatkoztatni, mert a Polaroidok (szerintem félresikerült) kísértompítja a film humora. A komikum forrá- letezgetései után ismét új poétikával talála Csuklyások egy nagyszerű alkotás. A témája sa általában a két főszereplő származásából miatt végig nagyon feszült. Tele van nagyon kozunk. Új poétikával, amely közben mégis szélsőséges nézőpontokat képviselő karakte- adódik. Azok a jelenetek egyértelműen ki- szervesen kapcsolódik a fentebb említett emelkednek, amikor Stallworth telefonon rekkel, de egyikük nézetei mellett sem foglal kötetek által kijelölt úthoz – egyúttal be is beszélget a Klan első emberével, s fehérnek állást, ezt teljes mértékben rábízza a nézőre. tetőzve azt. Érdekes módon pont Washington karak- adja ki magát. Már csak ezek miatt is érdeKis kitérő. A németben a költészetet – tere a legkevésbé radikális, ő csak egyenlősé- mes megnézni ezt az alkotást. (Különösen elég kifejezően – sűrítésnek (Dichtung) az utolsó ilyen beszélgetés miatt, az egysze- hívják. Vörös Istvántól hallottam egy írótáget szeretne, amit erőszakmentesen próbál rűen fergeteges.) elérni. Driver karaktere más miatt érdekes, ő bori szeminárium asztalánál azt a mondaA Csuklyások befejezése mégis végtele- tot, hogy egy jó versbe egy regény sűrűsödik az útkeresést szimbolizálja. Zsidó származású, de amíg nem jelent meg az életében a Klan, nül komoly, mert amikor véget ér a történet, bele. Meg hogy nincs olyan, hogy egy versben addig egyáltalán nem foglalkoztatta őt a val- a film még folytatódik. Erre a pontra a valódi nem találunk húzható sorokat. Logikusan lás, viszont ahogyan elkezdték ezt firtatni, Ku-Klux-Klan felvonulásairól vannak felvé- következne, hogy Simon Márton a líra csútelek bevágva, illetve azokról az utcai össze- csát érte el az egyébként megdöbbentően érdekelni kezdte őt, hogy miből is maradt ki csapásokról, amiket a rasszizmus váltott ki eddig, de ez is csak egy adalék a sok közül. (vagy épp érthetően – nézőpont kérdése) az Egyesült Államokban. És amíg a történet Mindkét színész remek alakítást nyújt, de populáris Polaroidokban. Azonban a költő hasonlóan markáns Spike Lee rendezése is, az 1970-es években játszódik, addig ezek előző kötetét olvasva végig az volt az érzésem, a felvételek 2017-ben… aki végig nagyon precízen szabályozta a film hogy a kötetben található szövegek mind kiváló verskezdemények – de nem igazán esnek a műalkotás tárgykörébe. Hogy húzni utalások értelmezése nem követelmény az már tényleg nem lehet belőlük, de hozzáírni Az alkotás műfaját legkönnyebben úgy lehetne megfogalmazni, hogy egy szürre- alkotás élvezetéhez, hanem többletet ad neki, még bőven.

Kis túlzással azt mondhatnám: ennek alista animációs rablás-film (heist movie), újranézhetővé, érdekessé és kiemelkedővé a költői deficitnek a korrigálása a Rókák esnoir elemekkel átitatva. Hosszas lenne fel- teszik a filmet.

Mindehhez társul, hogy a rendező küvője. Simon Márton végre megírta azokat sorolni azoknak a festőknek, rendezőknek Szlovéniában született egy német nyelvű a verseket, amik mindezidáig várattak maés popkulturális ikonoknak a neveit, akik faluban, az olasz határhoz közel, a Jugoszláv gukra. Illusztrációként csak pár kiragadott hatással voltak a rendezőre (és talán jelen állam idején, egy szerb édesanyától. sor. „Karácsonyfadíszek egy atomerőműcikk esetében felesleges is), emiatt annyit baleset miatt evakuált város szekrényeiben.” elegendő leírnom, hogy rengetegen sze- Technikailag már gyerekkorában három kultúra impulzusai érték őt, aztán 1990-ben (50) „Attól még nem leszel táj, hogy egy kékrepelnének a listán. A Ruben Brandt kvázi levelű, / szomorkás táj ég benned nagy lángegy popkulturális ikongyűjtemény, job- elköltözött Magyarországra feleségével, és az őt érő hatások száma tovább nőtt. A zenei gal.” (40) „Ha – ahogy mondják – az építészet ban teletűzdelve inter­textusokkal, mint az spektrum ebből adódóan a folk-rocktól kővé vált zene, / úgy egy sír betonkockája Esterházy-életmű. egyetlen kitartott hang lehetne.” (33) Úgy gondolom, hogy a rendező szemé- a Kis kece lányom feldolgozásán át a szerb Mintha a Polaroidok-at olvasnánk. És lye a leginkább reprezentatív abból a szem- népzenéig tart.

