Jó példák a non-formális és informális tanulás területéről

Jó példák a nem-formális és informális tanulás területérôl

HOPPÁ Disszeminációs füzetek 4.

JÓ PÉLDÁK A NEMFORMÁLIS ÉS INFORMÁLIS TANULÁS TERÜLETÉRÔL Tempus Közalapítvány Socrates Nemzeti iroda

HASZNOS HELYEK A WEBEN Európai együttműködések: http://ec.europa.eu/index_en.htm www.tka.hu www.eaea.org Magyarországon: Magyar Népfőiskolai Társaság http://www.nepfoiskola.hu Közösségfejlesztők Egyesülete http://www.kozossegfejlesztes.hu Nonprofit Információs és Oktató Központ Alapítvány http://www.nonprofit.hu Közösségi Tanulás és Önkéntes Központ www.kotok.hu

Külföldön: NIACE (Nagy-Britannia) http://www.niace.org.uk Study Circles Resource Center (Nagy-Britannia) www.studycircles.org Deutscher Volkshochschul-Verband (Németország) http://dvv.vhs-bildungsnetz.de Folkbildningsrådet (Svédország) http://www.folkbildning.se/page/60/english.htm Olvasósarok: Új Pedagógiai Szemle, 2006. szeptember http://www.oki.hu Lifelong Learning in Europe (magazin) http://sivistys.net

IMPRESSZUM

Szerkesztette: Kurucz Katalin, Turós Éva Kiadványszerkesztõ: Baukó Bernadett A más szerző által nem jelölt összefoglalókat Turós Éva készítette.

Az angol nyelvű kéziratból készített cikkeket Fricsné Jankovits Borbála és Turós Éva fordította.

Kiadja: Tempus Közalapítvány / Socrates Nemzeti Iroda, 2006 A kiadásért felel: Kemény Gabriella igazgató Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda és Kiadó Kft.

Nem-formális és informális tanulás –

4

Kiadványunk megjelenését az Oktatási és Kulturális Minisztérium és az Európai Bizottság támogatta.

A kiadványban megjelentek nem szükségszerûen tükrözik az Európai Bizottság álláspontját.

Tempus Közalapítvány 1093 Budapest, Lónyay u. 31.

Postacím: 1438 Budapest 70, Pf. 508.

Infóvonal: (06 1) 237 1320 E-mail: info@tpf.hu Internet: www.tka.hu

Tisztelt Olvasó, kedves Kolléga, A Tempus Közalapítvány nevében örömmel nyújtjuk át Önnek ezt a módszertani füzetet, mely a nem-formális és informális tanulás magyar és európai jó példáit szedi egy csokorba.

Közalapítványunk több mint tíz éve dolgozik a nemzetközi oktatási programok területén és ez alatt az idő alatt úgy tapasztaltuk, hogy Magyarországon a nem-formális és informális tanulás népszerűsége és elismertsége sajnos az európai átlag alatt van. Ugyanakkor nagyon sok jó helyi kezdeményezéssel találkoztunk az évek során, amiket továbbadásra, szélesebb körű megismertetésre feltétlenül érdemesnek tartunk. Olyan tanárokkal, felnőtt tanulókkal, közösségformáló emberekkel találkoztunk, akik szívüket-lelküket adják a tanulásba és hisznek abban, hogy munkájuk elsődleges célja csak az egyén fejlődése, életminőségének javítása, látókörének szélesítése és a közösségben való tanulás örömének megtapasztalása lehet.

Kiadványunkban egyrészt ezeket a kezdeményezéseket szeretnénk népszerűsíteni, ugyanakkor nem titkolt célunk az is, hogy a rövid írásokból megismerhető módszerek, nem-formális és informális tanulási formák hazai elterjedését elősegítsük. Reméljük, hogy a füzetben bemutatott példák inspirációt jelentenek oktatással, közösségépítéssel foglalkozó szakembereknek és tanulni vágyó felnőtteknek egyaránt.

Szeretnénk ezúton is megköszönni mindazok együttműködését, akik a következő lapokon bemutatkoznak, hiszen, ahogy mondani szokás, ez a füzet nem jöhetett volna létre a benne szereplők munkája, aktív közreműködése nélkül.

Azt kívánjuk, forgassa haszonnal, olvassa élvezettel ezt a füzetet, de bármennyire tetszik is, ne tartsa meg! Adja tovább valakinek, akit szintén érdekelhet!

A Szerkesztők

5 – Nem-formális és informális tanulás

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezető

7

Véndiákok a Deáktanyán

8

Bevezetés a családi tanulásba

10

READCOM – Olvasókör Portalegrében

12

Az orosházi emlékek nem merülnek feledésbe

14

Mindent a szemnek – Nem-formális és informális tanulás a múzeumokban

16

Ha én ezt a klubban elmesélem…– Angol nyelvű társalgási klub Angyalföldön

18

Tanulókör – Tanulj aktívan!

20

Tanulj a Nagyitól! – Generációk közötti tanulás Kismaroson

22

„Két óra alatt kipróbáltam, megbetegedtem, meggyógyultam, az életben nem

24

szeretném megtapasztalni.”

Nem-formális és informális tanulás –

6

„Kattints rá Nagyi!” és www-Golden-Age

26

BEVEZETŐ

Budapest, 2006. október 28.

Mihályfi Márta, Magyar Népfőiskolai Társaság

7 – Nem-formális és informális tanulás

Szerteágazó és viszonylag új problematikát és feladatokat jelent a nem formális és informális tanulás kérdésköre a felnőttképzés területén – nemcsak Magyarországon, de egész Európában, ugyanakkor a legnagyobb várakozások e sajátos szakmai területtel kapcsolatosan fogalmazódnak meg.

A hazai szakmai körökben talán legismertebb uniós dokumentum, a Memorandum az élethosszig tartó tanulásról (2000) is olyan ajánlásokat fogalmaz meg, amelyeknek gyakorlati megvalósítása nem lehetséges az informális tanulás szakmai feltárása, fogalmának meghatározása nélkül, a folyamat rendszeres megfigyelése, mérése, elismerése, a felnőttképzés egészében történő fejlesztése, akkreditálása és munkatársainak rendszeres képzése nélkül. Ez az elvárás egyúttal azt is jelenti, hogy a különböző tanulási formák között hangsúlyossá vált, illetve előtérbe került a nem-formális és informális tanulás fontossága – miközben alig található gyakorlati útmutatás e tanulási formáról, módszereiről és tapasztalatairól.

Nagyon jellemző, különösen a szakképzés fejlesztés és kutatás területén, hogy az informális tanulást egyszerűen a nem formális végzettséget nyújtó képzés és tanulás kategóriájába sorolják, miközben a legdinamikusabb előrelépés a munkahelyi tanulás vizsgálata terén indult el. Ennek eredményei, adatai ismertek, de elsősorban nemzeti eredmények és kevésbé európai szintűek – a vizsgálatok módszerei ugyanakkor rendkívül figyelemre méltóak.

A felnőttképzés e sajátos területét illetően azonban kialakult már egy konszenzus – amely remélhetőleg a magyarországi szakmai körökben is elfogadottá válik –, nevezetesen az, hogy az informális tanulás a tanulás legkiterjedtebb formája, ami a közelmúltig sajnálatosan kevés figyelmet és támogatást kapott. Ez a tanulási forma önmagában is értékelendő és támogatandó, amelynek az a jellegzetessége és különleges értéke, hogy rugalmas, kreatív, igénybe vehet bármilyen keretet, élménye az emberek számára lehetőséget nyújt ahhoz, hogy elkötelezetté váljanak a tanulás egyéb formái iránt, vagyis megnyithatja az utat formális tanuláshoz is, mintegy hidat képezve a különböző képzések között.

Szakmai tapasztalatok igazolják, hogy az informális tanulás, különösen a közösségi alapú informális tanulás, fontos szerepet játszik az oktatási, gazdasági és társadalmi szempontból hátrányos helyzetű csoportok tanulásba történő bekapcsolódásában, részvételük erősödésében – így például az alacsony jövedelműek, a tartósan munkanélküliek, a végzettség nélküliek, vagy etnikai kisebbségi csoportok körében. Kimutatható az is, hogy az informális tanulásban résztvevőknél jelentősen fejlődtekfejlődnek a személyes és társadalmi készségek, az önbecsülés és önbizalom, sőt új gyakorlati készségeket sajátítanak el, mindezek következtében életminőségükben és személyes életükben jelentős változások alakulnak ki. Vagyis a hátrányos helyzetű csoportok számára kitörést jelenthet addigi életükből az informális tanulásban való részvétel, amely nemcsak az egyén, hanem a család, vagy a nagyobb közösség, az egész társadalom számára is jelentős haszonnal járhat.

