Jan van Rijckenborgh - A Rózsakeresztes Szerzet kiáltványa by Apokrif evangéliumok, Misztériumok

A RÓZSAKERESZT SZERZETÉNEK TITKAI A RÓZSAKERESZT RENDJE SZELLEMI HAGYATÉKÁNAK EZOTERIKUS ELEMZÉSE

J. VAN RIJCKENBORGH

A Rózsakereszt Szerzetének kiáltványa (Fama Fraternitatis R.C.)

II.

A Rózsakereszt Szerzetének hitvallása (Confessio Fraternitatis R. C.)

III. Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője (Chymische Hochzeit Christiani Rosencreutz Anno 1459)

ROZEKRUIS PERS - HAARLEM - HOLLANDIA

A ROZSAKERESZT SZERZETÉNEK KIÁLTVÁNYA A FAMA FRATERNITATIS R.C. EZOTERIKUS ELEMZÉSE

J. VAN RIJCKENBORGH

Sub umbra alarum tuarum Jehova

ELSŐ MAGYAR NYELVŰ KIADÁS 2004.

ROZEKRUIS PERS - HAARLEM - HOLLANDIA

Tartalom

A szerző előszava az első holland kiadáshoz (1939)

A szerző előszava a második holland kiadáshoz (1965)

FAMA FRATERNITATIS R.C. A bölcsességet megértő olvasónak

xvii

Fama Fraternitatis R.C, vagyis a Rózsakereszt igen dicséretes Rendjének közleménye

xxi

A FAMA FRATERNITATIS R.C. EZOTERIKUS ELEMZÉSE Bevezető

1 A világ ismeretlen fele

2 A tudomány rögeszméje

3 M könyve

4 A Sinus Arabicus-on át Egyiptomba

5 Fez titkai

6 Utazás Spanyolországba

7 A tüzes háromszög

8 Theophrastus

9 Vissza Európába

10 A modern reformáció Európában

105

11 A titkos nyelv a Vízöntő-forradalom szótárából

115

12 A Szent Szellem új épülete

125

13 A rózsakeresztesek tagadhatatlan alapelvei

135

14 A hatszoros fogadalom

143

15 A Rózsakereszt testvéreinek mágikus munkamódszere

153

16 Norfolk grófja

163

17 A három fokozat

173

18 A titokzatos szeg

183

19 Arotatitka

195

20 A kerek oltár

205

21 C.R.C. sírboltjának három része

215

22 Paracelsus szótára, útikalauza és életrajza

223

23 T könyve

231

24 T könyvének dicshimnusza

.241

25 Gáza titka

249

26 Minutus mundus

257

27 Az általános reformáció

267

28 A rózsakeresztesek vallása

275

29 A rózsakeresztesek két szakramentuma

285

30 A rózsakeresztesek és a politika

293

31 A rózsakeresztesek titkos segítsége

301

32 Jesus ex omni parte

309

33 Az aranycsinálás a századok folyamán

317

34 A tiltott könyvek jegyzéke

327

35 Találkozás a Rózsakereszt Idősebb Testvéreivel

337

36 A láthatatlan épület

349

A szerző előszava az első holland kiadáshoz (1939)

Nagy örömmel és bensőséges hálával teszek eleget megbí zatásomnak, s 1939 első felének vége előtt kiadom Johannes Valentinus Andreáé Fama Fraternitatisának magyarázatát. Eljött az ideje, hogy megnyissuk a Rózsakereszt Szerzetének e lefátyolozott szellemi hagyatékát, s a benne rejlő értékeket napvilágra hozzuk. A Rózsakereszt szerzeteseinek művét minden időkben teljesen félreértették, s felbecsülhetetlen károkat okozott az a keleti mágia befolyása alatt álló számtalan ezoterikus közlemény, melyben a Rózsakereszt világosságát idegen ta nokkal sötétítették el. E müvek jó néhányában felismerhető a klasszikus fekete ellenség, mely azon dolgozik, hogy a vetőmagot már a földben elfojtsa. Az előkészítés nagy műve azonban folytatódott, s most, amikor az emberiség közeledik a világfordulóhoz, amikor Fekete és Fehér világosan megmutatkozik, és az igazságta lanságra lecsap a sorsa, a misztériumok könyvének pecsétéit megnyitják, hogy a régi igazságot csorbítatlanul átadják azoknak, akik ezt megérdemlik, mégpedig egy olyan idő szakban, amelyben ezt az igazságot erőként lehet átélni. A Rózsakereszt követelményei szerint ügyeltünk a legna gyobb egyszerűségre, és a közönséghez intézett beszéd for máját választottuk, hogy a „tessékeljétek be őket" elve ne akadályoztassák. ix

Remélve és imádkozva, hogy a szerző komoly hiányos ságait Krisztus ereje kiegyenlíti, hogy a szerző hibái ne aka dályozzák megbízása céljának elérését, e könyvet azoknak ajánlja, akik hordozni akarják Krisztus keresztjét. Haarlem, 1939.

John Twine

A szerző előszava a második holland kiadáshoz (1965)

Pontosan 26 évvel az első kiadás után (a Kabbala szerint ez a 8-as szám, Szaturnusz száma, Szaturnusz pedig mély szellemi értelemben a megszabadító élet kapujának őrzője) szabad volt új fordításban megjelentetnünk a Fama Fraternitatis R.C-t, a Rózsakereszt klasszikus szerzetének kiáltvá nyát, mely A Rózsakereszt Szerzetének titkai első részének átdolgozott kiadásában, a Fratres Rosae Crucis lefátyolozott szellemi hagyatékának magyarázataiban található. Időközben sok minden beteljesedett, amit az első kiadás ban bejelentettünk vagy sejttettünk. A Vízöntő-befolyás ezalatt erősen hatni kezdett, s ereje egyre fokozódik. A Fama Fraternitatis R.C. a Másik Birodalom Világosságszer zetének kiáltványa, így sürgetőbb és fontosabb, mint eddig bármikor. Azokhoz intézik ezt, akik napjainkban megértik az idők jeleit, és belátják, hogy az utolsó napokat éljük, mostani létciklusunk végét. A Vízöntő, az egész légkört átható, minden embert meg érintő erejével kivétel nélkül minden akarót képessé tesz ar ra, hogy a megváltás útját még most bejárja, és belépjen a megszabadító új életbe, melyre az emberiséget különösen az Újszövetségben lefektetett keresztény misztériumok akarták előkészíteni. A mindig új és aktuális Fama Fraternitatis R.C-ben is mét felhangzik az üdvösség üzenete: „Akik pedig befogadák xi

őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten gyermekeivé legye nek." Akinek van füle a hallásra, az a Fámában és a hozzáfű zött magyarázatokban újra felismeri a megszabadító igazsá got, melyet ebben a Vízöntő-korszakban minden korábbinál nagyobb erőnek lehet tapasztalni. Bensőségesen imádkozunk, hogy a hanyatlásnak e kor szakában még sokan megragadják Krisztusnak a Vízöntő áramlatokban kinyújtott kezét, hogy a behordott termés nagy, nagyon nagy legyen. Haarlem, 1965.

xii

J. van Rijckenborgh

FAMA FRATERNITATIS R.C VAGYIS A RÓZSAKERESZT IGEN DICSÉRETES RENDJÉNEK KÖZLEMÉNYE EURÓPA FŐURAINAK, TUDÓSAINAK ÉS ÁLLAMAINAK

A Fama Fraternitatis R.C. első kiadását megjelentető Wilhelm Wessel nyomdai jele.

A bölcsességet megértő olvasónak

A bölcsesség, mondja Salamon, az ember számára felmér hetetlen kincs, mert az isteni erő lélegzete és a Mindenható dicsőségének egy sugara, az Örök Világosság fényessége, az isteni hatalom tiszta tükre és jóságának képe. Az embe reket tisztességre, belátásra, kegyességre és erőre tanítja. Megérti a rejtett szavakat, és tudja, hogyan kell titkokat megfejteni. Jeleket és csodákat eleve ismer, és tudja, mit hoz a jövő. A bukás előtt ez a kincs a maga teljességében birtokában volt első apánknak, Ádámnak. Erre abból következtethe tünk, hogy miután az Úr-Isten eléje vitt mindenféle mezei vadat és az ég madarait, mindnek meg tudta adni a saját ne vét, mely természete szerint járt neki. Noha az ember a bölcsesség e nagyszerű kincsét a saj nálatos bűnbeeséssel eljátszotta, s ezzel sötétség és értet lenség jött a világba, az Úr-Isten ezt a bölcsességet néhány barátjának mégis megnyitotta és kinyilatkoztatta. így Bölcs Salamon azt mondja magáról, hogy szakadatlan kérelmére és vágyakozására olyan bölcsességet kapott Istentől, hogy megtudta, hogyan teremtetett a világ, megérti az elemek erejét, az idő kezdetét, lefolyását és végét, tudja, hogyan lesznek a napok hosszabbak és rövidebbek, hogyan változ nak az évszakok, hogyan folyik le az év, s hogyan állnak a csillagok. Ismeri a szelíd és a vad állatokat, tudja, hogy xvii

miért száguld a szélvész. Felismeri az emberek szándékát, ismer minden növényt és gyökérzetük erejét, és tud még sok más dolgot is. Alig hiszem, hogy lenne valaki, aki nem kívánná szívből e nemes kincs birtoklását. Mindez azonban senkinek sem pottyan az ölébe, hacsak nem maga Isten ajándékozza neki, s küldi le a magasságból Szent Szellemét. Ezért szorgos olva sás céljából nyomtatásban megjelentetjük a Rózsakereszt di cséretes Rendjének Fama és Confessio című értekezéseit, mert ezekben világosan bejelentik és nyilvánosságra hozzák, hogy mi vár erre a bukott világra. Habár e dolgok az olvasó nak különösnek tűnnek majd, s néhányan azt fogják hinni, hogy a Rózsakereszt Rendjének nyilatkozatai csak homályos filozófiai elképzelések és nem igaz történetek, a Confessióból mégis eléggé ki fog tűnni, hogy több rejlik benne, mint gondolják. Mindenki, aki nem tudatlan, könnyen felismer heti és megértheti, hogy ezeknek mi a célja korszakunkban. A bölcsesség igazi tanítványai és a szférák művészetének valódi követői jobban átlátják ezeket a dolgokat, egészen másként ítélik meg őket, és fel is figyelnek rájuk, mint azt az előkelő uraknak egy sora is tette. Különösen pedig Adam Haselmeyer, őméltósága Maximilián nagyherceg őfenségé nek jegyzője, aki kivonatot is készített Theophrastus teoló giai irataiból, s mondják, hogy Jezsuiták címen értekezést is írt, amelyben kijelenti, hogy minden igaz kereszténynek igaz jezsuitának kell lennie, vagyis Jézusban kell járnia, élnie, léteznie és maradnia. A Rózsakereszt Szerzetének Fámájára adott feleletében a Rózsakereszt szerzeteseit „igen tisztelt férfiaknak és félreismerhetetlen jezsuitáknak" nevezte, amit azonban a jezsuiták semmiképpen nem tudván elviselni, megfogatták őt és gályára hurcoltatták, amiért minden bi zonnyal meg fogják kapni a jutalmukat. xviii

Most pedig, fel fog virradni a boldog reggel, amely Sza turnusz sötét éjszakájának végén a Hold világát vagy a mennyei bölcsességnek az emberekben még meglévő pislá koló szikráját fényességével elárasztja, s a szépséges Nap hírnöke lesz, mely tiszta és tüzesen fénylő sugaraival meg jelenteti azt a boldog napot, melyre sok jámbor szív repesve vágyakozik. E nap világosságában aztán az isteni bölcsesség minden mennyei kincse és a világ minden rejtett és láthatat lan titka az első atyák tanaival egyezően megjelenik és fel ismertetik. Ez lesz aztán az igazi királyi rubin, a nemes, ragyogó karbunkulus, melyről azt mesélik, hogy tüzes fényességet és ragyogó világosságot áraszt a sötétségben, tökéletes gyógy szere minden testnek, közönséges fémeket tiszta arannyá változtat, s az embereknek minden betegségét, félelmét, szükségét és bánatát megszünteti. Ösztönözze ez a jóakaratú olvasót arra, hogy együtt esde kelve kérjük Istent, hogy nyissa meg mindazok fülét és szí vét, akik nem akarnak hallani, és áldja meg őket, hogy mia latt csodálattal telve a természetet figyelik, igazán ismerjék fel őt, teljes hatalmában, az ő dicséretére, tiszteletére és imádására, a felebarát szeretetére, megsegítésére, vigasztalá sára, erősítésére, és minden betegnek gyógyulására. Ámen.

xix

FAMA FRATERNITATIS R.C. vagyis a Rózsakereszt igen dicséretes Rendjének közleménye

EURÓPA FŐURAINAK, TUDÓSAINAK ÉS ÁLLAMAINAK

Mi, a Rózsakereszt Rendjének szerzetesei, üdvözlünk min denkit, aki keresztény lelkülettel olvassa Fámánkat, s fel ajánljuk neki szeretetünket és imánkat. Miután az egyedül bölcs és kegyelmes Isten napjainkban ke gyelmével és jóságával oly bőségesen elárasztotta az embe riséget, hogy a belátás a Fiát meg a természetet illetően is egyre mélyebb lett; joggal beszélhetünk boldog időszakról, hiszen nemcsak a világ rejtett és ismeretlen felét hagyta csaknem teljesen megtalálni, s a természet sok csodás, soha nem látott müvét és teremtményét mutatta meg, hanem na gyon megvilágosult és szellemi nemességgel megáldott em bereket is támasztott, akik az elfajult és tökéletlen művé szetet részben újra helyreállították, hogy az ember végre mégis megértse nemességét és dicsőségét, és belássa, miért nevezik mikrokozmosznak, s mire képes művészete a termé szetben. A meggondolatlan világnak azonban ez nem sokat hasz nál, és a rágalmazás, a nevetés és gúnyolódás egyre fokozó dik. A tudósok büszkesége és becsvágya is oly nagy, hogy nem hajlandók mindabból, amit századunkban Isten oly bő ségesen közölt, mindannyiunk számára egyfajta Librum Naxxi

turae-t, vagyis minden művészet vezérfonalát összeállítani, és abban megegyezni. Ellenkezőleg: egymásnak ellentmon danak és egymást bosszantják. Továbbra is a régi nótát fúj ják, s megint a pápának, Arisztotelésznek, Galénusznak igen, bárminek, ami valami Codexhez (törvénykönyvhöz) hasonló - kell a fényes, nyilvánvaló világosságot képvisel nie. Pedig az utóbbiak, ha most élnének, szíves-örömest helyesbítenék műveiket. Ma azonban ily nagy vállalkozásra az ember nem alkalmas, gyenge. És noha az igazság megcáfolja őket a teológiában, a fizikában és a matematikában, a régi ellenség azzal mutatja meg ravaszságának és mérgének ere jét, hogy békesség-gyűlölő, semmirekellő fráterek segítségé vel próbálja a dolgok ilyen szép fejlődését megakadályozni és gyűlöletessé tenni. Egy ilyen általános reformációra törekedett hajdan, hosszú ideig, nagyon megvilágosult hívő testvérünk is, C.R. atyánk, egy német (olvasd: európai), rendünk feje és alapítója. Szülei szegénysége miatt (bár nemesek voltak) öt éves korában kolostorba került, s ott, amint illik, megtanult két nyelven, görögül és latinul. Majd, még zsenge ifjúsága ide jén, állhatatos kérelmére és könyörgésére P.L.L. szerzetes mellé adták, aki a szent sírhoz akart utazni. Noha ez a szerzetes Cipruson meghalt, s így Jeruzsálemet soha nem látta meg, C.R. testvérünk nem tért vissza, hanem hajóra szállt Damaszkusz felé, azzal a szándékkal, hogy on nan utazik majd Jeruzsálembe. Azonban testi nehézségek miatt ott kellett maradnia, és jelentős orvosi tudásáért a tö rökök megkedvelték. Itt hallott véletlenül az arábiai Damkar bölcseiről beszélni, a csodákról, amiket tettek, s hogy az egész természetről sikerült a leplet eltávolítaniuk. E hírek felélesztették C.R.C. testvér magas és nemes szellemét, s most már nem annyira Jeruzsálem érdekelte, mint inkább xxii

Damkar. így hamarosan nem tudott ellenállni kívánságának, és megegyezett arab hajósokkal, hogy bizonyos összegért vigyék el Damkarba. Csak tizenhat éves volt, amikor odaért, de erős német al kattal rendelkezett. Az ottani bölcsek (saját tanúbizonysága szerint) nem idegenként fogadták őt, hanem mint akit már régen vártak. Nevén nevezték, s a kolostorára vonatkozó más titkokról is tudtak, amin nem győzött eléggé csodálkoz ni. Ott az arab nyelvvel is megismerkedett, úgyhogy a kö vetkező évben M könyvét jó latinra lefordította, és magával vitte. Ott kapta meg fizikai és matematikai ismereteit is, melyeknek a világ joggal örülhetne, ha a szeretet nagyobb lenne és a rosszakarat kisebb. Három év múlva, jó ajánlólevelekkel ellátva, ismét felke rekedett, átkelvén a Sinus Arabicus'-on Egyiptomba, ahol nem maradt sokáig, hanem most több figyelmet fordított a növényekre és teremtményekre. Innen átkelt a Földközi tengeren egészen Fezig, amit az arabok ajánlottak neki. Va lóban, szégyen reánk nézve, hogy egymástól oly messze lakó bölcsek nemcsak megegyeznek egymással, és minden vitat kozást elkerülnek, hanem tele bizalommal, teljesen készek is felfedni a titkaikat. Az arabok és az afrikaiak minden évben összejönnek, megkérdezik egymást tudományuk, mesterségeik felől, fel fedeztek-e valami jobbat, vagy tapasztalataik nem cáfolják-e elképzeléseiket. Emiatt minden évben kiderül valami, ami által fejlődik a matematika, a fizika vagy a mágia - ebben ugyanis a feziek a legjobbak. Mivel most már Európában sincsen hiány sem tudósban, sem mágusban és kabalistában, sem orvosban, sem filozófusban, de egymásra kell lelniük, s 1

Az Arab-öböl

xxiii

nem úgy, mint a legtöbben, hogy egyedül akarják learatni a dicsőséget. Fezben megismerkedett azokkal, akiket az őslakosoknak szoktak nevezni, akik sokat felfedtek neki titkaikból, aho gyan mi, európaiak is sokat tudnánk nyújtani, ha éppúgy meg tudnánk egyezni egymással, s ha ezt komolyan akar nánk is. Fez lakóiról gyakran mesélte, hogy mágiájuk nem egészen tiszta, s hogy kabbalájukat is bepiszkolta a vallásuk. Ennek ellenére jó hasznát tudta venni, mert hite még erősebb alapokra talált. Az most már megegyezett az egész kozmikus harmóniával, mely csodás módon a századok minden korszakára rányomta a pecsétjét. Mert ahogyan min den magban benne van az egész fa vagy az egész termés, az egész világegyetem is benne van egy porszemnyi emberben, akinek vallása, politikája, egészsége, tagjai, természete, be széde és művei összhangban vannak egymással, és melódi ájuk egyezik Istennel, éggel és földdel. Ami ezzel viszályban áll, az tévedés, hazugság, és az ördögtől van, aki egymaga a világban tapasztalható egyenetlenség, vakság és sötétség legfőbb eszköze és végső oka. Ha ezek szerint a föld minden emberét megvizsgálnánk, kitűnne, hogy a jó és biztos min dig összhangban van önmagával, míg minden más ezerféle helytelen véleménnyel van bepiszkítva. Két év után C.R.C. testvérünk elhagyta Fez városát, és sok drága kinccsel Spanyolországba utazott, abban remény kedve, hogy mivel utazása olyan jó eredménnyel járt, Euró pa tudósai vele fognak örülni, hogy tanulmányaikat most már ugyanazon biztos alapokra helyezhetik. Ezért beszélt a spanyol tudósokkal a mi tudományaink hiányosságairól, s hogy hogyan lehetne ezeken segíteni. Miből lehet felismerni az eljövendő idők biztos jeleit, s milyen tekintetben kell ezeknek egyezniük a múlttal. Mik az eklézsia (egyházközséxxiv

gek) hiányosságai, s hogyan kellene az egész erkölcsfilozó fiát megjavítani. Új termékeket, új gyümölcsöket és állato kat mutatott nekik, melyekkel szemben a régi filozófia ta nácstalan volt, s új axiómákkal járt a kezükre, melyeknek segítségével minden tökéletesen megoldódhatna. A tudósok véleménye szerint azonban mindez nevetséges volt, s mivel új volt, féltek, hogy nagy hírükön csorba esne, ha megint tanulniuk kellene, s hosszú ideje táplált tévedé seiket be kellene ismerniük. Mert ezeket a tévedéseket na gyon megszokták, s azok elegendő jövedelmet is hoztak ne kik. „Aki azt gondolja, hogy a nyugtalanítás hasznos lehet, felőlünk csak nyugodtan reformáljon" - mondták. Ugyanezt magyarázták neki más népek is. Nagyon megdöbbent, mert ezt várta el legkevésbé. Hiszen kész volt minden tudomá nyát a tudósokkal bőkezűen megosztani, s csak annyi fárad ságot kellett volna venniük, hogy bátorkodjanak minden tantárgyból, tudományból, művészetből és az egész termé szetből az igaz és hibátlan axiómákat megállapítani, melyek ről biztosan tudta, hogy ezek mint egy gömb, az egyetlen középpontra irányulnak. Ahogyan az araboknál is szokásos, csakis ezek szolgáltak volna a bölcseknek vezérfonalként, hogy tehát Európában is legyen egy olyan közösség, mely nek elegendő aranya és drágaköve van, amit alkalmas célok érdekében megoszthatnak a királyokkal. Itt kellene az ural kodókat oktatni, hogy mindazt tudják, amit Isten az embe reknek megengedett, s itt szükség esetén felvilágosítást le hetne kérni, akár a pogányok jóshelyein. Bizony fel kell ismernünk, hogy a világ már azokban az időkben nagy mozgalmakkal volt terhes, és miután a szülés fájdalmain túlesett, állhatatosan érdemteli hősöket szült, akik erejük megfeszítésével törtek át a sötétségen és a barbár ságon, hogy nekünk, gyengébbeknek, már csak követnünk xxv

kelljen őket. Egészen biztosan ők voltak a Trigonum Igneum2 csúcsa, s e lángok egyre erősebben világítanak, s a világnak bizonyára az utolsó tűzvészét lobbantják majd lángra. Hivatásánál fogva ilyen ember volt Theophrastus is, aki bár nem tartozott a mi szerzetünkhöz, szorgalmasan olvasta M könyvét, s ezzel világította meg veleszületett éles belátá sát. De a tudósok és áltudósok beképzeltsége annyira aka dályozta őt legjobb dolgaiban, hogy a természetre vonatkozó belátásait soha nem tudta másokkal megbeszélni. Közlemé nyeiben ezért többet gúnyolta a beképzelteket, minthogy teljesen felfedte volna magát. Az említett összhang azonban mégis megtalálható nála, s ezt kétségtelenül közölte volna a tudósokkal, ha a kicsinyes zaklatások helyett a magasabb művészetekre mutatkoztak volna méltóknak. Emiatt idejét inkább szabad és gondtalan élettel fecsérelte el, meghagyván a világot a maga dőre kedvteléseinek. Ne feledjük azonban szeretett atyánkat, R.C. testvért, aki sok fáradságos utazás és értékes információk hasztalan közzété tele után visszatért Németországba, melyért a nemsokára el következő változások és veszélyes viszályok miatt nagyon aggódott, s amelyet szívből szeretett. Habár művészete által és különösen a fémek transzmutálása miatt nagyon kitűnhe tett volna, a pompánál sokkal fontosabbnak tartotta a menynyet és annak polgárát, az embert. Épített magának egy al kalmas, világos lakást, amelyben elgondolkodott utazásairól és filozófiájáról, s ezeket beírta egy emlékkönyvbe. Ebben a házban állítólag sokat foglalkozott matematikával, és sok szép eszközt készített ismerete minden területén. Ezekből azonban, amint később látjuk, csak kevés maradt ránk. A lángoló háromszög

xx vi

Öt év múlva megint eszébe jutott a kívánt reformáció. Mivel azonban mások segítségétől nem sokat várt, ő viszont tevékeny, szorgalmas és fáradhatatlan volt, elhatározta, hogy a munkát mindössze néhány segítővel és munkatárssal maga fogja elvégezni. Erre a célra elkérte előző kolostorából há rom szerzetes-testvérét, akikhez különös rokonszenv fűzte, mégpedig G.V. barátot, LA. barátot és I.O. barátot, akik az ő ismereteit többre tartották, mint mások. Őket aztán a legna gyobb hűségre kötelezte, szorgalomra és titoktartásra intette, s megkérte őket, hogy minden közlését a legnagyobb gond dal írják fel, hogy az utánuk jövőket, ha különös megnyilat kozás által felvétetnének a rendbe, egyetlen betű se vezet hesse félre. így indult a Rózsakereszt Szerzete először négy személylyel. Ők látták el részletes szómagyarázattal a mágikus nyel vet és a mágikus írást, melyet Isten dicsőségére ma is hasz nálunk, s amiben nagy bölcsességet találunk. Megírták M könyvének első részét is. Mivel azonban a munka már nagyon megterhelte, s a hozzájuk sereglő betegek hihetetlen sokasága is nagyon aka dályozta őket, azonkívül a Sanctus Spiritus-nak nevezett új épület is felépült, elhatározták, hogy másokat is felvesznek társaságukba és szerzetükbe. Erre a következőket választot ták ki: R.C. testvért, elhunyt atyja fivérének a fiát, B. test vért, egy tehetséges festőt, G.G-t és P.D-t, írnokaikat, ezek mind európaiak voltak, I.A-val együtt. így már összesen nyolcan voltak, mind nőtlenek, esküvel önmegtartóztatásra kötelezve. Összeállítottak egy kézikönyvet, mindazokról a dolgokról, amit az ember csak kívánhatott és remélhetett. Noha meghagyjuk, hogy a világ az utóbbi száz évben je lentősen javult, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy axiómáink az ítélet napjáig változatlanok maradnak, s a vixxvii

lág legkorosabb napjaiban sem fog olyat látni, ami érinthe tetlenebb ezeknél. Rotáink ugyanis azon a napon kezdődtek, amikor Isten kimondta a „ Fiat! "-ot3, és akkor fognak el múlni, amikor kimondja a „Pereat!"-ot4. Isten órája viszont minden percet üt, míg a mienk az órákat is alig mutatja. így bizton állíthatjuk és hisszük, hogy ha szeretett atyáink és testvéreink a jelenlegi világosságban éltek volna, a pápával, Mohameddel, az írástudókkal, művészekkel és szofistákkal sokkal szigorúbban bántak volna, és segítőkész természetü ket inkább tettekkel, mint sóhajokkal és a beteljesülésre való kívánkozással bizonyították volna. Amikor aztán ez a nyolc testvér mindent elintézett és meg beszélt, úgyhogy már nem volt különösebb munkára szük ség, és mindegyikük teljes áttekintéssel rendelkezett a rejtett és a nyilvános filozófia fölött, nem akartak tovább együtt maradni, hanem (ahogyan kezdetben megegyeztek) szétszé ledtek minden országba, hogy axiómáikat titokban ne csak a tudósok vizsgálhassák meg alaposabban, hanem értesíthes sék is egymást, ha valamelyik országban valami téves néze tet tapasztalnak. A következőkben egyeztek meg: 1. Egyikük se űzzön más foglalkozást, mint a betegek gyó gyítását - ezt pedig ingyen. 2. Egyiküket se kényszerítse a szerzet egyenruha viselésére, hanem alkalmazkodhassanak az illető ország szokásaihoz.

3 4

Legyen! Múljon el!

xxviii

3. Minden évben, C. napján, minden testvér jelenjen meg a Szent Szellem Házánál, vagy pedig jelentse távolmara dása okát. 4. Mindegyikük válasszon ki egy alkalmas és méltó utódot, aki halála után a nyomdokaikba léphet. 5. Az R.C. szó lesz a pecsétjük, jelszavuk és a legbensőbb lényük. 6. A szerzet száz évig titkos maradjon. Ezzel a hat ponttal pecsételték meg a kapcsolatukat. Öten elmentek, s csak B. és D. maradt egy évig C. atyánál. Ami kor pedig ezek is útjukra indultak, akkor unokaöccse és I.O. maradt nála, úgyhogy egész életében ketten mindig vele voltak a testvérek közül. Jóllehet az egyház még nem volt megtisztítva, mégis tudjuk, hogyan vélekedtek róla, s mire vártak vágyakozva. Minden évben összejöttek, s részletesen beszámoltak a tet teikről. Valóban öröm lehetett igaz és minden szépítgetés nélküli elbeszélésüket hallgatni, hogy milyen csodákat hin tett Isten itt vagy ott a világba. Azt is biztosnak vehetjük, hogy az olyan férfiak, mint ők, akiket Isten és saját mennyei munkálkodásuk hozott össze és tett kiválasztottakká, s akik sok évszázad legbölcsebb embe rei voltak, egymással és másokkal szemben is a legneme sebb egyetértésben, a legnagyobb titoktartásban és a leg szebb cselekedeti életben éltek. Ilyen dicséretes életmódban telt az életük, s habár testük minden betegségtől és fájda lomtól megkíméltetett, lelkük mégsem tudta átlépni az elol dozás bizonyos határait. Az első, aki a Szerzetből meghalt (mégpedig Angliában), 1.0. volt, ahogyan C. testvér azt jó előre megmondta nekik. xxix

I.O. nagyon értett a kabbalához, és nagyon tanult volt, aho gyan munkája, H könyve is bizonyítja. Angliában sokat is beszélnek róla, különösen pedig azt, hogy Norfolk fiatal grófját kigyógyította a bélpoklosságból. Abban egyeztek meg, hogy sírjuk lehetőleg ismeretlen helyen legyen, s így néhányukról máig sem tudjuk, hogy hol vannak. De mind nek helyébe méltó utód lépett. Itt azonban Isten dicsőségére nyilvánosan kijelentjük, hogy bármennyi titkot is ismerhet tünk meg M könyvéből (s habár az egész világ képét és el lenerejét szemeink elé tárhatjuk), sorscsapásaink és halálunk órája ismeretlen számunkra, mert a Mindenható Isten ezt magának tartotta fenn, s állandóan készenlétben akar találni minket. Erről majd többet mondunk a Confessiónkban, ahol har minchét okot is megemlítünk, hogy szerzetünkkel miért most lépünk a nyilvánosság elé, és miért teszünk közzé ilyen magasztos rejtélyeket önként, minden kényszer nélkül, és jutalmat nem várva. Több aranyat ígérünk, mint amennyit a spanyol király mindkét Indiából összehordhatna, mert Euró pa terhes, és erős gyermeket fog szülni, akinek nagy keresz telői ajándékra lesz szüksége. O. halála után C. testvérünk nem ismert pihenést, hanem mihelyt lehetett, összehívta a többieket, s bizonyosnak tart juk, hogy csak ekkor készült el a sírja. Mi, fiatalabbak, addig a pillanatig nem tudtuk, mikor halt meg szeretett atyánk, R.C., csak az alapítók és utódaik nevét tudtuk, egészen a miénkig. Még egy titokra emlékeztünk, a százhúsz évre vo natkozóan, amit A., D. utódja (aki sokunkkal egy időben élt, mint az utódok második körének utolsó tagja) bizalmas be szélgetések során bízott ránk, akik az utódok harmadik kö réhez tartoztunk. Egyébként be kell vallanunk, hogy A. haxxx

lála után egyikünk sem tudott semmit sem R.C.-ről és első szerzetes-testvéreiről azon kívül, ami filozófiai könyvtá runkban volt róla. Ezekből mi az Axiómákat tartottuk a leg fontosabbaknak, a Rota Mundi -t a legművészibbnek, és a Proteus-t a leghasznosabbnak. Azt sem tudjuk biztosan, hogy akik az utódok második sorához tartoztak, birtokoltáke ugyanazt a bölcsességet, s szabad volt-e hozzájutniuk mindenhez. A kedves olvasót azonban még egyszer emlé keztetjük arra, hogy amit mi most C. barát sírjáról nemcsak megtudtunk, hanem ezennel nyilvánosan ismertetünk, azt Isten így tervezte, megengedte és elrendelte. Mi, akik a pa rancsolatait oly hűségesen betartjuk, nem késlekedünk majd (ha szerényen és keresztény érzülettel jönnek hozzánk) ke reszt- és családi nevünket, összejöveteleinket, és mindent, amit csak kívánhatnak tőlünk, nyilvánosan közzétenni. Az igaz és eredeti beszámoló Isten nagyon megvilágosult emberének, C.R.C. barátnak felfedezéséről pedig a követke zőképpen hangzik. Miután A. Gallia Narbonensis-ben (a galliai Narbonneban) meghalt, helyére szeretett testvérünk, N.N. került. Mi után csatlakozott hozzánk, és letette a hűség és titoktartás esküjét, azt közölte velünk bizalmasan, hogy A. biztosította őt arról, hogy ez a szerzet nem marad sokáig ennyire titkos, hanem Európa népeinek közös hazája számára szükséges lesz, segítséget és dicsőséget jelent, s így helyzete miatt neki egyáltalán nem kell majd szégyenkeznie. A következő év ben, amikor tanulóidején túljutott, és alkalmat kapott, meg jelentős útipénzt (vagyis Fortuna erszényét), s útra akart kel ni, jó építészként elhatározta, hogy ezen az épületen változ5

A világ kereke xxxi

tat valamit, s célszerűbben rendezi be. E megújító tevékeny ség közepette találta meg a sárgarézből öntött emléktáblát, amelyen a Szerzet minden tagjának a neve rajta volt, s még néhány más dolog is. Ezt az emléktáblát akarta átvinni egy másik, alkalmasabb boltozatba; ugyanis hogy mikor és hol halt meg C. barát, azt a régiek elhallgatták, mi tehát nem tudtuk. Az emléktáblából egy nagy szeg állt ki, s amikor ezt kirántották, a vékony falnak vagy vakolatnak, mely a rejtett ajtót takarta, egy nagy darabja szintén kiesett. Ekkor váratla nul előtűnt az ajtó. Örömmel és vágyakozva bontottuk le a fal maradékát, és tisztítottuk le az ajtót, melyen egészen fent nagy betűkkel ez állt: POST cxx ANNOS PATEBO (százhúsz év múlva megnyílok), alatta pedig a régi évszám. Megköszöntük Istennek ezt a leletet, s ezen az estén min dent úgy hagytunk, ahogyan volt, mert először meg akartuk nézni a rotánkat. Még egyszer, harmadszor is utalunk a Confessióra, mert amit itt kinyilvánítunk, azt azokért tesszük, akik méltók erre. A méltatlanoknak azonban, ha Isten is úgy akarja, nem sokat használ. Mert ahogyan a mi ajtónk is annyi év után csodás módon megnyílt, a falak eltűntével Európa számára is meg nyílik egy ajtó, mely már kezd megjelenni, és amelyre sokan vágyakozva várnak. Reggel kinyitottuk az ajtót, mely mögött boltozat volt hét oldallal és hét sarokkal, minden oldal öt láb széles és nyolc láb magas. Bár ebbe a boltozatba sohasem sütött be a Nap, ragyogóan megvilágította egy másik Nap, mely ezt a képes ségét a Naptól tanulta, s fent volt a tetőzet közepén. Közé pen sírkő helyett kerek oltár feküdt sárgaréz lappal, melyen ez állt: xxxii

A.C.R.C. Hoc universi compendium vivus mihi sepulcrum feci. (A mindenségnek ezt az összefoglalását életemben sí rommá tettem.) Az első kör körül ez állt: Jesus mihi omnia. (Jézus minde nem.) Középen négy ábra volt, melyeket körök zártak körül. Ezek felirata pedig így szólt: 1. Nequaquam Vacuum. (Nincs üres tér.) 2. Legis Jugum. (A törvény igája.) 3. Libertás Evangelii. (Az evangélium szabadsága.) 4. Dei Glória intacta. (Isten dicsősége érinthetetlen.) Mindez világos és érthető, éppúgy a hetedik oldal és a két, hétszeresen megnyilvánuló háromszög jelentése. így mind letérdeltünk és hálát adtunk az Egyedül Bölcs, Egyedül Ha talmas és Egyedül Örök Istennek, aki többre megtanított minket, mint amit az emberi ész kitalálhatna, dicsértessék az ő Szent Neve! A sírboltot három részre osztottuk: a felső részre vagy a mennyre, a falra vagy oldalakra, a padlóra vagy alapzatra. A mennyről itt nem hallotok többet tőlünk, minthogy ez a Vi lágító Közép hét oldala felé háromszögekre oszlott. Ami vi szont benne volt, azt ti, akik az üdvre vártok, a saját szeme tekkel fogjátok látni, ha Isten is úgy akarja. Minden oldal tíz, négyzet alakú térségre oszlott; mindben külön ábrákkal és feliratokkal, melyeket röviden és a lehető leggondosabban lemásolva könyvünkhöz mellékelünk. A padló szintén háromszögekre van osztva, de mert eb ben az alantas uralkodók ereje és hatalma van feljegyezve, xxxiii

nem szolgáltathatjuk ki a szerénytelen és istentelen világnak, mert visszaélne vele. Aki azonban összhangban van a mennyei beszéddel, az a gonosz kígyónak félelem és kár nélkül tapos a fejére - amire korszakunk nagyon alkalmas. Minden oldalon egy ajtó mögött szekrény volt különböző dolgokkal. Itt volt például minden könyvünk, melyek azonban nekünk is megvoltak, valamint Hohenheimi Theophrastus Pa racelsus szótára és müvei, amelyekből naponta adunk nyílt tájékoztatást. Ebben a szekrényben találtuk testvérünk útika lauzát és életrajzát is. A legtöbb közleményünk innen ered. Egy másik szekrényben tükrök voltak sokféle tulajdon sággal, míg máshol csengők, égő lámpák és néhány csodá san művészi dal. Általában minden arra célzott, hogy ha a Szerzet megsemmisülne, ennek az egyetlen boltozatnak a segítségével még akár sok száz év múlva is mindent újra helyre lehessen állítani. Gondos és bölcs atyánk holttestét még nem láttuk. Ezért félretoltuk az oltárt, így fel tudtuk emelni a nehéz sárgaréz lapot, ami alatt egy szép és nemes test feküdt, sértetlenül, a legcsekélyebb feloszlási jelenség nélkül, teljes díszben és minden ékességével együtt, ahogyan itt a kép ábrázolja. Kezében arany betűkkel pergamenre írt könyvet tartott, T könyvét, mely most a Biblia után a legnagyobb kincsünk, s amit persze nem tehetünk ki könnyelműen a világ ítéletének. E könyv végén a következő dicsőítő beszéd állt: Rózsakereszt Krisztián, mint egy Jézus szívébe vetett mag szem, a nemes és nagyon tekintélyes német rózsakeresztes nemzedékből származott. Évszázadának embere volt, akinek isteni sugallat, valamint nagyon fogékony képzelőereje és fáradhatatlan tettereje által szabad volt hozzájutnia minden mennyei és emberi titokhoz. Fejedelmi kincseit, melyeket xxxiv

arábiai és afrikai utazásai idején gyűjtött, amire azonban korszaka még nem volt érett, az utókornak - hogy hozzájus son - megint ki kell ásnia. Leghűbb és legjobb barátait tette ismeretei és neve örököseivé. Egy kis világot alkotott, amelynek minden mozgása a nagy Világéval összhangban volt. Miután végül a múltbéli, a jelenlegi és az eljövendő tör ténéseknek ezt az összefoglalását, kompendiumát elkészítet te, száz éves korán is túl, és nem betegség következtében, (amit egyébként a saját testén sohasem ismert, és aminek amúgy sem engedte volna meg, hogy emiatt mások nyugta lankodjanak), inkább Isten szellemének hívására, a testvérek ölelései és utolsó csókjai közepette, megvilágosult lelkét visszaadta teremtőjének, Istennek, C.R.C-t, igen tisztelt atyánkat, legkedvesebb testvérünket, leghűbb példaképünket, legderekabb barátunkat az övéi itt 120 évre elrejtették. Ezt aláírták: 1. A. atya, R.C. barát, a szerzet választott feje; 2. G.V.M.P.G. barát; 3. R.C. barát, az ifjabb, a Szent Szellem örököse; 4. F.B.M.P.A. barát, festő és építőmester; 5. G.G.M.P.I. barát, kabbalista. A második körből pedig: 1. P.A. barát, I.O. barát utódja, matematikus; 2. A. barát, P.D. barát utódja; 3. R. barát, a Krisztussal győzedelmeskedő C.R.C. atya utódja. xxxv

A végén pedig ez állt: Ex Deo nascimur (Istenből születünk), in Jesu morimur (Jézusban meghalunk), per Spiritum Sanctum reviviscimus (a Szent Szellem által újjászületünk). I.O. barát és D. barát tehát ekkor már halott volt. De vajon merre volt a sírjuk? Persze, abban egyáltalán nem kételked tünk, hogy idősebb szerzetes-testvérünket különös módon temették el, vagy talán el is rejtették. Azt is reméljük, pél dánk másokat is arra ösztönöz, hogy több szorgalommal kutassanak a nevek és temetkezési helyek után, melyeket ezért ismertettünk. Mert az igen idős emberek nagyrészt még ismerik őket, és gyógyító, orvosi ismereteik miatt még hír nevük is él. Gázánk így valószínűleg megnövekedik, vagy legalábbis világosabb lesz. Ami a minutus mundus-i (kis világot, mikrokozmoszt) illeti, ezt egy másik kis oltárban találtuk meg. Szépség te kintetében az ily dolgokban járatosak képzeletét is felül múlta. Ezt azonban nem fogjuk ábrázolni, míg őszinte Fá mánkra nem feleltek bizalommal. így aztán a lapot megint a sírra helyeztük, ráraktuk az oltárt, az ajtót újra lezártuk és mindannyiunk pecsétjével lepecsé teltük. A továbbiakban rotánk útmutatása és utasítása alap ján nyilvánosságra hoztunk néhány könyvet, köztük M könyvét, melyet a szeretetteljes M.P. költött, ami miatt sok házi kötelességet elmulasztott. Végül pedig szokás szerint szétszéledtünk, s kincseinket természetes örököseink birto kában hagytuk. Most aztán a feleletre, ítéletre vagy elítélésre xxxvi

várunk, amit a tudósoktól és tudatlanoktól kétségtelenül meg fogunk kapni. Habár jól tudjuk, hogy még hosszabb időbe telik, míg vá gyakozásunk és várakozásunk szerint az isteninek és az em berinek általános reformációja megtörténik, mégis ismere tes, hogy mielőtt a Nap felkel, világos vagy sötét fényt ter jeszt el az égen. Időközben egynéhányan összejönnek majd, és a nyilvánosság elé lépnek, hogy szerzetünket gyarapítsák, s így nagyobb létszámmal és tekintéllyel, a C. atya által elő írt filozófiai irányelvek szerint szerencsésen újrakezdjék. Örüljenek velünk alázattal és szeretettel kincseinknek, me lyekben soha nem lesz hiány, velünk együtt könnyítsék a világ terheit, és bizony ne botorkáljanak vakon Isten csodás müveiben. Hogy azonban minden keresztény ismerje a hitünket és val lásunkat, kijelentjük, hogy ismerjük Jézus Krisztust, aho gyan őt ezekben az utolsó időkben, különösen Európában világosan hirdetik (kivéve persze minden rajongót, eretneket és hamis prófétát), s ahogyan bizonyos, név szerint ismert országokban ma is befogadják, elnyerik és hirdetik. Két szakramentumot is alkalmazunk, mindazokkal a sza bályokkal és szertartásokkal, ahogyan ezeket az első refor mátus egyház bevezette. Politikai tekintetben elismerjük a római birodalmat, de a Quarta Monarchiát (negyedik birodalmat) tekintjük a ke resztények kormányának és saját vezetőségünknek. Noha már eléggé ismerjük, hogy milyen változások vár nak ránk, s ezeket szívből közölni akarjuk minden hittudós sal, Isten akarata ellenére senki emberfia sem kerítheti ha talmába vagy szolgáltathatja ki kéziratunkat az arra méltat lanoknak. Titokban azonban támogatni fogjuk a jó ügyet, xxxvii

attól függően, hogy ezt Isten nekünk megengedi vagy meg tiltja, mert a mi Istenünk nem vak, mint a pogányok Fortu nája, hanem egyházának dísze és templomának ékessége. Filozófiánk nem új, hanem ugyanaz, amit Ádám kapott bukása után, vagy amit Mózes és Salamon alkalmazott. így nem is akar sokat vitázni, vagy az eltérő nézeteket megcá folni. Ahogyan az igazság egyszerű, velős, s mindig válto zatlan, különösen mert minden tekintetben teljesen egyezik Jézussal s tagjaival, ahogyan ő is az Atya ábrája és hasonla ta. Nem szabad azt mondani, hogy „ez igaz a filozófiában, de nem igaz a teológiában", mert amit Platón, Arisztotelész, Pitagorasz és mások helyesnek ismertek fel, és aminek Énok, Ábrahám, Mózes és Salamon ad nyomatékot, az mind ugyanaz, kiváltképp hogy a nagy csodakönyvvel, a Bibliával is megegyezik. Egy szférát vagy gömböt képez, melynek minden része ugyanolyan távolságra van a középponttól. Er ről majd keresztény értekezésekben többet és részletesebben beszélünk. Ami pedig korszakunk istentelen és átkozott aranycsinálását illeti, ez annyira elterjedt, hogy mindenekelőtt sok züllött megszállott, aki megérett az akasztófára, nagy zsiványságokat müvei vele. Ennek az a következménye, hogy sokak kíváncsiságával és hiszékenységével visszaélnek, sőt, szerény emberek is úgy vélik, hogy a fémek átváltoztatása a filozófia tetőpontja és megkoronázása, és Istennek az az ember különösen kedves, aki nagy tömeg aranyat és nagy aranyrögöket tud csinálni. Eközben még attól sem riadnak vissza, hogy oktalan kérelmekkel és szívszaggatóan szenve dő ábrázattal zaklassák a Mindenható Istent, aki pedig isme ri a szíveket. Ezért nyilvánosan kijelentjük, hogy mindez helytelen, s az igazi filozófusoknak az aranycsinálás csekélység és melxxxviii

lékes dolog, ennél számtalan jobb dolgot is tudnak. Szeretett atyánkkal, C.R.C-vel mondjuk: „El az arannyal, ha az nem a határtalan arany!" Mert akinek az egész természet megnyí lik, az nem annak örül, hogy „Napot" csinálhat, vagy aho gyan Krisztus mondja, hogy „az ördögök engedelmeskednek neki", hanem annak, hogy látja megnyílni az egeket, látja Isten angyalait fel- és alászállani, s hogy a neve be van írva az Élet Könyvébe. Azt is kijelentjük, hogy alkímia címen olyan könyvek és képek jelennek meg, melyek Isten dicsőségének sértegetését jelentik. Ezeket meg is fogjuk nevezni, ha eljön az ideje, s a tisztaszívüeknek áttekintést adunk róluk. Minden tudóst arra kérünk, hogy gondosan ügyeljen az ilyen könyvekre, mert az ellenség addig nem hagyja abba a konkoly hintését, míg meg nem jelenik az erősebb, aki ezt megakadályozza. Most pedig C.R.C. atyánk szándéka szerint mi, a testvérei, újfent arra kérjük Európa minden tudósát, hogyha Fámánkat (melyet öt nyelven adtunk ki) és a latin Confessiót is elol vassák, ajánlatunkat alaposan gondolják meg, s művésze tünket olyan pontosan és gondosan vizsgálják meg, ahogyan csak tudják. Korszakunkat figyeljék meg részletesen, s ezu tán közöljék velünk gondolataikat, írásban vagy nyomtatva, közösen vagy mindegyikük külön-külön. Mert habár sem mi, sem közösségünk nem szab határidőt, biztosak vagyunk benne, hogy mindegyikük véleménye, bármilyen nyelven is, el fog érni minket. Arról is biztosítunk mindenkit, hogy aki nevét közli ve lünk, az valamelyikünkkel szóban vagy - ha ez ellen kifogá sa van - írásban kapcsolatba kerül. Azt azonban hangsú lyozzuk, hogy aki komolyan és szívből velünk jön, az javai, teste és lelke tekintetében is élvezni fogja ennek a gyümölxxxix

cseit. Aki viszont hamis, vagy csak pénzt remél, az először is semmiképpen sem tud kárt okozni nekünk, azonkívül pe dig saját magát taszítja a legnagyobb szerencsétlenségbe. Épületünk is, noha emberek százezrei látták közelről, az istentelen világ számára örökké érinthetetlen, sérthetetlen, lerombolhatatlan, láthatatlan és rejtett marad. Sub umbra alarum tuarum Jehova. (Szárnyaid árnyéka alatt, ó, Jehova.)

FAMA FRATERNITATIS R.C. EZOTERIKUS ELEMZÉSE

Bevezető

Akik ezoterikus tanulmányokkal foglalkoznak, hamarosan felfedezik, hogy az egész kozmoszban szörnyű, emberfeletti harc dúl a jó és a gonosz hatalmai között. Az idők kezdetétől ránk maradt régi vallásokat, mítoszokat és legendákat meg ismerve megdöbbent bennünket a pozitív és negatív, a jó és a gonosz égben és földön szakadatlanul folyó harcának ki mondhatatlan tragédiája. Ebben a harcban mindenki a saját színdarabját játssza. Részt veszünk ebben a csatában, az ebben a természetben szükséges tisztulási folyamatban. Ezzel a harccal törünk át a diadalhoz. Ennek az életharcnak egy része a születés és a halál kapui között játszódik le. A föld a kohó, az olvasztóté gely, melybe beledobtak minket, hogy a szellem aranya megszabadulhasson az alacsonyrendűtől, és lelki arannyá transzmutálódj on. Ebben a csatában mindenkit döntésre hívnak fel. A Fehér Világosság seregeibe sorakoznak-e be, vagy a Fekete Szer zethez csatlakoznak? Jól meg kell értenie, hogy itt nem költői, misztikus vagy homályos kijelentésekről van szó. Világosan két tábor különböztethető meg. Valamelyikhez csatlakoznia kell. Kérlelhetetlenül harcba száll Ön is, elke rülhetetlenül részt vesz minden alakulásban. Előre el van döntve, hogy melyik tábor fog győzni. A Fe hér Világosság végül abszolút diadalt arat. Csak arról van 3

szó, hogy ezt a lehető legrövidebb időn belül érje el. Állan dóan azt kérdezi az Egyetemes Szerzet: hogyan érünk célt a leggyorsabban? Ez a tempó az emberiségnek attól a részétől függ, ame lyet a középosztály nagy tömegének nevezhetnénk, a maga nagyon csekély megkülönböztető képességével, nagyon ke vés dinamikus energiájával és rendkívül erős maradiságával. Röviden: az öntudatlanok nyáj ától. Valójában ez a nyáj tartja fent a Fekete Szerzetet. Ezért a Bibliában az oly gyak ran idézett sóhaj: „Elvész a népem, mert nincs ismerete". Mielőtt a fekete ellenséggel végképpen le lehetne számolni, a tömeget ki kell ragadni öntudatlanságából, és pozitív dön tésre kell nevelni. Erre a döntésre a Világosság Szerzete nagy nyugalommal vár. Ami az olvasót illeti, úgy vesszük, hogy már döntött, ki szakította magát a tömegből, így tehát felvették az úttörők csoportjába, s felkészült a jóságért, igazságért s igaz ságosságért folytatott harcra. Jóság, igazság és igazságosság a misztikus szabadkőműves mágikus háromszöge. Honnan tudhatja valaki, hogy már úttörő-e? Az úttörő határozott. Miután döntött, s kitűzte a célt, erős elhatározás sal halad feléje. Kerüli a tolongást és a fölösleges lármát, ellenállás nem akadályozza. Fokozatosan legyőz minden akadályt, ami ő és célja közé furakodik. Akkor is, ha kísér leteit teljesen félreértik, akkor is, ha gyűlölet, rágalmazás, tényleges ellenségeskedés vagy a megértés hiányának áldo zata lesz. A támadásokat taktikával semlegesíti. Nem játssza meg a hőst, nem vág fel, mert szó sem lehet hősiességről olyan győzelem kapcsán, ami előre meg volt határozva. Tudja, hogy minden dicsőség, minden hála, minden imádat a nagy építőművésznek jár, aki mindent tervezett, és Krisztus nak, aki minden építkezést lehetővé tett. 4

Az úttörő állhatatos. Sohasem veszíti el a bátorságát. Nem olyan ember, aki a lelkesedés, a viharos tevékenység rohamából a semmittevésbe esik. S ha olykor viharként tombol, akkor ezt az öntudatlanoknak az álmukból való felrázása érdekében teszi. Az úttörő tud. Tudja, hogy mit tesz. Ismeri a nagy keletkezési terv szerkezetét. Tudja, hogy esetleges vereségről szó sem lehet. Tudja, hogy végül min den embernek ehhez az egyetlen életmódhoz kell eljutnia, mert a mágikus háromszög - jóság, igazság, igazságosság tartós visszautasítása teljesen lehetetlen. Az úttörő így nyu godt ember lesz, olyan nagyon nyugodt, hogy higgadtan áll a korszakok harcának kellős közepén. Lépésről lépésre halad előre. Széles arcvonalban lép fel a Világosság Szerzete! Ne gondolja azonban, hogy itt csak valami kozmikus képlet megoldásáról van szó, hűvös, józan tárgyilagosságról. Nem, e kozmikus módszer mögött álló nagy meghajtó erő a sze retet. Az úttörő ismeri ezt a megnyilvánult szeretetet. Ez szi porkázik minden dologban és csillog minden szemben. Ez van „mindenben, minden által és mindenre nézve". Ez a Krisztus-szintézis. Isten szeretete személytelenül irányul minden alkotásra, értünk van, de nem tőlünk, akkor sem, ha bennünk is megnyilvánul. Ez a szeretet tehát soha nem ön magára vonatkozik; önszeretetnek nincsen helye benne; va lami kis csoport, családtag, család, nemzet vagy faj iránti szeretet nem fejeződik ki benne. „Aki apját, anyját jobban szereti nálam, az nem méltó énhozzám" - mondja Krisztus. Az igazi úttörőben van valami ebből a Krisztus-szintézisből, s arra törekszik, hogy egyre több legyen neki. Ennek a Krisztus-szintézisnek kisugárzó képessége van. Nem tehet mást, bele kell sugároznia a világ sötétségébe. Ez 5

a Világosság Szerzetének tökéletes fegyverzete, a Vízöntő ember ( t ) egyetlen fegyvere. Ő a szeretet tüzével harcol. Itt se valami költői, misztikus vagy homályos jelszóra gondoljon. Az úttörő a szeretet tüzével harcol. Ahogyan az alantas, önző szeretet tüze az emberiséget széttépi, és együttélésünket pokollá teszi, mégpedig nagyon is valóságo san és pokolian érezhetően, úgy képes a Krisztus-szeretet tüze ezt az alacsony életközösséget lerombolni, hogy ebből a pokolból a menny születhessen. Megállapíthatjuk tehát, hogy a győzelem legrövidebb időn belül való eléréséről van szó. Ezt a kérdést teszi fel magának állandóan a Világosság Szerzete: hogyan érünk célhoz leg gyorsabban? Ezt a tényezőt, az időt, nem tudjuk befolyásolni. Az egész emberi élethullám egyetlen életközösséghez tartozik, és minden alakulás a valamennyi dologban meg nyilvánuló egységességünktől, a fekete ellenséggel szemben alkotott egyetlen, hatalmas „fronttól" függ. És így történik meg, hogy a határozottság, a megfontolt irányválasztás mellett, a megrendíthetetlenség mellett, az úttörőt ez az égő szeretet, mely az ereiben áramlik, eljegyzi és jellemévé vá lik. Ez az ő szent szenvedélye, mely minden alkotóerejét le foglalja. Mert el akarja érni szeretete tárgyát, át akarja ölelni karjaival, siet, amennyire csak lehetséges, minden erejét megfeszíti, hogy a célt elérje. Nincs nyugta, míg ezt a célt meg nem hódította. Ezt a napot, az elérés óráját még senki nem ismeri; az időpontot ugyanis az úttörő nem tudja meg határozni. Az idő az egységességünktől függ, a fekete ellen ség elleni közös fronttól. Ezért tereljük Önt közelebb a munkánkhoz, a harcunk hoz, a Rózsakeresztes Szerzethez és Vízöntő-müvéhez, az egyetlen, szent módszerhez, közelebb a szeretet tüzéhez, 6

mely az egész világban hevesen küzd, hogy megsemmisítse az alantast. A szeretet tüze, mely hevesen küzd, hogy megsemmisítse az alantast? Napjainkban? Elfajult, áruló, tömegméretekben gyilkoló korszakunk vérösztöneiben? Nem csak fecsegés ez, felelőtlen, abszolút bizonyíthatatlan? Nem! Korszakunkban tényleg beszélhetünk a szeretet tü zéről. Ez a Fama Fraternitatis R.C., a „Fehér Világosság Szerzetének felhívása", melyet át akarunk nyújtani Önnek. Nem új dolgokat közlünk; azt semmiképpen sem állítjuk, hogy érdeklődését a legmodernebb dologra akarjuk irányíta ni. Csak azt akarjuk mondani, hogy a Világosság Szerzete már az idők pirkadata óta bámulatos eredményekkel dolgo zik az emberiségért. Bámulatos eredményekkel, ha a lehető ségekre gondolunk, hogy elegendő embert találjanak, akiket aztán tudatos munkára és építésre lehet nevelni. A napnyugati Világosság-szerzet minden világ-alakulás ban az élen áll, és tevékenysége a modern világtörténelem ben világosan kimutatható. Egyes vélekedések szerint az ezoterika, az európai ezoterika idegen föld terméke. Valóban megpróbáltak vagy megpróbálnak - több-kevesebb sikerrel - „idegen növényeket" ültetni a Nyugat talajába. Például a teozófikus buddhizmust, a mazdaznan tan veszélyes jóga gyakorlatait, vagy a szufik keleti-mágikus humanizmusát. Meg vagyunk azonban győződve róla, hogy mindez idővel eltűnik. A nyugati fajnak másra van szüksége, és nem lehet az új bort a régi tömlőkbe tölteni. A Nyugatnak saját ezoterikája van, a keresztény ezoterika. Minden értéket, amit a századok szültek, minden, de tényleg minden tekintetben összevontak és megújítottak a kereszténységben. A Nyugat ezoterikája így teljesen más követelményekkel is áll elő. Tanítja a 7

religiónak6 mint cselekedetnek az elutasíthatatlanságát; ke resztény realizmust tanít. Ezt nem csak az egyén nem utasít hatja el, a közösség sem. Az egyén nem választható el a közösségtől. Én egységet képezek a közösséggel. Ahogyan pozitív és negatív egyesül és összeolvad, hogy megszülje magából az újat, úgy kell ne künk is az egyéni megújulást abban keresni, hogy egymás érdekében tevékenykedünk. így érthetővé válik korszakunk fő problémája is. Nem kezd hozzá az ember, mert az énhez és az én követelményeihez ragaszkodik Ezzel sem mondunk újat. Ha még egyszer veszi a fárad ságot, és elolvassa a Bibliát, akkor felfedezi az alkalmazott felebaráti szeretet törvényét, az abszolút követelményt, mely a kereszténység egyik alapja. A tett kereszténysége világfor radalmat jelent, új Jeruzsálemet, nem az égben, hanem itt. Mi tehát nem is keresünk valami földről menekülő jógi életet, sem gyakorlatokkal és aszkézissel kikényszerített szentté válást, magára hagyva a világot, úgy, ahogy van. Nem kell ide humanizmus ünnepnapokkal, amelyeken jel vényt tüzünk a mellünkre, segélyszervezetek körmenetei, ájtatos prédikációk, adakozások, gyűjtési akciók. Ilyesmi már nem megy Nyugaton! Mi a világot akarjuk szentté tenni, a világot emberiessé tenni, mégpedig az egyetlen szükséges tettel, amely az élő kereszténységen alapul. Nem a látszatot akarjuk menteni távolkeleti behozatallal. Minden, amit a Nyugat véghezvisz a humanizmus, az eszmények és a vallás területén, beleértve ebbe mindenféle reformációt - bármennyire is szidják a keleti pogányokat -, 6

A religio „újra-összeköttetést" jelent, habár „vallásnak" fordítják. Ezt az összeköttetést azonban vallani csak úgy lehet, ha tényleges cseleke dettel létrejött. (A fordító megjegyzése.)

nem más, mint keleti életmód. Vizsgálja csak meg alaposan a dolgot, és felfedezi a párhuzamokat. De mindez nem megy Nyugaton. Ez a mi napjaink tragé diája. Mi sokkal anyagiasabbak, sokkal egyéniebbek va gyunk, mint a keleti ember, és mégis keleti fejlődési folya matokkal akarunk foglalkozni. Ezeknek azonban csak egy céljuk volt: hogy az embert még mélyebbre vigyék az anyagba. A következmény így nem lehet más, mint abszolút ziláltság. Hogy ezt a szétzilálódást megelőzze, vagy ellenálljon neki, azért jött az új vallás, a kereszténység, a nyugati em ber istentisztelete. Ennek a vallásnak, az ebben lévő érté keknek (melyek a további fejlődéshez kellenek) kell ha talmukba keríteniük az emberiséget, hogy további haladás ról lehessen beszélni. A kereszténység az igaz felebaráti szeretetet tanítja, nem pedig azt, hogy magasabb világok ban gyönyörködjünk, vagy a másvilágon utazgassunk. Minden erőt meg kell feszíteni, minden dinamikus energiát alkalmazni, hogy az egyetlen elveszett bárányt vissza le hessen vinni a nyájhoz. Ebben se lásson költői vagy misztikus jelképet. Ezt is saját keresztény vezérfonalai egyikének lássa, amivel az egész emberiséget életmegújulással lehet megajándékozni. Nem szabad ékes szóval, egyszerűen vagy fontoskodva ke resztény frázisokat pufogtatnia, s ugyanakkor szemét elfor dítania a valóságról. Nem szabad magát elbarikádoznia va lami filozófia mögé, s minden mást változatlanul hagyni. Az élő kereszténység az Ön figyelmét a valóságra tereli, s önforradalmat követel - vagyis az életmód teljes megváltozta tását, a kereszténység gyakorlását. Aki rátér a megfordulás nak erre az útjára, az azt bizonyítja, hogy megszabadult a kelet ölelésétől, s tudatosan kezdi betölteni hivatását. 9

Hogyan jöhet létre ez a megújulás? Ez teljesen Öntől függ. Ha az emberiség továbbra is ellenkezik a Vízöntő-erők fejlesztő áramlatával, amely légkörünket egyre erősebben áthatja, akkor a következmények rettenetesek lesznek. Ha azonban kölcsönösen észre térítjük egymást, ha megértjük napnyugati hivatásunkat, ha csak valamit is megértünk a Krisztus-szándékokból, és megvan az elengedhetetlen ková szunk, vagyis az igazi szeretetnek és barátságnak egy szik rája, ha a tömeget tettre tudjuk késztetni - akkor elvonulhat mellettünk a rémület vihara. Az emberiség Idősebb Testvérei, akiknek nevében kísérlünk meg Önökhöz fordulni, egy hatalmas megindulás, fel kelés lehetőségére számítanak, mely orkánként seperhet vé gig a világon. Ha ez a felébredés elegendő mértékben ki tud fejlődni, akkor egyetlen tekintetben sem kereshet kiegyezést, hanem követelni fog: mindent vagy semmit, abszolút, alap vető megújulást a kereszténység irányvonalai szerint, tehát az önző, földre irányuló élet befejezését. Ha ezt az alapvető életmegújítást, ezt az evangéliumi, víztől és szellemtől való újjászületést nem valósítják meg elegen, akkor nem történ het más, mint hogy a kijavítás, mely Isten határozatára koz mikus, légköri és szellemi forradalomként kezd kialakulni, ellenállhatatlan erővel fog végigseperni a világon. Ha a megújítás áramlata ezt az utolsó utat választja, az emberiség Istentől elfordult élete miatt a dolgok természetes rendje szerint bekövetkező apokaliptikus kirobbanás előtt a Világosság Szerzete a szeretet viharának ösztönzésére akkor is megpróbál majd annyi embert megmenteni, amennyit csak lehetséges. így fedezi fel Ön, hogy mit szeretne és mit akar a Rózsa kereszt, milyen erőkkel rokon a Vízöntő-mozgalom, s mi lyen ösztön hajt minket a világmindenségi megvalósulás ös10

vényén. Ezekkel a szavakkal a rózsakeresztesek hiteles ira tainak elemzését szándékozzuk bevezetni. Ezekből az ira tokból megtudja, hogy a Vízöntő-mozgalmat, amely egyál talán nem új, nem néhány modern rajongó készíti elő, s nem ilyeneknek az agyában született, hanem alapjai sokkal mé lyebbek: eredetük a mai emberiség kialakulásának pirkada tára vezethető vissza. Persze arról szó sincs, hogy a keresz ténység értékeit, a kereszténység lényegét az emberek önző forgolódása valahogyan is befolyásolhatná vagy megsérthet né. Mintegy harci rendben sereglik a Világosság Szerzete a kereszt köré, a Krisztusban újjászületett emberiség jelképe köré. Többek között már 1617-ben, az Invitatio Fraternitatis Christi-ben is szó van a rózsakeresztesek Vízöntő-mozgal máról, a Societas Christiana-ról, mely azért alakult - így áll ott -, hogy „Krisztusnak helyet készítsen a mindennapi élet ben, s a kisisteneket letaszítsa a trónjukról". A keresztény mágia pedig nem a legfontosabb ennél a dolognál, ahogyan sokan szeretnék, hanem csak célravezető eszköz, mellyel az igazi emberi közösséget lehet megala pozni. És az Invitatio Fraternitatis Christi elhatározza, hogy „soha, semmilyen körülmények között sem hagyjuk el az igazi Keresztény Szerzetet, mely a kereszt tövében rózsák illatát árasztja". Az életharcnak egy szakasza a születés és halál kapui között játszódik le. Vegye fel velünk együtt ezt a harcot az emberiségért a felebaráti szeretet törvényének ösztönzésére, azzal, hogy ráeszmél jelenlegi feladatunkra! Gyújtsa meg velünk együtt a szeretet tüzét! Christus Luciferus verus!7

Krisztus az igazi fényhordozó 11

Miután az egyetlen-bölcs és kegyelmes Isten napjainkban kegyelmével és jóságával oly bőségesen elárasztotta az em beriséget, hogy a belátás, ami a Fiát is meg a természetet is illeti, egyre elmélyültebb lett, joggal beszélhetünk boldog időszakról. Isten nem csak a világ rejtett és ismeretlen felét hagyta megtalálni és megnyilatkozni, s nem csak a természet sok csodás és soha nem látott művét és teremtményét mu tatta meg, hanem nagyon megvilágosult és szellemi nemes séggel megáldott embereket is támasztott, akik az elfajult és tökéletlen művészetet részben újra helyreállították, hogy az ember végre mégis megértse nemességét és dicsőségét, és belássa, hogy miért neveztetik mikrokozmosznak, s mire ké pes művészete a természetben. •

Fama Fraternitatis R. C.

1 A világ ismeretlen fele

A Rózsakereszt magasztos Rendjének Fama Fraternitatis-éX nem szabad úgy látnunk, mintha ezzel a Szerzet létezését akarnák tudtul adni, vagy mint történetének rövid, de nagyon lefátyolozott áttekintését, melyet valami kiválasztott csoport nak szántak. A Fama inkább egy mágikus erőképlet, mágikus erővonalak olyan szerkezete, amelyek mentén és amelyek segítségével az emberiség és a világ fejlődése végbemegy. A Fama hiteles szövege néhány, viszonylag jelentéktelen csonkítástól eltekintve hiánytalanul maradt ránk, s úgy lát szik, eljött az idő, vagy többé-kevésbé megérett arra, hogy a Rózsakereszt Rendjének e nagyszerű szellemi hagyatékát megismerjék, csodás mélységei feltáruljanak, s ezekkel a mágikus erőkkel dolgozzunk, hogy az emberiség úttörőit új feladatokra készíthessük elő. Ha a Fámának e fejezet bevezetéseként idézett soraival kimondottan modern korszakunkról beszélnénk, s erről az örömteli trombitaszóról azt állítanánk, hogy éppen a mi időnkben nagyon is időszerű, akkor Ön a fejét csóválná, vagy hevesen tiltakozna. Mégis, szuper-realisztikusnak me részeljük nevezni őket, s ekként közölni a világgal, ennek minden következményével együtt. Olyan következményekkel, melyek esetleg azt eredmé nyezik, hogy az úttörők csoportja növekedés helyett nagyon észrevehetően megcsappan. 13

Mert ki merészelné az elfajulásnak és az általános ha nyatlásnak ebben a pokoli időszakában azt állítani, hogy az egyetlen bölcs és kegyelmes Isten az emberiséget az utóbbi időben elárasztotta a kegyelmével és jóságával? Nem töké letes bolondság-e az ilyesmi, s nem valószínű-e, hogy az ilyen véleményt hangoztató szerző egyszerűen őrült? Aki ilyesmit hirdet, azt csak kinevetni lehet! Ezenkívül mennyire nyilvánvalóan hiányzik világunkból a szeretet. Ki merészel ujjongani az atomrakéták és haditá maszpontok tömkelegének láttán, melyeknek a világ úgyne vezett békéjét kellene fenntartaniuk? Ki merészel az örömtől kurjongatni, amikor a fiatalság elkorcsosulóban van, s huligánságában, a szívének ürességében és kétségbeesésében, és nélkülözve minden szívet melengető impulzust, nem talál határozott életcélt? Ki merészel az örömtől kurjongatni az öldöklés és bűnözés növekvő áradata láttán, mely feltartóz tathatatlanul árasztja el a világot? Ki merészel ebben a ko romsötét éjszakában valahol is világosságot vélni? Az ilyen embernek nincs szíve. Ismert jelenség, hogy a Rózsakereszt tanulójának a szív és a szeretet hiányát vetik szemére. Ez történelmi eledel, mindig is ezt kaptuk. Nos, egy ilyen ember ír a kegyelemről és a jóságról, mellyel Isten éppen a mi korszakunkban árasztotta el olyan bőségesen a világot és az emberiséget. Ez az ember tehát az Úr jókedv ének esztendejét hirdeti. Mert a kegyelemnek és a jóságnak ez az áradata nem ter mészetösztöneink serkentésének érdekében jön el, nem kultú ránk roskatag falainak tatarozására való, hanem arra a tényre vonatkozik, hogy egy egészen új erőkisugárzás által egyre közeledünk Jézus Krisztus és a természet teljes ismeretéhez. Azok a tanulók, akik a gnosztikus Szellemi Iskola fejlő dését 1934. óta közelről kísérhették figyelemmel, tudják, 14

hogy a Rózsakereszt több munkatársa nagyon jelentősen hozzájárult egy teljesen új teológiához, egy teljesen új krisztológiához, amit most többféle formában felajánlanak kor szakunk kereső emberének. Minden megszabadító ezoteri kus ismeret újjászületett, és az emberiség megváltó útjára vonatkozó jó néhány új belátás és tény töltötte el és tisztí totta meg a belső Tan meglévő alappilléreit. Ahol azelőtt azt lehetett hinni, hogy a teljes kinyilatkoztatás előtt állunk, ott is sok minden elveszítette régi fényét, mert most más, na gyobb összefüggésben látjuk azokat. Fellépése kezdetén a megújulásnak ez a fényes hulláma nagy nyugtalanságot kelt a kereső embernél, a kezdő tanuló nál, mert ezek sem szívesen adják fel, amit birtokuknak vél nek, de az eléjük táruló nagy világosság hivatásukhoz tereli őket. Arra mennek tovább, amerre a Szellem küldi őket. Ne gondolja azonban, hogy az erőáramlatnak e heves ki töltése közben szellemi zűrzavar, szellemi kalózkodás fej lődhet ki, hogy mindenféle oktalan tanokat egyszerűen a gnoszticizmus címkéjével lehetne ellátni. Az erőáramlat, noha feltartóztathatatlanul folyik, s mindent magával ragad, ami a hullámaira bízza magát, mégis szentelt medrében ma rad, van forrása, melyből ered, és célja, amelyhez siet. Itt az erőknek egy bizonyos minőségű, bizonyos rezgésű hullámá ról van szó. Csak azok lesznek vele polaritásban, akik részt vesznek ebben a rezgésben, akik tehát ugyanabban az irány ban mozognak. E megújító megnyilvánulások eredete és célja a világ vi lágosságán, Jézus Krisztuson, valamint Istennek az emberi séggel és a világgal kapcsolatos tervének kinyilatkoztatásán, a tökéletes természeten alapul. Fíiszen minden gnosztikus tan (és e bölcsesség prófétái ezt nagyra becsülik) teljes mér tékben bizonyítható a mindenség jelenségeivel, a logika tör15

vényeivel, az élet gyakorlatával, és mindenekelőtt Isten be szédével, a Bibliával. Ezeket az új tanokat továbbá sok munkatárs tapasztalata és közleménye is bizonyítja, akik a világ legkülönbözőbb tájain laknak, s akik egymásról, a többieknek a kémiai, anyagi világban való tartózkodásáról, létéről semmit sem tudnak. Az új tanok mögött ezenkívül hatalmas dinamika rejlik, ragyogó meggyőződés, átható erő, amit az ösvény sok ellensége már saját kárán megtapasztalt. Biztosítjuk Önt arról, hogy kijelentéseink biztonsága tu dásból és hitből ered: tudjuk, hogy miről beszélünk. Nem a tudás magasztossága miatt írunk, hanem hogy Önt is bele vonjuk az Istennel való közösségnek ebbe az áramlatába, mely Jézus Krisztusból, Urunkból fakad, és tovább áramlik az egyetlen és abszolút célhoz: a világgal és emberiséggel kapcsolatos istenterv betöltéséhez, a csodás Új Jeruzsálem felépítéséhez, melyet Krisztusban megtisztult fejeknek, szí veknek és kezeknek kell megalkotni. És kimondhatatlanul elragadtató érzés egyre közelebb hatolhatni ehhez a tökéletes ismerethez. E tökéletes ismeretekről felvilágosítással kell szolgálnunk. Vegyék figyelembe, hogy a rózsakeresztesek sohasem tesznek és tettek kísérletet ezeknek az ismereteknek a körülírására vagy meghatározására. A Fama szavai, hogy „a belátás egyre mélyebb lesz", szintén azt bizonyítják, hogy itt a fejlődés örök menetéről van szó, s hogy teljességgel lehetetlen a folyamat valamelyik fázisában azt mondani: itt van és így van. A rózsakeresztesek ezért soha nem is tettek mást, mint hogy e tökéletes ismeretek tulajdonságairól beszéltek, s megmutatták, mi a hatásuk az ezekben a tulajdonságokban rejlő erőknek, s hogyan lehet alkalmazni őket. 16

Az ezoterikus tudományok sok szerzője esett abba a té vedésbe, hogy az egyetemes bölcsesség bizonyos nézeteit annyira kikristályosította, hogy úgy látsszon, mintha tanai nak nem lenne szüksége bizonyítékokra. A misztériumok kutatói újra meg újra e hibák áldozatául estek. Ahol szükségessé vált vagy válik, hogy egy bizonyos tant magyarázatokkal lássanak el, ott az elfátyolozás módszerét alkalmazzák, mégpedig úgy, hogy az avatatlanok ne értsék meg a legbelsőbb szándékot, s így ne kapaszkodhassanak bele valami gondolati megkristályosodásba. Ennek a mód szernek magasztos példája a Biblia. Most az olvasó azt az ellenvetést teszi, hogy a Bibliát olykor nagyon negatív módon használják vagy idézik. Erre azt kell felelnünk, hogy a Bibliát csak ott használják negatív módon, ahol hatalmas követelményeit eltúlzott életszabály oknak veszik. Minden komoly ember, hagyományos vagy ezoterikus, aki többé-kevésbé előrehaladott belső nemessége következtében a Bibliához folyamodik, ezt azért teszi, hogy életmódját ráhangolja e könyv beszédére, és ebből meghall hassa az üdvösség szavát. Az egész Fama Fraternitatisban sem találunk sehol sem ezoterikus-tudományos fejtegetéseket, annál inkább erővo nalakat, amelyek összekapcsolnak minket a teljes ismerettel, ha igaz élettel rájuk tudjuk hangolni magunkat. Ez az isme ret aztán teljesen egyéni, s az ember nem képes ezt olyanok nak továbbadni, akik nincsenek vérközösségben velünk. Akik a látóval egyenlő vérrendhez tartoznak, azok segíthet nek egymásnak mindannak a rendszerezésében és vizsgála tában, ami tudomásukra jut. És ezekkel a kincsekkel eltelve, kivonulhatnak munkájukhoz az élet minden területére. Kin cseikkel tehát sohasem fognak felvágni; ennek nem is lenne semmi értelme, azonkívül nagyon veszélyes is lenne. Mert 17

az ellenség mindig konkolyt hint a búza közé, és állandóan keresi az olyanokat, akiken még lehetne valamit keresni. Most pedig, a mai időkben, amikor az emberek számtalan alapvető tévedése bebizonyosodik és megbosszulja magát, Isten jósága következtében a kutatók, keresők szorosabb kapcsolatba kerülhetnek az Isteni Igazság forrásával, hogy a fokozódó elfajulással és hanyatlással szemben a világosság és a világosság ereje is fokozódjon. Ezért tanúskodunk tehát túláradó boldogságunkról: Isten nem csak a világ rejtett és ismeretlen felét hagyta megtalálni és megnyilatkozni, s nemcsak a természet sok csodás, és soha nem látott művét és teremtményét mutatta meg, hanem nagyon megvilágosult és szellemi nemességgel megáldott embereket is támasztott, akik az elfajult és töké letlen művészetet részben újra helyreállították, hogy az em ber végre mégis megértse nemességét és dicsőségét, és be lássa, hogy miért nevezik mikrokozmosznak, és mire képes művészete a természetben. Ezért tanúsítjuk, hogy ezen megnyilvánulások miatt az em berben, személyes fejlődése szerint le van fektetve a lehető ség, hogy a dolgok kiélesedésének eljövendő időszakában az ellenségnek ellenálljon. Ezért tanúsítjuk azt is, hogy embe rek fognak közülünk felállni, és a nagy megújítási folyama tokon erősen buzgólkodni. Miért? Hogy az embereknek több kenyerük legyen? Vagy hogy szabadon kiélhessék természetösztöneiket? Nem, ezzel a munkával mindenkinek meg akarják mutatni az ő nemes ségét és dicsőségét, és meg akarják értetni vele, hogy miért neveztetik mikrokozmosznak, az Atya képmásának, aki egy szer azt mondta: „Teremtsünk embert a mi képünkre és a mi hasonlatosságunkra". 18

Ezt a nagy müvet azért rendelték el, hogy mindenkinek megmutassák, hogy mire képes művészete, belső képességei révén a természetben, hogy mire képes a bele ültetett isten erőkkel. Észreveszi-e, hogy a társadalmi, gazdasági és poli tikai irányzatok, amelyekért olyannyira kardoskodnak, itt siklanak félre, mint az Ön elferdült életvalóságának nézetei? A rózsakeresztes tanuló ezekkel a dolgokkal nem akar fog lalkozni; nem akar bennük részt venni, habár ott van köztük, ott akar lenni, mint olyasvalaki, aki szolgál. A világ ismeretlen és rejtett fele. Miért részesülünk ebben az ismeretben, ha közeledünk Jézus Krisztushoz? Mert ez az Isten az Istenből azt parancsolja nekünk, hogy kövessük, s az általa mutatott ösvényre ösztönöz minket. Ha hallgatunk erre az isteni felhívásra, akkor fel is szerelnek minket az út ra. Akkor megnyílik számunkra a teljes ismeret, mint a fel kelő Nap világossága, s mi belépünk ennek a jelenségvilág nak a hátterébe, ellenpólusába, hogy az eredetnek abban a világosságában megismerjük emennek az oldalnak a rette netes elfajulását és ennek az okait. A természet csodás, és soha nem látott műveit és teremt ményeit. Miért részesülünk ezekben az ismeretekben, ha kö zeledünk Jézus Krisztushoz? Azért, hogy ismerjük Isten ter vét, mely a világ ismeretlen felében, isteni gondolatforma képében úgy sugárzik, mint valami világosság-szökőkút, hogy tehát ne csak a világ emez oldalának hiányosságait és ennek okait ismerjük, hanem ugyanakkor teljesen világosan belássuk, hogyan és mivel lehet ezeket a hiányosságokat megszüntetni, s mi módon kell a gálád okokat eltávolítani. Ezért lépnek fel nagyon megvilágosult, lángeszű embe rek, akiket megáldottak ezzel a bölcsességgel, mely Krisz tusban született, hogy világunkat megújítsák Isten követel ménye szerint, a nyelv szerint, amit a világ ismeretlen felé19

ben beszélnek. Ez tehát a mi boldogságunk, hogy erősnek tudjuk magunkat ebben az új történésben. Az Úr jókedvének esztendejét hirdetjük. „Örvend a sivatag és a kietlen táj, örül a pusztaság, és virul, mint a nárcisz. A vakok szemei megnyílnak, és a süketek fülei hallani fognak. Akkor a béna felugrik, akár egy szarvas, mert a pusztában víz fakad, és patakok a kietlenben." Ezt az alakulást azonban mindenekelőtt ne olyan folyamat nak nézze, ami az emberen kívül megy végbe. Mindenki részt kap, mindenkinek tevékenyen részt kell vennie azok ban a nagy dolgokban, amik megtörténnek. Vérünk állapota, lelkünk életanyaga, melyben lényünk minden tényezője megtalálható, helyzetünk meghatározására ösztönöz minket, és e helymeghatározás alapján ki kell ontani ezt a vért, hogy megtörténjenek azok a dolgok, amelyeknek sürgősen meg kell történniük. Az állatember, amely orgiáit a koncentrációs táborok vérbunkerjeiben ünnepli, a szenvedélyvulkán, ami a szere lemösztönben éli ki magát, a kereskedő, aki kultúránk hiá nyosságain keres, az annyira jólelkű, humánus hölgyek és urak kandallójuk mellett a karosszékeikben, életvitelükkel, vérösztöneikkel mindannyian csak meggyorsítják a nagy folyamatot. Az ő bukásuk a világosság feltámadását fogja jelenteni. Emberi mibenlétük miatt, az Atya vérével való kapcso latuk miatt még az afrikai bennszülöttek és a borneói fejva dászok is hozzájárulnak a dolgok kifejlődéséhez. Mérhetet20

len fájdalom és a megváltásért esedező rettentő és fájdalmas könyörgés fog orkánként kitörni. De mindenkinek követnie kell vére rendeltetését. Mi pedig az Úr jókedvének esztendejét hirdetjük. Te jó ég! Micsoda őrület! Hirdetjük ezt az őrületet, mert Ön a ké nyelmet szereti, és emiatt, meg a gyávasága és a kispolgári beállítottsága miatt semmit sem tud magas nemesi rangjáról és értékeiről. Mások egy új életközösségen dolgoznak, amely olyan csodás, hogy Ön annak a nevének az első hangjait sem tudja kinyögni. Ez a tevékenység azonban más vérontást, másfajta munkát követel: mindennapi áldozatot. És akik az új vérközösséghez tartoznak, az Ön jövőjét építik! Ott, ahol nemsokára a halál mennydörgő kiáltása hallat szik, és a földet könnyek itatják át, ott mégis felcsendül az új építők örömteli dala, mert az egyetlen bölcs és kegyelmes Isten napjainkban kegyelmével és jóságával olyan bőségesen árasztotta el az emberiséget, hogy Fiának, Jézus Krisztusnak és a természetnek egyre tökéletesebb ismeretéhez jutunk el. És ezért: az Úr jókedvének esztendejét hirdetjük! •

A meggondolatlan világnak azonban ez nem sokat használ, s a rágalom, a nevetés és a gúnyolódás állandóan fokozódik. A tudósok büszkesége és becsvágya is olyan nagy, hogy nem hajlandók mindabból, amit századunkban Isten olyan bősé gesen közölt, mindannyiunk számára egyfajta Librum Naturae-t, vagyis minden művészet vezérfonalát összeállíta ni és abban megegyezni. Ellenkezőleg: egymást akadályoz zák és bosszantják. Inkább megmaradnak a régi tanoknál, s megint a pápának, Arisztotelésznek, Galénusznak - igen, bárminek, ami valami Codex-hez (törvénykönyvhöz) hasonló - kell a fényes, nyilvánvaló igazságot képviselnie. Pedig az utóbbiak, ha most élnének, szíves-örömest helyesbítenék műveiket. Ma azonban ily nagy vállalkozásra az ember nem alkalmas, gyenge. Es noha a teológiában, a fizikában és a matematikában ellentmond nekik az igazság, a régi ellenség azzal mutatja meg ravaszságának és mérgének erejét, hogy békegyűlölő semmittevők segítségével próbálja a dolgoknak ilyen szép fejlődését megakadályozni és gyűlöletessé tenni. Fama Fraternitatis R. C.

