Piaristák MA - 1/2016 (Spring)

Page 1

PIARISTÁK

A MAGYAR PIARISTÁK LAPJA | VI. évfolyam I. szám | 2016. tavasz

JUBILEUM KOVÁCS MIHÁLY 100

HÚSVÉT UTÁN PÜNKÖSD ELŐTT

A NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLUNK

HIVATÁS SZABÓ DÁNIEL SP


Biztató a tavaszban Töröld könnyed, gyűrd le fájdalmadat, te nem azért vagy, hogy odaragadj ügyhöz, multhoz, amely nem a tiéd, és dac poshasszon és keserüség. Kaptál ütleget, kaptál eleget (légy keresztyén s mondd: érdemelteket, s könnyűlsz tőle!)… Most ne vélt igazad emlegesd, s ne a hibát, a zavart (az benned is volt!): nézd a rétet, a nagy fényt, a Feltámadást!… Tavasza jött újra a földednek: nézd, a nép dolgozik, szépűl város és vidék: nem árt, hogy eltűnt sok gőg, régi copf, s jobb lesz a jó, ha te is akarod, ha igazán:… másét és magadét, úgy gyógyítod ama ezer sebét, ha az csordítja megnyugvó szived, ami sosem elég, a Szeretet!

Szabó Lőrinc


BEKÖSZÖNTŐ

FELTÁMADÁS ÉS ÉLETALAKÍTÁS Egyházunk a nagy ünnepekre mindig készületi időt javasol: adventi időszakot s nagyböjtöt tartunk. E készületi idő konkrét programot kínál nekünk, legyen szó akár roráte misékről, akár az önmegtagadás különféle formáinak gyakorlatáról. S azután elérkezik a várt ünnep, összeszedetten és fényesen ünneplünk, s egyszerre eltűnnek a felkészülési idő keretet, tartást adó segítségei. Pedig az ünnep – amint Rilke szonettjében az archaikus Apolló-torzó – igazából arra hív minket, hogy meg kell változtatni az életünket. Húsvéti időszakban járunk. Még szemünk előtt látjuk a tanítványai lábát mosó Jézust, még könnyen felidézzük a nagypénteki kereszthódolatot, s most is reménnyel tölti el szívünket a látvány, ahogyan a feltámadt Jézus fénye sokszorozódik a kicsiny gyertyákon. S az ünnep arra hív, hogy hasson ránk, alakítsa életünket. Amint a húsvéti vigília olvasmányai között hallottuk Ezekiel prófétától: „Új szívet adok nektek, és új lelket adok belétek; elveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek.” (Ez 36,26-27) Olykor mintha ügyesebbek lennénk az ünnepre való készületben, mint abban, hogy az új szív, amelynek ígéretét hordozza egy-egy ünnep, valóban életre keljen bennünk s alakítsa életünket. Ki-ki saját életkeretei között kap meghívást erre a mindig továbbvivő alakulásra. Minket, a piarista világ tagjaiként ér el a szólítás. Kalazanci Szent József a feltámadt Jézus fényénél, az evangélium világosságánál alakította egyrészt saját életét, másrészt a piarista iskolákat, ahol hivatása kibontakozott. Az iskolai oktató és nevelő munka számára – s így számunkra is – az evangélium megvalósulásának és megvalósításának a helye. S amint Jézus kitüntetett figyelemmel fordult a társadalom peremére sodródott emberek felé, legyen szó akár betegséggel sújtottakról, akár vámosokról vagy más bűnösökről, úgy fordult Kalazanci Szent József különös érzékenységgel a szegény, rászoruló gyermekek és fiatalok felé. Annyira fontosnak tartotta ezt, hogy egy levelében így írt: „akiben nincs meg a szegények tanítása iránti lelkület, annak vagy nincs piarista hivatása, vagy az ellenség elrabolta azt tőle” (1319. levél). Felkavaró, s egyben tisztázó, utat mutató hívás ez.

A feltámadás életadó tapasztalata segítsen minket, hogy nyitott lélekkel felfedezzük, mit is jelent ez a mi konkrét életünkben, s tudjuk megtenni azt a következő lépést, amely személyesen is, intézményünkben és közösségünkben is közelebb vezet minket ennek a kalazanciusi hívásnak az életre váltásában, amely Jézus Urunk követésének piarista útja. Áldott húsvéti időszakot, s majd a pünkösdi Lélek gazdag kiáradását kívánom minden kedves Olvasónknak, a magyar piarista világunk tagjainak:

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

PIARISTÁK

3


PIARHÍRVILÁG MAGYAR PIARISTÁK LÁTOGATÁSA A NYUGAT-AFRIKAI TARTOMÁNYBAN Április 4-12. között Szabó László és Vass Bálint piaristák Király Gellért forrásszervezési munkatárssal együtt Szenegálban jártak Christian Thierry Djinamoto Ehemba nyugat-afrikai tartományfőnök meghívására. A korábban a Katalán Tartományhoz tartozó, ötvenhárom éves nyugat-afrikai terület tavaly vált önálló tartománnyá, amelynek két része Elefántcsontpart és Szenegál. A 95%-ban muzulmán és 5%-ban keresztény Szenegálban elsősorban a mélyszegénységben élőkkel találkozhatott a magyar delegáció. Az állam nagyon csekély mértékben támogatja anyagiakkal a gyermekek és fiatalok taníttatását, így a legtöbb iskola tandíjköteles. (Költség: fejenként átlagosan 10 euró havonta.) A tartományban 19 piarista intézmény található. A Szabó László SP, Vass Bálint SP és Király Gellért alkotta magyar csapat az alábbi helyeken tett látogatást: Dakar: A Tartományfőnökség helye. A delegáció a városban megtekintette a növendékházat, az Ugandai Mártírok plébániatemplomát, a Thiaroye városnegyedben található iskolát (335 az itt tanuló diákok száma), a több mint 200 gyermeket befogadó óvodát, az igazi nyomornegyednek számító SamSam piarista iskoláját (LEKKOOL KALASANS). A „Buntu” (Kapu) néven ismert szociális központban nonformális oktatás zajlik délutáni foglalkoztató keretében, ahol informatikát és francia nyelvet tanulhatnak a diákok. SamSam negyedben ezen felül női képzőközpont is működik, ahol tizennégy éves kortól, három évig tartó nonformális oktatás keretében (két év elmélet, egy év gyakorlat) számolni, írni-olvasni tanítják a lányokat, majd ezt követően választhatnak, hogy hímezni, varrni vagy főzni szeretnének inkább. A központon belül a fiatal anyák a gyermekek egészséges táplálkozásához szükséges ismereteket is megkapják. • M’bour: A prenoviciátus helye. (Kilenc prenovicius él itt: négy szenegáli, öt elefántcsontparti.) A városban a közeli jövőben a piaristák szeretnének egy új iskolát és az utcagyerekeket befogadó, ellátó szociális központot létesíteni. • Sokone: A noviciátus helye, ahol tizenegy novícius él. Ezen felül fiú -, és lánykollégium, a Szent Teréz Általános Iskola és egy plébániatemplom található itt. • Karang: A mezőgazdasági szakiskola helye, ahol három éves nonformális képzés zajlik 34 tanulóval • Toubacouta: Fiú -, és lánykollégium üzemel itt.

„A nyugat-afrikai rendtársak küldetésüket számos nonformális nevelési projekt révén is megélik. A plébániatemplom, iskola/óvoda és a szociális központ hármas egysége mindenhol jelen van. A diákok fokozottan motiváltak a tanulásban, mert ez jelenti számukra a mélyszegénységből kivezető egyetlen utat”. – összegzi úti benyomásait Király Gellért, forrásszervezési munkatárs. A Nyugat-Afrikai Provinciában tett látogatásról részletesen a következő lapszámban számolnak be a magyar delegáció tagjai SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTÁK 4

PIARISTÁK

Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István ∙ Szerkesztő: Szathmáry Melinda Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Besze Erika, Roland Kentrup, Jusztin István, Kalász Ákos, Mikulás Domonkos, Nagy Attila SP, Sárközi Sándor SP, Szathmáry Melinda, Szakál Ádám SP, Turcsik István, Vass Bálint SP, Piarista Archívum, Piarista Iskolák ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Szalézi Művek Kft. ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.


HÍREK A MAGYAR TARTOMÁNYBÓL KÁLLAY EMIL ATYA PRO ECCLESIA HUNGARIAE-DÍJBAN RÉSZESÜLT

A Magyar Katolikus Püspöki Konferencia Pro Ecclesia Hungariae-díjat adományozott Kállay Emil piarista szerzetesnek. A kitüntetést a testület nevében Veres András püspök, az MKPK elnöke adta át március 1-jén Budapesten. A díjjal a püspöki konferencia elismerését fejezi ki azért a szolgálatért, amelyet élete folyamán Kállay Emil a katolikus egyházért végzett. Kállay Emil 1929. január 19-én született Kisújszálláson. A debreceni piarista gimnáziumban érettségizett, majd 1947-ben öltözött be novíciusnak. 1950 nyarán a szerzetesrendek feloszlatásakor az állam által előírt létszámkorlát miatt a kereten kívüli szerzetesnövendékek közé került, így tanulmányait az esztergomi főegyházmegye növendékeként a Központi Szemináriumban folytatta. 1953. június 14-én szentelték pappá az esztergomi székesegyházban, 1954-től az esztergomi Vízivárosban, 1955-től Érsekvadkerten, 1956-tól Nógrádmegyeren, 1958-tól Budapest-Törökőrön volt segédlelkész. 1962-ben politikai okok miatt eltiltották a papi szolgálattól. Miután három év múlva visszatérhetett a szolgálatba, változatlan odaadással végezte lelkipásztori munkáját, elsősorban az ifjúság körében.

TAVASZI KÖNYVBEMUTATÓ

Március 11-én délután könyvbemutatót tartottak a budapesti Piarista Gimnázium Tanácstermében. Az előadások tárgya Both Ferenc piarista szerzetes-tanár, irodalomtörténész közelmúltban megjelent könyve, az „Ötven év a temesvári piarista gimnázium történetéből (1885-1935)” volt, amely elsősorban műveltség - és kortörténeti tanulmányok gyűjteménye. A könyv betekintést enged a piarista iskola és a város I. világháború előtti és az azt követő időszak éveibe, mindezt egy piarista tanár szemszögéből. A kötetet szerkesztette és sajtó alá rendezte Sas Péter irodalom - és művelődéstörténész,aki a könyvet részletesen ismertette az egybegyűlteknek. A rendezvényen felszólalt Labancz Zsolt tartományfőnök, Ruppert József piarista tanár, a rend romániai delegátusa és Koltai András levéltárvezető, a könyvsorozat szerkesztője. Sas Péter csaknem harminc, a piaristák múltjával foglalkozó tanulmányt írt, gondozott eddig. Ezért Labancz Zsolt tartományfőnök Kalazanci Szent József-emlékérmet ajándékozott a művelődéstörténésznek.

PIARISTA IFJÚSÁGI TALÁLKOZÓ VÁCOTT 1965-től fiatalokat oktatott a Rókus-kápolnában, eleinte kisegítőként, majd 1967-től segédlelkészként. 1977-ben a budai Szent Imre (ciszterci) plébániára került segédlelkészként. Bár csupán ideiglenes fogadalmat tett, ami az évek alatt jogi érvényét vesztette, egyházmegyei papi szolgálata közben mégis mindvégig hű maradt piarista hivatásához. Ünnepélyes örökfogadalmát csak a rendszerváltozáskor, 1989. február 9-én tehette le. 1991-ben beköltözött a budapesti piarista rendházba, ahol négy éven át oktatta a rendi növendékeket és a gimnáziumban is tanított. 1995ben, majd 1999-ben újra négy évre a Piarista Rend Magyar Tartománya vezetőjévé, tartományfőnökévé választották. Idős kora ellenére 2007-ben, 78 évesen aktív részt vállalt a piaristák székelyföldi missziójának újraindításában, aminek köszönhetően Csíkszeredában megnyitották a Piarista Tanulmányi Házat. Állami és önkormányzati részről több elismerésben is részesült sok évtizedes közösségalkotó és az ifjúság neveléséért végzett áldozatos munkájáért.

Április 15-17-ig Vácon rendezték meg a többéves hagyománnyal bíró Piarista Ifjúsági Találkozót. A „Boldogok az irgalmasok” mottót viselő rendezvényre mintegy 80-an érkeztek a Piarista Rend Magyar Tartományának összes iskolájából, emellett Nyitráról is fogadtak diákcsoportot a szervezők. A péntek késő délután kezdődő, közel háromnapos programban közös imádság, városismereti vetélkedő, önismereti lelki program, sportverseny, tárasjátékparti, teaház, zenélés is szerepelt. A fiatalok számára bizonyára emlékezetes marad a Gável testvérek által vezetett zenés szentségimádás, vagy a szombati csoportos táncalkalom is. A vasárnap délelőtti, a 10 órakor kezdődő záró szentmisét Labancz Zsolt piarista tartományfőnök celebrálta, a szentbeszédet pedig a Magyar Tartományba ellátogató Pedro Aguado generális atya tartotta, akit útjára elkísért Miguel Giraldez, az Európáért felelős generálisi asszisztens. Nyáron újra folytatódik a piarista ifjúsági találkozó, a tervek szerint Krakkóban. A részletekről később számolunk be. SZATHMÁRY MELINDA

PIARISTÁK

5


kisABLAK a múltra

A rendtartomány gyűjteményei, a Könyvtár, a Levéltár és a Múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába. Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni. KOLTAI ANDRÁS

A PESTI PIARISTA PÁVA A kék páva (pavo cristatus) képét Hanák János piarista szerzetes Természetrajz című könyvében csodálhatták meg 1846-tól a magyar olvasók, köztük a pesti piarista könyvtár látogatói. Ide került ugyanis a fiatalon, 1849-ben elhunyt szerző saját példánya, amelybe a kézzel színezett képek mellé az állatok és madarak magyar nevét is beírta. Akkoriban a piaristák nem csak a könyvtárban, hanem az udvaron is láthattak ilyen madarat. A rendház 1870. július 14-én tartott gyűlésén ugyanis „kis híja volt, hogy az udvarunkat díszítő, de éktelen hangjával az előadásokat szerfelett zavaró pávára a halál-ítélet ki nem mondatott. Annyi azonban határozatba ment, hogy bármi úton-módon túl kell rajta adni.” Azóta nincsen páva a pesti belváros szívében. (Piarista Központi Könyvtár, Piarisztikum gyűjtemény)

TEMETÉS CIVILBEN Az alsódörgicsei születésű Sótonyi István piarista a rend Somogy és Zala megyei birtokának utolsó jószágkormányzója volt. Az államosítás után Balatonfenyvesen élt, ahol szőlőt művelt, majd földjét eladván Budapesten vett lakást. Megmaradt pénzéből ő hozatta rendbe a rend budapesti kriptáját, amely 1944-ben bombatalálatot kapott. Sótonyi István kívánsága volt, hogy őt is oda temessék. A Nemzeti Panteonnak nyilvánított Kerepesi (akkor Mező Imre) úti temetőben azonban a szocializmus éveiben nem lehetett egyházi szertartást végezni. Ezért amikor 1982-ben elhunyt, holttestét Mészáros Imre piarista házfőnök a Farkasréti temetőben szentelte meg. A másnapi temetésen, május 6-án csak a rendtagok és rokonok kis csoportja vett részt. E fénykép tanúsága szerint Varga László tartományfőnök is civilben áldotta meg a sírhelyet. (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Események)

6

PIARISTÁK


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2

LÉVA 200

A PIARISTA ISKOLA TÖRTÉNETE ÉVSZÁMOKBAN

1806. ÁPRILIS 9.

Léva város tanácsa kezdeményezte, hogy az 1786-ban II. József rendeletére föloszlatott lévai ferences rendház épületét a piarista rend kapja meg, és ott gimnáziumot nyisson.

1815. SZEPTEMBER 14.

A piarista rend és Léva városa szerződést kötött, mely szerint a rend négyosztályos gimnáziumot nyit Léván, amelynek fenntartására a város átadja az e célból Esterházy II. Miklós herceg, Marczibányi István és Imre, Bars megye és mások által tett alapítványokat, amelyek éves jövedelme közel 3000 forintot tett ki.

1815. OKTÓBER 19.

Ugróczy Ferenc piarista házfőnök és igazgató átvette Vallásalaptól az egykori ferences templomot és rendházat.

1815. NOVEMBER 5.

Ünnepi szentmisével, 135 diákkal megnyílt a négyosztályos lévai piarista kisgimnázium.

1816. NOVEMBER 1.

Egyházi és világi mecénások adományaiból megkezdődött a tanítás a gimnázium felső (retorikai és poétikai) osztályaiban is.

1850

A gimnázium bezárta kapuit, mivel nem tudta teljesíteni az Organisationssentwurf által előírt gimnáziumi követelményeket.

1851. OKTÓBER 27.

Az iskola az Eszterházy-uradalom anyagi biztosítékával ismét megnyitotta kapuit, négyosztályos kisgimnáziumként.

1881. SZEPTEMBER

A gimnázium 5. osztályának megnyitásával megkezdődött az iskola nagygimnáziummá fejlesztése.

