A felsőoktatási tandíj bevezetésének hatása a nemzetközi mobilitásra

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 1

A FELSÔOKTATÁSI TANDÍJ BEVEZETÉSÉNEK HATÁSA A NEMZETKÖZI MOBILITÁSRA TÓT ÉVA TANULMÁNYA 2006. október Tempus Közalapítvány Socrates Nemzeti iroda

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

TARTALOMJEGYZÉK

10:00

Page 2

Írország

21

Hollandia

21

Összefoglaló

3

Belgium

22

Az elemzés célja

5

Spanyolország

22

Módszerek, források

6

Olaszország

23

Az értelmezési keret

7

Franciaország

23

9

Németország

23

12

Lengyelország

24

Svédország

12

Svájc

25

Norvégia

12

Csehország

25

Dánia

13

Szlovénia

25

Finnország

13

Lettország

25

Görögország

13

Észtország

26

Ausztria

14

Szlovákia

26

Nagy-Britannia

16

Portugália

18

Nemzetköziesedés és tandíj

27

Bulgária

20

Felhasznált források

30

Litvánia

20

Mellékletek

31

Tandíjfizetési konstrukciók Az egyes országok gyakorlata

Románia

26

IMPRESSZUM

Szerző: Tót Éva Szerkesztette: Kurucz Katalin Kiadványszerkesztõ: Vilimi Kata

Kiadja: Tempus Közalapítvány / Socrates Nemzeti Iroda, 2006 A kiadásért felel: Kemény Gabriella igazgató Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda

Kiadványunk megjelenését az Oktatási és Kulturális Minisztérium és az Európai Bizottság támogatta.

A kiadványban megjelentek nem szükségszerûen tükrözik az Európai Bizottság álláspontját.

Tempus Közalapítvány 1093 Budapest, Lónyay u. 31.

Postacím: 1438 Budapest 70, Pf. 508.

Infóvonal: (06 1) 237 1320 E-mail: info@tpf.hu Internet: www.tka.hu

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 3

ÖSSZEFOGLALÓ Az európai felsőoktatási rendszereket érintő általános tendencia a finanszírozás több csatornássá tétele, a felsőfokú képzés költségeinek a korábbiaktól eltérő társadalmi elosztása. Ez jelenleg olyan országokban is napirendre került, amelyekben régóta érvényes alapelv volt – legalábbis az állami szektorban – a képzés ingyenessége. A felsőoktatási tandíj hazai bevezetése teszi indokolttá, hogy áttekintés készüljön az európai országoknak a tandíj bevezetésével, illetve jelentős emelésével és kiterjesztésével kapcsolatos gyakorlatáról, és annak érzékelhető hatásáról.

A tandíj hatásának statisztikai módszerekkel történő mérése igen nehéz. Nem állnak ugyanis rendelkezésre olyan átfogó idősoros adatok, amelyek alapján ezek a folyamatok jól azonosíthatók lennének, ráadásul a továbbtanulási stratégiákra gyakorolt hatás ezekkel az eszközökkel nem elemezhető megfelelő mélységben. Mégis megalapozottnak tűnik az a vélekedés, hogy a tandíjak bevezetése, illetve a különféle jogcímen a hallgatókra terhelt hozzájárulási és egyéb költségek hatása, különösen a megélhetési költségekhez viszonyítottan magas díjak esetén a felsőoktatásba való jelentkezés csökkenésében, illetve a hallgatók összetételének változásában, a merítési bázis további szűkülésében mutatkozhat meg.

A legtöbb országban a terhek növekedése mellett megjelentek a kompenzálás eszközei, a korlátozott anyagi lehetőségekkel rendelkező hallgatók támogatásának, illetve a különféle hitelkonstrukciók bevezetésének formájában. A tandíjakból befolyt összegek felhasználását illetően néhány országban jogszabályok rendelkeznek arról, hogy az a rászoruló hallgatók támogatását kell szolgálja.

Mindezzel együtt az Erasmus programban érintett külföldi szakemberek körében folytatott információgyűjtés szerint speciálisan az Erasmus mobilitási programban részt vevő hallgatók számára nem hoztak létre olyan támogatási formát, amely a tandíjak bevezetésének, illetve jelentős felemelésének hatásait hivatott volna kompenzálni. Mindezzel együtt az osztrák és angol kormány az Erasmus hallgatók támogatását szolgáló intézkedéseket hozott.

3 – A tandíj hatása a mobilitásra

A tandíjak bevezetése egyes országok esetében (pl. Ausztria) az Erasmus programon belüli hallgatói mobilitási aktivitás növekedési ütemének átmeneti mérséklődésében, illetve rövid időszakon át érzékelhető, 1-2 évig tartó megtorpanásában hagyott nyomot. A tandíj és a mobilitásban való részvétel közötti összefüggés azonban – az országok összességét tekintve – nem egyértelmű, nem általános, és nem érint minden vizsgált országot.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 4

Magyarország még a tandíj bevezetése előtt áll. Az erre vonatkozó döntés megszületett, ám még nem mérhető a hatása. A mobilitási program hazai szervezőinek módjában áll, hogy felkészüljenek a tandíj bevezetés várható hatásainak kezelésére. Egyelőre azonban csak feltevések állnak rendelkezésre arra vonatkozóan, hogy a jelentős anyagi megterhelés milyen körben és milyen mértékig fogja módosítani a családok továbbtanulásra vonatkozó stratégiáját. A magyar képzési rendszer erősen szelektív, amely a felsőoktatás gyors és jelentős mértékű expanziója ellenére sem biztosította a továbbtanulási esélyek érzékelhető kiegyenlítődését. A képzési rendszer e jellemző vonása valószínűsíti a merítési bázis további szűkülését.

A képzés költségeinek megosztását illetően Európában jelenleg három alapvető megközelítés van érvényben. A hallgatók illetve családjuk viselik a költségeket, és ehhez nem áll rendelkezésre állami támogatás. A második esetben a kormányzat jövedelmi helyzettől függetlenül minden hallgatónak közvetett támogatást nyújt (adójóváírásokon vagy adókedvezményeken keresztül). A harmadik esetben az állam speciális hallgatói hitelrendszer kialakításával igyekszik hozzájárulni, hogy a fizetőképesség hiánya ne váljon kirekesztő okká a felsőfokú tanulmányokat illetően.

Sok esetben a támogatási formák egymással kombinált módon működnek. Az első esetben az állam (különböző technikákkal, pl. fejkvóta, költségvetési férőhelyek, utalvány, közvetlen pénztámogatás) átvállalja a tandíj megfizetését egyes hallgatói csoportok helyett. A második esetben a tandíjrendszer mellett (szociális illetve tanulmányi teljesítmény elvén) ösztöndíjrendszer működik, amely lehetővé teszi, hogy a kormányzat bizonyos feltételek teljesülése esetén vállalja át a tandíjterhek egy részét vagy egészét. A harmadik esetben halasztott (sokszor jövedelemfüggő) tandíjfizetési modellt működtetnek, amelynek lényege, hogy a terhek nem a képzés idején jelentkeznek. Az áttekintett országok gyakorlatában felismerhető tendencia, hogy a tandíjmentesség vagy tandíj kötelezettség általános elve helyett egyre differenciáltabban jelennek meg a nemzeti rendszereken belül is a különböző státuszú hallgatói csoportok.

A tandíj hatása a mobilitásra –

4

A mobilitási programokban jelenleg csupán az európai hallgatóknak egy kisebbsége érintett, a hallgatóknak hozzávetőleg egy tizede nevezhető mobilnak. Ez az arány természetesen jelentős különbségeket mutat az egyes országokban. Magyarországon 1–2% körül mozog.

Sem a megkérdezett szakemberek által adott információkban, sem a téma feltárt szakirodalmában nincs nyoma a tandíj bevezetése és a minőségbiztosítási rendszerek bevezetésének közvetlen öszszekapcsolódására. A minőségbiztosítási eljárások elsősorban a felsőoktatási képzési piac kiszélesedésének gyorsuló folyamatához kapcsolódnak.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 5

AZ ELEMZÉS CÉLJA

1 Az államilag finanszírozott alapképzésben a hallgatóknak 2008-tól évi 105.000 Ft, a mesterképzésben évi 150.000 Ft úgynevezett felsőoktatási részhozzájárulást (fer) kell fizetniük majd. A FER felmenő rendszerben lép életbe. A tandíj összegét az egyetemek 50%-kal módosíthatják. A FER bevezetése után az egyetemre kerülő első évfolyamosok még nem fizetnek, az első év végi tanulmányi eredményeik alapján dől el, kinek kell fizetnie. A legjobb eredményt elérő 15%-a a diákoknak ugyanis mentesül a hozzájárulás fizetése alól, ők ösztöndíjat is kapnak. Mentességet élveznek majd a halmozottan hátrányos helyzetűek, a doktori képzésben tanulók és az első felsőfokú szakképzést végző diákok is. Az állami képzésen leggyengébb eredményt elérő 15%-ot átirányítják a költségtérítéses képzésre, míg a jól teljesítő költségtérítéses hallgatók bekerülhetnek az államilag finanszírozott körbe. A hozzájárulásból befolyó összeg az egyetemnél marad. Legkevesebb egyharmadát, maximum 50%-át kötelezően tanulmányi ösztöndíjra kell fordítani. A fennmaradó összeget az intézmény fejlesztésére költhetik.

5 – A tandíj hatása a mobilitásra

A felsőoktatás költségeinek a korábbiaknál méltányosabb társadalmi elosztása hosszú idő óta heves szakmai és politikai viták tárgya a világ legtöbb országában. Sokféle érv fogalmazódott meg a tandíj bevezetése mellett és ellen, és sokféle megoldás született.

A téma Magyarországon is napirendre került, és a tervek szerint 2008-tól a hazai felsőoktatási intézményekben is új rend lép érvénybe. A fejlesztési részhozzájárulás1 olyan konstrukció, amely a tanulmányok folytatásával egy időben jelent fizetési kötelezettséget a hallgatók illetve az őket eltartó családok számára. Ráadásul olyan időszakban lép életbe, amikor a népesség egy jelentős része esetében a jövedelmi szint stagnálása vagy rosszabbodása várható. Mindezek alapján megalapozottnak tűnik az a feltételezés, hogy ezek a változások befolyással lesznek egyes társadalmi csoportok továbbtanulási stratégiájára, illetve a képzés során felmerülő, jelentős költségekkel járó döntések – mint például egy hosszabb külföldi részképzés – meghozatalára. Azoknak a szervezeteknek, amelyek e kérdésben érintettek, célszerű végiggondolniuk saját stratégiájukat, és a rendelkezésükre álló eszközöket.

Az alábbi írás – amely a fenti megfontolásból, a magyar Socrates Nemzeti Irodát működtető Tempus Közalapítvány megbízásából készült – megkísérel áttekintést adni az európai országok tandíjfizetési gyakorlatáról. Elsősorban azokra az országokra összpontosítva, ahol az elmúlt évtizedben került sor a felsőoktatási tandíjfizetési kötelezettség bevezetésére. Az elérhető adatok alapján megvizsgálja, hogy milyen hatással volt a tandíj bevezetésének ténye az adott ország Erasmus mobilitásának alakulására, és ennek révén a nemzetköziesedés folyamataira.

Azokkal az országokkal kapcsolatban, ahol tandíjat vezettek be, kitér arra, hogy milyen kompenzáló eljárásokat, támogatási formákat vezettek be az esetleges negatív hatások ellensúlyozására, a mobilitás ösztönzésére.

Idősoros adatok felhasználásával összehasonlítja továbbá, hogy milyen különbségek mutatkoznak a tandíjfizetést előíró és az ingyenes felsőfokú képzést biztosító országok mobilitási aktivitásának alakulása között.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 6

A tandíj hatása a mobilitásra –

6

MÓDSZEREK, FORRÁSOK A tandíjak bevezetésének, illetve drasztikus emelésének a hatását a nemzetközi mobilitási programokban való részvételre alapvetően a részvételi statisztikák elemzésével kíséreljük meg azonosítani.

Az ehhez rendelkezésre álló adatforrások viszonylag szűkösek, döntően az Erasmus programról készült idősoros statisztikákat tekinthetjük egységes megközelítésen alapuló, ezért összehasonlításra alkalmas forrásnak. Ezek a statisztikák a 1987/88-as tanévtől a 2004/2005-ös tanévig mutatják a kiutazó Erasmus hallgatók létszámának változását. Az Erasmus mobilitási adatok értelmezésénél természetesen azt is figyelembe kell venni, hogy a program legelső szakaszában bizonyos változások mentek végbe a program céljait illetően. Mindenképpen ez azonban a legjelentősebb európai mobilitási program, mind a résztvevők számát, mind a részt vevő országok számát illetően.

Ugyancsak rendelkezésünkre áll az ún. Eurydice adatbázis (www.eurydice.org), amely országonként tartalmazza a képzési rendszerek részletes leírását. Sajnálatos módon azonban a rendszer frissítése igen időigényes folyamat, ezért meglehetősen lassan történik, emiatt sok esetben, éppen azokat az országokat érintően, ahol a tandíj bevezetése a legutóbbi két évben került sorra, nem jelent biztos támpontot a tájékozódáshoz.

Felvettük a kapcsolatot a Bologna Follow-up Group tagjaival, és közel 60 főnek küldtünk elektronikus levelet, megjelölve a tervezett elemzés tárgyát, és annak legfontosabb kérdésköreit. Összesen 11 válasz érkezett. Némelyik csupán utalt arra, hogy az adott országban a kérdés nincs napirenden, vagy nem készült a témában hasznosítható elemzés. Néhány válaszadó röviden kifejtette saját országának a tandíj és a mobilitás összefüggésére vonatkozó tapasztalatát.

