1
1
Moholy-Nagy Művészeti Egyetem, Budapest, 2014.
Műleírás Játékos bútor felnőtteknek
Boldizsár Tamás Témavezető: Püspök Balázs Szakértő: Dezső Renáta (3D printing szakértő, www.freedee.hu)
2
Tartalom Termékbemutatás
3
Célkitűzés
5
A rendszer
7
Prototípusok
15
Összeállítások
19
Színek
23
Tervezés és prototípus
Inspiráció
27
Formaadás
29
Faelemek
31
A 3D nyomtatásról
33
Szerkezetoptimalizálás
37
Sarokelem összeállítás
39
MiniLINK
41 4
Célkitűzés Az internet világában rengeteg adat (filmek, regények, szoftverek) megoszthatóvá és módosíthatóvá váltak, és ez alapjaiban változtatta meg az egyes iparágak működését. A háromdimenziós nyomtatás várható elterjedése és az árának drasztikus csökkenése a formatervezőket is arra kényszeríti, hogy felkészüljenek, hogy a digitális formában elkészült terveik a világhálón önálló életre kelnek, és megoszthatóvá, személyre szabhatóvá válnak. Részben az „amatőrök” számára is releváns önkifejezési formává válik a formatervezés (ahogy például megjelentek a nem hívatásos filmkészítők a videó megosztókon vagy az újságíró jelöltek a blogokon). Feltehetőleg ugyanez fog történni a bútortervezés területén is. Meggyőződésem, hogy ez ellen nincs értelme küzdeni, azonban a tervezői szaktudás és bizonyos konstrukciós ismeretek elengedhetetlenek maradnak. Éppen ezért egy olyan rendszerben gondolkozom, ahol a keretet, az építési elvet a tervező adja a felhasználóknak, de ezen a kereten belül ők szabad kezet kapnak a megosztáshoz, átalakításhoz és önkifejezéshez. Valahogy úgy, mintha egy építőjáték készletet kapnának, és abból azt építhetnek, amit csak akarnak.
5
Arra a kérdésre keresem a választ, hogy megvalósítható-e egy olyan rendszer, ahol a formatervező szerepe nem az, hogy kész tárgyat tervez egy adott felhasználási móddal, hanem egy rendszert kínál és a hozzátartozó építőelemeket. Ez azért fontos, mert úgy néz ki, hogy minden esély megvan rá, hogy a 3D nyomtatók elterjednek és a tervezők szerepe gyökeresen megváltozik: letölthető és kinyomtatható alkatrészeket kínálnak, amikből a felhasználó rakja össze az általa elképzelt bútort vagy használati tárgyat. Fontos – bár elsőre nem annyira nyilvánvaló – szerepe van ebben a témában a fenntarthatóságnak és környezettudatosságnak is. Jelenleg ezek nagyon divatos hívószavak egy-egy termékkel vagy tervvel kapcsolatban, ugyanakkor időnként azt érzem, hogy látszatmegoldások születnek és sokszor inkább csak a marketing szintjén jelenik meg a felelősségvállalás a bolygónk jövőjéért. Ugyanakkor a tárgytervezésben és ipari termelésben egy rendszerszintű változással, azt gondolom, hogy valódi eredményeket lehetne elérni. Ha csak abba belegondolunk, hogy a tömeggyártás helyett egyedi igényekre szabottan készülnének 3D nyomtatott tárgyak, akkor tényleg csak annyi erőforrást használnánk, és annyi tárgy készülne, amennyire valójában szükség van. Ez az elméleti fejtegetés persze mit sem ér, ha nem foglalkozok a leendő falhasználókkal is. Hiszen rossz irány, ha egy tervező csupán a saját tervezői szemüvegén keresztül vizsgálja a tárgyi világot. A szakdolgozatomban megvizsgáltam, hogy milyen párhuzam van a rendszerek felépítése és a gyermeki játék között. Mit jelent a játék a felnőttek számára, és hogyan érhető el, hogy egy egyedi rendszer összeállítása játékos legyen, ne pedig teher a felhasználók számára. A játék téma felvetése elsőre önkényesnek tűnhet, de ebben az esetben a játékot meglehetősen tág értelemben használtam. Egy olyan interakciót képzeltem el termék/tárgy/rendszer és a felhasználó között, amiben a felhasználó a gyermeki játékhoz hasonlóan örömét leli a tárgy használatában, installálásában esetleg szétszedésében, és mindeközben ő maga is használhatja vagy akár fejlesztheti a kreativitását és nem egy készen kapott világban kell élnie. A szakdolgozatom ilyen irányú megállapításait igyekeztem minél inkább beépíteni az általam tervezett és a továbbiakban bemutatott rendszerbe. Elképzeléseim szerint a most elterjedő technológiák - ha megfelelőmódon élünk velük - lehetőséget kínálnak, arra, hogy a bútortervezésben is megjelenjen ez a fajta játékos attitűd.