2 A tudomány rögeszméje

Van egy tökéletes ismeret, olyan világos, olyan fenséges és magasztos, oly határtalan, hogy a leírás művészetének min den lehetőségét felülmúlja. Az előző fejezetben megemlí tettük ezt a csillogó tudást, és láttuk, hogy ez a világosság áramlat a dolgok Örök Forrásából száll fel. Láttuk, hogy eb ben a világban emberek léptek fel, hogy mindenkit, aki akarja és alapvetően alkalmas rá, erre az Isten-áramlatra bíz zanak, amely majd elviszi őket az igazi élet óceánjába. A fiatal rózsakeresztes testvér életében van egy olyan időszak, mikor azt hiszi, hogy a világ ezeket a közleménye ket nagy lelkesedéssel fogja fogadni. Mert először volt sza bad belemerülnie az egyetemes tudás Élő Vizébe, naivságában még azt hiszi, hogy ébresztő kiáltására nagy örömmel követik majd őt. Aztán megismeri a Fama szavainak igazsá gát: A meggondolatlan világnak azonban ez nem sokat hasz nál, s ezért inkább fokozódni fog a rágalom, a nevetés és gúnyolódás. Isten szolgájának kinevetés, rágalmazás és gúny a bére, ha erről az egyetemes tudásról merészel beszélni vagy tanúskodni. Mi ennek az oka? Két dolog. Először is szükség van az életmód megváltoztatására, ha az ember kapcsolatba akar kerülni ezzel az új tudással, másodszor pedig: az emberiség a látszattudomány rögeszméjének fogságában sínylődik. Er ről a rögeszméről szeretnénk most írni, mert ez az oka an23

nak, hogy az ember általában nem nagyon hajlandó élet módja megváltoztatására. Sokan megszokták, hogy az egyházat tegyék felelőssé kultúránk elfajulásáért, szó szerint az egyház lelkén szárad minden. Bár az egyház ólom súlyosságú bűneit mi sem akarjuk vitatni, a tudomány bűneit és felelősségét mégsem tartjuk kevésbé komolynak. Az egyház rögeszméjétől, hogy valóban ő hozza Jézus Krisztust, az egyház rögeszméjétől, hogy ő Isten szent sza vának őre, birtokosa és tartóoszlopa, már ezrek és milliók szabadultak meg. A tudomány rögeszméjének azonban, hogy vele haladunk tovább az egyetemes tudás pirkadatához, még csaknem minden ember foglya. Az emberek manapság a tudósok legdőrébb elméleteit is „szentírásnak" tartják és velük „imádkozzák", a tudomány sugallatai szerint élnek, s megfontolás nélkül, ezrek bízzák magukat kísérleteikre. Az egyház középkori trónján ma a tudomány ül. Általá ban az értelmiségiek érdeklődnek a rózsakereszt után, s így kötelességünk, hogy rést üssünk az Ön intellektuális maga biztosságán. Mert az a helyzet, hogy a mai tudományban minden valódi érték, minden bizonyítható jóság és tisztaság kölcsönzött vagy éppenséggel lopott holmi, hiszen mindazt több-kevesebb idővel ezelőtt már közzétették az ezoterikusok. Minden más viszont esztelenség, durva megtévesztés, és szörnyű veszély. Gondoljon csak a gyakran oly méltósá gos komolyságra, az óriási makacsságra, a nagy önfeláldo zásra, amivel sok áltudós teszi közzé, amit talált. Az ezoterikusok viszont nem hasonlóval fizetik vissza a kinevetést és a gúnyolódást, hanem tovább harcolnak nagy komolysággal és szeretettel. A látszattudomány hősies alakjai előtt, mint például ma dame Curie és férje előtt el is megy a kedvünk a gúnyoló24

dástól, mert annyi áldozatkészséggel végezték a kísérletei ket, s mégis a tudásnak mily rettenetes hiányában! A radio aktív anyagoknak legbelső tulajdonságai és fajtája ugyanis e félreismerhetetlen hősök számára hét pecséttel lezárt könyv maradt. Hogy mi mindent lehetne tenni a rádiummal, azt merész eszük nem tudta kifürkészni, mert nem akartak vagy nem tudtak Isten egyetemén, Isten egyetemes tudásából ta nulni. Hányan nem riadtak vissza a leghihetetlenebb áldoza toktól sem, hogy Isten beszédét a szent könyvek alapszöve géből értsék meg! Nem voltak-e és nincsenek-e lángeszű matematikusok, akik csodálatra méltó fáradozások árán, a fizika feltevéseiből kiindulva megközelítették a negyedik dimenziót, hogy aztán a kiindulási pontjuk miatt a relativi tásba, a viszonylagosságba és az értékek ellentétükre változásába vesszenek bele? E szorgos munkálkodóknak tisztelettel adózunk, de kísérleteiket nem vagyunk hajlandók komoly tudománynak elfogadni. Munkájukat inkább elme sportnak vesszük, s eléggé sportbarátok vagyunk ahhoz, hogy teljesítményeiket bizonyos mértékig csodáljuk. Testünk rendkívül finom szerkezete sokra tesz minket képessé, és értelmünk unszolása nagy szorgalomra ösztö nözhet. A világ és az emberiség megszabadításához azon ban, egy magasabb életvalóságba emeléséhez, ahhoz, hogy ebből a pokolból együttélést csináljunk, valami egészen másra van szükség. Ezért egyre mélyebben be kell vésnünk a tudatunkba, hogy korunk látszattudománya semmilyen érte lemben sem megszabadító. Ha Ön teljesen őszintén és előí téletek nélkül vizsgálja meg a helyzetet, akkor szintén erre az álláspontra jut. A tudománynak azt a részét, mely nyereségvágyból a fe kete ellenségnek adta el magát, itt teljesen figyelmen kívül 25

hagyjuk. Figyelmét a látszattudomány lelkiismeretes terüle teire irányítjuk, s azt kérdezzük: megváltók-e ezek csak va lamelyest is? Boldogabbá tette-e az emberiséget a technika előrehaladása? Ellenkezőleg, az embereket tulajdonképpen páni félelem tölti el a technika ködös kísértete láttán, mely acélkemény markával és tüzet okádva, mindent megsemmi sítéssel fenyeget. Nem mindegy Önnek, hogy egy kidőlt fa törzsén megy át a patakon, vagy valami acélhídon? Van-e elvileg különbség abban, hogy pohárból iszik-e, amelyet egy üveghuta bor zasztó hősége miatt meztelen felsőtestü férfi készített, tüdeje szakadtáig fújva egy pár tallérért, vagy italát megboldogult nagybátyja koponyájából veszi magához, ahogyan ezt elő deink tették? Azt az ellenvetést teszi, hogy a modern techni ka üveggyártó gépeket talált fel, s így a klasszikus üvegfújó munkája fölösleges lett. A modern technika azonban ezt nem azért tette, hogy a szegény üvegfújóknak segítsen, ha nem hogy olcsóbban termelhessen. Ugyanezen okból hasz náltak elődeink is agyagedényeket, mert nem állt mindig rendelkezésükre elég koponyacsont. Ezenkívül a koponya termelés közben túl sok példányt kettéhasítottak. Sokan állítják, hogy az orvostudomány és mindenekelőtt a kémia sokat tett a népegészség érdekében, s így az embe rek manapság idősebb kort érnek meg, és a gyermekhalan dóság is sokkal kisebb, mint azelőtt. Mi azt mondjuk, hogy az orvostudomány még semmit sem tett a népegészség érde kében, s a statisztikák által kimutatott látszólagos sikerek nem tudják kiegyenlíteni a gyógyszerek által előidézett in tenzív vérmérgezés rettenetes következményeit. Ezért fo lyamodnak az emberek manapság újra a régi gyógymódok hoz, a természetes gyógymódokhoz és szerekhez, különféle gyógynövényekhez, jóllehet a saláta és a gyógyfüvek sem 26

tudnak kisegíteni minket a káoszból, melybe saját életmeg tagadásunk miatt jutottunk. Egyszer tapasztalni fogja, lénye legutolsó porcikájában is, hogy ezek a szavak igazságon alapulnak. Egyelőre azonban úgy van, ahogyan a Fama mondja: „hogy a tömeg a tudomá nyosságnak még a látszatát is többre becsüli, mint a tiszta és megnyilvánult Világosságot és Igazságot." És noha a teológiában, a fizikában és a matematikában el lentmond nekik az igazság, a régi ellenség azzal mutatja meg ravaszságának és mérgének erejét, hogy békegyűlölő semmittevők segítségével próbálja a dolgok ilyen szép fejlő dését megakadályozni és gyűlöletessé tenni. De a látszattudomány esetében is nagy szerepet játszik a büszkeség és önfejűség, és megakadályozza az új tájékozó dást. Ezért mondja a Fama, hogy: Továbbra is a régi nótát fújják, s megint a pápának, Ariszto telésznek, Galénusznak - sőt bárminek, ami valami régi kéziratnak látszik - kell a fényes, nyilvánvaló világosságot képviselnie. Pedig az utóbbiak, ha most élnének, szíves örö mest helyesbítenék műveiket. Arisztotelész volt az a kimagasló alak, aki évszázadokig uralta a nyugati gondolkodást, s pecsétjét rányomta napjaink egész tudományára; aki úgy vélte, hogy a vallást az ember gondolkodásából lehet megmagyarázni. Galénusz az ókor egyik leghíresebb orvosa volt, aki rendkívüli ismeretei elle nére elfelejtette, hogy az emberi szervezeten az egyetlen, ab szolút szellem, az istenszikra uralkodik. A régiek vak követése mellett tehát szó sem lehet új tu dásról, ami figyelembe venné a maradandó keresztény irányvonalakat. A híres görög-római kultúrkorszak e tudós 27

jelenségeinek egészen más volt a hivatásuk, mint nekünk. Az ő feladatuk az volt, hogy közvetítsék az emberiségnek minden elmúlt dolog szintézisét, hogy egy új korszak, mely az ő bölcsességükből tanult, egy újabb szellem-megnyilat kozás ösztönzésére magasabb lehetőségekhez haladhasson tovább. Ez a megújulási folyamat azonban sajnos máig sem tudott érvényesülni, s a megtört valóság cserepei között élünk, míg el nem jön a halál. Most pedig, az elmúlás romhalmazán mellénk telepszik egy új valóság árnyéka. Közeledik egy új lehetőség. Az öszszetört reményen és az értelmiségi nyilvánosság megsemmi sített magabiztosságán nemsoká új vágyakozás fog megjelen ni. Rágalmazás, gúnyolódás és nevetés eltűnik az arcokról, s meghallgatják az ezoterikusokat, végre meghallgatják őket. A próféták fiai akkor a mindenütt jelenlévő isteni böl csességről fognak beszélni, mely közelebb van hozzánk ke zünknél és lábunknál. El fogják mondani, hogyan lehet ezt a bölcsességet elérni. Új életmódra fogják Önt tanítani és ösztönözni, vérmegújító életmódra, mely Jézus Krisztus sze reteterejéből született. Akkor felfedezi, hogy az Ön lényében egy színtiszta fehér virág nyilatkozik meg: a misztikus liliom, a keleti látnokok lótuszvirága. Ez a belépés az elvont gondolatok Szent Csar nokaiba, ahol Isten bölcsességét, az Egyetemes Tudást erő ként lehet belélegezni. A világosságban-járás ez, amint O maga a világosságban van. A tanuló előtt így mérhetetlen istenismeret bontakozik ki, egy isteni filozófia, a mágikus tudás filozófiája. Ezen az ala pon, az örökkévalóságnak e kapujánál kell mindenkit egye síteni, aki új-intellektualizmusra hivatott, aki az igaz bölcses séget kedveli. És ott lesznek a gondolkodók, a költők és épí tők, a tudomány, a művészet és a vallás minden feladatának 28

hivatottai, s az ősbölcsesség forrásából felfrissülve, testvérek láncává kovácsolva vonulnak majd ki tehetségük magasztos kibontakoztatására. Tehetségük az istenfényben kivirágzik, mint a rózsa, s kéz a kézben írják meg ragyogó tetteikkel a Librum Naturae-X, a Természet Nagykönyvét, mint olyan igazságot, amely örökkévalóságokat kapcsol egybe. Minden igaztalan halálra van ítélve; de minden az életre hivatott, ami az Atya örök Napszívéből született.

Egy ilyen általános reformációra törekedett hajdan, hosszú ideig, szellemileg nagyon megvilágosult atyánk és testvérünk is, C. R., egy német (értsd: európai), rendünk feje és alapí tója. Szülei szegénysége miatt (habár nemesek voltak) ötéves korában kolostorba került, s ott, amint illik, megtanult a két nyelven, görögül és latinul. Majd, még viruló ifjúsága ide jén, állhatatos kérelmére és könyörgésére P. A. L. szerzetes mellé adták, aki a Szentsírhoz akart utazni. Noha ez a szer zetes Cipruson meghalt, s így Jeruzsálemet soha nem látta meg, C. R. testvérünk nem tért vissza, hanem hajóra szállt Damaszkusz felé, azzal, hogy onnan látogatja meg Jeruzsá lemet. Azonban testi nehézségek miatt ott kellett maradnia, és nem csekély gyógyszerismeretéért a törökök megkedvel ték. Itt véletlenül hallott az arábiai Dámkor bölcseiről be szélni, a csodákról, amiket tettek, s hogy a természet összes titkáról fellebbentették a fátylat. E hírek felélesztették C. R. C. testvér magas és nemes szellemét, s most már Damkar érdekelte, és nem Jeruzsálem. így nemsokára nem tudott el lenállni kívánságának, s megegyezett az arab hajósokkal, hogy bizonyos összegért vigyék át Damkarba. Csak tizenhat éves volt, amikor odaért, de erős német alkattal rendelkezett. Az ottani bölcsek (saját tanúbizonysága szerint) nem ide genként fogadták őt, hanem mint akit már régen vártak. Ne vén nevezték, s a kolostorára vonatkozó más titkokról is tudtak, amin nem győzött eléggé csodálkozni. Ott az arab nyelvet is jobban megismerte, úgy hogy a következő évben M könyvét jó latinra fordította, és magával vitte. Ott kapta meg fizikai és matematikai ismereteit is, amelyeknek a világ jog gal örülhetne, ha a szeretet nagyobb lenne és az irigység ki sebb. Fama Fraternitatis R.C. 30

M könyve

A régmúlt idők homályából szemünk előtt emelkedik ki a Rózsakeresztes Rend egyik ősrégi története. A felületes ol vasó számára egyszerű eseménynek tűnik, történelmileg kétes mítosz kronologikus, időrendi részének, melynek már az eredetiségében is sokan kételkednek. A kereső ta nuló azonban, aki valamelyest is ismeri a régi beavatottak módszerét, amellyel üzeneteiket lefátyolozták a világiak elől, a fátyol alatt csillogni látja az ösvényt besugárzó vilá gosságot. És mivel a jóság, igazság és igazságosság kere sőiként bensőséges vágyunk arra irányul, hogy az emberi ség útját, a dolgok elkerülhetetlen menetét, az Abszolútnak a kozmikus ösztökélését kinyilvánítsuk és szabad utat biz tosítsunk neki, félre akarjuk húzni a fátylakat, hogy meg hallhassuk a Fama Fraternitatis-t, a Világosság Szerzeté nek kiáltványát, és elolvashassuk M könyvének első olda lait. Sok negatív beállítottságú ezoterikus kereste ezt a titok zatos könyvet, M könyvét, melyről a régi rózsakeresztes iro dalomban beszélnek. Sokan kérdezték tőlünk, hogy hol kap ható, s van-e jó fordítása. Sok más könyve van már az em bernek, könyvszekrényében az ezoterikus irodalom vastag kötetei sorakoznak, de M könyve még hiányzik. Hogy elad nánk-e esetleg - így érdeklődtek -, most ugyanis van keres let az ilyesmire, bizonyára jó árat kaphatnánk érte. 31

A kérdezőknek csalódást kellett okoznunk, sokszor bankjegyekkel teli kezeket kellett félretolnunk. Mégis meg kell mondanunk Önnek: ismerjük M titokzatos könyvét, láttuk, s volt szabad belenéznünk. Néhány oldalt tanulmá nyozhattunk, s a benne lévő értékeket - amennyiben képesek voltunk erre - szabad volt elsajátítanunk. Most pedig a tör vénynek megfelelően, hogy egyetlen gnosztikusnak sem szabad magának megtartania a megszerzett értékeket, köny vünkben alkalmat találunk e törvény betöltésére. M könyvének oldalai tele vannak csodálatos írásjelek kel, furcsa betűkkel. Mintha élnének, hívogatnak, intenek, bizonytalan előérzeteket és félelmet keltenek. Sokszor vi dám dolgokat fejtegetnek, féktelen öröm árad belőlük. Végtelen sorok vonulnak el előttünk, M könyvének élő szóáradata. Lenyűgözve figyeljük a messzeségből érkező hullámokat, s a határtalan mélységek szelíd, mégis erőtel jes ringását. Olyan láthatárok ezek, amelyeket senki sem tud belátni. Igen, M könyve mágikus nyelven beszél. Ha a pecsétek megnyílnak, és a képleteket kimondják, akkor az érzékek elragadtatnak, akkor az ember kiszáll az anyagból, hogy felszálljon az éteri élet finom nyíltságába - a látatla nig. Térjünk azonban vissza egy időre a Fama Fraternitatis első pillantásra olyan egyszerűnek tűnő történetéhez, mert ezt Önnek meg kell tanulnia velünk együtt megérteni, ha M könyvéről akarunk beszélni. Hogy M könyvének első kép leteit elmagyarázhassuk, ahhoz meg kell tennünk a szüksé ges első lépéseket. Híradásunkban a Rózsakereszt Rendjének fejéről van szó, az úgynevezett nagyon megvilágosult atyáról, C.R.C. barátról, s egyúttal - figyelje csak meg - szerzetünk eredeté ről. 32

Szülei szegénysége miatt (bár nemesek voltak) öt éves korá ban kolostorba került. Miután ott illőképpen mind latinul, mind görögül megtanult, még viruló ifjúsága idején, állha tatos kérelmére és könyörgésére P. A. L. szerzetes mellé adták, aki a Szentsírhoz akart utazni. Egyesek, akik megpróbálkoztak a Fama elemzésével, elő ször is azt a kérdést tették fel: „Élt-e valóban egy C.R.C. ne vű ember? Ki volt ő? Ismerünk-e kortársakat, akik látták? Van-e korabeli irodalom, amely említi őt?" És így tovább. Biztosan ismeri a szokásos történelmi kutatómunkát, az évekig tartó aprólékos tépelődést, hogyan lehetne további adatokhoz jutni, a lassú haladást, míg végül egy új lelet egy fél élet munkájának eredményét megsemmisíti, s mindent újra kell kezdeni. Mi nem ezt a módszert alkalmazzuk, ha bár meg kell mondanunk, hogy C.R.C. élt, ismerünk olyano kat, akik kortársai voltak, látták, s közvetlen környezetében éltek. Vannak olyanok, akik szoros kapcsolatban vannak vele. Hagyjuk azonban a történelmi kutatást, s beszéljünk csak egyszerűen „egy emberről". Vegyük úgy, hogy él most vala ki, akit C.R.C-nek hívnak, hogy ismerjük Őt, és küzdelmé nek szemtanúi vagyunk. Hogy régebben élt-e, az ma nekünk mindegy lehet. Képzeljünk el tehát egy embert, s keltsük életre ezt a misztikus alakot, míg élő valósággá nem válik számunkra. Nevezzük őt Rózsakereszt Krisztiánnak (Christiani Rosae Crucis), aki - mint már többször is említettük német származású volt. Ez azt jelenti, hogy tősgyökeres eu rópai, a napnyugat világának polgára. Ez a nyugati ember a nyugatiak útját, nevezetesen azt az utat akarta járni, amelyet életével Krisztus mutatott meg ne künk. Ezért hívjuk őt Krisztiánnak. 33

Nos, ez a napnyugati ember ki akar fejleszteni minden lappangó képességet, ami mindenkiben ott nyugszik, ami az embert Isten gyermekévé, istenfiúvá pecsételi, tehát alaku lásban levő istenné - s erős elhatározással fáradozik ezen. Továbbá kész bejárni a tökéletes önfeláldozás útját. Ezért nevezzük hősünket ugyanakkor Rózsakeresztnek. Mivel pedig most ez a misztikus alak számunkra él, és szenvedélyesen csodáljuk hősies harca kezdetén, azért imádkozzuk vágyakozva: „Kedves testvérem, világítson ke resztedről a fehér Krisztus-rózsa." Érthető, hogy ennek az embernek, ennek a C.R.C. test vérnek nemes családból kell származnia, tehát a megfinomulásnak, a belső elmélyülésnek bizonyos fokát kellett elér nie ahhoz, hogy hozzáfoghasson egy ilyen nagy műhöz. Itt a jellem minőségéről, lelki minőségről van szó, mely tulajdo nosát arannyal ékesíti, és vérét megfinomítja. Ha valakit az élet ilyen módon többé-kevésbé megnemesített, akkor ki mondhatatlan éhség támad benne a bölcsesség iránt. „Ne csak a szívetekkel, hanem az eszetekkel is szolgáljátok Is tent." Ha az ember végig akarja járni az emberiség ösvényét, akkor az utat is ismernie kell, ki kell fürkésznie Isten akara tát. Ezért megy C.R.C. barát ötéves korában kolostorba, s ezt úgy értjük, hogy itt a dolgok ésszerűségére utalnak. A meg világosult észt, a Merkur-bölcsességet kabalisztikusan az ötös szám ábrázolja. A kolostor pedig az összpontosítás jel képe. Próbált Ön már egyszer valódi bölcsességhez jutni? Em lékszik még első lépéseire? Emlékszik még a labirintusra, a tévelygésekre, vagy a (csaknem tökéletes) reménytelenségre, amely olykor-olykor hatalmába kerítette? A görögöt és a la tint, a magasabb értelem jelképes szintéziseit csak részben 34

tanulta meg. Ezért keletkezik C.R.C. barátban kétségbeesett vágyakozás. El akar menni a Szentföldre, át akar törni a tö kéletességhez, a magasabb értelemhez. El akarja érni a végcélt, az ő végső célját, s azért könyö rög, hogy elutazhasson. Ugyanezt a kimondatlan imát látjuk az Ön ajkairól is fel szállni; a gondolatképek, tele vágyakozással, felénk rezeg nek: „Keljünk útra végcélunkhoz!" Semmi sem tartja vissza Önt, barátom! Menjen azonnal, ha akar! Tudnia kell azonban, amit az ilyen utazók nagyon hamar felfedeznek: hogy borzasztóan nehéz ez, habár telje sen elérhető. És éppen emiatt a nehéz és mégis elérhető mi att szállunk le Önnel ebben a műben a mélységbe. Ha pedig elindulunk, P.A.L. testvérünkkel utazunk - ő a természettörvényszerüség misztikus jelölése -, aki aztán Ciprusra visz minket. Híradásunk most rendkívül mély ér telmű lesz. A misztériumok nyelvén Ciprus „Vénuszt" je lent, az evangéliumok nyelvén pedig az alacsony vágytermé szeten való uralkodást és a keresztény realizmus trónra emelését. Csak a megtisztult Vénusz-erők segítségével jut hatunk el a misztériumokhoz. Asztrozófikusan: Vénusz az Uránuszhoz, a belső Krisztushoz vezető út. Uránusz hívását hozzák most el nekünk. Oda pedig az egyetlen út a kereszténység realizmusán át vezet, ennek minden keserű és megdöbbentő következményével. Ezért vezetjük Önt állandóan, ahogyan P.A.L. testvérünk tette, Ciprusra. Dolgozni kell Ciprus rézbányáiban, ezt nem lehet elkerülni! Akinek van füle, az kétségtelenül hallani fog. C.R.C barátunk nem jött vissza Ciprusról. Cselekedetek révén elért Damaszkuszba, azaz Damkarba. Ha az ember a munkát Cipruson helyesen végzi, akkor ebből lelki növeke dés következik, akkor az arany páncélt építi, melynek segít35

ségével legyőzhető az alantas természet, az alantas vágyak pokoli örvénye. Csak aztán lehet közeledni Damkar csodá jához. Sokan keresték Damkar városát, de nem találták. So kan utaztak el Rózsakereszt Krisztián után a Fama adatai szerint, de Damkart, amit az iratok állandóan egybeszőnek Damaszkusszal, földrajzilag nem találták meg. Pedig Damkar, az arábiai Damkar tényleg létezik, és Ön biztos lehet benne, hogy megtalálja ezt a megálmodott várost, ha elutazik Ciprusra. Damkar - ez a szellem, melyben a ta nuló átöleli a világot, hogy ebben a nagy, kimondhatatlan vá gyakozásban az igazság új fellegvárának falait építhesse meg. Damkar - ez a legmagasabb isteni jog, ami hív és könyörög, hogy teljesülhessen. Damkar - ez bolygónk szellemének szíve, világok alakulásának kritériuma. Arabian pedig itt az oroszlán városát értsük, az oroszlán helyét, lakóhelyét. Damkarnak, a gondolatnak, a megszabadításnak az oroszlán - Júda oroszlánja, azaz Krisztus, a nagy Mindent Betöltő, a páratlan beavató - lakóhelyéből kell előjönnie. Az oroszlán (Leó) a Vízöntőnek a beavatójele. Ott, a keresztény misztériumok forrásánál időzött C.R.C. atya három évig, és ott írta M könyvét. Nézzük meg még egyszer híradásunk időrendjét. Amikor mí toszunk hőse a keresztény realizmus tökéletes cselekedetét ünnepelte, s önfeláldozó szolgálatba lépett, tehát egész életé vel összeolvasztotta a jóság, igazság és igazságosság tanát, és lángoló Krisztus-világosságként állt kora sötétségében, nem törődve a gyűlölködéssel, ellenállással és üldöztetéssel, ak kor fáradtan ugyan, de közeledik a dolgok lényegéhez. Megérkezik Damaszkuszba, Damkar előcsarnokába, ahonnan később Jeruzsálembe akar továbbutazni. Itt, Da maszkuszban, megmutatja nagy tehetségét a fizikában, a 36

természettudományokban, vagyis: a fátylak kezdenek lehul lani a dolgok lényegéről. A természet lényege kezd meg mutatkozni neki. Magasabb tudásért sóvárgott, mélyen vá gyakozott, hogy felfoghassa a Krisztust, mélységesen kí vánta az alkímiai menyegzőt, a Krisztussal való egyesülést, s itt mindez kezd beteljesedni. A misztériumok „görögjén és latinján", a misztériumok nyelvén, a cselekedet által most teljesen uralkodik. így természetesen kapcsolatba kerül Damkar bölcseivel, akik a keresztény misztériumokba való beavatást végzik. E hírek - így folytatja híradásunk -felélesztették C.R.C. ba rát magas és nemes szellemét, s most már Damkar érdekelte, és nem Jeruzsálem. így többé nem tudott ellenállni kívánsá gának, s megegyezett az arab hajósokkal, hogy bizonyos összegért vigyék át Damkarba. Ez úgy értendő: aki sötétségben van, és teljes szívvel keresi a világosságot, mindenki, aki vágyakozva keresi Krisztus világosságát, az felfedezi, hogy a világosságot nem kell to vább keresnie, mihelyt elvégezte a ciprus-cselekedetet, mert a világosság elébe siet. Közelebb van hozzá, mint saját keze és lába. „Amikor a tékozló fiú közeledik, az Atya eléje megy", mondja a példázat. Most már talán azt is megértjük, hogy miért mondja az apostolok történetének szerzője, hogy Saulus Damaszkusz (vagy Damkar) felé menet találkozik Krisztussal. így volt ez C.R.C-vel, mítoszunk hősével, így történhet ez velünk is. Jeruzsálem közeledik hozzánk, ha mi az előírt irányvonalak mentén közelgünk hozzá. A feltételeket most Ön is ismeri, ez az a bizonyos összeg, amit C.R.C-nek fizet nie kellett, hogy elvigyék Damkarba. Ott ismerősként fo gadják, ott az egyesülést ünneplik, ott teljesen kinyílnak a 37

rózsabimbók. Az emberfölötti ember megszületett a csele kedet talppontján át: mint igazán szabad kőműves, hajlékot épített magának Damkarban. Mágikus-asztrozófikusan: a szívmegújító ciprus-cseleke dettel a tanuló áttör Uránuszhoz, Damkar-Krisztushoz. Ott találja meg Urát a Jeruzsálembe zarándokló ember. Ott jön létre az életközösség Vele, aki szeretet és öröm, Vele, aki így szól: „Ezeket beszéltem néktek, hogy megmaradjon tibennetek az én örömöm, és a ti örömötök beteljék. Ez az én parancsolatom: szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket. Nincsen senkiben nagyobb szeretet annál, mintha valaki életét adja az ő barátaiért. Ti az én barátaim vagytok, ha azokat cselekszitek, amiket és parancsolok néktek. Nem mondalak többé titeket szolgáknak, mert a szolga nem tudja, mit cselekszik az ő ura, titeket pedig barátaimnak mondottalak, mert mindazt, amit az én Atyámtól hallottam, tudtul adtam néktek. Ezeket beszéltem néktek, hogy meg ne botránkozzatok. A gyülekezetekből kirekesztenek titeket; sőt, jön idő, hogy aki öldököl titeket, mind azt hiszi, hogy isteni tiszteletet cselekszik. És ezeket azért cselekszik veletek, mert nem ismerték meg az Atyát, sem engem. Ezeket pedig azért beszéltem néktek, 38

hogy amikor eljő az az idő, megemlékezzetek róluk, hogy én mondtam néktek. E világon nyomorúságtok lészen, de bízzatok: én meggyőztem a világot." A Krisztussal való életközösség e szent ünnepén jobban megtanuljuk az arab nyelvet, mint bármikor is. A fizika pe dig semmibe vész M könyvének lenyűgöző dicsősége mel lett. Az élő írás, csodás írásjeleivel körülvesz minket, szent táncait lejti, s mi imádatunkban térdre ereszkedünk dicsősé ge láttán. Ha az alakulásnak ezen az útján Ön gondolatban követni tudott minket, és valóban erre az útra törekszik, akkor ol vasni tudja majd M titokzatos könyvét. Miféle könyv is az, hol van és milyen? M könyve az emberiség könyve, a természet emlékezeté nek teljes kozmológiája. M könyve a gnosztikus mágia köny ve, a tűz könyve. M könyve Máni könyve, minden bölcsesség szintézise a világ teremtésétől kezdve a mai napig. M könyve mindannak az absztrakt ismerete, ami volt, ami van és ami lesz, olyan ismeret, amit a világ egyetlen embere sem tud el tüntetni, és amit semmi sem tud elrontani. M könyve Isten szeretete, amit Krisztus kinyilatkoztat nekünk. M könyve Neptun, mely Uránusz, a Krisztus által lesz bőséggé. M könyve egy óriási, mindent felülmúló hatalom, melynek se gítségével átkelhetünk a Sinus Arabicus-on, az Arab-öblön. Az oroszlán, Akvárius beavatójele a rózsakereszt minden tanulójának integet: Lépjen szerzetünk feje és eredete nyomdokaiba, és jegyezze meg, hogy a siker titka „Ciprus rézbányáiban" rejlik. 39

Három év múlva, jó ajánlólevelekkel ellátva ismét felkerekedett, átkelvén a Sinus Arabicuson (az Arab-öblön) Egyiptomba, ahol nem maradt sokáig, viszont most több figyelmet fordított a növényekre és teremtményekre. Fama Fraternitatis R.C.

A Sinus Arabicus-on (az Arab-öblön) át Egyiptomba Azok a tanulók, akiknek volt szabad mélyebben behatolniuk a rejtélyekbe, tudják, hogy a Föld, a bolygó, amelyen az em beri élethullám vívja tragikus harcát, egy csodás, bonyolult szervezet. Amikor az ezoterikus filozófiában a körülöttünk levő világokról beszélünk, akkor a „világ" fogalmat ne lás suk zárt egységnek, hanem a nagy szervezet egyik részének, amelyik a többiekkel elválaszthatatlanul összefügg, amelyek egymásba merülnek, s amelyek közül mindegyik a másik se gítségével tartja fenn magát. E világokkal - kapcsolatban sok ismeretre szabad szert tennünk, s a kutató gondolkodás számtalan módon próbálja szaporítani ismereteit e titokzatosra vonatkozóan, amely oly közel van hozzánk. Tény azonban, hogy az ismeretek nagy részét túlságosan elkendőzi az ember alantas természete, meg a romantika és a félelem. Saját hiányosságunk követ keztében túlméretezett jelenségeket látunk, amelyeket csak saját, rossz gondolatformáink raktárából származó tükröző déseknek kell tekintenünk, s amelyeket sorjában és időn ként, bolygói rezgéshullámok keltenek új életre. Romantikus hajlamaink következtében (minden romanti ka valami olyasmi utáni honvágyból ered, ami már nincs meg nekünk) a másvilágon feszültségeket és kapcsolatokat fedezünk fel, amelyek Hold-álomtermészetünk következmé nyei, olyan dolgokat, amelyek csak mibennünk léteznek. 41

A hagyományosan vallásos ember az ő Urát trónon ülve álmodja magának, körülötte „nagy sokasággal, melyet senki meg nem számlálhat", akik pálmaágakkal integetnek és trombitákat fújnak. Az okkultan fertőzött pedig átható pil lantású mesterről álmodik, aki őt fontos dolgokra oktatja, és beavatások sorozatában részesíti. Félelmünk miatt viszont pokoli helyzetek keletkeznek: fekete örvények, „fekete fenevad" benyomások; s a régi lemúrok fantom-okkultizmusa, mely néger törzsekben maradt fenn, a fehér emberben lemúri félelemként, tudatalatti kom plexusként él tovább. Ha azonban sikerülne elbúcsúznunk mindezektől a nega tív dolgoktól, melyek csak nyugtalanítanak minket, vagy rossz irányba terelnek, vagy amelyekkel mások életét nehe zítjük, és helyzeteket rontunk el; ha sikerülne szakítani mind ezzel a régivel, s ezekben a dolgokban is új emberré válni, akkor a láthatatlan világokat egészen más oldalról ismer nénk meg, és sokkal gyorsabban haladhatnánk azon az ösvé nyen, amelyet a napnyugati gnoszticizmus, az Arany Rózsa kereszt Ifjú Gnosztikus Szerzete mutat nekünk. Számunkra egyre világosabb a tény, hogy aki nem kész teljesen új emberré válni, mégpedig a szó legtágabb ér telmében, az nem érthet meg semmit sem az igazi ezoterikából. János evangéliumának bevezetője, a „világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség nem fogadta be azt" nem csak azokra érvényes, akik úgy élnek és halnak meg, mint az állatok, hanem ránk is. Ha nem törjük össze ala csony vágytermészetünk páncélját, ha nem fordulunk el a romantikus okkultizmus ösvényétől, ha nem szabadulunk meg félelmeinktől - a régi vudu-szörnytől -, akkor az örökkévalóság végéig sem tanuljuk meg kikutatni a ke resztény misztériumokat, soha nem ismerjük meg a 42

Krisztust, s egyetlen lépést sem tehetünk meg a megváltás ösvényén. Persze zörgetni fogjuk a misztériumok ajtaját, naponta fogjuk zörgetni, mert szorongat és nyugtalanít a félelem, mert felrezzenünk Szaturnusz markolásában, mert kínoz bennünket a honvágy. És Ön jól tudja: „a zörgetőnek meg nyittatik". Ez kozmikus törvény. Akik azonban előkészület lenül zörgetnek, azokra a megnyílt ajtó mögött ítélet sújt le, s vissza lesznek vetve az életbe, ahol el kell végezni a legel ső cselekedetet. Zörgetünk a misztériumok ajtaján, mert ki akarunk me nekülni saját gyártmányú pokoli örvényeink világából. Zör getjük a láthatatlan ház ajtaját, melyben Jó Urunk lakik, aki azt mondta: „zörgessetek, és megnyittatik néktek". Mi pedig zörgetünk, naponta zörgetünk, holott a mun kánk még nincs készen. Annyira verjük az igaz élet dobjait négermágiánk hullámzó ritmusában, hogy az ajtó felpattan! Feltörik, és megjelenik az ítélet. Jó Urunk ítéletként jelenik meg, mialatt mértéktelen fájdalommal visel minden piszkot, amit mi a negativitásunkban csinálunk és hátrahagyunk, és még vagyunk olyan ördögien szemtelenek, hogy a zárt ajtók mögött biztos helyet követelünk magunknak. Miért ellenezzük mi a jelenlegi pacifizmust? Nem azért, mert nem vagyunk pacifisták, nem mintha szeretnénk az erőszakot; nem vagyunk veszélyes őrültek - hanem mert minden rendelkezésünkre álló erővel a rózsakeresztesek gnosztikus-tudományos kereszténységét akarjuk terjeszteni. Ha Ön ezt nem tudja elfogadni, akkor arra fogunk törekedni, hogy Önért is dolgozzunk az Ön négermágiája ellenére, és megpróbáljuk Krisztussal együtt az Ön méltatlanságát is el viselni és hordozni, mert akarjuk a keresztet hordozni, mint a megszabadulás egyetlen útját és módját. 43

Mi más a jelenlegi pacifizmus, mint kopogtatás valami magasabb célra nyíló ajtón? Hallja asszonyaink lépteit a bé ketüntetésen? Az ajtó kinyílik, nagy roppanással felpattan. És lángbarlangot látunk, zubogó lávahullámot, pokoli fegy vergyártást, amilyet a világ még nem látott. Szörnyű jajve székelés kakofóniáját. És akarja-e, hogy még rosszabb le gyen? Akkor folytassa ezoterikus pacifizmusát, mert az íté let lépést tart az Ön munkamegtagadásával. Hát mire van szükség? Magunkba szállásra, akváriusmagunkba szállásra. Fel kell tennünk magunknak a kérdést, hogy mibe pusztul bele a világ, s mi ennek az oka. S ha megtudjuk az okot, akkor „leszállunk a csatornázatba", aho gyan A ház szolgája című színdarabban mondják, s megtisz títjuk azt, teljesítjük Virgo-feladatunkat. A talán oly tiszta kezünkkel belenyúlunk a szennybe, amitől az ember egyéb ként visszaretten. Kezeinket abba a piszokba mártjuk, ame lyet az ártatlan Krisztus arcába dobnak, s így, áldozatunkkal, eleget teszünk az esedékessé vált ítéletnek. Ez a gnosztikus pacifizmus, az élő kereszténység megszabadító értelmében. Ahogyan az exoterikus vallás vezeti az emberiséget a megkövesedéshez, ugyanúgy súlyosbítja az exoterikus paci fizmus az ítéletet, mert négermágiát gyakorolnak vele; az ajtó felpattan, és az ólomnehézzé vált ítélet ránk zuhan, mert a müvet, a munkát visszautasítjuk. Harc nélkül nincs győ zelem! Azért kell ide más, azért van ez a csatornázatba való leszállás, a bilincseknek ez az összetörése. Ez a mi pacifizmusunk. És ezt hozza Önnek az Arany Rózsakereszt, mert az Ön barátja, mert szereti Önt. Nehéz a feladat, amit a dolgok rendje bízott ránk, s utunk, az Élő Rózsakereszt munkásainak útja rendkívül veszélyes. Mert mindannyian zörgetjük az ajtót, s tudjuk, hogy erre ki fogják 44

nyitni. Ezt a problémát a Rózsakereszt Krisztián alkímiai mennyegzőjében mesterien kidolgozták. Amikor Rózsakereszt Krisztián ismételt zörgetésére jött feleletként megkapja a le velet, amelyben meghívják a menyegzőre, azt mondja: „Amikor elolvastam, egészen kábultnak éreztem magam, hajam égnek állt, s minden pórusomból ömlött az izzadság, mert jóllehet világosan tudtam, hogy ez lesz a kilátásba he lyezett menyegző, amit hét évvel ezelőtt látomás formájában jelentettek be nekem, amelyre oly soká és vágyakozva vár tam, s amelyet végül bolygóim állásának szorgalmas méricskélésével megtaláltam (zörgetésemre ez volt a felelet, s hogy ennek jönnie kellett), de semmiképpen sem gyaníthat tam, hogy mindez ilyen nehéz és veszélyes körülmények kö zött fog történni. Korábban azt gondoltam, hogy csak meg kell majd jelennem a menyegzőn, s hogy szívesen látott vendég leszek, most azonban az isteni igazságosságra fi gyelmeztettek, az isteni ítéletre, melyben eddig az időpontig soha nem voltam biztos." Valóban, ami az isteni ítéletet illeti, abban s annak igazsá gosságában és kegyességében nem vagyunk biztosak. Fel hívjuk azt mantramjainkkal, de ami a hatást illeti, abban épp olyan bizonytalanok vagyunk, mint Rózsakereszt Krisztián. Ezért munkára fel, minden erőnkből munkához látni, hogy áldozatunkkal kiengeszteljük az eljövendő törvényes ítéletet, mely meg van írva a csillagokban, Szerpentáriusban és Cignusban. Ha munkánkat helyesen végezzük, akkor a templo mot is építjük, amelyet nem kezek építenek, s áthatolunk a láthatatlan dolgok valóságához. Mindennél pedig azokat az utakat akarjuk bejárni, és azokhoz tartjuk magunkat, amiket a régi könyvek, a Rózsa kereszt Rendjének hagyatéka mutat számunkra: 45

A Confessio Fraternitatis a programot mutatja meg, a hitvallást, a Fama Fraternitatisban a tanuló hozzákezd a program kivitelezéséhez, a Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzője pedig a ke resztény beavatás ösvényén elérhető teljes fejlődést ábrá zolja, miután a szándékra, a hívásra, a Fámára, egyéni fela datunkat teljesítve válaszoltunk. Az első fejezetben láttuk, hogyan tör át Rózsakereszt Krisz tián az alacsony vágytermészeten, helyesen véghezvitt élet cselekedettel. Cipruson keresztül Damaszkuszba utazik, majd onnan az arábiai Damkarba, ahol megírja M könyvét, és kiképzést nyer fizikában és matematikában. E jelképek ezoterikáját elemeztük, s a szándékot megértettük. A Fama ekkor így folytatja: Három év múlva, jó ajánlólevelekkel ellátva ismét felkereke dett, átkelvén a Sinus Arabicuson (az Arab-öblön) Egyip tomba, ahol nem maradt sokáig, viszont most több figyelmet fordított a növényekre és teremtményekre. Ha a tanuló tanulmányozta a magasztos és mesteri bölcses séget az oroszlán városában, az arábiai Damkarban, más szóval: ha egészen belemerül a Krisztus-rejtély teljes való ságába, nem csak szóval, hanem tettel, akkor három év után megkapja az engedélyt, hogy átkeljen a Sinus Arabicuson, és Egyiptomba utazzon. A keresztény misztériumokba bevezetett jelölt ebből megérti, hogy ha a tettekben gazdag asszimilációs folyama tot (tehát a Jupiter-folyamatot, melyet kabalisztikusan a hármas szám jelöl) a rendelkezésére álló erők szerint telje sen végbevitte, akkor beléphet a láthatatlan világokba, anél46

kttl, hogy állandóan áldozatul esne mindenféle tévedésnek, megtévesztésnek és sajnálatos nehézségnek, amikről koráb ban írtunk. Állítjuk, hogy senki sem tudhat meg semmi po zitívat, valóságosat és értékeset az új tudati állapotból, aki nem vett részt teljesen az igazi életben, és ott, mindenféle nehéz körülmények között, melyek az emberiség felhalmo zott bűneinek a következményei, „a ház szolgájaként" el nem végezte a feladatát. Minden más forrásból kölcsönzött, másképpen keletkezett ismeret csaknem teljes mértékben félrevezető, s hatása rettenetesebb, mint az exoterikus pacifizmusé - mert ez a legszentebbel való gúnyolódás. Ez az ítélet, amely emésztő tűzként fog hatni. Nos, a láthatatlan területek nyitva állnak Rózsakereszt Krisztián számára. Átvonul a Sinus Arabicuson, az Úr bolt íves kapuján, kifejlődve a pozitív Krisztus-világosságban, és e világosság vezetésével belép a minket körülvevő világok ba, hogy ott közelebbről tanulmányozza a növényeket és te remtményeket. Ettől a pillanattól kezdve a dolgok egészen másképpen tárulnak eléje, egészen más tulajdonságokat mutatnak, mint azt azelőtt negatív megfigyelőként gyanítot ta. Mivel most már minden félelem eltűnt, vágytermészete megtisztult, és romantikus honvágy-érzése megváltozott, a dolgoknak az igazi alakját látja, s valóban tanulmányozásról lehet szó, mert már ért. Mi is arra akarunk törekedni, hogy előkészüljünk az ég ben és földön levő dolgok igaz és pozitív megfigyelésére, mert csak akkor haladhatunk előre a napnyugati misztéri umiskolában. Rendkívül értékes számunkra, ha tárgyilago san észlelhetjük a láthatatlan világokat. A Föld, melyen élünk, a bolygó, melyen kifejezzük magunkat, a középpont jától egészen az isteni szellem világáig a lények felmérhe tetlen hierarchiái fejlődési területének egyetlen hatalmas 47

komplexuma, olyan lényeké, melyek részben együtt dolgoz nak a mi fejődésünkön, s tőlünk függenek. Ezért szükséges nek tartható, hogy tudjunk az erőknek és lényeknek erről a sokaságáról, mégpedig tárgyilagosan, hogy helyesen dol gozhassunk Isten tervén. Tudatlanságunkban megtanultuk a vágyvilág legalacso nyabb szféráit és az anyagi világ éteri szintjét pokoli ör vénynek látni, s ezek tényleg ilyen tulajdonságokat mutat nak, de csakis anyagvilági fonák cselekvésünk tükröződése ként. Ha ezoterikus pacifizmusunkkal sikerülne az emberi együttélésben az egyetlen lehetséges módon békét teremteni, akkor az életnek ez a szintje az lenne és azzá válna, amire szánták: egy rendkívül érdekes és hatalmas élet harmonikus fejlődési területe. A pokol azért van, mert Ön megtagadja az igaz életet. A helyes megvilágításban vizsgálva, a nem normális jelensé gek egész megvetendő sorozata azért van, mert Ön az egyetlen szükségest visszautasítja. Ezért fordulunk újra meg újra a szívéhez és a lelkiismeretéhez. Egyhangú szabályos sággal ismételgetjük a kopogtatást! Persze, kétségtelenül kinyílik az Ön lényének ajtaja. S amikor az ajtók megnyílnak, százféle formában ömlik ránk az eredmény: gyűlölettel, irigységgel, értetlenséggel és átko zódással felelnek nekünk. Közömbösséggel és öntudatlan sággal találkozunk. A legrosszabbat vetik a szemünkre, amivel keresztényt vádolhatnak, s amivel Krisztust is vá dolták: hogy az ördögöt szolgáljuk, s eltérünk a jótól, szép től és igaztól. Mi azonban, és mindenki, aki velünk harcol, tovább hor dozzuk a Krisztus keresztjét, a Világlélek keresztjét. To vábbra is leszállunk a csatornázatba és a vizesárokba, és nem restellünk munkálkodva belenyúlni együttélésünk mo48

csarába. Tovább kopogtatunk, egyre zörgetünk a cselekedet kalapácsával, míg a szívekből felénk nem sugárzik majd a megértő és együttérző szeretet, s az úttörők egyetlen serege ként vonulunk át a halál folyóin, hogy minden negatív és igaztalan meghallja e hatalmas sereg lépéseinek dübörgését, amely a Sinus Arabicuson kel át.

Innen átkelt az egész Földközi tengeren, egészen Fezig, amit az arabok ajánlottak neki. Valóban, szégyen reánk nézve, hogy egymástól oly messze lakó bölcsek nemcsak megegyez nek egymással, és minden vitát elkerülnek, hanem tele biza lommal készek teljesen felfedni titkaikat. Az arabok és az afrikaiak minden évben összejönnek, megkérdezik egymást tudományuk és mesterségeik felől, felfedeztek-e valami jobbat, vagy tapasztalataik nem cáfol ják-e feltevéseiket. Emiatt minden évben kiderül valami, ami által fejlődik a matematika, a fizika vagy a mágia - ebben ugyanis a feziek a legjobbak. Mivel most már Európában sincsen hiány sem tudósban, sem mágusban és kabalistában, sem orvosban, sem filozófusban, de egymásra kell lelniük, s nem úgy, mint a legtöbben, hogy egyedül akarják learatni a dicsőséget. Fezben megismerkedett azokkal, akiket az őslakosoknak szoktak nevezni, akik sokat felfedtek neki titkaikból, ahogyan mi európaiak is sokat tudnánk nyújtani, ha éppúgy meg tud nánk egyezni egymással, s ha ezt komolyan akarnánk is. Fez lakóiról gyakran mesélte, hogy mágiájuk nem egészen tiszta, s hogy kabbalájukat is bepiszkolta a vallásuk. Ennek ellené re jó hasznát tudta venni ezeknek, mert hite még erősebb alapokra talált. Az most már megegyezett az egész kozmikus harmóniával, mely csodás módon a századok minden kor51

szakára rányomta a pecsétjét. Mert ahogyan minden mag ban benne van az egész fa vagy az egész termés, az egész világegyetem is benne van egy kicsiny emberben, akinek vallása, politikája, egészsége, tagjai, természete, beszéde, szavai és művei összhangban vannak egymással, és a meló diájuk egyezik Istennel, éggel és földdel. Ami ezzel viszály ban áll, az tévedés, hazugság, és az ördögtől van, aki egye dül a világban tapasztalható egyenetlenség, vakság és a sö tétség legfőbb eszköze és végső oka. Ha ezek szerint a Föld minden emberét megvizsgálnánk, kitűnne, hogy a jó és a biztos mindig összhangban van önmagával, míg minden más ezerféle helytelen véleménnyel van bepiszkítva. Fama Fraternitatis R. C.

5 Fez titkai

A rózsakeresztesek klasszikus könyveinek sok tanulmá nyozója vette már észre, hogy ezek a müvek nem csak régi, többé-kevésbé legendás eseményekkel, a rózsakeresztesek első szerzeteseinek gondjával-bajával foglalkoznak, hanem a bölcsesség nyugati megnyilatkozásának ezen első képvi selői mindenkinek mély értelmű és felbecsülhetetlenül ér tékes dolgokat mondanak, aki az elérés nyugati ösvényét akarja bejárni. Továbbá meg kell állapítanunk, hogy ezek a müvek a hatalmas emberiségtörténésre vonatkoznak, és progresszív világtörténelmet bontakoztatnak ki, úgy hogy Ön esetleg nem csodálkozik, ha kijelentjük, hogy szerin tünk az ezoterika tanulmányozója számára az Evangélium Magnumot, a négy evangélium gnosztikus visszhangját képviselik. Ahogyan Isten szavát nem lehet kiirtani, ahogyan a vilá gosság önfeláldozó szeretettel áramlik a sötétségbe, úgy for dulnak hozzánk ezek a szent könyvek utolsó kísérletként, hogy az isteni szikrát, mely lényünkben fakón pislákoló öt ágú csillagként látható, felélesszék és lánggá szítsák. Ezért megszabadítjuk magunkat mindentől, ami a régi Rózsake resztes Rend hagyatékát banálisan vagy kritikusan próbálja magyarázni, s elmegyünk a Fama Fraternitatis, a keresztény ezoterikus tudás szent területére; felettes énünk prototípusá val, Rózsakereszt Krisztiánnal elutazunk Fez őslakóihoz. 53

Rózsakereszt Krisztián utazásának egy részét már vele együtt átéltük. Ahogy mondják, ötéves korában felvették egy kolostorba, ahol megtanult görögül és latinul. Hogy ezzel mire céloznak, arról még sokat kell majd beszélnünk. Az öt éves kor többek között a tanulóság különböző fázisaival van kapcsolatban, melyekben alkalmat kapunk arra, hogy lélektestünk ötágú csillagát az igaz cselekedettel a fényesség ma gasabb fokához vezessük. Ha így, helyes módon elértük az ötéves kort, akkor eljön a tanítványság ideje, melyet a Fama a kolostorba való fel vétellel jelöl. A tanuló ott folytatja a munkát. Most nagy küzdelem időszaka kezdődik. Minden oldalon falakat és akadályokat lát maga körül, s a hajszoló vér a lényében, mely élete és tevékenysége miatt egészen másképpen vibrál, nem hagyja nyugodni. Különös hangok hívják. Úgy érzi, hogy hatalmas impulzusok ragadják magukkal. Intuíciója különösen felerősödik. Tudása mély titkokat tár fel, s ő be szél is erről. De a falak visszatartják. Az érzékek elragadta tásában látja a világ Jeruzsálemét vakító szépségben sugá rozni. Mint a tűz fia, a béke városát akarja építeni. Azt akarja, hogy az akvárius-világ jusson érvényre, mint valami világosságünnep, a falak azonban ellenállnak neki, s kőke mény rendíthetetlenségük megsebzi őt. így folytatja küzdelmét fiatal éveiben, míg végre meg nyílnak a kapuk: Rózsakereszt Krisztiánt egy társaság mellé adják, amely a Szentföldre utazik. Tanítója beavat kozása következtében (őt a Fama P.A.L-nek nevezi,) meg szabadul a durva anyag ölelésétől. Élete és tevékenysége miatt, drámai feszültségekkel teli küzdelme miatt az ötágú csillag olyan fejlettségi fokot ért el, hogy fiatalsága befeje zettnek tekinthető, s felemelkedik a spirálisnak egy maga sabb fordulatára. 54

A tanító vezetése alatt az út először Ciprus rézbányáiba vezet, ahol az alantas természettől való teljes elbúcsúzást le het ünnepelni. Itt, Ciprusban, a tanító elhagyja a tanulót. Bi zonyos mértékű szükséges segítség megkapása után a laikus barát saját erejére támaszkodva újra menetelni kezd a meg valósítás ösvényén. Most már nem tartják vissza az eleinte oly szükséges falak, s így tovább utazik célja felé. Mi a célja? Életközösség az új Jeruzsálem lelkével, a Krisztussal, a nyugati misztériumok hordozójával és építő jével! Ezzel az Életbetöltővel való állandó összeköttetésre vágyik. Krisztus érintését fáradozása kezdetétől fogva annak a Szent Lélegzetnek érezte, mely az ő egész lényét eltöltötte. Mivel most az őt tartósan lefoglaló különböző akadályok el hárultak, a világosság felé siet, hogy átkarolja, s ebben az erőben igazi emberi cselekedetre emelkedhessen fel. És íme, amikor a tanuló így a világosság felé halad, megtörténik a nagy csoda. A világosság még nagyobb sebes séggel jön elénk. Amikor azt hisszük, hogy félúton vagyunk, akkor találkozunk vele, mint már sokan előttünk, úton Da maszkusz felé, s Ő megmutatja nekünk az utat Damkarba, az arábiai Damkarba, az oroszlán városába, Júda oroszlánjáéba, Krisztuséba, aki az akvárius-cél hatalmas és mindent magá ban foglaló ösztönzője. Rózsakereszt Krisztián csak tizenhat éves volt, amikor megérkezett Damkarba - így mondják. Mi pedig megértjük: ez a dicsőség és győzelem ösvénye az igaz ember számára. Jaj annak, aki a tizenhatodik ösvényre szentségtelen, be mocskolt állapotban akar rálépni. A tizenhatos számnak van egy régi, okkult jelképe: egy torony, melybe belecsap a vil lám, s egy embert látunk lezuhanni. Senkinek sem sikerülhet a Damkari utazás, aki nem akar Rózsakereszt Krisztián elő készületeivel és módszerei szerint cselekedni. 55

Ott, Damkarban történik aztán, hogy találkozik a nyugati misztériumok hierofánsaival. Azok megmutatják neki ko lostora néhány titkát, vagyis ismertetik vele anyagi testének, anyagi megnyilvánulásának néhány kulcs-erejét. Ezzel az új bölcsességgel később képes lesz új gyógymódot kidolgozni. A Fama azt mondja, hogy napról napra jobban érti az arab nyelvet. Egyre mélyebbre hatol a dolgok lényegébe, s így képes lesz megírni M könyvét, az emberiség könyvét, a ró zsakeresztesek Evangélium Magnumát, a gnosztikus evan géliumot. Itt ugyanakkor a többi tudományok szintézisét is felveszi magába, úgyhogy a világnak emiatt később lesz oka örvendezni. Miután pedig a tanuló eléggé felfrissült a kimeríthetetlen Krisztus-ismereteknek e forrásánál, folytatja utazását. Mert mielőtt a misztériumok szerzeteseként elindulhatna tulaj donképpeni útjára, elegendő tapasztalatot kell gyűjtenie minden erőről és dologról, ami az anyag és a szellem terü letén található és hatásos. így aztán először az oly veszélyes útra indul a Sinus Arabicuson át Egyiptomba, hogy ott folytathassa tanulmá nyait és előkészületeit. Egyiptom itt a szellemi területek jel képe, ahová az ember csak akkor hatolhat be, ha belsőleg abszolút erősnek érzi magát, és teljesen fel van vértezve. Ezért utazik tehát Egyiptomba a Sinus Arabicuson át, a gnosztikus mágia minden fegyverével, minden világosság fegyverével ellátva, ami magából a Krisztus-forrásból szár mazik. Ilyen felszereléssel a tanuló számára már nincsenek akadályok. Áthatol Egyiptomba, s ott - mint már láttuk - el végzi a munkáját, hogy közvetlenül azután útra keljen Fez be, Észak-Afrikába, amit Damkarban ajánlottak neki. A Fama tanulmányozói észrevehették, hogy Rózsakereszt Krisztián útja teljes kört ír le a régiek világtengere körül. A 56

német kolostorból kiindulva Cipruson keresztül Damaszkusz ba megy, majd Arábiába. Onnan Egyiptomba hajózik át, majd Marokkóba, Fezbe utazik. Fez meglátogatása után Spanyo lországba megy, hogy végül visszatérjen Németországba. A következő fejezetben, melyben Rózsakereszt Krisztián spa nyolországi tartózkodását vizsgáljuk, megpróbáljuk megma gyarázni e földrajzi erővonal ezoterikus-tudományos jelen tőségét. Fejtegetéseink pillanatnyi hiányosságát tehát később pótoljuk. Nézzük meg most a Fezi tartózkodást. Fezben megismerkedett azokkal, akiket őslakóknak szoktak nevezni, s akik sokat felfedtek neki titkaikból, ahogyan mi európaiak is sokat tudnánk nyújtani, ha éppúgy meg tud nánk egyezni egymással, s ha ezt komolyan akarnánk és ke resnénk. Fez lakóiról gyakran mesélte, hogy mágiájuk nem egészen tiszta, s hogy kabbalájukat is bepiszkolta a vallásuk. Ennek ellenére jó hasznát tudta venni, mert hite még erösebb alapra talált. Az most már egyezett az egész kozmikus harmóniával, mely csodás módon a századok minden kor szakában megtestesült. Talán hallották már, hogy hét misztérium van, hét rendszer, hét csatorna, melyen keresztül a tanuló magasabb tudáshoz juthat. Ez a hét iskola az a „hét kötél", amit leeresztenek az igazi élet sötét barlangjába, hogy itt megszabadító munkát végezzenek. Akinek megvan az ereje és képessége, vagy ki fejleszti azt, amivel felmászhat ezeken a köteleken, azt a fel érés után azonnal bevetik a kötelek további felhúzásánál, amelyeken a misztériumokért esedezők lógnak láncaikban és béklyóikban. Itt az Alkímiai menyegző jelképes beszédét használjuk. Egy misztériumiskola tehát egy munkaközösség, előre haladott emberek mágikus munkaközössége az emberiség 57

szolgálatában. Egy misztériumiskola ezért erőtér, erőkifej tés, ami az olyan, alkalmas tanulók számától függ, akik je lentkeznek egy ilyen oktatásra, és ebben sikerrel haladnak. Minél több erő, annál több hatalom! Ez a törvény szellemi dolgokra is érvényes. A hét misztériumiskola, a hét mágikus munkaközösség el van osztva az egész világra, s hozzáigazodik a munkaterü letén található népfajok szokásaihoz, erkölcséhez és vallásá hoz. Egymásba folynak, mihelyt egy népfaj megmássza a spirális magasabb menetét. A hetedik, a fehér faj számára készült misztériumiskola a legmagasabb, a leghatalmasabb és a legmagasztosabb, mert a legfejlettebb valláson, a ke reszténységen alapul. A napnyugati misztériumok valóban a régi vagy régebbi misztériumok megkoronázását jelentik. Mivel pedig a Fama a hetedik misztériumiskola fejlődésének történetét közvetíti, Rózsakereszt Krisztián itt a hatodik misztériumiskolával lép kapcsolatba, mely jelképesen Fezben, Észak-Afrikában la kozik. Itt továbbképzi magát a feziek mágikus művészeté ben. A tanuló, az új szerzetes, aki ilyen hatalmas megbízást kapott, (hogy gyújtsa meg a Gnózis világosságát Európá ban), egy harcban edzett munkaszervezetet tanulmányoz, mielőtt maga látna munkához. A különböző misztériumis kolák között nincsen versengés, hanem szoros együttműkö dés, mivel a feladatuk emberszolgálat, s így mágikus képes ségeik is erre vannak hangolva, habár módszereik a dolgok természeténél fogva különbözők. Ezért beszél Rózsakereszt Krisztián nagy hálával fezi tartózkodásáról, ha meg is állapítja, hogy az ottani mágia, a saját, magasabb tudásához viszonyítva nem egészen tiszta, s hogy a titkos tan is (ez érhető) összekeveredett egy keresz58

ténység előtti vallással. Ennek ellenére jó hasznát tudta ven ni a Fezben alkalmazott bölcsességnek, s hite még jobban megalapozódott. Lehetséges, hogy a fentiek Önt újra.valami összehasonlító vallási tanulmányokra késztetik. Az ilyen tanulmányokban tényleg sok érték rejtőzhet, ugyanakkor azonban nagy ve szély is, ahogyan a mindennapi élet mutatja. Ha ugyanis a vallások tanulmányozásával tényleg haszonra akar szert ten ni, akkor ezt az egyetlen, erre valóban alkalmas módszerrel kell megtennie, azzal, amit a Fama Fraternitatis ajánl, Ró zsakereszt Krisztián módszerével - és semmi esetre sem az úgynevezett teozófikus módszerrel. Egy kozmikus törvény szerint először öntudathoz (Aries = Kos) kell jutnunk, mie lőtt önfeláldozáshoz (Pisces = Halak) kezdhetnénk. A nap nyugati öntudat megkívánja, hogy először - a teljesen elfaj zott egyház szégyenfoltjától megszabadulva - a Sors Urai által kinyilatkoztatott napnyugati vallásra állítsuk be ma gunkat: az eredeti, tiszta kereszténységre. Ha felmértük a ke resztény tudás mélységeit, csak akkor leszünk képesek be lépni a régiek mindentudásának kincstárába, s ott megtalálni azt a bölcsességet, melyre napnyugati feladatunk helyes be töltéséhez szükségünk van. Csak akkor tudjuk átlátni a régi ek vagy más rendszerek szándékát, s akkor nem fogunk el tévedni meg nem értett értékek labirintusában, egy alacso nyabb spirálishoz kötözve. Nagyon helyesen mondja a Fama, hogy ha helytelen módszerekkel dolgozunk, akkor ezerféle helytelen vélemény szeplője borít minket, ami min den világi diszharmónia, elvakultság és esztelenség oka, s így nem leszünk képesek valamirevaló munkát végezni. Csak azoknál fordul jóra minden, akik el tudnak hatolni Damkarba, az oroszlán városába. Csak azok tudják a szá59

mukra megnyilvánultakból, az általuk kikutatott dolgokból levonni a helyes következtetéseket. Hitük így egyre szilár dabb alapokon nyugszik, melyek megegyeznek az egész kozmikus harmóniával, s minden korszakban csodásan megmutatkoztak. Ha Önnek megvan ebből valami, akkor naponta, sőt órá ról órára pozitívabb lesz. Akkor a megnyilvánulások folyto nos sorozatát éli át, melyek világító jelensége csodálatos. Lépésről lépésre halad tovább a világító hídon, mely az időtől az örökkévalósághoz vezet, a mikrokozmosztól a makrokozmoszhoz. Ez a fejlődés olyan, mint a szférák ze néje; ez az Arany Rózsakereszt mágikus éneke.

Két év után C.R.C. testvérünk elhagyta Fez városát, és sok drága kinccsel Spanyolországba utazott, abban reményked ve, hogy mivel utazása olyan jó eredménnyel járt, Európa tudósai vele fognak örülni, hogy tanulmányaikat most már ugyanazon biztos alapokra építhetik. Ezért beszélt a spanyol tudósokkal a mi tudományaink hiányosságairól, s hogy ho gyan lehetne ezeken segíteni. Miért fognak a jövőben bizo nyos előjelek erősödni, s miért kell ezeknek egyezniük a múlttal. Mik az egyház hiányosságai, s hogyan kellene az egész erkölcsfilozófiát megjavítani. Új növényeket és gyü mölcsöket, s olyan állatokat mutatott nekik, melyekkel szem ben a régi filozófia tanácstalan volt, s új axiómákkal járt ke zükre, melyeknek segítségével minden tökéletesen megol dódna. A tudósok véleménye szerint azonban mindez nevetséges volt, s mivel új volt, féltek, hogy nagy hírükön csorba esne, ha megint tanulniuk kellene, s hosszú ideje dédelgetett téve déseiket be kellene ismerniük. Mert ezeket a tévedéseket na gyon megszokták, s elegendő jövedelmet is biztosítottak ne kik. Aki azt gondolja, hogy a nyugtalanságkeltés hasznos le het, felőlük csak nyugodtan reformáljon - mondták. Ugyanezt fuvolázták neki más népek is. Nagyon megdöb bent, mert a legkevésbé sem erre számított. Hiszen kész volt minden művészetét a tudósokkal bőkezűen megosztani, s ne61

kik csak annyi fáradságot kellett volna venniük, hogy bátor kodjanak minden tantárgyból, tudományból, művészetből és az egész természetből az igaz és hibátlan axiómákat megál lapítani, melyekről biztonsággal tudta, hogy ezek mint egy gömb, az egyetlen középpontra irányulnak. Ahogyan az ara boknál is szokás, csakis ezek szolgáltak volna a bölcseknek vezérfonalként, hogy tehát Európában is legyen egy olyan közösség, melynek elegendő aranya és drágaköve van, amit alkalmas célok érdekében megoszthatnak a királyokkal. Itt kellene az uralkodókat oktatni, hogy mindazt tudják, amit Isten az embereknek megengedett, s itt szükség esetén felvi lágosítást lehetne kérni, akárcsak a pogányok jóshelyein. Fama Fraternitatis R.C.