Viszont ami a legnagyobb tanulsága és az igen: a Dalok a magasföldszintről hosszúpontból, hogy mire számíthat az ember, ha egyik legmélyebb motívuma az alkotásnak, ságában. A különbség pusztán annyi, hogy megnézi a Ruben Brandt-ot. Milorad Krstić az a leginkább autobiografikusnak gondolha- ezek köré versek születtek, amik a maguk eredetileg jogász, később autodidakta festő; tó elem is egyben. Krstić hivatalnokcsalád- explanált módjában kapcsolódnak a fena gyűjtő ötlete egy kiállításán fogalmazódott tebb említett sorokhoz és az öncélú nagyotmeg benne, ahol egyaránt használta fel fest- ban nőtt fel, a Magyar Narancsnak korábban mondás helyett némileg túl is mutatnak ményeit és egy 1995-ös kisfilmjét. Úgy gon- azt nyilatkozta, hogy számára a bezártság rajtuk; a néhol esetleges elsőkötetes versdolta, hogy ha ekkora szerelmese mind a fes- retrospektíve egy pozitív élmény, egy saját világban élt, ahol ábrándozhatott a szabad- nyelv helyett pedig a legprofibb műgonddal tészetnek, mind a filmművészetnek, akkor ságról. Úgy gondolta, hogy aki már fiatalon találkozunk. egyesítheti is a kettőt úgy, hogy a festészet Simon Márton megtalálta a hangját. nem eszköze a filmnek (mint mondjuk a kri- bezártságban és szigorú körülmények között tikai recenziók által ambivalensnek mond- él, annak nagyobb a kitörésre való késztetése. Az egyedi, frappáns, invenciózus képzetható Loving Vincent-nek), hanem témája. Nem szándékozom spoilerezni, de ezt az in- társításokkal játszó, de közben közérthető fót mindenképp érdemes észben tartani, ha és személyes költői hangot. Amely közNem művészfilmet akart csinálni, hanem a Ruben Brandt-ot nézzük. ben a legmegrázóbb őszinteséggel beszél egy menő akciófilmet. Ha fogalmazhatok A Ruben Brandt tehát nem kiemelkedő egy anya és egy szerelem elvesztéséről, így: egy Jason Bourne-t Botticellivel. magyarfilm, hanem egy kiemelkedő film, öngyűlöletről, a szeretet monstrumáról – és És ezt gyönyörűen véghez is vitte. A Ruben ami mellékesen köthető Magyarországhoz. a rókák esküvőjéről.

Brandt képi világa fantasztikus, hihetetlen ritmusa van a történéseknek, az akciójelene- Briliáns rendezői érzékkel elkészített, viSimon Márton: tek izgalmasak, átjárja a legprecízebb dina- zuálisan és zeneileg kiemelkedő csoda, ami képes úgy használni a szimbólumait és Rókák esküvője, mizmus a film másfél óráját. Ha egy mukkot intertextusait, hogy az egyaránt szórakoztasJelenkor, nem értünk a képzőművészethez, akkor is son minden réteget.

2018 tud szórakoztatni, a különböző művészeti

Polaroidok – versben

14|

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

Havi Figyelő KELEMEN DÁNIEL Újabb összefoglalóval érkezik a Figyelő a filmkedvelő olvasóink számára. Ha már eleged van a hollywoodi blockbusterek tömegéből, vagy épp csak annyi időd van két óra között, hogy átszaladj a Puskinba a legközelebbi vetítésre, akkor ez a cikk neked szól! Újra összegyűjtöttünk öt filmet, amire érdemes lehet beülni még a vizsgák előtt – vagy épp két vizsga között – a mozikba.

Ferenc pápa, egy hiteles ember (IMDb: 5,9) Ferenc pápa nevét mindenki ismeri valószínűleg, hiszen drasztikus változásai és tréfás természete miatt szinte havonta olvashat róla az ember a különböző újságokban vagy portálokon. Ám ez a film egy egészen más megvilágítást ad, hiszen ő maga szerepel ebben a dokumentum- és életrajzi filmben.

Saját szavai alapján ismerhetjük meg

Hogy lesz egy mémből listavezető?

Lil Nas X: Old Town Road ORBÁN BENCE Ha követed a zenei trendeket, vagy láttál már videót, amiben átlagos ruházatban levő emberekből az ”I’ve got horses in the back” hívószóra Burt Reynolds lesz, akkor ismered az Old Town Road-ot. Amellett viszont, hogy vicces meg populáris, úgy tűnik, kinyitotta a zenei stíluskeverés egy eddig zárt kapuját a nagyközönség előtt.

Lil a Lilek között Montero Lamar Hill, avagy Lil Nas X, avagy Nas Maraj. Az első névvel született meg, a másodikkal ismerjük mi, a harmadik pedig egy olyan nicknév, ami alapot adott annak, hogy most beszélünk róla.

A Nas Maraj két rapper nevének összetétele.

Egyrészt Nas, az egyik legmeghatározóbb brooklyni rapper, aki beleírta magát a raptörténelembe 2001-ben az ominózus Jay-Z dissel (a diss a disrespect szó rövidítése, egy olyan trekk, ami kimondottan egy másik közszereplő megalázására szolgál), az Ether-rel, másrészt Nicki Minaj (született Onika Tanya Maraj), aki Lauryn Hill óta az első tényleges paradigmaváltó a női rapperek között.

A név sugallt tartalma ellenére Montero interaktív, döntésalapú szerepjátékokat készített: felvázolt egy alapszituációt egy tweetben és linkekkel vezette tovább a játékosokat további tweetekhez, választásaik szerint. Ezeken a döntéseken keresztül épített rendkívül szerteágazó narratívákat az alapszituációkból.

A szerepjátékok mellett rendszeresen posztolt mémeket, állandó kapcsolatot tartott a követőivel, aminek eredménye, hogy százezres nagyságrendben mozogtak már a követői. Ez egy tudatos marketing-építkezés első lépése volt – bár nem ismeri el, hogy

a vallási vezető reformgondolatait és motivációit, miközben a vatikáni mindennapjaiba is rövid betekintést nyerhetünk. A filmet, bár a 2018-as cannes-i filmfesztiválon debütált, a magyar mozik április elejétől kezdték el vetíteni. Remek választás lehet két óra közötti kikapcsolódásnak, hiszen a Puskin mozi is minden nap adja.

Mami Octavia Spencertől biztosan nem ezt a szerepet vártuk volna. Az általában nagyszájú és vidám karaktereket hozó színésznő most egy új arcát mutatja meg a legújabb filmjében, ugyanis nagyon úgy néz ki, hogy egy igazi pszichopata bőrébe bújik ezúttal. Az előzetes önmagáért beszél, érdemes mindenkinek megnéznie, ugyanis egy szépen felépített történet mellett igazán feszült hangulatra számíthatunk mindez alapján. A horrorfilm főszereplője egy fiatal baráti társaságot csábít a pincéjébe, engedve nekik, hogy kiéljék tinédzser vágyaikat, bulizzanak, hangoskodjanak.

Csak egyetlen kitétele van: senki ne menjen fel a lakásba az engedélye nélkül. Ezt követően veszi kezdetét az igazi rémálom, hiszen ki tudna ellenállni egy ilyen csábításnak?

