PUSKAAS Marcell
portf
fol o
PUSKAAS Marcell
O
N 2012-2013
NO1 InstallaCIoK, PROJEKTEK I'll be watching you | Just like home Cimkék | Bölcsőd az Under exposed | Így beszéltek ti
NO2 TRASHION Fashion illustrations |VoguEvil Gloomamuse
NO3 Ringasd el magad
N1 O
installaciok projektek
i’ll be watching you just like home Cimkék bölcsod az s majdan sírod is under exposed így beszéltek ti
’ll
I YOu be
watching
E
Ennek a projektemnek Friedrich Dürrenmat: A megbízás, avagy a megfigyelők megfigyelőjének megfigyeléséről című írása adta az alapvető inspirációs forrást. A megfigyelés mozzanatát helyeztem középpontba, azonban kibővítettem ezt az internetes megfigyelésekkel is. Hiszen az interneten bárki bárkit megfigyelhet, az adatok szabadon hozzáférhetők. Bármely titkosított dokumentum, vagy állomány a szerver tulajdonosa számára hozzáférhető. A telefonos és internetes beszélgetések szintén lehallgathatóak. A telefonkészülékek helyzete meghatározható, a műholdak folyamatosan figyelnek minket. Azért választottam az interaktív installáció műfaját, mert itt a néző szabadon beleavatkozhat a történésekbe, maga is megfigyelő és megfigyelt lesz egy személyben.
E
A kiállítótérbe két laptopot helyeztem el, amelyek a webkameráik segítségével folyamatosan egymást filmezik, egymást figyelik. A két laptop és a televízió elé egy fényképezőgépet helyeztem el. Ám ez a fényképezőgép nem készít képeket, mivel nincs bekapcsolva. A kiállítótér egy távoli pontjába elrejtettem egy másik fényképezőgépet. Az installációt egy különálló kiállítóteremben helyeztem el, ahova a nézők csak egyesével, egymás után tudnának bemenni.
M M Megérkezik az első, (A) néző a látvány elé. Ilyenkor a televízión még nem jelenik meg kép. A néző odasétál a nem működő fényképezőgéphez és megnyomja az exponáló gombot. Abban a pillanatban ahogy lenyomja a gombot, a televízión megjelenik a kép. De melyik kép? A néző arra számít, hogy az általa készített kép jelenik meg a televízión, ám azonban az egymást figyelő laptopok képe rajzolódik ki a televízión. A kiállítótér másik felében elhelyezett „titkos” kamera azonban lefényképezte az (A) nézőt. amelyről ő nem tud.
e e
Ezek után az installáció elé sétálhat a következő, (B) néző. Amikor ő megérkezik a látvány elé, a televízión már látható az egymást figyelő laptopok képe. Ő is készít egy képet a nem működő fényképezőgéppel. Abban a pillanatban ahogy lenyomja az exponáló gombot, a televízión megjelenik a kép. A néző arra számítana, hogy az ő általa készített kép jelenik meg, ám azonban az elrejtett fényképezőgép által készített kép kerül a televízióra, ráadásul az a kép, ami az (A) nézőt ábrázolja, amint az fényképez. Eközben szintén készül egy „titkos” fénykép a (B) nézőről is. Így a (B) néző egyszerre lesz megfigyelő és megfigyelt is. Ez a folyamat bármeddig ismételhető. Az installáció a megfigyelés folyamatát reprezentálja, hiszen minden néző látja az őt megelőző nézőket, ráadásul abban az állapotban, amint azok éppen megfigyelnek valakit. Egy végtelen, véget nem érő folyamat jön létre. Ezt a végtelenséget a televízióban megjelenő alagútszerű képsorozat szimbolizálja. Az installációt bemutató film a linkre kattintva érhető el. https://vimeo.com/74047862
Az eredeti ötletet továbbgondolva jutottam el ehhez a megoldáshoz. A „titkos” kamera egy véletlenszerűen kiválasztott képét, – amin jól látható a televízió, a laptopok és az összes megfigyelő – kivetíteném a televízión. Majd erre a képre folyamatosan közelítenék. A kép bizonyos mértékig nagyítható lenne, ekkor még kivehetőek lennének a megfigyelők. Ám egy idő után csupán az egyre nagyobb pixelek lennének láthatóak. Ez azt szimbolizálná, hogy hiába figyel meg mindenki mindenkit, egy idő után a rengeteg információ, ami felhalmozódik egy személyről, csupán vizuális zajjá redukálódik.
