Piaristák MA - 1/2013 (Spring) by Melinda Szathmary

piaristáK

A magyar piaristák lapja | III. évfolyam I. szám | 2013. tavasz

Nagyböjttől Húsvétig

Evangelizáló iskola

a nevelés által evangelizálunk

Nemes György 60 éves

Ady Endre: A szép Húsvét Odúkat és kriptákat pattant S bús árkokig leér a szava: Ilyen a Húsvét szent tavasza S ilyen marad. Miért tudjon Ő az embervérről, Mikor künn, a Tavaszban Minden csoda csodát csinál S minden drága fizetség megtérül? Óh, Tavasz, óh, Húsvét, Emberek ősi biztatója, Csak azt szórd szét köztünk: Állandó a tavaszi óra S ilyen marad. Krisztus támad és eszmél, Odúkat és kriptákat pattant. Van-e gyönyörűbb ennél?

Aki szembefordult önmagával Nagyon megkapó volt számomra XVI. Benedek pápaságában, hogy péteri szolgálatának kezdetétől világosan látta tevékenységének fókuszát: segíteni az embereket eltalálni Istenhez. Olyan korban élünk, amikor sok ember nem leli az utat Isten felé. S mi, keresztények nem nyugodhatunk bele ebbe a helyzetbe, hanem igyekeznünk kell megmutatni Isten arcát az embereknek – tanította Benedek pápa egy korai beszédében. S nem akármilyen arcot kell az emberek elé tárnunk, hanem a keresztények élő és személyes Istenének az arcát, aki Jézus Krisztusban mutatkozott meg. Mert végül is csak Ő, Jézus Krisztus tud igaz boldogságot adni az embereknek. A Hit évének meghirdetése is ebbe az irányba mutat: csak megújult hittel tudunk hiteles tanúként odaállni kortársaink mellé közös utunkon. Nagyböjti időszakban vagyunk még, amikor e sorokat írom. E negyven napos készületi időben, majd Húsvét szent titkának ünneplésekor szeretnénk újra és egyre inkább életet alakítóan találkozni Urunkkal. A megtérés, amire a nagyböjti időszak hív, elsősorban nem valamitől való elfordulás, hanem egy személyhez való odafordulás. Bár cselekedeteink alakítása is, de mélyebben egy személyes hazatalálás. S ismerjük magunkat: csak olyan személyhez akarunk odafordulni, akiről tudjuk, hogy szeret, értékel és elfogad minket. A szeretet vált ki belőlünk őszinte vonzódást. S hogy milyen is a mi Istenünk? Benedek pápa első – s így hitvallásszerű – enciklikájában, amelynek a Deus caritas est címet adta, így ír: „Istennek az ő népe – az emberek – iránti szenvedélyes szeretete egyúttal megbocsátó szeretet. Ez a szeretet oly nagy, hogy Istent szinte szembefordítja önmagával, szeretetét igazságosságával.” Különös szavak ezek, talán nem véletlen, hogy egy teológus pápa merte leírni őket: Isten

TÁMOGASSA A PIARISTA OKTATÁST

szenvedélyes szeretete szembefordítja őt önmagával. Istenben mindennél erősebb az irántunk való szeretete. Erősebb, mint az igazságossága, s ezt mi nehezen tudjuk elképzelni. Istennek Jézus Krisztusban megmutatkozó arca – a fájdalmak férfiának és a dicsőséges Úrnak az arca – ilyen irgalmas, a végletekig szerető arc. Isten szeretete szembefordította őt önmagával, hogy minket önmagához fordítson – ez keresztény hitünk alapja és forrása. Szívből kívánom, hogy húsvéti ünneplésünk segítsen közelebb minket keresztény életünk tiszta, bővizű forrásához: az irgalmas és szerető Úrral való találkozáshoz, hogy azután a Feltámadott követeiként mi magunk is tudjunk majd másokat odakísérni „az örök életre szökellő vízforráshoz”.

Labancz Zsolt SP tartományfőnök

AZ ÚJSÁG MEGRENDELÉSÉVEL!

Kedves Öregdiákok, Szülők és Támogatók! A Piarista Rend Magyar Tartománya országszerte 11 oktatási intézményben csaknem 3800 tanuló oktatásáról és iskolai neveléséről gondoskodik. Célunk, hogy segítsük diákjainkat tehetségük, képességeik kibontakoztatásában, amely által szűkebb közösségeik és a magyar társadalom teljes értékű, felelősségteljes, felnőtt tagjaivá válhatnak. A negyedévente megjelenő PIARISTÁK MA újság megrendelésével most Ön is támogathatja a magyar piaristák oktatási, nevelési tevékenységét. A támogatás minimális összege 4000 Ft/év, amely magába foglalja az előállítási és postaköltséget. Támogatói szándékukat az ujsag@piarista.hu e-mail címen vagy a +36 30 217 7129-es telefonszámon várjuk! Támogatásukat, bizalmukat ezúton is köszönjük!

piaristák

piarhírvilág A Generálisi Kongregáció közleménye XVI. Benedek pápa lemondása kapcsán

„A piarista rend tagjai és mindazok, akik osztoznak Kalazanci Szent József karizmájában és a piarista küldetés részesei, szeretnénk kifejezni őszinte köszönetünket a Szentatyának, XVI. Benedek pápának az Úr és az egyház iránti rendkívüli szeretetéért, amelyről egész pápasága idején tanúságot tett, és amely most, Péter székéről való lemondásával, még ragyogóbban megmutatkozott előttünk. A Szentatya döntése mély jelentéssel bíró cselekedet, mely segít megértenünk, hogy életünk Isten országa és az egyház szolgálatában áll. Rendünk csatlakozik az egész egyháznak ezért a prófétai, szabad és evangéliumi cselekedetért érzett hálájához. […] Köszönjük, Szentatya, az evangélium ügyéért egészen odaadott életét, és köszönjük ezeket az éveket, amelyek során atyaként és pásztorként segített bennünket szavával és tanúságtételével. A piarista rend és mindazok, akik karizmánkban és küldetésünkben osztoznak, minden jót kívánunk életének ezen új szakaszára. Isten áldja!” (Róma, 2013. február 13.)

Ázsia-konferencia Manilában – Czeglédi Zsolt rendtársunkkal

2012. január 22-től február 2-ig Pedro Aguado generális és Miguel Artola Japán–Fülöp-szigetek-i viceprovinciális vezetésével mintegy harminc piarista tanácskozott Manilában a rend ázsiai jelenlétéről. – Köztük már ott volt Czeglédi Zsolt is, aki rendtartományunkban szegedi házfőnök és provinciai asszisztens volt, de a generális atya kérésére január 22-én elutazott Manilába, hogy az ottani számos piarista szerzetesnövendék magisztere legyen. – A konferencia célja ázsiai jelenlétünk helyzetfelmérése és a jövőtervezés volt: India, Japán, Fülöp-szigetek megerősítése és jelenlétünk kiterjesztése (Indonézia, Vietnam, Kína). Ázsiában fontos teendőink között a hivatásgondozás és a kezdeti képzés áll az első helyen..

Új rendtartományok

A piarista rend vezetésének jóváhagyásával az utóbbi időben (2012 decemberében és 2013 elején) négy új provincia és egy új viceprovincia jött létre, általában meglévő területi egységek összevonásával. Megszűnt az önálló Aragóniai Provincia, bekapcsolódott az Emmausz Provinciába. A Középamerikai és Karib-szigeteki Provincia a Közép-Amerika – Dominikai köztársasági Viceprovinciából és Venezuelai Viceprovinciából jött létre. A Nyugat-afrikai Provincia a Szenegáli Viceprovinciából és az elefántcsontparti Daloa város közösségéből jött létre. A Közép-afrikai Provincia a Kameruni Viceprovinciából és az Egyenlítői-Guinea–Gaboni Provinciai Vikariátusból jött létre. A Brazíliai és Bolíviai Viceprovincia pedig a Brazíliai Viceprovinciából és a Bolíviai Provinciai Vikariátusból jött létre.

ISTEN HOZOTT, SZENTATYA! – a Generálisi Kongregáció köszöntőlevele Ferenc pápához

„Új pápánk van!" Az egész keresztény közösséggel együtt örülünk és együtt adunk hálát Istennek azért az ajándékért, amelyet Ferenc pápa személyében nekünk adott. Rendünk, a piarista rend - a kalazanciusi karizmában velünk osztozó sok-sok emberrel együtt - örömmel és reménykedéssel fogadja Ferenc pápa megválasztását. Imádkozunk, hogy az Úr, aki meghívta erre a feladatra, adjon neki erőt és világosságot az egyház vezetéséhez az evangélium útján. […] Ferenc pápa jól ismeri a piaristákat, és több alkalommal is meglátogatta iskolánkat Buenos Airesben, ahol mostanáig érsek volt. 2005-ben részt vett az amerikai nagyobb elöljárók összejövetelén Buenos Airesben, és együtt misézett velük. Kitárt szívvel fogadunk, Szentatyánk! Isten áldása kísérjen, és köszönjük, hogy készségesen és szeretettel elvállaltad az egyház péteri szolgálatát. Mi is készségesen rendelkezésedre állunk, hűen karizmánkhoz és szolgálatra – elsősorban a gyerekek és a fiatalok evangelizáló nevelésére – kapott hivatásunkhoz. Isten áldása kísérjen szüntelenül! (Róma, 2013. március 14.)

piaristák

Impresszum: Piaristák MA - A magyar piaristák lapja ∙ www.piarista.hu Kiadja: Piarista Rend Magyar Tartománya ∙ A szerkesztőség címe: 1052 Budapest, Piarista köz 1. E-mail: ujsag@piarista.hu ∙ Felelős kiadó: Labancz Zsolt SP ∙ Főszerkesztő: Turcsik István Szerkesztő: Szathmáry Melinda ∙ Arculat, layout: www.estercom.hu ∙ Fotók: Turcsik István, Bajnok Levente Magyar Kurír, Piarista Archívum ∙ ISSN: 2062-817X ∙ Lapengedély szám: 163/2520/1/2011. A címlapon a budapesti Piarista Gimnázium 9/A és 9/B osztály diákjai szerepelnek.

hírek a magyar tartományból

Nagyheti Triduum A Magyar Piarista Diákszövetség Budapesti Tagozata szeretettel várja öregdiákjait és a jelenlegi piarista diákok szüleit a nagyhéten tartandó Triduumára, melyet Lukács László piarista atya tart. Időpontja: március 25-26-27. Az elmélkedések a 18 órakor kezdődő szentmise keretében hangzanak el, a budapesti Piarista Kápolnában. Mottó: „Isten a szeretet".

Győztes pályamunkák A közelmúltban kihirdették a Vigilia folyóirat a Hit Éve kapcsán tavaly októberben kiírt pályázatának eredményét. A beérkezett 67 pályaműből a Hankiss Elemér, Jókai Anna, Jelenits István, Lukács László, Mezei Balázs, Puskás Attila tagokból álló bírálóbizottság Görföl Tibor „Az identitás és a végérvényesség ajánlata. A kereszténység a modernitás európai kultúrájában” című munkáját találta a legmeggyőzőbbnek. Második helyezett lett Török Csaba „Európa identitása és a kereszténység” című értekezése, míg Bodó Márta „A keresztény hit szerepe Európa mai és holnapi kultúrájában” című esszéje kapta a harmadik legjobbnak járó elismerést.

Kisorsolt innovatív iskolák

Búcsú Rauscher Istvántól

Valamennyi iskolánkat izgalomban tartotta a tavalyi nyár óta húzódó „Innovatív iskolák fejlesztése” pályázat sorsa. Miután az 1763 db pályázat beérkezési sorrendjét a bíráló bizottság képtelen volt megállapítani, ezért a kormány határozatban rögzítette, hogy sorsolással döntsenek efelől. A pályázatokat nem tartalmi szempontok alapján értékelték, hanem kizárólag a beérkezés számított. Lapzártáig 211 pályázatot támogattak, köztük a kecskeméti és mosonmagyaróvári piarista iskola projektjét. Így a kecskeméti iskola 224 584 313 Ft-ot, a mosonmagyaróvári iskola pedig 59 668 048 Ft-ot költhet az elkövetkezendő két évben formális és nem-formális iskolai programokra, valamint tanártovábbképzésekre.

A váci gimnázium nyugalmazott kémia szakos tanárától, Rauscher István tanár úrtól búcsúztunk. 81 éves volt. „Pályádat vegyészmérnökként kezdted, de később mégis a tanári hivatásra cserélted, mert hittél abban, hogy így többet használhatsz, teljesebb értékű munkát végezhetsz. Nem sokkal a Piarista Gimnázium újraindulása után átjöttél hozzánk korábbi iskoládból, hiszen magad is a váci piaristák keze alatt nevelkedtél. Pontosan tudhattad, mit kaptál tőlük, s mi az, amit te is tovább szeretnél adni. Biztos voltál benne, hogy a tudás mellett a hitnek, az imának, a szeretetnek és a személyes példaadásnak létfontosságú szerepe van a fiatalok nevelésében. Búcsúzunk Tőled."

Maradj mellettem! Idén nyáron első alkalommal Magyarország, Kecskemét ad helyet a Nemzetközi Piarista Ifjúsági Találkozónak (Piarist Youth Meeting – PYM), ahová lengyel, szlovák, cseh, olasz, spanyol, fehér-orosz, osztrák és magyar piarista közösségekből érkeznek a 16 évnél idősebb diákok. A találkozó mottója: Maradj mellettem! Időpontja: 2013. július 15-21.

szathmáry Melinda

piaristák

kisablak a múltra a rendtartomány gyűjteményei, a könyvtár, a levéltár és a múzeum olyan nyomtatott, írott és tárgyi emlékeket őriznek, amelyek kaput nyitnak magyarország és a piarista iskolák múltjába. néha azonban a kisablakon is be lehet kukucskálni.

koltai andrás

A komoly piaristák kutyája

1889

Az asztalt vaskos könyvek borítják, a körülötte ülők pedig szigorú tekintettel merednek – a kor szokása szerint – a távolba. Ők a rózsahegyi piarista kisgimnázium tanárai valamikor 1880 és 1882 között. Középen a még nevében is félelmetes Czápai Imre házfőnök-igazgató (3), körülötte pedig kollégái: Krasznyánszky Károly (1), Lopuschán János (2) és Szkokán Sándor (4) piaristák, valamint Vlkolinszky Dániel (5) világi tanár. Hátul Stefcsek János tornatanár és Szalkay József, a harmadik világi tanár állnak. (Akkoriban még a tanárok polihisztorok voltak. Vlkolinszky például magyart, latint, szlovákot, és természetrajzot, Szalkay pedig magyart, németet, földrajzot és történelmet is tanított.) A látvány bármely diákban félelmet keltene, de szerencsére az asztal alatt ott fekszik a rendház kutyája, aki fajtája szerint talán pumi lehet, és – gazdáival szemben – inkább kedvesnek, mint félelmetesnek, de mindenképpen kevésbé merevnek látszik (de emiatt életlen). (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Simonides-gyűjtemény, XXVII/38)

Laczkó Dezső vadászkutyája

1880

A lezser kalapos urak társasága szintén tudós, de még fiatal piarista tanárokból áll, akik 1889-ben Veszprémben tanítottak. Hátul Hénap Tamás és Hám Antal látható, akiket később tartományfőnökké is megválasztottak. Elöl balra Laczkó Dezső, a Bakony geológiájának eltökélt kutatója ül, mellette Wagner Antal, a rend későbbi római asszisztens generálisa, középen pedig Bolgár Mihály, aki nemcsak elméleti fizikus és meteorológus volt, hanem kútvizsgálataival ő alapozta meg Veszprém város vízhálózatát is. (Hat évvel később, 34 évesen szívroham vitte el). Jobboldalt a latin-görög szakos Szegess Mihály és a történelem-földrajz szakos Nyilassy Károly ülnek. A társasághoz itt is tartozik egy kutya, méghozzá egy német hosszúszőrű vizsla, amelyik tudvalevőleg vadászkutya, tehát nyilván Laczkó tanár úrhoz tartozott, akinek nemcsak a kőzetek és őslénymaradványok gyűjtése, hanem a vadászat is szenvedélye volt. (Piarista Múzeum, Fényképgyűjtemény, Simonides-gyűjtemény, XXXIX/11.)

piaristák

0 0 1 t s e p a tása d n o u b B gi rendház a ré

 esztendeje,  augusztusától három hónapon át zajlott a régi budapesti piarista rendház városház téri szárnyának bontása, amelynek helyén ugyanazon év decemberében megindult az új piarista székház építése hültl dezső terve szerint. közel

1913. augusztus 16-án kezdődött meg a régi budapesti piarista rendház Városház téri szárnyának bontása. Trattner Ferenc építési vállalkozó október 15-re végzett a munkával, majd december 2-án a lebontott rész és a Városház tér helyén megindult az új piarista székház építése Hültl Dezső terve szerint. Mivel a régi főbejárat és a kápolna is lebontásra került, a megmaradt déli szárnyon, a plébániatemplom sarkával szemközti szoba helyén nyitottak ideiglenes főbejáratot, a kápolnát pedig átköltöztették a Duna-parti rész II. emeletére, a korábban konviktusnak, majd könyvtárnak használt terembe. Az épület ezen részét 1917-ig használták a piaristák, majd állami tulajdonba került, és a Népjóléti Minisztérium működött benne. Ott intézték a háborús károsultak és menekültek ügyeit. Végül 1931-ben lebontották, és helyén parkot alakítottak ki, amelyben, 1932-ben Erzsébet királyné szobrát (Zala György műve) állították föl. (A szobrot 1953ban lebontották, majd 1986-ban az Erzsébet híd budai hídfőjénél helyezték el.)

