A keresztyénség roppant szövevényes eszmerendszer, a történelmet, a kultúrát, a társadalmat meghatározó belső meggyőződés, mely többnyire felszínesen és félreértve, ritkábban mélyen Istenbe gyökerezve fejti ki hatását évszázadok óta. Sokféle válfaja nemcsak felekezetenként, földrajzi egységenként, de még személyenként is eltérő. Mindennek láttán eljuthatunk akár a kétségbeesésig, a hitehagyásig is. A keresztyén felekezetek sokfélesége, a felekezeteken belüli számtalan lelki irányvonal, ezek időnkénti elgyengülése, megelevenedése, zűrzavaros állapotot idéz elő a fejekben és a szívekben. Mi élteti mégis Jézus Krisztus tanítását, a belé vetett hitet,
mi teszi hitelessé a régi, sok vihart megélt, megtépázott keresztyénséget? Mi az, amitől nem tud szabadulni az, aki megízlelte, mi teszi annyira kívánatossá ma is sok érdeklődő számára? Mi a keresztyénség időtálló lényege? Nem más ez, mint az élő Istennel és az Ő Fiával, Jézus Krisztussal való meghitt, bensőséges és személyes kapcsolat a Szent Szellem által, a mennydörgés rejtekében. Ez a valódi keresztyénség sajátja, melyet tanítani, könyvekből és nagy mesterektől elsajátítani lehetetlen. Személyes kijelentésen alapul, melyet Isten közöl az őt kereső ember szellemével. Keresztyénnek születni nem lehet. Csak újjászületés által lehet azzá az, aki