Pesti Bölcsész Újság • 251. szám

CEASAR’S BREAD

MOLNÁR ÁRON ÉS A noÁr

MI VAGYUNK A TUDOMÁNYPÁPÁK

LOCKER DÁVID INTERJÚJA A BÖLCSÉSZ NAPOK FELLÉPŐIVEL.

PRINCZ LAURA INTERJÚJA A TANULNI AKARUNK! CÍMŰ VIDEOKLIP KAPCSÁN

JANCSÓ DORKÁT, VIRÁG CSILLÁT, FEJES RICHÁRDOT ÉS VRABÉLY MÁRKOT FAGGATUK KÜLDETÉSÜKRŐL

4. oldal | BÖLCSÉSZ NAPOK

8. oldal | KÖZÉLET

12. oldal | KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

Az ELTE BTK HÖK lapja • 2018. május, 251. szám

„Gyere ki a valóságba!”

A friss levegő és a testmozgás fontos, a video­ játékok pedig élvezetesek. Miért ne kombi­ nálnánk a kettőt, és ötvöznénk a kellemest a hasznossal?

A Game Over csapata különféle video­ játékokat hív életre, online játékokat adap­ tálnak offline környezetbe. Céljuk, hogy játékossággal szerettessék meg az emberek­ kel a mozgást. Míg például a FIFA esetében a valóságban létező focicsapatok inspirál­ ták a játékszériát, addig a Game Over tagjai ennek fordítottjával próbálkoznak, a játé­ kokat formálják valósággá, ahol a hús-vér emberek alakítják a játékbeli karaktereket.

Repertoárjukban megtalálhatók a régi klas�­ szikusok is, mint a Super Mario, a PacMan vagy a Snake, de újabbak és manapság nép­ szerűek is, mint az Angry Birds vagy a League of Legends.

Mottójuk frappáns: „Gyere ki a valóságba!”

A kialakított offline forma azért külön­ leges, mert a résztvevőknek saját testüket kell használniuk, nem pedig egy virtuális karaktert irányítani gombok és billentyűk segítségével. Miközben pedig az izmaikat jól megmozgatják, ugyanúgy szükségük lehet stratégiára, logikára, csapatmunkára és jó kommunikációra is, tudniuk kell másokkal – akár idegenekkel is – együttműködni, de az egyéni gondolkodásra is szükség van, végül pedig el kell viselni a vereséget vagy élvezni a megérdemelt győzelmet.

Egy teljes foglalkozás akár egy edzéssel is felérhet, így a szervezők odafigyelnek még arra is, hogy a mozgást bemelegítés előzze meg, valamint nyújtás zárja.

A program nem csak a videojátékok szerelmeseinek szól, hiszen nem feltét­ lenül szükséges az egyes játékok ismere­ te az offline verzió teszteléséhez, vagyis bátran kipróbálhatja mindenki. A szervezők garantálják az élményt, a nevetést és némi izomlázat másnapra.

A Game Over csapata is ott lesz a Bölcsész Napokon. Gyertek ki a valóságba, érdemes meglátogatni őket!

Sörözz jógázás közben!

Illusztráció: Tolmácsy Eszter

10. BÖLCSÉSZ NAPOK A PBÚ A KORÁBBAN MÁR MEGSZOKOTTAK SZERINT IDÉN IS BEHATÓBBAN FOGLALKOZIK A BÖLCSÉSZ NAPOK FELLÉPŐIVEL ÉS ESEMÉNYEIVEL.

Főszerkesztő: Molnár A. Aliz Korrektor: Szlávich Eszter Főszerkesztő-asszisztens: Mayer Katalin Social Media Manager: Tóth Melitta Technikai szerkesztő:: Molnár A. Aliz Felelős kiadó: Horváth Mihály elte btk hök elnök

1–6. oldal | BÖLCSÉSZ NAPOK

Terjesztés: Fejes Richárd Nyomdai kivitelezés: Pátria Nyomda Zrt. Betűtípus: Chronicle, Source Sans, Akrobat Szerkesztőség: 1088 Budapest, Múzeum körút 4. H épület Megjelenés: 1000 példányban, havonta Elérhetőségünk: pbu@btkhok.elte.hu

Ha már tudatosult benned, hogy ideje len­ ne elkezdened mozogni, de a motiváció hi­ ánya valahogy mindig inkább a kocsma felé terel, mint az edzőtermekbe, futópályákra vagy a fitnesz stúdiókba, akkor jó hírünk van, ugyanis létezik olyan mozgásforma, amely­ hez nincs másra szükséged, csak egy pohár sörre. Ha mindez szerinted is jól hangzik, próbáld ki a sörjógát a Bölcsész Napokon!

Hogy miről is van szó?

A sörjóga eredete vitatott. Az egyik lehet­ séges verzió szerint Németországból – ez talán nem is lenne meglepő –, azon belül is Berlinből indult útnak a műfaj néhány éve, de az ötletet egy amerikai hölgy, Brooke Roberts is magáénak tekinti, akit állítása szerint egy este, amikor jógázott, férje meg­ kínált egy üveg sörrel, s a nő elgondolko­ dott, hogy nem is lenne rossz kombinálni a két tevékenységet, a sörözést és a jógát.

Mindenesetre azóta a sörjóga bejárta a vi­ lágot, eljutott Oroszországba, Ausztráliába, egyre népszerűbb Nyugat-Európában és per­ sze Magyarországon is megjelent már.

Hazánkban Csige Bogi kezdte népsze­ rűsíteni a sörjógát, akinek nem mellesleg alkoholallergiája van, de látott potenciált az elképzelésben. Az első budapesti fog­ lalkozásra 2017. október 10-én került sor, amelyet azóta is követnek a teltházas ese­ mények, vagyis úgy látszik, tényleg műkö­ dik a dolog, bármennyire is furcsán hangoz­ hat elsőre. Érdemes tudni, hogy egy óra nagyobb része természetesen inkább jógából áll, mint sörözésből, de annál jobban fog esni, mikor lehajthatjuk a jól megérdemelt italunkat, amivel addig csak szemeztünk.

A kezdőknek sem kell félniük, hiszen az első lépés az alappózok ismertetése és elsajátí­ tása, majd ezek megismétlése következik, immáron sörösüveggel vagy söröspohárral a kézben.

Ha kedvet kaptál a dologhoz, látogass el május 8 és 11 között a Bölcsész Napokra, és jógázz egyet sörrel a kezedben.

Facebook: @PestiBolcseszUjsag Instagram: @pesti_bolcsesz_ujsag

2|

BÖLCSÉSZ NAPOK

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

IK programok Akár volt már részed a Bölcsész Napok élet­ érzésben, akár először tapasztalod majd meg, egészen biztosan nem kell bemutatni azt a különleges hangulatot, amikor órák előtt vagy után vagy persze éppen helyett a KK teraszán ücsörög a fél kar és a Trefort­kert a szokásosnál is több élettel telik meg. Ha ez lesz az első BN, amin Te is ott leszel, ak­ kor is biztosan hallottál már a hajnalig tartó bulikról, a színvonalas tudományos és kul­ turális előadásokról. Hallhattál már arról is, hogy ilyenkor sátras kitelepülők lepik el a kampuszt. Ez természetesen idén sem lesz másképp, jobbnál jobbnak ígérkező progra­ mok várnak majd.

Nem hiszem, hogy túloznék, ha azt állí­ tom, sokak kedvenc programja a saját sza­ kához kapcsolódó kitelepülés vagy valamely egyéb program. Ha szeretted a gólyatábor­ ban a saját szakod nevét kiabálni és büszke vagy a szakod által rádruházott identitásra, akkor Te is élvezni fogod ezeket a programo­ kat. És hogy mi a legjobb a Bölcsész Napok szakos programjaiban? Hogy pár perc ere­ jéig mindenki olyan szakossá válik, amilyen programon éppen van. Lássuk tehát, milyen programokkal várnak az idén az ELTE BTK HÖK Intézeti Képviseletei?

Bár a Royal Weddingre május 19­éig várnunk kell, az Angol­Amerikai Intézeti Képviselet 10 nappal megelőzi a nagy eseményt. Kitelepülésükön királyi polaroid képek készülnek majd rólatok, amelyek pedig örökké őrizhetik majd a 2018­as Bölcsész Napok emlékét.

Emlékeztek a tavalyi év legchillebb prog­ ramjára, amikor is kanapékon ücsörögve, a nyuszi­ és kutyasimogató mellett gyrosok társaságában beszélgethettünk az élet nagy kérdéseiről, a világegyetem tágulásától a nyelvtanulás szépségeig? Idén is eljön hozzánk a chill­sátor a Filozófiai Intézeti Képviselet szervezésében, ha leginkább egy kis lazulásra vágysz majd két ZH között, ak­ kor ez lesz a Te helyed.

A GastroBistro minden órában más és más finomsággal vár Téged! Legyen az bajor kol­ bász, holland waffel vagy svéd húsgolyó; ná­ luk biztosan megtalálod! A Germanisztikiai Intézeti Képviselet ételkostolóval vár min­ denkit, aki megismerkedne a germán konyha páratlan ízvilágával. Érdemes lesz gyakran visszanézni a sátor felé, hiszen félóránként változó kínálattal készülnek.

Ha pedig még nagyobb gasztronómiai élményre vágynál, a Távol­keleti Intézeti Képviselet idén sátorral készül a Bölcsész Napok keddi napjára, ahol megismerkedhet­ tek majd a távol­keleti ízekkel, illetve tradici­ onális játékokat is kipróbálhattok. Hiszen ki ne akarna olyan játékokkal játszani, amikkel az ókori Kínában is játszottak?

A 2017­es Bölcsész Napokon aratott hatal­ mas siker után az MMI Intézeti Képviselete újra megnyitja unikornisvarró műhelyét, ahol mindenki szabadon eresztheti a fantázi­ áját, és két előadás közti pihenésként alkot­ hat majd valami maradandót.

Szintén jól bevált programmal készül a Magyar Intézetek Képviselete. Ha tavaly kipróbáltad az Arany János tematikájú szabadulószobájukat, akkor azért, ha pedig nem, azért lesz érdemes ellátogatni és részt venni az idei programjukon. Az idei téma Mátyás király, a szobában pedig egészen biztosan semmi és senki sem az lesz, aminek látszik.

Boszorkánykonyha, rontáselhárítás, ör­ dögűzési praktikák – mindez a Néprajzi Intézeti Képviselet szervezésében, akárcsak a sötét középkorban. A program a sokatmondó Boszorkányok márpedig vannak! címet viseli…

A Régészettudományi Intézeti Képviselet nem ígér kevesebbet, minthogy programjukon mindent megtudsz majd, amit mindig is tudni akartál a régészetről, de sosem merted meg­ kérdezni. Kvízzel és játékokkal készülnek nek­ tek, elsajátíthattok alap ásatási készségeket, megtudhatjátok, hogyan épül fel egy ásatás és mit is csinál egy régész terepen, azt, hogy miről árulkodnak a csontok. Emellett pedig náluk sem lesz hiány kulináris élvezetekben, régészes finomságokkal kedveskednek majd a hozzájuk ellátogatóknak.

A házi sörfőzés mint hobbi CSICSEK ZOLTÁN Manapság egyre népszerűbbek a különböző kézműves sörök. Talán túl sokan ábrándul­ nak ki a kukoricagrízzel hígított, savanyú nagyüzemi sörökből, vagy talán egyre több ember akar új ízeket kipróbálni, de kétség nem fér hozzá, hogy a kézműves sörfőzdék egyre szaporodnak kis országunkban is.

Azonban a kézműves termékekért leg­ többször többet kell fizetni, és így van ez a sörnél is: a minőséget legtöbbször a prémi­ um alapanyagok garantálják, valamint az, hogy sokkal kisebb adagokban főznek, mint a nagy gyárak, ezért a költségeik sokkal ma­ gasabbak is, ha azokat leosztjuk egy üveg kész sörre. Ezt maximálisan meg is lehet ér­ teni, azonban amikor 800 forintokat kérnek el 3 deci sörért, amit ebben a nagy melegben sokszor egyszerre húznánk le, akkor azért elgondolkodik az ember. Így voltam ezzel egyszer én is, amikor is azon töprengtem, hogy lehet, hogy ha ilyen árú söröket fogok venni, akkor azért elég sok pénzem el fog menni, már akár három üveg sörre is. Így elkezdtem utánanézni, hogy hogyan is kell előállítani ezt az isteni nedűt.

Szerencsére több magyar nyelvű forrás áll rendelkezésre ezzel kapcsolatban, amik na­ gyon sokat segítettek. Így derítettem ki, hogy Magyarországon legális otthon sört főzni, egyedül annyi a teendőnk, hogy főzés előtt bejelentjük szándékunkat az adóhivatalnak. Így már tudtam, hogy jogi akadályba nem ütközök, tehát elkezdtem az eszközök után ke­ resgélni. Van több sörfőző bolt is Budapesten, ahol a szükséges eszközöket be lehet szerezni.

A kezdeti befektetés nem volt túl nagy: kellett pár vödör, egy kotyogó, egy szűrőlemez és egy digitális hőmérő. Ezekkel az eszközökkel már bőven lehet otthon sört főzni. És akkor az alapanyag: szerencsére ezeket is meg lehet találni a már említett sörfőző

boltokban, rengeteg féle malátát, komlót és élesztőt árulnak, hogy igazán személyre tud­ juk szabni a sörünket. És ez az, ami igazán iz­ galmassá teszi az otthoni sörfőzést: olyanná varázsoljuk, amilyenné csak akarjuk. Nem egyszer történt velem olyan, hogy kifizettem a rengeteg pénzt a kézműves sörért, aztán fel­ bontás után kiderült, hogy ez nekem nem is ízlik annyira. Otthon ilyen nem fordulhat elő.

De térjünk a lényegre, az árakra, ha már elsősorban emiatt fordultam a házi sörfőzés felé. Egy liter otthoni kézműves sör anyagá­ ra (amiben tehát nincs benne az elhasznált víz és gáz/áram ára, de ez általában elhanya­ golható) kb. 200 és 500 forint közé tehető.

Ha egy sima pilzenit főz az ember, akkor az az alsó határt súrolja, ha viszont egy komo­ lyabb sört készít, mondjuk egy witbiert, vagy egy agyonkomlózott IPA­t, akkor megyünk felfelé. De ez még így is maximálisan megéri.

A sörfőzés élményéről nem is beszélve: csak gondoljunk bele, hogy milyen jó bulikat lehet építeni egy bográcsozás köré. Fő a leves, mi meg sörözgetünk körülötte a haverokkal, közben meg­meg kavargatva a bográcsot.

A sör is pontosan így működik. Nem egyszer hívtam már át barátokat sörfőző bulikra, ahol csináltuk az új adagot, közben pedig el­ fogyasztottuk az előző maradékát.

Az egyetlen negatív dolog a házi sörfőzés­ sel kapcsolatban az, hogy itt bizony várni kell arra, hogy leerjedjen az ital, ami általában legalább egy hónapot jelent. De amint leer­ jedt és felbontjuk az első palackot, rögtön el­ illan minden bú és bánat. Nem is tudok mást tenni, csak mindenkit buzdítani, hogy főzzön sört otthon!

BÖLCSÉSZ NAPOK

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

Vagy csak utánunk kiabál az utcán, hogy „bohémijeen”!

VIRÁG SÁRA A 2018­as Bölcsész Napok egyik fellépője többek között a Bohemian Betyars. Évekkel ezelőtt voltam először koncertjükön, mikor még teljesen ismeretlenek voltak a számom­ ra, és körübelül a másodperc egy törtrészé­ nek kellett eltelnie – csak annyinak, amíg Flash sokadjára is megmenti a világot –, hogy visszavonhatatlanul megkedveljem őket.

Fehér Gáborral, a zenekar basszusgitárosá­ val beszélgettem.

El tudod képzelni, hogy a későbbiekben esetleg visszaköltözöl majd?

– Felnőni abszolút jó volt ott.

Elég nagy város ahhoz, hogy ne kelljen mindenkit ismer­ ned, de elég kicsi ahhoz, hogy akit kell, azt megismerhesd.

Megvolt az a pár kocsma, ahova mindig jártunk, ha jobb volt az idő, megvoltak azok a terek, parkok ahol lóghattunk. Talán tizenhat­ tizenhét éves lehettem, ami­ kor viszont elkezdtem érezni, hogy azért ennyi már nem elég, és kell hogy legyen még innen tovább, hogy szeretnék Budapestre költözni, amilyen hamar csak tudok. Hét éve már hogy Pesten élek, de még mindig élvezem az itteni életet. Nem érzem, hogy unnám, vagy hogy költöznék, persze bármi változhat az emberben idővel. Ha Miskolc belvárosában vagyok, a nosztalgia átjár, de a jelenemet és a jövőmet nem érzem ott – de mint mondtam, bármi változhat.

– Hogyan kezdtetek együtt zenélni, ez mennyire volt szándékolt?

– Gimiben indult az egész, teljesen szándéko­ san. Mátéval (gitáros) együtt jártuk már a vá­ rost egy jó ideje, mindketten tanulgattunk gitározni és agyalgattunk évekig arról, hogy csináljunk egy zenekart. Aztán végül a szóból tett lett. Összeszedtük azokat az embereket a városból, akiknek van hangszerük és kedvük csinálni egy zenekart, aztán indulhatott is az első próba egy gimi alagsorában. Tudtuk, hogy valami folkosat valami zúzóssal aka­ runk vegyíteni, de semmi konkrét stílushoz, se célokhoz vagy sikerességhez nem kötöttük – Gyerekkorodban mi akartál lenni? Ki volt a példaképed, volt-e hősöd, akire magunkat, majd jön, ami jön. hasonlítani szerettél volna? Mi hiányzik a legjobban a gyerekkorodból?

– Mielőtt összeálltatok volna, mennyire – Én profi kosárlabdázó akartam lenni foglalkoztatok komolyabban zenélésAmerikában, de aztán pár év edzései és mecs­ sel? Előtte milyen jövőképetek volt, csei után rájöttem, hogy nincs túl sok esé­ mik szerettetek volna lenni, minek lyem rá, úgyhogy inkább a zenére váltottam. tanultatok esetleg?

– Én előtte is jártam még általános iskolás­ Szóval akkoriban kosaras példaképeim vol­ ként zenesuliba zongorázni meg szolfézsra, tak, de azt hiszem, ami a legjobban hiányzik de annyira nem ragadott magával az iskolai, a gyerekkorból, az a tiszta lelkesedés vagy na­ kottából olvasós, év végi vizsgázós zenélés, ivitás, ahogy egy gyerek el tudja hinni, hogy hogy sokáig maradjak. Szerintem a többi­ NBA­ vagy rocksztár lesz. ek is hasonló cipőben jártak, kivéve Feca (basszusgitár), akinek tényleg csak a pad­ – Ti mit szerettek hallgatni?

Kamaszkorotoktól kezdve milyen fonláson volt egy basszusgitárja és talán a pró­ tosabb korszakai voltak esetleg a zenei bánkon pengette meg először a hangszerét. ízléseteknek, ami hatott rátok?

Akkoriban nem nagyon volt jövőképem, legalábbis tanulás szintjén, szóval jól jött – Teljesen mindenevők vagyunk zeneileg. a zenekar, amiben máig úgy érzem, megta­ Nekem apukám Pink Floyd és Ghymes CD­i, amikre emlékszem, hogy sokat mentek ott­ láltam valamit, amiben lehet hinni, csinálni hon. Általános iskolában hip­hopot hallgat­ és élvezni egyszerre. A többiek nevében nem tudok szólni, hogy mi járt a kis tinédzser fe­ tam, utána rátaláltam a System of a Downra, ezután már metálos rapper lettem, aztán jükben akkoriban, de mindenki más tovább gimi alatt pedig a hazai alternatív zeneka­ tanult és le­, vagy majdnem lediplomázott rokat is megszerettem. Mostanában a világ­ a zenekarosdi alatt. zene ezerféle lehetőségeiben keresgélek kis gyémántokat, de közben épp kezdem újra – Hogy alakult, hogy pont ennyien és így agyonhallgatni a Radiohead lemezeket is, lettetek? Ez tudatos volt, vagy spontán szóval tényleg össze­vissza hallgatok, hall­ módon alakult? gatunk mindenfélét az aktuális hangulathoz – Annyi tudatosság volt az elején benne, hogy igazodva. tudtuk, kell a rock trió alap és hozzá hegedű meg valami fúvós. Elsőre szaxofonost ta­ láltunk a baráti társaságban, szóval így lett – Jártok-e szórakozásból fesztiválokra, és ha igen, hova szerettek menni? például szaxofon az első lemezen. Én az ele­ jén nem mertem belegondolni se, hogy éne­ – Igen járunk még, de egy évben sajnos csak pár alkalom, amikor több napot ott tudunk keljek, főleg nem frontban, szóval hívtam egy énekest is. Aztán eltelt az első éve a ze­ tölteni egy fesztiválon. Van egy spanyol fesztivál, Iboga a neve, ahol az első alkalom nekarnak, ő inkább a tanulmányaira akart óta minden évben fellépünk és napokon át koncentrálni, ezért kilépett, a többiek pedig együtt is bulizunk mindenkivel. Általában támogatóan mondták, hogy ha már én írom ennyi jut nekünk az évben, meg pár ki­ a szöveget, akkor énekelhetném is. Addigra már kezdtem megszokni a színpadot gitáros­ sebb családias fesztivál, amik hangulatát kifejezetten szeretjük a sok tömegrendez­ ként, szóval vállaltam a kihívást és így váltam vény után, köztük a saját kis fesztiválunk, énekessé. Remegett a lábam azért még egész az Ubikeklektik is, ami a nyár utolsó és az ősz sokáig utána is. Kilenc év alatt volt még pár tagcsere, de a mostani hatos fogat már hosz­ első napjaiban van, tökéletes lezárása a több­ hónapos pörgésnek. szú évek óta jól működik. Ettől függetlenül szeretünk alkalmanként kibővülni több fú­ vóssal meg ütős hangszerekkel néhány kon­ – Mit szólt a családotok, amikor komolyan belekezdtetek ebbe? certre és stúdiózásra is.

– Támogattak minket, az én apukámnak például máig ki kérem a véleményét is egy – Milyen volt Miskolcon felnőni? új dalról. Járnak a szüleink koncertekre, Milyen érzés most hazatérni?

|3

Befutottak: fiatal írók és költők a Bölcsész Napokon SZENTPÉTERI IZABELLA

Forrás: bohemianbetyars.hu

követik a Facebookunkat, ott vannak velünk a kezdetek óta, és sose akartak lebeszélni.

Na jó, talán a Kakast (hegedűs) megpróbál­ ták, neki el is kellett szöknie egy koncer­ tünkre még a kezdetekben, de mára már ők is megbékéltek, főleg, hogy közben ledip­ lomázott és még Párizsban is tanult. Igazi punk­mintagyerek!

– Vannak-e olyan pillanatok, amikor az árnyoldalát érzitek az ismertségnek, amit nehéz kezelni?

– Szerencsére nem vagyunk túlsztárolt, té­ vében szereplő emberek, szóval a minden­ napokban ha valaki odajön egy pár szóra vagy csak utánunk kiabál az utcán hogy „bohémijeeeen!”, az még jól is esik. Koncertek után is szeretünk kimenni, elvegyülni az em­ berek között, megismerni az embereket, akik a koncertjeidre járnak, de tény, hogy néha már tud sok is lenni. Van, hogy csak szimplán nem vagy hangulatban, de olyankor meg be lehet húzódni a buszba vagy a backstage­be.

Mindenesetre annyi kis szeletét már meg­ tapasztaltuk a hírességnek, hogy egyikünk se vágyik olyan ismertségre, mint mondjuk Brad Pitt vagy Kasza Tibi.

– El tudod képzelni, hogy végleg elhagyd Magyarországot, és sosem térsz viszsza? Ennek mi oka lehetne?

– Elképzelni bármit el lehet, de nem szeret­ nék elmenni, főleg örökre innen. Talán ka­ landvágyból élnék más országban, más kon­ tinensen egy ideig, de szeretem, ahol élek, szeretem az embereket, barátokat, akik kör­ bevesznek, és hiába van katasztrofális hely­ zetben a társadalmunk és belpolitikánk, sze­ rintem most lehet csak igazán valami mellett, valamiért kiállni. Tenni magunkért, egymá­ sért és egy élhető jövőért. Úgy érzem, most nagyon sok ember fölébredt a fásultságból meg a kanapéból hőbörgésből, és rájöttek, hogy el kell kezdenünk cselekedni – ez pe­ dig egy jól működő demokrácia, társadalom egyik alapja.

– Volt-e olyan súlyos válság a zenekarban, hogy még a folytatás is kérdésessé vált?

– Nem igazán. Mikor Kakas Párizsban tanult, akkor eléggé állóvíz volt, kicsit rosszabb volt talán akkor a hangulat, de ennyi. Visszajött, bekerültünk a Nagyszínpadba, amit aztán meg is nyertünk, ez meg is adta a kellő to­ vábblökést. Szeretnénk még öregkorunkban is együtt zenélni.

– Ha valakivel együtt zenélhetnétek, aki lehet bárki, ki lenne az?

– Manu Chaóval volt már közös koncertünk, de egy közös dal, meg pár átmulatott, át­ muzsikált éjszaka nagyon jó élmény lenne.

Talán még össze is jön egyszer, semmi sem lehetetlen.

Az ELTE bölcsészettudományi kara mindig is az ország egyik legtermékenyebb mű­ helye volt azon fiatalok számára (is), akik a szépirodalom ösvényén akartak elindul­ ni az élet útján. A Fiatal Írók Szövetsége delegációjában most alkalmunk van az ő megismerésükre.

A Fiatal Írók Szövetsége (FISZ) idén ün­ nepli huszadik születésnapját, s mára a tár­ sulat az egyik legmeghatározóbb kulturális közeggé nőtte ki magát Magyarországon.

Szépírók, irodalomtörténészek, szerkesztők, kritikusok, műfordítók mind­mind a tagjai és szerzői a szövetségnek. Évente közel 200 kulturális eseményt szervez, s aktív formá­ lója a kortárs irodalomnak, művészetnek.

Számos, a karunkhoz köthető fiatal tehet­ ség bontogatta náluk a szárnyait, és most három ilyen emberről lesz szó, akik ráadá­ sul fel is lépnek idén a Bölcsész Napokon.

Tehetségükkel és előrehaladásukkal, valószí­ nűleg más leendő ELTE­s írókat és költőket is tudnak ösztönözni.

Bödecs László 1988­ban született Szombathelyen. 2007­ben költözött fel Budapestre, s egyetemünk magyar iroda­ lom és nyelvészet mesterszakán végzett 2014­ben. 2012 óta rendszeresen publikál az Apokrifbe, ami az ELTE BTK szépirodalmi folyóirata, s a kortárs magyar irodalom egyik legfontosabb égisze. Bödecs irodalmi sokszí­ nűsége megmutatkozik abban, hogy mennyi­ féle publikációja látott napvilágot. Interjúk, tudósítások, versek a legkülönbözőbb iro­ dalmi folyóiratoknál és magazinoknál, mint pl. a Műút Online, Csillagszálló, Képírás, és a lista még hosszú. 2015­ben Semmi zsoltár címen jelent meg az első verseskötete, mely a mindennapi élet keserédes csalódásait és a bonyolult emberi kapcsolatokat hivatott reprezentálni.

Fodor Balázs 1981­ben született Buda­ pesten. Kommunikációt tanult az ELTE­n, jelenleg kulturális programszervezőként (is) dolgozik. Ő is az Apokrif oszlopos köl­ tője, de az Artmagazin online felületén is olvashatunk tőle képzőművészeti kritikákat, mint például A fecskeröpte súlya, ami a ta­ valy megrendezett nagyszabású, szentendrei Levitáció kiállítás tárlatát mutatja be. Versei általában tájkép leírásokon keresztül írja le a magányt és annak csendességét.

Kemény Gabriella 1996­ban született Budapesten. Igazi polihisztor, melankoli­ kus, de gyönyörű versfotói egyből megfogják az olvasót, Zsebuniverzum verssorozatában a modern és klasszikus érzéki játéka kevere­ dik, s hangja egyenesen elbűvöli a hallgatót.

Mert a fiatal tehetség zenél is, egy szál gitár­ ral, s selymes énekhangja után kijelenthet­ jük, hogy a magyar Birdy­t hallgatjuk. IMEC PR képzésben vett részt az ELTE­n, s jelen­ leg a felonline.hu irodalmi lap szerkesztője, s írója is, akár csak fent említett két költő­ társa is.

Három kiemelkedő tehetség, akik elindí­ tották az irodalmi Y­generációt, s ráfácolnak az általános tévhitre, miszerint a fiatal még nem teljesít. Mindhárman olyan dolgokat tettek le az asztalra, hogy csak úgy csattant.

A Bölcsész Napokon ezt a hármas csattanást tapasztalhatjátok meg.

4|

BÖLCSÉSZ NAPOK

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

Ceasar’s Bread LOCKER DÁVID A Bölcsész Napokon a csaknem 3 éves Ceasar’s Breaddel is találkozhatunk. Ennek apropóján Kabdebó Mátyás gitáros-énekes­ sel, Acsády-Pongyor Áron (Pacsker) énekes­ sel és Lukács Levente énekessel beszélget­ tem egy korsó Kőbányai mellett.

Levi: Ja, hát nekünk is feljött, hogy egy valamirevaló alterrock-zenekarnak van egy ütős neve. Mi Áronnal sokat csináltuk a középsuliban – tekintve, hogy öt percre la­ kunk egymástól –, hogy elmentünk a sarki fű­ szereshez, vettünk egy citromos sört, kiültünk a nyárestébe és dumálgattunk – itt jött fel az is, hogy kéne valami nevet kerítenünk. Hát sablonosabbnál-sablonosabb nevek jutottak eszünkbe, ja meg pofátlanul koppintottuk ismertebb zenekarokét. Aztán Pacskernak beugrott, hogy mivel amúgy is épp császár­ kalácsot zabáltunk, miért ne lehetnénk Császárkalács. Egyből jött a reakcióm, hogy ez mennyire szarul hangzik már, tegyük át legalább angolba. Hát senki nem tudta, hogy mi az isten lehet a kalács angolul, úgyhogy maradtunk kenyérben – innen jött végül a Ceasar’s Bread.

– Elöször is fel kell tennem a kezdő – pontosabban – feltörekvő zenekaroknál előforduló legtipikusabb kérdést: kinek hogy jött az életébe a zene, a zenélés?

