Bernadette Vigil - Beavatás a Négy Egyezség alapján

Dona Bernadette Vigil: Beavatás – a négy egyezség alapján Tudatosság mesterfokon Hátsó borító: „Mindazoknak, akik készen állnak arra, hogy valóra váltsák álmaikat, látomásaikat és vágyaikat.”

Belső békénk alapja a tudatosság. A tudatosság tökéletesítése a kulcs ahhoz, hogy megváltozzanak azok az érzelmi és viselkedésbeli minták, amelyek boldogtalanná tesznek bennünket. Dona Bernadette az autentikus tolték indián hagyományokból merítve vezet minket, segítségével fokról fokra nyerünk beavatást a tolték látnokok ősi bölcsességébe: -

fölfedezzük és elengedjük azokat a régi beidegződéseket, amelyek a múlt sérelmeihez láncolnak bennünket,

-

új mintákat hozunk létre magunknak,

-

mindig az igazunkat mondjuk, és az igaz szakadság felé fordulunk,

-

minden pillanatban éljük az életünket,

-

begyógyunka sebeink,

-

megtapasztaljuk a béke és az elégedettséghihetetlen érzését.

„Dona Bernadette és én több mint tíz éven át dolgoztunk együtt. Legjobb tanítványom volt, aki gyorsan mesterré érett. Most találkozhatunk mindazzal a bölcsességgel és szeretettel, amit tanárként nyújtott csoportjainak, osztályainak.”

Don Miguel Ruiz, A négy egyezség szerzője

ELŐSZÓ A tudatosság iskolája ktűnő összegzése annak a több mint tízéves, fárasztó útnak, amelyet dona Bernadette tett meg a szabaddá válás rögös ösvényén.

Szerzője korábban a nők társadalmi szerepéről alkotott elképzeléseinek és előítéleteinek áldozataként élt.

Dona Bernadette fellázadt az asszonyokat évszázadok óta nyomorító szenvedések és társadalmi szerepek ellen. Élete folyamán rengeteg kiszolgáltatott nőt látott. Ő nem akart úgy élni, eért választotta a lelki harcosok ösvényét.

Amikor felismerte, hogy téves nézeteket vall, tudatára ébredt annak is, mennyi fájdalmat okoztak neki saját elképzelései. Túlságosan sokáig rejtőzködött a tisztesség, a büsdzkeség és a hiúság álarca mögött. Az öntudatra ébredés fáradságos munka: az ember megismeri az igazságot elfedő hazugságok hálóját.

Ebben a könyvben dona Bernadette őszintén leírja e hosszú út minden lépését, elmeséli, hogyan lett gyámoltalan és kiszolgáltatott áldozatból erős és bölcs asszonnyá.

Mi ketten több mint tíz évig dolgoztunk együtt. Egyike volt annak a négy nőnek, akik elsőként gyakorolták az átváltozást, más néven lopakodást. Ez a tudatosság iskolájának egyik alkotóeleme. Ő volt a legjobb tanítványom, hamarosan mesterré és nagual asszonnyá lett. Mindez Hawaiin történt. Akkor döntött őgy, hogy figyelmét az emberek szeretete felé fordítja.

1994 óta dona Bernadette sok tanytványát vezette a szabadság felé. Hosszú évekig ő volt legfőbb segítőtársam erőutazásaimon, és most már a sajátjait vezeti. Mindaz a bölcsesség és szeretet, amelyet eddig a tanítványaival osztott meg, most mindenki számára elérhető lesz. Könyve lehetőséget ad arra, hogy megváltoztasd az életedet.

Don Miguel Ruiz KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Hála és tisztelet a tükröknek, akiket tanároknak hívnak Az édesanyámnak, Aurora Leyva Vigilnek (szent); az édesapámnak, Ramon Jose Duran Vigilnek (kenyérkereső és kőszikla); a nagyanyáimnak, Dolores Nieto Leyvának (curandera és túlélő) és Dolores Duran Vigilnek (partera, szülésznő); don Miguel Ruiznak; don a Gaya Jenkinsnek; Gurumayinak; Sathya Sai Babának; a naplementének, amely átformálta az ébredésről alkotott víziómat; a Holdnak, a csillagoknak, a fáknak és minden állatnak, amely megosztotta velem az életét a határtalan, feltétel nélkli szeretet jegyében; de különösen Hiquite-nek és magamnak.

A tükörtársaknak Dona Gaya Jenkinsnek, aki észak; magamnak; aki dél vagyok; dona Gini Gentrynek, aki kelet; dona Rita Riverának, aki nyugat.

Don Luius Molinarnak, Victoria Molinarnak, Trey Jenkinsnek (Ramakrishna Ananda), don Pedrónak.

A harcosoknak, akik bíztak a tükrömben Arlene Broska, dona Wanda Lobito, don Nicola Prassinos, dona Margarita Sanchez, don Chris Dixon, don Alvaro Sanchez, Catharine Marzalik, Preetie Keel, Rhonan Heitzmann, David Norget, Tess Carvajal, Lennie Tan, Gayle Dawn Price, Liz Forrest, Gloria Valencia, Brandt Morgan, Mitra sarkosh, Andrea Usher, M. Luisa Guerrero, Lynda Foishe, Michael Humphery, Rudy Miera, Sandra Grueiro, Heidi Shepherd, Christinea Johnson, Jean Rael, Kate Dow Gaur, Manish Gaur, Mersedeh Kheradmand, Federique Botermans, Gabby Peprisan, Samuel Rutengerg, Luis Kahn, Sandra Lee Tatum, Viola Vigil, Belinda Trujillo, Jeanne és Jennifer Jenkins, Tita Weems, Brian Claro, Juan Antonio Lopez, Wilma Leon, Tomas Reale, Patricia

Klesinger, Dolores Vigil Cruz, Alicia Maes, Pat Lessard, Deidre Bainbridge és Gerard.

Külön köszönet az Inner Traditions Internationalnek és a Bear & Companynak; Arlene Broskának és Barbara Moultonnak.

BEVEZETÉS Fiatalon boldog és elégedett szerettem volna lenni. Kora ifjuságom óta kerestem valamit. Sokat kockáztattam, és gyakran úgy tapasztaltam, hogy szemben állok a társadalom hiedelemrendszerével. Úgy éreztem, folyton harcolok, sosem voltam boldog, elégedett. Fiatal koromban erősen hittem a katolikus egyházban, és tiszta szívből követtem a tanításait. Kolostorba akartam vonulni, hogy apáca legyek.

Ugyanakkor más egyházakat is látogattam, hogy megismerjem tanaikat. Egyik sem ragadott meg.

Akkor eszméltem fel, amikor a párom váratlanul bejelentette, hogy köztünk mindennek vége. Összetört a szívem. Amikor túltettem magam a szomorúságon és az önsajnálaton, elhatároztam, hogy felmegyek a hegyek közé barlangászni.

Balesetet szenvedtem: eltörtem hat bordámat, és kórházba kerültem. Szilveszter volt. Az égen kéken ragyogott a telihold. l990-et írtunk. Volt párom nem akart meglátogatni a kórházban. Csak néhány látogatóm akadt. Üres volt az életem. Rá kellett döbbennem, hogy egyedül vagyok, és arra is, hogy minden emberi lénynek magában kell végigmennie a választott úton, bár mások is vannak körülötte.

Gyerekkoromban látomásaim volta, láttam a lelkeket. Most, miközben a kórházi ágyamon feküdtem, Krisztust láttam a kereszten. A látomás segített nekem, hogy átgondoljam az életemet. Annak ellenére, hogy el voltam keseredve, mert a kedvesem nem akart velem élni, rádöbbentem, hogy az élet ennél sokkal többet jelent. Nem arról szól, hogy megpróbálo9k boldoggá tenni valakit, vagy arra vágyom, hogy valaki boldoggá tegyen. Úgy gondoltam, hogy belül, saját magamban kell megtalálnom a boldogságot. Ezt tűztem ki célul. Olyan szilárd lelki békére vágytam, amelyet nem befolyásol, hogy a szerelmem velem marade, vagy pedig elhagy. Azóta, ha partnerem a szakítás mellett dönt, az többé nem rontja el a boldogságomat. Semmi sem teheti ezt meg.

Balesetem tulajdonképpen a lélek eszmélése volt, és nem valódi baleset. A lélek mindig is beszélt hozzám, csak én, a legtöbb emberhez hasonlóan, nem figyeltem rá. Szükségem volt egy olyan megrázó tapasztalatra, amely elől nem bújhattam el. Rá voltam kényszerítve, hogy hetekig pihenjek a gyógyulásom érdekében. Ez a várakozás az elmélkedés és a magamba nézés időszaka volt. Alighogy meggyógyult hat törött bordám és felépültem, elmentem a Tibeti Buddhista Központba, és ott Karma Dordzse lámával tanultam egy ideig. Megtanultam, hogyan kell meditálni. Néhány hónappal később egyik barátom beszélt nekem don Miguelről, a sámánról, aki a városba érkezett. Elmentem egy foglalkozására,

aztán tanulni kezdtem tőle. Alaposan megdolgoztam az Rengeteg energiát fektettem be, semmit sem vesztegettem el.

eredményekért.

Miközben don Miguellel tanultam, elmentem az első erőutazásomra a teotihuacani piramisokhoz. Részt vettem a t olték harcosok ceremóniáján, azon a helyen, ahol évezredek óta tartják a szertartásaikat. Az életem minden pillanatban változáson ment keresztül. A kirándulás után don Miguel megkérdezte tőlem, hogy akarok-e a tanítványa lenni. Akkoriban csak kevés tanítványa volt.

Beleegyeztem. Don Miguel négy nőt választott ki, akik vele tanultak, és a négy égtájat szimbolizálták; én voltam dél. Hetenként lopakodó csoportfoglalkozásokat tartottunk az otthonomban, egy gyönyörű kis házban, ahol nem volt villany, és fával fűtöttünk. Jó néhány hónappal később egy újabb nő és egy férfi csatlakozott hozzánk, akiket naguallá képeztek ki. Rendszeresen találkoztunk; nem számított, esik-e a hó, az eső, vagy éppen süt a nap. Beszélgetéseink közben magunkba tekintettünk, és közel két évig gyakoroltuk a lopakodás művészetét. Megosztottuk egymással az életünket. Együtt gyógyultunk, szerettük és tiszteltük egymást, mintha egymás tükrei lettünk volna. Önmagunk szeretetének és tiszteletének új szintjét tanultuk meg. A munkánk nagy összpontosítást, odaadást, fegyelmet követelt. Csak az járhatott sikerrel, aki valóban meg akarta ismerni önmagát.

A tanulóidő harmadik éve után sok lopakodást hajtottam végre. Egyre több és több energiára volt szükségem, sokszor vettem részt erőutazásokon don Miguellel és dona Gayával, aki akkor már nagual asszony volt. Dona Gaya rendkívül erőteljes, szerető személyiség, nagyon közvetlen és lenyűgozó tanár.

Egy kiránduláson történt az az esemény, amely leginkább megváltoztatta az életemet. Don Miguellel és dona Gayával utaztam Hawaiira. A lelki harcosok egy csoportjával három órát sétáltunk lefelé egy vulkánról, ahol don Miguel szertartást mutatott be. A szertartás alatt valami történt don Miguellel. Később rájöttem, hogy infarktust kapott. Akkor csak annyit láttam, hogy nincs ereje teljében, és hogy dona Gaya hirtelen visszaindul.

Az ösztöneim azt súgták nekem, tennem kell valamit, mert éreztem, hogy don Miguel elhagyja a testét. Nem volt telefonom, és nem tudtam senkivel kapcsolatba lépni, csak a lelki harcosokkal, akik ott voltak, és három órát kellett gyalogolnunk ahhoz, hogy megkerüljük a vulkánt. Ugyanakkor a társaság legnagyobb része kezdő lelki harcos volt, úgyhogy semmit sem mondhattam nekik, ráadásul rajtuk kellett tartanom a szememet. Ebben a pillanatban úgy döntöttem, hogy segítek don Miguelnek, mégpedig úgy, hogy a Földanyából energiát merítek a méhembe, és don Miguelre helyezem a kezemet. Képes voltam rá, hogy sok energiát vegyek fel, mert Hawaii a Földanya erejének hatalmas forrása. Miközben megosztottam a szeretetemet és az energiámat don Miguellel, a lelkünk egyesült, és egy lénnyé váltunk. Ezután lassan lesétáltunk a vulkánról. Úgy éreztem, hogy Jézussal megyek a Golgota felé, abban a pillanatban, amikor elhagyta földi porhuvelyét. Akkor don Miguel csaknem kilépett fizikai testéből. Miközben sétáltunk, figyeltem változását, ahogy különböző létformákat járt be. Ráadásul láttam és éreztem, hogy a sziklákból az őrzők akaratomnak megfelelően energiát küldenek. Végül leértünk a vulkánról, és visszamentünk a teherautóhoz.

E tapasztalat révén egész létem megváltozott. Nem igazán lehet szavakkal kifejezni, de nagyon boldog voltam, hogy feladtam személyiségemet egy másik ember életének megmentése érdekében. Ez a feltétel nélküli szeretet kifejezése volt. Attól a pillanattól kezdve, hogy lelkem egyesült don Miguelével, második nagual asszonnyá váltam (az első dona Gaya volt). Még csak nem is álmodtam arról, hogy igazi nagual asszony leszek. Nem tudtam, hogy nagualnak születtem, olyan lénynek, akinek két enerigamezeje van. Csak annyit szerettem volna, hogy semmi ne ingathassa meg lelki békémet. Töbé nem akartam olyan helyzetbe kerülni, hogy bárki elvehesse tőlem a boldogságot, mert a boldogságom immár bennem rejtezett. Amikor szeretetemet és energiámat átadtam don Miguelnek, hogy megmentsem az életét, én kaptam a legnagyobb ajándékot.

Megtapasztaltam az igazi örömöt és a feltétel nélküli szeretetet. Attól a pillanattól kedzve tanárrá váltam. Azóta sokszor megosztottam élményeimet másokkal, és sok-sok lelki harcost szolgáltam, akik már maguk is tanárok. Most már megtaláltam a lelki békémet. Semmi nem veheti el tőlem a boldogságot, mert az bennem van.

Könyvem segít felfedezni igazi énedet. Igazi természetünk a boldogság. Valódi énünk vidám, és szereti önmagát. Aki igazán szereti magát, az feltételek és elvárások nélkül képes másokat szeretni. Ehhez a szívünkbe kell néznünk, és kinyitnunk mindazon ajtókat, amelyeket életünk folyamán bezártunk. E nélkül senki sem lehet elégedett. Természetesen komoly bátorság kell hozzá, hogy kinyissuk a lelakatolt ajtókat, és szeressük azt az énünket is, aki mögötte rejtőzik.

Ezt a könyvet teljes szeretetemmel és tiszteletemmel adom a kezedbe.

1. ÁTTEKINTÉS A BOLYGÓ ÁLMA A toltékok (Közép-Mexikóben élt, egykori indián nép, amely a maja műveltség létrehozásában is szerepet játszott) hite szerint az élet csupán álom. A legtöbb ember a bolygó álmában, azaz a mindennapi élet hiedelemrendszerében él. A toltékok úgy tartották, mindenki harcossá válhat, és átlépheti a bolygó álmának határait, hogy megalkossa saját, korlátlan álmait. Az ember számára a bolygó álma a világ jelenlegi állapota: a társadalmak, a kormányok, a hiedelemrendszerek, a szabályok és a remények. Azok a rendszerek, amelyekben az életedet éled, kitűzöd a céljaidat, és igyekszel megszerezni bizonyos dolgokat – például jó állást, családot, szép otthont, nevelést és iskoláztatást, beosztást és társadalmi helyzetet és így tovább. Ebben az álomban létezhetnek bizonyos alapvető hitek. Ilyen például, ha valaki azt mondja neked, hogy amennyiben „helyesen” élsz, és eljársz a templomba vagy a mecsetbe, akkor halálod után isten a keblére ölel téged.

Bár sok társadalom ma anyagi értelemben gazdagnak számít, és te is sok mindennel rendelkezel, gyakran ürességet érzel belül. Valami olyasmi után kutatsz, ami boldoggá tehetne téged. Ritka az olyan ember, aki elégedett az életével, és nem vágyik semmire. A vágyakozás vezet el a spiritualitáshoz, Isten,

a Szellem, a Forrás vagy Jézus megtalálásához. Mindenki hajlamos azt hinni, ha kapcsolatot teremthet a Szellemmel vagy Istennel, akkor megtalálja a boldogságot, a békét, a megelégedettséget vagy a feltétel nélküli szerelmet, és attól fogva nem lesz hiányérzete.

Manapság az ember sokkal nyitottabb más hiedelmekre, mint elődei, ami oda vezetett, hogy számos alternatív hiedelemrendszer alkotja a bolygó álmát.

Divatba jött a misztikum. Az új évezred is felerősítette ezeket a szellemi áramlatokat. A világ, miként azt jól tudjuk, változékony; az energia ma gyorsabban mozog a bolygón, mint valaha. Ez az időszak a hatalmas változások ideje lesz, ha idejében magunkra eszmélünk, és rátalálunk igazi valónkra – vagy mérhetetlen pusztulás, tragédia és elégedetlenség következhet, ha nem akarunk szembenézni önmagunkkal. Sokféle út létezik, de csak az lehet üdvözítő, amelyik megnyitja a szíveket. Amikor megtalálod saját ösvényedet, akkor mondod: „Igen, ez az én életem”. Olyankor béke tölt el, feltárulnak a szívedhez vezető ajtók. Ez a könyv minden emberhez szól, hogy mindenki elmondhassa: „Igen, ez az én életem”.

A TOLTÉKOK A toltékok tudósok, bölcsek és művészek voltak. Minden pillanatban tökéletességre törekedtek. Az önmaguk iránt érzett, határtalan szeretet és tisztelet arra késztette őket, hogy kifogástalan környezetet hozzanak létre, ahol mindenki elégedett lehet. Mivel magukba tekintettek, hogy meggyógyítsák a sebesült harcost, mennyországot teremtettek itt, a földön. Minden pillanatban fel voltak készülve arra, hogy egyidejűleg lássák belülről és kívülről a fákat, az állatokat és a tljes életet, beleértve az isteni szintet is. A toltékok úgy érezték, az emberekben megvan a lehetőség, hogy mesterekké váljanak, határtalanul higgyjenek az életben, és bízzanak abban, hogy van valami mindazokon túl, amit már ismernek. Az élet művészeiként nyitottak voltak a végtelen szeretetre - és ezzel elhozták minden létező számára a szív, az elme és a lélegzet békéjét.

A toltékok képzésének két szintje volt: a Jaguár Lovagok és a Sas Lovagok rendje.

A tanítványokat egy nagual irányította, vagyis olyan tanár, aki már elérte a korláttalanságot. Az említett két fokozat olyan szinteket jelentett, amelyeket elérve, a tanítványok eljutottak legmagasabb, igazi énjükhöz, és aztán ezen a ponton túl a soha véget nem érő, feltétel nélküli szeretet és megelégedettség állapotába kerültek. Az első lépés az utazásukon az volt, amikor úgy döntöttek, tanítványok lesznek, és ezáltal Jaguár Lovagokká váltak. Amikor a végső szinthez, a feltétel nélküli szeretethez érkeztek, a harcosok a lopakodás, az álmodás mesterivé váltak. Ezt a fokozatot a tolték harcosok a tudatosság mesterfokának hívták.

Sok tolték harcost öltek meg az első hódítók, amikor Mexikóba érkeztek. Ennek eredményeként a toltékok ösvényének gyakorlatai csaknem feledésbe merültek, és csak a kiválasztottak szűk csoportja ismerhette őkiet. Tanításaik mind a mai napig titoknak számítottak. Még 1990-ben sem tudta senki tanulmányozni a toltékok tudását, csak azok, akiket tanítványaikká fogadtak.

LOPAKODÁS Most elérkezett az ideje, hogy a toltékok mindenkivel megosszák bölcsességüket, aki készen áll rá. Te is közéjük tartozhatsz, ha igazságos akarsz lenni magadhoz, és tudni akarod, ki is vagy valójában. A szabadság és a határtalan szeretet ösvényére léptél. Könívem ismerteti a lopakodás művészetét, és ennek gyakorlása révén megismerheted a tudatosság mesterfokát. Az itt leírtakat bátran ötvözheted más eszközökkel, hogy megtaláld Istent és a szeretetet, amely az ember lényege. A lopakodás egyszerű, mégis nagyon hatékony módzser arra, hogy segítsen kiterjeszteni a tudatosságodat és átalakítani a hiedelmeidet.

Segíthet, ha önmagad szeretetét, elfogadását és átölelését választod, úgy, ahogyan vagy. A lopakodás szó sokak számára ijesztő lehet. De ha elsajátítod a toltékok bölcsességét, elfelejted minden előítéletedet, beleértve a lopakodáshoz kapcsolódó, negatív képzeleteket is, és valami újat alkotsz majd helyettük. A lopakodás művészete – az önmagad utáni lopakodásé – kreatív, nagy képzelőtehetséget igénylő művelet, amely egyedül rólad szól, senki másról.

A lopakodás művészetét a nagymacskáktól lesték el a toltékok. Ha úgy döntesz, hogy gyakorolni fogod ezt a mávészetet, akkor lopakodó leszel. Kezdő harcosként Jaguár Lovaggá, nagymacskává válsz. A lopakodás az első feladat. Ez nem azt jelenti, hogy mások után fogsz lopakodni, ujjal mutogatva rájuk, és őket okolva boldogtalanságodért. Magadat fogod becserkészni: a gondolataidat, az érzéseidet, a viselkedésmintáidat és az érzelmi sérüléseidet, amelyeket eddigi életedben szereztél. Önmagadra mutatsz, miközben a szívedbe tekintesz. És a régóta zárt ajtók kezdenek kinyílni, lassanként begyógyítod minden sebesülésedet, egyiket a másik után, abból a célból, hogy teljes életet élj, magadhoz ölelve a valóságot. A lopakodás az öngyógyítás és az átalakulás művészetének eszköze.

Utazásod alatt megtanulod a lopakodást. Az ösvény először saját hiedelemrendszered mélységeibe vezet. Rá fogsz jönni, hogy a bolygó álma miként formált a maga képére, hogyan idegenített el igazi önmagadtól, szabadságodtól, békédtől, elégedettségedtől és szeretetedtől. A következő fejezetekből kiderül, hogan határozza meg életedet a belső bíró és az áldozat viszonya, akik a parazita első számú eszközei. Őn állandósítják az elégedetlenséget és annak illúzióját, hogy milyennek „kellene” lenned.

Ráébredsz, hogy rengeteg olyan horgot lógatott eléd az élet, amely megfogta a figyelmedet, és arra késztetett, hogy irányt tévessz. Látni fogod, hogy lelki sebeid mások megjegyzéseitől származnak. Az egyezségek olyan magok, amelyeket mások ültettek el benned a szavaik és a tetteik erejével. Amikor igazán elhiszed ezeket az egyezségeket, már nem mersz élettapasztalatokat szerezni. Félni fogsz az életől és attól, hogy kifejezd önmagadat. Ehelyett álarcot öltesz, olyannak mutatod magad a világnak, amilyennek szerinted mások látni akarnak. Maszkot viselsz, hogy megkapd azt, amiről azt gondolod, hogy akarod, és amiről azt hiszed, hogy boldoggá tesz. Csakhogy te sosem voltál boldog. Mindig több és jobb dolgot akarsz: jobb állást, ahol többet keresel, egy nagyobb házat vagy új autót, esetleg egy izgalmasabb partnert. Eközben szerencsétlennek érzed magad, nem tudod, ki vagy valójában, és mi fontos igazán az életedben.

Ahhoz, hogy megalkothasd a saját álmodat, amely valóban azokat az elemeket tartalmazza, amelyekről úgy véled, hogy szükséged van rájuk az életedben, meg kell ismerned a tizedik fejezetben felsorolt tizenegy szellemi irányelvet. Ezek célja, hogy irányítsák a mindennapi életedet. A tolték bölcsesség e könyvön keresztül megtanít téged arra, hogyan legyél harcos. Ez erőszakos dolognak tűnik, de a háború, amelyet folytatsz, nem az erőszakról szól. Szeretni fogod ezt a háborút, mert arról szól, miként legyél kedves, nemes önmagadhoz, és hogyan szeresd magadat – talán először életedben. Ez a háború az öbnmagad által elfogadott hiedelemrendszer részei ellen irányul, amelyek eddig saját elméd részeként működtek. Mint a legtöbb ember, valószínűleg te vagy önmagad legszigorúbb bírája. Belső bírád mindig rossz érzést kelt benned. Ahhoz, hogy megnyerd ezt a háborút, és békét találj, el kell kötelezned magad, és meg kell tenned a következő lépést. A következő lépés pedig nem más, mint hogy Jaguár Lovaggá válj, és önmagadat tanítsd.

Ha fogadalmat tettél, és a saját tanítványod lettél, akkor kezdődik az utazás – és a lopakodás, amely életed megváltoztatásának hatásos eszköze. Segítségedre lesz abban, hogy visszaszerezd mindazt az energiát, amelyet eddigi életedben elvesztettél. Nagyobb tudatosságra, belső békére és megelégedettségre tehetsz szert, hogy feltétel nélküli szeretetet érezz magad és mások iránt. Tőled függ, megteszed-e az első lépést, és azután a következőket is, egyiket a másik után.

Néha nagy bátorságot igényel szembenézni saját magaddal és az igazságoddal.

Ha van merszed és akaratod a változáshoz, ez a könyv a segítségedre lesz.ű 2. A LÉLEK IDOMÍTÁSA HIEDELEMRENDSZER A világ és a bolygó álma határozza meg érzéseidet, gondolataidat, viselkedésedet, értékrendedet, hiedelmeidet. Az első dolog, amelyet a toltékok ösvényére lépve megtanultam, hogy milyen fontos a bolygó álma. Mivel munkám összeforrt a bolygó álmával, meg kellett értenem, mi ez tulajdonképpen, hogyan hat rám, és milyen szerepet játszik boldogtalanságomban. Ugyanez vonatkozik rád is: fontos, hogy megértsd a bolygó álmának működését, mert akkor megváltoztathatod az életedet.

Minden az életedben, beleértve a személyes igazság kereségét és a változást is, a bolygó álmának különböző szintein történik. Minden szinthez különböző hiedelmek kapcsolódnak, amelyek megannyi szabályként testesülnek meg.

Mindnyájan tudjuk, mi történik, amikor megszegjük a szabályokat. Különféle hiedelemrendszerek koncentrikus köreinek is tekinthetjük a bolygó álmát. A rendszer nagyobb körei kisebb köröket foglalnak magukba. A legnagyobb kör, a külső, a kormány hiedelemrendszere, bármilyen ország legyen is, ahol élsz. A kormánynak nagy befolyása van rád. Hiedelemrendszeredet a különboző, hivatalos dokumentumokban kifejtett vélemények és állásfoglalások révén irányítja. Ilyen például az Egyesült Államok alkotmánya. A kormány jogszabályokat alkot, azok újabb kereteket szabnak, amelyek között tevékenykedhetsz; és ha em követed ezeket, annak börtönbüntetés az ára.

Az első körön belül vagy a második kör, a vallásod hiedelemrendszere.

Valamennyi vallás hiedelemrendszerekből áll, amelyeknek úgyszintén megvannak a maguk külön szabályai és következményei. A vallások hiedelemrendszere tanítások révén terjed, adódik át, mint amilyen a Biblia, a Tóra és a Korán. Az olyan szabályok, mint amilyen a katolikus vallásban a tízparancsolat, irányítják a lelki életedet, és megóvnak attól, hogy a pokolra kerülj, ami az egyik lehetséges következménye a szabályok megszegésének. A tolték tanítások szerint a vallás se nem jó, se nem rossz, nem helyes és nem helytelen. Minden vallást hiedelemrendszernek tekintenek.

A következő kör, az iskola a veled egyenrangúak hiedelemrendszeréből épül fel, és abból a kultúrából, amelybe születtél. Végül az a kör következik, amelyik a legerősebb és a legközvetlenebb hatással van rád: a családod hite. A családod nak megvan a maga saját, személyes hiedelemrendszere, amely valamelyik nagyobb rendszeren alapul; ez határozza meg, hogyan neveltek fel.

Megtanították neked, mi a „helyes” és a „helytelen”, mi a „jó” és a „rossz”.

Mindez sokkal jobban befolyásolja jelenlegi értékrendedet, mint gondolnád.

Mielőtt megalkottad volna saját álmodat, ezek meghatározták, hogy az élet minden pillanatában hogyan érezz, és miként gondolkodj magadról, sőt még arra is hatással voltak, hogy milyen kívánságaid és óhajaid legyenek.

A bolygó álmának hiedelemrendszere megtanít arra, hogy bizonyos dolgok azt jelentik, jogy „jó” életed van. Ezeket a hiedelemrendszereket nemzetközi elvárások és kívánságok formájában is felfoghatod, mint amilyen például az az óhaj, hogy azt szeretnéd, neked legyen a legszebb házad gyönyörű fehér kerítéssel; a férjed a legtökéletesebb férfi legyen a világon; neked legyenek a legtökéletesebb gyermekeid, és finom, puha, fehér kenyeret egyetek.