Igyekeztünk hasznosítani több nemzetközi szervezet (OECD, ESIB) által készített, a témához kapcsolódó összeállítást, ezek azonban vagy meglehetősen szűk, 2-3 éves időintervallumban tárgyalták a mobilitási folyamatokat, vagy az országokra vonatkozóan összeállított adataik nem mindig állnak összhangban más forrásokkal. Mindezzel együtt az ESIB tandíjjal kapcsolatos összeállítására (Students financing, 2005) és az Eurydice országleírásaira nagymértékben támaszkodtunk a nemzeti rendszerek bemutatásában.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 7

AZ ÉRTELMEZÉSI KERET

7 – A tandíj hatása a mobilitásra

Mielőtt a statisztikák áttekintésére térnénk, célszerű megfogalmazni, hogy hogyan kívánjuk értelmezni a rendelkezésre álló adatokat.

Előzetes feltételezésünk szerint amennyiben a tandíj bevezetésének mérhető hatása van, az egyes korcsoportok esetében minden valószínűség szerint már a felsőoktatásba való jelentkezésre vonatkozó döntésben fog jelentkezni, és ilyen módon csak közvetve hat az Erasmus programban való részvételre. Tehát azok a diákok, akiknek anyagi körülményei nem teszik lehetővé a felsőoktatási tanulmányokkal járó költségek vállalását, nem is jelentkeznek a felsőoktatási intézményekbe. Egy részük esetében feltételezhetően a képzés későbbre halasztását jelenti a döntés, azaz már keresőként, későbbi életkorban kezdik meg felsőfokú tanulmányaikat. Erre vonatkozóan azonban nem találunk megbízható és összehasonlítható adatokat, mivel a hallgatói felvételi statisztikák csak a jelentkezők számát összesítik. Tehát egy olyan rejtettebb folyamatról van szó, amelynek feltárására intenzív vizsgálati módszerekkel, és a középiskolai tanulmányaik utolsó szakaszában lévők körében készített adatfelvételekkel lehetne feltárni.

Arra is csak részletesebb vizsgálódások adhatnak választ, hogy azonos számú jelentkezés esetén milyen mértékben s milyen irányban változott a hallgatók összetétele. Ugyancsak más irányú megközelítés, amely nem a képzésbe belépőkre, hanem a tandíjteher miatt lemorzsolódó, a képzésből kilépő hallgatókra irányulna.

Ezeket az egyéni, családi döntéseket jelentős mértékben befolyásolhatja a tényleges helyzet (a tandíj mértéke, a megélhetési költségek és a jövedelem viszonya, a támogatási források tényleges hozzáférhetősége), de legalább ilyen mértékig az erről alkotott személyes kép, illetve a lehetőségek ismerete. Ebből adódóan a leendő és már tanuló hallgatók tájékoztatásának, a tandíjterheket enyhítő megoldások feltárásának, és új megoldások teremtésének igen nagy jelentősége van a továbbtanulási lehetőségekhez való hozzájutás esélyeinek a jelenleginél kiegyenlítettebbé tételében.

E megközelítésben tehát a második lépcsőt jelenti az a kérdés, hogy a képzésben már bentlévő hallgatóság körében a tandíj bevezetése milyen mértékig hat a különféle speciális programokhoz való hozzáférésre, így például egy több hónapos külföldi képzéssel járó terhek vállalására. Ennek igen nagy jelentősége van, mivel a tömegessé váló képzésben a megszerezhető diploma értékét nagyban növeli az ilyen jellegű programokban való részvétel (az annak révén megszerezhető tudás és tapasztalat).

Már a korábbi vizsgálatok is kitértek az anyagi terhek döntést befolyásoló hatására. Az Erasmus programot érintő 2002/2003-as felmérés (Tót, 2003) során igen sok jelzés érkezett azzal kapcsolatban,

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 8

A tandíj hatása a mobilitásra –

8

hogy a hallgatók egy része – döntően a szükséges önrész biztosításának nehézsége miatt nem pályázik külföldi képzésben való részvételre, ami arra utal, hogy anyagi okok miatt sérül az egyenlő hozzáférés elve. Ez a helyzet azonban korántsem magyar sajátosság. Az Erasmus hallgatók körében végzett európai szintű nemzetközi vizsgálat is azt jelezte, hogy az európai felsőoktatási intézményekben bizonyos társadalmi egyenlőtlenségek hatása jól érzékelhető. A népességen belüli számarányukhoz képest igen jelentős arányban vannak jelen a felsőoktatásban a magasan képzett társadalmi csoportok gyermekei, illetve számarányuknál jóval kisebb mértékben jutnak be a kevésbé képzett, rossz anyagi körülmények vagy kedvezőtlen települési viszonyok között élő családok gyerekei (Survey, 2000).

A hazai viszonyok ismeretében valószínűsíthető, hogy azok a csoportok, amelyeknek a számára a felsőoktatásba való bejutás, és a képzés anyagi terheinek vállalása eléri az anyagi teljesítőképesség határát, nem vállalkoznak majd a képzés során további erőfeszítésekre, különösen akkor, ha nem jelennek meg olyan támogatási formák, amelyek – legalább a legjobb teljesítményű hallgatók számára – elérhetővé teszik a külföldi mobilitás révén megszerezhető további előnyöket (nyelvtudás, kapcsolatok stb.).

Az elemzés a tandíjnak a mobilitásra gyakorolt hatására összpontosít, ezért nem kívánunk kitérni a tandíj bevezetésének közgazdasági vagy társadalompolitikai érvrendszerére, az ezzel kapcsolatos vitákra. E tárgyban amúgy igen sokszínű a hozzáférhető írások köre, a szakközgazdasági elemzésektől (Temesi, 2004) a hallgatói érdekvédelmi szervezetek által készített összeállításokig.

Az adatok áttekintésekor azt kíséreljük meg azonosítani, hogy a tandíj bevezetésének idején, azt követően változott-e érzékelhető mértékben a programban való részvétel. Ehhez azonban tekintetbe kell venni azt is, hogy az Erasmus programban való részvételre vonatkozó döntést néhány hónappal előbb kell meghozni, és az, hogy a tandíj bevezetésére vonatkozó döntés mennyivel az érvénybe lépést megelőzően volt ismert, országonként változó lehet.

Mindenekelőtt röviden áttekintjük, hogy a tandíj – különféle elnevezések alatt – milyen formában van jelen az európai felsőoktatásban.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 9

TANDÍJFIZETÉSI KONSTRUKCIÓK

9 – A tandíj hatása a mobilitásra

Néhány országban az állami fenntartású felsőoktatási intézményekben jelenleg nincs tandíj. Ilyen egységesnek tekinthető gyakorlatot követnek a skandináv országok, Dánia, Norvégia, Svédország és Finnország. A hallgatók nem fizetnek tandíjat, de kötelezően fizetik valamelyik diákszervezet tagsági díját. Ugyancsak ingyenes a képzésben való részvétel az állami fenntartású egyetemeken Görögországban, Írországban, Luxemburgban, Máltán, Cipruson, Lengyelországban, Horvátországban, Szerbiában, Boszniában és Montenegróban. Hozzá kell tenni, hogy Szlovákiában és Csehországban jelenleg ugyan nem kell tandíjat fizetni a felsőoktatásban, de az előző szlovák kormány több alkalommal is megpróbálta bevezetni a felsőoktatás tandíjat, és a legnagyobb cseh kormánypárt választási programjában ugyancsak szerepelt az utólag, a munkába állást követően törlesztendő tandíj.

Más országokban vagy a legutóbbi időben került napirendre a tandíj, vagy már igen régi intézmény. A munkába állást követően megfizetendő képzési díj Szlovéniában egy éve létezik, hét német tartományban pedig jelenleg zajlik a félévenként átlagosan 500 eurós tandíj bevezetése. Angliában hallgatói hitellehetőséggel egybekötött (többször átalakított) tandíjrendszer van, míg Franciaországban az egyetemek dönthetnek arról, hogy kell-e fizetni a tanulmányokért. Több európai országban az egyetemi félév elején kell megfizetni a tandíjat, ami Olaszországban 700–1000, Ausztriában 400–600, Belgiumban és Észtországban max. 350, Spanyolországban 400–700, Svájcban pedig 400–1300 euró között mozog.

A felsőoktatási költségekhez való hallgatói hozzájárulás érvényesítésének sokféle formája alakult ki, és (a tandíj mellett) sokféle elnevezés alakult ki a hallgatók fizetési kötelezettségének megnevezésére. Jellemző gyakorlat, hogy a hallgatók által fizetendő hozzájárulást nem tandíjnak nevezik. Regisztrációs díjnak, jelentkezési díjnak, felvételi vizsgadíjnak, a dologi költségekhez való hozzájárulásnak, vagy más, a hallgatóknak nyújtott szolgáltatások költségeihez való hozzájárulásnak nevezik (lásd a Melléklet 4. táblázatát).

A leginkább hagyományosnak nevezhető tandíjfizetési forma az, amikor a hallgatóknak a tandíjat előre kell megfizetniük. Ezt általában tanévre, vagy félévre számolják, olykor a megszerezni kívánt kreditpontok jelentik a tandíjszámítás alapját. A vizsgadíjak, regisztrációs (beiratkozási) díjak, és jelentkezési díjak ugyancsak az előre fizetendő díjak közé tartoznak. Az előre fizetendő tandíjak lehetnek mindenkire egységesen vonatkozó díjak, a jövedelemtől függőek, vagy az egyes tanulmányi területek szerint különbözőek. A hallgató helyzetétől függő tandíj többnyire a hallgató vagy a hallgatót eltartó család jövedelmi szintjétől függ, vagy az intézmény olyan adottságait veszik tekintetbe, mint a képzés tényleges költségei, vagy az adott szak népszerűsége, keresettsége.

A tandíj hatása a mobilitásra –

10

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 10

A diplomás adó a diplomát szerzettekre kivetett adó, azaz egy olyan extra adófajta, amelyet azoknak kell fizetniük, akik a felsőoktatásban szereztek diplomát. Nem a tanulmányok megkezdésekor kell fizetni, hanem mindenki, aki igénybe vette a felsőoktatást, utólag, néhány évig, vagy élete hátralévő részében egy bizonyos összeget fizet. A diplomások több országban akkor kezdik meg ennek az extra adónak a fizetését, amikor jövedelmük elér egy bizonyos szintet. Ez lényegében az utólagos hozzájárulás egy speciális formája.

Az utólagos tandíjfizetés vagy költségtérítés abban különbözik a diplomás adótól, hogy mértékét az határozza meg, hogy mennyi időt töltött valaki a képzésben. Minden tanulmányi év után, vagy a megszerzett kreditek után meghatározott egyéni tartozás (adósság) keletkezik az állam felé, amit akkor kell elkezdeni visszafizetni, amikor valaki befejezi tanulmányait és elhelyezkedik. Ez a rendszer került bevezetésre 2006 őszétől az Egyesült Királyságban. Szemben a diplomás adóval, ebben a konstrukcióban a tényleges tartozás összegét kell visszafizetni az államnak.

A legtöbb országban az a gyakorlat alakult ki, hogy az állami költségvetésből finanszírozott férőhelyeket tartanak fenn, amelyeket tanulmányi teljesítménytől függően vagy a hallgatók jövedelmi helyzetének függvényében osztanak el. Ezeket az ingyenes férőhelyeket általában csak az adott ország saját állampolgárai vehetik igénybe. Ezt a konstrukciót nem egy esetben keverve alkalmazzák az előzetes tandíjfizetéssel. Többnyire két alapvető szempont van, amely alapján tandíjkedvezményt, vagy a tandíjfizetés alóli teljes mentességet lehet kapni. Egyes, ilyen alapelven működő rendszerekben a hallgató fizetőképességet mérlegeli, saját vagy szülei jövedelmének figyelembevételével, és kedvezményes tandíjat állapíthatnak meg. A teljesítmény alapján mérsékelt vagy elengedett tandíj esetén a középiskolából hozott eredményt, a felvételi eredményt, vagy a megelőző tanév végi tanulmányi eredményt veszik figyelembe. Az összes hallgatónak országonként változó mértékű, hozzávetőleg 10–50%-a részesülhet ilyen kedvezményes vagy teljesen ingyenessé tett férőhelyekben.

Egyes országokban a kormányzat dönti el minden évben, tanulmányi területenként, hogy hány államilag fenntartott férőhelyet biztosít, és a hallgatók versenyezhetnek e helyek megszerzéséért. Néhol évente történik a költségvetési férőhelyek újraosztása. Néhány teljesítményelvre épülő rendszerben is van a hallgatóknak egy olyan kisebb csoportja, pl. a fogyatékossággal élő személyek, vagy a távoli kistelepülésről érkező, vagy nehéz családi helyzetből érkező (pl. árva) hallgatók esetében, ahol méltányossági alapon felmentést adnak a tandíjfizetési kötelezettség alól.

A tandíjfizetés rendszerét többnyire kiegészíti az ösztöndíj és diákhitel rendszer, amely a hallgatókra nehezedő anyagi terhek csökkentését szolgálja. Ezek a rendszerek legalább olyan sokfélék, mint a tandíjfizetési konstrukciók. Az elérhető összegek nagyságrendje változó, egyes esetekben a tandíj teljes összegét fedezi, máskor csupán egy részét. Abban sincs egységes gyakorlat, hogy az ösztöndíjak, illetve hitelek kialakításakor figyelembe veszik-e a képzés során felmerülő teljes megélhetési költségeket (a tandíj mellett utazási kiadások, albérleti vagy kollégiumi díjak, tankönyvek és egyéb dologi kiadások) vagy sem.

