A Pécs környéki bosnyákok táncai by KUD Tanac

SZÁVAIJ ÓZSEF ÁLLJ ATOK,LÁNYOK,MELLÉM ATÁNCBA. . . APÉCSKÖRNYÉKIBOSNYÁKOKTÁNCAI

HVATAJ TESECURI CEDO MENE. . . PLESOVIBOŠNJ AČKI H HRVATAI ZOKOLI CEPEČUHA GI RLS,COMEAND J OI N MEI N THEDANCE. . . THEDANCESOFBOSNI ANCROATSOFPECSREGI ON TANACKULTURÁLI SEGYESÜLET KUD TANAC TANACCULTURALASSOCI ATI ON 2 0 1 9

HVATAJTE SE CURICE DO MENE... IGRE BOŠNJAČKIH HRVATA IZ OKOLICE PEČUHA ÁLLJATOK LÁNYOK, MELLÉM A TÁNCBA... A PÉCS KÖRNYÉKI BOSNYÁKOK TÁNCAI GIRLS, COME AND JOIN ME IN THE DANCE THE DANCES OF BOSNIAN-CROATS OF PECS REGION

Szerkesztő: Szávai József Horvát szöveg: Vélin Veszna Angol szöveg: Pálfy Éva Zenei lejegyzés: Radó Júlia Lektor: Kollár Szaniszló, Tvrtko Zebec Urednik: Jozsef Szavai Hrvatski tekst: Vesna Velin Engleski tekst: Eva Palfy Notni zapisi: Julia Rado Lektor: Stanko Kolar, Tvrtko Zebec Editor: Jozsef Szavai Croatian text: Vesna Velin English text: Eva Palfy Musical notation: Julia Rado Lector: Stanko Kolar, Tvrtko Zebec

Második, javított kiadás. Nyomdai munkák: Molnár Nyomda, Pécs, 2019. ISBN 978-963-12-6761-7 A könyv kiadását az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatta.

A könyv kiadását Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata támogatta.

ÁLLJATOK LÁNYOK, MELLÉM A TÁNCBA... A PÉCS KÖRNYÉKI BOSNYÁKOK TÁNCAI HVATAJTE SE CURICE DO MENE... IGRE BOŠNJAČKIH HRVATA IZ OKOLICE PEČUHA GIRLS, COME AND JOIN ME IN THE DANCE THE DANCES OF BOSNIAN-CROATS OF PECS REGION

TARTALOMJEGYZÉK

A PÉCS KÖRNYÉKI BOSNYÁKOK TÁNCAI........................................................................8 BEVEZETÉS.........................................................................................................................9 TÁNCÉLET ÉS TÁNCALKALMAK............................................................................10 A TÁNCOK CSOPORTOSÍTÁSA.................................................................................12 A TÁNCOK LEÍRÁSÁNAK SZEMPONTJAI............................................................13 TÁNCLEÍRÁSOK..............................................................................................................14 KOLO.......................................................................................................................14 DUNJE RANKE....................................................................................................15 TANAC.....................................................................................................................15 RANČE.....................................................................................................................16 TODORE.................................................................................................................17 DRMAVICA.............................................................................................................18 OKRETANJE.........................................................................................................19 NA DVI STRANE KOLO....................................................................................19 A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT...........................................................................................20 TANDRČAK...........................................................................................................20 JABUKE...................................................................................................................20 ROMANSKA...........................................................................................................21 KUKUNJEŠĆE.......................................................................................................21 ROTKVE..................................................................................................................22 TROJANAC.............................................................................................................22 SRPSKO KOLO.....................................................................................................23 PAČIĆI......................................................................................................................23 EGYÉB TÁNCOK................................................................................................24 A BOSNYÁK TÁNCOK ÖSSZEFOGLALÓ JELLEMZÉSE ÉS A TÁNCOK MAI HELYZETE................................................................................................................25 TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS..........................................................................................27 KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS..........................................................................................29

SADRŽAJ

IGRE BOŠNJAČKIH HRVATA IZ OKOLICE PEČUHA....................................................30 UVOD....................................................................................................................................31 PLESNI OBIČAJI...............................................................................................................32 GRUPIRANJE PLESOVA.................................................................................................33 O ZAPISIVANJU PLESOVA............................................................................................35 OPISI PLESOVA.................................................................................................................36 KOLO.......................................................................................................................36 DUNJE RANKE....................................................................................................37 TANAC.....................................................................................................................37 RANČE.....................................................................................................................38 TODORE.................................................................................................................39 DRMAVICA.............................................................................................................39 OKRETANJE.........................................................................................................40 NA DVI STRANE KOLO....................................................................................40 IZMEĐU DVA RATA........................................................................................................41 TANDRČAK...........................................................................................................41 JABUKE...................................................................................................................42 ROMANSKA...........................................................................................................42 KUKUNJEŠĆE.......................................................................................................42 ROTKVE..................................................................................................................43 TROJANAC.............................................................................................................43 SRPSKO KOLO.....................................................................................................44 PAČIĆI......................................................................................................................44 OSTALI PLESOVI.................................................................................................45 OPĆE KARAKTERISTIKE BOŠNJAČKIH PLESOVA I DANAŠNJI POLOŽAJ PLESA..............................................................................................................46 POVIJESNI SAŽETAK PROŠLOSTI SELA ATE......................................................48 ZAHVALE............................................................................................................................50

CONTENTS

THE DANCES OF BOSNIAN-CROATS OF PECS REGION............................................51 INTRODUCTION..............................................................................................................52 DANCE CULTURE AND DANCE EVENTS.............................................................53 THE GROUPING OF THE DANCES.........................................................................55 THE ASPECTS FOR THE DESCRIPTION OF THE DANCES...........................56 DESCRIPTION OF THE DANCES..............................................................................57 KOLO.......................................................................................................................57 DUNJE RANKE....................................................................................................58 TANAC.....................................................................................................................58 RANČE.....................................................................................................................59 TODORE.................................................................................................................60 DRMAVICA.............................................................................................................60 OKRETANJE.........................................................................................................61 NA DVI STRANE KOLO....................................................................................61 BETWEEN THE TWO WORLD WARS......................................................................63 TANDRČAK...........................................................................................................63 JABUKE...................................................................................................................63 ROMANSKA...........................................................................................................64 KUKUNJEŠĆE ......................................................................................................64 ROTKVE..................................................................................................................65 TROJANAC.............................................................................................................65 SRPSKO KOLO.....................................................................................................65 PAČIĆI......................................................................................................................66 OTHER DANCES.................................................................................................67 THE CONCISE DESCRIPTION OF THE BOSNIAN DANCES AND THEIR RECENT STANDING ......................................................................................68 HISTORICAL SUMMARY...............................................................................................70 ACKNOWLEDGEMENTS..............................................................................................72 TÁNCNEVEK/NAZIVI PLESOVA/DANCE NAMES .......................................................73 TÁNCJELÍRÁS/LABANOTACIJA/LABANOTATION.......................................................74 KOTTÁK/NOTE/NOTES...........................................................................................................91 DALSZÖVEGEK/TEKSTOVI PJESAMA/LYRICS............................................................102

ÁLLJATOK LÁNYOK, MELLÉM A TÁNCBA... A PÉCS KÖRNYÉKI BOSNYÁKOK TÁNCAI

Pécsudvard/Udvar/Pecsudvard

BEVEZETÉS A katolikus vallású boszniai horvátok népcsoportja ferences barátok vezetésével az 1600as évek végén és az 1700-as évek elején érkezett Baranyába, több migrációs hullámban. Letelepedésük a törökkel vívott háborúk során elnéptelenedett, középkori alapítású helységekbe történt (ezek mai magyar nevükön: Áta, Kökény, Németi, Pécsudvard, Pogány, Szalánta, Szemely, Szőkéd, Szőke, horvát nevükön: Ata, Kukinj, Nijemet, Udvar, Pogan, Salanta, Semelj, Sukit, Suka). A bosnyákok fejlett állattenyésztési és zöldségtermesztési ismereteket hoztak magukkal; utóbbiakra utalva kapták gúnynevüket később a környező sokac falvak népétől (kupusari, azaz káposztások). A pécsi vásárcsarnokba (a „piacra”) a legutóbbi időkig érkeztek zöldséget és kitűnő savanyú káposztát kínáló árusok falvaikból. Az idős asszonyok ma is hordják a népviseletet; a jellegzetes szoknya és fejkendő már messziről mutatja viselője nemzetiségét. A táncleírások után rövid áttekintés van itteni küzdelmes történetükről, amelynek során nyelvüket, katolikus hitüket, népi kultúrájukat a mai napig megtartották. A táncok és a táncélet vizsgálatánál nagy elődök munkáira támaszkodhattam; a vizsgálati módszereket a magyar néptánckutatás (elsősorban Martin György alapvető munkáival) és déli szomszédaink néptánctudománya (élén a Janković-nővérekkel és Dr. Ivan Ivančan-nal) már kidolgozta. Megkönnyíti a kutatást az is, hogy a mai napig élő tradícióval van dolgunk (igaz, ez a hagyomány a legtöbb helyen már csak töredékeiben található meg). Nehézséget jelent viszont az, hogy sok táncból álló, több rétegű táncanyagról van szó, aminek módszeres gyűjtésére csak a legutóbbi időben (1970-től kezdve) került sor. Ebben a kis könyvben kísérletet teszünk arra, hogy a táncok és a táncélet konkrét leírásán túl meghatározzuk azokat az etnikumok közti kölcsönhatásokat is, amelyek a tánchagyományt a múltban formálták, s amelyek hatására a mai, sokszínű táncanyag kialakult. Nem fogalmaztam meg magamnak előre, hogy milyen céllal és kiknek írom majd ezeket az oldalakat. Csak azt tudtam, hogy meg kell írnom, köszönetül egy kis népcsoportnak, mely mindig fiaként fogadott és akiktől emberséget és a múlt értékes hagyományainak tiszteletét tanultam. Ez a parancs olyan magától értetődő volt számomra, mint az, hogy amikor egy falusi kultúrház termében vagy udvarán megszólalnak a tamburák és a harmonika, az emberek körbe állnak, táncolni és énekelni kezdenek, mert ennek így kell lenni. Álljatok lányok, mellém a táncba...

TÁNCÉLET ÉS TÁNCALKALMAK A századfordulótól az 50-es évek végéig a fiatalok legfontosabb táncalkalma a vasárnap délutáni tánc. Az adventi és a böjti időszak kivételével minden vasárnap délután 3-4 óra körül kezdődött és évszaktól függően helyszíne a kocsma egyik helyisége vagy udvara volt. A fiatal férfiak az idősebbek társaságában az ivóban gyűltek össze. Míg az öregek kártyáztak, beszélgettek, a legények énekelgettek és a helybeli zenészekkel muzsikáltattak maguknak. Falvainkban a 20-as évekig tart a duda virágkora; azután uralkodó a tamburazenekar lesz, helyenként hegedű vel az élén, az utóbbi időben pedig a harmonika. Ezek hiányában akár egyszál szájharmonika is megtette zenekíséretnek. A lányok az idősebb asszonyokkal, rokonokkal együtt a kocsma másik helyiségében tartózkodtak, az ivóba nem léphettek be. A tánc kezdete előtt és a tánc szüneteiben először lassabb tempójú dalokat énekeltek (U livadi pod jasenom...1) és lassan lépegettek a dalok ütemére. Majd gyorsabb ének következett (Hajdemo se u škovrt okretat’...2, Hajd’te druge da se okrećemo...3), amelynek ritmusára egyszerű vagy keresztkézfogással összefogódzkodva körben lépegettek ill. forogtak. A legények általában a közkedvelt Bećarac4-ot énekelve jöttek át az ivóból a zenészekkel együtt. A legelső tánc mindig a Kolo5 volt. A legtöbbször három fiú vállfogással összekapaszkodva kezdte a táncot, de szinte azonnal csatlakoztak hozzájuk a lányok is. Zárt körben, a fiúk egymás kezét fogva (a lányok előtt vagy mögött), a lányok a fiúk vállára téve kezüket járták a Kolo-t. A kör balra haladt, először egyszerűbb, majd összetettebb lépések kel (bokázók, keresztezők); néha egy-egy legény virtusból behúzta a kört. Gyakoriak voltak a tréfás bekiabálások, ujjogtatások, az akár többsoros, csipkelődő, rögtönzött versikék. A Kolo vezetője bemondással, bekiabálással irányította a táncot, esetenként a zenét (Hajd’te u kolo!; Kolo sviraj!; Drmaj se!; Ðeco, na jednu stranu!6). A zene egyre gyorsabb és gyorsabb lett, a végére a legnehezebb figurák következtek a táncban is. A Kolo 20-25 percig is eltarthatott a táncosok igényeitől és a zenészek képességeitől függően. A Kolo után páros és hármas táncok következhettek kívánság szerint; kötött sorrendje a táncoknak nem volt, csak a változatosság igénye alakította a repertoárt (pl. egy tánc sorrend: Kolo, Tanac, Ranče, Jabuke, Na dvi strane kolo7, Kolo). 1-2 órás szakaszokban, 1/2-1 órás szünetekkel sötétedésig tartott a táncmulatság első része. A résztvevők ekkor hazamentek vacsorázni, majd visszajöttek és folytatódott a mulatság, legkésőbb éjfélig. Szintén táncolhattak a fiatalok a melegebb nyári hónapokban a házak előtti esti beszélgetések alkalmával. Kökényben a hajdani iskola előtt sárral tapasztott falú kemence állt; ez az idősek és a fiatalok kedvelt találkozóhelye volt. A padkán üldögélve az idősek gazdasági dolgokról váltottak szót, a fiatalok beszélgetései a párválasztáshoz, udvarláshoz kapcsolódtak. Egy-egy jó hangú legény kezdte az éneklést, amihez az öregek is többször csatlakoztak. Egy szájharmonika vagy tambura hangjaira kisebb táncmulatság kerekedett. Néha elhívták Kloćo-t, a helybeli dudást, aki pár fillérért akár tíz óráig is (ez volt a kötelező hazatérés időpontja a fiatalok számára) elmuzsikált. 1 A mezőn a kőrisfa alatt... 2 Gyertek oldalt forogni... 3 Gyertek lányok, körben forogjunk... 4 Mulató dal 5 Körtánc, kóló 6 Gyertek a kólóba! Kólót zenélj! Rezegj! Fiúk, csak egy oldalra! 7 Kóló mindkét oldalra

Az idősek táncalkalmai a lakodalom, a szüret és a farsangi időszakban tartott disznóölés voltak. Különösen kedvelt táncaik voltak a Kolo, Tanac, Todore és a Dunje ranke. A lakodalomban, éjfél körül, mikor a fiatalok már másnapra tartalékolták erejüket, az öregek magukhoz hívták a dudást (Lele, dunje ranke, to sviraj meni!1) és szinte bemutató jelleggel táncolták ezt a régi táncot. A dudásnak, mint a legtöbb helyen egyedüli zenésznek nagy becsülete volt; Átán és Szőkéden a menyasszony ládájára párnát tettek, arra ültették, úgy muzsikált két napig. A fonóban (prelo) és kukoricafosztáskor a régi énekek, balladák éneklése mellett mindig sor került táncra is. A 20-as években Pogányban a gyermekek, akik természetesen nem járhattak kocsmába, Lukács Márján házánál gyűltek össze, vacsora után. A tamburán játszó zenésznek minden gyerek 10 fillért fizetett; ez a gyerektánc 9 óráig tartott. A 30-as években sokat táncoltak a gyerekek lánytársuk, Bosnyák Mária (Puppina) szájharmonikán játszott zenéjére is. Híres volt a szentistvánnapi tánc a mohácsi út mellett, a sarlósi csárdánál. Itt egyszerre (bár elkülönülve) mulattak magyarok, svábok és a környező bosnyák és sokac falvak lakói. A csárda udvarán hatalmas körben járt a kóló. A fiatalok közül többen itt választottak párt maguknak, tehát az eseménynek leányvásár jellege is volt. Hasonló esemény volt Pécsett, a siklósi úton lévő Schmidt-kocsmánál a Péter-Pál napi búcsú. Ilyenkor a Székesegyházban nagymisét celebráltak, a mulatság pedig hajnalig tartott a város déli kapujának számító kocsmában. A tánctudás a legények rangsorában fontos tényező volt. Szépen éneklő, jól táncoló, bár szegényebb legény gazdag leányt is kaphatott feleségül (főleg, ha a leány nem volt valami mutatós). Általánosan elmondható, hogy minden egyházi ünnepen (naptári ünnepek és búcsúk) táncra is sor került. Ugyancsak igaz ez az emberélet bizonyos fordulóira (eljegyzés, lakodalom, keresztelő, bevonulás katonának). A mai táncalkalmak már csak a lakodalomra és a búcsúra, esetleg a farsangi, húsvéti vagy a szüreti bálra korlátozódnak; spontán tánc (lásd: esti beszélgetések) már egyáltalán nincs. Helyenként télen megrendezik az „öregek napját”, itt az idősek egymás közt igen jó hangulatban elmulatnak. Az asszimilálódó, vegyes lakosságú falvak szűk színpadán ritka vendég a folklóregyüttes; a műsor utáni baráti estet ez is ünneppé avatja. Bár ennek a dolgozatnak nem fő témái a zenekarok és a zenészek, néhány sorral szeretnék megemlékezni azokról, akik a táncmulatságokon, lakodalmakban fáradhatatlanul játszották a szebbnél-szebb táncdallamokat és nótákat. Tudásukról, csínytevéseikről, más viselt dolgaikról már legendák keringenek. Ilyen volt Pávkovics István (Patak vagy Stipo), mohácsi származású pécsudvardi hegedűs és zenekara; a mohácsi Kovács Antal (Tončika) tamburás és zenekara; az alsószentmártoni Berger-féle családi zenekar; több mohácsi és versendi tamburazenekar; Zsupán Antal (Tunka) brácsás Szemelyből; aztán a dudások: Klárics Márján (Ðeda Mida) Birjánból; Ardai József (Jozo) Drávakeresztúrról; Bárácz György (Đuro) a Mohács-szigetről; Kloćo Ðurak és Marcika Kökényből; Andrija Szőkédről; Kajade és Pavko Štandovar Pogányból; Dik Tomika Borjádról; Marko Ðedin Pécsudvardról.

1 A Dunje Ranké-t játsszad nekem!

A TÁNCOK CSOPORTOSÍTÁSA A táncokat többféle szempont alapján csoportosíthatjuk: formai (alaki) jegyek alapján; történeti kialakulás (megjelenés) sorrendjében; „saját” ill. „átvett” táncok szempontja alapján. Formai jegyek alapján vannak: 1 körtáncok (Kolo, Drmavica, Okretanje,...) 2 páros táncok (Tanac, Ranče, Pačići) 3 hármas táncok (Todore, Jabuke) A körtáncok általában vegyesen, férfiak és nők által együtt járt táncok. A páros táncokat férfi-nő vagy nő-nő párok táncolhatták. A hármas táncoknál egy férfi két nővel az oldalán táncolt. Időrendi sorrend szerint létezik: 1 a régi réteg (az első világháború előtti időszak táncai) 2 a két világháború közti időszakban feltűnő táncok rétege 3 a második világháború utáni időben megismert táncok csoportja A táncanyagot századunk elejéig visszamenőleg tudtuk rekonstruálni; eddig terjedt a megkérdezett öregek (és általuk megőrizve a szüleik) emlékezete. A századfordulón ismert táncok adják a tánchagyomány régi rétegét. A régi réteg táncai: Kolo, Tanac, Todore, Drmavica, Dunje ranke, Ranče. A két világháború közötti időszakra a „szerves” átvétel jellemző; a megismert táncok kizárólag a saját hagyomány és stílus szabályai alapján, a saját ízlés szerint megváltoztatva kerülnek be a táncanyagba. Ezek az „átvett” táncok ma már „saját” táncoknak számítanak és stílusjegyeik szinte teljesen azonosak a régi rétegével (Kukunješće, Rotkve, Srpsko kolo, Trojanac, Pačići). A második világháború után a paraszti életmód kereteinek felbomlása tovább folytatódott; rövidebb virágzó periódus után a folklór is hanyatlásnak indult. Ebben az időben a táncanyagba került táncok már „szervetlen” átvétel eredményei; eredeti stílusjegyeik csak deformálódnak, a hagyomány nem tudja magához igazítani őket; a legutóbbi időben pedig a táncházak és táncegyüttesek hatására elterjedt (és főleg a fiatalok által táncolt) táncok helyenként kiszorítják a régebbi táncokat vagy azok stílusát teljesen eltorzítják. Ide tartoznak: Bugarsko, Hajd’ na levo, Momačko, Čačak, Šestorka, valamint különböző makedón táncok. A táncok „átvételének” kérdése a legnehezebbek közé tartozik a bosnyákok esetében, mivel története során ez a népcsoport számos délszláv és más etnikummal érintkezett, ill. lakott együtt. A török időkben egymást követték a különböző migrációk és ezek még az őshazában lakó boszniai horvátokra is hatással voltak (nem lehet kizárni azt sem, hogy a népcsoport Baranyába érkezése előtt a mai Szlavónia területén bizonyos időt eltöltött). Végül jelenlegi helyükön a bosnyákokra hatást gyakorolhatott a szomszédos és távolabbi sokac falvak folklórja (rokoni kapcsolatok, búcsúk, vásárok), de a zenekarok kiterjedt mozgása révén a baranyai és másvidéki szerbek hatása is valószínű (táncdallamok, lépések cseréje), nem is említve még akkor az együttélő németség és az utóbbi időben a magyarság befolyását. A kölcsönhatásokat jelzi a más népcsoportoknál is meglévő táncok, táncnevek és táncdallamok nagy száma. A vizsgálat nehézségének bemutatására csak annyit, hogy a különböző népcsoportok gyakran azonos tánc 12

név alatt más táncot értenek, azonos táncot másik dallamra járnak, esetleg csak a dallam azonos, a tánc neve és lépései is különböznek. A TÁNCOK LEÍRÁSÁNAK SZEMPONTJAI A táncok leírásánál a következő szempontokat alkalmaztuk (Martin György, Dr. Ivan Ivančan és a Janković-nővérek nyomán): 1 táncnevek 2 a tánc funkciója (táncrendben elfoglalt helye, csoportos vagy bemutató jellegű) 3 mikor táncolták 4 kik táncolták (férfiak/nők, fiatalok/idősek) 5 az összefogódzkodás módja 6 térforma, haladási irány 7 a tánc szerkezete (részei, kötött-kötetlen részek) 8 lépések, variációk (motívumkincs) 9 dallam (zenekíséret, énekek, hangszerek) 10 történet (megjelenés, átvétel, kölcsönhatások) 11 érdekességek (híres táncosok, táncok) A táncok sorrendjében általában a régiektől haladunk az újabbak felé. Mivel egy-egy táncfajtának léteznek újabb változatai is, valamint a sorrendbe állítás nem mindig lehetséges, ezt a szempontot rugalmasan fogjuk alkalmazni.

TÁNCLEÍRÁSOK KOLO Más nevei: Veliko kolo1, Kolo na jednu stranu2, a sokacok által említve pedig Kupusarsko kolo3. Minden táncalkalom első és a mulatságot záró tánca. A táncba hívás: Ajd’ zaigrajmo!4, a Kolo-ra vonatkozik. Férfiak és nők vegyesen, zárt körben táncolják. Régebben szigorúan egy férfi - egy nő felállási sorrendben, a nők a férfiak vállára teszik kezüket (jobb kezükben szőttes zsebkendőt, maramica-t tarthatnak, amit a tánc során, ujjogtatás közben néha meglobogtatnak), a férfiak a nők előtt vagy mögött egymás kezét fogják meg, vagy a nők derekára kötött, övszerűen összecsavart szövetdarabba kapaszkodnak. Újabban férfiak is (vállfogás), nők is (kézfogás vagy hátulkereszt kézfogás) lehetnek egymás mellett, vagy mindenki kissé felemelt kézzel, esetleg egymásba karolva fogódzkodik össze. A Kolo mindig balra indul és lassan balra halad. Régen, dudazenére előfordult egy rövid, improvizatív rész (apró rugózások, amíg a dudás felfújta, bejátszotta dudáját). A tamburazenekar határozott nyolc leütéssel kezd (ez megadja a tánc tempóját), és egy lépő motívummal (1.1) indult a tánc. A nők egy egész Baranyában, sőt a Bácskában is ismert motívummal díszíthetik táncukat (1.2). A férfiak e motívum nehezebb változatát táncolják (1.3), de emellett kopogó, bokázó, keresztező lépések egész sora alkotja a Kolo kötetlen, cifrázó részét, ami általában a tánc későbbi szakaszában, zenei váltások után (új hangnem) kezdődött. Ezután visszatérhet pihenésképpen a lépő motívum, majd ismét az improvizatív következik, mindez egyre gyorsabb tempóban. Ezt idézi egy, a dudásnak szóló bekiabálás Kökényből: Oj gajdašu, živina ti prste, Zar ne vidiš, kako noge krste!

Hé, te dudás, fene az ujjaidat, Hát nem látod, a lábaink már összeakadnak!

