A RAVATALOZÓ FELÚJÍTÁSA Többszöri sikertelen kezdeményezés után tavaly nyáron elkezdődött a ravatalozó felújítása. A munkákban részt vettek helyi vállalkozók és magánemberek, akik társadalmi munkában tevékenykedtek. Az ebédet a Mama Klub készítette saját költségén. Az előtető faanyaga az Önkormányzat udvarán várja, hogy a végső helyére kerüljön. A felújítás befejezése a tavasz folyamán várható Az alábbi felsorolásban látható részletesen a felújítás költségvetése: Bevétel: Református templomban tartott Csalog Gábor koncert bevétele: 40 160 Ft Támogatói jegyek /üzletekben lehetett megvásárolni/: 87 000 Ft Képviselők által felajánlott tiszteletdíj: 180 000 Összesen: 307 160 Ft Kiadás: Alexandrit Kft. : 1 900 Ft Rack Ház Bt.: 2 960 Ft Élelmiszer bolt (Azari Károly): 10 848 Ft Élelmiszer bolt (Azari Károly): 3.576 Ft Baranya József: 51 540 Ft Baumax-X: 6.270 Ft Csákvári Jana Kft.: 65 500 Ft Összesen: 142 594 Ft A megmaradt pénzt várhatóan a hátralévő munkák költsége felemészti A faanyagot a Dombos 95 Kft. fizette ki, mely 106 420 Ft-ba került.
CSABA BÁCSI
Sok évvel ezelőtt az Ady Endre utcában vett házat. Akkor még idegenként tekintettem rá, még nem tudtam ki ő és honnan jött, de ma már tudom, ő egy fantasztikus, intelligens és komoly ember, akire tisztelettel és csodálattal nézek fel. Bár ezt a tényt még személyesen nem közöltem vele, de ez szerintem szükségtelen is. Ma már igazi acsaiként van közöttünk. Aktívan részt vesz a falu rendezvényein, ünnepségein, rendszeres látogatója a Szentmiséknek, egyéb megemlékezéseknek. Igazi környezet-barát. Puszta megjelenésével szebbé tette utcánkat, portája környéke teljesen kivirágzott. Az általa lekerített, évekig elhanyagolt, szemetes telek ma már beparkosított, facsemetékkel beültetett kiserdőként pompázik. Csaba bácsi mindenre nyitott és kreatív. Több alkalommal szemtanúja voltam, amint faanyagból különböző építményeket hoz össze profi módon, pedig valódi szakmáját tekintve, ehhez nem is kéne értenie. Érdeklődési köre messze elnyúlik, nem is férne erre a lapra. Legutóbbi megdöbbenésem az volt, amikor esti vadlesre kísérte az egyik idetartozó vadászt. Ebből azt szűröm le, hogy az erkölcsi normáknak megfelelően, még kalandvágyó is. Imádja a finom ételeket, legjobban a bográcsban készülő pörköltek illata csábítja. Ő egy igazi egyéniség, nem olvasni kell róla, hanem megismerni. Azért írtam róla e pár sort, mert úgy érzem, megérdemli, hogy ezen lap hasábjain neve említésre kerüljön. Ő már egy igazi acsai, aki tényleg szívén viseli falunk sorsát, fejlődését. Még több ilyen embert Vértesacsára! Adorjányi Erzsébet
Ezúton szeretnék köszönetet mondani a felújításban résztvevőknek és támogatóknak Ujvári Pál képviselő
1
„ S okan büszkék rá, főleg miután megújult” Tosics Iván szociológus, városkutató és Kováts Ábel építész a „Nyitott Ház”-ról Vértesacsa újabb értékkel gazdagodott. Megújult a Vörösmarty utca 120. alatt lévő, 100 év körüli nádfedeles vályogház. Akit érdekelt a ház múltjának és felújításának története, az 2010. szeptember 5-én, a „Nyitott Ház” nevű rendezvényen mindezt megtudhatta. A tulajdonos Tosics Iván és a tervező Kováts Ábel e-mail -ben válaszolt kérdéseimre. Mi Újság Vértesacsán?: Miért pont Vértesacsán vásároltál ingatlant? Tosics Iván: Sok éven át érlelődött bennem a gondolat, hogy kellene egy hétvégi ház. Olyat szerettem volna, ami Budapesttől egy órán belül elérhető helyen van (az Őrségben nagyon szép házak vannak, de a távolság miatt oda évente csak néhányszor tud eljutni az ember). Továbbá természetesen valami „szépre”, stílusosra vágytam. Végül a vértesacsai házra hirdetés után bukkantam rá, és a döntésben az is nagy szerepet játszott, hogy jártam már korábban a faluban és budapesti ismerőseim közül már többnek is ebben a faluban volt hétvégi háza – amolyan rejtőzködő pestiként. MÚV?: Előtted kik lakták a házat? TI: Az utolsó lakók (úgy 10 év óta) már hétvégi háznak használták, amiből szerencsére nincsen sok ebben az utcában, vagyis majdnem mindenki állandó lakos. Az egyik előző lakos kertészmérnök volt, aki harcolt a vakondok ellen, kevés sikerrel, az agyagos talajba pedig úgy ültetett gyümölcsfákat, hogy nagy gödröket ásatott és abba termőföldet hozott. A legtöbbet magáról a házról a szembe-szomszéd tudott, aki ebben a házban született 1946-ban és tudott 60 évvel ezelőtti képeket is mutatni. Kovács Jóska sokat segített az átépítés alatt is, nem csak azért, mert tudta, hogy milyen volt a ház eredetileg, hanem azért is, mert figyelte az azóta eltelt idő alatti változásokat, melyik új tulajdonosnak milyen tervei voltak és miket valósítottak meg ezekből. Ez eredetileg különben egyszobás ház volt, a bejárati részből csak balra nyílt ajtó, a tiszta szobába. A konyhához (a mai középső szoba) ki kellett menni a gangra és onnan egy másik külső ajtón bemenni (ahol most ablak van). A belső falon, ahová utólag tettek be egy ajtót, csikókályha volt és padlásfeljáró. A 60-as években került a földpadlóra a mai padlólap, alapozás nélkül. A komfortosítás pedig már a 90-es évek végére eshetett, amikor kialakításra került a
középső szoba, egy fürdőszoba WC-vel és egy kis konyha. MÚV?: Milyen állapotban volt a ház, amikor megvetted? TI: Nyári hétvégi tartózkodásra alkalmas volt, három évig nem is nyúltunk hozzá, hogy kitapasztaljuk milyen és hogy hogyan szeretnénk használni. 2008-ra azonban a ház egyre rosszabb állapotba került: a különben jól használható fészer az összedőléssel fenyegetett, a konyha bosszantóan kicsi volt, és az embernek állandóan a kosz érzésével kellett a házban küszködnie a repedező vályogfal és a plafonról hulló pelyva miatt. MÚV?: A házat eredeti formájára szeretted volna visszaállítani, miért? TI: 2008-ban még az volt a terv, hogy a fészert lebontjuk és a helyére egy kis új házat építünk. Ennek megcsináltattam a terveit, már a kivitelezőt kerestük, amikor 2009 tavaszán, az utolsó pillanatban – hála Istennek! – másként döntöttünk: nem építünk újat, inkább felújítjuk a régit. Elhatároztam, hogy vissza kell adni a háznak az eredeti stílusát, fel kell tárni és meg kell szüntetni minden olyan átalakítást, amit a korábbi tulajdonosok elrontottak. Emellett persze előre is kell tekinteni: a korábban ólból átalakított kamra helyére konyhát terveztünk, a régi fészert pedig teljesen újjá akartuk építeni. A legtöbb fejtörést a fűtés megoldása jelentette: bár a telek területén bent van a gázcsonk, végül úgy döntöttem, nem vezetem be a házba a gázfűtést, maradjunk meg az eredeti cserépkályhás és kandallós fafűtésnél. MÚV?: Hogyan találtál rá a Kováts testvérekre? TI: Interneten kerestünk olyan hirdetőt, aki kifejezetten nádtetős parasztházak felújítására vállalkozott. Meg kell mondjam, nem sokat találtunk, de az ő hirdetésük felkeltette az érdeklődésünket. MÚV?: Kihívásnak érezted a feladatot? Kováts Ábel: Abszolút. A ház elég szörnyű állapotban volt, nem is elsősorban műszaki szempontból (bár így is a lakhatóság alsó határán mozgott), hanem, mert az évtizedek során rengeteg hibás átalakítás történt, a házat teljesen kifordították eredeti mivoltából. A másik ok, amiért kihívásnak éreztem, az az az általános probléma, amivel parasztházak felújításánál gyakran találkozom: vagy igénytelen, hozzá nemértő munkaerő dolgozik az épületen (ez eredményezte itt is az előbb említett állapotot), vagy pedig olyan „profik”, akik nagyon