A magyarországi szakképzés-centrikus felnőttképzéssel, az azt képviselő szakemberekkel és az oktatáspolitikai döntéshozókkal szemben sajnos még mindig aktuális az elvárás, hogy jelentős szemléletváltáson menjenek keresztül, különösen az alapkészség-fejlesztés és képzés területén.

Talán nincs messze az az idő, amikor sikerül Magyarországon is elfogadtatni a szakmai és politikai döntéshozók szintjén egyaránt azt, hogy az informális tanulás a tanulás minden szintjén kivételes fontosságú, amely elismerést és támogatást érdemel.

Bizonyos vagyok abban, hogy ez a módszertani füzet, amely a felnőttkori nem formális és informális tanulás magyarországi és európai formái, és jó gyakorlatai közül mutat be néhányat, hozzá fog járulni e szemléletváltáshoz.

VÉNDIÁKOK A DEÁKTANYÁN

Nem-formális és informális tanulás –

8

Az 1993 áprilisában alakult – az utóbbi években hatvan fő körüli tagsággal működő – Kistarcsai Kulturális Egyesület a kezdetektől heti rendszerességgel szervezi az előadásokat. Mivel az önkormányzat által e célra biztosított épület a Deák Ferenc utcában volt, tagjaink közé pedig szép számmal léptek be diákok, az összejövetelek helyét – és ezzel az előadássorozatot is – Deáktanyának neveztük el. A sivár helyiséget ízlésünket visszatükröző dekorációval tettük barátságosabbá, egyik társunk még bárpultot is készített, így az érkezőket mindig finom teaillattal fogadhattuk és az előadások után gőzölgő tea mellett beszéltük meg a felvetődött kérdéseket.

Sajnos az épületet eladta az önkormányzat, ezért az előadások helyszínét kénytelenek voltunk áttenni a polgármesteri hivatal egyik kevésbé barátságos helyiségébe, de reménykedünk benne, hogy viszszahozható még az a régi hangulat, ami nélkül bizonyára nem jutottunk volna el az eddigi közel hétszáz előadásig.

Induláskor az alapító tagok vállalták az előadások megtartását, így jó előre biztosítva volt a program.

Mindenki beszélhetett hobbijáról, érdekes foglalkozásáról, kedvenc időtöltéséről, úti élményeiről, az elvárás csak az volt, hogy a téma kösse le az érdeklődők figyelmét. Aztán kezdtük felkérni ismerőseinket, ajánlkoztak is, ajánlottak is előadókat, a kör egyre szélesebb lett. Meghívunk sportolókat, művészeket, vállalkozókat, de a civil szervezetek is örömmel fogadják felkérésünket, hiszen ez egy ragyogó alkalom tevékenységük népszerűsítésére. A tudomány és a művészet minden területén vannak már visszatérő előadóink. A jelentősebb évfordulókról is egy-egy előadással emlékezünk meg, nemzeti ünnepeink előtt pedig az alkalomhoz kapcsolódó visszatekintésre, összegzésre kerül sor.

Hívtunk már vendéget az ország távolabbi részeiből is, de alapvető szempont a közelség, hogy ne merüljön fel utazási költség. Tiszteletdíjat csak különösen indokolt esetben fizetünk, általában kedvtelésből, szívességből jönnek az előadók, nem ritkán egyetemi tanárok, a maguk területén elismert szaktekintélyek.

Vannak olyan előadók is, akiket munkahelyük különlegessége miatt hívunk meg, közülük néhányan felajánlották, hogy közvetlenül is szerezzünk tapasztalatokat az elmondottakról. Ilyen céllal mentünk el például a Suzuki gyárba, megnéztünk és kipróbáltunk egy pilóta szimulátort Ferihegyen, működési szempontból jártuk be a helyi kórházat, éjszakai túra keretében ismertük meg a budapesti metró biztonsági rendszerét.

A fentiekből is kitűnik, hogy az előadások témái igen változatosak. Népszerűek az úti beszámolók, melyeknél számunkra egzotikus kultúrákkal ismerkedhetünk meg, de a helyi jelentőségű érdekességek bemutatására is szívesen jönnek az emberek. Egy pályázati kiírás kapcsán szerveztünk először sorozatot, mégpedig az ezredforduló idején, Húsz évszázad címmel. A millenniumi időszak húsz hónapjának mindegyikén egy-egy évszázadot tekintettünk át, a történelmi szempontból eseménydúsabb, jelentősebb időszakokról két-három előadás is elhangzott. Egy másik sorozat keretében az európai keresztény egyházakat mutattuk be tizenkét előadásban. Az országosan meghirdetett Deák Ferenc emlékév ideje egybeesett az Európai Unióhoz való csatlakozással, ezért – ugyancsak tizenkét előadásban – igyekeztünk rámutatni a kiegyezés kora és a jelen történései közti hasonlóságokra.

Az előadásokon öt-tíz ember mindig megjelenik, de népszerű témáknál – ezotéria, misztika, vallás, politika – harminc-ötven fő is előfordul. Van egy tizenöt fős mag – diáktól a nyugdíjasig minden korosztályt képviselve –, akik rendszeresen eljárnak, mások meg csak az őket nagyon érdeklő estekre jönnek el.

Sajnos, az előadás végeztével az épületet bezárják, így mi a bejárat előtt folytatjuk beszélgetéssel, gyakran akár órányit is elálldogálunk a friss levegőn. Az érdekesebb momentumok hasonló témájú előadásoknál újra felvetődnek, de mindennapos beszélgetéseink során is gyakran megidézzük az éppen odavágó, korábbi előadásokon elhangzottakat.

Az egyesület sokszínű tevékenységében más képzési formák is megjelennek, ezek közül kiemelkednek a szemináriumok. Első alkalommal a helyi civil szervezetek aktivistáinak és az önkormányzat intézményeiben dolgozóknak szerveztünk konfliktuskezelő előadásokat és tréningeket, melyek nagy sikert arattak. A tagság részbeni fiatalításának igénye eredményezte, hogy bekapcsolódtunk az Európai Unió által pályázat útján meghirdetett ifjúsági programokba. A külföldiekkel való találkozás és az esetleges utazás lehetősége – nyelvgyakorlás szempontjából is – vonzónak tűnt. A fiatalok lelkesen vettek részt ezeken a rendezvényeken, melyek kapcsán mi magunk már négy nemzetközi szemináriumot tartottunk, de az európai szervezetek vérkeringésébe bekerülve számos meghívást kapunk, ezek közül jó néhánynak eleget is tettünk, teszünk.

A jövőben szeretnénk más jellegű, az idősebb korosztályra is kiterjeszthető nemzetközi ismeretbővítő programokat is szervezni, melyekhez keressük a megfelelő pályázati forrásokat.

Kereszti Ferenc KIKE, Kistarcsai Kulturális Egyesület www.kike.hu

9 – Nem-formális és informális tanulás

Az általunk szervezett előadások, képzések esetében nincs számonkérés, semmilyen igazolást nem adunk a részvételről, de nem is hivatalos papírok „begyűjtése” vezérli az érdeklődőket. Tagjaink számára sokkal fontosabb az ismeretszerzés, látókörük bővítése, a kötetlen formában történő tanulás, a közösségben kellemesen és hasznosan eltöltött idő.

Bízunk az emberek tudás iránti vágyában, építünk arra, hogy a jövőben is lesz igényük az érdeklődésüknek megfelelő előadásokra, képzésekre és reménykedünk benne, hogy még sokáig lehetünk véndiákok.

BEVEZETÉS A CSALÁDI TANULÁSBA

Közhely, de igaz, hogy a család az elsődleges és legfontosabb nevelő közösség, amely értékrendszert, viselkedéskultúrát, szokásokat, hagyományokat közvetít. Amit családunktól tanultunk gyermekkorunkban, azt magunkkal hordozzuk egész életünkön keresztül. Az ismereteink lexikális részét az iskolában sajátítjuk el, de ez a tudás a család által közvetített mintákon keresztül nyer értelmet: a kisiskolás gyermek tanulmányai első évében megtanul olvasni, de az olvasás szeretetét a családjától, a közvetlen környezetében élő felnőttektől veszi át. Tény, hogy támogató családi háttér, segítség nélkül az oktatás hatékonysága nagymértékben csökken, ezért már több európai országban bevett gyakorlat a szülők bevonása az iskolai munkába.