Utazás Spanyolországba

Az Aquarius- vagy Vízöntő-mű, melynek népszerűsége egy re örvendetesebben növekszik, rendkívül régi. Egyesek azt gondolták vagy állították, hogy ez az ötlet néhány politiká val foglalkozó rózsakeresztes fejében és keblében született meg - mintha a rózsakeresztesség és a politika nem zárnák ki egymást teljesen és tökéletesen! A gondolat azonban nagyon régi, sőt ókori, ha megnyi latkozása alkalmazkodik is a pillanatnyi helyzethez. Való ban, az Aquarius-mű, a módszere és az ellene folytatott harc rendkívül koros, olyannyira, hogy csodálkoznunk kell, hogy a Rózsakereszt ismerői és tanulmányozói ezt nem fedezik fel. Hogy pedig egyébként tisztességes emberek arra hagyják használni magukat, hogy munkánkat gyanúsításokkal aka dályozzák, az csakis a Rózsakeresztet illető messzemenő tu datlanságukkal magyarázható. A helyzetet teljesen megértő ember felfedezi, hogy a Ró zsakereszt messze túlér az emberek normális tevékenységén, s az ellene való harc valójában a fekete gonoszból ered, mely minden eszközzel megpróbálja a gnosztikus üdvtevé kenységet feltartóztatni és megsemmisíteni. Itt is úgy van azonban, mint minden dolognál. A támadók ránk irányított fegyvere erőtlennek bizonyult, sőt nekünk hozott rendkívüli sikert, mert a mű az elnyomás napjai óta belsőleg és külső leg is növekedett. Támadóinkkal szemben részvéttel teljes 63

szeretetet és egyáltalán semmi gyűlöletet nem érzünk. Elő jognak tekintjük, hogy egy ilyen korszakban lehetünk Krisztus-hírnökök, s ilyen minőségünkben támadnak min ket. Nagyszerűnek tartjuk, hogy Krisztus és magasztos szol gái érdekében sziklaként állhatunk a hullámverésben. A Rózsakeresztet mindenkor üldözte és rágalmazta a klasszikus ellenség, a fekete mágia, s megpróbálta károsíta ni. Ez a fekete szörny minden évszázadban felemelte a fejét, hogy elnyelje az Idősebb Testvérek művét, s a tény, hogy a nyugati műveltség történetében oly jól ismert klasszikus tá madások megismétlődnek, a mindennapi nehézségek mellett bensőséges örömmel tölt el minket. Ezek a támadások ugyan is azt bizonyítják, hogy jó úton járunk. Nem lett úrrá rajtunk a megszokás. Nem műkedvelésből foglalkozunk rózsakeresztességgel. Atyánk, Rózsakereszt Krisztián barát nyom dokaiba akarunk lépni! Semmi közünk nincsen a különböző exoterikus közösségek politikai hangoskodásához és vitái hoz. A mi munkánk korunk káosza és szenvedélyei fölött áll. Nem hagyjuk magunkat ezekbe belerángatni sem jobb ról, sem balról. Értsük jól egymást: Amikor azt állítjuk, hogy a dolgok fölött állunk, arról van szó, hogy munkánk olyan erőn alapul, mely nem ebből a világból való, s hogy emiatt jobban dolgozha tunk a világban, és annál jobban láthatjuk és terjeszthetjük az igazságot. Nem azt mondjuk valami magasabb meggondolás alap ján: „az új, megszabadító valóság jön, csak várjunk". Mert nem hagy minket hidegen, hogy hogyan és mikor nyilvánul meg ez itt az emberben. Mi az új emberré válás megnyilvánításán dolgozunk a legcsekélyebb ellenállás útján, és meg kíséreljük testvéreinket annyi szenvedéstől megkímélni, 64

amennyitől csak lehet. Azért égünk, mint valami fáklya, hogy a Krisztus-világosságnak segítsünk bejáratot találni az Idősebb Testvérek klasszikus módszere szerint. Ezért kell, ha csak részben is, ugyanazokat a tapasztalatokat megsze reznünk, mint a régieknek. A Rózsakeresztes-közösség, a Lectorium Rosicrucianum, és az Ifjú Gnosztikus Szerzet belsőbb nézetei - mint az Idő sebb Testvérek munkaeszköze ebben a világban - a régi erőből állnak és hatnak, s a jóság, igazság és igazságosság alkalmas szerszámát képezik az Egyetemes Gnózis ősrégi értelmében. Akik pedig pontosan akarják tudni, hogy mű vünknek mi a célja, azoknak jó lesz megvizsgálni a Rend régi iratait. Ezek már évszázadok óta beszélik mágikus nyelvüket. Ettől az ösvénytől egyetlen lépést sem akarunk eltérni, sem jobbra, sem balra. Minden kormányt elfoga dunk, ha az Isten útjain jár. Ha nem ezt teszi, akkor sem aka runk bármikképpen is tenni ellene, vagy a bukásán dolgozni, hanem pontosan tudjuk, hogy a kozmikus hatalom el fogja seperni, ha eljön az erre alkalmas pszichológiai pillanat. Az igazságot, jóságot és igazságosságot az embereknek gnosz tikus értelemben, eredeti, valódi értelemben akarjuk közve títeni, minden kerülő nélkül úgy, hogy személyt nem nézve hirdetjük, s így a világosság hatalomra juthat bennünk, és közöttünk lakozhat. Egy kormány, politikai párt vagy exoterikus közösség ebben a viszonylatban éppoly kevéssé mara dandó értékű tényező, mint korábban. Mi tehát - ezt ismételjük - nem foglalkozunk politikával. A Vízöntő müve, az Aquarius-mű tehát olyan régi, mint a világ, s azóta is változatlan. Ennek bizonyítékát a Fama Fraternitatis-ban találjuk meg. Ahogyan már a Fama címé ben is kifejezésre jut, ezt „Európa minden főurának, álla mának és tudósának" felajánlják. Az élő, gnosztikus ke65

reszténység Fámája nem akar háttérben maradni, tudo mánytól, vallástól, semmitől sem akar távol maradni, mert a Logosz szándéka az, hogy az igazi emberiség három kifeje zési formája, a művészet, a tudomány és a vallás a cseleke detben egyesüljön, és az igazi élet népközösségében olvad jon egybe, hogy ez képző térséggé fejlődjön a megszabadu lás megvalósító ereje számára. Mert az igazi kereszténység felépítésére szolgáló tér apostolai az anyagi világban kezdettől fogva a Rózsakereszt szerzetesei voltak. Ezek nem alkalmazkodnak, nem egyez kednek, hanem követelnek, figyelmeztetnek, hívnak nap mint nap, megszakítás nélkül. De nem vaktában esnek neki a munkának, mintha hirtelen lelkesedés ragadná magával őket, s a bennük dúló erőknek kellene kifejezést adniuk, hanem meghatározott, jól kidolgozott rendszer szerint dolgoznak, amely a keresztény misztériumokon alapul. Erre a módsze res munkára minden munkatársat alaposan előkészítenek. Az előkészítést pedig Rózsakereszt Krisztián útirajzában ecsetelik. Ezt az előző fejezetekben kétféle szempontból is megbeszéltük. Most nézzük meg a harmadik oldalát is. Az utazás mély értelme az alakulás keresztjén fejlődő hét rózsára is vonatkozik. Rózsakereszt Krisztián kolostori tar tózkodását, Jeruzsálemre való mély, hatalmas vágyakozását és odahatolását nevezzük keresztény realizmusnak, a Jupi ter-szintézisnek, az erőknek, melyek a két mellékvese hor monjával képessé tesznek bennünket arra, hogy az anyagban rátérjünk a cselekvésre. Cipruson, a Vénusz-tisztelet köz pontjában való tartózkodása az alacsony vágytermészet megváltoztatását jelképezi, mely a tímusz-mirigy hormonja által olyan fontos változásokat visz végbe testünkben. Meg érkezése és tartózkodása Damaszkuszban a hatalmas Mer kúr-fémet, a magasabb tudást fejezi ki, melynek fejlődése a 66

pajzsmirigy hormonjától függ. Aztán tovább megy Damkarba, az oroszlán városába: felébred a benne lévő Krisztus. Szabaddá válnak a hatalmas Uránusz-erők, melyek az agy alapi mirigy (hipofízis) erőivel hatnak együtt. Amikor Rózsakereszt Krisztián így rendelkezhet saját magával, útja tovább viszi a Sinus Arabicuson át Egyiptom ba, amely a küszöb őrét jelöli, majd Fezbe, ahol magáévá tesz minden eddigi misztériumot, s előkészülését és fejlődé sét tényleg megkoronázza. Minden szellemi érték, ami a to bozmirigyben rejlik, az alakulás keresztjének hetedik rózsá jában, rendelkezésére áll az ösvény tanulójának. Aztán pedig, e harmonikus előkészítés után, két év múl va, tehát amikor az idők megértek, elindul Spanyolországba. Spanyolországgal itt az emberi szellemre utalnak, a Plútó nézetre, mely mint csendes őr, kiszabadul a királykamrából, hogy megkezdje a világért és az emberiségért végzett nagy feladatát, mint beavatott és a misztériumok őrzője. így szól tehát a Fama - mely általános értelemben Euró pának minden tudósához, különösen pedig minden kor mányzójához fordul -, így szól a Vízöntő programja, a Ró zsakeresztes Rend évszázados irata, a jóság, igazság és igaz ságosság hírnöke: Két év után C.R.C. testvérünk elhagyta Fez városát, és sok drágakinccsel Spanyolországba utazott, abban reményked ve, hogy mivel utazása olyan jó eredményekkel járt, Európa tudósai vele fognak örülni, hogy tanulmányaikat most már ugyanazon biztos alapokra építhetik. Ezért beszélt a spanyol tudósokkal a mi tudományaink hiányosságairól, s hogy ho gyan lehetne ezeken segíteni. Miért fognak bizonyos előjelek erősödni, s miért kell ezeknek egyezniük a múlttal. Mik az egyház hiányosságai, s hogyan kellene az egész erkölcs

filozófiát megjavítani. Új növényeket, új gyümölcsöket és állatokat mutatott nekik, melyekkel szemben a régi filozófia tanácstalan volt, s új axiómákkal járt a kezükre, melyeknek segítségével minden tökéletesen megoldódna. A tudósok véleménye szerint azonban mindez nevetséges volt, s mivel új volt, féltek, hogy nagy hírükön csorba esne, ha megint tanulniuk kellene, s hosszú ideje ápolgatott téve déseiket be kellene ismerniük. Mert ezeket a tévedéseket na gyon megszokták, s elegendő jövedelmet is biztosítottak ne kik. Aki azt gondolja, hogy a nyugtalanságkeltés hasznos le het, felőlük csak nyugodtan reformáljon - mondták. Ugyan ezt fuvolázták neki más népek is. így megmutatkozik, hogy a legmagasabb és legjobb, amit a misztériumok és a kereszténység a világnak nyújthat, na ponta elénk tárul. Jelen van, csaknem ránk erőlteti magát, de az emberek nem akarják. Krisztus azt mondja: „íme, köze lebb vagyok hozzátok, mint kezetek és lábatok, tiveletek va gyok minden napon a világ végezetéig". De az emberek nem akarják. Mert hát a fennálló helyzeten olyan jól lehet keres ni. És - nemde - sokan annyira közismertek mint tudósok vagy Istennek szentelt teológusok vagy nagy emberbarátok. Képzeljék el, hogy az igazság fényében az embernek min dennel fel kellene hagyni (lévén az illúzió és tévedés), amit saját vélemény formájában birtokol és hirdet! Ezért ragasz kodik az ember az önfenntartás és helytállás anyagi világá ban inkább a sötétséghez, mint a világossághoz. És ugyane zen okból csak két lehetőség van: a világosságot elfogadni, vagy azon elbukni. Az Arany Rózsakereszt története itt hangsúlyozza, még pedig rendkívül komolyan: a világosságot felajánlják - in gyen. De az ember helytállásra és érvényesülésre törekedve 68

lábbal tiporja, harcol ellene, mint valami veszély ellen. A világ üdvözítője szerettei között jár, de leköpködik s letépik ruháját, miközben a jámborság mögé sáncolják magukat, hogy eltakarják meztelenségüket. Meg kell azonban értenünk, hogy a szentnek ez a tétlen sége csak látszat. Aki a világosságra emel kezet, az bele pusztul a sötétségbe. így védik a magasabb elemet, s miszté riumiskolára van szükség, ami a magasabbat biztosítja. így keletkezik a gnosztikus mágia fegyvere, amivel - mint a Fama Fraternitatis R.C. mondja - az Egyetemes Gnosztikus Szerzet újra meg újra azokhoz fordul, akik meg akarják hallgatni. Semmi mást nem akarunk, mint a világnak és az emberi ségnek megmutatni a nagy kincseket, melyek mindenki számára megvannak. Semmi mást nem akarunk, mint a vilá got és az emberiséget figyelmeztetni a nagy veszélyekre, melyek elszabadulnak, ha megmaradunk az arcátlan megta gadás és visszautasítás mellett. Semmi mást nem akarunk, mint a ránk bízott nagy művet védelmezni és kivitelezni a sötétség minden mocsarán keresztül. „Spanyolország" fogalmának még más jelentése is van, me lyet itt csak megemlítünk. Spanyolország és Európa néhány más országa bejárati kaput képez, melyeken keresztül más fajok reinkarnáló egói hatolnak be Európába. Ahogyan a múltban létezett már egy nagyon előrehaladott spanyol kul túra, amely szoros kapcsolatban állt az arab kultúrával, úgy a jövőben is kivirul majd az új spanyol kultúra. És az a rette netes küzdelem, mely a második világháború kitörése előtt Spanyolországban kezdődött, ahol tízezrek vére folyt, az eljövendő újnak volt sajnos elkerülhetetlen ára, míg ugyan akkor előállt annak a veszélye, hogy a sötétség hatalmai en69

nek az alakulásnak az időpontját késleltethették. Ahogyan már akkor is kijelentettük, a spanyol testvérharc nem egyedi dolog volt, ahogyan sokan gondolták, hanem egész Európára jellemző, mint nem sokkal később meg is tapasztaltuk. így, kozmikus erővonalak mentén, új eszme akart hata lomra jutni Európában. Spanyolországon átjött be, ahogyan C.R.C. is a keresztény filozófiával Spanyolországba ment, hogy az ottani elutasítás után Németországba utazzon. Ez aztán az oka annak, hogy az ezoterikusuk már azelőtt sok fontos eseményre vártak Közép-Európában, mely várakozás szintén jogos volt és teljesült is. Munkánk a jóság, igazság és igazságosság érdekében folytatódik, hogy a régi Evangéliumot most is közvetítsük egy összetört és megzavarodott világnak. Széles fronton menetelünk, hogy az eljövendő idők helyes értékeit és ese ményeinek jeleit mindenkinek átadjuk, aki meghallgat min ket. Rátapintunk sok fájó pontra, s a világosság ösztönzésé re, mely hatalmába kerít minket, meg akarjuk tanítani az embereket, hogyan kell élniük a nagy Őriző és Eletbeteljesítő, a Krisztus szolgálatában.

Bizony el kell ismernünk, hogy a világ már azokban az idők ben nagy mozgalmakkal volt terhes, és miután a szülés fáj dalmain túl volt, állhatatosan érdemteli hősöket hozott a világra, akik erejük megfeszítésével törtek át a sötétségen és a barbárságon, s nekünk, gyengébbeknek már csak követ nünk kell őket. Egészen biztosan ők voltak a Lángoló Há romszög csúcsa, s e lángok egyre erősebben világítanak, s a világnak bizonyára utolsó tüzét lobbantják majd lángra. Fama Fraternitatis R.C.

7 A tüzes háromszög

A Fama Fraternitatis-bm szó van a Trigonum Igneumról, a tüzes vagy lángoló háromszögről. Amikor Rózsakereszt Krisztián csodás európai útján Spanyolországba érkezik, minden kincsét, összegyűjtött hatalmas bölcsességét fel ajánlja mindenkinek, aki akár egy pillanatra is hajlandó oda figyelni. Az eredmény azonban durva visszautasítás. A tudó sok, a politikusok, a művészet kedvelői és a vallásos felső réteg tagjai lunáris éleselméjűségükkel csakhamar észreve szik, hogy amit Rózsakereszt Krisztián felkínál nekik, az saját primitív nézeteik és szokásaik tökéletes ellentéte. Ha az őszintén és ingyen felkínált isteni adományokat elfogad ták volna, akkor ez - ahogy a Fama ecseteli - ártott volna hírnevüknek; akkor kitűnt volna, hogy semmit sem tudnak, s újra kellett volna kezdeniük a tanulást. Akkor be kellett vol na ismerniük sokéves hibáikat, ami miatt elapadt volna a jö vedelmük forrása, s pénztárcájuk elvékonyodott volna. Nos, e keserű tapasztalat után, mely nekünk meglehetősen isme rősnek tűnik, a Fama - mielőtt folytatná Rózsakereszt Krisztián útleírását - mély értelmű ezoterikus-filozófiai fej tegetésbe kezd, hogy tanulmányozóinak megmagyarázza a magát szakadatlanul felajánló Világosság és az őt visszauta sító Sötétség közötti éles ellentétet. Beszél a Világosság Szerzetének rettenetes küzdelméről, melyet azért folytatnak, hogy ebből a sötétségből és barbárságból eléggé méltó em73

berekét kerítsenek elő, akik az emberi élethullámnak, a töb bieknek, utat tudnak törni a fejlődési spirális magasabb me netének fényes világosságába. A hősöknek e seregére utalva mondja a Fama: Egészen biztosan ők voltak a Lángoló Háromszög csúcsa, melynek lángjai egyre erősebben világítanak, s a világnak bizonyára utolsó tüzét lobbantják majd lángra. Ha meggondoljuk ezeket a dolgokat, akkor nagy csodála tunk, mély tiszteletünk és hálánk árad mindazokhoz, akik Nyugaton felépítették a Világosság Szerzetét. Tiszteljük mindezeket a nemes lelkeket, akik az alantasnak a pokoli örvényéből, a halál gödréből felküzdötték magukat - nem azért, hogy magukat mentsék, hanem hogy utat törjenek, utat építsenek nekünk, akik utánuk jövünk. A szeretet hulláma árad felénk. Fényes alakok maroknyi csoportját látjuk az Egyetlen körül, Krisztus körül, akivel és akiért hordozni akarják a keresztet. Ők képezik a lángoló, a tüzes háromszög csúcsát. Ebben a fejezetben erről a világító mágikus jelkép ről szeretnénk elmélkedni. E szavakat valójában vallomásnak, nyilatkozatnak kell ven nie. Ön hallani fogja, hogy kik vagyunk, mi az igazi szándé kunk, milyen munkával foglalkozunk, s mennyiben vagyunk kapcsolatban ezzel a tüzes háromszöggel. A mágikus háromszögnek sok nézete van. Ezt már a ge ometria háromszögeinél is felfedezzük. A háromszöget sík felületnek nézhetjük, melyet három egyenes szakasz határol; és vannak derékszögű, hegyesszögű és tompaszögű három szögek, meg gömbháromszögek is. A misztikus szabadkőművességben a háromszög minden építménynek alapelve és végcélja. Az ezoterikus, gnosztikus 75

kereszténységben a háromszöget a Golgota magaslatán fel állított három kereszt ábrázolja. A rózsakeresztes filozófiá ban az Ego három nézetéről úgy beszélnek, mint isteni szel lemről, életszellemről és emberi szellemről. A mágikus asztrozófiában a tüzháromszöget Aries, Leo és Sagittarius8 ké pezi. A gnosztikus planetáriumban Uránusz, Neptun és Plútó háromszögét látjuk sugározni, a három hatalmas jelet Serpentariusban és Cignusban.9 Ismerjük a kozmikus háromszöget mint az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nézetét, és a kozmoszon felüli háromszöget mint a Logosz három nézetét. Az Arany Rózsakereszt mo dern Szellemi Iskolájának munkájában pedig - mely egykor a gnosztikus szabadkőművesség egyenes folytatása volt ugyanez a háromszög a Vízöntő-követelményben, a jóság ban, igazságban és igazságosságban jelenik meg. A háromszög nézeteiről, azokról is, amelyeket itt nem említettünk, kétségtelenül egész könyvet lehetne írni. Ebben a nagy bőségben tehát korlátoznunk kell magunkat. így a mágikus gondolkodásnak csak egyetlen vonalát fogjuk kö vetni, hogy ne tévedjünk el a sugárzó lángok sokaságában. Nyilvánvaló, hogy a háromszög az abszolút harmónia, a háromság egységének jelképe. A három a tökéletes egység terméke, a tökéletesség száma. Az abszolútnak, a teljes építménynek ez a gondolata a Logosz legmagasabb nézeté ből ereszkedik alá minden kozmikus területen át, mint egy tüzes láng. Ahol Istennek ez a tüzes lángja megjelenik, ott meggyújtja a kozmikus gyökérönállóságot, és megjelenik a káosz: egy hatalmas, tomboló, le és fel hullámzó mozgás, alakulásra törekvés.

A Kos, Oroszlán és Nyilas csillagkép A Kígyó és Hattyú csillagkép

Isten tüzlángja mélyebbre merül ebben a hatalmas szere tetműben, s lelövell a sötét Földre. Mint a Világosság, mely a sötétségben fénylik, mint Világosság, mely káoszt, moz gást, krízist és ítéletet hív elő. Az isteni háromszög lefelé irányuló tüzes, tűhegyes csúcsa kardként csap le erre a világ ra. Ez a Krisztus-szellem, mely nem békességet hozni jött, hanem kardot, fegyvert. A tanuló pedig, aki élete éjjeliőrségén szemeivel az eget pásztázza, hogy felfedezze Isten világosságát, látja a tüzes lángokat lefelé lövellni, s az ő életét megérinteni. A három ságot, mikrokozmikus lénye háromszögét megérinti az isteni háromszög. Az emberi háromságot a szellem három nézete jelöli, s ezek a fejben három világító magnak látszanak, há rom gyengén világító csillagnak: az agyalapi mirigy, a to bozmirigy és a homlok mögött, a szemöldökök közötti hely sugárzása. Mihelyt ünnepelni lehet ezt az isteni találkozást, amint a két háromszög hegye megérinti egymást, rettenetes harc keletkezik: az alantas halála és a feltámadás. A két há romszög átfedi egymást, így áll elő a két egymásba fonódó háromszög képe, a hexagram. A hatos számnak e mágikus kifejezését a régi kabalisták a tökéletesség jeleként használ ták. Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjének tanul mányozói most már megértik, hogy miért a hatodik kötéllel húzták fel Rózsakereszt Krisztiánt a sötét veremből. Csak a beavatott, az Istennel egyesült, akinek megvan Sa lamon e pecsétje, az tudja tüzes háromszögét hatalmas tüzlánggá fejleszteni. A láng egyre világosabb lesz, s kétségte lenül ez ajándékozza meg a világot az utolsó világossággal. Most pedig ki kell puhatolnunk, hogyan fejlődik ki ez a fo lyamat. Ez csak egyetlen módon történhet: a jóság, igazság és igazságosság útján. Ez a három fogalom Uránusz, Neptun 77

és Plútó kulcsszava. Ezek jelölik a három mirigy: az agyala pi mirigy (hipofízis), a tobozmirigy és a csendes őr, a pajzsmirigy megszabadító tulajdonságát. Ez az Ego három nézete. A teljesen önfeláldozó szeretetszolgálatot jelenti ez, a tö kéletes kereszténységet, a feltétlen szabadkőművességet. Ez képezi a három keresztet a koponya helyén, ahol a kibékülés vére folyik sokak váltságdíjaként. Röviden: itt fejek, szívek és kezek tökéletes cselekedetéről van szó. Az Akváriusmunka ez, a Rózsakereszt Szerzetének mágikus munkája korszakunkban. A háromszög alapjának a jóság fogalmát látjuk, s ezen az alapon emelkedik egyik oldalon az igazság, a másikon pedig az igazságosság. Ahol pedig ez a két fel emelkedő erő találkozik, ott keletkezik a beavatás, az egyre világosabbá váló láng. Mit jelent a jóság? Mit akar az Uránusz-elv? Az Uránusz-elv az igazi szeretet legmagasabb formájára, a dolgok Krisztus-nézetére vonatkozik. Mi mindent nem csináltak az emberek a szeretetből! Puha, kásás valamit, ellenőrizetlen érzések hullámain való lihegést, a szenvedélyek és a végte len önszeretet betetőzését, mindkét kézzel való kapaszko dást a felületes romantikába; eszközt, mellyel a saját tehe tetlenséget és ürességet szeretnék feltölteni. „Ha egyedül nem tudom, akkor mások segítségével próbálom megtenni." Ez a szeretet a negatívság jelképe; korlátolt és véges. A há romszög alapja egészen más irányba terel minket. Az ab szolút önfeláldozást tanítja, az emberiségért való személy telen odaadást, azoknak a teljes megszánását, akik a sötét ben járnak. Ha van Önnek ebből valamije, ebből a hatalmas megrendülésből azok sorsa láttán, akik kimondhatatlanul szenvedve küszködnek ebben a sötét világveremben - csak akkor lehet Ön Akvárius-barát. 78

Ha ismeri ezt a szeretetfájdalmat, csak akkor mondhatja magáról, hogy a világ fájdalmait hordozónak a gyermeke. Csak akkor kész Ön arra, hogy elhagyja apját, anyját, min denét, hogy szolgálja Istent, a világot és az embert. Akkor megy el - mint Rózsakereszt Krisztián, az Ön felettes énjé nek prototípusa - Spanyolországba, hogy kincseit felajánlja mindenkinek. Akkor Önnek is visszautasítás, gyanakvás és üldöztetés lesz a sorsa, akkor Ön is azt hallja majd: „Feszít sétek meg!" És lassan felemelkedik az Ön áldozatának keresztje a ko ponya helyén, a zsoldosok szitkozódva állják körül az Ön vérző szívét, sorsot vetvén az ön igazi cselekedettel bizo nyított szellemi birtokára, mint valami árura. így pereg egyik vércsepp a másik után az Ön testéről; ez az Ön szeretete, mely a világot táplálja; átitatja a földet, hogy annak öléből egykor más gyümölcsök sarjadjanak. így fektetjük le az iga zi szeretet alapelvét, az önfeláldozást Krisztusban, s emiatt, ebből, mint mondtuk, két másik erő száll fel. A jóságból először igazság növekedik. Ha a szív jóságá nak ezoterikus jelentőségét nem értette meg, akkor az igaz ságot sem láthatja. Ez a neptuni elv, ez a magasabb ész a jó ságból kel életre. íme minden igaz ismeret titka. A jóság olyan, mint Mózes jelképes botja. Ön megüti vele az egye temes ismeretek szikláját, s az élet vize tor, buzog elő belő le. Elárasztja Önt a megszabadító igazság. Látása megélese dik: látja a megindultságot a sötét világveremben, látja a megszabadulás irányvonalait, s Ön a szeretetével és a szere tete mellett magával hozza a bölcsességét is. E világ hatalmasa azonban megint megpróbálja megölni Önt, s így a koponya helyén a második kereszt is felemelke dik. Gyilkosként feszítik tehát a keresztre azt, aki az ala csony életet akarja megölni. így függ ott egymás mellett fej 79

és szív, kimondhatatlan fájdalommal, a vércseppek pedig szaporodnak, s peregnek a sivatag homokjába. És íme, a jóságból az igazságosság is előtör. Ha az Ön szeretettel telt szíve így sugárzik, és Ön leásott az Örök Böl csesség forrásaihoz, akkor az élet feltör, teljes pozitivitással, és igazságosságot követel. Az Akvárius-kiáltás az egész vi lágon visszhangzik: Igazságosságot! Ön a fekete horda bünfátyollal takart arcába néz; elállja az útját, még ha királyi vagy papi köpenyt hordana is az a halál álcázására, s a fülé be harsogja az igazságosság, az igazi emberiesség Plútó követelményét. Mert az Ön háromszög-követelménye Isten követelménye, a Logosznak, az Örök Tüzlángnak a köve telménye, mely lemerül az idő világába. így emelkedik fel a harmadik kereszt a koponya helyén. A második gyilkos, az emberi szellem teljes önfeláldozással engedi magát keresztre feszíteni. így hanyatlik le az emberi szellem az alantasban, de íme, a Nagy Világszív azt mondja neki: „Bizony mondom neked, ma velem leszel a Paradi csomban". A halál itt válik győzelemmé. íme a Trigonum Igneum legmagasabb csúcsa. Mint a villám, lövell a Világosság su gara a világon át, a Világosságé, ami a sötétséget elvakítja; és ujjongásként hangzik a mennydörgés, a beavatott szabad ságkiáltása: „Consummatum est! Elvégeztetett!" A két egy másba fonódó háromszög salamoni pecsétje megszületett a vérben. Nézzék, ez az Akvárius-mű, az egyetlen ösvény, mely a vi lág és az emberiség megszabadításához vezet. A jóság, igaz ság és igazságosság háromszöge Önök közé megy, és meg kérdezi Önöket, hogy Istennek e nagyszerű építkezésében akarnak-e társai lenni. Ne gondolják, hogy ez a háromszög80

tan csak az Arany Rózsakereszt tanulóinak fontos. Ez az egész emberiségre vonatkozik. Látjuk, hogyan próbálnak rá sokan reagálni, de mert a napnyugati filozófiát nem értik, csak félig-meddig reagál nak, s ezzel okozzák a világtér heves küzdelmét. Az ember csak akkor szabadíthatja meg magát a láncaitól, ha mind a három nézetnek megfelel. Látjuk a világban, hogy sokan próbálnak megfelelni az önfeláldozó szeretet követelményének - de nem birtokolják az igazságot, a kozmikus igazságot, s így hamis, eltorzult igazságosságot tanítanak. Nem tudják, hogyan kell a kar dokból sarlót, a fegyverekből kapát kovácsolni, ahogyan Ézsaiás próféta mondja. így keresnek és küzdenek a huma nizmusban eredmény nélkül. A kiáltások feltörnek a sötét barlangból, de minden a régi marad. Mások meg igazságot keresnek, ezek az ál-ezoterikusok, a negatív zsibárusok. Ezek okkult ismereteket keresnek, kozmológiát tanulmányoznak, és horoszkópokat gyártanak. De nincs bennük jóság, nincs szeretet, nincs önfeláldozási törekvés. Szeretetük az eszme szeretete, a határozatlan, lé nyegtelen fecsegése, a látszaté. Az emberiség szenvedése miatti megrendülésnek nyoma sincs bennük. Emiatt hallani sem akarnak igazságosságról. Irgalomra és igazságosságra nem is képesek, mert hiányzik nekik az alaperő, az önfelál dozó szeretet. Az igazságosságban nem is vesznek részt - az Isten dolga, abba nem kell beleszólni. „Abban nem kell részt vennünk". Csak az Evangéliumot prédikálni, de a Krisztus második parancsa, a betegek gyógyítása - a tévelygő, vak emberiségnek a megszabadulás ösvényével kapcsolatos tu datlanságából való kigyógyítása, és segítség, hogy a megfe lelő életmóddal tényleg bejárhassák az ösvényt - ez a máso dik parancs hiába kopogtat az ő ajtajukon. Rózsakereszt 81

Krisztián nem kell nekik. Hiányzik az ismeret, a belátás; még maguk is a betegekhez tartoznak, gyógyulásra várnak. Olyanok is vannak, akik igazságosságot keresnek, de sze retet és igazság nélkül. Ennek a következménye viszont szörnyű, véres viszálykodás, esztelen csihi-puhi, gyújtogatás és gyilkolás, a forradalmi praktikák. Továbbá olyan csoportok is vannak, amelyek a három szög két nézetét képviselik. Látunk olyan embereket, akik ismerik a jóságot és az igazságot, de az igazságosságra gyá vák, s így hatástalanok. Vagy olyanokat, akik jóságot és igaz ságosságot gyakorolnak, de a kozmikus igazság nem jut el hozzájuk, így sajnálatosan nagy kerülőt tesznek meg, és sza porítják az emberiség szenvedését. Végül olyanok is vannak, akik szeretik az igazságot és az igazságosságot, akikből azonban hiányzik a jóság. így ezek is erőtlenek, mert Krisz tus nélkül minden alakulást lehetetlennek tarthatunk. így hallgatjuk e titokzatos könyv, a Fama Fraternitatis beszédét, így nógatjuk egymást a tüzes háromszög felé, s amikor a szent jelkép elé állunk, azt kérdezzük magunktól: melyik nézetével érezzük magunkat rokonnak, és melyiket utasítjuk vissza tudatosan, gyávaságból, a szeretet hiányából vagy tudatlanságból. Most már tudja, hogy mi az Akvárius-munka célja: a Ró zsakeresztes Rend legszentebb, de egyúttal legveszélyesebb művét kivitelezni egy olyan elvadult időszakban, mint a mi énk. Önök közül kinek van mersze beállni a világ hőseinek soraiba, akik a Világosság Szerzetének létezését lehetővé tették? Lesz majd olyan idő, amikor azt mondják: „bárcsak felel tem, reagáltam volna a Rózsakereszt hívó kiáltására". Abban az időben lesz ez, amikor a Világosság a diadal reggelére éb red. Akkor azonban Ön már nem lehet világossághordozó. 82

A szeretet hulláma árad felénk. Fényes alakok kis cso portját látjuk az Egyetlen körül, Krisztus körül, akivel és akiért hordozni akarják a keresztet, a háromszoros keresztet, a tüzes, lángoló háromszöget. És a szférák éneke száll e sö tét Föld felett: Tépjétek le béklyótokat, Jöjjetek ma ki a fényre, Rántsátok le arcotokról Az álarcot végre! Végre! Lépjetek be a nagy kapun, Seregek és örvendjetek, Ragadjátok meg a fáklyát, Szent Lángot emeljetek! Kivonulva mindenfelé, Együtt előre menjetek, Rendeltetést elfogadva Vegyétek fel a keresztet. Szóljatok az embereknek, Akik sírva ácsorognak, A szenvedés hosszú útján Fáradozva menetelnek: Hagyjátok az álmodozást! Keljetek fel! Ébredjetek! Lássátok a feladatot, Mit kezdettől szántak nektek! Igazságért harcba szállva Öltsétek fel a jóságot, Vitézekként kiharcolva Kegyes igazságosságot! 83

Ilyen ember volt a hivatásánál fogva Theophrastus is, aki, bár nem tartozott a mi szerzetünkhöz, szorgalmasan olvasta M könyvét, s ezzel világosította meg vele született éles belá tását. De a tudósok és áltudósok beképzeltsége annyira aka dályozta őt a legjobb dolgaiban, hogy a természetre vonat kozó belátásait soha nem tudta békésen elmondani nekik. Közleményeiben ezért inkább a beképzelteket gúnyolta, sem hogy szándékait tette volna közzé. Az említett összhang azonban mégis megtalálható nála, s ezt kétségtelenül közölte volna a tudósokkal, ha a kicsinyes zaklatások helyett a ma gasabb művészetekre mutatkoztak volna méltóknak. Emiatt idejét szabad és gondtalan élettel töltötte el, meghagyva a világot a maga dőre kedvteléseinek. Fama Fraternitatis R. C.

8 Theophrastus

A Fama Fraternitatis nyomán most bevezetjük Önt a múlt egyik tragédiájába, és azzal a történelmi alakkal szembesít jük, akit a Fama Theophrastusnak nevez. Theophrastus, az istenmagyarázó. Lehetséges, hogy Ön Paracelsus néven is meri jobban, ami „magasztosát" jelent. A Fama a tüzes háromszöggel kapcsolatban említi meg őt. Van a világnak egy úttörő csoportja, mely a tüzes három szöget lángoló jelnek használja, az igazi, misztikus szabad kőművesség, a jóság, igazság és igazságosság jelének. Eh hez a világot szolgáló csoporthoz tartozott - cselekedetben és igazságban - Paracelsus is, akinek talán ismeri is a sorsát. Rendkívül jó, rátermett orvos volt, aki kortársait minden te kintetben messze felülmúlta. Nagyon buzgólkodott a maga sabb mágiában, s ismeretei olyan teljesek és magas fokúak voltak, hogy tudós fejtegetéseinek fonalát irigy kortársai nem tudták követni. Európa-szerte az a hír járta, hogy orvosi sikerei nagy csodákon alapulnak. Az akkori orvostudományt alapjaiban kérdőjelezte meg, s minden területen mélyreható újításokat hozott. Ha hallgattak volna Paracelsusra, akkor a világtörténelem sok fura fejlődése más irányt vett volna, és - hogy csak egy példát mondjunk - nem kellene most magunkat átküzdenünk a rettenetes elfajuláson, meg a különböző csoportosulások viszálykodásán. Paracelsus tanai felmérhetetlen jelentőségű vi85

lágreformációhoz vezettek volna. Cseppet sem véletlen hát, hogy a Fama Fraternitatis R.C. is említést tesz róla. Pályáján azonban Paracelsust is annyira akadályozta az ál bölcsek és áltudósok tömege, hogy a természetre vonatkozó belátásait és ismereteit sohasem tudta békésen megbeszélni velük. Gyűlölték és kerülték, mert többet tudott és eredmé nyesebb volt náluk, akiket persze a saját maguk és a nyilvá nosság véleménye szerint nagyobb elismerés illetett volna meg, jóllehet esélyük sem lehetett ennek alátámasztására. Lelepleződésük miatt kezdték ellene szorgosan kovácsolni a rágalom fegyverét. Paracelsus korában ehhez éppolyan jól értettek, mint ma. Semmire sem reagál a buta tömeg olyan készségesen, mint a rágalom álnok támadására. Ha nem érte nek egyet valamilyen eszmével vagy magatartásformával, ak kor egyszerűen gyanút és rágalmat terjesztenek. Ha valaki ebben a világban nyílt sisakkal harcol, és az alantas szándé kú ellenségnek nehézséget okoz, azonnal rágalmazni kezdik. Ha valaki még túl öntudatlan, túl negatív ahhoz, hogy a világosságot meg tudja különböztetni a sötétségtől, ha még nem tudja meglátni az igazságot, és mégis érzi a helytelen élet fájdalmait, akkor azonnal reagál a vádra és rágalomra, mert szorultságában mégiscsak vágyik arra, hogy szembe nézzen bajának okozójával, s így a rágalmazott képében bűn bakra talál. A történelem nem ad hírt róla, de el tudjuk kép zelni, mennyi tisztaságot, mennyi őszinte törekvést, mennyi fontosat semmisített meg az idők folyamán a rágalom. A rá galom következtében lesz a hozsannából „feszítsd meg". Ha Ön beáll az úttörők soraiba, akik egy jobb világrendért küz denek, ha felemeli a jóság, igazság és igazságosság zászlaját, akkor önnek is ez a megaláztatás lesz a sorsa. A rózsakeresztesek úttörő csoportja aránylag kicsi. Meg kérdezhetnénk: hogyan lehetséges, hogy más ötlet-komple86

xumban élő emberek, akik pillantásra is alig méltatnak ben nünket, ennyi szennyes rágalmat zúdítsanak a munkánkra. Csak nem tartanak ezek a nagy emberek attól, hogy megis métlődik Dávid és Góliát klasszikus esete? Persze, mi nem teszünk olyat, mint Salengro francia miniszter, aki öngyilkos lett, mikor leöntötték a rágalom fekete iszapjával. A Rózsa kereszt tanulói soha nem követnek el öngyilkosságot, és nem félnek a szavak és a tettek következményeitől sem, mert szavaik és tetteik Őrá vannak hangolva, akit minden élet Urának nevezünk, Krisztusra, aki minden mindenben. A Rózsakereszt tanulói csak egy irányzatot ismernek: az istenbirodalom politikáját. És Isten birodalmáról és annak politikájáról nem absztrakt terminológiával beszélünk, ha nem nagyon is határozott fogalmakkal. Sokszor ezért olyan mérgesek ránk. Mi nem valami eljövendő mennyei hazán spekulálunk, hanem azzal a sürgős követelménnyel foglal kozunk, hogy Isten birodalmát itt, a jelenségek világában alapítsuk meg, mégpedig fejek, szívek és kezek igaz építmé nyével, mely az ezoterikus kereszténységre hangolódik. Ezért siklik le rólunk a rágalom, ezért nem érint minket. Dá vid-dobásunk pedig el fogja érni a „világosan látható" fekete hatalmakat (Góliát „világosan láthatót" jelent), és biztosak vagyunk a győzelemben. Beképzeltség-e a győzelemről beszélni? Nem! Amikor Rózsakereszt Krisztiánt felszólítják az elérés ünnepén való részvételre, akkor ez a meghívó a kereszt jelével van ellátva, s a felirata: „Ennek jegyében győzni fogsz". Ön bizonyára érti ezt a jelképes beszédet. így érte Paracelsust is a rágalom, de nem tudta őt megrendí teni. Úgy járt, mint a jóság, igazság és igazságosság sok más apostola: meggyilkolták, de megsemmisíteni nem tudták. 87

Ismerete, szeretete, és az általa megtalált harmónia meg kell hogy hódítsa, meg fogja hódítani a világot. Isten Szellemé nek tüze, Theophrastusé, az istenmagyarázóé, a Lángoló Há romszög tüze diadalmaskodik. Paracelsus életének nagy tragédiája, hogy nem tudta ma gát valóságosan megmutatni. Nem tudott úgy dolgozni, ahogy szeretett volna. Elete a szidalmazói ellen vívott, a szellemi helytállásért folyó szakadatlan harc volt, hogy le galább valamit tehessen a szenvedő emberiségért. Szaka datlan tusát vívott az emberiség ellenségei ellen. Müveit tu datosan megcsonkította, hogy megakadályozza helytelen használatukat. így eltelt az idő anélkül, hogy építhetett vol na. Elhagyta őt az élet, mielőtt minden lehetségest megte hetett volna. Akik Paracelsusról olvastak, esetleg azt állíthatják (s ezt meg is tették), hogy nagy hibákat követett el, s azért folyt és végződött az élete olyan tragikusan. Mi visszautasítjuk ezt a kritikát, mert a Fama Fraternitatis azt bizonyítja, hogy ez téves. A Rózsakeresztes Rend hagyatéka ugyanis közli ve lünk, hogy „Theophrastus szorgalmasan tanulmányozta M könyvét, s így hivatása és lelke szerint a Tüzes Háromszög csúcsához tartozott". M könyvével kapcsolatban tudjuk, hogy miről van szó. Aki tanulmányozni akarja ezt a könyvet, annak el kell jut nia az arábiai Damkar titokzatos városába, a szépség, böl csesség és szeretet városába, mely az oroszlán országában, a Krisztus országában, Júda oroszlánjának országában fek szik. Akik M könyvét ismerik, azok mind a napnyugati ke resztény rejtélyek beavatottaihoz, az emberiség nagy szel lemi vezetőihez tartoznak. Aki meg akarja ismerni M könyvét, annak be kell járnia a Rend hagyatékában leírt utat, Rózsakereszt Krisztián útját, az önfeláldozás, az ön88

tisztítás ösvényét, a jóság, igazság és igazságosság ösvé nyét, a cselekedet útját. Úgy tudjuk és úgy érezzük tehát, hogy Paracelsus a na gyok egyike volt, s a rózsakeresztes tanuló számára ragyogó példaképet látunk benne. Paracelsus életének tragédiája a mi tragédiánk is, az ő munkája a mi munkánk is, az ő harca a mi harcunk is. Mélyüljünk el tehát e harc lényegében, idéz zük fel e hősnek, Theophrastusnak a képét, hogy az ő való ságához, az ő áldozatához mérhessük a mi valóságunkat, s meghatározhassuk a rózsakeresztes munka irányvonalát és célját korszakunkban. A Fama kijelentését vesszük alapul, hogy Paracelsust a tudósok beképzeltsége annyira akadályozta, hogy sohasem tudta békésen megbeszélni velük a természetre vonatkozó ismereteit és belátásait. Közleményeiben ezért inkább ezeket a beképzelteket gúnyolta, semhogy szándékait tette volna közzé. Vegyük úgy, hogy tanulmányoztuk M könyvét, hogy átha toltunk Damkarba, az arábiai Damkarba. Akkor a jelenségek világában felállított keresztény követelmény egész horderejét megértenénk, lényünk az emberiség iránti szeretettől izzana, továbbá nagyon világosan észlelnénk mindent, ami ebben a világban Krisztus törvényének betöltését akadályoz za. Minket is fájdalom és gyász töltene el az emberiség szenvedése és helytelen cselekvése láttán, s a megértés hiá nya miatt. Végül azonban munkához látnánk, hogy mindent megtegyünk, amit meg kell tenni, hogy az igazi Világossá got győzelemre vigyük. A szellemi tudományoknak vannak olyan tanulmányozói, akik csak az ösvény célját latolgatják. Meditálnak, és a Krisztus birodalmára összpontosítják a figyelmüket. Rajzol89

gatják az új Jeruzsálem körvonalait, verselnek, írnak és be szélnek Isten szeretetéről, ami Krisztusban nyilvánult meg. „A szeretethez emberszeretet kell, a szeretet boldogság, béke és egyensúly. A szeretet pálmaágsuhogás és trombitaszó. A szeretet barátságosság és ítéletnélküliség, mert minden lény ben van egy isteni szikra, s így tehát minden lény egy ala kulásban lévő isten. A szeretet erőszaknélküliség". így csen genek fülünkbe a szeretetköltemény édes szavai, és látjuk a fehér tulipánokat és a csendes körmeneteket, a fehér lampionokat, az asszonyok békemenetét, az „egyház és béke" estélyeket, halljuk az erőszak elleni tiltakozást. A rózsakeresztes tanulónak pedig - úgy gondolják - olyan pompás munkája van ezek között a negatívok között! Finoman és ravaszul van ez kigondolva! Nincs más dolga, mint hogy világosság legyen a világban, nagy világosság, s beszéljen egy kicsit a rózsake resztes filozófiáról, persze a szeretetről is, de akkor ezoteri kusán - érti? Álljon az idő mozgalmai fölött, vigyázva, hogy meg ne égesse magát az élet zubogó üstjénél. Kívül áll, messze és biztonságban, magasan minden felett. Mindenkire mosolyogva néz, megértő szeretetmosollyal. ívlámpa ő öt száz wattos teljesítménnyel. Ha az egyikkel kezet fog, akkor azt a másikkal is teszi, mert Isten napja a jókat és a gono szakat is melegíti, mert hiszen Krisztus mindenkiért odaadja magát! Ne gondoljuk, hogy kevesebbel megelégszik. így ad kezet a Fehérnek, de barátságosan kezet fog a Fe ketével is, vigyáz arra, hogy egyik se forduljon el tőle. így ösztönöz Krisztus félreértett szeretete a Feketének a fenn tartására, s ezáltal a világ fájdalmának szaporítására. A sze retetnek ez a magyarázata az emberiséget fenyegető veszé lyek egyik legnagyobbika. Ez elválasztja az embert a való ságtól, és megakadályozza az igazi cselekedetet: ez tartja fönn az egyensúlyt Fehér és Fekete közt. Ez jellemtelen do90

log, ez negatív. Értse jól, mire gondolunk. Amikor ezt a vi selkedést jellemtelennek nevezzük, nem gonoszságnak mondjuk, hanem butaságnak és tudatlanságnak. Gonoszság, gonosz tettek lehetnek a butaság és tudatlanság következ ményei is. A jellem a lelki növekedés mértékében képződik. Akik M könyvét tanulmányozhatják, azok a cselekedettel áttörtek Damkarba. Háromszoros lelkük működésbe lépett, és Betlehem fényes csillagának vezetésével áthatolnak ah hoz, aki a világmindenséget hordozza. Áthatolnak a világ szülőbarlangjához, és feláldozzák lelkük aranyát. Amikor aztán ily módon József, az ács fogadta őket, akkor vele akarnak dolgozni az építkezésen, és beállnak az igazi kőmű vesek sorába. Ön ekkor fogja megérteni, mi a szeretet. Ekkor fogja érezni a szeretet érvényesülő erejét, az igazi szeretet titkát. Ez nem csak meditációs feszültség, szeretetteljes gondolatok kisugárzása minden további nélkül. Ez esetleg értékes lehet ne, de a gyógyító csodaszernek mégis csak egyharmada. Az igazi szeretet eltér a tantételektől, állandóan intelligens, és betölti a pillanat követelményét. A szeretet (mint az igazság) az igaztalanra irányul. Villám, mely megvilágítja a sötétsé get. A szeretet valójában védő, ösztönző, magyarázó és le leplező. Ezen a világon ezreket meg ezreket árulnak el és adnak el a tudatlanságuk miatt, visszautasító viselkedésük miatt, s így visszatartják őket a kereszténység lényegétől. Ha a megvertek felemelik a fejüket, és fájdalmas kiáltással a bűnöst keresik, akkor hamis útra terelik őket, ők pedig esz telen elvakultságukban táplálják a kígyót megszaggatott keblükön. Barátaik és segítőik ellen fordulnak, s azt szisze gik a Krisztus felé: „Feszítsétek meg!" Az igaz szeretetnek feladata tehát, hogy megmutassa a fehéret és a feketét. Az embert testvérei ellen uszítják. Ezért 91

mondjuk, hogy „itt leselkedik, itt van az árulás!" Ha elérnek minket a szenvedő emberek sóhajai, akkor azt mondjuk: „ott a gyilkosotok!" Amikor mindenféle vallásos elterelő müve letet gondolnak ki, és a pásztor nélküli nyáj azt kérdezi fé lelmében, hogy „hol az árulás?", akkor azt mondjuk: „Ott állnak! A szerencsétlenek és kétségbeesettek szívének véré vel kenik össze a Biblia szövegeit!" Ez az igazság - és a szeretet törvénye azt követeli, hogy meg is mondjuk. Azért írjuk ezeket a dolgokat, mert Theophrastus Paracelsus fényes alakja áll szemünk előtt. Aki mindenek fölött szerette az igazságot, s ezzel az igazsággal, ezzel a fényes, szeretet teljes igazsággal fordult beképzelt kortársaihoz. Nem ő volt a gyűlölködő, hanem azok, akik az ő szeretete elől nem tud tak elmenekülni, s ez előtt semmivé zsugorodva őt végül halálra sebezték. Azért írunk ezekről a dolgokról, mert meg akarjuk mondani, hogy a Rózsakereszt ereje ellenállhatatlan. Azért írunk erről, mert be akarjuk Önöknek jelenteni, hogy az Idősebb Testvérek bevehetetlen erődítményt építettek eb ben a világban. Ezt az erődítményt pedig misztériumisko lának nevezzük. Rózsakereszt Krisztián folytatta utazását. Spanyolországba ment, s kincseit felkínálta Európa minden bölcsének és kormányának. De kigúnyolták, nem akarták, elzavarták. Nagyszerű adománya mindenkié lett volna, de nem fogadták el. A szépség, bölcsesség és szeretet izzó há romszöge sugárzón állt a világban, de a világ nem fogadta be azt. Theophrastus jött az adományival: visszautasították! Theophrastus jött a munkájával: akadályozták és rágalmaz ták! Theophrastus jött az igazságával, a tiltakozásával, a le92

leplezésével: meggyilkolták! A világ nem akart betekinteni M könyvének csodás távlataiba. És - ekkor állt elő a rejtélyiskola, a bevehetetlen erődít mény, a Napnyugat misztériumiskolája. És mi, az Ifjú Gnosztikus Szerzet, mi vagyunk az élcsapat, az úttörők, a kiküldöttek, hogy beszéljünk Önöknek erről a ragyogóan csodás dologról, a győzelemről, mely előre el van döntve.

De ne feledjük szeretett atyánkat, R. C. testvért, aki sok fá radságos utazás és értékes információk hasztalan közzété tele után visszatért Európába, melyért a közelgő változások és veszélyes viszályok miatt nagyon aggódott, s amelyet szívből szeretett. Habár művészete által, és különösen a fé mek transzmutálása miatt nagyon kitűnhetett volna, a pom pánál sokkal fontosabbnak tartotta a mennyet és annak pol gárát, az embert. Épített magának egy alkalmas, rendes la kást, amelyben elgondolkozott utazásairól és filozófiájáról, s ezeket beleírta egy emlékkönyvbe. Ebben a házban állítólag sokat foglalkozott matematikával, és sok szép eszközt készí tett ismerete minden területén. Ezekből azonban, amint ké sőbb látni fogjuk, csak kevés maradt ránk. Fama Fraternitatis R. C.

Vissza Európába

Tudjuk, mi történik, ha kő gurul a vízbe. Amint megérinti a vízfelületet, körkörös hullámok keletkeznek, amelyek egyre tovább terjednek, míg végül észrevétlenül elenyésznek. Ez a jól ismert folyamat kozmikus törvényen alapul. Ha két tárgy megérinti egymást, akkor a keletkező erő körökben terjed tova. Az anyag és a szellem minden területén ugyanezt a je lenséget látjuk. A fény, a hang, az éteri rezgések, a gondo lathullámok stb. esetében is megállapíthatjuk, hogy a jelen ség köralakban terjed tova. Az ezoterikusok erőkörökről be szélnek. Az erőt kiáramoltatják, s az egyre terjed, míg el nem oszlik a világmindenségben. Ebből azt kell megtanul nunk, hogy a jelenséget keltő erőkiáramoItatást állandóan ismételnünk kell, hogy tartós eredménye legyen. Ez viszont egy másik kozmikus törvényre utal, az ismétlés törvényére. Képzelje el, hogy egy embercsoportnak meg kell tanulnia reagálni egy bizonyos rezgésre. A rezgést vagy hangképet létrehozzák, de az néhány pillanat múlva, az észlelési képes ség határán túl, elvész. Újabb hangképre, ugyanazon magas ságú rezgésre van szükség, s ennek folyamatos ismétlésére, míg a csoport a reagálás, a beteljesülés bizonyítékával nem szolgál. Mihelyt eredmény állapítható meg, újabb, más hangképre van szükség, hogy a szándékolt irányban újabb lépést lehessen megtenni. A hangképet mindig hozzá kell igazítani a korszakhoz, a felvevőképességhez és a szokások95

hoz. Az Isten szőlőskertjében munkálkodóknak tehát, aho gyan sokan észrevették, állandóan intelligenseknek kell len niük. A munkamódszereket állandóan hozzá kell igazítani a körülményekhez. A munkatárs, aki olyasmit ismétel és él át, ami elmúlt erőkörhöz tartozik, nem képes a Rózsakereszt szorgos és intelligens Idősebb Testvéreinek új hangképeit és kompozícióit meghallani. Soha ne higgye az olvasó, hogy az emberi élethullám ál landó, sztatikus. Számtalan hatalmas erő hat rá, és minden impulzus a pillanat követelményeinek felel meg. Ez a biz tonság messzemenő következtetésekre ad alkalmat. Gon doljon például az egyházra. Az egyháznak mint társadalmi jelenségnek két nézete van. Egyrészt emberbarát megnyilat kozásait látjuk, ezek minden kétes következményével. Ezek miatt utasítja el a modern Rózsakereszt az egyházat. Más részt azonban a régi misztikus értékek is megnyilatkoznak benne, melyeket elmúlt erőkörökből kölcsönöztek. A rózsa keresztes tanuló az egyháznak ezen tulajdonságait valójában még sajnálatosabbnak tartja. Miért? Nos, a világhoz alkal mazkodó egyház gyorsabban eljut a krízishez, gyorsítja az új alakulást, a robbanást, míg az elmúlt értékeket tükröző egy ház a negativitásával csak azt bizonyítja, hogy idejét múlta. Azt mondják a Szent Könyvben: „Örvendezés van a mennyben egyetlen bűnös ember megtérése miatt". Benső séges ujjongás tölti el az ezoterikus szívét, ha azt látja, hogy egy erős ember, aki dinamikus energiáját eddig helytelenül használta, elkezd dolgozni. Látja, hogy az úttörők csoportja erős munkatárssal gyarapodik. Mit mondjunk azonban azokról, akik rendkívül vallásos nak tartják magukat - teljesen arra hangolva, aki a világ mindenséget hordozza -, ugyanakkor negatív beállítottsá gukkal, azzal, hogy régen idejétmúlt értékekbe kapaszkod96

nak, imáikkal és zsolozsmáikkal, hamis misztikájukkal ön tudatlanul mégis naponta arcul köpik a Krisztust? Ezeket az embereket nem lehet más belátásra bírni. Itt csak hallgatni lehet: ez az eset reménytelen. Képzelje el, hogy a Rózsakeresztnek lelket adó erők hol nap bensőséges, sürgető meghívóval jönnének Önhöz, hogy a Nagy Műnek valamiképpen tegyen szolgálatot. Hogy mintegy vágyakozó kéréssel jönnének önhöz, s könyörögné nek, hogy „gyere, segíts nekünk", s hogy Ön ezt a kérelmet egy ezoterikus valamely kijelentése vagy egy tan valamely apró részlete alapján elutasítaná. Talán el tudja képzelni, hogy Krisztust is el lehet utasíta ni saját kijelentése alapján. Az Úr szőlőskertjének munkásai állandóan attól tartanak, hogy az emberek nem hallják meg az idők szívdobbanását, és nem veszik észre, hogy annak megfelelően mire van szükség. Hogy nem értik meg a ritmi kusan hullámzó erőimpulzusokat, s a régmúltba kapaszkod nak. Hogy Ön nem akar tovább jönni velünk a világépítés ösvényén, hogy Ön visszautasítja a „jóság, igazság és igaz ságosság" isteni dallamát, és a Trigonum Igneum lángjait kioltja. Ebben az állandó bizonytalanságban élünk mi. Mikor jön el a Gecsemán kertjének mindig visszatérő pillanata: „Hát nem bírtok vigyázni velem egy óráig sem?!" Hogy alusztok, elalusztok Istennek szentelt tévedéseitek mellett, hogy eluta sítjátok a hívást, mialatt a világszív vérzik - ez Krisztus minden szolgájának szent rettegése, szent szeretetaggodal ma. „Mikor gyermek valék, úgy szólék, mint egy gyermek, úgy gondolkodtam, mint gyermek, úgy értettem, mint gyer mek, minekutána pedig férfiúvá lettem, elhagytam a gyer mekhez illő dolgokat", és látom az idők zord, szürke való97

ságát. Miközben pedig rettegéssel telve kinyújtom karomat, és világmegváltásért esedezem, hallom a Megváltó hangját: „íme, az ajtó előtt állok és zörgetek". Nemsoká észreveszem az első zörgetést, észlelem a má gikus erőkör első impulzusát. Látom a fényes Evangéliumot, a jövő képét, igazi lényem prototípusát, a jövő közösségét, a jövő emberiségét, a jövő szükségeit. Megtudom, hogy mit akar az isteni szeretet, s amíg ebben az isteni fényességben gyönyörködöm, megdördül szívem üregeiben a második zörgetés hanghulláma: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket". És útra kelek, megragadom ván dorbotomat, és felövezem magamat köpenyemmel. Eluta zom az arany álmok világába, a gonosznak mocsarán át. De mennydörgésként zuhan a harmadik ütés lelkem abla kára: „Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat!" Önfeláldo zó szeretetszolgálattal ajándékozzátok oda magatokat min denkinek! A pásztor nem alszik el, míg meg nem találta az egyetlen elveszett bárányt. így aztán nem utazom el az arany álmok világába, hanem itt dolgozom az igazi életben. Lá tom, hogy a testvéreim összeroppannak a fekete szörny po koli szorításában, ahogyan a második világháború idején ír tuk: „Nem tudok aludni, mert egy lebombázott város utcáján egy gyerek fekszik letépett lábakkal, és anyja után zokog. Hallotta már Ön is ezt a zokogást? Hallja Ön, hogyan dö römbölnek a szívén, zörgetik az Ön egész lényét?" Hallja Ön a háború idején kínzókamrákban gyötört ezrek zokogását? Tud Ön aludni, ha a mindenütt tetten érhető teljes elfaju lásra gondol, ami elsősorban a fiatalság nagy részén, de bi zonyára sok felnőttön is úrrá lett, s szédítő rohanással von szolja őket lefelé, vissza a lemúr kezdetekhez? Tud nyugodt maradni, ha arra a kilátástalan helyzetre gondol, amelybe az emberiség manőverezte magát? Ha a félelmekre, sokak két98

ségbeesésére, az erőszakkal való fenyegetésre, a biztonság imbolygó egyensúlyára gondol, amelyre az egész emberi építmény támaszkodik? Az igazi szabadkőműves ezért itt, közöttünk építi meg az igazság citadelláját, alulról felfelé. Azért fordulunk a jelen ben a világ minden eltaposottjához, hogy keressük azt, ami elveszett. Ezeknek nyújtjuk át cselekedetünk, új valóságunk vigaszát. Ez az út. Nincs másik. Akik így dolgoznak, azok mind hallani akarják az isteni kompozíciót, amivel az elérés módszerét adják tovább. És akik nem akarnak, az elutasítók? Azok látni és érezni fog ják, hogy az Úr kopogtatása mintegy ökölcsapássá változik, hogy megtántorodnak és lebuknak romba dőlt valóságukban. Édes uruk ítélő Istenné változik, mert meggyalázták a jóság parancsolatait, és semmibe vették az igazságot. Ne feledjük azonban (a Fama Fraternitatist idézzük) szeretett atyánkat, R.C. testvért, aki sok fáradságos utazás és értékes információk hasztalan közzététele után visszatért Európába, melyért a közelgő változások és veszélyes viszályok miatt nagyon aggódott, s amelyet szívből szeretett. Habár művé szete által, és különösen a fémek transzmutálása miatt na gyon kitűnhetett volna, a pompánál sokkal fontosabbnak tartotta a mennyet és annak polgárát, az embert. A Fama megbeszélésénél most egyetlen erőkör eredményé vel foglakoztunk. A kör Németországban kezdődött, és ott is végződött. Beutaztuk a kört, és megállapítottuk, hogyan jött be a napnyugati filozófia Európába, hogyan közölték a pozi tív ezoterikus kereszténységet az emberiséggel, s az hogyan reagált erre. Rózsakereszt Krisztián mindenkinek felajánlotta kincseit, de az emberek, alantas önfenntartási és érvényesülési törek99

vésükben elutasították. Az első koppanás megzörrentette az ajtót. A kör szétfolyt, anélkül, hogy a fejek és szívek meg mozdultak volna. Az első kalapácsütésnek nem volt említés re méltó nyoma az acélkemény páncélon. A kor, a felfogó képesség és az erkölcsi állapot most újabb kalapácsütést tesznek szükségessé. Vegyük figyelembe, hogy eleinte egyáltalán nem szándékoztak nyugaton misztériumiskolát alapítani. A kereszténység szerkezete, a kereszténység célja azt követeli, hogy a legmagasabbat, az abszolútot közvetlen úton nyújtsák át az emberiségnek. Maga Isten nyilatkozik meg a kereszténységben. Ő maga merül le a mi mélypon tunkra, hogy ideadja magát nekünk. Közvetítő személyek, közbeiktatott fázisok ő- és miközöttünk, keresztény-ezoteri kus okokból elvileg elvetendők. A napnyugati iskola értékeit mindenki magáévá teheti. A Fama Fraternitatis ezt nagy nyomatékkal hangsúlyozza. Megállapítjuk tehát, hogy az ab szolút megszabadító tényezők mindenütt jelen vannak, „kö zelebb vannak hozzánk, mint a kezünk-lábunk". Akik meg találták ezeket a tényezőket, megmutatják a többieknek, de azok elutasítják őket. Ők azonban, a megtalálók, akik meg értették a zörgetést, nem hagynak magunkra minket, nem hagyják abba kísérleteiket, mégpedig önfeláldozó, kimond hatatlan, sugárzó szeretetük miatt. Nem maradnak meg az első, s most már elavult impul zustól kölcsönzött módszernél. Nagyon intelligensek. Meg értik, hogy e világ urát másképpen kell elejteni. Ezért emel nek citadellát az ellenség világának kellős közepén, miszté riumiskolát építenek, a misztikus szabadkőművesség szék helyét. Felveszik a harcot a fekete hordával, ismételten és jól meggondolva irányítják erőhullámaikat a mindennapi életre, hogy a kiáramló hullámok nyomán végül is eredmény mu tatkozhasson. A szerzetesek citadellája, erődítménye beve100

hetetlen, s onnan vonulnak ki a világ harcmezejére, hogy megteremtsék az építkezés előfeltételeit. Vessünk egy pillantást a harcmezőre! Látunk egy hatal mas csoportot, a művészet, a tudomány és az egyház nagy csapatát, amely egészen a fekete fenevad szolgálatába állt. A nagy nyáj, az ember pedig még mindig bízik vezetőiben. A művészet, a tudomány és az egyház a tömeget oda paran csolja, ahol a háttérben lévő hatalom a legjobban kihasznál hatja azt. A tömeget tudatlanságban tartják, tévutakra veze tik, s a feltörő tiltakozást emberbaráti célokat szolgáló szer vezetekben vezetik le. Az emberbarát jelszavak és mozgal mak azok a megvásárolható „lányok", akik a világosságra vágyó emberiséget visszatartják a jóság, igazság és igazsá gosság igazi, alkímiai menyegzőjétől. Képzelje el, hogy e világ vezető rétegeit magasabb belá tásra lehetne bírni. Akkor általuk a tömeget is befolyásolni lehetne. Akkor erős építményként lehetne felállítani a sze retet evangéliumát. Rózsakereszt Krisztián megpróbálta ezt - kigúnyolták. Mert hát a meglévő állapoton olyan jól lehe tett keresni. A szabad szellem, Theophrastus megkísérelte ezt - megkövezték. Mégis, diadalt kell aratnia a Világosság nak. Krisztusnak meg kell születnie az emberek fejében és szívében. Ezért járnak ezen az úton, a világ eltaposottaiból és kigúnyoltjaiból való újjászületés útján. Minden szükség ben lévő ember megkapja a megújulás csíráját. A tűz mági ája rejtve és ellenállhatatlanul tovább hat, míg a világosság lobogó lángja az ég felé nem emelkedik. A tettre ösztönző szellemi befolyás bizonyítja ezt. így jött (és így jön) vissza Rózsakereszt Krisztián Euró pába, hogy megalapítsa a napnyugat misztériumiskoláját. Vissza Európába! Azóta pedig ez a földrész a bástyája az alakuló új élet gondolatának, mely minden szellemiséget 101

sokféleképpen befolyásol. Új filozófia tört utat magának, a Rend által ihletett költők és gondolkodók zörgették meg a világ lelkiismeretének ajtaját. A Luther által vezetett nagy reformáció, a hatalmas, világot árfogó egyházforradalom Németországban jött létre. Marx megindította a társadalmi reformációt, szintén az egész világ részére. A munkatársak nak csaknem végeláthatatlan sora áradt szét Európából a vi lágra - a jóság, igazság és igazságosság aktív harcosai. Persze, a reagálás sem volt sehol sem olyan erőteljes, se hol sem volt a vasökölnek olyan romboló hatása, mint itt. A nemzetiszocializmus és a fasizmus támadása volt a reakció utolsó kísérlete, amivel el akarták fojtani a szabadság dalá nak erősödő kórusait. A szabadság várában szemünk előtt folyt és folyik a titánok harca, sokan szörnyen és iszonyato san szenvedtek, testvért testvér ellen vetettek be. A tudatlan tömeg szeme előtt a vámpír tartotta kezében a gyeplőt, de akik hegyezték a fülüket, azok hallhatták és hallhatják a régi dalt, a megszabadulás dalát. Ez szükségből és szenvedésből született és születik mindig is. Rózsakereszt Krisztián visszajött Európába. Ne henceg jünk a tetteinkkel, és ne fecséreljük el őket. Mindenekelőtt a menny és annak polgára, az ember legyen fontos számunkra. Legyünk társak annak szolgálatában, aki a világmindenséget hordozza. Gondoljunk azokra, akik soha nem adják fel, s szakadatlanul dolgoznak a világért és emberiségért. Hallja meg velünk együtt Isten magasztos szerzeményének hangja it: Rózsakereszt Krisztián visszajött Európába.

102

104

10 A modern reformáció Európában

Próbáljuk meg egymást mély, csendes örömmel áthatni, iz zítsuk át egymást a tudás örömével. A rózsakeresztes imájá ban - Uram, ajándékozz meg a tudás örömével! - mély ér telem rejlik. Itt nem értelmi élvezetről van szó, figyelmünket ez nem a művészet, a tudomány és a misztika gyakorlatában rejlő nagyszerű kincsekre tereli. A rózsakeresztesek imája a mágikus tudás tornyába vezet fel minket. A finom lelkű ember élvezni tudja a jól sikerült irodalmi alkotást, lelkesedik a költészet magas színvonalú megnyilat kozásaiért; a tájékozott ember ismeri a rózsakeresztes filo zófia szépségeit, de egyik sem ismeri még a mágikus tudás mély, mérhetetlen örömeit. Mit jelent a tudás öröme? Azt jelenti, hogy az ember tu datosan érez valami olyan pozitívat, olyan ellenállhatatlant, olyan abszolútot, hogy senki és semmi, se menny, se po kol, sem fájdalom, se megpróbáltatás, sőt, a legrettenete sebb sem, valami náci-börtön, melyben minden idők legfe ketébb éjszakája uralkodik, semmi sem tud elválasztani minket ennek a tudásnak isteni fényességétől. Azt jelenti, hogy az ember valami olyan érinthetetlent, olyan abszolú tot, olyan óriásit ismer, hogy még a legutálatosabb földi éj szakában is, mely minden ördög boszorkányszombatja ün nepének tűnik, fáradságába kerül az öröm kitörő nevetését visszatartania. 105

Ez a tudás olyan örömöt okoz, hogy a csodálkozó közön ség őrületnek nézi. Az a tudás ez, amely a régi próféták jel képes történeteinek vitézeit teszi hősökké a mennyei seregek csatáiban, az a tudás, mely mérhetetlen erőket szabadít fel. Erről a tudásról zengedezik a beavatott Pál: „Sem magasság, sem mélység nem szakaszthat el minket Jézus Krisztus sze retetétől". Ez a tudás olyan, mint egy kőszikla, mely az élet hullámverésében emelkedik, s amelyen minden hullám meg törik és szétzúzódik. Igen, ebből a tudásból ragadott meg bennünket valami, s erről szeretnénk itt tanúskodni. Bensőséges, csendes öröm mel szeretnénk Önt felvilágosítani arról a modern reformá cióról, amelynek ereje Európában kezd kibontakozni. Tény, hogy a fekete fenevad különböző tagjai felneszeltek a köze ledő, számukra nagyon veszélyes fejleményekre, melyek az Egyetemes Gnosztikus Szerzetnek, a Világosság Szerzeté nek a tevékenységében rejlenek. Ez a „veszély" tökéletesen elháríthatatlan és megtámadhatatlan, és úgy reméljük, hogy ezt be is tudjuk bizonyítani. Ezt a megtámadhatatlanságot lényegében a Biblia szövege és törvénye foglalja szavakba: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki engem megerősít". A Világosság Szerzete, a Rózsakereszt Szerzete nem aszociális, nem nemzetellenes, nem kommunista, nem anar chista, nem ellensége ennek vagy annak az uralkodóháznak, nem ellenez semmiféle kormánypártot, s noha minden oka megvan arra, hogy tartson a fasiszta törekvésektől, ezennel kijelentjük, hogy a fasizmus fellépése Európában elkerülhe tetlen volt. A fasizmus megjelenése ugyanis felgyorsította azon dolgok öngyilkossági folyamatát, amiknek el kellett múlniuk. Az emberiséget fájdalom segítségével tette tuda tossá. A gonosz ugyanis mindig saját maga miatt pusztul el. A jóságot, igazságot és igazságosságot nem lehet feltartani, s 106

a jó erőhullámait nem lehet betiltani, sem fogságba ejteni, nem lehet üldözni vagy kiutasítani. Ezért tölt el minket nagy öröm, amikor erről a modern reformációról beszélhetünk, amely Krisztus miatt hatalmába keríti az emberiséget. Tériünk a tárgyra! Az előző fejezetek egyikében Rózsa kereszt Krisztián visszatéréséről beszéltünk, visszatéréséről „Németországba", tehát Közép-Európába, szomorú tapasz talatai összességéhez. Szeretete, kincsei és bölcsessége fel ajánlásával fejét beverte az önző, önfenntartó, kapitalista és feketemágus kultúra betonfalába. Emiatt vált szükségessé egy egészen új munka, elszánt hősök csatarendjének a meg szervezése. Emiatt egészen új munkamódszert alkalmaztak. Ezt élesen meg kell különböztetnünk az első munkamód szertől, a Spanyolországba érkezett Rózsakereszt Krisztián munkamódszerétől. Az első módszer inkább Krisztus első parancsolatára volt hangolva: „Hirdessétek az Evangéliu mot", s azon a naiv elképzelésen alapult, hogy a második pa rancsolat: „Gyógyítsátok a betegeket", az elsőnek a teljesü lésével automatikusan és harmonikusan fog megszületni. Elméletileg ez persze tökéletesen lehetséges, de a gyakorlat ban másként van a dolog. Meg kell gondolnunk, hogy a fe kete kultúra torlaszait nem lehet áttörni az „Evangélium hir detésével". Ha az első parancsolatot nem követi ténylegesen a „betegek gyógyítása", akkor minden munka értelmetlen, a lélek gyötrelme és negatív fecsegés. Ezért a rózsakeresztesek mindig ellenzik a prédikáló mozgalmakat. Ezekben a mozgalmakban kétségtelenül sok ezer kedves és jóhiszemű ember van, aki vérző szívvel fi gyeli kultúránk következményeit. Mindegyikőjük sok, több nyire szívszaggató felszólítást intéz a kereszténységhez, mármint azokhoz, akiket ők keresztényeknek tartanak. Az „Evangélium hirdetése" ez, végtelen sok változatban és ár107

nyalatban, melynek klasszikus következménye a szemtelen visszautasítás, az eltérítés, a megalkuvás. Az Evangéliumot bohócruhába öltöztetik, és csengőket akasztanak rá. A csen gők csilingelnek a templomokban és az összejöveteleken, röviden: napjaink egész, látszat-keresztény sürgölődésében. A negatív kultúra tömbjét nem lehet minden további nélkül félretolni. Ezért a rózsakeresztesek már régen új módszerek hez láttak, és mindenkit nyomatékosan megkérünk arra, hogy ha ezt a módszert nem tudja megérteni vagy nem akarja alkalmazni, akkor ne tartson fel minket - mert mi igazi társai akarunk lenni atyánknak - Rózsakereszt Kriszti ánnak. Tudjuk, hogy az „Evangélium hirdetése" elválaszthatat lan a „betegek gyógyításától". Ez a beteljesítő követelmény - a betegek gyógyítása - nagy horderejű dolog. Köreinkben sokan gondolták, hogy a rózsakeresztesek gyógyulásra irá nyuló müve kizárólag a testi fogyatékosságok gyógyítására vonatkozik. Akik azonban valamelyest ismerik a tudás örö mét, azok felfedezték, hogy a rózsakeresztesek gyógyító müve az anyag és a szellem minden területére vonatkozik, eltünteti a testi bajokat, de főként az ember elsüllyedtségéből, a tudatlanság következményeiből való kigyógyulásra irányul. A Rózsakereszt első követelménye ezért a lélek új raélesztése, amelynek birtokában van „az ismeret, ami az Atyától és az Atyánál van": a Gnózis. Ha ez a lélek megint az ember életének vezetőjeként lép fel, akkor minden „be tegség", minden emberi elsüllyedtség elmúlik, s megkezdő dik a teljes felépülés. Csak akkor lehet az Atya házába való visszatérésről beszélni, akkor kezdődik a hazaút. így érti a Rózsakereszt az isteni megbízást, a betegek gyógyítását! Ha ez a gyógyulási folyamat nagyobb mérték ben megvalósul az emberiségnél, akkor ennek következté108

ben a társadalom betegségei is, az emberiség-történet zava rai is meggyógyulnak. Ez a gyógyulás pedig felmérhetetlen következményekkel jár. Amikor Max Heindel 1909-ben fellépett, még nem jött el a teljes kinyilatkoztatás ideje. A Rózsakereszt szerzetesei évszázadokig titokban tudták tartani a szándékaikat, s ebben a tekintetben Max Heindelnek is megbízatásához kellett tartania magát, jóllehet ő harangozta be a modern rózsakeresztesség nagy mozgalmát. Hogy tudott a Szerzet huszadik századi nagy hivatásáról, azt az ő alaptörvénye is mutatja: ítélőképes értelem: igazság, érző szív: jóság, egészséges test: igazságosság. Örömünket pedig az is fokozza, hogy hivatá sunknak eleget téve, szabad tovább építenünk a Max Hein del által lerakott alapokra, s a rózsakeresztes művet egyre erősebb megnyilatkozásra ösztökélhetjük. A Nagy Mű vilá gossága soha nem sejtett dicsőségben ragyog előttünk! Je lenlegi világművükhöz az Idősebb Testvéreknek filozófiailag és gnosztikus-tudományosan teljes mértékben kiképzett segítők nagy seregére van szükségük. Ha előre bejelentették volna, hogy mire szolgál a rózsakeresztes munka, akkor a kezdődő müvet a fekete seregek támadása nagyon gyorsan megsemmisítette volna. Eleinte így valami ártatlan mozga lomra gondoltak, valami „hirdessétek az Evangéliumot" mozgalomra, a régi módszer szerinti dologra. Az ilyen cso port csodásan beleillett volna a régi kultúrába, mert az em berek ezreit csitította volna le és tartotta volna nyugton a fi gyelmet nagyszerűen elterelő mozgalom: „Hagyjátok csak őket rózsakeresztecskét játszani, sebaj, a fekete blokk ettől csak erősödik." A Rózsakereszt nagyszerű müve azonban ezreket éb resztett fel. Heindel sokaknak megragadta a szívét és fejét; s itt-ott néhányan különös befolyás gyakorlására vannak ki109

választva. Ezeket évekig oktatták és tették próbára, s nagyon nehéz dolguk volt nekik, és amikor a fekete blokk veszélyt kezdett szimatolni, s csatlósait mindenütt letelepítette, hogy a müvet, amely tényleg veszéllyel kezdte el fenyegetni, alá ássa, akkor Heindel áldozatának hamujából, Heindel szere tetéből kiemelkedett az újjászületett Rózsakereszt, a Vilá gosság Szerzetének egy újabb munkaeszköze. Ebben a pszichológiai pillanatban pedig, amikor a fekete árnyék bemutatkozott, és tehetetlen dühében ájultan fekszik a földön, a nagy reformációról beszélünk, az új reformáció ról, az időknek egy új pirkadatáról. Vérvörösen emelkedik Akvárius napja a láthatár fölé. Arany gömbként, Krisztus glóriájának jelképeként folytatja útját a tetőpont felé. A szerzetesek 1909-ben már tudtak azokról a nagy világ eseményekről, amelyeket mi a két világháborúnak nevezünk. Már tudtak a fasiszta szörnyről, mely ki fogja tátani a torkát, hogy elnyelje a mit sem sejtő tömeget. Azért jött Max Heindel, hogy közleményeivel a hősöknek egy seregét ne velje fel, hogy érettek legyenek a megfelelő pillanatban, hogy alkalmasak legyenek a megfelelő pillanatban, hogy ké szek legyenek, hogy használni lehessen őket. Ez tehát a mi örömünk, hogy ez a belső csoport, az időközben új alakban feléledt Rózsakereszttel megerősítve és kibővítve, teljes ér tékű munkatárs lett az új megnyilvánulás gépezetében, s hogy szerény szerepünket mi is játszhatjuk ebben, hogy ta núskodhatunk erről az új világ-alakulásról és a győzelem di csőségéről, hogy felhívhatjuk Önt, jöjjön velünk ebbe az új világba. Az új világalakulás kulcsa „Németországban" (olvasd: Európában) van. Amikor Rózsakereszt Krisztián visszajött Németországba - így meséli a Fama - épített magának egy alkalmas, világos lakást, melyben elgondolkodott utazásai110

ról és filozófiájáról, s gondolatait feljegyezte egy emlék könyvben. Ebben a házban állítólag sokat foglalkozott ma tematikával, és sok szép eszközt is készített. Talán megérti, hogy miről van itt szó. Itt az új munka módszernek, a „betegek gyógyításának" az előtérbe kerülé sét, az Evangélium mágikus kivitelezését készítik elő. Öt év múlva megint eszébe jutott a kívánt reformáció. Maga is tele volt aggodalommal, férfiasan és fáradhatatlanul mégis volt bátorsága néhány társával belefogni a kísérletbe, noha má sok segítségében és támogatásában kételkedett. Erre a célra elkérte első kolostorából három szerzetes testvérét, akiket a legnagyobb hűségre, szorgalomra és titoktartásra kötelezett, így kezdte a Rózsakereszt Szerzete mindössze négy sze méllyel. Próbáljon belegondolni ebbe az eseménybe. Ön Isten igazi szolgája lenne, s szeretetteljes szívvel gondolna az emberi ség bajára, s amikor szeretetminősége kibontakozna, a pszichológiailag helyes pillanatban kedvet, erős ösztönzést érezne a szenvedő emberiség megsegítésére és az újjászüle téséhez való hozzásegítésre. Öt év múlva (ez a teljes kibon takozás kabaliszikus jelölése, a pünkösdi esemény, péntek este ünnepe, az Arany Ötszög, az Arany Pentagram ünnepé nek jele), ezen öt év múlva jutna eszébe a kívánt reformáció, s akkor megkísérelné a fekete kultúra falait nem csak prédikálással, hanem másképpen megdönteni. Akkor belső fejlő dése kolostorából megszabadítaná és dinamizálná háromszo ros lélekminőségét, s így kezdené el három testvérével a nagy müvet. Látjuk tehát, hogy ez a szerzetesi fegyverzet nem rög eszme volt vagy lesz, hanem hogy - mindig Európából kiin dulva - egyre újabb erők, reformáló erők törnek maguknak 111

utat. Még egyszer utalunk Luther nagy egyházi reformáció jára, mely a Rózsakereszt hatására kezdődött meg. Luther megadta a kegyelemdöfést a szigorúan pápai irányzatú ura lomnak, s ezzel megnyitotta a szabad szellemi kutatás útját. Marx a szociális megújulás ösvénye előtti torlaszokat rakta el az útból, és a legközelebbi jövő megmutatja, hogy a múlt tényei a jövőben is bebizonyosodnak. A szellemet, amely Luthert és Marxot ösztönözte cselek vésre, a keresztény realizmus sokkal magasabb szinten fogja új megnyilvánulásra ösztönözni. A Világosság Egyetemes Szerzetláncának vezetésével ellenállhatatlanul be fognak avatkozni a világszerkezetbe, hogy az emberiség teljes pusztulásának fenyegető veszélye idején - melyet az embe riség elvakult életmenetével maga hívott fel - az Isten ren delte reformációt mégis megvalósítsák, s a most még tekin télyei rögeszméjét követő számtalan embert megajándékoz zák a lehetőséggel, hogy megtalálják a megújulás ösvényét, az eredeti emberi életállapotba való visszatérés ösvényét, s ezt be is járhassák. A második világháború kitörése után a fekete hatalmakat szolgáló mozgalmak, hatalomra jutásuk pillanatában azon nal megtiltották, lerombolták az ezoterikus csoportok külső formáját, köztük a Rózsakeresztét is. Az igazi rózsakeresz tes mozgalom azonban érinthetetlen, mint a levegő, s a Vi lágosság Szerzetesei nagy erővel dolgoztak és dolgoznak. Semmi és senki nem tudja a diadalmas felvonulást feltar tóztatni, semmi és senki nem akadályozhatja meg a reformá ciót. A feloszlató erők szétterjedése közepette készítik elő Eu rópában és az egész világon a győzelmet. A reformáció hul lámai, Rózsakereszt Krisztián étertestének ellenállhatatlan erői isteni fenséggel felemelkedve átfogják és áthatják egész 112

életterületünket, és csakis a fekete kultúra csapatának van mit félnie az Akvárius-forradalom hatalmától. Milyen szerepet játszik a Rózsakereszt Szerzete ebben az emberiségtörténésben? Keresztény szerepet. Ez egy Krisz tus-építmény ebben a világban, a tragikus emberiségmenet megszabadító fordulata érdekében, a Logosz követelménye szerint. Ki állhatna ellent nekünk? Sem magasság, sem mélység nem szakíthat el minket Krisztus szeretetétől, mely csak emberi fejek, szívek és kezek által juthat hatalomra és uralkodhat rajtunk.

