Antonin Gadal - Az egyetemes Gnózis diadala by Apokrif evangéliumok, Misztériumok

Az egyetemes Gnózis diadala

Mais, aprés 700 ans, verdéjo lé laurier Hétszáz év múltán azonban, a babérfa új levelet hajt...

Borító: Részlet a „Nagymester T e m p l o m á n a k keresztjéből". A teljes kép a 54. oldalon látható. Az előlapokon található Batikolt selyem, amely kiterjesztett szárnyú fehér galambot ábrázol, azúrkék háttérrel: a Parakléta galambja. Ezt a selyemkendőt Antonin Gadal ajándékozta Catharose de Petrinek. Az első oldalon található Krisztus-monogram a Chrismon-Resch-bö\ (a görög X és P, C h i és Ro betűk egyenként Krisztusra és Isten Fiára utalnak), melyhez hozzákapcsolták az Alfát és az Ómegát, melyek a felfelé nyitott illetve a lefelé nyitott félköröknek feleltethetők meg, a Jelenések Könyve 22. részének szavai szerint (13): „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég." A Krisztus-monogram az örök kévalóság körébe van beírva.

Antonin

Gada!

Az egyetemes Gnózis diadala

In De Pelikaan Amsterdam

Tartalomjegyzék Bevezetés

I. RÉSZ | A Szeretet Szerzete Prológus A Parakléta galambja

A prófécia

Albi Rózsakertje

A találkozás

A spirituális örökség átnyújtása A Nagymester keresztje

A Szent Grál Szerzete

Az élet aranyfonala

A Gnózis két ághajtása

A Szeretet Birodalma

A Szent Grál öröksége

A Szellem T e m p l o m á n a k központja

Az előző Szerzet Pátriárkája

A bűn jele

A Szent Grál öröksége

A megbánás útja

„ Galaad"

emlékmű

A Szeretet Birodalmának kibontakozása

100

A „Galaad" emlékmű felavatása

104

„Galaad", a tanúbizonyság halma

106

A szent emlékmű

112

Az ifjú Gnózis A gnosztikus tudat kifejlődésének folyamata

116

II. RÉSZ | Antonin Gadal, a Világosság pátriárkája Sabarthez, custos summorum A föld mélységei

130

A pireneusi T h a b o r

137

A pireneusi katár mozgalom eredete

144

„A pásztor" vagy „Joana éneke"

148

Az Alfa és az Omega A Szent Grál útja

153

Lux lucet in tenebris

159

A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása

164

A szent számok kulcsa

170

Az igaz élet magasságos ismerete Az egység

180

Az ősanyag

183

Az isteniség

186

Éden keresztje

188

A bölcsek csillaga

192

A hal a misztériumokban

195

Hét - a szeretet száma

199

Az egyetemes Gnózis Beavatás

208

A jó és a rossz

221

A szellemi feltámadás

230

A Szellem őrködik a Gnózis fölött

243

A Szent Szellem

246

Epilógus Dicsőséges ösvény

254

Az egyetemes Gnózishoz

0, te Szerzet, szereteted, szíved Istené, vállalod sorsot Az

bajunkat, könnyítvén.

arany

léleksugárral

üdvösséged csendben

jár, az

irgalmad

örökké ránk vár. Lényünk feltárult

tenéked,

szívünk csak Rád néz. Templomban

Grál Fénye

előtt szívünk

kész.

Az Elő Víznek kelyhe áldást oszt, ígér, aki néven szólít, az Hozzád elér. Az örök,

nagy anyalényből

Istengyermek

kél,

ízisz fényben

örvend,

énekünk elér. Szereteted éltet

mindent,

ízisz — Ozirisz, és

csodaruhában

minket fényként

Jan

van

visz!

Rijckenborgh

Az E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

Bevezetés Joost R.

Ritman

A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása éppen olyan idős, mint a világ maga, mint mindaz a fájdalom és szenvedés, melynek a sebeit be akarja gyógyítani. Már Krisztus előtt, az Ő hajnali derengése ként ragyogta be sugaraival India brahmanjait, Perzsia mágusait, Júdea esszénusait, a görögöket Püthagorasz és Platón által. Krisztus után Platón gondolkodói módszere valamint Püthagorasz szívének bölcsessége nyomán nyilatkozik meg minden gnosztikusnál. Valentinusz és Alexandriai Baszileidosz nagy gnosztikusok voltak! így őrzi meg Keleten a magasból származó ragyogóan szűzies lángját: mennyei ragyogást egy görög lámpásban. A Szellem e tiszta vallását Alexandria ihlette, de a neoplatonizmustól különbözik abban, hogy elutasít minden orfikus, homéroszi, olümposzi mitológiát és hagyo mányt, továbbá abban is, hogy János által a Krisztushoz kapcsoló dik! Valódi Gnózisként elkülönül más gnosztikus mozgalmaktól, távolságot tart az eonoktól, abraxaszoktól éppúgy, mint a megszent ségtelenített szimbólumoktól és kabbalisztikus számoktól. Krisztusi indíttatású, korábbi, mint a 325-ös níceai kereszténység. Nem fogad ja el sem a zsidó könyveket, sem a zsidó indíttatású evangéliumokat, éppoly kevéssé a Konstantin császár uralma alatt alapított keresz tény Egyház szimbolikáját, vagy a római teokrácia pogány pompá ját. A János anyaág követőjeként válik ki a keresztény törzsből, s a Parakléta alkotó hittételével teremt valódi Kereszténységet. Antonin Gadal

Joost

Ritman:

Bevezetés

Kronosz az idő ura, az örökkévalóság szolgálója Kronosz az idő ura, az örökkévalóság szolgálója, a mérték, a szám és a súly megalkotója. Ő az, aki szétválasztja a nappalt és az éjszakát, a világosságot és a sötétséget éppúgy, m i n t a születést és a halált az örökké tartó körforgásban. Ezért K r o n o s z a visszatérés, a megújulás és az újjászületés jelképe is. Rendező elvként azonnal érvényesülni kezd Kronosz ereje, mihelyst elhangzik az alkotó Ige, s a Logosz a sötétségben fénylő világosságként megnyilatkozik. Ő a Fiat Lux (legyen világosság), az alapvető szellemi alkotóerő, mely a keresztény hermészi Gnózis történetének szívébe helyeztetett, melynek kezdete kétezer évvel ezelőtt a Földközi-tenger partján, Ale xandriában rejlik. Ahogyan Athént az „értelem városának", Jeruzsá lemet a „hit városának", úgy nevezik joggal Alexandriát a „Gnózis városának", ahol Egyiptom, Ozirisz, Izisz és Hórusz kereszténység előtti Gnózisa hatalmas bölcsességfolyammá nőtt, s utat tört ma gának a görög, zsidó, egyiptomi és keresztény közösségek szívéhez. E bölcsek bevésték beavatásuk beteljesülését az időbe, a hermészi, gnosztikus, zsidó, keresztény és k a l d e u s szövegekbe, melyeket az egyetemes Gnózis örökségeként kaphattunk meg. A Gnózis történetének számos győztes pillanatát eleveníthetjük meg, de nagy tragédiákról is szólnunk kell; idézhetjük a boldog szü letés, a Gnózis visszatérésének örömteli pillanatait, de az élő igazság tanúi ellen szervezett heves harcokat, üldöztetéseket, pusztításokat, a keresztre feszítéseket s máglyákat is. A gnosztikus láng hordozóinak élő beszédük, írásaik és hátrahagyott tanúbizonyságaik miatt gyak ran volt része megvetésben és üldözésben. Egy ókori közmondás szerint: „Ahol a Világosság egyszer meg jelent, oda mindig vissza is tér." Ez a könyv, Az egyetemes Gnózis diadala, a Gnózis visszatéréséről és újjászületéséről szól, melyet egy katár jövendöléshez kapcsolunk. Ez a jövendölés 1244. március 16án hangzott el Occitániában, Montségur váránál, a középkori katár szerzet teljes megsemmisítésének pillanatában: „Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet hajt..."

AZ E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

E prófécia fényében beszélünk az 1944-es esztendőről, a X X . szá zad fordulópontjáról, a Gnózis újjászületéséről. Közvetlenül ezt kö vetően, 1945-ben hozták nyilvánosságra a Felső-Egyiptomban, NagH a m m a d i b a n feltárt ókori könyvtár hermészi, keresztény gnosztikus kéziratait. A G n ó z i s történelmében sok csúcspontot is láthatunk, melyek vé gigkísérik K r o n o s z ó r a m u t a t ó i n a k útját, jelzik a világ nagy inga óráján az idő múlását: a G n ó z i s krisztusimpulzusban való megszü letését a keresztény korszak kezdetén és újjászületését a keresztény középkorban. Ez az újjászületés közvetlenül a hermészi impulzus prófétáira utal vissza, Hermész Triszmegisztoszra és Aszklépioszára, a keresztény Gnózisra és hírnökeire, Valentinuszra és Baszileidoszra, valamint a gnosztikusok számos tanúbizonyságára, melyek közé az ugyancsak a Nag-Hammadi iratok között megtalált János Apokrifon is tartozik. A középkor nagy bölcsei eszerint tökéletesen ismerték a kereszténységet megelőző hermészi, gnosztikus, platóni és n e o p l a t ó n i hagyományt. A Gnózis középkori újjászületését az 1167-es év következő esemé nye erősítette meg és tette bizonyossá: Saint-Félix de Caramanban találkozott a konstantinápolyi pátriárka küldötte — Niketas — Occitánia vezető erőivel, az uralkodó nemességgel és a katár papsággal, hogy eszmecseréjük során megtalálják, és alaposan megvizsgálják kö zös gyökereiket. Céljuk a katár, gnosztikus kereszténység terjesztése, további elmélyítése, az akkori Európa ezen szellemben való meghó dítása és lelkesültséggel való megajándékozása volt. Niketas, mint a konstantinápolyi pátriárka önálló képviselője és a „Hét Ázsiai Gyülekezet" misztériumainak pecsétőre, egy új gnosztikus impulzus hajtóerejét képviselte. Coincy-Saint Palais a következőket írja erről Katárfold vártornyai és várai című könyvében (210-212. oldal): Minthogy a pireneusi katárok hitük és a hagyomány szerint a Keleti Johannita Egyházból származtatták magukat, ama nyug talanító 1165-ös Lombers-i zsinat után a Jóemberek (Bonshom-

Joost

Ritman:

Bevezetés

mes — ahogyan már akkor is nevezték őket) vezetője, Olivier de Penne követséget küldött a konstantinápolyi pátriárkához, azzal a kéréssel, hogy csatlakozhassanak hozzá. Amint a konstantiná polyi pátriárka megkapta a pireneusi katárok kérelmét, legfőbb akolitusát (gyertyavivőjét), a hű Niketast, a nagy tiszteletben álló, kiváló szervezőként és diplomataként ismert férfiút bízta meg a küldetéssel. Niketas élt a lehetőséggel, és útja során — 1167 hajnalán — igen sok katár kolóniát látogatott meg a Duna és az Adriai-tenger men tén, Lombardia alföldjein, melyeket elkerült az occitánok akkoriban jellemző szörnyű bánásmódja. 1167-ben, amikor Hugues de SaintPierre-t máglyahalálra ítélték Vézelay városában, Niketas átkelt az Alpokon s az Occitán főváros felé igyekezett. Minden bizonnyal a katár főpapság tanácsára úgy döntött, hogy a Toulouse-tól min dössze öt mérföldnyire lévő helyen hívja össze az egyházi zsinatot, könnyen megközelíthető helyszínen, melynek sáncai védelmet biz tosítottak a meglepetésszerű támadásokkal szemben, ezenfelül pedig nagyszámú hallgatóság befogadására is alkalmas volt. Egyetemes, mai szóval „nemzetközi" jellegű összejövetel volt ez. 1167 májusában tehát Niketas Saint-Félix de Caraman sáncai felé igyekezett fényes kíséretével. Nem csupán pireneusi előkelőségek, katár főpapok, de meglehetősen távolról érkezett katár küldöttségek is csatlakoztak hozzá, például az Ibériai-félszigetről, az Armorikáni hegységből (a mai Bretagne), és Burgundiából, nem beszélve a Nike tas kíséretében lévő Keletről jövőkről. Közel egy évet töltött Niketas Occitániában. Ismerkedett, sok helyet bejárt, kérdezett, tanulmányozott, tervezett. Miután a hely zetet így felmérte, kezébe vette a meghatározó jelentőségű zsinat vezetését, melynek célja egy egyetemes, de független Katár Egyház megszervezése volt, mindeme görögországi, dalmáciai, bulgáriai, kis-ázsiai élenjáró személyiségek jóváhagyásával. Egyébként pedig azzal a különleges küldetéssel is jött, hogy Oc citániában elfogadtassa a keleti johannita szertartásrendet, az ázsiai Hét Gyülekezet liturgiájának formája szerint.

Az EGYETEMES G N Ó Z I S DIADALA

Nos, az ussat-i „Grand-pere" (Nagyapa) nevet viselő barlang fa lain megtaláltuk Szent János Hét Gyülekezetének jelképét. Ezek: Efézus, János lakóhelye, ma szomorú romhalmaz; a ma is fényes Szmirna, Anatóliában; az alig fölismerhető Szárdisz, Lüdiában*; a ma is a „virágok városának" nevezett Laodicea; Thiatira, Lüdiában; valamint Filadelfia, ma már csak kicsiny falu Alacheur névvel; végül pedig Pergámum, a hajdani müziabeli birodalom, melynek könyv tára vetekedett Alexandriáéval. Niketas három, igen jelentős dolgot rendezett el: 1. Kialakította a katár papi hierarchiát, felszentelt három pátriárkát: Ramon de Ramondi-t, Aquitánia prímását; Róbert de Spérone-t, Franciaország püspökét; Marco-ra pedig a lombard és az Alpokon túli térségeket bízta. Mindhármójukhoz 12-12 püspök tartozott. Nevezzük meg közülük Gérard Mercier-t, Carcassone püspökét; Sicard Cellier-t, Albi püspökét, Aran völgyében pedig (a spanyol Pireneusokban, Katalóniában, ahol a Garonne ered) Ramon de Cazalis-t. Amikor megkérdezték Niketastól, hogy milyen szokás jogokat gyakoroltak az ősi kis-ázsiai Gyülekezetek, akkor sokat mondóan így válaszolt: „A Gyülekezetek saját térségükön belül működnek, egyik sem bírálja felül a másik tevékenységét, így a Béke velük marad; nektek is csupán ezt kell tennetek!" 2. Személyes példamutatásával, intelligens, alkalmazkodó és befoga dó szellemű, kulturált, aszketikus életvitelű, nagytudású emberként meggyőzte az occitán urakat, úgyhogy az ő oltalma alatt több nagy úr, lovag önként adta gyermekét a Parakléta Egyházának, mint pél dául a Belissen, a Foix, a Mirepoix vagy a Castres családok. 3. A trubadúrok rokonszenvét is el tudta nyerni, ennek azonban valamely titkos oka van. Kétségtelen, hogy bizonyos konstanti nápolyi beavatottak ismerték a trubadúrok látylak mögé rejtett * Lüdia, latinosan Lydia, akkádul L u d u egy ókori anatóliai államalakulat volt, amely Phrügia bukásával p á r h u z a m o s a n emelkedett fel a Kr. e. 7. században, a z o n b a n a r o h a m o s a n e r ő s ö d ő Perzsa B i r o d a l o m n a k már nem tudott ellenállni. Lüdia lakói a l ü d ö k (más vál tozatban lídek vagy lüdiaiak) voltak.

Joost

Ritman:

Bevezetés

nyelvét, a „clus" beszédet, melyet óvatosan és körültekintően bi zonyos hírek továbbítására használtak fel. Mindenesetre két be avatott, Guilhelm és Guillabert de Bonvillars, Niketas jobbkeze volt Saint-Félixben. Több kiváló személyiség is ismerte őt, például Margabrun és Arnaud d'Aniel, akik egyébként jelentősen külön böztek egymástól. Margabrun támadó szavakkal kelt ki kora tár sadalma ellen és nem riadt vissza a szatíráktól, de a szitkozódó írásoktól sem; az irodalmár Arnaud d'Anielnek pedig igen nagy szerepe volt az oc nyelvű költészet fejlődésében, Dante nagyra becsülte, Petrarka szerint nagy dicsőséget szerzett országának. Niketas ismert volt független szellemiségéről, s noha külföldi volt, aka ratereje és tekintélye miatt egyedül ő tűnt méltónak rá, hogy komoly szervezeti felépítést adjon a függetlenségéről ismert pireneusi katár mozgalomnak. E szervezeti felépítés elemei: a hierarchia, a szertartás rend, a vallásgyakorlat, az egyházmegyék kijelölése. A Toulouse-i püs pökséget nevezte ki a konstantinápolyi székhelyű, nagy Keleti Anya szentegyház leány-egyházközösségévé. Ezen kívül a katár hit számára sikerült elfogadtatnia a teljes dualizmus tanát. Egy évnél valamivel többet maradt Occitániában, együtt ült az asztalnál minden befolyá sos személyiséggel, de nem felejtette el meghívni az ünnepélyes lako mákra a népet sem, aki „Atyjának" nevezte őt. Miután a Béke csókját adta minden katár paptársának, 1168-ban elindult vissza, Keletre.

Montségur Most irányítsuk figyelmünket Európa egyik szent helye, Montségur vára felé. Ezt a várat a katár főpapok valamint az occitán nemesség kérésére Raymond de Mirepoix építtette 1204-ben, nagyon aprólé kosan részletezett irányvonalak alapján. Ezek az irányvonalak a vár különleges szerepére vonatkoztak: ez a hely lett a katár Szerzet spiri tuális tevékenységének a legfőbb gyújtópontja. E spirituális központ létesítésének ihletője Esclarmonde de Foix, a katár hercegnő volt,

EGYETEMES G N Ó Z I S

DIADALA

aki ugyanebben az évben, 1204-ben kapta meg Guilhabert de Castres katár püspök által Fanjeaux-ban a konszolamentumot. Montségur, hűséges tanítványok áldott hajléka, a „Szellemben tiszták" Szerzetéhez tartozóké, akik odaadták és kiontották szívük vérét. Montségur, 1233-tól kezdve a gyűlölet, az ellenségeskedés és a növekvő harag legfőbb tárgya, I I I . Ince pápa parancsára az Ink vizíció lerombolásra ítélt céltáblája. I I I . Ince szervezte meg az „albigensek elleni keresztes háborút", melynek könyörtelen vezetője S i m o n de M o n f o r t lett. Montségur, az idők legsötétebb éjszakájá ban a keresztény Gnózis világítótornya, Vulkánusz, a szellemi Nap erejében a „krisztocentrikus" világforradalom, a Szeretet Egyháza megépítésének, e világméretű munkának a szellemi gyújtópontjává vált, a Parakléta lovagjainak spirituális erejében. Montségur, ahol 1244. március 16-án 2 0 5 katár hozta meg a legmagasabb fényáldoza tot önkéntes máglyahalála révén. Lux lucet in tenebris — a Világosság fénylik a sötétségben.

A hermészi Gnózis kibontakozása A Gnózis történetében Nyugaton döntő jelentőségű a hermészi Gnózis átörökítése, különösen a reneszánsz erőteljes felvirágzásakor, a XV. századi Firenzében, a neoplatonikusok és a hermetikusok vá rosában, melynek középpontjában a platóni Akadémia állt. Marsilio F i c i n o , a divinus interpres — az isteni tolmács — 1453-ban jelentős ihletőjévé vált egy kiváló írókból, költőkből, festőkből, szobrászok ból és építészekből álló körnek. Lázas igyekezetének köszönhetően jelenhetett meg számos görög szöveg latin nyelven, köztük Hermész Triszmegisztosz Corpus Hermeticuma, Platón összes műve, Plótinosz Enneadesze, Zarathusztra, Orfeusz bölcsessége, a k a l d e u s misztériu mok, valamint saját legfőbb műve, a De religione christiana, egy kora beli elmélkedés a kereszténységről. A R ó m a i Katolikus Egyház és a konstantinápolyi G ö r ö g Or todox Egyház képviselőinek ösztönzésére, 1439-ben két zsinatot

Joost

Ritman:

Bevezetés

tartottak, Ferrarában és Firenzében, melyek során ismét a római katolikus és a görög o r t o d o x kereszténység alapjait kutatták. A központi kérdés a következő volt: hogyan kapcsolódhatna egy máshoz a gazdag hagyományokkal rendelkező konstantinápolyi keresztény Egyház és a római papság láthatóan megújulni vágyó irányzata? Ezen vizsgálódások során — ahogyan ez a n n a k idején a Katar és a G ö r ö g O r t o d o x Egyház között is történt — megvizsgál ták a kereszténység előtti szellemi örökség gyümölcseit. A megúju lásra, valamint a római és a konstantinápolyi Keresztény Egyházak megegyezésére

irányulva

megkísérelték

összehasonlítani

Platón,

Hermész Triszmegisztosz és Zarathusztra írásait, továbbá olyan filozófusokét, m i n t Plótinosz, J a m b l i k h o s z és Boethius, olyan egy házatyákét, m i n t J e r o m o s , Alexandriai Kelemen, Origenész, Ágos ton, Tertullianus és Ireneus, és még sokan másokét is. M i n d e z a konstantinápolyi és a római Egyházak közötti megújulás és köze ledés jegyében történt. A K o n s t a n t i n á p o l y b ó l érkezett személyiségek között — a mint egy ötszáz egyházi és világi elöljáróból álló kíséret soraiban — ott volt Bessarion bíboros is. A szellemi ú t t ö r ő k egyike volt ő, a plató ni és hermészi eszmék védelmezője. M á r 1465-ben kiadatott R ó m á ban egy Platónról szóló védőiratot, In calumniatorum Platonis libri quatuor címmel, melynek kapcsán levelezésben állt többek között Marsilio Ficinoval is. B i z á n c 1468-ban bekövetkezett eleste után végleg Itáliában telepedett le, élete utolsó évében pedig Velence vá rosának adományozta hírneves, körülbelül ezer görög nyelvű irat ból álló könyvtárát. A számos hermészi, neoplatonikus és őskeresz tény szövegen túl, a gyűjteményhez tartozott a Corpus Hermeticum egy XIV. századbeli kódexe is. E n n e k a szövegnek mindeddig ez a legrégebbi ránk hagyományozott példánya. Ezáltal vált lehetséges sé ezeknek a teljes, azelőtt ismeretlen görög szövegeknek a latinra való lefordítása, kiadása és hozzáférhetővé tétele a korabeli nyugati társadalom számára.

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

A szellemi tűz lángra lobbanásának három esztendeje 1944 A prófécia — „Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet hajt!" — valósággá válik. 1945 A felső-egyiptomi Nag H a m m a d i könyvtár s vele a hermészi és a keresztény Gnózis ősi tanúbizonyságainak megtalálása. 1946 Születés és visszatérés. Egy új lélekközösség megteremtése, mely nem más, m i n t a Világosság Hármas Szövetségének: a Grál, Katarok, Rózsakereszt Szövetségének, az ősi, egyetemes Szerzetláncnak az ifjú láncszeme.

1944 A prófécia valósággá válik: „Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet hajt!" Kronoszról mint az idő uráról beszéltünk. Ebben az összefüggésben Vulkánuszt is megnevezhetjük, mint a Nap rejtett erejét, az alapvető tüzet, azt a „gyökértüzet", amelyben az idők genezisének az eredetét megtalálhatjuk. Sokat írtak már az Egyetlen misztériumáról, aki min deneknek a mindent eltöltő és mindent magában foglaló ősoka: Ő az ismeretlen és megismerhetetlen Isten. O a szellemi beteljesülés, maga a megnyilvánuló Szellem, aki a világ születésekor a vizek fölött lebeg, a Misztériumok ereje, akit úgy hívnak: Fiat Lux— legyen Világosság —, egy „krisztusközpontú" ősszületés, minden teremtés kezdete. Kronosz, a tér és idő vigyázója, ezért főként az örökkévalóság szolgálatában áll. Azt a szellemi valóságot jeleníti meg, amely nem hagyja magát a tegnap, a ma, a holnap, a múlt, a jelen és a jövendő, vagyis a tér-idő rendiség törvényszerűségei által korlátozni. Azokon a területeken, ahol K r o n o s z uralkodik, észlelhetjük az örök teljesség szívdobogását, magának a szellemnek a ritmusát, lélegzetét és életét. Ezért érvényesülnek a térben és az időben a csakis a szellemi rend által megismerhető és alkalmazható törvények, melyeknek a képvi selői mindig is minden idők egyetemes Szerzetlánca szolgálóinak, fivéreinek és nővéreinek nevezik magukat.

Joost

Ritman:

Bevezetés

Ez a Szerzet, mely a kereszténység előtti időszakban Melkhisédek Rendjeként működött — amelynek főpapja maga Jézus Krisztus —, olyan tevékenységet fejt ki, amely a tér-időrendtől szabad, és meg határozza az emberi létezés végső sorsát. A Rend tagjai egy szellemi hierarchia részesei, megbízatásukat attól kapják, s cselekedeteik, mű veik tanúsítják a Renddel való kapcsolatukat. Olyan transzformáló szellemi erő nyilvánul meg általuk, amely új napot jelent az Elet Szerzetének fejlődésében, és az emberiségért, az emberiség életében és az emberiséggel együttműködve hat. Ok az élet alapját érintő nagy titok őrzői és papjai, s betöltik a küldetést: az emberi alakulás és teremtés misztériumát a szellemiesedés, az újjászületés misztériuma felé emelik. Ez az isteni „Kráter" leeresztése a tér és idő világába, melyről Hermész beszél, avagy a Szent Grál misztériuma által az ember felemelése a spirituális valósághoz. A prófécia, „Hétszáz év múltán azonban a babérfa új levelet hajt", mely 1244-ben szinte a Parakléta galambjaként emelkedett a magas ba Montségur máglyájáról, 1944. március 16-án valósággá vált. Ettől a naptól fogva ismét megnyilatkozik e rejtélyes folyamat, m i n t az örökkévalóság szívdobbanása a tér-idő világában, m i n t egy új nap pirkadatának a hírnöke. Az előző Szerzet, a katárok Szerzetének pát riárkája, Antonin Gadal töltötte be a szellemi leszármazás megsza kítatlan láncolatában azt a spirituális küldetést, hogy Montségur el fojtott lángját újra fellobbantsa, méghozzá ugyanott, ahol kétszázöt férfi és nő, fivérek és nővérek, a katár Szerzet színe-java és szellemi koronája 1244. március 16-án az életét adta, Krisztusért — Krisztussal -

Krisztusban. A Világosság Hármas Szövetsége, a Grál — Katárok — Rózsakereszt

számára ez egy új születés pillanata volt. A romolhatatlan tűz lángját újra meggyújtották egy új, mágikus kezdet hajnalán, a huszadik szá zad eme fordulópontján: ez az ifjú Gnózis születésének a napja, ez az egyetemes Gnózis diadala. A Világosság gyermekei visszatérésének a jele volt ez. Az Elet fája ősi törzsének erejében ismét felállították a Gnózis oltárasztalát, a Szeretet Gnózisának gyermekeiért, hogy

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

megünnepeljék Melkhisédek Rendjének ünnepét: a Kenyér és a B o r misztériumát, a Szent Grál misztériumát. A mindezt kezdeményező Bölcs a pátriárka volt, a Világosság Hármas Szövetségének pátriárká ja, Galaad, a Szent Grál őrzője, akinek nagysága alázata révén mutat kozott meg a maga teljességében!

1945 A felső-egyiptomi Nag-Hammadi könyvtár s vele a hermészi és a keresztény Gnózis ősi tanúbizony ságainak megtalálása A Nílus mentén, Nag-Hammadiban, egy M u h a m m e d Ali nevű fel ső-egyiptomi földműves épp a termékeny földet ásta egy barlangok kal teli sziklás szegély mentén, m i k o r ásója az idők szántóföldjében megbújó kincset rejtő agyagkorsónak ütközött. Ez az érintkezés egy szersmind a romolhatatlanság szívdobbanását is jelentette a tér-idő világában. Kronosz ismét bebizonyította tevékenységének kettős ter mészetét, mellyel az örökkévalóságot és az időt egyetlen történelmi pillanat kikristályosodott erejében olvasztotta össze. A Nag Hammadi könyvtár visszaajándékoztatott az időnek; felfedezése és gazdag tartalma Isten jelzéseként, spirituális mérföldkőként vésődött be az emberiség történetébe. A Gnózis kibontakozásában a keresztény korszak első három évszá zadát valódi krisztusi impulzusként tarthatjuk számon. Krisztusra nem m i n t egy személyre, hanem m i n t a Szellem egyetemes erejére kell tekintenünk, aki lényege és hatósugara által juttatja kifejezésre az Egyetlen, Egyetemes Istent a teremtésben. Hermész Triszmegisztosz így magyarázza ezt: „Isten végtelen szféra mindenütt jelenlévő középponttal, melyet semmi sem határol." Isten örök ősforrás — Is ten ö r ö k k ö n tartó egyetemessé válás. A szellemből származottak körein belül a nagy beavatottak, mint Hermész Triszmegisztosz, Mózes, Püthagorasz, Zarathusztra, Pla tón, a Názáreti Jézus, Tiánai Apollós, M á n i és Valentinusz, utódaik

Joost

Ritman:

Bevezetés

számára misztérium-iskoláik alapításával, szóban és írásban örökí tették át példájuk inspiráló erejét és bölcsességüket: az egyetemes Gnózist. E tanúságtételeket egyetlen kifejezéssel szeretnénk jellemez ni: „a krisztusimpulzus". Az idő szülőméhére bízott írások által, korszakunk első három századának Nag H a m m a d i könyvtárában összegyűjtött eredeti gnosztikus, hermészi és keresztény impulzusa ismét gazdagon megajándékozta a jelen társadalmát a spirituális fej lődés erejével s egyúttal ö n n ö n gyökereinek feltárásával. A Fiat Lux ereje ez, amely háromszorosan nyilatkozik meg: 1. Krisztusközpontúan,

eredeti

spirituális

esszenciaként,

melynek

megnyilvánító ereje megalkotja minden teremtés kezdetét és beteljesülését. 2. Napközpontúan, a Mindenség életet adó lélegzeteként, mely megelevenít, növekedésre, változásra és tudatosodásra serkent minden élethullámot, bárhol is keletkezzenek azok a világmin denségben. Ö r ö k mozgás révén minden fejlődést ez az erő tesz lehetővé. Az emberi öntudat átalakulási misztériumának is ez a meghatározó ereje, ami a katár filozófia szerint: F o r m á c i ó — Reformáció — Transzformáció (Alakulás — Újjáalakulás — Átalakulás). 3. Földközpontúan,

földként,

vagyis

kozmikus

megnyilvánulási

térként, ahol egy bizonyos fejlődés indul útnak a változandóságtól az állandóság felé — a m i n d e n ü t t jelenvalóságig. E föld központú tér az örökkévalóság anyaöle, melyet Föld-Anyának nevezünk, az ásványi — növényi — állati — emberi életformák négyszeres fejlődésének rejtélyes kiindulópontja, melyekben a négy életerő a fizikai szinten, vitálisán, az érzékelések által, valamint gondolati ú t o n jut kifejezésre. Az embert saját élete egy tapasztalati útra viszi, ez pedig a tudatfejlődés szakadat lan folyamatában a megismeréstől az önmegismeréshez veze ti, a Gnózisig: a Mindenség ismeretéig. Hermész Triszmegisztosz ezt így összegzi: „Aki önmagát megismeri, megismeri a Mindenséget is."

Az E G Y E T E M E S

G N Ó Z I S DIADALA

A Nag H a m m a d i könyvtár megtalálását lehetetlen különválasztani a középkori gnosztikus katár Szerzet szellemi örökségének feltárá sától, s ezt a gnosztikus A n t o n i n Gadal mindig hangsúlyozza is beszédeiben. Lux lucet in tenebris: e jelmondata erejében utánozha tatlan m ó d o n tudta megvilágítani az elmúlt kétezer év gnosztikus hagyományát. Mélységes és kétszeres volt a pátriárka szívének örö me: egyrészt a huszadik század keresztény, hermészi és gnosztikus múlttal kapcsolatos legnagyobb felfedezése, másrészt amiatt, hogy behordhatta a termést, ú t t ö r ő m u n k á j a eredményét. Ez a könyvtár a rejtélyes szövegek gyűjteményének legjavát tartalmazza: itt talál ható Valentinusztól Az Igazság Evangéliuma, a Reginosznak írt levél a feltámadásról, a Tamás Evangélium, hermészi szövegtöre dékek, köztük a Corpus Hermeticum, valamint az Értekezés a nyol cadik és kilencedik szféráról; ezek a művek különleges bizonyságai korszakunkban annak, hogy a G n ó z i s ereje elpusztíthatatlan, és sértetlenül várja az Isten által meghatározott pillanatot, amikor visszatérhet az emberek közé.

1946 Születés és visszatérés. Egy új lélekközösségnek, mint a Világosság ősi, egyetemes Szerzetlánca Hár mas Szövetségének: a Grál, Katarok, Rózsakereszt Szövetsége legifjabb láncszemének a megteremtése. A katár Szerzet a következőképpen írja le a lélekemberiség útját, az élő lélek örök menetelését a mulandóságtól a múlhatatlanságig, a romlandóságtól a romolhatatlanságig: Alakulás — Újjáalakulás — Átalakulás Hernyó — Báb — Pillangó Halandó ember — Megváltozott lélek — Romolhatatlan fényiélek. Az ember m i n t m i k r o k o z m o s z , kis világ, minutus mundm misztéri u m a mindig k ö z p o n t i jelentőségű a Szellemben Nagyok szemében, valamint az általuk, küldetésük alapján létrehozott beavató iskolák

Joost

Ritman:

Bevezetés

szakadatlan lánca számára. Az ember — m i n t ego- avagy geocent rikus lény — hosszú, földi fejlődési útján az első helyet az élet és a tudatfejlődés foglalja el: a világnak eme ismerete mindig is az időleges, a korlátozott és állandóan változó dolgoknak az ismere tét jelenti. Azon a tájon, ahol a középkori katár Szerzet élt, az oly hatalmas, Dél-Franciaországtól Észak-Spanyolországig terjedő Occitániában található az Ariége völgy, kiterjedt, bonyolult barlangrendszerével. Az emberek jelenlétét több tízezer éves tárgyi bizonyítékok és bar langi falfeliratok támasztják alá, mely utóbbiak Európa legrégebbi sziklarajzai közé tartoznak. M i n t h o g y Sabarthez a maga jelmondatával Custos Summorum — a Szellem Legmagasságosabb Megnyilatkozásának az Őrizője — O c citánia középpontjában terül el, azon a földön, ahol a középkorban virágzott a művészet, a tudomány és a vallás, joggal tarthat igényt a megtiszteltetésre, hogy a „nyugati emberiség bölcsőjének" neveztes sék. Az emberiség hosszú földi fejlődési útján, egy adott pillanatban a belső szem előtt megnyílnak a tér-idő határai, megnyílik a lélek ablaka, és a változó, r o m l a n d ó lét talányát egy érinthetetlen, ro molhatatlan élet csodája váltja föl. Ez a halhatatlan lélek születése, a Fény-léleké, mely az örökkévalóság útjára lépett. E k k o r a tér és az idő feloldódnak a teremtés végtelenjében. A végtelen firmamentum, a földi zodiákus a tizenkét állatövi jeggyel, valamint a hét régi bolygóval a heliocentrikus elvben találja meg eredetét, mely a végtelen alakulás krisztusközpontú elvében tér vissza. Földi alaku lása során így áll végül az ember mikrokozmoszként, tudatos és élő lélekként szemtől szemben a szellemi élet krisztocentrikus elvével. Az életképlet, a születés — élet — növekedés — változás és újjászüle tés hétszeres kulcsa ekkor a mindenütt jelenvalósági tudatban, az Egyetlennel való találkozásban leli meg apoteózisát. Avagy ahogyan azt Hermész Triszmegisztosz fejezi ki legmagasabb szellemi elragad tatásában: „Látlak, U r a m ! " Hermész arról az emberről tanúskodik, aki anyagi börtöne fölé emelkedett: „Isten egy halhatatlan ember, az ember egy halandó Isten."

Az E G Y E T E M E S

G N Ó Z I S DIADALA

Az a múlhatatlan törvényszerűség, amely az embert elvezeti a rendel tetéséhez, a Világosság fáklyahordozóinak tanúságtételében az egye temes Gnózis valóságaként jut kifejezésre. Ezt a pátriárka, Antonin Gadal „a vigasztaló és megtisztító Szellem vallásának" nevezte. Az ok pedig minden élet ősforrása — mert szükséges, hogy az alkotó esszencia, az Elet Fájának nedve a gyökerektől elérjen a teljes kibon takozásáig. Ez egy gnosztikus fejlődési út, mely a Vigasz, a Szeretet és Kegyelem erőiben nyilvánul meg azok által, akik az Elet Szerzetének képviselői, és ettől kapták megbízatásukat. Az örökkévalóság rejtélyes megnyilvánulása az időben újra megis métlődött 1946-ban, az ősi ka tárföld szívében, Albi Rózsakertjében: ekkor látogatott ide J a n van Rijckenborgh és Catharose de Petri, az ifjú gnosztikus Szerzet, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájának két szellemi vezetője. Niketas a konstantinápolyi pátriárka képviselőjeként 1167-ben a Saint-Félix de Caraman-i zsinaton „Ázsia Hét Gyülekezetének" pe csétjét összekapcsolta az Egyetlen Egyetemes Szellemtemplom ősi láncának ifjú láncszemével, a katár Szerzettel. 1946-ban az ifjú Szer zet szellemi vezetői látomásukban erre a szellemi erőre támaszkodva az új emberiségkorszakban elvégzendő feladatként élték meg az egye temes Gnózis diadalát és visszatértét. Albi Rózsakertjében, e történelmi jelentőségű helyen öltött alakot a jelenkori gnosztikus fejlődési menet, mely arra hivatott, hogy össze kapcsolja a nyugati világot múltja ősi gyökereivel. Nem véletlen, hogy ugyanebben az évben, 1946-ban jelent meg J a n van Rijckenborgh első könyve, mégpedig ezzel a címmel: Dei Gloria Intacta — a Szent Rózsake reszt keresztény beavatási misztériuma az új korszak számára. A Világosság fáklyahordozói, az új korszak úttörői, A n t o n i n Gadal, J a n van Rijckenborgh és Catharose de Petri személyében új szövetséget pecsételtek meg: a Szent Grál Erejében, a Katarok tiszta krisztusi Szerzetének Szeretetében és egy új, gnosztikus megnyilvá nulásban, a Rózsakereszt Szerzetének Bölcsességében. Ez az új szö vetség a „Világosság Hármas Szövetsége".

Joost

Ritman:

Bevezetés

Ez a könyv, Az egyetemes Gnózis diadala az egyetemes Szerzetlánc központi Rendje szellemi testamentumának fogantatását, megnyilvánítását és magyarázatát mutatja be, azon Rend testamentumáét, amelynek alapköve Krisztusban, az abszolút Valóság szellemerejében nyugszik. Tizenhat éves k o r o m b a n , 1957. március 16-án, március 10-én kelt levelemre válaszul megkaphattam A n t o n i n Gadalnak, a katár Szer zet pátriárkájának „ifjabb testvéréhez" címzett levelét. E b b e n írott formában is megerősítést nyert a katár Szerzethez fűződő különle ges kapcsolatom, s általa bensőleg újra átélhettem az 1244. márci us 15-ei éjszaka titokzatos pillanatait: a „katárok kincsének" meg mentését. K r o n o s z korszakokat az örökkévalósággal összekapcsoló törvényszerűségének k ö s z ö n h e t ő e n A n t o n i n Gadal úr 1962. június 14-én bekövetkezett halálát megelőző öt év során — nyolcvanöt évet élt — megadatott, hogy számos levél, személyes találkozás és Sabarthez szent helyeinek meglátogatása formájában mély belátás ra tehessek szert a gnosztikus katár Szerzet sokoldalúságát és szel lemi nagyságát illetően. Az elolthatatlan láng mágikus erejének meggyújtásával és láng ra lobbantásával ugyanakkor egy olyan spirituális erő született meg bennem, mely attól kezdve lelki-szellemi életutam alapjául szolgált. A klasszikus örökség átvétele, a szellemi attribútumoknak a Szent Grál misztériumának erejében való őrzése életbevágó jelentőségűvé lett, a spirituális munka hajtóerejévé, mely számomra 1957. március 16-án kezdődött. E nap különösen azt az impulzust tette emlékeze tessé, amely a Világossághordozók kincseskamrájának létrehozásá hoz vezetett. Ez a kincseskamra a Bibliotheca Philosophica Hermé tica, az örökkön égő láng tanúbizonysága. E könyv megjelentetésével egyúttal egy régi ígéretnek teszek eleget, melyet Catharose de Petrinek, az Arany Rózsakereszt Szellemi Isko lája nagymesternőjének tettem. Lehetővé tette számomra, hogy az általa összeállított, dokumentált anyagokkal rendelkezzem. Ez azzal

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

a megbízatással párosult, hogy szélesebb körök számára világosít sam meg és tegyem ismertté a szellemi vezetők — J a n van Rijckenborgh, Catharose de Petri és A n t o n i n Gadal — közötti szövetséget, a Világosság Hármas Szövetségének, a Grál, Katarok, Rózsakereszt szövetségének a keletkezését. A nagymesternő a következőket írta 1962-ben a Világosság Hármas Szövetségéhez fűződő személyes kap csolatáról: Huszonnyolcadik életévemben, 1930-ban jött létre számomra a kapcsolat az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolájával. E pillanat tól fogva tudatára ébredtem életcélomnak és feladatomnak. Számos vallásos és filozofikus elmélyülést követően megjelent előttem egy isteni küldött; azúr boltozat alatt, fénylő, fehér, éteri megjelenésű galamb formájában — a Szent Szellem szimbólumának alakjában — jött, s bensőleg tudtomra adta többek között azt, hogy a Rózsa keresztnek, mint Szellemi Iskolának, a Szellem ereje által ismertté kell válnia mindenki számára, aki a lélek megszabadulására vágyik. Ettől fogva sok mindent megnyilvánítottak számomra, melyeknek gyümölcsei időközben meg is jelentek az ifjú gnosztikus Szerzet Szellemi Iskolájában. Anélkül, hogy kértem volna vagy előzőleg beszéltem volna vele róla, Ussat-les-Bains-ben Antonin Gadal úr kezéből megkaptam is teni küldetésem megerősítését. Gadal úr, az idős, nyolcvanöt éves pátriárka, az ősi szentélyek, a barlangok, az ún. „Montagne Sacrée", a Szent Hegy őre a franciaországi Ariége földjén. E régi bar langok a középkorban valóban szentélyekként szolgáltak, később pedig a korabeli katár Szerzet menedékeiként. A pátriárkával való második találkozásom után — az első 1954 szeptemberében volt, Jan van Rijckenborgh úr és mintegy harminc tanuló társaságában — a felismerés és elismerés jeleként átnyújtott egy saját maga fes tette selyemkendőt, melynek dísze: egy fehér, kiterjesztett szárnyú galamb azúr háttérrel. Gondolhatják, mekkora volt a meglepeté sem, ugyanakkor a benső örömöm! Nem sokkal később kaptam, szintén a pátriárka kezéből, egy fából faragott galambszobrocskát,

Joost

Ritman:

Bevezetés

pontos mását annak, mely a Betlehem-barlang boltozatán látható. A Betlehem-barlang az Ornolac-beli hajdani Szerzet legbelsőbb be avató szentélye. Az egyetemes Gnózis diadala című könyv megjelenésével — majd' ötven évvel a pátriárkával való első, 1955-ös találkozás után — végre meg született a végső válasz A Parakléta Galambja című kéziratra. Ezt a kéziratot idősebb fivéremtől, Antonin Gadaltól, a hű Galaadtól kaptam 1957-ben, tizenhat éves koromban, szüleim Amszterdamban lévő bloemgracht-i házában; a kézirat szövege megtalálható e könyv prológusában.

Ez egyben egy prófécia kinyilatkoztatása,

melyet

1961-ben közölt velem, utolsó, Ussat-Ornolac-beli találkozásunk so rán. Jelen volt feleségem, Rachel és lányom, Mirjam, akit a pátriárka Sabarthez gyermekének nevezett. 2004-ben, egy új évezred kezdetén, tanúskodhatom arról, hogy a gnosztikus munka alapítói szívének az úttörő munka során eleven vetőmagként kiontott vére ezerszeresen meghozta a gyümölcseit. így zeng az Elet Szerzetének ősi üzenete: „Isten Szeretet". Bizo nyosodjon be ez az életerő világosságerőként, az egyetemes Gnózis szakadatlan diadalaként, íme, ez legbensőbb kívánságom! Joost R. A

Ritman

Bibliotbeca

Philosopbica

Hermetica

Montségur 1204-2004

alapítója Amsterdam, 2004. március 16.

I. RÉSZ

A Szeretet Szerzete

Bevezetés

Montségur

vára

A Parakléta galambja Antonin

Gadal

Nos, vándor, légy óvatos! Tudnod kell, átléped,

hogy miután a Katedrális küszöbét

valóban ember lesz belőled,

aki összekapcsolódott az éggel, amint

kapcsolatban

Tudnod kell,

áll a földdel is.

mágikus hangszert tart kezed,

s a hangok, melyeket a szellemi billentyűkön játszol, természetfeletti visszhangra lelnek, melyet te magad azonban

nem hallasz majd,

mert csupán a jövendőhöz hasonlóan rejtélyes múlt hallgatózó fülei

számára

lesznek felfoghatók.

Talán nem tudtad ezt. Mind

elfeledtük.

Most azonban tudod: Légy hát óvatos, vándor.' Vasárnap van, Virágvasárnap, a 33. esztendő nizán hó 9. napjának dicső évfordulója! Pirkadattól fogva boldog sóhajtás lebegett minde nütt az öreg Sabarthez fölött. Ereztem: a Katedrális, a T e m p l o m o k ragyogtak az ünnepi boldogságtól. A környékbeli falvak, valamint a büszke Castella von Tarascon, a tarusque-ok hajdani fővárosa, a négy égtáj felé röpítették harangjaik ezüstszavát. Virágvasárnap van! Országos ünnep. A gyermekek puszpáng-, babér- és rozmaring ágakat készítenek elő, melyeket, miután megkapták rájuk az áldást,

1 Ismeretlen szerző, A Katedrális

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

boldogan visznek majd haza. Rengeteg barackvirágszirom hullott le az éjszaka, kétféle színben pompázó szőnyeggel borítva be a földet, sehol sincs ennek párja. Hozsánna! „Hozsánna! Áldott legyen, aki jő az Ú r n a k nevében! Eljött az óra, amikor az embernek Fia megdicsőíttetik! Hozsánna!" Betlehemben szedtem a pisztáciaágamat... Hozsánna! Teljes erővel zúgnak a harangok, minden égtáj felől. Békével tölt el ez a boldog harangozás, kellemessé teszi Lombrives barlangja, a „katárok Katedrálisa" felé vezető utat. Annál is inkább, mivel gondo lataim mindegyre csak a 33. év nizán hó (a zsidók Húsvét hónapja) nyolcadika szombat és kilencedike vasárnap körül járnak, követve a J á n o s Evangélium magasztos sorait: „Jézus tehát hat nappal húsvét előtt elment Betániába, ahol Lá zár élt, akit feltámasztott a halottak közül. Vacsorát készítettek ott neki, s M á r t a szolgált fel, Lázár pedig a Jézussal együtt ülők kö zött volt. M á r i a ekkor elővett egy font drága valódi nárduskenetet, megkente Jézus lábát, és hajával törölte meg; a ház pedig megtelt a kenet illatával." „Nagyon sokan megtudták a zsidók közül, hogy ő ott van, és odamentek; nemcsak Jézus miatt, hanem azért is, hogy lássák Lázárt, akit feltámasztott a halottak közül." És másnap vasárnap, a csodálatos Virágvasárnapon: „Másnap, amikor az ünnepre érkező nagy sokaság meghallotta, hogy Jézus Jeruzsálembe jön, pálmaágakat fogtak, kivonultak a foga dására, és így kiáltottak: Hozsánna! Áldott, aki az Úr nevében jön, az Izrael Királya!" Qános X I I , 1-3, 9, 12-13). Jézus, Lázár, Márta, Mária, János... Gondolataimba merülve léptem be, anélkül, hogy észrevettem volna, Lombrives barlangjába, a szépsé ges Katedrálisba. Ma sokkalta szebb, mint bármikor máskor: végtére is Virágvasárnap van! Vidám csengőhanggal érkeznek a vízcseppek a

Bevezetés

talaj cseppköveire; a boltozati cseppkövek élénk, színes ragyogással fénylenek. A függő asszony, egy asszony-alakú boltozati cseppkőkép ződmény, a legszebb ruháját öltötte fel. A levegő szelíden simogat s tömjénillat lengedez. A pompás Katedrális is ünnepel! Hozsánna! Áldott legyen... Milyen furcsa... Mintha alig hallható hangok ütötték volna meg a fülemet... Apró szellőcskét, gyenge fuvallatot éreztem arcomon, annál is kevésbé észlelhetőt, mintha árny lengett volna el... Miféle hang le hetne? Bagoly-barátom talán...? Nem! Talán denevérmama jött szoká sa szerint két kicsinyével köszönteni, míg a lusta denevérpapa tovább alszik a függő asszony közelében csüngve? Nem, ez sem lehetett! Semmit sem látok! Mégis... Szinte anélkül, hogy észrevettem volna, a Katedrális bejáratához jutottam, az alacsony átjáróhoz. Meghajlok a Legmagasságosabb előtt, s csak ezután lépek szentélyébe, ahogy a derék Loup de F o i x is tette, mielőtt a Kápolnába lépett... De... Ó! Milyen különös! Mi csoda látványban részesít ma az óriási Katedrális! Képtelen vagyok szavakba önteni, hogy miféle érzések kerítették hatalmukba tuda tomat! Füleim valóban titokzatos, megmagyarázhatatlan hangokat hallanak? Nem téved-e szemem, m i k o r sohasem látott, szépséges, átható, gyengéd fényességgel vesz körül? Halkan, nagyon halkan hallom, amint nevemen szólít egy ismert, rég hallott hang... Hirtelen megfordulok, minden irányba körülné zek. Nem, semmit sem látok! Mégis, érzem, hogy nem vagyok egye dül. És ismét néven szólít, ugyanaz a halk hang, mely most talán még ismerősebb... - Ó! Mester... Drága Mester! - Igen, én vagyok az! Vártalak! Tudtam, hogy nem felejtesz eljön ni ezen az örömteli napon, Krisztusért, a mártírokért. Tanúja leszel velem együtt a Virágvasárnap ünnepének, szépséges Lombrives bar langunkban. Hallgatózz, figyelj! S e m m i n ne lepődj meg! Evokáció... mint csodás eolhárfák hangja, lágy, mennyei zene száll föntről alá, a terem végtelenségében elvesző boltozat felől. Ugyanek-

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

kor megnő a fényesség, s csodálatos m ó d o n megjelenteti az „Erkély" és a „Lépcsők" minden részletét. Hirtelen egy szédítő szikla tűnik fel előttem, tetejében egy vár, erődítmény, melynek minden kövét jól ismerem. Montségur! - Igen, Montségur...! - Nézd, hosszú kötelet eresztettek le a mélybe! - Valóban, egy kötél... - Amiel Aicard ereszkedik le elsőként! - Igen, A m i e l Aicard, a katár püspök, B e r t r a n d d ' E n M a r t i utódja... - Egy, kettő, három követi őt; a Közösség titkait és a szent kin cseket mentik. Pons Arnaud de Castelverdunt látom, aki a kincsek megmentőire, a tisztákra vár. Lent vannak... Közelébe értek... M i n d elindulnak a „Katarok útján", a Lombrives Katedrálisa és az O r n o lac-i Betlehem felé... A szent kincseket meg fogják menteni... - És most biztonságba helyezik... Nézd csak! A vár körül katonák, keresztesek áthatolhatatlan sorfalát látom. Vezetőik csoportokban állnak a vár kapui előtt a legyőzöttek kivo nulására várva. Egyszer csak megnyílik a vár kapuja. Kilép egy lovag, távolabb két szolgáló és több megpakolt öszvér követi: ez az első, az összes közül a legkevésbé érdekes csoport... Pierre Roger de Mirepoix, Montségur ura. Cserben hagyod családodat, szüléidet, barátaidat... Elmégy építészeddel, sebészorvosoddal, arannyal-ezüsttel megrakott öszvéreiddel, mindazzal a vagyonnal, amit a várban halmoztál fel. Magaddal viszed az anyagi kincs maradékát. Menekülj csak, Pierre Roger de M i r e p o i x és ne nézz hátra... Mene külj! Kőszíved nem érdemli meg, hogy megpillanthasd e mártírok dicső fénykoszorúját! Csak fuss... A keresztesek szó nélkül, megvető pillantással hagyják elhaladni a karavánt, mely aztán eltűnt a Montgrenier vagy Montgaillard vára felé vezető kanyargós úton. Montgrenier és Montgaillard a foix-i g r ó f hűbérbirtokai voltak, a g r ó f várától mintegy négy kilométerre. Ezután egy másik csoport hagyja el Montségurt, nemesen, nyu godtan. Élén R a m o n de Pérelha, az ellenállás hőse. Utána Guiraut

Bevezetés

de Rabat, a veje, Jordán, Philippa, Alpai's, Braída, a gyermekei; Bertrand: a testvére; Pons Sicre d'Illat és még mások... A harmadik csoport következik: Béranger de Lavelanet, Arnauldval, Lombardával, Bernardával: a gyermekeivel; vejével: Imbert de Salas-val, s még néhányan... A negyedik csoport: Arnaud Roger de Mirepoix, feleségével, lá nyával, nővérével, unokahúgaival, unokaöccseivel és néhány kísérő vel. Közöttük van: Pierre de Lera de Mirepoix, Arnauld de Miglos, Pierre de Garrabet, Bérangére fia és a foix-i udvar trubadúrja; aztán Guilhelm de Léonart, Guilhelm d'Arvigna... Rabat, Miglos, Garrabet, Larnat... drága nevek ezek Sabarthezben, tudod jól! Ah, itt vannak a jóemberek... Az erődítménybe zárt kétszázöt katár hosszú sorban jön kifelé Montségur-ből: elöl a tiszták, utánuk a tökéletesek. Bertrand d'En Marti, a pátriárka halad a dicső menet élén, melyet nyugodtan vezet a kivégzőhelyre. Egyetlen egy sem ta gadta meg a múltját! Egyetlen egy sem hátrált meg a máglya előtt! Látom őket egyenként elhaladni, higgadtan, lefelé az úton, „egy jó vég" boldogságával, ö r ö m m e l gondolva közelgő mennybemenete lükre, a „Csillagok útján". Krisztus hű tanítványaiként örvendeztek, hogy életüket adják isteni Uruk megdicsőüléséért, fáradságos és hos szú beavatásuk végső céljaként! Itt j ö n Rissenda de Teilh, Salengues apátnője, a szép Esclarmonde de Pérelha édesanyja, C o r b a és nagyanyja, Marquésia de Lantar között; Guilhelma, annak az Amiel Aicardnak a felesége, akit a pát riárka, En Marti elküldött, hogy a szent kincset biztos helyre vigye; Ermengarda d'Ussat, az ornolac-i T e m p l o m o k leánya; végül az erő dítmény összes szentje... összesen 2 0 5 , tökéletesek és tiszták! Lassan haladt lefelé a menet a vár lábánál elterülő mező felé, mely nek a neve azóta C h a m p des Crémats, a „Megégetettek mezeje". - Ó! Mester, milyen szomorú látvány! - Nézd, nézd csak tovább... A keresztesek katonái megállították a csoportot, mint egy vasöv, úgy zárták körül őket. Mialatt a parancsnokok helyet foglaltak egy

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

dombon, felügyelni a máglya előkészítését, addig férfiak puszpángot, sünzanótot, rekettyét, mogyorófát, bükkfát, rőzsét, farönköket, egész fákat hoztak... nem sok idő alatt egész hegy emelkedett a fából. Összeszorul a szívem; erőteljes érzések kerítenek hatalmukba. Hir telen felcsap a láng a szörnyű máglya közepén. Látom, amint a keresz tesek vezetője felemeli karját a papi sereg felé, s csak alig hallom En Martihoz, a pireneusi katárok tiszteletre méltó pátriárkájához intézett szavait. Szomorú, mégis dallamos ének száll fel a csoporttól. Majd, míg a tűz felcsap az egész máglya felett, hirtelen, mint egy jeladás ra — ó, micsoda borzalmas jelenet — a tiszták és tökéletesek, szinte ugyanabban a pillanatban vetik bele magukat a lángokba... Micsoda borzalom! Önkéntelenül behunyom a szemem. Az égő gallyak ropogásában a keresztesek egyik vezetőjének, Narbonne érsekének jeladásá ra felhangzik a Veni Spiritus — „Jöjj, Szent Szellem"... Hirtelen egy fehér galamb, a Parakléta hófehér galambja emel kedik fel a máglya közepéből. Lassan a vár felé száll, egy kört tesz körülötte, egy ideig a „katárok útja" fölött repül, Sabarthez barlang jai irányába. Majd m i n t a villám, nyílegyenesen elrepül Kelet felé... Küldetése befejeződött. Újra a szépséges Katedrálisban találom magam, melyet soha nem látott szépségű szivárvány ragyog be. E mennyei szivárvány szívé ből pedig nem kevésbé mennyei szózat hangzik fel: „Atyám, bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekesznek!" - A viszontlátásra! - Mester... Ó! Mester! Lombrives-ra újra sötétség és csend ereszkedik. A Katedrálisba vissza tért megkapó nyugalma és egyedülálló magasztossága.