Lehet, hogy te magad is ilyen környezetben nőttél fel, amelyet a szüleid alakítottak ki számodra, a szüleid pedig a saját szüleik teremtette környezetben cseperedtek fel. De az is lehet, hogy a nagyszüleid nem fehér, puha kenyeret ettek, hanem tortillát és sopaipillast, mint az én nagyanyám és dédnagyanyám.

Különböző emberek esetében bizonyos részletek különbözőek lehetnek, de hiedelemrendszerük akkor is alapvetően ugyanaz.

Egyik ismerősöm, Rosairo, akivel együtt jártam iskolába, jellegzetes példa a család hatására. Az álom szerint „jó” társadalmi háttérrel rendelkezett, és „tökéletes” családból származott. Csakhogy miközben Rosario felnőtt, észrevette, hogy a szülei otthoni viselkedése különbözik attól, amit ők hiedelemrendszerüknek megfelelően a világ felé mutattak. Eljutott odáig, hogy megkérdőjelezte az olyan dolgokat, mint a szülei „tökéletes” házassága, valamint az apja és az anyja közötti szerelem. Gyakran szemtanúja volt, hogy az apja üvöltözött az anyjával, miközben ruhákat, cipőket és más dolgokat vágott hozzá.

Még ennél drámaibb jelenetnek is tanúja volt, amikor például az apja meg akarta ölni – valóban nagyon közel állt hozzá – az édesanyját, mert dühös volt rá. Néha előfordult az is, hogy Rosario órákig ült a felforrósodott kocsiba zárva a testvéreivel, mert az apja beugrott a kocsmába egy italra. Máskor pedig a kocsiban kucorgott ijedten, az apja pedig gyorsan hajtott az országúton, miközben egymás után előzte meg az előtte haladó kocsikat. Sokan rájuk

kiabáltak. A gyermekek élete veszélben forgott, mert az apjuk dühös volt az anyjukra. Rosario a szüleire pillantott, és arra gondolt: „Ez a szerelem? Ez a tökéletes család?”

Rosario szülei úgy vélték, muszáj azt a látszatot kelteniük a külvilág szemében, hogy tökéletes házasságban élnek, mert az ő világukban és vallásukban a tökéletes házasság volt a legfontosabb dolgok egyike. A szülők azt akarták, hogy az emberek lássák, eléggé szeretik egymást ahhoz, hogy nyolc gyermekük legyen. De vajon valóban szerelemből születtek a gyerekek? Rosario később ébredt rá, hogy apja szempontjából a gyermeknemzés férfiasságának bizonyítéka volt. Apja hatalma az anyja felett, az asszon életének irányítása iránti vágya olyan megnyilatkozásokban jutott kifejezésre, mint például: „Te az én feleségem vagy, akkor szerelmeskedem veled, amikor akarok, és ne szedd a fogamzásgátló tablettát, mert én gyerkeket akarok.” Rosario édesanyja úgy gondolta, neki otthon kell maradnia a gyerekekkel, hogy „jó” édesanya legyen. Eközben az apa teljes szabadságot élvezett, és maga irányította az életét. A család barátai úgy látták, hogy Rosario szülei „tökéletes családot” alkotnak. De vajon valóban így volt?

A tökéletesség eszméje túlnőtt apa és anya kapcsolatán, a gyerekek életét is ez irányította, nekik is e szerint kellett élniük. Rosariót katolikus iskolába íratták, és jó nevelésben részesült. Katolikus neveltetése szerint sok minden, amit tett, bűnnek számított. Ha a szexre gondolt, az bűn volt. Ha a szobájában önkielégítést folytatott, az halálos bűn volt. Miért? Mert hite szerint a szexuális vágyak elítélendőnek számítottak, még akkor is, ha nagyon emberiek. Rosario úgy érezte, jó katolikusnak kell lennie, ezért megpróbálta elutasítani saját emberi érzelmeit és megnyilvánulásait, és azt is, ahogyan valójában érzett. Mivel mindez igen nehezére esett, gyakran „bűnözött”, és emiatt sűrűn kellett gyónnia.

Rosario családjában számos hittétel volt hatással a gyerekekre. Kislánykorában a szüleivel, három nővérével és négy fivérével élt egy hatalmas, kétemeletes házban. Hagyományos, spanyol családjukban az volt az íratlan szabály, hogy a fiúknak nem kell takarítani vagy főzni. A lányok feladata a rendrakás és az ételek elkészítése. Így aztán a lányok minden hétvégét azzal töltöttek, hogy rendbe tették a házat, bevásároltak, elkészítették az ételeket, miközben a fiúk elmehettek otthonról, és kedvükre szórakozhattak. A fiúk úgy viselkedtek, mintha a lányok urai lennének, és elvárták tőlük, hogy azt tegyék, amit mondanak nekik.

Rosario ekkor azt gondolta, sosem akar férjhez menni, mert ez a rendszer nem igazságos. Ebben a kérdésben nincs egyenlőség. Határozottan azon a véleményen volt, hogy nem akar olyan férfihoz feleségül menni, mint amilyen az apja és a bátyjai.

Családjában az volt a szokás, hogy az idősebb megmondhatta a nála fiatalabbnak, mit tegyen. Rosario a második legfiatalabb volt a nyolc gyerek közül, így aztán igen érzékenyen érintette a dolog. Még felnőtt korában is a testvérei diktálták neki, hogy mit csináljon, és mit ne. Azt vetették a szemére, hogy az állása nem elég jó. Azzal is zaklatták, hogy a partnere túlságosan idős hozzá, vagy éppen től fiatal, vagy nem az ő kulturális köreikhez tartozik, és ezért nem megfelelő a számára. Testvérei úgy gondolták, joguk van ahhoz, hogy

megmondják Rosariónak, hogy mit tegyen, és ő is úgy vélte, hogy hallgatnia kell rájuk.

Rosario egyszer csak úgy érezte, elérkezett az idő, hogy a sarkára álljon – és ekkor vált harcossá. Úgy határozott, hogy többé nem hallgat a testvérei véleményére és tanácsára, szeretettel és igazsággal kiállt magáért. Közölte velük, hogy nincs joguk megmondani neki, ki legyen, és milyen állást töltsön be.

Mivel az igazságot képviselte, a testvérei most már rendkívül tisztelik őt. És Rosario is hasonlóképpen tiszteli és szereti őket, olyannak, amilyenek. Nem akarja megváltoztatni őket – nekik kell megváltoztatniuk saját magukat.

Rosario anyja és apja ugyancsak megváltozott az idő előrehaladtával. Egyre jobban féltek a haláltól, ami arra késztette őket, hogy magukba nézzenek. Ennek eredményeképpen sok régi rigolyájuktól megszabadultak. Most boldogabb és kiegyensúlyozottabb az életük. Rosario kapcsolata a szüleivel nem változott, annak ellenére, hogy velük szemben is kiállt a maga igazáért. Most sokkal több tisztelettel viseltetnek iránta, és ő is szereti és tiszteli őket. Mindazonáltal Rosario számára hosszú időbe telt, mire ezt elérte. Először neki kellett megváltoznia azáltal, hogy vitába szállt azokkal az elvekkel, amelyek szerint felnevelték őt.

A HÁZIASÍTÁS Azok az elvek, amelyek hatással voltak a neveltetésedre, rendkívül fontosak. E folyamat közben tanultál meg hinni a szabályokban és követni azokat, amelyeket a hiedelemrendszer jegyében alkottak. Te is, mint mindenki, nevelésben részesültél. Attól a pillanattól kezdve, hogy megszülettél, arra oktattak, hogy tartsd be az érvényben lévő szabályokat; mi a helyes és a helytelen, a jó és a rossz, továbbá arra is megtanítottak, hogyan vonhatod magadra mások figyelmét, és miként szerehheted meg azt, amiről úgy véled, szükséged van rá. Jó kislány vagy jó fiú voltál, ha olyasvalamit tettél, ami elnyerte a szüleid tetszését.

Akkor figyeltek rád, és gondoskodtak rólad. És rossz voltal, amikor megszegted a szüleid vagy a bolygó álma által kijelölt szabályokat, mint amikor például édességet csentél.

Gondolj arra, hogyan idomítasz egy állatot, például egy kölyökkutyát. Eteted, megdicséred és kényezteted, amikor olyasvalamit tesz, amit te akarsz, például nem piszkít a lakásba. Viszont alaposan összeszidod, ha rossz helyre végzi a dolgát. A kuskutya végül megtanulja, milyen szabályok vaonatkoznak rá – ha nem piszkol a házba, akkor megkapja, amit akar, vagyis a dicséretet és a gondoskodást. Ezek után bízvást elmondhatod, hogy a kiskutya szobatiszta. Nos, ez a folyamt semmiben sem különbözik a te idomításodtól.

Háziasításod idején megtanították neked, miképpen éld az életed, hogyan tartsd be a társadalom, a kormány törvényeit, és természetesen az édesanyád és az édesapád által előírt szabályokat. A szüleid úgy gondolták, hogy ami jó volt nekik, az a te számodra is jó lesz. Ezután a neveltetési és szoktatási elveket az elmédben tároltd, és ezek vezéreltek abban, hogyan viszonyulj az emberekhez, miként kommunikálj velük, mit érezz magaddal és másokkal kapcsolatban.

Nézzünk egy példát! Képzelj el egy várost, ahol kifejezetten jómódban élnek az

emberek. Az idő múlásával azt kezdik gondolni, hogy ők jobb emberek, mint a közeli városka szegényebb lakói. Gyermekeiket abban a hitben nevelik fel, hogy az emberek azt kapják, amit megérdemelnek. Úgy vélik, mivel ők jobb emberek, megérdemlik, hogy gazdagok legyenek. Az a véleményük, hogy a másik város lakói nem jó emberek, és ezért „bünteti” a sors őket szegénységgel. Mindkét város lakóinak gyermekei megtanulják, kikkel barátkozzanak, így mindenki csak a saját szülővárosának polgáraival kerül közelebbi kapcsolatba. Az értékrend, amelyben nevelkednek, azt is meghatározza, milyen sérüléseket hordoznak a szívükben. A szegény város gyermekei számára ez azt jelenti, hogy ők mindig azt gondolják magukról, értéktelenek, mert szegények.

A PARAZITA A parazita a beléd nevelt értékrendből fakadó gondolatok, érzések, reakciók összessége. Nagyon könnyen tetten érhető, mert valójában nem más, mint az a szüntelen párbeszéd, amelyet önmagaddal folytatsz. Ez a belső hang suttog, amikor gondolkodsz, vagy amikor kapcsolatba lépsz másokkal. A parazita elősegíti és elmélyíti az érzelmi sérüléseket, és boldogtalansághoz vezet.

A parazita mindvégig veled van, életed minden mozzanatát végigkíséri. Képzeld el, hogy egy partin veszel részt, és valaki mond neked valamit. Te válaszolsz, de nyomban úgy érzed, hogy amit mondtál, furcsán és esetlenül hangzott. Ezt a gondolatot a parazita ültette el a fejedben. Ezután továbbmész, és valaki mással kezdesz beszélgetni, de kellemetlenül érzed magad amiatt, amit mondtál, Egy kis időre azonban sikerül megszabadulnod ettől a nyomasztó érzéstől. Csakhogy amikor hazamész, és magadra maradsz, parazitád sokkal erőteljesebb támadásba lendül. Azt gondolod magadban: „Jajj, nem hiszem el, hogy ezt mondtam. Valóban ezt mondtam volna? Olyan zavarban vagyok. Most mit fognak gondolni rólam az emberek? Azt hiszek majd, hogy módfelett furcsa vagyok.”

Rémképeket látsz. Szinte látod magad előtt, hogy az emberek rólad beszélnek, és úgy vélik. nagy idegfeszültségnek vagy kitéve, ha efféle dolgokat mondasz. Az egész beszélgetést felépíted magadban, amelyben elítéled saját magadat. Mielőtt még rádöbbennél, komoly tragédiát csinálsz a dologból. Szomorúság tölt el, és azt gondolod: „Hogy is lehettem olyan ideges, hogy ilyesmit mondjak? Ez volt a legnagyobb szamárság, amit valaha mondtam. Istenem, olyan rosszul érzem magam emiatt.”

Ezt a parazitád jelenti ki, és ez még csak egy kicsi és ártaltlan példa arra, amit az elméd képes művelni veled. Már korábban is megtapasztalhattad ezt, és ez a dolog bizony könnyen elhatalmasodhat rajtad.

Képzeld el, hogy feleségül mentél valakihez, és várod haza a férdejed. Azt gondolod magadban: „Hol van a férjem? Nem hívott fel, pedig úgy volt, hogy elvisz vacsorázni. Azt állította, hogy sokáig dolgozik.”

Ezután megszólal a telefon, és amikor beleszólsz, a másik leteszi a kagylót.

Eltüprengsz: „Ki volt az? Vajon viszonya van a férjemnek valakivel? Valaki mást látogat? Lehet, hogy ezért felejtette el a születésnapomat a múlt hónapban. Már

nem vagyok többé fontos számára. Igen, valaki mással folytat viszonyt. Korábban még csak nem is gondoltam erre, de most biztosan jó úton járok.”

Szinte látod magad előtt az egészet, és erre rengeteg negatív érzelemmel válaszolsz. Jó, ha szembenézel azzal: nem tudod, ez-e az igazság. Ez csupán a parazitád műve.

A parazita a benned lakozó mesterek mestere. Te alkottad őt, és veled együtt ő is egyre nagyobbra nőtt. Túlélését a háziasítás közben tanult érzelmek garantálják, mint amilyen a szomorúság, a féltékenység és az ítélkezés. A parazita megtanulja, hogyan játssza ki a gyengéidet, hogyan irányítson, milyen gombokat nyomjon meg rajtad. Pontosan tudja azt is, mivel késztessen cselekvésre. Olyan helyzeteket teremt, amelyekre te zsigeri szinten dühvel, féltékenységgel, sértettséggel vagy szomorúsággal válaszolsz. Amikor ilyen érzelmekkel reagálsz, akkor energiát adsz a parazitának. A parazita felfalja az energiádat, és ettől egyre erősebb és erősebb lesz. Elfogasztja az érzelmeidet, és ezzel egyidejűleg folyvást számára kedvező érzelmeket hív elő belőled azzal, hogy olyan helyzeteket teremt, amelyekre te az említett módon reagálsz.

Nem is veszed észre, miközben erős érzelmekkel felelsz ezekre a helyzetekre, hogy ezek energiájával őt táplálod. Ennek eredményeképpen egyre jobban elmerülsz a féltékenységben, a haragban, a depresszióban, az önvádban és más, negatív érzésekben.

Amikor úgy határozol, hogy mebváltoztatod az életedet, akkor meg kell vizsgálnod az érzelmeidet, a parazitádat, és hogy mi tartja fenn az elmédben rögzült viselkedésmintát és a hiedelemrendszert. Amikor harcossá leszel, háborút indítasz a parazitád és a beléd nevelt hiedelemrendszer ellen. Hadba lépsz háziasításod folyamata ellen, amely közben ugyanazok a helyzetek és minták merültek fel újra meg újra. Például tegyük fel, hogy olyan asszony vagy, aki egymás után megalázó kapcsolatokban találja magát, és folyton bántalmazásnak van kitéve. Amikor harcossá akarsz válni, meg kell vizsgálnod és meg kell másítanod ezeket a viselkedésmintákat. Ez a helyzet nem változik meg egyetlen éjszaka alatt; állandóan figyelned kell a parazitát, és hosszú távú stratégiát kell találnod az elpusztítására. És ez bizony nem könnyű, mert a parazita keményen fog harcolni, hogy ne öld meg.

A parazitának két lénye van: a belső bíró és az áldozat. Ezekről beszélünk a következő fejezetben.

3. BÍRÓ ÉS ÁLDOZAT A BELSŐ BÍRÓ 49. oldal A parazita egyik alkotóeleme a belső bíró, aki folyton megmondja neked, szerinte mit is kellene tenned. Képzeld el, amint egy valóságos bíró előtt állsz, vagy a moziban éppen egy filmet nézel, amelyben egy bíró szerepel. Meglátod, hogy mindig figyeli és hallgatja, ki mit mond, jegyzi a bekövetkező reakciókat, és

véleményt nyilvánít a bírósági eljárásról. A benned lakozó, belső bíró pontosan ugyanígy jár el: ítélkezik minden cselekedeted felett. Amikor igazán elemében érzi magát, kritizál. Vélhetőleg te ítéled meg magad a legszigorúbban a világon.

A belső bíró folytonosan összehasonlítgatja hiedelemrendszeredet, elképzeléseidet és elvárásaidat a tényleges szerepléseiddel és megnyilatkozásaiddal. A bolygó álmának hiedelemrendszerei – beleértve a saját hiedelmeidet is – meghatározzák, hogyan viselkedj. Emiatt azt hiszed, szükséged van egy olyan személyiségre, amelyet más emberek felé mutatsz. Amikor nem bízol magadban, vagy az önmagadról alkotott képedet nem fogadják el a bolygó álmában, akkor van a bírád igazán elemében, hiszen olyankor a többi ember társaságán kívül állsz, egyedül vagy. Például képzeld el, hogy olyan nő vagy, aki azt hisz, nagyon fontos az életben, hogy „jó anya” legyen. Ezt úgy értelmezed, hogy mindig türelmesnek kell lenned kétéves gyermekeddel. Egy napon a gyerek három órán keresztül visítozik. Mindent megpróbálsz, hogy lecsendesítsd, de nem jársz eredménnyel. Végül elveszted a türelmed, és összeszidod a kicsit. Egy óra múlva, miután lecsendesedtél, a bírád elkezd szapulni. Egy kis hang a fejedben mondogatni kezdi: „Jó anyának tartanak. De ha jó anya lennél, akkor nem veszítetted volna el a türelmedet. Nem is vagy jó anya. Most mit fognak gondolni az emberek?”

Ezután következnek az érzelmek. A belső bíró mindig érzelmeket ébreszt, elsősorban bűntudatot és szégyent. Ha például beszélgettél valakivel, a bírád azt mondhatja neked, hogy nem a megfelelő szavakat használtad, túlságosan közvetlen voltál, vagy éppen nem voltán eléggé az, esetleg azt, hogy sosem vállalod a véleményedet, mindig azt mondod, amiről úgy gondolod, hogy elfogadják az emberek. Az érzelmeid egészen szélsőségesek és különlegesek lehetnek. Azt gondolhatod: „Miért nem mondok valami mást? Miért nem csinálok valami mást?” Ezek a miértek tulajdonképpen a belső bírád megnyilvánulásai. A belső bíró benned lakozik. Amikor azonosulsz vele, te kiritzálod a legkeményebben önmagad. Életed minden pillanatában jelen lehet a belső bíró, és boldogságodra is hatással van az állandó ítélkezés miatt. Valójában lelked mélyén nem is lehetsz boldog, még akkor sem, ha elégedettnek látszol, és mások társaságában boldognak tűnsz. A mosoly az arcodon nem mindig jelenti azt, hogy valóban boldog vagy.

Lehet, hogy egy pillantnyi elégedettséget érzel, amikor valamit sikeresen megoldottál vagy befejeztél, amit életed nagy céljában tartasz, és akkor a belső bíró megdícsér.

Csakhogy a megelégedettség múlandó érzése tovaröppen, és egy idő után visszacsúszol a boldogtalanság állapotába. Így aztán újabb célokat kell kitűznöd magad elé. A belső bíró azt követeli, hogy legközelebb többet teljesíts. Az igazi boldogság a szív és a lélek megelégedettsége, tekintet nélkül arra, hogy bizonyos helyzeteket hogyan oldottál meg. A boldogság nem jelenti azt, hogy állandóan nevetsz, vagy feldobottnak érzed magad. Az igazi megelégedettség teljes csendben és nyugalonban is kifejezésre juthat, anélkül, hogy bárkihez akár egy szót is szólnál.

AZ ÁLDOZAT Az áldozat a parazita másik arca, személyiségednek az a része, amelyik folyton sajnálja magát. Ez abból fakad, hogy azt szeretnéd, ha a figyelem középpontjában állnál, és rettentően szmorúnak tartod az életedet, ha nem kapod meg a kívánt figyelmet. Az áldozat ösztönzésére azt akarod, hogy az emberek sajnáljanak téged, mert a dolgok nem úgy mennek, ahogy te akarod, vagy ahogyan szerinted menniük kellene. Az áldozatot elmédben az önsajnálat vékonyha kis hangja kelti életre, amely elmondja neked, hogyan érezz saját magaddal kapcsolatban. „Ó, én szerencsétlen, nem kaptam meg azt az állást, pedig valóban megérdemeltem volna” – mondja. Vagy: „Ó, én szerencsétlen, a férjem elhagyott, s egyedül maradtam a gyerekeimmel.”

Az igazság az, hogy a dolgok a saját logikájukat követik az életben – és nincs benned semmi sajnálatra néltó vagy szerencsétlen jellemvonás. Ezt csak az áldozat mondja neked. Vállalnod kell a felelősséget, és cselekedned kell, amikor történik valami az életedben. Amikor cselekszel, és nem foglalkozol az áldozattal, az önsajnálattal, akkor feltárul előtted minden, ami a segítségedre lehet. A bolygó álmában törvények vigyáznak rád.

Vegyük például Joan esetét, aki harminckilenc éves volt, két tizenéves gyermekkel. Húsz éven keresztül borzalmas házasságban élt. Férje folyton megalázta, egyik eset a másikat érte. A férfi sosem járult hozzá a családi kiadásokhoz, és nem vett részt a gyermekek nevelésében sem. Évek hosszú sora után Joan végül úgy döntött, hogy elválik tőle. Ugyanebben az időben számos váratlan kiadással kellett szembenéznie. Joan gyakran nem tudta kifizetni az esedékes számlákat, és a gyerekekkel is gondjai voltak. Bár a válással kezdett felelősséget vállalni önmagáért, és végre a tettek mezejére lépett, amikor a dolgok nehezebbre fordultak, ismét az áldozat jól megszokott szerepét vette fel.

Rettrenetesen sajnálta önmagát, és mindenkinek panaszkodott, aki csak meghallgatta. Pedig kihasználhatta volna a törvény adta lehetőségeket, hogy gondoskodjon magáról és a gyerekeiről: például a bíróságra mehetett volna, hogy gyerektartást kapjon. De Joan nem akart szembefordulni gyermeki apjával.

Ehelyett folyton kölcsönöket kért a barátaitól és a családjától, s közben rengeteg figyelmet kapott azoktól az emberektől, akik sajnálattal viseltettek iránta. Joan tipikus áldozattá vált. A harcos azonban arra törekszik, hogy gátat vessen az önsajnálatnak, és kezébe vegye sorsa irányítását.

INGADOZÁS A BELSŐ BÍRÓ ÉS AZ ÁLDOZAT KÖZÖTT Képzelj magad elé egy mérleget. Te állsz a skála közepén: egyik oldalad a belső bíró, másik oldalad az áldozat. A mutató ide-oda ingadozik. előbb a belső bíró tör pálcát feletted, aminek eredményeképpen a bűntudat és a szégyen legmélyebb szakadékában találod magadat. Ezután a mérleg kileng a másik oldalra, és áldozattá vált: eltelsz önsajnálattal. Ezután a mutató újra a másik irányba leng, a belső bíró összeszid, mert sajnálod magad, és áldozattá lettél. Immár valóságos csődtömegnek látod magad, aki sosem viszi semmire. A belső bíró a legmélyebb pokol fenekére taszít, amikor azt az érzést kelti benned, hogy semmit sem érsz.

Ekkor már valóban áldozat vagy. Mindezt a pazarita műveli veled.

4. HORGOK ÉS ÁLARCOK HORGOK ÉS ÁLARCOK Amikor magadba tekintesz, és górcső alá veszed az életed, hogy megváltoztad, számos kihívással és nehézséggel kell szembenézned. Ezek a nehézségek abból fakadnak, hogy mármennyire boldogtalannak érzed magad, bárhogy meg akarsz változni, bizonyos szempontból elégedett vagy a dolgok jelenlegi állásával.

Könnyen elképzelhető, hogy nem akarod önmagaddal kapcsolatban tudomásul venni a kellemetlen dolgokat, vagy félsz a változás folyamatától, és hogy mi lesz a változás után. Ezek az érzések énednek abból a részéből származnak, amely ellenáll a változásnak, és amely a parazita közbeavatkozása révén még erősebb lesz. A parazita ilyesmiket mond: „A dolgok nem is állnak olyan rosszul; ennél még rosszabbul is mehetne a sorsom.” Vagy: „Más embereknek igazi gondjaik vannak; nekik tényleg szükségük van a változásra!” Vagy: „Olyna elfoglalt vagyok, nekem erre nincs időm.”

A bolygó álmának néhány eleme segít a parazitádnak, hogy szabotálja a fejlődésedet. Ezeket az elemeket horgoknak nevezzük, mert megfogják a figyelemedet, hogy ne kelljen magadra összpontosítanod. És amikor a horgokra figyelsz, elveszted a boldogság reményét.

Képzelj magad elé egy horgot. Ha forgászol, kis csalétket teszel a végére, amellyel odavonzod a halat. A bolytó álmának hasonló horgai vannak: csalétek fityeg rajtuk, a hal pedig te magad vagy. Ezek a horgok mindenütt ott vannak körülötted, elterelik a figyelmedet, és elég sokáig elszórakoztatnak, hogy ne legyen alkalmad magaddal foglalkozni. A horgok közül néhány példa: sokféle étel, étterem, koncert, zene, ruha és neonfények. És hogy soha ne unatkozz, és ne veszítsd el a figyelmedet, a különboző iparágak, amelyek ezeket a horgokat előállítják, nagyon gyorsan változtatják a termékeiket. A zene, az elektronika, a számítógépek és a divat minden pillanatban változik. A bolygó álmának hiedelemrendszere azt sugallja, hogy a legutolsó trend szerinti, vagyis a legnagyszerűbb dolgokat kell birtokolnod ahhoz, hogy elfogadjanak.

Például előfordulhat, hogy azt akarod, a szomszédod lássa, mid van. Történetesen luxuskocsira tehetsz szert, hogy a szomszédod ebből arra következtethethessen, milyen jól megy a sorod. Ugyanakkor ez a bizonyos szomszéd irigykedhet rád.

Lehet, hogy csodálkozik, miként engedheted meg magadnak azt az autót, amikor őneki nincs módja olyat venni, holott mindketten ugyanolyan munkakört töltötök be. Ezért aztán úgy dönt, hogy neki is kell valamit vennie, amivel féltékennyé tehet téged. Ettől fogva állandó csatározásba bocsátkozol vele annak érdekében, hogy jobban nézz ki, mint a melletted lakó. Minden figyelmedet és energiádat erre a versenyzre pazarolod.

Ha ezt a harcot a következő szintre emeled, akkor teljesen elveszel a bolygó álmában, és csak azokért a dolgokért küzdesz, amelyeket a magadénak akarsz tudni. Két vagy akár három állást is elvállalsz, hogy megszerezd álmaid autóját

vagy otthonát. Olyan keményen dolgozol, hogy nincs időd élvezni az autót, vagy a lakást, és a pénzt olyan nehéz megszerzezned, hogy semmi másra nem marad időd. A legcsodálatosabb otthonod, kocsid és állásod lehet, de mindez nem elég.

Többet akarsz – jobb dolgokkal akarod körülvenni magad, és magasabb beosztást szeretnél elérni a munkahelyeden. De ze idő alatt nem vagy boldog és elégedett az életeddel. A horgok teljesen elpusztítanak téged.

A bolygó álmában a legtöbb ember a pénz miatt akad horogra. Vagy azért, mert eleget akar belőle, vagy azért mert hamar elkölti. Azt is gondolhatod, hogy van belőle elég. Lehet, hogy élvezed a munkádat. Jól érzed magad, és közben sok pénzre is szert teszel. De akkor még mindig fizetned kell a kormánynak a szórakozásodért, hiszen adóznod kell. Az pedig, hogy egy nagy csomó pénzt kell fizetned a kománynak tönkreteheti a boldogságodat. Harcosként bele kell nyugodnod, hogy adózni muszáj. A pénz a világmindenség ajándéka – és nem olyasvalami, ami boldoggá tesz.

A másik, hasonlóan veszélyes horog a párkapcsolat. A bolygó álmának párkapcsolatai jól tükrözik, hogy a nők és a férfiak miként vélekednek arról, milyennek kell lenniük az életben. A média bemutatja, milyen a férfias férfi. A televízió azt hirdeti, hogyan legyen egy nő gyönyörű, és mit kell tennie ahhoz, hogy vonzza a férfiakat. Ebből a nézőpontból mindent a párkapcsolatok jelentenek. A nők gyakran azon keresztül határozzák meg a saját értéküket, hogy van-e társuk. Ha nem házasok, vagy nincs kedvesük, akkor úgy érzik, nem eléggé kívánatosak, nem elég jók. Attól függően, hogy milyen környezetben és kultúrában nevelkedtél, különböző elvárásaid lehetnek a házassággal kapcsolatban. Ha nő vagy, úgy érezheted, hogy a házasság emeli a társadlmi ragodat, és tiszteletet vívsz ki általa, különösen a barátaid, a családod, a szomszédaid, az egyházközséged vagy más, számodra fontos emberek szemében. Ha pedig férfi vagy, úgy vélekedhetsz, hogy a gazdagási és politikai életben nagyobb tekintélynek örvendesz, ha nős vagy. Lehet, hogy még akkor sem válsz el, ha bántalmaznak, elhanyagolnak vagy figyelembe sem vesznek.

