Zsigri nezo 2 by szigeti

ZSIGRI ZOLTÁN

ÉBREDÉS

Zsigri Zoltán

Ébredés versek | gondolatok

graﬁka

Gőgös Adrienn (rida fotó)

szerkesztés, nyomtatás

Hurrikan Press

A kötetben található versek Zsigri Zoltán szellemi produktuma. Másolásuk, terjesztésük csak és kizárólag az Ő engedélyével lehetséges. 2016

Tartalom Ébredés ...............................................4 A lélek tánca .....................................5 Angyalok dühe ................................6 Eufória .................................................7 Bennem élsz ......................................8 Elhaladó kor ......................................9 Eljövendő ............................................9 Gemini ..................................................10 Hajnali fény .......................................11 Ez álom ................................................11 Komfort zóna ....................................12 A főnix felragyog .............................13 Nászunk ..............................................13 Sorsom a Te Sorsod ......................14 A lélek temploma ...........................15 Nincs távolság .................................16 Visszhangok ......................................17 Nyugodj le ..........................................18 Új hold ..................................................20 Mindenség .........................................21 Lassú beatek ....................................22 Királyság ............................................23 Ez mind Te vagy ..............................24 Düh ........................................................26 Barátom ..............................................27 Vörös éj ................................................28 Szent Iván násza ............................29 Hódítók ................................................30 Új világ .................................................31 Találkozunk még ............................32

Ébredés Nem tudom mi történt De a világ forr körülöttem Úgy érzem nem én Hanem az élet fal fel engem Mindennek egyszerre hirtelen Értelme lett Csak hagynom kell S a korlátot El kell engednem

A tűz, amely beborít Ez az ébredés A szív, amely bolondít Ez nem tévedés Most azt hiszed Ha bántasz Akkor szenvedek Pedig ez neked jobban fáj A sárkány itt van Én bennem Vigyáz rám Az álomból felébredtem már

Most azt hiszed Ha vérzek Akkor szenvedek Pedig most élek csak igazán A sárkány itt van Én bennem Vigyàz rám Az álomból felébredtem már Ha úgy érzed neked ártottam Mert igen, elmentem De nem veszed észre Hogy már akkor rajtad túlléptem Mindennek egyszerre hirtelen Értelme lett Csak hagynom kell S a korlátot El kell engednem

Ha 4

A lélek tánca

Egy megtörtént pillanat Vékony jégen táncoló gondolat Szív, Szerelem, Imádat Ez a lélek csatája Örökké tart Legbelülről A felhők fölé halad Egy megtörtént pillanat Egy fellángolt akarat Érzés, vágy, test A szívünk óhaja Örökké tart A pokolból A mennyekig… S az ördög csak ránk kacsint

Fájdalom

Egy megtörtént pillanat Meg nem bánt mozdulat Fájdalom, vér, gyűlölet Ez a Titánok harca Örökké tart Felhők fölül A mélységekig mar

Angyalok dühe Egy angyalt küldtek le az égből De nem azért, hogy segítsen Hanem, hogy a bűneinkkel együtt Minket végképp megsemmisítsen Azt mondja elég nekünk a fényből Ideje, hogy a számlát rendezze A fals próféták között A lángoló dühét, pallosával kiengedje Minket nem oldoz fel semmi Mi mind vétkeztünk De nem az Isten ellen Mert most Ő fordult ellenünk Imádkozni késő Oly mély már a szakadék Az utolsó órámban Én veled maradnék

De nem az Isten ellen Mert most Ő fordult ellenünk Imádkozni késő Oly mély már a szakadék Az utolsó órámban Én érted harcolnék

Minket nem oldoz fel semmi Mi mind vétkeztünk

Zuhanj velem Oly mèly ez a szakadék Fogd a kezem Ha kell èn érted meghalnék Minket nem ment már senki A véghez érkeztünk Az ítélet órájában Már látjuk mit tettünk Imádkozni késő Oly mély már a szakadék A bőrünkön fogjuk érezni Az angyalok dühét

