A Leonardo program mint a szakmai tanár(tovább)képzés eszköze by TKA Könyvtár

A LEONARDO PROGRAM MINT A SZAKMAI TANÁR(TOVÁBB)KÉPZÉS ESZKÖZE A 2005. december 8-i Leonardo disszeminációs konferencia kiadványa

IMPRESSZUM Szerkesztette: Tordai Péter, Hajdu Bianka Kiadványszerkesztô: Cseke Bettina Borítóterv: Baukó Bernadett Nyomdai kivitelezés: Komáromi Nyomda Kiadja: Tempus Közalapítvány / Leonardo Nemzeti Iroda, 2006 Felelôs kiadó: Kemény Gabriella igazgató ISBN 963 86699 1 8 Tempus Közalapítvány 1134 Budapest, Váci út 37. Telefon: (1) 237 1300 Fax: (1) 239 1329 Infóvonal: (1) 237 1320 E-mail: leonardo@tpf.hu www.tka.hu A kiadvány megjelenését az Oktatási Minisztérium és az Európai Bizottság támogatta. A kiadványban foglaltak nem szükségszer en tükrözik az Európai Bizottság álláspontját. A Tempus Közalapítvány minden pályázataival kapcsolatos információt, pályázati rlapot, egyéb dokumentumot térítésmentesen bocsát az érdeklôdôk rendelkezésére, azok kereskedelmi forgalomba nem hozhatók.

TARTALOMJEGYZÉK

Elôszó

HALÁSZ Gábor: A tanárképzés és tanártovábbképzés jelentôsége a lisszaboni és koppenhágai folyamatban

KÁRPÁTI Andrea: A Leonardo program és a tanár(tovább)képzés: feladatok, lehetôségek, minták

MÁRTONFI György: A Leonardo program mint a szakmai tanár(tovább)képzés megújításának eszköze?

Projektek

SZÁMALK Szakközépiskola

Budapesti M szaki Fôiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Fôiskolai Kar

KERMI Minôségellenôrzô és Szolgáltató Kft.

Arbeidsmarkedsbedriftendes Landsforening

Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és Szakiskola

GREEN Pannónia Környezeti Nevelésért Alapítvány

Építési Vállalkozók Országos Szövetsége

Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara

Bornemissza Gergely Szakközép-, Szakiskola és Kollégium

Budapesti Gazdasági Fôiskola Külkereskedelmi Fôiskolai Kar

Zichy Mihály Iparm vészeti, Ruhaipari Szakközépiskola és Kollégium

Trefort Ágoston Villamos- és Fémipari Szakképzô Iskola

Fôvárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékos Személyek Otthona

Krúdy Gyula Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola

Petrik Lajos Két Tanítási Nyelv Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola

