Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban by TKA Könyvtár

HOPPÁ Disszeminációs füzetek 12.

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban Hogyan tanulható az „egy-másság”?

impresszum szerkesztette: kardos anita kiadványszerkesztő: vilimi kata kiadja: tempus közalapítvány a kiadásért felel: kemény gabriella igazgató nyomdai kivitelezés: innovariant nyomdaipari kft. Kiadványunk megjelenését az Oktatási és Kulturális Minisztérium és az Európai Bizottság támogatta. A kiadványban megjelentek nem szükségszerűen tükrözik az Európai Bizottság álláspontját. Tempus Közalapítvány 1093 Budapest, Lónyay utca 31. postacím: 1438 Budapest 70, Pf. 508. infóvonal: (06 1) 237 1320 e-mail: info@tpf.hu internet: www.tka.hu

Bevezető

Az ezredforduló óta számos olyan tényező jelent meg vagy erősödött fel, amely a kultúrák közti párbeszédet, a kulturális sokszínűséget és a társadalmi kohéziót egyre fontosabb témává teszi. Ezek közé tartozik például a migráció, amely néhány európai országban jelentősen hozzájárul a népesség sokszínűségéhez; a globalizáció és a geopolitikai változások; a kommunikáció új eszközeinek megjelenése; az értékrendszerek egyre élesebb ütközése; a diszkriminatív és rasszista megnyilvánulások szemmel látható növekedése. A 2007 januárjában közölt Eurobarometer felmérés szerint a legszembetűnőbb különbségek és az eltérő mindennapi szokások idézik elő leginkább a diszkriminatív hozzáállást, és ez a legjelentősebb akadálya, vagy éppen motiválója a kultúrák közti párbeszédnek. A felmérés mindenesetre azt mutatja, hogy az európai polgárok többsége afelé hajlik, hogy a sokszínűség és a kultúrák közti párbeszéd gazdagíthatja az országuk kulturális életét. Az egyre inkább globalizálódó világban, ahol mindenki mindenkitől függ, a toleráns és egymást tiszteletben tartó párbeszéd a nemzetek, közösségek, egyének számára nélkülözhetetlen képesség. A kultúrák közti párbeszéd mint koncepció számos jelentéssel bír, és nincs olyan egységes megközelítés, ami Európa-szerte használatos lenne. Az egyik lehetséges definíció így hangzik: „A kultúrák közti párbeszéd egy folyamat, aminek része a nyitott és a másikat tiszteletben tartó interakció különböző kulturális háttérrel vagy világszemlélettel rendelkező egyének, csoportok és szervezetek között.” Az oktatásnak alapvető szerepe van a sokszínűség megértésében és tiszteletében. A tankönyvből való formális tanuláson túlmenően a fókusz az interkulturális készségek és képességek fejlesztésére irányul, formális és nonformális keretek között egyaránt, az óvodától kezdve az általános és középiskolai oktatásban, egészen a különböző szakmai képzésekig és egész életen át tartó tanulást célzó programokig.

Az Egész életen át tartó tanulás program által támogatott együttműködések, mobilitások közvetlenül vagy közvetve mind-mind az interkulturális tanulásról szólnak, önmagukban véve is az interkulturális párbeszéd keretét, színterét jelentik. Ebben a kontextusban a projektek egyik fő célja, a sokat emlegetett (és nehezen megfogható) európai dimenzió megteremtése is éppen a kultúrák közti párbeszédre utal. Amikor a tanárok előkészítik az iskolai projektet, és bosszankodással vagy kellemes meglepetéssel tapasztalják a külföldi kollégák eltérő munkamódszereit, amelyek aztán egymáshoz csiszolódnak az adott esetben akár több évig is tartó közös munka során, amikor a fiatalok nyelvi, szakmai, pszichológiai felkészítést kapnak a kiutazás előtt, amikor egy hallgató népes nemzetközi diáktársadalomba csöppen egy külföldi egyetemen, ahol félreértésbe keveredik és barátkozik, honvágy gyötri és új szokásokat vesz fel – ez mind a kultúrák közti párbeszéd része.

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 2 | 3

Az interkulturális oktatás célja, hogy • megtanítsa a gyerekeket és a fiatalokat arra, hogyan kezeljék a kulturális különbségeket és a társadalmi sokszínűséget, felvértezze őket az ehhez szükséges képességekkel, tudással és attitűddel (interkulturális kommunikációs és konfliktuskezelő készségek, munka multikulturális környezetben, stb.); • fejlessze a toleranciát, a kölcsönös tiszteletet és megértést, a nyitottságot az eltérő kulturális, etnikai, nemzeti vagy vallási háttérrel rendelkező egyének és csoportok iránt; • küzdjön a rasszizmus, az idegengyűlölet, a diszkrimináció, az előítéletek és sztereotípiák ellen; • ellássa a tanárokat olyan kiegészítő szakmai készségekkel, amelyek segítségével hatékonyan tudnak dolgozni kulturális és etnikai szempontból vegyes összetételű osztályokban és iskolákban.

Mitől több az interkulturális tanulás egy egyszerű külföldi élménynél? Az interkulturális tanulás során újfajta szemüveggel tanuljuk meg látni magunkat és másokat. A tanulás nem automatikus, hanem erőfeszítést és tudatosságot kíván a résztvevőktől. A kulturális sokféleséghez és a különbözőségek kezeléséhez kapcsolódó tudást, attitűdöket és viselkedésmódokat sajátítanak el. A folyamat során a részt vevő felek kölcsönösen tanulnak egymástól és közös nevezőre jutnak. Az interkulturális kompetencia elsajátítása nem többet és nem kevesebbet jelent, mint hogy képessé válunk a különböző perspektívák közti váltásra. Maga az interkulturális tanulás folyamata segíthet rádöbbenni, hogy a valóságot nagyon sokféle módon lehet megélni, értelmezni és tapasztalni. Nem zökkenőmentes ez a tanulási folyamat, hiszen a különböző elképzelések és értékek ütközése konfliktust okozhat, ami azonban éppen elindítója, motiválója is lehet a dialógusnak. A személyes változás sokszor drámai mértékű: a résztvevők nyitottabbá, rugalmasabbá, türelmesebbé és magabiztosabbá válnak. Mások megismerése mellett önmagukat is sokkal jobban megismerik: egy idegen környezetben saját identitásuk addig láthatatlan – mert annyira magától értetődő – részleteit is felfedezik. A kiadvány témája a kultúrák közti dialógus az Egész életen át tartó tanulás programban. Ez az interkulturális párbeszéd témájának szűkítését jelenti két szempontból is: egyrészt a témát az oktatás és képzés szemszögéből vizsgáljuk, másrészt a nemzetközi együttműködéseket vesszük alapul. A következő oldalakon igyekszünk ízelítőt adni abból, hogy a különböző oktatási-képzési együttműködések során milyen megoldások, ötletek, módszerek születtek az interkulturális párbeszéd beépítésére, illetve erősítésére. Bízunk benne, hogy ezek a jó példák mások számára is segítséget jelentenek, ösztönzőleg hatnak.

irodalom Sharing Diversity. National Approaches to Intercultural Dialogue in Europe (A Study prepared for the European Commission by the European Institute for Comparative Cultural Research) March 2008-05-14 The issue of „Intercultural Dialogue” int he European educational systems. Challenge Paper by michael wimmer for the EU project on „National Approaches to Intercultural Dialogue int he EU Member States” June 2007 Intercultural dialogue in Europe. Flash Eurobarometer No 217. The Gallup Organization, 2007 udvarhelyi éva tessza:

Vándorok kultúrák között, Az interkulturális tanulásról külföldre készülő fiataloknak Budapest, 2007

Tartalomjegyzék COMENIUS (Közotatás)

Hagyományaink és értékeink megosztás. Megismerni, megérteni egymást zenével és tánccal

Olasz– magyar kapcsolatok: a nehézségek legyőzése az igazi siker. Kommunikáció határokon át

Testvérmúzsák tolmácsolásában. Kommunikáció a zene segítségével – zenei irkafirkák

Rómeó és Júlia: Comenius projekt a színpadon

ERASMUS (Felsőotatás)

Hogyan kártyázol a többiekkel, ha egyedül te nem ismered a szabályokat? CULTIFOLA, azaz a kultúra és a kultúrák közötti párbeszéd a nyelvtanításban

leonardo da vinci (Szakképzés)

Antropológia akcióban – az antropológia alkalmazása a közösségi munkában

Találkozási pontok: a szociális munka és a kulturális antropológia kapcsolódási lehetőségei

MUTUAL – Gyakorlati képzés a multikulturális gyerekgondozásért

Blogok az interkulturális tanulásról

grundtvig (Felnőttoktatás)

Kibeszélt terek. Egy Grundtvig tanulási kapcsolat projekt tapasztalatai

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 4 | 5

Comenius (Kรถzoktatรกs)

Hagyományaink és értékeink megosztása Megismerni, megérteni egymást zenével és tánccal

Iskolánk, a Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelvű Nemzetiségi Gimnázium általános iskolai részében ének-zene tagozat működik, emellett néptáncot is oktatunk az első négy évfolyamon. A felső tagozaton pedig nő a nyelvtanulás szerepe, hiszen az alsó tagozaton elkezdett angol vagy német nyelvi óraszám emelkedik. Iskolánk gimnáziumi részén az egyik osztályunk német két tannyelvű osztály, a másik a nyelvi előkészítő évben valamelyik újlatin nyelvet (francia, olasz vagy portugál) tanulja heti tizennégy órában az angol mellett. A téma, megismerni és megérteni egymást a népdalokon és a néptáncokon keresztül, amelyet a francia koordináló intézmény javasolt, kifejezetten illett iskolánk profiljába. Az iskola egyik franciatanárához jutott el a francia partneriskola megkeresése, mi pedig örültünk a lehetőségnek, amely mind az ének-zene és tánc témakörében, mind az idegen nyelvi kommunikáción keresztül hozhat létre kapcsolatokat, kelthet fel érdeklődést a gyerekek között. Közismert a magyar népzenei hagyomány gazdagsága, élő volta, és ez a program lehetővé tette, hogy az iskolán keresztül az EU más országaival is megosszuk hagyományainkat, melyek a gyermekeink számára gyakran evidenciáknak tűnnek, más országokban azonban kuriózum, egyedi sajátosság. Így jött létre a három iskola közötti együttműködés. A harmadik iskola egy dél-csehországi kis morva falu, Kašava általános iskolája volt. A projektet hatodik osztályosok részvételével terveztük, de az évek során bekapcsolódtak gyerekek más osztályokból is.

A második évben a dalok és a zene mellett szűkebb régiónk bemutatása következett földrajzi, történelmi és kulturális szempontból. A már megszokott gyűjtőmódszerek mellett egyre inkább a csoportmunka és a terepmunka kezdett dominálni, valamint a tananyaghoz nem feltétlenül kötődő ismeretek feldolgozására is sor került, esetenként a régebben elsajátított ismereteket bővítettük a projekthez kapcsolódóan (a polgármesteri hivatal működésének bemutatása, Kodály-módszer, Buda története, a Balaton). Év végén DVD-t készítettünk (ennek összes technikai nehézségével megküzdve), melyen bemutattuk Magyarország három különböző vidékének táncait kis magyarázatokkal ellátva.

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 8 | 9

Az első év során havi rendszerességgel végeztük a gyűjtőmunkát, főleg a nagyobb ünnepkörökhöz kapcsolódva. Megismertük egymás szokásait, ételeit, dalait, melyek a karácsonyhoz, farsanghoz, húsvéthoz vagy pünkösdhöz kötődnek. Az elküldött füzetekben két nyelven ismertettük hagyományainkat, melyeket rajzokkal, festményekkel, fényképekkel illusztráltunk. A dalokhoz kottát, szövegmagyarázatot, képeket mellékeltünk, és CD-re vettük őket a kórus előadásában. A projektmunka a tanítási órákon és azon kívül is folyt. A rajzórán készültek például a rajzok, angol és német órákon a fordítások, de délután végeztük az adventi naptár, a karácsonyi lapok, a képes faliújságok összeállítását és az iskolán kívüli gyűjtőmunkát, múzeumlátogatásokat (Néprajzi Múzeum, Vár). Mindig nagy örömet okozott, amikor „csomagot” kaptunk. Partnereink is mindig megleptek minket valamivel: például küldtek karácsonyi süteményt, hozzá a sütőformákat, és CD-n az ő karácsonyi dalaikat hangszeren eljátszva. Ezeket a témához kapcsolódó tanítási órákon beszéltük meg. Az iskolában Comenius faliújságot hoztunk létre, hogy a többi diák is nyomon tudja követni munkánkat; év végén pedig kiállítást rendeztünk.