A bontás alatt álló piarista rendház a Városház tér felől 1913 szeptemberében. Jobbra a mai Március 15. tér házai és a Péterffy-palota (Százéves étterem), mögöttük pedig a görög ortodox templom két tornya látszik.

A félig lebontott piarista rendház a Kötő utca (ma Piarista utca) felől. piaristák

hivatás

NEVELÉS ÁLTAL EVANGELIZÁLNI

Beszélgetés labancz Zsolt tartományfőnök atyával

evangelizáció, hitre nevelés iskoláinkban címmel tartott pedagógiai szakmai napot februárban a piarista tartományfőnökség intézményei részére. a találko-

zón elhangzottakról, a jövőbeli tervekről és irányokról kérdeztük labancz zsolt tartományfőnök atyát.

– Mikor fogalmazódott meg először az Evangelizáló Iskola projekt gondolata és milyen igények mentén jött létre a kezdeményezés? – A legutóbbi egyetemes káptalan fő témaköre a piarista rend szolgálata volt, erre utal a káptalan mottója: „Docere audeo” – vagyis „Van merszem tanítani/merek tanítani”. A káptalan egyik dokumentuma, a Lelkipásztorkodásra épülő iskola, azzal foglalkozik, hogy hogyan állítsuk központba a „hitre segítést” intézményeinkben, hisz piarista küldetésünk fő alappillére a nevelés által evangelizálni. A magyar rendtartomány az egyetemes rendi kezdeményezést követve a saját káptalani tervében feladatul tűzte ki az elkövetkező négy évre, hogy átfogó lelkipásztori tervet készítsen iskolái számára. A tartományi projekt megfogalmazása szerencsésen egybeesik a Hit évével, amelyet XVI. Benedek pápa hirdetett meg a 2012-13-as időszakra. Távolabbra tekintve bízunk abban is, hogy ha sikerül megfogalmaznunk saját, piarista lelkipásztori tervünket, akkor ez mintaként szolgálhat majd más katolikus iskolák számára is – ez egy igazi piaristás hozzájárulás lenne a Hit Évének egyházi kezdeményezéséhez. Hogyan is zajlik a hitre nevelés intézményeinkben? Mit és hogyan teszünk? Miért épp ezeket a tevékenységeket végezzük? Ezeket a kérdéseket próbáljuk minél teljesebb körűen megválaszolni. Amikor a rendszerváltást követően újraindultak az iskoláink, akkor értelemszerűen az addig is működő két intézmény, a kecskeméti és a budapesti gimnázium volt az elsődleges minta. Viszont mára egyértelműen tapasztaljuk, hogy az elmúlt 15-20 esztendőben igen sokat változtak a diákok és maga a társadalom is. Ezért szükség van a reflexióra, új megközelítésekre, továbbgondolkodásra, tanulásra. – A rendtartomány februárban megtartotta a témakörben első közös szakmai fórumát iskoláinak bevonásával. Hogyan zajlott az esemény, mik voltak az elsődleges tartalmi pontok? – A találkozóra meghívtuk összes közoktatási intézményünk vezetőjét, illetve azokat a kollégákat, akik kiemelt szerepet kapnak az iskolán belüli evangelizációs tevékenység területén. Két dolgot kértünk tőlük előzetesen: állítsanak össze egy részletes listát arra vonatkozóan, hogy pontosan mit tesznek az evangelizálás, hitre ne8

piaristák

velés tekintetében intézményükben. Miért pont ezeket a tevékenységeket végzik, és működnek-e ezek? Mik a várt hatások? A másik feladat egy olyan prezentáció összeállítása volt, amelyben összefoglalják mindazon tevékenységeket, amelyek az evangelizáció területén számukra kiemelten fontosak, de valami miatt mégsem működnek igazán a gyakorlatban. Ezt úgy is megfogalmazhatnánk: „tisztelet a valóságunk iránt”, a valóság feltérképezése erősségek és fejlesztendő pontok vonatkozásában. Egyrészt lássuk egyben, hogy milyen erőfeszítéseket tesznek már most a kollegáink ezen a területen, másrészt pedig tiszteljük munkájukat. A közös munka és a prezentációk tagozatonként zajlottak; külön dolgoztak az alsó és a felső tagozat képviselői, külön a „középiskolások” s külön a kollégiumi felelősök. Az előadásokat követően volt lehetőség a hallottak megvitatására, reflektálhattunk egymás tapasztalataira. A folyamatnak az együttgondolkodás egy nagyon fontos része, hisz nem egyetlen központosított terv alapján fogunk elsődlegesen működni, hanem olyan – hol konkrétabb, hol általánosabb – elveket szeretnénk megfogalmazni, amelyeket minden iskola magára tud vonatkoztatni. Ezekben az elvekben viszont minden érintett szereplő egyet kell, hogy értsen. – Úgy tudom, a szakmai fórumon részt vett előadóként egy neves szakember is. – Igen, meghívtuk dr. Pusztai Gabriella szociológust, az MTA doktorát, aki a Debreceni Egyetem Neveléstudományi Intézetében tanít, és kiemelt szakterülete az egyházi iskolákban zajló pedagógiai, nevelési tevékenység vizsgálata. Részletes és érdekes előadást tartott Eredményes-e az egyházi iskola a vallási szocializáció terén? címmel, amely azt vizsgálta, hogy mérhető-e egyáltalán az eredményesség, s ha igen, mitől lesz eredményes e tekintetben egy iskola. Emellett behatóan foglakozott a vallásosság különféle dimenzióival: az ideológiai, rituális, kognitív, érzelmi és konzekvenciális dimenziókkal. Mennyire életvitelt alakító a vallás? Az emberek hétköznapi cselekedeteiben mennyire jelenik meg vallási meggyőződésük? A társadalomban hogyan alakul a vallás szerepe? Dr. Pusztai Gabriella részletes felméréseket végzett egyetemisták körében arra vonatkozóan, hogy a viszonylag fiatalkorban (pl. középiskola alatt) vallásos nevelést kapottak miként viselkednek, élnek a későbbiekben. A kutatás eredménye egyértelműen megmutatta, hogy a vallásos nevelésnek komoly hatása van a diákok

életére vetítve: megmutatkozik a tanulás, a munka, a közösségi elköteleződés terén. Egyértelmű, hogy a tantestület, mint egész, komoly szerepet hordoz az értékközvetítésben, nem egyszerűen az egyes kollégák szerepe adódik össze, hanem új többlet jelenik meg a közösségi működés által. A szakember szerint szükséges, hogy a személyes tanár-diák kontaktus legyen meg a tanórákon kívül is, emellett ne individuumokat neveljünk, hanem közösségi kapcsolatokat építsünk. Az élményközpontúság, az interaktivitás, a saját problémák felvetésének lehetősége a hittanórákon, a szülőknek, mint egyfajta szövetségeseknek a bevonása az iskolai életbe, vallási nevelésbe szintén fontos szempontok. Az előadást hallgatva egyszerre éreztük, hogy az elmondottak megerősítik törekvéseinket, gyakorlatunkat, s ugyanakkor provokálnak is minket. – A piarista működés során gyakran találkozunk e kifejezéssel: személyes kísérés. Mit jelent ez a gyakorlatban? – A piarista iskola személyre szabott iskola, amely szeretné komolyan venni, hogy minden diáknak sajátos útja van; a személyeket nem lehet sablonokba rendezni. A személyes kísérés azt a tanárral, mentorral vagy más segítő személlyel való kapcsolatot jelenti, ahol megvalósul ez a személyközpontúság. Sokféle fóruma lehetséges ennek: ide tartozik a lelkivezetői kapcsolat, az osztályfőnöki feladatnak is részét képezi ez a fajta figyelem, s vannak iskoláink, ahol segítői hálót, mentori rendszert építettek ki, hogy tudják segíteni a problémásabb vagy több figyelmet igénylő diákokat. Ilyenkor a mentor változó intenzitással – hetente, kéthetente – személyesen leül beszélgetni a rá bízott diákkal, hogy segítse őt a napi küzdelmekben, kérdésekben. S természetesen ide tartozik a bűnbánati liturgiák alkalmával, a szentgyónáshoz kapcsolódó beszélgetés is. – Hogyan értékeli a találkozót összességében, milyen formában alakul a folytatás? – Úgy látom, a találkozó nagyon jól sikerült. A szakmai fórum eredményeként elindult egy nyitottabb gondol-

kodás, párbeszéd. Érezhető volt a kollégákban az igény a továbblépésre, a megkezdett folyamat folytatására. A beszámolókat hallgatva mindnyájunk számára világos volt, hogy az iskoláink milyen nagy hangsúlyt fektetnek erre a területre, milyen sok energiát fordítanak az evangelizációra. Az iskolák többsége érzékeli, hogy komoly változás zajlik jelenleg, s keresik az ügyes válaszokat pl. a hittan differenciált oktatásával – kezdő hittanosok, „pogánykák”, gyakorló keresztények – vagy épp a személyesebb jellegű foglalkozásokkal. Következő lépésben szükségesnek látjuk, hogy legyen lehetőségünk saját élményeink feldolgozására ezen a téren. Hiszen amikor evangelizációról, hitre nevelésről beszélünk a diákokkal kapcsolatban, a gondolkodásunkat és a gyakorlatunkat nagyban meghatározza az, hogy személyesen minket mi segített hitünk alakulásában, mélyülésében. Világosan látszik, hogy szükséges lesz az alapfogalmaink tisztázása is: mit jelent az evangelizáció, preevangelizáció, humanizáció? Izgalmas volt az egyik iskolai beszámoló alapokat érintő kérdése: mit is jelent az, hogy mi keresztényként alakítjuk az iskolát? Hiszen az, ahogyan a kapcsolatainkat alakítjuk, ahogyan együttműködünk egymással, ahogyan a konfliktusainkat kezeljük, ahogy tiszteljük a másik személyét, ahogyan megéljük ünnepeinket – ezek mind-mind nagyon fontos üzenetet közvetítenek, olykor hosszabb távon és mélyre hatóbban, mint a szavaink. Amikor evangelizáló iskoláról beszélünk, ez nem jelentheti csak azt, hogy mi, tanárok evangelizáljuk a diákjainkat, képtelenség lenne ez. Nekünk magunknak is evangelizálódnunk kell, hogy azután ezt a kincsünket tudjuk felkínálni, erre tudjuk meghívni a ránk bízottakat is. Nagy öröm volt számomra látni, hogy mennyire elkötelezettek vagyunk diákjaink hitre nevelésében, s hogy iskoláinknak, küldetésünknek ezért a központi területéért is mennyire együtt, közösen viseljük a felelősséget mi piarista szerzetesek és világi kollégáink. Szathmáry Melinda

piaristák

Nagyböjt

Húsvét

Ecce Homo… Sötét, bűntől terhes fellegek tornyosulnak. Ég és Föld összeérni látszik. Tüzesre hegyezett villámok szabdalják a sűrű levegőt, és nem jön a megkönnyebbülés. Éjszaka üres tekintetek meredtek a vak semmibe, a kapkodó lélegzetvételek riadt zihálássá váltak. A kopácsolás dübörgésként visszhangzott a szívekben. Szeretnénk becsukni a szemünket, de a látvány fogva tart. Nem vad és tébolyult… szelíd erőszakkal von magához. Talán még reménykedünk, hogy csak vízió, de már ez is értelmetlen vágy. A három kereszt ott áll a Golgotán. Még csak fa, és hitvány anyag, még bölcsen eltűri, hogy az ember formálja – a titok benne van – eljön az idő, s csodálatos misztériumként ő alakítja az embert. S mi céltalanul téblábolunk a Kereszt tövében… hitetlenül, meghasonlott lélekkel, kicsinyes gondjainkba veszve, vaksággal megverve, földre… mindig csak a földre… szegezett tekintettel. Kétségbeesetten számlálgatjuk boldogságperceinket… Elég-e a megváltáshoz?! Diadallal harsogjuk, hogy fegyverünk a hit, de az első gödörbe tehetetlenül bukunk bele. A bensőnket megbéklyózó szorítás nem enyhül… Hirtelen vakító fény ébreszt a bénító kábulatból… mintha nyúlni készülne a Menny, hogy hűséges Fiát befogadja. A Csoda megtörtént: a kereszt, az a KERESZT, ott a két másik jeltelentől övezetten hirtelen élni kezd: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet.” Csak Isten tud ilyen emberien gyötrődni. A véres cseppek, ím meghozták a könnyülést: Fontos vagy… érted tettem… áldozatom megnemesített… már nincs, ami félemlítsen… veled maradok az örök találkozásig. Íme, az ember! Kertészné Tóth Éva, Nagykanizsa

A nagyböjt ma a keresztény ember számára az élet megújításának ideje. A böjt hármat foglal magába: a lelki felkészülést, a testi böjtöt és az alamizsnálkodást. A testi böjt hamvazószerdával kezdődik és a húsfogyasztás tilalmát jelenti a pénteki napokon. A lelki felkészülésnél imádsággal gyakoroljuk a böjti ájtatosságokat. Az alamizsnálkodásnál a legkisebb alamizsna már az Úr választottjai közé segít. Nagy Fruzsina 4.a, Mosonmagyaróvár

piaristák

Én is Emmausz szeretnék lenni Talán nem túlzás azt állítani, hogy az utóbbi néhány évtizedben az Emmausz rendtartomány a megújulás kiindulópontja volt az egész rend számára, sok megújulási kezdeményezés indult el onnan. Egy interjúkötetet olvasgatok: öt éve a Fokoláre Mozgalom irányítását egy olasz ügyvédnő, Maria Voce vette át, akit derűs és lángoló szívű egyénisége miatt Emmausnak nevezett el Chiara Lubich, az egykori alapító. Annyira szép ez a név! Úgy tűnik, Emmausz mindig valami jó dolog forrása. Mennyire jó lehet Emmausnak lenni! De mit is jelenthet ez? Bár Jézus az út kezdetétől az emmauszi tanítványokkal van, ők képtelenek felismerni. Búslakodnak: Jézus próféta volt, hatalmas tettekben és szavakban, de sajnos halálra ítélték, keresztre feszítették: a halál pedig eltemette magával azt az „értelmet” és „reményt” is, amely az ő személyéből, a vele való életközösségből született meg a szívükben. Az emmauszi tanítványok történetében egymást követik az elválások és eltávolodások: a két tanítvány eltávolodik Jeruzsálemtől és a tanítványok csoportjától is; köztük is távolság feszül, egymással is vitatkoznak, egymást sem értik, de főleg Jézustól vannak távol, akit idegennek néznek. Minden megváltozik azonban, amikor az, aki mellettük lépked, elkezdi megmagyarázni „azt, ami az Írásokban róla írva van”. A feltámadt Jézus tehát visszatér övéi közé, velük együtt él és értelmezi az Írásokat, megvilágítja emberek közti szolgálatának, szenvedésének és halálának értelmét. És ez az a pillanat, amikor a tanítványoknak is „lángol a szívük”. A „tűz”, amelyet megtapasztal-

A Feltámadott itt jár közöttünk Jiří Wolker „A keresztre feszített szív” c. versében Jézus sebeit nyíló, piros virágokhoz hasonlítja: nak, a Szentléleknek a tüze. Emmauszba érnek, de Jézus úgy tesz, mintha továbbmenne, nem erőlteti rá magát a két tanítványra, de amikor ők jó szívüktől vezérelve nem engedik őt kinn a sötétben, hanem behívják éjszakára a házba, vagyis beengedik az életükbe, akkor nagy ajándékot kapnak: fel tudják ismerni őt a „kenyértörés” gesztusában. Jézus ezután „eltűnt a szemük elől”. Nem látják, de most már nem gondolják azt, hogy nincs velük! Velük van! A tanítványok késlekedés nélkül, örömteli szívvel visszatérnek Jeruzsálembe, a többi tizenegyhez, akik apostoli tekintélyükkel megerősítik Jézusról szerzett tapasztalatukat: „Valóban feltámadt az Úr és megjelent Simonnak.” Milyen hely tehát Emmausz? Emmausz az a hely, az a tér, ahol a tanítványok felismerik Jézust, ahol rátalálnak egymásra is, ahonnan – a letargia után – újra útnak indulnak, ahonnan elindulva újra felveszik a kapcsolatot a többiekkel, ahonnan erőt merítenek, hogy Jézushoz hasonlóan ők is szétosszák kenyérként életüket az embereknek, ahonnan reményt kapnak, és már nem menekülnek el a kereszt elől, hanem visszamennek a szenvedés helyére. Emmausz tehát közösséget, kommuniót teremt. Lehetővé teszi, hogy a szomorú, kereső ember rátaláljon az igazságra, hogy életközösségre lépjen Jézussal, hogy életét a megfeszített és feltámadott jelenlétében élhesse, hogy a többi tanú tanúságából megerősítést kapjon. Emmausz lehetővé teszi, hogy a tanítványok önmagukra, egymásra és Jézusra találjanak. Én is Emmausz szeretnék lenni!