Marcika, Kloćo, Pöttyös voltak egykor Kökényben dudások. A Kolo cifrázására, de valamennyi bosnyák táncra érvényes az a szabály, hogy a két láb egyszerre sohasem lehet a levegőben. Aprón kell táncolni, teli talpon, erőteljes, de nem ugráló rezgésekkel. A legények kalapjukra színes gyöngyöket tűztek (dronke), a lányok nyakláncként ezüstpénzekből álló sort viseltek (cvancike, križaki), ezek a tánc ütemére csörgő hangot adtak. A bosnyák tánc lényege a szép testtartással kitáncolt rezgő (drma). Valószínűleg az egymással feleselő, bárhol elkezdhető csujjogatások meghatározott dallamrészre kerülésével alakultak ki a Kolo-ban énekelt dalok (pl. Alaj volim u kolu igrati5). A Kolo-beli improvizatív énekek és csujjogatások (poskočice) szerepe jelentős volt a faluközösség életében. Falubeli eseményeket, híreket, pletykákat lehetett itt megtudni, ezért a Kolo körül mindig sok nézelődő akadt, akik nem is csak a látványra, mint inkább a hallott információkra voltak kíváncsiak. A szövegek a házaséletről, szerelemről, szeretőkről, a helyi papról, tisztségviselő emberekről, zenészekről és táncosokról szóltak, sokszor tréfás vagy kritikus hangon. Minden zenekarnak megvan a saját Kolo zenéje, ami az egész Délvidéken (a Vujicsics Ti1 Nagy kóló 2 Kóló egy oldalra 3 Káposztások kólója 4 Gyerünk a táncba! 5 De szeretek a kólóban táncolni

hamér által D zenei dialektusnak nevezett területen) hasonló vagy azonos dallamok változatos egymás után fűzését jelenti. Mivel a duda és a tamburazenekar alaphangja az E és az A, a leg gyakrabban használt hangnemek ezek. Ezen legrégebbi és legkedveltebb táncnak híres táncosai akadtak. Ilyen volt az átai Udvarácz Márkó, akinek tánc közben feldobott kalapja egy-két taktus után pontosan a fejére esett vissza. A kissé félrevágott kalap egyébként a bosnyákok, sokacok között a táncolni szerető, mulatós férfit (az asszonyok, leányok kedvencét), a bećar-t jelentette. DUNJE RANKE Általában az idősebbek kedvelt tánca. Férfiak, nők vegyes kólójából (első rész) és férfi-nő párok páros táncából áll (második rész). Az első részben a Kolo fogásával összekapaszkodott táncosok zárt körben balra-jobbra lépnek (2.1). A dallam másik felére a férfiak a jobb oldalukon álló nővel jobbra, majd balra egy fél fordulatot tesznek (2.2), így visszaérkeznek a kiinduló helyzetbe, a zárt körformába. A forgáskor a Tanac fogásmódja használatos (a nő kezei a férfi vállán, a férfié a nő derekán). Azonos néven, hasonló dallammal ma is létezik egy körtánc, amit egész Szerbiában és Horvátország északi részein táncolnak (Dunje ranke, Duneranka). A magyarországi szerbek ugyancsak körtáncként ismerik. A bosnyák Dunje ranke azonban lassabb, néha többszólamú énekkel kísért, dudás által játszott dallamra járt átmeneti táncforma a Kolo és a Tanac között. Az adatközlők mindegyike (Áta, Pogány, Szalánta) mint nagyon régi táncot, nagyszülei fiatalságának táncát emlegeti (ez az 1880-as éveket jelenti). Nem lehet tehát újabb keletű átvételként értelmezni (eltérően a többi, szerb eredetű tánctól, amelyek a 20-as évek elejétől, a Délvidék szerb megszállását követően terjedtek el a hazai horvátok és szerbek körében). A tánc szerkezetét tekintve (első rész: zárt kör, második rész: páros tánc) is eléggé ritka jelenség; hasonló szerkezete van ugyan a Srpkinja nevű közismert szerb táncnak, csakhogy az ismert szerzők (I. Bajić és N. Vulko Varadanin) zenéje és koreográfiája, 1902-ből (a gyűjtő nem lehet eléggé óvatos: Bartók Béla 1902-ben, Temesmonostoron, mint néptáncdallamot veszi fonográfra a Srpkinja zenéjét, pedig annak zeneszerzője a pesti Zeneakadémián évfolyamtársa volt...). Párhuzamok után kutatva a Dráva menti horvátok lakodalmi táncait lehet említeni. Náluk a kötött kólóformát a két kólóvezető meg megbontja azzal, hogy egyikük a menyasszonyt (vagy egy másik nőt) a sorból kiszakítva a körbe viszi és ott páros táncot jár vele. A Dunje ranke bosnyákok által táncolt formája a Kolo-ból éppen megszülető párostánc átmeneti állapotát tükrözi; hasonló folyamatra következtethetünk a Tanac esetében is. TANAC A legjobban kedvelt páros táncot ritkábban Po dvoje1 néven is ismerik. Általában férfi-nő párok, férfihiányban nők egymással is táncolják. A nő a férfi vállára teszi a kezét (csárdás fogás), a férfi a nő derekát fogja. Nincs kötött térformája, bár egy adat szerint a 40-es években a férfiak és a nők egymással szemben felálló két sorban kezdték el. A múlt század végén még csak mint körtáncot ismerték. 1 Kettős, páros tánc

Egyetlen alapmotívuma két részből áll: az első helyben járt rugózó-rezgő (3.1), a második jobbra forgás rezgő lépésekkel (3.2). Az első rész egymással szemben van, a másodikban kisebb eltolódás lehet az egymás mellé kerülés irányába. Az első részben egy változatnál lehet a nőt derekánál fogva kicsit ide-oda fordítani. A második, forgó rész teljes dallamára lehet kb. egy teljes kört megtenni; ennek megfelezésére is van példa (ilyenkor a forgás külön váltólépés nélkül irányt vált). Megengedett a párok kismértékű térbeli mozgása is. Kopogásokkal, láb-lendítésekkel lehet díszíteni. A dallamról szólva nem lehet eldönteni, hogy egy Kolo dallam önállósult-e vagy korábban létező Tanac dallam épült be a Kolo zenék közé. Tény, hogy a Tanac fő dallama (Išla snaša...1) és a Kolo egyik dallamrésze közel azonos. A kedveltséget jelzi viszont, hogy Tanac néven további dallamok ismertek (Da sam ptica...2, Dođi diko i nemoj...3, Da mi nije ljubavi...4); utóbbi hasonlósága a Dunje ranke dallamával feltűnő). A szemelyi Bosnyák Mihályné (Pupina) egykor valamennyit tudta a szájharmonikán, amivel lánykorában sokat muzsikált a pogányi vasárnapi táncokon. Közel állhat az igazsághoz az, hogy a Tanac, mint párostánc a Kolo-ból alakult ki az 1800-as évek közepének gyorsan terjedő csárdás- és páros tánc divatjának hatására. A környező nép csoportoknál mindenhol megtalálhatjuk párhuzamait (sokacok: Snašo, U tanac; baranyai, tolnai szerbek: Mađarac, Sečujac; bácskai szerbek: Cigančica, Po dvoje; Horvátország északi területei: Čardas, Drmeš; deszki szerbek: Po dvoje; a Pest környéki szerbek Lepa Nera-dallama). Azonos nevű, de más jellegű páros ill. körtáncok léteznek az Adriai-tenger mellékén (Krčki tanac, Paški tanac), a dinári zónában (Lički tanac), de Crna Gora-i eredettel Szerbiában is (Sitan tanac, Pleti tanac); ez a Tanac elnevezés ősi és páros táncot jelölő voltára utal. A tánc mágikus kapcsolataira utal, hogy helyenként a Za kudilju!5 bekiabálással kezdték, a magyarázat szerint azért, hogy a kender magasabbra nőjön. A Tanac tehát besorolható a jobb termésért járt táncok nagy családjába (ilyen pl. a posavinai Dučec, a szlavóniai Nebesko), amely táncok viszont a középkori „branle” hagyományban is megtalálhatók (lásd a francia „Hault Barrois” branle6-t). A Tanac felfokozott tempójú zenéje és lépései, a párban táncolás mindig fellendíti a táncmulatságot; az 50-es években a szemelyi kocsmában egy legény fogadásból székre állva táncolta el egyedül. A bosnyák lakodalmakban az ajándékozáskor (menyasszonytánc) kizárólag a Tanac-ot táncolták. RANČE A Ranče szintén közkedvelt párostánc, általában a Tanac után játssza a zenekar; újabban a két tánc között már szünetet sem tartanak. A Ranče végeztével vissza lehet váltani a Tanac-ra, majd következhet a Pačići (utóbbi a 30-as évektől kezdve jött divatba). Ez a három párostánc megegyezik fogásmódjában és a tánc kétrészes felépítésében. A Ranče-nél viszont a két rész hosszúságban eltérhet; a zenekarok többször éltek is ezzel a lehetőséggel, hogy változatosabbá tegyék a táncot. A táncosok ügyességén múlott, hogy a zenészek váltásaihoz mennyire tudtak 1 Megjött a menyecske 2 Ha madár lennék... 3 Gyere, kedvesem 4 Ha nem lenne szerelem... 5 A kenderért! 6 Arbeau, Thoinot: Orchesography. 1588.

alkalmazkodni; ez könnyed, vidám jelleget ad a táncnak. A Ranče első és harmadik része egy térdhajlítással ér véget (4.1, 4.3) a második rész kötet lenebb, lépésekben és a térben való mozgásban egyaránt (4.2). Az első rész végén a mély térdhajlítást a zenétől függően lehet duplázni; viszont szabály, hogy mind a két láb a földön marad (eltérően az utóbbi 20 évben táncegyüttesek által terjesztett divattól, ahol az egyik lábra ugrással egyidőben a másik sarkat magasra felkapják). A Ranče a baranyai sokacoknak is kedvelt tánca; énekszövegekkel együtt is ismert, akárcsak a bosnyákoknál. Dallama a Kolo dallamaira hasonlít. A dallam és a tánc „megállítása” (kivárás zenében és táncban az első rész végén) szempontjából párhuzamait megtaláljuk Szlavóniában (Nebesko), Bácskában (Ćućkavo kolo, Ja sam Jovicu), a Szerémségben (Zurka) és Délnyugat-Szerbiában (Starinski zaplet). A férfi táncosok tréfája volt párjukkal szemben, hogy mikor mindketten a lefelé induló térdhajlítást kellett volna, hogy csinálják, ők éppen ellenkezőleg, lábujjhegyre álltak és kihúzták magukat. TODORE Más elnevezésekkel: Po jedan put drmavica1 vagy az egyik énekelt versszak kezdősora után: Tedu, tededu. A Todore a farsangi időszak kedvelt tánca, de lakodalomban és disznóöléskor is gyakran táncolták. Egy férfi járta, felváltva két nővel az oldalán. Idősebb, jó férfitáncosok gyakran választottak maguknak ügyes, fiatal lányokat partnerül. Az összefogás módja ugyanaz, mint a Tanac esetében és a tánclépések is megegyeznek a Tanac második részének lépéseivel. Általában a dallamhoz igazodva, a férfi először az egyik nővel forog (negyed dallam hosszúságú ideig), majd a másik nővel ugyanannyi ideig, de ellentétes forgásirányban. Az éppen várakozó nő helyben táncolja az alaplépést, de eközben helyben meg is fordulhat. Ez az alapszerkezet persze gyakran megváltozik (az egyik nővel többet fordul a férfi) és sok tréfára, csalogató játékra ad lehetőséget. Az ügyesebb legények a másik hármas „várakozó” lányát „ellopták”, akár több esetben is; így előfordult, hogy egy férfi már 5-6 nővel táncolta egyszerre a Todore-t. A tánc dallama régi duda dallam, gyakran változó hosszúságú sorokkal. Az énekek szövege tréfás, élcelődő, sokszor elég vaskos. A Todore a baranyai sokacoknak is kedvelt tánca. Párhuzamai ill. rokonai megtalálhatók a bácskai sokacoknál, szerbeknél, bunyevácoknál (Keleruj); Szlavóniában (Todore, Mista) és a Szerémségben (szintén Todore néven). A hármasban járt táncok különlegességnek számítanak a magyarországi horvátok, szerbek és déli szomszédaink tánckultúrájában; a pannon zónának nevezett területen kívül nem ismeretesek. Eredetük a kései középkor tánchagyományában (amit más hatásokkal együtt a Monarchia is közvetíthetett a birodalom népeihez), esetleg a szintén ezen a területen élő németség táncanyagában kereshető.

1 Egyes rezgő

DRMAVICA Drmavica1 néven több, néha hasonló táncot fog össze a népi emlékezet. Az elnevezés a bosnyák táncok egyik lényeges elemére, a rezgőre (drma) utal. Po jedan put drmavica2 néven a Todore-t említik, mivel a táncban egy, ismétlődő rezgés van. Po dva put drmavica3-ként szerepel a Na dvi strane kolo, de a Kabanica is (előbbinél a kettes szám a balra indított rezgő lépések számát, utóbbinál a lépésegység végén lévő két „zökkenőt”, térdhajlítást jelenti). Po tri put drmavica4 a másik neve a Marice kolo-nak, Po pet put drmavica5 pedig a Kabanica-nak (a hármas és ötös szám a tánclépések számával áll egyenes arányban). Kratka drmavica6 ill. Dugačka drmavica7 néven egyaránt említik a Marice-t, a Kabanica-t és a Trojanac-ot is. A népi számolásmód néha egész különlegeset is produkál; a Kabanica-t Po sedamput drmavicá8-nak is nevezi, mert bár 12 taktusból áll, ezt a 12-t úgy számolják ki, hogy a számnevekben a 7-ig jutnak el: je-dan-dva-tri-čet-ri-pet-šest (nyolcad értékek)-se-dam (negyed értékek). Táncszerkezet, lépések és a kapcsolódó dallamok szempontjából két Drmavica típust látunk fontosnak elkülöníteni: a Marice kolo-t és a Kabanica-t. Mindkettő zárt körben, vegyesen férfiak és nők által, Kolo összefogással, csak balra vagy szimmetrikusan balra-jobbra járt tánc. Mindkettőhöz sok versszaknyi ének kapcsolódik; a Marice és Kabanica elnevezés is a szövegre utal (Oj, curice, Marice...9; ill. Kabanica od seksera haj, haj...10). A Marice kolo (Po tri put drmavica) motívumait (6.1, 6.2) a telitalpon járt, aprózó, haladó lépések és az intenzív, de mégis apró, kemény rezgések, talajra érkezések jellemzik. Ugyanezek a stílusjegyek elmondhatók a hosszabb motívumokat (6.3, 6.4) tartalmazó Kabanica-ról (Dugačka drmavica). A bosnyákokhoz legközelebb álló (lakóhely, népviselet, táncok, énekek, szokások szerint) falusi sokacok a Marice kolo-t bosnyák táncnak tartják (kupusarsko), míg a Kabanica-t sajátjukként ismerik. Más faluban élő bosnyákok pécsudvardi táncként emlegetik (udvarski ples), a Na dvi strane kolo-val együtt. Pécsudvard megérdemel egy kis kitérőt. Az 50-es években és a 60-as évek első felében itt lakott Stipan Pavković Patak, a bosnyákok kiemelkedő zenésze, a virtuóz hegedűs. Zenekarával ismert volt egész Baranyában, de leginkább a bosnyák falvak tartották magukénak rendkívül egyéni zenéjét. Működésének ideje alatt Pécsudvard (Udvar) a környező bosnyák falvak zenei és táncízlését irányító, divatot teremtő központ lett. Patak jó táncos is volt és mivel zenekarával sok helyen megfordult (pl. a Bácskában) több táncot általa ismertek meg a bosnyákok. A Marice kolo zenei párhuzamait könnyű felfedezni a Dráva mentén és Szlavóniában (Dorata). Hasonló dallama van Közép-Boszniában az Ime moje nevű táncnak, ami azért érdekes, mert lehet, hogy már az őshazában is ismert dallamról van szó. Kabanica típusú tánc a Dráva menti sokacoknál a Sitne bole. Ennek dallama része Patak Drmavica dallamának. Pogányban pedig így énekeltek a lányok: Mužikaj nam sitne bole racke, da 1 Rezgős 2 Egyes rezgős 3 Kettes rezgős 4 Hármas rezgős 5 Ötös rezgős 6 Rövid rezgős 7 Hosszú rezgős 8 Hetes rezgős 9 Hej, te kislány, Marica... 10 A cifraszűr, hej, hej...

igraju curice poganske! 1A két tánc (Sitne bole, Kabanica) rokonsága nyilvánvaló (közös eredet vagy egyikből a másik kialakulása, esetleg visszahatás). OKRETANJE A táncmulatság kezdete előtt vagy a szünetben összegyűlt lányok tánca, amely a magyar karikázóra emlékeztet. Az összefogás módja egyszerű kézfogás vagy elölkereszt kézfogás. Zárt körben, lassabb ütemű énekre, lépegetéssel indul (7.1), majd gyorsabb ütemű közös forgás következik (7.2), ugyancsak felgyorsult énekléssel. Ez a két rész váltakozva ismétlődhet. A többnyire azonos kezdő sorok után (Hajdemo se u škovrt okretat; Hajd’te druge da se okrećemo) számos versszak jön; ezek a szövegek megegyezhetnek a Marice kolo, a Na dvi strane vagy a Bećarac szövegeivel: általában tréfás, csúfolódó vagy szerelmi témájúak. A bosnyák táncok közül ez az egyedüli, amelyet csak lányok és csak énekszóra jártak.Többféle dallama ismert; ezek közül néhány új stílusú magyar népdal, horvát szöveggel. Leggyakoribb formája viszont zeneileg és szövegét tekintve is a legrégebbiek közül való. NA DVI STRANE KOLO Más néven: Po dva put drmavica. A Na dvi strane kolo néven a bosnyákoknál ismert tánc hoz egy meghatározott (valószínűleg Pécsudvardról származó) dallam tartozik. Már a régebbi időkben is előfordult, hogy a kólóvezető szavára (Na dvi strane idemo!2) a balra haladó Kolo szimmetrikusan két irányban mozgóvá vált. Ismét a rokonság tényét lehet rögzíteni, ha más népcsoportok szimmetrikus kólóját tekintjük. A férfiak és nők által vegyesen, Kolo fogásban, zárt körben táncolt táncot két felfogásban ismerjük. Az egyik szerint a motívumok szimmetrikusak a jobb-bal irányt tekintve (8.1). A másik táncolásmódban a lépésekkel többet haladunk balra, mint jobbra és a lépések nem irány-szimmetrikusak (8.2. 8.3). A Na dvi strane kolo-hoz számos énekszöveg ismert; ezek a Marice kolo, az Okretanje és a Bećarac szövegeivel kölcsönösen felcserélhetők. Ahogy a Marice kolo-nál a 10-es szótagszámú sorok a Marice szó beékelésével 13-asokká, úgy a Na dvi strane kolo-nál az „Ej” sorkezdő szócskával 11-esekké válnak (a 10-es szótagszámú sor, a deseterac tagolása itt: 4/6). Ez utóbbiak alapján sem a Marice, sem a Na dvi strane nem tartozik a legrégebbi táncok közé. Az olaszi sokacok a Na dvi strane kolo-t Šklecalica-nak, a mohácsiak Trusa-nak is hívják, régi táncnak tartják és több tekintetben hasonlóan táncolják. A „kettő jobbra - kettő balra” (vagy „kettő balra - kettő jobbra”) alapszerkezetű kólók más horvát és szerb népcsoportoknál is általánosan elterjedtek.

1 Muzsikáld nekünk a Sitne bole-t, hadd táncoljanak a pogányi lányok! 2 Mindkét oldalra megyünk (táncolunk)!

A KÉT HÁBORÚ KÖZÖTT 1918 és 1921 között Baranya (a Délvidék más területeivel együtt) szerb megszállás alatt volt. Az itt tartózkodó katonák között zenészek is akadtak és a Pécs környéki bosnyák falvak táncmulatságaiba látogató szerbek egyszerűbb, lendületesebb táncait hamar elsajátították a fiatalok (más megszállt területeken hasonló játszódott le, pl. Deszken, ahol a bevonuló szerb csapatokat a helybeli szerb zenekar muzsikájával fogadták). Az általános elterjedéshez azonban idő kellett. Ekkortájt jelennek meg az első tamburazenekarok a környéken, amelyek általában az új dallamok és táncok terjesztőivé válnak és lassan kiszorítják a muzsikálásból a faluját ritkábban elhagyó dudást. A 30-as években Mohácsról új öltözködési divat indul el és átalakítja a bosnyák és falusi sokac népviseletet. Tánc és zenei divatok kiindulópontja vagy közvetítője sok esetben szintén a városiasodó Mohács (Patak is innen származik). TANDRČAK A Tandrčak megítélése falvanként más és más. Van, ahol régi táncnak és van, ahol újabb keletűnek (1930-as évek) tartják. Az összefogás módja, a térforma és a lépések inkább az utóbbit valószínűsítik. Vegyesen férfiak és nők táncolják, általában leeresztett kézzel egymás kezét megfogva, zárt vagy nyitott körformában. A motívumokat balra kezdik (ez a bosnyák táncok egyik fő jellemzője) és szimmetrikusan balra-jobbra táncolják (9.1). Lényegük a gyors, aprózó, haladó lépések és a lefelé indított, térdhajlításokra épülő rezgők néha virtuóz sorozata; előfordul, hogy a mutatósabb tánc érdekében több lépést sűrítenek bele egy zenei részbe, mintsem annak hos�sza azt megengedné. A tánc közben rövidebb (kétsoros), csujjogatásra emlékeztető énekek vannak, a Szlavóniában ismert hasonló dallamnak és néha a szövegnek megfelelően. Pécsudvardról ismert a helybeli hegedűs (Patak vagy Stipa) virtuóz Tandrčak dallama és a táncot is itt kedvelték a legjobban. Zenei párhuzamait azonos néven megtaláljuk Szlavóniában és a bácskai bunyevácok között; utóbbiaknál azonban már páros tánccá alakult. JABUKE A Jabuke1 talán egyszerűsége, talán hármas formája miatt minden korosztály kedvelt tánca volt, gyerekektől az idősekig. Egy férfi oldalán két nővel táncolja, úgy, hogy a nők a férfi felé eső kezüket annak vállára tették, másik kezükkel pedig a férfi kezét fogták meg, hátuk mögött. Ezek a hármasok a tánchelyiségben kör vagy nyitott kör formában helyezkedtek el, a menet irány szerint, egymás mögött. Néha a legjobb táncosok álltak az „oszlop” élére, máskor nem volt kiemelt helyzetben senki. Az „oszlop” lépéseivel (10) többet haladt előre, mint hátra, így kör alakban bejárta a termet (az óramutató járásával ellenkező irányban). Újabb szokás szerint a hármasok a férfi, mint középpont körül teljes kört tehetnek meg helyben. Az énekelt szövegek szerkezete hasonlóságot mutat a Marice kolo szövegeivel (pl. a jabuke 1 Almák

szó beékelése a 10-es szótagszámú sorba). Nem emlegetik nagyon régi táncként, legtöbbször a 30-as évekre teszik megjelenését. Pécsudvardra Patak hozta el, az emlékezet szerint Hercegszántóról és jóval később. A Jabuke-t a baranyai sokacok is ismerik, ugyanezen a néven vagy mint Jabučice1, Jagodice2. Távolabbi (a hármas forma szerinti) párhuzamként a garai bunyevácok Keleruj táncát, valamint dallam párhuzamként a Szlavóniában ismert Žita-t és a két világháború között általánosan elterjedt Došlo pismo iz Bosne... kezdetű dalt lehet említeni. ROMANSKA A Romanska-t mindenütt ismerték, mégis (talán jó táncosai révén) Pécsudvardhoz kötik a legtöbben. Nehéz táncként emlegetik, amit kevesen tudtak; mai töredékes állapotából elég nehéz már rekonstruálni. Férfiak, nők táncolták vegyesen, leeresztett kézzel összefogva, nyitott körben. A körvonal bal oldali végén általában a legjobb táncos állt. Ha volt a tánc közben lépés- vagy irányváltás, ezt ő irányította. A tánc ismert szimmetrikus (11.1) és csak balra haladó motívummal. Kökényben a Romanska dallama egy ütemmel hosszabb volt, erre a táncban még egy térdhajlítás jutott (11.2). A kökényi dallam lassúbb, inkább a duda játékra emlékeztető, szemben a pécsudvardival, amely (talán a hegedűjáték miatt) jóval gyorsabb. Ugyancsak Kökényből való a dallamra énekelt, csujjogatás szerű sor: Aj, sviraj racki, da igram Romanski!3 A bosnyák táncok közül a Romanska a Drmavica-val mutat rokonságot. Pécsudvard híres táncosa, az idősebb Radics Márkó tudta ezt a legszebben aprózva (sitno) és sok improvizálással táncolni. KUKUNJEŠĆE 1925 körül Pogányban már táncolják a Kukunješće-t, amely ma már az egyik legismertebb és legkedveltebb baranyai tánc, sőt a Bácskában helyenként a magyarok is ismerik. Eltérően a régi bosnyák táncoktól, lépése jobb lábbal, jobbra indul. Férfiak, nők táncolják, leeresztett kézzel összefogva, nyitott körben. Lendületes, futó lépésekkel mozog, de az eredeti motívumok már a rezgőkhöz közelálló (vagy rezgő) lépésekké alakultak át (12.1), sőt van olyan motívum, ahol a bal láb kezdi a jobbra indulást (12.2). A táncolást esztamra (kontra) járt kopogók díszíthetik, ill. az eredeti szerbiai motívumokra hasonlító keresztezők. Baranyában többféle dallammal is játsszák a zenekarok; ezek egyike indulószerű be vezetővel kezdődik (a Pest környéki szerbek Kukunješće-dallamát errefelé nem ismerik). Ezek a dallamok kevés hasonlóságot mutatnak a ma Szerbia-szerte ismert Kukunješće-dallamokkal. Nem énekeltek a táncban, kivéve egy csujjogatás-szerű versszakot: 1 Almácskák 2 Eprecskék 3 Ej, zenélj rácosan, hadd táncoljam a Romanska-t!