Talán azért, mert azt hiszed, szavadat adtad Istennek egy bizonyos ceremónián, vagy attól tartasz, hogy elveszíted a tekintélyedet az egyházközséged előtt, vagy a közvetlen környezeted szemében. Esetleg éppen azért tartod fenn a kapcsolatodat, hogy egy bizonyos képzetet sugallj magadról; ilyenkor is csupán mások véleménye számít. Lehet, hogy azt hiszed, ha kilépsz a kapcsolatodból, akkor a bolygó álmának ítélete szerint bukott ember leszel, és egyedülállóként kevésbé vagy kívánatos. Így aztán feladod a harcot, és fenntartasz egy megalázó kapcsolatot, miközben elveszíted az önbecsülésed, mert egyetlen célod, hogy megmaradjon a kapcsolat. ÁLARCOK Parazitádat a bolygó álmának más elemei is segítik, hogy meggátolja a fejlődésedet: ezek az álarcok. Az álarcok olyan szerepek, amelyek mögé elrejtőzöl, hogy az emberek ne tudják megmondani, ki vagy, segítségükkel másmilyennek tánsz, mint amilyen valójában vagy. Minden nap új maszkot ölthetsz; a bolygó álmában több millió ilyen létezik. Álarcok a különböző arcok, amelyeket felveszel, a különböző állítások, amelyekkel megfelelni igyekszel a

bolygó álmának – csakhogy ezek nem azonosak azzal, aki valójában vagy. Például felveheted a rendkívüli intelligencia álarcát, vagy eljátszhatod a legnagyobb művész szerepét, aki valaha létezett a földön, miközben mélyen magadban egyáltalán nem így érzel, s nagyon bizonytalan vagy. A parazita sugallja, hogy fel kell venned a maszkokat, hogy az emberek kedveljenek vagy elfogadjanak téged, és megkapd, amit akarsz.

Te, mint minden emberi teremtmény, az álarcok mesterévé válsz, de nem az őszinteség és a feddhetetlenség mesterévé. Bármilyen maskaráról azt hiheted, hogy segítsége révén szert tehetsz arra, amit akarsz. Végül azonban megfizeted az árát az álarcviselésnek. A maszkok viselésének megtanulása már gyermekkorben kezdetét veszi, a háziasításod elejétől fogva. Ez az oka annak, hogy a gyerekek olyan kiválóan befolyásolják a felnőtteket. Amikor gerek voltál, hamar rájöttél, hogy bizonyos álarcot viselve elérheted, amit akarsz. Ez lehetett ravasz, a jó kislány/kisfiú áralca, a tréfás, mulatságos gyereké, a kemény fiúé, és még számos más lehetőség létezett. Hamar megtanultad, melyik felel meg neked. Mire felnőttél, egyre több és több álarc viselését tanultad meg. A rejtőzködés mestere lettél. a bolygó álmában az egyik leghatásosabb maszk a tökéletes szerelmes álarca. És a szerelmi kapcsolat a legnagyobb horgok egyike. Valószínűleg te is azt szeretnéd, ha olyasvalakibe lennél szerelmes, aki igen kívánatos személy, hogy aztán kijelenthesd: nemcsak a szerelme vagy ennek a különleges személynek, de te vagy élete legnagyobb szerelme. A másik nagyon hatásos álarc a jólété. Lehet, hogy a gazdagság maszkját akarod viselni, drága kocsit vezetsz, drága házban laksz, és híres divattervezők ruháiban jársz. Ez lehet, hogy meghaladja a lehetőségeidet, de megveszed ezeket, csak azért, hogy úgy tűnjék, elegendő pénzed van, és jól élsz.

Egyes álarcaid már mindennapjaid részévé váltak, és megakadályozzák, hogy valóságos önmagadat láttasd. Felölteni ezeket ugyanolyan egyszerű, mint annak az eldöntése, hogy milyen ruhát vagy öltönyt viselj aznap. Az egyik leggyakoribb maszk az, amelyet a baráti körödben viselsz. Mindennap eldöntöd, hogy őszinte leszel-e velük, vagy hamisan viselkedsz, olyan álarcot öltve, hogy kedveljenek és elfogadjanak. Nemcsak a gyerekek és a középiskolások viselkednek így.

Olyan álarcokat hordasz, amelyek nincsenek tekintettel az egyházadra, a környezetedre vagy a kultúrádra. Felnőttként a legjobb szerető álarcát öltöd magadra, hogy felnézzenek rád a saját kultúrádban vagy közösségedben, hogy elfogadnanak abban a társadalmi körben, amelyhez megpróbálsz tartozni. Úgy váltogatod a maszkokat, mint a ruháidat. Eközben olyannyire eltávolodsz igazi természetedtől és személyiségedtől, hogy sosem vagy tekintettel a lelkedre.

Emiatt ürességet és szomorúságot érzel, és mindig keresel valamit, ami betölti ezt az űrt.

Amikor arcossá válsz, leveszed az álarcokat. A fátylak, amelyek mögé rejtőztél, lehullanak. Harcosként szembenézel a félelemmel, hogy szembenézz valódi éneddel, annak minden sérülésével és fájdalmával együtt. Szembenézel azzal, hogy apád és anyád bántalmazott, átöleled magadat, amikor szomorú vagy,

fájdalmat érzel, vagy más, hasonló érzelmek kerítenek hatalmukba. Beszélni kezdesz, és szembenézel a valóságos életeddel, tekintet nélkül arra, hogy a bolygó álma szerint milyen „rossz” is az. Például képzeld el, hogy heroinfüggő vagy, aki másoknak ad el kábítószert, amitől azok meghalnak. Amikor harcossá válsz, képes leszel rá, hogy letedd a mások fájdalma és halála iránt közöbnyös ember kemény, rideg álarcát. Elfogadod, hogy felelős vagy a cselekedeteidért, de nem vagy bírája saját magadnak. Minden maszktól megszabadulsz, és képes leszel szeretni igazi énedet. Ez a kezdete annak, hogy összetörd a hiedelemrendszer álarcait.

A maszkok összehúzásához vezető első lépés, amikor Jaguár Lovaggá válsz.

Mindamellett akkor is álarcot viselsz, ha Jaguár Lovaggá leszel. Csakhogy ez segít összetörni azokat a maszkokat, amelyeket te magad alkottál. Amikor magadra öltöd a Jaguár Lovag álarcát, akkor a jaguár szemével látsz, és nem az önsajnálat vagy a megaláztatás pillatnásaival. Jaguárrá változol, és minden pillanatban figyeled magadat. Türelmes leszel magaddal szemben, amikor a beléd rögzült érzelmekre vadászol. Tulajdonképpen fokozatos és kíméletes, felszabadító folyamatban veszel részt. Ha pedig már sikerült összetörnöd az összes álarcodat, újjászülethetsz. Szabadon, tisztán, igazán őszintén és becsületesen látod magadat. Ezután már az lehetsz, aki valójában vagy, megszabadulsz a bolygó álmának hiedelemrendszerétől. Most már saját hited lesz, ami nem más, mint a minden létező iránt érzett szeretet. A szívedbe béke költözik.

5. EGYEZSÉGEK A VISELKEDÉS MAGVAI Az egyezségek olyan képzetek, amelyek meghatározzák, mit gondolsz és hogyan vélekedsz magadról. Rendszerint még kisgyermekkorodban, a háziasításod alatt ismertetnek meg velük. Nevelés közben a szüleid, a családod, a tanáraid, az egyházad és más, hivatalos személyek ugyanazokat az egyezségeket adják át neked, mint amiket saját életükben velük ismertettek meg hozzájuk hasonló emberek. Az egyezségek szavak és cselekedetek megtanítják neked, hogyan élj és szeress. Megtudhatod belőlük, mi jó és mi rossz, annak megfelelően, hogy az adott értékrend mit tart igazságosnak. Ha magadévá teszed ezeket az egyezségeket, azok meghatározzák, hogyan gondolkodj, érezz és cselekedj. Az egyezség alapján különböző viselkedésminták születnek. Ez a folyamat megerősíti az egyezséget.

A nőknek nemzedékeken keresztül egyezségeket közvetítettek az egyház tanításai. Ezek Ádám és Éva történetéhez nyúltak vissza. Éva Ádám oldalbordájából jött létre, az ő szolgájaként. Éva lelkileg is gyengébbnek bizonyult, Isten akarata ellen cselekedett, Ádám megkísértéséért és Isten kegyének elvesztéséért is őt hibáztatják. Amikor Éva átnyújtotta Ádámnak a tiltott almát, azzal ő okozta mindazt a szenvedést, amely a bolygó álmában történt. Ebből a történetből néhány egyezség a nőkre hagyományozódott: a nők

a férfiak szolgái; a nők a hibásak, ha valami rossz történik a bolygó álmában; a nők mindig is szenvedni fognak az életben.

Képzeld magad elé azt a nemzedéki láncolatot, amely Ádám és Éva egyezségei óta kialakult. Ezek az egyezségek mint a mai napig érvényben vannak, hiszen több vallás alapján képezik. Ráadásul túlnőnek a valláson és a családon, kiterjednek az élet számos területére, beleértve a politikai életet is. Korábban a nők nem vehettek részt a politikában. Manapság a nők aktivizálódtak, de ez csak az utóbbi hatvan évben van így.

A NINSTRÁNSLÁNY A következő történet bemutatja, hogyan működnek az egyezségek, és milyen hatással vannak az ember életére. Egy kislány kilencéves volt, és mélyen bevésődött egyezségtudattal lépett ki az életbe. A katolikus egyház elvei szerint nevelkedett, és mindig elment a misére. Szeretett az édesanyjával, az édesapjával és a családjával vasárnaponként templomba járni. Minden héten figyelemmel kísérte a bátyját, aki ninistránsfiúként teljesített szolgálatot. Neki is tetszett, amit a bátyja csinált, így aztán nagyon szeretett volna ministránslány lenni, de abban az időben, amikor ő gyermek volt, erre nem volt példa. A lányokat és a nőket csak takarítani engedték az oltárhoz, azt is csak akkor, ha nem volt mise, és üresen állt a templom. Csakhogy a kislány minderről semmit nem tudott.

-

Mama, szolgálni akarom Istent. Ministránslány szeretnék lenni. Az oltárnál akarok segédkezni a papnak – mondta édesanyjának az egyik mise után.

-

Ó, drágám, csak ministránsfiúk vannak – felelte az édesanyja. – Ministránslányok nincsenek. A lányoknak nem engedik, hogy az oltárnál segédkezzenek.

A kislány erre így válaszolt: -

De mama, én valóban szolgálni akarok. Megkérdezhetjük a papot, és megmondhatjuk neki, hogy szolgálni akarok.

-

Láttál már valaha egyetlen ministránslányt is? – hangzott az édesanyja kérdése.

-

Nem.

-

Láttál már valaha lányokat az oltár körül?

-

Nem.

-

Nos, ez a válasz a kérdésedre. Miért is engedné meg most hirtelen a pap, hogy szolgálatot végezz, amikor nem engednek nőket az oltárhoz?

A kislány hajthatatlan volt.

-

De miért, mama, miért? Mindent megtennék, ami tőlem telik. Szolgálni akarom Istent. A legjobb képességeimet akarom neki felajánlani.

Az édesanyja így válaszolt: -

Így csak a fiúk és a férfiak szolgálhatják Istent. Csak férfiak lehetnek papok. A lányok a fivéreiket és az apjukat szolgálják, a nők pedig a férjüket. A nők ügyelnek az otthon rendjére, és vigyáznak a gyerekekre.

A beszélgetést követően a kislány elfogdta az édesanyjától hallott egyezséget, miszerint a férfiak és a fiúk születésüktől fogva különlegesebbek és többet érnek, hiszen ők szolgálhatják Istent az oltárnál, ők tölthetnek be magas tisztségeket.

Bár a kislány nem volt tudatában az egyezségnek, amelyet a szüleitől és a kultúrájától kapott, a gyakorlatban is megtapasztalta ezt a viselkedésmintát.

Férfiak voltak a vallási vezetők és a lelki tanácsadók. Férfiak voltak a politikai vezetők, a filozófusok, a művészek is, és minden fontos pozíciót ők töltöttek be. emellett a nők, mint anyák és feleségek, csekély vagy éppen semmilyen hatalom birtokában olyan nevelésben részesültek, hogy elfogadják, ami adatott nekik.

Ez az egyezség a férfiak fensőbbségéről és hatalmáról nagy hatást gyakorolt a kislány viselkedésére. Ez a mindennapokban is megnyilvánult, például nem mert ellentmondani a fiúknak, de ennél komolyabb esetek is előfordultak. A középiskolában meg akarta pályázni az iskolatanács elnökének posztját. Később azonban úgy döntött, hogy nem vesz részt a pályázaton, mert elhitte, hogy a fiúk az igazi politikai vezetők. Nagy bátorságot követelt volna tőle, hogy versenybe szálljon ezért a hivatalért, mert ő volt az egyetlen lány a fiú pályázók között, és nem állt készen, hogy harcba szálljon a hatalmas és erős hiedelemrendszerrel.

Még magában sem merte megtenni, nemhogy nyilvánosan.

A kislány rengeteg kihívással került szembe életében, mert nagy lelkierővel rendelkezett, végtelenül értelmes volt, és lelke mélyén tudta, hogy vezető akar lenni. Megvolt hozzá az energiája, hogy vezető legyen belőle, és Istent szolgálja.

Ahogy idősebb lett, és tudatosult benne, hogy energiája, vágya és szeretete nem különbözik a férfiakétől, és talán az ő érzései még őszintébbek is. Megpróbálta visszafogni szenvedélyes lelkületét – azt a lelket, amely bármilyen módon, de szolgálni akart. Amikor fiatal nővé vált, rádöbbent, hogy ha az álmot követi, szembekerül azzal, amit önmagával kapcsolaban érez, és amit a szerepéről gondol a világban, s ez boldogtalansággal és elgéedetlenséggel töltötte el. Így ez a fiatal nő harcossá vált, hogy megbékéljen önmagával, és megtalálja a boldogságot. Megértette, hogy górcső alá kell vennie hiedelmeit, meg kell találnia azt a lelkébe temetett egyezséget, amely visszafogta őt az életében. Miután harcossá vált, elsajátította a lopakodás művészetét, és viselkedésmintáinak gyökere után kutatott, hogy összezúzza ezeket az egyezségeket. Megnyugvást és elégedettséget keresett. A folyamat kezdetén még nem egészen értette, mit is jelent valójában a lopakodás, hiszen azelőtt sohasem csinált ilyesmit, de lelke mélyén tudta, hogy ez a segítségére lesz. Rádöbbent, milyen sok egyezséget kötött életében, és hogy az idők folyamán ezek mindegyike létrehozta a maga energiacsatornáját.

Ezeket a csatornákat meg kellett tisztítani. Arra is rájött, hogy a legtöbb egyezségnek maga sem volt tudatában, mint ahogy azzal sem volt tisztában, milyen hatást gyakoroltak rá. Vissza akart nyúlni viselkedésmintáinak forrásáig – hogy felfedezze az eredeti egyezséget. Ehhez meg kellett tisztítania az egyezségek által létrehozott csatornákat, és azután összezúzni azokat az egyezségeket, amelyekre rátalált.

A fiatal nő a jelennel, a legutolsó nappal kezdte, onnan tekintett vissza az életére.

Azt látta, hogy nőként más a szerepe, mint a férfiaknak. Ez mindenütt kifejezésre jutott körlötte. Az összejöveteleken a nők, és nem a férfiak gondoskodtak az italokról és készítették az ételeket. A szerelők nem vették őt komolyan; mindig a férjével akartak beszélni. Azt tapasztalta, hogy a férfiak tekintélyes személyek, kezükben összpontosul a hatalom, miközben a nőket arra nevelik, hogy a férfiak szolgái legyenek.

Megvizsgálta a házasságát és az állását is. Rádöbbent, hogy csak azért dolgozik, mert „kénytelen”, de sosem szerette különösebben a munkáját, és nem is érezte a karrier lehetőségét, vagyis hogy a munka személyisége kiteljesítésének eszköze. Tudatára ébredt, hogy azért ment férjhez, mert ezt várták el tőle, és a feleség szerepét előbbre valónak tartotta, mint az állását. Úgy érezte, vezetésre termett; ráébredt, hogy nem egyszerűen csak egy állást szeretne betölteni, hanem karriert akar csinálni, és ha ezt nem teszi meg, akkor valódi énje ellen cselekszik. Bár szerette a férjét, azt is határozottan érezte, hogy egyenrangú kapcsolatot akar vele, nem pedig olyan, amelyben kiszolgálja az urát.

Ahogy visszatekintett az életében tanúsított viselkedésformákra, bizonyos események kiemelkedtek a többi közül. Emlékezett arra, hogy befejezte a középiskolát, és járni kezdett azzal a férfival, akihez végül hozzáment. Akkoriban gyakran beszélgetett a szüleivel a jövújéről. Egyetemre akart menni, ahogy a fivérei, és munkát akart vállalni az egyház kötelékén belül, hogy Istent szolgálja, de mivel lánynak született, azt mondták neki, hogy menjen férjhez, és alapítson családot. Bár szinte fojtogatta az elégedetlenség, amikor ezek a dolgok kerültek szóba, beleegyezett abba, hogy férjhez menjen. Az édesjanyja azt mondta neki, az egyik férfi jóképú és jó parti, gyönyörű gyermekeik lesznek.

Ezzel a viselkedésmintával kapcsolatos egyezség felnyitotta a fiatal nő szemét, és egyre tudatosabbá tette őt, miközben szembesült az emlékeivel. Látta magát, amint visszahőkölt a kihívások elől, és feladta álmait, csak azért, mert nő, és látta, miként döbbent rá arra, hogy a férfiak a tekintély és a hatalom birtokosai.

Ezért aztán folytatta élete alakulásának vizsgálatát. Emlékezett a középiskolai éveire, és arra, hogy mennyire szeretett volna az iskolatanács vezetője lenni, és ehhez hasonló események egész sorát idézte fel. Végül rátalált a legkorábbi és meghatározó egyezségre, amelyet az édesanyja mondott neki azon a napon, amikor ő ministrálni szeretett volna.

Ennél a pontnál úgy határozott, hogy megszakítja azt az egyezséget, amelyet kislányként elfogadott. Amikor így tett, rádöbbent, hogy ezzel nem csak magának segített, de más nők vezetőjévé is vált: voltaképpen ezért jött erre a világra.

Megtette az első lépéseket afelé, hogy megváltoztassa az életét meghatározó

hidedelemrendszert. Az a küldetése, hogy segítsen megváltoztatni a régi egyezségeket. Világosan látta: arra hivatott, hogy azok közt legyen, akik megváltoztatják a lányokkal kapcsolatos társadalmi és vallási egyezségeket. Az a küldetése, hogy bebizonyítsa a nőknek, ők is különlegesek: bátran lehetnek gyógyítók vagy hatalommal bíró politikusok, és betölthetnek bármilyen szerepet, amelyet a férfiak. Megtanulta, ha elég bátor és kitartó, megváltoztathatja a régi beidegződéseit. Csak így léphet előre az életben.

A ministránslány története jól példázza, hogy egy egyezség, egy megalkuvás milyen mély hatást gyakorolhat az életedre. Sok-sok egyezséget kötsz, van köztük gyengébb és erősebb. Ezek az egyezségek – ha úgy tetszik, megalkuvások vagy alkuk – érzelmi sebeket okoznak, mint ahogy azt az imént leírtam, és komoly hatással lehetnek a viselkedésedre, reflexszerűen rögzült reakciókat hívhatnak életre benned. A kislány esetében, aki ministrálni szeretett volna, kívánságának megtagadása azt az érzést váltotta ki belőle, hogy ő nem elég jó.

Ha nem figyelsz az alkukra, és nem góygyítod be azokat a sebeket, amelyeket okoztak, akkor beidegződésekké válnak, és a helytelen viselkedésmintákat átadod a gyermekeidnek is.

A SZEXUÁLISAN BÁNTALMAZOTT GYERMEK A rendkívül súlyos egyezségre vagy megalkuvásra egy másik példa a szexuális bántalmazás. Ez szintén mély sebeket okoz. Ha valakit gyermekként a szülője szexuálisan bántalmazott, de később nem vesz tudomást azokról a sebekről, amelyeket ez a megalázó egyezség, kapcsolat okozott, és nem gyógyíttatja ezeket, akkor ez a viselkedésminta végig fogja kísérni az életét, mégpedig oly módon, hogy később is ehhez hasonló kapcsolatba kerül, és továbbra is bántalmazni fogják. Az is lehet, hogy olyasvalakival köt házasságot, aki szintén bántalmazásnak volt kitéve, és ze a minta továbböröklődik a gyermekeikre. E könyv célja, hogy felfedezzük ezeket a viselkedésmintákat és megnyilvánulásokat, és felfedjük a mögöttük rejlő megalkuvásokat, egyezségeket, majd begyógyítsuk a sebeket.

A szexuálisan bántalmazott gyermek sok egyezséget, alkut köt a bántalmazással kapcsolatosan. Megtanulja, hogy nincs határvonal közte és mások között.

Megtanulja, hogy nem mondhat nemet másoknak, mert bántalmazás közben nincs helye a nemleges, elutasító válasznak. A szülője vagy a legfontosabb tanára nem tiszteli, és áthátja az ő pszichikai és érzelmi határvonalait.

Gyermekként nem mondhat nemet annak a személynek, aki a legfőbb tekintély az életében, akit szeret, és akiben megbízik, de akitől egyben a leginkább tart is.

Néhányat említek azok közül az egyezségek közül, amelyeket a szexuálisan bántalmazott gyermek köt, illetve elfogad: nem mondhat nemet; rendjén valónak tartja, hogy mások áthátják személyiségének határvonalait, és az is rendjén való, ha ő lépi át másokét; helyes dolog, hogy azok az emberek, akiket szeret, és akikben megbízik, sérüléseket okoznak neki; gyenge ahhoz, hogy megvédelmezze magát; személyisége teljességgel értéktelen.

Időközben felnő, és mindaddig, amíg ezeket az egyezségeket fel nem tárja, és a sebeket be nem gyógyítja, bántalmazó partnereinek kiszolgáltatottjává válik.

Egyiktől a másikhoz csapódik, vagy esetleg kiköt valamelyiknél, amíg önmagába nem néz, és meg nem vizsgálja érzelmi sebeit. Életed minden pillanatában figyelemmel kell kísérned minden érzelmi megnyilvánulásodat. Sokféle érzelem kavaroghat benned: sokszor szomorú és bodlogtalan vagy anélkül, hogy tudnád, miből fakadnak ezek az érzések. El kell kezdened „bejárni” az életedet, a szíved mélyére kell nézned, vajon mi okozza ezeket a viselkedésformákat és megnyilvánulásokat. Lehet, hogy fogalmad sincs, miért vagy boldogtalan.

Előfordulhat, hogy már nem emlékszel a bántalmazásra, vagy arra, hogy még mindig milyen alapvetően meghatározza viselkedésedet. Az okok felderítése sok időt és türelmet igényel.

A gyógyulás folyamata nem azt jelenti, hogy elítéled azt a személyt, aki sérelmes alkupozícióba kényszerített vagy szexuálisan bántalmazott téged. Eleinte természetes, hogy dühöt vagy más, erős érzelmet vált ki belőled, amikor felismered a boldogtalanságod gyökerét. De a cél az, hogy megtisztítsd az egyeség csatornáját – megöleld és meggyógyítsd magadat – mindaddig, amíg eljutsz odáig, hogy már többé nem érzel haragot, hanem egyszerűen tudomásul veszed a történteket. Ezután már senki sem tehet boldogtalanná. Bármilyen helyzetbe kerülsz, elégedett vagy, mert megdolgoztál ezért az érzésért.

Megdolgoztál érte, hiszen felfedted magad előtt a sebeidet és a sérüléseidet, átélted a szomorúságot és a sokkot, bármi legyen is az, ami veled történt, azután pedig mindent megtettél annak érdekében, hogy begyógyítsd ezeket a sebeket.

A gyógyulás azt jelenti, hogy megérted: te – a személyiséged – sokkal, de sokkal többet érsz. Tiszteled, szereted magadat, úgy bánsz magaddal, mintha a világ legnagyobb királynője vagy királya lennél. Hatalmas szeretettel fordulsz saját tested, szellemed és lelked felé. Amikor sikerül megváltoztatnod az egyezséget, megváltozik a személyiséged kisugárzása, sőt még az energiameződ is. Ekkor a lényed kezd megtisztulni a méregtől, kitárulsz, sugárzóbbá válsz. Ahogy a méreg távozik belőled, úgy lesz egyre több energiád szeretni önmagadat. Ha szereted magad, akkor a cselekedeteid is ezt tükrözik. Ahelyett, hogy olyan személyt választalál társul, aki bántalmaz téged, olyan emberre esik a választásod, aki személyes fejlődésén dolgozik az életében, és akivel megoszthatod az érzéseidet.

Cserébe a partnered is őszintén és bizalommal fordul feléd. A társad célja – miként tiéd is –, hogy ne essetek a régi viselkedésminták csapdáiba. Vigyázol magadra, és úgy viselkedsz, ahogy szeretnéd, hogy a partnered bánjon veled, mert ő a te igazi társad. És neki sincsenek elvárásai. Egyszerűen csak szeretitek egymást, és élvezitek egymás társaságát.

6. EDUARDO KULTURÁLIS HATÁSOK A következő történet a gyakorlatban mutatja be, hogy a belső bíró, az áldozat, az egyezségek, a horgok és az álarcok hogyan befolyásolják az ember életét. A történet egy férfiról szól, akivel évekig együtt folytattuk tanulmányainkat; a neve Eduardo. Eduardo negyvenéves volt, és egy hagyományos, spanyol család

hiedelemrendszere és kulturális értékei határozták meg az életét. Hosszú éveken át keményen dolgozott, megtett mindent, amit a bolygó álma szerint meg kellett tennie ahhoz, hogy vigye valamire az életben. Egyetemre ment, jó eredményeket ért el, doktori fokozatot szerzett, olyan állást töltött be, amelyben továbbfejlődhetett és előreléphetett, megfelelő társadalmi helyzetű emberekkel talállkozhatott és így tovább. Egy napon bekerült az előléptetésre várók körébe.

Ez jobb posztot jelentett a vállalatnál, amelynél dolgozott. Mindent megtett annak érdekében, hogy megszerezze az új állást.

Az előléptetés jelentette Eduardo számára a horgot. Nagyon akarta ezt az új munkát, minden figyelmét erre összpontosította. Azon morfordírozott, mit tehetne, hogy megszerezze azt a pozíciót. Hogyan győzhetné meg főnökeit, hogy ő a legmegfelelőbb személy az állás betöltésére? Az új rang előrelépést jelentett volna számára, önéletrajzában is jól mutatott volna. A bolygó álmában az emberek sokkal jobban tisztelték volna. Sokkal inkább elfogadták volna, és elmondhatta volna magáról azt is, hogy mindezt ő érte el, egyedül. A felesége is jobban felnézett volna rá, hiszen több pénzt keresett volna, és a családnak nem kellett volna semmiben hiányt szenvednie. Mindössze az volt a gond, hogy valaki más is pályázott az állás betöltésére, egy másik kultúra gyermeke, John. És Eduardo félt Johntól.

Sorsod alakulását és szellemi fejlődésedet minden pillanatban meghatározzák azok a félelmek, amelyek benned rejtőznek. Eduardo olyan kulturában nevelkedett, amely azt közvetítette számára, hogy mindig versenyeznie kell John kulturájával. Számára a legnagyobb félelmet és kihívást az jelentette, ha olyasvalakivel kellett versengenie, mint John. Így aztán Eduardo számára természetesen komoly terhet jelentett a közelgő megmérettetés.

A nevezetes napon, amikor a főnöke meghozta a döntést, korán bement a munkahelyére. Miközben arra várt, hogy közöljék vele az eredményt, elég bizonytalan volt. Természetesen nem akarta, hogy a kollégái lássák az érzéseit, ezért felvette az elégedett és boldog ember álarcát. Ezután odalépett a főnökéhez – aki mellesleg szintén John kulturájából származott –, hogy megtudakolja az eredményt. A főnöke a következőket mondta neki: -

Nos, nem volt könnyű meghoznom a döntésemet. Ön keményen dolgozott, és remek munkát végzett. Értékeljük a jelenlegi munkáját a vállalatnál, de John kicsit régebben dolgozik nálunk, és jelenleg ő érdemli az állást. De hamarosan önnek is találunk valami hasonlót.