JuST
LIKE
HOME
A „A halál elol való mindennapos hanyatló kitérés és menekülés a halálhoz viszonyuló nem tulajdonképpeni lét.” ( MARTIN HEIDEGGER )
A A A
A kiállítóteremben egy videókamera egy televízió képernyőjét rögzíti. Így egy állandó végtelen spirál jön létre. A kamera nem felvétel üzemmódra van állítva, így a televízión valós idejű kép jelenik meg, létrehozva ezzel a végtelenség érzetének a szimbólumát.
e
Egy néző besétál a sötét kiállítóterembe, ahol csak a televízió bocsájt ki magából fényt. Leül a televízió elé, mintha csak otthon tenné ugyan ezt. Egy darabig nézi az állandó és végtelen körforgást, majd két vaku elvillan a sötét kiállítóteremben. Egyik a néző felé villan, elvakítva ezzel őt, másik pedig a televízióra. A vaku villanása után, néhány másodpercig fehér fényt bocsájt ki magából a televízió, majd ez megszűnik és ismét elkezdődik az állandó végtelen körforgás.
Egy lehetséges jelentés: Ehhez a munkához Martin Heidegger Lét és Idő című műve adta az inspirációt. Heidegger szerint az emberek nem érzékelik az idő múlását. Számukra az idő végtelennek és örökkévalónak tűnik. Tárgyiasítva beszélnek az időről és a halálról. Az installációmban ezt igyekeztem bemutatni. Két idősíkot jelenít meg a munka. Az egyik sík a valóban végtelen idő, az univerzum ideje. A másik pedig az emberek által hibásan végtelennek értelmezett idő. Az installációt rögzítő film elején három harangszót hallunk. Ez az univerzum idejének a kezdetét mutatja. Fontos, hogy csupán a film elején halljuk a harangszót, a végén nem. Ezek után a sötét kiállítóteremben egy látogató leül a végtelenített felvételt lejátszó televízió elé és nézi azt. Azért választottam a televíziót, mert jól szimbolizálja, hogy az emberek tárgyiasítva gondolkodnak az időről. Úgy viselkednek az idővel kapcsolatban, mint amikor televíziót néznek. Kívülálló külső személyként tekintenek a “filmre”. Jelen esetben az időre. A kiállítóteremben felvillanó a vaku a felismerés pillanata. Hiszen előbb vagy utóbb mindenki rájön, hogy hibásan gondolkodott az időről. A vaku felvillan, a néző feleszmél, hogy nem végtelen az ideje, és a televízióból megszűnik a végtelenített kép. Az installációt bemutató film a linkre kattintva érhető el. https://vimeo.com/74047863
cimkek
c
cimkék „Személyre, problémára vagy viselkedési módra alkalmazott jelző. Veszélye, hogy sztereotípiák kialakulásához vezethet.”
Sokszor fordul az elő, hogy egy másik embert negatív jelzőkkel illetünk, csak azért, hogy magunkat dominánsabb helyzetben érezhessük. Így kerül a „csúnya” a „kövér” a „ronda” a „ribanc” a „buzi” és még sok más negatív szó egy számunkra teljesen ismeretlen emberre. Az ismerőseinket, barátainkat, olyanokat, akik valamennyire közel állnak hozzánk, általában nem aggatjuk tele negatív jelzőkkel. Sőt őket inkább pozitív színben tüntetjük fel.