Alaj igram, alaj znam, Kukunješće da igram, Sitnu, malenu, Ne uzimaj za ženu.

De táncolok, de tudom, A Kukunješće-t táncolom, Aprót, kicsikét, Feleségül ne vegyél.

A mai Szerbia területén a tánc általánosan elterjedt Kokonješte vagy Kukunješ néven. Tánc stílusa azonban jelentősen más, a szintén közismert Moravac-hoz áll közel. A Kukunješće kiváló példa a kárpát-medencei népek egymásra hatására. Maga a táncnév a románból ered (legénykét jelent), szerb közvetítéssel került Baranyába, ahol a mohácsi cigány zenészek a bosnyákoknak, sokacoknak (akik horvátok) játsszák. ROTKVE Helyenként Hopa-cupa néven szerepel, de az idősek ugyancsak az énekszövege után inkább Rotkve-nak hívják (Rotkve, rotkve, rotkve, na tavanu rotkve...1). A Szerbiában és a marosmenti szer beknél Zaplet néven ismert tánc baranyai megfelelője. Fogás, térforma ugyanaz, mint a Kukun ješće-nél. Motívumai között van az eredetihez közelálló (13.1), (ezt főleg az idősebbek táncolják), de újabb is (13.2). Jobbra kezdő és jobbra haladó, mint általában a többi szerbektől átvett tánc. Egyszerű dallamára sok versszaknyi éneket énekelnek; ezek közül több a szerb eredetinek felel meg (pl. Hopa, cupa, skoči, da ti vidim oči...2). A Kukunješće-vel és a Vranjanka-val (Srpsko kolo) együtt általánosan elterjedt a mag yarországi horvátok és szerbek között, de Szerbia szerte ugyanígy. Átán még az 50-es években is inkább a lányok szerették táncolni, a fiúkat úgy kellett behúzniuk a táncba. TROJANAC A Nyugat-Szerbiában ismert (és ott valaha furulyán is játszott) Trojanac3-ra aligha ismernének rá azok, akik ma Baranyában találkoznak vele. Tamburán vagy harmonikán játszott dallama felgyorsult, díszesebb lett, sőt hosszabb is: most inkább a Četvoranac4 név illene rá (a Trojanac a három ismétlődő dallamrészre és táncmotívumra utal). A jobbra kezdés szabálya csak részben érvényes, de a fogásmód és a térforma megegyezik a többi szerb eredetű táncéval. A virtuózan gyorsan játszott zenéhez egyszerű felépítésű tánc tartozik, melynek lényege az öt „fent hangsúlyos” (felfelé indított) rezgő lépés. Szimmetrikus (14.1), valamint csak balra vitt (14.2) formája ismert. Újabban egész kis koreográfia született a Trojanac-ra (befelé-kifelé, jobbra-balra mozgásokkal és kézfelemelésekkel), ezt azonban az idősek nem táncolják. Megengedett viszont a jó táncosok által a táncban való virtuóz figurázás a rezgő lépések helyén. A Trojanac megjelenését szintén az 1930-as évekre teszik. Baranyán kívül hazánkban nem ismert. 1 Retek, retek, retek, a padláson a retek... 2 Hoppá, ugorj, hadd lássam szemeidet... 3 Hármas tánc 4 Négyes tánc

Nyugat-Szerbián kívül fellelhető: Šumadija, Pomoravlje és Podrinje területeken. SRPSKO KOLO Hosszú utat tett meg (átvitt értelemben is) a Dél-Szerbiából, Vranje-ből származó 7/8os dallam (Šano, dušo...), amíg a mohácsi tamburazenekarok által ma játszott, 6/8-os lüktetésű, szépen kidolgozott változatáig eljutott. A marosmenti szerbek által Žikino kolo- nak, Vranjanka-nak nevezett közbeeső dallamra már ugyanazt a szimmetrikus, jobbra induló táncot járják a hazai horvátok és szerbek, mint a Baranyában Srpsko kolo néven ismert zenére (15). Ez a tánc nem hasonlít a Vranje-i eredetire, inkább a Jovančica (Jovanke, Stojanke) néven ismert szerbiai táncokkal áll rokonságban. Az általában könnyű, apró, virtuóz lábmozdulatokkal járt szerbiai táncokkal ellentétben szögletesebb, telitalpas lépések jellemzik. A leeresztett kézzel való összefogás mellett itt is többször szerepel a kissé felemelt és könyökben behajlított kézzel való fogás, ami Szerbiában a városi táncok (gradske igre) fogásmódja. Egyszerű lépése miatt mindenki szívesen táncolta. Énekelt szövegei után Devojče, Radojče-nek is nevezték. PAČIĆI A Pačići1 (fenyegetős, mutogatós) elterjedése az 1930-as évek második felére tehető. A táncot férfi-nő párok, kötetlen térformában, Tanac fogással összefogva, két részben táncolják. Az első rész egy fenyegetős, tapsos, a második a Tanac második részével egyezik meg. Ez egy teljes vagy félkör mentén történő (utóbbi esetben irányváltás is van) páros forgást jelent (16). A Pačići esetében széles a párhuzamok köre. A tánc nyugat-európai eredete bizonyított nak vehető. Táncolják minden olyan területen, ahol a polgári (német vagy lengyel) táncdivatok hatással voltak (sokszor a helyi német nemzetiség által közvetítve). Így megvan Szlovéniában, a Bácskában, ismert a vajdasági magyarok és a bukovinai székelyek között (a hazánkban, ill. az Al-Dunánál élőknél). A baranyai változat leginkább a bunyevácok Mazuljka táncára hasonlít, de a párok kevesebbet mozognak a térben. Az újabban megismert táncokkal együtt a Pačići is a táncmulatságok közepe vagy vége felé került sorra. Újabban a zenekarok a Tanac-cal és a Ranče-val együtt, egy blokkban játsszák. A fiatalabbak, főleg a gyerekek kedvelték; az idősek nem táncolták.

1 Kiskacsák

EGYÉB TÁNCOK Az itt következő táncok nem ismertek általánosan és a tánchagyomány perifériáján találhatók; eredetük bizonytalan. Dere: csak Pécsudvardon ismert; Szlavóniában és Zágráb környékén énekelt szöveggel, a tánc is az ottaniakra hasonlít. Repa: szinte változtatás nélkül a Horvátországban általánosan táncolt és énekelt forma; főleg gyerekek tánca. Hajd na lijevo: a szlavóniai formához közelálló. Doktore: a Szlavóniában táncolthoz hasonló. Farbačica vagy Farbarica: Kad se cigan zaželi medeni kolača...1 kezdetű énekkel, a hazai horvátok és szerbek között általánosan elterjedt módon táncolva. Bugarsko: más néven Zaječarka; az 1945 utáni folklórmozgalom terjesztette el, szerbiai eredetű. Srpkinja: az eredeti koreográfiához közelálló módon táncolják, nem énekelnek rá. Utalások voltak még két táncra: Milane (valószínűleg egy szerb városi tánc változata) és Rokoko (a Bácskában és Szlavóniában ismert tánc). A 70-es években, a táncházmozgalom által terjesztett táncokat (melyek a mai táncalkalmak gyakori táncai) itt most nem soroljuk fel. Ugyancsak nem említjük a német és a magyar átvételeket (keringő, polka, csárdás). Eszközös táncról szólva halvány emlékek voltak egy vagy két bot körüli táncolásról, de ezek nagy valószínűséggel a bosnyák pásztorok magyaroktól kuriózumként eltanult formái.

1 Mikor a cigány megkívánja a mézes kalácsot...

A BOSNYÁK TÁNCOK ÖSSZEFOGLALÓ JELLEMZÉSE ÉS A TÁNCOK MAI HELYZETE A Boszniából Baranyába települt bosnyákok tánchagyománya összetett, a régi táncokat és táncstílust megtartó, újabb hatásokat magához asszimilálni képes, ugyanakkor a legújabb idők egyszerűsítő, egységesítő táncdivatai által is befolyásolt, sokszínű tánchag yomány. A zárt körben táncolást, a balra haladást, a régies összefogási módot jelentő régi stílus mellé a nyitott körben táncolt, jobbra induló, egyszerű kézfogást használó szerb táncok újabb stílusa került az első világháború után. A két stílus keveredése a nyitott köröket, a tánckezdés irányának bizonytalanságát és sokféle, vegyes, átmeneti összefogás- módot eredményezett. A bosnyák táncstílus lényeges elemei, mint a felfelé indított, apró rezgők, telitalpas, gyors, aprózó, haladó lépések, keményen a sarkakra érkező zökkenők, a lábaknak a talajhoz való ragaszkodása, a kihúzott, térdtől fölfelé egyenesen tartott test és a mértéktartó táncbeli improvizáció a többféle vidékről származó szerb katonák falusi és városi táncolásmódjának stílusjegyeivel egészülnek ki. Ezek a lefelé indított, könnyű rezgők, lendületes, térben nagyobbat haladó lépések, féltalpon táncolt keresztezők, a lábak talajtól való elszakadása, a térdben kissé behajlított testtartás, a könyökben behajlított, felemelt karok vagy leeresztett kezek és a csak kólóvezetőnek engedélyezett improvizáció. Egy ideig a kétfajta stílus megél egymás mellett, de a táncok és a táncolni tudás általános leromlásával egyenes arányban egymást kölcsönösen deformálják. Ez különösen a második világháború utáni szakaszra érvényes. A táncok változása a kötöttebb, technikailag nehezebb, egyszerű mozgás- és térformákat használó régi táncoktól a kötetlenebb, technikailag könnyebb, bonyolultabb mozgás- és térformákat is tartalmazó újabb táncok felé mutat. Borbély Jolán írja a lakócsai táncokról1: „A hagyományos, helyi eredetű táncok rovására a fiatalság körében alkalmi jelleggel terjedtek el azok az újabb kólók, amelyek először az első világháború után, szerb katonák révén jelentek meg a Duna-Tisza közén és Baranya megyében. Divatjukat az ötvenes években a falusi táncmozgalom szélesítette ki. Az egyszerű futó, szökdellő lépésekből álló, nagymozgású, lendületes kólók csekélyebb tánckészséget igényelnek, mint az aprólépéses, régi rezgőkólók. Színpadi alkalmazásuk pedig hatásosabb a térbeli látványosság miatt. Nagy térben, s nem csupán a körív mentén mozognak, nincs megszabott haladási irányuk...Lakócsára ezek a táncok csak az ötvenes évek közepén kerülnek a másvidéki nemzetiségi tanítók, a vendégszereplő délszláv együttesek és instruktorok révén. A fiatalság tánckincsében a helyi hagyományos kólókat már ezek a táncok váltják fel.” A helyzetkép a megfelelő változtatásokkal a baranyai bosnyákokra is ráillik. Tanítók, néptáncosok, községi elöljárók, zenészek és más, hagyományaikhoz erősen ragaszkodó falusi emberek munkájával néhány helyen sikerült késleltetni a régi táncok és egyáltalán a táncolás eltűnését. Nem lehet persze mindent a szerb táncok terjedésével magyarázni. Területünk Közép-Európa és a Balkán találkozásának területe, amely sokszor cserélt gazdát és telepesei révén 1 Borbély Jolán: Lakócsa táncai. Sokszínű hagyományunkból. I. Szerkesztette Lányi Ágoston–Olsvai Imre. Budapest, 1973: 13–73.

sokszor kezdett új lapot a tánctörténetben is. Svábok és bunyevácok, szerbek és bosnyákok, sokacok és székelyek, horvátok és magyarok, szlovákok, ruszinok és románok lakták és lakják a Délvidéket, amelynek jó modellje a soknemzetiségű Baranya. A különböző nációk jövése-menése mellett a polgárosodás a városi, úri táncok divatjával jelenik meg táncanyagot formáló tényezőként. A nem is olyan régen a budai városrészben élt pécsi bosnyákok rokonságot tartottak a város környéki falvak népével. Azok vásárra, piacra pedig a városba jöttek. Az átai zöldségtermesztő bosnyák a vókányi, újpetrei svábokkal és a kistótfalusi magyarokkal kereskedik. S akkor még a búcsúk, vásárok, lakodalmak, sokadalmak...Hatások, befolyások egész sora. Minden kisebbség legfőbb támasza a megmaradásban az anyanyelv, az iskola és hagyo mányt tisztelő erkölcsi törvényeivel a vallás. Mindezeket a hivatalos Magyarország, uralkodó ideológiák, önző és ostoba bürokratizmus részéről súlyos veszteségeket okozó támadások érték a múltban. Ahol a horvát szóért verés járt, nem virágzott a folklór. A táncok mai állapotát az általános leromlás jellemzi. Nincs vagy csak egy-két képviselője van már annak a korosztálynak, akik természetes körülmények között táncoltak még a falvakban. A mai középgeneráció jobb esetben a kultúrcsoportban tanulta meg a táncokat. A mai fiatalok szerencsésebb töredéke a pécsi szerb-horvát (később horvát) általános iskolában és gimnáziumban. A városi táncház sokat jelent a gyermekeknek és fiataloknak a hagyományos táncok újratanulása szempontjából, de nem tudja pótolni a szétesett falusi közösségeket. Az 50-es években eltűnt az Okretanje és a Dunje ranke. A 60-as években a Romanska és a Todore is. Ritkán táncolják már a Drmavica-kat és a Tandrčak-ot. Megmaradt a Kolo, a párostáncok, a Jabuke és megmaradtak a szerb eredetű táncok. Megszűnt a táncközbeni éneklés szokása. Megjelentek viszont új elemként az iskolában, táncegyüttesben vagy táncházban tanult különféle szerb, makedón táncok. Ezek vonzó, színes, sokszor egzotikus zenei világa (páratlan ritmusok) és az egyszerűtől a virtuózig terjedő tánclehetőségeket adó táncok közkedveltek lettek a 70-es évektől kezdve és nemcsak a nemzetiségi fiatalok között. Nincs azonban semmilyen kapcsolat a falusi búcsúi bálon játszott és táncolt Kolo (ami ma is mindenki tánca) és a „be avatottak” (legtöbbször néptáncegyüttesek tagjai) által ismert és tudott kelet szerbiai Šestorka vagy makedón Crnogorka között (hacsak az nem, hogy mindegyiket ugyanaz a zenekar játssza). Sajnos a tánctudás hagyományozódásának természetes rendje a legtöbb faluban megszakadt, a táncolás érdektelenné, a tánctudás értéktelenné vált. Más tekintetben a hagyományőrzés mai napig tart. Néhány éve a kökényi Kundár Milica eljegyzésén a helybeli Grisnik Ivo harmonikás muzsikált; a szintén kökényi Bosnyák Tibor lakodalmában a második nap délutánján „maszkába” (szedett vedett ruhába, rongyokba, férfinak) öltözött öregasszonyok táncolták el a menyasszonytáncot; a pécsudvardi Bozsanovicséknál tartott disznóölésen ugyancsak megjelentek a „maszkák” (farsangi adománykérők); az átai Udvarácz Márkó bácsi vadászpuskával lőtt a levegőbe, mikor a zenekar kedvenc nótáját muzsikálta; a szemelyi, pogányi búcsúkat ma is járják a versendi cigányok és rossz gitár, spárgával megerősített hegedű hangjaira táncoltatják meg a bosnyák házak népét. Törött cserepei ezek egy hajdanvolt, színes és virágzó kultúrának, amely a körülmények hatása folytán egyre gyorsabban a feledés homályába vész.

TÖRTÉNETI ÁTTEKINTÉS Átára vonatkozó levéltári adatokból és utolsó tanítójának, Matusek Lászlónak kéziratos munkájából nyerhetünk vázlatos képet a bosnyákok itteni történelméről. „1696. Áta, Baranya m. Ez a hely Pécstől egy és fél mérföldre fekszik. Szántóföld, termékeny és terméketlen terület 29 hold. Telkei vannak. A község a császár magánpénztáráé volt, amelyet Csanády uraság birtokolt, akinek adót fizettek évente 5 forint 50 dénárt. A török Haszin Aga uraságnak, akinek minden tizedet a gabonából adtak, majd később porciókat őfelségének.” „1709. Hat gazda rácz jobbágy lakta, három eke barmok volt, az kurucok előtt a Dráván által szállottak Szlavóniába. Most is oda laknak, jó új szőlő hegyek volt az Bregen, elpusztult, senki nem gondozza ebben a háborúban.” „1734. Krizsics Antal tanú a püspöki Németiből való, kb. 62 éves. Jól ismeri Áta puszta és Bisse falu közt a határokat és jeleket onnét is, hogy Átán született és ott nőtt föl kb. 20 évig szüleivel együtt. A törökök idejében és a visszafoglalásig állandóan Átán lakott, maga is legeltetett - bocsánat a kifejezésért - malacokat és más állatokat.” „1746. Az újra telepített Attya község lakói: Marko Rigonics, Blazsin Kovacsics, Gyuro Belerics, Czamar Margo, Ivan Verbanacz, Ivo Standovar, Ibrahim Tandics, Sztanko Sterbenacz, Ivan Standovar, Vidna Szecsar Ivánné. Valamennyien Boszniából jöttek és igen jó alattvalók.” „1943. 10 telepes család költözött falunkba, Szabolcs és Hajdú megyéből (OM CSA-telepesek). Sokgyermekes családok, mindig igen szegény emberek voltak. Kenyerüket napszámmal keresték meg.” „1945. Községünkben a felszabadulás meghozta az új életet... Néhány német család földje került felosztásra, de ezt a szalántai jegyzőség hajtotta végre felsőbb intézkedésre. A háborús rémület mindinkább elmúlik... 1945. szeptember havában megalakult a Párt. A tagság nagy többsége nem volt komoly tag. A párttitkár figyelmeztetése ellenére is megpróbáltak törvénytelenül eljárni. Csupán az a szempont vezette őket a pártba, hogy megvan az igénylési lehetőség és most, mint nagycsaládos emberek, jól ki is lehet használni az alkalmat. Átán igénylési lehetőség nem volt. Pár német család ügye, akiket a Volksbund dal gyanúsítottak, csak később tisztázódott, hogy rágalom.” „1949. Mind jobban halljuk az új szót: “kulák”. Nálunk ismeretlen volt ennek igazi értelme...Kulák listán szerepeltek: Horváth Márk Cili, Standovár Mihály Ulesa, Horváth János Lovro, Tamcsu József, Hodosi András...Horváth tanácselnök idejét a nagy beszolgáltatások, adóbehajtások, padlás felseprések jellemezték...Kovács adószedő a környék réme volt. Nála irgalom nem volt. Az utcán fogdosta össze az embereket, házhoz kísérte és az utolsó fillért is kipréselte. 50 Ft-ért hízót árverezett, 200-Ft ért marhát...” „1952. Az év jól köszönt be: fiókpostát kaptunk.” „1956. Az ellenforradalmi megmozdulás Áta községben is éreztette hatását..” „1957. Villanyt kapott a falu, bár a lakosság 1/3 része nem fogadta éppen szívesen, a maradiságot hangoztatva: ha a régiek meg tudtak nélküle lenni, mi is.” „1960. Szeptember 23.-án volt a kultúrház avatási ünnepsége. Fellépett a gyermek- és két ifjúsági csoport, magyar és délszláv műsorral. Itt találkozunk először a jó hírnévnek örvendő Kovács Antal népi tambura zenekarával, aki kitűnő muzsikájával hajnalig szórakoztat27

ta a közönséget. Fénypontja a műsornak a bosnyák menyecskék kórusa, majd az ezt követő délszláv népitánc...” „1961. Megalakult a TSz. Igen nehéz volt meggyőzni a jól gazdálkodó bosnyák lakosságot...” „1964. A TSz összevonása Egerággal megtörtént...A paszivitás és a hanyagság jelei mindinkább mutatkoznak...A tagság fizetése 32 Ft-ról 22 Ft-ra csökkent az egyesítéssel.” „1965. Januárral megszűnt Átán az önálló tanács, végleg Egerághoz lett csatolva.” „1974. Az iskolák körzetesítésével a felsőtagozat Egerágra került.” „1976. Gábriel Katalin tanítónő nyugdíjba menésével megszűnik az alsó tagozat.”

KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS Elsősorban mondok köszönetet azoknak az idős embereknek, akik a régi idők emlékeit az esti beszélgetéseken felidézték; néhai Matusek László tanító úrnak, aki a legtöbbet segített ebben a munkában; Begovácz Rózsának, a JPM Néprajzi Osztálya vezetőjének; azoknak, akikkel éveken át együtt gyűjtöttük az anyagot: Vizin Antusnak, Grisnik Ivónak, Sárosácz Mihálynak, Csátity Bránkónak. Köszönöm Vidákovics Antalnak, hogy első gyűjtéseimet segítségével elvégezhettem és az egykori Délszláv Szövetségnek, hogy kezdetben anyagilag támogatott munkámban. Külön köszönet Vélin Vesznának a lelkiismeretes fordítói munkáért és a könyv horvát nyelvű szövegeinek gondozásáért.

HVATAJTE SE CURICE DO MENE... IGRE BOŠNJAČKIH HRVATA IZ OKOLICE PEČUHA

Áta/Ata/Ata

UVOD Krajem XVII. i početkom XVIII. st. ogranak bošnjačkih Hrvata katoličke vjeroispovijesti pod vodstvom franjevaca pristigao je u Baranju u više migracijskih valova. Naselili su sred njovjekovno utemeljena mjesta koja su za vrijeme turskih napada opustjela. Današnja imena tih naselja jesu: Ata, Kukinj, Nijemet, Udvar, Pogan, Salanta, Semelj, Suka, Sukit. Bošnjaci su sa sobom donijeli razvijenu stočarsku kulturu i dobro poznavanje gajenja povrća, zbog čega su kasnije od stanovnika okolnih šokačkih naselja dobili i svoj nadimak (kupusari). Na pečušku tržnicu (na ”pijacu”) sve do današnjih dana dolaze prodavači povrća i izvrsnog kiselog kupusa iz okolnih bošnjačkih sela. Starije žene još i dan-danas nose narodnu nošnju: karakteristična suknja i marama već izdaleka odaje njihovu narodnost. Na kraju knjige pronaći ćete kratak sažetak o njihovom životu punog borbe za opstanak, tijekom kojeg su očuvali, sve do današnjih dana, svoj jezik, kulturu i katoličku vjeroispovjest. Prilikom istraživanja plesova i plesnih običaja mogao sam se osloniti na radove velikih predaka; metode istraživanja već su izradili i mađarski istraživači (prvenstveno György Martin), a i stručnjaci narodnih plesova naših južnih susjeda (na čelu sa sestrama Janković i Dr. I. Ivančanom). Istraživanje olakšava i činjenica, da se radi i o danas živoj narodnoj tradiciji (iako se ta tradicija na najviše mjesta može naći samo u ostacima). Poteškoću predstavlja da se radi o složenom, višeslojnom plesnom materijalu koji se sastoji od mnogo plesova i čije je metodično sakupljanje otpočelo tek u zadnje vrijeme (od 1970-ih g.). U ovoj ćemo maloj knjižici, osim konkretnih opisa plesova i plesnih običaja, pokušati odrediti i one utjecaje između raznih narodnosti, koje su formirale plesnu tradiciju u prošlosti i na čiji se utjecaj razvio današnji, bogat (raznovrstan) plesni materijal. Nisam unaprijed koncipirao s kakvim ciljem i kome ću napisati ove stranice, ali sam znao da to trebam uraditi. To je moj prilog jednoj maloj etničkoj skupini koja me je uvijek smatrala svojim sinom i od koje sam naučio ljudskost i štovanje starih, dragocjenih običaja. Ova zapovijed razumijevala se sama po sebi, kao kada u dvorani ili na dvorištu seoskog doma kulture odjednom odjeknu tambure i harmonika, ljudi se hvataju u kolo, započinju pjesmu i ples, a sve to zato, jer tako treba biti. Hvatajte se curice do mene...