Magyarországra május 30-án érkezik meg a film.

az övé lett volna a Nas Maraj felhasználó, több bizonyíték is erre mutat (erről bővebben a New York Magazine Before ‘Old Town Road,’ Lil Nas X Was a Tweetdecker című cikkében).

A közösségi médiás marketingben való tapasztalata az Old Town Road felfuttatásában is szerepet játszott – de előbb beszélnünk kell az előzményekről, amik lehetővé tették a sikert.

Yesterday A Gettómilliomos, a 127 óra és a Trainspotting Oscar-díjas rendezőjének új filmje a Yesterday. A film főszereplője, Jack egyik nap arra ébred, hogy ő az egyetlen ember a világon, aki emlékszik a Beatlesre. Ezt követően főhősünk ugyanabba a szerepbe csöppen, mint régen a Beatles: felkapják és idol lesz belőle. Egy könnyed zenés vígjátéknak ígérkezik, s feltűnnek olyan szereplők is a filmben, mint Ed Sheeran vagy a Carpool Karaoke videóiról ismert James Corden. Ajánlom mindenkinek, aki szeretne nyáron egy nehéz nap után kikapcsolódni, ugyanis Magyarországon csak június 27-én kerül a mozikba.

Rafiki (IMDb: 6,4) Bár ezt a filmet a magyar mozikban még egy darabig nem fogjuk látni, érdemes lehet várólistára tennie mindenkinek, ugyanis a film igazi különlegességgel szolgál. A történet két kenyai fiatal lányról szól, akik szakítani szeretnének a hagyományokkal, és a háziasszony-sors helyett szabad akaratot, férj helyett pedig feleséget szeretnének: egymást. Szerelmük kibontakozása mellett

a country mint meghatározó zenei stílus adott, Thugnál ez különlegesség, és pont emiatt tudta máshogy kamatoztatni.

A másik fontos distinkció: Young Thug fekete. Tudom – na és? Na és: a country az mindig dominánsan fehér műfaj volt (a Billboard Hot Country Songs 50-es listáján jelenleg egy fekete előadó sincs), ergo azzal, hogy Thugger vegyítette a két műfajt, nemcsak egy érdekes zenei elegy jött létre, hanem két kvázi oppozícióban álló kultúrkör egyesült.

Tavaly aztán létrejött egy trend, amit az elindítója, Bri Malandro, Yee-Haw Agenda-nak nevezett el. A trend keretein belül általában fekete nőkről és férfiakról készültek fotók, ahogy különböző cowboyruhákban pózolnak – Malandro állítása szerint viszont az egész program esszenciája az esztétika és a szórakozás volt, nem szerették volna társadalmi üzenettel ellátni.

A követők viszont megtették, így az a – valószínűleg nem tudatos – mozzanat, amit Young Thug megvalósított, koncepcióvá vált sokak számára. Köztük feltételezhetően Lil Nas X számára is.

A yee-haw reneszánsza Az elmúlt években – és főleg 2018-ban – a western-cowboy stílus fokozatosan éledt újra. Nagyjából húszévente van reneszánsza a dolognak, legutoljára a meghatározó képviselő az akkor még NSNYC-es Justin Timberlake és a friss befutó Britney Spears volt a csupa-denim urbán-cowboy szettjükben, velük meg nagyjából egyidőben az akkor még Destiny’s Childban mozgó Beyoncé a fekete, bőr, lángcsóvás kalapjában. Ízléstelen idők voltak a kétezres évek.

Később jött YelaWolf, aki már valamen�nyire ötvözte a rap-szcéna és a country világait, Blake Sheltonnak öltözött Lil Wayne tetoválásokkal, gitár-, bendzsó-, és egyéb, Az Old Town Road jellegzetesen country-szólamokkal dúsította Lil Nas X nagyjából kilenc hónapja otthagyta a beatjeit és rendszeresen szóltak a szövegei egy félig cherokee déli ember küzdelmeiről, az egyetemet, hogy zenei karrierbe kezdjen – kiadott néhány trekket és egy mixtape-et, örömeiről, gondolatairól. a nővérénél lakott, nagyjából három órát aludt A másik meghatározó figura a zenében Young Thug, akit Lil Nas X is megnevez ins- naponta, a többiben promotálni próbálta a zenéjét. Ugyanez volt a menet az Old Town Roadpirációként. A rap-körök egyik legkülöncebb emberkéje, aki imád női ruhákban járni, szö- dal is, független előadóként publikálta, készíveget írni kevésbé, ezért általában freestyle- tett hozzá egy klipet a Red Dead Redemption 2 című játék jeleneteiből, és mémként próbálta ozik, 2017-ben kiadta a Beautiful Thugger Girls albumot, aminek első dalára gyakran hi- terjeszteni hónapokig. A munka kifizetődött, vatkoztak countryként a közösségi médiában. a TikTok felkapta dalt, létrehozta a Yee-Haw Young Thug viszont jelen esetben meg- Challenge-et, és egyenes út vezetett egyrészt Billboard toplistáig, másrészt a Columbia határozóbb személy, mint Yela. Egyrészt bár az USA déli részéről, Atlantából származik, Records lemezszerződésig.

A tudatos marketingnek a része volt az is, mégsem a kőkemény délről, a country tényleges hazájából. Ez nemcsak földrajzi kérdés, hogy a SoundCloudon countryként jelölte teljesen más a két hely szociokulturális hát- meg a dalt – ahogy az emo-rap előadók már hagyomány szerint az alternatív hashtag tere. Atlanta, a trap hazája, az utóbbi évtized alatt publikálnak –, ami az egyik építőeleme legnagyobb drogforgalmát magának tudható város, ami egymagában képes annyi konflik- volt a bekövetkező botránynak. Lil Nas feltust megszülni, amennyit anno a kelet-nyu- került a Billboard Hot 100, R&B/Hip-Hop és gat csatározás, és képes ugyanannyi megha- Country listáira – utóbbiról pedig nagyon rövid időn belül eltávolították. Az indoklás az tározó rappert kibocsátani, amennyit anno volt, hogy „zenei kompozíciójában nem felel LA és New York együtt. Tehát míg Yela-nak

középpontba kerülnek a nehézségek, amik rájuk várnak. Egy általunk idegennek számító, kemény szabályrendszerű társadalomban az életüket kockáztathatják egy ilyen döntéssel. A film alapján ízelítőt kaphatunk az Afrikában még mindig jelen lévő sztereotip gondolkodásmódból, ahol a diverz szexuális irányultságok elfogadása és a nemi egyenlőség még mindig a maga hajnalán tart.

