14. SZÁM. 1891. Előfizeted
B U D A P E S T , Á P R I L I S 5.
feltételek:
VASÁÉN API IJJSÁG és | egész évre 1 2 írt „„„„„-„ , , _ POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt | fel évre _ 6 «
A
MENTŐK.
N
vagyonhoz, tekintélyhez még alig jutott emberbaráti intézmény olyan rövid idő alatt, mint a budapesti önkéntes mentő-egyesület. Alig három éve, hogy megalakult, és van saját háza, évi dotácziója és olyan fölszerelése, a milyen nincs a külföldön sem. Pedig odakünn évtizedek óta kiváló gondját képezi az illetékes hatóságoknak, hogy gyors orvosi segítségben részesítsék azokat, a kiket akár önhibájukból, akár véletlenül szerencsétlenség ér. A legtöbb helyen azonban csak odáig jutottak, hogy a rendőri közegek utasítva vannak, hogy a szerencsétlenül járt embereket rögtön a legközelebbi kórházba szállítsák. Arról, hogy azok mindjárt a helyszínén, hol a szerencsétlenség történt, orvosi segítségben részesüljenek, eddig még csak Bécsben és Budapesten van gondoskodva, mert rendszeres mentő-egyesületek csak e két európai fővárosban működnek. ÉPSZERŰSÉGHEZ,
Jól esik konstatálnunk, hogy ezen a téren megelőztük a külföldet s mentő - egyesületünk ma már egy olyan minta - intézmény, melynek tanulmányozására messze földről jönnek hozzánk kiváló szakférfiak. A főváros egyik jeles képzettségű kerületi orvosában, dr. Kresz Gézában, fogamzott meg az eszme, hogy mentő-egyesületet alapít Budapesten. A nemzetközi orvosi kongresszusok alkalmával behatóan tanulmányozta a dolgot és négy évvel ezelőtt föllépett tervével, melyet a főváros hatósága kedvezően fogadott s az előmunkálatok befejeztével megalakult az önkéntes mentő-egyesület, melynek elnökéül sikerült megnyerni Andrássy Aladár grófot, a ki dr. Kresz Gézával, az egyesület igazgatójával, igazán odaadó buzgalmat és tevékenységet fejtett ki, hogy az új intézményt felvirágoztassa. Ebbeli törekvésüket buzgón támogatta Mundy báró, a bécsi mentőegyesület nagyérdemű igazgatója, a ki több izben személyesen járt itt s nem csak jó tanácscsal szolgált, de a bécsi mentő-egyesület nyolcz tagját is leküldte Budapestre, hogy az itteni mentőket a gyakorlati működésbe bevezessék.
, T I T O ; „ I egész étre 8 frt Csupán a VASABNAPI UJSAG 7,, , feleyre ... 4 •
XXXVIII. ÉVFOLYAM.
, „„TTT„,,„In„„. I egész évre 6 frt I Külföldi előfizetésekhez a postailag Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK , , _ ( félévre _ 3 « meghatározott viteldíj is csatolandó
A kezdet szerény volt. A lipótvárosi templombazárban rendeztek be egy kis központi állomást, melyet sűrűn kezdtek látogatni a budapesti egyetem orvostanhallgatói, a kik az önkéntes mentő-egyesület tulajdonképeni működő tagjai lettek. Az egyesület úgy volt szervezve mindjárt megalakulásakor, hogy az orvosnövendékek végezzék a mentő szolgálatot, a mi által nemcsak jót cselekesznek, de egyúttal bizonyos orvosi tapasztalatra és gyakorlati készültségre tesznek szert. Szóval a mentő-egyesületbeli munkálkodás némileg szerves kapcsolatba hozatott az egyetemi tanítással, a mi a képzelhető legszerencsésebb megoldás. De a központi állomást nemcsak a mentők és az önként felügyeletet tartó orvosok keresték fel, de hivatalos közegek és magánosok minden gondolható esetben, s mentőink, kiknek egyetlen zárt mentő-kocsijuk volt, hűségesen kivonultak és emberül teljesítették feladatukat. Es sajátszerű, hogy mig Bécsben bizonyos gúny és ellen-
szenv nyilvánult a mentők iránt a közönség körében, nálunk mindenütt előzékenyen, sőt tisztelettel fogadták őket. Az intézmény gyorsan gyökeret vert s népszerűséghez jutott, a miben kiváló része van az ügybuzgó vezető férfiakon és a működő tagokon kivül a fővárosi napi sajtónak, mely ritka figyelemmel kisérte az új egyesület működését. Egymást érték a pártolásra való felhívások, s a napilapok hírrovatában új szólásformák honosodtak meg: «Az áldozat nem sokáig feküdt vérében, mert az önkéntes mentők gyorsan megjelentek, sebeit kimosták, bekötözték és a szerencsétlent beszállították a P>ókus-kórházba.» Ma e befejező mondat nélkül szinte lehetetlen elképzelni egy rendőri hirt. Eléggé haragusznak e miatt azok az újdondászok, a kik előszeretettel támadták meg a rendőrséget. Annak előtte ugyanis pompásan lehetett színezni az újdonságokat. «lieggel 8 órakor történt a katasztrófa s az áldozatok, kik közül többen életveszélyes sérüléseket szenvedtek, még délelőtt 11 órakor is ott feküdtek vérükben ; mert rendőrt nem lehetett felhajszolni, a ki kórházba szállíttatta volna őket. Végre délfelé arra vetődött egy sétáló rendőr, de az kijelentette, hogy neki a dologhoz semmi köze. Délután azután a járókelők hordárokkal czipeltették be a sebesülteket a kórházba, s így valósággal isten csodája, hogy aluszékonv rendőrségünk mellett életben maradtak. i) Ezek a frázisok ma már kikoptak a napi hírlapirodalomból, de helyébe jöttek a mentők gondoskodásából olyan orvosi szakkifejezések, melyeket a századik olvasó is alig ért meg. Sebaj, annál nagyobb a mentők érdeme, a kik a még oly veszedelmes «izületi ficz-dag »-ok&t is orvosolni tudják.
GRÓF ANDRÁSSY A L A D Á R , az önkéntes mentő-egyesület elnöke.
S a népszerűséggel, melyet a mentők kivívtak, növekedett a közönség áldozatkészsége és mind többen gyámolították adományaikkal a mentőegyesületet. Különben az ebbeli érdeklődés ébrentartásáról maga az egyesület igen ügyesen gondoskodott. Alig van ma Budapesten vendéglő, kávéház és kaszinó, a hol ne volnának az egyesületnek csinos perse-