The age of optimism

The age of optimism Rodchenko és kortársai Orosz fotográfia az 1920-30-as évekből

1

The age of optimism Rodchenko és kortársai Orosz fotográfia az 1920-30-as évekből

2

A borítón: Arkagyij Saikhet (1898–1959): Ifjú kommunista a papírgyártó gép kerekénél Young Communist standing at the wheel of papermaking machine

3

Köszönetnyilvánítás A BUDAPEST ART FAIR szervezői köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik az „Age of Optimism – Rodchenko és kortársai” kiállítás létrejöttét segítették: Viktor Menshikoff aki a kiállítási anyag tulajdonosával felvette a kapcsolatot.

Andrey Baskakov és a PhotoSoyuz munkatársai, akik a képeket rendelkezésre bocsátották.

A moszkvai Magyar Kultúrális Intézet és a Balassi Intézet munkatársai, akik a képek biztonságos Magyarországra szállításában működtek közre.

German Karginov, a Műcsarnok munkatársa, a Rodchenko életmű írójának.

Gergely Mariann, a Magyar Nemzeti Galéria főmuzeológusának, aki a katalógust szerkesztette és a magyar bevezetőt írta.

Cserháti Csinszka, N.Nagy Tamás és Vass-Eysen Áron, akik a kiállítást tervezték. Fischer Zsófia, aki a kiállítás megszervezésében és a résztvevők munkájának összehangolásában segített.

Külön köszönet illeti az UNIQA biztosítót, a kiállítás létrejöttének anyagi támogatásáért, amely Rodchenko és kortársai műveinek magyarországi bemutatását lehetővé tette.

Galambos Sándor Ügyvezető igazgató | BUDAPEST ART FAIR

4

5

Madártávlat és békaperspektíva Alexander Rodcsenko (1891–1956) egy írásában a felülnézeti és az alulnézeti kameraállást a modern fotográfia két legérdekesebb látószögének nevezte. Fontos feladatának tartotta, hogy „tökéletesítse és elfogadtassa” alkalmazásukat. (Novij LEF, 1928/5. sz.) Amikor 1924-ben elkezdett fényképezni már jelentős képzőművészeti életpálya állt mögötte. Kazanyi tanulóévei egyik meghatározó élményeként emlékezett vissza arra az eseményre, amikor 1914 februárjában David Burljuk és Vlagyimir Majakovszkij futurista felolvasóestet rendeztek a városban. Majakovszkij egyénisége olyannyira lenyűgözte, hogy későbbi művészi látásmódját alapvetően meghatározta. Moszkvába költözése után otthon érezte magát a sokszínű művészvilágban. Megismerte a kubo-futurista irányzatot, s egy ideig a hatása alá került. Ezt követően körzővel és vonalzóval vonalas rajzsorozatot készített, amellyel Tatlin érdeklődését is felkeltette. Kezdettől fogva izgatta a tárgyak szerkezete, anyagszerűsége, a színek és faktúrák esztétikai tulajdonságai. Folyamatos képzőművészeti kísérletei egyre elvontabb vizuális kifejezés felé vezérelték, geometrikus alakzatokból – körökből, háromszögekből, téglalapokból – képeket komponált. Pontosan szerkesztett, kiegyensúlyozott kompozícióival nem ábrázolni akart, hanem a festői értékek esztétikumát szigorú struktúrában megjeleníteni. Munkáival kilépett a háromdimenziós térbe, különböző anyagokból – fából, fémből, üvegből – plasztikus szerkezeteket állított össze. Felfüggesztett téri konstrukcióival a bonyolult geometrikus alakzatok formai összefüggéseit vizsgálta.

Az 1920-as évek elején a fiatal szovjet állam elismert művészeinek egyikeként fontos művészeti intézményekben jelentős funkciót és tanári állást kapott. © Fotográfus | © Photographer

1921-től változás következett a munkásságában. Képzőművészeti formakísérleteivel végpontra jutott, a továbbiakban nem látta értelmét a laboratóriumi művészetnek, sokkal direktebb és hatékonyabb kölcsönhatásra vágyott a környezetével, az újonnan formálódó forradalmi társadalommal.