Bevezetés

A prófécia Montségur Ó, harcosaink szent menedéke, te, akit Esclarmonde föl, az ég közeiéhe épített. Ó, faidit-ek2,

lovagok,

trubadúrok

Thabor-a,

mily büszkén állsz most is a meredek hegyormon! Oc-fóldi boldogságunk, falaidon ma pedig minket,

ó,

patakokban folyt romban

állasz,

megdicsőült sír, atyáink

vére,

„koponyád" veszítve,

ó Délnek lelke, szánalomra tanítasz.

Am hétszáz év múltán a babérfa új levelet hajt a Mártírok

Hamvaiból,

mely a feledés homályával

borította be oly sok boldog napunkat! Emelkedj hát

büszkén

meredek

Viharnak,

mennydörgésnek,

„ Ormom

örökkön

közelíts hát,

magasodból!

télnek ez a te válaszod:

örökké itt magasodni fog

van-e hozzá bátorságod?"

Az igazi próféciák mindig megvalósulnak, mivel a látnók a Termé szet Könyvében olvas, s a jövőbe vetíti ki azt, ami rejtetten már benne rejlik a jelenben. 1244. március 16: az „utolsó katárokat" megégették Montségur várá nak a lábánál. Egy trubadúr, aki ezen események szemtanúja volt, a 2 A faidit-ek az isteni szeretet zarándokai.

AZ EGYETEMES GNÓZIS DIADALA

következő próféciát nyilatkoztatta ki: „Hétszáz év múltán a babérfa új levelet hajt!" Akkor a Világosság Hármas Szövetségének, a Grál — Katarok — Rózsakereszt szövetségének anyagi köntöse megsemmi sült. Egy szám mögött azonban titok, erő, fényes cselekedet rejlik. Hétszáz évvel később, 1944. március 16-án, a katár Szerzet pátriár kája, A n t o n i n Gadal teljesítette be a trubadúr próféciáját az Ariége völgyében, hét fő jelenlétében: Egy téli reggel még ködös hajnalának halovány derengésében hét férfi kapaszkodott lassan fölfelé, a szent hely irányában. Hét évszá zad telt el, napra pontosan, mióta 1244. március 16-án a hajnal első sugarai megvilágították a valamivel lejjebb, a vár lábánál elterülő mezőhöz lefelé ereszkedő katárok hosszú sorát, útban a rájuk váró máglyarakásokhoz, amelyeknek a bizonytalan körvonalai még ma is felismerhetőek. Ezek az occitán férfiak a mostani nehéz idők ellené re3, a szülőföldjükkel és misztikus hazájukkal való szinte örökkéva ló összetartozásról tettek tanúbizonyságot. Joseph Delteil barlangkutató meghatódottan idézi föl, milyen is volt ez a csendes felmenetel: „Heten voltunk azon a reggelen. Véletlen esett így? Nem hiszem, mert nagyon is valószínű, hogy Gadal úr alaposan megfontolt okokból kért meg arra, hogy csatla kozzam a csoporthoz, úgyhogy ezáltal meglett a jelképes létszám, így találkoztunk mind Montségur váránál, azzal a szándékkal, hogy elgondolkodjunk a végső áldozat színhelyén.4 És lásd: a babérfa, a keresztény misztériumok szimbóluma újra levelet hajt... E tényt Antonin Gadal a következő bejelentésével erősítette meg: Montségur kövei a hegyen vannak, de eszméi — csakúgy m i n t a ham vak és a szikrák — mindenfelé eljutottak, betöltik az egész univer-

3 1944-ben a német megszállók Montségur-t ostromzárral vették körül. 4 Alain Hubert-Bonnal, Montségur és a hozzá vezető utak, Cos-Ariége, 1. oldal

Bevezetés

zumot! Vajon új életre kel majd a katárság, m i n t a Szellem Egyházai Nemrég egy bátor szívű kritikus azt állította, hogy a katolicizmus, a pápaság alapjai összedőltek, a protestáns egyház alapja pedig, a Bib lia, hasonlóképpen elveszítette jelentőségét. Megláthatjuk-e, amint a katárság, az élő Kereszténység megifjodik, és fényesen felemelkedik a Szeretet halhatatlansága alapján? Megélhetjük-e, hogy a sötét teokráciát és zűrzavaros teológiát felváltja majd egy transzcendens, égi, isteni bölcsesség? A Vatikán magaslatairól, a középkor romjain Péter már csak Dél tévelygő népeit legelteti. Pál háromszáz éve látja az angolszász né peket — Észak-Európa és Amerika vidékein — szétszóródni a tenge rek mentén s az óceánok szigetcsoportjain. Eljön-e még Pathmos Jánosa? Fölkel-e még Kelet sivatagjaiból zsidó tiarájában és plátói köpenyében? Mondja-e még a népeknek, őszintén, nyíltan és örökké ifjan: „Gyermekeim, szeressétek egymást!" S ez az oly nagyon sze retett apostol, aki Jézus keblén nyugodott, s ettől az isteni szívtől kapta mennyei látomásait, felvirágoztatja-e még az utolsó napon a legtisztább kereszténységet, m i n t ahogyan egykor kihordta Krisztus legcsodásabb, legragyogóbb világosságát? A János-evangélium utolsó fejezetében Jézus megjósolja Péternek, aki mindig is az „Egyetemes B i r o d a l o m r ó l " álmodott, hogy „más övez fel téged, és oda visz, ahova nem akarod". Egyszersmind úgy tűnik, mintha megjelentené Jánosnak, a „Mennydörgés Fiá"-nak, hogy túl fog élni minden apostolt, egybegyűjt minden nemzetet, s az emberi nemet az Ég felhői között trónoló Krisztushoz vezeti. Akárhogyan is áll a dolog ezzel a kijelentéssel, a katárság újra élni fog, de nem a középkori formájában! Az albigens mozgalom a kor társ mozgalmakkal együtt visszahozhatatlanul elhamvadt, csakúgy mint a római lovagság, a trubadúr költészet, vagy a tizenharmadik század heroikus és kifinomult kultúrája. A világ jövője azonban egy értelműen a Szereteté, a Vigasztalóé; Jánosé lesz az utolsó szó! Péter túlságosan is visszaélt a karddal és a kulcsokkal. Pál is visszaélt a Szellem kardjával és fegyvereivel. De J á n o s nem képes visszaélni a Szeretettel! J á n o s fogja megbékíteni Kéfást és társzuszi Sault. J á n o s

EGYETEMES

G N Ó Z I S DIADALA

mindvégig itt marad, mert az ő feje Jézus szívén nyugodott, és mert mozdulatlanul, könnyek között állt — az apostolok közül egyedül ő — Ura keresztjének lábánál. Az utolsó szó a Szereteté, amint a földön, éppúgy a mennyekben is!

Albi

Rózsakertje

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Albi Rózsakertje Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri

A m i k o r 1946-ban elindultunk Albiba, akkor erről a városkáról csak annyit tudtunk, hogy létezik, mást nem. Mindazonáltal volt egy tit kos célunk: újra fel szerettük volna venni a kapcsolatot az előző Testvériséggel, az albigens mozgalomként ismert transzfigurisztikus Szerzettel. Nyilvánvaló, hogy ennek a névnek megvolt a maga ér telme és jelentése. Ezért kellett elmennünk Albiba, annak ellenére, hogy sok utánajárás alapján Dél-Franciaország más helyei sokkal kedvezőbbnek tűntek. Mi azonban egy belső hangtól hajtva Toulouse-on keresztül Albi felé indultunk. Alighogy befutott a vonatunk, azonnal hatalmába kerített bennünket az az érzés, hogy ismerős környékre érkeztünk. Egyenesen a célunk felé tartottunk, egy nagyon régi épület felé, a nagy katedrális mellett jobbra, a Tarn folyó magas partja mentén. Ez a jelenleg községi múzeumként szolgáló régi épület egy rózsakert közvetlen szomszédságában, hajdan püspöki palota, azelőtt pedig az egykori katárok gyülekező helye volt. Az épülethez érve azonnal otthonosan éreztük magunkat, s egy pergola felé indultunk, mely a kert fölé magasodó, kőből rakott sétány fölött terült el. S ott, ahol a terasz végül kiszélesedett, egy kis kupolás tornyocska előtt, a kőfalra telepedtünk. Amint ott üldögél tünk, a hajdani idők nyugalma, békéje és kegyelme szállt le reánk, s a nyitott lélek ablakon át mindketten teljes részletességével megláttuk az előttünk álló utat. Még sohasem éltünk meg ehhez hasonló szent pillanatot! Ezért Albi Rózsakertje szent hely számunkra, amiről a lehető leg kevesebbet szeretnénk beszélni. Ez a Magasabb Tudat Iskolája létre hozásának és kidolgozásának a kezdete. Ekkor kezdhettünk hozzá

Bevezetés

a Gnózis nagy titkait illető munkához, és ettől a pillanattól kezdve sok rejtett dologról lebbenthettük fel a fátylat. Ö n ö k , mint ifjú tanulók, most készen állnak rá, hogy felkeres sék a Rózsakertet, m i n t egyik legfontosabb céljukat. S természete sen, Ö n ö k úgyszólván a mi képviselőink, s nagyon reméljük, hogy megadatik Ö n ö k n e k , hogy úgy tölthessék majd be ezt a feladatot, ahogyan kell. Aztán Dél felé folytattuk utunkat, F o i x vára felé, hogy itt folytassuk az előkészületeket. Ezt a helyszínt is látni fogják. E l m e n n e k M o n t ségurbe is, az egykori katárok romantikus tartózkodási helyére. Kí váncsian hallgatjuk majd meg, milyen benyomásokkal térnek vissza. Ha a megfelelő m ó d o n fognak hozzá, akkor ez az út megvalósítható és végigjárható, s ha a helyes m ó d o n járják végig, akkor nagyon hasznossá válhat az Iskola jövőjére nézve. Ezért kérjük Ö n ö k e t : tö rekedjenek mindig a csoportegység megtartására. Maradjanak mind annyian hűek a megegyezésünkhöz, legyenek e megegyezés teljes tu datában! Akkor nem is lehetséges másként, m i n t hogy ez az utazás nagyon áldásos lesz!

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

A találkozás J.C.

Kanes

A jelölt, akit gyakran érthetetlen m ó d o n hajt valami az élet értelmé nek keresése felé, általában nincs is tudatában annak, hogy mit keres valójában. A századok során csak keveseknek adatott meg, hogy tet tekkel is válaszoljanak erre a keresésre ösztönző erőre. M á r a legelején álljunk meg a kérdésnél: „Miért keres az ember?" Nehéz anyagi körülmények között a túlélési ösztönből magyaráz ható az élelem keresése az éhség csillapítására, valamint a víz ke resése a szomjúság oltására. Ez így van ma is, így volt ezelőtt is. E tekintetben az emberi viselkedés alig tér el az állatokétól. Az elsődle ges életszükségletek kielégítésére irányuló törekvés gyökerét egészen egyszerűen a túlélésért folytatott küzdelemben, a túlélési ösztönben találhatjuk meg. Az embernek tehát vele született tulajdonsága a kutató hajlam. Ez azonban nem jelenti azt, hogy szükségszerűen megvan benne az éhség és szomjúság kielégítésének a keretein túlmutató további keresés képessége is. A mai, modern ember sokat elveszített eredeti képességeiből, ado mányaiból. Bár Istent, m i n t minden élet ősforrását napjainkban is szólongatják, nem ismerik Őt „első kézből". E veszteség elsődleges oka az a degenerációs körfolyamat, mely évszázadok óta fogságban tartja az embert. Azért, hogy megszabadulhasson ebből a kelepcéből, veremből vagy aknából, melynek a mélyén vergődik, Isten mintegy segédkezet nyújt neki. Erről mondja nagyon költőien Hermész Triszmegisztosz, hogy: „Isten egy nagy, a Szellem erejével töltött krátert küldött le a mélységbe, és egy követet bízott meg a feladattal, hogy az emberek szívének kihirdesse: Merüljetek bele ebbe a kráterbe, ebbe a keverőedénybe, ti lelkek, akik képesek vagytok erre."

Bevezetés

A jelöltet, a keresőt tehát nem csupán hajtja valami a keresés re, hanem egyúttal vezetik is. Ennél a pontnál fontos megszívlelni a következő világos figyelmeztetést. A tény, hogy vezetve vagyunk, hogy megtalálhatunk egy rendszert, egy utat, mely kivezet a verem ből és a szabadságba visz, kötelezettségvállalással jár! A világ minden Bölcsességiskolájában megemlékeztek egy bizonyos „díjról", m i n t az elfogadás feltételéről. Hermész Triszmegisztosz ezt mondja: „Isten azt akarta, hogy a szellemkapcsolat legyen a verseny minden lélek számára elérhető díja!" Mindennek megvan a maga ára. Z. W. Leene nyomatékkal fejezte ki élete vége felé: Az emberiséget szeretnék szolgálni? Felemelni életükbe a Jóságot — Igazságot — Igazságosságot? Tudják-e már, barátaim, mi az ára ennek? Az ára túlmutat földi javaik összességén! A Bibliában is találkozhatunk a gazdag ifjú példázatával, aki oly nagyon szerette volna követni Jézust, az Urat, ám nem mutatkozott késznek megfizetni ennek az „árát". Ki a gazdag ifjú? Az a jelölt, aki gyermekkorától fogva ezen gondolkodik: „Miért élek? — h o n n a n jöttem? — hová megyek?" Legtöbbször ezek az alapvető kérdések ve zérelik az embert egy magasabb szintű tudat keresésére. De térjünk vissza eredeti témánkhoz: a jelölt-keresőhöz. G o n d o latban látogassunk el ismét az Ariége csodálatos völgyébe. Irányul junk a múltra, a jelenre és a jövőre. A múlt mindenfelől körülölel minket. Itt, ebben a völgyben megtaláljuk a katárok örökségét! Ép pen ez a völgy volt az előző Szerzet pátriárkájával, A n t o n i n Gadallal való találkozás színtere is. Már 1946-tól kezdve Albi Rózsakertje az Arany Rózsakereszt Szel lemi Iskolája számára a Katar Szerzettel való kapcsolat fontos gyúj tópontja volt. Ám 1951 tavaszáig mégsem jött létre személyes talál-

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

kozás a katárok leszármazottaival, az Arany Rózsakereszt Iskolája katár földön tett k ü l ö n b ö z ő útjai során. Gyermekkorom kezdetétől összeköttetésben voltam a Rózsakereszttel, s nem meglepő, hogy a katárokról szóló sok szolgálat, beszéd és könyv hatására nekem is el kellett mennem, be kellett j á r n o m a katárok földjét. Ennek 1951 augusztusában jött el az ideje. Egyedül, gyalog vágtam neki az útnak, egyetlen hátizsákkal. Keresés — honvágy — vágyako zás, a lépteimet irányító célt még nem láttam világosan. Mindenesetre utam első célpontja Albi és annak Rózsakertje volt: egy évszázados ko lostor kertje a híres és hatalmas, X I I I . századi Szent Cecília Székesegy ház tövében. Egy egész napon át kerestem... megkérdeztem minden járókelőt, merre találom a „Rózsakertet"... De senki sem ismerte. Albi ifjúsági szállóján, bolhák társaságában töltött nyugtalan éj szaka után mindenről lemondtam. Gyalog indultam tovább Montségur felé, még egyszer, utoljára visszafordultam... és a távolban meg pillantottam: a Rózsakertet! Megfordultam, s végre megérkeztem, pont délben, mikor az an nyira keresett kertet éppen bezárták! Két óráig kellett várnom, hogy újra kinyissák! Amit az őrök megérdemelt büntetésemnek véltek, az számomra az út és a keresés hosszadalmas napjainak koronázása volt. Csend és magamba szállás! Két nap múlva már kora reggel Montségur lábánál voltam. A vár nem látszott. Sűrű ködben vágtam neki a szűk ösvénynek, úgy ka paszkodtam fölfelé, míg váratlanul meg nem pillantottam a ködből kiemelkedő hatalmas rom falait. H o l l ó k gyászos rikoltozása foga dott. A m i n t azonban átléptem a bejárat küszöbét, ott már csend, ismerettel és felismeréssel áthatott mély csend fogott körül! Csak később, amikor kissé kiderült az ég, tárult fel szemem előtt a T h a b o r hegység csodálatos vidéke, melynek legmagasabb pontja a Szent Ber talan Csúcs. Órákig maradtam még ott! Leereszkedtem s visszamentem a hátizsákomért a tanyára, ahol előző éjjel megszálltam. Majd folytattam utamat Lavelanet-en át Us-

Bevezetés

sat-les-Bains felé. Estére érkeztem meg, zuhogó esőben. A pályaudvar közelében, egy szabadjára hagyott gyógyfürdőkabinban találtam vé delmet éjszakára. Nagy meglepetésemre odabenn már h á r o m utazó, három hölgy volt, akik szintén itt készültek megpihenni: két fia tal lány Heidelbergből és egy idősebb orosz asszony. Elmondásuk szerint ők is a „katárok kincsét" keresték. M i k ö z b e n megosztottuk egymással kenyerünket, megtudtam, hogy másnap egy bizonyos Antonin Gadallal, „az utolsó katárral" van találkozójuk. Ez 1954. au gusztus 4-én történt. Másnap reggel Gadal úr nagyon szívélyesen fogadott bennünket otthonában. Hosszasan mesélte, mivel foglalkozott élete során: a katár örökség őrizetével! Tekintve magas korát, beszélt a jövőt illető nyugtalanságáról is. „Annyi tennivaló maradt még" ismételgette, és... „Ki veszi át küldetésemet, ha én már nem leszek itt?" Ugyanakkor kifejezésre juttatta afölötti ö r ö m é t is, hogy különböző országokból milyen sokan jönnek hozzá, hogy meghallgassák az üzenetét. Majd javasolta, hogy látogassunk meg együtt néhány katár szentélyt. Először a Betlehem-barlangba vezetett el minket. Hosszasan be szélt az emberiség szolgálatáért bejárt beavatási útról. Mielőtt a jelölt kiment volna a világba — m o n d t a —, itt, ebben a barlangban élte át beavatása megkoronázását. A délutánt a Lombrives barlang látogatá sának szenteltük. Ezen a helyen is ugyanaz a végtelen csend uralko dott! Amikor ismét a völgy felé tartottunk, élénk beszélgetés alakult ki közöttünk, s elmondtam Gadal úrnak, hogy mi a magyarázata, indítéka keresésemnek: kapcsolatom a Rózsakereszttel. Gadal urat mindez rendkívül érdekelte. M i n d e n t tudni szeretett volna erről a mozgalomról. Természetesen megemlítettem neki a szellemi vezetők nevét is, és beszéltem küldetésükről. Később testvérekként búcsúz tunk el egymástól. Amint visszatértem Hollandiába, hosszan beszéltem erről a talál kozásról Leene úrral és Stok-Huyser asszonnyal, akik ma inkább szellemi nevükön, m i n t J a n van Rijckenborgh és Catharose de Petri ismeretesek. Nagyon hálásak és boldogok voltak ezért a mindeddig

E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

oly hiányzó kapcsolatért a Szellemi Iskola és a katár pátriárka, Gadal úr között. Megértették ennek az oly rég keresett anyagi és személyes kapcsolat teljes jelentőségét a m u n k a jövőjére nézve. Sűrű levelezés indult meg a Szellemi Vezetők és Gadal úr között, amit 1954-ben követett az első személyes találkozás. Nyilvánvaló, hogy a katár szentélyek őrzőjével való személyes ta lálkozást intenzív és gyümölcsöző együttműködés követte. A híd megépült, a híd, mely az elmúlt években több tízezer jelöltnek tette lehetővé az útra kelést. Hálával tölt el, hogy e híd szerény szegletkö ve lehettem. E beszámolóhoz még a következő gondolatokat szeretnénk hozzá fűzni: mi, akik egy újabb évezred hajnalán élünk, az első találkozás óta i m m á r több, m i n t ötven éve, együtt a híd pályáját, feszültségi te rét képezzük. Irányulásunk, kitartásunk és együttműködésünk adja a híd feszítőerejét, amely meg fogja tartani, melynek meg kell majd tartani mindazokat, akik utánunk jönnek. A tanúbizonyság kőhalma...Galaad...A. Gadal. Az ősi katárföldön emelt emlékmű, az Ariége völgyének szívében... Mi mindannyian vagyunk ez az emlékmű, Amit magunkban hordozunk szívszentélyünkben. így fog az erő, mely b e n n ü n k él, tovább vezetni minket, S mannaként, m i n t élő kenyér kiáradni tőlünk. M i n t Isten folyamának E l ő Vize, így frissítsen minden szomjazót. Végül szeretnénk a katárok nagy tiszteletben tartott áldásával zárni: Q u e les belles C o n s o l a t i o n s de Bethléem soient avec vous tous! Betlehem szép vigaszai legyenek veletek mindannyiótokkal! Ussat-les-Bains, 2 0 0 1 . szeptember

A szellemi örökség átnyújtása

Galaad, a Szent Grál hűséges őrzője,

Templomosoknak,

kegyelettel

Kataroknak,

megőrizte

a régi Szerzet szent örökét,

Rózsakereszteseknek

az ősi Ornolac-i Központból!

Nagymester

átadatott

barlangja

Leene-Jan

Nagymesternek!

van

Rijckenborgb A.

Gadal

szellemi

örökség

átnyújtása

A Nagymester keresztje Antonin

Gadal

Az Édenből kiáradó négy folyam egyazon forrásból ered, s ahogy átfolynak az egész Paradicsomon, kereszt alakot képeznek. Az egyik a Phison vagy Phase — ez a név „világosságot" jelent —, és Evilath 3 földjén folyik. Ezt a földet az áldás földjének is hívják, ahová a fo lyó az igazság aranyát viszi el. Vele átellenben folyik az Eufrátesz, a fogság és a tévedés folyója. A harmadik, a G é h o n , Etiópiát öntözi, vele szemközt pedig a Tigris, melyben az ifjú Tóbiás a csodás halat, a titkos bölcsesség vagy egyetemes panácea szimbólumát lelte. A két utóbbi folyó, a Tigris és a G é h o n tehát az életet és a halált ábrázol ja; az előbbi kettő, a Phison és az Eufrátesz pedig az igazságot és a hazugságot. A kereszt, a dicső stauros, melynek négy misztériumát Pál magyaráz za: altitudo, longitudo, sublimitas, profundum, nem két vonal találkozá si pontja, az általános felfogás szerint. Nem, hanem négy végtelen vonal kiindulási pontja, melyek sohasem találkoznak egymással, mégis mindörökre egyesíti őket egy középpont, mely a mérhetetlen tér középpontjává válik. Az Éden négy folyamával jelzett kereszt a következőket is jelenti: 1. a héberek régi TAU-ját 2. ábécénk X betűjét 3. a matematika ismeretlen jelét 4. a misztériumok Misztériumát 5. az erők Erejét 5 Evilath: mai Perzsia.

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

6. a világosságok Világosságát 7. a dicsőségek Dicsőségét A hétfokú mennyei létra! A kereszt közepén nyílik a misztikus rózsa, a fényrózsa, az élet és a szeretet virága; szép rendben elhelyezkedő szirmai a választottak sorainak harmonikusan elrendezett hierarchiáját ábrázolják. Ez a rózsa a Nagy Mű jele. N e m az aranycsinálók csalfa „nagy művének" a jele, hanem a lelkek és testek egyetemes gyógyászatáé, a nagy Böl csességé. Ez a rózsa Ábrahám ábrázolásában aranylevelű, azúrszárú, és fehér-sötétpiros színben nyílik. A rózsa kelyhe felfogja a pelikán kiontott vérét, így táplálja és teszi halhatatlanná fiókáit. íme, a Ró zsa és a Kereszt jegye. A rózsakeresztesek és a katárok a legmagasabb Bölcsesség filozófusai voltak. Mélységes béke legyen veletek! Figyeljenek j ó l , barátaim, E d e n n e k ezt a keresztjét, ezt a tiszteletre m é l t ó keresztet a n n a k idején a katár jelöltre bízták, a katárokra és a t e m p l o m o s o k r a . A testvériség döntése szerint a t e m p l o m o s o k nagymestere volt É d e n keresztjének az őrzője. A t e m p l o m o s o k a t sajnos elpusztították; a katárokat a hosszú, kemény üldözésekkel tehetetlenekké tették... Egyedül a rózsakereszt tudott megszaba dulni és újra feléledni, jóllehet, az ellenség ennek is az elveszejtésére tört. Sabarthez t e m p l o m o s a i , akik a szomszédos katároknál leltek menedékre, mély jámborságtól indíttatva keresztjüket — amely a mi keresztünk is — egy sziklafalra rajzolták, mégpedig egy kicsiny barlang falára, mely szinte a csodálatos hegycsoport, a beavató k ö z p o n t csúcsán őrködik. Ezt a helyet áthatja a Szellem lélegzete és ez így is lesz m i n d ö r ö k r e ! Megőriztem ezt a keresztet, ezt a felmérhetetlen kincset: Galaad volt a Grál hűséges őrizője, és nyilván megértik, hogy a Szellem-

szellemi

örökség

átnyújtása

templom Nagymesterének a keresztje a mi Szent Grálunk nagyon fontos alkotórésze volt, és ma is az. Nem térhetek itt ki a történelmi részletekre. Csupán annyit m o n d o k el, hogy én, az Idősebb, a pátriárka, a hűséges őrző, nagy tiszte lettel ismerem el, hogy nagymesterünk senki más nem lehet, m i n t nagytiszteletű, megismert Mesterünk, Leene úr, vagy inkább: J a n van Rijckenborgh úr. Ö r ö m m e l tölt el, hogy ezt ma, 1955. november 22én mindannyiuk jelenlétében e l m o n d h a t o m neki. Átadom neki Nagymesteri keresztünk, Éden ősi, nemes keresztjé nek megtisztelő őrizetét! Egyúttal a Béke csókját adom neki! Esclar Mundi, Esclarmonde, világ világossága!

Katar hercegnő,

Montségur lelke... a Parakléta galambja! Hadd kérdjem meg önök től: mit gondolnak, ki lehet a mi „Esclarmonde-unk, nostra Esclar del Munde"' : ", ha nem drága Stok asszonyunk? Ki lenne nála mél tóbb nagymesterünk támogatására? Esclarmonde, fogadja az Idősebb Békecsókját, aki tisztelettel meg hajol Ö n ö k előtt!

A Nagymester keresztjéről J a n van Rijckenborgh a következő magyarázatot adta: Most már ismerik a Szellemtemplom Nagymesteri keresztjének min tázatát, mely az Ussat-les-Bains-i M o n t a g n e Sacré-ban (Szent Hegy) található. Egy bárka látható benne, úgy, ahogyan azt az ókori Egyip tomban is ábrázolták. Csak néhány vonal utal az égi bárkára. Ár boca egy hétszeres kereszt. Egy erős kéz tartja egyenesen a keresztet, úgy, hogy egy heves, isteni erejű függőleges áramlat ereszkedhet alá a magasabb természetrendből. A kereszt mindkét karja hármas egysé get képez. Egyiket sas tartja és támogatja, a másikat a kilences szám, Esclar del M u n d e = o c c i t á n nyelven a Világ Fénye (fordító megjegyzése).

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

az isteni tűz és az isteni erő nagy szimbólumai. Ezért mondjuk, hogy a jelöltet a tűzéter, tehát a Szent Szellem hajtja a Mindenható áramához, miután ez a tűzéter felszabadult és a jelölt méltóképpen fogadhatja és veheti használatba. így kormányozza szilárd kéz az égi bárkát az egyetlen cél felé. A függőleges által a vízszintes. Maga Isten által a M i n d e n h a t ó . A tűzéter által a megszabadulás!

szellemi

örökség

átnyújtása

A Világosság Hármas Szövetsége Grál, Katarok és Rózsakereszt

Jan van Rijckenborgh

Catharose de Petri

misztériumok

Antonin Gadal

e három pecsétje kifejezi a

erővonalainak megelevenedését. nak a

ragyogása; Jan

Antonin

Gadal,

van

hűséges

Világosság Hármas Szövetsége

Catharose de Petri: a katárok világosságá Rijckenborgh: a Rózsakereszt megnyilatkozása; Galaad pedig a

Grál misztériumának

tökéletes

biztonsága. „Az Ázsiában csétje",

lévő Hét

Gyülekezet" pecsétje,

az Arany Rózsakereszt nagymesterének

Világossága

tökéletes

erőben felragyog.

Niketas „Nagymesteri pe birtokába

kerül. A

Szerzet

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

A Szent Grál Szerzete A Kerekasztal Lovagjai A Templom Testvérei Jan

van

Rijckenborgh

E három fogalom egyetlen, ugyanazon Szerzetre vonatkozik, amely ezen nevek egyike, sőt más nevek alatt is szünet nélkül tevékenyke dett és tevékenykedik ma is. A Szent Grál Szerzete a beavatottak és megszabadultak nagyon zárt csoportjából áll, akiknek egy része — szám szerint negyvenkilenc — szüntelenül tevékenykedik a dialektika anyagi területein. Amikor egy előző Szerzet teljesen felemelkedett a hatodik kozmikus területre, e lények egy bizonyos létszámú csoportja hátra marad a haláltermé szetben. Ez azt jelenti, hogy mikrokozmoszuk önkéntesen a szenve dő és még kereső emberiség szolgálatába áll. Mikrokozmoszuk tehát mindig természet szülte alakot ölt. Ezen szolgáló mögött azonban ott áll megszabadult lelke, hogy segítségével mindig, minden körül mények között elvégezhessen bizonyos feladatokat. Amikor a föld valamely térségében vagy lakott centrumában megvan annak a lehe tősége, hogy „lentről fölfelé" elkezdhessenek egy gnosztikusan meg szabadító munkát, közülük kettő kézbe veszi e munka irányítását és a „Grál nagymestereiként" működnek, amíg a csoport meg nem találja és el nem nyeri saját mesteri fokát. Ezért láthatjuk minden alakulásban lévő megelőző Szerzetben „a Grál fivéreinek és nővéreinek" a tevékenységét. így beszélhetünk a T e m p l o m Lovagságáról, mely hajdan amennyire csak tehette, támo gatta a Katar Szerzetet. Ezért volt az, hogy a T e m p l o m o s o k nagymes tere megnyilvánulásuk végezetéig a Katar Szerzet közelében maradt,

szellemi

örökség

átnyújtása

és egyszersmind — joggal — a katárok nagymesterének is nevezték. Valójában épp annyira nagymestere volt a templomosoknak, m i n t a katároknak is. Az úgynevezett „pátriárkák" képezik az előző Szerzetek egy másik, a haláltermészetben küldöttséget vállaló csoportját. Ők az őrizők, az ősi szentélyek és gyújtópontok letéteményesei, akik, ha eljön az ideje, átadják egy ifjú Szerzetnek azt, amit megőriztek. Tehát, a pátriárkák feladata megnevezni az egész összegyűlt csoport színe előtt „a nagy mestereket és nagymesternőket", m i n t a Grál közvetlen küldötteit, és a külvilág felé elsőként megerősíteni őket küldetésükben, valamint minden gyakorlati-szervezeti munka vonatkozásában elfogadni az irányításukat. Mindez nem azért történik így, mert a pátriárka ala csonyabb fokozatú, hanem mert a Grál Testvérei a „tanúsítók", akik hasznosítják mindazt, ami az időben megőrződött a számukra. 1955. november 22-én, e keddi napon, az ifjú gnosztikus Szerzet fejlődésének történetében, valamint a Gnózis világtörténetében kivé teles napot élhetünk meg: újra megülhető az átruházás ünnepe! Megvetettük a szilárd alapját annak, hogy a szellemi Iskola E l ő Teste mostanra munkaterületté vált. Az építkezés 1924-től kezdve, alulról kiindulva, mára teljes egészében befejeződött. Csak néhányan kezd ték, majd egyre nőtt a csoport, a munkaterület egyre erőteljesebb lett, mígnem fokozatosan, még gazdagabb erővonal-szerkezetet alakított ki. Ezáltal mind több erő áramlott be, a lehetőségei folyamatosan növekedtek, s végül részesülhetett a Feltámadási térben megnyilvá nuló Szellemben is. Mindez tökéletesen igaz. Egy dolgot azonban eddig el kellett hallgat nunk: attól kezdve, hogy az ifjú Gnózis teljesen felvétetett az egye temes Láncba, amikor tulajdonképpen megkapta az előző Szerzet örökségét, s amikor a mai Szellemi Iskola két vezetőjét megbízták a nagymesteri feladattal, mindezzel még valami mást is át kellett adni: a klasszikus Beavató templomot, melynek prototípusát megőrizték

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

az egyetemes Láncban. Ez azt jelenti, hogy minden, ami a békét és a szabadságot, az emberi megnyilvánulást és fejlődést szolgálja, és amit az idők során a tapasztalat j ó n a k ítélt, mindaz megvan és megmarad eszmeként, a szellem szerint, valamint erőként az asztrális lenyomat szerint az egész egyetemes Lánc hatalmas életterében. M i n d e b b ő l semmi sem veszhet el. A tapasztalat és szenvedés révén a Lánc minden következő Szerzete hozzátett valami különleges értékű dolgot ehhez a hatalmas kincshez. A m i n t egy ifjú gnosztikus szerzet felemelkedik az éjszakából, a századok küzdelmeiből, és sikerül kibontakoztatnia Elő Testét, fel emelnie azt az új reggel világosságához, azonnal mágneses kapcsolat keletkezik egyrészt az ifjú Gnózis, másrészt az egyetemes Lánc Be avató temploma között. A „Régiek kincse" ekkor fokozatosan be ereszkedik az új láncszem E l ő Testébe, megegyezően az ifjú Gnózis fényerejének későbbi fejlődésével. Mindez addig folytatódik, amíg mindkettő kölcsönösen és tökéletesen koncentrikussá nem válik, és így teljes egységet nem képez. Ettől a pillanattól kezdve az egész egyetemes Lánc az új láncszemével együtt a világban van, de nem eb ből a világból való. Az egész egyetemes Lánc jelene, múltja és jövője feltárulhat mindazok számára, akik méltóknak mutatkoznak erre.

szellemi

örökség

átnyújtása

Az élet aranyfonala Catharose de Petri

Nagy ö r ö m számunkra arról tanúskodni, hogy újra a kezünkben tartjuk a századokat összekapcsoló arany fonalat, az élet arany fo nalát, mely által ismét nagyon erősen fűződhetünk a gnosztikus múlthoz. Rijckenborgh úr és magam is ifjú korunktól fogva láttuk felragyogni tudatunk előtt a gnosztikus múltat, m i n t az emberiség szolgálatában e jelenlegi küldetésünkhöz nélkülözhetetlen kapcsoló dási tényezőt. Gadal úr gyakran mondta, hogy tökéletesen ismerjük Sabarthez föld alatti templomait és sírboltjait. Valóban! Ezért is felelhettünk szavaira őszinte igennel, mely egyszersmind tanúbizonyság is volt. Már legkorábbi gyermekkorunktól kezdve hosszan, nagyon is tu datosan időztünk karmikus emlékekkel teli étertestünkkel Sabart hez barlangjaiban, hegyei és völgyei között, egészen közel a „Legmagasságosabb" őrzőjéhez. A személyiségtudat akkoriban még alig állt a fizikai jármű szolgálatában, így hát magányos álmodozóknak tartottak minket. Elhivatottságunk azonban már nagyon fiatalon szembesített minket életfeladatunkkal, melyet az emberiség szolgála tában, az aktuális jelenben végre kell hajtani. Számunkra ez nagyon is tudatos volt! Ebben a szellemi állapotban fogadtuk el 1930-ban a feladatot a Rózsakereszt Szerzetétől, a vele járó felelősség teljes isme retével. Ettől a pillanattól kezdve, m o n d h a t n i a semmiből indulva, építettük fel az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskoláját, és vezettük el a mai állapotáig. Minél inkább kiszélesedett a munkaterület, tehát a Szellemi Iskola mágneses sugártere, annál erősebben vágytunk egy az anyagvilágban élő emberrel való találkozásra, aki a kapcsolódást alkotó láncszemet jelenti. Rijckenborgh úrral sokat beszéltünk erről, s tudtuk, hogy meg kell várnunk a kedvező lélektani pillanatot. Hiányát éreztük a

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

közvetlen közelünkben egy olyan embernek, aki hozzánk hasonló beállítottsággal, az Egyetemes Szerzet munkájára irányuló tudattal rendelkezik. Mégis tudtuk, hogy léteznie kell a fizikai világban egy ilyen embernek, aki hozzánk hasonlóan erős vágyakozással tekint „a hegyek felé, a h o n n a n a segítségnek j ö n n i e kell". Aki ugyanúgy rá van hangolva a vibráló, mindent átfogó isteni lélekéletre, amely fényt, szeretetet és életet ajándékoz mindazoknak, akik ennek a természet nek a fájdalmától és halálától való megszabadulásra vágynak. Hiányzott a közvetlen kapcsolat egy baráttal, aki egyúttal idő sebb fivérünkként gazdagabb élettapasztalata alapján beszélhetne ne künk az ősrégi, a jelenvaló és az eljövendő Gnózis dolgairól, amely ugyanakkor a legmélyebb lényegét tekintve mindig egy és ugyanaz. Szerettünk volna egy nap találkozni egy ilyen emberrel, akiben és akiből lelki érettsége révén személytelen szeretet ragyog a világra és az emberiségre. Reméltük, hogy találkozunk ezzel a szellemben és le iekben gazdag emberrel, akinek emlékezete, tudása és lélekminősége biztosítaná az ifjú gnosztikus Szerzet munkáját. A sabarthezbeli A n t o n i n Gadal úr személyében találkoztunk ezzel az emberrel életutunkon. A múlthoz, az egyetemes forráshoz, az Egyetemes Szerzetlánc utolsó láncszeméhez fűződő arany fonál ve zetett minket egymáshoz. A múlt, jelen és jövő ezen arany fonala segítette találkozáshoz utunkat az Egyetemes Szerzetlánc ősi gyúj tópontjaiban. E találkozás következtében, az idős pátriárka, Gadal úr közreműködésével csatlakozhatott az ifjú gnosztikus Szerzet az Egyetemes Lánchoz, nevezetesen az előttünk járó középkori Szerzet hez. E két életáramlat azonos rezgéshulláma teszi lehetővé, hogy az ifjú bárka megújult erővel folytathassa útját a Szellem-Lélek térségei felé. A jövőben meg fognak nyilvánulni mindennek a messzemenő következményei!

szellemi

örökség

átnyújtása

A Gnózis két ághajtása Antonin

Gadal

Szeretett Gyermekeim! Szabad „gyermekeimnek" neveznem benneteket, mert a „gyermeke i m " szó még találóbb, m i n t a „fivéreim és nővéreim". Persze, hogy e szóval élhessünk, idősnek kell lenni, s főként nagy élettapasztalattal kell rendelkezni. Mélyen meg vagyok hatódva. Messziről jöttem, oly messziről, hogy nem is olyan rég, földünkre még a teljes feledés, az ismeret lenség homálya borult. Túl hosszú lenne, ha most elmesélném elő deink minden fájdalmát és szenvedését, szeretett atyáinkét, akiknek semmijük sem volt ezen a világon, csak a Szeretet Országa. „Isten Szeretet" — mondogatták. „Isten Szeretet" — e kiáltásért sújtottak le rájuk. A kard, a tűz, az ínség, a börtön, semmi sem kímélte őket. Am...a Szellem jelen volt...és a Szellem jelen maradt. A földem — mit is mondok, mindannyiónk földje — a Szellem egyik székhelye. A Szellem székhelye pedig mindig a Szeretet Istenének a birodalma. Ennek a szónak a kapcsán azt mondunk, amit akarunk: Isten Szeretet, O a Szellem, és a Szellem székhelye most is él és örök ké élni fog! Sabarthez földjén vannak barlangok, melyeket az itt jelenlévő testvérek közül sokan láttak már. Talán éppen én kalauzoltam őket, s képzelhetik, micsoda ö r ö m m e l ! Mindig nagyon mélyen érint, ha messzi országokból érkező embereket látok, akik azért jönnek, hogy kapcsolatba lépjenek azzal az erővel, amely szüntelenül teljesen ter mészetes m ó d o n árad a Szellem székhelyeiből. Példaként említem Lombrives barlangjait, amely ötszáz katár szégyenteljes sírhelyévé vált. Mennyire dicsőséggel teli mégis mindez a számunkra! Csak

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

azokra nézve a becstelenség síremléke ez, akik okozói voltak e halál nak... De dicsőséget hozott ez a bent rekedt szegény fivéreinknek és nővéreinknek, akik nagyon is jól tudták, hogy e sír egyenesen a győ zelemhez, Krisztusnak, a Szeretet Istenének a királyságához vezet. Hosszú időn át kutattam a beavatottak nyomait — hogy ezt a ki fejezést használjam —, akik teljesen a Szellem Királyságának, a Szere tet Birodalmának szentelték magukat. Az Ö n ö k ősei közül sokakat üldöztek el egykor délvidéki területeinkről, akik ezután Hollandiába mentek. Az inkvizíció borzalmai űzték el őket, s ez örökre kitörölhe tetlen folt marad az Egyház címerén. Nos, rátaláltam a nyomra, intuícióm azt súgta, hogy ez az eltűnt kapcsolat most is létezik. S egy szép napon megérkeztek a mesterek, a Rózsakereszt „nagymesterei". Isten csodája vezette utamba őket. Megértettük, hogy a beavatottak által hátrahagyott jellegzetes nyom valóban a Gnózis, az új Születés Gnózisa, melyet joggal nevezünk „krisztusi korszaknak". K i k voltak a katárok? Egyszerű emberek, akiknek csak egy céljuk volt: felajánlani életüket. M i t jelent meghozni az élet áldozati aján dékát? G o n d o l k o z h a t u n k rajta, de ez valami olyasmi, ami túlhaladja a hétköznapi felfogást, akarom mondani, azoknak a felfogását, akik nem veszik a fáradságot, hogy áttörjenek a valódi megértésig. Az életünk odaajándékozása mindenekelőtt az anyag feláldozása, annak feláldozása, amit testnek, vagy ha úgy tetszik, hernyónak nevezünk. Ez pedig semmi sem volt egy katár számára. Az anyag feláldozá sa semmit nem jelent egy igazi beavatottnak, mert az anyag nem számít. Nem, életüket úgy ajánlották föl, hogy társaik szolgálatába állították. Ahogyan a tanítványok, ők is a falvakat járták: hátukon kenyeres tarisznya, csupasz lábukon szandál, rajtuk a lehető legegy szerűbb ruházat; a hegyek között húzódó síkságokon a szegény fal vakat keresték. Mindig kettesével jártak. Azt kérdezték: „Vannak itt betegek? Ha igen, mondják meg, hol laknak, s mi odamegyünk... Vannak-e bánat tól sújtott emberek? Elvisszük nekik Betlehem szép vigaszát."

szellemi

örökség

átnyújtása

Betlehem azt jelenti, transzfiguráció, újjászületés. így vitték ki ezt a hatalmas vigaszt a szegények falvaiba. Az emberek ezt felelték ne kik: „Lakik ott egy szegény özvegyasszony, aki nem tudja kivel meg műveltetni sovány földecskéjét!" A válasz pedig ez volt: „Menjünk azonnal és végezzük el a munkát. Adjatok egy vasvillát, ásót, kapát, vagy más szerszámot, s menjünk, segítsünk a szegény asszonyon, hogy legyen mit ennie." így folytatták egész életükön át. Életüket fenntartás nélkül embertársaik rendelkezésére bocsátották. Volt egy egyszerű, szép szertartásuk is. A katárok mindig maguknál tartották J á n o s Evangéliumát, a Szellem Evangéliumát. Leterítettek egy darab fehér lenvásznat, ráhelyezték az Evangéliumot és meg kezdték az imát: „ M i Atyánk, ki vagy a mennyekben..." Ez volt az imájuk, a nagy ima minden faluban. És ez itt, ezekben a falvakban volt, ahol most együtt vagyunk. Olyan végtelen ö r ö m tölti el szíve met, hogy azt ki sem tudom fejezni. Mert a Szellem az, aki ösztönöz bennünket, s hallja, hogy testvérek vagyunk. A Szeretet ez, a Szeretet Birodalma, a Szeretet Istene, és ennél semmi sem egyszerűbb, ennél nincs csodálatosabb! Nos hát, mentek faluról falura, és szerette őket egész Occitánia, DélFranciaország, Sabarthez, O r n o l a c — jóembereink beavató központja. Nem említettem még, hogy „jó embereknek" — B o n h o m m e s — vagy „tökéleteseknek" — Parfaits — nevezték őket. Beavató helyeikből oly nagy, oly hatalmas szellemi kultúrát hordtak ki Occitániába, hogy egyes embereknek, akiket nem fogok megnevezni, már csak egyetlen vágyuk volt: végezni velük! De hogyan? Nyilvános hitvitákra, kong resszusokra hívták meg őket. A perfektek azonban kivétel nélkül mindig győztesek voltak ezeken a teológiai eszmecseréken! A Szel lemmel nem lehet vitatkozni, a Szeretet Istenével nem lehet vitázni! Semmi szükségük sem volt rá, hogy a Szellem Országát keressék! A Szellem Országa mindig győzedelmes, méghozzá olyannyira, hogy egy alkalommal még a pápai követ is ezt mondta: „Ne akarjatok velük vitatkozni, mert nekik mindig igazuk van!" Megint mások

Az E G Y E T E M E S G N Ó Z I S

DIADALA

így szóltak: „Máglyára velük!" Ó, a máglyák! Tudják-e, mi az a mág lya? S hogy mit válaszolt egy szegény jó ember, amikor hivatalosan megidézték: „Tagadd meg az evangéliumodat; tagadd meg Jánost, tagadd meg a Szeretet Istenét, vagy máglyára küldünk!" Válasza ez volt: „Tagadjam meg? — Soha! Tagadjam meg a hitemet? — S o h a ! " Erre a pápai követek így szóltak: „Mindet megégetjük, mert egyik se fog lemondani a hitéről." Milyen hatalmas erejű tanúság! A máglyák azóta elvégezték r o m b o l ó munkájukat. Bizonyosan lesz alkalmuk hallani néhány lenyűgöző és csodálatra méltó, ám szo morú történetet. K ü l ö n ö s belegondolni abba, hogy itt embereket, szegény sorsú embereket öltek meg, jó embereinket, akiknek az élete minden szempontból példaértékű volt! Hallgassák meg, miként haj tották végre az ítéletet. Néhányan azt mondták: „Előbb börtönözzék be őket!" De micsoda b ö r t ö n volt az! Akik jártak a Lombrives-i Katedrálisban, azok bizonyosan emlékeznek annak fenséges nagyságára. A lépcsők fölött azonban még mindig ott van a „Létra", „a mennyei lajtorja". Azon lehet följutni a Katedrális „Nagy Temetőjéhez". így nevezték el azt a helyet ahova az ötszáz megmaradt katár menekült, s ahová élve befalazták őket. Ők voltak az utolsó menekültek, akik a barlangokban kerestek védelmet. Mivel nem tudták megfogni őket, az inkvizíció katonái teljesen lezárták a barlangot, ahol mindannyi an éhen haltak. De ez tökéletes hitben és teljes önátadással történt. Tudták, hogy egy j o b b élet felé tartanak, emlékezvén az idősebb test vérek szavaira: „A halál nem más, m i n t Isten csókja", valamint: „A csontváz nem sokat számít." így vonultak be békében az Országba, amely után mindannyian vágyakozunk. Ö n ö k mindannyian megértik, micsoda örömet okozott számom ra, hogy megismertem Leene urat, aki kétségkívül az ősi civilizáció, a régi misztériumok Mestere. S valóban, mindaz, amibe most mi itt belemerültünk, azok a régi misztériumok, a Gnózis ősi kelta és egyiptomi misztériumai. Mindezt két szóban összefoglalhatjuk: „Is ten Szeretet".

szellemi

örökség

átnyújtása

Ezért az az érzésem, hogy ma visszatértek a hajdani katárok. Vagy inkább így kellene m o n d a n o m : Catha-Rose! Mert a Katharos szó nem egy bizonyos embercsoportra utal. „Tisztává", „perfektté" válni minden embernek megvan a lehetősége. Az egész világnak perfektté kell válnia! Ehhez azonban bátran be kell járnunk a Tökéletesedés útját, a Gnózis kérlelhetetlen útját, a Gnózisét, aki ma összehozott minket itt, a Renova templomban. S m i n t h a látnám magam előtt: a Katedrálist, a temetőt, a megdicsőülést! Most mindannyian a Gnózis két ághajtásának a megdicsőülése előtt állunk itt, melyek ma egyetlen egységgé váltak. S ezt az egyetlen ágat joggal nevezhetem a Szellem hajtásának, a Szeretet Istenétől, a Szere tet Országából való ágnak.