A közösséghez tartozás és elfogadottság kerül szembe a szerelemmel és a saját akarattal.

Royal Opera House – Verdi: A végzet hatalma Bár ez nem kifejezetten moziélmény, mégis lehetőség nyílik most arra, hogy csak „átugorj” az előadásra. Május 12-én ugyanis ismételt vetítésre kerül sor a Puskin moziban 14 órától. A négyfelvonásos előadás a maga négy órájával mondjuk nem egy könnyű kikapcsolódás, de mindenképpen megéri az árát. Ha erről lemaradnál, akkor se bánkódj, még lesznek további közvetített vetítései a Royal Opera House előadásainak: Május 26-án Gounod: Faust (öt felvonásban) Július 7-én Prokofjev: Rómeó és Júlia (balett három felvonásban)

meg a country kritériumainak, csak inspirálódott belőle”.

Ezt néhányan rassz-kérdésnek fogták fel (és ha visszagondolunk arra, hogy hogy konstituálódik a country-lista, talán nem is alaptalanul), néhányan egyetértettek a döntéssel, az emberek domináns része meg egyszerűen csak hülyeségnek gondolta. Ahogy Lil Nas is mondta: a country-trap az nem country vagy trap, hanem a kettő együtt – így mind a kettőn ott a helye.

A country kritériumait (amikről egyébként senki nem tudja pontosan, hogy micsodák) valójában egészen kimerítheti a trekk, az alaphoz felhasznált dal bendzsói, a videoklipben és zenében megjelenő cowboy-tematika mind megadja neki azt a zenei hangulatot, ami ebbe a tisztázatlan intervallumba beleférhet. És annak ellenére, hogy vannak vicces sorok Porschékkal, traktorokkal, köptetős Sprite-tal, Gucci cowboy-kalappal, nem gúnyolódás vagy paródia lesz, hanem a két szubkultúra összeegyeztetése a humoron át.

Ezzel egyetértett Billy Ray Cyrus is, akit a legtöbben inkább Hannah Montana apjaként ismertünk itthon, semmint komoly zenészként, de a fickónak eléggé meggyőző country-múltja van. Az egyetértésből aztán kooperáció lett, és készített egy remixet a dalból, ahol egyrészt beszállt a refrénbe, másrészt saját verzét is írt.

Ez egyrészt azért fontos mozzanat, mert egy countryzenész támogatta Lil Nas kezdeményezését, ami már önmagában a stílus létjogosultságának bizonyítéka lenne, de emellett még változtatni sem kellett a dalon – a beat és a refrén az eredeti formájában szerepelhetett anélkül, hogy elvesztette volna a country-jellegét.

Szóval a címben felvetett kérdésre válaszolva tehát szerencsével, innovációval és segítséggel. Az Old Town Road a Billboard 100as listájának és R&B/Hip-Hop listájának az első helyére került, és tartja is ezt a pozíciót, sőt a Spotify rekordját is megdöntötte – egy hét alatt több, mint 143 milliószor játszották le a trekket az USA-ban, ezzel lelökve Drakeet a trónról. A siker nem történhetett volna meg a botrány és Papa Montana nélkül persze – de ezekhez szükség volt a dalban rejlő innovációra.

VERS ÉS PRÓZA

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

|15

Jelen számban a Bölcsész Napokon előadó fiatal apokrifos írók / költők műveit közöljük.

VÖRÖS ANNA

Nem volt ott senki Most elmesélem azt a történetet, amit a leginkább szeretnék kitörölni az emlékeim közül. Ami azóta is kísért, és ha érzem, hogy eszembe fog jutni, inkább felpattanok, ha lehet, járok egy kört, zenét hallgatok, és úgy teszek, mintha nem én lettem volna, nem velem történt volna, meg egyáltalán senkivel sem. Aztán késő lesz, és már én vagyok az a Vadoma, aki a romok közt lapulva megy a heti ételadagért Aleppóban. Minden nap más indult érte a családból, de a legtöbbször apa. Amióta viszont apa nem volt, azóta nekem kellett vagy a nővéremnek, Tasneemnek. Néha anya is ment, de őt ritkán engedtük, mert ott volt az öcsém és a húgom is, nekik inkább volt szükségük anyára, mint mondjuk rám, vagy Tasneemra.

Ezt és hasonló dolgokat nem mondtunk ki nyíltan, de azért valahogy mégis úgy alakítottuk a napi teendőket, hogy nekem vagy Tasneemnek kellett elhagynia a romot, ahol éltünk.

Emlékszem, hogy indulás előtt azon vacilláltam, melyik taktikámat válasszam. Az egyik, hogy nagyon lassan haladtam, és minden lépést kétszer fontoltam meg. A sarokhoz érve megálltam, leültem a földre, és vártam pár percet, hogy a por, amit kavartam, és a nesz, amit esetleg csaptam, teljesen elhalkuljon, vagy úgy tűnjön, mintha csak egy kóbor macska lenne, vagy egy leomlott tégladarab. Aztán óvatosan felegyenesedtem, a falhoz közel, ez segített abban, hogy ne csak a lábammal kelljen tartanom magam, mert addigra már annyira remegtek, hogy azt éreztem, bármikor elszédülhetek és kidőlhetek az útra. Az ételosztás az egyik legrizikósabb helyzet volt. Ott bármikor lőhettek, bármikor elájulhatott valaki és a tömeg hisztériát kapott, vagy máskor valaki előrenyomult és lopott még egy kiló kenyeret, és akkor az emberek elkezdték taszigálni őt, meg végül egymást is, és káosz lett, és már addigra sokszor napok óta nem ettünk rendesen, és alig bírtam tartani magam, ha mondjuk meglöktek vagy belém mart valaki, miközben elesett. Máskor pedig, főleg a nagy robbanások után az ételosztás mély csendben zajlott. Olyankor senki sem tolakodott, némán vette tudomásul, hogy a napi adag megint csökkent, vagy nincs olyan gyógyszer, amire éppen a leginkább szükség lenne.