„Én vagyok a szeretet, és virágzom, piros, nyitott seb a virágom, hogy minden kétkedő, kit a vas élet marka szorít, belém márthassa ujjait.” Ha Isten egy páholyból nézné vergődésünket, jogosan gyűlöletes lenne szemünkben. A bűn sajnos ilyenné torzítja istenképünket. Ha megbánom bűneimet, Jézus vére hófehér tisztára mossa lelkem, és újra annak az Atyának képe rajzolódik ki elém, aki naponta kimegy a kapuba, és várja vissza tékozló fiát. – Ezért soha nem lehetek eléggé hálás neki. Farkas István SP, Mosonmagyaróvár

Tőzsér Endre SP, Budapest

piaristák

Milyen tizenkettedikesnek lenni a pesti piárban?

BUDAPEST

Körkép

Az igazgató és az osztályfőnökök után ebben a számban kié legyen a következő megszólalási lehetőség? Használjuk ki az utolsó alkalmat, mielőtt elballagnak: felkértük néhány 12-es diákunkat, írják le, hogyan érzik magukat most nálunk.

Reggeli impressziók Szerda reggel. Már épp elég kipufogó-gázt beszívtam, minden valamire való női alakot végignéztem, mikor elérem az iskola bejáratát. Szalagomat gondosan megigazítva rohanok immár a negyedikre (hiszen végzősként már egészen fentről szemlélhetem a várost). Nulladik óra lesz, nem szeretnék elkésni – az még egy tizenkettedikesnek sem áll jól, ráadásul már nem is divat. Biccentek a takarítónéninek és a terembe lépve felkeltem az ott éjszakázó osztálytársakat is. Lepakolok, s rohanok a terem felé – de ezúttal már nem kell holmi tizenegyedikesként félrelökni a kisebbeket, maguk nyitnak utat nekem. Pedig nem is ordítottam… De ami még meglepőbb – persze túllépve a nekem is hangos „Laudetur”-ral köszönő hetedikes diákok jelenségén – a tanárok sem ordítanak rám, sőt, egész kedvesen üdvözölnek, ha szembetalálkozom velük. Persze azért én is lassítok, mert már az effajta lázadáson is túl vagyunk. A teremhez érve két kézfogás között azt is megtudom, nyelvtanból is kell majd érettségizni. Semmiség. Értek már hidegebb zuhanyok is a hat év alatt, ezért nyugodtan tudok az elkövetkezendő dolgozatra összpontosítani. Ekkor megszólal a csengő, s elkezdődik a nap. De idén talán nem is csak a nap, de az élet is.

Az utolsó 500 méter Nehéz összefoglalni, hogy mit érez egy „Tizenkettedikes”. Részben azért, mert valahol semmi sem változott hetedik óta: többé-kevésbé ugyanúgy bejárunk órára, a tanárok ugyanúgy kiabálnak, a diákok pedig ugyanúgy 12

piaristák

alapítva: 1717 honlap: www.gimn.piar.hu ellenállnak, bár az egyesek és a pofonok mintha már ritkábban röpködnének. Valamilyen szempontból mégis egészen más ez az év. Hisz ez az utolsó, és közeledik az érettségi (vagy mi közelítünk hozzá, attól függ, hogy milyen inerciarendszert választunk). Tizenkettedikesnek lenni kissé olyan érzés, mint amikor a sportoló a maraton utolsó ötszáz méterébe ér: fáradt, izzadt, de mégis minden erejét beleadva, gyorsabban, mint a verseny során bármikor, fut tovább a célig.

Cseberből vederbe Elérkeztünk ahhoz a ponthoz, aminek jelentőségét eddig – azt hiszem – nem igazán láttuk át reálisan: letelt a hat év, amit kaptunk. Ilyenkor jut eszembe, hogy a Remény rabjaiban a foglyok gyakran ábrándoznak arról, milyen jó is lenne végre már szabadulni a Shawshankből; aztán amikor a könyvtárost – aki élete nagy részét bent töltötte – kiengedik, megnyílik a világ, csak a barát marad kevés. Valami hasonlót érzek mostanában én is, bár én még nem szabadultam. Mikor az évek során egymás között arról beszélgettünk, milyen kemény is a piarista diákok élete, milyen sokat várnak el tőlünk a tanárok, mert mindegyik azt hiszi, hogy csak a saját tantárgya létezik stb., bizonyára mindannyiunk fejében átvillant a gondolat, hogy a ballagás és az érettségi után mindez valamilyen szinten megszűnik. Hát, én nem is tudom. Lehet, hogy mégsem szűnik meg. Az érettségi gondolatát is mindig elhessegettük, aztán most mégis itt van, s már csak azzal a sovány boldogsággal tudjuk magunkat vigasztalni, hogy még mindig van hátra néhány hét. Gyenge érv az örömre, ráadásul igen vészterhes heteknek nézünk elébe. De végül is majdnem ugyanazt kell tennünk, amit eddig is, megfogadni az igen

PIARISTA ISKOLA Budapest

expresszív lenini szentenciát: Tanulni, tanulni, tanulni! És ha elmentünk, akkor is. Egy másfajta élet következik most; azt reméltük, jó lesz, de ahogy közeledünk hozzá, egyre félelmetesebb. Nem szabadulunk, csak átvisznek minket egy másik „börtönbe”. Ha távozásunk után, gyerekes bosszúállásképpen méltóztatnánk felrobbantani néhai tanári karunkat, azért már más adná nekünk az intőt; ezek után más szabályok fogják korlátozni életünket, nagyobbak és ismeretlenebbek. Az ember általában sosem annak örül, amiben éppen van, de én most mégis mindenkinek azt javaslom: örüljön, amíg idejárhat!

És nem fog hiányozni az osztály? Mindig csak valami távoli árnyként gondoltam 2013 júniusára. Azaz, nem is árnyként, hanem inkább az igazi szabadság, önállóság és felnőttség kezdetére. Alig vártam, hogy harsonaszó és kitörő ováció közepette magam mögött hagyjam végre a gimnáziumi éveket is. Most, hogy egyre rohamosabban közeleg a nyár, már nem is ilyen egyértelmű az öröm. Mikor az ablakon kinézve a vakáción ábrándozva hallgatom a madarakat és nézem a rügyező fákat, vagy a Március 15. téren pulóverben napozok, az is eszembe jut, hogy a nyár közeledtével mindjárt jön az érettségi, felvételi és az évvége. Az utolsó évvége. A szalagavatóra készülve, egy táncpróbán kérdezték meg tőlem, hogy „És nem fog hiányozni az osztály?”. Azon a borongós, januári szombat estén döbbentem rá teljes valójában, hogy az utolsó félévemet töltöm ezekkel az emberekkel, akik jelenléte a hat év alatt olyan természetes volt. Mikor (ezúttal remélhetőleg) szeptemberben újra iskolapadba ülök, már nem a szokásos padtárs vár majd, nem kérdezi meg senki sem, hogy angolból volt-e valami, és ami még fontosabb, hogy nem kell majd magyar előtt a másik 12. osztályból kötetet szerezni és osztályfőnökin törizni.

Sajnos egyre gyorsabban múlik az idő, de a jó táborok is a végük felé válnak a legjobbá, amikor tudjuk, hogy mindjárt haza kell menni. Remélem a következő pár hét is ebben a szellemben telik majd el, és azt is, hogy az osztálytalálkozókon még jó sokszor újraéljük majd közös élményeinket.

Nekünk nem lesz többé Piarista Gimnázium (?) Nehéz ebben a néhány sorban felvázolni, hogy milyen életérzéssel jár ez az egész végzős év. A röpdolgozatok és feleltetések elveszítik a súlyukat, hiszen az érettségi mellett ezek olyan kis mellékes dolgok. A hetedikes kezdősök irigykedve és bámulva néznek ránk, mert minket már egy egész picit másként kezelnek a tanárok, kicsit lazább velünk mindenki. És persze az ebédre várva is mindig a nagyok valahogy előre kerülnek. De ennél sokkal jobb érzés, mikor a csocsónál egy csapat kissrác, akik csak most szöktek meg a rövidnadrágból, örömmel adta át az asztalt, mert sokkal jobb nézni minket, nagyokat, ahogyan mi csocsózunk. És ez talán így is van rendjén. Én is kicsit félve és kíváncsian néztem régen a nagyokra, mert ők biztosan tudnak valamit, ha már ennyi évet átvészeltek ezek között a falak között. Persze azért a mi vállunkat nyomja egyre inkább az érettségi súlya. Ez mindig csak a végzősök dolga, a többiek még alig-alig gondolkodnak ilyen távoli, jövőbeli nehézségeken. De hát ezen is túl kell lenni, és az „öregeket” megkérdezve a végzős évnél kevés maradandóbb emlékünk lesz. Úgyhogy én is csak úgy állok a tizenkettedikhez, hogy minél többet együtt kell lennem azokkal az emberekkel, akikkel már 6 éve ugyanazt élem meg a piárban. Már csak néhányat alszunk és itt a május a nyakunkon, mi pedig ballagunk és érünk és mehet mindenki az egyetemre, és nem lesz többet Piarista Gimnázium, piár-nyakkendő, 0. óra, Memoriter Fesztivál, meg udvaron ücsörgés. Bár azért remélem, marad belőle nekünk is valami. A pesti 12-esek képviseletében: Balogh Domonkos, Bednárik Dániel, Hajba András, Nemes Máté, Ónodi Béla, Pál Gergely, Sándor Máté, Schmutzer Áron, Szentpáli Kolos, Varga Dániel

piaristák

Portré-Páros-Portré

GÖD

…akiket már huszonkét éve meghívtak a közösségre Bár sok dolog történt velünk az elmúlt időszakban, a legfontosabbnak mégis azt tartjuk, hogy megszületett iskolánk missziója, s annak mentén alapértékeink is: igazságkeresés, tisztelet, felelősségvállalás, együttműködés, nyitottság, elfogadás, önállóság. Immáron leírva is fontosak, s meghatározzák azt, ahogyan mi Gödön élni próbálunk. Mindegy, hogy németterem vagy kőműves műhely. Hogy osztályfőnök vagy mester. De a folytonosságot is biztosítja, hogy azok, akik alapítás óta részei a mi közösségünknek, már huszonkét évvel ezelőtt is így gondolkodtak. Van a „régi iskolaépületben” a második emeleten egy kék színű terem, ahol körben a falakon térképek, uniós zászló, meg testvériskolai kirándulások fotói láthatók. A füstüvegen jól kivehetők a tavalyi német érettségi feladatai, de a szakmai szótár körvonalai is. Ez Kornél birodalma, ahol, ha kinyílik az ajtó, nyolctól néha este nyolcig gyorsan fogy a táblafilc, de ahol az erős igék mellett terítékre kerülhetnek jóval nehezebb kérdések is…

Névjegy Ballagó Kornél név: 45 életkor: lyfőnök foglalkozás: némettanár/mentor/osztá együttműködő!” te, őszin tt, nyito jelmondat: „Légy mindig

– Mióta vagy Gödön? – Az alapítás, azaz az első pillanat óta. Úgy kerültem ide, hogy a felsőgödi Németh László Általános Iskolában tanítottam, onnan hívott ide Golda Gábor. 1997-ig csak óraadó voltam, mert nem volt még annyi szakmunkás tanuló, mint most. – Mi az első meghatározó élményed az iskolából? – A legelső, alakuló értekezlet, ami az ácsműhelyben volt. Ott volt Jelenits atya, és azok, akik közül már csak ketten vagyunk itt Nagy Lacival. Belecsöppentem egy új közösségbe, aminek érezhető volt a lelki ereje és kisugárzása. Az a csapat egy közös célért dolgozott, jót akart alkotni. Ludmány Anti bácsi, Nemes Gyuri…életre szóló élmény volt velük dolgozni. A gyerekek itt nagyon igénylik a törődést, a beszélgetést. Jó, hogy őszintén, nyitottan lehet velük beszélni, a nehezebb dolgokról is. 14

piaristák

alapítva: 1991 honlap: www.g-piar.hu – Mit tartasz fontosnak ebben az iskolában? – Kicsi, áttekinthető, családias. Mindenki mindenkit ismer. Tudunk a gyerekekkel személyesen törődni. Ismerjük a családokat, ismerjük a problémákat, nem úgy kezeljük a viselkedésüket, hogy nem tudjuk, hogy a háttérben mi van. Fontos azt érezni, hogy ez egy közösség. Amikor egy gyerek elkerül, visszavágyik, visszajön, megkeres. Bekerül egy kiskamasz és érett, felnőtt korú embert engedünk ki. És ezt biztonsággal tesszük. Jó ezt a folyamatot látni, melynek végén megállja emberileg és szakmailag is a helyét. – Mitől lesz piarista szerinted a gödi iskola? – Pont a személyes törődéstől és az értékeinktől. Fontosak és küzdünk értük. Alapértékként, példamutatás által. Valóban a nevelés által akarunk evangelizálni, ahogyan a rend teszi. – Összehasonlítva a régebbi és a mostani iskolát, mi az, ami leginkább megváltozott? – Erősödött a csapatmunka. Változtak a gyerekek, nehezebb sorsúak kerülnek hozzánk, ami igényli azt, hogy csapatban tudjunk gondolkodni. Az oktatási rendszer is többször változott, de ehhez gyorsan tudtunk alkalmazkodni, ami erény. Volt, hogy elébe is mentünk változásoknak. Megjelent a mentori munka, ami most már nem csoportmunkát jelent, közös felelősségvállalást. Megjelent a fejlesztés... Sokkal strukturáltabb az iskola: közösségen belüli közösségek jelentek meg. – Számoltad-e valaha, hány gyereket tanítottál? Ezt nem lehet így nyilvántartani. Nemcsak azokkal foglalkozom, akiket tanítok, ismerem az összes idejáró diákot valamilyen szinten. – Mit tartasz eddigi pályád legnagyobb sikerének (örömének)? – Azt, hogy 15 évvel ezelőtt kiépítettünk egy ma is élő német kapcsolatot, a koblenzi Carl-Benz Schuléval, és a schönstatt-i nővérekkel. Több, mint 100 gyerek volt kinn, akiknek ez életre szóló élményt jelentett. – Melyik gödi alapérték a legfontosabb számodra? Miért? A felelősségvállalás. Példával kell nevelni és minden tettemért vállalni a felelősséget, a döntéseim következményeit. És fontos, hogy tudjunk közösségben gondolkodni. De ugyanennyire lényeges az őszinteség és az együttműködés is. Ezek önmagukban nem működnek, csak együtt kelnek életre.

