PIARISTÁK
A MAGYAR PIARISTÁK LAPJA | VII. évfolyam II. szám | 2017. ősz
JUBILEUM BUDAPEST 300
PIARISTA KIÁLLÍTÁS A BUDAI VÁRBAN
A NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLUNK
HIVATÁS DÓSAI ATTILA SP
Hatalmas ősz Hatalmas ősz. Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, hogy nagyra nősz. Te jó, te nagy, ami akartam lenni, régen, egykor, most az te vagy. Igaz, egész, mely önnön-magát bátran koronázza s az éjbe néz. Azt hittem én, gőgös és hervadó virág leszek csak, szép és szegény. Bús szemű bölcs itt állok, ember, karomon a gyermek, a lágy gyümölcs. A kar, a kar, egy ember ága, lombos és gyümölcsös, mit is akar? A sors vagyok, a méz, a tűz, a könny, a szív, az élet. Mondd, ki nagyobb? Vágytam vakon, és ami vágyam itt-ott megmaradt még, eléd rakom. Arany-idő, vigasztaló, mosollyal szomorító, kibékítő. Hatalmas ősz. Reám leheltél, s érzem, egyre érzem, hogy nagyra nősz.
Kosztolányi Dezső
BEKÖSZÖNTŐ
OTTHON AZ ATYAI HÁZBAN
Jubileumi évünknek nagyon szép alkalma volt a tartományi zarándoklatunk. Harmincegynéhányan magyar piarista szerzetesek felkerekedtünk, s Rómába repültünk, hogy bejárjuk azokat a helyeket, ahol egykor, négyszáz évvel ezelőtt rendalapítónk, Kalazanci Szent József járt. Felkerestük a Santa Dorotea templomot, ahol Kalazancius elindította a piarista iskolát egy-két hittanteremnyi kis helyiségben; végigkísértük az iskola vándorlását, felidézve, hogyan kellett újabb és újabb épületet keresni a diákok rohamosan növekvő létszáma miatt. Betértünk azokba a templomokba, ahol rendalapító Szent Atyánk is imádkozott, ahol formálódott hivatása. Zarándoklatunk csúcspontja az volt, amikor – egy lelkinapos készület után – meglátogattuk rendünk központját, a Generalícia épületét. Itt található Kalazanci Szent József szobája, amelyben lakott, s amelyet halála után eredeti állapotában őriztek meg; itt tekinthető meg rendalapítónk sok-sok ereklyéje; itt őrzik a levelezését, s itt található – a templom főoltára alatt – Kalazancius koporsója is. A templomban – így tehát Kalazancius közelében – együtt miséztük Pedro Aguado generális atyával és Miguel Giraldez és Urbán József generálisi asszisztensekkel. A szentmise után pedig az atyai ház vendégei voltunk egy finom és nagyon testvéri, jó hangulatú ebédre is, együtt a generálisi ház tagjaival és néhány rendtárssal a világ minden tájáról: Szenegálból, Indiából, Kínából. E napok során, s különösen is a rendi központban tett látogatás alkalmával, személyes közelségbe kerültünk Kalazanciussal. S valamiképp nagyon megtapasztaltuk azt is, hogy otthon vagyunk az atyai házban, az ő közelében. Összeért a múlt és a jelen. Az a tény, amelyet a jubileu-
mi évünk során ünneplünk, hogy Kalazanci Szent József négyszáz évvel ezelőtt megalapította a rendünket, nem egy puszta történeti esemény; Kalazancius ma is a mi atyánk. Minket, akik a piarista rendhez és a piarista világhoz tartozunk, összekapcsol az ő atyasága: személye, meglátásai, hivatása, elkötelezettsége, sorsa. S valamiképp bennünk, általunk él ő tovább. Életünkben, szolgálatunk során újra és újra, folytonosan alapítja rendünket. Generális atya a velünk együtt ünnepelt szentmise prédikációjában egy kérdést tett fel nekünk: „Ebben a jubileumi évben, amely különös kegyelmi idő, mit kérsz a magad számára s mit kérsz a magyar tartomány számára Kalazanci Szent József közbenjárására? Milyen változásnak örülnél a saját életedben és a tartomány életében?” E kérdés sok-sok kérést, imaszándékot hozott elő bennem, amelyek ilyesféle címszavakhoz kapcsolódnak: megújuló Krisztus-követés, elkötelezett szolgálat, szegények felé fordulás, új hivatások, osztozás a piarista karizmában, piarista ifjúsági kisközösségek. Kérések, vágyak, óhajtott jövő. Kedves Olvasó, arra hívlak Téged is, fogalmazd meg saját kérésedet is Kalazancius felé e jubileumi évben, s arra kérlek, tartományunkért s a magyar piarista világ gyarapodásáért is kérd az ő közbenjárását. Köszönettel és köszöntéssel:
Labancz Zsolt SP tartományfőnök PIARISTÁK
3
PIARHÍRVILÁG SZOLGÁLATUNK KALAZANCIUSI IDENTITÁSA – TALÁLKOZÓ ÉS KÉPZÉS AZ ÁZSIAI PIARISTÁK RÉSZÉRE
Szeptember végén az indiai Bangalore adott helyet az ázsiai piarista kerület (cirkumscripció) harmadik tematikus találkozójának. A két előző alkalomhoz hasonlóan a meghívottak ezúttal is India, a Fülöp-szigetek, Indonézia, Japán és Vietnám piaristái voltak, világi tanárok és szerzetesek egyaránt. A tizenhét résztvevő két témával foglalkozott az ötnapos képzés során. Négy és fél napot szántak a Szolgálatunk kalazanciusi identitása című rendi dokumentum feldolgozására, egy délelőttöt pedig a Kalazancius Mozgalom megismerésére. A napot záró eukarisztia és vacsora után esténként kötetlenebb formában egy-egy ország piarista valóságát mutatták be egymásnak. A találkozó helyszínének, a könnyű megközelíthetőségen túl, azért választották Bangalore-t, mert a három indiai növendékház közül itt található a legnagyobb. A képzés résztvevői így az egyszerű fogadalmas indiai piaristákkal is találkozhattak az együttlét során. URBÁN JÓZSEF SP
OSZTOZÁS AZ EGYSÉGBEN: GYŰJTÉS A PUERTO RICO-I PIARISTA NAGYCSALÁD MEGSEGÍTÉSÉRE
Puerto Ricón szeptember 20-án csapott le a Maria hurrikán, a régió elmúlt 100 évének legpusztítóbb vihara. Tönkretette az áramszolgáltatást, használhatatlanná vált a víz-, és a szennyvízhálózat, a sziget 90 százalékán nem működik a telekommunikáció. A katasztrófa több mint 30 halálos áldozatot követelt. San Juan jelentős részét víz lepte el,rengeteg út járhatatlanná vált az áradások miatt. A vihar számos épületet is megrongált, köztük a piaristák Puerto Ricó-i iskoláját, növendéknevelői házát, kápolnáit, rendházát. A Piarista Rend Magyar Tartománya szeptember 26-án országos gyűjtést kezdeményezett a Puerto Ricó-i piarista intézményeket, a családok otthonait érintő helyreállítási munkák segítésére. Lapzártánkig több mint 1,4 millió forint gyűlt össze a magyar tartományban, amelyet a Tartományfőnökség ugyanekkora összeggel egészít ki. A teljes támogatási összeget az október 9-i héten juttattuk el római központunkon keresztül Puerto Ricóba. Előrejelzések szerint több hónapig, sőt akár fél évig is eltarthat, amíg a 3,5 millió lakosú, amerikai fennhatóságú országban sikerül helyreállítani az áramszolgáltatási rendszert. A Fehér Ház még szeptemberben jóváhagyott egy szövetségi keretet a károk enyhítésére, amelyet 90 milliárd dollárra becsülnek.
SZENTTÉ AVATTÁK FAUSTINO MÍGUEZ PIARISTÁT
SZATHMÁRY MELINDA
2017. október 15-én, Ferenc pápa másik 34 személlyel együtt a Szent Péter téren szentté avatta Boldog Faustino Míguez piarista szerzetespapot. A spanyol Faustino Míguez González piarista atya, tanár és gyógynövényszakértő Acebedóban született 1831. március 24-én. 1850-ben lépett be a piarista rendbe, ekkor kapta a Faustino nevet. Egy olyan piarista intézményt hozott létre, amely kimondottan a lányok,elsősorban pedig a szegények és az elhagyottak oktatására és nevelésére törekedett. Az általa életre hívott piarista női szerzetesrendet, az Isteni Pásztornő (vagyis Szűz Mária) Leányai Kalazanciusi Intézményét X. Piusz pápa hagyta jóvá 1910-ben, szabályzatát pedig XI. Piusz ismerte el 1922-ben. A nővérek ma Spanyolországon kívül Dél-Amerikában, Afrikában és Indiában vannak jelen. Faustino atya úgy tekintett az iskolára, mint találkozóhelyre Istennel. Pályája során számos tárgyat tanított: latint, franciát, retorikát, történelmet, algebrát, geometriát, földrajzot, mezőgazdasági ismereteket, fizikát, kémiát, higiéniai tudnivalókat. 1925. március 8-án hunyt el, II. János Pál pápa avatta boldoggá 1998-ban. SZATHMÁRY MELINDA
PIARISTÁK
Impresszum: Piaristák MA – A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Alapító főszerkesztő: Turcsik István ∙ Főszerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Bakos Ágnes, Károlyi Attila, Mikulás Domonkos, Márkus Roland SP, Sárközi Sándor SP, Szabó Dániel SP, Szakál Ádám SP, Szathmáry Melinda, Tihanyi Bence, Piarista Archívum, piarista intézmények ISSN: 2062-817X ∙ Nyomda: Pauker Holding ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011.
HÍREK A MAGYAR TARTOMÁNYBÓL TOVÁBB ERŐSÖDTEK A SEGÍTŐ HÁLÓ SZÁLAI
A Segítő Háló őszi szakmai napját 2017. szeptember 28-án tartottuk. A Segítő Háló egy szakmai kapcsolati háló, amely az „1 ház, 7 rend, 1 küldetés” elnevezésű TÁMOP-program keretében jött létre. Az egyházi oktatási-nevelési intézmények segítő munkakörben dolgozó munkatársai, vagy az ilyen feladatokat is ellátó pedagógusai számára kíván erősítést, konzultációs teret biztosítani. Megnyitja az egymástól való tanulás lehetőségét, és egyúttal megalapozza, hogy egymásnak - s ezáltal az intézményeknek - konkrét segítséget tudjanak nyújtani. A premontrei rend csatlakozásával tovább bővülve, már 8 rend hálója szövődött piarista szervezésben, idén negyedik alkalommal.
Guba András piarista szerzetes, mint a Segítő Háló megálmodója és Székelyné Kováts Eszter, mint a szervezők vezetője köszöntötték a jelenlévőket, akik három fő témakörben gazdagodhattak a nap során. A szexuális nevelés és felvilágosítás legfontosabb kérdéseiről Csáky-Pallavicini Zsófia szakpszichológus, családterapeuta és férje, Semsey Gábor pedagógus, mentálhigiénés szakember, a HÍD Alapítvány kuratóriumának elnöke tartottak előadást. A zene, mozgás, játék a pedagógiai munkában és a konfliktusok kezelésében témakörben a Zsámbéki Premontrei Szakgimnázium tanárai, Járvás Kata pszichológus, mozgásterapeuta és Fejér Gábor mentálhigiénés vezető, mozgásterapeuta tartottak interaktív foglalkozást. Tánccal, zenével, verssel kapcsolódhattunk egymáshoz a gyakorlatok során, megélhettük a dobok testet, lelket megérintő kommunikációs erejét. Arról, hogy mit jelent a resztoratív pedagógia a gyakorlatban, Nagy Éva és Kalmár Margit resztoratív facilitátorok, a BKSZC Pogány Frigyes Szakgimnázium tanárai osztották meg velünk tudásukat.
HÁRMAS DIAKÓNUSSZENTELÉS VÁCOTT
2017. szeptember 30-án Molnár Lehel, Vass Bálint és Szabó Gábor piaristákat Beer Miklós váci megyéspüspök diakónussá szentelte a váci Szent Anna Piarista Templomban. Molnár Lehel 1984-ben született Segesváron. 2005-ben lépett a piarista rendbe. Felsőfokú tanulmányait a Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola teológus és hittanár szakán (2005-2010), az ELTE BTK történelem szakán (2009-2012) és a Sapientia és ELTE PPK hittanár-nevelő- történelemtanár szakán (2012-2014) végezte. 2011-2014 között Budapesten gimnáziumi tanárként, 2014-2016-ig Vácott gimnáziumi és kollégiumi tanárként tevékenykedett. A 2016/17 -es tanévtől a hivatásgondozás tartományi felelőse, gimnáziumi tanár a budapesti gimnáziumban. Szabó Gábor (az Ige Megtestesüléséről nevezett) 1991. április 13-án született Kecskeméten, ahol a Piarista Gimnáziumban érettségizett. 2010. augusztus 24-én öltötte magára a rendi ruhát. A Sapientia Szerzetesi Hittudományi Főiskola teológia szakán 2015-ben végzett, majd az ELTE TTK biológia-kémia tanár szakos hallgatója lett a 2014/15-es tanévtől. Vass Bálint (a Szent Keresztről nevezett) 1979. március 14-én született Budapesten. 2010. augusztus 24-én lépett be a piarista rendbe. Hittudományi doktor, az ELTE BTK francia és német szakán diplomázott, emellett elvégezte az AVKF kántor szakát is 2011 és 2014 között. 20112016-ig a budapesti Piarista Gimnázium tanára volt, majd a 2016/17-es tanévtől Vácott gimnáziumi tanárként és kollégiumi nevelőtanárként gyakorolja hivatását a Piarista Gimnáziumban. Szabó Gábor és Vass Bálint piaristák szeptember 16án tettek örökfogadalmat a budapesti Piarista Kápolnában rendtársaik, családtagjaik, barátaik körében. SZATHMÁRY MELINDA
A személyes beszélgetések és a visszajelző lapok is azt mutatják, hogy fontos, elvihető tudással gyarapodtak a résztvevők: nyolc rend, negyvenkilenc ember, akik küldetésükben megerősödve, innovatív gondolatokkal feltöltődve térnek vissza segítő feladataikhoz. TÖRÖK KATALIN
PIARISTÁK
5
kisABLAK a múltra
A rendtartomány gyűjteményei, a Könyvtár, a Levéltár és a Múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak Magyarország és a piarista iskolák múltjába. Néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni. KOLTAI ANDRÁS
A CSERKÉSZEK FOGADÁSA (1924) A váci 192. sz. Erdősi Imre cserkészcsapat 1924 nyarán több mint négy hétig(!) táborozott a cserháti Ecseg község határában, a Szuha-patak vadregényes völgyében, Szepesi Bódog, Léh István és még két másik piarista tanár vezetésével. A fölszerelést vasúton, lovas kocsikkal és kézi szerkocsival szállították a táborhelyre, majd ugyanígy tértek haza. Hazatérésük komoly eseményt jelentett a kisvárosban. A cserkészeket ünnepélyes fogadóbizottság és a szülők tömege várta. A parancsnokság tagjainak a cserkészek nővérei csokrot nyújtottak át, majd a csapat alakzatban menetelt a városon át a gimnázium épületéhez. „Indulás előtt azonban, minthogy röstelltünk virágcsokorral a kezünkben a városon végigmenni, egy-egy cserkész kezébe nyomtuk. Az enyémet a jobbról az első cserkész viszi.” – írta a kép hátára Léh István, aki középen, cserkészkalapban látható. Mellette jobbra civil ruhában, cserkészbottal Szepesi Bódog csapatparancsnok áll.
1916
(Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, V.16: 192. sz. Erdősi Imre cscs. iratai)
ISKOLAPADOK GYÁRA (1916) A budapesti Piarista Gimnázium 1917-ban használatba vett új épületébe új berendezés is készült. A közel 500 darab „Diadal” típusú iskolai padot például, amelyek „diákálló” öntöttvas lábakkal, deszkákkal és lécekkel készültek, a „Feiwel Lipót utódai” cég szállította, amely akkoriban Kőbányán (Kolozsvári utca 13.) közvetlenül a Kőbánya-felső vasútállomás mellett működött. A cég az 1880-as évektől 1928-ig számos megrendelést kapott különféle iskolák berendezésére. A gyár impozáns látképe és az általuk gyártott egyik padrendszer a piarista rend számára 1916-ban kibocsátott számlán is látható. (Piarista Rend Magyar Tartománya Központi Levéltára, I.1.b: Magyar rendfőnökség új levéltára, 6.b: Építkezési iratok, A budapesti piarista székház építkezésének számlasorozata, n° 256). KOLTAI ANDRÁS
6
PIARISTÁK
PIAEURMIISÉVTTAIZED
BUDAPEST 300
JUBIL
21 0 2 1 1 0 2 1908 1913
1917. FEBRUÁR 14. 1919. ÁPRILIS 28. 1937 1944. JÚNIUS 26. 1946. SZEPTEMBER 1946. ÁPRILIS 2. 1948. JÚNIUS 16. 1950. SZEPTEMBER 1953. JÚNIUS 1953. AUGUSZTUS 1956. ÁPRILIS 22. 1959 1960 1964 1979 1982 1992 2011. MÁJUS 16.
KOLTAI ANDRÁS ÖSSZEÁLLÍTÁSA
A PIARISTA ISKOLA ÉS A RENDHÁZ TÖRTÉNETE ÉVSZÁMOKBAN (II. RÉSZ) Az iskola diákjai első ízben tettek tanulmányi kirándulást, Miskolczy István vezetésével, Visegrád romjaihoz. Sík Sándor megalapította az ország egyik első cserkészcsapatát (2. sz. BKG) A gimnázium ifjúsága átvonult az új iskolába, amely négy év alatt épült föl, Hültl Dezső terve szerint. A kommunista Tanácsköztársaság államosította a rendházat és a gimnáziumot (pénztáraikat). A Budapesti Piarista Diákszövetség gimnáziumi sportpálya céljára telket vásárolt a budai Sváb-hegyen. Bombatalálat érte a gimnázium Váci utca felőli sarkát. A gimnázium általános iskolai I. osztállyal bővült. A kommunista rendőrség letartóztatott öt diákot, akiket azzal vádolt, hogy a Vigadó téri szovjet emlékművet akarták felrobbantani. A gimnáziumot államosítottak, amely Ady Endre nevét vette föl. A kommunista hatalom és a püspöki kar közötti „megállapodás” nyomán a piarista rend visszakapta budapesti gimnáziumát. A kosárlabdacsapat (edzőjük: Szilágyi Géza) megnyerte az országos középiskolai bajnokságot. A rendház és a gimnázium állami rendelkezésre a Mikszáth Kálmán térre, a Sacré Coeur nővérek egykori Sophianum intézetének épületébe költözött. A gimnázium kórusa bemutatta Kodály Zoltán számukra írt művét (Vörösmarty Mihály szövegére). Kovács Mihály SP vezetésével a diákok vitorlást építettek (Vándordiák), majd 1963-ig további hajókat is, amelyeket a Balatonon használtak. Kovács Mihály tanár úr fizikai szakkörében Perjés Zoltán ötlete alapján elkészült az első kibernetikai játékgép, a Logi kártyázógép. Terényi Lajos vezetésével „feleltető gép” (Didaktomat) készült. Kovács Mihály SP megszerezte az iskola számára az első mikroszámítógépet (TRS-80). Perczel Dénes és Hegyi Dénes terve szerint, az egyik udvar befedésével új tornaterem épült. Fórián-Szabó Zoltán házfőnök a gimnázium alagsorában diákebédlőt létesített. A tanárok és diákok az iskola zászlaja alatt, fúvószenekar kíséretében átvonultak a Mikszáth térről a Piarista utcába, hogy a tanítás a gimnázium régi, felújított épületében folytatódjék.