A harmadik év legnehezebb feladata az év végi közös műsor összeállítása volt. Húszperces film készült iskolánkról, benne rövid ismertető Budapestről. Ebben gimnáziumunk tanulói is közreműködtek, hiszen a vágásokat, és az idegen nyelvű szövegalámondások koordinálását nehéz lett volna segítségük nélkül elkészíteni. Az ekkorra már nyolcadik osztályos kiváló hangú énekes lányok kis kórusa utazott el a franciaországi előadásra, köztük olyanok, akiknek az idegen nyelv nem erőssége, de a zenével ők is sokat adtak hozzá a közös produkcióhoz. Néptáncosaink előadása pedig az est legnagyobb sikere volt. Programunk célja volt, hogy interkulturális ismeretekre tegyenek szert a részt vevő tanulók. Elsősorban azt szerettük volna, ha minél több személyes kapcsolat alakul ki a más országbeli diákokkal. Írtunk leveleket, e-maileztünk, skype segítségével is kommunikáltunk, de ennek a korosztálynak a nyelvtudása általában még nem olyan szintű, hogy segítség nélkül fenntartsa és ápolja is ezeket az ismeretségeket. A program viszont olyan gazdag volt és olyan sokféle tevékenységet igényelt, hogy diákjaink látótere bizonyára szélesedett, és egyértelműen megjelent az igényük a komolyabb nyelvtanulás iránt. Az elzászi utazás során kirándultak, meglátogatták például Strasbourgban az Európai Parlament székházát. Tudják, hogy az Európai Unió tagállama vagyunk, és láthatták, hogy az Unió mennyire sokszínű. Nagyon megkedvelték a cseh gyerekeket, de sajnos a nyelvi korlátok itt még erősebbek voltak. Ebből az osztályból többen folytatják tanulmányaikat a francia előkészítő csoportban, és ebben a projektnek bizonyára nagy szerepe van. Bízunk abban is, hogy sikerül ebben a régióban kialakítani gimnáziumunk számára francia cserediák kapcsolatot. A felső tagozatban kevesen folytatják a néptáncot, hiszen már nem kötelező, akik viszont igen, nagy lelkesedéssel és kiválóan teszik ezt, és rengeteg munkával érik el, hogy előadásaik igazán sikeresek legyenek. Reméljük, hogy diákjaink ezt látva jobban megértik a néptánc kulturális szerepét, és megbecsülik az általa közvetített értékeket.

comenius

Ez a program példa arra, hogy hogyan lehet a jövő generációk szemében tudatosítani hagyományainkat és értékeinket, és azt, hogy ezeket hogyan lehet közvetíteni az EU más országainak polgárai felé. Kiemelkedő példa volt erre a nemzetközi környezetben zajlott záróelőadás. Gyerekeink átérezték az előadás súlyát és szépségét, nemcsak a saját kórusuk, illetve néptánccsoportjuk munkáját mutatták be, hanem képviselték hazájukat, kultúrájukat és értékeiket. Nagyon érdekes volt látni, hogy a „nem divatos” népi viseletet, melyet nehezen pakoltak be a bőröndbe, milyen büszkén és gonddal viselték az előadás alatt, mennyire fegyelmezetten és jól viselkedtek minden helyzetben, milyen jól megállták a helyüket mindenütt. Technikai nehézségeink mindvégig voltak a három év alatt. Az előkészítés során talán ezekre gondoltunk a legkevésbé, s bár iskolánk elég jól felszerelt, profi számítógépes segítség nélkül nehéz egy nemzetközi projektekben részt venni. E téren sokat köszönhetünk idősebb tanítványaiknak. A programban nem elsődlegesek, mégis fontosak voltak a munkatalálkozók. Megismerhettük egy csehországi kis hegyi falu életét, az iskolát, amely a falu legfontosabb intézménye, és az ottaniak komoly erőfeszítéseket tesznek diákjaik fejlődéséért. Az elzászi Saint-Marie-aux-Mines iskolájában órákat látogattunk, előadást hallottunk a francia oktatási rendszerről, annak finanszírozási módjairól, de bejárhattuk a környező vidéket is: Colmart, Strasbourgot, lementünk a helyi elhagyott ezüstbányába.

A budapesti projekttalálkozók szervezése és lebonyolítása az egész tanári kart megmozgatta, ezek a projekttalálkozók arra is alkalmat teremtettek sok kolléga számára, hogy új embereket ismerjenek meg. Ez természetesen élénkítette a tantestület életét. Nagy szolidaritást és együttműködést váltott ki, egyéni szimpátiák és barátságok is születtek közös témákból, hobbikból. Három évvel ezelőtt a projektünk kuriózumnak számított, nem volt jellemző a projektben való gondolkodás, mára az iskolában ez természetessé vált, más kollégák is pályázatokat írnak és valósítanak meg. Idén szeptembertől az iskola gimnáziumi részében indul egy újabb Comenius projekt környezetvédelmi témakörben.

halász mária

intézményi projektkoordinátor Tamási Áron Általános Iskola és Német Két Tannyelv Nemzetiségi Gimnázium, Budapest

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 10 | 11

Olasz – magyar kapcsolatok: a nehézségek legyőzése az igazi siker Kommunikáció határokon át

Az olasz partneriskolával egy diákcsere keretében ismerkedtünk meg, egy akkor már sok éve működő, kifutóban lévő testvériskola-programban váltottuk a magyar felet. Célunk kezdetben az volt, hogy olaszul tanuló diákjaink számára élő olasz kapcsolatokat keressünk, utazásokkal, találkozásokkal. A Comenius projektben való közös részvételt az olasz fél kezdeményezte, a pályázatírásban rutinosabbak, imidzsük építésében tudatosabbak voltak, mint mi. Mivel a két iskola szakképzési kínálata különböző, nehéz lett volna szakmai jellegű projektet tervezni, így inkább egy általánosabb, a két ország kulturális, történelmi, gazdasági kapcsolataira koncentráló projekttervet készítettünk. Fontosnak éreztük, hogy a részt vevő tanulók számára választási lehetőséget biztosítsunk, ezért négy kutatási témát jelöltünk meg. Később világossá vált, hogy a négy téma túl sok, nehezíti az elmélyülést, a részletek kidolgozását, így végül néhány projekttermék idő hiányában félkész állapotban maradt.

1) Fejezetek az olasz–magyar kapcsolatok XX. századi történetébôl 2) IWIW: egy magyar sikertörténet az informatikában 3) Gasztronómiai utazás: hungarikumok a konyhában 4) Élni és megélni az Unióban: gazdasági kapcsolatok és párhuzamok

comenius

A részt vevő tanulók kiválasztásának eredeti szempontrendszerét (évfolyam, nyelvismeret, tanári javaslat, vendégfogadási készség, szociális helyzet) sajnos felülírta a vendégfogadási kényszer és a jelentkezők viszonylag alacsony száma. Az előzetes jelentkezést beadó 32 család közül csak 14 vállalta, hogy két hétre otthonába fogad egy olasz tanulót, minek következtében a vendégfogadási hajlandóság vált a kiválasztás egyetlen szempontjává (15 helyre pályázhattak a tanulók). Ez a tény felhívta a figyelmet egy, a pályázati vállalásunkban feszülő ellentmondásra: a szociálisan hátrányos helyzet megmutatkozik a családok lakáshelyzetében, s ez erősen kihat a vendégfogadási kedvre és a vendégfogadás (a későbbiekben sokat kritizált) minőségére. Megkönnyítette a munkát az a véletlen körülmény, hogy a tanulók két osztályból, a részt vevő tanárok pedig nagyrészt az azokban tanító tanárkollégák közül kerültek ki, így a projektmunka jó része tanórai keretben folyhatott. Tanulóink között elég általános volt a leendő külföldi vendéglátókkal, illetve vendégtanulókkal szembeni elutasítás, bizalmatlanság és információhiány. A magyar, de az olasz tanulók nagy részére is igaz, hogy szociálisan hátrányos helyzetű, külföldi tapasztalatokkal-kapcsolatokkal alig rendelkező, sokszor előítéletes családokból származnak, illetve sok esetben korábban sosem töltöttek hosszabb időt családjuktól távol. Mindkét csereutazásra igaz, hogy a tervezettnél sokkal több időt, odafigyelést igényeltek a tanulók beilleszkedési nehézségei és olykor a családok rugalmatlansága, az egyénileg változó mértékű kulturális sokkhatás enyhítése, a tanulók sok esetben rossz konfliktuskezelési stratégiáinak korrigálása, egymás elfogadásának segítése. További zavarokat és bizonytalanságot okozott a partnerek eltérő motiváltsági szintje. Meggyőződésem szerint épp a problémák nagy száma mutatja, hogy nagy szükség van az ehhez hasonló projektekre, hiszen a kisebb-nagyobb konfliktushelyzetek alkalmat teremtenek a reflexióra, az önvizsgálatra, végső soron a fejlődésre.

A projekt közvetlen és hosszabb távú céljainak elérését jelentősen megnehezítette a közös kutatómunka akadozása: a nyelvgyakorlás, a másik kultúra megismerése, a szociális készségek fejlődése, az interkulturális munkakörnyezet megtapasztalása főképpen a közös témán végzett otthoni és másik országbeli kutatómunka, a saját eredmények megismertetése, a konzultációk, a másik munkájának új szempontokkal való kiegészítése révén valósítható meg. A nehézségek okai között megemlíthetjük ugyan a nyelvi problémákat, de nem ezt éreztük döntőnek. Feltehetően a tapasztalat hiánya következtében a szervezőmunka (csapatépítés, motiválás, találkozók szervezése, megkezdett munka figyelemmel kísérése, utazás körüli teendők elvégzése, vendéglátással járó feladatok) olyan nagy energiákat kötött le, hogy nem jutott elég idő és figyelem a közös, tartalmi munka megtervezésére, levezetésére. Ezzel szemben sikeres volt az ötvenórás általános felkészítés; ez magyar irodalom, társadalomismeret, művészettörténet, földrajz, olasz nyelv és az FPI-s angol nyelvórák keretében valósult meg. Ez utóbbit a nem olaszos tanulók látogatták. Rendkívül jó fogadtatásra talált az a kezdeményezés, hogy a projektév kezdetén az iskolai belső hálózaton egy olyan, minden érdeklődő számára hozzáférhető mappát helyeztünk el, amely tartalmazta a pályázat teljes olasz és magyar nyelvű anyagát, a magyar fordítást, az olasz fél és a magyar résztvevők elérhetőségeit, honlapját, az egyes kutatócsoportok elektronikus formában vezetett projektnaplóit, a projektdokumentáció és levelezés egy részét. Ezen kívül tartalmazott fotókat, elméleti háttéranyagot a projektmódszerről, a Tempus Közalapítvány hírleveleit, valamint a projektnaplók vezetéséhez és a szakmai és pénzügyi beszámoló elkészítéséhez szükséges szempontokat. • Tablósorozat az olasz– magyar kapcsolatok történetéből (megtekinthető az iskola első emeleti folyosóján). • Diafilm Babits Mihálynak, az Isteni színjáték magyar fordítójának életéről, munkás- ságáról olasz nyelvű feliratokkal (CD-ROM). • Kisfilm az IWIW-ről olasz nyelven, magyar feliratokkal, tanulóink szereplésével és ren-dezésében (CD-ROM) Kétnyelvű prezentáció az IWIW-ről (cégtörténet, interjú az ügyvezető igazgatóval) (CD-ROM). • Iskolaújság olasz különszáma magyar és olasz nyelven, angol nyelvű összefoglaló- val (CD-ROM és nyomtatott formátum). • A kész CD-ROM-ok elérhetőek az iskola könyvtárában.

orgoványi anikó

projektkoordinátor Erzsébet Királyné Szolgáltató és Kereskedelmi Szakközépiskola és Szakiskola, Budapest

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 12 | 13

Noha intézményi koordinátorként törekedtem a projektjelleg és a tartalmi munka hangsúlyozására, a projektév központi eseménye mégis a két diákcsere volt. Sor került óralátogatásokra, közösen tartott szakórákra, a projekttermékek megtekintésére, a tanulók által egymásnak tartott magyar és olasz nyelvleckékre, közös játékos angolórákra, a projektben közvetlenül részt nem vevő tanulók, tanárok megismerésére, közös palacsintasütésre, olasz–magyar futball- és röplabdamérkőzésre, diákszínház-előadások megtekintésére, közös filmnézésre, gazdag és színvonalas fogadóműsorok megtekintésére, iskolánk tanműhelyének meglátogatására, különböző kozmetikai és fodrászati szolgáltatások kipróbálására, a magyar tanulók olasz szaknyelvi ismereteinek gyakorlására, közös esti programokra. Emlékezetesek maradnak a turisztikai programok, melyek közül kiemelkedik a pápai audiencia, a római Magyar Akadémián tett látogatás, az Abruzzói Nemzeti Park megtekintése, a színházlátogatás, két, a magyar iskoláéhoz hasonló profilú olasz szakközépiskola meglátogatása, a gyár- és banklátogatások, a karneváli felvonulás, a tengerparti séták és persze maga a repülőút. Az olasz partner magyarországi tartózkodásának legsikeresebb programjai a Parlamentben tett látogatás, a szegedi, az egri és a Dunakanyarba vezető egy napos kirándulások, a magyaros piknikebéd a visegrádi Dunaparton, a budapesti Olasz Kultúrintézet megtekintése, a budapesti városnézés.

Testvérmúzsák tolmácsolásában Kommunikáció a zene segítségével – zenei irkafirkák

A Pomázi Zeneiskola a 2004-es tanévben alapfokú művészeti iskolává alakult. A zeneművészeti szakokhoz társművészeti ágak csatlakoztak: dráma, képzőművészet, néptánc és balett. A vezetőség és a tantestület mindig is rendkívül fontosnak tartotta, hogy a diákok látókörét szélesítve, ízlésvilágát formálva lehetővé tegye a különböző művészeti ágak közötti átjárást, komplex látásmód kialakítását, pozitív jellembeli tulajdonságok kialakítását, megerősítését, mint amilyen például önmagunk és mások helyes megítélése, a tolerancia vagy az együttműködés készsége, de ugyanilyen lényeges a mozgáskultúra és a kreativitás fejlesztése. 2007 óta Teleki-Wattay Művészeti Iskola néven folytatjuk tevékenységünket, s bár a fentebb említett társművészeti szakok markánsan jelennek meg pedagógiai munkánkban, az intézmény arculatát továbbra is a zeneművészeti szakok határozzák meg.

comenius

Iskolánk több mint tíz esztendeje rendszeresen részt vesz a Comenius programban. Mint mindig, jelen 2005-ös projekt esetében is a Tempus Közalapítvány honlapján a partnerkeresőben böngészve találtuk meg a számunkra igen rokonszenves címet: Communicating through Music – Musical Scribbles. A projekt hároméves időszakra szólt. Kezdetben a koordinátor egy görög általános iskola volt, de sajnos az első év végén Görögország és Spanyolország is – intézményükben fellépő problémák miatt – kiváltak a projektből, a koordinátori szerepet a walesi iskola vállalta magára. A pályázati anyag szerint nemcsak a zenét szánták a kommunikáció nyelvének, a projekt lényegét egyfajta összművészeti aktivitás jegyében fogalmazták meg. A célkitűzések között szerepelt a partneriskolák diákjainak és pedagógusainak kreativitásán alapuló munka, amelynek során közösen meghatározott témákat dolgoznak fel a különböző művészeti ágak eszközeinek segítségével, s így kommunikálják egymás felé nemzeti sajátosságaikat, kultúrájukat, illetve ismertetik meg saját intézményüket. Művészeti iskola lévén még inkább magunkénak éreztük a témát, hiszen így a zeneművészet mellett a társművészeti ágak is részt vehettek a munkában. Sikeres pályázatunkat követően az első találkozón, 2005 őszén Madridban megismerhettük partnereinket. A görögökön kívül spanyol, walesi, lengyel, litván, olasz és török kollégákkal kezdtük meg a munkát. Ez volt az az alkalom, amikor személyesen is megbeszélhettük a ránk váró teendőket, ekkor pontosítottuk az interkulturális kommunikáció tematikáját, eszközeit, valamint a feladatok ütemezését. Minden egyes szemeszternek volt egy közösen jóváhagyott témája, nevezetesen egy közismert zeneszerző valamely műve, amit azután a legváltozatosabb módon, a különböző művészeti ágak adta lehetőségeken belül dolgoztunk fel. Így került sor Muszorgszkij Egy kiállítás képei, Vivaldi Négy évszak, Villa Lobos Little Train of Caipira, Smetana Moldva című művére. Miután javaslatunkat, hogy az utolsó évben minden ország egy vagy két saját, nemzeti zeneszerzőt válasszon, partnereink elfogadták, iskolánk különböző tanszakai Bartók és Kodály műveit hívták segítségül munkájuk során. Feladataink közé tartozott még mesék dramatizálása, folklórkincsünk egy-egy szeletének (népdalok, néptánc, mondókák) bemutatása, egyszerű hangszerek készítése is. Az egyes zeneszerzők művei-