Akkor becsuktam a szemem, ez az egyik legrosszabb, ez a legrémisztőbb, odahajoltam a falhoz, előredugtam a fejem, és kihajoltam egy egészen kicsikét, és akkor megint kinyitottam a szemem, és reménykedtem, hogy ha le is lőnek, legalább nem látom az arcát annak a katonának, nem az lesz az utolsó emlékem. Mindig igyekeztem valami szépre gondolni, mondjuk arra, amikor nyaralni voltunk a tengernél, és a vízben álltunk és jégkrémet ettünk és Tasneem lefröcskölt, és sós lett az egész meg olvadni kezdett, ehetetlenné vált. És akkor a számban ezzel a sós meg keserű eper- és csokiízzel, kinyitottam a szemem és megnéztem, hogy az utcán áll-e valaki, biztonságos-e a terep. Ha igen, akkor előre, a következő sarokig, és így tovább, amíg oda nem értem a főtérre. A tömegben csak néha tolakodtam, inkább csak ha nagyon féltem. Mikor megkaptam az adagot, szorítottam a mellkasomhoz, hogy ne essen ki belőle semmi, és ne vegyék el tőlem, majd vissza, haza, ugyanígy.

Aznap már messzire eljutottam, az ételosztós tér nagyon közel volt. Megálltam pihenni, kifújni magam és valamennyi erőt gyűjteni. A fal oldalán egy hatalmas lyuk volt, ahol az ablak lehetett régen. Ez is nagyon rossz, mert onnan is rám támadhatnak, ott benn pedig bármit tehetnek velem. Sokakról hallottam, hogy amíg az utcát figyelte, végül a házból lőtték le, aminek nekidőlt. Mély levegőt vettem, és a lyuk oldalához nyomultam, behunytam a szemem, éreztem, hogy minden idegszálam megfeszült, és a tenyerem bizsergett ahogy nekinyomtam a forró falnak, aztán gyorsan kinyitottam a szemem és benéztem a lyukon. Bent nem volt semmi, üres volt, csak leomlott tartógerendák és leomlott vakolatú falak ölelték körbe a kavargó port, átsütött rajta a napfény. Ez a pillantás sem került az életembe. Már figyeltem is volna megint az utcára, de akkor láttam, hogy mégsincs rendben a dolog. Nem, nem, Vadoma, nem is volt ott senki.

Csak hallucináltál. Nincs semmi baj, előfordul, kialvatlan voltál, de akkor a szoba közepén mocorogni kezdett az a nagy fekete valami, fátylak, egy dzsihádista, elkezdett egy részen a fátyol jobban emelkedni, ez egy fej lesz, nem, csak ne, kérlek ne, nem láthatsz, tudom hogy nem láthatott mert már addigra megszűnt körülöttem a világ, csak ez a perc volt, ahogy meredt rám, és tudtam, hogy meg fog ölni, lelő, egy másodperc csak. És akkor a fej a plafon felé nézett, és láttam, hogy egy öregasszony az. A földön térdelt, imapózban, és a fejét az ég felé tartotta. Nem mormolta az imát mégsem, csak nézett fölfelé, nem értettem, miért így, mit tesz, arra gondoltam, megbolondult, sokakkal ez történik. Meghal mindenkijük, és beleőrülnek a kínba meg az önvádba. Az asszony felém fordította a fejét, egyenesen rám nézett. De hogy láthatott meg, ez lehetetlen. Hogy érezte meg, hogy itt vagyok mögötte és figyelem őt. Azt mondta, fakón és egyszerűen, hogy gyere be. Nem megyek. Minek mennék. Nekem is megvan a magam baja, néni. Talán ahogy megérezte, hogy néztem, azt is érezhette, hogy valami történni fog az utcán, vannak ilyen asszonyok, ilyen szuperérzékűek. Különben miért hívna be. Régen normális volt bemenni csakúgy valakinek a házába, és mondjuk egy pohár vizet kérni, de most mindkettő öngyilkosságnak számított, sosem tudhattad, hogy ha nem mentél be, akkor a következő percben nem lőnek-e le, vagy bementél, és kiderült, hogy egy bomba volt elrejtve a házban, és akkor meg azért lesz véged. Azt mondta, segítenem kell neki, néni. Hogy segíthetnék, nézzen rám. Van egy kisbabája a belső szobában, az unokája az. Nézzem meg, és segítsek neki. Erre nem mondtam semmit, akkor egészen gyorsan felállt, én nem mertem mozdulni, az utcán vagyok, néni. Nem pattanhatok csakúgy fel, mint maga ott benn. Odafagytam a földhöz, nem tudtam eldönteni, hogy melyik érné meg jobban, fussak-e, vagy engedjem őt idejönni. Mert, ezt még nem mondtam, de a másik taktikám az volt, ha már úgy éreztem, minden összefolyt körülöttem és nincs menekvés, hogy átrohantam mindenen, átugrottam a romokon és nem érdekelt, hogy ki figyelhet, azt éreztem, hogy gyorsabban szaladok, mintsem bármilyen golyó elérhessen. Olyankor gondolkodás nélkül szaladtam, nem néztem körbe, nem számított, mi történik, oda a főtérre, ellökni magam körül akit érek, és elvenni a kenyeret és aztán ugyanúgy vissza hazáig.