6
7
1
2
3
4
5
8
KÉPEK
9
1. A rendház és a gimnázium új épülete (1918) 2. Sík Sándor osztálya (1923) 3. A Rozgonyi cserkészraj városlődi tábora (Bulányi György felvétele, 1940) 4. Maklári Lajos osztálya (1947) 5. Szilágyi Géza és az országos diákbajnok kosárlabdacsapat (1953) 6. Balatoni evezőstúra (1954) 7. A gimnázium Mikszáth Kálmán téri épülete (2002) 8. Vízhányó Zsolt igazgató ballagási beszédet mond (2006) 9. A rendház és a gimnázium felújított épülete (2012)
PIARISTÁK
7
HIVATÁS
DÓSAI ATTILA SP:
EGY MÁSOKÉRT CSELEKVŐ GONDOLKODÓ Dósai Attila atya 1964. november 5-én született a Csongrád megyei Szentesen. 1984 szeptemberében lépett a piarista rendbe, örökfogadalmat 1991 augusztusában tett, s 1992. május 2-án szentelték pappá. Ezüstmiséjét szülővárosában, Kiskunfélegyházán, a Szent István plébániatemplomban mutatta be idén május 21-én, majd a szintén jubiláló Balogh Tamás atyával június 11-én, Kecskeméten közösen mondtak hálát az Úrnak hivatásukért. Dósai atyával június 25-én, Kanizsán tartott szentmiséjét követően beszélgettem. Kezdjük a gyökereknél…Mit lehet tudni gyermekkoráról? Mit hoz örökségként ősei, szülei szellemi - lelki hagyatékából? A szüleim katolikus vallásukat gyakorló, hitükhöz minden körülmények között ragaszkodó emberek voltak. Ebben a szellemben nevelkedtünk mi is a bátyámmal és a húgommal. Ez abban az időben kifejezett hátrányt jelentett, de minimum mellőzöttséget az élet legkülönbözőbb területein. Mindezekért most nagyon hálás vagyok, mert már elég korán (felső tagozatos koromban) arra irányította a gondolkodásomat, hogy az igazi és boldogító értékek nem azok, amik külső tényezőktől vagy mások kegyétől függenek. Mai eszemmel úgy mondanám: véges dolgok nem tudják az ember végtelenre való vágyát betölteni. Azt hiszem, a mai körülmények között sokkal nehezebb eljutni erre a felismerésre. Édesapámnak különösen is sok mellőzöttségben volt része amiatt, hogy mindig határozottan kiállt a meggyőződése mellett. Ezek az esetek persze őt is elkeserítették, letörték. Mégis, a halálos ágyán, 16 évvel ezelőtt, az életére visszatekintve azt mondta, hogy senkivel nem cserélne a környezetéből, akinek esetleg több vagyon, megbecsülés, jobb egészség jutott, de talán föladta az elveit, meggyőződését. Teljes lelki békével ment át a másik életbe…Édesanyám is minden körülmények között ragaszkodott a hitéhez. Lelkületét a múltbeli rosszon való túllépés, a jelenre figyelés, minden helyzetben az ott és akkor lehetséges jó megtétele jellemezte mindig. Ezzel most, öregségében is, mikor ereje fogy, és fizikai lehetőségei szűkülnek, erőt és példát ad környezetének, mindannyiunknak. Az anyai nagymamámat említeném még meg. Ő annak idején Jászszentlászló mellett, egy tanyán élt a férjével, családjával. Aztán 1937-ben, 43 évesen váratlanul megözvegyült, a 80 holdas gazdaságnak és három gyermek fölnevelésének a gondja szakadt a nyakába. Majd jött a háború, a front és a menekülés 1944-45-ben, és az ezzel járó pusztulás. Mikorra valamennyire talpra állt, 1948-ban jött a kommunista diktatúra, kuláklistázás, beszolgáltatás, végül a téeszesítés, a földjének az elvesztése. Minden szempontból nagyon nehéz, küzdelmes élete volt. Mindezek 8
PIARISTÁK
ellenére soha nem „zúgolódott” Isten ellen, nem szidta a rossz embereket, a rendszert, a kommunistákat, senkit – hanem minden csapás után újrakezdte az életet, rendkívüli kitartással, szívósággal, élni akarással és csendes békével. Az ő hármójuk élete, példája gyakran eszembe jut, és ma is erőt, életet ad. Életrajzában olvashatjuk, hogy a kecskeméti Piarista Gimnáziumban végezte középiskolai tanulmányait. Kik voltak Önre meghatározó hatással akkori tanárai közül? Milyen „útravalót” kapott tőlük? Voltak különleges, kiemelkedő személyiségek. Tuba Iván atya a hittanárunk volt. Az ő maximalizmusa, szigora olykor tiszteletet, csodálatot, olykor lázadást váltott ki belőlünk. Lukács László atya volt az igazgató. Bár engem nem tanított, de az ő mély lelkisége, szellemi igényessége, széleskörű műveltsége meghatározta az egész intézmény légkörét. Szabó István atya volt az osztályfőnököm. Az ő személye jelképezi számomra a mindennapi, iskolai piarista életet, amit a tanáraim többsége élt. És amiről hétköznapiságában is úgy éreztem, hogy általa valami nagyszerű dolognak lesz részese az ember. A döntésem is ennek köszönhetően, egy racionális gondolatsor nyomán született meg. Nagyszerű feladat az, amire a piarista atyák vállalkoznak, nagy szükség van rá, és az Úristen segítéségével talán én is alkalmas vagyok erre. – Mire várok hát? 1985-1992 között Budapesten teológushallgató, majd 1987-től szintén ’92-ig bezárólag történelem-latin szakos egyetemi hallgató is volt. Mi indította el a történelem, mint tantárgy irányába? Ez elég „földhözragadt” történet. Gimnazista koromban a természettudományokhoz vonzódtam, úgy gondoltam, ezek azok a tárgyak, amelyek megérdemlik, hogy az ember komolyan foglalkozzon velük, minden más olyan, mint a fűszer az ételben: szükséges, de nem az csillapítja az éhségünket. Ennek megfelelően kémia szakkörre, matematika-fizika fakultációra jártam, és az érettségi évében ez utóbbi szakpárosításra jelentkeztem. Ezzel egy időben jelentkeztem a Rendbe is, ahol azzal szembesültem, hogy az akkori növendékek nagy része matematika-fizika
szakos. Varga László tartományfőnök atya meg is kérdezte, hogy volna-e esetleg máshoz is kedvem. Ez indított el bennem egy más irányú gondolkodást. Az irodalmat akkor nagyon nagy váltásnak éreztem volna, olyannak, ami nagyon személyes, és ettől féltem. A történelem viszont biztonságos terep, ahol az ember ha akar, rejtve maradhat. Most számomra mindenekelőtt megérteni tanít e tárgy: korokat, eseményeket, embereket, és ezen keresztül talán a jelenben egymást is. 1999-2003-ig házfőnöki szerepet töltött be a kecskeméti rendházban, majd ezt követően Nagykanizsára költözött, ahol azóta is tanít, s él, s ahol szintén volt kollégiumi nevelőtanár és házfőnök is. Más-e a kanizsai Piárban tanítani, mint az Alföld egyik legismertebb egyházi iskolájában, s ha igen, miben különbözik a két intézmény az Ön számára? Ha szabad, akkor nem is a két intézmény közti különbséget emelném ki, hanem az én helyzetemben, és belső hozzáállásomban való változást. Kecskemétre kezdő tanárként kerültem, egy olyan iskolába, amely 1714 óta folyamatosan működött. Egy akkor még népesebb piarista közösség legfiatalabb tagjaként kerestem a helyemet, a saját utamat, a saját hangomat. Nagykanizsán hosszú szünet után 1992-ben indult újra a piarista iskola, lényegében az ismeretlenségből. Azóta mindig csak néhány szerzetes volt jelen az intézményben. Ez a helyzet sokkal nagyobb felelősséget ró az emberre, és egyúttal a helyét is sokkal inkább kijelöli. Szülővárosában tartott ezüstmiséjén az ünnepi szentbeszédet Lukács László SP, teológus, a kecskeméti Piarista Gimnázium korábbi igazgatója mondta, aki a piarista hivatásról szóló gondolatokat követően a hívek elé állította Kalazanci Szent József alakját, akire, mint kiemelte, az Ön arcvonásai hasonlítanak a leginkább a magyar piarista atyák közül. Mit jelent Önnek a „kalazanciusi identitás”, ha visszatekint az elmúlt negyed évszázadra? Nagyon kedves volt Lukács atyának ez a meglátása, de persze a külső megjelenés önmagában egy adottság, nem jelent garanciát a belső hasonlóságra. Kalazanci Szent József „belső arcvonásaiból” két dolgot emelnék ki, ami számomra különösen fontos. Az egyik a lelki útkeresése, belső útja. Az életéről készült két „pillanatkép”, (ahogyan azt Tuba Iván megrajzolta az 1992-es emlékkötetben) nagyon kifejezően mutatja a benne végbement változást: 1592 februárjában egy 34 éves, magas, erős aragón pap érkezett Rómába. Neve: Doctor Joseph Calasanz. Fényűző selyemtalárt viselt, bőven el volt látva készpénzzel. Nem volt híjával olyan ajánlóleveleknek sem,
amelyek lehetővé tették, hogy azonnal elhelyezkedjék. Azért ment Rómába, hogy valami egyházi javadalmat igényeljen, s így előrelépjen egyházi „karrierjében”. – 1622 májusában örök fogadalmat tett Rómában egy alázatos szerzetes: Isten Anyjáról nevezett József. 64 éves, magas és sovány öregember. Sántított, öltözéke szegényes és zord: hátaslovakhoz használatos durva pokrócból készült. Tökéletesen szegény volt, koldulnia kellett a betevő falatért. A szegény fiúk tanításának a „világ szemei elől rejtett” feladatára kötelezte el magát. Fogadalomtételekor ígéretet tett, hogy soha nem igényel, nem is fogad el egyházi méltóságot vagy javadalmat. A másik arcvonás az, ami miatt keresztény Jóbként szoktuk őt emlegetni: amikor a külső ellenségeskedés, a belső áskálódás és a tényleges hibák miatt lefokozzák és kihalásra ítélik a rendet, és őt magát személyesen is sok megaláztatás éri, mindvégig arra biztatja rendtársait, hogy tartsanak ki hívatásukban, ne hagyják el az iskolát, a tanítást. Minden külső akadály ellenére sem kételkedik abban, hogy jó ügy az, amit szolgál, és Isten kezébe helyezi életét és életművét. Életútját követve Önre többszörösen is áll a közismert mondás: „Jó pap holtáig tanul”: 2015-ben középiskolai magyartanári, majd 2016-ban középiskolai filozófiatanári diplomát is szerzett. A valaha élt filozófusok közül kik az Önhöz közel álló gondolkodók és miért? Hadd említsek egy olyan valakit, akit elsősorban nem filozófusként ismerünk. Viktor Frankl embereket segítő, gyógyító pszichiáter volt, de természetesen volt filozófiája, abban az értelemben, hogy mit tartott az ember, az emberi lét legfontosabb jellemzőjének: az értelmes élet iránti vágyat. Értelem nélkül nem sokat ér mindaz, amit az ember meg tud szerezni, ha viszont értelmes cél felé irányultnak tudja, éli meg az életét, alapvetően biztonságban érzi magát a létben, akkor akár még a legalapvetőbb szükségletek hiányát is képes elviselni. – Azt hiszem ez az egyik legfontosabb „lecke”, amit meg kell tanítanunk. Több rendtársától is kérdeztem korábban, kíváncsi lennék az Ön véleményére is: hogyan látja a szerzetesség jövőbeli szerepét és helyzetét a világban, s ezen belül Magyarországon? Mit kéne tenni ahhoz, hogy több évtized múlva is legyenek szükséges számban új hivatások? Ha én ezt tudnám, az nagyon jó lenne, és akkor nagyon okos ember lennék. - De félretéve a humort: azt gondolom, a szerzetesi hivatások számának csökkenése csak tünet. Tünete annak, hogy beteg az a kultúra, életmód, gondolkodásforma, amiben élünk. Ahol nagyon sok minden azt üzeni az embernek, hogy a lehető legtöbb vágyát, igényét a lehető leggyorsabban ki kell elégíteni, különben lemarad az életről, „lúzer” lesz, és nem lesz boldog. Ebben a felfogásban a szerzetesség értelmetlen és értelmezhetetlen. Ahogyan persze az igazi hívő magatartás is. Valakitől hallottam mostanában: elsősorban nem papés szerzeteshiány van, hanem hívőhiány. Úgy gondolom, ha évtizedek múlva lesznek hívő keresztények, akkor lesznek szerzetesek is. SZATHMÁRY MELINDA - DÓSAI ATTILA SP
PIARISTÁK
9
PIARISTA
PIARISTA PEDAGÓGIAI VILÁGKONFERENCIA
COEDUPIA 2017
2017. április 18-22. között Chile fővárosában, Santiago de Chilében zajlott a Coedupia 2017 elnevezésű esemény – a piarista rend első pedagógiai világkonferenciája. A rendezvényen négy földrészről 185 szerzetes és világi munkatárs vett részt. A nyolctagú magyar küldöttséget Labancz Zsolt tartományfőnök, Balla János, Galaczi Tibor, Guba András piaristák, Keszeli Sándor, Lázár László, Mikulás Domonkos és Székely Zoltán alkotta. A csapat rengeteg élménnyel és alkotó ötlettel gazdagon tért haza.
workshopok, pódiumviták, beszélgetések, tanúságtételek és tapasztalat-megosztások váltották egymást. Szentmisével indult a konferencia és minden nap, majd a záráskor is az Úr kegyelmébe ajánlottuk együttlétünket. A szünetek, a kirándulások és az étkezések pedig életadó találkozások végeláthatatlan sorával ajándékoztak meg bennünket. Mindez egy négyfős szervezőcsapat áldozatos munkájának eredményeképp, ahol a négy szervező egyike Urbán József piarista, a rend Ázsiáért felelős asszisztense volt.
A hazaérkezés utáni beszélgetésekben rendre azt hallottuk egymástól: alapélményként, biztonságos támaszként és lelkünk mélyéig ható örömként szolgált valamennyiünk számára, hogy mindennek a kezdeténél ott áll Kalazancius, személyes elkötelezettségével, küzdelmeivel, kitartásával, s hogy Ő hivatkozási alap és ösztönző forrás oly sokféle piarista szolgálat számára. „Megmerítkezhettünk a rend és ezzel együtt a piarista karizma, lelkület egyetemességében: itt is, ott is a nagyvilágban, teljesen különböző körülmények között hasonló indíttatású testvéreink élnek, dolgoznak.” – fogalmaz ezzel kapcsolatban tartományfőnökünk. „Fontos volt azt is megtapasztalni, hogy mi is aktív részesei vagyunk e nagy csapatnak, s tudunk adni is a többieknek.” „Ebben az évben személyes projektem szíve volt a rend mélyebb megismerése, amelyhez szeretnék véglegesen elköteleződni, mint szerzetes. A Coedupia nagy segítség volt ebben a megismerési folyamatban: azt éltem meg, hogy szembe jön velem rendünk karizmája.” – szól megérintődéséről Balla János, ifjú piarista. A konferencia módszertanilag sokszínű programjában nagyszerű előadók által tartott előadások, a résztvevőkből nemzetközi munkacsapatokat kovácsoló tematikus 10
PIARISTÁK
„Izgalmas, elgondolkodtató előadások, fantasztikus emberek – esténként pedig fergeteges hangulat.” – emlékszik János. „Nagyon hálás vagyok Urbán József asszisztens atyának, valamint Pedro Aguado generális atyának, akik lehetővé tették számomra, hogy tanúságot tegyek hitemről. Úgy éreztem, hogy az a közösség, amelyhez tartozom, és szeretnék még intenzívebben kapcsolódni, ott ül előttem, velem, bennem és a képernyők előtt szerte a nagyvilágban.”
PIARISTA tés és öröm volt találkozni a világ piarista arcaival. Jó volt megtapasztalni az elkötelezett lüktetést, bepillantani más tartományok valóságaiba, büszkének lenni Urbán Józsefre, az egyik hős szervezőre. A TESZI gyakorlatát bemutatva jó volt elképedni más tartományok átfogó tevékenységein, megérteni az önkéntes szolgálat személyiségformáló és világalakító erejét, megérezni a résztvevők Kalazanciushoz fűződő személyes viszonyának éltető meghittségét. Ha a konferenciára, a belőle fakadó jövőre tekintő lendületre gondolok, mindig elmosolyodom… mélyen, belülről.”
A pedagógiai tartalmú nagyelőadások a nevelés mai kihívásaival, a keresztény iskolával, a közösségformálással és az Y generációval foglalkoztak. A több napon átívelő workshopokon csoportképző témaként jelent meg a kooperatív tanítás, az önkéntesség, az innováció, a nevelők kalazanciusi identitásban való növekedése, a megosztott vezetés, az egésznapos iskola, az interkulturalitás, a non-formális nevelés, az intézményi pasztorációs folyamatok, a diákok (diákcsoport-vezetőkként, önkormányzatuk alakítóiként való) eleven részvétele az iskola megteremtésében. „Azok a témák, amelyek a piarista világot foglalkoztatják a pedagógia területén, s a módok, ahogyan ezekre válaszokat keres és már ad is, úgy érzékelem, a pedagógiai világ élvonalában vannak.” – értékelte a konferencia e dimenzióját Labancz Zsolt tartományfőnök.
Ajándék volt csapatunk számára az ottlét, de kötelesség is növekedett belőle. Úgy véljük, éltetnünk, közvetítenünk kell, együttmunkálkodásba szükséges fordítanunk mindazt, amit megértettünk, kimondtunk, amit megerősödve hoztunk vissza – vissza Itthonunkba, Közösségünkbe, a Piarista Rend Magyar Tartományába. LÁZÁR LÁSZLÓ
A Coedupia 2017 sok formában és üzenettel érintette meg tehát a magyar küldötteket. Az ezt kísérő érzést jól jellemzik Székely Zoltán szavai: „Nagy megtisztelte-
PIARISTA CSOPORTVEZETŐ-KÉPZÉS
Mit jelent Kalazanci Szent József a piarista ifjúsági közösségek életében? Mi is az a „személyes bankszámla”? Mit jelent nekünk a vezetés? Milyen messze van az Anna-fürdő? Hogyan kell jól beszélgetést vezetni? Néhány azok közül a kérdések közül, amelyekkel foglalkoztunk tavaly, a 2016/2017-es tanévi csoportvezető-képző során. Intenzív és gazdag tanévet tudhatunk magunk mögött: nagykanizsai, váci, budapesti és szegedi diákok, ös�szesen húszan vettek közösen részt a 3 hétvégéből és az egyhetes gyakorlati nyári táborból álló képzésen. Ők most a születőben lévő ifjúsági közösségek, a Kalazancius Mozgalom csoportjainak vezetői. Ezek a fiatalok heti rendszerességgel, közös csoportos találkozókon keresztül próbálnak majd élményeket megosztani, átadni fiatalabb iskolatársaiknak a közösségi életről, a keresztény hitről és a piarista világról. Bizakodva várjuk a jelenlegi tanév csoportvezető-képzését és az új csoportok formálódását. MÁRKUS ROLAND SP
PIARISTÁK
11
A 100 OLDALAS HAVILAPOT KERESSE AZ ÚJSÁGÁRUSOKNÁL, VAGY FIZESSEN ELŐ KÖNNYEN ÉS GYORSAN: KEPMAS.HU/ELOFIZETES
KÉPMÁS-ESTEK PESTEN ÉS BUDÁN! ÚJPALOTA-KIKÖTŐ
VÁRKERT BAZÁR
ÁLLATEGÉSZSÉGÜGYI TÉVHITEK ÉS HIEDELMEK
SZELÍDEN NEVELŐ ZENE
Vendég:
DR. SIMANOVSZKY ZOLTÁN
Vendég:
KOKAS KATALIN
hegedűművész és gyermekei
a népszerű Zállatorvos YouTube videók szerzője
Szakértő: Kádár Annamária, mesepszichológus
Időpont:
Időpont:
2017.
