XXI. évfolyam 2011. május
Csurgó és Környéke
Csurgó és Környéke Csurgó és Környéke Közéleti és kulturális lap Megjelenik minden hónap harmadik hetében Ára: előfizetéssel: 100,-Ft/pl., alkalmanként: 150,- Ft/pl. Kiadja: Csurgó Város Önkormányzata Felelős kiadó: Füstös János polgármester Levélcím: 8840 Csurgó, Széchenyi tér 2. Telefon: 82/571 014 Email cím: csurgo.es.kornyeke@gmail.com
főszerkesztő: Szabó Sándor szerkesztők: Simon Mihály Pál János Füstös János igazgató Lapzárta minden hónap 15-én!
Tartalomból:
A rendezők a műsorváltoztatás jogát fenntartják! Oldal 12
Szentkirály a PAKTUMBAN 2.o.; Legyen közös ügyünk a munka 3.o.; Csurgói Hélikon 4. o.; Feltárul a múlt 5. o.; Mert mi megbocsátunk 6.o.; Pedagógus példák a múltból 8. Iskolaváros 9. o.; Hirdetések 10. o.; Csurgói diák festette Mindszenty József közismert portréját 11. o.; VII. Csusza Fesztivál programja
Feltámadási Menet 2011 Ebben az évben már hetedik alkalommal érkezett városunkba a Tihanytól Csíksomlyóig tartó zarándoklat déli ága. A menet eredeti célja az volt, h o gy a ro ss z em lék ű 2004.december 5-i népszavazást követően hirdesse a Feltámadott Krisztussal fennálló szövetségünket és nemzeti újjászületésünk szükségességét. Tavaly végre kedvező változás történt Magyarországon: nemzetünk már nemcsak a szellem szintjén egységes, hanem a személyek tekintetében közjogilag is. Ezért hálát kell adnunk: az idei Feltámadási menet a hálaadás jegyében halad végig a kárpátmedencei magyarság területein. A kedvező változás miatt további segítségkéréseket is merünk az Úristen elé tárni. A zarándoklatban részt vevő csurgóiak a következő kéréseket jegyezték be a Zarándokkönyvbe, illetve írták fel a Jelképre kötött szalagunkra: "Isten, áldd meg a magyart!" (Kölcsey Ferenc)
- "Testvéreim, milliók elhullott magvai egyazon kalásznak: szeressétek egymást!" (Sárközi György) A Jelképet és a Zarándokkönyvet idén is a becsehelyiek népes csapata plébánosuk vezetésével hozta el Csurgóra A fogadásra a Jézus Szíve templomban került sor, melyet a részt vevők zsúfolásig megtöltöttek. A helyieken kívül a környező falvak küldötteik révén nagy lelkesedéssel kapcsolódtak be a rendezvénybe, így a csurgónagymartoniak, a gyékényesiek,a porrogiak,a porrogszentkirályiak,a szentaiak és a somogycsicsóiak is. Az egyházak vezetőinek köszöntője után városunk polgármestere, Füstös János, majd Szászfalvi László államtitkár úr is üdvözölte a megjelenteket. A Csurgói Református Gimnázium, Általános Iskola és Kollégium, továbbá az Eötvös József Általános Iskola, a II. Rákóczi Ferenc Általános Iskola, a Réti József Zeneiskola, a Talentum Művészetoktatási
Intézmény tanulói és tanárai színvonalas műsorukkal köszöntötték a menetet, de fellépett a Gyékényesi Nótakör és Laczkó Judit porrogszentkirályi énekes és versmondó is. Jelen voltak — csurgói népviseleti ruhában — az Óvárosi Művészeti Egyesület néptánccsoportjának tagjai is. Az ünnepség végén minden helyiség polgármestere, illetve megbízottja lakosainak nevében felkötötte a Jelképre a Csíksomlyóra szánt szalagot, majd üzenetüket beírták a Zarándokkönyvbe. A lelkipásztorok áldása után elhangzott a Székely Himnusz, majd a Magyarok Világhimnusza is. A zarándoklat másnap Berzencét érintve Nagyatádon folytatódott, ahol a csurgói küldöttség átadta a "stafétabotot" a város megbízottainak. Érezzük, hogy a menet Csurgón is elérte célját: hitünkben, reményeinkben, magyarságtudatunkban megerősödve térhettünk haza! Horváth Lajosné
A Mi kis Városunk… A Mi kis Városunkban megjelentek az Idegenek. No nem úgy, mint Orson Welles világhírű 1938-ban bemutatott rádiójátékában, a „Világok Harcában”, ahol agresszív marslakók lepték el a Földet, nem kis riadalmat okozva a hallgatókban. A mi „idegeneink” nem turisták, nem „gyütt-möntek” nem is a „gyütt-maradtak”. A mi idegeneink azok, akik kedves kis városunktól elidegenedtek. Az idegenek kétfélék lehetnek. Egy részük azok akik életük sajátos sorsa okán, önként
kiválnak a város közösségéből. Ez személyes lélektani probléma, nehezen, de egyéni akarattal orvosolható. Vannak azonban olyanok akiket a közösségek fals hangadói - különös érdekek folytán, nem becsülvén a felmutatott értékeket — elidegenítenek. Ahogy egykoron a magát nagyra becsülő mester bölcsen mondta: „örültünk, hogy jött, még jobban, hogy elment.” Ezek a társaink, az elidegenített idegenek, szinte marslakóvá válnak saját környezetükben. Ez
már társas lélektani probléma. Kíséri a közömbösség, az érdektelenség, A mi marslakóvá vált idegeneink értékeit, hősiesen devalválják, azonban így a nagyközösség szegényebb lesz. Csurgó városa hagyományosan (Festetics óta) befogadó közösség. Idegen a kirekesztő, elhallgató, elhallgattató magatartás. Nem lehet senkinek sem érdeke, hogy elidegenedjünk, vagy elidegenítsenek. Rajtunk múlik az, hogy ne érezze senki magát idegennek a Mi kis Városunkban. - eszes -
Csurgó és Környéke
XXI. évfolyam 2011. május