Eduardo idegesen és dühösen hagyta el főnöke irodáját. Mindazonáltal Juhn kedvéért felvette a boldogságtól sugárzó munkatárs álarcát, hogy gratuláljon neki, még akkor is, ha belül, a szíve mélyén egyáltalán nem örült John sikerének.

A legszívesebben megütötte volna. A gyomra és egész valója remegett a dühtől.

De hogy megfontoltnak látsszék a bolygó álmában, odalépett Johnhoz, gratulált neki, aztán elment.

A munkatársaival szemben Eduardo álarcot viselt. Úgy tett, mintha nem lenne ideges vagy sértődött amiatt, hogy nem kapta meg az állást. A kollégái egyenként odamentek hozzá, és azt mondták neki: -

Igazán sajnáljuk, Eduardo, elég kellemetlen fordulat lehet számodra, hogy nem te kaptad meg az állást.

Ő pedig ekképpen válaszolt nekik: -

Nem számít. Majd akad valami más a számomra.

Olyan álarcot igyekezett magára ölteni, mintha jól akakulnának a dolgai.

Csakhogy ez nem volt igaz. Eduardo valójában nagyon ideges és zaklatott volt.

Származása miatt ismét alacsonyabb rendűnek érezte magát. Az, hogy nem kapta meg az állást, a végletekig fokozta az érzelmeit. Ugyanakkor egy kis hang az agyában, a belső bíró mondogatta neki, hogy miként kell viselkednie –, tehát gratulálnia kellett Johnnak – és hogyan kell éreznie magát – vagyis a többiek előtt azt kellett mutatnia, örül John sikerének, és el kellett játszania, hogy egyetért a döntéssel.

Munka után Eduardo felhajtott pár korsó sört. „Hej, miért nem én kaptam meg azt az állást?” – gondolta magában. Ekkor megszólalt benne a belső bíró, és azt mondta, hogy alulmaradt a Johnnal folytatott versenyben. Ezután következett az áldozat szerepe. Eduardo önsajnálatot érzett. Azt mondogatta magának: „Ó, én szerencsétlen. Miért nem rám esett a választás? Miért nem én vagyok az alkalmas ember ennek az állásnak a betöltésére?” Úgy érezte, azért, mert a spanyol kulturába született, és ilyen nevelésben részesült. Néhány pohár ital után tovább fokozódott az önsajnálata. „Az átkozott életbe! Szegény családból származom, és egész életemben keményen dolgoztam – gondolta. – Minden tőlem telhetőt megtettem, és nézzenek oda, nem én kaptam meg az állást.”

Eduardo elhagyta a bárt és hazament. A belső bíró és az áldozat elkeseredetté tette, nagyon zaklatott volt. Nem is akart találkozni a gyermekeivel, boldogtalanságát automatikusan feleségére hárította át. Azon az estén az asszony bármit csinált, ő belekötött, úgy bánt vele, mintha semmit sem érne, mert saját magát érezte értéktelennek.

EDUARDO HIEDELEMRENDSZERÉNEK ÉS EGYEZSÉGEINEK KÖZELEBBI VIZSGÁLATA Az egyik egyezség, amelyet Eduardo még gyermekkorában kötött, illetve amellyel megalkudott, az volt, hogy a másik kutúra magasabb rendű, mint az övé. Azt tanulta, hogy a másik kultúra képviselői az ő versenytársai az életben, mindig ők a jobbak, és neki kemény munkával kell felvennie velük a versenyt.

Eduardo minden lélegzetvéleténél ezt érezte, és hitt ebben. Így aztán tanult emberré vált, és mindent elkövetett, hogy megállja a helyét velük szemben. És mi történt? Amikor olyan helyzet állt elő, hogy szemtől szembe került valakivel a másik kultúrából, az a memély legyőzte. Miért? Mert a családjától és a kultúrájától kapott hiedelemrendszer azt rögzítette benne, hogy a másik kultúra képviselői jobbak. Ennek eredményeképpen Eduardo született vesztesnek érezte magát.

Eduardonak arra volt szüksége, hogy mindent megtegyen, hogy összezúzza azt az egyezséget, miszerint ő rosszabb a másik kultúra képviselőinél. Máskülönben egész életében ellenérzéssel viseltetett volna irántuk. Aztán arra is gondolnia kellett, hogy előfordulhatnak még az életében hasonló versenyhelyzetek, amelyek elmélyítenék a régi egyezséget, fokoznák a boldogtalanságát, amitől csak még értéktelenebbnek érezné magát.

Amikor Eduardo harcossá lett, arra összpontosított, hogy megsemmisítse azokat az egyezségeket, amelyeket addigi életében elfogadott. Arra a meglátásra jutott, hogy a verseny tulajdonképpen csak az ő agyában létezett. Amikor végre sikerült leszámolnia minden régi egyezséggel, azok már nem hátráltatták őt, és nem keserítették meg az életét. Ma úgy véli, ha az álláspályázat idején már harcos lett volna, akkor megkaphatta volna az állást, amennyiben nagyon akarja. Vagy ha nem így történik, akkor is tudta volna, hogy minden helyzet a lehetőségek tárházát kínálja. Eduardonak hosszú évekre volt szüksége ahhoz, hogy idáig eljusson.

7. TÜKRÖK ÉS ENERGIACSERE TÜKRÖK A bolygó álmában minden emberi lény élete más emberek körül forog, attól a pillanattól fogva, hogy megszületett. Ez rád is igaz. Állandóan kapcsolatba kerülsz és energiát cserélsz másokkal, miközben tükörként szolgálsz számukra, hogy megpillantsák magukat benned, miközben ők neked mutatnak tükröt. Az energiacsere a lopakodás alapja, a tükrök pedig megvilágítják azt, ami után lopakodsz.

Célod az, hogy jelen légy lelked minden ciklusában, egy olyan folyamatban, amely ezernyi életet foglal magában. Minden helyzet, amellyel szembesülsz, előfordult már valamelyik korábbi életedben.

Környezeted minden eleme – fáival, köveivel, épületeivel és a benne élő emberekkel – múltbeli életeid része volt. Életedben minden tükörként szolgál, amelyet ismét felmutatnak számodra, hogy láthatóvá váljék, miként cselekszel és reagálsz ebben az életben, ekképpen nyújtva lehetőséget számodra a lelki fejlődésre.

Az életedben minden önmagad visszatükrözése. Mindent, amit magad körül tapasztalsz, a saját szemeddel látsz, és te magad értékeled. Bármilyen érzelmek kerítsenek is a hatalmukba, azok a te saját érzelmeid, nem pedig a melletted álló emberéi. Mutogathatsz másokra, és azt mondhatod, hogy megőrültek. De az igazság az, hogy az érzelmeid ténylegesen rólad árulkodnak; a tükrök visszatükrözik az érzéseidet. Amikor tükörbe nézel, és azt látod, hogy fésülöd a hajadat, nem a tükör fésül. Te fésülöd a hajadat; a tükör csak megmutatja ezt. Életed ugyanígy tükrözi, hogy milyennek látod magadat.

Minden kölcsönhatásban, kapcsolatteremtésben jelen vannak a tükrök. Amit nem kedvelsz a főnöködben, valójában mindaz, amit nem állhatsz magadban. Azért találtad magad ebben a kapcsolatban, mert neked és a főnöködnek találkoznotok kellett. Ez olyan erőviszony, amely a régmúlt időkben már kialakult köztetek, és amely tisztázásra szorul. Az életedben minden helyzet tartalmaz valamit, amit figyelembe kell venned. A helyzet kulcsa, hogy elég tudatos légy, és ne kerülj más emberek energiamezejének hatása alá. Ahhoz, hogy ne akadj horogra más emberek akarata szerint, az szükséges, hogy ne reagálj az élethelyzetekre, elégedett és tudatos légy. Ha mégis horogra akadsz, és válaszolsz más emberek viselkedésére, az érzelmi sablonok folytatódnak a jelenben és az elkövetkező életszakaszokban is.

Képzeld el, hogy a főnököd vagy más, meghatározó, jelentős személy kemény, bántó szavakat intéz hozzád. Úgy reagálsz ezekre a szavakra, mint ahogyan azt korábbi életszakaszaidban tetted, és csendben maradsz, miközben rosszul érzed magad? Vagy esetleg eljutottál a tudatosság olyan fokára, hogy megváltoztattad a reakciódat, és lehetőséged adsz magadnak a lelki fejlődésre azáltal, hogy válaszolsz neki, és tárgyilagos stílusban kérdőre vonod, miért volt méltánytalan hozzád? Ha nem reagálsz, és nyugodt, tárgyilatos maradsz, akkor úrrá leszel magadon. Ez azt jelenti, hogy szereted magadat. Nemes lelkű vagy, megfelelő tudatossággal rendelkezel ahhoz, hogy alkalmazkodj bármilyen helyzethez, amellyel szembekerülsz. Kisétálhatsz ezekből a helyzetekből úgy, hogy nem mondasz vagy teszel olyasmit, ami nem tetszik neked. De azt is megteheted, hogy válaszolsz a kihívásra, és hangot adsz igazadnak, miközben kiegyensúlyozottan lépsz fel. Amikor úrrá tudsz lenni magadon, akkor sikerül megtisztítanod azt a tükröt, amelyet az élet tart eléd.

Amikor harcossá válsz, az lesz a célod, hogy megtisztítsd életed tükrét, amely tulajdonképpen a lelked tükre. Ez úgy kezdődik, hogy belső bíróvá vagy áldozattá válsz, és azok között a hiedelemrendszerek és egyezségek között találod magadat, amelyek adottak a számodra. Meg kell vizsgálnod ezeket az egyezségeket ahhoz, hogy elkezdhesd megváltoztatni és megtisztítani a tükröt.

Minden tapasztalattal újra és újra találkozol ebben az életszakaszban is, amelyekkel más életszakaszokban már szembesültél, mindaddig, amíg azok letisztulnak a tükörben, és te megbékélsz velük. Ez azt jelenti, hogy nem szabad reagálnod az eseményekre. Ehelyett csupán szeresd és tiszteld magadat. Amikor szeretettel és tisztelettel viseltetsz önmagad iránt, a szeretet és a tisztelet tükreként szolgálsz mások számára is, akikkel találkozol, beleértve az alkoholistákat, a prostituáltakat és a gyilkosokat is. Megtalálod a békédet, bármit is hozzon az élet.

Léted célja a lelki nyugalom, de semmi sem tanít meg arra, hogy tudatában légy, mennyire vagy értelmes, és milyen karriert futhatsz be. Persze jó, ha teljes erőbedobással éled az életedet, és bővelkedsz a földi javakban. De semmi szükség arra, hogy a mindent birtokolni vágyás áldozatává válj, csak azért, mert tele vagy önsajnálattal, és azt akarod, hogy az emberek tiszteljenek. Ha te tiszteled önmagad, minden nyitva áll előtted.”….

Eduardo egy olyan egyezség ismeretében cselekedett, amely szerint a más kultúrából származók jobbak nála, tehát különösen keményen kell dolgoznia, hogy megfeleljen az elvárásoknak. Korábban mindig azt tapasztalta, hogy a más kultúrából származó emberek jobbak nála. Így mindenki, aki az előző életszakaszaiban jelen volt, ennek az életszakaszbeli álomnak ismét a szereplője lett. Az ő tükre a legnagyobb félelmét tükrözte vissza, vagyis azt, hogy a más kultúrákból származó emberek keményebben dolgoznak nála, és mindig megkapják, amit akarnak. Eduardónak szembe kellett néznie ezzel a félelemmel, amikor elveszítette az álláspályázatot a kollégájával szemben. Úgy gondolta, hogy ő nem elég értékes. Át kellett ezt éreznie annak érdekében, hogy ráébrendjen: mindazok a atualjdonságok, amelyeket nem kedvel és elítél a másik emberben, nem mások, mint amelyeket saját magában is megvet és elítél.

ENERGIACSERE Az életben minden energiaforma ugyanabból a fényforrásból táplálkozik: ezt az energiaforrást némelyek Istennek hívják. A fák, a növények, a sziklák, a halak, a madarak, a bogarak, az állatok, az emberi lények és minden a világon különleges és egyedi fénysugárral rendelkezik. Az emberi lények energiaformája tojás alakú, és annak az erőnek a mennyisége, amelyet birtokolsz, meghatározza az energiameződ méretét. Minél több energiával rendelkezel, annál tudatosabb vagy. A tudatosság segít neked abban, hogy felelősen alakítsd életed minden mozzanatát. Ez pedig növeli az energiameződet. Harcosként azon dolgozol, hogy fokozd tudatosságodat annak az energiának a pótlásával, amelyet az energiacsere közben elvesztettél. Életed minden pillanatában energiát cserélsz. Amikor almát eszel, energiát cserélsz az étel és a tested között. Amikor énekelsz, energiát cserélsz a lélegzetvételed, a szavad ereje és a cselekedeteid által. Ha egy asszonyt látsz, aki a munkahelyeden az irodát takarítja, energiát cserélsz vele. Az ő energiája a te energiád részévé válik, és fordítva. Energiavesztés történik minden esetben, amikor érzelmi reakció vagy kapcsolat révén valaki vagy valami energiamezejének a hatása alá kerülsz.

Képzeld el, hogy feleség vagy, és vitázol a férjeddel. Ez a cselekvés egyfajta energiacsere, amely a lélegzeted és a mondanivalód erede által történik.

Mindketten súlyos szavakat vátok egymás fejéhez. A vita abból származik, hogy a hiedelemrendszer formálódásakor kialakul bennetek egy elképzelés, hogy milyennek kellene lennie egy kapcsolatnak, és ez bizonyos elvárásokat támaszt a másikkal szemben. Ha ezek az elvárások nem teljesülnek, vitázni kezdtek.

Előfordulhat például, hogy nem gőzölög az asztalon a vacsora, amikor a férjed hazaér a munkából, ezért ő feldühödik, és vitaltkozni kezd veled. A háziasítás, a nevelés mindkettőtök elméjében érzelmeket vált ki. Ez azért történhet meg, mert az egyezségek, amelyeket átadtak nektek, már a sajátotokká váltak.

Férjed azt az egyezséget hordozza a gyermekkora óta, hogy a feleség tiszteli és kiszolgálja a férfit. Ha történetesen te nem szolgálod fel neki a vacsorát, ez azt jelenti, hogy tiszteletlen vagy vele szemben, és erre dühvel válaszol. Az egyezségek mindig cselekvéssé válnak, ha más emberek tükröt tartanak eléd. A

tükrök mindig megmutatják, ha nem tiszta a benned élő kép. Férjed azért érzi úgy, hogy nem tiszteled őt, mert ő sem tiszteli önmagát. Ha másként lenne, akkor nyilvánvalóan észrevenné, hogy túlságosan elfoglalt és fáradt vagy ahhoz, hogy elkészítsd a vacsorát, mert mondjuk különösen nehéz napod volt az öt beteg gyerekkel. Ebben a helyzetben szó sincs arról, hogy nem tiszteled a férjedet, ő mégis ellenségesen reagál. A reakciója pedig elindít benned valamit, vagyis azt kezded érezni, hogy nem vagy jó feleség. Amikor valaki elindít benned valamit, mindig energiacseréről van szó.

Tisztában vagy vele, hogy horogra akadtál, és energiacserében veszel részt, valahányszor egy kapcsolatban, illetve egy érintkezés közben nagyon kimerültnek érzed magad. Műsok rángatnak bele. Közted és a férjed között érzelmi kötődés van. Amikor vitatkoztok, érzelmileg nagyon megvisel, mert olyankor is energiát adtok át egymásnak.

Férjed szavainak erejét hatalmas dühvel fejezheti ki. A düh elborítja egész bensőjét, annyira, hogy automatikusan át akarja adni neked az érzelmeit vagy a felgyülemlett energiáját, mert te vagy az energiacsere másik résztvevője. Ezért aztán kiabálni kezd veled. Mérhetetlen energiát zúdít rád. Azt akarja, hogy reagálj. Ő minden ízével részt vesz a vitában, és rendkívül ideges. Te pedig valósználeg reagálsz a szavaira. Amikor válaszolsz rájuk, horogra akadsz.

Telítődsz az érzelmeivel. Érzelmileg akadsz horogra, átveszed szavainak és érzelmeinek erejét. Azt is akarja, hogy horogra akadj, a csapdájába ess, ezért szabadon kifejezésre juttatja, hogy mit érez. Máris jobban érzi magát, ha látja, hogy magadba szívtad az ő mérgét.

Ekkor már benned is érzelmek tornyosulnak, viszonozni akarod, amiben a férjed részesített. Így aztán mondasz valamit, amire ő reagál, és most ő „eszi meg” a te érzelmeidet. Te jobban érzed magad, őt viszont megint feszítik az érzelmek.

Mondania kell valamit, hogy még jobban horogra akasszon, és neked megint reagálnod kelljen. Mindketten csak akkor találtok megkönnyebbülésre, amikor a másik válaszol a kihívásra. Ez az indulatcsere.

Néha előfordulhat az is, hogy nem következik be kölcsönös energiacsere. Például a férjed rengeteg energiát zúdít a nyakadba, és te a hatása alá kerüszl. Lehet, hogy nagyon passzív vagy, félsz attól, hogy válaszolj, és mintegy magad ellen dolgozva, elfojtod a dühöt, amellyel lerohant téged. Talán azért félsz válaszolni neki, mert a férjed érzelmileg és fizikailag is bántalmaz téged. Lehet, hogy meg is üt, ha megmondod neki az igazat, és akkor is megver, ha ezt nem teszed. Ebben az esetben teljes érzelmi és fizikai megfélemlítésben és kifárasztásban van részed, mert a férjed haragját is magadban kell tartanod, és ehhez még a bántalmazás is járul. Emiatt teljesen kimerülsz. És mindezt betetőzi, hogy úgy gondolod, ezt megérdemelted. Azt hiszed, ez a szerelem. Ez olyan viselkedésminta, amelyet a szüleidtől láttál, akik az ő szüleiknél tapasztalták mindezt. Nem ismered más módját annak, hogy miként viselkedj azzal az illetővel, aki iránt érzel valamit. Számodra ez a szerelem kifejezése, és ennek az egyezségnek a hiedelemrendszere mélyen benned rejtőzik.

A párkapcsolatok a legnagyobb horgok, ezekben jutnak kifejezésre a legerősebb érzelmek. A család a másik terület, ahol erős érzelmek cserélődnek. Ezért harcosként a párkapcsolat és a család a legnagyobb kihívás. Az a célod, hogy átalakítsd az érzelmeket, amikor más emberek reagálnak, de te magad ne reagálj. Ez természetesen nem jelenti azt, hogy el kell nyomnod az érzelmeidet. Éppen csak nem akarsz más emberek energiamezejének a horgára akadni, hogy aztán úgy érezd magad, mint aki reagált is rájuk. Elégedett akarsz lenni önmagaddal. Elegendő tudatosságra szeretnél szert tenni ahhoz, hogy megváltoztasd a szüleidtől kapott energiacsere-mintát. Ha már egyszer sikerült megváltoztatnod a beléd rögzült reakciókat, attól fogva másoknak kell felelősséget vállalniuk a tetteikért, a viselkedésükért és az érzelmi megnyilatkozásaikért.

8. MARY VONZÁSKÖRÖK Életedben először szüleidet és nevelőidet láttad magadk körül, és azt tapasztaltad elsőként, ahogyan felneveltek. Ők voltak az első tanáraid az életben.

Gyermekként, mialatt megtanultad, hogyan létezz ezen a világon, miként kell túlélni, bízni, szeretni, beszélni, nem támaszkodhattál senki másra, csak a nevelőidre. A teljes életedet nekik adtad, bár valójában egyáltalán nem volt választásod ebben a kérdésben, hiszen épp csak formálódott a jellemed, és teljes mértékben tőlük függtél.

Mary gyermekkori tapasztalatai, amelyek között a bántalmazás is előfordult, bizonyos hitelvek, egyezségek kialakulásához vezettek, továbbá ahhoz, hogy áldozatként viselkedjék párkapcsolataiban. Olyan családba született, amelyben az anya és az apa keményen dolgozott a megélhetésért. Jó állásuk volt, a középosztályhoz tartoztak. Marynek megvolt mindene, amit akart, és ami minden gyermek számára fontosnak tűnt: szép játékok, teniszcipők, Nintendő és minden, amit csak a televízióból megkívánt. Szerette és tisztelte a szüleit, és mint minden gyermek, elfogadta azokat az egyezségeket, amelyeket ők közvetítettek neki. És Mary elfogadta a legsúlyosabb egyezséget is, amelyet egy szülő rákényszeríthet a gyermekére: a szexuális bántalmazást.

Amikor Mary nagyon fiatal volt, körülbelül hétéves, egy éjszaka, mialatt a szobájában aludt, az édesapja nagyon csendesen bement hozzá. Amint befeküdt mellé az ágyba, a kislány felébredt. Édesapja természetesen azt mondta neki, hogy ne szóljon egy szót se, és ne keltsen zajt. Azt is mondta, hogy Mary rendkívül különleges a számára, szereti őt, azért van mellette, hogy megvédje, és nem akar neki fájdalmat okozni. Aztán nagyon szorosan mellé bújt, és hirtelen a lánya bugyija alá csúsztatta a kezdét. Mary sokkot kapott, nem tudta, hogyan válaszoljon. Belül, gondolatban tudta, hogy van valami rossz a bban, ami történik, de nem tudta pontosan, hol hőzza meg a határt a szüleivel kapcsolatban. Szerette az apját, kedvére volt, hogy különlegesnek érezhette

magát, ugyanakkor nagyon megijedt és félt. Valami történt vele érzelmileg és testileg, amire nem volt felkészülve.

Mary édesapja tovább beszélt a lányához. Azt mondta neki, hogy az édesanyja elveszítené a fejét, és nagyon megharagudna, ha rájönne erre a dologra, mert féltékeny lenne, és nem értené meg a helyzetet. Akkor pedig anyu azt akarná, hogy apu küldje el Maryt a háztól. Mary nyugtalankodni kezdett, hogy az anyukája nem fogja többé szeretni, ha a atudomására jutnak a dolgok. Azt gondolta, ha ez az egész kiderül, el fogják küldeni. Akkor pedig mindkét szülőjét elveszíti, pedig nagyon szereti őket.

Nem telt bele sok idő, és Mary apja már csaknem minden éjszaka bement a kislány szobájába. Ez a párkapcsolat rendkívül fájdalmas és szomorú volt Mary számára. Amit ők ketten tettek, azt nagy titok övezte. Az édesapja azt mondta, hogy az édesapák ezt csinálják a kislányukkal, ezért ez az ő titkuk. Az apukák annyira szeretik a lányaikat, hogy ilyen módon is szeretniük kell őket. Így aztán Mary arra kezdett gondolni, hogy amit az ő édesapja tesz vele, az nem más, mint szerelem. Az apja „szerelmes” belé. Mary kíváncsi lett volna arra is, hogy az édesapja ugyanezen a módon „szereti-e” az édesanyját is.

Mary élete megváltozott; többé nár nem volt boldog. Élete sokkal komorabbá vált. Ahogy növekedett, egyre inkább úgy vélte, kislánynak lenni egyenlő a szexuális bántalmazással. Ekképpen kifejlődött benne néhány egyezség. Azok az emberek, akikben megbízik, és akik oly közel állnak hozzá, fájdalmat okoznak neki. Valami rossz történik vele, ha megmondja az igazságot. Védelmeznie kell az apját. A szerelem fizikai természetű dolog. A szerelem fájdalommal teli. Nem mondhat nemet. Az a kérdés foglalkoztatta, hogy kezdődik a bizalom és az igazság, és hogyan tudná meghatározni a szerelmet az édesanyja és az édesapja között, valamint közötte és az édesapja közt. Érezte, hogy valami nagy szomorúság költözött a szívébe.

A szexuális bántalmazás évekig folytatódott, és Mary szerencsétlen, nyomorult gyermekké vált. Felrúgott minden szabályt, amelyet a szülei állítottak fel.

Gyűlölte az édesanyját, aki sosem kelt a védelmére. Megtanulta azt is, hogyan manipulálja az édesapját. Ő maga pedig áldozattá, sérült gyermekké vált, aki senkiben sem bízott. A szent bizalom, amelyet egykor az édesanyja és az édesapja iránt érzett, szertefoszlott, sosem érezte magát biztonságban, teljes, sérthetetlen személyiségnek. A belső bíró közölte vele, hogy a szexuális bántalmazás az ő hibája, mert ő „kérte”. Szerette, ha figyelnek rá; ettől különlegesnek érezte magát. Ezután a benne élő áldozat azt mondta, hogy ő csak egy ijedt, szerencsétlen kislány, aki halálra rémült, és senki nem sietett a segítségére, senkivel sem tudott beszélni a dologról, és emiatt nagyon szomorú lett.

A bolygó álma szerint Mary nagyszerű életet élt. Nem voltak anyagi gondjai, mindent megkapott, amit csak akart. Amikor már idősebb lett, autója is volt, híres divattervezők ruháiban járt és így tovább. A szíve mélyén azonban nagyonnagyon szomorú volt. Nem tudta feledni gyermekkori sérelmeit. Valójában édesanyja és édesapja figyelmére vágyott, de nem olyanra, amilyet apjától

kapott. Ő egyedül a szexualitás révén tudta felhívni magára a figyelmet. Ezért aztán a középiskolában a fiúkkal könnyelműen viselkedett, bárkivel hajlandó volt alkalmi kapcsolatba bocsátkozni, aki egy kis figyelemet fordított rá. Nem volt sok barátnője, és egy sem akadt, aki igazán közel állt volna hozzá. Senkinek sem mondta el, mit tett vele annak idején az apja. Belül igen üresnek érezte magát. Úgy gondolta, hazugságban él, ugyanakkor tudta, valójában mire vágyik.

Fiatal felnőttként Mary olyan fiúkat szedett fel, akik rosszul bántak vele, és csak azért akartak vele lenni, hogy kielégítsék szexuális vágyaikat. Sosem tekintett úgy magára, mint komoly társra – csak olyasvalakire, akit örömszerzésre használnak. Nem alakított ki egyetlen mélyebb kapcsolatot sem, és fogalma sem volt, hogyan kell kommunikálni a férfiakkal. Az egyetlen kommunikációs forma, amelyet ismert, a szex volt. Marynek óriási hiányérzete támadt az életben.

Tulajdonképpen csak arra vágyott, hogy elfogadják és szeressék. Azért érzett így, mert ő maga sosem kedvelte magát, Arról pedig szó sem lehetett, hogy szeresse önmagát. Szégyent érzett, mert a férfiak használták őt, de képtelen volt változtatni ezen a viselkedésformán. Mary szégyene az apjával való kapcsolatában gyökerezett. Úgy vélte, az az ő hibája volt.

Később Mary találkozott egy férfival, akit Bobnak hívtak, és aki rendkívül vonzó álarcot öltött annak érdekében, hogy horogra akassza a lányt. Jóképő, kellemes modorú fiú volt. Bármilyen vonzónak tartotta környezete Maryt, ő semmire sem tartotta magát. Akárcsak Mary, Bob is mélyen sérült ember volt.

Kisgyermekkorában őt is zaklatták.

Ebben nincs semmi különös. Az általad sugárzott energia magában hordozza minden sérülésedet, ezért szinte mágnesként vonzzátok egymást a hasonlóan sérült emberekkel. Ezután pedig ugyanazokkal a sablonokkal és hitvilággal szembesülsz, mint amiben felnevelkedtél, és az egész kezdődik előlről.

Ha két ember vonzódik egymáshoz, az két dolgot foglal magába: érzelmet és fizikai természetű vágyat, válaszul a másik ember közeledésére. És természetesen mindenki vonz valakit. Az energia egyéni, sajátos rezgése érzéseid kifejeződése, ennek tükörképeként jelenik meg a mások iránti vonzalom.

A tükör a forma. A tükörkép, amelyet látsz, a személy megjelenési formája, bár valójában az is energia. Sok tükör van, és azok az emberek, akik hozzád hasonló környezetben nevelkedtek, ugyanolyan energiamezővel rendelkeznek. Amikor a tükör a másik ember iránti fizikai érzéssel kapcsolódik össze, az azzal jár, hogy kémiailag is vonzódsz az adott személyhez. Minden bizonnyal igencsak vágyakozol a „tökéletes” lelki-kémiai társ után.

Mary és Bob különleges kémiai vonzalmat érzett egymás iránt. Egy hónap elmúltával eljegyezték egymást, és három hónappal később összeházasodtak. A felszínes szemlélő számára Bob a bolygó Álmának szemszögéből jó férjnek tűnt; keményen dolgozott, és Mary minden megkapott, amire csak szüksége volt.

Mégis, nem sokkal azután, hogy összeházasodtak, férje levette az álarcát. Mary csak ekkor döbbent rá, hogy ez a férfi nem a személy, akivel ő találkkozott, és aki horogra akasztotta őt. Bob mindazt elmondta Marynek, amit az hallani akart, csak azért, hogy megszerezze, és minderről kiderült, hogy csupa hazugság. Most,

hogy más nős volt, Bob többé nem volt elbűvolő és jó kedélyű. Csaknem mindig rosszkedvű és csendes volt. Azok a dolgok, amelyeket az udvarlás alatt megosztottak egymással, már nem érdekelték őt. Mary hirtelen úgy érezte, valójában nem is ismeri a férjét – idegen a számára. Örökké veszekedtek, energiát cserélve egymással, ahogy azt korábban leírtam.