2
„tüchtig” munkát végeznek, nagy szakmai és műszaki tudással, csakhogy pont ebből az eredeti paraszti építkezés szellemétől idegen profizmusból származik egyfajta steril jelleg, műparaszti álromantikás megjelenés. Kíváncsi voltam, hogy létezik-e középút, vissza lehet-e adni a ház lényének megfelelő atmoszférát. Azért fogalmazok ilyen kacifántosan, mert a cél ugyanakkor nem lehetett az, hogy a házat pont olyannak építsük vissza, amilyen volt, ezt a használati igények változása természetesen lehetetlenné tette. MÚV?: A felújítás során helyi munkaerőt alkalmaztatok és környékbeli építőanyagot használtatok, miért? KÁ: Erre a kérdésre tulajdonképpen az előbbi válaszomban már megadtam a választ. Megpróbáltam úgy gondolkodni, ahogy az egykori építő gondolkodhatott, amikor a házat építette: azt használta föl, ami a legkönnyebben hozzáférhető volt: a domb löszös földanyagát, a telek agyagját, rozsszalmát, nádat, amit talált. A bontott anyagok használata fontos volt számomra: bontott tégla, bontott vályog, bontott vasbeton…. szerettem volna elkerülni az épülettől teljesen idegen ipari építőanyagok „rendeltetésszerű” használatát. Ahol mégiscsak szükség volt rájuk, pl. a fürdőszobacsempéknél, ott volt a legtöbb gondunkbajunk. De amint ez az előbbiekből kiderülhetett, nem akartam túlzottan finomkodó sem lenni: ahol nem éreztem szerkezetidegennek, ott újrahasznosítottuk a házból elbontott minden rendű és rangú modern hulladékot is: pl. egy újonnan készülő vályogfalszakasz alá a régi földbe rakott kőalap mintájára sárba rakott betondarab alapot készítettünk. Nincs kétségem, hogy az eredeti építő sem járt volna el másként. Ugyanakkor ez a szemlélet nagymértékben megegyezik a mai ökologikus gondolkodással, ami számomra különösen fontos. Ugyanez a helyzet az acsai munkások alkalmazásával, bár be kell valljam, hogy eredetileg több, általunk korábbról ismert szakmunkást szerettünk volna idehozni, a megbízható haladás érdekében, de ez különböző okokból részben meghiúsult, aminek szívből örülök, így utólag. Így tudniillik valóban helyi munkaerőt toboroztunk – ami teljes mértékben az öcsém érdeme – így aztán sokkal több közünk lett nekünk, és a háznak is a faluhoz. Nagyon gyakori, hogy városi építtető városiakkal újíttat föl parasztházat, amihez azután a helyieknek semmi köze, és az igazat megvallva nem is tetszik nekik, mert a régi parasztház számukra az elmaradottság emléke. A helyzet persze itt sem lehetett teljesen más, de azzal, hogy a faluból sokan részt vettek az építésben,
mégiscsak re-integrálódott a faluba – valamilyen szinten. Azt is meg kell mondjam, hogy az itt dolgozók jó része – miután átbeszéltük, hogy hogy is működik egy ilyen ház szerkezetileg – sokkal jobban megértették ezt, mint korábbi tapasztalataim alapján gondoltam volna. Sőt, néha olyan megoldásokat is adtak, amelyek jobbak voltak, az általam javasoltnál. Sokat tanultunk a Vértesacsán élő öreg mesterektől. Elsősorban az egykor itt (ma szemben) lakó Kovács Józsefet, és sógorát, Horváth Endrét említeném meg. Még több olyan fogás birtokában vannak (pl. cement nélküli mészvakolat készítése), amiket tőlük tanultunk mi is, és a munkásaink is. Endre bácsi ráadásul bírt olyan tekintéllyel, hogy a fiatalok némi hitetlenkedést követően elhitték neki, hogy amit mond, azt tényleg meg lehet csinálni. Jellemző, hogy csak egy csapat volt, akikről negatív emlékem van, azok, akik „profi” szemlélettel – vagyis lélektelenül dolgoztak – ők voltak azok is, akik Endre bácsira se hallgattak. MÚV?: A fürdőszobacsempéknél mi volt a probléma? KÁ: Kettős probléma volt: az egyik az, hogy Iván vett valamelyik áruházban olyan csempét, amelyek elég szépek ugyan, de elég nagy precizitást és sima felületet igényel a felrakásuk. Ezeket elég nehéz volt a girbegurba falakhoz illeszteni. Most már tudom, hogy milyen csempét kéne ilyen esetekben használni, de ezt akkor sem az Iván, de még én sem tudtuk. Ami érdekesebb, az az, hogy az egyébként nagyon értő módon dolgozó kőműveseink képtelenek voltak erre az urbánus precizitásra – ami – és ez a lényeg – távol is áll a ház lelkétől, csak az ipari anyag igényli. Ugyanez volt a helyzet a villanykapcsolókkal. Azért a végeredmény szerintem teljesen elfogadható, csak közben rendesen megszenvedtünk vele. MÚV?: Vértesacsán a régi házaknál legtöbb gond a vizesedéssel van. Hogyan oldottátok meg ezt a problémát? KÁ: Ez most elég műszaki jellegű válasz lesz, de azért mondom, mert hátha segít az olvasók némelyikének. A Vörösmarty utca 120 is elég vizes volt, de nem reménytelenül. Régi házaknál a vizesedésnek a következő okai szoktak lenni: 1. Rossz víz és szennyvízhasználat miatt megemelkedett (és sokszor elszennyezett) talajvíz – ez szerencsére itt nem volt. 2. Elégtelen vízelvezetés az épület körül. 3. betonjárdák, betonaljzatok és 4. cementvakolat, betonlábazat az épületen. Esetünkben az utolsó három ok mindegyike megállt sajnos, ezeket orvosolni kellett. Így hát szinte minden cementes vakolatot és betont eltávolítottunk,
3