PLESNI OBIČAJI Važna prilika za ples za mladež, od prekretnice stoljeća do kraja 50-ih g., bio je ples ne djeljom popodne. Počinjao je svake nedjelje popodne oko 3-4 sata, izuzev adventskog i korizmenog razdoblja, i zavisno od godišnjeg doba mjesto mu je bilo ili u nekoj prostoriji gostionice ili na njenom dvorištu. Mladi ljudi u društvu starijih skupljali su se u točionici. Dok su se stariji kartali i razgovarali, momci su pjevali i naređivali glazbu (svirku) od mjesnih svirača. U našim selima zlatno doba gajdi traje do 20-ih g.; zatim vladajući postaju tamburaški sastavi ponegdje s violinom na čelu, a u posljednje vrijeme harmonika. U nedostatku ovih kao glazbena pratnja poslužila je i usna harmonika. Djevojke su se u društvu starijih žena i rodbine, nalazile u drugoj prostoriji krčme, u točionicu nisu smjele stupiti. Prije početka plesa i u odmorima pjevale su pjesme sa sporim tempom (U livadi pod jasenom...) i polako su koračale na njihov takt. Potom je slijedila brža pjesma (Hajd’te druge da se okrećemo...) na čiji su ritam koračale, odnosno okretale se u krugu, držeći se za ruke ili s prekriženim rukama. Momci su iz točionice obično dolazili uz pratnju svirača pjevajući svakom dobro poznati Bećarac. Prvi je ples uvijek bilo Kolo. Ples su najčešće otpočela tri momka držeći se za ramena, ali su se skoro u istom trenutku priključile i djevojke. Kolo su plesali u zatvorenom krugu; momci držeći se za ruke (ispred ili iza djevojaka), a djevojke stavljajući ruke na ramena momaka. Kolo se kretalo ulijevo, prvo jednostavnijim, a potom složenijim koracima (udaranje petom o petu, križanje). Ponekad je neki momak, pokazujući svoju vještinu uvukao krug. Česte su bile šaljive dosjetke, podvikivanja, te zadirkujuće, u samom Kolu improvizirane poskočice. Kolovođa je upravljao Kolom, a ponekad i glazbom (Hajd’te u kolo!; Kolo sviraj!; Drmaj se!; Đeco, na jednu stranu!). Glazba je postala sve brža i brža, za kraj je i u plesu dolazilo do najtežih figura. Kolo je moglo potrajati i 20-25 minuta zavisno od zahtjeva plesača i vještine svirača. Iza Kola su slijedili već prema izboru parovni plesovi i plesovi u troje; strogog redo‑ slijeda nije bilo, repertoar se formirao prema raznovrsnosti (npr. jedan redoslijed plesova je bio: Kolo, Tanac, Ranče, Jabuke, Na dvi strane kolo, Kolo). U periodima od 1-2 sata, s odmorima od 1/2-1 sat vremena, prvi dio plesne zabave trajao je do smrkavanja. Sudionici su tada otišli kući večerati, a zatim se veselje nastavilo najkasnije do ponoći. Također je mladež mogla plesati za vrijeme toplih ljetnih mjeseci prilikom večernjih razgovora pred kućama. U Kukinju, pred nekadašnjom školom, stojala je peć (furuna) od blata; to je bilo omiljeno sastajalište starijih i mlađih. Sjedeći na banku stariji su razgovarali o gospodarstvenim stvarima, a mladi o svojim odabranicama/odabranicima. Pjesmu je uvijek započeo momak s dobrim glasom, a pjevanju bi se priključili i stariji. Na svirku usne harmonike ili tambure mogla se razviti i manja plesna zabava. Ponekad su pozvali i Kloću, mjesnog gajdaša, koji je za par filira svirao sve do deset sati (to je bilo krajnje vrijeme za koje su i mladi obvezatno trebali stići kući). Plesne prilike za starije bile su svadbe, berba, te svinjokolja u pokladnom razdoblju. Njihovi su omiljeni plesovi bili: Kolo, Tanac, Todore i Dunje ranke. U svadbi, oko ponoći, kada su već mladi svoju snagu prikupljali za sutrašnji dan, stariji su pozvali k sebi gajdaša (Lele, dunje ranke, to sviraj meni!) i taj stari ples igrali su s obilježjem prikazivanja. Gajdaš je, kao na najviše mjesta jedini svirač, uživao veliko štovanje; u Ati i Sukitu su stavili jastuk na nevjestinu škrinju, na to su ga posadili i tako je svirao dva dana. Na prelima i pri komušanju kukuruza pored pjevanja starih pjesama i balada uvijek je 32

došlo i do plesa. U Poganu, 20-ih g., djeca, koja naravno nisu smjela ići u gostionicu (krčmu), skupljala su se poslije večere u kući Marjana Lukača. Svako dijete platilo je 10 filira sviraču na tamburi; i taj je ples za djecu trajao do 9 sati. Djeca su, 30-ih g., mnogo plesala na svirku usne harmonike koju je svirala njihova prijateljica Marija Bošnjak (Pupina). Čuven je bio ples uoči dana Svetog Stjepana u šaroškoj čardi, pored mohačkog puta. Ovdje su se zajedno (ali ipak odvojeno) veselili Mađari, Švabi (Nijemci) i stanovnici okolnih boš njačkih i šokačkih sela. Kolo se plesalo u ogromnom krugu na dvorištu čarde. Mnogi su mladi ovdje pronašli svoju odabranicu za budući brak; tako je ovaj događaj imao i obilježje ”sajma djevojaka”. Sličan događaj bilo je proštenje na dan svetog Petra i Pavla u Pečuhu, u krčmi Schmidt na šikloškom putu. Tada su u Katedrali slavili veliku misu, a zabava i veselje trajali su, u krčmi pored južne gradske kapije, sve do zore. Poznavanje i izvođenje plesova bio je glavni faktor u hijerarhiji momaka. Momak, koji je lijepo pjevao, dobro plesao, iako je bio siromašniji, mogao je dobiti za ženu bogatu djevojku (pogotovo, ako djevojka nije bila baš lijepa). Općenito možemo zaključiti da je prillikom svakog crkvenog blagdana (kalendarskog blagdana i proštenja) došlo i do igranke. Isto važi i za prekretnice ljudskog života (zaruke, svadba, krštenje, poziv u vojsku). Današnje prilike za ples ograničavaju se na svadbu i proštenje, eventualno na zabave (balove) uoči Poklada, Uskrsa ili berbe; spontanog plesa (vidi: večernji razgovori, ”divani”) već uopće nema. Ponegdje, u nekim selima, zimi se organizira ”dan starih”, gdje se stariji vesele i zabavljaju. Na pozornicama sela s asimiliranim i miješanim stanovništvom rijetki su gosti folk lorni ansambli; za stanovnike i taj se događaj smatra blagdanom. Iako glavna tema ovog rada nisu orkestri i svirači, htio bih se u nekoliko redaka ipak sjetiti onih, koji su lijepe pjesme i plesne melodije svirali na raznim zabavama i svadbama. O njihovom znanju, nestašlucima, raznim zgodama i nezgodama kruže već legende. Takav je bio Stipa Pavković (”Patak” ili ”Stipo”) udvarski violinist mohačkog podrijetla i njegov orkestar; tamburaš Antal Kovač (”Tončika”) iz Mohača i njegov sastav; obiteljski orkestar Berger iz Semartina; mnogi tamburaški sastavi iz Mohača i Vršende; svirač na bugariji (kontri) Tuno Župan (”Tun ka”) iz Semelja; te gajdaši: Marjan Klarić (”Đeda Mida”) iz Birjana; József Ardai (”Jozo”) iz Križevaca; Đuro Barac iz Kande; Kloćo Đurak i Marcika iz Kukinja; Andrija iz Sukita; Kajade i Pavko Štandovar iz Pogana; Dik-Tomika iz Borjada; Marko Đedin iz Udvara. GRUPIRANJE PLESOVA Plesove možemo grupirati prema raznim karakteristikama: prema formalnom obilježju (po obliku); prema redoslijedu povijesnog razvoja (prema pojavi); prema tome jeste li ples ”preuzet” ili je ”svoj, vlastit”. Prema formalnom obilježju razlikujemo: 1 plesove u krugu (Kolo, Drmavica, Okretanje,...) 2 plesove u paru (Tanac, Ranče, Pačići) 3 plesove u troje (Todore, Jabuke) 33

Plesovi u krugu obično su mješoviti, podjednako ih plešu i žene i muškarci. Parovne plesove plesali su muškarac sa ženom, ili žena sa ženom. Plesove u troje plesao je jedan muškarac s dvije žene. Prema vremenskom redoslijedu razlikujemo: 1 stari sloj (plesovi prije prvog svjetskog rata) 2 sloj plesova koji su se pojavili između dva rata 3 plesovi upoznati poslije drugog svjetskog rata Plesni materijal uspjeli smo rekonstruirati unazad do početka ovog stoljeća; prisjećanje, pamćenje upitanih starih ljudi doseže do tada. Stari sloj plesne tradicije sačinjavaju plesovi poznati na prekretnici stoljeća. To su: Kolo, Tanac, Todore, Drmavica, Dunje ranke, Ranče. Za razdoblje između dva rata karakteristično je ”organsko” preuzimanje; upoznati plesovi mogu dospjeti u plesni materijal jedino na temelju zakona vlastite tradicije i stila, izmijenjeno prema vlastitom ukusu. Ovi ”preuzeti” plesovi danas se već smatraju ”svojima”, a prema stilskim obilježjima skoro su sasvim istovjetni sa plesovima starog sloja (Kukunješće, Rotkve, Srpsko kolo, Trojanac, Pačići). Nakon drugog svjetskog rata nastavilo se raspadanje okvira seljačkog načina života; a nakon kratke renesanse i folklor je počeo nazadovati. Plesovi koji su u ovo vrijeme dospjeli u plesni materijal rezultati su ”neorganskog” preuzimanja; njihova originalna stilska obilježja samo su se deformirala, tradicija ih ne priznaje svojima. U posljednje vrijeme, na utjecaj plesačnica i folklornih ansambala šire se plesovi koji ponegdje istiskuju starije plesove ili ih sasvim unakazuju. Ovamo pripadaju: Bugarsko, Hajd’ na levo, Momačko, Čačak, Šestorka, kao i razni makedonski plesovi. ”Preuzimanje” plesova u slučaju Bošnjaka spada među najteža pitanja, budući da je tijekom svoje povijesti ovaj narod bio u dodiru, odnosno zajedno je živio s mnogobrojnim narodima. Za vrijeme turskih napada jedno za drugim su slijedile razne migracije koje su utjecale i na bošnjačke Hrvate u pradomovini (ne može se isključiti ni to, da je prije dolaska u Baranju ova etnička grupa obitavala neko vrijeme uz rijeku Savu ili na području današnje Slavonije). Na sadašnjem mjestu na Bošnjake mogao je utjecati folklor susjednih i udaljenijih šokačkih sela (rodbinske veze, proštenja, sajmovi), ali je posredovanjem orkestara vjerojatan i utjecaj baranjskih, te drugih Srba (melodije plesova, mijenjanje koraka), ne spominjući i utjecaj Nijemaca s kojima su zajedno živjeli, kao u današnje vrijeme i utjecaj Mađara. Uzajamno djelovanje pokazuje i veliki broj plesnih naziva i melodija, te sami plesova koji se mogu pronaći i kod drugih etničkih skupina. Samo nekoliko riječi o teškoćama istraživanja: razne etničke skupine često podrazumijevaju pod istim nazivom drugi ples; isti ples plešu na drugu melodiju; eventualno je samo melodija ista, a ime se i koraci plesa razlikuju.

O ZAPISIVANJU PLESOVA Pri opisivanju plesova služili smo se sljedećim gledištima (prema Györgyu Martinu, Dr. Ivanu Ivančanu i prema sestrama Janković): 1 nazivi plesova 2 funkcija plesa (mjesto u plesnom redoslijedu; solo ili masovni plesovi) 3 kada se pleše 4 tko pleše (muškarci/žene, mladi/stari) 5 način hvatanja 6 forma, oblik, smjer kretanja 7 struktura plesa (dijelovi, vezani-nevezani dijelovi) 8 koraci, varijante (bogatstvo motiva) 9 melodija (glazbena pratnja, pjesme, instrumenti) 10 povijest plesa (pojava, preuzimanje, utjecaji) 11 zanimljivosti (čuveni plesači, plesovi) Pri postavljanju redoslijeda plesova obično slijedimo put od starijih prema novim plesovima. Budući da neki plesovi ipak imaju novije varijante, a ni postavljanje redoslijeda nije uvijek moguće, ovim ćemo se gledištem koristiti fleksibilnije.

OPISI PLESOVA KOLO Ostali nazivi: Veliko kolo, Kolo na jednu stranu; a prema Šokcima: Kupusarsko kolo. To je bio uvijek prvi i posljednji ples prilikom svake igranke. Poziv u ples: Ajd’ zaigrajmo!, odnosi se na Kolo. Pleše se u zatvorenom krugu, muškarci i žene miješano. U starije su vrijeme muškarci i žene naizmjenice bili poredani. Žene su stavljale ruke na ramena muškaraca (u desnoj su pak ruci držale tkanu maramicu, kojom su za vrijeme plesa i podcikivanja ponekad mahale). Muškarci se drže za ruke ispred ili iza žena, a mogu se držati i za smotanu tkaninu koja služi kao pojas na struku žena. U novije vrijeme i muškarci (držeći se za ramena), a i žene (držeći se za ruke ili natrag prekriženim rukama) mogu stojati jedno pored drugog; ili svi plešu s malo podignutim rukama, ili se hvataju pod ruke. Kolo počinje uvijek na lijevu stranu i polako se kreće ulijevo. Davno, na glasove gajdi razlikovao se jedan improvizirani dio (blagi titraji, dok gajdaš uskladi svoje gajde). Tamburaški sastavi počinju s odlučnih osam taktova (time određuju tempo plesa). Ples počinje s jednostavnim motivima (1.1). Žene mogu ukrašavati svoj ples s motivom (1.2) poznatim u cijeloj Baranji, ali i u Bačkoj. Muškarci plešu težu varijantu ovog motiva (1.3), ali nevezani, šarani dio Kola - koji općenito slijedi malo kasnije, nakon glazbenih izmjena (npr. novi ton) - karakteriziraju i udaranja o pod, udaranja petom o petu, ukršteni koraci itd. Nakon toga može se vratiti, kao mali predah, motiv koračanja, a zatim slijedi ponovno improvizacija i sve to uvijek u bržem tempu. O tome svjedoči i jedna poskočica iz Kukinja namijenjena gajdašu: Oj gajdašu, živina ti prste, Zar ne vidiš, kako noge krste! Marcika, Kloćo, Pöttyös - bili su nekadašnji gajdaši iz Kukinja. Za šaranje Kola, ali i za sve bošnjačke igre, važi sljedeći zakon: dvije noge nikada ne smiju biti istovremeno u zraku. Treba plesati sitno, punim stopalima, oštrim titrajima, ali ne poskocima. Momci su na svoje šešire pritakli šarene bisere (dronke), a djevojke su nosile cvancike (križaki), od srebrnog novca, koje su davale određeni zvuk na ritam plesa. Najvažnija stilska karakteristika bošnjačkih plesova jeste lijepim držanjem tijela odigrano drmanje. Pjesme u Kolu (kao što su Alaj volim u kolu igrati...) vjerojatno su se razvile na taj način da su improvizirane poskočice dospjele na određeni dio melodije. U samom Kolu improvizirane pjesme i poskočice imale su važnu ulogu u životu seoske zajednice. Iz njih su se mogli doznati razni seoski događaji, spletke i zbog toga se oko Kola uvijek sakupilo mnogo gledatelja. Oni su dolazili ne samo da zaplešu, ili da štogod vide, nego i da čuju nešto o najnovijim događajima. Tekstovi govore o bračnom životu, ljubavi, ljubavnicima, o mjesnom svećeniku, o raznim službenicima, o sviračima i plesačima. Često imaju šaljivi ili kritički prizvuk. Svi orkestri imaju svoju vlastitu Kolo-glazbu koja se na cijelom južnom području Mađarske (prema Tihomiru Vujičiću to je glazbeni dijalekt ”D”) sastoji od raznovrsnog vezivanja sličnih ili istih melodija. Budući da je osnovni glas gajdi i tamburaških sastava E i A, i najčešće korišteni tonovi su ovi. Ovaj najstariji i najomiljeniji ples imao je svoje čuvene plesače. Takav je bio Marko Ud36

varac iz Ate, čiji je u zrak bačeni šešir nakon nekoliko taktova točno pao natrag na njegovu glavu. Inače malo nahereni šešir među Bošnjacima i Šokcima značio je bećara (miljenika žena i djevojaka), muškarca koji voli plesati i veseliti se. DUNJE RANKE Omiljeni ples obično starijih ljudi. Sastoji se od mješovitog kola muškaraca i žena (prvi dio) i od parnog plesa muškarca i žene (drugi dio). U prvom dijelu plesači koračaju u zatvorenom kolu na lijevu i desnu stranu držeći se kao u Kolu (2.1). Na drugi dio melodije muškarci sa svojom partnericom s desne strane naprave jedan poluokret na desno i na lijevo (2.2) i tako stižu ponovno na polaznu točku, u zatvoreni krug. Pri okretu hvatanje je isto kao u Tanacu (ruke žena nalaze se na ramenima muškaraca, a ruke muškaraca na strukovima žena). Pod istim imenom, sličnom melodijom i danas postoji jedan ples u krugu, koji se pleše po cijeloj Srbiji i na sjevernom dijelu Hrvatske (Dunje ranke, Duneranka). Srbi u Mađarskoj također ga poznaju kao ples u krugu. Međutim, bošnjačke su Dunje ranke sporije, plešu se na gajdašku melodiju, ponekad ih prati višeglasno pjevanje, te predstavljaju prijelaz između Kola i Tanaca. Svi, od kojih smo prikupljali podatke (u Ati, Poganu, Salanti) spominju ga kao jako stari ples, kao ples mladosti svojih baka i djedova (to znači 80.g. XIX.st.). Stoga ga ne možemo smatrati novopreuzetim (u tome se razlilkuje od ostalilh plesova srpskog podrijetla, koji su se od početka 20.-ih g., nakon srpske okupacije Južne Mađarske, proširili među domaćim Hrvatima i Srbima). Gledajući i strukturu plesa (prvi dio: zatvoreno kolo; drugi dio: parni ples) dosta je rijetka pojava; sličnu strukturu ima poznati srpski ples Srpkinja, ali je to glazba i koreografija poznatih skladatelja (I.Bajić i N. Vulko-Varadanin) iz 1902.g. (sakupljač ne može biti dovoljno oprezan; godine 1902. Bela Bartok je u Temešmonoštoru snimio na fonograf glazbu Srpkinje kao narodnu plesnu melodiju, iako je njen skladatelj bio student na istom godištu peštanske Glazbene akademije kao i Bartok). Kao paralelu možemo spomenuti svadbene plesove podravskih Hrvata. Vezanu formu kola dvojica kolovođa narušavaju time što jedan od njih izdvaja nevjestu (ili neku drugu ženu), odnosi je u krug, te tamo pleše snjom u paru. Bošnjačka varijanta plesa Dunje ranke predstavlja prijelazno stanje između Kola i nastajućih parnih plesova; sličan proces pretpostavljamo i u slučaju Tanaca. TANAC Najomiljeniji ples u paru rjeđe poznaju i pod imenom: Po dvoje. Općenito ga plešu muškarci sa ženom u paru, ali - ako nema dovoljno muškaraca - žene plešu jedna s drugom. Žena stavlja svoje ruke na ramena muškarca (hvatanje čardaša), a muškarac drži ženu za struk. Nema vezani prostorni oblik, iako prema jednom podatku, 40-ih g. muškarci i žene otpočeli su ples razmješteni u dvije nasuprotne linije. Krajem prošlog stoljeća poznavali su ga još samo kao ples u krugu (u kolu). Jedini osnovni motiv sastoji se od dva dijela: prvi dio u mjestu uz poklecavanje i drmanje (3.1), drugi dio okretanje u smjeru hoda kazaljke na satu popraćeno drmanjem (3.2). U prvom dijelu parovi stoje jedno drugom nasuprot, u drugom dijelu moguće je malo pomjeranje u smjeru okreta. U jednoj varijanti prvog dijela žena se može malo pomjerati u struku. Na cijelu melodiju drugog dijela može se otprilike učiniti cijeli okret, ali imamo primjera i na polovljenje 37

(tada okret mijenja svoj smjer bez posebne promjene koraka). Dopušteno je i malo kretanje u prostoru. Ples možemo ukrašavati udaranjima o pod, zamahivanjima nogu. Govoreći o melodiji ne može se ustanoviti je li se Kolo-melodija osamostalila, ili se već prije postojeća Tanac-melodija ugradila među Kolo-melodije. Činjenica je, da su glavna melodija Tanaca (Išla snaša...) i jedan dio melodije Kola skoro isti. Omiljenost ovog plesa ipak je vidna; pod imenom Tanac poznate su još melodije (Da sam ptica..., Dođi diko i nemoj..., Da mi nije ljubavi...); upadljiva je sličnost ove zadnje s melodijom Dunje ranke. Marija Bošnjak iz Semelja još i dan-danas zna sve ove melodije na usnoj harmonici, na kojoj je mnogo svirala u svojoj mladosti na nedjeljnim igrankama u Poganu. Vjerojatno je istina da se Tanac kao ples u paru izdvojio iz Kola sredinom XIX.st. pod modnim utjecajem čardaša koji se brzo širio. U susjednih etničkih skupina svugdje možemo pronaći njegove paralele (Šokci: Snašo, U tanac; Srbi iz županije Baranje i Tolne: Mađarac, Sečujac; bačvanski Srbi: Cigančica, Po dvoje; Sjeverna Hrvatska: Podravski čardas, Drmeš; deščanski Srbi: Po dvoje; Srbi iz okolice Pešte: melodija Lepe Nere). Pod istim imenom, ali s drugim karakterom, postoje plesovi u paru, odnosno plesovi u krugu u Dalmaciji (Krčki tanac, Paški tanac), u dinarskoj zoni (Lički tanac), ali i u Srbiji s crnogorskim podrijetlom (Sitan tanac, Pleti tanac). Ovaj naziv, Tanac, ukazuje na to da se radi o prastarom plesu. Na magijske veze plesa ukazuje i to da su ponegdje ples otpočeli s uvikivanjem „za kudilju!”, kako bi kudjelja rasla na visoko. Tanac se može uvrstiti u brojnu obitelj plesova za bolji urod poljoprivrednih proizvoda (takav je npr.: Dučec u Posavini, Nebesko u Slavoniji), a ti se plesovi mogu pronaći i u srednjovjekovnoj „branle”-tradiciji (vidi francuski „Hault Barrois” branle1). Brzi tempo i koraci Tanaca, te plesanje u paru, uvijek pokreće plesnu zabavu; 50-ih g. u semeljskoj krčmi jedan je momak iz opklade otplesao Tanac na stolici sam. U bošnjačkim svadbama za vrijeme predaje poklona (nevjestinog plesa) plesao se isključivo Tanac. RANČE Ranče je također omiljeni ples u paru, orkestar ga općenito svira iza Tanaca; u novije v rijeme između dva plesa nema ni odmora. Iza Rančeta moguće je vratiti se na Tanac, da bi iza toga mogli uslijediti Pačići (kao modni utjecaj 30-ih g.). Ova tri parovna plesa podudaraju se u načinu hvatanja i u dvodjelnoj strukturi. Kod Rančeta se ova dva dijela ipak mogu razlikovati u dužini; orkestri su mnogo puta živjeli s tom mogućnošću kako bi ples postao raznovrsniji. Od vještine je plesača zavisilo kako su se mogli prilagođavati promjenama u glazbi; to je dalo lako, veselo obilježje plesu. Prvi i treći dio Rančeta završava savijanjem koljena (4.1, 4.3) drugi dio je nevezaniji i u koracima, i u kretanju u prostoru (4.2). Savijanje koljena koje je slično čučanju, na kraju prvog dijela, zavisno od glazbe, može se duplirati; ali ipak je zakon, da obje noge ostaju na zemlji (za razliku od modnih utjecaja što su preko dvadeset godina prosperirali plesni ansambli, gdje se pri skoku na jednu nogu druga noga/peta diže u zrak). Ranče je omiljen ples i u baranjskih Šokaca; poznat je i u njih sa pjesmom kao i kod Bošnjaka. Melodija je slična melodiji Kola. Prema zaustavljivanju melodije i plesa (isčekivanje u glazbi i na kraju prvog dijela plesa) može1 Arbeau, Thoinot: Orchesography. 1588.