PIARISTA ISKOLA GÖD A kőművesek apró, tanárinak nem nevezhető irodájában ülünk le. Odakint szó nélkül folyik a munka, épülnek a kémények… Néha elhangzik egy-egy poén, de mindenki a saját feladatára koncentrál, ahogy az egy jól összeszokott csapatban lenni szokott. A „mesterúr”-tól kérdeznek, kíváncsiak a véleményére, kikérik a tanácsát. Nagy Lászlónál, aki nekünk csak Laci, ilyen egy átlagos délelőtt. – Mióta vagy Gödön? – Az első perctől itt vagyok, 1991 szeptemberétől. Anno úgy kerestek meg otthon, hogy nem tudtam erről az iskoláról, és felkértek, hogy vállaljam. Gondolom, utánanéztek, ki milyen, kérdezték, munkában megbízható-e. Ez fontos nekem. Nem mindegy, hogy jelentkezel, vagy ismerve a hátteredet kérnek, hogy gyere. – Mi az első meghatározó élményed az iskolából? – Az egész világnézet meghatározó. Az az érzés nem egyszerű, amikor ballagnak. Szerintem én vagyok az egyetlen férfi tanár, akihez eljöttek szerenádozni. Ilyenkor érzed, megéri. Megköszönik a kínlódást, törődést. Egyébként én a magánéletüket is ismerem, lehet, hogy ezért is tudok hatni rájuk: fegyelmezem is őket, de tanácsot is adok. Nincs az, hogy rossz voltál, te rossz vagy, és elkönyvelem. Volt, hogy nem lehetett vele mit kezdeni, aztán elmondta, hogy otthon milyen. És működött a fordított pszichológia! El kellett volna küldeni, én meg mondtam neki: mától te leszel itt a brigádvezető. És megjavult, mert az volt a baj, hogy addig mindenhol csak belerúgtak, tőlem meg kapott egy feladatot. Sokukat megmentettem azzal, hogy kiálltam mellettük és így maradtak. Ez a valódi értéke ennek a munkának. – Mit tartasz fontosnak ebben az iskolában? – Sok minden fontos lenne…de nekem az az első észrevételem, hogy lelakott. Pluszt kell adni, hogy szebb legyen. Pl. mi a kőművesekkel minden héten szemetet szedünk. Ha mindenki lelkiismeretesen vállalná, jobb lenne. Sőt, mikor a gyerekek is látják ezt, nem fogják eldobni többet. Bármelyik műhelyt megnézed, nincs firka, összetört dolog… – Mitől lesz piarista szerinted a gödi iskola? – Mert ők alapították (nevet). Régen sokat beszélgettünk erről, tantestületi, meg személyes szinten is. Nekünk az volna a feladatunk, hogy a nincstelen réteg gyerekeit is szakmához juttassuk. Most a másféle „nehéz” gyerekeket akarjuk megmenteni. Anno a rend keményen bánt velük, de az akkori diákok értékelték ezt, és ha eljátszotta valaki az esélyét, akkor mennie kellett. Amit most csiná-

Névjegy név: Nagy László életkor: 54 foglalkozás: kőműves me ster jelmondat: „Inkább vál lalj kevesebb munkát, de az minőségileg jó legyen!” lunk, az is jó, de a gyerekek közben változtak. Nem az elméletünk rossz, hanem a társadalom. ’97-’98 környékén tíz családból nyolc élt együtt, kettő nem, ma pont fordított az arány. – Összehasonlítva a régebbi és a mostani iskolát, mi az, ami leginkább megváltozott? – A pénzügyi lehetőségek. Nem a fizetésre gondolok! Például decemberben rendeltem egy bizonyos anyagot, de még nem kaptuk meg, pedig a mostani munkához már kellene. Ez sajnos visszafog, így lassan ellehetetlenül a munka. – Számoltad-e valaha, hány gyereket tanítottál? – Nem. Volt időszak, amikor édesapám volt a másik oktató. 2001-től öt évig dolgoztunk így együtt: a kicsiket ő vitte, én meg ballagtattam. Régebben nem öt-hét, hanem bőven tízen fölüli létszám volt. Összesen több mint 100 fő. Meglepő, hogy akik a legtöbb noszogatást kapták, meg fegyelmezést, azok járnak vissza és a mai napig keresnek. Volt, aki azt mondta, ettől tért észhez, ami jó. Az viszont fájdalmas, hogy régebben a szülőkkel közelebbi kapcsolatot lehetett teremteni, most már nem. Nem igazán jönnek, érdektelenek. – Mit tartasz eddigi pályád legnagyobb sikerének (örömének)? – 2004-ben megkaptam a Tartományfőnökségtől a Szent Gellért-díjat. Emellett két templomot is építettünk, Gödön az Ilka Csárdát, Mogyoródon üzemet, de lehetne még sorolni. Ezek mind sok százezer ember számára maradandók tudnak lenni. Ha a gyerekekre gondolok, akkor az a fontos, hogy az osztályok 90%-ának ugrásszerűen megnőtt a tanulmányi átlaga az utolsó évre. Az előző csoport, akik tavaly végeztek, 2,3-ról indultak, és 4,7 lett a végén. A záróvizsgán pedig lettek 100%-os eredmények. Ez valahol az én érdemem… – Melyik gödi alapérték a legfontosabb számodra? Miért? – Nem lehet őket szétválasztani. Bármelyik sérül, az egész nem működik… Besze Erika

piaristák

kapcsolatok gazdag világa

kecskemét

téli programmozaikok Kecskemétről

Lelkiség, hitre nevelés Január 21-én a három kecskeméti egyházi iskola (Piarista Iskola, Szent Imre Katolikus Általános Iskola, Református Kollégium) közös ökumenikus ifjúsági imaórán vett részt a református templomban. A közös áhítaton minden iskola diákja mondott egy-egy fohászt. A nagyböjti időszak kezdetén, hamvazószerdán tanulóink diákmisén vettek részt, melynek keretében hamvazási szertartást végeztünk. Február 27-én hittanáraink szakmai napon vettek részt a miskolci Fényi Gyula Jezsuita Gimnáziumban, viszonozva ezzel az ottani kollégák tavalyi látogatását, amelyet még a Ward Mária Leánygimnáziumban tettek. Három bemutató hittanórán vettünk részt (5., 9., 12. évfolyamos diákcsoportokban), majd közös tanácskozás keretében kiértékeltük a látottakat, valamint áttekintettük az intézményeinkben folyó hitre-nevelési és evangelizációs gyakorlatokat, sajátságokat. Reményeink szerint jövőre is folytatódik a hittanos szakmai együttműködés intézményeink között.

A kultúra világa December 13-án író-olvasó találkozón iskolánk vendége volt Telegdi Ágnes Aranykönyv-díjas írónő. Az alsós gyerekek jó hangulatú délutánt tölthettek együtt a népszerű írónővel, aki saját készítésű fotóival illusztrálja könyveit. A Magyar Kultúra Napja (január 22.) alkalmából gimnáziumunkban a váci piár diákjai tartottak József Attila 16

piaristák

alapítva: 1714 (1993) honlap: www.kecskemet.piar.hu költeményeiből emlékezetes zenés irodalmi előadást dísztermünkben. Második előadásunk Szent László király magyarországi kultuszát mutatatta be. Előadónknak, Dr. Medgyesy Schmikli Norbertnek a jelenlévő majdnem 400 diákunkat sikerült a közös éneklésre rávennie. A Magyar Kultúra Napjának megünneplése a felső tagozatban új módon történt. A tudományterületek jeles képviselőiről a 7. és 8. osztályosok kiselőadást készítettek, s forgószínpadszerűen mutatták be igényesen elkészített prezentációjukat évfolyamtársaiknak. Az 5. és 6. osztályosok a népi kultúrával közvetlenül is kapcsolatba kerülhettek a népi játékok tanulása és a fonás technikájának elsajátítása révén. A foglalkozásokat a 8.a és 8.b-s diákok vezették igen nagy szakértelemmel. A magyar kulturális élettel való komoly ismerkedést egy fergeteges össztánc zárta a tornateremben, ahol iskolánk néptáncosai táncra invitálták nebulóinkat. Gimnáziumi diákszínpadunk idén Hordós Csaba: Mese a lusta fiúról, aki nem is volt olyan lusta, mint lehetett volna c. darabját vitte színpadra. Az óriási sikert aratott

bemutatóra február 3-án, a gimis farsangi diákfesztivál előtt került sor. (A darab egy későbbi előadását Cseke Péter, a kecskeméti Katona József Színház igazgatója is megtekintette.) Gratulálunk diákszínészeinknek, különösen is a darab rendezőjének és jelmeztervezőjének, Hegedűs Judit tanárnőnek, továbbá a pazar díszleteket megalkotó Szalai Sándor tanár úrnak.

PIARISTA ISKOLA kecskemét Február 19-én alsós versmondó kisdiákjaink szavalataikkal csalogatták a várva-várt tavaszt. A gyerekek által elmondott költemények között időnként kedves tavaszváró énekek csendültek fel. Külön érdekessége volt a találkozónak, hogy a verselő gyermekek egy-egy saját rajzzal is illusztrálták az elmondott költeményeket. Idei tanévünk második ifjúsági koncertjén mind a gimnáziumban, mind a felső tagozaton két kiemelkedő művész, Várnagy Andrea és Farkas Zsolt lépett fel, akik négykezes zongorajátékukkal a komolyzene sokszínűségét és kifejezőerejét mutatták be számunkra. A zeneművek és a köztük elhangzó versek az élet dicséretéről, szépségéről szóltak. Új kezdeményezésként február 25-én és 26-án rendeztük meg felső tagozatunkon az idegen nyelvi napokat. A diákok színes projekteket készítettek Franciaországról, Németországról és Nagy- Britanniáról, amelyeket az iskola aulájában állítottunk ki. A rendhagyó idegen nyelvi órákon az egész osztály együtt volt, hogy megismer-

kedjenek az iskolában tanult többi idegen nyelvvel is. A diákok egymást tanították számolni angolul, németül és franciául. A szituációs játékban a brüsszeli parlament tagjaiként mutatkoztak be a csoportok három idegen nyelven. Az óra végén mindannyian eltáncoltuk a francia sí táncot, amely igazi móka volt, majd mindenki megkóstolhatta a gyerekek által készített angol, német, francia édességeket. Nagy Attila

Utazás, testvériskolai kapcsolatok

is szer veződött Az idei tanévben négy iskolai sítábor diákjaink számára: letén (Fazekas • Erdélyben, a Hargita-hegység terü András tanár úr szer vezésében) ul Attila tanár úr • Magyarországon, a Mátrában (Vaz szer vezésében) h József tanár úr • Szlovákiában, a Magas-Tátrában (Vég szer vezésében) nkkal együtt • Ausztriában, salzburgi testvériskolá n). sébe (Talmácsi József tanár úr szer vezé

Január 13–20. között került sor pontoise-i testvériskolánk diákjainak magyarországi viszontlátogatására. A Párizs melletti École Saint-Martin de France 17 diákja látogatott hozzánk Béatrice Blot és Olivier Roibin kísérőtanáraikkal. A programok során vendégeink ismerkedhettek iskolánkkal, Kecskemét és Budapest nevezetességeivel, a magyar lovas hagyományokkal Lajosmizsén, illetve pihenhettek a kecskeméti Élmény- és Termálfürdőben, továbbá látogatást tettek francia és angol nyelvórákon. A francia diákok a hétvégét a magyar cserediákok családjainál töltötték. A cserediák-kapcsolat jövőre újra folytatódik, amikor újabb magyar diákok látogatnak majd el Pontoiseba és Párizsba. Köszönjük Dr. Ráczné Komjáti Rita tanárnőnek francia vendégeink magyarországi programjainak megszervezését. 7-8-9. évfolyamos diákjaink számára Közép-európai piarista iskolák közreműködésével újabb Comenius projekt előkészítésébe kezdtünk bele. A lengyelországi Elblag, a szlovákiai Privigye piarista iskoláival, valamint a nagykárolyi Kalazancius Iskolaközponttal készülünk közös pályázatot beadni. Január 26-29. között Mikulás Domonkos igazgatóhelyettes és Horváth Orsolya kollégánk előkészítő látogatást tettek az elblagi iskolában. A velencei karnevál kapcsán gimnáziumunkból 15 diák és két kísérőtanár látogatott el a „lagúnák városába”. Busszal utaztunk, majd hajóval érkeztünk meg a festői szépségű Velencébe. A város káprázatos épületei mellett néhány világhírű művészeti alkotást is sikerült megtekinteni a város gyönyörű templomaiban. Velence jövőre is vis�szavárja a piáros diákokat! Február 17–24. között a Comenius Iskolai Együttműködések Program keretében a németországi Bruchsalban jártunk. A projektben négy ország vesz részt: a németeken és a mi iskolánkon kívül egy francia és egy olasz csoport diákjai találkoztak. A projekt munkanyelve a francia, témája pedig a pályaválasztás volt. piaristák

Húsvét üzenete

Krisztus sebei dicsőségesen ragyognak

Mosonmagyaróvár

A hamis messiásokról Szent Márton keresztségére készülve arról tanult, hogy a Messiás szenvedésével váltott meg. Ezért meglepődött, amikor álmában megjelent neki egy fényes alak, és azt ígérte, hogy hamarosan megjutalmazza. Megkérdezte: „Ki vagy te?” – Miután az illető Jézusnak vallotta magát, Márton kérte, hogy mutassa meg a sebhelyeit. A válasz ez volt: „A feltámadás után már nem viselem azokat.” Mártonnak helyén volt az esze, és így szólt: „Nem tudok, és nem is akarok olyan Jézusban hinni, aki nem viseli a sebhelyeket.” Majd az adott irányba egy keresztet rajzolt, és a Sátán eltűnt. Tanuljunk Mártontól: a hamis Messiások hitegetnek, ígérgetnek. Az egyetlen hiteles Messiás mindörökre viseli a sebhelyeket, és amikor vele együtt szenvedünk, bevon bennünket a megváltás művébe.

alapítva: 1739 (1994) honlap: www.piaristamovar.hu

A szeretet a szenvedés útján vezet Sokszor megpróbáltuk már, hogy letérjünk a szenvedés útjáról, és újra meg újra ráeszméltünk, hogy szívünk kiüresedett, meghalt bennünk a szeretet. A bűnben sérült világban, ott ahol a halál uralkodik, mindaddig, amíg egy szikra együttérzés és szeretet él bennünk: a szívűnk ös�szeszorul, szemünk könnybe lábad. Jézusom, te feltámadt testeden azért viseled a sebhelyeket, mert azok a halált is legyőző szeretet tanúi számunkra. Tudom, ha kérem tőled, te megerősítesz a mindhalálig hűséges szeretetben. Ami most szörnyűnek tűnik, az a győzelem egyetlen eszköze az én életemben is.