A munka során az analóg fotótechnikákhoz nyúltam vissza. Rendelkezésemre állt egy tekercs fekete-fehér negatív film, ami már tartalmazott képeket. A képeken látható ember számomra ismeretlen volt. Ez azt volt hívatott jelenteni, hogy általában ismeretlen embereket címkézünk meg. Ezek után a negatív filmről tetszőlegesen kiválasztottam egy képet. Véletlenszerű volt a választás, ami arra utal, hogy a sok ismeretlen emberből tetszőlegesen választunk ki egyet, és őt jellemezzük. Mikor ezzel megvoltam, a kiválasztott képet hatszor, hat különböző fotópapírra nagyítottam. Fontos, hogy ugyanazt az egy képet használtam végig a munkám során. Ez az általánosítást szimbolizálja. Hiszen bárki bárkit megcímkézhet. Ezek után a hat képre fotó előhívóval hat különböző negatív jelentésű szót írtam. Így a képek csak a betűk vonalában látszódtak. Az így elkészült fotókat ezek után fixáltam. A technika alkalmas volt a láthatatlan címkék megjelenítésre, továbbá jól kifejezi az erős sztereotípiákat, hiszen ha egy emberre egy negatív jelzőt ragasztunk, akkor minden más tulajdonsága eltörpül a címke mellett.
AAAA Az elkészült képeket egymásra helyeztem, így egy torz alak jött létre. Ez kifejezheti azt, hogy az ember énképe mennyire torzul a ráaggatott láthatatlan címkéktől, valamint azt is, hogy bármennyi címkét is aggatunk egy emberre sosem fogja a valódi képet visszaadni.
T
Továbblépés: A negatív jelentésű szavakat tartalmazó képeket átlátszó öntapadós fóliára nyomtattam. Ezek után a fóliát egy tükörre ragasztottam. Amikor a néző belenéz a tükörbe szembesül azzal, hogy nemcsak ő címkéz meg másokat, hanem őt is ugyan úgy felcímkézheti bárki.
exposed
UndEr UndEr exposed
exposed
SS
Sokan vélekednek úgy, hogy az analóg technikával, filmre készített képek értékesebbek a digitális társaiknál. Ebben a munkámban a digitális és az analóg fényképezés elvi különbségeit igyekszem bemutatni. A digitális technikának köszönhetően jóval több kép készül, mint az analóg korszakban. Amikor még a képek filmre készültek, az emberek meggondolták azt, hogy mikor és mit fényképeznek le. Életük fontos pillanatait örökítették meg. A filmtekercsek nagyrészt csak olyan képeket tartalmaztak, amelyekből később jól kiderült egy ember életszakasza, esetleg egy napja, vagy a helyszín ahol a kép készült.
H
Hála a digitális átállásnak ma már szinte bármi azonnal, végtelen változatban lefényképezhető. Nem elsődleges szempont, a filmmel való takarékoskodás és a történetelmesélés a képekben. Egy téma többször is lefényképezhető jelentés nélkül. Ám azonban, ha valaki, a mostani digitális korszakban analóg fényképezőt fog a kezébe ismét életbe lép a régi, jól berögzült metódus. Munkámban ezt a folyamatot fordítottam meg. Analóg fényképezővel készítettem egy sorozatot teljesen véletlenszerű témaválasztással. A képeket szándékosan úgy komponáltam, hogy ne derüljön ki, hogy hol készültek. Igyekeztem a történetmesélést, és a jelentést is kiirtani a képekből. Ezek után a filmet előhívtam, a képeket pedig külön-külön egyegy keretbe helyeztem el, ezzel is növelve a jelentőségüket. A projekt fő kérdése: vajon men�nyi emlékünk maradt volna fenn a múltból, ha az emberek a régi analóg technikát is úgy használták volna, mint a jelenlegi digitálisat?
II GG YY B BEESS ZZ EELTLTE EK K TT II B E S Z E LT E K B E S Z E LT E K IGY I G Y B E S Z E LT E K B E S ZI GEYLT E K I TGI Y B E S ZTE ILT E K TI B E S Z E LT E K
„A
halálhoz viszonyuló létben a
jelenvalólét úgy viszonyul önmagához , mint valami kitüntetett a lenni tudáshoz .