Szentkirály a PAKTUMBAN riport Szlávecz Károlyné polgármester asszonnyal Hogy kerül Porrogszentkirály a paktumba? Ez egy érdekes kérdés, gyakorlatilag minden lehetőséget egy ilyen kis településnek, mint amilyen a miénk meg kell ragadni, minden új kezdeményezésben részt kell venni, s én úgy gondolom h ebben mi mindig is élen jártunk. Mi nagyon szívesen próbálkozunk új kísérletekkel új dolgokkal. S ennek a paktumos kísérletnek mi a lényege? A lényege természetesen a munkahelyteremtés, mint itt a környék legégetőbb problémájának megoldása lenne, hogy minél több munkahely alakuljon a mi térségünkben, vagy a közvetlen környezetünkben. Van arról kimutatás, hogy mennyi munkahely van Porrogszentkirályon és mennyi munkavállaló dolgozik másutt? Szomorú vagyok, igazán statisztikát nem tudok mondani. Elég úgy gondolom ha annyit mondok hogy hosszú évek óta az önkormányzat a legnagyobb munkáltató Porrogszentkirályon. Pár ember dolgozik a Gyékényesi Rt-nél, aztán csurgói Coopnál, elvétve egy-egy iskolában oktatásban dolgoznak emberek. Vannak akik tőlünk vidékre járnak dolgozni, előfordul hogy Nagykanizsára járnak varrni, illetve egyéb cégeknél vállalnak munkát szintén Nagykanizsán. Konkrétan a paktumban Porrogszentkirály milyen projekttel szerepel? Közös projekttel szerepelünk a kistérséggel, tehát a közvilágosításos témába szeretnénk mi is részt venni úgyhogy ha ennek lesz realitása akkor nagyon szívesen vesszük. Ez a közvilágosításos téma munkahelyet fog teremteni? Legfeljebb településenként egyet, ugyanis ez megújuló energiát fog alkalmazni, tehát azt fogja elektromos energiává alakítani, s legföljebb egy karbantartóra lesz szükség, de a kezdeményezés újszerű, nagyon jó, s bízunk benne, hogy sikeres is lesz. A mai konferencián mi a konkrét jövetel célja? A jövetelünk célja gyakorlatilag egy új kezdeményezés. A helyi erőforrások kiaknázása, tanfolyamokat szerveztünk valamikor 2006-ban és 2008-ban és úgy gondoltuk, hogy lehetőségünk lesz arra hogy amit az embereink megtanultak az elméletbe azt gyakorlatba is alkalmazzák. Most gyakorlatilag faluhely Porrogszentkirály mindenki tudja, s azt is hogy az emberek nagy része ért a mezőgazdasághoz, csak nem biztos hogy azokat a korszerű ismereteket tudja amire most szükség van. Úgy gondoltunk hogy ilyen közmunka pályázat kapcsán mi pályázunk a munkaügyi támogatásra amit sikeresen el is nyertünk. Egy része gyakorlatilag kertészeti tevékenységet folytat, ami annyit jelent, hogy az Óvoda konyhájára, ami nem csak az óvodásokat, hanem a közétkeztetést is ellátja zöldséget termel. Ez gyakorlatilag az alapvető zöldségeket jelenti, tehát a hagymától a babig bezárólag. Mindez szabadtéri termesztésben történik egyrészt, másrészt pedig fóliasátor alatt. Ezzel meg lehet hosszabbítani azt az időt, amikor friss zöldséghez jutnak a gyerekek és a közétkeztetésben résztvevők.
Oldal 2
Lényegesen csökkenti az étkeztetési normatívának az öszszegét?! Ez egy értékteremtő közmunkaprogram, nyilvánvaló, hogy itt ezt a tevékenység „gyümölcsét” a zöldséget olcsóbban fogjuk tudni adni a konyhának, mint azt a zöldségesektől kellene megvenni. Mit tudna még hozzátenni az elhangzottakhoz? Ez a közmunka igaziból kétféle, tehát az egyik a zöldségtermesztés része, a másik része pedig gyakorlatilag jelen van a településünkön, az úgynevezett falusi turizmus. Van az önkormányzatnak egy vendégháza, amit úgy hívnak Öregtölgy vendégház, s ennek a bővítését szeretnénk olyan formában, hogy megvásároltunk két parasztházat, amit felújítunk, korszerűsítünk. Itt jön be a közmunkaprogramnak a második szakasza, egy kőműves brigád szervezése, aki itt tevékenykedik s ennek a településünkön előzményei is vannak. Évek óta, amíg nem is szerepelt ez a értékteremtő közmunkaprogram gyakorlatilag mi akkor is azt csináltuk. Mert olyanokat végezzett a kőműves brigádunk, hogy felújította két éven keresztül a ravatalozót, sportöltözőt. Aztán kaptunk úgymond ajándékba egy épületet, amit lebontottunk, s a vendégház környékén a kerítést abból építettük újjá. Divatos és elegáns rusztikus téglakerítés fa lécezettel. A régi tájháznak a felújítása is megkezdődött: ez az épület egy régi parasztház, vizes volt, vakolta mállott. Ezt szigeteltettük, szakipari munkát nyilván olyan gárdával csináltattuk akinek erre jogosítványa van. Egy modern korszerű szigetelést,kapott bádogozást kapott. A vakolást a helyiek végezték. Az olvasók nevében köszönjük a beszélgetést!
Felhívás TÁMOP 1.4.4-08/1-2009-0010 „Foglalkoztatási Paktum létrehozása a csurgói kistérségben” című projekt
Sajtótájékoztatóval egybekötött PROJEKT ZÁRÓ RENDEZVÉNYÉRE 2011. május. 26-én (csütörtök), 0 00 órai kezdettel kerül sor Csurgó-Alsok Zis-tón!
Csurgó Kistérségi Többcélú Társulás TÁMOP-1. 4. 4-08/1-20090010 „Foglalkoztatási paktum létrehozása a csurgói kistérségben” pályázat, céljainak megvalósítása az Európai Unió támogatásával, az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Csurgói diák festette Mindszenty József közismert portréját Pontosan húsz éve, 1991 májusában Mindszenty József bíboros, hercegprímás, érsek esztergomi újratemetésén találkoztam először az azóta már közismertté vált képpel A bíboros első nyughelye, az ausztriai Mariazell bazilikája számára a hercegprímás halála után két évvel, 1977ben készült az olajfestmény. Akkor még én sem tudtam, ma is kevesen tudják, hogy alkotója, egy bizonyos Schmidt Béla nevű festő, csurgói diák volt. A mai oktatásügyi viták során fel-, felvillan egy meghökkentő érv: a világ legjobb iskolái a magyar gimnáziumok voltak. Csurgó jövőre már 220 éves gimnáziuma is vonzotta, meg is tartotta, gazdag útravalóval bocsátotta útjukra hűségre nevelt diákjait. Az istvándi református lelkész fia 1940-ben érettségizett. Mint annyi más tehetséget, őt is csurgói festőművész rajztanára, Raksányi Lajos fedezte fel, és indította el a művészi pályán. Dédapját még Kovácsnak hívták. Lelkész volt, részt vett az 1848-as szabadságharcban. A megtorlás elől az Alföldre menekült. Itt vette fel álcázásul a Schmidt nevet. A festő- rajztanár dédunokának is menekülnie kellett 1956 telén. Az Egyesült Államok ünnepelt portréfestője lett. Megfestette Kennedy és Nixon elnököt, az utóbbi beiktatásán részt is vett. Soltra Elemér éremművész hívta fel a figyelmünket az általa legnagyobbnak tartott Raksányi Lajos tanítványra.
