Ferences öregdiák körlevél, 2021/22 tél by Sergő Z András

Ferences Körlevél 2020/21 tél

A gyermek csillogó szemei és az öregember bölcs mosolya Arnold J. Toynbee, híres angol történész és filozófus a történelem nagy korszakait az ember életkoraihoz hasonlította. Már az anyaméhben végigjárja az apró kisgyermek az egyedfejlődés sok állomását, azonban Toynbee szerint a születés után is megfigyelhető ez a párhuzam. A növekedő gyermek hasonló fázisokon megy keresztül, mint amilyeneket az emberiség végigélt a történelem folyamán. Az Ókor hasonlít az óvodás korú gyermekhez, aki csillogó szemekkel, szinte Istennek kijáró tisztelettel néz fel a szüleire, aki ámulattal csodálja a világot - a legkisebb kavicsot vagy bogarat is, aki néha meglep a maga nagyon bölcs, mélyértelmű mondataival vagy kérdéseivel. Az ókori ember hasonló ámulattal nézte a világot, hasonló bölcsességgel fogalmazta meg az emberi élet igazi értelmét. Talán mitikus nyelven, talán hasonlatokba öltöztetve, de mégis igen nagy bölcsességgel adott választ az élet nagy kérdéseire. Ekkor született a Biblia, és ez a korszak a kereszténység bölcsője is. A Középkor a kisiskolás életkorhoz hasonlít, amikor egy gyermek feketén-fehéren látja a dolgokat, megbotránkozik a felnőtt világ minden gyöngeségén, amikor nagy és erős eszmék irányítanak egy-egy gyermekszívet. Éppígy a középkor a maga néha túlságosan is fekete-fehér látásával, a maga erős eszményeivel mégiscsak a tiszta igazságot, a helyes és megalkuvások nélküli élet útját kereste. Ezután következett az emberiség nagy kamaszkori lázadása, a Felvilágosodás. Az emberiség úgy érezte, hogy most már felnőtt, felvilágosult, nincs szüksége atyáskodó tekintélyekre, nincs szüksége vallásra, erkölcsre. Most már elég okos ahhoz, hogy megtalálja egyedül is a boldogság útját, most már egészen szabad akar lenni, mentes akar lenni mindenfajta korláttól. „Túl jón és rosszon”, megölve az Istent Übermensch-é, emberfeletti emberré válhat (vö. Nietzsche). A nagy, kamaszos világjobbító álmok közül az utolsók a nácizmus, a kommunizmus és az 1968-as események kapcsán kibontakozó szexuális forradalom voltak. Végül a mi posztmodern korunk nagyban hasonlít a fiatal felnőtthöz, aki már nem gondolja, hogy olyan

könnyen meg lehetne jobbítani a világot, olyan könnyen meg lehet találni a boldogság útját. E helyett reális dolgokba kezd, lakást vesz, dolgozik, berendezkedik a világban. Lesz azonban az emberiségnek érett kora és bölcs öreg kora is. Eljut majd reményeink szerint az érett és az idős ember bölcsességére. Arra a bölcsességre, amely felismeri, hogy a gyermekkor hite, még ha nem is abban a gyermeki formában, ahogyan akkor elképzelte, de mégiscsak igaz. Igen sok ember idősebb korában visszatér a templomokba, visszatalál a gyermekkorban kapott hithez. Éppígy a történelemnek is lesz – reményünk szerint – egy nagy visszatérése Istenhez, a régebbi korok bölcsességéhez. Sokak számára úgy tűnik, hogy a vallás idejétmúlt dolog. Lassan kikopik a mai világunkból, eltűnik örökre. Sokan gondolják úgy, hogy gyerekes dolog hinni, ezen már túl van az emberiség. Sokan tartják a vallást és a kereszténységet haszontalan nak, olyasvalaminek, ami a mai embernek már semmit sem tud nyújtani, ami szükségtelenné vált. Az igazi valóság azonban nem ez. Az igazi valóság az, hogy az ember a Teremtő alkotása, és a szívünket semmilyen földi dolog egészen nem tudja betölteni. Az ember nem állat, nem elégíti ki ez a véges, földi világ. Az ember kiirthatatlanul vágyik Istenre, a teljességre. Sejti ezt a Teljességet, érzi annak érintéseit, igyekszik befogadni Őt. Az ember kiirthatatlanul vágyik arra, hogy az élete értelmes legyen. Értelem nélkül nem tud élni (Viktor Frankl). Tudni, sejteni akarja, hogy a létének mi az oka és mi a célja, távlata. Az ember kiirthatatlanul vágyik jó kapcsolatokra: harmóniára önmagával, Istennel, a többi emberrel és a teremtett világgal. Vágyik a szépségre. Egy olyan korban is, amely sokszor a diszharmóniát, a csúfat harsogja, vágyik az ember a szépség szelíd fényére (vö. Johannes Hartl). Ennek a mai nagyon felnőttesnek tűnő világnak, amely sokszor megmosolyogja és gyerekesnek tartja a hitet, mégiscsak szüksége van a hívő ember gyermeki ámulatára, csillogó szemeire, és szüksége van az öreg ember bölcs mosolyára, az élet hosszú útja során megtalált

Szentendrei Ferences Gimnázium Öregdiákjainak Országos Egyesülete, 2000.Szentendre, Áprily L. tér 2. Felelős kiadó: Vörös Balázs elnök Számlaszám: OTP 11742087-20022851-000000

Ferences Körlevél 2021/22 tél

belső békességére is. Az egyház ezt a gyermeki csillogást és időskori bölcsességet hordozza. Az idős nénik lelki nagyságát és kisgyermekek életvidám derűjét. Talán ma kultúridegennek, fölöslegesnek tűnik, azonban olyan kincseket hordoz, amelyre égetően szüksége van minden embernek. A „jóság síró vágya” (Ady) ott van ma is minden emberi szívben. Haszontalannak tűnik ma a hit, azonban valójában mindennél hasznosabb, mindennél szükségesebb. Ez az egyetlen útja annak, hogy emberhez méltó, teljes életet élhessünk. Jézusban ez a Titok jelent meg, ragyogott fel a történelemben. A Gyermek mosolya, az evangélium egyszerű, de tengermély bölcsessége. Ezt szemlélte ámulattal Szent Ferenc a Greccio-i Betlehem állításkor, vagy a La Verna hegyen. A katonaságnál történt. Olyan helyre kerültem, ahol büntetett előéletűek is voltak. Szándékosan melléjük tettek minket, kispapokat, hogy kicsit nyomorgassanak, nehézzé tegyék a számunkra ezt a másfél évet. Volt ott egy nagytermetű fiú, aki nagyon rondán beszélt. Mindenkinek szidta az anyját. Nagyon fájt nekünk, nem voltunk ehhez hozzászokva. Meglepő volt, hogy a káromkodásai végén a saját anyját is mindennek elmondta. Meglepődtünk rajta és egyszer megkérdeztük, miért beszél így? Miért szidja a saját anyját is? Akkor mesélte el, hogy az anyja, amikor ő megszületett, úgy ahogy volt, véresen, betekerte valami rongyba és letette a kórház lépcsőjére, otthagyta. Soha azt sem tudta meg, mi volt a vezetékneve. Vezetéknevet is az állam adott neki. Soha nem tudta meg, hogy van-e testvére, unokatestvére, hogy kik a nagyszülei. Egy szál egyedül volt a világban. Akkor megértettük, hogy miért beszél így. Ahol nekünk az édesanyánk iránti hála és szeretet volt, ott az ő életében egy hatalmas seb volt. Volt aztán ezzel a fiúval egy nagyon szép élményünk is. Karácsony volt. Őt sem engedték haza, mert mindig valami kihágást elkövetett, és minket, kispapokat sem, hogy ezzel is nehézzé tegyék az életünket. Nem volt semmi ünneplés a laktanyában, de voltak fenyőfák az Betlehemi Éjszaka. Megszülettél, gyermek lettél, értünk, emberekért. Betlehemi éjszaka, hangod a Megváltásod kezdete, Mária igenje az elfogadás, perce a szentséges éjszaka, csendje, gyermeki bizalom, nézz rád, ember. József az igaz ember, élete során az élet, misztériumát viseli magán úgy nézi fiát, benne gyermekét.