és a falakat szellőző mészhabarccsal vakoltuk újra. Tudniillik sokan azt hiszik, hogy a beton valami tuti anyag, mert nem engedi át a vizet. Ez egyrészt nem igaz, mert átengedi, tehát a szigetelést nem helyettesíti. Másrészt sajnos igaz, mert a páravándorlást, a falak kiszellőzését, kiszáradását valóban megakadályozza…. Ez utóbbi nagyon fontos, ezért a padlószerkezetet is úgy építettük, hogy egy vastag zúzottkőágy akadályozza a nedvesség fölszívódását, ugyanakkor nem akadályozza a szellőzést. Döbbenetes volt, hogy milyen gyorsan kiszáradt a ház, amikor levertük a vakolatot. Ezenkívül nagyon szigorúan vettük a vízelvezetést, hátul a nád alatt betoncsatorna (ez persze nem ér az épülethez) vezeti el a vizet, ezenkívül még a legtöbb helyen drén csatorna is van, és a tereprendezés során mindenhol igyekeztünk az épülettől ellejtetni a vizet. Ezenkívül sokszor mondtam Ivánnak, hogy fűtse a házat, mert egy régi vályogház szárazon tartásához ez is szükséges, de ezt persze nem mindig tudta eddig megtenni. A tavalyi extrém csapadékos év erősen próbára tette a rendszert, de nagyobb baj, hál'Istennek nem történt. MÚV?: Említetted, hogy a helyiek számára, a régi parasztház az elmaradottság emléke. Nem tudom, hogy jól látom e, de talán nem véletlen, hogy turisztikailag is azok a falvak lettek sikeresek, amelyek mindamellett, hogy több ponton modernizálódtak, megőrizték hagyományos építészetüket. Gondolok itt pl. a Balaton-felvidékre. KÁ: Sajnos a Balaton-felvidék se jó példa, mert ott alig maradt eredeti lakosság, városi emberek költöztek be a régi házakba. Ami nem olyan nagy baj, akkor, ha a „bebírók” csúnya szóval életvitelszerűen élnek ott. Hál'Istennek erre is van már bőven példa, a káptalantóti piacon (amit jellemző módon a hatóságok már többször megpróbáltak bezáratni) például a Káli medence mindenféle kézműves termelői kínálják a portékájukat, akik között (kis számban) vannak régi lakosok, városról leköltözöttek, de akár Németországból érkezettek is. De mindez csak csepp a tengerben. A legtöbb háztulajdonos nem lakik ott, vagy nyugdíjasként lakik ott, tehát azok a falvak mégsem igazi falvak, vagyis csak turisztikailag sikeresek. Igazi falvak pl. Kárpátalján vannak még, és jellemző, hogy ott szinte semmi nem maradt a hagyományos épületállományból, helyüket sokszor egészen borzasztó épületparódiák foglalták el. Ennek oka talán az, hogy azok az emberek se jószántukból folytatnak még paraszti életet, modernizálódni szeretnének, csakhogy ennek ilyen torz megnyilvánulásai lesznek. Ugyanakkor még sokan vannak akik nagyon értenek valamilyen ősi
mesterséghez, fafaragás, rongyszőnyegkészítés, kőrakás, stb., de a fiatalabb korosztály már nem. Aki ad magára, az lenézi az ilyet, és globális ipari terméket akar. Miközben már sejtjük, hogy az zsákutca. De ha nem is volna a globalizáció zsákutca, pont a körülmények (Kárpátalja, de a magyarországi vidék is, globális szinten abszolút periféria) miatt nem azon kell gondolkoznunk, hogy jó-e hogy Zaha Hadid, vagy más sztárépítész tervez ide tájidegennek nevezhető épületeket, hanem azon, hogy a már említett egészen durva színvonaltalansággal találkozunk. Magyarországon a falvak képe kicsit jobb, mert a falusi társadalom már sokkal jobban lepusztult…. Sokat gondolkoztam azon, hogy hogyan lehetne civilizációs ugrást végrehajtani a vályogháztól – a kockaház és az amerikai/mediterrán stílusú papundekli ócskaság kihagyásával – a vályogházig, de megnyugtató megoldást még nem találtam. Én mindenesetre megpróbálom megtenni ami rajtam múlik. Mindazonáltal Vértesacsán a helyzet – amennyire érzékelhettem – nem volt rossz. Senki se mondta, hogy kár megtartani egy ilyen rozzant, rossz házat. Sőt, úgy tűnt, hogy sokan büszkék rá, főleg miután megújult. Ez mindenképpen pozitív csalódás volt. TI: Ábel elhivatottsága nagyon fontos volt ahhoz, hogy ez a régi ház úgy újulhasson meg, ahogyan azt én is akartam. Voltak ugyan vitáink, de a közös cél – egy régi érték megújítása – érdekében ezeken mindig túl tudtunk lépni. Reméljük, hogy a falu népe is örömmel fogadja a házat és hogy törekvésünk követőkre is talál Vértesacsán! Bódog Gábor Visszhang a falugyűlésről Én is részt vettem a falugyűlésen, de unokám miatt hét órakor haza kellett mennem. Tehát nem hallottam az illető felszólalását, aki jött-menteknek nevezte az olyanokat, akik az utolsó 10 évben költöztek ide! Én is közéjük tartozom! Javaslom az így gondolkodó egyéneknek az önvizsgálatot. Ezek az emberek elfelejtik, hogy az Ő felmenőik, akiket 60 évvel ezelőtt a kiürített faluba költöztettek, az ország bármely részéről, nincstelenek „jött-mentek” voltak. Sőt! Azok a családok is, akik a török hódoltság után német területről ide kerültek. Tehát kérném: Ne dobálózzunk a szavakkal. Tisztelettel: Tóth Sándorné
4
Beszámoló a vértesacsai Német Kisebbségi Önkormányzat 2010. évi munkájáról 2010. évi első ülésünkön elfogadtuk az ez évi költségvetésünket. Tervezett üléseinket megtartottuk, határozatképességünk mindig megvolt. Rendkívüli ülést két alkalommal kellett tartani az ÁMK tagintézmény óvoda vezetőjének kinevezése miatt. Rendes üléseinken a 2010. évi költségvetésen túl elfogadtuk a NKÖ 2009. évi zárszámadását, tájékoztatót hallgattunk meg az óvoda játékos nyelvi foglalkozásairól, az iskola német nyelvi és nemzetiségi oktatásának helyzetéről, beszámolt munkájáról a tánccsoport. Foglalkoztunk a NKÖ gazdálkodásával. Jóváhagytuk a Kazay Endre ÁMK Alapító okiratának módosítását. Az óvodások és az iskolások a jeles napok megünneplése keretében Márton nap estéjén lampionos felvonulást szerveztek a kisebbségi önkormányzat irodájához. Magyar és német dalokat énekeltek, jutalmul édességet kaptak, a költség felét a Polgármesteri Hivatal állta. Nagyon jó volt, hogy a felvonuláson a szülők is igen nagy számban elkísérték gyermekeiket. Áprilisban Alcsútdobozon a sportcsarnokban léptek fel versekkel, mondókákkal, táncokkal. Felléptek még Alcsútdoboz, Csabdi, Felcsút és Etyek óvodásai. A tanévzáró és ballagási ünnepélyen a hagyományoknak megfelelően a német nyelv tanulásában élenjáró tanulókat eredményeik elismeréseképpen könyvjutalomban részesítettük, az őket tanító pedagógusnők egy-egy csokor virágot kaptak. A hagyományos német nyelvi tábort 800,- € pályázati pénz segítségével az idén is megrendezték az iskolában. A testvér településről –Eppelheim- május hónapban jöttek a csereüdültetésre a gyerekek. Részt vettek a kompetenciaalapú oktatás keretében a német órákon, természetesen más órákat is meglátogattak. Kirándulás keretében megnézték az etyeki tájházat melyen kisebbségi önkormányzatunk is részt vett. A tematikus hét keretében Köntös István egy órán a sváb szokásokról és a kitelepítés előtti életről tartott előadást. Márciusban Bicskén szép kiejtési versenyen vettek részt iskolás felsőseink, ahol az 5. osztályos korcsoportban Szász Nikolett 1., Kiss Patrícia 2.