Kossuth Lajos Kéttannyelv Fôvárosi Gyakorló M szaki Középiskola

Károly Róbert Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképzô Iskola

Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kereskedelmi és Iparkamara

Békés Megyei Munkaügyi Központ

ELÔSZÓ Kedves Olvasó, Jelen kiadvány a Leonardo Nemzeti Iroda által 2005. december 8-án megrendezett A Leonardo program mint a szakmai tanár(tovább)képzés eszköze cím konferencia elôadásait és a terület meghatározó szereplôit bevonó kerekasztal-beszélgetését, valamint a bemutatott projektek leírását tartalmazza szerkesztett formában .tka.hu honlapról). www.tka.hu (az elôadások diasorai elektronikus formában letölthetôk a www A konferencia témájában kapcsolódik a The changing role of VET teachers and trainers (A tanárok és oktatók változó szerepe a szakképzésben) cím , a finn Leonardo Nemzeti Iroda által koordinált és további 8 ország (köztük Magyarország) Leonardo Nemzeti Irodáinak részvételével megvalósuló, a tanárképzés és továbbképzés terén elért eddigi eredményeket vizsgáló (valorizációs) projekthez, amelyet az Európai Bizottság támogatásával 2005 szeptembere és 2006 augusztusa között valósítanak meg a résztvevôk (www.ttvet.org). A téma aktualitását aláhúzza, hogy szakmai tanárok képzése az Európai Unió szintjén is prioritás, amely a koppenhágai1 és a maastrichti2 nyilatkozatokban egyértelm en hangsúlyt kapott. A munka világában zajló folyamatos munkaszervezési és technológiai újítások és a nemzetközi kapcsolatok kialakításának és megôrzésének fontossága folyamatos tanulást és megújulást kívánnak a szaktanárok részérôl. Annak ellenére, hogy e folyamat támogatására tananyagokat, modulokat és segédanyagokat lehetne kidolgozni a Leonardo kísérleti projektekben, mind Magyarországon, mind Európa-szerte kevés projektgazda koncentrál a tanárok képzésére, továbbképzésére projektjében. Annál inkább indokolt, hogy a témára fókuszálva megnézzük az eddigi eredményeket, és megfogalmazzuk a teendôket. A Leonardo program hozzájárulása a tanárképzéshez azonban nem korlátozódik a kísérleti projektekre. A mobilitási pályázattípusban ugyanis évek óta számos oktatói tanulmányút valósul meg, amelyek a szaktanárok szakmai és pedagógiai készségeinek megújítását szolgálják. Az egy-egy projektgazda által évrôl évre megvalósított projektek lehetôvé teszik az ott dolgozó oktatók rendszeres külföldi továbbképzését. Tekintettel arra, hogy a Leonardo programban az elkövetkezô években is lehetôség lesz a szakmai tanárok képzésének, továbbképzésének fejlesztésére és megújítására, valamint számukra külföldi továbbképzések megvalósítására, kiadványunkkal a pályázásra is ösztönözni szeretnénk az Olvasót.

Hajdu Bianka programkoordinátor Leonardo Nemzeti Iroda

A szakképzésért és a szakoktatásért felelôs európai miniszterek, valamint az Európai Bizottság nyilatkozata a szakképzés és szakoktatás terén folyó kiemelt európai együttm ködésrôl, Koppenhága, 2002. november 29–30. (www.om.hu/letolt/nemzet/koppenhaga.pdf) 1

Maastrichti Kommüniké a szakképzés és szakoktatás terén folyó kiemelt európai együttm ködés jövôbeli prioritásairól, Maastricht, 2004. december 14. (http://europa.eu.int/comm/education/news/ip/docs/maastricht_com_en.pdf, angol nyelven) 2

HALÁSZ GÁBOR A TANÁRKÉPZÉS ÉS TANÁRTOVÁBBKÉPZÉS JELENTÔSÉGE A LISSZABONI ÉS

KOPPENHÁGAI FOLYAMATBAN1

Azt remélem, az elôadásom meg fogja erôsíteni ennek a konferenciának a témaválasztását. A tanárképzés és tanárok szakmai fejlesztése ugyanis, mint látni fogjuk, kiemelt prioritása lett a közös európai oktatáspolitikának, amelyet minden közösségi akciónak, így az oktatási programoknak is támogatniuk kell. Természetes, hogy a Leonardo programban is vannak olyan lehetôségek, amelyek kihasználásával e program is hozzá tudna járulni a tanárok szakmai fejlôdésével kapcsolatos közösségi célok eléréséhez. Logikus tehát, hogy ennek a programnak az irányítói és résztvevôi aktívan keressék ezeket a lehetôségeket. Négy kérdésrôl fogok beszélni. Elôször arról, melyek azok az okok, amelyek az elmúlt egy évtizedben a fejlett országok közösségében, így az Európai Unióban is a tanári szakma és a tanári kompetenciák iránti figyelem rendkívüli erôsödéséhez vezettek. Ezt követôen néhány olyan nemzetközi trendet szeretnék bemutatni, amelyek erre a területre jellemzôek, és amelyek nagymértékben meghatározzák az Európai Unió új, közös pedagóguspolitikáját is. E politika formálódása még nem zárult le, de már eléggé jól körvonalazódott ahhoz, hogy beszéljünk róla, és hogy következtetéseket vonhassunk le akár a Leonardo program számára is. Ez lesz az elôadásom harmadik, egyben legfontosabb témája. Végül néhány olyan következtetést szeretnék megfogalmazni, amelyek részben a pedagógusokkal kapcsolatos hazai politikára, részben e területen a Leonardo program lehetséges szerepére vonatkoznak.