Mary váratlanul áldott állapotba került, és gyermeke született. Bár nagyon boldogtalan volt, úgy érezte, fenn kell tartania és helyre kell hoznia a házasságát, azok miatt az egyezségek miatt, amelyeket az egyház és a család adott át neki ezzel kapcsolatban. Ezek kimondták, hogy a házasság egy életre köttetik, a válás bűn, és a szülőknek együtt kell maradniuk a gyermekeik kedvéért. Ezért Mary a házasság mellett döntött. Ő és Bob egyre jobban eltávolodtak egymástól, és a kapcsolatuk tele volt problémával. Bob mind közelebb és közelebb került a kislányukhoz, apa és lánya között „különlegesen” szoros kapcsolat alakult ki. A lányuk apuci kicsi lányává lett. Ekkor a gyermek hétéves volt, és ugyanazt a viselekedésmintát kellett megtapasztalnia, mint amit korábban az édesanyjának.

Bob ugyanúgy zaklatta gyermeküket, ahogyan őt és Maryt bántalmazták gyermekkorukban.

Ahogy Mary idősebb lett, belefáradt abba, hogy szerencsétlennek érezze magát.

Megpróbált tanácsot kérni a paptól, akihez járt, antidepresszánsokat szedett, és éveken át pszichoterápiára járt. Bár valamennyi módszer segített rajta valamelyest, egyiknek sem sikerült kiűznie a szomorúságot a szívéből. Emiatt teljesen kétségbeesett. Mindazonáltal lényének egy része tudta, hogy az életben több és jobb dolgok várnak még rá, és van valami a szomorúságon túl is.

Miközben alternatív megoldásokat keresett, hogy segítsen önmagán, találkozott a tolték módszerrel, és elkezdte begyógyítani lelki sebeit.

A TUDATOSSÁG FELÉ TETT ELSŐ LÉPÉSEK Amikor Mary a hoarcos ösvényére lépett, lopakodni kezdett. Rájött, hogy édesanyját és édesapját is bántalmazták szexuálisan gyermekkorukban, ezért hozták létre ezt a könyvezetet körülötte is. Az édesanyját érzelmileg és szexuálisan bántották. Az édesapját szexuálisan és fizikailag tették ki bántalmazásnak. Mary önmagát, az életét, a vilsekedésmintáit és a sérüléseit vette górcső alá. Elkezdte gyógyítani a sebeit: szeretettel közeledett azokhoz, nem akart ítélkezni felettük. Egyszerre csak egy lépést tett meg, és rendkívül gyendég volt önmagához. Fokozatosan egyre nagyobb tudatosságra tett szert.

Kezdte megtanulni, milyen egyéb módokon kötheti le mások figyelmét. Lépésről lépésre elégedettebbé vált az életében. Választás elé állította magát, amikor meg kellett oldania néhány kellemetlen helyzetet. Elvált a férjétől. Azzal, hogy íty tett, megvédte mind magát, mind pedig a lányát, és megváltoztatta a családjában öröklődő viselkedésmintát.

Mary végül szeretettel és tisztelettel fordult önmaga felé. Mindeközben megszűnt a másoktól kapott szeretet és tisztelet utáni sóvárgása. Magasabb árat szabott magának: nem randevúzott senkivel csupán azért, hogy elmondhassa magáról, sikerült új kapcsolatot teremtenie. Csak olyan férfiakkal találkozott, akik nagyon

jól bántak vele, és a legnagyobb tisztelettel viseltettek iránta. Jól érezte magát egyedül is, mert már nem volt szüksége mások elfogadására ahhoz, hogy jól érezze magát a bőrében. Jobb embernek látta és kedvelte is önmagát. Mary valóban élvezte az életét.

Ha belekerülsz a bántalmazás ördögi körébe, akkor az egész életedben folytatódik majd, a sebeid által kibocsátott energia miatt. Ugyanolyan enegiamező vonz másokhoz, mint amilyen benned van. Ugyanaz a tükör vagy visszatükröződés újra és újra visszatér hozzád. Az egyetlen megoldás, hogy megváltoztasd és megtörd ezt a kört, nem más, mint hogy felismered és begyógyítod a sebeidet. Sérüléseid és boldogtalanságod mélyen gyökereznek.

Magadra ölthetsz egy hatásos álarcot, azt állíthatod, hogy elégedett vagy, a kapcsolataid kiterjedtek és megerősödtek, eredményesen munkálkodsz. Ám akkor vagy képes együttműködni másokkal, ha magadban sikerült elrendezned a problémáidat. A gyógyulás valójában veled kezdődik.

9. A SZABADSÁG CSILLAGA AZ ÁLOM A bolygó álmában szavak révén kommunikálsz. Ha ki akarod fejezni, mi a szabadság, először valószínűleg szavakkal próbálod megfogalmazni. Valószínűleg egyes jellemzőit le tudod majd írni, de nemigen sikerül megfognod a lényegét.

Hasonló a helyzet, amikor egy felhőt próbálsz szavakkal jellemezni. Az egyik pillanatban gyönyörű angyalhoz hasonlít, a következőben pedig szörnyeteghez.

Minden pillanatban változik, új formát és új energiát alkot. Nem tudod elmondani, milyen, csak azt tudod megfolgalmazni, hogy az adott pillanatban mit jelent számodra. Márpedig különböző emberek különboző dolgokat látnak a felhőben.

Háznak nézheted, míg másvalaki sárkányt lát benne, de akkor is csak felhő.

Ugyanez a helyzet a szabadságfelfogásoddal. Az egyik pillanatban egyfajta módon fogalmazod meg a szabadságot, de a következő pillanatban valami történik veled, és megváltozik a felfogásod. Ezen kívül a szabadságot te másképp értelmezheted, mint a melletted álló ember, mégis mindketten a szabadság szót használjátok az élmény leírására.

Szabadságfelfogásod szorosan kötődik ahhoz a hiedelemrendszerhez, amelynek keretei között élsz. Ha Amerikában laksz, a „szabadság földjén”, a hiedelemrendszered azt mondja neked, hogy más országok népeihez képest te igazán szabad vagy. Országod alkotmánya megfogalmazza mindazokat a vonatkozásokat, amelyek tekintetében szabad vagy, az amerikai álmot éled, és az életed háziasításodon, szoktatásodon, illetve neveltetéseden keresztül látod.

Mindemellett adót kell fizetned, és aggódhatsz, hogy ki tudod-e fizetni a számláidat. És sok más szabály is létezik, amelyeket be kell tartanod, mert ha nem, akkor annak meg lesznek a következményei, még börtönbe is kerülhetsz. Az ehhez hasonló dolgok beárnyékolhatják a boldogságodat, tehát igazából nem vagy szabad. A szabadságérzeted és a szabadságról alkotott fogalmad a rendszer szabályai és struktúrája alkotta keretek között létezik. Amerikaiként ugyanakkor sokkal szabadabb lehetsz egy másik embernél, aki más ország polgára, ahol a kormány és a szabályrendszer különbözik az amerikaitól. Vannak országok, ahol

nem szidhatod, nem kritizálhatod a kormányt, mert ha így teszel, még az életed sincs biztonságban. Amerikában viszont bármikor bírálhatod a kormányt, mert ez hozzátartozik a szabadságjogokhoz.

A sérüléseid ugyanilyen hatással lehetnek a szabadságfelfogásodra. Például úgy gondolhatod, hogy szabad vagy, ha az egyik rövid kapcsolatból a másikba ugrasz, és sosem tartasz ki vagy horgonyzol le egyetlen személy mellett. Azzal támaszthatod alá a viselekdésedet, hogy azt hangoztatod, te csak jól akarod érezni magad, szükséged van egy kis szórakozásra. Ugyanakkor általában a sérüléseid tartanak vissza attól, hogy mélyebb, szorosabb kapcsolatot alakíts ki.

Könnyebb ugyanis egyik embertől a másikig sodródni, mint megküzdeni azokkal a gondokkal, amelyek akkor vetődnek fel, ha együtt élsz valakivel. Ez fölöslegessé teszi, hogy magadba tekints, és a sérüléseidre figyelj, amelyeket partnered minden esetben visszatükröz. Ha elfutsz egy komolyabb, hosszabb távú kapcsolat elől, az attól is megóv, hogy a partnered bepillanthasson az álarc alá, amelyet ahhoz öltöttél magadra, hogy az első randevúk alkalmával megnyerd őt magadnak.

Amikor a fegyelem és a tudatosság révén úrrá leszel az elmédben dúló háborún, begyógtyítod a sebeidet, és többé már nem lesz hatással rád a hiedelemrendszer.

Végül rádöbbensz, mi is valójában a szabadság: a lélek, a szellem szabadsága.

Mindegy, milyen helyzetben vagy, semmi sem veheti el tőled a boldogságot és a megelégedettséget. Az igazi szabadság megtapasztalása olyasmit ad, amit korábban sosem értettél meg. Lehet, hogy mindig is a háziasításodon, a neveltetéseden keresztül értelmezted, még akkor is, ha szüntelenül hangoztattad, hogy ez az, amire igazán vágysz az életben.

Mielőtt harcossá lettem volna, fogalmam sem volt, mi a szabadság. Ez nem érintette komolyabban az életemet. A szabadság csak elvont fogalomnak tűnt.

Csupán a madarakat hittem szabadnak. Valószínűleg ezért szerettem vadul lovagolni és a motorommal száguldozni. A szél belekapott a hajamba, és olyan érzést keltett bennem, mintha repülnék, akár a madár – mintha szabad lennék.

Bár korábban nem voltam tudatában, de mindig is a szabadságot kerestem. Ez volt az oka annak, hogy sokat ittam és drogoztam – akkoriban ezek voltak a szabadsággal kapcsolatos legközelebbi tapasztalataim. Később, harcosként, amikor igazán szabaddá lettem, rájöttem, hogy a szabadságnak semmi köze a szélhez, a sebességhez, vagy a gátlástalan drogfogyasztáshoz. Megtanultam, ráébredtem, hogy minden pillanatban repülök, akár a madár, és ehhez meg sem kell mozdulnom. A lelkem szabad. Amikor rájöttem, hogy a szabadság bennem létezik, a szabadság csillaga lettem. Minden egyes pillanatban elégedett és szabad vagyok, és a legteljesebb mértékben élvezem az életet.

A SZABADSÁG CSILLAGÁNAK SZAVAI a szabadság szót úgy lásd magad előtt, mint egy világos fénysugarat egy csillag közepén. Ez az isteni kapcsolat a tiszta szeretettel. Vannak más szavak is, amelyeket ez a középpont bocsát ki magából, mint például: boldogság, élvezet, elégedettség, békesség, játékosság. Mindezekhez a szavakhoz különböző sugarak tartoznak, mégis valamennyi része annak a fénynek, amely maga a

szabadság. Ezeket a szavakat és a hozzájuk tartozó fénysugakat blokkolják a sérüléseid. Talán azért vagy komoly aholyett, hogy játékosan vidám lennél, mert amikor kisgyermek voltál, az édesapád elment, és sosem jött haza, elhagyott téged és a családodat. Így aztán már korán felnőtté kellett válnod, dolgoznod kellett, hogy segíts a családodon. Ez a sérülés most akadályt gördít az elé, hogy érezd a játékossághoz tartozó fénysugarat. Ha azonban a toltékok ösvényén haladsz, lerombolhatod ezt az akadályt, és egy napon ismét érezni fogod a játékosság örömét.

A szavak megtapasztalása, illetve a hozzájuk tartozó fénysugarak érzékelése nem szükségszerűen egyfajta „mindent vagy semmit” játszma. Minden szónak különféle szintjei vannak. A tapasztalás szintje sérüléseidtől függ. Lehet, hogy mindig szigorú és komoly vagy, de héna elégedettség tölt el. Ha tovább haladsz a tolték ösvényen, elérheted a szavak megtapasztalásának különböző szintjeit, végül pedig elérhetsz minden szót. Az is megtörténhet, hogy más nem leszel mindig szigorú és komoly, odáig fejlődhetsz, hogy néha előbukkan belőled a játékosság. Ha a fentiek szerint jársz el, jó néhány akadályt elmozdíthatsz a helyéről, hogy begyógyíthatod a sérüléseidet, és megtapasztalhatod, megérintheted a játékosságot. Ezután kezded majd másként látni, érezni és élni az életedet. És mivel mindezek a szavak ahhoz a fénysugárhoz vezetnek vissza, amely maga a szabadság, fejlődésed minden szintén a szabadság újabb ízét ízleled meg, így teremtesz kapcsolatot az isteni szeretettel.

Amikor elkezded átalakítani önmagad, csak a fénysugár legszélét éred el.

Bizonyos idő elteltével a csillag középpontja felé közelítesz, vagyis a szabadság felé. E változás közben te magad válsz a szavakká azáltal, hogy fejleszted önmagad: boldogsággá, megelégedettséggé és így tovább. Mindez csak átalakulás révén történik meg, vagyis ha úgy tekintesz az érzéseidre, mint saját magadra, és magadhoz öleled őket. Ha elkezded átformálni a rossz dolgokat és a szomorúságot, és szerettel közelítesz még a benned megtestesülő dühhöz és fájdalomhoz is, kezded megérezni a szabadság különböző szintjeit és annak sugarait.

A testi valódban rejtőző fénysugár rezgésétől függ, hol tartasz jelenleg az életedben – tekintettel arra, milyen értékben tapasztaltad meg mindezeket a szavakat. Minden személynek – ahogy minden madárnak, minden fának és minden létezőnek – megvan a saját személyes fénysugara, amely mindig a Forráshoz, Istenhez, a Teremtőhöz kapcsolódik. A fénysugár mérete attól függ, mekkora energiát és információt kapsz a Forrástól. Néhány ember nagyobb és erősebb fénysugárral születik a világra, annak a munkának köszönhetően, amelyet korábbi életeiben véghezvitt. De nem számít, mekkora energiával kezded az életedet; minél többet dolgozol, a fénysugarad annál kiterjedtebb lesz, és annál többet tapasztalsz meg valamennyi szó különböző szintejiből. Miközben munkálkodsz, mind nagyobb boldogságot és megelégedettséget érzel. A cél az, hogy a fénysugaradat végül addig a pontig terjeszd ki, ahol már eltűnnek a határok.

A tudatosság a kulcsa a fénysugarad kitermesztésének, és a szabadság elérésének. Önmagad tudatossága, minden cselekedetedé és az

életszemléletedé. A tudatosság lehetővé teszi, hogy észleld az egyes viselkedésmintákat, sablonokat, így választani is tudsz majd. Dönthetsz arról, hogy fenntartasz-e egy kapcsolatot, amikor egy régi, pusztító viselkedésminta felbukkan, vagy megkérdőjelezel-e egy hiedelemrendszert. Tudatossági szinted lehetővé teszi számodra azt is, hogy megértsd, valami más is van az életben, mint amit a bolygó álma mutat. A tudatosság iskolája segít neked megkeresni és megtalálni az igazságodat, és a szabadság csillagává válni.

10.A LELKI HARCOS TISZENEGY EGYEZSÉGE CSELEKVÉS Ez a fejezet a cselekvésről szól. Az előző fejezetbekben leírtuk a sérüléseidet, és hogy hányféle módon keserítheti meg életedet a boldogtalanság. Most arról lesz szó, hogyan gyógyítsd be lelki sebeidet. A lelki harcos ösvényén számtalan útmutatást kell követned. Ezek azonban többek szerszerű irányelveknél. ezek új, lelki-szellemi egyezségek, amelyeket meg kell kötnöd magaddal annak érdekében, hogy újjáteremtsd az életedet, és szabad légy. Az új egyezségek elmondják, mit kell tenned, hogy megtörd a bolygó álmának egyezségeit, amelyek bönrtönbe zárják a lelkedet. Tizenegy egyezség létezik, amelyet lelki harcosként követned kell. Ezek a következők: 1. Tudatosság 2. Fegyelem 3. Előítélet-mentesség 4. Tisztelet 5. Türelem 6. Bizalom 7. Szeretet 8. Kifogástalan környezet 9. Őszinteség 10.Cselekvés 11.Az energia tökéletesége Ezek a szellemi egyezségek piramist formálnak, és irányítanak téged az általad választott ösvényen. E piramis, és valamennyi, más egyezség alapja a tudatosság. A tudatosság egyúttal a piramis csúcsa – mindama munka eredménye, amelyet a tolték harcos ösvényén végzel. A tolték harcos útja a tudatosság iskolája.

1. TUDATOSSÁG

A tudatosság tökélyre fejlesztése azt jelenti, hogy mindent tudatosan teszel. Az életed teljesen tudatossá válik: az, hogy milyennek látod saját magadat, hogyan érzed magad, mit gondolsz és mit mondasz önmagadról. Ez egyszersmind azzal jár, hogy nem szabad meg- és elítélned másokat. Önmagadban, a szíved mélyén amúgy is tudod, hogy azzal, ha ujjal mutogatsz másokra, és őket hibáztatod mindenért, valójában semmit sem oldasz meg – a boldogtalanság ugyanis benned lakozik.

A tudatosság tökéletessé fejlesztésével viszont megváltoztathatod azokat az érzelmi és viselkedésbeli mintákat, amelyek boldogtalanná tesznek. Kiindulási pontod az legyen, hogy valóban meg akarsz változni – mégpedig önmagad miatt. Ezután életed minden pillantában tudatában kell lenned cselekdeteidnek, tudatában kell lenned lélegzetvételednek, amely energiacserét jelent a világegyetemmel.

Ha egyszer márelhatároztad, hogy igazán meg akarsz változni, és hozzá akarsz fogni a munkához, akkor úgy kell gyakorolnod, hogy teljes mértékben jelen légy az adott pillanatban, és arra összpontosíts, amit csinálsz, miközben tudatában kell lenned minden lélegzetvételednek. Ez komoly erőfeszítést követel. Nagyon nehéz megtanulni, hogy teljes mértékben jelen légy a pillanatban, mert elméd állandóan különböző gondolatokkal foglalatoskodik. Például, amikor eltervezel valamit, vagy előkészületeket teszel valamire, gyakran másutt jár az eszed.

Amikor beszélgetsz, talán arra gondolsz, hogy mit akarsz csinálni ezután, vagy éppen azt fontolgatod, mit is kellene tenned a beszélgetés helyett. Agyadban állandó eszmecsere folyik, s a legtöbb még csak nem is tudatosul benned, mert már annyira hozzászoktál. Így aztán felvetődik a kérdés, miként vess véget az elmédben zajló csevegésnek annak érdekében, hogy a pillanatra összpontosíthass, amelyet éppen megélsz.

GYAKORLAT: A következő tizenkét órára az a feladatod, hogy éberen összpontosíts, mire gondolsz ez alatt az idő alatt. Vezess naplót, hogy nyomon követhesd, egy bizonyos tevékenységed közben hányszor terelődik a figyelmed más dolgokra. Ha telefonon beszélsz az édesanyáddal, figyelj a zavaró gondolataidra. Amikor pedig leteszed a telefont, írd le, hogy a telefonbeszélgetés alatt hányszor gondoltál valami másra, például, hogy mit szándékozol készíteni vacsorára. Ha éppen vezetsz, tudatosan kövesd, hányfelé kalandoznak el a gondolataid. Amikor pedig megérkezel oda, ahová akartál, írj le mindent, amire gondoltál ahelyett, hogy a vezetésre összpontosítottál volna.

GYAKORLAT: Légy tudatában minden lélegzetvételednek. Összpontosíts először a belégzésedre, aztán a kilégzésedre, aztán a belégzésedre, majd a kilgzésedre minden tevékenységed közben, egész nap. Amikor észreveszed, hogy elkalandozol, tereld vissza figyelmed a lélegzetvételedre. Tekintsd folytonos gyakorlatnak: ez a kulcsa annak, hogy minden pillanatban tudatos lehess. Ha lelki harcos vagy, rendkívül fontos, hogy gyakran végezd ezt a gyakorlatot.

Ha a lélegzetvételedre összpontosítasz, nem jelenti azt, hogy egész nap egy helyben kell ülnöd, és csendben kell maradnod. Sőt, ez a gyakorlat azt igényli, hogy közben aktív életet élj, és teékenyen részt vegyél életed alakításában, miközben jelen vagy a pillanatban, és arra összpontosítasz. Ha történetesen művész vagy, akinek határidőre kell elkészítenie egy festményt, egyszerre

alkothatsz és összpontosíthatsz ezzel párhuzamosan a légzésedre. Ezekben a pillanatokban semmi nem létezik, csak a festés és a lélegzés. Amikor megcsörren a telefon, vedd fel, és csak a beszélgetésre koncentrálj, semmi másra. Száz százalékig légy jelen az illetővel folytatott telefonbeszélgetés közben. Ne gondolj a festésre vagy a határidőre. Tárd ki elmédet a valóságos, eleven élet előtt minden pillanatban.

Mit is jelent az, hogy minden pillanatban éld az életed? Azt jelenti, hogy életedet az élet Angyalával és a Halál Angyalával éled minden egyes lélegzetvételed közben. Csak a jelen a tiéd; sosem tudhatod igazán, hogy lesz-e következő perc.

Ha minden pillanatot a maga teljességében élsz át, nem kell sajnálkoznod, hogy elmulasztottál megtenni bizonyos dolgokat. Sokszor tapasztalhatod, hogy sajnálat tölt el valami miatt. Például megfordulhat a fejedben, bárcsak megmondtad volna az édesanyádnak, mielőtt meghalt, hogy szereted. Vagy megtörténhet, hogy hirtelen megbetegszel, és magatehetetlenné válsz, és többé nem tehetsz meg valamit, amit meg akartál tenni, csak mindig másnapra halasztottad. Ha fiatal édesanya vagy, akit elfoglal a ház takarítása és a vacsorakészítés, könnyen elszalasztod, hogy gyermeked első kimondott szavának fültanúja légy, vagy lásd, amint megteszi az első lépéseit.

A pillanat átélése fokozza tudatosságod szintjét és az élet érzékelésének minőségét. E módszer gyakorlása lehetővé teszi számodra, hogy észrevegyél egy sor dolgot, ami körülötted történik, anélkül, hogy azok megzavarnának fő tevékenységedben. Ez a gyakorlat segt, hogy arra összpontosíts, amit éppen tenni akarsz, miközben éberen tartja a tudatodat azzal kapcsolatosan, hogy mi minden történik közben. A sas a legkisebb tollának is tudatos irányítója, ami lehetővé teszi számára, hogy repüljön, de ez nem zavarja őt a zsákmányszerzésben.

Eduardo, a férfi, aki magának akarta az új beosztást, olyan sokat gondolt arra, mi is történik majd azon a bizonyos napon, hogy nem is a jelenben élt. Minden idegszálával az állásra összpontosított. Miközben a reggelijét fogyasztotta, és felhörpintette a kávéját, arra gondolt, vajon ki fogja elnyerni az állást? Ő kapja a megbízást vagy az a másik fickó? Mit fog mondani, és hogyan viselkedik, ha nem kapja meg az állást? Milyen lesz, ha ő kapja meg? Eduardo egyáltalán nem összpontosított a reggelijére, amelyet a családjával fogyasztott el. Annak se volt tudatában, hogy a felesége beszél hozzá, és az se jutott eszébe, hogy talán ez az utolsó alkalom, amikor láthatja a gyerekeit. Előfordulhatott volna, hogy Eduardo a reggeli után kisétál az ajtón, és elüti egy autó. Nem élte át teljességében az életet az adott pillanatban, és nem fogta fel, milyen ajándékok vannak a birtokában.

2. FEGYELEM A atudatosság segítségedre van abban, hogy fegyelmezettebb légy, ami a lelki harcos második egyezsége. Amikor eljutsz a tudatosságnak arra a fokára, hogy felismered, ezen az ösvényen akarsz haladni, akkor a fegyelem segít neked, hogy rendületlenül kövesd választott utadat. Lehetővé teszi a számodra, hogy olyannyira tiszteld adott szavadat, hogy cselekvéssel váltsd valóra önmagadnak

tett fogadalmadat. Bármit is tűzöl ki célül, a fegyelem révén teljesíted be azt. A fegyelem nagyon fontos a lelki harcos létének minden szintjén, de különösen a kezdő lelki harcos számára.

Ha kezdő lelki harcos vagy, előfordulhat, hogy túl sok ígéretet teszel, vagy túl sok célt tűzol ki magad elé. Ennek eredményeként talán nem tudsz teljes mértékben összpontosítani valamennyi célodra, és ebből következően nem is tudod megvalósítani azokat. A fegyelem segít, hogy egyszerre egy célt tűzz ki magad elé, és azt el is érd. Lehetővé teszi számodra, hogy száz százalékosan összpontosíts rá. Ha majd mesteri szintre fejleszted a fegyelemet, képes leszel arra is, hogy egyszerre két dolgot csinálj, és mindkettőt teljes tudatossággal műveld.

Amikor kezdő lelki harcosként elhatározod, hogy magadba tekintesz, nagy fegyelemre van szükséged ahhoz, hogy véghez is vidd célkitűzésedet. Egy idő után kezdhetsz elfáradni, vagy pedig egyszerűen nem akarod egy bizonyos sérülésedet megvizsgálni. Könnyebb odébbállnod, feladnod a dolgot, mint hogy kövesd a magadnak tett fogadalmat, hűséges légy adott szavadhoz. Nagy fegyelemre van szükség, ha valaki úgy dönt, megtöri a régi viselekdésmintákat.

A fegyelem valóban segít, hogy a választásodat tettek kövessék, és hatékony lehess. Nem számít, miként alakulnak a dolgok, a fegyelem akaraterőt ad ahhoz, hogy túltedd magadat minden akadályon. A fegyelem abban is segít, hogy előbb magadhoz öleld ezeket a nehézségeket, majd túllépj rajtuk. A fegyelem révén tisztelni fogod saját szavadat, tudod, hogy kapcsolatban állsz a Forrással.

Magadhoz ölelheted a sérüléseidet, majd túlléphetsz rajtuk, és végül begyógyíthatod őket.

3. ELŐÍTÉLET-MENTESSÉG A harmadik lelki egyezség az előítélet-mentesség. Attól a pillanattól kezdve, hogy a lelki harcos útját választottad, nem ítélheted meg magadat vagy bárki, bármi mást. Eljött az ideje a megbocsátásnak. Az ítélkezés a legnagyobb akadálya annak, hogy igazán magadba tekinthess. Ha megítéled magadat, az olyan, mintha ujjal mutogatnál más emberekre. Az előítélet-mentesség célja, hogy meg tudd állapítani, mikor kezdesz megítélni másokat vagy saját magadat. Tudni fogod, ha túlságosan kemény vagy magadhoz. Azt is felismered, ha túl magasra tetted a lécet, és azt is, ha felmented magad az önítélkezés alól, mert történetesen nem teljesülnek az elvárásaid. Amikor tudatára ébredsz az ítélkezésnek, akkor az a cél, hogy légzésed segítségével megszabadulj az előítéletektől, tudatosuljon benned a pillanat, és szétáradjon benned az élet lehelete.

4. TISZTELET A negyedik szellemi egyezség a atisztelet. A legfontosabb, hogy teljes mértékben elfogadd és tiszteld magadat olyannak, amilyen vagy. Tartsd minden szempontból tökéletesnek magad, beleértve a testedet, a szavaidat, a gondolataidat és a

cselekedeteidet. Az is fontos, hogy mindennek és mindenkinek ugyanilyen nagy tisztelettel adózz.

A tisztelet komoly kihívás a kezdő lelki harcos számára. Ha nem atudod tisztelni magadat, másokat sem fogsz. Amikor először megpróbálsz szembenézni önmagaddal, ítéletek sokaságával találkozol. Ha például ki nem állhatod a testsúlyodat vagy túlzott félénkségedet, az azt jelenti, hogy nem fogadod el és nem tiszteled magadat száz százalékosan. Egyúttal azt is jelzi, hogy nem viseltetsz teljes tisztelettel más emberek iránt sem, akik túlsúlyosak vagy bátortalanok – őket is megítéled.

Eduardo kitűnő példája volt annak a személynek, aki nem tiszteli saját magát.

Fegyelmezett volt abban az értelemben, hogy keményen dolgozott, hogy művelt legyen és előrelépjen az életben, mindamellett magáévá tette azt az egyezséget, hogy a másik kultúra jobb, és neki különösen keményen kell dolgoznia ahhoz, hogy bizonyítson magának. Eduardónak – de bárki mással is így lett volna – rendkívül nehezére esett túllépni az egyezségen, mert ezek az egyezmények a félelmen alapulnak, és nem a atiszteleten. Eduardo attól félt, hogy ő nem elég jó, és kudarcot vallhat. Nagyon keményen ítélte meg, és ennek következtében nem tisztelte saját magát. Emellett nem élte meg élete minden pillanatát.