vel tehát szemeszterenként foglalkoztunk. A projekt munkájába olyan kollégákat volt érdemes bevonni, akik óráik anyagába be tudták illeszteni a művekkel való foglalkozást. A projektben végzett munka három fő területe: • Projekttalálkozók tanévenként két alkalommal (Spanyolország, Wales, Törökország, Lengyelország, Magyarország, Litvánia): a soron következő feladatok megbeszélése, a dokumentált aktivitások értékelése, tapasztalatcsere, valamint a vendéglátó iskolák programjainak megtekintése, ismerkedés a diákokkal és a tanárokkal, nevelési-oktatási módszerekkel. • Témák kidolgozása, az adott tevékenységeknek az órák munkamenetébe és a mindennapi iskolai életbe való integrálása, a produktumok (kiállítások, előadások, koncertek) szélesebb körben való megismertetése, a projekt népszerűsítése a diákok, a tanárok és a szülők körében. • Dokumentálás: DVD-n, CD-n, fotókon. Az első lépések minden esetben a zenemű meghallgatásával kezdődtek. Ezután keletkezésének hátterét tanulmányoztuk, foglalkoztunk a zeneszerző életével, megfigyeltük a megszólaló hangszereket, ismerkedtünk az adott ország nevezetességeivel (pl. Smetana művének meghallgatását követően térképen végigkövettük a Moldva folyó útját.) Az egyik legérdekesebb tevékenységet szolfézs órákon az ún. „zenei irkafirkák” rajzolása jelentette, amikor is a diákok színekkel, vonalakkal, olykor grafikai elemeket használva kifejezésre juttatták a mű dinamikáját, visszatérő motívumait, hangulatát, és a zenehallgatás során megélt érzéseiket. Ez a módszer nem azonos a képzőművészeti tanszak növendékei által használt technikák alkalmazásával, rajzosaink főként illusztrációkat, portrékat, zenemű ihlette tájképeket készítettek, reflexióikat vetették papírra.

A „kommunikáció zenével” törekvés tehát nemcsak a külföldi partneriskolákkal történt meg, hanem diákjaink és kollégáink, sőt a szülők széles körével is. Egymás munkáját jobban megismerve, közösen tevékenykedve pedagógiai munkánk egésze lett gazdagabb. Érdekes tapasztalat volt megismerni és összehasonlítani a külföldi partneriskolák munkáját, megfigyelni ugyanannak a témának, zeneműveknek sokféle – olykor különböző, máskor meglepően hasonló – interpretálását. A projekt legnagyobb hozadéka kétségkívül az, hogy a gyakorlatban tapasztalhattuk meg a „testvérmúzsák” együttműködésének nagyszerűségét itthon és külföldön egyaránt. borbély mihályné

drámapedagógus, projektvezetô Teleki-Wattay Muvészeti Iskola, Pomáz

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 14 | 15

Iskolánkban a zeneóvodásoktól a középiskolás korosztályig tanulnak gyerekek. A közvetlen célcsoportot tehát sokféle korú diák alkotta. Az óvodás korúak körében népi mondókákkal, dalokkal foglalkoztunk, a 7–10 éves dráma tanszakosokkal egyszerű hangszerekkel, „zajkeltő eszközökkel” kísért mese dramatizálását végeztük, jelmezeket készítettünk, az egyes zeneműveket mozdulatokkal, táncelemekkel, némajátékkal jelenítettük meg, a 10 –18 évesek rajzoltak, muzsikáltak vagy énekeltek. Fontos törekvésünk volt, hogy az egyes tanszakok közösen is létrehozzanak produkciókat. Ilyen volt pl. Marék Veronika Kippkopp és Tipptopp című meséjének dramatikus feldolgozása, amelyben a zongora tanszak növendékei játszották Tallér Zsófiának a meséhez írt zongoradarabjait. Az egyes szemeszterekben végzett munkát minden esetben bemutattuk az iskola közössége előtt is, megosztva így a tevékenységek során szerzett tapasztalatokat, élményeket azokkal is, akik közvetlenül nem vettek részt a projekt munkájában.

Rómeó és Júlia: Comenius projekt a színpadon

Lengyel és német partnerintézményeivel a modernkori Rómeó és Júlia háromnyelvű előadását vitte színre a salgótarjáni Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola. A Comenius nemzetközi együttműködési program keretében megvalósult Színház egész Európa című projektben a magyar partner mellett a német Königsbrunni Gimnázium és a lengyel Adam Miczkiewicz Középiskola vett részt. A lengyel Opoléban előadott produkciót követő februári magyar előadás tapsvihara után Bajnóczi Éva bolyais tanárnőt (a magyar darab egyik rendezőjét) kérdeztem a projekt részleteiről és eredményeiről. • Hogyan sikerült partnerre lelniük, hogyan történt a pályázás, felkészülés? A német iskolával már több mint húsz éves a kapcsolatunk (1986 óta ismerjük egymást, és ápoljuk cserekapcsolatunkat), ők kértek fel bennünket az együttműködésre. A németek már ismerték a lengyel gimnáziumot, így adott volt a három iskola, mi pedig – iskolánk vezetőségének teljes támogatásával – örömmel vállaltuk, és vettünk részt a programban. Már akkor volt egy élő francia kapcsolatunk, tehát jó tapasztalatokkal bírtunk. A pályázati adminisztrációval sikeresen megbirkózva reménykedtünk a sikerben.

comenius

Az első évben mindhárom iskola környezetének színházi életét térképezte fel, ezen eredményeket plakátkiállításon mutattuk be a három helyszínen, így már volt fogalmunk egymás kulturális hátteréről. A második évben egy salgótarjáni színházi workshop segített. Nyelvi értelemben pedig a nyelvórákon folyt a felkészítés, sok diák vett rész a németektől és a lengyelektől érkezett anyagok fordításában. A projekt munkanyelve a német volt, így a németszakosok, illetve a színházi csoportunkat vezető kolléganő segített. A szövegírásban egy matematika-fizika szakos tanárnő jeleskedett, valamint egyik diákunk. Mivel a projekt témája a színjátszás, ezért főleg a színház iránt érdeklődő diákjaink voltak aktívak az előkészítő munkában. A számítástechnikus kolléganő a plakátot és a tartalmi ismertetőt készítette. Komoly szervezést, mindennapos kapcsolattartást igényelt a színdarab előkészítése, amit nehezített, hogy a három év alatt mindössze 10 alkalommal tudott találkozni a három gárda. Nehéz volt az évi 3-4 projektmegbeszélés, de főleg a színházi fesztivál időpontjának egyeztetése a három ország eltérő tanévbeosztása miatt. Többszöri kísérletet tettünk egy időközben felmerült ötlet, közös honlap létrehozására, de nem sikerült leküzdeni a nehézségeket, így végül ez nem készült el. Az eredeti projekten azonban nem kellett változtatnunk, és bár az utolsó évben kevés volt a támogatás az ös�szes diák utazására, szponzorok támogattak bennünket: Salgótarján város önkormányzata, cégek és magánadományozók segítettek anyagilag vagy természetbeni jutatással (pl. meghívó készítése), illetve a szülők is hozzájárultak a sikerhez.

• Milyen egy modern kori Rómeó és Júlia, ráadásul diáknyelven? A mindhárom országban bemutatott Shakespeare-átirat nemhogy mai korra lett átültetve, de a nemzetek találkozásának megfelelően lengyel Júliánk, német Rómeónk és magyar helyszínünk volt. Az alapkonfliktus természetesen ugyanaz, csak napjaink aktuális problémáira, érdekfeszültségeire átkomponálva – és három nemzet vonatkozásaival elegyítve. A magyar változat szerint az ifjak szerelme egy velencei-tavi nyári táborban bontakozik ki, szüleik azonban – második világháborús emlékeik miatt – ellenzik kapcsolatukat. Rómeó az utcán veszti életét, Júlia pedig a Dunába veszik. Mindhárom „újraírt” mű sok jó ötlettel élt, ügyesen épített a különböző zenei műfajokra, és a nemzetek közös élményeire, történelmére. • Mit tekintenek a projekt legjelentôsebb eredményének? Megfelel-e az az elôre lefektetett céloknak? A legnagyobb eredmény, hogy a gyerekek a nyelvi nehézségeket leküzdve igazi csapattá forrottak össze, barátságok szövődtek, megismerték egymás színjátszó tevékenységét, és mivel családoknál is laktak néha, így a német és lengyel családok mindennapjaiba is betekinthettek kicsit. Nem verseny, hanem egymást segítő kapcsolat alakult ki diákok és tanárok közt. Az élvezhető színházi produkciókon túl kiemelendő az a hídszerep is, amit a lengyel Júlia és a német Rómeó magyarországi történetén keresztül betöltött ezen három nemzet illetve iskola fiatalsága a három év alatt. Én személy szerint tapasztalatokat szereztem a színházi rendezésben, ami nagyon tetszett a kezdeti nehézségek után. Megtanultunk a kollégáimmal még jobban együttműködni, hiszen ezt az óriási feladatot másképp nem tudtuk volna megoldani. Összességében elmondható, hogy nem maga a cél volt a leghasznosabb, hanem az oda vezető út: a színmű előadására való felkészülés, a folyamatos kapcsolattartás, a három nemzet barátsága sokkal fontosabb szerepet játszott számunkra az elmúlt három évben, mint magának a darabnak a bemutatása. Szerintem többet teljesítettünk, mint amit előzetesen reméltünk, de a valódi eredmények – mivel márciusban zárul a projekt – úgy vélem, csak később fognak beérni, később válnak majd láthatóvá. • Milyen a projekt hatása az iskola, a város, a salgótarjáni színház életére?

A továbbiakat illetően konkrét terveink még nincsenek, mindenesetre szándékunk, hogy mindent megtegyünk a három iskola közötti további jó kapcsolat és barátság elmélyítéséért, ennek érdekében folyamatosan nyomon követjük a lehetséges pályázatokat. Szeretnénk cserekapcsolatra pályázni, mivel a korábbi tapasztalatok kapcsán úgy látjuk, ezek során nyílik a legtöbb lehetőség a fiatalok számára az egymással való találkozásra, egymás életének megismerésére, nyelvgyakorlásra.

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 16 | 17

Abszolút pozitív a végkicsengés, sikerült pezsgést hoznunk iskolánk és a város kulturális életébe. Mivel Salgótarjánnak nincs állandó színtársulata, reméljük, hogy ebből a csapatból majd kerülnek ki olyan gyerekek, akik színészi pályára szeretnének lépni, s talán később a városukban fellépni. A háromnyelvű előadás érdekes volt a nézők számára, színesítette az amatőr színjátszás palettáját. A tantestület is büszke volt a színjátszóinkra, az iskolavezetés anyagilag és erkölcsileg is feltétlenül támogatott minket. A kollégák is nagy türelmet tanúsítottak a próbák és a kiutazások miatti mulasztásokkal kapcsolatban, valamint segítettek a közönség toborzásában is. Magát a színházi fesztivált a város polgármesterasszonya nyitotta meg, valamint nagy publicitást adott a helyi és országos média érdeklődése is.

„Comenius projekt: elképzelni is nehéz, mennyi élményt sűrít magába ez a két szó. Mindenesetre az teljesen bizonyos, hogy eseménydús és izgalmas volt minden egyes pillanata. Hálás vagyok minden egyes percéért! :)” dóra dalma, 10. A (Júlia) „A XXI. században Európa az egységesülés felé halad. Ennek lényeges alapeleme az, hogy az „egységes európaiság” eszméje már fiatal korban tudatosuljon a kontinens ifjúságában. Ezért tartom fontosnak és hasznosnak az olyan nemzetközi együttműködéseket, mint a Comenius projekt. A fiatalok azonkívül, hogy nagy élményekben részesülnek, új barátokat szereznek, megismerik más nemzetek kultúráját és szemléletmódját. Számomra éppen ezért volt tanulságos, hatásos és elgondolkodtató ez a nemzetközi együttműködés. Azáltal, hogy megismertem más európai népeket, egyúttal szélesedett a látóköröm, más világszemlélettel rendelkezem, és saját magyarságomat is más szemszögből látom: tisztábbak előttem hibáink, de kevésbé ismert jó tulajdonságaink is. Ahogy mindannyian, németek, lengyelek és magyarok egyetértettünk benne: a projektben a színjátszás csupán eszköz volt. Az igazi szépsége abban volt ennek a hároméves együttműködésnek, hogy mindannyian együtt, barátokként megismertük egymás kultúráját, világszemléletét, gondolatokat cseréltünk. Azt hiszem, megéreztük, hogy saját nemzetünket képviselve milyen európai fiatalnak lenni.” vincze tamás, 12. A (Júlia apja) „A lengyel-, német- és magyarországi „munka” befejeztével tudom, hogy sejtésem beigazolódott, és a gimnázium utolsó évének egyik, ha nem legnagyobb élményével gazdagodtam.” illés ádám, 12. A (Júlia bátyja, pap, táncos) „Nekem a színház nem játék… Valóban élem a szerepeimet.” Ezen elvemnek idén nem szabtak határt, hiszen felkérést kaptam, hogy játsszam el Shakespeare Rómeó és Júliájának modern feldolgozásában Rómeó szerepét. Igen meglepődtem, amikor rám esett a választás, de borzasztóan örültem is, hiszen imádom a színjátszást. A Comenius programnak köszönhetően a magyar nemzet kultúráját, szokásait két másik országban is bemutathattuk. Ezt fontosnak tartom, hiszen ma már kevesen ápolják a hagyományokat, és igen kevéssé ismerik ezeket külföldön. A program jóvoltából új embereket ismerhettem meg, rengeteg barátra leltem a három nemzet diákjai között. Betekintést nyertünk egymás hétköznapjaiba (gondolok itt az iskola- és óralátogatásra, a családoknál való tartózkodásra). Szeretném megköszönni a „csapat” és jómagam nevében, hogy részt vehettünk ebben a programban, ami felejthetetlen élménnyel gazdagított mindannyiunkat. Remélem, az együttműködésnek nem lesz vége, és bízom abban, hogy a közeljövőben újra találkozhatunk német és lengyel barátainkkal.” somoskői soma, 11. B (Rómeó) „Nagyon örülök, hogy az osztályfőnököm megkeresett a Comeniusban való részvétel miatt. Nagy élményben volt részem, mindenkit nagyon megszerettem, és nagyon jó dolognak tartom a magyar–német–lengyel kapcsolatokat. Jó volt gyakorolni az angol nyelvet is. Hiányoznak a németek meg a lengyelek, de tudom, lesz még esélyünk találkozni.” csernok emese, 9. C (mellékszereplő, szlovákiai magyar lány)

bajnóczy éva

comenius

projektkoordinátor Bolyai János Gimnázium és Szakközépiskola Az interjút készítette: dányi andrea

andrea.danyi@tpf.hu

erasmus (Felsล oktatรกs)

Hogyan kártyázol a többiekkel, ha egyedül te nem ismered a szabályokat? CulTiFoLa, azaz a kultúra és a kultúrák közötti párbeszéd a nyelvtanításban

Életre szóló élmény Miért vesz ma részt egyetemi hallgató az Erasmus programban? Bár az én időmben, a nyolcvanas évek végén, inkább azt kérdezték volna, miért ne venne részt egy diák nemzetközi tanulmányokban, mára teljesen más lett a világ. Sokszor elcsodálkozom azon, hogy milyen kicsi az érdeklődés, de most ennek ellenére inkább arról az Erasmus intenzív programról írnék, mely alapvetően meghatározta harminckét hallgató hozzáállását a nemzetközi együttműködésekhez. Mire alapozom ezt a megállapítást? Arra az értékelőlapra, melyet az Erasmus intenzív programunkban részt vevő 32 diák a program utolsó napján kitöltött, és melynek egyik állítása a következő volt: „Örömmel vennék részt más nemzetközi programban is.” A négy válaszlehetőség közül (Teljes mértékben egyetértek / Egyetértek / Nem értek egyet / Egyáltalán nem értek egyet) 27-en az elsőt, 5-en pedig a másodikat ikszelték be.

