Bors község időszakosan megjelenő lapja - 38. szám
2018. szeptember, október, november, december
Ha Őt, igazán a szívünkbe tudjuk fogadni ... Karácsony közeledtével sokunkban felötlik egy-egy régi gyerekkori emlék a múltból, amikor olyan nagy áhitattal és csodával álltunk a csillogó fa mellett és örömmel énekeltük közösen a Csendes éjt és jó illatúnak éreztük a csillagszoró nitrátos-aluminiumos égett szagát is. Felnőttként aztán, talán fogyatkozik ez a nagy csodálat, de olyan jó lenne mégis csak megőrizni valamit belőle… Az ünnep igazi jelentését megélni, gyerekeink szivébe becsempészni, azt hiszem ez egy szülő feladata. Mert ha ez sikerül, akkor felnőttként is, csodával és szeretettel a szivünkben tudunk majd ott állni. De nem szabad elfelejtenünk a karácsonyi ünnep igazi értelmét, azt hogy mit is ünnepelünk ilyenkor. Karácsonykor Jézus születését ünnepeljük, azt, hogy Ő értünk emberré lett, hogy bennünket megválthasson, hogy megőrízzen és örök élettel ajándékozzon meg. De nem tudjuk mi ezt igazán meg sem érteni… Az ember számára, számunkra a karácsony a szeretet ünnepe, az egymásra való oda figyelés, a béke, a nyugalom, a család ünnepe. Igyekszünk kicsit többet adni magunkból másoknak, próbálunk jobbak lenni, mint általában, tudjuk és érezzünk ez az ünnep tényleg más, mint a többi. Azt szoktuk mondani, bár csak tovább tartana ez az ünnep, bárcsak mindig karácsony lenne…. Ha Őt, igazán a szívünkbe tudjuk fogadni, akkor sikerül. Akkor karácsony lesz minden nap, akkor minden nehézség és elbukás után erőt ad felállni és nem talmi kincseket, nem a csillogást,
Bátori Géza polgármester, Csiger László Róbert alpolgármester és a Helyi Tanács
hanem igazi karácsonyt fogunk ünnepelni. Olvastam egyszer egy furcsa karácsonyról: 1914 december 25.én, az első világháború alkalmával a nyugati fronton váratlanul elhallgattak a fegyverek. Bár a nagy katonai tömbök hallani sem akartak XV. Benedek pápa fegyverszüneti felhívásáról, ezen a furcsa karácsonyi éjszakán egyszer csak csend lett. A német lövészárkok lakói karácsonyi énekeket kezdtek dalolni, még gyertyát is gyújtottak és mindenféle jókívánságokat kiabáltak át ellenfeleiknek. A briteket és franciákat kezdetben ez meghökkentette, de aztán hasonlóan tettek ők is. Majd miután meggyőződtek róla, hogy ez nem egy csapda, mindannyian kimerészkedtek a semleges “senki földjére” és megajándékozták egymást: gombokkal, kenyérrel, édességgel, szivarral, apróságokkal. Egyes helyeken még karácsonyfát is állítottak, de ez az alkalom jó volt arra is, hogy eltemethessék halotaikat. Természetesen a szemben álló nagy hatalmak ezt igyekeztek eltitkolni, féltek attól, hogy ezek után a katonák nem lesznek hajlandóak egymás ellen harcolni és meg is tettek mindent, hogy ez mégegyszer meg ne történhessen. Mennyire vágyhattak ezek az emberek a békére, a nyugalomra, a családra? Vajon akkor is azt mondták, hogy ez a szeretet ünnepe…..? Nem tudhatjuk, de az biztos, hogy keresztyéni szív kellett ehhez a cselekedethez. Ajándékot adtak ellenfeleiknek, megosztották egymással azon “kincseiket” amik csak volt, megölelték azokat, akiket egy nappal korábban a halálba akartak küldeni….. Vajon mi, akik ahhoz a világhoz képest békében és
nyugalomban élünk, megtudjuk-e ajándékozni az ellenfeleinket? Megosztanánk-e egyetlen szelet kenyerünket a bennünket eltiporni akarókkal? Bár mi nem kell ilyen karácsonyt megéljünk, de mégis nagyon kell vigyázzunk, hogy az üres csillogás, a fényárban úszó kirakatok, a világ semmit mondó, nagy ígéretei el ne csábítsanak bennünket. Kívánom, hogy mindannyiuk szívébe az igaz Szeretet költözzön be, hogy az ünnep igazán meghitt és nyugalmas legyen, hogy a karácsonyfa alatt ne csak az ajándékokat, hanem egymást is meglássák. Áldott, békés karácsonyt kívánok! „Dicsőség a magasságban Istennek, és a a földön békesség, és az emberekhez jóakarat.” Lukács 2,14
„Karácsonyi szeretet, csend és béke Legyen ott az ünnepvárásban, A fellobbanó gyertyalángban, A sülő kalács illatában, A csengő harangok hangjában, Az egymásra mosolygásban, A szemek tükrözte ragyogásban, A hit csillagában, A világban! Legyen szeretet, csend és béke A lelkek találkozásában.”