Néhány országban ugyancsak a terheket könnyítő lehetőség, hogy a tandíjakhoz személyi jövedelem adókedvezmény kapcsolódik, és a hallgatók vagy szüleik adójukból levonhatják a tandíj összegét.

Olykor maga a tandíj adómentes.

Az egyes hallgatói csoportokat érintő speciális tandíjak is említést érdemelnek. Mivel az ún. részidős hallgatók többnyire munka mellett tanulnak, jövedelmi viszonyaik eltérnek a nappali tagozatos hallgatókétól, ezért gyakran a képzési költségek egészét, vagy teljes tandíjat kell fizetniük.

Egyes országban ösztönözni próbálják, hogy a hallgatók ne nyújtsák el tanulmányi idejüket, ezért azoknak, akik az alapképzési időt meghaladóan maradnak a képzési rendszerben, többlettandíjat kell fizetniük.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 11

Szinte minden országban érvényes, hogy a külföldi állampolgárságú hallgatók magasabb tandíjat fizetnek, mint az adott ország állampolgárai. Jelenleg még a tandíjmentességgel jellemezhető skandináv országokban is megfogalmazódik, hogy az Unión kívülről érkező hallgatóktól tandíjat kellene szedni.

Sok esetben az idősebb felnőtt hallgatók (az élethosszan tartó tanulás résztvevői) is magasabb díjat fizetnek, amit azonban sokszor a munkaadók térítenek meg.

A tandíjfizetés szabályozása abban is különbözik az egyes országokban, hogy ki állapítja meg a tandíj mértékét, illetve kinek kell azt közvetlenül megfizetnie. Alapvetően két szabályozási mód alakult ki.

Vagy az állam szabályozza (parlament, oktatási minisztérium) közvetlen módon vagy törvények útján kerül szabályozásra. A maximum összeg állam által történő meghatározását figyelembe véve, sok esetben az intézmények dönthetnek a tandíj összegének meghatározásáról.

A hallgatói támogatási formák jelentős részben a felsőfokú tanulmányokhoz való hozzáférés méltányosabb társadalmi elosztását szolgálják, de nem minden esetben mozognak együtt a terhek bevezetésével vagy növelésével.

11 – A tandíj hatása a mobilitásra

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 12

AZ EGYES ORSZÁGOK GYAKORLATA

A tandíj hatása a mobilitásra –

12

Szűkebben az Európai Unió keretein belül is igen sokszínű gyakorlat jellemzi a felsőoktatást a tandíj érvényesítését és a hallgatói támogatások módjait illetően. Egy átfogó kép felrajzolását nagymértékben nehezíti, hogy a rendelkezésre álló információforrások igen vegyesek, és a helyzet is folyamatosan átalakulóban van. Nyilvánvalóan a gyors változásokkal is összefügg, hogy az egyes források által közölt tények nem mindig egybehangzóak.2 Mivel az írás célja nem a tandíjfizetési rendszerek és a hallgatók támogatási rendszerének részletes bemutatása, ezért az egyes országok gyakorlatát illetően nem térünk ki a szabályozás minden technikai részletére, hanem arra összpontosítunk, hogy a mobilitási idősoros statisztikák által lefedett időtartam alatt történt-e jelentős mértékű tandíjteher változás, illetve bevezetésre került-e a tandíj, amely hatással lehetett a felsőoktatásba, illetve az Erasmus programba történő jelentkezésre.

Svédország A svéd felsőoktatás ingyenes, de a hallgatóknak egy kisebb összeget kell fizetniük a hallgatói érdekképviseleti szervezet szociális szolgáltatásainak fedezése céljából.

Alapelv, hogy amennyiben egy diáknak szüksége van rá, kaphat állami támogatást. Részben vissza nem térítendő ösztöndíj, nagyobb részben visszafizetendő hitel formájában. Az alapképzés költségeinek 86%-át a központi költségvetésből finanszírozzák. Mindezek ellenére a közelmúltban a svéd képzéspolitika napirendjére került a felsőoktatási tandíj néhány éven belüli bevezetésének kérdése. 2004 végén a kormány egy olyan jelentés elkészítésére adott megbízást, amely megvizsgálja a nem EU-s országokból érkezők tandíjfizetési kötelezettségének bevezetését. A jelentés 2006 januárjában készült el, és véleményezésre megküldték a felsőoktatási intézményeknek, illetve a kormányzati testületeknek.

A bárki számára rendelkezésre álló diákhitel visszafizetése maximum 25 éves futamidejű lehet, vagy 60 éves korig tart. 2001 óta a kölcsönt visszafizetőknek legalább jövedelmük 5%-át kell a törlesztésre fordítaniuk.

Norvégia A norvég felsőoktatást alapvetően az állami költségvetésből finanszírozzák, az oktatási tárca költségvetésén keresztül. Az állami felsőoktatási intézményekben a tanulmányok ingyenesek. Ugyanakkor az állami intézmények 175–200 norvég koronát kérhetnek hallgatóiktól a diákjóléti rendszerhez történő 2 Sokszor még egy táblázaton belül is akadnak értelmezési nehézségek, lásd a Melléklet 2. sz. táblázatában Szlovénia példáját.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 13

hozzájárulásként. A magánkézben lévő felsőoktatási intézmények az állami támogatás mértékétől függően szabnak ki tandíjat.

Dánia Csakúgy, mint a skandináv országokban, Dániában sincs tandíj. 2007-től azonban a nem Európai Unióból érkező diákok számára már bevezetik a tandíjat.

Finnország Finnországban nincs tandíj, a diákoknak egy kis összegű (50–90 eurós) diákszervezeti tagdíjat kell fizetniük. A rászoruló finn diákok ösztöndíjat kapnak, valamint lakhatási támogatást és állami garanciát a diákhitelre. Az ösztöndíj adóköteles bevétel, amitől azonban rászorultság esetén eltekinthetnek.

A havi támogatás összege 21 és 259 euró között mozog, a lakhatási támogatás hasonló összegű (26–201euró). A diákhitel lejáratáról és visszafizetési módjáról minden egyes diák külön egyeztet a folyósító bankkal, így egyéni szerződések alakulnak ki. Havonta 160–300 eurót vehetnek fel így hitelbe a diákok. A hitelre az állam minden esetben garanciát vállal.

Görögország Görögországban ingyenes a felsőoktatás, az Eurydice adatai szerint tandíjat, de még beiratkozási vagy egyéb díjakat sem kell fizetniük a diákoknak. A hallgatók kaphatnak lakhatási támogatást, ösztöndíjra a kiváló tanulmányi eredményű hallgatók jogosultak.

Igyekeztünk olyan statisztikákat találni, amelyek alapján képet kaphatunk arról, hogy azokból az országokból, ahol nincs érvényben tandíj, milyen célországokat választanak nagyobb arányban a hallgatók, de a töredékes részstatisztikák alapján nem sikerült tendenciákat azonosítani. Feltehetően az ország

13 – A tandíj hatása a mobilitásra

A fenti öt ország (Finnország, Svédország, Norvégia, Dánia és Görögország) az elmúlt években nem volt érintett a tandíj bevezetésében, sem drasztikus emelésében. Mindezek ellenére az Erasmus hallgatói mobilitás idősoros adatainak áttekintése azt mutatja, hogy valamennyi ország esetében azonosíthatók olyan évek, amikor a kiutazók számának folyamatos és dinamikus emelkedése megtorpant, illetve visszaesés mutatkozott. Ez témánk szempontjából azért lényeges, mert ezeknek az országoknak az esetében ki lehet zárni, hogy az adott létszámingadozás a tandíj bevezetésével vagy nagy mértékű emelésével lenne összhangban. A későbbi összehasonlítás érdekében megvizsgáltuk, milyen mértékűek a tandíj-független létszámingadozások, ezek közül is a résztvevők számának 1%ot meghaladó visszaesését figyelve. Az első év adatait 100-nak tekintve kiszámítottuk, hogy milyen mértékűek voltak az éves létszám-visszaesések a megelőző év százalékában.

A legnagyobb arányú csökkenés Görögországban történt 1996–98 között, 1996/97-ben a megelőző évi (már visszaesést mutató) létszám 84%-ára csökkent a résztvevő hallgatók száma. Norvégiában 1996–97-ben 96%-ra esett vissza a létszám, a következő évben pedig ennek a csökkent számnak a 91%-át tette ki az Erasmus programban kiutazó hallgatók száma. Dánia esetében szintén 1996/97ben történt az első létszámcsökkenés (az előző évi létszám 89%-ára) de később is szinte két-három évenként történt valamivel kisebb arányú létszámvisszaesés.

Svédországban nem érvényes a többi országban tapasztalt visszaesés időpontja, itt 2000–2002 között mutatnak érzékelhető létszámvisszaesést az adatok, amikor az előző évi 93%-át, majd annak is a 88%-át tette ki a résztvevők aránya.

Mindez azt igazolja, hogy a tandíjon kívül számos más tényező is alakíthatja a hallgatóknak az Erasmus programban való részvételét.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 14

választásban a megélhetési költségek az adott ország nyelve és a képzési kínálat legalább olyan meghatározó tényező.

1. számú ábra

A tandíj hatása a mobilitásra –

14

Az Erasmus hallgatói mobilitási programban való részvétel 1987/1988 – 2004/2005 (fő/év)

Ausztria Ausztria esetében is módunk van a részletesebb elemzésre, mert rendelkezésre állnak az idősoros mobilitási adatok. A tandíj bevezetése a közelmúltban történt ugyan, de néhány évvel azt követő statisztikák is hozzáférhetőek, ezért van mód a korábbiakban felvázolt hatásmérési megközelítés alkalmazására. Ráadásul a nemzeti Erasmus irodákhoz küldött körkérdésre az osztrák féltől részletes választ kaptunk, így a számokon túl az illetékesek véleménye is megismerhető.

Az állami fenntartású felsőoktatási intézményekben 1972-ben egy külön törvény alapján (Hochschultaxengesetz) került eltörlésre a korábban érvényben lévő tandíj. Ez egészen 2000-ig tartott, amikor a kormány előállt a tandíj bevezetésére vonatkozó javaslattal. 2001 őszétől mind az egyetemeken, mind pedig a szakfőiskolákon a hallgatóknak „tanulmányi hozzájárulást” kell fizetniük, amelynek összege kb. 730 euró.

Mivel a tandíjfizetés bevezetésével egyidejűleg csökkentették az egyetemek költségvetési támogatását, a tandíjak nem az egyetemek bevételét növelték, inkább a felsőoktatásban nem érdekelt osztrák adófizetők terheit csökkentették.

A kormány többféle módon nyújt pénzügyi támogatást a hallgatóknak, az utóbbi időszakban a közvetett támogatásokról a közvetlen támogatási formákra helyeződött át a hangsúly. Az indirekt segélyezés formája volt például a szülők révén történő társadalombiztosítás vagy a szülőknek nyújtott adómentesség. Az 1992-es hallgatói támogatásokat megfogalmazó törvényben a direkt támogatási formák jövedelmi viszonyoktól függőek, és a tanulmányi teljesítményhez kapcsolódnak. Emellett lehetővé teszik az ösztöndíj hordozhatóságát, illetve a külföldi tanulmányokhoz kapcsolódó támogatást. A maximális tanulmányi ösztöndíj 2005-ben havi 424 euró volt az egyedülálló, 666 euró a gyermekes hallgatóknak, és az év minden hónapjára járt.

A tandíj bevezetésével egyidejűleg több kompenzációs intézkedés is történt. Ilyen volt a kiegészítő pénzügyi támogatások létrehozása, az ösztöndíjra jogosultak körének kibővítése, és az államilag támogatott kölcsön bevezetése. Ezt 14 félévre folyósíthatják, és az állam átvállalja a kamatterhek egy részét. A 2004/2005-ös tanévben 47.000 hallgató kapott támogatást, közülük 44.250 tanulmányi

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 15

ösztöndíjat. Speciálisan a rászoruló hallgatók tandíjtámogatást kaphattak, a rászorultság mértékének függvényében. A tandíjból befolyt összeget közvetlenül a felsőoktatási intézmények kapják. Ezen felül még a diákoknak kötelező tagsági díjat fizetni egy hallgatói szervezet számára. Az állami támogatások odaítélését a szülők és a hallgató jövedelmi helyzetétől, a családi állapottól és a tanulmányi eredményektől teszik függővé. Alapelvként kezelik, hogy a szülőknek anyagi helyzetükhöz mérten maximálisan támogatniuk kell felsőoktatásban tanuló gyerekeiket.

Az Erasmus program osztrák felelőseinek állítása szerint a tandíj bevezetését egy rövid, két éves „tandíj-sokk” követte, amely mérsékelte a mobilitási növekedési ütemét, és megtörte a korábbi növekedési tendenciát, de az erről nyilatkozók szerint hosszú távon érzékelhető problémát nem okozott.

A rendelkezésre álló idősoros adatok azt jelzik, hogy a megelőző év mobilitási részvételi adataira vetítve mekkora volt az éves növekedés. (Lásd a 3. sz. ábrát) A legjelentősebb arányú növekedés az 1994/95-ös tanévben volt, azt követően jelentősen mérséklődött a növekedési ütem, miután elérte az indulólétszám 2,7-szeresét. 1996/97-ben illetve 1997/98ban a növekedés már megtorpant, az évi 2–4%-os növekedés minimálisnak mondható. A 2000/2001es tanévben ugyanekkora a változás, és az azt követő évben, amikor a tényleges „hatásról” beszélhetünk, lényegében az előző évivel azonos volt a kiutazók száma, azaz teljes megtorpanás igen, viszszaesés nem történt. Az azt követő évben a korábbinál valamivel nagyobb ütemű a növekedés (aminél figyelembe kell venni, hogy az indulószámok többszöröséről van szó, tehát a növekedési ütem mérséklődése „normális” jelenség), azt követően ismét minimális. Összességében az adatok azt jelzik, hogy az osztrák „tandíj-sokk” hatása az Erasmus mobilitásra viszonylag enyhének nevezhető. Egy már „beállt”, igen lassú növekedési ütemre lefékeződött rendszert ért, igen rövid ideig tartott (és néhány évvel korábban már nagyobb arányú, feltehetően más okból bekövetkezett mozgások, növekedési ütemcsökkenés is jellemezték a rendszert). A 2004/2005-ös tanévben bár nőtt a létszám, ismét minimálisra csökkent a növekedés üteme.