•

113

így indult a Rózsakereszt Szerzete először négy személlyel. Ok látták el részletes szómagyarázattal a mágikus nyelvet és a mágikus írást, melyet Isten dicsőségére ma is használunk, s amiben nagy bölcsességet találunk. Fama Fraternitatis R. C.

114

11 A titkos nyelv a Vízöntő-forradalom szótárából A rózsakereszt törekvő tanulójának életében jön egy pilla nat, amikor felfedezi, hogyan állt elő a Rózsakereszt Rendje, s hogyan fejlődik ki a Napnyugat misztériumiskolája az el lentétek közepette a zord valóságból. Ha a Világosság Fia, a Tüz Fia életmegújító bölcsességével e világ sötétségéhez és romjaihoz fordul, emez pedig sötét és negatív helytállási tö rekvésében elutasítja őt, akkor ő megváltoztatja a taktikáját. Ha Ön látni akarja az a Vízöntő forradalmának szellemi hátterét, akkor teljesen meg kell értenie ezt a taktikát és en nek a szerkezetét. Itt máris értekezésünk problémájának a lényegét érintjük. Amikor a kereső ember először kerül érintkezésbe a nyugati rózsakeresztes filozófiával, és magával ragadja ennek mági kus világossága, akkor - a Spanyolországba érkező Rózsa kereszt Krisztiánhoz hasonlóan - belső ösztönzést érez arra, hogy a bölcsességet, melyet oly nagy szeretettel és önzetle nül közöltek vele, továbbadja az egész emberiségnek. Ezért terjeszteni kezdi a gnosztikus kereszténység tanát. És szinte magától értetődően ugyanúgy megleckéztetik, mint Rózsa kereszt Krisztiánt: nyers, kíméletlen visszautasítás a sorsa. Gyűlölet zúdul rá, az alantasnak a hálójával veszik körül, s bele akarják préselni a dolgok megszokott menetébe. Ha a tanuló eljutott ösvényének erre a pontjára, akkor az Idősebb Testvérek érdeklődve figyelik további fejlődését. Ez 115

egy rendkívül kritikus fázis. Vajon újjászületett tüzmadárként száll-e ki ebből a krízisből? Öt év múlva eszébe jut-e a kívánt reformáció? Vagy megáll a határon? Az utóbbi eset ben a misztériumiskola számára elveszett. Már nem lehet szabad kőműves. Elbotlott az ellentétekben, vagy erőtlen ahhoz, hogy áthidalja őket. Az efézusbeli, a határlakó álla potában marad, s így soha nem fog bemenni az élő lélek ál lapotába. Felmérhetetlen különbség van a keresztény humanista és a gnosztikus Szellemi Iskola értelmében vett keresztény kö zött. A keresztény humanista a prédikáló, a sok esetben jóhi szemű ember, aki ha cselekszik, akkor tiltakozó, protestáns, a kérvények támogatója. A sebeket az emberbarátság min denféle formájával, humánus munkával próbálja gyógyítani, pedig ő nem gyógyító. Legmagasabb fokán olyasvalaki, aki tiltakozását lángoló szavakkal vágja a dekadencia arcába; ő a szigorú vezeklést hirdető prédikátor. A gnosztikus keresztény azonban már nem vezeklést hir det, mi nem vagyunk éles nyelvű szónokok. Mi sokkal ve szélyesebbek vagyunk! Mi Isten segítségével a Vízöntő for radalmát visszük végbe, más a taktikánk, s kezünk-lábuk ehhez van kötözve. Mondjunk erre bibliai példát? Gondol jon a pusztai emberre teveszőrköpenyében, Keresztelő Já nosra, Krisztus előfutárára. E világ pusztájában él, s azt mondja: „Készítsétek meg az Úrnak útját, egyengessétek meg az ő ösvényeit!" (Márk 1,3) János Jordán-vízzel ke resztel, a valóság vizével, a valósággal ostoroz, s felébreszti hallgatóit, hogy következetes életmóddal belsőleg készítsék elő magukat Krisztus érkezésére. Meg van Ön már keresztelve a valósággal? Ismeri a poklot, amiben él - vagy csak valamelyik egyház keresztelte meg? Csak ha a valóságban alámerül, ha Önt létvalósága a 116

fulladásig nyomasztja, és kész az elkülönült én valóságát pusztulni hagyni, hogy a Krisztus-világosság megnyilvánul hasson Önben, csakis akkor lett Ön megkeresztelve a Jordán vizében. Akkor Ön is megérti Keresztelő János szavait: „Aki utánam jő, az előttem lett, mert előbb volt nálamnál, és én nem vagyok méltó, hogy lehajolván, sarujának szíját megoldjam." (Márk, 1,7) Akkor tudni fog egy új égről és új földről, egy új valóságról. Akkor tudni fog arról, aki nem vízzel akar keresztelni, hanem tűzzel, s aki a tűzzel meg fogja semmisíteni a pokoli valóságot. Ha Ön ezt megérti, ha Ön átharcolta ezt az öt évet (öt: a magasabb értelem, az új lélek kabalisztikus nézete), akkor eszébe jut az új reformáció. Akkor azonban már nem prédi kál a sivatagban a Jordánnál! Akkor jön ő, a Jézus-ember, az igazi lélekember! A Jor dánhoz jön. Alámerül a vízben. A MI valóságunkban akar megkeresztelkedni. Teljesen alámerül e lét zavaros nyomo rában, hogy csaknem belefullad. De elfogadja ezt a nyomort, teljesen és feltétel nélkül; minden ember összes fájdalma belehatolt. „Néki növekednie kell, nékem pedig alább szál lanom", mondja János. Hogyan is lehetne másképpen! Ami kor pedig Jézus kiemelkedik ebből a vízből, látjuk leszállni a fejére Isten Szellemét, mint egy galambot. Aztán elmegy. Áthatol a pusztán. Széttöri Szaturnusz burkát: és a Nap emelkedik! Átgázol e lét mocsarán: és a Nap emelkedik! Hirdeti az evangéliumot, természetesen, de egyúttal betege ket gyógyít. És a Nap emelkedik! Teljesen és tökéletesen feláldozza magát. A keresztet választja: és a Nap emelkedik! A feltámadás reggelén pedig új világ fölött ragyog a Nap. Érti Ön ezt a Napra-hívást, a Krisztusnak ezt a felhívását? Most már tudja, hogy a misztériumiskola a nyers való ságból áll elő. Most már tudja, hogy a rejtélyiskola nem le117

het a víz iskolája, hanem csakis a tüz iskolája. Talán megérti ennek a következményeit is. Ezeket a következményeket mondja a Fama titkos nyelvnek vagy írásnak, vagy a nagy szótárnak. Mik ezek a következmények? Akik tátott szájjal, érdek lődve vagy bosszankodva csak Keresztelő Jánost hallgatják, azok még nem tudják felfogni ezeket a dolgokat. Azoknak először meg kell érteniük az élet értelmét, és meg kell is merniük a valóságot. Azért fordul hozzánk a nyugati filozó fia, hogy ehhez a bölcsességhez mérhessük a valóságunkat. A valóság rettenetes! Ezért sietünk tovább a napnyugati filo zófiával, s vele kiáltunk: „Egyengessétek az Úr útját!" A fekete horda azonban, amely markában tarja a világot és az emberiséget, vonakodik. A beleegyezés a végét jelentené. Önként nem fogja ezt a sorsot választani. A tanuló ezért, aki továbbhalad a megvalósítás ösvényén, megkeresztelteti magát a Jordán vizében, mint Jézus, s most már tudjuk, hogy mit értsünk ezen. Keresztelője után azonnal megváltoztatja a taktikáját. E keresztelő után ugyanis felveszik a Rendbe. Becses előjogunk, hogy közölhetünk Önnel valamit a titkos nyelvből. Esetleg már sejt valamit az útról, amelyen járunk. Esetleg megért már valamit a Vízöntő-munkából. Miért támadjuk olyan hevesen a fekete hordát? Miért tü zeljük fel Önt, hogy jöjjön velünk, miért ecseteljük Önnek a valóságot olyan hűen? Értse meg! Mert tettre akarjuk kész tetni. Milyen tettre? Hogy ugorjon velünk együtt a Jordán vizébe, egészen! Ha ezt megteszi, ha van erre bátorsága, ha magára vállalja azt a hőstettet, akkor teszi a lábát arra az ös vényre, amely az új élet állapotához vezet. A misztériumiskola az utóbbi időkben erősen növekszik. Egy magasztos és döntő munka előkészülete ez. Ezért 118

nyugtalanítjuk Önöket; ezért próbálja és tisztítja meg ez a nyugtalanság az aranyat; ezért lesznek ily módon az alkal masak kiválasztva az új munkára. Sokan megragadták ezt a lehetőséget. A szeretet-tett bizonyítása révén eljött hozzájuk a szeretet. Minél inkább megválik Ön az éntől, annál több lelki gyarapodásban részesül. Amikor a fiatal testvér belép a szükségből született Rend be, tanulmányozni kezdi a nagy szótár bölcsességét. Okta tásban részesül a Rend taktikájából. Új munkája alapjaként megtanulja megérteni, hogy a Világosság nem hagyja ma gát visszautasítani, hanem győzni akar! Ha nem győzhet a sötétséget elűző barátságos fénnyel, akkor villámként fog bevágni. Ha megért Ön valamit a Világosság mágiájából, akkor tudja, hogyan kormányozza a Világosság a világ természetes dolgait végtelen fokozatokban és végeláthatatlanul sokféle módon. Az asztrozófía elénk tárja a kozmikus erők sugarait, s tudjuk, hogy az elemek láthatatlan sugarainak is erős hatá suk van. Van olyasmi, amit rejtett isteni tevékenységnek nevez hetnénk: a természet embere számára láthatatlan módon ki vájja és aláássa a durva-anyagit, míg ez össze nem omlik. A fekete hordát fenntartó folyamatot alkalmazzák most ellene. A Világosság, a tüz mágikus, forradalmi hatása miatt a fe kete a saját alantas mivoltába pusztul bele. R. C. barát - mondja a Fama - naponta használja e nagy világosság-felkelés szótárát Isten dicsőségére és magasztalá sára, s ebben nagy bölcsességet talál. Ebből a könyvből megtanulja a tantételek és a megvalósításuk közötti nagy különbséget. Tantételek önmagukban nem megszabadítóak, csak megvalósításuk oldja meg a problémákat. A tantétele119

ket a víz eleméhez, betelj esítésüket pedig a tűz eleméhez ha sonlíthatnánk. A természetes életben ez a két elem egymás ellensége. Ezért húzódozik az ember annyira a kereszténység feladatától. A napnyugati vallást dogmákba temetik, ez minden. A Ró zsakereszt tanulója azonban a víz és a tűz egyesítésére törek szik. Ezért rendezi meg ebben a világban az Akvárius- (Víz öntő-) forradalmat, amelynek meg kell hoznia ezt az egységet. A Jordánnál találkozunk. Ott látjuk a keresztelő alakját, aki belemerít minket a megtört valóságba, az alantas termé szet által összetört valóságba. Megkeresztelésünk után Vele megyünk, minden élet Urával, a pusztán át a megújulás Kánájához. Ott áttörünk az új menyegzőhöz, ahol az Úr vére, az új bor csillog a kehelyben. Ott építjük meg az emberi élethullám új hazáját. Nézze, meg kell tanulnunk megérteni a titkos nyelvnek azt az értelmét, hogy a misztériumiskola nem szándékozik az alacsonyból kiemelni minket, nem akar megváltani a baj ból és elfajulásból, hanem keményen beledob az alantasba, a valóságba, a Jordánba. A Krisztus-szellem szintén leszáll a Jordán-vízbe, s előttünk megy a megújulás Kánájába. Ezért kell egymást kölcsönösen megszabadítanunk attól az ámí tástól, hogy van „megváltás" ebből a pokol-valóságból. Nincs megváltás - hanem cselekedetünk tüzével magunknak kell eloltanunk ezt a pokoli parázslást, míg meg nem látjuk az új Napot felfelé emelkedni. Ha hozzá merünk fogni ehhez a munkához, ha elfogadjuk ezt a feladatot, ha megértjük a Vízöntő-forradalom szótárának ezt a titkos nyelvét, akkor „minden a hatalmunkba adatott". „A húsvét ünnepe előtt pedig, tudván Jézus, hogy eljött az ő órája, hogy átmenjen e világból az Atyához, mivelhogy sze120

rette az övéit e világon, mindvégig szerette őket. És vacsora közben, amikor az ördög belesugallta már Iskáriótes Júdás nak, a Simon fiának szívébe, hogy árulja el őt, tudván Jézus, hogy az Atya mindent hatalmába adott néki, és hogy ő az Istentől jött és az Istenhez megy, felkele a vacsorától, leveté a felső ruháját, és egy kendőt vévén, körülköté magát. Azu tán vizet tölte a medencébe, és kezdé mosni a tanítványok lábait, és megtörleni a kendővel, amellyel körül vala kötve. Méne azért Simon Péterhez, és az monda néki: Uram, te mosod-é meg az én lábaimat? Felele Jézus és monda néki: amit én cseleszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted." (Ján. 13,1-7) Kétségtelenül akad olyan olvasó, aki szintén nem érti e nagyszerű valóság szent jelképiségét. Számára a János evangélium itt titkos nyelven beszél. Valamilyen szertartá sos cselekedetre gondol, amelyet - elrettentő karikatúra gya nánt - a római pápa évente bemutatott lábmosásaival utánoz. Igen sokak számára az egész kereszténység nem más, mint egy titokzatos nyelv és zavaros karikatúra. Ön azonban meg fogja érteni ezt a titkos beszédet, mi helyt a kemény valóság megragadta Önt, és az önzés utolsó maradványától is megszabadította. Mihelyt olyan szörnyű pokollá válik itt minden, hogy minden lépését végtelen fáj dalomnak érzi. Akkor a fájdalom majd felnyitja a szemét, akkor a Rózsakereszt Szerzete szótárának titkos nyelve vilá gítani fog Ön előtt; akkor megérti majd a lábmosás titkát. Kimondhatatlan fenségben látja akkor a Dicsőségeset ki emelkedni a Jordán vizéből, tiszta vászonkendővel, a sze mélytelen szeretetszolgálat jelképével körülövezve. Mint szolgáló jön Ő; teljes önmegtagadással lehajol ebben a vi gasztalan sivatagban, hordozva keresztjét az emberért és kö121

zösségért. Ez a lábmosás csodája, a halak jelképe, a kereszt jele. Péter, a bennünk lévő energikus és dinamikus, pedig azt mondja: Miért Te, Uram? Nem emberi fejeknek, szíveknek és kezeknek kell meghozniuk ezt az áldozatot? A testté vált Isten azonban így szól: „Amit én cselekszem, te azt most nem érted, de ezután majd megérted." Ha perzsel bennünket az élet, ha elérkezik a harc lélekta ni pillanata, akkor ott áll a kereszt, és a dinamikus ember csak ebben a jelben győzhet. Akkor minden dolog a kezünk be adatott. Krisztus áldozata nélkül minden munka hiába való. A mi áldozatunk nélkül pedig minden megváltó munka csak agyrém. Értse meg velünk együtt a Vízöntő-forradalom szótárának titkos nyelvét, a Fama Fraternitatis R.C. titkos beszédét. Ha most még nem is, majd ezután meg fogja érteni, hogy csak egyetlen jel van, az Akvárius-forradalomnak csak egyetlen jelképe van: Krisztus keresztje. Porig sújtva a valóságba: a valóságban véghezvitt önfeláldozó szeretet-tettével járuljon hozzá e sivatagban a kereszt győzelméhez. Ez a Vízöntő, ez a rózsakeresztesség! Ez a mi taktikánk! Ki állhat ellen ne künk?

122

Megírták M könyvének első részét is. Mivel azonban a mun ka már nagyon megterhelte s a hozzájuk sereglő betegek hi hetetlen sokasága is nagyon akadályozta őket, azonkívül az új épület, melyet Sanctus Spiritusnak neveznek, felépült, el határozták, hogy másokat is felvesznek társaságukba és szerzetükbe. Erre a következőket választották ki: R. C. testvért, elhunyt atyja fivérének a fiát, B. testvért, egy tehetséges festőt, G.G.t és P.D.-t, írnokaikat, ezek mind németek voltak, I.A.-val együtt. így már összesen nyolcan voltak, mind nőtlenek, es küvel önmegtartóztatásra kötelezve. Összeállítottak egy ké zikönyvet mindenről, amit az ember csak kívánhatott és re mélhetett. Fama Fraternitatis R. C.

124

12 A Szent Szellem új épülete

Amikor a tanuló a Rózsakereszt misztériumiskolájában fá radságos ösvényét járja, hogy feladatát egészen a célig elvé gezze, akkor ehhez meglesz az ereje is, mert tudja, hogy a napnyugati rejtélyek alaptörvénye hordozza őt, az a törvény, melyet Rózsakereszt Krisztián jelképes sírboltjának dicsőítő felirata fejez ki a következő szavakkal: Ex Deo nascimur, in Jesu morimur, per Spiritum Sanctum reviviscimus, vagyis „Istenből születünk, Jézusban meghalunk, a Szent Szellem által újjászületünk". Ez azonban nem jámbor példabeszéd, nem valami misz tikus köpeny rojtozata. Ennek a kijelentésnek mély gnoszti kus jelentősége van. Ez a nyugati filozófia prizmatikus mag atomja. Ha pedig a Rózsakereszt tanulója egynek mondja magát ezzel a hitvallással, akkor tudja, mit mond, akkor tudja, mit tesz, akkor ismeri a benne rejlő csodás erőt. Akit felvettek a misztériumiskola mágikus köreinek egyikébe, annak meg kell vizsgálnia magát: tudom-e, mit mondok, mit teszek, ismerem-e valamelyest azt a csodás erőt, amikor szavakba foglalom a nyugati rejtélyek alaptör vényét: Istenből születtem, Jézusban halok meg, a Szent Szellem által újjászületek. Ha Ön tud erről valamit, akkor a Fama Fraternitatis sza vait is megérti, amikor a négy személlyel induló rózsake resztes szerzetről beszél. 125

Azt írja a Fama: Megírták M könyvének első részét is. Mivel azonban a mun ka már nagyon megterhelte s a hozzájuk sereglő betegek hi hetetlen sokasága is nagyon akadályozta őket, s azonkívül az új épület, melyet Sanctus Spiritusnak neveznek, felépült, elhatározták, hogy másokat is felvesznek társaságukba és szerzetükbe. Erre a következőket választották ki: R.C. test vért, elhunyt atyja fivérének a fiát, B. testvért, egy tehetséges festőt, G.G.-t és P.D.-t, írnokaikat, ezek mind németek vol tak, I.A.-val együtt. így már összesen nyolcan voltak, mind nőtlenek, esküvel önmegtartóztatásra kötelezve. Összeállí tottak egy kézikönyvet mindenről, amit az ember csak kíván hatott és remélhetett. Amikor valamely egyházi közösség prédikátora karjait ál dásra emeli a gyülekezet előtt, s elmondja szózatát: „Az Atya, a Fiú és a Szent Szellem nevében", akkor nagyon kér déses, hogy a férfiú tudja-e, mit tesz, mert saját tanítói tevé kenységében és életvitelében gyakran elmulasztja, hogy az Atya, a Fiú és a Szent Szellem rendje szerint éljen. Ha ugyan is ez utóbbit tenné, akkor bizonyára nem bírná ki sokáig egyházi testületében. A szózat után az említett lelkész uraknál gyakorta az el lentmondások számtalan árnyalata következik, ami az imá ban, a prédikációban, de mindenekelőtt a valóság eltorla szolásában nyilatkozik meg. „Istenből születtem." Mit jelentsen ez? Olyan ember mondá sa ez, aki ismer Istent, aki kipuhatol valamit Istenből, még pedig a fejével és a szívével. Olyan ember mondása ez, aki az egész világmindenségben egyetlen akaratot, egyetlen böl csességet, egyetlen erőt érez, amely a mindenséget tartja. 126

Már nem a kifürkészhetetlen magasabb vezetésben való hit ez, ami különböző módon észlelhető. Ez már nem a primitív ember szánalmas dadogása, hogy „igen, itt lennie kell vala minek", hanem abszolút tudás, az ezoterikus kutató maga sabb tudása. A kozmikus tervszerűség ez, a világmindenség lenyűgö ző, egyetemes szervezettsége. A Naprendszerek milliói siet nek át a hetedik kozmikus terület végeláthatatlan terén; számtalan csillagcsalád mutatja annak az egyetlen erőnek a nagyszerűségét és dicsőségét, amelynek mindent kell irá nyítania. Ahogyan pedig valami gyorsan mozgó tárgy a mozgási ellenállást legyőzve hangot kelt a térben, úgy kelt a sebessége, mérete és összetétele szerint oly különböző göm bök miriádjainak mindegyike saját hangot megszabott útján a kozmikus gyökérönállóságon át. Ezek csengése pedig együttesen Isten helytartóinak nagy kórusát képezi. Hallott Ön már valamit a hangoknak ebből a tengeréből? Tud valamit az asztrozófiáról? Itt nem a szegényes horosz kóp-okoskodásra gondolunk mindenféle csekélységgel kap csolatban, hanem Isten beszédére, ami Isten magasztos szol gáinak közvetítésével jön el hozzánk. Ha a fenti kérdésekre igennel tud felelni, akkor tapasztalta a szent elragadtatást annak a felfedezésekor, hogy az Ő parancsára mindezek a kozmikus erők miértünk fáradoznak, s hogy a Zsoltárok költője nem csak fecseg, amikor azt zengi: „Elrendeli a csillagok számát, és mindnyájokat nevéről nevezi." Akkor könnyes szemekkel és imára kulcsolt kezekkel egyetlen óriási és magasztos tudományhoz jutott hozzá, egy kimondhatatlanul nagyszerű dolog egyértelmű bizonyítéká hoz, hogy ugyanis minket - ezekhez a titánokhoz képest végtelenül piciny mikroorganizmusokat - is ismernek, hogy minket is tovább terelnek egy alakulási folyamatban. És 127

hogy nem lettünk véletlenül keletkezett tudatmagokként az egyik legkisebb égitestre hajítva, amíg majd valami csillag közi katasztrófánál szétfröccsenünk, hanem egy tervbe vé tettünk fel, és a nagyok feladatának teljesítése közben elen gedhetetlenek vagyunk ebben a tervben, melynek végcélja a mi jelenlegi felfogóképességünket minden tekintetben meg haladja. „Istenből születtem!" A tanuló ezt nagyon pozitívan is métli, tudván, hogy kérlelvén átölelve ragadta meg ezt a Hatalmast. Amikor ugyanis az átlagember azt dadogja, hogy „valaminek csak kell lennie", mert a nagy titok negatívan hatotta meg őt, akkor a tanuló hálásan és szeretettel néz fel arra, aki a mennyeket kigondolta - és máris lettek. Egynek tudja magát Ővele, azzal is tisztában lévén, hogy egy ma gasztos út előtt áll, s így könyörög: „Uram, taníts meg, ho gyan kell leküzdenem a rettegést", ha elhangzik a felszólítás: „Legyetek azért tökéletesek, mint ahogyan a ti Mennyei Atyátok tökéletes". Ezt viszont ki mondta? Ki beszél itt a számunkra is el nyerhető tökéletességről? Ez a Krisztus hatalmas hívó hangja, azé, aki megmagyarázza nekünk a szent módszert. „Istenből születtem", a mindenség szülőméhéből küldtek le engem az idő világába. Hogy ebből a számos arculattal rendelkező tervszerűségből felvonuljak a minden tervszerű séget felülmúlóba, és a Szent Szellem által újjászülessek ehhez kell Krisztusban meghalnom. Minden célbaérés kép zelt győzelem és bolondság, ha nem értünk a szent módszer hez, ha nem vagyunk készek Krisztusban meghalni. Ezt a fejtegetést ne lássák prédikációnak. A gondolkodá sukat nem szándékozzuk a hagyományos, ellaposodott ke resztény gondolkodásmódhoz igazítani, az A, B vagy C egy háznak a kereszténységet parodizáló léptéke szerint. Mi, ró128

zsakeresztesek, gyakorlatiasak vagyunk. Mielőtt tehát utá namondjuk: „Jézusban meghalok", nem feledkezünk meg arról, hogy Istentől születtünk, az ő nemzetségéből valók vagyunk. Amikor pedig joggal vagyunk büszkék, hogy a lényeknek ehhez a nagy hierarchiájához tartozunk, és helyet kaptunk a mindenség-megnyilvánulásban, egyúttal látjuk a valóság rémes utánzatát is. A világot lángoló pokolnak látjuk, látjuk a legutálatosabb ellentéteket, tudván, hogy még a tervbe vettnél is mélyebbre támolyogtunk le, ahol az emberiséget az aljasság hatalmai tartják a markukban. Látjuk a lángoló árulást, a fekete bestia szentségtelen ölelését. Látjuk a töme get a démonok körtáncában; a földet átitatják a könnyek; só hajainkat már megszámlálni sem tudjuk, és szívünk ellan kadt. A tanuló pedig, aki ujjongva énekelte: „Istenből szület tünk", elkeseredve állapítja meg, hogy a tömegnek fogalma sincs, honnan származik, és a Világosság fakó homályban fénylik, mely ezt a fényt nem képes befogadni. Ezért hang zik el ajkairól határozottan: „Jézusban meghalok". A tanuló számára ez nem tantétel, nem haláloságy romantika, sem kedveltté vált szófordulat. Ennek semmi kö ze az álszenteskedéshez, melyből csak úgy csurognak a ke netteljes szakkifejezések. Ez egy félelmetes ugrás a valóság kellős közepébe; ez a fekete démonok nyakon ragadása, el szánt komolysággal, hogy fel lehessen szabadítani az Isten ből született emberiséget, amely a különféle praktikák vasöklű szorításában már-már lélegzetét veszti. Lemerülés ez a kegyetlen életbe, ahol milliók nyomorognak, és a kevesek bővelkednek. Ez a fehérre meszelt sírok jámbor hazudozásának a felismerése, az üdvösség vízszintes síkon történő té ves elvárásának a leleplezése. 129

Ugyanakkor ez fájdalmat, gyakran kimondhatatlan szen vedést jelent Isten igaz lovagjai számára. Ez minden idők ben börtönt, koncentrációs tábort, üldöztetést, száműzetést, megkínoztatást és pokoli terrort jelent. Ez nem más, mint: hallani a fegyvergyárak légkalapácsait, látni az atomhajtású tengeralattjárókat és a csatahajók gomolygó füstjét, a kion tott vér tengerét. Ez azonban a megkorbácsoltak és eltipor tak felébresztése is, az elbukottak feltámogatása és a Vilá gossághoz vezetése, hogy egykor együtt ujjonghassanak a tudatosak nagy karában: „Istenből születtünk!" Ez egy új ház építése - nem valami keresztény elképzelés szülte árnyszerü és ködös kép, hanem fejek, szívek és kezek segítségével emelt igazi épület, a Szent Szellemnek egy új háza Európá ban. Ez az igazi szabadkőművesség, ez a meghalás Jézus Krisztusban. „Istenből születtünk. Jézusban meghalunk." A megsza badulás egyetlen útja a kereszt elfogadása; tökéletes áldozat ra készen állni ebben a világban. Ez a tiszta, sugárzó ember szeretet bizonyítéka, melyből eltűnt minden keresztény önzőség, minden keresztényi pogányság. Ez nem búvócskát játszani Krisztus szeretete mögött, hanem Őt elfogadni, aho gyan Ő akarja, hogy fogadjuk, azaz követni Őt a kálvária hegyére. Ha hanyatt-homlok belevetjük magunkat a való életbe, ha lemerülünk a terv szerintinél is alantasabb pokoli valóságba, akkor leszünk képesek megmenteni a világot és magunkat is. Krisztus kijelenti: „Utolsókból lesznek az elsők", s ez nap mint nap beigazolódik a szemünk előtt. Minket, rózsa kereszteseket tehát rendkívül érdekel azoknak az egyre nö vekvő csoportja, akik - bár Krisztust nem ismerik - önfel áldozással és magukat nem kímélve utat törnek hozzá. Ezek lesznek az elsők, mert mélységes emberszeretetükkel 130

szabaddá teszik a nagy Krisztus-törvényt. A megszabadu lás egyetlen módja a kereszt elfogadása: „Istenből szület tem, Jézusban meghalok, a Szent Szellem által újjászületek." Erre aztán a győzelem és a Szent Szellem új háza követ kezik. A fekete föld mélységeiből új, erős növény kel ki: Isten terve szerint elvettetett a mag; Krisztusban a mag a földbe hullott és meghalt; majd a Szent Szellem által kiszabadul a szunnyadó erő, és áttör a Világossághoz, hogy gyümölcsözzön. Most már értjük a Fama Fraternitatist. Itt van a Rózsakereszt négy szerzetese. Rózsakereszt Krisztiánban az új korszak pirkadatát pillantjuk meg, míg ezen a négy szerzetesen a gnosztikus jelképesség szerint a Nap legmagasabb pontját, a delelését értjük. A szellemi Nap - Krisztus - ragyog, és gyújtópontra talált a fejekben és szívekben; a fény áttört a sötétségen, s hamarosan magasra csapnak a lángok. így készül el M könyvének első része. Belsőleg megvilágosultan és emberszeretettől fűtve hatol át Rózsakereszt Krisztián az övéivel a valósághoz; a keresztet viszik, mert Krisztust csak így lehet felismerni. Minél inkább így állunk hozzá az élethez, annál több be teg sereglik ide, akik segítségünket kérik, és akiknek segíte ni tudunk. A szenvedők végtelen sorokban vonulnak el előttünk, karjaikat a megváltásért kitárva. Mi pedig, sajnos, tudatában vagyunk a gyengeségünknek. Mit is tehetünk a szenvedésnek ebben az óceánjában? Ekkor azonban csoda történik. Áldozatunk árán a mag felpattan a sötét földben, a rejtett erők kiszabadulnak, és a Szent Szellem háza a magasba szökell, mint egy ifjú Isten. És íme a Rózsakereszt négy szerzetese párjára talál, s ettől 131

kezdve a nyolcak szerzete képében lép fel. Megduplázódva a szaturnuszi mágikus anyagcsereképletet képezik: Istenből születtünk - Szellem. Jézus Krisztusban meghalunk - az anyagban. A Szent Szellem által új szellemmé születünk az átszellemülés ösvényén. Ez a rendkívül pompás anyagcsere-folyamat a transzfiguráció menete, amely elé a kereszténység állít minket, s amelyet a Rózsakereszt Szerzete kivitelez. Megfigyeljük, hogyan válik az erő anyaggá, és az anyag erővé. így születik meg a nem ebből a világból származó bi rodalom. Egy vallásos, tudományos és művészi anyagcsere folyamatból keletkezik fejek, szívek és kezek ténykedése ré vén. Ezt a fordulatot szándékozzuk kieszközölni. Boldog, aki megért ebből valamit. Boldog, aki beáll azoknak a soraiba, akik ezt az új épületet megépítették. Az mindent megkap, amit csak ember elvárhat, kívánhat és re mélhet: Ex Deo nascimur, In Jesu morimur, Per Spiritum Sanctum reviviscimus.

132

Noha meghagyjuk, hogy a világ a legutóbbi száz évben je lentősen javult, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy axiómáink az ítélet napjáig változatlanok maradnak, s a vi lág legkorosabb napjaiban sem fog olyat látni, ami érinthe tetlenebb, mint ezek. Rotáink ugyanis azon a napon kezdőd tek, amikor Isten kimondta a „Fiat"-ot (legyen!), és akkor fognak elmúlni, amikor kimondja a „Pereat"-ot (múljon el). Isten órája azonban minden percet üt, míg a mienk az órá kat is alig mutatja. így biztonsággal állíthatjuk és hisszük, hogy ha szeretett atyáink és testvéreink a jelenlegi világos ságban éltek volna, a pápával, Mohameddel, az írástudók kal, művészekkel és szofistákkal sokkal szigorúbban bántak volna, és segítőkész természetüket inkább tettekkel, mint só hajokkal és a beteljesülésre való kívánkozással bizonyították volna. Fama Fratemitatis R. C.

134

13 A rózsakeresztesek tagadhatatlan alapelvei Milliók sóhaja száll felfelé: mikor jön el a megváltás a dé moni hatalmak markából, melyek az emberiséget súlyos lán cokba verték? A kezek az ég felé merednek, s ha hajlandók vagyunk csendben hallgatni, akkor halljuk a kimondhatatlan aggodalmat, mely áradatként hömpölyög a Föld körül. Igen, az emberiség baja tengernyi, végeláthatatlan, mérhetetlenül mély és viharosan hullámzó. Itt a ziláltság áramlik, ott a két ségbeesés, amott a tompa beletörődést látjuk, és az élő ha lottakat. A fuldoklók küzdenek az életükért, és halálkiáltá suk az „élni akarunk!" És íme, a partokon állnak néhányan, akik a megmentőket játsszák. Ok a negatívok megszabadító kiáltásait jelképezik. A megszabadulás ötletei jönnek és mennek, mint a sötétben elvonuló lidércfények. Felröppennek, majd elnyeli őket a sötétség. A megszabadulás ötletei olyanok, mint Isten elvont fogalmának eltorzult képei. Nem lehet hibátlanul belevetíte ni őket a határozott gondolkodásba, mert az emberek élete megtört, és sértetlen állapot sehol sem található. Minden csak karikatúra! A halál játéka ez, és halotti tánc bohócruhá ban, csengőkkel. Az alantas vágyakozás lesben áll, s fogva tart minket számtalan csápjával. Mint a tintahal, teleköp bennünket pokolfekete nyálával. A megszabadulás ötletei kedves költemények képében jönnek, s ha meg akarjuk ragadni őket, fantomokká válnak, 135

melyek görcsös nevetéstől és pokoli örömtől vonaglanak. Jönnek a megszabadulás ötletei, de nem lehet rájuk támasz kodni. Rozoga csónakok, nem tengerállók. Idővel szétfoly nak és megváltoznak. Ebből ered a nevetés és káromkodás. Nem örömteli ne vetés, hanem a bajból született, örömtelen, szerencsétlen, szívfacsaró nevetés. És nem a gyűlöletből, hanem a fájda lomból eredő káromkodás ez, ami ökölbe szoríttatja a keze ket, ami a hátat görnyesztve megfeszíti, s ha nem talál ki utat, akkor eget hasító kiáltásban tör ki. Ezért csak mosolygunk ezeken a régi megszabadulási öt leteken, melyek nem voltak képesek megvalósulni. És szid juk a korhadt értékeket, melyek az emberiséget vonszolják hosszú, végtelen fordulókban. Nem bámulunk már a fájda lomszaporító délibábok után, nem kapaszkodunk egy el romlott tudomány hipotéziseibe, amikkel az árulók és de magógok spekulálnak. Nem olyan-e az emberiesség, jóság, igazság és igazságos ság fogalma, mint valami játék, vészes játék, melynek élő hátterét vér és könnyek képezik? „Nem akarunk mást, mint élni, igazán élni!" Átható kiáltásként visszhangzik ez a vi lágban. A kiutat kereső ember hetykén teszi lábát újra meg újra a fájdalom útjára. Majd újra felhangzik a sóhaj, az em beriséget súlyos láncokban tartó démoni hatalmak markából való megváltódás, a vég kívánsága. Itt látszik meg a dolgok körforgása: az egyik fordulat zi láltsága határozza meg a következő még súlyosabbnak a zi láltságát. Hol a fejlődés spirálisa? Van-e valahol haladás? Vagy minden csak sátáni szédítés? Az emberi élethullám esetleg szándékos ámítás a dolgok kozmikus rendjében? Ha az emberiség végre meg tudna szabadulni a képzelet fan tombirodalmától, meg tudna válni az ámítástól, s tényleg 136

magáévá tehetné a helyes irányvonalakat, a kozmikus esz méket, melyek örök értékűek! Ha megtudhatnánk valamit a lényegről! Ha végre megismerhetnénk valamit a dolgok is teni rendjéből! Valamit abból, amiről a Biblia azt mondja, hogy „öröktől fogva mindig ugyanaz". Ha meg tudnánk ma gunkat szabadítani a hazugságfilozófiától, a felbérelt köl tőktől és gondolkodóktól, a fizetett istenkáromlóktól, ha szét tudnánk tépni a látszat és koholmány egész gubancát, hogy láthassuk, hogyan ragyog az igazság, a múlhatatlan igazság e világ sötétségében! Mindezt megtehetjük! Az igazság örök és tagadhatatlan alapelvei léteznek. Megvannak nekünk! Láthatjuk és meg ismerhetjük őket. Alakot öltenek a gnosztikus nyugati böl csesség axiómáiban. Egy ilyen axióma tagadhatatlan alapelv, melyet az idő fo ga nem kezdhet ki, s amely áthidalja az örökkévalóságot. És ezekkel az alapeszmékkel, ezekkel a tagadhatatlan alapel vekkel akarják Önt kapcsolatba hozni az Arany Rózsake reszt Iskolájában. Ezek nem „sötét éjszakában tovaúszó ha jók", melyek minket, fulladozókat az áradatban hagynak. Amit Rózsakereszt Krisztián hozott nekünk, az nem ámítás. A Fama azt mondja erről: Noha meghagyjuk, hogy a világ a legutóbbi száz évben je lentősen javult, mégis meg vagyunk győződve arról, hogy axiómáink az ítélet napjáig változatlanok maradnak, s a vi lág az ő legkorosabb napjaiban sem fog olyat látni, ami érinthetetlenebb, mint ezek. Rotáink ugyanis azon a napon kezdődtek, amikor Isten kimondta: „Legyen!", és akkor fog nakelmúlni, amikor kimondja: „Múljon el!" Van egy örök, egyetemes bölcsesség, melyet mindenki megismerhet, aki az anyagiság mélypontján küzd és téve137

lyeg. Ne gondoljon könyvekre, sem szavakra - gondoljon erőre, mely azoknak nyilvánul meg, akik a szenvedésből ki emelkedve cselekvéshez látnak, Jézus Krisztus Rendje sze rint. Ha Ön ismerné ezeket az alapelveket, akkor pozitív nye reségre tenne szert, s kiszakítaná magát a negatívból. A dol gokat nem szorongással várná, hanem áttörne rajtuk. Akkor pedig szigorúbban szállna szembe a démoni hatalmakkal, amelyek a világot megbéklyózzák. Nyilatkozatát a Fama így folytatja: így biztonsággal állíthatjuk és hisszük, hogy ha szeretett atyáink és testvéreink a jelenlegi világosságban éltek volna, a pápával, Mohameddel, az írástudókkal, művészekkel és szofistákkal sokkal szigorúbban bántak volna, és segítőkész természetüket inkább tettekkel, mint sóhajokkal és a betelje sülésre való kívánkozással bizonyították volna. Megállapítjuk tehát, hogy ennek a fényes, múlhatatlan igaz ságnak az ismerete életünket teljesen megváltoztatja. Fontoljunk meg a kezdő tanulóra vonatkozó néhány dol got. Olyan sok jó lélek van, aki segítőkészségét azzal a só hajjal és vággyal kíséri, hogy a világot és az emberiséget megbéklyózó pokoli dolgok megszűnjenek, megsemmisül jenek. Ez a sóhaj és vágy azzal a várakozással párosul, hogy végül mégis beavatkozik valami külső erő; hogy egy mester, vagy idősebb testvér kézen fogja őt, hogy Krisztus megnyil vánul, és hogy az Istenben való bizalom, sőt, a keresztény tanok imádása - ha egyszer elfogadták azokat - végül meg hozza a megújulást. És vannak istentiszteletek, ahol medi tálhatnak. De még mit sem tudnak a tagadhatatlan alapelvek fényes világosságáról. Mert mihelyt az ember tud róla vala mit, szigorúbban lép fel. A sóhajtozó vágyakozás helyébe 138

pozitivitás lép. Felemelik a jóság, igazság és igazságosság zászlaját! Hallják Krisztusnak hozzájuk intézett szózatát: „Legyetek azért tökéletesek, mint a ti mennyei Atyátok tö kéletes!" Magukon viselik az isteni ostorcsapás nyomait: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket!" S Ön ezeket a szavakat nem az én-tudat keretében lát ja, hanem a mi-tudat, a mások érdekében végzett önfeláldo zó szeretetszolgálat keretében. Elköszön a „mit tehetek én a saját erőmből?" vészterhes gyengeségétől, mert tudja, hogy az isteni erő az emberi erőtlenségben fejti ki hatását. Ön meg tudja ezt tenni, ha felismeri a kozmikus irányvonalakat. És megteszi, ha felismerte azokat. Ezért olyan érthetetlen ember az akvárius-ember - a pozitív szabadkőműves - a többiek szemében, akik még az ajtó előtt állnak. Milyen tulajdonságok jellemzik azt, aki magáévá tett va lamit a tagadhatatlan alapelvek e fényes világosságából? Az akvárius-ember nagy tiszteletben tart minden tiszta gondolatot és gondolatrendszert, de ezeket arra a területre utasítja, ahová tartoznak. Egy keleti vallás kétségtelenül szükséges a keleti emberek milliói számára, és ott be fogja tölteni a feladatát. A nyugati emberre azonban más normák érvényesek. Ezeknek a visszautasítása vagy elködösítése vi szont a szenvedés növelését, mélyebb fájdalmat, gátló té nyezőket jelent, és nagyobb elfajulást okoz. Ezért kell az embernek igazi, pozitív szeretettel, nagy szigorúsággal és energiával fellépni ez ellen az ellaposodás ellen. A felismerő rózsakeresztes tanuló az „írástudók" ellen is fellép, ahogyan a Fama mondja. Ezek azok, akik a lelkeket a negatívval és természetellenessel mérgezik meg. A jelölt itt is a szigor útján jár. Aztán a „művészek" jönnek. Ezek a feketemágusok és paraziták, az úgynevezett beavatottak és kuruzslók. Ön tud139

ja, hogy mi könyörtelenül leszámolunk mindezekkel a „mű vészekkel", ha utunkba kerülnek. Végül a „szofisták" következnek, a látszattudomány szolgái, akik e világ fejedelemségének adták el magukat. Ezek a népámítók. A pozitív embernek szigorral kell fellépnie e csoportok ellen. Miért? A gyűlölet ösztönzi? Kicsinyesség, szektás szűkkeblűség? Miért rohamozza erővel a negatív falait? Mi ért vág oda a jóság, igazság és igazságosság nagykalapácsá val? Mert megtanulta felkutatni a világmindenség alapelveit, mert tudja, hogy csak ezen az úton lehet a célt elérni; mert a negatív sóhajtozástól és kívánkozástól elbúcsúzott; mert csakis fejek, szívek és kezek cselekedete által lehet Isten erejét - ha erőtlenségben is - véghezvinni, és mert önfelál dozó szeretetszolgálat által tettre született. Segítőkész lesz! Nem úgy, mint aki borravalót ad, miután elvett valamit, hanem igazán segítőkész, pozitívan segítő kész Isten világgal kapcsolatos tervének megvalósításában, amit az embernek kell kivitelezni. Ezért vagyunk itt. Adolf Keller professzor azt mondta egyszer: „Mit tehetek én saját erőmből?" Mi azt mondjuk: „Meghívjuk, hogy megismerje a gnosztikus nyugati filozófia tagadhatatlan alapelveit, mert meg vagyunk győződve róla, hogy ennek fé nyes világosságában ünnepelheti majd élete megfordulását, és szigorral és hajthatatlansággal, mely ismeretből és szere tetből ébredt, együtt fog harcolni az emberiség szolgáinak egyre növekvő seregében."

140

Amikor aztán ez a nyolc testvér mindent közösen elinté zett és megbeszélt, úgyhogy már nem volt különösebb munkára szükség, és mindegyikük teljes áttekintéssel ren delkezett a rejtett és a nyilvános filozófia fölött, nem akartak tovább együtt maradni, hanem (ahogyan kezdet ben megegyeztek) szétoszlottak minden országba, hogy axiómáikat ne csak a tudósok vizsgálhassák meg titokban alaposabban, hanem értesíthessék is egymást, ha vala melyik országban valami téves nézetet tapasztalnak. A következőkben egyeztek meg: Először is:

Egyikük se űzzön más foglalkozást, mint a betegek gyógyítását - ezt pedig ingyen.

Másodszor:

Egyiküket se kényszerítse a Szerzet meghatá rozott ruházat viselésére, hanem alkalmaz kodhassanak az illető ország szokásaihoz.

Harmadszor: Minden évben, C. napján, minden testvér je lenjen meg a Szent Szellem Házánál, vagy pedig jelentse távolmaradása okát.

141

Negyedszer:

Mindegyikőjük válasszon ki egy alkalmas és méltó utódot, aki annak idején majd a nyom dokaiba léphet.

Ötödször:

Az R.C. szó lesz a pecsétjük, jelszavuk és a megkülönböztető jelük.

Hatodszor:

A szerzet száz évig titkos maradjon. Fama Fraternitatis R. C.

142

14 A hatszoros fogadalom

Ha a tanuló a Nyugat misztériumiskolájában adottságai és jelleme lehetőségei szerint magáévá tette a gnosztikus filo zófia legfontosabb értékeit, ha - ahogyan a Fama mondja teljes áttekintéssel bír a rejtett és a nyilvános filozófia fölött, akkor kiküldik, mint a Nagy Mű prófétáinak, hírnökeinek egyikét. Ahogyan Krisztus küldte tanítványait a nagy sző lőskertbe, úgy oszlanak szét a Rózsakereszt munkásai is a Föld minden országába, hogy a legkülönbözőbb módon vé gezzék szolgálatukat az emberi élethullám nagy hazájában. Nézzük meg, milyen szabályok szerint halad ez a munka. A rózsakeresztes barátok hatszoros, önkéntesen letett eskü höz vannak kötve. Ez a Fama Fraternitatis szerint a követ kezőképpen hangzik: 1. Egyikük se űzzön más foglalkozást, mint a betegek gyó gyítását - ezt pedig ingyen. 2. A Szerzet egyiküket se kényszerítse meghatározott ruhá zat viselésére, hanem alkalmazkodhassanak az ország szokásaihoz. 3. Évente, C. napján, minden testvér jelenjen meg a Szent Szellem Házánál, vagy pedig jelentse távolmaradása okát. 4. Mindegyikük válasszon ki egy alkalmas és méltó embert, aki annak idején majd a nyomdokaiba léphet. 143

5. Az R.C. szó lesz a pecsétjük, jelszavuk és a megkülön böztető jelük. 6. A szerzet száz évig titkos maradjon. Ez a megegyezés első pillantásra igen egyszerű, sőt, többékevésbé együgyű, mindenesetre nagyon kiábrándító. E hat szoros törvény miatt tényleg sokat gúnyolódtak, s a Fama Fraternitatis szerzőjére, Johann Valentin Andreae-re emiatt fogták rá, hogy szatírát akart írni, hogy a Rózsakereszt Szer zetét nevetségessé akarta tenni. Felületesen nézve van is en nek valami alapja. Ha korlátozó előírásokra van szükség, hogy elejét vegyék a barátok esetleges nyereségvágyának, ha olyan fontosnak tartják, hogy milyen ruhát hordanak, ha va lamiféle pecsét és jel meghatározásával foglalkoznak, akkor a rend szellemi színvonalát nem lehet valami magasnak mondani. Persze sokan elbotlottak már az ismeretek és a belátás hi ánya miatt, s a kritikusok itt is csalódni fognak bennünk. E hatszoros megegyezés nem valami heves vita eredménye, amit az egylet színei, vagy egy bizonyos divat előnyei és hátrányai miatt kellett megtartani. E hatszoros megegyezés magasabb színvonalról tanúskodik, s szerkezete sokkal tö kéletesebb, mint a felületes olvasó gyaníthatná. Megpróbál juk ezt helyes megvilágításba helyezni. Nézzük meg az első törvényt, hogy senki ne űzzön más fog lalkozást, mint a betegek gyógyítását, ezt pedig ingyen. Tudjuk, hogy a rózsakeresztes barátok, a rózsakereszt szerzetesei az életben a Krisztus nagy törvényét töltik be: az Evangéliumot hirdetik, és a betegeket gyógyítják. E törvény pedig egyszerűen azt követeli: mondani és tenni. Ezeket a dolgokat semmiképpen sem lehet egymástól elválasztani, 144

habár a megvalósítás törvénye szerint a tettet (a gyógyítást) a mondásnak (az Evangéliumnak) kell megelőznie. Ezt a folyamatot látjuk a misztériumok eseményeiben is. Rózsakereszt Krisztiánnak, mint prédikátornak elhangzik éb resztő hívása, s mivel ez eredménytelen marad - mert minde nütt visszautasítják -, Németországba való visszatérése után felépíti a misztériumiskolát mint erődítményt, mint az igaz ság citadelláját, hogy az igazság világosságát egy csapásra meghódítsa. Más szóval: előrántja az Egyetemes Szerzet kardját, hogy megtámadja a fekete erőket. Ha korszakunk negatív embereinek szokása szerint továbbra is az Evangéli umot prédikálta volna, az igazságot hirdette volna, minden egyéb nélkül, akkor a fekete erők számára teljesen veszély telen maradt volna. Akkor szívesen becsülték és ünnepelték volna, szobrot állítottak volna neki a megható felirattal: „Itt áll a nagy, de sajnos meg nem értett világújító" - persze az zal a mellékgondolattal, hogy „lehetőleg még sokáig ne is értsék meg". Rózsakereszt Krisztián azonban nem ment bele ebbe a csapdába. Ő a szó kivitelezője akar lenni, s most már megértjük a mondást: „ne űzzön más foglalkozást, mint a betegek gyógyítását". Itt a jóságért, igazságért és igazságos ságért folyatott harcra utalnak. Felfedezzük, hogy itt a Ró zsakereszt lovagjait jellemzik, akik hősökként vonulnak ki, hogy gyógyítsák az emberiség betegségeit. Persze nem a fej fájást vagy emésztési zavarokat, amelyek akkor lépnek fel, ha az ember áthágja a legelemibb táplálkozási törvényeket. Nyilván testi gyógyításról is van szó, de ez csak nagyon kis része az egész emberiséget átölelő nagy gyógyító munkának, amely száműzni akarja a rákot ebből a társadalomból, amely fel akarja emelni e világ elesettéit és elveszettéit, amely meg akarja értetni az emberiséggel hivatását és emberségét. Ezt értik a Rózsakereszt Szerzetesei a betegek gyógyításán! 145

Ezt pedig ingyen teszik. Ezt nem pénzért és javakért te szik, ezt a nagy művet nem dicsőségért és megbecsülésért teszik, nem azért, hogy az emberek lássák őket, és azért sem, hogy bizonyos szellemi megkönnyebbülésre tegyenek szert. Itt az emberiségről van szó, amelyet ki kell szabadítani a fe kete szörny karmai közül; az emberiségről, amelyet sürgetni kell, hogy emelkedjék fel a Világossághoz. Ezt a munkát végzik ingyen a Rózsakereszt Szerzetesei. Persze valójában nincsen ez „ingyen". Tudja, mit keresnek ezen? Rágalmat és gyűlöletet, a megszólás és a hazugságok piszkát, kispolgári zaklatást minden tekintetben, amit a fekete moloch szervez meg. Anyagi tekintetben ez a bér. Valójában azonban tény leg nem egészen helyes azt mondani, hogy ingyen dolgoz nak. Mert akik így, személytelen szolgálattal odaadják ma gukat az emberiségnek, és magukra veszik a kereszt szégye nét, azok oly hihetetlenül gazdagok lesznek, hogy ez egyál talán nincs arányban mindezzel. Gazdagok lesznek erőben és szeretetben, amit maga a Világosság sugároz ki. Olyan erő ez, ami mérhetetlenül erőssé tesz, s a győzelmet annál biztosabbá, ragyogóbbá teszi. A második törvény az, hogy egyikőjük se kényszerüljön bi zonyos ruházat viselésére, hanem alkalmazkodhasson az or szág szokásaihoz. Ez a paragrafus a Nagy Mű módszerére, taktikájára és célszerűségére vonatkozik. A „ruházaton" itt ezeket a szem pontokat értik. Minden munkatárs, a munkatársak minden csoportja szabad kezet kap. A Rózsakereszt munkatársait nem szorítják bele sablonos előírásokba, hanem minden elő őrsnek a körülmények és szükségletek szerint kell cseleked nie. Nincs tekintélyek által meghatározott olyan nemzetközi módszer, amellyel dolgozni kellene, hanem figyelembe kell 146

venni minden egyes ország szokásait. Ebben a tekintetben minden eltérést azonnal ki kell javítani, hogy minden szer szám a lehető legrugalmasabban dolgozhasson a nagy esz mény megvalósításán. A Rózsakereszt egyetlen testvére se hordjon meghatározott fajta „ruházatot". Nem lépnek be bizonyos testületekbe vagy egyletekbe, kívül állnak minden párton, hogy ezáltal jobban dolgozhassanak. Ezt azonban jól kell értenünk. Mivel a világ egyetemben mindenütt rendszer és rend van, magától értető dik, hogy ahol csak valamennyire is szükséges és hasznos, ott szervező munka, valódi módszeres építkezés folyik. En nek az építkezésnek a szerkezete azonban a megkristályosodás minden eshetőségét már előre ki kell, hogy zárja. így már érthető, hogy sokrétű tevékenységében a Rózsa kereszt Rendje - e törvényi szabályozás által - kikezdhetet len. Egy anyagi szinten egységként megnyilvánuló csoportot megtámadhatnak ugyan, de a nézetek és módszerek felis merhetetlen sokszínűsége éppoly sérthetetlen, mint maga a Világosság. A Világosság milliónyi sugara árasztja el a vilá got és az emberiséget, és behatol a legsötétebb helyekre is. És ahol ez a Fény megjelenik, onnan a sötétségnek távoznia kell. A Rózsakereszt Szerzetének munkamódszerét utánozni lehet ugyan, de felülmúlni semmiképp sem. És ez jelenti a gnosztikus mágus örömét: a fekete mágus utánozhatja az ő módszerét, de mivel annak indítékai tisztátalanok, az soha sem győzhet. így talán azt is megérti, hogy mit jelent a harmadik szabály: Minden évben, C. napján, minden testvér jelenjen meg a Szent Szellem Házánál, vagy pedig jelentse távolmaradása okát. 147

Noha a szellemi úttörők központi csoportjának tagjai az egész világra szétszóródtak, mégis valamennyien napi kap csolatban vannak egymással. Létezik egy folytonos, határo kat elsöprő, földrészeken átívelő életközösség. C. napja a Dies Crucis, a kereszt napja, vagyis a Krisztus nap; ez minden egyes nap, amelyet Isten ad nekünk. Minden nap az Úr kezében élünk: belőle, általa és reá nézve vannak minden dolgok. Itt nem egy durva-anyagi viszonyok közötti együttlétről, hanem a Sanctus Spiritus Házában, a Szent Szellem épületében való találkozásról van szó. Ezt a házat mindenki megtalálhatja, aki elegendő lélekminőségre tett szert, aki már szőni kezdte arany menyegzői ruháját. Szép és pompás dolog ezt a Jupiter-ruhát viselni; ez a testvérek má gikus ruhája, ez az átszellemülés, ez Sanctus Spiritus Házá nak csodás kertje. Akik nem tudnak megjelenni, ha a Dies Crucis napján felhangzik a hívás, azok, akiket köt a munkájuk, amikor a testvérek elragadtatott örömmel ünneplik lélekközösségüket, és egymásnak ajándékozzák a minden észt felülmúló szere teterőt, ekkor levelet írnak, amelyben közlik az akadályoz tatás okát. Ez azt jelenti, hogy senki sem hagyhatja el azt az építményt, amelyen dolgozik; senki sem hagyhatja el helyét, amíg a mű be nem fejeződik. A munkatárs a szíve vérével, lelkének vérével írja az akadályoztatásáról szóló levelet. A Rózsakereszt testvéreinek napi lelki kapcsolata nem valami féle álmodozás vagy misztikus elragadtatás, miközben a vi lág elvérzik a nyomorúságban. Az ő konkrét tettük, szaka datlan áldozatuk az a levél, amelyet a szeretet jelével írnak. Mindegyikőjük válasszon ki egy alkalmas és méltó utódot, aki annak idején majd a nyomdokaiba léphet. így szól a ne gyedik szabály. 148

Érthető, hogy a Művet sohasem szabad abbahagyni, de soha semmiféle időhúzás sem engedhető meg. Ön ismeri talán a mágikus erővonalakat, amelyek egy középpontból indulnak ki, hogy azután az életmegnyilvánulás tágas térsé geiben oldódjanak fel. Állandóan új impulzusra van szük ség, hogy új erőkört keltsen. A Rózsakereszt testvérei ezért gondoskodnak mindig róla, hogy utódaik készen álljanak. Ha egy bizonyos Mü elindult, akkor a fiatal munkások már készen állnak arra az esetre, ha az idősebbek építő keze elerőtlenedne. Gyakran megtörténik, hogy külső munka kap csán a müvekkel együtt a teremtőik is eltűnnek. A misztéri umiskolában azonban messze előre tekintve keresik és meg is találják az utódot. Készüljön fel, hogy egy új körbe Önt is felvegyék! Magától értetődik az is, amit az ötödik törvény fejez ki: Az R. C. szó lesz a pecsétjük, jelszavuk és megkülönböztető je lük. Ez a kereszt, a test jelképe, amelyben bizonyos lappan gó képességeknek kell kifejlődniük; a kereszt, a személyiség jelképe, amelynek jóságban, igazságban és igazságosságban kell feláldoznia magát; a Krisztus keresztje, aki áldozatát a világért és emberiségért hozta meg; a Krisztus keresztje, aki feltárta nekünk a napnyugati ösvényt; a szenvedés keresztje, amelyet a hősök végeláthatatlan serege hordozott, azoké, akik testvéreik megszabadításáért dolgoznak, mégpedig test, lélek és szellem szerint. És a rózsa jelképe? Miért e sok szenvedés és gúny? Miért a Szellem e sok erőfeszítése és kínja? Miért mind e sok ál dozat és fáradozás? Miért az önfeláldozás e hosszadalmas útja? A mélyen átérzett, tűzben megtisztult emberszeretet miatt! Ez a rózsa illata. Ez a szeretet szimfóniája, amelyet a Rózsakereszt testvérei énekelnek. 149

És aztán végül a mágikus megállapodás hatodik törvénye következik, amely a maga zseniális lefátyolozottságában bi zonyára a legmegkapóbb is: A szerzet száz évig titkos ma radjon. Miért, kérdezték kíváncsian a kritikusok. Ennek mi ér telme van? Miért nem százhuszonöt vagy kétszáz évig? Mert itt nem szó szerint értendő „száz" évről van szó, ha nem a „tökéletes alkotás" fogalmáról. A százas szám a kabalisztikus magyarázat szerint tizen két lépcsőből áll, amelyek mérhetetlen távlatokat nyitnak meg előttünk. Ezek az ember földi nyomorúságából, alantas léte elfajultságából történő kiemeléséről mesélnek nekünk; azokról, akik újra megtalálják a mérhetetlen és a mérhető, a láthatatlan és a látható, a lényeg és a tartalom, az Isten és ember közötti összekötő láncszemet. A szellemi hatásokról és az anyagi világok megismeréséről, az anyagon át vezető útról és a fekete szörny felett aratott győzelemről beszélnek. O a Nap, amely folyékony arany-cseppekkel kevert sugarait a negatívra és a pozitívra, az esdeklőre, a jámborra és a megvalósítóra egyaránt szórja. Ő a cselekedet elve. Ő a tisztaság, a befogadó, fehér lován a testvérekért hozott lélek áldozat és a vérontás piros lobogójával. A Rózsakereszt szerzetének az a titka, hogy nem döngeti mellét, azt kiáltva: „Nézzétek, itt vagyok", mielőtt a művet bevégezte volna. A Rózsakereszt Rendje személytelenül, legmélyebb lényét illetően az ismeretlenségben maradva kí vánja munkáját befejezni, amíg azt a tökéletes alkotás nem koronázza. Ön a Rendből csak a tetteit, a szeretet cselekedeteit, az Önt körülvevő falak ledöntését észleli. Ez a titokzatos száz év! Adja Isten, hogy Ön ezt megérthesse, és valamennyit eb ből életelemévé is tegyen. 150

Ezzel a hat ponttal pecsételték meg a kapcsolatukat. Öten elmentek, s csak B. és D. maradt egy évig C. atyánál. Ami kor pedig ezek is útjukra indultak, akkor unokaöccse és 1.0. maradt nála, úgyhogy egész életén át ketten mindig vele voltak. Jóllehet az egyház még nem volt megtisztítva, mégis tud juk, hogyan vélekedtek róla, s mire vártak, tele vágyakozás sal. Minden évben összejöttek, s részletesen beszámoltak a tetteikről. Valóban öröm lehetett igaz és minden túlzást mellőző elbeszélésüket hallgatni, hogy milyen csodákat hin tett Isten olykor-olykor a világba. Azt is biztosnak vehetjük, hogy az olyan férfiak, mint ők, akiket Isten és az összes mennyei erő hozott össze és vá lasztott ki, s akik sok évszázad legbölcsebb emberei voltak, egymással és másokkal is a legnemesebb egyetértésben, a legnagyobb titoktartásban és a legszebb cselekedeti életben éltek. Fama Fraternitatis R.C.

152

15 A Rózsakereszt testvéreinek mágikus munkamódszere Bizonyára csodálkozott már azon, hogy ezen a világon az egyik munka sikerül, a másik meg nem; miért lesz a látszó lag erős elseperve, míg a gyenge gyakran nagy erőkifejtésre képes; miért nem sikerül a nagy lendülettel elkezdett dolog, s gyakran miért a pici, a lenézett arat győzelmet. Röviden: miért vesznek a dolgok olykor váratlan irányt. A tömeg csodálkozó szeme előtt állandóan és sokféle képpen megmutatkozik, hogyan lesz az építészek által elve tett kő a legfőbb szegletkővé. Csaknem egyhangúan, sorozatosan jutunk arra a felfede zésre, hogy várakozásaink helytelen irányba mutattak, s kezdeményezéseink a visszájukra fordulnak. A komoly tanuló bizonyára régen megértette, hogy ezek nek a csalódásoknak, ennek az erőpocsékolásnak mélyebb oka van. Tudja, hogy lennie kell valami kozmikus törvény nek, valami természettörvénynek, amely az emberiség na gyobb része előtt ismeretlen, olyan törvénynek, amellyel minden munkának összhangban kell lennie, hogy sikerül hessen. Magától értetődik, hogy a jelölt kifürkészi ezt a törvényt. Addig ás és kutat, míg meg nem találta, hogy minden mun káját, jóságra, igazságra és igazságosságra vágyakozásának minden megnyilvánulását ráhangolja, s így a siker előre biztos legyen. 153

Meg kell mondanunk Önnek, hogy megtaláltuk ezt a tör vényt, s hogy minden tevékenységünknél és törekvésünknél megpróbálunk összhangba kerülni vele. A Rózsakereszt munkájának elterjedésében sok mindent kétségtelenül annak kell tulajdonítanunk, amit lassanként megértettünk ebből a törvényből. Ha Ön ismerne valamit ebből a törvényből, akkor az nagy segítséget jelentene az Ön megkülönböztetési képessége számára. Az Ön körül lévő dolgok fontosságát azzal mérné, viselkedését úgy határozná meg, s úgy választhatná útját ko runk heves és zűrzavaros mozgalmassága közepette. Vizsgáljuk meg a dolgot közelebbről. Sürgősen szüksé gesnek tartjuk, hogy mindenki tanulmányozza ezt a törvényt, aki tényleg szabad kőműves akar lenni, s komoly munka társként akarja együtt építeni a gnosztikus kereszténység kö vetelményeihez alkalmazkodó új életközösséget. E kozmikus építészeti törvénynek legalább az elemi is merete nélkül gnosztikus tanulónak lenni lehetetlen. Az a szándékunk, hogy itt megbeszéljük Önnel ezt a tör vényt - már amennyiben fel tudjuk fogni. Szavainknak ne tulajdonítson rejtett értelmet, úgy vegye őket, ahogyan jön nek. Csak segíteni tudunk, hogy rálépjen arra az útra, amely már régen rendelkezésére áll. E kozmikus rend szerkezetét ugyanis megtalálja a Fama Fratemitatisban. Teljesen kezünk ügyében van, s a reá borított fátyolt tiszta egyszerűségében mesterinek nevezhetnénk. Ismeri a Rózsakereszt szerzeteseinek hatszoros megegye zését. A Fámában közvetlenül ezután megtaláljuk az építés kozmikus törvényét. Azt olvassuk: Öt testvér elment, s csak B. és D. maradt egy évig C. atyá nál. Amikor pedig ezek is útjukra indultak, akkor unokaöcs154

cse és 1.0. maradt nála, úgy, hogy egész életében vele volt kettő a testvérek közül. Itt van az építés kozmikus törvénye, amit az Isten birodal mában folyó igazi munka során állandóan alkalmaznak. Minden olyan munkának visszavonhatatlanul sikerülnie kell, amit tudatosan vagy öntudatlanul erre hangolnak, ami ezzel összhangban van. Bizonyára megérti, hogy az akváriusembernek, a jóság, igazság és igazságosság munkatársának ezt a törvényt ismernie kell. Az építés törvénye az egyes, kettes és az ötös számba tor kollik. Itt van Rózsakereszt Krisztián atya, a központ, az Egy. Mindennapi kíséretéhez tartozik két testvér, két barát. A nyol cak rendjének többi öt barátja elutazik a munka elvégzésére. Az atyánál levő két testvért évente leváltja két, útjáról vissza tért testvér. így állandó kölcsönhatás fejlődik ki az egy, a kettő, és öt fogalma között. Az idegenben levő öt munkás állandó kapcsolatban van a Sanctus Spiritus rendházában lé vő hárommal, s vizsgáljuk meg, hogy mit jelent mindez. Ehhez röviden a Kabbalával kell foglakoznunk, a számok ezoterikus tanával, mert rejtélyünk e régi titkos tan nélkül megoldhatatlan. Egymás után megmutatjuk az egy, a kettő és az öt kabalisztikus fogalmát. Először egyéni, majd kol lektív szempontból, hogy végül megtaláljuk a kozmikus építésztörvény lényegét. Lényünkben az Egy a hatalmas ismeretlen, az isteni szikra, melyből minden keletkezik, melytől minden lobogó lángtengerré válik. Ez az, ami kezdetben volt, minden építés beve zetője, a bennünk levő alkotás lényege, Isten nyugvó rejtettségének nagy raktára, mely által megismerteti magát az em berekkel. 155

Ez a Világosság, a rejtett Szellem, mely lényünket átiz zítja. Ez a Nap száma, az élet meghozójáé, minden titkok forrásáé, melyből kimondhatatlan dicsőséggel minden múl hatatlan buzog. E nélkül az Egy nélkül, minden dolognak e forrása nél kül, e bennünk lévő istenszikra nélkül minden alakulás csak rögeszme, minden emberiesség csak bolondság, éle tünk csak nagy kegyetlenség, vészterhes tréfa. Az Egy nél kül, e halhatatlan nélkül, mely letelepszik bennünk, hogy egykor ünnepelhesse a feltámadást, minden csak fantom, az alkotó Logosz csak tévedés, ami éjjel-nappal nyugtalanít minket. Az Egy kabalista elve az élet és halál elve. Miért élünk? Mire törekszünk? Miért halunk meg? Miféle titokzatos erő hajszol minket át az életen? Mi ez a vágyakozás bennünk? Miért szövi át lényünket a gondolat, hogy királyok vagyunk? Miért tartunk ki, amikor a fekete fenevad a tarkónkra telep szik? Miért? Mert alvó istenek vagyunk! Mert álmainkat álmodjuk! Mert negatívan viselkedve jobb időkre várunk! Nehézkes, húsos állatokként csüggünk a világ keresztjén, mint kövér álmodozók. Ön is hájas óriásként függ e világ keresztjén, és alszik, elszunnyadt, mialatt az életmódja Önt minden elképzelhető módon kizsákmányolja. Álmodozik erről az Egyről, mely kezdettől fogva volt. Önnek titáni ereje van. Egyetlen rán tással megszabadíthatná magát ettől a szörnyűségtől és csa lástól. Kitart, mert tudatalattijával tudja, hogy Ön király, uralkodó. Egyelőre azonban megelégszik egy álommal. Az emberek azt gondolják, hogy misztikus szemléletmó dunk keresztjén kiaszott aszkétának kellene függenie, szen vedésben lesoványodott, átszellemült embernek, vonásain földöntúli fájdalommal. 156

Barátaink - ez hazugság lenne. Ezt a nézetet fel kell ad nunk. Az Ön szenvedése, esetleg kimondhatatlan fájdalma, szellemi éhsége azért fejlődik ki, mert nem akarja megérteni, hogy Ön egy titáni erejű óriás, és mert ennek az Egynek a magasztos erejét, a kezdettől-levő erőt nem akarja haszná latba venni. A szenvedés klasszikus dicsőítését elutasítjuk. A hagyo mányos keresztény egyházak a szenvedést elsőrendű érdem nek ábrázolják. A miszticizmusban a kiaszott, a halálosan megsebesült, az elvérzett, a megkövezett ember jut a mennybe. Mi azonban más értékeket ismerünk. Mi tudjuk, hogy minden ember hivatott, Isten nemzetségéből való, hogy be lénk van palántálva az Egy, az egyetemes, hogy az isteni hozzánk fordul, feláldozza magát értünk, hogy velünk és ál talunk fejlődjön. Ezért a számok „atyja" az egy, ahogyan a kabalista tudomány mondja. Ezért kell az egy fogalmából a kettőnek előjönnie. Az „egy", az univerzális, a „kettőben" nyilvánul meg. Az alaktalanból a kettőben nyilvánul meg a forma csírája. Ebben a kabalisztikus értékben az óriás megválik a negatívság keresztjétől. Felel a már kezdetben elhangzott hívásra. Elfogadja hivatása és harca lényegét, és később esetleg megint a keresztre lesz szegezve, ez azonban az áldozat keresztje lesz, a győzelem keresztje, mint a Krisztus keresztje. így az óriás a szent templom ajtaján harci kiáltással lép be. A megtermékenyítési folyamat kezdetét vette. A kettes szám a misztikus menyegző mágikus jelölése, az eddig alvó óriás és a Krisztus, a mennyei vőlegény menyeg zőjének jele; az alkímiai menyegzőé, melyből nagy erők szabadulnak fel, Isten szunnyadó elvének jele, mely erőre 157

változik az eljövendő, a tett által kivívott győzelem érdeké ben. Ahol emberek állnak össze, hogy betöltsék az isteni al kotási tervet a fejek, szívek és kezek tettével, ott mindenütt megkezdődik a kozmikus Krisztussal való alkímiai menyeg ző. Ahogyan az egyet a számok atyjának nevezik, úgy a kettő a számok anyja. Az örökké szülő elv a Krisztusban cselekvésből fejlődik ki, hogy egyszer világítva álljon előt tünk az újszülött gyermek az ötös szám képében. Az ötös szám a pentagram, az ötágú csillag, ami a Rózsake reszt mögött világít, az előrehaladott, a fejlett emberlélek jelképe. Az Öt a pentekoste, ami a tanítványok feje fölött lángol Pünkösd napján. Ez a Szent Szellem jelképe, a telje sen felnőtt, örökké szülő elv. Akinek megvan ez a lélekminősége, az gazdag ember. Ez neki a védelem és egészség talizmánja, mondja a számok ta na. Nagy mágikus erő, mert a kereszttől való végleges meg váltást jelenti. Az anyagi valóság ezzel teljesen szolgája lesz ennek az egyetlen alkotó elvnek, mely az anyaszámban, a kettőben lesz megtermékenyítve. Ez a teljesen felszerelt erő, melynek már belső birtoka a győzelem. Ha ezeket a kabalisztikus nézeteket kapcsolatba hozzuk a Rózsakereszt Rendjével, akkor közeledünk az építés törvé nyének lényegéhez. A szerzet fejét két barát kíséri, míg öt barát teljes erővel a Nagy Művön dolgozik. Most már értjük ezt. E világ szellemi erőközpontjaiból állandóan az erő ötszörös áramlata ered. Ez az erő dinami zálva van, gyümölcshozásra van ösztönözve, mert kiküldése előtt a kettes anyaszám valóságában megtermékenyítik, tehát alámerül a Krisztus-szintézisben. 158

így kell az emberiségnek a könnyek áradata közepette megmászni a Merkúr-létrát, kifejleszteni az ötágú csillagot. A tömegnek meg kell tudnia isteni eredetét, mintegy távolba-pillantással fel kell ismernie hivatását, jövőjét, fejlődését, ahogyan ezt felettes énünk prototípusában, Krisztusban lát juk. S azzal, hogy Krisztust követi ösvényén, hogy betölti a gnosztikus kereszténység követelményét, konkrét valóság ként fogja az ember egyszer felépíteni az új földet, az új életközösséget. A Rózsakereszt Rendje a Fama Fraternitatis nézőpontjá ból tárul elénk. Látjuk, hogy Rózsakereszt Krisztián a fekete erők ellenállása és visszautasító magatartása miatt építette fel a misztériumiskolát. A misztériumiskolában az ember tudatában van isteni küldetésének, ott ismerik az egyetemes felebaráti szeretet törvényét, ott az egyetlen, örök elvet te szik Krisztusban pozitívvá, ott ünneplik az alkímiai me nyegzőt. így vonulnak ki a testvérek távoli országokba, dinamikus erővel töltve utaznak a széles világon, hogy szeretet-tettben, szeretetszolgálatban, jóságban, igazságban, és igazságosság ban ajándékozzák oda magukat. Sohasem merülnek ki, so hasem győzik le őket, mert ötszörös tekintetben jönnek utá nuk nagy áramlatokban az erő új hullámai. Szakadatlanul hallatszanak a győzelem dalai. A szabadkőműves barátok összeillesztik köveiket, hatalmas épületté, mely felér az égig. Ha az emberiség meg tudná érteni ezt a művet, akkor a még alvó óriásként a kereszten függő, a még negatívan titáni erejű egyetlen rántással megszabadítaná magát a szolgaság tól, és erőteljesen vonulna tovább az ígéret földjére, ahová Isten által mindannyian hivatottak vagyunk. A rózsakeresztes szerzetesek jelenleg még titkos munka módszerének egyszer az egész emberiség munkamódszerévé 159

kell válnia. Ez a titkos munkamódszer pedig a kozmikus építésztörvény alkalmazása. Ez a törvény azt követeli meg Öntől, hogy megértse isteni eredetét és hivatása célját, mint emberi szellem. Hogy megértse a Szent Könyv szavait: „Ti Isten nemzetségéből valók vagytok." Ez a törvény azt követeli meg Öntől, hogy ne álmodozzon tovább annak a tudatában, hogy is teni szikra birtokosa, hanem gyújtsa meg ezt az isteni szikrát magasabb énje prototípusánál, Krisztusnál, Isten Fiánál és az Ember Fiánál, hogy kövesse Krisztust azon az úton, amit mutatni fog Önnek, s hogy mindenekelőtt ne legyen különféle keresztény szemléletmódok rabja. Az építés törvénye azt követeli meg Öntől, hogy kivo nuljon feladata betöltésére. Akkor pedig felfedezi, hogy le győzhetetlen, hogy Ön mellett harcol a Világosság, ami elől minden sötétségnek vissza kell húzódnia. Az Egy, a Kettő és az Öt kabalisztikus törvénye a háromságos Isten-megnyilvánulás törvénye. Ahogyan a Logosz, a makrokozmosz tevékeny, úgy kell nekünk, mikrokozmoszok nak is dolgozunk: Rózsakereszt Krisztián - Istenből születtünk. Kísérete, a két barát - Jézus Krisztusban meghalunk. Az öt kivonuló barát - a Szent Szellem által újjászüle tünk.

