Veres József publicisztikái 2014. Balassagyarmat by Iványi László

VERES JÓZSEF PUBLICISZTIKÁI 2014.

漏 Veres J贸zsef

Veres J贸zsef Publicisztik谩i 2014. Balassagyarmat

Az írások Balassagyarmaton, a „Gyarmati Hírek” című folyóiratban jelentek meg, 2014. évben Júliusban és augusztusban az újság nem jelent meg

Fegyenc? Kegyenc?

„Segítsd a lebukottakat”

Január

„A ballib teljesítményének télen a hideg, nyáron a meleg, ragyogó elméleteik sikerének meg a nép volt az akadálya." A publicista igazsága mélyebb történelmi ismeret nélkül, pusztán az emlékezetre hagyatkozóan is belátható, mint ahogy az is, hogy ennek beismerése sokat hangoztatott „megújulásukhoz" az első lépes lehetne, mely azért legalább egy józan önvizsgálattal kezdődne. A dolog azonban azért reménytelen, mert számukra a „kegyelmi pillanat" fogalma nem csak érzelmileg, de szemantikailag sem értelmezhető. Másrészt mert a pétervári rendszergazda 1917 áprilisa óta nyomatja a permanens forradalom (értsd: hatalom megragadása és megtartása) világhálóra tervezett téziseit, melyet most meghekkeltek Közép-Európában, s ezt a katasztrófát az elvtársaknak és elvbarátoknak nehezebb tudomásul venni, mint mondjuk egy bizánci császárt a demokrácia előnyeiről meggyőzni lehetett volna egykor. Aztán a magyarországi „áldatlan állapotok" miatt nagyon aggódnak a másik oldal salamoni-al5

testű Midas-királyai is, így aztán bár tudják, hogy a zászlót visszafordítani körülbelül annyira valószínű, mint az, hogy Kovács Lászlót szépségkirálynőnek választják az Anna-bálon, az igazi csókos azonban nem ismeri a lehetetlent, csak a kevés pénzt. S történt, hogy a 2010-ben lefagyasztott politikai hulla felolvadt, s most a hívek várják, hogy felüljön, és gyújtó hatású beszédet tartson a ravatalozóban. Ezen hatalom-orientált érdekszövetség násztáncát Kósa Lajos „szappanoperának", Schiffer András „összeborulós népszínműnek” nevezte, igen finoman. Jó a metafora, csak éppen annyival több ez, mint szókép, hogy négynél sokkal több évünk létét, családunk életminőségét, nemzetünk sorsát szolgálja, vagy éppen kiszolgáltatja. Kétségeink azonban nem lehetnek, ha semmi mást, csupán valódi szándékaik hitelének alapjait, szavahihetőségüket mérjük az utóbbi napokban. Ugyanis a mostani egyre élesebbé váló balliberális kampány jellemzője a kétségbeesés agresszivitása. 2006-ban és 2010-ben is szemrebbenés nélkül hazudtak, de nem cáfolták előző napi nyilatkozataikat olyan ártatlan arccal, mintha nem lenne bizonyíték írásban és képben az igazságra. Az egyik szocialista pártvezér például kijelentette, hogy az IMF-tól felvett kölcsönhöz az előző kormány hozzá sem nyúlt, azt az Orbán-kormány költötte el. 6

Feltételezem, hogy szavazóbázisuk ezt el is hiszi, mert el akarja hinni. Hogy ez mekkora hazugság, félelmetes belegondolni, ugyanis nekünk, földi halandóknak ezek a számok méreteikben csak hétköznapi viszonyításban beszédesek igazán. Például, hogy mindez 5400 milliárd forintnyi hitel, amit „ha nem az államadósság törlesztésére és a forint védelmére kéne (kellett) fordítani, a kinai nagyfalhoz hasonló hosszúságú autópályát építhetnénk, vagy elvihetnénk a négyes metrót Szolnokig”. (Csizmadia László) Az echte demokraták korrekt válaszlehetőségeiből a szemérmesen cinikus ilyenkor veszi elkenősre a figurát, mondván, hogy a verbális háború a demokrácia része, a bizalom és a rokonszenv elnyerése érdekében fel kell tüzelni a választókat, s a tények és a manipuláció, a retorika és a demagógia eszközei összekeverednek. De ha már ennyire, akkor nagyon elgurult a gyógyszer, sima cinikus, mint Horváth Csaba, meg csak kiáll, s azt mondja : márpedig a tegnap az tegnap volt, esetleg kicsit korábban, és amit akkor mondottunk volt, az magánemberi vélemény, az privátin hangzott el, és úgy is értendő, az igazi, demokrata álláspont pedig az, amit a párt képvisel. Igen, ők tudják, hogy nincs bölcsebb a kollektív bölcsességnél, az egyes ember soha nem lehet olyan okos, mint a párt. Így volt ez már Rákosi elvtárs idején is, legfeljebb annyi különbséggel, hogy akkor a dialektikus materia7

lizmus, manapság meg a dialektikus globalizmus jegyében születnek a nagy gondolatok és döntések. Meg a pitiánerek is, mint Mesterházy manipulált netes oldala Németh Szilárd 500 négyzetméteres lakásáról, vagy Gurmai Zita „félremondása”?!?!? (sic), s melyekért egy kültelki kocsma, magára valamit is adó törzsvendége is szégyellné magát szánalmas kisszerűsége miatt. Aztán egy haladó baloldali tánc- és illemtanár, akiről kiderült, hogy az Európai Parlamentbe készülő Szanyi Tibor, axiómává nemesedett szavai: „Mondjuk ki: egy mentálisan megzakkant bolsi milliárdossal nem lehet normális jövőt épiteni”; majd másik opusza: „A Lipótra vagy a Csillagba, ennyi”. S természetesen magánvéleményként, hogy aztán a Párttal egy az utunk!, és Segítsd a lebukottakat! stratégiai taktikája mindezt felülírhassa, ha a helyzet fokozódik a Zorbánországban. Úgy hogy az abcug, Gyurcsányt kéretik törölni, sőt, elfeledni, és éljen a kapitalista internacionalizmus. Elvégre baloldali párt vagyunk!

Csak!

„mímelt szegénypártiság”

Február

Úgy tűnik, az ellenzék vezérének fejében még nem állt vissza az amerikai út után biológiai órája, aztán a Simon-sokk is úgy érte, azért álmodik még mindig a hatalom csúcsairól. Ajánljuk figyelmébe az egyszeri kanász esetét, akit megkérdeztek: Hallja, kend, mit csinálna, ha király lenne? A biz' jó vóna, válaszolta a kanász, mit is csinélnék, hát lóhátról őrizném a disznókat. Pedig hát a „demokrácia hazájában", a nemzetközi kommunikációs szakma élvonalának "spin doktorai" éppen arra vállalkoztak, hogy a nagyreményű vazallust intenzív tréninggel, meg átutalási biztosítékokkal roborálják, de arra mindenképpen, hogy a reménytelennek látszó helyzetekből is sikerüljön egy-egy fontos kommunikációs témát a nyilvánosság számára tálalnia, a sajtó számára prezentálnia. S jött Sopánkám, ám a jelenés elmaradt. Ahogy Gyurcsány, Kovács kötele egykor nyolc évre még tíz milliónkra tekeredett, ő most úgy maradt itt hazugságával, hogy nagygyű9