A néni addigra odaért hozzám, elkapta a kezem, és elkezdte csókolgatni meg a homlokához ütögetni, úgy mondta, hogy segítsek rajta, én tudok, látja rajtam, jöjjek be, bármit adna de semmije sem maradt, csak az unokája, gyáva volt, és közben a könnyei szétmaszatolták a több napos koszt a kezemen, és ahogy sírt, a szájából a nyál is nyúlósan ráfolyt, ő sem ihatott napok óta. Túl nagy zajt csapott, ez tilos, ez baj, eltoltam a kezemtől a fejét, és inkább gyorsan beugrottam az ablakon, és lelapultam a földre, a néni mellé. Vártunk pár percet, amíg a felkavart por elült, hallgatóztunk, de nem jött senki. Akkor közelebb hajolt, a ráncai olyan mélyek voltak, hogy alig láttam a szemét, teljesen eltakarták, azt suttogta, menjek a hátsó szobába, ott van. Nagy levegőt vettem, és kúszni kezdtem a szemétben, vakolatban, a mindenféle törmelékben, műanyag üvegek és kiálló kábelek közt. Az ajtó egészen egyben maradt, csak egy hatalmas repedés volt a bal oldalán, bármikor beomolhatott volna. A másik szoba is ugyanolyan állapotú volt, csak kisebb. Nem tudtam, hogy pontosan mit is keressek, egy gyereket, de mekkorát, meg mit kell segíteni, az elmaradt, ételt hozhatnék nekik, de nekünk is nagyon kevés volt a fejadagunk. Akkor láttam, hogy a szoba sarkában több rongydarab volt egymásba bugyolálva, és nagyon lassan mozgott. Tovább kúsztam, miért volt abban a szobában, miért hagyta magára, ölelte volna a testéhez és úgy kellett volna védenie, csak ide hajította a sarokba, rettegtem, hogy meg kell néznem. Már egészen közel voltam, aztán olyan közel, hogy ott feküdtem mellette a földön, és nagyon halkan gőgicsélt. A törmeléktől ő is tiszta por volt. Köhögni kezdtem, de elfojtottam, mert valójában sírni akartam, és azt nem szabadott. Néni, én nem akarom levenni a rongyot a baba fejéről. Nem tudom megtenni, én láttam már haldoklót, nem az, de ez még egészen pici, csak pár hónapos lehet. Mit tudnék segíteni, én nem. Más menjen oda, engem ereszszenek, hallottam hogy fáj neki, úgy sírt. Láttam, hogy a rongyok véresek, átáztatta, és akkor, hogy a föld is véres alatta, és büdös volt, áradt belőle valami iszonyú szag. Egyébként csend volt, az ablak egyik fele állt, a betört üvegen bevilágított a napfény, de jó világos volt abban a szobában, azon az ablakon kellett volna elmenekülni és hazarohanni, miért kellett ezt csinálnom, nem halljátok, mi történt ott, mit kezdhettem volna egy haldokló rongycsomóval, képtelen voltam levegőt venni, óriási erővel nyomult a torkomon fölfelé a sírás, a számra tapasztottam mindkét kezemet, úgy hasaltam a földön, és azt éreztem, hogy a visszatartott düh és félelem olyan hevesen tör ki belőlem, hogy leszakítja a fejemet, de csak az ujjaimon keresztül szüremlett ki valami halk nyüszítésféle, még mindig a számra tapasztottam az egyik kezemet, a baba jobban mocorgott, meg kellett tennem, ha nem, akkor örökre ott maradtam volna abban a szobában amíg a napfény is kimegy onnan. Lerántottam a kendőt a fejéről, és felüvöltött, de már én is üvöltöttem az ujjaimon keresztül és nem számított, hogy meghallják, hogy lelőnek, mert ha ilyen létezhet, akkor nincs értelme, én nem akartam meghalni, de akkor már nagyon elég volt, és összegörnyedtem és a kezemmel erősen rácsaptam a földre, hogy csípje, és megint, és megint. És a baba akkor még inkább sírni kezdett, az arca eltorzult az égési sérülésektől, fehér és gennyes és véres hólyagok borították az egész testét, volt, amelyik kifakadt, amelyik elfertőződött, tűzpiros vonaglás volt minden próbálkozása arra, hogy levegőt vegyen. Én meg csak sírtam tovább, és a baba szemét kerestem, hogy belenézzek, de az egyik hiányzott, és a másikkal is csak vakon hunyorított, miért nem volt ott senki, mit tegyek, mire gondolt, hogy tudtam volna segíteni, akkor a baba nagyot rúgott, a rongy lecsúszott róla és ahogy az anyag végigfutott rajta, megint felsírt, tudtam hogy meg fog halni, és lehetetlen segíteni rajta, haldoklott és én csak iszonyodva néztem, nem tudtam volna gyógyszert szerezni, és a baba lábai véres csonkok voltak, hozzáértem, de rájöttem, hogy undorodom tőle, képtelen voltam megfogni, ez már csak egy darab fájdalom volt, ami előttem feküdt.

Felpattantam, és kirohantam, nem számított, hogy a néni még utánam kiabálta, hogy szívtelen kurva vagyok, és dögöljek meg útközben, hívjak orvost, milyen orvost, nincsen orvos, de ez csak érthetetlenül folyt ki a számon, de azért arra gondolok azóta is sokszor, hogy igaza volt, mikor lőnek le végre engem is.

(A novella eredeti megjelenési helye: Apokrif, 2018/3.)

VASS NORBERT

Félelf (részlet) Jó, akkor menjünk, mondta a Szegedi. Az volt pedig a MAGUS-nak a lényege, hogy semerre nem mentünk. Ültünk a Szegediék ebédlőasztalánál, porosan, mert fára másztunk előtte a Simicdombon, csíkos szívószálakkal ittuk a kannás kiwit, ami átlátszó volt szinte, mert a Szegedi anyja keveset tett bele a sűrítményből mindig, uborkás szendvics volt pirosarannyal és gépsonkával, meg gumicukor, de abból elfogyott már a sárga, és hallgattuk a Szegedit. A könyvtárban látta meg a Szegedi a MAGUS-t, ahol péntekenként fekete pulcsis fiúk játszottak vele. Gondolta, hogy ez jó komoly dolog, úgyhogy kikölcsönözte, és áthívott bennünket kipróbálni. Mentünk.