11.22. SZERDA
19 ÓRA
2017.
11.05.
VASÁRNAP
INGYENES! ONLINE REGISZTRÁCIÓ: KEPMAS.HU/KEPMAS-EST
17 ÓRA
PIAEURMIISÉVTTAIZED
JUBIL
21 2011-20
MOZGALMAS JUBILEUM A budapesti Piarista Gimnázium idén ünnepli alapításának 300. évfordulóját, s most az ünneplésre szánt jubileumi évnek a derekához érkeztünk. Mérhetetlenül gazdag ennek az iskolának a múltja, s meg-megújuló ámulattal csodálkozunk rá történetének fordulataira, s hozzá kapcsolódóan a piarista szerzetesközösség alakulására, egykori diákjainak, tanárainak sorsára. Igyekszünk sokféle módon meríteni ebből a gazdag múltból, mindjobban megérteni azt az örökséget, amelyhez tartozunk. S közben azon is folyton gondolkodunk, hogy mit tenne a helyünkben Kalazanci Szent József itt és most, ha ebben az iskolában lenne.
A „Ballon Projekt” „1783 júniusában elõször sikerült a francia Montgolfier fivéreknek, hogy meleg levegõvel töltött léggömbjük a levegõbe emelkedjék. Az esemény híre villámgyorsan terjedt el egész Európában és fizikusok hamarosan már hidrogénnel töltött léggömbökkel kísérleteztek. Az elsõ sikeres hidrogénléggömböt hazánkban Domin Ferenc József exjezsuita, gyõri akadémiai tanár bocsájtotta föl, a másodikat pedig 1784. július 27én Szablik István, a pesti piarista gimnázium filozófiai kurzusának fizikatanára, akinek Rapff József és Moger Károly piarista kispapok voltak a segítõi.
ALAPÍTVA:
1717
WWW.GIMN.PAIR.HU
Az ősz folyamán még előttünk áll néhány komoly esemény, amelyekre izgatottan készülünk. Nemsokára, novemberben nyílik az ünnepi kiállítás a Budapesti Történeti Múzeumban; majd még ebben a hónapban leszünk – Pest városának első középiskolájaként – a Főpolgármester Úr vendégei a városházán; utána a Patrocínium ünneplése zárja a jubileumi évet december elsején. Ebben a rövid összeállításban örömmel tekintünk vissza néhány emlékezetes pillanatra, amelyek még az elmúlt, 300. tanévhez kötődnek. HORVÁTH BÁLINT IGAZGATÓ
A kísérlet az iskola udvaráról indult, ahol Szablik egy „egy ökörhólyagokból készült, veres festékkel megcifrázott, és gyantával békent repülõgolyóbist”, hidrogénnel töltött meg, és bocsátott föl. A nagy látványosságnak számító kísérletet Szablik azon a nyáron még kétszer ismételte meg: augusztus 5-én és augusztus 22-én, ezúttal már a Váci kapu elõtt. A Magyar Hírmondó így kommentálta a kísérletet: „nevezett úr ezen szárny nélkül repülõ golyóbisnak már harmadszori szerencsés felbocsátásával megmutatta azt, hogy valami a franczia és más idegen nemzetek között lehetséges, a magyarok között sem lehetetlen az.”
PIARISTÁK
13
2017 júniusának egyik délelőttjén fehér lufi emelkedett a tihanyi Öreg-tó partjáról. Hosszú előkészítő munka, tervezgetés, számolás, programozás, építkezés után így indult a „Piaristák az Űrben” projekt, amit a budapesti iskola tizenegyedikes diákjainak egy csoportja talált ki és hajtott végre. A cél egy meteorológiai ballon felengedése volt, ami egy adatgyűjtő készülék segítségével a légkör magasabb rétegeit vizsgálja, valamint egy akciókamerával a ballon útját is dokumentálja. A Magyar Piarista Diákszövetség anyagi támogatásának és az Országos Meteorológiai Szolgálat tanácsainak segítségével sikerült véghezvinni a tervet. Az előzetes számítások által jósolt területen, a felengedési helytől nagyjából 100km-re esett le a ballon, egy darabban. A kamera által készített képek pedig bejárták a sajtót, a projektben résztvevő diákok többször szerepelhettek különböző tévéműsorokban is. A „Piaristák az Űrben” projekt tagjai: Cseh Domonkos, Illyés András, Tomka Benedek, Dessewffy Domonkos és Fehér Balázs.
JUBILEUMI KERÉKPÁRTÚRA 1.
Róma, 2017. augusztus, 6 diák, kísérők: Molnár Lehel SP és Hoványi Márton.
„Római utazásunk során a repülőtérről első utunk Kalazancius első iskolájához vezetett, amely ma rendházként működik. Az ajtóban széles mosollyal várt bennünket Urbán József piarista atya, iskolánk korábbi igazgatója. Megmutatta a tetőteraszról Rómát, de a legfontosabb részét ennek a pici, de annál érdekesebb háznak nem láttuk. Csak az utolsó nap estefelé sikerült újra betérnünk ide, s végre megnézhettük a kápolnát és Kalazancius szobáját. Miután megnéztük a szent rendalapító teljes épségben és használati tárgyaival együtt megőrzött lakhelyét, egy pár percre leültünk a kápolnába. Itt döbbentem rá arra, hogy ha nincs Kalazanci József, akkor nem lenne mindaz a sok érték, amit ma mi piarista lelkiségnek hívunk.” (Kiss Ágoston)
14
PIARISTÁK
PIARISTA ISKOLA BUDAPEST HITTANVERSENY
„Én most jártam életemben először Rómában, így rendkívül nagy élmény volt. A város leginkább monumentalitásával és a mindenből áradó ókori történelmi hangulatával nyűgözött le. Nem csupán a leghíresebb, mindenki által ismert részeinek, hanem minden egyes helynek hosszú története van. Szerencsére vezetőink biztosították is számunkra ezeket a történelmi ismereteket. Napjaink rengeteg városnézéssel, sok programmal és persze sok beszélgetéssel teltek, de szabadidőre, illetve esti sétákra is kaptunk lehetőséget. Legjobban talán a Colosseum és Kallixtusz katakombái tetszettek az ezernyi látványosság közül.” (Végvári Domonkos)
Az idei tanévben a budapesti Piarista Gimnáziumban hittanversenyt szerveztünk a jelentős rendi, illetve egyháztörténeti évfordulók jegyében: a 300 éves gimnázium, a 400 éves rend és az 500 éves reformáció volt a témája a két fordulós versenynek. Örömünkre szolgált, hogy az iskola sok diákját sikerült megszólítanunk; az első fordulóra több, mint 65 diák jelentkezett. Komoly felkészüléssel, egyéni és csapatversenyben két forduló után lehetett a legjobb csapat és a legjobb három egyéni teljesítményt nyújtónak megnyerni a fődíjat. Az 1. kategória versenyzői (7–8. osztályosok) egy háromnapos nyári körutat nyertek a Kelet-magyarországi piarista helyekre, illetve a reformáció magyarországi helyszíneire. A 2. kategória nyertes tanulóit (9–11. osztály) rendünk születésének helyére vittük, vagyis egy római úttal jutalmaztuk. Mindkét útra augusztus elején került sor a gimnázium, a Magyar Piarista Diákszövetség, valamint a Kalazantínum Piarista Rendház és az Alapító Szentatyánkról nevezett Piarista Rendház támogatásával. Az alábbiakban néhány rövid élménybeszámolót olvashatunk a résztvevőktől.
JUBILEUMI KERÉKPÁRTÚRA 2.
Pozsony, Pozsonyszentgyörgy, Nyitra, Privigye, Selmecbánya, Vác. 20 fő, 2017. július. Kísérők: Horváth Péter, Szakál Ádám SP, Molnár Lehel SP Az évben a 9-10. évfolyam közös kerékpártúrán vehetett részt, amely a Felvidékre vezetett, meglátogatni főként azokat a piarista helyeket, ahonnan az első szerzetesek érkeztek Pestre iskolát alapítani. „Nyáron részt vettem a jubileumi kerékpártúrán, melyet a 9. és a 10. évfolyamnak szerveztek. Hatalmas élmény volt. A túrán megismerkedtünk a piarista rend magyarországi történetével és iskolánk alapításának körülményeivel is. A szlovák piaristák Pozsonyszentgyörgyön, Nyitrán és Privigyén is nagy szeretettel fogadtak minket, nemcsak szállással, hanem igazi helyi kólával, a kofolával is megkínáltak. Közben jobban megismerhettem a másik évfolyamot, és nem csak a diákokat, hanem az osztályfőnököket is. Nyugodtan mondhatom, hogy ez volt az eddigi talán a legjobb túra, amelyen valaha részt vettem.” (Szokody Márton)
Debrecen – Nyírbátor – Sátoraljaújhely, 2017. augusztus, 7 hetedikes diák, kísérő: Szakál Ádám SP „Jártunk Hortobágyon a Kilenclyukú hídnál és a tankcsata emlékművénél is. Nyírbátorban, a Báthori család származási helyén meglátogattuk a katolikus és az eredetileg katolikusnak épült református templomot is. A református lelkésszel még közösen el is imádkoztuk a Miatyánkot. Másnap elutaztunk Debrecenbe, megnéztük először a Piarista templomot majd a Nagytemplomot. A harangtoronyba felmászva, megcsodáltuk a Gyulafehérváron öntött öt tonnás Rákóczi-harangot és a tetőtérben lévő kiállítást. A sok látnivaló mellett nekem külön élmény volt az a tudat, hogy Édesanyám gimnazista évei alatt ezeken az utcákon sétált svetitses diákként. (Broczky István) „A hittanverseny jutalomkirándulásán legjobban a templomok megtekintése tetszett, mert sok olyan építményt láttunk, amit nem biztos, hogy Magyarországon fogunk látni máshol. A legmozgalmasabb esemény a bobozás és a túrázás volt, Sátoraljaújhelyen. A három nap lényege számomra mégis leginkább az volt, hogy lélekben is fejlődhettem.” (Radnics Levente) „Nekem nagyon tetszett, amikor elmentünk a füzéri várba, amely nagyon szépen fel volt újítva. Hosszú lépcső vezettet felfelé, de megérte; festői kilátásban gyönyörködhettünk. Szállásunk a sátoraljaújhelyi piarista kollégiumban volt, itt reggelenként Szabó László piarista atyával szentmiséken is találkoztunk, s a rendházban közösen főztünk is.” (Kovács Márk) SZERKESZTETTE: HORVÁTH BÁLINT IGAZGATÓ
PIARISTÁK
15
PIAEURMIISÉVTTAIZED
JUBIL
21 2011-20
JUBILEUMI ÉVÜNK
A JUBILEUMI ÉVBEN (2.RÉSZ)
ALAPÍTVA:
1991
WWW.G-PIAR.HU
A rend négyszáz évéhez képest még igen csak zöldfülűnek számítunk, mégis nagy örömmel és büszkeséggel gondolunk vissza arra, hogy huszonöt évvel ezelőtt bátor lépésre szánta el magát a rendtartomány: a gimnáziumi oktatás mellett új területen, a szakképzés világában segíti a fiatalokat. Így kerültünk Keplerként a madách-i helyzetbe, azzal a különbséggel, hogy az „álom az álomban” helyett a nagy évfordulón belül mi is jubilálunk, s ennek köszönhetően adunk hálát egész tanévben az iskoláért, alapítókért, támogatókért, közösségünkért. Az őszi Veni Sancte és Szakmai nap után a jubileumi főünnepséget május 25-26-án tartottuk. Első nap a mostani és régebbi diákoké volt a főszerep. A Ki mit tud?-on sok tehetség feltűnt: volt bűvészet, éneklés és még beatbox is, ami bizonyítja, hogy a szakiskolások igen kreatívak tudnak lenni – főleg ha nem a tanulásról van szó. Persze a tanárok sem maradtak le tőlük; verssel és énekkel is szerepeltek. Délután az öregdiákokat hívtuk meg hagyományteremtő céllal. A mintegy félszáz résztvevőhöz csatlakoztak azok a tanárok, mesterek is, akik korábban a szak-ember képzés fő mozgatórugóiként hozzávetőlegesen 1500 diák felnevelésében segédkeztek. A jó hangulatú találkozón a jelenlévők egyöntetűen támogatták, hogy a Magyar Piarista Diákszövetség Gödi Tagozata megalakuljon.
területre tettük akkor a lábunkat, és a társadalomnak egy olyan része felé tettünk lépéseket, akikkel korábban nem volt kapcsolatunk. És ma, amikor ünnepeljük az elmúlt 25 évet, akkor ünnepeljük ezt a kezdeményező készséget, ami akkor eltöltötte azokat az embereket, akikben volt bátorság elindulni ezen az úton. Ünnepeljük ezt és hálát adunk érte.” Hozzátette: „A gödi iskolánk a kezdetektől fogva nem egyszerűen egy szakképző intézmény, ahol valamilyen szakmát szeretnénk tanítani a hozzánk járó fiataloknak. Ahogyan a gödi iskola megfogalmazza, szak-ember képzés zajlik itt a gödi Piaris-
A második napon a találkozás és a hálaadás volt fókuszban. A program az alsógödi Szent István-plébánián kezdődött, ahol szentmisével ünnepeltük az iskola születésnapját. Labancz Zsolt SP tartományfőnök atya homíliájában az alapítás idejének küzdelmeire visszatekintve elmondta: „A magyar tartományban a gödi iskola megalapításával új dolog született. Olyan új valóság kapott helyet a magyar piarista világban, ami addig nem létezett. Egy olyan ta Jelenlétben. Azon igyekszünk, hogy ember szülessék a világra. És ez sokkal nagyobb feladat, tágabb hivatás, mint önmagában egy szakmát tanítani.” A hálaadó szentmisét követően átadták az iskola főbejáratánál a jubileumi kaput,melyet Tatár András szerkezetlakatos és kovács szakoktató, gödi öregdiák az év elején álmodott meg. Ehhez kapcsolódva Meyer Tamás, a Piarista Oktató és Szolgáltató Kft. ügyvezetője mondott beszédet, melyben hangsúlyozta, hogy a kezdeményezés megvalósításában nagyon fontos szereppel bírt a közösség ereje. Megköszönte mindazok munkáját, akik segítették a kapu elkészítését, akár munkaidőn kívül is.
16
PIARISTÁK
GÖDI JELENLÉT A vendégek ezt követően egy jubileumi ünnepségre is hivatalosak voltak, ami nem véletlenül kapott helyet a Piarista Kft. asztalos tanműhelyében. Elsőként Jelenits István SP beszélt arról, hogy milyen gondolatok vezettek az alapításhoz, miért meghatározó a társadalmi szerepe egy iskolának, és honnan ismerhető meg a gödi fiatal. „Nem minden gyerek egyforma. Nemcsak a tehetségében különbözhet a másiktól, hanem abban is, hogy a fejlődési ritmusa más. Amikor mi megalapítottuk ezt a szakmunkásképzőt, akkor kerestük az olyan gyerekeket, akiknek valami családi ok miatt, vagy születési adottságuk miatt az iskolának az a része, ahol érettségit lehet szerezni, nehezen elérhető. Nekik szerettünk volna másik utat mutatni. (…) Az a gyerek, aki az általános iskolában nyolc évig élt meg sikertelenséget, egyszer csak azt tapasztalta meg, hogy valami sikerült, gyorsabban meg tudott oldani egy feladatot és jobb lett a bizonyítványa..”
Jelenits atyától Guba András SP, az iskola második igazgatója vette át a szót, akinek nevéhez fűződik a Belvárosi Tanodánál tapasztalt mentorszemlélet gödi adaptálása. Vezetése alatt sokszínű és sokrétű céges kapcsolatok segítették elő, hogy az alapítást követő években bevezetett újabb szakmákhoz (asztalos, szerkezetlakatos) korszerű új tanműhelyeket alakítsunk ki. Beszédében kiemelte: „Azt látom, hogy ez az iskola a rend gondolkodását újra és újra kiforgatja egy kicsit magából. Olyan területekre billenti, amik ismeretlenek, felfedezni valók és tanulásra kényszerítenek. És ebbe belefáradunk sokszor, mégis azt mondanám, hogy ezzel érdemes foglalkozni. Emlékszem a ballagásokra, amikor azt tudtuk mondani, hogy olyan fiatalemberek lépnek ki az iskolából, akik a saját lábukra állnak.” Szabó László SP, szintén az iskola korábbi igazgatója arról beszélt, hogy tanárként és szerzetesként is ebben az iskolában kezdett. A közösség erejét, életének mostani fontos meghatározóját, a cigány pasztorációhoz szorosan kapcsolódó hivatást is itt tapasztalta meg. „Göd után ismerős lett a világ! Ez nekem azt jelenti, hogy az életről szól az, ami itt van. És én hiszem, hogy akkor is az életről szól, ha az élet néha botladozik, vagy köhög, vagy levegő után kapkod. Én most szurkolóként vagyok itt ebben, de nem a partvonalról.”
PIARISTA ISKOLA GÖD Nem maradt el a korábbi igazgatók méltatása sem, közöttük az első igazgató, Golda Gábor építészé, aki mérnöki gondolkodásával támogatta a kezdeti fejlődést. Rubovszky György Zsolt pedig előző igazgatóként sokat tett azért, hogy az iskola közösségből intézménnyé váljon: a vezetői csapattal és a tantestülettel együtt a misszió és az alapértékek megfogalmazása az ő vezetése alatt történt. Végül hozzátette: „Leginkább a tanárainknak és a mestereinknek köszönöm az elmúlt éveket, akik minden nap új erővel, lendülettel, kedvvel érkeznek be ide. Rendkívül elhivatott tantestületünk van, akik mindent megtesznek azért, hogy ezek a gyerekek ne csak oktatást kapjanak, hanem az életre is neveljék őket.” Az ünnepség során Pintér György, Göd alpolgármestere
is szólásra emelkedett: „Azt szeretném megköszönni, hogy itt van, aki napról napra csinálja ezt a nem könnyű feladatot. Ezekbe a gyerekekbe az átlagnál jobban beivódnak olyan kifejezések, mint a szakma becsülete, az alkotás öröme. Sokszor nem tudtam én sem mit kezdeni fiatalon azzal a kifejezéssel, hogy a „jól végzett munka öröme”, de azt gondolom, hogy az itt tanulókba ez beépül, ha elég sokszor hallják.” Az iskola diákjai is aktívan kivették a részüket a programból: Dudinszky Zsombor, végzős asztalos tanuló ipolybalogi dalokat játszott dudán, Belencsák Dorián és Dolniczki Levente, akik egyben a keszegi néptáncegyüttes tagjai, társaikkal Rábaközi táncokat, szili-karéjt, dús és friss csárdást adtak elő. Reméljük, a következő években, évtizedekben még sokan lesznek társaink Kalazanci Szent József eredeti tervének folytatásában, s mi mást kérhetnénk ehhez, mint amit Ferenc pápa szokott kérni: imádkozzanak értünk! BESZE ERIKA
Dekiszkyné Fejér Rita igazgató bemutatta, hogyan változott az épített környezet: hogyan használták fel a piaristák a már megépült létesítményeket alapnak, vagy hoztak létre olyan új épületeket, mint a Parti Műhely.