Balogh Zoltán

K a r a c s o n y f a

udvaron. Gyűjtöttünk egy-két fenyőgallyat, volt egy gyertyánk és valaki közülünk kapott egy kis csomagot néhány naranccsal, ennyi volt az összes kellékünk a Karácsonyhoz. Szenteste, miután a tisztek hazamentek, odatettük a fenyőágakat az asztalra, meggyújtottuk a gyertyát, imádkoztunk és elénekeltünk néhány karácsonyi éneket. A fiú ott ült kicsit távolabb, és hallgatta. Akkor hirtelen gondoltunk egyet, és azt a 4-5 narancsot odaadtuk ennek a fiúnak, mint a kispapok karácsonyi ajándékát. Annak a fiúnak, aki annyiszor bántott, annyiszor vérig sértett minket. És ekkor egy döbbenetes dolog történt: ez a nagytermetű és kemény fiú elkezdett sírni. Azt mondta, hogy ő soha életében még ilyen ajándékot nem kapott. Az intézetben kapott olyan ajándékokat, amit mindenki egyformán kap. De hogy neki személyesen, szeretetből bárki bármit is adjon, ez vele akkor fordult elő életében először. Lassan ezt a fiút megszerettük és ő is minket, szinte sajnáltuk, amikor leszerelt. A mi gyermeki hitünk, szelíd bölcsességünk mégiscsak szíven találta ezt a fiatalembert. A mai, annyira reálisnak, prózainak tűnő ember is szomjazza a lelke mélyén a gyermeki hit költészetét, az idős kor bölcs mélységét, a Karácsony csodáját. Söpörjük ki a lelkünkből, az életünkből a panaszkodást, a sértettségeket! Igazi, ámuló alázattal lépjünk Krisztus jászolához, mintha most ünnepelnénk életünkben először Karácsonyt, mintha most csodálkoznánk rá először, hogy a végtelen Isten gyönge gyermekké lett, azért hogy bátran a kezünkbe merjük venni Őt, azért hogy átölelhessük! Induljunk el a jócselekedetek útján, így készítsünk helyet a szívünkben, az életünkben a Megváltónak! Áldott Karácsonyt kívánok minden ferences atyának és testvérnek, tanárainknak, minden ferences diáknak és családtagjaiknak, az egész ferences családnak! Székely János atya, volt ferences diák

Nyári kirándulásunk Az idei nyári családi kirándulást a pandémia miatt nehéz volt megszervezni! Nem tudtuk előre, milyen korlátozás lesz, lehet! Javaslatok alapján, Csobánka-Szentkút lett az úticél,egyéni megközelítéssel. Így, ha indokolt, lehet távolságtartás! Nagyon szép, meleg,de nem forró időnk volt! A kápolna jól megközelíthető autóval is, nehezebben mozgó zarándokoknak. A nehézségek ellenére többen találkoztunk! Gyönyörű helyen, Előd atya szép prédikációját hallgatva vettünk részt a szentmisén! Utána vidám hangulatban telt az agapé! Köszönet illeti Popovics Bálint csobánkai és István László pomázi sekrestyés urakat az előkészületért és az önzetlen szolgálatért! Bízzunk az Örökkévalóban, jövőre többen is részt vehetünk a megemlékezésekben! Bokor József

Ferences Körlevél 2021/22 tél

Szentendrei Ferences Gimnázium Országos Egyesületének 2021.évi beszámolója (előzetes) „Ember ember ellen csatázik, Mi egyesítsen, nincsen eszme, Rommá dőlt a Messiás háza, Tanítása, erkölcse veszve… Oh, de hogy állattá süllyedjen, Kinek lelke volt, nem lehet… Hatalmas Ég, új Messiást küldj: Beteg a világ, nagy beteg…” írta Ady Endre 1899 Karácsonya tájékán, pedig se híre, se hamva nem volt még a Covidnak. ÖREGDIÁK LELKINAP Húsvétra idén is menetrendszerűen megérkezett a Covid aktuális, soros hulláma. Számos egyházmegyében, így a Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében sem lehetett húsvét táján nyilvános szentmisét tartani. A lelkigyakorlatos nap is elmaradt. Akárcsak tavaly, most is a húsvéti körlevél adta lehetőséget használtuk ki, így egy kicsit bővebb kiadás volt az idei. Bár jobb személyesen találkozni, de ennek is megvan a pozitívuma. Máté testvér gondolataival sokkal több öregdiákot értünk el, mint ahányan a kápolnában rendre összeszoktunk jönni. BALLAGÁS A ballagás idén is elmaradt. A több éve szokásos ballagási emléket -ami eredetileg az összes ballagási beszéd, képekkel összeszerkesztett exkluzív kiadványa – most csak szűkebb tartalommal, de megkapták az egyesülettől a banketten a ballagó diákok. ÖREGDIÁK KIRÁNDULÁS Többnapos kirándulást nem mertünk szervezni. Csobánka Szentkútra zarándokoltunk, ahol Előd atya tartott nekünk szentmisét. Itt még Irén tanárnő is velünk volt. CSALÁDI KIRÁNDULÁS Szintén közeli célt kerestünk, hogy ne kelljen jó előre buszt szervezni, amit aztán esetleg a körülmények miatt vissza kell mondani és az egész kirándulás csak „füstbe ment terv” legyen. A pályaudvari Királyi Váróban tett villámlátogatás után a Premontrei gimnáziumot és rendházat kerestük fel. Piusz tartományfőnök atya személyesen fogadott és vezetett körbe minket. A közös ebéd után a Grassalkovich kastélyt jártuk körbe vezetéssel, majd a máriabesnyői kegyhelyet látogattuk meg, ahol az esti szentmisén is részt vettünk. Közgyűlés és megismételt Közgyűlés Az időpontját úgy választottuk meg, hogy lehető legkésőbb, húsvéttól a legtávolabb legyen, bízva benne, hogy az esetleges korlátozások már nem zavarnak bele a találkozóba. Ahogyan az megszokott, csak a megismételt közgyűlés tudtuk érvényesen megtartani. A jelenlévők a beszámolókat jóváhagyták.

Az eseményt összekötöttük Lacza András egykori elnökünk emlékére megtartott szentmisével és kisebb agapéval, melyen családja is jelen volt. András meghatározó személyisége, és elnöke volt egyesületünknek. Az év elején tért meg teremtőjéhez és a vírus helyzet miatt csak szolid családi körben volt a temetése. 2021. október 09. SZENT FERENC NAP A Szent Ferenc napi lelkigyakorlatra mindig ferences atyát hívunk. Idén Lindmayer Miklós atya volt velünk, aki 2003-ban végzett Szentendrén. Bár nem tagja a legkisebb testvérek rendjének, de vallom és bízom benne, hogy a testvérek is így érzik, mi öregdiákok is bele tartozunk a ferences családba. Bevallotta, hogy kicsit izgul, mert először kérték fel ilyen feladatra és megilletődve áll most a mögött az oltár mögött amit eddig mindig csak a padból ülve nézhetett.A szentmise után Káli Gabi titkárunk a Szentkoronáról tartott előadást. Kézfogás Ha igazak a hírek a tavaly előtt 25. kézfogás volt az utolsó. Richárd atya és a szervezők legaktívabb tagjai úgy látják a sorozat betöltötte szerepét. Új rendezvény formát kel, keresni, ahol nem csak a tradicionális egyházi iskolák Öregdiákjait (vagy inkább egyre jobban megöregedő egykori diákjait) tudjuk megszólítani. Nem kis célt kitűzve, megkell próbálni a rendszerváltás óta létrejött igen számos egyházi iskolát átfogó rendezvényt szervezni. 2021. november 13. REQUIEM AZ ÖSSZES RENDEK ELHUNYT TANÁRAIÉRT, DIÁKJAIÉRT Idén Szkaliczki Örs ciszterci atya volt a főcelebráns. Milán atyával - aki már hosszú évek óta magára vállalta a házigazda feladatot – és Kolos atyával - aki erején felül teljesítve jött le közénk - együtt mutatták be a szentmise áldozatot. A körülményekre tekintettel és főként a plébánia kérésére a szokásosnál szerényebb volt az agapé. A sportrendezvényeink már egy ideje szünetelnek. Idén sem sok esély lett volna arra, hogy ezeket megújítsuk, de bízom benne, hogy az új sportcsarnok esetleg új erőt és lendületet adhat, csak legyen valaki a fiatalabb generációban, aki magára vállalja a szervezést. A Sportcsarnok ősszel átadásra került, reméljük, hogy sok jó sportrendezvényt tartanak benne. Mindenkit bíztatok, hogy kérjen meg valakit az iskolából kísérőnek, és nézze meg, mert nemcsak a Gimnázium, de a város büszkesége is lett a szép létesítmény. A nyári hónapoktól eltekintve minden hónapban tartottunk vezetőségi ülést. Idén, ahogyan ez már az anyagi korlátaink miatt szokássá vált csak egy alkalommal jelent meg a Ferences Körlevél rendes száma. Tisztelettel: Vörös Balázs elnök