Matyi: Én úgy kerültem a zenébe, hogy apu­ kám családjában kb. mindenki zenével foglal­ Fotó: Facebook | Ceasar’s Bread kozik, ezért fontos volt neki, hogy a gyerekei – És kikre néztek fel zeneileg? Kiken nőttetek fel? tanuljanak valamilyen zenével kapcsola­ Ceasars’s Bread: (balról jobbra) Kabdebó Mátyás, Acsády-Pongyor Áron (Pacsker), Pacsker: Az első sulis koncertünkön a Killers- Bärnkopf Ábel, Kovács Gergő és Lukács Levente tos dolgot. Éppen ezért már óvodába is egy től játszottuk a Runaways-t, szóval egyértelmű, úgynevezett zeneoviba íratott. Ott volt egy nagyon kedves Ildikó néni, akinek a főszak­ hogy ők nagy hatással voltak ránk – annak ja harmónika volt; azon kezdtem el zenélni, ellenére, hogy ez annyira nem látszódik a ze­ hogy vetkőzzünk. Meg nagyon fontos, hogy aminek egy alapvizsga lett az eredménye. nénken. Meg nekem úgy általában véve a ma­ önmagamat később jónak érezzem, ami itt abszolút meg volt. gyar alter fontos volt: Quimby, Heaven Street Gitározni a húgom tanult, aki úgy két év után Levi: Nekem pont emiatt az önkritika miatt Seven, 30Y, Kiscsillag – mert akkor még nem abbahagyta, a gitárja meg üresen állt – én nem volt akkora dobás a Robot – gyengének a Kispál volt a divat. Ja meg azt is megkaptuk meg felvettem. éreztem akkor a teljesítményünk. Szóval ne­ Levi: Na, hát én vagyok az, akinek gyakorlati­ a nagyon hozzáértő zsűritől egyszer, hogy kem a Sziget volt a legmeghatározóbb élmény: a Lovasit kopizzuk. lag semmilyen zenei előképzettsége nincsen – max ilyen YouTube tutorialok meg ilyenek. Levi: Mikor én elkezdtem arról gondolkozni, délelőtt bementünk a backstage-be, ingyen hogy kéne egy zenekart csinálni, nekem ab­ jegy, ingyen pia – igazi rocksztár feeling.

Nekem ez a gitárosdi úgy jött, hogy az első Matyi: Nekem is a Robot volt a legjobb em­ szolút a Guns N’ Roses, az Iron Maiden és a középsulis osztálykiránduláson a Matyi beült lék. Előtte valamikor volt egy KK-s bulink, Led Zeppelin voltak a meghatározóak. Meg én mellém, hogy „hallod, neked jó zenei ízlésed rajtuk is tanultam meg gitározni: Iron Maiden, ami az addigi legjobb koncertünk volt, és van, tanuljál már meg gitározni, csináljunk azt hittük, ennél nem is lehet jobbat alkotni. TÓTH MELITTA Guns N’ Roses számokat játszottam; mikor egy zenekart!” Én meg mondtam neki, hogy rájöttem, hogy tökre nem olyan zenét játszok, Erre elmentünk koncertezni a Robotba és hagyjál már a hülyeségeiddel. Aztán Matyi még ezt is übereltük. mint az említettek, hanem inkább Santana még dolgozott az ügyön, aminek az lett Sajnos még ma is sokan csipkés rövid felsők­ vagy Kiss Tibi, elkezdtem mindent hallgat­ az eredménye, hogy október végén vettem re, dohányfüstre és könnyűvérű kacagásokra ni, ami rock meg alter. Mostanában például – Mivel Matyival kollégák vagyunk egy elektromos gitárt; és erre két hónapra volt asszociálnak akkor, ha meghallják azt a fogal­ magyar szakon, és mivel tudom, hogy egész nap Lócit hallgatok; de a meghatározó az első koncertünk, ahol egy akkordot nem mat, hogy rúdtánc, de tévednek.

Pacsker is szabad bölcsész, muszáj alapok mindig is a Guns, Aerosmith, Santana, voltam képes rendesen lefogni. (nevet) A tánc elődjének tekinthető termékeny­ megkérdeznem: van-e valami hatással Hendrix és talán a Quimby lesznek.

Pacsker: Én suliban 9 évig furulyáztam… ségi táncok az ókorban is jelen voltak, majd a zenétekre, vagy egyáltalán a szeméMatyi: Az én helyzetem kicsit érdekes: én vol­ Kínában a cirkuszokban folytattak hasonló lyiségetekre az irodalom? tam gyermekvasutas, és volt egy dalosköny­ – …gondolom biztos buktak rá a csajok… produkciókat. A rúdtánc történelmét leg­ Pacsker: Én egyszer random kinyitottam Pacsker: (nevet) …azt azért nem mondanám. vünk, amiben minden volt a munkásmozgalmi inkább az 1920-as évek burleszk világától anno az irodalmi szöveggyűjteményt, ahol Egyébként nem rég tudtam meg, hogy állító­ daloktól kezdve, az LGT-n át, egészen Máté számíthatjuk, és bár eleinte a klubok szóra­ Péter dalokig – a tipikus tábortűz melletti mu­ véletlenül Tóth Árpád Jó éjszakát című ver­ koztató műsorainak elemeként, akár érzéki lag már oviban szép magas, tiszta hangom volt; csak aztán középsuliban elkezdtem mutálni, zsikák. Valahonnan ezek szerkezetéből ered­ sét találtam – ezt később fel is dolgoztuk. öltözetben jelentek meg lányok a rúd körül, nek a zenéink struktúrái is. Aztán pár éve meg­ Ezen kívül József Attila hatott rám a legjob­ ma sportként, sőt hivatásként is tekinthe­ amit azóta is próbálok valahogy kijavítani. Ja meg egyszer indultunk a Levivel egy népdal­ találtam az indie-t, ami teljesen beszippantott, ban a klasszikusok közül; később felfedeztem tünk a rúd körüli mutatványokra, a kevés magamnak a kortárs irodalmat, olyan nevek­ ruha pedig már nem a csábítást szolgálja, a Killerstől kezdve az Arctic Monkeysig – amit éneklő versenyen, ahol egyébként háromból kel, hogy Szálinger Balázs, Grecsó Krisztián harmadikak lettünk – de legalább kaptunk ok­ az Alex Turner csinál az valami egészen érzéki csupán a tapadás biztonságát adja meg. Mi – na meg Erdős Virág. megerőszakolása az angol nyelvnek. levelet, mert dobogósak lettünk. sem bizonyítja ezt jobban, minthogy ma­ Matyi: Én is József Attilát említhetem; a csá­ napság már férfiakkal is találkozhatunk az vó verseiben valami hihetetlen zeneiség rej­lik, edzőtermekben.

– A dalaitok milyen szisztéma alapján – És hogy alakult ki a zenekar? amit nagyon hálás feladat felfejteni. Nekem születnek?

Matyi: Hát, nekünk van egy egész nagy gará­ A rúdtánc történelme folyamán két irány­ zsunk, ahova beköltöztünk kéthetente egy­ Matyi: Röviden annyi, hogy a Pacsker elhoz­ egyébként a versmegzenésítésben a Kalá­ka az zat alakult ki: a pole dance és a pole fitness. etalon – gyönyörűen hozza össze a magyar nép­ Előbbi akrobatikus elemeket tartalmaz ér­ za a szöveget, a többiek meg aláteszik, amit szer és borzasztóan szar zenét csináltunk; kell. Egyébként persze mindig vannak elté­ zenét a magyar költészeti hagyománnyal. eszméletlen gusztustalan volt, mindenki úgy zéki táncmozdulatokkal színesítve, utóbbi rő elképzelések, de az a király, hogy mindig verte a hangszerét, ahogy bírta. De ott már pedig sokkal inkább szól az akrobatikáról és elkezdődött a dolog: hoztunk dalszövegeket, tudunk valami olyan verziót létrehozni, ami – Zárásként pedig, srácok: távlati tervek? inkább az erőelemekre helyezi a hangsúlyt, rímeket dobtunk össze, akkordmeneteket ír­ mindenkinek tetszik, és amiben mindenki­ Levi: Szeretnénk végre megjelentetni egy al­ de mindkét forma az állóképességet növeli, bumot – talán nyáron –; aztán meg visszaállni tunk. Úgyhogy egész jó volt, nyáron beültünk, nek megjelenik a maga kis zsenialitása. és hatékony fejlődést lehet elérni vele az ál­ Levi: Általában az Áron hoz egy szöveget, a havi 2-3 klubkoncertre; később pedig kinő­ talános erőnlétben. A táncosok fix és forgó mert hűs volt… ni a klubokat és koncertezni – ezek az igazá­ rudakat is használnak, egy-egy versenyen a Matyi megcsinálja hozzá az akkordot, én Levi: …az azért elég erős túlzás, hogy hűs ból tipikus feltörekvő banda-tervek. meg ráimprovizálok az egészre. volt… mindkét fajtán bizonyítaniuk kell, de az iga­ Matyi: Ja meg természetesen szeretnénk Matyi: …azért a riffjeid többek mint imprók …

Pacsker: …kábé azért vedeltük a hideg zán látványos gyakorlatokat a forgó rudak se­ Levi: …jó hát általában azok úgy jönnek, Wembley és Aréna-koncertet, na meg citromos sört, hogy életben maradjunk gítségével tudják megvalósítani. Annak elle­ Tomorrowlanden is tervezünk fellépni… hogy eljátsszuk egyszer, akkor nagyon szar; valahogy… nére, hogy a közel százéves előadóművészeti Pacsker: … lehetőleg Steve Aoki háttér­zene­ ág hazánkba csak 2003-ban tört be, ma már eljátsszuk még ötször, akkor már elmegy; és Matyi: …jó, azért néha egész elviselhető a hetedik, nyolcadik eljátszás után elkezd ki­ karaként … volt. De a lényeg, hogy itt indult el valami; bármelyik sportközpontban elérhető, a pro­ kristályosodni a végleges alakjuk – ilyen pél­ Levi: … én Glastonburyt sem hagynám ki… a korszakmegkoronázása meg az volt, hogy fik pedig nemzetközi díjakat is hazahoznak.

Pacsker: Talán egyszer az is összejöhet, Az ELTE-sek számára a BEAC egy fiatal, de dául a Szex a lépcsőházban riffje. tartottunk egy garázskoncertet, ami az első hogy Michael Jackson előzenekaraként is komolyabb előadói élményünk volt – és gyakorlott edzővel, Farkas Lillával indít felléphetünk. egyébként többen voltak rajta, mint a kon­ – Zenéltek már egy ideje; mi az eddigi képzéseket, amire bárki jelentkezhet, sőt, Matyi: Ja, meg régi álmunk, hogy egyszer legkedvesebb élményetek? certünkön a Mika Tivadarban. azokon a szakokon, ahol szabadkreditekért Pacsker: A Sziget alapvető, hogy nagy él­ a Beatles legyen az előzenekarunk – nem egy lehet felvenni kurzusokat, ez is elszámolható. ményünk; de egyszer felléptünk a Robotban, Ceasar’s Bread, de azért sok hasznos tanácsot – Alter bandáknál, ahol tendencia a furA kezdőknek nem kell tartani attól, hogy ne­ kaphatnának tőlünk. De ami a legfontosabb: ami hihetetlen volt – idegenek, külföldiek csa, de mindenesetre unikális név, szohezen csatlakoznának egy csapathoz, hiszen a zenekar jövőjében rengeteg meztelen nőt és jöttek oda tombolni meg pogózni hozzánk; kás megkérdeni, hogy utóbbi honnan a kis csoportos foglalkozásoknak köszönhe­ ja meg akkor volt, hogy elkezdték skandálni, kiivatlan söröskorsót látok. ered. Mesélnétek kicsit erről? tően marad idő az egyéni felkészítésre is.

A tánc, ami termékenységi rítusból fejlődött az unisex versenysportig

BÖLCSÉSZ NAPOK Cukormázzal leöntött pimaszság SZENTPÉTERI IZABELLA Ha van a kortárs magyar irodalomnak pop­ sztárja, az mindenképpen Varró Dániel.

Költészete egyszerre mackós és apás, pi­ masz és szókimondó, romantikus, s roman­ tikát romba döntő. Az idei Bölcsész Napok sztárja nem a sok DJ és zenész, hanem maga a varródánielség.

Varró Dániel 1977-ben született Budapesten. Tizenkét éves korában írta ver­ seit, s még nem volt huszonhárom éves, ami­ kor első verseskötete, a mára kultikussá vált, Bögre azúr (1999) megjelent. Általános is­ kolába a tizenkettedik kerületi Németvölgyi úti iskolába járt, amit csak a ,,Mackós” isko­ laként emlegetnek. Mintha ez lenne az első darab a mai Varró Daniból. Az Alternatív Közgazdasági Gimánziumban érettségizett le, 1996-ban. Ekkor már bőven publikálták a verseit és a műfordításait a legkülönbö­ zőbb irodalmi folyóiratokban. Ugyanebben az évben felvették az ELTE BTK magyarangol szakára, s három év múlva már a JAK műfordító füzeteket szerkeszti. 2003-ban megjelent a Túl a Maszat-hegyen verses meseregénye, amiből bábmusical is készült a budapesti Bábszínház égisze alatt, s Presser Gábor írta hozzá a dalokat. Ebből is látszik, hogy munkássága sokoldalú, gyermekbarát, ráadásul irodalomra nevelő módon, ugyan­ akkor a huszonegyedik század szókimondó irodalmi úttörője is.

2007-ben megjelent Szívdesszert című verseskötete bevezette az olvasót az SMSvers világába, s forradalmasította azt.

Intertextualitás csúcsra járatása, irodalmi minimalizálás és derűs szellemesség su­ gárzik ezen modern haikuk és makámák

Fran Palermo KELEMEN DÁNIEL Az indie-t, alternatív és úgynevezett vaga­ bond rockot játszó Fran Palermo az idei Bölcsész Napok nagy meglepetése. Immár hat éve hallhatjuk őket nagyobbnál nagyobb bulikban, s olyannyira szerves részévé váltak a magyar könnyűzenei életnek, hogy nehéz nélkülük elképzelni egy egyetemistáknak tartott fesztivált. Hála a szervezőknek, idén május 8-án hallhatjuk a már védjegyükké vált tengerparti hangzást, s a fel-fel hangzó konga hangja hozza el a nyári szünet szeleit az ELTE Bölcsészettudományi Karának falai közé. A fellépésről és a zenekar mostani hely­ zetéről Henri Gonzo, az együttes frontembe­ re adott interjút lapunknak.

– Májusban a Bölcsész Napokon fogtok fellépni majd sok fiatal egyetemista örömére. De menjünk egy picit vissza.

Most volt a hatodik születésnapi koncertetek, amit az A38-on ünnepeltetek április 16-án. Mesélj, kérlek, a körülményekről kicsit, hiszen márciusban lett volna ez a fellépés, de egy sajnálatos baleset miatt halasztottátok el. Mi történt pontosan?

– Erdélyben a tavaszi turnénk végén az utol­ só koncertünk legvégén leejtettek a pogózó közönség feje fölül valaminek a sarkára. Nem emlékszem már, hogy pontosan mire estem, csak arra, hogy majdnem elájultam, annyira

halmazából. Ott van például az sms #5 a maga Petőfi-féle intertextualitásával, ami elsőre lehet pimasz, tiszteletlen is, hiszen míg a forradalmár lírai énje a versben hal­ doklik, addig Varró Dani így gombolkozik: „1 gondolat bánt engemet | kigomboljam az ingemet? | csupán ha gomb lesz 2 szemed | az én szemem pedig mit lát a luk | s magamra gombolhatlak általuk”. De ott van az sms #6 is: „hogy mondjam el milyen nagyon szeret­ lek én ha bakker | nem áll rendelkezésemre több csak 160 karakter”. Kicsi fricska a túl­ zásokra, az agyonművészieskedésre, vagy egyszerűen csak szellemes. Mindenesetre az SMS-versek tarolnak, s megelőlegezték az Instagramversek generációját. Nem csö­ pögteti túl a szerelmet, de elégikusan íveli át.

Szabó T. Annával és Tóth Krisztinával együtt megírták a Kerge ABC-t, ami az óvodásokat és kisiskolásokat segíti az ABC könnyebb, játékosabb megtanulásához. Ezenkivül más gyermekkönyvek is napvilágot láttak Varró tollából, mint például az Akinek a lába hatos – Korszerű mondókák kisbabáknak, va­ lamint az Akinek a foga kijött. Ezenkívül gyermekverseket tartalmazó Nem, nem, hanem című kötete 2012-ben jelent meg.

Hadd idézzek egy tündérien vicces részletet: „Hogy jön a nagymama mihozzánk által? | Elefántháton? Vagy rénszarvas-szánnal? | Vagy (mivel a gyaloglást nem bírja szusszal) | helikopterrel? | Nem, nem, hanem | busszal.”

Persze gyermekversekben ez az Esterházyféle széppróza nyelvújítás akár lehetne hát­ rány is, de én inkább azt mondanám, hogy nyelvi kreativitásra fejleszti a gyerekeket. És ha már gyerekek, emlékszünk a pár év­ vel ezelőtti konnektoros, laptopkábel rágcsá­ lós versikére, amitől az internet népe felhör­ dült? 2014 októberében a TMX kiposztolta a Facebookra egy gyermek ötödikes tanköny­ vét, melyben Varró Dani Hat jó játék a kisbabáknak című verse volt. A hat versszakos mű a cicafarkat, a mobiltelót, laptopkábelt, a kislapátot, a verseskötetet és a konnektort

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március mint gyermeknek való játékot ábrázolt.

Egyesek elmebetegnek nevezték a költőt, mások a kicsiket féltették, de volt olyan is, aki kategorikusan kijelentette, hogy majd kitépi azt a lapot a tankönyvből, amely Varró versét tartalmazza. A komment-cunamira, a költő felesége egy hosszú, ironikus posztban vála­ szolt, melyben kifejtette a család szabadelvű gyermeknevelését. Bármennyire hihetetlen, a biztonsági dugóval ellátott konnektorba gyermekeik megpróbáltak különböző tár­ gyakat beilleszteni, sőt, a verseskötetektől sem félti a házaspár a csemetéket. Egy szó, mint száz: ez nem egy felbujtó, „azonnal nyúlj a konnektorba, te gyerek” vers volt, hanem a maga legnemesebb szépségével Varró Dániel egyszerűen rímekbe szedte azt, hogyan játszanak otthon gyermekei.

Mindenesetre nagyot dobott a költő PR-ján, s ezt már csak a Grecsó-féle Pletykaanyu, s az Édeskevés (amikor reggel arra ébred­ tem, hogy...) könyv botránya überelhette.

Egyébként Varró Dani tipikusan az a költő, aki még egy telefonszolgáltató társasággal is menőn tud szponzorkodni (húsvéti locsoló­ vers, #locsolive), már ha vannak a történe­ lemben még ilyen költők.

Mindazonáltal most térjünk rá a Mi lett hova? című kötetre, elvégre a Bölcsész Napok egyik témája ez lesz. A 2016-os kö­ tet a Jelenkor Kiadó gondozásában az ori­ gója a varródánielségnek. Hat részből áll, keretes szerkezettel, melyet egy kiürülő bögre szimbolizál. Önironikus, mérgelődő, frenetikusan szellemes lírai énnel rendel­ kezik, s nem is fél életre kelteni azt, a min­ dennapok bosszúságában. Az előhangban szégyenérzet gíroszillata, éjjelnappalislány körmén kopódó lakk (nem is baj, ha leko­ pik a körömlakk, Vasarely után szabadon), s álmosan kávéházas költő szerepel többek között. Az első részben a Harminckét éves múltam című vers egyfajta hódolat József Attilának, olyannyira, hogy még struktu­ rálisan is követi a Születésnapomra című

|5

Bearanyozta: Tavaly ősszel a Litera kiírt egy pályázatot, melynek keretei között Arany János vélt erotikus verseit kellett rekonstruálni. Bár a díjat Kukorelly Endre vitte haza, Varró Dániel is említésre méltóan dolgozta fel a témát.

Arany klasszikus stílusjegyeivel, megírta az Ész és fasz vitája című verset, ami szó szerint a címben szereplő szervekről szól. A közönség imádta, majd’ megpukkadt a szüntelen nevetéstől.

költeményt (taní-tani / Szar ügy, farügy!).

A második részben színre lép a költő hitve­ se, „Gyere babám dédelgess | nincs ma este BL-meccs” (Hitvesi líra), s beavat a hitvesi költészet nehézségeibe. Aztán a következő részekben elszabadul a pokol, megtudhatjuk, hogy a költő verslábfetisiszta, szeret élcelőd­ ni egy testileg hibás borjún (Boci, boci tarka Villon, Shakespeare, Basós, Apollinaire, Kassák, Tóth Árpád stílusában stb.), s az el­ szabadult szabadvers is piríthatja az olvasót.

Tiszteletét teszi az olvasásnak, s felszabadít­ ja a posztmodern Arany János szellemiséget az őszike című versben (torkán akad egy haj­ szál, beragad a backspace, egyszóval káosz és zűrzavar) és beismeri saját hiányosságait is.

Az arccsipkedős, nagybáty-vers pedig szin­ tén intertextuális utalás a javából, de most már nem közlök verscímet, ezzel is kritikám olvasóját arra sarkallva, hogy olvasson bele a Mi lett hová-ba. Száz szónak is egy a vége, olvassatok Varró Danit, nincs mese. Viccet félretéve, komolyságot elővéve, Varró Danit nyugodt szívvel ajánlom, ott leszek május 8-án a BN felolvasáson. Gyere te is ELTE-s, nem ELTE-s olvasó, hadd teljen meg a kam­ pusz és az irodalmi korsó. Tudom, ezek nem olyan profi rímek, mint a Varróé, nem is vá­ szon, nem is Deákné. Oké, most már tényleg befejezem, de akkor ígérd meg nekem, ott le­ szel kedden a felolvasáson énvelem.

sokkolt az ütés. Másnap tüsszentettem egyet, és akkorát reccsent, hogy egyből kihívtuk a mentőket… Ezt hosszú hetek követték ágy­ ban fekve, amiatt halasztottuk el a Hajós bulit is, de szerencsére nem ment a kárára a ha­ lasztás, és a tavasz is megjött addigra.

– Az A38-on az előzenekarotok a Black Flamingo volt, amiben rajtad kívül Dimitris Topuzidis és Árvay Gábor is játszott a FP-ből. Mit kell tudni erről a formációról?

– Korányi Benjámin (szintén egykori Fran Palermo-tag) mögé álltunk be páran bará­ tok, hogy az ő számait megszólaltassuk egy zenekari felállásban. Színpadon még sosem doboltam, eddig inkább csak stúdióban, ezért nekem ez egy tök izgalmas kihívás. A nyáron lesz még itt-ott koncertje a bandának.

– A születésnapi koncert persze csak egy a sok közül. Sok hazai fellépésetek van, illetve külföldön is jártatok mostanában (Románia, Szlovénia). Ott hogyan fogadtak titeket?

– Jól fogadtak. Az erdélyi közönségünk na­ gyon lelkes.

– Milyen érzés a sűrű program mellett bevállalni a Bölcsész Napokat?

– A május még pont kényelmesen sűrű. Jó érzés.

– Milyen stílusú számokat játszatok majd? Melankolikus vonalra vagy egy üdítő karibi hangulatra számíthatunk tőletek?

Fotó: Halász Jácint Forrás: Facebook

Fran Palermo

– Is-is. Hosszú, vegyes műsorunk van, meglátjuk, mire lesz nyitott a közönség.

Kolorado, Művészetek Völgye, de ott leszünk a Szigeten is.

– Holdvilágos lesz-e? Szerintem a rajongóknak tetszett, további magyar számokon dolgoztok? Számíthatunk még más feldolgozásokra is?

– Szoktuk játszani, jelenleg viszont nem dol­ gozunk más magyar számon. Más feldolgozás is lehet, hogy lesz…

– Későbbi tervekről tudsz mondani valamit? Bonerider után várható nagylemez valamikor még idén? Neked szólófellépések, esetleg szólóalbum van kilátásban?

– Sok minden van a levegőben és hamarosan elkezdődik egy újabb arculat és hanganyag el­ készítése, de határidőink nincsenek fixen.

– Akinek a Bölcsész Napokon megtetszetek, hol hallhatnak még titeket a nyáron? Gondolom, fesztiválokon ott lesztek, melyiket várjátok a legjobban?

– Itthon nagyon sokfelé leszünk. Amiket kife­ je­ zetten várunk, azok a Bánki Tó,

– Még egy utolsó kérdés. Május 8-ára mit üzensz a BTK-s hallgatóknak?

Esetleg koncert után maradtok egy sörre?

– Maradunk egy sörre!

6|

BÖLCSÉSZ NAPOK

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

Jönnek a brandépítési tippek a legnépszerűbb influencerektől!

TÓTH MELITTA A Bölcsész Napok idei programjába a YouTube világa is beszivárgott, ezen be­ lül pedig arra leszünk kíváncsiak, vajon hogy működik a népszerű online térben a brandépítés. Három nagyszerű vloggert vár a kerekasztal és a kíváncsiskodó moderátor (Tóth Melitta személyében – a szerk.), hogy fény derülhessen az influencerek brandjének minden titkára.

Inez életének eseményeit közel kétszázezren követik az Inez Hilda Papp csatornán. Alig van olyan téma, amiről ne vlogolna: sminktippeket ad, unboxinggal nyűgöz le, kérdezz­felelek videókat gyárt és a legújabb szerzeményeit pedig haul videók­ ban mutatja meg. A konyhában is feltalálja

magát, és a továbbtanulási nehézségekről sem rest posztolni, szóval van itt minden, ami a fiatalokat foglalkoztatja, vagy legalább­ is szórakoztatja. A nézők kérésére gyakran vlogol a barátjával, és nem ritkán őrültsége­ ket is bevállal. És ha őrültségekről van szó, akkor Csecse Attilának sem kell a szomszédba mennie tanácsért. Attila legszórakoztatóbb videói vicces vagy eltúlzott élethelyzeteket mutat­ nak be, amivel a legtöbben találkozhatunk, illetve szívesen dolgozik együtt testvéré­ vel, Kittivel vagy akár a gyönyörű Viszkok Fruzsival is. Aprólékos munkával állítja ösz­ sze a vicces képek újraalkotásáról szóló tar­ talmakat és mindenképp meg kell említeni azt is, hogy nem egy videója szól a könyvek­ ről, amire időnként a Bookaholic kifejezést használja. Színes egyéniségével több éve varázsolja el a nézőket, szám szerint most éppen kétszázhetvenezer embert.

Maris penny boardra pattan, tetovál­ tat, muffint süt és bulizik, mindezt pedig természetesen megosztja nézőivel is. Már több éve vállalja meleg kapcsolatát, és őszinte vlogja segítségére lehet azoknak a fi­ ataloknak, akik szintén coming outolnak. Őszinteségével és természetességével már kétszázezer embert ültet le hétről hétre a YouTube elé.

British Petrol BP bemutatkozás: A BP a világ egyik vezető integrált energiavállalata. Ügyfelei számára biztosítja a szállításhoz az üzemanyagot, a fényhez és fűtéshez az energiát, a motorok számára a kenőanyagot és a pet­ rolkémiai anyagokat, amelyeket többek között festékek, ruhák és csomagolóanyagok gyártá­ sához használnak.

Minden nap ügyfelek milliói számára biztosítunk energiát. Büszkén vállalunk szerepet abban a törekvésében, hogy kevesebb CO2 kibocsátás mellett szolgáljuk ki a megnövekedett társadalmi energiaigényeket. Majdnem 75000­en dolgoznak a BP­nél, kiszolgálva ügyfelek millióit a világ több mint 70 országában.

Globális üzleti szolgáltatásokat nyújtó irodáink Budapesten és Szegeden működnek. A BP különböző üzleti egységeit támogatjuk pénzügy, számvitel, beszerzés, ügyfélszolgálat és egyéb adminisztratív területen.

Tudj meg rólunk többet a www.bp.com/hungary oldalon és gyere el a a BP karriersátor ren­ dezvényünkre a Bölcsésznapok keretében május 9­én!

BP Karriersátor – hogy magabiztosan lépj be a munka világába Találkozzunk május 9­én a Bölcsésznapok keretében és beszélgessünk, hogyan leszel ma­ gabiztos pályakezdő! A nap során az alábi 3 téma mentén csatlakozhattok hozzánk. Várunk Titeket kérdéseitekkel, kihívásaitokkal és gondolataitokkal, hogy magabiztosan tudjatok be­ lépni a munka világába bölcsészként.

10:30–11:30: Kíváncsi vagy miért lehet fontos az SSC, O2C vagy éppen a CSR rövidítés a jövőd szempontjából? Elveszel az álláshirdetések rengetegében? Csatlakozz kötetlen beszélgetésünkhöz, hogy megismerd a nemzetközi szolgáltatóközpontok világát és megtudd, milyen területeken indíthatod el karriered gyakornokként vagy pályakezdőként a BP­nél.

Tőlünk azt is megtudhatod, mit csinál egy „Customer Service Representative”, hogy mit je­ lent az „order taking”, és hogy mire érdemes figyelned egy álláshirdetésnél, hogy ne vessz el a részletekben.

13:30–14:30: Hogyan érdemes felkészülni az álláskeresésre? Csatlakozz beszélge­ tésünkhöz, ahol végignézzük, hogyan érdemes belevágni az álláskeresésbe, hol és hogyan ér­ demes keresni, és hogy mi kerüljön az önéletrajzba. Kollégáink segítségével akár még az ön­ életrajzodat is átnézheted.

15:00–16:00: Magabiztosan az első interjún? Egy első interjú mindig kihívásokkal jár, még akkor is, ha már rutinos álláskereső vagy! Csatlakozz a beszélgetéshez, és gyűjts tippeket első kézből szakemberektől! Megtudhatod, hogy hogyan érdemes felkészülni egy interjúra, hogy a lehető legjobb formádat hozd, és ne érjen meglepetés. A beszélgetés során azt is megtudha­ tod, nálunk mi várna rád egy interjú­helyzetben.

Találkozzunk május 9-én a Bölcsész Napokon! Addig is, tudjmeg rólunk többet a www.bp.com/hungary oldalon!

Szemtelenül fiatalok és sikeresek – de gazdagok is?

TÓTH MELITTA Munka vagy szórakozás? Nehéz megszabni a határokat az influencerek életében. Az biz­ tos, hogy szemtelenül fiatalon is lehet sikeres valaki a YouTube mércéje szerint, de vajon ez forintokban kifejezve mit jelent? Hogyan találják meg a szponzorok a youtubereket, mennyit hajlandóak fizetni egy jól szerkesz­ tett reklámért, és munkának élik­e meg ezt a fiatalok – ezekre mind választ kaphatsz a Bölcsész Napokon, ahol Dablty, Toppler Dorina és Nagy Benedek válaszol majd Ács Dani kérdéseire.