PIARISTÁK
17
ÉT M E K KECS
NEMZETI TEHETSÉGPROGRAM
A KECSKEMÉTI ÖVEGES DIÁKLABORBAN
A kecskeméti Piarista Gimnáziumban 2015 áprilisa óta működik a természettudományos diáklabor, amely a tanórákon kívül is lehetőséget ad az iskola tehetséges diákjainak a fejlődésre. A 2016-2017. tanévben a Nemzeti Tehetség Program keretében meghirdetett pályázatnak köszönhetően 15 diák vett részt a komplex tehetséggondozó programunkban. Ez az ökológia témakörébe biztosított mélyebb betekintést a biológia, a kémia, a fizika és a földrajz tanórák ismeretanyagára építve.
A sokoldalú megközelítés is azt a célt szolgálta, hogy tanulóink minél jobban megismerhessék a természeti környezet összetettségét, a tudományterületek összefüggéseit, az ember által a természetben előidézett változásokat és azok hosszú távú következményeit. Igyekeztünk a diákoknak minél szélesebb körű rálátást adni egy-egy problémára és további gondolkodásra motiválni őket, a pályaválasztásukat is segítve ezzel. A programban részt vevő 9. és 10. évfolyamos tanulók hétről-hétre valamely ökológiai kérdéskörhöz köthetően végeztek kísérleteket, illetve ezzel kapcsolatban dolgoztak fel egy-egy témát. A projektek között szerepelt víz-, talaj-, és növényélettani vizsgálat, növényhatározás, boncolás, az állatok „fizikája”, a fenntarthatóság témájához kapcsolódóan a szennyvíztisztítás, a globális felmelegedés és várható következményeinek megismerése, az alternatív energiahordozók (szélenergia, napenergia, geotermikus energia) témaköre, a víz körforgása és szerepe, a karsztos felszínek átalakulása. A titrálási gyakorlat és az ionok kimu18
PIARISTÁK
ALAPÍTVA:
1714 (1993) WWW.KECSKEMET.PIAR.HU
tatása során a vegyészek precíz munkájába tekinthettek be a diákok, az okostelefonok kísérleti szenzorként való alkalmazása a mérés új, legmodernebb lehetőségeit mutatta meg. Külön alkalommal foglalkoztunk olyan, idegen nyelvű szakfolyóiratokban megjelent cikkekkel, témákkal, amelyeket az ökológiai problémákkal kapcsolatban érdekesnek, különlegesnek találtunk: pl. energiatakarékos fényforrások, vándorkagylók inváziós terjedése az Egyesült Királyságban, vulkánkitörések és a globális felmelegedés összefüggései.
A tehetségprogram során a tanulók egyéni, páros illetve csoportmunkában kísérleteztek. Az együtt végzett munka alatt sokat alakult, fejlődött a fiatalok együttműködési- és kezdeményező készsége, a közös érdeklődés mentén új kapcsolatokat építettek, tanáraikhoz is közelebb kerültek. A gyakorlatok alapján írt jegyzőkönyvek, beszámolók készítése a diákok rendszerező készségének, lényeglátásának fejlesztését célozta. A projektek ideje alatt külső helyszíneket is meglátogattunk a tanulókkal: a szennyvíztisztítás című gyakorlathoz kapcsolódóan a Bácsvíz Laboratóriumában és a szennyvíztelepen, a talajvizsgálatokhoz kötődően a Kiskunsági Erdészeti és Faipari Zrt. talajlaboratóriumában jártunk, a növényvizsgálatok kiegészítéseként a Kertészeti Főiskolán a phytomonitor működését tanulmányozták a diákok. A Szegedi Tudományegyetemen az Orvosbiológiai Intézetet látogattuk meg a tanulóinkkal, ahol a „Barr test” című gyakorlaton vettünk részt. Itt a diákok a saját
PIARISTA ISKOLA KECSKEMÉT nyálkahártyájukról levett mintát vizsgálták nagy lelkesedéssel, majd előadást hallgattak a kromoszómákról is. A Biológiai Kutatóintézet Biofizikai Intézetében mutáns növényekkel kapcsolatos kutatásról kaptunk tájékoztatást, bepillantást nyerhettünk rákos sejtek genetikai vizsgálatába és betekinthettünk Phd hallgatók munkájába is. A kétnapos tanulmányi utunkon a Tihanyi Limnológiai Intézetben halbiológiai kutatásokról hallgattunk előadást a tanulókkal közösen, és sok érdekességet tudtunk meg a balatoni invazív fajokról is. Terepen tanulmányoztuk a Tihanyi-félsziget gejzírkúpjait, a szentbékállai kőtengert és a Hegyestű bazaltorgonáit. Növény-, talaj-, víz- és kőzetvizsgálatokat végeztünk a természetben gyűjtött, tanulmányozott minták segítségével, és csendtérképet is készítettünk. A vizsgálatok elvégzésekor a fiatalok hasznosították a laborgyakorlatok alatt megismert módszereket, kipróbálták a labor új talaj- és vízvizsgáló koffereit is. A gyönyörű természeti környezetben lelkesen, motiváltan végezték a megfigyeléseket, befogadóak voltak az új tapasztalásokra.
A foglalkozások, programok alatt sok kép és kisfilm is készült a labor technikai felszereltségének köszönhetően. A legjobban sikerült fotókból egy kiállítás született, amelyet az iskolánk aulájában tekinthettek meg az érdeklődők.
A projekt során a diákok munkáját a gyakorlatvezető szaktanár, egy segítő pedagógus és a laboráns támogatta, a külső helyszíneken, terepgyakorlatokon témavezető szakemberek és a szaktanárok segítették a fiatalokat. A szaktanárok által a programokra készített munkafüzetekben rövid elméleti leírást kaptak a diákok az adott témákról, illetve ebben rögzítették az elvégzett kísérletek, vizsgálatok eredményeit, tanulságait is. Az így megfigyelt jelenségeket, tapasztalatokat magyarázták, elemezték, ezek alapján gondolhatták tovább a látottakat; a megszerzett ismereteket a természeti folyamatokra, a természeti képződmények kialakulására vonatkoztatták. A tanév végén a laborgyakorlatokra készült munkafüzeteket egy kötetbe gyűjtöttük össze a természettudományos munkaközösségeink számára, további felhasználás céljára.
A tehetségprogramban résztvevőkkel a budapesti Piarista Gimnázium fenntarthatósági napjára is ellátogattunk; az ott tanuló diákokkal végeztünk közösen kísérleteket a már korábban megismert szennyvízkezelés témájában. Iskolánk külföldi kapcsolatainak köszönhetően egy-egy programhoz a német, a francia és a nagykárolyi testvériskolák tanulói is csatlakoztak, a projektben résztvevő fiataljaink segítették őket a kísérletek végrehajtásában. A program zárásaként, a májusban megrendezett Tehetség Napon a diáktársaknak is bemutatták az év során elvégzett munkát a tanulók. Egy általuk kiválasztott projektet ismertettek rövid prezentáció formájában, majd hárman-négyen közösen a diáktársaiknak vezettek le egy kísérletező órát. Így az iskola nagyobb nyilvánossága előtt zajló program során az előadói készségüket is próbára tehették, fejleszthették a fiatalok, az osztálytársaknak, barátoknak pedig új élményt jelentett, hogy a kortársaiktól tanulhattak.
IVÁNYOSI-SZABÓ ANDREA
PIARISTÁK
19
YARG A ONM MOS ÓVÁR
ALAPÍTVA:
JUBILEUMI PROGRAMJAINK
1739 (1994) WWW.PIARISTAMOVAR.HU
400 ÉVES A PIARISTA REND – DIÁKNAP
Iskolánk hagyományai közé tartozik, hogy a tanév utolsó tanítási napja (június 15.) sport- és diáknap. Ennek a napnak a programját – a miniszteri rendeletnek megfelelően – az Iskolai Diákbizottság (segítő tanár: Erdősné Benke Éva) állítja össze. Idén ennek a napnak a keretében mi diákok is megemlékeztünk a Piarista Rend születésének 400 éves évfordulójáról. Az iskola diákjai sok színes programon vehettek részt, amelyeket mind az IDB szervezett. A nap egyik legfontosabb eseménye volt, amikor is egy nagy kék lufit engedtünk fel diáktársaink osztályonként megfogalmazott üzeneteivel. A sok szép üzenet közül talán az egyik legszívhezszólóbbat idézem: „Hálásan köszönjük a 400 éves Piarista Rendet. Szívünkbe zárjuk az itt kapott értékeket és élményeket. Igyekszünk életünk során méltók lenni a piarista diák névre. Az Úr áldását kérjük a rendre és iskolánkra.” Ezt követte egy másik izgalmas program, a lovagi torna. Szabó Csaba Világvándor Alapítvány hagyományőrző csoportja Héderváron működik, és tagjai egy kivétellel hédervári és óvári iskoláink diákjai. A lebilincselő műsor során különböző harcmodorokkal ismerkedhettünk meg. A bemutatón jó volt látni osztály- illetve iskolatársainkat a korabeli lovagi jelmezekben, a különböző történelmi korszakokat megidéző igazi fegyverzetekkel a kezükben. Különösen nagy élményt jelentett számunkra, hogy az iskola kápolnájában találkozhattunk és beszélgethettünk a Halhatatlan Magyar Sportolók Egyesülete három kiválóságával. Vendégünk volt Hegedűs Csaba olimpiai és többszörös világbajnok birkózó, Dunai II. Antal olimpiai arany és ezüstérmes labdarúgó, valamint Vaskuti István olimpiai és többszörös világbajnok kenus. Humorral fűszerezett lebilincselő előadásukon keresztül izgalmas részleteket ismerhettünk meg pályafutásuk és életük történetéből. Jó volt élőben látni és hallgatni a nagy legendákat. Szívünket melengette, amikor sorra egymás után vallottak hitükről, az Istennel közösségben megélt életükről, a rendszeres vasárnapi szentmisék életükre való hatásáról. A nap zárásaként tanár-diák röplabda meccset rendeztünk, amit a tanárok nyertek meg. Reméljük mindenki számára felejthetetlen élményeket sikerült nyújtani ezen a napon! ÖRDÖG RITA, IDB ELNÖK
20
PIARISTÁK
MŰVELŐDÉSTÖRTÉNETI ÉS TERMÉSZETJÁRÓ TÁBOR NAGYVÁZSONYBAN (7. ÉVFOLYAM)
A piarista szellemben való nevelés fontos eleme az a lehetőség, hogy a piarista tanár éljen a kirándulások, túrák, táborok közben való gazdagító együttlét és nevelés lehetőségével. A négynapos nagyvázsonyi táborunk célja volt a piarista identitás erősítése, a diákok történelmi és kultúrtörténeti ismereteinek elmélyítése, a természetközeli életre való nevelés, ismerkedés ősi magyar mesterségekkel, közösségépítés szabad és irányított játékokkal. A tábor programjának legfontosabb eleme a nagyvázsonyi várral és a Kinizsi-család történetével való ismerkedés volt. A diákok a várban tett barangolásaink alkalmával és a kiállított eszközök kipróbálásával, különféle szerepjátékokkal élhették át még inkább a kor hangulatát. Vadregényes, egész napos túránk útvonalát úgy terveztük meg, hogy érintse a Nagyvázsony körüli egyháztörténelmi emlékeket: nemesleányfalui templom, szentjakabi templomrom, tálodi kolostorrom a Kinizsi forrással, Ilona-kápolna romja és a pálos (Szent Mihály-) kolostorrom. A kalandos túra folyamán természetesen közösségépítő játékra is jutott idő és a diákok természetismereti tudásukat is gazdagították. Ezen kívül megismerkedtünk Nagyvázsony egyéb látnivalóival is. Különleges élmény volt a Postamúzeumban tett látogatás, megtekintettük a barokk stílusú Zichy-kastélyt, a református templomot és a Vázsonyi-séd partján fekvő Csörsze-malom épületét. A diákok megismerkedtek a kovácsmesterség alapvető szerszámaival és munkamódszereivel, sőt kézbe is vehették, illetve ki is próbálhatták ezeket, és saját maguk által kovácsolt kis darabokkal térhettek haza. NYERGES-ZOMBÓ KATALIN
PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR PIARISTA DIÁKOK PIARISTA ŐSÖK NYOMÁBAN
A 400 éves rend jubileumi éve alkalmából a Határtalanul pályázat keretében piarista ősök nyomait kutattuk határainkon belül és kívül. A mosonmagyaróvári piarista végvárból két osztály, a kilencedik és a tizedik osztály indult zarándokútra, hogy minél többet tudjon meg a piaristák történetéről, valamint Erdély jelenéről és múltjáról. Egy fárasztó, de élményekben gazdag kört tettünk meg Erdélyben, ahol a tanulmányi út csúcspontjaként odaültünk a piarista rend és minden magyar édesanyjának, Szűz Máriának, a Napba öltözött Asszonynak a lábához a csíksomlyói búcsúban. Bár a hagyomány szerint
a zarándokok el szoktak ázni a búcsú napján, a 2017-es évben ez egy esőmentes szombat volt odafent a nyeregben, a szentmisén. Nem ez volt az egyetlen kegyelem, ami ránk várt. Itt átértékelődött mindaz, ami esetleg csak szárazan csengett az osztályteremben, amikor az előkészítő órákon beszélgettünk Erdélyről, a Mária kegyhelyről, és amikor megtanultuk, és énekeltük a székely és magyar himnuszokat, énekeket. Nem lehet szavakat találni arra, hogy milyen testet-lelket átjáró érzés volt, amikor minden zarándok együtt énekelte a himnuszokat. Nagy hatással volt ránk az a nyugodtság, ami a tömeg ellenére eltöltött mindenkit. Az itt kapott kegyelmek formálták a közösséget, és adtak erőt ahhoz, hogy egymást segítsük és ápoljuk, ha a társunk kimerült, illetve a segítségünkre szorul. Innen kaptunk erőt a nehézségek és megpróbáltatások elviseléséhez, a felmerülő problémák megoldásához. Ezekre az élményekre mindig szívesen fogunk visszaemlékezni. Így juthattunk el korábban piarista iskolákat magukénak mondható városokba, mint például Debrecenbe, valamint Nagykárolyba, ahol jelenleg is van piarista jelenlét a nővéreknek köszönhetően, akik oázist (gyermekotthon és napközi) tartanak fenn. Kolozsvárra, ahol pont sikerült összetalálkozni Fodor György piarista konfráterrel, aki örömmel kalauzolt bennünket mind a templomban, mind a Házsongárdi temetőben. Medgyesre, ahol egy égszakadás állta utunkat, és megtapasztalhattuk a természet elsöprő és elárasztó erejét. Piarista múlttal nem rendelkező helyeken is jártunk, mint például Parajdon, Farkaslakán, Korondon, Segesváron, Gyulafehérváron, Déván és Nagyenyeden. Ellátogattunk a Gyilkos-tóhoz és a Békás szorosba is. A sort a szegedi Piár zárta, ahol már ismerősként
fogadtak minket. Hosszú lenne elmesélni minden élményt,kalandot, így csak arra tudunk bátorítani mindenkit, hogy utazzon el ezekre a helyekre, és tapasztalja meg mindezt a saját szemével, szívével, lelkével. MOLNÁR ZSUZSA KÍSÉRŐTANÁR
NYÁRI TÁBOROK A 400 ÉVES PIARISTA REND TÜKRÉBEN
Az idei évben rendezett nyári táboraink magukon viselték a 400 éves piarista hagyomány és Kalazancius atyánk útmutatásának nyomait: a természetjárást, mely a nevelés legfontosabb eszköze; az imát, mely hitünk alapja és Istennel való kapcsolatunk záloga; a mentori szolgálatokat, mely a kisebbek fejlődésének mozgatórugója. Az évfordulóhoz méltóan túráinkat igyekeztük még Isten-közelibbé és „piaristásabbá” tenni: a helyszínek kiválasztásával, a választott programokkal, a piarista lelkülettel. A „bakancsos túrázók” csapatával elzarándokoltunk a magyarpollányi Szentkútra, ahol a legenda szerint a Szűzanya megszabadított egy vadászt az ördögtől. Szívesen csatlakoztunk a Piaristák Királynőjének, Szűz Máriának tiszteletéhez a bakonyi erdőben. Egy másik nap ellátogattunk Gannára, az Esterházy-mauzóleumba, hogy tiszteletünket tegyük a grófi család azon tagjai előtt, akik valamilyen formában kötődnek, kapcsolódnak a piarista nagycsaládhoz. Például itt temették el Esterházy Ferencet, aki Tatára hívta a piaristákat az 1700-as években. Esterházy Miklós sírja is e helyen látogatható, aki új épületet biztosított a rendnek az 1800as években, mikor a tatai iskola már kicsinek bizonyult. De itt nyugszik Esterházy Péter író, egykori budapesti piarista diák is. A többi napon a túráink alkalmával folyton rácsodálkoztunk az Isten alkotta természet szépségére: gyönyörű helyeken jártunk a döbröntei Szarvaskő várától a Táncsics-kilátóig. Tavasszal a kenutábor szervezésekor a piarista lelkület mélyebb megismerését, és gyakorlatban való alkalmazását tűztük ki célul, hogy élő módon vigyük tovább a 400 éves piarista rend munkáját és hagyományait. Nyáron a táborban aztán elég gyorsan megtapasztaltuk, átéreztük Kalazancius atyánk évszázadokkal ezelőtti problémáját. Ahogy napról napra mind többen és többen lettünk, folyton új sátorhelyek, új hajók után kellett néznünk, hogy mindenkit befogadhassunk. A túrák és a közös főzések alkalmával a nagyobbak szívesen segítettek a kisebbeknek, mint Kalazancius idejében. A közös játék és sport mindenféle kényszer és tanári ráhatás nélkül kovácsolta össze a különböző korosztályú gyerekeket, ezzel is teljesítve alapító atyánk elképzeléseit. TÖRÖK RÓBERTNÉ, HAJNI, SZERVEZŐ PEDAGÓGUS
R RÓVÁ A Y G A ONM ERVÁR S O M HÉD
VISSZATEKINTÉS
A 2016/2017-ES ISKOLAI TANÉVRE
ALAPÍTVA:
1983
ÁTVÉTEL: 2016
A hédervári Timaffy László Tagiskola és a Napsugár Tagóvoda egy évvel ezelőtt lettek a piarista nagycsalád tagjai. E két intézmény a dolog természetéből adódóan még nem a Piarista Rend 400 éves múltjára fókuszált, hanem arra az integrálódási folyamatra, amelyre korábban igent mondott. Ez persze nem jelenti azt, hogy átsiklottunk volna a jeles évforduló fölött és nélkülöztük volna az ebből fakadó örömöket és lelki megerősítéseket. A jelen beszámolókban inkább erre az első, „piaristaként” megélt évre tekintünk vissza.