160

Ilyen dicséretes életmódban telt az életük, s habár testük minden betegségtől és fájdalomtól megkíméltetett, lelkük a felbomlás bizonyos pontján mégsem tudott túllépni. Az első, aki a Szerzetből meghalt (mégpedig Angliában), 1.0. volt, ahogyan C. testvér azt jó előre megmondta neki. 1.0. nagyon értett a kabbalához, és nagyon tanult volt, aho gyan munkája, H könyve is bizonyítja. Angliában sokat is beszélnek róla, különösen pedig azért, mert Norfolk fiatal grófját kigyógyította a bélpoklosságból. Fama Fraternitatis R.C.

162

16 Norfolk grófja

A bélpoklosság vagy lepra az egyik legrettenetesebb beteg ség, ami az ember anyagi testét sújthatja. Olyan kegyetlen, szörnyű ez a baj, hogy a gondolata is félelemmel töltheti el az embert. A legpokolibb megsemmisülésnek ez az irtózatos jelképe így minden évszázadban erősen foglalkoztatta az ember fantáziáját, s mindig is imádkozva vágytak a gyógymódra, de azt még máig sem fedezték fel. A lepra a legrégebben ismert betegségek egyike, bár ez valóban kétes ismeret. Tudjuk, hogy az emberiségnek ez az ostora Egyiptomban már évszázadokkal Krisztus születése előtt is mérte csapásait, s a középkorban Európában terjedt el népbetegségként, ahogyan egykor a tüdőbaj, most pedig a rák kínozza az embereket. Európában a XIII. században harmincezer leprakórház, leprosorium volt, ahol a betegek páriákként voltak elszige telve, s élő halottakként kezelték őket. A leprásoknak csör gőt adtak a kezükbe, hogy jelenlétüket a többiek már meszsziről észrevegyék. Az emberek erre aztán menekültek is a ragályos vész elől, mert a legkisebb seb vagy horzsolás is elég volt a megfertőződéshez. A leprának különböző fajtái vannak, de az eredménye mindnek egy rendkívül lassú elfajulás, a testrészek elsorva dása, ami szörnyű fájdalmakkal jár. 163

Gennyes tályog fejlődik ki, mely felfakad és egyre tovább terjed. A szövetelhalás teljesen elharapózik, úgyhogy például a kezek vagy lábak ujjai is lehullanak. így folytatódik ez, míg évekig tartó gyötrelem után a beteget végre megváltja a halál. Ez a gonosz burjánzás, ez a pokoli megsemmisülés min denekelőtt azért olyan vészes, mert nagyon lassan halad: azt mondják, hogy a lappangási időszak tíz év is lehet. Érthető, hogy az emberiségnek ez az ostora kitűnő jelképe az egyéni, társadalmi és szociális élet minden más megsemmisítő fo lyamatának. így világos, hogy a bélpoklosság alkalmas arra, hogy sok dologtól óva intsen, mert a leprásnak a sorsa, ennek a világ nak a leprásáé, életünknek esetleg helytelen irányú fejlődése esetén meg kell, hogy ragadjon, és vissza kell, hogy térítsen minket az élet igazi értelméhez, ahhoz, amit a kereszténység tár elénk. Az ezoteriában így sokszor használják a bélpok losságot jelképnek vagy figyelmeztetésnek. Gondoljon csak például a leprás meggyógyítására, amiről Márk evangéliuma ad hírt: „És jöve hozzá egy bélpoklos, kérvén őt és leborulván előtte és mondván néki: ha akarod, megtisztíthatsz engem. Jézus pedig könyörületességre indulván, kezét kinyújtva megérinté őt, és monda néki: Akarom, tisztulj meg. És amint ezt mondja vala, azonnal eltávozék tőle a poklosság és megtisztula. És erősen megfenyegetvén azonnal elküldé őt, és monda néki: Meglásd, hogy senkinek semmit ne szólj, ha nem eredj el, mutasd meg magadat a papnak, és vidd fel a te tisztulásodért, amit Mózes parancsolt, bizonyságul nékik. Az pedig kimenvén, kezde sokat beszélni és terjeszteni a dolgot, annyira, hogy nyilvánosan immár be sem mehetett Jézus a városba, hanem künn puszta helyeken vala, és mennek vala hozzá mindenfelől." 164

Itt nem adhatjuk meg e rendkívül fontos bibliarész kimerítő ezoterikus magyarázatát. Csak gondolatmenetünk alátá masztása érdekében említjük meg. Elemzése kimutatná, hogy az egész Vízöntő-munka világít belőle és talál benne alapokra. Ez az eset Kapernaumban vagy annak közelében játszó dik le, tehát a vigaszok falujánál. Ha a rettenetesen bélpok los, leprás társadalom, melyben élünk, tudatosan egyesülne az elemi élettörvényekkel, melyek a kereszténységben ölte nek alakot, akkor a végleges megtisztulás, a gyógyulás ab szolút és tökéletes lenne. Ezt a vigaszt nyújtja át nekünk a kereszténység; ennek értékeivel a sebeket gyorsan és köz vetlenül meg tudjuk gyógyítani. A szent módszer segítségével az emberiséget gyorsan meg lehetne menteni. A fekete erők tudják ezt, s azért tesz nek meg mindent, hogy a teljesülést megakadályozzák. Azért alkalmazzák a szent módszer karikatúráját, hogy Krisztust naponta keresztre feszítsék. A jó ellen igenis lehet harcolni az „úgynevezett jóval". Krisztust meg lehet „sem misíteni" egy prédikációval, mindenekelőtt a hagyományos sal. A rózsakeresztességet Ön halálra zaklathatja rózsake resztes-filozófiával. A tudatosan, pozitívan alkalmazott kereszténység halálos veszély a fekete erők számára - ezt Ön esetleg tudja vagy sejti. Az igazi szabadkőművesek, az igazi rózsakeresztesek ezért már régen nem csak a prédikálás módszerét alkalmaz zák, hanem a cselekvés, a munkálkodás, az építés módszerét - adott esetben teljesen csendben. Ha egy erőről, egy felszabadult lehetőségről túl sokat be szélnek, akkor az ellaposítja a kivitelezést, a fekete erőknek alkalmat ad a támadásra. Ezért tanácsolja Krisztus a meg gyógyultnak, hogy ne beszéljen, hanem inkább cselekedjen, 165

avatkozzon be a dolgok helytelen menetébe, s így töltse be Mózes törvényét. A tanácsot nem fogadják meg, aminek kö vetkeztében a győzedelmes világosságot visszaszorítják a városon kívülre, a puszta helyekre, a titkos helyekre. A kereszténység, azaz a tudatos, pozitívan alkalmazott kereszténység e világ hatalmasságai számára árulásnak, bűncselekménynek számít. Gondoljunk csak a nacionaliz musra, amely annakidején a pogányságot hivatalosan állam vallássá nyilvánította, s bejelentette, hogy ha a világuralom ra irányuló náci-törekvés háború és eltiprás segítségével si kert arat, akkor a kereszténységet meg kell semmisíteni. A Márk-evangélium szavait nyíltabb szívvel vallani, vi lágosabban bizonyítani alig lehetséges. A tettekre váltott ke reszténység képes meggyógyítani a bélpoklosságot. Megme nekülésünk és embertársaink megmentője közelebb van hozzánk, mint kezünk és lábunk, a világosság szakadatlanul sugárzik és fénylik ebben a világban. Egyelőre azonban a gonosz egyetértése miatt visszaszorul a puszta helyekre. A Rózsakereszt nehéz helyzetben küzd, gyanúsítások tömkele ge közepette. A megpróbáltatott emberiségnek a vigasz kelyhét magában a városban odaadni még nem lehet. Lépés ről lépésre kell előre haladnunk. Ahogy említettük, és a Biblia szövege is bizonyítja, a bélpoklosság az ezoteriában határozott jelkép. Nézzük meg újra a Fama Fraternitatist! A tevékeny ba rátok egyikéről van szó, aki áldozatát Angliában hozta meg, ahol meghalt. Angliában - mondja a Fama - sokat beszélnek róla, főképpen arról, hogy Norfolknak egy fiatal grófját ki gyógyította a leprából. Már írtunk a Rózsakereszt alakuló, fejlődő misztériumis kolájáról. A Fámának ebben a részében a nyugati bölcses ségtan felépítéséről hallunk az angolszász faj területén. 166

Ezért van szó Angliáról, ahol a szerzetesek egyike teljesen elvégezte áldásos munkáját, amelyet Norfolk grófjának meggyógyítása tetőzött. Hogyan értjük ezt? Nemesi ranggal vagy jelöléssel az ezoteriában a nép szí ne-javára, vagy valaminek a szellemi lényegére, a pozitívra, vagy az embernek egy már kifejlesztett tényezőjére utalnak. Ezért van itt szó grófról, fiatal grófról, akinek fiatalsága mi att még sok fejlődési lehetősége van, akinek feladata, hivatá sa még egyáltalán nincs betöltve, még nem ért véget. Norfolk grófjának nevezik. Norfolk régmúlt idők óta a magasrendű fejlődés székhe lye. Norfolk az angolszász faj egyik szellemi erőközpontja. Ilyen erőközpont minden fajnál megtalálható. Norfolk fogalmát azonban másképpen is vizsgálhatjuk, hogy megértsük az ezoterikus szándékot. A norfolk régi idők óta bizonyos ruhadarab is, egy burkolat. így talán már meg értjük, miről van szó. Az angolszász faj olyan szellemi érté kekbe burkolódzott, amelyek a fejlődésnek egy befejezett spirálisához tartoznak. Ebből viszont nehézségek keletkez nek, mint mindig, ha az ember az idejétmúlthoz ragaszko dik. Itt azokra az értékekre utalnak, amiket a régi Edda misztériumok, a régi druidák rejtélyei, az ó-germán kultu szok tartalmaztak, melyeket a kereszténységnek le kellett váltania, hogy a nyugati ember maradéktalanul betölthesse feladatát. Olvasóink most már talán felismerik a fasizmus fekete mágikus jellegét, és látják, hogy mit akartak a vezető fa siszták, amikor megint be akarták vezetni a régi Edda misztériumokat, a druida-kultúrát és a germán kultuszokat, hogy feltartóztassák a keresztény feléledés pozitív ösztönét. Valóban meg kell állapítanunk, hogy a fasizmus ezerszer 167

rosszabb volt, mint a legutálatosabb lepra, ez volt a legve szélyesebb támadás, ami a világot valaha is érte. Ön tehát megérti, és érzi, hogy mit jelent Norfolk fiatal grófjának bélpoklossága. Nagy örömmel figyeli a Rózsake reszt misztériumiskolájának haladását, és felfedezi Rózsake reszt Krisztián atyánk módszerének helyességét: az Evangé lium kihirdetése után a betegek gyógyítása következik. Mi ről van itt szó? Rózsakereszt Krisztián adományaival Spanyolországba jött. Nem akarták. Bölcsességét és erőit ellenszolgáltatás kö vetelése nélkül bocsátotta rendelkezésre. Elutasították. Erre megváltoztatta a taktikáját. Mivel kiderült, hogy megszaba dító Evangéliumát nem akarják, elhatározta, hogy „meggyó gyítja a betegeket, a beteg világot". A munkát a harc jegyébe állították, a gnosztikus szabadkőművesség jegyébe. Németor szágban, Európa szívében építették fel a misztériumiskolát. A megkezdett mű egyik legfontosabb eredményeként pe dig Norfolk grófjának meggyógyítását jelentik be, az új misztériumok megalapozását az angolszász fajnál. Ami Spanyolországban az első taktikával nem sikerült, azt Angli ában a másodikkal végezték el. Azóta Angliában is kifejlő dött egy rendkívül fontos mű a nagy, nyugati Világosság szerzet szolgálatában. Ha valamire is felfigyelünk, úgy erre a dologra, mindenek előtt azért, mert biztosak lehetünk, hogy a Fama sokkal több, mint a Rózsakereszt történelmi alakulásának leplezett leírá sa. A Fama prófétai ereje rendkívül nagy. Spanyolország, Németország és Anglia nagy szerepet fognak játszani az el jövendő dolgokban. Magyarázatunk gnosztikus-tudományos alkalmazása nél kül azonban vétenénk a teljesség követelménye ellen. Nem szabad tehát kihagynunk a következőket. 168

Minél mélyebbre hatol a Gnózis tanulója a dolgok lénye gében, s lesz képes a világ eseményeinek kulisszái mögé pillantani, annál világosabban és pozitívabban fogja meg különböztetni a különböző erők harcát és harcosait. Ön tudja, hogy a gnosztikus az ő személyes fejlődése ér dekében gyorsító módszert választott, de azt is meg kell ér tenie, hogy a világmozgásban, az emberiségmenetet megfor dító folyamatok kifejlődésénél szintén gyorsító módszert al kalmaz. A két fejlődés, az egyéni és a közös, szoros kap csolatban van egymással. Az egyik nem képzelhető el a má sik nélkül, egyik a másikból fejlődik ki. Sokan fáradoznak azon (különösen akik nem értik az iga zi szabadkőművességet), hogy egyénileg gyorsabb fejlődésre tegyenek szert, de a közös fejlődést, az emberiség megújulá sát - mint szerintük nagyon lassan ható folyamatot - eluta sítják. Nem akarják megérteni, hogy ez a két fejlődés elvá laszthatatlan. Ez a magatartás eredhet az emberszeretet nagy hiányából, de éppúgy egy teljesen hamis misztikus szemlé letből is. Ez a zavaros misztikus beállítottság mintegy ki zsákmányolása a Krisztus-szellemnek, amely mind a mai napig kibírhatatlanul szenved. Egy rózsakeresztes minden munkájánál arra törekszik, hogy a Krisztus-szellemet, amely értünk mindent eltűr, el szenved és hordoz, a lehető leggyorsabban megváltsa. Mi vel pedig ismeri a harcolókat, és le tudja rántani az álarcot az arcokról, mindenkivel és mindennel együtt dolgozik, ami és aki az emberiség-megújulás gyorsított fejlődési fo lyamatát szándékozza a gyakorlati kereszténység erővona lai mentén kivitelezni. Befolyásolja ezeket a lelkeket, együtt áll a világalakulás első soraiban - mert szeret, hatá rozottan szeret, önfeláldozóan szeret. Beledöfi a kést a sebbe, mert szeret, mert tudja, hogy a gyorsított folyamat 169

hamarabb hozza meg az embernek és minden élet Urának megváltását. Mérhetetlen különbség van a néha félreismerhetetlen jámborságú exoterikus misztikus, és az időnként látszólag szigorú gnosztikus között, akinek a szigorúsága nem ke ménység, hanem azt jelenti, hogy tárgyilagosan, szeretettel jesen áll a dolgok mozgalmassága közepette, ha a felismerni nem tudó ember nem is érti meg őt. E világ fekete hatalmai dühösen állapítják meg, hogy minden nagy világfordulónál az igazi szabadkőművesek áll nak az első sorokban. Ez minket örömmel tölt el. A gyógyíthatatlantól, a lassan, lassan tovább burjánzó gonosztól, a leprától, a bélpoklosságtól meg lehet tisztulni, ez hirtelen véget érhet - mintegy csoda által - a gyorsított folyamatban. Képesek vagyunk erre, ha a misztériumok magasabb tu dására támaszkodunk, kimondhatatlan szeretettel, olyan nagy szeretettel, hogy egyetlen másodpercig sem akarunk várni a megváltó mü elkezdésével, és így mondjuk minden élet Urával, a Krisztussal: „Akarom, tisztulj meg!"

170

Abban egyeztek meg, hogy sírjuk lehetőleg ismeretlen helyen legyen; s így néhányukról máig sem tudjuk, hogy hol van nak. De mindnek helyébe méltó utód lépett. Itt azonban Isten dicsőségére nyilvánosan kijelentjük, hogy bármennyi titkot ismerhettünk is meg M könyvéből (s habár az egész világ képét és ellenerejét szemünk elé tárhatjuk), sorscsapásaink és halálunk órája ismeretlen számunkra, mert a Mindenható Isten ezt magának tartotta fenn, s szüntelenül készenlétben akar találni minket. Erről majd többet mondunk a Confessiónkban, ahol har minchét okot is megemlítünk, hogy miért most lépünk a nyil vánosság elé, és miért teszünk közzé ilyen magasztos rejté lyeket önként, minden kényszer nélkül, és jutalmat nem vár va. Több aranyat ígérünk, mint amennyit a spanyol király mindkét Indiából összehordhatna, mert Európa terhes, és erős gyermeket fog szülni, akinek nagy keresztelői ajándékra lesz szüksége. O. halála után C. testvérünk nem ismert pihenést, hanem mihelyt lehetett, összehívta a többieket, s bizonyosnak tart juk, hogy csak ekkor készült el a sírja. Mi, fiatalabbak, ad dig a pillanatig nem tudtuk, mikor halt meg szeretett atyánk, R.C., csak az alapítók és utódaik nevét tudtuk, egészen a miénkig. Még egy titokra emlékeztünk, a százhúsz évre vonat kozóan, amit A., D. utódja (aki sokunkkal egy időben élt, 171

mint az utódok második körének utolsó tagja) bizalmas be szélgetések során bízott ránk, akik az utódok harmadik kö réhez tartoztunk. Egyébként be kell vallanunk, hogy A. halála után egyi künk sem tudott semmit sem R.C.-ről és első barát testvéreiről azon kívül, ami filozófiai könyvtárunkban volt róla. Ezekből mi az Axiómákat tartottuk a legfontosabbak nak, a Rota Mundi-t a legművészibbnek, és Proteus-t a leghasznosabbnak. Azt sem tudjuk biztosan, hogy azok, akik az utódok második sorához tartoztak, birtokolták-e ugyanazt a bölcsességet, s szabad volt-e hozzájutniuk mindenhez- A kedves olvasót azonban még egyszer emlékeztetjük arra, hogy amit mi most C. barát sírjáról nem csak megtudtunk, hanem ezennel nyilvánosan ismertetünk, azt Isten így ter vezte, megengedte és elrendelte. Mi, akik a parancsolatait olyan hűségesen megtartjuk, nem késlekedünk majd (ha sze rényen és keresztény érzülettel jönnek hozzánk) kereszt- és családi nevünket, összejöveteleinket és mindent, amit csak kívánhatnak tőlünk, nyilvánosan közzétenni. Fama Fraternitatis R. C.

172

17 A három fokozat

A Fama Fraternitatis beszél a három fokozatról, három lép csőfokról vagy három körről, amely a Rózsakereszt Rendjé ben megkülönbözethető. A rendek régi könyveinek tanul mányozója tévútra jut, ha ennek a három foknak a jelentősé gét próbálja kipuhatolni, mert különböző, látszólag ellent mondó tényezők elterelik a dolgok lényegétől, s így mintha hét pecséttel lezárt könyvet olvasna. A tanuló viszont tudja, hogy a rend régi könyvei hermészi iratok, amelyeket bizonyos módon kell olvasni, s ha addig kutat, míg a hermészi kulcsot meg nem találta, a nyelvet és az összefüggéseket meg fogja érteni. A józan adatok életre kelnek számára, mint a kikelet. Kimeríthetetlen forráshoz fúrt le, olyan megdöbbentően gazdaghoz, olyan lenyűgöző höz, hogy teljesen belátja Johann Valentin Andreáé szavai nak helyességét: „Sohasem lesz más megnyilvánítva, és nem is lehet mást megnyilvánítani, mint ami a Fama Fraternitatis-ban van feljegyezve". A Rózsakeresztesek Rendjének szellemi hagyatéka pá ratlan ajándék, amit az Idősebb Testvérek ingyen adnak Ön nek. Az igazi szeretet ajándéka, olyan nagy, hogy Ön csak nem összeroskad a súlya alatt. Tartalma mindent megad Ön nek, amire szüksége van, s e csodás beszéd olvasása közben próbáljunk meg egymásnak segíteni, hogy e bölcsesség se gítségével felegyenesíthessük meggörnyedt életünket. 173

Bensőségesen kívánva, hogy Önök mindezt megértsék, álljunk hát a Rózsakereszt három lépcsőfoka elé, amelyek beláthatatlan magasságig emelkednek előttünk. Mintegy az érzékek elragadtatásában megmásszuk őket. Az első fok neve Fama vagy Merkúr. A másodiké Confessio vagy Jupiter. A harmadiké Alkímiai menyegző és újra Mer kúr. Az első lépcsőnek vagy első körnek öt fokozata vagy kör szakasza van. A második lépcsőnek vagy körnek három fo kozata vagy szakasza. A harmadik lépcsőnek vagy körnek megint öt foka vagy szakasza. Az első kör a legtisztább kristályból áll. A második kör úgy sugárzik, mint egy karbunkulus vagy türkiz. A harmadik kör akvamarinból készült. Itt van a Fama Fraternitatisban említett három lépcsőfok jelentőségének hermészi kulcsa! Ha ezt könyvet csak haladó tanulók olvasnák, akkor ennyi már elég is lenne, minthogy a tanító jelképekben beszél az alkotó tudathoz. A tanuló számára a jelkép olyan, mint másoknak egy vastag könyv. Egy nyilvános közlemény azonban mindig há rom embercsoporthoz fordul, s hogy a témát a szerzet köve telményei szerint valamelyest kimerítően megbeszélhessük, mindig háromféleképpen kell megmagyarázni. írnunk kell a misztériumok nyelvén, ezoterikus magyarázattal kell szol gálnunk, harmadszor pedig az akvárius-nyelven is el kell mondanunk a dolgot. Miért? Miért alkalmazzuk ezt a módszert? Kívánatos-e ez egyáltalán? Ha a misztériumok nyelvét alkalmazzuk, akkor erők sza badulnak fel, erőket szabadítunk fel, melyekre az elvégzen dő munkához szükség van, melyek felépítők és erősítők. 174

Az ezoterikus magyarázattal az erőt minden tanulónak átnyújtjuk, akik aztán - legyenek a fejlődésnek bármilyen fokán is - ennek nagy értékét felismerik, és ezt magukévá akarják tenni. Az akvárius-nyelven a rejtélyek világossága a sötétségben járó emberiségnek lesz átnyújtva. Az akvárius-nyelv segít ségével a Legmagasabb, a Leghatalmasabb, az abszolút kö vetelmény, az írások Krisztusa ismerteti meg magát min denkivel, úgyhogy senki sem mondhatja, hogy „íme, nem ismertelek". Az akvárius-nyelvben a Krisztus úgy sugárzik, mint a Szeretetteljes, aki a segítség és vigasz balzsamát akarja át nyújtani, de úgy is, mint a fegyveres, mint kardos, aki isteni erőszakkal ellenáll a jogtalanságnak és az igazságtalanság nak. Akvárius (Vízöntő) a kéznyújtás az elveszett felé, hogy a legalantasabb, a legeifajultabb és az eltaposott felemelked hessen a Legmagasabbhoz. A Rózsakereszt így a legkülönfélébb olvasóközönséghez fordul. Ezért van az is, hogy ezekben a módszeresen mon dott és írt szavakban olyan sok árnyalatot lehet felfedezni, a nyelvnek oly változatos sokféleségét, mint Pünkösd napjá nak eseményénél, amikor „mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólani". Ezért mondanak bennünket olykor túl hagyományosnak, túl ortodox keresztényinek, és elfordulnak tőlünk. Vagy máskor túl értelmiséginek, túl tudományosnak, és itthagynak minket. Ezért neveznek minket istentagadóknak is, és mene külnek előlünk. Sokak szemében ittasak vagyunk, mint ahogy ezt Pünkösd napján Péterről és övéiről is hitték. Ezért sorolták a Rózsakeresztest néha, azelőtt is és most is, a gonosztevők közé, és elfordultak tőle! Veszélyesen ré szegek vagyunk számukra. Ezért akarják ezt a művet olyan 175

sokan megölni. Ezért veszik körül ezt a müvet a rágalom áradatával. Ezért tornyosul a tehetetlen düh halmaza, mert mi ezzel a szent módszerrel hatunk, ezekkel a legyőzhetetlen erőkkel, melyek a feketét leleplezik, és mindenkit nyugtala nítanak és felébresztenek áldatlan önzőségéből. Három fokozat van, három lépcső, három kör! Önnek mindre fel kell másznia, mindegyikbe be kell majd lépnie. Az első fokot, ötszörös nézetével, nevezzük bölcsesség nek vagy emberiességnek. Mi emeli az embert a Föld többi természeti birodalma fölé, mi különbözteti meg őt világunk minden más élőlényétől? Gondolkodási képessége! A leg nagyszerűbb, legigézőbb kincsünk, amit mindegyikőnk megkapott. A gondolkodással emelkedünk ki az állatok kö zül, ezzel leszünk eszes lények, melyek észre tudják venni Isten müveit és csodáit. A gondolkodás segítségével mérhe tünk fel valamit abból a kimeríthetetlen szeretetből, ami a Krisztusszellemben nyilatkozik meg számunkra. A gondol kodással nyitjuk meg a Misztérium Magnumot, ellenőrizzük intuícióinkat. A gondolkodással kezdődik a kultúra történe te, ezzel épít és kísérletezik az ember. A gondolkodás segít ségével ismerjük fel isteni származásunkat, látjuk meg az el érés vezérfonalát, és sietünk felfelé a második lépcső kez detéhez. A tanuló igen tétován lép ebbe a második körbe, amely nek három nézete van. A felismert törvények alkalmazásáról van szó, rejtett értékek tényleges kifejlesztéséről. A belső Krisztus megszülettetéséről van szó, az ellentétek legyőzésé ről, a negatív legyőzéséről a pozitív segítségével. Arról van szó, hogy csapással sújtsuk a fekete mágiát, a tökéletes ál dozatról van szó a szolgálat ösvényén, abszolút önmegtagadásról, a lélektest építéséről, az örökkévalóság megerősítésé ről az időben. 176

Az igazi ember ebbe a második körbe ujjongva fog be lépni, hogy azután felszálljon a harmadik lépcsőhöz. Miután az újonc bevonult a bölcsesség kristálykapuján, látja a villo gó karbunkulust és a ragyogó türkizt, melyek vércseppekként jelképezik a vér-mégújulást, a Jupiter-követelményt, a Krisztus-valóságot, a Golgota hegyére vezető keresztutat, ahol az áldozat vére folyik sokak váltságdíjaként. Akkor pedig ott van, az elérés sziklájába vájva, az akvamarinból lévő „Jákob lajtorjája", Merkúr létrája, az elérés ösvénye. Miután az angyal a szolgálatunk ösvényén való küzdelem folyamán kificamította csípőnket, a Nyilas csípő jét (Sagittarius!), felmászunk a létrán, mely felér az égbe, s halljuk a hangot, mely olyan, mint nagy vizek zúgása: „Menj be a te uradnak örömébe, jó és hü szolgám". Az első fokozat, a Fama, a szolgálat ösvényének a felisme rése. A második fokozat a Confessio, a hitvallás; és ezt a hitet, ezt az ismeretet, ezt a tudást vallani azt jelenti, hogy tenni, beteljesíteni. Most már azt is tudja, hogy mit ért a Ró zsakereszt tanulója hitvalláson. Szenved ezért, feláldozza magát érte. Nem fecseg, hanem cselekszik. A harmadik fo kozat az Alkímiai menyegző, egyesülés az egyedül Bölccsel, az egyedül Jóval, a Krisztussal: az elérés. Az első lépcső a Rózsakereszt Szerzetének, a nyugati bölcsességtanoknak a felismerése. A második lépcső az irányzataik követése, betöltése a legkisebb részletekig. Ha pedig Ön végigjárta ezt a második ösvényt, akkor mondhatja a Fama szerzőjével, Johann Valentin Andreae vei, hogy „a harmadik sorhoz tartozom". Akkor megtalálja Rózsakereszt Krisztián sírját, melyben az Ön felépült, igazi énje fekszik ragyogó dicsőséggel és teljes díszben, kezében T könyvével. 177

Sokan keresték Rózsakereszt Krisztián sírját, a Rózsake reszt tulajdonképpeni templomát, s vaskos köteteket írtak tele erről a csodás építményről, amiről a Fama ad hírt. Ku tatók azt mondták nekünk: „Ez a templom Berlin mellett van". Egy német barátunk néhány éve azt bizonygatta, hogy Dél-Németországban kell lennie. (És a háború idején nem csodálkoztunk volna, ha valami egységpárti német azt állí totta volna, hogy Berchtesgadenben található.) Ne higgyen azoknak, akik így erőszakot tesznek az igazságon. A Rózsa kereszt temploma, Rózsakereszt Krisztián feltámadásának sírboltja mindenütt jelen van - bennünk van. A sírbolt olyan mértékben képződik, ahogyan az első két lépést tesszük meg. És Ön meg fogja nyitni a sírt, ha a munka befejeződött. Az első fokot a Fama Axiómáknak, a másodikat Rota Mundi-nak, a harmadikat Proteus-nak nevezi. Az Axiómák az egyetemes élet tagadhatatlan alapelvei, amelyeket fel kell ismerni; a Rota Mundi a világ kereke, amit vele egyezően a helyes irányban kell mozgatni; és Proteus, a tenger istene, Neptun, elvezet minket az emberiségtől az emberfölöttiséghez, s az emberfölöttiségtől az isteni tökéletességhez, Krisztus követelménye szerint: „Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes". Ezekből épül tehát a Rózsakereszt. Az emberiség már elkép zelhetetlenül hosszú idők óta próbálja lábát az emberré válás ösvényére tenni. Ennek folyamán kapta a gondolkodást, a gondolkodási képességet, mint világító lámpást, mint vilá gosságot az önkialakítás ösvényén. Megkezdődik a titáni harc az első fokon: a hiányosságból a tökéletességre ébredni, kiharcolni a helytelen tettektől való megszabadulást, és életmegújuláshoz jutni. Ki képes vég hezvinni ezt a hőstettet, ki fogja elérni ezt az emberfelettisé178

get? Álomképek témája ez, olyan téma, melyről vágyakozó dalokat lehet költeni. A valóság azonban az ellenkezőjét mutatja. Amikor az ember a régmúltban megszabadult a tekintélyektől, kitört a kötöttségből, hogy kövesse Merkúr világosságát, a kozmikus kötöttség - a paradicsomi állapot - helyébe az önmagához kötöttség pokoli parazsa lépett. Ahogyan a gyerek elszalad anyja őrködő szemei elől, s a veszély felé bukdácsol, úgy táncolt ki a gyermekember a régi törvény alól, és vetette ma gát az új alá. Alig érkezett meg az idegen országba, ráron tottak a veszélyek: a fekete erők és a hamis próféták, a ha zugságok, a megszabadulást kereső ember minden ismert béklyója. Hogyan élheti túl az emberiség ezt a krízist? Hogyan ke rülhet ki ebből a nyomorból? Csak egy út van: a második fokra való fellépés! Mit jelent ez? Értse meg: az alakulásról, az önmegszabadításról van szó, el kell érnünk, amire rendeltettünk, hozzá kell jutnunk az akvamarin kőhöz. Mindig „megtérésről" beszélnek. Mi azt mondjuk, hogy bár ez a fogalom elvileg helyes, az emberi gyakorlatban helytelen és kereszténységellenes lett. Mi azt mondjuk: ön feláldozással beleveszni mindenki szolgálatába, feladni az „én"-t az emberiség szolgálatában. Az emberek az énjüket mintegy oltáron hordozzák ma gukkal, s imádatot, segítséget és vigaszt követelnek, menynyei vigaszt, Isten kéznyújtását, kozmológiai és asztrológiai segítséget Én-király számára. Rendkívül ritka az olyan em ber, aki nem önmagáról beszél, aki nem magának kér. Nem mondjuk és tanítjuk, hogy adjuk fel én-tudatunkat, ahogy a keleti ember, aki képes a legnagyobb rendetlenség 179

közepette üres szemekkel álmodozni. A kereszténység azt tanítja, hogy önfeláldozással szolgáljuk a többieket, min denkit! „Aki elveszíti az életét énérettem, megtartja azt." Ez a nyugati misztériumok nagy titka, a kereszténység nagy tit ka, a második fokozat titka. Ha Ön tiszta testre vágyik, akkor nem elég a tiszta táplá lék és a test ápolása, és a gondolatok tisztasága sem elég. Ezeket a régi vallások tanították. A kereszténység tovább megy egy lépéssel. A Nyugat azt tanítja: csak akkor lehet Ön tiszta, ha környezete tiszta, ha az országa tiszta, ha a világa tiszta. Értse meg, hogy az egyén a közösséghez van kötve, hogy az ember az emberiséghez van kapcsolva. Minden hal adás, minden mennyeinek a megértése ki van zárva és go nosz csalás, ha ezt nem tartjuk szem előtt. Minden haladás ki van zárva világmegújulás nélkül, emberek általi, embere kért kivitelezett világmegváltás nélkül. Ez a második fokozat, az önfeláldozó és vérmegújító sze retet, amivel megmentjük a világot és emberiséget Krisztus példájára, aki azt mondta: „Kövessetek!" így közeledünk a harmadik fokozathoz, a megnyilvánu láshoz, az eléréshez: az új Éghez és új Földhöz! •

180

Az igaz és eredeti beszámoló Isten nagyon megvilágosult emberének, C.R.C. barátnak a felfedezéséről pedig a követ kezőképpen hangzik: Miután A. Gallia Narbonensis-ben (a galliai Narbonneban) meghalt, helyére szeretett testvérünk N.N. került. Miu tán csatlakozott hozzánk és letette a hűség és titoktartás es küjét, azt mondta nekünk bizalmasan, hogy A. biztosította őt arról, hogy ez a szerzet nem marad sokáig ilyen titokban, hanem Európa népeinek közös hazája számára szükséges lesz, segítséget és dicsőséget jelent, s így állapota miatt neki egyáltalán nem kell majd szégyenkeznie. A következő évben, amikorra már iskolai kötelezettségeit teljesítette, és alkalmat kapott, meg jelentős úti pénzt (vagyis Fortuna erszényét), s útra akart kelni, mint jó építész elha tározta, hogy ezen az épületen változtat valamit, s célsze rűbben rendezi be. E megújító tevékenység közepette találta meg a bronzból öntött emléktáblát, amelyen a Szerzet minden tagjának a ne ve rajta volt, s még néhány más dolog is. Ezt az emléktáblát akarta átvinni egy másik, alkalmasabb boltozatos helyiség be, mert hogy mikor és hol halt meg C. barát, azt a régiek elhallgatták, mi tehát nem tudtuk. Az emléktáblából egy nagy szeg állt ki, s amikor ezt kirántották, a vékony falnak vagy vakolatnak, mely a rejtett ajtót takarta, egy nagy da181

rabja szintén kiesett. Ekkor váratlanul előtűnt az ajtó. Örömmel és vágyakozva bontottuk le a fal maradékát és tisztítottuk le az ajtót, melyen egészen fent nagy betűkkel ez állt: SZÁZHÚSZ ÉV MÚLVA MEGNYÍLOK. Alatta pedig a régi

évszám. Fama Fraternitatis R. C.

182

18 A titokzatos szeg

A Fama részletezi Rózsakereszt Krisztián sírboltjának ro mantikus felfedezését, az ott talált dolgokat, s más különös tényeket is, melyek ezzel közvetlenül összefüggnek. Az anyag túl gazdag ahhoz, hogy egyetlen fejezetben megbe szélhessük. Ezért figyelmünket először a felfedezést köz vetlenül megelőző eseményekre irányítjuk. A következőkről adnak hírt. A barátok egyike, akit A.-nak mondanak, a hivatott kö vető, meghal Gallia Narbonensis-ben. Halála előtt kiválaszt egy utódot, aki névtelenül lép fel, mint N.N. barát. Ez leteszi a hűség és titoktartás esküjét, és elmeséli barát testvéreinek, hogy mit mondott neki A., mielőtt meghalt. A szerzet nem fog már sokáig titokban tevékenykedni, hanem Európának mint népei közös hazájának nélkülözhetetlen segítsége lesz, és dicsőségére fog szolgálni, és neki ebben a helyzetében egyáltalán nem kell majd szégyenkeznie. Az új szerzetes elvégzi tanulmányait, s azután utazást tervez, mert ehhez már nem hiányzik semmije sem. Mielőtt azonban tervét valóra váltaná, elhatározza (mivel építész volt), hogy változtat valamit a szobákon, melyekben a szer zet házában lakik. E munka közepette bronzból öntött emléktáblát talál, melyen rajta van minden barát neve. A falon levő táblát el akarja távolítani, hogy máshol helyezze el. A nagy szeget 183

azonban, mely a táblát a falon megtartotta, olyan erővel rántja ki, hogy a falnak vagy vakolatnak egy része is leom lik. Nagy csodálkozására emögül egy ajtó tűnik elő. Előhívja az épületben levő társait, akikkel együtt aztán a felfedezés örömében lebontják a falat, s így szabaddá teszik az ajtót. Az ajtón ez áll: Százhúsz év múlva megnyílok. A történet egyszerűnek látszik, s részletes magyarázatára lát szólag nincs is szükség. Régi épületek átalakítása közben gyakran találnak érdekes dolgokat a régmúltból. Lassan megtelő múzeumaink is ezt bizonyítják. Ahogyan most van, úgy volt azelőtt is, és természetes, hogy a rózsakeresztes ba rátok későbbi nemzedékei a régi lakóhelyeken olyasmiket fedeztek fel, amik számukra azelőtt ismeretlenek voltak. Tegyük tehát félre ezeket a megelőző eseményeket mint történelmi különlegességeket, amelyek már nem tartoznak az ügyhöz, hanem csak bepillantást nyújtanak a rend minden napi életébe, s térjünk rá arra, ami fontosabb: a folytatásra. Legfeljebb annyit tehetünk - ha akarunk -, hogy elidő zünk egy pillanatra az eset romantikus részleteinél, mint például a titokzatos szegnél, melytől annyi minden függött. Vagy a régi boltozatokban folytatott keresgélésnél, és az emléktábla váratlan megtalálásánál, a múltnak ennél az em lékénél, meg a tiszteletnél, amivel a szerzetesek ezt a táblát alkalmasabb helyre akarták vinni. Könnyen akadhatna vala mi rajzoló vagy festő, aki ezt az eseményt egy kis fantáziá val benyomást keltő módon tudná ábrázolni, s akkor a felü letes kutató már meg is lenne elégedve. Mi azonban azt akarjuk kideríteni, hogy mit rejtett ez a megtalált ajtó! Nem, ezt mégsem tesszük! - mert ez a bevezető történet olyan rendkívül jelentős, hogy ennek megértése nélkül a 184

többi dolgot is helytelenül, valóságától megfosztottan lát nánk. Teljesen meg kell. ismernünk az egész környezetet, mielőtt áthatolhatunk a dolog magjához. Az ösvényt teljesen fel kell tárnunk, s megtisztítanunk mindattól, amiben később elbotolhatnánk. Szabad Önt megkérdezünk: mit tud az ember valójában Rózsakereszt Krisztiánról mint történelmileg ismert szemé lyiségről? A válasz így hangzik: semmit! Az első, aki valami határozottat mond róla, az Johann Valentin Andreáé, aki a Fámában azt mondja, hogy ő maga sem látta őt soha. Ahogyan a rózsakeresztesek régi, hiteles könyveiben a szerzet magasztos fejéről beszélnek, az világo san bizonyítja, hogy ott Rózsakereszt Krisztiánnak mint em bernek a nevét jelképesen használják, mégpedig a nyugati misztériumiskola jelölésére. Jelképes névként használják te hát, amivel a keresztény filozófia magjára utalnak. Rózsakereszt Krisztián alakja azonban emiatt nem lesz valótlanabb számunkra. Teljes mértékben felismerjük a ha talmas lényt, aki sok évszázaddal ezelőtt Krisztus Egyete 10 mes Szerzetéből lépett elő. Ugyanakkor viszont számunkra ő - mint aki az általa újra kihirdetett krisztusi megváltási tant saját magán megvalósí totta - a mi igazi, legmélyebb lényünk prototípusa, a szellem-lélek ember, az igazi akvárius-ember. Ebben a tekintetben tehát Rózsakereszt Krisztián a megszületetlen szellem bennünk, melynek teljesen fel kell növe kednie, minden fejlődés céljának megfelelően; az a szellem, melynek önállóan alkotó lénnyé kell felébrednie, Krisztus

Lásd Catharose de Petri és J. van Rijckenborgh: Az új idők apokalip szise, Rosekruis Pers, Haarlem.

185

szavai szerint: „Legyetek azért tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéletes". Amikor tehát arra a kérdésre, hogy „mit tudunk Rózsake reszt Krisztiánról mint történelmi jelenségről", a fenti fele lettel kell megelégednünk, akkor az is magától értetődik, hogy egészen más feleletet adunk, ha Rózsakereszt Krisztián ezoterikus képét magyarázzuk. Létünk mögött egy titokzatos szándék rejlik, egy giganti kus cél, oly nagyszerű és oly dicső, oly hatalmas, hogy az emberi gondolkodás mai fejlettségi fokán még felfoghatat lan. Ezt a célt nem mennyországnak nevezzük, mint a ha gyományos keresztények. Nem élt még egyetlen olyan ha gyományos teológus sem, akit ne hasonlíthatnánk a legna gyobb tőzsde-spekulánshoz. A teológus olyan mennyország ra spekulál, amiről soha sem szerzett első kézből jövő isme retet. Nincsen olyan mennyország, amiről a teológia beszél. Az Ön mennyországa itt van, jóllehet az emberiségnek sike rült egyelőre poklot csinálni belőle. Mivel az itteni dolgokat az ember oly vigasztalanná tette, a teológusok valami mennyei világra spekulálnak, amely az embert nem nyeli el, ahová az a saját gyártmányú poklából elmenekülhet. Az ember még nincs teljesen tudatában a helyzetnek, még nincs eléggé tudatában, nem ismeri léte nagyszerű és titok zatos célját. Ha tudatában lenne, elegendően tudatában, ak kor leszámolna az emberi teológiával, mely egyszerűen al kalmazkodik társadalmi viszonyainkhoz. Marxnak teljesen igaza van, amikor azt mondja: „Az em ber tudatát társadalmi viszonyai képezik. Általános értelem ben az anyagi élet termelő folyamatai határozzák meg a szo ciális, politikai és szellemi életet - ahogyan azt a modern di alektikus ember érti." 186

Bizonyos köröknek nagyon nem tetszett Marxnak ez a megállapítása, pedig tökéletesen keresztényi és tudományo san helyes. Jóság és igazság, ismeret és belátás csak a valódi igazságosságból állhat elő. Az anyagban, az anyagi küzde lemben kell a szellemnek megszabadítania magát a korláto zásoktól, itt kell Rózsakereszt Krisztiánt kiszabadítanunk sírjából. Ha tehát egy pillanatra megszabadulunk minden előíté lettől, akkor világító célt látunk. Ezt a célt pedig Rózsake reszt Krisztiánnak nevezzük. Mit tudunk róla? Mindent! Mint ezoterikus tanulók, mindent tudunk róla, amit csak felfoghatunk. Hív bennünket, hogy menjünk eléje, éljünk eléje, küzdjük magunkat eléje, készítsük el építmé nyünket, hogy méltók legyünk őreá. Ami ehhez kell, azt megadja nekünk; a Bölcsesség Urai minden szükségeset a rendelkezésünkre bocsátanak. Először is, ahogyan már megbeszéltük, itt vannak Axió máink, tagadhatatlan, első kézből eredő ismeretekkel bizo nyítható alapelveink. Egy axióma a tudás kősziklája, mely az örökkévalóságban is helytáll. Megvan az ezoterikus filo zófiánk, ahogyan ez a pozitív kereszténységből kifejlődik, a szent könyvből, a Bibliából. Továbbá megvannak kozmoló giai tanaink: az ösvényre, az igazi emberre és minden ezzel összefüggő dologra vonatkozó ismeretek. Birtokunkban van a Rota Mundi is, ahogyan a Fama feje zi ki, tehát az asztrotudományok, a szent asztrozófiai tudo mány, aminek semmi, de igazán semmi köze a képzelt ezoterikusok asztrológiai okoskodásához és firkálásához. Erről még fogunk beszélni, mert mielőtt a barátok belépnek Rózsakereszt Krisztián sírboltjába, tanulmányozzák rotáikat, vagyis megvizsgálják személyes asztrozófiai körülményei187

ket. Tudni kell, hogyan használja a Rózsakereszt szerzetese az asztrológiát, s hogy mire nem használja. Harmadik adományként a Fama a már megbeszélt Proteust említi, vagyis a neptuni elvet, ami az emberi szellem önalkotó tulajdonságaira utal, az önbeavatás neptuni ösvényére. A Fama az Axiómákat nevezi a legfontosabbnak, hiszen a filozófia minden tudomány, minden művészet és vallás alapja. Ha nincsen elég gyakorlata a filozófiában, akkor az igazi mű vészet, tudomány és vallás értékei az Ön számára rejtve ma radnak. A Fama a Rota Mundit, az asztrotudományt mondja a legművészibbnek, mert ez a tudomány isteni eredetű, ez a ki rályi művészet, melynek segítségével axiómáinkat rendezzük, előkészítjük, s a kapott értékeket a pszichológiailag helyes pil lanatban bevetjük. Ez minden szervezési képesség titka. E ki rályi művészet elsajátításához korunk horoszkóp- és aspektusszószátyárkodása egyáltalán nem elég, ehhez egészen más kell. Hogyan lehet tehát megtanulni ezt a művészetet, mely minden ezoterikus törekvés fordulópontja? Ön ezt úgy tudja megtanulni, hogy keresi a Fámában említett harmadik ele met. Ez Proteus, s ezt nevezi a Fama a legjótékonyabbnak, leghasznosabbnak. Mert mi haszna van Önnek az axiómák ból és a királyi művészetből, ha mindennel, amije van és ami Önben található, mások önfeláldozó szolgálatával nem járja be az ösvényt? Ha nem vonja bele az életébe az igaz tettet, s így valójában nem nyeri el örök üdvösségét? Aki Proteust, a tenger istenét, Neptun szolgáját követi, az egyre mélyebbre ás az axiómákban és a Rota Mundiban, a királyi művészetben. Az igaz és eredeti beszámoló Isten nagyon megvilágosult emberének, C.R.C. barátnak a felfedezéséről tehát a követ kezőképpen hangzik. 188

Volt egy tanuló, aki eléggé be volt vezetve a rejtélyekbe, hogy tudja, mit kívánnak tőle. Mivel pedig elegendő lélekminőséggel rendelkezett, amire a szeretet szolgálatában tett szert, elhatározta, hogy követi azt az irányt, azt az ösvényt, melyet Proteus, Neptun szolgája mutatott neki. Elhagyja te hát házát, hogy megszerezze az igazi üdvösséget, és útra kel a jóság, igazság és igazságosság szolgálatában. Azonnal jönnek a próbák, a nehéz vizsgák. Meg kell ta nulnia magát elveszíteni, magát a szolgálat oltárán teljesen odaajándékozni. Alantas természetét azáltal kell megvál toztatnia, hogy Krisztus erejében, Ura erejével megtisztítja magát. Meg kell tanulnia, hogy ez a Krisztusban való meg tisztulás nem dogmatikus tekintélyen nyugszik, melyet jám bor képpel kell követni, hanem hősi tűrés, rettenetes kocká zat, szörnyű fájdalom, az alantasra vonatkozó, a természetet illető meghalás. Meg kell tanulnia, hogy ez az aláhanyatlás, ez a pusztulás csak látszatpusztulás, tetszhalottság, ahogyan Krisztus mondja Lázárra: „Ez a betegség nem halálos, ha nem az élethez vezet", hogy Isten, a belső Isten, az igazi Én, Neptun, Rózsakereszt Krisztián általa megdicsőüljön, életre ébresztessen. Ezt látjuk valóra válni történetünkben is. A tanuló (nevezzük A. barátnak), aki hivatásánál fogva utód - az üdv örököse, az igazi üdvé Jézus Krisztusban meghal. Teljesen aláhanyatlik, elhuny Gallia Narbonensisben, tehát a nehéz próbák országában. És belőle, az alantasnak ebből a sírjából kiemelkedik kö vetője, egy új ember. Ahogyan Lázár „segítséget nélkülözőt" jelent, úgy nevezhetjük ezt az embert „névtelennek". Ez nem akar többé „én" lenni, holott senkinek sincs erősebb szemé lyisége, mint neki. Csak szolga akar lenni, az emberiség szolgája. 189

Ez az N.N. barát - a személytelen, a Szellem szerint újjá született - megfogadta Krisztus figyelmeztetését: „Aki nem akarja érettem elveszíteni az életét - a belátását -, az nem lehet az én tanítványom". Ez az ösvényen való haladás rend szere, ami az egész világot ki fogja segíteni a szükségből és elvezeti az élethez. így érkezik meg az újjászületett barát a rendbe, s miután elvégzi tanulóidejét, azt tervezi, hogy útra kel. Ha így újjászül ettünk, feltámadtunk az alantasból, meg vagyunk váltva az önzéstől azzal, hogy meghalunk Gallia Narbonensis-ben, csak akkor vagyunk tényleg alkalmasak az elutazásra, hogy kihordjuk az Evangéliumot, és gyógyítsuk a betegeket. Akkor új hivatáshoz, foglalkozáshoz is jutottunk: akkor építésznek neveznek minket, akkor szabadon építők, kőművesek vagyunk. Akik pedig esetleg szabadkőművesek nek nevezik magukat, azok vegyék tudomásul: az az igazi szabadkőműves, aki alantas természetét illetően meghalt Gallia Narbonensis-ben. Csak azok lehetnek a többiek hasz nára, akik önként fel tudják áldozni az énjüket az Evangéli um követelménye szerint. Most már azt is megértjük, hogy csakis az a tanuló mehet tovább, aki eljutott idáig. Minden beavatás csak gonosz rög eszme, ha az ember nem veti alá magát ennek a természettörvényszerű folyamatnak. Világunkban az álbeavatottak ez rei találhatók. Kitüntetik magukat, prófétákként lépnek fel, de életük valósága teljesen ellentmond az építés követelmé nyének. Mindezek a beavatottak misztikán és dogmatikán spekulálnak, szeretetről, Istenről és Krisztusról fecsegnek. Ön így esetleg meg tudja érteni szent felháborodásunkat, heves tiltakozásunkat, s hogy a jóságnak, igazságnak és igaz ságosságnak ezeket az elárulóit nagyon energikusan leleplez zük. Aki segíteni akar a világnak, annak építésznek, szabad 190

kőművesnek kell lennie a Fámában ecsetelt módszer szerint. Meg kell halnia, alá kell szállania Gallia Narbonensis-ben az Evangélium kereszténységének követelménye szerint. A beavatás ösvénye most megnyílt történetünk jelképes hőse számára. Mint ön-szabadkőműves, mint önmegvalósí tó, erősen foglalkozik saját épülete megváltoztatásával, hogy egyre alkalmasabbá tegye a szolgálatra, amit teljesítenie kell. E belső megújító munka közepette találja meg az emlék táblát, mely bronzból készült, s minden testvér nevét tartal mazza, néhány más dologgal együtt. A bronz a réz és az ón ötvözete. A bronz tehát ezoterikus értelemben is a szellemi fém, a szellemi birtok, amit Vé nusz- és Jupiter-értékekből lehet fejleszteni, az érzőlélekből és a tudati lélekből, szeretetünk jellegének megváltoztatásá val az emberiség önmegtagadó szeretetszolgálata, a keresz tény realizmus által. Ez az átépítés, ez az ötvözés megtisz títja gondolkodási képességünket, és emléktáblát állít össze. Olyan emléktáblát, mely egyre jobban képes felfogni az axi ómákat és a királyi művészetet. Ha hősünkhöz hasonlóan mi is személytelen önépítéssel foglalkozunk, hirtelen felfedezzük a bronz emléktáblát. Gondolkodási képességünk egyszerre csak képes látni és fel fogni az isteni, mindenütt jelenlévő elvont értékeket, abszt rakciókat, s lényünket olyan tudás tölti el, mely minden földi ismeretet felülmúl. Ezt a szent tudást, amely a tanulót szótlanná tevő öröm mel tölti el, ezt az isteni adományt ragadja most meg, hogy jobb helyre vigye. Ezt a bölcsességet a szívébe akarja bele vonni, a hála könnyei közepette akarja szívében felállítani oltárnak, ahol Isten felfoghatatlan szeretetét imádhatja, mely közli magát vele, és titkát a bronz emléktáblába akarja vésni. 191

És ekkor csodálatos dolog történik. Amikor az újjászületett ember Gallia Narbonensis-ben az absztrakt gondolkodással való egyesülést ünnepli, mely meg nyilatkozott neki, és amit megragad szíve megújítása érde kében, akkor ez a furcsa pont - itt szegnek nevezik - életre kel, kiszakítják. Ezt a pontot az ezoteriában hatodik szegnek is nevezik, vagy hatodik kötélnek, mellyel Rózsakereszt Krisztiánt ki húzzák a veremből. A másik öt pont a pentagram öt pontjá nak, lélektestünk öt pontjának felel meg. így teszik szabaddá Rózsakereszt Krisztián, a belső Krisztus sírboltjának ajtaját. A falakat ujjongva lebontják, s beteljesedik a „zörgessetek, és megnyittatik néktek". Az ajtón pedig nagy betűkkel az áll: Százhúsz év múlva megnyílok. A százhúsz Proteus száma, Neptun szolgájának száma, az igazi üdv száma, mely felszabadul, ha Krisztus nyomdokait követjük. Lépjünk tehát be atyánk Rózsakereszt Krisztián testvér sírboltjába.

192

Megköszöntük Istennek ezt a leletet, s ezen az estén mindent úgy hagytunk, ahogyan volt, mert először meg akartuk nézni a rotánkat. Még egyszer, harmadszor is utalunk a Confessióra, mert amit itt megnyilvánítunk, azt azokért tesszük, akik méltók er re. A méltatlanoknak azonban, ha Isten is úgy akarja, nem sokat használ. Mert ahogyan a mi ajtónk is, ennyi év után csodás módon megnyílt, Európa számára is megnyílik egy ajtó (ha a falak eltűntek), mely már kezd megjelenni, s amelyre sokan várnak már vágyakozva. Fama Fraternitatis R.C.

19 A

19 A rota titka

Az előző fejezetben kezdtük megnyitni Rózsakereszt Krisz tián titokzatos sírboltját. Folytassuk e csodás elbeszélés elemzését, amely - amint látni fogjuk - egyike a legpompá sabb ajándékoknak, amit a Rózsakereszt Idősebb Testvérei től kaptunk. Világos lesz, hogy a Fáma közléseit nyugodtan jelölhet jük a „megnyilvánulás" vagy kinyilatkoztatás fogalmával. Ha pedig Ön ezt a kinyilatkoztatást megérti, akkor szemé lyes fejlődése és munkája kibontakoztatása szempontjából ez a legnagyobb jelentőségű lehet. Ha most egyesek azt hiszik, hogy e kinyilatkoztatás feltá rása veszélyekkel járhat, akkor magát a Fama szerzőjét idéz zük: Kijelentjük, hogy amit itt nyilvánosságra hozunk, azt azért tesszük, hogy mindenkinek segítsünk, aki méltó erre. A mél tatlanok azonban, ha Isten is úgy akarja, nem sokra mennek vele. Mert ahogyan a mi ajtónk is annyi év után csodás mó don megnyílt, Európa számára is megnyílik egy ajtó (mihelyt a falak eltűntek), mely már kezd megjelenni, s amelyre sokan várnak vágyakozva. Mi pedig hozzátesszük, hogy a Fáma elbeszélésének fátyla melyet itt bizonyos mértékig fellebbentünk, mert a Nyugat úttörőinek egybehangzó akarása és tevékenysége miatt a 195

misztériumok ajtaja láthatóvá vált és nemsokára kinyitható mindig is jótáll azért, hogy a magasabb elérés küszöbét ne léphessék át illetéktelenek és méltatlanok. Mi tehát csakis azoknak írunk, akiknek van fülük, hogy halljanak, és szemük, hogy lássanak, s akik meg tudják érte ni az ezoterikus evangélium szándékait. Magyarázatainkat a többi olvasó vagy balgaságnak, vagy teljesen érthetetlennek fogja találni: habár olyanok is akad hatnak, akiknek - noha a misztériumok nyelvét egyáltalán nem értik - a dolog annyira megragadja az érdeklődését, hogy többé nem is engedi el őket. Ezeknek ajánljuk Iskolánk irodalmát és tanfolyamainkat, amelyek mindenki számára hozzáférhetőek. Ha tehát a tanuló a misztériumiskolában elérte a célt, tel jesítette az ezoterikus evangélium legfontosabb és legnehe zebb megbízását, vagyis az énjét, a személyiségét, önfenn tartó természetét teljesen feláldozta annak szolgálatában, aki közelebb van hozzánk, mint kezünk és lábunk; ha Gallia Narbonensis-ben, a nehéz próbák országában alantas termé szetét illetően meghalt, akkor hivatásánál fogva építész lesz, építőmester, szabad kőműves. Fejlődésének ebben az idő pontjában kiegyenlítette múltja vétkeinek nagy részét, és építkezni készül. Hogy ez az építkezés a lehető legnagyobb sikerrel halad hasson, ahhoz először több részletet megváltoztat az épüle ten, amelyben lakik. A tanuló a misztériumiskola tanítványa lett. A tanítványnak némi változtatást kell elvégeznie a tes teken, amelyekben lakik: a kifejlesztett lélekértékeket, a lélektestet dinamikussá kell tennie, és tudattal kell ellátnia. Itt az alkalom, hogy rámutassunk a misztikus és a gnosz tikus lényeges különbségére. Mindkettő épít lélektestet, mindkettő kivonatolja életmódjából a lényeget, ami kifej196

leszti a magasabb rendű étereket. Ha ez a lélektest teljes lett, akkor mindkettőnek kitűnő intuíciós képessége van. Akkor hiánytalanul kapcsolatban állnak az életszellem világával, a Krisztus-erő területével. Nagy erők állandó beáramlása van folyamatban, melyek segítenek az illető életét megérlelni, terjedelmes belátáshoz juttatják az életre nézve, naponta kapcsolatba hozzák szent értékekkel, melyek a közönséges ember értelmét messze felülmúlják. Ahol azonban a misztikus ezzel az emberfeletti állapottal már megelégszik, ott a gnosztikus továbbmegy. Ennek okát - legalábbis egyelőre - nem lehet biztosra venni. Az uralko dó feltevés szerint a gnosztikus a misztikusnál több ember szeretettel rendelkezik. Annyi bizonyos, hogy a gnosztikus emberszeretete sokkal dinamikusabb a misztikusénál. Ahol a misztikus végül megelégszik azzal, hogy szereteterőt ter mel és ezt a vezető erők rendelkezésére bocsátja, ott a gnosztikus a vezető erőknek akar szolgálni, erősíteni akarja a szolgálat mágikus rendjét, szeretete lángjait tudatosan akarja irányítani, hogy erejét a lehető legcélszerűbben lehes sen alkalmazni. Van valami a lényében, ami ösztönzi erre, s hogy ezt megtehesse, végére kell járnia, végére akar járni léte - mindannyiunk léte - rejtélyeinek, s keresi a dolgok Gnózisát a fátyol mögött. Ezért kell neki tudatosan észlelni tudni a láthatatlan területeket: hogy kifürkészhesse a dolgok forrását, s két világ polgáraként dolgozhasson Isten, a világ és az emberiség szolgálatában. A misztikus és a gnosztikus közötti különbség tehát a nagy emberiségmunka vonatkozásaiban szembetűnő. Ami kor a misztikus kezeit összekulcsolva békéért esedezik, amikor intuitív képességével nagyon helyesen rámutat a hi bákra ebben a beteg társadalomban, és az embereket meg gondolásra inti, az alatt a gnosztikus munkához lát: beveti 197

dinamikus erejét, hogy az ellenséget végleg legyőzze. A csatatérre megy, hogy közvetlenül dolgozzon. Ezt pedig a szellem és az élet minden területén teszi, az Evangélium rendje szerint. Az első kézből jövő ismeretek megszerzéséhez pedig, hogy tudatosak lehessünk a magasabb területeken (az olvasó most már tudja miért), ahhoz a lélektestet, melyet magunk nak kell kifejleszteni, meg kell szabadítani az anyagi korlá tozásoktól, mert tudatunk alapja a szellem világában a lélektest, s ennek az éteri járműnek a minősége határozza meg anyagon felüli tapasztalatainkat. Számtalan fekete-mágikus és negatív módszer van, amellyel a másvilági területeken többé-kevésbé tudatossá lehet válni, anélkül, hogy a lélektest meglenne. Ha azonban a nem kívánatos lehetőségeknek egy ilyen állapotát érjük el, akkor a tapasztalataink is ennek megfelelőek lesznek, aho gyan azt közülünk már sokan tudják. Tanítványsága idején, amikor a tanuló az építész foglal kozását tanulja meg, képessé válik a lélektest erővonalakkal való ellátására. A lélektest néhány helyen belesüllyedt az anyagi szervezetbe, s - mint tudják - e helyek egyikét neve zi a Fama „szegnek". Történetünkben a szeg egy bronzlapból áll ki, amely a lélekerők egyik központjának a jelképe. Ezt az erőközpontot a látnók megfigyelheti az egyik olyan ponton, ahol a lélek test össze van kapcsolva a szervezettel. Amikor tehát saját fáradozásunk eredményeként egy pszichológiai pillanatban, az önátadás és a Hegyi beszéd kö vetelményei szerinti életmód következtében a szeget ki lehet húzni, akkor a lélektest a többi helyeken is leválik, s meg kezdődik a szellemi megszabadulás. Ezoterikus klassziku sok ezt különböző módon ábrázolják, s az evangélium be198

avatási történetei is világosan leírják. Emlékeztetünk a „se gítség nélküli ember", Lázár történetére, aki - mint a miszté riumiskola tanulója - a belső Krisztus erejével kiszáll a születés sírboltjából. Ha figyelmesen elolvassuk ezt a törté netet, azonnal észrevesszük, hogy ugyanarról van szó, mint Rózsakereszt Krisztián sírboltjánál (a sírbolt a felettes én), a belső Krisztus sírboltjánál, akit az az építész szabadít meg, aki a házán elvégzi a szükséges változtatásokat, hogy tanulói hivatását betölthesse. így lesz a szeg kirántva, s a tanuló megtalálja a sírbolthoz vezető ajtót. Mielőtt azonban belép a sírboltba, azt mondja a Fama: Hálát adtunk Istennek, és ezen az estén mindent úgy hagytunk, ahogyan volt, mert először meg akartuk nézni a rotánkat. Mielőtt a tanítvány megteheti a döntő lépést, teljesen ismer nie kell asztrozófiai állapotát ebben a magasztos pillanatban, s ennek megfelelően kell viselkednie. Ne gondoljuk, hogy a rota megkérdezésének a legcsekélyebb köze is van az okkult dolgok sarlatánjainak mit sem érő asztrológiai okoskodásá hoz. Magas szintű, szent munka az, amivel szellemi felébre désének előestéjén a tanítvány foglalkozik. Ez egy mágikus kísérlet, oly hatalmas, oly kolosszális, hogy Ön ezt csak megközelítőleg tudja elképzelni. A rota neptuni mágikusasztrozófikus gyakorlása ez, melyhez az ember csak első kézből eredő ismerettel közeledhet. Megpróbáljuk megmagyarázni ezt a szent cselekedetet. Ön így esetleg abbahagyja az asztrológiai közhelyekkel való foglalkozást, az isteni tudománnyal, ezzel a királyi művé szettel való játszadozást. Ismeri a bibliai szállóigéket: „Isten világosság" - „Az egek hirdetik Isten dicsőségét" - „Kezeinek munkáit hirdeti 199

az égboltozat", s mi tudjuk, hogy ezek nem költői ömlengé sek, hanem szó szerinti igazságok. A világmindenség kozmosz fölötti rendet hirdet, ember fölötti összefüggéseket mutat. A bolygók és csillagrendsze rek olyan erős kapcsolatban vannak egymással, annyira függnek egymástól, hogy nagyon együgyű lenne ebben nem valami magasabb szándékot, magasabb törvények együttesét látni, melyeket ismernünk kell, ha meg akarjuk tudni az is teni építkezés követelményeit. Az asztrozófia adja kezünkbe Isten beszédének a kulcsát, magyarázatát, amely az égboltra van felírva. A kozmológia megérteti velünk, hogy nincsen olyasmi, amit holt anyagnak nevezhetnénk. Az egész világmindenség az élő erő egyetlen óceánja, melyben az isteni szikrák csak nem végtelen fokozatokban fejezik ki magukat. Mindezek az erők függnek egymástól, kölcsönhatásban állnak, s egy mást a cél elérésére ösztönzik. így logikus és tudományosan kimutatható, hogy mindezek a kozmikus erők az emberi élethullámra is hatnak, s ebben a tekintetben Isten tervével együttműködnek. Ön tudja, hogy az asztrológia tudománya ezeken a ténye ken alapul. Ezt azonban kétféleképpen lehet gyakorolni, s életünkben kétféleképpen lehet megtanulni megérteni Isten beszédét. A két módszer egyikét az anyaginak, a másikat a szelleminek szeretnénk nevezni. Az anyagi módszert, mely csak részleges, s amely a tanulót csak részben elégíti ki, Ön vélhetően ismeri valamelyest. Amikor azonban a Fáma be szél a rota tanulmányozásáról, akkor a szellemi módszerről van szó. Most erről szeretnénk beszélni. Az a tanuló, aki az építészi hivatást választotta, és így át hatolt a szellemi tanítványság fokához, tudja, hogy bizonyos erőkkel, melyek a mi zodiákusunkban is kifejeződnek, külö200

nös polaritásban van, és ismer egy szellemi gyakorlatot, melynek segítségével a saját rezgését egybehangolhatja ezek kel az erőkkel. Ez a szent cselekedet, melyet valami ima cselekedetnek mondhatnánk (azt azonban messze felülmúlja), a tanulót képessé teszi a különböző viszonyok és feszültsé gek, pozitív és negatív áramlatok minőség és lényeg szerinti észlelésére, amennyiben ezek összefüggnek az ő életével. Ez a szellemi asztrológia messze az ismert exoterikus asztrotudomány fölött áll, s ennek az igazán szellemi tudo mánynak a gyakorlása, ennek a megtanulása az igazi rózsa keresztes tanuló célja. Ha akarja (s ezt csak akkor akarhatja, ha az emberiség szolgálatára való szent törekvése jogosítja erre), akkor a rota, a születés és halál kereke, a dolgok kere ke forog négydimenziós észlelési képessége előtt, hogy így teljesen alkalmazkodhasson a kozmikus élet követelményei hez, melyeket be kell töltenie. Ez a rota titka, melyet a ta nuló kipuhatol, ha eljött az ideje és ha kész arra, hogy rá lépjen a magasabb elérés ösvényére. Mért írunk ezekről a dolgokról? Mert Önnek tudnia kell, hogy a Rózsakereszt szelleme más, mint amely szellem va lahol máshol szólította meg Önt. Azért írjuk mindezt, mert meg kell értenie, hogy nagy előjogban részesül, amikor a Rózsakereszt templomában elsajátíthatja a bölcsességet, amely mindenkit vár. Tudjuk, hogy az egész emberiségnek kivétel nélkül rá kell lépnie az igazság útjára, arra az útra, amelyet a Fama Fraternitatis mutat: arra az útra, amelyen találkozni fog az igaz élet, a jóság, igazság és igazságosság követelményével. Mindenkinek meg kell kezdenie felismerni a Krisztus-erőt, ennek számos nézetét, mert a belső Krisztust, az igazi ént is meg kell szabadítania a megkötözöttség sírjából. 201

E sír ajtaján az áll: Százhúsz év múlva megnyílok. A 120 Jupiter jelének kabalista jelölése, az ebben a világban meg valósított Krisztus-mű jele, amely felmenetelét a tökéletese dés számában, a 3-ban (120) ünnepli. Példát mutató építészként mondta Krisztus, saját lényére utalva: „Romboljátok le ezt a templomot, és én három nap alatt megépítem azt." És tudjuk, hogy feltámadott a harma dik napon. így már érthetővé válik a Fáma beszéde. Az ösvény a vi lágosság aknája lesz számunkra: Százhúsz év múlva meg nyílok; harmadnapon feltámadok a lekötöttség sírjából, és ünnepelem a megszabadulást. A tanítvány, az építész tudja, hogy ez igaz, ezért vitelezi ki az annyira szükséges változtatásokat a saját épületén a ke resztény realizmus ösztönzésére: „íme lerontom ezt a temp lomot, s három nap alatt újra felépítem azt." Látja világítni a célt maga előtt: az ajtó előkerül. Mielőtt azonban megnyitná, kimegy az éjszakába, hogy utánanézzen a rotájában. És megérinti őt a kozmikus lét nagy elragadtatása: „Kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat." „Fiam, menj be a te uradnak örömébe!"

202

Reggel kinyitottuk az ajtót, mely mögött boltozatot találtunk. Ennek hét oldala és hét sarka volt: minden oldal öt láb szé les és nyolc láb magas volt. Bár e boltozatba sosem sütött be a nap, ragyogóan kivilágította egy másik nap, mely ezt a ké pességét a Naptól tanulta, s fent volt a tetőzet közepén. Kö zépen sírkő helyett kerek oltár emelkedett egy bronzlappal, amelyen ez állt: A. C.R. C. A M1NDENSÉGNEK EZT AZ ÖSSZEFOGLALÁSÁT ÉLETEMBEN SÍROMMÁ TETTEM.

Az első kör körül ez állt: JÉZUS MINDENEM.

Középen négy ábrát láttunk, melyeket körök fogtak körül. Ezek köré pedig a következőket írták: 1. NINCS ÜRES TÉR 2. A TÖRVÉNY IGÁJA 3. AZ EVANGÉLIUM SZABADSÁGA 4. ISTEN DICSŐSÉGE ÉRINTHETETLEN

203

Mindez világos és érthető, éppúgy a hét oldal és a kétszer hét háromszög is. így mind letérdeltünk és hálát adtunk az egyedül bölcs, egyedül hatalmas és örök Istennek, aki többre megtanított minket, mint amit csak emberi ész kitalálhatna; dicsértessék a neve. Fama Fraternitatis R. C.

204

20 A kerek oltár

Újra bemegyünk tehát Rózsakereszt Krisztián sírboltjába, hogy vizsgálatainkat folytassuk a Fama utasításai szerint. Tájékoztatásul megismételjük: ez a „sírbolt" egyéni lé tünk titkát, csodás lehetőségek és erők szerkezetét jelenti, melyek a makrokozmosz hű tükröződéseként együttesen a mikrokozmoszt képezik, igazolván az igét, miszerint: „Isten az embert a saját ábrázolására teremtette". A rózsakeresztesek hermészi tanai el akarják távolítani a fátylat a mikrokozmosz titkáról; meg akarnak tanítani rá, hogyan ébreszthetjük fel felettes énünk prototípusát (minta példányát), Rózsakereszt Krisztiánt, az élet életét az anyag hoz kötöttség sírjából, hogy aztán magasabb lehetőségekhez emelkedhessünk. Újra elénk tárják tehát a hermészi iratok titkos beszédét, hogy akinek van füle a hallásra és szeme a látásra, az ráesz méljen, hogy Isten gyermekéül hivatott, s átgondolja felada tát az emberi lények nagy hierarchiájában. Ezért hát összekulcsolt kezekkel újra behatolunk ebbe a sírboltba, az új születés helyére, s minden emberi kíváncsi ságot félreseperve világosságra és igazságra vágyunk. Az ötletek ránk törő sokasága ellenére korlátozzuk magunkat, és a kerek oltár elé állunk.