Amikor túlságosan szigorú vagy magadhoz, és nem éled meg életed minden pillanatát, hanem valami másra gondolsz, akkor nem tiszteled magdat, és nem tiszteled azokat az embereket sem, akikkel együtt vagy. Ebből következik, hogy ezekben a pillanatokban nem tiszteled és nem értékeledd az élet ajándékát.

Ahhoz, hogy elérj a tisztelet szintjére, el kell sajátítanod az előbbiekben kifejtett három egyezséget. Szükség van a pillanat tudatossá tételére, arra, hogy fegyelmezd magadat annak érdekében, hogy bizonyos idő alatt elérj egy magad elé kitűzött célt, és az előítéletmentességet is el kell fogadnod. ez a három egyezség több erőt ad a számodra ahhoz, hogy megöleld magadat. Teljesebbnek és tökéletesebbnek érzed magad, ha a pillanatban élsz, és eléggé fegyelemzett is vagy ahhoz, hogy beteljesítsd a célodat. Jobban tiszteled majd magad, nagyobb elégedettséget és örömöt érzel, és egyre inkább a pillanatban élsz. Tudni fogod, hogy ahhoz a Forráshoz tartozol, amely minden teremtett dolog eredője. Az is egyre világosabbá válik számodra, hogy különleges vagy, s ez még nagyobb tiszteletet kelt benned önmagad és az élet iránt. Ez a folyamat egészen addig halad előre, amíg már minden pillanatban tisztelni fogod saját magadat.

5. TÜRELEM Az ötödik egyezség a türelem. Gyógyító hatással van rád, ha nagylelkű, kedves és mindenekfelett türelmes vagy magaddal szemben. Ez a legnagyobb ajándék, amelyet önmagadnak adhatsz. Nagy kihívást jelent, mert te, akárcsak a legtöbb ember, valószínűleg azt akarod, hogy a dolgok egyetlen éjszaka alatt történjenek meg. Hozzászoktál ahhoz, hogy ha elvégzel bizonyos teendőket, azonnal érezd az eredményt. A lelki átalakulsá azonban sok időt igényel. Nagy ajándékot adsz magadnak, ha türelmesen számba veszed a sérüléseidet. Ahhoz, hogy ezt sikerrel véghezvidd, tárd szélesre az ajtót lelki sérüléseid előtt. Szentelj figyelmet

valamennyi lelki sebednek, öleld meg, fokozatosan és türelmesen tisztítsd ki ezeket. Sérüléseidet vedd körül a szeretet hullámaival. Türelmed megerősítése révén maradj a pillanatban, érezd a fájdalmat, és tudd, hogy a dolgok minden lélegzetvétellel változnak és gyógyulnak, akár érzékeled a folyamatot, akár nem.

Ha türelemmel gyógytod magadat, az azt jelenti, hogy a legnagyobb tisztelettel viseltetsz önmagad iránt, a legkülönlegesebb ajándékot adod magadnak.

6. BIZALOM A bizalom a lelki harcos hatodik egyezsége. Ennek a szónak ereje van. Lehet, hogy sosem adatott meg neked a lehetőség, hogy igazán bízz magadban.

Neveltetésed során megtanultál bizonyos szabályokat, amelyek meghatározták a bizalom megtapasztalásának útját és módját, annak korlátait. Például megtanultad, hogy akkor bízhatsz a partneredben, ha az illető követi a szabályokat, nem flörtöl és nem randevíúzik másokkal, és minden cselekedetében hű hozzád. Te is akkor vagy megbízható, ha ugyanígy jársz el. Ha egy szupermarket menedzsere vagy, akkor bízol meg a pénztárosokban, ha azok betartják a becsület szabályát, nem lopnak, és pontosan követik az utasításaidat.

A lelki harcos számára azonban a bizalom mást jelent; azt, hogy teljes mértékben kiállsz önmagad mellett. Madár vagy, amely kirepül a fészekből. Lelki harcosként azt választottad, hogy saját magad tanítványa leszel, a Szellemé és az egész világegyetemé. Úgy döntöttél, Jaguár Lovag leszel, és megismerkedsz a bizalommal. A bizalomnak ez a formája kezdetben idegen lehet számodra, mert nincs köze a szabályokhoz. Azt jelenti, hogy bízol a belső hangodban, a benned rejtőzködő, igazi énedben. És bizony ez néha felrúghatja a szabályokat, ami ijedelemmel tölthet el. A bizalom nem más, mint hogy tudod, vezetnek az utadon. Fogadd el ezt a gondolatot, és indulj el.

7. SZERETET A szeretet a lelki harcos hetedik egyezsége. Ahhoz, hogy betarthasd, úgy kell szeretned magad, mint a gurukat, a szenteket, Jézust vagy Allahot. A szeretet benned van, nem különül el és nem független tőled. Te magad vagy a szeretet, ezért mindig szükséged van arra, hogy szeresd magadat.

Mint kezdő tanítvány, vagyis Jaguár Lovag, más-más rezgésként érzékeled az egyezség eme szavait, attól függően, hogy éppen milyen szintén állsz a fejlődésnek. Például a te szeretetértelmezésed azon alapulhat, amit egy kapcsolatban megtapasztaltál, pedig az a szeretet talán azon alapult, hogy szükséged volt arra, hogy tartozz valakihez. Ez azonban nem a szeretet legigazibb formája. Amint folytatod a munkát, másfajta rezgésként tapasztalhatod meg az egyezség szavait, attól függően, mennyire értetted meg a szeretet különböző változatait és változásait. Ahhoz, hogy igazán szeretni tudj valaki mást, előbb arra van szükség, hogy saját magadat szeresd. Ez azt jelenti, hogy magadba kell tekintened, meg kell vizsgálnod sérüléseidet és rögzült viselkedésmintáidat. Tisztelned kell magadat, bíznod kell magadban ahhoz, hogy megtedd az első lépést, és elegendő türelemmel is kell viseltetned önmagad

iránt, hogy végigcsináld az egész folyamatot. A szeretet megváltoztat minden pillanatot, amelyet annak szentelsz, hogy megöleld magad és a sérüléseidet.

Amikor szellemileg-lelkileg dolgozni kezdesz, mély szeretetet fejlesztesz ki önmagad iránt. Ezután lehet, hogy olyan tanárokat keresel majd, akik már elérték céljukat: a legmagsabb szintű szeretet visszatükrözését. A tanárok és guruk a szeretet visszatükrözésének kiváló, nagy tiszteletnek örvendő tükrei.

Segítségedre lesznek abban, hogy átformáld a szeretetet és visszatükrözd másoknak is. Ugyanakkor mindig figyeld magad a tükörben. Tudd, hogy egy vagy a tanárokkal és gurukkal, nem állsz távol tőlük.

8. KIFOGÁSTALAN KÖRNYEZET A nyolcadik szellemi egyezség, hogy kifogástalan környezettel vedd körül magadat. A környezeted önmagad visszatükrözése. Amikor hozzákezdesz, hogy megtisztítsd belső énedet, hogy a szíved mélyére tekints, szélesre tárd a belső lelki ajtókat és felfedd sérüléseidet, hogyan külső környezetet kell teremtened, amely tisztaságával visszatürközi a benned lévő gurut. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy el kell távolítanod minden piszkot, és meg kell tisztítanod az otthonodat. Az otthonod a templomod. Ezért tégy meg mindent, hogy emeld lakókörnyezeted színvonalát. Összpontosíts a megjelenésedre. Tartsd tisztán a ruháidat, vasald ki, hogy csinosan álljanak rajtad. Tisztítsd meg önmagad külső környezetét ugyanúgy, ahogyan a bensődet.

9. ŐSZINTESÉG A kilencedik szellemi egyezség három részből áll. Az első része az, hogy légy őszinte önmagadhoz: nézz a szíved mélyére, döntsd el, mit akarsz valójában és mit érzel. A második része az, hogy vállald az igazadat. Ebből következik, hogy őszintének kell lenned önmagadhoz. Ha már egyszer a szíved mélyére tekintettél, és őszintén feltártad az igazadat, akkor el is mondhatod azt, amit igaznak tartasz.

Azt mondd az embereknek, amit gondolsz és érzel. Többé nincs helye a hazudozásnak, rejtőzködésnek és bujkálásnak. Az egyezség harmadik része a cselekvésre vonatkozó szabály, amely az első két részen alapul: ne fordulj szembe magaddal. Ne tégy semmit, ami a szíved és a lelked ellen való.

Lelki harcossá válásodnak tényleges célja, hogy megtanuld elmondani, kifejezésre juttatni az igazadat, és hogy kövesd azt a kis nagot, amely minden pillanatban irányít. A belső hangod egyre erősebbé válik, ahogy egyre őszintébb leszel, és a szívedre hallgatsz.

Az egyetlen módja, hogy ne fordulj saját magad ellen, ha a szíved mélyére nézel, és elhatározod, hogy többé nem akarsz folytatni bizonyos viselkedésmintákat. Te választasz. A minta olyasvalami, amit már jó ideje csinálsz, ízlés, amely már egy ideje a sajátod, de amelyet nem akarsz a sajátodnak tudni soha többé. Ha emlékszel a fájdalomra vagy másra, amit akkor éreztél, amikor a korábbi viselkedésmintát követted, az majd bátorságot önt beléd, hogy semmit se tégy önmagad ellen, amikor ez a minta újból felüti a fejét.

Valamennyi szellemi-lelki egyezség egymásra épül. Annak érdekében, hogy ne tégy magad ellen, megfelelő szintre kell fejlesztened viselkedésmintáid tudatosulását. Amikor rád ruháznak egy egyezséget, új mintát tanulsz. Ezután az adott viselkedés automatikussá válik számodra. Ez az, amit tudsz, ami ismerős, amihez hozzászoktál. Lehet, hogy germekként azt az egyezséget sulykolták beléd, hogy jobb, ha a gyerekeket csak látják, de nem hallják őket. Te elfogadtad ezt az egyezséget, amely aztán a létformáddá vált. Bár lehet, hogy felnőttként már el akarod mondani, amit érzel, vagy gondolsz, mégis csendben maradsz, mert a gyermekkori egyezséget betartva úgy érzed, nem lehet semmi értékes mondanivalód. Ha csendben maradsz, magadba fojtod az érzéseidet, holott valójában ki akarod fejezni magadat. Így aztán nagy kihívásnak számít, hogy megfelelő tudatosságra és bátorságra tégy szert, és megváltoztasd ezt a beidegződést.

Amikor lelki harcosként és Jaguár Lovagként önmagad fejlesztésén kezdesz dolgozni, arra kell törekedned, hogy minél tudatosabb legyél. Végül, amikor már jelen vagy a pillanatban, feltöltődsz energiával, felelősséget vállalsz a cselekedeteidért, és növekszik az energiaszinted. Megnövekedett energiád segítségedre lesz, hogy valamennyi viselkedésmintádat átalakítsd. Lelki harcosként az a célod, hogy ne cselekedj önmagad ellen, légy őszinte, és mondd meg az igazat minden pillanatban, olyan világosan, amennyire csak lehetséges.

Képzeld el, hogy az életedben egymást érik a bulik. Azok, akikkel együtt lógsz, állandóan drogot és alkoholt fogyasztanak, és te így teremtesz kapcsolatot velük. Ők a barátaid. Csakhogy nagyon jól tudod, hogy valójában nyomorultul érzed magad, és egy napon úgy döntesz, ki akarsz lépni ebből az életből, ez az életstílus már nem válik többé a javadra. Megbetegszel, elveszted az állásodat, egyáltalán nem vagy elégedett. Úgy határozol, hogy új életet kezdesz, tisztelettel viseltetsz majd a tested iránt, és törődsz magaddal. Így aztán őszintén magadba tekintesz. A megnövekedett tudatosság eredményeképpen képes leszel arra, hogy elhatározd, min akarsz változtatni, mit akarsz kiiktatni az életedből, és mit szeretnél megtartani. A változás nem ellened irányul. Tiszteletben tartod a magad igazát, és ennek alapján akarsz változtatni az életeden. Amikor azonban magad mögött hagyod a korábbi életed, hiányozni kezdenek a barátaid, és néha még mindig közöttük szeretnél lenni. Akkor állsz a legnagyobb próba előtt, amikor magukkal hívnak a régi haverok. Minden olyan ismerős és megszokott ott a számodra. Éned egy része automatikusan vissza akar térni a régi életstílusodhoz, mert biztonságos volt, otthonos, hiszen éveken keresztül folytattad. A parazitád azt mondja neked: „Ó, bánom is én! Ez az, amitvalójában tenni akarsz. El akarsz szívni egy marihuánás cigarettát és felhajtani pár korsó sört.” Csakhogy énednek az a része, amely már átalakult, az igazságra figyel: arra, hogy nem akarsz drogozni. Ennek megfelelően azt választod, hogy felhagysz a kábítószerrel, nem teszed ki a testedet ennek a káros szenvedélynek.

Elmész a régi barátaidhoz, de nem teszel kárt magadban, nem fordulsz magad ellen. Ez az eredménye annak, hogy erős vagy önmagaddal szemben.

Amikor a barátaid odamennek hozzád, és rá akarnak venni, hogy szívj el egy füves cigarettát, fogyassz kokaink vagy igyál sört, képes vagy kiállni az igazadért.

Lelked mélyén úgy érzed, erősen elkötelezted magadat a döntésed mellett, ezért azt mondod nekik: „Komolyan úgy döntöttem, hogy tiszta maradok. Én határoztam úgy, hogy itt leszek köztetek, mert élvezem a társaságotokat. De nekem nem kell ugyanazt tennem, amivel ti ütitek el az időt.”

Végül te és a társaságbeli barátaid fokozatosan eltávolodtok egymástól, mert nem találsz velük semmi közös témát, csak a régi emlékeket. Végül már nem is érintkezel velük, de nem azért, mert elítéled vagy nem kedveled őket, hanem mert megváltoztál. Olyan emberekkel kezdesz találkozni, akik szintén megváltoztak, és miközben velük töltöd az időt, új környezetet teremtesz a magad számára. Ezek az emberek is közel kerülnek hozzád, mintha csak a családtagjaid lennének. Bízol magadban, és a szeretet és a tisztelet segítségével túllépsz a múlton.

10.CSELEKVÉS Minden pillanatban olyan dolgokkal szembesülsz, amelyek alátámasztják, igazolják vagy átalakítják az életedet. De ahhoz, hogy változás következzék be, cselekedned kell. Ez a tizedik szellemi egyezség. Álmodozhatsz arról, hogy megváltoztatod az életedet, de ez még korántsem jelenti, hogy készen is állsz a változás megvalósítására. A saját felelősséged, hogy ne csak észrevedd a viselkedésmintáidat, de tegyél is valamit annak érdekében, hogy megváltozzon az életed. Ezt a többi szellemi egyezség segítségével teheted meg.

11.AZ ENERGIA TÖKÉLETESSÉGE A tizenegyedik és egyben utolsó szellemi egyezés az energia tükéletessége.

Amikor úgy döntesz, Jaguár Lovaggá leszel, és cselekedni fogsz, energiára és személyes erőre van szükséged. Személyes erőd abból ered, amibe az energiádat fekteted életed minden pillanatában; miközben emberekkel beszélgetsz, amikor egyedül, csendben töltöd az idődet, vagy amikor a munkádat végzed.

Személyiséged ereje attól függ, hogyan bánsz az energiáddal, és mire fektetsz hangsúlyt. Ahhoz, hogy kifogástalanul bánj az energiáddal, az kell, hogy minden pillanatbantudatában legyél az energiameződnek, és hogy miként használod személyiséged erejét. Amikor tökéletesen használod az energiádat, tisztelettel viseltetsz az élet teljessége és önmagad tükre iránt. Ne feledd, minden téged tükröz, ami körülötted van. Miközben másokkal beszélgetsz, a legnagyobb tisztelettel kell viseltetned önmagad és a szavaid ereje iránt. Ha például nem veszel tudomást egy pletykáról, akkor tökéletesen használod fel az erődet. Ha minden kapcsolatba szexuális energiát viszel, akkor helytelenül használod fel az energiád, mert a lelked mélyén lévő sérülések arra késztetnek, hogy magadra vond mások figyelmét, bár valójában nem kedveled, szereted és tiszteled önmagad. Minél többet lopakodsz, annál nagyobb tudatosságra teszel szert, és annál tökéletesebben leszel képes felhasználni az energiádat.

Mary olyan családból származott, amelyben szexuálisan bántalmazák.

Szenvedett a házasságában, és ki akart lépni belőle. Férjével sosem voltak őszinték egymáshoz: csak egy készen kapott viselekedésmintát követtek. A házasság biztonságérzetet nyőjtott nekik, mert ismert, megszokott keretét

alkotta életüknek. Ez a minta védelmet nyújtott számukra a külvilággal szemben.

Féltek attól, hogy áttörjék az önmaguk emelte korlátokat. Valójában azonban nem voltak korlátok; Mary akkor mehetett volna el, amikor csak akar. Az egyetlen korlát az ő elméjében létezett.

Mary olyan kétségbeesett volt azok között a korlátok között, amelyeket ő alkotott, hogy végül úgy döntött, megváltoztatja az életét. Önmaga tanítványa lett, a világegyetmé és Istené, és Jaguár Lovaggá vált. Lopakodott minden esemény után, amelyet kislányként tapasztalt meg. Azt sugallta magának, hogy ő különleges, és a szexuális bántalmazás nem az ő hibája volt. Akkoriban nem volt választása, hiszen még kisgyermek volt, de most már megbocsáthat magának.

Tudta, hogy már van választása; nem kislány. Azt is eldönthette, hogy megtartjae a házasságát, vagy kilép belőle. Mary a szíve mélyére tekintett, és őszinte volt magához. Rájött, hogy nem szereti a férjét. Észrevette kapcsolatainak ismétlődő motívumát is: a szexuális bántalmazás ördögi körét, valamint a félelmet a magánytól. Nagyon bátran úgy döntött, megváltoztatja a viselkedésmintákat, és továbblép, még akkor is, ha ez azt jelenti, hogy egyedül marad. Magával és a gyermekével akart törődni, és teljes mértékben meg akart gyógyulni. Mary önmaga iránt érzett tisztelete megnövekedett, ezért képes volt arra, hogy közölje férjével a maga igazát, vagyis hogy el akarja hagyni. Véget vetett az életét megnyomorító, önsorsrontó viselekedésmintának, fel akarta bontani a házasságát.

Mary szavai és cselekedeti kifogástalanok és tökéletesek voltak, annak eredményeképpen, hogy megnövekedett benne az önmaga iránti tisztelet, és magasra tette a mércét. Megtanulta szeretni és különlegesnek látni magát. A szíve mélyére tekintett, meglelte az igazát, őszintén közölte azt a férjével, és nem cselekedett önmaga ellen, tekintet nélkül arra, hog milyen félelmekkel kell szembenéznie. Továbblépett.

11.LOPAKODÁS

AZ ÁLOM MEGVÁLTOZTATÁSA A változás folyamata azzal kezdődik, hogy megkeresed az élet új szemléletének módját. Akkor fogsz neki ennek a keresésnek, ha tudatára ébredsz, hogy az életed megfeneklet,, nem működik tovább, és nem vagy elégedett minden egyes lélegzetvételedkor. Hasonló tudatosság vezetett arra is, hogy elolvasd ezt a könyvet. A tolték osvényen az első lépés, hogy találj egy nagualt, vagyis egy tanárt, aki a legmagasabb szinten áll. A nagualok ennek a munkának minden szintjén mesterfokig jutottak. A könyv elolvasásával megtetted az első lépést; valami jobbat kerestél az életben, és egy nagual tanításaira bukkantál. A következő lépés, hogy tolték harcossá, tanítvánnyá válj. Tanítványnak lenni annyit jelent, hogy elkötelezed magad a tanulás mellett, és kitartóan haladzs

ezen az úton, még akkor is, ha olykor nehéznek bizonyul az önmagadba nézés.

Ha a múltban valaki változtatni kívánt az életén, és a tolték ösvényre lépett, azt jelentette, hogy egy nagual tanítványává vált, de csupán a kiválasztottak egy csoportja részesülhetett ebben a szerencsében. Manapság egészen másként alakul a harcos álma. Ahelyett, hogy egy nagual tanítványa lennél, önmagad tanítványává válsz, miközben egy nagual tanításai irányítanak. A könyvben leírt leckék ilyen, mindenki számára elérhető tanítások. Tanítvánnyá válni azonban mindenképpen komoly kötelezettségvállalás: megígéred magadnak, hogy megteszel mindent, ami tőled telik, és nem hagyod félbe a munkát.

A tolték harcossá válás első fokozata, hogy Jaguár Lovaggá légy, a második szint pedig a Sas Lovagé. Ahhoz, hogy eljuss ezekre a szintekre, ki kell tárnod szíved ajtajait. A változás akkor veszi kezdetét, amikor a munka első szintéjre lépsz, és Jaguár Lovaggá válsz.

A JAGUÁR LOVAG SZINTJE A toltékoknál a tanítványi rang első szintje a Jaguár Lovagé volt, kitüntetett jelentőséget tulajdonítottak a jaguárnak és viselkedésének. Úgy érezték, ez az állat a legkiválóbb tanár, őt tartották a lopakodás, az élet és a vadászat mesterének. Ébernek és óvatosnak ismerték, olyan teremménynek, amely teljes mértékben az adott pillanatra összpontosít. Ennek megfelelően a munka első szintén a toltékok jaguárnak, a nagy lopakodónak kéőpzelték magukat, hogy ők is a lopakodás mesterévé váljanak.

A lopakodás szóhoz a bolygó álmában negatív jelentés társul, félelmetes képzeteket kelthet. Csakhogy a kifejezés tolték értelmezésében nem mások, hanem önmagad utáni lopakodást jelent. A tolték harcos önmagába néz.

Amikor arra vállalkozol, hogy lelki harcos légy, a nagymacska szemével látod magadat. Az élet minden pillanatában figyeled önmagad. Mindennek a nyomába eredsz, amit tapasztalsz: viselkedésmintáknak, amelyek szerint éled az életed, annak, ahogyan csevegsz az emberekkel, ahogyan gondolkodsz és ahogyan másokat megítélsz, annak, ahogyan beszélsz és ahogyan magadról vélekedsz, annak, ahogyan cselekszel, és annak, amit érzel. Nem ítélkezel a dolgok felett.

Nem ítéled el magad, mert nem pletykálkodsz. Vissza akarod szerezni mindazt az energiát, amelyet az energiacserék közben elvesztettél. Mindez az igazságod és a gyógyulásod záloga.

A szíved mélyére tekintesz, meglátod, hol honol a szomorúság, a düh és az elégedetlenség, majd kinyitod az ajtókat, amelyeket ezek a sebek zártak le.

Ajtóid díszes zárjai arról tanúskodnak, hogy már foglalkoztál ezekkel az érzésekkel, legalábbis léteztek a múltban is, jelenleg azonban nem bírnak jelentőséggel. A cél az, hogy elegendő bizonyosságot és erőt érezz magadban ahhoz, hog bepillants a zárt ajtók mögé, hogy így meggyógyítsd magadat, és végre teljes mértékben az lehess, aki vagy.

A jaguár nyalogatással és szeretettel gyógyítja sérüléseit. Amikor magadba pillantasz, türelemmel és szeretettel tárod fel a sebeidet. Vádaskodás nélkül

magadhoz öleled a szomorúságot és a szívedben rejtőző sérüléseket. A gyógyításnak semmi köze mások vagy magad hibáztatásához. Ha ujjal mutogatsz másokra, és hibáztatsz valakit, nem javítasz a helyzeten, és ez nem tesz boldoggá téged. Nem változtatja meg a viselkedésmintákat, nem gyógyítja be a sebeket. Boldogtalanságod forrásai maguk a sebek. A gyógyítás azt jelent, hogy felelősséget vállalsz az életedért, megváltoztatod a viselkedésmintáidat, és begyógyítod a sebeidet.

A lopakodás cselekvés. Olyan eszköz, amelyet egy nagualtól kapsz, és amelynek segítségével fényt deríthetsz azokra az egyezségekre, amelyeket a bolygó álma szabott ki számodra. Ezután megtisztíthatod a sebeidet, és átalakíthatod a viselkedésmintáidat. A lopakodás segítségedre lesz abban is, hogy felelősséget vállalj azért az energiáért, amelyet mások felé árasztottál a régi egyezségek miatt, illetve kemény szavaid által. Nem más emberek felelősek azokért a szavakért, amelyeket nekik mondasz. Te vagy értük a felelős. A lopakodás a lélegzet erejét használja gyógyításra, ami nem mindig az önmagad iránt érzett, legnagyobb szerettel és tisztelettel történik.

Miközben begyógyítod a sebeidet, és megválsz a szomorúságodtól, visszaszerzed mindazt az energiát, amelyet a másokkal való érintkezés felemésztett, és amelyet eddig lebegni hagytál magad körül. Megerősített akaraterőd, és fejlett tudatosságod elsöpri a régi viselekedésmintákat. Felismered azt a tényt, hogy minden, amit életedben teszel, a te választásod. Miközben a gondokkal birkózol, reakcióid többé már nem lesznek érzelmileg pusztítók. Képes leszel kibocsátani magadból a problémák hatásait. Elég független leszel ahhoz, hog a gondok többé ne veszélyeztessék boldogságodat. Alkalmas leszel arra, hogy minden pillanatban teljességgel éld az életet. Kezded megízlelni a boldogság és az elégedettség érzését. Teljes életet élsz.

Ez a folyamat persze időt igényel. A Jaguár Lovag szintjén még harcolsz a parazitával és a benned rejtőző, mély sebekkel. Amikor eléred azt a pontot, hogy az idő legnagyobb részében boldognak és elégedettnek érzed magadat. Jaguárrá válsz. Ezután a következő szintre léphetsz: a Sas Lovagokéra.

A SAS LOVAG FOKOZATA A tolték harcos számára a Jaguár után a Sas Lovagok szintje következik. A sast is a tanáruknak tekintik. Ha már mesteri szintre fejlesztetted a jaguárra vonatkozó leckéket, összpontosíts a sasok tanítására. Sas Lovaggá válni annyit jelent, hogy áttérsz a jaguár ösvényéről a sas útjára. A sas magasan szárnyal. Képzeld el, miként látja a világot, érezd át, amit felfog és érzékel. Repülés közben letekint a földre, és másként látja, mint a talajon osonó jaguár. Míg a nagymacska vadászat közben csak a zsákmányára összpontosít, a sas két valóságelemet is fel tud fogni egyazon pillanatban: a zsákmány valóságát (mint a jaguár), és az őt körülvevő környezetét. A jaguár olyan akár az egy pontra fókuszáló objektív. A sas szeme nagyobb teret fog be: ő a zsákmány körüli területre is kitermeszti látását.

Ha Sas Lovaggá válsz, már nem csupán egyetlen nézőpontból tekintesz az életre.

Nagyfokú tudatosságot fejlesztesz ki magadban, beleértve az egyensúly tudatosságát is. Emberi mivoltodban még mindig a földhöz kötődsz, minden pillanatot a maga teljességében élsz meg, ugyanakkor szárnyra kapsz, és tudatod kiterjed Istenig vagy a Forrásig. A sas a lelked. Sikerül megtapasztalnod a Forrást, bár arra valószínűleg nem leszel képes, hogy minden pillanatban átéld ezt az érzést. Elegendő tudatossággal bírsz majd ahhoz is, hogy elégedett légy, ami nagy ajándék. Sas Lovagként egyszerre élsz a mennyország és a föld álmában.

Sas Lovagként megtapasztalod a fénysugarat, amely a szabadság, a csillag középpontja. (l. 9. fejezet) Ebből a szabadságból eléggedettség, boldogság és öröm sugárzik. Sokkal játékosabb, vidámabb leszel. Sas Lovagként sokkal gyakrabban érzel így, mint Jaguár Lovagként, ez azonban nem jelenti azt, hogy teljesen elhagynának más érzések: a szomorúság, a bűntudat, a szégyen és társaik. Ezek még mindig ott lehetnek benned, de olyan nagyfokú tudatosságra teszel szert, hogy sokkal gyorsabban át tudod őket alakítani. Többé már nem hatalmasodnak el rajtad, nem leszel áldozat. Nem engeded a parazitádnak, hogy ezeket az érzelmeket gondolatokkal táplálja, és azt sem, hogy eluralkodjon rajtad az önsajnálat. Sas Lovagként tudatában leszel annak, hogy különböző érzelmek dúlnak benned, figyelemedet azonban arra összpontosítod, ami az adott pillanatban történik.

Nem mindenki válhat Sas Lovaggá, de ha egyszer sikerül, akkor egyre gyakrabban szárnyalsz majd. Fejlődésed végtelen és határtalan. Amikor e szint mesterévé leszel, életed mennyországgá válik a földön. Előfordulhat, hogy erődet olyan fokra sikerül fejleszteni, hogy magad is naguallá válsz, ami a toltékok legmagasabb fokozata. Ez azonban nagyon ritka.