6
A rendszer A Link Furniture egy olyan rendszer, ami lehetőséget nyújt, hogy a felhasználók kitalálják a saját bútoraikat. Mindehhez kapnak egy keretet, amin belül szabad kezet kapnak az önkifejezéshez és egyedi bútorokat hozhatnak létre. Ezt hagyományos gyártási eljárások és a háromdimenziós nyomtatás együttes használata teszi lehetővé. A rendszer alapja három - különböző formájú - fa elem, amik az összeállítások alapelemei. Gyakorlatilag végtelenszámú lehetőség van az adott alkatrészek összeállítására és különböző funkciókat láthatnak el. Készülhet belőlük – sajátos, bármikor felismerhető formavilágú – asztal, szekrény, polc, szék stb. A felhasználók egy egyszerű alkalmazással vagy egy kézbe vehető 1:5 méretarányú modellező készlettel maguk is elkészíthetik a saját összeállításukat. Természetesen készülnek formatervezők által kidolgozott összeállítási javaslatok is, azok számára, akik kész bútort szeretnének beszerezni, és nem akarják saját maguk kitalálni a bútor kialakítását. A funkcionálisan is fontos kötőelemek háromdimenziós nyomtatással készülnek. Egyrészt azért, mert a különböző összeállítások rengeteg különböző ilyen elemet követelnek, és ezzel a technológiával minden egyes elem különböző lehet, és nincs plusz költség (ellentétben a hagyományos gyártási eljárásokkal). Másrészt ezeket az egyszerű felhasználók is digitálisan személyre szabhatják. Választhatnak különböző színek, felületek és anyagok közül. A letöltött elemeket otthon vagy egy nyomtató műhelyben, esetleg egy közeli műszaki- vagy design egyetem műhelyében lehet kinyomtatni. Az otthoni nyomtatás még nem terjedt el, azonban az árának a folyamatos csökkenése és a kezelésének egyszerűsödése arra enged következtetni, hogy ez rövid időn belül meg fog történni. A technológiának köszönhetően (szálhúzásos 3d nyomtatás) a kötőelemek beolvaszthatóak és belőlük új tárgy nyomtatható. Miután az előre gyártott faelmek szabványelemek ezért, ha a felhasználó újranyomtatja a kötőelemeket, akkor új bútort készíthet a meglévő elemeiből. Ez egyrészt tényleges fenntarthatóságot jelent, másrészt motivációt nyújt a felhasználónak, hogy új összeállításokat keressen vagy találjon ki.
7
8
Játék A felhasználók egy egyszerű alkalmazással vagy egy kézbe vehető 1:5 méretarányú mágneses modellező készlettel (miniLINK) maguk is elkészíthetik a saját összeállításukat. A miniLINK-et úgy dolgoztam ki, hogy a segítségével csak olyan összeállítások készíthetőek, amikből statikailag megfelelő bútort lehet létrehozni.