Osztálytársaitól is tudtuk: haza akart költözni. A csurgói gimnázium kétszáz éves évfordulójára 1992 áprilisában a család még megkapta a meghívót, de az iskola április 16án már csak gyászjelentést kapott az özvegy írásával: ”Kérem, szíveskedjenek értesíteni a találkozón osztálytársait, hogy Béla az élők sorából elköltözött.” A feleség még aznap értesített bennünket, hogy férje két héttel korábban elhunyt. 1992. április 11-én mondtak érte hálaadó istentiszteletet a Manville-i magyar református templomban. Nemcsak a hazaköltözése hiúsult meg, nem jelenhetett meg A portréfestészet elmélete és gyakorlata című könyve sem. Ezt is magyarul írta, a lánya fordította angolra. A legnagyobb művészeti kiadóval tárgyalt, kérésükre az illusztrációkon kellett volna még javítani, de ezt már nem tudta elvégezni. A teljes anyag együtt van. A feleség örülne a magyarországi kiadásnak. Az özvegy a Csurgói Városi Múzeum 1995. május 23-i ünnepélyes megnyitására magával hozott 8 festményt, 1 tájképet és 7 portrét, amelyek a különböző lelkiállapot- változásokat illusztrálják egy arcon. A Raksányi életmű- kiállítás közelében a múzeum egyik látványossága lehetne. Az Esztergomi Főszékesegyházi Kincstár különtermében a Mindszenty József Emlékkiállításon látható a csurgói festő „A hazájáért engesztelő Mindszenty” portréja.
H.J. Oldal 11
Csurgó és Környéke
XXI. évfolyam 2011. május
„A Novoplast Hungária Kft. telephely korszerűsítése” Projektzárás Az elvégezett beruházások eredményeként nemcsak az ott dolA Novoplast Hungária Kft., amely 1996 óta Iharosberényben gozók számára tudtunk komfortosabb munkahelyet teremteni, műanyag fröccsöntéssel, műanyag termékek gyártásával foglal- hanem további 2 fő foglalkoztatását is tudjuk hosszabb távon kozó kisvállalkozás, a DDOP-2009-1.1.1/F pályázati felhívás biztosítani. alapján, telephelyének további fejlesztésére pályázott. A pályázat támogatásra került, az elmúlt másfél év munkájának köszönhetően a programot megvalósítottuk. A sikeres pályázatnak valamint, a beruházás kivitelezése eredményeképpen új, speciális termékekkel bővítette skáláját, szigetelt műanyag létrák összeszerelése a villamos ipar részére, ezáltal erősítve a vállalkozás versenyképességét a piacon. Ezek az üvegszál erősítésű ipari létrák robosztusak és strapabíróak, viszont az alumínium létrákhoz hasonlóan könnyűek. A pályázatban a legnagyobb részt képviselt egy új 427 m2-es üzemcsarnok építése, amely raktárként és szereldeként funkcionál. Megtörtént az eddigi gyártó csarnok elektromos hálózatának teljes körű felújítása, amely korszerű, energiatakarékos LED-es fénycsövek beépítését is magába foglalta. Az északi oldalon levő nyílászárók cseréje, a szükséges kőműves és lakatos munkák elvégzése után a létesítmény a mai kor elvárásai szerinti állagot képvisel. Az üzemi épületek korszerűsítésével energia megtakarítás jött létre, a fajlagos fenntartási költségek csökkenése pedig további A projekt megvalósításának kezdete 2010. március 22, a tervefejlődéshez nyújthat lehetőséget. zett befejezése 2011. május 19. A teljes összköltsége A technológiafejlesztéshez új fröccsöntő gép, homokszóró 64.999.387 Ft, az elnyert támogatás az összköltség 60%-a. szekrény, címkeleválasztó, motorkiemelő, darabszámláló mérleg, az irodai munkához elengedhetetlen digitális másoló, nyomtató került beszerzésre. A projekt az alapinfrastruktúrával kapcsolatos fejlesztéseket is tartalmaz, mint pl. a telephelyre a földgáz bevezetését.
Csurgó Város Önkormányzata Tisztelettel meghívja a város polgárait a Nemzeti Egyetértés Napi és Hősök napi ünnepségre Június 4-én 15 órára
Trianoni emlékmű Zászlófelvonás – Füstös János polgármester, tűzoltók Himnusz – SI-SA-QUA Szavalat – Németh Boglárka: Juhász Gyula: Trianon Ének – Laczkó Judit Székely himnusz
„Legyen közös ügyünk a munka” A Csurgó Kistérségi Foglalkoztatási Paktum szervezésében került sor 2011. április 29-én a II. Foglalkoztatási Fórum megrendezésére. A rendezvény, a csurgói kistérség termékeinek bemutatására, valamint a foglalkoztatással kapcsolatos előadások megtartására, a térségi munkáltatók megismertetésére fókuszált.
arról, hogy milyen mértékű lehet a támogatás, milyen közvetlen költségek támogathatóak. Előadásából megtudhattuk, hogy a csurgói kistérségben 10 önkormányzat nyújtotta be támogatási kérelmét ebben a támogatási konstrukcióban. Ezzel 59 fő foglalkoztatását sikerült megoldani a térségben, 2011. április – decemberig. Somogyudvarhely Község Önkormányzata értékteremtő pályázatáról beszélt Kiss Kornél polgármester. Videó vetítés során mutatta be, hogy milyen tevékenységet végez Somogyudvarhelyen 10 fő közmunkás, biomassza készítésben, faluház működtetésben és felújítási munkálatokban.
A délelőtt 10 órakor kezdődő fórumot Füstös János, a Csurgó Kistérségi Többcélú Társulás elnöke nyitotta meg. Ezt követően a Baranya Megyei Munkaügyi Központ Csurgói Kirendeltségének Vezetője, Olvasó Györgyné tartott előadást az értékteremtő közfoglalkoztatásról. Porrogszentkirály Község Önkormányzatának polgármestere, Szlávecz Károlyné szintén az értékteremtő közfoglalkoztatás sikeréről számolt be. Településén 11 főt foglalkoztatnak zöldség-, gyümölcstermesztés, virág és virágpalánta termesztés keretein belül. Legutolsónak Gál Vilmos ügyvezető igazgató számolt be egy induló vállalkozás - fafeldolgozó üzem - alapjainak megteremtéséről, munkahelyteremtő tevékenységük lényegéről. A fórum rendezvény zárásáig az érdeklődök megtekinthették a vállalkozók, kézművesek, képzők által berendezett kiállítást.