1. sz. táblázat Az Erasmus hallgatói mobilitás adatai 1992/1993 – 2004/2005 között, Ausztria (fő/tanév)

Forrás: az Európai Bizottság Oktatás és Kultúra Főigazgatóságának adatai alapján

15 – A tandíj hatása a mobilitásra

A tandíj bevezetése a támogatási rendszer kiterjesztésével együtt került sorra. Az érvénybe lépett szociális ösztöndíjrendszer a szülők jövedelmi helyzetét veszi alapul, de további tényezőket is mérlegel, pl. a képzőintézmény helyét. Jelenleg a hallgatók negyedét érinti az e rendszer alapján nyújtott támogatás.

Ezt megfejelték egy további ösztöndíjjal, így azok az Erasmus hallgatók, akik rendszeres szociális ösztöndíjban részesülnek, magukkal vihetik a szociális ösztöndíjat Erasmus tanulmányaik idejére, és megkapják az utazási ösztöndíjat is maximum 13 hónapos időtartamra (ebbe teljes hallgatói pályafutásuk beleszámít BA, MA, PhD, és más programokra is érvényes). Ha az utazási támogatás öszszege kisebb, mint az Erasmus ösztöndíj, költségvetési forrásokból kiegészítik azt. Így az osztrák szociális ösztöndíjban részesülő hallgatók ugyanazt a nemzeti forrásból fizetett támogatást megkapják, mint az összes többi Erasmus hallgató.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 16

A tandíj hatása a mobilitásra –

16

Az Erasmus hallgatók körében ugyanolyan arányban, hozzávetőleg 25%-ban, találhatók szociális ösztöndíjban részesülő hallgatók, mint a hallgatóság egészében, ami azt jelenti, hogy nincs negatív összefüggés a tandíj, a szociális ösztöndíj és az Erasmus ösztöndíjak között.

Ami a minőség és a méltányos bánásmód elvét illeti, szigorú és egységes szabályozás van érvényben Ausztriában, amely valamennyi Erasmus hallgatóra érvényes. A hallgatóknak minimum 3 ECTS kredit-egységet kell szerezniük havonta (ez 50%-a a maximális munkaterhelésnek) ahhoz, hogy ösztöndíjukat megtarthassák. Ezt a küldő intézmények vagy a kihelyezett Erasmus irodák ellenőrzik, illetve az auditálás során kerül ellenőrzésre. Az az alapelv, hogy „az Erasmus ösztöndíj nem nyaralás”, és ezt az álláspontot a közvélemény elfogadja, bár a mindennapi gyakorlatban akadnak gondok, sok hallgatónak kell például visszatérítenie a kapott ösztöndíjat.

Törvény alapján kell tandíjat fizetniük a hallgatóknak az egyetemeken, a főiskolákon (Fachhochschulen) maga a képzőintézmény dönt a tandíjfizetésről, és a tanárképző intézményekben nincs tandíjfizetési kötelezettség.

A törvény azt is szabályozza, hogy az egyetemeken tanuló Erasmus hallgatóknak az Erasmus ösztöndíj ideje alatt nem kell tandíjat fizetniük, a szakfőiskolák maguk dönthetnek ebben a kérdésben, és ugyanez a döntési szabadság vonatkozik a magánegyetemekre is.

Problémák abból adódnak, ha az egyetemeken tanuló hallgatók nem tudják teljesíteni az 50%-os arányú kredit-elismerésre vonatkozó követelményt, mert kinti tanulmányaik sikertelenek voltak, és arra a félévre a hazai anyaintézményükben sem voltak beiratkozva.

Nagy-Britannia Nagy-Britannia esetében két tandíjsokk hatását is lehetne vizsgálni. 1997-ben egy nemzeti szintű vizsgálóbizottság készített jelentést a felsőoktatásról, ezt követően került bevezetésre 1998-ban a tandíj. A jelentés megállapította, a kormány pedig elfogadta, hogy a felsőoktatási képzési költségek méltányosabb társadalmi megosztására van szükség, és azoknak, akik a képzés előnyeit élvezik, nagyobb mértékben kell hozzájárulniuk a kiadásokhoz. Azt is kimondták, hogy mindazok a képzőintézmények, akik olyan hallgatókra szabnak ki a minimális tandíjat meghaladó összegű tandíjat, akik jogosultak lennének tandíjtámogatásra, pénzbüntetésben részesülnek.

Az 1998-ban bevezetett tandíj mértéke a 2004/2005-ös tanévben 1.150 font volt. A hallgatóknak utólag kell megfizetniük a tandíjat, diplomájuk megszerzéséig nincs fizetési kötelezettségük. Angliában 1990 óta vehetnek fel diákhitelt a hallgatók, a vissza nem fizetendő állami támogatások azonban viszszaszorultak 1998-ban, a diákok támogatására elsősorban a hitel áll rendelkezésre. Mindeddig nem készült írásos elemzés a tandíjnak az Erasmus részvételre gyakorolt hatásáról. A legjelentősebb tanulmány, ami az Egyesült Királyságban készült a mobilitás témakörében, a felsőoktatás finanszírozásával foglalkozó tanács felkérésére íródott, és megfogalmazza, hogy a pénzügyi kérdéseknek feltehetően szerepük lehetett abban, hogy a mobilitás mértéke csökkent, ám ennek részleteire az elemzés nem tért ki.

A tandíjak 1998-as bevezetésével egy időben az angol kormány döntést hozott arról, hogy a teljes tanévet külföldön töltő Erasmus hallgatóknak nem kell tandíjat fizetniük az anyaintézményükben, hanem azt a kormányzat fizeti meg a pénzügyi tanácson (Funding Council) keresztül. A legutóbbi időszakban, az új tandíjrendszer bevezetésének előestéjén a kormány ismét bevezette a legalacsonyabb jövedelmi hátérrel rendelkező hallgatók számára kialakított hallgatói ösztöndíjat, amely teljes egészében ellentételezi a tandíj hatását.

Míg 1997-ben a finanszírozási rendszer lényegében azonos volt az Egyesült Királyság teljes területén, az új adminisztráció létrejöttével Skóciában és Wales-ben jelentős változásokon ment át a rendszer.

Skóciában a hatóságok úgy döntöttek, hogy a helybeli hallgatóknak (2001-től) nem kell tandíjat fizet-

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 17

17 – A tandíj hatása a mobilitásra

niük. A wales-i rendszer hasonló az angolhoz, kivételt ott is a helyi illetőségű hallgatókra vonatkozó eltérő rendelkezések jelentenek. Az ír rendszer továbbra is hasonló maradt az angolhoz.

A minőség kérdését illetően: az Egyesült Királyságban hosszú ideje működik a minőségbiztosítási szervezet (Quality Assurance Agency – rövidítve QAA), működése független a tandíjtól. A mindeddig érvényben lévő tandíjrendszernek nem volt érzékelhető hatása a felsőoktatási jelentkezésekre sem.

Sőt a jelentkezések száma nőtt is a tandíj bevezetését követően. Ami az új tandíjrendszer hatását illeti, az előzetes adatok ugyan azt jelzik, hogy 1-2%-kal csökkent a jelentkezők száma, bár a szakemberek szerint ez előre látható volt, mert abból adódik, hogy a hallgatók egy része évet halasztott, a kedvezőbb tandíjfizetés lehetőségében reményében. Csak az elkövetkezendő 3-4 évben fog kiderülni, hogy az új tandíjrendszernek milyen hatása van.

A jelentkezéseket, és általában a hallgatói magatartást a gazdasági körülmények általában igen erősen befolyásolják. Az Egyesült Királyságban jelenleg magas a diplomások elhelyezkedési aránya, és a diplomás kezdő fizetések is meglehetősen magasak, ami arra ösztönzi a hallgatókat, hogy minél előbb munkába álljanak. Mivel az Erasmus tanulmányok egyes esetekben hosszabbá tehetik a teljes képzési időt, az ezzel járó többletköltségek, illetve a most éppen lendületben lévő munkaerőpiac vonzereje okozhatja, hogy lanyhult az érdeklődés az Erasmus programban való részvétel iránt.

Az angol Erasmus iroda munkatársának véleménye szerint nem készült olyan írott elemzés, amely a tandíj bevezetésének vagy emelkedésének hatását vizsgálta volna a mobilitásra, bár az utóbbi időben maga a felsőoktatási tandíj téma előtérbe került.

A nappali tagozatos hallgatók hozzájárulási kötelezettségét 1998-ban vezették be, részben hogy növeljék a felsőoktatási befektetések szintjét, másfelől a méltányosság elve alapján, miszerint az járuljon hozzá a költségekhez, aki a felsőfokú tanulmányokból származó előnyöket élvezi. A 2005/2006os tanévben a nappali tagozatos hallgatók hozzájárulási kötelezettsége (maximum) £1.175 volt, a többi hallgató esetében 2006/2007-ben ez az összeg 1.200 fontra emelkedik. Ez hozzávetőleg az átlagos képzési költség 20–25%-át teszi ki. A többit közpénzekből fedezik. A jelenlegi szabályozás szerint az egyes intézmények nem szedhetnek többet ennél az egységesen megállapított összegnél. Azoknak a hallgatóknak a tandíja azonban, akik a 2006/2007-es tanévben lépnek be a rendszerbe elérheti a 3.000 fontot. A tandíj összege szakonként, illetve egyetemenként változhat. 2006/2007-ben az öszszes a nappali tagozatos hallgató (beleértve azokat is, akik 2005/2006-ban vagy még előbb kezdték meg tanulmányaikat) jogosult lesz tandíjhitelre. Összességében a hallgatók száma minden évben nőtt a képzési hozzájárulás 1998/1999-ben történt bevezetése óta. A 2006/2007-es tanévre jelentkezők száma is nőtt a két évvel korábbi létszámokkal összevetve.

A közpénzekből hallgatónként rendelkezésre álló egyéb források is növekedtek, mert - nőtt a megélhetési költségek fedezésére folyósított kölcsönök összege; - új ösztöndíjak váltak elérhetővé a legszegényebb családokból érkező hallgatók számára; - 25 évre nőtt a tanulmányi hitelek lejárati ideje; - és halasztásra is lehetőség nyílt a tandíjfizetésben.

Egyes hallgatói csoportok kedvezményt élveznek, pl. a tanárképzési programba beiratkozott hallgatók tandíját teljes egészében a kormány fizeti.

Az orvosi, fogász, és néhány más egészségügyi képzés esetében az öt-, illetve hatéves képzésben részt vevők (Angliában és Wales-ben) a helyi hatóságoktól kapnak támogatást tanulmányaik első 4 évére. Az ötödik, illetve hatodik tanulmányi évben jogosultak a nemzeti egészségügyi szervezet speciális ösztöndíjára. Ugyancsak kaphatnak jövedelmi viszonyaiktól függetlenül egy csökkentett öszszegű (a diákhitel felét kitevő) diákhitelt. Azok, akik vállalják a teljes vagy részidős képzést Angliában és Wales-ben meghatározott egészségügyi posztokra, szintén jogosultakká válnak az egészségügyi ellátórendszer által folyósított ösztöndíjra.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 18

A tandíj hatása a mobilitásra –

18

Jelenleg az alacsony jövedelmi szinten élő családokból érkező hallgatók egyáltalán nem fizetnek hozzájárulást a képzési költségekhez. A 2006/2007-es tanévtől azok a hallgatók, akiknek családjában az éves jövedelem 22.560 font alatt van, nem kell tandíjat fizetniük. Teljes, 1.200 font tandíjat pedig azok a hallgatók fizetnek majd, akiknek családjában a jövedelem meghaladja a 33.533 fontot.

2006/2007-től a nem nappali tagozatos hallgatóknak tanulmányaik megkezdése előtt illetve alatt kell tandíjat fizetniük. Ez azokra a hallgatókra is vonatkozik, akik 2005/2006-ban vagy korábban kezdték meg tanulmányaikat. Az egyetemek 2006/2007-től maximum évi 3.000 fontig terjedő tandíjat szedhetnek a nappali tagozatos hallgatóktól. A tandíj mértéke a képzési programok jellege szerint és egyetemenként is eltérő lehet. A 3.000 fontos maximum összeg legalább 2010-ig marad érvényben (az infláció mértékével kiigazítva).

A kormányzat a diákhitel mértékét úgy állapította meg, hogy az fedezze az átlagos megélhetési kiadásokat (támaszkodva a 2002/2003-as diákjövedelem vizsgálat illetve a tanulmányi kiadásokra vonatkozó adatfelvételre).

A 2005/2006-os tanévben a hallgatók 60%-a kapott valamilyen segítséget a tandíjfizetéssel kapcsolatosan, és a hallgatóknak közel 40%-a egyáltalán nem fizet tandíjat.

Az Uniós országok többségéből érkező hallgatók jogosultak tandíjtámogatást kérni.