KEZDETÉT VESZI AZ UTAZÁS Ha készen állsz, hogy meggyógyítsd és átalakítsd magad, fordíts néhány pillanatot a fogadalomtételre, és légy a saját tanítványod. A szeretet e megnyilatkozása olyan ajándék, amelyet te adsz saját magadnak. Kövesd a szertartást, és imádkozz, ezzel is adj nyomatékot annak, ahogy Jaguár Lovaggá válsz.

Gyújts meg egy gyertyát, és ülj le egy csendes helyen. Tisztítsd meg az elmédet minden zavaró gondolattól. Ülj egyenesen, és nézz a lángba, miközben tisztán és érthetően modod az erő szavait: Én (itt mondd a saját neved), életemnek ebben az új szakaszában az önmagam iránti szeretetet és tiszteletet választom. Kiállom magam mellett, és olyan őszinte leszek magamhoz, amennyire csak lehetséges. Kinyitok egy ajtót, hogy megbízzam magamban, megbocsássak magamnak és másoknak. Megtanulom szeretni minden lélegzetemet életem valamennyi pillanatában. Szeretem magamat.

Most pedig itt az ideje, hogy megtanuld az önmagad utáni lopakodás művészetét.

Jaguár vagy. A lopakodás két részből áll: technikából és gyakorlatból.

A LOPAKODÁS TECHNIKÁJA A lélegzés különleges erőt képvisel; az élet forrása, fizikai szinten tisztító folyamat. Minden belégzéskor oxigént veszel magadhoz, életadó erőt, és minden kilégzéskor szén-dioxidot adsz ki magadból, olyan anyagot, amelyet a tested nem képes felhasználni. A lopakodáskor az energia szintjén hasonló, tiszító folyamat következik be. Amikor lélegzetvételed erejét használod a lopakodáshoz, belégzéskor és kilégzéskor energiát cserélsz.

BELÉGZÉS. A belégzés akkor jó, ha vissza akarsz szerezni valamit, amit te adtál –, valaki másnak vagy magadnak – például kemény szavakat vagy ítélkezést.

Benned él minden kapcsolat vagy helyzet, amelyre visszatekintesz. Amikor levegőt veszel, mindent magad előtt látsz, ami vissza akar térni hozzád, újra a sajátod akar lenni, és átjárja testedet egészen a Földanyáig. A Földanya nem ítélkezik, magához öleli a belé töltött energiát. Némelyik eseménynél vélhetőleg hosszabban elidőzöl. Várj, amíg a szívedben érzed, hogy teljes az energiacsere.

Amikor a belégzésre összpontosítasz, úgy tekints a kilégzésre, mint ami éppen csak segít fenntartani a légzési ritmusodat, a figyelmedet azonban nem kell rá összpontosítanod.

KILÉGZÉS. A kilégzést akkor használd, amikor vissza akarsz adni valakinek valamit, amit adtak neked, amiben részesítettek, pedig az nem a tiéd, semmi közöd hozzá. Ez lehet egy erős érzelem, mint a düh, a gyülölet, egy sértés, amelyet neked szegeztek, bármilyen szó, más néven mag, amely erős szándékot képvisel. Ha valaki például azt mondja neked, hogy buta vagy, akkor annak a szónak nagyon erős hatása van: ez magnak tekinthető. A mag erőteljes egyezség, hatással van arra, amit magadról hiszel, miután szembesítettek vele. A lopakodáskor összpontosíts arra a képre, amely valamilyen kapcsolatból vagy helyzetből származott, és amelyet felül akarsz vizsgálni. A kilégzést felhasználva, adj vissza minden érzelmet, egyezséget vagy beléd ültetett magot egy erőteljes fújás formájában: képzeld el, hogy egy szúnyogot fújsz le a karodról. Némelyik eseménynél vélhetőleg hosszabban elidőzöl. Várj, amíg a szívedben érzed, hogy teljes az energiacsere. Amikor a kilégzésre összpontosítasz, a belégzés csupán a légzési ritmusodat segít fenntartani, különösebben nem kell törődnöd vele.

Néha előfordulhat, hogy a belégzést használod bizonyos dolgok visszaépítésére a személyiségedbe. Bármilvel kapcsolatban akár többször is megteheted ezt. Más képzetek esetében viszont a kilégzést fogod választani, hogy megszabadulj tőlük.

Létezhetnek olyan esetek is, amikor mind a belégzést, mind pedig a kilégzést használni akarod. Mindig addig lélegezz így, amíg már teljes egésznek, tökéletesnek érezd magad, és bízol is magadban. A különleges képekre és területekre összpontosítás a lopakodás szintjétől függ. (lásd 12. fejezet.)

Lehet, ogy kellemetlen érzést kelt benned, ha visszaadsz bizonyos energiaformákat – egyezségeket és kemény szavakat – azoknak az embereknek, akiktől kaptad azokat. Lehet, hogy inkább csak a földnek vagy az energiának adod vissza őket. Az életben minden a saját, személyes rezgését hordozza. Egy növény egy bizonyosfajta rezgéssel rendelkezik, míg a föld, amelyből kinőtt, másféle rezgéssel bír. emberi lényként felelős vagy minden tettedért. Amikor

visszaveszed a hozzád tartozó egyezségeket és kemény szavakat, beteljesíted a végzetedet, sorsodat és lelki ciklusodat. Amikor pedig visszaadod azokat az energiákat, amelyeket mások adtak neked, az segít abban, hogy más emberek is beteljesítsék a sorsukat és a lelki ciklusukat.

Amikor célodnak megfelelően lélegzel, és vissza akarsz adni bizonyos egyezségeket, mindig szeretettel tedd. Ha vissza akarod nyerni az energiádat, tedd ezt is a szeretet jegyében. Minden lélegzetvétel tiszta szeretet; ez az élet lényege. Ezt tudatosítsd, és tedd automatukussá; nem kell rá összpontosítanod, és nem kell róla beszélned.

A LOPAKODÁS GYAKORLATA A lopakodás szertartása legalább egy óráig tart, és szükséges naponta végrehajtani. A nap bármely időszaka megfelel erre a célra, de a legjobb mégis az, amikor egy teljes órán át nem zavarhat semmi. Jó, ha nincs melletted senki, és a telefonodat üzenetrözgítőre állítod. A lopakodás négy részből áll. Az első a meditáció; arra szolgál, hogy feltárd és megtisztítsd a szívedet, ami tulajdonképpen előkészület a lopakodásra. A második rész maga a lopakodás, ennek szintjétől függ, hogy közben mire összpontosítasz. A harmadik rész a visszatükrözés. Ekkor jön el az ideje, hogy megoszd az élményeidet másokkal, amennyiben csoportban dolgozol, vagy naplót írj, illetve magnóra mondd a tapasztalataidat, ha egyedül tevékenykedsz. A napló segítségedre lesz, hogy lásd, mi tör fel belőled, és lehetővé teszi azt is, hogy tükröződjenek benne a viselkedésmintáid. Egy bizonyos idő elteltével azt is megmutatja, milyen messzire jutottál. Ha csoportban dolgozol, akkor is ajánlatos naplót vezetni, mert ez alapján megoszthatod másokkal a tapasztalataidat. Ha szorít az idő, szabadon dönthetsz, vezetsz-e naplót, vagy sem. A negyedik része ezeknek az alkamaknak a záró és egyben gyógyító meditáció. A lopakodásnak öt szintje van. Abban az időszakban és olyan rendben kell végrehajtani, ahogy azt az alábbiakban jelzem.

Minden egyes szintet teljes egészében be kell fejezned, mielőtt hozzákezdenél a következőhöz. Az első három szint a Jaguár Lovaggá válás három fokozata, a negyedik és az ötödik szint pedig a Sas Lovaggá válás két stációja.

Az alábbiakban a lopakodás öt fázisát adom közre. Valamennyi lírás tartalmaz minden szükséges információt, amelyre szükséged lehet ahhoz, hogy maradéktalanul munkát végezz az egyes szinteken. Néhány utasítás ismétlődik, abból a célból, hogy mindegyik szakasz gyakorlattá és működő irányelvvé váljon.

Mindazonáltal szintről szintre sok információ változik, ezért figyelmesen olvass el minden leírást, mielőtt bármely szinten dolgozni kezdesz.

LOPAKODÁS 1. SZINT: CSILLAG ALAKZAT Kellékek:

kvarckristály, amely a tenyeredbe illik; párna a fejed alá; pokróc vagy takaró, amelyre ráfekszel; napló vagy diktafon.

1. Szívmeditáció. A szívmeditáció a lopakodás előkészületeként megnyitja a szívedet.

Feküdj a hátadra a padlón vagy a szabad ég alatt a földön. Helyezd kinyújtott kezedet magad mellé, tenyérrel lefelé. Hogy kényelmesen érezd magad, tény a fejed alá egy párnát, és feküdj takaróra vagy pokrócra. Hunyd be a szemed. Végy néhány mély lélegzetet, és összpontosíts az ellazulásra. Érezd, amint a tested a földön fekszik, és teljesen add át magadat a Földanyának. Szabadulj meg minden fizikai feszültségtől és a fejedben kavargó gondolatoktól. Összpontosíts lélegzetvételed ritmusára.

Kis idő elteltével képzeld magad elé önmagad kicsinyított mását: épp olyan, amilyen abban a pillanatban vagy. Gondold azt, hogy e kicsinyített másod belép a szádba, majd a torkodon levelé haladva, a szíved felé indul. Amikor közel érsz a szívedhez, egy ajtó áll előtted. Bármilyen lehet, tekintettel arra, hogy ezt az ajtót te teremtetted. Készülhet a legcsodálatosabb aranyból, lehet bonyolult faragással díszített faajtó, vagy a legközönségesebb, házgyári termék. Bármelyik megfelel.

Nyisd ki az ajtót, és lépj be, tekints őszintén a szívedbe. Mit látsz? Kik azok az emberek, akiket szeretsz és a szívedben hordozol? Elérkezett az ideje, hogy szabadon engedd őket. Akiket szeretsz, nem tartoznak hozzád; a szeretet nem irányít. Ez az a pillanat, amikor meg ekll válnod attól a képtől, amelyet szeretetből alkottál ezekről az emberekről. Hagyd, hogy elszálljon a szellemük.

Ahhoz, hogy ezt megtehesd, először mondj köszönetet nekik, amiért a szívedben voltak. Azután egyenként bocsásd el őket, miközben kilélegzel. A kilégzést és a szabadon bocsátásukat addig folytasd, amíg teljesnek nem érzed magd. Ha mindezt megtetted, képzelj magad elé egy csodálatos fénysugarat, amely a Napból a szívedbe hatol. Ez a fénysugár a tiszta szeretet, amely táplálni fog, és mindvégig veled marad. Néhány pillanat elteltével nyisd ki a szemed.

A meditáció célja, hogy megtisztítsd a szíved, a legtisztább templomot, amely valaha létezett, és megtöltsd tiszta szeretettel. Önmagad kicsinyített mása, amely a meditáció elején lépett be a szívedbe, tovább él majd ott. Ennek következtében feltétel nélkül fogod szeretni magad, egyre jobban és jobban, minden egyes alkalommal, amikor befejezed a meditációt. Tiszteled is magadat, akár a legnagyobb királynőt, királyt, gurut vagy a tisztaság más jelképét. A tisztaság megtestesítője te magad vagy.

2. Lopakodás. Miután befejezted a szívmeditációt, maradj fekve kinyújtott tenyérrel a Földanyán, a padlón vagy a földön. Továbbra is használhatod a fejed alatt a párnát, és a takarót, amelyen eddig feküdtél. Ha csoportban dolgozol, csillag alakzatban feküdjetek. Fejetek, amelyek a csillag fényességét képviselik, középre kerüljenek; legyenek közel, de ne érintsék egymást. Testetek, akár a csillag sugarai, tartsanak szét a középponttól, a lábak legyenek kis terpeszben. Amennyiben egyedül dolgozol, tested tájolása nem számít, de a lábadat kissé tárd szét.

Tudatosuljon benned, hogy tested két fészből áll. Az első az akarat területe, amely nyolc-tíz centiméternyire van a köldököd alatt. Koncentrálj, és helyezd a kvarckristályt az akarat területére. Erőd megsokszorozódik, és az akaratodon keresztül megmutatkozik. A második terület, amelynek tudatában kell lenned, a csendes tudásé. Ez a fejtetődön helyezkedik el, középen, s nem más, mint a koronacsakrád. A csendes tudás mindannak az ismerete, aminek a létezéséről

tudsz a bolygó álmában és az életben. A csendes tudás benned rejtőzik. Annak érdekében, hogy kitárd a csendes tudás kapuját, ki kell nyitnod az életed során felhalmozott emlékek ajtaját, a sérüléseidét is beleértve.

Végy néhány mély lélegzetet, és add át magad a Földanyának, közben tudatoddal összpontosíts az akarati zónádra. Lásd magad előtt, amint a csendes tuád energiája a fejed középpontától lefelé mozog, áthalad a torkodon, elhagyja a tüdődet, és az akaratodhoz kapcsolódik. Amikor a csendes tudás összekapcsolódik az akaratoddal, eggyé válnak. Úgy lásd őket magad előtt, mintha a Nap felé törnének gyönyörű fénysugár formájában, amely az akarati központból indul ki.

A lopakodásnak ezen az első szintjén arra összpontosíts, ami történt veled napközben. Ha a lopakodást este gyakorlod, idézd fel a nap eseményeit. Ha reggel kezdesz neki, akkor arra összpontosíts, ami előző nap történt. Kezdd az első pillanattal, amikor kinyitottad a szemed. Mi volt az első gondolatod? Milyen szavak hagyták el elsőként a szádat? Ezután pedig arra gondolj, hová mentél, mint csináltál. Milyen gondolatok támadtak benned más emberekről, a munkahelyedről és a környzetről, ahol megfordulták? Miközben végigtekintesz az egész napon, és magad előtt látod valamennyi képet, amely hozzá tartozik, alkalmazd a lopakodás technikáját. Gyűjtsd össze mindazokat a gondolatokat, egezségeket és energiát, amelyeket a belégzéseddel más embereknek adtál.

Ezek járják át az egész testedet, és add át őket a Földanyának. Kilégzésedkor használd a szereteted erejét ahhoz, hogy mindent, amit adtak neked, visszaadj, legyenek azok egyezségek vagy kemény szavak.

3. Visszatükrözés. Ha befejezted a lopakodást, ülj fel. Elmélkedj a tapasztalataidon. Ha egyedül lopakodsz, írd élményeidet a naplódba, vagy mondd magnószalagra. Fontos, hogy szerepeljen a dátum. Írd le, mi tört fel belőled, miként tisztítottad azt meg, és utána mit éreztél. Ha csoportban dolgozol, oszd meg a tapasztalataidat másokkal. A csoporttársaknak csak az a feladatuk, hogy figyeljenek rád, nem pedig az, hogy tanácsokkal lássanak el, megítéljenek vagy bármely más „segítséget” nyújtsanak neked. Mindössze az a szerepük, hogy támogassanak téged, hallgassák meg a tapasztalataidat. Nincs semmi más dolguk, ez nem terápiás összejövetel. Miután megosztottad gondolataidat a többiekkel, írd le tapasztalataidat a naplódba, vagy mondd magnószalagra. Gyógyulásod fontos eszköze a napló, amely belső utazásod dokumentálására, hiteles lejegyzésére szolgál.

4. Záró meditáció a gyógyulásért. Miután végeztél az elmélkedő szakasszal, feküdj le újra, és csukd be a szemed. Végy néhány mély levegőt, és lazíts.

Képzeld magad elé, amint egy hatalmas fénysugár ágazik ki a Napból a szívedbe. Lásd, amint a fénysugár megérint minden sérült területet, amelyet eddig megtisztítottál. Ahogy távozik a maradék energia a sebekből, ezek a területek megtelnek a Napból eredő, csodálatos, gyógyító fénysugárral. Érezd, ahogy a fény átmelegíti a szívedet, és végigjárja egész testedet. Érezd a légzésed ritmusát. Most pedig képzeld el önmagad

kicsinyített mását, amely a szabad meditáció közben belépett a szívedbe.

Ezután összpontosíts a különböző képeidre, amelyek után ma lopakodtál.

Egymás után, egyenként láttasd magaddal, ahogy valamennyi kép a testedbe lép, bemegy a szádon, áthalad a torkodon, és végül keresztülmegy a szívedbe vezető ajtón. Lásd, amint önmagad kicsinyített mása a szívedben megölel minden képmást, amely belép oda, és üdvözli őket a templomodban. Ha már az utolsó kép is belépett a szívedbe, képzeld el, hogy valamennyien egyetlen lénnyé olvadnak össze, s ez nem más, mint a személyiséged a jelen pillanatban. Minden egyes lélegzetvételkor kedvességet, türelmet érezz, és azt, hogy megbocsátasz magadnak. Továbbra is lélegezz mélyeket. Most lásd magad előtt, hogy a lélegzeted azok felé az emberek felé áramlik, akikre a lopakodásod alatt összpontosítottál. Lélegzeted a tiszta szeretet. Küldd el ezt a szeretetet a családodnak, más embereknek, akiket szeretsz, az otthonodnak és a világnak. Mindig légy tudatában, hogy a Napból származó fénysugár minden pillanatban benned van. Sosem válsz meg tőle. Ha befejezted a szeretet szétküldését, felülhetsz. A lopakodás szertartása véget ért.

A következő néhány héten lopakodás közben továbbra is a napközben szerzett tapasztalataidra összpontosíts, vagy arra, ami a legutolsó lopakodásod óta történt. Ez segítségedre lesz, hogy hozzászokj a lopakodás ritmusához, ugyanakkor kezded magad meglátni, felfogni az életedet nap mint nap meghatározó egyezségeket. Néhány hét elteltével terjeszd ki lopakodó szertartásaidat életed legfrissebb kapcsolataira is. Képzeld el magad ezekben.

Milyennek látod magadat? Tisztelettel viseltetsz önmagad iránt? A kétféle éned hogyan kezeli egymást? Őszinte vagy? Képes vagy kifejezni az igazadat és világosan kommunikálni? Nézz a sebeidre, amelyeket ezekben a kapcsolatokban szereztél; vedd észre bennük a sablont, a mintát, és találj rá az egyezségre, amelyet ezek elfogadtattak veled. Amikor befejezted a legújabb kapcsolataid után való lopakodást, tekints vissza az időben. Eredj életed minden egyes kapcsolata nyomába, menj vissza egészen az első randevúd időpontjáig. Ez a munka valószínűleg három vagy öt hónapodba kerül majd, az emberi kapcsolatokról való személyes tapasztalataidtól függően. Az időtartamot természetesen befolyásolja némiképp az életkorod is, alamint, hogy milyen gyakran lopakodsz.

LOPAKODÁS 2. SZINT: AZ ENERGIA CSOPORTOSÍTÁSA Kellékek: kvarckristály, amely a tenyeredbe illik; párna a fejed alá; takaró vagy pokróc, amelyre ráfekhetsz; napló vagy diktafon.

1. Szívmeditáció. A szívmeditáció a lopakodás előkészületeként megnyitja a szívedet. Feküdj a hátadra a padlón vagy a szabad ég alatt a földön.

Helyezd kinyújtott kezedet magad mellé, tenyérrel lefelé. Hogy kényelmesen érezd magd, tégy a fejed alá egy párnát, és feküdj egy takaróra vagy pokrócra. Hunyd be a szemed. Végy néhány mély lélegzetet, és összpontosíts az ellazulásra. Érezd, amint a tested a földön fekszik, és teljesen add át magadat a Földanyának. Szabadulj meg minden fizikai

feszültségtől és a fejedben lélegzetvételed ritmusára.

kavargó

gondolatoktól.

Összpontosíts

Kis idő elteltével képzeld magad elé önmagad kicsinyített mását: épp olyan, amilyen abban a pillanatban vagy. Gondold azt, hogy e kicsinyített másod belép a szádba, majd a torkodon lefelé haladva, a szíved felé indul. Amikor közel érsz a szívedhez, egy ajtó áll előtted. Bármilyen lehet, tekintettel arra, hogy ezt az ajtót te teremtetted. Készülhet a legcsodálatosabb aranyból, lehet bonyolult faragással díszített faajtó, vagy a legközönségesebb, házgyári termék. Bármleyik megfelel.

Nyisd ki az ajtót, és lépj be, tekints őszintén a szívedbe. Mit látsz? Kik azok az emberek, akiket szeretsz, és a szívedben hordozol? Elérkezett az ideje, hogy szabadon engedd őket. Akiket szeretsz, nem tartoznak hozzád; a szeretet nem irányít. Ez az a pillanat, amikor meg kell válnod attól a képtől, amelyet szeretetből alkottál ezekről az emberektől. Hagyd, hogy elszálljon a szellemük.

Ahhoz, hogy ezt megtehesd először mondj köszönetet nekik, amiért a szívedben voltak. Azután egyenként bocsásd el őket, miközben kilélegzel. A kilégzést és a szabadon bocsátásukat addig folytasd, amíg teljesnek nem érzed magad. Ha mindezt megtetted, képzelj magad elé egy csodálatos fénysugarat, amely a Napból a szívedbe hatol. Ez a fénysugár a atiszta szeretet, amely táplálni fog, és mindvégig veled marad. Néhány pillanat elteltével nyisd ki a szemedet. A meditáció célja, hogy megtisztítsd a szíved, a letisztább templomot, amely valaha létezett, és megtöltsd tiszta szeretettel. Önmagad kicsinyített mása, amely a meditáció elején lépett be a szívedbe, tovább él majd ott. Ennek következtében feltétel nélkül fogod szeretni magad, egyre jobban és jobban, minden egyes alkalommal, amikor befejezed a meditációt. Tiszteled is magadat, akár a legnagyobb királynőt, királyt, gurut vagy a tisztaság más jelképét. A tisztaság megtestesítője te magad vagy.

2. Lopakodás. Miután befejezted a szívmeditációt, maradj fekve kinyújtott tenyérrel a Földanyán, a padlón vagy a földön. Továbbra is használhatod a fejed alatt a párnát, és a takarót, amelyen eddig feküdtél. Ha csoportban dolgozol, csillag, csillag alakzatban feküdjetek. Fejetek, amelyek a csillag fényességét képviselik, középre kerüljenek; legyenek közel, de ne érintsék egymást. Testetek, akár a csillag sugarai, tartsanak szét a középponttól, a lábak legyenek kis terpeszben. Amennyiben egyedül dolgozol, tested tájolása nem számít, de a lábadat kissé tárd szét.

Tudatosuljon benned, hogy tested két fészből áll. Az első az akarat területe, amely nyolc-tíz centiméternyire van a köldököd alatt. Koncentrálj, és helyezd a kvarckristályt az akarat területére. Erőd megsokszorozódik, és az akaratodon keresztül megmutatkozik. A második terület, amelynek tudatában kell lenned, a csendes tudásé. Ez a fejtetődön helyezkedik el, középen, s nem más, mint a koronacsakrád. A csendes tudás mindannak az ismerete, aminek a létezéséről tudsz a bolygó álmában és az életben. A csendes tudás benned rejtőzik. Annak érdekében, hogy kitárd a csendes tudás kapuját, ki kell nyitnod az életed során felhalmozott emlékek ajtaját, a sérüléseidét is beleértve.

Végy néhány mély lélegzetet, és add át magad a Földanyának, közben tudatoddal összpontosíts az akarati zónádra. Lásd magad előtt, amint a csendes

tuád energiája a fejed középpontától lefelé mozog, áthalad a torkodon, elhagyja a tüdődet, és az akaratodhoz kapcsolódik. Amikor a csendes tudás összekapcsolódik az akaratoddal, eggyé válnak. Úgy lásd őket magad előtt, mintha a Nap felé törnének gyönyörű fénysugár formájában, amely az akarati központból indul ki.

A lopakodásnak ezen az első szintjén arra összpontosíts, ami történt veled napközben. Ha a lopakodást este gyakorlod, idézd fel a nap eseményeit. Ha reggel kezdesz neki, akkor arra összpontosíts, ami előző nap történt. Kezdd az első pillanattal, amikor kinyitottad a szemed. Mi volt az első gondolatod? Milyen szavak hagyták el elsőként a szádat? Ezután pedig arra gondolj, hová mentél, mint csináltál. Milyen gondolatok támadtak benned más emberekről, a munkahelyedről és a környzetről, ahol megfordulták? Miközben végigtekintesz az egész napon, és magad előtt látod valamennyi képet, amely hozzá tartozik, alkalmazd a lopakodás technikáját. Gyűjtsd össze mindazokat a gondolatokat, egezségeket és energiát, amelyeket a belégzéseddel más embereknek adtál.

Ezek járják át az egész testedet, és add át őket a Földanyának. Kilégzésedkor használd a szereteted erejét ahhoz, hogy mindent, amit adtak neked, visszaadj, legyenek azok egyezségek vagy kemény szavak.

3. Visszatükrözés. Ha befejezted a lopakodást, ülj fel. Elmélkedj a tapasztalataidon. Ha egyedül lopakodsz, írd élményeidet a naplódba, vagy mondd magnószalagra. Fontos, hogy szerepeljen a dátum. Írd le, mi tört fel belőled, miként tisztítottad azt meg, és utána mit éreztél. Ha csoportban dolgozol, oszd meg a tapasztalataidat másokkal. A csoporttársaknak csak az a feladatuk, hogy figyeljenek rád, nem pedig az, hogy tanácsokkal lássanak el, megítéljenek vagy bármely más „segítséget” nyújtsanak neked. Mindössze az a szerepük, hogy támogassanak téged, hallgassák meg a tapasztalataidat. Nincs semmi más dolguk, ez nem terápiás összejövetel. Miután megosztottad gondolataidat a többiekkel, írd le tapasztalataidat a naplódba, vagy mondd magnószalagra. Gyógyulásod fontos eszköze a napló, amely belső utazásod dokumentálására, hiteles lejegyzésére szolgál.

4. Záró meditáció a gyógyulásért. Miután végeztél az elmélkedő szakasszal, feküdj le újra, és csukd be a szemed. Végy néhány mély levegőt, és lazíts.

Képzeld magad elé, amint egy hatalmas fénysugár ágazik ki a Napból a szívedbe. Lásd, amint a fénysugár megérint minden sérült területet, amelyet eddig megtisztítottál. Ahogy távozik a maradék energia a sebekből, ezek a területek megtelnek a Napból eredő, csodálatos, gyógyító fénysugárral. Érezd, ahogy a fény átmelegíti a szívedet, és végigjárja egész testedet. Érezd a légzésed ritmusát. Most pedig képzeld el önmagad kicsinyített mását, amely a szabad meditáció közben belépett a szívedbe.

Ezután összpontosíts a különböző képeidre, amelyek után ma lopakodtál.

Egymás után, egyenként láttasd magaddal, ahogy valamennyi kép a testedbe lép, bemegy a szádon, áthalad a torkodon, és végül keresztülmegy a szívedbe vezető ajtón. Lásd, amint önmagad kicsinyített mása a szívedben megölel minden képmást, amely belép oda, és üdvözli

őket a templomodban. Ha már az utolsó kép is belépett a szívedbe, képzeld el, hogy valamennyien egyetlen lénnyé olvadnak össze, s ez nem más, mint a személyiséged a jelen pillanatban. Minden egyes lélegzetvételkor kedvességet, türelmet érezz, és azt, hogy megbocsátasz magadnak. Továbbra is lélegezz mélyeket. Most lásd magad előtt, hogy a lélegzeted azok felé az emberek felé áramlik, akikre a lopakodásod alatt összpontosítottál. Lélegzeted a tiszta szeretet. Küldd el ezt a szeretetet a családodnak, más embereknek, akiket szeretsz, az otthonodnak és a világnak. Mindig légy tudatában, hogy a Napból származó fénysugár minden pillanatban benned van. Sosem válsz meg tőle. Ha befejezted a szeretet szétküldését, felülhetsz. A lopakodás szertartása véget ért.

A következő néhány hónapban lopakodás közben összpontosíts a szüleiddel való kapcsolatodra. Kezdd a legutolsó időszakkal, majd menj vissza az időben. Eredj a nyomába a szüleddel való kapcsolatod minden egyes korszakában, körülbelül egy hét leforgása alatt emlékezz vissza addig, ameddig csak képes vagy, amíg elérsz a kisgyermekkorodig. A lopakodás e második szintének befejezéséhez szükséges időtartamot természetesen befolyásolja némiképp az életkorod is, valamint, hogy milyen gyakran lopakodsz. Amennyiben harmincéves vagy, körülbelül hat hónapot vesz majd igénybe, mire végzel ezzel a szinttel, feltételezve, hogy emlékeidet hatéves korodig tudod felidézni. Ha mindennap lopakodsz, kevesebb, mint egy hét alatt bejárhatod képzeletben az említett időszakot. Azzal is számolnod kell, hogy bizonyos korszakokból kevesebb emlékanyag áll majd rendelkezésedre.

LOPAKODÁS 3. SZINT: AZ IRÁNYOK Kellékek: párna, hogy ráfeküdj vagy ráülj; takaró vagy pokróc, amelyre lefekhetsz; napló vagy diktafon.