9
10
link
mini
digitális 3D-s modell az összeállítás alapján
a modellhez generált sarokelemek
11
link
mini
a felhasználó bútorötlete
sarokelemek 3D nyomtatása
a végleges bútor összeállítása 3D nyomtatott elemekből és faelemekből 12
13 nyomtatรกs 3D
14
14
15
16
17
építsd meg a saját bútorod!
18
Összeállítások A rendszer lehetővé teszi, hogy gyakorlatilag végtelen számú bútor készíthető belőle, anélkül, hogy az egyedi bútorok megtervezése hatalmas tervezői és anyagi erőforrásokat foglalna le. Ugyanakkor a kialakítás olyan, hogy minden egyes bútor egységes arculatot képvisel. Így egyszerre jelenhet meg a felhasználói kreativitás és a tervező keze nyoma a bútorokon.
19
20
Az elemeket úgy méreteztem, hogy a legtöbb esetben ergonómiailag helyes ülőbútorok legyenek készíthetőek belőlük. Így az ülésmagasság és ülésmélység megegyezik a hagyományos bútorokéval. Ezen kívül könnyedén összeállíthatóak szekrények, polcok és asztalok is. Természetesen a későbbiekben megjelenhetnek más méretek is az alapelemekből, így más léptékű bútorokat is létre lehet hozni a rendszerből.
21
22
Színek A háromdimenziós nyomtatás sajátossága, hogy nem jár többlet költséggel, ha minden egyes elem eltérő, hiszen nem kell költséges szerszámot vagy öntőformát létrehozni a gyártáshoz. Ebből adódik, hogy minden elem teljesen személyre szabható és akár eltérő színű is lehet (akár egy bútoron belül is). A fa elemek a klasszikus bútorokhoz hasonlóan különböző színű lazúrral vagy festéssel kerülhetnek forgalomba. Ezeknél az elemeknél azonban limitálnám a színválasztékot. Egyrészt azért, mert így sorozatgyártásban készülhetne, másrészt pedig a túl nagy színválaszték megnehezítené azt, hogy esztétikus új összeállításokat lehessen összerakni belőlük.
23
24
Tervezés & Prototípus
25
26
Inspiráció A gyermeki játék esetében alapvetésként tekinthetünk arra, hogy örömet okoz, és valamiféle élményt nyújt. Legtöbb esetben a felfedezés izgalmával jár, a játék útján a gyermekek tapasztalatokat szereznek. Ezek a tapasztalatok akár teljesen hétköznapi fizikai törvényszerűségekre irányulhatnak, de persze a saját képességeiket, a többiekkel való versengéssel elérhető eredményeiket is felmérhetik általa. Ami viszont lényeges, hogy mérhető hasznossággal vagy stresszel nem jár, hanem élményt nyújt, amibe bele lehet feledkezni. Amennyiben a játékra viselkedésmintaként tekintünk, akkor világossá válik, hogy mi az, amit el szeretnék érni az általam tervezett rendszer/termék és a felhasználó interakciójában, és miért lehet fontos szerepe a felnőtt életben is. A gyermeki játék és a felnőtt viselkedés viszonyát a legérzékletesebben talán a technológia, az elektronikus újítások irányából érthetjük meg a legjobban. 2011-ben a BlackBerry részvényesei tartottak egy kutatás-fejlesztéssel kapcsolatos megbeszélést, ahol mindenki figyelmét felkeltette az egyik befektető kissé gúnyos kérdésfelvetése: „Hogyan lehet, hogy az Apple és az Android lenyúlja az összes vásárlónkat, miközben ők nem is igazi üzleti eszközöket gyártanak, csak gyerekjátékokat?” (Alexander Manu előadás részlet, International DesignCamp 2013, Kolding, Denmark). A helyzet az, hogy ez a befektető akaratlanul is ráérzett a lényegre: Az iPhone és az Androidos készülékek gyerekjátékok abban az értelemben, hogy használatra csábítanak, kíváncsiságot keltenek és ezekkel az eszközökkel az interakció ideális esetben szórakozás, kikapcsolódás és játék. Pontosan ezt szerettem volna elérni én magam is a bútorom által. Éppen ezért olyan játékokat választottam inspirációs forrásnak a bútortervezéshez, amik a felnőttek számára is élményt nyújthatnak, és amelyeknek a központi eleme az építkezés és a formai játék.