Emellett 2004/2005-ben a részidős hallgatók számára egy kötelező támogatási csomag vált elérhetővé. Azok az alacsony jövedelmű részidős hallgatók, akik a nappali tagozatos képzés felének megfelelő mennyiségű kurzust vesznek fel, kérhetnek tandíjfizetési ösztöndíjat, illetve támogatást a kurzusok költségeihez. 2006/2007-től a részidős hallgatók által kért támogatás a felvett kurzusok számától függ, és sávosan teszi lehetővé a támogatás igénylését (ha a kurzusok aránya a nappali rendszerben tanulók által hallgatott kurzusok 50-60%-át teszi ki, a kérhető támogatás 750 font, ha 60–75% a felvett kurzusok aránya, akkor a kérhető támogatás 900 font lehet, és 75% felett a kérhető összeg 1.125 font. További 250 font összegű támogatást igényelhetnek a tankönyvek megvásárlására, utazási kiadásaikra illetve a kurzussal összefüggő kiadásokra.

Bár a hallgatók száma, azaz a felsőoktatásba jelentkezők aránya nem csökkent a tandíj hatására, az Erasmus mobilitási programban való részvétel aránya jelentős változásokon ment keresztül. Az adatok azonban arra utalnak, hogy nem, vagy nem alapvetően a tandíj bevezetése áll a háttérben. Egy igen dinamikus növekedést követően már az 1995/96-os tanévben a megelőző év 97%-ára esett viszsza a résztvevők létszáma, és az óta is folyamatosan csökken (lásd a Melléklet 5. sz. táblázatát). Az 1994/95-ös tanévben elért közel 12 ezer fős létszám jelenti a csúcsot, amely az azt követő évtizedben fokozatosan 7.200 főre esett vissza. A tandíj bevezetésének évében és az azt követő évben a csökkenés kisebb mértékű volt, mint más években. (lásd a 3. sz. grafikont a következő alfejezet végén).

Portugália A portugál példa lehetővé teszi, hogy a tandíjak többszöri, sőt igen gyakori változásának lenyomatát keressük a mobilitási adatokban.

Portugáliában az állami fenntartású intézményekben is tandíjat kell fizetniük a hallgatóknak. A tandíj mértéke azonban igen sokszor változott az elmúlt évtizedekben. A ’60-as évek végén emelték fel 1.200 portugál escudóra, majd 1992-ben igen jelentős emelést hajtottak végre, az 57.500 escudós tandíj bevezetésével. 1996-ban a kormány hatályon kívül helyezve a rendelkezést ismét visszaállította az 1200 escudós (kb. 10 dolláros) tandíjat. A helyzet 1997/98-ban változott ismét, amikor a felsőoktatás finanszírozását szabályozó törvény ismét emelte, és függetlenül a hallgatók anyagi helyzetétől a minimálbér összegéhez kötötte a tandíjat (56.700 escudo, kb. 464 USA dollár). Azoknak a hallgatóknak, akik ezt az összeget nem tudták kifizetni, lehetőségük volt állami ösztöndíjért folyamodni. 2003-ban ismét változott a helyzet, és az állam 455–852 euró között, sávosan határozta meg az állami felsőok-

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 19

tatásban mindenki által fizetendő tandíj mértékét. Az egyes intézmények között különbségek mutatkoznak, többnyire a műszaki felsőoktatási intézmények vetik ki a maximális tandíj összeget. Ezen felül az intézmények kiszabhatnak beiratkozási díjat is.

A magánegyetemeken a tandíj intézményenként változik, és jelentősek a különbségek, 2003-ban havi 300 euró között mozogtak.

A tandíjat a kormányzat azzal az indoklással vezetett be, hogy a többletforrásokból a képzőintézmények javíthatják az oktatás minőségét.

Az alábbi (2. sz.) grafikon az 1993/94-es tanévtől jelzi a tandíj mértékének változását Portugáliában.

1993–1996 között lassú emelkedés volt jellemző, a 1996/97-es tanévben hirtelen csökkent minimálisra a fizetendő díj, amihez képest a következő tanévi emelkedés drasztikus méretű volt. Ezt egy lassú emelkedés követte ismét 2003/2004-ig, amikor a maximális tandíj összege több mint kétszeresére nőtt (amelyet azonban nem alkalmaztak mindenkire).

A 3. sz. ábrán (sárga vonallal jelölve) látható az Erasmus hallgatói mobilitási programban részt vevők számának alakulása az 1987/88-as tanévtől a 2004/2005-ös tanévig. Az első jelentős tandíj emelkedés időpontjában olyan alacsony volt a mobilitásban részt vevők száma, hogy nem lehet érdemi öszszefüggést azonosítani, a második esetben a grafikon nem jelez töréspontot a mobilitási adatokban a maximumösszeg drasztikus növekedésével egy időben, sőt a mobilitási programban részt vevők száma az adott évben is folyamatosan emelkedett. Ugyanakkor éppen a jelentős mértékű csökkentést megelőzően egy jól érzékelhető létszám visszaesés volt 1994/95 és 1995/96-os tanév között (300 fővel csökkent a kiutazók száma).

2. számú ábra A tandíj mértékének változása Portugáliában 1993–2005

19 – A tandíj hatása a mobilitásra

Forrás: http://www.gse.buffalo.edu/org/IntHigherEdFinance/region_Eupore_Portugal.pdf

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 20

3. sz. ábra Az Erasmus hallgatói mobilitási programban részt vevők számának alakulása (fő) 1997/98 és 2004/2005 között

A tandíj hatása a mobilitásra –

20

Forrás: Socrates/Erasmus mobilitási statisztikák

Bulgária Bulgáriában a 1999/2000-es tanévben vezették be a tandíjat az állami finanszírozású képzéseken is.

A tandíj mértéke a szabályozás értelmében nem lehet több mint a hallgatói normatíva 30%-a. Az ESIB szerint a hallgatók terhei éves szinten 90–800 euró között mozognak. A hallgatói támogatások rendszere 1990 óta többször átalakult: léteznek ösztöndíjak, de 1998-ban bevezették a diákhitelt is. Az állami ösztöndíjakra és támogatásokra való jogosultság kritériumait az adott intézmény határozza meg a hallgatói képviseleti szervezetekkel közösen, de a szociális rászorultságon túl a tanulmányi eredmények is számítanak. Az ösztöndíjra fordított állami kiadásokat a nappali hallgatók számához igazítva arányosan határozzák meg intézményenként. Az ország a tandíj bevezetésének évében kapcsolódott be az Erasmus programba, tehát nincs olyan viszonyítási pont, amihez képest a létszám változását értékelni lehetne. Ráadásul a kezdeti időszakban igen alacsony a létszám (134 fő), amely a többi országhoz hasonlóan az első néhány éves időszakban dinamikus növekedést mutat. A 2004/2005-ös évi adatok e növekedési ütem erőteljes lelassulására utalnak, a megelőző tanévi 751 fős létszám csak 779-re nőtt.

Litvánia Litvániában 2002-ben vezették be a tandíj-kötelezettséget, a tandíj mértéke egy évre 1.000 litas (kb.

80 ezer forint). 2003 óta a diákok felének tanulmányi költségeit az állam fizeti, költségvetési helyek formájában. Amennyiben egy állami finanszírozású hely megürül, a tandíjat fizető diák pályázhat a helyre, az kerülhet át az állami finanszírozásba, akinek jók a tanulmányi eredményei, tehát a rendszer teljesítmény elven működik. Az elsősöknek beiratkozási díjat kell fizetniük. Litvániában a jó tanulmányi eredmények és a rászorultság elve alapján lehet ösztöndíjhoz jutni. Ezen kívül költségvetési forrásból diákhitelt is igénybe vehetnek a hallgatók. Rászorultság esetén az állam megnövelheti a törlesztésre szánt időt egyes esetekben, de az is előfordulhat, hogy valaki számára elengedik a diákhitel viszszafizetésének kötelezettségét.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 21

Írország Írországban 1996-ban törölték el a tandíjat minden állami egyetemen, A képzési költségeket, azaz a tandíjat az ír államkincstár fizeti meg. A hallgatók ún. hallgatói szolgáltatásokért fizetnek díjat, ami évek alatt igen magasra emelkedett, és jelenleg 800 euró körül mozog. Emellett mindenkinek egy további adót kell fizetnie (Student Centre Levy), amely jelenleg 78,5 euró. Amennyiben a hallgató az önkormányzattól kap ösztöndíjat a 800 eurós összeget az adott önkormányzat fizeti, de a diákszervezeti adó mindenki számára kötelező, anyagi helyzetére való tekintet nélkül. A hallgató jövedelmi és családi helyzetétől, valamint lakóhelyétől függően különféle ösztöndíjakat igényelhetnek. Az Erasmus hallgatói mobilitási programban való részvétel éppen a tandíj eltörlésének évében kezdett el stagnálni, illetve kis mértékben csökkenni, ami egészen 1998/99-ig tartott, és hasonló megtorpanása a növekedésnek később is, szinte kétévenként azonosítható. (Lásd a Melléklet 5. sz. táblázatát)

21 – A tandíj hatása a mobilitásra

Hollandia Hollandiában a tandíj a 2004/2005-ös tanévben 1.476 euró (kb. 398 ezer Ft) volt a teljes tanévre. A tandíj mértékét évenként állapítják meg. A 30 évnél idősebb hallgatóknak ettől eltérő tandíjat kell fizetniük, amelyet azonban minden intézmény saját maga állapíthat meg, így jelentős eltérések lehetnek az egyes egyetemek és főiskolák között. Ezek mellett diákhitelt igényelhetnek, amely mértéke 1995 óta független a szülők jövedelmi helyzetétől, felső határa azonban maximált. Az állami támogatásokat csak a „normál” tanulmányi idő alatt lehet igényelni, ha valaki túllépi a szokásos szemeszter számot, állami segítségre már nem jogosult.

A hallgató tandíjfizetési kötelezettségét az határozza meg, hogy az illető hallgató jogosult-e hallgatói támogatásra. Amennyiben igen, akkor a kormány által évenként megállapított összeget kell fizetnie, amennyiben támogatásra nem jogosult, akkor az adott felsőoktatási intézmény saját hatáskörében megállapított tandíjat fizeti. A támogatásra jogosultak körébe tartoznak a részidős hallgatók, illetve azok, akik nem vagy már nem jogosultak, mert pl. személyes jövedelmük meghaladja a támogathatóság határértékét vagy már kimerítették a támogatásra való összes jogcímet. Elvileg minden hallgató jogosult egy alapszintű ösztöndíjra. A szülők jövedelmétől függően további kiegészítő, jövedelemarányos ösztöndíjat kaphatnak a diploma megszerzéséig, általában öt évig. A normál hosszúságú képzési idő lejárta után további három évre diákhitelt kaphatnak (ugyanakkor az intézmény megszabhat számukra tandíjat is).

A holland Erasmus koordinátor szerint Hollandiában jelenleg a tandíjnak az Erasmus mobilitásra, vagy általában a mobilitásban való részvételre gyakorolt hatása nincs napirenden. Évekkel korábban került bevezetésre a tandíj, ami évek alatt fokozatosan nőtt a jelenlegi összegre az induló 400 euróról. Ez egységes tandíj volt, minden hallgató egyformán fizette, minden egyetemen, valamennyi szakon.

A válaszadók szerint soha nem tapasztalták annak jeleit, hogy a tandíjfizetési kötelezettség bármilyen módon befolyásolta volna az Erasmus programban való részvételt. Ezt a témát tehát sohasem bocsátották szakmai, illetve politikai vitára Hollandiában, ezért elemzések sem készültek erről. Jelenleg nincsenek olyan tervek, amelyek érdemi mértékű tandíjemelésre irányulnának.

A felsőoktatásban a minőségbiztosítást már 1985-ben bevezették, amikor a tandíj mértéke kb. 550 euró körül volt. Az új beiratkozott hallgatók számára vonatkozó statisztikák szerint 1973-ban volt egy érzékelhető visszaesés, egy időben azzal, hogy a tandíj 175-ről 450 euróra nőtt. Ezt a visszaesést követően azonban a beiratkozottak száma újra visszaállt, sőt jelentős mértékben növekedett. Az ösztöndíj rendszer úgy működik, hogy az alacsonyabb jövedelmű családokból érkező hallgatók magasabb összegű ösztöndíjat kapnak, és az ezzel foglalkozó elemzések szerint a felsőoktatási tanulmányok választását nem befolyásolja a család jövedelmi szintje. Az Erasmus hallgatói mobilitás adataiban Hollandia esetében is dinamikus növekedés jellemzi az első éveket, az 1996/97-es tanévben egy

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 22

mérsékelt ütemű létszámcsökkenés érzékelhető (a megelőző év 97%-ra esik vissza a résztvevők száma). Ennél nagyobb arányú csökkenés következett be 1999/2000 és 2001 között (az előző évi 94%-ára csökkent a létszám). A részletesebb adatokat a Melléklet 5. sz. táblázata tartalmazza.

A tandíj hatása a mobilitásra –

22

Belgium Belgiumban mindig is érvényben volt egy szerény mértékű tandíj. Jelenlegi mértéke 500 euró egy tanévre mindhárom képzési fokozaton (Bachelor, Master és PhD). Egyes speciális Mester-programok esetében magasabb tandíjat kell fizetni, amelyeket azonban sokszor nem a hallgatók, hanem a munkáltatójuk fizet. Sok a külföldi hallgató, akiknek a tandíj összege jóval magasabb, az 1500 eurót is elérheti tanévenként. Ugyancsak hosszú idő óta érvényben van a családi jövedelmi viszonyoktól függő ösztöndíj rendszer. A PhD-hallgatók többsége egységes, a jövedelmi helyzettől független ösztöndíjban részesül.