EGY CSODÁLATOS TANÉV Számomra az elmúlt tanév egy csoda. Hédervárra úgy tekintek, mint a Szigetköz kulturális fővárosára. Megannyi szép történelmi emlék: gyönyörű templomok, ódon kastély, emlékfák, köztéri szobrok és más historizáló épületek... És akkor még nem is említettem a gondozott sportpályát és a közösséget szolgáló művelődési házat… Tiszta, rendezett, értékes település. Látszik, hogy az itt élők otthonuknak tekintik. Jó volt megismerni és megszeretni. Csoda volt az iskola átvétele. Hédervár kiváló oktatási intézményekkel rendelkezik. Mind a Napsugár Óvodában, mind a Timaffy László Általános Iskolában jól felkészült pedagógusok részesítik színvonalas oktatásban a rájuk bízott diákokat. Ez nem a piarista rend érdeme, mi ezt a közösséget örököltük meg. Megbocsáthatatlan bűn lett volna pusztulni hagyni ezt az értéket, amely a település jövőjének is meghatározója. Ha nincs iskola, akkor a fiatalok elvándorolnak. De van óvoda és iskola, és nem is akármilyen! Úgy érzem, hogy a hetedikesek helyben maradása, és a szeptembertől újra megjelenő nyolcadik évfolyam új, fiatalos, vidám reményt és életkedvet hozott az intézménybe. Mind a diákok, mind a pedagógusok és más dolgozók szívesen látogatják az óvodát és az iskolát. A szülői munkaközösségek és az önkormányzat is szívügyének tekinti és minden tőle telhető támogatást megad. Csodaként élem meg ezt a harmonikus együttműködést is. A tanév során a diákok számos versenyen bizonyították tehetségüket és szorgalmukat, valamint tanáraik szakértelmét és szüleik gondosságát. Némi büszkeséggel írom le, hogy volt olyan verseny, ahol a „mieink” maguk mögé utasították az óvári piarista diákokat is. Voltak megyei és országos szintű eredményeink is. Persze nem „versenyistálló” vagyunk, hanem szellemi-lelki alkotó közösség. Ugyanilyen szintű öröm, amikor kellő odafigyeléssel egy-egy sok sebből vérző diákot sikerül megmenteni a bukástól. A magatartás, szorgalom és tanulmányi átlagok szintén önmagukért beszélnek. Eredményes, programokban gazdag tanévet zártunk.
22
PIARISTÁK
Érdeklődésre tarthat számot az iskola vallási élete is, hiszen ez új színfolt óvodánkban és iskolánkban. Tudjuk, hogy korábban „világnézetileg semleges” volt az intézmény. A dolgozók és a diákok szülei erre szerződtek korábban. Az átvételkor azonban mindenki örömmel vállalta az iskola felekezetivé válását, és nem csak a túlélés volt az egyetlen szempont az igen kimondásakor. Fontos, hogy a vallásnak egyfelől van egy személyessége, ami az ember és az Isten intim világa. Másfelől a Krisztust szeretők élő közössége. Ez viszont már nem magánügy. Az óvodában és az iskolában nem „csúszunkmászunk” térden, de az egymás iránti tiszteletünk, meg-
becsülésünk és szeretetünk az Istenből forrásozik. Az intézmények életét átszövő „vallásos” aranyszál egyetlen diáknak sem okozott nehézséget. Szívesen és nyitottan fogadták mind a tanítást, mind a programokat (diákmise, lelkigyakorlat). Örömmel fogadták adventista diákjaink is lelkipásztoruk felbukkanását. A felnőttek sokkal szemérmesebbek ezen a téren. Komoly dilemma számukra, hogy amit eddig csak szívükben éltek meg, annak nyílt, tanúságtevő felvállalása nem tűnik-e hiteltelennek. Örömmel állíthatom, hogy a pedagógusok is jó lélekkel mozdulnak együtt, az iskolavezetés pedig kellő türelemmel kivárja a lélek ihletett perceit.
PIARISTA ISKOLA HÉDERVÁR Egy ilyen áttekintés nem érhet véget anélkül, hogy ne köszönném meg mindenkinek a maga részét a sikerből. Mind a pedagógusoknak, a technikai dolgozóknak, a szülőknek, az önkormányzatnak, és a település apraja-nagyjának. Köszönöm az egész éves kitartó együtt-mozdulást, helytállást, tenni akarást, áldozatot. A jó Isten jutalmazzon meg mindenkit a maga részéért. Ha valami esetleg nem úgy sikerült, bocsánatot kérünk érte. VEREB ZSOLT SP IGAZGATÓ
ÓVODÁTÓL A GIMNÁZIUMIG – ISKOLAÁTVÉTEL SZÜLŐI SZEMMEL
Az iskolaválasztás minden szülő rémálma. Öt évvel ezelőtt, mikor Hédervárra költöztünk (nagyapám szülőházába), a városokban élő barátaim első kérdése az volt, hogy a gyerekeim hova fognak járni iskolába? Feleségemmel persze azonnal rávágtuk, hogy óvoda, iskola van a faluban. Arról még magunk közt sem beszélgettünk, hogy mi lesz a felső tagozatban, miként oldjuk meg az utazást? Ám ez a probléma a piarista jelenléttel megoldódott. Újra van 7-8. évfolyam! Azonban sokkal többet kaptunk az iskola teljessé válásánál. Én magam soha nem részesültem vallásos nevelésben. Templomi esküvőnk után gyermekeimet már megkereszteltettem, és örömmel tölt el, hogy a világi gondolkodás mellett további értékeket is kapnak az iskolában. Ezen értékek segítik őket életük kiteljesítésében. Mi a feleségemmel biztosítjuk nekik az alapokat. E mellett szintén hatalmas előny, hogy lekerült rólunk az iskolaválasztás kérdése, mely rengeteg városi barátomat „terhel”. Mikor milyen iskolát, tanárt, továbbtanulási lehetőséget válasszon? A mi gyermekeink – és persze minden hédervári gyermek – oktatása az óvodától a gimnáziumig megoldott és biztosított. ALCSER NORBERT
ÚJ LELKIPÁSZTOR A HÉDERVÁRI PLÉBÁNIA ÉLÉN
Veres András győri megyéspüspök úr Dr. Galla Gábor atya érdemeit elismerve, hűséges szolgálatát megköszönve, egészségi állapotára tekintettel felmentette Hédervár híveinek oldallagos lelki-pásztori ellátása alól. A hédervári egyházközség élére Vereb Zsolt piarista szerzetest, a mosonmagyaróvári Piarista Gimnázium, Általános Iskola és Óvoda igazgatóját – így a hédervári Timaffy László Tagiskoláé és a Napsugár Óvodáé is – kérte fel, és nevezte ki plébániai kormányzói minőségben. Miért pont most került sor erre a döntésre? Pápai Lajos püspök atya nyugdíjba vonulásával Veres András, a Magyar Katolikus Püspöki Kar elnöke vette át az egyházmegyét. András püspök úr – miután megismerkedett az egyházmegyével – szomorú szívvel engedett el nyugdíjba sok paptestvért, akik életkorukat tekintve messze túlteljesítették a tőlük elvárható szolgálati időt. Így hirtelen nagy paphiány állt elő, és elodázhatatlan volt a megüresedett plébániák ellátásának felelősségteljes átgondolása, átszervezése. Ennek a döntés sorozatnak
része az én felkérésem is. Ahogy mondani szokták „derült égből villámcsapásként” ért a felkérés. András püspök atya személyesen kereste fel az óvári piarista közösséget, és kérte segítségünket. Legnagyobb meglepetésemre a döntés másnap már olvasható is volt az egyházmegye honlapján. Augusztus elsejével szól a kinevezés. Mikor költözik be atya a plébániára? Nem költözöm ki Hédervárra. Továbbra is az óvári piarista rendház tagja maradok, és ott van a szerzetesi cellám. Mivel hetente két nap fizikát tanítok az általános iskolában, így sokszor elérhető leszek Héderváron is. Persze amennyiben ez megoldható, szívesen alakítanék ki egy kis zugot a plébánián, hogy különösen a téli időben itt aludhassak, és a vasárnapi szentmisék vagy a hajnali roráték ne legyenek az időjárási viszonyoknak kitéve. Mit jelent a plébániai kormányzó kifejezés, miért nem egyszerűen csak plébános? A felelősségi kör és az ebből adódó ellátandó feladatok azonosak. Bár a plébániai kormányzó kifejezés talán a gyanútlan olvasó számára magasabb rangnak tűnik a plébánosnál, éppen fordítva van. A plébániai kormányzóságban benne van egyfajta ideiglenesség. Talán a munka világából hoznék egy hasonlatot. A kettő között kb. az a különbség, mint a határozott és a határozatlan időre kötött munkaszerződés között. Atyának mik a lelkipásztori elképzelései Hédervárt illetően? Először is nagy szeretettel és hálával gondolok Dr. Galla Gábor atya áldozatos szolgálatára. Az ő és elődei által lefektetett alapokra kívánok építeni. Az első évben inkább csak ismerkedni kívánok az egyházi képviselő-testülettel – vagy ahogy hivatalosan mondják tanácsadó testülettel –, az egyes imacsoportokkal és a kedves hívekkel. Szeretném feltérképezni az igényeket. Szeretném, ha az iskola és a templom a személyemen keresztül még jobban egymásra találna. Álmom, hogy ne csak egy tradicionális vallásosság jellemezze Hédervárt, hanem a krisztusi hit élő valósága. Nem elég, hogy vasárnaponként megtöltsük a templomot és ezzel letudjuk kereszténységünket. Kellenek a megtartó közösségek: ifjúsági csoportok, családi csoportok, idősebbek csoportjai. Kell, hogy mindenki fontosnak érezze a jelenlétét az egyházi közösségben. A teljes embert kívánó óvári munkaköröm ellátása mellett egyedül kevés vagyok. Mindez csak lelkes segítőkkel valósulhat meg. Közéjük értem Istent is, hiszen „ha az Úr nem építi a házat, hasztalan fárad az építő...” PIARISTÁK
23
IZSA N A K NAGY
KÖZÖSSÉG A KÖZÖSSÉGBEN:
A PIARISTA ISKOLA SZEREPVÁLLALÁSA NAGYKANIZSÁN A KÖZÖSSÉGI ÉLET ÉS ALAPÍTVA: TÁRSADALMI ÖSSZETARTOZÁS MEG- 1765 (1992) WWW.NK-PIAR.HU ERŐSÍTÉSÉBEN Az intézményben az óvodai neveléstől az általános iskolán át egészen a középiskolai oktatásig terjed a munkánk, kiegészítve a felső tagozatos általános iskolás és középiskolás korúak kollégiumi ellátásának biztosításával.
PIARISTA ÓVODA
Küldetésünk nem áll meg az iskola falainál, célunk, hogy az intézményeinkbe járó gyermekeken, fiatalokon keresztül elérjük a családokat, pedagógusaink és szülői közösségeinken keresztül segítsük őket gyermekeik nevelésében. Emellett fontosnak tartjuk a helyi hagyományok őrzését, átadását, a helyi kulturális és közösségi életben történő aktív részvételt is. Elsődleges, nevelési-oktatási feladatunkból fakadóan legfontosabb célkitűzésünknek a fiatalok felelős életre nevelését, társadalmi felelősségvállalásuk erősítését és a többi társadalmi csoport felé történő érzékenyítését tartjuk, valamint ehhez kapcsolódóan a családok megerősítését, a generációk közötti együttműködés és kapcsolattartás javítását. A „Közösség a közösségben” című EFOP-1.3.5-16-201600961 azonosítószámú projekt hozzájárul ahhoz, hogy ezt a feladatunkat minél magasabb színvonalon tudjuk teljesíteni. A projekt során megvalósított programjainkkal alkalmat teremtünk arra, hogy az intézményünkhöz kötődő, különböző generációkhoz tartozó emberek egymással találkozhassanak, kötetlen együttlét keretében megismerhessék egymást, közöttük egymást támogató, hosszútávú kapcsolatok jöhessenek létre. Partnerintézményeinkkel együttműködve, a helyi igényekre reflektálva bővítjük iskolánk azon programjait, melyek a társadalmi felelősségvállalás erősítését, a helyi kulturális, társadalmi különbségek csökkentését, diákjaink érzékenyítését szolgálják. A projekt időtartama 3 év, 2020. augusztus 1-én zárul. HOLCZINGER MELINDA IGAZGATÓHELYETTES
24
PIARISTÁK
„Piros labda, fakocka kezdődik az óvoda gyülekezik a sok gyerek, mint szőlőfürtön a szemek… ” ( Orgoványi Anikó ) Hosszú, önfeledt nyári pihenés után elkezdődött az óvoda. A gyermekek már nagyon várták, hogy újra együtt lehessenek, játszhassanak a barátaikkal, odabújhassanak a szeretett óvónénijükhöz. Ebben a nevelési évben 111 kisgyermek kezdi meg az évet. A nyár folyamán minden szükséges eszköz megérkezett, amelyhez nagy támogatást kaptunk. Számomra mindig vágyakozással teljesek ezek a napok; az új arcok, családok érkezése közösségünkhöz megvilágítja a küldetésemet. Igen, élő fényforrásként kell haladnunk az úton, bevilágítani az utat, amelyen megyünk. Mi kell ahhoz, hogy fényhordozó lehessen valaki? A legfontosabb a szeretet, ahogyan beszélsz, vagy egy gesztus, amellyel kifejezed érzéseidet. Türelemmel és erős hittel fogni a másik kezét, segíteni azon, aki tőled segítséget kér. Micsoda felelősség ez a feladat, amelyet feladatul kaptál az Úrtól? Ilyen lelkülettel kezdjük el ezt a nevelési évet. Ezeket a kegyelmeket kértük a Szentlélek hívó tanévnyitó szentmisénken Piarista nagycsaládunk minden tagjára. „A helyet soha el ne hagyd, naponta vár sok feladat Ahova Isten állított, kell világítanod! ” SIFTERNÉ ÁGI NÉNI
PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA BEMUTATKOZIK ÚJ ÓVÓNŐNK
Lőrincz Nikolett vagyok, a Maci csoport egyik óvónénije. A Kaposvári Egyetem Pedagógiai Karán óvodapedagógusként végeztem 2017-ben. Tanulmányaimat család-gyermek- és ifjúságvédelmi specializációval egészítettem ki. Főiskolai éveim alatt lehetőségem nyílt a nyári gyakorlataimat, illetve a 8 hetes gyakorlatomat itt tölteni, aminek köszönhetően bepillanthattam az óvoda mindennapjaiba. Így nagy öröm számomra, hogy az óvónői pályát ennek az intézménynek a falain belül kezdhetem meg. Munkám során arra törekszem, hogy a gyermekek szeretetteljes, nyugodt légkörben, biztonságosan fejlődjenek a mindennapokban. L.N.
BÚCSÚ GÖDE EDITTŐL Mély fájdalommal tudatjuk, hogy 2017. szeptember 26-án, Göde Edit latin-történelem szakos tanárnő, a nagykanizsai piarista kollégium vezetője 34 éves korában elhunyt. Szeretett munkatársunktól 2017. október 7-én szombaton 14 órakor vettünk búcsút a lepsényi római katolikus temetőben. Az alábbiakban Rezsek Mária megemlékező sorait közöljük. Kedves Edit, Barátunk, Kollégánk! Egész életedben másokat szolgáltál, az utolsó pillanatig számíthattunk rád. Telve voltál élettel és lélekkel. Te, aki aktívan benne voltál az élet sűrejében, mégis tisztán éltél. Önkéntes voltál cigányközösségekben, de könnyedén szót értettél bármelyik magas rangú politikussal vagy híres tudóssal is. Nem egyszer közénk is meghívtad őket, hogy hallhassuk őket. Te mindig empátiával fordultál a gyengék, kitaszítottak felé. Szíveden viselted tanítványaid sorsát, segítettél nekik a pályaválasztásban, a tanulási technikákban, összehoztad őket híres öregdiákjainkkal, hogy tanuljanak tőlük. Elkötelezett voltál a kultúra iránt, átadtad. Szeretted a színházat, a zenét. Latin műveltségre neveltél, tanítottál történelmet, filozófiát és az igazságot. Négy nyelven beszéltél, de megtanultad a gyógypedagógiát is, hogy a gyengék segítségére legyél. Dolgoztál kutatóintézetben és nálunk. Vezető voltál. A kollégák számíthattak rád, mindenki tudta, hogy nem megfelelni akarsz, hanem az igazságért harcolsz. Ezt olykor keményen is kinyilvánítottad. Bárkivel szembeszálltál az igazságért, megal-
kuvás és félelem nélkül. Gondod volt a múltbeli igazságtalanságok gondozására is, történelmi kiállításokat szerveztél ‘56-ról, és a kommunizmus áldozatainak és a holokauszt áldozatainak emlékére. Te, aki előtt nem voltak zárt kapuk, mert stílusoddal, másokért szüntelenül tenni akarásoddal minden kaput meg tudtál nyitni. Életvidámságoddal, elmés megjegyzéseiddel derűt fakasztottál a környezetedben. Te, aki a túrák egyik állandó kísérő tanára voltál, fiatalosan, sportosan éltél, példát mutatva ebben is. Te, aki gyönyörűszép voltál. Szemeid mosolyogtak, vagy értelmesen csillogtak, vagy haragosan villantak. Beszédes szemeid voltak. Te most elmentél közülünk. Gyorsan, váratlanul, sokkolóan. Fényképed körül állandóan égnek a gyertyák és állandóan friss a virág. Aznap este sms-t akartam neked írni, valami vigasztalót. Fáradt voltam, - majd másnap – gondoltam. Másnap már nem kellett, már láttad a teljes igazságot. Most már tudod azt is, hogy sokan imádkoztunk érted. Fogadkoztunk, hogy jók leszünk, csak maradj még. „Az én utaim nem a ti utaitok, az én gondolataim, nem a ti gondolataitok.” – hallottuk valamelyik vasárnap. Abban bízom, amiben Liseux-i Szent Teréz is, akinek az ünnepén mentél el: nem halok meg, hanem átmegyek a teljes Életbe. Semmi sem véletlen, de attól még nem értjük. Fáj. Hiányzol. Hiányozni fognak a nagy beszélgetések, a vidám pillanatok, az okos érveléseid. Isten veled, Edit!