Kik jelentkeznek? A hallgatókat a programra jelentkezéskor vonzotta a lehetőség, hogy angol nyelvtudásukat nemzetközi csoportokban folytatott komoly munkában kipróbálják, vonzó volt a szokásostól eltérő kurzusfelépítés és környezet is, valamint a téma, melynek aktualitása vitathatatlan. Másrészt azonban nehézségeik egy részét is előre látták: a program januárban volt, azaz egyeseknek a vizsgaidőszakot, másoknak a szorgalmi időszakot vágta ketté, két hét hiányzás hosszú idő mindenféleképp. Mivel nem „hagyományos” kurzus, kicsit „gyanús” és a kreditelismertetés nehézkes vagy éppenséggel lehetetlen. A két hét távollét anyagi áldozatokat is követelt. Előfordult, hogy első külföldi útja volt ez a hallgatónak.

A konzorcium

erasmus

A programban részt vevő partnerintézmények tanárai viszont 5 éve dolgoznak együtt Erasmus intenzív programokban. Az interkulturalitás mindig a legizgalmasabb aspektusa volt a kéthetes együttéléseknek, a hallgatók mindig nagy örömmel beszéltek országaikról, sőt a fogadó ország iskoláiban tartott órákra is vittek be kulturális anyagokat. Ezért döntöttünk úgy, hogy most a program fő témájává választjuk a kulturák közötti párbeszédet. A konzorcium kb.10 országból áll (azért megközelítőleg, mert az 5 éve kooperáló partnerekhez mindig csatlakoznak újak, vagy egy-egy évben távol marad egy intézmény). 2008-ban Ausztriából, Belgiumból, Görögországból, Lengyelországból, Lettországból, Litvániából, Norvégiából, Romániából és Törökországból érkeztek Magyarországra résztvevők. A sok ország részvétele miatt kicsit mindig olyan a program, mintha európai konferenciát rendeznénk. Az egyes országokból csak 2–4 hallgató és egy tanár jön. Mivel így sok lenne a tanár egyszerre, ők csak egy hetet maradnak és váltják egy-

mást a hétvégén. Munkahelyük amúgy sem szeretné 2 hétig nélkülözni őket, ezért szerencsés ez a megoldás. A hallgatók mindig a második munkanap végén választják meg, hogy melyik csoportban szeretnének dolgozni. Az egyes csoportokban 3-4 hallgató lehet, és a legfőbb szempont az, hogy különböző nemzetiségűek legyenek. Esetenként választott témák szerint is megválaszthatják a csoportjukat. Az intenzív program ideje alatt az összes hallgatónak szóló előadások, nagyobb csoportos szemináriumok, beszélgetések és kiscsoportos műhelymunkák váltják egymást. Az utolsó napokon a kis csoportok közösen tartanak angol nyelvű órát a fogadó ország iskoláiban. Igazi, hús-vér diákoknak! Ez mindig a legizgalmasabb rész.

Moodle A felkészülést és a kurzus előtti ismerkedést tette lehetővé a Moodle nevű, ingyenesen letölthető internetes tanulói felület (LMS). Erre bejelentkezve a bármilyen nemzetiségű hallgatók információkat kaptak a programról, a témákról, hasznos linkeket találhattak, maguk feltölthették a felkészüléshez kapcsolódó esszéiket, üzeneteket válthattak a program tanáraival, és hallgatótársaikkal. A kurzus ideje alatt nem papíron adták be házi feladataikat, hanem ugyanerre a honlapra töltötték fel a leadandókat, néha az éjszaka folyamán a szoros határidők miatt. A kurzus után pedig itt oszthatták meg a többiekkel fotóikat.

A kurzus Az egyes hetek tanárcsapata végzi a tanítási feladatokat, de vannak meghívott előadók is, például idén dr. Lázár Ildikó tartott előadást és műhelymunkát az interkulturális kompetencia, Borbélyné Nagy Éva pedig az emberi jogok oktatásáról. Mindketten témájuk legelismertebb hazai kutatói, oktatói. Részvételük nagy megtiszteltetés volt programunk számára. Az oktatás minden hétköznap 9-től 5-ig tart. A hétvégén és esténként is kicsit kötetlenebb, de a témához kapcsolódó programokat szervezünk.

Egyéb programok: • Nemzetközi büfé: a résztvevők által a programra hozott nemzeti csemegék; • Nemzetközi zenei estek: a résztvevők által otthonról hozott zenei felvételek, közös tánc, melybe a kecskeméti középiskolások is bekapcsolódtak; • Nemzetközi játékok délutánja: a résztvevők által otthonról hozott játékok kipróbálása házigazdáink általános iskolás kisdiákjaival; • A kulturális sokk megértését célzó társasjáték; • Kecskeméti városháza, játékmúzeum, könyvtár stb. megtekintése, budapesti kirándulás.

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 20 | 21

Témáink és tevékenységeink: • Poszterkiállítás a hallgatók által az országukról készített, otthonról hozott poszterekből; • A CLIL (tartalomalapú nyelvtanítás) alapelvei; • „Ahogy mi látjuk magunkat, és ahogy mások látnak minket” és „Az igazi osztályterem” – a felkészülés ideje alatt készített esszék megbeszélése; • Kultúrák közötti párbeszéd a CLIL órán; • Udvariasság különböző kultúrákban; • Webquest készítése minden országra vonatkozóan; • Milyen az európai polgár?; • Emberi jogok és európai polgári ismeretek az oktatásban; • Szólások és közmondások; • Az első héten hospitálás azokban az osztályokban, ahol a hallgatók tartották a második héten az órájukat; • Kiscsoportokban készülés az órákra, visszatekintés a megtartott órákra, értékelés.

A program nemcsak a diákok, de a tanárok számára is rendkívül intenzív. Minden tanár jelen van minden órán és egyéb programon, a hallgatókkal közvetlen kapcsolatot építünk ki. Gyakran előfordul, hogy 2 tanár közösen tart órát. A kurzus részletes programját előkészítő látogatáson együtt dolgozzuk ki. A munkaterhelést egyenlően osztjuk meg. A program ideje alatt pedig példát akarunk mutatni a diákoknak nemzetközi együttműködésből, baráti légkörben, segítőkész szellemben.

A házigazda: a Kecskeméti Református Általános Iskola A házigazda a korábbi években valamelyik partnerintézmény volt, és ezáltal a hallgatók megismertek egy külföldi felsőoktatási intézményt. Ebben az évben a budapesti megrendezés lehetőségét több szempontból is elvetettük (pl. a nagy távolságok és a magas szálláshelyköltségek miatt elkerülhetetlen lett volna a nagy csoport szétforgácsolódása kisebbekre). Kecskeméten a Református Általános Iskola viszont melegszívű vendégszeretettel fogadta ezt a nagyszabású rendezvényt, és két hétig pompás főtéri műemléképületükben adtak otthont a programoknak. Mindnyájunknak kellemes meglepetés volt a város, megcsodáltuk a sok, eredeti szépségében tündöklő épületet, a tiszta, rendezett tereket. A Református Általános Iskolában és Gimnáziumban, valamint a Katona József Kéttannyelvű Gimnáziumban és a Kecskeméti Főiskola Gyakorló Óvodájában látogattak órákat a vendégek, és ugyanazokban az osztályokban a második héten órákat tartottak. Ezt az általános iskola és a főiskola kiváló pedagógusa, dr. Szabó Ildikó szervezte meg nekünk. Természetesen megbolygattuk az iskolák rendjét, de valamennyi helyszínen nagyon kedvesen, megértően és nyitottan álltak hozzá a hallgatók elképzeléseihez, a diákok kíváncsian és izgatottan várták a különleges órákat. Az órák módszertanilag nem voltak hibátlanok, de ezt kárpótolta a 3 fős nemzetközi csoportok sugárzó lelkesedése. Ennyi külföldi fiatal hallgatóval még sosem kerülhettek kapcsolatba a tanulók, és felismerték a nyelvtudás előnyeit.

A téma: a kultúrák közötti párbeszéd

erasmus

Az órák témái a sztereotípiák, az emberi jogok, a kulturális különbségek, a nyaralóhelyek és a gesztusok voltak. A hallgatók az előadások és szemináriumok során képet kaptak arról, hogyan lehet ezeket a témákat megközelíteni a tanórán, és a kiscsoportokban történő készüléskor megtapasztalták a nyelvi és kulturális különbségeket, nehézségeket. Nagy kihívást jelentett az, hogy a témákat csakis angolul, és a gyerekek szintjén közelítsék meg. Figyelembe kellett venniük, hogy a gyerekek nem ismerik az ő kultúrájukat (bár a gyerekek turistaútjai miatt az osztrák hallgatókkal például gyorsan kialakult a rokonszenv), sőt, alig hallottak az országuk létezéséről (pl. Lettország, Litvánia). A Kulturális Sokk játékban kártyajáték során tapasztalhatták meg, milyen az, ha úgy kell másokkal kártyázniuk, hogy egyedül ők nem ismerik, vagy másképp ismerik a szabályokat. Ezeket az élményeiket hazatérve, otthon kamatoztatják majd, mert jobban átérzik és kezelni tudják azoknak a diákjaiknak a nehézségeit, akik a többségtől eltérő kulturális háttérrel rendelkeznek. Egyúttal a gyerekeknek is meg kellett küzdeniük a tananyaggal idegen nyelven, hiszen magyarul hiába kérdezték volna a tanárjelölteket. A közös játékdélutánon megtudhatták, hogy milyen játékokat játszanak más országokban, és mennyi szálon kötődünk egymáshoz itt, Európában: sok hasonló játékra derült fény, pl. a görögök az Elvesztettem keszkenômet játszották velünk, bár a dal teljesen más volt, és előkerült a dominó, valamint a marokkó is. A program végén az értékeléskor a hallgatók mindig kiemelik, hogy az intenzív program igazi nemzetközi kooperációs élményt adott nekik, melyben másképp nem részesülhettek volna. Hasonlóan ahhoz, mintha Brüsszelben az Európai Unió intézményeiben dolgoztak volna, vagy valamelyik mul-

tinacionális cégnél. „Nem is gondoltam, hogy ilyen jó lehet nemzetközi csoportokban dolgozni és külföldiekkel barátkozni.” „Legjobban annak örülök, hogy új, más országokból jött emberekkel találkozhattam, és jobban megismerhettem őket.” „Fontos alkalmazkodni! Meg kell próbálnod más nézőpontokat megérteni. Többnyire ez működött is, de nem mindig! Általánosságban a csoportnak sikerült együtt dolgozni. Élveztem, hogy itt lehettem, és sokat tanultam más országokról.” „A különbségek ellenére sikerült kommunikálnunk és otthonos légkört teremteni tele humorral.” „Nemzetközi környezet – megerősítette vagy nem a sztereotípiákat, elfogadás & tolerancia & türelem.” „Soha nem találkozhatnál ennyi külföldivel, nem tölthetnél ennyi időt velük, hogy megismerd őket.” „Ez a program felismertette, hogy a kulturális gazdagság érték és a globális korban egyesíti az embereket.” Az interkulturális élmény tehát mindig fontos jellemzője az Erasmus intenzív programjainknak. 2008-ban ezt a következő programösszetevőkön keresztül értük el: a téma (a kultúrák közötti párbeszéd); a felkészülés időszaka (amikor a hallgatók az esszéiket a kurzus internetes honlapjára töltötték fel); a külön programok (pl. nemzetközi ételek, zenék, játékok estjei), a résztvevők csoportba osztása, a környezet (magyar általános iskola), az előadók (a nemzetközi tanárcsapat és a magyar szakértők), a csoportmunka (a műhelymunkák és szemináriumok jellemző munkaformája) és a kurzus elvégzését és lezárását jelentő csoportfeladat (vizsgázás vagy zárthelyi dolgozat helyett egy óra megtartása a magyar iskolában).