A
Önmaga azonban nem más, akárki , amely a fecsegésben
mindennapi
mint az
kimondott közfelfogásban konstruálódik .” M artin H eidegger
Ebben a munkában az alábbi Heidegger idézetet szó szerint értelmeztem. Az utcán, a boltokban, a szórakozóhelyeken, és a tömegközlekedési eszközökön fél éven át folyamatosan hallgattam és feljegyeztem az emberek beszélgetéseit. Egybefüggő párbeszédet sosem sikerült rögzíteni, csupán mondattöredékeket, szavakat. Ezek a szavak véletlenszerűen kerültek egymás után, létrehozva így egy értelmetlen, összefüggéstelen szöveget. A szöveg váza azonban az aranymetszés szabályrendszere szerint íródott. Az első mondat öt szóból áll. Az ezt követő mondat, az öt aranymetszés szerinti többszöröse, azaz nyolc szóból tevődik össze. A második mondattól kezdve minden egyes mondat rendre nyolc szóból áll. Az aranymetszés szabályszerűsége figyelhető meg a fejezetek szintjén is. Az első fejezet száz szóból, míg a második százhatvanból, a harmadik kétszázötvenhatból áll. A szöveg összesen nyolc fejezetet tartalmaz, ami a görög Parthenón elülső oszlopszámával egyenlő. Az alábbi oldalakon egy részlet olvasható a szövegből.
T
űnj innen, és gyere lelket edzeni te kis.
Elüt a római ipari autó. Igyuk mert harminc napra éhezem, megyek el de. Lecsukom szemem segítsenek meg adják kezembe a szemetet. Hozza az unokáját is, mert neki ez természetes. Jössz velünk aranyos, örülhetsz neki nem ott sem. Megmutatom és haza gépeket nézegettem de megyek is. Te is hallgass meg de nem lehet egyszerre. Emlékszel, hogy beraktuk a gyárba, mi a neve. Villámokat szór, ezért nem megyek mert megsüketülök rendesen. Volt orra haladj kicsit, ne zárd őt be! Nincs apróm, mert nem tudok kit felvenni, gyere. Túl korán van nem jöhetsz át, ettem már.
ennyiért adtad a hamis okot te dolgos áruló!
Felmostam miattad kétszer de arcüreggyulladásom volt, poros a víz. Azt mondja, hogy megcsinálja, át tudok menni most. Ez van évek óta, munkát kap a rendőr. Bedrogozott, hogy ne tudjon nyelni, utazása előtt, nevetséges. De ette a húst, mint a vodkás macit. Négy órában hallgatom, de millióan jönnek ha alszol. Nem tudom, vannak gyere mert fáradt az ég. Nézzenek oda, megyek eladni, nem adom a szerdámat. Nehogy baj legyen bánatból, mert szűk az utca. Csak most mégis mit írnál be kérdezem én. Volt olyan, hogy napjában jártam, és magunk is. Tudok menni laptoppal a kezemben, fényképezővel az agyamban. Kirabolják mert átlépte a peronsávotn de lenn vannak. Menjünk arra de többeknél a lényeg az óra. Hány nap alatt lesz ez elbírálva mert mindegy. A csövek mivolta miatt elküldtem a sok pulóvert. Remegett az átutalás de ami rajtam is volt. A virágcserepet vödörrel kidobtuk az ablakon, pólóval együtt. Elég komoly harminc évig aludtam az éjszakákat át.