PIARISTÁK
25
ED G E Z S
SZEGEDI
ÉLMÉNYEK
„SZERET VIZE MARTJÁN…”
A Népzenei Kamaraműhely missziós útja Csángóföldön és a Gyimesekben A Dugonics András Piarista Gimnázium Népzenei Kamaraműhelye idén július 24-e és július 30-a között immár kilencedik alkalommal látogatott el Csángóföldre, hogy a Szeret folyó menti Klézse, Somoska és Dumbravény falvak csángó magyar fiataljaival együtt szólaltassa meg e falvak csodálatos dallamait. Az ifjúsági csereprogram során moldvai szegény sorsú, tehetséges, hátrányos helyzetű gyerekek találkoztak népzenét tanuló, népzenével foglalkozó piarista növendékekkel. A találkozást kemény felkészülés előzte meg. Célunk az volt, hogy a zenei találkozóból a táncházak és barátkozás mellett értékes népzenei lemezanyag szülessen. Az ősi dallamokat sokszor találtuk hihetetlenül időszerűnek,
mert feldolgozásainkban életre keltek, egyszerű szövegeik pedig szinte kivirágoztak lelkünkben. A fogarasi vár érintésével az ojtozi szoroson keresztül szeltük át a Kárpátokat, és érkeztünk meg Csángóföldre, a történelmi Etelközbe, hogy szálláshelyünkön, Somoskán a Benke családnál és szomszédságában megpihenve ébreszthessen bennünket a reggeli kakasszó. A klézsei művelődési házban találkozhattunk barátainkkal, a felvételek elkezdődtek. Már az első este éreztük, hogy nem hiába dolgoztunk: el fog készülni csángó magyar barátainkkal a második közös lemezünk. Az első 26
PIARISTÁK
ALAPÍTVA:
1720 (1991) WWW.SZEPI.HU
táncházat a kissé távol eső Dumbravény községben tartottuk, ahol a közös számokat is előadtuk. További két nap telt el a lemezanyag felvételeivel és esti koncertekkel, táncházakkal. A harmadik napon ebéd után búcsút véve Moldvától megérkeztünk a Gyimesekbe, az ezeréves határhoz. A gyimesbükki templomban a negyvenévesek számára celebrált ünnepi misén a Kájoni liturgikus anyagot adtuk elő népzenei közjátékokkal. Feldolgozásaink újra erőt leheltek a többszázéves dallamokba, az ünnepi misére tényleg ajándékot sikerült hoznunk. Utunk elején még nem is sejtettük, hogy már a következő évi moldvai-gyimesi út is kezd körvonalazódni: Csángóföldön művelődési házi koncertek keretében, a Gyimesekben miséken fogjuk előadni a Kájoni énekeket. A népzenei kurzus Nemzeti Együttműködési Alap programjának támogatásával valósult meg. FÁBRI GÉZA
XVII. KOBZOS-ÉNEKES-HEGEDŰS-FURULYÁS KURZUS
Az augusztus 10-13. között megrendezett moldvai népzenei kurzus szorosan kapcsolódik a Fábri-Ivánovics Tünde (népiének), Fábri Géza (koboz) és Lipták Dániel (népi hegedű) által végzett népzenei pedagógiai munkához és publikációkhoz valamint a „Ha folyóvíz volnék…” moldvai kulturális misszióhoz. A Dugonics András Piarista Gimnázium művészeti iskolájában folyó oktatás sikerességét jelzi, hogy Magyarországon kívül Szerbiából, Romániából és Szlovákiából érkeztek az idei résztvevők. A furulyaoktatást ismét a klézsei Hodorog András (Néptanító hagyományőr-
PIARISTA ISKOLA SZEGED ző mester, a Népművészet mestere) tartotta, a népiének oktatásában Juhász Erika (Nyíregyházi Egyetem népiének tanára) és Csenki Zalán (kobzos piarista öregdiák) segített. A gálaműsoron fellépett a Korinda Zenekar, melyben három öregdiákunk is muzsikál, így a koncert utáni táncház még fergetegesebbre sikerült. A vasárnapi szentmisén zenei szolgálatot is végeztünk. A résztvevők az egyházi népénekek világával is megismerkedhettek, másrészt a hívek a patinás egyházi népénekek révén közelebb kerültek a kurzus által képviselt értékekhez. A népzenei kurzust a Nemzeti Kulturális Alap Halmos Béla programja támogatta. FÁBRI GÉZA
UDVARI ZENEBONÁTÓL A SPORTNAPIG
A 400. jubileum tanév végi rendezvényei fesztiválhangulatot teremtettek. Az Udvari Zenebona több mint egy évtizedes műfaj, a tanév utolsó hetén megrendezett udvari „koncert”. Elbúcsúzás a tanévtől, juniális diákrendezvény. Közel húsz diákprodukcióra került sor:komoly- és kön�nyűzenei, népi, musical, pop és rock számok, egyéni és kamara előadások, szerzemények váltakoztak. A gimnázium és a művészeti iskola diákjai, valamint a tantestület tagjai, ill. öregdiákok egyaránt felléptek. A gyakorlott előadók mellett rácsodálkozunk az iskola előtt eddig ti-
tokban maradt tehetségekre. 2017 júniusában rendeztük meg először a sportnapot, amelyen osztályok mérték össze erejüket. Akadályversenyen és csapatjátékokban vettek részt, illetve azok, akik nem sportoltak, főzőversenyben jeleskedtek, ebédet készítettek osztálytársaiknak. Eredményes volt az utolsó tanítási nap is.
TÁGAS TÉR FESZTIVÁL 2017
Szegeden szeptember 8-10. között több mint 80 önálló program, kezdeményezés, koncert, előadás, beszélgetés, kiállítás, játék és sport rendezvényben mutatkoztak be a keresztény közösségek. A Dugonics András Piarista Gimnázium és a Sík Sándor Piarista Egyetemi Szakkollégium képviselete a szegedi piarista jelenlétet, mottóként hirdetve a 400 éves piarista rend üzenetét a fiataloknak: „Az a fajta nevelés, amelyet Kalazancius kigondolt, ezt a célt igyekszik elérni: képessé tenni titeket a teljes emberségetekben való növekedésre, azért, hogy át tudjátok alakítani a világot. Lehet, hogy kissé erősnek hangzik ez így, de ez Kalazancius meglátása, és éppen ezért annak foglalata, amit alakulásotok és növekedésetek folyamán fel kell fedeznetek és meg kell valósítanotok: képesek vagytok egy másféle világ építésére.” (Pedro Aguado SP generális atya)
! ÁST AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL TÁMOGASSA A PIARISTA OK TAT Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók! A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 intézményben csaknem 4200 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely tartalmazza az előállítási és a postaköltséget. Kedvezményezett: Magyar Piarista Közhasznú Alapítvány Számlaszám: 13597539-12302010-00040467 (KDB Bank) Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!
PIARISTÁK
27
PIAEURMIISÉVTTAIZED
JUBIL
21 0 2 1 1 0 2
ROMA – AMOR
A VÁCI PIÁRBAN
ALAPÍTVA:
1714 (1990) WWW.VPG.SULINET.HU
Iskolánk újraindulásának 25. jubileuma a római kerékpáros zarándoklattal ért véget. Ez volt a 25 év ötödik római túrája, amely Vácról indult, kerékpáron az örök város felé. Huszonkét diákkal, három öregdiákkal, egymást váltó tanárokkal és egy nagyszerű baráttal, Székely Józseffel, Öcsi bácsival szálltunk nyeregre, hogy életre szóló élményeket, igaz és mély tapasztalatokat szerezzünk – magunknak és egymásnak. Köszönjük a diákok vállalkozó kedvét, környezetünk, közösségeink, barátaink támogatását. Sokan segítették utunkat ismeretlenül is, amikor befogadtak bennünket egy-egy éjszakára. Isten áldja őket! KALÁSZ ÁKOS IGAZGATÓ, SZERVEZŐ
„Megtanultam jóízűeket aludni, enni, élvezni a biciklizést és a munkával egybekötött imát. Meg tudtam látni a rengeteg templomban és embertársaimban Jézust, hálát tudtam adni a legkisebb dolgokért is, meg tudtam halni a biciklizésben, majd feltámadni újra és újra. Tanultam és megerősítettem Isten-kapcsolatom. Pietas et litterae. Kétségtelenül megint egy piarista élményt szereztem.” Hujbert Menyhért 11.A „A római zarándoklatunk során számos élménnyel lettem gazdagabb. Megtapasztaltam, hogy milyen az, amikor Istenre és a gondviselésre bízzuk magunkat, s ezáltal megtapasztaltam Isten hatalmas szeretetét is. Nagyon jó volt megélni azt is, hogy a túra során a csapatból egy nagy család lettünk. Rengeteget adott nekem ez az út, amiket igazából nem lehet leírni. Ezeket át kell élni. Tehát én csak annyit mondok, mindenképp menjetek el a következő római túrára!” Földváry Levi 11.B „Sajnos nem voltam ott az első pillanattól kezdve. Nem halhattam bele kis híján a fölfelé biciklizésbe, és nem kellett olyanokon gondolkodnom, hogy vajon a vizem elég lesz-e a következő kútig... Annak ellenére, hogy „csak” az utolsó egy hétre mentem, életre szóló élményt kaptam. Köszönöm az emlékeket, a társaságot, minden ott töltött percet. Talán azt is kimondhatom: Róma még akkor is adott, amikor elvett. Mert voltak mélypontok. Azok mindig vannak. De minden nehézségével együtt végigjárnám újra az utat, és remélem, hogy erre lehetőségem is nyílik még az életben.” Vasas Réka 11.B „Nekem önbizalmat adott a zarándoklat. Az elején féltem, hogy hamar „kiesek”, és a kocsiban ülve végzem. De, hála Istennek, ez nem így történt.” Elekes István 11.B
28
PIARISTÁK
„Az út olyan volt, mint egy hullámvasút. Voltak kegyetlen emelkedők, izgalmas tájak és persze lejtők is. Megtapasztaltam, hogy akár a túrán, akár az életben, jobb hamar túl lenni a nehéz helyzeteken (emelkedőkön), mert utána több idő jut majd a pihenésre. Arra is rájöttem, hogy mik is az igazán fontos dolgok az életben, és megtanultam értékelni azokat. Hatalmas élmény volt az egész út. A társaságunk családdá kovácsolódott, mindig számíthattunk egymás segítségére.” Burkódi Boglárka 11.B „Belehaltam. Hogy aztán újjászülethessek egy sokkal tudatosabb, erősebb, valamilyen szinten igénytelenebb, jobb, és élményekkel teli énben. Nekem ezt jelentette ez a túra. A megszámlálhatatlanul sok emléket, jót és ros�szat egyaránt. Új embereket, és egy új ént.” Hárs Anna 10.C „Akire a legjobb visszagondolni: a Santa Maria in Valle-beli ferences atya, akin már akkor látszott, hogy szállást fog adni, amikor még be sem fejeztem a kérésemet. Jézus szeretete sugárzott a mosolyából és a kézfogásából. A legszebb közösségi élményem az első csillagszállásunk estéjén a halkan elénekelt „Immár a nap le-
PIARISTA ISKOLA VÁC „Megtapasztaltam, hogy ezen a földön minden apró dologért tenni, kitartóan küzdeni kell. Ugyanis semmi nem fog az ölünkbe hullani. A komoly dolgok mellett számtalan örömben volt részem, az idegenekből barátok, a barátokból testvérek lettek a túra folyamán. És ha netán bánat ért, vagy valami problémám volt, nem egyedül kellett vele megküzdenem. Ezáltal azt is megtanultam, hogy ha összetartunk, minden egyszerűbb lesz. Eleinte sokat gondolkodtam azon, hogy elinduljak-e Róma felé, de nagyon boldog vagyok, hogy belevágtam.” Kata Márk 11.B
LAUDET(O)UR – ISKOLÁNK TÚRAMOZGALMA
áldozott…”A legszebb személyhez kapcsolódó emlékem, amikor a balesetet szenvedett Simon búcsúzásképp megölelt, és azt mondta összevarrott, feldagadt ajkaival: Köfönöm Öfi báfi. A szívem belefacsarodott ugyan, de az, hogy tudott ilyen apróságokra is figyelni, azt jelentette, helyén van a srácnak a szíve, úrrá lesz majd a nehézségein, épülni fog a lelke a tapasztalatokból. Jó volt. Holnap indulnék megint.” Székely József, Öcsi bácsi „Nagyon örülök, hogy részt vehettem a biciklitúrán, és megtapasztalhattam a kitartás és az összetartás örömét. Mikor fáradtan már alig bírtam hajtani a biciklit, az adta a motivációt a folytatáshoz, hogy a többiek még tekernek. Annak is örülök, hogy épségben megúsztam a túrát, hiszen voltak veszélyes pillanatok. Végig szép tájakon jártunk: Magyarországon és Horvátországban a dombos tájak, Szlovéniában a hegyek, Olaszországban a tengerpart kísért minket. A hegyekből itt is jutott bőven. Emellett városokban, templomokban, várakban és utcákban is gyönyörködhettem. A zarándoklat lelkileg és fizikailag egyaránt megerősített, önbizalmat adott, mivel a nehézségek ellenére is teljesíteni tudtam.” Csákvári Máté 11.B
Kirándulásainkkal nemcsak a szabadidő értékes eltöltésére, vagy közösségi életre nevelünk, hanem kereszténységünk és magyarságunk megélését, elmélyítését is szeretnénk elősegíteni. Ez szép vállalás, ennek megfelelően sok áldozattal, fáradsággal jár tanár és diák részéről egyaránt. Cserébe lesz mire emlékezni még évek, évtizedek múltán is. Az erdélyi osztálykirándulásra, a római kerékpártúrára, a dunai evezésre, az osztrák sítáborra, egy zarándoklatra, vagy egy történelmi emléktúrára, a nutellás kekszre, a konzervekre (májkrém, sprotni, rizses lecsó…), a szakadó esőre, a tengerparton is alig elviselhető forróságra, az éjszakai tekerésekre, az enyhén sík terepre, a piarista hátszélre. De a Börzsönyben, a Naszályban, a Dunakanyarban, a Szentendrei-sziget körül való kisebb kiruccanások is megalapozhatják, hogy a túrázás az élet szerves részévé legyen és ne csak emlékezés. Iskolánkban a túrázást nemes hagyományai miatt is kiemelten fontosnak tartjuk, ezért túramozgalmat is szervezünk. A túrákon való részvételért egyéni és osztály laudetour-pontokat lehet szerezni, évente díjazzuk a legjobbakat; ettől függetlenül minden túrázó nyertes. JUHÁSZ GÁBOR
„Idén nyáron nagy vágyam és álmom vált valóra. Eljutottam Rómába kerékpárral. Az utunk nem volt könnyű, 1200 km-en keresztül kellett kitartóan tekerni. De az esti főzések, beszélgetések, elmélkedések, bolondozások összehozták a kis csapatot. Álmomban sem gondoltam volna, hogy ennyire megszeretem ezt a közösséget. A reggeli korán kelés, az esti közös mosások… felejthetetlen marad. Emlékszem, alig vártam, hogy Triesztbe érjünk, és fürödjünk a tengerben. Csodás érzés volt, mikor ruhástul beleugrottunk a hűvös vízbe. Az út szélén talált fügefáról való lakomázás a napi boldogság volt. Akárcsak egy testvéri ölelés este, a meleg vacsora, a lelkes tanári arcok, és a Rómáig vezető út sok pillanata. Talán ezekért a pillanatokért éri meg elindulni egy zarándoklatra. Úgy gondolom, más emberként tértem haza az útról. Köszönöm ennek az iskolának az élményt. Úgy érzem, egy kicsit én is piarista diákká válhattam!” Lisoczki Sára testvér PIARISTÁK
29
ED G E Z S
A SÍK SÁNDOR
ALAPÍTVA:
PIARISTA EGYETEMI SZAKKOLLÉGIUM TÖRTÉNETE
1992
WWW.SSPESZK.BLOGSPOT.HU
ber 8-án került sor, Gyulay Endre szeged-csanádi püspök áldásával. Az ünnepségen Jelenits István tartományfőnök atya mondott beszédet. Ezzel az 1992/93-as tanévben a Kollégium megkezdte működését.
A KOLLÉGIUM
A HÁZ MÚLTJA
Az épület, melyben a Kollégium működik, a Lechner tér ikervilláinak egyike. A 2/a szám alatt álló ház, melyet Kótay Pál építész tervezett, Raffay László ipariskolai tanár számára épült 1902-ben, ezért Raffay-házként is ismeretes. Utolsó lakója Tábi Tibor, a szegedi egyetem nyelvtanára, maga is piarista öregdiák volt, aki a halála előtt három évvel, 1987-ben írott végrendeletében a piaristákra hagyta a házat.
AZ ÉPÜLET ÚJJÁSZÜLETÉSE
Az adományozó 1990-es halála után a ház a Piarista Rend Magyar Tartománya birtokába került. Jelenits István, akkori tartományfőnök elhatározása nyomán eldőlt, hogy az épületben egyetemi kollégium létesül, elsősorban tanári pályára készülő keresztény egyetemista fiú hallgatók számára. A házat László Tamás budapesti építész tervei alapján 25 férőhelyes kollégiummá alakították át kápolnával, könyvtárral, közös ebédlővel és 13 lakószobával. A munkálatokban, illetve azok megszervezésében és lebonyolításában óriási segítséget nyújtottak a kezdeti időkben a Szeged-felsővárosi Plébánia hívei és munkatársai, Kovács Mihály atya, akkori szegedi házfőnök vezetésével. A romeltakarítás végeztével pedig a konkrét felújítási munkálatokat Futó Béla atya, az akkortájt újjáalakuló szegedi Dugonics András Piarista Gimnázium igazgatóhelyettese szervezte meg. Az ünnepélyes megnyitóra 1992. októ30
PIARISTÁK
Megalakulásától kezdve nyolc éven át Sárközi Sándor atya volt a kollégium igazgatója. Ebben az időszakban alakultak ki a Kollégium életét és berendezkedését máig is meghatározó keretek, hagyományok, beleértve ebbe a fizikai, a szellemi és a lelki kereteket is. Bár a kollégium már működött, a teljes birtokbavételre – a fennmaradt írásos emlékek bizonysága szerint – csak mintegy másfél hónappal később kerülhetett sor. Ezen időszak alatt fejeződött be teljes egészében a Kollégium épületének felújítása és felszerelése, valamint a kert telepítése is. Az 1993-as tanévben indult el a kollégiumban a heti rendszerességű, a kollégisták által, csütörtök esténként tartandó előadássorozat, a Teaház. További anyagi fejlesztésekre is sor került: ekkor költözik a házba az első számítógép, megépül a műhely és a kerékpártároló (közkeletű nevén: „A Sufni”), továbbá elkészül a kápolna szentségháza is. A következő évben, ’94-ben – a szellemi műhely termékeként – megjelennek az első Kollégiumi Füzetek. Még ebben az évben megújul a kertben álló filagória, az Oktogon is. Egy évre rá, 1995-ben megjelent az első évkönyv, illetve – a szakkollégiummá válás felé haladva – a lakók megalkotják az első képzési tervet is. A millecentenárium évében, 1996-ban első ízben került megrendezésre az azóta is évente futó Oktogon Napok, ahol aktuális közéleti és tudományos, vagy éppen művészeti tárgyú előadásokat hallgathatott a közönség. 1998-ban indult útjára az évente több alkalommal megtartott, az előzőnél némileg zártkörűbb előadássorozat, a Beszélő. 1999-től az intézmény hivatalosan is szakkollégiumként működött, ugyanebben az évben pályázati támogatásokból jelentős informatikai fejlesztésekre került sor. Ilyen előzmények után érkezett el a Kollégium az ezredforduló évéhez. (Folytatjuk)
VARGA BALÁZS
ELY H J Ú ALJOADA R O T SA TAN
ÚJ HELY PIARISTA TANODA
KÖZÖS JÖVŐ FELÉ
ALAPÍTVA:
2016
Eseménydús volt a nyár Sátoraljaújhelyen a Tanoda és a missziónk környékén.