A TANÁROK IRÁNTI ÉRDEKLÔDÉS ERÔSÖDÉSE Az elmúlt egy évtizedben valamennyi fejlett országban és a nemzetközi szervezeteken belül is rendkívüli módon megnôtt az érdeklôdés a tanári szakma és a tanári kompetenciák iránt. Ennek hátterében több egymást erôsítô ok áll. Öt ilyen okot szeretnék bemutatni. Mindenekelôtt a tanári szakma elöregedését és az ezzel együtt várható generációváltást kell megemlítenünk. A fejlett országok szinte mindegyikében azt figyelhetjük meg, hogy a tanárok rendkívül nagy hányada a nyugdíjba vonulás közelébe érkezett. Hadd hangsúlyozzam, hogy ez a tendencia sajátos demográfiai okokból Magyarországon nem jellemzô, de ez nem jelenti azt, hogy nem érdemes erre odafigyelnünk. Vannak olyan országok, ahol az elkövetkezô egy évtizedben az alkalmazásban álló tanároknak csaknem fele nyugdíjba fog vonulni. Ez óriási kihívást jelent ugyan, de egyre többen gondolják azt, hogy ez egyben rendkívüli lehetôség is. Lehetôség arra, hogy tömegével lépjenek be új, fiatal tanárok a pályára, megújítva ezáltal a tanári kompetenciákat és az iskolai munkát. Egy másik ok a tanári munka minôsége és a tanulás eredményessége közötti összefüggésre vonatkozó tudásunk növekedése. A legújabb kutatások eredményeként egyre többet tudunk ugyanis arról, hogy a tanári munka minôsége hogyan hat a tanulás eredményességére. Ezen a területen nagy horderej kutatások zajlottak le az elmúlt évtizedben, amelyek során új, a régebbieknél jóval kifinomultabb módszereket alkalmaztak. Ezekkel a módszerekkel egyértelm en lehetett igazolni azt, hogy miközben elsôdlegesen a családi háttér határozza meg a tanulmányi eredményességet, ezt követôen a legnagyobb hatása éppen a tanári munka minôségének van. Ez azért fontos, mert vannak olyan oktatáspolitikák, amelyek olyan eszközökkel próbálnak operálni, mint az infrastruktúra alakítása, a csoportnagyság befolyásolása vagy az

A 2005. december 8-i konferencián elhangzott elôadás szerkesztett változata

oktatás technikai eszközeinek megváltoztatása. Ma már azonban egyre több okunk van azt gondolni, hogy a legkomolyabb beavatkozási lehetôség a tanári munka minôségének a javítása. Azt is kimutatták ezek a kutatások, hogy éppen a legkevésbé mérhetô dolgoknak van a legnagyobb hatása. Tehát nem az olyan tényezôknek, mint például a formális végzettség, hanem az olyan finom dolgoknak, mint az attit dök vagy a tanulásszervezési kompetenciák, amelyeket nehezebben tudunk mérni. Továbbá e kutatások arra is rávilágítottak, hogy az iskolai szervezeti környezetnek meghatározó hatása van. Egy jó tanár rossz iskolában nem tud jó eredményt elérni, és fordítva, egy gyengébb tanár egy jó iskolában sokkal komolyabb eredményt tud produkálni, mint rossz környezetben. A harmadik ok, melyet említeni szeretnék, azon országok tapasztalatainak megismerése, amelyek az elmúlt évtizedben aktív tanári munkaerô-politikát folytattak. Több olyan országot ismerünk, amelyek fölismerve az elôzôekben említett okokat, aktív és erôteljes állami pedagógus munkaerô-politikát kezdtek alkalmazni. Ezekben az országokban – ilyen például az Amerikai Egyesült Államok több állama vagy Anglia – a tanulók teszteredményeinek a látványos emelkedését lehet megfigyelni. Ezen országok tapasztalatai azt is mutatják, hogy új eszközök jelennek meg a pedagóguspolitikában. Ilyen például a tanári kompetenciákra vonatkozó standardok meghatározása (ez, mint látni fogjuk, várhatóan az uniós oktatáspolitikában is meg fog jelenni). Az aktív pedagógus munkaerô-politikát folytató országok tapasztalatainak az elemzése és a jó gyakorlatok átvételére való törekvés azt jelzi, hogy erôsödik az államok egymástól való tanulásának folyamata, ami az uniós kontextusban szintén fontos tényezô. A negyedik, és az európai politika szempontjából igen fontos ok a tanári munkával kapcsolatos új igényeknek egyre pontosabb megfogalmazása. Ilyen új igény például az, hogy az egész életen át tartó tanulásra fel kell készíteni a fiatalokat. Fejleszteni kell az olyan konkrét, a meglévô tantárgyakhoz közvetlenül nem köthetô kompetenciákat, mint például a társadalmi heterogenitás, a diverzitás kezelése, az új technológiák használata, beleértve az információs és kommunikációs technológiákat is. Szükség van arra, hogy a tanárok alkalmazkodjanak azokhoz az új értékelési rendszerekhez, amelyeknek egyik példája a magyarországi kompetenciamérés, és amelyekre többek között az jellemzô, hogy minden egyes iskola és a legtöbb tanár közvetlen visszajelzéseket kaphat arról, hogy milyen eredményesen végzik a munkájukat. Ezeknek a visszajelzéseknek a feldolgozása, és ennek alapján a tanulásszervezés módszereinek közös módosítása a tanári munka részévé válnak. Ide tartozik az egyre heterogénabb, egyre problémásabb társadalmi környezettel való kommunikáció és együttm ködés képessége. Végül, de nem utolsósorban, új igények jelennek meg azzal kapcsolatban, hogy a tanárok egyre kevésbé egymástól elszigetelve végzik a munkájukat, azaz egyre inkább team-munkában, egy adott szervezeti környezetbe beleilleszkedve dolgoznak.