Világháborús emlékmű Hősök névsora – Rebi Eszter, Vörös Mátyás – SI-SA-QUA Szavalat – Czippán Dávid - Babits: Húsvét előtt Ének – Hova tűnt a sok virág – Dr. Dergecz Mária, SI-SA-QUA Köszöntő: Füstös János polgármester Ünnepi beszéd – Szászfalvi László államtitkár Szavalat – Vargáné Hegedűs Magdolna: Emlékezzünk a Hősökre! Emlékezés, köszönetnyilvánítás: Dr. Soós Gyula képviselő Leleplezés – Füstös János polgármester, Szászfalvi László államtitkár Szentelés, áldás – Szászfalvi Lászlóné református lelkész, Györgyi Zsolt evangélikus lelkipásztor, Maczkó Gyula esperes
Koszorúzás Oldal 10
A Csurgó Kistérségi Többcélú Társulás TÁMOP 1.4.4-08/1-2009-0010 „Foglalkoztatási paktum létrehozása a csurgói kistérségben”című pályázat céljainak megvalósítása az Európai Unió támogatásával és az Európai Szociális Alap társfinanszírozásával valósul meg.
Előadását az előzmények ismertetésével kezdte, majd rátért az értékteremtő közfoglalkoztatással kapcsolatos pályázati tudnivalók bemutatására: a pályázat benyújtására való jogosultságról; a támogatás megállapításának feltételeiről beszélt valamint Oldal 3
Csurgó és Környéke
XXI. évfolyam 2011. május
Csurgó és Környéke Galériája: Papp Imre fotói
Iskolaváros Nagyváthy János Középiskola
Csurgói Hélikon
Sásliliom
A Nagyváthy János Középiskola 18 éve ápol szoros partnerkapcsolatot Meuselwitz türingiai város iskolájával. Az kapcsolattartás első évében magyar diákok és kísérőik utazhattak ki, de 1993 nyarán még bizonytalan volt a látogatások folytatása. Szerencsére az évek során sikerült egyre szorosabbra fűzni ezt a kapcsolatot, így nagyváthys diáknemzedékek számára állt és áll nyitva a lehetőség, hogy külföldre utazzanak, és itthon is német vendéget vállaljanak. Sok szülő felmérte a kapcsolat jelentőségét, és szívesen hoztak áldozatot az ügy érdekében. A németországi utak alkalmával a gyerekek részt vesznek a fogadó család és az iskola életében, kirándulnak a közeli nagyvárosokba: Lipcsébe, Drezdába, Erfurtba, de eljutottak már Berlinbe is. A magyarországi fogadások hasonlóképpen zajlanak. A német iskolai csoport most május 2-án érkezett, egy hetet töltöttek Csurgón és környékén. - A kollégák az idén is sokat segítettek – mondja a főszervező, Ureczkyné Jámbor KA Nagyváthy János Középiskola 18 éve ápol szoros partnerkapcsolatot Meuselwitz türingiai város iskolájával. Az kapcsolattartás első évében magyar diákok és kísérőik utazhattak ki, de 1993 nyarán még bizonytalan volt a látogatások folytatása. Szerencsére az évek során sikerült egyre szorosabbra fűzni ezt a kapcsolatot, így nagyváthys diáknemzedékek számára állt és áll nyitva a lehetőség, hogy külföldre utazzanak, és itthon is német vendéget vállaljanak. Sok szülő felmérte a kapcsolat jelentőségét, és szívesen hoztak áldozatot az ügy érdekében. A németországi utak alkalmával a gyerekek részt vesznek a fogadó család és az iskola életében, kirándulnak a közeli nagyvárosokba: Lipcsébe, Drezdába, Erfurtba, de eljutottak már Berlinbe is. A magyarországi fogadások hasonlóképpen zajlanak. A német iskolai csoport most május 2-án érkezett, egy hetet töltöttek Csurgón és környékén.
Elmúlás
Oldal 4
Csurgói Városi Iskolák és Óvodák
Az elmúlt időszakban egyre többen fejezték ki örömüket, hogy Csurgón is működik tanodaprogram. A TÁMOP 3.3.5. /A-08/01 kódszámú Európai Uniós támogatási keretből nyert a Csurgó-Óvárosi Művészeti Egyesület e program megvalósítására. A projektben megfogalmazott célokon túl, célunk a résztvevő gyerekekkel a város kulturális életébe való bekapcsolódás. Ezért a tanoda tanévzáró ünnepélyén kiállítással és egy kis előadással fognak kedveskedni a gyerekek, melyre szeretettel várunk minden érdeklődőt.
Téli templomkert
10 éves koromban Bánki József tanár Úr keze alatt kezdtem ismerkedni a fotózás kezdeti lépéseivel, majd középiskolásan egy aktív és jó szintű klub tagja lehettem Keszthelyen. Nagyon jó fotósoktól tanulhattam. Nyári szüneteimben itthon Dr. Jezierski Istvánné Juditka mellett gyakorolhattam és tanulhattam a laborjában és műtermében. Köszönöm nekik ezúton is a támogatást, segítséget. Munkába állásom után a fotózás idő hiányában háttérbe szorult, csak alkalmanként vettem gépet a kezembe. Az utóbbi években hogy több időm van, újra előkerült a régi hobbi, újra kezdtem, már a digitális fotózással. Tetszik, hogy sokoldalú lehetőségek rejlenek benne. Tagja vagyok remek fotós közösségeknek, tanulok, tapasztalatokat szerzek. Az eddig megszerzett tudással kezdő fotósokat tanítok az interneten. Izraelben, Erdélyben, Amerikában és természetesen itthon vannak tanítványaim, akiket segítek elindulni a fotózásban. Képeim jelennek meg több weblapon, helyenként kiadványokban. 2010-ben egy határon túli magyarok által kiírt pályázaton helyezést nyertem. Első sorban a természet szépségei ragadnak meg, de igyekszem a környezetem eseményeit is dokumentálni, amikor csak tehetem.