Visszahozta a kedvem a pénteken elfolyt negyed óra! Csak a vörösbor miatt vettem ki a tömegből. Ha rohansz nagyon nem akarok átmenni így sem. Egyik ismerősöm vette ki, meg is szervezte az estét. Otthonos a hús, a csövek állapota lovasan jó. Itt dolgozol, de esélyünk sem lenne, mert fogynom kell. Megtaláltam a szerelmem, van íz és perc együtt. Meg tudom nézni, de a könyvtár zárva miattad. Takarodj innen, gyere lelket edzeni te kis szerelmem. Emlékezz csak, küldözgeti neked de csal mert tud. Megnézem az órarendjét most, ha meghirdetik a szükségességet. Paprikára néztem, elestem ezért menjünk hátrább te sem. Négy órában elvoltam, de milliót nem kellett csinálni. Amikor fáradt volt a csávó, nagyon bennem volt. Gyere mert nem seftelek, ha segíted a hajléktalant. A bánatos villamos végállomást keresem de boldog nem. Volt laptop is, de fényképező fenn akadt szemmel. Elhiszem, ha átlépi a vonalat álmos és boldog. Arra megyek de harminc nap alatt lesz órám. Sok pulóveren kell átmenni egyenesen elküldöm neked drágám. Végigaludtam futva az éjszakát vörösboros kólával nem csókolóztam. Ha rohansz a szervizbe egyik ismerősöm Blaha Lujza. Igazából tettem be a rántott húsba egy csövet. Adta a kemény lakatos a boldog táska meghúzását. Így felveszi a lovat, de esélyünk se lenne. Ilyen a nadrágom kár, hogy rossz angol nyelvű. Tíz perc harminc másodpercre választottam rossz könyvtárat most. Tudod nézni az órarendet, most küldözgetik az edzést. Takarodj innen ha meghirdetik a paprikát virtuálisan nyomva. Ránéztem a hivatalos közegre, de nem tudtam esni. A mai napként erőszakkal bevezetem és beszélgetünk fűzővel. Ne menjetek soha, megcsináltam az idézetet hivataltalan jeggyel. Nem gyógyszert megadta a kettest rajzolok növényeket sejteket.
Jó egymás után nyalókázni, foglalok helyet a cipődben! Ennyit nem ihatok, be kell áztatni, fektetni mindent. Befizetlek, hogy táncot tanulj szombaton menjünk arc desszertért. Felvételizettek, elloptak egy televíziót, a koktélokat nézem gyönyörűen. Simulékony anya, előre nézz, erről nem álmodozik senki. Biztos lesz tiszta lefolyó, ebben a félévben láttam. Utána busz van, kérdeznek, megszűrnek osztályfőnökséget vállalnak négyen. Olcsó lesz máshol is fel lehetne öltözni rendesre. Javasol valamit, akkora fájdalmat is össze tudsz törni. Milyen jelleggel ott voltam de te leszállsz megteheted. Visszahozta a kedvem a pénteken elfolyt negyed óra. Gyerünk veszünk valamit, a kávék késtek az iskolából. Lelketlen csajok előre felszereltek jelenléti italt nem hoztak. Kettőszáz a barack nem volt gazdája elmentem koncertre. Sok szeretettel elfáradt divatfotós formázza meg, lepukkant volt. Minden gyerek nálam van valaki simogatta a koncertet. Nem én vagyok a születésnap be kell néznem. Az elsőre bemegyek nagymama palacsintájával fogságban született régen. Fel van töltve a bordája mert szép hangja. Leesett a haja, a szája sem így áll. Nyomja a tüdejét a nyírség ha ráfordulok erre. Vasárnap nekem nem jó, nem értek hozzá most. Ráírom a nevem, hogy a cipő sarka alá tehessem. Visszabeszél de össze kell jönnöd az új lakással. Első benyomással nem szeretem, rákapaszkodom majd elégetem őt. Komolyan mondom, a bohóc igen, nézd a nadrágot. Nem teszem meg tudom, áll a lányod is. Összes múzeumnál indul a busz mondtam a gyerekeimnek. Itt a tőgye a tehénnek fogom ezt elviselni. Nem a példatár, képlettáral fogsz menni a marketingre. Táblába temetik, most beszéltem vele amíg elmegyek parkolni. Ha hideg lesz finomat. Nézd meg tudtál vele beszélni, ebben igazat adok.
