14. SZÁM. 1891. Előfizeted
B U D A P E S T , Á P R I L I S 5.
feltételek:
VASÁÉN API IJJSÁG és | egész évre 1 2 írt „„„„„-„ , , _ POLITIKAI ÚJDONSÁGOK együtt | fel évre _ 6 «
A
MENTŐK.
N
vagyonhoz, tekintélyhez még alig jutott emberbaráti intézmény olyan rövid idő alatt, mint a budapesti önkéntes mentő-egyesület. Alig három éve, hogy megalakult, és van saját háza, évi dotácziója és olyan fölszerelése, a milyen nincs a külföldön sem. Pedig odakünn évtizedek óta kiváló gondját képezi az illetékes hatóságoknak, hogy gyors orvosi segítségben részesítsék azokat, a kiket akár önhibájukból, akár véletlenül szerencsétlenség ér. A legtöbb helyen azonban csak odáig jutottak, hogy a rendőri közegek utasítva vannak, hogy a szerencsétlenül járt embereket rögtön a legközelebbi kórházba szállítsák. Arról, hogy azok mindjárt a helyszínén, hol a szerencsétlenség történt, orvosi segítségben részesüljenek, eddig még csak Bécsben és Budapesten van gondoskodva, mert rendszeres mentő-egyesületek csak e két európai fővárosban működnek. ÉPSZERŰSÉGHEZ,
Jól esik konstatálnunk, hogy ezen a téren megelőztük a külföldet s mentő - egyesületünk ma már egy olyan minta - intézmény, melynek tanulmányozására messze földről jönnek hozzánk kiváló szakférfiak. A főváros egyik jeles képzettségű kerületi orvosában, dr. Kresz Gézában, fogamzott meg az eszme, hogy mentő-egyesületet alapít Budapesten. A nemzetközi orvosi kongresszusok alkalmával behatóan tanulmányozta a dolgot és négy évvel ezelőtt föllépett tervével, melyet a főváros hatósága kedvezően fogadott s az előmunkálatok befejeztével megalakult az önkéntes mentő-egyesület, melynek elnökéül sikerült megnyerni Andrássy Aladár grófot, a ki dr. Kresz Gézával, az egyesület igazgatójával, igazán odaadó buzgalmat és tevékenységet fejtett ki, hogy az új intézményt felvirágoztassa. Ebbeli törekvésüket buzgón támogatta Mundy báró, a bécsi mentőegyesület nagyérdemű igazgatója, a ki több izben személyesen járt itt s nem csak jó tanácscsal szolgált, de a bécsi mentő-egyesület nyolcz tagját is leküldte Budapestre, hogy az itteni mentőket a gyakorlati működésbe bevezessék.
, T I T O ; „ I egész étre 8 frt Csupán a VASABNAPI UJSAG 7,, , feleyre ... 4 •
XXXVIII. ÉVFOLYAM.
, „„TTT„,,„In„„. I egész évre 6 frt I Külföldi előfizetésekhez a postailag Csupán a POLITIKAI ÚJDONSÁGOK , , _ ( félévre _ 3 « meghatározott viteldíj is csatolandó
A kezdet szerény volt. A lipótvárosi templombazárban rendeztek be egy kis központi állomást, melyet sűrűn kezdtek látogatni a budapesti egyetem orvostanhallgatói, a kik az önkéntes mentő-egyesület tulajdonképeni működő tagjai lettek. Az egyesület úgy volt szervezve mindjárt megalakulásakor, hogy az orvosnövendékek végezzék a mentő szolgálatot, a mi által nemcsak jót cselekesznek, de egyúttal bizonyos orvosi tapasztalatra és gyakorlati készültségre tesznek szert. Szóval a mentő-egyesületbeli munkálkodás némileg szerves kapcsolatba hozatott az egyetemi tanítással, a mi a képzelhető legszerencsésebb megoldás. De a központi állomást nemcsak a mentők és az önként felügyeletet tartó orvosok keresték fel, de hivatalos közegek és magánosok minden gondolható esetben, s mentőink, kiknek egyetlen zárt mentő-kocsijuk volt, hűségesen kivonultak és emberül teljesítették feladatukat. Es sajátszerű, hogy mig Bécsben bizonyos gúny és ellen-