helyezést, a nagyobb korcsoportban Horváth Tina 2., Márkosi András 3. helyezést ért el. Több levelezős versenyre is neveztek diákjaink. A Titok nyelvi levelezős verseny országos döntőjébe, Kiss Patrícia 5. Szabó Georgina 5. és Márkosi András 7. osztályos tanulónk jutott be. A Bendegúz levelezős verseny döntőjében Kiss Patrícia 11. helyezést ért el. A 2010. évi Fejér Megyei Német Nemzetiségi napot Gánt község, a helyi NKÖ, a Fejér Megyei Német Területi Kisebbségi Önkormányzat anyagi támogatásával rendezte meg. Fellépett a tánccsoport mindegyik csoportja, valamint a Honismereti Kör is. A fellépők autóbusz költségét Kisebbségi Önkormányzatunk fizette. A tánccsoport programja ez évben is nagyon zsúfolt volt. A teljesség igénye nélkül: Májusban volt községünkben a Megyei Tűzoltóverseny, melynek keretében bált rendeztek. Több alkalommal táncházat rendeztek az iskolával közösen. Felléptek az augusztus 20-i ünnepségen, az óvodásoktól a felnőtt csoportig bezárólag. Sok helyre hívták őket a különböző ünnepeken való fellépésre. Egyik kihívás az olaszországi Bolzánóban való részvétel volt. Ez egy európai rendezvény, ahol sok országból érkeznek a fellépők és három napon keresztül fellépéseken mutatják meg tudásukat. Külön kihangsúlyozandó, hogy a teljes költséget a résztvevők fizették. Szeptemberben megrendezték a hagyományos szüreti felvonulást, melyet nagyon sokan néztek végig, a nézők tapsa volt a jutalom. Bált az idén nem rendeztek. Októberben Eppelheimben részt vettek és felléptek a „Kerve”n. A másik kihívás novemberben Pázmándon megrendezett néptánc minősítő volt, ahol a tánccsoport Arany minősítést kapott. 2010. évi költségvetésünket a takarékosság jellemezte. A kitelepítettek névsorára tartalékoltuk a pénz egy részét, gazdálkodásunkat többször is áttekintettük. Az állami támogatáson túl 258.000,- Ft támogatást nyertünk a feladatalapú támogatási pályázaton. Igaz, hogy még 2009. évi dolog, de a tavalyi beszámolóba már nem került be, hogy karácsonyra 1500,- Ft értékben karácsonyi csomagot vettünk a 65
5
év feletti sváb hagyományokat ápoló személyeknek. Természetesen ezt 2010 évben is megvettük, az érték most is 1500,-Ft volt. A helyi kisebbségi önkormányzati választások során 6 fő jelentkezett képviselőnek, kisebbségi választópolgárnak 82 fő. Az október 3-i választáson a következő személyek lettek képviselők: Blaumann Helga, Hollósiné Tóth Hedvig, Köntös István, Pálné Azari Erika. Az október 20-i alakuló ülésen került sor a tisztségviselők megválasztására. Ezek alapján: Blaumann Helga elnök Pálné Azari Erika elnökhelyettes. November hónapban megalakult a Fejér Megyei Német Önkormányzatok Szövetsége Egyesület, tagjai a Német Kisebbségi Önkormányzat elnökei. Ezen belül a megalakult ellenőrző bizottság elnökének választottak meg. Az Országos Önkormányzattal a móri regionális irodán keresztül tartjuk a kapcsolatot. A Polgármesteri Hivatallal és a Képviselőtestülettel kapcsolatunk jó, ezúton is köszönjük támogatásukat. Reméljük az új összetételű testületek együttműködése a jövőben is jó lesz. Blaumann Helga elnök Díjat kapott az iskola 2011. január 22-én a Kazay Endre ÁMK Általános Iskolája díjat kapott a Gaja Természetvédő Egyesülettől a Zöld Hetek projektben és azon belül is a tájsebészeten nyújtott teljesítményéért. A szervezésben és a megvalósításban sokat segített nekünk a német nemzetiségi tánccsoport, és Jasper Ferencné Ott Szilvia is. Köszönjük a munkájukat. Az ünnepségen méltatták azokat az intézményeket, civil szervezeteket, egyesületeket, amelyek a mai napig is sokat tesznek a környezet védelméért. A projektünk során a Gaja Természetvédő Egyesülettől több előadást hallgathattunk ebben a témában. Az egyesülettel való kapcsolatunkat együttműködési megállapodás kötésével tesszük szorosabbá. Iskolánk ebben a tanévben is fog hasonló programokat szervezni, amelybe igyekszünk bevonni segítőket a településünkről. Tovább akarjuk folytatni ezt a munkát, hogy mi is tehessünk valamit
a falunk környezetének szépítéséért, megőrzéséért. Szeretnénk ezzel is kialakítani a gyerekekben a falujuk természeti értékeinek megőrzéséért érzett felelősséget. Vuityné S. Klára TÁMOGATÓI BÁL AZ ISKOLÁBAN „ A farsang a tavaszvárás pogány kori, igen változatos képet mutató ünnepeiből nőtt ki. Gyakorlatilag a zajos mulatozás, jelmezes felvonulás, a tréfacsinálás, bolondozás, táncos mulatságok rendezése, eszem-iszom és az advent lezárulásával, a párkeresés, udvarlás időszaka.,, Február 12-én este 20 órától a Vértesacsa Általános Iskolájának Gyermekeiért Alapítvány és a szülői munkaközösség 4. éve rendezte meg hagyományos farsangi bálját az iskolában. Az idei évben több érdeklődő szülő vett részt bálunkon, volt aki jelmezbe öltözve érkezett. Nagyon jó hangulatúra sikerült az este. A Német Nemzetiségi Tánccsoport fergeteges tánc- előadással kedveskedett a közönségnek. Éjfél után értékes tombolákat sorsoltunk ki. A tombolatárgyak és a büfé kínálata adományokból és az SZMK hölgy tagjainak szorgos munkájának eredményeként jött létre. A zenét a KORAX együttes szolgáltatta, amely táncra csalogatta a szórakozni vágyókat. Támogatói jegyek vásárlásával is lehetett támogatni a rendezvényünket, melyet ezúton is szeretnénk megköszönni azoknak, akik vásároltak jegyeket. A bál és a támogatói jegy teljes bevételét iskolás gyermekeinknek szeretnénk adományozni, melyet taneszköz-fejlesztésre tudnak fordítani. A tavalyi bálunk bevételéből két projektort vásároltunk, amit már használnak mindennapi óráikon a diákok. Szeretnénk az elkövetkező években is munkánkkal segíteni az iskolát, gyermekeinket és a pedagógusok munkáját. Köszönetünket fejezzük az iskola vezetésének, akik a helyszínt biztosították, a KORAX zenekarnak, a tánccsoportnak, az alapítvány elnökének, a szülői munkaközösség tagjainak, azoknak a vállalkozóknak és magánszemélyeknek, akik felajánlásukkal segítettek, illetve mindazoknak akik bármely módon támogatták bálunkat, és hozzájárultak annak sikeréhez. Schillingné Plank Zsuzsanna Szülői munkaközösség elnöke