Ferences Körlevél 2021/22 tél

vvBúcsúzunk vvBúcsúzunk vvBúcsúzunk vv Idén sajnos sok mindenkitől kellett elbúcsúznunk - Tanároktól és diákoktól egyaránt. Ők már boldogok, csak mi szomorkodunk, mert bizony hiányoznak!

András atyától, aki a múlt év Adventjének 4. vasárnapján

hunyt el. Szerény körülmények között, de nagyon méltó megemlékezésen tudtunk idén januárban elbúcsúzni. Koporsóját öregdiákok vitték le a Margit kőrúti kriptába.

Lacza Andrástól, egykori elnökünktől is búcsúznunk

kellett. Fiával Attilával, aki már tiszteletbeli öregdiák, hiszen évek óta minden rendezvényünkön ott volt Andrással, közösen szerveztük az emlékmisét, amin szép számmal vettünk részt.

Juhász Gyula: Consolatio Nem múlnak ők el, kik szívünkben élnek, Hiába szállnak árnyak, álmok, évek. Ők itt maradnak bennünk csöndesen még, Hiszen hazánk nekünk a végtelenség. Emlékük, mint a lámpafény az estben, Kitündököl és ragyog egyre szebben És melegít, mint kandalló a télben, Derűs szelíden és örök fehéren. Szemünkben tükrözik tekintetük még S a boldog órák drága, tiszta üdvét Fölissza lelkünk, mint virág a napfényt És élnek ők tovább, szűz gondolatként.

Irén tanárnőtől. Nehéz elképzelni, elfogadni, hogy a közös programok ezentúl nélküle lesznek megtartva. Kriaszter Andrástól, egyesületünk vezetőségi tagjától.

Vidám, közvetlen stílusával, kedves szolgálatkész aktív munkájával szinte mindig jelen volt közöttünk.

Kolos atyától, aki Ányos atyával együtt az egész öregdiák életnek, egyesületnek a motorja, hajtóereje volt még betegségében, erőtlenségében is. Köszönetet kell mondani mindazoknak, akik ezeknek a programoknak, eseményeknek a megszervezéséhez sok-sok munkával és lelkesedéssel járulnak hozzá, vagy eljöttek a búcsúztatásokra. Vörös Balázs elnök

U Czibulka Gyula 1951 2021.12.08. Hajdu Szabolcs 55H 2021.10.12. Örményi Józsefné Makay Györgyi 57H 2021.11.24. Lacza András 58H, 2021.03.15. Becsei Erzsébet 64R Gottwaldné Sásdy Éva 65H Kriaszter András 65R, 2021.08.08. Bőnisch Ilona 71A Patyi István 74A Garamszegi István 74B Lindmayer Ferenc 99A 2021.07.08. Ott Ferenc 99B 2021.08.06.

Ferences Körlevél 2021/22 tél

Az Úr házában lesz otthonom örök időkön át A Ferences Gimnáziumban névnapjuk alkalmával mindig köszöntöttük a tanár kollégákat, és ilyenkor András atya hosszú időn át egy versrészlettel emelte ki az illetőnek egy fontos vonását. Köszöntés alkalmával mindig jó tulajdonságot említett, soha nem használta fel az ilyen alkalmat arra, hogy az ünnepeltet leckéztesse vagy figyelmeztesse bármire is. Az idézett költő rendszerint Szent-Gály Kata volt, rendtársunknak, Ernő atyának az édesanyja. Most, amikor fájó szívvel állunk András atya ravatala mellett, a költészetet kell segítségül hívnom, hogy kifejezze az érzéseinket és a kavargó gondolatainkat. Pilinszky Jánostól egy verset szeretnék idézni: „A tenger” című verset, melyet az édesanyja halálára visszaemlékezve írt… A tenger, mondtad haldokolva, s azóta ez az egy szavad jelenti számomra a tengert, s azt is talán, hogy te ki vagy. S azt is talán, ki vagyok én? Hullámvölgyek, hullámhegyek. Agóniád, akár a tenger, megszabadít és eltemet. Anya, anya. Hétköznapok. Halálod hallom s hívlak én. Irtóztató hétköznapok. Szegény, szegény, szegény, szegény. András atya utolsó szava talán nem volt ennyire szimbolikus jelentőségű, mint a tenger, de a keresztény lelkületű ember számára még jelentősebb szó volt, még akkor is, ha pillanatnyi kérdésre adott válaszként ejtette ki. Amikor hazakerült a kórházból, már igen gyenge volt, már nem is beszélt, hátralevő idejében csak ezt az egy szót mondta ki: IGEN. Ezentúl ennek a szónak az ő élete is súlyt ad, és egyszersmint megjelöli és összefoglalja a személyét. Ki a szegény? Ezt a szót négyszer is leírja a költő, a vers utolsó sora ennek a szónak az ismételgetéséből áll. Szegény a sokat szenvedett András atya, szegények vagyunk mi, akik még azt hittük, néhány évig velünk lesz, és könnyebb, méltóságteljesebb befejezést óhajtottunk volna a számára. De szegények azok is, akik az elmúlt évtizedekben nem ismerték fel kivételes lelki és szellemi nagyságát. András atya élete a Tolna megyei faluban, Bölcskén kezdődött, sokszor látogatott haza. Amikor iskolai munkája befejeződött, utoljára az villanyozta fel, hogy szóba került, hogy lelkipásztorként visszatér falujába. Sajnos egészsége ezt már nem engedte. Az általános iskola elvégzése után került az esztergomi Ferences Gimnáziumba és