1882

Roskovics Ignác nyerte meg a templom új főoltárképére kiírt pályázatot. A Szent Józsefet (Jézus nevelőapját) ábrázoló festmény 1884ben került a templomba.

1886. SZEPTEMBER 5.

Fölavatták a gimnázium új épületét, amelyet Benkó Károly tervezett.

1887. MÁJUS-JÚNIUS

A gimnáziumban első ízben tartottak érettségi vizsgát.

1919. MÁJUS 3.

Miután Léva január 22-én csehszlovák megszállás alá került, Stefanek Antal pozsonyi tanügyi referens rendelkezésére a piarista gimnázium befejezte a tanévet és működését.

1919. JÚNIUS 5.

Miután négy nappal korábban a magyar Vörös Hadsereg elfoglalta Lévát, a helyi kommunista vezetők államosították a (bezárt) iskolát.

1919. AUGUSZTUS 27.

Miután a csehszlovák hadsereg egy hónapnyi tüzérségi harc után július 3-án ismét megszállta Lévát, a katonaság vette használatba a gimnázium épületét, majd októbertől a rendház egy részét is.

1919. OKTÓBER 9.

Gombos Antal piarista igazgató átadta a gimnáziumot Nepusťiel Ferenc cseh gimnáziumi igazgatónak.

1919. NOVEMBER 24.

Megkezdte működését a csehszlovák állami reálgimnázium.

1922. AUGUSZTUS 1.

A piarista rend átadta lévai templomát és rendházát a római katolikus egyházközségnek, majd Gombos Antal házfőnök távozott Léváról.

1938-1945

Az első bécsi döntést követően a gimnázium épületében állami magyar gimnázium működött, de mivel a város és a rend nem tudtak megegyezni a fenntartás kérdésében, a piaristák nem tértek vissza Lévára.

KOLTAI ANDRÁS ÖSSZEÁLLÍTÁSA

KÉPEK

1. A lévai piarista rendház és templom homlokzatának fölmérési rajza, 1821. 2. A lévai piarista gimnázium 4. osztálya Leitner József osztályfőnökkel, 1895. Az álló sorban balról a harmadik Kittenberger Kálmán. 3. A rendház az utca felől, 1913. 4 A rendház a kert felől, 1912. 5. A gimnázium és a vár a piarista templom tornyából, 1940 körül. 6. Az egykori piarista rendház épülete, 2004. 7. Az egykori piarista gimnázium épülete, 2004.

PIARISTÁK

7


HIVATÁS

SZABÓ DÁNIEL SP:

„AZT HISZEM, HOGY KRISZTUS MINDIG IS VONZÓ IDEÁL LESZ” Szabó Dániel a kecskeméti Piarista Gimnáziumból érkezett a rendbe Márkus Rolanddal egy időben, akivel 2015 augusztusától a Kalazantinum (piarista növendékház) lakója. Idén április 8-10. között nyílt napokat szerveztek Kalazantinumi Napok címmel, ahová szeretettel várták a szerzetesi hivatás iránt érdeklődő, még útjukat kereső 11. és 12. osztályos tanulókat és érettségizett diákokat, akik szívesen belepillantottak egy hétvégére a növendékház életébe. A nyílt napokat követően beszélgettünk Danival saját hivatásáról, életútjáról. Ha visszatekintesz a gyökerekre: honnan indultál az Istennel való kapcsolatodban? A családból „hozod” a hitet, vagy magad találtál rá erre az útra? Talán onnan érdemes kezdenem, hogy a kerekegyházi egyházközségnek a családom mindig is aktív tagja volt. Kisgyerekkoromtól ahhoz szoktam hozzá, hogy kereszténynek lenni az valamifajta közösségi dolog. Így örömmel és lelkesedéssel kapcsolódtam be az egyházközség ificsoportjába, amint csak lehetett. Kicsivel később, szintén Kerekegyházán, a helyi antiochiás közösségnek is tagja lettem. Az a hit, amelyet otthon a családomtól kaptam, ebben a közösségben alakult tovább. Nagyszerű lehetőséget adott ez a csoport arra, hogy mi, nagyjából egyidős fiatalok, megosszuk egymással gondolatainkat és tapasztalatainkat a hitünkről, életünkről. Én pedig sokat tanultam az idősebbek szavaiból, és magam is szívesen osztottam meg meglátásaimat és felfedezéseimet a többiekkel. Gyakran törtem a fejemet ugyanis az Istennel és az élettel kapcsolatos „nagy kérdéseken”. Ha pedig rájöttem valamire, általában nehezen álltam meg, hogy ne újságoljam el másoknak is. Mi inspirált a piarista rendbe lépésedben? Talán az előbb elmondottak alapján az már látszik, hogy gyerekkoromtól nagy érdeklődéssel fordultam Isten dolgai felé. Úgy éltem meg, hogy Istenben és a vele való kapcsolatban van a válasz az élet kérdéseire, melyek az én kérdéseim is, és az a fajta boldogság, amelyre minden ember vágyódik. Ez a tapasztalat lenyűgöz engem, és nagyon lelkesít, hogy azon dolgozzam, hogy másokat is lenyűgözzön. Gimnáziumi tanulmányaim során a tanítás is nagyon megtetszett nekem. Igazán szerencsés voltam,

mert három piarista szerzetes is tanított a középiskolai évek folyamán. Az ő életük példája azt mutatta számomra, hogy ami engem annyira vonz, az piaristaként nagyszerűen megélhető. Szép lassan egyre közelebb jött hozzám a piaristaság gondolata, míg végül az érettségi évében jelentkeztem a rendbe. Mit jelent számodra szerzetesnek lenni? Tavaly újabb és újabb tapasztalataim és meglátásaim születtek arról, hogy mit jelent ez a hivatás. Talán ez arról is elárul valamit, mennyire nehéz egy ilyen kérdésre válaszolni. Számomra a szerzetesség alaprétege az Istenhez fűződő kapcsolatban van. Szerzetesként Krisztus életformáját próbáljuk élni, követve őt a szegénységben, tisztaságban és engedelmességben. Az én olvasatomban ez arról tanúskodik, hogy a boldogság végső soron az Istennel és az emberekkel való közösség és kapcsolat megélésében van. A jelöltségbe azzal a kérdéssel érkeztem, hol leszek én boldog, ezt kerestem. Aztán a noviciátus elején a piarista szolgálat lelkesített igazán, vonzó volt számomra a gondolat, hogy másokért éljek. Végül pedig arra bukkantam rá, hogy végső soron egy személyért vagyok itt, Jézus Krisztusért. Valami ilyesmi számomra szerzetesnek lenni: az Istennel való kapcsolatból elindulva, az életformán és az apostoli munkán át újra visszatérni az egész értelméhez és céljához, Istenhez és az ő országához. Mi volt a gimnáziumban a legmaradandóbb élményed? Azt hiszem, hogy a legmeghatározóbb élményeim piaristákhoz kötődnek. Az osztályfőnököm, Galaczi Tibor tanár úr sokat segített nekem az évek folyamán. Amikor erre gondolok, jó beszélgetések villannak be teológiai kérdésekről és problémákról, a hivatásomról, az életről.


Mely irodalmi, zenei vagy szépművészeti művek azok, amik mélységükben megérintenek/megérintettek? A középiskolában Ady Endre költészetét kedveltem leginkább. Különösen is kedves volt nekem a Krisztus-kereszt az erdőn című verse. Van is egy festmény a szobám falán egy havas erdőben álló feszületről, amely mindig ezt a verset juttatja az eszembe. Ha arra gondolok, hogy a közelmúltban mi tett rám mély benyomást, akkor elsőként az Eddie, a sas című film jut az eszembe, amit épp a napokban néztem meg az egyik rendtársammal a moziban. A mostanában kézbe vett könyvek közül pedig William Paul Young: A viskó című művét olvastam nagy érdeklődéssel. Vannak-e „klasszikus” példaképeid? Nem tudom pontosan, ki számít klasszikus példaképnek, de azt hiszem, van ilyen ember az életemben. Még egészen kisgyerek voltam, amikor megismertem Seffer Attilát, aki szintén kerekegyházi volt, és épp akkor kezdte el teológiai tanulmányait a szegedi szemináriumban. Fontos személy lett az életemben, össze is barátkoztunk, és sokat segített nekem az évek során. Őt kértem fel bérmaapámnak is. Ma is fontos nekem, hogy mit gondol, hogyan látja a világot. Néha igazán jó olyan emberrel beszélgetni, aki kicsit kívülről látja az életemet és a rendet is. Attilának a szelídsége, a jóindulata, a közvetlensége fog meg leginkább, talán épp azért, mert ezeken a területeken szeretnék a leginkább fejlődni.

Hogyan töltöd legszívesebben a szabadidődet? Mostanában sokat szoktam főzni. Mióta a rendben vagyok, ez lett az új hobbim. A főzés kikapcsol, igazi szabadidős tevékenység. A rendtársak eléggé hálásak is szoktak lenni, ha ilyen módon kapcsolódom ki. (Nevet.) A barátaimmal is sikerül időnként találkoznom, ami nem olyan egyszerű mostanában, hiszen a többségük nem Budapesten él. Mit gondolsz arról a kijelentésről, hogy „a kereszténység veszélyben van Európában”? Nem hiszem, hogy ez a kijelentés aktuálisabb lenne ma, mint az Egyház történelmének előző korszakaiban, de azt sem gondolom, hogy igazabb lenne. Amikor valaki félti a kereszténységet, akkor vajon mire gondol: egy kulturális örökségre, egy társadalmi értékrendre, közösségekre vagy emberek személyes hitére. Azt hiszem, nagyon különböző állásfoglalások születhetnek a különböző szempontok alapján. Talán azt a kérdést is fel kell tennünk, hogy mások vagy magunk miatt kell-e – ha kell – féltenünk a kereszténységet Európában. Hogyan képzeled el a szerzetesség jövőjét, s azon belül saját későbbi életedet? A szerzetes Jézus Krisztust követve, az ő életformáját igyekszik megélni. Azt hiszem, hogy Krisztus mindig vonzó ideál lesz. Saját életemre nézve pedig szeretnék minél közelebb kerülni hozzá, a piarista élet ösvényein keresztül: az imádságban, a közösségemben, a tanításban és a többi szolgálatban.

SZATHMÁRY MELINDA – SZABÓ DÁNIEL SP

NYÍLT NAPOK A KALAZANTINUM PIARISTA NÖVENDÉKHÁZBAN Az április 8-10. között megrendezett Kalazantinumi Napok során a résztvevő fiatalok kötetlen együttlét keretében (közös városnézés, ima-alkalmak és főzés), és játékos formában is betekintést nyerhettek a piarista szerzetesek nem szokványos mindennapjaiba. Részesei voltak a közös étkezéseknek, az esti zsolozsmáknak, valamint a növendékekkel és az örökfogadalmas piaristákkal számukra szervezett beszélgetéseken és foglalkozásokon elmélyedhettek önmaguk megismerésében, hivatáskeresésükben. PIARISTÁK

9


PIARISTA

„MESSZE LABOROKAT LÁTOGAT SORBA…”

A KECSKEMÉTI ÖVEGES DIÁKLABOR MUNKATÁRSAINAK SZAKMAI ÚTJA NÉMETORSZÁGBAN

A kecskeméti Piarista Iskolában működő Öveges Diáklaborban az uniós projekt lezárásával a jövő felé fordulunk. Ezt készítette elő a projekt végén tartott konferenciasorozat, amelynek anyaga meg is jelent az Öveges Laborkönyv című kiadványban.

A labor indításához sokat tanulhattunk a német példákból, ahol jól működő országos szervezete van a diáklaboroknak. Ősszel Dr. Ulrike Martin, a Német Laborszövetség részéről előadást tartott két őszi konferenciánkon. Szövetségük öt éve alakult huszonárom alapító taggal, mára közel 300 labor tartozik hozzájuk. Meghívást is kaptunk a 2016-os éves találkozójukra Saarbrückenbe. Két szakmai programot kapcsoltunk egybe: a teljes laborcsapat egyhetes laborlátogatáson vett részt Dortmundban, majd hárman a saarbrückeni labortalálkozón vettünk részt. Ide saját posztert vittünk a magyarországi diáklaborokról az ottani kiállításhoz. Ezzel párhuzamosan jelent meg egy írásunk is a magyarországi diáklaborokról és az Öveges Diáklaborról a szövetség magazinjában. 10

PIARISTÁK

SZAKMAI LÁTOGATÁS 2016 – DORTMUND

A dortmundi Kitz.do Diáklabor közreműködésével vettünk részt az egyhetes tanulmányúton. A Kitz.do mellett különböző fenntartású laborokat is meglátogattunk, mint a DASA – Német Szövetségi Munkavédelmi Szervezet – által működtetett létesítmény, a Heisenberg Gimnáziumban a molekuláris biológia specializációjú labor, a német repülési és űrkutatási szervezetnek a Dortmundi Egyetem területén működő laborja, valamint a Dortmundi Energia - és Vízszolgáltató diáklaborja. Inspirációk, tanulságok: • A laborok működésének stratégiai kérdése a fejlesztésben is szerepet vállaló munkatársak megléte, alkalmazása.

• A laborok finanszírozásában a projektek jelentős részt foglalnak el. • A diáklaboroknak a környezettudatosságra való nevelésben fontos szerepük lehet, együttműködésben a közmű és energiaszolgáltatókkal. • A felsőoktatási intézményekkel természetes az együttműködés a pályaorientáció, a tanárképzés területén. • A természettudományos területen is működő szervezetek, közintézmények profitálhatnak a diáklaborok munkájából, közös projektekkel fejleszteni tudják a nyilvánosságban való megjelenésüket. • A diáklaborok lényegéhez tartozik a diákok tevékenysége, kísérletezésük, főképp ezzel az aspektussal tudjuk gazdagítani a partner szervezetek munkáját.


LERNORTLABOR JAHRESTAGUNG 2016 – SAARBRÜCKEN A Német Diáklabor Szövetség éves találkozójára Prof. Dr. Rolf Hempelmann elnök meghívására érkeztünk. A konferencia központi témája idén a MINT (matematika, informatika, természettudományok és technika) diáklaborok környezeti nevelésben betöltött szerepe volt. A konferencia fő témáján kívül több aktuális, diáklaborokat érintő témákat érintett: a mobilkommunikációs eszközökkel végezhető kísérletek; biztonság és biztosítás a diáklaborokban; a diák-

ni azzal, hogy forrásmegjelöléssel bárki használhatja, átírhatja. Ennek hiányában nehezen azonosítható, hogy kinek milyen joga fűződik az anyaghoz. • A diáklaborok kategorizálása sok előnnyel jár: aki igénybe veszi a szolgáltatásait, tudja, mire számítson. Aki támogatna egy intézményt, szintén könnyebben kiválasztja, milyen típusú tevékenységet szeretne szponzorálni. A határterületeken viszont rendre kérdéseket vet fel: társadalomtudományok, bölcsészet lehet-e egy diáklabor tevékenységi területe? Ha az or-

mesélni, hogy az Öveges Diáklabor tanárai milyen nagyszerű foglalkozást tartottak nekik, hanem hogy a saját tanáraik jobb körülmények között milyen jó projektet vezettek. A német laborokban viszont igyekeznek az iskolai pedagógusokat minél inkább kívül tartani a foglalkozásokból. Céljuk, hogy a diákok az iskolai teljesítménykényszertől függetlenül alkothassanak. Ezzel együtt a német laborok is felvetik, hogy vajon hogyan tudnak hozzájárulni az iskolai oktatás hatékonyságának fejlesztéséhez.

A NEMZETKÖZI KAPCSOLATOK EREDMÉNYEI

laborok hatékonyságának mérése; a tananyagok szerzői jogainak közösségi megosztása (Open Educational Resources); a diáklaborok sokszínűsége, kategorizálás profil és célcsoportok alapján; a laborok együttműködése iskolákkal. A rendezvény a laborszövetség működésének megismerése miatt is érdekes volt. Alapja, hogy a tagok érdekeiből, valós motivációk által működik. A konferencia olyan témákkal foglalkozott, amelyeket a tagság vetett fel, és olyan kérdések fogalmazódtak meg, amelyekre való válaszok keresését a szervezet magának mintegy házi feladatként adott. Néhány téma és tanulságaik: • A tananyagfejlesztés nagyon sok jogi kérdést vet fel a szerzői jogot illetően. Legjobbnak tűnik minden tananyagot nyitott licensszel ellát-

voslásra, pszichológiára gondolunk, vagy akár az informatikára és alkalmazási területeire, akkor már sok olyan téma merülhet fel, ami a természettudományoktól a társadalomtudomány, akár a bölcsészet felé visz. • A laborok az iskolákban sokszor a bizonytalansági tényezőt látják. Az iskola szeretné, ha a laborok minél inkább alkalmazkodnának a tantervekhez, a laborok viszont inkább az új tudományos eredmények minél gyorsabb beépítését, rugalmasságot, a szabad kísérletezés lehetőségét szeretnék nyújtani. Különbség van az iskolai pedagógusok bevonásához való hozzáállásban is. Mi szeretnénk, ha a partner intézmények tanárai tartanák nálunk a foglalkozásokat. Ezzel jobban segítjük a pedagógiai folyamatokat. Hisz ekkor a diákok nem azt fogják

A kapcsolatok segítségével megértettük a laborokban folyó munkamódszereket,ezáltal képesnek érezzük magunkat a partnerek igényeinek megfelelő tananyagok fejlesztésére. A dortmundi látogatás központi témája az együttműködési modellek megismerése volt. Ez fontos a laborok profiljának fejlesztése szempontjából és a finanszírozás miatt is. A megismert modelleket magunk is alkalmazhatjuk és a többi diáklabornak is átadhatjuk, hogy mindenki saját igényeihez igazítsa. Keressük a konkrét együttműködési lehetőségeket is német laborokkal; különösen a közös, főleg a diákok részvételével működő projektek foglalkoztatnak minket. A projekteknek autentikusnak kell lennie, azaz céljuk nem az együttműködés vagy az idegen nyelv használata önmagában, hanem az, hogy a tevékenység tartalma is motiváló erővel bírjon. A látogatások új muníciót adtak a magyarországi diáklaborok közti együttműködés előmozdításához. Láttuk, hogy milyen gyümölcsöző, ha megoszthatjuk tudásunkat, mintáinkat, motivációinkat, az együttműködési formákat. Reméljük, hogy azok az impulzusok, amelyeket magunkkal hoztunk, beépülhetnek a saját gyakorlatunkba, és ezekből minél többet át is tudunk adni másoknak. KIRÁLY GELLÉRT – MIKULÁS DOMONKOS

PIARISTÁK

11


PIARISTA

Lelkiség

HÚSVÉT UTÁN

„Atyám!

Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.” (Lk 23,34)

Nem, amikor hamis mosollyal tőrt döfnek lelkembe… Nem, amikor szánakozó pillantással méricskélik, vajon elbotlom-e. Nem, amikor megvető fintor kíséretében gúnyosan köpik oda: „Rohanj, borulj térdre, hidd, hogy segít a te Istened!”

De te akkor is bocsáss meg, Uram! Légy nagylelkű, szánd őket oktalan beszédükért! Összetört testtel, megalázott szívvel botorkálok az úton, s ti ujjal mutogattok rám… nem, nem tudjátok mit cselekedtek. Bénultan ülök a kórházi ágyon, borzongat a félelem. Tenyeremmel melegítem a valamikor áldást osztó kezet. Súgnám, sikoltanám, zokognám: „Ne menj még!” S te a kegyes halálról ironizálsz. Nem, nem tudod, mit cselekszel.

Jézusom, lenyűgöző önzetlenségeddel irgalmazz neki! Mikor a jó szándék zsinegével megkötözötté nyomorítod gyermekedet, nem tudod, mit cselekszel. Mikor nem engeded, hogy a rád bízottak lelke alkalmassá nemesedjék a megváltói erő észrevételére, nem tudod, mit cselekszel. Mint a férget, taposod el az utadba kerülőt, hogy az első helyre juss… nem tudod, mit cselekszel!

Tisztelt Publikum! Megérkezett a mágus! Aki bűnei bocsánatát vágyja, csak bátran jöjjön közelebb! Te EZT hiszed? Te ezt ELHISZED? Nem, nem tudod, mit cselekszel. A katonák vérszomjas tekintete és dölyfös lándzsáik erdeje éles kontrasztot rajzolt a fájdalomtól görnyedt anya, s a kétségbeesett tanítvány között. Megrendült a teremtett világ is. „Sírt, kesergett, gyászolt minden az egész nagy természetben.” A meggyalázott keresztfát hirtelen fény árasztotta el. A korpusz ragyogott, s egy suttogásában is erőteljes hang hallatszott: „ Atyám! Bocsáss meg nekik, mert nem tudják, mit cselekszenek.”

Epilógus:

Harmadnapra feltámadott. Ez a mi jövőnk is. Ne féljetek hát! Amikor minden veszni látszik, ti csak bízzatok, és tartsatok ki! Minden a helyére kerül. És akkor Isten lesz minden mindenben. KERTÉSZNÉ TÓTH ÉVA

12

PIARISTÁK


A MEGVÁLTÓ KÜLDETÉSÉRŐL Jézus maga mondta a Nikodémusszal való beszélgetésük során, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött fiát küldte el közénk, hogy mindaz, aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jézus ezt az örök életet, az Isten országának hirdetését tűzte ki fő céljául a világban; azét az országét, amelynek fejlődése, kibontakozása már itt, e világban megkezdődött, végső beteljesedése pedig majd a Gondviselő Istennél lesz. Ő azért jött, hogy megbékítse Istennel az embert, hogy utat mutasson az embernek Isten felé, hogy „új szövetséget” kössön Isten az emberekkel.

Ezt a szövetséget - az elsőt tudniillik - eljátszotta az ember akkor, amikor vétkezett. Isten gyermeke csak úgy lehet újra, ha Krisztus által viszszatalál a magasságbelihez. A megváltás, a bűntől való megszabadítást jelenti. Mivel az ember saját erejéből képtelen jóvátenni a végtelen Istenen ért sérelmet, a Teremtő maga hajolt le irgalmas szeretettel Krisztusban a világhoz, hogy megváltó és jóvá tevő, végtelen szeretetét bizonyító halála által újra gyermekeivé legyünk. Jézus megváltó művéhez nagymértékben hozzájárulhatunk az idei esztendőben is; imádsággal, bűnbánattal, jó cselekedetek megtételével, egymás iránti tisztelettel, szeretettel, türelemmel és több törődéssel… Segítsük a Gondviselő Istent az irgalmasság – a megbocsátó, igazságos szeretet - szent évében, hogy lelkünket is megnyugtató méltó jutalmában mindannyian részesülhessünk!

Elcsitul a vihar Halljátok-e, hogy csitul a vihar, s Lélek tölti be a szívek otthonát, Isten maga jön építeni élő kövekből húsvér templomát. Lelke szertejár, mint szelíd fuvallat, s csendes szavakkal mind egyre hív, s megnyílik, új forrást fakaszt a szomjazó, hitre vágyakozó szív. Ó, Istenem adj erőt, adj tüzedből égi lángokat, olvadjon eggyé szívünkkel a kegyelmet adó, égi akarat. Kezedben hadd legyen az ember képlékeny anyag csupán, kinek lelkében hitnek fénye gyúl áldott kezed érintése nyomán. Add, hogy mértékké nőjön szívekben az áldó szeretet, és kenyeret nyújtson a kéz ártó gyűlölet helyett. S fölrázva a békétlen, magányos lelkeknek hadát, nyisd meg kegyelemmel a bezárt szíveknek ajtaját. Áradjon Szent Lelked, áradjon a mindenség felett, hadd nyerjen a szomjazó lélek egy hitben fürdőző, megújult életet. Vajay Tiborné

Íródott szeretettel, az Úrnak 2016. évében, március havában, annak 25. napján, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén. FADDI HORVÁTH PÁL /PAULUS/

PIARISTÁK

13


ES T P A D BU

ALAPÍTVA:

IRODALOM VS. 1717 TERMÉSZETTUDOMÁNYOK?

WWW.GIMN.PAIR.HU

(MIÉRT) FONTOS IRODALMAT TANÍTANI?

Az alábbi cikkben a budapesti Piarista Gimnázium négy magyartanára válaszol röviden az irodalomtanítással kapcsolatos egy-egy kérdésre.

Miért fontos irodalmat tanítani? dr. Urbán Péter: Fontos, mert fontos ismeretanyagot ad át. Jelentősége viszont jóval túlmutat a lexikális műveltség megszerzésén. Talán ez az a tantárgy, amely a legtöbb készség fejlesztésére ad alkalmat: segíti például a szövegértés, szövegértelmezés, szövegalkotás, önismeret, önkifejezés, kritikus gondolkodás, véleményalkotás, kreativitás, problémaérzékenység, érzelmi intelligencia, konfliktusmegoldás képességének fejlődését. Mindezekre hivatástól, foglalkozástól függetlenül mindenkinek szüksége van.

nyílik lehetősége arra, hogy felismerje saját működési mechanizmusait, vagy akár csak problémáit, arra pedig még ritkábban, hogy képes legyen rajtuk változtatni. Azt gondolom, hogy a műalkotások – így az igazán nagy szépirodalmi művek is – képesek arra, hogy általuk újra és újra felfedezzük önmagunkat és átértékeljük az életünket. Ezért úgy vélem, hogy a magyartanítás célja az, hogy megszerettessük a szépirodalmat, vagyis hogy átadjunk valamit a műalkotások erejéből a diákoknak.

Valóban természettudományos iskola a pesti Piar? dr. Urbán Péter: Nem tartom szerencsésnek a tantárgyak ilyen szembeállítását. Megfigyelésem szerint a reál és a humán jelzők nem az egyik terület iránti kiemelkedő érdeklődésnek, hanem sokkal inkább a másik területtel kapcsolatos problémáknak a kifejezésére használatosak. Iskolánk hivatalos önmeghatározása, a pedagógiai program, az alapelvek között hangsúlyozza a személyiség teljességre és egységre törekvő fejlesztését. Nagy hiba lenne ettől a szemlélettől eltérni a gyakorlatban, és csupán „természettudományossá” alacsonyítani az iskolát.

Céljaim saját életemben ugyanazok, melyeket e segítő szakmákban (a magyartanítás és a családterápia egyáltalán nem állnak messze egymástól) átadni igyekszem: az önismeret fejlesztése, ezáltal a rejtett erőforrások mozgósítása ahhoz, hogy megtaláljuk az utat nehézségeink megoldásához. A magyaróráimat is az a családterápiás rendszerszemlélet hatja át, mely meghatározása szerint olyan pszichoterápiás módszer, amelynek során a szakember nem csak a tüneteket hordozó egyénnel, hanem annak egész családjával együttműködve, megváltoztatják a család viselkedését, dinamikáját – ezáltal egy új, harmonikusabb családi rendszer alakul ki, mely már képes megszünteti a tartós feszültségeket, problémákat.

Miért fontos irodalmat tanítani? Pehartz Tamás: Számomra az irodalom tanítása nemcsak egy foglalkozás, óra, vagy egy tantárgy, még kevésbé elsajátítandó tananyag; sokkal inkább egy remek lehetőség arra, hogy fejlődjek, hogy reflektáljak önmagamra, mint családapa, mint pedagógus, és mint leendő családterapeuta. Biztos vagyok benne, hogy az embernek ritkán

Az életemre, hivatásomra és a magyar óráimra alkalmazva: a viszonyokat és helyzeteket megfigyelve, megértve és a megértés közben „megvilágosodva” abban bízom, hogy ez a katarzis tud életet gerjeszteni a környezetében. Hiszek abban, hogy - minden esendőségemmel együtt kellő alázattal képes vagyok egy-egy közösséget pozitív irányba megmozdítani.

14

PIARISTÁK


PIARISTA ISKOLA BUDAPEST Miért fontos irodalmat tanítani? Horváth Bálint: Mert ez a tantárgy nagyon sokszínű lehetőségeket ad a fejlődésre, tanulásra. Ez ös�szefüggésben van azzal is, hogy e tárgy helyzete az utóbbi két évtizedben jelentősen változik. Más a könyvek, az olvasás szerepe ma, mint a 20. század végén; a bölcsészkaron megszerezhető tudás is másra jó manapság, mint húsz éve. Bizonyos, a tananyagban szereplő művek most kevésbé szólítanak meg bennünket, és mintha kicsúszna a talaj az irodalomtörténet tanítása alól: ez az ismerethalmaz kevésbé tűnik ma az általános műveltség részének. Ezzel egy időben viszont a tantárgy más aspektusai válnak izgalmassá, aktuálissá. Minden tantárgynak fontos lenne újra és újra reflektálni arra, hogy mi végre létezik: miért hasznos tanulni, hol van a helye a létezők között? Így az irodalomórán is fontos erre újra és újra visszatérni: miért tanulunk irodalmat, miért érdemes ezt a regényt elolvasni? Van-e értelme a műelemzésnek? Miért számít tanulásnak maga a műről való vita, a beszélgetés vagy az esszéírás? Az irodalomóra jó helyzetben van, hiszen az ún. „21. századi képességek” – kritikai gondolkodás, kreativitás, együttműködés és kommunikáció – tanulásában, gyakorlásában, elsajátításában kiemelkedő szerepe tud lenni, főként, ha tanárként elfogadjuk, hogy a tantárgyunk helyzete, szerepe, célja változott az utóbbi évtizedekben. Már nem az, amiért a bölcsészkarra mentünk! Ösztönző, kihívást jelentő feladat felismerni az új és fontos kérdéseket a tantárgyukkal kapcsolatban, s nosztalgiázás vagy kesergés helyett megtalálni és megtanulni hozzá azt a módszertant, amellyel szerethető, korszerű és használható tudást adhatunk a tanítványainknak. Mindezt úgy, hogy

közben egyáltalán nem vész el az sem, hogy művészetről tanulunk: nagyon sokféleképpen szép művekkel foglalkozunk. S ami a piarista iskolában különösen fontos: az irodalom lehetőséget ad diáknak és tanárnak a beszélgetésre, önmagunk megismerésére, a teremtett világ és az ember egyre alaposabb megértésére. Valóban természettudományos iskola a pesti Piar? Nényei Pál: Nem tudom. Manapság mindenki ezt mondja, és érzek is a diákság részéről némi lenézést, ha előkerül az a szó, hogy bölcsész, vagy az a szókapcsolat, hogy humán tudományok, és jókat tudnak röhögni ők, a komoly természettudósok, azokon, akik nem természettudósok. És a röhögésük mögött az a biztos tudás sejlik föl, hogy ők fontos, komoly dologgal foglalkoznak, a bölcsészek pedig csak húzzák az időt. Azért mondom, hogy nem tudom, természettudományos iskola-e a Piar, mert szerintem teljesen fölösleges megkülönböztetni egymástól a természettudományokat és a bölcsészettudományokat. Minden tárgy, minden tudomány egy-egy emberi gondolkodásmód. És azt is tudom, hogy például a matematikát (ami nem is természettudomány, hanem színtiszta bölcsészet) nem lehet rendesen „tanulni”, azt „érteni” kell. De itt is elmondom: ami bemagolható, az sehol sem lényeges. Még az irodalomban sem. Csak az lényeges, ami végiggondolandó. Magolni egyedül is lehet, otthon, akár mobilapplikáció segítségével. Az iskola feladata a gondolkodást megtanítani. Ha ezt elfogadjuk, akkor megszűnik a fenti kérdés. Helyette jöhet az IGAZI kérdés: Iskola-e a Piar? HORVÁTH BÁLINT

KÖNYVVEL ÉLNI KÖNNYEBB LUKÁCS LÁSZLÓ SP: AZ IGAZSÁG MUNKATÁRSA JOSEPH RATZINGER - XVI. BENEDEK PÁPA ÉLETE ÉS MŰVE

E könyv először Joseph Ratzinger – XVI. Benedek pápa életútján vezeti végig az olvasót, középpontban nyolc esztendős pápaságának eseményeivel. Az életrajzot követő tanulmányok teológiájának legfontosabb jellegzetességeit mutatják be: egy mélyen hívő, Krisztusban élő ember gondolatvilágát, aki ugyanakkor mindenestül benne él korának eseményeiben, útkereséseiben és válságaiban. Püspöki jelmondata jelzi: annak az Igazságnak szolgálatában áll, amely Isten szeretetének fényében bevilágítja a történelmet és minden egyes ember életútját. (Szent István Társulat, 2016, 514 oldal, 3600 Ft) Forrás: Szent István Könyváruház PIARISTÁK

15


GÖD

JUCI NÉNI, TE…

„…TUDNI KELL AZT, HOGY A GYEREK HONNAN JÖN, MIT CSINÁL, ÉS HOGYAN LEHET RAJTA SEGÍTENI”

ALAPÍTVA:

1991

WWW.G-PIAR.HU

Zöldfülű gyakorlótanárként az egyik első sokkot ő okozta nekem Gödön. Bemutatkoztam, és már válaszolt is: Rados Lászlóné vagyok, Juci néni, de tegeződünk. Szóval így: Juci néni, te… Azóta is hálásan gondolok az első óralátogatásokra, és sajnálom, hogy most már nincs lehetőségem közvetlen közelről látni mindazt a derűt és türelmet, amit a szakiskolai reáltanítás igényel a kamaszoknál (is). Cserébe viszont akár nap, mint nap tanulhatok tőle munka és hivatás iránti alázatot, a fejlesztésben pedig az elvégzett közös munka értékét. Hogyan kerültél Gödre? 1999-ben befejeztem az aktív tanítást, akkor még 55 éves korban nyugdíjba lehetett menni. 2002-ben Vácra kerültem a férjemmel; az előző évben Dunakeszire költöztek a gyerekeim, és utánuk jöttünk. Egy szép családi házat adtunk el és egy negyedik emeleti tetőtéri lakásba költöztünk, most is ott lakunk. Nagy ürességet éreztem, hiányzott az iskola, hiányoztak a gyerekek, állandóan gondolkodtam, hogy hova mehetnék dolgozni. Akkor megláttam a Teletexten, hogy a Piarista Szakiskola matematika-fizika szakos tanárt keres. Megpróbáltam…volt ott egy szám, felhívtam, behívtak. Első alkalommal még nem volt itt az akkori igazgató (Guba András atya), így másodszorra is bejöttem, és ő vett fel. Így kerültem egy közösségbe, amit nagyon-nagyon megszerettem. Bár, azóta nagyon sok ember elment az iskolából, én továbbra is itt maradtam.