Utoljára a tanári szakmára való felkészülés megszokott, hagyományos modelljének a megkérdôjelezését kell említenem. Alapvetô, több mint egy évszázad óta szinte változatlan elemeknek a megkérdôjelezôdése zajlik ma a világban. Vannak olyan országok, amelyekben „forradalmi változásokról” beszélnek (olyan országokban is, ahol általában nem szoktak forradalmak történni). Alapjaiban kérdôjelezôdik meg a tanárképzés és a továbbképzés kapcsolata, és az, hogy milyen arányban fordítsunk erôforrásokat erre a két területre. A gyakorlati tudás és a gyakorlatban történô tanulás látványos felértékelôdését látjuk. Az európai szakképzés kontextusában – ami a Leonardo programnak is a kontextusa – ez azért is különösen érdekes, mert éppen a szakképzés az a terület, ahol a gyakorlatban történô tanulás elvét a legerôteljesebben hangsúlyozzák. Ez elsôsorban itt sem a tanárképzéssel összefüggésben jelenik meg, de ez a szemlélet a tanárképzésre is kezd hatással lenni, amit csak tovább erôsít az, ha elfogadjuk azt, hogy a tanárképzés maga is a szakképzés egyik formája. Természetesen ezt a folyamatot erôsíti a felsôoktatási reform folyamata is, amely Európában mindenekelôtt a Bologna folyamat keretében bontakozik ki. Ennek következtében is alapvetô struktúrák lazulnak fel, és olyan megoldások jelenhetnek meg, amelyeket néhány évvel ezelôtt el sem tudtunk volna képzelni. Összességében tehát ezek azok az okok, amelyek miatt a tanári szakma és a tanári kompetenciákra irányuló figyelem rendkívüli mértékben felerôsödött az elmúlt években. Mindezek hatására az elmúlt idôszakban sok olyan nemzetközi elemzés és vizsgálat indult el, amelyek révén a tanári politikákról és a tanári szakmával összefüggô különbözô kérdésekrôl soha nem látott mennyiség és minôség tudás áll ma a rendelkezésünkre. Ez részben az OECD-nek köszönhetô, amelynek a keretein belül 2002 és 2005 között zajlott egy sok országra kiterjedô, átfogó tanárpolitikai elemzés. Ebben Magyarország is részt vett, így mi is kaptunk ajánlásokat ezen a területen. E tudásépítésnek a további folytatása várható, hiszen a jövô évben elkezdôdik egy, a

tanárok körében végzendô, a PISA vizsgálathoz hasonlóan rendszeres adatgy jtés. Ez azt jelenti, hogy folyamatosan olyan visszajelzéseket kapunk majd arról, hogy milyen folyamatok zajlanak a tanári szakmán belül, amelyeket nemzetközi összefüggésben elemezhetünk. Ennek eredményeképpen olyan módon beleláthatunk majd a tanári szakma folyamataiba, mint ahogy most a PISA vizsgálatnak köszönhetôen belelátunk a tanulás folyamataiba. Ilyen tudásépítés azonban az EU-ban is zajlik. Az EU oktatással foglalkozó információs központja, a Euridyce tett közzé 2002 és 2004 között egy olyan elemzéssorozatot, amely tárháza lett annak a tudásnak, amelyre a most kibontakozó európai tanárpolitika épül. Bárki, akit érdekel ez a terület, olyan bôséges irodalmat, konkrét tényeket és eseteket bemutató irodalmat találhat ma, amire korábban nem volt példa.