Kollégiumba. Itt olyan példaképeket talált, akiknek méltó utóda lett, például Hajdu Antal atyát. Nem járt vissza érettségi találkozókra, nem tudta elfelejteni diáktársainak, hogy nem ismerték föl Antal atya nagyságát és méltatlanul viselkedtek vele. Ez a mozzanat segít megtalálni az IGEN szón túl, hogy miben lehetne összefoglalni András atya egyéniségét. A népmesékben az áll, hogy a szegény ember kisebbik fia elindul a nagyvilágba, hogy megküzdjön az ellenséges harcossal, vagy a sárkánnyal. Küzdelem volt az ő élete és a méltánytalanság elleni küzdelem bajnoka volt. Megbecsülte a feladatokat, amiket kapott, és ezekre mintaszerűen, kézzel, szépen írott jegyzetekkel fölkészült. Fölemelőnek tartotta a feladatát, és nem a saját fontosságát hangsúlyozta. 15 évig úgy vezetetett egy iskolát, hogy egyszer sem indokolta azzal a döntését, vagy nem azzal szerelte le az okvetetlenkedést, hogy „én vagyok az igazgató és kész!” Egy alkalommal valaki teátrálisan szóvá tette, hogy őt mekkora méltánytalanság érte, persze nem András atya részéről, de valamiképpen az iskolától, akkor könnyek között próbálta kiengesztelni az illetőt – mindhiába. Ez nagy törés volt a számára. Sok hasonló feszültség érte, nem tartom meglepőnek, hogy a vérnyomása, cukorszintje, idegrendszere látta kárát. 1994-ben szavazategyenlőséggel jelöltük tartományfőnöknek. Történelmietlen lenne az a kérdés, hogy vajon miképp alakult volna másként a rendtartomány élete vagy az ő személyes sorsa, ha akkor ő lesz a tartományfőnök. Hogy nem lett az, a részéről bizonyára azon is múlt, hogy akkor második éve volt iskolaigazgató, és egy gimnázium vezetését többre tartotta, mint egy nagyobb presztízsű, de diákok nevelésétől távolabb álló feladatot. Például egy ballagás alkalmával bár kiválóan felkészült a beszédére, amit a legtöbb esetben utána meg is jelentettek, mégsem a tapsot tartotta legtöbbre, vagy a szépen megrendezett ünnepséget, hanem azt, hogy a ballagási táska átadásakor minden gyereknek mondjon egy személyes mondatot, ami összefoglalta a diák ott töltött éveit. Mindig szóvá tette, ha valaki nem megtiszteltetésként fogadott egy feladatot, ami őt magát nemesíti, hanem azt éreztette a környezetével, hogy mekkora szívességet tesz az emberiségnek, hogy elvégzi a munkáját – legyen szó tanulóról, tanárról egyaránt. András atyának a méltánytalanság elleni küzdelmében eredményt hirdethetünk. Ki győzött? Úgy gondolom, hogy Ő. Krisztus sem úgy győzött a halálon, hogy megszüntette,

Ferences Körlevél 2021/22 tél

hanem úgy, hogy elszenvedte, de feltámadt. András atya is úgy aratott győzelmet a méltánytalanság ellen, hogy elviselte. Nem színpadiasan élt, nem ünnepélyesen halt meg. Alázattal szenvedett. Elviselt méltatlan állapotot, bánásmódot – a tisztítótűz itt volt számára a földön. Az iskolai munkához képest a változatosságot a lelkipásztorkodás jelentette számára. Nyári szünetekben sok éven át tartott hosszú lelkigyakorlatot az orsolyita nővéreknek Győrben, visszatérően hívták egyik-másik rendházba több éven át, holott mi ferencesek minden évben mást szoktunk hívni, nehogy megunjuk az illetőt. A tanári karnak is tartott nyaranta lelkigyakorlatot – nehéz is ma már ilyet elképzelni. Többször vezetett csoportot Szent Ferenc szülővárosába. Hétvégéinek legfontosabb programja az volt, hogy gyóntasson itt a Margit körúti templomban, vagy menjen a Ferenciek terére szintén gyóntatni. Az iskolai lelkinapok alkalmával is mindig hosszú sorban álltak a gyerekek az ő szobája előtt. Bár pszichológiai felkészültsége meglett volna, mégsem bölcselkedett sokat, hanem feloldozott, megszabadított… Róla is el lehet mondani, amit a Szentírás a fiatal Saul királyról állított: „szíve egészen az Úrhoz vonzódott.” Amikor még fiatal papként prédikált egy újmisén, valaki megjegyezte utána, hogy „az egész beszéd alatt mosolygott, de ez nem volt zavaró”. Nem volt mesterkélt, nem hurráoptimizmusból fakadt, hanem a szolgálat öröméből, belső derűből. Már a betegeskedése idején, amikor együtt miséztünk, mindig azt mondta, hogy „ez volt a nap fénypontja”! Délutánonként is lesétált a templomba, órákon át üldögélt itt, vagy körbesétált a stációk és az oltárok előtt. Amikor én megismertem, több mint 40 éve, akkor nagy újdonság volt a Napfivér, holdnővér című film Szent Ferencről. Rengetegszer megnézte a moziban, elgondolkodtatta, meghatotta ez a film. Minden elsős lelkigyakorlaton levetítette a

Kedves Öregdiáktársunk! Az Email címmel rendelkező öregdiákokat arra szeretnénk kérni, hogy legkésőbb 2022.február 28-ig válaszoljanak a korlevel@szefer.hu email címre, ha a húsvéti körlevélből szeretnének nyomtatott példányt kérni, az elektronikus mellett. Amennyiben valakitől jelzés nem érkezik vissza, automatikusan csak elektronikusan fogja megkapni a körlevelet! Az utóbbi években a Posta költségek olyan mértékben drágultak, hogy az egyesület költségvetésének közel a felét teszik ki. Ezért úgy döntöttünk, hogy a körlevéllel és annak postázásával kapcsolatos költségekből, megpróbálunk lefaragni. Emellett, kérjük, hogy aki teheti támogassa az egyesületet, legalább az éves tagdíj befizetésével, csekken vagy utalással. (bankszámlasz.: 11742087-20022851-00000000) Hosszabbtávon szeretnénk, ha minél több társunkkal tudnánk a kapcsolatot email-en keresztül tartani és lehetőleg minél több információt, híreket továbbítani.

diákjainak is, elemezte, magyarázta. Itáliában, a ferences helyek közül legjobban Greccio-t szerette, ahol Szent Ferenc megrendezte az első Betlehemet. „Szent Ferenc ugyanis nagyobb tiszteletet tanúsított a karácsony iránt, mint az Úr már ünnepei iránt, mert bár máskor azt ünnepeljük, hogy az Úr üdvösségünkön munkálkodott, mégis amióta megszületett, ahogy Szent Ferenc szokta mondani, azóta biztos, hogy üdvözülhetünk.” Ez az alapja a reményünknek. Nem az ember halhatatlanságában bízunk, hanem Isten örök szeretetében és hűségében. Advent 4. vasárnapján halt meg. Ezt a karácsonyt már az angyalokkal, Szent Ferenccel együtt ünnepelte. Hogy tudott ünnepelni, népdalokat énekelve!! Felemelővé, tartalmassá, meghitté tenni mások ünnepét, egy keresztelőt, esküvőt, ballagást! Ha most tudna szólni hozzánk, biztos mindenkihez lenne egy szava, mondata, hogy kinek mit köszön meg. Szüleinek, bátyjának, családtagjainak, a kedves Bölcskeieknek, akik itt vannak, képviselve az otthonlévőket is, diákjainak, munkatársainak, azoknak, akik segítették, a híveknek, akik 30 éven át jártak a miséjére, hallgatták őt, vagy nemegyszer felkeresték, illetve hívták, hogy látogassa meg őket. Rendtársai közül is mindig hálás volt azoknak, akik kiérdemelték a tiszteletét. Ebből a sokaságból most csak egyvalakit emelnék ki, az ápolóját, aki bő két éven át nemcsak segítette, szakszerűen gondozta, hanem hihetetlen tisztelettel volt iránta. Megerősítette önbecsülését, derűjét élete utolsó szakaszára. Drága András atya! Ünnepeld a kis Jézust az angyalokkal együtt, ahogy az evangéliumban hallottuk, énekelve teli torokból, ahogy szoktál! Meg ne feledkezz rólunk, vigasztalásképpen kérj nekünk is részt az örömből, és a reményből, hogy van feltámadás, van viszontlátás! Lukovits Milán atya