Belgium német nyelvű területén 2005 óta 100 eurós beiratkozási díjat is kell fizetni, valamint a felsőoktatási intézmény kivethet tandíjat, amelynek maximális összege 370 euró lehet. Szociális rászorultság esetén a belga diákok támogatást kaphatnak, valamint a régiók kölcsönöket is folyósítanak.

Belgium flamand területén tandíj nincs, de regisztrációs díj van, amely magában foglalja a vizsgaköltségeket és a biztosítást. A regisztrációs díj mértékét minden évben május elsejéig kell meghatároznia az intézmények vezetőinek. A flamand összegyetemi tanács is közzétesz a tandíjra vonatkozóan állásfoglalást, melyet az intézmények általában követnek. Az ösztöndíjban nem részesülő diákoknak 2003/2004-ben évi 488 euró regisztrációs díjat kellett fizetniük egy évre. A szociális helyzet és a tanulmányi átlag alapján az ösztöndíjra jogosultak számára a regisztrációs díjat csökkentik. Belgiumban szintén létezik diákhitel.

A felsőoktatásban a minőségbiztosítási rendszer léte, illetve bevezetése teljesen függetlenül alakult, nem kapcsolódott a tandíj bevezetéséhez.

Belgium esetében az Erasmus programban való részvétel dinamikus növekedése lényegében töretlen, mindössze 1999 és 2000 között következett be egy 1%-os visszaesés.

Spanyolország Spanyolországban 50 állami és 22 magán felsőoktatási intézmény működik. A hallgatókra már hoszszabb ideje tandíjfizetési kötelezettség vonatkozik. Az állami egyetemeken a hallgatóknak regisztrációs díjat kell fizetniük, amelynek mértékét az adott tartomány vezetősége szabja meg. A spanyol diákok különböző támogatásokra pályázhatnak, például mobilitási támogatásra, amennyiben nem saját lakhelyükön tanulnak.

Mivel az állami intézmények a költségvetésből támogatást kapnak, az állami intézmények hallgatóinak a tényleges képzési költségnek csak 15–20%-át kell fizetniük. A képzési költségek, illetve a tandíj összegének meghatározásához az ún. nemzeti gazdasági indexet veszik alapul. A spanyol kormány bizonyos, meghatározott mértékű eltérést engedélyez az előzetesen számított összegtől. Az eltérés megszabott értékhatára némiképp eltér az autonóm tartományok között.

A magánegyetemek teljes önállóságot élveznek a tandíj meghatározásában, a kormányzati előírások nem vonatkoznak rájuk. A hallgatók többnyire a tényleges képzési költségek egészét kell megtérítsék.

Spanyolország igen jelentős arányban küld hallgatókat külföldre az Erasmus program keretében. Az Erasmus program ismerője szerint nem lehet kijelenteni, hogy a tandíj léte direkt módon éreztetné befolyását a mobilitás mértékére, mivel az jóval a mobilitási program elindulása előtt került bevezetésre. Az Európai Bizottság statisztikai összesítése is azt jelzi, hogy Spanyolország esetében töretlen a hallgatói mobilitási részvétel dinamikus növekedése.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 23

Olaszország Olaszországban a tandíjak egyetemenként eltérőek, mivel azok megállapítása az egyes intézmények hatáskörébe tartozik. Minisztériumi rendelet maximálja azonban a tandíj mértékét, ami az állami normatíva legfeljebb 20%-a lehet. Az egyetemek egy része ehhez a plafonhoz közelít a tandíj megállapításakor, míg sok egyetem ezt a szintet jóval lejjebb (6–8 százalékra) helyezi. Általánosságban elmondható, hogy a hallgatóknak egy egyetemi tanév közelítőleg 850 euróba kerül, de az Eurydice hangsúlyozza, hogy ettől jelentős eltérések is lehetségesek. A legdrágábbak az úgynevezett szabadegyetemek. A tapasztalatok szerint az egyetemek egyre inkább támaszkodnak a diákok befizetéseire, mivel az utóbbi években jelentősen megnőttek a tandíjak. A Master szintű tanulmányokért fizetendő tandíjat minden intézmény saját maga határozhatja meg. Törvény rendelkezik a beiratkozási díj minimumáról, ami 2002/2003-as tanévben 164 euró volt.

Az olasz oktatási minisztérium háromévente vizsgálja felül az ösztöndíjak odaítélésének kritériumrendszerét. Meghatározzák, hogy melyik képzési programokat támogatnak ösztöndíjjal, és milyen tanulmányi eredmény szükséges az ösztöndíj elnyeréséhez, illetve milyen anyagi háttérrel rendelkező hallgatók nyerhetik el azt. A tartományok és az egyetemek is hozhatnak önálló döntéseket, így például teljes mértékben felmenthetnek egyes hallgatókat a tandíjfizetési kötelezettség alól a saját maguk által megfogalmazott indokok alapján.

Németország Németországban a felsőoktatási intézmények zöme állami fenntartású, illetve a tartományok költségvetéséből fedezik a kiadásokat, néhány intézmény esetében szövetségi forrásokból. Évek óta napirenden van a tandíj kérdése, aminek bevezetése egyébként tartományi hatáskörbe tartozik. Több tartományban próbálták fizetőssé tenni a felsőoktatást, azonban a diákok óriási ellenállásába ütköztek. A 16 tartományban igen eltérő a helyzet megítélése és a gyakorlat.

Nem csak a diákok mutattak azonban ellenállást, az egyetemek vezetői is úgy érveltek, hogy csak akkor támogatják a tandíj bevezetését, ha garanciákat kapnak arra, hogy a tandíjakból olyan többlet-

23 – A tandíj hatása a mobilitásra

Franciaország Franciaországban az oktatási miniszter és a pénzügyminiszter határozza meg minden évben a felsőoktatásba belépni kívánó hallgatók úgynevezett beiratkozási jogait. Az állami felsőoktatásban részt vevők fizetnek a beiratkozásért: főiskolán 150, egyetemen 190, doktori képzésen pedig 290 eurót. A mérnökökre speciális beiratkozási szabályok vonatkoznak. Számos oktatási intézmény ezen felül további költségtérítést számíthat fel például az informatikai eszközök vagy a könyvtár használatáért. Az állami oktatási intézményekben néhány száz euró (kb. 300) az éves tandíj, melyhez további költségek adódhatnak. Az állam évente több milliárd eurót fizet a felsőoktatásban tanuló diákoknak ösztöndíj formájában, alapítványok, vagy egyéb természetbeni juttatás formájában (utazási hozzájárulás, lakhatási támogatás). 2003-ban több mint félmillió hallgató kapott így támogatást.

Franciaországban a felsőoktatási intézmények azon az állásponton vannak, hogy a külföldi tanulmányokra utazó hallgatók a hazai anyaintézményükben iratkozzanak be, és ott fizessék a tandíjat, ugyanúgy, ahogy a többi hallgató. Az anyaintézményben történő tandíjfizetés és a kiutazó hallgatók státusza az Erasmus program kezdete óta vitakérdés Franciaországban (is).

Hozzávetőleg 370 francia felsőoktatási intézmény vesz részt az Erasmus programban, ezek egy része állami, másik része magánintézmény. Évente hozzávetőleg 22.000 francia hallgató kapcsolódik be a mobilitási programba, és az elmúlt húsz év során arányuk folyamatosan emelkedett. Az 1993/94-es tanévben a megelőző év 97%-ára esett vissza a létszám, de rendkívül dinamikus növekedés mellett, és ugyancsak ennek a nagy dinamikának lehet a következménye egy egyévnyi visszaesés 1997-ben.

A tandíj hatása a mobilitásra –

24

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 24

bevételük keletkezik, amit a képzés minőségének javítására fordíthatnak. Politikailag is megoszlottak a táborok, a szociáldemokraták ellenezték, a kereszténydemokraták szorgalmazták a tandíj bevezetését. A felsőoktatási törvény 2002-es módosítása egyfajta tilalmat fogalmazott meg a tandíjbevezetéssel kapcsolatosan.

A tiltakozások ellenére – a tartományok fele – a fokozatosság elvét követve döntött a bevezetés mellett. Egyes szerzők ezzel kapcsolatban bújtatott, vagy marginális tandíj bevezetésről is beszéltek. Évente erőteljesen nőtt például a beiratkozási díj, emellett bevezették az úgynevezett „hosszú távú tandíjat”, amit a hallgatóknak abban az esetben kell fizetniük, ha túllépnek egy bizonyos, képzésben töltött időtartamot (egyetem esetén 14 szemesztert). A tandíj bevezetése mellett döntő tartományokban 2007 végétől (a téli szemesztertől) minden hallgatónak kell majd tandíjat fizetnie, ami a hosszú távú tandíjhoz hasonlóan 500 eurót (130 ezer forintot) jelent egy félévben. A többi tartományban hasonló mértékű tandíj bevezetését tervezik, amit széleskörű tiltakozás kísér.

A mobilitás témakörét illetően a német szerzők egy sajátos szempontot is felvetnek. A tartományok közötti mobilitást, tehát lényegében a belföldi intézményközi mobilitást illetően is aggályosnak tartják a tandíj bevezetésének várható hatását. Egyes szerzők szerint (Kehm, 2006) pedig a kelet-német felsőoktatási intézmények húzhatnak majd hasznot a hallgatók tandíjak miatti belső vándorlásából. A szerzők úgy ítélik meg, hogy a felsőoktatási intézmények közötti jelentős különbségek, az elit intézmények elkülönülése a tandíj következtében tovább fog erősödni.

A német diákoknak számos szociális és tanulmányi támogatás áll rendelkezésére tanulmányaik finanszírozása céljából. Amennyiben nem szüleiknél laknak, kaphatnak megélhetési támogatást felét kamatmentes hitelként), amit a tanulmány befejezte után kell visszafizetniük. A tehetséges diákok támogatására szintén külön rendszert hoztak létre az egyetemek.

Németországban a tandíj kérdése, és annak hatása a mobilitásra vitatéma, amely a német Socrates iroda által 2006 júliusában szervezett konferencián is felmerült. A vita során azonban példákat inkább az angol rendszer tapasztalataiból merítettek, mint a saját gyakorlatukból. Egyelőre csak szövetségi szinten került napirendre a felsőoktatási tandíj bevezetése, nem minden tartomány teszi ezt. Az informátorok szerint ez az oka, hogy értékelhető, áttekinthető adatokkal az elemzéshez jelenleg ők sem rendelkeznek. De a tandíj kérdése, és annak hatásai az Erasmus program napirendjén maradnak továbbra is. A DAAD (a német felsőoktatási csereszolgálat) fogja figyelemmel kísérni a mobilitásban bekövetkező esetleges változásokat.

Németország esetében módszertanilag igen nehéz lenne az ország egészére vonatkozó statisztikák elemzése alapján jelzést kapni a tandíj mobilitásra gyakorolt hatásáról, hiszen a tartományok eltérő gyakorlata összemosódva jelenik meg. A hallgatóság egészére vonatkozó statisztika szerint az Erasmus programban kiutazó hallgatók száma egy év kivételével (amikor 1997-ben 5%-os létszámcsökkenés látható) folyamatosan növekedett.

Lengyelország Lengyelországban az Eurydice tájékoztatása szerint csak a magánegyetemeken és főiskolákon fizetnek tandíjat a hallgatók, bár a felsőoktatási törvény megengedi az intézményeknek, hogy bizonyos képzésekért vagy szolgáltatásokért különböző díjakat szabjanak ki, amivel néhány intézmény él is. A nem állami intézményekben ezer és nyolcezer zloty között mozognak az éves tandíjak, az orvosi képzések tandíja ennél drágább, körülbelül 12 ezer zloty.

Az állami intézményekben tanulók kaphatnak szociális segélyt, külön ösztöndíjat jó tanulmányi eredményeikért, amelyet ezen felül minisztériumi ösztöndíjjal is jutalmazhatnak. 2001 óta a magán- és egyházi intézmények tanulói is igényelhetnek állami szociális segélyt. Lengyelországban is létezik diákhitel, amelynek kamatait részben az állam állja. Más források szerint a törvényileg garantált ingyenes

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 25

képzési szektorban is akadnak kivételek, illetve kiskapuk. Az 1999-es felsőoktatási törvény szerint olyan tandíjat, amelynek mértéke nem haladhatja meg a havi átlagfizetés 10%-át, ki lehet vetni a tudás értékeléséért, a tanúsítványok kiállításáért, illetve különféle „extra szolgáltatásokért”. 2000-től bizonyos programokért, pl. az esti tagozaton folyó képzésért az állami egyetemek is kérhetnek tandíjat.

Svájc Svájcban „emberemlékezet” óta létezik tandíj. Egy félév 600–800 svájci frankba (104–139 ezer forintba) kerül a svájci állampolgárságú hallgatóknak.

Csehország Csehországban mindeddig nem került bevezetésre tandíj. Az állami egyetemeken nem kell tandíjat fizetni. A magánegyetemeken fizetniük kell a hallgatóknak, de közülük csak igen kevesen vesznek részt az Erasmus mobilitási programban, olyan kevesen, hogy statisztikai elemzést adataik alapján nem lehetne végezni.