I IGGYYI G IYG IYG IYGI GY Y I G YI G Y SEYLT EK EZKI ESGEEKZYILT SGESZIBYKLT ZEGIEEGEKYBLT KGE YLT BBEESBSZIEZIBGESGEEYLT SGEZBEIYSLT EBGEKZKIEYLT ZBYILT SIELT EK EZKTESEEIKZLT STESIZBKLT BBEESBSZEZTBTESEIEILT STEZBIESLT TKEI LT TZEEETIEKBLT TEBEKZIKELT BZLT TZEEETIEKBLT IBZLT SEILT EK STESZIBKLT KTEILT EZKETSEEKIZLT STEZBEISLT ETBEKZKIELT BBEESBSZEZTBETSEIELT SEYLT EK SGESZIYBKLT ZGIEEEGEYKBLT KGE YLT EZIKEGSEEKYZILT SGEZBIEYSLT EBGEKZIKYELT BBEESBSZIEZIBGEGSEEYLT YBZILT I G Y I G Y I G Y I G Y I G Y I G Y I G Y B E S Z E EK B E S Z B S Z LT E K B E S Z E LT E KGE YLT I G Y B E S Z E LT E K B E S Z E LT E K B E SB ZE ES LT ZB EESLTKZ E KLT E K ILT SEYLT EK EZIKEGSEEKYZILT SGESZIYBKLT ZGIEEEGEYKBLT KGE YLT SGEZBIEYSLT EBGEKZIKYELT BBEESBSZIEZIBGEGSEEYLT YBZILT I TIGTGIYIYI TG IYTG IYTG IIYTGI TGIYIY I TG IYI TG IY SEILT EK TZEEETIEKBLT EZKETSEEKIZLT STESZIBKLT KTEILT IBZLT STEZBEISLT ETBEKZKIELT BBEESBSZEZTBETSEIELT SIELT EK EZKTESEEIKZLT STESIZBKLT STEZBIESLT BBEESBSZEZTBTESEIEILT TKEI LT TZEETIEKBLT TEBEKZIKELT BZLT ITTGI IYT I TG IY I TGI TGIYIY I TG IYI TG IY
S B OL C SOD AZ
MAJ DA N S I ROD IS
Ebben a fotó és rajzsorozatban az emberek és a divat kapcsolatát igyekeztem bemutatni. A divat, a trendek, és a tendenciák az egész életünket behálózzák. Már a születésünk pillanatától kezdve meghatározhatja a divat az identitásunkat. Hiszen a szüleink, divatos, vagy éppen nem divatos ruhadarabokba öltöztetnek minket. Mindenki kiválaszthatja a stílusának, ízlésének megfelelő szobát, kiságyat, babakocsit és játékot. A kisgyerekek tudatosan, vagy tudattalanul, de alkalmazkodnak a szülôk által meghatározott, kiválasztott, az általuk készen kapott “stílusokhoz”. A divat végigkíséri egész életünket, még akkor is, ha tudatosan lázadunk ellene. Hiszen pontosan tudnunk kell, hogy mi a divat még akkor is, ha valaminek az ellentétét akarjuk követni. Nem csupán a születésünket, de a halálunkat is meghatározza az éppen uralkodó trend. Hiszen ki ne álmodna “divatos” temetésről? A munka címe ezekre a kérdésekre reflektál. A sorozat egy átlagos ember és a divat kapcsolatát mutatja be. A modell megválasztásakor igyekeztem átlagos adottságokkal rendelkező személyt keresni. A fényképek fehér háttér előtt, fehér ruhában, túlexponálva készültek. A túlzott vakuvillanásnak köszönhetően szinte elveszik az ember a képeken. Ez jól szimbolizálja azt, hogy a divatházak szemében az emberek mint egyéni személyiségjegyekkel rendelkező egyének, entitások jelentéktelenek. Számukra lényegtelen az, hogy ki vásárolja meg az adott terméket. Egyfajta felsőbbrendűség figyelhető meg a tervezői oldalon. Ezt a jelenséget a felülről történő fényképezéssel igyekeztem bemutatni.
Ezen kívül az ember ellentétbe kerül önmagával. Folyamatosan törekszik a magazinokban, a reklámokban és a filmeken látható és mintaként szolgáló tökéletes szépség elérésére. Azonban ez sok ember számára szinte elérhetetlen. Ekkor kerül konfliktusba önmagával és bomlik meg a test és a lélek egyensúlya. A sorozatban ezt a rajzok bevonásával szimbolizálom. A rajzolt emberek reprezentálják a vágyott “gyönyörűséget”, míg a valós fényképek az elkeseredett embert. Fontos, hogy a rajzok könnyedek, légiesek legyenek mint a reklámokban található személyek, ugyanakkor nem nevezhetők szépnek. Továbbá a rajzban megjelenített karakterek szintén felsőbbrendű helyzetben képzelik el magukat. A valós személy törekszik lemásolni a rajz formáját, ám azonban ez sosem sikerül neki. A sorozat közepén bekövetkezik a felismerés, a valós személy rádöbben, hogy elérhetetlen az, amire vágyik. Ekkor a rajzolt karakter a fényképen található személyre kerül. Ám azonban ez az állapot nem tart örökké. A következő képen már ismét látható a rajzolt figura az élet értelme ismét a hamis kép követése lesz. A halál bekövetkezésével az emberi test eltűnik a képekről, ám a vágyott idea örökre megmarad.