205

Középen sírkő helyett kerek oltár emelkedett egy bronzlap pal, amelyen ez állt: A.C.R.C. A mindenségnek ezt az összefoglalását életem ben sírommá tettem. Az első kör körül ez állt: Jézus mindenem. Középen négy ábrát láttunk, melyeket körök fogtak körül. Ezek köré pedig a következőket írták: 1. Nincs üres tér. 2. A törvény igája. 3. Az evangélium szabadsága. 4. Isten dicsősége érinthetetlen. Mindez világos és érthető, éppúgy a hét oldal, és a kétszer hét háromszög jelentése. Mindannyian letérdeltünk tehát és hálát adtunk az egyedül bölcs, egyedül hatalmas és örök Is tennek, aki többre megtanított minket, mint amit minden em beri ész kitalálhatna; dicsértessék a neve. Mielőtt Ön is elmondhatná ezt a hálaimát, és élvezhetné a szótlanná tevő örömet, ami a tanulót tovább ösztönzi az ös vényen, Önnek is tudnia kell, Önnek is szüksége van isme retekre. Ön miért nem tud, miért nincs ismerete? Miért láttak ebben a sírboltban csak halottasházat, melyet néhány szabadkőműves-jelképpel díszítettek fel? Mert az ember még messze van a külső körtől, a szélétől; mert nem ismeri a perpetuum mobilét, a „Jesus mihi omnia" örökké tartó, dinamikus ösztönzését; mert semmit sem tud a Krisztus-elvről, mely lemerül addig a csúcspontig, amelyet az ember elérhet: nem tudnak Jézus mesterről. A „Jézus mindenem" kifejezés közismert. Homlokzatok ra mázolják, és a templom falaira tűzik ki; e szent jelet vé szesen megszentségtelenítő értelemben használják. A tömeg 206

az „édes Jézusra" gondol, aki megvált minket a földi po koltól, és betessékel az örökkévalóságba. A „mindenem" fogalmában az önző ember karmokat lát, melyek mindent magukhoz rántanak. A legmagasabb cél mindent birtokolni, mindent megragadni, vérben és halálban gázolva. A „minden" fogalma az önzés istene, és Jézus len ne a jóváhagyó, a műveltség címkéje. Ez a Jézus megad ne künk mindent - és így hal meg az „igazhitű és szabadelvű" világ, az utolsó pillanatig a prédáért, a képzelt mindenért küzdve, valójában pokolba vonulása közepette. A halál világában élünk, a halál leselkedik minden sarok mögül. Minden természeti birodalomban a halál mondja ki az utolsó szót. A halálnál ereszkedik le a függöny. Életünket mindenhol megragadja a fekete polip valamelyik csápja. „Együnk, igyunk, vigadjunk, holnap úgyis meghalunk!" Az ember tudat alatt mégis meg van győződve róla, hogy a halál valami természetellenes dolog, s hogy valami külön leges, valami lehetetlenség rejlik a dolgoknak ebben a rend szerében. Tétován elhatol hozzánk egy olyan korszak isteni ígérete, amikor a „halál elnyeletik diadalra", amikor az ide iglenes fel fog oldódni az örökben. Ezt a tudatalatti sejtést illetve tudást a teológusok azzal fojtják el, hogy a földi ha lállal valami eljövendő mennyországot állítanak szembe: itt a halál, a kegyetlen gyötrelmek, a démonok tánca, ott - örök nyugalmával - a mennyország. Mások azonban tudják, hogy ez csalás: mert ha mi itt a halál minden nézetét elfogadjuk, akkor a személyiségtudatot a másvilágon sem lehet használni. Ezért kell a világosságnak behatolnia ebbe a világba. Ezért mondta egyszer De Hartog professzor, hogy az örökkévalóságnak át kell törnie az idő be. Ezért éget, perzsel és lángol Akvárius a tüzes háromszö gével, hogy Isten megszülethessen az emberek között, és a 207

halál legyőzettessen. Ezért jön Isten szentje, száll le a Krisztus a mi halálunkba, hogy megtanítson minket a hal hatatlanságra. Ezért állítjuk saját lényünk sírját a Szellem elé, azt kiált ván: „Kelj fel, jer elő sírodból, s hagyd Krisztust világítani magad fölött!" „Jesus mihi omnia!" A tanuló sajátjának fogadja el ezt a felkiáltást, mert tud! Tudja, hogy Krisztus, aki a Jézus emberben alakot öltött a mi földi halálunkban, visszaadja nekünk az elveszett erőket, hogy azok alkalmazásával ta pasztalhassuk az örökkévalóságot az időben. A „Jézus mindenem" tehát nem jámbor beszéd, nem holmi fecsegés rózsakeresztes nyelven, hanem az isteni megváltási terv örömteli elfogadását jelzi: Van egy érvényes törvény, és mindegyikőnknek meg kell tanulnia aszerint élni. Ezért mondja Krisztus, hogy „nélkülem semmit sem te hettek!" Ha az Ön cselekedete, cselekedeti élete - legyen az bár milyen is, és bárhol nyilvánuljon is meg - nincsen minden élet Urára hangolva, akkor Önnek minden kísérlete kezdettől fogva kudarcra ítéltetett. Önben mélységes, emberi, müveit békére-vágyás buzog. A békét elérni azonban teljesen lehetetlen, ha Ön mint ta nuló nem lépi át a dolgok első körét azzal, hogy elfogadja Jézus Krisztust, minden követelménye szerint. „De hát - mondják erre - e világ békemozgalmai teljesen Krisztus kijelentésein alapulnak." Tény, hogy egy csipetnyi igazsággal próbálnak ki tudja mekkora munkát elvégezni: de ez egy sziszifuszi munka, gyerekeknek való társasjáték, ha néha bájosan alakul is. Az emberek békét követelnek, amellett, hogy mindent meg akarnak tartani! „Mindenük" birtokában még békét is 208

szeretnének. Az Ön természetösztöne ez: prédáját zavartala nul akarja élvezni. De gondolja meg, hogy olyanok is van nak, akiknek még nincsen meg mindenük, akik többet akar nak. Az emberek millióinak nincsen elég természetes java, milliók élnek és halnak meg a legszegényesebb körülmé nyek között, sőt szükségben. Azt gondolja, hogy azok, ilyen körülmények között megelégszenek a békével? Az ösztön és a természet követelményei egyetlen emberfiánál sem ismer nek határt - csak ha újjászületett Krisztus Jézusban. Csak akkor él, hal és tevékeny az ember az Ő megszabadító tör vényeinek követelményei szerint. Akkor látni fogja a békét lenség okát, és semlegesíteni fogja ezeket. A kerek oltáron négy ábra volt, körökkel körülvéve. Az el sőnek a felirata így szólt: Nincs üres tér. Mit jelent ez? Azt jelenti, hogy el kell búcsúznunk az ámításoktól, a személyi ségtudat tévedéseitől, az eltorlaszolt lét saját készítményü gátjaitól. Ahogyan Paracelsus szépen megmutatja, mindenkinek van egy mindenségi tudata és egy személyiségtudata, az én. Az én, a személyiségtudat a mindenségi tudat látható meg nyilvánulása, mint ahogy az anyagi Nap a szellemi Napé. Személyiségtudatunk szerint elkülönült lények vagyunk, egók, fókuszok, amelyeknek segítségével a mindenségi tudat nak kell növekednie. A személyiségtudat szerint magányos vándorok vagyunk, zarándokok, agyonhajszolt, szerencsétlen flótások ezen a világon. A mindenségi tudat szerint részesei vagyunk a mindenségi megnyilvánulás nagy egészének. A személyiségtudat szerint a mi bolygónk a mérhetetlen űrbe vész - mindenségi tudatunk ellenben látja, hogyan szö vődnek egymásba, hogyan hatják át egymást a világok rend kívül szép egységben. Üres tér nincsen! 209

Hiányos személyiségtudatunkkal irigyek, önzők és gyű lölködők vagyunk, és nagyon levertnek érezzük magunkat, ha azt kell látnunk, hogy valaki megelőzött minket a fejlődés ösvényén. Ezért jön le a Krisztus a mi ziláltságunkba, hogy megmutassa nekünk a lehetőségeket, amelyekkel személyi ségtudatunkat ráhangolhatjuk a mindenségi tudat követel ményeire, amelyhez mi mindannyian tartozunk. Ezért mondja a Biblia, hogy „örvendenek a mennyekben egyetlen bűnös ember megtérésén". Ez sem misztikus fecsegés, ha nem éppoly természetes szükséglet, mint a kenyér, melyet Önnek ennie kell, hogy fenntarthassa a testét. A törvény igája. Amit eddig megbeszéltünk, az mind a törvények szigorú, súlyos igáját ismertette, melyek alatt nyögünk; rabszolgasorsunkat magyarázta, az anyag mély pontján tapasztalható feszültségekkel egyetemben. Hogyan dobhatjuk le magunkról ezt az igát? Ezt akkor tehetjük meg, mondja a beavatott Pál apostol, ha a saját törvényünkké vá lunk, ha a törvényt betöltöttük, és személyiségtudatunkat a követelmény szerint fejlesztettük. Akkor leszünk megváltva a dolgok körforgásától, egyhangú, fájdalmas egymásutánjá tól, amit a költők is megénekeltek. Akkor tolhatjuk félre a kerek oltárt, hogy az igazi felettes énünk, az igazi énünk, mindenségi tudatunk felszállhasson a kimondhatatlan dicső séghez. Hogyan kezdjük el ezt a nagy munkát? Hogyan kell be töltenünk a törvényt, és hogyan kell Krisztust követnünk azon az úton, amelyet mutat nekünk? Ebben a tekintetben sem hagynak minket tájékoztatás nélkül, mert itt az evangélium szabadsága ragyog; itt a könyvek könyve fekszik, harmadik ábraként az életmegvaló sítás bronzlapján. Magasabb világból jövő vigaszként világít 210

az evangéliumból az elérés lehetősége számunkra, a szellem és az anyag minden területén átlángoló halhatatlanság, s fe lénk csendül a dal: „Halál, hol a te fullánkod? Pokol, hol a te diadalmad?" Rózsakereszt Krisztián sírboltjában, lényünk legmélyén, levesszük az evangéliumról a bohócruhát, amibe öltöztették, s legmegalapozottabb ezoterikus tudásunk szerint elfogadjuk Istennek ezt a hatalmas segítségét. Ez az evangélium első pillantásra ólomnehéznek tűnik, mázsás súllyal nehezedik ránk, mert követelményei teljesen összezúznak minket. Kardként hasítják szét alantas termé szetünket. Az evangélium megtámad, megéget minket sze retete tüzével, míg végül nem tudunk már ellenállni neki, míg végül elpusztulunk az alantas, a lenti próbák országá ban. Akkor aztán a diadal következik. Orkán erejével ujjongnak a kórusok: Dei glória intacta, Isten dicsősége érinthetetlen". Tér és idő fölött, minden alantas fölött, messze alakulásunk csatatere fölött örök biztonságban áll Isten dicsősége, Isten nek világgal és emberiséggel kapcsolatos terve, mely megtámadhatatlan, érinthetetlen. Sem magasságok, sem mélysé gek, sem távolságok nem tudnak elválasztani minket Tőle, akitől a diadalt kapjuk, aki a diadal erejét csíraként, rejtett alkotólehetőségként oltotta belénk. A hetedik oldal és a kétszer hét háromszög teljes világos sággal kezdi belevésni értékeit a tudatunkba. Lényünknek mi a hetedik oldala? Ez a Szent Szellem ereje, a plexus sacralis bennünk felhalmozott forrása, a ter mészetben szunnyadó magasabb alkotóerő. Itt a kétszer hét háromszög, a Szent Szellem kettős ereje, a kétélű kard, mely elhasítja alantas életünket, hogy végül ünnepeltesse velünk 211

pünkösd ünnepét, a lélek koronázási ünnepét, mellyel le győzzük a személyiségtudat halálát. íme, akinek van füle a hallásra, annak mindez világos. Akinek van füle, hogy meghallja ezt a hangot, és szeme, hogy lássa a sötétségben megnyilatkozó világosságot, az le térdel, hogy az egyetlen hatalmas, egyetlen bölcs és egyetlen örök Istennek megköszönje kimondhatatlan szeretetét. Dei glória intacta! És mélységes odaadással, gnosztikus tudás alapján imádkozzuk a rózsakeresztesek régi imáját: „Minden áldás és kegyelem a Te lényedből ragyog. Ujjaddal Te írtad a természet jeleit, és csak az olvashatja azokat, aki a Te iskoládban tanult. Mindent a Te isteni kezeidben látunk. Ezért szemeinket hozzád emeljük: mert hordozni akarsz minket. Urunk, Istenünk, nem fogunk Téged dicsérni, nem fogunk magasztalni, ó dicsőségek fejedelme: mert belőled van, tiéd és hozzád tér vissza minden, és mindent a Te szereteted és erőd nyit meg újra. Nálad semmi sem veszhet el. Mindennek a Te dicsőségedet kell szolgálnia. Egyedül Te vagy Isten, senki más. Karod hatalmával azt teszed, amit akarsz. Senki sem hagyhat el Téged, Te minden mindenben: pompás teremtője a valaminek a semmiből; élj bennem, hogy benned élhessek. Ámen."

212

A sírboltot három részre osztottuk: a kupolára vagy a mennyre, a falakra vagy oldalakra, és a padlóra vagy alap zatra. A mennyről itt most nem hallotok többet tőlünk, mint hogy ez a világító közép hét oldalának megfelelően három szögekre oszlott. Ami viszont benne volt, azt ti, akik az üdvre vártok, ha Isten is akarja, a saját szemetekkel látjátok majd. Minden oldal tíz, négyzet alakú térségre oszlott, külön ábrákkal és feliratokkal, melyeket röviden és a lehető leg gondosabban lemásolva könyvünkhöz mellékelünk. A padló szintén háromszögekre volt osztva, de mert eb ben az alantas uralkodók ereje és hatalma van feljegyezve, nem szolgáltathatjuk ki a szerénytelen és istentelen világnak, mert visszaélne vele. Aki azonban összhangban van a mennyei beszéddel, az a gonosz kígyónak bátran és minden baj nélkül tapos a fejére - amire korszakunk kimondottan alkalmas. Fama Fraternitatis R. C.

214

21 C.R.C. sírboltjának három része

Megfigyeltük a tanuló kísérletét, mellyel hozzá akart jutni a sírtitokhoz, s a kerek oltár köré álltunk, hogy megfejtsük a rajta levő különös feliratok értelmét. Most részletesebb vizsgálatra, legmélyebb lényünk alaposabb megvizsgálására hív fel a Fama, hogy kinyomozzuk létünk titkát, s hivatá sunk szerint - mint Isten gyermekei - az Atya útjain járjunk. Látjuk a kupolát vagy mennyet, makrokozmikus vi szonylatban a magasabb rendű területeket mint a háromszo ros Naplogoszt: Atyát, Fiút és Szellemet; mikrokozmikus viszonylatban mint háromszoros Énünket*: az emberi szel lemet, az életszellemet és az isteni szellemet, s ezek kapcso latát anyagi testünkkel. Ezután a falak vagy az oldalak elé állunk, vagyis a fejlő dési terv kozmikus szerkezetét nézzük, melynek keretében a mi fejlődésünk folyik, s amelynek egyéni nézete a személyi ségünk lénye: egónk működési elve a mindenség megvaló sulásában. Majd a padlóra vagy alapzatra állunk, vagyis a korláto zott, valódi durva-anyagi életbe, ahol mint emberiség és em berek élünk. A fordító megjegyzése: A mikrokozmikus értelemben vett igazi, háromszoros önvaló (nagybetűvel írva: Én vagy Ego) a későbbiekben sem tévesztendő öszsze a személyiség „alantas" énjével vagy az aurikus lény ún. felettes énjével.

215

Figyelmünket először a felső részre irányítjuk, és kérdéssel kezdjük: mit tud Ön a minket körülvevő világokról, mit tud erről a nagy kozmikus titokról? Számtalan szentségtelen kéz nyúl ez után. A teológusok egyetemi bravúrral beszélnek Önnek Istenről és Krisztusról, magasabb erőkről, mennyről és pokolról, anélkül, hogy egy csepp első kézből eredő ismeretük is lenne; a pap olyan vi lággal akarja Önt összeköttetésbe léptetni, amiről ő sem tud semmit. A spiritiszták és szellemlátók jól érzik magukat a föld hözkötöttek fekete ködében, pedig ezek a ködök testileg és szellemileg beteggé tesznek. A parapszichológusok pedig az érzékfölöttiből akadémiai tudományt akarnak csinálni, tanszékekkel, magántanári és doktori címekkel. Isten tervét és lényét ők értelmi képessé geikkel akarják kivizsgálni. Az asztrológusok előző életeik perzsa-kaldeus kultúrával való kapcsolata miatt mindent aspektusokban, bolygókban és lunációkban akarnak látni. A piramiskutatók pedig Isten lényét a kövekből akarják megmagyarázni, minden belső megújulás nélkül. Számtalan ember keres és kutat, az áthatolhatatlan titok után nyújtva ki a kezét, minden eredmény nélkül. Pedig meg kell ismerni ezeket a dolgokat! A dolgokban el van határozva, hogy Ön egyszer megismerje rejtett éssze rűségüket. Ehhez azonban csak egyetlen út vezet: Ami a vi lágító középen van, azt Ön, aki az üdvre vár, ha Isten is úgy akarja, a saját szemével fogja látni. A kinyomozhatatlan misztérium és a miközöttünk levő vákuum olyan, mint valami nagyon finom fátyol. A dolgok lényege közelebb van hozzánk, mint kezünk-lábunk, mert bennünk lakozik, mert Isten terve is mélyen bennünk van el216

rejtve. Még sincs semmi sem távolabb tőlünk, ha életünket nem hangoljuk rá a dolgok követelményére. A magasabb élet jelöltje, aki ért valamit ebből a követel ményből, s ezt tudatos szabadkőművesként alkalmazza eb ben a világban, az érez valamit e kozmikus boltozat felső ré széből, és a saját sírboltjából is, mint a nagy világ tükröző déséből. Világok nyílnak meg számára, lépésről lépésre nyomul előre, a fátyol mögé. Első kézből jövő ismeretek alapján látja és érti a középen lévő, világító háromszög való ságát, és mondja: „Istenből születünk, Jézusban meghalunk, a Szent Szellem által újjászületünk!" Tudja, hogy a Fiú be vezette őt az Atya lényébe, hogy a szellem lángjai csapjanak ki belőle. Látja, hogyan sugárzik ez a kivilágított három szög, ez a háromszoros Isten-megnyilatkozás, mindenfelé hétszeresen. Ismeri Isten hét pecsétjét, a mindenségi meg valósulás hét erejét, melyek neki Gábriel képében, az Isten előtt álló héterő képében nyilvánulnak meg, amikor ő - mint Zakariás, a pap - meghozza megvalósult lélekerőinek füs tölő áldozatát a világért és emberiségért. Megismeri saját, háromszoros szellemfényének csodáját, melyet az istenfény gyújt meg. A „Szezám, nyílj meg!"-et itt az emberi szellemnek kell kimondania, amely a királykam rában a gondolkodóképesség mag-atomját veszi körül. Ez az emberi szellem a fehér rózsa, a János-alak, Krisztus előfutá ra bennünk. Ha az igazi élet pusztájában a megfelelő csele kedet miatt a gondolkodási képesség tükre, a mag-atom las san kivilágosodik, akkor az emberi szellem egy pszichológi ai pillanatban hozzáfér az elvont gondolatok világához, ahol Isten terve hétszeresen megnyilvánuló világító háromszög ként sugárzik. Az Ego tudatos, állandó kapcsolatba kerül az elvont gondolatok világával; nemsokára megszülethet a Já nos-gyermek. És Erzsébet, ez a bennünk lévő biztonság, mi217

szerint Isten, az Atya esküvel erősítette meg, hogy nem hagyja el kezeinek alkotásait, idős korában - mert a küzde lem hosszú és nehéz volt - bejelenti ezt a születést Máriá nak, ezt a belső forradalmat, felkelést, amely bekövetkezik, ha Krisztus megérint minket. Azt olvassuk Máriáról, hogy nagyon megörül ennek, s a magzat „örvendezve kezde repesni a méhében". Ez az élet szellem közelgő megszabadítása, mely az Atyából, az isteni szellemből születve a személyiségben uralkodóként fog fel lépni. Ezeket a dolgokat kétségtelenül nehéz megérteni. Ez a boltozat felső részének a nyelve, a rózsakeresztesek filozófi ája. Itt Istennek a világban készült épületéről van szó. S ha Ön segíteni akar ezen az építkezésen, akkor erősen kell fára doznia, hogy megérthesse Istennek ezt a beszédét. Nagyon fontos, hogy a Rózsakereszt misztériumiskolájá ban haladásra törekvő tanuló megértse a boltozat felső ré szének nyelvét és az emberi szellemnek ebben a folyamatban betöltendő feladatát, hogy egyáltalán megérthesse ezt a be szédet. Ezért fáradoznak a fekete erők szakadatlanul, a leg nagyobb erőbevetéssel gondolkodásunk e központjának az elszigetelésén, hogy elködösítsék és a vágytermészethez kössék. Ahogyan a fekete erők annakidején Atlantiszban az anyagi testet szigetelték el az élettesttől, úgy próbálják most az egész személyiséget, összekapcsoló láncszemével, a gon dolkodóképességgel együtt elszigetelni a magasabb Egotól, a háromszoros szellemtől. A támadók terve nagyon egyszerű, s könnyen vissza is lehetne verni, ha az ember eléggé ismerné ezeket a dolgokat. Ezeket az ismereteket nem szabad észbeli megértésnek nézni. Az ember az ész kielégítésére törekszik. Itt azonban szellemi felfogásról van szó, a szellemi megértés felé növe218

kedésröl, az igazi élet segítségével. Erről az ismeretről van szó, s ezért a bibliai sóhaj: „Elvész a népem, mert nincs is merete." Az a tanuló viszont, aki Isten útjain járva össze tudja köt ni az emberi szellemet az elvont gondolatok világával, az egyetemes tudáshoz jut, abszolút, mindent átfogó tudáshoz, amihez képest minden intellektuális képesség csak karikatúra. A tudásnak ez a forrása tesz minket képessé arra, hogy megértsük, mit akarnak kifejezni a falak, vagyis a boltozat oldalai. A Fama egyik exoterikus kutatója azt mondta: „Ha a megadott mértékek, az öt láb szélesség és nyolc láb magas ság minden falra érvényes, akkor lehetetlen mindegyiket tíz négyzetre osztani. Talány előtt állunk, mert vagy a mértékek hibásak, vagy pedig a felület tíz négyzetre való felosztását írták bizonyos szándékkal." Valóban. Bizonyos szándék rejlik e mögött. Ha a tanuló nak sikerül tudatosan belépni az elvont gondolatok világába, akkor felfedezi, hogy Istennek nem csak terve van, hanem ugyanakkor ereje is. Abba a jelöltbe, aki fejlődésében eléri ezt a pontot, kozmikus erők áramlanak be, melyek személyi ségének minden részébe behatolnak, s őt új élettel töltik el: az örökkévalósággal az időben. Ezeknek az erőknek különböző nézeteik vannak, szám talan módon lehet alkalmazni őket; különböző ábrákat lehet rajzolni, különböző erőhatású igéket lehet mondani velük: olyan ábrákat és igéket, melyeket a Rend közleményei híven megemlítenek. A háromszög hétszeres fénye sugárzik a mennyezetről a hét fal mentén, és hétszer tíz négyzetben nyilvánul meg. Eb ben a kabalisztikus-filozófiai utalásban először a „teljesség" fogalmára tanítanak meg minket. Ez a kozmikus erők szaka219

datlan beáramlása, mégpedig azáltal, hogy az ember meg szabadította magát az akadályoktól. Ezeket az erőket a „tíz" kabala-fogalmával jelölik, ami a Vulkánusz-energia beáram lására vonatkozik,, ez pedig a mágikus piramisalaptól, a négyzettől függ. Ez a felfogás teljesen megfelel az Evangéliumnak. Talán Rudolf Steiner hívta fel tanulói figyelmét egyik előadásában arra a tényre, hogy amikor a János-evangélium a tizedik órá ról beszél, akkor mindig kozmikus erők beáramlásáról van szó. Amikor Krisztus első tanítványait szólítja magához, azt mondják: „vala pedig tíz óra". A hétszer tíz négyzetet, a hetven erőt szintén megtaláljuk az Evangéliumokban, mint a hetven tanítvány kiküldetését, akiknek le kell tenniük a vizsgát. A személyiségnek ez a felemelkedése, ez a tökéletesedése annak a mágikus csodának a következménye, amit a tanuló vitt véghez. A hetven négyzet, a hetven tanítvány, a hetven erő a sírbolt harmadik részéhez viszi őt, hogy ezekkel az áb rákkal és igékkel a saját szerkezetét építse, miközben a ki világított, sugárzó háromszög vezeti. A padló szintén háromszögekre volt osztva, de mert ebben az alantasabb uralkodók ereje és hatalma van feljegyezve, nem szolgáltathatjuk ki a szerénytelen és istentelen világnak, mert visszaélne vele. Aki azonban összhangban van a menynyei beszéddel, az a régi gonosz kígyónak félelem és káro sodás nélkül tapos a fejére; s erre korszakunk nagyon al kalmas. így végül a halálnak és megsemmisülésnek ezen a helyén határozottan a valóság talajára állítanak minket. A három szög fénye visszatükröződik ebben a világban: „Mint fent, úgy lent". E világosság segítségével képesek leszünk a 220

„lentet" olyanná transzformálni, mint a „fent". A beavatott ezt a munkát a hetven nagy erővel végzi, amit megszerzett, s olyan munkamódszerrel, mely teljesen a dolgok valóságára van hangolva. Milyen valóságra? Arra a valóságra, hogy a föld, melyen a mi építményünknek is kell emelkednie, teljesen az alantas uralkodók kezében van, a mélység erői, a negatív értékek kezében, melyek a természetüknél fogva minden alakulással ellenkeznek. A szent módszer érinthetetlen, nagy mértékben dinami kus, és mindent biztonsággal legyőz. Hősi feladatot vállal, ki e módszert használni és alkalmazni meri. Fejek, kezek és szívek feladata ez; a jóság, igazság és igazságosság tűzfegy verével, a háromszögből jövő hét láng segítségével való harc. Ennek a szemléletnek a segítségével állítjuk Önt a Nagy Mű, a szeretet munkája elé. Imádkozunk, hogy így léphessen be egyszer Rózsakereszt Krisztián sírboltjába, s nézhesse meg a három, sugárzó részt. Minden másnál közelebb van az erő, mely vágyakozva áramlik ki hozzánk, ha összhangban élünk a mennyei tannal, melynek segítségével félelem nélkül taposhatjuk szét a régi, rossz kígyó fejét. így csatlakozhatunk a vulkániak kórusához Perzeusz nagy játékában: „Glória, glória in excelsis Deo. Őbenne van a dolgok millióinak harmóniája."

221

Minden oldalon egy ajtóval ellátott szekrény volt, melyben különböző dolgok voltak, például minden könyvünk, melyek azonban nekünk is megvoltak, és Hohenheimi Theophrastus Paracelsus szótára, továbbá azok a művek, amelyekből na ponta adunk őszinte tájékoztatást. Ebben a szekrényben ta láltuk útikalauzát és életrajzát is, melyből a legtöbb közle ményünk ered. Egy másik szekrényben tükrök voltak sokféle tulajdon sággal, míg máshol csengők, égő lámpák és néhány csodá san művészi dal is. Általában minden azt a célt szolgálta, hogy ha a Szerzet vagy az egész Rend megsemmisülne, en nek az egyetlen boltozatnak a segítségével még akár sok száz év múlva is mindent újra helyre lehessen állítani. Fama Fraternitatis R. C.

222

•0-

Paracelsus szótára, útikalauza és életrajza Ön valószínűleg tudja, hogy Jeruzsálemben elhasadt a templom függönye - szétszakadt a kárpit, amikor a Krisztus meghozta áldozatát a koponya helyén a világért és emberi ségért -, s azt is reméljük, hogy ismeri az esemény mély, ezoterikus jelentőségét. Abban a pillanatban, amikor Krisztus - véráldozata által - lényét összekapcsolta a miénkkel, s Pál későbbi kijelentése megvalósult („Benne mozgunk és vagyunk"), a levita paphi vatás kivételes helyzete megszűnt, lejárt. Már nem csak a főpap léphet be a függöny mögé a legszentebbe, hanem Krisztus tettével a szentek szentje minden emberfiának megnyílt, aki be akar lépni az elérés templomába. Nem lesz már valami különös kegyelemmel kiválasztott papsereg, mely kapcsot képez a láthatatlan és a látható kö zött, összekötő tényezőt Isten és az ember között, hanem azóta a beavatás, a megszabadulás és az Isten gyermekévé válás minden emberi lény számára lehetővé vált, aki alá akar hanyatlani Krisztusban. Istennek e tettével az ószövetségi papságot végképpen megfosztották trónjától, mindegyi künknek magas rangot és a királyok bátorságát adták, s így valóra vált minden egyén papsága. Miután mintegy villámcsapás következtében elhasadt a függöny, az igazi élet pusztájában találjuk magunkat, ahol halljuk a Krisztus szavát: „Nélkülem semmit sem tehettek". 223

Ez a kereszténység beszéde. Aki Krisztust nem ismeri, aki a kereszténységet nem érti, az egy bálványt keres. Ezt a bálványt ízlése szerint egyház nak nevezi, vagy egyletnek, vagy pártnak, vagy sportnak, vagy a gyermekének, vagy rózsakeresztes iskolának stb. És bálványa hazudni tanítja őt, önmagát és másokat becsapni. Embert játszik, pedig valójában állat. Az évek folyamán sokan vetették szemünkre, hogy eltér tünk a Rózsakereszt ösvényétől, hogy gnoszticizmusunk sa ját találmányunk, s hogy fontos részletekben ellentmondunk a máshol tanítottaknak. Valóban, sokan írtak a Rózsakeresztről, de jobb lett vol na, ha nem tették volna. Ahogyan sokan beszélnek a ke reszténységről is, miközben Istent gyalázó karikatúrát csi nálnak belőle. Ha Ön közeledni akar a Fama Fraternitatis-hoz, akkor joga van az igazságra. Ezt a hivatást ezért mindig is ostor csapásnak éreztük, s sohase mulasztottuk el megmondani Önnek, hogy a rózsakeresztes filozófia semmi más és semmi más sem akar lenni, mint a valóság kereszténysége, nem más, mint ahogyan a Fama olyan szépen mondja: egy Jézus Krisztus szívébe vetett mag. A misztériumiskola feladata, munkamódszere és célja Keresztelő János napjai óta teljesen megváltozott. A Rózsa kereszt misztériumiskolája nem akar közvetítőként odaállni az isteni titok és Ön közé, ezt már nem is tudná megtenni. Amit Önnek erről mondanak, az butaság, és a kereszténység elemi ismereteinek hiányát bizonyítja. Annak a bizonyítékát, hogy semmi mást nem akarunk, mint a rózsakeresztesek ősbölcsességének eredeti szándékait és isteni világosságát továbbadni, megtalálja a Fama meg felelő szakaszában: 224

Általában minden azt a célt szolgálta, hogy ha az egész Rend vagy a Szerzet megsemmisülne, ennek az egyetlen boltozatnak a segítségével még akár sok száz év múlva is mindent újra helyre lehessen állítani. Ha bármilyen esemény folytán minden ezoterikus bölcsesség eltűnne, akkor az a saját lényünkből újjászülethetne. A Rózsakereszt pedig nem akar mást, mint végtelen sze retettel segíteni, hogy Ön megtanulja magát Isten gyermeké nek látni, ennek megismerni. Isten bölcsessége a teremtésében fejezi ki magát. Az em beriség sokat beszél az isteni bölcsességről, de addig senki sem ért meg belőle semmit, míg Krisztus nem világít az életében, s át nem éli szavait: „Szeresd az Uradat, a te Iste nedet teljes szívedből (szeretet), teljes lelkedből (cselekedet) és teljes elmédből (magasabb ismeret)". „Az Istent soha senki nem látta: az egyszülött Fiú, aki az Atya örök szívében van, az jelentette meg Őt." A Fiúban átélhetjük az Atyát. Hiába tanulmányozza át akár az egész irodalmat, Ön sem láthatja vagy értheti meg a rózsa és a kereszt bölcsességét mint Krisztus-szintézist, míg el nem jön a regeneráció, a megújulás. A valóság tehát az, hogy az Ön számára minden bölcsesség eltűnt. A Világosság Szerzetének az Ön számára nyoma sem maradt - és mégis az Ön legmélyebb lényében rejlik! Ezt a kincset akarja a Fama Önnek megmutatni. Nem tudja Önnek megmagyarázni, hanem meg akarja mutatni, hogy Ön, mialatt csodás gazdagságát megérti, ragadja meg az eke szarvát, s kezdjen el dolgozni; ragadja meg a fegy vert, hogy meghódítsa az „Önben lévő birodalmat". Ezt a bennünk lévő kincset szeretnénk most a Fama közleményei nyomán pontosabban vázolni. 225

Ha Ön a megadott módon el tudná érni, hogy a lényében a világító háromszög, tehát az „Atya-tudatos", a jóság, igaz ság és igazságosság képében kezdene megjelenni sírboltja tetőpontjában, az Ön legmélyebb lénye rejtélyének tetején, akkor csodás megvilágosulást tapasztalna. A háromszög fé nyei hétszeresen nyilvánulnának meg. Lényét hétkarú gyer tyatartó képében látná sugározni Isten szentélyében. Az Önben lévő Istenfény végigpásztázná a boltozat hét oldalát, s az Ön hétszeres természetét felütné, mint valami könyvet. Ön felfedezné, hogy mind a hét testének van egy kulcsa, amelyekkel kipuhatolhatja e testek valamennyi titkát. Minden oldalon ajtó volt, mely szekrényhez vezetett, ahol különböző dolgok voltak, például mindazok a könyvek, amelyek már nekünk is megvoltak, és Hohenheimi Theophrastus Paracelsus szótára, azokkal a művekkel együtt, melyekből naponta hűségesen közlünk. Ebben talál tuk útikalauzát és életrajzát is, melyből közleményeink leg többje ered. Ha az ezoterikus filozófia segítségével tanulmányozzuk az ember csodálatos felépítését, felfedezzük, hogy ebben a te kintetben az ismeretek nagy kincsével rendelkezünk. Az idők folyamán sok mindent nyilvánítottak meg nekünk, és sokan emlékeznek még a megrendülésre, amely hatalmába kerítette őket, amikor először hallottak a bölcsesség igaz gyöngyeiről. A tanuló rendkívül értékes belátásra tett szert hétszeres szerkezetét illetően, s minél mélyebbre ás, és minél több vi lágosságot tud fejleszteni háromszögében - és ezt a hét oldal mentén lefelé tudja áramoltatni -, annál többet fog érezni Isten hatalmas titkából, mely a teremtésében és teremtmé nyében rejlik. 226

Valóban sok szellem-megnyilvánulás van birtokunkban, amelyekből olvashatunk, s ezeket mint pozitívumokat má sokban is felfedezzük. És mégis: bármilyen bensőségesen örülünk is, valami lényeges hiányzik - a legfontosabb: Hohenheimi Theophrastus Paracelsus szótára, útikalauza és életrajza. A szótár, az útikalauz és az életrajz. Ez a legnagyobb kincs, amit a Rózsakereszt szerzetesei C.R.C. sírjában felfe deztek. Ez az a kincs, melyből naponta, tiszta kedéllyel szer zik ismereteiket, s amelyből az igazi R.C. barát közleményei erednek. Kétségtelenül felfedezte már, hogy mit tartalmaz ez a szótár, útikalauz és életrajz, mert ez tulajdonképpen meg döbbentően egyszerű. E bölcsesség kulcsát a Hohenheimi Theophrastus Paracelsus névben őrzik. A szótárt a Theophrastustól kapjuk, tehát az „istenmagya rázótól". Az útikalauzt a Paracelsustól, a „magasztostól" kapjuk. Az igaz életet pedig Hohenheim („a magas otthon") em bere írja le nekünk, aki a magasztos házban, Mont Salvat vá rában él. Ha az életet azon követelmények szerint éljük, amelyeket Istentől kaptunk, ha annak az útjain járunk, aki azt mondta nekünk: Kövessetek!, akkor új lény növekszik bennünk Hohenheimi Theophrastus Paracelsus. Ez az Istenmagyarázó, az „Isten akaratát átélő", aki za rándokútja végén megérkezik a „magas otthonba", a hegyen épült városba. Ezt a szótárt nem lehet megvásárolni vagy könyvtárban felfedezni. Az útikalauzt nem olvashatja anyagi szemekkel, s a Salvat hegyén levő magasztos helyet nem érheti el vala mi modern közlekedési eszközzel. A háromszoros isteni 227

nyilatkozat az, ami életre kel Önben, mint a boltozat hét ol dalának valóságos beszéde: Isten terve, belénk merülve - Theophrastus. Paracelsus - útrakelni - Krisztusban alászállani. A Szent Tüz általi megújulás a hegyen - Hohenheim. íme, a titkos könyvek kutatóinak titkolódzása fölöslegessé válik. Isten maga hatol be a fáradt zarándok lényébe, hogy elvezesse az örök napsütésbe. A modern beavatottak ebből a napsütésből sugároznak valamit a Föld sötétségébe. Ez az általuk elért papság világossága, ez Hohenheimi Theophras tus Paracelsus. Ez az ember, aki egyszer az Ön saját lényé ből is beszélni fog, nem közvetítő személy, nem a régi rend szerinti pap, aki a laikust az égbe vezeti, hanem a világosság hordozója e világ pusztájában, aki a Világosságról, Isten Világosságáról tanúskodik. így bontakozik ki a csoda szemünk előtt: Egy másik szekrényben tükrök voltak, sokféle jó tulajdon sággal, míg máshol csengők, égő lámpák és néhány csodá san művészi dal. Az ajtók eltűnnek a falban, s látjuk az erények tisztára csi szolt tükreit. Másutt a lelki szépség ezüst harangocskáinak finom csengését halljuk. Látjuk a Virgo Lucifera égő lámpá sait, amelyek az elérés útját szegélyezik, s olvassuk a csodá san művészi mondásokat, melyek az örök dolgokat magya rázzák. Feltárul a mikrokozmikus istentitok hét ajtaja, mint hét karú gyertyatartó Isten templomában. Az első ajtón át nyers anyagi valóságunkkal leszünk öszszekötve, azzal a hellyel, ahol építményünket kell megala pozni. 228

A második ajtónál látjuk, hogy mennyire lényeges ez a munka az átszellemülés ösvényén, s hogyan nyilvánul meg a termés elve. A harmadik ajtón át a dinamikus erők bőséggel telt forrá sait látjuk. A negyedik ajtón át vezet az út a paracelsusi élethez, a nagy, teljes élettapasztalathoz. Az ötödik ajtó, a szótár, a magasabb értelem megvilágosít minket. A hatodik ajtó az útikalauz. Próféták leszünk Isten házá ban. A hetedik ajtónál magát az életet ragadjuk meg: „Szent Szellem, áradj reánk!" S ha a nagy utazás véget ér, és kimondatott a „Consummatum est", akkor a mennydörgés zajával szakad szét a füg göny. C.R.C. sírjában világít Isten temploma; és gyermekei vel kötött örök szövetségének bárkája láthatóvá válik, mint valami nyitott könyv: Hohenheimi Theophrastus Paracelsus.

229

Gondos és bölcs atyánk holttestét ekkor még nem láttuk. Ezért félretoltuk az oltárt. így fel tudtunk emelni egy nehéz sárgarézlapot, amely alatt egy szép és nemes test volt, sér tetlenül, és a feloszlás legcsekélyebb jele nélkül, teljes dísz ben és minden ékességével együtt, ahogyan itt a kép ábrá zolja. Kezében arany betűkkel pergamenre írt könyvet tartott: T könyvét, mely most a Biblia után a legnagyobb kincsünk, s amit persze nem lehet könnyelműen kiszolgáltatni a világ ítéletének. Fama Fraternitatis R.C.

230

23 T könyve

Az anyagi és nem-anyagi világokban vannak olyan értékek, és az életben olyan dolgok, amelyeket nem lehet és nem szabad kitenni a tökéletlen emberek kritikájának. A kritikának vannak olyan formái, melyek halálosabbak a legádázabb méregnél, és nyomasztóbbak a malomkőnél. Ahogyan a zsenge tavaszi virág, tiszta és vidám megnyilat kozási ösztönével kibontakoztatja szépségét, s emiatt a kora tavaszi időjárás állhatatlansága halálos veszéllyel fenyegeti, úgy lehet az igazság himnuszait megsemmisíteni a kritika éles disszonanciájával, mely a lélekrezgéseket széttépi, és az alakutó lélektudat fejlődését akadályozza. A világépítők, tanúikkal és segédeikkel, a világ nagy kovácsmühelyének munkásai, az újonnan megnyilvánult böl csességfény finom lángjainak őrzői tudják, hogy a gomolygó kritika hogyan fojthatja el az alakuló életet, és hogyan bénít hatja meg annak energiáját. Ezért hősies vonulás és hősi harc az úttörők útja. Alig kezdődött el a munka a Világosság birodalmának szolgálatában, máris nekiesnek a kritika farkasai, hogy szét tépjék. A tudatlanság kritikájának, a féltékenyek, a gyűlöl ködők és a beképzeltek kritikájának tarka tömege odasora kozik, hogy az új megnyilvánulást elfojtsa. Régi munkatársak ismerik ezt a harcot a saját környeze tükből, azok ellen, akiket az Alkímiai menyegző „lapis-spita231

lauficum-csinálóknak" nevez, akik nem az egyetlen lényeges dolog ösztönzésére, hanem bizonyos ferde szándékokkal tolakodnak oda a Szellemi Iskolához. Nem a Világosságot keresik azzal a belső ösztönnel, hogy e világosság segítségé vel kiszabadítsák az emberiséget a sötétségből. Amikor a Krisztus, a testben lévő Isten megkezdi munkáját, a felső tízezer, az emberiség elöljárói gúnyos mosollyal vonnak vállat: „Názáretből jöhet-e valami j ó ? " Ön tehát belátja, ha megért valamit ebből a hősi tűrésből és veszélyekből, hogy a világosság megnyilvánulását ebben a világban nem szabad negatív szeretetösztönből kiáramol tatni, hogy a lapis-spitalauficum-csinálók, a szellemi hencegők nehogy beletörölhessék a cipőjüket. Itt a Szeretet Szer zetének haditervéről van szó, mely többek között az ismert szavakban jut kifejezésre: „Isten malmai lassan, de biztosan őrölnek - Isten nem hagyja el kezeinek alkotásait". Meg kell értenie, hogy valójában az emberiségnek a Krisztus-hierofánsok által történő bekerítéséről kell beszél nünk, s hogy a kozmikus rend szerint ezeket az erőket azért vetették be, hogy győzzenek. Ha az Igazság megnyilatkozik az emberiségnek, akkor azt módszeresen teszi. Nem árad ki teljes mértékben, holott mindenütt jelen van. Az ösvénynek mindig csak egy részét világítja meg a tömeg számára, noha az ösvényt teljes mér tékben lehet ismerni. A Biblia azt mondja: „Benne élünk, mozgunk és vagyunk." Tud Ön erről valamit? Lát Ön valamit ebből a Krisztus ból és erejéből? Szemmel tartja a tényt, hogy Ön őbenne van? Ön nem tud erről semmit, és nem látja ezt, míg fel nem emelkedik ehhez az igazsághoz, át nem hatol hozzá, és át nem él belőle valamit. Ez az élmény aztán valósággá válik 232

az Ön számára, a többi viszont lefátyolozva marad, azoktól még távol kell tartania magát. Mert ha azokból is kapna va lamit, anélkül hogy megérdemelte volna, akkor az ártana Önnek: az megégetné. Azért mondják azoknak, akik mégis kérik: „majd azután megértitek". Figyelembe kell vennie, hogy az emberek a szellemi fej lődés különböző fokain vannak. Az egyik jobban kihasz nálta múltja lehetőségeit, mint a másik, s a haladottabb az „ezután majd megérted"-et előbb képes átélni, mint a mö götte járók. Létezik tehát a bölcsesség, amelyet néhányan megérte nek. Létezik a világosság, amit néhányan látnak. Létezik egy élet, amelyet néhányan felismernek. A kívülállók pedig látják egyesek csodás haladását, egy olyan életet, amelyben ők nem vehetnek részt. A kívülállók látnak egyesek életében egy olyan cselekedetet, amit ők nem tudnak megtenni. Emiatt viszont sokan dühbe gurulnak, sőt megvadulnak, s ekkor kritikával és egyéb harci módszerek kel támadnak. Ekkor meg kell mutatkoznia, hogy az úttörő elég erős-e, hogy nem lapis-spitalauficum-csináló-z, nem szellemi fontoskodó-e: hogy kiállja-e az erőpróbát, lábon tud-e maradni a rátörő viharban. Az egyetemes igazság egy részét megnyilvánították az emberiségnek, s az ember ezen az igazságon erőszakot követ el. A fekete erők megragadták, bohócruhába öltöztették és befogták a szekerükbe, hogy álcázzák a fekete rakományt. Mivel fogságában az igazság nem tud érvényesülni, eszköz zé vált, hogy a tömeget a tudatlanság hatalmával kössék gúzsba. És ez a harci módszer, az igazságnak ez az áldozata, hogy a fekete fenevad által még fogságba is ejteti magát, ez hozza a győzelmet, mert maga az igazság csak az igazságot mondhatja, élheti, s ezáltal csak győzhet. 233

így Önnek nagy örömet hirdetünk, mely egyszer minden népet el fog tölteni: Mindazok, akik a megnyilvánult igazsá got betöltik, ahogyan ez Isten beszédéből világít, mindazok, akik a jóság, igazság és igazságosság evangéliumát nemcsak a szájukkal, hanem fejükkel, szívükkel és kezükkel is, e világ kovácsmühelyének kalapácsütéseiként megszólaltatják, azo kat beviszik egy új megnyilvánulásba. „íme, hirdetek néktek nagy örömet, mely az egész népnek öröme lészen: Mert született néktek ma (mert az Örök közelebb van, mint kezek és a lábak) az üdvözítő, aki a Krisztus, az Úr. Ez pedig nék tek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban", a születés barlangjában, hogy ez az IstenbőlIsten a Föld mélységéből Salvat csúcsaira vezessen minket. Ez a Krisztus sok formában nyilvánul meg nekünk, ki mondhatatlan dicsőséggel. Egyik kijelentése szerint harcos vitézként áll ebben a világban, lángoló perzeuszi szavakkal: „Összetörlek benneteket". Egy másik kijelentés szerint a ta nuló számára a gyenge kisgyermek, bepólyálva, jászolban fekve, akit anyja gyöngéd karjai védnek kritikától és táma dásoktól. A tanuló pedig, aki tényleg pásztora akar lenni a szegény, megvert és megtaposott nyájnak, összekulcsolja kezeit szótlan imádattal, s hallja az angyalok énekét: „Di csőség Istennek a legmagasabb mennyekben, és békesség a földön az embereknek, akik jóakaratúak őelőtte". El tudja képzelni, hogy ez egészen más, mint a kará csony-táji fecsegés? S hogy karácsony ünnepét Ön minden nap ünnepelheti Vele, aki mindennek élete és lelke? Megér ti-e, hogy Ön most olvasott valamit T könyvéből, Theos, Is ten könyvéből, mely a Biblia után, a kinyilatkoztatott igaz ság után jelenleg a legnagyobb kincsünk? És ugye megérti, hogy ezt az egyéni birtokot, ezt az egységet nem szabad ki szolgáltatni a világ kritikájának? 234

Kezében könyvet tartott, T könyvét, arany betűkkel perga menre írva, mely most a Biblia után a legnagyobb kincsünk, s amit persze nem szabad könnyelműen kitenni a világ ítéle tének. Ki az az ember, aki ezt a pergament tartja a kezében? Az emberi elérhetőség legmagasabb csúcsának jelképes prototí pusa, aki az élet legalacsonyabb pontjának sírboltjában ké pes elvégezni a munkát. Van egy halál, mely nem jár ijedelemmel; van egy halál, mely csodásan világosan sugárzik; van egy halál, melynek ujjongás az eredménye; van halál, tele a feltámadás magasztosságával. Ünnepelhetjük ezt a halált, mely maga a győzelem, ha képesek vagyunk félretolni az igazi sárgarézlapot, a nehéz lapot, melyet Vénusz és Jupiter szintéziséből készítettek (réz és ón keverékéből öntöttek). Ezt pedig most ne ezoterikustudományosán értse, mondván, hogy már olyan sokat tud Vénuszról és Jupiterről. Ha Naprendszerünk e két tiszta fé nyét teljes pompájukban látja az éjszakai csillagos égbolton, Ön esetleg asztrológiai problémákra gondol. Amit azonban e két erőből a saját lényében kell átélnie, az elkerüli a figyel mét. Ez a két erő, mely együtt a nehéz sárgaréz lapot képezi, ezek az erők jelképezik a vérünket, és uralkodnak azon. Az Ön vére az Ön élete; a vére a természetösztöne; a vére az ön fenntartása; az Ön vére a vörös ámítás. A vére a léte alapja, lelke székhelye, egész énje a megnyilvánulás mélypontján, az Ön egyéniségtudata. Meg kell tanulnia az önfenntartás e nehéz lapját félretolni, merészelnie kell e drága nedvet cseppről cseppre, a világért és emberiségért feláldozni. Akarnia kell mindent odaadni. Aki pedig ezt a naponkénti 235

halált nem akarja, aki életét nem akarja elveszíteni én éret tem, az nem lehet az én tanítványom, mondja Krisztus. Mielőtt ezt a lapot félretolhatná, a kerek oltárt kell el mozdítania, annak a megbízását kiviteleznie, s annak böl csességéhez alkalmazkodnia. Mint tudja, az oltár egyik jel szava: Jézus mindenem, Jesus mihi omnia. Késznek kell lennie rá, hogy ezt az isteni Krisztust, aki a Jézus-ember ké pében nyilatkozott meg, kövesse ösvényén, amit meg akar mutatni Önnek. Jesus mihi omnia! Mi az ösvény? A kereszt keskeny útja! A mindennapi ál dozat a jóság, igazság és igazságosság harcában! Ez az ös vény vezet minket az igazi sárgaréz laphoz; térdünkön csú szunk át a lét iszapján, megmásszuk keresztutunkon Golgota hegyét. A kalapácsütések döngése kíséri vészjós énekként a véráldozatot. Szakadatlanul csepeg a szív vére a kopár dombra. És ó, csoda, a lap elmozdul! A halál itt a ragyogó elra gadtatás ujjongó dala lesz. A feltámadás reggele napfénye sen csillog, „s mi egy szép és nemes testet találunk, sértet lenül, a legjobb állapotban és minden képessége birtoká ban". Isten szelleme által lángra lobbantva és Krisztusban alámerülve áll előttünk az igazi felettes én, a fő-én, az Ő képének képe, jobb kezében T könyvével, a Szent Szellem által újjászületve. Egy magszem, arany kincs, Jézus szívé ből. Elmondtuk tehát Önnek a rózsakeresztes barátok legmélységesebb élményét. Szembesítettük az üdvtényekkel, melyek arany betűkkel vannak T könyvébe, Theos könyvébe, az újonnan élettel telített mikrokozmoszba írva. Halljuk az an gyalok énekének vidám szólamait, s Golgota dombjának drámai kórusát, de ezeket a szólamokat a feltámadás regge236

lének magasztos kórusával elegyítjük: „Az Úr valóban fel támadott!" Idáig azonban Ön még nem jutott el. Az érzékek elra gadtatásában megmutattuk a jövőt, de C.R.C. sírboltja az Ön számára még hermetikusan le van zárva. Kapuira pedig az van vésve: Százhúsz év múlva megnyílok. Mit jelentsen ez? Azt, hogy Önnek, mielőtt beléphetne, ünnepelnie kell Pünkösd ünnepét, Jupiter ünnepét, vagyis bele kell égetnie ebbe a világba az alkotás tüzét mint igazi cselekedetet, jóságban, igazságban és igazságosságban. Ezért halljuk Salutaris kiáltását Perzeusz színjátékában, mely az emberiség fülébe hasít: „Összetörlek benneteket!"

Rózsakereszt Krisztián, mint egy Jézus szívébe vetett mag szem, a nemes és nagyon tekintélyes német rózsakeresztes családból származott. Évszázadának embere volt, akinek is teni sugallat, valamint nagyon fogékony képzelőereje és fá radhatatlan tettereje által szabad volt hozzájutnia minden mennyei és emberi titokhoz. Fejedelmi kincseit, melyeket arábiai és afrikai utazásai folyamán gyűjtött, amire azonban korszaka még nem volt érett, az utókornak - hogy hozzájusson - megint ki kell ás nia. Leghűbb és legjobb barátait tette ismeretei és neve örö köseivé. Egy kis világot alkotott, melynek minden mozgása össz hangban volt a Nagy Világéval. Miután végül az elmúlt, a jelenlegi és az eljövendő történéseknek ezt az összefoglalá sát, kompendiumát elkészítette, száz éves korán is túl - és nem betegség következtében, amit egyébként a saját testén soha sem ismert, és aminek soha nem engedte volna meg, hogy másokat nyugtalanítson, inkább Isten Szellemének hí vására — a testvérek ölelései és utolsó csókjai közepette, megvilágosult lelkét visszaadta teremtőjének, Istennek. C.R.C.-t, igen tisztelt atyánkat, legkedvesebb testvérün ket, leghűségesebb példaképünket, legderekabb barátunkat az övéi itt százhúsz évre elrejtették.

239

Ezt aláírta: 1. 2. 3. 4. 5.

A. atya, R.C. barát, rendeltetés szerint a szerzet feje; G.V.M.P.G. barát; R.C. barát, az ifjabb, a Szent Szellem örököse; F.B.M.P.A. barát, festő és építőmester; G.G.M.P.I. barát, kabalista.

A második körből pedig: 1. 2. 3.

P.A. barát, 1.0. barát utódja, matematikus; A. barát, P.D. barát utódja; R. barát, a Krisztussal győzedelmeskedő C.R.C. atya utódja.

A végén ez áll: Istenből születünk, Jézusban meghalunk, a Szent Szellem által újjászületünk. Fama Fraternitatis R.C.

240

24 T könyvének dicshimnusza

A modern Rózsakereszt templomának előudvara egymástól nagyon különböző emberek társaságát foglalja magába. Ha az érdeklődő közönséget vallások, meggyőződések, gondol kodásmódok és politikai irányzatok szerint osztanánk be, akkor hihetetlenül tarka képet kapnánk. Nagyon megdöb bennénk, hogy egymástól milyen eltérő felfogású emberek egyesülnek ebben a körben. Ha Ön valaha is fontolgatta, hogy a Rózsakereszt van-e a valamilyen befolyással a tö megre, s hogy a Rózsakereszt rá tudja-e venni az embereket, hogy többé-kevésbé megszabadítsák magukat életük sok anyagi vagy gondolkodási szokásától, akkor itt találja meg a bizonyítékok egyikét. A Rózsakereszt előudvarának társasága olyan változatos összetételű, ahogyan ezt egyetlen más csoportban sem, egy házban vagy közösségben sem találjuk meg. Képviselve van itt a modern élet minden értelmi, vallási, társadalmi és poli tikai csoportja és árnyalata. Ha utánagondolunk, akkor meg állapíthatjuk, hogy itt bizonyára nem a véletlenek furcsa egybeeséséről van szó, hanem tudatos, szándékosan keltett befolyásról. A társadalom életének minden részletét átha totta a Rózsakereszt mágiája, hogy elvégezze újjáalakító munkáját, s életükben, tudtuk nélkül, Önök többször kap csolatba kerültek már ezzel a munkával, együtt dolgoznak ezen, sőt, szolgálják ezt a mágiát. 241

Itt minden dolog a jóra irányul és azon dolgozik. Most pedig ne valami hatalmas, illegális szervezetre gon doljon, mert nincs a Rózsakeresztnél nyilvánosabb mozga lom. Amikor a Rózsakereszt különböző területeken dolgozó szerzetesei találkoznak és felismerik egymást, mindig cso dálkoznak, hogy a nyugati mágia milyen egyszerű és intelli gens. Ezért van tehát, hogy itt olyan emberekhez fordulunk, akiknek jellege és szellemi szükségletei nagyon különböz nek, de mégis kört képeznek. E kör segítségével egy nagy művet vitelezünk ki, mely erőket fejleszt, amelyek többek között az Ön bukásához vagy feltámadásához vezetnek. És nagyon örülünk, hogy Önt újra meg újra megragadja a Ró zsakereszt mágiája. Ne gondolják, hogy itt valami légből kapott állításról van szó, hogy egy kis titokzatossággal reklámot csináljunk ma gunknak. Sőt, mindenféle fontoskodásnak ellene vagyunk, mert mi csak egyetlen dolgot akarunk Önnek kihirdetni: Jé zus Krisztus igazi jelenségét. Ismerjük Önt, ismerjük mindannyijukat! Barátaink, ér deklődők, ellenségeink, ismerjük mindőjüket! Ismerjük Önöket, református testvéreink, akikben az exoterikus teológia megemészthetetlen eledelként erjed; megreformált barátaink, akik hozzáidomulva egyházaikhoz, a szellem számára meghaltak. Ismerjük római katolikus barátainkat, akik a tömjénfüst bódulatától megszabadulva, a szertartások és a fényűző papi öltözetek mögött kezdik felismerni „egyedül üdvözítő" anyaszentegyházuk valódi természetét. Ismerjük mindannyijukat, akik egyházaiktól már megsza badultak, s érzik, hogy lelküket az egyedüllét és az elége detlenség rágja. 242

Azokat is mind ismerjük, akik Jézus Krisztust vallják, és átélni akarják, s egy olyan csoportot keresnek, amelyben ki nyilváníthatják iránta érzett szeretetüket. Ismerjük Önöket, a legkülönbözőbb irányzatok humanistáit, akik tisztaságuk, felebaráti szeretetük és áldozatkész természetük ellenére úgy érzik, hogy mintegy részegen tántorognak a világban, tá masz és pozitivitás nélkül. Ismerjük Önöket, ellenségeinket. A teológusokat, akik mindezt belső ellenszenvvel olvassák, mert megdöbbenve szereznek tudomást egy „laikus" teológiáról, amit a Rózsa kereszt fejleszt ki, olyan istenismeretről, Gnózisról, amely ben nincsen részük, amelyben soha sem doktorálhatnak cum laude, mert ez az ismeret és erő mindenkiért van. Ismerjük Önöket, igazhitűeket, akik még oly szoros kap csolatban vélik magukat az egyházukkal, mialatt mégis azt latolgatják, hogy nem a mi szavaink egyeznek-e mégis job ban a saját felfogásukkal. A fokozatoknak és minőségeknek e sorában Önök mind kapcsolatban vannak velünk, és mi barátoknak nevezzük Önöket. Átöleljük Önöket a Rózsakereszt mágiájával, el hozzuk Önöknek az üzenetünket, és betol tjük Önökben a feladatunkat. Azt a Krisztust hozzuk el Önöknek, akit nem ismernek - akit mindenesetre nem akarnak. Elhozzuk Önöknek Istennek ezt a Szentjét, akit e világ hatalmai megragadtak és világi jogszabályok elé állítottak, amelyek teljesen megegyeznek a vérszomjas horda lelküle tével. Önök pedig ezzel a hordával együtt kiabálnak: „Az ő vére mirajtunk és magzatainkon". Nos, éppen az a Rózsake reszt mágiája, hogy Önökkel kimondassa, kikiálttassa, kisziszegtesse: „Az ő vére mirajtunk és magzatainkon". Embertársaink milliói járnak a tudatlanság útjain. Olyan mélyre süllyedtek az anyagban, hogy elvakult kultúránkat 243

magától értetődőnek veszik. Nem ismerik Krisztus igazi alakját, nem ismerik, ahogyan lemerül az ember Jézus lé nyébe. Az Ő lényét és tanát hamisítva kapják; a csoportok, amelyek az Ő egyházának nevezik magukat, elárulták Őt. Az élet minden területéről és zugából ezért áramlanak most át a Rózsakereszt templomán ezrek, hogy az Ő hatal mas követelménye és az Ő valósága elé állíttassanak. Erre csak kétféleképpen reagálhatnak: vagy elfogadják Őt a kö vetelményei és valósága szerint, ennek minden következmé nyével, vagy pedig azt kiáltják: „feszítsd meg!" Ha pedig megpróbálnak semlegesek maradni ebben a tekintetben, ak kor magával vonszolja Önöket a dolgok örvénye. Bárhogyan is, de bukáshoz, vagy feltámadáshoz. „Az Ő vére mirajtunk és magzatainkon", s most csak ar ról van szó, hogy Önöket tudatos kapcsolatba hozzuk ezzel a biztonsággal. Az ezoteria megmagyarázza, mikor és hogyan kötötte össze magát a Krisztus-szellem mindannyiunkkal. Vére átáramlik az egész emberiségen, akár szitkozódva, vagy hálás elfogadással, akár teljes tudatlansággal vagy un dok gyávasággal reagálnak erre. Ennek következtében Önök eljutnak a valóság dinamikus átéléséhez. Annak a valóságnak az átéléséhez, hogy az em beriség és a világ számára a megmenekülésnek csak egyet len lehetősége van: a vértisztítás és vérmegújítás útja Krisztusban; vagy gnosztikus-tudományosan: C.R.C. alkí miai menyegzője által, a rózsakeresztesek alkímiája által, a háromszögtüz által, a hétszeres erő által, amely a megvilá gosult középen van. Tehát az egész rózsakeresztesség a tudatosan alkalmazott kereszténységből áll? Igen! Az egész rózsakeresztesség semmi másról sem akar tudni, mint Jézus Krisztusról, még pedig keresztre feszítve? Igen! 244

A rózsakeresztes mozgalom tehát valami fejlett, bizonyos foltoktól megtisztított egyházi testületnek tartja magát? Nem, ezerszer nem! A rózsakeresztes filozófia nyomatékkal kijelenti, hogy a Krisztus átélése - tehát vallása az isteni követelmény teljes mértékében - csakis akkor lehetséges, ha ismerjük az embe riség-megnyilvánulás Gnózisát, ha mélyére hatolunk a vi lággal és az emberiséggel kapcsolatos isteni tervnek. Ezt az ismeretet az Evangéliumok nyelvezete a Péter ne vű emberrel hozza kapcsolatba, Péterrel, a terv ismerőjével. Ezért mondja a Krisztus: „Te Péter (petrosz) vagy, és ezen a kősziklán (petra 11 ) építem fel az én anyaszentegyházamat". Istennek e kéznyújtásával fogja a pap-királyi ember egyszer Isten nagy műveit kinyilatkoztatni. E terv ismerete tehát nem cél, hanem eszköz, mellyel ki kell vitelezni Isten parancsát: „Legyetek tökéletesek, miként a ti mennyei Atyátok tökéle tes", és „Legyetek az én követőim". Nem tehetünk róla, hogy annyi erőtlen és úgynevezett rózsakeresztes filozófiát terjesztenek a világon. Ha visszaté rünk a Rózsakereszt misztériumainak forrásához, a Rózsa keresztes Szerzet szellemi hagyatékához, akkor megtaláljuk az igazságot. És ez a hagyaték, hála Istennek, lefátyolozva jött el hozzánk; nagyon bölcsen lefátyolozva, hogy a fekete erők ne tudják meghamisítani vagy a teológiai gyakorlat ál tal elerőtleníteni. Álljunk tehát T könyvének elogiuma elé, a könyvet záró di csőítő beszéd elé, mely így végződik: Istenből születünk, Jé zusban meghalunk, s a Szent Szellem által újjászületünk, és 11

Petrosz: olyan kő, amely elmozdítható. Petra: mozdíthatatlan szikla. (A ford. megj.)

245

mindent megmagyarázva így kezdődik: Egy magszem, Jézus szívébe vetve. Ha a Rózsakereszt tanulója elmélyül az isteni tervben, s ebből az ellenállhatatlan tudásból kiemelkedik benne va lami, mint valami szikla, mint petra, akkor tudja (nem ész szel felfogva, nem diplomás vizsga eredményeként, hanem belső, mindent átfogó tudással), a vérében és a vére által: Istenből születtünk! Őtőle, Őáltala és Őreá nézve vannak mindenek! Itt nem csak kifinomult, alázatos megvallásról van szó: „nagy az Isten", hanem ez a Hatalmas, Kimondhatatlan az, aki a tanuló előtt egyúttal teremtési tervének magasztos di csőségében, mindent felülmúló bölcsességében és színpom pájában is megnyilvánul. Ezt jelenti az isteni szeretet sze mélytelen átélése a lélekkel, a szívvel és az ésszel. Amikor a Rózsakereszt tanulója kimondja a mantramot: Istenből születtünk, akkor tudja, hogy Isten terve, melyből valamit meg tud érteni, feladattal bízza meg: hogy Isten ter vének meg kell nyilatkoznia általa, hogy növekednie kell és meg kell érnie őbenne. Ezért tudja, hogy követnie kell Jézust, akiben a Krisztus nyilvánult meg. Ezért tudja, hogy alá kell szállania Jézus ban, meg kell halnia Jézusban, Őbenne, aki emberalakban jött, és engedelmes volt mindhalálig, sőt, a kereszthalálig: „hogy egyszer Jézus Krisztus nevében minden térdet hajt, ami a mennyekben, a földön és a föld alatt van, és minden ajak vallja: Krisztus Jézus az Úr, az Atya-Isten dicsőségére." így köti össze magát a tanuló a keresztút} ával az idők éj szakájában, hogy Isten világosságát lehorgonyozza, mert tudja, hogy csakis így, ezzel az áldozattal lehet a megújulást, a Szent Szellem általi újjászületést az ember és a társadalom életében megnyilvánítani. 246

Az ember tehát egy magszem, egy csodálatos élet elve, kezdet és vég nélkül. Érezzük ezeket az erőket, amik ebben a magszemben rejlenek, kipuhatoljuk isteni alkotójukat, megbízatásukat és isteniségüket. Olyan magszem ez, mely egyszer, megnyilvánulása után képes lesz megvendégelni az éhezőket. Nos, mi elvetjük ezt a magszemet Jézus Krisztus szíve vérébe, s kezdetét veszi a nagy megnyilvánulási csoda. Rózsakereszt Krisztián, Krisztus követője, kifejti dinami kus képességeit - a rózsákat - keresztalja által, a jóság, igaz ság és igazságosság szolgálatában. Rózsakereszt Krisztián Isten nemes és magas rangú nemzedékéből született; fárad hatatlan munka árán és isteni megnyilatkozás segítségével hozzájuthatott a királyi, sőt császári kincshez, melyet a való ságos életen át utazva gyűjtött, s amelyet nekünk, örökösei nek átadott. Rózsakereszt Krisztián, aki lelke vérét felál dozta mindenkiért, mindenkinek; aki több mint száz évesen véghezvitte áldozata elmélyítését, minekutána Isten szelleme elszólította - e helyen százhúsz évre elrejtetik. A rózsakeresztes-filozófia: egy magszem, Jézus szívébe vetve; egy lélekerő, Isten tervéből véve, Jézus Krisztusban meghalva dinamikus erő lett, örökség mindnyájunk számára, a Szent Szellem általi megújulásban. Ez a vér szálljon ránk és magzatainkra!

247

/. O. barát és D. barát ekkor tehát már halott volt. Vajon hol található a sírjuk? Persze abban egyáltalán nem kételke dünk, hogy idősebb szerzetes-testvérünket különös módon temették el, vagy talán el is rejtették. Azt is reméljük, hogy példánk másokat is arra ösztönöz, hogy több szorgalommal kutassanak a nevek és a temetkezési helyek után, melyeket ezért ismertettünk. Mert az igen idős emberek nagyrészt még ismerik őket, és gyógyító orvosi ismereteik miatt még hírne vük is él. Gázánk (kincsünk) így valószínűleg gyarapodik, vagy legalább is érthetőbb lesz. Fama Fraternitatis R.C.

248

25 Gáza titka

Az Ószövetségben, a Bírák Könyvében van egy mély ér telmű elbeszélés Sámsonról. Ha ezt az ezoterikus tudás következtében megnyílt szemekkel olvassuk, akkor az em beriség története bontakozik ki előttünk, minden konfliktu sával, sötét és fényes eseményeivel, minden tragikumával. E történetből szeretnénk valamit beleszőni az Ön lelkébe, hogy Ön újra a Fama Fraternitatis R.C. szépségeibe me rülhessen. Itt van tehát Sámson, aki názáreti volt, vagyis megáldott, a tömegből kiemeltetett, s akinek az ereje a hajában rejlett. Hét hajfonata volt: ezek a Szent Szellem hétszeres erejét áb rázolják, a teljes értékű alkotóerőt, az epigenezis erejét, ami őt köpenyként takarta. Ez a kegyelemben részesült, megál dott ember kimegy Gázába, a filiszteusok városába. Gáza városát mi mind nagyon jól ismerjük: ismerjük ezt a helyet. Az a város ez, amelyben mindannyian lakunk, a vi lág, ahol a sötétségbe süllyedve élünk; a rejtett erőkkel ellá tott város, amelyben egyszer hatalmas erődítmény emelke dik majd, ha a Gázában rejlő erőket felfedeztük, és helyes használatba vesszük. Gáza titkai tényleg nagyok, mély értelműek, s rendkívül nehéz kifürkészni őket. Ön rengeteg akadályba ütközik, ha kegyelem folytán áldott emberként, Sámsonként megy Gá zába, hogy bíróként ítélkezzen a filiszteusok fölött. 249

Hozzá hasonlóan elpusztulna Ön is, mialatt mégis, Gáza titkai által, pusztulásával a felmenetelét ünnepelné. Gáza a filiszteusok országának városa. Ön ismeri a filiszteusok országát, nagyon is jól ismeri. Ez a fekete sötét ség országa, az alantas kötöttség, a megnyomorodott élet or szága. A fekete erők igázták le Gázát, úgyhogy titkait nem lehet másképp felfedezni, csakis egy názáreti, egy istenál dotta ember hőstette által. És íme, Sámson kimegy, tele Krisztus-erővel, arany haja palástja díszében. Gázába jön, ő, akitől a filiszteusok félnek, mint a mérges kígyótól, aki hatalmasságként dühöngött rá juk. Oda megy, ahol azok a legerősebbek. Mert figyeljék meg (aki olvassa, értse meg), hogy a fekete hordák mindig a legszebbet, a legtisztábbat, a legmélyebb titkot ejtik fogságba először, ezt hurcolják meg a legkegyetlenebbül, ezen teszik a legnagyobb erőszakot. Gáza városában, az Isten titkaival telt városban, amely a legnagyszerűbb szellemi javakat rejti és őrzi, a filiszteusok uralkodnak, mintha otthon lennének. És Isten názáretije ki megy Gázába... és íme, nagy szeretet fogja el a filiszteusok iránt, az emberek iránt, akik vérösztönüktől és gyűlölettől parázsló szemekkel meg akarják ölni. „És elment Sámson Gázába, és meglátott ott egy parázna asszonyt, és bement hozzá." Ne lásson ebben a történetben valami perverz, folytatásos szerelmi regényt. Istennek ez az erős embere az örökké szülő elvet keresi a romlásba süllyedt gyermekies emberekben. Bemegy hozzájuk, hogy Krisztus szeretetével tisztítsa meg őket. Nem felülről, istennekszenteltként akar hozzájuk szólni, és erejével ostorozni őket. Hozzájuk szegődik, mint közülük való. „Amikor pedig szívét kitárta és szeretetét kitöltötte, a gázabeliek leseikedének ő utána egész éjszakán át, hogy 250

megöljék." Ő pedig felkel, összetöri a város kapuit, és el megy. Szeretetének megnyilvánítása egyelőre hiábavaló volt. Nagyon intelligensen második kísérletet tesz: „És történt azután, hogy megszeretett egy asszonyt a Sórek völgyében, akinek neve Delila volt." Delila gyengét, törékenyt jelent. Sámson itt hősies kísérlettel újra a földhözkötöttek legjellem zőbb, legérzékenyebb pontját keresi, s feladatát egész szere tetével, egész intelligenciájával a Sórek pataknál, ennek a Delilának a karjaiban - polipkarjaiban - próbálja elvégezni. Ennek a gyenge asszonynak a fogékony természete azon ban olyan volt, mint valami fekete mocsár. A halál lélegzete duzzasztotta a keblét, s gondolkodási képességének homá lyos tükrében az árulás villogott. A filiszteusok fejedelmei hozzá menvén „mondának néki: tudd meg, miben áll az ő nagy ereje, és miképpen vehetünk rajta erőt, hogy megkö tözzük, és megkínozzuk őt, és mi mindenikünk adunk néked ezerszáz ezüst siklust." „És monda Delila Sámsonnak: Mondd meg nékem, mi ben van a te nagy erőd." Háromszor próbálja őt kiszolgáltat ni a leselkedőknek, s háromszor iszik Sámson az árulás ke serű kelyhéből. Szeretete azonban erősebb, mint elfordulása. Mivel tiszta szeretetüket nem tudja másképpen elnyerni, áldozatra hatá rozza el magát. És még egyszer: ne lásson itt semmiféle ol csó regény-fordulatot, ne lásson itt olyan embert, aki mél tatlanra fecséreli magát. Lássa itt Isten Szentjének tiszta ál dozatát Jézus Krisztus szeretetében. „És Sámson kitárta előtte egész szívét, és monda néki: Borotva nem volt soha az én fejemen, mert Istennek szentelt vagyok: ha megnyírattatom, eltávozik tőlem az én erőm, és olyan erőtlen leszek, mint akármely ember." 251

„És Delila látta, hogy kitárta előtte egész szívét. És elal tatta őt az ő térdein, és lenyíratta az ő fejének hét fonatékát. És eltávozott tőle az ő ereje." így áldozza fel Isten szentje, a Legmagasságosabb áldott szolgája egész alkotóerejét, egész szent-szellemerejét a vilá gért és az emberiségért. Kiszolgáltatja magát a méltatlannak, hogy ez a szeretetáldozat egyszer fellebbentse a fátyolt Gáza titkairól. A történetnek azonban ezzel nincs vége. Valójában csak most kezd kibontakozni: „De a filiszteusok megfogták őt és kiszúrták a szemeit, és levezették őt Gázába, és ott megkö tözték két vaslánccal, és őrölnie kellett a fogházban." Felhangzik a gúnyos nevetés és hull a pénz Delila, a gyenge ölébe. Isten Erősét megcsonkították és a győzelem tiszta pillantását elvették tőle. Az alacsony ösztönök Vé nusz-rezéhez kötözve e világ taposómalom-börtönébe hajt ják, Gázába, a nagy titok közepébe. Jóság, igazság és igaz ságosság - megkötözve a fekete horda pokoli örvényeiben. A történet azonban ezzel sem ért véget. Csak itt mutatkozik meg a magja: „De az ő fejének haja újra kezdett nőni, ahol le volt nyír va." Sámson még egy áldozatot tervez, a legnagyobb áldo zatot, amit ember hozhat. Már nem olyan szeretetáldozatot, mely viszontszeretetet kíván. Szeretetáldozatát nem fogja új ra Delila perverz jelenségére fecsérelni, hanem olyan szere tet-tettet fog véghezvinni, ami a szentségtelent összetöri: „Amikor pedig megvidámult a filiszteusok szíve, mondá nak: Hívjátok Sámsont, hadd játsszék előttünk. És előhívák Sámsont a fogházból, és játszék előttük, és az oszlopok közé állították őt. Sámson pedig monda a fiúnak, aki őt kézen fogva vezette: Eressz el, hadd fogjam meg az oszlopokat, 252

amelyeken a ház nyugszik. A ház pedig tele volt férfiakkal és asszonyokkal, és ott voltak a filiszteusok összes fejedel mei, és a tetőzeten közel háromezerén, férfiak és asszonyok, a Sámson játékának nézői. Ekkor Sámson az Úrhoz kiáltott és monda: Uram, Isten, emlékezzél meg, kérlek, én rólam, és erősíts meg engemet csak még ez egyszer, ó Isten. És átfogta Sámson a két kö zépső oszlopot, melyeken a ház nyugodott, az egyiket jobb kezével, a másikat bal kezével. És monda: Hadd vesszen el az én lelkem a filiszteusokkal! És nagy erővel lehajolt: és rá szakadt a ház a fejedelmekre és az egész népre, mely abban volt, úgy hogy többet megölt halálával, mint amennyit meg ölt életében." (Bírák könyve 16, 25-30) Adja Isten, hogy Ön megértse ezt a történetet. Isten szentje, az Isten által megragadott ember, utolsó szeretet-tettével lelke vérét ontja mindenkiért. Az ember, aki belép Gáza feketemá gus templomába, ért ahhoz, hogy megragadja a két középső oszlopot - dinamikus megrendíthetetlenséggel teli jobb kezé vel és ragyogó szeretettel teli bal kezével -, s mint Istennek egy óriása, nagy erővel lehajol a világért és emberiségért. Az áldozat eredménye mindent felülmúl, amit azelőtt tett. Az igaztalanság háza ráömlik a gomolygó feketeség fejedel meire és azoknak összes szolgáira. Amikor pedig elvonulnak a porfelhők és elcsitulnak a hazugságprédikálók halálkiáltásai, akkor a bűnhődés sírjából kiemelkedik Gáza titka, a beteg és eltiport világépítők panaceája, csodás gyógyszere: Jézus Krisztus, életünk Ura, aki nélkül semmit sem tehetünk. Ezzel Ön megint a Fama Fraternitatis-nak, a Világosság Szerzete kiáltványának körzetébe került. Amikor T könyvé nek elogiuma elhangzott, és az Ex Deo nascimur, in Jesu 253

morimur, per Spiritum Sanctum reviviscimus mágiája elvé gezte a munkáját, akkor a Fama így folytatja: „1.0. barát és D. barát ekkor tehát már halott volt. De hol található a sírjuk? Persze abban egyáltalán nem kételke dünk, hogy idősebb barát-testvérünket különös módon te mették el: vagy talán el is rejtették. Azt is reméljük, hogy példánk másokat is arra ösztönöz, hogy több szorgalommal kutassanak a nevek és a temetkezési helyek után, melyeket ezért ismertettünk. Mert az igen idős emberek nagyrészt még ismerik őket, és gyógyító orvosi ismereteik miatt még hírne vük is él. Gázánk így valószínűleg gyarapodik, vagy lega lább is érthetőbb lesz." Azt akarjuk, hogy Ön megértse ezt a beszédet. Emelkedjen fel a Sámson-elbeszélés ezoterikájához, és lásson! Lássa az emberiség ragyogó képviselőit, ahogyan rejtve és nyíltan dolgoznak, mint világ-átalakító zsenik, vagy dinamikus, egyszerű munkások a szőlőskertben. Lássa, hogyan szerették az emberiséget. Lássa, mennyire kimerültek, hogy elhozhas sák nekünk szeretetük adományait. Lássa, mennyire kiadták a lelküket, s egy végső kísérletben, Sórek pataknál, Delilára találtak. Lássa, hogyan verték és rugdalták, ejtették fogságba és csonkították meg őket. És lássa, hogyan ragadták meg végül az igaztalanság templomának oszlopait, egyiket a jobbjukkal, a másikat a baljukkal, s milyen robajjal omlott össze a fekete hordák épülete. Lássa, hogyan adták oda lelkük vérét a világért és emberiségért, Önért és miértünk. És mi azt követeljük Öntől, hogy keresse a sírjaikat, ál dozatuk lényegét, és abból hozza napvilágra szellemi ha gyatékukat. Foglalkozásuk ismeretes: az emberiség bírái voltak. Külsejük ismeretes: a megvilágosult lélek jelensége, 254

aki valóban szeret. Dicsőségük jogos. Prototípusaik a Biblia régi krónikáiból világítanak. Azt követeljük Öntől, hogy járjon utána ezeknek az áldo zatoknak, hogy törje fel ezeket az arany sírkamrákat, hogy Gáza titka köztudomásúvá váljon, és mintegy fényaknát ké pezzen ebben a sötét világban: az emberiség legmélyebb fájdalmának gyógyszerét, a „Szezám nyílj ki"-jét minden nek, ami volt, ami van, és ami jönni fog. Gáza titka a kö zöttünk megszületett Krisztus Jézus, aki gyermekeit tettre lobbantja: a Jóság, igazság és igazságosság tettére. „És Sámson monda: lelkem vesszen el a filiszteusokkal, és nagy erővel lehajolt." „És lészen az utolsó napokban mondja Isten -, hogy kiöntöm szellememet minden testre." Lészen, hogy a Rózsakereszt modern munkásai kimennek e világ házába, és szeretetteljesen keresik a földhözkötötteket. Megpróbálnak segíteni nekik, összekötik az életüket a bű nössel és méltatlannal, hogy felemeljék azt, ahogyan Krisz tus is a paráznákhoz és a bűnözőkhöz ment. És megragadják majd őket, üldözik, ütik és leköpik őket. De ők továbbra is feláldozzák magukat! Az emberi ter mészet leggyengédebb és legfogékonyabb oldalait fogják ke resni, hogy a jóra befolyásolják azokat. De megragadják őket, szemeiket elsötétítik, s a gyűlölők gúnykacaja köze pette mennek a taposómalomba. Egyszer azonban, az idők fordulóján, a legnagyobb áldo zatot fogják ünnepelni, hogy Gáza titka megnyilatkozzon. Amikor pedig feláldozzák magukat, azt fogják mondani: Lelkünk vesszen el a filiszteusokkal együtt! Tapogató ujjaik e világ házának templomoszlopait fogják keresni, s nagy erővel lehajolnak. Gázánk ekképpen gyarapodjék, vagy legalább vetüljön rá világosság! 255

Ami a minutus mundust (kis világot, mikrokozmoszt) illeti, ezt egy kis oltárban találtuk meg. Annál is szebb volt, mint amilyent akár egy hozzáértő el tud képzelni. Ezt azonban nem fogjuk ábrázolni, míg őszinte Fámánkra (kiáltványunk ra) nem válaszoltak bizalommal. így aztán a lapot megint a sírra tettük, ráhelyeztük az oltárt, az ajtót újra lezártuk és mindannyiónk pecsétjével le pecsételtük. Továbbá rotánk útmutatása és utasítása alapján kiadtunk néhány könyvet, ezek között M könyvét is, melyet a szeretetteljes M.P. költött, aki emiatt sok házi kötelességet mulasztott el. Végül pedig szokás szerint elszéledtünk, s kin cseinket természetes örököseink birtokában hagytuk. Most aztán a tudósok vagy tudatlanok válaszára, ítéletére vagy véleményére várunk. Fama Fraternitatis R.C.