„Szent sebeidbe rejts el engem!” Amikor Tamás apostol megérintette Jézus sebeit, eljutott a hit és a megváltás bizonyosságára. Jézus sebei gyógyítanak. - Sebzettségem, sérüléseim miatt az emberek sokszor kiközösítenek, de épp sebeim által olyan közelségbe, közösségbe kerülhetek Jézussal, amilyenről addig még álmodni sem mertem. Jézusom, adj erőt, hogy a szeretet útján járva ne riadjak vissza attól, hogy sebes lesz a kezem és a lábam. Vedd el kőszívemet, adj élő, sebezhető szívet, hogy átéljem a világ nyomorúságát, és szeretettel orvosoljam a testi-lelki betegségeket. Már itt, de odaát sem kívánhatok mást, mint hogy „szent sebeidbe rejts el engem!” Farkas István SP

„Krisztus földre szállt és szenvedést vállalt értünk. Erre támaszkodva a nagyböjtben igyekeznünk kell bűnbánatot tartani és jót tenni.” Frank Adrienn 4/a

„Ennek az időszaknak a liturgikus színe a bűnbánatot jelképező lila. Szent idő, Jézus Krisztus kínszenvedésének emlékezete.” Kocsis Boglárka 3/b

piaristák

PIARISTA ISKOLA MOSONMAGYARÓVÁR

„Ez az időszak a lemondásról szól. Sokat gondolkodtam, miről mondjak le. Végül úgy döntöttem, hogy a tévézést választom. De számomra nem csak a lemondásról szól a nagyböjt, hanem a csendességről is.” Sipos Nóra 4/b

„Jézus 40 napig a pusztában böjtölt, imádkozott, és az ördög megkísértette. Valahogy mindenki így van a nagyböjtben. Én is böjtölök, azaz pénteken nem eszem húst és édességet – az utóbbit elég nehéz betartani –, és próbálok odafigyelni a szóböjtre is. Az ördög kísértésének próbáját nekünk is ki kell állnunk, mint Jézusnak, hiszen mindig akkor érkezik a kénkőtalpú, amikor biztosra megy. Ezért kell sokat imádkoznunk.” Horváth Boglárka 4/a

„Ebben az időszakban tartózkodni kell a zenés, táncos mulatságoktól, csendesebbnek kell lenni és többet imádkozni. Iskolánkban kétnapos rekollekció segít a ráhangolódásra. Ennek segítségével testileg és lelkileg is jól fel tudunk készülni Jézus halálának és feltámadásának megünneplésére.” Cséfalvay Dóra 4/b

Téli túrák a Piarista Iskolában Mint minden tanévben, most is az egész iskola útra kelt ezen a két napon, hogy az osztályok és tanáraik együtt élvezhessék a tél örömeit. Az idő igazán kegyes volt, hiszen gyönyörű téli reggelre ébredtünk. Mindent megtapasztalhattunk, ami a téllel jár: hóesés széllel, csúszós utak, térdig érő hó és zimankó. A bátrabbak nekivágtak gyalog a környező vidéknek, útközben még autót is mentettek, voltak, akik Kisbodak dombjait hódították meg szánkóikkal, voltak, akik a város nevezetességeit járták körbe, voltak, akik a téli Budapestben gyönyörködtek. Kétbusznyi társaság a győri korcsolyapályán töltötte a napot. Aki messzebbre és hegyekbe vágyott, az iskola sítáborában vehetett részt 5 napig. Kalendárium

„Az emberek ilyenkor átgondolják, mit csinálnak túl gyakran. A gyermekeknek le kell mondaniuk a tévé, a számítógép káros hatásairól. Ilyenkor minden apróság kezében könyvet kellene látni, de ez nem így van. A felnőttek, akik sokat gürcölnek a megélhetésért, többet kellene a családjukkal, mint a munkával foglalkozniuk. Mi az iskolában lelkigyakorlatot és gyónást tartunk. Ekkor a legcsendesebbnek kellene lenni, de ez az osztálynak olykor nem sikerül. Figyelmesnek kell lenni és magunkba kell nézni.” Bertalan Blanka 4/b

március 8. „Kicsi kezek keresztútja” című kiállítás alsó tagozatos munkákból március 10. Haydn: Istenes Szent János mise a Mátyás templom zenekarával és kórusával, Tardy László vezénylete alatt március 12–14. Nagyböjti lelkigyakorlat: 1–4. osztály (2 napos), 7–12. osztály (3 napos) március 19. Piarista növendékek rajz- és fotókiállítása Alsós vers-és prózamondó versenyek április 19. Wathay Ferenc regionális szavalóverseny május 12. Országos Bibliai Rajzpályázat eredményhirdetése és a kiállítás megnyitója június 11. Gyereknap – anyanyelvi vetélkedő, akadályverseny, sportversenyek

piaristák

nagyKANizsa

Farsang után

nagyböjtre készülve

Lelkes készülődés folyik, fegyelmezetten tanulják a gyermekek a farsangi verseket. „Itt a farsang, áll a bál…” – halljuk mindenfelől. Azután eljön a jelmezes mulatság napja, izgatottan várjuk, hogy végre megmutassuk a vendégseregnek, mit tudunk. Tündérek és boszorkányok, angyalkák és szerelőmesterek kergetőznek vígan, a lufikkal és bohócokkal kidíszített teremben. Fánk illata száll a levegőben, nagymamák és anyukák kínálják a finomságot. S hogy valójában mit is jelent ez a kedves néphagyomány gyermekeinknek?! Álljon itt az ő válaszuk e kérdésre. „A farsang azért van, hogy jól mulassunk és örömet szerezzünk a vendégeknek” – mondja a hatéves Nóri. Marci figyelmesen hallgatja, majd hozzáteszi: „Azért kell a farsang, hogy kifárasszuk magunkat húsvétra és elkergessük a telet”. Amilyen gyorsan jött, véget is ér a farsang. Húshagyó-

alapítva: 1765 (1992) honlap: www.nk-piar.hu kedden lekerülnek a vidám bohócok és füzérek. Az apróságok mintha megéreznék, hogy az elcsendesedés időszaka következik. – Mit is tehetünk ilyenkor? – kérdezem a gyermekektől. „Nem szabad húst enni, és ha anya vesz csokit, azt odaadjuk a szegényeknek” – vágja rá Hanna. „Ilyenkor jobban kell szeretnünk egymást, és figyelünk, hogy ne tegyünk rosszat” – veszi át a szót Ádám. Ám a legigazabb választ Marci adja meg: „Lemondásról szól a nagyböjt, Jézus feltámadását várjuk. Példát mutatunk a kicsiknek.” Jól tudjuk, hogy a gyermekek számára a nagyböjt izgalmat is hoz, hiszen várják a húsvéti nyuszit. „Remény van bennünk, hogy eljön a nyuszi.” – mondja Nóri. „A húsvét szeretetet jelent. Segítünk Jézusnak feltámadni az imáinkkal.” – fűzi tovább a gondolatsort Ádám. Mosolyfakasztó ez a kijelentés, de tükrözi a gyermeki lélek tisztaságát, jóságát. „Hiszünk Jézusban, mert ő feláldozta magát értünk.” – fejezi be Marci. A beszélgetés végén megkérem őket, hogy próbáljanak meg egy imát mondani. Az összefogásuk példaértékű, lelkesen diktálják, mit írjak: Édes jó Istenem, Előtted kitárom szívemet. Jézusom, Királyom, Hálát adok a hitért és szeretetért. Segíts nekünk, hogy jók lehessünk, És mindig szeressük egymást! A nagykanizsai ovisok és óvónénik

Leltár február 2. Mesemondó találkozó február 3. Piar Suli-Muri február 4–8. Iskolai sítúra február 8. Diákfarsangi vigadalom február 23. Piar Suli-Muri március 15–17. Tavaszi túra a Tenkes kapitánya nyomában március 20. Ovis családos keresztút március 21. Mesedélelőtt az óvodában március 22. Óvodai kirándulás a víz világnapján március 22–24. Diákok lelkigyakorlata április 19–20. Katolikus Iskolák Kórustalálkozója

piaristák

PIARISTA ISKOLA NAGYKANIZSA Busójárás A mohácsi rémekhez az iskola kisbuszával mentünk, így egy egészen családias társaság jött össze. Korán reggel indultunk és még mindenki nagyon fáradt volt, de a sofőr bácsi fáradtsága ellenére rendíthetetlenül viccelődött (elsősorban egyesek ébredés utáni ábrázata és a busómaszkok közötti párhuzamok kapcsán – a sofőr). Érkezés után megnéztük az árusok portékáit, amit férfi útitársaink nehezen viseltek. A vásárban sok busóval találkoztunk, akiktől először igencsak megijedtünk, majd még jobban, egy idő után azonban már bátran készítettünk velük képeket. A kedves tanár urak szívesen megszabadultak volna tőlünk, hogy busófeleségek lehessünk, és hazafelé csönd legyen a buszban. De mint általában a nők, mi is feltaláltuk magunkat… Megnéztük a busók átkelését a Dunán, majd a tömeggel gyorsan a felvonulásra siettünk. A máglya meggyújtása volt az utolsó programunk, ami már sötétségben zajlott. A hideg ellenére a hangulat nagyon jó volt, ám a sötétben a busók is élénkebbé váltak a kelleténél… Szerintem mi jövőre is ott leszünk…busófeleségnek öltözve. Szalai Dóra és Böröcz-Papp Alexandra

Nyertes nagykanizsai KEOP pályázat Március 1-én elindult a „Nonprofit információs központ a nagykanizsai Piarista Rendház és Fiúkollégium épületében” címet viselő KEOP pályázat megvalósítása. A pályázat alapján gyökeresen megújul a nagykanizsai fiúkollégium, amelynek épületében fenntartható és környezetbarát technológiák kerülnek bemutatásra. A kétéves projekt keretében az épületet megfelelően hőszigetelik, a fűtési rendszer és a használati meleg vizes hálózat korszerűsödik, a szürkevíz elvezetési rendszer kiépül. Ezen felül az épületben szelektív hulladékgyűjtők kerülnek kihelyezésre, valamint megépül egy 34 férőhelyes kerékpártároló is. Az építési munkálatok mellett a fenntartható, környezetbarát technológiákat népszerűsítő rendezvénysorozatot is szervezünk szakemberek közreműködésével a Sugár úti létesítményben. A pályázat összköltsége: 142 766 179 Ft.

Szebb, korszerűbb és tágasabb óvoda Nagykanizsán Március második felében a NYDOP-5.3.1/B-12 jelű pályázatra adtunk be szakmai anyagot 120 millió Ft támogatási értékben. A projekt közvetlen célja a modern és racionálisan kialakított nevelési környezet megteremtése, és eszközökkel való ellátottságának javítása, melynek révén a nagykanizsai óvoda eleget tesz az egészséges környezet és a hatékony neveléshez szükséges infrastrukturális feltételek megteremtéséhez, továbbá biztosítja az épü-

PÁLYÁZATI HÍREK let hosszú távú fenntarthatóságát. A fejlesztés összesen három csoportszobát, két vizes csoportot, egy óvónői szobát, egy elkülönítőt, egy zsibongót, egy fejlesztőszobát, egy közlekedőt egy folyosót, az udvart és egy tornatermet érint. Ezáltal elérik, hogy az új kialakítású, 4 db nagyobb csoportszobákban, 95-100 óvodás nevelkedhet majd olyan környezetben, mely alkalmas arra, hogy korszerű pedagógiai munkára biztosítson helyet.

Piarista Comenius projekt Izgalmas együttműködésnek ígérkezik a „The practice of freedom” címet viselő Comenius Iskolai együttműködések projekt. A pályázatban négy kelet-közép-európai piarista iskola vesz részt: Elblag (Lengyelország), Privigye (Szlovákia), Nagykároly (Románia) és Kecskemét. Amen�nyiben a pályázatot támogatják, úgy 2013 októberétől, 2 év alatt iskolánként 4 látogatás fog megvalósulni. A látogatások alkalmával az iskolák egymáshoz utaznak és közösen dolgoznak a „szabadság” témájával kapcsolatos feladatokon.

Családbarát közgondolkodás A Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet által kiírt Családbarát közgondolkodás elősegítése pályázaton három intézményünk indult. Nagy örömünkre szolgált, hogy mindhárom intézmény projektjét támogatásban részesítették. Ennek köszönhetően, a tanév során Kecskeméten, Nagykanizsán és Szegeden valósulnak meg családi életre neveléssel kapcsolatos programok. A pályázatból többek között lelkigyakorlatok, lány- és fiútréningek, házas esték és családi kirándulások valósulnak meg. Király Gellért

piaristák

piarista iskola szeged

Szegedi életképek

SZEGED

téltől tavaszig

Ismét báloztunk Nagy izgalommal vártuk idén február 9-én a szokásos alapítványi bált a szegedi piárban. Ez évben személyesen Papp Attila igazgató úr is kivette a részét a szervezőmunkából. Már novemberen elkezdtük az SZMKmegbeszélésen a programok összeállítását, amelyekbe minden szülő aktívan beleadta tudása legjavát. Nagyjából január közepére össze is állt az összes program. A finom italoktól kezdve a konyhásnénik vacsoramenüösszeállításáig mindent pontosan egyeztetni kellett. A bál előtti napon szorgos kezek „virgonckodtak” az aula díszítésében. Szinte logisztikai tapasztalat kellett a szervezéshez, hiszen a virágoktól kezdve az asztali díszeken át a poharak elhelyezéséig minden igen nagy odafigyelést igényelt. De végre eljött a bál estéje! Jó volt végre együtt pihenni és közösen kikapcsolódni a szülőknek, a tanároknak és a vendégeknek. Az elmaradhatatlan konferanszié szerepét természetesen a nagy gyakorlattal rendelkező Bereczky András tanár úr töltötte be, mintegy James Bond 007-es ügynökként lépve a „fedélzetre”. A program meglepetése – idén először – a tanárok fellépése volt: nagyszerű énekes műsorral szórakoztatták a vendégeket. Majd tavalyhoz hasonlóan következett a jelelők (süketnéma gyerekek) emlékezetes műsora. Sor került még egy humoros japán-magyar „tolmács” szám előadására is, amely már tényleg megmozgatta a rekeszizmokat, majd

alapítva: 1720 (1991) honlap: www.szepi.hu következett az elmaradhatatlan szülőtánc a szebbnél szebb ruhakölteményekben. Közben a Mester Tanoda művészei is lehetőséget kaptak tudásuk bemutatására. A vacsora a piáros szakácsnénik jóvoltából mennyeire sikeredett, majd kezdődhetett a táncos blokk, hagyományos és népi (még hagyományosabb…) táncokkal. Az elmaradhatatlan tombolasorsolás bevétele az iskola alapítványának kasszáját gyarapította. Nemes gesztus volt az egyik vendég részéről egy 30 ezer forintos vízilabda megvásárlása: rögtön felajánlotta az iskolának kiállítási tárgyként, hiszen szerepeltek rajta az A-Híd Szeged Beton OB 1-es vízipólósainak aláírásai (eredményeik: LEN-kupa győzelem, többszörös OB 1-es bronzérem, Magyar Kupa győzelem, a BL liga legjobb nyolcasa). A bevétel az iskola tantermeinek marmóleumból készülő (a régi linóleumnál környezetbarátabb) új borítását fogja fedezni. A talpalávalót természetesen a Happening Band szolgáltatta nagyszerű repertoárjával. Hajnali egy órakor lett vége a mulatságnak, de még nagyon sokan maradni szerettek volna, hiszen felettébb jól sikerült bált hagyhattunk magunk mögött, ahol sok új barátság is szövődött e szép estén. Jövőre ugyanitt, ugyanekkor! Atlasz Henrik SZMK-elnök

piaristák

Sík Sándor Piarista egyetemi szakkollégium Hogy látnak minket Kínából? Január 26-án, szombaton érkezett meg hozzánk Kína déli részéről Guo Feiyu (Faye), az AIESEC szervezeten keresztül. Harmadéves egyetemista, nemzetközi jogot és kereskedelmet tanul Xiamenben. Négy hetet töltött iskolánkban. Az alábbiakban a vele készült interjúból közlünk részleteket. – Milyennek látsz bennünket, magyarokat – pozitív és negatív tulajdonságainkat? – Huszonhárom napja vagyok itt, és sokat tanultam a magyar emberektől. Büszkék az eredetükre és a nemzetükre. Udvariasak és tekintélyesek. Kinyitják nekem az ajtót és gyakran mosolyognak. Melegszívűek és mindig készek a segítségre, tekintet nélkül a nyelvi akadályokra. Rugalmas életstílusban élnek és könnyen alkalmazkodnak a különböző helyzetekhez. Szeretik az alkoholt, amelyet az élet fontos tartozékának tekintenek. A magyarok önként betartják a szabályokat, a törvényeket és az előírásokat. Az egyetlen baj a magyarokkal az, hogy néha túlzásba viszik az alkohol fogyasztását, és az utcán részeg koldusok vannak… – Bizonyára életedben először jártál egy keresztény iskolában. Milyenek a benyomásaid?

– Egyértelműen pozitívak. Mindenekelőtt, a vallásos háttér miatt, itt több szabály van, mint a többi középiskolában. Például nincs megengedve a fiúknak a fülbevaló viselése. A szabályok arra késztetik a tanulókat, hogy helyesen cselekedjenek, és megfelelő legyen a hozzáállásuk az iskolához és az ismeretanyaghoz, amit tanulnak. Továbbá a tanulók imádkoznak, mielőtt elkezdődnének az órák. Számomra ez idegen, de gondolom, hogy az ima és az itteni köszönés nagyjából azt jelenti: „Órám lesz most. Jól kell viselkednem az óra alatt.” Végül a gimnáziumban vallásos alkalmakkal is találkozunk egész évben, a legtöbb ezek közül mise. Ezek segítenek a tanároknak és a diákoknak a jó baráti kapcsolatok kialakításában. A vallásos háttér fegyelmezetté teszi a tanulókat és komoly hozzáállást biztosít a tudással kapcsolatban. Az iskolának barátságos légköre van, a tanárok jó viszonyban állnak egymással. Szeretem azt, hogy kedvesek a tanulókhoz, néha még a rosszul viselkedőkhöz is. Ez az iskola olyan volt, mintha a családom lett volna. Igazán élveztem az ittlétemet. Fordította: Ferenczi Márk 10/a

Nagyböjti gondolatok a Sík Sándor Kollégiumból Egyetemi kollégista életünkbe három nagy kérdéskört próbálunk becsempészni mindennapi rutinjaink mellé. A nagyböjti lelkigyakorlaton és tavaszi kulturális rendezvényünk tervezésén elhangzott kérdéseinkből egy válogatott csokor: • Isten(kép)-keresés Ki nekem Isten? Hol van jelen az életemben? Mennyire meghatározó mindennapjaimban? Szól-e hozzám? Mit mond? • Célkeresés Hová szeretnék eljutni az életemben? Hol tartok most az életem céljai felé vezető úton? Miben kellene változtatnom?