Nem-formális és informális tanulás –

10

A családi tanulás ugyanolyan érzelmi tartalommal bír, mint bármely más közös tevékenység, melyet egy család tagjai jó érzéssel végeznek együtt. A közös tanulás is olyan élményt ad a családtagoknak, mint a közös kirándulás vagy egy jó hangulatban együtt elköltött családi ebéd. Az érzelmileg telített és ezáltal hatékonyabb tanulási folyamat egyúttal hozzájárul a családtagok közötti bensőséges viszony ápolásához, a család kohéziójának fenntartásához is.

A családi tanulás gyakorlatában Európa többi része nagymértékben a britek példáját igyekszik követni. Az Egyesült Királyságban a családi tanulást segítő programok körülbelül tizenöt éves múltra tekinthetnek vissza és ma már az iskolák, helyi közösségek nagy részében jelen vannak. Az ilyen programok általában kettős célt tűznek ki maguk elé: miközben megtanítják a szülőket arra, hogy hogyan segítsék gyermeküket a tanulásban, aközben újra bevonják a felnőtteket is a tanulásba és új ismereteket közvetítenek a szülők felé is.

A gyakorlatban a családi tanulás például, úgy valósulhat meg, hogy először egy időben, de külön teremben tanulnak a szülők és a gyerekek ugyanarról a témáról. Legyen ez a szemléletesség kedvéért a matematikából jól ismert űrmértékek és súlymértékek átváltása. A gyerekekkel a saját tanáruk, a szülőkkel egy felnőtteket tanító tanár foglalkozik. A szülők megtanulják, hogyan vihetik közelebb a gyerekeikhez az adott témát, hogyan találjanak alkalmat a játékos gyakorlásra, és hogyan használják ezeket az ismereteket a mindennapi életben. A következő alkalommal irányított kereteken belül egyesül a két csoport, a szülők saját gyermekeikkel tanulnak, használják a megszerzett tudást.

Például egy foglalkozás során süteményt készítenek, miközben mérik a hozzávalókat, használják a súlymértékeket, űrmértékeket. Ideális esetben a folyamat otthon, családi körben folytatódik, a szülők maguk teremtenek alkalmat arra, hogy ugyanez a téma többször előkerüljön, és tudatosan keresik a lehetőségeket a közös gyakorlásra.

Magyarországon gyakorló tanárként nem egyszer tapasztaltam, hogy a szülő tehetetlenül áll gyermeke mellett, úgy érzi, a legjobb szándékkal sem tud segíteni neki a tanulásban. Ennek oka lehet az, hogy a szülők annak idején nem tanulták, vagy másként tanulták ugyanezt az ismeretanyagot, esetleg az idő során elhalványult a tudásuk, nem elég biztosak az ismereteik ahhoz, hogy át tudják adni őket. Különösen igaz ez napjainkban, mikor a gyerekek sok olyan ismeretet, képességet sajátítanak el az iskolában, melyek szüleik idejében még nem voltak a tananyag részei, sőt, lehet, hogy teljesen ismeretlenek voltak. Az ilyen helyzetek sokszor konfliktust okoznak a szülő-gyermek-pedagógus háromszögben, és az esetek többségében hosszútávon is feloldatlanok maradnak. A családi tanulás programok lehetővé teszik, hogy a szülők tudatosan, határozottan tudjanak segíteni gyermeküknek, vagyis betemetnek egy szakadékot kettőjük között, és új kommunikációs csatornákat nyitnak meg a szülő-gyerek kapcsolatban. A családi tanulás természetesen a pedagógusok munkáját is megkönynyíti. Való igaz, hogy a jelenlegi iskolai keretek között sok akadályba ütközik a megszervezése, az európai tapasztalat mégis azt mutatja, érdemes nekivágni ennek az akadálypályának.

Hazánkban a Comenius Műhely Egyesület, az EPA (European Parents’ Association) tagja tervezi, hogy aktívan népszerűsítse a családi tanulást és hozzájáruljon a jó gyakorlatok elterjesztéséhez. Az egyesület nevében 2006 februárjában a Socrates program támogatásával lehetőségem nyílt részt venni Finnországban egy tanfolyamon, melyen elsajátíthattam a családi tanulás alapismereteit és technikáit. Hat másik európai országból is érkeztek érdeklődők, akik közül többekkel a további, immár szervezeti szintű együttműködést tervezzük.

Bízom benne, hogy ez a család központú szemlélet hamarosan nálunk is népszerűvé válik és sikerül a benne rejlő lehetőségekkel élvezetesebbé tenni a tanulást szülőknek, gyerekeknek, pedagógusoknak egyaránt.

11 – Nem-formális és informális tanulás

Makkai Márta cme@comeniusmuhely.hu www.comeniusmuhely.hu

READCOM – OLVASÓKÖR

Nem-formális és informális tanulás –

12

PORTALEGRÉBEN

Az Instituto Politécnico de Portalegre (Portugália) két éve csatlakozott egy Grundtvig 2 Tanulási kapcsolat projekthez, melynek fő célja az olvasás népszerűsítése a felnőttek körében. A projektben együttműködő szervezetek helyi szinten szerveznek és működtetnek olvasóköröket, ahová minél több felnőtt tanulót, olvasót igyekeznek toborozni. Az olvasókörök moderátorainak képzését a partnerek közösen dolgozták ki és valósították meg, a körökben olvasott művek közül néhányat közösen választottak ki.

Portalegrében két olvasókör működik: az egyik nyilvános, a lakosság által látogatható, plakátokon hirdetett csoport, míg a másik egy helyi hajléktalanszállón szervezett zártkörű csoport. Margarida Coelho, a Instituto Politécnico de Portalegre munkatársa a második csoportot mutatja be: Az O Casa Hajléktalanotthonban, Portalegrében, tizennyolcan élnek, fiatalok és idősek, akik igazi otthonra leltek itt. Néhányukat a szociális szolgálat irányította ide, másokat a rendőrség, vagy segítőkész emberek, akik tudták, hogy itt, az O Casa-ban, jobb dolguk lesz. Mindannyiuk élettörténetének vannak sötét periódusai: kábítószer, alkohol, depresszió rendezetlen családi háttér vagy éppen a család teljes hiánya. A hajléktalanotthonban szállást, étkezést, és tiszta ruhát is biztosítanak a számukra. De a legfontosabb az, hogy vannak, akik törődnek velük, segítenek nekik az álláskeresésben, az egészségügyi problémáik megoldásában, akik meghallgatják őket, és tartalmas programokat szerveznek nekik. Röviden, akik azon dolgoznak, hogy visszaadják az emberi méltóságukat. Így került sor arra, hogy az otthon lakói számára olvasókört is szervezzünk. Az olvasókör alapításának ötletét mindenki örömmel fogadta. A kéthetenkénti szerdai találkozóinkon általában 8-10 fő vesz részt, közöttük az otthon igazgatója, aki maga is aktív olvasóköri taggá vált. Leginkább ismert portugál írók műveit olvassuk, mint Miguel Torga, Maria Isabel Barreno, Alice Vieira, José Eduardo Agualusa, Vergilio Ferreira, António Figueiredo és Teófilo Braga.

A klubban többféle módszerrel dolgozzuk fel a rövid novellákat: leggyakrabban önként jelentkező tagok olvasnak fel hangosan, eközben vagy ezután a kör moderátora a jobb megértést kérdésekkel segíti. Mindig népszerű, kreatív gyakorlat, hogy a történet címének és néhány kulcsszónak az ismertetése után a tagok igyekeznek kitalálni a történetet elejétől a végéig. Ennek egy variációja, hogy a történetnek csak az elejét ismerjük meg közösen, majd alternatív végződéseket találunk ki, és ezekről beszélgetünk. Gyakran használunk képeket, más művészeti alkotásokat a szöveg feldolgozása során.