Tandíj helyett azonban az állami finanszírozású egyetemeken a diákoknak beiratkozási díjat kell fizetniük (általában 500 cseh korona vagyis kb. 5.000 forint körüli összeget), és ezen felül az egyetemek a rendes tanulóidőt túllépő, valamint a második felsőfokú végzettséget szerző diákokra szabhatnak ki tandíjat. A minisztérium által minden évben meghatározott alapösszeg (2004-ben 2561 cseh korona) bizonyos részét vethetik ki: ha például egy diák túllépi a Bachelor vagy Master képzés alapidejét, akkor az egyetem ennek az alapösszegnek minimum az egynegyedét kivetheti havi tandíjként a hallgatóra. A diákoknak egy Bachelor és egy Master képzés jár ingyenesen, a második képesítés megszerzésénél a hallgatóknak az alapösszeg éves összegét teljes egészében ki kell fizetniük. A tandíjakból befolyó forrásokat az egyetemeknek teljes egészében ösztöndíjra kell fordítaniuk, másra nem használhatják fel. A cseh diákok közvetlen támogatást (ösztöndíjak) és közvetett támogatást (étkezési hozzájárulás, lakhatási támogatás) is kapnak. Ösztöndíjra az jogosult, akinek jók a tanulmányi eredményei és szociálisan hátrányos helyzetű.

Lettország A lett diákok egy részének tandíjat, beiratkozási díjat pedig mindenkinek kell fizetnie, ami 5 és 20 lat (2.000–8.000 forint) között lehet. Lettországban az oktatási minisztérium határozza meg minden évben, hogy milyen képzéseket finanszíroz az állam a munkaerő-piaci helyzet és az ország hosszú távú gazdasági stratégiája alapján. Az Eurydice erre vonatkozó információi szerint a legutóbbi alkalommal a természettudományi, matematikus és mérnöki képzéseket támogatta az állam. A többi képzés ese-

25 – A tandíj hatása a mobilitásra

Szlovénia Szlovéniában három állami egyetem működik, és néhány kisebb független intézmény. A legnagyobb egyetemnek 70 ezer hallgatója és 26 kara van. Az alapképzés tandíjmentes, a mester és doktori képzés esetében azonban bizonyos mértékű képzési hozzájárulást kell fizetni. A hallgatók körében igen jelentős arányt képviselnek a részidős hallgatók, akiknek viszonylag alacsony, nekik 20–70 eurós tandíjat kell fizetniük. A 2004-ben hozott felsőoktatási törvény igyekezett közelíteni a szlovén képzési rendszert az európaihoz.

A közelítés egyik, a sajtóban csapdának nevezett velejárója, hogy míg a megelőző rendszerben a 4 éves képzés tandíjmentes volt, a Bologna modell szerint a mesterképzésben részt vevő hallgatókra tandíjfizetési kötelezettség vonatkozna. A hallgatók azt jelenleg azt szeretnék elérni, hogy azok a részidős hallatók, akik nem állnak alkalmazásban, szintén mentesek legyenek a tandíjfizetési kötelezettség alól.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 26

tén az egyetemek saját belátásuk szerint állapíthatják meg a tandíjakat, így azok mértéke intézményenként jelentősen eltérő lehet. Lettországban az utóbbi években meglehetősen éles társadalmi vita folyik a felsőoktatás finanszírozásáról, aminek hátterében az áll, hogy a felsőoktatásba járók számának jelentős emelkedésével nem nőttek az oktatásra fordítható pénzügyi források, így jelenleg csak az összes hallgató harmadának taníttatását tudja finanszírozni az állam, míg kétharmaduknak saját maguknak kell előteremteniük a tanulásuk költségeit. Ezért az egyetemek évente határozzák meg, hogy ki lehet tandíjmentes a tanulmányi eredményétől függően, így legalább rotálódik a fizetési kötelezettség, és a legjobbak jutnak tandíjmentességhez (azaz államilag finanszírozott képzőhelyhez).

A lett hallgatók ösztöndíjat, segélyt és kölcsönt egyaránt kaphatnak. Az állam által finanszírozott képzéseken tanuló hallgatók havi ösztöndíjban részesülnek. Diákhitelt a nappali tagozatos hallgatók kaphatnak, a hitelre fordítható központi forrás mértékéről minden évben külön döntenek. A diákhitel rendszere 2006-ban már teljes egészében a magánbankok forrásán alapul, az állam azonban a felvett hitelekre garanciát vállal. A diákhitelnek két változata létezik, az egyik a tandíjat, míg a másik a megélhetés költségeit fedezi. Az előbbit azok vehetik fel, akik magánegyetemeken tanulnak, vagy állami finanszírozású képzéseken, de tandíjat kell fizetniük. Az utóbbit minden hallgató igénybe veheti. Abban az esetben, ha a hallgató dolgozik, akkor hallgatói jogviszonyára tekintettel személyi jövedelemadójának csökkentését kérheti.

A tandíj hatása a mobilitásra –

26

Észtország Észtországban a tanulási költségek a képzést követően jelentenek terhet. A hallgatóknak a végzést követően vissza kell fizetniük a tanulásuk költségeit az egyetemnek. Hogy milyen módon történik a visszafizetés, azt az egyetemi tanács határozza meg. A tanács minden évben meghatározza a megtérítés arányát, de ez az arány nem emelkedhet egy éven belül 10 százaléknál nagyobb mértékben. Észtországban állami támogatásra az a hallgató jogosult, aki nem lépi túl a normál tanulmányi időt. A diákok államilag garantált diákhitelt is felvehetnek, melynek törlesztését legkésőbb tanulmányaik befejezése utáni 12. hónapban el kell kezdeniük.

Szlovákia A szlovák felsőoktatási intézményekben jelenleg nincs tandíj, csak regisztrációs díj címén szednek néhány eurónak megfelelő összeget. Az elmúlt években azonban a tandíj bevezetésére vonatkozó javaslat több ízben is napirendre került, és heves vitákat váltott ki. Az előző kormány megkísérelte bevezetni a tandíjat az állami finanszírozású képzési helyeken tanulók körében is, de a terv minden alkalommal megbukott, mert a parlament nem szavazta meg a javaslatot. A kormány a hallgatók létszámának jelentős növekedésére hivatkozva érvelt a tandíj bevezetése mellett. A szlovák hallgatók állami ösztöndíjat kaphatnak, ha azt szociális helyzetük indokolja. 1998 óta vehetnek fel diákhitelt, évente kb. ötezer új igénylő van, akik után az állam garanciát vállal. Úgynevezett ösztönző ösztöndíjak is léteznek, amelyek a jó tanulmányi eredményt jutalmazzák.

Románia Romániában évente állapítják meg, hány képzési helyet finanszíroz az állam, ezen felül a főiskolák és egyetemek indítanak költségtérítéses képzéseket is, melyek díját az intézmények határozzák meg.

Minden intézmény kivethet beiratkozási díjat. A román hallgatóknak hozzávetőleg a negyede részesül állami támogatásban, melyek egy része szociális támogatás, a másik részét pedig a jó tanulmányi eredmények után járó ösztöndíj.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 27

NEMZETKÖZIESEDÉS ÉS TANDÍJ A nemzetközi képzési piac – ezen belül is alapvetően a felsőoktatási piac – egyre inkább az elemzők figyelmének előterébe kerül. A növekedés tényei egyértelműek, az OECD országokban az elmúlt 20 év során megduplázódott a külföldi hallgatók száma, és ma már eléri az 1,6 milliót. A mobilitás jelentős mértékben túlnyúlik a kontinensek határain is.

Az OECD országokban tanuló külföldi diákok száma és aránya eredet szerint 1995 N Afrika Ázsia Európa ebből: EU Észak-Amerika Óceánia Dél-Amerika Nem ismert Összesen

146 127 525 466 340 448 n.a.

86 200 8 714 40 323 165 786 1 313 064

2002 % 11,1% 40% 28,9% n.a.

6,6% 0,7% 3,1% 12,6% 100%

N 200 583 798 654 554 787 352 650 117 874 1 7 64 2 64 789 34 411 1 781 090

% 11,3% 44,8% 31,1% 19,8 6,6% 1,0 % 3,6% 1,9% 100%

Forrás: Education at a Glance 2002

27 – A tandíj hatása a mobilitásra

Az Unión belül is igen jelentős arányt ér el a más kontinensekről származó diákok aránya, de még mindig az Európán belüli mobilitás túlsúlya a jellemző. Az európai hallgatóknak hozzávetőleg 10–15%-a tekinthető mobilnak, azaz vesz részt valamilyen külföldi ország képzési rendszerében tanulmányai ideje alatt. Ez az arány természetesen jelentős különbségeket mutat az egyes országokban, egy 2000-ben, kilenc ország részvételével szervezett felmérés adatai szerint legnagyobb arányban a német diákok folytattak tanulmányokat külföldön (19%) de a francia és az ír hallgatók aránya is elérte a 10%-ot. (Snitzler, 2003) A mobil hallgatók egy része szervezett módon jut külföldre, más részük maga szervezi külföldi tanulmányait, azaz úgynevezett free mover. A nyugat-európai országok egy részében a nem szervezett keretek között külföldön tanuló hallgatók aránya meg is haladhatja a szervezett mobilitási programokban résztvevők arányát. Róluk még kevésbé állnak rendelkezésre statisztikai adatok, mint a szervezett mobilitási programokban résztvevőkről.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 28

4. ábra Az Európai Unió jelenlegi tagországaiban tanuló külföldi hallgatók megoszlása eredet szerint

A tandíj hatása a mobilitásra –

28

Forrás: Eurostat www.europa.eu.int/comm/eurostat/

Az országok jelentős része törekszik vonzóvá tenni saját képzési rendszerét, mint egy speciális szolgáltatási iparágat. Ebben nagy szerepe van, lehet a külföldi hallgatókat érintő tandíjak létének, illetve mértékének, különösen az érkező hallgatók saját hazájában érvényes tandíjakhoz illetve más, úticélként szóba jöhető országok tandíjaihoz mérten.

Az elmúlt időszakban változás zajlott le a külföldi hallgatók képzésének finanszírozási vonatkozásait illetően is. Korábban sok országban úgy ítélték meg, hogy a külföldi hallgatók által fizetett tandíj hozzájárulhat a fenntartás gazdaságosabbá tételéhez, hiszen a plusz létszámnak a képzésbe való beengedése nem járt érzékelhető többletköltségekkel, ráadásul a kihasználatlan férőhelyek kérdését is megoldotta, és segített fenntartani vagy bővíteni a kurzuskínálatot.

Ma már azonban inkább olyan megközelítések a jellemzőek, amelyek a külföldi hallgatók képzésében bevételi forrást látnak elsődlegesen, ezért is szabnak magasabb tandíjat számukra. A kormányzatok a felsőoktatási intézményeket önálló gazdálkodásra ösztönzik, és a külföldi hallgatók képzése olyan tevékenység, amely a bevételek növelése révén a központi költségvetésre nehezedő terheket is enyhítheti. Mindez olyan tendencia, amely a külföldi tanulmányok költségeinek növekedése felé visz, ami alapvetően kedvezőtlen feltétel a nemzetközi tanulmányi mobilitás kiszélesedése szempontjából.

A 2004-ben született, a dán nemzeti mobilitási stratégiát megfogalmazó anyag (Enhanced Internationalisation, 2004) is számba veszi azokat az országokat, amelyek sem a hazai, sem a külföldi hallgatók számára nem szabnak tandíjat (Dánia, Finnország, Izland, Luxemburg, Málta, Norvégia, Svédország és Németország), azokat, és ezek vannak a legtöbben, amelyek a hazai hallgatóknak ingyenesek, a külföldi hallgatóknak azonban tandíjat kell fizetniük (Bosznia-Hercegovina, Észtország, Írország, Lettország, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Szlovénia, Csehország, ez utóbbi az angol nyelvű programokért szab ki tandíjat, és végül Magyarország is ebbe a csoportba tartozott.

Egyre több uniós ország tervezi – részben a tandíj általános bevezetésével összhangban – a külföldi hallgatók vagy a nem uniós országok hallgatói számára bevezetni a tandíjat, ennek hatását azonban, mivel a közelmúltban született vagy még formálódó döntésekről van szó, nem tükrözhetik a statisztikák.

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 29

Végül azoknak az országoknak a csoportja áll, amelyekben mindkét hallgatói csoportnak tandíjat kell fizetnie, bár a haza hallgatóknak többnyire kevesebbet. Ezek az országok Belgium, Bulgária, Franciaország, Hollandia, Olaszország, Litvánia, Portugália, Spanyolország, Svájc, az Egyesült Királyság.

A nemzetközi képzési piacon az egyes országok és intézmények vonzereje sok mindentől függ. A képzés színvonalától, és elismertségétől, az országra jellemző megélhetési költségektől, vagy a földrajzi távolságától. Jelenleg az angol nyelvű országok jelentik a legnagyobb vonzerőt. Az OECD statisztikája szerint a négy angol nyelvű országba, Kanada, az USA, Nagy-Britannia és Ausztrália irányul a teljes nemzetközi mobilitás 54%-a.

Mindezek mellett az alacsony tandíjak vonzóbbá tehetnek egy képzési rendszert, bár önmagában ez a tényező megítélésünk szerint legfeljebb speciális esetekben válhat a választás döntő szempontjává.

Tandíj és minőség A tandíj vonatkozásában is felmerül, hogy vajon a tandíj fizetése elvárhatóvá teszi-e és kikényszerítie a minőségi követelményekre való fokozott figyelmet, és a korábbinál intenzívebb minőségbiztosítási rendszerépítést? A szakirodalom alapján sokkal inkább úgy tűnik, hogy nem a belföldi fizetős hallgatók számának növekedése jelent kényszert a fokozott figyelemre a képzés minőségi elemeinek vonatkozásában. A képzésnek a nemzetközi piacon való eladhatósága jóval jelentősebb tényezőnek tűnik a minőségbiztosítás napirendre kerülésében.

A nemzetközi oktatási piac bővülésével kapcsolatosan merül fel a külföldre küldött saját hallgatók fogyasztóként való védelme. Emellett az ipari termeléshez hasonlóan a nemzetközi sztenderdeknek való megfelelés tanúsítása növelheti egyes intézmények vonzerejét, versenyképességét. Jelenleg a nemzetközi képzési piac transzparenciájának hiánya, pl. a „diploma-áruházak” működése teszi sürgetővé a megoldások keresését.