1. Szívmeditáció. A szívmeditáció a lopakodás előkészületeként megnyitja a szívedet. Feküdj a hátadra a padlón vagy a szabad ég alatt a földön.

Helyezd kinyújtott kezedet magad mellé, tenyérrel lefelé. Hogy kényelmesen érezd magd, tégy a fejed alá egy párnát, és feküdj egy takaróra vagy pokrócra. Hunyd be a szemed. Végy néhány mély lélegzetet, és összpontosíts az ellazulásra. Érezd, amint a tested a földön fekszik, és teljesen add át magadat a Földanyának. Szabadulj meg minden fizikai feszültségtől és a fejedben kavargó gondolatoktól. Összpontosíts lélegzetvételed ritmusára.

Kis idő elteltével képzeld magad elé önmagad kicsinyített mását: épp olyan, amilyen abban a pillanatban vagy. Gondold azt, hogy e kicsinyített másod belép a szádba, majd a torkodon lefelé haladva, a szíved felé indul. Amikor közel érsz a szívedhez, egy ajtó áll előtted. Bármilyen lehet, tekintettel arra, hogy ezt az ajtót te teremtetted. Készülhet a legcsodálatosabb aranyból, lehet bonyolult faragással díszített faajtó, vagy a legközönségesebb, házgyári termék. Bármleyik megfelel.

Nyisd ki az ajtót, és lépj be, tekints őszintén a szívedbe. Mit látsz? Kik azok az emberek, akiket szeretsz, és a szívedben hordozol? Elérkezett az ideje, hogy szabadon engedd őket. Akiket szeretsz, nem tartoznak hozzád; a szeretet nem

irányít. Ez az a pillanat, amikor meg kell válnod attól a képtől, amelyet szeretetből alkottál ezekről az emberektől. Hagyd, hogy elszálljon a szellemük.

Ahhoz, hogy ezt megtehesd először mondj köszönetet nekik, amiért a szívedben voltak. Azután egyenként bocsásd el őket, miközben kilélegzel. A kilégzést és a szabadon bocsátásukat addig folytasd, amíg teljesnek nem érzed magad. Ha mindezt megtetted, képzelj magad elé egy csodálatos fénysugarat, amely a Napból a szívedbe hatol. Ez a fénysugár a atiszta szeretet, amely táplálni fog, és mindvégig veled marad. Néhány pillanat elteltével nyisd ki a szemedet. A meditáció célja, hogy megtisztítsd a szíved, a letisztább templomot, amely valaha létezett, és megtöltsd tiszta szeretettel. Önmagad kicsinyített mása, amely a meditáció elején lépett be a szívedbe, tovább él majd ott. Ennek következtében feltétel nélkül fogod szeretni magad, egyre jobban és jobban, minden egyes alkalommal, amikor befejezed a meditációt. Tiszteled is magadat, akár a legnagyobb királynőt, királyt, gurut vagy a tisztaság más jelképét. A tisztaság megtestesítője te magad vagy.

2. Lopakodás. Amikor befejezted a szívmeditációt, ülj fel. A lopakodás harmadik szintét ülve végezd. Húzd fel a térdedet, lábadat tárd szét kissé, és a talpadat helyezd a földre. Karodat a térdeden nyugtasd. Ezt bent, a házban vagy pedig kinn. a szabadban is elvégezheted. Amennyiben más emberekkel együtt lopakodsz, néhgyes csoportokban dolgozzatok. Üljetek le körben, arccal kifelé, a hátatok érjen össze. Mindegyikőtök különböző irányba nézzen: északra, délre, keletre és nyugatra. Képzeld el, ahogy a csendes tudás energiája leereszkedik a testeden keresztül, és összeforr az akaratoddal. A lopakodásnak ennél a harmadik szintéjénél lásd magad előtt, amint a csendes tudás energiája csodálatos fénysugár formájában kivetül a Napba. Képzeld el azt is, hogy az akaratod csodálatos fénynyaláb formáját öltve, az arcodra vetül. Ez a vizaalizáció erőteljes kapcsolatot eredményez az arcod, a Nap és egész valód között.

Ezen a harmadik szinten azok után az egyezségek után nyomozol, amelyek a rokonaid, a barátaid és közted köttettek. Ha van fivéred, nővéred, mostohafivéred, mostohanővéred, itt az ideje, hogy felderítsd a kapcsolatotokat.

Végy néhány mély levegőt. Amikor belélegzel, vedd vissza azt az energiát, amelyet a rokonaid felé bocsátottál ki magadból, és küldd el a Földanyának. Mivel most ülsz, és nem fekszel, az energia a gerinceden keresztül érkezik a Földanyához. Kilégzéskor add vissza az energiát azoknak, akik bármilyen egyezséget elfogadtattak veled.

3. Visszatükrözés. Amikor befejezed a lopakodást, figyelj arra, hogy milyen tapasztalatok merülnek fel, tükröződnek vissza benned. Írd le, vagy mondd magnószalagra a tapasztalataidat, fontos, hogy a saját igazaddal állj ki önmagadért. Amennyiben csoporttal dolgozol, oszd meg élményeidet a többiekkel, és megint csak az igazadat mondd. Ezután írd le vagy rögzítsd diktafonra mindezt önmagad számára.

4. Záró meditáció a gyógyulásért. Miután végeztél az elmélkedő szakasszal, feküdj le újra, és csukd be a szemed. Végy néhány mély levegőt, és lazíts.

Képzeld magad elé, amint egy hatalmas fénysugár árad ki a Napból a

szívedbe. Lásd, amint a fénysugár megérint minden sérült területet, amelyet eddig megtisztítottál. Ahogy távozik a maradék energia a sebekből, ezek a területek megtelnek a Napból eredő, csodálatos, gyógyító fénysugárral. Érezd, ahogy a fény átmelegíti a szívedet, és végigjárja egész testedet. Érezd a légzésed ritmusát. Most pedig képzeld el önmagad kicsinyített mását, amely a szabad meditáció közben belépett a szívedbe.

Ezután összpontosíts a különböző képeidre, amelyek után ma lopakodtál.

Egymás után, egyenként láttasd magaddal, ahogy valamennyi kép a testedbe lép, bemegy a szádon, áthalad a torkodon, és végül keresztülmegy a szívedbe vezető ajtón. Lásd, amint önmagad kicsinyített mása a szívedben megölel minden képet, amely belép oda, és üdvözli őket a templomodban. Ha már az utolsó kép is belépett a szívedbe, képzeld el, hogy valamennyien egyetlen lénnyé olvadnak össze, s ez nem más, mint a személyiséged a jelen pillanatban. Minden egyes lélegzetvételkor kedvességet, türelmet érezz, és azt, hogy megbocsátasz magadnak.

Továbbra is lélegezz mélyeket. Most pedig képzeld azt, hogy a lélegzeted azok felé a rokonok felé áramlik, akikre a lopakodás közben összpontosítottál. Lélegzeted a tiszta szeretet. Küldd el ezt a szeretetet a családodnak, más embereknek, akiket szeretsz, az otthonodnak és a világnak. Mindig légy tudatában, hogy a Napból származó fénysugár minden pillanatban benned van. Sosem válsz meg tőle. Ha befejezted a szeretet szétküldését, felülhetsz. A lopakodás szertartása véget ért.

A lopakodás harmadik szintjének elvégzése körülbelül hat hónapot vesz igénybe.

Ez alatt az idő alatt fedd fel kapcsolataidat más rokonaiddal – a nagybátyáddal, a nagynénéddel, az unokatestvéreiddel és így tovább -, valamint a barátaiddal is.

Kezdd a legutóbbi kapcsolatfelvételekkel, majd haladj visszafelé az időben.

Másfél hónapra válassz egy égtájat, és nézz arrafelé. A következő másfél hónapra fordulj új irányba. Folytasd az irányváltást minden másfél hónap eltelte után, míg végül mind a négy égtáj felé tekintettél már.

LOPAKODÁS 4. SZINT: A BÁLVÁNYOK ÖSSZZÚZÁSA Kellékek: napló vagy diktafon; párna a fejed alá; takaró vagy pokróc, amelyre ráfekhetsz.

1. Szívmeditáció. A szívmeditáció a lopakodás előkészületeként megnyitja a szívedet. Feküdj a hátadra a padlón vagy a szabad ég alatt a földön.

Helyezd kinyújtott kezedet magad mellé, tenyérrel lefelé. Hogy kényelmesen érezd magd, tégy a fejed alá egy párnát, és feküdj egy takaróra vagy pokrócra. Hunyd be a szemed. Végy néhány mély lélegzetet, és összpontosíts az ellazulásra. Érezd, amint a tested a földön fekszik, és teljesen add át magadat a Földanyának. Szabadulj meg minden fizikai feszültségtől és a fejedben kavargó gondolatoktól. Összpontosíts lélegzetvételed ritmusára.

Kis idő elteltével képzeld magad elé önmagad kicsinyített mását: épp olyan, amilyen abban a pillanatban vagy. Gondold azt, hogy e kicsinyített másod belép a szádba, majd a torkodon lefelé haladva, a szíved felé indul. Amikor közel érsz a

szívedhez, egy ajtó áll előtted. Bármilyen lehet, tekintettel arra, hogy ezt az ajtót te teremtetted. Készülhet a legcsodálatosabb aranyból, lehet bonyolult faragással díszített faajtó, vagy a legközönségesebb, házgyári termék. Bármleyik megfelel.

Nyisd ki az ajtót, és lépj be, tekints őszintén a szívedbe. Mit látsz? Kik azok az emberek, akiket szeretsz, és a szívedben hordozol? Elérkezett az ideje, hogy szabadon engedd őket. Akiket szeretsz, nem tartoznak hozzád; a szeretet nem irányít. Ez az a pillanat, amikor meg kell válnod attól a képtől, amelyet szeretetből alkottál ezekről az emberektől. Hagyd, hogy elszálljon a szellemük.

Ahhoz, hogy ezt megtehesd először mondj köszönetet nekik, amiért a szívedben voltak. Azután egyenként bocsásd el őket, miközben kilélegzel. A kilégzést és a szabadon bocsátásukat addig folytasd, amíg teljesnek nem érzed magad. Ha mindezt megtetted, képzelj magad elé egy csodálatos fénysugarat, amely a Napból a szívedbe hatol. Ez a fénysugár a atiszta szeretet, amely táplálni fog, és mindvégig veled marad. Néhány pillanat elteltével nyisd ki a szemedet. A meditáció célja, hogy megtisztítsd a szíved, a letisztább templomot, amely valaha létezett, és megtöltsd tiszta szeretettel. Önmagad kicsinyített mása, amely a meditáció elején lépett be a szívedbe, tovább él majd ott. Ennek következtében feltétel nélkül fogod szeretni magad, egyre jobban és jobban, minden egyes alkalommal, amikor befejezed a meditációt. Tiszteled is magadat, akár a legnagyobb királynőt, királyt, gurut vagy a tisztaság más jelképét. A tisztaság megtestesítője te magad vagy.

2. Lopakodás. A negyedik szinten a lopakodás igen különbözik az eddigiektől, mert magában foglalja a bálványok összezúzását. Ezen az állomáson összetörsz minden egyezséget, amely összefüggésbe hozható a téged bántó emlékekkel. Válj meg tőlük. Lopakodás közben maradj állva. Kezd a lopakodást jaguármozgással, végezd ezt körülbelül öt percig, és csak ezután lépj tovább a bálványok összezúzására.

Jaguármozgás. A jaguár mindig éber és cselekvésre kész. A jaguármozgást kezd azzal, hogy éberen állsz, a térdedet kissé behajlítod, mintha futni készülnél.

Engedd, hogy a karod az oldaladhoz simuljon. Ezután hajlítsd be mindkét karodat, a jobbat emeld a fejeddel egyvonalba, tenyered lefelé nézzen, ujjaiddal formálj finom boltozatot. A bal, behajlított karod az oldaladnál helyezkedjen el, alkarod nyúljon be a tested elé. Fordítsd a tenyeredet felfelé, miközben az ujjaid csészét formáznak. Lélegezz mélyeket, majd helyezd a súlypontodat egyik lábadról a másikra, nagyon lassan mozogva, fel és le, előre és hátra hintázva.

Mozgasd a karodat fel és le, a lábaddal azonos ritmusban. Ereszd le a jobb karodat, és emeld fel a balt. Amint a jobb karod eléri a csípődet, fordítsd a tenyered felfelé. Amikor a bal karod eléri a fejed magasságát, fordítsd a tenyered a föld felé. Ezután emeld a jobb karodat kiinduló helyzetbe, és a balt hozd le ugyancsak a kezdeti helyzetbe. A tenyered is mindig nézzen az éppen megfelelő irányba. Miközben a lábad előre és hátra lendül, a karod fel-le mozog, és a tenyered ezzel párhuzamosan fordul a föld, illetve az ég felé. A mozgás egészében olyan hatást kelt, mintha a jaguár rohanna. Az a célja, hogy energiakörforgást hozzon létre a Földanya és a Nap között. Ez a mozgás segít neked, hogy összezúzd az egyezségeket.

A jaguármozgást legalább öt percig végezd, aztán állj meg. Hegyezkedj biztonságos, kiegyensúlyozott helyzetbe, karod mindkét oldaladon simuljon a testedhez. Csapd össze erőteljesen a kezedet, majd gyorsan dörzsöld össze őket mindaddig, amíg úgy érzed, mintha égnének.

Képzeld magad elé, hogy a csendes tuád és az akaratod újra összekapcsolódik az akaratközpontodnál. Ennél a negyedik szintnél láttasd önmagaddal, amint az energia felfelé halad a gerinceden, és a koronacsakrádnál lép ki.

A bálványok összezúzása. Láss magad előtt egy bálványt, és a hozzá tartozó egyezséget, amelyet vissza akarsz adni valakinek. Képzeld el, amint a bálvány elszakad tőled, kirepül a világegyetembe, majd millió darabra törik. Láttasd magaddal, amint a darabkák energiává változnak, egyre távolodnak tőled, s végül visszatérnek ahhoz a személyhez, aki rád kényszerítette azt a bizonyos egyezséget. Miközben figyeled, ahogy az energia távolodik tőled, erőteljesen lélegezz ki. Nyújtsd ki a jobb karodat, és körözz vele másfélszer az óramutató járásával ellentétes irányba. A fejed középpontja előtt állítsd meg. Ezután a tested középvonala mentén csapj lefelé, mintha kard lenne a kezedben. Karod haladjon el a szemed, a torkod, a tüdőd, a gyomrod és az első csakrád előtt. Ez a mozgás elvág minden energiaköteléket, amely az adott egyezséghez köt téged.

Ezt követően emeld fel mindkét, behajlított karodat, tenyered nézzen kifelé, ujjaid legyenek nyújtva. Erőteljesen lökd előre a karodat, mintha valamit el akarnál tolni a testedtől. Ezzel leválasztod az energiaszálakat, magadról és eltaszítod őket.

Addig folytasd a bálványok összezúzását, amíg már úgy érzed, hogy sikerült elszakadnod tőlük. Végezz újra jaguármozgást. Ezután csapd össze a kezedet, dörzsöld össze őket mindaddig, amíg átforrósodnak az energiától. Finoman mozgasd a kezedet a tested mentén, megtisztítva annak minden részét. Tisztítsd meg a szemedet, hogy tisztábban láss. Tisztítsd meg a füledet, hogy halld az igazat, tisztítsd meg a torkodat, hogy minden pillanatban elmondhasd az igazságot, és akkor sírhass, nevethess és énekelhess, amikor csak akarsz.

Tisztítsd meg a tarkódat és a fejed tetejét, hogy energiát bocsáss ki. Dörzsöld végig az egész testedet, hogy mindenütt megtisztulj. Minden pillanatban a legnagyobb tiszteletet érezd a szervezeted iránt. A tested a te szolgád, ezért a legnagyobb tisztelettel és szeretettel bánj vele, és magaddal is.

3. Záró meditáció a gyógyulásért. A lopakodás után maradj állva, jaguár testhelyzetben. Hunyd be a szemed, és képzelj magad elé egy lényt, akire mindig felnéztél, mint ameilyen egy szent, egy guru. Jézus vagy Allah.

Lásd, amint ez a lény a szívedbe költözik, és te eggyé válsz vele. Az energia átjárja az egész testedet, annak minden részét, megérintve minden olyan területet, amely beteg, bántalmazásban részesült, vagy bármilyen egyezséget hordoz. Miután tested valamennyi részére összpontosítottál, rövid ideig maradj csendben és nyugodtan. Most pedig képzeld azt, hogy a lélegzeted azok felé az emberek felé áramlik, akikre a lopakodás közben összpontosítottál. Lélegzeted a tiszta szeretet. Küldd el ezt a szeretetet a családodnak, más embereknek, akiket szeretsz, az otthonodnak és a világnak. Mindig légy tudatában annak, hogy a Napból

származó fénysugár minden pillanatban benned van. Sosem válasz meg tőle. Ha befejezted a szeretet szétküldését, felülhetsz. A lopakodás szertartása véget ért.

4. Visszatükrözés. Amikor befejezted a lopakodást és a záró meditációt a gyógyulásért, elmélkedj a tapasztalataidon. Írd le ezeket, vagy mondd diktafonra, kifejezésre juttatva a magad igazát. Ha csoportban dolgozoo, oszd meg tapasztalataidat a többiekkel, és megint csak az igazadat képviseld.

Légy figyelmes hallgatóság.

Miután megosztottad tapasztalataidat a csoporttal, írd le ezeket, vagy vedd magnóra a magad számára.

A lopakodás negyedik szakaszára három vagy négy hónapig összpontosíts. Ennél a pontnál elhagyod a Jaguár Lovag szintjét, és a Sas Lovag szintén dolgozol. A jaguár továbbra is veled lesz, de most már repülsz, és sassá válsz. A sas szárnyal, érzékelése kiterjedt. Széles területet lát be, ugyanakkor egy adott pontra is képes koncentrálni. Ezen a szinten a feladatod az, hogy megleld a szabadságot, és kiterjeszd az érzékelésedet. A lopakodásnak ezen a szintjén rengeteg energiára teszel szert, és sokkal nagyobb erő birtokába kerülsz. Látod, amint megváltozik az életed. Tudatosságod megnövekszik, sokkal jobban élvezed az életet, igazi választásokra leszel képes, igazságos és őszinte leszel magdhoz.

Ahogy fejlődsz, észreveszed, hogy érzékelésed, felfogóképességed és tudatosságod sokkal finomabbá válik. Új szemmel látod a világot, az életet. Egyre több és több olyan döntést hozol, amelyek segítségével olyan környezetet alakítasz ki magad körül, amely elégedetté tesz. Az emberek, akiket társaságudul választasz, hasonlóképpen látják majd a világot. Nem szállnak szembe veled, és te sem fordulsz ellenük. Az éelt iránt nagy tiszteletet és megbcsülést érzel, mindent egy csodálatos harcos szemszögéből látsz, hiszen az is vagy. Valóban szereted és tiszteled magadat.

LOPAKODÁS 5. SZINT: EGYSÉG Kellék: egy erős szék.

1. Lopakodás. Ez a lopakodás utolsó szintje. Ez már a Sas Lovag harcos mesteri fokozata, az egység szintje. Ennél a pontnál a tudatosságnak olyan fokára jutottál, hogy minden te magad vagy, mert már minden a saját érzékelésedből és érzelmeidből származik. Most már semmit sem kell visszaadnod a lopakodáskor, mert te magad vagy minden, amit magad elé képzelsz.

A lopakodásnak ezen a szintjén már nincs szükség szívmeditációra. Ülj egy stabil székre, talpad nyugodjon a padlón, tenyered az öledben. Lábad legyen kis terpeszben. Hunyd be a szemed, és maradj csendben. Lélegezz szabályosan. Összpontosíts az isteni akarat pontjára, vagyis a harmadik szemedre a homlokod közepén. Küldj egy gyönyörű fénysugarat az isteni akaratból a Napba. Lásd Napként magadat, fénysugaraid minden irányba kiáramlanak belőled. Mist képzeld magad elé bárminek a képét, amire még reagálsz, ami kihoz a sodrodból,

amiről ítéletet akarsz alkotni, vagy ami riánt előítélettel viseltetsz. Lásd ezt a dolgot önmagad képeként. Semmiben sem különbözik tőled. Azonos veled: te magad vagy. Fogadd be magadba, és alakítsd fénnyé. Lélegezd be benned lévő napsugárként. Ne küldd el senkinek: átalakul benned. Úgy lásd, mint minden létezőt: mint a fákat, avirágokat, a gazokat. Mivel minden te magad vagy, semmi sem tud többé arra indítani, hogy újra reagálj.

A lopakodás e szintjének célja, hogy fénysugárként lásd magad, ami voltaképpen a tiszta szeretet. A tiszta, igaz szeretet – minden. Te minden vagy. Minden te vagy.

Ha úgy érzed, hogy mindezt elérted, fordíts néhány pillanatot arra, hogy szeretetedet minden egyes kilégzéssel elküldd az egész bolygó álmának.

Különösen azoknak, akiken erőszakot követtek el, akiket megöltek, vagy akik szenvednek. Lásd őket magad előtt, tudd és érezd, hogy a szeretet sugarai körülölelik őket.

2. Visszatükrözés. Ha egyedül dolgozol, írd le, vagy mondd magnószalagra a tapasztalataidat. Amennyiben csoportban dolgozol, először velük oszd meg azokat.

A lopakodás ötödik szintén már nincs megszabott időkeret. Addig folytasd, amíg úgy látod, hogy fontos a személyiséged fejlődése érdekében, vagy amíg már úgy érzed, hogy semmi sem választ el téged a létezőktől.

ÖSSZEGZÉS Fontos dolgok, amelyeket a lopakodás minden szintjén szem előtt kell tartanod: Élvezd a munkát a lopakodás minden szintjén, akár egyedül, akár csoportban dolgozol. Mindig légy őszinte saját magadhoz és másokhoz is, légy feddhetetlen, add át magad minden pillanatnak. Ne félj attól, amit érzel, légy őszinte ezzel kapcsolatban. Nem futhatsz el a haragod, a szomorúságod vagy a bírád elől. Ezek csak időre elrejtőzhetnek, de ezalatt csak megerősödnek benned, tovább építve magukat. Azután valami hirtelen előhívja őket, és az érzelmek, az ítélkedzések és a bírálatok csak még nagyobb erővel törnek fel belőled. Ezért amikor lopakodsz, nagyon is rendjén való, ha sírsz, és szabad utat engedsz az érzelmeidnek. De mindig éld át teljesen a pillanatot. Összpontosíts a lélegzetvételedre, és engedd el magad. Légy tudatában az érzéseidnek, de soha ne hagyd, hogy felemésszenek az érzelmek. Engedd el őket, válj meg tőlük. Szeresd a dühöt, a bírót és az áldozatot. Öleld magadhoz a féltékenységet. Szeresd, ölelt meg, és mindenekelőtt ismert fel magadban a sérült gyermeket. A felismerés gyógyulás.

A felismerés és az ölelés hívja életre a megbocsátást, és lehetővé teszik, hogy szeresd magadat.

12.A SPIRÁL

A VÉGSŐ ÜTKÖZET Miközben végigjárod a lopakodás különböző szintjeit, azt tapasztalhatod, hogy folyton szembesülnöd kell egy bizonyos egyezséggel. Mindig felbukkan előtted egyfajta érzés vag yviselkedésminta, amely ezen alapul. Már sokszor észrevetted ezt az egyezséget, meg is tisztítottad és el is bocsátottad több alkalommal. És akkor hirtelen újra előkerül, ráadásul az ezen alapuló érzelem sokkal erősebbé, hevesebbé válik. Úgy érzed, mintha egyre jobban elhatalmasodna rajtad. Pedig mindez valójában nem jelent mást, csak azt, hogy a saját fénysugarad, az energia, amelyet a lopakodásból magad köré gyűjtöttél, egyre növekszik.

Rengeteg energiát szeretél vissza, és ezalatt a fénysugarad, a szereteted meg a tiszteleted óriási mértékben megnövekedett. Amikor ismét szembekerülsz az egyezségből származó érzelemmel, már nagyobb fénysugár vetül rá: emiatt sokkal hevesebbnek tűnik, és sokkal erősebbnek érzed. Ez a spirál.

Mintha egy szerpentinen haladnál a csúcs felé. Ahogy mászol felfelé, körbejárod a hegyet, végül pedig felérsz a hegycsúcsra, ahonnan láthatod, hogy az út spirálformát ír le. Te magad a spirál belsejében vagy, csúcsa a fejed, a lábad alatt pedig egyre inkább kiszélesedik.

A spirál csúcsa a szellemi létezésed középpontja. Ez az a hely, ahol életed emlékezete visszatükröződik. Fénysugaraid ebből a csúcsból erednek, és lehatolnak a spirál aljáig. Ezekben a fénysugarakban vannak az egyezségek alagútjai. Amikor lopakodni kezdesz, a spirál aljáról indulsz. Megmászod a spirált, és útközben látod ezeket az egyezségeket. Egy bizonyos ponton szembekerülsz egy sajátos egyezséggel, aztán, amikor magasabbra hágsz a spirálon, körpályát írsz le, és újra szembesülsz ugyanazzal az egyezséggel, csak az alagútjának egy magasabb szintjén. Amikor másodszor kerülsz szembe vele, már más kisugárzással tekintesz rá, mert már a spirál magasabb pontjára kerültél.

Miközben lopakodsz, és felfelé mászol, tiszítod az egyezség alagútját, így számtalanszor szembenézel vele, mielőtt elérnéd a csúcsot.

Nem kell elbátortalanodnod, miközben tovább lopakodsz. Találkozhatsz olyan egyezséggel, amely után korábban már számtalanszor lopakodtál. És akkor váratlanul megint felbukkan. Gondolj arra, hogy ez azt jelenti, a spirál újabb szintjére jutottál, és most az egyezséget másfajta sugárnyalábbal tiszítod meg.

Ugyanakkor az érzelem, amelyet ez az egyezség kivált, sokkal hevesebb lehet.

Miközben lopkodsz, visszanyerheted az energiádat, és nagyobb energiamező birtokában tekintesz az adott egyezségre.

Amikor az érzelem feltör belőled – mindegy milyen erősen –, fontos, hogy szembenézz az egyezséggel. A lopakodás alatt összegyűjtött energiából az érzelem is részesül – tulajdonképpen ez a parazita. Érthető tehát, hogy az érzelem is sokkal erősebbé válik. Égy tudatában annak, hogy rendjén való, amit érzel. Fontos, hogy minden lélegzetvételedkor éld meg a maga teljességében a pillanatot. Ne fuss el az érzéseid elől, és ne gondold, hogy rossz, ha azok feltörnek belőled. Egyszerűen csak szeresd őket. Ha szeretettel viszonyulsz egy érzéshez, akkor önmagadat szereted.

Harcosként az a célod, hogy feljuss a spirál csúcsára és megtisztítsd a megsokszorozódott egyezségeket, amelyek körülveszik azt. Végül eléred valamennyi egyezség középpontját. Amikor felérsz a spirál tetejére, meg kell vívnod az utolsó csatát az egyezségek keltette érzelmekkel, vagyis a parazitával.

Szembekerülsz a sárkánnyal, a saját érzelmeid formálta szörnyeteggel. Ebben az érzelmi állapodtan úgy érezheted magad, mintha szörnyeteggé vagy vadállattá váltál volna. Ez az érzés mindenképpen rendkívüli.

Mindazonáltal addigra már eléggé tudatos leszel ahhoz, hogy képes légy teljesen megélni a pillanatot, és nem engeded, hogy a parazita lekösse minden figyelmedet. Ez a perc rendkívül különösnek tűnhet a számodra. Úgy érezhetsz, ahogy azelőtt soha. Egyedül maradsz saját magaddal, önmagaddal szembesülsz.

Békét érzel, de még mindig szembe kell nézned a hitrendszereddel, amelyet önmagadnak gondoltál, és akiről mindenki más azt gondolta, hogy te magad vagy, s amely az általad kötött egyezségeket alapult. Csakhogy most már tiszták az egyezségalagutak. A csúcson állsz; fénysugarad ereje hatalmas. Valódi önmagad szembenéz hajdani sérült és boldogtalan éneddel, aki a földi pokolban élt.

ANGYAL SZÜLETÉSE A végső ütközet idején önmagaddal maradsz: énekelhetsz, meditálhatsz, jelen lehetesz a pillanatban, a lélegzetedben, szeretheted a lélegzésedet és magadat, szeretetet lélegzel be és szeretetet lélegzel ki. Ez a folyamat körülbelül egy hétig tarthat. Összpontosíts a pillanatra, és bánj jól magaddal. Kirándulj. Végy forró fürdőt. Menj moziba. Bánj gyengéden önmagaddal. Végül midnen kicsiny lény, amelyet a szívmeditáció közben vizualizáltál, eggyé olvad – a hatalmas univerzum te magad leszel. Amikor átadod magadat igazi önmagadnak, megmutatkozik benned a tiszta angyal. Eggyé válsz önmagaddal, és másként, újféle módon látod a világot. A legsugárzóbb lénnyé változol, aki létezik, békét érzel, először élsz igazán. Ez a szabadság.

VÉGE