Az eddig olvasott, feldolgozott novellákat két típusba sorolhatjuk: olvasunk Portugália múltjában játszódó történeteket, olyanokat, amelyek a mai európai valóságunktól időben messzebb vannak ugyan, azonban a mi őseinkről, elődeinkről szólva mégis közel állhatnak hozzánk. Olyan írásokkal is foglalkozunk, melyek a mai valóságot mutatják be, szereplőik olyan mai emberek, akikkel akármikor összefuthatunk az utcán. A másik típusba azok a novellák kerülnek, melyek az újdonság felfedezéséről, a kockázatvállalásról, a kalandokról, bizonytalanságról és sok esetben a kudarcról szólnak. Ezek a témák mind lehetőséget adnak a tagoknak arra is, hogy a saját életükről is gondolkodjanak, beszélgessenek, a helyzetükre reflektáljanak.

A kezdetektől az olvasókör egyik alapelve és célja a határok átlépése, illetve a korlátok leküzdése volt.

A klub tagjai, azáltal, hogy megosztják egymással véleményüket egy-egy novellával kapcsolatban a kommunikáció révén saját személyiségük korlátait is felfedezik, átlépik, és nyitottabbá válva jobban megismerik egymást. Még egy, számunkra váratlan lépést tettek a tagok: az egyik novella kapcsán szó esett a dohányzás ártalmairól, ennek hatására füstmentessé nyilvánították az otthon közös helyiségeit. A téma annyira megmozgatta a csoportot, hogy kiállítást is szerveztek a dohányzásról, melynek a megnyitójára a helyi közösséget és a sajtót is meghívták. A nagy napra az olvasókör tagjai készítettek elő mindent: takarítottak, süteményt sütöttek és a legjobb ruháikat vették fel, pontosan úgy, mint ahogyan bárki más, mikor vendéget hív az otthonába…

Margarida Coelho www.readcom.info

13 – Nem-formális és informális tanulás

AZ OROSHÁZI EMLÉKEK NEM MERÜLNEK FELEDÉSBE

Nem-formális és informális tanulás –

14

A Petőfi Kulturális Kht. irányításával több tanulókör vesz részt a projektben, melyek tagjai személyes emlékeik alapján dolgozzák fel a második világháború Orosháza környékén zajlott eseményeit.

A projekt elsősorban az idősebb korosztálynak kínál tanulási lehetőségeket. A projektről Csizmadia Erika, a Petőfi Kulturális Kht. munkatársa mesélt.

„Felettünk lángol az ég…”

A világháború részesei és túlélői ma már nagyon kevesen vannak, bár adataink szerint az orosházi térségből közel tízezer katona és polgári személy került kapcsolatba a világháború során a harci eseményekkel. Orosháza volt a korszak legnagyobb Békés megyei katonavárosa, ám a háború során megsemmisültek a katonai alakulatokról szóló dokumentumok, a hadtörténeti levéltárakban is csak elenyésző mennyiségű anyag található.

A túlélők – napjainkban mintegy száz fő –, másképpen nem reprodukálható, történelmi jelentőségű emlékekkel, élményekkel rendelkeznek. A visszaemlékezések segítségével szeretnénk rekonstruálni a Békés megyei harcoló katonai alakulatok (a 19. és 49. magyar királyi honvédgyalogezred a 66. magyar királyi határvadászezred, valamint a 18. könnyű tüzérosztály és a 66. határvadász tüzérosztály) háborús részvételét. Nagyon fontos, hogy nyomon követhetjük a frontokon történt eseményeket az egykori katonák által vezetett harctéri naplók alapján, mert az összes többi dokumentumhoz hasonlóan az alakulatok naplói sem maradtak meg.

Az egyik tanulókör Orosházán a Teréz utcai szociális otthon lakói között alakult meg, ahol az egykori frontkatonák közül többen is laknak. Ugyanitt lakik még tizenöt egykori katonafeleség is, akik szintén számtalan fényképpel és emlékkel járulnak hozzá a közös munkához.

A másik tanulócsoport Csorváson működik. Ők három éve foglalkoznak ezzel a témával, gyűjtési eredményeikről eddig két kiadvány jelent meg: „Felettünk lángol az ég…” címmel frontkatonák visszaemlékezései, valamint a „Csorvásiak a XX. század világháborúiban.” A harmadik csoportot két hónapja Kaszaper községben hoztuk létre.

Mindhárom csoportban elsődleges módszerünk a csoportos, közös, irányított beszélgetés, emellett az egyéni megkeresések, beszélgetések is jellemzőek. „Ne fenyegesse őket szociális és pszichológiai kirekesztés” Azért indítottuk ezt az együttműködést, hogy a tanulás segítségével aktivizáljuk az idős embereket.

Az intellektuális, szellemi aktivitás megtartása mellett szeretnénk elérni azt is, hogy a társadalom tevékeny tagjainak érezhessék magukat, és ne fenyegesse őket szociális és pszichológiai kirekesztés.

A tanulóköri munka által az idős emberek újból érzik a hasznos tevékenység élményét; azt, hogy szükség van az évek folyamán felhalmozódott ismereteikre.

Emlék-, illetve hagyománygyűjtő csoportok alakultak négy országban, mindenütt a csoportvezetők segítenek az idős emberek emlékeinek rögzítésében, adatok, fotók, és egyéb tárgyi emlékek gyűjtésében. Ahogyan eddig is, az összegyűjtött emlékeket kiadvány formájában kívánjuk megjelentetni, emellett felajánljuk a településeken működő helytörténeti gyűjteményeknek, iskoláknak, valamint a helyi Szántó Kovács János Területi Múzeum szakembereinek. Tervezzük, hogy Orosházán és Kaszaperen kiállításokat szervezünk az összegyűjtött anyagokból.

Hagyományőrző csoportjaink és tanulóköreink fontos szerepet játszanak a város életében, rajtuk keresztül pedig közvetlen kapcsolatban állunk sok idős emberrel, akiknek az emlékeit szeretnénk az utókor számára megőrizni. „Új ötleteket kapunk” A finn, dán, észt és magyar részvétellel zajló együttműködésben a partnerországok tanulókörei – módszereik összehasonlítása mellett – eredményeiket is megosztják egymással. A külföldi partnerek mindegyike eltérő módszert alkalmaz a saját csoportjaiban, amit megosztanak a többiekkel – mi is sokat tanultunk tőlük, dán partnereinktől például a digitalizálásban rejlő lehetőségekről.

Az együttműködéshez a Grundtvig 2 Tanulási kapcsolat pályázati típus támogatását vettük igénybe. „Gyerekcipőben” A projekt során nagyon együttműködő és jó partneri kapcsolat alakult ki a négy ország képviselői, csoportvezetői között. Mindezek tudatában továbbra is szándékunkban áll új projektek indítása. Szeretnénk új tagokat is bevonni, hogy elősegítsük és támogassuk, népszerűsítsük a még „gyerekcipőben” járó élethosszig tartó tanulást Magyarországon is.

Turós Éva eva.turos@tpf.hu További információ www.memtra.frac.dk http://www.pmk.oroshaza.hu 15 – Nem-formális és informális tanulás

MINDENT A SZEMNEK – NEM-FORMÁLIS ÉS INFORMÁLIS

Nem-formális és informális tanulás –

16

TANULÁS A MÚZEUMOKBAN

„A múzeumok egyedülálló lehetőségeikből fakadóan olyan új élményekhez juttathatják hozzá az embereket, amelyek akár radikálisan megváltoztathatják az életüket.” – mondta Sue Wilkinson, a Múzeumok, Könyvtárak és Levéltárak Tanácsának munkatársa az Ösztönzés a tanulásra című programjuk bevezetőjében. (www.inspiringlearningforall.gov.uk) A múzeumok élethosszig tartó tanulásban betöltött szerepe egyre jelentősebb, ezért már több országban is léteznek olyan szervezetek és programok, melyek támogatják ezeket a kezdeményezéseket; Magyarországon ilyen a Múzeumok Mindenkinek Program. (www.muzeumokmindenkinek.hu) De mik is azok az egyedülálló lehetőségek, amelyekkel a múzeumok rendelkeznek?