A tanévet a tanodás felsősökkel egy csapatépítő és önismereti jellegű háromnapos tréninggel zártuk. Ennek dinamikájából sokat tanultunk; gyerekek, tanárok és a csoportunk is. Jó volt ebben a többnapos együttlétben, hogy a kollégium-rendházban szerveztük, így tényleg meg tudtuk élni, hogy nem „albérletben” vagyunk valahol, hanem otthon vagyunk a piarista világban. A tréning után kirándulásra mentünk Lillafüredre. Ez volt az első alkalom, hogy együtt kiléptünk a világba. Volt barlangtúra, kisvasutazás, Diósgyőri vár, közös ebéd és fagylaltozás. Gyerekeink közül sokan még ekkora távolságra sem hagyják el Újhelyt vagy a telepet – gyakrabban kell ilyen világjárásokat szerveznünk. E két lelkesítő nyárkezdő élmény után némileg letört bennünket, hogy a nyári hétfőkre kínált tanodai együttlét olyannyira nem örvendett népszerűségnek, hogy le is kellett mondanunk róla. Meg kell még értenünk ezt a világot – ahol bevallottan fáj az unalom és a semmittevés, de úgy néz ki, hogy a megmozdulás még jobban. Nagyon vágyakoztunk arra, hogy ezt a tanévet már saját épületünkben, otthon tudjuk megkezdeni, de ezt sajnos még nem tudjuk megtenni. Így idén a Jókai iskola két tantermében tarthatjuk a tanodai foglalkozásokat hétköznap – vándorok vagyunk egy vándor néppel . Ennek az új helyzetnek van egy fontos előnye: a gyerekek nagy része eleve ott van, könnyebben tudjuk követni iskolai pályafutásukat. Ugyanez a helyzet kihívást is hoz: a jókais gyerekek nem járnak szívesen tanodába, mert a helyszín miatt olyan, mint a napközi. Úgyhogy a feladat adott: nem lehetünk olyan, mint a napközi – arculat- és identitásfor-
máló kihívás ez. A nyáron egy újabb elemmel bővítettük a sátoraljaújhelyi piarista jelenlét tevékenységét: elindítottuk a „Közös jövő” nevű projektünket, amelyet négy éven keresztül pályázati forrásból tudunk finanszírozni. A pályázatnak köszönhetően lett egy főállású munkatársunk – a piarista misszió életében az első – Fehérné Tamás Mariann személyében. Az ő feladata minden olyan tevékenységet összefogni, ami a „Közös jövő” céljaihoz tartozik. Ízelítőül ezekből: jó úton haladunk afelé, hogy legyen a rendház körül egy önkéntes felnőtt csoport; a kollégium diákjait is önkéntes csoportba hívtuk – ez lesz az újhelyi TESZI. Ezeket a csoportokat nem csak munkára hoztuk létre; fontos szerepet kap a közösségi élet és a lelkiség is, így a kollégiumi csoportban lesz képzés is: önismeret, szociális ismeretek, kommunikáció és spiritualitás. A „Közös jövő” eleme egy Piarista Segítő Pont elnevezésű iroda működtetése is. Ide be lehet térni, segítséget lehet kérni a következőkben: hivatalos ügyek intézése, jogsegély, összekötés a város szociális szereplőivel, lelki beszélgetés. Az iroda rendes nyitva tartás és szabályzat szerint működik – családlátogatást is végez és a családokról az ő hozzájárulásukkal szociális naplót vezet – Kalazancius is így tette a Trasteverén. A „Közös jövő”-ben szorosabban együtt szeretnénk lenni tanodás gyermekeink édesanyáival – nekik is közösséget, élet- és háztartásvezetés tanulást, lelki töltekezést akarunk kínálni. Ennek egy eleme egy közösségi konyha – amely majd álmaink Densz-házában – lesz. Ezt megelőlegezve már túl vagyunk egy közös szilvalekvárfőzésen (200 kg), amelyet az önkéntes csoportunk tagjai és néhány cigányasszony részvételével tettünk meg. Ilyesmik történnek most errefelé. Szeretettel köszöntünk mindenkit, különösen a budapesti iskola közösségét: Tavalyi tanszeradományaitokból nagyon komoly iskolakezdési támogatást tudtunk adni gyermekeinknek, akik a ti barátaitok is! Köszönet érte nektek! SZABÓ LÁSZLÓ SP
PIARISTÁK
31
EDA R E Z S CSÍK
VALAMI ELMÚLT…
ÉS VALAMI ELINDULT 10 ÉVE...
Úgy tűnt, hogy a 300 éves erdélyi piarista múlt az utolsó romániai piarista szerzetesek kihalásával együtt véget ér. Egy esztendei előkészítő tájékozódás után Darvas-Kozma József esperes hívott bennünket Csíkszeredába, így 2007 szeptemberétől Urbán József tartományfőnök (a tartományi káptalan igenlésével) megbízást adott két piarista szerzetesnek, Sárközi Sándornak és Kállay Emilnek, hogy kezdjék el csíkszeredai életüket, egy tanulmányi házat létrehozva, a magyarországi rendtartomány fenntartásában. Közös életet alakítottunk ki a „rendház-jellegű” épületben, egy idős és egy középkorú piarista szerzetes, de lelkükben tele az Isten fiatalságával és a magyar nép szeretetével. A Piarista Tanulmányi Ház egyrészt szellemi műhely, de egyfajta lelki menedék is a betérőknek. S magjává tudott válni egy olyan tágabb körű közösségnek (tanároknak, szerzeteseknek, családoknak, diákoknak), akik vonzónak találják a piarista karizmát. Emil atya 2016ig tudott rendszeresen jönni Csíkszeredába. Több iskolának, bentlakásnak is felkínáltuk segítségünket. A csíkszeredai Márton Áron Főgimnáziumban így 10 éve sokrétű piarista munka folyik: hittantanítás, lelki gondozás, szabadidős programok szervezése. A nagynevű, nagy múltú iskola partnernek fogadott be bennünket. A Moldvai Csángó Magyarok Szövetsége is felkérte 2009ben a rendi vezetést, hogy lelkiségi programokat és szaktárgyi korrepetálásokat tartsunk a csíkszeredai Csángó Továbbtanulók Közösségében, Nyolc éve tart a kapcsolat töretlenül. A csíkszeredai Szent Kereszt Plébánián – a bennünket meghívó Darvas-Kozma József esperesnél - vasár- és ünnepnapokon rendszeresen lelkipásztorkodunk. A plébánia által szerkesztett havilapba, melyet egész Erdélyben terjesztünk (Krisztus világa - erdélyi katolikus családok lelkiségi havilapja) cikkírással-szerkesztéssel besegítünk. Gyakran gyóntatunk a csíksomlyói ferences kegytemplomban. Időnkhöz-erőnkhöz mérten bekapcsolódtunk a környék (Felcsík, Alcsík) lelkipásztorkodásába (búcsúk, ifjúsági napok, előadások). Az Erdélyi Mária Rádióban – melyet több tízezren hallgatnak rendszeresen – hetenként van piaristás műsor. Testvéri kapcsolatban vagyunk a többi környékbeli szerzetessel: a csíksomlyói ferencesekkel és klarissza nővérekkel, a csíkszeredai Szociális Testvérekkel, a szovátai Iskolanővérekkel, a Mallersdorfi Ferences Nővérekkel, a csíkszentdomokosi-gyergyói Segítő Nővérekkel, a marosszentgyörgyi kármelita nővérekkel, a 32
PIARISTÁK
ALAPÍTVA:
2007
WWW.CSIKSZEREDA.PIARISTA.HU
hargitafürdői pálos atyákkal: szerzetestalálkozók, szentgyónások, egymás kölcsönös megsegítése... Nemcsak a szolidaritás köt Erdélyhez, hanem történelmi múltunk is. Először a nagyrészt szászok által lakott Besztercén telepedett meg a rend 1717-ben. A Szatmár megyei Nagykárolyban 1727-ben nyitottunk iskolát. Majd következett Máramarossziget (1736), Kolozsvár (1776), Temesvár (1790). Századok iskolai munkája, melyet felszámolt a 2. világháború utáni „népi demokratikus” államosítás... De a szellem napvilágát nem olyan könnyű felszámolni. Hol itt, hol ott bukkan elő, mint az eltaposni akart napsugár. Valami újból elindult... Tíz éve dolgozunk, imádkozunk itt, csíkszeredai és magyarországi piaristák, piarista-szimpatizánsok. Öröm volt a nyáron hallani Rómában, a rendi zarándoklaton a Generális atya emlékező-mosolygó-megbecsülő szavát: „Csík-szereda!” És szívszorítóan megerősítő hallani az itteniek kérdését: „Ugye nem mennek el?” SÁRKÖZI SÁNDOR SP
Barátok közt
PIARISTA TANULMÁNYI HÁZ
Szerzetestalálkozó
Látogat a Kalazantinum
Hatodikosoknak hittan
Játék a házban
Pünkösdi búcsún
Hittanóra gimnazistáknak
Szerzetestalálkozó Labancz Zsolttal
Tartományfőnöki vizitáció Ruppert atya látogatása
Plébánián
Misézések
Csángó bentlakás (Urbán József, Guba András társaságában)
PIARISTÁK
33
OLY R Á K NAGY
NAGYKÁROLYBÓL JELENTJÜK
KALAZANCIUS NYOMÁBAN
ALAPÍTVA:
1889
„Áldjon meg benneteket Jézus, mégpedig azzal az első áldással, amellyel feltámadása után a neki legkedvesebb lelkeket áldotta meg.” (Celestino Zini, piarista, Siena érsekének leveléből, 1890) Alapítóanyánk, Boldog Celestina Donati nővértársainak írott számtalan leveleinek egyikében a következőképpen buzdítja őket: „Legyetek egy szív és egy lélek, amilyennek szent pártfogónk, Kalazanci József akar minket, aki Istenben lát és szüntelenül figyel minket.” (Lev. 6,89) A Piarista Rend megalapításának 400 éves és Kalazanci Szent József szentté avatásának 250 éves évfordulója ünneppé teszi ezt az esztendőt számunkra is. Emlékezünk, erőt merítünk, és új célokat tűzünk ki. A rend megalapítása után 110 évvel a partiumi Nagykárolyba is megérkeztek az első piaristák, hogy a Károlyi uradalom jobbágyait „hitre, tudásra, szép életre, jóra” tanítsák. Kalazancius 1767-es szentté avatása után pedig a hálás károlyiak neki szentelték épülő új templomukat. A piarista atyák két és fél évszázadon keresztül szolgálták itt Istent és embertársaikat. Ennek a vidéknek mély katolikus hite és erős közössége a mai napig őrzi és megidézi az itt élt és munkálkodó piaristák Isten ügye iránti elkötelezettségét, tudását, szavajárását. A nemzedékeken át hivatásról hivatásra megformálódó kalazanciusi lelkület bátorította Celestina anyát, hogy Kongregációnkat megalapítsa, s hozta haza az első magyar nővéreket is Szatmárba, hogy házat nyissanak a Kalazanci Szent József Plébániatemplom és a most újra indulásának 25 éves évfordulóját ünneplő Kalazanci Szent József Katolikus Líceum közelében.
Az idei évben különösen a szerzetesi hivatásokért ajánlottuk fel imádságunkat, és meghirdettük a Hivatások Évét Kongregációnkban. Az év folyamán sorra kerülő különböző események során szeretnénk teljes szívből hálát adni hivatásunk ajándékáért, valamint imádsággal új hivatásokat kérni a Jóistentől. A piarista atyák elkötelezett Isten-szolgálata, mély emberszeretete, gazdag műveltsége, kulturális érdeklődése fordította alapítóanyánk szívét a Kalazancius által megálmodott szerzetesség felé, s ez alapján piarista nővérek százai éltek, szerettek, neveltek, szentelték szívüket Istennek szerte a világon. Hivatásunknak ezt a gazdagságát szeretnénk megmutatni azoknak, akik eldöntötték, hogy Istennek szentelt életet szeretnének élni, s keresik azt a közösséget, ahova a Jóisten küldi őket. Ebben az évben hangsúlyt fektetünk arra is, hogy a piarista karizmának egyik drága kincsestárát, a többszáz éves nevelői hagyományunkat megosszuk azokkal, akik ezt a világi hivatást szeretnék választani. Hívunk és várunk mindenkit, akik hivatásszerűen pedagógusi munkakörben kívánnak elhelyezkedni, és szívesen eltöltenének hos�szabb-rövidebb időt velünk, miközben különböző korosztályú gyermekekkel és fiatalokkal, eltérő élethelyzetekből fakadóan és változatos formákban tanulunk, játszunk, sírunk-nevetünk, nevelünk és élünk együtt. A korábbi években is szívesen láttuk az érdeklődőket, s mutattuk be mivel foglalkozunk, így már sokan ismernek minket; ked-
34
PIARISTÁK
PIARISTA ISKOLA NAGYKÁROLY rista atya, a romániai rendtartomány felelőse celebráltak. Nagy várakozással tekintünk az előttünk álló időszak elébe is, mert bár az előkészületi munkák már megkezdődtek, Kongregációnk általános káptalanjára csak a következő nyáron kerül sor. Hálás szívvel és örömteli lélekkel köszönjük meg a Jóistennek gondoskodó szeretetét, az Ő szentjeinek nagy családját, különösen Kalazanci Szent Józsefet és Boldog Celestina Donati anyát, és az ő nyomukban járó piarista atyákat és nővéreket, és azt a Tőle származó kegyelmet, amivel napról napra követik Krisztust imádságukkal, munkájukkal, gondolataikkal, egész életükkel. TÓTH BORBÁLA NŐVÉR
ves látogatókból személyes ismerőseinkké, jó barátainkká váltak. S mivel magam és magyarországi nővértársam is ilyen találkozás nyomán találtuk meg hivatásunkat, mindnyájan bízunk abban, hogy a Jóistennek vannak még tervei közösségünk gyarapodásával kapcsolatban. Amikor befejeződik egy tanév, a naphosszig tartó tanulások ideje, gyermekeink számára és nekünk is kitárul a világ. Ekkor van igazán alkalmunk, hogy az év során csiszolgatott terveinket megvalósítsuk. Ebben a jubileumi évben volt alkalmunk kirándulni, ünnepelni és továbbképzésen is részt vettünk. A különböző táborokban, néptánc és népzene, kulturális ismeretek és kézművesség kincseivel gyarapodott gyermekeinkkel a hargitai hegyekbe utaztunk. Bejártunk hegyet-völgyet, vízesések permetfüggönyében hűsöltünk, és az idei áfonyatermés gondos minőségellenőreivé fejlesztettük magunkat. Láttunk számos csodát, egy száz éves vízimalmot és valamennyien lebarnultunk az 1500 méter feletti magasságban. Azonban nem csak a magasságokat jártuk be, hanem alászálltunk a hegyek mélyébe is széttekinteni valódi barlangász sisakban,ahol zseblámpákkal fedeztük fel a cseppköveket és a barlanglakó denevéreket. Az idei év kegyelmi ajándékaként adtunk hálát Judit és Tünde nővérek Istennek adott életű hivatásáért, érzőszívű és lélekkel teli szolgálatáért abból az alkalomból, hogy tíz évvel ezelőtt Kalazanci Szent József ünnepén tettek örökfogadalmat. Pedagógiai továbbképzésünk során tanulási és magatartási zavarok kognitív terápiájával ismerkedtünk meg a hozzánk érkező Bedők Eszter gyógypedagógus szakember jóvoltából. Kisboldogasszony napján keresztelő volt nálunk: a gyermekotthonból és a napközinkből összesen húsz gyermek részesült a keresztség szentségében. Nagyszámú ünneplő közösségünk a plébániatemplomban vett részt szentmisén, amelyet Ft. Illyés Csaba esperes-plébános, Ft. Simon Attila, Ft. Szilágyi János és Ft. Ruppert József pia-
Áldunk téged, Istenünk! Áldunk művedért, melyet Kalazanci Szent József által hoztál létre. Áldunk a Kalazanciusi család minden tagjáért, akik az ő örökségét tovább viszik. Áldunk Boldog Celestina anyáért, a benne lobogó szeretetért, mellyel a rászorulókat vitte hozzád. Áldunk minden intézményünkért, különösen a nagykárolyi Oázisunkért. Áldunk Judit és Tünde nővérekért, nagylelkű önátadásukért, mellyel szolgálnak téged. Áldunk minden piarista nővéri hivatásért, hogy meghívtál s megőriztél bennünket. S áldunk mindazon hivatásért, akiket ezután küldesz hozzánk. Áldott légy, Uram, szeretetedért és hűségedért! Ámen. (Kanti Ágnes, piarista nővér)
PIARISTÁK
35
PIARISTA
JUBILEUMI KIÁLLÍTÁS A VÁRMÚZEUMBAN
HITRE-TUDÁSRA –
A PIARISTÁK ÉS A MAGYAR MŰVELŐDÉS A 2017-es év különleges, többszörösen is jubileumi esztendő a piaristáknál. A rendalapítás 400., a pesti gimnázium alapításának 300., Kalazancius szentté avatásának pedig a 250. évfordulóját ünnepeljük idén. A piarista központi gyűjtemények egy nagyszabású kiállítás megrendezésével veszik ki a részüket az ünnepségsorozatból. A Hitre-tudásra – A piaristák és a magyar művelődés című kiállítás megnyitójára november 15-én kerül sor, mégpedig a Budapesti Történeti Múzeum impozáns Vármúzeumában. A jelentős rendi jubileumok mellett azért jegyezzük meg, hogy a Piarista Központi Könyvtár és a Piarista Múzeum is jubilál: az előbbi idén ünnepli alapításának 300., utóbbi pedig 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból a piarista gyűjtemények néhány hónapra beveszik majd a budai várat. De milyen előkészületekkel is jár egy ilyen grandiózus vállalkozás? Miután Koltai András levéltárvezető, a kiállítás kurátora elkészítette a kiállítás koncepcióját, a nagy versenyekhez vagy tehetségkutató műsorokhoz hasonlóan, itt is minden a válogatóval kezdődött. Nagyjából egy évvel ezelőtt a kurátorok összeültek és néhány hét alatt átböngészték a gyűjtemények teljes digitális leltárát. A korábbi évek fáradságos leltározói munkálatai már csak ebből a szempontból is komoly értelmet nyertek. Természetesen az „előválogató” még nem volt kellően szigorú, túl sok műtárgy maradt még versenyben, több fordulóra is szükség volt, mire nagyjából összeállt a végleges katalógus. Végül „csak” 452 kiállítási tárgy maradt bent.