6
„ Farsang 2011 „ Iskolánkban nagy hagyománya van a farsangnak. A régi diákok is szívesen emlékeznek vissza, és jönnek is vissza a rendezvényre. Legemlékezetesebb élmények ehhez az ünnephez kötődnek. Minden évben a hetedik osztály a rendező. A bevételt az osztálykirándulásra szánjuk. A szülők és az iskolát támogató emberek sok értékes adományt küldtek a tombolához. Ebben az évben nagyon színvonalas volt a műsor, nem csak azért gondoljuk így, mert mi voltunk a szervezők. A felső tagozatosok közül, szinte mindenki beöltözött. A csoportok táncos bemutatót tartottak, ezek vidámak és ötletesek voltak. Mi egy falusi jelenetet is eljátszottunk. A régi leánykérést idéztük fel. Sokat ettünk, ittunk, jó dolgokat nyertünk, szóval TÖK-buli volt. A 7. osztály Az ötödikesek Ebben a tanévben sokkal több dolog történt velünk, mint az előzőekben. „ FELSŐSÖK” lettünk. Vegyes érzésekkel indultunk első nap iskolába. Új épület, új tanárok, új tantárgyak szóval minden más. Csak mi nem változtunk, -bár így ez sem igaz_ az öntudatunk, hangoskodásunk egy-két hét után betöltötte az egész iskolát. A mi osztályunkkal mindig történik valami. Mi a kis „ bajkeverők” igen locsi-fecsik vagyunk. Rita néni szeme mindig rajtunk „ függ”. Az első félévben megtapasztaltuk, hogy már „ tanulni is kell” a házi sem maradhat el. Igen, vége a kisdiák életnek. Kezdünk kamaszodni. Szegény szüleink, bírjátok ki, mert az eltart néhány évig. S rájövünk milyen jó gyereknek lenni. Nem is akarunk felnőni. Jobb ha mindenki elfogad bennünket olyannak, amilyenek vagyunk, vagy próbál „ nevelgetni” bennünket. Sajnos mi ezt nehezen viseljük el. Az 5. osztály Ötödikesek lettünk Mikor először beléptem az iskola fönti épületébe nagyon megijedtem. Kis idő után mindent megszoktam. Sok érdekes szakkörrel foglalkoztatják itt a gyerekeket. Ének-szakkör, atlétika, kézműves szakkör, karate és még sok izgalmas programok. A tanárok nagyon sokat foglalkoznak velünk. Már van interaktív táblánk, projektorunk. Sok berendezési tárgy föl lett újítva. Sőt, most laptopokat is kapunk,
hogy érdekesebbek legyenek az órák.. .Nagyon szeretnénk, hogy többen jöjjenek iskolánkba. Reméljük, hogy jövőre megemelkedik a létszám. Minden esetre én nagyon szeretek iskolába járni. Máté Arnold Nyolcadikosok Minden nyolcadik osztályos életében fontos döntés a pályaválasztás. Szeptember óta „ küzdöttünk” vele. Nehézséget okozott számunkra a megfelelő iskolák kiválasztása. Sok segítséget kaptunk szüleinktől, családtagjainktól és tanárainktól. Tanáraink a felvételi tantárgyakból előkészítő foglalkozásokat tartottak számunkra. Ezek sok időt és energiát vettek igénybe. A központi felvételi vizsgát Bicskén írtuk magyar nyelv és irodalom, illetve matematika tantárgyakból. A felvételi előtt mindannyian nagyon izgultunk, de a legtöbben jó megoldottuk a feladatokat. A legnehezebb döntés a választott középiskolák sorrendjének összeállítása volt. Mindenkinek el kellett döntenie, hogy melyik iskolát jelöli meg első helyen. A felvételi eredményt csak hetek múlva kapjuk meg. Addig még izgulhatunk azon, hogy melyik középiskolába vettek fel bennünket. Napjaink most már kicsit nyugodtabban telnek, így több időt tudunk fordítani tanulmányainkra. A 8. osztály JÓ AZ OVI ! Többször hallottam már a vértesacsai Tündérkert Óvoda elleni kritikákat. Van olyan édesanya, aki annak ellenére, hogy gyermekét még sosem járatta ide, rossz véleményét hangoztatta. Ez nagyrészt annak köszönhető, hogy a gyereküket más településekre hordó szülők (tisztelet a kivételnek) meggyőzik a fiatal szülőket, hogy az újdonsült oviskorúakat ne ide írassák, mert a másik jobb, ezért, meg azért. Már miért lenne jobb? A mi óvodánk is eléri azt a színvonalat, amit az a másik. Az állítólagos jobb. Itt is vannak foglalkozások, elméleti és kézügyességi is, az életkornak megfelelően ütemezve. Nem biztos, hogy jót tesz egy 3-5 éves gyereknek az egész napi agytorna és, elfoglalás, ami miatt annyira jó az a másik. A gyerek, az gyerek. Szüksége van némi szabad elfoglaltságra, amikor a megfelelő felügyelet mellett, azzal játszik, foglalkozik, amivel akar. Nekem is került gyerekem ebből az óvodából iskolába és minden tanévet jeles eredménnyel zárt. Ehhez szükség volt az iskolára való felkészítésre is, amit ebben az oviban
7
maximálisan megkapnak. Sok éves tapasztalattal rendelkező óvónők foglalkoznak a gyerekekkel. Ha bármiféle problémánk adódna, azt személyesen az óvodai pedagógusokkal, nem pedig szülőtársainkkal kell megbeszélni! Arra kérnénk mindenkit, hogy beíratásnál ne hagyatkozzanak más szülő véleményére, hanem saját maguk tapasztalják ki, mi a jobb gyermeküknek. Ha néhány hónap elteltével mégis úgy gondolják, hogy máshová viszik gyereküket, hát lelkük rajta, de többen vagyunk azon véleményen, akik azt mondjuk, hogy igenis jó az acsai ovi!!! Egy elégedett szülő véleménye
Pusztavámon jártunk
Református gyülekezet „Erőm és énekem az ÚR” Zsolt. 118, 14 Szeretettel várunk e hónapban is mindenkit református gyülekezeti alkalmainkra. Istentiszteleteink vasárnap 10 órakor, gyermekistentiszteleteink 11 óra 30-kor kezdődnek. Havi témánk: A tízparancsolat. Március 19-én 8 órától temetőtakarításra várunk minden segítő kezet. Ifjúsági óráink március 5. és 19. délután 4 órától kezdődnek. Téma: ál-arcaink. Március 20-án 16 órától teadélutánra, várjuk azokat, akik szeretnek jót beszélgetni és még a zenét is kedvelik. Témánk: Milyen zenét szeret Isten? Egy rövid bejátszásokkal tarkított gondolatébresztő után erről elmélkedhetünk közösen.