a hétvége mindig a családoké, akik változatos elfoglaltságokat szervezve bepillantást engednek a vendég gyerekeknek lakóhelyük életébe. Ilyenkor több idő jut egymás megismerésére, és persze a nyelv gyakorlására is. A napsütéses, élményekben gazdag hétvége után a gyerekek – mint mindig – most is csak hosszas búcsú után engedték el egymást, abban a reményben, hogy hamarosan Németországban találkoznak. Magyarné Urezcky Lilla egykori cserediák
A kollégák az idén is sokat segítettek – mondja a főszervező, Ureczkyné Jámbor Katalin. – Az iskolai programok során Varga Zsuzsanna magyarórát tartott a német nebulóknak, Novográdeczné Kakrik Ildikó a magyar népzenét mutatta be énekórán, Gáncsos Ildikó rajzfoglalkozásán pedig egy érdekes digitális technikával saját portréjukat is megfesthették a fiatalok. A délutáni kézműves-foglalkozáson pedig nemcsak a lányok készítettek ékszereket, de a gyöngyfűzés a fiúkat is megihlette, egyre több apró ajándék sorakozott az asztalokon a német családok nőtagjainak. Az uszodában rendezett vízi játékok is vonzották a gyereket, ifj. Dergecz Dezső rendkívül érdekes sportprogramot és vetélkedőt állított össze a fiataloknak. Ugyanakkor számos iskolán kívüli elfoglaltságot, kirándulást is szerveztünk. A nagyatádi hadipark csaknem két órán át foglalta le a fiatalok figyelmét, de ezen a napon a tekézés külföldi és hazai bajnokai is összemérhették ügyességüket. A német és magyar gyerekek a bikali élménybirtokra is eljutottak, a német kísérőtanárok szerint is nagyszerű volt ez a kirándulás, és tökéletesen illeszkedett a hét projekttémájához, amely ezúttal az ünnepek, szokások, hagyományok megismerésére irányult. A sűrű program után
Oldal 9
Csurgó és Környéke
XXI. évfolyam 2011. május
Pedagógus példák a múltból… Danielisz Lipótné „újvárosi” óvónő, és leánya Danielisz Flóra polgári iskolai tanárnő emlékére. világháborús időkben édesanyjával együtt csomagokat küldött a fronton harcoló magyar katonáknak. A városi Vöröskeresztes gyűjtés fő szervezőjeként hosszú szoknyáját felfogva járta a várost az akkori poros-sáros utcákon át, hogy élelmet, ruhaneműt és pénzt szerezzen a rászorulóknak. 1938 decemberében a városi Mikulásünnepély főrendezőjeként az óvódások és a lePedagógus naphoz közeledve a ma emberének, pedagógusai- ány polgáristák szereplésével szép kis ünnepség keretében 500 nak szeretettel ajánlom figyelmébe két elődünk felemelő példá- mikulás csomagot osztott ki a kis gyermekek között. Több alját, emberi és szakmai nagyságát, emlékük gondozását. kalommal akár még szilveszteri, báli kabaré fellépéseket is Danielisz Lipótné Wajdits Flóra (1868-1945) Csurgó város- vállalt pedagógus kollégáival együtt, hogy minél több embert ának második óvónőjeként 1900. január 13-án foglalta el állá- hívjanak egy-egy jótékonysági rendezvényre. sát az akkor újvárosi óvodaként emlegetett mai Mókuskert tag- Vallásos emberként 1935-ben az akkoriban készülő Jézus Szíóvoda elődjében. Az előző óvónő Fekete Ilona 1892-től 1900- ve templomnak egy festett ablakára tettek felajánlást. Emléküig, férjhez meneteléig látta el az első óvó feladatait. Helyére 17 ket az üveg ablak alatt ma is felirat hirdeti: „Felajánlotta -en pályáztak, közülük 15-en oklevelesek voltak. Az akkori Danielisz család 1935.” indoklás szerint Danielisz Lipótnét Hithű pedagógus munkájuk és áldoválasztották meg, gondolván, hogy zatos életük azonban sajnos tragikus négy gyermekes anyaként „… véget ért. 1945. március 31-én, akRégi mesékre emlékszel-e még? bizonyára jól fogja érteni az aprósákori lakásukban, a mai Polgármesteri Volt egyszer rég, volt egyszer rég. gok vezetését, oktatását, nevelését.” Hivatal emeletén Danielisz Lipótnét Szép tavaszon ragyogott fenn az ég, Korabeli újság cikkek szerint hamiközben az erkélyre kinézett, a Volt egyszer rég, volt egyszer rég. marosan a város szeretett és közkedvisszavonuló német csapatok egy velt óvó nénijévé is vált. Lelkiismerepülőgépről lelőtték. Leánya Ó mondd, miért nem mesélsz már nekem? retes munkája mellett példaértékűen Danielisz Flóra ekkor már 2 év óta Boldog időt soha nem feledem. részt vett a város életében is. Mind súlyos „gutaütés” (agyvérzés) miatt Hallani vélem a hangodat még, közszerepléseivel, mind anyagi táfél oldalára béna, ápolásra szoruló Volt egyszer rég, egyszer rég. mogatásaival hozzájárult a város beteg volt. Édesanyja halálát a földcivil testületeinek működéséhez. Mondd azt a szót melyre lánggal égetem én! szinten patikusként dolgozó GalamÚgy ahogy rég, úgy ahogy rég, Felajánlásokat tett az Ifjúsági zenebos Kálmán vette észre. Ő értesítette estélyre, a Tanítóképző majálisára, a Dalold a dalt, mely most vágyva száll felém! Flórika néni egykori kollégáját Dr. Úgy ahogy rég, úgy ahogy rég. Szegényeket segítő Alap javára. Fehér Aladárné Keresztessy MargiTagja lett a Csurgói Járási Népnevetot, aki a német katonák géppuska Jöjj, s jön a béke is újra veled! lési Egyletnek. 1908-ban az Óvodai lövedékei között egy talicskában az Üdvön és álmom, ó mondd ki lehet? Felügyelő Bizottság jegyzőjévé váárokban tolva mentette ki és vitte Rám nevet ajkad és tiszta szemed, lasztják. saját otthonába a beteg tanárnőt. Úgy ahogy rég, ahogy rég. Akkori szokás szerint júniusban Félévig, haláláig gondozta, ápolta óvodai záróvizsgákat tartott, meFehér tanárnő áldozatos munkával a lyekben a kicsinyekkel bemutatták szeretett kollégáját. az év közben tanult dalokat, verseket, rövid kis színdarabokat. Anya és lánya, a város két közismert és szeretett pedagógusa Aratási és Mikulásnapi bemutatókat, Brunszvik ünnepélyt szer- közös sírban nyugszanak a József Attila utcai temetőben. Sírjuk vezett, melyekkel bevételt is szerzett óvodájának, így juttatván felkutatására a cikk írójaként sokat bolyongtam, mire egy mojátékhoz, ruházathoz a kicsiket. hával vastagon bevont márványlapon felfedeztem a nevüket. 