A folytatás

Ötéves tapasztalatunk alapján állíthatjuk, hogy azok a hallgatók, akik Erasmus intenzív programon vesznek részt, akár külföldön, akár Magyarországon, nyitottá válnak más kultúrák és a nemzetközi együttműködés iránt. Amellett, hogy szakmailag európai kitekintést nyernek, keresik az alkalmat, hogy külföldiekkel együtt dolgozhassanak Erasmus vagy más programok kapcsán, otthonosan mozognak a nemzetközi fórumokon, nemzetközi kapcsolatokat tartanak fent, megismerik a legújabb módszereket, elméleteket, és informatikai készségeik is nagy fejlődésen mennek keresztül. Ránk, tanárokra, hasonló hatással vannak ezek a programok, szakmailag is fejlődünk, nyelvtudásunkat is csiszoljuk, a modern technikával is foglalkoznunk kell. Intézményeink is tisztában vannak a nemzetközi programok jelentőségével, kapcsolatrendszerük fejlesztésének fontosságával. Ezért rendkívül örültünk az újabb lehetőségnek, hogy Erasmus Intenzív Programot rendezhetünk 2009-ben is. A jövő évi témánk a kreativitás az oktatásban, és török partnerünk adja a helyszínt. Dán és angol

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 22 | 23

Az intenzív program teljes anyagát CD-re vettük, és kiadványba szerkesztettük a kurzusról készült napi beszámolókat, az óravázlatokat és a hallgatók visszatekintéseit az órákra, mely elérhető a Károli Gáspár Református Egyetem honlapján: www.kre.hu. Az intenzív programok anyagából rendszeresen merítenek szakdolgozóink. Az érdeklődőknek a CD-ből is szívesen küldünk egy példányt. A Református Általános Iskola honlapján (www.reformatus-kkt.sulinet.hu) is találnak leírást a programról, valamint fényképeket.

intézménnyel egészült ki a konzorcium, a lengyel partner viszont, nagy sajnálatunkra, nem tudott csatlakozni. Reméljük, hogy a téma és a helyszín sok tanárjelöltet vonz majd a programra a 12 partnerintézményből.

szabóné pákozdi mária

erasmus

projektkoordinátor szabone_pakozdi_maria@kre.hu Károli Gáspár Református Egyetem

leonardo da vinci (SzakkĂŠpzĂŠs)

Antropológia akcióban – az antropológia alkalmazása a közösségi munkában

A projekt célcsoportját kulturális antropológia szakos diákok alkották. A projekt létjogosultságát az a változás igazolja, amelyen a társadalomtudományok és konkrétan a kulturális antropológia az elmúlt évtizedekben átment. A kulturális antropológia egy, a távoli és „egzotikus” népeket kutató tudományból a társadalmi változás kutatásának és a közösségfejlesztésnek egyik fő eszközévé vált nemcsak a „más” társadalmakban, de „otthon”, az antropológusok saját társadalmaiban is. Az antropológusok elkerülhetetlenül részeseivé váltak a közösségek életének, amelyekbe kezdetben kutatni indultak. A projekt arra a felismerésre épült, hogy mindezek ellenére ma Magyarországon az antropológiát tanuló diákoknak nagyon kevés esélyük van arra, hogy képzésben részesüljenek az antropológia alkalmazásának mikéntjéről és az alkalmazás területeiről, aminek legfőbb oka az alkalmazott antropológia hagyományainak és intézményesülésének hiánya (illetve az intézményesülés kezdetleges stádiuma). A projekt célja az volt, hogy elősegítse a Magyarországon antropológiát hallgató diákok között az antropológia alkalmazási területeinek ismeretét és tudatosságát, a kultúrakutatás alkalmazási lehetőségeinek feltérképezését, a közösségfejlesztés és az antropológia ötvözési lehetőségeinek felfedezését. Az Anthropology in action projekt célcsoportját antropológia szakos diákok alkották. 2005 őszén 19-en vettek részt szakmai gyakorlaton Portugáliában, Franciaországban vagy Spanyolországban. Magyarországi partnerszervezetünk volt az ELTE TÁTK Kulturális Antropológia Szakcsoport és a Miskolci Kulturális és Vizuális Antropológia Tanszék. Portugáliából az Associação Rota Jovem, Spanyolországból a Jovens Sense Limits és az El Legado Andalusí, Franciaországból a Réseau Hamamms vett részt partnerként.

l e o nar d o d a vinci

A kultúrák közti párbeszéd mint speciális elem Az Artemisszió Alapítvány alapvető céljának, az interkulturális kommunikáció terjesztésének egyik leghatékonyabb megvalósítási módja mobilitási projektek szervezése a Leonardo da Vinci program keretében. Projektjeink során a fiatalok olyan élményeket élnek át, amelyek döntő hatással lehetnek személyes és szakmai fejlődésükre. Ezzel együtt lehetőségük nyílik az önmagukról, saját kultúrájukról és a más kultúrákról való tanulásra, a kultúrák közötti átjárhatóságok és akadályok felismerésére, egyszóval interkulturális kompetenciájuk fejlesztésére. Ezen készségek megszerzése különösen fontos az antropológus hallgatók számára. A kultúrák közötti párbeszéd elősegítése az antropológia lételeme. A kulturális antropológia sajátja, hogy az antropológusok mindig is kultúrák közötti közvetítőként léptek fel, kezdetben távoli vidékek, későbbiekben saját országuk, az ott élő szubkultúrák felé fordulva. A Másik kultúráját benne élve, lakva, dolgozva ismerték meg, vallva, hogy egy kultúra megismerésének ez az egyetlen módja.

Mindezen túl, az Anthropology in action projekt esetében a kultúrák közötti párbeszéd elősegítése különleges színezetet kap, hiszen a projekt az interkulturális kommunikáció gyakorlati alkalmazását próbálja elősegíteni az antropológia hagyományos akadémiai kereteiből kilépve. Az antropológiában használt kulcsfogalmak (mint például a kulturális relativizmus, az interkulturális dialógus, a holisztikus szemlélet, az identitás kulturális meghatározottsága) és módszerek (különösen a résztvevő megfigyelés), olyan elméleti alapot és eszköztárat biztosítanak, amelyre nemcsak az akadémiai kutatónak, de a szociális és a kulturális szférában dolgozónak is szüksége van. A hátrányos helyzetű, kirekesztett csoportokkal folytatott hatékony munkához a célcsoport antropológiai ismerete elengedhetetlen, így az antropológusok szociális szervezetekbe való bevonása elősegíti a szociális szféra megújulását, jobb működését. Az antropológiai tudás azonban nem csupán közvetlenül a hátrányos helyzetűekkel való munkát segíti, de a többségi társadalom szemléletformálásának is hatékony eszköze. A projekt azt volt hivatott körbejárni, hogy az antropológiai tudást hogyan lehet a kultúrák közötti párbeszéd gyakorlati elősegítéséhez felhasználni: hogyan lehet általa egy elfogadóbb és befogadóbb társadalmat létrehozni.

Kiemelendő módszertani elemek Felkészítés A szakmai gyakorlat 16 hetes, míg a projekt egésze 20 hónapos volt, ami magában foglalta a projekt előkészítését, megvalósítását, az utánkövetést és a disszeminációt. A résztvevők magyarországi felkészítése, amely két részből állt, nagyon fontos szerepet kapott a projekt során, és mintegy 4 hónapot ölelt fel. A felkészítés egyik eleme volt egy kötelezően elvégzendő, a magyarországi partner egyetemek egyikén meghirdetett egyetemi kurzus Alkalmazott antropológia címmel. A másik részét az Artemisszió Alapítvány által tartott felkészítő képzés alkotta, melynek fő célja az volt, hogy felkészítse a szakmai gyakorlatra a résztvevőket, olyan készségeket és információkat adjon át, melyek lehetővé teszik, hogy a fiatalok sikerrel és élvezettel vegyenek részt a programban Az Artemisszió felkészítése hat alkalomból állt. A felkészítés tartalmazott szakmai, valamint személyiségfejlesztő, csoportépítő és kommunikációs elemeket is.

Kapcsolattartás a résztvevôkkel Projektjeinket külföldi közvetítő intézményekkel együttműködésben valósítjuk meg. Külföldi partnereink szervezetünkhöz hasonló civil szervezetek, melyek a konkrét szakmai gyakorlati helyek felkutatásáért, a logisztikai háttér (szállás, közlekedés, étkezés) biztosításáért és a kedvezményezettek tutorálásáért felelősek. Ennek megfelelően a kedvezményezetteknek két tutora és általában egy mentora volt. Az Artemisszió biztosította az egyik tutort, aki a résztvevővel főként e-mailen tartotta a kapcsolatot. A külföldi koordináló szervezet egy helyi, személyes tutort biztosított, illetve a szakmai gyakorlati helyeken egy-egy mentor volt hivatott támogatni a résztvevőket. Küldő szervezetként a fiatalokkal való rendszeres kapcsolattartást különösen fontosnak tartjuk kinntartózkodásuk alatt. A rendszeres telefonos és e-mailes kapcsolattartás mellett három alkalom-

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 26 | 27

Az interkulturalitás témájának mind személyes, mind szakmai szempontból különös figyelmet szenteltünk a képzés során. A kulturális identitás, a kulturális sokk és a kulturális adaptáció témáit a nem-formális pedagógia eszközeivel dolgoztuk fel. Emellett a résztvevők megismerkedhettek az alkalmazott antropológia történeti hátterével, és gyakorlati feladatokon keresztül (pl. hazai intézménylátogatás, interjú készítése egy alkalmazott antropológussal) vizsgálhatták meg az antropológia alkalmazásának magyarországi lehetőségeit.

mal küldtünk a résztvevőknek értékelő lapot, amelyek alapján követni tudtuk személyes és szakmai tapasztalataikat, fejlődésüket. Ezen felül a résztvevőknek havonta munkanaplót, illetve terepnaplót kellett leadniuk az Artemissziónak, amelyben folyamatosan dokumentálták saját interkulturális élményeiket, tanulásukat, illetve az antropológia gyakorlati alkalmazása terén szerzett tapasztalataikat. A fiatalokkal való kapcsolattartásnak kettős szerepe van. Egyrészt a beszámolási kötelezettség segíti a résztvevőket abban, hogy adott rendszerességgel reflektáljanak a tapasztalataikra. Másrészt egyfajta biztonsági hátteret nyújt arra az esetre, ha olyan gondjaik vannak, amelyeket a fogadó vagy koordináló szervezettel nem tudnak megoldani. A projekt keretén belül lehetőségünk nyílt arra, hogy minden csoportot személyesen meglátogassunk, ami különösen hatásosnak bizonyult. A monitoringlátogatás során a résztvevőkkel egyénileg tartottunk értékelést, valamint az Artemisszió látogatást tett a szakmai gyakorlati helyeken és a koordináló szervezetnél is. Értékelés és disszemináció

l e o nar d o d a vinci

A projekt lezárásaként a fiatalok hazaérkezése után két héttel kétnapos értékelő találkozót tartottunk. Az értékelő találkozót különösen fontosnak tartjuk, hiszen kiváló alkalmat biztosít a kinti élmények feldolgozására: egyrészt lehetőséget biztosítottunk a résztvevőknek szakmai gyakorlatuk bemutatására, másrészt csoportos szupervízió keretén belül interkulturális sokk-élményeikre és azok közös elemzésére is időt fordítottunk. Az értékelő találkozón a disszeminációs tevékenységeket is megterveztük. Részben ennek köszönhető – és a projekt sikereként könyveljük el –, hogy a résztvevők több, mint felével sikerült valamilyen hosszabb távú és szoros „munkakapcsolatot” kialakítani, vagyis az artemissziós tevékenységekbe önkéntesként bevonni, illetve saját tevékenység megvalósítására sarkallni őket. Közülük többen közreműködtek például az Artemisszió Alapítvány által felállított stand programjának kialakításában és megvalósításában a Szimbiózis – kulturális antropológiai napok keretében 2006-ban. Ezenkívül több résztvevő is segített önkéntesként az Artemisszió más nemzetközi mobilitási projektjeinek megvalósításában, a részt vevő fiatalok animálásában. Az egyik résztvevő sikeresen pályázott az NCA-nál egy nemzetközi alternatív művészeti fesztivál szervezésére a franciaországi szakmai gyakorlati helyével együttműködve, valamint összesen kilenc résztvevő együttműködésének köszönhetően szerveztük meg a projekt legnagyobb disszeminációs rendezvényét, az Idegennek lenni – A befogadás és kirekesztés gyakorlatai Európában és Magyarországon című kiállítást és kerekasztal-beszélgetést 2006. május 13-án a Ráday Könyvesházban. E rendezvény célja az volt, hogy az „idegen” fogalmának segítségével körbejárja a ma Európában a bevándorlás kapcsán újra parázs vitákat indító „integráció” kérdéskörét. A rendezvény keretein belül szakmai gyakorlatosaink külföldi tapasztalatairól szóló előadásaira a meghívott szakértők reagáltak, párhuzamot vonva a magyarországi gyakorlatokkal. A rendezvény megvalósítását a Miniszterelnöki Hivatal EU Kommunikációs Főosztálya a Beszélgessünk Európáról programsorozat keretében támogatta.

Célkitűzések és elért eredmények Szakmai készségek Szakmai készségek tekintetében a projekt céljai a következők voltak: • hozzásegíteni a fiatal antropológusokat ahhoz, hogy tanuljanak az antropológia és az antropológusok specifikus készségeinek alkalmazási lehetőségeiről; • megismertetni a fiatal antropológusokkal a munka világát, segíteni őket abban, hogy tisztábban lássák saját helyzetüket a mai magyarországi munkaerőpiacon, és azt, hogy hogyan és hol tudják alkalmazni az egyetemen és terepmunkáik során megszerzett készségeiket és tudásukat; • felfedni és kiterjeszteni az antropológia alkalmazásának területeit a közösségi munkában a külföldi tapasztalatok és minták alapján. Ha nem is maradéktalanul teljesültek ezek a célok minden résztvevő esetében, a projekt egésze mindenképpen sikeresnek tekinthető ebből a szempontból. Maguk a résztvevők szakmailag magasra értékelték a projektet: olyan területeken helyezkedtek el külföldön gyakornokként, amely területeken Magyarországon is lehetőségük van, illetve lesz a jövőben elhelyezkedni, illetve ahol a kulturális antropológiai tudás a gyakorlatban is alkalmazható. Noha sok résztvevő nehezen birkózott meg a szakmai identitás nehézségeivel, vagyis nehezen fogadták el, hogy nem feltétlen antropológusként (vagyis amit számukra jelent: kutatóként) „alkalmazták” őket a szakmai gyakorlati munkahelyek, ez véleményünk szerint nagyon is fontos része az alkalmazott antropológiai megközelítés elsajátításának. Azok a nehézségek, amelyekkel a gyakornok többsége szembe találta magát („nem tudják, hogy mi az antropológia”), erősen jellemzik a munkaerő-piaci valóságot ma Magyarországon is, vagyis az e nehézséggel való szembesülés, bármilyen nehéz is, része az antropológus tanulási folyamatának. „Szakmai sikerek közé sorolom önmagam határainak kitágítását és meglépését: külföldön, viszonylag gyorsan felszedve a helyi nyelvet egy alap kommunikációs szintig, feladatokat láttam el, interjúztam, hatodmagammal éltem egy lakásban, és a szakszervezet szolgáltató funkcióját a hivatali hangulatból kliensközpontúbbá formáltam.” erős barbara

„Nagyon sokat tudtam tanulni arról, ami igazán érdekelt! Beleláttam a brazilok, a bevándorlók helyzetébe, látom, mennyire bonyolult és mennyire összefüggő – politika, történelem, törvények, állam, gazdaság, kultúra. Látom mik azok a dolgok, amikért a szervezet harcol, milyen változásokat akar elérni, hogy ezért mennyi mindent kell tenniük, hány irányba kell elindulniuk, hogy egy szervezet hogyan szervezi az életét, hogyan tud fennmaradni, miből.” illés zsófi

A konkrét szakmai készségeken kívül a résztvevők, nehézségeik és örömeik árán, sokat tanultak a „munka” világáról, a rosszkedvű főnökökről, a határidők szorításáról, a kommunikációs nehézségekről, a szakmai presztízs és hierarchia dinamikájától, a munkamorálról, az időbeosztásról stb.