Név: Rados Lászlóné Kor: 71 év Foglalkozás: matematika-műszaki szakos tanár Jelmondat: Szeresd a hivatásod, szeresd a gyerekeket!

16

PIARISTÁK

Nehéz volt az első év, Andrással később beszéltünk erről, mondta is, hogy úgy érezte, megfutamodom. De maradtam, és azóta is itt vagyok; ez a tizenharmadik tanévem. Mit csináltál korábban? Előtte is tanítottam, zömmel matematikát és fizikát, általános iskolában. Ennek az az érdekessége, hogy 1966ban abba a faluba kerültem vissza, ahová születtem, és itt dolgoztam még harminchárom évet. Ebből tizenhét évig voltam igazgatóhelyettes és hat évig igazgató, innen mentem nyugdíjba. Itt azokkal tanítottam együtt zömmel, akik nekem tanáraim voltak. Ez ambivalens helyzet volt, mert akadt olyan, akivel nehéz volt megértetni magam. De a tantestület nagy részével jóban voltam, és komoly dolognak számított a faluban, hogy egy volt tanítvány visszakerült tanítani. Az ottani közösség életében is részt vettem: 1998 környékén képviselőtestületi tag voltam, úgy, hogy a második, vagy a harmadik legtöbb szavazatot kaptam a faluban. Ebből az is kiderül, hogy elismerték a munkámat, oktatásügyi díjat is kaptam. Rajta voltam azon, hogy az iskola felépüljön. Kétszer is részt vettem az iskola bővítésében-felújításában, így lett a négy tanteremből hat, aztán nyolc. Ismerted korábban a piaristákat? Csak olvastam róluk, mielőtt idekerültem. Konkrétan nem tudtam, hogy hogyan működik a rend. Azt igen, hogy munkájuk középpontjában áll a gyengébb, elesett és hátrányos helyzetű gyerekek felkarolása, nevelése. És azt hiszem, hogy ez ebben az iskolában teljes mértékben így is van. Ha csak arra gondolok, hogy van fejlesztés, felzárkóztatás, korrepetálás, támogató óra… sorolhatnám ezeket, már látszódik a munka. Hogyan jelenik meg a munkádban a piarista karizma? Minden évet úgy kezdek, hogy igyekszem megismerni a gyerekeket. Mert személyre szabottan csak akkor tudsz


PIARISTA ISKOLA GÖD vele foglalkozni, ha ismered a családi hátterét, vagy tudsz róla valamit konkrétan. Ezt tartom fontosnak. Tehát nem a nevét kell megjegyezni, mert azt megtanulom még elég ügyesen, hála Istennek, hanem azt, hogy mögötte mi van. Az egyik diákunkkal úgy jártam, hogy mikor kilencedikben idekerült, azt gondoltam: „Na, ezzel a fiúval nem lehet semmit sem csinálni.” És ahogy jövök-megyek, a fülemet megütötte egy mondat: „Engem az apám nem is ismer.” Hoppá, mondom, ezzel nekem foglalkozni kell! És elhívtam magammal, beszélgettem vele, és épp ma is felelt hármasra! Azt mondták, nem lehet ezt a gyereket kezelni, én is úgy gondoltam először, hogy biztos meg fog bukni. Valójában ő egy annyira jóindulatú, rendes gyerek, csak ismerni kell azt, hogy honnan jön, mit csinál, és hogyan lehet rajta segíteni. Azt is tudni kell, hogy milyen alapismeretekkel rendelkezik, mit kell fejleszteni, hova kell visszanyúlni. Nagyon szeretem a csoportmunkát, a páros munkát, de ezt nem tehetném meg, ha nem ismertem volna meg a gyerekeket. Úgy szeretem ezeket kialakítani, hogy valamifajta kapcsolat legyen a tanulók között. Két éve csak természetismeretet tanítok, ami fizika, kémia, biológia és földrajz tárgyakból tevődik össze. Bennem az érlelődött meg leginkább, hogy egy-egy anyagrészt zárjunk le úgy, hogy a következőben tudjunk rá építeni. Most a kémiát fejeztem be, jön a fizika. A kémiát úgy fejeztem be, hogy „mi vezeti az elektromosságot?”, és most az elektromosságtant veszem. Az ötvenkettedik tanévemet csinálom, de minden nap vázlattal jövök. Nem mondhatom, hogy rutinból tanítok. Mit tartasz örömtelinek abban, amit csinálsz? Minden napban meg kell találni azt a pici pozitív dolgot, ami előre visz. Mert hát vannak olyan napok, amikor nagyon nehéz, de ha azt mondom, hogy nem volt semmi jó benne, akkor nem volt értelme az egész napnak! Emlékszem, András mindig azt mondta: „Keress egy nagyon pici pozitívat!” Én, amikor jövök lefelé a negyedikről, a lépcsőn végiggondolom, és megtalálom. Korábban matematikát tanítottam, most természetismeretet. Nagyon hiányzik a matematika, de kiélem magam abban, hogy van korrepetálás, fejlesztés órám. Szeretem a tantestületet, ezt a közösséget. Megkérdezte az egyik új kolléga, hogy én mit csinálok a kilencedikesekkel. Bejött órára, és megnézte. Persze az ember nem egészen ugyanolyan, ha bent ül valaki, de akkor is meg kell találni a hangot a gyerekekkel. Mit tartasz nehéznek? Ami nekem nagyon hiányzik, az a számítógépes ismeret. De nem azért, mert nem akarom megtanulni; a másik iskolában is én voltam a legelső, aki odaült és megpróbálta. Nagyon tönkrement a szemem, és a Commodore 64-nek elég kicsi képernyője volt. Viszont most majd újra nekiállok, nem akarom, hogy ez teljesen kimaradjon az életemből, mert azt nagyon sajnálnám. Egy-egy osztállyal a munka addig nehéz, amíg még nem ismertem a gyerekeket. Nem szeretnék melléfogni. Nem skatulyázni akarom őket; fontos tudnom, ki milyen problémával küzd. Szép ez a feladat, amit mi csinálunk. BESZE ERIKA

PIARISTÁK

17


ÉT M E K KECS

JÁTÉKKASZINÓ A KECSKEMÉTI PIARISTA ISKOLÁBAN

ALAPÍTVA:

1714 (1993) WWW.KECSKEMET.PIAR.HU

Mielőtt még többen felkapnák a fejüket a cikk címe láttán és olvasás nélkül gyorsan továbblapoznának, bemutatom a Játékkaszinót, az alsó tagozatos gyermekek közkedvelt játéktevékenységét, programját. A Játékkaszinó nálunk egy egész délutánon át tartó önfeledt játékot jelent a gyermekek számára. Legyen az akár az iskola impozáns dísztermében vagy a Czollner téri iskolaépület gyönyörű udvarán, a lényeg, hogy „Játszani jó!”. A Játékkaszinó állomásain olyan sporteszközöket, fejlesztőjátékokat helyeztünk el, amelyekkel nagyon szívesen foglalkoznak a gyermekek, miközben fejlődik mozgáskoordinációjuk, valamint vizuális-akusztikus-taktilis észlelésük, ahol a közös játékon keresztül megélik az együtt játszás élményét. Akkor mire is van szükség a Játékkaszinóhoz? Először is kell egy csapat lelkes, játszani akaró gyermek, csapatonként egy-egy útlevél, ami segít az állomások közötti eligazodásban és az összegyűjtött pecsétek megőrzésében, kell még hozzá sokféle érdekes, izgalmas játékeszköz, ami teljessé teszi az élményt, és mindehhez egy kis találékonyság, ügyesség, bátorság. Első alkalommal a harmadik évfolyam próbálta ki a díszteremben berendezett Játékkaszinót, nyolc csapat nyolc állomáson játszott egész délután. A játékot akkor kezdhették el a csapatok, ha megfejtették a találós kérdéseket, és egészen addig lehettek egy-egy játékhelyszínen, amíg meg nem szólalt az „Indulni kell...” kezdetű zeneszám.

Mitől különlegesek a Játékkaszinó állomásai? Például attól, hogy a díszterem színpada nem mindennap lényegül át érzékelő labirintussá, ahol az érzékszervek összehangolt munkájára van szükség ahhoz, hogy kijussanak a gyermekek a kanyargó folyosók útvesztőjéből. A labirintusban sötét volt, a gyerekek fején egy fejhallgató, ahonnan különböző természeti jelenségek hangja szólt. Útközben a gyerekek labdák között formákat kerestek, kavicságyon sétáltak, alagútban és szalagok közt bujkáltak, gyömbért szagoltak és még arra is ügyeltek, nehogy eltévedjenek. Az akadálypályán kúszni, mászni, célba dobni, labdát pattogtatni, füles labdán ugrálni, bukfencezni, karikából-karikába lépni lehetett, míg a pörgő-forgó állomáson a gyerekek trambulinon ugráltak, forgótölcsérben forogtak, óriás labdákon gurultak. Nagy kedvence a gyermekeknek a háromdimenziós amőbajáték, az ejtőernyős repülés a színes óriás kendőkkel, az egyensúlyozás kézzel, lábbal, egyedül és párosan. Pihenésképpen pedig ott volt a „Csúcsforgalom” állomása, ahol a gyerekek szellemi frissességére, kreativitására volt szükség, hogy a piros autót a sok-sok szabály ellenére kijuttassák a forgalmi dugóból. A Játékkaszinó végén arra kértük a gyermekeket, hogy készítsenek egy rajzot, amelyben elevenítsék fel a délután legérdekesebb pillanatát. Rengeteg szép, színes alkotás készült, ami a legjobb bizonyítéka annak, hogy a gyermekek nagyon jól érezték magukat a játékdélutánon. Megfogalmazták azt is, hogy szeretnének újra részt venni a Játékkaszinóban, mert, ahogy a délután

18

PIARISTÁK


PIARISTA ISKOLA KECSKEMÉT

KALENDÁRIUM április 6-15.: rheinbachi testvériskolánk diákjainak, tanárainak látogatása gimnáziumunkban

mottója is szólt: „Játszani jó”! A gyerekek lelkesedése, a kollégák és a szülők pozitív visszajelzése, kíváncsisága arra ösztönzött bennünket, hogy újabb alkalmat és helyszínt találjunk a Játékkaszinó ismételt megrendezésére. Így lett Játékkaszinó az iskola hagyományos Kerti parti ünnepségén, vagy a leendő elsősök beiskolázási programján, és még egy kis kóstolót a napközis táborban levő gyermekek is kaptak a játékdélutánból. VIDA-SZŰCS EMESE GYÓGYPEDAGÓGUS

RHEINBACHI DIÁKOK LÁTOGATÁSA

Az idén már huszonkettedik alkalommal érkeztek hozzánk német cserediákok Rheinbach városának két katolikus középiskolájából. A kecskeméti Piarista Gimnázium 1995 óta ápol testvériskolai kapcsolatot a gimnáziumokkal. Április 7-én Nagy Attila SP igazgató fogadta reggel a Piarista Gimnázium dísztermében a Kecskemétre érkezett német testvériskola tizenöt fős delegációját, tizenhárom diákot és két tanárt. Az igazgató vendégeit tájékoztatta az iskola történetéről, és röviden beszámolt a jelenlegi oktatási munkáról. A német lányokat és fiúkat a piarista diákok családjai látták vendégül, a közös programok során pedig megismerkedtek Kecskemét és környéke, valamint Budapest nevezetességeivel. Délelőttönként a Piarista Iskola német- és angolóráiba kapcsolódtak be. A vendéglátó diákok június végén viszonozzák a látogatást. TALMÁCSI JÓZSEF

április 15.:

ifjúsági koncertek a felső tagozatos és gimnazista diákok számára

április 18.:

természettudományos hét a felső tagozaton

április 18-21.: alsós levelezős tanulmányi versenyek döntői és eredményhirdetése április 22.:

alsós egészségnap

április 25-29: végzős gimnazistáink ballagási rendezvényei május 5.:

iskolai diákmisék Urunk mennybemenetelének ünnepén

május 11.:

papírgyűjtési akció az alsó tagozaton

május 20.:

retro diákbuli a felső tagozaton

május 20-21.: gimnáziumi osztálykirándulások május 25.:

gimnáziumi egészségnap

május 26.:

Piarista Pedagógusnap – közös ünnepi vacsora tanáraink és öregdiákjaink részvételével

május 28.:

kerti ünnepély (óvoda, általános iskola)

május 28.:

iskolai részvétel az úrnapi városi körmeneten

június 3.:

kollégiumi kerékpáros túra

június 8.:

alsós kerékpáros nap

június 13.:

TESZI zárónap a gimnáziumban

június 14.:

múzeumi és sportnap a gimnáziumban, kerékpáros nap a felső tagozaton

június 15-17.: alsós, felsős és gimnáziumi Te Deumok június 20-tól: nyári diákprogramok: túrák, táborok PIARISTÁK

19


YARG A ONM MOS ÓVÁR

AZ EMBERI

MÉLTÓSÁGRÓL

ALAPÍTVA:

1739 (1994) WWW.PIARISTAMOVAR.HU

„Nem a ruha teszi az embert…” – mondja a közmondás. Ki merné azonban azt állítani, hogy talán a hatalom, vagy a rang, netán a jó összeköttetések… Továbbgondolva: mi teszi az embert emberré? mi az ember igazi nagysága? melyek az igaz emberi értékek? Egyáltalán nem ilyen felszínes „értékekről” beszélünk akkor, amikor az emberi nagyság összetevőit keressük.

Talán egyetlen évszázadban sem vesztette el még annyira az „arany középutat”, mint éppen ezidőtájt. Pedig az ember szellemiségével, értelmi adottságával, akarat-szabadságával kiemelkedik a teremtett világban. A szüntelenül munkálkodó fáradságot nem ismerő emberi szellem bizonyítékai megszámlálhatatlanok a történelem folyamán. Lassan már kicsinek találja a maga számára a Földgolyót, meg akarja hódítani a csillagvilágot is, kvázi végtelenül nagy távolságokba kíván törni!

Megtapasztalható, hogy a létezők rangsorában az ember a legelső, aki intelligenciájával, tudásával, és személyi méltóságával kiemelkedik világunkból. A teremtéstörténet figyelmes tanulmányozása nyomán megsejti az ember, hogy teremtett világunk csúcspontja vagyunk. Az ember Isten képmása, a látható világ része, továbbá szellemi értékek hordozója. A Föld nemcsak születési helye az embernek. Az Alkotó terve az emberrel; hódítsa meg és hajtsa uralma alá a Földet.

Tehát valóban iparkodik véghezvinni küldetését, uralma alá akarja hajtani a Föld után a végtelen távolságú világűrt is! Jóllehet, csupán idő kérdése, hogy ez az „álom” mikor lesz megvalósítható. Biztos azonban az, hogy egy ilyen hatalmas terv eléréséhez kimondhatatlanul nagyszámú pénzmennyiség szükségeltetik! Amennyiben sikerrel jár majd az elképzelés, talán lesz egy másik jövőkép is, de addig mi lesz a Földön maradottak álmaival?