• Útkeresés Merre visz az út, amin most járok? Milyen utakat kínál számomra a „nagyvilág”? Melyek a könnyű és melyek a hasznos utak? Ilyenek jutottak eszünkbe. Reméljük, a tisztelt olvasó is talál köztük a maga számára elgondolkodtatót! Áldott húsvétot kíván az Egyetemi Szakkollégium csapata!

piaristák

VÁC

Havas emlékeink

Túrák, események

A bécsi kirándulás Régi vágyam teljesült, amikor még tavaly decemberben Bécsbe utaztunk a Diákönkormányzat (PAD) szervezésében. A fogcsikorgató hideg ellenére mindenki lelkesen toporgott a reggeli hóban a buszra várva. Még sosem jártam Bécsben. Az első kép, ami rögzült bennem az osztrák fővárosról, egy hullámvasút, mellette park, előtte tábla: Práter. A bécsi vidámpark. (Itt parkolt a buszunk.) Szinte otthon éreztem magam a városban, mindenhonnan magyar szót hallottam a rengeteg magyar turistának köszönhetően. Első utunk a Hofburgba vezetett. A császári rezidencia különösen fenséges látványt nyújtott így télen, a hófödte parkok, kopár fák között. A Hofburg nagyobb volt, mint képzeltem, a sok belső udvar és melléképület szövevényében nehezen tudtam eligazodni. A császári központ sétálóutcáin eljutottunk a Szent István-székesegyházhoz. A templom régi ismerősként üdvözölt engem: a Mátyás-templomot idézte mind belső, mind külső felépítése, építészeti stílusa. A sétálóutcákon hullámzott a tömeg, a színes forgatag lenyűgözött. A kirakatok csillogtak, fejünk felett ragyogtak a karácsonyi fények. A kapucinusok temploma alatt lévő kripta volt utunk következő állomása. Felkerestük a Habsburg uralkodók sírjait, adóztunk Mária Terézia, Ferenc József, Erzsébet királyné emlékének. Meglátogattuk a Sisi Múzeumot, ahol zavarba ejtően sokféle ezüst-, arany- és porcelán tárgy fogadott minket, melyeket egykor az udvari étkezések és bankettek alkalmával használtak. Utunk zárásaként esti sétát tettünk az adventi vásárban, ahol emberek tömkelege tülekedett egy-egy hívogató, fánkot, bort, vagy díszeket áruló házikó felé. Késő este dideregve tartottunk buszunk felé: néhányan a vásárfiát nézegették, mások beszámoltak egymásnak újdonsült élményeikről. Én csendesen ballagtam az utcán, hogy megőrizzem az utolsó képet az adventi Bécs hangulatából. Prontvai Virág 12/C

piaristák

alapítva: 1714 (1990) honlap: www.vpg.sulinet.hu

Sítúra Ausztriában Vasárnap, reggel hat… nehéz ébredés – korán van. Még akkor is, ha este már Ausztriában alszunk. Izgalommal kevert várakozásban telt a közel nyolc órás buszút. De jó volt a társaság és az otthon csomagolt finomság is kitartott megérkezésünkig. Az első nap Koralpén voltunk – az még csak olyan bevezető, kóstolgató nap volt. Feltűnően sok ember beszélt itt magyarul. Mintha csak otthon lettünk volna. Másnap aztán elkezdődött az igaz sítúra! Klippiztörlre mentünk, ahol fantasztikus pályarendszer fogadott bennünket. Négy csoportba kerülhettünk, a kezdőktől egészen a „profikig”. Külön csoportot alkottak a hódeszkások. Aztán már csak móka, kacagás egész nap! Néha be-betértünk egy jó kis „Hüttébe”, majd folytathattuk a síelést egészen késő délutánig. Minden este nagyon finom vacsorával vártak a szálláson bennünket, s a vetélkedők sem hiányoztak a nap végén. Német nyelvtudásunkat is kamatoztathattuk; jókat mulattunk azon, hogy ki milyen sikeresen tud ezt-azt megrendelni, elintézni. Hiába, fontos a nyelvgyakorlás e módja, és szórakoztatóbb is, mint egy szódolgozat. Köszönjük a tábor szervezését és irányítását! Reméljük, jövőre is megyünk! Ignácz Dani 11/C

PIARISTA ISKOLA VÁC

Ökumenikus imahét „Jöjj most Jézus közénk, gyógyíts minket és megosztottságunkat!” Immár hagyomány, hogy január második felében a különböző keresztény felekezetek közös imatalálkozón vesznek részt. A városi ökumenikus imahétbe az idén a piarista gimnázium, a piarista templom, és a rendház is becsatlakozott. A keddi napon a mi templomunkban volt az istentisztelet, ahol Csuka Tamás nyugalmazott tábori püspök hirdetett igét. Utána a gimnázium ebédlőjében több mint 200 embernek szeretetvendégséget szerveztünk. Iskolánkban a különböző évfolyamok számára a keddi, szerdai és csütörtöki szentmise helyett ökumenikus istentiszteletet tartottunk. A szertartásokat Futó Béla igazgató úr vezette, az igét pedig Detre János evangélikus lelkész, Rózsa Katalin református lel-

Ima az ökumenikus istentisz teletről: „Végy körül minket szereteteddel, amikor Isten képmását fedezzük fel minden emberben, akivel csak találkozunk. Amikor közösen ünneplünk, akkor vesszük észre, hogy a saját közösségünkben tapasztalt egység a hit és a remény evangéliumáról tanúskodik. Míg ezt az egységet ünnepeljük, add, hogy gazdag sokféleségünket is örömként éljük meg, mint ami a Szentháromság életét tükrözi. Hadd ünnepeljük az emberi élet csodálatos sokszínűségét. Krisztus nevében tárjuk Eléd imádságainkat, Istenünk.” Ámen.

kész és Csuka Tamás nyugalmazott református tábori püspök hirdette. Az imádságokat evangélikus, református és katolikus diákok olvasták föl. Az imádságok között énekszóval dicsértük Istent. Nemes György SP – Futó Béla SP

Piarista Jótékonysági Bál, 2013.01.25, Vác Idén már harmadik alkalommal rendeztük meg a farsangi időszakban a Piarista Jótékonysági Bált. Célja most is az volt, hogy az iskolához kötődő szülők, tanárok, öregdiákok számára kulturált találkozási és szórakozási lehetőséget biztosítson. A bál védnöke dr. Beer Miklós megyéspüspök atya volt. Már hagyománnyá vált, hogy a báli vacsora előtt iskolánk diákjai műsort adnak. Most is nagyon színvonalas, szórakoztató összeállítást láthattunk – köszönet érte a szereplőknek. Az est folyamán a „Made in” zenekar szolgáltatta az élő zenét a díszteremben a tánchoz, beszélgetni pedig az első emeleten berendezett, diákjaink által „üzemeltetett” teaházban lehetett egy csésze tea és sütemény mellett. Ezúton is köszönjük a megjelenteknek a részvételt, a segítőknek a sok munkát, a támogatóknak a süteményeket, tombolatárgyakat és a jegyvásárlást. Parragh Gáborné SzMK tag, bálszervező

PAD – PiaristA Diákönkormányzat A PiaristA Diákönkormányzat (PAD – gimnazisták; kisPAD – kisgimnazisták) legújabb kori története két évre nyúlik vissza. Kettős céllal alakultunk újra. Egyfelől tartalmas, értékes szabadidős programok szervezését tűztük ki célul azon diákok számára, akik a szabadidejüknek egy részét szívesen töltik az iskolában, diáktársaik körében. Másik célja a diákság hatékony képviselete az iskola olyan folyamataiban, amiben fontos és hasznos lehet a diákság véleményére odafigyelni (mert ilyen is van). S bár ennek nemigen van hagyománya iskolánkban, szokatlan, hogy bizonyos kérdésekben már volt rá példa. (pl.: menzaverseny fődíja). PAD

Program áttekintő december Adventi bécsi kirándulás 64 diák részvételével Luca napi vásár (kisPAD) Csocsóbajnokság (kisPAD) Adventi süteményverseny: 12 felsős osztály nevezett összesen 61 tanulóval (december 20.) február Pizza-party és farsangi buli (80-90 diák részvételével) Mátraszentistváni sítúra piaristák

piarista iskola Búzaszem

HÚSVÉTI KÉSZÜLET

Búzaszem

Gödi gyümölcsök

Két búzaszemes kislány álmodozva nézte a századfordulós húsvéti képet, amelyen szép viseletbe öltözött lányokat kergettek ugyancsak cifrán felöltözött fiúk, s vödörrel mérték rájuk a húsvéti vízáldást. „Mikor locsolnak meg bennünket így?” – kérdezte a kisebbik, pajkosan csillogó szemekkel. No, azóta volt benne részük. De amikor részük van benne, az már a húsvét vége, a hétfői, gödi locsolóbál, amely népi játékokkal kezdődik, össznépi, vödrös locsolással folytatódik, s végül fergeteges táncházzal fejeződik be. Vajon a feltámadás öröme belevegyül-e a táncba, vajon a gyermekek átérzik-e a tánc öröme mellett a misztériumot is? Reméljük, így van. Hogyan kezdődik mindez?

A farsang farkán jelmezbállal búcsúzunk a vigasságok idejétől. Ilyenkor mindenki beöltözik, szülő és gyermek egyaránt, s az restelkedik, akit könnyű felismerni. A farsangi jelmezbálon Cibere vajda és Konc király küzdelméből még az utóbbi kerül ki győztesen, s a farsangi süteménysütő verseny indulóinak portékája is gyorsan elfogyott a közönség – vagyis az ítészek - kezei között. Pár nap múlva már a hamvazószerdai mise jelzi a nagyböjti, bűnbánati időszak kezdetét. A reggeli misére a szülőket is várjuk, s szerencsére ilyenkor sokan látogatnak el a Búzaszem aulájába, majd távoznak a homlokukon hamuval. A húsvéti felkészülésnek része a szülők és a tanárok számára a nagyböjti lelkigyakorlat is, amelynek keretében idén Barsi Balázs ferences szerzetes jött hozzánk. A napközbeni elmélkedések misével zárultak. 26

piaristák

alapítva: 2004 honlap: www.buzaszem.hu Évek óta járnak a Búzaszembe Gyimesből tojásíró as�szonyok. Közülük Ilonka néni a bölcsesség megtestesítője. A gyimesi parasztasszony mindent tud a világról, amit tudni érdemes. Ezt az ősi, Isten adta tudást adja át a gyermekeknek a nagyhét elején, amikor évről évre tojást írnak a búzaszemes lányokkal és az édesanyákkal. Az ősi motívumok új életre kelnek a gyermekek keze alatt, a festőasztal körüli történetek és beszélgetések egy életre összefonják a gyimesi asszonyok és a Budapest környéki családok életét.

Nagyszerdán aztán mindig elbúcsúznak tőlünk – a nagypénteknek már otthon kell érnie a ház asszonyát, a gyimesi havasok alján, Bükkhavaspatakán. De itt marad a szokás, amit ránk hagytak: nagypénteken már Gödön is összegyűlnek a szülők és a nagyobbacska, középiskolás lányok, s imádkozva írják a tojásokat, úgy, ahogy abban az időben tőlük ezer kilométerre teszik a Gyimesekben. A nap végére a készület marad, az elmélyülés, az istenközelség, a meditáció gyimesi útjának gödi gyümölcse. A nagyhét a Búzaszemben szüneti időszak, így mindenki saját egyházi és családi közösségében várja a feltámadást. Keszey Tivadar

piarista nővérek nagykároly

Celestina anya mondja: Benne az élet öröm...

Két olyan időszaka van az évnek, amikor egyénileg és közösségileg is lehetőségünk van komolyan odafigyelni a bennünk ragyogó vágyakozásra, várakozásra. Ez az ünnepek előtti felkészülés nélkülözhetetlen részét ápolja emberségünknek, törékenységünknek, halandó voltunknak: azt, hogy értsük és éljük meg, hagyatkozzunk rá, bízzunk benne, hogy az életet, a szeretetet és az üdvösséget ajándékba kapjuk. Nem másért van ez így, hanem mert nekünk akarják adni. Először adventben hétről hétre feldíszítjük, gazdagítjuk, megédesítjük és az öröm gyertyáival csendes fénybe borítjuk a szívünk zugait, hogy életünk, családi szeretetünk gazdagságával köszöntsük az eseményt, amelyben Megváltásunk ismét az életünkbe lép. A nagyböjti időben pedig csendesen levetkezzük mindazt, amire akarva-akaratlan szert tettünk ugyan, de nincs helye a szívünk közepében. S azok mellé a belső megmozdulásaink mellé húzódunk éberebben, amelyek a nehézségek közepette is az Életből fakadnak. Abból az Életből, mely rügyet bont a még jeges szélben, gyökeret ereszt a legmagányosabb virághagymából is; ez az erő ott buzog bennünk is, hogy segítsen ismét felegyenesedni és megkapaszkodni, az ég felé nyújtózni és a társainkhoz kapcsolódni. Ebben a nagyböjtben is követhetjük a Jézus által elénk élt példát: nagy figyelemmel, érzékenységgel és szeretettel illesszük össze életünk nehéz, fáradalmakkal teli, fájdalmas, valamint élő, örömteljes és boldog részleteit, hogy megújult emberré válhassunk. Így nyer újra értelmet életünk, bont szirmot a virág és formálódik meg a húsvétban Megváltásunk. Celestina anya ünnepe is ebben a húsvéti előkészületben bátorít bennünket örömével, hitének megingathatatlan bizonyosságával. Az ő ez évi ünnepén kezdte meg a noviciátust Tóth Borbála, valamint tette első fogadalmát és öltötte magára a szerzetesi ruhát Kanti Ágnes, aki ezzel elindult szerzetesi életútján a Piarista Nővérek Közösségében Isten szívének mélyebb követésére abban a reményben, hogy „az Isten iránti tiszta szeretetből fakadó tettek belénk lopják az Ő szívét” (Boldog Celestina Donati). Kürti-Bokor Judit, Nagykároly

KEGYES ATYÁK JÓKEDVE | Anekdoták MPOY A piarista címer máriás monogrammját (MPOY) a somogyiak így olvasták: Mondd paraszt, ó Jézus! A rózsahegyi tót atyafiak pedig szegénységükben önmaguk vigasztalására ezt vették ki belőle: Miserni piaristi otrubi jedia = szegény piaristák korpát esznek. Walter: Gaudeamus I. 85. l. – HilDat.

Nyári István (1887–1955) Nyári István Kecskeméten görög órán szavakat kérdez. A felelő nem nagyon nyilatkozik. Magyarról görögre faggatja és éppen a rhadios szót szeretné feleletül kapni. A hallgatást megunva megpróbálja rávezetni az illetőt: „Ó te nagyfejű, nézz ki az ablakon, mit látsz minden háztetőn?” Pista bácsi a rádióra gondolt, de ezt a precízebb választ kapta: „Antennát!” Lőrincz – HilDat.

piaristák

Piarista

„Pap, tanító és festész”

Stech Alajos piarista festőművész önmagáról „Nem csak a közép- és újkorban valának Fra Bartolomeók, Benedettók, Borghesék, Domenicók, Fiesolók, Guidók, Matteók, kik a festészet különféle ágaiban kitüntették magukat, hanem jelen korban is találtatnak olyan egyházi férfiak, kik [a] művészet e nemeiben jeleskednek. A többek közt említ kegyesrendi tag, kinek minden műkedése három részre osztható. Műkedik, mint pap, tanító és festész. A két első foglalkozásában általában a nyilvános tanítás, az utolsóban a magányos szépészet iránti hajlama igénybe vették munkásságát, mind kettőben a folytonos önképzés és tanulmányozás fényes jelei félreismerhetetlenek” – így kezdte 1860-ban Stech Alajos piarista azt az önéletrajzot, amelyet valamelyik barátja kérésére készített, talán egy folyóirat számára, és amelyben harmadik személyben ismertette saját addigi pályafutását.”