Az E G Y E T E M E S G N Ó Z I S

DIADALA

A Szeretet Birodalma Antonin

Gadal

Talán vannak Ö n ö k közt olyanok, akik azon gondolkodnak, mi is a célja spirituális érintkezéseinknek. A nagy többség nagyon szeret né megismerni közös eredetünk „misztériumait". Hadd szolgáljak most némi magyarázattal. Az Ariége, a G a r o n n e mellékfolyója, a Pireneusokban, Andorra ha tárán ered, s Toulouse előtt ömlik a Garonne-ba. Két hegylánc kö zött kanyarodik be Ussat-Ornolac zárt völgyébe. T ö b b m i n t ötven barlang van itt, s az őskorban mindet lakták. Néhányuk azonban igen híres hajdani, egymást követő vallások itt élt bölcsei révén: itt volt lakóhelye a kőkori népek papjainak, a kelta druidáknak, a ró zsakeresztesek és katárok perfektjeinek, a hű templomosoknak, a Szent Grál őreinek! Ez a régi misztériumok szellemi központja. Olyan központ, ahol a Szellem lélegzete mindig jelen volt és jelen van ma is! S hozzáteszem, hogy a legyőzhetetlen, soha semminek alá nem vethető Szellem talán szunnyadó, de teljesen soha ki nem hunyó hiterejével megérintette azon gyermekeinek szívét, akik képesek voltak a megfelelő életvitelre és az újjászületés megvalósítására a legszentebb Gnózis tiszta tanítása inak megfelelően. Erről most nem értekezhetek hosszasabban, de bi zonyosan készül majd e témáról átfogó dokumentáció! E barlangok és sziklaüregek közül néhány különösen említésre méltó: Lombrives: az „Albigensek Katedrálisa" — a katár Egyház utol só maradékának síremléke. Ussat, B o u a n és O r n o l a c : a „ H á r o m T e m p l o m " — a papság beavatóhelyei, azokéi, akik a perfektek, jó emberek, szövőmun kások nevet viselték.

szellemi

örökség

átnyújtása

Fontanet, Fontane-la-Salvatge — ó, Parszifal drága története kap csolódik ide, a Szent Grál keresésének klasszikus hőséé. H á r o m várkastélyt említ elődeinknek az albigensek elleni keresztes hadjáratról szóló eposza: Foix: a derék foix-i grófok és a nagy Esclarmonde — a Parakléta galambja — nemesi lakhelye. Montségur: a gnosztikus papság tiszteletet keltő máglyája. Montreal de Sos: Wolfram von Eschenbach és Wagner Gráljá nak erődje. Kriptája — a Grál testvérei itt kapták meg beavatá sukat — őrzi e szent misztérium rajzát. Ariége és Vicdessos völgyében, az ussat-i M o n t a g n e Sacrée hatalmas belső tereiben éltek a szívünknek oly kedves szerzetek: a rózsakeresz tesek, a katárok és a templomosok. Micsoda boldogság uralkodott ezekben az eszményi közösségekben! Occitániából akkor teljesen ter mészetesen a „Szeretet Országa" lett. Isten Szeretet! „Isten Szeretet" — volt egyik kedvelt mondásuk. S a Szeretetnek ez a Hatalma az egyetemes Szerzethez vezetett! A „mélységes Béke, test vérek — Isten Szeretet — Betlehem Szép Vigaszai" szüntelen áldás ként hangzottak ajkaikról. Milyen boldogság, micsoda meghatott ság fog el, hogy beszélhetek e hajdan volt Szerzetről! A Szeretetnek eme Országában nyilván semmilyen ellenségeskedés sem volt. Sajnos azonban csupán a létezése és működése kegyetlen indulatokat keltett irányában! Miként nyilvánult meg e Szeretet Országa? Egy nagymester és egy őt segítő ark-diakonissza, egy nagymesternő irányították tanácsaik kal az egész Szerzetet. Náluk nem létezett Bibliában lepecsételt Ige, sem templomban láncra fűzött írás; nem volt semmiféle szentség tartóban elzárt Isten, vagy Isten börtönőreként szolgáló pap, sem a menny vagy pokol házfelügyeletét betöltő pápa, nem létezett a Szel lem rabszolgasága vagy megkövesítése! Nem, Isten kétszer mentette

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

meg a világot az anyagba merüléstől és a romlottságtól, a Gnózis végtelen lázadása által: a misztikusok, a gnosztikusok, a sivatagbeli magányosak és a barlangok nagy gondolkodói által. Az értelem nél küli hit és dogma ellen felkeltette a rózsakereszteseket, a katárokat, a leonistákat, a n a r b o n n i és calabriai misztikusokat. J á n o s és Pál üldözött vallása, a rózsakeresztesek és a templomosok, az egyetemes Szerzet testvérei építették meg a katárokkal a Szellem Templomát! A nagy „Aquitániai M a n i " , a pireneusi maneizmus — mely nem azo nos a manicheizmussal — volt képes megtartani a T e m p l o m Nagy mesterének keresztjét. És micsoda keresztet! Ez a kereszt egy növő hold formájú bárkát ábrázol, mely a megtisztult lelkek óceánján hajózik. A bárka köze pén egy kéz szilárdan Iesmon-Resch (Jézus-Isten) jelet tart; ennek bal oldalán egy sas, az isteni Szellem sas madara, jobb oldalán a Krisztus m o n o g r a m áll. A krisztusi oszlop egy napfényből készült bárka; Krisztusnak hála, a föld megmentetik a Feltámadás által. Az egyiptomi misztériumok szerint: A Fény által megtisztult lélek bemegy az Elő Víz térségeibe. Ezen az Élő Vízen úszik a Hold fényes bárkája. Hogy a mennyei régiókat megközelíthesse, a léleknek be kell szállnia a fénylő Holdbárkába. Onnan pedig egy másik fényhajó, a Nap viszi tovább, messzebb, az Elet Tüzéhez. A lélek visszatalált eredetéhez, a fény Királyához, a Paradicsomba. Az egyiptomi Halottas Könyv Izisz-bárkája, a Hold bárka, a Nap oszlop éppúgy emlékeztetnek a tiszta druidizmusra, mint az ókori Egyiptom fiaira vagy a mi Krisztusunkra! A Nap oszlopa a Krisztus oszlop! Egyszerűen szólva: az isteni „Csillagok útja", a mágikus Grál és a hozzá vezető viszontagságos ösvény, a Tökéletesedés útja... Amikor pedig a perfekt átjutott az anyag halálán Keplerben, Ozirisz, a halálisten barlangjában, és megkapta a consolamentumot, az anyag elmúlásának szakramentumát, és önmaga tökéletes átadásával, feláldozásával átalakult Szellem-Emberré, akkor fogadta őt Betlehem...

Mérhetetlen

egyszerűség,

szellemi

örökség

apostoli

átnyújtása

rangú

keresztények megindító

civilizációja! Ám a szépséges O c c i t á n i a szellemi értékére irigy, ke gyetlen ellenség százhuszonöt évnyi keresztes hadjáratot küldött rá, vérfürdőkkel, börtönnel, máglyákkal és kínzásokkal. Szegény eleink! Szegény, szénné égetett föld! Szegény, elpusztított falvak! Szegény foix-i grófság! 1275-ben a szörnyű inkvizíció lecsapott Sabarthezre. A katárok püspöke számos hívővel Lombardiába ment. A rózsake resztesek bölcsen elkerülték az inkvizíciót, s száműzetésbe vonul tak, méghozzá ugyanazon a Németországból vezető úton — micsoda egybeesés — amelyen Avila püspöke, Priscillianus — akit Trierben lefejeztek — is ment 382-ben; csakúgy, m i n t Félix, az Andorrából származó Urgel püspöke, akit 800-ban ítéltek el Aix-la Chapelle-ben. Csak a templomosok maradtak. A Szerzet nagymestere templomos lett. A T e m p l o m o s o k Rendje csak 1314-ben oszlott fel, és semmisült meg részben, tűz által. 1328-ban a „ H á r o m T e m p l o m " utolsó híveit utolsó püspökükkel együtt Lombrives falai közé zárták, a szépséges, óriási katedrálisba. Befalazták őket és éhen haltak abban a barlang ban, amit azóta a „Nagy T e m e t ő n e k " neveznek. Eltűnése előtt a katár nagymester egy kisebb, a „ M o n t a g n e Sacrée" csúcsán rejlő beavató barlang falára felrajzolta az egyetemes Szerzet Nagymesterének keresztjét. Ez a kereszt a Szellem éber őri zetének köszönhetően épségben megmaradt, hogy elvezessen min dent a jó végig. Ez a kereszt pátriárkáról pátriárkára kitartott a századok során. Az utolsó öreg szolgáló megélhette azt a boldogsá got, hogy ezt a szép keresztet, a régi Szerzet jelképét, átadhatta az ifjú Szerzetnek, melyet szeretett Leene urunk és igen tisztelt Stok asszonyunk képvisel. Tudom, szeretett Nagymester, és igen tisztelt katár Hercegnő, hogy az Ö n ö k kezében ez a kereszt jó őrizetre talál. S azt is tudom, fiatal barátaim, hogy azon fognak dolgozni, hogy mindig maga sabb szintre vigyék elődeink rettenthetetlen jelmondatát: Més Naut! avagy: „Följebb, mindig magasabbra!"

Az E G Y E T E M E S

1955.

november 26.

Szeretett

Nagymester,

Igen

GNÓZIS

DIADALA

tisztelt katár Hercegnő!

Egy csodás útról visszatérve Sabarthez földjét

taposom

Első gondolatom

Önökhöz száll!

Mennyi

köszönettel

újra...

tartozom

minden figyelmességért,

előzékenységért!

Nagy lehet belső örömük, ezt gondolom,

miután

szép centrumaikat,

láthattam megtapasztalhattam

légkörüket,

mely a Krisztusban való tökéletesség ismeretének egységéből ragyog. És,

ó kimondhatatlan öröm Sabarthez idős pátriárkája számára,

a századokon át, hogy az egyetemes Szerzet drága Nagymesterének koronázásán

vehetett részt.

Isten Szeretet! A Szeretet Országa él... Adveniat

regnum

tuum!

Összejöttünk és egyesültünk itt, Krisztus királyságáért, Újra Alázatos szeretett

Békecsókommal, Nagymester,

kegyes Jánosi mélyen

csókommal,

tisztelt Hercegnő,

Betlehem

szépséges

minden

kedves

rózsakeresztes és A.

mindenen át,

megköszönöm!

vigaszaival

katár gyermekemnek.

Gadal

bármi ellenére!

Sabarthez címere, „custos summorum", a magas csúcs vagy a Szellem ma gasztos

tanúbizonyságainak

őre,

a „Legmagasságosabb

Őrizője"

A Szent Gral öröksége

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

A Szellem Templomának központja Antonin

Gadal

M ú l t év novemberében az a boldogság ért, hogy elutazhattam az Ö n ö k szép országába. Csodálatos utazás volt. Főként annak a meg tiszteltetésnek örvendtem, hogy a legszebb áldásokat, legszebb imá kat, „Betlehem mélységes Békéjét és Szép Vigaszait" nyújthattam át, a régi, ussat-ornolac-i beavató központból. E megtiszteltetés egyszer smind feladat is volt! Egy Idősebbnek, a Szerzet idős korú szolgájá nak természetesen engedelmeskednie kell egy ilyen feladatnak! Meg tiszteltetés, feladat vagy megtisztelő feladat az összegzése, aratása egy életútnak, a barlangjaink, sziklahasadékaink végtelen csarnokaiban töltött hosszú elmélyedések időszakának. Ez az eredménye a „kata k o m b á k b a n " történő számtalan keresésnek, valamint a jámbor lec kék sorának, melyeken óriási termeinkben vehettem részt. Nos hát, így adtam át novemberben a „Nagymester keresztjét" és a „Galamb hódolatát". Ó, mily csodás és misztériummal teli emlék marad a Renova T e m p l o m b a n megélt ünnepélyes összejövetel! Ha ez egyáltalán lehetséges, most ö r ö m ö m még nagyobb lesz azáltal, hogy a mai napon szabad egy rövid időre vendégül látnom és hellyel k í n á l n o m Ö n ö k e t barátságos centrumunkban. Szeretett barátaim, testvéreim! Szívélyesen üdvözlöm Önöket, azzal a kívánsággal, hogy együtt munkálkodhassunk a nagy cél szolgálatá ban! Ö r ö m m e l üdvözli Ö n ö k e t egy olyan vidék, amely a legteljeseb ben szeretné kimutatni vendégszeretetét, és amelynek minden vágya, hogy Ö n ö k is megérezzék barlangjaink vonzó erejét. E barlangok, sziklahasadékok m i n t sötét üregek tárulnak itt Ö n ö k elé: Lombrives és a Katedrális; Ussat „ T e m p l o m a i " a rejtélyes Remete-barlang gal; B o u a n és a büszke „Castelet de J o a n a " valamint, velünk éppen szemközt, Ornolac-Betlehem. í m e elődeink Katedrálisa és a „Három

Szent

Grál

öröksége

T e m p l o m " . Nem sorolom fel minden kincsünket, a sok-sok bar langot és egyéb őskori, történelmi, földtani gazdagságot, melyekre később részletesen ki fogok térni. Szeretném azonban felhívni figyel müket a tőlünk jobbra látható Fontane-la-Salvatge-râ. A Grál, a Grál keresése, a Grál története és a Szent Grál öröksége kapcsán fogunk szólni róla. A középkori Sabarthez csodálatos története is kincsként sugározza isteni fényét a földi sötétségbe! Ö n ö k bizonyára mindan nyian tudják ezt, nem m o n d o k semmi újat: Lux lucet in tenebris — a Világosság fénylik a sötétségben! Sabarthez megdöbbentő, szokatlan vidék. Az Ariége és Vicdessos völgyének küszöbénél a foix-i grófság vártornyai uralják a földet. Az ősi, emlékezetes Thabor-hegy árnyékában lévő Tarascon — a régi Tarusque — és Ussat-les-Bains együtt alkotják Ariége különlegesen spirituális központját. Montréal de Sos és a „Grál vár" Chrétien de Troyes Parszifal eposzának a központja. Egy régi legenda hírül adja, hogy a katárok közvetlen összeköt tetésben álltak a templomosokkal, ami azt jelenti, hogy át tudtak hatolni az egész hegyen, ha találkozni akartak egymással. Ez a legen da megfelel a valóságnak, mert az Ariége völgyében Lombrives-ból út vezet Niaux-n át a Vicdessos völgyébe. Egy másik legenda szerint pedig a katárok a rózsakeresztesekkel is összeköttetésben álltak, még hozzá Soulombrié és Saint-Barthélemy helyszínein, tehát a Montségurbe vezető útszakaszon! Soulombrié, a csodálatos druida központ, és Saint-Barthélemy a templomával, a „Kápolnával" — mindkettő a Thabor-hegységben található! Nos, ezzel kapcsolatban nem mond hatom biztosra, hogy a legenda teljesen valósághű, csak részben; azt mindenesetre megerősíthetem, hogy nagy része igaz. Ha ifjú ú t t ö r ő i n k elszánt barlangkutatók, akkor ugyanazt az útvonalat kell követniük, m i n t amin hajdani elődeik jártak; így végül biztosan megtalálják a legendás utat. S meg fog mutatkozni, hogy noha k a t a k o m b á i n k o n át ellenkező irányból jövünk, a Krisz tus vére és a lapis ex coelis, az „égi k ő " , más szóval Krisztus önmagát feláldozó, küzdő Egyháza és „az eljövendő új ember katársága"

A Z E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

épp a beavató k ö z p o n t b a n találkoznak össze. És a világ meg fogja érteni, hogy: 1. a G r á l h o z vezető út a Tökéletességhez és a T r a n s z f o r m á c i ó h o z visz, 2. a sötétségből világosság lesz, ha követjük azt a módszert, melyet Krisztus és szeretett tanítványa, János hagyott nekünk örökségül. Ö n ö k pedig, szeretett barátaim, itt vannak a „Szellem Templomá ban". A régi Szerzet, azt kell mondani, többé már nem élve meg égetett templomosokból, szinte teljesen elpusztított katárokból és üldözött, számkivetett rózsakeresztesekből áll, hanem íme itt van: örökké él, örökké szabad és örökké fiatal! A régi Szerzet eljött az ifjú Szerzethez, hogy helyet csináljon a fiataloknak, a tevékenyeknek, a valóban bátraknak! A katárok és rózsakeresztesek völgye és a templomosok montréalbeli völgye, a Szent Grál és a Tökéletessé válás két valódi völgye köszönti Önöket, szeretett fiatal testvéreim! A barlangok hajdani — őskori és a törté nelmi korokban élt — ismerői Ö n ö k felé tárják karjukat! A katakom bák — a mi katakombáink —, melyeket nyugodtan nevezhetünk az „emberiség könyvének", várják Ö n ö k e t ! Jelen lévő Nagymesterünk és mélyen tisztelt Galambunk, vagyis Nagymesternőnk tökéletesen ismerik ezt a földalatti, határtalan labirintust, ahová most be fogják vezetni Ö n ö k e t . A Szellemi Vezetőség „A Szent Grál öröksége" címet adta az ussatles-bains-i konferenciának. A Szent Grál öröksége! Néhány szó csu pán, mégis magában foglalja a múlt és a jelen spirituális gazdagságá nak kincstárát: Ráma, a druidák, Krisna, Hermész Triszmegisztosz, Mózes, Orpheusz, Püthagorasz, Platón, a zsidó-keresztény Gnózis, az alexandriai misztériumok kincseit... és ezeken túl még sokkal többet! Ez az örökség mindemellett óriási felelősséggel is jár: olyan munkával, melynek meg kell hoznia a gyümölcseit, katakombáink, barlangjaink, a spoulgák és sziklaüregek feltárásával, oltalmazásával,

Szent

Grál

öröksége

főként pedig az ősi misztériumok — az atlantiszi, az egyiptomi, az általános értelemben vett gnosztikus misztériumok és az albigensek kincsének — új megvilágításával! Micsoda gondoskodás, milyen végtelen nagy, nehéz munka... És Krisztus öt vércseppje, Montreal de Sos kettős barlangjának falára rajzolva? Micsoda széles horizontokat idéz fel nekünk... az Alfát és az Omegát, a kezdetet és a véget... a transzfigurációt! A hernyót, melynek vissza kell térnie az anyaghoz, a szellemet, melynek az anyag helyébe kell lépnie, a lelket — a halhatatlan lelket. De ez mes szire visz a tárgytól: mindebben már a Tökéletességet, a Szent Grált, a Szent Grálhoz vezető utat éljük meg. És Lucifer? Ő a Világosság arkangyala, aki őrült nagyravágyása, kevélysége és mértéktelen vágyai miatt letaszíttatott az égből a káosz ba, a semmi mélységeibe. Zuhanásával pedig egy csillagból letört egy darabot: a csillagnak ezek a törmelékei végiggördültek a téren, aztán megállapodtak a földön; lapis ex coelis, égi kő... megint a Grál! „Krisztus öt vércseppje" és az „égi kő"... a templomosok, a katárok és a rózsakeresztesek. Nos, valóban itt vagyunk Sabarthezben, az Ariége völgyében, a Lombrives-i Katedrális, valamint a jóemberek, a perfektek három beavató T e m p l o m á n a k földjén, és Vicdessos völgy ében, ahol ott van Montreal, a Grálvár és a hozzá tartozó beavató barlang. Egyszóval: a Szent Grál útján vagyunk! Menjünk együtt ezen az úton! Az előttünk járó Szerzet vezetni fog, meghagyván az ifjú Szerzetnek azt a gondot, hogy soha le ne térjen erről az elmúlhatatlan boldogsághoz vivő útról! T u d o m , s ö r ö m m e l m o n d o m ki, hogy szellemi vezetőik azért vannak itt, hogy efölött éberen őrködjenek.

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

Az előző Szerzet pátriárkája Jan

van

Rijckenborgh

Most, hogy testvérekként, barátokként s főként mint a Gnózisban a csoporthoz kapcsoltak együtt vagyunk, s elérkezett a várva várt óra, amikor találkozhattunk elődeink egyetemes Láncával, amikor mind hallhattuk Gadal úr mély szeretettel teli üdvözlő szavait, most igen komolyan el kell jutnunk mindennek nagy és mély jelentőségéhez. Kívánjuk, hogy a szükséges belátás otthonra leljen mindannyiuk szívében, s hogy minden tekintetben előkészített talajt találjon az Ö n ö k lelkében. Szálljon fel ez az ima minden nagy elődünkhöz! Saját alapjaink előtt gyűltünk itt össze, az ősi szentélyek közvetlen közelében, többféle célból. Sokat beszéltünk már erről Ö n ö k n e k . M i n d komolyan felkészültünk. M o s t azonban ussat-i utunk leglé nyegesebb céljának kell valóra válnia. Ez a cél csak a Szent Grál ban ölthet alakot, csak a Szent Grálban érthető meg és érezhető át bensőségesen. A nagy, pozitív szövetségnek, a tudatos kapcsolatnak Ö n ö k és az előttünk lévő utolsó láncszem között, napjainkban kell megépülnie, mégpedig a hármas, szent Testvériségből, vagyis a Ró zsakereszt, a Katarok és a T e m p l o m é p í t ő k hármas Testvériségéből! így teljesen megváltozva fognak hazatérni, és egészen mások lesznek, m i n t amikor ideérkeztek. Hármas szövetségről és egy háromszoros érintésről beszélünk, ugyanis egy ilyen, háromszoros érintés nélkül a Szent Grál sohasem válhat Ö n ö k b e n valósággá, belső birtokká. A Szent Grál csak azokban ölt testet, akiknek a szíve tiszta, és akik po zitívan, tényleg vallják őt és megtisztult tudattal közelednek Hozzá. Ha pozitív kapcsolatról beszélünk, akkor először szólni kell a negatív kapcsolatról. Bizonyos irányulások sorozatáról van szó, amelyeket m i n d átéltünk, az éveken át kísérő és próbára tevő lelki állapotokról, amelyek végül elvezettek minket az Iskoláig. Később

Szent

Grál

öröksége

még fogunk szólni e kezdetleges kapcsolat okairól. Jelenleg azt kell megértenünk, hogy a Háromszorosan Nagy Hermész pozitív tüzé nek most fel kell lángolnia a korábban lerakott alapokon, s hogy Ö n ö k n e k az a feladatuk, hogy személyesen és kollektíven éltessék ezt a kegyelmet. Azért értek el együtt, közösen idáig, hogy ebben segédkezzenek, mert „a Világosság Lánca Isten Fiaivá akarja keresz telni Ö n ö k e t " ! Nagyon is lehetséges, hogy a Világosság Lánca az Ö n ö k számára még meglehetősen bizonytalan, elvonatkoztatott fogalom. Amen nyiben ez a nehézség fennáll, bizonyára számolnak is ezzel. Ö n ö k azért utaztak ide, hogy határozottá tegyék a jelenleg még oly meg foghatatlant! Először is, Ö n ö k itt klasszikus földön állnak. Az előző Szer zet lélegzete itt van velünk, az Ariége völgyében. Itt teljesedett be mintegy ezer ember nagy és eltörölhetetlen véráldozata, valamint e hely oly áttetsző, éteri légköre nagyon alkalmas célunk elérésé re. Másodszor és mindenek előtt minden előző Szerzet rendelkezik egy őrizővel, egy „pátriárkával", egy „küldöttel", aki annyira szere ti az emberiség szolgálatában végzett háromszorosan Szent Művet, hogy önkéntesen, egyedül visszatér a száműzetésnek erre a földjére. Tudják azonban, hogy aki ilyen m ó d o n magányos, az bensőséges egységben van a Gnózissal! Ezért megköszönjük a Világosságnak a csodálatos kegyelmet, hogy szabad köszöntenünk az előző Szerzet pátriárkáját, atyánk, testvérünk és barátunk, A n t o n i n Gadal úr sze mélyében. Megköszönjük a Világosságnak azt a nagy előjogot, hogy ismerhettük és szerethettük a Grál e hűséges szolgáját, a szentélyek fáradhatatlan kutatóját és védelmezőjét. Nyilvánvalóvá válik, hogy az Ö n ö k számára az ő személyében minden Ö n ö k b e n esetleg talán meglévő bizonytalanság és elvontság ellenére az előző Szerzet gyújtópontja, élő képviselője áll a rendelke zésükre. Általa Ö n ö k e t is újra össze fogják kapcsolni a történelem élő tanúságával, az elődök lélegzetével. Beszélni fog Ö n ö k h ö z , mind annyiójukhoz, nagyon is személyesen. M i n d e n nehézség és erejüket

EGYETEMES G N Ó Z I S

DIADALA

felülmúló igénybevétel nélkül, pozitív tudatossággal tapasztalhatják az itt megünnepelendő nagy szövetséget. A történelem, amivel Gadal úr összekapcsolja Ö n ö k e t , szintén a cél egyik eszköze. Miféle cél ez? Arról van szó, hogy az Ö n ö k új és ifjú Gnózis ban való részesülése nyilvánvaló, mindeddig nem ismert valóság gá váljon! N e m csupán azért vagyunk itt, hogy elmerüljünk egy, a számunkra oly sokat jelentő történelmi időszak légkörében, s hogy misztikusan és értelmünkkel erre irányuljunk. Azért jöttünk, hogy megvalósuljon a gnosztikus világosságerő hatalmas, nagyszerű és csodás kiárasztása, egy nagyhatású Pünkösdi ünnep, a kegyelem kiárasztása által, mely a meghívó egy gigantikus munka elvégzésére. Ezt a munkát már elkezdtük: Európa új gnosztikus Birodalmának kiterjesztése ez, mely a világ többi részén is végzendő munka alapja, hogy behordhassuk Isten Országának új aratását. így, testvérek, mágikus cél megvalósításáért jöttünk össze. Egyetértés ben összegyűltünk a T e m p l o m Legfelső Termében, hogy megüljük Pentekoste ünnepünket, vagyis „Pünkösdünket", Betlehem ötágú Csillagának ünnepét. Szeretnénk együtt, közösen tapasztalni, hogy e pillanatban jelen vannak-e a célunk megvalósításához oly nélkülöz hetetlen mágikus feltételek. E mágikus feltételek csakis akkor vezet hetnek sikerhez, ha az egész csoport elfogadja őket. Ezért sürgetik annyira az Apostolok történetében, hogy legyenek „egy akarattal". Azt kérdezzük tehát Ö n ö k t ő l : készek-e elfogadni, elismerni és szeretni Gadal urat, mint az előző Szerzet közöttünk lévő képviselőjét, mint annak a szent munkának a pátriárkáját, amelyre Önöket hívják? Tudják, hogyan ismerte fel és fogadta el néhány hónappal ezelőtt Gadal úr az ifjú Szerzetet és szolgálóit, Stok asszonyt és Leene urat, m i n t az egyetemes Lánc képviselőit az ifjú Gnózisban. Hogy most teljes mértékben aktivizálódjon minden mágikus feltétel, ahhoz ezt közösen alá kell támasztaniuk, tökéletes ígérettételükkel. Ahogyan minket hármunkat elfogadott a Szerzet, és megkaphat juk áldását, szükséges — különösen a szent munkának ebben a stádi-

Szent

Grál

öröksége

urnában —, hogy Ö n ö k elfogadjanak minket az időközben elvállalt mágikus konstrukcióban: hogy e heves tűz által az új láncszemet szi lárdan hozzákovácsoljuk a lánchoz, és így biztosítva legyen a Gnózis előrehaladó megnyilvánulása. Ha velünk akarnak j ö n n i , legyenek szívesek felállni! Elfogadják a gnosztikus múltat az élő jelenben. A jelenben ismét bizonyítani fogják a múltat és meg fogják védelmezni. A Nagyok között lévő Háromszor Nagy nevében. Ámen.

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

A bűn jele Jan

van

Rijckenborgh

Elmondtuk mennyire fontos, hogy létrejöhessen egy erős és pozitív kapcsolat Ö n ö k és a szent Testvériség előttünk haladó, utolsó láncsze me között. A kapcsolat egykor csupán negatív összeköttetés volt, s kü lönböző lelkiállapotokban és sajátos irányulásban jutott kifejeződésre, amely egy adott pillanatban elvezette Önöket a Szellemi Iskolához. Sze retnénk közösen megvizsgálni e negatív kapcsolat természetét és okait, hogy ebből levonhassunk néhány elutasíthatatlan következtetést. Egy kérdéssel kezdenénk: miért volt és van meg még most is vitat hatatlanul Ö n ö k b e n e belső, ösztönző törekvés az Iskola és a Gnózis felé? Miért érdeklődnek a Rózsakereszt, a szent Grál és a katárizmus iránt? Esetleg azt felelik: „Szüleim vezettek erre az ösvényre, s talán vérörökségről van szó." Az is lehet, hogy önkéntelenül így válaszol nak: „Erdekei!" Vagy: „Számos tapasztalat után a Szellemi Iskolában találtam valódi o t t h o n r a ! " Az is megtörténhet, hogy valaki így felel: „A Gnózis megérintett és hívott engem... válaszoltam." Még sok más felelet lehetséges, de mind semmitmondó, a lénye get nem magyarázza meg, és csak megállapít. Nekünk pedig világo san látnunk kell, hogy mi vezetett el bennünket az Iskolához. Csakis a tiszta, leplezetlen valóság segíthet rajtunk. M i k r o k o z m o s z u k örökkévalósági életre hivatott, és már több ezer éves út van mögötte. M á r sok személyiségnek nyújtott hajlékot, s minden személyiség hátrahagyta saját emlékkönyvét az aurikus lény ben. Az emlékek összessége, ez a teher, tevékeny mágneses erőáram ként jelentkezik a m i k r o k o z m o s z minden újabb lakójában, tehát b e n n ü n k is! Ez az erő vezetett bennünket az ifjú Gnózishoz! Mire következtethetünk ebből? Arra, hogy mikrokozmoszunk előző személyisége szembesült a háromszoros Gnózissal, és valami-

Szent

Grál

öröksége

lyen m ó d o n reagált rá. Az aurikus lényünkből kiinduló mágneses ösztönzés egy nagyon őszinte erő. Teljesen ö n m ű k ö d ő e n , vak sors módjára működik. Mihelyt szabaddá vált az út és — m i n t e termé szetből születettek — reagálunk rá, erőáramként árad ki. E b b e n tehát nekünk a legcsekélyebb érdemünk sincs! Az Ö n ö k Iskolában való jelenlétének kizárólag tudományos okai vannak. Amikor közeledtek a Szellemi Iskolához, talán küzdelemben volt részük és nehézségeket kellett legyőzniük. Mindez a közönséges ter mészetösztön és az Ö n ö k b e n ható karmikus ösztön normális dialek tikus összeütközésének a következménye! Ez a karmikus ösztönzés nem ritkán, esetleg naponta olyan helyzetekbe hoz minket, melyeket a hétköznapi, természetes életkörülményekkel nehéz összehangolni. J ó l jegyezzék meg, hogy bár karmikus ösztönzésük Ö n ö k e t elkerül hetetlenül a Gnózis irányába vezeti, mégsem mondhatják, hogy a Gnózist újfent megkapták! Ö n ö k mind tisztán természetes ösztön zésre jöttek az Iskolába, mikrokozmikus múltjuk valamely feljegyzé se miatt. Hasonlít ehhez az atommagkutatók természetes ösztönzése, akiket hajt valami az a t o m b o m b a előállítására. N e m kellemes dol gokat m o n d u n k . Ezelőtt sohasem beszéltünk erről, nem fedtük fel Ö n ö k előtt. Ám a hivatottak egy csoportja — Ö n ö k hivatottak — kell legyen oly merész, hogy szembenézzen a valósággal, hogy szemtől szemben meglássa azt. Ha elfogadtuk ezt a valóságot, akkor mélyen be kell h a t o l n u n k az igazságot takaró fátylak mögé. Azt kérdezzük tehát Ö n ö k t ő l : ha a m i k r o k o z m o s z u k előző személyisége gnosztikus élményekben részesült és látta a megszabadulás ösvényét, akkor hogyan lehet az, hogy Ö n ö k itt vannak? Vagyis inkább: mit keresnek még itt? Ha a gnosztikus ösvény egyetlen élet során kivezetheti Ö n ö k e t , és általa megvalósíthatják magukban a Szellemlélek-újjászületést, akkor mi ért vannak itt? A felelet kézenfekvő. M i k r o k o z m o s z u k b a n élő elődjük látta ugyan az ösvényt, ismerte és sokat ki is p r ó b á l t belőle — tehát a szent Grál közvetlen közelében élt, de valami m i a t t n e m ismerte fel az ajándékba kapott szépséges lehetőségeket. Igen, m i k r o k o z -

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

mikus elődjük nagyon közel élt Tao-hoz, nagyon közelről tapasz talta a nagy Lélegzetet, s ez e l t ö r ö l h e t e t l e n n y o m o t hagyott az aurikus lényben, a m i m o s t is bizonyítja magát mágneses sürgetés formájában. M i n d e n n e k itt, az Ariége völgyében kellett elhangoz nia, s h a m a r o s a n az is világos lesz, hogy miért. A valóság pedig szerénnyé, nagyon szerénnyé teszi majd Ö n ö k e t , mert az ecsetelt helyzet b i z o n y o s a n n e m alkalmas arra, hogy bárki is büszkélked hessen vele. De térjünk vissza t é m á n k h o z . M i k r o k o z m o s z a i n k korábbi la kói, négy-nyolcszáz évvel ezelőtt, vagyis a történelmi szerzetek korában éltek. E szerzetekről elmélkedünk most, Gadal úr útmu tatásával. M i k r o k o z m o s z a i n k akkori lakói a régi katárok szom szédságában éltek; Sabarthez területén, a jóemberek földjén éltek. Esetleg H o l l a n d i á b a n , vagy Németországban, vagy Svájcban, ahol a Grál és a klasszikus rózsakeresztes szerzetek mély n y o m o k a t és elévülhetetlen örökséget hagytak hátra. Ezek az elődök, akiknek a mágneses lélegzetéből most élünk, a régi szerzeteket vagy elárulták, vagy k ü l ö n b ö z ő m ó d o k o n elutasították és megtagadták. A Gnózist közvetlen közelről ismerték és vizsgálgatták, de olyanok voltak, amilyenekre a Hegyi beszéd ezt mondja: bár érintettek, de Istent is meg a M a m m o n t is akarták szolgálni; „érintettek", akik a legfonto sabb pillanatban letagadták a Világosságot, akik a veszély órájában saját testvéreikre támadtak. Lássák maguk előtt ezt az igazságot! Mikrokozmikus tekintetben azok vagyunk, akik Urunkat a keresztre feszítették, elárult, elhagyott és megtagadott testvéreink személyében. Emiatt az ő ártatlan mártír vérük tűzként, mágneses, pokoli tűzvészként ég bennünk. Mert egy „megérintett" már sohasem szabadulhat meg egy ilyen mágneses, vérbeli jeltől. Ö n ö k érintettek! Egy „érintett" sosem szabadul meg a jeltől, melyet az adósság hagyott hátra a vérben. Ilyen „érintettek" vannak most a veremben, amelyről J o h a n n Valentin

Andreáé

ír

Christian

Rosenkreuz alkémiai menyegzőjében;

„érintettek", a kárhozottak verme ez. Tény, hogy ezzel a helyzettel

Szent

Grál

öröksége

semmiképpen sem dicsekedhetünk! Aki látja a Világosságot, akit egy szer eltalált a Világosság és mégsem jön, azt a Világosság megjelöli; viseli Hermész tüzének stigmáit, az adósság jegyét. Az ilyen soha, sehol sem talál nyugalomra; nem lel nyugalmat, amíg nem segítenek rajta. Kik? Azok, akiket egykor elárultak, megégettek és megkínoztak a Szent Grál szeretetéért. A jel, melyet Ö n ö k viselnek, reagálásuk erre az adósságra n e m más, m i n t összeköttetés a Szent Grállal; a Szent Grál öröksége. Sohasem szabadulhatnak tőle. Csak két út áll a rendelkezésükre: vagy tovább gyötrődnek e tűzjellel — az adósság tüzével — az elhalás vermében és szítják a p o k o l , a harag tüzét; vagy az isteni örökhagyók irányvonalaihoz igazodnak és beteljesítik azok végső akaratát. Hogy pedig ezt megtehessék, hogy elnyerjék az ehhez szükséges ál lapotot, ők jönnek el Ö n ö k h ö z , és segítőként Ö n ö k mellett vannak. A Grál jele, az adósság vérjele így változhat Ö n ö k b e n és Ö n ö k által Szent Grállá, tökéletes megváltássá. A gyűlölet lángja és a kimondha tatlan félelem emésztő tüze miatt m i k r o k o z m o s z u n k a legnagyobb mélységbe süllyedt. Ám a Gnózis mindig eljön a megbélyegzettekhez a múlhatatlan Szeretet tüzével: az ő eleve elrendeltjei hozzánk köze lednek, hogy felvonjanak minket a Szeretet kötelékeivel. Aki ezt megérti, az végtelenül szerénnyé, rendkívül csendessé vá lik, oly csendessé, hogy számára Isten Szeretete úgyszólván hallható, észlelhető lesz. Válasza pedig így hangzik majd: „Magamtól és ma gam semmi sem vagyok. Ó, Gnózis, kegyelmezz nekem, bűnösnek!" Az ilyen lény többé nem harcol elkeseredetten, hogy megragadja a kötelet; a Szeretet kötelét egy bizonyos órában leeresztik hozzá. Aki ekkor megragadja, teljes lényével, teljes szeretetével, át minden félel men és természetösztönzésen, az átmegy a hídon, és azt a világító kötél mentén bevezetik a Szent Grál országába. Testvérek, a leleplezésnek és a b e m u t a t á s n a k e kijelentéseit azért intézték Ö n ö k h ö z , mert most, kivétel nélkül m i n d a n n y i ó j u k szá mára eljött az a b i z o n y o s óra! A m ú l t Szeretetköteleit a jelenben

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

ismét leeresztik Ö n ö k n e k ! Azok pedig, akiket m i k r o k o z m i k u s elődeik elárultak és megtagadtak, az ö r ö k Szeretet szavaival üd vözlik Ö n ö k e t : Jöjjetek,

szeretteink, jertek

közelebb!

A menyegzői terem készen vár. Atyátok

szeretettel

Jöjjetek,

ideje már!

int felétek.

Szent

Grál

öröksége

A Szent Grál öröksége Jan

van

Rijckenborgh

Ha a jelenlegi Szellemi Iskola tanulója a szó mélyebb értelmében e létállapot igazi tanulójává akar válni, akkor először is az előzőekben megbeszélt negatív kapcsolatot kell tudatosítania, ha szeretné, hogy a pozitív reakció — amihez mi a Gnózist hívjuk — egy adott pillanat ban megmutatkozzon. M i n d e n tanulóban dolgozik egy mágneses sürgetés, mely az aurikus lényéből ered, mely nem hagyja nyugton, szüntelenül tevékenységre sarkallja a „pusztulásnak ama vermében", amelyben találja magát. Olyan ez, m i n t a fehér izzásig hevített ke mence, hatalmas tűz, amely nem emészti el a lényét, hanem megőrzi életét, hogy őt szakadatlan keresésben tartsa. Most már tudjuk, hogy a bennünket nyugtalanító tüzet azokból a gnosztikus érintésekből kifejlődő mágneses feszültségek okozzák, amelyekre mikrokozmoszunk előző lakói eddig negatívan reagáltak. Egyfajta feszültség alakul így ki az emberben, melyet „adósságnak" is nevezhetünk. Nem más ez, m i n t feldolgozatlan, koncentrálódott világosságerő, olyan, személyesen felhívott világosságerő, melyre té ves, sőt, hibáztatható viselkedéssel reagáltak. Ez a dialektika, a szükségrend, vagyis a haláltermészet rendkívüli csodája. Az emberiség különböző stádiumokban és változatos fokok ban önmaga teremti meg az adósság hatalmas, mágneses feszítő erejét, amely elől nem menekülhet. És Ö n ö k tudják: a bűnt a vezeklés kö veti. Ez természetes és logikus fejlemény, hogy megmeneküljünk az adósság okozta feszültségektől. Ezért foglalatoskodik mindenki azzal — figyeljék csak meg! —, hogy megtalálja azt a viselkedésmódot, amely lélektanilag a lehető legközvetlenebb és legjobb m ó d o n teszi lehetővé a számára, hogy életét ezen karmikus nyomás mentén juttathassa kife jezésre, így cselekedvén, újra és újra megkísérli megteremteni a nyuga lom és elcsendesülés pillanatait, amikor kissé kifújhatja magát.

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Meg kell tanulnunk meglátni, hogy számos ember abszurd és képtelen viselkedése abból adódik, hogy enyhíteni szeretné ennek az adósságnak a nyomását. A m i k o r a „bűn és bűnhődés" kérdéseit járjuk körbe, egészen a dolgok mélyére kell hatolnunk. Akkor va lószínűleg meg fogjuk érteni, hogy egy ember bűntudata, valamint a mód, amellyel azt gyakorolja, határozottan erősítheti az adósság okozta feszültségeket. Ne feledkezzünk meg a pszichológiáról sem. Emberek csoportjait vezetik így feneketlen szakadékok mélyére, egyik pokoli körből a másikba, míg el nem érnek egy áthághatatlan határt. Szinte az egész emberiség az adósság és a bűnbánat problémá jával szembesítő tapasztalat stádiumában áll. Barátaim, mi a legsúlyosabb bűn? Az emberek, népek és fajok ebben a témában a legkülönbözőbb véleményeket vallják. Bizonyos azon ban, hogy ez a sokféle vélemény — a megfelelő pillanatban — ab ban az egyetlen belátásban fog találkozni, hogy a legeslegsúlyosabb adósság és teher az egyetemes Világosság ellen elkövetett bűn. A b ű n okozta feszültségnek ez a végső és a legmélyebb állapota. Ezért mondja a Biblia: „A Szent Szellem ellen elkövetett vétkeket nem lehet megbocsátani." Miért nem? Mert a legutolsó és legmélységesebb pokoli körön túl lélektani értelemben nincs már semmi. A haláltermészetben az adósság és bűnbánat különböző fokozatain haladunk lejjebb és lej jebb, míg el nem érjük a nadírt. Ebben a nadírban születik meg az az elviselhetetlen küzdelem és nyugtalanság, melynek oly sok nézetét ismerjük úgynevezett civilizált országainkban. Sokan pedig visszafor dulnak. A nadírból megpróbálnak visszatérni a régi lakóhelyekhez: a pokoli terekhez, mert még nem ismerik, vagy nem akarják megmász ni a tisztulás hegyét. így mindig a legmélyebb ponthoz esnek vissza. Ekkor oly nagyon fölerősödnek az adósság okozta feszültségek, ezek oly mértékben válnak elviselhetetlenné, hogy megszületik a felismerés: csak egyetlen kivezető út van, a tisztulás hegyének a megmászása. Meg kell ragadni a kötelet, a Szeretet kötelét. Be kell tölteni a Szent Grál örököseinek utolsó akaratát, mint ahogyan már szóltunk erről.

Szent

Grál

öröksége

Feltehetnénk a kérdést, miszerint: szükséges-e, hogy az ember itt, a haláltermészetben bejárja az összes pokoli kört a nadírig, magára vegye a bűn minden nézetét? Nos, erre valóban szükség lenne, ha a haláltermészetben nem folyna semmiféle gnosztikus munka! Ám a Grál örökösei lejönnek hozzánk, és a világosság kezét nyújtják azoknak, akik eléggé tudatában vannak az adósságuk okozta feszült ségnek, így valósul meg a pozitív kapcsolat. Akármilyen legyen a helyzet ebben a pillanatban, ez a helyzet azonnal alkalmassá válhat arra, hogy Ön bejárja a megszabadulás útját. Ne azt kérdezzék hát, hogy süllyedhetnek-e ennél lejjebb, hanem határozzanak: M o s t vála szolok az érintésre! A Grál érintésére! Létezik a Világosság érintése, mely a dialektikus természetben ezt a nyugtalanságot és a fent leírt negatív kapcsolatot okozza. De léte zik a Szent Grál érintése is. A Szent Grál egy világosságerő-koncentráció, és ebben az egye temes Lánc minden fivére és nővére részt vesz. A Grál a századok folyamán egy intenzív megszabadító rezgés mérhetetlen koncentrá ciójává vált. Ez az egyetemes Krisztus szidérikus vére. Egy oly erős feszültségi tér, melyhez semmi sem fogható. Kehely vagy szív szim bolizálja, melyből az élő vér folyik alá. Ez minden idők Gnózisának összegyűjtött, rendelkezésre álló kin cse. Ebből a kiapadhatatlan gazdagságból merítenek, hogy Ö n ö k e t mindannyiójukat boldogokká és örömtől sugárzókká tegyék. Ez a katárok kincse, a rózsakeresztesek kincse és a Grál kincse. Ez az egyete mes lánc ereje, a maga teljességében. Ugyanezt a kincset bocsátották az ifjú Gnózis rendelkezésére is, és ez a kincs arra is szolgál, hogy Ö n ö k e t is mind gazdaggá, mérhetetlenül gazdaggá tegye! Ez a Grál öröksége! Röviden: ez az egyetemes Szerzetlánc Napja, egy folyton növekvő sugárerejű Nap. Ha a Lánc elfogadott egy ifjú Gnózist, és az így felvétetett a rendszerbe, akkor átadhatja ezt a naperőt annak, aki vágyik rá: Ez az újjászületés ereje, a léleknövekedés ereje,

EGYETEMES

G N Ó Z I S DIADALA

az arany menyegzői ruha megjelentetésének ereje, a papi szolgálatot lehetségessé tévő erő. Az Ö n ö k é r t vállalt mágikus munkában odanyújtották Ö n ö k n e k a Grált, átadták a Kegyelem nyílt Szívét, megkapták a pozitívan meg szabadító erőt. Ö n ö k megkapták és elfogadták a Grál örökségét. Megváltoztak, és most a tetteikre várunk.

Szent

Grál

öröksége

A megbánás útja A. Spoel-de Pril

A papsereg széles árja,

bűnbánatnak

hosszú az útja,

nagy sereglet összegyűlt

de betölti a Rózsák éneke,

Templom

ez az át átszeli a régi katárföldet,

katárok

rózsakertjében, ősi földjén.

S döbbenettel hallja

áldott,

az Istennek szentelt vidéket.

— Mint távoli ekhót,

tompa

Érinthetetlen,

morajlást —

tökéletes rezgése betölti

az Istennel és emberrel szemben

égboltot

nemrég

mennyek

elkövetett

árulást...

A Perfektek tiszta szeretete, az áldozatban Ó,

hűeké...

kegyelem!

bűntudattól

Reménnyel

legtávolabbi telt

határáig.

szívek

a Kegyelem iránti teljes bizalomban,

Nézd fájdalmunkat,

átjárt

kristálytiszta fénnyel

szíveinket.

ifjú

katár csoport jön,

hogy eltörölje az árulást.

Ekkor, a rózsalelkek lánca,

Nehéz,

meghitten

megtörve bűntudatban és szégyenben,

összekapcsolódva,

Tűznél szilárdan

eggyé

— az én elveszett, elhagyott —

kovácsolódva,

élő szalagként fogja

könnyekkel telt szív,

csendesen át

a gránitot,

haladunk

át

hajdani

a nehéz sziklába vájt ösvények

„Renovában"

mentén

felemelkedik.

mágikus

kapcsolatban

Ó, Szellem csodája...

egyesült

rózsaszívekként

Minden

megyünk

tovább

szívet

meghatott a végső meglelt

legmélyéig magasztos

ünnep:

kiengesztelődés... láncolat.

„katakombákon".

régi „Katedrális",

mártírok szent öröksége felé.

Kegyelemért

esedezve

a Szentélybe így lépünk be.

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

És a világ méhének

temploma

isteni Szeretetcsoda,

fogadja az egykori „Ifjú

Katarokat",

Grál örök

kik

zárt sorokban

óriási

sietnek

hogy a lelkek újra

teremboltozat alá.

A fóldi forgatagtól ragyog az örök

távol

rálépjenek a Felső Teremhez felérő fényes

Kegyelem.

Itt a bűnbocsánat,

ösvényre,

ahol a jelen a

múlttal egybekel.

a megbánás

gyümölcse.

Rózsakert leányai —

A szeretetáldozat,

Szerzetlánc

még anyagtestben

ajándéka

gyöngyhöz

most felemelik

hasonlatos

könnycseppet,

arany

misztériuma,

harmatcseppet

Krisztusszellem!

szül.

lélek

rejtőző

rózsák

szívüket.

szárnyain

a rózsák illata

Megszen teles!

felszáll

Isten

oltáraihoz.

S az ősi „Katedrálisban " íme a Szentek Szentje,

megtisztult

bűnbánatuk

fölötte a

Gnózis

fellángol a

Tűz,

szeretett

örökség

védelme,

legyőzhetetlenül.

megszabadultak Mindennek

Tökéletesek

szeretetáldozata!

teljes

értünk adták

révén

tudatában

életük -

Szentélye,

tebenned

vagyunk!

Dicsőség

Istennek!

ők: az Endúra

igaz fiai,

hűen a Szent

Urvacsorához,

hitben.

felvesz

Kegyelmébe.

Egész

lényünk felkavarva,

tudatos

bennünk

rendíthetetlen

Hálatelten meghajlunk ó

Előttetek,

Grálnak

Szerzete!

elnéző Szerzet

azokkal szemben, Szeretet

Áldott akik

most

jöttök,

még egyszer eljöttetek.

Most, az idők végén

Zengő

meg minden

esküszegést

visszavették!

Hallgassátok,

a rózsakincs őrei,

így szólíttok

Istenéhez.

elkövetett

megszabadultak

országából

hűek

A megbánás révén, a hajdan

beavatottak, a

az adósság akik

hogy

megszabadulás

dobog szíve!

hullámai

besugározzák a csend testét.

lelket:

most

Grál

megszentelődött,

megtisztult élő

Szent

rózsák

szalagja

leszáll,

sugárzón,

a hosszú, göröngyös ösvényekre. A

lelkek

énekelik

a rózsák énekét, az Egység a Szeretet, a Megbocsátás, gyermekeinek A

Isten áldott énekét.

Katedrálisból

végtelen nagy, arany rezgésű felhő

tárul

elébük:

mint

támaszadó

erő,

mely vezet és oltalmaz mind a Jó Végig.

öröksége

A „Galaad" emlékmű felállítása és felszentelése Jan van Rijckenborgh, Antonin Gadal és Catbarose de Petri által Ussat-Ornolacban, 1957. május 5-én

A „ Galaad" emlékmű

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

A Szeretet Birodalmának kibontakozása Antonin

Gadal

Nagy ö r ö m m e l és mélyen meghatva köszöntöm Ö n ö k e t ma, 1957. május 5-én, az ussat-ornolac-i szellemi központban, hogy megéljük ezt a konferenciát, amely a jelenben összekapcsol minket a középko ri, gnosztikus szépségekkel teli múlttal, a „Szeretet Birodalma" felvi rágzásának győzedelmes történetével. Ez elődeinknek, a fenséges hit mártírjainak könyve, amely összeköt bennünket a tökéletesek nehéz beavatásával, a szent Grál csodálatos útjával. M i n d a n n a k az emlékezete, ami oly drága számunkra, az egyip t o m i misztériumoktól a Rózsakeresztesek, Katarok, T e m p l o m o s o k tiszta Gnózisáig terjed, Hermész Triszmegisztosztól az ifjú gnoszti kus szerzetig, kelettől nyugatig, északtól délig. Anélkül, hogy belemerülnénk a történelmi részletekbe, szeretnénk megnevezni és bemutatni azokat a helyeket, ahol e virágzás végbe ment. Ussat-Ornolac azon az útvonalon található, amelyen a római kor előtti népek jártak vándorlásaik során, mint például az ibérek és a föníciaiak; az óriási Aquitánia déli részén, tehát gallföld közepén található, két szép szellemi áramlat találkozási pontjánál, a görög bölcsek és a nem kevésbé bölcs druidák szellemi áramának találko zásánál; emellett pedig ötvenkét barlang, Sabarthez szebbnél szebb ékszereinek kellős közepén. Tudjuk, mennyire tisztítóak a tágas, földalatti termek végtelen terei. Nagy hatással van az emberre a „Csend e pompás Iskolája", valamint a tökéletes magány, mely oly csodálatosan alkalmas a me ditációra, az Isteni felé irányuló, buzgó imádkozásra, de főként a megkülönböztető képesség kialakítására. Ez a megkülönböztetés az anyag dolgain való keresztülhatolásra és a szellemi nézet felé való fejlődésnek a szükségességére vonatkozik. Egyszóval, ez a hely csodá-

100

„Galaad"

emlékmű

latosan alkalmas egy, a törvények szent ismeretén alapuló reformá ció előkészítéséhez. Milyen törvényekről van szó? Azokról, amelyek minden természetre — természetesen az isteni természetre — vonat kozó evolúciót szabályoznak. A természetes üregek és barlangok a legkorábbi időktől fogva mindig menedékként, hajlékként és a misztériumok hirdetésének helyeként szolgáltak minden országban. E föld alatti templomokat, katedrálisokat nagy tisztelet övezi, beavató-központokként pedig mindig tökéletesen betöltötték a feladatukat. Az ibérek, kelták, keltibérek, nyugati gótok, majd az első, apostoli keresztények váltották egymást e vidékeken, s készítették elő a talajt a katárizmus, a pire neusi katárok, az „aquitániai maneizmus", az ősi egyetemes Szerzet számára: a Gnózis teljes kibontakozása, a tetőpont számára, melyet a tökéletesek értek el a Szellem T e m p l o m á b a n . A Szellem győzedelme sen járta körbe egész Európát, elhintve vetőmagvak Franciaország ban, Svájcban, Németországban, Hollandiában és a brit szigeteken is. Sajnos, a nyomában felébredt a gyűlölet, a harag és a kegyetlenség is, mindaz, amit a keresztes háborúk hoztak, az Inkvizíció, a börtö nök, a száműzetések és a máglyák... Ó, milyen hosszú a Szent Grál útja! Mennyi akadályt kell legyőz ni! Mennyi bátorságra, mennyi türelemre, mennyi kitartásra volt szükség minden egyes lépésnél! Elviselni a rosszat, legyőzni szere tettel és uralkodni a szenvedésen. Türelemmel elfogadni az élet sza kadatlan állhatatlanságát, az enduraban élni! Ez a sors vár minden lovagra, aki a Grált keresi! De nincs ö r ö m szenvedés nélkül! Az elégtétel a végén j ö n el. De micsoda elégtétel! Vége a rossz napoknak, a rossz helyét a Szeretet foglalja el. T ö b b évszázados fátyol takarta el a középkori történetet: a Gnózis látszólagos megsemmisítését! De a Gnózis, a Szellem nem halhat meg! Bizonyság erre az Ö n ö k jelenléte ezeken a beavatási helyeken. Mérhetetlen öröm számomra és mélyen meghat, hogy fogadhatom és köszönthetem itt Ö n ö k e t .

