Haránt Artúr: TUDÁS KOCKA
“Mert bizony a tudás benne rejlik a természetben, és aki ki tudja belőle nyerni, az birtokba veheti.”
Albrecht Dürer: Az emberi test arányairól, 1528.
Dürer Ádám és Éva rézmetszete inspirálta a játékot. A metszet az ember bukása előtti időt mutatja be, amikor még harmóniában élt a természettel.
Az a pillanat látható rajta, amikor elfogadják a tudás fájáról a tiltott gyümölcsöt a Sátánt megtestesítő kígyótól. Körülöttük különféle állatok láthatóak, amelyek részben a temperamentumokat szimbolizálják.
A formátlan részletek megfelelően szemlélve formás egésszé állnak össze. A rézlemezen lévő barázdák és a fa erezete hasonló játékra sarkall.
A teremtés utáni kárhozat drámája is hasonló. Az egészből elszakadt a rész, ami azóta is abban keresi a megváltását, hogy visszatérjen az egészhez.
Az ember történelme hasonlóan rétegződik, mint a fáknak az évgyűrűi.
Az ember a fánál összetettebb lény, és természetesen nincsenek kézzel fogható évgyűrűi belül, de többek között az állatoktól az különbözteti meg, hogy a saját történelmét körbe tudja járni annak érdekében, hogy megértse a jelenét. Mintha önmagát felhasítva vissza tudná keresni az „évgyűrűit”, amelyek formálták a jelenét.
A négy temperamentum egy 16. századi tanult ember számára könnyen felismerhető volt a metszeten lévő állatokban: a kolerikus macska, a szangvinikus nyúl, a melankolikus jávorszarvas, a flegmatikus ökör.
Úgy tartották, hogy a létfontosságú testnedvek (vér, slejm, sárga epe és fekete epe) különböző mértékű túltengése okozta a temperamentum ingadozását.
A négy őselem ihlette a négy temperamentumot, ez tudományos szempontból egy elavult elmélet.
Az viszont találó felismerés, hogy az ember temperamentuma egyfajta harmóniából való kilengés során mozgékony (mint a tűz, a levegő és a víz) vagy mozdulatlan (mint a föld), vagy éles (mint a tűz), vagy tompa (mint a levegő, a víz és a föld), vagy lágy (mint a tűz és a levegő), vagy nehéz (mint a föld és a víz).
Az arckifejezéseink azt bizonyítják, hogy a szem nem csak látásra való, ahogy a száj sem csak étkezésre és lélegzetvételre. Az, ami befogadásra fejlődött ki, folyamatosan jeleket küld kifelé is.
Az összeráncolt szemöldök a külvilág megértésétől való elzárkózást jelképezi, a felemelt szemöldök nyitottságot a külvilág megértésére. A vigyorgó száj nyitottságot mutat a többi ember felé, a lefelé húzott száj pedig a többi embertől való elzárkózást.
Szangvinikus: szimbóluma a tavasz és a gyerekkor; testnedve a vér; őseleme a levegő, ami meleg és nedves.
Elzárkózik a világtól, de nyitott az emberekre. Aktív, hirtelen reagál a hozzá beérkező ingerekre; nem gondolkodik. A szangvinikus nem törődik a jövővel, csak a pillanatnyi impulzusokat követi. A nyúlról van egy közismert mondás is, miszerint „szaporodnak, mint a nyulak”.
Kolerikus: szimbóluma a nyár és a kamaszkor; testnedve a sárga epe; őseleme a tűz, ami meleg és száraz.
Elzárkózik a világtól és az emberektől is. Aktív, magabiztos, ön- és céltudatos. Nem tűri az ellenkezést. Az „epés megjegyzés” kifejezést akkor használjuk, ha valaki bántó dolgokat mond, ahogy azt például a „keserű emberek” szokták. Ez nem véletlen, mivel az epe íze köztudottan keserű.
Melankolikus: szimbóluma az ősz és a felnőttkor; testnedve a fekete epe; őseleme a föld, ami hideg és száraz.
Nyitott a világra, de elzárkózik az emberektől. Búskomor, elmélkedő, kevésbé aktív temperamentum. A melankólia maradt a legközérthetőbb a négy klasszikus temperamentum közül. Az eredeti görög kifejezés, a ’melan+kholē’ fekete epét jelent. Dürer a melankóliának egy nagyszabású rézmetszetet is szentelt.
Flegmatikus: szimbóluma a tél és az öregkor; testnedve a slejm; őseleme a víz, ami hideg és nedves.
Nyitott a világra és nyitott az emberekre. Demotivált, az irányítás nem jellemző rá.
Hagyja, hogy sodródjon az árral. Az ökör, mivel hatalmas ereje ellenére könnyen irányítható, találó szimbóluma ennek a temperamentumnak. Az ökör jelző ostobaságot is jelent, ami a lomha és bamba természettel áll párhuzamban.