Dablty, azaz Trunk Tamás az egyik legfia­ talabb magyar vlogger. Témája is egyedülálló, ugyanis cipőkről vlogol, azon belül is sneakerekről. De mindezt olyan profin teszi, hogy a világ másik felére is eljuttatta már őt szakértelme, és már egy könyve is megjelent.

Minderről három nyelven tart előadásokat, de ha lemaradnánk, saját weboldalán

informálódhatunk az aktualitásokról. Ami pe­ dig egészen elképesztő, hogy Tamás még leg­ alább egy dologban szintén nagyon tehetséges, az pedig a síelés, ebben is nemzetközi verse­ nyeket nyer. Az Internet Hungary színpadán már sokat megtudhattunk róla, készítsétek a kérdéseiteket a Bölcsész Napokra is.

Toppler Dorina csatornájának, Dorina Marbelouss­nek már beköszönője is nagyon csajos: „divat, életmód, szépségápolás, gaszt­ ronómia” áll rózsaszín betűkkel az intrón.

Igazi minden lében kanál csajszi, aki roman­ tikus, de bevállalós, kedves, de kiáll magáért.

Blogjáról megtudhatjuk, hogy mérnöknek ta­ nul egy bécsi egyetemen, és legnagyobb álma beutazni a világot. Azt már a posztjaiból is láthatjuk, hogy nem rest megvalósítani a cél­ jait, de vajon mit adnak ehhez a szponzorok?

Nagy Benedek neve nem biztos, hogy is­ merős, de ha azt mondom, hogy Beniipowa, akkor már nagy a valószínűsége, hogy képbe kerültök. Amellett, hogy létezésé­ vel a tinilányok egyik legnagyobb álmának megtestesítője, Beniipowa sportol, játékokat hirdet, kihívásvideókat készít, és gyakran testvérével, a szintén sportoló és tesitanár Nagy Danival is vlogol. Vajon szívesebben bízzák meg a testvéreket egy közös videóban szponzorált tartalommal a hirdetők? Fény derül rá a Bölcsész Napok kerekasztalánál.

KÖZÉLET Azok a prügyi napok MAYER KATA Régi olvasóink biztosan tudják, hogy Prügyről, egészen pontosan a prügyi Móricz Zsigmond Általános Iskola diákjairól és tanárairól több ízben jelentek már meg írások a PBÚ hasábjain. Tudósítottunk már a kisdiákok budapesti látogatásáról, a nekik szervezett gyűjtőakcióról, továbbá az iskola sportnapjáról is.

A napokban pedig lezajlott az V. Roma Nap az iskolában. A rendezvény célja a ci­ gány hagyományok megőrzése; tradicionális ételekkel, felvonulással, énekkel és tánccal. És persze rengeteg jókedvvel.

Ezen a napon az iskolában tanulás nélküli munkanap van, de nem csak az iskola polgá­ rai, az egész falu a Roma Nap lázában ég – fel­ tehetőleg egész héten –, de a jeles napon biz­ tosan. Reggel felvonulással indul a nap, ahol csaknem az egész falun végigvonul a hangos menet, akik tánccal, énekkel szórakoztat­ ják a falu minden lakóját. Érdekes, ahogyan a tradicionális öltözékben lévő gyerekeket, akik mintha egy korábbi korból maradtak volna itt, mindenhol fényképező tömeg várja.

A felvonulás pedig minden alkalommal meg­ áll, hogy egy-egy nagyobb tömeget szórakoz­ tasson énekkel és tánccal, nemegyszer pedig a közönség is bekapcsolódik ebbe.

Ezek után toros káposzta, cigány lecsó (lecsó káposztával) és vakaró a menü. A va­ karó egyfajta kenyér, liszt, só, szódabikarbó­ na és víz keveréke masinán (azaz sparherten) sütve – igazán nem szeretnék túlzónak tűnni, de ez olyasmi, amit egyszer mindenkinek ki kéne próbálnia.

Tele hassal vonul át a népes vendégsereg a tornaterembe, ahol a gyerekek produkciói

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március következnek. Osztályonként mutatják be, mivel készültek a mai napra: van tradicio­ nális cigánytánc, versek, az elsősök elének­ lik Oláh Gergő Fekete fehér című dalát, élő hegedűkísérettel szól Horváth Tomitól a Meggyfa, és azt is megtudjuk egy cigány mondából, hogyan született a teknősbéka.

Az iskolában alapvetően uralkodik a hát­ rányból előny szellemisége, ezen a napon pedig méginkább előtör ez az eszme. A szó­ rakozás után ugyanis olyan komoly kerek­ asztal beszélgetésre kerül sor, ahol az iskola volt diákjai mesélnek életükről és tanulmá­ nyaikról. Ezek a diákok mind sikeresen to­ vábbtanultak, ki egyetemen, ki a műkörmös szakmát szeretné elsajátítani, ki pedig a me­ zőgazdasági gépszerelő képesítés megszer­ zése után éppen szakácsképzést végez. Annyi különböző életútról hallunk, és annyi hit és akarás van ezekben a történetekben, hogy nemegyszer mi is elérzékenyülünk. Kicsit talán el is szégyellem magam, hiszen nekem „olyan egyszerű”. A beszélgetésen résztvevő diákok, akik többnyire hetedik és nyolcadik évfolyamosok, komolyan, néha-néha talán megrökönyödve hallgatják a történeteket a tanulás fontosságáról.

Ha életem végén valóban lepereg az a bizonyos film, kívánom, hogy a mai vagy akármelyik Prügyön töltött nap képei legyenek majd benne. Ezek a napok olyan kincsek a hétköznapi rohanásban, amelyeket az ember mélyre eltesz, és amikor szükségét érzi, előveszi és feltöltődve folytatja a teendőit.

Ez pedig itt a reklám helye. A tavalyi évhez hasonlóan idén is lehetőség van arra, hogy az osztatlan tanárszakosok a nyár folyamán Prügyön végezzék el a közösségi gyakorlatot.

Ha Te is szeretnél magadnak egy-két ilyen kincset és szívesen vennél részt a gyerekek táboroztatásában, információkért keresd a BTK HÖK Facebook-oldalát a következő hetekben.

A 21. századi Mészáros Lucák TÓTH MELITTA A minap beszélgettem Mészáros Lucával.

Tudjátok, aki kitette a Pesten Hallottam Facebook csoportba azt a posztot. Tudod, amiben leírja, hogy nincs jövőképe, hogy ke­ veset fog keresni, és el akar innen menni. Na, az a poszt.

Mészáros Luca egy 22 éves kedves lány Dunaújvárosból, aki hamarosan gyereke­ ket fog majd nevelni hivatásszerűen. De Mészáros Luca talán kicsit több is ennél, mert Mészáros Luca megtestesít egy érzést, egy megfoghatatlan, körülöttünk lévő fe­ szültséget. Azt gondolom, mindenkiben volt, van vagy lesz valamennyi Mészáros Lucaság, kiben több, kiben kevesebb. Kell, hogy legyen valamennyiünkben, hiszen csak ezáltal lehet ennyire megosztó, ennyire heves, ennyire elítélt és ennyire magasztalt. Mert mindegyi­ künknek van hozzá viszonya. És éppen ezért, miután beszélgettem Mészáros Lucával, rá­ jöttem, hogy nem az a fontos, hogy állításo­ kat, hovatovább tényeket közöljek róla, az oktatásról, a politikáról vagy az életről, bár­ miről. Nem az a fontos, hogy bebizonyítsam, hogy igaza van-e vagy sem. Nem az a fontos, hogy sajnáljam őt. Az egyetlen igazi értelme a beszélgetésünknek az volt, hogy kérdések születhessenek és kérdezzek.

A Mészáros Lucáknak, tehát az egyete­ mistáknak van-e lehetőségük dolgozni egye­ tem mellett anélkül, hogy ez a tanulmányaik rovásra menne? Dolgoznak-e egyetem mel­ lett anélkül, hogy ez a tanulmányaik rovására menne? Foglalkoztatja-e őket az, miközben tanulnak, hogy mennyit ér majd a diplomá­ juk, jó befektetés-e az egyetem vagy érdemes másba ölni az idejüket és az energiájukat?

A Mészáros Lucák, tehát az államvizsga előtt állók mennyire bízhatnak abban, hogy

Másképp élünk…

MAYER KATA

Fotó: Áder Nikolett

„Vándorúton…” – felvonulás hagyományos népviseletben, énekelve, zenélve

Április 18-án került megrendezésre az Esély­ telen 3.0 – Másképp élünk, mégis teljes emberek vagyunk! című előadás, az egész éven átívelő Esélytelen előadássorozat har­ madik állomása.

Az előadás a fogyatékkal élők köré szer­ veződött, három előadó vett részt, akik job­ bára saját tapasztalataikról beszéltek, mégis úgy érezhettük, mondanivalójukkal minden magyarországi fogyatékkal élő azonosulni tud, hiszen a tapasztalat, amiről az előadók beszéltek, közös.

Elsőként a mozgássérült aktivista, a MEOSZ, azaz a Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége mun­ katársa, Kiss Csaba beszélt mindennap­ jairól, arról, hogyan él teljesen egyedül.

Bemutatta egy átlagos napját, melyből megtudhattuk, milyen akadályokkal kell megküzdenie a hétköznapokban. Azt hi­ szem, itt éreztem először, hogy mennyire találó az előadás alcíme. Mindennap szem­ besülünk az alacsonypadlós buszok létezé­ sével, látjuk a lépcsők mellett a rámpákat, a Braille feliratokat… Számunkra ezek akár jelentéktelen dolgok is lehetnek, sokaknak viszont éppen egy rámpa vagy emelő nyitja meg a lehetőséget az olyan hétköznapi dol­ gok elintézésére is, mint a bevásárlás vagy

|7

pusztán tudásuk alapján ítélik majd meg feleletüket, és személyük miatt sem negatív, sem pozitív megkülönböztetés nem éri majd őket?

A Mészáros Lucák, tehát a mai fiatalok egyik legnagyobb problémája a pénz – látszó­ lag. Valójában a pénz csupán egy belépőkár­ tya, ami nélkül a jövő intézményeinek ajtaja csukva marad. A Mészáros Lucáknak nem csak a belépőkártyája hiányzik, hanem az épületet sem látják. Kinek a felelőssége lett volna magára vállalni az idegenvezető sze­ repét? A kormánynak? A tanárnak? A szülő­ nek? Mindenkinek? Késő ezt megtenni?

A Mészáros Lucáknak, tehát az önálló életüket megkezdeni vágyó fiataloknak ne­ hezebb vagy könnyebb-e önállóan elkezdeni az életüket, mint a szüleiknek, vagy bárkinek volt korábban?

A Mészáros Lucáknak, tehát a munkába álló embereknek van-e több alternatívájuk arra, hogy mit fognak dolgozni? Szükséges és normális-e, hogy több alternatívájuk legyen?

Mi lehet az oka annak, hogy a Mészáros Lucák, tehát az óvónők soha nem voltak a jelenleginél jobban megbecsülve anyagi­ lag? Biztosít-e valamilyen előnyt számukra ez a munka más, jobban fizető állásokkal szemben?

Ha a Mészáros Lucák, tehát az értelmiség és az értelmiséggé kinevelt réteg elmegy külföldre, ki fogja jobbá tenni az országot? És a Mészáros Lucák életében vajon mi fogja pótolni a család, a barátok, a Balaton, a Riaria, az Oktogon és a pulikutyák hiányát?

Minek köszönhető, hogy a Mészáros Lucáktól, tehát a Facebookra saját vélemé­ nyüket kiíró emberektől azt várjuk, hogy egy hét alatt felvértezzék magukat az összes poli­ tikai retorikához szükséges fortéllyal?

Van-e értelmes magyarázat arra, hogy Mészáros Lucáról, tehát egy politikai en­ titássá nagyított 22 éves szakdolgozatát író lányról való beszélgetés a 21. századi Magyarországon végződhet azzal, hogy két ismerős nem köszön többé egymásnak?

Kérlek, válaszoljatok.

a banki ügyintézés. Hiszen ha nincs rámpa, a kerekesszék nem tud felmenni a lépcsőn.

Banálisnak hangzik a kijelentés, de igaz, olyan hétköznapinak tűnő dolgok hiúsul­ hatnak így meg, amelyek miatt az önálló élet is ellehetetlenülhet akár.

Elmondta azt is, milyen lakhatási problé­ mákkal kell megküzdenie a fogyetékkal élők­ nek a mai Magyarországon, mennyire nehéz akadálymentes lakást találni.

A második előadó Kun Péter volt, aki a hiperaktivitás jelenségéről mesélt. Péter a TEDx-en is járt előadásával, az ott előa­ dottakról és az ottani tapasztalatairól is me­ sélt, amit különösen érdekes volt hallgatni.

Megtudhattuk azt is, miként éli meg egy fia­ tal saját hiperaktivitását.

A következőkben pedig Fenyvesi Zoltán főszereplésével zajlott egy nagyon kötetlen beszélgetés. Nem véletlen a főszereplő szó használata, hiszen Zoli volt a főszereplője Till Attila filmjének, a Tiszta szívvel-nek is.

Az előadás után megnéztem Zoli blogját és instagramját is, amit egyébként érdemes kö­ vetni, mert a minőségi tartalmon túl olyan képeket posztol, amelyek – közhely ide vagy oda – az élet szépségét mutatják meg.

Azt hiszem, minden résztvevő nevében elmondhatom, hogy egy nagyon érdekes és gondolatébresztő előadáson vehettünk részt.

Bár fentebb már dicsértem az előadás alcí­ mét, napok múlva, a tömött villamoson éb­ redtem csak rá, lehet, mégsem annyira találó ez a cím... Sokkal inkább lehetne Másképp élünk, hiszen teljes emberek vagyunk!

8|

KÖZÉLET

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

„Mert fontos a mássalhangzók összeolvadása, De fontosabb egy szabad ország szabad oktatása” PRINCZ LAURA

lenne a deszegregáció, vegyes társas környe­ zet megteremtése. Ezek olyan szélsőséges dolgok, amelyekre azt lehet mondani most egyelőre, hogy megvalósíthatatlan állapo­ tok. De ahhoz, hogy teremtsünk egy valódi vegyes társas környezetet, valódi oktatókkal és valódi komplex tudást nyújtson az iskola ma, ahhoz tényleg radikális döntéseket kell meghozni.

Molnár Áron színész sokaknak ismerős lehet, főleg a Mi kis falunk című sorozatból vagy A Viszkis című filmből, esetleg a MEMO című TV filmből. Február óta már a különböző közösségi oldalakon is találkozhattunk vele, ugyanis a noÁr névre hallgató formációjával olyan rapeket kezdtek gyártani, amikben a közügyekkel foglalkoznak. Első klipjükben, mely az Ébresztő címet kapta, a bevándorló, – Szerinted mi a mai magyar oktatási rendszer legnagyobb problémája? a migráns és a menekült fogalmát magyaráz­ zák el érthetően, ugyanis nagyon sokan ros�­ – Egyrészt a frontális oktatás, a kritikus gon­ dolkodás és a kommunikáció hiánya – mind a szul használják ezeket a szavakat, amelyek már a mindennapi társalgásaink részét képe­ tanárok és a diákok, mind a tanárok és a KLIK között. Továbbá külföldön azt mondják a ma­ zik. Második daluk Tanulni akarunk címmel gyar diákok többségére, hogy félnek kérdezni. látott napvilágot április elején, és azóta is futótűzként terjed az interneten, a YouTube- Pedig ahhoz, hogy valamerre előrébb tudjunk on jelenleg a harminckettedik legfelkapot­ lendülni, pontosan a kérdés az, ami sarkall minket. Az oktatásban a miért-ek azok, amik tabb videó. Ennek kapcsán beszélgettem segítenek abban, hogy te többet tudjál. Aztán Áronnal egy napsütéses vasárnap reggelen ott van a komplex tudás hiánya. Nem egycsa­ a Pesti Színház falain belül. tornásak vagyunk. Ismerjük meg a fizikának mind a gyakorlati, mind az elméleti részét.

– Egy korábbi interjúdban láttam, hogy Mik azok a dolgok, amiket az életben haszno­ amikor nálad elszakad az a bizonyos sítani tudunk? Mik azok a dolgok, amikre az cérna, akkor alkotsz. Az Ébresztő életben segítő mankóként tudunk gondolni? című dalod is így született meg, És ne úgy gondoljunk egy másodfokú egyen­ mikor karácsonykor a szerb-magyar letre, hogy semmi hasznunk nem lesz belőle határnál jártál. Hogy volt ez a Tanulni az életben, hanem nézzük meg, hogy mik azok akarunk-nál?

– Ez elég messzire nyúlik vissza. Én egy elké­ a matematikában, vagy akár a nyelvtanban, fizikában, kémiában, biológiában, mik azok pesztően jó gimnáziumba, a Vörösmartyba jártam, de már akkor is éreztem, hogy van­ a dolgok, amelyek hasznosak. Ez a tanrendre is igaz, szerintem nem lehet egy földrajz után nak problémák. Mikor egymás után jöttek a különböző órák kapcsolódási pont nél­ beülni egy biológiára. Vagy üljünk be földrajz után biológiára, de legyen a két tantárgy kö­ kül, azt éreztem, hogy kezdem elveszíteni az energiámat, fáradok, és egyre kevésbé tu­ zött valami csatorna, ami találkozik. dok koncentrálni. Még egy olyan kiváló gim­ náziumban is, mint amilyen az enyém volt, – Mennyire vagy megbélyegezve a külvilág által, hogy te most politizálsz/ éreztem, hogy vannak megoldatlan ügyek. szembe mész a rendszerrel?

Már nem is emlékszem, hogyan készültem fel az érettségire. Mikor felmerült bennem, – Az én szándékom abszolút a kommunikáci­ hogy az oktatásról is szeretnék egy klipet, ós csatornák kinyitása és hogy kezdjünk el be­ leültem diákokkal, tanárokkal, igazgatók­ szélgetni egymással. Felvetek problémákat a klipjeimben, érvelek bármivel kapcsolatban, kal, oktatásügyi szakértővel beszélgetni, és azt figyeltem meg, hogy nem változott sem­ és kérdéseket vetek fel. Azt szeretném, hogy mindenki megtegye ugyanezt, és akit jobban mi. Amikor egy negyvenéves barátomnak megemlítettem ugyanezeket a problémákat, érdekel, az majd jobban beleássa magát ezek­ be a témákba. Óhatatlanul, valamilyen oknál meséltem neki az „osztály vigyázz!”-ról, azt fogva, mivel a politika irányítja ugye a közé­ felelte, hogy ő ezeket érti, viszont az „osztály letet, és mindenre hatással van, ezért mond­ vigyázz” már nincsen, ezt már nem lehetne hatjuk rá valóban, hogy ez aktuálpolitika. beleírni a dalba. Én meg mondtam neki, hogy de van. Erre ledöbbent. Húsz, harminc, negy­ Ahhoz, hogy változtatni akarjunk a dolgokon, bizonyos szinten kell politizálni. De a politi­ ven és ki tudja még hány évre nyúlik vissza ez a fajta oktatáspolitika, ami semmit nem vál­ ka szónak is öt jelentése van. Foglalkozom tozott. Tehát a cérnaszakadás gimnazista ko­ a közélettel kapcsolatos témákkal. De a párt­ politikától szigorúan szeretnék távol ma­ romban kezdődött el, de folyamatos volt. radni. Igen, az emberek valóban rám sütik a bélyeget, mert én azt teszem fel kérdésként – Mit érzel, miben változott az oktatási az egyik számomban, hogy a „liberális miért rendszer ahhoz képest, amikor te voleretnek?”, és ebben a pillanatban engem is tál diák? bekategorizálnak liberálisnak. Holott én csak – Valaki csak államilag támogatott iskolát tud megengedni magának, valaki pedig tudja fi­ egy kérdést teszek fel. Azért, mert bemutatok egy más perspektívát, azért engem már meg­ nanszírozni a magániskolát. Ez a szakadék egyre hatalmasabb és egyre nagyobb prob­ bélyegeznek. Pedig pont ezt szeretném kike­ rülni, hogy politikailag be lehessen engem lémát jelent. Ide sorolhatjuk a szegregáció bárhova is kategorizálni. Azt szeretném, hogy kérdését is, ami egyre súlyosabb. pártpolitikától teljesen függetlenül foglal­ kozzunk ezekkel a kérdésekkel. Ne hunyjunk – Mit gondolsz, mik azok a legfontoszemet ezek fölött a dolgok fölött. sabb változtatások, amik szükségesek lennének egy jobb oktatási rendszer – Tehát akkor te egyfajta küldetésednek megteremtéséhez? érzed, hogy gondolkodásra, kommuni– Azok alapján a kutatások alapján, amiket ol­ kációra sarkalld az embereket? vastam erről, huszonvalahány évvel lehetünk lemaradva. Ahhoz, hogy a lemaradásunkat – A mi feladatunk a következő szerintem: behozzuk, nem tegnap kellett volna elkezde­ aki közszereplő – például színész –, és aki­ ni a munkálatokat, hanem húsz évvel ezelőtt. nek érdeke az, hogy változás álljon be ebben az országban, az igenis minden fórumon Véleményem szerint az előre lépéshez fontos

Fotó: Végh László

Molnár Áron

közvetítse azt, hogy kommunikáljunk egy­ mással. Beszéljen arról, hogy mik a megvita­ tandó témák, miről beszéljünk, hogyan be­ széljünk és muszáj mutatni egy ideát, amihez lehet kapcsolódni. Ha pedig nem szerepelsz tévében nap mint nap, vagy nem ismerik an�­ nyira az arcodat, akkor neked meg – ha foglal­ koztat az ország sorsa –, kutya kötelességed, hogy a környezeteddel beszélj, és őket buz­ dítsd arra, hogy beszéljenek a saját környeze­ tükkel. Mindenhol, tehát bárhol az országban Pesttől vidékig kezdődjön el ez a fajta kommu­ nikáció. Erre próbálok rávezetni mindenkit.

Ha erre rásütik, hogy ez politika/nem politi­ ka, én mindenhol azt fogom mondani, hogy engem ez hidegen hagy. Hívtak politikai csa­ tornák, hogy álljunk ki, és beszéljünk együtt ezekről a dolgokról, de ezt nem vállaltam, mert ennek nem az a célja, hogy valahova le­ tegyem a voksomat. Nagyon szívesen mennék bármilyen jobboldali csatornához ugyanúgy, hogyha kíváncsiak arra, hogy mit gondolok erről a dologról. Fontosnak tartom, hogy meg­ ismerjük a másik oldalt is. A valódi vita nem akkor történik meg, ha mindenben egyetér­ tünk, hanem hogyha a különböző álláspontok megismertetnek. Onnan még nem keresett meg senki, ez az egyetlen oka annak, hogy még nem szerepeltem a jobboldali médiában.

– Volt-e már olyan, hogy az utcán leszólítottak egy videód miatt, vagy olyan helyzetbe kerültél, hogy tényleg elkezdtek veled kommunikálni?

– Igen, bár kicsit nehéz engem leszólítani, mert mindenhova biciklivel járok. De pont most voltunk egy nagyon jó hangulatú tünte­ tésen – és itt is megint megmutatkozik, hogy pártállástól függetlenül nagyon szívesen ki­ megyek egy tüntetésre, ami a demokráciáért szól –, és voltak olyanok, akik úgy szólítottak le, hogy „Te nem ismersz engem, de én ismer­ lek téged”. Erre mindig azt mondtam, hogy most már ismerjük egymást. Hisz elindult már közöttünk a kommunikáció. A legmeg­ hatóbb történet az volt, mikor YouTube-on kaptam egy bejegyzést, hogy az órán a taná­ rok vitaindítónak, hivatkozási alapként hoz­ ták fel a klipemet.

– Miért érezted úgy, hogy ez az a platform, amin meg szeretnél szólítani másokat?

– Maga a rap már gyerekkorom óta közel áll a szívemhez. Azokat a rapeket szeretem, amik valódi problémákra világítanak rá. Ezért csináltam a klipeket, hogy ezeket a problé­ mákat belesűrítsem öt percbe. Ami rettentő nehéz. Ha valakiben ez elindít valamit, akkor

KÖZÉLET

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

|9

meg arra, hogy lehet együtt mondani és skan­ utánanézhet, elolvashat cikkeket stb. De en­ ez a szenvedélyem, ebben tudom a legjobban dálni egy bizonyos gondolatot, ami azért van, nek az a célja, hogy indukálja a gondolkodást. kifejezni azt, hogy mit érzek, mit gondolok. hogy változtassunk. Másrészről akik meg Ezért választottam ezt a formát eleinte. Az, ott voltak, hihetetlen profik és fegyelmezet­ hogy ebből még mi lesz, az elég képlékeny, – Mennyi idő volt a Tanulni akarunk tek voltak. Egy nap alatt forgattuk le az egé­ című dalt elkészíteni? de nekem van egy elég komoly elképzelésem, hogy nem csak a rap műfajában alkotnánk, ha­ – Nagyjából másfél hónap volt. Kitaláltam, szet. Próbáltunk reggel nyolctól tizenegyig.

Délben elkezdtünk forgatni délután kettőig. nem más stílusokban, meghívott vendégekkel, hogy mi legyen a téma, aztán kezdődhetett Ott volt egy kis ebédszünet, utána háromtól az utánajárás, ami körülbelül két-három hét más művészekkel is. volt. Aztán elkezdtem szervezni a hangfelvé­ ötig forgattunk újra. Öt jó felvétel volt, ebből telt, hogy az hogyan történjen. Minden geril­ három nagyon hasznos, de végül azt válasz­ – Hogy alakult meg a noÁr formáció? la módon történt. A találkozások. Pincében, tottam, amelyik szerintem a legközelebb áll – Ezek a témák már sokkal kardinálisabbak az ügyünkhöz. barátnál, hangfelvétel egy szobában. Az alap ahhoz, minthogy egy szerepen keresztül megírása óriási szívesség megkérése kö­ beszéljek róluk. Ezért csináltam azt, hogy egyes szám első személyben beszéljek ezek­ zepette. A klipről nem is beszélve. Eleve – Fel is tűnt, hogy nincs vágás a videóklipben. Ennek van valami az, hogy egy drónos egyáltalán be merje ről az ügyekről. A noÁr egy anagramma konkrét oka? a nevemből, és azért csináltam ezt a játékot, vállalni azt, hogy csináljunk egy vágás nél­ küli klipet, egy drónnal vegyük fel, a drón – Nekem az egyik kedvenc filmem a Viktória, mert ez nem csak engem rejt, hanem minden egy 2015-ös német film, 152 perces és iszo­ kirepüljön az ablakon, majd visszarepüljön olyan alkotót, aki velem dolgozik, ugyanis az ablakon és ezt csinálja meg háromszor. nyú közel van a szívemhez ez a fajta munka­ ezek az emberek nagyrészt ingyen vesznek részt ezekben a dolgokban, és minden költ­ Erre nagyon sokan azt mondták, hogy oké, metódus, ugyanis ezt a 152 percet egy snitt­ ben vették fel, nincs benne vágás. És engem de ez lehetetlen. Én pedig imádom azt, ami ség a saját visszaforgatott pénzünk, és nincs ez a film annyira lenyűgözött, hogy én is meg senki, aki ezt segítené hátulról anyagilag. lehetetlen. Nekünk az érettségin a mottónk Viszont az operatőr, vágó, drónos, koreográ­ az volt, hogy „Nem tudtuk, hogy lehetetlen, szerettem volna csinálni az én saját „egy ezért megcsináltuk”. Ez abszolút végig köve­ snittesemet”. Másrészről öt percbe próbá­ fus, segítők, asszisztensek nagyon nagy része ti az életemet, mert ha eléggé hiszünk benne, lom belesűríteni a mondanivalómat, de még szívből, szeretetből és a cél érdekében jön erre is azt mondják, hogy ez hosszú. Erre el, ezért gondoltam azt, hogy nem szerepel­ meg tudjuk csinálni. Visszatérve: csodálatos azt mondom, hogy oké, de akkor próbáld emberek segítettek. Arra számítottam, hogy het csak az én nevem ott. Mert ez nem fedi meg belefoglalni az oktatási rendszert egy kezelhetetlen lesz az, hogy mennyi ember a valóságot. akar eljönni ennek a klipnek a forgatására. rövidebb időintervallumba. Mégis az van, hogy sokan még öt percre sem tudnak ott Így is alig voltunk meg ötvenen. Kíváncsi – Erre is úgy tekintesz, mint a munkára? maradni a számítógép vagy a telefon előtt, vagyok, hogy most többen lennénk-e. De ez – A színészetet akkor szeretem csinálni, ha nekem nagyon fájt egyrészről, hogy ilyen faj­ de az egy snittnek van egy nagyon jó húzá­ minden benne van. Minden ügyemet, amit sa, és többen maradnak ott. És a számok ezt megválasztok magamnak, azt tiszta szívvel, ta érdektelenség, vagy félelem, vagy mi van alátámasztják, ugyanis a YouTube-on lassan teljes gőzzel tudjam csinálni. A noÁr ugyanez, amögött, hogy az emberek nem mozdultak

négyszázezres megtekintése van a klipnek, a Diákparlament pedig beágyazta a videót a Facebook oldalára, ahol már több mint egymillióan látták. Szárnyra kelt az ügy.

Tegnap például felhívtak Győrből, hogy hoz­ zájárulok-e ahhoz, hogy az Ébresztő-t a tün­ tetésükön lejátsszák. És mondtam, hogy hát ezért csináltam.

Egyelőre nincs semmilyen jogi háttere, nincs levédetve, de egy idő után azért muszáj lesz majd ezt jogi keretek közé szorítanom, mert nem lehet mindig mindenkit szívesség­ re kérni. Ez lehetetlen, nem dolgozhat senki ingyen. Muszáj lesz ezt egy olyan platformra terelni, amiből majd visszajön az anyagi ré­ sze, de ezt szigorúan csak azért akarom, hogy visszaforogjon, hogy aztán majd tudjak belőle újat csinálni, nem azért, hogy megéljek belő­ le, hanem hogy minél professzionálisabb le­ gyen, minél több emberhez eljusson, és minél több ember tudja hallgatni. Ami számomra nagyszerű, mert pont ezt akartam. Felvenni a versenyt a poppal. Beszélhetünk a szere­ lemről, a bulizásról, az ivásról. Beszéljenek erről, ez az ő szívük joga. Én arról akarok beszélni, hogy mi az, amin változtatni kell ma Magyarországon ahhoz, hogy ez egy még jobb ország legyen. Ha ez a kategória, amit én fölvázolok, képes felvenni a versenyt a mai popslágerekkel, úgy, hogy nem fogják vetíteni tévében, nem fogják játszani a rádiókban, ak­ kor elértem a célom. Azt akarom, hogy ugyan­ olyan fajsúlyú legyen egy ilyen probléma.