28 év óvónői munka után 1928. szeptember 28-án tette le a Elhanyagolt nyughelyüket megtisztítva és az óta is gondozva hivatalát. Íme egy mondat a búcsúztatóból: teszem le a hála és az utódok tiszteletének mécseseit eme két „Mindig vetett, soha nem aratott, fogadja most munkája befe- nagyszerű pedagógus sírjára. jeztével abból a kertből, melyet oly híven gondozott a hála és a Emlékük méltó megőrzésére végül álljon itt egy idézet szeretet virágait!” Danielisz Lipótné óvónő nyugdíjas búcsúztatójából: Danielisz Flóra(1891-1945) az 1910-es évek közepe táján ke- „Szeretettel, lelkesedéssel, fáradságos munkával rakta le a honrült édesanyja után Csurgóra az akkor még csak pár éve,1905- szeretet, gondolkodás, fegyelem első köveit a zsenge gyermek től működő polgári leányiskolába. Korabeli írások szerint lel- lelkekben, s a szeretet, amellyel látszólag játékos, alapjában kes és aktív tagja volt nem csak iskolájának, hanem a város komoly és fontos munkáját végezte, visszasugárzott rá sokszoéletének is. Számtalan iskolai, városi rendezvény, ünnepség, rosan a gyermekek és a szülők szívéből!” jótékonysági gyűjtés kapcsolódik a nevéhez. Az ínséges II. Vargáné Hegedűs Magdolna „A múlt tisztelete az a vallás, mely az új nemzedék köteléke. Ne veszítsünk el semmit a múltból, mert csak a múlttal alkothatjuk a jövendőt!” /Anatole France/
Oldal 8
kába. Ezeket az intézményeket létesíteni, fejleszteni és fentartani a nép vezetői, a falu intellektuálisai hivatottak. A. kulturális intézmények között első helyen kell megemlékeznünk a népkönyvtárakról, az olvasó-és a dalegyletekről. Majd tovább az ifjúsági egyletekről, céllövő egyletekről stb. Népkönyvtárakat minden súlyosabb anyagi áldozatok nélkül a kormány támogatásával lehet ma állítani. A jó olvasmány elvonja a falu népét a korcsmától és az erkölcstelen szórakozástól: igy tehát minden müvelt embernek kötelessége ezek létrejöttét elősegíteni. A dalegyletek még nemesebb szórakozást nyújtanak, a nép durvaságát nagy mértékben csökkentik. A dalos nép derültebb kedélyű, jobb érzületű; tehát ily egyleteket szintén létesítenünk kell, vagy elő kell mozdítanunk. Még tágabb tere van a gazdasági vonatkozású sociális intézmények létesítésének, ide tartoznak első sorban a különféle szövetkezetek. Igy a hitetszövetkezetek, a fogyasztási és ért ékesítő szövetkezetek. Ezek a szövetkezetek, miután az összetartáson, egymáson való segitésen és a kölcsönös támogatáson épülnek fel, nemcsak elsőrendű nevelő tényezők. Ezen általánosan ismert szövetkezeti formákhoz csatlakoznak ujabban az állatbiztosítás, a munkásbiztositás, a balesetbiztosítás, a községi takarékpénztárak és más népjóléti intézmények is, amiknek terjesztése a nép vezetőinek szintén elsőrangú kötelessége. Kik a nép hivatott vezetői és irányitói? Nyiltan kimondjuk, hogy a pap, tanitó és a jegyző. E három faktornak kell összefognia és egész tudásuk lelkesedésük teljességével azon lenniök, hogy a falut a sociális intézmények kifejlesztésével lakóira nézve kellemessé, és mindenkire kívánatossá tegyék. Ha a falu lakója társadalmi szükségleteit kielégítheti, nem kivánkozik sem a társadalmilag fejlettebb varosokba, sem a gazdasági előnyökke kecsegtető újvilágba. Jegyző, tanító és pap: ti vagytok a 20. század valódi népnevelői: Teljesítsétek hát sociális téren is népnevelő és nemzetépítő hivatástokat!
még többet megtudhat a Városi Könyvtár e- Könyvtárából: http://info.csurgo.hu oldalon
Akik a néprajzi jelenségeket figyelemmel kisérik, tudják, hogy a népesség vándorlása, özönlese, vagy legalább szivárgása faluról város helyre, helyesebben kulturális és gazdasági szempontból fejletlenebb területről fejlettebb felé történik. Ez a jelenség magyarázza meg a világ kereskedelmi és forgalmi csomópontjainak, az egyes országok fővárosainak, sőt a megyék székhelyeinek és a vidékek középpontjainak gyors fejlődését, és ezekkel szemben a falvaknak stagnálását, vagy épen visszamaradását. Az ember sociális, társadalmi lény : természeténél fogva tehát a társadalmi szempontból fejlettebb viszonyok után vágyik, azokat keresi fel. Ez a mélyebb oka annak, hogy ami kezdetleges gazdasági viszonyaink között élő vidéki népünk a főváros, vagy épen Amerika felé gravitál, kivándorol. Ennek a mélyebb oknak ismerete adja egyszersmind kezünkbe a népvisszatartásának a kivándorlás elleni küzdelemnek egyedüli hatékony fegyverét, a falu sociális intézményeinek fejlesztésében. Politikusok és sociólogusok tudományos alapon állapitották meg, hogy egy nemzet létének szilárd alapja a népességének az az eleme, amely falun lakik-és él. És ez a tétel könnyen érthelő. A városi elem érzelmi tekintetben felületes, változékony, sokszor megbízhatatlan, erkölcsi tekintetben felületes, léha, sokszor romlott; jellembelileg ingatag. A falu egyszerű lakója érzelmeiben mélyebb, erkölcseiben puritánabb, jellemében szilárdabb. A nemzet tradícióit és erkölcseit, a nép szokásait a falusi elem őrzi meg, mig a városi elem az újítások felé hajlik. A nemzet őserőit lehal a falu konzerválja, haladásai viszont a város biztosítja, önmaga ellen vét tehát az az állam és az a nemzet, amely a konzerváló elemmel, a falut elhanyagolja. Az a helyes nemzett politika, amely a falut minden módon erősiti. A falu legbiztosabb módja sociális intézményeinek fejlesztése. Nem elég kiadni a jelszót, hogy „vissza a faluba!" a falut kulturális és gazdasági tekintetben mindenkire nézve kívánatossá kell tenni! A sociális és népjóléti intézmények ilyenformán kapcsolódnak bele a nemzet erősítésének kérdésébe, a nemzeti politi-