„Stech Alajos 1813. november 29-ikén született Sásvárott Nyitra felső megyében, hol is első tanulását kezdte. Gymnasiumi osztályokat Szentgyörgyen a kegyesrendieknél, Győrött és Komáromban a szentbenedekieknél és Pesten újra a kegyesrendieknél végezte. Ugyanitt is 1830-ban a kegyesrendbe lépett. Az újonci éveket Trencsénben bevégezvén az első latin osztályban 1833. Podolinban tanított, honnan Vácra tétetett által, ahol bölcsészeti, s ezen túl Nyitrán és Szentgyörgyen, hol a theologiai tudományokat és keleti nyelveket tanulta. Ezen nyolc év lefolyta alatt a szerzetbe hozott alapszerűlegi rajztudományát egyéb kötelességei elhanyagolása nélkül annyira tökélyesbíté, hogy 1838. áldorrá fölszenteltetvén, a főnöke határzata következtében alkalmasnak étéltetett arra, hogy Vácon a gymnasiumi osztályokban tanítván egyszersmind a kegyesrend bölcsészettanuló papnövendékeit a rajzolás különféle nemeiben gyakorlatilag tanítsa. Itt nyolc év lefolyta alatt minden szabad óráit arra fordítá, hogy a művészet e nemében mennél nagyobb tökélyre jusson, és annak következtében a közbeeső szünnapokat nagyrészt Bécsben tölté, hol Dallinger Sándor kitűnő festész és Grünauer János jeles épétész társalkodásaikkal élvén, egyszersmind több jeles művész remek darabjaival megismerkedvén, és azokat lemásolván, őket utánzásul tűzé ki magának. Innét 1846. a körülmények kívánata és főnöke határozata szerént Szegedre, a megürült nyilvános rajztanári állomásra áttétetett, hol külfölden méhszorgalommal gyűjtött tapasztalatai nyomán az ott lévő rajztanodát ízletesen [ízlésesen], műértőleg elrendezvén, hivatala körében hat éven át mindenkor ernyedetlen buzgalommal, s kitűnő tárgyavatottságot tanúsítván, tanítványai bizalmával teljes mértékben bírván, újólag főnöke határozata szerint 1852. Nagybecskerekre az újabb rendszer szerint átalakított német gymnasiumba áttétetett. Hol a gymnasiumi tanítás mellett még a magányos [magán] rajztanodában oktatóságot elvállalván minden művészetbarát figyelmét magára voná, s szeretetét a szó teljes értelmében megnyeré. Ez alkalommal a német nyelvet is olyannyira sajátjává tevé, hogy tollából származának 28

piaristák

különféle cikkek, melyek részint az újságokban, részint pedig a Prágában minden évben megjelenő Libussa díszévkönyvében olvashatók. Hat év lefolyta alatt 1858. őt ismét a régi helyén, Vácon, magyar gymnasiumban látjuk, mint nyilvános gymnasiumi tanárt és magányos rajzoktatót műkedni. A rajzművészet minden nemeire kiterjedő hajlamát s ügyességét pedig az általa készített számos olajfestmények által eléggé bebizonyítá, melyek közül az 1841-iki műkiállításban egy gyümölcsét, az 1842-iben három tájképet, az 1846-iban Csendéletet, az 1852-iben Virágbokrétát díszedényben és Csendéletet (e két darab a festőművész által a Nemzeti Museum képtárának ajándékoztatott), az 1853-iban Csendéletet és az 1860-iban Gyümölcsdarabot szemlélhettünk. […] Említést érdemel 64 darabból álló képgyűjteménye, mely részint olasz, spanyol és hollandi oskolák másolatai, részint eredeti munkálataiból összeszerkesztetett, és minden Vácon előforduló művészbarátnak nyitva áll. Eddig terjedt művészeti működésinek sora 1860.” KIEGÉSZÍTÉS – Stech Alajos festői stílusát a biedermeier ízlés, az aprólékos, színgazdag festésmód határozta meg, de még saját korában sem tartozott az elsőrendű mesterek közé. Az életrajz születése évében a művészt Pestre, majd 1861-ben Nyitrára és végül 1865-ben Tatára helyezték, így gyűjteménye is vele együtt vándorolt. Tatán 1872-től a házfőnöki és igazgatói tisztet is betöltötte, majd 1879-ben nyugalomba vonult. Mivel piarista tanárként nem kényszerült arra, hogy festményeit eladja, halálakor, 1887. január 13-án gyűjteménye már közel 150 festményből állt, amelynek fele másolat, fele pedig saját alkotása volt. 150 darabos gyűjteményéből alig tucatnyi maradt fönn, többségük a tatai Kuny Domokos Múzeumban, amely az egykori tatai piarista rendház műtárgyait őrzi. Kép: Stech Alajos festménye saját műterméről (1847–1849). A naiv stílusú, kedvesen részletező képen a művész saját szobájában, portréfestés közben ábrázolta önmagát, és ezzel sokat elárult ízléséről, a korabeli művészeti életről és saját gyűjteményéről (Tata, Kuny Domokos Múzeum). összeállította: Koltai András

Piarista

Et in Arcadia ego

Nagyböjti gondolatok Poussin: Árkádiai pásztorok c. festménye kapcsán Nicolas Poussin 1647-ben készült festményén pásztorok vesznek körül egy sírt, amelyen a következő felirat szerepel: „Et in Arcadia ego” (Én is Árkádiában / vagyok). Árkádia tája már Hésziodosznál mitologikus környezetként jelenik meg, melyet boldogságban, békében, szerelemben élő pásztorok és nimfák laknak. Árkádia az idilli, paradicsomi élet szimbóluma. Vergilius eklogáiban pedig mint a letűnt és vágyott boldogság színtere jelenik meg. A reneszánsz óta a festészetben is számtalanszor találkozhatunk Árkádia témájának ábrázolásával. Poussin művének is vannak előzményei. Guercino 1618ban festette meg Et in Arcadia ego c. képét, maga Poussin pedig 1630-ban hasonló címmel készített már egy festményt. Mindkét alkotás ugyanazt a témát dolgozza fel: pásztorok szemlélnek egy „Et in Arcadia ego” feliratú sírkövet, és mindkét kép igen drámai, melankolikus hangulatot áraszt. Az Árkádiai pásztorok több ponton is eltér elődjeitől. Egyrészt a sírkövön látható felirat abszolút a mű középpontjába kerül. A festmény egyik legnevesebb interpretátora, Claude Lévi-Strauss szerint egy „memento mori-képpel” van dolgunk, amelynek központi jelentése: „Én, a Halál, még Árkádiában is létezem.” – azaz még a legideálisabb világban is jelen van az elmúlás, a halál. Másrészt viszont Poussin későbbi festménye nemcsak a drámai felismerésből fakadó döbbenetet és szomorúságot ábrázolja. A feliratot bogarászó két középső pásztor valóban riadt, mintha most szembesültek volna valami nagyon súlyos igazsággal. A kép bal oldalán látható pásztor ellenben teljesen nyugodtnak tűnik, a jobb oldali női alak jelenléte és gesztusa pedig kifejezetten biztató és megnyugtató, kezét a megrémült pásztor vállára téve próbálja oldani feszültségét. „Emlékezz ember, hogy porból vagy, és visszatérsz a porba!” – halljuk hamvazószerdán, és törékeny emberi természetünkkel, esendőségünkkel szembesülünk. A mindannyiunk számára elkerülhetetlen halállal való szembenézés során pedig bűneinket és hibáinkat is jobban felismerjük. Az említett festmények is mindenképpen magukban hordozzák ezt az olvasatot: „Memento mori!” – a pásztorok arcán látható, hogy az igazsággal,

a valósággal való szembesülés mennyire drámai, megdöbbentő, félelmetes. Azonban ez csak az érem egyik oldala. Poussin második festményén ugyanis a rémület és a melankólia mellett a pásztorlány figyelmes és szeretettel teli jelenlétében a remény is megjelenik.

Pilinszky János így fogalmaz nagyböjti levelében: „A nagyböjti időszak szelleme fokozhatatlanul drámai, se a bűn realitását, se a halál tényét nem szépíti. Ellenkezőleg: mindkettőnek, a halálnak és a bűnnek is, pontosabban halálunknak és bűneinknek is teljes súlyát tárja elénk. Félelmetes iskola. És szabadulásunk belőle – minden megszenvedettsége ellenére – mégse valamiféle törvényszerű átmenet gyümölcse, hanem olyan ajándék, mely minden reményt, minden elképzelést fölülmúl békéjével és makulátlan szeretetével.” „Memento mori!” – emlékezzünk a halálra, a dolgok elmúlására, nézzünk vele szembe, mint félelmetes valósággal. De emlékezzünk, gondoljunk rá úgy is, mint pászkára: kivonulásra, átvonulásra, átmenetre. Emlékezzünk rá, hogy Krisztusban örök életünk van, mert Ő halálával eltiporta a halált, és emlékeztessük magunkat az ortodox feltámadási himnusz soraira: „Ne feledd, hogy Krisztuson nem vett erőt a halál, Ő a mi üdvösségünk, dicsősége örök! Ha vele együtt meghalunk, vele együtt élni fogunk! Ha vele együtt tűrünk, vele uralomra jutunk!” Borbás Péter

piaristák

Kalazanci József egy pedagógiatörténész szemével (7. rész)

Josep Doménech i Mira

A szerző a pedagógia doktora. A barcelonai egyetem hispán és katalán filológia szakán végzett, majd tanfelügyelő volt. Katalóniában az Oktatási Minisztérium tagja. A Távoktatási Egyetemen koordinátorként és tanárként dolgozott. Kutatási területe az összehasonlító neveléstudomány.

Népeken és országokon átívelő hatás A piarista rend neveléstörténetben betöltött szerepének értékelése nem lenne teljes anélkül, hogy az összes földrész számos országában való elterjedését meg ne említenénk. Elsősorban azonban nem szabad szem elől tévesztenünk azt a közvetlen vagy közvetett hatást, amelyet Kalazancius munkája és gondolkodása sok más hasonló szerzetesi kongregáció megjelenése által a későbbiekben kifejtett. Ezeknek a kongregációknak ő volt az ihlető forrása. Jelenleg tizenegy szerzet létezik, amelyek különböző országokban a nevelés mellett kötelezték el magukat, és amelyek megalapítását közvetlenül Kalazancius gondolkodásmódja ihlette. Ezeket bizonyos értelemben a kalazanciusi pedagógia éltető törzséből fakadó új ágaknak tekinthetjük. Ezen túl meg kell még említenünk azt a közvetett hatást, amelyet Kalazancius más nagy pedagógiai munkák megszületésében kifejtett. Ilyen volt például a 18. században Jean-Baptiste de La Salle műve (laszalliánusok) vagy a 19. században Bosco Szent Jánosé (szaléziak), aki Kalazancius nagy csodálója volt. Ezen későbbi szerzetesrendek létrejötte mellett meg kell említenünk a kalazanciusi modell szerepét abban, hogy egyes európai országokban az állami közoktatás megjelent. A piarista iskolák sok százezer diákja közül kiváló személyiségek kerültek ki a 20. században is, akik az élet különböző területein értek el sikereket; közülük számosan Nobel-díjat is kaptak. Spanyolországban például négy Nobel-díjas öregdiákja is volt a piarista rendnek: Santiago Ramón y Cajal, Jacinto Benavente, Vicente Aleixandre és Camilo José Cela. Ez egyfajta poszthumusz ajándék a nagy pedagógustól szülőhazája számára. (A Nobel-díjasok között magyar piarista öregdiákok is vannak: Hevesy György vegyész, 1966, és Oláh György vegyész, 1994.)

Pedagógiai főhajtás A piarista rend ötödik évszázadának hajnalán a történelmi igazságosság megköveteli, hogy alapítójának életéről és munkásságáról megemlékezzünk. A mag, amelyet ő a Tiberisen túli Santa Dorotea-templom iskolájában négyszáz évvel ezelőtt elvetett, bő termést hozott. A pi-

piaristák

arista rend jelenleg négy kontinens huszonhat országában van jelen, és az általa képviselt nézetet, mely szerint az oktatást ingyenessé és egyetemessé kell tenni, ma már szinte minden oktatási rendszer elfogadja. A piarista iskolák mintaként szolgáltak sok más a tanítás mellett elkötelezett szerzetesi kongregáció számára is, amelyek közvetlenül vagy közvetve a kalazanciusi műből táplál-koztak. Több évszázados gyökerei, elterjedése és hatása által Kalazancius munkássága a valaha volt egyik legéleterősebb és legtermékenyebb nevelési tapasztalat. Számos didaktikai újítását és iskolaszervezési megoldását ma is alkalmazzuk. Kalazancius széles látókörű és jövőbe tekintő pedagógus volt. Finom érzékkel rátapintott a társadalom szociális és tudományos fejlődésének irányvonalaira, és ennek megfelelően cselekedett. Míg más pedagógusok és gondolkodók gyakorlatilag megvalósíthatatlan utópiákról írtak, benne megvolt a merészség, az elszántság és ügyesség ahhoz, hogy saját utópiáját megvalósítsa. Pedagógiai munkássága Comeniuséhoz, annak a századnak másik nevelő óriásáéhoz hasonlítható. Míg azonban Comenius írásaiban a teória, vagyis az elmélet, Kalazanciuséiban az empirizmus, a gyakorlati megvalósítás áll előtérben. Kalazancius mindenekelőtt a tettek pedagógusa volt. Ugyanakkor – ahogyan azt már említettük – míg a neveléstörténet Comeniusról illően megemlékezik, Kalazanciussal már nem ilyen igazságos, hiszen a mai pedagógiatörténeti munkák is meglehetősen elhanyagolják. Örömünkre szolgálna, ha ez a mostani megemlékezés hozzájárulna ahhoz, hogy művét minél szélesebb körben megismerjék. (Vége.) Jegyzet: Tommaso Campanella: Apología de las Escuelas Pías; idézi: György Sántha: San José de Calasanz. Su obra y escritos, BAC, Madrid, 1956, 726. Forrás: Eredetileg az UNESCO összehasonlító neveléstudományi folyóiratában jelent meg: Perspectivas 23 (1993/3–4) 808–821.

25.

Fordította: Tőzsér Endre SP

Öregdiák oldalak Dr. Kerényi Lajos SP: Nagyböjt! Nagyböjt! Az Egyház minden évben megrendezi, és felkészülésre szánja e szent időszakot. Mi a tét? A bontakozás, a fejlődés, a mindig több érték befogadása. A boldogság titka is ez: tud-e valaki kiemelkedni a vegetáció világából, a tudás, a művészetek, a szeretet és a transzcendencia magaslataiba. A kincs, a hír és a gyönyör evilági kínálatai előbb-utóbb kevésnek bizonyulnak, bár nélkülözhetetlenek a teljes emberség megválaszolásához. Éppen ezért az Úristen mintegy hordozórakétának a testet adta, hogy annak segítségével újra meg újra legyőzhesse a végtelen értékek felé vágyó személy a visszahúzó gravitációs erőket. Mi szükséges ehhez? Hogy az értelmes ember, a Homo Sapiens tisztában legyen fennkölt céljával. Az élet nem játék, hanem feladat. Út. De nem a semmi felé. Pál apostol a 2. Korinthusi levelében így ír: „Krisztus levele vagytok, amelyre mi írtunk. Nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével, az élő szív lapjaira” (2Kor, 3, 3). Istenem! Hogy kell vigyáznunk szívünk és értelmünk lapjaira, hogy kik és miket írnak azokra. Sok-sok látogatott beteg testvérem között megrendítő írások kerülnek elém lelkük lapjairól. Lajos atya! – mondták a minap egy 87 éves, már napok óta delíriumban szenvedő betegről –, éjszakánként ez a nő káromló és parázna szavakat ismételget, Istent vádol és valami szánalomra méltó érzéki életről vall. Nyugtalannak és kétségbeesettnek látjuk. Kérdezem: Vajon ki, kik írtak lelke lapjaira? Ő volt gyenge, nem tudta megválogatni a firkálókat? Miért volt gyenge? A főszerzők, a szülők, akik elsősorban feleltek érte, nem vigyáztak rá? Talán ők maguk is már oly mélyre süllyedtek, hogy csak ennyi telt tőlük? Micsoda felelősséget hordoz minden főszerző és útközben belépő író az emberi életek iránt! A Prédikátor könyve szavaival fejezem be mai jegyzetemet: „A bölcsek szavai olyanok, mint az ösztöke, és mint a levert cövekek. A nyájak javára használja őket a pásztor... Vége a beszédnek. Mindent hallottál. Féld az Istent és tartsd meg parancsait, mert ez minden embernek kötelessége, mivelhogy Isten minden tettet ítélőszéke elé visz, minden rejtett dolgot, akár jó volt, akár rossz” (Préd 12, 12–14).