101

EGYETEMES G N Ó Z I S

DIADALA

Mélységes béke, szeretett testvéreim! Mélységes béke, ismert és ismeretlen barátaimnak, akik most jelen vannak, s azoknak is, akik ma nincsenek velünk! Mi j o b b a t tehetnénk annál, m i n t hogy e konferenciát a Vigasztaló, a Parakléta oltalmára bízzuk? Fogadják hát T ő l e Betlehem Szép Vigaszait!

102

103

Az EGYETEMES G N Ó Z I S DIADALA

A „Galaad" emlékmű felavatása Antonin

Gadal

A nagymesteri felavatás befejezése előtt hasznosnak véljük, hogy némi tájékoztatást adjunk az emlékművet koronázó négy kőről. J ó l sejtik, hogy e gránittömbök számunkra magas szellemi értéket kép viselnek. Mert ezek a kövek egykor odafent, a Betlehem barlangnál számtalan jóember vonulásának voltak a tanúi, akik megtisztultak az anyag halála és a megújulás, a „szellemruha" felöltése révén. Ez volt az oltárasztal, mely előtt az új perfekt első alkalommal celebrál ta a szolgálatot, ahová elhozta első új áldozati adományát. Gránit, tűzálló kő, kristályosodási folyamat során formálódott a föld születésekor, keveredés nélkül, tisztán. A Perfekt a tisztító ötágú csillagban, a Pentagramban kapta meg

konszolamentumot.

Ezt követte a lábmosás és a kosti6 felövezése. A Rend Feje átkíséri a perfektet a „Misztikus Kapun", a tera szon keresztül az Oltárasztalhoz vezeti. Az Oltárasztal három lábon nyugszik... A perfekt első áldozata új megbízása előtt: anyagember, lélekember, szellemi ember, így az emlékművet koronázó oltárasztal az örökös áldozat szimbóluma. Ezután a következőket láthatjuk a szép „Galaad" emlékműben: Az Öröklét nagy Körét, melyet tizenkét gránitkő alkot: az állatöv jelei.

6 Kosti: rituális öv, a perfekt öltözetének része.

104

„

Galaad"

emlékmű

A kifaragott Kocka: a tökéletesség, Krisztus, a négyes szám. A Háromszög, melyet három gránitkő alkot: az Atya, a Fiú és a Szellem Háromsága. így 12+4+3 egyenlő 19; de az alapvető törvény szerint, mely kimondja, hogy mindennek a saját forrásához kell visszatér nie, minden számot a kilenc egész számhoz kell visszavezetni: így tehát a 19 (1+9) a 10-hez hasonló. Tíz pedig megint csak megfelel az Egynek, az Egységnek, tehát Istenhez hasonlatos, aki a három nézetű örök Egy. A Minden-Egy a Teremtő, aki önmagából és önmaga által te remt.

105

Az EGYETEMES G N Ó Z I S DIADALA

„Galaad", a tanúbizonyság halma Catharose de Petri

Az Ariége-völgyi „ G a l a a d " emlékmű mély jelentősége és értéke csak nőtt a megépítése során. Akik e békés, átszellemült völgy szívében, az előző Szerzetek e múlhatatlan tanúbizonyságai közvetlen köze lében rátekintenek erre az emlékműre, azok az Igazság tanúbizony ságával szembesülnek. E tanúbizonyság nem csupán egy hajdani gnosztikus Szerzet létezésének látható bizonyítéka, hanem egy ifjú gnosztikus Szerzeté is, mely ma igen élő és aktív. Ez az emlékmű jelképesen azt fejezi ki, hogy a Világosság Hármas Szövetsége, a Grál, Katarok és Rózsakereszt n e m egyszerű elnevezés, hanem a múlhatatlan igazság tanúbizonysága. A Világosság Hármas Szövet sége mindig létezett, az idők kezdete óta van, és lesz a legtávolabbi jövőben is, igen, az öröklétig. Azt kértük az előkészületek miatt Ussat-les-Bains-be utazó testvé rektől, hogy építsenek egy egyszerű emlékművet, mely az előttünk most oly jól ismert jelképet ábrázolja: kört, négyzetet és háromszö get. Lapos felületű kört képzeltünk el, rajta kocka, ezen pedig egy szidérikus kő. A munkatársak kérésünkre Gadal úr elé terjesztették tervünket. Gadal úr elgondolkozott a terven, s csoda történt. Hiva tottnak érezte magát, és felajánlotta, megadta nekünk az engedélyt arra, hogy a kocka felső négyszögén — szimbolikus koronaként — el helyezzük a Betlehem-barlang szerves részét képező oltárasztalt. 7 E mögött az oltárasztal mögött teljesítette az új perfekt első szol gálatát, amikor eljött Betlehembe, hogy megélje beavatását. Minden „perfekt", m i n d e n „tiszta" mélyen őrizte lelkében a Betlehem szen télyében átélt magasztos órák szent emlékét. E jelképet, ezt az ősi 7 P o n t o s a b b a n : a L o v a g o k barlangjában — ez a nagy terasz előtt található —, a Betlehem barlang

irányában.

106

„Galaad"

emlékmű

szimbólumot vehettük át Gadal úr kezéből, az Ussat-les-Bains-i bar langok őrizőjétől mi, az ifjú gnosztikus Szerzet. Az ifjú gnosztikus Szerzet ezzel az Ariége-völgyi emlékművel azt bizonyítja, hogy korszakunkban ő is valóságosan, ténylegesen az „építkezés négyzetén" akar állni. M i , tanulók, mindannyian elhoz zuk adományunkat ehhez a megvalósuláshoz, és az E l ő d ö k egye temes Lánca nem kevésbé valóságosan válaszol erre áldásával. így olvad egységbe, egy tökéletes „létezéssé" a múlt és a jelen. Az emlékmű belseje, ahol az egység és az egyetemesség szimbóluma ként egyesül a múlt és a jelen, az alábbiakat tartalmazza: 1. egy ólomdarab Montségur várának tetőzetéből; 2. egy kő a „Betlehem" barlangjánál állt épület leégett tetejéből; 3. egy másik kő a „Betlehemnél" leégett tetőről; 4. egy cserépdarab a „ T e m p l o m o k " műhelyeiből 5. a „Nagy T e m e t ő b e n " talált meteorit 6. és 7. két lapis ex coelis, vagyis két igen különös természetű kő. Az „égi k ő " szidérikus természetű kő, meteorit; a lapis ex coelis azonban ofitkő, erők kikristályosodása. A múlt eme attribútumait maga Gadal úr helyezte el a kocka kö zepébe, így nyújtották át az ifjú gnosztikus Szerzetnek a G n ó z i s legendás kincsét. A Teremtés könyvében a következőket olvassuk (31,43-55): Lábán azt felelte Jákobnak: A leányok az én leányaim, a fiúk az én fiaim, a nyáj az én nyájam, minden az enyém, amit látsz. De tehet nék-e most már bármit is a magam leányaiért, vagy a fiaikért, akiket szültek?! Azért jöjj, kössünk szövetséget egymással, az legyen a tanú

köztünk. Ekkor fogott Jákob egy követ és fölállította azt szent oszlop ként. Majd ezt mondta Jákob a hozzátartozóinak: Gyűjtsetek köveket! Azok köveket szedtek, csináltak egy kőrakást és ettek a kőrakásnál.

107

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Azután elnevezte azt Lábán Jegar-Száhadútának, Jákob pedig elnevezte Gal-Édnek. Lábán ugyanis ezt mondta: Ez a kőrakás a tanú köztünk! Ezért nevezik Gal-Ednek, mert ezt mondta: Az Úr tartson szemmel bennünket, amikor mi nem látjuk egymást! Majd ezt mondta Lábán Jákobnak: Itt van ez a kőrakás és a szent oszlop, amelyet emeltem köztem és teközted. Tanú ez a kőrakás és tanú ez a szent oszlop, hogy sem én nem megyek át e kőrakás mellett tehozzád, sem te nem jössz át e kőrakás és e szent oszlop mellett énhozzám rossz szándékkal... Majd áldozatot mutatott be Jákob a hegyen, és meghívta hozzátartozóit áldozati lakomára. És miután ettek, a hegyen töltötték az éjszakát. Másnap reggel fölkelt Lábán, megcsókolta unokáit és leányait, és megáldotta őket. Azután elment Lábán, és visszatért lakóhelyére. Barátaink, a Földnek így lett átnyújtva egy tanában és mágiájában tisztán katár örökség, azaz a halál anyagának átadtak egy tiszta anya got, a földi földbe kardot döftek. Ezáltal a kard így a világot és az emberiséget egy megítélő erővel kapcsolja össze, egy összetöretéssel, minden jövendő gnosztikus testvériség javára. M i n d e n lélektest, tehát a Szellemi Iskola éteri teste is, fényt áraszt ki, mágneses pólusainak irányában, s így magához vonzza azt, amire kivetített fénynyalábja irányul. E b b ő l következtethetünk arra, ho gyan növekszik naggyá egy világosságerő a születés barlangjából, a földi földből, s hogyan ragyog föl a megnyilvánulás egén az ötágú csillag, az ötszörös lélek éteri ruhája, s így a Szellemi Iskola ötszörös éteri teste is. E k k o r megmutatkozik, hogy létezik-e a születés bar langjában élet, az egyetemes Haza keresése, vagy a régi, vízszintes kígyótűz uralkodik és tartja fenn magát továbbra is benne. Ha a betlehemihez hasonló csillag ragyog, csúcsa az egyetlen, egyetemes, isteni élet felé néz, akkor a Bölcsek, a hajdani gnosztikusok elin dulnak a Szellem kelő napjának országából, mert látták felragyogni a csillagot a mágneses sugártérben! Ö r ö m m e l és hálásan pillantják meg egy igazi, ifjú gnosztikus Szerzet belépését, haladását és felemel kedését a föld megszabadultjainak országába!

108

„

Galaad"

emlékmű

A mágneses sugárzások megváltozhatatlan törvényei szerint az ifjú gnosztikus Szerzet megkapja a Szellem aranyát, a halhatatlan lelkek Szerzetével való kapcsolat tömjénjét és a Szellem-Lélek töké letes megszabadulásának mirháját. Az ifjú gnosztikus Szerzet ezen az alapon kapta meg a Nagymesterség királyságát. A bölcs... az öreg pátriárka volt, aki nagyságát az alázatával bizonyította! így vált le hetségessé Betlehem Békéjének teljes tudatossággal való megünnep lése. Sem túl korán, sem túl későn, hanem a megfelelő lélektani pillanatban, az utolsó próba pillanatában. A lángoló ötágú csillag ragyog a szent étertérben. A Gnózis kegyel me jelen van, vezetik a hétszeres Szent Szellemtűz lángoló sugarai. Ma, tanúbizonyságot teszünk Ö n ö k előtt erről az E l ő Testről; s sze retnénk ennek a tudatára ébreszteni Ö n ö k e t ! Mert az ifjú gnosztikus Szerzetnek mostantól fogva el kell érnie érettségének fokát, ki kell bontakoznia ö r ö m b e n Istenért és az emberiségért, az Ö n ö k tökéletes közreműködésével és közreműködése által. Beléptünk egy rendkívüli, életbevágó jelentőségű időszakba, a be teljesülés időszakába! M i n t h o g y erre az emberiség nem készült fel, és csupán zűrzavart képes megvalósítani, nyilvánvaló tényként vehet jük, hogy eljött a végső idő, az elfajulás ideje, az ítélet ideje: ebben a viharban minden összetöretik! Valóban el fognak j ö n n i ezek a fáj dalmak. Azonban, barátaim, láttuk, hogyan tud épp most közbelép ni az egyetemes Szeretet e hatalmas ereje, hogyan képesek még sokan — az ítélet áramlatával együttműködve — a helyes m ó d o n átalakulni, hogyan képes ez a Szeretetáram számtalan lényt megmenteni a biz tos pusztulástól. Egy egészen új kezdet napja jött el! A mindenségben új sugárzás tör utat magának, és árad ki erre a bolygóra. M i n d e n további nélkül, ez a bolygó összeomlását jelentené! Ez a sugárzás azonban nem a pusztítás szándékával jön, hanem egyszerűen az isteni Tervet akarja megvalósítani, amely maga a Szeretet. Ezért mondja a hetedik sugár Angyala: „Várjatok, míg meg nem pecsételjük a mi Istenünk szol gáit az ő h o m l o k u k o n ! " Ezt a Jelenések Könyvének 7. fejezetében

109

EGYETEMES G N Ó Z I S

DIADALA

olvashatják. Helyes és intelligens cselekvéssel, teljes belátással sokat lehet tenni a világért és az emberiségért, például, ha felfogjuk azokat a hatásokat, amelyek közvetlenül kiáradnak az emberiségre. Ezt az üdvös munkát egy előkészített, jól irányuló csoportnak szánják. Képzeljük el, hogy mi együtt képesek lennénk egy ilyen erőállo más létrehozására. Akkor az erő teljes bőségében kiáradhatna a Szel lemi Iskola mágneses testében és minden szervében, az egyetemes Szerzetlánccal való kapcsolatunk által. Ahol az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája és munkásai erőtlenségük miatt még kudarcot vallanának, ott az egyetemes Szerzetlánc közvetlenül közbeléphetne. Egy hatalmas, hasonlíthatatlanul nagy erejű, hétszeres sugártér ölt formát az élő jelenben, és a feladatot gyengeségünk ellenére nagy erővel véghez fogja vinni. Ily m ó d o n a különféle vízszintes tevékenységekhez hozzákapcso lódik egy függőleges áram: Jézus-Krisztus keresztje, a győzelem ke resztje! De ez csupán a kezdet! Jézus így szólt tanítványaihoz: „Ezek nél nagyobb dolgokat is fogtok cselekedni!" Mert az ifjú Gnózis mágneses sugárterében és minden benne lévő dologban ragyogni fog a Szellem-Lélek megszabadulásának a gondolata, ezt követően felragyog az Istenterv, teljes tisztaságában, igaz rendjében, végezetül pedig felragyog a tiszta vallás. M i n d e n hazugság, minden rágalom, minden csalás egyszerűen lehetetlenné válik e hatalmas mágneses térben, amelyből mindezeket száműzni fogják. Az eredmény pedig nem lehet majd más, m i n t a Béke Országa! H o z z o n nagyszerű feltámadást az egész emberiség számára a Meg szabadulás keresztje, a Szeretet keresztje! A Galaadra, a tanúbizony ság halmára helyezett kezünkkel, cselekedeteink eszközével erősítjük meg hűség-, szeretet és áldozatígéretünket az ifjú gnosztikus Szerzet, az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája felé, hogy a segítő és vigasz taló balzsam megszentelődjön b e n n ü n k az időben és az örökkévaló ságban! Ezt a győzelmet kívánjuk egymásnak kölcsönösen az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében!

110

A „Ga/aad" emlékmű

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

A szent emlékmű A. Spoel-de Pril

Ariége

csendéi

szívében

völgye,

Szent

szétárad

hordja

testamentumot:

mantrák

által

Fényereje

régi katárok szent vérét

a jelenlegi

— e zengő lángadományt —

E cselekedet szent mágiája által

és a Háromszög tüzében,

egykori

mártírok

örökségét,

világéterben.

kik azóta a legfőbb Jóhoz

újra

emelkedtek

Egyiptom jelével,

fel...

hajdani

beavatóhelyen

megszületik a

Grál,

emeltetett

Emlékmű:

az oltár,

hol múlt és jelen

egybeforr

Hétvilágosságban.

kapcsolat a piramissal.

Katárok és Rózsakereszt,

Testvérlánc Hármas Egysége.

Magasan

az Ariége

völgye fölött,

Trónol a sas elhagyott fészke, S a Kör,

az örökkévalóság jele

hordozza

az építés Négyzetét,

az ifjú

katárok

hol

mágikus

művét,

Betlehem

barlangjából

Beavatottak

oltárasztala

lángoló

Háromszöget

Halljátok,

mint zeng

a gazdag

múlt

a völgyben „Lásd, ma

hatalmas

Ó, Montségur...! Ó, E

árad a A

rajzolja. hangja

újra:

naptól fogva vér

megégett rom...!

rezgő

hullámokban

kiapadhatatlanul.

megújult éterek

megtisztítják

óriási

spirálvonalban az

Emlékmű,

mindenség szívén

épült

völgyet,

emelkednek

jelzőtűz felé.

mi régen volt, megelevenedik.

Ussat-les-Bains

sur TAriége,

Mert a

Gnózis műve

földi éjszakában a kegyelem helye;

mindig

megmarad."

Emlékmű

beragyogja

az egész vidéket Ott, a régi völgyben

legyőzhetetlen

erejével.

áll a

Isten fensége

határtalan.

mi szent

Emlékművünk.

112

Szelleme

századról

éberen őrködik, a

mindenki

Neki

szentelt

új Reggelben

századra

s újra megépíti

által

állnak

„Galaad"

látható jeleket

emberkezek

által.

e Jelek,

Gnózis

Birodalmának

rendíthetetlen

őreiként.

113

emlékmű

Az ifjú Gnózis

Az EGYETEMES G N Ó Z I S DIADALA

A gnosztikus tudat kifejlődésének folyamata Jan van Rijckenborgh és Catharose de Petri

Az a folyamat, melyet a múlt gnosztikus szerzeteinek perfektjei, avagy tökéletesei küzdelmek közepette átéltek, klasszikus folyamat. Érvényes ma is és érvényes marad a jövőben is. A Gnózis minden tanulója szembesül ezzel a folyamattal. Éppen ezért szeretnénk be szélni a Tökéletesek Rendjéhez tartozók létállapotáról, pontosabban annak első fokairól. M i k r o k o z m o s z u k b a n két mágneses égbolt volt eleven: a közön séges mágneses égbolt, az aurikus lény hetedik nézete, és a hatodik mikrokozmikus égbolt. Ez azt jelenti, hogy a hetedik aurikus nézet mágneses rendszere teljesen összekapcsolódik ezzel az oly különleges állapottal, melyet „Jánosi járműnek" is neveznek. Mindannyian is merik Keresztelő J á n o s ösvényét, mely a pusztaságon vezet keresztül. A Keresztelő útjának tetőpontja a Jézussal, az Úrral való találkozás. Ott, a J o r d á n partján, az ösvény legmélyebb pontján szemtől szem ben állnak egymással. A természetszülte tudat pontosan ebben a pil lanatban „tűnik el", törlődik a személyiségből, s a lélek, az élő lélek, az ember Jézus újra átveszi a tudat lángját. Ekkor a hatodik aurikus nézet mágneses égboltjának sugarai lépnek működésbe a Rend ifjú fivérének vagy nővérének a főszentélyében. A lélek él és a Szellem belépett a lényükbe. Megünnepelték Betlehemüket. Az isteni hang mostantól tökéletesen beszél a lényben és magából a lényből, mialatt a régi lipika* erői csupán a személyiség fenntar tásához vétetnek használatba, ameddig az új lipika még nem tudja biztosítani ezt a folyamatot. E n n e k következtében a Rend új tagja

8 Lipika, a m i k r o k o z m o s z külső rétege; a mágneses égbolt, az ember formálta kis világ „ e g e " , csillagok, sugárzó mágneses p o n t o k együttállásával.

116

ifjú

Gnózis

képes lesz igen tárgyilagosan észlelni saját dialektikus egének fényeit. Valóban, gyakorlatilag megszűnt benne minden érdeklődés e világ dolgai iránt, testileg és a szó szoros értelmében „ezen a világon van, de már nem ebből a világból való". Teljesen tárgyilagosan tisztán képes tehát szemlélni a világ és az emberiség lipikáját, s minden mozgatóerejét, az alaperőket és a jelenleg ható erőket egyaránt. Ös sze tudja őket hasonlítani a hatodik szféra, a hatodik interkozmikus szféra, a „Szent F ö l d " erőivel, amelyekről Hermész Triszmegisztosz beszél; azon erőkkel, amelyek befolyásolják a dialektikus rend vi lágát és emberiségét, tehát amelyek a végső napot sürgetik és végül meghatározzák az apokaliptikus események kifejlődését. így az új ember, aki még a régi, János-emberi, természetszülte lakóházban él, sokféle cél szolgálatára válik alkalmassá. Felvétetvén az egyetemes Láncba, elviszi Urunk, Jézus Krisztus üzenetét a többi emberhez, a legsötétebb éjszakába. A szolgálat mezején marad tehát, a nagy megszabadító munka szolgálójaként, amelyet a Gnózis min dig vállalt és mindig vállalni fog e világon. Ezért szeretnénk megvizsgálni J á n o s Apokalipszisét, mert ebben egy ilyen munka képét látjuk. Valóban, a Jelenések Könyvének egé sze igyekszik szimbolikusan leírni a legtökéletesebb gnosztikus mód szert, az elejétől a végéig, a gnosztikus tudat, a gnosztikus megszaba dulás kifejlődésének folyamatát. Ebben a könyvben leírják, hogyan találkozik Keresztelő J á n o s Páthmos Jánosával, a Másikkal. Egy adott pillanatban a Másik, az egyetemes Szerzet nagymestere „teljes pom pájában" ott áll a jelölt előtt. Ezzel a szembesítéssel egyidőben az ifjú testvér felvétetik az egyetemes Gnózisba. Ettől a pillanattól kezdve megtestesíti a Tökéletesek Rendjéhez tartozó testvér típusát, akiről a Jelenések Könyvének 1. fejezete szól. A továbbiakban arról olva sunk, hogyan kap megbízatást ez az újonnan megszületett munkás. A „hét ázsiai gyülekezethez" kell fordulnia; hét levelet kell megírnia nekik. Figyelmeztető, feddő, ugyanakkor azonban vigasztaló levelet is. A Rend testvérének tehát először is egy hétszeres tevékenységet kell kibontakoztatnia. Olyan tevékenységet, amely egyúttal minden későbbi eseménynek az előkészítése is.

117

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Az „Ázsia" fogalomnak számos jelentése van. Különösen azokra utal, akik még a dialektikus természetből lett testben élnek, ezen belül különösen azokra, akik természetben születettségük ellenére egy sajátos jegyet viselnek magukon. Itt az olyan emberekre utalnak, akik hét típusba csoportosíthatók, a Gnózisra fogékonyak hét cso portjába. Annak idején, 1946-ban a Dei Glória Intacta című művel kezdhet tük el ezt a munkát, amely határozottan kimondja, hogy ez a könyv kizárólag azoknak szól, akik emlékeznek elveszett fiúságukra, az el veszített Hazára. Ezeket ellenállhatatlanul hajtja valami a keresésre. Keresik a Világosságot. A vonatkozó magyarázatot megtalálhatják a Dei Glória Intacta bevezetőjének hatodik szakaszában. A hét ázsi ai gyülekezetnek írt hét levél a jelenlegi élettér hét embertípusának szól, hogy felkészítsék őket arra, aminek el kell jönnie, és el fog j ö n n i a dialektikus területeken, valamint mindarra, aminek el kell j ö n n i e a hazavezető út megtalálására törekvő ifjú Szerzetet illetően. Ezért tárja fel az Apokalipszis mindazt, aminek el kell jönnie és ala kot kell öltenie, valamint azt is, aminek a hét gyülekezet csoportján belül kell kifejlődnie. Ezek a kinyilatkoztatások egy mennyei látomás magyarázatával kezdődnek: Isten, a fenséges előtt mennyei lények zengik ujjongva dicséretüket. Az O kezében zárt könyv van, a Hét Pecséttel lezárt Könyv. A Dei Glória Intacta kiadása után a modern Szellemi Iskola szintúgy folyamatosan közli kinyilatkoztatásait. Hosszú éveken át tette közzé tanításában és irodalmában a szent jövendő dicsőséges célját, a feltámadási térhez vezető út nagyszerű célját, amit ezen kí vül, amennyire csak lehetett meg is szilárdított több száz tanuló lényében. Megmagyaráztuk nekik az út mikéntjét és miértjét. Több ször felolvastuk ö n ö k n e k a Hét Pecsétes Könyvet, s olvassuk tovább ra is. Megismertettük Ö n ö k k e l a mennyei jelenéseket. Mindannyian tudjuk azonban, hogy nem elég olvasni és hallgatni, mert ez csupán az irányt jelöli ki, az általuk meghatározott célra való irányulást. Maga a cél a fontos, a Rózsakereszt életre keltése és a hatása! Nos, a hét pecsét felnyitása éppen erre vonatkozik.

118

ifjú

Gnózis

De ki meri kinyitni a Könyvet? Mely halandó dialektikus teremt mény képes erre? Persze, senki sem! Meg is fosztottak az ezt illető illúzióktól bennünket! Mégis azt írja a Jelenések Könyve, hogy egy halandónak sem kell félnie, mert az Atya Fiának, a t r ó n o n ülő Fiá nak van hatalma, hogy megszabadítson minket. Egy kimondhatatla nul hatalmas sugártér ragad magával mindent és sürget a beteljesülés felé, melynek megszabadító ereje minden lépésüknél kíséri Ö n ö k e t . A Jézusban, az Úrban aláhanyatlott és Vele együtt feltámadott új jászületett lélek, a Szellemmel egyesült újjászületett lélek előttünk — énközpontú emberek előtt — megy az Üdv ösvényén. Ezért beszéltünk Ö n ö k n e k az egyetemes Gnózisról, a nagy bol dogság isteni erejéről, a Világosság Fiáról. Ám ennek megvalósítása érdekében a Gnózis felé kell fordulni. Ez az oka annak, hogy mi, a Gnózis tanulói, Őrá irányulunk, ezért határoztuk el, hogy Pistis Sophiává válunk. Ezért jelenik meg most a bárány, az élő lélek, aki egymás után hat pecsétet tör fel. A tömeg pedig ujjong! Azonban, testvérek, a hat pecsét feltörése nagy csapásokat zúdít az emberiségre. Minden tanulónak belső és külső élete tekintetében is, hatszoros összetöretést kell elviselnie. A legrettenetesebb összetöretést kétségtelenül a hatodik csapás hozza, mely kiárad a jelöltre. Megértik, hogy ma délelőtt nem elemezhetjük mind a hat csapást. De olvassák csak el figyelmesen e csapások leírását J á n o s Jelenéseinek Könyvében, és győződjenek meg valóságáról a saját életük kapcsán! Akkor megtudják, meddig jutottak el e folyamatban, min jutottak már át, melyik szakasz közepén vannak jelenleg, s mitől hátrálnak még vissza pillanatnyilag. Magától értetődik, hogy a Gnózis min den tanulója egy összetörő folyamatban áll. Hat pecsét nyílt így fel Ö n ö k felett, és mi felettünk. Végül eljön a hetedik pecsét ideje, közeledik a befejező fázis. Ez mindig kritikus pillanat minden gnosztikus szerzet fejlődésében, hi szen a hetedik pecsét felnyitása hatalmas folyamat, olyan dinamikus, oly hatalmas erőkiárasztás követi, hogy előtte az Úr minden szolgáját meg kell jelölni a h o m l o k á n . Ezért olvassuk az Apokalipszis elején, a 7. fejezetben, hogy a hetedik sugár angyala így kiált: „Várjatok!" Hat

119

A Z E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

testvérének kiáltja ezt, akik már kiárasztották a hat sugarat az embe riségre, és most be kell teljesíteniük a hetedik szakaszt is. így szól a Jelenések Könyve 7,3: „Ne ártsatok a Földnek, ... amíg h o m l o k u k o n pecséttel meg nem jelöljük a mi Istenünk szolgáit", s ezzel azt akarja mondani, hogy a lélekalakulás elvének, az új tudatállapot alapjának minimális fokon meg kell lennie a szívben és a fejben, különösen a negyedik

agyüregben.

Itt az úgynevezett lángoló „háromszögtűz" kifejlődésére utalunk, melyet a máj, a lép és a szívszentély képez. Szükséges, hogy e három szög hatásos elevenséggel bírjon a jelöltben, s ez az jelenti, hogy a szív igen finom természetű asztrál sugárzásokat vonzott be, hogy új erő emelkedjen fel a háromszög csúcsáról, és betöltse az egész főszentélyt. A m i k o r a főszentélyben ragyog a tüzes háromszög, akkor valósult meg a lélek kifejlődése. Ekkor megvan az új tudatállapot alapja, és kinyílhat az arany rózsa. Ez alatt az előkészület alatt, és ezt követően áradhat ki a jelöltre a hetedik sugár. Ö n ö k mind megtapasztalják és fel fogják ismerni azokat az erő feszítéseket, amelyeket az Arany Rózsakereszt Szellemi Iskolája tett meg Ö n ö k k e l az utóbbi években, hogy minden tanuló homloká ra ráhelyezzék az Emberfia jelét, az előudvar tagjaival és az Ifjú sági M ű b e n végzett munkától kezdve a Lectorium Rosicrucianum legmagasabb nézeteiig. Hatalmas munka fejlődött ki az Iskolában. Ezért eljött a hetedik pecsét felnyitásának az ideje. Hat angyal lép előre, mind trombitát tart a kezében. A hat angyal először más alak ban tűnt fel, most azonban mind a hat visszatér. Új ítélet arany ragyogása jelenik meg. S a hat angyal megfújja trombitáját, és nagy sugárerők szabadulnak fel a dialektikus világmindenség egészében. Biztosan értik, hogy itt hat nagy erejű, gnosztikus emanációról van szó, melynek célja egy újabb összetöretés. Ezek a sugarak mind összefüggésben állnak az ember tizenkétszeres testszerkezetével. Idegrendszerének együttese tizenkét nézettel rendel kezik. Gondoljanak a tizenkét pár agyidegre, melyek a főszentélyből kiindulva az egész testben szétoszlanak. E tizenkét nézet közül hatnak pozitív feladata van, a másik hatnak negatív. Hat kisugárzásnak tehát

120

ifjú

Gnózis

bizonyos hatása lesz a tanulóra, míg a hat másik kisugárzás megerősí ti a már megkezdett folyamatot. Ezzel azt szeretnénk mondani, hogy az egész idegrendszernek, tizenkét pár agyidegével, a Jánosi folyamat ra kell hangolódnia. Ezért kell egy tizenkétszeres összetörő folyamat nak lejátszódnia. Mindenekelőtt az ötödik és a hatodik trombitáló angyal okoz igen kemény tapasztalatokat, melyeket sáskahaddal és a pokol rémítő lovasaival szimbolizálnak. Ezek a szimbólumok a jelölt lélegzőterének asztrális nyugtalanságait ábrázolják. Végül meg kell várni az utolsó trombitaszót, amelyet hét földren gés jelez. E hét földrengés jelentése rejtély marad. A hét sugár szent tudományára vonatkozik. A Hétszellem érintéséről van szó, ami egy későbbi fejlemény előjele. A jelöltnek először is le kell nyelnie egy „nagyon keserű ízű könyvecskét". Ez célzás arra a legmélyebb pon tig m e n ő alászállásra, amelyet minden jelöltnek át kell élnie küzde lemben és magányban. Azután — folytatja az Apokalipszis —, arra kötelezik, hogy mérje fel a szent város határait. „Kelj fel, és mérd meg az Isten templomát, az oltárt és az ott imádkozókat; de a temp lom külső udvarát hagyd ki, és ne mérd meg, mert megadatott a pogányoknak, hogy a szent várost tapodják negyvenkét hónapig." (Jelenések Könyve 11,1-2) így vetítette szemeink elé az ifjú gnosztikus Szerzet a Gnózis Ki rályságát Európában. Megmérte és felépítette Isten új templomát. Mindazok, akik a Gnózishoz tartoznak, megtalálták benne a helyü ket. Ám az Iskola létrehozott egy menedéket munkaterülete egyik alapnézete számára is, nevezetesen az előudvart. E n n e k az a feladata, hogy adott pillanatban hátramaradjon a dialektikus élettérben, hogy gyülekező helye legyen mindazoknak, akik nem tudnak vagy nem akarnak j ö n n i . Abban az időben élünk, amikor a gnosztikus B i r o d a l o m n a k tö kéletesen be kell bizonyosodnia az időben. Ez a Jelenések Könyve közepén Hallelújával kezdődik. De a természet minden eonja és ezek hordái hamarosan felkelnek és rávetik magukat Isten szolgáira. Két rémisztő állat jelenik meg, egyik a tenger felől, másik a szárazföld

121

Az E G Y E T E M E S

G N Ó Z I S DIADALA

felől, hogy elpusztítsák az egész földet. Azonban, sajnálatos módon, az egész Föld leborul előttük és imádja őket! Az ifjú Gnózis műve nagyon lassan halad, fejlődése lelassul, miközben a világ dühöng és lóhalálában rohan a vesztébe. Az ifjú Szerzet Iskolája megjelenik korszakunkban, hogy megnyilvánuljon az új Birodalomban. Az el következő időkben kemény támadásokat kell majd kiállnia. De e tapasztalatok során, melyek megfelelnek a természettörvényeknek és teljesen érthetőek, megszületik a Krisztus; más szóval, a lélek élővé válik mindazoknak a rendszerében, akik hűségeseknek találtatnak. A negyedik agyüregben meggyulladt láng egyre nő. Ez a láng megújítja a főszentélyt és az egész szervezetet, úgy, hogy adott pillanatban a Hétszellem teljesen beereszkedhet a rendszerbe. így születik meg Jézus, a Krisztus. így kapcsolódik össze a lélek a Szellemmel. A Fiú és az Atya Egy lett. Ezt pedig a hatodik mikrokozmikus kör egész mágneses égboltjának csodálatos felragyogása kíséri. A továbbiakban a Sión hegyen megjelenik a Bárány, akit a meg szabadítottak vesznek körül. A gnosztikus asztráltér megnyilatko zik az ifjú testvér számára. Ö n ö k megértik, hogy ez a fejlődés, ezek a sugárzások összetörnek minden akadályt. A Hétszellem sugarai, melyek szabaddá váltak az új lipikában, működésbe lépnek, hatni kezdenek a gnosztikus Birodalomban. E sugarak kiárasztják poha raik tartalmát a világra, a gnosztikus életre felkészült jelöltekre, így semmisítve meg minden dialektikusát. Sír és reszketve szorong min den, ami földi természetű, minden, aminek el kell tűnnie. De új Ég hasad, és dicshimnusz csendül fel Isten tiszteletére. Az ezeréves B i r o d a l o m kezdete ez. Gondoljanak arra a képre, melyet az ezeréves Birodalom száma idéz: az Egyes számot h á r o m kör követi. Istenben teljesen fellán golt és megnyilatkozik a Világosság Hármas Szövetsége. Minden megpróbáltatáson keresztül, hatalommal ruházták fel a gnosztikus Birodalmat és a valóban gnosztikus embert, s most ezek tökéletes ségben léteznek. A feneketlen mélységet teljes egészében távol tartják a gnosztikus B i r o d a l o m t ó l . A tanuló, az Iskola és a Birodalom hata l o m m a l nyilatkoznak meg a világban.

122

ifjú

Gnózis

Azután, bizonyos idő múltán, behordják az egész termést és mind azt, amit vissza lehet vásárolni a földtől, és váratlanul bekövetkezik az utolsó megpróbáltatás: a mélység fenevadát eloldják az ő fogságá ból, és a Szentek táborára veti magát. De hogyan is lehetne másként, mint hogy a fenevad legyőzetik. Elkezdődhet a holtak feltámadása. Feltűnik és megnyilatkozik az új ég és az új föld. Nem csupán azok számára, akik a Tökéletesek Rendjéhez tartoznak, hanem azokban és azokért is, akik a gnosztikus B i r o d a l o m h o z tartoznak. A valóban Élők Rendjének műve ekkor ismét beteljesült. Gondoljanak az Élő Testre! Gondoljanak a k o m o l y tanulóságra! Ha Ö n ö k e t valóban a Gnózis komoly tanulóinak lehet nevezni, ak kor a „valóban élő" pecsétjét fogják viselni. Ha az új léleknek csak egy kis nyoma is található Ö n ö k b e n , akkor ahhoz a csoporthoz tar toznak, amely az É l ő Test erejének védelmében áll. Ezért mondjuk, hogy az új ég és az új föld mindazok számára kibontakozik, akik a gnosztikus B i r o d a l o m h o z tartoznak. így teljesedik be az igazán Élők Rendjének műve. Tehát elsősorban nem az a fontos, hogy ismerjük a teljes tanítást, nem is az, hogy teljesen a munkában nyilvánuljunk meg, hanem hogy viselkedésünket a gnosztikus törvényekre hangol juk. Egyedül az a fontos, hogy életük valóban, igazán megfeleljen a Gnózis követelményeinek. A lényeg a viselkedés! Gyors áttekintést adtunk a Jelenések Könyvéről, s így bemutattuk nagy vonalakban, mint az ifjú Gnózis Megnyilvánulásának Köny vét. Törekedjenek arra, hogy e csodálatos könyvet a szüntelen szol gálat kitűnő programjának tekintsék, egy olyan programnak, mely minden Gnózis alapját képezi. Szeretnénk, ha mélyen átéreznék, mennyire gyorsan halad az ifjú gnosztikus Szerzet e program irány vonalai mentén, az elutasíthatatlan győzelem felé. Megfigyelhetik önmagukon, hogy a fejlődés mely pontjánál tartanak. Ö n ö k is képe sek megállapítani, hogy fiatal Szerzetünk a jelen pillanatig hű ma radt-e megbízatásához, vagy pedig letért az ösvényről. Értsék meg jól, hogy aki hűnek találtatik, annak soha többé nem kell elkesered nie. Meg fogják szabadítani!

123

EGYETEMES G N Ó Z I S

DIADALA

A Jelenések Könyvét úgy vizsgáltuk, mint a gnosztikus munka egészének szent tervét. E n n e k egy részét már részletesen megmagya rázta az 1946. évi Dei Glória Intacta című könyvünk. A Szent Szerzet egyetlen szolgálója, soha, semmikor sem tett egyetlen lépést sem az ösvényen kívül, munkálkodása során emlékezve az Apokalipszis vé gének nagy erejű szavaira: „Ha pedig valaki elvesz e prófétai könyv igéiből, attól az Isten elveszi osztályrészét az élet fájából, a szent vá rosból és mindabból, ami meg van írva ebben a könyvben. így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. J ö j j , Uram, Jézus!" (22,19-20) 1958 októberében, a „Galaad" központ szentelésével egybeeső kon ferencián írtuk meg a fiatal Gnózis nagy könyvének aktuális oldalát, végig, az utolsó sorig. M o s t pedig egy lappal tovább léptünk! Gadal úr, az ősi Szerzet „nagyatyja" letette hivatalát. Az előző Szerzet össze törte az utolsó akadályokat, amelyek még elválasztották a tökéletes Élettől. Teljesen visszahúzódott, és a gnosztikus munka minden hi vatalát átadta az ifjú Gnózisnak. Ezért az új lap, melyet nyitottunk, még tiszta fehérségében áll előttünk, s e fehér lap, m i d ő n majd ráírjuk új történetünket, na gyon különleges, rendkívül érzékeny természetű lesz. Az ifjú Gnózis számára új munkaidőszak kezdődik. Az eddig megismerthez képest teljesen más természetű korszak következik. Új erővel fogunk dol gozni, s ezt az új erőt Ö n ö k testileg érezni fogják. Ebben az összefüggésben tájékoztatnunk kell Ö n ö k e t egy szemé lyes dologról. E b b e n a pillanatban az egyetemes Lánc arra szólít fel minket, hogy ténylegesen, m i n t az ifjú gnosztikus Szerzet nagymes tere és nagymesternője lépjünk fel. 1955-ben Hollandiában, a Renova t e m p l o m b a n Gadal úr, az előző Szerzet pátriárkája mindket tőnknek átnyújtotta a nagymesteri tisztet; Ö n ö k közül sokan jelen voltak. N o h a rendelkeztünk e nagymesteri címmel, eddig a napig nem vettük használatba, mert még nem jött el a megfelelő idő. Nos, e dolgokat illetően végleg lezárult mögöttünk egy szakasz, és az új erő csodás időszaka nyílik meg előttünk. E n n e k következménye-

124

ifjú

Gnózis

ként, m i n t Szellemi Vezetőség, kizárólag m i n t J a n van Rijckenborgh és Catharose de Petri lehetünk ismertek köreinkben. „így szól az, aki ezekről bizonyságot tesz: B i z o n y h a m a r eljövök. Ámen. J ö j j , U r a m J é z u s ! " Testvérek! A mi U r u n k Jézus Krisztus nak Kegyelme, Szeretete és Ereje legyen mindnyájan ti veletek és rajtatok!

125

II. RÉSZ

Antonin Gadal, a Világosság pátriárkája

Sabarthez, custos summorum

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

A föld mélységei A föld mélyén — éppúgy, amint az ormokon — vannak helyek,

hol megalázkodik az emberi hiúság.

Ahol, ki a mélység leckéjét megérti, gyöngeségét A

múlandóságát felméri.

sziklaüregek

békéjébe falazott

világ

hol egykor féktelen zuhatagok hevültek; elvarázsolt királyság

melyben

körülfog a

nagyság

hol a kő Istenhez himnuszt áradozva dalol. E helyeken, halandó, hallgatag légy: nézd, csodáld és gondold meg hogy termékeny szellemed,

legszebb munkáid is

semmik a csend eme virágai, a szerényen, rejtve, fáradságosan

dolgozó

vízcseppek

műve

mellett.

Mert itt: minden szépség igézet és csoda. Ez a kővé dermedt, óriás ezüsterdő, és a Katedrális, sisakos gorgók, Paloták,

hol árnyékban szunnyadnak gigantikus

harangtornyok,

orgonák. kupolák

rejlenek,

titkokkal teli tavak és áttetsző ívek, kristálytemplomok,

mikbe

különös,

tűnő bálványokat vájt egy Másutt,

köröttetek,

isteneknek

buzgó szobrász.

meglengetett fáklya

óriásokat szül vagy gnómokat kelt föl, egy

holt Árkádia

akik

éjszaka

Ralph

Parrot

mítoszbeli pásztorait,

virrasztanak fantomfalkáik

130

fölött!

Sabarthez,

custos

summorum

íme, ilyen benyomást keltenek neofitáinkban a barlangjainkban és sziklamélyedéseinkben tett látogatások, főképp Lombrives, a szépséges Katedrális tanulmányozása. Ezek a benyomások pedig fokozatosan gazdagodnak, ahogy ugyanezek a neofiták megismerik a történelmet, mélyen tisztelt szentélyeink egész történetét a Sabarthez hegyláncá ban... Ne feledjük, hogy Jézus különösen szerette a hegyeket. Isteni pályájának legjelentősebb cselekedeteit a hegyeken hajtotta végre. A perfektek, a tiszták, ahogyan isteni Mesterük, megtalálták itt Bethfagéjukat, Gecsemánéjukat, az Olajfák hegyét; Itt átadhatták magukat, csa kúgy, mint Ő, a zavartalan szemlélődésnek, imának és meditációnak. Vessünk egy pillantást régmúlt történelmi eseményekre... járjuk be a földet és időt, a beavatottak nyomán, akiknek bölcselete révén megszületett a Gnózis foglalata. Az út során csupán a hegyek hatá sát, a barlangok és üregek vonzerejét hangsúlyozzuk, melyek mind annyiójuk számára oly jelentősek voltak. Hallgassuk Rámát, a nagy druidát, fényes pályája végén szólani: „Nem kérek a legfelsőbb hatalomból. Tartsátok meg koronáitokat... és tartsátok meg a törvényemet! Feladatom befejeződött. Beavatott testvéreimmel örökre visszavonulok egy hegyre. O n n a n ő r k ö d ö m majd fölöttetek. Vigyázzatok az isteni tűzre!" Visszavonult az Albori-hegyre, hogy hová, azt csak a beavatottak tudták. Azok pedig elmentek messze, kihordani a mester törvényét, a „Természet és a Nagy Lény titkait", Egyiptomig és Occitániáig... Sabarthezig! Később, időszámításunk előtt 3 0 0 0 táján élt Kamsa király, Mathura városában. Az maradt fenn róla, hogy csak egyetlen álma volt, meg hódítani egész Indiát: Káli istennő hű királya volt. T e m p l o m a egy sűrű erdő mélyén állt, egy hegy üregében; ez végtelen nagy, fekete üreg volt, mélyét senki sem tudta megmérni, bejáratát pedig a szik lába vájt kolosszusok őrizték. „A nagy tűzáldozat és minden Déva segítségül hívásának" korszaka volt ez. Egyszer megjelent Dévaki szűz a „Meru-hegy lábánál, az Elet fá jának árnyékában". A pásztorok támogatták, Nanda pátriárka védel-

131

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

mébe vette. Azt mondják, Krishna is itt született. Krishna, a sugár zó, pásztoraival a Meru-hegy cédrusainak árnyékában élt. Hírneve elárasztotta egész Indiát. A B r a h m a n o k Tanácsa megalakította kö rülötte „a remeték nagy Direktóriumát". Védelmezésükre megépít tette Dwarka városát. Dwarka városának közepén állt a beavatottak temploma, melynek legjelentősebb része föld alatti és rejtett volt. A beavatás titkos volt. Hermész Triszmegisztosz! Varázslatos név... a nagy misztériumok atyja, annak az Egyiptomnak a nagy törvényhozója, amely az antik világban igazi fellegvára volt a szent tudománynak, amely a legki válóbb próféták iskolája, a legnemesebb emberi hagyományok me nedéke és laboratóriuma volt. „Birtokolni az istenek titkát" — ez volt a beavatás célja; nem hiányoztak az ehhez szükséges eszközök. A csend iskolája, a meditáció iskolája, az ima iskolája, a szentély misztériumai, a halál misztériuma... egyedüllét, az ég végtelenjében, vagy elkülönítve a föld alatti kriptákban, ez volt a hegyek szerepe, a kőegyütteseké, a föld alatti kriptáké, föld alatti áramlatoké. A tanítványok itt elsajátíthatták az evilágtól való elválást, miköz ben felemelkedhettek „a mennyek körzetébe". Megtanulták megér teni, hogy az anyag „a sziklaüreg végtelenségében", a megkapó, föld alatti csarnokok és hasadékok magányában fokozatosan elenyészik. A szellem előzetes benyomást kap az anyagtól eloldozott életről. A Tökéletesedés útján tett előkészület ez, egyszóval, a megérkezés ez a Nagy Változás előcsarnokába. Ne felejtsük el, hogy a megszületés tényleg halál... ellenben a meghalás újjáéledés: a kezdet és a vég, az Alfa és az Ómega. Azért hangsúlyozom ezt ennyire, mert hasznunk ra válik, ha megértjük a hermészi beavatás alapjait, ha régi perfektje ink nyomába szeretnénk eredni, ha be szeretnénk járni a folyosókat, termeket, barlangjaink és sziklaüregeink mélységeit, a T e m p l o m o k a t és a Katedrálist, hosszú, nehéz beavatásuk színhelyeit. Az egyiptomi szentélyek, a misztériumok őrei, Théba vagy Memphisz, hatalmas kövekből rakott, roppant nagy építészeti egységek voltak, óriási, föld alatti barlangok fölött. Mérhetetlen pillérekre tá-

132

Sabarthez,

custos

summorum

maszkodó, masszív ajtók zártak le hosszú folyosókat; sztélékkel és szfinxekkel díszített oszlopcsarnokok őriztek határtalan termeket, melyek végén templom állt, amely „a föld alatti kripták bejárata volt". Az ajtót Izisz-szobor takarta el. Ü l ő helyzetben, térdén csukott könyvvel: az imához, a meditációhoz, az áhítathoz, a csendhez illő testtartás... Izisz arcát mindig fátyol fedte. A szobor alatt ez az írás állt: „Soha egyetlen halandó sem fedte fel fátylamat!" Ez volt a titkos szentély ajtaja. Nem követhetjük végig a novíciust hosszú beavatási útján; azon ban ö r ö m m e l tölt el, hogy szólhatok valamit az utolsó szakaszról. „Senki sem lépheti át Ozirisz küszöbét, csak ha áthaladt a halálon és a feltámadáson!" E mondat úgy zengett a leendő beavatott fülében, mint a harangok zúgása. „Elkísérünk a kriptába!" Ez mélyen a szik lába vájt terem volt, négy, szfinxeken emelkedő pillér támasztotta alá: az egyik sarokban „nyitott márványszarkofág". Az adeptus be feküdt a szarkofágba, s ott maradt egész éjszaka, a tökéletes csönd ben... Tagjait jéggé dermesztette a hideg; a halál fájdalmas érzeteket keltett benne... teste, anyaga mintha feloszlott volna, lényének éteri része azonban kibontakozott... Megértette, látta a reménykedés és a halhatatlanság lángoló csillagát kirajzolódni szemei előtt, s látta, hogy a csillag nem hagyja el a sírt, amely bezárja őt. A hernyó el hagyta anyagtestét; bábbá alakult át... H á r o m nap múlva „a halott feltámadt a hierofánsok segítségével". Megérett a tökéletes áldozatra, mely nélkülözhetetlen a szellemtest számára, hogy megerősítése után megkapja rituális megtisztulását és szentté váljon Ozirisz szívében. Mert a léleknek „tökéletes lélekké" kell átalakulnia, m i n t ahogyan a hernyónak is át kell alakulnia tökéletes rovarrá. Ezért mondja az egyiptomi „Halottaskönyv" 64. fejezete: Az isteni és titokzatos lélek vagyok, aki egymást követő átalakulások révén, fáradságosan keresi útját a sötétség tartományain át. Mózes, egyiptomi beavatott és Ozirisz papja, vitathatatlanul a mo noteizmus megszervezője volt. Hosarsiph — Mózes első egyiptomi

133

Az E G Y E T E M E S G N Ó Z I S

DIADALA

neve — Menephtahnak, II. Ramszesz nővére fiának volt az unoka testvére. „A t e m p l o m fia" volt, mert annak oszlopai között nőtt fel. Diadalmasan haladt át Izisz beavatásán. Egy nap azonban, miután hirtelen felháborodásában megölt egy egyiptomit, Madian templo mába menekült, ahová sok szemita és arab járt, imádni E l o h i m Is tent. Ez a Sínai-félszigeten, a sivatag, a Vörös-tenger közös határán volt. A Sínai-hegy egy csupasz, hasadékoktól és árkoktól szabdalt gránittömb volt. Szemközt egy alacsonyabb hegység, a Serbál sziklái, ezek is kopárak és vadak: hegyoldalaiban rézbányák tárnái, szikla üregek. A két hegység között fekete völgy, gyászos kőhalom: a mély séges reménytelenség völgye... Ide vetette a sors a Mózessé vált Hosarsiphot. A Sínai csúcsára érve egy üreg nyílása előtt találta magát. A barlang, melynek néhány gyéren növő terebintfácska őrizte a bejáratát, nem volt nagyon mély. Itt kapta meg a küldetését, s hallotta a hangot: „Vagyok, aki vagyok!" (Mózes 2. 3,14) Elete végén Mózes a Nébó-hegy egyik barlangjába húzódott vissza. Jupiter és Apolló Görögországában egy nap megjelent egy királyi származású fiatalember, Apolló papnőjének a fia, aki még a vad, fol tos bőrükre büszke bacchánsnőkre is hatni tudott. „Apolló fiának" nevezték. E l m e n t Egyiptomba, a memphiszi papokhoz, és áthaladt misztériumaikon. Beavatottként az Orpheusz vagyArpba nevet kap ta, melynek jelentése „Világosság és Gyógyulás", vagy: „aki a Világos ság által gyógyulást h o z " . A Kaoukaion-hegyre ment, ahol a papok megmentőként fogadták. A Kaoukaion-hegy csúcsáról Orpheusz teljesen átformálta a Bacchus-imádatot. Megalapította Dionüszosz misztériumait, azaz „a fenséges igazságok tiszta Világosságának ta nát". A delphoi tanítványoknak szóló tanítást mindig egy szűk és mély, meredek sziklák övezte, titokzatos barlangokkal teli hegyszo rosban adták át. A delphoi templom! Ha valaki oda akart jutni, mélyen be kellett hatolnia egy magas hegyek között húzódó, kanyargós völgybe. Ez

134

Sabarthez,

custos

summorum

minden lépésnél szűkült, s a vidék egyre lenyűgözőbbé és egyre ki etlenebbé vált. Végül az út egy meredek, vad hegycsúcsokkal koro názott, kerek völgykatlanhoz vezetett, egy valóságos tölcsérhez... A szoros mélyén hirtelen feltűnik Delphoi városa, m i n t valami sas fészek, szakadékok övezte sziklán, fölötte a Parnasszus két csúcsa. Ez volt Görögország legszentebb helye. Itt jósolt a Püthia... Az ifjú Theokléa Apolló papnőinek kollégiumához tartozott. Püthagoraszt nagy belső ö r ö m m e l fogadta; Püthagorasz Püthia papnőjévé szentel te. G o n d o s k o d o t t arról, hogy Delphoi papjaiban tudatossá váljon a küldetésük. A beavatottak fehér lakhelye egy d o m b tetejéről ra gyogott le. Az egyiptomi beavatást példázó beavatás barlangokban zajlott, a Parnasszus számos barlangjában. „Boldog, aki átment a misztériumokon... Ismeri az élet forrását és végét!" Azt mondhatjuk, hogy Püthagorasz — Görögország legnagyobb be avatottja — után Platón az eleusziszi misztériumokon keresztül a filozófia eredeti és egyetemes alapjait népszerű formában tette köz ismertté. Platónt elvarázsolták Szókratész tanításai, és ellenállhatat lanul magukkal ragadták a „Szép és a Jó magasabbrendűsége" felé — ennek alapján hozta létre „Akadémiáját". Beavatása Perszephoné föld alatti küszöbénél ment végbe: a jö vőbeli élet és a jelenlegi helyzet megértéséhez túl kell jutni „a halál birodalmán", és szembe kell szállni a „sötétséggel". Itt is föld alatti folyosók, kripták, mélyen fekvő, kör alakú termek... A Tökéletesedés útja: megigazulás, rituális megtisztulás, szentté válás... így jutunk el végül, teljesen természetesen szellemi k ö z p o n t u n k h o z : Ussat-Ornolachoz. G o n d o l a t b a n kövessünk egy adeptust, aki épp vé gére ér beavatása nehéz éveinek „a Szellem föld alatti térségeiben"... Olykor egyedül van egy mélyen fekvő teremben, teljes csendben, tel jes sötétségben; máskor szintén egyedül, ám elmélyedve a meditáció ban, a föld alatti barlang küszöbénél. E magaslati megfigyelőhelyről tekintetével magához tudta ölelni a számára aprónak látszó völgyet és tavat. Látta a szemközti hegyet; a lejtőkön elenyésző sziklák hal-

135

A Z E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

mázait... Gondolatai visszaszálltak a legrégebbi korokig: Közép-Ázsia természetes sziklatemplomaihoz, melyekről a ré giek beszélnek; az atlantiszi kor misztériumaihoz; Sóihoz és Lunahoz, a Nap és H o l d hegyek mögül felemelkedő isteneihez; a régi kelták misztériumhelyeihez, menhirekhez, üregekhez és kőzetképződményekhez; az Alkotónak szentelt, virágokkal és forrásokkal teli sziklaüre gekhez; és az ősi szokáshoz, melynek alapján a hegyek belsejét mindig is a misztériumok szolgálatába állították. Maradéktalanul megértette, hogy a legrégibb istentiszteletet is termé szetes vagy mesterséges barlangokban és sziklaüregekben gyakorol ták, mert ezek kedvező helyek a mindenható, alkotó Lényeggel való találkozásokhoz.