Sajnos sokaknak nem áll rendelkezésünkre elektronikus elérhetősége. Arra kérjük a tagokat, hogy biztassák régi osztálytársaikat, hogy jelentkezzenek, iratkozzanak fel a Szefer levelező listára! Feliratkozni a következőképpen lehet: A http://lev-lista.hu/pub/szefer linken kell bejelentkezni. A bal alsó sarokban található „Feliratkozás” mezőbe be kell írni azt az e-mail címet, amin keresztül levelezni szeretne. Erre kap egy válaszlevelet a megadott címre és az ott megkapott hivatkozásra kell kattintani. Ezzel megvan a feliratkozás. Ha valakinek ezzel kapcsolatban nehézsége van, akkor Golarits Imrét kell keresni a golarits@freestart.hu címen. Imre szívesen segít. Biztatásképpen írjuk, hogy a 2014-ben végzett diákok nemrég kérték tőlünk a feljelentkezés módját, hogy bekapcsolódhassanak a levelezőlistába. Köszönettel: SZEFER Vezetőség

Ferences Körlevél 2021/22 tél

Bemutatkozik a Pázmány Péter Ktolikus Egyetem Hittudományi Kara - Története és küldetése 1635-ben Pázmány Péter esztergomi bíboros, érsek egyetemet alapított Nagyszombatban. Ma ez a legrégebbi, folyamatosan működő magyarországi egyetemünk. 1635. május 12-én kelt alapítólevel idején Magyarország török megszállás alatt él, kinek jutna eszébe egyetemet alapítani? Ezt maga az alapító is tudta, és le is írta, hogy „ha az idő múltával (ha Isten a török igától megszabadít) alkalmasabb város találkoznék az egyetem számára, szabadságában álljon a Jézus Társaságnak ezt a mi alapításunkat máshova átvinni”. Az egyetem első kara a bölcsészeti és a teológiai volt. Jogi karát 1667ben, orvostudományi karát pedig 1769-ben alapították. Az oktatást jezsuiták látták el, hogy – Pázmány Péter szavaival élve – „a harcias nemzet lelkülete megszelídüljön, és az egyházkormányzásra és az állam szolgálatára alkalmas emberek képeztessenek”. 1774-ben merült fel a gondolat, – Pázmány Péter szándéka szerint is –, hogy a töröktől megszabadulva a nagyszombati egyetem kerüljön az ország központjába. Így 1777-ben az egyetem felszereléseit a Vág és a Duna vízi útjain Budára vitték. A teológiai kar a Mátyástemplom melletti jezsuita rendházba került, a többi kar pedig a királyi palotában nyert elhelyezést. Ekkor kapta meg a királyi egyetemi rangot a korábbi érseki egyetem. Ezt erősítette meg Mária Terézia Diploma augurale című befogadó levelével 1780. március 15-én. Ekkor nevezték el Királyi Magyar Tudományegyetemnek. Egy időben itt őrizték a Szent Jobbot, ezért a hittudományi kar mindenkori dékánja az ünnepélyes körmeneteken a Szent Jobb előtt halad. Az egyetem nem maradt sokáig Budán, mert 1784-ben Pestre költözött. 1844-ben lett a magyar az egyetem nyelve, az addigi hivatalos latin helyett. Az egyetemi könyvtár 1876-ban létesült. Nők 1895-től jelentkezhettek az egyetemre. 1921-ben az egyetem felvette az alapító nevét, és 1950-ig Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetemként működött. A magyar Országgyűlés képviselőháza és felsőháza 1935. május 7-én és május 22-én külön törvénybe iktatta Pázmány Péter kimagasló érdemét,

„s az egyetem háromszázados, nagy tudományos és nevelő munkásságának elismerését”. Az ünnepélyes jubileumi törvény így fogalmaz: „A budapesti Királyi Magyar Pázmány Péter Tudományegyetem évszázados viszontagságai közepett is mindig hű maradván alapítójának tudományos célkitűzéseihez, hivatásának magasabbrendűségébe vetett hittel, gazdag eredményekkel munkálta és fejlesztette a tudományt, s tíz emberöltőn keresztül Isten, Haza és a Tudomány szolgálatára s a nemzet egészének javára nevelte polgárait. A törvényhozás ezért törvénybe iktatja az egyetemnek a magyar tudomány és a nevelésügy terén háromszáz éven át szerzett érdemeit.” 1950-ben a Római Katolikus Hittudományi Kart állami utasításra leválasztották az egyetemről, és ezután önálló akadémia lett (a régi egyetem felvette a fizikus báró Eötvös Loránd nevét). 1992-ben a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia a Pázmány által alapított egyetem alapjára, a hittudományi karra és a bölcsészettudományi karra építve létrehozta a Pázmány Péter Katolikus Egyetemet. 1995-ben a Jogés Államtudományi, majd 2000-ben az Információs Technológiai (ma: és Bionikai) Kar jött létre. A Hittudományi Kar a Veres Pálné utca patinás épültében található. A Nappali tagozaton a teológus, a katolikus közösségszervező és a hittanár-nevelő szak, míg a Levelező tagozaton a teológus, a katolikus lelkipásztori munkatárs és a hittanár-nevelő szak működik. A Magyar Egyház előtt álló feladatok és legfőképpen a hitoktatás igényli a keresztény értelmiség részvételét hazánk újraevangelizálásában. A Nappali-és Levelező Tagozaton folyó képzés elsősorban azoknak jelent tanulási lehetőséget, akik az eljövendő nemzedék hitre nevelésében szeretnének elkötelezetten közreműködni. Intézményünk várja azok jelentkezését is, akik bővíteni vagy elmélyíteni kívánják eddigi ismereteiket, amelyeket hittanórákon vagy vallási közösségekben szereztek. Kránitz Mihály

Ferences Körlevél 2021/22 tél

Kolos atya aranymiséje Kolos atya augusztusban tartotta aranymiséjét a Margit körúti ferences templomban. Állapota ekkor már igen gyenge volt, de a szentmiséken naponta részt vett a szentélyben ülve, külső szemlélő számára hangtalanul és mozdulatlanul. Azonban aki ismerte, tudta, hogy nála és Istennél semmi sem lehetetlen. Ez alkalomból bizonyára kitartóan kérte a Jóistent, hogy adjon neki erőt ahhoz, hogy végig meg tudja tartani aranymiséjét. A Mennyei atya pedig nem tudta ekkora elszántság láttán nem teljesíteni a kérését. Aznap felhívott, hosszú idő óta először, és csak annyit mondott: Képzeld, ma jól vagyok! És tudtam, ez azt jelenti, megkapta az erőt, tartást arra az időre, amíg az aranymise tart. És így lett! Ülve az oltár mögött, tisztán, szépen artikulálva elmondta a misét és a beszédét. Utána még ahhoz is maradt kicsi ereje, hogy - bár nem volt meghirdetve, fogadhatta a hívek gratulációját a rendház kertjében - csakúgy sugárzott az öröm belőle. Azon a napon megint mindannyian tanultunk tőle. P.A. „Szia Kolos!”- kiáltottunk neki vidáman kisministráns koromban, mert ő volt a ministránsok vezetője Pasaréten, a 70-es évek elején. A „csapatépítő tréningeket” a Hűvösvölgyi Nagyréten tartottuk, vasárnap délutáni foci keretében. Mivel Miklós testvéremmel még nem voltunk 10 évesek, így Kolos testvér ellátogatott hozzánk, hogy személyesen kérjen el minket szüleinktől a focira. Talán ekkor kezdődött a szimpátia szüleink és Kolos atya között, ami később szoros barátsággá alakult: gyakran meghívták szüleim egy-egy családi ünnepre. Csodálattal töltött el, Kolos testvér foci tudása: a labdát 20-30 méterről is pontosan a lábamra emelte a göröngyös réten is, és ha mégsem lett gól, az csak az én bénázásomon múlt. Hazafelé menet rendszeresen a Csoda csatárról szóló történetekkel közötte le az ifjú ministránscsapat figyelmét, nehogy „elvesszünk” útközben, vagy a villamoson. (Sok-sok évvel később, a rendházi könyvek selejtezésekor találtam meg azt a kis könyvecskét, amiben az ismerős történetek lapultak.) Kedves példaképünk, még ifjú gyermekkorában tanult meg ilyen remekül focizni a markazi focipályán, délutánonként a barátaival. De a több órás játék vége felé, játék közben már erősen figyelnie kellett az országutat! Mert ha a falu felé közeledett a dolgozókkal teli busz, sprintelni kellett hazáig, hogy hamarabb érjen haza, mint az Édesapja, aki elvárta, hogy csemetéi szorgosan tanuljanak. Szinte magától értetődő, hogy ennyi edzés után, híres focista akart lenni! Csakhogy a helyi Ferences atyák példáját látva, egyszerre Ferences, és focista is. Sokat töprengett, hogyan tudná a kettőt összeegyeztetni. Rádásul, a tanára a saját lányát is neki szánta. Végül mégis az Esztergomi Ferences Gimnáziumba iratkozott be, és a mi szerencsénkre, elindult szerzetesi pálya felé. Érettségi után, a pasaréti noviciátusban folytatta tanulmányait, és örömünkre, egy idő után a ministránsok nevelgetését is feladatul kapta. Emlékszem az ünnepre, amikor 1971 augusztus 8-án pappá szentelték, Balázs, és Vilmos atyákkal együtt. Pár évvel később, 1976-tól már osztályfőnököm lett . Akkorra