A felkészítő képzés egyik kiemelt célja volt a résztvevők interkulturális kompetenciájának fejlesztése. Noha az antropológia maga az interkulturalitás tudománya, felismertük, hogy a résztvevőknek támogatásra van szüksége ahhoz, hogy az antropológiai érzékenységet és ismereteket mindennapi életük során, illetve szakmai környezetben is alkalmazni tudják. Úgy érezzük, hogy sok résztvevőnél a projekt ebben a tekintetben is sikeres: szinte mindegyikük megérezte, és talán meg is értette a kulturális sokk hatását és mechanizmusait; a résztvevők érzékenyebbé váltak a kulturális és interperszonális különbségekre, valamint személyes és kollektív eszközöket fejlesztettek ki azok kezelésére. A végső értékelésen egy egész délutánt szenteltünk az ún. interkulturális szupervíziónak, ahol a résztvevők interkulturális sokk-élményeit dolgoztuk fel eset-elemzéses módszerrel. „Megtapasztaltam, milyen az, amikor egy idegen környezetben kell boldogulnom, megtudtam, hogy képes vagyok rá. Jobban látom a saját határaimat, és miközben egy idegen kultúrájú és nyelvű közegben kellett megállnom a helyemet, jobban megismertem magamat. Minden percben azt éreztem, hogy megint tanultam valami újat... „ dömötör bea

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 28 | 29

Interkulturális készségek

A projekt közvetetten a szociálisan hátrányos helyzetű társadalmi csoportok bevonását is elősegítette. Mivel a projekt eredendően a kulturális antropológusok szociális és közösségi munkában való gyakorlatszerzését segítette elő, a résztvevők nagy része olyan szervezeteknél helyezkedett el, ahol a társadalmi integráció valamely formája volt a cél, pl. cigányok, bevándorlók, szociálisan hátrányos helyzetű gyerekek integrációja, felzárkóztatás, közösségfejlesztés városi szegénynegyedekben stb. Ezek a szakmai gyakorlatok mind olyan területeken zajlanak, amelyek a magyar társadalom akut problémáit érintik, és amely területeken elengedhetetlen szükség van az antropológusok szerepvállalására.

Mitől más? A projekt két szektort, a szociális szférát és a felsőoktatást is érinti, és mindkét szektorban innovatív és fejlesztő hatása van. A szociális szektort a résztvevők szakmai gyakorlata és jövőbeli elhelyezkedése fejleszti közvetlenül és közvetetten is, hiszen az antropológia gyakorlati alkalmazásával a szociális szféra megújulását, hatékonyabb működését segíti elő. A felsőoktatást a projekt hiánypótló jellegéből eredően fejleszti, mivel a kulturális antropológia területén szinte az egyetlen szakmai gyakorlati lehetőséget teremtette meg. A projekt által számos fiatal antropológus fedezhette fel az antropológia alkalmazásának területeit a közösségi munkában a külföldi tapasztalatok és minták alapján, és tapasztalhatta meg, hogy mit jelent a kultúrák közötti párbeszéd elősegítése a mindennapi gyakorlatban.

udvarhelyi éva tessza

l e o nar d o d a vinci

Artemisszió Alapítvány

Találkozási pontok: a szociális munka és a kulturális antropológia kapcsolódási lehetőségei

A Találkozási pontok című projekt két korábbi projektünk tanulságainak összegzéséből született. E projektek során nyilvánvalóvá vált számunkra, hogy a szociális munka és az antropológia nagyon sokat tanulhatnának egymástól mind módszerek, mind pedig szemlélet tekintetében. A szociális munkásoknak nagy szükségük van az interkulturális kompetenciák és a kulturális antropológia szemléletének, módszereinek elsajátítására mindennapos munkájuk javítása érdekében, míg az antropológusoknak szükségük van a kultúrakutatás alkalmazási lehetőségeinek felfedezésére, valamint a szociális munka és a közösségfejlesztés elemeinek ismeretére, azoknak munkájukba való beépítésére. A projekt emellett a szociális munkások esetében a hazai szakmai gyakorlatot nemzetközi, interkulturális dimenzióval kívánta kiegészíteni, míg az antropológusok esetében az egyetemi képzésből teljesen hiányzó szakmai gyakorlatot kívánta lehetővé tenni. A Találkozási pontok projekt célcsoportját antropológia és szociális munka szakos diákok alkották. A 2007 őszi félévében zajló szakmai gyakorlatokon 16-an vettek részt Portugáliában, Németországban vagy Spanyolországban.

A kultúrák közötti párbeszéd mint speciális elem Alapítványunk számára azért fontos a Leonardo da Vinci program, mert e projektek során a résztvevők a szakmai tapasztalatokon túl a különböző kultúrák közötti kommunikáció és átjárás élményét is megszerezhetik. Egy másik országban élni és dolgozni, még ha csak néhány hónapra is, egészen új távlatokat nyithat számukra az önmagukról és a világról való tanulásban. Megtapasztalni mind a konfliktusokat, mind pedig a pozitív élményeket, amelyek két vagy több különböző kultúrájú ember találkozásakor létrejöhetnek – az első lépés lehet e találkozások megértéséhez és a bennük rejlő lehetőségek feltárásához. Mobilitási projektjeink így az interkulturális kommunikáció terjesztésének hatékony eszközei. Fontos megjegyeznünk, hogy interkulturális kommunikáció nem csak etnikai vagy vallási csoportok között jöhet létre, hiszen mindannyian számos kultúrához tartozunk: nemünk, korunk, nemzetiségünk, szakmai identitásunk, mind-mind saját kultúránk meghatározó elemei. A kultúrák közötti párbeszéd így a Találkozási pontok projektben több szinten jelent meg: minden egyes résztvevő projektjében legalább két ország, két szakma (antropológia és szociális munka) és

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 29 | 31

A partner intézmények a német Oase Pankow, a portugál Rota Jovem és a spanyol S.I.C.I. Dominus voltak. Magyarországról partnerként a következő szervezetek vettek részt: ELTE TáTK Kulturális Antropológia, ELTE TáTK Szociálismunkás-képző Tanszék, ELTE TáTK Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, Debreceni Egyetem Szociális Munkás Szak, Miskolci Egyetem BTK Kulturális és Vizuális Antropológia tanszék, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Szociális Munka és Szociálpolitika Tanszék, Pécsi Tudományegyetem Bölcsészettudományi Kar Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszék.

két nemzeti-szakmai kultúra találkozik. Németország tart tükröt Magyarországnak, a szociális munka az antropológiának, a portugál szociális munka a magyar szociális munka hagyományainak, és így tovább. A folyamatos összehasonlítások által a résztvevők önmagukról, szakmájukról, szakmájuk nemzeti hagyományairól tanulnak, és válnak tudatosabbá, kulturálisan érzékenyebbé.

Kiemelendő módszertani elemek Felkészítés A szakmai gyakorlat 16 hetes volt, míg projekt egésze 22 hónapot ölelt fel az előkészítéstől a disszeminációig. A résztvevők magyarországi felkészítése 4 hónapig tartott. Fontosnak tartottuk, hogy a résztvevők mind személyes, mind szakmai felkészítésben részesüljenek. Az interkulturalitás témájának a felkészítés során is kiemelt szerepet szántunk. Interaktív, tapasztalati tanulásra épülő gyakorlatokon keresztül dolgoztuk fel a kulturális identitás, a kulturális sokk és a kulturális adaptáció témáit. Emellett a résztvevők megismerték célországuk antropológiai/szociális munkás hagyományait, egymást tanították az antropológia és szociális munka történeti hátteréről, gyakorlatáról, céljairól és módszereiről, és gyakorlati feladatokon keresztül (pl. cikkfeldolgozás, hazai intézménylátogatás) vizsgálták meg a szociális munka és az antropológia ötvözésének lehetőségeit. Kapcsolattartás a résztvevôkkel Projektjeinket külföldi közvetítő intézményekkel valósítjuk meg. Külföldi partnereink hozzánk hasonlóan civil szervezetek, amelyeknek feladatai közé tartozik a konkrét szakmai gyakorlati helyek felkutatása, a logisztikai háttér (szállás, közlekedés, ékezés) biztosítása és a kedvezményezettek tutorálása. A külföldi személyes tutor mellett, minden munkahely mentort biztosít a kedvezményezett részére, míg az Artemisszió tutora főként e-mailen tartja a kapcsolatot a kedvezményezettekkel. Küldő szervezetként fontosnak tartjuk, hogy a kiutazás után se szakadjon meg a résztvevővel a kapcsolatunk. Telefonon, e-mailen, illetve rendszeres értékelő lapok segítségével követjük nyomon személyes és szakmai fejlődésüket. Ezen felül a résztvevők havonta munkanaplót adnak le, amelyben folyamatosan dokumentálják saját interkulturális élményeiket, illetve az antropológia és szociális munka gyakorlati alkalmazása terén szerzett tapasztalataikat. Mindeközben folyamatosan arra ösztönöztük őket, hogy a keressék a szociális munka és antropológia közötti átjárási pontokat. A fiatalokkal való kapcsolattartásnak kettős szerepe van. Egyrészt segít a fiataloknak abban, hogy tudatosabban éljék meg külföldi gyakorlatukat – mind szakmai, mind személyes életük szempontjából. Másrészt garantálja a bizalmas kapcsolatot a küldő szervezet és a résztvevő között, ami abban az esetben fontos, ha a résztvevő nem tudja megoldani a fogadó vagy koordináló szervezettel kapcsolatos problémáit.

l e o nar d o d a vinci

Célkituzések és eredmények A projekt céljai a következők voltak: 1. a szociális munka és a kulturális antropológia közötti párbeszéd megteremtése, 2. szociális munkás és kulturális antropológia szakos diákok szociális, interkulturális és szakmai kompetenciájának fejlesztése, 3. a szociális munka és kulturális antropológia szakos diákok bevezetése a munka világába, tanult ismereteik alkalmazhatóságának felfedezése, és ezzel munkaerő-piaci elhelyezkedésük esélyeinek javítása, 4. a szociális munkás és antropológia szakos diákok külföldi gyakorlathoz való hozzájuttatása, ezzel a külföldi, idegen környezetben való helytállásuk erősítése. Saját és partnerszervezeteink, valamint a részt vevő fiatalok véleménye szerint a projekt a kitűzött célokat tekintve sikeresnek mondható. A résztvevők értékeléséből kitűnik, hogy a szakmai gyakorlat során túlnyomó többségük új szakmai készségekre tett szert. A gyakorlat szakmai készségeik mellett fejlesztette a résztvevők önismeretét, magabiztosságát, alkalmazkodóképességét és kulturális érzékenységét.

Szakmai képességek, kompetenciák A projektet ebből a szempontból kifejezetten eredményesnek tekintjük, a résztvevők túlnyomó többsége szakmai fejlődésről tett tanúbizonyságot. Az egyes résztvevők szakmai fejlődése természetesen különböző mértékű volt, függött egyrészt a résztvevő nyelvtudásától, korábbi szakmai gyakorlatától és kezdeményezőképességétől, másrészt meghatározó szerepet játszott, hogy a kinti fogadóintézmény milyen mértékben volt képes bevonni a résztvevőt az érdemi munkába, a kinti mentornak, kollégáknak milyen tapasztalatai voltak korábbi (külföldi) gyakornokokkal. A résztvevők értékeléséből kitűnik, hogy a szakmai gyakorlat során túlnyomó többségük új technikákat sajátított el, illetve új szakmai készségekre tett szert. Mindössze egy résztvevő esetében tapasztaltunk valódi konfliktust közte és a fogadó szervezet mentora között, mely gátolta szakmai kibontakozását, azonban a résztvevő elmondása szerint a konfliktus egyben tanulási tapasztalat is volt nemcsak önmagáról és az általa preferált munkahelyi kultúráról, de a főnök-beosztott viszonyról is. A résztvevők írásos értékelése is megerősíti, hogy a projekt hozzájárult szakmai fejlődésükhöz: „Egyrészt szakmailag bővült a látóköröm, megismertem, hogy egy másik országban milyen választ adnak hasonló szakmai problémakörben, mint itthon, milyen módszereket és hogyan alkalmaznak. Másrészt pedig megismerkedtem azzal is, milyen egy másik országban, kultúrában élni, úgy gondolom, sok új dologgal, szemlélettel ismerkedtem meg. Ez valószínűleg mindenképpen hatással lesz majd munkavégzésemre a szakmámban, hiszen sok új ismerettel gazdagodtam, amit remélem lesz alkalmam, munkám során is felhasználni.” viczay zsuzsa „Számomra a legnagyobb haszonnal az járt, hogy mint antropológus végezhettem gyakorlati tevékenységet, amelyre eddig még nem volt alkalmam. Jobban rálátok a kulturális antropológia gyakorlati lehetőségeire, a Találkozási pontok projektben a szociális munkával való találkozásom is segített ebben.” ördög anita „A gyakorlati helyemen sokat tanultam, új módszereket, képességeket sajátítottam el, melyeket Magyarországon is szeretnék hasznosítani! Az iskolai szociális munka, mellyel Berlinben foglalkoztam, itthon még elég gyermekcipőben jár, szeretnék ezen a területen elhelyezkedni, dolgozni!” takács eszter

Interkulturális készségek A felkészítő képzés egyik kiemelt eleme volt a résztvevők interkulturális kompetenciájának fejlesztése, hiszen a külföldi szakmai gyakorlat egyik legfontosabb célkitűzésének ezt érezzük. Az interkulturális kompetencia fejlesztését szociális szakemberek esetében különösen fontosnak tartjuk, hiszen mind az antropológusok, mind a szociális munkások kulturálisan heterogén környezetben dolgoznak, ahol a hatékony munkavégzés alapfeltétele, hogy a kulturális különbségekre érzékenyek legyenek. Sok résztvevőnél a projekt ebben a tekintetben is sikeres volt: valóban érzékenyebbé váltak a kulturális különbségekre.