lésük kötelébe maga tekerte magát és öngerjesztve triumfáló, pénzéhes falkáját. Majd következett az újabb csapás, amikor a Washingtonban kimondott szavai hullottak vissza rá. Ezek azt leplezték le, hogy a balliberális ellenzék cinikus játékot játszik a szabad és demokratikus választások legitimációjával. Nem bízik abban, hogy tiszta eszközökkel nyerhet, ezért úgy készül a vereségre, hogy azt a magyar demokrácia sérelmeként láttassa majd a külföld előtt. Régi axiómájuk is, úgy tűnik, a feltételezés szintjére esett, hogy ugyanis a jó hírek, de a negatív hírek cáfolatai is jóval nehezebben jutnak el a befogadókhoz, mint maguk a kedvezőtlen tartalmú információk. Igen, ide vezetett az elvtársi bizalmatlanság; az őszödi rém névre hallgató, gyakran bérmálkozó karizmatikus népvezérhez, a megújult tábor legújabb ideológusához, a magyar kulturkampf meghirdetőjéhez kellett volna fordulnia és nem az amerikai ügynökökben bízni. Biztos ők mondták, hogy hallgasson Mark Twainre, valószínű, ők tették a fülébe hogy „A hazugság már félig megkerülte a Földet, amikor az igazság még csak a cipőjét fűzi.,, - Nos, meglehet, ezért az elvtársi durciért nem jött be a dolog, Mark Twain meg ide vagy oda. A behaviorista (viselkedéslélektan) pszichológusok maguk között biztos hogy ujjcsettintő elismeréssel fogadják azokat a kaméleon-váltásokat, meg10

hökkentő rendőrkanyarokat, flick-flackot, dupla lutzot, szapora reinkarnációkat, melyekkel ezek a karagözök, hanswurstok, petruskák, kasparekek, punchok, pulcinerák, vitézjánosok, paprikajancsik, amolyan hamisítatlan internacionalista clownok naponta tépik magukat zorbánország szenvedő népének szavazatáért. Ellenben, nyilvánvaló fantáziátlanságuk ellenére, a színváltás-technika terén a legkreatívabbak. Bemelegítésre a legegyszerűbb és legrégibb módszerük a valótlanság címkeözöne, most éppen az ellenfélre szórt korrupcióvád; mindközönségesen: „maffiakormány", aztán az irigységre apelláló, mímelt szegény pártiság a többkulcsos adó követelésének farizeusságával, no és a baloldal megújulásának hangoztatása, nos mindez visszájára fordult, és Simon botránya ezeket az üzeneteket végképp hiteltelenné tette. Gondoljuk, nincs tovább. Tévedünk; az ilyen helyzetek a legihletettebb percek, kegyelmi pillanatok, amikor a vizesblokkot kell takarítani a Jókai utcában; a mester ugyanis hatékony, s ezt érezni nem csak a Terézvárosban lehet, de Battonyától Nemesmedvesig. Ron on board. Ron a fedélzeten. Aztán megint váltás; ígérnek, ígérgetnek. Örök életet, boldogságot, ingyensört, a Nagykörút pezsgővel való feltöltését, a városokban bevezetendő, csettintésre le- és felkapcsolható közvilágítást, a turistabuszok kerülgetése helyett a fővárost átszövő hullámvasutat, a Gellért-hegy belsejébe tervezett 11

IV. Béla-energiaelnyelőt, amely az űrből jövő energianyalábokat fogja fel és teszi felhasználhatóvá a lakosságnak, általános, nullaszázalékos adókulcsot, a gázár eltörlését, tíz évre visszamenőleges ingyenes áramszolgáltatást és évi plusz 99 napot a választóinak, s még arra is garanciát vállalnak, hogy „a rájuk szavazók 100 százaléka rájuk szavaz majd". És amikor az egymásnak ellentmondó nyilatkozatoktól és ideológiai bukfencektől megfáradt aktivisták nem sok muníciót kaphatnak a központból, mert központból is több van, marad az egyetlen érv: az Orbán-kormányt le kell váltani. Miért? Csak!

Csont nélkül

„hataloméhség és kapzsiság”

Március

Memento! Kulcsszavakkal, köznyelvi-tömörítettséggel, helyenként jelzésértékű metaforával vagy szlenggel, kronológiai szerkesztettség -, s a teljesség igénye nélkül. Memento! Eladósítás, 5400 milliárd forintnyi IMF hitel; 13. havi nyugdíj elvétele; iratmegsemmisítések (Falk Miksa u. 9-11.); ügynök-akták közötti válogatás; Kövér László megrágalmazása, a „köteles beszéd; MSZ nagygyűlés „köteles”-botránya; bajai videó, fóti csalás; Simon Gábor éhségmenete; százmilliói; hamis afrikai útlevele; letartóztatása; Zuschlag beszólása; pere; börtönbüntetése; az MSZP-t leleplező könyve; Józsa cégének 6,6 milliárdos paksi megrendelése; Gyurcsány 80 milliós paksi tanácsadói díja; az okmányok eltűnése; plagizált szakdolgozata; annak el tűnése; üzleti ügyei miatt bűnössége megállapítása, elévülés okán börtönbüntetésének elmaradása; az Apró-villa belső építkezésének pénzügyi manipulációi; az öszödi kormányüdülő visszavásárlása; a balassagyarmati üzem privatizációja munkahe13

lyek megszűnésével; a Rózsadombon requirált ingatlan tulajdon bitorlása, uniós jelentések adatainak meghamisítása; kormányelnöki puccs, trükkök százai; homoszexuális házasság és gyermek örökbefogadás terve; arab terroristák, öregecskedő feleségek, kurvaország, gyakori bérmálkozás, magánéleti exhibicionizmus, média ripacskodás, hatásvadász manír, borderline diagnózis, gyermekkori festett vérzésék, tv vitában példátlanul arrogáns magatartás 2006-ban; Orbán-komplexusokkal küszködő pszichopata tébolyult kirohanásai; videója a berettyóújfalui szocialista bűnöző házában; Szocialista miniszterelnökök, frakcióvezetők MSZMP-s, kiszes, cenzori, pufajkás, tartótiszti előélete, internacionálézás, vörös-barna bűnök különbségtevése, haveri kutyák, kamera-leöklözés; Hír tévések megrágalmazása, intézményesített drog-liberalizációs igyekezet, Magyar Bálint pedagógiai botrányai: iskolai színvonal- és tananyagcsökkentés, szülői ellenőrzés kikapcsolása, sterilizálás liberalizálás-tervezete; tolvajlásaik Mucuska gate, kakaóbiztos számítógépek, kijelző táblák csalásai, Elender-ügy, vizitdíj automaták, ciprusi adóelkerülő cégek, Simor 8 milliós fizetése, ciprusi off shore pénze, bejelentés nélkül alkalmazott melósok a pártelnöki palota építésénél, elnökválasztási csalásuk az SZDSZ-ben, éttermi számlacsalás; Demszky horvátországi nyaraló-ügyei; egyházi iskolák támogatásának megvonása; a Vatikánnal kötött szerződés támadása; Dabas-Sári katolikus iskola elleni 14

hajtóvadászat; Semlyén ellen elkövetett karaktergyilkos rágalmazás; magyarellenesség. 2006. december 5-i szégyenletes népszavazás, nemzetáruálás, Kempinszki, Szécsény, Komárom, Dunaszerdahely, magyarverés (Erdély, Bácska, Felvidék) szankciók nélkül; Sólyom László, köztársasági elnök megalázásának szó nélkül hagyása, 23 millió román, választási lekenyerezés, egyszeri tizenkilencezer nyugdíjasoknak, borsodi, baranyai szadesz-csalások, pannon puma, dübörög a gazdaság, üvegzseb-program, 100 lépés programja, szakértői kormány, Kovács, MSZMP-s kommunista veterán az EU-ban, Meggyesy tartótiszt, D-209 letagadta, bevallotta, nyelvi kommunikációs abszurdjai, Werber-módszerek 2002-ben, 2006-ban; hazudott, elhallgatta, eltitkolta, megrágalmazta; Öszöd, Söjtör, Greschem-palota, ingatlan-panamák, Hunvald, Gál, Hajdú bt Bajnai, Máv Cargo, Hídépítő, dombovári víztisztító, dombovári polgármester, Wekler szőlei, köröshegyi viadukt, Nemzeti Vagyonkezelő, Sukoró,Ciprus, kormányzati negyed, négyes metró, Nemzetvédelmi Egyetem: Szabó, Honvédelmi Minisztérium Fapál, Juhász, BKV Szalaié, Kocsis, Hagyó, kitalicskázott pénzek, Vitányi 20 ezer eurós lenyúlása, kórház-eladás, osztály-, ágyleépítés, napidíj, vizitdíj, kórtermi széfek, Horváth Ágnes ámokfutása, iskolák, kórházak önkormányzatok vegetálása, lakásmaffia, családellenesség szexuális aberráltak felvonulása, botrányaik, kendermag-tüntetések, egyne15