ért 6

Eufória Mikor megszűnik a tér A vér a szívedből Az agyba átkél Csak Téged látlak Lelked s tested Kívánlak Az érzés mikor feléled Akkor a szívben nincsen csendélet Te vagy a mániám Egyetlen Eufóriám Ha szemed tüze felkél A vér a szívedből Testedbe átkél Csak engem látsz Minden porcikám Megkívánsz Nem bűn az, ami feléled Most a szépséget háborúra cseréled Én vagyok a mániád, Az egyetlen Eufóriád Lassan a mellkasomra tapasztod Arcod csókolom s Kezed végigsimítod ágyékomon Vénuszdombodon álmodom Te vagy a mániám Szerelmem, végtelen Eufóriám

Akkor 7

Bennem élsz Mint egy elhalt ideg, újjá éledt bennem A vágy Nem is hittem, de csak most élek úgy Igazán Bennem élsz Mint aki bolondként él, úgy kiáltom szét A neved Ha becsukom mindkét szemem, látom arcod Ahogy nevet Bennem élsz Velem egybeforrva Bennem élsz

Elhaladó kor Elhaladt a kor, Erővel, Mint amikor a vad szél virágot tép

A Fák meghajlottak, Vénülnek, S hátammal hiába támaszkodnék A forró kávé, Benne a tűz, Torkomban most máshogy ég De most minden csendes, Az éjjel vigyáz ránk, Halkan, suttogva lép

még

Nincs, még messze a vég Minden napra van egy új élmény Most az álmom más, ﬁatal, csodaszép

Eljövendő

A poharam lassan kiürül Így porlad el a múltam Ülök s bámulok magam elé Az ajtót várom, hogy kinyíljon És belépjen rajta a jövőm Te Az eljövendő Ki leszel nekem? Életem vagy bánatom Vagy a végső Ki mellett lelem halálom Az idő lassan felőröl Elfelejtem, hogy ki voltam S csak bámulok az ég felé

nem

Csak hitegesd magad Miközben az idő meg halad Ha nem időben lépsz Itt örökre bent égsz

Gemini Te szent A csillagokkal párban vagy Ott fent Nehéz veled De Nélküled A feneketlen Végtelen Mert erőssé S Fényessé Teszel Örökké összeköt A tied leszek Egy párt alkotunk Ikrek Mi összetartozunk Nehéz veled De nélküled Értelmetlen Az Életem Te szent A csillagommal párban vagy Itt lent

Vég

Hajnali fény Hajnali fény Átjárja a lelked Katarzis ér Ami felnyitja a szemed Te csak élj Éld át a szív Minden dobbanását Ne féld Ne bánd Ha látod ragyogását

Ez álom Fehér lepelbe öltözve Lépdelek a fényben Mikor a sötétbe tévedek Tested melege terel vissza engem Ó mondd, hogy itt vagy S Mondd ki a nevem És ha ez még is csak Egy álom, akkor kérlek Soha többé ne kelts fel

nem Komfort zóna

Megmérgezve várom, hogy feloldjon az ég Kiürült már belőlem, elfeledtem rég, hogy Milyen az érzés, Milyen a csók, Milyen a mindenség.

Megkövült arcom, állja, a tiszta fényt Szavak csendülnek, majd az igaz barátok Nyújtják kezüket, Magukhoz ölelnek, Ők a mindenség. Csak egy szó kell, hogy Feltépjem, a komfortos ágyat Erőt adsz, nekem De a szám nem beszéli a vágyam Csak egy lépés előre, hogy Szétrúgjam, a komfortos házat Erőt szív belőlem Egyre csak növekszik a lázam

ért

Mert ők a mindenség Komfortos élet Szétfeszíteném Nem tudom miért félek Vár a mindenség Belül tombol az élet Szétfeszíteném Mert egy zombiként élek Nem tudom miért félek Nem tudom miért felek Nem tudom miért felek Hogy tovább lépjek Komfortos élet Nem tudom miért félek Adj erőt kérlek