Mitől más? A projekt különlegessége abban rejlik, hogy az interkulturalitás több szinten jelenik meg. Az antropológus és szociális munkás hallgatóknak szervezett projekt nem csupán a résztvevők egyéni interkulturális kompetenciáját fejlesztette, de elősegítette két szakma közeledését is. Az antropológia és a szociális munka ötvözése magában rejti a társadalmi problémák megoldása érdekében tett hatékonyabb, sikeresebb fellépés lehetőségét, amelynek értékét jelentősen emeli a projektben rejlő nemzetközi dimenzió.

koppány judit , udvarhelyi éva tessza

Artemisszió Alapítvány

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 32 | 33

„Egyrészt rengeteget fejlődtem, mint ember. Egy ilyen tapasztalat részben mindig öntapasztalás, ki is vagyok én. Másrészt szakmailag, nyelvileg. Antropológusként, azt hiszem, az új kultúra, nyelv megismerése is szorosan szakmai fejlődés.” nagy mariann

MUTUAL – Gyakorlati képzés a multikulturális gyerekgondozásért „Minden kimondott szót gondosan meg kell válogatnunk, ugyanis azt mások hallják, és jó vagy rossz irányba befolyásolhatja ôket.” buddha

Az Európai Unió egyik fontos feladatának tekinti az emigránsok beilleszkedésének elősegítését úgy, hogy saját kulturális értékeiket megőrzzék, miközben beilleszkednek a fogadó ország kulturális környezetébe. Természetes, hogy a cél elérését biztosító folyamat egyik igen fontos része a bevándorlók gyermekeivel való foglalkozás korai gyermekkortól. Ehhez pedig speciális képzettséggel, kompetenciával rendelkező óvónőkre van szükség. A MUTUAL projekt célja olyan tananyag és módszertan kidolgozása volt, amely felkészíti az óvónőket arra, hogy a hazai és a legkülönbözőbb országokból származó gyermekekből álló óvodás csoportokkal foglalkozzanak. A hazai és más országokból származó gyermekek, és a hazai, illetve bevándorló óvónők együttesen igazi multikulturális környezetet jelentenek. A projekt további fontos célja volt a bevándorlók óvónői képzésének elősegítése, hogy ezzel is segítsük a bevándorlók munkába állását. A főpályázó intézmény (Volkshilfe Steiermark) az interneten keresett partnereket. Amikor mi bekapcsolódtunk a munkába, a projekt már egy éve tartott. Ez éppen a harmadik projekttalálkozó előtt történt, így hamar megismerhettük személyesen is a partnereket, akik korábban mind teljesen ismeretlenek voltak számunkra. A multikulturális együttműködés eddig sem volt ismeretlen számunkra, hiszen elég sok nemzetközi projektben vettünk részt. Tapasztalhattuk, hogy a különböző országokban működő cégek, intézmények ugyanarról a dologról gyakran különbözően vélekednek. Ez a projekt azért is volt különösen fontos számunkra, mert Európa egyre növekvő kulturális sokszínűségben él, s egyetértettünk azzal, hogy gyerekeket a korai gyerekkorban kell rávezetni a körülöttük lévő kulturális különbségek megértésére és tiszteletére.

A kultúrák közötti párbeszéd

l e o nar d o d a vinci

Nem nehéz belátni, hogy a kultúrák közötti párbeszédet már az óvodában el kell kezdeni. Ez a korai kezdés nemcsak a különböző kultúrájú gyermekeket készíti fel – játékos úton – az együttműködésre, hanem közvetett módon pozitívan hat a szülőkre is. Ennek érdekében a projekt alapvető célja, hogy a bevándorlókat és a befogadó országok óvodai, iskolai alkalmazottjait felkészítsék a különböző országokból érkező gyermekek oktatására. A korai gyerekkori oktatásnak és nevelésnek megvannak a maguk nemzeti hagyományai, melyeket a partnerországok között is nehéz volt összehasonlítani. Meg kellett találni a megfelelő, mindenki által érthető és elfogadható terminológiát a munkatársakra, szolgáltatásokra, munkaköri leírásokra. Már a projekt nagyon korai szakaszában kiderült, hogy még a „bevándorló” fogalma is mást jelent különböző országokban, pl. az Egyesült Királyságban különbséget tesznek bevándorlók, menedékkérők, menekültek és etnikai kisebbségek között is. Magyarországon a képzési anyagot több fórum igénybevételével juttattuk el olyan helyekre, ahol a

multikulturális képzés beépülhet a képzési rendszerbe. Ebben az egyik nehézséget maga a nyelv jelentette, mivel a videó alapú oktató anyag kizárólag angol nyelven készült, a téma iránt érdeklő óvónők és pedagógusok pedig nem rendelkeztek az elsajátításához szükséges szintű angol nyelvtudással. Magyar nyelven csak a kompendium készült el, ez pedig csak egy része a kidolgozott oktatási anyagoknak. A nemzetközi együttműködés révén rengeteg példán keresztül mutattuk be, hogy hol tartanak különböző országok, intézmények a multikulturális Európa kialakításában. Magyarország egyelőre nem célország a nem magyar kultúrájú bevándorlók körében, csak tranzitország, ezért nem érezzük át napi szinten a különböző kultúrák korai gyermekkori nevelési problémáit. Nem biztos azonban, hogy ez hosszabb ideig így marad. A multikulturális nevelésben az egyik legfontosabb módszertani elem a nyitottság, ami a másik kultúrájának elfogadását, és tiszteletét jelenti. Alapvető elem a szülőkkel való kommunikáció és a személyes tapasztalatok átadása a másik nevelőnek.

Célkitűzések és eredmények A MUTUAL partnerség célja az volt, hogy gyakorlati megközelítésű képzési anyagot dolgozzon ki a többnyelvű, multikulturális gyerekcsoportokkal foglalkozók, óvónők, gondozónők, pedagógusok számára. Olyan képzési anyag létrehozását tervezte a konzorcium, amely többféle szakma felhasználói csoportjának szól, de elsősorban olyan oktatóknak és szervezeteknek, akik és amelyek szakterülete az ECEC munkatársaknak szóló tanfolyam lebonyolítása, ugyanakkor segédanyag lehet azok számára is, akik általában keresnek anyagot az interkulturális oktatáshoz. A projektben olyan osztrák, dán, holland és angol intézmények vettek részt, melyekben multikulturális óvoda működik, s ezekben az intézményekben tesztelték is a képzési anyagot. A projektben kitűzött célokat sikerrel valósította meg a konzorcium, a tanfolyami útmutatókban bemutatott gyakorlatok és tevékenységek közül sok felhasználható a belföldi munkatársak képzéséhez is. A kísérleti tanfolyam résztvevői számos olyan észrevételt tettek, amely hasznosnak bizonyult a tanfolyami anyag továbbfejlesztésében. A MUTUAL projekt keretében komplex képzési anyag került kidolgozásra, amely egy része nyomtatott formában a partnerek nyelvein elérhető, illetve egy videó alapú tananyag, amely angol nyelven áll a rendelkezésre. A projekt során elkészült az előtanulmányok akkreditálási követelményrendszere is, amit azóta is több partnerországban alkalmaznak a multikulturális óvodák alkalmazottjainak kiválasztásában.

Mitől más? A projektet nagyon alapos tervezés előzte meg, gondos körültekintéssel. A projektvezetés kiemelkedően jó volt, mindent előre, részletesen egyeztetett, és minőségi munkát várt a partnerektől. Kiemeljük a minőségellenőrzés szigorúságát, amelynek hatására a konzorcium képes volt még az utolsó félévben is megváltoztatni, átdolgozni anyagrészeket a munka jó minőségének megvalósítása érdekében.

kövesd andrea

Trebag Kft.

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 34 | 35

A projektben 13 partner vett részt. Többekkel nagyon jó együttműködést tudtunk kialakítani. Ezek az együttműködések újabb és újabb projektjavaslatokat, sőt nyertes projekteket eredményeztek, amelyek mindegyike a multikulturális megközelítésre épül. A projekt 2007 szeptemberében zárult, azóta több ország jelentkezett az osztrák főpályázó intézménynél a tananyag átvételére.

Blogok az interkulturális tanulásról

Az elmúlt évek gyakorlatához hasonlóan a Fiatalok a Vidékért Egyesület a Leonardo da Vinci Program támogatásával szakmai gyakorlatot szervez hazai ifjúsági munkások számára, ezúttal Hasznos fiatalok – A lokalitásban végzett nemzetközi ifjúsági munka kompetenciái címmel. A svédországi gyakorlat folyamán a résztvevők a helyi és térségi fiatalok igényeire szabott nemzetközi ifjúsági projektek és partnerségi kapcsolatok megszervezésével kapcsolatban szereznek szakmai tapasztalatokat. Olyan példákkal ismerkedhetnek meg, melyek megmutatják, hogy a nemzetközi ifjúsági projektek hogyan építhetők rá a helyi ifjúsági munkára. Az Észak-Svédországban található Anäset térségi központba két turnusban utaztak a résztvevők. A település mindössze 800 fős, de még ezzel a mérettel is képes integrálni a körülötte fekvő még kisebb falvakat. Az ifjúsági élet egyik legfőbb helyszíne itt is az iskola, melyhez rengeteg külső tevékenység kapcsolódik, mint pl. az ifjúsági ház és a fogadó szervezet, az A-net által rendszeresen megvalósított nemzetközi ifjúsági projektek. Ezek a programok nyitják ki a világ kapuját az északi városkában élő svéd fiatalok előtt: számtalan formában teremtenek lehetőséget számukra, hogy külföldi csereprojektekben, tanulmányutakon, szemináriumokon, önkéntes programokban vegyenek részt, vagy éppen otthon maradva fogadják a külföldről érkező ifjúsági csoportokat. Az északi hosszú tél és a ritka településszerkezet adta nehézségeket csak magas színvonalú szolgáltatások ellensúlyozhatják. A fiatalok számára rendszeres programokkal kell előállni ahhoz, hogy a társadalom hasznos részének érezzék magukat, és az újabb és újabb lehetőségek kihívásokat teremtsenek számukra e pezsgőnek éppen nem nevezhető zord vidéken.

l e o nar d o d a vinci

Észak-Skandinávia szinte mindenben különbözik a mi közép-európai környezetünktől, minden egyes körülmény interkulturális tapasztalatot jelent. De hogyan lehet erre felkészíteni a kiutazókat? Röviden szólva nehezen. Egy néhány éve Anäsetben egy évet eltöltő korábbi EVS (Európai Önkéntes Szolgálat) önkéntesünk fotóalbumokkal és több órás élménybeszámolóval hozta közelebb a település életét. A személyes élmények felidézése fontos része a kulturális felkészítésnek. A kiutazást megelőzően egyéb feladatokkal is próbáltuk bemutatni a svéd kultúrát: sajátosan svéd kulturális témákat dolgoztunk fel részletesen. Ennek ellenére a gyakornokok kiérkezvén olyan kulturális környezettel szembesültek, melyre itthon nem lehet eléggé felkészülni. A második körben kiutazó ifjúsági munkások felkészítésébe már bevontuk a friss tapasztalatokkal hazaérkezett első körös résztvevőinket is. Tőlük megszerezvén minden érintett svéd elérhetőségét, arra buzdítottuk a kiutazás előtt állókat, hogy hetekkel korábban kezdjenek levelezni a mentorokkal, segítőkkel, érintettekkel, hogy a kiérkezés pillanatában már megkezdett dialógus folytatódhasson a projekt szereplői között. E módszer sikeresnek bizonyult, ennek ellenére természetes, hogy a legnagyobb kihívást az interkulturális élmények okozzák a résztvevők számára a külföldi szakmai gyakorlat folyamán. Ebben nem csak az egyes kulturális különbségek játszanak óriási szerepet, hanem minden egyes körülmény, amely a kultúrára hatással van. Ilyen például az időjárás okozta sokk, melyet egyik résztvevőnk így jellemez blogjában: „Az elmúlt 10 napban rendesen megtapasztaltuk a svéd időjárás jellegzetességeit. Több mint egy héten át nem láttuk a napot, egy nagy szürke felhő volt az egész ég. Valamelyik nap reggel 9-kor olyan érzésem volt, mintha épp esteledne. De aztán minden megoldódott, a hét

végén újra beköszöntött a tél. Visszatért a már jól megszokott mínusz 2–4 fok, ma pedig havazott, de úgy, mint otthon talán soha.” Fontosnak tartottuk, hogy a 12 hetes gyakorlatot úgy építsük fel, hogy előre kijelöljünk egy teljes hetet a fogadó ország kultúrájának alaposabb megismerésére. Gyakorlatosaink kihasználva a lehetőséget autót béreltek, és Lappföldre utaztak, ahol a „felszínen” tapasztalható látnivalók mellett a „mélyben” érzékelhető kulturális élmények várták őket: „A hostelben, ahol szobát foglaltunk, egyáltalán nem volt személyzet. Még telefonon kaptunk egy kódot, ami nyitott egy kis dobozt, benne egy boríték nekem címezve, a szobakulccsal. Másnap sem jött senki, a pénzt egyszerűen ott kellett hagyni a szobában, az asztalon. Tulajdonképpen le is léphettünk volna fizetés nélkül, de ezt nem engedte a lelkiismeretünk, sőt – őszintén megmondom – fel sem merült bennünk. Kimondottan értékeltük az errefelé általánosnak nevezhető, mérhetetlen bizalmat. Nyitott kocsik, házajtók, bicajok, snowmobilok a ház előtt, érintetlen telefonok és szabadtéri netkabinok.” Akit érdekel, hogy folyamatában hogyan is valósul meg az interkulturális dialógus és tanulás, milyen nehézségekkel és persze örömökkel, bánatokkal jár mindez együtt, annak kiváló lehetőség a résztvevők által írt blogok nyomon követése. Gyakornokaink aktuális blogjainak gyűjteménye megtalálható a www.fve.hu/evs/youthmodem.html oldalon.

mokos béla

Fiatalok a Vidékért Egyesület

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 36 | 37

grundtvig (Felnőttoktatás)

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 39 | 39

KIBESZÉLT TEREK Egy Grundtvig tanulási kapcsolat projekt tapasztalatai

A komáromi Monostori Erőd Hadkultúra Központ, a projekt magyar partnere, egy különleges, sokak számára titokzatos építmény. Közel ötven évig a szovjet csapatok titkos fegyverraktáraként működött, és ezalatt kitörlődött a térképekről és az emberek emlékezetéből. A rendszerváltás után, néhány éve nyílt meg a nagyközönség előtt, majd – lassú és hosszú folyamatként – megindult kulturális-idegenforgalmi központként való megújulása. Rejtélyesség, izgalmas terek, titokzatos emlékek, a kaland és az újrafelfedezés vágya, öröme vonzza ide az embereket, most már közel százezer látogatót évente. A látogatók könyvében rögzített bejegyzések arról tanúskodnak, hogy e különös épület és természeti környezete már önmagában is erős, valódi esztétikai élményt vált ki, az erőd egy inspiratív és aktív környezet, mely felébreszti a szunnyadó élményvágyat is.