Munkálkodjon továbbá azon, hogy az egész univerzum ismerje el és hirdesse a Teremtő nagyságát! Az embernek életfeladata törekedni arra, amit az etika, az erkölcs - mint jellemvonást - úgy fogalmaz meg; erény. Az erényes embernek „véréve” válik a jó! Ugyanis tudja a dolgok rendjét, képességei alapján ismeri az értékek rangsorát! Vannak olyan erők és értékek, amelyekkel az ember a tudomány és technika, az irodalom, a zene, továbbá a művészetek számtalan ágának bámulatra méltó eredményeit tudja felmutatni. A modern ember előszeretettel beszél személyes világnézeti, politikai, szólás és egyéb szabadságról is, ennek ellenére még soha nem volt olyan abszolút szabadsághiánya, mint manapság… 20

PIARISTÁK

FADDI HORVÁTH PÁL


PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR A MARADANDÓ GYÜMÖLCS

A TEHETSÉGES GYEREKEKÉRT PÁLYÁZAT KERETÉN BELÜL MEGVALÓSULT PROGRAMJAINK

Az Emberi Erőforrások Minisztériuma által kiírt “Tehetséges Gyerekekért” pályázat keretén belül, ebben a tanévben húsz gyerek vehetett részt természettudományos foglalkozásokon. Itt a gyerekek önállóan, illetve párban végzett kísérletek segítségével fedezhették fel a természettudomány törvényszerűségeit. A tizenkét foglalkozás a biológia, fizika, földrajz és a kémia tantárgyakat érintette. Az elsajátított kísérletekből látványos bemutatót tartottak társaiknak, majd a bevizsgált kőzeteket egy kiállításon mutatták be. A tehetségfejlesztő programhoz kapcsolódva, üzemlátogatást tettünk a Paksi Atomerőműben, ahol a gyerekek megismerhették az atomenergia felhasználásának lehetőségeit. A program lezárásaként tanulmányúton vettünk részt a Hortobágyon, ahol a halastavak élővilágát tanulmányoztuk. Ezt követően a Debreceni Állatkertben megvizsgáltuk, hogy hogyan és mivel táplálkoznak az állatok, majd Tiszalökön ellátogattunk a vízlépcsőhöz, és a vízerőműben megfigyeltük az elektromos energia előállításának lépéseit. Reméljük, hogy a következő tanévben is lehetőségünk lesz a program folytatására. ÖRDÖGNÉ SIPÖCZ VERONIKA PROGRAMVEZETŐ TANÁR

Legádázabb harcunkat az elmúlással vívjuk. Hadd idézzem Babitsot: „Miért nő a fű, hogyha majd leszárad?” (Esti kérdés) – A választ számunkra a Feltámadt Jézus hozta el. Köszöntése, a „Békesség nektek”, nem pusztán egy szép formula, hanem Jézus ajándékba adja nekünk a tőlünk soha el nem vehető békesrajz: Gábor Kata Borbála séget. Feltámadásunk után mely értékeket visszük magunkkal, melyeket nem pusztít el sem a kegyetlen idő, sem a halál? Jézus búcsúbeszédében szól a „maradandó gyümölcsről”, és nem hagy kétséget, hogy ez a gyümölcs a szeretetben érlelődik, válik oly zamatossá, hogy Istennek is kedve telik benne. (Jn 15,12-17) Más alkalommal Jézus arról tanít, hogy a jó fa jó gyümölcsöt terem. De mikor mondhatom azt, hogy jó gyümölcsöt termő jó fa vagyok? – A kritérium egyértelmű: jó, örökre maradandó gyümölcsöt az terem, tehát az üdvözül, aki hisz. (Mk 16,17) Ezek után, ha szemünket becsukjuk, egy fa képe jelenik meg előttünk. A fa gyökérzetét a hit jelenti. Ez ad a fának stabilitást és tápanyagot. Ugyanúgy igaz a fára is, amit Jézus a Szőlőtőkéről (vagyis magáról) mond: a Vele való élő kapcsolat (hit) nélkül sem a szőlővessző, sem a fa nem hozhat termést (Jn 15,1-8). A képet tovább rajzolva: a remény a leveleket, illetve a lombozatot jelenti. Arról pedig már szóltunk, hogy a hasonlatban a gyümölcs: a szeretet. Ez a kép arra is rámutat, miért hívőknek nevezzük magunkat, holott egyedül a szeretet marad meg örökre. Ahány ember van a földön, annyi szeretet-fogalom létezik. Nekünk, keresztényeknek az a közös kincsünk, hogy a Feltámadottba vetett hitünk táplálja a reményt, amely Pál vallomása szerint „nem csal meg” (Róm 5,5), és így teremhetünk örökre megmaradó gyümölcsöt. Ha valaki egyoldalúan csak a szeretetről papol vagy ábrándozik, és a hitet, reményt ezredrangúnak tartja, az nem veszi figyelembe, hogy a gyümölcstermésben milyen páratlan szerepe van a gyökérzetnek és a leveleknek. Iskoláinkban a rendszeresen visszatérő lelkigyakorlatok azt a teljességet tárják a ránk bízottak felé, amely által remélhetjük, hogy életük nem hiábavaló, meddő lesz, hanem maradandó, Istennek is tetsző gyümölcsöt terem.

FARKAS ISTVÁN SP

PIARISTÁK

21


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 2011-20

KANIZSAI KAVALKÁD

ALAPÍTVA:

A JUBILEUMI ÉV VÉGE FELÉ…

1765 (1992) WWW.NK-PIAR.HU

Az alábbiakban két egykori diákunk emlékezik vissza az Alma Materban töltött éveikre. Ma már mindketten kiváló kollégáink: egyikük az iskolában, másikuk az óvodában neveli és készíti fel szeretettel a gyermekeket az életre.

BÉKÉSI GABRIELLA: „…SZERETNÉM ÁTADNI MINDAZT A JÓT, ÉRTÉKET, AMIT KAPTAM”

EGY ÖREGDIÁK-ÓVÓNÉNI ELSŐ TAPASZTALATAI…

Lassan húsz éve, hogy először beléptem a Kanizsai Piar kapuin. Az alma materben töltött tizenkét év igencsak meghatározó időszaka volt az életemnek. Tulajdonképpen egy védőburokban nevelkedhettem, ami hozzájárult ahhoz, hogy olyan szilárd értékrendet alakítsak ki, amely a burokból való kilépés után is megtart a mindennapokban. Örömmel gondolok vissza a diákévekre. Nem nagyon volt időm unatkozni: a tanulás mellett hangsúlyos szerepet kaptak a gyalogtúrák, evezős- és vándortáborok, és a művészetek is. Énekeltem az iskola kórusában, illetve tagja voltam a Piarista Táncszínháznak. Úgy érzem, igazán aktív növendéke voltam az intézménynek. Amikor egykori tanáraim – jelenlegi kollégáim – azzal búcsúztattak minket ballagásunkkor, hogy szeretettel várnak vissza, még én sem gondoltam, hogy ez így, pedagógusként fog megvalósulni. 2008-ban búcsúztam a piarista élettől, hogy testnevelést és biológiát tanuljak. Jó érzéssel tölt el, hogy már az első évemben ismerős arcok vesznek körül. Egészen megérint, ahogy láthatom, mekkora gondot fordítanak egy-egy diákra kollégáim. Hosszú éveken át tapasztaltam törődésüket, kitartásukat, s bár már jogosan tartózkodhatok a tanári szobában, mindig is tanáraimnak, példaképeimnek fogom tekinteni őket. Most, hogy velük együtt dolgozhatok, azon igyekszem, hogy hozzájuk hasonlóan rám is szeretettel gondoljanak majd tanítványaim, s átadhassam mindazt a jót, értéket, amit kaptam. BÉKÉSI GABRIELLA

22

PIARISTÁK

„Pietas et litterae…” Ebben a szellemiségben neveltek minket tanáraink és a szerzetes-atyák az iskola falai között. Hogy mit is adott számomra az az öt év, amit diákként töltöttem a Piarban? Az iskola mottójához híven valóban az erény és a tudomány volt az alap. Erkölcsös és hitben gazdag életre tanítottak az iskolai tanulmányok mellett. Neveltek és nem csak oktattak. Egy olyan közösség tagja lehettem, amitől fájó szívvel búcsúztam el a ballagásomon. Az járt a fejemben, hogy bárcsak itt maradhatnék még, bárcsak visszajöhetnék… Nem is gondoltam arra, hogy a Jóisten valóban segít ebben, és az utamat visszakanyarítja szeretett iskolámba. Meglepett a hír, hogy épp az államvizsgám után megüresedett egy hely a Piarista Óvodában. Gyorsan éltem a lehetőséggel, Istenhez imádkozva, hogy felvegyenek dolgozni. Büszkeség töltött el, mikor azt mondták, mindig szívesen látják a visszatérő diákokat. Így hát az idei tanévet, mint piarista óvónéni kezdtem meg. Hatalmas öröm fogott el, és most éreztem igazán, hogy Isten tényleg a tenyerén hordoz. Mégis aggodalommal kezdtem dolgozni amiatt, hogy vajon hogyan fogom átadni azt a sok mindent, amit itt kaptam a diákéveim alatt. Az óvoda falai között azonban egyből megtaláltam a he-


PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA lyem, egy pillanatig sem kellett semmitől tartanom. Egy ismerős helyre jöttem vissza. Jó érzéssel töltött el, hogy már az év eleji lelkigyakorlaton is milyen szeretettel fordulnak felém volt tanáraim. Most, mint kollégájukra, és nem mint diákjukra tekintenek. Még nem tudom, mi vár rám a következő évek során, egyben azonban már most biztos vagyok: a Piarista nagycsalád tagjaként itt érzem leginkább otthon magam.

Húsvétra készülve azzal a kérdéssel álltunk elő, hogy: Mit ad neked Isten? Bevezetőül gimnazista diákokat kértünk meg, hogy tegyenek tanúságot hitükről, majd több gimnazistára rábíztunk egy-egy felsős diákcsapatot. A beszélgetések mellett imádságokban is megfogalmazták mindazt, amit Isten ad nekik. Az imákat levélszirom formákra írták, s a szentmise elejére e szirmok virágokká álltak össze a csoportokban. A szentmisét még egy beszélgetés követte arról, hogy mi mit adunk Istennek és másoknak.

NÉMETH RÉKA

BENDE KRISZTIÁN

LELKI NAPOK A FELSŐS PIARISTA DIÁKOK RÉSZÉRE

Decemberben karácsonyra készülve, majd márciusban húsvétra készülve szerveződtek a diák lelki napok. A karácsonyi készülődés hívószava: Jézus szegénynek született. A bevezetőben diákok és tanárok közösen megnéztek a pazarlás és a szegénység összefüggéseiről egy díjazott távol-keleti filmet, majd a tanárok vezetésével kiscsoportokban beszélgetve és munkálkodva dolgozták fel a látottakat. Hulladékokat újrahasznosítva alkottak Betlehemeket és adventi tárgyakat, a záró szentmisében pedig egy-egy diák beszámolt aznapi élményeiről, meglátásairól.

JUBILEUMI FOCIKUPA

Április 16-án, fennállásunk 250. évfordulója alkalmából, jubileumi focikupát tartottunk Nagykanizsa egyik sportcentrumában, a „Mindenki sportpályáján”. Budapest, Göd, Kecskemét, Mosonmagyaróvár, Nagykanizsa, Szeged, Vác piarista iskoláinak diákjai és a Nagykanizsa környéki iskolák csapatai mérkőztek meg egymással különböző – alsós, felsős, gimnazista – korcsoportokban. A gimnáziumi korcsoportban nyolc csapat, az általános iskolai felső tagozaton négy csapat, az alsó tagozaton három csapat küzdött meg egymással, mintegy százötven diák lépett pályára. Az alsó tagozatosok közül első helyezést ért a mosonmagyaróvári iskola csapata, a felsősök, gimnazisták és szakközépiskolások közül egyaránt a budapesti Piarista Gimnázium csapatai szereztek aranyat. HORVÁTH GÁBOR

PIARISTÁK

23


ED G E Z S

SZEGEDI ÉLMÉNYEK

ALAPÍTVA:

DUGONICS ANDRÁS PIARISTA GIMNÁZIUM

1720 (1991) WWW.SZEPI.HU

DIÁKCSOPORT-VEZETŐ KÉPZÉS

Iskolánkban rendezik meg az ország piarista diákjai számára meghirdetett diákcsoport-vezető képzést. A képzés célja, hogy a résztvevő diákok emberi és hitéleti szempontból is felkészítést kapjanak rendszeres közösségi alkalmak és egyéb programok tartásához, vezetéséhez. A képzés programját a TÁMOP-3.1.17-15-2015-0005 „1 ház, 7 rend, 1 küldetés” című pályázat részeként dolgozták ki. A képzés négy, egyenként másfélnapos alkalomból és egy nyári táborból áll. Az első alkalom február 11-12-én zajlott. Saját élményekből kiindulva játékos és elgondolkodtató feladatok segítségével foglalkoztunk önismereti kérdésekkel, a megcélzott korosztály jellegzetességeivel, személyes kapcsolatainkkal. A feladatokban és a szabadidőkben jutott alkalom egymás közelebbi megismerésére, kapcsolatépítésre is. Ketten jöttek Gödről, nyolcan Budapestről, Szegedet pedig öten képviselték. Olyan 10-11. osztályos fiatalok vágtak bele a képzési folyamatba, akik elkötelezettek a rendszeres és tartós közössségvezetői szolgálat végzésére, illetve az erre történő felkészülésre, és akik hitüket kisközösségben is megélik, vagy szeretnék megélni. J.I.

I

PARTIUM – BÁNSÁG – BÁCSKA – BÉKÉS ÉS CSONGRÁD MEGYE: HONISMERETI TALÁLKOZÓ A II. Regionális honismereti műhelyt, regionális középiskolai találkozót szervezte meg a Dugonics András Piarista Iskola és a Csongrád Megyei Honismereti Egyesület. A házigazda Károlyi Attila igazgatóhelyettes volt. A műhely egy módszertani börze, sok ötlettel, számos előadóval és résztvevővel. Töltekezés a sok elkötelezett

jelenlévő számára. Az intézmény helytörténeti, honismereti tevékenységének megosztása tanártovábbképzést jelent, mert rengeteg ötlet, konkrét megvalósítási gyakorlat, szemlélet bemutatására vállalkozott tizenhét korreferátor. Három országból, tizennégy településről (pl. Nagyvárad, Nagyszalonta, Arad, Temesvár, Csóka, Zenta, Gyula, Csongrád, Makó, Hódmezővásárhely, Szeged, Kecskemét), huszonkét intézményből, vagy civil szervezetből érkeztek a résztvevők. Tanítók, középiskolai tanárok és kutatók, történészek és magyarosok, földrajzos és művész-, műszaki tanárok, népzenészek, néptáncoktatók mutatták be tevékenységüket. Újszerű, mert nem tantárgy-centrikus, újszerű, hiszen nem iskolai frontális munka adattára, hanem iskolán kívüli pedagógiai tevékenységet ismertek meg a résztvevők. Zárt meghívásos forma alapján közel negyven fő találkozott február 26-án Szegeden. A nagyobb régió (Szeged körüli 150 kilométeres kör) alföldi, határ menti magyar kapcsolatépítése ez a hálózat. KÁROLYI ATTILA

FELHÍVÁS A SÍK SÁNDOR PIARISTA EGYETEMI SZAKKOLLÉGIUM FELVÉTELT HIRDET A 2016/17-ES TANÉVRE A SZEGEDI FELSŐOKTATÁSBAN TANULÓ, VAGY ODA KÉSZÜLŐ FIÚK SZÁMÁRA. TOVÁBBI INFORMÁCIÓ ÉS JELENTKEZÉSI LAP A KOLLÉGIUM HONLAPJÁN TALÁLHATÓ: HTTP://SSPESZK.BLOGSPOT.HU/ JELENTKEZÉSI HATÁRIDŐ: 2016. MÁJUS 31. 24

PIARISTÁK


SÍK SÁNDOR EGYETEMI SZAKKOLLÉGIUM MIT JELENT „SÍKSÁNDOROSNAK” LENNI? A Sík Sándor Szakkollégium a maga nemében egy egyedülálló intézmény. Legalábbis én még nem találkoztam hasonlóval. A régi szecessziós épület különleges atmoszférával bír, amely magával ragadó hangulatot kölcsönöz az ott töltött időnek. Ugyan a megnevezésében kollégiumként tüntetik fel, de a kevés lakó és a családias légkör miatt inkább egy érdekes lakóközösségnek lehetne nevezni, ahol az ember könnyen magára talál – meg másokra is.

Továbbá az is nagyon jó dolog, ha az embernek nem egy vasbeton kockában kell élnie, még akkor is, ha a régi ház belseje néha minden funkcionalitást nélkülöz. Ennek köszönhetően semmi sincs megszabva előre, magam alakítom a teret. Ez is egy része annak a különleges atmoszférának, ami aztán nem csak kívül, de belül is meglátszódhat. A ház egy szerves, élő rendszer, és mi, a benne lakók vagyunk azok, akik működtetik. Persze – és nem utolsó sorban – van fenntartó, kollégiumvezető, takarító, mint mindenhol máshol, de szerencsére elég kevesen vagyunk ahhoz, hogy mindenkinek meglátszódjon a saját keze nyoma. És meg is látszódik. Elég, ha csak bemegyünk a szobákba: a képzőművésztől az orvostan-hallgatókon át a filmesztétákig mindenki hozzátesz valamit a környezetéhez, ami nem csak a falakon látszódik, hanem a kollégium sokszínű közösségi életén is.

Mindezt a jelenlegi lakók és öregkollégistáink véleményei is illusztrálják:

MIÉRT JÓ SÍK SÁNDOR SZAKKOLLÉGISTÁNAK LENNI? Balázs (Történelem és hittan szakos tanár hallgató) Azért, mert itt az ember egy olyan közösségre lelhet, amely lelki, szellemi, és fizikai téren is segíti a személy fejlődését, kibontakozását. Mert egy teljesen egyedi, sehol máshol nem föllelhető légkör belélegzőjévé válhat és a piarista nagycsalád tagjává lehet. A kollégium számomra igazi otthont ad, a szó egészen szoros értelmében. Nemcsak egy telephely, ahol a hétköznapokat tölti az ember, és azután puskagolyóként lő vissza haza, a mamához, hanem valódi otthon, erőtér, Alderaan (amit nem lőnek szét), ahová haza lehet érkezni - még otthonról is.