műek házasság-tervezete, perverz indíttatású média-hazugságok, nyálazva kukkoló félállatokkal, szaglászó paparazzikkal, tisztességet, becsületet sárba tipró mocskos újságcikkek Orbán Viktor és családja ellen, Kövér László, Pokorni Zoltán, Kósa Lajos, Áder János, Semlyén Zsolt, Tarlós István, Szita Károly ellen, Szász Károly megveretése, Berkecz Mária megalázó motozása, MellárTamás törvényteleten leváltása, Bencsik, Bayer, Lovas levadászása, Teller-levél meghamisítása, címkéző kirekesztés, kettős mérce, blöff, cinizmus, stigmatizálás, vállalkozók sarcolása, multik előjogai, legitimált gazdasági kifosztásunk; vasút lepusztítása, vonalak bezárása, megszorítások, áfa-csalás; egyházi iskolák diszkriminálása, fogyatékosok támogatás-elvétele, megélhetési bűnözés, szervezett bűnözés, közbiztonság hiánya, maffiaháborúk, kormányzati-, állami- intézményesített korrupció, EU-pénzek lenyúlása; MDF-, SZDSZ-belháborúk, gazdatüntetés, média-tüntetés, veszett kutya-tüntetés, Öszöd-elleni tüntetés, közalkalmazottak, köztisztviselők, tűzoltók, rendőrök, nagycsaládosok, önkormányzatok, tanárok, egészségügyiek tüntetései, vasutasok, közlekedési ddgozók sztrájkjai; 2006. október 23., gumibot, gumilövedék, vipera, vízágyú, kordonok, rendőri brutalitás, szemkilövés, lemagyarozás, svájci sapkázás, totemcafatozás, rasszistázás, fasisztázás, antiszemitázás, veszettkutyázás, Göncz, Tabajdi, Gurmai brüs�szeli, strasszburgi nemzetárulása, a magyarság lelki-szellemi elárulása Hel16

ler, Konrád, Kertész, Kende, Debreceni, Bolgár, Sass, Bánó, Forró, Juszt, Havas, Friderikusz, Mester, Vágó nemzetellenes aknamunkája, Kulcsár, Princz, Tocsik pénzügyei, Portik, Laborcz, Szilvási; a titkosszolgálat és alvilág ös�szefonódó maffiahálózata. Memento! „Cui prodest scelus, is fecit” - „Akinek a hasznára van a bűntett, az a tettes” (Seneca) „A korrupció maga volt a rendszer 2002 és 2010 között.” (Budai Gyula) „Ők a Rendszer, amelyben az is undorító, aki nem csinált semmit, csak egyszerűen odatartozik.” (BayerZsolt) „2002 és 2010 között a kormányzók, „egy neobolsevista banda” dilettantizmusa, hataloméhsége és a kapzsisága okozta az ország szétesését. Mindez aljas indokból, különös kegyetlenséggel elkövetett országpusztítás” (Kövér László)

„igen az egységes nemzetre”

Imáink ereje, örömünk! Április

Nem vagyok egyedül, aki ünnepi készületünk kemény penitenciájaként élte meg a választás előtti heteket. De mert huszonöt éves előzményekből forrásozik nemzeti vajúdásunk közelmúltjának minden kínja, Golgotajárásunk máig sajgó lelki sebeit is fájdalmas stigmaként hordozzuk magunkban. Hiszem magunkról; húsvét isteni ajándékaként fogadtuk nemzeti feltámadásunkat is, történelmi jelentőségű választási győzelmünket, melytől hangos a külföldi sajtó, mint írják, ilyen nagy győzelemre régóta nem volt példa Európában. Olyan közös alapértékeink, mint a szabadság, a demokrácia, a jó erkölcs, a nemzet és az emberibb élet jóakaratú szolgálatának tisztessége felülírta a sötét indulatokat gerjesztő igyekezetet. Huszonöt éve vártunk erre. Talán csak szobánk csendes, éjszakai zugában esdeklő imáink, és a költészet talán legangyalibb tisztaságú sorai képesek valamit megláttatni ebből a pokoljárásból, amit reményeinkkel bejártunk negyedszázados keresztutunkon. 18

Most értettem meg igazán, mit is jelenthettek Balassinak és Szenczi Molnár Albertnek egykor Dávid zsoltárai: „Serkenj fel! Miért alszol Uram?! Kelj fel, ne vess el minket örökké! Miért rejted el orczádat, és felejted el nyomorúságunkat és háborúságunkat? Bizony porba hanyatlik lelkünk, a földhöz tapad testünk. Kelj fel a mi segítségünkre, ments meg minket a te kegyelmedért!” (44.zs.) Aztán megvirradt, jött az új nap, „indult a józan robot”, s „felöltve kardom, sisakom” gyakran rebegtük magunkban: „Segíts, hogy az emberárulók szutykát erővel győzze a szív szép szóval a száj!” (Nagy L.) 19

És a mindennapok hűségével így építettük hitünket nemzetünk falába több millióan, sokszázezrekként, úgy tűnt, megátkozottakként, reménytelenül, mint tett Se a pallérok Déva falával. És mert a fal nem állt meg, Ady Ézsaiásának, bujdosó szegénylegényének átka és haragja könnyíthetett lelkűnkön olykor: „Szól a sípszó: átkozott nép, Ne hagyja az Úr veretlen, Uralkodást magán nem tűr S szabadságra érdemetlen”. Radnóti szelíd alázata azonban mindig menedéke maradt emberségünknek: „didergő erdők anyja téli nap: leheld be zúzos fáidat meleggel s állj meg fölöttünk is, mert megfagyunk e háborúk perzselte télben itt, ahol az ellenállni gyönge lélek tanulja már az öklök érveit.” 20

Mintha gránitba írta volna, pedig tudta, mint mit mi is éreztünk: „Hol azelőtt az angyal állt a karddal, Talán most senki sincs.” De érdemes volt „ázni, fázni csak a jövő kövén csírázni, vérszagú szörnyekkel vitázni”, „hiszen Isten nem a félénkség lelkét, hanem az erő, a szeretet és a józanság lelkét adta nekünk”és „Te óh Uram paizsunk vagy nékünk, összetörted őket vasvesszővel: széjjelzúztad őket, mint a cserépedényt. Azért királyok, legyetek eszesek, és okuljatok földnek bírái!” A választók nemet mondtak a gyűlöletre, az erőszakra, a harsány pocskondiázásra, a határon túliakkal együtt igent az egységes magyar nemzetre. A kormányváltás elillant, légüres térbe kerültek. Nincs ötlet, nincs cél, nincs hit, nincs ügyszeretet, nincs alázat, nincs megfogható üzenet, nincs tenni akarás bennük a népük iránt, csak a hatalomvágy. 21

„Kicsit vissza kellene ereszkedni a földre” - szólított fel Schiffer András, „ ugyanis az ellenzék lefuthatja ugyanazokat a köröket, amelyek a hatalmas választási zakóhoz vezettek, de sok értelme nincs.” Aztán, borderline flepnijével arcán, a Rém is vendettát hirdetett. Puccsot szervez, lázadást, azt kiáltja: Fegyverbe!? Kiknek az élére akar ő állni? Úgy gondolja, mint 2006 őszén, a rendőr terror idején? Gumibotozni, füstbombákat hajigálni, belelőni a tömegbe? Amolyan alcaponés, corleonés, szamuelys demokrataként? „Ments meg uram az Egyszarvú lótól, a Négy mellű madártól, ments meg uram a Pikkelyes kostól, a Vonító virágtól, ments meg uram az Ugató békától, a Patás angyaltól, ments meg uram engem, ments meg a gonosztól!” (Juhász Ferenc) A nagypénteki áldozatot még földrengés, napfogyatkozás, a közöny és a rossz lelkiismeret csendje követte, harminchét évre rá főtanácsnak, templomnak, városfalnak, Jeruzsálemnek írmagja sem maradt. „Mert gonoszságot terveztek ellened, csalárdságot gondoltak, de megtalálta kezed minden ellenségedet, jobbod megtalálta gyűlölőidet” (21.zs.) 22

És mert ideje van a vígasságnak, „Szóljanak a harangok, szóljon allelúja! (Babits M.) „Mert megölhették hitvány zsoldosok, És megszűnhetett dobogni szive Harmadnapra legyőzte a halált Et resurrexit tertia die” (Pilinszki J.)