36
PIARISTÁK
Ez azért egy igen nagy szám, mert – vigyázat, muzeológusi vallomás következik – minden egyes műtárgynak egyedi, önálló „lelke” van, megvan a saját története, amelyet ki kell kutatni, meg kell szépen írni… Megvannak a több évszázad vagy évtized alatt rárakódott sérülések, átalakítások, kopások, amelyeket egy igényes kiállítás alkalmával javíttatni szükséges. Legalább egy tucat restaurátor dolgozott több hónapon át könyveinken, iratainkon, festményeinken, ötvöstárgyainkon, óráinkon, szobrainkon, aminek köszönhetően közel 200 tárgyunk szépült, tisztult meg. Még a restaurátoroknál is több kutató látogatta ebben az időszakban a levéltárat és a múzeumot; a kiállításra készülő katalógus számára ugyanis muzeológus,
si gyűjteménye, a Piarista Múzeum megmutathassa magát a nagy nyilvánosságnak, illetve a muzeológus, művészettörténész szakmának. A gyűjtemény őse ugyanis Magyarország egyik legelső múzeuma, a váci gimnáziumhoz és líceumhoz (filozófiai stúdiumhoz) kötődő, 1800-ban létrehozott természetrajzi múzeum volt. Kiállításunkon számos olyan műtárgy is szerepelni fog, amely már az 1800-as évek elején készült váci leltárkönyvekben is megtalálható.
művészettörténész kollégákat kértünk fel a szakterületükhöz tartozó műtárgyak leírására. De természetesen a piarista gyűjtemények munkatársai sem maradtak tárgyleírások nélkül. Jó volt látni, ahogy a kutatókat lenyűgözte a Piarista Múzeum gazdagsága. A legnagyobb meglepetés talán a bronzkori leletek leírására felkért Jankovits Katalint érte, aki rátalált nálunk a még 1895-ben publikált, ám azóta szakmai berkeken belül elveszettnek hitt pusztasárkánytói depóleletre és a ráksi sírleletre. A jubileumi kiállítás egyik nem titkolt célja az előbbi tapasztalat nyomán is éppen az, hogy a kommunizmus évtizedei alatt alvó üzemmódba kerülő, az ország egyik legjelentősebb és legnagyobb múltú szerzete-
Ha már olyan szépen rendbe hozattuk a műtárgyakat, akkor igazán megérdemelték, hogy profi fénykép készüljön róluk a katalógusba. A műtárgy-fotózást a BTM fotósai, Bakos Ágnes és Tihanyi Bence végezték. Nyár végére nagyjából az összes tanulmány, tárgyleírás és tárgyfotó elkészült, így következhetett a katalógus szövegeinek lektorálása, szerkesztése, majd pedig a grafikai tervezés, tördelés. A kurátori csapat nyár elejétől kezdve folyamatosan egyeztetett, tervezgetett Kemény Gyulával, a kiállítás látványtervezőjével, akinek eddigi munkáit például a Petőfi Irodalmi Múzeum és a Budapesti Történeti Múzeum tárlatain csodálhattuk meg. Nem kis sakkozás kellett ahhoz, hogy 450 tárgyat igényesen osszunk el a rendelkezésünkre álló területen. Bízunk benne, hogy a számos különleges, igen magas művészeti értéket képviselő, ritka tárgy mellett látványosabb, interaktívabb kiállítási elemekkel is meg tudjuk majd lepni a közönséget. BORBÁS PÉTER
PIARISTÁK
37
PIARISTA
AZ UTOLSÓ ÓRA Az első piaristák szívesen hasonlították magukat az evangéliumi utolsó óra munkásaihoz (Mt 20), akik a munkát korábban kezdőkkel azonos bért kaptak. Úgy vélték, ugyanis, hogy az a szolgálat, amelyet végeznek, a legkisebb fiúk tanítása és nevelése, olyan új feladatkör, amely föltétlenül szükséges ahhoz, hogy az Egyház tökéletesen betölthesse hivatását. „E szolgálat odaadó gyakorlásától függ a keresztény társadalom megújulása” – írta Kalazanci Szent József a rend Konstitúcióiban (1621). A piaristák hivatása tehát nem is a nap utolsó órájának, hanem a már holnapnak szólt, és szól ma is, azáltal, hogy a piarista iskolák a jövő társadalmának tagjait nevelték és nevelik hitre és tudásra. A tanítás sajátossága azonban, hogy nem fókuszálhat csupán a jövőre, hiszen a lényege éppen az előző generációk által megszerzett és vallott hit és a fölhalmozott tudás átadása. Az első piarista iskolák is – bármennyire újnak látszó feladatot végeztek – alapjában mégiscsak az Egyház és a társadalom évezredes közös tudására, a korábbi tanárok és szerzetesek gyakorlatára támaszkodtak. Azóta 400 esztendő tel el Rómában, és Pesten is már 300. éve működik piarista iskola. Az utolsó óra munkásai a régmúlt kegyes emlékeivé váltak, az utolsó óra diákgenerációi felnőttek, és ami egykor újdonság, innováció volt, az a történelmi örökség, az évezredes közös tudás részévé vált. Mindez pedig nemcsak az ismételten elővett írásokban és újra mesélt történetekben élt tovább, hanem a konkrét valóságban megmaradt, kéziratokban, könyvekben, képekben és tárgyakban, amelyeket egykor a jövőnek szántak, de most már a múltról mesélnek.
A piaristák pedig amit tudtak, megőriztek, mert alapjában véve művelt emberek voltak, és tudták, hogy ezek értéket jelentenek. A könyveket szinte kezdettől fogva használták a rend tagjai, a szerencsésebb történelmi időszakokban a rendi levéltárakban őrzött kéziratokhoz is hozzáférhettek a múlt iránt érdeklődők. Végül 1917ben létrejött a budapesti Piarista Múzeum is, ami sokszínű és értékes anyagot őrzött, sőt azt be is tudta mutatni. A rendi gyűjtemények helyzete azonban sohasem volt ideális. A második világháború, majd az államosítás során sok minden elveszett, de ugyanakkor, mivel a piarista rend soha nem került a teljes föloszlatás sorsára, sok minden meg is maradt. A kommunista diktatúra bukása után, ahogy a rend ismét szabadon végezhette tevékenységét, a gyűjtemények helyzete is jobbra fordult. Megkezdődött anyaguk újraleltározása, majd 2011-ben a rendtartományi könyvtár, a levéltár és a múzeum is visszaköltözött a rend régi épületébe, a budapesti Belvárosba. A polcok tetejéről, a dobozok mélyéről, a rendházi szobákból, a sekrestyéből előkerültek a könyvek, kéziratok, festmények, kelyhek, órák és egyéb különleges tárgyak, amelyek mind egy-egy elveszett történetet beszédes nyomai. Aki figyel rájuk ugyanis, azoknak beszélni kezdenek. Sőt, egymással is társalognak. A krónikák, leltárak és számlák elárulják, hogy a tárgyak honnan érkeztek, ki készítette őket. A képek és festmények elmondják, hogyan néztek ki, hol éltek azok a piaristák, akik a könyveket és leveleket írták. A sekrestye kincsei és a tudományos eszközök arról beszélnek, hogy tulajdonosaik mit tartottak szépnek, igaznak, jónak.
38
PIARISTÁK
Az apró történetekből egy nagy történet áll össze, amely egy csapat férfiről szól, akik arra szánták az életüket, hogy tanárok és papok legyenek, tanítsanak és neveljenek, és mindezt a lehető legmagasabb szinten és a legjobb módszerrel tegyék, úgy, ahogyan tanítványaik és a környezetük boldogulása érdekében szükségesnek látták. Ha kellett, szentségeket vittek az emberekhez, imádkoztak, könyveket írtak, fizikai kísérleteket mutattak be, közösségi tereket hoztak létre, hegyet másztak, táborozni mentek, vitorlást építettek, és mindeközben természetesen szerették és művelték is az irodalmat, a zenét, a művészeteket és a humort. Mindezt 2017. november 15-től egy kiállítás mutatja be bő negyed éven keresztül a budai Várpalotában, a Budapesti Történeti Múzeum termeiben, amelyhez egy képes katalógus is készül. A piarista gyűjtemények kincsei tehát Budára költöznek, ahová további társaik érkeznek Privigyéről, Tatáról, Gyulafehérvárról, Pákáról és sok más helyről. Ott lesznek a kódexek, a monstranciák, a hangszerek, a tervrajzok, a kőtáblák, a hajómodellek és a bábszínház kedvencei, amelyek keletkezése és megmaradása mind a magyar piaristáknak köszönhető.
Azt szeretnénk, hogy találkozzanak egymással, és beszéljék meg közös élményüket, a piarista iskolát. Mondják el, mit kért Privigyén Kada István püspök szelleme, hogyan nézett ki Stech tanár úr festői műterme, milyen állatokat látott Hanák tanár úr a Kárpátokban, mit főzött volna Simai tanár úr, hogyan készültek Öveges profes�szor úr kísérletei, Kovács tanár úr vitorlás hajói és Vízvári tanár úr bábjai. Azt szeretnénk, ha szavukat azok is meghallanák, akik nem a múltra, hanem a jelenre és a jövőre figyelnek. Mert amit mesélnek, most már nem teljesen a múlt, és még nem is a jövő, hanem inkább az utolsó óra. Mielőtt 2018. február 25-én bezár a kiállítás. KOLTAI ANDRÁS
A kiállítás címe:
Hitre, tudásra: A piaristák és a magyar művelődés
Helyszín:
Budapesti Történeti Múzeum Vármúzeuma (Budavári Palota, E épület) Nyitva tartás: 2017. november 15.–2018. február 25. A belépés jelenlegi piarista diákoknak és tanároknak ingyenes, a Magyar Piarista Diákszövetség tagjainak kedvezményes (50%). PIARISTÁK
39
PIARISTA
Gasztronómia
PIARISTA JUBILEUMI TORTA A Piaristák MA mostani számában egy olyan tortarecepttel jelentkezünk, amely kifejezetten a piarista rend 400 éves jubileuma alkalmára készült. Először augusztus 25én, Kalazanci Szent József ünnepén kóstolhatták meg a tortát az alakuló piarista ifjúsági csoportok budapesti vezetői. Biztatunk benneteket, hogy próbáljátok ki ti is ezt az egyszerű receptet. Bár a marcipán beszerzése nem a legkönnyebb feladat, de magának a tortának az elkészítése szerintem nem fog nehézséget jelenteni. Hajrá!
HOZZÁVALÓK:
Krémekhez: • 2 csomag vaníliaízű pudingpor • 6 evőkanál cukor • 7 dl tej • 1 db Milka Choco Dessert 100 g • 150 g marcipán (Dr. Oetker) • 2 evőkanál holland kakaópor • 500 ml tejszín vagy más habalapanyag • amaretto likőr / mandulaaroma Piskóta: • 7 tojás • 7 evőkanál cukor • 100 g liszt • 100 g mandula • 1 csomag sütőpor • 1 csomag vaníliás cukor Díszítés: • marcipán és mandulaszeletek
Vágott mandulatortáta
hideg vízhántsd meg, s tedd friss t, ulá nd mo s éde t fon téld hosszú „Végy két szűrd osztán le, s felét me ig, ide kis egy jon áll be, hadd igen apróra. vagdald, vágódeszkán ig ped ét fel , ra lok szá n-igen vévékony yra faragott héját is ige on vék a k na rom cit sz Egy egé igen vékonyra fahéjazd meg, de azt is n utá az e, zib kö gj vá konyra verd fel, még érét, de a tojást előbb fej ás toj gy né reá üss metéld, közé, és szitált s úgy keverd a mondula , lik vá m ne ká ték taj csupa d öszve. Végy ved szerént, s ismét ver ked g, me sd sít éde el nádmézz engén, rakd ki ss írós vajjal kend ki gy fri át, rm afo tát tor osztán ya hegyibe. Soolatésztát töltsd az ost nd mo a s k na yá ost en sült keosztán azontól tedd mértékletes m ne ha ni, áll dd ha ssen süsd káig ne szitált nádmézzel, és fri vén int gh me jól ül fel , mencébe ált meggyet osztán ha tetszik, becsin n, ye leg ga sár p szé gy meg, ho 2. recept) hatsz reája, s kész.” (54 rak el dd ren p szé it izl vagy rib
r ék-hab, nádméz-cuko hez: font-0,56 kg, tajt ept rec a g ítsé seg Egy kis y új és f szakácskönyve: Eg (szerk.): Simai Kristó ánt khoz Lór ato fal eff jó lub a Go k, s: kna (Forrá a házi gazdasszonyo nyv skö kác ánya sza öcb t rm det jó rendbe sze készítési módja, Kö sére: Némely étkek szokott szájnak tetszé 1. 1795, Aliena Kiadó, 201
ELKÉSZÍTÉS: 1. Először a krémek elkészítésének fogunk hozzá. A pudingport összekeverjük a tejjel, majd melegíteni kezdjük. Amikor felforrt és besűrűsödött a puding, hozzáadjuk a cukrot, és elkeverjük benne. 2. A puding felét átöntjük egy másik tálba. Az egyik feléhez hozzáadjuk a széttördelt csokoládét és addig keverjük, amíg teljesen fel nem olvad a pudingban. Ezután két kanál kakaóport is hozzáadunk a krémhez, és ezt is jól elkeverjük. 40
PIARISTÁK
3. A puding másik feléhez hozzáadjuk a kis darabokra vágott marcipánt és 50 ml amaretto likőrt vagy ízlés szerint mandulaaromát. A marcipánt kicsit nehezebb összedolgozni a pudinggal, de ha a Dr. Oetker-féle marcipánt használjuk, akkor alapos keverés vagy egy mixer segítségével el fog keveredni. (A Szamos marcipánmasszát viszont össze kell turmixolni a pudinggal a kívánt állag elérése érdekében.) A krémeket ezután hagyjuk kihűlni. 4. A következő lépés a piskóta elkészítése. A mandulát ledaráljuk, a cukrot és a lisztet kimérjük egy-egy tálkába, a liszthez hozzáadjuk a sütőport is, és elkeverjük benne. A tojásokat szétválasztjuk, és felverjük a fehérjéket. A tojáshabhoz először a cukrot adjuk hozzá két-három részletben a mixert továbbra is magas fordulatszámon tartva. Majd alacsonyabb fokozatra váltva, a tojássárgáját is több részletben hozzáadjuk a habhoz. A következő lépésben már nem a mixert, hanem egy fakanalat használunk. Először a darált mandulát adjuk hozzá, majd óvatosan összeforgatjuk a habbal, vigyázva, hogy ne törjük össze a habot. Végül a sütőporos lisztet is hozzáadjuk a piskótatésztához és óvatosan elkeverjük benne. A piskótát egy kivajazott, kicsi liszttel meghintett tortaformában (27 cm) 180°-on kb. 20 perc alatt készre sütjük. (Ha egy hosszabb villát beleszúrsz a piskótába és nem ragad már rá a tészta, akkor készen van a piskóta.) 5. Miután kész vagyunk a piskótával, befejezzük a krémeket. A tejszínt jól be kell hűteni, mielőtt felverjük, és érdemes habfixálót használni hozzá a csomagolásán olvasható utasítások szerint. Ha biztosra akarunk menni, akkor használjunk Hulalát vagy más növényi alapú habalapanyagot. Ennél a krémnél ugyanis fontos, hogy tényleg kemény habbal tudjunk dolgozni. Ha kész a tejszínhab, akkor a felét az egyik, a másik felét a másik krémhez keverjük. (Mielőtt belekevernénk a tejszínhabot a pudingos krémekbe, érdemes azokat kicsit elkeverni.) 6. A piskótát három részre vágjuk egy nagyobb, éles késsel, majd következik a krémek betöltése. Az összecsukott tortaformát - az alsó lapja nélkül - egy tortatálra helyezzük, és az alsó piskótalapon elsimítjuk a marcipános krémet, majd a második lapon a csokoládés krémet. A csokoládés krémből hagyunk egy keveset, hogy a harmadik piskótalap tetejét is vékonyan be tudjuk kenni vele. Miután így összeállt a tortánk, tegyük hűtőbe másnapig.
DÍSZÍTÉS: Vegyük le a tortaformát a torta oldaláról, és a formán rajtamaradt krémmel kenjük ki a torta oldalát. Ezután óvatosan pirítsuk meg a szeletelt mandulát, és miután kihűlt, szórjuk meg vele a torta oldalát. Ha a keretünkbe belefér, akkor a tetejére nyújthatunk marcipánt is. A marcipánt érdemes kicsit átgyúrni a formázás előtt, a nyújtódeszkán pedig liszt helyett porcukrot használjunk. Ha nagyon kiszáradna a massza, az ujjunk segítségével óvatosan nedvesítsük be.
A tortában szereplő csokoládés krém Vonnákné Margó receptje alapján készült. Nagyon köszönjük neki! Előttünk a tél! Ha készítetek otthon valamilyen izgalmas fogást, amit szívesen bemutatnátok a többi piarista diáknak is, akkor küldjétek el a receptjét képekkel, vagy akár az ezzel kapcsolatos videófilmet is a következő címre: szabo.daniel@piarista.hu Hátha a te receptedet készítjük el a legközelebb!
SZABÓ DÁNIEL SP PIARISTÁK
41
Öregdiák oldalak A VAKOK BATTHYÁNY LÁSZLÓ OTTHONÁBAN VÉGZETT
ÖNKÉNTES SZOLGÁLAT Több mint egy évtizede működik az a szolgálat, amelyet Forgó Éva hívott életre a Vakok Batthyány László Római Katolikus Gyermekotthonában. Az intézmény, amelyet Fehér Anna nővér irányít, a gyermekvédelem, szociális hátrányban élő, fogyatékos személyek otthona és nappali ellátása, valamint közoktatás terén lát el feladatokat. Éva a Szociális Missziótársulat kültagjaként és a Magyar Piarista Diákszövetség tagjaként az önkéntesekkel, rendszeres programokat szervezett a gyermekotthonban élők számára. Az önkéntesekhez idővel a piarista diákok is csatlakoztak, eleinte a Tevékeny Szeretet Iskolája (TESZI), majd a kötelező közösségi munkavégzés keretien belül. A fogyatékkal élők számára ezek a találkozások rendkívüli jelentőségűek, ugyanis így tudnak az egészséges diákokkal, felnőttekkel beszélgetni, akik ha rövid időre is, de megpróbálják pótolni részükre a családot. A fogyatékkal élők megnyílnak, és elmondják azt, ami számukra fontos, ami történt velük, és közben a közös tevékenység példát mutat, segíti a diákokban az empatikus készség fejlesztését, a különbözőség elfogadását. A diákok emellett rádöbbennek az emberi törékenységre, gyengeségre. Éva nagyjából két éve fordult a Piarista Diákszövetséghez a kapcsolódó feladatok támogatásának kérésével azért, hogy a szolgálat hosszútávon és megbízhatóan működhessen tovább. Ennek eredményeként a Diákszövetség tavaly ősz óta személyes és anyagi segítségnyújtás és felelősségvállalás formájában átvett a szolgálatot segítő feladatokból. A Diákszövetség szolgálattal kapcsolatos feladatai és céljai között szerepel az is, hogy az önkéntesek köre bővüljön és a közös együttlétek gazdagodjanak a következő években. A fogyatékkal élők számára fontos találkozások létrejötte ugyanis azon múlik, hogy hány ön-
42
PIARISTÁK
kéntes kapcsolódik a közös programokhoz. Ugyanakkor, ahogy az alábbi személyes visszatekintésből is látszik, a szolgálat különleges élményt jelent és sok pozitív érzést szabadít fel az önkéntességre vállalkozókban is. „Egy nagyon kedves barátom invitálásának tettem eleget, amikor először jártam az intézetben önkéntes segítőként. Először komolyan aggódtam, hogy a beteg, vak, sérült gyerekek látványa, a velük eltöltött idő „megtépázza” a lelkemet, ezért előre jeleztem, hogy az első alkalmat tesztnek tekintem, és csak akkor merek majd állandó önkéntességet vállalni, ha a „lelkem nem hal bele”. Engem is meglepett, hogy milyen természetes volt számomra a gyerekekkel való együttlét, hogy nem néztem az órámat, hogy mikor lesz a programnak vége, semmiféle megterhelő érzelmet nem tapasztaltam, sőt, kifejezetten megható volt, ahogy a gyerekek, akikkel életemben először találkoztam mennyire helyesek, nyitottak és befogadóak voltam velem. Az is torokszorító volt, hogy egy teljesen hétköznapi program mekkora élményt jelentett számukra. Mivel nemcsak a gyerekek, hanem a többi önkéntes személye, kisugárzása is pozitív élmény volt számomra, nem volt kérdés, hogy szeretném az intézetben folytatni az önkéntes munkát. Azóta is rendszeresen részt veszek az intézet önkénteseinek munkájában, és soha, egyetlen alkalommal sem éreztem úgy szombat délelőtt, amikor 10-kor találkoztunk az intézetben, hogy ki akarnék bújni ez alól, vagy ne lenne kedvem menni. Örülök, hogy Orsi barátom megszólított ezzel a lehetőséggel. Barátságok szövődtek önkéntesekkel, gyerekekkel. Egyszerűen jó ott lenni.” G.B.
ÖRÖMHÍR ! K E N I K N E MIND
usradio.hu www.katolik
magyar katolikus rádió
aNyaNyElv és KultúRa élEtvItEl és tuDoMáNy oKtatás és szóRaKoztatás
csaláDosoKNaK EgyEDülállóKNaK fIataloKNaK KÖzélEt és HItélEt időseknek könnyű- és komolyzene MEséK gyEREKEKNEK
www.katolikusradio.hu • INfo@KatRaDIo.Hu • 06 1 255 3333
r á v l e k k e k é m r e új t piarista ajándékbolt a
t e g é s s ö z ö k a d l a l l á V Látogass el a bolt.piarista.hu oldalra és csatlakozz a Piarista Ajándékbolt facebook oldalához! ze t Jegyzetfü K i t üz ö Jelvény ötü Nyakkend Bögre ze Kávéscsés
! m u m i t p o i n m o Ex