A múzeumok számos régi és sokszor kiemelkedően értékes tárgy letéteményesei. Az érdekes, ismeretlen tárgyakkal való szembesüléskor a „meg akarom nézni, meg akarom ismerni” érzése alakul ki először a szemlélőkben, amely azután felébreszti a kíváncsiságot, s így ösztönzi a tanulást. A tárgyak kézbevétele az aktív tanulásnak olyan formája, amely annyira leköti a gyerekeket és felnőtteket egyaránt, amennyire más módszerek nem képesek. A tárgyak kreatív és érzelmi ösztönzést is nyújtanak. Mivel a tárgyak valóságosak és nem elvontak, fejlesztik a vizuális készségeket, s azok is könynyen kiolvashatnak belőlük információkat, akik (még, vagy egy adott nyelven) nem tudnak olvasni. A tárgyak megmutatják, hogyan lehet szavak nélkül gondolatokat és érzelmeket kifejezni, ezért jó alapot adhatnak önálló művészeti alkotások létrehozásához, a kísérletezéshez.

Számos kutatás igazolja azt is, hogy az érzékszervekkel megtapasztalt és érzelmekkel felfedezett dolgok tovább maradnak az emlékezetünkben, mint a szavakkal átadott ismeretek. A tárgyak megfigyelésének lépéseit és a tárgyakat alapul vevő különböző készségfejlesztő játékokat ismerhetünk meg a Múzeumok és Látogatók Alapítvány kiadványából, a „Tanulás tárgyakkal” című füzetből. (http://www.mlalapitvany.hu) Így hát nem véletlenül olyan népszerűek a külföldi és magyar múzeumokban a tapogatható tárgyak (mint például a Magyar Természettudományi Múzeum természetbúvár termében – www.mttm.hu) és interaktív kiállításrészletek (például az esztergomi Duna Múzeum – www.dunamuzeum.hu vízi kísérletekre alkalmas „pancsolója” és a Országos Színháztörténeti Múzeum www.oszmi.hu balettos próbatermi tükre). Ugyanezért látogatottak a kézműveskedésre lehetőséget biztosító programok, melyek elősegítik a régi mesterségekben, az elődeink életben való teljes megmerítkezést, az aktív felfedezést. Így például a szentendrei Szabadtéri Múzeumban (www.sznm.hu) a kenyérsütés vagy fazekaskodás, valamint a sóstói Múzeumfaluban www.muzeumfalu.hu a vályogvetés is igen sikeresek.

Miszné Korenchy Anikó Múzeumok és Látogatók Alapítvány www.mlalapitvany.hu

17 – Nem-formális és informális tanulás

A tárgyak az őket létrehozó kultúráról is vallanak, ennek kibontása történhet a hagyományos múzeumi vezetésen kívül különféle szerepjátékokon (Históriás Történeti Játszóházak a Magyar Nemzeti Múzeumban – www.mnm.hu), haditorna bemutatókon (Egri Vár – www.div.iif.hu, Monostori Erőd – www.fort-monostor.hu stb.) keresztül is. Az Aquincumi Múzeumban (www.aquincum.hu) rendezett gladiátor bemutatóknak rendszeres eleme a „gladiátorok” ismerkedése a közönséggel. Ilyenkor bemutatják a fegyvereiket, öltözetüket; elbeszélgetnek a korról, szokásokról, illetve a vállalkozó szellemű látogatók fel is próbálhatják a sisakot, pajzsot, hogy érezzék annak súlyát, tapintását. Angliában nagyon népszerű, és már Magyarországon sem ismeretlen a múzeumi szakemberek és a látogatók közvetlen találkozása: a muzeológus (vagy egy erre kiképzett színész), akár jelmezben egy korabeli híres személlyé átlényegülve („live interpretation”), akár saját munkaruhájában, kijön a kutatószobájából a látogatók közé és beszélget velük a munkájáról, egy adott témáról.

Természetesen az iskolák, múzeumok által kiírt vetélkedők is hatékonyan motiválják az informális tanulást, hiszen a komplex gyűjtőmunka során megszerzett ismeretek nemcsak emlékezetesek maradnak, de életre szóló élményt adhat az így szerzett sikerélmény és önbizalom is. (Magam sem írnám ezeket a sorokat, ha nem lett volna egy hasonló napközis gyűjtőmunka-élményem a sok egyéb múzeumi „kaland” mellett.)

A fentiekben röviden áttekintettük a múzeumok lehetőségeit az informális oktatásra, a szórakoztatva tanításra („edu-tainment”). Most lássunk néhány külföldi példát a célcsoportok szerinti nem-formális oktatásra is: Nagy-Britanniában nagyon gyakori látogatók az úgynevezett „totyogós” csoportok. Számukra természetesen játékos foglalkozásokkal készülnek, amelynek részei a különböző tapogatós illetve mozgásos-éneklős feladatok. (Például egy kreatív, Newcastle-környéki múzeumban egy népszerű gyerekdal átdolgozásával született meg a múzeumi viselkedést oktató kis dalocska, amellyel minden foglalkozást kezdenek.) Az athéni Benaki Múzeum (http://www.benaki.gr) ékszerészek számára szervezett kurzust, amelyen megismerkedhettek az antik technikákkal és motívumokkal, és a múzeum szakemberei segítették őket ezek mai felhasználásában. A glasgow-i Open Museum (http://www.glasgowmuseums.com) egy-egy témakör (pl. vakáció, gyermekgondozás) köré csoportosított hordozható minikiállításai, dobozai járják a környék kultúrházait, idősotthonait és börtöneit. (Az ottani munkatársak sok megható történetet mesélnek olyan idősekről, akik egy-egy gyermekkorukat felidéző tárgy megtapintása után kijönnek hosszan tartó apátiájukból, és újra beszélni kezdenek.)

Szintén megindító volt látni, hallani a római börtönben elkészített régészeti kiállításról, amelynek során a rabok megtanulhatták az ásatás alaplépéseit, a talált tárgyak megtisztításának, katalogizálásának, illetve a kiállítási feliratok írásának minden csínját-bínját. Ez nemcsak egyszerű időtöltés volt számukra, hanem az így szerzett ismeretek (és főleg önbizalom) segíthetik őket a későbbi beilleszkedésben. (http://www.eccom.it).

A múzeumi tanulásnak számos formája létezik. A hatékony tanulás azonban, – amely tulajdonképpen a világ megismerésének egy módja, és csecsemőkortól a sírig tart – mindig magában foglalja szerzett ismeretekre való (remélhetőleg tudatos) reflektálást, és általában fejlődéshez, növekedéshez vezet.

HA ÉN EZT A KLUBBAN ELMESÉLEM… – ANGOL NYELVŰ TÁRSALGÁSI KLUB ANGYALFÖLDÖN Ebben a klubban mindent el lehet mesélni, a beszélő nyitott, kedves, türelmes hallgatósággal találkozik.

Egyetlen aranyszabály van: csak angolul szabad megszólalni. Ugorjunk be együtt egy órácskára csevegni! Talán nem is annyira nehéz, mint amilyennek első hallásra ígérkezik…

Nem-formális és informális tanulás –

18

Az ajtóban Gábor, a klub animátora fogad, angolul köszönünk, bemutatkozunk, majd amíg a többi tag is megérkezik, kisebb csoportokban beszélgetünk egymással. A klub rövid történetével ismerkedve a vezetőtől, Száváné Szemelka Máriától megtudhatom, hogy 2002 őszén alapították a társaságot azzal a céllal, hogy nyelvtanulási, nyelvgyakorlási lehetőséget biztosítsanak a közművelődésben foglalkoztatott szakembereknek. Mára azonban sok, más területen dolgozó érdeklődő is csatlakozott a lelkes csapathoz; művész, diák, nyugdíjas, munkanélküli tagok is beléptek a nyelvgyakorlás, a beszélgetés és a közösségi élmény öröme miatt.

A foglalkozás maga viszont strukturált, irányított beszélgetés, meghatározott nyelvtani elemeket gyakoroltat a résztvevőkkel, mégis érdekes, kommunikatív formában. A mindennapi élethez közel álló témákat dolgoznak fel, miközben olyan új szavakat, kifejezéseket tanulnak, amelyek más szövegkörnyezetben is jól hasznosíthatók. Van, aki jegyzetel, szótárat vezet, de úgy tűnik, hogy ez egyáltalán nem kötelező, mindenki pontosan annyit profitál a részvételből, amennyit szeretne. Feltűnő, hogy milyen nagyon különböző nyelvi szinten állnak a tagok, és mégis mennyire jól tudnak együttműködni.