27
28
Formaadás Az volt az elképzelésem, hogy akkor juthatok el leginkább a játékos felhasználói élményhez, ha maga a tervezési folyamat is egy játék. A formaadás úgy történt, hogy különböző alakú lapokat vágtam ki kartonból és elkezdtem véletlenszerűen összeragasztani őket. A kísérletezés során a lapok számát csökkentettem és eljutottam odáig, hogy megkaptam egy optimális elemszámot, amiből olyan tárgyak építhetőek, amelyek megfelelhetnek egy-egy bútor funkcióinak. Ezután már csak annyi volt a dolgom, hogy úgy méretezzem az elemeket, hogy a lehető legtöbb esetben megfeleljenek a bútoroknak támasztott ergonómiai követelményeknek. Végül három darab alapelemet tartottam optimálisnak: egy négyzetet; egy - a négyzet oldalhosszaival egyező oldalhosszú - egyenlő oldalú háromszöget és egy -a négyzet elfelezésével kapott - egyenlőszárú háromszöget. Ezek az elemek úgy építhetőek, hogy az éleik érintik egymást és az élek kezdő- és végpontjai egybeesnek.
29
30
Faelemek A formaadás után a fa elemek végleges kialakítását is ki kellett dolgoznom. Követelmény volt, hogy az élek bármilyen szögben illeszthetőek legyenek, ezért mindenképpen le kellett kerekíteni őket. Másik fontos szempont az volt, hogy a sarkaknál is bírják a terhelést, de a nyomtatott alkatrészek számára is legyen elég hely. A prototípushoz 9 mmes rétegelt lemezeket választottam. Ez még az a vastagság, ami elbír egy embert, ugyanakkor már nem túl nehéz. Sorozatgyártásnál már érdemes gondolkozni olyan elemeken is, amelyeken vastagságkülönbség van (CNC marással vagy hajlítással kivitelezhető), így elérhető lenne, hogy a szerkezetileg fontosabb részeknél vastagabb lenne a fa, a többi résznél pedig elvékonyodna. Így meglehetne találni az optimális tömeg és teherviselés egyensúlyt. Ez azért is fontos, mert a prototípus elemei túlzottan meghajolnak terhelés hatására.
31
32
A 3D nyomtatásról Ahhoz, hogy érthetővé váljon, hogy pontosan miről is szól az általam elképzelt koncepció és hogyan kerülhet át a tárgyak egy része a digitális világba, mindenekelőtt tisztázni kell néhány alapfogalmat a háromdimenziós nyomtatással kapcsolatban. Már csak azért is, mert nagy valószínűséggel ez a technológia már rövidtávon is a mindennapjaink része lesz.