„Isten-adta józansággal”

Megtörtént! A sors kegye! Május

Több mint kegyeletsértés volt az idei anyák napján a tévében látva-hallva az emlékezések, köszöntők, gyermek-műsorok sorában a hír, miszerint egy politikus éppen ekkor terjesztette be javaslatát az egyneműek házasságának törvényi engedélyezéséhez. A felterjesztés időzítése nyilvánvalóan púpos lélek műve, mert talán az ünnepen, de az élet-adás Isten-adta szent ünnepén különös érzéketlenség az ilyenfajta blaszfémia, a botrányokozás haszonelvű marketingje. Akkor viszont már gyomortáji furcsát éreztem, mikor Ferenc pápa szavait is visszájára fordító, minden jóízlés szikráját nélkülöző indoklás-igyekezetét próbáltam értelmezni. Mondandója értelmi vákuumával szemben ez lehetetlennek bizonyult, és inkább adott okot arra, hogy eltöprengjem jelenünk abszurditásán, hogy közszereplői között lehetnek nyilvánvaló gonosztevők is, akik még törvényes védelmet is élveznek. A fentiek után az már nem is meglepő, hogy ugyanezek a garázdák olyan gondolati abszurditásokkal is szédítik az ártatlanokat, mint „Korlátlan szabad piacot és Európai Egyesült Államokat a világnak!" 24

Csak emlékeznünk kell, lejárt duma mindez; az ultraliberális álmokat, az SZDSZ-t juttatja eszünkbe, mely az egykori Charta-értelmiséghez való szoros kapcsolatában is erősen az egykori „szabad madarakra" hajaz. Most ugyan a haszonelvűség, a pragmatizmus bőrébe bújt látszattal próbálja, próbálják ezt leplezni, de lelketlen tájékozatlanságuk még tetézi is bűnüket. Mert, mint Richard Rorty filozófus ironikusan megjegyzi: „ Egy pragmatikustól megkérdezni, hogy mitől lesz jobb az a jövő, amit nekünk szán, épp annyira értelmetlen, mint a kihaló dinoszauruszokat arról kérdezni, hogy miben jobbak az emlősök." Ha az igazi pragmatista, akinek azért javára írható a közösségi érdek-motiváltság, mégis, ha iróniáiul is, de így nyilatkozik, akkor a nyilvánvaló önös érdek-vezérelte fenti bűnszövetkezetről jól tudjuk, mit gondol rólunk és jövőnkről. Aztán az sem ártana, ha többet olvasnának, mint beszélnek; ha már nem csak a magánvagyonukért tepemek, de országunk, jövőnk ügyéhez is odamerészkednek, sőt birodalmi méretű döntésszinthez képzelik kvalitásaikat. A kocsmai kibic-hangoskodás ellenében ez persze alázatot, felelős óvatosságot kívánna, és utánaolvasni mondjuk a méd-perzsa, görög, hellenisztikus vagy római sajátos államalakulatoknak, mának szóló konzekvenciáiért, vagy kontinensünk strukturális összeállásának geopolitikai, kulturális, spirituális jelenének geneziséről. Esetleg utánagondolni szövetségi rendszereknek, 25

unióknak, ligáknak, Duna-konföderációnak, újkori birodalmi és más etatista képződményeknek, Brit Nemzetközösségnek, Commonwealth-nek, szövetségi államoknak. És hát ultraliberálisék etalonjának, az éppen aktuális nagy testvérnek, az Egyesült Államoknak is, ha már fél milliárd ember húsz-harminc nemzetét az amazokra fazonírozott ruhába akarják erőszakkal bújtatni. Például hogy kétszáz éves történelmük mába hajló nemzeti tudatához passzolna-e vajon a mi históriánk tudati, lelki, mentális, szokásrendi, közérzeti, hitbéli folyománya, láthatatlanságában is kőkemény jelenvalósága? Vagy amit minden gimnazista tud, hogy békekötésekkel, átengedéssel vagy a franciáktól, spanyoloktól, Mexikótól, az oroszoktól megvásárolt ötven állama Európa humán, politikai, gazdasági, szellemi és spirituális, valamint sok-sok évszázad alatt kiküzdött innovációjának értékátadásával állt össze. Váljék azért becsületükre ország-, nép- és nemzet-tiszteletük. Mindenesetre elgondolkodtató, hogy Kasler Miklós professzor a haza, a „pátria "fogalmának minőségi másságát hangsúlyozottan említi. Történelmi víziójában a „nagymúltú népek közösségmegtartó képessége nem is ország, nép, nemzet, de egyre inkább a haza, a pátria ethoszához kötődik". Ezért is aforizma-szerű telitalálat Tamási Áron Ábeljének kulcsmondata: „Azért vagyunk a világon, hogy valahol otthon legyünk benne." Mi magyarok jól tudjuk ezt, és hittel, illúziók nélkül, Istenadta józansággal szélsőségesnek ítéljük az uni26

óból való kilépés politikáját ugyanúgy, mint az ezeréves magyar államot az Európai Egyesült Államok oltárán feláldozni kész önfeladást. Mert bár megszenvedtük, de túl vagyunk azon a naivitáson, mint mikor azt gondoltuk, ha bevezetjük a demokráciát és a többpártrendszert, az magával hozza a munkát, a jólétet. Ezt azonban csalódás követte, sokan „földi paradicsomot" vizionáltak az országnak, ahová „ömlik a pénz, csak győzzük elkölteni". Ehhez képest kemény akaratú, elszánt nemzetállamok várták Magyarországot, amelyek küzdenek saját elképzeléseik megvalósításáért, a forrásokért, hogy a közös javakból a saját polgáraik számára minél nagyobb részesedést biztosítsanak. Aztán ebbe még belekeményített a balliberális szervilis nemzetárulás, akiket ugyancsak Tamási Áron igazsága jellemezhet: „Aki embernek hitvány, az magyarnak alkalmatlan." S most ugyanezek, akiknek itthon az áprilisi választáson nem sikerült elbuktatniuk a magyar jövőt, most Brüsszelben próbálkoznak majd természetesen a szolzsenyicini karaktervonások szerint. De az idő nekünk dolgozik, ugyanis megtörtént!, a rendszerváltozás után először, hogy egyetlen utódpárthoz köthető politikus sem volt jelen a miniszterelnöki eskütétel idején. Értékeljük ezt a lélekemelő helyzetet a sors kegyeként.

