Isten felébreszt minket
a pusztában scott hubbard
g ya k o rl at i k ere s z t y é n s é g
K
evés dolog veszélyezteti jobban a hitünket, mint amikor Istennek egy ajándéka, ami önmagában gyönyörű és ártatlan, lassan szükséges lesz a boldogságunkhoz. „A leghalálosabb étvágy nem az ördög mérgére irányul, hanem az egyszerű földi élvezetekre – írja John Piper – mivel, amikor az Isten iránti vágyunk helyébe lépnek, a bálványozás alig felismerhető, és majdnem gyógyíthatatlan.” (A Hunger for God, 18. old) Persze, „az egyszerű földi élvezetek” jó dolgok. Egy kielégítő karrier, egy egészséges test, egy legjobb barát, egy jól működő házasság, és minden egyéb jó ajándék, ami a világosság Atyjától száll alá, – és éppúgy mint az egek – hirdetik Isten dicsőségét (Jak 1,17; Zsolt 19,2). Amikor Pál azt mondja, hogy Isten „gazdagon megad nekünk mindent a mi élvezetünkre” (1Tim 6,17 – Kecskeméthy fordítás), valóban úgy érti, hogy élvezzük azt. Isten ajándékainak óceánja arra lett megalkotva, hogy ússzunk benne. Azonban, az élet egyszerű örömei a bűnösök ezeiben soha nincsenek teljesen biztonságban – még a megváltottakéban sem. Vigyázzunk, mert miközben Isten házának bőséges javaiban dúslakodunk, elfelejthetjük, hogy ez az Ő háza. Csak eszünk és eszünk, mindeközben lassan figyelmen kívül hagyjuk a házigazdát. Szemeink az égről a földre irányulnak. Lelki érzékeink eltompulnak. „Más dolgok kívánása szívünkbe lopódzik, és megfojtja az igét.” (Mk 4,19) Ilyen pillanatokban Isten fegyelmező kegyelmének egyik megnyilvánulása, hogy foglalkozik velünk – mint ahogy Izráellel is – és, hogy elküld bennünket a pusztába. 18
Nem csak kenyérrel él az ember Negyven évvel azután, amikor Isten kinyújtotta karját Egyiptomra, Izráel népe a Jordán partjánál állt, háttal a pusztának, éppen arra készülve, hogy a mannát tejre és mézre cserélje fel. De mielőtt ez megtörtént volna, Mózes a szívükre helyezte a manna leckéjét: „Sanyargatott téged és éheztetett, de azután mannával táplált, amelyet nem ismertél, sem a te atyáid nem ismertek, hogy tudtodra adja, hogy az ember nemcsak kenyérrel él, hanem mindazzal, ami az ÚR szájából származik.” (5Móz 8,3) A kenyér is a föld egyszerű öröme, egy kedves ajándék Istentől, hogy „megerősítse az ember szívét” (Zsolt 104,15). De amikor Izráel a pusztában volt, Isten elvette a kenyeret, hogy megtanulják, honnan származik az élet. Az élet – az igazi, mély, bőséges élet – nem a kenyérből vagy Isten bármely más ajándékából jön. Az élet az élő Isten szavából származik – szavakból, amik kívánatosabbak az aranynál, édesebbek a méznél, táplálóbbak Kánaán legjobb búzájánál (Zsolt 19,11). Izráel népének először Isten szavával a szívében kell végigmennie a pusztán, és azt mondani, „tudom, hogyan kell szűkölködni”, hogy az ígéret földjén állva, kenyérrel a kezében azt mondhassa, „tudom, hogyan kell bővölködni” (Fil 4,12). Meg kell tanulnia, hogy szétnézve a terméketlen pusztán, hogyan énekeljen öröméneket annak, aki ad és elvesz. 2019. tavasz ◆ Keskeny Út