él

A főnix felragyog A szikla szirtjét Tépi a szél A hold letarol Elvesz Nem kér A város szívét A tél éri A hó beborít Elfed Nem véd Mélyen lent Főnix madár szárnya, Láng Egy új remény Fölénk száll

Nászunk A hűs tavasz hív A karod engem átölel A lelked úgy szorít El nem enged örökre Kezedben tartod arcom Szemed tükre szikrát szór Reggeli harmat se mossa el Nászunk Vágyunk Az élet kér Áldozunk oltárán Most egyikünk sem fél Miért várnánk? Kezemben tartom arcod Szemed tükre szenvedélyben úszik Esti fáradtság se űzi el Nászunk Vágyunk

Sorsom a Te Sorsod Ahogy a tenger mossa a homokos partot A harmónia, közöttünk ugyanígy lebeg Végtelenül áramlik, benned S ugyanúgy bennem Ez nem véletlen Most két sors összefonódott Nekünk dolgunk van Ez ellen nem is harcolhatok Mély, fényes tekinteteddel Gyógyítod elkóborolt lelkem S én szavaimmal Reményt adok neked, mindenben Így egészítesz ki engem s én Téged Szavak nélkül, a tekintetem is megérted Nehéz nem átlépni azt a határt, Mintha láthatatlan fal választana el Pedig elérem lelked minden apró zugát

A lélek temploma Mikor elhagyott már a remény Az utolsó Metro is előtted az útról letér Ne veszítsd el Ne fordulj el A lelked temploma a tested Nem is tudod, mekkora hit van benned A vallásod a mindened A szerelem A szerelmed Az ösvény előtted van, ne félj Egyről a kettőre, csak bátran előre lépj Ne veszítsd el Ne fordulj le A lelked temploma a tested Nem is tudod, mekkora erő lakik benned A vallásod a mindened A szerelem A szerelmed Megtalál majd az új szent, tiszta fény Mint mikor a hajó végre révbe ér Szorítsd meg Öleld meg

Nincs távolság Álomból emelek hidat Pillérei lesz a fény Rajtuk kelek át Hogy elérjelek Budapest és Banglades Egyik sem távolság Univerzumnyi hely Van neked itt a szívemben Ha nem hiszed Nézz a szemembe S ha elhiszed Fogd meg a kezemet Kiéghet a világ A nap perzselheti az egészet fel Nekem más nem kell, csak Te Egyetlenem

Visszhangok Lassan kialszanak az esti fények Az utolsó poháron túl vagyok Már nem félek A fejemben újra-újra lejátszódnak A jól ismert s lassan megunt dallamok A kérdéseidre csak most válaszolok Ha már nem aktuális, akkor a hibás csak én vagyok Mert még most is zúgnak bennem A tegnap esti visszhangok Hazafelé dülöngél már minden lélek Azt tudom, jó helyen vagyok Bátorságot érzek Lassan érlelődve kialakulnak A friss és megváltó gondolatok Amikor változást ígérnek a csillagok S már nagyon elhagytuk az alkonyt Megkésett vágyakat keresi a tekintetem Amit találok, csak visszhangok Emlékezz erre Üvölts, hogy újra halld Vagy ereszd el végre Ha pokoli a fájdalom Mert aztán örökre elnémulnak Azok az édes visszhangok

még 17

cél Nyugodj le Lelassult a tér A levegő is megfagyott Elfáradt a szív De csak a józanész hív Neked pezsegne a véred Hajtana az élet Átjár a fény Keseregve szorongatod Ez a hála, amit Az égnek köszönsz hiába Nem kérdés a léted Visz előre az élet A nyugalom szigete Látod, ott a cél Itt megpihenhetsz végre Még a felkelő nap se fél Az örökös kétség Már nem olyan vétség Ami megöli az érzést