256

26 Minutus mundus

A korinthusbeliekhez írt első levélben Pál egy nagy titokról beszél, amelyet az emberiség egyszer ki fog puhatolni, meg fog ismerni és át fog élni, amely egyszer valóra váltja az igét: „A halál elnyeletett diadalra", úgyhogy az emberiség ujjongva kiált fel: „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol! Hol a te diadalmad?" Ez a titok olyan változásra vonatkozik, mely elhatalma sodik az emberen; arra az erőre, amelynek bennünk kellene kifejlődnie. Ez a „titok" gyorsan fog érvényesülni, egyetlen pillanat alatt, az utolsó trombitaszóra. A halottak feltámadnak romolhatatlanul, és mi elváltozunk. Ebben a híres korszakfor dulóban „a romlandó romolhatatlanságba, és a halandó hal hatatlanságba öltözik". Lehet, hogy az olvasó ismeri a korinthusbeliekhez írt le vél szavait, és többször elgondolkozott vagy beszélt róluk. Kétségtelenül csóválta is a fejét, ha ezekhez a dolgokhoz ezoterikus ismeretek nélkül fogott hozzá, és az egészet ért hetetlennek tartotta. A beavatott Pál titokról beszél, de nem veszi le róla a leplet. Ezt viszont szándékosan teszi, mert mindezt nem lehet ésszel megfontolni, felfogni és megérte ni. Ezt csak átélni lehet: más út nincs. Sokan vélik magukat bölcsnek: ez a bölcsesség azonban még nagyon szegényes. Még csak néhány irányvonaluk van. 257

A többit úgy kell megtanulniuk, hogy átélik azokat. Nem az a helyzet, hogy tökéletes bölcsességet nyújtanak át azzal a megbízással, hogy „olvasd csak el, foglalkozz vele, aztán pedig kezdj hozzá a kivitelezéshez". Az egyetemes bölcses ségből csak azt érthetik meg, amire ránemesedtek - a többi sötét függöny mögött rejtőzik. Ha azt belső nemesség nélkül akarják elsajátítani, akkor értelmetlenség vagy visszautasítás lesz az eredménye. Pál titkát a rózsakeresztesek filozófiája, a Fama Fraternitatis minutus mundusnak nevezi. Azt mondja a Fáma: Ami a minutus mundust illeti, ezt egy kis oltárban találtuk meg. Annál is szebb volt, mint amilyent akár egy hozzáértő el tud képzelni. Nem fogjuk azonban ábrázolni, míg őszinte Fámánkra nem feleltek bizalommal. Tudják, hogy a belső nemesség a Krisztus szolgálatában töltött igaz élet következménye: nélküle semmit sem tehe tünk. Ugyanakkor azt is tudniuk kell, hogy mit értünk mi igaz életen. Az igazi életnek három elven kell alapulnia: jó ságon, igazságon és igazságosságon, amit létünk legkisebb részletéig ki kell építeni. Az igazi élet: akarni személytelen nek lenni, nem akarni érvényesülni, ismerni az önmegtagadást. Az érvényesülési törekvés például az irigység nagy bűnét fejleszti ki. Az irigy ember azt látja, hogy érvényesülését meghiúsították. Becsvágyának útját állta valaki. Más fog lalta el azt a helyet, amelyre oly szívesen került volna. Mint a mesében a róka a tyúkokhoz, ő is jámbor beszéddel köze ledik, jól megválasztott szavakkal, pillantása megrendültségről tanúskodik, szemében esetleg könnycsepp is csillog, hogy így vihesse végbe merényletét és ekként érvényesítse magát. 258

Ilyen módon, önmagát erősítgetve Ön nem szolgálhatja Krisztust. Ez a helytállási törekvés szemtelenné és ravasszá tesz bennünket, s ebben a világban az az eredménye, hogy az ember nem röstelli magát. Az irigy ember már bevezetőül azt mondja: „Nem azért mondom, mintha irigy lennék!" A tanuló ekkor azonnal figyeljen fel és vigyázzon, mert a munka, amit személytelenül akart kivitelezni, ettől a pilla nattól kezdve veszélyben forog. A róka csínyje azonban ha mar napvilágra kerül. Ha kívülről tudja is a megnyilvánult rózsakeresztes filo zófiát, ha ismeri is a Bibliát, mint valami táblázatot, ha cum laude doktorált is valami tudományban, nincs ennek az Ön számára semmi haszna sem, ha nem akarja felszámolni helytállási törekvését. Ezért tesznek meg mindent a Rózsa kereszt misztériumiskolájának előudvarában, a Lectorium Rosicrucianumban, hogy kitessékeljék az emberből az érvé nyesülési törekvést. Ha alaposan és őszintén meggondolja, akkor kitűnik, hogy csaknem minden tevékenysége erre a törekvésre vezet hető vissza. Frizurát csinál vagy csináltat magának, esetleg kifesti magát, arcát különböző ráncokba vonja, ruhát vásá rol, nyakkendőjét igazítgatja - s mindezt az érvényesülés ér dekében. Akik azonban ismerik Önt, azok átlátnak minde zen. Mások viszont az ellenkezőjét teszik. Olyan ápolatlanok és visszataszítók, amennyire csak lehetséges. Érvényesülés! „Nézzétek, mennyi függetlenséget harcoltam ki magam nak!" Ezek az emberek a reagálásba menekültek. A társa dalom felső rétegére reagálnak, mely más módszerrel ugyan azt teszi. A „felső tízezer" módszere azonban pénzbe kerül, s ez legtöbbünknek nincsen. Ha nem tudnak ápoltsággal feltűnni, akkor másképpen próbálják meg. 259

Ha az olvasó így áttekinti az életet, melyben mindannyian részt veszünk, azt az életet, mely az előrehaladott lények számára igaztalanságtól bűzlik, akkor megérti, hogy a belső nemességet nehéz meghódítani. Megérti, hogy életünkben sok mindennek kell megtörténnie, míg hajlandók leszünk feladni érvényesülési törekvéseinket; hogy a nyomor tenge rén kell átgázolnunk, míg megérthetünk valamit Pál titkából. „Minden alakulás feltétele az igaz élet." Van egy titok, a minutus mundus, oly szép, oly elragad tató, hogy szebb, mint bárki is elképzelheti. Ezt a szépséget azonban nem lehet odaadni Önnek, míg nem felelt Fámánk ra, a Világosság Szerzetének az igaz életre szólító hívására. Minden ismerete, minden vallásossága, egész művészete jelentéktelen, ha nem tudja háttérbe szorítani és elfelejteni az énjét. Az arcokról lerí az önteltség. Ennek az életmódnak a révén hazugsággal és árulással veszik körül egymást: fog lyai ennek a pókhálónak. Minden csak póz, nem valódi, csak látszatélet. Minden csak félelem, harc és vámpírmódszer. Ezért mondják: „Eredj, add el mindenedet, és kövess en gem". És: „Aki az életét nem akarja elveszíteni én érettem, az nem lehet az én tanítványom." Krisztus ezeket az életalapokat követeli meg, s csak ezen az alapon tárul fel számunkra az új élet, így valósíthatjuk meg az erőről erőre való haladást, míg a halál tényleg el nem nyeletik diadalra. Pálnak, a beavatottnak a rejtélye, titka, és a minutus mundus az új életre vonatkozik, mely belőlünk és általunk fog keletkezni. Vizsgáljuk meg ezt a Korinthusi levél és a Fama Fraternitatis fenti szavai nyomán. Az emberben titkos erők egész öszszefüggő sokasága rejlik, mely a tökéletes alkotás lehetősé geit hordozza magában. E csodás erők szerkezetét, egységét, 260

és az ember-megnyilvánulással, emberi jelenséggel össze függő tulajdonságait nevezik minutus mundusnak vagy kis világnak, mikrokozmosznak. Ha ezeket az erőket, ezeket a tulajdonságokat igaz élettel kifejlesztettük, akkor az ember testeiben nagy változás megy végbe, amit filozófiánkban megdicsőülésnek vagy átszellemülésnek nevezünk. Ezekhez a fogalmakhoz közelednek a tudósok, mint pl. Einstein, csak más módon, amikor a makrokozmosz, a nagy világ változá saira mutatnak rá természettudományos szempontból. Nem lesz nehéz megérteni, hogy a kis világ, a minutus mundus változásainak és a nagy világ változásainak természettörvényszerűen párhuzamosan kell haladniuk. Ha pedig ez a két, egymásra hangolt fejlődés bizonyos ponthoz ért, akkor hirtelen, egyetlen pszichológiai pillanatban, az utolsó trombitaszóval a „halottakat" romolhatatlanságra ébresztik, mi pedig el fogunk változni. Ha Önök azokhoz tartoznak, akik mindennek a hagyo mányos magyarázatát saját magukon tapasztalták, akkor a „trombitaszó" hallatán nem kerülhetik el a borzongást. Mert a hagyományos irányzatokhoz hü embertársaink bib liai trombitaköltészete rettenetes szomorúsággal van tele. A trombita és a pálmaág szerintük a mi menyei tartozéka ink, amivel mindenkit ellátnak, ha megkapja a mennybe jutás rendkívüli előjogát. Ezeknek a trombitákat kell majd örökké fújniuk, és a pálmaágakat kell örökké lengetniük, állandóan békét, békét és halleluját kiabálva. Ez viszont jóval több annál, mint amit ép eszű ember általában képes kibírni. Ezzel teszik nevetségessé a szellemi dolgokat, s fiatal ko runkban sokat töprengtünk azon, hogy mi lehet olyan üdvös ebben a sürgölődésben, s ebből mennyi lehet a bevétele a trónon ülőnek. Ez a mennyei unalom és diszharmónia a szé261

gyenletes következménye annak, hogy szentségtelen kézzel nyúlnak Isten titkaihoz. Ha a makrokozmosz és a mikrokozmosz egymásra han golt, folyamatszerű fejlődése elér bizonyos krízist, akkor fejlődési területünk rezgése a térben egészen más hangot kelt. Képzeljék el, hogy lenyomjuk az orgonának egy billen tyűjét, majd nagyon lassan kezdjük megmozgatni a fújtatót. Bizonyos pillanatban annyira megnövekszik a légnyomás, hogy először alig hallható, később pedig fortissimora erősö dő hang keletkezik. Az először alig hallható hang később behatol a tudatunkba, s megérint minket. Ez a mennyei trombitaszó lényege. Ha a Jó erői, minden regeneráló képességükkel egymás hoz fűződnek, akkor hangot, tehát forradalmasító, átszelle mítő rezgést is keltenek a térben. Az anyagba-görnyedt em ber ezt eleinte nem észleli. Később azonban, ha ez egyre újabb erők felszabadulása miatt felerősödik, végül meg lehet hallani az utolsó trombitaszót. Ennek a következménye pe dig az anyag és a szellem különböző területeinek a regene rálása lesz. A háromdimenziós és a négydimenziós, ez az oldal és a másik oldal közötti határok eltűnnek, s a halált, a háromdimenzióst teljesen elnyelik a Krisztusban kifejlesztett négydimenziós erők. így nyújtják át az erre méltóknak a minden észt felülmúló békesség pálmaágát. Érthető, hogy a harmadik és negyedik dimenzió közötti határ eltörlése az életet teljesen megváltoztatja. A halált már nem fogjuk abban a formában ismerni, ahogyan azt most kell elviselnünk. Többé nem az anyag lesz a tudatunk alapja, hanem ez - tiszta éterek hatására - finomabb éteranyaggá alakul. 262

Abban a pillanatban, amikor ezek a dolgok érvényre jut nak (Pál azt mondja, hogy ez egyetlen szempillantás alatt fog megtörténni), a halottak birodalmában tartózkodók sza badon érintkezhetnek azokkal, akik az anyag területén van nak megtestesülve. Ez tehát egy átmeneti állapot. A háromdimenziósban élők számára a halottakat romolhatatlanul felébresztik, ami azt jelenti, hogy rezgésváltozás megy végbe rajtuk. A romlandónak, a háromdimenziósnak, a romolhatatlanságot, a négydimenzióst kell magára öltenie az utolsó trombitaszó hatása miatt, fejlődési területünk rez gésének észlelhető fokozódása miatt, amit azok keltenek, akik ismerik az igaz életet. Az is érthető, hogy mindez ugyanakkor ítélet is, mert ez az új állapot katasztrófát is jelent. Ugyanis csak azok tudnak ehhez alkalmazkodni, akiknek van elég lélekminőségük, lel ki nemességük, akik tehát eléggé kifejlesztették a halhatatlan lélekruhát (lélektestet). A jelenségek világa tűznek, világító világosságnak mutatkozik, mint a Krisztus-rezgés északi fé nye, amely az éjszakában az egyik embert nyugtalanítja, míg a másik ezt a jelet az utolsó trombitaszóra való boldog vára kozásban tapasztalja meg. A rózsakeresztes filozófia pedig, a Rózsakereszt miszté riumiskolája azzal a felhívással folyamodik Önökhöz, hogy dolgozzanak vele együtt teljesen tudatosan ezen a folyama ton. Át akarja adni Önöknek a minutus mundus titkát - ha feleltek a Szerzetnek az igaz életre, a jóságban, igazságban és igazságosságban kivitelezett cselekedetre hívó szavára. Ezeket a titkokat Önöknek őrzik, s azért mondja a Fáma: A lapot így megint a sírra tettük, ráhelyeztük az oltárt, az ajtót újra lezártuk és mindannyiónk pecsétjével lepecsétel tük... Most aztán várunk a tudók vagy tudatlanok válaszára, ítéletére vagy véleményére. 263

Lehetséges, hogy az igaz élet miatt a tanuló minutus mundusának azúrkék terében már rezeg az utolsó trombita szó. Akkor ettől a perctől kezdve új életlehetőségbe lesz fel emelve. Elvileg legyőzte a halált, ha a halhatatlansággal még várnia kell is, míg a nagy világ természettudományos folya matai elérik azt a pontot, amikor a trombita szava általáno san is szélviharrá erősödik. A tanuló hidat épített, arany hidat a még befejezetlen dol gok fölött. Lelki rokonaival beáll azoknak a soraiba, akik minden szférában a helyreállítás nagy alkímiai folyamatán dolgoznak Jézus Krisztusban, Urunkban. Ott, a láthatatlanság tágas csarnokaiban írják meg a mes teri krédót: „Halál! Hol a te fullánkod? Pokol, hol a te dia dalmad?"

264

Habár jól tudjuk, hogy még hosszabb időbe telik, míg vá gyakozásunk és várakozásunk szerint teljes mértékben meg történik az isteninek is meg az emberinek is az általános reformálása, mégsem szokatlan, hogy mielőtt a Nap felkel, világos vagy sötét fényt terjeszt az égen. Időközben egyné hányan összejönnek majd és a nyilvánosság elé lépnek, hogy szerzetünket gyarapítsák, s így a nagyobb létszámmal és te kintéllyel, a C. atya által előírt filozófiai irányelvek szerint szerencsésen újrakezdjék. Velünk fognak örülni, alázattal és szeretettel, kincseinknek, melyekben soha többé nem szenve dünk hiányt, s velünk könnyítik majd e világ terheit, és bi zony nem fognak vakon járni-kelni Isten csodás művei kö zött. Fama Fraternitatis R.C.

266

Az általános reformáció

A Rózsakereszt Iskolája egy isteni építmény szolgálatába állt, melyet a Fama a következőkben általános reformáció nak nevez. Ez a refórmalas vagy megmozdulás - ez a Víz öntő-forradalom - rendkívül mélyreható lesz. Nem csak em beri dolgokra és állapotokra vonatkozik, hanem a velük megszakíthatatlan kapcsolatban lévő isteni és mennyei dol gokra és állapotokra is. A Vízöntő-reform egy kozmikus ösztönzés, egyetemes esemény, mely az anyag és a szellem minden területére kiterjed. Itt olyan erők megnyilatkozásáról van szó, amelyek magasan, nagyon magasan a tömeg primi tív természetösztönei fölött állnak. Ezt jól meg kell gondol nia mindenkinek, aki meg akarja ítélni a modern Rózsake reszt Vízöntő-művét. A Vízöntő-reform új viszonyok isteni érvényesítését je lenti a makrokozmosz minden területén és dimenziójában, s a minutus mundusnak, a kis világnak - itt az emberi közös séget értve rajta - ehhez természettörvényszerűen alkalmaz kodnia kell. Kötelességünknek tartjuk figyelmeztetni Önö ket, óva inteni Önöket attól, hogy olyan értékekhez és erők höz ragaszkodjanak, melyek szemben állnak ezzel a kozmi kus hatással. Ezt a figyelmeztetést azonban, amelyet dinamikus erővel és szent szenvedéllyel intéznek az emberiséghez, eddig csak kevesen értették meg, és a tömeg általában visszautasítással, 267

sőt gyűlölettel fogadja. Mi nem valamiféle emberi lázadásra spekulálunk, s egyetlen lépésnyire sem akarunk eltérni az ösvénytől, mely az Atya dolgaihoz vezet. És noha nyíltan megmondjuk az igazságot, bárhogyan is hangzik, mégis az egész emberiséghez fordulunk, figyelmeztetésünk minden kinek szól, a legszélsőségesebb baloldaltól a legszélsősége sebb jobboldalig. Mert jól tudjuk, hogy még hosszabb időbe telik, míg vá gyakozásunk és várakozásunk szerint az isteni is meg az em beri is teljes mértékben megújul. Olyan reformról, olyan megújulásról van itt szó, mely nem valami internacionáléban van lefektetve, hanem amit Jézus Krisztus követel meg és érvényesít. Most pedig, figyelmeztetésünk után, melyre gnosztikus-tudományosan szükség volt, várunk - ahogyan a Fama mondja - a tájékozottak és tájékozatlanok feleletére és véleményére. A halandó világ az egész világtörténelem folyamán vál tozatlanul elutasította az igaz életet, s keresztre feszítette a jóság, igazság és igazságosság követeit és megvalósítóit. A világosság hordozóit minden században megpróbálták min denféle álnok vállalkozásra rávenni s ekként igába hajtani. Például nemzeti törekvések szolgálatába állítani: „Uram, avagy nem ez időben állítod-é helyre az országot Izraelnek?" Az Úr azonban olyan birodalomról beszél, mely nem ebből a világból való. Akkor el vele, „feszítsétek meg!" Ilyen a világ folyása: a Vízöntő-üzenetet kigúnyolják. Miért választják a Krisztust szolgáló erők mindig ezt az utat? Mert ez a győzelem útja, az áldozat útja: „Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegletnek feje", amelyen minden igaztalanság szétzúzódik. Már nem figyelmeztetünk, mert az élen haladók munkája által lényük összeszövődött az Önökével. A mélységbe való ugrás miatt megnyílt a fel268

felé vezető ösvény. A Golgotán ontott vér miatt, az emberi ségért tett szeretetáldozat utolsó sóhaja miatt a fekete föld ből fénysugár lövell felfelé: a fehér templomhoz vezető lép cső. „Jóllehet - siránkoznak a szomorkodók - ez az áldozat szép, ez a hősi esemény bátorságról és erőről tanúskodik, mi értelme van a fehér templom fehérmárvány lépcsőjének, mely leér a halálba, ha senki sem megy fel rajta? Mi értelme volt az áldozatnak?" Jézus Krisztus és szolgáinak eposza csak révület, bizonytalan álom. A kép végül is elhalványul, s felnyögve felébredünk. Halljuk a halálsikolyokat, s a kény urak hencegő beszédét: Istenem, micsoda őrület! „Vigadjatok és örüljetek, ha szívetek vérzik is!" Mi tud juk, hogy ha eljön az ideje, általános megújulás következik, ami az isteni dolgokra éppúgy vonatkozik, mint az emberi ekre, teljesen a vágyakozásunk és várakozásunk szerint. Van-e valami Önökben is ebből a tudásból? Megvan-e Önökben a Vízöntő-reformnak ez az ellenállhatatlanul meg szabadító tudata? Mi tudunk! Miért nem tudnak Önök erről az isteni vilá gosságról? Mert az anyagot érvényesülési törekvésükkel látják és mérlegelik, s gyávák felemelni a fekete föld rögeire hajtott fejüket. Ha ugyanis felemelkednének, s leráznának magukról csak valamit is a századok porából, akkor valami csodálatosat fedeznének fel. Mert a Fama helyesen állapítja meg, hogy mielőtt a Nap felkel, világos vagy sötét fényt vet az égre. Ez a fény, ez a világosság pedig megjelent! Auróra, a pir kadat istennője. Auróra, a reggel világossága. Auróra, az emelkedő világosság ígérete. Ismerik ezt a pirkadatot mint mágikus élményt? Meg érintette már ennek az istennőnek az ajka az Önök homlokát 269

szent csókjával? Önök elé lépett-e ő már a királykamrában? Vagy énekelték-e Hiavatával az istennőnek szentelt dalát, mely úgy zúg, mint az énekek éneke: „ímé, szép vagy én szerelmesem, gyönyörűséges!" Nézzétek, hogyan illannak el a fakó ködök, s színeződnek csodaszép ruhává, a virradat köntösévé! Ismerik ezt az elragadtatást? Amikor egy egészen új haj nal fénysugara először érint meg, s kimondhatatlan megha tottság rendíti meg lényünket? Akkor kinyújtják kezüket az istennő felé, Héliosz, a Napisten követe felé, azt suttogva: „O Isten Istenből, Tőled, Általad és Reád nézve vannak mindenek: dicsérjük a Te Nevedet!" Ismerik ezt az élményt, amikor az elvont gondolatok reg gele jön, hogy megvilágosítsa az Önök sötétségét? Akkor azt is tudják, hogy az Önök mögött lapuló sötétségnek me nekülnie kell. Akkor tudják, hogy szél kerekedik. Fának, le vélnek olykor csak egyetlen rezdülése, Aurórának, a virradat istenének, Héliosznak, a Napisten követének csókja. Tudjuk, hogy az isteni és az emberi dolgok általános megújítása bekövetkezik, s tudjuk, hogy ennek a napnak a felkelése előtt Auróra fog megjelenni, a virradat istennője. És Auróra megjelent! Láthatják, ha felemelik a fejüket. Érezhetik, hogyan rendül meg a sötétség, amikor megpil lantja a gyönyörű alakot. Átélhetik a menekülő, fekete horda utolsó kísérletét, hogy magával vonszolja Önöket a feneket len mélységbe. Átélhetik azoknak a terrorját, akik a világos ságot gyűlölik. És ez a mi korszakunk nagy tragédiája. Mert ki tud elle nállni a Világosságnak? Ki képes megakadályozni a nap keltét? íme itt áll a virradat istennője, nézzétek fényruháját! Nem dőreség azt gondolni, hogy ezt a reggelt vissza lehet utasítani? 270

És minél több felhő tornyosul az emberiségmegszabadí tás láthatárán, annál vörösebb és tüzesebb a hajnal, annál erősebben csap le a közeledő világosság a sötétségre. Ez a világosság pedig kapcsolatban van és egyesült a földön mind azokkal, akik az idők lanyha folyásában meghozták a fény születés áldozatát azzal, hogy lelkük vérét kiontották a leg sötétebb helyekre. így van velünk összekötve a sötétség. Az zal, hogy megragadjuk, s a lélekáldozattal a világossághoz béklyózzuk: a világossághoz, mely Isten ítéleteként közeleg. Mert ahol a világosság megjelenik, ott a sötétség elnyeletik. Ezzel a korai reggellel szembesítjük Önöket, ami a Vilá gosság közeledését jelenti be. Most pedig csak kétféleképpen reagálhatnak. Vagy sze retik ezt az istennőt, vagy gyűlölik. A közömbösség vagy tudatlanság, a lehajtott fejjel menetelés mindenképpen a fe kete táborba tereli Önöket. Ha viszont szeretik Aurórát, a győzedelmes Krisztus-világosság pirkadatát, akkor olyan tettre hívjuk fel Önöket, mely egész energiájukat, egész in telligenciájukat és egész önfeláldozásukat megköveteli. Mert Auróra csókjának ösztönzésére, a Fama szavai szerint ...néhányan összejönnek majd, hogy szerzetünket gyarapít sák, s így a nagyobb létszámmal és tekintéllyel, a C. atya által előírt filozófiai irányelvek szerint szerencsésen újra kezdjék. Velünk fognak örülni alázattal és szeretettel kin cseinknek, melyekben soha többé nem lesz hiányunk, s ve lünk könnyítik majd e világ terheit, s bizony nem fognak va kon téblábolni Isten csodás művei között. Nagy dolognak és isteni előjognak tartjuk, hogy összeköt hetjük Önöket ezzel a szerzettel, hogy képessé tehetjük Önöket a Fehér Templom lépcsőinek a megmászására; hogy átadhatunk valamit a filozófiai kánonból, az új-gnoszticiz271

mus kincseiből, melyeknek nincsen már közük valamilyen hátrahagyott bölcsességhez, hanem gyémántként sziporkáz nak és fénylenek, egyre szebben. Ne gondolják, hogy ezeket az értékeket nagy sürgölődéssel, hűhóvak fontoskodással és matematikai képletekkel nyújtják át. Ezt a munkát inkább egyszerűség és szerénység jellemzi. Erről lehet a Rózsakereszt igazi tanulóját újra fel ismerni. Egyszerűséggel és szerényen halad az útján. Nem akar érvényesülni. Nagy szeretettel nyújtja át kincseit, ame lyeket feltárt neki a virradat csókja, s ezeket az adományokat a legegyszerűbb úton és módon próbálja átadni, odaajándé kozni mindenkinek, aki kéri. így építjük fel az úttörők csoportját, mely felébredt a vir radat óráiban; és sokan vannak, akik most látják visszahú zódni a megszokott nehézségeket, amelyek halálra ijeszt gették őket. És sokan vannak közöttünk, akik csodásan megvilágosultak. És sokan vannak, akik, komplexusaiktól halálra kínozva, Krisztusban újjászülettek, s fejüket a győ zelmet sejtető, vidám nevetéssel emelik fel. Igen, sokan vannak közöttünk, akik új emberek lettek, s többé nem botorkálnak vakon. Megértették Auróra beszédét, mely úgy susogott át a fákon és bokrokon, mint a hajnali szél: „Ébredjetek: íme jön az üdvösségtek!" És sokan vannak sorainkban, akik az elragadtatástól mintegy mámorosan járnak Isten csodás művei megismeré sének útjain, ahol a világgal és emberiséggel kapcsolatos istentervet vizsgálják. így mutatjuk be Önöknek a hajnalpír úttörő csoportját, azt kérdezvén, hogy velünk jönnek-e a felkelő világosság elé? Akarják-e velünk előkészíteni érkezését és győzelmét? Akarják-e velünk ébresztgetni mindazokat, akik fel akarják emelni a fejüket, hogy bemehessenek a tudás örömébe? 272

Annak a tudásnak nagy öröme lelkesít minket, hogy az isteni és az emberi dolgok is általánosan megújulnak, leg szentebb vágyakozásunk, és Urunk, Krisztus Jézus kinyilat koztatásai szerint. Homlokunkon érezzük a hajnal pirkada tának égő csókját; a királykamrában, a belső pünkösd ünne pén adták át ezt nekünk. S csak azt tudtuk dadogni: „íme, mily szép és gyönyörűséges vagy, szerelmesem!" Ó Isten Istenből: Tőled, Általad, és Reád nézve vannak mindenek, dicsérjük a Te Nevedet!

273

Hogy azonban minden keresztény előtt nyilván legyen hitünk és kilétünk, kijelentjük, hogy ismerjük Jézus Krisztust, aho gyan Ót ezekben az utolsó időkben - különösen Európában - világosan hirdetik, s ahogyan (persze minden vakbuzgó, eretnek és hamis prófétától eltekintve) bizonyos, név szerint ismert országokban manapság is befogadják, elnyerik és ki nyilatkoztatják Fama Fraternitatis R. C.

274

28 A rózsakeresztesek vallása

A korinthusbeliekhez írt első levélben azt olvassuk: „Kérlek azonban titeket atyámfiai, a mi Urunk Jézus Krisztus nevére, hogy mindnyájan egyképpen szóljatok, és ne legyenek köztetek szakadások, de legyetek teljesen egyek ugyanazon értelemben és ugyanazon véleményben. [...] Vajon részekre osztatott-é a Krisztus? [...] Mert nem azért küldött engem a Krisztus, hogy kereszteljek, hanem hogy az evangéliumot hirdessem; de nem szólásban való bölcsességgel, hogy a Krisztus keresztje hiábavaló ne le gyen. Mert a keresztről való beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek; de nekünk, kik megtartatunk, Istennek ereje. [...] Mert minekutána az Isten bölcsességében nem ismerte meg a világ a bölcsesség által az Istent, tetszék az Istennek, hogy az igehirdetés bolondsága által tartsa meg a hívőket. Mert egyfelől a zsidók jelt kívánnak, másfelől a görögök bölcsességet keresnek. Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet..." •

Miután pedig a Fama Fraternitatis R.C., a Rózsakereszt Szerzetének hagyatéka a figyelmet Aurórára, az új szellem megnyilvánulás hajnalának világító istennőjére terelte, hogy mindenki megpillantsa Héliosznak, a Napistennek ezt a kö275

vetet, és közeledjen a Fehér Templomhoz, hogy átvehesse a szerzet gazdag kincseit, azzal folytatja: Hogy azonban minden keresztény előtt nyilvánvaló legyen hitünk és kilétünk, kijelentjük, hogy ismerjük Jézus Krisztust, ahogyan Ot ezekben az utolsó időkben - különösen Európá ban - világosan hirdetik, s ahogyan (persze minden vakbuz gó, eretnek és hamis prófétától eltekintve) bizonyos, név sze rint ismert országokban manapság is befogadják, elnyerik és kinyilatkoztatják E rövid vallomás hallatán hajlamosak vagyunk a közleményt tudomásul venni, s a régi rózsakeresztes tanok mágikus mélységeinek kutatását folytatni; mert hát a kereszténységet már ismerjük! Ha világunk fehérbőrű lakosságától azt kér deznénk, hogy ismerik-e a kereszténységet, akkor kilencven százalék azt felelné, hogy „Hát hogy kérdezhet ilyet? Nem tud valami újabbat?" A különféle egyházak milliós tagsága megrökönyödne a kérdés hallatán. „Nevetséges! Hogy mi ne ismernénk a kereszténységet?! Szemtelenség!" A teológus urak pedig, akik a keresztény üdvnyilatkozat ból doktoráltak, megdöbbenve néznének ránk, s azt monda nák: „Testvérem, Ön bizonyára messziről jön, valami po gány országból. Mert az itt lakók mind nekünk köszönhetik keresztény ismereteiket." Gondoljuk el, hogy minden olvasónkat megkérdezhet nénk, ismeri-e a kereszténységet. Nem statisztikai adatok miatt, hanem a kérdés szorongató, dinamikus ereje miatt. Szerintünk bizonyára mindenki azt mondaná, hogy igenis, ismeri. Nos, vesszük magunknak a bátorságot, hogy azt állítsuk: fogalmuk sincs a kereszténységről, legalábbis ami rendkívül nagyszerű megnyilvánulását, tiszta világosságát és érthető276

ségét illeti. Állítjuk, hogy a kereszténységről csak fecsegnek, s hogy ennek a bölcsesség-megnyilvánulásnak a lényege az Önök számára a legrejtettebb titkokhoz tartozik. Ezen kétségtelenül sokan megsértődnek. Sokan vannak ám, akik véleményük szerint jól bekenték magukat ke resztény mázzal, s azt gondolják, hogy nem fertőzheti meg őket idegen piszok. Bizony a kenőcs elég vastag, de sok igaztalanságot is takar. Az Önök kenőcse külsődleges, a fehérre meszelt sírok máza. Valójában azonban lelkük bel ső állapotáról van szó. A kereszténység belső kultúra, bel ső reform, újítás, belső forradalom, a belső világosság bir toklása. Le kell tehát mosniuk ezt a mázgát, ezt a kenőcsöt, hogy a Szenthez nem-ismerve és nem-birtokolva közeledhesse nek. Ahogyan Rózsakereszt Krisztián mondja végül az el érés templomában is: „Minden tudás összege, hogy semmit sem tudunk". Ha képesek eljutni ehhez a szellemi állapothoz, akkor a tá volság ellenére is egyetlen szellemi közösséggé forrunk öszsze. Lehull minden vélt tudás és én-kultúra. Ekkor fennáll annak a lehetősége, hogy meghalljuk Auró rának, a hajnal istennőjének suttogását, aki a Világosság arany kincsét ígéri nekünk, mely utána jő. Olyan világosság ról van szó, mely nem ajándék, hanem amelyet meg kell hó dítani, amely csak előkészített szívekbe tud beereszkedni, olyanokéba, akik teljesen kiürítették magukat, akik a nem ismerés és a nem-birtoklás állapotában vannak, és minden nehezéket és fölöslegest sutba dobtak. A szellemnek ez az állapota nem valami emelkedett han gulat, hanem kétségbeesett elhagyatottság. Ez az állapot fé lelem. Ismerik a félelem mágiáját? 277

Mi ismerjük, s arra kérjük Istent, hogy Önök is megis merjék ezt. Mert erről az állapotról beszélünk, ez a nem ismerés és nem-birtoklás. Az elillanó illúziók és összeomlott eszmények félelemör vénye ez? Vagy eljövendő szükségektől és feszültségektől való félelem? Nem. A félelemnek ez a mágiája a Jézus-ember kínzó gondterheltsége, aki Gecsemán kertjének abszolút magányá ban úgy találja, hogy bajtársai alusznak, mint valami fáradt állatok. Az élő lélek állapota ez, amely Páthmosa magányá ban, eget szaggató sóhajtással, legnagyobb szükségben Iste nét, a Szellemet hívja és várja. A regenerálás tüze ez, a halál árnyékának völgye, melybe Önöknek le kell merülniük, egé szen egyedül, mialatt legjobb barátaik lepihentek és alsza nak; ahol az Önök szavai összefüggéstelen foszlányokká szakadnak; ahol az Istentől elhagyatottság ragadja meg Önöket, és még a mennyek is mozdíthatatlan ércből vannak. A félelemnek ez a mágiája, amit egyszer mindnyájan meg fognak ismerni, ez a kereszt bolondsága. Ha pedig ezt átél ték, átvonszolták magukat Gecsemán kertjén, tudatosan, érett elhatározás után, akkor beszélhetnek majd keresztény ségről, akkor fognak majd megérteni valamit a rózsakeresz tesek kereszténységéből. Amíg ezt a bolondságot nem tették magukévá, addig az Önök kereszténysége csak játék, próbálkozás, humanista nyüzsgés, keresztény pogányság. így már nem olvashatják közömbösen a Fama szavait: Hogy azonban minden keresztény előtt nyilvánvaló legyen hitünk és kilétünk, kijelentjük, hogy ismerjük Jézus Krisztust, ahogyan Ót ezekben az utolsó időkben - különösen Európá ban - világosan hirdetik. 278

A világosság templomában a hitvallást illetően teljes egyet értés uralkodik, mely a félelem mágiájából született, és a ke reszt bolondságából emelkedett fel. Ott erős, zárt egység uralkodik, a vélemény és értelem egysége. Mert Krisztus nincsen részekre osztva. A keresztény értékek nem fejlőd hetnek önálló egységekként itt és ott. A nyugati bölcsesség tan az erejét a szilárd összefogásból, az értelem és vélemé nyek összpontosításából, dinamikus megrendíthetetlenségéből és összetörő képességéből nyeri. Ha ez a jóságon, igazságon és igazságosságon alapuló, és a tudatosan akart kereszt bolondságából felemelkedő, rend kívül nagyszerű egység nincsen meg, akkor a kereszténység által megérintett néptömegben viszály keletkezik; akkor az emberek belevesznek az ötletek tömkelegébe (ahogyan a ró zsakeresztesek szertartása mondja); akkor az igazság cse répdarabjaira hullik, s csak az itt-ott előkerült töredékeit méltányolják. És ne higgyék, hogy az összetört Grál-kehelynek ezeket a cserepeit elismerjük. Jézus Krisztust mi a teljességében valljuk! Ezért kérjük Önöket Urunk, Jézus Krisztus nevé ben, hogy mindnyájan egyek legyenek vallás és vélemény tekintetében, s hogy ne legyen Önök között megosztottság, hanem, ellenkezőleg, képezzenek szilárd, zárt egészet. A kereszténységet nem lehet részekre osztani. Krisztus nem azért küldte Önöket és minket, hogy külön célokra tö rekedjünk, különböző humánus kísérletekkel próbáljuk a poklot, amelyben élünk, kellemesebben berendezni. Krisztus azért küldte Önöket és minket, hogy az evangéliumot hir dessük, de nem pompás szavakkal, hanem átéléssel, hogy Krisztus keresztje ne váljon hiábavalóvá és erőtlenné. A kereszt az igazi áldozat teljessége, az én teljesen fi gyelmen kívül hagyása, az önmegtagadás, a nem-ismerés és 279

nem-akarás. Akik értetlenül járnak útjukon, azoknak ez mind bolondság, gyakorlatilag felelőtlenség; túlságosan vakbuzgó, nem elég rugalmas dolog. Aki azonban tud, an nak ez erő, varázsige. Most pedig keressük értekezésünk tudományos értelmét, az ezoterikus-tudományos értelmét, mert a közvélemény normális tudományos felfogása a mi prédikálásunkat bo londságnak tartja: „Mert tetszék az Istennek, hogy az igehir detés bolondsága által tartsa meg a hívőket." Vannak, akik jeleket kérnek, bizonyítékokat, első kézből eredő ismereteket, mielőtt egyéni regenerálódásról lehetne szó. Vannak, akik alacsony vágyaik ösztönzésére jeleket akarnak, mert az énjüket akarják fenntartani a másvilágon. Vannak, akik a jelet spiritiszta idézésben kérik, mert az élet riadalmai hajszolják őket. Vannak, akik bölcsességet keres nek, tudományt, okkult-tudományos fejtegetéseket, minde nekelőtt nem misztikusakat, hanem nagyon intellektuálisa kat. Vannak, akik azt mondják: én az ész útján járok, az eszem után megyek: később talán a szív útját fogom válasz tani. „Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet", mondja Pál nyomatékkal. A Rózsakereszt szerzetesei pedig azt mondják: Valljuk, hogy ismerjük Jézus Krisztust, ahogyan Őt ezekben az utolsó időkben - különösen Európában - világosan hir detik, s ahogyan (persze minden vakbuzgó, eretnek és hamis prófétától eltekintve) bizonyos, név szerint ismert országok ban manapság is befogadják, elnyerik és kinyilatkoztatják. Mi is egy megfeszített Krisztust prédikálunk Gecsemán fé lelembarlangján és az „Istenem, én Istenem, miért hagytál el engem"-en keresztül. 280

Most pedig: mi ennek a mágikus értelme? Mi a nagy gnosztikus-tudományos jelentősége ennek az életmódnak, ami a hangsúlyt nem helyezi át? Hol marad a Rózsakereszt misztériumiskolája mágikus tanaival és dinamikus törekvé sével? Ezt a gnosztikus-tudományos értelmet csak azok értik meg, akik ismerik, vagy ismerték, vagy meg akarják ismerni a félelem mágiáját. Ezek tudják, hogy ha minden erőnket át élt prédikálásban keressük, azaz a bennünk keresztre feszí tett Krisztus tényleges kisugárzásában, akkor az alacsonyrendű, háromdimenziós világot összetörjük és megsemmi sítjük, így a durva-anyagi világot regenerálásra és átszellemülésre sürgetjük. Itt van tehát az az elől haladó, az utat előkészítő úttörő csoport, amelyik - Pál szavai szerint - a szent mágiát alkal mazza. Kisugározza a világosságot ebbe a sötét éjszakába. Itt-ott pedig felfogják ennek a világosságnak a sugarait, és az emberek játszanak vele; egyházat és főiskolát játszanak. A zsolozsmák a levegőben rezegnek, és az imákat árasztják felfelé. Ha azonban az ember cserepekkel játszik, a világosság foszlányaival, akkor meghasonlás és viszály, igaztalanság és bátortalanság keletkezik. A nyáj pedig elszéled, mert lelki ismeretlenek hajtják, akik a földi aranyat emelték az istenség trónjára, és a fekete erők befolyásolják, akik a győzelmes kereszttől félnek, mint a tűztől. És a zsolozsmán és gregorián zenén, az imákon és a si ralmas prédikáláson ma is, mint mindenkor, áthallatszanak a haldoklók és sebesültek kiáltásai, akiket a fekete hordák bombái tépnek. Ez a viszály eredménye, mely állatiassággá válik, amit azonban végeredményben a kereszt bolondságá tól való rettegés és a nyomában támadt gyűlölet okoz. Mi281

helyt a világosság fénylik a sötétségben, az igaztalanság és a töredékmisztika összefog. De elbotlik az igazságban, és ön gyilkosságra kényszerül. így megy tönkre saját maga miatt az igaztalanság, mégpedig azon az acélos megrendíthetetlenségen, amivel a kereszt világossága érvényesül. Látják, a Rózsakereszt misztériumiskolája nevében Jézus Krisztust hirdetjük, mégpedig megfeszítve. Ennek, Isten Szentjének kell Önöket összetörnie, hogy egyszer megis merjék az Istentől elhagyatottság félelmét, miközben ragyo gó szeretettel a saját öngyilkosságán buzgólkodó emberisé get akarják megmenteni.

282

Két szakramentumot is alkalmazunk, minden rítussal és szertartással együtt, ahogyan ezeket az első református egy ház bevezette. Fama Fraternitatis R.C.

284

29 A rózsakeresztesek két szakramentuma A Fama közli, hogy a Rózsakereszt szerzetesei két szakramentumot alkalmaznak, minden szertartással és rítussal együtt, ahogyan ezt az első református egyház fektette le. Ha megvizsgáljuk, hogy melyekről van szó, felfedezzük, hogy ez a kettő a keresztelő és a szent úrvacsora, amit a nyugati világ misztériumiskolája szintén nagyra becsül. Vizsgáljuk meg, milyen gnosztikus-tudományos értéke ken, milyen erőkön és mágián alapul ez a két szentség, mert nem nehéz megérteni, hogy a gnosztikus tudomány itt is messzebb lát és mélyebbre hatol a teológiai felfogásnál, amelyeken az egyház gyakran erőtlen és meg nem értett szo kásai alapulnak. Ha felteszik a kérdést, hogy mi egy szakramentum, akkor azt kell felelnünk: kegyelmi eszköz, amellyel szent erőt ve zetnek bele a lényünkbe. A Heidelbergi Katekizmusban ez áll: „A szakramentumok szent, látható ismertetőjelek és pe csétek, amelyeket Isten rendelt el, hogy alkalmazásukkal az evangélium (= örömhír) ígéreteit jobban megérthessük, és jobban lepecsételhesse azokat bennünk". Más szóval: ez olyan módszer, amellyel egy bizonyos erő közölhető az emberrel, akiben ez maradandó, megszüntethetetlen következményeket okoz. A tanuló számára ezek a dolgok nem tűnnek különösnek, mert tanulmányai követ keztében tudja, hogy a mantramok tana, az erőképletek, „va285

rázsigék" tana ugyanezen alapul. Nagy hiba lenne azonban azt gondolni, hogy egy egyszerű vagy bármilyen bonyolult mantram egyenértékű lenne egy szakramentummal. Már az a tény is eleget mond, hogy ezt a két szentséget, a keresztelőt és a szent úrvacsorát Krisztus rendelte el. A mantramok tana és gyakorlata egészen összeszövődött mindennapi életünkkel. Bizonyos hangok, bizonyos szavak megérintenek minket, és következményekkel járnak, ha bi zonyos körülmények között érnek bennünket. Ezen alapul a varázsigék, a mantramok tana, s ha kipuhatolják egy ember rezgési és polaritási képletét, akkor a mantramok egész rendszerét építhetik erre. Ezzel a lehetőséggel a mágia is mindenkor élt. Ezt alkalmazzák a láthatatlan segítők a gyógyító folya matban, de a fekete, lerontó erők is ezt teszik sötét céljaik érdekében. A tanulónak meg kell értenie, hogy két kozmikus áramlat létezik: az egyik lefelé vezet: ez az involúciós áramlat, a ke resztelő; a másik felfelé vezet: ez az evolúciós áramlat, a szent úrvacsora. A keresztelő így az a szentség, kegyelmi eszköz, mágia, mely minket bevezet, míg a szent úrvacsora az a szentség, kegyszer, mágia, mely minket kivezet, miután a bevezető folyamat elérte a célját. A gyerek keresztelését tehát érthetőnek, nagyon logikus nak és szükségesnek kell tartanunk, ha a szülők teljes együttműködésével végzik. Ha a kozmikus két-egység, a fér fi-nő egy gyermeket éleszt, ha a szeretet-tett itt formát öltött, akkor a szülők tudják, hogy gyermeküknek, aki eleinte az élet valóságával szemben tudatlan, egyszer át kell hatolnia az életen, el kell fogadnia és teljesítenie kell a feladatát. A szülők, akik az élet értelmét ismerik, és az ember feladatát 286

megértik (ez egy új világ felépítése jósággal, igazsággal és igazságossággal, mégpedig fejek, szívek és kezek erejével), azok a keresztelő mantrami erejével a gyereket kapcsolatba hozathatják a lefelé terelő Krisztus-közeggel, hogy ezzel az erővel lepecsételve hősként emelkedhessen, növekedhessen fel a feladatához. így felfedezhetjük, mennyire félreértik egyházi körökben a keresztelőt, és a hagyományos körök mennyire visszaélnek ezzel a szent szakramentummal. Ha a gyereket megkeresz telték, akkor a primitív szülői és papi szív megnyugszik. Azt hiszik, hogy gyermekük e szakramentális csoda miatt biz tonságban van. Gyermekük azonban nagyon is bizonytalan lett: nagy diszharmónia, erős, belső ziláltság viszi őt a töké letlenségek káoszába. Miért? Mert a keresztelő mágiája mi att a gyereket megragadja az involuáló Krisztus-közeg, hogy - miként a Heidelbergi Káté tanítja - az evangélium ígére teit és követelményeit megértesse és lepecsételje benne. A keresztelő tehát az evangéliumban lefektetett megbí zással köt össze minket. Ennek ellenére a gyerekeket az életnek olyan értelmezésére és olyan életmódra nevelik, ami az evangélium követelményeivel teljesen ellenkezik. így a dolgok itt is az ellentétükbe fordulnak: a keresztelő mágiája, melynek a fejek, szívek és kezek igaz tettének tartós ener giaforrásává kellene lennie, nagy, romboló hatalommá válik. A lefelé irányuló áramlat itt rövidzárlatot okoz, a tüz minden oldalon kitör, éppen a harsogó zsolozsmák, énekek és a szakramentális visszaélés miatt, és mindezek ellenére. Ez az egyház lassú öngyilkossága. Továbbá arra is rá kell mutatnunk, hogy a keresztelő szakramentumát vízzel végzik. A víznek azonban nagyon megkristályosító ereje van. Ahogyan az árja földrészek a víz áradatából emelkedtek ki, úgy a Krisztus élő vizének is 287

kristályosító befolyása van. Ezzel az élő vízzel kell építe nünk, mégpedig egy igaz világot, rendet a káoszunkban, a kristálykapus várost. A megtört valóságot, a megtört termé szetrendet ki kell javítani, helyre kell állítani a Krisztus erővel, a lemerülő involúciós áramlat szándéka szerint. Ha ezt a megbízást nem vesszük figyelembe, vagy elutasítjuk, akkor másik kristályosító folyamat lép fel, minden kultúra érték megkövesedése. Művészet, tudomány és vallás zsákut cábajut. Egyenesítsük fel tehát a meggörnyedt hátakat a beavatott Pál bölcs szavai segítségével: Először a természetes jön, azután a szellemi („először az érzéki, aztán a lelki"). Először a természetes következik, az ember és a társadalom megtört valóságának helyreállítása Krisztus erejével, a keresztelő mágiája által, miközben megragad bennünket a haláltermé szetünkbe leereszkedő isteni életközeg. És akkor, csakis ak kor következik a szellemi, a Krisztus alakulása bennünk, a szent úrvacsora mágiája által, amivel részesülünk a lényében és a vérében, s felvesznek a kozmikus erők fejlődő áramla tába, amelyek a mindenség jelenségeit transzmutálással át szellemítik. Képzeljenek el egy embert, aki az igazi keresztelő hatására Krisztus erejében, egész élete bevetésével folytatja a mun kát. Igazi világépítő tehát, szabad kőműves, aki kövenként hordja és építi fáradságosan az igazság új citadellájának fa lait. A keresztelő mágiája a káoszt Theos (az istenterv) észszerűségévé változtatja, s ha valamelyik munkadarabját be fejezte, akkor azt a szent úrvacsora mágiájával fokozatosan átszellemítheti. Könnyen belátható tehát, mi a következménye, ha valaki méltatlanul kapcsolódik be az úrvacsora mágiájába. A meg288

kövesedés káoszát, az igaztalan keresztelő eredményét még egyszer keresztezi az úrvacsora mágiája, amelynek nem lé tező értékeket kellene átszellemítenie. Ebben találjuk meg, gnosztikus felfogás szerint, minden rákszerű betegség eredetét, amelyek oly gyakran a nemi szerveket támadják meg, mert az ember az alkotó erejét használja helytelenül. Vegyék figyelembe, hogy az úrvacso ra bora - mint a vér nézete - ennek a vérnek az átszellemülését, megtisztítását és lélekvérré, tüz-lélekéterré alakítását ábrázolja, míg a kenyér, mint a Krisztus testi nézete, sze mélyiségünk atomszerkezetének átalakítását és átszellemítését jelképezi. Ezért tudományosan bizonyos, hogy aki mél tatlanul eszi ezt a testet és issza ezt a vért, tehát ennek a szentségnek a mágiáját méltatlanul hívja fel, tudatosan vagy sem, az a vérben erjedést, vérmérgezést, valamint anyagcse re-betegséget okoz. Ezért figyelmezteti Pál a korinthusbelieket, amikor ezekről a veszélyekről beszél, hogy „ne ítélke zésre jöjjenek össze". Nos, a Fama Fraternitatis R.C. közlése szerint a Nap nyugat misztériumiskolája, a Rózsakereszt Szerzete alkal mazza ezt a két szakramentumot, de ezt jól kell értenünk. Minden mágia, amit a Világosság Szerzete alkalmaz, ehhez a két szentséghez fűződik. Van egy mágia, melynek célja a világnak és emberiségnek bizonyos tettre ösztönzése, s egy másik mágia, amelyik a világot és emberiséget a tett után a tett gyümölcseinek élvezéséhez segíti az átszellemülés való sága által. A fekete mágia a dolgok ilyen rendjének torz tükörképe. A fekete erők az első szentséget negatívan használják, hogy az emberiséget tartósan megkristályosítsák, s ezzel a biro dalmukat állandóvá tegyék; és vacsora-mágiájuk is van, hogy hatókörüket a láthatatlan területekre is kiterjeszthes289

sék, mégpedig a halál okainak elfajításával, ami a szellemi értékek nélküli átszellemítés következménye. Minálunk nem beszélhetünk tehát a szentségek papi ki osztásáról, ha a Rózsakereszt tanulóinak csoportjai össze jönnek is néha bizonyos szakramentális szertartásokra. Urunk, Jézus Krisztus alapszabályai szerint mindenkinek a saját papjának kell lennie, s a kozmikus kétegységnek, a fér fi-nőnek itt is át kell vennie a felelősséget a kapcsolatáért. A Rózsakereszt keresztelője személytelen keresztelő a dolgok valóságában, hogy így Önök, Isten szelleme által lángra lobbantva, Krisztusban lemerülhessenek. A Rózsake reszt úrvacsorája is személytelen, a transzmutálásra való fel hívás, minden élet Urával való alkímiai kapcsolat segítségé vel, hogy a Krisztusban való lemerülés után ünnepelni le hessen a Szent Szellem általi újjászületést. Minden igazán szakramentális impulzusnak először is ennek a földi pokolnak a valóságába kell belemerítenie min ket, hogy itt véghez vihessük a lángoló tettet jóságban, igaz ságban és igazságosságban, hogy az ebből az éjszakából életre kelt golgotavirág, az igaz szeretet virága egyszer egy új és vidám világban bontakozzon ki. Ezért csepeg tehát Krisztus Elő Vize halálán lévő világunkba, hogy a vele való keresztelkedés által építhessük meg a kristálykaput, s ezért van itt a teste és a vére is, mely közelebb van hozzánk, mint saját kezünk-lábunk, hogy velük jóllakva egyszer a kristály kapun át bevonulhassunk a szabadságba. Csak akkor száll fel majd a beavatottak éneke: „Ez az ajtó, ez Isten ajtaja, melyen a megváltott nép bemegy."

290

Politikai szempontból elismerjük a Római Birodalmat, de a keresztények feje és a mi vezetőségünk a Quarta Monarchia (a negyedik birodalom). Fama Fraternitatis R.C.

292

30 A rózsakeresztesek és a politika

A Fama a rózsakeresztesek politikai vallomását és állás pontját is tartalmazza, amelytől sem azelőtt, sem azóta nem tért el a Rózsakereszt egyetlen komoly tanulója sem; s ha Isten is úgy akarja, soha nem is fog eltérni. A Fama megtár gyalásánál nem árt utalni rendünk példájára, ismertetni poli tikai irányvonalainkat, mert korszakunk viharos mozgalmas ságában és feszültségei közepette jó lesz leszögezni állás pontunkat, és megmondani, hogy mit vallunk. Örvendünk is, hogy ezt itt megtehetjük, mert a különböző táborokban, ahol a Rózsakereszt tevékenysége esetleg nyugtalanságra ad okot, sok helytelen vélemény van forgalomban álláspontunkkal kapcsolatban. Mit mond tehát a Fáma: Politikailag elismerjük a Római Birodalmat, de a kereszté nyek feje és a mi vezetőségünk a Quarta Monarchia. Ez a Rózsakereszt politikai vallomása, a Nyugat misztéri umiskolájának politikai irányzata. E cikkely rövidsége két ségtelenül jó benyomást kelt, s bizonyára sejteti, hogy szfinxszerű külseje mögött mély értelem rejlik; hogy olyan képlettel van dolgunk, amelynek kipuhatolása fontos lehet. Erről szeretnénk ebben a fejezetben levenni a leplet. Politikai tekintetben elismerjük a Római Birodalmat, de a keresztények feje és a mi vezetőségünk a Quarta Monarchia. 293

Hogy ne lebegjünk a fellegekben, állítsuk e homályos kije lentés mellé Jézus Krisztus „politikai" nyilatkozatát, melyet bizonyára ismernek: „Adjátok meg a császárnak, ami a csá száré, és Istennek, ami az Istené". Sokan tartják ezt a krisztusi mondást a kor politikai bo nyodalmai előli mesteri kitérésnek. Mi azonban kijelentjük, hogy ez egyáltalán nem kitérés. Krisztus itt a keresztények számára lehetséges egyetlen álláspontot határozza meg. „Add meg a császárnak, ami a császáré!" A keresztény misztériumok tanulója ezzel elismer egy fennálló helyzetet, mely természettörvényszerüen keletke zett, s amely logikusan igazodik bizonyos faj vagy nép szel lemi és anyagi fejlődési fokához. Ha ezt a valóban fennálló állapotot nem ismernénk el hasznosnak és szükségesnek, akkor hiányos ezoterikus-tudományos belátásról tanúskod nánk. Mert mi, a Rózsakereszt tanulói, ezoterikus vizsgála tunk alapján tudjuk, hogy a dolgok folyásában logika rejlik, s hogy minden nép az ősmúltban alapozta meg jelenlegi fel emelkedését vagy hanyatlását; hogy az egyén és a közösség szenvedésének története van, amiből a betegség kitörése megmagyarázható. Ha betegek vagyunk, átkozhatjuk vagy gyűlölhetjük be tegségünket; de az ezért még nem fog elmúlni, s számol nunk kell vele. A tanulónak tehát itt is el kell fogadnia a té nyeket: nem megadó beletörődéssel, hanem mint Jób, aki a jó mellett a sors csapásait is elfogadja, mert felismeri, hogy azok tudományosan helyesek, következetesek. „Add meg a császárnak, ami a császáré!" Ha a dolgok valóságát el is ismerjük, ha a dolgok mene tének természettörvényes alakulási folyamatait el is fogad juk, s alkalmazkodunk a félreismerhetetlen törvényekhez (ahogyan a Biblia a házasság kozmikus törvények szerinti 294

szentségét tanítja, s mégis léteznek válási törvények: Mózes szóbeli törvénye az Ószövetségben, és Pálé az Újszövetség ben), mégsem lesz egyetlen embernek sem nyugta, mégis katasztrófák sora éri az emberiséget és a világot, ha a termé szettörvényessé vált állapotot nem egyezteti össze az isteni követelménnyel, mégpedig emberek feje, keze és szíve munkája által. Ezért keresztezi Jézus Krisztus politikai nyilatkozatát, az „add meg a császárnak, ami a császáré"-t a lángoló folytatás: „és Istennek, ami az Istené"! Itt korántsem figyelmünk megosztása a cél: „az egyiknek is meg a másiknak is valamit"; nem két úr, Isten és a mam mon szolgálásáról van szó, hogy hat napig természetösztö neinknek éljünk, a hetediken pedig elmenjünk a templomba; nem arról, hogy az isteni követelmény és saját sóvárgásaink között egyensúlyozzunk, hanem tényleges keresztezésről, az állapotoknak a szellem kardjával való átdöféséről van szó. Ez az isteni követelmény támadása az emberi együttélés ka rikatúrája ellen, a rossz, a hamis, a helytelenül fejlődött né ven nevezése. A jóság, igazság és igazságosság nyílt kije lentése az isteni megnyilvánulás értelmében, a világgal és emberiséggel kapcsolatos istenterv értelmében, amit a Fiú, a Krisztus magyaráz nekünk. így fejlődik ki természetrendünknek és Krisztus-Jézus szellemrendjének összetűzése, hogy az erőknek e játéka és ellenjátéka által megszülethessen az új élet az idő világában. Ezért van a nyugtalanság és a visszaborzadás és a nagy fé lelem az emberekben. A tömeg felugrik a csengettyűs és pántlikás körhintákra, a tánctermek megtelnek vadul táncoló párokkal, a hinták az ég felé emelik terhüket, hogy azonnal újra porba zuhanjanak. A szex-orgiákon bömböl a fenevad a plexus sacralis mélységéből. Az emberiség nyög, mint a 295

megsebzett állat, s fájdalmát a benne nyugvó isteni szikra sürgetése közben titkolni próbálja. Fájdalma a flitteres örömök álarca mögé bújik, s a dolgok kínzó valósága a határtalan durvaság mögé tuszkolja. „Ál arcok vigyorognak ránk", mondta valaki, és álarcok éneklik nacionalista énekeiket, hogy aztán - tudatosan vagy öntu datlanul - elpusztuljanak. Jézus Krisztus kardja átfúrja a nemzetek igazságtalanságtól lángra gyulladt és lázálomban reszkető testét, az úgynevezett jólét ellenére, amelybe az emberiség nagy része temetkezik. A Logosz egyetlen pillanatra sem hagy nyugton minket. Idegeink pattanásig feszülnek, a rák ólálkodik körülöttünk, s a honvágy fojtogatja a torkunkat. Persze elegen vannak még, akik jóllaknak az alantas dolgok húsosfazekaiból, s ezeknek az álarcai is ránk vigyorognak, mígnem az ő vigyoruk is ki áltássá torzul. Tudnak Önök valamit a Föld fájdalmairól ezekben a szürke alakokban? Ismerik Önök a földhöz kötött lelkek ki mondhatatlan baját, akik ezt eget szaggató kiáltással pró bálják közölni, s tehetetlen dühvel támadnak mindenre, ami a közelükbe kerül? Ha tudnak valamit erről a mérhetetlen nyomorról, ha csak valamit is éreznek a dolgok való állapo tából, akkor megértik az ébresztő felszólítást: adjátok Isten nek, ami Istené! Akkor a rózsakeresztesek politikai vallomá sa is világosan ragyog szemeik előtt: Politikai tekintetben elismerjük a Római Birodalmat, de minden keresztények fejének csakis a Quarta Monarchiát. Mert ez a vallomás a krisztusi mondásból ered: „Add a császárnak, ami a császáré, és Istennek, ami Istené!" A ró zsakeresztesek ezzel elismerik azt a tényleges állapotot, hogy csaknem az egész világot az évszázadok folyamán 296

kialakult római kultúra szerkezete szövi át, amelyet a ró zsakeresztesek által eleinte szintén előrevitt reformáció megtámadott ugyan, ennek ellenére azonban még mindig rendkívül erős. Ezt a római birodalmat, római hierarchiát, amely még a puritán országokban is számos kulturális je lenségben érezteti diadalmaskodó hatalmát, és olyan civili zációt fejlesztett ki, mely részint eltér az emberiség kozmi kus rend szerint bejárandó útjától, részint teljesen ellenke ző irányba mutat, ezt a római birodalmat keresztezik most a rózsakeresztesek a Quarta Monarchiával, a negyedik bi rodalommal. Mi a Quarta Monarchia! Jézus Krisztus birodalmának kabalista jelölése. Quarta Monarchia a teljesség jelképe és a világosság megjelené se, amely János evangéliumának bevezetője szerint fény lik a világban, de azt a sötétség nem képes világosságnak felismerni. Quarta Monarchia a világosság és a sötétség teljes elvá lasztását jelenti. A mágiában ezt koronával jelképezik, csá szárral, aki bal kezében kereszttel ékesített földgömböt, jobb kezében pedig háromágú szigonyt tart jogar gyanánt, míg mellén a Nap és a Hold jelét viseli. Önök értik ezt a jelképet. Ez a Logosz második nézete, a Krisztus-szellem, aki a formaadás erejével, a Szent Szellem erejével a teljes szellem-megnyilvánulás neptuni szigonyát jeleníti meg ebben a világban, és királyként uralkodik. Az asztrológia tanulmányozói pedig tudják, hogy a négy erő, a négyzet az anyag nyomását, természetrendünk belső ziláltságát jelképezi. Ez a kard, a fegyver, Jézus Krisztus Quarta Monarchiája, mely felveszi a harcot a világ és em beriség ellen. 297

így aztán - figyeljék meg - a kozmikus rend követelmé nyei szerint mi nem ellágyult, misztikus révületben beszé lünk valami édes Urunkról, aki olyan kedves és gyöngéd, hanem egy Krisztus-erőről, aki éjjel-nappal támad, szinte karddal hasogatja igaztalanságunkat, négy-erő képében fe szültségeket kelt bennünk, amelyeket csak kétféleképpen le het levezetni: pusztulással vagy megújulással. íme, ez a mi politikánk, politikai vallomásunk, hogy amint elismerjük a valóságot, hozzá is nyúlunk, megtámad juk az evangélium megbízásából, s minden jelenséget JézusKrisztus szent törvényéhez mérünk: Politikai tekintetben elismerjük a Római Birodalmat, de minden keresztény kormánya és a mi fejünk a Quarta Mo narchia. Minden rendelkezésünkre álló erővel kijelentjük, hogy csak egyetlen út és egyetlen módszer létezik, amellyel valóságun kat a spirális magasabb csavarvonalára vihetjük, mégpedig a Quarta Monarchia, az isten-ember, aki azt mondta: „Nem békességet hozni jöttem, hanem hogy fegyvert". Ezt pedig mindazoknak mondjuk, akik az emberiség megmentésére vágyakozva kísérleteznek, mindegy, hogy humanista vagy forradalmi hajlamokkal. Mert csak egy megoldás van: a Quarta Monarchiái Ezzel keresztezik a rózsakeresztesek a világot és az em beriséget, hogy a jóság, igazság és igazságosság rózsái egy szer kibontakozzanak a fejek, szívek és kezek igaz tette kö vetkeztében, mely a forma-adás pünkösdi tüzében gyulladt meg. Vagy ahogyan Szalutárisz mondja Perzeusz színjáté kában: „A világ a zabolátlanul ontott vér óceánján sodródik, mely tovább ömlik, amíg az utolsók is meg nem értették, hogy gonosztevők." 298

A békét nem politikai sakkhúzások hozzák meg, mivel ezeket nem az isteni háromság hatalmas lélegzete hajtja, ami pediglen az Atya jósága, a szeretetteljes Fiú engedelmessége, és a tiszta Szent Szellem befogadása a Quarta Monarchia által.

299

Noha elég pontosan tudjuk, hogy milyen változások várnak ránk, s ezeket szívből szeretnénk közölni minden istenkere sővel, Isten akarata ellenére senki emberfia sem keríthet hatalmába vagy szolgáltathat ki minket az arra méltatla noknak. A jó ügyet azonban titokban támogatni fogjuk, attól függően, hogy ezt Isten megengedi-e vagy megtiltja, mert a mi Istenünk nem vak, mint a pogányok Fortunája, hanem egyházának dísze és templomának ékessége. Fama Fraternitatis R.C.

300

31 A rózsakeresztesek titkos segítsége

A rózsakeresztesek politikai álláspontjával foglalkozó fejezet ben megbeszéltük, hogy változatlanul elismerjük a világ ténylegesen fennálló állapotát. A rózsakeresztes akkor is elfo gadja ezt, ha ez az állapot teljesen ellenkezik Isten akaratával és törvényeivel, mert az állapotokat az ország és a benne élő nép természettörvényszerü termékének látja. Bátran magára veszi a népben kifejezésre jutó közös bűnök következményeit, enge delmeskedik országa törvényeinek, s a törvényes kormánnyal szemben megfelelő tiszteletet tanúsít, anélkül, hogy a faj szel lem túlzott tiszteletének hibájába esne. A rózsakeresztes tanuló tehát soha sem, semmi körülmények között sem forradalmár a szó társadalmi, politikai vagy tudományos értelmében. Ne gondolják azonban, hogy ha a természettörvénnyé vált állapotot elismerjük, akkor megrekedünk a negativitásban és a szokásokban: hogy ha lemerülünk népünk életébe, és meg osztjuk vele szenvedéseit, bűneit és hiányosságait, akkor nem teszünk semmit sem, hogy megfordítsuk e természet rend sorsát, amelyhez mindannyian tartozunk. Azt is megmondtuk Önöknek, hogy a Quarta Monarchiát ismerjük el a mi vezetőségünknek és a keresztényekének. Megmondtuk, hogy ez a kabalisztikus kijelentés Krisztus lé nyére vonatkozik, s hogy a dolgok természetrendjét - mint egy karddal - Jézus Krisztus szellemrendjével keresztezzük. Nem fecsegessél tehát, hanem az igét cselekedve. 301

így aztán a Rózsakereszt egész mágiája, a nyugati világ egész mágiája Krisztus szellemi rendjének megvalósítására irányul. Ezzel megtámadjuk a fennálló helyzeteket, a dolgok tetejétől a talpáig és az alapjától a csúcsáig. A Nagy Müvet pedig teljes mértékben ki lehet vitelezni az ország jelenlegi és a jövőben érvényes törvényeinek keretén belül. Ez a munka olyan közvetlen, dinamikus és diadalmas, annyira mindent összetörő szeretettel öleli át a világot, hogy ha Önök csak valamit is tudnak erről, akkor - mint a jóság, igazság és igazságosság keresői - már semmiféle politikai tevékenységre vagy esetleg még meglévő államférfiúi becs vágyukra nem fognak időt vesztegetni. Van egy titkos segítség, amellyel a Rózsakereszt mindent megajándékoz, ami a nagy célt szolgálja, amelyet mindenki nek odanyújt, akit az Úr szőlőskertje igazi munkásának lehet tartani. Ebben a fejezetben erről a titkos segítségről szeret nénk felvilágosítást adni. A Rózsakereszt tanulói tudják, hogy a Krisztus követel ményeit a világ csak akkor tudja megvalósítani és alkalmaz ni, ha elég embert lehet találni, aki ezeket a követelményeket saját magában megvalósítja, és a lélekkel, a szívvel és az értelemmel valóra váltja. Ha elég embert lehet találni, aki Istennek a világgal és emberiséggel kapcsolatos tervét, a makrökozmosznak a mikrokozmosszal kapcsolatos tervét kész teljesen önzetlenül kikutatni, és ezen az úton az Egye temes Tan örökkévalóságokat áthidaló lényegéhez áthatolni, akkor bennük egy új erő fejlődik ki, amely - már a sugárzó és összetörő képessége miatt is - új alkotásra képes. A rózsakeresztesek régi könyvei ezt az erőt nevezik „a titkos segítségnek". Van egy isteni erő, amely minden percben, minden má sodpercben be akar hatolni hozzánk, velünk akar lakozni, 302

hogy a föld és lakói zavartalanul együtt zengjenek a szférák harmóniájával, és teljesen felemelkedjenek eredeti rendelte tésükhöz: újra az Atya gyermekei legyenek. Ez az isteni erő azonban a dolgokat csak a mi hozzájárulásunkkal tudja ala kulásra ösztönözni. Rajtunk kell áthaladnia, mintegy átcsapnia, s minket is a világmindenség tudatos résztvevőivé ébresztenie. Ezért mondták egykor, hogy „Isten alkotása az emberben rejlik. Az alkotás részei vagyunk, kis kerekek a világmegvalósulás nagy szerkezetében. Az Ő keletkezése, alkotásának betető zése ezért fejek, szívek és kezek tudatos odaadásától függ". Ez az isteni lény, akinek hatalmában állna a másodperc töredéke alatt mindőnket megsemmisíteni, a dolgok meg nyilvánulásából eltörölni, arra késztet minket minden észt felülmúló szeretettel, hogy kezdettől fogva munkatársai le gyünk nagy terve kivitelezésénél. Egy munkatárs azonban csak akkor ér valamit, csak akkor készíthet hasznos munka darabot, ha viszontszeretettől vezérelve, intelligensen, és a tervet felismerő szabad építőként dolgozik. Ezért fáradozik Isten az idők pirkadata óta azon, hogy szabad, személyes elhatározásból fogadjuk be az 0 akaratát és bölcsességét. Ezért mondja a Biblia, hogy szeretete ha talmas bizonyítékául az Atya a Fiát küldte el, hogy senki se vesszen el, hanem mindenkinek örök élete legyen. A legjobb, a legszentebb, a legmagasztosabb, amit csak képesek vagyunk befogadni Istentől, az jön hozzánk a Krisztusban, hogy ráébresszen minket fejedelmi rendelteté sünkre: „Félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti üdvösségteket!" Ezt a megbízást szűkebb, de tágabb, egyetemes értelem ben is kell látnunk. Mindannyian egymásra vagyunk utalva. Az emberi élethullám hierarchiája egyetlen test. „Nálam 303

nélkül semmit sem cselekedhettek", mondja a Krisztus, mint a mi hozzátartozónk, családtagunk; s átvitt értelemben mi mondjuk Önöknek, és Önök nekünk: „nélkülem semmit sem tehettek". Ha pedig Önök, mint e nagy test tudatos részei, nem akarják elfogadni fejedelmi hivatásukat, akkor a Krisz tusnak ideiglenesen vissza kell vonulnia tőlünk, mert - aho gyan a szent könyv mondja - vonakodásuk miatt ereje nem tud hatni ezeken a helyeken. Képzeljék el azt az embert, aki az ösvényen-járással, a Nap nyugat misztériumiskolájának beavatási ösvényén tudatosan és intelligensen kapcsolatba lép ezzel a korábban is említett isteni erővel, mely csakis Isten fókuszain keresztül, az em bereken keresztül hathat az erejével, s a világot és emberisé get az ember segítségével lobbanthatja lángoló tűzzé. Az is teni erő, amelynek három nézete van, mint valami tüzes kard, a fejétől a kígyótüz-csatornán, a hátgerincen át lelövell benne a plexus sacralisig. Ebben az emberben ettől a perctől kezdve egy belső ér zékszerv kel életre, amelyet Az alkímiai menyegző jelképe sen a szép szűznek mond, aki hátulról megérinti C.R.C-t, Rózsakereszt Krisztiánt, megérinti a hátát, amikor C.R.Cben a szellem vihara tombol. Ez a belső érzékszerv közli a tanulóval a szándékot, amivel az isteni erő közeledett hozzá: mint Jánosnak Páthmoson, megmutatják neki, hogy minek kell nemsokára megtörténnie, s a tanuló hogyan dolgozhat együtt az emberiség fejedelmi hivatásának betetőzésén, azon a munkán, amelyért Krisztus a mai napig is kimondhatatla nul szenved. Itt tehát nem valami határtalan misztikus elragadtatásról van szó, melynek eredménye valahol a sötétben rejtőzik, ha nem a Vele való találkozásról a hegyen, ahol a Föld hatal304

mas panorámaként tárul a tanuló elé, aki világosan látva vizsgálhatja a távlatokat, mindannak a mélységeit, aminek nemsokára meg kell történnie. Ha pedig a háromszoros istentüz villámló sugárként megérintette a plexus sacralist, akkor ebből a forrásból felszáll az emberi válasz, mint az Atya hívására adott felelet; és mint egykor a próféták, ő is megszólal: „Igen, Uram, hall a Te szolgád". Akkor felfelé tör az Élő Víz, a Szent Szellem tüze, s a ta nulótól kimegy a világba, hogy megadja a háromszoros fe leletet. A tímusz vérzik, mint valami nyílt seb, amelyből a lélekszintézis az Önök szívébe folyik. A királykamra magas tornyából villámként lövell a korbácsoló igazságosság szaturnális tüze világunk sötétségébe, míg az átszellemült gégéből megnyilatkozik a mágikus hang, s trombitaszóként csendül fel az alkotó Fiat. Ez a háromszoros erő, amelyet a háromszoros istenvilá gosság gyújtott meg: ez az a titkos segítség, amellyel a ró zsakeresztesek mindenkit megajándékoznak, aki méltónak mutatkozik erre. Ezzel a titkos segítséggel harcolnak a ró zsakeresztesek a népek mozgalmai közepette nap mint nap és percről percre. Ezzel az erővel támadnak meg mindent, ami a dolgok követelményének nem felel meg. Azt mondja a Fáma: tudjuk, milyen változások vannak folyamatban. Ezt mi is ugyanígy kijelenthetjük: mert tudjuk, hogy milyen változások vannak folyamatban. Egész szí vünkkel arra vágyunk, hogy küldetésünket mindenkivel, Is ten minden tanítványával közöljük, hogy mindannyian a legtudatosabban dolgozhassunk azon az alakuláson, amely nek nemsokára meg kell történnie. Beszédünket csak a lényük mélyén ránemesedettek értik meg. Ezt nem teheti senki sem köztulajdonná, s a méltatla nok nem képesek elvenni tőlünk. Itt a fekete erők fortélyaira 305

gondolunk, amelyek hasonló folyamat révén, de a solarplexusban (napfonatban) lobbannak lángra, s így nekik nél külözniük kell az Istenben felébredt tanuló belső látását, holott nagyon szeretnék birtokolni ezt a magasztos látási ké pességet, hogy megvalósíthassák gonosz terveiket. A Világosság Fiai a rózsakeresztesek titkos erejével amelyet nem lehet másokra átruházni és nem lehet ellopni befolyásolnak minden pozitív munkát a világon; így törik szét a szentségtelent, és sürgetik megújulásra a méltatlant. Ezt azonban nem valami emberi, háromdimenziós forradal mi folyamattal teszik, hanem ahogyan az ösvényen haladó tanulót szellemben szüntelenül megvilágosító isteni impul zusok azt megengedik vagy megakadályozzák. Mert a mi Istenünk nem vak, mint a pogányok Fortunája, hanem egyházának dísze és templomának ékessége. A pogány Fortuna a spekulatív elem, amellyel a természet ösztönéhez kötött ember oly szívesen próbálkozik. Fortuna a vak istennő, aki a földgömbön áll, s karjaiban a föld túlcsor duló bőségszaruját tartja, amelyből azok tudnak meríteni, akik mások érdekeit mellőzve, mohón, ravasz önzéssel nyújtják ki érte durva kezeiket. A mi Istenünk azonban, aki „gondolta a mennyeket, és máris lettek", egyházának dísze és templomának ékessége. 0 a szentek közösségének központi, vezető elve, és az Isten nek szentelt személyiség saját, belső templomának regene ráló elve. Ez az erőből-erő pedig, ez az Istenből Isten, ez a minden ható teremtő - aki úgy szerette a világot és az emberiséget, hogy egyszülött fiát küldte hozzánk, hogy törjünk át az emberfölöttiség örök dicsőségéhez -, nem vakokként akar min ket a negatív, önműködően megvalósuló tökéletesedés útján 306

vezetni. Az Ő bölcsességének, akaratának és tevékenységé nek tudatos fáklyahordozóivá lobbant lángra minket, hogy a gyermekeiben átalakított szeretetét mindenkinek odaadja, akit „Isten tanított", mindenkinek, aki a szellemre vágyik. „Ami kezdettől fogva volt, amit hallottunk, amit szemeink kel láttunk, amit szemléltünk és kezeinkkel illettünk, az életnek Igéjéről. És az élet megjelent! És láttuk, és tanúbizonyságot teszünk róla, és hirdetjük néktek az örök életet, amely az Atyánál volt és megjelent nekünk. Amit hallottunk és láttunk, hirdetjük néktek, hogy néktek is közösségtek legyen velünk, és pedig a mi közösségünk az Atyával és az ő Fiával, a Jézus Krisztussal", a Szent Szellem tüzlángjának közösségében.