A doboz formában egy fa metszetét imitálja, amelyen az évgyűrűk labirintusként tekergőző agykéregre emlékeztetnek.
Ez egy olyan kirakós, amelynek az elemei sokféleképpen illeszthetők össze. Ha egy asztallap erezetében és görcseiben valaha
felfedezni véltél egy arcot vagy más értelmezhető formát, akkor már ismered ezt a játékot. A célja nem egy adott forma megkeresése, hanem a formakeresgélés maga.
Egy kocka felületén csak a fa véletlenszerű erezetét lehet felfedezni. A gravírozott grafikák alatt mindegyik kockán látszik a fa eredeti erezete és néhol a görcsei is, ezáltal minden kocka teljesen egyedi, mint egy ujjlenyomat.
A játék lényege éppen abban áll, hogy nem létezik „jó” megoldása a kirakósnak, mivel sokféleképpen lehet kirakni. Az apró tökéletlenségek nem rontják el a játékot, sőt, gazdagítják azt.
A kockák a dobozból kiszedve elsőre bonyolultnak tűnhetnek, de egy kis vizsgálat után lehet látni, hogy nem olyan ördöngös a játék megoldása.
Segítséget nyújthat az, hogy az évgyűrűk csak a kockák tetején és alján találhatóak.
A szájakat és szemeket kirajzoló erezetek pedig a kockák oldalán vannak. Ha a szájakat alulra helyezed és a szemeket felülre, akkor máris látható a kirakós valamelyik arcot ábrázoló eredménye.
Az összeillesztés úgy működik, hogy a kockákon lévő különböző arcok ugyanott kapcsolódnak egymáshoz a vízszintes és függőleges metszéspontokon. Ez az oka annak, hogy a játék sokféleképpen kirakható.
A kirakós alapja a harmónia és a diszharmónia közötti kényes határon való játék. A kapcsolódási pontok azonosak, viszont a minták különbözőek.
A mintázatok úgy rendeződnek el, hogy az emberi arcok kívül találhatóak, az állatoké pedig belül. Minden emberi temperamentum arca mögött a hozzá tartozó állat található.
Például a szangvinikus férfiarc mögött a nyúl, a kolerikus férfié mögött a macska, a melankolikus női arc mögött a szarvas, a flegmatikus női mögött pedig az ökör.
Az állat ábrák is – ahogy már említettem – Dürer metszetéből inspirálódtak.
Balra fent a szangvinikus nyúl látható, jobbra fent a kolerikus macska, balra lent a melankolikus ökör, jobbra lent pedig a flegmatikus jávorszarvas.
Az emberarcok közül a simább formák női arcot formáznak, a durvább és göcsörtösebb faerezet pedig férfiarcot. Úgy tartották, hogy az őselemek közül a tűz és a levegő maszkulin, a víz és a föld pedig feminin. Ezért balra fent látható a szangvinikus férfi, jobbra fent a kolerikus férfi, balra lent a flegmatikus nő, jobbra lent a melankolikus nő. Mindkét nem mind a négy temperamentuma kirakható, amihez csak a simább, vagy éppen a durvább formákat kell keresni.
Az égyűrűkön látható állatok négyféleképpen rakhatóak ki. Ezek is a Dürer-metszeten levőket idézik: a bölcs papagájt az Élet fáján ülve, a gyengeséget szimbolizáló egeret Ádám lábánál, a Tudás fáján tekergőző kígyót és a kárhozatot jelző kecskét a hegy tetején.
Ha figyelmesen nézed az évgyűrűket, akkor láthatod, hogy a kígyó az évgyűrűkbe spirálként kúszik be, amely spirál a papagájnál törik meg középen.
Az évgyűrűkön lévő őselemek a papagáj szárny- és farktollainál rajzolódnak ki.
Ha képesek vagyunk a mitikusan fogalmazott természetleírásokat nem természettudományos módon értelmezni, érdekes dolgokat vehetünk észre. Az ember ösztönösen harmóniák mentén kutatta a természetet, s amit így talált, sok esetben a mai napig használatosak.
A mintázatok keverése is lehetséges az alapvariációkon kívül: ha akarsz, csinálhatsz Minótauroszt, macskanőt, szarvas-nyúl embert stb... A játék talán ezen a ponton válik a legérdekesebbé, amikor „rejtett” részek tűnnek elő.
A doboz állványként is funkcionál, így a neked tetsző képvariációkat kiteheted asztali díszként, akár naponta változtatva azokat.
Ha kíváncsi vagy a többi munkámra, akkor kérlek látogass el az alábbi oldalaimra is:
/S9TXE
Copyright © Haránt Artúr 2024
Minden jog fenntartva. Jelen kiadvány és a hozzá tartozó játék a jogtulajdonos előzetes engedélye nélkül semmilyen formában, sem részben, sem egészben nem reprodukálható, sem elektronikus, sem mechanikus eljárással. Engedélykéréssel kapcsolatban vegye fel a kapcsolatot az alkotóval: juxxxtapoz@gmail.com