136

Sabarthez,

custos

summorum

A pireneusi Thabor Szokásomhoz híven, elmentem a Betlehem-barlangba meditálni. Szeretek erőt meríteni szellemem számára azokból a jótékony ha tású gondolatokból, melyeket perfektjeink látható tanúbizonyságai keltenek. Az ősi és szent Ötszög egykor megadta számomra a rituális beavatást, és boldogan készülök fel a Krisztusban való megszentelődésre, mely a Szent Grálhoz vezető út végső célja és jutalma. Olykor, a szellemi béke eme pillanataiban megelevenednek ben nem olyan régmúlt események emlékei, amelyek egykor mély benyo mást keltettek bennem, most pedig nagy erővel és világossággal eleve nedtek meg tudatom előtt. S az az érzésem, mintha csodás utazáson vennék részt, a többé vagy kevésbé távoli múlt igen kedves barátaival. Milyen csodálatos pillanatokat élek meg ilyenkor! Ügyszólván az újra átélése a beavató központokban egyszer már közösen átélt tanoknak és meditációknak! M i n t h a ismét szellemi kincsekkel árasztanának el! így történt, hogy amikor egy szent szombaton Betlehemben tar tózkodtam, egy nagyon kedves barátom — aki évekkel ezelőtt távo zott ebből a világból — jelent meg szellemem előtt. Engedjék meg, hogy ismét elmondjam, milyenek is voltak első benyomásai a pi reneusi T h a b o r o n át vezető sétánk során. Talán ismeretes, hogy a Pireneusok előhegységéről van szó, mely Ussat-Ornolactól húzódik Montségurig, a Szent Bertalanon át: ez a „Katarok útja". Megmásztam a pireneusi Thabort! Montségur vára a XIII. század ban az albigensek utolsó menedéke volt. Romjait már eltakarja a hótödte Szent Bertalan büszke csúcsa. Felértem egy olyan nehezen járható ösvényre, melyről e sziklás vidék parasztemberei, akik jár nak rajta, kizárólag babonás tisztelettel beszélnek: a Katarok útja. Az albigensek... A katárok... A katárok útja! Ezen az útvonalon jártak azok is, akik a rejtélyes „katárok kin-

137

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

csét" vitték, melyet mások hiába kerestek az ösvény felett ő r k ö d ő M o n t s é g u r és Lordat várának romjai közt. Montségur öreg, tanyasi pásztorai gyakran meséltek nekem erről a kincsről, főként este, le fekvés előtt, viskóik konyháiban, a m i k o r összegyűltünk a kandalló ropogó tüze mellett. E föld egykor átkozott volt! I I I . Ince pápa heves szavakkal kelt ki ellene; keresztes hadjáratot rendelt el, hogy tűz és kard által pusz títsák el nyugat „eretnekeknek" bélyegzett híveit. Erre a felhívásra minden vidék válaszolt, hegyeink pedig megőrizték a harcok eltörölhetetlen nyomait, a harcokét, melyeket a vidékek bátor lakói vívtak vitézül hitük védelme érdekében. Az ezer és ezer albigenst elemésztő tüzek elhamvadtak, elfelejtették... sőt, megbocsátották azokat. Ám a sziklák elevenen őrzik emléküket! A tűz nyomai sötétebbnek, feke tébbnek tűnnek az Ariége partjainál végződő barlangok bejáratának erős mészfalain. Milyen szép ez az állítólag átkozott föld! Szép, mi ként a sírok, melyeket ciprusok vigyáznak! Lefelé haladok az Ariége felé, utat nyitva puszpáng- és rekettyebok rok, a krisztustövis mentén, az árnyas völgy számos birkanyája által simára taposott úton. Az út mentén különös kereszt vonja magára figyelmemet: kettős kereszt, a függőleges gerendán két vízszintes ge renda halad át, az albigensek keresztje! Nagyon elámultam! Ez a ke reszt Franciaországban, és napjainkban! Meglepetésem még nagyobb lett Ussat-Ornolac hegyeiben. Egy kissé lepihentem egy óriási diófa árnyékában, nem messze a kovácsoltvas kereszttől. Egy parasztasszony jött arra, hol maga után húzva, hol unszolva csökönyös szamarát. Keresztet vetett és mély tisztelettel imába merült... a törvénytelennek nyilvánítottak, a szám űzöttek keresztje előtt! Nem sokkal később egy pap haladt arra, áhí tatosan, tisztelettel levette kalapját és meghajolt... J á n o s , a szeretett keresztje előtt! Milyen csodás és rejtélyes e föld! A történelmi elbeszélés szerint Montségur 1244-ben árulás útján a keresztesek kezére jutott, majd 2 0 5 perfektet, férfiakat és nőket, egy

138

Sabarthez,

custos

summorum

óriási máglyán megégettek. Mondják azt is, hogy körülbelül egy év századdal később 5 0 0 katárt — a „ H á r o m T e m p l o m " Lombrives bar langjaiba visszahúzódó utolsó maradékát — a toulouse-i főtisztviselő befalaztatott a katonáival. így pusztították el az utolsó maradékot. Megmásztam a Thabor-hegyet és megkerestem e sírt a sziklák között. Megtaláltam... Ariége barlangjai olyan impozánsak, hogy az ember belebor zong. Én magam is beleremegek; nem azért, mert félek, hogy nem látom viszont a fényes napot, nem! H a n e m azért, mert tudom, hogy emberi c s o n t o k o n lépek; s hogy m i n d e n szeretetteljes és tisz telettel vegyes figyelmesség ellenére, mellyel adózom őseink csont halmai előtt, m i n d e n n e k ellenére feszélyez az a kellemetlen érzés, hogy valamit eltaposhatok. A hegy, melyet a Katarok útja szel át, valójában egy szomorú múlt hosszú és fájdalmas temetése. O r n o lac és Ussat barlangjai sírok. Lombrives, a világ egyik legszebb barlangja őrzi a befalazottak tit kát. Homálya felséges kövületeket rejt, egy föld alatti vízáram tompa zúgással üzen a mélység fenekéről. Katedrálisaink boltozatai nem ilyen impozánsak, m i n t ezek itt; a szem nem képes felmérni magas ságukat. A tündéri termek falai a hangokat többszörös visszhanggal sugározzák vissza, mélyen és finoman. Az igazat megvallva, nem egyszer megborzongtam itt! Lombrives szép Katedrálisában éreztem meg először kapcsolato mat és egységemet a föld alatti világgal. Van egy német mese, mely nek címe: „Az ember, aki elindult, hogy megismerje a borzongást". Csak a „ M a m e l l e " Terembe kellett volna mennie, melyet a Katarok Termének is hívnak, leülni a számtalan sztalagmit egyikére, és gyer tyát gyújtani... akkor szíve összeszorult volna, amint meglátja a fenno penjado-t, a „Függő asszonyt". Sohasem tudjuk meg, hogy e függő as szony Természetanyánk, a nagy művésznő remekműve-e, vagy hogy ez egy asszony megkövült teste-e... mennyi gyászos drámát őriznek szépséges termeink! Lombrives függő asszonya szép! Mégis botütés ként ért, amikor először megpillantottam! Általa kaptam meg a bar langok keresztelőjét!

139

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

A Katedrális óriási terme egy több mint 80 méter magas, roppant kupola. Leírhatatlan benyomást kelt ez a mérhetetlen kőboltozat. A mennyezet elvész az áthatolhatatlan sötétségben, a víz hullik alá a sztalaktitokról, s a földön különös formákat hoz létre. Montségur szent kincsét Amiel Aicard püspök helyezte biztonságba; az ő szószéke uralja e fenséges termet. A falakon számtalan felírás, jelek és rajzok. Olyan rajzok, melyeket csak a szent fóliánsokon látni; a betűk azokra hasonlítanak, amiket megsárgult pergameneken talál ni; jelentőség nélküli nevek, katakombákat idéző jelek. Az öblös fal valamelyik homályos zugában egy jel vonja magára a figyelmemet: egy nyíl. A számos felirat közt ott egy kereszt, egy kettős kereszt: az albigensek keresztje! Kissé távolabb, mélyebben, egy másik jel, me lyet akkor nem tudtam értelmezni, de később újra felfedeztem egy barlangban, melynek neve: „Sátán"! A völgy másik oldalán lévő Sátán-barlang szép, de ijesztőnek, mogor vának találom, és minden közrejátszik e benyomás felkeltésében. Ussat T e m p l o m a i fölött helyezkedik el, szédületes magasságban. A szél, miután lefújta a havat a nagy Pireneusokról, metsző hideggel zokog és üvölt. Közepén rettentő kő, gonosz és baljóslatú felirat: O M E D, jelentése: „Sátán oltára". Egy másik részen borzalmas csontrakás, egy falszögletben pedig Szaturnusz jele. M i n d e n n e k talán a katár kincs kutatóihoz van köze, vagy a Bölcsek Köve után szaglászókhoz? Hiúságok hiúsága, minden csak hiábavalóság! Mi lelkesítette ezeket az embereket? A büszkeség? A fekete mágia? A baloldali falon, egyetlen kereszt, csodás faragással, a két ha rántgerendás kereszt, a katár kereszt, egy dátum: 1753 és egy jel kép, egy kehely, a t e m p l o m o s o k Grálkelyhe! Az albigensek, azaz a katárok, a rózsakeresztesek és a t e m p l o m o s o k , másként és j o b b a n m o n d v a : az ő perfektjeik és tisztáik mágusok voltak. A legtisztább, legmagasabb Mágia tudói voltak, az egyiptomi m i s z t é r i u m o k má gusai. Az aranyat, a Szellem és az isteni Szeretet aranyát imádták, nem pedig a bosszút és a földi aranyat! Azt m o n d t á k , „Isten Sze retet! O l y a n n y i r a j ó , hogy maga Sátán is visszatér majd T a n í t ó -

140

Sabarthez,

custos

summorum

jához és U r á h o z , vissza fog térni Ő h o z z á , aki az atyai kegyelmet megadja!" Hízelgett vajon Sátánnak látogatásom a barlangjában? M i n d e n bizonnyal, hiszen megengedte, hogy végigjárjam! A z o n b a n — de hiszen mindig is semmirekellő volt — nem tagadta meg természe tét, és mielőtt engedélyezte volna, hogy belépjek, megizzasztott és kifullasztott! Fontanet barlangja, Fontane-la-Salvatge, Sabarthez m i n d e n barlang ja közt a legrejtélyesebb és a legveszélyesebb. B o l d o g voltam, ami kor látogatásom során nyilakat találtam, még ha egymástól gyakran jókora távolságra eső helyeken is. Ö r ö m ezekben a föld alatti, ma gas, széles, h o m o k o s aljzatú termekben sétálni. A külszín szünte lenül változik, feltárva a misztériumok varázsát. Ám az ö r ö m b ő l szenvedés lesz, m i k o r a hőség egy kemencéhez válik hasonlatossá, miközben hason csúszva kell az érdes, sziklás talajon továbbhalad ni, mialatt az ember orra alatt imbolyog a kézben tartott gyertya lángja, vagy m i k o r a sztalaktitok éles csúcsa felsebzi a fejet. A leg j o b b kép arra, milyen is az ismeretlen keresése! M i t számítanak a nehézségek és veszélyek! Egyik nyíltól a másikig tájékozódva végül pompás, különféle formájú oszlopokkal teli terembe érkeztem. Középen, határozottan elkülönülve a többitől, vakító fehérségű sztalagmit. Ha gyertyám fénye rávilágított, mindig egy évszám tűnt föl rajta: 1848. Nocsak! 1848, a forradalmak éve! Kíváncsiságom és buzgalmam megkettőző dött. Tovább! Elvarázsolt világba léptem, márványból és kristályból épült tündérpalotába. Ismét másznom kellett, a hőség nyomasztó vá vált. Ám megváltozott a külszín, kerek termet láttam, tekintete met bántó, sértő felírással: „Sátán birodalma"! Alatta évszám: 1843, majd két aláírás és egy szívből jövő kiáltás: „Éljen a köztársaság!" E kiáltás 1843-ban! M i t vártak hát Sátántól e hely különös lakói? Aranyat? Aligha! O r n o l a c barlangjai Occitánia lerombolása és ha nyatlása után minden kétséget kizáróan a halálnak szánt szerencsét lenek utolsó menedékei voltak. Az is kétségtelen, hogy az albigensek

141

Az E G Y E T E M E S G N Ó Z I S

DIADALA

megőrizték vallási eszményüket, s hogy az egyetemes Szerzet nem halt meg. A T e m p l o m o s Rend már nem létezik, a katárokat halálba űzték; a rózsakeresztesekről kijelentették, hogy törvényen kívüliek. De a Szellem nem halhat meg! A hamvak alatt mindig ott rejlik a tüzes parázs! A beavatottak ismerték „a szellemi naphoz történő fölemelkedést". A szellemi nap mindig is ragyog a szépséges „Sabarthezi Köztársaság" lakóira! Nagyon régen rajzolták a Grálkehellyel díszített kettős keresztet, de 1753-ban újrarajzolták. Milyen figyelemreméltó gondolat, hogy ezek ben a barlangokban egy remete lakott, és különösen egyet választott ki közülük magának, amelynek három kijárata volt! Ez egyébként most is őrzi a „Remete barlangja" nevet. E barlang tetszetős, tágas és kényelmes egy remete számára; oldalánál a halál misztériumának h á r o m kis barlangja található: Kepler, Més Naut és Ká. Ki merem jelenteni, hogy a remete nem csupán e Grálkehellyel ékesített keresz tet rajzolta, hanem az 1753-as évet is feljegyezte különböző, általa ismert barlangok falára. Hirtelen hagyta el barlangját, kevéssel az után, hogy a nagy fran cia forradalom megremegtette Franciaországot. Köztudomású, hogy volt a forradalomtól megrendített tömegben egy különös személy, aki cseppet sem volt finom a papokkal, ha találkozott velük. Min den ütésnél, amit rájuk mért, ezt kiáltotta: „Ezt a templomosokért! — Ezt az albigensekért!" A m i k o r pedig porba hullott XVI. Lajos feje, ugyanez a „bosszúálló" a nyaktilóhoz rohant, belemártotta hüvelyk ujját a szerencsétlen király vérébe, és felkiáltott: „Nép, keresztellek Jacque de M o l a y és a szabadság nevében!" Egy ember tehát, aki ma gát az albigensek és a t e m p l o m o s o k bosszúállójává avatta! A katár jellemmel összeegyeztethetetlenek az ilyen véres esemé nyek. Mégis, egy láthatatlan erő ébresztette ezt, mert nem a „mág lyák hamuja" volt-e ez, melyből a tűz újraéled? Végezetül, minden magyarázat nélkül, soroljunk fel csupán bizo nyos évszámokat:

142

Sabarthez,

custos

summorum

1843 Sátán uralma! 1848 Öt évvel később Lajos Fülöp királynak el kell hagynia a Louvre-ot. 1850 Egy nemes feljegyzi a Remete-barlang falára: „Kicsoda Isten?" Ami minket illet, ahelyett, hogy bármit is m o n d a n á n k e Legfelsőbb Lényről, őrizzük meg a csendet és imádjuk Ő t ! Nagy misztérium ez, és zűrzavarossá tenné az értelmünket! „Ahhoz, hogy megmondhas suk, kicsoda Isten, olyanokká kell válnunk, m i n t Ő ! " Alázatosan megismétlem: „Ahhoz, hogy megmondhassuk, kicsoda Isten, olyanokká kell válnunk, mint Ő ! "

143

Az EGYETEMES

G N Ó Z I S DIADALA

A pireneusi katár mozgalom eredete Aquitániát a Loire-folyó, a Földközi-tenger, a Pireneusok és az At lanti-óceán övezi. Az aquitánok ókori törzséhez tartoztak az aszkok, gaszkok, euszkok, eszkek, volszkok, vaszkonok, vakcének. Ezek a népek Krisztus előtt mintegy kétezer évvel hagyták el a Himaláját. Nyugat felé vivő vándorlásuk jelzőkövei a Kaukázus, Ida-hegye, Taurusz, Libanon és az Atlasz. Pátriárkájukat megemlíti a Biblia, a Genezisben (10,3): Askhenázt, G ó m e r fiát, Jáfet 9 unokáját. Az Iliász is beszél egy másik Aszkenaszról: a hős Aszkenaszról (II. V. 862). Aszkánia Trója egyik szövetségese volt; városuk Aszkalon, istennő jük Aszkera volt. Az Atlasz-hegységtől kiindulva elfoglalták Spanyol országot, Nyugat-Ibériát. A Pireneusok felől elözönlötték Aquitáni át, Itáliát, Galliát, a földközi-tengeri és az atlanti-óceáni szigeteket. Azt m o n d h a t n á n k , hogy Írország egy északi Ibéria, Skócia pedig egy északi Aszkánia. A „tengermenti részt" Albionnak vagy Angliának nevezték el. Aszkániosz Itáliában megalapította Albát (Albano Laziale), R ó m a „anyavárosát". De már Vulkanusz fia, Gaszkusz is az Adventinuszi d o m b o k barlangjaiban lakott, és harcba szállt Herku lessel, az ibériai tehénrablóval (Éneisz VTIL). Az aszkok a tűzhöz és a N a p h o z imádkoztak. A Nap kultusz vezette őket az Ige és a Szellem vallásához. Sem kereszténységükben, sem pedig csillagkultuszukban nincs hivatalos papság. Az „Atya" volt a pap, hitük főpapja a pátriár ka. Közvetítőként fellépő papi hierarchiáról nem lehetett beszélni. Memphiszi Márk a IV. században ugyanazon az útvonalon érkezett, melyen annakidején az Aszkok. Má rk a napszekér nyomában érkező Szellem kultuszát hozta (Sulpicius Severus, C h r o n i c a II, 40-51). Márk alexandriai volt, Origenész tanítványa. Szellemi családfája Ázsia hét

9 Jáfet N o é egyik fia.

144

Sabarthez,

custos

summorum

gyülekezetéig eredeztethető vissza. Két pátriárkája volt: Páthmosi Já nos és Bertalan; Bertalan Perzsia és India apostola. Iskolája, mely Montanusig nyúlik vissza (Kr.u. 141.), M á n i , a Szellem, és az Isme ret, a Gnózis Egyháza lett, a Szeretet, a Parakléta Egyháza, tiszta, vagy megtisztított hajtás a gnoszticizmus hatalmas erdejében. Memphiszi M á r k elvitte tanítását Spanyolországba. Tanítványa pedig, Avilai Priszcilliánusz továbbadta azt Aquitániának. Prédikált az egész akkori Galliában, Hollandiában és Németországban. Priszcilliánuszt két intrikus érsek — Idax és Didax — vádjai alapján Maxi mé türannosz lefejeztette a németországi Trierben. Szellemi örökét Martin de Tours ápolta, s 382-ben hamvait ünnepélyes keretek kö zött, imák és énekek kíséretében szállíttatta vissza Spanyolországba. Amikor Memphiszi Márk Spanyolországba érkezett, Itáliában I. Leó prédikált. Ő Pál fiának nevezte magát, amint Márk pedig magát a Jánosénak. Vigilantius von Caliguri nem sokkal Priszcilliánusz ha lála után ellátogatott Itáliába, Palesztinába, Egyiptomba, felvette a kapcsolatot Sulpicius Severusszal, Nólai Paulinusszal, Jeromossal, Toulouse-i Exuperiusszal. Paulinus és bibliai, újító tanokat prédi kált a Pireneusokban. A bagaudák (a rómaiak ellen fellázadt gall parasztok) felkelésekor tűnt el. Priszcilliánusz és Vigilantius eltűn tek, ám Egyházuk megőrződött a barbárok idején. Fölemelkedvén a gótok romjaiból, a Pireneusok szellemi lelke lett belőle. Toulouse Jaounáiban10 (Jaounák: az ún. „cantabres" nép fiai, akik a régi Spa nyolországban éltek-a Gaszkonyi-öböl déli részén-, míg a rómaiak Kr.e.25-19-ben uralmuk alá nem vetették őket.-ford. megj.) öltött újra alakot. A J a o u n á k küzdöttek Nagy Károly ellen, aki rájuk akarta kényszeríteni a katolikus vallást, előidézve a Roncevaux-i tragédiát, s mintegy ötszáz éven át távol tartották a karoling püspököket a Pireneusok lábától. Ez az Egyház az 1000. esztendőben még mindig létezett. Márk és Priszcilliánusz tanítványai gondoskodása alatt m i n d nagyobbak let-

10 Jaouna: a pireneusi baszkok, euszkok és ibérek ura, vezetője.

145

E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

tek a meglévő közösségek. Sőt, néhány tanítvány, mint például Urgeli Félix, ismét elindult a Priszcilliánusz által kijelölt úton Galliába és Németországba, noha ez a térség 800-tól már Nagy Károly uralma alá tartozott. 1008-ban Lisois megégetésével a „priscillianizmust" máglyára küldték Orléans-ban. A „vigilantianizmus"-t G a n d o l f sze mélyében vették üldözőbe az Arras-i zsinaton ( 1 0 2 5 ) . A priscillianizmus és vigilantianizmus későbbi követője Valdo és Niketas. Spiritu ális értelemben ők is Páthmosról és Jeruzsálemből származnak. Tehát az albigens mozgalom (e nevet a keresztesek használták) Máni és a Parakléta Egyházának egy fiatal hajtása. M á n i a latin mens, avagy szellem szóból származik; ebből ered a Manes, M á n i , manicheus. N e m keverendő össze — ahogy azt a zsinatokon szándékosan tették, hogy megszabaduljanak a katároktól vagy „albigensektől" — a „maneizmussal" és a „manicheizmussal". Memphiszi Márk és Ö r m é n y Pablos nem M á n i tanítványai voltak. Ők M o n t a n katár mozgalmá hoz tartoztak (Kr.u. 140), s az Alexandriai Iskolából érkeztek; előke lő származású emberek voltak. Az alexandriai teozófiát a görög világ legtranszcendensebb vallásos szintézisének, az ázsiait pedig az indiai kultúra legszélesebb körű vallásos szintézisének tartották. E hatalmas utat bejárt szellemi áramlatok tovább terjedtek Ibé riában (Spanyolország), a Pireneusokban és Andorrában, elérték Sabarthezt (Felső-Ariége), ahol 52 barlang és sziklaüreg nyújtott vé delmet a híveknek, az üldözötteknek, és szolgált beavató központul a perfekteknek, tisztáknak vagy jóembereknek, a katár papoknak. A régi druida körök, melyeket még az ibérekkel keveredett kelták (keltibérek) emeltek a Pireneusok fennsíkjain, befogadták az első gnosztikus apostolokat. Ez hát az oka annak, hogy Sabarthez magas fennsíkjain a Szellem megannyi új hajtása indult növekedésnek: a katároké az Ariége-völgyében, a rózsakereszteseké a Sém völgyében, később a templomosoké a Vic-de-Sos völgyében és Montreal de Sos várában. A perfektek „ H á r o m Beavatótemploma" — Ussat, Ornolac, B o u a n —, valamint az albigensek katedrálisa ma is látható, feltárul a csodálattal telt látogatók előtt.

146

Sabarthez,

custos

summorum

Toulouse lett a szent és tiszta, mundino11 város. De az aquitániai katároknak nem ő adott nevet, ez a dicsőség Albit illette meg. A Lombers-i zsinat ( 1 1 6 5 ) minden, a római dogmától elhatárolódó szektát elítélt, és albigensnek nevezett. Innen ered az „albigensek el leni keresztes hadjárat" elnevezés, hogy így álcázzák a kitűzött célt: a pireneusi katárság, és az aquitániai maneizmus megsemmisítését. A keresztes hadjáratok borzalmas epizódjai után, e kiterjedt aquitán vi dék nem csak „teológiai hőskölteményekről", hanem káprázatos as szonyok sorsáról is hírt adott a világnak. Ők Lampagie d'Aquitaine, Esclarmonde de Foix, Alzais de Carcassonne, Indi d'Alep, Mélissande de Tripoli, s mellettük fivéreik, a Szellem, a Vigasztaló előkelő lovagjai: Ramon-Roger de Foix (Katar R o l a n d n a k is nevezték), Roger-Bernard de F o i x (a Nagy), Loup de Foix, a perfekt herceg. Ezekben az időkben jöttek létre a fontos központok: Béziers, Minerve, Lavaur, Montségur, Sabarthez! Ám, a kíméletlen kapetingek vaskesztyűs kezükkel gúzsba kötötték a leleményes, költői, lovagias, az eszményibe szerelmes Aquitániát. így Occitánia Szeretet-Birodal mára századokra a feledés köpenye borult. Maga a Szent Grál mindig életerős, Krisztusban örökéletű útja az ősök nyomán halad: városaik, udvarházaik, sírjaik nyomán, a szentek barlangjain keresztül, és to vább a „szegény faidit"-ek (az isteni szeretet zarándokai) erdein át, harcmezőkön, a keresztesek útjait követve. A föld... s az ég megvesztegethetetlen tanúk...! Isten szeretet! Szép kiáltásuk hangja mindenütt beivódott Occitánia földjébe. Ezért írhatta az occitán költő: Te,

ki láttad összeomlásunk,

Magadhoz

öleled

őket,

Az occitán Homéroszt s a katár főpapot: 12

Guillaume de Tudelle-t és Guilhabert de Castres-t.

11 Mundino, occitán szó, jelentése: tiszta; a katár „tiszta", „perfekt" kifejezéssel kapcsolatos. 12 August Fourés N a p ó l e o n Peyrat-nak ajánlott verse, akit okkal neveztek „Aquitánia kürt jének". Guillaume de Tudelle a foix-i grófok udvari trubadúrja volt. Guilhabert de Castres neves katár püspök, az ornolac-i papság vezetője.

147

Az EGYETEMES G N Ó Z I S DIADALA

,yA pásztor" vagy ,Joana éneke'*

mezőről,

Quan lo boyer bén de laurar planta son agulhada A, E, I, 0, U planta son agulhada.

Mikor a pásztor hazatér a leteszi pásztorbotját A, E, l 0, U leteszi pásztorbotját.

Troba Joana al pè del foc tota despandrolhada A, E, I, O, U tata despandrolhada.

Felesége a tűz mellett, nagyon szomorú A, E, I, 0, U nagyon szomorú.

Sé n 'es malauta, digas-oc té farém un potage A, E, I, O, U té farém un potage.

Beteg vagy-e, mondd, készítek levest neked A, E, l, 0, U készítek levest neked.

Ab una rava e un caulet una lauzetta magra A, E, I, O, U una lauzetta magra.

Répából, káposztából, babér zsenge leveléből A, E, l, 0, U babér zsenge leveléből.

Quan serai moña, rebond-mé al pus priou de la cava A, E, I, O, U al pus priou de la cava.

ígérd meg mikor meghalok a barlang legmélyebb mélyébe viszel, A, E, I, 0, U a barlang legmélyebb mélyébe viszel.

Met-mé les pès a la pared lo cap jos la canela A, E, I, O, U lo cap jos la canela.

Lábam a szikla falához helyezd, fejem a kő alá, honnan a tiszta víz csepeg A, E, l, 0, U fejem a kő alá.

13 „ J o a n a " a Katar Egyház egyik elnevezése.

148

Sabarthez,

cusios

summorum

Tots los Romieux qué passarán preñaran aiga lustrada A, E, i a U preñaran aiga lustrada.

A zarándokok, mind, akik arra járnak merítenek a szent vízből A, E, I, 0, U merítenek a szent vízből}5

Et dirán, 'Cal es mort ayssi aco's lapaura Joana

Azt kérdik majd: Ki hunyt el itt? Ah, a szegény Joana az A, E, l 0, U a szegény Joana az!

A, E, i, a U

aco's la paura Joana.'

15 A „szent víz" a katár perfekteknek az a tiszta víz volt, amely a barlangok sztalaktitjairól hullott alá.

149

Az Alfa és az Omega

Betlebem-barlang

oltárasztallal

Az Alfa

és

Omega

A Szent Grál útja A

Pentagram

Fényes Mágusok

Pentalfa, csillaga,

Beth-oe-loim, Betlehem

csillaga,

Panem

super

A föld

alszik!

Odafönn A

consuhstantialem.

tündöklőm...

Halál peremén,

Az Alfa általam

ragyog!

Csakugyan, Betlehemben az Ötágú csillag emelte fel a Szellem-Em bert az anyag-ember fölé, megszabadítva az anyag emberét — miután megkapta a consolamentumot. így tette szabaddá a magasabb rendű embert, a Krisztusban való megszenteltetés által! Az ösvény fáradságos, kusza, melyet naponta tisztogatni kell, lépésről lépésre kell haladni rajta, nem úgy, m i n t angyalok, akik nem lehetünk, hanem m i n t egyszerű halandók..., ennek kell lennie célunknak és akarásunknak, hogy visszaadjuk az anyagnak szellemi hivatását, vagyis hogy a Szellem támasza, foglalata legyen! Mindez csupán néhány szó. De micsoda meditációra van szükség ahhoz, hogy szoros kapcsolatba kerülhessünk a Legmagasságosabbal! Ez megnyugvást, felemeltetést hoz számunkra. így születik meg végül a magasabb rendű ember, akit az ösvényen keresztül vissza kell vezetni Krisztushoz. Ezt követi a tökéletesedés, a tökéletesség által pedig a megszentelődés. A jóemberek emelkedettek, „erősek" voltak, köznapi nyelven szólva. Fel kell ismernünk, hogy ezért volt óriási a szellemi aratás Nyugaton, a Szeretet Birodalmának szép időszakában! Tegyünk meg

153

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

minden tőlünk telhetőt annak érdekében, hogy hasonlóakká váljunk hozzájuk, hogy közelebb kerülhessünk az Isteni Mesterhez! Minden hencegés és a legkisebb becsvágy nélkül, szerényen, alázattal, olyan húslényekként, akik még vagyunk, várva azt a napot, amikor mind annyian Szellem-Testté, Szellem-Emberré válunk! A Tökéletesedés útja „hosszú... és fáradságos". A „lehetőség" előtt az akarat nyit ajtót! A h o l az akarat megvan, ott az út is meg nyílik! Isten Szeretet! Igen, a jóknak, az igazaknak, a Krisztus katbaroinakl Azoknak, akik el tudják érni „Krisztusban való megszentelődésüket"... Es, Ö n ö k megértik ezt, azoknak, akik teljesen természetesen, kérkedés nélkül, becsvágy nélkül, törtetés nélkül a szavakkal, felleng zős frázisokkal dobálózó tudálékosak fölé emelkednek... akik nem akarnak semmit se mondani. A munka megszenteli az embert... tehát a munka mindenek előtt! J ó , ha az ember egyre inkább kiemelkedik a fáradságos munkából a spirituális élet felé; nem szabad azonban elfelejteni, hogy minden beavatás első foka a munka. „A Szent Grál útja"! Felemelkedni... mindig szerényen. Oly cseké lyek vagyunk, amikor felismerjük azt az Egyet, akit halhatatlannak tudunk egy ismeretlen világban! De, ha beismerjük tudatlanságun kat, lehetővé válik, hogy naponta e tudatlanság csökkentésén dol gozhassunk. Ez valódi nagysághoz, a körülöttünk lévő misztériu m o k helyes megértéséhez fog elvezetni minket. Vallás? A szó nem sokat jelent. Lélekállapot? Igen! Mely a Semmi ségben ide-oda keringő vallások, különféle állambölcseletek, anyagra irányuló gondolatok és emberi gondolkodásmódok fölé emel min ket! Ez a S e m m i n is felülemel bennünket, mivel ismeretes előttünk a halál misztériuma. Ez pedig az isteni Mester misztériuma: az „Alfa és az O m e g a " misztériuma.

154

Az Alfa

és

Omega

Krisztus Isten barátainak főként mennyei orvos alakjában jelent meg. A halhatatlan Terapeuta azért jött, hogy meggyógyítsa a bűnt, a világ e rákos megbetegedését. A perfektek megelőzésen alapuló or vostana, a „mélységes béke" a következőkből áll: tökéletesen kiegyensúlyozott élet, tartózkodás minden túlkapástól, még a szellemiektől és erköl csiektől is, a szellem tökéletes nyugalma, a test nagyfokú tisztasága, mindig azonos hőmérséklet, inkább kissé hideg, mint túl meleg, friss levegőjű és tisztán tartott lakhely, szabályos, az étvággyal megfelelő arányban lévő, nem eltúl zott, de kielégítő étkezések, egyszerű és tartalmas táplálék, a munka kifáradás előtti elhagyása, mértéktartó és szabályosan végzett testgyakorlás, a túlhevülés vagy izgatottság elkerülése este, hogy az álomba merülést mindig a legnagyobb nyugalom előzze meg. Röviden, tökéletesen szabályozott életvezetés, valamint a testi és a lelki tisztaság szeretete. Ilyen életmóddal elhárítható, és a legegysze rűbb, a legenyhébb gyógyszerekkel legyőzhető minden, gyengélkedés formájában jelentkező betegség. A katár jóemberek művészetének jelentős részét képezte a gyógyfüvek és növények ismerete. Ez a test orvostudománya; napi munkájuk az volt tehát, hogy ezt összekap csolják a lelkek orvostudományával. A „ T e m p l o m o k " , az Ö n ö k szá mára ismeretes barlangok, számukra a lélek menedékhelyei voltak. A világ minden tájáról tömegével érkeztek zarándokok, a roumiouk, hogy „lelki betegségeikből" kigyógyuljanak. A barlangok, a tiszták hajlékai egyúttal a Szellem „szent fürdőme dencéi' is voltak. Az érintettek részt vettek az agapékon, az őske resztények szent étkezésein; megkapták a szentelt Kenyeret és az Úr

155

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

Szőlőtövének Borát. A legfőbb szertartás, a „Béke csókja", a Szent Szellem érintésének a jelképe volt. Majd hazatértek, megvigasztalva... J á n o s tana Krisztus igazi követőinek a tanítása. Csakhogy, jól megér tettük, amit J á n o s meg akar magyarázni nekünk? A transzfigurációt és a feltámadást, m i n t a kereszténység megrendíthetetlen alapjait pél dául jól elmagyarázta a Krisztus helyettese? Nyomatékosan a „ma gyaráz" szót használom, mert tudom, hogy ez az egyházi tudósok ezoterikájával semmilyen összefüggésben sem áll, s ellentétes a kü l ö n b ö z ő területeken alkalmazott közkeletű „exotériájukkal". Krisztus isteni m ó d o n egységbe foglalta a múlt minden bölcsele tét, és száműzte azoknak fejéből a jól ismert „semmit", akik okosnak képzelték magukat. De ez az állítólagos semmi, a halálnak ez a misz tériuma továbbra is rejtély marad azok számára, akik nem akarnak érteni. A katárok perfektje egyszerűen tudta: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég." Ezért számára a szent Grál útja ma gától értetődő és egyszerű. Ezen az úton járva önmaga urává válik, engedelmes, magasabb rendű tanítvánnyá, anélkül, hogy ezt a nagy világ előtt közszemlére tenné. Tartózkodóan minden szekta, vallás és politika fölé emelkedik. Ilyen a Krisztuson alapuló lélekállapot, és ez minden, amit m o n d a n i lehet! T u d o m , hogy Ö n ö k k e l beszélhetek így. Ö n ö k átmentek egy meg születendő tudat minden aggodalmán; elértek ahhoz a pillanathoz, amikor újra meg kell találniuk a Szív Békéjét! „Térjetek vissza a régi hagyományokhoz!" Igen, e régi hagyományok hoz, e nagyszerű, krisztusi szintézishez... Melybe, sajnos, még alig mélyedtek el azok is, akiknek két kézzel kellene azt szétosztaniuk! Ez mindenekelőtt arra a beavatásra érvényes, amely a „Krisztusban történő megszentelődéshez" vezet, s amit mindennél jobban kellene szeretniük. Ez a megszenteltetés a szent Grál útjának legfőbb célja! Ez a Krisztus tanítványává válás, minden közvetítő nélkül. SzellemEmberré válás, egyelőre a még nélkülözhetetlen anyagban, az átala-

156

Az Alfa

és

Omega

kulás által. Igen, a perfekt erős volt, a perfekt magasabb rendű volt, ezt bebizonyította! Valóban, Rámától, az Ósdruidától Hermészig, a H á r o m s z o r Nagyig, Hermésztől Püthagoraszig, Püthagorasztól Vergiliuszig, Vergiliusztól Dantéig ugyanaz a szellemi és évszázados áram kering. A kelták és Püthagorasz követői testvérek; druidizmus és kereszténység kiegészítik egymást, s ez nem puszta véletlen... Ágoston jól mondta: „Amit ma keresztény vallásnak hívunk, az az emberi nem születésé től fogva mindig is létezett!" Katarok, templomosok, rózsakereszte sek gyökereiket a druida központokban találták meg; a kelták pedig, akik az Ázsiából jött ibérek után északról érkeztek, Isten lényéről alkotott ismereteiket többé-kevésbé egyértelműen a pompás druida Háromságra alapozták. A szent Grál útján című könyvben, melyben a perfektek szeretett barlangjainkban Egyiptom szép misztériumai segítségével végbeme nő beavatása került leírásra, megpróbáltam megmutatni, hogyan nyerhető el a „Krisztusban való szentesülés". Sokan meglepődve látják majd, hogy a katárizmus az Isteni Mester szolgálatában áll... Pedig ez az igazság! Időnként hasznos dolog elmélyedni az ezoterikában, de nem kell túlságosan törődni vele. Azt m o n d o m , „törődni", mert napokat és éjjeleket fordítunk rá, és szörnyen fárasztó, hogy folyton „találni" akarunk. Ez egyfajta szellemi falánkság, amely szervi károkat okoz hat! Ez az eset Boileau szavait juttatja eszünkbe: „Ha kell, akár hússzor kezdjetek művetekbe, csiszoljatok rajta, s megint csiszoljatok..." (Vajda Endre fordításában) A Krisztus ezt tanítja nekünk egész, hosszú küldetése során: „Én vagyok az Alfa és az Omega"... Az alfa és az ómega között vannak még betűk, melyeket meg kell tanulnunk. Mindjárt az elején nem beszélhetünk tökéletességről. Éppígy igaz, hogy a szent Grál keresé-

157

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

se egy út, hosszú, nehéz és akadályokkal teli út. Enélkül hol lenne az érdem? H o l lenne annak az embernek az erkölcsi értéke, akinek még megvannak a hirtelen hangulatváltozásai, múló indulatai... aki képes ezeket felismerni, de nem reagál úgy, hogy megszabaduljon ezektől a voltaképpen jelentéktelen tökéletlenségektől? És mennyi kis hibát kell legyőzni, amíg elérünk egyfajta bölcsességet! A fejlődés lépésről lépésre bontakozik ki, a Szellem pedig őrködik az Ötágú csillagában! Mélységes békét! Betlehem szép vigaszait!

158

Az Alfa

és

Omega

Lux lucet in Tenebris A Világosság fénylik a sötétségben

Előzőleg a régi Egyiptom, Hermész Triszmegisztosz szép Egyiptomáról beszéltem Ö n ö k n e k . Azt is mondtam, hogy Mózes, m i n t nagy beavatott, az egyiptomi szentélyekből mentette idősebb test vére, a Háromszor Nagy magasabb tudományát. A következőkben meglátjuk, hogyan őrizték meg számunkra e misztériumokat. Köz ben szeretném, ha néhány korábbi, közös beszélgetésünk spirituális mélysége tovább hatna Ö n ö k b e n , s témaként nagy elődeink fényes jelmondatát választom, az egyetemes Szerzet jelmondatát: „Lux lucet in tenebris — A Világosság fénylik a sötétségben!" Salamon templomának kapujánál két oszlop állt: a J á k i n oszlopa és Boáz oszlopa (Krónikák 2. 3,17) — ami ezt jelentette: Belső erő, melynek jelképe: Nap, arany. Külső erő, melynek jelképe: Hold, ezüst. E két oszlop márványból volt: az egyik fehér márványból, a másik fekete márványból, tetejükön liliom formájú oszlopfő és egy halom kicsiből összeálló két nagy gránátalma: együtt az Istentermészet egyetemes harmóniáját jelképezték, a három egyetemes erő egységét, mint törzset, virágot és gyümölcsöt: az E l o h i m Háromságát. Ezen kívül, a két oszlop üreges volt. Az Éden kertjéből származó két fa törzsét is megjelenítették: a Tudás fájáét és az Élet fájáét. Egyikük az életet és a napvilágot nyújtja, a másik pedig a halált és az éjszakát. De... a halál az életet készíti elő, az éjszaka a napvilágot jelenti be. Az egyiptomi t e m p l o m o k kapujánál két hasonló oszlop állt obeliszk formájában. A magas egyiptomi beavatási jelképen a tanítvány látha-

159

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

tó meztelenül, amint az első oszlop előtt térdel, melyen a következő felirat látható: „ E r ő m Istenben van" (Boáz). A második oszlop előtt állva látjuk a beavatottat, felöltözötten és bekötött szemmel, a követ kező felirat kíséretében: „Kitartok a j ó b a n " (Jákin). A hit és az intel ligencia egyesítéséről van szó. Felismerjük-e, hogy máris a transzfigurációnál, az átalakulásnál, egy szóval a halál misztériumánál járunk? Részben még a sötétségben találtatunk, de azon igyekszünk, hogy megszabaduljunk tőle! Senkit nem lepünk meg, ha azt mondjuk, hogy a betűk szent arkán u m o k a t ábrázoltak. Erre a mózesi ábécé harmadik betűjét veszem példaként; megismétlem, hogy Mózes kiváló hierofáns volt és az is maradt. A harmadik héber betű — ghimel— megdőlő serleget ábrázol, melyet kiürítenek, ez a Grál távoli megjelenítése. Kaldeusi nyelven: a szü lés misztériumai. Asszír nyelven: egy saját farkába harapó kígyó, az örök keletkezés emblémája. A mi írásunkban a 3-as számot képviseli. A mi 3-as számunk jelentése: 1. az Atya 2. az Anya 3. a Gyermek vagy: 1. Ozirisz 2. Izisz 3. Hórusz Magyarázatuk: 1. a Szellem 2. a G o n d o l a t 3. az Ige

160

Az Alfa

és

Omega

ezoterikus kifejezéssel: 1. a Lét 2. a Mozgás 3. az Elet vagy: 1. Szabadság 2. Feladat 3. Cselekedet Igazság és mélységes Béke! A harmadik betű, a mi hármas számunk életbevágó jelentőségű a tanuló számára, mivel ez a maga teljességében megnyilvánult Vilá gosság. Figyeljenek jól: Ő...az Elohim...azt mondta...legyen Világosság...és l ó n Vi lágosság! Ezek után megsejthetjük Betlehem „isteni pentagramját": Ő...1 az Elohim...2 azt mondta...3 legyen Világosság...4 és lőn Világosság...5 A Világosság „Genezise" fejeződik ki ezekben a szavakban. Vegyük észre, s épp erre szeretnénk rámutatni, hogy a János evangéli um kezdete a Hosarsiph (a hierofáns Mózes neve), a nagy egyiptomi beavatott és Ozirisz papja által kinyilatkoztatott Genezist magyarázza:

161

In prinápio...erat

EGYETEMES

verbum...et

GNÓZIS

DIADALA

verbum

erat apud Deum...

et Deus erat verbum...et lux in tenebris lucetl vagy: Kezdetben... 1 vala az Ige...2 és az Ige vala az Istennél...3 és Isten vala az Ige...4 és a Világosság fénylik a sötétségben...5 í m e a lángoló csillag, Betlehem ötágú csillaga, amely felfedi a szelle mit az anyagi előtt, a perfektek consolamentuma. A „faidit"-ek, az ül dözöttek, sohasem hagyták el jelmondatukat! Fel kell ismerni, hogy a történelem sötétségén keresztül jobban átragyog az isteni szeretet, m i n t bármikor máskor, elhozva a teljes és egész igazságot. Ezzel a magával ragadó ténnyel a szemünk előtt, különösen a fiata lokhoz, a jövő reményeihez fordulok. Megmutattuk nekik: 1. a mérhetetlen csend, a végtelen láthatár, a föld mélyének hatását a szellemi alakulásra, melyekben az ember az Alkotó csodáival szemben olyan, de olyan kicsinek érzi magát; 2. az anyag megújulását a beavatás nehéz, hosszú, szigorú napjai so rán, hogy ez meghozza az átalakulás „tiszta látását" a Krisztusban való megszentelődés után, az ember tökéletes áldozata által. 3. e tények magyarázzák a szent Grál útjának kanyargósságát, melyet m i n d ő n k n e k követnünk kell, mert nélkülözhetetlenek életünk három, megkerülhetetlen szakaszánál: a Formációnál — Reformá ciónál — Transzformációnál. 4. így mutatjuk meg nekik „a sötétségen áttörő Világosságot"! ő r i z z é k meg jól a jelmondatunkat, ifjú barátaim! Ha pedig olykor olykor véletlen elfáradnak vagy elbátortalanodnak, akkor gondolja-

162

Az Alfa

és

Omega

nak a lapis ex coelisre, a tiszta égi kőre, és ismételjék el szeretettel: „Lux lucet in tenebris — A Világosság fénylik a sötétségben!"