Azt akarom, hogy foglalkozzunk vele.

a CEU-sat. Esetünkben azonban egy rend­ szerszerű változásért – nem egy konkrét cé­ lért, hogy mondjuk lemondjon a kormány, vagy hogy szabad sajtó legyen, hanem az ös�­ szes együtt, a sok év frusztrációja most jött ki az embereken.

Márk: Szerintem fontos az, hogy először kisebb célokat érjünk el, utána lehet na­ gyobbakat is kitűzni. De ehhez ugye kitar­ tás kell, és sajnos jönnek olyan kommentek, hogy hát az első után elment a kedvük az egésztől, viszont szerintem egy tüntetéssel nem megoldható semmi, szóval itt folyto­ nosságra van szükség, kitartásra és oda­ adásra minden területen. Aki úgy áll hozzá, hogy itt bármit is el lehet intézni egy nap alatt, az nem tudom, hogy eddig miért nem cselekedett. Ezt jó lenne, ha az emberek is megértenék: próbálunk értük tenni, de sajnos nem járhatunk mindenkinek a ked­ vében. Itt most tényleg összefogásra van szükség.

Márk: Nálam először furcsállták, letaglózta őket a hír, számtalan beszélgetés folyt erről otthon, nagyon belelovalltam magamat, és azért kellett is egy kis megállj, egy kis gondol­ kodás, de egyébként támogatnak és a jövőben is támogatni fognak.

Valami új, valami fontos VIRÁG SÁRA Ritka tapasztalásnak lehettünk tanúi április hó 14. napján, szombaton. E neves dátumra esik a választások után megtartott első tünte­ tés, amely körülbelül 120 000 embert hívott az utcára kifejezni az elégedetlenségét a je­ lenlegi kormánnyal szemben. Liberálisok és konzervatívok, vegetáriánusok és gyorskaja​ függők, biciklisek, kutyások, macskások, bal­ oldaliak és jobboldaliak, gyermekesek és gyer­ mektelenek, Müller Péter olvasói, keresztény Korn-rajongók, és azok, akik ott voltak, ami­ kor még igazán jó volt a Sziget. Egyvalami vitte őket az utcára, amiben mindannyian egyetér­ tenek, ez pedig a teljes rendszert átfogó válto­ zásokra való igény. A tüntetés szervezője hat fiatalember, köztük három egyetemistával, akiknek sikerült az, amivel a teljes ellenzék kudarcot vallott. Dietrich Márkkal, az ELTE BTK kommunikáció és média szakos hallga­ tójával, és Lányi Örssel beszélgettem.

– Ti hatan ismertétek már egymást korábbról is?

Márk: Nem, csak az egyik szervezőt ismer­ tem régebbről, és ő vett be ebbe az egészbe, egyébként a többiekkel nem ismertük egy­ mást egyáltalán. Örs: Amikor meghirdettem, akkor nekem sem volt fogalmam arról, hogy mi lesz ebből.

Aztán hétfő reggel csapódtak hozzám az em­ berek, írtak rám, hívtak, és kedd környékén lett meg ez a hatfős csapat.

– Mi volt a motivációja annak, hogy ezt elkezdjétek szervezni? Örs: A választási eredmények. Kicsit kiborított, aztán nem igazán aludtam, de akkor már egy ideje gondolkodtam azon, hogy ezt meg kéne csinálni, és akkor érett be ez a gondolat.

Márk: Nekem is szintúgy ez volt az egyik mo­ tivációm, a másik pedig, hogy itt lakok Pesttől

nem messze, és volt egy olyan eset, hogy ven­ dégdiákok önkénteskedtek egy lakóotthon­ ban, akiknek kicsit barnább volt a bőrük, és emiatt rájuk hívták a rendőrséget, mert mig­ ránsnak nézték őket. Akkor lett elegem ebből az egész kormánypropagandából.

– Hogy áll össze egy ilyen esemény szervezése? Örs: Mindenkinek megvan a maga feladata.

Viktor intézi a hangosítást, a felszólalókat közösen választjuk ki, valamint a többiek kapcsolati tőkéjét kamatoztattuk, mert ne­ kem ilyen ismeretségem nem nagyon volt.

– Ez volt az első tüntetés, amit szerveztetek?

Márk: Igen, teljesen új terep volt. Mind​ket­ tőnk nevében mondhatom, hogy még soha nem vettünk részt hasonlóban.

– Az utóbbi évek tüntetésein ott voltatok résztvevőként? Örs: Nem. Márk: Én egyedül a Kétfarkú Békemenetén vettem részt, fotósként, de nagyjából itt ki is merül a lista.

– Az összefogást említve, hogy álltok az ellenzékkel?

Márk: Mindenképpen szükség van az el­ lenzékre is – lehet rájuk mutogatni, hogy elcseszték, mert hát így is van, de nekik van az az infrastruktúrájuk, amit nekünk ki kell használnunk. Ők papíron több embert ér­ nek el, de az a 100-120 000 fő, amit nekünk sikerült összehoznunk, hatalmas siker.

Szerintem még ők sem gondolták volna, hogy ennyi embert meg tudunk mozgatni, és re­ mélem, ez egy nagy pofon volt számukra. Az elsődleges tervünk az volt, hogy együtt ki­ állítjuk őket a színpadra, az összefogás jele­ ként, de ez nem valósult meg végül. A Jobbik például továbbra sem kíván kiállni, szeret­ nék, ha a demonstrációk sorozata civil ma­ radna, ezzel pedig mi is egyetértünk.

– És szerintetek miben más ez a tüntetés, mint az eddigiek? Mert az összes eddigi elég gyorsan hamvába halt. Örs: Szerintem a korábbiakkal az volt a baj, hogy mindig egy nagyon konkrét célért mentek ki az emberek, vegyük például

– A családotok mit szólt ehhez, amikor belekezdtetek? Örs: Aggódtak persze, de azért örültek neki, büszkék voltak, hogy ezt elkezdtük.

Igazából nem volt semmi ellenségeskedés otthonról.

– Eddig mennyire foglalkoztatok politikával? Örs: Engem mindig is érdekelt a politika, de eddig csak a négy fal között.

Márk: Nálam is ugyan ez a helyzet, a híreket követtem mindig, azon kívül maximum a ba­ ráti körrel beszélgettünk a témában. De én is inkább azt mondanám, hogy a négy fal között érdekelt.

– Nagyon fontos volt, hogy ez egy erőszakmentes esemény legyen. Volt jele annak a tüntetés során, hogy másképp is alakulhat? Örs: Agresszív cselekvést ott a helyszínen nem tapasztaltunk. Szerintem az jó volt, hogy előre elkezdtük tudatosítani az embe­ rekben, hogy tényleg maradjon békés a tűn­ tetés, mert ha itt erőszak lett volna, akkor ezzel csak a gyűlöletkampányt erősítjük.

Márk: Szerintem a kormánypárti média a ri­ ogatással pont azt akarta elérni, hogy minél több embert eltántorítsanak attól, hogy ki­ jöjjenek. Mi azonban folyton hangsúlyoztuk, hogy ez egy békés demonstráció, mert attól, hogy csinálunk még egy 2006-ot, semmi nem lesz jobb. Örs: Minket igazolt a vége is, amikor diákok szedték össze az ottmaradt szemetet, ezzel szerintem meg tudtuk mutatni, hogy a gyűlö­ letkampány nem igaz.

– Meddig tervezitek ezt folytatni? Mire számítotok, és mi mire számítsunk?

Márk: Sajnos elég nehéz megmondani, hogy mire számíthatunk, de mindenképpen pozitívan állunk a dolgokhoz. A kudarcok nem tántoríthatnak el, azokból is építkez­ nünk kell. Azt biztosra mondhatjuk, hogy nincs könnyű dolgunk, de mindent meg kell tenni a céljaink eléréséhez. Reméljük, sikerült valamit elindítanunk, amiből má­ sok is táplálkozhatnak, ami erőt adhat az embereknek. Örs: Hogy mi meddig folytatjuk, az még nincs eldöntve. De ezt a kezdeménye­ zést, a küzdelmet a népnek folytatnia kell.

Mikrosikereket értünk már el a tüntetések­ kel, például a Wellhello tiltólistáról való le­ vételével. De itt sokkal nagyobb diadalokra van szükségünk.

10|

KÖRKÉRDÉS

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

Kiss Anna, angol – magyar tanári szak A szaktárgyi tanítási gyakorlat beosztásával voltak problémák, én konkrétan október vé­ gén kaptam helyet. Ez azzal járt, hogy még vizsgaidőszak elején is tanítottam. A TKK azt állítja, hogy ez a gyakorlat két hét alatt elvégezhető, de ez egyáltalán nincs így, mivel rengeteget kell hospitálni mellette.

Mivel október végén kaptam helyet, mi­ kor már két hónapja egyetemi óráim vol­ tak, az összeegyeztetés nem igazán jellemzi a történteket. Megoldottam, de az egyetemi oktatók nem voltak felkészítve – igazából fo­ galmuk sem volt arról, hogy mi délelőtt nem igazán tudunk bejárni, és hogy mennyi dol­ gunk van ezzel. Főként az oktatók jóindula­ tára kellett hagyatkoznunk… Úgy gondolom, hogy jelenleg nem igazán végiggondolt a pedagógusképzés, javításra szorul, de szerencsére egy hallgatócsoport elindította erről a beszélgetést. Haladnak a dolgok, nyilván nem lehet egyik napról a másikra helyre tenni a képzést.

Ha változtathatnék, kevesebb PPK-s, több szaktárgyi módszertani tárgyat választanék.

Szerintem ez a legfontosabb. Illetve fontos­ nak tartanám, hogy mankókat kapjunk a ta­ nításhoz, és mélyítse el a képzés a tudásomat.

Hajagos Máté, magyar – történelem tanári szak Én időben kaptam beosztást mindkét félévben, ugyanakkor elég nehéz volt összeegyez­ tetni a gyakorlatot az egyetemi kurzusokkal (és a munkával). 45 óra plusz a felkészülés mi­ nimum olyan, mintha elvégeztünk volna két háromkredites kurzust. Ha már egy kicsit is messzebb vagy az egyetemtől, nem feltétlenül csak egy óráról kell hiányoznod, és ezt három hiányzási lehetőséggel elég nehéz megoldani.

Az első félévben nagyon jó arc mentor­ tanárom volt, aki megértő volt, tudta, hogy az egyetemi órákat is látogatnunk kell. A má­ sodik félévben pedig nagyjából az egyetemen és a gyakorlóhelyen is én voltam a hülye, hogy nem tudok egyszerre két helyen lenni.

Talán az volna a legfontosabb, hogy ne szóljon bele ennyi hozzá nem értő ember.

A PPK-s kurzusok az én meglátásom szerint nagyon ellentmondásosak voltak (kritikus gondolkodást vártak el, de ha volt egy ilyen megjegyzésed, buktatással fenyegettek), a szakmódszertanos órák általában jók és hasznosak. Ugyanakkor az is fontos vol­ na, hogy ha már hat évig készülök a pályára, akkor már a képzés elején is legyen lehető­ ség gyerekekkel foglalkozni. És talán az is hasznos volna, ha nem egy az egyben a BA tanegységlistáját kapnák meg az OT-sok.

Kovács Máté, történelem – földrajz tanári szak A gyakorlattal kapcsolatban mondhatni csak nehézségek voltak. Elég későn kaptam gya­ korlati iskolát, bár sokaktól hallottam, hogy még nálam is rosszabbul jártak, és csak ok­ tóberben, novemberben kezdhettek tanítani.

Ez nagyon megnehezítette a dolgomat, mivel a két kar (BTK és TTK) közötti ingázás mellé még az iskolába is utaznom kellett, így sok­ szor késtem el vagy hagytam ki órákat.

Látszik, hogy ez a rendszer még kiforrat­ lan. Sokan felléptek és próbáltak tenni azért, hogy jobb legyen, sok tanáris fórumot szer­ veztek, de én azt látom, hogy nincs nagy elő­ relépés. Az elején lelkesen kezdtem el az egye­ temet, de most már nem vagyok benne biztos, hogy a jövőben szeretnék tanítani, nem hi­ szem, hogy eleget tudok ehhez. Mindenképp szükség lenne még több gyakorlati órára, talán már a harmadik félévtől találkozhat­ nánk gyerekekkel, az biztosan sokat segítene.

Remélem, hogy az utánunk érkezőknek már gyakorlatorientáltabb lesz a képzés.

Válaszadóink a következő kérdésekre reagáltak: Voltak nehézségeid a szaktárgyi tanítási gyakorlatodat illetően? Hogyan tudtad összeegyeztetni ezt az egyetemi tanulmányaiddal?

Mi a véleményed a jelenlegi pedagógusképzésről? Ha tehetnéd, te min változtatnál?

Körkérdés ŐSZINTÉN – a tanárképzésről!

Évről évre egyre többen jelentkeznek osztatlan tanári képzésre, egyre több fiatal választja a tanári pályát. Komoly elhatározottság és kitartás kell annak, aki erre az útra lép: a képzés hat éven keresztül az egyetemi padokhoz köt, és miután a hallgatók kezükbe vehetik a jól megérdemelt diplomájukat, kilépve a munkaerőpiacra sem várják őket kecsegtetőbb ajánlatokkal.

A bolognai rendszer bevezetésével 2008-ban a tanári képzés is alap- illetve mesterszakra bomlott, ám 2010-ben – még mielőtt bárki diplomával a kezében távozhatott volna – már a rendszer átformálását tervezték. Így született meg 2013-ban az osztatlan tanári szak, mely általános iskolai tanároknak négy, középiskolai tanároknak öt tanul­ mányi, plusz egy év tanítási gyakorlatból áll.

Az első évfolyam hamarosan a célegyenesbe fordul: szeptember­ től megkezdhetik az egyéves tanítási gyakorlatukat. Az út azonban rögös még a leendő pedagógusok előtt, melyet nekik kell kitaposniuk az őket követő kollégáik előtt. Mivel előttük még soha senki nem vé­ gezte el a képzést ebben a formában, a rendszer beláthatatlan, és sok helyen kiforratlan.

Komoly problémát okoz többek között az, hogy a tanárszako­ soknak ugyanazokon az órákon kell részt venniük, mint alapszakos, nem tanári képzésen hallgató társaiknak. Ennek következményeképp legfőképp lexikális tudást kapnak, és háttérbe szorulnak azok az órák, melyek a tanítás szakmódszertanát, valamint a gyakorlatot helyeznék előtérbe, ráadásul ezen kurzusok száma szakonként eltérő lehet, így a lehetőség a fejlődésre számtalan hallgatónak kevésbé adatik meg az egyetemi évei során, mint más szakon tanuló társainak.

A gyakorlati oktatás természetesen nincs teljesen kizárva a kép­ zésből: a leendő pedagógusoknak a kilencedik és tizedik félévben szaktárgyi tanítási gyakorlaton (diáknyelven rövidgyakorlat), a tizen­ egyedik-tizenkettedik félévben pedig egy egyéves összefüggő egyéni gyakorlaton (hosszúgyakorlat) kell részt venniük.

A rövidgyakorlat 45 óra hospitálásból, óralátogatásból és 15 óra tényleges tanításból áll, amit mentortanárok felügyelete alatt végez­ nek a hallgatók. Ezt kétszer kell elvégezni, két félévre bontva, először az egyik, majd a másik szaktárgyból. A hosszúgyakorlat során a peda­ gógusi pálya előtt állók egy teljes tanévet töltenek el a kijelölt iskolák­ ban, valódi tanítási tapasztalatot szerezve, szintén egy felügyelő ta­ nár irányításával. Ezt szakmódszertani szemináriumok kísérik, ahol a gyakorlatok elméleti elemzése zajlik.

Az első évfolyam az idei tanévben érkezett el a rövidgyakorlat tel­ jesítéséhez, mellyel kapcsolatban számos probléma ütötte fel a fe­ jét, bizonyítva a rendszer kidolgozatlanságát. A hallgatók kötelesek az ELTE által kijelölt intézetekben hospitálni, ezeknek az iskoláknak a befogadóképessége azonban véges, így sokan még októberben sem kezdhették meg a meghatározott óraszámú tanításukat. Ez komoly nehézségeket okozott, hiszen az érintettek a tárgyfelvételnél nem tudták figyelembe venni, hogy mely napokon lesznek képtelenek az egyetemen tartózkodni, így a gyakorlat megkezdésével nem tudtak óralátogatási kötelezettségüknek eleget tenni. Néhányan a szorgalmi időszak végeztével is kénytelenek voltak folytatni gyakorlatukat an­ nak érdekében, hogy elérjék a kívánt tanítási óraszámot.

A szaktárgyi tanítási gyakorlat ráadásul nem ér többet, mint 2 kre­ dit, holott a felkészüléssel együtt jóval meghaladja a 60 órányi elfog­ laltságot. Az alacsony kreditérték tovább nehezíti a tanárszakosok helyzetét, hiszen emellett még számtalan kurzust kell teljesíteniük a félév során.

Az ötödéves hallgatók januárban nyílt levéllel fordultak a szak­ módszertani oktatókhoz, valamint az érintett karok dékánjaihoz, melyben többek között a fent említett problémákat fogalmazták meg, tettek javaslatokat a megoldásukra, valamint a képzés fejlesztésére, javítására. A hét pontból álló levélben kitérnek arra, hogy ponto­ sabb, átfogóbb tájékoztatást igényelnének a tanárképzéssel kapcso­ latos változásokról. „A képzés megkezdésekor egyértelműen nem volt kész a teljes koncepció. Ez igazán problematikussá amiatt vált, hogy az időközben meghozott döntésekről, változtatásokról sem kaptunk hivatalos értesítést.” – írják a tanárszakos hallgatók. Ezt Áder Nikolett volt tanárképzési referens is megerősítette. „A kommunikáció sosem volt erőssége a Tanárképző Központnak, és a hallgatók akkor sem kaptak semminemű információt, amikor már fennállt a probléma, hogy

Nagy Patrícia

csúszásban vannak. Szerintem az egy komoly hiba a tanárképzésben, hogy várunk a változtatásokkal, amíg egy évfolyam nem végez, de arra senki sem gondol, hogy addig még öt új évfolyam ugyanabba a rendszerbe kerül bele.”

A levélben kiemelik a képzés szaktárgyi tartalmával való problé­ mákat, valamint kérelmezik a szakmódszertani órák hangsúlyosabb megjelenését illetve a Pedagógiai és Pszichológiai Kar mintatantervé­ nek felülvizsgálatát. „A pedagógiai és pszichológiai tárgyak a képzés első három évében szerepelnek. Ekkor még hallgatóként nem rendelkezünk semmiféle gyakorlati tapasztalattal, s a PPK-n meghirdetett kurzusok sem nyújtanak erre lehetőséget; gyakorlati kérdésekkel nem vagy csak nagyon keveset foglalkozunk, és azt is elméleti keretek között. (…) Úgy gondoljuk, a jelenlegi formában nem tudnak igazán hozzájárulni tanári fejlődésünkhöz.”

Hosszan kitérnek a gyakorlati lehetőségek újragondolására is.

A tanárképzés egyik legsúlyosabb problémájaként (a Tanárképző Központ kommunikációjának hiánya mellett) leginkább a valódi taní­ tási tapasztalat megszerzéséhez szükséges gyakorlati lehetőségek hi­ ányosságát tekintik. „Javasoljuk, hogy az egyetem már a képzés elejétől kezdve rendszeres lehetőséget biztosítson a középiskolai tanórákon való részvételre. Emellett úgy véljük, már az összefüggő gyakorlatok előtt lehetőséget kaphatnánk egy-egy középiskolai tanórának, annak egy-egy részletének egyéni vagy páros megtartására, és így a szaktárgyi tanítási gyakorlat megkezdésekor már rendelkeznénk valamennyi tapasztalattal, amely megkönnyítené a munkát.”

Dr. Sonkoly Gábor, a Bölcsészettudományi Kar dékánja válaszként megerősítette a tanárszakosokat abban, hogy felülvizsgálják a képzés szakmódszertani tartalmát, majd hozzátette: „… a tanári felkészítés közös követelményeiről és az egyes tanárszakok képzési és kimeneti követelményeiről szóló 8/2013. (I.30.) EMMI rendelet keretrendszere határozza meg a tantervek felépítését.” A levélírók ezután eljutottak az Emberi Erőforrások Minisztériumának felsőoktatásért felelős ál­ lamtitkár-helyetteséhez, dr. Horváth Zitához is, aki ennek hatására felkereste egyetemünket, és tárgyalásokat folytatott a tanárképzés fejlesztése érdekében.

A nyílt levél végül elérte a célját – a szakmódszertani oktatók nagy többsége újragondolta a képzés felépítését és biztosította a hallgatókat támogatásáról. „Már az is siker, hogy elkezdtek gondolkodni az osztatlan tanárképzés problémáiról a dékánok, módszertani oktatók. Az ötlet, hogy beszéljünk erről és elmondjuk a véleményünket egyébként nem egy újkeletű dolog. Minden évben szerveztünk hallgatói fórumot, de az idei volt az első igazán sikeres alkalom, amire sok hallgató eljött elmondani a véleményét.” – mondta el lapunknak Áder Nikolett.

Habár a hallgatói kezdeményezés sikeres volt, és valóban elindí­ tott egy javulási folyamatot, a problémák sora továbbra is csak nő.

Az ötödéves hallgatóknak április végéig kellett leadniuk jelentke­ zésüket az összefüggő tanítási gyakorlatra, azonban néhány nappal a határidő előtt kiderült, hogy sokan talán mégsem teljesíthetik gya­ korlatukat az általuk kiválasztott intézményben. Ennek oka, hogy a Tanárképző Központ nem kommunikálta időben azt a döntést, miszerint csak az általuk kijelölt és ellenőrzött intézményekben tel­ jesíthető mindez, valamint nem tette közzé a kijelölt iskolák listáját sem. Nyomós indokkal a tanárszakosok ugyan kérvényezhetik más intézményben való elhelyezésüket, azonban a TKK ezt csak azután veszi figyelembe, miután a meglévő helyeket a kiemelt iskolákban már feltöltötték.

A HÖK azonnal reagált a nagy felháborodást kiváltó változásokra. „Antalné Szabó Ágnes, a Szakmódszertani Központ vezetője biztosított minket a felől, hogy igyekeznek a hallgatók érdekeit szem előtt tartani, és nyitott szemlélettel fogadni az egyéni kéréseket. Elsősorban a budapesti intézményekbe való elhelyezés a cél, de kifejezetten támogatják a vidéki iskolákat preferáló hallgatókat is.” – nyilatkozta Albert Márton je­ lenlegi tanárképzési referens. „A valódi, igazán komoly probléma a Tanárképző Központ kommunikációjával van. Hónapokkal ezelőtt tájékoztatni kellett volna a hallgatókat kötelességeikről és lehetőségeikről, de ez sajnos nem valósult meg.”

A tárgyalások jelenleg is folynak a felmerülő számtalan problémá­ val kapcsolatban, az osztatlan tanári képzés továbbra is ingoványos talajon jár. Nehéz dolguk van a jelenlegi évfolyamoknak, hiszen az ő feladatuk utat törni a rengetegben, és megvívni azokat a csatákat, melyeknek köszönhetően a későbbiekben az ELTE jól képzett, nagy szaktudású pedagógusokat engedhet ki a munkaerőpiacra.

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

Klassz nők Santavecz Anita

Kánya Emília, a Monarchia első női lapszerkesztője 1830. november 10-én született Szegfi Mórné Kánya Emília, aki az első női lapszerkesztő volt a Monarchiában. Édesapja Kánya Pál volt, a Pesti Evangélikus Egyház igazgató tanára. A magyar sajtótörténet egyik különleges vonása, hogy nagy sze­ rep jutott az evangélikus egyház képviselőinek. (Ráth Mátyás győri lelkész volt az első magyarországi hírlap, a Magyar Hírlap alapító szerkesztője.)

Kánya Emília 1860. október 14-én indította el Családi Kör című divat- és szépirodalmi-lapját, amely két évtizeden át nép­ szerű sajtóorgánum lehetett. (Ő volt a szerkesztője 1880-ig, a lap megszűnéséig.) A Családi Kör-ben publikált például Arany János, Jókai Mór, Pákh Albert, Mikszáth Kálmán, Reviczky Gyula, Greguss Ágost, Tompa Mihály és Szendrey Júlia.

Kánya Emília lapalapítási kísérletét először merev el­ utasítás fogadta. Később felkereste a szintén evangélikus Benedek Lajost, az ország katonai kormányzóját, aki megadta a lapalapítás jogát.

Kánya Emília az 1850-es években még álnéven írt, a Vahot Imre által szerkesztett Napkelet-ben és Hölgyfutár-ban

már mint Emília szerepel. Írt beszélyeket (Szív és élet kötet, Beszélyek az ifjúság számára, Búvirágok), illetve regényt is (Válságos napok). Publikált még a Szépirodalmi Közlöny-be (1857-58), Divatcsarnok-ba (1860) és a legtöbbet az általa szerkesztett Családi Kör-be. Nemcsak lapirányító és újságírói tevékenysége kiemelkedő, hanem kultúraszervező szerepe is. Ő szerkesztette a Magyar Nők Évkönyvé-t, és a Magyar Hölgyek Könyvtára című sorozat kezdeményező elindítója is volt, amelynek nyolcvannégy kötete jelent meg. Szerepe volt az Országos Leányárvaház és a Nőképző Egylet létesítésében.

1861-ben ment férjhez Szegfi Mór íróhoz, aki a márciusi ifjak egyike volt, illetve a kor ismert újságírója. Kánya Emília 1884-től Fiuméban élt, itt írta meg visszaemlékezéseit, ame­ lyek sokáig kéziratban voltak. A visszaemlékezés új kiadása a Réges-régi időkről. Egy 19. századi írónő emlékiratai címet viseli, amely 1998-ban a Kortárs Kiadónál látott napvilágot.

Az apai ház című fejezetben szülei élettörténetére emlék­ szik vissza, képet ad családi körülményeiről, amelyben ne­ velkedett. Gyermekkori emlékeket idéz fel, majd pedig arról a művelt társaságról mesél, amelynek tagja lehetett fiatal lány­ ként. Többször idéződik meg Eötvös József, Petőfi Sándor, Trefort Ágoston. Emília intellektuális érdeklődése figyelhető meg a szövegen, gyakran ír olvasmányélményeiről, amelyek a magyar szövegeken kívül legfőképp a német és a francia iro­ dalomhoz kapcsolódnak. Kedvelte Victor Hugót, és a vissza­ emlékezés gyakori témája az idegennyelv elsajátítása. Fontos szerepet kap a Pákh Alberthez fűződő szerelme, Pákh alakja visszatérő motívum a műben. Emília gyakran ír utazásairól, bálokról, ugyanakkor szívesen mesél a hétköznapokról is.

A második fejezetben, amely az Új élet, új szenvedés cí­ met viseli, férjhezmenetelétől indítja a visszaemlékezést.

Ebben a szakaszban képet kaphatunk annak férjes asszony­ nak a sorsáról, aki nehezen illeszkedik be az új család éle­ tébe, apósával sem ápol jó viszonyt, férje iránt pedig nem

Veszteni nem lehet, nyerni sokat GREGOR LILLA 2019 tavaszán az ELTE Bölcsészkara fogja megrendezni a XXXIV. Országos Tudományos Diákköri Konferencia Humán Tudományi Szekciójának ülését. A szervezésről, ELTE-s ered­ ményekről és a jelentkezés lehetőségeiről Dr. Nagy Balázs do­ censt kérdeztük.

– Inkább lehetőségként vagy kihívásként, feladatként tekintenek erre az esemény szervezői?

– A Humán Tudományi Szekció az Országos Tudományos Diákköri Konferencia egyik legnagyobb szekciója. A 2017ben tartott hasonló ülésen Pécsen négyszáz dolgozatot mu­ tattak be a hallgatók. 2019-ben a hallgatók, zsűritagok, ven­ dégek részvételével hat-hétszáz fős rendezvényre számítunk.

Ilyen nagyságrendű program az ELTE BTK történetében is ritka. A Trefort-kerti kampusz adottságai, a Kar oktatóinak, hallgatóinak és hivatalainak szoros együttműködése adja meg a lehetőséget, hogy színvonalas programot szervez­ zünk. A Humán Tudományi Szekció munkáját Borsodi Csaba dékánhelyettes úr elnökletével működő Szakmai Bizottság irányítja. A szekcióülésre tizenegynéhány hazai és számos határon túli felsőoktatási intézményből várunk nevező hall­ gatókat, és reményeink szerint megfigyelőként számos gim­ náziumi diák is részt fog venni a konferencián.

A BTK által rendezendő szekcióülés mellett meg kell említeni azt is, hogy a kar hallgatói rendszerint az OTDK öt szekciójának az ülésén indulnak, tehát bár a Humán Tudományi Szekció kétségtelenül ezek közül a legnagyobb, de messze nem az egyetlen. A Társadalomtudományi, a Pedagógiai, Pszichológiai, Andragógiai és Könyvtár​tudományi, a Művészeti és Művészettudományi, valamint a Tanulás- és Tanításmódszertani – Tudástechnológiai Szekció ülésein összesen még közel félszáz hallgatónk mutat­ ta be a dolgozatait.

– Hogy teljesít általában az ELTE az OTDK-kon?

– A Humán Tudományi Szekció ülésein a legtöbb dolgozat­ tal általában az ELTE BTK hallgatói neveznek, 2017-ben a nevezett dolgozatok negyven százaléka innen származott, a kiadott helyezéseknek pedig a felét a mi karunk hallgatói hozták el, tehát vitathatatlan, hogy a Bölcsészettudományi Kar a legkiválóbb eredményeket tudja felmutatni ezen a területen.

– Hallgatóként mikor és hogyan érdemes pályázni a részvételre? Milyen előnyöket jelenthet az OTDK-n való részvétel, esetleg egy díj elnyerése a további tanulmányok során?

– Bár a felsőbb évfolyamok hallgatói a hosszabb tanulmányi idő következtében kétségtelenül előnyben vannak, de min­ den OTDK-n szerepelnek tanulmányaik első éveiben járó hallgatók is, és nemcsak szerepelnek, hanem alkalomadtán kiváló helyezéseket is szereznek. Tehát, akinek van megfe­ lelő kutatási témája, és össze tud állítani annak alapján egy színvonalas dolgozatot, annak mindenképpen ajánlom, hogy induljon el az ODTK-n. Az itt megszerzett helyezések jó aján­ lólevelet jelentenek akár az Új Nemzeti Kiválóság Program megpályázása során, akár a doktori felvételinél is.