„szellemi ködben élők”

Proccék fekete pünkösdje Június

Pünkösd táján a szentlelkes ünnepi feltöltődésben még ütősebbnek, sziporkázóbbnak éreztem a legújsütetűbb belvárosi, vicc-értékű poén-szlogent, melyet a reklámadó-kivetés bejelentése hívott életre: „Elsötétülnek a tévék, bezár a Tesco, és nagyon félnek az emberek. Mi vár még ránk?" S csak miután lereagáltuk a szellemes szösszenetet, gondoltam bele telitalálatába. Mert ez után tényleg nem tudni, mi jöhet borzasztóbb a liberál-materialista szubsztanda-maradvány humuszágyán szocializálódott, leginkább a „konzumidiotizmus" jegyeit mutató populáció számára, melyet bizonyos szaknyelvben eufémiával társadalmi szlömösödésnek is neveznek. A tömeg-ember tömegméretéről készülhetnek reprezentatív felmérések, miket úgy hegyeznek ki, csoportosítgatnak, kommentálnak, ahogy akarnak, az viszont biztos, hogy lelketlen felelőseit nem ezen szerencsétlenek között kell keresni. Elszenvedői ők inkább annak a gyalázatnak, amit a média-kanáli28

sok sokasága fogyasztásra kínál, és leerőltet az emberek torkán. Erre se siessen senki az öntelt válaszával, de főleg a nagyokos ne, hogy ugyanis „Van kikapcsológomb is a világon". Valóban van, de csak reméljük, hogy hallott már szodológiáról is őfarizeussága. No meg hogy az ilyesmire mondta a Tragédia londoni színében Lucifer a Tower bástyájáról a nyüzsgő városra lelkesedve letekintő Ádámnak: „Szép a magasból, mint a templomének ...De odalent másképpen hallanók, Hol közbeszól a szív verése is." Mégsem a villany, a plazmatévé vagy a net itt az igazi katasztrófa, hanem mert leszoktatott fontos természetes emberi életmegnyilvánulásról, például hogy legalább raknának rendet, nevelnének zöldséget, öntöznék a kútból, s így jelezték a társadalomiak, én valóban szeretnék jobb életet, segíts, kérlek. Ám (borzasztó ezt kimondani, de igaz) többségében nem teszik. Legalább ilyen katasztrófa azonban a kikent, kifent kerítések, porták mögött a szép új világ neoliberális geil maszlagját megelégedetten emésztő proccék szánalmasságuk ellenére is kemény kártétele, akik előbújva édi-kuckójuk varázsdobozából, máris fertőznek viselhetetlen és átszabott közérzetükkel 29

és annak minden nyelvi velejárójával. Talán mert legtöbbjüktől az utoljára forgatott tankönyvben rögzült anyag emlékmorzsáiból kevés marad meg, egy kevés irodalom, történelem, földrajz, számtan: éppen annyi, hogy egy óvodás kíváncsi kérdéseire nagyjából helyes választ adjanak. Megalapozott világkép és világnézet híján egyéni sorsukat mélységes elégedetlenséggel és sértődöttséggel élik meg, mert mindig másokhoz mérik magukat, leginkább a tévéműsorokban megjelenő szerencsésekhez, gazdagokhoz, szépekhez és boldogokhoz. Persze tudjuk, hogy sok ember számára ezek a műsorok a szórakozás egyetlen forrásai, sőt talán a művelődésé is, a nagyvilágra nyitott ablakok. Ezért is felháborító az a kanális-szag, ami megcsapja az ember orrát, ha belenéz az excrementum-ajánlatba: Barátok közt, Tökös csajok, Két pasi meg egy kicsi, Agyad eldobom, Bazi nagy görög élet, Vérmes négyes, Simlis Jack,... A nagyérdemű egyszer még megérheti a jópofis feliratot is a sárga újság címlapján; „Csócsáld blöki! Na pá!" Addig azonban még sokminden lefolyik a kanálisokon; napközben az ismétlések ismétlései, és a húsz-harminc évvel ezelőtti amerikai sorozatok fertőző betegségként vándorolnak csatornáról csatornára, Ivgy kitöltse az időt két reklámblokk között. A lényeg a bután bámulható villogás. Aztán így érte az országot a cunami, népét a demokrácia-, a sajtószabad30

ság megszűnésének apokalipszise: a reklámadó bevezetése. Most ugyanis itten nem Isaura, de az RTL megmentése lett a tét. Úgy magyarostól, németestül, globalostól. A Bourbonokról mondták egykor: „Semmit sem tanultak, semmit sem feledtek." S ezek, most hogy katlanjukból kifröccsent a gulyás, leforrázták magukat, szétszéledt jelentéktelenségükben még most is büntetésként fogják fel a reklámadót, és féltik a demokráciát, ugyanúgy, ahogyan nemrég védelmükbe vették a bankokat és a multinacionális nagyvállalatokat.Ballibsiék szerint ugyanis az lenne a helyes, hogy a fagylaltost, a péket, az asztalost és a többi kisvállalkozót ildomos agyonadóztatni, de a nyereséges RTL Klubot nem lehet. .Sőt! Indítsunk gyűjtést nekik, mert igen méltánytalan és antidemokratikus lenne, ha szegény tulajdonosok elesnének a rendes, több hónapos karibi nyaralástól. A sajtószabadságról meg, ahogyan a nyomtatott és internetes szennylapok esetében is, nehéz az emberi és polgári jogok fennkölt eszméjére hivatkozni. Napnál világosabb ez piac- és nyereség-orientált médiadkrőzusaik előtt is: Ha a fogyasztók beérik lejárt szavatosságú konzervekkel, nem kell nekik naponta főzni. Vannak akiknek jelen pillanatban az a legnagyobb gondjuk, hogy (esetleg) megszűnik a Barátok közt. Mégsem ez az agyrém - hanem az, hogy ezt 31

milliók tartják agyrémnek. E szellemi ködben élő társadalmi réteget a költött „hősök" sorsa érezhetően jobban izgatja, mint a saját élete, s rögvest vérre vágyik, ha a mesét elveszik tőle. Igaz ugyan, hogy közben a saját napjai észrevétlenül múlnak el, de mindez bakfitty ahhoz képest, ami Rózsival vagy Sanyival történik a dobozban. Hát ilyenek után kell gyanútlanul megfognunk a kilincset.

A görögök üzenete

„méltó emberi létezés”

Szeptember

Az ókori Hellaszban a görögöknél a legnagyobb szégyen az volt, ha valaki nem tudott olvasni és úszni. Az a nép, amely a megvetés közösségi szankcióját az ilyen hiányossággal szemben képes volt érvényesíteni, nem pragmatikus elvárásairól, sokkal inkább önmaga érték- és életminőségének, közösségmegtartó ethoszának erősítéséről beszédes. A kontraszthoz nagyhirtelen beugrott egy ellenpélda, emlékképeim egyike, harsogó vörös betűivel az ötvenes évekből: „Legfőbb érték az ember" -olvastuk kórházban, hivatalban, rendelők várószobájában a hypokrita jelmondatot. Álszentségét jellemzi, hogy miután a nép lelkét szétverték, próbálkoztak szemináriumokkal, MHK-val, a nehéz eseteknek más módszerű járomba hajtásával, de mindig is tudták, hogy a szocialista embertípusuk maszatolmányából csak ép testű, ép lelkű ember nem lesz. 33

S mert egész ideológiájuk hazugságban fogant, demokráciájuk is sajátos elgondolásuk minősíthetetlensége. A látszat-őrzést működtette például a fából vaskarika, a kommunista innováció egyik találmánya. Ilyen volt a Népfront, mely a valóságban inkább csak egy neologizmusnak számított, még ha meg is toldjuk kissé a spanyol polgárháborús átvétellel vagy inkább plágiummal. Mindenesetre jó duma volt arra, hogy választási színjátékuk elé spanyolfalat állítson, mert demokráciában egyetlen pártra szavazni, milyen dolog már az, népi demokráciában a Népfront (valójában MDP majd MSZMP) jelöltjeire, az egészen más. S általános történelmi egyenértékesként a nép mindig behelyettesíthető, mint már a XIII. században is: „S a nép, az istenadta nép, Ha oly boldog-e rajt’” „Rajt”’, ott ahol él, és nem csak az egykori Walesben, de itthon, nálunk, a hazájában, ősei földjén, amit ha meg-megátkozott, mégis szeretett, mint Ady, vagy Petőfi, ahogy írta: „Szeretem gyalázatában is szeretem nemzetem.” 34