163

Az E G Y E T E M E S G N Ó Z I S

DIADALA

A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása A vigasztaló és megtisztító Szellem vallása éppolyan idős, mint az a fájdalom és romlás, melynek a sebeit gyógyítani akarja; születése a világ legelső napjaihoz nyúlik vissza. A Krisztus előtt, akinek mint egy pirkadata, előfutára volt, már beragyogta India brahmanjait, Per zsia mágusait, Júdea esszénusait; rávetette sugarait a görögökre, ott ragyogott Püthagoraszban és Platónban. A Krisztus után minden gnosztikusnál, az eszmeiséget tekintve Platón, a szív bölcsessége sze rint pedig Püthagorasz nyomán fejlődött tovább. Szűzi, égi származású lángját Keleten tartotta a magasba: men nyei láng ez, görög lámpásban. A Szellem alexandriai ihletést mu tató, tiszta vallása más, m i n t a neoplatonizmus, mert elvet minden orfikus, homéroszi, olimposzi mitológiát és hagyományt, s J á n o s által a Krisztushoz kapcsolódik! Gnosztikusként azzal különül el a többi gnosztikus áramlattól, hogy távol tartja magát az eonoktól, abraxaszoktól éppúgy, m i n t a megszentségtelenített jelképektől és kabbalisztikus számoktól. A 325-ös niceai kereszténységet megelőző krisztusimpulzust képviseli, nem fogadja el sem a zsidó könyveket, sem a zsidó ihletésű evangéliumokat, sem a Konstantin által létesí tett császári egyház jelképeit, sem a római papi uralom pogány hivalkodásait. A keresztény törzsből a Jánosi anyaággal emelkedik ki, és valódi kereszténységet hoz létre, a Parakléta alkotó hittétele által. Valentinusz és Alexandriai Baszileidosz nagy gnosztikusok voltak! Nagyon nagy ö r ö m m e l vizsgáltam és tanulmányoztam Baszileidosz egyik „Abraxaszt" ábrázoló régi metszetét. Mennyi ostobaságot ter jesztettek erről a nagy gnosztikusról! Ebbe még a gyermeteg Ireneusz is beleártotta magát, aki mit sem értett a gnoszticizmusból! Engedjék meg, hogy bemutassam ezt a nagyszerű metszetet, s általa elvezethes sem Ö n ö k e t a gnoszticizmus kialakulásához. Középen nagy kehely — rózsával díszített serleg — található, körötte fényes nap; ez a Grál, a

164

Az Alfa

és

Omega

magasságos isteni tudomány, az isteni tökéletesedés. A Grálból szép emberi alak emelkedik ki; feje kakasfej, büszke külseje egy uralkodóé. J o b b kezében háromágú ostort tart: ez a világot kormányzó HármasEgység; bal kezében pajzsformájú talizmán, „Abraxasz" felirattal. Az Abraxasz jelentése Isten, Adona'f. Lába és lábfeje egy-egy kígyó, me lyek közül egy jobbra, a másik balra fordul, mindegyik két-két fehér ló gyeplőjét tartja. A két kígyó a legmagasabb ismeretet jelképezi; a lovak a négy evangéliumot. Az egyik igen tüzes: J á n o s . Egy másik fáradtnak tűnik: Lukács. A két további holtfáradt: Máté és Márk. Magasan fenn, az égbolton, egy mindenen uralkodó, nagy, ragyogó Nap, Krisztus; a metszet bal és j o b b oldalán, a Napnál kevésbé ra gyogóan, egy-egy növő Hold: a Szent Szellem. Hinnék-e, hogy egy ilyen metszetet ördögi ábrának tekinthetnek? Pedig az egyházatyák így tekintenek a gnosztikusokra! E medálként viselhető talizmán Alexandriai Baszileidosz képze letében született meg, hogy gyakorlatokkal erősítse az emlékezetet; csakugyan, mesterséges módszerekkel növelhetjük az emlékezetet. Egy effajta talizmánnak lehet rejtett illetve ezoterikus jelentése, avagy látható illetve exoterikus jelentése. Alexandriai Baszileidosz talizmánjának egyik oldalán az „Abraxasz" szó áll. Értéke a Kabbala tarokkja szerint: A = l ; B=2; R = 1 0 0 ; A = l ; X = 6 0 ; A = l ; S=200; összesen 365, egy év 365 napja, ami azt jelenti, hogy Istent az év minden nap ján szolgálnunk kell! Ezután megismétlődött ugyanez az „Abraxasz" — Isten —szó, egy hegyével lefelé mutató háromszög, az Atya Elohimját jelképező, alkotó háromszög formájában. E talizmán másik ol dala napot ábrázolt: Krisztust, a Napistent! Ha Bazilidész korában lett volna inkvizíció, akkor bizonyosan a máglyával kötött volna ismeretséget! Egyes talizmánok spirituális értéke oly nagy, hogy tilos őket megmagyarázni, például: Venite adpatrem ospbal! Továbbhaladva szeretném megemlíteni, hogy a vigasztaló és meg tisztító Szellem vallása, az aquitániai maneizmus semmilyen tekin tetben sem származik a perzsiai manicheizmusból, melynek szellem anyag dualizmusát elutasítja, cáfolja a gonosz öröktől létezésének

165

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

tanát és a mazdaizmus többi tanítását is. Zarathusztra és Mózes egy formán ellenszenvesek számára. Isten Szeretet! M i n d e z csupán halvány összegzése a jelenlegi ifjú Szerzet által kép viselt szép és tiszta Gnózis alapjainak. Az előbb azt mondtam, hogy a vigasztaló és megtisztító Szellem vallását Alexandria ihlette, s kö vetkezésképpen a nagy misztériumiskolák egyik „tanítványa". Emi att úgy érzem, feltétlenül beszélnem kell Ö n ö k n e k Egyiptomról, az örökre eltűnt atlantiszi kontinens darabjáról; az első eszünkbe ötlő név pedig a Hermész Triszmegisztoszé. Isteni próféciáját arany be tűkkel kell feljegyezni a Gnózis küszöbére, és mindenkinek ismernie kell, hogy megértse a következő prófétai szavak értékét: Nem tudod-e Aszklépiosz, tanítványom, hogy Egyiptom a menny képe, s hogy itt lent a mennyei dolgok szerkezetének vetületét ké pezi? Tudnod kell azonban, hogy eljön az idő, amikor megmutat kozik, hogy az egyiptomiak hiába tisztelték az isteneket oly nagy alázattal, s hogy szent kinyilatkoztatásaik hiábavalók voltak, mert az emberek nem hallgattak rájuk. Az istenség el fogja hagyni a földet, és felszáll az égbe; Egyip tomot, ősi tartózkodási helyét itt hagyja, magára hagyja, s Egyip tom, megfosztva istenei jelenlététől, az igaz hit özvegye lesz. A föld emiatt — holott oly sok avatott hellyel és templommal szenteltetett — tele lesz sírokkal és halottakkal... O, Egyiptom, Egyiptom...! Vallásodból mi sem marad, csak homályos iratok, melyeknek az eljövendő nemzedékek nem hisznek már, csak kőbe vésett szavak, melyek fájdalmadat hirdetik! Micsoda prófécia! Az anyag meghal... de a Szellem nem halhat meg! Ha a Gnózis, Isten győzedelmes szeretetereje felszáll az égbe, akkor csak sírokat és holtakat hagy maga után..., de visszatér, hogy ismét

166

Az Alfa

és

Omega

megtisztítsa az élőket, akiket méltóknak találtak arra, hogy elnyerjék őt... Lássák meg ebben az Alfát és az Omegát! Nem tudunk mindent ismertetni, amit még tudni lehetne Hermész vallásáról, meg kell hát elégednünk a lényeggel. Hermész vallásának legfontosabb cselekedete a „misztériumok celebrálása" volt, azaz a szentélyek legnagyobb titokban tartott igazságainak feltárása azok előtt, akiket erre méltóknak találtak, hosszan tartó tanítások és pró bák után. Ez volt az igazi beavatás, a nagy Beavatás. Alapját Isten Egységének hittétele képezte. Orfeusz, az általunk ismert legrégibb beavatott, azt írja a misztériumokról szóló verseiben, hogy azokhoz beszél, akik képesek megérteni, mert nagy igazságot fog kihirdetni: Nézz fel a Logoszhoz, az isteni Igéhez, szünet nélkül elmélkedj ezen. Szíved és szellemed irányítsd az igaz útra. Nézd a világ Urát, az egyedül halhatatlant, az egyetlent, aki Önma gából lett. Minden dolog kizárólag Őbelőle ered és Ő lakik mindenben. Minden halandó előtt láthatatlan, ö viszont látja mindőjüket. Minden J O V (Jovis, Jehova, Thot)-ban van. Az éteri tér és annak fényes fensége, a tenger, a föld, az óceánok, Tartarosz feneketlen mélysége, a folyamok, minden isten és istennő, minden, mi született és még születendő, minden mozgó, mind eme Isten szívében él! Az egyiptomiaknál a Gnózis vagy „az isteni nevek ismerete" (úgy exoterikus, m i n t belső jelentésük ismerete) volt a misztériumok vagy a beavatás igazi vallása. Harris mágikus papiruszán ez olvasható: „Évmilliók kiválasztottja vagyok, Az, akinek nevét nem ismerik... Su vagyok, aki Rá alakjában ül Atyja (a Nap) szemének közepén." Püthagorasz kijelentette, hogy beavatása során tanulta meg felismer ni az első és egyetemes ok Egységét. A milétoszi T h a l é s z azt mondta, hogy „Isten a Szellem, aki m i n d e n t a Vizekből alkotott".

167

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Platón pedig így szólt: „Egyetlen kifejezés sem adhat fogalmat eme Alkotó Isten óriási nagyságáról és kimondhatatlan fenségéről, akit a bölcsek teljes intelligenciájuk bevetésével alig képesek megérteni." Ciceró szerint ezeket a misztériumokat joggal jelölték az Initia, Be avatás névvel, mert itt mutatták meg a létezés valódi alapelveit, meg tanították, hogyan lehet csendes ö r ö m m e l élni, és hogyan lehet még szebb reményekkel telten halni. Röviden, tanították: Az Istenség Egységének hittételét. A

lélek

halhatatlanságának

hittételét.

A transzfigurációt, a tökéletesedésre irányuló figyelmeztetések és tanácsok által. Ezekhez hozzáfűzték az egyetemes kozmológia isteni elemeit, egy egészséges erkölcsből és titkos filozófiából álló tudományt. Azt is fontos elmondani, hogy a misztériumokat nem „vaktában" terjesz tették, nem dobtak gyöngyöket a disznók elé, mert „e misztériumok túl szentek voltak". N e m szentségtelenítették meg, nem tették köz hellyé „az Istenség ismeretét" csupán azért, mert létezik. Hogy töb bek számára megőrizzék az Igazságot, nem adták oda hiába, hasz talan mindenkinek. Ez azt jelenti, hogy csak azoknak bocsátották rendelkezésére, akik azt megérdemelték, és akik személyes értékük által meg tudták hódítani. A beavatás mindig nagyon hosszú; fizikailag nehéz elviselni; erköl csileg napról napra való és lankadatlan fáradozást igényel. Perfekt jeink esetében is ugyanígy volt, Ussat és Betlehem barlangjaiban. Beavatási életük szigorú és kemény volt, teljesen a természetben, a M o n t a g n e Sacrée, a Szent Hegy méhében...de, Lux lucet in tenebris — a Világosság fénylik a sötétségben! Az egyiptomiak számára az Elet behatolt a Halál területére. Krisztus áldozata magában foglalja a földi halált. Mégis: „Én vagyok az Alfa és az O m e g a " — m o n d t a a Krisztus; a vég azonban a kezdet!

168

Az Alfa

és

Omega

Hallgassuk csak, hogyan lehetséges visszaadni néhány szóban a teljes transzfíguráció misztériumát! Átalakulások sorozatáról van szó, íme: Alakulás — Újjáalakulás — Átalakulás. Egyértelműbben szólva: A hernyó — a báb — a tökéletes rovar. Az anyag-embernek el kell tűnnie, ez az Omega, a vég; helyét a Szel lem-Ember veszi át... az Alfa, az új kezdet. A megtisztult, az anyag tökéletlenségétől megszabadult lélek Fény-Lélekké válik. A lélek elhagyja az anyagi testet, ha a Szellemmel újra összekapcsolódott Szellem-Ember, aki Oziriszhoz — a Halál istenéhez — lett hasonló, megjelent Ozirisz ítélőszéke előtt, s Ozirisz szívében megszabadult, „megigazulása, rituális megtisztulása és szentesülése" által. Ezt neve zik „Sahu"-nak, a megdicsőült testnek, ez az a lélek, aki megkapta a beavatás és megvilágosodás pecsétjét. Perfektjeink alaposan ismerték e misztériumokat. A transzfígurá ció misztériuma b e a v a t ó k ö z p o n t u n k h á r o m kicsi barlangjában testesült meg, melyek egyiptomi nevet viseltek: Kbeper vagy Kepler, Més Naut és Ká. Kepler a sír, a halál, az elenyészés Oziriszban, a sírhalmok zöld Ozirisza, Betlehem Ötágú csillaga előtt. így lesz a hernyóból báb. Més Naut, „mindig magasabbra", Ozirisz ítélőszéke, a halhatatlan transzfíguráció próbaköve; a báb felkészül, hogy tökéletes rovarrá alakuljon át. Ká az új aura kibontakozása a mennyei terekben, ahol a fekete Ozirisz, a tökéletes Isten, a halhatatlan E m b e r vár rá! Ez a tökéletes rovar győzelme a hernyó felett!

169

E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

A szent számok kulcsa IAÍAOUR!

FIAT LUXI

LEGYEN

VILÁGOSSÁGI

Újra összekapcsoljuk Ö n ö k e t azzal, amit „Gnózisnak", „Magas Tudo mánynak", az igaz élet belső ismeretének neveznek, a gnosztikusok, katárok, rózsakeresztesek, templomosok, a Kerek Asztal és a Szent Grál első lovagjainak örökségével. Ennek az ismeretnek a célja az em beriség megszabadítása. Ezért ragadja magával mindenkor az embere ket. Ez indította el azokat a mélyről jövő impulzusokat, amelyekből a nagy történelmi jelenségek keletkeztek: az áttérés a keresztény hitre, a keresztes háborúk, a középkor, a reneszánsz és a reformkor. A Szellem magas tudományának valójában két nézete van: A beszéd vagy Ige. A cselekedetek, mint végső megnyilvánulás és az Ige beteljesítése. Hogyan avatódunk be az ige tudományába? A jelek és megfeleléseik ismerete által. A cselekedetek titkát a világosság és a tűz ismeretével magyarázzák. A jelek tudománya a Kabbala. A világosság tudománya a mágia; a tűz tudománya a hermetizmus. A Gnózis ehhez hozzáteszi, hogy a jelek tudománya a betűk tudományával kezdődik. A betűk önálló ideák, az önálló ideák pedig számokat alkotnak. A számok tökéletes jelek. A m i k o r az önálló ideákat a számokhoz kapcsoljuk, megkapjuk az Igazság mathesisét. Ezt azonnal világosabbá teszem Ö n ö k előtt, néhány példa segítségével: Fölemelem az ujjam: ez egy mozdulat. Ez a mozdulat merőleges vonalat ír le... ez egy jel. Ez a jel vonalat írt le... ez egy bennem élő

170

Az Alfa

és

Omega

gondolat, amit én életre akarok kelteni. Ez a gondolat Istenre vonat kozik... ez egy szimbólum. A mozdulat, a jel, a gondolat szimbólumot hoz létre. Ez a szim bólum egymagában van, egy... ez egy szám! Most tovább megyek: Egy, a merőlegesen emelt ujjal kifejezett jel vagy szám, Istent, az Atyát jelzi. Vízszintes irányban: az Atyát megnyilvánító Fiút fejezi ki.

—

Együtt a kettes számot képezik. Ha ez a kereszt jobbra dől X a C h i jel keletkezik, a görög X, a „Krisztus" szó első betűje. Ha e három jelet (tehát a görög keresztet

és a görög X-et) egybe

illesztik, akkor megkapják a napjelet ^F, amit oly gyakran láthatnak Sabarthez földjének régi katár keresztjein: Krisztus, a szellemi Nap, az életadó, akiben és aki által megnyilvánul minden élet forrása, mint a Megmentő, a Gyógyító és a Megváltó. Ez a jel is magában foglalja a hármat: az Atya — Fiú — Szellem vagy az Atya — Fiú — Szeretet Hármas-Egységét. A négyes jel a tökéletes s z i m b ó l u m , a Krisztusban való tökéletes sé válás. Öt az Ötágú csillag, Betlehem Csillagának a száma, a Rózsa öt szir ma, a Krisztusban való győzelem jele. A kilences szám erővel bíró jel, amely gnosztikus értékével végleg lezárja a teológiai találgatásokat és a Szentháromságról szóló illu-

171

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

zórikus elméleteket. Ezért a régi testvérek, a kilences szám jelölé sére a titokzatos circumincesúo szót használták. Egy háromszöget leírhatunk így:

Tehát ezeket a háromszögeket forgathatjuk, megcserélhetjük. Egy más mellé helyezve őket, megkapjuk a 3-as számot, majd megint a 3-at (ami 6 oldal) és újra 3-at (ami 9 oldal). 3, 6 és 9: 369, együtt 9-et alkot, mégis Egyet: az Atyát. A rejtélyes circumincessio szóval a régi testvérek arra utaltak, hogy az isteni Hármas-Egység sorrendjét úgy forgathatjuk és cserélhetjük, ahogy akarjuk, anélkül, hogy ez bármit is változtatna isteni jellegükön. Emberek millióit pontosan azért pusztították el kegyetlenül, mert ez az igazság magának az egyháznak az alapjait veszélyeztette. Tény legesen használták ugyanis a h á r o m háromszögnek ezt a példáját, melyeket az „Atya Elohim"-jainak neveztek, annak bizonyítására, hogy a Krisztus emberré lett, emberi szülőanyára — Máriára — való utalás nélkül. A Krisztus megnyilvánulásában a következők vannak jelen: az Atya, a Fiú... és harmadikként, Isten Anyjaként, a Szellem!

172

Az Alfa

és

Omega

Ezért látjuk azt a régi testvéreknél, hogy a Szellemet „a galambbal", a Parakléta ragyogó, fehér galambjával jelölték. Ez az oka annak is, hogy náluk a Szellem nőies vonatkozású volt, és így minden perfekt, férfiak és nők, belső ö r ö m t ő l és rendíthetetlen tudástól ragyogva nyilatkozta — egészen a máglyáig —, hogy Isten Anyja, az igazi Szűz Mária a Katar Egyház, aki Isten Fiait, azaz egy újjászületett, valóban isteni lélekemberiséget hoz a világra. Az Egyes szám az Egység, a betűk kezdete is, az Alfa. M i n d e n szám az Egyben foglalható össze, ami a betűk vége: az Omega lesz. így hangzanak fel előttünk erővel és jelentőségteljesen Krisztus szavai: „Én vagyok az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég"... s tudjuk, hogy a Szellem-Ember számára a halál kezdetet jelent. Érthető, hogy nem adatik meg minden tanulónak, hogy ezeket az igazságokat közvetlenül megértse, mert a tanulói út beavatási út. Ez az út hosszú és göröngyös, így tehát csak a kevesek fogják követni, és az előrehaladottak is majd csak néhánynak fogják tudni átadni a rájuk bízott és számukra feltárt rejtett igazságokat. Példaként beszéljünk Beresit 1 6 misztériumairól, a Genezis el beszéléséről, melyek bevezetik Ö n ö k e t ezekbe a nehézségekbe. A Genezis első hét fejezete a legmagasabb beavatás misztériumait tar talmazza. Ez érvényes Ezékiel próféciájára, T ó b i á s a p o k r i f köny vére és J á n o s Apokalipszisére is. Ezek az igazi Kabbala, a G n ó z i s könyvei, melyek oly teljesek és tökéletesek, hogy ha az összes többi írás elveszne is, csupán ezek segítségével mégis megőrizhetnénk a teljes „szent t u d o m á n y t " . Ha összehasonlítjuk a Genezis szerinti teremtés hat napját Tiánai Apollós Nuktemeronjával és a héberek Genezisével, azt látjuk, hogy a különböző kabbalisztikus számítások azonos származásúak, s hogy

16 A Tóra Mózes öt könyve (a Pentateuchus), melyet a héber Biblia kezdőbetűik szerint nevez meg. Az első könyv Beresittel kezdődik, ami azt jelenti: Kezdetben... A kabalá ban Beresit azt is jelenti: genezis, teremtés, alakulás.

173

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Mózes — az egyiptomi misztériumok kiválasztott gyermeke —, ami kor kifejtette a hét nap teremtő törvényét, akkor nem történeteket beszélt el, hanem egy örök titkot nyilatkoztatott ki. Mózes hat napja az Intelligencia „genezise" is, melynek köszönhetően a káosz elren deződik, a számok fejlődése szerint: 1. Isten megnyilvánul a természetben. 2. Krisztus, az isteni Idea az Ige által. 3. A Szellem, az élő igazság Isten szolgálatában. 4. A Szellem áthatja az írásjeleket, a világosság elűzi a tudatlanságot. 5. A tevékeny a tétlenben, az élet a halálban, a Világosság a sötét ségben, a tökéletesség. 6. A férfi és a nő, a krisztusi ige szerint: „A kettő, melyeknek eg gyé kell válniuk, eggyé Istenben!" Az Intelligenciának ez a Genezise láncszemet képez az ég és a föld között. Ez Michael, a Világosság arkangyala, akit az ördög fenyeget. Ez a szfinxszel szembesülő Oidipusz, aki azért keres és küzd, hogy újra megtalálja az Isten-Embert. Ez a bikát keresztüldöfő Mithra: az anyagot legyőző Szellem. Szent jelekkel kifejezve, ez Michael kardja és M i t h r a tőre. Ez az ütközet, a munka, a szabadság és az igaz szeretet száma, amely megfejti a szfinx talányát. Ez a „Napba öltözött Asszony, lábai alatt a H o l d " . Ez az emberben végbemenő Istenné válás és az Istenben végbemenő emberré válás. Ez a hatágú csillag, Dávid csillaga, Salamon pecsétje! M o s t tekintsük közelebbről a Genezis-beli Beresit misztériumait (Mózes 1. 1,1-31; 2,1-3): 1. nap A Világosság, fényes és sugárzó egység. 2. nap A mennybolt, vagy a szellem és a forma, a mozdulatlan és

174

Az Alfa

és

Omega

az illanó szükséges elválasztása; megvalósul az ég és a föld közötti kettősség egyensúlya. 3. nap A Föld az ég hatása alatt kisarjad; megkezdődik a nemzés, a hármasság megnyilvánulásával. 4. nap A Nap és a Hold uralkodik a napon és az éjszakán; az évszakok felosztása a négyesség által, a kör négyrét bontá sával. 5. nap Az élet megnyilvánul az elemekben; az emberi élethullám megalkotása az ötös szám jegyében. 6. nap A föld és a tűz válaszol a levegőnek és a víznek és átadja élő állatait; a háromszög, Jehova háromszögének tükörképe, alakot ölt az ember lelkében, a hatos szám. Isten kimond ja: Faciamus H o m i n e m — teremtsünk embert, mert az em bernek részt kell vennie saját maga megteremtésében. 7. nap Isten megpihen, mivel a hetes szám a tökéletesség száma, már nincs több tennivaló. Ha összefoglaljuk a Genezis első fejezeteit (Mózes 1,1-6), ezt látjuk: 1. fejezet Isten egysége megnyilvánul és összegződik az ember egy ségében. 2. fejezet Isten teljessé teszi a férfit az asszonnyal; együtt ketten vannak. 3. fejezet A kígyó megjelenik harmadikként az ártatlan férfi és nő között. Isten megjelenik harmadikként a bűnös férfi és nő között. 4. fejezet Ádám és Éva világra hozzák Káint és Ábelt, kettőből négy lesz. 5. fejezet Az emberiség összefoglalható Séth személyében, Káin és Ábel helyett ő Ádám és Éva örököse. Egy: a négy szinté zisévé lesz, az ötösség teljes erővel működésbe lép. 6. fejezet A politikus és vallásos ember megteremtése; az Isten fiai és az emberek gyermekei közötti ellentét kezdete.

175

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

így semmi sem lett a véletlenre bízva. Hogyan is lehetne megérteni a Bibliát a szent számok kulcsa nélkül? Mi mindenre derülhetne fény, m i k o r ezzel a kulccsal megnyitjuk Ezékiel írásának, vagy Tó biás rejtelmes és allegorikus könyvének, de mindenekelőtt a fensé ges Apokalipszisnek a mélységeit, a szirteket, melyeken egy Bossuet lángelméje vagy egy Newton éleselméjűsége zátonyra futott? Az ősi kinyilatkoztatást még mindig nem ismerik és nem értik! Egyesek úgy vélik, új kinyilatkoztatásra van szükség. Nekik meg kell várniuk, míg a régi ismertté és érthetővé válik a számukra. Akkor majd meglátjuk, hogy szükséges-e egy újabbra vágyni! Reméljük, hogy hatezer évnyi tudatlanság és felületesség után az emberiség belátáshoz jut, és Isten újra kimondja: „IAÍ A O U R . . . F I A T LUX... LEGYEN VILÁGOSSÁG!"

176

An ton in Gadal ussat-ornolac-i dolgozószobájában

igaz elet magasságos ismerete

EGYETEMES

GNÓZIS

Az Egység

180

DIADALA

181

Az EGYETEMES G N Ó Z I S DIADALA

182

igaz

élet

magasságos

ismerete

Az Osanyag Az ember négyszeres: Szellem Lélek Fény Test A lelke is négyszeres: Gondolat Akarat Szeretet Ige Az ember az egyensúlyban lévő ősanyagban fennálló élet szintézise. Az ősanyagnak négy megnyilvánulási formája van: Aktív Passzív Kiegyensúlyozott Teremtett Az anyagban megnyilvánulva ezek a meleg, a hideg, a nedves és a száraz elemek, melyek tűzzé, levegővé, vízzé és földdé válnak, vagy — modern kifejezéssel élve — oxigénné, nitrogénné, hidrogénné és szénné. De mindenek előtt fényből állt és mindig is átitatja az egyete mes fény, amelyből életét nyeri.

183

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

A fény egy, de sokszorosan nyilatkozik meg: aktívan, passzívan, látha tóan vagy rejtetten. A fény nem fluidum és nem is rezgés. A fény az ősanyag, élő és valóságos, és saját magában rejti mozgásának a forrását: Az a szubsztancia, melynek láthatósága és megragadhatósága csak meghatározott körülmények együttállásakor jöhet létre. Az a szubsztancia, melynek molekulái — az úgynevezett egy szerű molekulái is — csak m i n t a formák összetétele és külső változásai által válnak észlelhetővé, mivel minden test részek ből áll, továbbá minden egyes rész maga is test, s ennélfogva tovább osztható. Az a szubsztancia, mely mindörökre saját teremtő erejénél fog va j ö n létre és működik; a saját farkába harapó kígyó, mely újra kilép saját köréből. Ez az, amit Isten mindörökre teremtett, az első naptól kezdve, de még azt megelőzően is. Mert a Genezis, a teremtés nem a múltban lejátszódó egyszeri történés, hanem egy örökkévaló munkának a megnyilatkozása. A fény van, mert Isten akarja, hogy legyen. És mindennek ebben van a kezdete és a vége, az Alfa és az Omega. Isten a fény létezésének az oka, a fény pedig Isten igéjének a külső megnyilatkozása. A fény intelligenciával terhes és napvilágra hozza az értelmet, mivel a Szellem megtermékenyíti. Az egyetemes fény asztrális fény a csillagokban, életfény avagy magne tikus fény a teremtményekben, melyek a csillagok által kelnek életre. M i n d e n lényt összekapcsol egymással, mivel mindegyik a fény által kel életre és általa tartja fenn magát.

184

igaz

élet

magasságos

ismerete

A fény a teremtett lényekben mégsem egy különleges fluidum vagy egy meghatározott rezgés, hanem mindenben és mindenkiben az egyetemes teremtő erőnek egy különleges kifejeződési formája. Egy sugallat arra ösztönöz bennünket, hogy minden egységen túl mutatva, jobban mondva, az egységre vonatkozó minden felfogást felülmúlóan, szükségképpen azt kell feltételeznünk, hogy egy abszo lút egységnek kell léteznie, mely elképzelhetetlen, egy kezdet nélküli kezdetnek, egy ős ok nélküli ős oknak. Ez saját magából áll fenn, keletkezés nélkül létezik, nem volt előtte semmi, amiből létrejöhetett volna. Ez egy párját nélkülöző Egység, melynek így ellentéte sincs. Itt minden fogalom csődöt m o n d , a hasonlat istenkáromlásnak hangzik, minden elképzelés pedig balgaság. Ennek a rémületes ismeretlennek nincs semmi olyan neve sem, me lyet betű szerint k i m o n d h a t n á n k — a tetragram is csak m i n t megszo kott, hieroglifikus kép alkalmazható ebben az esetben. Ó az Alfa és az Omega minden lényben és dologban. Ha beszélni akarunk róla, csak egyetlen m ó d o n juttathatjuk kifeje zésre: ez Tao. Megmásíthatatlan bölcsesség és szünet nélkül hatásos intelligencia által nyilatkozik meg. Ennek a bölcsességnek és intelligenciának az együttes hatása alkotja a legmagasabb hatalmat, sőt többet is, mint hatalmat: magát az ősokot és a hatalom ősokát, a szellem koronáját, a legmagasabb királyság ismertetőjegyét, a keletkezőt — igazságot — valóságot — értelmet — igazságosságot: az isteniséget.

185

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

Az isteniség Az isteniség egy, mivel megszámlálhatatlan; személytelen, megmagyarázhatatlan és párját nélkülöző, kimondhatatlan és teljesen felfoghatatlan önmagában létező...! Mindaz, amit m o n d a n a k róla, saját kútfő alapján megalkotott saját elképzelések eredménye: ezek az elképzelések szükségképpen éppoly korlátoltak, m i n t mi magunk. Ezek a mi képünkre és hasonlatossá gunkra alkotott elképzelések; emberek fantomjai; egy napmikrosz kóp által felnagyított emberi ábrándkép. A régi hermészi filozófusok megállapították, hogy az egyetemes szubsztancia három formában jut kifejezésre, három megjelenési formát vehet fel: Od

cselekvő és dinamikus forma,

tétlen és mozdítható forma,

Aour

kiegyensúlyozott és kevert forma.

Az ősanyag kifejeződési formáit vagy állapotait a négy elem képezte, nevezetesen a hidrogén, az oxigén, a nitrogén és a szén. Ezeknek a filozófusoknak a következő volt a kiindulópontja: Az ősanyag, mely egységet képez, a mozgás által különbözőségre tesz szert, s különféle elváltozásokon megy keresztül a polarizációjának megfelelő beesési szögnek megfelelően, mivel az anyag minden részecskéje mágnese sen irányított és polarizált, csakúgy, mint a Föld. Hittek az örökké tartó mozgásban, mely a természettudomány legna gyobb titka. Ezen kívül joggal gondolták azt, hogy a természeti erők uralása révén egy meghatározott tartományon belül ezt a mozgást bizo nyos mértékig gyorsítani vagy lassítani lehet. Ez a teremtés nagy titka.

186

igaz

élet

magasságos

ismerete

A Nagy Mű így nem az aranycsinálás csalfa eszméje, hanem az a művészet, mellyel a természet tűzerejét uralni lehet, az elemek fejlő désének a gyorsítása céljából. Ez éppúgy megtörténik fizikai és kémiai, m i n t filozófiai és vallási értelemben. Az abszolút három kifejeződési formájának mindegyike függ a má sik kettőtől. A filozófus Kari von Eckartshausen és J a c o b B ö h m e nem álmo doztak, mikor a vallás tantételeiben a természet misztériumának a szimbólumát és képét látták. A Rózsakereszt testvérei sem voltak bolondok, mikor kijelentették, hogy birtokolják a Nagy Mű kulcsát. Ez a kulcs a lélek és a test egyetemes gyógyszere. Ez Ádám dicsfénye és Salamon jogara. Ez a Sanctum Regnum, a mennyei birodalom meg valósítása a Földön.

187

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

Éden keresztje A kereszt, a hatalmas jelkép, mellyel Pál a négy misztériumot — Altitudo, Longitudo, Sublimitas, Profundum — magyarázza (Efézus 3,18) nem két vonalnak a találkozási pontja. Nem, hanem négy végtelen vonaln kiindulási pontja, melyek sohasem érnek össze, mégis kap csolatban állnak egymással közös középpontjuk által, mely a mérhe tetlen tér centruma. A keresztet az Éden kertjéből kiáradó négy folyammal is ábrázol ják. Ez a héberek ősi Tau-ja, a mi ábécénkben az X, mely egyúttal a ma tematikában az ismeretlen tényezőt jeleníti meg. Ez a misztériumok misztériuma, az erők ereje, a fények fénye, a dicsőségek dicsősége. A kereszt szívében virul ki a misztikus rózsa, a fény rózsája, az élet és szeretet virága, melynek szabályosan elrendezett levelei a kiválasztot tak rendjét jelképezik a maguk harmonikus hierarchiájában. A rózsa a Nagy Mű jelképe. N e m az aranycsinálók állítólagos „nagy művé nek" a jelképe, hanem az igaz bölcsesség, a lélek és test gyógyítására való egyetemes gyógyszer előállításának Nagy Művéé. Ábrahám fe hér és karmazsinpiros virágnak mutatja be számunkra, azúrkék szár ral, és arany levelekkel. A rózsa kelyhe jelképesen felfogja a Pelikán vérét, hogy azzal táplálja a kicsinyeit, hogy halhatatlanná váljanak. Ez a rózsa és a kereszt jelentése. A rózsakeresztesek és a katárok a legmagasabb bölcsesség filozófusai voltak. Mélységes béke legyen veletek! A négyes szám a kereszt száma. Isten neve szinte a Föld minden népénél négy betűből áll: JHVH

a hébereknél,

ZEUS

a görögöknél,

188

igaz

élet

ALLA

az araboknál,

AURA

a perzsáknál,

magasságos

ismerete

T H M D a mágusoknál, AD AD az asszíroknál, TARO

az indiai filozófusoknál,

DEUS

keresztényeknél.

Isten jele is lényegében a kereszt — már a kereszténység előtt is. Az egyiptomiak ankh-keresztje az örök élet jele. A négykarú keresztet su gárkoszorúval, és a négy állat jelképét is megtaláljuk az egyiptomiak szent hieroglifái között. A kereszt monogramja egyúttal J e H o V a H négy ismertetőjegye vagy az isteni név monogramja is. Ez érvényes a szent TAU-ra is, a kiválasztottak h o m l o k á n lévő pecsétre...

Ezek a labarum17 avagy a rejtett bölcsesség monogramjai. Mindkét fának a hieroglifáját felismerjük bennük, az egyik egyenes, a másik fordított, valamint a következő szavakat: Tora

Taro

Isten

Rota

élet

Taro

Tora

a szent Könyv

Tora az a megnevezés, melyet a zsidók még mindig használnak a Biblia megjelölésére: Sepher Torah.

17 Labarum: a Krisztus m o n o g r a m , amely a Krisztus szó első két betűjéből áll — a görög X és P (chi és Ro) betűkből. N a g y o n ismertté vált a Konstantin császár gárdájának katonai zászlóin lévő jel miatt, melyet a császár látomása alapján „Fénykeresztnek" neveztek el.

189

AZ E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

A francia négybetűs szó Dieu (Isten) megegyezik a latin Dies szóval, mely fényt vagy nappalt jelent. Az ófranciában még a diex szóval találkozhatunk. A jelentése: D ominateur

uralkodó

I mmense

mérhetetlen

E sprit

szellem

U nivers

világmindenség

Avagy D

a lény és az élet

az egység, az Egy, mely egyesíti a teremtményt és az életet

a szellem, a kinyilatkoztatás, az Ige

a kehely, az alak, a megnyilvánult világmindenség

A Mária név héber alakja tetragrammatikus jel: M I R I A M avagy MA RIÁIT. M i n d k é t megjelölés magában foglalja az asszony és az anya teljes szimbolikáját. Jelenti a halált, mely lehetővé teszi az életet, valamint az életet, mely magában hordja a halált, jelöli a halált, melyben benne rejlik az Istenben való újra feltámadás. A héberek az atyát ABBA-nak, az anyát IMMA-nak nevezték. Mind két név a teremtményt, az életet és az egységet juttatja kifejezésre, melyek az Egyhez térnek vissza, a szillepszist, az analízist és a szin tézist. Ez egyszersmind az összeillesztés, a feloldás és a megújult ös szeköttetés, valamint a megújult összeköttetés által az eredeti Egység helyreállítása. Az Éden kertjének mind a négy folyója ugyanabból a forrásból fa kad, s keresztülfolyik az egész Paradicsomon. Ezáltal képezik a ke reszt jelét. Az első folyam, a Phison, avagy Phase, a fényt jeleníti

190

igaz

élet

magasságos

ismerete

meg. Evilath, az áldás földjén folyik keresztül, s az igazság aranyát hordja medrében. Vele szemközt folyik az Eufrátesz, a fogság és té vedés folyója. A harmadik folyam, a G e h o n , Etiópiát öntözi, vele szemben árad a Tigris, melyben az ifjú Tóbiás a halat fogta, mely a titkos bölcsesség, vagyis az egyetemes gyógyszer szimbóluma. A Tig ris és a G e h o n így az életet és a halált jelképezik, míg a Phison és az Eufrátesz az igazságot és a hazugságot jelenítik meg. Milyen naivak voltak azok a kutatók, akik a Nílust korábban ugyanabból a forrásból származtatták, melyből a G e h o n , a Tigris, a Phison és az Eufrátesz ered. M á r a Paradicsom, vagy Édenkert, az Igazság szimbolikus kertje is eredetet, alapot, az „ideák gyűjtőhelyét" jelenti. A négy folyam forrásánál két fa állt, az ismeret és az élet fája. Tel jesen nyilvánvaló, hogy a Paradicsom, avagy az Édenkert minden eredeti bölcsesség „Pentakuluma", mágikus pecsétje, vagy egyetemes szimbóluma. E Pentakulum mértani arányai a szent jeleknek felel nek meg. Az Édenkert Pentakuluma volt az ősképe minden szim bolikus és egyetemes építménynek, melyek közül a világ hét csodája volt a legfontosabb. A piramisokat olyan terv alapján készítették, amely teljesen megfelelt az Édenkert felépítésének. Előttük a hatal mas Szfinx őrködik, m i n t ahogyan a beavatási misztériumokban őr ködik az Angyal vagy a Bika az elveszett Paradicsom kapuja előtt.

191

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

A Bölcsek csillaga Az

idő mindegyre

kérlelhetetlenül halad,

s mi íme megéljük újra Krisztus megjelenését! „Nadal! Nadal! Cadun

á soun

oustal"

szól egy régi mondás hangja a múlthói, az ősi misztériumok „Karácsony!

napjaihói,

Karácsony!

Mindenki

haza!"

így hangzik a mi nyelvünkön dala. Karácsony

a „benső ünnep",

a Szellem Egyházának ezoterikus ünnepe, írtam

már:

„Krisztus Jászola

Betleheme a Menny! Isten

Karácsony

Tabernákuluma!"

az emberiség megszületésének

emlékünnepe.

Isten legyen velünk! Isten, aki az emberiségben él, az

isteni emberiségben,

az emberi emberiségben! Lássátok, De...

ezt rejti számunkra az áldott ünnep.

ugyanolyan jól tudjátok,

mérhetetlen

mint én,

még a munka,

melynek révén az emberek mindezt megértik. Betlehem! A Az

Szellemember

anyagszülte

ember

Betlehem

csillaga!

Betlehem

Pentakuluma!

Transzformáció

misztériuma!

legmagasabb

áldozata!

—

Metamorfózis

—

Anyagember

—

Szellemember, Az

ősi

egyiptomi

misztériumok

192

bebábozódási szakasza!

igaz

élet

magasságos

ismerete

A Pentakulum az Epifánia csillaga. Ez a csillag, melyet a bölcsek kele ten láttak, a tökéletes és egyetemes teremtés csillaga, irányt mutat a világ minden égtája számára. A tökéletes bölcsesség ismeretét adományozza, s a magasabbra törekvő emberek számára megnyitja az ismeret kapuját. Ez a csillag Betlehembe vezet, az ökrök és szamarak istállójába. Betlehem, a kenyeresház, a magasabb értelemnek szenteltetett, a dogmák megsemmisítésének, az alacsonyabb fölemelésének, s azok nak, akik a szimbolikus kenyér szétosztásán, vagyis a szeretet és iga zság áldozatának meghozatalán buzgólkodnak. A bölcseknek, akik az isteni Pentagram, az Istenember nagy titkának vezetése alatt jöt tek imádni a kisdedet, más úton kellett visszatérniük, hogy Heródes dühöngésétől és a papok cselszövéseitől megmeneküljenek. A legen da arról tudósít, hogy a csillag Betlehem közelében egy kútba esik. Ez nem más, m i n t az igazság kútja. De meg fogják-e keresni ennek a világnak a bölcsei? Egyesek közülük bizonyára igen... A bölcsek egyszersmind „királyok" is, mivel valódi beavatottak. Hár man vannak s együtt a megszentelt világot jelenítik meg: Menyhért (Melchior) a Melecb, Király és Aour, Fény szóból. Gáspár, a hívő, a nép fia, a feloldozott bűnös, K á m fia, aki megbékél, a fekete tekintetű etióp. Boldizsár, a főpap, nevének jelentése szír nyelven: „szent kin csek őrzője", héberül pedig: „mélységes béke". Boldizsár az önfeledt, aki a „valódi kincs után kutat", a „mélységes béke embere", neve mindezt jelenti. A magasztos hierarchia képvise lője, a nagy kiválasztottak küldötte. A tömjént nyújtja át az újjászü letetteknek, az új emberiségnek. Menyhért, az állam királya, a fényherceg, az ismeret gyermekének a nevében jő, s az aranyat nyújtja át. Végül Gáspár, avagy Gasphar, a nép fia a mirhát ajánlja fel, mel lyel a holtakat balzsamozzák be. Az átalakulás és a halhatatlanság reményét jeleníti meg.

193

EGYETEMES G N Ó Z I S

DIADALA

A gyermek és az anya kettő, a mágusok hárman vannak. Együtt képezik a csillag öt sugarát, a szent pentakulumot. Az Epifánia misz tériumának ábrázolása maga is egy ragyogó pentakulum. Ugyanez érvényes minden keresztény hagyomány megjelenítésére. Isten könyve belül és kívül is íródott, egyszerre külső és belső. Mind azonáltal jelenleg ez a könyv hét pecséttel van lezárva, úgyhogy azt senki sem képes kinyitni, de még csak rápillantani sem. Úgyhogy az apostollal együtt bánkódhatunk azon, hogy nemcsak hogy senki sem képes olvasni, de még csak olyanok sem igen akadnak, akik ál m o d o z h a t n á n a k arról, hogy beleolvassanak. Legyünk mindenesetre türelemmel: a könyv megíródott, megvan, azért, hogy egyszer ol vassák. A megnyilvánulás napjának hajnalán állunk. Az evangélium nem történelmi tudósítás, hanem a hagyomány és a hit területe. A történelem tudomány — az evangélium azonban teljes mértékben a hit területe.

194

igaz

élet

magasságos

ismerete

A Hal a misztériumokban A hal az anyagi életet jelképezi annak első megjelenési formájában, a vízben, mint ahogyan azt a régiek természettudománya is tanítja: A Leviatán, a mérhetetlen tengeri szörny J ó b könyvében (Jób 3,8) a mindent átölelő, mindent magához vonzó és mindent eltöltő hatalmas mágikus teremtő erő. Az indiai jelképrendszerben Vishnu első megtestesülése hal formájában valósul meg. Az egyiptomiak az egyetemes teremtőerőt Oannes hal alakjá ban tisztelték. A kígyó mindössze abban különbözik a hal hieroglifikus alakjától, hogy lángnyelvével megjeleníti az egyetemes teremtőerő tüzes, avagy te vékeny lényegét. Ezzel szemben a Hal a víz elemét jeleníti meg, amely passzív és felvevő. Jónás hala, mely először magába fogad, majd újra kibocsát magából, egyesíti magában a hal és a kígyó előbb említett tu lajdonságait. R ó m a katakombáiban megtaláljuk ábrázolását a miszti kus jelképek között. Két feje van: az egyik elnyel, a másik kibocsát. Ez a jelkép nagyszerű módon adja vissza a titkos fizika és természetmágia rejtélyeit. A hal, mivelhogy néma, a rejtettnek is a jelképe. A katárok és a rózsakeresztesek nagy tisztelettel fordultak a hal jelképe felé. Fejezetek elején gyakran állt együtt a Soter, avagy Meg váltó kezdő S betűjével. A katárok gyakran használták az I, az X és a fekvő S betűket az általuk rajzolt szimbólumokban. Ornolac nevezetes hal ábrázolása, melyet most Foix múzeumában őriznek, egy sima, 30 cm hosszúságú kőzeten állt önmagában, más jelképek hozzátoldása nélkül. Ez a hal a Tehén barlangjában a beava tott rózsakeresztesek jele mellett található: 2E

195

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Az első keresztények, akik járatosak voltak a Kabbala rejtélyeiben, a hal szót jelölő görög T X 0 Y Z (Ichtus) jelekben Jézus nevén és a Labarum m o n o g r a m o n kívül Tr|o~oi)c;, Xpioxoc;,

0EOVJ

Yíoq,

XCOTTIP, Jézus, Krisztus, Isten Fia, Megváltó kifejezések kezdőbetűit fedezték fel. Ezért találhatjuk a régi mártírok síremlékein gyakran ezeket a jeleket:

Tóbiás halának szíve és mája Tóbiás halának szíve és mája a szeretetet és a gyűlöletet ábrázolják. A májat el kell égetni, fel kell áldozni. A szívet azonban, mivel ettől fogva mentes az epétől és a durva kapzsiságtól, meg kell óvni. Erről nem esik több szó, mivel örök és titokzatos erővé vált. Tóbiás éveinek a számait, aki a hal epéje által kigyógyult saját vakságából, kabbalisztikusan kell értelmezni: 5 a papok száma, 6 az emberek száma. Együtt a 11 számot adják. Ez az erő száma, fele a 22 szent betűjelnek, nevezetesen a Kaph betű, melynek jelképe egy oroszlánt legyőző asszony. A 60 a zsidók számára az emberiséget jelenti. így a gyűlölet, amelynek áldozatul estek, felnyitja a szemüket. Megértik, mit nevez az evangélium görög szövege a „Megváltó em berszeretetének". Ez betű szerint így áll a szövegben. Nem a modern filozófusok találmánya ez. Izraelt saját ereje vakítja el, mely hajthatatlansággá alakult át. így kezdte el Izrael lebecsülni az élő emberiséget, mivel saját halottjai nak a temetésével foglalatoskodik, s makacsul kitart Mózes haszon talanná vált előírásai mellett. Kiüresedett hagyományok! A Szentírás alapvető jellemzője, hogy mindig kettős jelentést hordoz. Szinte so hasem szabad betű szerint értelmezni, hanem a valódi szándékát kell

196

igaz

élet

magasságos,

ismerete

kikutatni. Ezért írja Péter a levelében: „Omnis scriptura, propria interp-

retatione non fit. "

Ez egyértelmű és világos. A k o m m e n t á t o r o k , akik

nek ez érdekükben áll, kiforgatják e szavak valódi jelentését, m i k o r így fordítanak: „A Szentírást nem ítélheti meg saját értelme szerint annak olvasója; hanem csak azon jelentés szerint, melyet az egyházi hierarchia tulajdonít neki." Ha ezt az indoklást követnénk, Isten a szigorúságnak és egyeduralomnak ebből a nézőpontjából tekintve sokkal inkább... az ördögre hasonlítana! Ez a pszeudo-katolikus pap ság Istene, mely az egész vallást a saját uralma alá akarja rendelni, ez az uralom azonban csupán átmeneti. Jézus Krisztus b i r o d a l m a n e m e b b ő l a világból való. Zsarnok ság és erőszak, Lucifer bukása a Szellem elleni m e g b o c s á t h a t a t l a n b ű n ö k o k o z ó i . Az u t o l s ó bűn, amely makacsul tartja magát min den évszázadban, az igazság és bölcsesség elfojtása. G o n d o l j u n k ezzel kapcsolatban a katárok, rózsakeresztesek és t e m p l o m o s o k történetére. Erre az erőszakos elnyomásra misztikus szerzetek formájában és Isten anyjának b ű n b á n ó imákkal történő imádata alakjában mind az Egyházon kívül, mind belül egyfajta nőies reakció keletkezett. Ez szentségtörés volt, mivel lényege szerint mindez nem IMMA-hoz, a bölcsességhez és gondviseléshez fordult. Miért nem a Szent Szel lemhez fordultak ezekkel az imákkal? A messianizmus szerencsés m ó d o n visszavezet minket a Szentháromsághoz! Jézus Krisztus va lódi tagjai vagyunk, aki szelleme és igéje által szüntelenül jelenlévő Földünkön. A Tóbiás halának szívét és máját illető misztériumról végezetül a kö vetkezőket mondhatjuk el: az Egyház elítéli az őt nyugtalanító szen vedélyeket, vagy legalábbis látszólag elítéli. Ezeket a máj jelképezi. Horatius is azt írja: „A szenvedély, melyet közönségesen ... Gerjede18 Péter 2. Levele 1,20-21: „Mindenekelőtt tudnotok kell, hogy az írás egyetlen próféciája sem ered önkényes magyarázatból, mert sohasem ember akaratából származott a prófé cia, hanem a Szent Szellemtől indíttatva szólaltak meg az Istentől küldött emberek."

197

Az EGYETEMES G N Ó Z I S DIADALA

lem hív elő, gyötri duzzadt májadat."

Végül csupán a szenvedélyek

lesznek a tűz által megítélve, míg a szívet megőrzik. A májtól a szív felé mutató átalakulást ezen a helyen nem kell jobban megmagyaráz ni, mivel a szív áldozata magát a próbát jelentette. E n n e k az áldozat nak tökéletesnek kell lennie, s nem szükséges, hogy az ember tudja, mi fog mindebből következni. Mert az Istenben aláhanyatló szív a lélek megmentésének egyik leg nagyobb misztériuma.

19 H o r a t i u s , Ó d á k , 1. Könyv, XXV.

198

igaz

élet

magasságos

ismerete

Hét — a szeretet száma A szeretet azon szellemi építmény megkoronázása, melynek oszlopai biztos alapokon állnak. A hitnek az igazságosságon kell nyugodnia, az igazságosságnak pedig az erőn — ez az első oszlop. A remény a mértékletességen nyugszik, a mértékletesség az elővigyázatosságon — a második oszlop.

199

Az E G Y E T E M E S G N Ó Z I S

DIADALA

vallásos gyakorlatot, ha az ember nem a valódi vallás szelleméből él, mikor az isteni ismerete és a felebaráti szeretet nélkül vesznek részt a szertartásokban. Csak az a szeretet valóban szeretet, mely egyúttal kegyelem is. Kegyelemmel teljes, mivel nagylelkű. A béke nővére. Mindig csak gazdagabb lesz, minél többet ad. Mindig csak gazdagabb lesz, anél kül, hogy Isten vagy a természet gazdagságát valaha is kimerítené.

Hét angyal áll Isten trónja előtt Hét angyal kormányozza a Földet. Különös védelmezőjük avagy lel ki vezetőjük Metraton, „aki kezében egyesíti a hét csillag pompáját, s a hét arany gyertyatartó között jár". A Biblia csak három angyalt nevez a nevén. Mihály különösen a zsidóság védőangyala. Nevének jelentése, Micael: „Kicsoda olyan, m i n t Isten?" Ő a bálványok összezúzója. Küzd Sátánnal Mózes testéért, vagyis a zsidó Egyházat védelmezi a pokol illuzórikus árulásával szemben. Ö az, akinek Izraelt a népek ujjon gása közepette vissza kell vezetnie a Szent Földre, ahol meg kell tartania a Messiás birodalma számára. Gábriel nevének jelentése: „Isten népe". Ő a kereszténység védőan gyala. Dániel látta őt a vizek fölött járni — és valóban ő irányítja az égi áramlatot, mely enyhíti a tüzes kígyó támadásait. Az asszony angyala is, akit tisztelettel üdvözöl a Mester társaként: „Áldott magá ban és minden asszonyok között, megszabadító gyümölcse miatt." Gábriel egyúttal a remény angyala is. Rafael nevének jelentése: „Isten gyógyszere", feladata az emberiség kigyógyítása annak minden bajából. O vezeti az új nemzedéket, akit Tóbiás jelenít meg. Az ő segítségével találja meg Tóbiás a megváltást az óriási halban, amely először elnyeléssel fenyegeti, ugyanúgy, mint

200

igaz

élet

magasságos

ismerete

Jónás szimbolikus hala. A hal jelét láthatjuk a katakombákban is, ahol oly gyakran láthatjuk a szent m o n o g r a m alá rajzolva. Ugyanezt a jelet találjuk a katároknál, az isteni Mester tiszta és hű tanítvá nyainál... Mindez olyan ismeret, amely állítólag veszendőbe ment. M i k o r tér vissza Rafael, hogy megnyissa a vakok szemeit? Az említett h á r o m angyal megfeleltethető a Napnak, a H o l d n a k és a Merkúr bolygónak. A Nap angyala Mihály, aki nyomatéko san kijelenti, hogy az egyetlen Isten a világmindenség középpont ja. Gábriel a Mária lábai alatt lévő H o l d angyala. O a rendkívü li asszony védelmezője, akiről S a l a m o n az Énekek É n e k é b e n azt mondja, hogy „szép, m i n t a holdsugár" (Énekek Éneke 6,10). Ra fael a Merkúr angyala. A kígyós bottal ábrázolják, a hallal, mely megegyezik a kettős kígyóval, valamint a kutyával, az egyiptomi Hermanubisszal, a t e m p l o m i rejtélyek hűséges őrzőjével. Rafael az elismert házasság közvetítője, a m i n t az alantas M e r k ú r a görögök nél a tisztátalan szerelem kerítője volt. Rafael is gyógyító, m i n t Hermész vagy Orfeusz. Mihály az, aki a Nap dicsfényével és kezében egy kis könyvecskével megjelenik Jánosnak. Ő az, aki az első pecsét feltörésekor megszó laltatja az első trombitaszót, s kitölti az első poharat. Ugyanakkor a másik négy, néven nem nevezett angyal, még az Eufráteszhez, a fogság folyójához van kötve, mivel a szent Tetragram igazságát még a tévedés fogságában tartják. Isten eddig csak a szent háromszög által nyilatkozott meg; a királyi négyszög csak a messianisztikus uralom idején tárul fel. Első ízben ekkor válik ismertté az utolsó négy angyal neve, akik azonosak Ezékiel Cherubimjaival (Ezékiel 11,22). Szimbolikus jelentőségét tekintve a Biblia által néven nem nevezett négy angyal megegyezik a következő bolygókkal: Marssal, avagy az Erővel; Jupiterrel avagy az Igazságossággal;

201

EGYETEMES

G N Ó Z I S DIADALA

Vénusszal, a Tisztasággal, vagy Uránusszal, a Mértékletességgel; valamint a régi Szaturnusszal, az Elővigyázatossággal. Még nem érvényesülnek a Földön, de egyszer a morált megrendíthetetlen alapokon meg kell erősíteniük, úgy, mint ahogyan az első h á r o m angyal a tant határozta meg: Mihály Isten Szentháromságát Gábriel a megtestesülést avagy a Teremtő kétszeres megnyil vánulását Rafael a megváltást. így tartalmazza Tóbiás a p o k r i f könyve a megváltás profetikus tör ténetét és tökéletes beteljesedését. Az úgymond a fecske ürülékétől, vagyis a múlékony és furcsa hiedelmektől elvakított öreg Tóbiást — az ősi Izraelt —, az Éden Kertjében folyó Tigrisből való halnak az epéjével megérintik. Ez azt jelenti, hogy keserűségének és fáj dalmának gyümölcsét abban a pillanatban aratja le, amikor szeme megnyílik az igazság számára. Az igazság magasabbra, nem pedig mélyebbre vezeti a hagyomány lajtorjáján, mellyel végre J á k o b fiai nak igazi Kabbalájához emelkedik fel. Mert csakis az igazi Kabbala képes egy Ember-Isten szégyenét eloszlatni, s a kereszt bolondságát vele megértetni. Akkor fog a Rafael vezetése alatt álló kereszténység — melyet az ifjú Tóbiás jelenít meg — az Atyához visszatérni, s hitvesét, a mind a hét tévedésen diadalmaskodó igazságot magával vinni Őhozzá. Éppúgy, m i n t Sára, aki elmenekül a hét hozzá méltatlan férj sóvárgása elől. Asmondit pedig, a tisztátalan élvezetek démonát Felső-Egyiptomban megláncolják. A nagy hierofánsok által felosztott és irányított Egyiptomot tisz tán szimbolikus értelemben kell felfognunk. H á r o m királyságra osz tották fel: alsó, közép és felső Egyiptomra, melyek mégis egységet alkottak. A Felső-Egyiptomban megláncolt démon a sors hatalmát

202

igaz

élet

magasságos

ismerete

ábrázolja, mely a törvényes felsőségnek lett alávetve. Ez a Mózes által megjövendölt papi és királyi művészet helyreállítása. így válhat az új zsidóság vagy kereszténység Sára házastársává. Neve Ábrahám házastársának nevére emlékeztet. Ábrahám az eredeti Egyházat jele níti meg, mely ö r ö k k ö n ifjú marad, m i n t maga a bölcsesség és az igazság. Első ízben akkor lehet Tóbiás atyjának gyógyítója, m i k o r a még friss gyűlölet epéje gyógyító balzsammá változik az aggastyán látóképessége számára. Izrael az üldöztetése végett szenteltetik meg. Isten népének vére engesztelő áldozat az Isten-Ember kiontott vé réért. Mindazok, akik kiáltották: „Az ő vére legyen rajtunk és gyer mekeinken", fel fogják-e ismerni, hogy közvetlenebb és tökéletesebb megváltásra rendeltettek. Nem tisztít-e meg ez a vér mindent, amivel érintkezésbe lép? Nincs-e Izrael teljes egészében vörös vérrel beborít va? Mi keresztények, annak a gyermekei, akik Izraelt megfeszítették, mikor erről a nagy népről szólunk, így kiálthatunk fel: „A ti véretek legyen rajtunk és a mi gyermekeinken; nem azért, hogy vádoljon minket, hanem, hogy bűnbocsánattal ajándékozzon meg minket." Nagy bölcsek, fáklyával kezetekben, kiket üldöztek, anélkül, hogy észrevették volna, hogy ezek a kezek azt a fáklyát hordozzák, mely nek a világot meg kell világosítania és meg kell mentenie, Izrael népének mártírjai, imádkozzatok értünk! Katar mártírok, rózsake resztesek, templomosok, mártírok a máglyán, az inkvizíció foglyai, könyörögjetek értünk, imádkozzatok értünk! Isten szeretet... Nem, az emberiség még nem képes az erőt befogadni, sem az elővi gyázatosságot, a mértékletességet vagy az igazságosságot megérteni. Mert ezek az erények tökéletes egyensúlyt követelnek meg, melyet az emberiség még nem talált meg. Ereje erőszakosság, elővigyázatossága ravasz és álnok,

203

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

mértékletessége zavarodott és egészségtelen, igazságossága pedig éppoly önkényes mint érdekei és szokásai. így a népek arra ítéltettek, hogy a négy megláncolt angyal kardja alá kerüljenek: ebben a világban erkölcsről még nem beszélhetünk. A bűnösöket ez reménnyel tölti el, megremegnek viszont miatta az igazak. Joggal m o n d h a t ó ezért a mai napig: „A hit az, amely megtart titeket". Az ember akkor cselekszik jót, mikor úgy véli, hogy jól cse lekszik. Jelenleg még ez a szabály érvényes a Földön. Türelem! A Szellem ott fúj, ahol ő akar, amikor akar, s amikor szük ség van rá! A négy arkangyal, akiknek neveit a Biblia nem említi meg, a kabbalisták köreiben a hagyományos neveiken ismeretesek, noha ezek különbözhetnek a különböző szerzőknél. E n n e k így is kell lennie, mert neveiket csak akkor lehet meghatározni és megnyilvánítani, m i k o r a világ felismeri valódi feladataikat. A legnagyobb egyetértés a következő nevek esetében áll fenn: Anael, a tisztaság és szeretet angyala esetében, Samael az igazságos ság és büntetés angyalánál. Nevét és tulajdonságait a hébereknél Samael olykor Sátántól kölcsönzi, akit ekkor az „körülmetéletlen Samaelnek" neveznek. Anael nevét olykor Astartééval cserélik fel, Sidon Vénuszáéval. Ez nem is lehet másként, mert az erkölcs négy nagy szelleme fényét még nem nyilvánította meg. Csak árnyékaikat ismerjük. A zsidó kabbalisták a démonokat „héjnak" vagy „kéregnek" nevezik, hogy kifejezésre juttassák azt, hogy a gonosz nem más, mint a jó ki száradt burka, az élet fájának kérge. Úgy tűnik, mintha halott lenne, de a szeszélyes évszakokkal való dacolásra rendeltetett burok alatt mindig is megőrzi az életnedvet.