A háromdimenziós modell Ma már köztudott, hogy a tervezők jelentős része egy-egy tárgyat számítógép segítségével alkot meg és elkészíti annak a háromdimenziós digitális modelljét. Ennek a digitális modellnek a pontjai gyakorlatilag bonyolult függvényekkel írhatóak le egy háromtengelyes (háromdimenziós) koordináta rendszerben. A lényeg annyi, hogy ma már a prototípusok jelentős része nem kézzelfogható tárgy, hanem a digitális térben körüljárható, forgatható háromdimenziós modell. A fejlettebb tervező szoftverekben arra is lehetőség van, hogy anyagtulajdonságokat, felületi jellemzőket, alkatrészek egymáshoz viszonyított működését is modellezni tudjunk. Így akár a tárgy leendő viselkedését is modellezni lehet és azt is hogyan reagál különböző környezeti tényezőkre (hőmérsékletváltozás, nyomásváltozás stb.), mindezt anélkül, hogy költséges fizikai prototípusok készülnének. Mindebből könnyen érthetővé válik, hogy nagyobb cégek miért is használják előszeretettel ezt a technológiát a tervezés különböző szakaszaiban. Ezen kívül van még egy nagyon fontos jellemzője a háromdimenziós fájloknak: Mint minden digitális fájl, ezek is könnyedén megoszthatóak és továbbíthatóak a Föld bármely pontjára, gyakorlatilag egy kattintással. Ráadásul - mivel eleve három dimenzióban készül a dokumentáció - nem állnak fönt azok a problémák, amik a két dimenzióban leképzett terveknél (műszaki rajzoknál) gyakran előfordulnak: a bonyolult tárgyak kétdimenziós leképezésekor könnyen hiba kerülhet a rajzba; a műszaki rajzok szabványai (például a leképezés módja) gyakran országonként változnak; a tárgy megértése nehézkes, nagyon fejlett térlátást igényel. Ezzel szemben a háromdimenziós modellek egyértelműek, könnyen forgathatók a digitális térben, foto realisztikus látványtervek és animációk generálhatóak belőle a leendő megrendelők számára, ráadásul ha éppen két dimenziós műszaki rajzra van szükség az is pár kattintással generálható a háromdimenziós modellből.
33
A digitális modellből kézzelfogható prototípus A háromdimenziós tervezés logikus következménye, hogy elterjedtek azok a gépek, amelyek a háromdimenziós modell alapján képesek egy-egy alkatrész legyártására. Ezt úgy kell elképzelni, hogy a háromdimenziós modell függvénye alapján egy – a térben három irányba mozgó – szerszám létrehozza a kívánt tárgyat. A gyakorlatban ez úgy néz ki, hogy az asztali számítógéppel össze van kötve a gyártóberendezéssel, a berendezéshez tartozó szoftver képes beolvasni a háromdimenziós fájlt, és az alapján pályát generál a mozgó szerszámnak. Így gyakorlatilag automatikusan előállítja a tárgyat. Ilyen például a CNC marógép, ami egy munkadarabról egy forgó és a - tér három irányába mozogni képes - maró fejjel eltávolítja a fölösleges részeket, ezáltal létrehozza a háromdimenziós modellnek megfelelő fizikai tárgyat. A CNC maró gép – ahogy a legtöbb klasszikus gyártóberendezés – úgynevezett szubtraktív eljárással dolgozik. Ez annyit tesz, hogy egy meglévő munkadarabról leválasztja a fölösleget és így készül el a végleges tárgy (ahogy a szobrász kifaragja a művet egy kőtömbből). Ehhez képest a háromdimenziós nyomtatás additív eljárás, tehát az alapanyagból veszteség nélkül építi fel a kézzelfogható tárgyat. A háromdimenziós nyomtatók elvi működése tulajdonképpen nem bonyolult. Annyi történik, hogy rétegről-rétegre „megrajzolja” a tárgyat. „Nyomtatáskor a gép beolvassa a modell adatait és sorban egymásra illeszkedő rétegeket képez folyadékból, porból vagy sík lemezekből, ilyenformán fokozatosan felépíti a modellt a metszetekből. Ezeket a rétegeket melyek alakra és vastagságra megegyeznek a virtuális modell metszeteivel - egymáshoz köti, vagy automatikusan egymáshoz tapadnak. Ennek a módszernek legnagyobb előnye, hogy majdnem minden formát vagy geometriai testet elő tud állítani. A nyomtató felbontását a rétegek vastagsága és a réteg síkjában a szokásos dpi-ben vagy mikrométerben (μm) adják meg” (http://hu.wikipedia.org/wiki/3D_nyomtat%C3%B3 letöltés: 2014.02.21.). Ebből látszik, hogy - azon túl, hogy nincs fölösleg - van egy nagy előnye a háromdimenziós nyomtatásnak: Olyan bonyolultságú tárgyak és szerkezetek is elkészíthetőek vele, amelyek hagyományos eljárással csak nagyon drágán vagy sehogyan sem lehetnének gyárthatók.