307

Filozófiánk nem új, hanem ugyanaz, amit Ádám kapott bu kása után, és amit Mózes és Salamon is használt. így nem is akar sokat vitázni, vagy az eltérő nézeteket megcáfolni. Mi vel azonban az igazság egyszerű, velős, s mindig azonos önmagával (s különösen, mert minden tekintetben teljesen egyezik Jézussal, ahogyan Ő az Atya ábrája és példája,) nem lehet azt mondani, hogy: „Ez igaz a filozófiában, de nem igaz a teológiában". Mert amit Platón, Arisztotelész, Pitagorasz és mások helyesnek ismertek fel, és aminek Enok, Ábrahám és Mózes ad nyomatékot, mind ugyanaz, kivált képp, hogy a nagy csodakönyvvel, a Bibliával is egyezik: szférát vagy gömböt képez, melynek minden része ugyano lyan távolságban van a középponttól, ahogyan majd keresz tény értekezésekben többet és részletesebben beszélünk róla. Fama Fraternitatis R. C.

308

32 Jesus ex omni parte

Ha a Rózsakereszt tanulója kitartó igyekezet árán valame lyest behatolt a rózsakeresztes filozófiába, akkor megérti a bölcs prédikátornak a sorsba látszólag belenyugvóan és bo rúlátóan csengő szavait: „Ami volt, ugyanaz, ami ezután is lesz, és ami történt, ugyanaz, ami ezután is történik: és semmi nincs új dolog a Nap alatt. Van-e valami, amiről mondhatják: nézd ezt, ez új? Régen volt már, száz esztendő kön át, melyek mielőttünk voltak." Amint pedig láthatatlan hallgatóival együtt a prédikátor átvonszolja magát a fakó valóságon, felfedezi, hogy csak egy dolog van, egy valóság, egy kezdet és egy vég: a Logosz, Isten; hogy minden egyetlen követelmény körül ke ring: az istenné válás körül a mennyben és a földön. A napnyugati misztériumiskola tanulója, aki észlelni kezd valamit a mágia világosságából a szellemi újjászületés térségeinek láthatárán, megállapítja, hogy az igazság egy és osztatlan, mindig ugyanaz, s az idők meghiúsult reményeit örökké szerető karjaiban tartja. Ha tehát a Rózsakereszt Önök elé lép, szót emel, trombi tájával messze csengő felhívást szólaltat meg, hogy világos ságra ébressze és kiemelje Önöket zilált életükből, akkor ezt nem valami újra hivatkozva teszi, hogy „nézd ezt, ez új", * Jézus teljesen, minden tekintetben

309

hanem arról a hatalmas dologról van szó, hogy összekap csolja Önöket az igazsággal, mely örökkévalóságokat foglal magában. Akkor az igazságról van szó, amelyről az élenjá rók a világ alapítása óta tanúskodtak, amiért vérüket ontot ták, amiről a próféták beszéltek, amiről minden vallás - ren deltetése szerint - énekelt, és amit ragyogtatott. Akkor arról a követelményről, isteni követelményről van szó, mely acélos megrendíthetetlenségével mindig ugyanaz maradt: Isten tervének a betöltéséről fejek, szívek és kezek segítségével. Ez az isteni követelmény falként áll körülöttünk, a fal előtt pedig mélységes aggodalom, melyet a tudatlanság és elutasítás okoz. így lett Isten akaratának, bölcsességének és hatásának fala siratófal, Jeruzsálem siratófala, ahol a zsidó énekesek szenvedélyes, ritmusos fohászaikkal akarják Isten szívét meglágyítani, hogy vonja vissza a követelményeit. Ugye értik, hogy a bölcs prédikátor nem az egyetemes igazságot kritizálja, hanem minket? Mert nem azt mondja, hogy „hagyjátok abba a keresést és tapogatódzást", hanem az úgynevezett új dolgokkal és rendszerekkel való „játsza dozásunk" miatt szól ránk, amelyek pillanatnyilag lefoglal nak minket - mert hát valahogyan el kell tölteni az időnket. A fércmunkánkat kritizálja, s megállapítja, hogy csak egyetlen módon lehet megszabadulni ettől a bajtól, Istent és embert csak egyetlen módon lehet megváltani a kimondha tatlan fájdalomtól, mégpedig az igazságnak, az egyetemes igazságnak az átélésével és teljesítésével, amely megszaba dítja magát a múlt fátylaitól, s a jövő messzeségeibe vész. Itt egymás hegyén-hátán minden dúl és áskálódik: homá lyos, fakó fáradozás ez, körülöttünk pedig az isteni követel mény falai tornyosulnak. Most pedig, miután az emberiség a kísérletek ezrein van túl, miközben számtalan ember vére 310

folyt és folyik, most a Rózsakereszt jön Önökhöz, és azt mondja: „filozófiánk nem új találmány, nem valami suszter filozófus fantáziájából ered". Ha a mi filozófiánkról beszélünk, akkor nem hangsúlyoz zuk a „mi" szót, mert nincs benne tőlünk semmi. Semmi olyasmi sincsen, amit Önök - akárcsak bútoraikat és pénz tárcájukat - személyes birtoknak nevezhetnének. Egy tan mutatkozik be Önöknek, egy istenné válási rend szer, mely teljesen annak felel meg, amit Ádám kapott kez detben. Ez Önöknek persze semmit sem mond. Ádám neve egy betűcsoport, amelyről a költő rímekben beszél; vagy úgy látják őt, ahogyan a régi festők képzelték el. Londonban láttunk egy festményt Ádámról. Olyan ősembernek ábrázol ták, borzas fajankónak, hogy a King Kong nevezetű gorilla is elszaladt volna előle. Éva pedig rettenetes volt. A festő még ember-isten alakjukban látta őket, mert mindketten meztelenek voltak: a fügefalevél-öltöny még nem illette meg őket. A Fama Fraternitatis szerzőjének nem ilyen kép lebegett a szeme előtt, amikor azokról a tanokról beszélt, amelyeket a bukása után nyújtottak át Ádámnak. Ádámot úgy látja, mint a Biblia is: emberiségnek, amelyet a Logosz második nézetének kimondhatatlan szeretete - a Krisztus örökkéva lóságig közvetítő és magyarázó szeretete - összekapcsol az isteni követelménnyel. Olyannyira, hogy lényénél fogva ké pes lesz egyesülni ezzel a követelménnyel, képes lesz átlátni és kutató értelmével megvilágítani azt, hogy aztán ő - az emberiség - ezt a követelményt a Szent Szellem erejében betölthesse. Nem kell tehát a könyvesboltban Ádám tanait keresniük, mert Önök képezik Ádámot. A tanok Önöknél és Önök kö311

rül vannak, s éppúgy alkalmazhatják azokat, mint Mózes és Salamon: Mózes, a cselekvő, a megvalósítás ereje, és Sala mon, a bölcs, a nem tudott dolgok kifinomult látója. Ebben a bölcsességben, mely nem emberi, hanem isteni, nem lehet kételkedni, s tagadni sem lehet. Persze hogy meg kísérelik. Kételkednek, sőt tagadják, mert ezek a tanok el lentmondanak a természetösztönnek és az érvényesülési tö rekvésnek. Ez a bölcsesség fegyver, kard, amellyel az em bert átfúrják. És ez ellen küzdenek az emberek. Ha a Rózsakereszt Istennek ezzel a követelményével lép fel, akkor az embereknek egy csomó kifogásuk van. Hogy a követelmény nem eléggé intellektuális, vagy misztikusan nem kielégítő, vagy túl életbevágó; hogy nem veszi eléggé figyelembe a személyes meggyőződéseket, hogy vélt alap pilléreket ingatunk meg - s védekezni kezdenek. A kételyeket eleinte udvariasan és nem kifogásolható módon közlik. Az egyetemes bölcsességet azonban, amit a Rózsakeresztnek hivatásánál fogva közölnie kell, nem le het az emberek egyéni kívánságai szerint megváltoztatni, hanem a bölcsesség követelményei szerint kell forgalomba hozni. Akkor aztán az ellenkezők eldurvulnak, megpróbálják lelkünk üdvözítőjét megölni, vagy ha arra van szükség, har minc ezüstpénzért kiárusítani. Az igazságot azonban nem lehet megölni. Minden rajtaütés után szebben csillog, mint a legtündöklőbb álomkép. A Rózsakeresztet nem lehet meg semmisíteni. Ez az igazság pedig, amely mindig ugyanaz, teljesen megegyezik Jézussal: Jesus ex omni parte. Ezt a kifejezést úgy tudnánk körülírni, hogy „Jézus Krisztus teljes jelensé ge". A rózsakeresztesek filozófiája ezzel teljesen megegye zik. Mivel pedig ez a testben megjelent Isten atyja hű kép312

mása, lehetetlen azt mondani, hogy ez a filozófia tudomá nyosan helyes, de nem egyezik meg a vallással, a teológiá val. A teológia fogalmát azonban ne annak nézzék, aminek manapság tartják, hanem az igazi istenismeretnek, istenma gyarázatnak, ami itt nemcsak szoros kapcsolatban, hanem összhangban is van az igazi tudománnyal. De hogyan lehet megtalálni a Fama tanának bizonyosságát? Hogyan lehet áttekinteni és kikutatni? Hol van ebben a tan ban valami fix pont? Hogyan lehet a háromdimenziós kor látozottság keretén belül megtalálni a vallás és a tudomány egységének, minden emberi alakulás e két oszlopa szoros egymásba fonódásának a bizonyítékát? Megvan-e ennek a lehetősége? Megvan! Amit a valóban megvilágosult filozófusok, mint Platón, Arisztotelész, Pitagorasz és mások helyesen láttak, és ami ben az emberiség vallástörténelmének kimagasló alakjai, Enok, Ábrahám, Mózes és Salamon jeleskedtek, az egyezik, lenyűgözően egyezik a csodás könyvvel, a Bibliával. A Bibliát a Sors Uraitól kaptuk, akik minden hiba felett állnak. És ami a szellemi fejlődésünkhöz kell, az mind megtalálható benne. És ebben a csodálatra méltó könyvben megtaláljuk a vallás és a tudomány egyezését is. Ennek megfelelően a Rózsakereszt is mindent megtesz, hogy ezt a könyvet az emberekkel helyesen megértesse, minden torzítástól és exoterikus értelmetlenségtől megsza badítsa, és minden vágyakozó léleknek átnyújtsa. Mindez pedig együtt gömböt vagy szférát képez, melynek minden ré sze egyenlő távolságra van a középponttól. A Rózsakereszt Krisztián alkímiai menyegzőjében a je lölteket, az aranygyapjú lovagjait (akiket egy „apródnak" 313

nevezett belső képességgel látnak el), szabad kutatás céljára a beavatás várába küldik. Kutatása folytán C.R.C. is egy gömbhöz ér, egy nagy földgömbhöz. Csodálkozva állapítja meg, hogy ezen a földgömbön az aranygyapjú minden lo vagjának a lakóhelye meg van jelölve, s hogy ezt a gömböt, ezt az arany földgömböt ki is lehet nyitni, s be lehet hatolni a középpontjába. És C.R.C. bemegy: behatol a gömb szívéig, s ott mintegy fenséges planetáriumban találja magát. Látja az égitesteket, ahogyan pályájukat róják; megvilágosodik számára az is tenterv magasztos kompozíciója: érzékei elragadtatásában látja a világmindenség egységét. Minden dolog, amit mi vagy mások, keresztény szem pontból mérlegelve a múltban, a jelenben és a jövőben meg beszéltünk ill. megbeszélünk, minden, amit Önök esetleg egyszer maguk is olvasni fognak az Élet Nagykönyvében, az mind gömböt képez, egy ilyen egyetemes formát. Most pedig felszólítjuk Önöket, hogy lépjenek velünk együtt C.R.C. nyomdokaiba, s hatoljunk be ebbe a gömbbe. Itt aztán meglátjuk a világ melengető és tisztító világosságát, Jesus ex omni parte, Jézust teljesen és világosan; Jézus Krisztust, minden élet Urát. Mi pedig, akik a világban mun kálkodunk, és igaz szabadkőművesekként erős citadellát építünk, amelyben az igazság fog velünk lakozni, mi tudjuk, hogy mindannyian, az egész emberi élethullám, egyforma távolságban vagyunk ettől a világító, ragyogó és szeretettel jes középponttól, amely egyetemes tudást és kegyteljes üze netet küld nekünk, amely az evangéliumban öltött alakot. És mialatt az Atya arany napszívéhez simulunk, látjuk, hogyan futnak a csillagok és bolygók a pályájukon a kozmikus gyö kérönállóságon át. A világmindenség az Ő kezeinek mun káját hirdeti. 314

Valóban, filozófiánk nem új találmány. Ez Isten hangja, mely arra ösztönöz, hogy járjuk be az ösvényt, amelyet mu tatni akar nekünk. Ne álljunk tehát saját gyártmányú sirató falunkhoz, hogy ott kiáltsuk ki fájdalmunkat és vágyakozá sunkat. Fogjunk munkához annak szent tudatában, hogy bármilyen helyzetben és bárhol legyünk is, egyenlő távol ságban vagyunk az isteni, ragyogó középponttól. Ha a szív fáj is, ne csüggedjetek, Bármi is gyötörne itt titeket, Krisztus áttör, ím, a sötét felhőn, Szeretetével a szabadság jön.

315

Ami pedig korszakunk istentelen és átkozott aranycsinálását illeti, ez annyira elterjedt, hogy mindenekelőtt sok züllött megszállott, aki megérett az akasztófára, nagy gazembersé geket követ el vele, s emiatt sokak kíváncsiságával és hiszé kenységével visszaél. Sőt, szerény emberek is úgy vélik, hogy a fémek átváltoztatása a filozófia csúcsa és végcélja, és Is tennek az az ember tetszik különösen, aki nagy tömeg ara nyat és nagy aranyrögöket tud csinálni; és még azt is remé lik, hogy oktalan kérelmekkel és szenvedő ábrázattal a Min denható Istent, aki ismeri a szíveket, valamire rávehetik. Ezért nyilvánosan kijelentjük, hogy mindez helytelen, s az igazi filozófusoknak az aranycsinálás csekélység és mellékes dolog: ennél számtalan sokkal jobb dolgot is tudnak! Szeretett atyánkkal, C.R.C-vel mondjuk: „El az arannyal, ha az nem több, mint arany!" Mert akinek az egész termé szet megnyilatkozik, az nem örül annak, hogy „Napot" tud csinálni, vagy ahogyan Krisztus mondja, hogy „az ördögök engedelmeskednek neki", hanem örül, hogy látja megnyílni az egeket, Isten angyalait fel- és alászállani, s hogy a neve be van írva az Elet Könyvébe. Fama Fraternitatis R.C.

316

Az aranycsinálás a századok folyamán A Rózsakereszt nyugati filozófiát tanulmányozó tanulói bi zonyára találtak a rózsakeresztesek alkímiájával foglalkozó olyan közleményeket, melyek a középkori ezoterikusok rendkívül titokzatos kézműiparáról adnak hírt, arról, hogy közönséges fémekből aranyat csináltak. Kétségtelenül isme rik a régi ábrázolásokat, amelyeken tiszteletre méltó, csuk lyás férfiak görnyednek retortáik és lombikjaik fölé, mialatt bizarr füstfelhők célozgatják a sötéten ásító kémény nyílását. Az elbeszélések szerint az alkimisták mindenekelőtt éjjel űzték foglalkozásukat, mert a felfedezés veszélye ekkor volt a legkisebb, mivel az emberek aludtak. Bizony, a középkori alkimisták laboratóriumai ezrek figyelmét vonták magukra, s még többen böngészték könyveiket, hogy rájöjjenek a módszereikre. A Fama Fraternitatis ösztönzésére most az aranycsinálásra, az annyira kutatott mágikus művészetre tereljük a fi gyelmet, s reméljük és imádkozunk, hogy megtaláljuk a ma gyarázat legegyszerűbb módját, amellyel bemutathatjuk a mérhetetlen kincsekhez vezető utat. Mert mindjárt az elején megmondjuk Önöknek, hogy az alkimisták nem bújtak el megvasalt, elreteszelt ajtók mögé, éjszaka, hanem Önökért dolgoztak és szenvedtek, Önöket akarták gazdaggá tenni, olyan gazdaggá, hogy kincseiket ez a világ be sem tudná fo gadni. 317

Az aranycsinálásnak három módja van: az éntudat aranyá nak a készítése; a lélektudat aranyának a készítése; és a szellemtudat aranyának a készítése. Az én aranyát a vágy erejének vörös parazsa jellemzi; a lélek aranya az irgalmas ság ereje; a szellem aranya pedig az új alkotás vakító fényes ségében válik nyilvánvalóvá. Ki ne ismerné a vágyak vörös lángjait? Ki ne állna csaknem minden percben ebben az emésztő tűzben? Ki ne ismerné a sóvárgás szörnyű nyavalyáját? Világszerte a vá gyak tombolása vonszol magával mindent. Az emberek szeme a messzeségbe tekint, s a pillanatnyinak és az elér hetőnek a távolságát méregeti. Izmaik megfeszülnek, s idegességükben reszketnek a világ ridegségétől. Melegség re vágynak, de nincs. Szeretetért esedeznek, s ez sincs. Nyugalomért epekednek, végre egy kis nyugalomért, de Istenem! - ez sincs. Látjuk csodálkozó és tiltakozó gondolataikat, mert néhá nyan úgy vélik, hogy varázsbirodalmukat igenis megtalálták egy szeretett ember társaságában, vagy máshol, esetleg va lami durva birtok formájában, amit ropogtatnak, mint kutya a csontot. Itt nyugalomra találtak, s békés csend ereszkedett mozgalmas életükre. A másik szemébe néznek, vagy széles mosollyal ölelik magukhoz a megszerzett földi „javakat" ahogyan mondani szokták. Önök azonban olyanok, mint egy nagy gyerek. Nemsoká ra újra felcsapnak a lángok, s a Mars-hierarchiák még erő sebben tartják kézben Önöket. Kiverik Önöket vélt varázsbi rodalmukból. Maga az élet ragadja meg Önöket. Akikhez a boldogságuk fűződött, azok meghalnak, átsuhannak a fátyol másik oldalára, a másvilágba, mégpedig nem a csillagos ég pompájának harmóniájában, az idők forgó kereke követ keztében, hanem kitépik őket közülünk, halálos sikoltással. 318

Tompa fájdalom marad a szívükben, s új vágyakozás, az újraegyesülés vágya ragadja meg Önöket nagy erővel. Gyermekeink keresztezik igazi boldogság utáni vágyunkat. Rögeszménket cafatokra tépik, s a kudarcba fulladt remény megsebzi szívünket. Viharként tombolnak a kívánságok, míg végül a harcba belefáradva el nem süllyedünk csillapít hatatlan és összetört kívánságaink vörös tengerében, harcko csijainkkal együtt. Mi ez a vágyakozás, minden idők csillapíthatatlan kíván kozása? Mi ez a heves ösztön a vérükben, melytől az egyik pillanatban lihegünk a megerőltetés miatt, a másikban léleg zetvisszafojtva hallgatódzunk; vajon megértjük-e a magya rázatát? Honnan erednek ezek a soha sem nyugvó vörös ör vények? A régi alkimisták válasza megdöbbentő: a vágyakozás olyan erő, amelyet a Krisztus-hierofánsok küldenek Önök nek. Életünk Ura az, aki az emberiség útján ebben Önök elé lép. És rémület fogja el a seregeket. Hogy lehet ez? Hát nem a misztikusok akarnak-e figyel meztetéseikkel megóvni minket a vágyak égető lángjaitól? Nem a gnosztikusok beszélnek-e a vágymentességről, amelyre rá akarnak ébreszteni minket? Nem beszéltünk-e mi is az előbbiekben a vágyak örvényétől való megszabadulás ról? Most pedig a Rózsakereszt szerzetesei olyan Krisztus adományról beszélnek nekünk, mely a Mars-hierarchiák se gítségével merít le bennünket abba a vörös tengerbe, amely földrészeket választ el egymástól? Igen: de az új-ezoterikus tudás itt a látszólagos ellentétek között felfedezte az igazságot, a megszabadító igazságot, mely ebben a világban életre keltheti a jóságot és igazságos ságot. A vágyakozás vörös aranyával megvásárolhatjuk an nak a jogát, hogy ráléphessünk erre az útra. Tudományosan 319

bizonyos, hogy a vágyakozás ereje az emberben kiirthatatlanul le van rögzítve. Az őskezdettől fogva mindnyájan zabo látlan vágyakozásra lobbantunk, de nem azért, hogy ebben a forró vágyban elpusztuljunk, hanem hogy ezzel az arannyal végül diadalmaskodjunk. Hajdanában a Krisztus-hierofánsok a vágyak segítségével süllyesztettek minket a mélypont ra, s minél mélyebben vagyunk ebben a nadírban, annál erő sebben a markában tart, és annál nagyobb a vonzereje. A vágyakozás az a „kőkemény" forrongás a vérünkben, az a dinamikus energia, isteni adomány, amellyel szüntele nül felkorbácsolnak és nyugtalanítanak, tovább sürgetnek minket az új hajnal felé. Az az erő ez, amellyel megpróbá lunk helytállni és fenntartani magunkat, hogy az énünk dia dalmaskodhasson. Felfedezzük azonban, hogy ez az erő túl haladja az öntudatunkat, és érvényesülési törekvésünket szétveri. A védfalak, melyeket magunk körül emeltünk, le omlanak, szeretteink meghalnak, s anyagi birtokunk szünte len veszélyben forog. A vágyakozás tengernyi pénzzel sem csillapítható éhséget kelt bennünk. Vágyaink mindenféle nehézségekbe és bo nyodalmakba sodornak minket, és az anyagi dolgokban ke resünk beteljesedést. Rögeszméinkkel pedig a bün mocsará ba süllyedünk. De az alantas vágyak éhségét ott sem lehet csillapítani - míg fel nem fedezzük ennek az isteni ösztön zésnek a szándékát: arra az elhatározásra sürget, hogy üdvrevágyásunk dinamikájára alapozott teljes erőbedobá sunkkal keressük az ígéret földjét. Mikor aztán menekülünk a dolgoktól, amelyekbe vágya ink próbálnak belefojtani, akkor a vörös lángok félrehúzód nak, hogy áteresszenek minket. Bemegyünk egy új földrész sivatagjába, ahol új küzdelem vár ránk, s ezt szintén a Krisztus-hierofánsok égettek belénk természetfolyamat for320

májában. A vágy mellett, az éntudat aranya mellett most a lélek aranyát kell kiásni e világ sivatagi homokjából. Ebben az új országban pedig újra ugyanazon dolgok év százados dala hallik a világosság és sötétség örök szimfóni ájában: az én aranya tudatos önmegtagadásra sürget, hogy fel lehessen éleszteni a lélek aranyát. A nyugtalanító, új Krisztus-erő szüntelenül helytállási és érvényesülési törek vése sziklájának löki az embert, aki nagy fájdalmak köze pette vonul a jelképes negyven éven át a sivatagban. Belső laboratóriuma retortáiban és lombikjaiban pedig kezd kivál ni a lélekarany, az igazi emberszeretet, a felebaráti szeretet, az irgalmasság aranya. Ahogyan azonban az alantas vágyak elleni harc kínzó erővel másik vágyat éleszt, úgy fogja az irgalmasság is fo kozni a szenvedését. Amilyen mértékben jelen van az üdvrevágyás, és kifejlődik benne a felebaráti szeretet, úgy nyitja meg a saját lényében, az emberben és a társadalomban levő érvényesülési törekvés a szakadékok mélységét, melyek láttán kétségbeesetten tördelik a kezüket. És megpróbálnak hidakat verni, megegyezéseket kötni, megpróbálják magukat művészettel, tudománnyal és vallás sal kábítani; keresik a megfinomult lelki szépséget. Csodás verseket költenek, s a sivatagba hintik. Dalokat énekelnek és szavalnak, elringató ritmusban. Meghatják egymást prédikálásukkal és romantikájukkal. Mindez mégis csupán színészkedés. Az isteni ösztönzést igaztalansággal akarják erőtelenné tenni. Lélekerőikkel a világ sivatagjában fekvő kul túra hulláját akarják felruházni. Éjszakáik falait bibliaszöve gekkel és emberbarát szólamokkal tapétázzák. Fájdalmukat azonban ezzel nem tudják ki seperni, s vá gyakozásuk vérvörös lángja és lelkük fojtogató szorítása megmarad. Hogy ugyanis a szellem aranya áttörhessen, ah321

hoz egy harmadik lépést kell megtenni az ösvényen: a be teljesülés lépését. Aki azonban ezt a lépést akarja megtenni, annak ezt nagyon komolyan és nagy erővel kell megtennie. Ezért mondta valaki, akivel szoros kapcsolatban érezzük magunkat, hogy „ehhez hősök kellenek". Csak itt lesz az ember tényleg keresztény, vagyis itt éli át igazán a kereszténység követelményeit. Itt önti ki vágyait és lélekerejét a Szent Szellem erejében. Az ember rendeltetése itt torkollik igazlelküségbe. Itt lesz az ember építő, szabad kőműves. Itt már nincs keresés és önfejű kísérletezés, hanem aprólékosan pontos ráhangolás arra, ami mindennek a Lelke. Itt áll előttünk az alkimista, a varázsló, aki teljes önmegta gadással mágikus retortái fölé hajolva a szellem nemes ara nyát hívja elő egészen új alkotásra. Ez a háromszoros aranycsinálás titka, mely a századok folyamán mindig ugyanaz volt. így jelölik a háromszoros aranyat, mert ezt a háromságot Jézus Krisztus örök napszí véből szerezték, mely Isten terve és a Szent Szellem alkotása közötti közvetítő tényező. Istennek ez az üdvözítő ereje először a Mars-hierarchiák közvetítésével lép elénk, hogy a vágyak markában feléled hessen az üdvre vágyás, kifejlődhessen s ebben tükröződ hessen Isten követelménye. Azért jár az Ószövetségben ez zel az istenadománnyal a parancs, amely az alantast figyel mezteti: „ne kívánd... és ne áhítsd...!" Ezután pedig a Vénusz Urai ruházzák ránk a második Krisztus-impulzust: a közvetítő tényező maga jön hozzánk, szinte családtagunkká válik, hogy az ő világosságában járva kifejlesszük a második aranyat, a lélekaranyat. Amikor megvan a vágyakozás mozgató hatása, és az anyagtalan lélekarany adománya is a birtokunkba került mint lehetőség, hogy Krisztusban diadalmaskodjunk az élet és 322

halál fölött, akkor Uránusz hierarchiái jönnek harmadik Krisztus-impulzusként, arra a személyes elhatározásra ösz tönözve minket, hogy legmélyebb lényünkben megtöltött lombikjainkat új alkotásra használjuk fel, új születésre, mely az anyag és a szellem minden területét felöleli. Mindezt pedig vessék össze a Fama Fraternitatis R.C. sajnál kozásával, hogy a Rózsakereszt szerzeteseinek ezt a módsze rét, melyre mágikus módon mindenkit meg akarnak tanítani Krisztusban, a csőcselék közönséges nyereségszerzésre hasz nálja és így értelmezi, s hogy rózsakeresztes álarc mögött ... sok züllött megszállott és akasztófavirág nagy gazember ségeket művel vele, és sokak kíváncsiságával és hiszékeny ségével visszaél. A rózsakereszt szerzetének háromszoros mágiájával hason lítsák most össze a méltatlanok egész seregének a kísérletét, amellyel a szent mágiát számtalan dologra használják, hogy kíváncsiságot elégítsenek ki, vagy nyereségre tegyenek szert, vagy a kenyérkeresés szolgálatába állítsák, mert egyik sem mer a lángoló szavak értelmében próbálkozni: „keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek". Ezért és itt kell felharsannia a kiáltásnak: fegyverre! Mert a kártevők szüntelenül dézsmálják az arany gabonát. Fegy verre, hogy tiszták maradjanak szándékaik a Rózsakereszt Idősebb Testvéreinek szolgálatában! Ezért is mondjuk szeretett atyánkkal, C.R.C. testvérrel együtt a Fama szavai szerint: El az arannyal, ha az nem a határtalan arany. 0 azonban örül, hogy nyitva találja az egeket, s látja Isten angyalait le- és felszállni, s hogy a neve be van írva az Élet Könyvébe. 323

Gondoljanak a korinthusbeliekhez írt első levélre: „Elvettetik romlandóságban, feltámasztatik romolhatatlanságban; elvettetik gyalázatosságban, feltámasztatik dicsőségben; elvettetik erőtelenségben, feltámasztatik erőben. Elvettetik lelki test, feltámasztatik szellemi test. Ahogyan van lélektest, van szellemi test is." És ebben az értelemben van megírva, hogy: „Lőn az első ember, Ádám, élő lélekké; az utolsó Ádám megelevenítő szellemmé" - a háromszoros aranycsinálás segítségével. Akinek van füle a hallásra, az hallja. Azt reméljük és azért imádkozunk, hogy megértsék ezt a beszédet.

324

Azt is kijelentjük, hogy alkímia címén olyan könyvek és ké pek jelennek meg, melyek Isten dicsőségének csorbítását je lentik. Ezeket meg is fogjuk nevezni, ha eljön az ideje, s a tisztaszívűeknek felsoroljuk őket. Minden tudóst arra kérünk, hogy gondosan ügyeljen az ilyen könyvekre, mert az ellenség soha sem hagyja abba a konkoly hintését, míg meg nem je lenik az erősebb, aki megakadályozza ebben. Fama Fraternitatis R. C.

326

34 A tiltott könyvek jegyzéke

Ezen a világon rettenetes harc dúl a jó és a gonosz hatalmai között. Két tudatfejlődés viszálya ez: a Szaturnusz-tudaté, mely egyezik Isten tervével, és az üdvrevágyás révén Krisz tusban született meg, valamint azé a Szaturnusz-tudaté, amely az istenterv elutasításából született: ez a kezdődő és egyre jobban érvényesülő sátánizmus. A jelenlegi ember e két tudati állapot keveréke; s a külső harc saját lényünk belsejében is dúl. Az emberi tudat két je lenség kölcsönhatása miatt alakul ki: az egyik a dinamikus energia, az emberi szellem minden teremtő erejű tevékeny ségének alapja, az a magasztos erő, amelyet a Krisztushierofánsok hoztak be rendszerünkbe, a másik pedig a for ma, amelyben lakunk. így válnak valóra a Krisztusról mon dott szavak: „vettetett sokaknak elestére és feltámadására". Hogy a dolgok menetét megérthessük, figyelembe kell vennünk, hogy ennek a világnak minden jelensége egyetlen erőből ered. A kezdődő istentudatnak valamint a sátániz musnak is ugyanaz a forrása. A minden dolog forrásából feltörő élő vizet az ember - az emberi élethullám alapját ké pező szabad fejlődési terv miatt - kétféleképpen használ hatja: bukásra vagy feltámadásra. Ez a természeti rend áll fenn az anyag és a szellem minden területén. Ugyanaz a nyelv, mely Istent dicséri, szidhatja is. A gégével formált hangok az együttérzés és a szeretet, de a lángoló gyűlölet 327

szavai is lehetnek. Kezemmel segíthetek, s kivitelezhetem Isten tervét, de kínozhatok és ...gránátot is hajíthatok. Ha megfigyelik, megállapíthatják, hogy a dinamikus ösztönzés hajszoló hatására minden szervünkkel a becsület és a becs telenség dolgait is kivitelezhetjük vagy támogathatjuk. Az egyazon forrásból eredő tettek eredményei azonban nagyon különbözőek. Mindkét cselekvésfajta tudattágulás hoz, a tapasztalatok gazdagodásához vezet: de aki a jó oldalt választja, az a világosság felé növekszik, aki pedig a go noszt, az a sötétség felé halad. A múltban és a jelenben is számtalanszor választottuk a gonosz irányt, s mai megnyilvánulásunk ezért mutatja a vi lágosság és sötétség tragikus játékát, sok sötétséggel és na gyon kevés világossággal. A filozófiában gyakorlott olvasó ebben a bizonyításban két ségtelenül hiányosságot fedez fel. Valami okának kell ugyanis lennie a ténynek, hogy a jó helyett a gonoszt választom, vagy választottam annak idején, s ennek következtében tu datom elhomályosult. Meg lehet-e állapítani ezt az első okot? Igen: ez az ok a durva-anyagi világ lényében és tulaj donságaiban rejlik, amelyben jelenleg vándorolunk. A nadírnak ezt a világrendjét csak a halál elvével lehet fenntar tani, amit többek között az a tény bizonyít, hogy az egyik természeti birodalom csak a másik megölésével és megevésével képes életben maradni. Attól kezdve, amikor a bűnbeesés miatt lesüllyedtünk az anyagiság talppontjához, el kellett szenvednünk a halált, hogy kifejleszthessük az éntudatot. A Fama pedig megjegyzi, hogy Ádámnak - tehát az emberiségnek - bukásánál az egyetemes tant is átnyúj328

tották, hogy abból és az által vezérelve megtudja, hogyan viheti végbe zarándokútját a halál országában, s hogyan győzheti le a halált a leghamarabb. Az ember azonban ezeket a tanokat csak akkor alkalmazhatja, ha elegendő tapasztalatra tett szert, ha élete elérte az érettség bizonyos fokát. És itt fedezünk fel egy nagy veszélyt. A kísérleti stádiumban ugyanis a legcsekélyebb ellenállás útján hala dó és természeténél fogva érvényesülésre törekvő ember Istentől eltérő tudatot épít. Mielőtt észrevenné, a sátá nizmus erősen kifejlődik benne. Ez a bizonyítás szintén hézagos. Az ember sokszor, nagyon sokszor vétkezik, míg megér ti, hogy vétkezik. A sötétséget olykor a legjobb szándékkal választja. Logikus-e, illetve megfelel-e a Logosz tökéletes ségének, hogy az embert feláldozzák, mielőtt észreveszi, hogy áldozat? Ez lenne az isteni szeretet? Isteni rend? Nem fedezünk-e fel itt olyan állapotot, amely nem volt benne az istentervben, sötét foltot az isteni tökéletességen? Ne ítéljünk elhamarkodottan! Mert abban a pillanatban, amikor e bajok következmé nyei a világ és az ember szabad fejlődését komolyan veszé lyeztették, úgy hogy végkifejletről lehetett volna beszélni, akkor Isten maga jött el az emberiséghez. A nadírmenet, bármilyen aggasztó is, a bűnbeesés miatt vált szükségessé. A legnagyobb szükségben azonban Isten jött el az emberiséghez, amit a szent könyv a következőkép pen juttat kifejezésre: „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen." S Istennek ez a Szentje, ez az erő az erőből kimondja a tudatlanságukban bűnöző emberek fölött a megszabadító igét: „Atyám! bo csásd meg nékik, mert nem tudják mit cselekesznek". 329

így akartuk Önöknek filozófiailag bebizonyítani, hogy életük olyan helyzetbe került, szerkezeti, szellemi krízisbe, amelyben - ha a megmaradás útján akarnak járni - egyet len millimétert sem tehetnek meg Jézus Krisztus nélkül. Az Ő szellemrendje lobbantja lángra a mi természetren dünket, hogy megmentsen minket, s szavai: „nélkülem semmit sem tehettek", ezoterikus-tudományosán teljesen helyénvalók. Még egyszer meg akartuk mutatni, miért választják a ró zsakeresztesek Krisztus keresztjét, mely az emberiség leg mélyebb fájdalmának egyetlen megszüntetési lehetősége, hogy a végleges elérés hervadhatatlan rózsái egyszer kivi rulhassanak. Ez a Krisztus odaáll minden ember ösvényére, és azt mondja: „Jertek hozzám mindannyian, akik megfá radtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket" - vagyis Önöket, akik az idők folyamán megfáradtak a harc ban, melyet a saját magukban megnövekedett sátánizmus, az alantas vágytermészetük ellen vívtak. Ha teológusok lennénk, akkor ezt a beszédet most befe jeznénk néhány elcsépelt közhellyel. A Rózsakereszt vilá gosságában, azonban nem eresztjük el egymást, míg össze nem kötöttük Önöket a feladatukkal. Krisztus a megmen tőnk akar lenni, és ki akar vezetni minket szükségrendünk ben keltett feszültségeink zsákutcájából. Emellett azonban, Isten megbízásából, be kell töltenünk az Ő világgal kapcso latos tervét, mégpedig fejek, szívek és kezek erejével, jóság gal, igazsággal és igazságossággal. Krisztus nem betöltetlen feladatunktól, nem megtört va lóságunktól ment meg minket. Azért ment meg, hogy betöltsük ezt a feladatot, hogy a megtört valóságot kijavítsuk. Az zal ment meg minket, hogy megszabadítja bennünk az alvó istenerőket. 330

Ez a felfogás képezi a legnagyobb különbséget a rózsake resztesek Gnózisa és a hagyományos teológia között. Ezért szeretnénk Önöket a Fáma kijelentésével kapcsolatba hozni: Azt is kijelentjük, hogy alkímia címén olyan könyvek és ké pek jelennek meg, melyek Isten dicsőségét megcsúfolják. Ezeket meg is fogjuk nevezni, ha eljön az ideje, s a tisztaszívűeknek áttekintést adunk róluk. Minden tudóst arra kérünk, hogy gondosan ügyeljen az ilyen könyvekre, mert az ellenség soha sem hagyja abba a gyomvetést, míg meg nem jelenik az erősebb, aki ezt megakadályozza. Világunkon ádáz harc dúl a jó és a gonosz hatalmai között. Ha az ember tudatos alkotó-egységként ebben a világban találja magát, akkor tudja, hogy birtokában van az említett dinamikus energia és az egyetemes tan, amely fejlődési fo kának megfelelően a formák tömegével nyilvánult meg neki. Az ember halálokon átjárta a tapasztalat útját, és a még meg nem tapasztaltat illetően a földiség sodrása, az Istentől el fordult tudat miatt fejlődött ki a sátánizmus. Ha azonban ez az ember rájön alantas mivoltának nyomorúságára, akkor képes lesz Krisztusban igazi emberi feladatára újjászületni. Istennek e mentő kezét azonban Önök félretolhatják, mert a kereszténység követelményét, az önmegtagadás követel ményét nem akarják elfogadni; mert az életreformot, amely a Krisztus-megvalósítás következménye lesz, nadírmenetük, talppontra való lesüllyedésük ellen-tételének nézik, tehát nem akarják meghozni az áldozatot, amivel megmászhatnak a tisztulás hegyét. Ha Önök ilyenek, megmondhatjuk a jövőjüket: Krisztus, aki feltámadásukat akarja, akkor a természetben megnyilvá nuló, bukásukat előidéző erővé lesz. A dinamikus energia, az alakulásra szolgáló erő, az Önök hordozóival, testeivel 331

való kölcsönhatás folytán napról napra erősíti Istentől elfor dult tudatukat. Az ilyen tudat - figyeljék meg - sokkal gyor sabban növekszik, mint a megszabadítást kereső ember tu data, így megállapíthatják, hogy sátáni tudatuk hamarosan sokkal erősebb lesz, mint mások tudata. Viselkedésükkel, pillantásukkal, beszédükkel, nagy ér telmi képességeikkel hamar hatalomra jutnak mások fölött. Kiterjedt tudatuk természeti törvényként hozza Önöket kap csolatba a természet rejtett erőivel, s olyan emberekkel, akik ezt az utat már korábban bejárták. Ha eljutottak erre a pont ra, akkor utoljára állítják Önöket döntés elé: visszafordul nak-e, vagy folytatják a választott utat. Ha folytatják, akkor felveszik Önöket a fekete szerzete sek soraiba, s nem fordulhatnak vissza többé. Istentől elfor dult tudatuk attól a pillanattól kezdve ki lett szakítva Isten tervéből. Ennek a rettenetes bukásnak a vége pedig nem le het más, mint végleges megsemmisülés, kivettetés az úgy nevezett külső sötétségre. És ez a nagy ütközet. Az istentervet keresztező erők üt közete, akik tudják hogy elpusztulnak, s ezért kétségbeeset ten harcolnak azon erők ellen, amelyeknek megvan az is tentudatuk. A harc nem közvetlen összecsapás, mert ez ak kor a legrövidebb időn belül eldőlne a világosság szerzetesei javára. Nem, ez nagyon bonyolult és lélegzetállító küzdelem egy nehézkes, lomha, nagy prédáért, mégpedig a tömegért, az emberéit mint nyáj ért. A sötét erők életre-halálra harcol nak, egész önfenntartási képességük bevetésével. Ez a ké pességük viszont a tömeg fölötti hatalmuktól, a tömeg buta ságától, a tömeg gátolt fejlődésétől, a fejlődésben lévő sza bad egyén önmegsemmisítésétől függ. A gonosz csak akkor lakozhat Önökben, ha beeresztik. Ha viszont száműzik, vagy Krisztusban kiűzik, akkor biro332

dalmának befellegzett Önökben. így érthető, hogy ennek a világnak a gonosza, a fekete birodalom, csak akkor lakozhat itt, ebben a társadalomban, ha menedékre talál, ha beenge dik. Ha ezt önkéntesen nem teszik, akkor megpróbál tekin télyuralmi és korlátlan hatalmon alapuló módszerekkel, te hát elnyomói, rabszolgatartói intézkedésekkel hajlékot fog'lalni! Ezek azonban csak a durva, külsődleges jelenségek, amelyek a fekete átkozottnak a félelméből és önfenntartási törekvéséből erednek. A tulajdonképpeni harc a magas szín vonalra fejlődött értelem miatt nagyon kifinomult módsze rekkel folyik. A megnyilvánulásban lévő emberi szellemet a dolgok útvesztőjébe vezetik, az ötletek sokaságához láncol ják napjaink cselédsorba jutott materialista tudománya, el fajult művészete és az istenné válást átkozó vallása segítsé gével. Kijelentjük, hogy a művészet, a tudomány és a vallás te rületén a számtalan alkímiai - azaz megújító szándékot ki fejező - elnevezés és fogalom között igen sok csupán meg tévesztésre szolgál, Isten dicsősége ellen és a páni félelem ben reszkető Sötét Rend érdekében. Az ifjú gnosztikus szerzet, amely Jézus Krisztus szolgá latába állt, nem alkalmazhat ugyanolyan módszereket. Ér telmetlen lenne Önöket arra kényszeríteni, hogy elfoglalják helyüket a világosság seregében. A világosság erői akkor sem tudnának parancsolóan fellépni, ha honvágyunkban erre kérnénk őket. A fénysugarak nem világíthatják meg az egész eget, mielőtt a Nap megjelent volna a láthatár fölött. Ezért fordulunk most sürgős felhívással az Önökben lévő Magasabbhoz, a Krisztus által Önökben megvalósítotthoz, hogy álljanak sorainkba a jóság, igazság és igazságosság szolgálatában. Mi csak a világosság által győzhetünk, a vilá333

gosság módszereivel. Aki pedig ezt választja, azt a tanulót alaposan megtanítják, hogy ha eljön az ideje, helyesen vé gezhesse a dolgát. A tiszta szívű tanulónak teljesen kinyilat koztatják a „titkos indexet", a fekete átkozott erkölcstelen módszerét, hogy egyszer majd hivatott apostolként velünk együtt támadhassa meg az ellenséget és irthassa a gyomot. Isten szeretetének minden tanítványát arra kérjük, hogy gondosan ügyeljen az ilyen könyvekre, az ilyen fajta gyom ra, mert „az ördög sohasem alszik". Fejek, szívek és kezek munkájára hívjuk fel Önöket a Szeretet Urának társaságá ban, hogy lángoló jelek legyenek ebben a sötét világban. Érzékeink elragadtatásában láttuk annak az arcát, aki győzni fog: ez az Ön arca, isteniesedett megnyilvánulásban.

334

Most pedig C.R.C. atyánk szándéka szerint mi, az ő testvé rei, másodízben is arra kérjük Európa minden tudósát, hogy ha Fámánkat (melyet öt nyelven adunk ki) és a latin Confessiót is elolvasták, ajánlatunkat alaposan vegyék fon tolóra, művészetünket olyan pontosan és gondosan vizsgál ják meg, amennyire csak képesek, s korszakunkat is minden igyekezetükkel tekintsék át, majd közöljék velünk gondola taikat - közösen vagy egyenként - írásban vagy nyomtatás ban. Mert habár most sem magunkat, sem közösségünket nem nevezzük meg, biztosak vagyunk benne, hogy bármilyen nyelven is, de mindőjük véleménye el fog érni minket. Arról is biztosítunk mindenkit, aki a nevét közli velünk, hogy va lamelyikünkkel szóbeli - vagy ha ez ellen kifogása lenne, írásbeli - kapcsolatba kerül. Fama Fraternitatis R. C.

336

35 Találkozás a Rózsakereszt Idősebb Testvéreivel A Rózsakereszt misztériumainak hierofánsai nagyon sze mélytelen módon, „öt nyelven" szólnak a tanulóhoz. Ezek ben a nyelvekben le van fektetve minden bölcsességük, minden dinamikus akaratuk és minden hatásuk. A tanulót ennek a nyelvtudománynak a gyakorlására ösztönzik. A Ró zsakereszt Fama Fraternitatisa azért jött hozzánk, hogy en nek az elemi feltételeit ismertesse. Az első nyelv, amelyen a napnyugati misztériumok hierofánsai beszélnek, Jézus Krisztus Urunk nyelve. E nyelv jellemzői nem a jelenlegi teológia kitaposott útjain találha tók, s ezoterikusán értekező társulat sincs a képben, mert e nyelv szép képeit csak az istentudók, az Istennél tanultak tudják elolvasni és megérteni. Ez a nyelv nagyon is eleven és alapvető jelentőségű. Itt nem csonka fogalmak és rögesz mék sorakoznak mondatokká, hanem vakító szépséggel ra gyogó mágiáról van szó. Ennek a nyelvnek az elolvasása, olvasni tudása tehát az átélni tudását, mágiájának a megta pasztalásátjelenti. Ezt a nyelvet nem lehet elkerülni; ezt Önöknek meg kell tanulniuk. Sokan nehéznek, nehezen érthetőnek találják. Nyelvtana csaknem ravaszul bonyolult; a nyelvi követelmények vala hogy nem természetesek, sőt természetellenesek. Mert nem ezen követelmények egyike-e, hogy „aki inkább szereti aty337

ját és anyját, hogynem engemet, nem méltó én hozzám"? Vagy nem úgy szól-e egy másik szabály, hogy „add el min denedet, és jer, kövess engem"? Vagy: „félelemmel és rette géssel vigyétek véghez a ti idvességteket"? Ki tudja tehát elsajátítani ezt a nyelvet? Ki lenne bolond bevezetni az irodalmi nyelvhasználatba? Megszokott dol gaink területén hogyan tehetnénk ilyesmit? Ezért készítettek minekünk egy sok könnyítést és egysze rűsítést tartalmazó mesterséges nyelvet. Ezzel a sok megal kuvással azonban a nyelv sajátosságát reménytelenül meg hamisították, s szépségéből karikatúra lett. Jézus Krisztus nak ezt az első nyelvét azonban senki sem kerülheti el. Sok keresve gondolkodó ember próbálta ezt meg mégis, s még többen fognak ezzel kísérletezni. Hiába: mindannyian az alantas értékek káoszában fognak bolyongani, a sátánizmus pokolian nyugtalanító szimfóniája közepette. Mígnem a ta nuló, az élen haladó, végül hajlandó lesz a csodás Krisztus nyelv jeleit annak minden következményével együtt tanul mányozni. Ekkor aztán a Krisztus-hierofánsok második nyelvéhez vezetik. Itt az ösvénynek egy magasabb fázisáról van szó. Míg az első fokon Önök az evangélium hatalmas követel ménye elé álltak, teljes készséggel elfogadva azt, bárhová is vezeti Önöket az útjuk, addig a következő fázis az alkotóké pesség csarnokaiba visz. Ha önfenntartási és érvényesülési törekvésünk napjai a végük felé közelednek, s felsóhajtva sietünk a Krisztus elé, akkor kiöntetik ránk Isten szelleme, s az apostolok története értelmében, szellemben megújult új emberekként „látásokban" új lehetőségeket látunk, az igazi emberélet új megnyilvánulásait, az alantas érzékek erejétől mentesen, egy új világrend számára felszabadultan. Új eszményiség lobban lángra bennünk, amelyről beszélünk és ta338

núskodunk, esetleg tüzsugárként hasítva és támadva a szent ségtelent és lanyhát embertársunkban, hogy őt is fáklyahor dozóvá regeneráljuk. Ez a fiatalos serénykedés és sziporkázás azonban a tanu lónál hamarosan az életkornak megfelelő érettségnek és meggondoltságnak ad helyet, s így a Rózsakereszt harmadik nyelvéhez vezetik őt. Most, mint a régiek, álmokat fog látni. Az eszményiség tarka sorát látja az érzékek elragadtatásá ban, ezeket fontolgatja és mérlegeli az evangélium követel ményeihez viszonyítva. Itt egy alkímiai folyamatról van szó. A beteljesülés álma fejlődik ki, a legfinomabb részletekig átgondolva és átérezve. Azoknak a testvéreinknek a szemében, akik elérték a fejlődésnek ezt a fázisát, mélyről eredő fényt látunk, csodá san tiszta világosságot, erős honvágyat. Mert az ő szemük belelátott a titokba, amelyet a hierofánsok adatai szerint ma guk rekonstruáltak. Önöknek azonban nem tudják elmonda ni, hogy mit láttak éber álmukban. Nem tudják azt költemé nyekben megénekelni - mert Önök nem értenék meg. Ha nem építeniük kell, szabad kőművesekké kell válniuk, álomnyelvüket épületként kell bemutatniuk fejük, szívük és kezük dinamikájával. És ez a Rózsakereszt tanulójának negyedik nyelve: az építés dinamikája, az evangélium tüzes, lángoló jeleinek tettekkel történő kifaragása. Erre teszi képessé Önöket Az, aki örökké van. íme, így emelkedik az ötödik nyelv a pentagram ösvé nyén. A Fehér Templom ragyog és világít, mint mindennek az előudvara, ami volt, ami van, s ami egyszer lesz: már nem az evangélium követelményeként, mely nyug talanítja Önt; már nem eszményként, amelyet fényreklám ként kapcsolnak be; már nem a szemlélődésben elmerült ta339

nuló befejezett álomképeként; és már nem a szerszámait a világ munkahelyén szorgosan kezelő kőműves alakuló épü leteként, hanem az elkészült mű nagyszerű bizonyítékaként. A Fehér Templom! Mi lehet az? Ó, erről nehéz írni. A Fehér Templom elérése vagy meg építése netalán a kereső személyes kielégülése, aki talált, esetleg kiemeltetés a halál pokoli valóságából? Nem! A Fehér Templom egy erő, melyet a Krisztus misztériumok hierofánsai építettek, fejlesztettek, akiket erre Isten szeretete tett képessé. Minden tanuló, aki az ecsetelt módon áttör ehhez az erőhöz, megerősíti, dinamikusabbá és mágikusabbá teszi azt; és minél több tanuló erősíti ezt az erőt, az annál jobban leereszkedik a halál helyeire, egyre mélyebbre, egyre fényesebben, egészen a pokol birodalmáig, hogy a szentségtelent összetörje. A Fehér Templom a szeretet cementjével készült. Kövei élő anyagból állanak, amelyeket emberi kezek, szívek és fe jek önfeláldozása és önmegtagadása formált. Olyanoké, akik felfedezték, hogy mindenre van erejük a Krisztusban, aki őket megerősíti. Erről a templomerőről tanúsítják, hogy terjedelme és le hetőségei mértékében a kiválasztottak miatt a szenvedés napjai megrövidíttetnek. Mert ahol a világosság megjelenik, ott a sötétségnek menekülnie kell. Ez a Rózsakereszt mági ájának a lényege és szándéka, amelyre ezennel Önöket is szívből, szeretettel meghívjuk. Ha pedig ezt az ajánlatot, ezt a felhívást alaposan meg gondolják, s az ezzel kapcsolatos mágikus művészetet pon tosan megvizsgálják, akkor tapasztalni fogják ennek a nagy munkának a mélységét és szépségét. Ha pedig valamit megtud az ember erről a munkáról, akkor az azt jelenti, hogy munkatárs akar lenni, e nagy munka társkivitelezője. Ezért a 340

Fama Fraternitatis által minden valóban „Isten iskolájában tanult" emberhez szól a felhívás, hogy lelkesítse őket erre a munkára, és hogy véleményüket munkaerejük látható bizo nyítékával - akár közösen, akár egyénileg végzett munkával - fejezzék ki. Mert csakis a Nagy Mü érdekében folytatott gyakorlati fáradozások árán lehet személyes tapasztalathoz jutni, személyesen találkozni a Rózsakereszt hierofánsaival. Azt mondják nekünk a Fámában: Mert habár most sem magunkat, sem közösségünket nem ne vezzük meg, biztosak vagyunk benne, hogy bármilyen nyel ven is, de mindőjük véleménye el fog érni minket. Arról is biztosítunk mindenkit, aki a nevét közli velünk, hogy vala melyikünkkel szóbeli - vagy ha ez ellen kifogása lenne, írás beli - kapcsolatba kerül. Ebből az idézetből a következő szempontokat emeljük ki további elemzés céljából: 1. a Rózsakereszt testvérei nevüket nem teszik közzé; 2. hibátlanul felismerik mindenkinek a belső értékét; 3. a velük teremtett kapcsolat feltétele a belső érték, a mi értelmes-erkölcsös lélekelvünk, amelyből élünk; 4. ez a kapcsolat szóbeli lehet, tehát szemtől-szembeni, 5. vagy pedig írásbeli. A Rózsakereszt tanítványai tudják, hogy a misztériumok hierofánsai teljes névtelenségbe burkolódznak. Az én elámítása így jó előre ki van zárva. A kereszténység alapelvei, tehát az önfeláldozás és önmegtagadás az alantas én teljes feladását követelik meg, a személyiségérvényesítési törekvés teljes felszámolását: „Aki az ő életét elveszíti énérettem, az 341

megtartja azt" - mondja Krisztus. A régi öntudat helyére ek kor teljesen új lép, olyan öntudat, melynek nem kell fenn tartania magát a halál közepette, nem kell harcolnia egy nap sugaras helyért. Olyan öntudat ez, mely győzött, a Szent Szellemben újjászületett, és alkotó feladatának teljes tu datában van, mégpedig az anyag és a szellem minden te rületén. Olyan tudat ez, mely nem elvenni jön, hanem min den elesettet felegyenesíteni, s megtartani azt, ami elveszni készül. Értsük azonban jól: ez a névtelenség nem kacérság, soha sem szellemi önmagasztalás, hanem magától értetődő visel kedés. Az emberek azért tudatják a nevüket, hogy ismerjék egymást, hogy dolgozhassanak egymással a normális társa dalmi rendben. Akiknek viszont megvan a Krisztusban megújult öntudatuk, azok az erejüket tudatják, a szeretetüket és az eszüket jelentetik meg. És nagyon jól tudják, hogy erejükön erőszakot követne el a földi világ, és nem fogad nák szívesen, ha azt a jelenségvilág valamelyik emberével hoznák kapcsolatba. Azonkívül pedig az ilyen embert a sátánizmus is nemsokára a legfeketébb rágalmakkal mocs kolná be. A névtelenség tehát nem túlzott szerénység, hanem mód szer, hogy rendesen lehessen dolgozni. Mert ha a munka bi zonyos szakaszában a névtelenséget valamilyen okból fel kell adni, ott a Rózsakereszt munkatársa kétszer annyi ellen állásba ütközik. Ezért kell a legcsekélyebb ellenállás útján haladnia. Korábban kiadtunk egy pár kisebb munkát álnéven. S tudjuk, hogy sok haragosunknak (mert a Rózsakereszt tanu lójának sajnos gyakran van haragosa) nagyon tetszett, több ször is elolvasta, és tovább ajánlotta irodalmi munkánkat, mert nem tudta, hogy tőlünk ered. így győzzük le a haragju342

kat személytelen szeretetünkkel. Ha csak valamit is értenek a mágiából, akkor tudják mit jelent ez. Ezért nem mutatkoz nak be a hierofánsok, holott látogatják az emberek gyüleke zeteit. Nyugtalanságra azonban nincs ok, mert ezzel a módszer rel a sokságban mégis fel lehet ismerni az egységet. Minden tanuló bemutatkozik a belső értékével, az értelmes-erkölcsös leiekéivé vei. Mindig az egyformák vonzzák egymást, s így azonnal bensőséges kapcsolat keletkezik a hierofánsokkal, ha ez a belső érték, belső minőség eléggé megerősödött. Hogyan ismerik fel ezt a belső, szellemi minőséget, ezt az egységet a sokságban? A világosságról! Ahogyan Istent és az Ő dicsőségét az anyag és a szellem minden területén a világosságáról is merjük fel, úgy az embert is arról a világosságról ismerni fel, amelyet az ő mikrokozmikus világmindenségében kel tett. Megtestesült lélekminősége színt, hangot sugároz ki, amelyben - mivel több dimenziós - minden tényező meg van, amelyről felismerhető. Azt is megfigyelhetik, hogy amelyik tanuló elhatolt ehhez az életmódhoz, az akkor a legboldogabb, ha dolgozhat, ha a munkáját végezheti. Nem az az ő legnagyobb kívánsága, hogy a hierofánsok felismerjék. Már azért sem, mert mint te remtő erejű lény, mint teljes istenelv, munkájában nem aka dályozható. Ahogyan Isten, aki maga a Világosság, paran csol, és már meg is történt, úgy tudja a tanuló, akit ez az is tenvilágosság lobbantott lángra, alkotó munkáját a hierofánsoktól függetlenül elvégezni. Az Idősebb Testvé rekkel való találkozás értékét ezért egészen más tényezők adják meg, ahogyan még látni fogjuk. A tanuló ekkor nagy nyugalomhoz is jut, mert már nem marja, hajszolja az elismerés utáni vágy, mert az elismerés 343

mágiája a saját kezében van. Tudja, hogy minden a benne lévő értelmes-erkölcsös lélekelv alakulásától függ. Ezt vi szont nem lehet ajándékba kapni, hanem csak kifejleszteni. Ezt mindenkinek meg kellene gondolnia, aki a saját nagysá gának elismertetésére törekszik. Az özvegyasszony filléreinek mint cselekedetnek nagy jelentősége volt, de elismerésre nem volt szüksége. Szé gyellte magát a sok vélt nagyság közepette; de Krisztus fel fedezte közvetlen, egyenes egyszerűségét. így következik be a pszichológiailag helyes pillanatban a misztériumok hierofánsaival való kapcsolat. Ez pedig mi? Okkult, hátborzongató kísérlet őrökkel a küszöbön és légzé si gyakorlatokkal? Nem. Ez az, amit a Heidelbergi Katekizmus, a misztikusok és a gnosztikusok „a szentek közösségének" neveznek: a min dennapi, szüntelen kapcsolat az életben az élet által felszen teltekkel, az állandó kapcsolat a Fehér Templom erejével. Akik pedig a szenteknek ebben a közösségében élnek, mind arról adnak hírt, hogy mily nagy elragadtatás a szentek kö zösségébe való felemeltetés. Mint az örökkévalóság az idő ben, olyan az a tudat, amellyel az ember egységben tudja magát ezekkel a fehér rózsákkal, melyek Jézus Krisztus szí ve vérével vannak átitatva. Ez az istenszolgák nagy szerzet rendje, akik a tagság egyetlen feltételévé az említett belső értéket, lelki minőséget teszik, ami a jóságban, igazságban és igazságosságban végzett munka által bontakozik ki. El tudják-e Önök képzelni azoknak a szótlanná tévő örö mét, akik először vonulhatnak át az istenközösségnek ezen a kristálykapuján? A hierofánsokkal való kapcsolat szóban, vagy ha valami akadály van, írásban jön létre. Az első kézből eredő ismeret 344

megnyilvánításának és fejlődésének két lehetősége van a Fama szerint: szóban, vagy ha ez valahogyan nem megy, írásban. A szóbeli a személyes ismeretségre utal, a szellemileg-szervileg észlelő ezoterikus képességre, míg az írás beli a hierofánsokkal a gerinci szellemtüzben való találko zást jelenti. Ezt az utóbbi módszert akkor alkalmazzák, ha a világon szabadon kőműveskedő tanulót annyira leköti a munkája, hogy a módszereket, melyek a testét szóbeli kap csolatot lehetővé tévő állapotba hoznák, nem alkalmazhatja munkája elhagyása nélkül. Érthető, hogy választása nincsen, mert a munka az első, s ezáltal fejlődik megszenteltetés az előző életben felépített lehetőségeknek megfelelően. így szeretnénk tehát Önöket meghívni a szenteknek ebbe a közösségébe a Heidelbergi Katekizmus szavaival: Hiszek Istenben, az Atyában, ég és föld mindenható terem tőjében, akiből, aki által és akire nézve minden van. Hiszek Jézus Krisztusban, az Ő egyszülött Fiában, aki át hatolt az emberiséghez, hogy az emberben meggyújtsa Isten világosságát; aki fogantatott a Szent Szellemtől, a megvalósítás erejétől; született Szűz Máriától, az azzal megegyező emberi elv ből; aki szenvedett Pontius Pilátus, a háromdimenziós, elha sadt természetrend földi törvénye alatt; meghalt és eltemettetett, leszállt a pokolra, s így az anyagvilág éteri területét betöltve, ezzel a szeretetáldozatá val helyreállította az összetört természetrendet; . harmadnapon feltámadt halottaiból, és felment a menny be, ahol a mindenható Atya Isten jobbja felől ül; megdicső ült a szellem és az anyag minden területén; 345

ahonnan el fog jönni, hogy ítélkezzen az élők és a holtak fölött; ahonnan gyermekei ereje által meggyújt minden gonoszt a megújulásra. Ezért hiszek az isteni gondolat formaadójában, a Szent Szellemben. Ezért hiszek egy szent, egyetemes keresztény egyházban, amely az igazság, jóság és igazságosság eredménye lesz, s elvezet engem a szentek közösségéhez, a misztériumok hierofánsaival való közösséghez; hiszek a bűnök megbocsátásában, az alantas értékeknek a belső szellemi minőségre való átváltoztatásában; a test feltámadásában, a haláltörvény fölötti diadalmas kodásban, s ezáltal az igazi, örök életben. „Igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus."

346

Azt azonban hangsúlyozzuk, hogy aki komolyan és szívesen velünk tart, az javait, testét és lelkét illetően is élvezni fogja ennek gyümölcsét. Akinek szíve azonban hamis, vagy akit csak a pénz érdekel, az először is semmiképpen sem képes kárt okozni nekünk, azonkívül pedig saját magát taszítja a legnagyobb szerencsétlenségbe. Epületünk is, noha az em berek százezrei látták közelről, az istentelen világ számára örökké érinthetetlen, sérthetetlen, lerombolhatatlan, látha tatlan és rejtett marad. Szárnyaid árnyéka alatt, ó, Jehova! Fama Fraternitatis R.C.

348

36 A láthatatlan épület

„Istenből születünk, Jézusban meghalunk, a Szent Szellem által újjászületünk." Önök ismerik a Rózsakeresztnek ezt a mágikus idézetét. A C.R.C. sírboltjában talált T könyvének záró szavai ezek: Ex Deo nascimur, in Jesu morimur, per Spiritum Sanctum reviviscimus. Ezt többször hallották, olvasták, esetleg hangoztatták is és mégsem értik. Talán megérintették, vagy csendes tiszte lettel adóztak ennek az idézetnek, de mágikus erejét nem érezték. Ha mégis, akkor azt kétségtelenül észrevették volna, mert e szavak mögött hatalmas titok rejlik. Ezért van az, hogy hallanak, de nem értenek; látnak, de nem hatolnak a mélyére; éreznek, de nem tapasztalnak. Vannak szellemi javak, amelyek naponta felkínálják ma gukat, ingyen, és nagyon gazdaggá tehetnének. Vannak erők, amelyek Önök mellett mennek az ösvényen, mintegy kezü ket nyújtván, és nagyon erősen meglódíthatnák Önöket. Mindezt azonban elmulasztják, sőt még csak észre sem ve szik. „Isten Szelleme által lángra lobbanni; Jézus Krisztusban, az Úrban aláhanyatlani; a Szent Szellem tüze által újjászületni." 349

E mágia mögött a láthatatlan épület ragyog. A Krisztushierofánsok háromszoros megnyilvánulást sugároznak ki ebbe a világba, amit vágynak, áldozatnak és alkotásnak, vagy öntudatnak, vérmegújításnak és szellemi tudatnak mondunk. A vágyakozás éleszti bennünk az életösztönt, a megnyil vánulásra törekvést. Ez az első erő, amely minden természeti birodalmat kivitelezésre, párzásra, fenntartásra, alakulásra unszol. A forró, tüzes vágy kivilágítja ebben a világban a sötétséget, s e vörösen lángoló tűz vezetése alatt felfedezzük saját magunkat és a felebarátunkat. Felébredünk ennek a világnak a pusztájában. Mi, az em ber, Ádám (ódem), Isten lélegzete, az Ő szellemében elolthatatlan tűzzé lobbanva, nevet adunk környezetünknek, tájé kozódunk napjaink Paradicsomjában. És van egy hatalmas vágyakozás, zabolátlan sóvárgás, kimondhatatlan beteljesülési szükség, melyet ez a tüzes vágyörvény élesztett dübörgő tűzhányóvá. És a célra irányuló honvágy keletkezik, hajsza, hogy elérjük és megragadjuk. De hol a cél, és mi a cél? Tovább hajszolnak minket a pusztában, mialatt a vágy, mely teljesülésre sürget, egy pillanatra sem hagy nyugton. Ebből a vörös tűzből éled a tudat. Felfogásunk fejlődik, s észrevesszük, hogy a többiek szeméből ugyanaz az ösztön parázslik, hogy a tűz őket is lángoló izzásra gyújtotta. Az egész emberiséget ebbe az olvasztótégelybe dobták, s ebben a heves tisztulási folyamatban a tudatnak óráról órára növe kednie kell. Ugyanakkor azonban gyűlölet is támad, mely az érvénye sülési ösztönből születik. Az ember öntudata olyan fegyver zet, mellyel ugrásra készen lép természetbéli ellenségei elé. Az izzó vágyakozás pedig viszályra késztet, az önfenntartás350

ért, érvényesülésért vívott küzdelemre. Embertársára ront, s a torkára hág. A legerősebb lábak győznek, mert azok tapos nak a legjobban. És ezekre mondják az elismerés hangján, hogy „sokra vitték"! Érdekes azonban, hogy ezek, akik sokra vitték, nem nyugosznak, nincsenek megelégedve. A sóvárgás tovább haj szolja őket, egyre tovább! A harc fokozódik, és az értelem mértéktelenül növekszik. Ha nem a neandervölgyi ősember nyers erejével, öklével csapnak oda, akkor modern fegyve rekkel, az éleseszüek találmányaival. Aztán a csel és az árulás jön, meg zsolozsma és imakönyv. Nincsen azonban egyetlen elégedett sem, a vágy tovább hajszol, hullákon és városokon át, tovább, egyre tovább! Csak az öregek, akik belefáradtak a gyilkolásba, akik ha szontalan, nehéz prédájukat alig bírják már cipelni, azok maradnak végül fekve a mocsárban, epekedve, míg meg nem váltja őket a halál. Vannak, akik most azt kérdezik: „honnan ered ez a vá gyakozás, ez a vörös szenvedély, mely engem is magával sodor?" És azt felelik maguknak: „a vágy: szexuális ösztön". Keresik a másikat, kozmikus tükörképüket, a nemi tekintet ben fordítva polarizáltat, hogy a vágyat kioltsák, megöljék. A vágyat azonban nem lehet megölni! A csábító kábulat után a lángok hevesebben csapnak a magasba, mint bármi kor is, mint a mítosz százfejű sárkánya. A vágy egy nem eb ből a világból való erő, s csak olyan birodalomban teljesül het, amely szintén nem ebből ered. És ezért rabszolgalélek Ön, ha továbbra is a régi játékot játssza, amelynek mindig ugyanarra az eredményre kell jutnia. Szinte őrültek garázda csürhéjeként dúl és küszködik az emberiség ezen a mély ponton, ebben az árokban. Ököllel verik a láthatatlan épület falait, s aki a negatív módszer segítségével hatol be, azt a 351

feledés italával ellátva zavarják el, s így újra a vágytűz mo csarában találja magát. Isten szelleme által lángra lobbantva. Ez nem valami értekezés szövege, hanem tűz, erő, mely megtölti a vérünket, éjjel-nappal hajszol, hogy teljesen és tökéletesen megrekedjünk saját magunkban. Akkor, csak akkor fogjuk aztán az üdvtitkot keresni. Ak kor megoldást keresünk. Önök kerestek, s továbbra is ezt te szik majd. Vágyaik a senki-földjére hajszolták Önöket, s most az emberi vágyakozás igazi izgatószerei után tudako zódnak, mert minden előző kísérletnél csak a halál vigyor gott és a szükség növekedett. Nagyon emberbarátokká válnak, s azt mondják a gyilko soknak, „szépen kérjük, ne ontson vért, mert nem illik"; vagy a fojtogatónak: „ne olyan erősen, mert fáj"; a rendbontóknak pedig, hogy „ne csapjanak ekkora lármát, mert ez művelet lenség". És egyleteket, rendeket, társaságokat alapítanak. Meg könyveket írnak, nagyon szépeket és felemelőket. A vágybarlangok lángjai azonban körülnyaldossák az egyleteket, rendeket és társaságokat is, belekapnak a köny vekbe is, és mindenki ezen a pokoli parázson táncol. A tűzháromságból tüzes szalamanderek bújnak elő, és belerángat nak minket a halotti torba, míg sóhajtva, nevetve, kétségbe esetten vagy dühösen el nem hangzik az utolsó sikoly; míg a kereső fel nem fedezi az igét: in Jesu morimur - Jézusban meghalunk. Mert a vágy céljának megértésére csak egy lehetőség van, csak emellett nem éget meg a tüzes parázs. Az egyetlen le hetőség Jézus Krisztus, Jézus Krisztus lényege, a benne megnyilvánult önfeláldozás és önmegtagadás. Ahol a dolgok közönséges menete szerint a vágy tüze a halált hívja fel, ott mondja a Krisztus: „Aki el akarja veszíteni az ő életét éné352

rettem, az megtartja azt." „Jertek hozzám mindannyian, akik megfáradtatok és megterheltettetek, s én megnyugosztlak titeket." Egyáltalán nem arról van szó, amit a teológusok szeret nének elhitetni Önökkel, hogy ha valaki belefáradt a vágyor giákba, s már csak egy rakás szerencsétlenség, akkor a ma radékot adja csak át édes Urunknak, s majd ő megnyugtatja. Mintha valamiféle szellemi nyugdíjról lenne szó tehát. Mindezt másképpen kell érteniük: Krisztus megmutatja Önöknek az utat, és átadja az erőt, hogy a vágyakozás dina mikáját helyes módon vethessék be, hogy ez a vágyakozás ne elestükre, bukásra szolgáljon, hanem érzékek fölötti fel támadáshoz vezessen. Ha pedig ehhez az isteni felismerés hez csak akkor jutnak el, amikor már életükben annyi min dent elrontottak, hogy valóban csak egy adag szerencsétlen ségről lehet szó, akkor Krisztus szeretetében az ösvényen való későbbi továbbhaladás lehetőségét találják meg. Mert az ösvény bejárása elutasíthatatlan, azt mindenképpen be kell járni. Szó sem lehet tehát szellemi nyugdíjról, hanem új megbí zásról, isteni titokról van szó, amelyet Önökre bíznak, s mely a vágyakozásukat üdvrevágyássá változtatja. Akkor be kell járniuk a keresztutat, Golgota ösvényét, az önfeláldozó szeretetszolgálat útját, hogy ott, ahol a vízszintes keresztezi a függőlegest, a szellemi szív fehér rózsaként bontakozzon ki. Ha megkapták a fehér rózsát, akkor hallják meg az elérés erdejének mágikus zenéjét, a láthatatlan épület kórusait: per Spiritum Sanctum reviviscimus - a Szent Szellem által újjá születünk. Istennek terve van a világgal és az emberiséggel. Ezt a tervet pedig emberi kezeknek, fejeknek és szíveknek kell teljesíte353

niük. Ha a Rózsakereszt tanulója kész és képes elölni az el sődleges vágyat azzal, hogy Krisztusban aláhanyatlik, akkor mágikus csoda történik, mihelyt ez a folyamat eléggé előre haladott. A tanuló akkor a Szent Szellem által, a Szent Szellemben újjászületik, vagyis Isten terve megvalósul rajta és őbenne, s ő felállítja a láthatatlan épületet ebben a világ ban, míg mindaz együtt, amit a Szent Szellemben megdi csőültek elértek, csodás és nagyszerű módon a Fehér Templomként ragyog. A Fehér Templom természetesen nem álomkép, nem kedves, misztikus ígéret fáradt vándoroknak. Ez a Fehér Templom, ez a nagyszerű, láthatatlan katedrális minden mérték szerint mérhető: ereje, szépsége, dinamikus megrendíthetetlensége az emberi lényekben él, s ezek által bizonyo sodik be. A Fehér Templom a szentek közösségének megnyilvánulá sa. Erő, habár láthatatlan, mégis erő; épület, s habár láthatat lan, mégis lerombolhatatlan; olyan erő, melyet ellenállhatatla nul bevezetnek pokoli világunkba; a Rózsakereszt ereje, amellyel a misztériumok hierofánsai a világot támadják. Minél több tanuló váltja valóra a leírt alakulást és járja be az utat, annál hatalmasabb és pompásabb a Fehér Templom, hogy egyszer e tűz elől elmeneküljön a sötétség. Ez a Krisztus-hierofánsok módszere. Ez a módszer nem kelt fel tűnést, de bevehetetlen citadellát képez. Ezért végződik így a Fama Fraternitatis: Epületünk pedig, noha százezrek látták közelről, az istente len világ számára örökké érinthetetlen, sérthetetlen, lerom bolhatatlan, láthatatlan és rejtett marad. Szárnyaid árnyéka alatt, ó, Jehova! 354

Ez a mi örömünk: Isten dicsősége érinthetetlen. íme, angyalait küldi hozzánk: Isten szelleme által lángra lobbantva, Jézusban, az Úrban aláhanyatlunk, a Szent Szellem tüze által újjászületünk.