– Mennyire van valóban versenyhangulata egy-egy ilyen konferenciának? Inkább használható képességeink felmérésére, kapcsolatépítésre, visszajelzések szerzésére a kutatási témánkkal kapcsolatban vagy valami egészen másra?

– Szerencsés esetben valóban van a konferenciának némi, jó értelemben vett versenyhangulata is, de a felsorolt előnyök mindegyike jelen van az üléseken. Itt olyan szakemberek előtt szerepelhetnek a hallgatók, akik a későbbi pályájuk során fon­ tos szerepet tölthetnek be, megismerkedhetnek más egyete­ meken tanuló hasonló érdeklődésű fiatalokkal, a TDK dolgo­ zatok alapot jelenthetnek az első publikációk előkészítésére is. Tehát több különböző módon lehet kihasználni az egy-egy szekcióülés nyújtotta előnyöket, de nagyon remélem, hogy valamilyen szempontból mindenki profitál a részvételből.

Az egyes tagozatokban működő zsűrik feladata nem csak az, hogy értékeljék az egyes előadásokat, hanem az is, hogy taná­ csokkal segítsék az indulókat a további munkában.

– A hivatalos versenykiírás szerint a jelentkező hallgató részt vesz a témájának megfelelő tudományos diákkörök műhelyalkalmain a saját egyetemén, és a műhelyülések során dolgozza ki kutatási témáját.

Menyire általános ez a gyakorlat az ELTE BTK intézeteire nézve?

– A karon működő diákkörök eltérő szokások szerint működ­ nek, vannak rendszeresen programokat szervező TDK-k, és máshol csak az OTDK felkészülés előtt élénkül meg a TDK élet. A Kar minden intézetében és számos tanszékén is

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

|11

érez szerelmet. (Pákh Albert maradt meg számára a nagy szerelem.) Környezetét ridegnek és távolságtartónak írja le.

Hamarosan anyává válik, és ebben a szerepben is meg kell találnia a helyét. Az irodalom jeles képviselőivel találkozik, Petőfivel, Szendrey Júliával, Jókaival, Laborfalvy Rózával.

A forradalom kitörése után menekülnie kell és hányatott időszakot él át. Az ötvenes éveket kétséégbeejtőnek találja.

Ebből a kellemetlen helyzetből ragadhatná ki férje kultúra­ pártoló tevékenysége, aki a Derű című lapot indítja meg.

Az Írói pályám című fejezetben ír arról, hogy Pákh Albert visszatér az életébe. A férfi ösztönzi arra, hogy kiadja a Vasárnapi Újság-ot. Gyakran ír a kultúra női képviselőiről, például Wohl Jankáról, Wohl Stephanie-ról, Vörös Eszterről, Vachott Sándornéról, Munkácsy Flóráról, Beniczky Herminről. Fontos szerepet kapott életében a zene és a szín­ ház, gyakran ír ezekről az élményekről is. Arról is beszámol, hogy a visszaemlékezés irása mellett személyes naplót is vezet. A hatvanas éveket az ínség időszakának nevezi. 1873ban Bécsben az a megtiszteltetés éri, hogy meghívott vendég­ ként a magyarországi nőkérdésről tarthat előadást az ottani Nőnap alkalmából.

A Szanaszét című fejezetben beszámol arról, hogy irodal­ mi tevékenysége megszűnik. Először az Ipolyságra költözik, ahol vidéki életet él, majd Fiuméban fejezi be az életét, 1884ben hunyt el. A szöveg érdekessége, hogy gyakran reflektál az elbeszélhetőség kérdésére, és a megírás pozíciójára, amely­ ben egyértelműen kettéválik az alkotás jelene és a már csak visszatekintésben reprezentálható múlt. A művet 73 éves ko­ rában írja. A szövegben keveredik a memoár és napló műfaja. Így az olvasó döntésén múlik, hogy hiteles beszámolóként, vagy egy írónő fikciós életkalandjaként olvassa a művet.

Az írónő visszaemlékezése képet ad egy 19. századi nő sze­ replehetőségeiről. Kánya Emília érdekes alakja a 19. századi magyar irodalomnak, érdemes emlékeznünk rá.

működnek önálló Tudományos Diákkörök, ezek vezetőinek elérhetősége a kari honlapon megtalálható. A szabályok sze­ rint csak az a dolgozat nevezhető az OTDK-ra, amelyet egy helyi vitaülésen bemutattak és az ottani zsűri azt az OTDK-ra való továbbküldésre javasolta. A tapasztalat az, hogy a BTK-n a helyi vitaüléseken előadott dolgozatok túlnyomó többsége továbbjut az OTDK ülésre.

– A saját egyetemen megrendezett Tudományos Diákköri Konferenciák eredményei jelentik a bejutási lehetőséget a későbbi országos versenyre. A 2019-es OTDK-t megelőző házi fordulók mikorra várhatók?

– Az OTDK-ra csak azok a dolgozatok küldhetők tovább, me­ lyeket a szerzője az abszolutórium előtt bemutatott a helyi vitaülésen. A 2018 nyári vizsgaidőszakában végző hallgatók számára ezek szerint még a vizsgaidőszak előtt meg kell tar­ tani a vitaüléseket. Ehhez az szükséges, hogy minél előbb vegyék fel a kapcsolatot ezügyben a konzulensükkel, illetve a TDK-t vezető oktatóval. A vitaülések megszervezésében igyekszünk rugalmasak lenni, hogy minden az OTDK-n in­ dulni tervező hallgatónak valóban legyen erre lehetősége.

Azoknak a hallgatóknak, akik a következő tanév őszi félévé­ ben is aktív jogviszonyuk lesz, az őszi szorgalmi időszak vé­ gén szervezzük meg a vitaüléseket. Nekik is azt ajánlom, hogy minél előbb válasszanak konzulenst, és még a vizsgaidőszak előtt jelezzék indulási szándékukat az illetékes TDK vezető­ jének. Szintén fontos, hogy azon hallgatók, akik valamilyen külföldi ösztöndíj miatt esetlegesen nem töltik Budapesten az őszi félévet, azt jelezzék konzulenseik és az adott intézet TDK vezetője felé.

– Milyen tanácsot adna annak, aki hezitál a jelentkezéssel?

– Veszteni nem lehet, nyerni sokat! Érdemes kipróbálni!

Hasznos linkek, címek a tájékozódáshoz, jelentkezéshez: Az Országos Tudományos Diákköri Tanács hivatalos oldala: http://otdk.hu/ Tudományos Diákkörök az ELTE BTK-n: http://btk.elte.hu/tdk Az ELTE BTK TDK Facebook oldala: https://www.facebook.com/eltebtktdk/ Elérhetőség: tdk@btk.elte.hu

12|

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

Mi vagyunk a tudománypápák TÓTH MELITTA

bárkit, aki akar beszélni más szakterületről.

Nyilván vannak egyezések más szakokkal, de vannak eltérések is, így amit mi mondunk, azt más karon nem érdemes alapul venni.

Vajon mi sülhet ki abból, ha négy egye­ temista úgy gondolja, hogy megmutatja a YouTube közösségének, mit jelent szá­ mukra a tudományos élet? Jancsó Dorka, – Kerestek vendégszereplőket más karokról?

Virág Csilla, Fejes Richárd és Vrabély Márk V. M.: Nem keresünk, de jöhetnek. bölcsészhallgatók bevállalták ezt, és már hónapok óta lelkesen gyártják a kontentet – Vannak könyvár-bemutató videóitok, A Kadémikusok YouTube csatornára. de az egyetemisták többsége már a legtöbb anyagot online szerzi meg, és – Miért gondoltátok úgy, hogy szükegyre inkább efelé halad a tudományos ség lenne egy olyan vlogra, mint élet is. Szerintetek lesz így létjogosultA Kadémikusok? sága hosszú távon ennek a rovatnak?

F. R.: Az egész onnan indult, hogy nagyon sok Középsuli-t néztünk (online sorozat – a szer­ V. M.: Szerintem pont ezért lesz érdekes, ző) meg sok más vlogot. Azon gondolkodtunk, mert minden fent van az interneten, szóval Fotó: Tóth Melitta hogy ezeket mennyien nézik, viszont az a kul­ 90%-ban ott fogják megnézni, csak azért fog­ nak elmenni könyvtárba, amit nem találnak túra, amit mi képviselünk, egyáltalán nincsen A Kadémikusok: (balról jobbra) Vrabély Márk, Jancsó Dorka, Virág Csilla, Fejes Richárd meg ott. Ekkor viszont már jobb, ha tudják, jelen ebben a szférában. hogy mit akarnak, hogyan kell keresni, rész­ V. CS.: Olyan oldalról nincsen megszólítva konferenciákat, programokat, keresd, ho­ az egyetemi hallgatóság, ami tényleg a tanu­ letekre pontosan ki van tervelve, és akkor – Felülbíráltatjátok az anyagaitokat gyan tudsz fejlődni. tanárokkal, hogy véletlenül se adjatok nem kell egyetlen könyv miatt kitalálni, hogy lásról szól, és nem a buli-buliról.

J. D.: Beszélj nyelveket. át téves infót? működik az egész rendszer.

Angolt minimum. És plusz egyet F. R.: Szerintem egymás konzulensei va­ F. R.: F. R.: Nem beszélve arról, hogy ne abból – Erre a célra nem lett volna megfeleinduljunk már ki, hogy a könyvtárnak nin­ gyunk. Nem adunk ki olyan infókat, ami­ mondanék: kérj segítséget. lőbb egy egyetemi TV létrehozása? csen más funkciója, mint egy archívumnak. ről tudjuk, hogy fals, de nem vagyunk egy F. R.: Egy egyetemi tévét senki nem néz.

– Szerintetek rövid és hosszú távon autoritás.

V. CS.: A videóink így tudnak személyeseb­ Minden egyetemista pontosan tudja, hogy milyen hatással lesztek azokra, akik V. M.: Szoktunk mi is vitatkozni, és szerin­ ez egyfajta tanulási tér vagy munkahely. bek lenni, és személyesebbek maradni. Egy néznek titeket? egyetemi tévénél előbb-utóbb meg lesz szab­ V. CS.: Nagyon sok hallgatónak ez is problé­ tem elég jól kiegészítjük egymást. mája, hogy hol találjon magának tanulóteret, V. CS.: Inkább tapasztalatokat akarunk át­ F. R.: Abban bízom, hogy a bölcsészettudo­ va az, hogy mi legyen benne. mányok megítélése pozitívabb lesz. adni, és nem azt sugározni, hogy mi mindent főleg, ha kolis.

V. CS.: Az is nagyon fontos lenne, hogy aki be­ tudunk.

– És mi az, amit szeretnétek, hogy benne kerül az egyetemre, annak ne legyen szüksége – Az egyik könyvbemutató videótokat legyen?

3-4 évre ahhoz, hogy magára találjon, hanem – A csatornátok többségében tippeket így harangozzátok be: „mi a szart F. R.: Annak az életnek, amit élünk, minden sokkal gyorsabban eljusson oda, hogy ismeri a tartalmaz. Mi lenne az a 3 pro tipp, olvasol?”. Összeférhetőnek érzitek azt, egyes részét: mit olvasunk, hogyan olvasunk, dolgok mechanizmusát és ténylegesen tud jól amit most adnátok a hallgatóknak? hogy egy tudományközpontú vlogon hogyan tanulunk, hol tanulunk, ilyesmi. tanulni. Sajátítsanak el a nézőink olyan képes­ F. R.: Készülj fel minden órára. káromkodtok?

V. CS.: Sok gólya meg alsóbb éves hallgató van, aki tökre nem tud orientálódni az egye­ F. R.: Nekem az egyik elvem az, hogy csak ak­ V. CS.: Ez így van, ne hozd se magad, se a ta­ ségeket, amikkel hatékonyan ki tudják szedni nárt, se a hallgatótársaidat abba a kínos szi­ az adott előadásokból meg szemináriumokból temi életben, de alapvető dolgokban sem, kor rakok valaki elé példaként valamit, ha az a nekik szükséges információt. őszinte. És itt is az a cél, hogy megmutassuk, tuációba, hogy nem olvastál el valamit. például hogyan írjon meg egy szemináriumi F. R.: Számomra hatalmas öröm lenne, ha J. D.: Vagy nem néztél meg (filmszak hogy az adott közeg milyen, és ne csapjuk be dolgozatot. Ebben is akarunk segíteni nekik. valaki azért válna részévé a tudományos tár­ J. D.: Pont a szemináriumi dolgozatos vide­ magunkat, vannak anyázások és vannak be­ – a szerző).

V. CS.: Azért vagy itt, mert tanulni szeret­ sadalomnak, mert minket néz. baszva vitázások, és ezek mind részei ennek ónk érte el a legmagasabb megtekintést.

V. M.: Te ezt el tudod képzelni? nél – ha nem azért vagy itt, akkor nem itt van a fajta diskurzusnak, csak nem a formális F. R.: Igen, mert én ugyanígy kerültem bele részének. És mi a YouTube-on nem a formá­ a helyed.

– Ezek a kontentek csak a bölcsészkaebbe a közegbe, csak még YouTube nélkül.

V. M.: Sőt, ha nem készültél, inkább be se lis részét képviseljük. ron állják meg a helyüket, vagy más V. M.: Miért kerültél bele?

J. D.: Szerintem az nagyon fontos, hogy lás­ menj, mert úgysem fogsz tudni hozzászólni egyetemeknek a hallgatói is tudják ezt F. R.: Mert veletek barátkoztam. érdemben. sák a fiatalabb nézőink, hogyha valaki elkezd hasznosítani? tudománnyal foglalkozni, az nem azt jelenti, F. R.: Mindig légy résen a lehetőségek te­ V. CS.: Mi vagyunk itt a tudománypápák.

V. M.: Jelenleg a bölcsészkart fedjük le, mert kintetében. Mindig nézd a pályázatokat, (nevet) hogy karót nyelt arisztokrata lesz utána. mi azt ismerjük, de nagyon szívesen látunk

Sorok közti dallamok ORBÁN BENCE A kortárs irodalmi szcénában domináns je­ lenség, hogy egy művész életének és múltjá­ nak apróságai (még ha triviálisnak is tűnnek) nagymértékben hozzá tudnak járulni az alko­ tásokhoz. Ez a különböző traumáktól kezdve, mint a válások, halálok, mentális gondok, az olyan hétköznapi pozitívumokig, mint a fia­ talkori olvasmányok vagy zeneélmények, bár­ mi lehet. A FISZ, a NOW Books & Music és NOWmagazin.hu támogatásával kéthetente lezajló Szövegaláfestő az utóbbira koncentrál.

A sorozat alapkoncepciója az, hogy kü­ lönböző írók és költők bemutatják azokat a zenéket, amelyek hatással voltak alkotása­ ikra – a megvalósítás azonban programon­ ként változik. Peer Krisztián improvizatívan válogatta a zenéket, amikről mesélt, Horváth Benji és André Ferenc (azaz a Beatwándor) egy spoken word estet tartottak gitárkíséret­ tel, míg Térey János, az április 16-i esemény alanya, egy konkrét albumot, a Depesche Mode Music for the Masses nagylemezét

választotta tematikának. Azáltal, hogy az esemény struktúrája igazodik az adott költőkhöz, a beszédtémák is erősen váltakoz­ nak. Térey leginkább gyerekkori élményeire épített: elmesélte, hogy hogy ismerte meg a Depesche Mode-ot, milyen koncertélmé­ nyei voltak és hogy barátaival miképp inter­ pretálták a ’87-es album dalait.

A mostani esemény varázsát az ember­ közeliség adta, megismerhettük egy sikeres, József Attila-díjas költő fiatalkorát, ahogy a bakelitlemezt felvette kazettára, hogy az ut­ cán is hallgatni tudja, vagy ahogy az aktuáli­ san növekvő angoltudásával próbálta lefordí­ tani a szövegeket. Erős tendencia az irodalmi szféra kedvelői között, hogy az általuk tisztelt alkotókat piedesztálra emelik, ezzel akarat­ lanul dehumanizálják őket. A Szövegaláfestő és az ehhez hasonló programok pontosan ezt az attitűdöt árnyalják, képesek megszüntetni az író és olvasó közti, erős közvetettségből adódó, távoli viszonyt, és megvan a lehetőségük a művek referencialitását, élet­ rajzi ihletését feltárni. Bár Térey irodalmi

Fotó: Orbán Bence

Térey János és beszélgetőtársa, Kellermann Viktória az áprilisi Szövegaláfestőn

munkásságáról nem sok szó esett (amit egy­ felől sajnálok, másfelől nem is szerepelt a koncepcióban, szóval nem felróható), azt megtudhattuk, hogy több versében is alkal­ mazott Depesche Mode szövegeket, valahol fordításként, valahol mottóként.

Amióta foglalkozom szövegírással, min­ dig érdekelt egy-egy szerző inspirációja: honnan emel ki gondolatokat, részleteket,

milyen külső tartalmat használ, hogy művét rétegelje. Úgy érzem, ezzel (az író-olvasó viszony formálása mellett) többlettartalmat kapnak a produktumok, bővítik az értel­ mezések lehetőségét, és esetenként az érték­ ítéleten is képesek változtatni. Az alkotóról kialakult kép mellé társul egy ember, szemé­ lyiséggel és múlttal. Mert a művész soha nem csak egy idea.

KULTÚRA ÉS TUDOMÁNY

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

Kis lépésekben a cél felé – A kaizen technikája PIRÓTH EMESE Előadások látástól vakulásig, két óra közt egy szendvics ebéd gyanánt, a fárasztó esti edzé­ sekről már nem is beszélve. A másnapi órákra sem elég az idő felkészülni, nemhogy mellette még eljárjunk edzőterembe, vagy figyeljünk arra, hogy egy tábla csoki mellé még egy alma is jusson. Bizony, az egyetemi évek és a mun­ kás hétköznapok nem éppen támogatnak minket abban, hogy teljes életet élhessünk.

Mit tehetünk, ha mi ennek ellenére mégis változtatni szeretnénk életvitelünkön és ki akarunk lépni ebből a mókuskerékből?

A kaizen erre a dilemmára kínál megoldásként egy egyszerű alternatívát, ami nem kerül sok pénzbe, energiába, sőt, fej­ leszti a kreativitást és a problémamegoldó képességet. Szinte biztos, hogy az élet vala­ mely területén már mindannyian használtuk ilyen vagy olyan formában, csak éppen azt nem tudtuk, hogy ez is egyfajta életszemlélet, amely saját megnevezéssel rendelkezik.

A kaizen japán eredetű neve ellenére egy színtisztán amerikai stratégia, amit a 40-es években fejlesztettek ki a gazdaságban, és lényege az volt, hogy nagy változtatások helyett inkább kis lépésekben és rend-​szeresen pró­ báljanak meg javítani a gyárak termelési prob­ lémáin, ezzel is csökkentve egy esetleges na­ gyobb hiba kialakulásának kockázatát. Mivel a módszer bevált, megpróbálták alkalmazni az élet más területein is, és láss csodát, azokon is működött. Így kezdett el a kaizen szép lassan teret hódítani az üzleti életben és a mai napig fontos szerepet játszik is benne.

Fontos megjegyezni azonban, hogy a kaizen az innováció szöges ellentéte (ami nem igazán egyeztethető össze a 21. száza­ di üzleti felfogással), hiszen kis lépésekben halad a cél felé, és míg sok esetben kis idő alatt is egész látványos eredményeket képes

Irodalom 2.0 SZŰCS VIRÁG NATÁLIA A Magyartanárok Egyesületének április 14-i konferenciája az irodalom, az irodalomtaní­ tás és az internet viszonya köré szerveződött: ebben a minden korosztály számára nagyon releváns, aktuális témában hallhattunk különböző alkotásokból és kutatásokból táplálkozó előadásokat.

Az online világ jelenségeitől, mint pél­ dául egyes interaktív felületek működése és felhasználása, illetve összefüggésektől és ref­ lexióktól haladt az esemény a könyvbemuta­ tókon keresztül a technikai fejlődés kínálta gyakorlati lehetőségek és az azokkal kapcso­ latos tapasztalatok felé.

Sepsi László és Barna Emília a blogszféra ifjúsági irodalmát, valamint a zenei rajongó­ táborok online közösségeit mutatták be, Gács Anna pedig egy esztétikai-retorikai megkö­ zelítést hozott, mely a feminizmus szem­ pontjából is érdekes lehet, Péterfy-Novák Éva Egyasszony című megrázó regényének fogadtatásában vizsgálta „egy asszony online és offline életeit”.

A folytatásban Bárány Tibor előadá­ sában egy esettanulmányt ismertetett az olvasóbloggerek mint aktív tartalombe­ fogadók szokásairól. Ezt követően Jónás Tamás ismertette az általa internetkönyv­ nek nevezett élő adatbázist több felhasználói szempontból.

produkálni, van olyan helyzet is, amikor évekbe telik a ténylegesen áhított eredmény elérése. De vegyük például egy idegen nyelv elsajátítását: egy gyengébb nyelvérzékkel ren­ delkező vagy gyakorlatlanabb személy számá­ ra hónapok alatt akár csak középfok közelébe is eljutni szinte lehetetlen, de ha kis lépések­ ben és rendszeresen foglalkozik vele, akkor már kis idő alatt is szép eredményeket érhet el.

Vagy vegyük például a sportot, amelynél a célhoz vezető úton szintén kicsit türelme­ sebbnek kell lenni. A többórás kondizások már önmagában is riasztóak lehetnek azok számára, akik eddig nem nagyon sportoltak rendszeresen, vagy nem igazán tudnak rá időt szakítani szigorú időbeosztásuk miatt.

De bármennyire is tűnik annak, nem remény­ telen a helyzet az ő számukra sem. A lényeg, hogy próbáljanak meg apránként mindig több és több időt szánni a rendszeres mozgás­ ra, például sétáljanak egy megállóval többet az egyetemről hazafele menet, vagy járjanak el társasággal hétvégente kisebb kirándulá­ sokra. Így a sport szinte észrevétlenül válhat mindennapjaik részévé, ami már csak azért is jó, mert ha mindennap csupán 5 percet szánunk is mozgásra, már azzal is sokat tehe­ tünk egészségünk megőrzése érdekében. Már pedig ki ne szeretne hosszú és betegségektől mentes életet? Minden csak stratégia, akarat és nagy-nagy türelem kérdése.

Ezzel az életszemlélettel kapcsolatban ajánlanám nektek Robert Maurer Kaizen – Változz félelem nélkül! című könyvét, amelyben ilyenekkel és még sok, ehhez ha­ sonló példával találkozhattok. Maurer sze­ rint a kaizen alkalmazásával világképünk átalakulhat, hiszen akarva-akaratlanul is elkezdünk fókuszálni az apróbb dolgokra, megpróbáljuk minél kreatívabban megter­ vezni következő lépéseinket, mindeközben pedig megtanuljuk élvezni az életet is.

A kaizen-ben az a jó, hogy minden kicsi.

Nem kíván tőlünk különösebb erőkifejtést, csak azt, hogy teremtsünk egy mindenna­ pos rendszerességet általa, majd élvezzük az eredményt. Maurer könyvében azt is leírja, hogy mit, hogyan és milyen sorrendben ér­ demes tenni, ha esetleg ki akarjuk próbálni ezt a technikát.

Kezdetben egy felvetett problémára mi­ nél kisebb kérdéseket kell feltenni, ezzel is serkentve az agyat a kreatív gondolkodásra, illetve ez megakadályozza a feladat nagysá­ ga miatt érzett izgalmat és pánikot, amelyek egy idő után kiolthatják a bennünk lángoló lelkesedést. Ezzel kapcsolatban hasznos lehet az elmeformálás gyakorlata, ami segít magunkat az általunk félelmetesnek ítélt helyzetekbe beleképzelni és kiötölni, ho­ gyan is lehetne az adott feladatokat a lehető legjobb módon kivitelezni. Az elmeformálás hasznos lehet azok számára, akik félnek má­ sok előtt megszólalni, például előadások al­ kalmával. A kaizen szemlélete szerint ilyen helyzetekben jó, ha pár nappal, héttel előbb rászánnak egy percet minden nap arra, hogy elképzeljék, milyen is lenne, ha a lehető leg­ jobb formájukat tudnák nyújtani, és ha elő­ adásuk a hallgatóság szemszögéből nézve is élvezetesre sikeredne.

Visszatérve a kis kérdésekre, ha azok rendben vannak, akkor jöhetnek az apró cse­ lekvések. A lépésekhez pedig apró jutalmak társulhatnak, de semmiképpen nem nagyok, mert azok esetleg demotiválóak lehetnek szá­ munkra. Az a fő, hogy próbáljuk magunkat az általunk helyesnek tartott úton megtartani, és ha úgy érezzük, valami nem úgy megy, ahogy kellene, akkor ne habozzunk újratervezni.

Ha sikerült ezzel a cikkel felkeltenem ér­ deklődésedet a téma iránt, próbáld ki Te is, hi­ szen a mai rohanó világban mindannyiunknak jólesnek az élet apró örömei.

A könyvbemutatókat Fenyő D. György, az egyesület köteteinek szerkesztője kezdte és fogta össze egységgé. A bemutatott művek­ ről azt mondta, egyik sem csak módszertani segédanyagok gyűjteménye, hanem olvasóés tanárközpontú szakirodalomról van szó.

A lényeg minél közelebb kerülni a szöveghez, valamint „a szövegek párbeszéde, egymással és az olvasóval”.

Vojtek Sándor Olvasóközpontú irodalomtanítás című könyvének kapcsán Tamás Ferenc az implicit szerzőt a lírai énhez ha­ sonlította, és az önvallomásoknak a kriti­ kai véna, a szövegértés és a szövegalkotás fejlesztésében való szerepét hangsúlyozta, Szakács Emília pedig azt mondta, a szer­ ző a művében megmarad az örökkévaló­ ságnak, tudását, egyéniségét egyre tovább adva. Arató László A szöveg vonzásában című művét Radnóti Sándor mutatta be, és érdekessége, hogy úgy emberközpontú és újító a könyv, hogy közben végig a szöveget tartja meg vezérelemként.

Zárásul az internet kínálta információ­ áradatra építő és a fantáziát dolgoztató fel­ adatok összhangjáról, a kiterjesztett valóság és a cross-média tájékoztató és szórakoz­ tató funkcióiról, illetve a megkerülhetetlen slam poetryről tudhattak meg az érdeklődők újdonságokat.

Szabó Tibor Benjámin a print tartalom és az ahhoz kapcsolt digitális felületek háza­ sítására, az úgynevezett LivePrintre hozott példákat. Olyan, főleg személyes anyagok­ nál, amiknek a megírásakor a hangzó szö­ vegben felmerülő többlettartalom az „itt

kellett volna lenned” közhelyért kiált, remek áthidaló lehetőséget ad audiovizuális tarta­ lom beépítésére is, de alternatív szövegvál­ tozatok beágyazására, egyfajta láthatatlan lábjegyzetként is használható. Erre példa az Aurora Borealis esetében Törőcsik Mari és Mészáros Márta irányított beszélgetésé­ nek egyes átéléssel teljes explicit részei – a nyomdafesték csak torzított volna a stiláris értékükön, viszont a plasztikázott változat elolvastával meghallgatni az eredeti felvételt egy okostelefon segítségével egy új dimen­ ziójú élményt nyújt, arról nem is beszélve, hogy a kíváncsiságot is ébren tartja a „rejtett” tartalom felfedezése.

Molnár Gábor Tamás a középiskolai irodalomoktatásba inkorporálható online eszközökről adott elő, ezek minden vonat­ kozásával együtt. Egy pályázat keretében megvalósult, voltaképpen a diákokkal közös ötletelésből kialakuló, kísérleti szakaszban lévő projektről mesélt, azon belül közös szö­ vegalkotásra való platformokról és gondolat­ térkép alkotását lehetővé tevő fejlesztésről.

Végezetül Kovács Péteré volt a mikrofon, aki a slam poetry, az ősi gyökerű modern performatív műfaj demokratikus voltát és annak inspiráló hatásait mondta el nekünk saját diákjainak példáján keresztül, majd az AKPH Saiidjának, azaz Süveg Márknak egy összesen egyetlen alkalommal előadott, holokauszt témájú hangulatversét vetítet­ te le, és nem csak a téma súlyának, hanem az előadásmód erejének is betudhatóan né­ hány pillanat csend borult a teremre, mielőtt tapsba kezdtünk.

|13

Állandóan visszagurul a Volkswagen SZENTPÉTERI IZABELLA A Garázsmenet után, négy évvel később meg­ érkezett Fehér Renátó második verseskötete: a Holtidény. A kiforrottság kézzelfogható, s a finom, kiemelkedő műveltségről árulkodó versek bizonyosan beivódnak a kortárs iro­ dalom nagyjai közé.

Fehér Renátó 1989-ben született, Szombathelyen. Az ELTE BTK irodalom- és kultúratudomány mesterszakán végzett, je­ lenleg az Irodalomtudományi Doktori iskola egyik alprogramjában vesz részt. Ezt azért tartom különösen fontosnak megemlíteni, mert a fiatal költő magas irodalmi műveltsé­ ge rendkivül lágyan, mégis élesen tükröződik verseiben. Nem vág arcba a sokszorosított intertextualitás, ahogy az általában más költőknél lenni szokott, hanem lassan, ré­ tegződve vezeti be az olvasót egy adott vers irodalmi és kultúratudományi hátterébe.

Kezdésnek a Diana pihenőhely egyfajta eluntságot, örökzöld magányt, s bizonyta­ lanságot fejez ki. Nem lehet tudni, hogy a so­ főr melyik anyanyelvről fog leszokni, s azt sem, hogy a sok Diana szálló közül melyikről van szó. A bizonytalanság állandó, s ez adja az egyhangúságot. A vers képi világa előre­ veti azt az atmoszférát, amiben az egész ver­ seskötet is van. Autók hátsóülései, liftek, ga­ rázsok, metrók, reptéri terminálok (ez már amúgy is lassan klasszikus Fehér Renátó to­ posszá válik) és motelek. Csupa olyan dolog, ami mozgást és egyben mozdulatlanságot hi­ vatott kifejezni. A képzőművészettel is ked­ vezően operál Fehér: a Volkswagen Sisyphus lírai leképezése Francis Alÿs belga-mexikói kortárs művész El Ensayo című rövidfilmjé­ nek. Egy piros Volkswagen bogárhátút látha­ tunk, miközben a sofőr egy mariachi zenekar fogcsikorgató próbáját hallgatja, s valahány­ szor leáll a zenekar, ő is leveszi a lábát a pe­ dálról – s visszagurul a bogárhátú. Alÿs ezzel a motívummal az állandósult mexikói köztes állapotot mutatja be, miszerint a modernitás állandóan késleltetett, s Mexikó makacssága gátolja a saját nyugatiasodó fejlődését, ezzel magának is kárt okozva. Az, hogy Fehér ezt a művet válaszotta kötetének főmotívuma­ ként, sok mindent elárul. Nagy művészet­ falónak kell lenni ahhoz, hogy az ember egy ilyet ismerhessen, s persze kifinomultságot is igényel, mert szépen fel lehet fűzni rá egy egész motívumsort. Hasonló a Dix Café is, ahol Otto Dix híres festménye, Sylvia von Harden belső monológját olvashatjuk a köl­ tő tolmácsolásában. Fontos megemlíteni, ha valaki von Hardenhez hasonló hölgyről ír verset, az illető mindenképpen magas társa­ dalmi érzékenységgel és a megértés képessé­ gével rendelkezik. Órákig tudnám sorolni, miért gondolom magabiztosan, hogy Fehér Renátó hamarosan az egyik legnagyobb kortárs magyar költő­ vé növi ki magát, s itt nem csak a szabadvers újraértelmezéséről, műveltségi háttérről, a megfogó képivilágról, s a modern ember életét átszövő mozzanatok elképesztő hasz­ nálatára gondolok. Fehér Renátó igazi költő, igazi mondanivalóval, igazi művészi (nem művészieskedő!) szenzibilitással rendelkezik.