34
Szálhúzásos nyomtatás (FDM) Ez egy meglehetősen elterjedt nyomtatási mód, ami annak köszönhető, hogy aránylag olcsó és egyszerűen kezelhető háromdimenziós nyomtató szükséges hozzá. Ennél az eljárásnál az történik, hogy egy hőre lágyuló műanyag szálat húz be a gép és a nyomtató fej megolvasztja ezt a szálat és ezzel rajzolja meg a rétegeket. Ezt az eljárást választottam a tervemhez, mert ez az egyik legegyszerűbb és legolcsóbb nyomtatási eljárás. Mindebből az is következik, hogy ennek van a legnagyobb esélye arra, hogy elterjedjen akár otthoni nyomtatóként is. Ezt segíti a mérete is: gyakorlatilag asztali kivitelben beszerezhető. Ennél az eljárásnál gyakorlatilag minden termoplasztikus anyagot lehet használni, de leggyakrabban az ABS-t, polietilént és poliamidot használnak hozzá. Ma már ilyen gépeket otthoni használatra is kínálnak asztali kivitelben. Ebből a nyomtatófajtából létezik két- és háromfejes kivitel is, ami lehetővé teszi, hogy több színű tárgyakat is lehessen előállítani. Szálhúzásos nyomtató a budapesti FreeDee nevű – háromdimenziós nyomtatással és forgalmazással foglalkozó – cégtől is rendelhető és a legolcsóbb otthoni gépük már 390 ezer forintért megvásárolható. Persze ez még mindig soknak tűnhet, de ha belegondolunk abba, hogy néhány évvel ezelőtt még több milliós beruházást igényelt egy háromdimenziós nyomtató beszerzése, akkor látszik, hogy ha folytatódik a tendencia, akkor rövid időn belül általánossá válhat az otthoni nyomtatás.
35
Amennyiben az otthoni nyomtatás elterjed, azután a felhasználók már csak az anyagköltséggel fognak számolni egy-egy tárgy árának a kalkulálásakor. Az anyag pedig nem kifejezetten drága: pár száz forintba kerül egy-egy sarok elem legyártása a bútorhoz. Mindebből jól látszik, hogy a vásárlók számára ez egy kifejezetten olcsó eljárás. Különösen akkor, ha azt is figyelembe vesszük, hogy minden elem különböző is lehet akár, és ez nem jár magasabb költséggel.
Újrahasznosítás Az árán kívül van egy másik fontos oka annak, hogy ezt a nyomtatási módot tartom leginkább figyelemre méltónak. Miután a gyártási folyamat során annyi történik, hogy a felmelegített alapanyag lehűl és megszilárdul ezért felmerült bennem az a lehetőség, hogy ezt az anyagot újra is lehetne hasznosítani, amennyiben a fölöslegesség vált tárgyat beolvasztjuk, és ismét szálat készítünk belőle. Rákérdeztem erre a lehetőségre a FreeDee-nél és azt mondták, hogy ez abszolút működőképes eljárás. Ők is gyűjtik az elrontott darabokat, hogy azt később újra tudják hasznosítani. Leggyakrabban az ABS-t és a PLA-t szokták ilyen módon újrahasznosítani. A PLA ráadásul egy olyan műanyag, ami krumpliból és kukoricakeményítőből állítanak elő így gyakorlatilag komposztálható és bizonyos körülmények között tökéletesen lebomlik.