Pályázat a korszerű oktatásért 2011. február 28-án 16.30 órakor kerül sor iskolánkban az ÚMFT TIOP 1.1.1-09/1. jelű pályázat projektzáró rendezvényére. Tánccsoportunk nemrégen ismét nagy sikert aratott, ezúttal Pusztavámon. A bálon több mint háromszázan vettek részt, köztük idősek és kisgyermekek egyaránt. Nagy szeretettel fogadtak bennünket és persze a műsorunkat is. Utánunk a szári Német Nemzetiségi Dalkör lépett fel, ezt követően pedig a pusztavámi néptánccsoport is szerepelt. Fellépésünk után vacsorával vártak minket, aztán egy kis borozás után pedig kezdődött a bálozás. A zenét a Donau Power, pilisvörösvári zenekar szolgáltatta, akik igazi sváb bál hangulatot teremtettek. A bálban nemcsak mi és a pusztavámi tánccsoport, illetve a szári énekkar voltunk népviseletben,de több nő viselt dirndlit, valamint egy-két férfi is sváb ruhában volt. Mivel batyus bál volt, ezért az otthon készült finomságok sem maradtak el, rengeteg sütemény, házi bor és pálinka is akadt. A tombolahúzás után borlevest kínáltak kvircedlivel, ami nagyon ízletes volt. Miután „mártogattunk” egyet, azután még egy utolsó tánc és indultunk haza. Mikor eljöttünk a tánctér még mindig tele volt, de a bál akkor igazi, ha mindenki táncol. Kovács Fruzsina
A pályázat címe: A pedagógiai, módszertani reformot támogató informatikai infrastruktúra fejlesztése ( Tanulói laptop program ) a vértesacsai Kazay Endre ÁMK Általános Iskolájában. A pályázat eredményeként iskolánk több, mint 8 millió Ft értékű informatikai eszközzel gyarapodott. Az 59 db laptopot az elmúlt hónapban bocsátották rendelkezésünkre. A laptopokhoz korszerű vezeték nélküli internetezési lehetőséget is kaptunk. Ennek a szerelési munkálatai folyamatban vannak. Ugyancsak most végezzük a gépek telepítését is. Már most nagy az érdeklődés a gyerekek körében az új laptopok iránt, de mi is nagy lehetőséget látunk az eszközökben az oktatás korszerűsítésére. Mindennek fontos előzménye a tavalyi évben lezajlott TÁMOP 3.1.4. pályázat, amelynek végrehajtása során már kaptunk előképzettséget az új eszközök használatához, illetve új oktatási módszerekkel is bővült eszköztárunk. Természetesen mint minden újat, ennek használatát is meg kell tanulnunk. Szerencsére jó kapcsolatot tartunk olyan városi iskolákkal, ahol szintén alkalmazzák ezeket az új oktatási formákat, és közös konzultációk alkalmával segítjük egymás munkáját. Az eszközök teljes beüzemelése reményeink szerint hamarosan megtörténik, és a gyerekek végre birtokba vehetik a várva várt számítógépeket. Vuityné S. Klára
8
Spielsachen, Kleider, Möbel und vieles mehr für Vertesacsa Kurz vor Weihnachten konnte wieder ein voll beladener Lkw Eppelheim in Richtung Vertesacsa verlassen. Spielsachen, Kleider, Möbel, Fahrräder, Bücher und vieles mehr wurden von den Frauen des „Mamaclubs“ an die Kinder und Bedürftigen in Vertesacsa verteilt. Vor allem für die Kinder war das ein vorgezogenes Weihnachtsfest. Sie bedanken sich jetzt mit einem kleinen Brief, ihren Unterschriften und Fotos. „Ihr Lieben in Eppelheim, wie jedes Jahr vor Weihnachten habt Ihr an uns gedacht, und die vielen Geschenke, die Ihr gesammelt habt, haben uns sehr viel Freude gemacht. Durch die vielen schönen Geschenke wurden unsere Pakete, die wir den Kindern gegeben haben, aber unsere Caritas-Pakete, viel reicher. Wir möchten uns bei Euch Allen tausendmal für alles bedanken, und wir wünschen Euch ein gesundes und glückliches Neues Jahr.“
Forrás: Eppelheimer Nachrichten Ausgabe
FEKETE VÉR 1. rész Borús szerda reggelre virradt, a nyitva felejtett ablakszárnyakat ki-be csapkodta a szél. Mark az ablakhoz lépett és idegesen rázárta a kilincset. Nem úgy indult a napja, ahogy szerette volna, egy üzleti megbeszélésre kellett mennie, ahonnan máris késésben volt. – Nem jött még a taxi? – kérdezte feleségét, Natáliát. – Még nem, de biztosan mindjárt itt lesz, addig idd meg a kávéd, mert még kihül. Körülbelül mikor tudsz hazajönni? Tudod, hogy programunk van, vacsorára vagyunk hivatalosak. – Ne félj, nem felejtem el, időben itthon leszek. Imádom a családi összejöveteleket, na meg az anyád főztjét, azt nem tudnám kihagyni. Jöhetne már az az átkozott autó, még a végén lekésem a találkozót. Na tessék, már csak ez hiányzott, még az eső is eleredt. Szép nap elé nézünk – mondta, majd lehörpintette utolsó korty kávéját. – Mennem kell, megérkezett a taxi. – Rendben van, vigyázz magadra! Natalia meredten bámult kocsiba szálló férje után, miközben valami furcsa érzés kerítette hatalmába, megmagyarázhatatlanul ideges lett. A taxi az utolsó pillanatban ért a vasútállomásra, a férfi futva ugyan, de elérte a vonatot. Mark egy építkezési cégnél mérnökként dolgozik, most kezdenek bele egy új projekt kidolgozásába, ahol feltétlenül szükséges a jelenléte. Megnyugodott, hogy már a vonaton van, nagyot sóhajtva nézett az órájára. Ezalatt az építési cégnél az igazgató átnézi a meghívottak listáját. – Mark Addington megérkezett már? – Még nem uram – felelte az egyik alkalmazott –, a feleségét felhívtam, azt mondta, már úton van, bármikor ideérhet. – Rendben, még 10 percet várunk, ha addig nem ér ide, nélküle kezdjük el a tárgyalást. Azért próbálja meg elérni a mobilján! Nem értem, miért késik. A szerelvény sebesen száguld a két város közti kihalt területen, mivel köd volt és esett is, az utasok nem sok mindent láttak az ablakokon keresztül. Így azt sem vették észre, hogy a jármű hirtelen irányt váltott és letért az útjáról. Csak a mozdonyvezető lett figyelmes a megváltozott útvonalra. – Mi a fene? Hová megy ez a masina? A szerelvény egy gazos, erdős szakaszon száguldott velük, ahol még csak sínek sem voltak. Próbált fékezni, de a berendezés nem működött, a műszerek nem reagáltak semmire. Ködszerű, szürke felhő ereszkedett a vonatra, amire már az utasok is