mo pronaći njegove paralele u Slavoniji (Nebesko), u Bačkoj (Ćućkavo kolo, Ja sam Jovicu), u Srijemu (Zurka) i u jugozapadnoj Srbiji (Starinski zaplet). Muškarci su se ponekad našalili sa svojom plesačicom: kada je trebalo da oboje savijaju koljena prema dolje, oni su uradili baš obratno, stali su na prste i izvukli se. TODORE Drugim nazivima: Po jedanput drmavica ili prema početnom stihu jedne pjevane strofe: Tedu, tededu. Todore (5) je omiljen ples pokladnog razdoblja, ali su ga često plesali i u svadbama i na svinjokolji. Jedan je muškarac naizmjenice plesao sa dvije plesačice. Stariji dobri plesači često su birali sebi za partnericu vješte, mlade djevojke. Način hvatanja isti je kao i u slučaju Tanaca, a i koraci se podudaraju s koracima drugog dijela Tanaca. Ravnajući se melodiji, muškarac se prvo okreće s jednom ženom (1/4 melodije), a potom s drugom isto toliko vremena, ali u drugom smjeru. Žena koja čeka pleše osnovni korak u mjestu, ali se za ovo vrijeme može i okrenuti oko svoje osi. Naravno, ova se osnovna struktura često mijenja (muškarac se više okreće s jednom ženom), i daje povoda za šalu, mamljivu igru. Vještiji su momci, makar i više puta, ”ukrali” djevojku koja je u drugoj trojci ”čekala”; tako se moglo desiti da je neki muškarac plesao istovremeno čak s 5-6 žena. Melodija je plesa stara gajdaška melodija, često s različito dugim redovima. Tekstovi pjesama su šaljivi, često besramni (masni), pjevani na nečiji račun. Todore je omiljeni ples i u baranjskih Šokaca. Njegove paralele, odnosno srodnosti mogu se pronaći i kod bačvanskih Šokaca, Srba i Bunjevaca (Keleruj); u Slavoniji (Todore, Mista)i u Srijemu (također pod nazivom Todore). Plesovi koji se plešu u troje smatraju se specijalnima među Hrvatima i Srbima u Mađarskoj, ali i u plesnoj tradiciji naših južnih susjeda; osim teritorija, koji se naziva panonska zona, nisu poznati. Njihovo podrijetlo može se tražiti u kasno srednjovjekovnoj plesnoj tradiciji (koja je zajedno s drugim utjecajima dospjela do nas posredovanjem Austro-Ugarske Monarchije), ili možda u plesnom materijalu Nijemaca koji žive također na ovom teritoriju. DRMAVICA Pod nazivom Drmavica, narodno sjećanje podrazumijeva više, ponekad sličnih plesova. Naziv upućuje na bitan element bošnjačkih plesova, na drmanje. Po jedanput drmavica javlja se Todore, budući da se u plesu ponavlja jedno drmanje. Pod imenom Po dvaput drmavica javlja se Na dvi strane kolo, ali i Kabanica (kod prvog plesa broj dva znači dva koraka u lijevu stranu uz drmanje, a u drugom znači dva ”truskanja” na kraju jedinice koraka). Drugo ime Marice kola jeste Po triput drmavica, a za Kabanicu se veli Po pet put’ drmavica (broj tri i pet pokazuju broj koraka u plesu). Marice kolo, Kabanicu i Trojanac spominju i kao Kratka drmavica odnosno Dugačka drmavica. Narodno brojanje ponekad producira i neke specifičnosti; Kabanicu nazivaju i Po sedamput drmavica, iako se sastoji od dvanaest ritmičkih jedinica. Ovih dvanaest jedinica broje tako da stignu do sedam: je-dan-dvatri-čet-ri-pet-šest (to su osmine)-se-dam (to su četvrtine). Prema strukturi plesa, koracima i melodijama smatramo važnim razdvojiti dva tipa Drmavice: Marice kolo i Kabanicu. Oba se plešu u zatvorenom kolu, mješovito muškarci i žene, s 39

vezivanjem kao u Kolu. Pleše se samo u lijevo ili simetrično lijevo-desno. Uz oba se plesa vezuju mnoge pjevane strofe; nazivi Marice i Kabanica ukazuju na tekstove (Oj, curice, Marice...; odnosno Kabanica od seksera, haj, haj...). Motive Marice kola (Po triput drmavica; 6.1, 6.2) karakteriziraju sitni, hodajući koraci na punim stopalima i intenzivni, ali ipak sitni, oštri titraji, te stizanje na zemlju. Iste se stilske karakteristike odnose i na Kabanicu (Dugačka drmavica) koja sadrži duže motive (6.3, 6.4). Seoski Šokci koji se najviše vežu uz Bošnjake (mjesto stanovanja, narodna nošnja, plesovi, pjesme, običaji) Marice kolo smatraju bošnjačkim plesom (kupusarsko), dok Kabanicu priznaju svojim. Bošnjaci iz drugih sela spominju je udvarskim plesom, zajedno s Na dvi strane kolom. Udvar zavrjeđuje malu digresiju; 50-ih g. i u prvoj polovici 60-ih g. ovdje je živio Stipo Pavković-Patak, istaknuti svirač Bošnjaka, virtuoz na violini. Sa svojim orkestrom bio je poznat po cijeloj Baranji, ali su bošnjačka sela ponajviše smatrala svojom njegovu jedinstvenu glazbu. Za vrijeme njegovog djelovanja Udvar je postao centar koji je stvarao nove modne utjecaje, te diktirao glazbeni i plesni ukus okolnih bošnjačkih sela. Patak je bio i dobar plesač. Budući da se sa svojim orkestrom našao svugdje (npr.: u Bačkoj), Bošnjaci su njegovim posredovanjem naučili mnoge plesove. Glazbene paralele Marice kola lako je uočiti u Podravini i Slavoniji (Dorata). U Srednjoj Bosni sličnu melodiju ima ples Ime moje, što je zanimljivo zato, jer se radi vjerojatno o poznatoj melodiji i u pradomovini Bošnjaka. Ples tipa-Kabanica jesu Sitne bole kod podravskih Šokaca. Ova je melodija dio Patkove Drmavice. U Poganu su pak ovako pjevale djevojke: Mužikaj nam sitne bole racke, da igraju curice poganske! Rodbinske su veze dvaju plesova (Sitne bole, Kabanica) evidentne, očite (zajedničko podrijetlo ili razvoj jednog iz drugog, slučajna uzajamnost). OKRETANJE To je ples okupljenih djevojaka prije plesne zabave ili u odmoru, koji nas podsjeća na mađarsko žensko kolo. Način vezivanja: jednostavno držanje za ruke ili hvatanje sprijeda prekriženih ruku. U zatvorenom krugu, uz pjesmu sporijeg takta počinje koračanje (7.1), potom slijedi okretanje bržeg tempa (7.2), s također ubrzanim pjevanjem. Ova dva dijela mogu se naizmjenice ponavljati. Nakon većinom istih početnih stihova (Hajdemo se u škovrt okretat; Hajd’te druge da se okrećemo) slijede mnogobrojne strofe; ovi se tekstovi mogu podudarati s tekstovima Marice kola, Na dvi strane kola i Bećarca: tema ovih pjesama većinom je šaljiva, podrugljiva ili ljubavna. Među bošnjačkim plesovima to je jedini, ples koji plešu samo djevojke i samo uz pjevanje, bez glazbene pratnje. Poznate su različite melodije; od ovih su mnoge mađarske narodne pjesme novog stila s hrvatskim tekstom. Ipak, najčešća forma, gledajući sa strane teksta i glazbe, potječe od najstarijih vremena (veze s pjevanim ženskim kolima na Balkanu). NA DVI STRANE KOLO Drugim nazivom: Po dvaput drmavica. Uz poznati ples Bošnjaka pod imenom Na dvi strane kolo vezuje se određena melodija (koja potječe vjerojatno iz Udvara). Već se i u ”starije vrijeme” dogodilo kako je na zapovijed kolovođe (Na dvi strane idemo!) kolo, koje se kretalo u 40

lijevu sranu, promijenilo svoj smer kretanja u dvije simetrične strane. Ponovno možemo ustanoviti uzajamne veze, ako gledamo simetrična kola drugih etničkih skupina. Ovaj ples, koji plešu mješovito muškarci i žene, u zatvorenom krugu, s vezivanjem Kola, poznajemo u dvije varijante. Prema prvoj, motivi su simetrični, gledajući smjer desno-lijevo (8.1). Pri drugom načinu plesanja kolo se kreće više u lijevu stranu nego u desnu, te koraci nisu simetrični gledajući smjer (8.2. 8.3). Uz Na dvi strane kolo poznati su mnogi pjevani tekstovi; ovi se mogu međusobno zamjenjivati s tekstovima Marice kola, Okretanja i Bećarca. Kako su kod Marice kola deseterci s umetanjem riječi ”Marice” postali trinaesterci tako i kod Na dvi strane kola s uzvikom ”ej” postaju jedanaesterci (raščlanjivanje deseterca ovdje je 4/6). Prema ovom posljednjem niti Marice kolo, niti Na dvi strane kolo ne spadaju među najstarije plesove. Šokci iz Olasa Na dvi strane kolo nazivaju Šklecalicom, a mohački Šokci ga zovu Trusa. Smatraju ga starim plesom, i plešu slično. Kola, s osnovnom strukturom ”dva desno - dva lijevo” (ili ”dva lijevo - dva desno”) općenito su proširena i među drugim hrvatskim i srpskim etničkim skupinama. IZMEĐU DVA RATA Između 1918. i 1921.g. Baranja je bila pod srpskom okupacijom (s ostalim teritorijima Južne Mađarske). Među ovdje stacioniranim vojnicima našli su se i svirači, koji su posjećivali plesne zabave bošnjačkih sela u okolici Pečuha, te je mladež brzo naučila jednostavne i dinamične plesove Srba (na drugim okupiranim teritorijima slično se odigralo, npr.: u Desci, gdje su marširajuće srpske čete dočekali s glazbom domaćeg srpskog orkestra). Ipak, za općenito proširivanje tih plesova trebalo je vremena. U ovom periodu se pojavljuju prvi tamburaški sastavi, koji postaju širitelji novih melodija i plesova, te polako istiskuju iz sviranja gajdaše koji su rijetko napuštali svoje selo. Tridesetih godina iz Mohača kreće nova moda odijevanja i preoblikuje narodnu nošnju Bošnjaka i seoskih Šokaca. Centar ili posrednik novih plesnih i glazbenih utjecaja u većini je slučajeva također urbani Mohač (i Patak potječe odavdje). TANDRČAK Od sela do sela različito je mišljenje o plesu Tandrčak. Ponegdje ga smatraju starim, a ponegdje plesom novijeg datuma (30.g. XX.st.). Prema načinu vezivanja, prostornoj formi i koracima vjerojatnije je ovo zadnje. Plešu ga mješovito muškarci i žene, držeći se za dolje spuštene ruke, u zatvorenom ili otvorenom kolu. Motivi počinju u lijevo (to je jedna od glavnih karakteristika bošnjačkih plesova) i plešu ga simetrično lijevo-desno (9.1). Suština je u brzim, sitnim koracima i u ponekad virtuoznoj seriji titraja koji kreću nadolje i nadograđuju se na savijanje koljena; ponekad se dogodi da se u interesu ljepšeg plesa u jedan glazbeni dio zbija više koraka, nego što bi to njegova dužina dopustila. U plesu nalazimo kraće pjesme (dvostihe) koje podsjećaju na podvikivanja, a ponekad su slične i nekim poznatim melodijama i tekstovima iz Slavonije. Iz Udvara je poznata Patkova (mjesni violinist) virtuozna melodija Tandrčka, a i ples je ovdje bio najviše omiljen. Glazbene paralele, pod istim imenom, možemo pronaći u Slavoniji i 41

među bačvanskim Bunjevcima; kod ovih zadnjih već se razvio u ples u paru. JABUKE Jabuke su bile omiljeni ples svake generacije, od djece do starijih, vjerojatno zbog svoje jednostavnosti ili zbog forme trojke. Muškarac pleše sa dvije plesačice tako da su žene jednu ruku stavljale na ramena muškarca, a drugom su rukom držale ruku muškarca iza svojih leđi. Ove su se trojke u plesnom prostoru rasporedile u smjeru kretanja jedna za drugom ili u formi kruga. Ponekad su najbolji plesači stali na čelo kolone, a drugom zgodom nitko nije imao istaknutu ulogu. Kolona se sa svojim koracima (10) više kretala naprijed nego nazad, i tako je po kružnici obišla cijelu prostoriju (smjer kretanja je obrnut od hoda kazaljke na satu). Prema novim modnim utjecajima trojke se mogu vrtjeti i oko muškarca, kao svoje osi, u jednom mjestu. Struktura pjevanih tekstova slična je tekstovima Marice kola (npr.: umetanje riječi ”jabuke” u deseteračke stihove). Jabuke se ne spominju kao jako stari ples, njihovu pojavu stavljaju na 30.g. U Udvar ih je donio Patak, prema sjećanju iz Santova, ali kasnijih godina. Ples Jabuke poznaju i baranjski Šokci, ili pod istim imenom, ili kao Jabučice, Jagodice. Nadalje kao paralela (prema trojnoj formi) može se spomenuti i Keleruj, ples garskih Bunjevaca, odnosno kao glazbena paralela javlja se Žita, poznata u Slavoniji i popularna pjesma razdoblja između dva rata ”Došlo pismo iz Bosne...”. ROMANSKA Ovaj ples poznavali su svugdje, ali (možda zbog dobrih plesača) najviše ga vezuju uz Udvar. Spominje se kao težak ples, što je malo njih poznavalo; od današnjih ostataka dosta ga je teško rekonstruirati. Plesali su ga mješovito muškarci i žene, držeći se za dolje spuštene ruke, u otvorenom kolu. Na lijevoj strani otvorenog kola najčešće je stojao najbolji plesač. Ako je za vrijeme plesa bilo promjene koraka ili smjera, to je on zapovijedao. Marko Radić stariji, čuveni plesač iz Udvara, znao je najljepše, sitno i s puno improvizacije, plesati ovaj ples. Poznati su simetrični motivi (11.1) i motivi koji se kreću samo u lijevo. U Kukinju je melodija Romanske bila jednim taktom duža, to je u plesu značilo još jedno savijanje koljena (11.2). Kukinjska je melodija sporija, podsjeća na zvukove gajdi, nasuprot udvarskoj melodiji koja je (možda zbog violine) znatno brža. Također je iz Kukinja i pjevani stih koji podsjeća na podvikivanje: Aj, sviraj racki, da igram romanski! Romanska, unutar bošnjačkih plesova, pokazuje uzajamne veze s Drmavicom. KUKUNJEŠĆE Oko 1925.g. u Poganu već plešu Kukunješće, danas već jedan od najpoznatijih i naj omiljenijih baranjskih plesova, štoviše u Bačkoj ga poznaju ponegdje i Mađari. Za razliku od 42

starih bošnjačkih plesova, počinje desnom nogom u desnu stranu. Plešu ga muškarci i žene, držeći se za dolje spuštene ruke u otvorenom kolu. Kreće se dinamičnim, trčećim koracima, ali su se originalni motivi pretvorili u korake koji su slični drmanju (ili već i jesu; 12.1), štoviše poznajemo motiv koji kreće lijevom nogom u desnu stranu (12.2). Ples mogu ukrašavati udaranja o pod na estam, odnosno ukršteni koraci koji su slični originalnim srbijanskim motivima. U Baranji orkestri sviraju Kukunješće s više vrsta melodija; jedna počinje kao neka vrsta koračnice (u Baranji ne poznaju melodiju Kukunješća koju znaju Srbi iz okolice Pešte). Ove melodije pokazuju malo sličnosti s melodijama Kukunješća poznatim po cijeloj Srbiji. Za vrijeme plesa nisu pjevali, izuzev jedne strofe koja podsjeća na podvikivanje: Alaj igram, alaj znam, Kukunješće da igram, Sitnu, malenu, Ne uzimaj za ženu. Na današnjem teritoriju Srbije ples je općenito poznat pod imenom Kokonješte ili Kukunješ. Međutim, stil plesa znatno je drugačiji, sličan je također poznatom Moravcu. Kukunješće je dobar primjer uzajamnog utjecaja naroda karpatskog bazena. Sam naziv plesa potječe iz rumunjskog (značenje: mladić, momak), ples je stigao u Baranju posredstvom srpskih vojnika, a Bošnjacima i Šokcima (koji su Hrvati) svirali su svirači ciganskog podrijetla iz Mohača. ROTKVE Ponegdje se spominje kao Hopa-cupa, ali ga stariji nazivaju Rotkve, prema pjevanom stihu (”Rotkve, rotkve, rotkve, na tavanu rotkve...”). To je baranjska varijanta onog plesa koji je poznat u Srbiji i kod pomoriških Srba pod imenom Zaplet. Način vezivanja i prostorni oblik isti je kao i kod plesa Kukunješće. Među motivima nalazimo i takve koji su slični originalnom (13.1, to većinom plešu stariji), ali ima i novijih (13.2). Ples počinje udesno i kreće se u desnu stranu, kao i ostali od Srba preuzeti plesovi. Mnogobrojni se stihovi pjevaju na njegovu jednostavnu melodiju; među ovima mnoga odgovaraju srpskom originalu (”Hopa, cupa, skoči, da ti vidim oči...”). Zajedno s plesom Kukunješće i Vranjanka općenito je rasprostranjen među Hrvatima i Srbima u Mađarskoj, ali isto i po cijeloj Srbiji. U Ati su ga još i 50-ih g. radije plesale djevojke, momke je tako trebalo uvući u ples. TROJANAC Oni, koji bi ga danas sreli u Baranji, teško bi prepoznali u njemu Trojanac poznat u Zapadnoj Srbiji (gdje su ga svirali na fruli). Melodija, koja se svira na tamburi ili harmonici, ubrzala se, postala je ukrašenija i duža: sad bi mogla dobiti ime ”četvoranac” (Trojanac se odnosi na tri melodijska dijela i tri plesna motiva koji se ponavljaju). Zakon o počimanju udesno samo je djelomice važeći, ali se način vezivanja i prostorni oblik podudara s ostalim plesovima srpskog podrijetla. Uz virtuozno brzu svirku pripada jednostavan ples: bit je u pet koraka-titraja (koji 43

kreću prema gore). Poznata je simetrična forma (14.1), kao i forma samo u lijevu stranu (14.2). U novije vrijeme razvila se cijela mala koreografija (s pokretima unutra-van, desno-lijevo uz podizanje ruku), međutim ovo stariji ne plešu. S druge strane dobrim je plesačima dopušteno virtuozno izvođenje figura na mjestu koraka-titraja. Pojavu Trojanca također stavljaju na 30.g. U našoj domovini, izuzev Baranje, nigdje nije poznat. Osim Zapadne Srbije možemo ga pronaći: u Šumadiji, Pomoravlju i Podrinju. SRPSKO KOLO Melodija u ritmu 7/8 (”Šano dušo...”) prevalila je dugačak put (i u prenesenom značenju) iz Južne Srbije, Vranja, dok je stigla do lijepo izrađene varijante u ritmu 6/8 koju danas sviraju mohački tamburaški sastavi. Na umetnutu melodiju koju pomoravski Srbi poznaju pod imenom Žikino kolo, Vranjanka, domaći Hrvati i Srbi plešu već istu simetričnu varijantu (koja počinje udesno) kao i na Srpsko kolo poznato u Baranji (15). Ovaj ples nije sličan originalnome iz Vranja, vjerojatnije je uzajamne veze s poznatim srbijanskim plesovima pod imenom Jovančica (Jovanke, Stojanke). Nasuprot srbijanskim plesovima s lakim, sitnim, virtuoznim koracima, karakteriziraju ga kruti koraci na punim stopalima. Pored držanja za dolje spuštene ruke i ovdje možemo pronaći držanje s malo podignutim, u laktu savijenim rukama, što je karakteristično za gradske igre u Srbiji. Zbog jednostavnih koraka svatko ga je rado plesao. Prema pjevanim stihovima nazivaju ga i Devojče, Radojče. PAČIĆI Raprostranjivanje plesa Pačići (prijetnja, pokazivanje) može se staviti na drugu polovicu 30-ih g. XX.st. Plešu ga u dva dijela muškarac-žena u paru, u nevezanom prostornom obliku, s hvatanjem Tanaca. U prvom se dijelu prijeti prstima i pljeska, a drugi je dio identičan s drugim dijelom Tanaca. To znači da se parovi vrte cijeli ili polukrug (u slučaju zadnjeg imamo i promjenu smjera; 16). U slučaju Pačića možemo pronaći brojne paralele. Zapadno-europsko podrijetlo plesa može se smatrati dokazanim. Plešu ga na svim takvim teritorijima, gdje su vidljivi građanski (njemački i poljski) plesni utjecaji (više puta uz posredovanje mjesne njemačke nacionalnosti). Tako se može pronaći u Sloveniji, u Bačkoj, poznat je među vojvođanskim Mađarima i bukovinskim Sikuljcima (u našoj domovini, odnosno u onih koji žive kod Donjeg Dunava). Baranjska je varijanta najviše slična bunjevačkom plesu Mazuljka, ali se parovi manje kreću u prostoru. Zajedno sa ostalim novijim plesovima i Pačići su se pojavljivali u sredini, ili pri kraju plesne zabave. Sada ih orkestri najčešće sviraju zajedno s Tanacom i s Rančetom, u jednom bloku. Bio je omiljen ples mlađih, pogotovo djece; stariji ga nisu plesali.

OSTALI PLESOVI Dolje navedeni plesovi nisu općenito poznati, te se nalaze na periferiji plesne tradicije; podrijetlo im je nesigurno. Dere: poznat je samo u Udvaru; sličan je plesu iz Slavonije i iz okolice Zagreba uz koji se pjeva i tekst. Repa: skoro bez ikakvih promjena, u Hrvatskoj općenito poznata, plesana i pjevana forma; pogotovo dječji ples Hajd’ na lijevo: blizak je slavonskoj formi Doktore: sličan je plesu iz Slavonije Farbačica ili Farbarica: s pjesmom ”Kad se Cigan zaželi...” među domaćim Hrvatima i Srbima općenito poznat ples Bugarsko: drugim imenom Zaječarka; rasprostranio ga je folklorni pokret iza 1945.g.; srpskog podrijetla Srpkinja: plešu slično originalnoj koreografiji; uz ples se ne pjeva Spominju se još dva plesa: Milane (vjerojatno je varijanta neke srpske gradske igre) i Rokoko (poznat ples u Bačkoj i Slavoniji). Plesove koji su se proširili 70-ih g. zahvaljujući plesačnicama (i koji su česti plesovi današnjih plesnih prilika) ovdje nećemo nabrojiti. Također nećemo spomenuti plesove preuzete od Nijemaca i Mađara (valcer, polka, čardaš). O plesovima s predmetima imamo samo blijede uspomene. To je plesanje oko jedne ili dvije batine, što su vjerojatno bošnjački pastiri preuzeli od Mađara kao kuriozitet.

OPĆE KARAKTERISTIKE BOŠNJAČKIH PLESOVA I DANAŠNJI POLOŽAJ PLESA Plesna tradicija Bošnjaka koji su pristigli iz Bosne u Baranju i ovdje se naselili, jeste složena, šarolika tradicija, koja čuva stare plesove i stari stil. Ona je u stanju asimilirati u sebe novije utjecaje, a istovremeno vidni su na njoj i modni utjecaji najnovijeg vremena koji je pojednostavljaju i ujednačuju. Pored starog stila kojeg karakteriziraju plesanje u zatvorenom kolu, počimanje u lijevu stranu i starinski način vezivanja, nakon prvog svjetskog rata pojavio se i novi stil srpskih plesova koji se plešu u otvorenom kolu, počinju u desnu stranu i koriste jednostavno hvatanje za ruke. Miješanje dvaju stilova dovodi do otvorenih kola, do nesigurnosti smjera pri počimanju plesova, te do mnogobrojnih, mješovitih i privremenih načina vezivanja. Glavni elementi bošnjačkog stila plesanja, kao što su blagi titraji koji kreću prema gore, brzi, sitni koraci na punim stopalima, čvrsto na stopala pristižuće truskanje, ravno držanje tijela, suzdržljiva improvizacija u plesu nadopunili su se sa stilskim karakteristikama seoskog i gradskog načina plesanja srpskih vojnika iz raznih krajeva. A to su laki titraji koji kreću prema dolje, dinamični koraci koji se u prostoru više kreću, ukršteni koraci na polustopalima, odvajanje nogu od zemlje, držanje tijela uz malo savita koljena, podignute ruke savite u laktu ili dolje spuštene ruke, i samo kolovođi dopuštena improvizacija. Neko vrijeme ova dva stila mogu živjeti jedan pored drugog, ali uzajamno se deformiraju i to na račun propadanja plesa i umijeća plesanja. To se odnosi pogotovo na razdoblje iza drugog svjetskog rata. Promjena plesova ukazuje na put od vezanih, tehnički težih starih plesova s jednostavnim kretnjama i prostornim oblicima prema nevezanim, tehnički lakšim novijim plesovima sa složenijim kretnjama i prostornim oblicima. O plesovima iz Lukovišća Jolán Borbély1 piše sljedeće: ”Na račun tradicionalnih plesova mjesnog podrijetla, u krugu mladih, s prigodnim obilježjem raširila su se ona novija kola, koja su se iza prvog svjetskog rata pojavila po prvi put u županiji Baranji i između Dunava i Tise posredovanjem srpskih vojnika. Njihovu popularnost proširio je seoski plesni pokret 50-ih g. Dinamična kola s velikim kretnjama, trčećim koracima i poskocima zahtijevaju neznatnu vještinu plesanja, nasuprot starim drmešima sa sitnim koracima. Ipak, njihova je scenska primjena privlačnija zbog prostornog efekta. Kreću se u velikom prostoru, ne samo po kružnici i nemaju određeni smjer kretanja...U Lukovišće su ovi plesovi dospjeli samo sredinom 50-ih g. posredovanjem narodnosnih učitelja, instruktora i nastupima domaćih “južnoslavenskih” ansambala. U plesnom blagu mladih ovi plesovi zamjenjuju mjesna tradicionalna kola.” Situacija - s odgovarajućim promjenama - ista je i kod baranjskih Bošnjaka. Posredovanjem učitelja, plesača, seoskih čelnika, svirača i drugih seoskih ljudi koji se čvrsto vezuju uz tradiciju na nekim je mjestima uspjelo zadržati nestajanje plesova i uopće nestajanje plesanja. Naravno, ne može se sve obrazložiti širenjem srpskih plesova. Naš se teritorij nalazi na raskrižju između Srednje-Europe i Balkana, mnogo puta je mijenjao svoga vlasnika, a putem svojih doseljenika mnogo puta je počeo novu stranicu i u povijesti plesa. Švabi i Bunjevci, Srbi i Bošnjaci, Šokci i Sikuljci, Hrvati i Mađari, Slovaci, Rusini i Rumunji živjeli su i žive u Južnoj 1 Borbély Jolán: Lakócsa táncai. Sokszínű hagyományunkból. I. Szerkesztette Lányi Ágoston–Olsvai Imre. Budapest, 1973: 13–73.