6

1924-ben fényképezni kezdett. Experimentális művészi látásmódja a fényképészet műfajában is alapvető változtatásokra ösztönözte. Szakított a fényképezés hagyományos, ún. „piktorialista” alkotói módszereivel, nem fogadta el a festői hatások és sematikus beállítások gyakorlatát, az új életforma kifejezésére új képnyelv kialakítását tartotta szükségesnek. Téma- és helyszínválasztásában arra törekedett, hogy a mindennapok természetes közegében ragadja meg a modern élet működését. Konstruktivista művészként hitt abban, hogy a korszerű technika és az ehhez társuló újszerű, erőteljes képi megjelenítés átformálja, felfrissíti az emberek gondolkodását, fejleszti kreatív cselekvőkészségüket. Rodcsenko fotósorozatai a korabeli folyóiratok és képes kiadványok lapjain mutatták be a szovjet ipar teljesítményeit,az újonnan épült létesítmények monumentális konstrukcióit: lépcsőit, tornyait, fémszerkezeteit. Radikális alulnézeti kameraállításaival gigantikussá növelte a látványt, a háttérbe rajzolódó éles, tiszta formák és fekete-fehér kontrasztok a modern környezet egzakt, de egyben felemelő megjelenítését tette lehetővé. Szokatlan képkivágásokkal, átlós komponálással, a kis részletek (felületek, faktúrák) erős felnagyításával szintén az újszerű képalkotás módszereivel dolgozott. A mozgásábrázolás technikai lehetősége is foglalkoztatta, a tömegesemények dinamikájának a megjelenítésére törekedett. Madártávlatból befogott felülnézetű jelenetei hatásosan érzékeltették a díszfelvonulások résztvevőinek ritmikusan ismétlődő, fegyelmezett elrendeződését.

A sportolók gyakorlatairól készült pillanatfelvételeit könnyen kezelhető Leica gépével kapta lencsevégre. Friss szellemű fotóriportjaival rendszeresen szerepelt a moszkvai napilapokban. Az erős érzelmi és intellektuális tartalommal telített fotóportréi (Majakovszkij-portrésorozat, Az anyja portréja, Felesége portréja stb.) az elkötelezett művészkollégák és barátok szoros kötődésének hiteles dokumentumai.

A harmincas évek közepétől Rodcsenko konstruktivista szemléletű fotóművészetét több kritika érte, egyre inkább a fotóhasználat propaganda célú alkalmazása vált általánossá.

A fotókomponálás új eszköztára – pl. az alapsík megbillentése, az átlós szerkesztés, az alulés felülnézeti beállítások, merész képkivágások – a szovjet állam vívmányainak a dicsőítésére, a szocialista életstílus eszményítésére szolgált. A kultúrpolitika által hivatalosan meghirdetett szocialista realizmus irányelvei a kollektív tudat fejlesztésére szólítottak fel. A munka hőseként bemutatott idealizált embertípusok: keményen dolgozó izmos férfiak, erőteljes nőalakok, atlétatestű sportolók, vidám úttörők, dicső katonák a reményteljes jövő öntudatos építőiként szerepeltek, és az optimista életérzés hirdetőiként a korszak emblematikus figurái lettek.

Gergely Mariann

Alexander Rodcsenko (1891–1956): Könyvek. A Goszizdat (Állami Könyvkiadó) leningrádi részlegének a plakátja Books. Poster for Leningrad department of Gosizdat (State Publishing House) 1924, Mai színes nagyítás | Contemporary colour print

7

Az optimizmus kora – Rodchenko és kortársai. az 1920-as és 1930-as évek orosz fotográfiája Az 1920-as és 1930-as évek a 20. századi orosz fényképészet legdrámaibb korszaka volt.

Az 1917-es Októberi Forradalom után új gazdasági és társadalmi rendszer született, amely létrehozta a társadalmi egyenlőségen és igazságon alapuló új szovjet ideológiát. Az új rezsim megértette, hogy a forradalmi eszmék megvalósításának fontos eszköze a propaganda. A bolsevikok új világ építésére ösztönző jelmondata vonzotta az ifjú orosz értelmiséget. Fiatal írók, képzőművészek, építészek, filmrendezők, producerek, színházi rendezők és zeneművészek őszintén hitték, hogy új szellemű alkotásaikkal a szocialista társadalmat építik. A fotográfia műfaja természetszerűen kapcsolódott ehhez a folyamathoz.

Az 1920-as évek végére és az 1930-as évek elejére a szovjet fotográfiában három fő irányvonal alakult ki, és az egyes irányzatoknak megvoltak a vezéralakjai. A forradalmat megelőző időszak legnagyobb szövetsége: az Orosz Fotográfiai Társaság a festői fényképészeti iskola, az ún. „szalonfotográfia” európai hagyományát követte, amely a korszak kritikusai szerint a burzsoá ideológia továbbélését jelentette. Ennek az irányzatnak a legjelentősebb képviselői Alexander Grinberg, Nyikolaj Andrejev és Vaszilij Ulitin voltak.