9
felfigyeltek. Egy darabig csak nézték a különös jelenséget, de amikor észrevették, hogy nem jó irányba tartanak, kitört a pánik. Mindenki az ajtókat kezdte feszegetni, de azok mozdíthatatlanok voltak. A vonat csak száguldott a megrémült utasaival a fedélzetén. A következő állomáson várakozó emberek egyre türelmetlenebbek lettek a késlekedő szerelvény miatt. – Ez a vonat nem szokott késni, megyek, kiderítem, mi történt – mondta az egyik peronon türelmetlenkedő utas, majd az információs pulthoz sietett. – Elnézést, nem tudná megmondani, mi a késés oka? – Fogalmam sincs, de ha vár egy percet, utánanézek – mondta a szolgálatban lévő hölgy, majd az előző állomás számát kezdte tárcsázni. Néhány pillanat várakozás után felvették a telefont. – Jó napot, érdeklődnék a 09.06-os szerelvényről, mert még nem ért ide. Elindult egyáltalán?– Igen, gond nélkül, csupán néhány perc késéssel hagyta el az állomást, már oda kellett volna érnie. Nem értem, mi történhetett, ki fogok küldeni valakit, hogy utánanézzen. Köszönöm, hogy szólt. – Azt mondták, hogy gond nélkül hagyta el az állomást, kiküldenek egy ellenőrt. Többet sajnos nem mondhatok. – Köszönöm – mondta a férfi, majd visszasétált a peronra. Natalia, a férje könyvelését végzi, amikor megcsörren a telefon. Mindent félretéve átmegy a nappaliba, hogy felvegye. – Tessék, Addington lakás. – Jó napot Natalia, Péter vagyok. Szólni akartam, hogy Mark nem érkezett meg a megbeszélt időpontra. Esetleg nem tudod, mi van vele? – Nem tudom, még csak nem is telefonált, különös, mert nem szokott ilyet csinálni. A vonata rendben megérkezett? – Fogalmam sincs, de érdemes lenne felhívni a pályaudvart. Ekkor Natalia egy gombnyomással megszakítva a beszélgetést, az állomás számát hívta. – Üdvözlöm, Natalia Addington vagyok. A férjem a 09.06-os járatra szállt fel, de nem érkezett meg a munkahelyére. Nincs valami információja ezzel kapcsolatban? – Már a helyszínre küldtünk valakit, még mi is a jelentésre várunk. – A helyszínre? Miért, történt valami? – Még semmit sem tudok, de több bejelentés is érkezett, miszerint a következő állomásra nem ért oda a szerelvény. Talán, ha később telefonál, többet mondhatok. – Köszönöm – mondta, majd visszasétált a dolgozószobába, de mivel nem tudott koncentrálni, kikapcsolta számítógépét. Ezalatt Mark az eltérített
szerelvény utasait próbálta megnyugtatni. – Kérem Önöket, higgadjanak le, attól nem áll meg a vonat, ha egymásnak esünk. Figyeljenek! Tudott valaki régebben használt sínpályáról, ami erre vezet? – Nem volt erre semmi – szólt az egyik utas –, én évekig dolgoztam a pályaépítőkkel de nem voltak sehol elágazó vonalak, nem is tervezték, hogy lesz ilyen. – Akkor nem értem, min halad a vonat? Ekkor mindenféle fékezés és lassítás nélkül hirtelen megállt a vonat. Az emberek a földre és az ülések alá estek, többen meg is sérültek. Újra az ajtókat kezdték feszegetni, de azok még mindig mozdíthatatlanok voltak. – Nem hiszem el, bent rekedtünk egy átkozott vonatkocsiban, azt sem tudjuk, hol vagyunk – mondta Mark, miközben mobilján próbál segítséget kérni, de a készülék nem működött. – Van valakinél egy használható telefon? – Nincs, egyik sem jó, mintha lefagytak volna. Most mi a fenét csinálunk, egyáltalán mit keresünk itt? A vonat körül még mindig ott bolyongott a ködszerű, szürke fátyol, ami egyre sötétebbnek látszott, a délelőtti fényt úgy eltakarta, mintha éjszaka lett volna. Mindenki az ablakokhoz lépett, meglepetten bámulták a hirtelen rájuk törő sötétséget. Ebben a pillanatban, hatalmas fényáradat vakította el őket az égbolt irányából, nem tudták mire vélni a dolgot, majd egy földre leereszkedő űrhajóra lettek figyelmesek. Hát ilyen nincs, azt hittem, ilyesmi csak a filmekben fordulhat elő – mondta Mark, aki elővigyázatosságból az egyik ülés mögé rejtőzött. Hirtelen a vonat ajtajai nagy erővel kicsapódtak és a kíváncsi utasok mind leszálltak, hogy jobban szemügyre vegyék a szokatlan járművet. Megnémulva figyelték és várták, mi fog történni ezután. Az űrhajó ajtaja lassan kinyílott, homályos fény áradt belőle, majd nem sokkal később különös lények alakja bontakozott ki, akik elindultak a megrettent bámészkodók felé. Az eddig némán álldogáló embertömeg hirtelen hatalmas pánikban tört ki, próbáltak elmenekülni, de a lények megakadályozták, mert egy-egy jól irányított fénylövéssel elkábították őket. Folytatjuk Adorjányi Erzsébet
10