Dobókockák voltak még elöl. A Gazdálkodj okosan!-ból vett egyet ki a Szegedi, meg a Ki nevet a végén?-ből, tartaléknak meg a Takács Béla hozta át a sajátját. Gyöngyházszínűnek mondta. Le volt róla a hármas kopva, és pirossal pótolta ki a pöttyöket rajta a Béla, de tízoldalú kockánk, az nem volt, kellett volna pedig a MAGUS-hoz az is. Azt találta ki helyette a Szegedi, hogy a stopperjával dobjunk. Amikor a tízoldalú kocka kellene, inkább a stopper sárga gombját nyomjuk akkor meg, és állítsuk is aztán le hamar, és ami a legutolsó szám rajta, az legyen az, amit dobtunk volna, ha van mivel. Jó, mondtuk, mert annyira mondta a Szegedi a MAGUS-t, hogy kár lett volna, ha a kockán múlik.

Mondta a Szegedi, hogy kasztot válasszunk először, meg fajt hozzá, és akkor elhadarta, hogy milyenek vannak, de adott előtte egy filcet mindenkinek, hogy azzal írjuk a szalvétánkra

16|

VERS ÉS PRÓZA

PESTI BÖLCSÉSZ 2019. május

rá, hogy melyikek lennénk. Körülnéztem, amikor végigmondta, és láttam, hogy a Varga Zolti orkot írt és barbárt, a Takács Béla átsatírozott először valamit, most meg felyvadázs volt a szalvétáján, és gondoltam, hogy a légpuskával milyen pontosan lő a Béla tényleg, és hogy a betűket is összecseréli mindig. A Forrai törpét írt kékkel, de több a Piros aranytól nem is fért volna ki neki, a Husztik Lacika meg ott tartott, hogy gladi, aztán ki kellett a mosdóba szaladnia. A Simic bácsi permetes meggye hajthatta meg, ami éretlen is volt még, de nem bírta a Lacika megállni soha, ha meggyet látott. Én félelfet írtam zölddel, és azt még, hogy paplovag. Mentünk.

A Husztiknak meg, ugye, a hasa ment, és kimelegedve és sápadtan jött a mosdó felől visszafele, szegény, mintha Coopert futtatott volna vele a Karcsi bácsi a nagyszünet után, és mondta, hogy ő most inkább menne, mert elcsaphatta valamivel a gyomrát, és nem érzi most olyan jól magát MAGUS-ozni, és akkor videózik inkább otthon, mert tudja, hogy a bátyja rá akar valamit a kedvenc Dudikoff-filmjére venni. Széntablettát vett elő a Szegedi anyja a Husztiknak, hogy vegyen be belőle hármat, a Szegedi meg mondta, hogy abból mi is kérünk akkor, mert az egy órára láthatatlanná tesz. Bevett egyet a Béla, a Zolti, bevette a Forrai, a Szegedi és bevettem én is, és az akasztott fák erdejébe mentünk, a Husztik meg, aki híg kannás szörppel hármat vett be, az Egyenesi felé tekert már, amerre laktak, és pörgette szerintem gondolatban az Élő pajzsot vissza, és tudta azt is, hogy jó sokszor meg kell majd nyomnia a távirányítón, a meggy miatt, a pausét. Mentünk.

Vérfarkasok vagy vámpírok jöjjenek, kérdezte a Szegedi, én meg csak néztem, hogy ez ilyen. A G.I. Joe-k ellen a Cobrák jöttek mindig, a Tini Nindzsák ellen meg a Zúzó, a Bebop és a Rocksteady, de nem kérdezte meg tőlük a Szecska mester soha, hogy kik jöjjenek, csak jöttek.

Egyből. A Balu kapitány gépét is a kalózok próbálták mindig lelőni, és a környezetismeretet is a Braun Marika néni tartotta. Nem más. Szerintem a Béla is ezeket gondolhatta, de azt kérdezte csak, hogy nem mindegy-e, kik jönnek, ha egyszer mi így, öten megyünk, akkor elintézzük őket úgyis, simán. Mondta a Szegedi erre, hogy hát ez attól függ, hogy többet dobunk-e náluk a kockával, de megszavaztatta akkor a Béla, hogy harcnál a kocka, az ne legyen, mert az idő menne csak vele, hanem győzzünk egyből, és csak menjünk, amíg be nem esteledik. Mentünk. És akkor mentünk, mondta a Szegedi, és ott ült annál a rákollót virágzó bokornál egy tűzvarázsló, és kérdezte, hogy kivel nem szeretnénk találkozni, ha megyünk majd tovább, mert ha adunk neki négy aranyat, akkor el tudja ő intézni, hogy elkerüljünk valakit. Lapozta közben a nagy, zöld, szörpfoltos könyvtári könyvet a Szegedi, a MAGUS-t, amiben benne volt valahol, hogy négy arany-e biztosan az ára, de mondta hozzá azt is, hogy mondjuk, amíg ő keresi. A Zolti a Vendel atyát mondta, mert morgott volna, ha megtudja, hogy MAGUS-ozunk. Mérges lett a múltkor is nagyon, amikor a naplóban látta, hogy 666-ra végződik a Hudi Klau anyjának a munkahelyi száma, hogy szerinte ezzel vigyázni kell, és azt sem szerette a Vendel atya hallani, hogy alámondásos Van Damme-filmet néztünk, amiben csúnyán beszélt az ellenfél, amelyik a Van Damme-mal verekedett.

A Béla nindzsákat mondott, hogy azok őt ne támadják hátba, még akkor se, ha kocka nélkül ledobjuk őket simán, a Forrai meg, hogy neki mindegy, viszont, ha a Family Frost jön, akkor kiszaladhat-e ő majd egy Csoki Somáért, és a Szegedi mondta erre, hogy jó. Én meg a fekete embereket mondtam. A Bálint mesélt róluk, amikor a bunkit építettük. Hogy elrabolják a fekete emberek az embert, azt mondta, hogy betesznek a Jeepjük csomagtartójába, aztán visznek is egyből, de hogy hova, azt a Bálint azért nem tudta, mert vissza még nem hoztak ugye senkit.

