Harmadik kรถnyv
Anasztázia szerint a könyv .szövegébe olyan betűkapcsolatok és szókombinációk vannak beleszőve, melyek az emberre j ó t é k o n y hatnak. E hatást akkor érezhetjük, amikor a könyvet úgy olvassuk, hogy hallásunkat és érzésünket nem gátolják azok a mesterséges hangok, melyeket tárgyak és gépek hoznak létre. Ám a Természet hangjai a madarak éneke, az e s ő lágy hangja, kopogása, a levelek suttogása a fákon e jótékony hatást segítik és erősítik.
Anasztázia ezen állítását a könyv megjelenésének pillanatáig több mint ötezer olvasó erősítette meg.
Vlagyimir Megre
Oroszország Zengő Cédrusai Sorozat
Ez a könyv folytatja az elbeszélést arról a csodálatos nőről, aki magáé nak mondhatja az ősszülők ajándékát és az Igazság Ősforrásainak Tudását.
Copyright: © V. N. Megre, 2006 A fordítás a Dilja kiadóban megjelent eredeti orosz kiadás alapján készült. Fordította © Bartkó Edith, 2007 ISBN 978-80-969539-2-9
73
95
132
- De hogy? Hol? Miben lehet ilyen kapcsolatot látni? Milyen műszer képes az ilyen kapcsolatot lejegyezni? - Nem kell hozzá műszer. A lélekre van szükség. Általa majd képes leszel megérteni, látni, amit mindennap, sőt, mindennap többször is látni lehet. - Mit lehet például látni a lélekkel, és megérteni vele? -VegyükpéldáulaNapot.Messzevan tőlünk. AVilágegyetem egy égiteste, és amikor az égre hág, sugarával megérinti a pici virág fejét, akkor ez a pici virág örömében kinyílik. Oly távol vannak egymástól - látszólag - a hatalmas, óriás csillag és az egészen parányi virág, mégis össze vannak kapcsolva. Nem tud nak egymás nélkül létezni. Anasztázia váratlanul elhallgatott és fölnézett az égre. Az eget kezdte kémlelni. Én is fölpillantottam. Alacsonyan a tisz tás fölött egy nagy sas körözött. Hozzá hasonlót az állatkert ben láttam. A sas egyre alacsonyabbra ereszkedett, majd hatal mas karmával úgy két méterre a gyermektől ért földet, a repülés lendülete miatt még futott a tisztáson, majd megrázta magát és büszkén megállt. A farkas éberen fülelni kezdett. A szőre egész testén felbor zolódott, minden idegszála megfeszült, de nem támadta meg a sast, mely a tisztáson büszkén lépdelt fel s alá. A gyermek teljesen beleremegett. Popsijára huppant és... Ó, a kis butuska! A hatalmas, irtóztató madár felé nyújtogatta pici kezét. A sas lassan, hatalmas karmain lépkedve, egészen a gyermek közelébe ment. Nagy, horogszerű csőre a gyermek feje fölé haj lott. O pedig, a pici, félelmet, veszélyt egyáltalán nem érezve, meg érintette a hatalmas madarat, és kis kezével a sas tollát, nagy karmait simogatta, tenyerével a sas mellét paskolta és közben mosolygott, nevetett. A roppant csőr egyszerre csak megérintette a pici fejet, majd még egyszer, mintha valamit keresne benne. Ezután a sas ol-
147
- Csak a szívvel lehet ezt érezni, csak a szív képes ezt meg érteni. - Konkrétabban! , - Konkrétabban te is megírtad már, bár magad sem vetted észre, amikor a kiskertészekről beszéltél az olvasóknak. Minek ide további szócséplés? Ha a szív és a lélek nincs nyitva, a szavak csak alig érezhető szellővé változnak... - Igen, megírtam. De az életben mégsem történik semmi. - Az alig látható csírákat nem mindenki látja. A lélekben növő csírákat még kevésbé. - Ha viszont láthatatlanok, akkor minek írni róla? Én