Feltárul a múlt — 100 éve írták,
A falu sociális intézményei
Oldal 5
Csurgó és Környéke
Mert mi is megbocsátunk… Kényszermunkatáborok, a honi népi demokráciában 1950-53 között Lassú lábakon jár az igaz hír, a megtörtént dolgokról, történésekről, emberek értelmetlen tragédiájáról. Nehéz ennyi idő távlatából is felidézni, azt ami az emberben csak a keserűséget hozza fel. Túl az értelmetlenül elfecsérelt éveken, az alig begyógyult testi és lelki sebeken. Jó lenne tudni, az igazi értelmét annak, hogy miért mi és miért oly módon, és ott kellett bűnhődnünk Ítélet nélkül ártatlanul, szenvedni gyermekeinknek, nyomorogni idős szüleinknek. Ha napi tennivalók végeztével a békesség harangszaván megpihenve, eltöprengünk, hogy újra ne vétkezzünk. Hisz nem volt több bűnünk, mint az, hogy dolgoztunk, szüleink verejtékkel megszerzett javaiban. Igaz abban az időben voltak, akik a harmadik világháborút várták és talán mi nem voltunk elég hit hűek ahhoz, hogy szülőfalunkban a déli határszélen élhessünk, boldoguljunk. Nehéz ezt tisztán, még ennyi év után is átérezni. A szenvedést meg nem történté tenni nem lehet, de talán az őszinte elbeszélő szó, az agyonhallgatás helyett gyógyír lehet a fájdalomra. Azoktól, akik ott is emberségükkel, szorgalmukkal, jellemükkel, mértéktartásukkal, példaként szolgáltak. Vidékünkről, zömében Szentmihályhegyről, Őrtilósból, Zákányból, CsurgóAlsokból, és falunkból Gyékényesről internáltak, telepítettek ki családokat, embereket. Közel oly módón és módszerrel, mint azt tették évekkel előtte a zsidó hitvallású falunkbeli embertársainkkal. Minden törvényes alap és ítélet nélkül, különböző években, (1950-52) különböző helyekre. Ha fellapozom az emlékeimet, azt kel mondanom, hogy a legtöbb felszorzott birtokú gazda, malom, cséplőgép tulajdonos, csendőr és hasonló adottságú ember volt. Ezek tették ki a kényszermunkatábor zömét. Az internálás első hullámában Gyékényesről, Árkusra 1950 júniusában: Lőrincz Sándor, Lőrincz Sándorné, ifj Lőrincz Sándor, 1951-ben Lőrincz József, Lőrincz Józsefné, Lőrincz Sándor, Szörcsök József, Tedejpusztára 1951 októberében: Orlovics István, Orlovics Istvánné, Ritecz István, Ritecz Istvánné, ifj Ritecz István, Ritecz Sándor, Ritecz Ilona, Elepre 1951 november: Lőrincz András, Lőrincz Andrásné, ifj. Lőrincz András, Lőrincz János, Lőrincz Jánosné, Lőrincz Ilona,Lőrincz Erzsébet, Balogh József,Balogh Józsefné, ifj Balogh József, Balogh László, Elepre 1952 május: Lőrincz Istvánné, Lőrincz József, Ritecz István, Ritecz Istváné, Ritecz Ildikó, ifj. Ritecz István, özv. Vindics Jánosné, Vindics János, Pálfi József, Pálfi Józsefné, ifj. Pálfi József, Tóth József, Tóth Józsefné, Sántosi Mihály, Sántosi Mihályné, Sántosi Emma, Farkas István, Farkas Istvánné, Farkas Piroska, Magyar Vendel, Magyar Vendelné, Magyar Géza, Magyar Julia, Magyar János, Turi József, Turi Józsefné, Oldal 6
Lőrincz József, Lőrincz Józsefné, Rituper József, Rituper Józsefné, Rituper János, Horváth János, Horváth Jánosné, ifj. Horváth János, Horváth Éva, Molnár Margit, id. Lőrincz János, id Lőrincz Jánosné, Lőrincz János, Lőrincz Jánosné, ifj. Lőrincz János, Lőrincz Katalin, Lőrincz Erzsébet, Imre András, Imre Andrásné, Imre Irén, Kovács András, Kovács Andrásné, Imre János, Imre Jánosné, Török József, Török Józsefné lakosokat deportáltak. „…. Bennünket, meséli Bözsi néni 1952. május 29-én fél kettőkor egy kenyérsütési napon vittek el. Nem mondom, hogy készületlenül, de váratlanul. Kora reggel, az úton várakozó autóból, tőlem kérdezték meg, hogy hol lakunk. Adtak egy órát a csomagolásra, hogy idős beteg szüleinket és második elemista kisfiamnak, valamint akkor is csillésként a helyi kavicsbányában dolgozó boldog emlékű férjemnek, magamnak, a bizonytalan ideig elegendőt és szükségest összeszedjem. Az AVH-s a szomszédoktól elvette a kész kenyerüket és cserébe, ami dagasztottunkat adta oda. Felpakoltunk és a helyi vasútállomásra vittek bennünket. Úgymint a térségben már volt, alig egy évtizeddel ennek előtte, búcsúszó nélkül. Marhavagonba kellett bepakolni egy másik családdal. Akkor már ott volt a férjem is a munkából, akiért üzentem. Így lett teljes a család. Nem reméltük azt, hogy valaha látjuk szülőfalunkat és rokonainkat. Elindult velünk a vonat a bizonytalanba! Mi a Hortobágyon lévő Elepi Állami Gazdaság, Ecsedi tanyájára kerültünk. Ezen a tanyán volt birkahodály, disznóól és gazdasági épületek. Mi és még 28 sorstársunk, a birkahodályt kaptuk lakhelynek. Amely fűthetetlen, padlástalan, szél és beázás ellen oltalmat nem nyújtó, higiéniailag emberi tartózkodásra alkalmatlan volt. Ezen helyen pár nappal előbb még állatok voltak. Ehhez járult hozzá a szigorú munkakényszer és megalázás. Olyanoktól, akik a cipőnk sarkáig nem értek föl, emberségben, tisztességben. Gyakran volt részünk embertelen bánásból, lelki terrorról nem is szólók. A személyes szabadságtól való teljes megfosztás, a kerítés, a sorstalanság, értéktelenség érzése, azonos volt zsidó embertársaink által megéltekkel. Mivel nem csak keresztények voltunk deportálva, hanem Auschwitzet is megjárt, kanizsai illetőségű, tehetős és okos, Szegő József családjával. Valamint nemesek és volt vezető beosztásúak, családjukkal együtt. A levelezés a csomagküldés a látogatás börtönszerű volt. A többség paraszti származású ember volt. A munkavégzés önmagában véve nem okozott egészséges embernek gondot. Mindenki hozzá volt szokva, mindenki értet hozzá.