PIARISTA ISKOLA SZEGED Dávid (öregkollégista, csillagász-fizikus) Persze ott vannak az egyértelmű első gondolatok: önszervező programok (filmklub, LanParty, társasozás, együtt főzés, reggeli lángos a piacon stb.), lelkigyakorlatok, teaház, Oktogon Napok, kert, maga az épület... De igazából, ami a koli varázsát adja, az a kis közösség, ami tud jól válogatni a felvételiken (nagyjából). Én laktam állami koliban is, és azt látom, hogy a pozitív dolgok annak a „lepárlatai”, hogy egy kisebb közösség sokkal jobban működik. Szokások, amik a mai napig megmaradtak... A teaházi előadások szakmailag segítettek. Mire egyetemen kellett szemináriumi előadásokat tartanom, már mögöttem volt néhány alkalom, így nem volt életidegen ez a tevékenység. Sokszor úgy éreztem a koliban magam, mint egy menedékhelyen, ahol valamiért minden jobban működik, mint a Lechner tér 2/A-n kívül. Nem biztos, hogy ép ésszel elvégeztem volna az egyetemet, ha végig abban a pszeudokultúrában kell élnem, amit ma az egyetemisták (sajnos) túlnyomó része képvisel. Ádám (Magyar nyelv és irodalom, médiaismeret-tanár szakos hallgató) [Rokker = Sík Sándor Szakkollégista belső használatban...] Azért jó Rokkernek lenni, mert ez nem csak egy hely, ahova aludni járnak az emberek. Rokkernek lenni egy lehetőség: egy közösségbe tartozás lehetősége, amivel mindenki szabadon élhet, és olyan mértékben használhatja ki, amennyire neki megfelel. Rokkernek lenni egy szakmai közeg is, amelyben egymást megismerve tágulhat a világlátás és a világkép. Rokkernek lenni egy élő és állandóan formálódó hagyomány is: a régi történetek, az öreg kollégisták szelleme, Vendel [a kollégiumi pingvin] mind egy legendáriumot is jelentenek, melynek az itt lakók élő képviselői, formálói és folytatói. Rokkernek lenni tehát egy identitás, ami egészségesen kiegészíti az itt lakók személyiségét (kiegészíti, és nem eluralja!), és közösséggé formálja őket. Csongor (katekéta, lelkipásztori munkatárs szakos hallgató) Ez az a kollégium, ahol a kereszténység egy egészséges plusz értékként van jelen, nem egy determináló és sablonizáló focimezként. Különböző nézőpontú, eltérő érdeklődésű emberek lakják, akiknek eszmecseréi, beszélgetései építő vitákat és diskurzusokat szülnek. A hely, ami nem csak lakhely, hanem otthon is. Szeged szívében, mégis a nyugalom ölében. Egy tér, amiben szakmailag és emberileg is a fejlődés útján járhatunk. BALOGH BÁLINT - VÁZSONYI ÁKOS

PIARISTÁK

25


PIAEURMIISÉVTTAIZED

JUBIL

21 0 2 1 1 0 2

VÁCI SZÍNESEK

FUTÓ BÉLA SP: „EGY ISKOLÁNAK GONDOSKODNI KELL A DIÁKJAIRÓL”

ALAPÍTVA:

1714 (1990) WWW.VPG.SULINET.HU

Egy péntek délután Futó Béla igazgató úrral irodájának csendjében beszélgettünk. Futó atya három éve vezeti az iskolát, tavaly nyáron pedig megbízását további öt évvel hosszabbította meg Labancz tartományfőnök úr. Beszélgetésünk fő témái az igazgatóvá való kinevezése, iskolai elképzelési, vezetői tervei voltak. De Futó atya szívesen mesélt nekünk a saját személyes múltjáról is, papi hivatásáról, örömeiről. Idén májusban ünnepli 60. születésnapját. Mi volt az első gondolata, mikor megtudta négy évvel ezelőtt, hogy Vácra helyezik igazgatónak? Nem kellett a kinevezés tényével hirtelen szembesülnöm. Tartományfőnök Úr megkérdezte, mit szólnék ehhez a gondolathoz, azaz volt némi időm dönteni. Végül arra jutottam, belevágok. Igazából a Tartományfőnök Úr jelezte, hogy a rendnek szüksége van arra, hogy Magyarországon dolgozzak, és arra, hogy Vácra jöjjek (szerk.: a kinevezése előtt Igazgató Úr egy évet az USA-ban töltött). Ez számomra nagyon pozitív dolog volt. Voltak nehézségek a megérkezés során? Annyi kis nehézség volt, hogy előbb érkeztem, mint terveztem, mert eredetileg augusztus közepén jöttem volna csak vissza Amerikából. Viszont könnyű és jó lélekkel jöttem ide, hisz ismertem Vácot és valamennyi rendtársamat is. A fő feladatom az volt, hogy megismerjem az iskolát. Nyeste igazgató úr ebben komoly segítséget nyújtott, mert ő még két hétig itt volt, mikor ideérkeztem. Nehéz volt kiszakadni a régi környezetből? Igazából nekem ismerős és családias környezetet jelentenek a piarista rend intézményei, tehát nem idegen helyre jöttem. Ismertem a rendtársaimat, többükkel voltam kispap. Az iskoláról is volt képem, mert az előző években a Tartományfőnökségen dolgoztam. Volt kapcsolatom az

iskolákkal, így a vácival is, ahol például a konyha kialakításában is részt vettem, mert akkoriban éppen gazdasági munkakörben dolgoztam. Az elmúlt három évben milyen örömei voltak iskolánkban? Nekem a legfelemelőbb élmény mindig a ballagás. Mikor végigvonulunk az iskolán, akkor egy nap látom az iskola összes tanulóját. Amikor végignézek valamennyin, arra gondolok, hogy mindannyiukért felelős vagyok. Ezt örömmel élem meg. Kiváló tantestületi programok is voltak; például a múlt nyáron sikerült egy kétnapos rekollekciót szerveznünk. Ez is nagy örömmel töltött el. Jó kapcsolatot ápol a diákokkal? Iparkodom jó kapcsolatot ápolni a diákokkal, nagyon szeretem azokat, akiket tanítok. Velük erősebb, személyesebb kapcsolatban állok. A többiekkel ebédlőben, a folyosón, illetve akkor találkozom, ha órát látogatni megyek, vagy ha valamilyen kéréssel személyesen fordulnak hozzám. Ha egy idegen bejön az iskolába, akkor azt nagy biztonsággal meg tudom mondani, hogy a mi diákunk-e vagy sem. Egy iskolának gondoskodni kell a diákjairól. Azt érzem, hogy ebben felelős vagyok. A Jóistennek valamiképpen a munkatársának érzem magamat, mert végül is ő az, aki mindenkire figyel, és intézi az életünket. Labancz tartományfőnök úr a nyáron arra kérte, folytassa vezetői munkáját! Milyen terveket lát a jövőre nézve? Tanárként viszonylag szűkre szabottak a lehetőségeim, de mindenképpen szeretném a csoportomat továbbvinni – az érettségiig szeretném segíteni őket. Igazgatóként pedig a megkezdett belső építkezést kell folytatnom. Nagyon sok napi aktuális feladatot szükséges ellátni. A tanítás módszertanában kell, hogy gazdagodjunk, fejlődjünk, hogy még eredményesebbek tudjuk lenni, jobban meg tudjuk őrizni a diákjainkat, kevesebben menjenek el, és többen jöjjenek hozzánk. Komoly terveink vannak a műszaki és technikai fejlesztés terén, pl. az osztálytermeket jobban fel szeretnénk szerelni. Sokat gondolkodunk a tanárokkal és a vezetői csapattal az ún. stratégiai feladatainkról, arról, hogy az iskolát milyen irányba vigyük tovább.

26

PIARISTÁK


PIARISTA ISKOLA VÁC

Teljesen magának érzi ezt a hivatást mind a papi, mind a tanári életben? Hát ezt nem tudom, ti mit gondoltok erről? (Mosolyog.)

Részletek Dr. Antall József néhai miniszterelnök úrnak az 1991-ben újrainduló gimnázium tanévnyitó ünnepélyére írt köszöntő leveléből:

Tanárként nem tudunk mit mondani, mert nem tanítja egyikünket sem… De ami a papi életét illeti… Nos, ha a prédikációira gondolunk, azok érthetőek és a mi korosztályunkhoz szólnak. Nagyon örülök annak, amit mondtatok. Igyekszem arra törekedni, hogy a prédikációk és a liturgiák is a ti korosztályotoknak szóljanak. Ezt a piarista rendtársaimtól tanultam. Ebbe teljes egészében bele tudok állni. Örülök annak, hogy vasárnaponként – félévente egyszer – minden osztály egy misének a gazdája. Itt is szívesen vállalok prédikációt, mert az agapé során a szülőkkel is találkozhatom. A tanítás a szívem közepe; bár sokat követelek, mindig figyelek arra, hogy a diákok megértsék azt, amit mondok.

„A történelmi Magyarország területén közel 350 éves, 1642-ben letelepedett Piarista Rend oktató-nevelő munkájában mindig nagy súlyt helyezett a magyar irodalom és történelem oktatása mellett az egészséges nemzeti öntudatra nevelésen túl a korszerű természettudományos műveltség közvetítésére, az iskoladrámák előadásain keresztül sokoldalú pedagógiai eredmények felmutatására. … A mai piarista diákok büszkén tekinthetnek olyan nagy elődeikre, mint Széchenyi István, Kossuth Lajos, Deák Ferenc, Horváth Mihály, Andrássy Gyula, Teleki Pál, Vörösmarty és Petőfi, Semmelweis Ignác, Eötvös Lóránd, Ady Endre, akiknek a sorát még hosszan folytathatnám. Volt piarista diák az aradi vértanúk között is. Az első magyar nemzeti kormány (1848) tagjainak fele, az 1867 utáni első öt magyar miniszterelnökből pedig négy volt piarista diák. Nemcsak a kiemelkedő, alkotó egyéniségek, hanem a névtelen piarista diákok ezrei is építőivé váltak a magyar társadalomnak, kultúrának, hordozóivá a piarista iskolák szellemiségének.”

A tanítást vagy a papi hivatást érzi közelebb a szívéhez? Mind a kettő közel áll hozzám. Nyilván a tevékenységeim nagyobb része az iskola és a tanítás. Ezért ezt talán egy kicsit közelebb érzem magamhoz – de a kettőt együtt szolgálom. RODÁK VERONIKA–REVÓCZI FANNI (9. B)

300 UTÁN – 25 ELŐTT

Még halljuk a 300-as jubileumi Veni Sancte után a téren eldördülő ágyúszót, a 800 szeletes torta látványa is élénken él emlékezetünkben. A következő tanévben ismét jubileumi évre készül iskolánk. 1991 szeptemberében (25 évvel ezelőtt) indult újra a tanítás a Váci Piárban - több mint negyven év kényszerszünet után. A város akkori vezetése, a hűséges öregdiákok és a városban szolgáló piarista atyák iskolát újranyitó szándéka találkozott a rendtarto-

Budapest, 1991. szeptember 1-jén. DR. ANTALL JÓZSEF A MAGYAR KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKE A MAGYAR PIARISTA DIÁKSZÖVETSÉG ELNÖKE

mány elképzelésével, s az akkor regnáló – a rendszerváltás utáni első kormányzat – Antall-kormány szándékával. Antall József maga is piarista (pesti) öregdiák volt, egyúttal a Magyar Piarista Diákszövetség elnöke. Az újraindítás 25. évfordulóján méltó módon szeretnénk emlékezni azokra, akik bátorsága és elhivatottsága miatt Vácott piarista diákok lehetünk, lehettünk. Szeretnénk több színes programmal magunkat is megünnepelni. Szeretnénk megszólítani az itt érettségizett öregdiákokat, a szülőket és mindazokat, akik valahogyan kapcsolódtak munkájukkal, erőfeszítéseikkel az elmúlt 25 évhez. KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓHELYETTES

PIARISTÁK

27


EDA R E Z S CSÍK

SZERZETESEK KÖRÉBEN

(2.RÉSZ)

ALAPÍTVA:

2007

WWW.CSIKSZEREDA.PIARISTA.HU

Székelyföldön jelenleg tizenkét szerzetesrend imádkozik-dolgozik, a maguk területein, hivatásában - de nem elkülönülten. Ott vagyunk egymás ünnepein, meghallgatjuk egymás tanításait, segítünk egymásnak a lelkipásztorkodásban, járunk egymáshoz gyónni-gyóntatni. Aztán ott vannak a közös szerzetestalálkozók, melyet mindig más-más szerzetesrendnél ülünk, félévente, személyautókba préselődve, nevetve, rózsafüzérezve. Ebben a második híradásban az árkosi és a mallersdorfi ferences nővérekkel ismerkedjünk meg!

Az új kolostor Árkoson

Jakubinyi György és Francesca nővér a szentelésen

Assisi Szent Ferenc Betegápoló Nővéreinek közösségét Bali Katalin, M. Kapisztrána nővér alapította Magyarországon 1990-ben, a szerzetesrendek újraindulásakor. Betegápoló nővérként erős elhivatottságot érzett néhány társával együtt, hogy a bajbajutott embertársakon segítsenek. Meghívást kaptak Pécsre, a Megyei Kórházba, hogy betegágy mellett ápolják a rászorulókat. Központi házuk Kozármislenyben van, ahol jelenleg a nővérek a Dorothea Otthonban időseket ápolnak, és lelki gondozást végeznek. Édesanyák körében

Böjte Csaba OFM, a Dévai Szent Ferenc Alapítvány vezetője kérésére elvállalták az Irgalmasság Anyja Kismamaotthon működtetését Kovászna megyében, Árkoson 2005-ben. Az otthonba nehéz sorsú anyák kerülnek, várandósan vagy csecsemőjükkel. A nővéri közösség menedéket nyújt nekik fizikai és lelki téren, ott tartózkodásuk idejére. 2015-ben szentelte fel Jakubinyi György érsek atya a kismamaotthon mellett elkészült rendházat, székelyföldi működésük 10. évfordulóján. Édesanyák körében

28

PIARISTÁK


CSÍKSZEREDAI SOROZATOK

A Szent Családról nevezett Mallersdorfi Szegény Ferences Nővérek közössége 2015-ben ünnepelte Erdélyben való letelepedésének 150 éves jubileumát. Alapítójuk Dr. Paul Josef Nardini a XIX. század közepén élt Németországban. 1855-ben pirmasensi plébánosként alapította meg a nővérek közösségét. Batthyány Julianna grófnő 1860-ban megismerkedett két pirmasensi ferences nővérrel Erdélyben, akik itt alamizsnát gyűjtöttek. A grófnő kérte, hogy jöjjenek Erdélybe, és itt is tevékenykedjenek. Virágzó karitatív és iskolai munkát végeztek, egészen az 1948-as államosításig.

A székelyudvarhelyi ferences templom és rendház

Az 1989-es fordulat új reményt hozott a nővérek számára. Jelenleg a következő helyeken működnek: Székelyudvarhelyen van a szerzetesközösség központja Erdélyben. Itt van az idősebb nővérek otthona, valamint a Nardini Napköziotthon, kisgyermekek számára. A szociálisan hátrányban levő családokat sokat segítik adományokkal, családlátogatásokkal. Kézdiszentléleken a Szent Klára Öregotthont működtetik, amely 1995ben nyílt meg, tizenkilenc idős ember gondozására,ápolására. Nagyváradon a Kis Szent Teréz Házat vezetik, ahol sérült gyermekekkel foglalkoznak egy óvodában. Mellette a Szent Ferenc Házban délutáni foglalkozást tartanak tizenkét sérült, iskolás gyermek számára.

A mallersdorfi ferences nővérek

Brassóban egy egyetemi bentlakásban tevékenykednek a nővérek, ahol keresztény szellemben szeretnének lányok számára otthont biztosítani tanulmányaik idejére.

Folytatjuk!