© Fotográfus | © Photographer

Az állami napilapoknál, folyóiratoknál és magazinoknál dolgozó új szovjet fényképészgeneráció tagjai meggyőződéssel vallották, hogy a fotóriporterek az ideológiai harc fontos szereplői, hiszen az ipar, a mezőgazdaság és a mindennapi élet eredményeinek a népszerűsítését

“The Age of Optimism. Rodchenko and his contemporaries, the Russian photography of the 1920 - 1930s” The 1920s and 1930s were the most dramatic years in the history of Russian photography of the 20th century. New social order established after October Revolution of 1917 gave rise to a new soviet ideology of social equality and justice.

New regime (government) understood the great significance of propaganda and realization of these ideas. The Bolsheviks’ slogan of constructing new world attracted young Russian intellectuals. Young writers, artists, architects, filmmakers, theater directors, and musicians created works answering the purpose, as they thought, of constructing socialist society.

Photography couldn’t stay away from those processes. By the late 1920s – early 1930s there were three main trends in soviet photography. And each trend had its leaders.

Pictorial or “salon” photography popularized by the Russian Photographic Society, the largest prerevolutionary photography society, followed traditions of the European pictorial school, and was branded by the critics of the period as bearer of bourgeois ideology.

Alexander Grinberg, Nikolai Andreev, Vassily Ulitin were the main representatives of this trend.

New soviet photographers working for government newspapers and magazines, considered photo reportage as a tool of ideological struggle and propaganda of the achievements in industry, agriculture, and daily life. This “proletarian” photographic trend was strongly represented by Arkady Shaikhet and Semen Fridliand.

Third, “left” photographic trend, formed by “LEF” (“Left Front of the Arts”) and artists’ group “October”, was mainly represented by Alexander Rodchenko and Boris Ignatovich.

They invented new possibilities of dynamic vision available through constructivist composition. This was significant for finding new photographic language, but didn’t help its leaders to avoid attacks of Soviet critics. By the end of 1932 group “October” was prosecuted for formalism and stopped its activity.

As a result by the mid-1930s all these trends faded away (disappeared). Stalin’s communist party instituted new ideological parameters and suffocated “left” and “right” trends in soviet art. Even before group “October” was closed, in 1930 the Russian Photographic Society was disbanded (dissolved). Moreover, its leading members, Alexander Grinberg and Vassily Ulitin were branded as “enemies” and sent to Stalin’s labour camps.

Arkady Shaikhet also “contacted” NKVD (People’s Commissariat of Internal Affairs).

In 1932 the idea of “proletarian photography” like proletarian art as a whole was of little importance.

By the late 1930s Soviet art witnessed the theory of Socialist realism. The optimistic period of ferment in art started as a result of revolutionary enthusiasm and people’s belief in high ideals of the bright (radiant) future, degenerated to the totalitarian control over all processes in the artistic life.

8 Alexander Rodcsenko (1891–1956): Tűzlépcső a Mjasznyickaja utca háza sorozatból | Fire Escape from the series House on Myasnitskaya street Moszkva | Moscow, 1925, Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

The exhibition “The Age of Optimism. Rodchenko and his contemporaries, the Russian photography of the 1920 - 1930s” presents three main photographic trends in a period between October revolution and Great Patriotic War. Russian pictorial photography is presented by Alexander Grinberg.

9

szolgálják. Az ún. „proletár” irányzat két meghatározó alakja Arkagyij Saiket és Szemen Fridliand voltak.

A fotográfia harmadik, baloldali irányvonala a „LEF” (Baloldali Művészeti Front), valamint az „Október” művészcsoportokhoz köthető. Jelentős képviselőik: Alexander Rodcsenko és Borisz Ignatovics a konstruktivista kompozíció és a dinamikus vizuális látásmód új lehetőségeivel próbálkoztak. Új fényképészeti nyelv létrehozására törekedtek, de többnyire értetlenséggel és a szovjet kritikusok támadásaival kellett szembesülniük. 1932 végére az „Október” művészcsoportot formalizmussal vádolták, és lehetetlenné tették a tevékenységét.

Constructivism is presented by Alexander Rodchenko, Boris Ignatovich, Elizaveta Ignatovich, and Michael Prekhner.

New Soviet reportage is presented by Arkady Shaikhet, Emmanuel Evzerikhin, Mark Markov-Grinberg, Georgy Petrusov, Evgeny Khaldei, Ivan Shagin.

Andrei Baskakov President of the Russian Union of art photographers, director of PhotoSoyuz Agency

AZ OPTIMIZMUS KORA. Rodcsenko és kortársai. Az 1920-as és 1930-as évek orosz foto­ gráfiája című kiállítás az Októberi Forradalom és a Nagy Honvédő Háború időszaka között működő három fotográfiai irányzat jelentős alkotóit mutatja be. Alexander Grinberg (festői fotóművészet), Alexander Rodcsenko, Borisz Ignatovics, Elizaveta Ignatovics és Mihail Prekhner (konstruktivista fotográfia), Arkagyij Saikhet, Emmanuel Evzerikhin, Mark Markov-Grinberg, Georgij Petrusov, Jevgenyij Khaldei, valamint Ivan Sagin (új szovjet fotóriportok).