Mađarskoj. Za ovo je dobar primjer mnogonacionalna Baranja. Pored dolaska i odlaska raznih nacija kao faktor formiranja plesnog materijala pojavljuje se i urbana sredina sa svojim gradskim, gospodskim plesovima. Pečuški Bošnjaci koji su do nedavno živjeli u budimskoj četvrti grada održavali su rodbinske veze sa žiteljima okolnih sela. Oni su pak dolazili u grad na vašar i tržnicu. Bošnjak iz Ate koji se bavio gajenjem povrća trgovao je sa Švabima iz Vokanya i Ujpetre, i s Mađarima iz Kistotfalu. A onda tu su još i proštenja, vašari, svadbe... Cijeli red raznih utjecaja. Glavni oslonac svake nacionalne manjine u borbi za opstanak jeste materinski jezik, škola i vjera koja sa svojim moralnim zakonima štuje tradiciju. Sve ovo, sa strane službene Mađarske, vladajućih ideologija, sebičnog i glupog birokratizma bilo je napadnuto u prošlosti i prouzrokovalo je velike gubitke. Folklor nije cvjetao tamo, gdje su za hrvatsku riječ dobivali batine. Današnje stanje plesova karakterizira opće propadanje. Predstavnici one generacije koji su na selu plesali još u prirodnim okolnostima više ne žive ili ih ima sve manje i manje. Današnja je srednja generacija u boljem slučaju naučila plesove u kulturnoj grupi. Sretniji je onaj dio današnje mladeži koji je naučio plesove u pečuškoj Srpsko-hrvatskoj (kasnije Hrvatskoj) osnovnoj školi i gimnaziji. Djeci i mladeži mnogo znače gradske plesačnice glede ponovnog učenja plesova, ali to ipak ne može zamijeniti raspadnute seoske zajednice. Pedesetih godina nestalo je Okretanje i Dunje ranke, 60-ih g. Romanska i Todore. Rijetko se plešu Drmavice i Tandrčak. Ostalo je Kolo, plesovi u paru, Jabuke i plesovi srpskog podrijetla. Prestalo je pjevanje pri plesanju. Međutim, kao novi elementi pojavili su se razni srpski i makedonski plesovi koji su se naučili u školi, folklornom ansamblu ili u plesačnicama. Privlačne, šarolike, te mnogo puta egzotične melodije (neparni ritmovi) ovih, i plesovi koji se sastoje od jednostavnih do virtuoznih koraka od 70-ih g. postali su popularni ne samo u krugu narodnosne mladeži. No ipak, ne postoji nikakva veza između Kola (koji je i danas svačiji ples) koji se svira i pleše u balu na proštenje i između ”upućenih” plesova (kao što su istočno-srpska Šestorka ili makedonska Crnogorka koje poznaju najčešće članovi plesnih ansambala). Jedina je veza da ih svira isti orkestar. Nažalost, prelaženje/predavanje plesnog znanja s generacije na generaciju u najviše je sela prekinut; plesanje je postalo nezanimljivo, a znanje plesa bezvrjedno. U drugom pogledu čuvanje i očuvanje običaja traje sve do današnjih dana. Prije nekoliko godina na zarukama Milice Kundar iz Kukinja svirao je mjesni harmonikaš Ivo Grišnik; u svadbi Tibora Bošnjaka također iz Kukinja drugog dana popodne nevjestin ples su otplesale ”maske” obučene u stare babe (u dronjcima, krpama); na svinjokolji kod Božanovićevih u Udvaru također su se pojavile ”maske” (pokladni prikupljači darova); čika Marko Udvarac iz Ate pucao je lovačkom puškom u zrak kada mu je orkestar svirao omiljenu pjesmu; vršendski Cigani još i dan-danas odlaze na proštenja u Semelj, Pogan i sa svojim lošim gitarama, s uzicom pričvršćenim violinama sviraju bošnjačkom stanovništvu. Ipak, to su samo odjeci jedne stare, šarolike i cvjetajuće kulture, koja stjecajem okolnosti sve brže odlazi u zaborav.

POVIJESNI SAŽETAK PROŠLOSTI SELA ATE Iz arhivskih podataka i rukopisnog rada posljednjeg ovdašnjeg učitelja, Ladislava Matušeka, možemo dobiti skiciranu sliku o povijesti Bošnjaka iz Ate. „1696. Ata, županija Baranja. Mjesto je udaljeno od Pečuha 1 1/2 milja. Ima ukupno 29 jutara oranica, plodnih i neplodnih teritorija. Zemljišta ima. Selo je pripadalo privatnoj blagajni cara. Posjedovao ga je vlastelin Csanády kojem su plaćali godišnje 5 forinti i 50 dinara. Turskom gospodaru Hasin Agi davali su desetinu od žitarica, a Njegovom su Veličanstvu kasnije davali porciju (porez).” „1709. U selu živi šest “rackih” kmetova, imaju tri zaprege za plug. Te su ispred kuruca prenijeli preko Drave, u Slavoniju. I sad tamo žive, imali su dobre vinograde na Bregu. Opustjeli su, nitko se ne brine o njima u ovom ratu.” „1734. Svjedok je Antun Križić iz biskupskog Nijemeta, otprilike je 62 godine. Dobro poznaje granice i znakove između pustare Ate i sela Biše i stoga, što je rođen u Ati, te je tamo živio otprilike 20 godina sa svojim roditeljima. Za vrijeme Turaka i do ponovnog osvajanja stalno je u Ati živio, i napasao - oprostite zbog izraza - svinje i druge životinje.” „1746. Žitelji novonastanjenog sela Attya: Marko Rigonić, Blažin Kovačić, Đuro Belerić, Czamar Margo, Ivan Vrbanac, Ivo Štandovar, Ibrahim Tandić, Stanko Šterbenac, Ivan Štandovar, Vidna Sečar. Svi su došli iz Bosne i dobri su podanici.” „1943. U selo se uselilo 10 doseljenih obitelji iz županije Szabolcs i Hajdú (OMCSA-doseljenici). To su mnogobrojne obitelji, uvijek su bili jako siromašni. Svakidašnji su kruh zarađivali nadnicom.” „1945. Oslobođenje je donijelo nov život u naše selo...Na podjelu je došlo zemljište nekoliko njemačkih obitelji, ali je to na višu naredbu obavilo bilježništvo iz Salante. Ratni strah sve više nestaje...Rujna, godine 1945., utemeljena je partija. Većina se ne može smatrati ozbiljnim članom. Unatoč opomeni partijskog sekretara pokušali su postupiti nezakonito. Jedino ih je to vodilo u partiju, da imaju mogućnost zahtijevanja zemlje i sada, kao ljudi s mnogobrojnom obitelji, mogu dobro iskoristiti ovu priliku. U Ati nije bilo mogućnosti zahtijevanja. Afera nekoliko njemačkih obitelji, koje su sumnjičili s Volksbundom, kasnije se raščistila. Bila je to kleveta.” „1949. Sve više čujemo novu riječ: kulak. Kod nas je bilo nepoznato pravo značenje ove riječi. Na listi kulaka su se nalazili: Marko Horvat (Cili), Mišo Štandovar (Ulesa), Ivo Horvat (Lovro), József Tamcsu, András Hódosi...Za vrijeme kada je Horvat bio je predsjednik savjeta, karakteristični su bili obvezatni otkupi, naplaćivanje poreza, čišćenje tavana. Poreznik Kovač bio je čudovište ovog kraja. Nije znao za pomilovanje. Ljude je sakupljao na ulici, otpratio ih je kući i isprešao iz njih i posljednji filir. Za 50 Ft prodavao je hranjenike, za 200 Ft rogatu stoku.” „1952. Godina je dobro počela: dobili smo poštanski ured.” „1956. Utjecaj revolucije osjeća se i u selu Ati.” „1957. U selo su uveli struju, iako ju 1/3 stanovništva nije povoljno primila, ističući konzervativnost: “ako su naši stari mogli živjeti bez nje, možemo i mi.”” „1960. 23. rujna održala se svečanost uoči predaje doma kulture. Nastupili su djeca i dvije omladinske grupe, s mađarskim i “južnoslavenskim” programom. Ovdje smo se prvi put sreli s poznatim i priznatim narodnim tamburaškim sastavom Antala Kovača, koji je svojom izvrsnom svirkom zabavljao publiku sve do zore. Vrhunac večeri i programa bio je zbor bošnjač48

kih snaša, te “južnoslavenski” ples koji je uslijedio.” „1961. Utemeljena je poljoprivredna zadruga. Bilo je jako teško uvjeriti bošnjačke poljoprivrednike da stupe u nju.” „1964. Sprovedeno je ujedinjene zadruge sa zadrugom iz Egraga. Sve više se javljaju znakovi pasivnosti i nemarnosti...S ujedinjenjem se i plaća članstva se snizila s 32 Ft na 22 Ft.” „1965. Od siječnja prestao je rad samostalnog seoskog vijeća u Ati, konačno su ga priključili egraškom.” „1974. Viši su razredi, pokretanjem okružnih škola, iz Ate dospjeli u Egrag.” „1976. S odlaskom u mirovinu učiteljice Katalin Gábriel prestao je i rad nižih razreda u Ati.”

ZAHVALE U prvom se redu zahvaljujem onim starim ljudima i ženama koji su se na večernjim ”divanima” prisjetili prošlosti i starih uspomena; pokojnom Ladislavu Matušeku, učitelju koji mi je najviše pomogao u ovom radu; Ruži Begovac, rukovoditelju Etnografskog odjela muzeja J.Panoniusa; onima, s kojima sam dugo godina zajedno prikupljao materijal: Antušu Vizinu, Ivi Grišniku, Miši Šarošcu, Branku Čatiću. Hvala Antunu Vidakoviću što sam s njegovom pomoći mogao realizirati svoje prvo prikupljanje, hvala bivšem DSJS-u koji me je u početku materijalno potpomagao. Posebna hvala Vesni Velin za savjesno prevođenje i brigu oko hrvatskog teksta.

GIRLS, COME AND JOIN ME IN THE DANCE THE DANCES OF BOSNIAN-CROATS OF PECS REGION

Szalรกnta/Salanta/Szalanta

INTRODUCTION The Bosnian Croats arrived in several waves in county Baranya at the end of the 1600s and at the beginning of the 1700s. Being Catholic, they were led here by Franciscan monks. They found a new home in the settlements of the region, which were established during the Middle Ages, but which became uninhabited due to the wars with the Turks. (Here is the list of villages in Hungarian: Áta, Kökény, Németi, Pécsudvard, Pogány, Szalánta, Szemely, Szőkéd, Szőke, and in Croatian: Ata, Kukinj, Nijemet, Udvar, Pogan, Salanta, Semelj, Sukit, Suka.) The Bosnians brought developed animal husbandry and vegetable farming knowledge with themselves, which is shown by their nickname kupusari, i.e. cabbage men, given by the people of the neighboring Sokac villages. They have been selling vegetables as well as pickled cabbage in the biggest covered marketplace of Pécs ever since. Elderly ladies still wear their folk costumes, so they can easily be recognized and typified by their skirts and scarves. A short summary at the end of the book gives a description of their history, and shows how they kept their language, their Catholic religion, and folk customs up to the present. We could rely on the works of great predecessors while studying the dances and the dance culture; the methods for the study had been laid down by researchers both of Hungarian dan ces (predominantly in the prominent works of Martin György) and of dances of our southern neighbors (led by the Janković sisters and Dr. Ivan Ivančan). The fact, that we could do our research on a living tradition made our job easier (though this tradition is not complete any more in most areas). However, what posed difficulties was that it is a multilayered material consisting of numerous dances, which have been systematically collected only lately (from the 1970s). In this booklet we set down to describe the dances and the dance culture as well as to establish the interferences between the ethnic minorities that had an impact on today’s manifold dances. I did not wish to write these pages for a specified audience or with a specific purpose. The only thing that drove me was the gratitude I owe to a small ethnic group, which has always welcomed me as their own son, and from whom I learnt the natural goodness of man and the respect for the valuable traditions of the past. Therefore, the urge to write came from within, just like when the inner self gets people to form a circle and start dancing and singing as the tamburicas and the accordion begin playing inside or in the courtyard of the local pub. Girls, come and join me in the dance…

DANCE CULTURE AND DANCE EVENTS From the turn of the 20th century until the 1950s the most important event for the young for a dance was the Sunday afternoon dance. It started at 3pm or 4pm except for the season of Advent and Lent. Depending on the season, the dance was held either in one of the rooms of the pub or in its courtyard. Younger men gathered with the older ones in the bar. While the elders were playing cards or chatting, the youth were singing or got local musicians to play music for them. Bagpipes were used predominantly until the 1920s; after that period tamburica bands ruled the scene, sometimes led by a violin, but recently by the accordion. If none of these were available, a harmonica could also accompany the singing. Girls, elderly ladies and other relatives were not allowed into the bar; they had to stay in another room of the pub. Before the dance, and in the intervals the first songs were slow ones (U livadi pod jasenom...) and people stepped slowly at the rhythm. After that a quicker song followed (Hajdemo se u škovrt okretat’..., Hajd’te druge da se okrećemo...), at the rhythm of which they stepped along a circle or spun while holding each other’s hands or crossing the arms. While the youth and the musicians were withdrawing from the bar they were singing the popular Bećarac. The first dance was always the Kolo. Usually, three boys began dancing it holding each other on the shoulder, but the girls joined in nearly immediately. Kolo was danced in a closed circle, the boys holding each other’s hands, standing in front or behind the girls, while the girls put their hands on the shoulders of the boys. The circle moved to the left, first with simple, then with more complex steps (heel klicks, cross steps); sometimes a boy dragged the circle in making a derrick-do. Funny yells, sarcastic remarks, impromptu short poems were shouted in the meantime. The leader of the Kolo signaled with shouting when he wanted a change (Hajdte u kolo!; Kolo sviraj!; Drmaj se!; Ðeco, na jednu stranu!). The music became faster and faster. The most difficult motifs came at the end. The whole dance could easily last 20-25 minutes, depending on the dancers’ needs or the musicians’ skills. According to the wishes of the dancers either couple or triple-people dances followed the Kolo. There was never a set order of the dances. The change was for the sake of variety (here is an example: Kolo, Tanac, Ranče, Jabuke, Na dvi strane kolo, Kolo). The dance went on until sunset in 1-2-hour sections with ½-1-hour intervals. The participants then went home to have dinner, after which they returned and continued the party until midnight. The youth could also dance while chatting in front of the houses in the evenings during the warm summer months. The mud stove in front of the old school in Kökény was the favorite meeting place for young and old. The old were sitting and discussing economic topics, while the talk of the young was centered around the topic of finding a partner and dating. A good singer would start the singing. The old also joined in. If there was a harmonica or tamburica around a dance would start quite soon. The local piper, Kloćo, was occasionally invited, who would play for some cents until 10pm (which was the obligatory time to return home). Dancing events for the elder ones were weddings, wine-picking and pig slaughter at the time of carnival. Their most favored dances were Kolo, Tanac, Todore and Dunje ranke. At a wedding, around midnight, when the younger ones were not that active, the elders called the piper and danced the old dance called Lele, dunje ranke, to sviraj meni! as a show. The piper, being at most places the only musician in the village, was of high respect. At the weddings at Áta and Szőkéd a pillow was placed on the dowry chest of the bride, and the piper was sat there to play 53

for two whole days. There was always a chance for a dance besides singing old ballads in the season for corn husking or at the spinning mill (prelo). In the 1920s children, who naturally were not allowed in the pub, gathered at the house of Lukács Márján after supper. Every child paid 10 fillér to the musician playing the tamburica; this children’s dance lasted until 9pm. In the 1930s children also danced to harmonica music played by their fellow, Bosnyák Mária (Puppina). St. Stephen’s Day dance at the Sarlós Inn, in Pécs, by the road to Mohács, was a wellknown one, where the inhabitants of Hungarian, Swabian, Bosnian and Sokac villages (though separately) went on a razzle. In the courtyard of the inn Kolo was danced in a huge circle. The event served as a place for looking for mates, and the young ones often met their future partner there. A similar event in Pécs was the Peter-Paul’s day saint’s day at the Schmidt Inn by the road to Siklós. There was a special mass in the cathedral on that day, and the party went on until dawn at the inn, which was a gateway in the south of the town. Dancing skills were of great importance for men in those days. Even if a lad came from a poor background he could marry a wealthier girl if he could sing and dance well (especially if the girl was not peculiarly pretty). Dances were generally held at every church holiday as well as other special occasions, such as engagements, weddings, christenings, or when joining the army. Today people dance only at weddings and church saint’s days, at carnival, Easter or vintage balls. Spontaneous dances (like at evening chats) are not heard of any more. At some places a so-called Day of the Old is held in winter, when the elderly have a party enjoying themselves. The inhabitants of villages are of different minorities, and rapidly assimilating. A folk- dance ensemble rarely presents a show in the community center nowadays. Although this study does not focus on bands and musicians, we would like to note some, who, at dances and weddings, played the beautiful pieces so assiduously. There are numerous legends about their knowledge, their naughty deeds and other doings. Here is a list of them: Pávkovics István (Patak or Stipo), fiddler, born in Mohács, but of Pécsudvard, and his band; Kovács Antal (Tončika) from Mohács, tamburica player, and his band; The Berger family band from Alsószentmárton; several tamburica bands from Mohács and Versend; Zsupán Antal (Tunka) from Szemely. The pipers: Klárics Márján (Ðeda Mida) from Birján; Ardai József (Jozo) from Dráva keresztúr; Bárácz György (Đuro) from the island of Mohács; Kloćo Ðurak and Marcika from Kökény; Andrija from Szőkéd; Kajade and Pavko Štandovar from Pogány; Dik Tomika from Borjád; Marko Ðedin from Pécsudvard.

THE GROUPING OF THE DANCES The dances may be grouped according to several aspects: based on features of form; based on historic emergence (in chronological order); based on originality or imported features. Based on form features we differentiate the following: 1. Circle dances (Kolo, Drmavica, Okretanje,...) 2. Couple dances (Tanac, Ranče, Pačići) 3. Three-person dances (Todore, Jabuke) The circle dances are danced both by men and women. The couple dances are done by man-woman or woman-woman. Finally, the three-person ones are danced by one man with two women. Based on chronology the grouping is as follows: 1. The old layer (the dances before the first world war) 2. The dances emerging between the two world wars 3. The dances which came to be known after the second world war We could reconstruct the dances back to the beginning of the 20th century – the interviewed persons (and through them, their parents) could recall memories about this time span. The dances at the turn of the 20th century comprise culturally the old layer. They are as follows: Kolo, Tanac, Todore, Drmavica, Dunje ranke, Ranče. Then, the period between the two world wars is characterized by ‘organic take over’; dances solely became part of the culture through being changed by a specific tradition, consequently following that style and taste. These ‘taken over’ dances are recognized today as ‘own/ original’ ones; their stylistic features are equal to the ones of the old group’s. (Kukunješće, Rotkve, Srpsko kolo, Trojanac, Pačići). After the second world war the framework of the peasant lifestyle began to fall apart; consequently, after a short flourishing period, the folklore also was on the decline. So, dances which appeared in that era are the inorganic shoots of the culture; their original features are deformed, but the tradition is not able to adapt them; recently, due to the dance ensembles and dance houses for folklore dances certain popular dances replace the old ones or completely distort the old style. Dances which fall into this category are the following: Bugarsko, Hajd na levo, Momačko, Čačak, Šestorka, together with some Macedonian dances. Deciding whether a dance is ‘taken over’ or not is a most problematic one in the case of the Bosnians, as this ethnic group has met or even lived together with several south-Slavic or other ethnic communities. The Turkish rule saw several waves of migration, which hugely affected even the Croatians living in the motherland of Bosnia (the supposition cannot be dismissed, that the Bosnian ethnic group had spent some time in today’s Slavonia before moving on to settle in Baranya county). The folklore traditions of the neighboring Sokac settlements also have made an impact on the Bosnians (relationships through kinship, markets, church’ saint’s days). Furthermore, it is probable, that the extensive movements of the music bands of 55

Baranya and other Serbs have influenced them (exchanged dance tunes and steps) as much as the Hungarians and Germans who were living in the same area. The interaction is markedly noticeable by the great number of dances, dance names and melodies also found with other ethnic groups. We must note here how difficult it is to do research in this field as we encounter different dances by the same dance name with different ethnic groups, or they dance the same dance to a different piece of music, or only the music is the same, but the name of the dance and its steps are different. THE ASPECTS FOR THE DESCRIPTION OF THE DANCES We have used the following aspects when describing the dances (based on Martin György, Dr Ivan Ivančan and the Janković sisters): 1. Name of the dance 2. Function of the dance (its position in the dance order; group or show dance) 3. When it was performed 4. Dancers (men/women, young/old) 5. The way of holding each other 6. Formation, direction of moving 7. Structure of the dance (parts, obligatory-free parts) 8. Steps, variations (motifs) 9. Melody (music, songs, instruments) 10. History (emergence, overtaking, interactions) 11. Points of interest (famous dancers, dances) In the order of the dances we usually proceed from the old to the new ones. We are going to handle this question flexibly, as there are new variants of an old dance, and because sometimes the ordering is not possible at all.

DESCRIPTION OF THE DANCES KOLO It is also known as Veliko kolo, or Kolo na jednu stranu, but the Sokac call it Kupusarsko kolo. It is always the first and closing piece at a dance. The words Ajd’ zaigrajmo! call people to dance Kolo. It is danced both by men and women in a closed circle. In the old days the order of one man one woman was strictly followed, women putting their hands on the shoulder of men (holding a woven handkerchief, maramica, in their right hand, which they sometimes waved during the dance while yelling), the men, standing in front of or behind the women, holding each other’s hands, or sliding their hands into the cloth, serving as a belt, on the women’s waist. Lately, several men (shoulder hold) or women (holding hands or crossing them behind the back) may stand beside each other, everyone with slightly raised hands or arm-in-arm. Kolo always starts to the left and slowly moves left. For bagpipe music occasionally there used to be a short improvisational part (tiny bounces while the piper filled his bag with air and tried some tunes). The tamburica band begins with eight direct beats (signaling the tempo of the dance), then the dance started with simple stepping motifs (1.1). Women can enrich their dance with a motif well-known all over Baranya and Bačka (1.2). Men do a more difficult variation of this motif (1.3), but also perform lots of heel klicks, stamping and cross steps in the free part of Kolo, which starts after a change in the musical tune (new tune). After this, the stepping motif may return for the sake of rest, then the improvisation again, but with an increasing speed. This is signposted by a yell for the piper from Kökény: Oj gajdašu, živina ti prste, Zar ne vidiš, kako noge krste!

Hey, piper, damn your fingers Can’t you see, our feet are getting tangled!