AZ EURÓPAI

TANÁRPOLITIKÁT ALAKÍTÓ NEMZETKÖZI TRENDEK

A lezajlott vizsgálatok és elemzések alapján olyan jellegzetes problémák és trendek rajzolódtak ki, amelyek ma nagymértékben alakítják a tanárokkal kapcsolatos európai politikát. Lássuk, milyen jellegzetes problémákról és domináns trendekrôl beszélhetünk. Az elsô ezek közül a tanári munkaerôpiac szabályozásának azok az új formái, amelyek számot vetnek e piac rendkívüli komplexitásával, és az ezen a piacon zajló folyamatok tervezhetôségének a nehézségeivel. Az OECD vizsgálatok egyik következtetése az volt, hogy a korábbi lineáris, leegyszer sítô modellek a tanárszükséglet és a kínálat vizsgálatára nem alkalmazhatók. Hallatlanul komplex és nehezen kalkulálható jelenségrôl van szó, amelyet csak bonyolult sokváltozós modellekben lehet leírni. Minden rendszerben mindig egyszerre van jelen a hiány és a többlet. A hiány mindig relatív: meg kell határozni azt is, hogy melyek azok a területek, ahol a hiány, illetve a többlet jelenik meg. A mennyiségi hiány átalakul minôségi hiánnyá, hiszen maga a rendszer úgy m ködik, hogy ha valahol mennyiségi hiány jelenik meg, azt úgy oldják meg, hogy nem megfelelô minôség munkaerôt kezdenek el alkalmazni. Egy másik problématerület, ahol új módon látjuk a dolgokat, és újszer folyamatokat figyelhetünk meg, az alkalmazás és a foglalkoztatás feltételeinek az alakulása. Nagyon sok országban, ahol szigorú közszolgálati vagy közalkalmazotti bérszabályozás volt korábban, most a munkaidô rugalmas szabályozására törekednek. Ez bizonyos országok esetében (a svédek tartanak legelôrébb ebben a folyamatban) egészen odáig megy, hogy megszüntették a kötelezô óraszámot, és a tanári munkaidônek egy teljesen más elvre épülô szabályozását alkalmazzák. A svédországi folyamat hallatlanul jól dokumentált, végigkövethetô: részletes elemzések állnak a rendelkezésünkre e modell kialakításáról, a szakszervezetek és a kormány közötti egyezségrôl és az új modell eredményeirôl, annak pozitív és negatív hatásairól. Új megoldásokat láthatunk a pályára kerülésben is. Ennek új, alternatív útjai jelennek meg: megnyitják a pályára kerülés útját olyanok elôtt is, akik felnôttként, az iskolák világán kívül szerzett tapasztalatokkal akarnak belépni az oktatásba. Bizonyos országokban új munkamegosztás jön létre a kisegítô személyzet és a pedagógusok között. E tekintetben például egészen radikális politikát folytat az Egyesült Királyság. Több országban elôtérbe kerül az intézményi szint szerepe az alkalmazás és foglalkoztatás területén, azaz egyre inkább úgy gondolkodnak a tanári szakmáról, hogy a tanárok nem csak általánosságban választják a tanári pályát, hanem konkrét iskolát is választanak. Ehhez aktív, intézményi szint személyzeti politikára van szükség, amely átveheti a korábbi, központi vagy nemzeti szinten történô szabályozás szerepét. Végül a pedagógus munka minôsége fejlesztésének új formáit kell kiemelnünk, már csak azért is, mert ezen a területen különösen erôs mozgás figyelhetô meg a közösségi politikában. A szakma gyakorlására való felkészülés területén nem egy országban – a korábbiakban bemutatott új igényeknek megfelelôen – standardokat határoznak meg, és ezen standardok alapján történik a tanárképzô programok akkreditálása. A kezdô, a betanító és a pályát végigkövetô folyamatos képzést – amint arra már utaltam – egyre inkább egy rendszerben kezdik el kezelni, újraosztva az e három szférához kapcsolódó szerepeket és az ezekhez allokált erôforrásokat (a kezdô képzésbôl erôforrásokat irányítva át a továbbképzés területére). Felértékelôdik az iskolákban történô gyakorlati tanulás, új szerzôdéses kapcsolatok jönnek létre az egyetemi szféra és az iskolák között, és az egyetemekkel történô együttm ködés keretében az iskolákhoz helyezik ki a képzés jelentôs részét. Hallatlan módon felértékelôdik a betanítási szakasz is, többek között azoknak a kutatási