A szálhúzásos nyomtatás elvi ábrája
(Kovács József Gábor: Gyors prototípusgyártás, BME órai vetített anyag, 2012.10.30., 49. http://www.pt.bme.hu/futotargyak/26_BMEGEPTAGA4_2012oszi/gyors%20prototipusgyartas_eloadas_PT-KJG_20121030.pdf letöltés: 2013.02.21.)
36
Szerkezet optimalizálás A faelemek sarkaira kerülnek az egyedi nyomtatott alkatrészek. Miután ezek teherviselő elemek ezért nagyon körültekintően kellett megtervezni a kialakításukat.
1. variáció
Az első ötlet az volt, hogy nem húzható rá a fa elemre a sarok, hanem a fában egy nút van elhelyezve, amibe egy acél hasábot kell beletenni, és a hasáb végei a nyomtatott alkatrészeken képzett lyukakba kerülnének. Ez a kialakítás több problémát is fölvetett: egyrészt az acél hasábok elhelyezése bonyolulttá tette volna az összeszerelést, másrészt ezeknek az elemeknek a teherviselő képessége nem kielégítő.
2.variáció
Ebben az esetben már a fára húzható “sapka” a sarokelem. Azonban itt az okozott gondot, hogy nagyon nagy az elem anyagszükséglete, és így a nyomtatási idő is hatalmas (az ábrán látható elem nyomtatása több mint 10 óra lenne!!). Ráadásul van egy másik gond is: Ez a nyomtató bizonyos helyekre támaszanyagot helyez el, hogy amíg meg nem szilárdul az anyag, addig is megtartsa a formáját. Ezt a támaszanyagot nyomtatás után el kell távolítani (ez látszik a jobboldali fényképen). Abban az esetben, ha a sarokelem teljesen zárt, a támaszanyag eltávolítása gyakorlatilag lehetetlen
3. variáció
A végleges elemnél kikönnyítettem a testet. Emiatt egyrészt rövidült a nyomtatási idő, másrészt a támaszanyag áltávolítására is lehetőséget nyújtanak a kialakított lyukak. A lyukak méretének optimalizálásához és a pontos formaadáshoz természetesen kísérleti elemek nyomtatására és próba összeálítások készítésére volt szükség.
37
38
Sarokelem összeállítás Miután minden egyes sarokelem eltérő a különböző összeállítások esetén, ezért kidolgoztam egy olyan rendszert, amiben könnyen és gyorsan tervezhetőek ezek az elemek. Ráadásul a későbbiekben ez a tervezési metódus akár programozható, így az elkészült összeállításhoz automatikusan generálni lehet kötőelemeket.
39
Tulajdonképpen összesen három féle alapelemből épül fel minden sarokelem. Ezek az elemek illeszkednek a fa elemek sarkaira. A tervezési metódus folyamán a kész összeállításra rákerülnek ezek a sarokelemek. Ahol találkoznak, ott egy elemmé olvadnak össze. Az így elkészült elemek már nyomtathatóak.
40
link
mini
Nagyon fontosnak tartottam a modellező eszköz elkészítését, hiszen ezáltal válik átélhetővé a koncepciónak az a része, hogy játékos formában a felhasználók maguk alkothatnak bútorokat. Ezt az eszközt természetesen a későbbiekben számítógépes vagy telefonos alkalmazás is pótolhatja digitális formában. A mágneses miniLINK elemek úgy készültek, hogy egy előre elkészített alapformára polisztirol lemezt vákuumszívattam és két félből ragasztottam össze úgy, hogy a mágnes golyókat helyeztem el a kialakított mélyedésekbe. A mélyedéseknek nagyobbnak kellett lennie a golyónál, hogy az szabadon elforduljon benne, így bármelyik elem összekapcsolható egy másik elemmel. A sorozatgyártáshoz ideálisabb eljárás lehet a fröccsöntés, hiszen az pontosabb és kevesebb utómunkát igényel.
41
42
43
Boldizsรกr Tamรกs 2014 behance.net/toxi