Marcika, Kloćo, Pöttyös used to be pipers in Kökény. There is a rule concerning the enrichment of Kolo as well as all Bosnian dances: both feet must not be in the air at the same time. It should be danced with small steps, on the whole sole, with strong, but not jumping trembles. The men pinned colorful pearls (dronke) onto their hats, the girls wore necklaces made of silver coins (cvancike, križaki), so these gave a rattling sound during the dance. The most important feature of the Bosnian dance is the tremble (drma) paired with a nice posture. The songs in the Kolo most probably developed from the yells, which, originally, could be started at any time but later were placed on a certain tune part (e.g. Alaj volim u kolu igrati). The improvised songs and yells were of considerable importance in the life of the village. Pieces of news, village events, gossip were made public in this way, so there were always lots of bystanders around, who were interested not only in the show but mostly in the transmitted information. The lyrics narrated about married life, love, lovers, the parish priest, office hol ders, musicians or dancers, often in a funny or criticizing manner. Each band has its own Kolo music, which consists of similar tunes or the same tunes linked together in a varied way. This characterizes the whole of the southern areas, called Southern Region (territories named as D musical dialect by Vujicsics Tihamér). The most frequently used tonalities are E and A, as these are the basic sounds of the bagpipe and the 57

tamburica band. This was the oldest and most popular dance with some famous dancers such as Udvarácz Márkó from Áta, who threw his hat into the air while dancing, and it miraculously landed right on his head after one or two beats. Wearing the hat on one side a bit signaled a party man, who loved dancing, bećar, (also the favorite of women). DUNJE RANKE This is the favorite dance of the elderly. It consists of a Kolo for men and women (the first part) and a couple dance (second part). In the first part the dancers step to the left and right in a closed circle while joining with the Kolo hold (2.1). For the second part of the tune the men make a half turn with the woman on their right to the right and a half to the left (2.2) returning to the beginning position of the closed circle. They use the Tanac hold when turning (the woman’s hands are on the shoulder of the man, the man’s hands are on the woman’s waist). Today there is a circle dance with a similar melody and of the same name performed in Serbia and the northern parts of Croatia (Dunje ranke, Duneranka). The Serbs in Hungary know it as a circle dance, too. However, the Bosnian Dunje ranke is slower, sometimes accompanied by polyphonic singing, a dance half-way between the Kolo and Tanac for the music of a piper. The persons who described it from Áta, Pogány, Szalánta, all categorized it as a very old dance, of their grandparents’ time (referring to the 1880s). Therefore, it cannot be grouped as a newly ‘taken-over’ one (unlike the other Serb origin ones, which spread among the Hungarian Serbs and Croats after the occupation of Southern Region by the Serbs from the beginning of the 1920s.) The dance structure itself is a rarity (the first part: closed circle, the second part: partner dance). A Serbian dance called Srpkinja has similar structure, but it is for well-known musicians’ music and choreography (I. Bajić and N. Vulko Varadanin) from 1902. (Bartók Béla recorded the music of Srpkinja as folk-dance music by phonograph in Temesmonostor in 1902, though its author was a fellow student of his at the Music Academy in Budapest…) If we search for similarities, we find the wedding dances of the Croats by the river Dráva. There the prescribed Kolo form is broken by the two Kolo leaders taking the bride (or another woman) from the line into the middle of the circle dancing a partner dance with her there. Dunje ranke danced by the Bosnians represents the transformation period from Kolo to the partner dance; we suppose there was a similar process in the case of Tanac as well. TANAC The most favored partner dance is sometimes called Po dvoje. Generally, it is danced by a man-woman couple, but if there is no man available, then by two women. The woman puts her hand on the shoulder of the man (Csárdás hold), while the man is holding the woman’s waist. There is no set formation, though according to one source from the 40s, men and women started it lining up opposite each other. However, at the end of the 19th century, it was known as a circle dance. It has only one basic motif, which consists of two parts: the first is danced bouncing-trembling in place (3.1), the second one is a right turn with trembling steps (3.2). The first part is face-to-face, but in the second part the dancers might shift towards each other’s side a little. 58

In one variation the woman may slightly be turned by her waist in the first part. And for the whole tune of the second part a full circle might be done; we have examples of halving this (changing direction is done without a change step). It is allowed for the couples to move in the space a bit. It can be decorated with stamping, foot-swinging. If we study the tune, it cannot be clearly decided if a Kolo melody became independent or a Tanac one integrated into Kolo music. It must be stated, that the main melody of Tanac (Išla snaša...) and one of the tunes of Kolo are nearly the same. By the name Tanac there are several well-known tunes, which shows its popularity (Da sam ptica..., Dođi diko i nemoj..., Da mi nije ljubavi...); the similarity of the latter one to Dunje ranke is striking. Bosnyák Mária (Puppina) from Szemely used to play all of them on her harmonica, on which she performed regularly at the Sunday dances in Pogány. The most probable supposition is, that Tanac, as a partner dance, might have evolved from Kolo, due to the influence of other fashionable partner dances, such as Csárdás, around the middle of the 1800s. Similar dances can be found with neighboring minorities (Sokac: the tune Snašo, U tanac; Serbs of Baranya and Tolna: Mađarac, Sečujac; Serbs of Bačka: Cigančica, Po dvoje; Northern parts of Croatia: Čardas, Drmeš; Serbs from Desk: Po dvoje; Serbs around Pest Lepa Nera). It must be noted, that different partner and circle dances exist by the same name by the Adriatic Sea (Krčki tanac, Paški tanac), in the Dinari zone (Lički tanac), and of Crna Gora origin in Serbia (Sitan tanac, Pleti tanac). This implies that the name Tanac is ancient and denotes a partner dance. The dance’s relationship to magic is indicated by starting it with the yell Za kudilju!, so that the hemp should grow higher, as the explanation goes. Consequently, Tanac may also belong to the family of dances classified as dances performed for the sake of a better harvest (like Dučec from Posavina, Nebesko from Slavonia), that are also found in the medieval “branle” tradition (see the French “Hault Barrois” branle). The intensified music and steps of Tanac as well as the partner dances always create a heightened atmosphere at a dance; we heard of an instance from the 50s from Szemely, when a lad danced it alone on a chair for a bet. At weddings in Bosnia solely Tanac was danced during the gift giving (fiancée dance). RANČE Ranče, which is also a popular partner dance, is played by the band after Tanac, these days without any intervals between the two. When Ranče is finished, Tanac follows, then Pačići (the latter became popular from the 30s). All three dances have the same hold and the two-part structure. The length of the two parts of Ranče may differ; bands would take this opportunity to make the dance more varied. Dancers needed to adjust skillfully to the changes of the musicians, which created a buoyant mood. The first and third part of Ranče ends with a knee-bend (4.1, 4.3), with the second part being free, concerning the steps and the move in the space (4.2). At the end of the first part the knee-bend may be done twice, depending on the music; but both feet must stay on the ground as a rule (differently from what is spread by dance ensembles in the past 20 years, where, while jumping on one leg, the other heel is raised high). Ranče is a favorite among the Sokac in Baranya county; it is also known with songs, similarly to that of Bosnians. Its tune resembles 59

to the tune of Kolo. Stopping the tune and the music (pause both in the music and the dance) is analogous in Slavonia (Nebesko), in Bačka (Ćućkavo kolo, Ja sam Jovicu), in Srem (Zurka) and in south-western Serbia (Starinski zaplet). Men used to play a joke with their partner and stood on their tiptoes, suddenly standing erect, when they should have done the knee-bend together with the woman. TODORE It is also called: Po jedan put drmavica or Tedu, tededu taken from one of the songs’ beginning line. Todore (5) was a favorite dance of the carnival season but was also danced at weddings or at pig slaughter. One man danced it with two women on his sides. Older, good dancers often chose younger, clever girls as their partners. It has the same hold as Tanac and the steps are equal with the second part of Tanac’s. Adjusting to the tune, the man dances first with one of the women (for the time of a quarter tune), then with the other woman, for the same length of time, but in the other direction. The waiting woman dances the basic step (5.1), but may spin as well. This basic form may change (the man turns more with one woman) lending itself to plenty of funny, playful possibilities. The skillful men “stole” another man’s “waiting” woman more than once; so, one man sometimes danced Todore with 5-6 women. The melody is an old piper one, often with lines of differing length. The songs’ lyrics are funny, witticising, often dirty. Todore is also popular among the Sokac in Baranya county. Similarities are found among the Sokac, Serbs and Bunjevac in Bačka (Keleruj); in Slavonia (Todore, Mista); and in Srem (Todore). The three-person dances are unique among the Hungarian Croats’, Serbs’ and our sou thern neighbors’ dance culture; there are only rare excepts outside the Hungarian zone. Their origin may be searched in the late medieval dance culture (which, together with other impacts, might have been passed on to different minorities by the Austrian-Hungarian Monarchy), or in the culture of the Germans living in the same area. DRMAVICA Folk memory recognizes several, sometimes similar dances under the term Drmavica. The name refers to an important feature of the Bosnian dances, the tremble (drma). Todore is mentioned by the name Po jedan put drmavica, as there is a repeated tremble in the dance. Na dvi strane kolo, as well as Kabanica is meant by Po dva put drmavica (the number 2 in the former one denotes the number of trembling steps taken to the left, while in the latter it means the two jolts, i.e the knee-bend, at the end of the step pattern). Po tri put drmavica is another name for Marice kolo, while Po pet put drmavica for Kabanica (numbers 3 and 5 refer to the number of steps). Kratka drmavica or Dugačka drmavica names are also used for Marice, Kabanica, and Trojanac. The way of counting among folk people occasionally produces something peculiar; Kabanica is also known as Po sedamput drmavica, because, although it consists of 12 beats, but the counting goes to 7 je-dan-dva-tri-čet-ri-pet-šest (these are quaver notes), and -se-dam (quarter notes). We must differentiate two types of Drmavica as for the dance steps, structure and the melodies: the Marice kolo and the Kabanica. Both are danced in a closed circle, by men and women alike, with Kolo hold, stepping either only to the left, or symmetrically, to the left then right. 60

Long verses of songs are attached to both; the names Marice and Kabanica themselves refer to the lyric (Oj, curice, Marice...; or Kabanica od seksera haj, haj...). The motifs of Marice kolo (Po tri put drmavica) (6.1, 6.2) are characterized by the small travelling steps danced on the whole foot, together with the intensive, but small and strong trembles, touching ground. Kabanica (Dugačka drmavica) is also featured by this style, though it contains longer motifs (6.3, 6.4). Marice kolo is considered a Bosnian dance (kupusarsko) by the village Sokac, who are the closest to the Bosnians (as for their settlements, folk costume, dances, songs and traditions), while they view Kabanica as their own. It is mentioned as a Pécsudvard dance (udvarski ples) together with Na dvi strane kolo by people from other villages. Here we should mention some words about Pécsudvard. Stipan Pavković Patak, the outstanding musician, the virtuoso fiddler of the Bosnians lived in the village in the 1950s and early 60s. He and his band were well-known in Baranya county. The Bosnian villages considered his exceptional music as their own. Pécsudvard became the leader and style setter in music and dance culture among the neighboring Bosnian villages during his work. He was a good dancer, too. As he played in many-a-places (eg. in Bačka), the Bosnians got to know several dances through him. Musical parallels of Marice kolo are easily found in Slavonia (Dorata) and along the river Drava. The dance Ime moje in Central Bosnia has a similar tune, which is interesting, as it seems to have been linked to the mother-land. Sitne bole is a Kabanica style dance of the Drava river Sokac. Its melody is part of Patak Drmavica’s tune. The girls in Pogány sang as follows: Mužikaj nam sitne bole racke, da igraju curice poganske! The relationship of the two dances (Sitne bole, Kabanica) are inevitable (common origin, or descending from one another). OKRETANJE Girls used to dance it before the dance began or in the intervals. It reminds us of the Hungarian ‘karikazo’ dance. They either simply hold their hands or cross their hands in front. It is begun by a song, in a closed circle by stepping (7.1), then a faster paced twirl (7.2) follows accompanied by faster singing. These two parts may then be repeated. The numerous verses usually have the same beginning line (Hajdemo se u škovrt okretat; Hajd’te druge da se okrećemo); the lyric may correspond to the lyric of Marice kolo, Na dvi strane or Bećarac. They tend to be of funny, mocking, or love-related topics. This dance is the only one among the Bosnian dances that is performed solely by girls, merely for singing. Several melodies are known, some being a new style Hungarian folk song with Croatian lyric. Its most commonly used form is one from the oldest pieces as for its music and lyric. NA DVI STRANE KOLO It is also called Po dva put drmavica. There is a special tune (most probably originating from Pécsudvard), that belongs to the Bosnian dance Na dvi strane kolo. Some occurrences from the past should be mentioned here, when the left-moving Kolo divided, and moved symmetrically in both directions when the Kolo leader signaled it with the words Na dvi strane idemo!. We find parallel examples of other ethnic groups for the symmetric Kolo, which clearly signifies the 61

kinship. It is danced by men and women in a closed circle with Kolo hold. We differentiate two versions of it. One keeps strictly to being symmetrical in the right-left movement (8.1). The other moves more to the left, than right, and the steps are not direction-symmetric (8.2, 8.3). Quite a lot of lyrics are known for the Na dvi strane kolo. They are interchangeable with the lyrics of Marice kolo, Okretanje and Bećarac. Similarly to Marice kolo, where the 10-syllable-lines are lengthened to 13-syllable-ones by inserting the word Marice, the Na dvi strane kolo lengthens the 10 syllables by the word ‘Hey’ into an 11-syllable line, and the proportioning of deseterac is 4/6. Based on this fact we can place neither Marice, nor Na dvi strane among the oldest dances. Na dvi strane kolo is called Šklecalica by the Sokac from Olasz, and Trusa by people from Mohács. They consider it an old dance and dance it quite similarly. The basic structure of Kolos, namely, two-steps-to-right followed by two-steps-to-left (or two left then two right) is widespread among other Croatian and Serb ethnic groups as well.

BETWEEN THE TWO WORLD WARS Baranya (together with other southern territories) was under Serb invasion between 1918 and 1921. There were musicians among the soldiers, from whom the village youth quickly learnt the simpler, highly spirited dances when the soldiers visited parties in the Bosnian villa ges around Pécs (we know of similar stories eg. in Deszk: the invaders were welcomed by the local Serb band). Naturally, for these dances becoming widespread needed some time. The first tamburica bands appeared during this period, spreading new melodies and dances, gradually displacing the pipers, who rarely left their village. A new line of fashion started in Mohács in the 30s changing the Bosnian and Sokac folk wear. This townlike settlement (Patak came also from here) played a role dictating dance and musical trends, too. TANDRČAK Every village views it differently whether Tandrčak is an old or a new dance (from the 1930s). The hold, the formation in the space and the steps suggest the latter, though. It is danced by both men and women, mostly with lowered arms holding each other’s hand, in a closed or open circle. The motifs are begun to the left (which is typical of Bosnian dances) dancing them symmetrically to the left, then to the right (9.1). Their main features are the quick, small, travelling steps and the occasional virtuoso series of downbeat trembles built on knee-bends; sometimes, for the sake of the show, several steps are condensed into one musical part, though its length would not allow it. Short (two-lined) songs are sung during the dance, analogically to the tune and lyric known in Slavonia. The virtuoso melody of Tandrčak by the local fiddler (Patak or Stipa) is known from Pécsudvard, where this dance was the most favored one. Its musical analogies are found in Slavonia and among the Bunjevac in Bačka; but among the latter ones it was transformed into a partner dance. JABUKE Jabuke was the favorite dance of young and old, perhaps due to its simplicity, perhaps to its three-person nature. Two women dance it with a man placing their hands on that shoulder of him where they stand. Their other hand holds his hand behind their backs. These three-person units formed either a closed or an open circle, lining up behind each other in the dance hall. Sometimes the best dancers led the line, on other occasions this had no significance. The line, while stepping (10), moved more forward than backward, thus moving all around the room anticlockwise. It is a new fad that the units may turn around its nucleus, that is around the man. The structure of the songs correlates to the lyrics of Marice kolo (eg. the insertion of the word jabuke into the 10-syllable line). Jabuke is thought to have appeared in the 1930s. It was brought to Pécsudvard from Hercegszántó by Patak. Jabuke is known by the Baranya Sokac as well, calling it by the same name or Jabučice, Jagodice. A three-person form analogy is the dance of the Gara Bunjevac, Keleruj, or a music 63

analogy from Slavonia, Žita, or the widely known song from the period between the wars with the beginning line Došlo pismo iz Bosne... ROMANSKA Romanska was well-known everywhere, but it is connected by most people to Pécsudvard (perhaps because of its good dancers). It was labelled as a difficult dance, so not many could do it; it is hard to reconstruct it from the fragments we have today. Both men and women danced it, in an open circle, hands lowered and held. The best dancer stood at the left end of the circle. If there was a change in steps or direction, he dictated it. Radics Márkó, the famous dancer from Pécsudvard, could perform it doing the trembles in the most beautiful way (sitno) and with lots of improvisations. It was danced either symmetrically (11.1) or only to the left. The tune of Romanska was one beat longer in Kökény, which needed one more knee-bend (11.2). That tune is slower, it resembles a piper’s play whereas the Pécsudvard tune is much faster, probably because of the violin. The following yelling-like line, sung for a tune, is also from Kökény: Aj, sviraj racki, da igram Romanski!

Play music in Serbian style, I dance Romanski!

Romanska shows kinship with Drmavica among the Bosnian dances. KUKUNJEŠĆE Kukunješće was already danced around 1925 in Pogány. Today it is one of the most wellknown and popular dances in Baranya county, what is more, it is known by Hungarians in Bačka. Unlike the Bosnian dances, it starts with the right foot to the right. Men and women dance it with lowered, held hands, in an open circle. It moves with running steps, but the ori ginal motifs have transformed into something of a tremble, or very close to the tremble (12.1), and there is a motif in which the left leg starts the right move (12.2). It may be decorated with contra stamping steps or cross steps, which resemble the original Serb motifs. The bands play it with numerous melodies in Baranya; one of them starts like a march (the Kukunješće melody of the Serbs around Budapest is not known in Baranya). These melodies do not have much in common with the ones in Serbia. There was no singing during the dancing, except for one yelling-like verse: Alaj igram, alaj znam, Kukunješće da igram, Sitnu, malenu, Ne uzimaj za ženu.

But I am dancing, I can do it I am dancing the Kukunješće Small ones Don’t marry me.

It is widely spread in today’s Serbia. It is called Kokonješte or Kukunješ, but its style is hugely different, being the closest to the well-known Moravac. 64

Kukunješće is an excellent example for the interaction between the people of the Carpathian basin. The name stems from Romanian (meaning a young boy), it was transmitted by the Serbs to Baranya, where the gypsy musicians of Mohács played it to the Bosnians and Sokac (who are Croatians). ROTKVE The old call it Rotkve based on its lyrics (Rotkve, rotkve, rotkve, na tavanu rotkve...), but at some places it is called Hopa-cupa. A dance called Zaplet in Serbia and along the river Maros equals the Baranya dance, as the hold, and space formation are the same as in Kukunješće. Among its motifs we find ones close to the original (13.1), (danced mainly by the old), and new ones (13.2). It starts to the right, moving also to the right, like all the dances taken from the Serbs. Many verses are sung for its simple melody. A lot of these are identical with the original Serb version (eg. Hopa, cupa, skoči, da ti vidim oči...). It is widely spread among the Hungarian Croats and Serbs, similarly to Kukunješće and Vranjanka (Srpsko kolo). It was popular among the girls in Áta in the 1950s, but the boys had to be dragged in. TROJANAC Trojanac known in western Serbia would not be recognized by those who meet it these days in Baranya. There a flutist used to play it, here the melody played on the tamburica or harmonica got quicker, more ornamented and longer: today the name Četvoranac would suit it (as Trojanac refers to the three repeated tunes and dance motifs). The rule of starting it to the right is not always applied, but the hold and the space formation are identical with the other Serb dances. The extremely fast music is matched with a simply structured dance. Its essentials are the five “upbeat “ trembling steps. Two variations are known: symmetric (14.1) and only to the left (14.2). Recently a new choreography came to life (with movements inward and outward, to the right and left and with raising the hands), but the old do not dance it. Good dancers are allowed to improvise instead of the trembles. Its emergence is dated back to the 1930s. Baranya is the only place where it is danced in Hungary. Outside western Serbia we can see it around the area of Šumadija, Pomoravlje and Podrinje. SRPSKO KOLO The 7/8-beat-melody (Šano, dušo...) took a long way (figuratively as well) from Vranje, southern Serbia, until it reached its recent, nicely developed 6/8-beat-version of the Mohács tamburica bands. The Serbs along the river Maros call the intermittent melody Žikino kolo, or Vranjanka, but the Hungarian Croats and Serbs do the same type of symmetrical right-mo ving dance as it is performed in Baranya county for the music of Srpsko kolo (15). This dance does not resemble the original of Vranje, rather it is related to Serbian dances called Jovančica (Jovanke, Stojanke). Besides the lowered-hand hold we sometimes notice a slightly raised and elbow-bent hold, which is the hold of town dances in Serbia (gradske igre). It was a favorite 65

of all ages due to its simple step. It was also called Devojče, Radojče after the lyrics of its songs. PAČIĆI Most probably it was in the 1930s when Pačići (threatening, pointing/displaying) spread. It is danced in two parts, by man-woman couples with Tanac hold, without set formation. The first part is a threatening one, with clapping, the second is identical with Tanac ‘s second part, which means that the couple turns along a whole or semi-circle (in the case of the latter one there is also a change in the direction) (16). Many parallels can be drawn to Pačići. Its western European origin is documented. It is danced in areas where the civic dance fashions (German or Polish) had an impact (often spread by the local German minority). So, it can be found in Slovenia, Bačka, among the northern Serbia Hungarians, the Székely in Bukovina (both in Hungary and at the Lower-Danube regions). The Baranya version resembles mostly the Mazuljka dance of the Bunjevac, but the couples move less in the space. Pačići was a mid- or end-of-party dance, similarly to the other new dances. Bands played it in the same block as Tanac and Ranče. The young preferred it, the old did not.

OTHER DANCES The dances below are not known widely, their origin is not proven, consequently they are at the periphery of the dance culture. Dere: known only in Pécsudvard; with songs from the area around Zagreb and Slavonia, the dance being similar to those ones. Repa: mainly the dance of children; it is identical with the one danced and sung in Croatia. Hajd na lijevo: close to the Slavonian form. Doktore: akin to the one in Slavonia. Farbačica: danced in a way commonly accepted by Croats and Serbs in Hungary, starting with the song beginning Kad se cigan zaželi medeni kolača... Bugarsko: also known as Zaječarka; derives from Serbia, spread by the folk movement after 1945. Srpkinja: danced quite similarly to the original choreography, without a song. Two more dances were also mentioned by our sources: Milane (probably a version of a Serb town dance) and Rokoko (known in Bačka and Slavonia). We are not going to list the dances (being the frequent dances of parties) spread by the dance upheaval in the 70s, nor the ones from Hungarian and German cultures (waltz, polka, csárdás). Some sources vaguely remembered of dances with instruments, using sticks, but it may be assumed, that they were taken over by the Bosnian shepherds from Hungarians.