Az olyan költőké a jövő, mint Fehér Renátó.

Fehér Renátó: Holtidény Magvető Kft., 2018.

14|

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

Kávé és irodalom – avagy Budapest, a bölcsészálom TAR JÚLIA A kávézók mindig is nagy jelentőséget ját­ szottak a főváros és az irodalom életében.

Szerkesztőségekké, munkahelyekké, tanu­ lószobákká alakulnak, attól függően, hogy ki miért látogatja meg őket. Kosztolányi 1914-ben írta Budapest, a kávéváros című novelláját. A helyzet szerencsére azóta sem változott: most is sok jó kávéház van a városban, most is jelen vannak a legkü­ lönbözőbb vendégek. Amit Kosztolányi ta­ lán nem tudott, hogy ő maga is felelős volt azért, hogy mely helyek lettek legendásak és népszerűek, hiszen mára történelmi jelentő­ séggel bírnak azok, amelyek az ő és írótársai törzshelyei voltak egykoron.

Az elegáns Centrál Kávéház és Étterem

Az egyik legelegánsabb kávézó, a Centrál Kávéház és Étterem a Károlyi utca 9. szám alatt található. 1887-ben nyitotta meg kapuit, és jelentős szellemi központtá vált. A kávézó virágzó korszakának az 1900-as évek eleje számított, ám ma is elbűvölheti az irodalom­ kedvelőket, mert egy percre sem feledteti el, kik jártak ott előttük: Ady-kép a falon, az asz­ talon egy vers tőle, mellette hely a papíron, hogy mi magunk is alkothassunk.

Sok mindent megélt, a második világhá­ ború után például presszóvá alakították, ere­ detileg azonban két játékszoba és ruhatár is volt benne. 1993-ban ismét játékterem nyílt az épületben. Valószínű, hogy elhelyezke­ dése is segítette abban, hogy irodalmárok központi helyévé vált. A mindnyájunk által ismert Egyetemi Könyvtár nem is lehetne közelebb hozzá, maga az egyetem is pár perc­ nyire található, illetve közel volt a Fővárosi Könyvtárhoz, a Franklin Társulathoz és az Atheneum nyomdához is.

Híres vendégek: a Nyugat írói és a Hét szerkesztősége, pl.: Mikszáth Kálmán, Krúdy Gyula, Molnár Ferenc, Gárdonyi Géza, Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Karinthy Frigyes, Babits Mihály.

A legelőkelőbb New York Kávéház

A New York Kávéházat nem kell bemutatni, de azért mégis. Ezt a helyet a világ legszebb kávéházaként is emlegetik, ami nem is csoda, ha meglátjuk az épületet. Amint 1894-ben az Erzsébet körúton átadták az épületet, meg­ nyílt a kávéház is. A játékterem innen sem hiányozhatott, érdekesség azonban, hogy volt egy „Hölgyterem” is. Emellett szökőkutakat, velencei csillárokat és bronzszobrokat is meg­ csodálhattak a vendégek, miközben cigány- és katonamuzsikát hallgattak. Ha egy helyhez kötődik egy anekdota, akkor az biztosan je­ lentős. Ez alól a New York sem kivétel. Egy korabeli anekdota szerint a megnyitás napján a kávéház kulcsait pesti bohémek a Dunába dobták, hogy az éjjel-nappal nyitva legyen, annak ellenére, hogy Steuer Sándor, az első bérlő tehetős, előkelő vendégeknek szánta a helyet. A történet nem igaz, az viszont igen, hogy a hely a főváros legnépszerűbb találko­ zóhelyévé vált. Sok átalakításon esett át és többször is gazdát cserélt a történelem során.

1920-ban Tarján Vilmos vette át üzemelte­ szerkesztőségekké, az tést, akinek ne­ munkahelyekké, vét főleg azért tanulószobákká érdemes meg­ alakulnak említeni, mert nem riadt vissza a meglepő reklámfogásoktól. Így történt, hogy egy fókaidomár egyszer fókája társaságában fogyasztotta el reggelijét a kávéház ablakában.

Híres vendégek: Az Otthon Írók és Hírlapírók Köre vagy röviden Otthon Kör a kávéház fölött, az első emeleten lelt otthonra. Emellett a Pesti Napló tagjai is megfordultak itt, a Pesti Mozi (az első ma­ gyar moziújság) itt indult el, az 1990-es évek­ ben a 2000 című folyóirat szerkesztőségének üléseihez is helyül szolgált. A nyugatosok is innen tették át székhelyüket a Centrálba, aminek író vendégei ezért nagyrészt meg­ egyeztek a New Yorkéval. A „Nyehóban” azonban mások is megfordultak. Ezt a be­ cenevet például a képzőművészektől kap­ ta. Itt volt a Magyar Impresszionisták és Naturalisták Köre (MIÉNK) Szinyei Merse Pál vezetésével. A filmes szakma sem hiá­ nyozhatott, a kávéház asztaltársaságához tartozott Korda Sándor és Kertész Mihály is.

A barátságosan elegáns Hadik Kávéház

Fotó: Tar Júlia

Centrál Kávéház és Étterem

Bár egyértelmű, hogy mind a Centrál, mind a New York megéri, hogy meglátogassuk, az előkelő hangulat ma is teljesen megmaradt.

A Hadik, bár szintén elegáns, valamiért barát­ ságosabb, lazább légkörrel bír. A történelmi je­ lentőséggel bíró kávéházak közül ez a szemé­ lyes kedvencem, pontosan emiatt. Azonban itt is írók, költők képei díszítik a falat, és róluk is vannak elnevezve a koktélok, a kávéház lo­ gójában pedig Karinthy szerepel. Régi, mégis új, ugyanis a második világháború (időszaka) után csak 2010-ben nyílt újra. Vendégei miatt a hely legendássá vált, annak ellenére, hogy az a hír járta, hogy a kávé elég rossz. Személyes tapasztalat alapján azt mondhatom, ez mára megváltozott. A hely mindig hangulatos, de a leginkább talán akkor, amikor az ablakban égnek a fényfüzérek, és a villamosok elmosód­ nak a város esti fényeiben.

A kávéházról és köréről könyv is ké­ szült, Németh Andor tollából, 1942-ben, Egy foglalt páholy címmel (a páholy ebben az esetben természetesen nem színházi, hanem kávéházi páholyra utal).

Az egykori kávéház ma már két részre van

bontva: az egyik része ma is Hadik névre hall­ gat, a másik a Szatyor Bár és Galéria. A név Karinthytól ered, aki szatyornak nevezte el a Hadik pincehelyiségét, amikor meglátta a falak gyékényborítását.

Egykori vendégein kívül más fontos do­ log is összeköti a New York és a Hadik ká­ véházakat. Napjainkban irodalmi esteknek adnak helyet, a New York Művészeti Páholy és a Hadik Irodalmi Szalon keretein belül, Juhász Anna vezetésével. Ha már említettem személyes tapasztalatot a Hadikról, akkor azt is meg kell említenem, mennyire érdekes volt részt venni egy ilyene esten.

Híres vendégek: a legfontosabb vendég a már említett Karinthy Frigyes volt a ká­ véház történetében, aki feleségével, Böhm Arankával és barátaikkal, szerzőtársakkal itt töltötték mindennapjaikat. Karinthy – mint sokan mások – a kávéházakban dolgo­ zott, munkássága akár eszerint is csopor­ tosítható (Hadik-csoport, Centrál-csoport, New York-csoport). Törzstagok voltak még: Kosztolányi Dezső és felesége, Harmos Ilona, Tóth Árpád, Füst Milán, Rejtő Jenő, Heltai Jenő, Hunyady Sándor, Móricz Zsigmond, Déry Tibor és sokan mások.

A kortárs Magvető Café

Ha ma is élő írókkal, költőkkel, nyelvészekkel szeretnénk találkozni, akkor a Magvető ká­ vézóba kell ellátogatnunk. Rengeteg érdekes beszélgetésen vehetünk részt és előfordul, hogy nem csak a színpadon, de a közönség­ ben is felismerünk ismert arcokat. A kávézó kicsi, barátságos és egyedi, hiszen a szoká­ sos asztalok és székek mellett kortárs írók nevével díszített fa lépcsőkön üldögélve is elfogyaszthatjuk a kávénkat. A neve elárul­ ja, hogy a Magvető Könyvkiadóhoz van köze, ami nem kis szerepet játszik a kávézó életé­ ben, mert a kiadó könyvei díszítik a helyet és várják, hogy beléjük lapozzunk. Bár csak tavaly nyitotta meg a kapuit, a Magvető máris jelentős helyet foglal el az irodalmi kávéházak között, ezt az is mutatja, hogy 2017-ben az Év Közösségi Tere díj győztese volt.

A kis könyvtár Kelet Kávézó és Galéria

A Kelet volt az a kávézó, ahol gyorsan ott­ hon éreztem magam, a könyvespolcok miatt.

Nem sok szabad falfelület van, mert min­ denhol ott vannak. Ez és a különleges, han­ gulatos berendezés teszi egyedivé a helyet.

A hely különlegessége, hogy ha ott hagyunk egy könyvet, levehetünk egy másikat a polc­ ról, így a kínálat nem marad egyforma. Ezek miatt a Keletet nem tudnám másik kávézó­ hoz hasonítani – persze pont ez a jó benne.

Itt is részt vehetünk irodalmi témájú prog­ ramokon, beszélgetéseken, könyvbemuta­ tókon, a barátságos légkör pedig itt is adott.

(Egyébként) a Bartók Béla úton helyezkedik el, szemben a Hadikkal.

Fotó: Tar Júlia

Hadik kávéházi csendélet

betűs átirata. Ha tehát angolul szeretnénk olvasni vagy csendes környezetben tanulni, akkor ez lesz a megfelelő hely. A kávézó kicsi, szintén barátságos, sok külföldivel találkoz­ hatunk. Elsősorban inkább egy olyan köny­ vesboltnak, vagy könyvtárnak mondanám (a nyugodt környezet miatt), amiben egyéb­ ként kávézni is lehet. Az egész hely motiváló, mert szinte minden vendég tanul vagy dol­ gozik valamin. Én épp egy ZH-ra készültem ott, a pincér mindenkinek köszönt, valakit név szerint megszólított, ez is fokozta a csa­ ládias légkört. Az első ilyen üzlet, ugyanezzel a névvel és stílussal, Krakkóban található, a budapesti csak a második. Ez a régies, de ba­ rátságos stílus és légkör számomra Budapest Shakespeare and Companyjává (Párizsban található, híres és nagy múltú könyvesbolt, kávézóval) tette a helyet.

Ami a legcsodálatosabb ezekben az épü­ letekben, az a tudat, hogy kik voltak ott előttünk. Nehéz felfogni, hogy Kosztolányi ugyanazon az ajtón lépett be, hogy Karinthy talán ott írta meg valamelyik híres művét, ahol épp mi ücsörgünk kávéval a kezünkben.

Azt hiszem, nekünk, akik a BTK-ra járunk, külön ajándék, hogy nem csak az egyetem élt meg sokat a múltban, de a környezete, a neki otthont adó város is.

A csendes külföldi Massolit Books & Café

Talán a legjobb hely a tanulásra a felsorolt ká­ vézók közül a Massolit Books & Café. Ahogy a neve is elárulja, nem csak kávézó, de köny­ vesbolt is, főleg angol nyelvű könyvekkel.

Talán nem mindenki számára egyértelmű, hogy a Massolit név Bulgakov legismer­ tebb művéből, A Mester és Margaritá-ból ered, pontosabban a könyvben szereplő Írószövetség nevéből képzett mozaikszó latin

Fotó: Tar Júlia

A Kelet Kávézó és Galéria könyves falai

AJÁNLÓ Ki kicsoda egy drámában KELEMEN DÁNIEL Úgy érzem, Závada Péter eddig is közel állt a bölcsészhallgatók szívéhez és a művészlel­ kekhez. Az ELTE-n angol-olasz szakon vég­ zett, rapperből avanzsált költő-író legújabb műve szakított a hagyományokkal, ugyanis előző három verses kötete az Ahol megszakad, a Mész és a Roncs szélárnyékban után a Je suis Amphitryon nem szavak játékával alkotott kortárs költészeti mű lett, hanem sokkal inkább az élet bizony fájó kérdései­ be belegondolók drámája. A szöveg alapján a drámát Geréb Zsófia rendezte, s nekem volt szerencsém megtekinteni a darab ős­ bemutatóját április 24-én a Trafó – Kortárs Művészetek Házában.

A Je suis Amphitryon már a leírásból is érdekes, ugyanakkor felettébb nehéz darab­ nak bizonyult, amit jómagamnak is igencsak alapos átgondolással sikerült értelmeznem.

Ez persze nem azt jelenti, hogy az én gondo­ latmenetem a helyénvaló, de a darab szépsé­ ge abban gyökeredzik, hogy rengeteg kérdést vet fel, és azokon a néző akarva-akaratlanul is kénytelen elgondolkodni. A látottakról való véleményem megfogalmazását legjob­ ban talán maga a szöveg nehezíti. Sok utalás, nyelvezetek és népek elnevezései közötti átjárások, élményszámba menő idézések, el­ nevezések, utalások és felsorolások. És nincs közvetlen párbeszéd, csak monológokba ön­ tött dialógusok. „Briszéisz vagyok, Andromakhé vagyok, Heléna vagyok, Iphigenia vagyok, Ofélia vagyok…”

De pont ezektől olyan komplex az egész szövegvilág. Závada Péter alkotott, és vé­ leményem szerint megint nagyot alko­ tott az írás terén. Az ókori görög-római

Az ukrán kortárs képzőművészet nyomában SZENTPÉTERI IZABELLA A magyar közönség előtt eddig jóformán is­ meretlen volt az ukrán kortárs képzőművé­ szet, s amíg a Ludwig Múzeum és a Zenko Foundation nem hozta el azt Budapestre, nem is tudtuk, hogy ez mekkora hiány.

A Permanens forradalom. Mai ukrán képzőművészet című tárlat tabukat döntögető és elgondolkodtató képet ad a sokszínű ukrán művészetről.

A budapesti Ludwig Múzeumban 38 uk­ rán művész alkotásával ismerkedhetünk meg, akik húsbavágóan, s néhol a legmegrázóbb módon fejezik ki a huszonegyedik századi ukrán történelmet. A tárlat néhol provokatív, néhol keserű, de mindenképpen gondolatéb­ resztő, és felfedi azt a kaotikus állapotot, ami mára az ukrán emberek hétköznapi létébe integrálódott.

Sok mindent kifejez: a szocializmus és a rendszerváltás különös elegyét, azt a köz­ tes állapotot, amibe permanensen belera­ gadt az ország. Van itt minden. Fotó, hímzés, videóinstalláció, rajzsorozat, festmény, de még szappanból készült szobor is (nem is egy, hanem kapásból három). Különböző életutak, kollektív nemzeti tragédia, a forradalom, s

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március mondavilág s drámák interpretálása egy hu­ szadik, huszonegyedik századi személyisé­ gekre építő drámába nem egy hétköznapi fel­ adat. Ahogy ennek a színpadra vitele sem az.

Ezért a rendezőnek és az egész stábnak hatal­ mas gratuláció jár, hiszen mesteri munkával oldották meg az ókori istenek tevékenységét egy konyhába illesztve. Gondolok itt azokra a jelenetekre, amikor Jupiter villámlásainál el-el alszik a fény, vagy amikor Merkúr ötle­ ténél és monológjánál villan egyet a mosógép, vagy megszólal a rádió.

Na de a nehézségen túl, mi is a darab alap­ kérdése? Ki kicsoda? Ki vagyok én? A válasz nem könnyű. Azért sem, mert a kérdés sem csak egy személyre utal véleményem szerint. Értelmezésemben ugyanis három különböző viszonyt kell elkülöníteni. Az első a férfi és nő szerepe. Az ő szerepük, hogy ki-kicsoda valójában egy korszak nélküli kapcsolatban.

A férfi, az úr, a hérosz, aki nem más, mint Amphitryon. A hős, aki Théba városát bevéve hazatér szeretett Alkménéjéhez. A férj, az úr, a hérosz, aki egy munkanap után hazatér már ágyban fekvő feleségéhez. Ez korántsem egy egyszerű viszony. Ki Amphitryon, ha a hábo­ rúból hazatérve felesége nem ismeri meg. Ki Alkméné, ha a munkából hazatérő férj csak a kurvázás pótlékát és magas tesztoszteron szintjének vágyát látja benne. Miért ne játsz­ hatná ezeket a szerepeket más? Akár egy isten.

Akár maga Jupiter vagy éppen Merkúr.

Ez a darabban, s a ki-kicsoda játékában való második viszony. Ember és Isten viszo­ nya. Ugyanis miért ne játszhatnák az istenek az emberek szerepét. Ők úgyis jobban ala­ kítják még a legjobbat is és tökéletesebbek a hibáik is. Miért ne ejthetne teherbe egy isten egy nőt, ha az úgy sem ismeri fel? Ha felismeri, akkor meg férjét is beleképzelheti.

Ebben a drámában ezt a viszonyt nagyon jól alátámasztja a színpadiasság, hogy a szerep­ lők úgy testesítik meg az isteneket, mint ha azok tényleg emberek lennének. Hisztiznek, veszekednek és szélsőséges érzelmeik vannak. Amúgy is úgy tartotta az ókori

mondakör, hogy isteneik emberszerűek vol­ tak, csupán valamilyen természetfeletti erő­ vel bírtak. Így tehát szuperérzékenységük, szupergőgösségük vagy éppen feneketlen gonoszságuk, jóindulatuk s egyéb irracioná­ lis tevékenységük teljesen jól idomul az em­ ber szerepébe. Éppen csak egy fokkal jobbak.

Na de, ha az ember szerepében is istenek vannak, akkor mi van az énnel? Az öntudat­ tal. Ez a harmadik viszony. Az ember hogyan viszonyul magához, ha már elfogadta, hogy milyen kapcsolatban van más emberrel, s milyen kapcsolatban áll isteneivel. „Kettőt látok magamból. Egy és én egy ma­ gam, mely meggátolja, hogy önmagam legyek, és most már azt sem tudom, melyik ént tud­ jam magaménak.”

Mint mondtam, nehezen értelmezhe­ tő sorok, mondatok, monológok műve lett ez. A három pillérre való támaszkodás sem feltétlenül igaz, csupán szerény szemé­ lyemben próbáltam meg így értelmezni a drámát, amit oly nagy csodálattal néztem.

Ugyanis a komplexitás, ami jelen volt, olyan további részletekbe bocsátkozik, mint pél­ dául a genderizmus kérdése, a maszkulin hege­mónia, a poszttraumás stressz, a civilnem civil kérdése és persze a dráma definíció­ ja. Az önreflexió is nagyon szépen van megold­ va a darabon belül, ugyanis az isteneket játszó színészek Amphitryon és Alkméné monológ­ jai alatt tűnnek fel menádok személyeiben, és a darabot leállítva elemzik a látottakat. „Első menád: A dráma definíciója: név + di­ alógus + szerzői utasítás” Mindezeket összegezve nem egyszerű darab a Je suis Amphitryon, de mindenképp érdekes kérdéseket vet fel. És elgondolko­ zik az ember a megnézése után, hogy de kár, hogy látta, és eggyel több a fejtörő az életben, ugyanakkor örül is, hogy nem hagyta ki. Én is így érzek, pláne, hogy beleképzeltem magam Amphitryon helyébe, eljátszottam a gondo­ lattal, hogy színházból hazaérve Alkméné vár otthon, de életünket úgy is Jupiter, Merkúr, Sosias vagy Charis alakítja.

a megszállás néhol fájó pontja, s egyben az ukránok saját démona is mind-mind kiraj­ zolódik a tárlaton. Ezen a ponton szeretnék egy-két művet kiemelni.

Alevtyina Kahidze alkotása beszédes.

Az installáció gyermekies rajzokból áll, ami négy év krónikáját öleli fel. A művésznő édesanyja 2014-ben egy megszállt donyec­ ki kisvárosban, Zsadnyivkában ragadt, s a megszállók miatt esélye sem volt onnan eljönni. A városban egyetlen egy helyen van térerő, a helyi temetőben, s az édesanya min­ dig onnan telefonál lányának, hogy tudtára adja, életben van. A rajzokon párbeszédek is megelevenednek, ukránul és angolul is, s mint már mondtam, nagyon gyermekies módon van megrajzolva minden egyes elem.

Valószínűleg az anya iránti hiányt, s az ebből fakadó, felfokozott gyermeklányi szeretetet szeretné Kahidze kifejezni.

A másik, számomra beszédes mű, egy 3D térképes installáció, mely Zsanna Kadirova munkája. A térképből egy darab hiányzik, s a földön hever a Krím-félszigetet formál­ va. Egyik oldalt megégett gyári téglák van­ nak, másik oldalt szovjet virágmintás tapéta.

Egyik oldalt a szocialista extenzív gyári ter­ melés kigúnyolása, másik oldalt az ízléstelen, lehangoló szocreál szobabelső felidézése.

Kifejező, erős, és egyben fanyar is.

Azonban sok minden mást is láthatunk a kiállításon. Bundaösvényt, ahova ha belé­ pünk, egy nem éppen megnyerő férfi orr kezd minket „szaglászni”, s az ösvény végén felló­ gatott szocreál bundákat, s bőrkeményedést reszelő ukrán idős hölgyet láthatunk. Vannak

megrázó fotók is ukrán nyugdíjasokról, s érzé­ kelhetjük, hogy némelyik mennyire sanyarú körülmények között él. Sok kis legóemberke, imitálva a hadsereget, forradalomról megma­ radt szlogenek, fiatal katonák (köztük nem csak fiúk, hanem lányok is) képe a földre vetít­ ve; szélsőségesek tüntetéseiről fotók, videók.

Az ukrán tárlat hiánypótló, sőt azt kell mondanom, egyenesen ajánlott a megtekin­ tése. Ismerjük meg egyik szomszédunk éle­ tét, mert ilyen kiállítás nem jön minden nap Budapestre.

A kiállítás megtekinthető a Ludwig Múzeumban 2018.04.06. és 2018.06.24. között.

Fotó: Szentpéteri Izabella

Ukrajna 3D térképe, amint a Krimi-félsziget hever a földön.

Zsanna Kadirova installációja

|15

Fotó: Princz Laura

Könyvet automatákból? – Naná! POKET-et mindenkinek!

PRINCZ LAURA Bizonyára sokunkkal előfordult már, hogy ol­ vasni szerettünk volna egy jó könyvet tömeg­ közlekedés közben, de ez meghiúsult, mert pont nem volt nálunk, vagy túl nehéz volt az adott kötet, ezért inkább otthon hagytuk.

Előfordulhat az is, hogy túl drága mulatságnak tartjuk a könyvvásárlást, mikor így is annyi kiadással kell szembenéznünk, ezért hát vé­ gül a telefonunkat nyomkodtuk utazásunk során. Ám a Sztalker Csoportnak (élükön Vecsei H. Miklóssal és Grecsó Krisztiánnal) hála, erre a problémára is van már megoldás április 11. óta. Budapest főbb csomópontjain ugyanis már megtalálhatók a POKET névre hallgató zsebkönyvautomaták, ahol 990 fo­ rintért minőségi, okostelefon méretű irodal­ mat kapunk.

Jelenleg a fővárosban hét automatával találkozhatunk, mindegyik egy-egy kultu­ rális intézmény (amely egyben támogató is) nevét viseli. Tehát ha a Széll Kálmán té­ ren, a Keleti pályaudvarnál, a Stadionoknál, a Vígszínháznál, a Móricz Zsigmond kör­ térnél, a Déli pályaudvarnál vagy a Madách térnél járunk, érdemes szemfülesnek len­ nünk. Külön előny, hogy a készpénz mellett bankkártyával is fizethetünk.

Bár elég gyorsan elkapkodják az olvasniva­ lót, a Sztalker Csoport igyekszik gondoskodni arról, hogy mihamarabb újra elérhetőek le­ gyenek a kötetek. Jelenleg a repertoárban 5 mű szerepel, melyek a következők: Molnár Ferenc: A Pál utcai fiúk, Szerb Antal: Utas és holdvilág, Eszterházy Péter: „És mesélni kezdtem”, Csáth Géza: Egy elmebeteg nő naplója, Krúdy Gyula: Ady Endre éjszakái. Mindegyik kötetet egy-egy neves támogató ajánlja, mint például Dés László, Geszti Péter, Lábas Viki (Margaret Island), Rudolf Péter és Zacher Gábor, akik nagykövetként is részt vesznek a projektben. A színes borítókat egy MOME-s grafikuscsapat tervezte.

A sorozat természetesen bővülni fog, sőt, komoly tervekkel rendelkeznek a szervezők.

Csak hogy párat említsek: nyári fesztiváljá­ ró mikrobusszal szeretnék népszerűsíteni az olvasást a fiatalok körében, angol nyelvre lefordított magyar szerzők műveivel tervezik kibővíteni az automatákat, vidékre is kiter­ jesztenék a POKET projektet. Összességében tehát a kezdeményezés sikeresnek bizonyul, egyre nagyobb népsze­ rűségnek örvendenek az automaták, jóma­ gam is egyre több fiatal kezében látok egy-egy kötetet közösségi közlekedéseim során.

16|

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

The End of the Tavaszi pezsgés és F***ing World rooftop fényűzés (Sorozat, iMDb: 8,2) GAÁR ORSOLYA

KELEMEN DÁNIEL Hála az internet adta lehetőségeknek, tár­ sadalmunk és szokásaink új fordulóponthoz értek. Ha valaki szeretne látni egy jó soroza­ tot vagy filmet, legyen az horror, sci-fi vagy épp dráma, nem kell mást csinálnia, mint fölcsapni a laptopot és izzítani a Netflixet, és nem kell többé több ezer forintokat mo­ zira szánnia. Az otthoni moziélmény legfőbb szolgáltatója most már kijelenthető, hogy nagyjából havi rendszerességgel szállít új, minőségi sorozatokat szerte a nagyvilágban.

Egy fárasztó nap után mi lehetne jobb válasz­ tás, mint a Netflix Orginals által készített The End of the F***ing World című minisorozat?

Az alapkoncepciója adott a sorozatnak.

Két tinédzser, akik felnőtté válásuk kapu­ jában toporognak. 17 évesek, korántsem átlagosak. A fiú, angol polgári nevén James, állítása szerint pszichopata. Szeret állatokat ölni, nyúzni és kitömni. Valósággal örömét leli abban, amit csinál, mégis legfőbb vágya megölni egy embert, és végignézni, ahogy az anyatermészet magába issza a holttest vérét, csakúgy, mint a megölt nyulaknak vagy békáknak. A lány, Alyssa ennél jóval egyszerűbb esetnek tűnik pontosan az első megszólalásáig. Fiatal kora ellenére éretten gondolkozik, de túlságosan is szabadszájú, sokat káromkodik, sokat eszik, és mi több, némi nimfománia is szorult belé. Van te­ hát két főhős, akikben egy közös dolog van.

Mindketten kívülállók. Nincsenek baráta­ ik, valósággal utálják szüleiket, és egy fő cél motiválja mindkettőjüket. Tenni magasról mindenkire – és világgá menni. Így hát ki-ki otthagyja mindenét és nekilátnak a végte­ lennek. Alyssa azért, hogy megtalálja apját, Leslie-t, James pedig azért tart vele, hogy Alyssa legyen az az ember, akit a benne rejtőző pszichopata a megfelelő pillanat­ ban meggyilkoljon. És akkor kezdetét veszi a tortúra.

A történet tartogat elég sok izgalmat a rö­ vidke játékidő ellenére is. Nyolc rész mind­ össze a sorozat, egyenként 20-25 perces epizódokkal. Mégis, amiért egészen magá­ val ragadó ez a történet, az az, hogy nagyon el lett találva a casting. A Netflix Originals nagyon is ért a fiatal színészek felfedezésé­ hez (lásd például a Stranger Things gyerek­ színészeit). Jessica Barden hiába 26 éves, mintha megállt volna a tinédzserkorban, Alex Lawther pedig 23 éves, és egyszerűen zseniális. Plusz pont még az eseményeket végig követő zeneiségért. Itt-ott felcsengő angol rockszámok, szerelmes balladák hi­ bátlan időzítéssel. Szintén pozitívum a két főszereplő gondolatait követő narráció, ál­ talában a részek elején vagy végén. A kör­ nyezet is igencsak ötletes: nagyon betalál az angol tengerparti vidék, a 80-as 90-es évek néhány autócsodája, a szereplők ruházata.

Mindenért jár a gratuláció, egyetlen hibája, hogy rövid.

Ajánlom mindenkinek, aki szereti az alter vonalat. Annak, aki szereti a fekete humort.

Annak, aki belegondolt már abba, hogy mi­ lyen lenne egyszer mindent eldobni és világ­ gá menni. Annak, aki szeretne 160 percnyi lazaságot, kalandot csempészni a nappalijá­ ba. Összeségében az End of the F***ing World egy nagyon komplett kis sorozat, és aki el­ kezdi, garantáltan meg akarja tudni, mi lesz James és Alyssa történetének vége.

Leszívták a szemináriumok, beadandók és a különböző követelmények az energiádat?

Csak az első tavaszi napsugarak és a szabad le­ vegő érdekel? Valahol csak lazítanál és feltölte­ néd magad? A következő pár sorban megmu­ tatom neked, hogy a nagyvárosi pincék pubjai helyett hol tudod igazán elengedni magad a barátaiddal, illetve egy nagyszerű könyv tár­ saságában elcsípni a simogató napsugarakat.