Új hold Új hold virradt fel Mely fürtjeid fölé emel glóriát Pedig nem kell több fény ahhoz Hogy szikrázó szemed Lobbantson lángot És ne számítson a világ Az évszak kései, de Nem késő egy új kezdetnek A város fölött voltál velem Amit senki más, eddig nem tett meg Hiába volt szép a látvány A legszebben, Benned Sokszor, percekre elvesztem

ba 20

Mindenség Nekem te vagy a Lángoló tűz és a tiszta jég A magas Alpok és a mély Tengerfenék Egy végtelen egyensúly Mely az életem tartja, Erőt adsz mindig, mikor Eljő a hajnal Nekem te vagy a Vöröslő vér és a virágok a réten A fényes nap s minden csillag Fenn az égen A végtelen érzés Mely a szívemet hajtja, Erőt adsz mindig, mikor Vége a napnak Neked én vagyok A vad harcos és a szenvedélyes szív Ha kell, ápol, vagy kézen fogva vezet Ha az alkalom hív Ez a végtelenség Mely a szívedet hajtja Erőd és fényed leszek, Csak mondd ki, nekem halkan Nekem te vagy a mindenség

Lassú beatek Lomha ritmusok a fülembe zúgnak Zenédre a füstöt beszívom Majd adom tovább annak, aki balra áll Így válok eggyé Másokkal tömeggé Ez egy underground világ Beszippant minket a massza A basszus, a húsomba mar Sapkámat kegyetlen lekapja Izzadtan, átszellemülve Az MC, indulattal ontja Magából Alapodra, egy megtörtént életképet vázol Mosoly és Virágok Egymás után jönnek a trackek Mint büszke testvér szólok Oda, a mellettem álló headbangernek "A DJvel együtt kezdtem" Csak Ô mára, egy kurva jó producer lett Akkezdetben Hősök voltak Filterben Séfekkel Mulató Aztékok Szerdánként meg felzúgnak, a Lelkedig ható Tapsok Az Egyek, pont Nullák Égig szívott Állam Morfológ nemzedékek Az Űrből, lassan Faluba vágynak Majd vége az estnek Pakolja már a következő lovag Lemezekkel teli táskával, fogadod a ﬁveokat Aztán rumokkal köszönik a népek Hogy mizantróp ütemekkel fülüket tömted De a lassú beat a Telep után már, a Toldiban lüktet

Királyság Állj meg egy percre ember Nézz körbe, mit tettél? A királyság lassan összedől Amit nehezen felépítettél Indokolatlan volt minden tetted Óvtak a magastól, de te felmentél A kezed alatt virágzott e föld Amíg mindent romba döntöttél Mert kellett neked a fény Nem volt elég a tér Hatalmas voltál De most lepottyantál A követők már mind A fejedet akarják Ott szúr a trón ahol akar Jótett már nem csak a bűn takar Nem késő, van idő kellj fel Van még amiből vetettél A rom helyett újra virág nő Lesz ki segítsen, van remény Találd meg az utat ne félj Nem tántorít majd el a sötétség Hatalmas voltál De most lepottyantál A követők már mind A fejedet akarják Ott szúr a trón ahol akar Jótett már nem csak a bűn takar

Mert 23

Ez Ez mind Te vagy A festék a bőrödön, él, megelevenedik Téged ír le Rólad szól Ez mind Te vagy Mint a fekete haj, amely a válladra leomlik Szemeid égnek, a tekinteted úgy szikrázik A vágyad írja Nekem szólnak? Ez mind Te vagy Mint a szép szó, mi az ajkaidból hallatszik Mondd el mi lelte a világot Örvénylik a tér Mert mindenhol csak Te vagy, akit látok Ó már tisztán látok Akarod és küzdesz, ez mind látszik A sorsod te írod Ez rólad szól Ez mind Te vagy És egyszer majd az álmod, valósággá válik

csak 24

Düh Mit tettek veled Itt lent Ki bántotta a lelked Miért mondasz ilyeneket? Ki karcolta be Harmatos szívedbe E tűzzel táplált Végtelen fájdalmat? Leszek a gyógyítód Vagy csak szavaid meleg ágya Hova elrakhatod dühöd Mikor az alkalom kívánja Hiába harcolsz Mondasz szépet Vagy csúnyát Óvsz vagy védesz Egyik se jó A pillanat mindig változik Mit is érdemelsz? Ha kell, kinyitom a mennyek kapuit De ne tartsd bent, add ki Dühöd mossa el az ígéretek mocskát S kezd el az új napot, Fehéren s tisztán.