eredményeknek megfelelôen, amelyek azt mutatják, hogy a legnagyobb hatása a tanári munkára a pályán eltöltött elsô 2–3 évnek van. A pedagógus munka minôsége fejlesztésén egyik legfontosabb eszközévé válik a továbbképzés, amelynek a fogalmát egyre inkább a folyamatos szakmai fejlesztés fogalma veszi át. Az egyéni tanulás mellett – amikor valaki egymaga elvégez egy kurzust – a figyelem inkább az olyan formákra irányul, amelyekben a tanári kar egésze közösen vesz részt valamilyen tanulásban. További sajátosság, hogy az iskolában végzett kutatófejlesztô munkát is beszámítják a képzésbe. Kereslet-vezérelt továbbképzési rendszerek alakulnak ki (a magyar továbbképzési rendszer is már ilyen), és iskolára szabott képzési formák jönnek létre. Ez utóbbi azt jelenti, hogy például maguk az iskolák rendelnek meg képzéseket, attól függôen, hogy a szervezetnek milyen speciális igényei vannak. Az iskolai önértékelésben, az iskolai fejlesztésben, az iskolai minôség biztosításban való részvétel is tanulási folyamatként jelenik meg, amely a továbbképzésnek is része lehet.

KÖZÖS EURÓPAI ALAPELVEK Ezek a trendek alkotják tehát azt a hátteret, amely elôtt az EU közös, új, alakulóban lévô, pedagógus politikája napjainkban alakul. Fontos hangsúlyozni, hogy a tanárokkal vagy a pedagógusokkal kapcsolatos új közös politika az oktatás általános felértékelôdésével járó lisszaboni folyamat eredménye. Az ennek keretében létrehozott, 2010-ig tartó, közös európai munkaprogram 13 stratégiai célt határoz meg, és ezek közül, nem véletlenül, az elsô helyen a tanárok és oktatók képzése áll. E munkaprogram keretében az elmúlt években több olyan munkacsoport m ködött, amelyek közös referenciakereteket és indikátorokat fejlesztettek ki. Ezek közül a legaktívabb éppen az volt, amelyik a tanárpolitikával foglalkozott. E munkacsoport munkájának eredményeképpen születtek meg a tanárok képzésére, a tanári képesítésre és kompetenciákra vonatkozó közös európai alapelvek2. Ebben a környezetben – a Leonardo program perspektívájából – ki kell emelni, hogy tanári képesítésre és kompetenciákra vonatkozó közös európai alapelvek megfogalmazására nemcsak a lisszaboni folyamat, hanem a szakképzést érintô és ehhez szorosan kapcsolódó koppenhágai folyamat is hatással van. A 2002-ben közzétett Koppenhágai Deklarációval indult folyamat a közös szakképzés-politikának egyfajta felpörgetését, dinamizálását szolgálta. A közös szakképzés-politika és a közös tanárpolitika elkerülhetetlenül hat egymásra, még ha ez nem közismert. Azt természetesnek tekintjük, hogy a szakképzésben dolgozó tanárok és oktatók egyúttal a közös, formálódó tanárpolitika célcsoportját is alkotják. A közös európai pedagóguspolitika így értelemszer en a szakképzés területén dolgozókat is érinti. Jóval ritkább a másik irányba történô gondolkodás, itt azonban éppen ennek a fontosságát szeretném hangsúlyozni. Akkor tudunk így gondolkodni, ha – az EU definícióinak és több tagország gyakorlatának megfelelôen – elfogadjuk azt, hogy a tanárképzés maga is szakképzés, és hogy ennek megfelelôen a közös szakképzési politika elvei a tanárok képzésében is alkalmazhatóak. Ha így gondolkodunk, természetesnek tekintjük, hogy a közös szakképzés-politika hatni kezd a tanárképzésre, és természetes módon el kezdjük keresni annak is a lehetôségét, hogy a közös szakképzés-politika legfontosabb eszközében, a Leonardo programban is meglássuk a tanárképzés fejlesztésének potenciális eszközét. Ezzel összefüggésben érdemes hangsúlyozni: nem véletlen, hogy a közös európai alapelvek kidolgozása során gyakran látunk hivatkozásokat a közös szakképzés-politikára, pontosabban ennek egyik legfontosabb elemére, az új európai kvalifikációs keretrendszerre. A közös alapelvek jelentik a formálódó uniós tanárpolitikának az alapdokumentumát, amely a 2010-ig tartó munkaprogram keretén belül dolgozó munkacsoportnak a javaslata alapján jött létre. Ezt megerôsítette a lisszaboni folyamatnak az Európai Tanács és az Európai Bizottság által közösen kiadott 2004. évi értékelése3, amely erôs mandátumot és felhatalmazást adott ennek a munkának az elvégzésére. Az alapelveknek az elsô változatának a bemutatására 2004 végén került sor. E dokumentum megfogalmazta, hogy a tanárok esetében magas szintû multidiszciplináris képzésre van szükség, amelyeknek olyan területekre kell kiterjednie, mint 2 Proposal for a recommendation of the European Parliament and of the Council on key competences for lifelong learning. Commission of the European Communities. Brussels. COM(2005) XXX (http://europa.eu.int/comm/education/policies/2010/doc/keyrec_en.pdf)