204

Az egyetemes Gnózis

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Beavatás Magába szállás és megújulás a legrégebbi idők óta a misztikus filozó fia alapjait képezik. Tudatában kell lennünk annak, hogy a bölcsek az írás feltalálása előtt a legtöbb ismeretet saját tanulmányok alapján sajátították el. Megfigyeltek, meditáltak, figyeltek az álmaikra, me lyek új gondolatokat sugalltak, s amelyek segítettek megoldani a fel merült problémákat. Ez egy együgyű módszer, amelynek azonban a pszichoanalitikusok szerint megvan a maga értéke. Az emberi tudás első elemei az álomtól megtermékenyített képzeletből keletkeztek. Az álomból született meg a költészet, az irodalom ősanyja. Ele inte szájról szájra terjedt, s csak később rögzítették írásban. Lényeg ében ma is az a helyzet, hogy a gondolkodó, aki nem riad vissza az újra átgondolás folyamatától, szívesebben tájékozódik egy kérdés, m i n t kiindulópont segítségével, semmint egy többé vagy kevésbé dogmatikusan megfogalmazott definíció alapján. Ezt nem kell teljes egészében kiegészíteni. A beavatási jelképeket, melyek természetük nél fogva kevéssé megragadhatóak, és semmiképpen sem egyszerűsíthetőek le skolasztikus gondolati képződményekké, nem szükséges túlságosan precízen meghatározni. Szóképek maradnak, a szó pedig a paradoxon tipikus eszköze. E m i a t t nem csodálkozhatunk azon, hogy a Krisztus előtti évszá zadokban az értelmiségiek két ellentétes filozófiai áramlat mentén oszlottak meg. Az egyik Arisztotelész logikájára épített, s azt állí totta, hogy az igazság tárgyszerű meggondolások alapján kikutat ható. Ez volt a hivatalos filozófia, melyet az iskolákban tanítottak. I n n e n a skolasztikus elnevezés. Ezzel szemben állt egy olyan filozó fia, amely legnagyobb részt titkos volt, misztériumokba burkoló zott, tanításait talányok, hasonlatok és jelképek fátylával vette kö rül. Ezt P l a t ó n o n és Püthagoraszon túl az egyiptomi hierofánsokig lehetett visszavezetni, egészen e hermetikus t u d o m á n y alapítójáig,

208

egyetemes

Gnózis

a háromszor nagy Hermész Triszmegisztoszig. Ez a második filo zófia abban k ü l ö n b ö z ö t t , hogy a „szavakat figyelmen kívül hagy va, maguknak a saját lényegüket ö n m a g á b a n h o r d o z ó dolgoknak a szemléletéhez vezetett". Hermész tanítványa hallgatag volt, nem vitatkozott, és nem pró bálkozott azzal sem, hogy bárkit is meggyőzzön. Magába visszahú zódva elmélyedt a dolgok szemléletében, ami által sikerült kikutat nia a természet titkait. Az ilyen tanítvány Izisz bizalmasává lett, s belépett az igazi beavatottak közösségébe: a Gnózis megnyilvánította számára az ősrégi, szent tudomány alapelemeit, melyek a későbbiek ben az asztrológia, alkímia, mágia és Kabbala formájában öltöttek alakot. Ezeknek a napjainkban már kiszolgáltnak tartott tudomá nyoknak az volt a céljuk, hogy „kikutassák a mindenséget irányí tó rejtett törvényeket". Titokzatosabb és érzékfelettibb jellegüknél fogva elkülönültek a fizikától, a hivatalos természettudományoktól. Ezek együtt egy úgynevezett „hiperfizikát" alkottak, melyet helye sebben „hermészi filozófiának" lehetne nevezni. Ezen túlmenően ezt a filozófiát az a tény különböztette meg a másiktól, hogy nem pusztán spekulatív volt. Ugyanis mindig egy bizonyos gyakorlati célra irányult és mindig egy pontosan meghatározott eredmény el érése volt a célja. Legmagasabb törekvése az úgynevezett Nagy Mű megvalósítása volt. Itt meg kell jegyeznünk, hogy mindazok, akik nincsenek meghitt viszonyban ezzel a témával, vagy csupán vallásos m ó d o n irányulnak rá, mindebben a szabadkőművességet vélik felfedezni. Mindazonál tal a gnosztikus bölcsességből megszületett Egyetemes Testvériség nek közvetlenül semmi köze sincs a szabadkőművességhez. A valódi szabadkőművességnek egyébként, melyet később a fekete mágia és a szélhámoskodás tisztátalansága és mocska borított be, eredetileg magas szellemi célja volt. A Nagy Művel kapcsolatos fáradozásait igen nagyfokú tisztaság jellemezte. Ha minden színpadiasságot és sürgés-forgást eltávolítunk, akkor megmutatkozik, hogy a Temp lom Építőmestere éppúgy a mindenség nagy építészeként viselkedik, mint a testté vált Ige, vagy m i n t a keresztény világszemléletben az

209

Az E G Y E T E M E S

G N Ó Z I S DIADALA

örökkévaló Atya Krisztusa. Mindig a szavakról van szó, melyeket a legtöbbször nem értenek meg... A tanítvány egyáltalán nem kapott felvilágosítást a beavatás szent jelképeit illetően: az Izisz által megszemélyesített intuíciónak kellett őt oktatnia. Ez magyarázza meg a „csend iskolájának" a jelentőségét. Ezt egy példával világíthatjuk meg: a tanítvány csupán egy képet kap, például Rebisz Pentakulumát, mely őt bizonyos megfontolásokra és következtetésekre indította. Ez a jel egy körből, keresztből, három szögből és négyzetből áll. Ezek a fogalmak Püthagorasz egység, ket tősség, háromság és négység fogalmaival állnak összefüggésben. Ha meggondoljuk, hogy Rebisz Pentakuluma J o h a n n Dániel Mylius és Basilius Valentinus 16. századi hermetikus ideográfiájában felhasz nálásra került, akkor megértjük, hogy a klasszikus alkímia milyen jelentős mértékben támaszkodik az ősi hermészi jelképrendszerre. S ekkor még nem beszéltünk az olyan fogalmakról, m i n t Egység, anyag vagy alkotó fény. Ezzel olyan kérdésekkel szembesülünk, me lyeket korszakunk hajnalán a gnosztikusok, skolasztikusok és eklek tikusok már intenzíven és sikeresen megtárgyaltak. Ez jóval Athanor alkimistáinak ideje előtt történt. Létrehozni, teremteni azt jelenti: a semmiből előhívni. A saját magából létrejövő egyáltalán nem holt anyag, hanem lényegét tekint ve élettel teli, minden élet anyja. Mérhetetlen rezgésre van szükség a világmindenség betöltéséhez, melyet egy végtelen erő valósít meg. A rezgések tökéletes egységben áradnak ki az ősanyagon keresztül. S e m m i sem áll ellen a kozmikus óceán hullámainak. Mindörökre mozgásban marad, és ölében semmi sem marad meg egy meghatá rozott formában. Mi is hát a teremtés misztériuma? Hogyan lesz a terméketlen megtermékenyítve? Alkimistáink szemében a Nap jelké pezi a csíra megtermékenyítésének az elvét: a középpontot, melyből lelkesítő mozgásként áradnak ki a hullámzó körök a kozmoszba. Ez az igazi fény, a kabbalisták végtelen fénye. M i t jelent hát a „kezdet", m i k o r Krisztus kijelenti, hogy „nincs sem kezdet, sem vég"? A hermetikusok józan, hallgatag filozófusok-

210

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Ezekből a példákból kitűnik, hogy a hermetizmus milyen széles te rületet ölelt át. Vegyük még hozzá mindehhez a kereszt ábrájának, a föníciaiak Taujának a jelentését, melyről már máshol is szóltunk. M i t tudunk a mennyei lélekről? Nem a minket a homályos anyag fölé emelő értelem és a nemes érzelmek forrása-e ő? Basilius Valentinus a mennyei lelket A n t i m o n i u m n a k nevezi, a nagy arkánumnak, tűzkőnek. A „bölcsek köve", így mondja, „nemigen rendelkezik ma gasabb tulajdonságokkal". A Tarotban a mennyei lelket a hetedik arkánum, a „győzelmi szekér", valamint a tizenegyedik arkánum, a „szelídségével a vad oroszlánt megfékező asszony" jelképezi. A lélek kel kapcsolatban az alábbi, ősrégi magyarázatok ismeretesek: Mennyei lélek: értelem és érzelem lélek, szellemi befolyás, az anyagtól önmagát megszabadító, azon uralko dó lélek, fejlődés és megváltás. Elet lélek vagy vegetatív lélek: testi életerő, az anyagba süllyedt és azzal egyesült szellem, egészség, vitális egyen súly. Természetiélek vagy ösztönös lélek: anyagi vonzóerő, szexua litás, a szellem anyagba hullása, involúció és teremtés. így világosan áll előttünk, hogy a jelképek arra szolgálnak, hogy eszméinket felébresszék, gondolkodásunkat ösztönözzék, és a szel lemünk mélyén rejtve nyugvó igazságot felfedjék. A jelképek nem szólnak azonban mindenkihez. Az úgynevezett józan gondolkodót, akinek a gondolatai merev, dogmatikus és tudományos képleteken alapulnak, nem fogják megszólítani. Ezeknek a képleteknek bizo nyosan megvan a maguk gyakorlati haszna, de nem lehet őket élő nek, határtalannak, mindent átölelőnek és megváltoztathatatlannak nevezni. A jelképekkel egyáltalán nem lehet tudományos igazságokat

212

egyetemes

Gnózis

kifejezésre juttatni. Feladatuk a misztériumok megjelenítése, miköz ben a szellem megmarad a maga tökéletes érintetlenségében. A s z i m b ó l u m o t és a dogmát egy világ választja el egymástól. A dogma önkényes, sulykolt, merev és feltétlen értelmi fegyelmezést jelent, a gondolatok alávetettségét. A beavatásnál ezzel szemben szimbólumokat alkalmaznak, egyrészt azért, hogy meg lehessen szabadulni a szavak és formaságok kényszerzubbonyától, másrészt azért, hogy felélesszék a független gondolkodást. A s z i m b ó l u m o k nélkülözhetetlenek azok számára, akik át akarnak h a t o l n i a misz tériumokhoz. A misztériumok ugyanis azoknak az igazságoknak a leplei, melyek mérhetetlen tévedésekké változnak, ha valaki nem jelképes hasonlatok által, h a n e m más m ó d o n akarja kifejezésre jut tatni azokat. Ez történt tudatlanságuk miatt a középkori szabadkőművesekkel. Megvoltak a saját kifejezési formáik, melyekkel helytelen m ó d o n jut tatták kifejezésre az alapítók eredeti céljait. így összekeverték őket a Gnózis igazi követőivel, az Egyetemes Szerzet méltó képviselőivel, s meg kellett érezniük az inkvizíció súlyosan rájuk nehezedő kezét is! Itt is megmutatkozik, hogy a beavatott kötelezettségei közé tartozó hallgatagság, teljes mértékben helyénvaló. Az A r k á n u m o t illető belátáshoz, a m i n t azt már megmutattuk, a kedély erőfeszítései által lehet eljutni. Az A r k á n u m belülről vilá gosítja meg a valóban megvilágosodott szellemét, de n e m szabad hagyni, hogy az a látszattudás társalgási témájává fajuljon. A rejtett bölcsesség alig adható tovább, csakis elmélyedés és önismeret által szerezhető meg. Régebben számos olyan tudós pap volt, akiknek ismeretei sokkal magasabb színvonalúak voltak, m i n t tudós laikus kortársaiké. A misztikának a Kabbala és az alkímia hatása alatt megszületett egyik különös ágazatából jelentős ezoterikus keresz ténység fejlődött ki. E b b e n az értelem a hittel kapcsolódott össze, mégpedig a katolicizmusnak tulajdonított hagyományos és általá nosan értelmezhető s z i m b ó l u m o k magasabb szintű értelmezésének köszönhetően. így a katekizmus naivitása n e m riasztotta el többé

213

EGYETEMES G N Ó Z I S

DIADALA

az intellektuális elitet, akik így hűek maradhattak az Anyaszent egyházhoz is. E megközelítés alapján számos hitetlen és eretnek is megbarát kozhatott az egyházi tanításokkal. Az Inkvizíció azonban éberen őrködött: a templomosokat, „Jézus Krisztus Egyházával szemben a Szellem T e m p l o m á n a k a megalapítóit" megégették. A katárokat, Jézus hűséges tanítványait kiirtották. Egyedül a rózsakeresztesek tud ták a hermetizmus félreismert kincseit biztonságba helyezni. Beve zették a Mária tiszteletet. Az üldözöttek azonban a messianizmust hűségesen megőrizték. Az ezoterika nem fordulhat azokhoz a tömegekhez, akik durvább szellemi táplálékra vágynak. Létezik egy értelmiségi arisztokrácia, amely a hermészi jelképrendszer elemeinek gazdagságával könnyen kielégíthető. Úgyhogy nem szeretnénk fölöslegesen szaporítani a szót, h a n e m inkább a beavatottak által oly nagyra becsült csendet tartsuk szem előtt. Ábrákat vázolunk fel, melyek által az éles el méjű megfigyelő éppoly sok talány átlátására lesz képes. Szükség esetén ez a módszer alkalmas magasztos igazságok továbbadására: akinek vannak szemei a látásra, az képes lesz valódi mivoltuk fel ismerésére. A többiek anélkül nézik, hogy bármit is megértenének belőle. A beavatás területén valójában m i n d e n k i csak azt ismeri fel, ami az ő lélekállapotának megfelel. í m e a tiszta beavatás, azaz ízisz vagy természetes beavatás, amely független bármiféle meg határozott szervezettől. Ez magának a dolognak a természetében rejlik. Ez mindig is így volt, éppúgy azon egyházak felett lebegett, m i n t azon úgynevezett beavatási iskolák fölött, melyek nem vol tak képesek a beavatás magas ideájának a megvalósítására. Egykor abban bizakodtak, hogy az ezoterika és az értelmezési szabadság alapjain Jánossal, a szeretett tanítvánnyal való összeköttetésben felépíthető lesz a Szent Szellem T e m p l o m a , m i n t ahogyan Péter nevében felépítették Jézus Krisztus Egyházát, m i n t az exoterika és a dogmatikus hittételek fellegvárát. Katárokat, templomosokat, ró zsakereszteseket üldöztek és máglyára vetettek, csak azért, mert egy

214

egyetemes

Gnózis

magasztos eszme megvalósítására törekedtek, melyet az alapítók „Egyetemes Testvériséggé" akartak szélesíteni. Egyes papok valóban eltökéltnek tűntek a merész terv megvaló sítására, hogy egy nagyobb Egyháznak, melynek a tiszta, azaz való ban egyetemes katolicizmust kellett volna megvalósítania, az élére álljanak. Nem jártak sikerrel, mivel nem álltak mellettük a valódi beavatottak. Az embernek nagyon erősnek kell lennie ahhoz, hogy a Nagy Mű megvalósulását szolgálhassa! A „mágia" oly sokféleképpen félreértelmezett fogalmának semmi köze az összefüggéstelen álmodozáshoz. Azért, hogy ez a fogalom közönséges babonává süllyedt, a vele visszaélő csalók és sarlatánok a felelősek. Képtelen butaságaik bizonyítják, hogy a valódi mágiá ból semmit sem értettek. A mágia ugyanis egy komoly, igényes és szinte felmérhetetlen tudomány. M á r az elmélete is igen nehezen felfogható, nem is szólva arról, mekkora bátorságra van szükség a gyakorlatba való átültetéséhez. Közönséges halandók szemei elől a természet elővigyázatosságból elrejti a misztériumokat. Annak, aki a fátylak fellebbentésére törekszik, bizonyos értelmi, erkölcsi és tes ti feltételeknek kell megfelelnie. A rejtett tudományok útvesztőhöz hasonlatosak, melyben minden vakmerő eltéved, aki k o m o l y előké születek nélkül indul útnak. Az ilyen ember értelmét, természetes egyensúlyát és egészségét kockáztatja, boldogságáról és lelki békéjé ről nem is beszélve. Ez ugyanakkor nem jelenti azt, hogy annak, aki elfogadja a veszélyeket, le kellene mondania a beavatásról. Az elhivatottak meg is világosodnak, de a próbákra elkerülhetet lenül sor kerül. Itt ne gondoljunk bizonyos beavató társaságok kü lönleges vagy rémisztő szertartásaira, de olyan vizsgákra sem, amilye neken a világi iskolák jelöltjeinek kell átesniük. Csakis a szellemben és az igazságban válik éretté a jelölt a beavatásra. Annak, aki kitart a látszat és a külsőségek mellett, minden nagy csalódássá fog válni... Sokan tévútra jutnak a hamis mágia miatt, mivel olyannyira el van nak telve saját magukkal, hogy úgy vélik, képesek lesznek kibújni a próbák alól. Olyannyira türelmetlenül akarnak ismeretekhez jutni,

215

Az E G Y E T E M E S G N Ó Z I S

DIADALA

hogy nem vértezik fel magukat a látszat ellen, s mindent magukhoz vonzanak, amit valódinak vélnek. E n n e k eltévedés lesz a következ ménye, továbbá az, hogy ismeretlen területen elhamarkodott tevé kenységet fognak kifejteni. Mivel a helytelenül felfogott igazságnál nagyobb tévedés nincs, a hamis beavatásban részesült kérkedőnek tökéletes bukás lesz a vége. Még az is megtörténhet, hogy a legfőbb jót kiforgatja és lealacsonyítja. Az igazi beavatottak a megszentségtelenítéstől való félelem miatt mindig is a hallgatagságnak rendelték alá magukat. Mindig nagy visszafogottsággal szóltak és csakis hűségesen odaadó tanítványok jelenlétében. A felfedezett igazságot ugyanakkor mindazok köreibe ki kellett hordani, akik képesek voltak a felismerésére. A képek, al legóriák és s z i m b ó l u m o k rejtetten arra utaltak, amit még ki kellett kutatni. így a mitológiák és a korai költészet is rejtett tanításokat tar talmaznak. Megtalálhatóak minden nép vallásos hagyományaiban, szimbólumaikat pedig minden vallás felhasználta. Találkozhatunk ezekkel a bölcsességekkel a népmesékben is. Az emberi társadalmak kialakulásától fogva, ezeken belül külön b ö z ő csoportok alakultak ki az egyes feladatoknak megfelelően. Az eredetileg jövendőmondással és gyógyítással foglalkozó csodatévők elkezdték erőiket egyesíteni, egymástól tanulni, rejtett erőiket egy más között továbbadni. Ez volt minden beavatási iskola bölcsője. Meghatározott körökben, melyekben többé vagy kevésbé titkos szertartásokat gyakoroltak, megpróbáltak tanítványokra szert tenni. Jóllehet azonos forrásból eredtek, minden iskola saját egyéni céljá ra törekedett: az emberben szunnyadó mágikus erők fejlesztésére, gyakorlatoztatására és továbbadására vagy az Istenek titkaiba és a másik világ misztériumaiba való beavatásra. Ezek vezettek a papi iskolák megalapításához. A misztikusok, akik számára a munkál kodás ellenszenves volt, szemben álltak a munkálkodókkal, akik viszont büszkék voltak személyes és hivatásos kezdeményezéseikre, amiket testületük hitvallása alapján végeztek. Munkájukat dicsőítet ték és megszentelték. Végül ott voltak a filozófusok, akik buzgón a

216

egyetemes

Gnózis

tömegek számára elérhetetlen igazságok megszerzésére törekedtek. Ők is szervezeteket hoztak létre a kibontakozásukhoz és kutatása ikhoz. Egy az összes többinél magasztosabbnak tartott művészet, a gondolat művészete követőinek vallották magukat, melyet a Nagy Művészetnek neveztek, és a Nagy Mű megvalósítására használtak. Ez a magasztos m u n k a nem más, m i n t az isteni teremtésben örökkévalóan beteljesedő Nagy M ű , mely az evolúciónak és a foly tonos előrehaladásnak van alávetve. Annak érdekében, hogy ennek a feladatnak szentelhesse magát, a bölcs arra törekszik, hogy saját magában az emberileg lehetséges legmagasabb tökéletességet érje el. Képszerűén megjelenítve ez azt jelenti, hogy nem marad „durva k ő " , hanem „kocka alakú kővé" csiszolja magát, vagyis a „bölcsek kövé vé". A Bölcsek Köve nem más, m i n t maga a tökéletesség! A régiek által használt szimbólumok hasonlatosak az alkimistákéhoz, leg alábbis ami a követ illeti. Az egyiptomiaknál, a druidáknál, csakúgy, mint a görögöknél a kő jelentése: Az isteni rendben:

az igazi vallás;

Az emberi rendszerben: a valódi, egyetemes ismeret: négyzet az alapoktól fogva, szilárd, m i n t a kocka, abszolút, m i n t a matematika; A természetrendben:

a valódi fizika, mely az embernek vissza adja a természetben a pap-királyságot, ami által a Fény Pap-Királyává válik; a lelket tökéletessé teszi, a formákat pedig megszünteti; az állatembert emberré, a töviseket rózsákká változtatja; az ó l m o t arannyá varázsolja.

Ó l m o t arannyá változtatni... a naiv lelkek csak erre figyeltek fel. Bármiféle ismeret hiányában és annak a legelemibb megértése nél kül, hogy a hermészi filozófia beszédét nem szó szerint kell érteni, próbálkozni kezdtek az eljárással... a betű öl! Hacsak a helyes olva sásra képesek lettek volna, felismerhették volna, hogy a régi filozó-

217

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

fusok által említett fémek nem a természetben található szokásos elemek, és az említett fogalmaknak sincs semmi közük sem ezekhez. Ugyanez érvényes a zsidó-keresztény ezoterikában oly nagyra becsült tűz princípiumra is, melyet nem kellene a kovácsműhelyben vagy a konyhában lobogó tűzzel összetéveszteni. Minden hermészi jelkép a lélek erőinek valamely rejtett, különösen erkölcsi elemére utal, melyeket a bölcseknek használatba kell venniük. Mert ők törekvésükkel és fáradozásaikkal valami sokkal magasabb célt szolgálnak, mint amilyen a közönséges fémek fösvények által imádott földi arannyá való átváltoztatása. A beavatottak számára az arany a tökéletesség szinonimája, eszköz, melynek segítségével az emberek ké pesek jó cselekedetet véghezvinni, amely megvilágítja útjukat, hogy a lélekkel felemelkedhessenek és szenvedéseiktől megszabadulhassanak. A Bölcsek Köve rejti magában a panaceát, amely meggyógyítja a szel lem, a lélek és a test minden betegségét. Ezt az elixírt nem az emberen kívül kell keresni, mivel a kő, melyet az ember magában csiszol, maga az emberi individuum. Ez kifejezésre juttathat egy bizonyos létállapo tot, amely maga a tökéletes bölcsesség. Ebben az életállapotban csodákat lehet véghezvinni, mivel a jó megvalósításának területén semmi sem lehetetlen annak az ember nek, aki a beteljesülés folyamatát kikutatja. Az elméletet megérteni kétségtelenül egyszerűbb, m i n t a művészetet az életben megvalósí tani. A tudomány alapjait megérteni és a szabályokat követni még viszonylag egyszerű dolog, a megvalósítás azonban már különleges tehetséget igényel, az egyedülit, mely a bölcset a mesteri tudáshoz emeli: ez minden betegség meggyógyítása, tehát a szellemé, a léleké és a testé is. Ez a papok és királyok művészete. Egy magasabb har m ó n i a közvetítése ez, melyet először minden tanulónak önmagában kell megvalósítania, mielőtt mások javára is kisugározhatná. Az egyik idegrendszernek a másik idegrendszerre való hatásán alapuló terápia csak egyik nézete annak a gyakorlatnak, mellyel a régi beavatottak meghitt viszonyban álltak. A mai mágnesezőknek minden „bennszülött" törzsnél megvannak a maguk rokonai. A hip notizőrök már a legkorábbi időktől fogva alkalmazták a képzelőerő

218

egyetemes

Gnózis

általi befolyásolás módszerét. Az elméletet nem sokra tartották, vi szont igen eredményesek voltak, tekintettel arra, hogy teljes beárnyékoltságban munkálkodtak. Vaskos gyakorlatiasság uralkodott a múltban, a hit árnyékában munkálkodva, anélkül, hogy az értelmes tudás fényéhez eljuthattak volna. Maguk a beavatottak nem tápláltak illúziókat ismereteik terje delmét illetően. A belátás által vezettetve mindenekelőtt azt ismerték fel, mi az, amit nem tudnak. Ezért ismeri be az igazi bölcs, hogy „semmit sem tud". Egy bizonyos megtapasztalási mód alapján mind azonáltal sikerül neki értékes igazságok nem szigorúan pontos észlelé se, megsejtése és megérzése, melyet a hosszas tapasztalat igazol. így keletkezik a határozott körvonalakkal nem rendelkező tra díció, mellyel minden olyan kereső összeköti magát, aki valóban a rejtett ismeret elnyerésére törekszik. Ez a valódi tradíció sohasem volt egy meghatározott tanításban lerögzítve, valamilyen könyvben feljegyezve, vagy pedig szóban továbbadva. Amit továbbadnak, az csakis a füst, sohasem a fény. Magát a szellemi belátást sem rögzítik sohasem egy meghatározott tanba, vagy jegyzik fel könyvekbe. N e m adható tovább oly m ó d o n , m i n t egy gyertya fénye. Szellemünk nem olyasfajta lámpás, melyet mesterségesen lángra lehetne lobbantani. Ezzel szemben olyan gyújtópont, melynek saját magából kiindulva kell legyőznie a sötétséget, úgyhogy ettől fogva nemcsak a hamu alatt fog izzani, hanem akadálytalanul lángra lobbanhat és kisugározhat. A fény meghódításának a megtanulása, ez a beavatás voltaképpe ni célja. Messze túlmutat a sok kifinomultságon és az ún. „beava tási módszerek" eljárásain, túl a másodrangú tantételeken valamint a beavatási formaságokon, melyek a maguk területén gyakran oly nagyszerű benyomást keltenek. Ezek a beavatások egyszerűségükben fölötte állnak a sokszor kicsinyes indíttatásokból létrehozott okkult beavatásoknak, melyek célja egyrészt a tömegek által nem birtokolt ismeretek fitogtatásával való elkápráztatás, másrészt a különleges ha talomra való törekvés. Az igazi beavatott kizárólag megvilágosodásra törekszik, ami ál tal a legfőbb jó megvalósításának a szolgálatába állhat. N e m sóvá-

219

A Z E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

rog semmi különlegesre, csakis hallgatni szeretne és sohasem lép az előtérbe. M i n d e k ö z b e n rejtetten annak a feladatnak szenteli magát, melyet a Nagy Mű megvalósítása érdekében őrá bíztak. A fényhez vezető utat a legkorábbi időktől fogva képekkel világí tották meg. A régi babiloni versek éppúgy utalnak rá, mint bizonyos mitológiai talányok. A végső cél a meggyógyulás, a megváltás, ahogy ezt a keresztények fejezik ki. Az emberiség Megváltójának mindan nyiunkban fel kell támadnia. A bölcsek szilárdan meg voltak győ ződve arról, hogy a mennyei Atya csakis a b e n n ü n k „testté vált" Fián keresztül nyilatkozik meg a Földön. Mivel az isteni értelem csíráját hordjuk magunkban, legyünk józanok, jók és nagylelkűek, odaadóak mindenki üdvéért! A szellemi arany, a Bölcsek Köve, az egyetemes gyógyszer az em beriség minden nyomorúságából való kigyógyításának a jelképei. Szükséges-e bízni a gyógyszerben ahhoz, hogy meggyógyulhassunk? Mindenkinek, aki hittételeket tesz közzé, ez a véleménye. A beava tottak nem tartják fel magukat sugalmazó terápiákkal. Úgy vélik, hogy az embernek meg kell tanulnia saját magát meggyógyítania, s mindent legyőznie, ami akadályozza teste, lelke és szelleme egészsé gét. Itt tehát nincs helye a b ű n ö k elleni tüzes prédikációknak, annál inkább minden gonosznak a saját lényből való kiszakításáról. Ha szontalan dolog valakit valamiféle szemléletmód számára megtéríte ni. Arról van szó, hogy élő példák legyünk, s emellett mindenkinek meghagyjuk a saját véleményét és fejlődési útját. Az úton járni azt jelenti, hogy minden vitát elkerülünk, a jót tesszük és mindenen át az egyedül jó megvalósításán dolgozunk. A „Követ" keresd hát saját magadban, s akkor meg is leled! A Fényért esedezz mélységesen őszinte szívvel, s akkor meg is k a p o d ! A tiszta hagyomány szentélyének ajtaján kopogj, s az megnyit tatik néked! Magadban bízz, őszinte érzéseidben, ne hagyd, hogy locsogó papok tévutakra vezessenek!

220

egyetemes

Gnózis

A jó és a rossz A vallási és filozófiai terület legfontosabb és legmélyebb értelmű vitái mindig is a jó és a rossz eredetéről szólnak. Ez felfoghatatlan titok és az is marad mindazok számára, akik nem rendelkeznek is meretekkel „minden dolgok kezdetét és végét" illetően. Egy etikai rendszer, mely nem kizárólag az ember legmagasabb életcéljával foglalkozik, jóllehet hasznos lehet bizonyos tekintet ben, mégis szükségképpen tökéletlen marad. E h h e z j ö n még, hogy a szabadság elérhetetlen álom marad m i n d a z o k számára, akik a saját szenvedélyeik rabszolgái. N e m jogosultak a szabadságra azok, akik sem a lélekben, sem Istenben nem hisznek, azok, akik szá mára az élet semmi más, m i n t „villámlás két üres tér k ö z ö t t " . Aki saját szenvedélyeinek a rabszolgája, az nem képes értelmes gon dolkodásra, mialatt ő maga a g o n o s z h o z kötődik, léte pedig csak szenvedélyeinek kiélését jelenti. A hitetlenek pedig korlátolt értel mükkel az életnek csakis az anyagi oldalát képesek felfogni. N e m ismernek semmi más, magasabb vágyakozást, s így csakis a külső életben keresik boldogulásukat. A valódi filozófus és az igazán vallásos ember a szabadságát a lelkület szolgálatába állítja. Ezáltal képesek a közönséges ismeretek fölé emelkedni. A szellem szemeivel látják a minket körülvevő há rom világot: az anyag elemi és sötét világát, melyben még az állati az uralkodó. Látják a szellem láthatatlan világát, a megszabadult lelkek világát, a boldogságos életet Isten uralma alatt, s e kettő között az emberek „szabad" világát, amint az vagy a sötétségbe süllyed, vagy Isten gondviseléséhez emelkedik. Az egyik oldalon a tévedés, a má sikon az igazság áll. A keresztény korszak hajnala óta foglalkoztatja a filozófusokat a kérdés: h o n n a n jön a gonosz a világba? E n n e k a kérdésnek a megvá laszolására egyesek azt gondolták ki, hogy a legfelsőbb Lény termé-

221

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

szettől fogva végtelenül jó, a világ viszont nem közvetlenül tőle szár mazik, hanem a teremtés feladatát alacsonyabb intelligens lényekre bízta, akik aztán a világot „élettel" látták el. így jöhetett el a világba a gonosz, ezeknek az alacsonyabb szellemeknek az erőtlensége és tudatlansága miatt. Ez a feltételezés azonban csupán eltolja a prob lémát. Miért hagyta volna az a végtelenül jó lény, akinek elég hatal ma van a világot saját magából megteremteni, a teremtés munkáját olyan munkásokra, akiknek az elégtelensége előre látható volt? Hermogenész a sztoikusokhoz hasonlóan azt feltételezte, hogy az anyag örök és teremtetlen, és Isten a gonoszt vagy saját magá ból, vagy a semmiből, vagy egy már létező anyagból hívta életre. Saját magából azonban nem hívhatta elő, mivel Ő oszthatatlan, a gonosz pedig sohasem lehet része egy tökéletes lénynek... Nem hoz hatta létre a semmiből sem, mert megvolt rá a hatalma, hogy ne hozza létre, ha pedig ennek ellenére mégis létrehozta volna, azzal saját jóságának a károsodását idézte volna elő... M i n d e b b ő l tehát az következik, hogy a gonosz egy már eleve létező anyagból származik, mely éppúgy örök, m i n t Isten, s melynek a hibáját nem volt képes kiküszöbölni. E n n e k a gondolatmenetnek az alátámasztására a Genezisben ke restek bizonyítékokat, melynek során az első verset a következőkép pen fordították: „A kezdetből" vagy „a kezdetben teremtette Isten az eget és a földet". Ez szükségképpen azt jelentette volna, hogy Mózes a sztoikusokhoz hasonlóan az „anyag örökkévalóságát" tanította. Tertullianus elutasította ezt a magyarázatot, s azt tanította: „Ha az anyag örök és teremtetlen, akkor Istenhez hasonlatos, éppoly abszo lút, m i n t Isten, és független tőle. Egyedül Isten tökéletes, mivel ő az abszolút lény, örök, saját magából létrejövő. így változhatatlan is." Vagyis nem lehet először azt feltételezni, hogy fennáll az egyszer smind a gonosztól áthatott örökkévaló anyag, mely abszolút ugyan akkor tökéletlen és korlátozott... Ez olyan, mintha azt állítanánk, hogy maga Isten, jóllehet abszolút és saját magából létrejövő, egy tökéletlen, erőtlen és korlátozott lény... Éppily kevéssé lehet azt állí tani, hogy az anyag örök, abszolút és változhatatlan, a tulajdonságai

222

egyetemes

Gnózis

viszont nem éppoly abszolútak, m i n t ő maga, Isten pedig az anyag tulajdonságát megváltoztathatta, vagy olyan értéket adott volna neki, mellyel nem rendelkezett. Az örökkévalóságban vagy az abszolútban nincs semmi változás, sem a jóban, sem a rosszban! Az anyag örökkévalóságát illető feltételezés nem oldja meg a go nosz keletkezésének a problémáját. Ha Isten tudta volna, hogy az anyag fogyatékosságát nem lehet kiküszöbölni, bizonyára lemon dott volna arról, hogy olyan lényeket teremtsen, akiknek elkerül hetetlenül ezzel a fogyatékossággal kell élniük. De mi a különbség aközött, ha azt mondjuk, hogy Isten nem volt képes kiküszöbölni az örök anyag fogyatékosságát, vagy ha azt állítjuk, hogy Istennek nem sikerült fogyatékosság nélküli anyagot teremtenie...., sem pedig lényeket, melyek éppoly tökéletesek, m i n t ő maga? Az első esetben azt feltételezzük, hogy Isten hatalma akadályoztatva van, vagy rajta kívül álló körülmények által korlátok közé szorított, ami képtelen ség... A második esetben csupán az lenne a végkövetkeztetés, hogy Isten nem képes olyan teremtmények életre hívására, akik végtelenek vagy vele egyenértékűek... ami nyilvánvalóan így is van. Mózes azonban nem azt mondta, hogy a „kezdetből", vagy „kez detben", mintha egy szubsztanciáról szólna, hanem azt mondta: a „kezdetnél". Márpedig a teremtmények kezdete maga a teremtés volt. Ha Istennek szüksége lett volna valamire, hogy a teremtést véghezvihesse, akkor ez a bölcsessége, mely éppoly örök, m i n t ő maga, valamint a Fia, mely az Ige, Isten Igéje. Az Atya és a Fiú egyek. Lehete azt mondani, hogy ez a bölcsesség — mely éppoly örök, m i n t O — nem olyan idős, mint az anyag maga? Hogy az anyag magasabban áll, mint Isten bölcsessége, Igéje és Fia? Hogy i m m á r o n nem Isten Fia az, aki egyenlő az Atyával, hanem az anyag? Micsoda istentelen abszurditás! Nem lehet elismerni, hogy létezik az anyag, mely egyszer anyagi, majd később megint nem anyagi, egyszer jó, majd máskor gonosz. Azt sem lehet elfogadni, hogy végtelen, s ennek ellenére Istennek van alárendelve. Az anyag egyértelműen határokhoz kötött, mivel a tér foglya. Létezésének így bizonyosan kell, hogy legyen oka, mert

223

Az E G Y E T E M E S

G N Ó Z I S DIADALA

semmi sincs ok nélkül korlátok közé szorítva. Ami azt a gondolatot illeti, hogy Isten a gonoszt bebocsátotta — ezt azok osztják, akik úgy vélik, hogy a világot egy m i n d e n h a t ó lény a semmiből teremtette — fel kell arra hívni a figyelmet, hogy a „gonosz nem áll szemben sem a jóval, sem Isten mindenhatóságával, mert eljön az az idő, amelyben minden vissza fog térni a maga rendjéhez". A gonosz eredetének kérdésénél a korai egyházatyák, Tertullianus, Origenész és Augustinus elsősorban a szexualitásra fordították figyelmüket. Ez azonban a szexualitás elleni érv keresésének az igé nyéből fakadt, valamint abból a szükségből, hogy annak hatalmát megérthessék. Ez a gonosz sötét princípiuma, amely Augustinus után a kereszténységet beárnyékolta. Végső soron a félreértelmezett manicheizmusról volt szó... Malebranche (1638-1715) az Oratoriánusok rendjének a tagja op timizmust hirdetett: „A világban minden a lehető legjobban van elrendezve. Isten, ami a világmindenség együttes rendjét illeti, nem hozhatott volna létre tökéletesebbet, mint amit megalkotott." Leib niz (1646-1716) ugyanazt a tanítást képviseli, mint Malebranche: „A legmagasabb bölcsesség, összekapcsolódva a nem kevésbé végtelen jósággal, határozottan a legjobbat választotta. így amint a kisebb gonosz is a jónak egy fajtája, úgy a kisebb jó is a gonosz egy formája, ha egy még nagyobb jónak az útjában áll. Ha valamit jobban is el lehetne rendezni, akkor Isten alkotásán változtatni kellene..." Egy tökéletes világ fennállását a gonosz létezésével összeegyeztet ni; bűn és szenvedés nélküli világokat elképzelni, mindez olyan vi lágok elképzeléséhez vezetne, melyben a jó jóval csekélyebb értékkel bír, m i n t a mienkben... így bölcsebb, ha magát a világot elcsúfítani látszó gonoszt vesszük szemügyre. A gonoszt megkülönböztethetjük aszerint, hogy metafizikai, testi vagy erkölcsi gonoszról van-e szó? A metafizikai gonosz nem más, m i n t maguknak a teremtményeknek a tökéletlensége, s ez fenn fog állni a legtökéletesebb világban is, mert a teremtés nem képes a vég telen tökéletesség létrehozására, mely Isten sajátossága.

224

egyetemes

Gnózis

A fizikai gonosz, vagy a szenvedés egyfajta erkölcsi jó, amennyiben az erkölcsi gonosz büntetésének tekinthető. Ez gyakran egy nagyobb öröm alapjául szolgál. Mindenesetre semmi sem bizonyítja azt, hogy vagy a jelenben, vagy egy távoli napon ne j ö n n e el valamiféle bőséges kárpótlás: három megfontolás, ami arra indít, hogy inkább jónak tartsuk, semmint rossznak. Az erkölcsi rossz, avagy a bűn nem szükségszerű eleme a teremtés nek, sem pedig hatékony eszköz ahhoz, hogy magasabb jót érjünk el. De lehetséges az, hogy az isteni megnyilatkozás tökéletessége ér dekében szükséges, hogy teret kapjon. „Ebben az értelemben enge délyezi Isten a bűn megjelenését. Megszegné a bölcsessége, jósága és tökéletessége által támasztott követelményeket, ha nem az abszolút értelemben vett legjobbat választaná." Ezek a megfontolások azt feltételezik, hogy Isten a legjobb válasz tás törvényének van alávetve, mely semmiféle kivételt vagy felmen tést nem tesz lehetővé. Ez egy nem véghezvihető kötelezettség, mert Isten mindig többre lenne képes, m i n t amit ténylegesen létrehozott. Lehetetlen azonban, hogy műve korlátok közé szoruljon, melyeknek ne lenne képes a meghaladására. Az albigensek vonatkozásában a következőket írják az egyházi kró nikások: „Ezzel a névvel lehet találkozni több 12. századi eretnek csoport vonatkozásában, mint amilyenek a petrobrusiánusok, henricianerek, arnaudisták, waldensek, katárok". Továbbá: „Az albigen sek — tulajdonképpen manicheusok, m i n t a bolgárok (bogumilok) — mindamellett M a n i rendszerét megváltoztatták. Elismerték az egy legfőbb Istent, úgy vélték azonban, hogy akkor, mikor Isten Lucifert és a többi angyalt teremtette, Lucifer fellázadt és a gonosz teremtőjé vé vált." A lateráni zsinat 1179-ben egyházi átkot m o n d o t t ki a fent említett eretnekekre, valamint a brabantokra, aragoniaiakra, navarraiakra, baszkokra és a cottereaux-okra

20 Cottereaux: zsoldos katonák neve

225

is. A lista eléggé hosszú volt

Az EGYETEMES G N Ó Z I S DIADALA

ahhoz, hogy igazolja az albigensek elleni rettenetes keresztes hadjá ratot. A szerző kétségbeesett kísérleteket tesz, hogy valamiféle bocsá natot találjon ezekre a szörnyűségekre. „Az utolsó időkben — tehát a pireneusi katárizmus megsemmisítése előtt, ami meglehetősen nyug talanító volt — a manicheusok (gyakran így nevezték a katárokat) feladták alapvető tanításukat: a két princípium elvét. Nem beszéltek többé a gonosz princípiumáról, hanem csak a gonoszról, úgy mint ahogyan m i . " A Saint-Victor társaság történetírója, Guyot abbé, akinek az eret nekekről szóló művéből

néhány szakaszt idéztünk, éppenséggel az

általunk jól ismert és kedvelt csapásra vezet bennünket: az angyalok hoz és ördöghöz. Isteni mesterünk nyomdokain eltökélten hozzáfo gunk a gonosz eredetének kikutatásához. Az epifánia, m i n t tudják, az isteni bölcsességből előlépő és a lélek értelmét megteremtő fény megnyilatkozása. E b b ő l a bölcsességből keletkezik az ismeret, és születik meg a szabadság. „Nézzétek, Ádám olyan lett, m i n t közülünk egy", így szól Isten Mózes 1. Könyvében (3,22). Amit úgy fordítottak: „Nézzétek, egyedül vagyok a mennyben, az ember pedig egyedül van a földön." Pál nem akarja, hogy az angyalok származásának vanitas fabulas, vagyis hiábavaló meséknek tartott történeteivel foglalkozzunk. Nem lehet mindent költői értékeken keresztül feldolgozhatóvá tenni, ami nem tartozik sem a tudomány, sem pedig a hit világába. Az eredeti bukás csupán egy erkölcsi romlás volt, egy szaladni tanuló gyermek helytelen lépéséhez hasonlatos. Ami az angyalokat illeti, nem szabad elfelejtenünk,

hogy egy trónjától

megfosztott király nem király

többé, a rabló főembereket pedig jól kormányzott országban nem tűrik meg. Senki sem szeretheti a gonoszt önmagáért. Az ember azért szereti a gonoszt, mert helytelen m ó d o n ezt tartja a jónak:

21 Guyot: Eretnekségek, tévedések és skizmák egyetemes szótára, Párizs, 1847.

226

egyetemes

Gnózis

A lázadó angyalok féltékenyek lettek Istenre, ők is teremteni akartak. Az asszony féltékeny lett az Igére, ő is tudni akart. A férfi féltékeny lett a Paraklétára, ő is szeretni akart. Ismerjék fel ebben a h á r o m nézetet: hatalom — bölcsesség — szeretet! Mindegyikük önállóan akart érvényesülni, ezért Isten visszahúzta a kezét. Ez nem haragból történt, hanem teremtményei szabad aka ratának tiszteletéből. Magára vette a felelősséget is bűneikért és go noszságaikért, Fia képében elfogadta a korlátlan vezeklést. A bukott angyalokat „légiónak" is nevezik. Sátán nagy sokaság, de nem egy személy. Egy szellem, j o b b a n mondva szellemeknek egy létállapota. Valódi neve: gőg, becsvágy, mértéktelen sóvárgás... Ez az igazi pokoltűz, végtelen és együttérzés nélküli, mert ez maga az élet. Egyedül Isten tiszta szellem. D é m o n o k és ördögök nem képesek légkörünkben megmaradni. Erőtlenek, az örök igazságosság ide s tova sodorja, elutasítja és összeroppantja őket mindaddig, amíg ezt szükségesnek látja. Ők maguk a tehetetlenség, egy negatív princípi um, egy fantom, a nem-lét árnyai, a semmi sötét kisugárzása. Egy negatív princípium lényegében nem tényező, értelmetlen, m i n t egy véletlen, mint a semmi. „Eljön az idő, mikor minden az egyetlen rendhez tér vissza. Isten szeretet..." így ír Tertullianus. „A lelkek megbánásuk által részesed nek az egyetemes megváltás kegyelmében. Az isteni jóság magát Lu cifert sem zárja ki magából". így Origenész. A szeretet Egyháza által maga Lucifer is vissza lesz vezetve az Atyához. A konzervatív katolicizmus, ahogyan megismertük, nem más, mint álruhába bújt manicheizmus. Nincs két legfelsőbb hatalom ezen a világon. Kizárt dolog, hogy Krisztus király koronáját meg ossza Sátán királlyal. „Ennek a világnak a fejedelme megítéltetett", mondta Krisztus már kétezer évvel ezelőtt (János 16,11). Lukács 10,18-ban pedig ez áll: „Láttam a Sátánt, m i n t egy villámot, az égből lehullani". A villám valóban lesújtott az égből, azért, hogy megvilá-

227

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

gosítsa a Földet. Sátán aláhullott a mennyből, annak a szorongásnak a kíséretében, melyet Isten mennydörgő haragja ébreszt bennünk. „Az ördögben és b e n n e m nincsen semmi közös sem", mondta a Mester. Sátán csaló, csakúgy, m i n t az atyja... a szemfényvesztés, a balsors és a zavarodottság szelleme. A fény most behatolt nyomorúságos létterületünkre. Sátánt felis merik, s nem foglalhatja el többé jogtalanul Isten helyét. Úgyhogy ideje, hogy megvilágítsuk az égi viszály legendáját. A „menny" a vallás. Az emberi szellembe belopózik a hazugság, s ezt imádják az igazság helyett. Az ember önhittségében csalhatatlannak gondolja magát. Ez Sátán létezésének az alapja. A valódi Sátán nem más, mint az állati az emberben, vagy jobban mondva a butaság, melynek soha nem lehet igaza, ha a szellemmel akar vitába szállni. Ha Jézust a Zsinagóga felismeri és elismeri, akkor a világ a bálványimádástól a parakletizmus avagy a messianizmus felé fordulhatott volna, mégpedig az ál-keresztény barbárság véres árnyai nélkül. Sá tán akkor sohasem léphetett volna fel, mivel Sátán a katolicizmus fia, igen ő maga az egész katolicizmus, amint Ventura atya mondta, akit rettenetesen megkínoztak, majd megégettek. A héber katekizmusban egyetlen szó sem esik Sátánról. Sátán, avagy a d é m o n o k maga a középkor a fantomjaival, keresztes hadjá rataival és máglyáival. A Sátán az Inkvizíció, mely a géniuszt kínoz za és a tudományt megbéklyózza. „Mennyi katolikus — még a derék kartauziak is, akik rózsafüzéreket árusítanak — imádja a Sátánt még most is, anélkül, hogy ezt észrevenné?" — tette fel a kérdést a merész Guillaume Postel az egyházatyák jelenlétében a tridenti zsinaton. Mennyi ideig fogja még ez a látszatkirály a tudatlanság híveit kísé retében magával vonszolni? Vagy még inkább: meddig fogja még az emberek tudatlansága a hazugság ezen abszurd teremtményét igaz nak tartani? Senki sem tudja megmondani... Mi a z o n b a n , m i n t előre törekvők, nem akarunk t ö b b é a mögöt t ü n k fekvő d o l g o k r ó l beszélni, s n e m akarunk ettől az őrültségtől

228

egyetemes

Gnózis

félni. „Elvetem S á t á n t " , m o n d j a az ártatlan gyermek a világban megtett első lépéseinél, s hozzáfűzi: „Jézus Krisztussal k ö t ö m ös sze magam". Ezek a mi szavaink is, melyet még kiegészítünk néhány magya rázattal, melyek bizonyosan megértésre találnak: megtagadom Sá tánt, a gonoszt. Ő a gőg, a becsvágy és a mértéktelen vágyakozás. A szent Grálhoz való törekvésemben, a tökéletességhez vezető úton, amennyiben ez lehetséges, még j o b b a n összekötöm magam Jézus Krisztussal, a jóval, a legfelsőbb parancsnak megfelelően: „Tedd a jót, kerüld a gonoszt!"