írok, igyekszem, de távolról sem hiszi, érti mindenki, hogy miről be szélsz. Vannak olyanok is, akik kételkednek még abban is, hogy létezel. - Gondolkodj, Vlagyimir, lehet, hogy képes leszel találni ér telmet a kételyekben is. - Ugyan már, miféle értelem lehet a kétkedésben? - A kételyek fékezik az ellenállást, éppen ezért létezem azok számára, akik számára létezem, mert ők léteznek. Együtt va gyunk, egymás mellett és egymás szívében. Még gondolkodj, képes leszel megérteni. Én azért létezem, mert ők vannak. Az ő erejük - építeni, alkotni, nem rombolni. Ok megértenek téged, majd támogatni fognak, gondolatban melletted lesznek. - Na ne mondd! Már torkig vagyok a sértő kijelentésekkel, célzásokkal. Oszlasd el a hitedének kételyeit. Tessék, lépj fel a tv-ben, mutass be valami rendkívülit képességeidből - kértem Anasztáziát, de ő ezt válaszolta: - Hidd el, Vlagyimir, a testem és a csodáim, amelyeket kö zönség előtt végeznék, a hitetlenekben nem gyújtaná meg a hit világosságát. Csupán növelnék azok ingerültségét, akiknek másféle világnézet nem tetszik. Ne pazarold az energiád az ilye nekre! Mindennek megvan a maga ideje, a maga hajnala. Ha akarod, elmegyek az emberekhez, testemben megyek el. De még mielőtt ez megtörténne, el kell rendeznem, hogy az az asszony,
A kislányok egészen egyszerűen voltak öltözve, régimódi ru hákba, mégis egyfajta rendkívüli, nem mindennapi szépséget sugároztak magukból. Szépek voltak. Ekkor felötlött bennem a gondolat: „Hol ismerkedünk meg jövendőbeli feleségeinkkel? A táncparketten, partikon, fürdőhelyeken. Eljövendő felesé geinket kicsinosítva, kifestve, divatosan kiöltözve vonzóknak látjuk, hosszú formás lábak és a test egyéb közszemlére tett ré szei megszédítenek. Ezt vesszük nőül mind, de amikor nőnk a sminket lemossa arcáról, az ember jobban megnézi, hát bizony látja, hogy a konyhában a madárijesztők leghitványabbika ül, mindenért morog, figyelmet, szerelmet követel, kér számon. Micsoda szerencse és boldogság egy egész életen át egy ma dárijesztővel élni, de miről lehet vele beszélni? Az ilyen ráadá sul még azt is megköveteli, hogy anyagilag is el legyen látva. Hát igen, nem volt szerencsém, mondaná az ember. De le het, hogy mi magunk, éppen mi csak ilyeneket érdemlünk? Természetesen, ilyeneket érdemlünk! Éppen azért, mert olyan tökkelütött idióták vagyunk, hogy a sminket, a szemfestéket és a hosszú formás lábakat vesszük feleségül! De hát kinek lesz olyan szerencséje, hogy olyan nőt vegyen feleségül, mint ami lyenek ezek a lányok itt, akik a falat kövekkel díszítik. Ők szép házat tudnak építeni, szeretettel ételt főzni, idegen nyelveken társalogni, okosak, ügyesek, szépek, és ha majd felnőnek, biz tos, hogy kozmetikumok nélkül is szépek lesznek. Biztos, hogy sokaknak lesz kedvük ilyen nőt feleségül venni, de kihez lesz nek hajlandók feleségül menni?" Ilyen egyszerű ruhácskákba öltözött szépségeknek tettem fel a kérdést: - Mondjátok csak, kihez mennétek ti feleségül, milyennek kell lennie a férjeteknek? Milyen tulajdonságai legyenek? Az első kislány rögtön, gondolkodás nélkül rávágta: - Jóság, türelem és olyan legyen, aki szereti a hazáját. Olyan embernek, akinek tisztessége és méltósága van. - Hogy értelmezitek a tisztességet ti?
164
165
173
191
199
ISBN 978-80-969539-2-9