Kíváncsi vagy, mitől olyan népszerű­ ek a rooftop bárok? Ha már meguntad az Erzsébet téri iszogatásokat, az óriáskerék ár­ nyékában a nyüzsgő tömeg állandó mozgását, illetve az Akvárium is túlzsúfolttá vált vol­ na, van egy hely a közelben, ami teljesen új perspektívából mutatja meg neked a várost.

Az Operától nem messze, az Andrássy út legmagasabb épületének tetején csodálatos panorámát nyújtó 360 bar kápráztathatja el látogatóit, ahová a Párizsi Nagyáruház mel­ letti ajtón keresztül tudsz feljutni.

Garantált, hogy naplementére nem csak a látvány lesz elképesztően különleges, ha­ nem az asztalok többségét már feltöltik

az egyre hangosabb nevetések, idegen nyel­vek sokfélesége, nagyszerű alkalmat nyújtva egy pezsdítő randihoz, vagy akár csak kacérkodó flörtökhöz. A Citadella, a Bazilika és a város látképét a házi koktélok, ízesített, gyümölcsös limonádék, és egyéb más ételkülönlegességek társaságában élvezheted, akár az esti élőzene és égősorok hangulata mellett.

Csütörtök estétől a DJ-pultok mögött fel­ zendülnek a háttérben a downtempo és chill out zenék, amelyek tökéletes aláfestést nyúj­ tanak egy kellemes beszélgetéshez.

Bár mindez különleges, egyedi, mégis egyetemistaként lehet nem ez a legköltség­ hatékonyabb megoldás a városi látkép vará­ zsához. Ha a város feletti lazítás és a rooftop bárok felkeltették az érdeklődésedet, fel­ tétlenül nézd meg az egyik első tetőterasz, a Corvin Club kínálatát is, ami monumentá­ lis kivetítőjével, különböző filmválasztékával, sportközvetítéseivel, illetve fergeteges egész estén át tartó bulijaival vonzza látogatóit.

Ha inkább egy ennél is lazább, feszte­ lenebb légkörre vágysz, ahol elrejtőzhetsz a világ szemei elől, és olyan hangulatra epe­ kedsz, mintha a saját teraszodon sütkéreznél nagyobb társasággal, keresd fel a Lieblinget az Akácfa utcában. „Szalon vagy kávéház, étterem vagy klub, mikor mire vágysz” – szálló­ igévé vált vélemények alapján. Az eklektikus stílus mellett a kilátás inkább egy Kazinczy utcai romkocsmához hasonlítható.

Forrása: Facebook | ZSIRÁF

Személy szerint, bár elvarázsolt a 360 bar kilátása, mégis az egyszerű hétköznapokban sokkal jobban élvezem az egyedi nyáresti hangulatot keltő, égősorokkal körbekerített, könnyen megközelíthető kiülős, egyszerűbb helyeket. Mint például a Nyugatinál lévő Eiffel téren elterülő Zsiráf kiülős részét, a Duna-parti Pontoon, Raqpart hangula­ tát, vagy a kicsit messzebb lévő Római-part Fellinijét, amely nyugodtabb, nosztalgikus pillanatoknak is tökéletes helyet nyújt.

Az egyre melegebb, hosszabb estékkel számos lehetőségetek nyílik jobbnál jobb helyeket kipróbálni, melyek nem csak mara­ dandó emlékek, a nagy, felejthetetlen hely­ színek alapjául szolgálhatnak, de különleges élményeket és ízeket rejtenek magukban.

Szóval még a vizsgaidőszak húzósabb pilla­ natai előtt lazítsatok egy nagyot, toljátok ki az estéket, amíg csak lehet, és térképezzétek fel Budapest szabadtéri lehetőségeit is!

Szocialista tragikomédia másfél órában: Pionírszív SZENTPÉTERI IZABELLA Mikor két éve a Könyvfesztiválon megvet­ tem Daniela Kapitánová Könyv a temetőről című regényét, nem hittem volna, hogy en�­ nyire beszippant. Amikor az Örkény Színház Facebookon közétette, hogy színdarabra vitték, egyből izgalomtól remegő kézzel rendeltem vasárnapi dátummal egy jegyet.

S bár az igazi Kapitánová-féle társadalom­ kritikai csattanó elmaradt a végéről, így is kijelenthetjük, hogy a darab egységben van a regénnyel. Mielőtt belevágnék, a fordításról pár szót: Mészáros Tünde zseniálisan ültet­ te át a szövegbe a szellemileg visszamaradt főszereplő-narrátor belső monológját. Nem mívelt, hanem hiteles helyesírási hibák, re­ petitív elbeszélés, mind tökéletes leképezése Samko Tále stílusának, belső és külső tük­ röződésének. A regényt Ari-Nagy Barbara, Bíró Kriszta és Szenteczki Zita alkalmazta színpadra, mint egyszemélyes, egyfelvoná­ sos performanszt, kortárs tragikomédiát.

Valószínűleg mások inkább komédiaként hivatkoznának rá, mégis a maga nyers, szó­ kimondó kijelentéseivel, reflexióival kicsit elszomorító, s legfőképp disszonáns egy szellemileg visszamaradott szájából. Persze a félelem, amiből Kapitánová írt, pont ezáltal válik bátor társadalomkritikává.

Samko Tále 44 éves, enyhén szellemi fogya­ tékos, és papírt gyűjt. Vagyis most nem, mert a tolikocsijáról letört a visszapillantótükör, s amíg a javításra vár, ír egy könyvet. A temető­ ről. Arról, hogy nagyon szép, vannak benne keresztek és olyan emberek, akik nem élnek, vagyis halottak. Samko végtelen, hrabali mo­ nológját azzal kezdi, hogy felsorolja, kit nem szeretett az apukája. Cseheket, magyarokat, oroszokat, zsidókat, cigányokat, kommu­ nistákat, szakszervezeteket, felvonulásokat, s azokat, akik azt mondták ún. Szlovákia.

A kommunisták az úgynevezettek!

Samko belső monológja igazából a körü­ lötte lévő emberek véleményéből áll össze, így ő maga Komárom társadalmi szócsöve.

Samko ugyanúgy nem szereti se a cigányo­ kat, se a magyarokat, ahogyan az apja, mert hisz pont ezt hallotta tőle. Samko Tále sze­ repében maga Bíró Kriszta pedig olyan hi­ telesen, lehengerlően alakít, hogy az ember teljesen elfelejti, hogy másfél óráig valójá­ ban sületlenségek és butaságok szakadatlan áradatát hallgatja végig. A nemi aktust csak úgy hívja, hogy azt, s erre Bíró rá is játszik külön nyomatékkal. Ha adott esetben mi nézők nem röhögtük volna el magunkat egy­ ből, Bíró még nagyobb nyomatékot adott a névmásnak, s lesújtóan mondta: azokat a nemi dolgokat csinálták. És itt is van egy disszonancia. Míg Samko az egyik jelenetben irtózik a szexualitástól, a következőben már a klasszikus váza-virág disznóviccel házal. Ő szavalta el legjobban a pionírfogadalmat, s őt használta ki legjobban a helyi pártveze­ tő, TudSzocDr. Gunár Karol mint besúgó.

Valahányszor róla volt szó, Bíró Kriszta min­ dig odarohant a díszlet jobb oldalán találha­ tó fotelhez, belezuhant, s kéjesen odadör­ gölőzve, pirulva mesélte mennyire büszke rá a „barátja”. Mert a történetben szereplő emberek mind egy-egy tárgynak felelnek meg a darabban. A fotelhez való dörgölő­ zés, maga a fotel, TudSzocDr. Gunár Karol, a csap pedig az ő lánya, Darinka Gunarova.

Samko szerelmes belé, s többször is elmond­ ja, hogy 15 éve nem látta Darinkát, s közben állandóan elkezd folyni a csap. A csapon kí­ vül többször is folyik valami, vagy szájból a víz, vagy növényre spriccelés, vagy a boj­ lerből folyik a víz. Valószínűleg ez Samko-val hozható összefüggésbe, s azzal, hogy neki csak az ösztönénje működik, s azt nem tudja ellenőrizni a felettesén. A szavak mindun­ talan kitörnek belőle, nincs gát, nincs zárás, korlátok nélkül folynak belőle a szavak, akár a csapból a víz. Így kijelenthető, hogy a csap Darinka, s a bojler az Tonko, aki Samko ba­ rátja volt, de végül öngyilkos lett. Darinka és Tonko valószínűleg együtt volt, s bár ez fájt Samkónak, sosem akart nekik rosszat. Ebből is látszik, hogy a főszereplő nem rossz ember,

s azok a rossz, néhol gonosz kijelentések, me­ lyek elhagyják a száját, nem az ő gondolatai. Ő csak a „tolmács”. Ezenkívül ahogy megfi­ gyeltem, a mindentudó Otto bácsi egyenlő a szocreálszerű mikrosütővel, a zuhanyzó a nagyszülőket szimbolizálja (sárga zuhany­ függöny = ótata, rózsaszín zuhanyfüggöny = ómama). Manica, Darinka első férje a moso­ gatószivacs, s Ivana a zongorista nővér pedig maga a tévé. Ivana Pozsonyban él, ezért is vé­ lem a tévében őt felfedezni. Samkónak a tévé távoli, ismeretlen dolgokat jelent (mint a ködös Albion), s a nővéréhez is így viszonyul.

Samko csak a tévéből látott négert (nem is­ merős ez nekünk valahonnan?) és teljesen ledöbbent azon, hogy Darinka második férje egy amerikai néger. Ráadásul élő néger, tisz­ tára mintha a tévéből lépett volna ki.

A darab egyik legzseniálisabb mondata az volt, mikor Samko ecseteli, hogy neki sok derék barátja van, mindegyik szlovák. Aztán mondja, hogy az a sok, valójában egy, s az is magyar. Kápitánová 2000-ben írta a regényt, akkoriban attól tartott, hogy a szlovák-ma­ gyar konfliktus eldurvul. Szerette volna, ha nálunk minél hamarabb megjelenik a könyv, de erre csak tizenhat évvel később került sor.

Mint már mondtam, a könyvbéli csatta­ nót hiányoltam. A regény végén kiderül, hogy Samko anyja részéről rendelkezik magyar és roma vérrel. Persze nem vitatom el, a darab ettől még zseniális. Bíró Kriszta külön köszö­ netet érdemel, játéka teljesen visszaadta azt, amiről szól a könyv is. Tudatfolyamba cso­ magolt szocreál, rendszerváltós, demokrá­ ciás (ahogy Samko mondaná, ha! mondaná) társadalmi lenyomat. Samko ingerszegény élete, a külső benyomások rányomják a bé­ lyeget a torz szocializmusra, a szélső nacio­ nalizmusra és az intoleranciára. Hiába tilta­ ná be a cigányokat és a buzikat, ez nem egy ember gondolata, hanem sok másé.

Kulturális bűncselekményt követ el az Örkény Színház, ha a következő évad re­ pertoárjára nem tűzi fel a Pionírszív-et. Ezt a darabot mindenkinek látnia kell.

AJÁNLÓ

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

CSICSEK ZOLTÁN

Forrása: bandcamp.com

Paul de Jong – You Fucken Sucker Megjelenés: 2018. április 6.

Műfaj: Folktronica, Ambient Legjobb szám: Dimples Kiknek ajánlom: Azoknak, akik még csak hip-hopban hallottak samplinget.

Akik otthon vannak a folktronica műfajá­ ban, azok már bizonyára hallottak Paul de Jong munkásságáról; ő volt ugyanis a The Books nevezetű duó egyik tagja, akik tulaj­ donképpen megalkották ezt a műfajt. A re­ cept egyszerű volt, de annál nagyszerűbb: a hip hop és elektronikus zene világából ismert samplinget ültették át az akusztikus zene világába. A The Books korában ez úgy nézett ki, hogy a dallamot általában maga a zenekar játszotta fel, többnyire akusztikus hangszereken, erre pedig archív felvételek

Forrása: bandcamp.com

Protoplasma – Kötőjel (-) Megjelenés: 2018. március 29.

Műfaj: Brutal Prog, Zeuhl, Expermintális Legjobb szám: SCIENCE-FICTION RECREATIONAL PARK AND MUSEUM Kiknek ajánlom: Azoknak, akik már min­ den reményüket elvesztették a magyar gitárzenében.

Megkomponált káosz. Talán így tudnám a legjobban jellemezni ezt az albumot.

A Protoplasma zenekarról nem sok min­ dent lehet tudni. A bandcampjükön a tagek között ott szerepel Budapest, így vélhetően hazai zenekarról van szó, ami engem iga­ zán boldoggá tenne, hiszen nem nagyon volt még a Protoplasmához fogható zenekar Magyarországon.

A zenekar stílusát tekintve elsőre elég­ gé nehezen behatárolható, azonban – szin­ tén a tagek között – ott található a zeuhl

hangsávjait vágták rá, össze-vissza keverve.

Ez alkotta meg azt a „kakofóniát”, amely a You Fucken Sucker nevű lemezen is hallható, igaz, kevésbé, mint az előző albumokon.

Vannak olyan számok, amelyek a The Books hőskorát idézik, mint pl. az album nyitószáma, az Embowelment, vagy a The Wind, és ezek hozzák is a megszokott káoszt, de nem ezek teszik igazán jóvá ezt az albu­ mot. Megjelennek ugyanis olyan számok, amelyek lassabbak a szokásosnál. Ezekben általában megjelenik egy dallamosabb ének­ hang, és kevesebb bennük a sample is. Ilyen szám pl. a Dimples vagy a Doomed. Ezek mel­ lett találunk még teljesen letisztult ambient számokat is, amelyek nagyon jól szolgálnak arra, hogy a pörgősebb számok után egy kellemes „pihenőt” nyújtsanak a hallgató­ nak. Ez a három számtípus nagyon ügye­ sen van elrendezve az albumon, így sosem unatkozunk. És hadd beszéljek az utolsó, Breaking Up című számról egészen külön. Ugyanis ez a szám sokak számára talán elrontja majd az egész album élményét. Ahogy a címből is gondolhatjuk, a dalban egy szakítás folya­ matában vagyunk. A lány éppen egy másik lányt talál az ágyban, és ezért elkezd őrült módon ordibálni. Látszólag nincs benne semmi koreográfia, össze-vissza kiabál mindent, miközben halk gitár és cselló szól a háttérben. Engem kicsit egy újhullámos alternatív színházi előadásra emlékeztet az egész élmény, nem feltétlen a jó értelemben, de az érdekes megszólalások miatt („főzz meg egy kisgyereket!”, „kínozz meg egy lo­ vat!”) érdekelt, hogy mi lesz ennek a vége. És hát nagyjából semmi, de még ez sem tud­ ta elrontani azt az élményt, amit az album hallgatása okozott.

műfaj neve is. Ennek a műfajnak a kitalálá­ sáért Christian Vander és zenekara, a Magma felelős. A progresszív rock uralta ’70-es évek­ ben ők alkották meg a zeuhlt, mint egy új for­ radalmi műfajt, amelyhez egy új nyelvet is kitaláltak, a kobaïait. A Protoplasma éneke­ sei is gyakran használnak egy ehhez hasonló, kitalált nyelvet.

Azonban nem lehet ilyen egyszerűen jel­ lemezni a műfaját ennek az albumnak: van még itt James Chance and the Contortionsféle no wave is, na meg korai Dillinger Escape Plan-féle zúzás. A Kötőjel megpróbál a lehető legkülöncebb lenni, minden tekintetben, és ez sikerül is neki. Ezt láthatjuk már a dalok címeiben is, amelyekben gyakran egy betű sem szerepel. Ezek mellett nem mehetünk el az elképesztő albumborító mellett sem, ami Démien (Instagram: @david_pazar) keze munkáját dicséri.

Az albumon található számok legna­ gyobb része iszonyat pörgős, sokszor azt se tudjuk, éppen hova figyeljünk, aztán amikor a zajból elő-elő bukkan egy-egy dallamo­ sabb részlet, akkor halljuk meg igazán, hogy mit tud ez a banda. A kedvenc ilyen részem a SCIENCE-FICTION RECREATIONAL PARK AND MUSEUM-ban a Protoplasma női kar felbukkanása, akik egy igazán Magmás, epikus témát adnak a számnak.

A durvább stílusok kedvelői is megtalálják a maguk részét; az INTERSTELLAR BABY OVERLORD című számban van üvöltés bőven. Őszintén mondom, hogy nem hittem vol­ na, hogy a bandcampen, a Budapest tagnél keresgélve egy ekkora gyöngyszemre fogok bukkanni. Ugyanis az bizonyos, hogy ilyen kreatív bandája Magyarországnak nagyjából tízévente egyszer akad.

Forrása: bandcamp.com

Anna von Hausswolff – Dead Magic Megjelenés: 2018. március 2.

Műfaj: Neoclassical Darkwave Legjobb szám: The Mysterious Vanishing of Electra Kiknek ajánlom: Akik azt akarják, hogy egy gyönyörű női hang kísérje őket a legsöté­ tebb helyekre.

Anna von Hausswolff svéd zenész, éne­ kes 2010-ben adta ki az első albumát, a Dead Magic már a negyedik nagyleme­ ze. Édesapja is zenész, Carl Michael von Hausswolff, drone és kísérleti elektronikus zenét játszik, így Anna is tudott honnan ihletet meríteni. És merített is, mert ha va­ lami tökéletesen leírja ezt az albumot, az a félelmetes, de mégis magával ragadó at­ moszféra, amit többek között a drone-szerű effekteknek köszönhetünk. Persze nem mehetünk el az album két főszereplője mel­ lett sem: az egyik az orgona, ami szintén hozzáad az album atmoszférájához, a másik pedig maga Anna hangja, ami véleményem

Forrása: thedeanweengroup.com

The Dean Ween Group – Rock2 Megjelenés: 2018. március 16.

Műfaj: Alternative Rock Legjobb szám: This Heart of Palm Kiknek ajánlom: Öreg rokkereknek.

Dean Ween már nem egy mai rokker.

A Ween zenekar egyik tagjaként, már a nyolcvanas évektől kezdve kisebb-na­ gyobb megszakításokkal zenél. A Ween a ’90-es években vicces szövegeivel, és komolytalan dallamaival hívta fel magára a figyelmet, amire nagy szükség is volt ak­ koriban, a sok érvágós grunge zenekar mel­ lett. Azóta az internetes mémkultúra is fel­ karolta egy-egy zeneszámukat, ezek közül

|17

szerint az egyik legerőteljesebb női ének­ hang, amit könnyűzenében valaha hallot­ tam. Talán a Circuit des Yeux énekesének, Haley Fohr-nak volt hasonló ereje a hang­ jában, de Anna von Hausswolff sokkal sza­ badabban, kreatívabban tudja használni tehetségét.

Az album első száma 12 perces, és na­ gyon jól előrevetíti az egész lemez hangula­ tát: először megismerkedünk az orgonával, majd bejön az ének, ami egyre erőteljesebb lesz, amíg ki nem teljesedik a refrénben.

Ezután egy ambient rész következik, ami átvezet a szám végén hallható crescendo-ba, ahol Anna sikolyszerű hangjait hallhatjuk egyre jobban. Egy szám alatt ekkora utat be­ járni nem semmi – gondoltam magamban –, de most jött még csak a java: a második szám, a The Mysterious Vanishing of Electra egyér­ telműen a lemez legjobb száma. Itt mutatja meg igazán Anna, hogy mennyire is tud éne­ kelni, hogy mekkora letaglózó erő van az ő hangjában. Amikor először hallgattam ezt a számot, a villamoson ültem, de így is meg kellett kapaszkodnom, mert annyira meg­ döbbentett ez a fajta energia. Azóta is azt kívánom, hogy bárcsak újra először hallhat­ nám ezt a dalt.

A harmadik szám egy kis szünettel kez­ dődik, ami bőven ránk fér az előző szám után. A szünet után ambient indul, orgoná­ val. Azonban a szám végére itt is felgyorsul a tempó, dungeon synth stílusú orgonajáték jelenik meg, majd keményebb gitárriffek is felhangzanak, amit Anna éneke kísér. A ne­ gyedik szám szigorúan instumentális, most csak orgonára koncentrálva.

Az ötödik, egyben utolsó szám, egy má­ sabb hangvételt képvisel az eddig megszo­ kotthoz képest; sokkal líraibb a hangszerelés és az ének is. Ezek a lírai hangok, mintha az első hajnali napsugarak lennének, amelyek elűzik az éjt, azt a hátborzongató, de mégis izgalmas éjt, amit Anna von Hausswolff-fal vészeltünk át.

a leghíresebb alkotás talán az Ocean Man lett. 2012-ig folyamatosan adták ki a leme­ zeket, majd feloszlottak és Dean Ween szó­ lókarrierbe kezdett.

Szóval van már egy-két dolog a háta mö­ gött, és ez érződik is a lemezen; nem vállal túl sok rizikót, csakis azt nyújtja, amit már rég­ ről ismerhetünk tőle. De legtöbbször ez pon­ tosan elég, ugyanis a Ween mindig is arról volt híres, hogy a legegyszerűbb akkordokból is fülbemászó slágert tud írni. Dean Ween maga is elbüszkélkedett egy interjúban, hogy a legtöbb gitárszólóját egy Allman Brothers dal szólója alapján építette fel, de pontosan ezért szeretjük az egész Ween-jelenséget: mert ennyire őszinte.

Elsőre tűnhet egyszerű „aparock”-nak a Rock2, de azért még így is felbukkannak az érdekesebb konstrukciójú számok, mint például a The Ritz Carlton, ami egy sokkal szofisztikáltabb stílust képvisel, vagy a Love Theme From “Skinheads Kicking Your Ass”, amely egy az albumon található több instru­ mentális szám közül.

Persze Dean Ween esszenciája még min­ dig a komolytalanság, és ezt nagyon jól be is bizonyítja az egész albumon, de véleményem szerint a legkiemelkedőbben a Someone Grease the Fatman és a Pussy on My Pillow című számokon. Ha odafigyel az ember, ak­ kor többször is fel tud kacagni a szövegeken.

Azonban Dean Ween nem csak a humoráról tesz tanúbizonyságot, hanem a kitűnő gitár­ játékáról is, legfőképpen a This Heart of Palm című számban, ahol rendesen megsiratja azt a Stratocastert, ami nélkül nem is igazán le­ hetne elképzelni Dean Weent.

18|

OLVASÓINK ÍRTÁK

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

Életem, ha fogyatékossággal élnék

Pozsgay Dóra, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar Életem során nap mint nap azzal kelek, hogy nem csak egy, hanem több fogyatékossággal is rendelkezem. Én ezeket azonban próbá­ lom a háttérbe tolni, és megpróbálni úgy élni, mint egy átlagos lány vagy nő. Ahogy mások, én is szeretek odafigyelni a külsőmre, elmen­ ni a fodrászhoz a hajamat megcsináltatni, vagy a körmeimet rendbe rakatni. Ám hiába tolom őket hátra, azért még itt vannak velem, követik minden egyes léptemet, s ha akarom, ha nem, miattuk akadályokba ütközöm.

Számomra a legcsekélyebb fogyatékossá­ gom, hogy nem látom magam körül a világot.

Mondhatnám azt, hogy mára már megbarát­ koztam a dologgal, de azért több terület is van, ahol emiatt korlátozott vagyok. Talán ha egy kicsit jobban látnék, nem cseppenteném le minden egyes reggel a fogkrémet a fogke­ fémről. Nem cserélném össze a zokniimat – bár egyszer majdnem új trendet teremtet­ tem, amikor egy világos rózsaszín mellé egy citromsárgát vettem fel. Hál’ Istennek zárt cipőben voltam egész nap, és csak anyukám

Torzsás Vivien, ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Kar, gyógypedagógiai MA Esszém bevezetőjeként szeretném tisztázni a fogyatékosság fogalmát. A 2007. évi XCII. törvényben A Fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló egyezmény és az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv kihirdetéséről című írás alapján: „Fogyatékossággal élő személy minden olyan személy, aki hosszan tartó fizikai, értelmi, szellemi vagy érzékszervi károsodással él, amely számos egyéb akadál�­ lyal együtt korlátozhatja az adott személy tel­ jes, hatékony és másokkal egyenlő társadalmi szerepvállalását”. Kiemelném az érzékszervi károsodással való együttélést, mert jómagam látássérült szempontból tudok beszámolni a témáról. Lássuk, hogy határozza meg a szak­ irodalom a látássérülés fogalmát. A látássé­ rülés a szem, a látóideg vagy az agykérgi köz­ pont sérülése következtében kialakult állapot, amely jelentősen megváltoztatja a tanuló megismerő tevékenységét, alkalmazkodóké­ pességét, személyiségét (Horváthné, 2006).

A látássérültek halmazán belül sokféle szem­ pont alapján különböző csoportokat lehet el­ különíteni. Az én látásélességem 10%, vagyis a gyengénlátók csoportjába tartozom. Mit kell tudni erről a csoportról? Gyengénlátók: azok, akiknek az életvitelét nagymértékben korlátozza a csökkent látásteljesítmény, de az írás-olvasás tanítása szemen keresztül történhet, látásélességük: 10 és 30 % közötti (Horváthné, 2006).

A következőkben szeretném ismertetni az élet azon területeit és gyakorlati helyze­ teket, amelyek során mindennapjaimban tapasztalom a fogyatékossággal való együtt­ élésből adódó nehézségeimet. A következő területek mentén szeretném ezeket be­ mutatni: társadalmi szerepvállalás, min­ dennapos tevékenységek, tájékozódás és

kérdezte meg, amikor haza értem, hogy nem baj-e, hogy az egyik zoknim ilyen, a másik meg olyan színű. Ha látnék, nem mosnám össze néha a ruháimat, és gyártanék vagá­ nyabbnál vagányabb színskálákat egy adott anyagon. Ha látnék, talán még a takarítás is jobban menne, és akkor nem hagynám ki azokat a sarkokat, amiket nem érek el olyan pontosan. Ha látnék, nem kéne naponta hat­ ezerszer megkérdeznem idegeneket, hogy hányas busz érkezett be a megállóba, vagy hogy mikor vált a közlekedési lámpa zöldre.

Akkor azt se kéne bizonygatnom, hogy mi­ ért is kell nekem kutya, amikor a szememen semmi egyéb nem látszik, mint hogy világos­ kéken ficereg az orrom két oldalán. Ha látnék, fotózással is megkereshetném a kenyerem, hiszen egy fényképésznek a szeme a min­ dene. Így azonban marad a virágkötés, vagy a szövés, amit lehet boldogan művelni, de ha nem az az álommeló, akkor fapofával kell minden egyes nap kikelned az ágyból, és elin­ dulnod a munkába. Ha látnék, tuti egész nap a könyvtárban ülnék, és egymás után bújnám a könyveket. Nem úgy, mint most, amikor szkennelés, javítás, tördelés után tudsz elol­ vasni egy kötetet. És ha már ilyen jól kiveséztük az egyik „fogyatékosságomat”, jöhet a másik, amit

közlekedés, szociális kapcsolatok, munkaerő piaci lehetőségek.

A társadalmi szerepvállalás kapcsán szembesültem a választásokkal kapcsola­ tos nehézséggel. Tanulmányaim érdekében Budapestre költöztem és tartózkodási he­ lyemként ezt a címet jelöltem meg. Viszont a vidéki lakcímemen kellett volna leadnom választási szavazatomat. Sajnos ismerőseim­ nek nem volt ideje segíteni elintézni a szava­ zati lehetőség másik címre való bejelentését, és haza utazni sem állt módomban. Ebből kifolyólag nem tudtam részt venni a válasz­ tásokban, így elvesztettem a demokráciához való lehetőségemet is.

A mindennapos tevékenységek kapcsán a bevásárlás, az információszerzés, a háztar­ tási feladatok okoznak problémát. Amikor bevásárolni megyek, akkor például nagyon sok esetben nem tudom leolvasni a megvá­ sárolni kívánt termék árát és szavatossági idejét. Olyan szennyeződéseket kell sokszor eltakarítanom, amiket nem is látok, csak feltételezni tudom, hogy vannak, és oda kell nyúlnom lepucolni őket. Ilyen például a pókháló. Mindent tovább mosogatok, hogy biztosan tiszta legyen. Van az AVON-nak egy új kampánya, amelyben látássérülte­ ket buzdítanak sminkelésre. Akárhányszor próbálkoztam ezzel, mindig nevetséges vég­ eredménnyel végződött, így felesleges idő és pénzpazarlásnak ítéltem meg.

A tájékozódás és közlekedés kapcsán is találkozok nehézségekkel. Ha idegen helyre kell mennem, azt csak jól látó személy kísé­ retében tudom megtenni, így sok esetben mások jóindulatára vagyok bízva. Ha baleset történik vagy útfelújítás, forgalomelterelés és változás történik a közlekedési rutinom­ ban, az komoly fejtörést okoz, és baleseti koc­ kázatot is jelent számomra. Ilyen esetekben segítséget kell kérnem, vagy más, hosszabb kerülőutat tenni, amelyben nem történt vál­ tozás a közelmúltban.

A szociális kapcsolatokat több dimenzió mentén érdemes vizsgálni. Véleményem szerint fontos megkülönböztetni a baráti

így szemmel nem is lehet olyan könnyen észrevenni. Ez nem más, mint hogy a saját veséim helyett egy harmadik, bár lassan már egy negyedik vese működik. És ezzel nem is lenne olyan nehéz az élet, hiszen nem kell olyan sok mindent tenni e területen. Csak az elején hetente, majd havonta eljárni kont­ rollra, amit hiába is szeretnél gyorsan túlélni, nem lehet. Mire kivárod a sorod a vérvételre, már el is telik a nap fele, és csak ez után jön a „hab a tortára”, ha ki bírod várni azt a hos�­ szú időt, mire kiderül, mit rejtenek a labor rejtélyes számai. És akkor még nem is emlí­ tettem azt a milliónyi gyógyszert, amit napi szinten be kell venned… És még jó, hogy mi vesések ennyit megkapunk, mert az állam, ha egy ember kap egy vesét, akkor őt egész­ ségesnek nyilvánítja. Ez viszont egyáltalán nem igaz, hiszen bármikor jöhet egy kilökő­ dés, egy gyulladás, ami miatt akár több hétig is kórházban kell lenned.