S B OL C SOD AZ
MAJ DA N S I ROD IS
N2 O
trashion Fashion illustrations Gloomamuse vogevil
F as h i n i l l us t r at i o n s
under
GLOOM AMUSE Photo: Ora Hasenfratz Illustrated: Marcell Puskรกs
Models: Gina&Lola /Nine/ MUA: Linda Bodnรกr Hair & Styling: Janรณ Haszeg Dresses&Accessories: Mosskito, Szidonia szep, Fight for freedom, Art on me, Dorka petrity, Balilla
v e
VOGUE
EVIL
Exposition de
MARCELL PUSKÁS BUDAPEST, SZIMPLA KÁVÉZÓ 2013
Isten megteremtette Évát a maga tökéletességében. Mindene megvolt, amire csak vágyhatott. Utazhatott az Orient Expresszen egy szál pizsamában. Repülhetett színes léggömbökkel. Gyémántberakásos oroszlánok és leopárdok járkálhattak a lábai körül. A bőre szép volt, nem fénylett a zsírtól, a pórusai tisztán látszottak. A feje keskeny, arccsontja szépívű volt. Bármennyit ehetett mindig 34-es méret maradt. Éjjelente a Sóhajok hídjáról csodálhatta a teliholdat. De ha éppen ahhoz volt kedve, Saint-Tropez kikötőjében kedvére újraélhette a vintage korszakot, a maga csodálatosságában. Ám Évának ez sem volt elég, s azon kezdett töprengeni miként lehetne még ennél is jobb az élete. A kígyó – a legkelendőbb állat a divatparadicsomban – kérkedve fordult Évához: -De hiszen ilyet te is tudsz csinálni! Légy tervező! Készíts kollekciót! Légy önmagad stylistja! E szavak hallatán rögtön felnyíltak Éva füstösre festett, tussal kiemelt szemei. A kollekció első darabja a csábítás kígyójából készült hasított kígyóbőr ruha lett. Ahogy Éva az utolsó öltést elvégezte a ruhán, az emberiség bűnbe esett, és sorjában elkövette a hét fő divatbűnt.
Az ördögi Vogue szépségideáli rémálom VARGA CSENGE ÍRÁSA Hangulatos romkávézó a belváros szívében. Az alkotó moha zöld öltönyében áll a barátságosan lelógatott eprecskék alatt, körülötte hosszú hajú, lábú lányok. Izgatottság vibrál a levegőben. A kiskávézó falán kilenc kép lóg. A divatbűnök. Puskás Marcell fiatal művész, jelenleg még hallgató. Egyszerre végez két szakot is a Kommunikációs Főiskolán. Reklám és PR délelőtt, tervezőgrafika estig. Az utóbbi az igazi szenvedélye. Korábban foglalkozott animációval is, azonban a sok háttérmunka amit mind kézzel készített- bosszantotta. Ekkor egy kis időre félretette az alkotást. A divat, mint lehetőség, inspirációs forrás, 12. osztályos korában, a gimiben jött. Felkérték, hogy tervezzen meg egy ruhát az osztálytársának a szalagavatóra. „Miután megterveztem neki a ruhát rengeteg ruhatervet készítettem. Férfit, nőit, minden félét. Annyira bátor voltam, hogy elküldtem őket a Vuittonnak, a Pradanak, a Dolcénak. De persze senki sem válaszolt.”- mesélte a kezdetekről. Ekkor ötlött fel benne a gondolat, hogy divattervező szakra adja be a jelentkezésért. Amilyen gyorsan felvetült, úgy ment is az ötlet.