Vagy Radnóti Miklós, a haláltudat állandó fenyegetettségében különösen megejtő ragaszkodásával az itthonhoz, „hol a béke méhe zöngne”, s mit számára rejtett e táj; „szöcskét, ökröt, tornyot, szelíd tanyát”. Sokat megélt nép vagyunk, jól megtanultuk a túlélés lehetőségeit, véget vethettünk a megalázó kényszer-szavazásnak, végre szabadon választhatunk, hiteles emberi értékek szolgáló jóakaratára, közhasznú igyekezetére, mint egykor az attikai városokban Cleisthenes reformjait követően a Krisztus előtti ötödik században a görögök tették. A mi túlélő praktikáink még sem a szerencsésebb nemzetek közösségépítő bölcsességének, töretlen önfejlődésének minősége; a mostoha sors öröksége, az emberi nyomorúság időn messze átnyúló sok évszázados hordalékával ma is tehertétel. Olyan hiány-állapot, amit Kasler Miklós onkológus professzor így fogalmazott: „A méltó emberi létezés szükségszerű feltétele a lemondás.” Nálunk sem volt ez másként sok évszázadon keresztül. Az országot magáénak érző polgári gondolkodás nyomairól ugyanis saját nyelvtörténetünk bizonykodik. Egykor ugyanis ház szavunk hívta életre a haza fogalmát. Lakóinak szemléletében az otthon határa nem a házajtónál, kertkapunál húzódott, hanem a takaros gazda, a felelős tulajdonosság természetes kötelességtudatával magáénak érezte az utcát, faluját, városát, úgy vigyázta rendjét, tisztaságát, mint saját portáján. 35

Ez a polgári magatartás sem a XIX. századdal kezdődött, hanem egyidős a városalkotó emberiséggel, ahogy a város, görög szavával polisz ügyeit magáénak érző, felelősséget érző mentalitás is, a városát úgy szerető ember, aki lemondásra, önmérsékletre is képes volt. A poliszért tett, azaz politizált az Akropolisz kőművese, márványt-faragó szobrásza, a pireuszi kikötő matróza, a delphoi jósda papnője, a gyermekkísérő, -nevelő paidagógosz, az archónok, halárus piaci kofák, actorok és sztratégoszok, mert egyéként kinézték, megvetették őket. Így hát politizál mindenki, aki városában él és mozog, még a nagyon trendi nagy Egó is, aki az ellenkezőjével kérkedik, miközben azt sem tudja, mit beszél. Talán meg sem értenék az ugyancsak Kásler professzornak, egy tudományos konferencián elhangzott szavait, aki „az előrelátás képessége és az önfeladásig menő önzetlenség”-ben jelölte meg azon alapokat, melyek kiutat jelenthetnek az országunkba is begyűrűző gazdasági és emberi világválságból. Már csak azért sem értenék, mert számukra a szelíd szó egyet jelent a gyengeséggel, az önzetlenség fogalma meg jobb esetben is legfeljebb az élhetetlenség szinonimája senki máséval össze nem téveszthető sajátos gondolkodásukban. Így relativizálódik mostanában például az okosság, az alázat, vagy a szolgálat fogalmának jelentéstartalma is ebben a nyelv-, valójában magatartásvilágban. 36

„Új Bábelt élünk, a fogalmak pokoli zűrzavarát, mikor gyalázatos hazugok megrontották a szavak becsületét.” -ahogy Karinthy Frigyes írta. Talán ezért is volt nagy becsülete a görög poliszok központjában, az agorán a szavak tisztaságának, a lélektől-lélekig jutás, a közgondolkodás, és a gondolatokat tettekbe forgató polgári közboldogság eszközének.

„szívbéli köszönet”

A tisztesség ajándéka - könnyűszívű választás Október

Gyermekkorom két kedves-emlékű figurája között nagyúri kedvünkben szabadon választhattunk, ha már szülői parancsra mindenképpen menni kellett sörényt vágatni. A más-más karakterű figaró közül mikor melyikhez volt kedvünk. „Hát te fiam Tarnopolból jöttél?" - fogadott az öreg Dikán, bár sokáig azt se tudtuk, hol van az. Simon úr viszont még nekünk is „Alázatos szolgájá"-val köszönt, és szűkszavú udvariasságával, a régi iskola iparos tartásával formálta emberléptékűvé fejünket háromhatvanért. Bár az ollócsattogtatás ugyanaz volt, eltérő stílusukat már a fogadtatás előlegezte, minket azonban éppúgy nem zavart egyikük fanyar iróniája, mint ahogy nagyon imponált másikuk köszöntése, és vendégminőségű felnőttnek tekintése. Az emblematikus személyeken és az emlékképek fényén mit sem tompított az idő bennem, Simon úr békebeli köszönését azonban ugyanez a 38

dimenzió nagyon hamar kikezdte nyelvérzékemben, s úgy hiszem, mások is így lehettek az ilyesmivel. Talán eszmélésünk során a jelentés letisztulása következtében később, nem csak őszintétlennek, de visszatettszőnek is éreztük a lakáj-mentalitást egyértelműsítő mindkét fogalmat, s örülhetünk, hogy ki is kopott nyelvhasználatunkból. Ennek ellenében azonban nyelvünk csodálatos hajlékonysága és a szóhasználó emberi találékonyság lehelet-finomságú, decensen tartózkodó, erkölcsi értékével mégis nagy erejű szókapcsolattal kárpótolt minket. Ez a nyelvi képzés nem újkeletű, de legnagyobb örömünkre, közéleti megjelenésének gyakorisága terjeszti, tudatosítja igazságát. Mert a „szolgálat alázata" örökérvényű karizmaként egyidős az emberiséggel. Ennek a „szolgálatnak" semmi köze azonban a bolsevik diktatúra megvetéssel kísért tenyészszavának alapváltozatához, a „szolgá"-hoz, mely az önbecsülésétől megfosztott szervilis magatartás kifejezésévé degradálódott. Ideológiájuk ugyanis még a nyelvet is megerőszakolta, s ráadásul a jótékonykodás látszatában úgy játszott egyenlősdit embermilliókkal, hogy az emberi egyenértékűséget áldozatul dobta az értékegyenlőség hazugságának. Aztán a neoliberális neológusok gondoskodtak arról, hogy a „szolgálat" szava máig pejoratív jelentésárnyalattal éljen tovább a köznyelvben, mint kerülendő, megalázó, trendi Nagyöntudatot, konzumidióta 39

Nagyegót sértő, emberjogi szempontból is kifogásolható, a political correct szellemétől meg nagyon idegen jelenség, mely már-már ombudsmanért kiált. Minden igyekezetük ellenére azért, úgy hiszem, sokan vannak még ebben az országban olvasó emberek, akik másként, esetleg Máraihoz hasonlóan vélekednek erről; „Az életnek értéket csak a szolgálat adhat, amellyel az emberek ügye felé fordulunk. Ez kissé szigorúan hangzik, de ez az egyetlen igazság, melyet minden következménnyel megismertem. Senki sem ülhet a virágos réten, mint Ferdinánd, a bika, s nem szagolhatja büntetlenül a szép virágokat. Ember vagy, tehát ember módra és az emberek között kell élned." Aztán mintha csak Pilinszky gyöngysorai értelmezve fejeznék be a gondolatsort: „A jótettek javarészt titokban születnek. Semmiféle műszer nem jelzi őket, semmiféle statisztikai apparátus nem készít róluk táblázatot. De jelenlétük csak annál valóságosabb. A jótetteknek elenyésző az írott történelme. Ha azonban megszűnnének egyszer cselekvően részt venni a földi életben, ez éppoly súlyos és elviselhetetlen csapás lenne, mintha glóbusunk egyik pillanatról a másikra elveszítené légkörét." 40

A csöndben, szinte titokban születő jó tettek, a „szolgálatot" igazán megnemesítő lelkület „alázat" szava pedig már kifejezetten evangéliumi ihletés, nem csoda hát, ha jelentéstanilag hasonló kalandos utat járt be a magyar időben, és még ma sincs a helyén. Mert az emberi „alázat" nem azonos a közben erőszakkal negatív töltésűvé faragott „alázatos"-sal, meg aztán liberálbolsevikék a klerikálist nagyon nem szeretik. Vajon miért? Talán mert számukra a Füveskönyv sorait akárha szuahéli nyelven írták volna; „ Van egyfajta alázat, mely fegyver is, van egyfajta meghajlás, melyre csak meghajlással lehet válaszolni. Nem mondom, hogy dobd el a kardot. De ne hadonássz vele. Tartsd szerényen, mint a középkor embere, aki tudta, hogy a karddal nem csak marhát és házat, hanem hitet és eszmét is lehet védeni." Talán ilyesmiért, így lehetünk mi szerencsés polgárai országunknak, és „legbátrabb" városunknak szabadlelkű, könnyűszívű választói. Szívbéli köszönet első szolgálóinak, amiért a tisztesség örököseivé emelten mondhatjuk ezt.