szenv nyilvánult a mentők iránt a közönség körében, nálunk mindenütt előzékenyen, sőt tisztelettel fogadták őket. Az intézmény gyorsan gyökeret vert s népszerűséghez jutott, a miben kiváló része van az ügybuzgó vezető férfiakon és a működő tagokon kivül a fővárosi napi sajtónak, mely ritka figyelemmel kisérte az új egyesület működését. Egymást érték a pártolásra való felhívások, s a napilapok hírrovatában új szólásformák honosodtak meg: «Az áldozat nem sokáig feküdt vérében, mert az önkéntes mentők gyorsan megjelentek, sebeit kimosták, bekötözték és a szerencsétlent beszállították a P>ókus-kórházba.» Ma e befejező mondat nélkül szinte lehetetlen elképzelni egy rendőri hirt. Eléggé haragusznak e miatt azok az újdondászok, a kik előszeretettel támadták meg a rendőrséget. Annak előtte ugyanis pompásan lehetett színezni az újdonságokat. «lieggel 8 órakor történt a katasztrófa s az áldozatok, kik közül többen életveszélyes sérüléseket szenvedtek, még délelőtt 11 órakor is ott feküdtek vérükben ; mert rendőrt nem lehetett felhajszolni, a ki kórházba szállíttatta volna őket. Végre délfelé arra vetődött egy sétáló rendőr, de az kijelentette, hogy neki a dologhoz semmi köze. Délután azután a járókelők hordárokkal czipeltették be a sebesülteket a kórházba, s így valósággal isten csodája, hogy aluszékonv rendőrségünk mellett életben maradtak. i) Ezek a frázisok ma már kikoptak a napi hírlapirodalomból, de helyébe jöttek a mentők gondoskodásából olyan orvosi szakkifejezések, melyeket a századik olvasó is alig ért meg. Sebaj, annál nagyobb a mentők érdeme, a kik a még oly veszedelmes «izületi ficz-dag »-ok&t is orvosolni tudják.
GRÓF ANDRÁSSY A L A D Á R , az önkéntes mentő-egyesület elnöke.
S a népszerűséggel, melyet a mentők kivívtak, növekedett a közönség áldozatkészsége és mind többen gyámolították adományaikkal a mentőegyesületet. Különben az ebbeli érdeklődés ébrentartásáról maga az egyesület igen ügyesen gondoskodott. Alig van ma Budapesten vendéglő, kávéház és kaszinó, a hol ne volnának az egyesületnek csinos perse-
218 lyei, melyek ezt a feliratot viselik: «Mindnyá-
junkat érhet baleset! Adakozzunk a mentő-egyesületnek !» Azóta valóságos röpkeszóvá vált ez a jelmondat. Noha az is bizonyos, bogy a nagy közönség áldozatkészsége nem áll arányban ama fontos szolgálatokkal, a melyeket a mentö-egyesület a társadalomnak tesz. Bezzeg Bécsben, hol a mentő-egyesület évi költségvetése 70 ezer frtra rug, teljesen a közönség fedezi ezt a kiadást, a nélkül, hogy a hatóság anyagi támogatást nyújtana. Ellenben a mi mentőink évi kiadása 25 ezer forint, melyből 10 ezer forintot a főváros fedez. A többi pedig nehezen folyik be tagdíjakból és adományokból. Bizony nem ártana, ha a közönség bőkezűbb lenne a közhasznú intézettel szemben. Viszont el kell ismernünk, liog}' a fővárosi hatóság s egynémely előkelő körök minden lehetőt megtesznek érdekében. Ezeknek köszönhető, bogy a mentő-egyesületnek ma már saját otthona, illetőleg háza van a főváros egyik legszebb helyén a Sólyom- és a Markó-utcza sarkán. Ez a kétemeletes kis palota, melynek rajzát mai lapunkban bemutatjuk, Quittner Zsigmond műépítész tervei szerint épült, s az épület maga 60 ezer és fölszerelése 15 ezer forintba került. De ilyen kevés költséggel csak azért volt az épület kiállítható, mert az építésében és berendezésében részt vett iparosok nagylelkű árleengedéseket tettek. Az épület mai alakjában igazi mintája a mentőháznak. A sarokról diszes bejárat vezet az úgynevezett