Türelemmel kivárják, míg a lassabbak is befejezik a mondatot, esetenként segítenek, súgnak egymásnak, máskor együtt próbálnak megoldást találni egy-egy nyelvi problémára, körülírni a keresett szót, megmagyarázni egy kifejezést, hogy mindenki értse, és követni tudja a beszélgetést. Kiviláglik, hogy az itt folyó munka nem csupán heti egyszeri nyelvgyakorlás, de igazi közösségépítés is. Toleranciát, türelmet, egymásra figyelést, közösségi életben való aktív részvételt legalább annyit tanulhat egy klubtag, mint angol szófordulatokat vagy nyelvtani szerkezeteket.

A klub bekapcsolódott az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ által benyújtott sikeres pályázaton keresztül egy Grundtvig 2 Tanulási kapcsolat projektbe, melynek keretében nemzetközi partnerekkel együttműködve igyekeznek továbbadni a klub ötletét és az alkalmazott módszereket.

Az olasz és a német partnerekkel az elmúlt egy év alatt több találkozó is lezajlott, melyek közül mindegyik más miatt emlékezetes. Az első, a budapesti projektmegbeszélés az ismerkedésé volt. A magyar tagok lelkesen vettek részt a munkában, és remek angol nyelvű idegenvezetőnek bizonyultak – egyszerre ismertették meg a vendégeket a klubbal és Budapesttel. A németországi Aschaffenburgban és Amberg Sulzbach Rosenbergben a települések polgármesterei is fogadták a projekt résztvevőit, sőt, ők is bekapcsolódtak a csevegésbe – ha csak rövid időre is. A harmadik találkozó Olaszországban, a

festői Toszkánában zajlott – talán nem is kell részletezni, ez miért lesz örök emlék a tagoknak, akik közül többen immár ismerősként üdvözölhették külföldi tanulótársaikat. A tanulói cserelátogatásokon túl természetesen rendszeresek a klubfoglalkozások, és elkészült egy közös honlap is, mely a projektet, a résztvevőket, valamint az országok, a települések kultúráját, szokásait, az ott élők életmódját ismerteti meg a látogatókkal. (www.eccnweb.net) Készült egy közös levelezőlista, így a magyar „chattingesek” közül, aki szeretne, e-mail kapcsolatban is állhat egy-egy másik országból származó taggal, vagy részt vehet a közös szótár szerkesztésében.

Egy év és ennyi találkozó alatt határokon átnyúló szoros baráti szálak is fűződtek, melyek várhatóan hosszú távon fennmaradnak.

A fenti cikk 2005-ben készült, a klub azóta is működik. Az Angyalföldi József Attila Művelődési Központ épületének felújítása miatt rövid szünetet tartottak ugyan, ám 2007 januárjától ismét rendszeresek lesznek a heti találkozók.

19 – Nem-formális és informális tanulás

TANULÓKÖR – TANULJ AKTÍVAN! Study circle – Learning by doing Opintopiiri – Tekemällä oppii!

Nem-formális és informális tanulás –

20

Tanulókörünk ötlete egy norvégiai 4H (www.4h.fi) táborban született 2001-ben. Együtt határoztuk el, hogy a Helsinkiben folytatott felsőfokú tanulmányaink mellett szeretnénk együtt is tanulni, más formában, olyan témákról, amik különösen érdekelnek minket. Ahogyan Finnországban sok más 4H tanulókör is, magunk szerveztük meg magunkat, kiválasztottuk a közös témánkat, újabb tagokat toboroztunk és felosztottuk a feladatokat, felelősségi köröket.

Jelenleg tíz aktív taggal dolgozunk, de nyitottak vagyunk a csatlakozni vágyók felé, a 4H honlapján és rendezvényein megjelenünk és bemutatjuk a csoportunkat. Az újonnan belépők általában a 4H hálózaton belülről jönnek, vagy már aktív tagjaink ismerősei, nagyon ritka, hogy teljesen idegen új tagot fogadhatunk be.

Témaként az interkulturalitást választottuk, módszerként pedig, amikor csak lehet, a cselekvő tanulást (learning by doing), ami a 4H hálózat jelmondatában is szerepel. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy számunkra eddig idegen országokkal, kultúrákkal ismerkedünk meg és ezt lehetőség szerint aktívan tesszük. Általában kétszer egy hónapban találkozunk az egyik tagunk lakásán, a 4H irodájában, illetve más olyan helyen, ami az éppen aktuális témához kapcsolódik: kulturális központban, étteremben vagy akár a szabad ég alatt. Minden találkozóért másik, önként jelentkező tag felelős, aki felkészül az adott találkozó témájából és vállalja az esetleg szükséges egyéb szervezési feladatokat is. Néha két találkozó között is adódnak kisebb feladatok, ezeket közösen oldjuk meg. A tanulóköri találkozók kötetlenek, az, hogy mit csinálunk és hogyan, nagymértékben függ a témától, amit igyekszünk több szempontból is megismerni és megtapasztalni. Előfordulhat, hogy másik 4H csoporttal közösen tanulunk, de olyan is lehet, hogy kisebb csoportokban dolgozunk külön-külön, majd megosztjuk egymással az eredményeinket. Máskor előadásokat hallgatunk, megbeszélés útján dolgozzuk fel az adott témát vagy aktívan tevékenykedünk, például megfőzzük az éppen tanulmányozott ország jellegzetes nemzeti ételét vagy meglátogatunk egy kiállítást. Mivel a 4H hálózat más országokban is létezik, többször fogadtunk már találkozóinkon külföldi vendégeket és mi is látogattunk már meg külföldi tanulóköröket.

A témákat együtt választjuk ki, közösen tervezzük meg körülbelül egy fél évre előre, hogy mit szeretnénk tanulni és hogyan. Fontosnak tarjuk, hogy a tervezés szakaszában mindenki részt vegyen, és egyetértés szülessen, így biztosítjuk, hogy a következő fél évben minden tag magáénak érzi a feldol-

gozott témát. Volt példa már arra, hogy nagy fába vágtuk a fejszénket és másfél évig csak Afrikával, azon belül is különösen Namíbiával foglalkoztunk. Mikor úgy éreztük, már felkészültünk, eleget tudunk, a téma lezárásaképpen meglátogattuk a namíbiai 4H hálózatot. Érdekes témánk volt még például Oroszország, amit úgy dolgoztunk fel, hogy munkánknak kézzelfogható eredménye is lett: készítettünk egy rövid ismertető füzetet Oroszországról, melyet más 4H csoportok is felhasználhatnak. Interkulturális témánk miatt a hálózat nemzetközi kapcsolatait fejlesztő munkacsoportnak is tagjai vagyunk, ilyen minőségünkben is többször készítettünk már rövid kiadványokat és folyamatosan fejlesztjük, új információkkal töltjük fel a 4H honlapjának ránk eső részét. A közeljövőben egy svédországi tanulókört szeretnénk meglátogatni, jelenleg erre készülünk fel.

Csoportunkra nem jellemző a hierarchia, nálunk minden tag egyenlő jogokkal és felelősségekkel rendelkezik. A hálózaton belül minden csoportnak van egy „vezetője”, aki tartja a kapcsolatot a 4H-val és időközönként beszámol a tevékenységünkről, de minden más feladatot közösen, munkamegosztásban, egyetértéssel végzünk el, a döntéseket együtt hozzuk meg. Tanulókörünk jövője is a mi kezünkben van, arról, hogy később mit fogunk csinálni, érdeklődésünknek megfelelően szabadon határozhatunk.

Nagyon fontosnak tarjuk a tanulókör által megteremtett közösséget. A tanulás eredményeképpen nem csak tudásunk gyarapodott, de élményekre és barátokra is szert tettünk, akikkel a tanulókörön kívül nem találkozhattunk volna.

IDÉZETEK TAGOKTÓL:

Päivi: „Légy kíváncsi és ne félj új dolgokat kipróbálni!” „Oszd meg velünk, hogy mi is tanulhassunk tőled!” „Leginkább nyitott szemekre és fülekre van szükségünk, jó ötletekre és lelkesedésre. A legtöbb dolog, amit csinálunk, alig kerül pénzbe.”

Suvi: „A csoportunk sokszínűsége miatt még izgalmasabb együtt tanulni és új dolgokat felfedezni.”