„hatalmi gőg”

Uncle Sam, a jenki nagyapi November

Az újkori regény jópoénos találmányaként meggyőzően hangoltak egykor a beszélő nevek. A karakterépítés sajátosan kényelmes eszközével, de azért hozták a figurát végig. Ahogy Eötvös, Jókai beszélő-neves regényeivel beláttatott a magyar XIX. századba, úgy festett panorámát a Tom Jonesban Fielding a XVIII. századi Angliáról Mr. Allworthy békebíró, Partridge vadorzó, Thwackum tiszteletes, Square filozófus, Western földbirtokos, Black George bajkeverő és Waters kapitánnyal. Erre az élményi háttérre pár napja gondoltam, miután villant a név a hírekben: Goodfriend. Először csak amolyan túlbuzgós hivatalnok- gegnek gondoltam szövegéért, s kétségeim támadtak, vajon jól írták-e a nevét, s nem inkább Goodfellow-nak anyakönyvezték eredetileg a vicces yenki madarat. Úgy tűnt, nem, így aztán nem lepett meg az atlanti módi, de hozzágondoltam, ha mi jóbarátként megyünk idegenbe, úgy is viselkedünk. Persze tudjuk mi, hogy a nevéről nem tehet senki, nem is illik fűzgélni érte, de hát a dolgot több mint érdekesen tálalta Mr. Jóbarát. 42

Tudott persze az is, hogy ő csak teszi, amivel munkaadói megbízták, de hát a szabadságszobor hazájában sem a mindent vállalás a szabadság etalonja talán, s szabad nem vállalni is esetleg. Például közösséget azzal a hatalommal, amely először kormánytagokat és idegeneket - vádol korrupcióval, aztán már csak kormánytisztviselőket, aztán már titulus nélkülieket, s a „több” után végül csak hatot. Jól emlékszünk még rá : a nyolcvanas években történt, hogy a Szovjetunió felett a légvédelem tévedésből lelőtt egy dél-koreai utasszállító repülőgépet. A világ felháborodását fokozta a hivatalos tájékoztatás. A napi hírek nagyjából így és élhez hasonlóan követték egymást: Repülőt nem is láttunk errefelé ötven éve. Valóban repült errefelé valami, de nem láttuk, hogy mi volt, lőni biztosan nem lőttünk rá. Repült ott valami, amire ijesztgetés miatt kicsit rálőttünk, de szándékosan mellé lőttünk, és nem is találtuk el. Valóban rálőttünk egy, a légterünket megsértő ismeretlen katonai repülőre, de nem találtuk el. Stb., stb., hosszan, míg végül: Lelőttünk tévedésből egy utasszállító repülőgépet. 43

Sorolni, hogy miben is hasonlít a fenti két abszurd, talán csak politikai rálátás kérdése. Valójában nem is az amerikai kenegetés a mi gondunk velük, nem is Mr. Jóbarát morál-minősége, hanem az a hatalmi gőg, amely kétszáz éves történelmük sajátja. Ezúttal, hogy úgy vádolnak embereket -és bármilyen nációból-, hogy sem a személyüket, sem konkrét bűnüket nem hajlandók megnevezni, s mindezt a pro-tókoll-hwatalosság súlyával. Ilyen alapon akár Szapáry György washingtoni magyar nagykövet is beszólhatna olyat, hogy mondjuk tudomása van arról, hogy a a State Department több tanácsadója a magyarországi taszári légibázison panamahálózatot működtetett, s vegyi fegyverekkel séftelt a Szomáliái maffiával, vagy hogy az átadott Táncsics-börtönben kábítószerüzem működött, s a zugligeti rezidenciájuk emberei lánykereskedelem gyanújába keveredtek,...-mondjuk. És ezek a vádak konkrétságukkal még mindig korrektebb. Tisztesség ne essék szólván, piszkos kis játékuk primitív és arrogáns; ugyanis a korrupcióval leszámolni, melytől fuldoklik a világ, Amerika is, érintettségtől függetlenül, minden kormány létérdeke. Sajátos demokrácia-felfogásukkal már csak cinizmusuk nagyobb, mely azt gondolja, nemcsak arra van joguk, hogy törvénytelenül lehallgassák az egész világot, hogy kínozzanak és fogva tartsanak embereket szintúgy törvénytelenül, hanem arra is, hogy bármilyen eszközzel megleckéztessék azokat, akik nem tetsze44

nek nekik. És a magyar kormány és miniszterelnökünk nagyon nem tetszik Uncle Samnek. Richard Dodge ezredes már a polgárháború után mondta ezt: „Ölj meg annyi bölényt, amennyit csak tudsz. Minden lelőtt bölény egy halott indián. Így aztán csupán zsigeri kérdés, hogy az indián holokauszton és a néger rabszolgaságon megépült echte demokrácia leckéztessen-e, megszenvedett szabadsága tisztességében, törvényes vezetőivel, egy évezrede megmaradásáért, kultúrájáért küzdő népet. A demokrácia fellegvárában féllegálisan nemrég még négerekre vadásztak, pogromokkal, Ku Klux Klánnal amúgy a „demokratikus” rasszizmus jegyében. Biztosan sok titok tudója lenne ilyesminek jó pár szenátus-tag, pedigréjük büszkeségével, az idahoi vagy georgiai nagyapik indián - vagy néger -történeteivel, talán még fotografált trófeáikkal is. És a ma, Amerika csillogó XX. százada kiderítetlen elnökgyilkosságával, a guantanamói fogolykínzásokkal, a vietnami napalm civil-pusztításával, koreai, afgán, iraki, szír konfliktuskeltő önkényével, elhallgatottságában is nyilvánvaló tényével, és mert miről nem illik manapság beszélni, azért stigmaként rájuk égett bűneik maradnak. 45

Így hát aztán arra kérjük Mr. Jóbarátot, ne menjen már paparazzi Demszkyvel kukkolni a Lendvai utcába, a vandál csőcselékkel szemben úgysem fog véres sortűzről beszámolni másnapi sajtójuknak, inkább merengjen Szabadság téri ablakából a szépen összehozott jaltai produkción, a szovjet hősi emlékművön, demokráciájuk fénylő obeliszkjén.