elmúlt a „Szia Kolos!”- köszöntés, „Laudétur Jesus Christus” volt helyette az elfogadott, és már tegezni sem mertem az új környezetben…Pedig szeretett minket, minden éveben több napos osztálykirándulást szerevezett számunkra. Ilyen alkalmakon derült fény, a korábban ecsetelt gyermekkorára is. 1978-tól nagyon megnövekedtek a feladatai, az osztályfőnökség mellett, igazgatóvá is választották. Sokat kellett kilincselnie a tanácsnál, hogy végül kijárja az iskolánk bővítésének engedélyét, és koldulnia a nyugati országokban, az építéshez szükséges pénz előteremtéséhez. De sikerrel! Közben, nyaranként kerékpár túrát szervezett a diákokkal Erdélybe, a nemrég mennybe költözött Luchterhadt Irén tanőrnő segítségével. De ezeknek a túráknak célja kettős volt: nem csak a szép élmények gyűjtése, hanem az ott szétszórt Ferencesek felkutatása és meglátogatása is, az igen nehéz Ceausescu időkben. Sikerrel, hiszen a rendszerváltoztatás után sok erdélyi származású Ferences kispap kezdhette meg tanulmányit Magyarországon. Alighanem, egy ilyen erdélyi túra alkalmával összeszedett kullancs fertőzte meg Lyme kórral, amivel a rengeteg feladat mellett, nem volt idej foglalkozni. Így történhetett, hogy idővel igen elhatalmasodott rajta. „Minden reggel úgy kelek, mintha egy mérkőzést már végig futottam volna!”- mesélte egyszer nekem. Igen edzettvolt a szervezete, mégis hosszú időre kórházba kényszerítette a kór. A nyolcvanas évek közepétől gyermekmisét szervezett Pasaréten, László atya, és Édesanyám, „Piroska néni” segítségével. Máig tartó hagyományt teremtett ezzel, az akkor még bátornak tartott lépéssel. Közben újabb betegségek látogatták meg, és a tanítás mellett egyéb vezetői feladatairól le kellett mondania, de azóta is lelkesen felvállalja, a legkisebb gyermekek hittan oktatását! Golarits Imre (80B)

Ferences Körlevél 2021/22 tél

Köszönjük Irén tanárnő! Luchterhand Irén - Irén tanárnő - 1963-ban jelentkezett a Szentendrei Ferences Gimnáziumba. 1967-ben Érettségizett. 1974-től az egyetemi diploma megszerzése után ott kezdte el tanári munkáját. Osztályfőnökként az első osztálya, mi voltunk 1981ben, a 85-ben érettségizett B osztály. 40 év távlatában visszaemlékezve, izgultunk minden matematika óra előtt, és vártuk a frissen stencilezett, erős illatot árasztó röpdolgozatot. Abban reménykedtünk, hogy néhány példát meg tudunk oldani és nem nullást kapunk, hanem valamivel jobb jegyet. A nullásnál még az egyes is jobb, „az már valami”. Az osztályfőnöki órákon tervezgettük a közös hétvégi túrákat, az év végi több napos kajak, vagy országjáró kirándulásokat. Rengeteg olyan emlékünk van, amit csak mi, akik akkor és ott jelen voltunk, csak mi értjük, és csak mi tudjuk a jelentését. Aranyköpések és fegyelmező mondatok.... (Egy perc, tíz perc! Van más megoldás is. vagy - Egész éjjel guggolunk.) A szigor mögött érző szív és gondoskodás volt. Mindig kiállt a tanárnő a diákjaiért, igyekezett mindenkit egyformán szeretni, elfogadni mindenfajta megkülönböztetés nélkül. Ez a 80-as évek elején sajnos nem volt általános, és magától értetődő, ezért is éreztük az iskolánkat úgy mintha egy nagycsaládban lennénk. Az utánunk következő osztályokkal már külföldre is tudott utazni. Így több év alatt részletekben, sikerült a diákokkal elgyalogolni Assisibe. Így a végzős osztály nem csak azzal az élménnyel lett gazdagabb, hogy le tudott érettségizni, hanem beléphetett, a hosszú gyaloglás és tanulás után, az Assisi Szent Ferenc Bazilikába. A Kárpátaljai misszió során nem csak a helyi, halmozottan hátrányos kisebbség gyermekeinek segített, hanem a kísérő diákokban is nagy változásokat hozott a közös munka. Nem beszélve arról, hogy sikerült a helyiekben a magyar nyelvet, kultúrát, hitet erősítenie. Bár nyugdíjba ment, mint matematika tanár, a szolgálatot tovább folytatta. A ballagók tarisznyájának hímzését ő szervezte, illetve nagyrészt ő is készítette. Istenhitével, mindenkor példamutató volt számunkra. Fontos volt, hogy felkészülve vegyünk részt az iskolai lelkigyakorlatokon. Járjunk a reggeli osztálymisékre és a vasárnapi Istentiszteletekre. Betegségében többször is felvette a szentkenetet, hogy a szenvedésben erőt kapjon, és ha kell a halált is el tudja fogadni. Így készült a jó Istennel való találkozásra. A hitéből, ferences lelkiségéből, sokat át tudott nekünk is adni. Köszönjük, Irén tanárnő! Köszönjük, hogy életét a Szentendrei Ferences Gimnáziumnak és tanulóinak áldozta! Mócsai Gábor 85B

Én, 1979-ben ismertem meg, amikor a diákokkal mentünk kirándulni, illetve kajakozni. Attól kezdve 1989ig minden nyáron legalább egy hetet az általa kiválasztott diákokkal csónakáztuk be Magyarország nagyobb folyóit. Ezeken a kirándulásokon is akárcsak az iskolában nagy fegyelmet tartott, nekem így nagyon megkönnyítette a dolgomat. Minden nap háromszor imádkoztunk a gyerekekkel és szentmisén vettek részt a folyó melletti falvak, városok templomaiban. 1982-ig együtt is tanítottunk: ő matematikát, én hittant, fizikát és technikát. Nagyon szigorú tanár volt, hallottam a diákoktól, de sokat is foglalkozott velük, főleg a saját osztályával, szerette őket és nem csak a szellemi, de a lelki fejlődésükre is ügyelt és sok időt, energiát szentelt rájuk. Minden ballagó diáknak ő és néhány lány (?) varrta, hímezte a „ballagó-táskákat”. Az utóbbi két évtizedben pedig nyaranta idehozott magával tucatnyi diákot, akikkel a cigány táborainkat látogatta és ott a gyerekeknek hittanórát tartott, és sok imát, éneket és játékot tanított nekik. Felnőtt asszonyokat is tanított varrni, kötni (zoknit) és főzni. Ezek a diákok általában egy-egy hetet töltöttek itt, ő viszont egy hónapot volt nyáron, de jöttek az őszi/téli szünetekben is. Nagyon sok örömöt szereztek a mi szegény cigánygyerekeinknek, mindig visszavártak őket. Viszont ők is szívesen végezték ezt a szolgálatot és az Úristen kegyelmével gazdagodtak. Irén tanárnő már hónapokkal előtte készült a misszióra: imák, énekek, játékok gyűjtésével és természetesen gyűjtötte a diákokat, segítőket. Ungváron lett egyszer rosszul, amikor a helyi korházba vitték, az ottani orvos kérte, hogy vizsgáltassa meg magát Magyarországon - daganat gyanús tünetei voltak. Budapesten az orvos sejtése beigazodott. Nagyon ros�szul volt, de biztos, hogy több mint száz gyerek imádkozott érte itt is, ott is. Meggyógyult és ismét eljött, a jövőt tervezgette. Sajnos, amikor visszaesett, már Mennyei atya hazahívta őt, sok-sok szerteágazó munkája után, aminek gyümölcseit a szentendrei diákok, és a mi szegény gyermekeink nem felejtik el.