Sárközi Sándor SP A nővérek óvodája Nagyváradon

Bentlakás Brassóban

Kézdiszentlélek, a Szent Klára Öregotthon

Fogadalomtétel

PIARISTÁK

29


OLY R Á K NAGY

EGYEDÜL ISTEN A PIARISTA NŐVÉREK ALAPÍTÓJÁNAK ÜNNEPE ALKALMÁBÓL SZÜLETETT NAGYBÖJTI GONDOLATOK A HÚSVÉTRÓL Egy nagyon magától értetődő evangéliumi tanítás foglalkoztat ezen a Húsvéton. Krisztus szenvedését látva mindig arra figyeltem, hogy milyen szörnyűséges kínzásokat kellett kiállnia, mennyi fájdalommal teli volt halála, s mindezeket hogyan volt képes elviselni. Csak most vált szembetűnővé az az egyszerű, szerényen meghúzódó valóság, hogy mindezt szeretetből szenvedte a végig. Áldozatában, megváltásában nem a körülmények látszanak a legerősebben, hanem az, ahogyan ő viszonyult az Atya akaratához, ahogyan ő szeretett bennünket. Számunkra szeretetből tenni valamit életünk kiemelt pillanataihoz kapcsolódik, születésnapkor, nagy rászorultságában megszánva valakit, esetleg nagyböjti jócselekedetként. Hétköznapjainkból kikopik ez a belső indíttatás, leginkább megszokásból, indulatból szólunk vagy cselekszünk. Jézus szeretetből született, élt, szenvedett, halt meg és támadt fel. GYerekként-felnőttként, egészségesként-betegként, pénztárosként-igazgatóként, édesanyaként-szerzetesként, azaz keresztényként arra kaptunk meghívást, hogy Jézust kövessük. Az eltelt nagyböjti előkészületben alkalmat kaptunk új utakat keresni magunk számára, amelyeken Őt követve továbbhaladhatunk életünk célja felé úgy, hogy még több szavunkat, tettünket, imádságunkat töltjük meg továbbajándékozásra váró szeretettel. Elégedetten dőlök hátra időnként, mennyi minden feladattal végeztem a mai napon. Sok emberrel volt dolgom, mindent embertársaimért cselekedtem, mindent fáradtságot értük vállaltam és szenvedtem el. Pedig nem érdemlik meg, s bár tele vagyok irántuk indulattal, megbántással, mégis megtettem azt, ami kötelességem volt. Hős vagyok. De eközben mégis nehéz a lelkem. Ha ez az Isten akarata, miért van bennem békétlenség, elégedetlenség? Miért fáradok bele újra és újra? Ez a gyarlóság? Nem bírok annyit hordozni, mint Jézus hordozott – mondom magamnak. Valami azonban, még halványan, felsejlik bennem. Megtettem, mert kötelességem volt, mert úgy éreztem, hogy meg kell tegyem. Nem azért, mert akartam, nem azért, mert Isten küldött neki valamit, amit csak én adhatok át, csak neki, ebben az élethelyzetben, egy jó szót, a megkent májpástétomos kenyeret reggelire, a figyelmeztetést a rendetlensége, durva szava, vétke miatt. Nem azért tettem meg, mert szerettem. Üdvösség! Milyen nagyszerű a Jóisten, hogy egy egész élettel ajándékozott meg bennünket, hogy szép fokozatosan, 30

PIARISTÁK

ALAPÍTVA:

1889

megalapozottan alakuljunk, gyarapodjunk. Nem is értem, miért ivódik be olyan mélyen a tudatunkba, hogy a felnőttek magától értetődően rosszabbak, mint a gyerekek, s már nehezebben is tudja őket bármi változásra bírni. Hiszen az eltelt idővel arányosan egyre több lehetőség nyílik meg előttünk, hogy a magunk útján a legigazabban Krisztus követőkké váljunk, hogy éretten, tudatosan és mélyen döntsünk minden élethelyzetben Isten akarata szerint. S ha egyszer-egyszer nem értjük az isteni indítást, fáradtak, türelmetlenek vagyunk a jó ügy előmozdítására, akkor legközelebb újra kitárhatjuk a szívünket Isten akaratának, és kezünkbe vehetjük a kezdeményezést. Lélektől lélekig a szavaknak is mekkora erejük van, hát még a szívbéli szándéknak. Mennyire más, ha azt mondom: kellesz nekem, vagy azt, hogy „Az vagy nekem, mint testnek a kenyér. S tavaszi zápor fűszere a földnek”. Ha jóindulat hiányában cselekszünk, az ér-e annyit, mintha szeretetből tesszük azt? Isten Igéjét élnünk kell belülről, mélyen, szívből. Ahhoz, hogy Krisztus szenvedése igazán átható legyen, nem úgy kell tekintenünk rá, mint egy századokkal ezelőtti történésre, hanem egy ebben a pillanatban, az elmélkedés pillanatában jelenlévő eseményre. (Boldog Celestina Donati) S akkor szavaink és tetteink is úgy tisztulnak, mint lelkünk a szentgyónásban. Sírba szállt Megváltónk szívünk-lelkünk megkérgesedett halott részeit járja be, lelketlenül kimondott szavak és mozdulatok nyomait tárja fel minden év nagyböjtjében, hogy húsvétra megkeresse, ami elveszett, életre keltse, ami halott volt. Tegyen bennünket Húsvét megváltó ereje szerető szívűvé, erős akaratúvá és mélyen hívővé. Töltsön el irgalmával és kegyelmével, s bátorítson szívből születő tettekre. Egyszerű hétköznapok és embertelen kínok sem tudták Jézust kimozdítani életállapotából, ami azt jelenti, osztozik a szentháromságos isteni közösségben. Istenében, aki a Szeretet. Nem tett semmit anélkül, hogy Szíve minden szeretetével ne fordult volna afelé, aki szólt hozzá és a segítségét kérte. Ezen a módon hallgat meg bennünket ma is, nekünk példát adva, cselekedjünk hasonlóan mi is. Egyedül Isten, aki feltétel nélkül és szívből szeret, s Ő az, aki azzá formálhat bennünket is. ISTEN ANYJÁRÓL NEVEZETT BORI NŐVÉR


SZAKKÉPZÉS ELISMERÉSBEN RÉSZESÜLT

A GÖDI PIARISTA KFT. Március 3-án átadták a Német-Magyar Ipari és Kereskedelmi Kamara (DUIHK) 2016. évi szakképzési díjait Budapesten, az MKB Bank székházában. Az idén harmadik alkalommal átadott díjjal a Kamara azoknak a tevékenységét ismeri el, akik Magyarországon a korszerű szakképzésért küzdenek. A Gödi Piarista Kft. eredetileg „Innováció” kategóriában nyújtott be pályázatot, amelyet a bíráló bizottság „Motiváció” kategóriába sorolt át. A pályamunka harmincból került be a legjobb öt közé. „Céges szakmai gyakorlatunk nem redukálódik segédmunkákra, ezért a tanulóink nem csak betanított munkákra lesznek képesek, hanem szakmájuk teljes spektrumát átlátó szakemberek válhatnak belőlük. Ehhez adott még műhelyeink teljes gépesítettsége, a nyersanyagok folyamatos biztosítása.”– mondta el Meyer Tamás, a Gödi Piarista Kft. ügyvezető igazgatója. A cég beindítása többcélú volt. Egyfelől a képzést kívánják költséghatékonnyá tenni oly módon, hogy vállalkozási tevékenység keretében értékesítik tanulóik munkáit. A mesterek, továbbfoglalkoztatott tanulók segítségével minőségi szolgáltatásokat szeretnének nyújtani a lakosság, önkormányzatok felé. A Kft. és a gödi piarista szakképző iskola új képzések (pl. festő) beindítását is tervezik, emellett a felnőttképzés is a jövő tervei közt szerepel.

„Célunk üzleti-vállalkozási környezetben, de mégis védetten, odafigyelve szak-embereket képezni. Együtt szeretnénk nevelni és munkára tanítani sok szeretettel, büntetés helyett jutalmazással. A kiemelkedő tudású,

DÍJAZOTTAK:

szorgalmú tanulóinkat továbbfoglalkoztatnánk a Kft-ben, ezáltal motiválva őket. Fontos, hogy konkrét célok mentén végezzék szakmai tevékenységüket és perspektívát lássanak az életben. ”- foglalja össze a Kft. elsődleges küldetését Meyer Tamás. A rendezvényen a díj fővédnöke, Varga Mihály nemzetgazdasági miniszter hangsúlyozta: olyan szakképzési rendszert kell kialakítani Magyarországon, amely a gazdaság igényeinek megfelelő, a munkavállalóknak pedig elhelyezkedési lehetőséget adó szakoktatást valósít meg. A nemzetgazdasági miniszter beszélt arról is, hogy a kormány erősíti a gazdaság és az oktatás együttműködését, a szakképzési rendszer átalakítása során a duális képzésre hangsúlyt fektetve. Jelenleg Magyarországon több mint 200 ezer diák tanul a nappali rendszerű szakiskolai oktatásban, a felnőttoktatás keretében pedig mintegy 15 ezren kapcsolódtak be a szakképzésbe 2015 szeptemberétől, 2016-ban további, több mint 5000 hallgató kezdte meg tanulmányait a felnőttoktatás keresztféléves képzésein. SZATHMÁRY MELINDA

Innováció kategóriában szakképzési díjban részesült a Mobilis Közhasznú Nonprofit Kft. a „Játékokkal és élményekkel a műszaki-természettudományos pályaorientációért” pályázata.

Motiváció kategóriában szakképzési díjat kapott a Hauni Hungaria Gépgyártó Kft. a „Pályaorientációs nyílt nap a gépipari szakmák és a duális képzés népszerűsítéséért” pályamunkájával.

Kooperáció kategóriában szakképzési díjat nyert a győri Professio Fémipari és Szakképzési Klaszter a „Kézben tartjuk a jövőt” pályázatával.

Különdíjat kapott a Győr-Moson-Sopron Megyei Kereskedelmi és Iparkamara „Önismereti tréning, mint a szakképzésbe irányítás kiemelt eszköze” pályázata.

A díjjal a DUIHK ösztönözni kívánja a vállalkozásokat, hogy vállaljanak nagyobb szerepet a magyarországi gyakorlatorientált duális szakképzési rendszerben. PIARISTÁK

31


PIARISTA

A FIZIKATANÁR ÉS KIBERNETIKUS:

KOVÁCS MIHÁLY 1960 tavaszán Öveges Józsefet a Népszava újságírója egy fizikaszertárban akarta lefényképezni. Ezért a budapesti Piarista Gimnáziumba mentek. A fénykép elkészülte után Öveges kötekedő hangon azt mondta: „Volna itt más megírni való is, csak nincs bátorságuk hozzá!” És megmutatta a Kovács Mihály által vezetett kibernetikai szakkörben készült kártyázógépet. A gép lenyűgözte az újságírót, és a cikk megjelent, persze elhallgatva, hogy Kovács Mihály piarista szerzetes és tanár, aki a diktatúrák szögesdrótjai között is mindent megtett, hogy diákjait emberhez méltó életre nevelje és korszerű tudást adjon át. Édesapját három éves korában, 1919-ben veszítette el. Az özvegy édesanyával maradt hat gyerek közül ő volt a legkisebb. Mindannyiuknak dolgozniuk kellett, hogy megéljenek. Édesanyja és nővérei varrónők, két bátyja pedig asztalos lett. Ő maga is dolgozott bátyjai mellett vagy vizesfiúként a szegedi építkezéseken. Így juthatott el a szegedi piarista gimnáziumban az érettségiig. 1934-ben két osztálytársával, Rónai Jenővel és Scultéty Kálmánnal együtt jelentkezett a piarista rendbe. Mindhárman matematika-fizika szakos tanárok lettek.

A REPÜLŐCSERKÉSZ

Kispap korában a budapesti piarista csapat egyik rajparancsnoka volt, és 1938-ban Esztergomban vitorlázórepülő pilótavizsgát tett. Amikor elöljárói 1941-ben egykori iskolájába, Szegedre küldték tanítani, cserkészeivel ott is kijárt az algyői repülőtérre. Nyaranta a Tiszát járták, télen pedig Máramarosba mentek síelni. 1942 májusában körülevezték az árvíz által körbezárt Szegedet. Két év után, 1943-tól tanári és cserkészmunkáját Budapesten folytatta.

AZ ÖNKÉNTES TÁBORI LELKÉSZ

Tábori mise a hedfogolytáborban, Németország, 1945

32

PIARISTÁK

Tablókép, 1957

1944 őszén, miután az iskolák bezártak, a piarista kispapokkal együtt Szombathelyen, a Vöröskeresztnél vállalt szolgálatot. Ott hallották, hogy a nyilasok és a németek negyvenezer leventének sorolt magyar középiskolás fiút vittek ki az országból. Szemenyei Lászlóval elhatározták, hogy utánuk mennek. A katonai püspökségtől kaptak megbízólevelet, és külön indultak útnak. 1945. február 22én ért a csehországi Egerbe, ahol Gácsér Imre bencéssel együtt látogatták a magyar fiúkat. Néhány hét után továbbindult, és a háború utolsó hónapjait az Északi-tenger partjára vezényelt magyar fiúk, illetve az ott talált „önkéntes” lányok segítésével töltötte, több különböző helyen. Módja nyílt arra, hogy hittanórákat tartson és misézzen számukra. Május 5-én a dán határhoz közel esett angol hadifogságba. Bár hazatérhetett volna, végig a fiúkkal maradt a hadifogolytáborokban, ahol már rendes iskolát is szervezett. 1946 májusában tért haza Magyarországra.

A HAJÓÉPÍTŐ

Az otthoni helyzet sem volt sokkal könnyebb a hadifogolytábornál. Részt vett a romos budapesti piarista ház helyreállításában, majd 1948-ban megélte az iskola államosítását. Két évig a zuglói plébánián volt segédlelkész, majd 1950-ben az újrainduló budapesti Piarista Gimnázium tanára lett, és 1977-ig összesen öt osztályt vezetett az érettségiig. A cserkészetet nem lehetett folytatni, de a túrázást igen. A balatoni túrák szervezését még 1943-ban, a szárszói piarista diáküdülőben kezdte, majd hatevezős hajókkal járták a Balatont. Mivel azonban a parton alvás egyre több nehézséget okozott, úgy határoztak, hogy a vitorlázásra térnek át. Hajóvásárlásra azonban nem volt pénzük. Ezért 1958 és 1963 között ő maga épített diákjaival együtt, a fizika tanterem hátsó részében két Kalóz (Vándordiák,


100 ÉVE SZÜLETETT Figyelme egyre inkább a számítógépek felé terelődött. 1974-ben sikerült szereznie egy programozható HP-9810 asztali kalkulátort, majd egy Tendy (Radio Shack) TRS-80 mikroszámítógépet. Ezektől egyenes út vezetett a mai informatikai oktatás felé. Fokozatosan romló látása miatt 1982-től végleg visszavonult a tanítástól, de továbbra is szívesen járt-kelt a Fizikumban dolgozó diákok között. A rendszerváltás után számos állami és szakmai kitüntetést is kapott (Magyar Köztársaság Aranykoszorúval Díszített Csillag Érdemrendje, Ezüst Érdemkereszt, Kiváló pedagógus, Rátz Tanár Úr Életműdíj, Neumann János életmű díj). Egészsége lassú romlása után, 2006. március 23-án hunyt el.

A Műegér készítőivel (Vesztergombi György és Ferenc, Káli István), 1963

Jóbarát) és egy Beluga típusú, kajütös vitorlást (Fiastyúk). Több, mint egy évtizedig maga vezette a vitorlástúrákat a Balatonon, majd Fórián-Szabó Zoltán és mások vették át tőle.

A FIZIKATANÁR

Bár tanított matematikát is, igazi területe a fizika volt, amelyet mindig kísérleteken keresztül magyarázott. A budapesti gimnázium fizikaszertára és tanterme, a „Fizikum” volt igazi otthona, ott töltötte estéit a másnapi kísérletek előkészítésével. Eszközei mindig a figyelem középpontjában álltak az 1957-től rendezett Országos Fizikatanári Ankéton. Szakkörei is legendásak voltak. Ezeken diákjai 1957-től atomfizikával, majd a következő évtől a kibernetikával foglalkozhattak.

A KIBERNETIKUS

Érdeklődő diákjai szombat délutánjaikat a Fizikumban töltötték, hogy ott Kovács tanár úr segítségével különféle kibernetikai gépeket készítsenek. „Ma is előttem áll alakja, ahogy a fizikumhoz tartozó, vezetékekkel, forrasztópákákkal, oszcilloszkópokkal teli műhelyben, reverendája fölé vett kék munkaköpenyében járt-kelt a Csodamalom és egyéb csodás szerkezetek szerelésével foglalatoskodó diákjai között.” – emlékezett rá Szende Ákos. Az első kibernetikai gép a Perjés Zoltán által 1960-ben épített Logi nevű kártyázógép volt, majd ezt követték a Csodamalom, a 8-as Kombinett, a Műegér és társaik. Az 1964-ben készült Didaktomat föl tudta mérni, hogy a diákok közül mennyien értették meg a tananyagot. A Mikromat első példányát Woynarowich Ferenc építette 1966ban. Ez olyan modell volt, amely játékos módon mutatta be az igazi számítógépek működését. 1967-től a Budaörsi Kisipari Szövetkezet sorozatban gyártotta. A gépek komoly sajtónyilvánosságot kaptak, de persze a cikkekben a budapesti Piarista Gimnázium, mint „Mikszáth Kálmán téri gimnázium” szerepelt, hogy egyházi volta ne keltsen feltűnést. Bizonyos állami szerveknek azonban ez is sok volt. Nehogy ezzel „propagandát csináljanak a papoknak”, 1967-től több, mint tíz évre letiltották Kovács Mihály tévészerepléseit, cikkei sem jelenhettek meg.

Ballagó osztályával a Piarista Gimnázium udvarán, 1973

A PAPTANÁR

Csöndes, szerény ember volt. „Mindig kedves és figyelmes volt mindnyájunkkal, de szívesebben beszélt a tárgyi világról, a fizika objektív törvényeiről, jóval ritkábban az emberi kapcsolatokról , önmagáról, saját belső világáról pedig soha” – írta róla tanítványa, Lukács László piarista. Pedig Kovács Mihály – igazi piarista módon – fizikatanárként is pap volt. Beszéd helyett munkájával, egész életével hirdette az evangéliumot. „A legfontosabb, … hogy éljünk hitből és hitben.” – mondta 1961-ben, érettségiző osztálya utolsó tanítási napján – „Ez a keresztény ember legnagyobb értéke, ezt irigylik a legjobban, és ez hiányzik a legjobban azokból, akik merőben e világba rendezkednek be. Azoknál egy-egy katasztrófa, egy nemsikerültség … mindennek a végét jelenti esetleg. Minekünk nem jelenti semmilyen katasztrófa mindennek a végét, legföljebb egy szebbnek és jobbnak a kezdetét.” KOLTAI ANDRÁS

IRODALOM KOVÁCS Mihály, Öveges József, OPKM, Budapest, 1995. KOVÁCS Mihály, Negyvenezer magyar levente kálváriája a második világháború végén, Budapest, OPKM, 1993. KOVÁCS Mihály, Piarista diákok a Balatonon, Budapesti Piarista Gimnázium évkönyve 1992/1993, 15-40. KOVÁCS Mihály, Atomfizika, számítástechnika a Piarista Gimnáziumban (1950-92), in Fizikai Szemle 44 (1994):1, 35-41. GÖRBE László, Kovács Mihály piarista tanár, Bp., 2007 (Mesterek és tanítványok).