Piros a szemük a fekete embereknek, mint a Nagy Laci bácsiék nyulának, és hogy izzik esténként, és amikor a Bálint ezt mesélte, féltem a bicajon hazafele, és néztem, hogy nem világít-e az árokban két piros nyúlszem, és legutóbb a trafiknál is elnéztem a bokor felé, amikor az angolokat vettem meg gombfociban, de nem volt se a trafiknál, se az árokban fekete ember, és azt szerettem volna, hogy akkor itt, a MAGUS-ban se legyen. Három arany, csak három, mondta a Szegedi, hármast kell akkor a kockával dobni, és aki kidobja, annak nem lesz. A Zolti négyet dobott, én kettőt, a Béla meg előbb a Szegediével, utána meg a sajátjával is ötöt, a Forrai viszont kidobta a hármat, a Szegedi meg felírta egy írólapra, hogy Family Frost. Mentünk. Mondta a Béla, hogy ő a vécére menne inkább most ki, nekünk meg azt mondta a Szegedi, hogy addig, mondjuk, egy tisztáson ülünk, és jobban is jártunk, mint a Béla a Husztik után.

(A teljes novella a Tiszatáj online-on olvasható.)

Csusza (részlet) Sokan se volt rossz forgózni, de azért hárman az igazi. Pörgős. Indulni kell, ahogy elüti a labdát az ember, egyből, és akkor sem lehet benne biztos, hogy beéri, főleg, ha az asztal messzebbik felére teszi a másik vissza. Mondta a Husztik, ahogy a konyha felé mentünk a labdából a horpadást kifőzni, hogy ha a Zajrák is itt lenne, akkor párosban ő lenne vele, és az biztos, hogy lenyomnának minket, de még hogy. Jaj, a Zajrák, tényleg, szegény. Olyan csuszákat ütött, hogy elpattant a fűig a labda az udvaron, meg a háta mögül is tudott szerválni, vagy tollszárral, csak elcsapta a Zajrák Tibit egy kisbusz múlt nyáron, amikor a Kőrösin egykerekezett, ahol a 13-as fordul, és nem lehetett tudni azóta, a Tibivel mi van. Mindenféle csövek állnak a Tibiből ki, a Husztik azt hallotta, meg hogy csukva van a szeme tizenegy hónapja már, és hogy lélegezni is csak úgy tud, hogy valami gép segít befújni a tüdejébe a levegőt. Ott laknak a Tibiék a sarkon, és hallani lehet, ahogy megyünk az iskolából haza, hogy ül a kertben az anyja hátul, és hüppög, mi meg imádkozunk a Tibiért hittan után mindig, de a Vendel atya se tudja azt megmondani, hogy mikor fog a Tibi legközelebb királycsuszát ütni vagy tupperos fánkot enni, mert az nem is volt még, amikor a baleset érte. Az utcában legalábbis.

Hogy jutott most a páros, meg a Zajrák a Husztik eszébe, nem tudom. De nehéz volt ilyenkor, ha a Tibi jött szóba, megszólalni, úgyhogy mondta a Detti néninek a Bálint, hogy kifőznénk ezt a labdát most, aztán pingpongoznánk egyet, és néztük csak, csöndben, ahogy a fánk sül, abban a kék lábosban meg a labda fő és a víz lobog, és vártuk, hogy a horpadás kipattan, meg hogy a kórházban a Zajrák is fölnéz majd egyszer talán.

Minden kedves olvasónkat arra bátorítunk, hogy amennyiben szeretné szerzeményét megjelentetni hasábjainkon, vegye fel szerkesztőségünkkel a kapcsolatot a pbu@btkhok.elte.hu ímélcímen.

BÖDECS LÁSZLÓ

Nem volt esély A nyár készülődött a maga pompájával, túl szép lett a világ az éledő napsütésben, kíváncsiságból kinyílt a negatívfedél, elégett a még el nem készült felvétel, csak a foltos, meggyűrt emlékezet remeg a hőségben, mint a forró levegő.

Mindent kitölt egy mosoly, mint a nyár bizonyossága, hogy múlik és visszajön, ártatlan és fehér, mint a habok a hullámok tetején, és szenvtelen, mint az óceán.

Mennyire szeretlek, élet, most hogy nem vagy, álmomban gyerek ült a nyakamban a strandon, máskor nő voltam képeken a vitrinben, fiatal férjjel, koncerteken és szobrok előtt, talán mondhatom, hogy a főutcán állok, nincsenek sokan a magányosok, akik kimerészkednek ilyenkor, mind csak úgy, ha fogják valaki kezét, nem volt esély, most itt vagyok, minden háttér a képeken a tenger, vagy a feketülő légtér mögül kileső űr, a hideg csillagok.

(A vers eredeti megjelenési helye: Apokrif, 2017/1.)

VII. A fal egy részen beomlik ágyúink nyomán. ezzel fog véget érni, és így kezdődik a másik, a beköszöntő béke időszaka.

A zászló, mely alatt az ellenség gyülekezett, lehull, és a mieink emelik fel, de nem tartjuk meg trófeaként, a hadi grémium irányzata szerint tűzre vetjük, nyoma se legyen a régi, korhadt világnak.

A várvédők szemében látni fogjuk a szikrákat, amikor lángol majd a kapu, és a szenesedő fa nyikorogva megreped, kettétörik, hogy immár ott is betóduljon a városba diadalunk, és maga alá temesse új ünnepével, aki ellenállt, a kitartó hitetlent.

Az idegen város letérdel, ahogy megroppan a védelem utolsó vonala, és elválik az ártatlan és értetlenkedő, attól kezdve egység lesz, egyetértés.

A domb tetején állok és nézem a falakat, holnap, holnapután -- nem sok ideje van hátra ezeknek a köveknek, a fáklyáknak, éberek az őrök, de bennük még szunnyad a felismerés.

Amikor kiadom a parancsot sok áldozat hozza majd győzelmünket, sok halál váltja meg korábbi rabságukból, a tudatlanságból a civil népet.

A legnagyobb tett meghalni a célért, hőseink végső odaadása, ezt mondják a bölcsek, és ezzel veszem rá katonáimat a legfontosabb stratégiai lépésekre.

Most zászlónk tövében állva azt gondolom, nem, aki meghal, könnyen bevégzi dolgát, hanem, aki viseli a egy életen át, ha beköszönt a tökéletes dicsőség, azt fogják hősnek nevezni.

(A vers eredeti megjelenési helye: Apokrif, 2018/4.)