© Fotográfus | © Photographer

Az 1930-as évek közepére gyakorlatilag mindhárom fotográfiai irányzat eltűnt. Sztálin kommunista pártjának új ideológiai paraméterei szabályszerűen megfojtották a szovjet művészet „bal-”, és „jobboldali” irányvonalait. Az Orosz Fotográfiai Társaságot 1930-ban, még az „Október” művészcsoport megszűntetése előtt feloszlatták és Alexander Grinberget, valamint Vaszilij Ulitint „ellenségként” megbélyegezve Sztálin munkatáboraiba küldték.

Arkagyij Saikhet szintén a szovjet belügyminisztérium (NKVD) látókörébe került. 1932-ben a „proletár fotóművészet” elképzelése, akárcsak maga a proletár művészet teljesen elvesztette társadalmi jelentőségét. Az 1930-as évek végére a szovjet művészetnek a szocialista realizmus elméletével kellett szembesülnie. A kezdeti forradalmi lelkesedés és a fényes jövőbe vetett hit derűlátó optimizmusát egy totalitáriánus hatalom által kontrollált torz művészeti szemlélet tökéletesen kioltotta.

Arkagyij Saikhet (1898 – 1959): A moszkvai Távíróhivatal építése. A Földgömb. | Construction

Andrej Baskakov az Orosz Fotóművészek Szövetségének elnöke, a PhotoSoyuz Ügynökség igazgatója

10

of the Moscow Telegraph office. The Globe.

Moszkva | Moscow, 1928, Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

11

© Fotográfus | © Photographer

12

13 Emmanuel Evzerikhin (1911–1984): Gázvédelem egy tervezőirodában | Gas defense in a design office Moszkva | Moscow, 1930-as évek vége | late 1930s Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

© Fotográfus | © Photographer

14

15

Mark Markov-Grinberg (1907–2006): A szakács | The cook, 1930 Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

© Fotográfus | © Photographer

© Fotográfus | © Photographer

Mihail Prekhner (1911–1941): Felülnézeti felvétel az Új szovjet építészet sorozatból | Shooting from above from the series New Soviet Architecture Moszkva | Moscow, 1930-as évek | 1930s, Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

17

Georgij Petrusov (1903–1971): A Vörös Flotta tengerésze | Red Navy man 1930-as évek | 1930s, Digitális nyomtatás, mai nagyítás | Contemporary digital print

© Fotográfus | © Photographer

© Fotográfus | © Photographer

Borisz Ignatovics (1899–1976): Fiatalság | Youth Moszkva | Moscow, 1937, Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

18

19

Borisz Ignatovics (1899–1976): Zuhany | Shower Moszkva | Moscow, 1932, Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

© Fotográfus | © Photographer

© Fotográfus | © Photographer Alexander Rodcsenko (1891–1956): Az anya arcképe | Portrait of the mother 1924, Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

20

21

Borisz Ignatovics (1899–1976): Lépcső egy diákközösség épületében | Stairs in the building of a student commune Moszkva | Moscow, 1933, Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

© Fotográfus | © Photographer

22

23

Alexander Rodcsenko (1891–1956): Úttörő kürttel | Pioneer with a horn 1930, Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

© Fotográfus | © Photographer

24

25 Alexander Grinberg (1885–1979): A mozgás művészete, Vera Maja műterme | The art of movement, Vera Maya’s Studio Moszkva | Moscow, 1928, Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

© Fotográfus | © Photographer

Alexander Rodcsenko (1891–1956): Vlagyimir Majakovszkij arcképe | Portrait of Vladimir Mayakovsky 1924, Brómezüst zselatin, mai nagyítás | Contemporary silver print

Felelős kiadó: Partner’s 2000 Kft. Megjelent a Budapest Art Fair alkalmából Terv: Szmolka Zoltán Nyomás: Mester Nyomda Fotó: Kiállítók

26

A katalógusban esetlegesen előforduló nyomdahibákért szíves elnézésüket kérjük.

A kiállítás a PhotoSoyuz Agency (Moszkva, Oroszország) kezdeményezésére, a Russian Union of Art Photographers (Moszkva, Oroszország) támogatásával készült | Exhibition is prepared by PhotoSoyuz Agency (Moscow, Russia) with support of the Russian Union of Art Photographers (Moscow, Russia)

uniqa hirdetes