PIARISTÁK

33


PIARISTA

KÖNYVTÁR A VIRTUÁLIS TÉRBEN

BEMUTATKOZIK A PIARISTA KÖZPONTI KÖNYVTÁR ÚJ HONLAPJA Ha gyorsan van információra szükségünk, ma már első dolgunk számítógép elé ülni, vagy kézbe venni okostelefonunkat, tabletünket, és tájékozódni az interneten. Csak abban az esetben, ha ott nem járunk sikerrel, akkor fordulunk a könyvespolc felé, vagy megyünk a könyvtárba. Már a tudományos kutatás is részben az internetre költözött. A könyvtárak éppen ezért is nyitottak az új technológiák és a világháló felé. Feladatuknak tekintik, hogy az általuk őrzött és szolgáltatott információkat az internet segítségével is közvetítsék az olvasók számára abban a reményben, hogy az első, internetes tájékozódás is a könyvtárak szolgáltatásain keresztül találja meg a választ. Éppen ezért, a közelmúltban számtalan új internetes adatbázis a könyvtárak munkájára épülve jött létre. Pl.: Hungaricana, MTMT. Ezt a tevékenységünket azért is fontosnak tartjuk, mivel az interneten elérhető információk túlnyomó többsége publikálásuk előtt nem esik át ellenőrzésen, igazságtartalmuk kétséges. A könyvtárak itt is megbízható, az idők próbáját kiállt információk, digitalizált dokumentumok közzétételével próbálják segíteni a keresőket. A Piarista Központi Könyvtár munkatársainak régi vágya teljesült az elmúlt hetekben, amikor hosszú fejlesztési munka eredményeként útnak indulhatott a könyvtár új honlapja. Igyekeztünk korszerűbb technológiai megoldásokkal, a korábbinál jóval gazdagabb tartalommal (olvasnivalókkal, képekkel, információkkal) állni az olvasók elé. Az oldal a könyvtár alapinformációin túl, megújult, kibővült szolgáltatási körét is bemutatja. A könyvtárban heti 36 órában várjuk az olvasók látogatását. A piarista rend tagjai, az intézmények dolgozói,tanárai és a diákok is kölcsönözhetnek a könyvtár modern állományából. A buda34

PIARISTÁK

pesti Piarista Gimnázium diákjait iskolai könyvtári szolgáltatásokkal is várjuk. Rendhagyó órák, szakkörök tartására is helyet ad, dokumentumokat biztosít a könyvtár. Időről időre rendezvényeket, kiállításokat szervezünk. Ezekről honlapunk hírei között olvashatnak, de feliratkozhatnak Hírlevelünkre is.

nak jelenleg kb. 30%-a kereshető az adatbázisban, valamennyi 2000 után beszerzett dokumentum. Az internetes katalógusban nemcsak könyvek keresésére van lehetőség. Az újonnan beszerzett folyóiratok piarista vonatkozású cikkeit külön is feltárjuk és kereshetővé tesszük a katalógus segítségével. Ahol inter-

Könyvek vásárlásával is gyarapítjuk is gyűjteményt. Az újonnan beszerzett könyvekről a Könyvajánlók között bővebb ismertetést olvashatnak az érdeklődők.

netes elérhetőséget találunk, ott a linket is feltüntetjük.

Minden könyvtári honlap esetében a legfontosabb szolgáltatás az elektronikus katalógus, melyet szakszóval OPAC-nak nevezünk (Online Public Access Catalog). A könyvtár internetes katalógusa is megújult, többféle keresési és böngészési szolgáltatással gazdagodott. Százötvenezer kötetet elérő állumányunk-

Közel hatvanféle folyóirat aktuális számai böngészhetőek a könyvtár olvasótermében, közülük a pedagógiai témájúakat a gimnázium tanári szobájában helyeztük el. Listájuk a honlap Kurrens folyóiratok menüpontja alatt található. Folyamatosan zajlik a könyvtárunk tekintélyes méretű folyóirattárának feltárása is. Ennek katalógusa a Folyóirattár menüponton belül kereshető.


a piarista iskolai értesítők digitálisan elérhető gyűjteménye kutatható ebben a szekcióban.

A könyvtár különleges értékű, muzeális köteteinek válogatott darabjairól a Kincseinkből menüpontunk alatt részletesebb, képekben gazdag bemutatókat találnak. A könyvek és folyóiratok válogatott darabjait digitalizáljuk is; elsősorban a nagyobb érdeklődésre számot tartó, piarista vonatkozású kötetek tartoznak ide. Az elkészült műveket a honlap Elektronikus könyvtár szekciójában lehet elérni és letölteni. Ugyanitt szeretnénk elérhetővé tenni az interneten máshol fellelhető magyar piarista vonatkozású digitális dokumentumokat is, melyek teljes szövegében keresni is lehet a dokumentumtárban. A Képgalériában könyveink, rendezvényeink fotói lesznek láthatók. A hasznos internetes forrásokat a Linkajánlóban gyűjtöttük össze.

Honlapunkon keresztül a távol élő érdeklődők részére is szeretnénk szolgáltatásokat biztosítani. Adatbázisaink mellett üzenetküldő lapunkon, e-mailcímünkön és telefonon keresztül is várjuk a megkereséseket. A Központi Könyvtár honlapja elérhető a http://konyvtar.piarista.hu vagy a http://pkk.piarista.hu címen. Dizájnját az InnoArt Grafikai stúdió, programozását a Intracomp Bt. készítette. A Piarisztikum menüpontban piarista vonatkozású bővebb cikkeket, ismerettárakat szeretnénk elhelyezni. Jelenleg Mösch Lukács, 17. századi piarista tudós bibliográfiája mellett

BARANYA PÉTER

PIARISTÁK

35


PIARISTA

JÖVŐBELÁTÓ PIARISTÁK: ÖVEGES JÓZSEF ÉS KOVÁCS MIHÁLY Két legendás fizikatanár forradalmian új pedagógiával, az új nemzedékre való mérhetetlen nyitottsággal. Bár viszonylag eltérő pályát futottak be, mégis mindketten a piarista hagyomány igazi ápolói voltak; az egyszerűség, hasznosság, hatékonyság pedagógiai alapelveit mesterien ötvözték a játékosság és szemléletesség pedagógiai eszközeivel. Kreativitásuk – talán cserkészmúltjuk hatására is – a gyakorlati alkotó- és barkácstevékenységben is kibontakozott, hiszen mindketten azt vallották, hogy kísérleti eszközök akár a semmiből, könnyen hozzáférhető, hétköznapi alapanyagokból, saját kezűleg is készíthetők. Nem véletlen tehát, hogy Kecskeméten az új szuperlabor (ahogy az egész pályázati program is) Öveges József, Budapesten a fizika nagyelőadó pedig most már Kovács Mihály nevét viseli. Szoros mester és tanítványi, illetve baráti viszony fűzte őket egymáshoz. Kovács Mihály 1941-ben Öveges Józsefnél volt gyakorló tanár a budapesti Piarista Gimnáziumban. Mesterét idős korában is látogatta, segítette. Ő lett Öveges szellemi hagyatékának gondozója és monográfiájának megírója is. Nemrég ünnepelhettük a két kiváló piarista fizikatanár születésének kerek évfordulóit, Öveges József 120., illetve Kovács Mihály 100. születésnapját; eljött hát az idő, hogy egy kiállítással is megemlékezzünk lenyűgöző életművükről. Míg Öveges József elsősorban a természettudományok népszerűsítésében, addig Kovács Mihály az új tudományok, az informatika és a kibernetika felfedezésében, oktatásában volt úttörő. Öveges neve alatt több mint 30 fizika tankönyv, illetve népszerűsítő könyv jelent meg, a címekben szereplő „színes”, „játékos”, „érdekes”, „tanulságos” szavak is remekül kifejezik, hogy kísérletközpontú szemléletmódjával a tálalás nagymestere volt. Ez a fantasztikus tálalás még jobban megnyilvánult élőszóban történt előadásaiban. 1945 és 1975 között nagyjából 250 rádióelőadást tartott, 1957-ben már részt vett az akkor induló Magyar Televízió próbaadásain, 1959től majdnem a haláláig pedig 100 kérdés – 100 felelet címmel havi megjelenésű, önálló műsorszám volt fenntartva számára. Jellegzetes mimikája, hanghordozása, gyermeki rácsodálkozása és öröme, meg a kísérletek érdekessége, közérthetősége igazi sztárrá, „mindenki Öveges professzorává” tették. Ő maga nagyon tudatosan, rengeteg készülettel építette fel élő(!) műsorait. Kovács Mihály is vendégszerepelt néhányszor mesterével a televízióban, ő azonban inkább a budapesti Piarista Gimnázium fizika szertárában hozta létre legendás birodalmát. A Fizikum egyszerre volt klubhelyiség, műhely és kutatólabor. Kovács Miska bácsi egyenrangú kollégáknak tekintette diákjait, pedagógiai zsenialitása pedig abban állt, hogy önálló tudományos-, kísérletező-, alkotó- és feltaláló tevékenységre serkentette fiatal munkatársait. Számos leleményes találmány, kibernetikai játék 36

PIARISTÁK


látott napvilágot a Fizikum berkein belül, a Mikromat elnevezésű kibernetikai építőkészlet még bolti forgalomba is került. Amikor Kovács Mihály 1958/59-ben elindította informatikai/kibernetikai szakkörét, akkor Magyarországon összesen két számítógép létezett. Diákjaival bejelentkezett az egyik készülő csodamasina megtekintésére. Az MTA-n fejlesztett gép: az M-3 társalkotója, Kovács Győző ezen igen meglepődött, és csodálatát fejezte ki, ugyanis az új találmánynak akkoriban senki sem jósolt nagy jövőt, még egyetemi körökben is tévútnak tekintették. Miska bácsi azonban korát bőven megelőzve, a jövő kulcsát adta diákjai kezébe.

A május 24-én nyíló, a budapesti Piarista Gimnázium III. emeletén megtekinthető kiállításunk számos fényképpel és személyes dokumentummal illusztrálva kívánja bemutatni a két jelentős piarista tanár életútját. Egyben pedig egyfajta technika- és tudománytörténeti bemutatóval is igyekszünk megidézni az Öveges-műsorok, illetve a Fizikum szellemét eredeti, Öveges József, illetve Kovács Mihály által használt és/vagy készített kísérleti eszközök, illetve a legendás kibernetikai játékok felvonultatásával. BORBÁS PÉTER

Terveink szerint diák-visszaemlékezésekből is szeretnénk létrehozni egy emlékfalat. Ehhez tisztelettel várjuk Öveges József ismerőseinek, műsora csodálóinak és Kovács Mihály egykori diákjainak, szakköröseinek rövid memoárjait, kedves anekdotáit a muzeum@piarista.hu e-mailcímre.

! ÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL TÁMOGASSA A PIARISTA OK TAT Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók! A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4400 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget. Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank) Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!


Öregdiák oldalak RENDHAGYÓ IRODALOMÓRA A PIARISTA SZALONBAN

Az elmúlt alkalmakkor megteremtett hagyományhoz képest formabontó összejövetelre hívjuk a Piarista Szalon régi és remélhetőleg új barátait. Nem akarunk szakítani a meghirdetett és már alkalmazott keretekkel: egy reményeink szerint izgalmas, interaktívnak képzelt szellemi utazást terveztünk, ahol meghívott vendégek moderátor közreműködésével beszélgetnek életutakról, egy aktuális témáról a szellemi vagy társadalmi szféra területéről. Most mégis kivételesen egy formális előadásra szól a meghívó. Az alkalmat erre egy 45 éves érettségi találkozó adta. Az 1971-ben érettségizetteknek – akik közé magam is tartozom –, már csak két tanára él, mindkettőt legenda övezi: Jelenits és Borián tanár urak. Nagy ajándékot kérünk tőlük: egy-egy”iskolai”, azaz 45 perces irodalomóra megtartását. Biztos vagyok abban, hogy nem a régen elmúlt idők nosztalgikus felidézését kapjuk, hanem két hihetetlenül gazdag és hosszú pedagógusi-papi életpálya minden tapasztalatának a mának üzenő kibontását és elénk tárását.

Hogy a kincsesládájukban őrzött értékekből rajtunk kívül mások is részesülhessenek, a Piarista Szalon rendezvényével kötöttük össze ezt az estét. Szeretettel várjuk a Tanár urak minden tisztelőjét és az érdeklődőket 2016. május 19-én 18:30-as kezdettel a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskolára, ahol a következő előadásokat hallgathatják meg:

1. Borián Tibor SP: Zrínyi Miklós mai szemmel 2. dr. Jelenits István SP: József Attila keresztény szemmel Kérjük, hogy részvételi szándékukat a piaristaszalon@ mpdsz.piarista.hu email-címen való regisztrációval jelezzék. A pontos helyszín a regisztráltak létszámától függ majd. Az összejövetelt agapéval zárjuk az Aulában. Az órákról az iskolai AVK felvételt készít, amelyet DVD formában az érdeklődőknek később a Piarista Diákszövetségen keresztül hozzáférhetővé teszünk.

38

PIARISTÁK

BESZÁMOLÓ EGY ÍGÉRETES KEZDEMÉNYEZÉSRŐL VÁCOTT

Egy teljesen új típusú, kialakulófélben lévő kapcsolatról tudósítunk, amely a Diákszövetség, annak Váci Tagozata és a Váci Piarista Gimnázium, valamint az Iskolai Szülői Szervezet között jött létre. Vác és Budapest között – Kecskeméthez hasonlóan – szűkebb körben már többéves hagyománya van a baráti szálaknak: az évente megrendezett Piarista Vacsorákon a Diákszövetség vezetése rendszeresen képviselteti magát és élvezi a Tagozat vendégszeretetét. Tavaly novemberben váratlan megkeresés érkezett vezetőségünköz. A Váci Piarista Gimnázium szülői közössége részéről Farkas Ramón írt levelet, amelyben a Diákszövetség, az Iskola és a jelenlegi diákok és szüleik lehetséges együttműködésének irányát, tartalmát szeretné együttesen az érintett felekkel meghatározni. Mit tehet egy, már szinte megalakulása óta a fiatalabb öregdiák korosztály megszólításának és megnyerésének problémájával küzdő dIákszövetség vezetése egy ilyen meghívással? Csak egyetlen dolgot: boldogan fogadja el a kinyújtott kezet és minden igyekezetével azon van, hogy ebből a kezdeményezésből gyümölcsöző együttműködés jöhessen létre. Azóta már háromszor tartottunk összejövetelt a Gimnáziumban működő öregdiák klubban, ahol pogácsa és nemes borok mellett gyorsan összebarátkoztunk egymásssal. Futó igazgató úr is jelen volt,aki kifejtette javaslatait, a gimnázium sajátos elvárásait. A találkozókat nem a protokolláris udvariaskodás, hanem az aktív tenniakarás jellemezte. Az első erőpróbánkként a februári, sikeres Szülői Bálon a Diákszövetség és a Tagozat támogatóként jelent meg. Az utólagos értékelés során egyöntetű akarat mutatkozott a téren, hogy folytatni kell ezeket a közösségformáló erőfeszítéseket. Emellett az iskolai eseménynaptárhoz igazodva számtalan pontját találtuk meg a megkezdett közös munkának. Nagyon fontosnak tartjuk, hogy ez a kezdeményezés sikeresen folytatódjék, s hogy az itt kialakult, iskola-aktív diákság/szülői kör-MPDSZ és Tagozat háromszögére épülő minta továbbvihető legyen más piarista iskolák vonatkozásában is. Ilyen irányú kapcsolatfelvétel megtörtént már Szegeddel, Óvárral, Nagykanizsával és biztosan van jövője a kecskeméti Iskolával és Tagozattal már régebb óta fennálló baráti viszonynak is. VÁRGEDŐ TAMÁS


Köszöntő

30

A Piarista Rend Magyar Tartománya sok szeretettel köszönti „kerek évfordulós” születésnaposait. Az Úr kegyelme és szeretete kísérje őket végig életútjukon, adjon nekik töretlen hitet, bizalmat, szerető közeget és jó egészséget!

35

45

60 80

VALACZKA JÁNOS 1986. MÁRCIUS 23.

GALACZI TIBOR

1981. FEBRUÁR 16.

ZSÓDI VIKTOR 1981. JÚNIUS 13.

NAGY ATTILA

1971. MÁRCIUS 29.

WETTSTEIN JÓZSEF

1956. MÁRCIUS 2.

FUTÓ BÉLA

1956. MÁJUS 13.

LUKÁCS LÁSZLÓ

1936. JÚLIUS 31.


1%

is sokat segíthet,

támogassa a piarista nevelést!

Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány adószám:

18135059-1-41

További alapítványaink: www.piarista.hu/tamogatas


Turn static files into dynamic content formats.

Create a flipbook
Issuu converts static files into: digital portfolios, online yearbooks, online catalogs, digital photo albums and more. Sign up and create your flipbook.