A FINNORSZÁGI 4H HÁLÓZAT JELENLEG 3 000 TANULÓKÖRT ÖLEL FEL, KÖRÜLBELÜL 60 000 TAGOT SZÁMLÁL, AKIKNEK TÖBBSÉGE 8 ÉS 28 ÉV KÖZÖTTI FIATAL.

21 – Nem-formális és informális tanulás

Tiina: „A tanulókör lehetőséget ad arra, hogy megvalósítsuk az ambíciózusnak látszó ötleteinket is. Együtt olyan dolgokat tehetünk meg és érhetünk el, amikre egyedül valószínűleg egyikünk sem volna képes.” „Érdekes megtapasztalni, hogy tudunk közösen tervezni és gondolkodni és úgy megvalósítani a terveinket, hogy mindenki egyenlőként vehessen részt a folyamatban.” „A tanulás nem csak hallgatás vagy olvasás, de együttműködés, kommunikáció, közös gondolkodás és cselekvés is.”

TANULJ A NAGYITÓL! – GENERÁCIÓK KÖZÖTTI TANULÁS KISMAROSON Mottó: „Nem az a fontos a világban, hol állunk, hanem az, merre indulunk… ” /Oliver Wendell Holmes,Sr./

Nem-formális és informális tanulás –

22

Mára már közhely „az európai társadalom elöregedéséről” beszélni: mindenki tudja, hogy a születéskor várható életkor növekedése és a születésszám csökkenése következtében egyre több lesz az idős ember Európában. Ugyanezzel a helyzettel nézünk szembe helyi szinten is Kismaroson: a népesség száma egyre csökken, az időskorúak aránya egyre nő, miközben a generációk elidegenedése is megfigyelhető. Ugyanakkor azt is tapasztaljuk, hogy a sokak által már „inaktívnak” minősített korosztály tagjai még sok kihasználatlan tartalékkal rendelkeznek és olyan ismeretek, képességek birtokában vannak, amelyeket a fiatalok az iskolarendszerben nem, vagy csak érintőlegesen tanulnak meg.

A generációk közötti tanulás módot és lehetőséget ad mindkét korosztálynak, hogy együttműködjenek egymással. Bevonja az időseket a tanítási – tanulási folyamatba, így biztosítja, hogy tudásuk és tapasztalatuk hozzáférhetővé válik a gyerekek számára is, miközben a fiatalok segítségével eredményesebben tudnak szembenézni a mai kor kihívásaival.

A kismarosi Mátyásfa Környezetvédő Egyesületben végzett munkánk során megtaláltuk a közelünkben azokat az életerős, tehetséges nyugdíjasokat, akik önként és szívesen szánnak életükből időt és energiát a fiatalokkal való foglalkozásra. Olyanokkal dolgozunk együtt, akik szeretik a gyerekeket és bánni is tudnak velük. Sokan az önkéntesek közül pedagógusok, edzők, klubvezetők voltak, ám vannak olyanok is, akik „csak egyszerűen” pompás háziasszonyok, kertészek, sportolók, vagyis átadásra érdemes, speciális tudással rendelkeznek. Fontos célunk, hogy a program keretében értelmes elfoglaltságot biztosítsunk számukra, hogy a részvétel által a közösség hasznos tagjainak érezhessék magukat.

Mit ad a program a fiataloknak? Az együttlétek különösen azoknak a gyermekeknek adnak többletet, akiknek már nem vagy messzebb élnek a nagyszüleik, vagy a szüleik rendkívül elfoglaltak, de természetesen a foglalkozásokra minden gyereket szeretettel várunk. Egyesületünk eddig a következő programokat tervezte és szervezte meg az iskolában: hagyományőrző tevékenységek folytatása (tánc, ének, sütés-főzés stb.), kertművelés, faluszépítés, részvétel közös színház és mozi látogatásokon, kirándulásokon, számítógépes-tanfolyam nagyszülőknek, német beszélgető kör.

Külön említést érdemel az „Ismerd meg Kismarost!” című pályázat, amelyet a gyermekek számára írunk ki évente, korosztályonként, különböző feladatokat adva nekik. A pályázaton való részvétel elmélyült kutatómunkát kíván a gyerekek részéről, ebben a helyi könyvtárossal és a Falumúzeum önkénteseivel tudunk segíteni a fiataloknak. A pályázat keretében készülnek a gondosan megszerkesztett családfáink is, melyek összeállításánál természetesen nélkülözhetetlen segítséget nyújtanak a

nagyszülők. Az elkészült munkákból évente az úgynevezett „Marus napokon” kiállítást készítünk, és az évek óta felhalmozódott anyagból helyi kiadványt szeretnénk készíteni.

Más esetekben az idősek tanulhatnak a gyerekektől: magunk is meglepődtünk, hogy milyen igény van az idős korosztály részéről a számítógépek használatára, s milyen büszkék a fiatalok, hogy ezt ők taníthatják meg nagyszüleiknek.

Nemcsak a tudás elsajátítása, átadása a cél, hanem a nevelés is. Nagyon szeretnénk, ha a kismarosi fiatalok nem maradnának magukra gondjaikkal, nem kallódnának, és volnának, akik kapaszkodót nyújtanak nekik. Ha az idős emberek értelmes elfoglaltságot találnának a nyugdíjas éveikre, ha a két korosztály közösen teremtene értéket. A program segítségével elkerülhető a generációk elidegenedése egymástól, és egészen új módon világítja meg a tanulás és a munka megváltozott helyzetét a társadalomban.

Eddigi tapasztalataink szerint a program segíti a generációk közötti párbeszédet, csökkenti a konfliktusokat és legfőképpen – és a mi elsődleges célunk ez – erősíti az adott közösséget.

A nemzetközi tapasztalatok is jók, több országban képeznek már segítő nagymamákat, nagypapákat, és egyre több közösség ismeri fel ennek jótékony hatását. Egyesületünk is bekapcsolódott egy Grundtvig 2 Tanulási kapcsolat projektbe, melyben több, hasonló programot megvalósító európai szervezettel cseréljük ki tapasztalatainkat, ismerjük meg egymás munkáját.

Nagyon reméljük, hogy törekvéseink és eddigi eredményeink példát mutathatnak más, közösen tanulni és fejlődni vágyó közösségeknek.

Végvári Györgyi Mátyásfa Környezetvédő Egyesület http://matyasfa.uw.hu

23 – Nem-formális és informális tanulás

„KÉT ÓRA ALATT KIPRÓBÁLTAM, MEGBETEGEDTEM, MEGGYÓGYULTAM, AZ ÉLETBEN NEM SZERETNÉM MEGTAPASZTALNI.” Szülők a drogmegelőzésért – a narratív módszerrel

Nem-formális és informális tanulás –

24

Felmérésekből tudjuk, hogy a szülők a drogokkal kapcsolatban alulinformáltak, holott a családnak, a nevelésnek hatalmas szerepe van a megelőzésben, a probléma elkerülésében, és abban, hogyan dolgozzák fel a fiatalok a társadalmi impulzusokat. Úgy gondoltuk, a szülők hitelesen kezdeményezhetnek akciókat, és megszólíthatják a gyermekeik korosztályát.

Elsődleges célunk az volt, hogy a projektbe bevont szülőket megtanítsuk a narratív módszer alkalmazására. Ők a későbbiekben multiplikátori feladatot is ellátnak majd, tehát terjesztik mások körében is a módszert. A magyar csoportot különböző iskolákból hívtuk meg. A szülők rendkívül motiváltnak mutatkoztak a narratív módszerrel és a drogprobléma kezelésével kapcsolatban.

A narratívum nem csak kommunikációs műfaj, hanem az emberi gondolkodás egyik formája. Míg a gondolkodás logikai, tudományos módja elvont fogalmakkal dolgozik, addig a narratív gondolkodás világiasabb, az emberi tetteket és az ezzel kapcsolatos történéseket vizsgálja. Egy jó történet és egy jól formált érvelés is használható mások meggyőzésére, de amiről meggyőznek, az alapvetően különböző. Az érvelések igazságokról győznek meg, a történetek a valószerűségről. A narratív módszer segítségével bemutatott társadalmi problémák (ilyen a kábítószer-probléma is) az emberi jelenségekben való érintettségünkön keresztül hatnak a gondolkodásra.