BABA MAMA JÁTSZÓHÁZ Kedves Szülők! Szeretettel várunk minden babát, anyát és apát a Baba Mama Játszóházba. Időpont: minden szerdán 10 órától 11.30-ig Helyszín: Református Gyülekezeti Ház Első alkalom: 2011. február 16. A Baba Mama Játszóházat rövid szünet után újra indítjuk. Eddigi programjainkon a résztvevők száma nagyon ingadozott, de jellemzően inkább kevés volt. Azt gondoljuk, hogy ennek az elsődleges oka a délutáni időpont, ezért a jövőben délelőttre szervezzük a foglalkozásokat. Sándor Emma református lelkész jóvoltából állandó helyszínünk lesz. Programjaink többek között a közös éneklés, népi játékok tanulása, kézműves foglalkozások, gitározás. Terveink között szerepel vendég előadók, illetve előadások meghívása, melyek lehetnek pl. bábszínházi előadások, gyermeknevelési és táplálkozási tanácsadások. Ezeket minden hónap első szerdájára szervezzük. Programjaink 3 éves kor alatti kicsiknek szólnak, hogy a kisgyermekek óvoda előtti közösséghez szoktatása által szocializációjuk az óvoda kezdésekor könnyebbé váljon, ezáltal a szülő dolgát is könnyítendő. A gyermekeinkkel kapcsolatos tapasztalatok cseréjével, problémáink és élményeink megosztásával sokat segíthetünk egymásnak, a meghívott vendégek előadásai pedig színesítik mindennapjainkat. A játszóházban a korosztálynak megfelelő játékokat szeretnénk gyűjteni, ezért minden olyan játékot örömmel fogadunk, amire otthon már nincs szükség. Terveink megvalósulásához, az Ön aktív részvételére is számítunk. Tisztelettel a szervezők: Bondor Zsuzsa Pálinkásné Haskó Ágnes Sándor Emma Schlöglné Kurucz Ágnes
Tel: 06/30 488 7681 Tel: 06/30 619 3480 Tel: 06/20 378 9868 Tel: 06/20 354 5575
MÁRCIUS 15 „Hol sírjaink domborulnak, Unokáink leborulnak, És áldó imádság mellett Mondják el szent neveinket. A magyarok istenére Esküszünk, Esküszünk, hogy rabok tovább Nem leszünk!”
1948. év márciusában ifjak és vének együtt vonultak a pesti utcákon a szabadságot szomjazva, remélve. Mikor hangjuk a semmibe veszett és nem találtak meghallgatásra, együtt döntöttek a harc mellett. Együtt. Nemtől, kortól, anyagi állapotuktól függetlenül, egymást segítve álltak a szabadság zászlaja alá, s rendelték alá életüket és vérüket a hazának. Talán mikor e nemes eszméért egyikük, másikuk földi csillaga kihunyt, a fenti sorokra emlékeztek. Nem csupán magukért küzdöttek, de utódaikért, a későbbi generációkért, hogy a szabadság ne távoli eszme, de élhető valóság legyen számukra. Most szabadok vagyunk. Őseink küzdelmei nyomán lettünk azzá. De milyen gyorsan felejtünk. A március 15-i ünnepségen alig-alig jelenik meg valaki, alig-alig tudnánk felsorolni e harcosok neveit, a hála értük, életükért, bátorságukért szinte teljesen kikopott a szívekből. Mindig úgy képzeltem, a márciusi szél a szabadságharcosok kiáltásától oly erős, s zúgva, süvítve üvölti: Emlékezz, a szabadság, amit élvezel véren megváltott érték! Ha nem is a szél szárnyán, de a fenti versben megszólít minket őseink és hőseink szava: Emlékezz ránk! Becsüld meg szabadságod értékét, a meghozott áldozatot! Adj érte hálát! Ne hagyd, hogy hangjukat és egykori reményüket elvigye a szél! Gyere el a március 15-i közös megemlékezésre! Sándor Emma
11
A Mi Újság Vértesacsán? Megjelenik havonta. Előfizetéssel 100Ft ért, a boltokban pedig 150 Ft -ért kapható. Kérjük támogassa egyesületünk munkáját és a lap megjelentetését Ön is. Közlésre szánt cikkeit, fényképeit juttassa el a zsp1@freemail.hu e-mail címre.
I.N.R.I. Temetkezés Kriszredondo Kft. Angol használt ruha kis és nagykereskedelem 8089. Vértesacsa. Vendel tér 19 06-70-948-6002 Nyitva tartás: Hétfőtől-Péntekig: 09-17-ig Szombaton: 09-12-ig Vasárnap: ZÁRVA
Kérjük, hogy adója 1%-val az idén is támogassa a Vértesacsa Barátok Köre Egyesületet, hogy a pénz Vértesacsán maradjon és acsai rendezvényeket, intézményeket támogathassunk belőle. Adószámunk: 18481082-1-07
Mi Újság Vértesacsán? Kiadja: Vértesacsa Barátok Köre Egyesület 8089 Vértesacsa, Fő u. 54. Megjelenik: Havonta Szerkesztőbizottság: Blaumann Helga Kara Nikoletta Ujvári Pál Zsoldos Péter
200Ft/db áron minden! Több tonna készletből válogathatnak! Angol felnőtt és gyermek 1 osztályú és extra minőségű ruházat. Hetente több alkalommal frissülő árukészlet. E-mail: ertekesites@kriszredondo.hu Weboldal: http://www.kriszredondo.hu
Temetések, hamvasztások, búcsúztatók teljes körű lebonyolítása CÍMÜNK MEGVÁLTOZOTT Helyi ügyintézőnk: Győri Lászlóné, Vértesacsa, Rákóczi u.29. 06/30-406-16-83 ügyelet ls információ éjjel-nappal: 06-22-579-052 és 06-30 9691-537 www.inribt.hu
Hétvégi orvosi ügyelet március 04-05.-06. dr. Temesszentandrási György Alcsútdoboz Tel: 06 30/ 4112-345 március 11.-12.-13.-15. dr. Goda Lajos Felcsút Tel: 06 30/ 9272-143 március 18-19.-20. dr. Milvius Lórán Vál Tel: 06 20 /2175-157 március 25-26.-27. dr. Marada-Csorba Olga Vértesacsa Tel: 06 20 /318-44-64
Tördelés: Zsoldos Péter
Gyűjtés Óvodánk javára!
Vértesacsáért Egyesület bankszámlaszáma: 58300093-11000004
Az intézmény tárgyi feltételeinek megsegítésére
Alto Nyomda Kft 8000 Székesfehérvár Irányi Dániel u. 6. Tel.: 22-510-570
Támogatói Jegyek kaphatóak az üzletekben! 500 Ft, 1000 Ft, 2000 Ft, Összegben. Köszönettel a Szülői Munkaközösség
12