Meghívó borkóstolásra Kedves Diáktársunk! „Piarista diáknak lenni ma is az összetartozás el nem halványuló érzését jelenti, valami lelki közösséget, amely rejtett szálakkal köti egymáshoz és a rendhez mindazokat, akik együtt nevelkedtek a piaristák aranybetűs kék címere alatt.” 1989-es alapító nyilatkozata értelmében ebből a meggyőződésből jött létre a Magyar Piarista Diákszövetség, majd tavaly június 8-án a Tagtoborzó Borkóstolón a Budapesti Tagozata. Célunk, hogy minél szélesebb körben fogjuk össze a piarista iskolák egykori diákjait. Az alapítók meggyőződéséhez csatlakozva reméljük, Te is osztozol abban a tapasztalatunkban, hogy valóban fontos és élő az a kötelék, amely a piarista diákokat összeköti. Szeretettel hívunk, hogy Te is vegyél részt az immár hagyományteremtő céllal, második alkalommal megrendezésre kerülő Tagozati Borkóstolónkon. A találkozót 2013. május 31-én (pénteken) 18 órakor tartjuk a Piarista Központban (1052 Budapest, Pesti Barnabás utca 1.). Program: 18.00: Szentmise a Piarista Kápolnában Várjuk azon öregdiákokat koncelebrálásra, akik a papi hivatást választották. 19.00: Kóstoló a piarista borokból az Piarista Központ tetőudvarán A borkóstolóról további információkat közlünk a Magyar Piarista Diákszövetség Hírlevelének április és májusi számaiban (www.hirlevel.mpdsz.piarista.hu). Kérünk, hogy a találkozó hírét Te is terjeszd az öregdiákok körében! A találkozás reményében szeretettel üdvözölnek: A szervezők piaristák

Köszöntő

NEMES GYÖRGY 60. születésnapjára

Nemes György rendtársam, egykori kispaptársam az a kollégám a váci Piarista Gimnáziumban, aki az iskola újraindításától kezdve tanít ebben az iskolában. Több mint 30 év után élünk újra egy szerzetesi közösségben. Amikor a 60. születésnapja alkalmából köszöntő sorokat írok, akkor először azt a magától értődő közvetlenségét és segítőkészségét köszönöm, amivel a szerzetesi közösségben valamennyiünk számára sok örömet tud szerezni. Apró dolgok ezek, mégis nagyon fontosak a közösség életében, mert lehet rá számítani. Korai kelő lévén előkészíti a reggeli szentmiséket, s neki köszönhetően már hajnalban friss kávét fogyaszthatunk. Nagy figyelmet szentel arra, hogy miben tudna segíteni nekünk, többieknek. Ugyanez a segítőkészség jellemzi az iskolai munkáját. Ezért is fogadja el a tantestület, és szeretik olyan nagyon sokan. Személyiségének egy másik lényeges eleme egyfajta nagyon érdekes, sajátos látásmód. A sztarecek láthatták így a világot: bölcsen, a változó világtól függetlenedve, váratlan szempontokat felvetve. (A pápa lemondását találgató hírekről azt jegyezte meg, hogy döntsük el, hogy kinek hiszünk ebben a kérdésben. Ő a pápának hisz – szögezte le.) Az értékes lelkipásztori (sokak gyóntatója) és iskolai munkája mellett van figyelme a szegényekre, erdélyi barátaira, nyomon kíséri a sporteseményeket és szakít időt utazásokra is. Különösen kedveli vonattal felkeresni a környező országok közeli városait azokkal a diákjaival, akik nehezen jutnának el külföldre. Isten éltesse és tartsa meg közöttünk számos éven át!

Jézus számtalan esetben gyógyította meg az embert egy pillanat alatt – kézrátétellel. Noha Nemes atyának ekkora hatalma nincs a betegek felett, különleges képessége mégis van. Ránézésre javítja a dolgozatokat. Még a dolgozatírás órájában, a kicsöngetés előtt készen van az összes. Hiába minden trükk, a több oldalas, semmitmondó „rizsázás”, Nemes atya pontosan tudja, mi a „púder”, és mi a valódi tudás. A dolgozatjavítás világbajnokságán – már ha lenne ilyen – toronymagas esélyesként indulhatna. Dóbiás Donát 2010C A BKF hallgatója, sportriporter-hallgató

Futó Béla igazgató, Piarista Gimnázium, Vác

1991-től gyakran hallgattam unokatestvérem beszámolóit iskolájáról, a váci piarról. Mondatai Nemessel kezdődtek vagy Nemessel végződtek. Tőle tudtam, hogy Te „csíped” a rossz fiúkat – mégpedig a felső karjuk alsó részén. Az „arabsegyes”, a „nótabene” (NB), a „rövidsor” már személyes tapasztalat. S az is beigazolódott, hogy valóban nem fáj sehol sem úgy a csipi, mint ott. A peccatum mortale ex toto genere suo és a pia fraus közötti kapcsolódási pont akár a tizenegyesrúgás is lehet. A morális teológia a focitól, a dogmatika operaáriák részleteitől (Hunyadi László, Tosca), az üdvtörténet a totalitárius rendszerek elemzésétől vált „habkönnyűvé”. Tőled tudjuk, hogy „miket mondott” Hegyi, Tuba és Jelenits tanár úr. Sok egykori diákod pedig azt mondja, „mit mondott Nemes tanár úr”. S ez így szép. Isten éltessen!

Kezdő tanárként számos alkalommal emlegettem több tanáromat, de aztán rá kellett döbbenem, hogy azoknak a dolgoknak a többsége, amelyeket emberséggel, hittel és az erkölccsel kapcsolatosan próbáltam elmagyarázni diákjaimnak – elsősorban – Nemes atyától származnak. Köszönet érte!

Kalász Ákos 2000A tanár, Piarista Gimnázium, Vác

Kalász Nándor 1995B tanár

piaristák

Nemes: „Meg fogsz bukni!” – na, ki mondta ezt? Diák: Hegyi tanár úr? Nemes: Nem! Diák: Tuba tanár úr? Nemes: Nem! Diák: Jelenits tanár úr? Nemes: Nem, én mondom! – Neked! Egy klasszikus Nemes-sztori

A 1998-as római zarándoklaton bejelentés nélkül érkeztünk a piarista anyatemplomba. A sekrestyés nem akart minket beengedni, mert illusztris vendéget vártak nagymisére. Azt mondtad, hogy csak egy gyors misét mondasz. Ő csodálkozott. S valóban 18 perc volt, amibe egy rövid prédikáció és az áldoztatás is belefért. egy római zarándok beszámolója

Mikor először utaztunk együtt Kolozsvárra, akkor jöttem rá, hogy Gyurka olyan ember, aki mindig kész arra, hogy a humor fátyla mögött végtelenül komoly is legyen. Ilyen kollégaként is, akire mindig lehet számítani. Ha kell, akkor jókedvével, ha kell, komolyságával segít. Isten éltesse! Murányi Tibor tanár, Piarista Gimnázium, Vác

Nemes atya, hatvan éves vagy. Negyven voltál, mikor engem tanítottál, majdnem ötven, mikor kollégák lettünk. Zöldfülű tanár voltam, mikor a folyosón utánad szóltam: „Gyuri!” Készségesen megfordultál, odajöttél hozzám és rendelkezésre álltál. Azóta is szégyellem magam. Tanulni sose késő és még mindig van mit. Pontosságot, a mondandó logikus, lényegre törő felépítését („arabs egyes”), hogy mindig van egy kedves szavad. A (trianoni) határon túlról nem feledkezel meg az osztályfőnökről, akinek a diákjait kirándulni viszed, és képeslapot küldesz nekik. Az elégtelent még mindig csak úgy adom magába, Te „közjólétemeléssel” teszed. Egy dolgot azért képes voltam elsajátítani – sokak nagy örömére: a „szabvány röpcsipapírt”, meg a „habkönnyű” dolgozatot. Köszönöm szépen! Isten éltessen sokáig! Juhász Gábor 1996B tanár, Piarista Gimnázium, Vác

Nagy élmény volt, amikor harmadikban Rómába mentünk Veled. Az egész gimnáziumi négy év egyik legmeghatározóbb élménye volt, ami az iskola értékeit is kézzelfoghatóvá tette számunkra. Osztályfőnökként, tanárként mindent megtettél azért a négy év során, hogy a piarista szellem végigkísérjen bennünket életünk folyamán. Nem véletlen az sem, hogy a papi hivatásra szóló meghívást ebben a négy évben hallottam meg a Mindenhatótól.

1995 decemberében találkoztam személyesen először Veled. A régi könyvtárban, a mostani kollégiumi teakonyhában volt a felvételim. Sík Sándorról kellett felolvasnom valamit, amiben bemutatják a papköltőt, a piarista tanárt, az egykori tartományfőnököt. Utána megkérdezted, hogy ki volt Sík Sándor. Én először semmit sem tudtam mondani róla izgalmamban. Rövid hallgatás után a szemem véletlenül egy mondat közepére tévedt, ahol ez állt: „a szegények védelmezője”. Én halkan éppen ezt feleltem kérdésedre. Talán túl halkan, mert te nagyon boldogan felkiáltottál, hogy: Igen, igen, „szegedi professzor”. Aztán még váltottunk pár szót Horn Gyula akkori szocialista miniszterelnökről és II. János Pál pápáról. Előbbiről keveset, utóbbiról többet tudtam. Ma tréfásan vicedirektor úrnak hívsz. Köszönöm, hogy akkor igent mondtál rám. Kalász Ákos 2000A tanár, Piarista Gimnázium, Vác

Én ezelőtt sohasem találkoztam olyanokkal, akik tettekkel is kifejezték volna, hogy törődnek a határon túli magyarokkal, vagy egyáltalán ez bármilyen szinten is az életükben programként szerepelt volna. Aztán kiderült, hogy Nemes atyának mennyire fontos egyetemes értelemben is az emberi méltóság. Már a gimnázium után döbbentem rá, hogy Nemes atya egy teljes modern polgári értékrendet szeretett volna átadni, amelynek része a más emberek, más vallások, más közösségek, akár más pártok iránti tisztelet is. Ezzel a fajta pedagógusi programmal mind a gimnáziumban, mind az egyetemen alig-alig találkoztam – a felsőoktatásban talán csak Zlinszky János és Horkay Hörcher Ferenc személyében. Nádasdy Miklós 1995B történész, ELTE, PPKE JÁTK

Dóbiás Zalán 1995B Tápiószecső és Kóka plébánosa

piaristák

,, A ,,privigyei szellemkönyv A Piarista Múzeumban található „privigyei szellemkönyv” legendája 1696-ból származik, amikor is Kada István püspök lelke többször megjelent a piarista rendházban, arra kérvén a szerzeteseket, hogy mutassanak be érte szentmisét Mariazellben, hogy lelke szabadulást nyerjen a tisztítótűzből. A püspök Herchel József piarista növendék kérésére hagyott maradandó jelet, kézlenyomatot annak cseh nyelvű evangéliumoskönyvén. Az eseményekről az akkori viceprovinciális, Mösch Lukács, aki maga is szemtanúja volt a történteknek, már aznapi, április 10-én írt levelében beszámolt: „Áldott legyen az Isten és a mi Urunk Jézus Krisztusnak atyja, aki megvigasztal minket szorongattatásunk idején. Nem említve azt a megszámlálhatatlan jótéteményt és szorongattatásainkban megnyilvánult kegyes vigasztalást, az elmúlt éjszakán megnyugtatott bennünket hajnali negyed két órakor kimondhatatlan vigasztalásunkra. Ugyanis amikor a privigyei rendháznak minden tagját igen erősen megrendítette az április másodikát követő éjszakának hallatlan és ezen kollégiumban szokatlan zörgése, akkor éjjel-nappal a Mindenható és kegyes Istenhez emeltük alázatos fohászunkat, felajánlottuk imádságainkat, áldozatainkat és önsanyargatásunkat, továbbá a gondjainkra bízott ifjúság velünk együtt ájtatosan esedezett az Úr oltáránál, hogy jelen levő lelket a purgatóriumból, minket pedig az éjszakai zaklatástól legkegyelmesebben kiszabadítani méltóztassék. Az irgalmas Isten kegyesen fogadta méltatlan szolgáinak alázatos esdeklését és men�nyei trónusáról irgalmasságot gyakorolt a szerencsétlen és tisztítótűzben szenvedő lélek iránt. Most az utóbbi eset így történt: a szellem megjelent József testvér szobájának ajtaja előtt, ezt szerényen megzörgette, aztán csöndes kopogtatással benyitott. Erre a kedves József testvér Deo gratias szavakkal fogadta, majd a szellemhez ezen szavakat intézte: »Kérlek az élő Istenre, aki minket teremtett és megváltott, mondd meg, hogy ki vagy te! Mit akarsz?« Erre a lélek azt felelte: »Én Kada István püspök vagyok, aki neked a kisebb rendeket feladtam; arra kérlek, mondd meg Ferenc atyának, menjen Mariazellbe, mondjon ott el 3 misét mindazok nevében, akiknek a kisebb rendeket feladtam és adjatok alamizsnát a szegényeknek.« Ezen szavak hallatára József testvér ezt válaszolta: »Ha

igazak, amiket mondasz, adj valami jelet!« Alig mondotta ezeket a léleknek, úgy tűnt föl, mint hogyha ezek a szavak szobájának ajtaja előtt hangzanak, majd hallotta szobájában az asztalt zörgető kéznek éles mozdulatát; erre hamarosan megtelt a szoba perzselt szagot árasztó füsttel, erre a szomszéd szobában lévő és az éjjeli zörgéstől félve ájtatos imádságba merült Vencelről nevezett Ferenc atyát behívta, hogy győződjék meg az esetről. Ferenc atya szembe jött és együtt bementünk. Erre a többi rendtag kijött szobájából és látták az előbb még ájtatoskodó József testvérnek vörös tokban levő, durva papíron nyomtatott könyvét (ez az a bizonyos cseh nyelvű biblia – Postilla –, melyből lefekvés előtt a kedves József testvér lelki megnyugvásért szokott könyörögni), aztán ezen könyv tábláján és 56 első oldalán egy erőteljes jobb kéznek beégetett nyomát látták, és az éppen kialudt parázsnak nehéz füstszagát érezték. Mikor a következő nap már felvirradt, az eset futótűzként terjedt el. Korán reggel már megjelent Privigye város plébánosa káplánjával, s még néhány esküdt úr, úgyszintén a nemes Nyitra vármegye szolgabírája és a városnak más előkelő és tekintélyes egyénisége. Kihallgattak minket, továbbá József testvért; megnézték a szobát, ahol az éjszakai zörgés és nyugtalanság volt; becsületszóra elmondtuk a belépő lélek kérését; megmutattuk a Szentírás könyvét, melynek tábláján és 56 első oldalán egy erőteljes jobb kéznek hiteles beégetése látható. Becsületszóval élő hitünkre hivatkozva, jobb kezünket mellükre tették és a tényt külsőleg is megerősítették.” Nem véletlen a „brandenburgi hitvallású heretikus katonák” említése, ugyanis a „privigyei biblia” legendájának lényege éppen az, hogy a protestáns tanokkal szemben kiáll a purgatórium létezése, a Mária-tisztelet és a miseszándék hatékony ereje mellett. Mösch Lukács leveléhez később utóiratként csatolták a további fejleményeket, miszerint mikor a zarándokok bemutatták Kada István lelkéért a szentmisét, annak végeztével megjelent a Boldogságos Szűz is (akinek ő kiváló tisztelője volt), amikor is az egész templomot mennyei fény árasztotta el, és ez áthatotta a hálát adó püspököt, aki a zelli templomnak jelen levő keresztény hívőire főpapi áldást adott. Ezt követően pedig a privigyei rendházat sem érte több „zaklatás”. Borbás Péter

piaristák

Je Je len Ré len tke sz tke zé vé zé s: te si Az li d ko a íj: rh dot 50 at t i Eu ár: sko ro 16 la (h –18 kij e el yi év lölt di ta ák ná an ra im in át ál or ok VÁ na RU k: NK 60 00 SZ ER Ft ) ET ET TE L!

PI AR IS TA ara

tem !”

13 Kec . j ske úl ius mé 15 t –2 1.

K Di ultu Já ák rá Sz ték lel lis az ab ha kis pro Ar adt tár ég gra bo ér ok m -k ré i s n av tu ze él m nt kü al ká ba m l d n ise

TA LÁ LK OZ Ó

dj me ll et

IF JÚ SÁ GI

„M

is sokat segíthet,

támogassa a piarista nevelést!

Magyar Piarista

Közhasznú Alapítvány adószám:

18135059-1-41 További alapítványaink: www.piarista.hu/tamogatas