nagyterembe, mely a felekkel való érintkezésre szolgál. Balra tőle van az őrvezető fülkéje, mely különféle telefonokkal és szolgálati könyvekkel van fölszerelve. Ebből nyilik a műtőterem, mely a modern sebészet minden követelményének megfelelőleg van berendezve. Itt van a gyomormosó készülék, mely a mentő-egyesület szabadalma. E készülék, melynek alkalmazását egyik képünk tünteti fel, az ellenmérgek beadását megelőzőleg a gyomor alapos kimosására szolgál s havonként 30—40 esetben van használatban. E teremben vannak az antiseptikus kötszerek, a tökéletes fertőtlenítés segédeszközei. Ebből nyilik a betegszoba, hol a súlyosabb betegek ideiglenesen elhelyezhetők. Jobbra van a vendég-, illetőleg társalkodó-terem, hol a mentők szórakozást találnak. Mellette van a napi ügyeletes orvos szobája. A folyosón van a nagy vészharang, melyet tömeges szerencsétlenségek alkalmával kondítanak meg. Az első emeleten van a mentőlaktanya, hol állandóan nyolez mentő nyer ingyen lakást, a kik azután folyton kéznél is vannak. Itt van továbbá a díszterem és iroda, mig a második emelet az igazgató lakásául szolgál. Az udvarban van a fészer és istálló, a kocsik és lovak számára. Az egyesületnek 11 különböző kocsija van. Ezek közül liárom közönséges mentő-kocsi, melyeken a mentők a baleset színhelyére sietnek. A zárt kocsiban egy könnyen kihúzható és betolható, szíjakon függő hordágy szolgál a sebesültek fekhelyéül. Minden kocsiban van még egy tartalék-ágy és két kötszer-láda. Van egy ablaknélküli zárt és belől kaucsukkal kipárnázott mentő-kocsi az elmebetegek számára. Továbbá két úgynevezett «landauer», melyben csak előkelőbb betegeket szállítanak. Az egyesületnek vannak még tolható szállító-kocsijai, van egy omnibusza és halottas kocsija. Ez utóbbiakon kivül minden kocsi télen fiitve van és ragadós betegeket nem szállítanak rajtuk. Az őrségi szobában átlag 16—18 esetet jelentenek naponta s a mentők három perez alatt a szerencsétlenség nagyságához képest egy vagy több kocsin kivonulnak. Megtörtént már, hogy egyetlen napon 26 esetben vették igénybe segítségüket. Négy évi fennállása óta az egyesület tagjai máig több mint 20 ezer esetben működtek közre. A mentők rendkívüli buzgalommal teljesítik feladatukat s szinte panaszkodnak, lia négy-öt órán keresztül nem történik eset. Nagyobb ünnepélyeknél, temetéseknél, színházaknál úgynevezett «mozgó-őrség« teljesíti a szolgálatot. A mentők központi állomását már több fejedelmi vendég látogatta meg, köztük József fő-
VASÁENAPI ÚJSÁG. herczeg, a ki a humánus intézménynek fővédnöke. A mult évben megnyüt új házat pedig legközelebb a király tisztelte meg látogatásával, a mikor ő felsége ritka elismeréssel szólt annak mintaszerű berendezéséről és működéséről. Az intézmény felvirágoztatásában az elnökön, a fáradhatatlan igazgatón, a választmány tagjain, Strihó Gyula titkáron kívül kiváló részük van maguknak a fiatal mentőknek, kiknek begyakorlásában és vezetésében különösen dr. Burián Aladár főintéző és dr. Kovács Aladár parancsnok szerzett kiváló érdemeket. Az egyesület igazgatója, főleg a legutóbbi dunai katasztrófa óta, a vízből-mentés szervezésén fáradozik, a mire nálunk, hol évenként oly sok emberáldozatot követel a Duna, valóban égető szükség van. A főváros és a nagy közönség csak a közügynek és a társadalomnak tesznek szolgálatot, ha az egyesületet ebbeli nemes szándékában is tőle telhetőleg gyámolítják. D r . KOVÁCS D É N E S .