Kikelt a sárkányfogvetemény

„barbár fieszta”

December

A „taknya, nyála egybefolyt konzumidióták" első példányai megjelentek Magyarországon is, ahogy azt Bogár professzor úr megelőlegezte pár éve. Eltorzult képpel, üvöltve verték, rugdosták a Fidesz-székház kerítését, bemásztak az erkélyre, szaggatták a redőnyt, dobálták, beverték az ablakokat, tébolyultan hajigáltak egeret, klaviatúrát, követ, bántalmazták a Hír Tv újságíróit, égő csikket dobáltak a nyakukba, leöntötték őket, leverték kameráikat. Ugyanezek másztak fel a köztársasági elnök ház-erkélyére, a parlament lépcsőjénél szívóztak a rendőrökkel, provokálva, szemétkedve lihegtek az arcukba, s alig várták, hogy csattogjanak a gumibotok, hogy vihesse az ártatlan emberek mártíriumának hírét a lesben álló liberál média hiénacsordája arról a Magyarországról, ahol kazah, egyiptomi, sőt olykor észak-koreai jellegű diktatúra dühöng, ahol a médiában a cenzúra az úr, és rettegnek az emberek. 47

Eközben a háttérben a posztkommunista és neoliberális politikusok elégedetten dörzsölték a tenyerüket; kikelt a sárkányfogvetemény. „Csak legyen csendes eső és egy jó kis háború." - ahogy a jó termés és eladása reményében kívánták a gazdálkodó nemesek egymásnak a XVIII. században. Ez utóbbiról emezek is gondoskodtak, és bár háromszor kaptak zakót egy évben, Keep smiling!, ahogy Mr. Jóbarát mondja. Mert most már nem Werber a trendi, hanem ő, a Kelet-Európa szakértő, ahogy mondanák, ha lenne igazság-és humorérzékük; humán-mutatványos-idomár-specialista, de mivel ilyenjük nincs, beérjük a politikai bajkeverővel is. S mert aztán aki ilyen minőségben amúgy csakis a political correct elkötelezett híve lehet, ezért aztán kérdezni őt, mi is személyes véleménye a lángba borult Ferguson városáról, okafogyott lenne, pusztán mert tréningezett mimikájú pc.-válaszát bármelyikünk kapásból előlegezhetné. De ha az úr más minőség lenne, talán elgondolkodna a politikai elemző sorain: „Az ilyen villongások a világon mindenütt rombolják Amerika nimbuszát. S miközben a stratégiai kommunikáció terén nehéz napokat él meg a birodalom, a leckéztetései is hiteltelenné válnak.” A fenti sárkányfogvetemény buja vegetációjának génkezelt példányai azonban máshol is nyomultak, hajnaltól sorjáztak az áruházak ajtajában, hogy óvodások önkontrolljának szintjére süllyedve, párálló szemekkel kéz48

be vehessék az új telcsit, tévé- vagy játékkonzolt, vagy amire éppen megmondták neki, mi az édi kicsi szíve vágya. Itt az ideje ugyanis, szépen adventre időzítetten fekete péntekezni, mert ez már bizonyítottan tesztelt terep a hülyülő Homo erectus számára. Pedig legtöbbjük úgy külsőre egész normálisnak látszik egészen addig, amíg mindezekért egymásnak nem esnek odabent. Azért még nem egészen úgy, mint ahogy az amerikai tesók csinálják, de nyugodjon le mindenki: sokkal komolyabb lenne itthon is a tolongás, ha lenne elég elkölthető lóvé. De jön ez szépen, lassan, de biztosan. A történet egyik legszánalmasabb vetülete, hogy ezen sérültek jelentős része tavaly is vett tévét vagy játékkonzolt. És jövőre is fog. Így vannak programozva. Nem jönnek be az összeesküvés-elméletek, de az tény, hogy emberek százmillióinál sikerült elérni: ha nem rendelkeznek bizonyos eszközökkel, akkor bizony szörnyen érzik magukat a bőrükben. Akár a manipulált testideál okozta testképzavarosok, akik tolják a szomorú szmájlikat, meg hogy „szomi vagyok”, s a Facebookon várják a megerősítést, de azt nagyon. Igaz, nem könnyű ez a várakozás különösen a télfaünnep sötétségében, de az éjjeli-, nappali menedékhely plázafénye és akolmelege azért nagyon szupi. Kasler Miklós onkológus professzor írja: „Minden világvallás arról szól, hogy az emberi princípiumnak uralkodnia kell az állatvilágból öröklött ösz49

tönök felett. - A méltó emberi létezés szükségszerű feltétele a lemondás.,, A birtokló ösztön fékevesztett harsánysága, barbár fiesztája talán ezért olyan kontrasztos advent csöndjében, az önmérséklet alázatában, az áhítat békéjében, a boldog várakozásban. Erről a titokról írja Pilinszky: „Az a gyerek, aki az első hóesésre vár - jól várakozik, s már várakozása is felér egy hosszú-hosszú hóeséssel. Az, aki hazakészül, már készülődésében otthon van. Az, aki szeretni tudja azt, ami az övé - szabad, és mentes a birtoklás minden görcsétől, kielégíthetetlen éhétől-szomjától. Aki pedig jól várakozik, az időből épp azt váltja meg, ami a leggépiesebb és legelviselhetetlenebb: a hetek, órák percek kattogó, szenvtelen vonulását. Aki valóban tud várni, abban megszületik az a mélységes türelem, amely szépségben és jelentésében semmivel se kevesebb annál, amire vár.” A betlehemi Kisded adja meg nekünk ajándékul!

Magamról 1945-ben születtem Budapesten, magyar-történelem szakos középiskolai tanár vagyok. Nyolc éves kisgyermekként láttam először a pócsi Szűzanyát. Már akkor is, s azóta is mindig megérint a görög és pravoszláv templomok belső világa, imáik archaikus szépsége, a gazdag ornátus, az ikonok ragyogásában az odaadó Isten-imádat. Az ószlávul énekelt imádság órákra ott tartott egyszer egy szentpétervári ortodox templomban, és a gyertyaerdő fényében az ikonképek sejtelmessége, kéz, arc és ruha-csillanásai a szentség szinte tapintható jelenlétét közvetítették. Ahogy Florenszkij írta: „Az ikon az örökkévalóság képét tárja elénk, ha nem is színről–színre, de a tükör által homályosan lehetőségével. Az ikon felhívja az em52

bert, hogy túllépjen a láthatón, hogy egyesüljön a láthatatlannal; az Isten képi igéje, amely válaszra vár és döntésre indít. Az ikon festett vallásosság, képes igehirdetés, amelyet imában-imával készítenek, a dolgozva imádkozz, és imádkozva dolgozz tanítás szerint.” Az ikonfestéssel az Isten-dicséretnek új imádságát ismertem meg tizennégy éve, amikor ecsetet vettem a kezembe. Ezt a szentlelkes ajándékot azóta is úgy próbálom megköszönni munkás-áhítatom kiváltságos óráiban, napjaiban, hogy kérem, „tegye teljessé benne azt, ami bennem töredékes”. Kiállításaim voltak szűkebb hazám, Balassagyarmat iskoláiban, templomaiban, börtönében, intézményeiben; a környező településeken, Jász-Nagykun-Szolnok megye több városában, Budapesten, az Avilai Nagy Szt. Teréz Templomban, a XII. ker. Önkormányzatban, a piliscsabai Szt. Antal Iskolában. 2000 - óta börtönpasztorációt végzek, rendszeresen publikálok a Balassagyarmati Városi Újságban. Megjelent könyveim: Árkok és utak 2003; A tisztesség örökében 2005; Arannyal s égi kékkel 2011; előkészítésben van publicisztikai gyűjteményem. 53

Boldogasszony anyánk ikon (Tiszaparti Római Katolikus Általános Iskola és Gimnázium)

Tartalom Fegyenc? Kegyenc? ( Január).............................................................................................................5 Cak! (Február).................................................................................................................................9 Csont nélkül (Március)....................................................................................................................13 Imáink ereje, örömünk (Április)......................................................................................................18 Megtörtént! A sors kegye! (Május)...................................................................................................24 Proccék fekete pünkösdje ( Június)....................................................................................................28 A görögök üzenete (Szeptember)......................................................................................................33 A tisztesség ajándéka - könnyűszívű választás (Október).................................................................38 Uncle Sam, a jenki nagyapi (November)..........................................................................................42 Kikelt a sárkányfogvetemény (December)........................................................................................47 Magamról.......................................................................................................................................48

Fk.: Veres J贸zsef 2014

漏 Veres J贸zsef

„Segítsd a lebukottakat” „mímelt szegénypártiság” „hataloméhség és kapzsiság” „igen az egységes nemzetre” „Isten adta józansággal” „szellemi ködben élők” „méltó emberi létezés” „szívbéli köszönet” „hatalmi gőg” „barbár fieszta” 58