Barátom 10 vagy 20 év telt már el Ki számolja ezt, mióta ismerlek Ami köztünk van, az végtelen Nem mérik, mert már időtlen

Mikor a magasban voltál Magadhoz felhúztál Ha bánatod volt, fogtalak Kezembe kapaszkodtál

Én egy percet se bánok Mikor azt hisszük elbuktunk Csak mi vagyunk egymásnak Mert Te vagy a barátom Te vagy az én barátom Amikor úgy érzed, nem bírod már erővel Csak gyere ki velem a fényre Amiket átéltünk, sose felejtem el Így szállunk el a végtelenbe Mikor a mélyben lent voltam Miattad nem fordultak a dolgok rosszra Ha reménytelen szerelmes voltál Veled együtt álmodtuk róla Én egy percet se bánok Mikor a fellegekben járunk Megosztjuk az örömöt egymással Mert Te vagy a barátom

per

Te Nálam békét Nálad békét találok

em Vörös éj Sötét volt a kietlen sikátor Mint régen, bőre sem ragyogott S rúzsa is lassan elfakult, A hold fénye csak simogatta testét, Szomorúan, így végződött, Az eső nyaldosta a fekvő gésa testét A szája némán tátong Ki volt az aki rá haragudott? Szeme kéke lassan elvakult, A negyedben közben agyba-főbe keresték, Nem nyújt már több örömöt, A meleg vér már elhagyta e gésa testét. Kinek ártott Ő Vagy csak a ﬁzetség? Ki az, aki vörössel festi be A telihold estjét?

vid Szent Iván násza Leghosszabb nappal se veheti el Mondd, mit érzel Kinek kellhet, ki vágyik rád Tengernyi szenvedéllyel Rövid a holdfényes éjszaka, Adj hát erőt nekem Föld anya Kinek kellhet, ki vágyik rám Ki hív ma, "Gyere hozzám haza" Tündérek táncolnak a hűs fényben, Nekik kirakott ajándék közt Nevetgélnek, Szerelmesek kergetik egymást Fel s alá, Mécsesek úsznak le a patak partján, Így ünnepelte estjét ma újra Szent Iván

Hódítók Belevetettük magunkat a habokba Elmélyültünk egymás világában Nem reszketek, mikor neked írok S Te nem félsz, mert a kezemet szorítod Míg a hajad ﬁnoman megigazítom Puha kezeddel az arcom végig simítod Kimondod azt, amit én akarok Aztán szóvá formálom minden gondolatod Rám ragyogsz, s közben sóvárogsz Rád nézek, s tekintetedbe olvadok A csókod puha, lágy s mámorító Így lettünk egymásé, féktelen hódítók

ék

Új világ A világ folyton csak követel De amit én kérek azt vajon végre Mikor vehetem el? Mert ők elvárják, hogy a sorba belépj S az arctalanok egyike Te légy Így nemzed tovább az életük S a Te életed lesz majd egy közülük Most üssön le kő vagy csapjon meg a villám Engem nem érdekel már Új alapokra kell építenem Egy új útra kell térnem Mert engem megszólított az élet Ha itt az idő, mondd, ott leszel velem? De ha nem, engem az sem érdekel! Mert ha eljő A perc, mit az élet elhoz Nem félek majd és belekapaszkodom S ha megjön a szél, amire mindig vártam Ragadj itt vagy ülj le mellém bátran Nekem nem lesz min gondolkodnom Mert tudom, mindenképp vitorlát bontok

Találkozunk még Ott vársz már Ránk A dicső Valhallában Istenek áldott kegyeiben De itt maradsz velünk Örök emlékeinkben Találkozunk még Ha máshol nem, akkor Ott ahol az ég partot ér Az éj a hajnalba markol Ahol mindent újrakezdenénk Én majd ott várok Rád Az új élet kapujában Ahol ledobjuk súlyos terheinket Akkor leszünk újra együtt Onnan folytatjuk közös terveinket