S A U L É S DÁVID. Saul szive éjsötétbe, Nincsen nyugta ébren, alva. Vad kisértet jár ki és be, Tova űzni nincs hatalma! Dalnok lantja űzhetné el, A mi bántja s lelkét dúlja.... Követ indul szolganéppel, Fáklyafényök Isten újja. Betlehembe igy vetődnek, Szárnyra kelve száll a jó hír: Délczeg ifja szép mezőnek Hogyha lantol: dala gyógyír. Húrja pendül... zendül ajka, S mintha sírna lágy zenéje, Szolganép is ámul rajta, S elbűvölve tart feléje : «Dávid, jöszte, Saul kéret! Gyászban űl ma bús Izráel . .. Lantod légyen a kiséret, Gyötrő lélek így hagyná el.» Dávid arcza elsötétül: «Gyönge nyájam, róna, bérezek, Hadd búcsúzzam erdeidtül, Jálive, szólít. . . ő a végzet!» Fényben úsznak márványtermek . . . — Zsarnok lelke éjsötétbe, — S Dávid, ifjú pásztorgyermek, Bűvös lantot verve, lép be. Mintha sírna lágy zenéje, Majd vidulna egyre jobban, Bánat enyhül, oszlik éje. Saul szíve meg-megdobban. Húrja pendül . . . zendül lantja . . . Zsarnok éled . . . arcza vidul. Gyötrő lélek hátrahagyja, S rabja mentve, lánczaitul. Szárnyain a gyors időnek Elsuhannak század évek . . . Emberöltők sorra jőnek . . . Zeng a hárfa s száll az ének! Pásztordalnok sírba zárva. Pálcza s trónja semmivé lett. Lánglelkekre szállt a hárfa, S gondot űz, ha bánt az élet! KÖNYVES T Ó T H KÁLMÁN.
TÓPARTON, i.
Tóparton állok. Nézdelem Az apró hullám-gyűrűket. A mint inognak nesztelen, S egy könnyű ákáczlevelen Próbálgatják erejüket.
12.
1891.
SZÁM.
xjixviii.
ÉVFOLYAM.
Egy lepkeszárny érinti csak S tükrén az is nyomot hagyott. Szélvész, vihar se kelti föl Almos, megdermedt fektiből, Ha tükre egyszer — megfagyott. n.
Ringó liulllámok tükörében A napnak képe ing, trezeg, A lombos ágat mintha ráznák Parányi kis tündérkezek. Aranyhalak csapatja űzi A lombon áttört sugarat. Majd tánezra kelnek ott körötte Keringve a felszín alatt. Dalos madár az ág hegyéről Kedvét találva nézi ezt. Hunyorgat kis sötét szemével S a tánezhoz ő fütyölni kezd. Ne volna szívem összetörve, Ilyen nehéz, borús, kihalt, En zengeném játékotokhoz A víg, bohókás, játszi dalt. ZEMPLÉNI ÁRPÁD. *
SZÁMADÁS. — Az élet fáj ? — Jobb volna a halál ? Miért döbbensz meg ? Most előtted áll. Sokat igért a lét s mitsem adott Megúnt nyűgét egyben lerázhatod. Szived fásult, lelkedre éj borúit! Kinek ? mi végre élsz még ? nyomorúlt! Ha nem világíthatsz már, legalább Ne öregbítsd itt e nagy éjszakát. Nem koldusok számára áll a föld; Az éljen itt, ki hivatást betölt, Kiért, ha meghal, könnyű még pereg, Kiben vesztettek még az emberek. Ember, ki élt és használt eleget; Ember, ki ártott, osztott sebeket; Ki boldogított; ki halált hozott; Éljen az áldott és az átkozott! De a ki lelkét veszté a csatán, Elhányta fegyverét egymás után, S most félszegen, lefegyverzetten áll: Annak számára nincs más, csak halál. Oh, belső démon, hallgass, kegyelem! Magam ellen sincs többé fegyverem. Elvetted multam, hagyd meg a jövőt, Várd el, míg lelkemnek új szárnya nőtt! Engedj remélnem, álmodnom ; szivem Ki fog gyógyulni újra, azt hiszem. Zsibbadt lelkem újúlt erőre kap, A dal forrása újból fölfakad. Az egy halál helytt újabb száz remény! Bukott királynak szűk jótétemény! Mankó az elveszített szárnyakórt! Élünk tovább — a meddő vágyakért. ZEMPLÉNI ÁRPÁD.
HA SÖTÉTEN... Ha sötéten Hallgatnak a falombok, S megcsendítik Az estveli harangot: Föltekintesz A csillagos egekre; S hála-köny ül Két nefelejcs szemedbe Titkos ihlet Szállja meg a szivemet, Átkulcsolom Összetett két kis kezed S mig el nézem Boldogságos szép orczád. Hiszem, lnszem: Hogy van ott fönn mennyország... BALOGH
DEZSŐ.