Csupán a divatillusztráció maradt. Itt kezdődik a mostani kiállítás története is. Marcell alakjai a magazinok oldalairól, és a kifutókról pattannak át a kezei közé. Kezdetekben ugyan nem volt ennyire kifacsart a megjelenésük. Emberszerűek voltak, csak vékonyak. Egy azonban maradt közös a régiben és az újban: a flegma tekintet. Mégis honnan a Vogue? Miért ilyen bosszantók ezek az alakok? „(…)eszembe jutott, hogy az újonnan létrejövő alakokat fel lehetne használni, mint anti- vogue hirdetés. Vettem egy Vogue-ot, és az én stílusomban kirajzoltam belőle az összes egészalakos képet, hirdetéseket próbáltam nagyon keményen a reklám ellen vinni. Például a magazinban volt egy vékony lányon egy szőrmebunda. Ezt úgy rajzoltam le, hogy egy csontváz vékonyságú lány, és szó szerint egy döglött csincsilla van ráhúzva aminek látszik a vére, az erei és hasonlók.” A párhuzam valóban megfigyelhető a hirdetésekben a bibliai bűnökkel. Hiszen mit reklámoznak ezeken? Cipőt, táskát, parfümöt… mindig ugyanazt.
Hasonlóak, felismerhetőek, akár a kevélység, lustaság, falánkság, fösvénység, irigység, harag és a bujaság. A kiállításon ez jelenik meg. Egy kis borzongató, bűnös divat. Az alakok beállásai valóban felismerhetőek, s bár kifacsartak, göcsörtösek, mégis rájövünk, melyik kép mit „ad el”. Puskás Marcell rajzai ferde tükröt állítanak a kifutók unott, robotszerű, arctalan lényei elé. Az első, nyomasztó érzés egy másik, ijesztőbb érzésnek adja át a helyét a képek hatására. Ez lehet, hogy nem is kritika. Sőt! Ámulat és imádat. A divat nem háború, hogy ítéletet mondhatnánk a szembenálló felekről. A divat a szenvedély, a vágyott álom, az ideák maga. A képek ezt az ambivalenciát tükrözik. Először taszít, ijeszt. A furcsán hatalmas szemek, a pöttöm száj és cérna vékonyságú (olykor mármár göcsörtös) végtagok. Valamiért mégis visszavonzza a szemünket a kép. Újra látni akarjuk. Megbizonyosodni. Érdekes módon, nem szépek a képek, és mégis azok. Tehát újra szemügyre vesszük a rajzokat, alaposabban. Feltűnnek a színek, formák, kacsok-kecsek, a póz- amibe az alak megmerevedett, és az olykor feltűnő kellékek. Észrevesszük a finom utalásokat. Az elnagyolt képekben kirajzolódik az az aprólékosan megformált csipkeháló, ami összefonja a kilenc képet. Amitől összeáll a történet. Ami elmondja a bűneiket. Ekkor már a falunkra kívánjuk a képet. Ránézni, emlékeztetni magunkat arra, hogy bár a divat gyönyörű, csillogó, ám nem valós. Nem szabad annak lennie. A kiállítás helyszíne is fenntartja ezt a finom ambivalenciát, a romkocsmák oly jól ismert világával. Aki kicsit is vevő a szokatlanra, a folyamatos megkérdőjelezésre- látnia kell. Vagy csupán a lányokra kíváncsi, látogasson el, ők ott lesznek.
N3 O
RINGASD EL MAGAD
az önmagát scannelő scanner képe
Ipodique Eredeti kép: André Kertész Martinique
F acebookique Eredeti kép: André Kertész Martinique
The Hashtag of Man Eredeti kép: René Magritte The son of man
Piet M ondrian : I nstagram
N yomdafestéket nem tűrő
M egértésüket köszönjük !
“A
tükör - stádium ,
mint az én funkciójának kialakítója ”
(L acan )
K ate M oss
megmondja !
A telophobia (F茅lelem att贸l, hogy sosem leszel el茅g j贸)
PUSKAAS