Majnek Antal püspök

Ferences Körlevél 2021/22 tél

Majnek Antal atya 70 éves

Ragyogó erőtlenségben - részlet Zatykó László atya írásából

Majnek Antal, a munkácsi ferences püspök hetvenéves. November 18-án van a születésnapja. Utoljára júliusban, a Ferences Világi Rend káptalanján találkoztunk. Szent Józsefről tartott előadást. Előadást? Vallomást. Vallott arról, nem annyira a szavaival, inkább egész habitusával, szegényes ferences habitusával is, hogy mennyire közel van hozzá Szent József, érti, érzi őt, sőt, sóváran, szent irigységgel szemléli az életét. Neki, az ácsnak, lám megadatott, ami neki, a püspöknek nem. Józsefnek nem kellett se rabbinak, se tanítónak lennie, se papnak, pláne nem főpapnak. Lehetett szerényen, rejtetten Mária szívbéli, alázatos társa Jézus szeretetében, Jézus édes gondviselő apja, nevelője, bevezethette szíve gyönyörűségét a názáreti csend, a munka, a szentség, vagyis az igaz emberség világába, ő, a „laikus kisebb testvér” lehetett az Isten népe közepette szolgálatára. Ennek az előadásnak a mindent felülmúló értéke számomra a hitelesség volt, a szív és a szó, a lélek és a test szinkronja.

Születésnapi meglepetés a Margit körúti rendházban Viktor Atya tevékeny közreműködésével jött létre a meglepetés szülinapi köszöntő. 1990-ben érettségizett osztály egy Hittanteremben várta, majd nagy örömmel köszöntötte volt osztályfőnökét, Antal Atyát a hetvenedik születésnapja alkalmából. Nagyon baráti és bensőséges beszélgetésen az osztály jó része jelenlen volt. Még szülinapi torta is előkerült az egykori diákok jóvoltából. Felemlegették a diákok és Antal Atya az együtt megélt és emlékezetes éveket. A Ddnai vízitúrákat, az iskolai kirándulásokat, szarvasbőgést a Pilisben, és még annyi mást. A volt osztályfőnök tisztán emlékezett mindenre. Ragyogó arccal mesélt a korántsem veszélytelen, de annál kalandosabb eltévedésekről. Nem csak a múlt, a jelen és a jövő is szóba került. Antal Atya beszámolt a jelenlegi kárpátaljai körülményekről is, ami saját bevallása szerint mostanra az igazi otthona lett. A meglepetés találkozó végén egy közös osztályképpel búcsúztak egymástól és volt osztályfőnöküktől a rapid találkozóra összegyűlt egykori diákok. (Varga Attila) Az egykori osztályához csatlakozva mi is mindannyian Szentendrei Ferences Öregdiákok Isten áldást kérjük egész életedre! ISTEN ÉLTESSE SOKÁIG DRÁGA ANTAL ATYA!

Antal atya püspökszentelésének 25 éves jubileumi szentmiséje Püspökszentelésének ezüstjubileumát ünnepelte 2021. január 6-án Majnek Antal, a munkácsi egyházmegyénk főpásztora. A pandémiára való tekintettel nem központi ünnepséget szervezett az egyházmegye, hanem a püspök atya néhány helyen ünnepelt együtt a hívekkel. Így a 25 évvel ezelőtti eseményről való megemlékezés családiasra és egyszerűre sikerült, éppen úgy, ahogy Antal püspök atya szerette volna. Január 6-án, az évfordulón az ungvári hívekkel ünnepelt együtt, 17-én Munkácson. Február 1-jén, a Megszentelt Élet ünnepén az egyházmegye papjaival és szerzeteseivel együtt adott hálát ezért az eseményért Schönbornban; ekkor olvasták fel Ferenc pápának a jubileum alkalmából írt köszöntő levelét is. A prédikációban a püspök atya az evangéliumról szóló elmélkedésbe beleszőtte a hála szavait is: „Amikor az ember visszanéz erre a huszonöt évre, az első szó a hálaadás. Hálaadás az Úristennek, legfőképpen azért, hogy megtartott hűségben. Szent Ferenccel mondhatom: ez teljesen Neki köszönhető. Részemről csak az »igen«, az »ámen« szükséges Isten akaratára, tervére, a többit aztán ő már elvégzi.” A munkácsi hívek nevében Popovicsné Palojtay Márta köszöntötte ezekkel a szavakkal: Köszönjük, hogy ilyen hűséggel és lángoló szívvel éli meg a papságát, püspökségét, és teljesen odaadta magát Istennek – és Rajta keresztül nekünk is.” Végül a gyerekek sorakoztak fel, a jelenlevők nevében ők nyújtották át a püspök atyának a virágcsokrot és az egyházközség ajándékát. A kórus, mely csodaszép énekével még szebbé tette a jubileum megünneplését, az ároni áldás egy ritkán hallott változatát kezdte énekelni kánonban, s a székesegyház falai percekig visszhangozták a hívek énekét: „Áldjon meg téged, áldjon az Úr!” A püspök atya meghatódva köszönte meg a köszöntéseket, és rögtön hozzátette: ahogy már a szentmise elején is hangsúlyozta, mindaz, ami elhangzott, elsősorban nem neki, hanem az Úristennek és annak a sok jó embernek köszönhető, akik az évek során segítették a munkáját, s akik közül sokan már nincsenek közöttünk.

Ferences Körlevél 2021/22 tél

Megrendülten és a Jóistenbe vetett bizalommal adjuk hírül, hogy Hegedűs Kolos atya, 2021.11.27-én, szombat délelőtt, 75 éves korában elhunyt. Kedves Ferences Család, Emlékezők, Kolos Atya Tisztelői! Nem Fogok magasztosan búcsúztatni. Mert Kolos atya nem ment el. Csak a kommunikáció formája változott. Itt marad köztünk, akiket szeretett, akikért életében annyit tett, és akik szeretjük, tiszteljük őt. De jöttem emlékezni, ha csak néhány felületes mondatban is, de kicsit “összegyűjteni” Kolos atyát. Megpróbáltam magamban visszanézni 43 esztendő távlatára mióta ismerhettem, mi is az a jellemző tulajdonsága, ami elsőre feltűnt és végig kísérte életét. Talán, nem én vagyok az egyetlen, aki hihetetlenül erős akaratát belső szilárdságát említem. A 10-11 éves fiú, aki 1956-ban fél napot bujkált a jéghideg Dunában az őt üldöző karhatalmisták elől, nehogy szüleire családjára bajt zúdítson... A fiatal iskolaigazgató, aki nemcsak tartja a hátát az ellenséges állami hatóságok felé, hanem ötletes és sziklát mosó türelemmel, soha fel nem adással, a korábbi csendőrlaktanyából, köveiben és szellemiségében is az ország egyik legszínvonalasabb gimnáziumát építi fel. Azután a Kisebb Testvérek tartományfőnökeként folytatja ugyanezt, szédületes lendületet adva a lassanként magához térő magyarországi ferences rendnek, támogatva a határon túlra szakított magyarokat, szerzeteseket. Mindannyian emlékezhetünk, a kerékpártúrákra, milyen erős akarattal, mégis viccelődő derűvel vasszilárdsággal vezette diákjait, Erdély kaptatóin, Zala dombjain, és még mindenki folytathatja emlékeit. De a lényeg az, hogy ez a rendkívüli erejű Ember, sosem ragaszkodott saját akaratához, egy pillanatig sem tetszelgett saját erejében. Én úgy láttam, egyetlen dologhoz ragaszkodott igazán: Hogy szeretetteli szolgálatban teljesítse a Mennyei Atya akaratát. Ahogyan ezek után a kisgyermekekkel ministránsokkal foglalkozik, ahogyan idős rendtársait kézenfogva vezeti a betegség fájdalmas útján, miközben már maga is több betegségtől szenved. Közben azért még templomfelújítást is végig visz, pedig már sokszor nagyon rosszul van. Végül, pedig mikor már ereje teljesen elhagyta, hálás szívvel mond köszönetet, hogy imádkozhat értünk! Azt hiszem, ez Kolos atya lelki öröksége. Mindent, amilye csak van, teljes önmagát visszaadja szerető Urának. De közben, ha a test elcsigázott és szenvedő, a lelke tud világítani, bevilágítani mások lelkének, fájdalmainak zugaiba. Ilyen nagy segítség volt, amikor kiderült, Ferike kicsi fiam rákos betegsége. Mély kételyek gyötörtek, mit is tegyek, továbbra is dolgozzam munkahelyemen napi 10-12 órát, hogy családomat fenntarthassam, vagy fejest ugorva a bizalomba, kilépjek a munkahelyemről, hogy Ferike kezét fogjam, amíg lehet. Ebbe a