THE CONCISE DESCRIPTION OF THE BOSNIAN DANCES AND THEIR RECENT STANDING The dance tradition of those Bosnians who settled down in Baranya county is a complex one. It kept the old dances and dancing style as much as it was able to assimilate the new influences. Nonetheless, it is affected by the simplifying and standardizing trends of recent times, becoming a truly multi-faceted dance tradition. Alongside the old style of the closed-circle dance, the moving to the left, and the old way of hold, the new style of Serb dances appeared after the first world war with dances starting to the right, in an open circle, using much simpler hand hold. The mixture of the two styles resulted in the ambiguous starting direction, the open circle, the various, mixed or transitional holds. The old Bosnian dancing style - characterized by the upbeat tiny trembles, the full-sole, quick, small travelling steps, strong jolts, the foot’s connectedness to the floor, the erect posture from the knee upwards, and moderate improvisations - is supplemented by the village and town dancing styles of the invading soldiers, who came from many areas. Typical features of the latter one are the downbeat slight trembles, spirited steps moving fairly much, cross steps danced on half-sole, the feet leaving the floor, moderately bent posture from the knee, the elbow-bent raised arms, or lowered arms, improvisation allowed only for the leader of the Kolo. The two styles lived side-by-side for a while, but equally deformed each other proportionally to the decline of the dances and dancing skills. This dominantly happened after the second world war. There was a shift from the old-style dances using set, technically more demanding, simple motions and space forms towards the freer, technically easier, more difficult motion and space formations. Dances from Lakócsa are described by Borbély Jolán as follows: “At the expense of traditional local dances, the youth occasionally dance those newer Kolos that first appeared via Serb soldiers in the area between the rivers Duna and Tisza and in Baranya county after the first world war. Their fashion was strengthened through the village dance movement in the 50s. The simple, running, hopping steps, together with the travelling, buoyant Kolos require less dancing skills than the tiny-stepped, old trembling Kolos. They suit better for the stage from the point of view of a show. They move along a big space, not merely along the arc of a circle, they have no strict direction. These dances were imported to Lakócsa by teachers from other areas, or instructors, or touring southern Slavic ensembles. Therefore, they replace the traditional Kolos in the young minds.” This account is also true of Baranya Bosnians with some modifications. Successfully delaying the disappearance of the old dances and dancing as such, was due to teachers, folk dancers, village prefects, musicians, and other village people sticking to their traditions in some settlements. The decline may not merely be explained by the spread of the Serb dances. Our region is a meeting point of the Balkan and Central-Europe. Consequently, its holders and settlers changed from time to time, beginning a new phase for the dances on each occasion. Swabians, Bunjevac, Serbs, Bosnians, Sokac, Székely, Croats, Hungarians, Slovakians, Rusins and Ro68

manians have lived in the Southern Region, and this multi-ethnicity is symbolized in Baranya as well. Besides the coming-and-going of different nationalities, the civic development also shaped the dance material with its own dances. The Bosnians used to live in the so-called Budai part of Pécs, and were related to the neighboring village people, who came to market to the town. The Bosnian vegetable farmer from Áta traded with Swabians from Vókány, Újpetre and Hungarians from Kistótfalu. Not to speak about the church saint’s days, markets, weddings. Influence upon influence. The upkeep of every minority depends on its mother tongue, its school, and its religion, which honors tradition with its moral rules. All these were immensely attacked in the past by the governing Hungarians, prevailing ideologies, selfish and silly bureaucracy. Folk customs could not flourish where one was beaten up for speaking Croatian. At present, dances are on the decline. There are only a few members of a generation who danced in natural surroundings in the villages. Even today’s 40/50-year-olds learnt the dances in their spare time in the cultural center, and some of the few young in the Serbo-Croatian (later Croatian) primary and secondary school. Town dance events (dance-house) mean a lot for the children in relearning the traditional dances, though cannot make up for the village community. Okretanje and Dunje ranke disappeared in the 50s. Romanska and Todore followed suit in the 60s. Drmavica and Tandrčak are rarely danced today. Only Kolo remained together with couple dances, Jabuke and the dances of Serb origin. Singing during a dance also vanished. As new components, different Serb and Macedonian dances appeared, which are learnt in the school or dance-houses. These have attractive, colorful, often exotic musical world (uneven rhythms), lending dancing opportunities from the simple to the virtuoso, and became popular with not only the youth or non-minority people. However, there is no connection between the Kolo at a village ball (being everyone’s dance) and the eastern Serbian Šestorka performed by the ‘initiated’ (usually members of ensembles) or the Macedonian Crnogorka (where the band is the only common feature). Sadly, the natural inheritance of dance skills has been disrupted, dancing skills becoming worthless. From another aspect though, keeping the tradition has not died. Some years ago, Grisnik Ivo played the harmonica at Kundár Milica’s engagement party in Kökény; at the wedding of Bosnyák Tibor in Kökény elderly ladies, dressed as men, in rugs and masks, danced the bride dance; at a pig slaughter in Pécsudvard, at the Bozsanovics’ masks, danced the bride dance; at a pig slaughter in Pécsudvard, at the Bozsanovics’ masqued men appeared (carnival beggars); Udvarácz Márkó from Áta fired into the air with his rifle when the band played his favorite music; gypsies from Versend attend the church saint’s days in Pogány and Szemely, and make the Bosnian people dance to music performed on a broken guitar or violin. These are remnants of a colorful and flourishing culture of a bygone age, which, due to the circumstances, are sinking rapidly into oblivion.

HISTORICAL SUMMARY We can picture the history of Bosnians from the hand-written work of Áta’s last teacher, Matusek László, and from data in the archives. “1696. Áta, Baranya county. This settlement is 1,5 miles from Pécs. Arable land and poor land, 41 acres. It has sites. The village belonged to the emperor’s private assets, owned by Lord Csanády, to whom people paid 5 Forint 50 Dénár tax annually. Tithe was paid to the Turkish Lord Haszin Aga, and later to His Excellency. “ “1709. 6 Racz farmers used to live here with animals for 3 ploughs. But fled from the Kurucz, to Slavonia crossing the river Dráva. Now, they are living there. They left new vineyards here, nobody takes care of them in this war, so they have gone wild.” “1734. Krizsics Antal, witness, 62, from the bishop’s village, Németi. He knows thoroughly the fields and signs between Bisse and Áta as he was born in Áta and lived there with his parents for 20 years. He lived there during the Turkish period until the reoccupation, grazing pigs and other animals - I beg your pardon for these words.” “1746. The newly settled inhabitants of Attya: Marko Rigonics, Blazsin Kovacsics, Gyuro Belerics, Czamar Margo, Ivan Verbanacz, Ivo Standovar, Ibrahim Tandics, Sztanko Sterbenacz, Ivan Standovar, Vidna Szecsar Ivánné. All of them are from Bosnia, very good subjects.” “1943. 10 families moved to our village from Szabolcs and Hajdú counties (OMCSA settlers). They have several kids, having always been poor. They earned their living as hired hands.” “1945. The end of the war brought new life to our village. Some Germans’ fields were allocated by the Szalánta notary upon higher order. The dread of the war is easing. The Party was formed in September 1945. Most of the members were not serious members. They tried to act unlawfully, though the party secretary warned them not to. The only reason for them to join the party was the possibility for applications (for land, houses, machinery) and they took this opportunity as they had numerous kids. Áta did not have application possibility. Some German families were acquitted of having to do with the Volksbund.” “1949. We hear the new word ‘kulák’ more and more. (The term was used by communists for farmers who owned more than 28 acres of land, therefore the Party persecuted them for this and confiscated their property.) We do not understand its real meaning. The following were on the kulák list: Horváth Márk Cili, Standovár Mihály Ulesa, Horváth János Lovro, Tamcsu József, Hodosi András… The period under president of the council, Mr. Horváth was characterized by tax collections, surrenders, attic cleanings. Tax collector, Mr. Kovács, was the specter of the area. He had no mercy. He picked the men on the streets, followed them home, and squeezed the last penny out of them. He put a pig for the bid for 50 Forints, a cow for 200 Ft”. “1952. The new year started nicely: a post office branch opened in the village.” “1956. Some influence of the counterrevolution was felt.” “1957. Electricity was brought to the village, though 1/3 of the population were not happy about it, stressing: if the old could do without it, we also can.” “23 September, 1960. The initiation ceremony of the cultural center. The children and two youth groups staged a Hungarian and southern-Slavic program. This is the first time for 70

us to meet the renowned tamburica band of Kovács Antal, who entertained the audience until dawn. The highlight of the program was the choir of the Bosnian women, then the Slavic folk dance.” “1961. The Collective Farm was formed. It was a long process to persuade the farming Bosnians.” “1964. Our Collective Farm was united with the one in Egerág. There are more and more signs of negligence and passivity. The salary of the members decreased from 32 Ft to 22 Ft after the union.” “1965.The independent village council was abolished in January, Áta was joined to Egerág.” “1974. The upper primary school was relocated to Egerág with the regionalization.” “1976. The junior elementary section was terminated with teacher Gábriel Katalin’s retirement.”

ACKNOWLEDGEMENTS First and foremost, I want to express my deep gratitude to those old people who called back memories of the old days during evening chats. Special thanks to the late teacher, Matusek László, who helped most in my work. I thank Begovácz Rózsa, the leader of JPM’s Ethnographic Department. I owe my thanks the people who joined me for years to collect the material: Vizin Antus, Grisnik Ivó, Sárosácz Mihály, Csátity Bránkó. I want to thank Vidákovics Antal for his help in my first steps on the road of collections I am grateful to the former South Slavic Association, which financed me at the beginnings. Many thanks to Vélin Veszna for her meticulous translation and for the care of the book’s Croatian texts.

TÁNCNEVEK/NAZIVI PLESOVA/DANCE NAMES Az első helyen a leggyakrabban használt elnevezést, a zárójelben a sokác nevet adtuk meg. Na prvom mjestu stoji naziv koji se najčešće koristi, a u zagradi smo dali šokačko ime. The most often used name is the first one, the Sokatz name is in parentheses. 1. Kolo; Kolo na jednu stranu; Veliko kolo; (Kupusarsko kolo) 2. Dunje ranke 3. Tanac; Po dvoje; (Snašo) 4. Ranče 5. Todore; Po jedanput drmavica; Tedu, tededu 6. Drmavica Marice kolo; Po triput drmavica; Kratka drmavica Kabanica; Po petput drmavica; Dugačka drmavica; (Sitne bole) 7. Okretanje 8. Na dvi strane kolo; Po dvaput drmavica; (Šklecalica; Trusa) 9. Tandrčak; Tandrca 10. Jabuke; (Jabučice; Jagodice) 11. Romanska; Rumunska 12. Kukunješće; (Trička) 13. Rotkve; Hopa cupa 14. Trojanac 15. Srpsko kolo; Devojče, Radojče; Grli me, ljubi me; Vranjanka 16. Pačići

TÁNCJELÍRÁS/LABANOTACIJA/LABANOTATION

1.1

1.2

Kolo

1.3

4 4

2.1

2.2

Dunje ranke

3.1

3.2

Tanac

4.2

4.3

4.1

Ranče

Todore

6.1

6.2

Marice

6.3

6.4

Kabanica

7.1

7.2

Okretanje

8.1

8.2

Na dvi strane

8.3

9.1

TandrÄ?ak

Jabuke

11.1

11.2

Romanska

12.1

12.2

Kukunješće

3 3

13.1

13.2

Rotkve

Trojanac

3 2 1 3

3 2 1 15

Srpsko kolo

Pačići

KOTTÁK/NOTE/NOTES

100

101

DALSZÖVEGEK/TEKSTOVI PJESAMA/LYRICS Az itt leírt szövegek kizárólag saját gyűjtésünk anyagából valók. További számos énekszöveget lehet találni a Vujicsics Tihamér és Matusek László könyveiben. Navedeni su tekstovi isključivo iz vlastitih sakupljenih materijala. Mnogobrojne tekstove možemo nadalje naći u knjigama Tihomira Vujičića i Ladislava Matušeka. The lyrics described here are solely from our own collection. Many other lyrics can be found in books of Tihamer Vujicsics and Laszlo Matusek.

102

Kolo (Poskočice)

Kolo (Csujjogatók)

Alaj igram, alaj znam, Pa se svakom ni ne dam!

De táncolok, de tudom, Mindenkinek nem adom (magamat)!

Alaj igram, alaj se uvijam, Tebe dragi u srce ubijam!

De táncolok, hajladozok Téged, kedvesem, a szívembe zárlak

Kako ne bi volio Kajade Kad u gajde Boga molit’ znade!

Hogyne szeretném Kajade-t Mikor a dudával imádkozni tud!

Tanac

(A) Išla snaša sa salaša Nosi čanak paprikaša Ec kec kume Mito, nešta bi’ te pit’o Ec, kec kume Lazo, nešta bi’ ti kaz’o

(A) Menyecske jött a tanyáról Paprikást hoz az edényben Ec, kec, Mito komám, valamit kérdeznék Ec, kec, Lazo komám, valamit mondanék

(B) Da sam ptica letila bi’ Na jablanu sjedila bi’ Gledala bi’ gore dole ‘Di je drago moje

(B) Ha madár lennék, elrepülnék A jegenyefára ülnék Fel és alá nézelődnék Merre van a kedvesem

Da sam cura letila bi’ Na grančici sjedila bi’ Gledala bi’ gore dole ‘Di mi dragi ore

Ha lány lennék, elrepülnék Egy ágacskára ülnék Fel és alá nézelődnék Merre szánt a kedvesem

Ja sam cura pa cura Pa sam nešto dočula Koji momak vino pije Taj za mene nije Koji momak sokak menja Taj švalerke nema

Lány vagyok, hát lány vagyok Meghallottam valamit Amely legény bort iszik Az nem való hozzám Amely legény az utcákat váltogatja Annak nincs szeretője

103

(D) Da mi nije ljubavi, ne bi sunce sjalo Ni mene, ni tebe, ne bi ogrijalo

(D) Ha nem volna szerelem, a Nap sem sütne Engem sem, téged sem melegítene

Da mi nije ljubavi, ne bi ruža cvala Ni meni, ni tebi, ne bi mirisala

Ha nem volna szerelem, a rózsa sem nyílna Nekem sem, neked sem illatozna

Ranče

Kaži meni ranče Moj golube beli

Mondd csak nekem Fehér galambom

Koliko si ranče Imala švaleri

Mennyi szeretőd volt

Triput sedam ranče Dvadeset i jedan I još osam ranče Eto toliko sam

Háromszor hét Az huszonegy És még nyolc Ennyi volt

Todore

Todo, Todore Todor nema matere Ošla mu je u polje Pa će donet’ bundeve Pa će kuvat’ svinjama Pa će biti i nama

Tódor, Tódor, Tódornak nincs itt az anyja Elment a mezőre Hogy tököt hozzon Hogy a disznóknak is főzzön Hogy nekünk is legyen

Tedu, tededu Čet’ri guske na ledu Sve četiri bele Jedno jaje snele Sve četiri crne Sjedile pa prne

Tedu, tededu Négy liba a jégen Mind a négy fehér S csak egy tojást tojtak Mind a négy fekete Ültek s elrepültek

Marice kolo

Oj gajdašu Marice, živina ti uvo Mi moramo Marice, igrati na suvo

Hé, te dudás, fene a füledbe Szomjan kell, hogy táncoljunk

Alaj igram Marice, alaj mi je milo Do mene se Marice, milo uhvatilo

De táncolok, de kedves nekem Amikor szépen beállnak mellém

104

Milo mi je Marice, u kolu igrati Kad se dragi Marice, do mene uhvati

Kedves nekem a kólóban táncolni Amikor a kedvesem mellettem van

Dođi diko Marice, i sinoć si bio Pa te nije Marice, nitko ni vidio

Gyere kedves, az éjjel is voltál És senki se látott meg

Ja sam mala Marice, bila bi velika Al’ me rano Marice, poljubio dika

Kicsi vagyok, szeretnék még nőni De kedvesem már korán megcsókolt

Oj curice Marice, debelih guzova Što si jela Marice, mnogo krumpjerova

Ej, te kislány, nagy a feneked Minek ettél annyi krumplit

Oj curice Marice, ti u redu jesi Opaši se Marice, pregača ti vjesi

Ej te kislány, aki rendben vagy Kösd meg magad, mert a kötényed lóg

Plavog oka Marice, rodila me mama Crnu kiku Marice, nakudrat ću sama

Kékszeműnek szült az anyám Fekete hajam magam göndörítem

Oj curice Marice, ‘di si sinoć bila U šljiviku Marice, čekala sam diku

Ej te kislány, hol jártál az éjjel A szilvásban voltam, kedvesemet vártam

Oj curice Marice, u šarenoj bluzi K’o da su te Marice, trgali Francuzi

Ej te kislány, a tarka blúzodban Mintha a franciák téptek volna meg

Oj curice Marice, u bjelom kožušku Što si dala Marice, čeprkat’ u pušku

Ej te kislány, a fehér ködmönben Miért engedtél a puskába piszkálni

Volim vola Marice, širokih rogova I curicu Marice, debelih guzova

Szeretem a széles szarvú ökröt És a nagy fenekű lányt

Kolo igra Marice, i kolo se njiše Sad’ se vidi Marice, ko se begeniše

Táncol és hullámzik a kóló Most látszik csak, kik szeretik egymást

Ja sam mala Marice, al’ sam velik vrago Pa zato me Marice, voli moje drago

Kicsi vagyok, de nagy ördög Ezért szeret a kedvesem

Grlo moje Marice, k’o u crkvi zvonce Prevarit’ će Marice, sve kukinjske momce

Hangom, mint a templomi harangé Megcsalja a kökényi legényt mind

Golub guči Marice, na or’ovoj grani Mila diko Marice, na kojoj si strani Il’ na desnoj Marice, ili si na levoj Za me diko Marice, zaboravit’ nemoj!

Galamb búg a diófa ágán Kedvesem, melyik oldalon állsz Akár a jobbon, akár a balon De engem soha ne felejts el! 105

Kabanica

Kabanica od seksera haj, haj Dođi diko još večeras haj, haj

Díszes cifraszűr apró pénzekkel, haj, haj Gyere kedves, még az este, haj, haj

Kabanica ostarila haj, haj Mene dika ostavila haj, haj

A cifraszűr megöregedett, haj, haj A kedvesem is elhagyott, haj, haj

Mužikaj nam sitne bole racke Da igraju curice poganske

Muzsikáld a ”Sitne bole”-t rácosan Hadd táncoljanak a pogányi lányok

Okretanje

Hajdemo se u škovrt okretat’ U petero i u devetero

Gyertek lányok, hadd forogjunk Ötösével és kilencesével

Diko pazi ranije dolazi Da te moja nana ne opazi

Kedves vigyázz, gyere korábban Nehogy öreganyám észrevegyen

Diko moja mala ludo moja Sve te varam da ću biti tvoja

Kedvesem, kis bolondom Csak hitegetlek, hogy a tiéd leszek

Mila diko anđele sa neba Kad te vidim drugi mi ne treba

Kedvesem, angyalom az égből Ha téged látlak, más nem kell

Imam diku najlepšega momka Kad se pravi k’o kaka devojka

Van szeretőm, a legszebb legény Úgy készülődik, mint valami lány

Da ugađaš i ugodio bi Il’ ugodi il’ me doma vodi

Ha kedvembe szeretnél járni, sikerülne Vagy járj kedvembe, vagy vigyél haza

Na dvi strane kolo

Ej, mila diko menjaj svoje staze Ej, da te svake babe ne opaze

Kedvesem, más úton gyere Nehogy minden öreganyó észrevegyen

Ej, mila diko il’ jesi il’ nisi Ej, oženi se da vidim čiji si

Kedvesem, most vagy, vagy nem vagy Házasodj meg, hadd lássam, kié vagy

Ej, diko moja ja bi bila tvoja Ej, bila tvoja ne da mama moja

Kedvesem, a tiéd lennék Tiéd lennék, de nem ad az anyám

106

Ej, lep je dika k’o srebrni lanac Ej, neću za njeg otac mu pijanac

Szép a szeretőm, mint az ezüstlánc Nem megyek hozzá, mert az apja részeges

Ej, da si diko k’o u čaši cveće Ej, kad te moje srce ljubit’ neće

Kedvesem, a vázában virág is lehetnél A szívem sohasem fog téged csókolni

Ej, mila diko menjaj svoje staze Ej, menjaj staze zlotvori nas paze

Kedvesem, más úton gyere Más úton, mert az irigyek figyelnek

Ej, zlotvori mi preko i sa strane Ej, pa ne mogu da gledaju na me

Irigyeim szemben és a szomszédban is Rám se bírnak nézni

Ej, dođi diko ma ne govorio Ej, sam nek’ si mi na očima bio

Gyere kedvesem, akkor is, ha nem szólsz Csak legyél legalább a szemem előtt

Ej, baća Đuro stanite prida me Ej, da vam kažem ko je za igranje

Gyuro bátya, állj csak elém Hogy megmondjam, ki való a táncba

Ej, da sam znala da ću za udovca Ej, šila bi mu gaće od pokrovca

Ha tudtam volna, hogy özvegyhez megyek A gatyáját pokrócból varrtam volna

Ej, da sam znala da ću za bećara Ej, šila bi mu gaće od ćenara

Ha tudtam volna, hogy betyárhoz megyek A gatyáját gyöngyvászonból varrtam volna

Ej, zapjevala ptičica u dolu Ej, curica se dopada udovcu

Rázendített egy kismadár a völgyben Ez a kislány egy özvegyembernek tetszik

Ej, zapjevala ptičica u visu Ej, sad igraju koji nikad nisu

Rázendített egy kismadár a hegyen Most táncolnak, akik sohase szoktak

Ej, alaj volim kad zovem pa neće Ej, kad u zoru sama se nameće

De szeretem, ha kérem és nem jön De bizony hajnalban már ő ajánlkozik

Tandrčak

Tan, tan, tandrčka sjela baba na hrčka A djevojka na miša pa ne more da piša

Öreganyó ráült a hörcsögre A lány az egérre, s most nem tud pisilni

Tana, do dana, čekala sam dragana Nema ga, pa nema, al’ meni se zadrema

Reggelig vártam a kedvesemet Nem jött, én pedig elálmosodtam

107

Jabuke

Igrala bi’ jabuke, ali nemam s kime Doće dika jabuke, pa ću igrat š njime

Táncolnám a Jabuke-t, de nincs kivel Majd jön a kedvesem és vele táncolok

Oj curice, Marice, ribaj bele stolice I te klupe farbane, doće dika kad svane

Ej, te kislány, mosd le a fehér székeket És a színes padokat, hajnalban jön a kedvesed

Rotkve

Hopa, cupa, skoči, da ti vidim oči Da ti vidim očice, garava devojčice

Hoppá, ugorj, hadd lássam szemeidet Hadd lássam szemeidet, te fekete lány

Rotkve, rotkve, rotkve, na tavanu rotkve U podrumu vino, da se veselimo

Retek, retek, retek, a padláson a retek A pincében a bor, hogy megvidámodjunk

Čaša, flaša, šiška, mene voli Miška A ja njega neću za drugim umreću

Pohár, flaska, hajtincs, szeret engem Miska De én őt nem szeretem, másért élek-halok

Čaša, flaša, žarko, mene voli Marko A ja njega neću za tobom umreću

Pohár, flaska, tüzes, szeret engem Marko De én őt nem szeretem, érted élek-halok

Čaša, flaša, rakija, mene voli Matija A ja njega neću za drugim umreću

Pohár, flaska, pálinka, szeret engem Matija De én őt nem szeretem, másért élek-halok

Čaša, flaša, boca, mene voli Joca A ja njega neću za drugim umreću

Pohár, flaska, üveg, szeret engem Joca De én őt nem szeretem, másért élek-halok

Kruška, jabuka, grožđe, mene voli Đorđe A ja njega neću za tobom umreću

Körte, alma, szőlő, szeret engem Gyorgye De én őt nem szeretem, érted élek-halok

Hopa, hopa, hopa, mene voli popa A ja popa neću za tobom umreću

Hoppá, hoppá, hoppá, szeret engem a pap De én őt nem szeretem, érted élek-halok

Srpsko kolo

Grli me ljubi me ti mladi Srbine Dok si me ljubio nisi se srdio

Ölelj és csókolj, fiatal szerb legény Amíg csókoltál, rám nem haragudtál

Legla sam spavati o dragim sanjati Dragi me budio u oči ljubio

Aludni mentem és a kedvesemről álmodni Kedvesem ébresztett, szememre csókot adott

108

Pačići

S one strane barice Čuva Mara pačiće Ona kaže li, li, li Dođi k meni moj mili

Egy kis tócsa mellett Mária kacsákat őriz Mondogatja: li, li, li Gyere hozzám, kedvesem

S one strane gaćice Čuva Mara pačiće Ona viče lipa, lipa Jel’ tu moja dika

Egy nadrágocska mellett Mária kacsákat őriz Kiabálja: lipa, lipa Itt van-e már a kedvesem

109

IRODALOMJEGYZÉK/LITERATURA/BIBLIOGRAPHY Arbeau, Thoinot: Orchesography. 1588. Borbély, Jolán: Igre iz Lukovišća. Iz mnogobrojne tradicije. 1973. Bp. Cigančica. Srpske igre podvoje u Vojvodini. 1994. Novi Sad. Dordević, Desa: Narodne igre Šumadije i Pomoravlja. 1988. Zagreb. Felföldi, László: A marosmenti szerbek táncai. (rukopis) Ivančan, Ivan: Narodni plesovi Hrvatske 1 3. 1964 1969. Zagreb. Ivančan, Ivan: Narodni plesni običaji u Hrvata 1996. Zagreb. Janković, Lj.S. i D.S.: Narodne igre I. VIII. 1934 1964. Beograd. Martin, György: A magyar körtánc és európai rokonsága 1979. Bp. Martin, György: Magyar néptánchagyományok 1995. Bp. Martin, György: Magyar tánctípusok és táncdialektusok. 1982. Bp. Matušek, Ladislav: Raspjevani baranjski bošnjaci. (rukopis) Matusek, László: Áta község földrajzi nevei. (rukopis) Matusek, László: Áta község 20 éves története 1945 1965. (rukopis) Njikoš, Julije: Kad zapiva pusta Slavonija. 1954. Osijek. Njikoš, Julije: Oj, Baranjo, lipa i bogata. 1987. Zagreb. Pjesmom na ”Vezove”. Zbirka hrvatskih folklornih napjeva i plesova iz Slavonije i Baranje. 1994. Đakovo. Šarošac, Đuro: Narodne nošnje baranjskih Hrvata. 1986. Bp. Šarošac, Đuro: Južno Slaveni u Mađarskoj. (Etnografija Južnih Slavena u Mađarskoj) 1977. Bp. Tordinac, Nikola: Hrvatski narodni običaji, pjesme i pripovijetke iz Pečuha i okolice. 1883. Vasić, Olivera: Narodne igre i zabave u titovoužičkom kraju. 1990. Beograd. Várnagy, Ferenc: Baranya múltja és jelenje. 1896. Pécs. Vujičić, Tihomir: Muzičke tradicije južnih slovena u Mađarskoj. 1978. Bp. Vujičić, Tihomir: Naše pesme. 1957. Bp. Zebec, Tvrtko: The Carnival dance event in Croatia as a rite of passage. Narodna Umjetnost 32/1 pp.201-217. 1995. Zagreb.

110