XXI. évfolyam 2011. május
A bizonytalanság bizonyos rendet tartott a hatalom számára. A bűnözőknek jobb volt, mert ők tudták, hogy idő után szabadulnak. Az otthon maradt ingóságainkból semmi sem maradt. Az akkori szokásokhoz híven egy részét a Tszbe vitték, másik részét a falubeliek között elárverezték. A helyi új virilisták-funkcionáriusok. A befolyt összeget a tanácstól kint lévő, adóba elvitte. A gazdasági felszerelések és az állatok is oda lettek. A földünkből 8 hold maradt, a többit a Tsz. javára be kellett adni A „Győzelem Tsz” feloszlása után sem kaptuk szinte semmit vissza. Azt nem mondom, hogy nem szántak a tanyasiak (szabadosok) bennünket, bár az ő életük kevéssel volt csak jobb a miénknél.(telepesekénél) Balmazújvárosból látták el a boltunkat élelemmel, kenyérrel tejjel, sajttal meg a legfontosabbakkal. Főztünk a testvérem által vásárolt és beküldött csikós tűzhelyen, ami volt, kukoricából, répából, krumpliból. Ha volt beteg azt Debrecenbe vitték be. Ha valaki meghalt azt ott temették el. A Török családnak 1952.12.24-én ott születet meg a József nevű gyermekük. A kísérő rendőr a maga módján emberséges volt. A városiak döbbenten néztek bennünket, bár közel éltek a tanyákhoz, de nem tudtak szinte semmit, hogy mi történik pár kilométerrel arrébb. A rendőrség ügyelt ránk, a váratlan ellenőrzéseivel. A napi munkát brigádvezető irányította. A gyereknek volt iskola, de olyan amilyen. Így a fiam a 2-3. osztályt Elepen, a 4.-et itthon, az 5-6.osztályt Somogyszobon, 7.-et Jákóban, 8.-at itthon végezte el. Fájó volt látni okos, törekvően szorgalmas fiam lelki-fizikai hányódását. Kálváriánk ’53 – októberében ért véget. A pusztán megkaptuk a várva - várt szabaduló levelet. Haza nem költözhettünk, mivel határsáv volt, ahova csak engedéllyel lehetett belépni, letelepedni. Ismerősök révén 1953 októberétől – 1955 januárjáig Somogyszobon éltünk és dolgoztunk. Majd innét is menni kellett, az állami gazdaságba Jákóba. Szülőfalunkba 1956. december 12én jöhettünk vissza, a kifosztott elherdált semmibe. A sors ezután sem volt kegyes. Földünkre, gazdasági felszerelésünkre ki-ki ilyen-olyan módon jogot formált. Lassan pénzért vettük vissza a sajátunkat. Sokat dolgoztunk, hála istennek megvan mindenünk. Nagy boldogságunk, hogy fiunk élete rendezett és örülhetünk szép reményekre jogosító unokáinknak. Én nem érzek és talán a többi elhurcoltak, sem éreznek gyűlöletet senki iránt. Jó lehet, tudjuk, kinek a gyűlölete, gonoszsága, harácsolása, emberi jellemtelensége, becstelensége miatt kellet megélni, a földi kálváriánkat. A döntést a sokat szenvedett, ősi hitvallású, személyek hozták meg fent. Bár az fájt, hogy helyi párt aktivistáktól, keresztényektől kellett elszenvednünk, akik félték Istenüket. Jó lehet nem gondoltak félni Istenüktől és tiszta szívvel, nyílt tekintet-
tel egymás és a mi, szemünkbe nézni. Ha szétnézek azok között, akik elherdálták a kezünkkel szerzettet, nekik annyi sincs, mint nekünk. Hát ezért kár volt….” A családok kitelepítését az 1945. 12. 28-án kelt 12330/45. M.E.SZ. rendelet indította el, amely a nemzetiséget érintette. Az ítélet nélküli eljárásokból az internálás-deportálás volt a legsúlyosabb. Amelyet az MDP II. Kongresszusától, 1950. májusától kezdték el. A jogi alapját a kitelepítésre vonatkozó 8 130/1939. M. E. Rendelet adta, amelyet az 1939. II. (honvédelmi) törvény 150. § kapcsán iktattak törvénybe. Ezen törvényi paragrafus 1939-ben sem volt igazságos, 1950 -53-ban még kevésbé. Ennek a szelleme, több ponton ütközött a már elfogadott alkotmánnyal. A 49§(2) pontja kimondja, hogy polgárok bármilyen hátrányos megkülönböztetését, nemek, felekezetek vagy nemzetiség szerint,a törvény szigorúan bünteti. A 17. § szavatolja az MNK területén a személyek szabadságát és sérthetetlenségét. Ellentétes az ENSZ 1948. december 9-én elfogadott emberi jogokkal, az 1947-es párizsi békeegyezménnyel. Az ENSZ – egyezmény 2 § (c.) pont az internálásnál beállt körülményt ”tömeggyilkosság” címszó alatt tárgyalja. Az internálási akció lebonyolítására kevés idő állt rendelkezésre, amely szűkítette, meghatározta az ártatlanul is bekerültek számát. A táborok szervezése a Szovjetunióból tapasztalatokkal hazatért Garasi Rudolf nevéhez fűződik. Ő vezette a munkaszolgálatosok és a rabok foglalkoztatását, megszervező vállalatot, az internáló táborokat felügyelő, a KOMI - t. A belügyi szervek mellett az internáló táborokat legfelső szinten Farkas Mihály, gazdasági téren Gerő Ernő irányította. Garasin Gerőtől kapta meg a közel száz internáló tábor tervszámait. Azok számára, akik akkor nem láttak bele a dolgok folyásába, érthetetlen a törvénytelenségek halmazának „törvényessé” tett útja. Senki sem adhat ez alól feloldozást, még akkor sem, ha netán néhány családnak több volt annál, mint aki a keresetét a csapszékbe hordta. Jó lenne hinni-remélni, hogy nem lesz többé hazánkban ilyen és hasonló tábor. Ahol az állampolgári jogaitól, vagyonuktól, emberi méltóságuktól családi és magánélettől megfosztott, embereknek,emberi lényként kellett élniük. Az ítélet nélkül, oktalanul meghurcoltaknak. Nem kell megbocsátani a szenvedőknek, az elmaradt megkövetésért, kárpótlásért, a fájó kiválasztottságért. Jó lehet itthon sem volt jobb, az élet, a kétkezi munkájukból élőknek. Novák István Gyékényes
Oldal 7