Művészeti projektek értékelése a felnőttkori tanulás szempontjából – az első év A projektet indító 4 európai kulturális központ vezetői egyetértettek abban, hogy a művészet – a művészi alkotás és a befogadás – nem csak egy szűk, „kiművelt” embercsoport kiváltsága, hanem minden érző emberben rejlő képesség, lehetőség. E képesség kifejtése, megerősítése, vezetése az ifjúkori oktatás feladata – lenne. Sajnos, párhuzamosan azzal a folyamattal, ahogy a XX. század végére a művészek maguk is elbizonytalanodtak az „alkotás” és a „befogadás” mibenlétével kapcsolatban, a művészeteknek az oktatásban betöltött szerepe is csökkent. Generációk nőttek és nőnek fel úgy, hogy elhitték vagy elhitették velük, hogy a művészet nem nekik való, „nem az ő dolguk”. Ugyanakkor pszichológiai és pedagógiai felmérések egyaránt azt mutatták ki, hogy minden emberben él a szép, az esztétikai élmény utáni vágy, és ennek kielégítése a lelki egyensúly, a belső harmónia természetes, sőt szükséges eleme. Utat nyitni az érdeklődőknek a művészeti befogadás – és esetenként, az alkotó-társsá válás felé – hidat építeni a vágy és az élmény közé: a felnőttoktatás egyik speciális feladata. A Spoken Spaces projekt célja: kísérletezni olyan művészeti akciókkal, melyek során a semmiféle művészeti képzésben nem részesült „egyszerű” emberek is erős esztétikai élményt élnek át, és ezt többnyire fontos tanulási folyamatnak is értelmezik.

g r u n d t vi g

A Spoken Spaces tanulási kapcsolat projekt első éve a brit Saint Patrick of Hospitalfield Kulturális Műhely vezetésével, a németországi LandKunstleben (Buchholz) és Schloss Plüschow, valamint a magyar Monostori Erőd Hadkultúra Központ részvételével valósult meg. A partnerek a projekt keretében művészeti projektek oktatási-képzési dimenzióját értékelték. A magyar művészeti projekt az Élőkép Egyesület Morfománok országa című interaktív, helyszínspecifikus produkciója volt, mely a kitűzött céloknak kiválóan megfelelt. A projektgazda Bérczi Zsófi rendező az erődben a morfománok világát – annak egyik olvasatában – mint egy vonzó, utópisztikus jövőképet (vagy inkább: a jövő jelképét) hozta létre, amatőr és profi színészek, zenészek, táncosok és énekesek részvételével. A színes textilbe burkolózó antropomorf, de „arctalan” és folyamatosan alakváltoztató figurák, a morfománok a külső tájban és a belső terekben is meglepő, ugyanakkor természetesnek tűnő csoportos vagy egyszereplős életképeket, jeleneteket hoztak létre. A jeleneteket a közönség a rendező „idegenvezetése” mellett, az erőd külső (zöld, napfényes) és belső (sötét, zárt,

izgalmas) tereinek bejárásával tekintették meg. A látogatás az eleinte félénk morfománok távoli pontokon való megpillantásával kezdődik, majd hívó gesztusaikat követve, zenéjük hallgatásán át vezet a látogatók teljes befogadásáig, a látogatók morfománként való újjászületéséig (a látogatók is színes morfomán ruhát kapnak), végül morfománok és látogatók mind együtt részt vesznek a „vendégségben”. Az interjúkban a látogatók-tanulók élményüket úgy fogalmazták meg, hogy egy „tündérfaluba” érkeztek, és a tündérek befogadták őket. A végig a felfedezés izgalmát nyújtó séta és a különös, kontrasztokra épülő és mégis harmonikus jelenetek élvezete mellett az alkotó-befogadó kapcsolat egyre szorosabb ívét, a külső-belső közeledést egy beavatási szertartáshoz hasonló erős élményként élték meg, mely katartikus esztétikai élvezetet váltott ki, ugyanakkor erős önreflexióra is késztetett. A projektben a „tanárok” a projekteket tervező, irányító művészek és a kulturális központok vezetői voltak, míg a „hallgatók” az alkotói és befogadói folyamatokba bevont személyzet, illetve a központok környeztében élő lakosok. Az alkotási-tanulási folyamatok értelmezését és hatásvizsgálatát független szakértők (művészettörténészek, pszichológusok és pedagógusok) segítették.

Mindennapjaink művészeti projektekben – a második szakasz Felbuzdulva a Spoken Spaces projekt évének sikerén, a partnerek a folytatás mellett döntöttek; 2007-ben újra pályáztak és támogatást nyertek a második szakasz megvalósításra. 2007 és 2009 között az újabb „közösségi művészi alkotómunka” projektelemek megvalósításával és a korábbi tapasztalatok elemzésével egy olyan speciális (ön)képzési módszer alapjait szeretnék lefektetni, mellyel – az alkotás végtelen formai szabadsága mellett – e „sűrített megértési folyamat” kiváltása és működtetése tanítható és megtanulható, akár felnőttkorban is. A Grundtvig tanulási kapcsolat projekt második szakaszában – az eltérő témák és művészi formák ellenére - értékes, részben általánosítható tapasztalatokkal szolgálhat a tanulás és az (ön)képzés újraértelmezésének terén is. Mivel az elérhető forrásokból nagyszámú közönséget nem tudunk utaztatni az Európában szétszórtan, távol eső helyszínek között, ezért a bevont alkotó művészek több projektben való részvételét, illetve egy-egy projekt több helyszínén való kipróbálását tűztük ki célul. Az eredmények mérésének, és értékelésének módszerét 2-3 találkozón, a különböző helyszíneken zajló projektek megvalósulása során, azok folyamatában dolgozzák ki a projektvezetők, művészek és külső szakértők (pedagógusok, pszichológusok) részvételével. A projektmoduloknak a partnerek olyan témákat is választottak, melyek az emberek hétköznapjaiban is előfordulnak. Feltételezték, hogy az ismert „témák”, a feladatok bizalmat keltenek és nyitottá teszik a bevonni kívánt résztvevőket, a „hallgatókat”, a felnőtt tanulókat, nemcsak a művészeti értékek, de az interkulturális ismeretek befogadása iránt is.

A Zöld Projekt (Project Green) E projektmodul keretében a meghívott „tanulók” 50×50 cm-es előkészített vásznakra a központok (eredetileg kastélyok, várak) természeti „zöld” környezetét, illetve az ebből táplálkozó (akár absztrakt) impressziókat festik meg. A vezető „tanárok” nemcsak a szükséges eszközöket biztosítják, hanem részletes ismertetést is adnak a projekt céljairól, valamint a festés szellemi és technikai részletiről is. A Monostori Erőd Kht. a helyi napilapban feladott hirdetésekkel és a komáromi Szociális Otthon lakói egy csoportjának meghívásával toborozta a közös festést vállaló tanulókat. A csoportos festés nyomán 11 festmény készült. Az amatőr képek egyenként, külön-külön nem mutanak különösebb esztétikai értéket, de a képek együtt jól leképezik a Kulturális Központ szellemisége és a környezet természeti szépsége által megihletett élményt. A komáromihoz hasonló keretben a brit és a német helyszíneken is készültek azonos témájú festmények (10–20 db helyszíneként). A különböző országokban, a négy helyszínen készült képcsoportokat

Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 40 | 41

Ebben a két évben a partnerek 3 alkotói projektmodult visznek végig párhuzamosan, mind a négy partner helyszínein.

együtt mind a négy partner helyszínén kiállítják, bemutatva és (a projekt kontextusában) értelmezve a nagyközönségnek és az alkotóknak is. Érdekes vállalkozás lesz nézőként értelmezni az összképet, különös tekintettel az interkulturális különbségek és hasonlóságok vizsgálatára. Vajon az eltérő látásmód, kulturális háttér, társadalmi tapasztalat hatással lesz-e az amatőr „művészek” kifejezésmódjára, színhasználatára? Vagy inkább az életkorbeli, férfi-női eltérések okozzák a különbségeket? Lesznek-e egyáltalán különbségek? A magyar képek a skót képekkel együtt októberben Németországban lesznek kiállítva. Magyarországi kiállításukra 2009 áprilisában, a Komáromi Napok rendezvénysorozat részeként kerül sor, a Monostori Erőd Galériájában. A kollektív festés élményéről Orbán Ilona, a projekt művészeti vezetője a következőket jegyezte fel: „Egy nemzetközi projekt feladataként az erőd belső udvara egy délutáni foglalkozásra benépesült. Rövid köszöntés után a jobbára idősebb emberekből összeállt, vállalkozó szellemű csoport tettre kész volt. A feladat egyszerűnek tűnt első hallásra annak is, aki ecsetet, vásznat csak boltban látott, vagy kész képnek a kiállításokon. Az eszközök kiosztása után a feladatok megbeszélésével elindult az ecset és cikázva rajzolta a látottakat. Senki nem rémült meg a színkeveréstől, csupán akkor illetődött meg, mikor más szín került a vászonra, mint amit ő szeretett volna. A sárgák és a kékek által kikevert zöldek derítése és telítése már adott annyi lehetőséget, hogy a csoport érzékenyebb része szép, árnyalatos, foltokban is izgalmas képkompozíciókat indított el. Hálásak és érdeklődők voltak a csoport tagjai egy-egy tanács, egy-egy ecsetvonás bemutatása során. Voltak, akik kevés türelemmel korábban befejezték a munkájukat. Voltak, akik síkban fejezték ki a látottakat, mint az ókori egyiptomi művészetben. Valószínű ehhez a látásmódhoz a dekoratív hímző motívumok segítették hozzá az alkotókat. Ritmikus, szép festmények születtek így. A csoport egy része az axonometria vagy a perspektíva szabályait is figyelembe véve építette fel a képét. Ők sokkal több időt is szánva küzdöttek meg a szép színárnyalatokért, ösztönös jó ráérzéssel vették észre a fények és árnyékok szerepét, és azokat próbálták is visszaadni. A csoport szinte minden tagja boldogabb, örömtelibb lett, mint kezdetben volt. Ki-ki elfáradt, hiszen a mozgássérültek, vagy izületeik fájdalmával küzdők el is felejtkeztek ez idő alatt a testi nehézségeikről. Boldogan álltak a fényképezőgép elé az elkészült munkáikkal.”

A Kötény Projekt (Project Apron) Ennek a projektmodulnak a keretében – felkérésre és nyilvános felhívásra – a bevont személyek saját készítésű vagy valamilyen szubjektív okból kiválasztott (konyha)köténnyel „nevezhettek” a projektbe. A bemutató találkozón a kötények gazdái adatlapot töltöttek ki, a szervezők feljegyezték az egyes darabok „történeteit”, melyeket a kötényekkel együtt állítottak ki. Legtöbb esetben fotó is készült a kötényről és készítőjéről, gazdájáról. A kötények a szervezők, a művészek és köténygazdák (a tanulók) közös rendezésében kerültek – azonnal, az akció keretében – kiállításra. A Spoken Spaces keretében a kötényekből egy válogatás mind a négy partner központban kiállításra kerül.

g r u n d t vi g

A kötények mögött megbúvó családi történetekből néha a személyes érzelmi szálak és kötődések mellett kirajzolódnak a történelem, társadalom által meghatározott sorsok. Ezek a háttértörténetek nem formális és informális beszélgetések alapját képezik majd a kiállításmegnyitók köré szervezett rendezvényeken, alkalmat kínálva a magyar, skót és német történelem hasonló vagy éppen igen eltérő fordulatainak elemzésére. A családi történetek mellett a kötények anyaga is gyakran visszautal a kultúrára. A kékfestő minták, a hímzések mind interkulturálisan értelmezhetőek, a néplélek lenyomatai.

A Gombóc/Kenyér projekt (Dumpling/Bread project) E projektmodul keretében egy-egy nemzeti gasztronómiai alkotás készül el („ünnepi”, vendégváró tálalás melletti elfogyasztással és értékeléssel), élményszerű közös, nemzetközi alkotói folyamat keretében.

A magyarországi akcióra a Monostori Erődben, a 2008. évi Országos Péknapok keretében, a Karzat Kultúrközpont Alapítvány szakmai vezetése mellett került sor, a skót és német vendégek (összesen 7 fő) részvételével. A készítményekről háromnyelvű kulturális szakácskönyv készült. A találkozó néhány résztvevő számára az első külföldi út és az első repülés élményét jelentette. Az Esztergomba és Visegrádra szervezett kirándulás a magyar történelem egy szeletét mutatta meg a „felfedezőknek”. A kenyér mint minden kultúrában fontos szerepet játszó alapélelmiszer különböző arcait mutatta. Elkészítése, illetve a receptek eredetéhez, a hozzávalók speciális jellegéhez és a kenyérfélékkel kapcsolatos népi hagyományokhoz kapcsolódó beszélgetések igazi sűrített interkulturális tanulási élményt jelentettek mind a résztvevőknek, mind a látogatóknak, akik belekíváncsiskodtak a sütési folyamatba. A skóciai eseményen, a Hospitalfieldi Központban, 2008 szeptemberében a négy fős „magyar csapat” – a helyi tradicionális étkek készítőivel együtt – készítette el a magyar túrógombócot. A 12 tagú nemzetközi csapat eredményeit filmen és receptkönyvben dolgozzák fel a projektpartnerek. A Spoken Spaces projekt keretében vizsgált és elemzett interaktív produkciók révén a látogatók és az alkalmanként bevont amatőr alkotótársak megtanul(hat)nak esztétikai élményt megélni, befogadni; illetve a kiváltott reflexió és az önreflexió révén – az egyéni (belső) és csoportos (társas) kapcsolatokra mélyebben, intenzívebben, másként figyelni. Néhányuk életükben először élték meg a nyelvek, tradíciók és szemléletmódok találkozásából és keveredéséből kialakuló új, interkulturális minőséget, melyben a közös európai gyökerek segítenek eligazodni. A gyermeki rácsodálkozás, belefeledkezés, a közös nevetés elmossa a határokat, ugyanakkor tudatos megközelítésre tanít. Ez a két képesség együtt a művészet – már-már elveszettnek hitt – világszemlélet javító, megtisztító, tanító és egyben (ön)erősítő szerepét hozhatja vissza az emberek életébe.

Összeállította: varga istván

a Monostori Erôd Hadkultúra Központ ügyvezet igazgatója, a Spoken Spaces projekt magyar koordinátora tóth - lencse andrea

A Monostori Erôd Khz. Nemzetközi referense Kultúrák közti párbeszéd az oktatásban : 42 | 43