A szűkös képzési kapacitásokkal rendelkező országokban ráadásul a képzéshez való hozzáférési lehetőségek bővítéseként is tekintenek a nemzetközi mobilitásra. Ugyanakkor az a tény, hogy a külföldi tanulmányokat zömmel a hallgatóknak, illetve családjuknak kell finanszírozniuk, jelentősen leszűkíti az igénybevevők körét. Az alacsonyabb jövedelmű családokból származó hallgatók alacsony arányban vesznek részt a nemzetközi mobilitásban, ami ellentmond a hozzáférés általános bővítésére vonatkozó fenti elképzelésnek.

29 – A tandíj hatása a mobilitásra

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 30

FELHASZNÁLT FORRÁSOK Database Student-Parent Cost by Country, Center for Comparative and Global Studies in Education, http://www.gse.buffalo.edu/org/IntHigherEdFinance The International Comparative Higher Education Finance and Accessibility Project összeállítása, State University of New York at Buffalo Education Policy Analysis, OECD, Paris, 2002 The grow of cross border education fejezet Enhanced Internationalisation of Danish Education and Training Policy Paper to Parliament April 2004, The Danish Ministry of Education The Danish Ministry of Science, Technology and Innovation, October 2004 Eurydice – adatbázis: www.eurydice.org Internationalization of Higher Education, OECD Policy Brief, August 2004 Forrás: www.oecd.org Kehm, Barbara M.: Tuition Fee Reform in Germany IAU Horizons 2, May 2006 Kelo, M.–Teichler, U.– Wächter B. (eds.): Student mobility in European higher education Lemmens Verlags, Bonn, 2006 Schnitzer, Klaus: Euro Student Report – Monitoring the Social Dimension in the Bologna Process, HIS (Hochschul-Informations-System Hannover), 2003 http://www.his.de/Abt2/Auslandsstudium/Eurostudent/socialdimensions.pdf

A tandíj hatása a mobilitásra –

30

Students financing higher education? ESIB Compendium on tuition fees ESIB, 2005. április Survey into the socio-economic background of Erasmus students, Report The European Comission, Directorate General for Education and Culture, 2000 Összeállítás az Eurydice adatbázis alapján Tandíj – egész Európában vihart kavar Figyelőnet, 2006. augusztus 28., http://www.fn.hu Temesi József (szerk.): Finanszírozás és gazdálkodás a felsőoktatásban Aula Kiadó, 2004 Tót Éva: A Socrates program értékelése Kutatás Közben 229., Oktatáskutató Intézet, Budapest, 2003 Trends in International Migration: Continuous Reporting System on Migration Annual Report Edition, OECD, Paris, 2001

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 31

MELLÉKLET 2. sz. táblázat Tandíj kötelezettségek néhány európai országban – az állami fenntartású

és a nonprofit magánegyetemeken Ország

Tandíj

Egyéb kötelező költségek

Egységes tandíj? Fizetendő összeg A hallgatók átlagos havi jövedelme

Finnország

-

Diákszervezeti

Igen

50–100 € / év

Norvégia

-

1000 € (404 ösztöndíj)

tagdíj Diákjóléti hoz-

Igen

50 € / félév

1000 €

Igen

1000 € / év

1000 €

zájárulás Svájc

Van

Tankönyvek, másolatok

Észtország

Intézményen- Intézményenként

Igen (az intézmé- Önfinanszírozók-

ként eltérő

nyek többségé-

eltérő

gyakorlat

ben)

Lengyelország Intézményen- Beiratkozási díj, Litvánia

500 €

nak 1500 €

ként eltérő

jegyzetek

Van

Regisztrációs díj,

500 €

Nem

50–70 € /tanév

Nem/Igen (az

300–500 € / félév 500 €

dokumentumkiállí- intézmények fele) tási díj, pótvizsgadíj Van

Dologi kiadások

Igen

1500 € / év

Spanyolország Van

Dologi kiadások

Igen

Műszaki felsőok-

Hollandia

800 € (alapösztöndíj 230) 750 €

tatás 1200 €, más intézmények 900 Szlovénia

Horvátország

Szlovénia

Van

Regisztrációs díj,

Normál, fizetős,

20–30 €, a fizetős 700 €

dologi kiadások

és részidős hall-

hallgatóknak 1200

gatók eltérő

(karonként eltérő)

Igen

500–1200 € / év

500–700 €

50–70 €

400 €

A hallgatók

Regisztrációs díj,

40%-ának

vizsgadíj Igen

-

Dologi kiadások

Forrás: ESIB, 2005 (az ESIB egyik munkacsoportjának összeállítása alapján)

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 32

3. sz. táblázat Felsőoktatási tandíjak és hozzájárulások néhány európai országban

A tandíj hatása a mobilitásra –

32

Legalacsonyabb és legmagasabb éves összeg euróban Ausztria

29

717

Csehország

0

412

Belgium

79

712

Dánia

–

Észtország

0

2970

Finnország

48

84

Franciaország

137

398

Görögország

–

–

Hollandia

0

1363

Írország

601

Izland

314

Lengelország

25

1774

Lettország

44

6910

Litvánia

18

7488

Magyarország

0

664

Nagy-Britannia

0

1622

Németország

66

113

Norvégia

22

40

Olaszország

változó

Portugália

475

Skócia

–

Spanyolország

552

Svédország

29

Szlovákia

11

55

Szlovénia

1

145

Forrás: HVG 2006/23. sz.

848

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 33

4. sz. ábra Hallgatói terhek az európai országokban Felsőoktatási tandíjak és hozzájárulások néhány európai országban (a legalacsonyabb és legmagasabb éves összegek euróban)* Nincs kötelező tandíj vagy hozzájárulás Van kötelező tandíj vagy hozzájárulás Csak kötelező diákszervezeti tagság van

Izland 314

Svédország 29 Finnország 48–84

Norvégia 22–40

Észtország 0–2970 Lettország 44–6910

Skócia

Írország 601

Dánia NagyBritannia 0–1622

Luxemburg

Litvánia 18–7488 Hollandia 0–1363 Belgium 79–712

Németország 66–113

Franciaország 137–398 Olaszország változó

Csehország 0–412 Szlovákia 11–55 Ausztria 29–717 Magyarország Szlovénia 0–664 1–145

Spanyolország 552–848

Görögország

Forrás: Európai Bizottság, 2005

Forrás: HVG 2006/23. sz.

33 – A tandíj hatása a mobilitásra

Portugália 475

Lengyelország 25–1774

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

2006.12.07.

10:00

Page 34

4.sz. táblázat Tandíjhelyzet az európai országokban

Ország

Képzési típus

Hallgatók

Éves tandíj (euró) Éves tandíj euróban

száma

Alapképzés

Bachelor fokozat utáni képzés

Ausztria

Állami

egyetem főiskola

Magán

egyetem

188 000 40 000

726

726

Nincs

?

1 200

Nincs felső határ

főiskola Belgium (flamand) Állami/ Magán Belgium (francia)

egyetem főiskola

60 000

80–500

80–500

105 000

Állami/

egyetem

150–2000

750–2000

Magán

főiskola

Nincs felső határ

Nincs felső határ

Bulgária

Állami

egyetem

90–800

90–700

Horvátország

Állami

egyetem

550–1100

550–1100

Csehország

Állami

240 865

Nincs tandíj

Nincs tandíj

7 891

1210–1340

1210–1340

Nincs tandíj

3500

Nincs tandíj

Nincs tandíj

500–2500

500–2500

1640

1640

Nincs tandíj

Nincs tandíj

egyetem főiskola

Magán

egyetem főiskola

Ciprus

Állami

egyetem/főiskola

Dánia

Állami

egyetem

110 000

főiskola

103 000

Észtország

Állami Magán

egyetem

40 711

főiskola

12 042

egyetem főiskola

Finnország Franciaország

Állami Állami

34 A tandíj hatása a mobilitásra –

Görögország Németország Írország

Állami

164 000

főiskola

126 000

egyetem egyetem

450 593 19 751

?

1400–5600

1400–5600

Nincs tandíj

Nincs tandíj

főiskola

178 863 1 351 817

0–650

0–650

30 444

0–650

0–650

Nincs tandíj

Nincs tandíj

magán

főiskola

Állami

egyetem egyetem

114 262 2 644 1 285 809

egyetem

91 745

főiskola Magán

?

303 010

egyetem

Állami

4–800 400–500

250 821

főiskola Lettország

4–800 400–500

egyetem

Állami/

Állami

1 533 128

főiskola

főiskola Olaszország

6 479

egyetem

főiskola Magán

6 409

egyetem főiskola

27 199

164–600

1500–3000

?

?

257–3029

257–3029

?

?

1050

1050

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1

Ország

2006.12.07.

Képzési típus

10:00

Page 35

Hallgatók

Éves tandíj (euró) Éves tandíj euróban

száma

Alapképzés

Bachelor fokozat utáni képzés

Litvánia Luxemburg

Állami/

egyetem

Magán

főiskola

Állami

139 244 6 540

egyetem

145

145

100–2500

100–2500

Nincs tandíj

Nincs tandíj

Nincs tandíj

1900–7000

1450

1450

1585–5210

1585–5210

főiskola Málta

Állami

egyetem

9 614

főiskola Hollandia

Állami Magán

Lengyelország

Állami

egyetem

182 900

főiskola

325 800

egyetem

?

főiskola

?

egyetem

1 271 728

főiskola Magán

egyetem

528 820

Nincs tandíj

Nincs tandíj

?

?

440–910

440–910

főiskola Portugal

Állami Magán

Szerbia és

Állami

475–880

1500–7500

főiskola

egyetem

170 653 54 672

?

?

egyetem

54 672

1900

?

főiskola

59 501

?

?

500–2000

500–2000

Nincs tandíj

Nincs tandíj

egyetem

és Montenegró Szlovákia

Állami

egyetem

141 205

főiskola Magán

egyetem

600

főiskola Szlovénia

Állami

egyetem

98 510

főiskola egyetem

2 948

főiskola Spanyolország

Állami Magán

egyetem

1 343 997

főiskola

121 122

egyetem

132 197

Állami/

egyetem

Magán

főiskola

Egyesült Királyság Állami

egyetem

(Anglia, Wales)

főiskola

Egyesült Királyság Állami

egyetem

(Skócia)

főiskola

Nincs tandíj

Nincs tandíj

?

?

2340–7020

2340–7020

?

?

500–770

500–770

?

?

5000–6000

5000–6000

?

?

380 000

Nincs tandíj

Nincs tandíj

1 843 300

1500–4640

1500–4640

Nincs tandíj

Nincs tandíj

főiskola Svédország

800–1200 ?

Forrás: Készült az ESIB összeállítása alapján. Az adatokat 2004 februárja és 2005 februárja között gyűjtötték, a tandíj fogalmának értelmezése nem egységes, az adott ország képviselője a saját kategóriáikat használták.

35 – A tandíj hatása a mobilitásra

Magán

800–1200 ?

566

729

855

926 1266

779

950 1282

982

1454

976

1561

1801

1928

1641

1771

2302

980

1995

2301 2384

1897 1601

2530 2538

1930 1730

2912 2915

1212 1165

1996 1997

2442

1431

3052

1795

3264

1071

1998

543

760 1025

649 95 895 112 220 169

Spanyolország

Franciaország

Írország

Olaszország

Hollandia

3480

1903

3978 4101

1609 1674

4233

1834

4446

2179 2472

823 1002 4427 4521 4620

624

2569 2825 3172

9020 8475 7973

3024 3024 3325

1968 1974 2115

3286 3291 3402

1750 1752 1845

4789

1194

3782

7539

3721

2385

3951

1686

2667

1156

2004

4833

1473

3845

7214

3809

2491

3932

1793

2698

1279

2005

351

644

894 1214

650 1261 1969 2554 3290

1365 2295 3355 4202 5308

167

1785 4059 5524 6360 8983

4387

6808

1493

8782

7043

4853

7217

1632

5180 4132

8969 8907

1618 1584

1504

1689

1648 1707 1627

1705

1572

4190

4332

4418

4162 4244 4241

4388

4743

9271 10875 12421 13253 13950 15225 16829 16440

1564

9844 13336 12505 14821 16351 16824 17161 18149 19365 20981 21561

8537 10547 10841 12468 14381 16297 17158 17403 18258 20034 20819

10:00

1063 2201 3442 4353 5697

1727 3744 4933 6858 9011 11118 12633 13638 13070 13785 14693 15715 15872 16626 18482 20688 22427

2809

1333

970 1010

2726 2633 2656

1007

2001 2002 2003

2006.12.07.

Németország

795 1154 1837 2314

276

2952

1910

3486

9994 10056

2711

1765

3441

4404

404

158

3087

1107

1751 1764

3321

1101

1999 2000

Belgium

58

459

417

1792

767

1994

2181 3585 5047 6620 8872 10519 11988 11735 10537 10582

195

189

1101

441

1989 1990 1991 1992 1993

381

25

925

39

57

1987/1988

36

Litvánia

Portugália

UK

Ausztria

Görögország

Finnország

Dánia

Svédország

Norvégia

Országok

A tandíj hatása a mobilitásra –

disszem_erasmus_nyomdai:Layout 1 Page 36

5. sz. táblázat

Részvétel az Erasmus hallgatói mobilitási programban –

kiutazó hallgatók száma 1987/88 és 2004/2005 között

Forrás: az Európai Bizottság Oktatás és Kultúra Főigazgatóságának adatai