keserű őrlődésbe csengett bele Kolos atya hívása. Arról akart egyeztetni, mi lesz az öregdiák körlevél következő számában. Én annyit mondtam, neki, hogy nem tudom, tudok-e foglalkozni még vele, mert kisfiamat megtámadta ez a halálos kór. Kolos Atya nem szörnyülködött, nem próbált kétséges vigaszokat gyártani. Egyszerű, természetes mégis mellém álló szavakkal megadta a választ arra, ami lelkemet gyötörte: “Akkor neked most ez az egyetlen dolgod van testvér!” Kolos atyára, mint tanárra, osztályfőnökre és igazgatóra úgyemlékszem, mint tekintélyparancsoló férfira. természetes tekintély volt ez, mint általában s olyan embereknek, akik önmaguknak urai, akik önmagukhoz sokkal szigorúbbak, mint alárendeltjeikhez, Sosem felejtem el, ahogy megállt, kissé előredőlve, (ahogy Borbála tanárnő mondta, az igazgatói 45 fokban) és tenyerét kézfejéhes csapva annyit mondott: Tete komám! De olyan emberre, aki mindig megmaradt szigorában is irgalmasnak szeretettelinek... Sosem felejtem, el amikor egyik órán kihívott felelni, megkérdezte, mi volt feladva, mit vettünk az előző órán. Rávágtam: a Progmatica Sanctio.. Visszakérdezett: Hogy mondtad? Felületességem magabiztosságával megismételtem: a Progmatica Sanctio. Mire ő: elmész, elégtelen! Délután jössz az igazgatóiba beszámolsz az egész témakörból… Délután az igazgatói előtt eltöltött gyomorgörcsös várakozás után, megkaptam a második elégtelent, amiért elsőre nem így tudtam a tananyagot. Még ebben az évben vettük az 1848-as szabadságharcot. Görgey és Kossuth vitáját érintve felálltam, hogy én másként látom. Kolos atya nem leintett, hogy tanulj kis hülye, hanem végighallgatott, majd azt mondta, kíváncsian várja, hogy részletesen is kifejtsem, de csakis korabeli források idézeteivel… Sok sok órát töltöttem a köteles példányú könyvtárban. kerestem kutattam, ó pedig tobb történelem és osztályfőnöki órát szánt a vitánkra…Nemcsak ötös lettem év végén, de nagyon megszerettem a történelmet is… Kedves Kolos Atya! Tudom, Neked már nincs várakozás. Te már megérkeztél a Végtelen Szeretet boldogságának közösségébe. Egyik beszélgetésünk során elmesélted, mennyire szíveden viseled ma is egykori diákjaid sorsát. Azokét is, vagy talán azokét különösen is, akiket igazgatóként kénytelen voltál eltanácsolni, vagy fel sem venni. Kérlek, imádkozz érettünk továbbra is, legyél gondoskodó tanárunk, szerető szívű osztályfőnökünk Isten Országában is! Kavin Ferenc

Ferences Körlevél 2021/22 tél Bemutatkozó ferences öregdiák:Ki lettem én: Erdős Dániel

Úgy gondolom egész életemben az Isteni gondviselés terelgetett az utamon. Többször kerültem abba a helyzetbe, hogy kitaláltam, megterveztem életem következő szakaszát, de a tervek nem saját elképzeléseim szerint alakutak, hanem „közbeszólt” a gondviselés. Még ha nem is mindig örültem neki az első pillanatban, utólag örülök, hogy minden úgy történt ahogy. Ki vagyok én? Egy olyan budapesti / csillaghegyi fiú, akinek a szülei és testvérei is a Ferences Gimnáziumban nevelkedtek. Így még mielőtt ferences diák lettem hallottam a sok izgalmas történetet szüleimtől és vártam, hogy velem is hasonló dolgok történjenek majd ott. Ami a tanulást illeti nem voltam kitűnő tanuló, jobban érdekelt a délutáni szertorna edzés Körmendi Pali bácsival vagy a néptánc óra, mint mondjuk egy irodalom óra. A fizikával sem voltam mindig nagy barátságban, de ha el is felejttettünk készülni Menyhért atyánál a témazáró dolgozatra, akkor nagy meg könnyebbülést jelentett, ha valamelyik osztálytársnőnk sütött neki egy zserbót, ami nagy kedvence és így tehettünk szert még egy hét tanulási előnyre. Végül az érettségi közeledtével azért összeszedtem magam és eldöntöttem, hogy Meteorológus szeretnék lenni. De, mint első év után kiderült nem tudtam meteorológia szakra jelentkezni mert évek óta nem indult képzés ezen a szakon. Nem sokkal később abba hagytam az ELTE-s pályafutásom és új mederbe terelődött életem. Az addigi tanulmányaimból és érdeklődési körömből kiindulva a villamos mérnök pálya után kezdtem érdeklődni. Villamosmérnökként egy közepes méretű (kb. 30-40 fős) villamostervező cégnél kezdtem dolgozni 2018-ban. Karbantartási munkák miatti ki-bekapcsolások és üzemzavar elhárítások a fő feladataink. Ezenkívül a nemzetközi távezetékek és nemzetközi, valamint hazai energia kereskedelmet felügyeljük és a hazai erőművek teljesítmény- és feszültség szabályozását is elvégezzük. Ez azért fontos, hogy otthon mindenkinek 230 V-os feszültsége legyen és hogy a fogyasztás, valamint az energiatermelés összhangban legyen. (Mert egyelőre nem tudunk nagy mennyiségben energiát tárolni.) Mára olyan emberré váltam, aki szívesen beszélget mindenféle témában, és aki nem veti meg a kemény munkát sem, legyen szó kerti vagy lakásfelújítási munkálatokról. Szabad időmben pedig szeretek kirándulni vagy pedig egy kemény tánc óra után beszélgetni az ismerősökkel, az élet nagy dolgairól. Alapvetően optimista vagyok a legtöbb élethelyzetben bízva abban, hogy ha nem is a terveim szerint alakul az életem minden egyes perce akkor, ha Isten tenyerébe helyezem magam, minden a helyére kerül. Igyekszem mindig a jót meglátni az adott helyzetben. Kívánom mindenkinek találja meg a helyét/motivációját az életben és merje rábízni magát Istenre, hogy az élete szebb és teljesebb legyen. Én úgy érzem jó úton vagyok.