a tantárgyi tudás, a pedagógiai készségek, a tanulás támogatásához szükséges kompetenciák és a társadalmi, kulturális dimenzió értése. A kompetenciák meghatározása az egész életen át tartó tanulás perspektívájában kell, hogy történjen, ami azt jelenti, hogy állandó tanulásra, sokféle tapasztalatszerzésre van szükség a szakmai pálya egésze során. Hangsúlyozza a dokumentum, hogy minden iskolában ott kell lennie az evidenciákra épülô folyamatos reflexiónak, az állandó reflektálásnak az iskola saját oktatási gyakorlatára, amelynek kutatási jelleg evidenciákra kell épülnie. A mobilitás ugyancsak kiemelt szerepet kap az ajánlásokban. Nemcsak Európán belül van szükség mobilitásra, hanem az oktatási rendszer különbözô szintjei között és az oktatási rendszer és egyéb társadalmi rendszerek között is. A partnerség, az együttm ködés és a társadalmi párbeszéd szintén kiemelt figyelmet kap a dokumentumban. Mindezeknél fontosabb azonban, hogy az ajánlások tervezete azokat a kulcskompetenciákat is megpróbálja megfogalmazni, amelyek késôbb majd közös standardokat lehet ráépíteni. Három kompetencia-csoportot különböztet meg a dokumentum: másokkal együtt dolgozni, tudással, technikával és információkkal dolgozni (a tanár mint tudásmunkás jelenik meg) és végül társadalomban dolgozni (a tanárt aktív társadalmi szereplônek kell tekinteni). A tagországokban, így Magyarországon is elindult az alapelveknek vitája4. A tagállamok szintjén szervezett vitákat követôen, ez év nyarán az Európai Bizottság egy ún. tesztelô konferenciát hívott össze, amelynek az volt a funkciója, hogy megnézze, hogyan reagálnak a tagországok a körvonalazódó új, közös alapelvekre5. E konferencia megerôsítette ezeket az alapelveket, ugyanakkor nagyon sok kritika is érte ôket, többek között éppen olyanok, amelyek a szakképzés szempontjából relevánsak. Megfogalmazódott például az, hogy a javaslat nem fordít elég figyelmet a szakképzésben dolgozó oktatókra, illetve a partnerség kérdésére, beleértve azt a partnerséget is, amely az elméleti és a gyakorlati képzést nyújtók között kell, hogy legyen. A legtöbben az iskolának mint intézménynek a szerepének az erôsítésével voltak elégedetlenek. Úgy gondolták, hogy erôsebben hozzá kell kötni ezeket az alapelveket az európai felsôoktatási és szakképzési folyamatokhoz, a bolognai folyamathoz és a koppenhágai folyamat keretei között formálódó közös európai kvalifikációs keretrendszerhez. Megfogalmazódott az is, hogy a tanári szakmának az egész életen tartó tanulás rendszerébe való alaposabb beépítésére lenne szükség, és tovább kellene erôsíteni rugalmasságot és a mobilitást, többféle lehetôséget biztosítva a tanári szakmába történô be- és kilépésre, továbbá a megszerzett tapasztalatok és a nem formális tanulás elismerésére. Igény mutatkozott arra is, hogy az iskoláról, mint olyan intelligens szervezetrôl gondolkodjunk, amelyben minden tanár valamilyen módon kutatónak számít, és amelynek megfelelôen minden iskolát valamilyen módon kutatóhelynek tekinthetünk. A vitából jól látszik, hogy a tagállamok képviselôi által visszaadott jelzésekre erôsen hatott a koppenhágai folyamat. Fontos hangsúlyozni: e viták ma is zajlanak, a dokumentum elfogadása 2006-ra várható. A hamarosan elfogadásra kerülô ajánlás a közös tanárpolitika megvalósításának kiemelkedô eszköze lehet, különösen, ha belekerül az oktatáspolitikák harmonizálását célzó nyitott koordinációs mechanizmusba. Ennek a keretén belül a tagországoknak kétévente kell a 2010-ig tartó munkaprogram végrehajtásáról jelentéseket készíteni. Biztosra vehetô, hogy ha az ajánlásokat az Unió elfogadja, akkor a tagállamoknak ezek nemzeti szint alkalmazásáról is be kell majd számolniuk, és ezt értékelni fogja a Közösség. A megvalósításnak ugyanakkor a Strukturális Alapok, valamint a közös szakképzés-politika és maguk az oktatási programok is kiemelkedô eszközei lehetnek.