229

AZ E G Y E T E M E S G N Ó Z I S DIADALA

A szellemi feltámadás Az Egyház merev homlokzata és a történelem nyugtalansággal terhes színpada mögött mindig is megtalálható volt a belső kereszténység. Éppúgy, m i n t ahogy a lelkek csendes küzdelme a külső összeütkö zések hátterében játszódik le, az óceán mélységes áramlatai pedig a felszín hullámai alatt húzódnak meg. A belső kereszténység megta lálható a gnosztikusoknál, manicheusoknál és a kelta szerzeteseknél éppúgy m i n t a kerekasztal első lovagjainál. Benne élt a Szent Grál rendjében, a katárokban, albigensekben, templomosokban és rózsa keresztesekben, Firenze Filozófiai Akadémiája alapítóiban. De hol találjuk meg ezeknek a megnyilvánulásoknak az eredetét és rejtett összefüggéseit, ha az Egyház és a világi hatalmak a nyomait min denfelé eltüntették, dokumentumait megsemmisítették? Ha valóban létezik nyugati ezoterika — s erről meg vagyok győződve — akkor meg kell lennie a képviselőinek és az apostolának. Talán nem fogom látni, de el fog j ö n n i ez az apostol. A 2 0 . század zűrzavarából feltörő kiáltásra fognak szükségszerű válaszként fölemelkedni. A J á n o s evangélium elejétől a végéig a legmagasabb beavatás jegyeit hordozza magán. A katárok és rózsakeresztesek mélységes bensőségességet ismertek fel a soraiban, megható realizmust, valamint meg kapó részleteket, melyek a Mester és a tanítványa közötti különleges, messzemenő bizalmasságról árulkodtak. A forma, melybe ennek az evangéliumnak az eszméit öltöztették, az alexandriai befolyást enge di felismerni. Ezek a megállapítások Krisztus egész szenvedéstörténetére ráillenek, különösen a bethániai eseményekre, melyek közül Lázár feltá masztása a legfontosabb. Lázár, akit J á n o s csupán mint a bethániai Márta és Mária fivérét ír le, valószínűleg az evangélium legrejtélye sebb és legkülönösebb alakja. Csak J á n o s említi, a másik három evan gélista nem tud róla. Csak a feltámasztás jelenetében kerül előtérbe!

230

egyetemei

Gnózis

Amint a csoda megtörténik, hasonlóképpen mindjárt újra eltűnik mintegy a hátsó ajtón keresztül. Pedig ahhoz a csoporthoz tartozott, mely a legközelebb állt Jézushoz, azokhoz, akik mellette álltak a sí rig. Két kérdés adódik mindebből, melyeket az ember önkéntelenül is feltesz magának: ki ez az elmosódó alak, aki az evangélium többi oly eleven és világosan ábrázolt szereplője mellett egy árnyképnek tűnik? Másfelől mit jelent a feltámadása? Az általános felfogás szerint Jézus csakis azért támasztotta fel Lá zárt, hogy a zsidóknak bebizonyítsa, hogy ő a messiás. Ezzel azon ban Jézust egy közönséges csodatévővel helyezik egy sorba! A mo dern kritika, mely mindent tagad, ami nehézséget okoz a számára, úgy oldja meg a kérdést, hogy azt állítja, hogy ez a csoda is, csakúgy, mint a többi, pusztán a nép kitalációja. Ezen az alapon éppígy lehet ne azt is állítani, hogy Jézus egész története csak kitaláció, Krisztus pedig sohasem létezett! Márpedig a feltámadás a keresztény gondo latkör magja és alapvetése. Szükséges ezeknek a gondolatoknak a megvilágítása, megértése, és egyetemes törvényekre való visszaveze tése. A feltámadás vezéreszméjének minden további nélküli elvetése a kereszténység fényének és erejének az elrablását jelenti. Erejének hatása a lélek halhatatlanságával áll vagy bukik. A pireneusi katárizmus és a rózsakeresztesek klasszikus tanítása erre a zavarba ejtő misztériumra éppoly helyes, m i n t megvilágosító megoldást nyújt, melynek alapja Hermész ősi E g y i p t o m á n a k ha lotti misztériuma. Ez a magyarázat kiemeli Lázárt a félhomályból, egyszersmind feltámadását a transzcendens igazság mély, ezoteri kus jelentőségével ruházza fel. Azok számára, akik a látszat fátylain áthatoltak, Lázár nem más, m i n t J á n o s apostol... A n n a k az oka, hogy ő maga nem tanúskodik erről, a léleknek abban a csodá latraméltó szemérmességben és szerénységben rejlik, amiről Jézus tanítványai tanúskodtak. Attól a kívánságtól indíttatva, hogy ne te kintse magát testvérei fölött állónak, J á n o s tartózkodik attól, hogy saját neve alatt beszélje el életének azon legfontosabb eseményeit, melyek következtében a legmagasabb rangú beavatás részese lett. Ezért viseli J á n o s apostol ennél az eseménynél Lázár álarcát. E b b ő l

231

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

a szemszögből tekintve feltámadása egészen új megvilágításba ke rül, s a klasszikus beavatás legfontosabb szakaszaként, m i n t annak harmadik foka tárul elénk. A Szent Grál útján című könyvben felvázoltuk a tiszták, a tö kéletesek beavatását. A katárok, az isteni Mester hűséges követői, egyúttal az egyiptomi misztériumok folytatói is voltak! Egyiptom ban a hierofánsok a jelöltet hosszan tartó próbák után mély álomba merítették, melyben h á r o m napot töltött el egy templomi szarkofág ban. (A misztikus szarkofág, a halál misztériumának jelképe, a Nagy Piramisban található.) Ezalatt a három nap alatt az anyagtest olyan hideg lett, m i n t maga a márvány, külsőleg halottnak látszott, miköz ben az asztráltest teljesen megszabadult az anyagi testtől, úgyhogy a kozmoszban szabadon kibontakozhatott. Az étertest, az élet és az emlékek hordozója, szintén eloldozódott és követte az asztráltestet. Az anyagi testben azonban elég élet maradt vissza ahhoz, hogy ne álljon be a halál. A hierofánsok által előidézett álomból felébredve a szarkofágot elhagyó ember nem ugyanaz volt többé, m i n t korábban. Lelke egy másik világban járt és ő emlékezett erre. Igazi beavatottá vált, a má gikus lánc tagjává, „összeköttetésben a magasabb Istenek seregeivel", m i n t ahogy egy régi felirat tudósít erről. Krisztus küldetése az volt, hogy az emberiség szemei előtt feltárja a misztériumokat, horderejűket pedig megnövelje. Ezért az volt a kívánsága, hogy legjobban szeretett tanítványa átmenjen a „legma gasabb próbán, mely az igazság közvetlen megismeréséhez vezet". A m i n t erről az evangélium is tudósít, ő maga akarta és rendezte el így. „Mert ahogyan J ó n á s h á r o m nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is a föld belsejében három nap és h á r o m éjjel." így szólt már Máté evangéliuma is (12,40). Mária köve tet küld a Galileában prédikáló Jézushoz, s tudatja vele: „Uram, íme, akit szeretsz, beteg". (János 11,3) Ez egyértelműen J á n o s apostol, Jézus szeretett tanítványa. Ahelyett azonban, hogy odasietne, még két napot vár Jézus, s így szól tanítványaihoz: „Ez a betegség nem halálos, hanem az Isten dicsőségét szolgálja, hogy általa megdicső-

232

egyetemes

Gnózis

üljön az Isten fia... Lázár, a mi barátunk elaludt, de elmegyek, hogy felébresszem... Akkor azután Jézus nyíltan megmondta nekik: Lázár meghalt." (János 11,4, 11, 14) Lázár tehát h á r o m nap és h á r o m éjsza ka után az anyag szerint elhalálozott! Jézus tehát előre tudja, hogy mit akar és hogy mit fog tenni. Pontosan a kellő időben kapcsolódik be az események folyásába, amint azok lefolyását előre látta és elő is készítette. A halottnak tartott, azonban mélységes álomba süllyedt Lázárt egy sziklába vá gott sírkamrába fektették, mely elől a zárókövet elhengergették. A mélységesen lesújtott nővérek és az odasereglő zsidók szeme láttára kiált a Mester a sírkamrába: „Lázár, jöjj ki!" (János 11,43) Aki ekkor feltámad és a csodálkozó tömeg előtt mutatkozik, az nem a hagyo mányok Lázárja, a szürke árnykép, a sírkamra rongyaiba burkolva, hanem egy lángoló h o m l o k ú transzfiguráit ember! N e m más ő, m i n t János Apostol! Szemeiben i m m á r Pathmosz tüze lobog, mivelhogy látta az isteni fényt. Almában átélte az örökkévalóságot. Az állítóla gos halotti ruha a „beavatott lenvászonruhájává" változott. Most már felismeri a Mester szavainak a jelentését: „Én vagyok a feltámadás és az élet!" (János 11,25) A teremtő ige: „Lázár, jöjj elő!" áthatotta minden porcikáját, s feltámadottá tette a „lélek és a test szerint is". J á n o s most már tudja, miért ő az a „tanítvány, akit Jézus mindenki másnál jobban szeretett", mert ő az egyetlen, aki tökéletesen megérti ő t . Ő az a beavatott és a látnók, aki Mesterét a kereszt lábáig követi, egészen a sírbolt éjszakájáig és az Atya ragyogó világosságáig!

A transzfíguráció Az epifánia, avagy a „felső tekintet", a püthagoraszi beavatásban a „mindent átfogó észlelést jelentette, melynek a szellemi látás m ó d b ó l létre kell j ö n n i e " . Ez a szellemben megpillantottaknak a tökéletes kikutatása és feldolgozása. A szellemi látásnak kozmi kus szintézishez, a beavatás megkoronázásához kellett vezetnie. Ez az a tanítás, melyet Krisztus az apostolaira hagyományozott, a

233

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

transzfiguráció csodája. Jézus m i n d e n t átlátott, amit körülötte és ellene terveztek. A farizeusok és sadduceusok türelmetlenül várták visszatérését, hogy hatalmukba keríthessék. A Nagy Zsinagógában történt rágalmazások hatására sokan elpártoltak tőle. Ó borzalom, istenkáromlással és szentségtöréssel vádolták meg! A gyűlölet táma dásai pompás fénykoszorúját m i n d j o b b a n elsötétítették. Kereszte lő J á n o s Heródes által o k o z o t t halála számára is beharangozta az utolsó óra eljövetelét... De legalább hívei megértették szavait és küldetését? Fel kell ismer nünk, hogy a zsidó látomás töltötte be szívüket, melyben a Messiást uralkodóként képzelték el, aki erős kardja által uralkodik a népek fö lött. N e m voltak képesek annak felismerésére, micsoda dicső helyet foglal el Krisztus a történelemben. Jézus Krisztus ezért elhatározta, hogy „három kiválasztottját" vezeti el ehhez a belátáshoz. Máté a következő magyarázatot adja ezt illetően (Máté 17,1-8): Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, és felvitte őket külön egy magas hegyre. És szemük láttára elváltozott: arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyo gott, mint a fény. És íme, megjelent előttük Mózes és Illés, és be szélgettek Jézussal. Péter ekkor megszólalt, és ezt mondta Jézusnak: „Uram, jó nekünk itt lennünk. Ha akarod, készítek itt három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek és egyet Illésnek." Még beszélt, amikor íme, fényes felhő árnyékolta be őket, és hang hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett Fiam, akiben gyönyörködöm, reá hallgassatok!" Amikor a tanítványok ezt hallották, arcra borultak, és nagy félelem fogta el őket. Ekkor Jézus odament, megérintett őket, és így szólt hozzájuk: „Keljetek fel, és ne féljetek!" Amikor feltekintettek, senkit sem láttak, csak Jézust egyedül. A festő Raffaello Sanzio (1483-1520) a mennyei platonikus, ezt az eseményt Transzfiguráció (Krisztus színeváltozása) című festményén festette meg. A festményen három világ látható, melyek határozot tan elkülönülnek egymástól:

234

egyetemes

Gnózis

A fizikai, vagy földi világ, A lélek, vagy asztrál világ, Az isteni vagy szellemi világ Ezek képezik a festmény három síkját: a lélek vagy asztrál világ ta lálható középen, az isteni vagy szellemi világ található fölötte, ra gyogásával pedig áthatja a másik kettőt. A hegy lábánál a be nem avatott apostolokat és a népet láthatjuk. M i n d a n n y i a n heves taglej tésekkel egy csodáról beszélnek és vitatkoznak, Krisztust azonban nem pillantják meg... Csupán a köztük lévő egykori, meggyógyított ördöngös az, aki észleli a látomást, s felkiált. A többieknél a lélek szemei még nem nyíltak meg! A hegy csúcsán Péter, J a k a b és J á n o s , mély álomba zuhanva. Még nincsenek abban az állapotban, hogy a szellemet éber állapotban szemlélhetnék. A h á r o m kiválasztott által észlelt látomás a Földről Mózes és Illés közé a fénylő felhőkbe föl emeltetett Krisztus. A h á r o m beavatott apostol, akik ezt a látomást megpillantották és megértették, maguk előtt láthatták az isteni fejlő dés teljes összefoglalását. Mózes, a sinai próféta, a Genezis e nagyszerű, egyesítő alakja, a Föld történetét képviseli a kezdetektől fogva, vagyis a múltat... Illés Izraelt jeleníti meg, annak minden prófétájával, a Messiás hirdetőit, a jelent... Krisztus maga a világunkat a kezdetektől fogva magában rejtő Nap Ige, a teremtő Ige átlátszó és sugárzó megtestesülése, az Ige, aki most egy emberen keresztül szólal meg! Ez az eljövendő! A hang, melyet az a p o s t o l o k hallanak, az Atya egyetemes Igéje, a tiszta szellem, melyből m i n d e n Ige keletkezik. Ezt a hangot csu pán a szellemben megvilágosodottak hallhatják. E b b e n a kivételes és ünnepélyes pillanatban az emberek nyelvén nyilatkozik meg az apostolok számára. A T h a b o r hegyi látomás magában foglalja a teljes isteni és emberi fejlődést. A „Színeváltozás" egy egészen újfajta szellemi felemelkedés és elmélyültebb szellemi belátás kez dete volt!

235

EGYETEMES G N Ó Z I S

DIADALA

A keresztút A vége felé menetelő antik világ, beleértve a sztoikusokat is, semmivel sem értette meg j o b b a n Krisztust és keresztútját, mint Pilátus. Csak a fájdalmas külsőséget és a látszólagos tétlenséget észlelték, mely a megaláztatás erőteljes érzését helyezte előtérbe bennük. Jézus min den tette azonban éppúgy szimbolikus, m i n t misztikus jelentőséggel is bírt mind az akkori, mind az eljövendő emberiség számára. A keresztút fázisai, melyeket a középkor szentjei asztrális képek ben rögzítettek meg, számukra segédeszközökké lettek a beavatás és tökéletesedés során. A johanniták, a templomosok és a kereszte sek, akik azzal a céllal gondoltak Jeruzsálem meghódítására, hogy azt a világ fővárosává emeljék, a katárok, akik a tudomány és a hit közötti kibékülésre törekedtek, a misztikus rózsakeresztesek, akik a szellem templomát, kelet és nyugat magasabb bölcsességben való testvéri egyesülését készítették elő, az egyetemes testvériség: minde zek az emberek, akik a szó legtágabb értelmében rendelkeztek szel lemi tetterővel, kimeríthetetlen erőforrásukat Krisztus keresztútjában találhatták meg. A m i k o r a megostoroztatást állították szemeik elé, akkor Krisz tus meggyötört alakja így kiáltott hozzájuk: „Tanuljatok meg tőlem a sors ostorcsapásai alatt állhatatosak maradni, minden szenvedést elviselni. Akkor új érzékszervekre tesztek szert, minden szenvedést megértetek, s megértitek minden létezővel való egységeteket. Mert én is így egyeztem bele az emberekért való szenvedésbe, hogy áthatol hassak a lelkük mélyéig..." A töviskorona arra tanította őket, hogy erkölcsi és intellektuális ér telemben dacoljanak a világgal, elviseljék mindannak a megvetését és megtámadását, ami számukra kedves és drága volt. Ez a töviskorona azt m o n d t a nekik: „Maradjatok hajthatatlanok, mikor ostoroznak titeket. Tanuljatok meg 'igent' mondani, mikor mindenki 'nemet' m o n d . Csak így lehettek önmagatok^ A keresztvitel jelenete egy újabb erényre oktatta őket: „Tanuljátok meg tudatotokkal a világot hordozni, amint Krisztus is beleegyezett

236

egyetemes

Gnózis

keresztjének a cipelésébe, hogy összeköthesse magát a Földdel. Tanul játok meg testeteket, mint valami külső köpönyeget hordozni! A szel lemnek akarata által körül kell fognia a testet, mint ahogy a kéz fogja körül a kalapácsot." Ily m ó d o n Krisztus keresztútjának misztériuma nyugat és észak népeit nem annyira a passzivitásra, mint inkább a szeretet és az áldozat alapján megszülető új cselekedetre tanította. A golgotai misztérium Krisztus életének záró szakasza, küldeté sének lepecsételése, ennélfogva a kereszténység legmélyebb miszté riuma. A kereszthalál borzalma ellenére ő a Megváltó. Megbocsát hóhérainak, a hitét megőrző gyilkosnak vigasztalást nyújt. E n n e k a keserű kehelynek az utolsó cseppig való kiürítéséhez meg kell tapasz talnia a teljes elhagyatottságot, mely a felkiáltásra készteti: „Atyám, miért hagytál el engem?" Erre a legmagasabb és végső szózat követ kezik: „Elvégeztetett!" Ez az örökkévalóság pecsétje a csodálkozva bámuló évszázadok tekintete fölött. A keresztre feszített kebléből olyan, harsonaszóhoz hasonlatos átható erővel tört föl az utolsó kiáltás, hogy a római katonák vis szariadtak, s azt hebegték: „Valóban Isten Fia volt?" Jézus halott... Csupán a keresztfára szögezett halott test maradt vissza. Ugyanak kor az asztrális és szellemi világot fényvillám hasítja ketté, melyet mennydörgés követ. Krisztus lelke egy lélegzetvételnyi szempillantás alatt újra összekapcsolódott a Napszellemmel. Ugyanabban a pillanatban, amikor Jézus utolsó leheletét kiadta, Heródes templomának a tabernákulumot a szemek elől elrejtő pom pás kárpitja tetejétől az aljáig meghasadt! Profán szemek elé tárultak a szentélyben az arany ívekkel közrefogott t ö m ö r aranyból lévő Kerubimok, jóllehet, ide maga a főpap is évente csupán egyszer léphetett be... Micsoda mélységes értelmet rejt magában ez a kép! Az oroszlán testű Kerubim képe a sas szárnyakkal és angyal fővel egy szfinxhez hasonlatos. Az emberi lélek teljes fejlődését jelképezi, belemerülését az anyagba, s visszatérését a szellemhez. Krisztusnak hála a szentély kárpitja elhasadt, a Szfinx rejtélye feltárult! Ettől kezdve az élet misz tériuma és az isteni fejlődés útja nyitva áll mindenki előtt, akinek van bátorsága és lelkiereje az útra keléshez.

237

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Térjünk vissza az egyiptomi beavatás legfontosabb eseményéhez, mely később — a pireneusi katárizmus idején — a tiszták, avagy a tökéletesek beavatásává lett. A beavatandó három napot és három éjt töltött el egy szarkofágban. Ezalatt az idő alatt a másik világban utazott, teljesen saját fejlődésének megfelelően. Minthogy a halot tak birodalmát előre bejárta, felébredésénél pedig emlékezett erre, hasonlatos volt a halálból feltámadotthoz, és kétszer születettnek nevezték, amint ezt a beavatottak nyelvén emlegették. Krisztus ép púgy — akárcsak J ó n á s a cethal gyomrában vagy Máté A Szent Grál útján című könyvben — véghezviszi sírban való tartózkodása idején kozmikus utazását, mielőtt szellemi feltámadása az övéi szemei előtt végbemegy. Itt még egy megegyezés található a klasszikus beavatás és az új misztériumok között, melyeket Krisztus hozott a Földre. Ez nem csupán megfelelést jelent, hanem hatalmas kiterjesztést is! Egy Isten nek, aki áthaladt a földi halálon, „a csillagok útján" való asztrális utazása egészen más jelentőséggel bír, és sokkal nagyobb horderejű, m i n t egy bátortalan, egyszerű halandó utazása a halottak birodalmá ban Izisz bárkáján! Ez a bárka valójában a beavatandó saját éterteste volt, melyet a Mester az anyagi testtől elválasztott, s melyet ezt köve tően az asztrális áramlatok vezettek. Itt egy rövid magyarázatra van szükség: két lélek-fluidikus áram lat, két éteráramlat veszi körül a földgolyót, kígyóhoz hasonlatos, szüntelenül mozgó többszörös gyűrűivel. Az egyik áramlatot Mózes Horebnek, Orpheus pedig Erebosnak nevezte. Ezt középpontot ke resőnek nevezhetjük. E n n e k az áramlatnak a középpontja a Földben található, s mindent ide vezet, amit vad futásában magával ragad. Ez a generációk, a sóvárgás és a halál feneketlen mélysége, a megpró báltatás szférája. Örvénye mindazokat a lelkeket magával ragadja, akik még földi vágyaik foglyai. Ez egy hatalmas tisztítótűz. A másik áramlat, Mózes J o n á n a k nevezi, a középponttól elszakadni törekvő erő. Ez a tágulás erejét foglalja magában, amint a másik áramlatban az összehúzódás ereje található. Ez az áramlat összeköttetésben áll

238

egyetemes

Gnózis

az egész kozmosszal. Általa emelkednek fel a lelkek a N a p h o z és a Mennyekbe. Általa jönnek hozzánk az isteni befolyások is. Általa ereszkedett le hozzánk Krisztus a galamb képében... Az erre felké szült beavatottak J o n a áramlatával tudtak visszatérni. A lelkeknek az a tömege azonban, mely még túlságosan az anyaghoz volt kötözve, Horeb hatókörében maradt... Felmenetele által Krisztus megmutatta a megzavarodott lelkeknek az égbe vezető utat, éppúgy, amint Dante is megmutatja a pokolból kivezető utat. Krisztusnak meg kellett világosítania és ki kellett széle sítenie a halál utáni életet, éppúgy, amint ahogy az életet a F ö l d ö n is szélesebb alapokra helyezte és megvilágította. Leglényegesebb felada ta mindazonáltal az volt, hogy apostolai szívében lehorgonyozza a szellemi feltámadás bizonyosságát, aminek őáltaluk kellett a világon elterjednie. Miután ő maga feltámadt, bennük kellett az egész em beriség számára a feltámadás lehetőségét biztosítani. Krisztus feltá madásának kellett a lelkek feltámadásának a jutalma lenni ebben az életben, hitükének pedig az eljövendőben. Az a p o s t o l o k ezt a hitet n e m egyik p i l l a n a t r ó l a másikra szerezték meg. F o k o z a t o s a n h a t o t t a át ő k e t b e l ü l r ő l , m i n t egy hang, mely m i n d e n s z í v d o b b a n á s n á l meggyőz, m i n t egy ö n m a gát k ö z l ő életlélegzet. Krisztus megnyilvánulásai lépésről lépésre b o n t a k o z n a k ki, azzal a céllal, hogy m i n d n a g y o b b hatáskörre tegyenek szert: A sírnál: „Mária, ne illess engem! Menj el, s m o n d d meg az apostoloknak, hogy feltámadtam!" A tizenegy tanítványnak, akik Jeruzsálemben gyülekeztek ös sze bezárt ajtó mögött, s akiknek megmondatott, hogy Galileában fognak találkozni vele. Az emmausi patetikus alkonyatban, mint a lelkek isteni orvo sa, aki újra lángra lobbantja a hitet. A Tiberias tó partján, ahol Pétert és J á n o s t készíti fel nehéz feladatukra.

239

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Legvégül egy hegyen Galileában, ahol utolsó szavait intézi hozzájuk: „Menjetek el és hirdessétek az evangéliumot min den népeknek. Lássátok, veletek vagyok a világ végezetéig!" A Mester ünnepélyes búcsúja! N e m sokkal később Krisztus a da maszkuszi úton még egyszer nagyon különös m ó d o n megjelenik ellentmondójának, Pálnak, melynek hatására Pál az egyik legszenve délyesebb védelmezőjévé válik. E b b ő l a látomásból és a ragyogó sza vakból erőteljes világossággal fénylik elő a „pogányok apostolának" elhívatása, akinek a görög-latin, és ezáltal az egész nyugati világot meg kellett térítenie. Ez a szellemi feltámadást követő isteni sugárerő hívta életre az első keresztény közösségeket, akiknek ezen kívül másra nem is volt szük ségük. Számukra nem vált külön az emberiség egész múltja annak minden

vallásával,

klasszikus

beavatásával

és

minden

Ázsiából,

Egyiptomból vagy Görögországból származó ismeretével a görög-ró mai dekadenciától. Számukra csakis a Krisztus létezett! Mindazonál tal az első két évszázadban egyes keresztény közösségek megőrizték a hierarchikus beavatás különböző fokozatokra épülő klasszikus alap jait. Ezekben a „ G n ó z i s r ó l " beszéltek. Ezeknek a keresztényeknek a számára Krisztussal való egyesülésük minden más fölé emelkedő misztikus jelenség volt, éppúgy egyéni, m i n t közösségi értelemben vett realitás. A m i n t azonban a megszilárdult Egyházban teljesen eluralkodott a „mindent helyettesítő h i t " dogmája, a beavatás alapelvét megszün tették, a valódi hit helyébe pedig a vakhit lépett! Egyes nagy egyház tudósok figyelemreméltó metafizikát alkottak, melyben Arisztotelész és Platón rendszerét a kereszténységgel ötvözték. Hiányzott azonban náluk a modern gondolkodás számára nélkülözhetetlen „természet ismeret és a lélekfejlődés eszméje". A beavatott filozófusok mindazonáltal gondosan megőrizték a legjelentősebb misztériumot és őrködtek fölötte. A Gnózis napról napra azon szorgoskodott, hogy a nagy gondolkodók és filozófusok

240

egyetemes

Gnózis

körét mindegyre növelje, ami miatt a középkor a jelentős szépség és testvériség időszaka volt. Az Egyetemes Szerzet a Szellem Temp lomát a legtávolabbi vidékekre is kiterjesztette: a katárok occitániában, a manicheusok Ázsiában és Bulgáriában, a rózsakeresztesek Észak-Európában, a templomosok pedig Kis-Ázsiában hirdették a megtisztított és valóban apostoli kereszténységet. A francia királyság és a pápa azonban megesküdtek, hogy a Szellem T e m p l o m á t meg semmisítik. Az úgynevezett albigensek elleni keresztes hadjárat és a katárok elkeseredett üldözése több m i n t 120 évig tartott. A templo mosok teljes elpusztítása, irattáraik és istentiszteleti eszközeik tel jes megsemmisítése volt „az abszolút királyság szicíliai vecsernyéje a független lovagság ellen, és a belső kereszténység ellen irányuló római Bertalan-éj". A megfoghatatlan Christian Rosenkreuz, a rózsakereszt nagy 14. századi megújítója megjelenésével nyugaton a rejtett bölcsesség te kintetében újra gyümölcsöző korszak veszi kezdetét. Birtokában volt a szellemi nagyságnak, mellyel felismerte a keresztény misztika és a születőben lévő tudomány egyesítésének a szükségességét. Felismerte azt is, hogy szükséges nyugat ismereteinek a kelet bölcsességével való egyesítése, hogy így bezáródjék az emberi gondolkodásban keletke zett mélységes szakadék, s ezáltal mérsékelni lehessen a jövőben be következő rettenetes megrázkódtatásokat. Megállapíthatjuk, hogy a 16. század nagy filozófusait teljesen eltöltötte megújító szelleme. A nagy eszme, mely ezeket az éles elméjű tudósokat és rettenthe tetlen keresőket lelkesítette, az a m i k r o k o z m o s z és makrokozmosz, azaz az ember és a világmindenség közötti tökéletes analógia, mélyre ható harmónia. A világmindenség természeti birodalmainak hierar chiája, vagyis az ásványi, növényi, állati és emberi birodalmak, meg feleltethetők az emberi testben lévő erők rendszerének: anyagtest, éter- vagy élettest, asztrál- vagy dinamikus test, és én-tudat. Az ember, aki az egész világmindenség együttműködésének a produktuma, így Isten képmásává válik! Ez egy felmérhetetlen jelentőségű felfedezés, s az igazság ragyo gó alapelve. Teljességgel bizonyos tény, hogy ez az igazság képek és

241

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

szimbólumok formájában benne rejlik az ősi mitológiában. A 16. századi filozófusok voltak azonban az elsők, akik ezt tudományosan kimutatták és igazolták. Esetükben az intuitív nézőpont együtt jár az ésszerű magyarázattal. A Szent Grál első beavatottjai pompás legendát ismertek Luciferről. A katárok és rózsakeresztesek átvették ezt a jelképet, s jelentőségét teljes mértékben megvilágították: a dacos arkangyal a teremtetlen fény birodalmából a világ sötét helyeire való zuhanásakor letörte egy csillag csúcsát. E b b ő l a tiszta égi kőből, ebből a lapis ex coelis-bó\ készült a kehely — m i n t a szövetség kelyhének megújított változata — melyben felfogták Krisztus vérét. Az emberi lélek, aki énjét Luci fertől nyerte a mindegyre növekvő egyéniesedés utáni olthatatlan szomjúsággal egyetemben, így lesz cseppről cseppre a hozzá Krisztus tól érkező isteni szeretettel elárasztva. A m i n t a lélek a keresztáldozat jelentőségét annak teljességében megérti, és küldetését betölti, Luci fer arkangyal — megszabadítva és ragyogóbban m i n t előtte bármikor — a „Vénusz bolygó istenévé" fog válni. Ez számára volt fenntartva a kezdetektől fogva, mely után csillapíthatatlan, szívet tépő honvágyat is érez mind a mai napig. Csak ekkor fog Krisztus teljes egészében a Földdel és az emberiséggel eggyé válni. A fekete kereszt, a bűn, bűnhődés és halál keresztje csak ekkor változik a fehér keresztté, a feltámadás ragyogó jelképének fény ke resztjévé, melyről az örök szeretet élő rózsái hullanak, melyek éppoly illatosak, m i n t egy angyal lehelete!

242

egyetemes

Gnózis

A szellem őrködik a Gnózis fölött Minden nagy vallásnak megvan a maga külső és belső története: egy nyilvános, avagy exoterikus és egy rejtett, avagy ezoterikus. Az iskolákban vagy templomokban továbbadott mítoszok, tanítások és leckék az exoterikus kategóriába tartoznak, éppúgy, m i n t a szertartá sok vagy a hit népszerű kifejeződési formái. A titkos tanítás, a nagy beavatottak rejtett működése, a próféták vagy reformátorok mélysé ges ismeretei a második kategóriába sorolhatók. A közönséges, hiva talos történet teljes egészében a nappal világosságában található. A túlságosan is gyakori változtatásokkal és kiigazításokkal azonban a jelentését elhajlítják, felhígítják és eltorzítják. A misztériumok átha gyományozott történetét azonban a valódi tudás birtokában lévők a templomok mélyén őrizték. Szüntelenül ügyeltek arra, hogy azt az eredeti formájában őrizzék meg. Ezt nem lehetett a nagy tömegek előtt megnyilvánítani, mert ehhez hiányzott a megértési képesség. Az évszázadok ezen hatalmas feladatának okát és eredetét illetően, melynek kivitelezése az eredeti vallás és filozófia feladata, csakis a belső nézet tanulmányozásával lehet belátásra és megértésre szert tenni. A belső kereszténység kétségtelenül az egyedüli minden vi lágvallás közül, melyet közvetlenül Krisztus nyilvánított ki a tanít ványainak. Ez a belső tanítás közvetlenül az evangéliumokból bon takozott ki. A Gnózis és az esszénusok hagyománya éppúgy, m i n t Jánosnak, a Jézus magas küldetését tökéletesen ismerő tanítványnak az evangéliuma ezoterikus, belső tanításukkal a ragyogó, múlhatat lan fényről tanúskodnak. A történelem zűrzavaros kulisszái mögött mindig is fennállt a belső kereszténység. Létezett a gnosztikusoknál, katároknál, rózsakereszte seknél, templomosoknál, a kerek asztal és a Grál lovagjainál, valamint a firenzei platonikus Akadémia alapítóinál. Ezekből a mélyreható, erős impulzusokból születtek a nagy történelmi mozgalmak: az átté-

243

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

rés a kereszténységre, a középkori keresztes hadjáratok, a reneszánsz és a reformáció. Mindazonáltal igen nagy nehézségekbe ütközik ezen szellemi megnyilvánulások eredetének és rejtett kapcsolatainak a feltárása, mivel ellenségei minden archív anyagot könyörtelenül megsemmisítettek. Megpróbáltak minden n y o m o t eltüntetni, mivel a keresők és történészek előtt konokul és szándékosan el akarták hallgatni az igazságot. A Gnózis azonban egyáltalán nem alszik! A szellem őrködik a Gnózis fölött és megóvja azt. A szellem mindig megnyilatkozik ahol és amikor akar. Időszámításunk hajnala óta léteznek félreértett és üldözött, mégis tévedhetetlen és hatalommal bíró kicsiny ember csoportok, akiknek a legfőbb célja a krisztusi és a luciferi áramla tok összebékítése volt. Szüntelenül azon munkálkodtak, hogy ezt a kettőt egyetlen élő szervezetté fűzzék össze: hitet és értelmet, vallást és tudományt, az ősrégi beavatást pedig a krisztusi megnyilvánulás szintjére kívánták emelni. Ezeket a kisebbségeket, ezeket a társadalmon kívülieket mindig is eretnekeknek vagy éppenséggel varázslóknak tartották. Szinte m i n d e n h o l megtalálhatók, m i n d e n országban, minden foglalko zásban és társadalmi osztályban: lehettek filozófusok, orvosok, tudós rabbik, hallgatag szerzetesek, vagy akár á l o m l á t ó pásztorok vagy m e s e m o n d ó k . T i t k o s szimpátia egyesíti ezt a sokfelé szétszórt közösséget. Egy lélek élteti ezeket a fivéreket és nővéreket, az igaz gondolat mártírjait. N e m tehetnek mást, m i n t hogy hisznek és szeretnek. A tudás és megértés utáni vágy tölti el őket! Egyetlen erő hat a lényükben, egyetlen tudat, egyetlen akarat. Virágba borulásuk a gnosztikusoknál következik be. írásaikból és fellépésükből felismerhető, hogy megér tették a világegyetemben hangzó isteni igét, az igét, mely magasztos lényeken keresztült szólt, akiknek a sorában a legutolsó és a legfé nyesebb Krisztus volt. A 14. században a titokzatos Christian Rosenkreuz nyugat rejtett bölcsessége számára új korszakot harangozott be. A 16. században

244

egyetemes

Gnózis

és a 17. század elején a belső élet jelentős ismerőit teljesen az ő ih lető lélegzete töltötte el. Közéjük sorolható Cornelius Agrippa von Nettesheim, a filozófus, Theophrastus Paracelsus, az alkimista, vagy J á k o b Böhme, a cipész. A m i n t már említettük, a mikrokozmosz és makrokozmosz, az ember és a világmindenség közötti tökéletes meg felelés és összhang volt az a nagy eszme, amely ezeket a kifinomult tudósokat eltöltötte. Az ember ezáltal az egész világmindenség kép másává válik. Ez az igazság képek és s z i m b ó l u m o k formájában éppúgy meg található a régi mitológiában is. A régi E g y i p t o m misztériumai is erről az útról tanúskodnak beavatottaikon keresztül. A belső kereszténység éppúgy magában rejti azokat az elemeket, melyek a kutatására ösztönöznek. A 16. századi filozófusok mélyen szántó munkája volt azonban az, mely először jelentett gyümölcsöző és nélkülözhetetlen hozzájárulást az egységes t u d o m á n y h o z . M u n k á jukat folytatták a 17. 18. és 19. században. A szív szeretetén kívül minden igaz vallás testvériségét és egységét hirdették a keresztény ségben: a rejtett, belső tanítást, mely egyetlen közös forrásból ered és ugyanarra a célra törekszik. így tárulnak mérhetetlen távolságokig Krisztus karjai, s ölelnek át minden prófétát és beavatottat! Mert a korlátokat nem ismerő sze retet által meghozott áldozat keresztény alapelve elvezet a valódi ismerethez.

245

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

A Szent Szellem Az apostolok és evangélisták beutazták az egész akkor ismert világot, hogy mindenütt elterjesszék az „öröm üzenetét". így tudósítanak minket régi források: J á n o s Kis-Ázsiába utazott, „Ázsia hét gyülekezetéhez". Tamás a párthusoknál maradt, a Kaszpi-tengertől az Indusig és Eufráteszig húzódó területeken. András a szkítáknál tartózkodott Európa északkeleti és Ázsia északnyugati részén. Bertalan Indiába utazott, amely később Tamás örökrészévé lett. Márk alapította Alexandria Egyházát „Azok pedig elmentek, és hirdették az igét mindenütt, az Úr pedig együtt munkálkodott velük, megerősítette az igehirdetést a nyomá ban járó jelekkel." (Márk 16,20) Mindenütt, ahol megszólaltak, „sötétségből a világosságra" tértek az emberek (Apostolok cselekedetei 2 6 , 1 8 ) . „Levetkőzték a régi em bert cselekedeteivel együtt, és felöltöztek az új embert, aki Teremtő jének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt." (Kolossébeliekhez 3,9-10) Egyik városban a másik után születtek meg a közösségek, amint arra soha korábban a világon még nem volt példa. Maga az ég is lehajolt, hogy láthassa azokat. T ö b b m i n t 2 0 0 0 év után leomlott a fal, mely megakadályozta a zsidókat és a pogányokat abban, hogy egymással egyesüljenek... Lát hatjuk, amint mindannyian ugyanazon az ajtón lépünk be, s a testvérség csókját adjuk egymásnak... ugyanannál az asztalnál foglalunk helyet, ugyanazt a kenyeret törjük meg, s ugyanazon tálból veszünk. Látjuk a Zsinagóga elöljáróját, a görög uralkodót, s a különböző

246

egyetemes

Gnózis

rangú és legkülönfélébb országokból érkező híveket egyetlen Lélek ben és egyetlen Szellemben egyesülni. (Apostolok cselekedetei 18,8 és Rómabeliekhez írt levél 16,21-23 összefoglalása.) A magasztos asszony megkapja a tiszteletet, mely kijár neki. (Ró mabeliekhez 16,1-2) Az asszony jelenlétére annál is inkább szükséges utalni, mert azokban az időkben nem étkezhetett együtt a férfival a közös szálláson. Egyes keleti vallásokban ez még ma is így van. „A rabszolga menedéket talál s testvérré lesz az Ú r b a n . " Az akko ri népességnek mintegy a fele rabszolga volt. Egyetértésben a látha tatlan, de jelenlévő Úr nevében a Mennyei Atya áldásáért esedeztek, annak az ügynek az érdekében, mely belsőleg mindannyiuk számára olyannyira fontos volt. A görögöt és a latint nem m i n d e n h o l és n e m mindenki értette meg. Külön erre a célra alkalmaztak fordítókat, akik a szent köny vekből olvastak fel. A szövegek felolvasása után prédikációk és ma gyarázatok következtek nagyon egyszerű nyelven. Imák szálltak föl a szívekből, melyek a pillanatnyi szükségleteket juttatták kifejezésre. Az eredeti Egyházban egyáltalán nem voltak imádság képletek. Tertullianus azt írja: „Ég felé fordított szemekkel imádkozunk; a karok kitárva, mivelhogy tiszták; fedetlen fővel, mivelhogy semmi szégyell ni valónk sincsen; és minket oktató papok nélkül; bármiféle formá lis imádság nélkül, mivel nálunk a szív beszél." {Védőbeszéd X X X . ) Egy szolgálat celebrálása nem csak a felolvasó vagy szövegma gyarázó feladata volt, nem is csupán a közösség által hivatalosan beiktatott presbiteré. A Szent Szellem Pünkösdkor alászállott a tanít ványokra, az asszonyokra csakúgy, m i n t a férfiakra. A m i n t különbö ző nyelveken kezdtek szólani, Péter elmagyarázta a zsidóknak, hogy Jóel próféta egyik, a Szent Szellemnek minden testre való kitölteté sére vonatkozó jövendölésének lettek a szemtanúi. Ezek a szellemi adományok, melyeket előre meg is jövendöltek, még meglehetősen hosszú időn keresztül akadálytalanul megnyilatkozhattak. (Jóel 2,28, Apostolok cselekedetei 2,1-18) Az első Korinthoszi levél 12,8-10 verseiben azt olvassuk, hogy amikor a gyülekezetek összejöttek, az egyik dicsérő éneket m o n d o t t ,

247

EGYETEMES

GNÓZIS

DIADALA

másvalaki tanított, megint más megnyilatkoztatott vagy prófétált. In nen az asszonyok egyáltalán nem voltak kizárva. Az apostol elismeri az összejövetel során a prófétáláshoz és az imádsághoz való jogukat. A R ó m a i a k h o z írt levél 16. részében minden munkát felsorolnak, melyeket az eredeti kereszténység erejének és egyszerűségének ezen napjaiban asszonyokra bíztak. Az apostolok által köszöntött hívek harmada asszony: Priszka, Mária, J u n i a , Trüfaina és Trüfósza, Per szisz (Rufusz anyja), Júlia és Néreusz húga. „Ajánlom nektek nőtestvérünket, Fébét, aki jelenleg a kenkhreai gyülekezet szolgája: fogadjátok őt az Úr akarata szerint a szentekhez illően [...] Köszöntsétek Priszkát és Akvilát [...] Ők életemért saját fejüket kockáztatták, és nekik nemcsak én vagyok hálás, hanem a po gányok valamennyi gyülekezete is. [...] Köszöntsétek az én szeretett Epainetoszomat [...] Köszöntsétek egymást szent csókkal." (Rómabe liekhez 16,1-5, 16) „Azután kitöltőm majd lelkemet minden emberre. Fiaitok és leá nyaitok prófétálni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok láto másokat látnak. Még a szolgákra és szolgálókra is kitöltőm lelkemet abban az időben." (Jóel 3,1-2, Apostolok cselekedetei 2,17-18) Pompás, de micsoda illékony szavak! A gonosz, annak eredete és célja már abban az időben is számos elmét foglalkoztatott és szám talan haszontalan vitát okozott. „A filozófusok" — mondja Tertullianus — „ugyanabba a kérdésbe gabalyodtak bele: h o n n a n származik a gonosz és miért létezik? H o n n a n és milyen m ó d o n ered az ember? H o n n a n ered Isten?" így a keresztények két táborra oszlottak. Az egyik csoport minden vita nélkül elfogadta a felállított dogmákat és alapelveket. A másik csoport vitatkozni akart azokról a témákról, melyeket az első cso port tagjai — akiket később egyházatyáknak neveztek el — megcáfolhatatlanoknak kiáltottak ki. Az előbbiek a „vakhit védelmezőivé" lettek, az utóbbiakat elnevezték „eretnekeknek". így született meg sajnálatos m ó d o n az eretnekség fogalma. Az emberiség nagy filozó fusait elkeresztelték „eretnekeknek". A gnosztikusokat is, a megtisz-

248

egyetemes

Gnózis

tult keresztényeket, a Messiás hit odaadó és meggyőződéses híveit is eretnekekként kezelték. A gonosznak és a gonosz okának az „asszonyt" nevezték ki. A gonosz eredetévé a szexuális csábítást kiáltották ki, vagy másképpen szólva „a természet oltárán hozott mindennapos áldozatot", az áldozatot, melyet Isten oly gondosan készített elő és hívott életre... Bizonyos, hogy Isten a szellemét kitöltötte m i n d e n testre... A gnosztikusok lettek a balga eretnekek, az egyháztudósok pedig a legnagyobb védelmezői az Egyház legnagyobb tévedésének. Maga Tertullianus is kikel az asszony, m i n t a gonosz megtestesülése el len! Maga a nagy Origenész Adamantiosz megcsonkította önmagát, hogy megvédelmezhesse magát a gonosztól, melyben élete végéig élt tovább, i m m á r eunuchként. Augustinus nem találván bocsá natot heves szenvedélyeire, az asszonyt tette a b ű n céltáblájává... így vált az asszony a „gonosz hatalmas okozójává". így zárták ki a katolikusok soraiból, s áldozták később Sátán ölének. A 6. századi m a c o n i zsinaton olyan messzire mentek, hogy teljes komolysággal azon vitáztak, vajon az asszonyt emberi lénynek lehet-e tekinteni, s egyáltalán lehet-e lelke? M i c s o d a s z o m o r ú és m e g d ö b b e n t ő elkép zelések, micsoda képtelenségek Jézus Krisztus irányvonalainak és tanításának a fényében! Szerencsére ugyanezen időszakban a Gnózis is igen aktív volt. Meg adta az asszonynak a társadalomban az őt megillető helyet, azt a he lyet, melyet Isten szent hivatásának betöltésében neki szánt. Dositheus követőitől, az esszénusoktól fogva, s természetesen az apostoli kereszténységtől a montanizmuson, a pireneusi katárizmus eredetén át, a Gnózis mindig is megvédelmezte az asszony jogait, s elismerte, amit „az Úr megígért neki": „Azon a napon szolgáimra és szolgáló lányaimra is kitöltök szellememből." Isten szolgái és szolgálólányai! Ez egyértelmű, s a m o n t a n i z m u s betű szerint alkalmazza ezt a kijelentést. M o n t a n u s Frígiában szü letett. Tiszta tanításai éppúgy elterjedtek keleten, m i n t nyugaton, s

249

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

számos követőt nyertek meg maguknak. Közöttük találjuk a keresz tény Egyház egyik legkiemelkedőbb tudósát, nevezetesen a karthágói Tertullianust. A montanisták, „katárok, tiszta gnosztikusok kezdet től fogva", az akkori keresztények többségénél egészségesebb és egy szerűbb felfogással rendelkeztek az Egyház eredeti megalapítását és a Szent Szellem működését illetően: Azt tartották, hogy a papság minden hívőt magában foglal. Ennél fogva a Szent Szellem adományait nem korlátozták egy meghatározott csoportra, vagy egy meghatározott nemre. Éppoly kevésbé gondolták azt, hogy a prófétálás adománya a tudomány belátása vagy az értelem által érvényét veszítheti. Vitatták azt a tételt, hogy egyedül a püspökök lehetnek az Apostolok utódai. Azt tanították, hogy csak az lehet az Apostolok utóda és szel lemi hatalmuk örököse, aki a prófétálás adományát magától a Szent Szellemtől kapta. Elvetették azt a tévedést, mely abban a kijelentésben áll, hogy a laikusok csak olyan megtisztulásra vagy életszentelésre tehet nek szert, mely alapjában véve alacsonyabb vagy más jellegű, m i n t a papságé. N o h a világosan látták, hová fog vezetni az Egyház növekvő világiassága, a montanisták, m i n t tiszta gnosztikusok, nem szakadtak el az Egyháztól. Csak akkor hagyták el az Egyházat, mikor R ó m a püspö ke kiűzte őket o n n a n . Ez a helyzet abban a mértékben súlyosbodott, ahogyan a papság gondolkodását mindjobban áthatotta az apostoli m a n d á t u m o k öröklésének és az Egyház külső egységének a dogmája. A római Egyháznak kellett a legnagyobbnak és a legrégebbinek len nie... (Ireneusz). N o h a Pál apostol kijelentette: „Ha pedig valaki nem engedelmeskedik a mi levélbeni intésünknek, azt jegyezzétek meg magatoknak: ne tartsatok vele kapcsolatot, hogy megszégyenüljön." Azonban hogy a felebaráti szeretetnek ezt a hiányát, s ezt a hajlíthatatlan fenyegetést enyhítse, hozzáfűzi: „De ne tekintsétek ellenség-

250

egyetemes

Gnózis

nek, hanem intsétek, m i n t testvéreteket." (Thessalonikabeliekhez 2. 3,14-15) Erről a második részről Ireneusz megfeledkezett. Ez egy igen nagy hiba volt a gnosztikusokkal, és általában a Gnózissal szemben. Jóvátehetetlen jogtalanság a halhatatlan szellemmel szemben! Ezen a helyen nem szükséges azoknak a támadásoknak a rész leteibe belebocsátkozni, amelyektől a gnosztikusok, az úgynevezett eretnekek szenvedtek. Maga Tertullianus is szerzett ellenük egy episztolát a gonosztól és az asszonyon keresztül történő csábítástól való félelmében, miután munkamódszerüket — aggodalomtól telve — hosszú időn keresztül figyelte: „És asszonyaik, mit be nem képzel nek maguknak? Arra vetemednek, hogy tantételeket tegyenek közzé, vitatkoznak, gyógyulást ígérnek, talán még keresztelnek is." Elég ebből! Hallgassuk meg inkább azt, m i t m o n d o t t Tertullia nus még az előtt, hogy Sátán és R ó m a hívévé szegődött: „Igaz, hogy az Egyház megbocsáthatja a bűnöket... De csakis a szellemi Egyház! S ez egy szellemi ember által megy végbe! Itt tehát nem az Egyházról, mint intézményről van szó, mely bizonyos számú püspökből áll. Valóban, ez a jog a Mestert illeti, s nem a szolgát, Istent, s nem pedig egy papot. Krisztus után csakis a Parakléta nevezhető Mesternek, s tisztelhető, mint ilyen." (A szerénységről X X I , Szüzek fátyola I) Az ősi Egyetemes Szerzet Szellemi T e m p l o m a , a Világosság Hármas Szövetsége soha nem állított ettől eltérő dolgot. A Gnózis, Krisztus méltó szolgálóleánya nem halhat meg! A Szellem ott és akkor fúj, ahol és amikor akar!

251

Epilógus

Az E G Y E T E M E S

GNÓZIS

DIADALA

Dicsőséges ösvény Atya!... Atya!!... Atya!!!... Mi Atyánk, ki vagy a mennyekben, Szenteltessék meg a te neved. Jöjjön el a te országod! (Adveniam

regnum

Mindennapi

kenyerünket add meg

(Panem

super

Bocsásd meg a

tuum!) nekünk

ma.

consubstantialem!) mi vétkeinket,

amint mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek. Óvj meg minket a kísértésben! Amen. Ezen a Földön mindennek megvan a maga vége. Szeretnénk böl csek lenni, s így szólni egymáshoz: „Viszontlátásra a következő al kalomig, egy új kezdet felé!" Mindenekelőtt arra érezzük indíttatva magunkat, hogy szellemi vezetőinknek köszönetet mondjunk, akik szüntelenül és mértéken felül tanításukkal és tanácsaikkal látnak el minket, hogy tökéletes biztonsággal vezethessenek bennünket a Szent Grál, a Krisztusban való tökéletessé válás nehéz útján. Ö r ö m m e l tölt el bennünket, hogy még egy alkalommal járhatjuk az ősrégi szellemi utat, melyet a Gnózis már több mint 1600 éve meg világít isteni sugaraival. A szeretet csodálatos korábbi birodalma a Pireneusokon túli Spanyolországtól és Ussat-Ornolac-tól a németországi Goslarig terjedt. Kiterjedt az egész akkori Galliára, a távolabbi Ang liára, Svájcra, Belgiumra, Németországra és Hollandiára. Hollandia — áldott föld, menedéke a törvényen kívülieknek, száműzötteknek, a boldogtalanoknak, a szabad gondolkodásuk miatt vaskesztyűs kézzel elnyomottaknak. Veszem a bátorságot magamnak, s ennek a szeretett országnak „Isten áldását s Betlehem szép vigaszait" nyújtom át.

254

Epilógus

Gnosztikus elődeink régi útját kiontott vérük jelölte meg. 447ben I. Leo pápa vezette be az eretnekekkel szemben a halálbüntetést. Mi voltunk ezek az eretnekek, mi, a diadalmas Gnózis hordozói: 1008-ban Toulouse-ban és Orléans-ban lángra lobbantak a máglyák. 1052-ben Fekete Henrik Goslarban felakasztatta a Jóembereket. 1115-ben Antwerpenben Tanchelmet és tanítványait meggyilkolták. 1118-ban Basiliust, a bogumilok nagymesterét megégették. Ez csupán egy igen vázlatos felsorolás, melynek végén az albigensek elleni keresztes hadjárat áll, melynek 125 éve alatt a Szeretet Birodal ma felégetett földdé lett: Tömeggyilkosság Goslarban. Tömeges máglyahalál Montségur-ben. Földalatti tömegsír Lombrives katedrálisában. Ez a három piramis, melyeknek a szeretet zarándokai (roumious) szá mára, amint nevezték őket, az utat kell mutatniuk. Ezek mellett nem feledkezhetünk meg Calw fontos gyújtópontjáról sem, a h o n n a n a bölcs Nagymester, Christian Rosenkreuz az egész világon elszórt za rándokoknak mutatja a biztos utat! Vörössel jelölt út, azt mondottuk. Bizonyosan, de a vég a kezdet. A Gnózisnak az a szándéka, hogy ez az út dicsőséges úttá váljék. Ezért Sabarthez nevében ezzel fejezem be: „Isten adta, és Isten elvette ret tenetes és megsemmisítő nyomás közepette." Ma ehhez ö r ö m m e l fű zöm hozzá: „Isten elvette, azonban — Isten visszaadta! Áldott legyen szent neve!" Az Alfa és az Omega, a kezdet és a vég! Dicsőséges Gnózis! Lépjetek hát tovább a tökéletességhez vezető úton, egészen a jó végig!

255

AZ EGYETEMES G N Ó Z I S DIADALA

Isten áldása legyen

rajtatok, fivéreim!

Isten áldása legyen rajtatok, Isten

áldja

Változtasson

meg

nővéreim!

mindannyiótokat!

benneteket

igaz keresztényekké,

S vezessen a jó véghez titeket! Ámen.

256