Ezek után már meg se merem említeni, hogy a bal kezemen csak négy ujjam van, ami igazából nem is „fogyatékosság”. Én csak áldom magam, hogy anno merészkedtem belemenni az egészbe, hiszen volt nekem öt, sőt hat ujj is azon az oldalon, csak úgy sokkal rosszabb volt az élet. Hatnál nem annyira em­ lékszem a nehézségekre, inkább amikor már

öt lett. Hiszen a gyűrűs sokkal kisebb volt, mint a középső, ráadásul még görbe is. A ki­ csi pedig a gyűrűsnél is kisebb, de az legalább tudott funkcionálni. Így hát az lett megment­ ve, aminek én csak örülni tudok, hiszen azóta sokkal jobb az életem. Mondhatom azt, hogy nem is tekinteném nehézségnek, ha párszor nem ejtenék el tányért, vagy poharakat. És most jön az i-re a pont, hiszen még réges-régen egyszer elütöttek, így a bokám elég könnyedén ki tud fordulni. Emiatt már simán el is mehetnék még mozgássérültnek, de mivel nem használok semmi féle segéd­ eszközt, az állam nem minősít annak. Pedig olyan jó lenne, ha azt a kicsikét megadná, így a havi jövedelmem csak egy kicsikével lehetne magasabb. Nem másból, mint havi 55 ezer forintból kell kihoznom úgy magam, hogy a hónap végére ne csak pár forintocska maradjon. Igen, hiszen ennyiből kell megol­ dani a közös költséget, a számlákat, az ételt, meg természetesen a vakvezető kutyám által termelt költségeket, amik nálam min­ dig az elsők között vannak. Szóval nap mint nap csak ennyi akadállyal kell szembe néz­ nem, így hát te, akinek netán annyi baja van, hogy nincs kedve az élethez, olvasd el, hogy én nap mint nap mennyi mindennel nézek farkasszemet.

kapcsolatokat, a párkapcsolatot, munkakap­ orvos lenni, nem lenne rá lehetőségem. Azzal, csolatot. A baráti kapcsolatokban azok az is­ hogy bizonyos álomszakmák elérése kizárt, nincs is baj, fel lehet dolgozni, legalábbis én merősök, akik nem látássérültek, nehezen értik meg egy látássérült személy döntéseit, fel tudtam. Azzal viszont komoly nehézség je­ viselkedését. Engem azok az ismerősök ér­ lentkezik, hogy a látássérült emberek számára ajánlott, illetve kivitelezhető szakmák a bére­ tenek meg legjobban, akik gyerekkorom óta az életem részei illetve azok, akik szintén lá­ zés szintjén nagyon alulfizetettek, és egyálta­ tássérültek, mint én. A minap egy férfi meg­ lán nem versenyképes a fizetés. Saját tapasz­ szólított az utcán hogy volt-e térdműtétem, talat, abból Budapesten megélni nem lehet.

Ha az állam nem biztosítana különböző anya­ mert megbicsaklott a lábam, ahogy felléptem gi támogatásokat a látássérült embereknek, a járdára. Nem tudhatta, hogy csak óvatosan léptem, mert nem láttam, hogy milyen ma­ akik mondjuk megváltozott munkaképességű gasra kell emelnem. személyek is lehetnek, mint én is, nehezen Visszatérve a smink­ tudnék élhető körülményeket fenntartani.

Nekem az a véleményem, ami sajnos csak re, a mai világban, elvesztettem a tapasztalom, utópia lehet szerintem, hogy minden fogya­ demokráciához úgy hogy nagyon fonto­ tékossággal élő ember ugyanolyan értékes, való mint nem fogyatékossággal élő embertársa. sak a külsőségek egy lehetőségemet p á r k a p c s o l a t b a n . Mindenkiben vannak olyan emberi értékek is A férfiak olyan höl­ és tulajdonságok, ami miatt szerethető és gyet választanak párjuknak, aki igényes, tet­ hasznos tagja a társadalomnak. Nekem is! szik nekik. Ezt nekem elég nehéz sokszor tel­ Rá kellett jöjjek, hogy akkor élhetek teljes és boldog életet – ami számomra teljes és szá­ jesíteni. Nem mindig veszem észre, ha foltos a ruhám, ha kilóg pár szál a szemöldököm men­ momra boldog –, ha elfogadom önmagam, ha kiállok magamért, önérvényesítek, és se­ tén, ha elmosódik a sminkem (ha nagyritkán gítséget kérek, ha nem boldogulok egyedül. mégis felrakok), ha felszalad a harisnyámon a Nem haragszom az emberekre, mert nem szem. Ezekből sajnos azok az emberek, akik nem tudják, hogy látássérült vagyok, hajla­ értenek meg, hanem segítek nekik, hogy job­ ban megérthessenek. Nem leszek ellenséges mosak arra következtetni, hogy igénytelen vagyok. És nem jutnak el odáig, hogy megis­ az emberekkel azért, amiért nem segítenek, merjenek, és a belső értékeim miatt megsze­ hanem megmutatom nekik, hogy tudnak ne­ ressenek. Eddig két komolyabb munkahe­ kem segíteni. Nem mérges vagyok a világra, amiért „máshogy látom”, hanem keresem lyem volt, az egyik egy védett munkahely, ahol mindenkinek volt valamilyen fogyatékossága, benne a helyem és a szépséget. a másik egy nyílt munkahely, ahol csak én voltam fogyatékossággal élő. Azzal a maga­ tartással találkoztam az utóbbi kapcsán, hogy Források: a kollégák azt gondolták, hogy helyettem kell majd dolgozniuk, mert nem látok jól. Ki 2007. évi XCII. törvény a Fogyatékossággal sem osztottak rám olyan feladatokat, ame­ élő személyek jogairól szóló egyezmény és lyekben úgy gondolták, nem állok majd helyt. az ahhoz kapcsolódó Fakultatív Jegyzőkönyv Meg sem tudtam mutatni, hogy képes len­ kihirdetéséről nék rájuk, vagy egy kis segítséggel, vagy akár önállóan is.

Horváthné Mészáros Márta: Inkluzív nevelés Azzal, hogy egy személy látássérült, sok – Ajánlások gyengénlátó és aliglátó gyermekek, munkaerő piaci lehetőség bezárul előtte. tanulók kompetenciaalapú fejlesztéséhez.

Bármennyire is szerettem volna pilóta vagy Sulinova, 2006.

VERS ÉS PRÓZA Kolbász VIRÁG SÁRA Három napra elutaztam a nővéremékhez, látogatóba. Vidéken laknak egy kisvárosban, sőt inkább faluban. Több mint három órás az út egy olyan vonattal, amit csak a kosz és a Szentlélek tart egyben, és még így is azért imádkoztak az utasok, hogy bárcsak szétesne, mielőtt el­ érnénk a végállomáshoz. Én legalábbis biztosan. Sajnos hiába, sűrű fekete felhőréteg takarta az eget egész úton, én pedig évek óta nem tettem be a lábam egy templomba sem, így biztosan rosszul is imád­ koztam, azóta megváltozhattak a szabályok.

A vonatállomás kicsi és koszos volt, amivel persze nincs baj, ehhez az országhoz úgy hozzátartozik a kosz és a mocsok, mint a falusi in­ terjúalanyokhoz a bicikli, vagy a magyar strandolóhoz a hűtőtáska. Az állomástól szó szerint három lépésre az első épület egy kocsma termé­ szetesen. Ha a fáradt vándor le kívánná öblíteni az út porát, vagy szük­ sége lenne némi bíztatásra az útja folytatása előtt, mint jómagamnak is, még azelőtt betérhet, mielőtt a poharakon látható zsíros szájnyo­ mok eltérítenék, és ivás helyett hívná az ÁNTSZ-t. Olyan közel van a kocsma, hogy időm se volt realizálni, hogy milyen nehéz a felemelt bőröndöm, és magamban eljutni annak a gondolatnak a végére, hogy talán nem kellene Marx Tőkéjét mindenhova magammal vinnem, már meg is érkeztem. (A könyv a személyiségem alapkövét képezi, az örök és fáradhatatlan lázadást a szüleim ellen, 15 éves korom óta min­ denhova viszem magammal, és anyám barátnői előtt néha kiborítom véletlenül a táskámból.) Körülbelül tíz percet töltöttem bent, és ez­ alatt három igen tisztességes ajánlatot kaptam három férfiútól, már csak azért is, mert harmincéves elmúltam és még nem kopaszodom, ráadásul minden fogam megvan. A legutóbbi látogatásom alkalmával úgy szereltem le egy ilyen jelentkezőt, hogy azt mondtam neki vicc­ ből, hogy van egy menyasszonyom, aki otthon vár rám, és nemsokára ki fogunk menni Amerikába összeházasodni, mert ott lehet. De aztán azon kaptam magam, hogy az egész falu fut utánam vasvillával, utána majdnem belefulladtam egy szenteltvízzel teli kádba, hogy aztán ki­ füstöljenek, és az egész falu végig akarja nézni, amint közösülök egy férfival, így azóta ezt nem kockáztatom.

A nővérem szólt, hogy nem tud kijönni elém, így Karl és én együtt poroszkáltunk keresztül a falun. Még szerettem volna újságot venni, így megálltam a harmadik kocsma és a falusi vegyesbolt között meg­ húzódó újságosnál, de miután vagy női nevekkel kezdődő, vagy a cím­ ben a „Nők” vagy a „Kis” szót feltüntető újságok közül választhattam volna, inkább vettem egy gyümölcsös rágót, és eljöttem.

A nővérem kövér volt, nyúzott, és megjelent az a ránc a szája kö­ rül, amit eddig csak az anyánk arcán láttam, a tetejébe újra terhes volt, aminek szemmel láthatóan már ő sem tudott örülni, hiába igyekezett mindent megtenni, hogy az ellenkezőjét mutassa. Láttak már embert, akinek habzik a szája, és villámok lövellnek a szeméből, miközben azt bizonygatja, hogy boldog? Az az én nővérem volt. Kerüljék el, ha te­ hetik, én is azt próbálom. A férje nem volt otthon, ki kellett mennie a földekre, azt mondta. A férje anyja ellenben, ő otthon volt. Marika néni. Hogyan képzelünk el egy Marika nénit? Ő minden, amit egy Marika néniről gondolunk. Szája szigorú vízszintes vonallá szűkült

Budapest KELEMEN DÁNIEL A város, a közeg, az élet.

Budapest az a hely, ahol mindig egyedül van az ember, még akkor is, ha barátok között van. A hely, ahol nem számít, hogy jársz-e iskolába, van-e rendesen fizető munkád, vagy naphosszat az utcán gördeszká­ zol a lakótelepi haverokkal, mert a betondzsungelben csak a túlélés számít. Egyedül vagy a nagyvilágban. Budapest ennek csak a minia­ tűr verziója. Itt mindenki önmaga. Itt mindenki Álarcot visel. Nem kell megfelelned senkinek. Ha nem vagy jó a rád bízott feladatokban, majd más csoport, más közösség befogad.

Budapest az a hely, ahol értelmet nyer a léted közösségi aktivitá­ sa. A hely, ahol a közösségen belül is lehetsz egyéniség. Viselhetsz ka­ rácsonyos zoknit nyáron, hordhatsz pálmafás inget télen. Néhányan megszólnak, valamennyi ember nevet, de a többség le sem fog szarni.

Ugyanis Budapest a hely, ahol kapcsolatok jönnek s mennek. Egy nyári szünet alatt átélt barátság az új tanévben semmissé válhat. A mai fel­ fedezésed, hogy az iskolád mellett van a legjobb sushi-bár, holnap már hasztalan információ. A ma megírt szakdolgozatod holnap már elavult, és nem vesz majd föl egyetlen multinacionális cég sem. A ma legfonto­ sabb embernek tartott ismerősöd holnap töröl Facebookról.

S még sem dől össze a világ. Majd keresel mást, és keresnek má­ sok. Holnaptól már egy másik sushisnál ebédeltek az új ismerősöddel, vagy éppen másik sarki pubban nézitek az Újpest-Fradit. Holnaptól

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március az évek során, szemüvege mögül ellenségesen pislog a világra, csak hétköznap hét és nyolc között hajlandó vásárolni, a legnagyobb táská­ val. Elvárja, hogy azelőtt felálljanak, mielőtt ő egyáltalán felszállna a buszra; azt hiszi, hogy a Photoshop egy új drogfajta; Budapesten csak néhányszor járt, nagyon súlyos ideológiai válság idején, mikor harcba kellett szállni az országért; ideje nagy részét az ablakpárkányban lóg­ va tölti legjobb hallgatóságával, a muskátlival, a szomszédait figyelve.

Mert Marika néni meg van róla győződve, hogy idegen jár köztük, és meg kell akadályozni a tragédiát, például hogy ide is beszivárogtassák a liberalizmust azok a mocskos „liberalisták”, akiket ugyan élőben még nem látott, de nem is akar, mert még elkapja tőlük az ebolát, vagy azt az „éccet”, és a következő lépés az lesz, hogy bogarakat fog enni a sült kolbász helyett, és még megbocsátana azoknak, akik pocskondi­ ázzák Zámbó Jimmyt vagy Mága Zoltánt.

Köszöntem Marika néninek. Három sértést kaptam egy percen be­ lül, amin meg is ütköztem – már mentem volna a lázmérőért, aztán arra jutottam, hogy elég késő van, biztos Marika néni is fáradt már. (Marika néni sértés/perc aránya ugyanis ennél jóval magasabb, ha lenne világ­ bajnokság, azt biztosan megnyerné, de legalább a dobogóig eljutna.)

Segítettem a nővéremnek megvacsoráztatni és lefektetni a lurkókat, aztán én is ettem volna valamit, de a hűtőben a zsíron, a kolbászon, a szalonnán és az Erős Pistán kívül nem találtam mást, így a szobámban, az ajtót eltorlaszolva kicsomagoltam a bőröndöm, amiben hoztam ma­ gammal olyan ennivalót, amibe nem halok bele reggelre, de a legjobb esetben sem fogok zsírt izzadni három napig, és úgy éreztem magam mint 15 évesen, amikor a cigit dugdostam a szüleim elől. Megkértem Karlt, hogy ne áruljon el, aztán elmentem zuhanyozni.

Már nagyon későre járt, amikor befejeztem az olvasást a szobám­ ban, épp leoltani készültem a lámpát, amikor hallottam, hogy az uno­ kaöcsém szobájából sírás hallatszik. Átlopakodtam, és leültem a négyéves tökmag ágya szélére, aki halkan sírt arcát a párnába fúrva.

Mi a baj? – kérdeztem tőle, de ő sokáig nem akart válaszolni, végül ki­ bökte, hogy rosszat álmodott. Mit álmodtál, meséld el – kértem tőle.

Ijesztő volt? Arra, hogy mennyire volt az, arra nem voltam felkészülve.

Egy migránssal álmodtam – sírt a kisfiú. Nagyon ijesztő volt.

Hatalmas, nagydarab, karjai éles karmokban végződtek, a lábai pa­ tákban értek véget. Lófarka volt és halpikkelye, kígyónyelve, a sze­ me vörösen villámlott és lézersugarat lőtt, egy lépéssel tíz métert is meg tudott tenni, szájából iszonyú agyarak kandikáltak ki, amikről zöld méreg csöpögött, és amikkel bárki torkát át tudta volna harapni.

Savat spriccelt a füléből és húsevő vírus élt a körme alatt, jaj annak, akit megkarmol. De ezután jött a legrosszabb! Egy gyrost hozott a ke­ zében, és rámparancsolt hogy egyem meg. De én nem akartam, erre azt csinálta, mint Böbe néni az óvódában, befogta az orrom és mikor levegőt vettem, benyomta a számba. Fuldokoltam a bárányhústól, ő pedig csak állt és nevetett. Aztán felébredtem.

Olyan döbbent voltam, mint akit egy génmanipulált kókuszgolyó kólintott fejbe, amelyik ráadásul Proustot idéz végeláthatatlanul.

Végül azt nyögtem ki, ami a legkevésbé tűnt rossz válasznak ebben a helyzetben: „Kicsim, csak rosszat álmodtál, ilyen lény nem létezik.” És visszadugtam az ágyba aludni.

Lekóvályogtam a sötét konyhába, és úgy, ahogy volt, hidegen me­ gettem egy egész kolbászt. Aztán visszamásztam az ágyba, és aznap éjszaka lézerszemű savat spriccelő mutáns kolbászokról álmodtam, akiknek hatalmas agyaraik vannak.

egy másik lánynak meséled, hogy a nagypapád pék volt, és a nagy­ mamád óvónéni emitt és amott. Ebben a városban nincsenek szabá­ lyok. Ez az a hely, ahol minden nap egy új nap. Minden hely újra fel­ fedezhető. Budapest a sárga villamos, a Duna, a parkok, a koncertek, az egyetemek, a multik, a közértek, az éttermek, a sörözők, a kosárpá­ lyák, a pestiek, a budaiak, a vidékiek, a belföldiek, a külföldiek városa.

Budapest az emberek városa. Mindenkié, aki itt él, aki turistaként jön ide, aki elköltözött vagy aki egyszer idejön majd tanulni, dolgozni.

Buda és Pest egy szív két kamrája, mit a Duna érrendszere táplál az embernagyságú vérsejtekkel. Budapest egyet jelent azzal, hogy látsz. Azzal, hogy érzed az eső utáni aszfalt illatát. Azzal, hogy egy nap háromféle rádiót hallgatsz meg, hátha más időjárást jósolnak a Normafához. Azzal, hogy átadod a helyed valamelyik buszon füg­ getlenül attól, hogy tested olyan fáradt az éjszakai műszak után, hogy alig állsz a lábadon. Azzal, hogy a panelban a szomszéd néni szobaku­ tyája hangosabb, mint a tied. Azzal, hogy ha felmész a Gellért-hegyre, újra rácsodálkozol a Parlamentre, a MÜPA-ra, és újra elszörnyül­ ködsz, azon, hogy a Bálna miért rondítja a pesti látképet. Azzal, hogy a Bálnától viszont még mindig gyönyörű a tavasszal nyíló fák által tar­ kított Gellért-hegy és amögött a budai naplemente.

Budát s Pestet, látni egyiket a másikról, s ezzel az egyetlen hely az országban, ahol minden reggel megszólal a lelkiismereted, ha nem kö­ szönsz a lúzernek vélt évfolyamtársadnak, a nemkívánatos munkatár­ sadnak vagy egy rég elfelejtett barátnak a megállóban. Budapest a ma­ gány és közöny városa. Budapest a koszos aluljárók városa. Budapest a szmog és esőfelhő, az utálat, a nyomor, a bűnözés, a félelem városa.

Legyen inkább Budapest a napfény, a boldogság s szeretet városa…

|19

KOVÁCS JUDIT DOMINIKA

Show must go on Sz. D. mester emlékére ÉLET ÉLETEM ÉRZELEM ÉRTELEM ELEM LÉTELEM SZÜKSÉG KÉSZSÉG KÉSSÉL KÉS ÉL VÉDELEM VÁD ALATT RÁGALOM FÁJDALOM VITTÉL VOLNA HÁTADON DE MENTEM A LÁBAMON SZALAG SZAKADÁS KÉPSZAKADÁS ALKOHOL TÚLADAGOLÁS DALLAMTAPADÁS ÉNEK ÉN NE. TE NE. NEKEM TE NE. NEKEM CSAK NE. NEKEM CSAK TE.

KOVÁCS JUDIT DOMINIKA

Mocsok Sok ember köpi az igazságot: Az élet szutyok, sok a mocsok, Nagy a munkanélküliség A szerelem halott.

Rímtelen, szívtelen, Szagtalan sorok, Formák elvésznek, De az avant garde halott.

Páratlan igazság, Nevenincs turpisság, Ilyen az élet, Meghalni félek.

Meghalni se félek, Ártani a légynek, Lélegezni vétek, Árnyoldala a létnek.

20|

VERS ÉS PRÓZA

PESTI BÖLCSÉSZ 2018. március

Kit soha el nem feledsz KURUCZ BALÁZS A zsúfolt villamoson nyomorgott, kapaszkodót sem talált, kénytelen volt ellen tartani a szeszé­ lyes csapásoknak, mintha hajó került volna egy halálos viharba. Könyvét alig tudta maga előtt tartani, egy srác háta majdnem a szájában volt. Próbálta nyomkodni a könyvvel, hátha arrébb megy, de nem járt sikerrel. De azért nem adta fel, olvasott tovább. Épp az egyetemről tartott hazafelé, már hozzászokott a tömeghez ilyenkor, de a könyvéről nem mondott le semmikor, főleg nem egy ilyen fárasztó nap után, mikor leginkább jár neki, hogy elvesszen egy kicsit a mese birodalmában.

A történet, melyet már harmadszor él át, teljesen lekötötte, egy pillanatra sem nézett fel belőle. Teljesen belekerült a regény világába, érezte a szereplőket, látott a szemükkel, átélte az eseményeket, mintha a világ körülötte megszűnt volna, s csak a fikció valósága létezne. Kint járt a pusztán, ahol kunyhót építettek, átélte a félelmet, mikor a nagyfiúk jöttek, melegséget és szerelmet érzett, mikor a tűzvörös hajú lány feltűnt a színen, akárcsak a többiek. Ám ezúttal a regény légkörébe valami más is keveredett. Szép lassan áttörte a két világ határait, behálózta egész lényét. Különös érzés volt, nem tudta mihez kezdjen vele, nem tudta, mire vélje. Igyekezett nem foglalkozni vele, s olvasni tovább.

De ott volt, valami idegen, mégis jóleső érzés, valami kézzel foghatatlan, mégis oly emberi, valami isteni, mégis oly egyszerű és lenyűgöző. Nyugtalanította, fészkelődött, nem fért a bőré­ be, a kabát nyomta vállát, hőség mardosta tüdejét, le akarta dobni e fojtást magáról, szabadon felreppenni, átélni és élvezni, mi vele történik.

Nem sikerült.

Embertömeg zúgott el mellette, felszabadult egy kis hely, a szemét nem emelve fel a könyv­ ből nekidőlt a falnak és tovább olvasott, s eközben a villamos zötykölődve haladt tovább velük.

A szeme sarkából látta őt. Elmélyült a könyvben, mégis érezte őt. Az ismeretlen érzés még erősebbé lett, és már tudta, honnan jön. Ott állt közvetlen mellette. Zavarba jött, elpirult, apró cseppek gyöngyöztek homlokán, s ha lehet, még jobban beletemetkezett a könyvébe.

Nem ismerte, sosem látta, legszívesebben odafordult volna, és átölelte volna, soha el nem engedné, csak nézné, örökkön s örökké, soha el nem feledné. De nem nézett rá, arctalan ér­ zésként állt mellette, fizikai valóját nem tapasztalta, csak lényét észlelte, oly erővel, oly hévvel.

A villamos megállt a végállomáson, s ő először felnézett, egyenesen rá és…

Az ég varázslatos kékjét látta beszűrődni a fák lombja közt. A Margit-szigeten hevert a fű­ ben, egy pillanatra lehunyta szemét, hagyta, hogy a szépséges idő átjárja egész testét. Talán el is aludt. Ha így is volt, nem sokat aludhatott, még mindig délelőtt lehetett.

Borzalmasan meleg nyár volt, a lakásban nem lehetett kibírni, ezért ide szoktak kijárni, él­ vezni a szabadságot. Gyerekek játékos hangzavara ütötte meg fülét, mely madarak énekével vegyülve teljes harmóniát biztosított. A fű és a tiszta levegő illata járta át tüdejét. Boldog volt.

Ki ne lett volna.

Jobb kezével matatni kezdett. Őt kereste. Selymes füveken átsöpörve megtalálta a hátát, majd feljebb az oldalát, mely lassan, de ritmusosan emelkedett fel és le. Ő is elaludt. Pihentette rajta a kezét, hagyta, hogy a jól ismert meleg érzés végigkússzon azon, átáramolva egész tes­ tébe, mely, jöhetett akármi, ott volt a szívében, melegebb volt a legforróbb nyárnál is, kiállta a leghidegebb teleket, túlélte a legnagyobb viharokat. Oly sok év magányos zarándoklása után végre haza ért. Már tudta, mikor először látta, és egyre jobban érezte, mikor barátokká let­ tek, majd teljesen megpecsételődött, mikor elválaszthatatlan társak. Otthon volt, s ezt a helyet soha nem hagyja el, s végképp soha el nem feledi.

Selymes tapintást érzett alkarján, lecsúszott egészen kezéig, lágyan, de elválaszthatatlanul megfogta azt. Felébredt. Egy moccanással felé fordult, ránézett csodaszép barna szemeivel, rá­ mosolygott hatalmas szájával. Barna haja arcába lapult az alvás nyomán, de így is gyönyörű volt.

Egy tündér.

Talán soha nem hitte el neki, bármikor mondta, de mindig is az volt, egy angyal, egy földi

csoda. Oly szeretetre méltó teremtés, mellyel talán csak egyszer az életben találkozunk. A sors mostoha volt mindkettejükkel, míg egymásra nem találtak örök boldogságukban. Ezért kellett végigjárniuk azt az utat, melyet egyikőjük sem érdemelt, hogy végül egymásban találják meg, mit mindenki keres az életben.

Egy darabig csak nézte őt szó nélkül, szerelmes szemeit egy pillanatra sem szakította el a másikétól. Majd jóleső nyugalommal a hátára fordult, behunyta a szemét, s csak élvezte a boldogságot, és élvezte, hogy az idő csodálatos. … és gyönyörű volt.

Elakadt a lélegzete, s megtorpant. A leszálló emberek oldalába csapódva, mérgelődve kö­ vetelték a helyet. Nem törődött velük, megszűnt a külvilág. Csak az elhaladó barna hajat látta, mely felül apró copfba kötve pihent, hogy a maradék hajzuhatag szabadon lenghessen. S csak a felrémlő kép egy gyönyörű barna szemről, melyet oldalról, egy apró pillanatra láthatott csu­ pán, számított egyedül. Az elsuhanó hajzuhatag lassan a tömegbe veszett.

Elindult mélabúsan lemondva arról, hogy újra lássa. Kivált a tömegből és az aluljáró felé indult. A lépcső alján ekkor pillantotta meg újra. Lesietett, és csak ment utána, követte a moz­ gólépcsőre is. Azon töprengett, vajon nem tűnik-e úgy, mintha őt követné. Talán, de ki az, aki foglalkozik ezzel, és történetesen ő is erre tartott.

Amikor újra felészlelt, nem látta sehol, pedig csak pár lépcsővel volt feljebb nála. Elvesztette.

Talán a beérkező metróra sietett, ezért tűnt el oly hirtelen. Ha nem is tudta, de remélte, ő is arra tartott. Két ajtóval arrébb pillantotta meg újra, amint épp felszállt. Nem ment utána, nem akart feltűnősködni és beégni ezzel. Míg a metró haladt, próbált olvasni, de valami megakadá­ lyozta, hogy visszatérjen a regény varázslatos világába. Egy késztetés, egy vágy, hogy őt keresse szemeivel. S közben azt számolgatta, hol szállhat le. Három lehetőség volt, melyből egyet ki is zárhatott. S csak remélte, hogy ott, ahol ő is.

A könyvet bámulta, de a szavak jelentésüket vesztették, összefolytak. Majdnem egy oldalt haladt, de betű nem sok, annyit nem fogott fel belőle.

A metró megérkezett, szállnia kellett. Nem nézett hátra a késztetés ellenére sem. Csak ha­ ladt felfele a mozgólépcsőn kissé mereven a könyvet bújva. Mikor eltette a könyvet és azon gondolkodott, hogy hátrafordul, elsuhant mellette. Újra láthatta gyönyörű arcát, ezúttal kicsit tovább, mint egy pillanatra. A mosolygós, vidám szemek, játékos hajtincsek. Csak ment mögötte, hagyta, hogy a csodálat átjárja testét.

Egy darabig azonos úton haladtak, s azt kívánta, bárcsak sose érne ez véget, majd ő betért jobbra egy boltba. Egy pillanatig azt hitte megtorpan, talán meg is várja, nevetett kínosan belül.

De nem, megállás nélkül folytatta az útját hazáig, elfogadva, hogy talán sohasem…

Sohasem látott még ilyen rossz jegyeket. Hogy lehetséges ez?

A tanárijában ült a félév közeledtével és azt tanulmányozta, hogy állnak diákjai. Tudta jól, hogy a matek nem mindenki kedvence, de valahogy mindig sikerült a legtöbbet kihozni a szi­ tuációból. Most egyszerűen tehetetlen, akármivel próbálkozik.

Homlokát a tenyerébe temette és csak törte a fejét. Nem jött az ötlet, mintha elhagyta volna minden ihlet és gondolat. Valamit kezdenie kell, de mit?

Kopogtattak az ajtón. Nem tudta ki lehet az ilyenkor, de anélkül, hogy felnézett volna a fü­ zetéből, melyben a teljesítményeket tartotta számon, kiszólt, hogy jöhet. Az ajtó kinyílt, de a belépővel nem foglalkozott. Mélyen elmerült a jegyek és a lehetőségek tanulmányozásában.

Számba vette az eddigi teljesítményt, a diák tudását, megpróbálta körvonalazni a lehetősé­ geket, a szükséges teendőket. Ilyenkor egy más világba került mindig, a környezet megszűnt létezni, s csak a problémával tudott foglalkozni, teljesen átélve azt, s igyekezett minél jobban átlátni, minél jobban megérteni a diák gondolatait, érezni, hogy min mehet keresztül. Ám egy furcsa érzés lopakodott ebbe a világba, áttörve a valóság falait, megtelepedett egész testében, s nem engedte. Egyre erősebben érezte, kiszakítva gondolataiból, s ezután mással sem tudott foglalkozni, csak hogy ezt a különös, de mégis oly jóleső érzést teljesen átélje. Már tudta, honnan jön.

Ekkor egy pillanatra felnézett. … és gyönyörű volt.

SZENTPÉTERI IZABELLA

1300 ember együtt egyedül van Senki nem akarja őket, nem akar velük közösködni félnek tőlük, mintha rosszak lennének.

Olyanok, akik messze vannak, ami ismeretlen, s távoli.

Senki nem akar beszélni velük, mintha attól tartanának, hogy valami láthatatlan bubópestist kapnak el tőlük, már attól is ha csak rájuk néznek.

Annyit hánykolódtak a tengereken, s haltak meg hiába.

Senki nem akarja befogadni őket, még egy májkonzervet is sajnálnak, ne egyenek,

ne igyanak, ha kell, ne is lélegezzenek ezt mondják a többiek.

Ne hozzunk áldozatot, mert azt nem is mi hozzuk, hanem ők, akik ott hánykolódtak a tengereken s óceánokon.

Hagyjuk őket magukra, mert ezek a mi törvényeink...

Csak arra vigyázzunk, hogy nekünk sose kelljen majd menekülni, mert akkor minket se fog egy lélek se megsegíteni.

Minden kedves olvasónkat arra bátorítunk, hogy amennyiben szeretné szerzeményét megjelentetni hasábjainkon, vegye fel szerkesztőségünkkel a kapcsolatot a pbu@btkhok.elte.hu ímélcímen.