Grundtvig Tanulási Kapcsolat projektünk rendkívül színes nemzetközi együttműködésben valósult meg, ám közös célként tudtuk megfogalmazni a kábítószer-probléma jobb megértését és kezelését, a leginkább veszélyeztetett korosztály és az ő szüleik aktív közreműködésével. A német partner kifejezetten felnőttképzéssel foglalkozó szervezet, a litván iskola elit gimnázium, míg az olasz intézményt a problémával napi szinten küzdő, nehéz szociális helyzetben lévő, elsősorban bevándorlók gyerekei látogatják. A magyar partner, a Köztes Átmenetek Kht. profilja speciálisan a drogprobléma kezelése, ezért a szakmai hátteret mi biztosítottuk.

A módszer tanulását egy, a drogproblémát feldolgozó Köztes átmenetek: A drog című kiállítás bemutatásával indítottuk. A program bázisát képező kiállításban szakember vezetésével, fotóalbumok, tárgyak és interjúk segítségével betekinthetünk élettörténetekbe. Mindezek a tapasztalatok erősen hatnak az érzelmekre és az érzékszervekre, a hatást elsősorban filmekkel, hanganyagokkal, bizarr fényeffektusokkal, merészen színes falakkal, szobrokkal érjük el. Egy látogató a következőket írta a kiállítás vendégkönyvébe: ,,Két óra alatt kipróbáltam, megbetegedtem, meggyógyultam, az életben nem szeretném megtapasztalni.”

A felkészítés során alkalmaztuk még a problémaalapú tanulást, amely módszer a tapasztalati úton szerzett, tehát a legmélyebb, legmaradandóbb tudást igyekszik mobilizálni és rendszerezni.

A kérdések problémaalapú feldolgozása során kiscsoportos beszélgetések keretében kell válaszokat megfogalmazni, így a csoport tagjai egymástól is tanulnak, új tapasztalatokat szereznek. A problémaalapú tanulás segítségével konkrét tudást is közvetítettünk.

A szülők a nemzetközi projekttalálkozók alkalmával megosztották tapasztalataikat, és házi feladatot kaptak, melyet a következő találkozóra kellett elkészíteniük. A magyar csoport egy rendhagyó drogprevenciós előadást vállalt házi feladatként, ami természetesen a narratív módszer eszközeivel valósult meg és a hatvanfős, szülőkből és gyermekeikből álló hallgatóság nagy részét aktívan bevonta az eseményekbe, a közös gondolkodásba. A következő nemzetközi találkozón a szülőtársak előtt képes beszámolót mutattak be erről az eseményről és megtekintették a többi csoport házi feladatának eredményeit is.

A projekt hatására a budapesti és orosházi szülők multiplikátorként kezdtek működni és tudatosan használták a narratív módszert. Az ő kezdeményezésükre Budapesten film készült a drog problémáról, melyet középiskolás gyerekek készítettek el. Orosházán egy esti, szabad asszociációs színpadi programra került sor, egy orosházi sportklubba járó gyerek szüleinek a kezdeményezésére.

Szülők és gyerekeik egyaránt részt vettek ebben a játékban, melynek központi gondolata a drogokkal kapcsolatos érzelmeink feltárása volt.

Kiállításunk időközben Magyarország egyik leghatékonyabb prevenciós programjává fejlődött, és a nemzetközi együttműködésnek köszönhetően külföldön is megismerték, mint ahogyan mi is sokat tanultunk arról, hogy a partnerországokban hogyan kezelik a drogkérdést. Az, hogy a kiállítás egy országhatárokon átívelő program alapjává vált, egyéb lehetőségeket is hozott számunkra, más támogatási forrásokhoz is hozzásegít minket. Projektünk kezdete óta újabb kiállítást hoztunk létre, természetesen szintén narratív módszerrel, mely a dohányzással foglalkozik.

Felmérések szerint a drogproblémával küzdők rendkívül kirekesztettek a magyar társadalomban. Úgy gondoljuk, hogy a narratív módszer lehetőséget ad a probléma felvetésére, minél több érintett bevonására, több szempont egyidejű megjelenítésére és ezek összevetésére. Projektünk egyik, általunk talán legfontosabbnak tartott hozadéka, hogy a résztvevőkben és környezetükben a függő ember megítélése is pozitívan változott.

25 – Nem-formális és informális tanulás

Hay Éva Köztes Átmenetek Kht.

„KATTINTS RÁ NAGYI!” ÉS WWWGOLDEN-AGE

Nem-formális és informális tanulás –

26

WWW.NAGYI.BMKNET.HU A Budapesti Művelődési Központ 2002 óta tart kifejezetten időseknek szóló internet-használatra felkészítő tanfolyamokat, melyeket az eltelt öt év alatt ezer fő végzett el. Intézményünk az információs társadalom népszerűsítése terén végzett tevékenységet összekapcsolta az időskorúak tanulásának lehetőségeit és fontosságát népszerűsítő módszertani programmal. A képzés beindításakor és azóta is elsődleges szándékunk, hogy feltételeket teremtsünk, és egyben mintát adjunk az idősebb korosztály számára az új információszerzési, tájékozódási és kommunikációs készség elsajátításához, amely még szélesebbre tárja a kaput – sok egyéb mellett –- az ismeretszerzéshez, a művelődéshez is.

Az évek során bebizonyosodott, soha sem késő megtenni az első lépéseket az újszerű információszerzéshez, kapcsolatteremtéshez. Az idősek is hajlandóak és képesek minden eszközt megragadni művelődési igényeik kielégítésére, az új ismeretek és készségek hozzáférésének biztosításával új terek nyílnak számukra is, aktivitásuk közösség- és társadalomépítő erő.

A számítógép és az internet használatára felkészítő képzések ugyan formális tanulásnak minősülnek, hiszen a tanfolyamokat vizsga zárja és a sikeresen végzettek tanúsítványt kapnak, ugyanakkor a rövid formális képzés után az informális tanulás egész tárháza nyílik meg az idősek előtt. Végzett hallgatóink kihasználva az intézmény által biztosított ingyenesen használható lakossági internet terminálokat visszajárnak a tanultak gyakorlására, s az internetet tájékozódási, informálódási, kapcsolatteremtő eszközként használják. Sokan visszajárnak a klubfoglalkozásainkra is, ahol kérdezhetnek, átismételhetik, gyakorolhatják a megtanultakat. Évente rendezünk országos találkozót az internetezni tanuló időskorúaknak és az őket tanító szakembereknek. A tanfolyamhoz képzési koffert dolgoztunk ki, mely ingyenes szakmai szolgáltatásként elérhető a tanfolyamot indítani kívánó szervezetek számára. 2006-tól a tanfolyam már országos képzési hálózatban indul tizenegy településen egy távközlési szponzor támogatásával. 2007-ben várhatóan újabb ezer fő sajátítja el jelképes ezer forintos részvételi költségért az internetezés alapjait.

Második éve vesz részt a BMK egy Grundtvig 2 Tanulási kapcsolat projektben, melynek keretében nemzetközi partnerekkel együttműködve fejlesztjük továbbképzési kofferünket. A projektbe az idős tanulók közül azokat tudjuk bevonni, akik beszélik a munkanyelvet, az angolt, illetve azokat, akik nyelvtudásuk felfrissítése, elmélyítése céljából bekapcsolódtak a külön e célra szervezett nyelvi felkészítő tanfolyamokba. Nekik lehetőségük van arra, hogy kapcsolatba lépjenek a partnerországokból származó hasonló korú és érdeklődésű „netnagyikkal”. A projektnek köszönhető, hogy az oktatott anyagba bekerült az MSN és a Skype, illetve a webkamera használata is. Elindítottuk saját Google Group fórumunkat és a projekt blogját; egy év alatt tizenkét „netmeetinget” bonyolítottunk le a kialakított kommunikációs felületeken. A nemzetközi tapasztalatokkal bővített képzési módszertant képzők képzésén ismerhetik meg az érdeklődő szervezők és oktatók.

A projekt során nagy hangsúlyt fektetünk az idős tanulók nemzetközi kapcsolati hálójának kialakítására, a kultúrák közötti párbeszédre. Egymás jobb megismerése új emberi kapcsolatokat generál, melyek erősítik az idős emberek társadalmi jelenlétét. Az élethosszig tartó tanulás két fontos területén, a nyelvtanulásban és az elektronikus írástudásban, a kialakult új barátságok hatalmas motiváló erőt jelentenek az egyének számára, a határokon átnyúló csoportkapcsolatok pedig fokozták a hazai tagok közötti összetartó erőt is.