3 „Education & training 2010” the success of the Lisbon strategy hinges on urgent reforms. Joint interim report of the Council and the Commission on the implementation of the detailed work programme on the follow-up of the objectives of education and training systems in Europe. Council of the European Union. Brussels, 3 March 2004 (http://www.europa.eu.int/comm/education/policies/2010/doc/jir_council_final.pdf) 4 Lásd: „A pedagógusszakma megújításának kihívásai”. Az Oktatási Minisztérium és az Országos Közoktatási Intézet szakmai szemináriuma. Budapest. 2005. június 8. Oktatási Minisztérium, Budapest, 2005

Testing Conference on the Common European Principles for Teacher Competences and Qualifications 20th–21st June 2005. European Commission 5

A KÖZÖS SZAKKÉPZÉSI POLITIKA ÉS A TANÁROK KÉPZÉSE Fontos hangsúlyoznunk, hogy a koppenhágai folyamattal megerôsített közös szakképzés-politika több progresszív elemet tartalmaz, amelyek hozzájárulhatnak a tanárképzés és a tanár továbbképzés megújításához. Ilyen például a képesítések kompetencia alapú meghatározása – ez kulcseleme az európai szakképzéspolitikának, és e politika ezt az elvet közvetítheti a tanárképzés területe felé is. A képesítések átláthatósága szintén kulcseleme a koppenhágai folyamatnak, és mivel a tanárképzésre kevéssé jellemzô az átlátható és kompatibilis kvalifikációs rendszerek jelenléte, ez a terület sokat profitálhat a szakképzés-politikának ebbôl az elemébôl. De hasonló a helyzet a moduláris építkezéssel vagy a képzés gyakorlati oldalának kiemelt kezelésével, illetve az innovatív pedagógiai módszerek alkalmazásával is. Mindezek a közös szakképzéspolitikának olyan elemei, amelyek direkt módon bevihetôk a tanárképzés fejlesztésébe. Ezzel összefüggésben szeretnék végül néhány olyan következtetést megfogalmazni, amelyek a hazai teendôkre, és ezen belül a Leonardo program lehetséges felhasználására vonatkoznak. Magyarországon is szükség van a pedagógus munkaerôre vonatkozó nemzeti politikának a kidolgozására és ennek a nemzeti oktatásfejlesztési stratégia középpontjába helyezésére. Ennek során használnunk kell azt az OECD és az EU keretei között született tudáshátteret, amelyrôl a korábbiakban szó volt, és meg kell vizsgálnunk, hogyan tudjuk követni majd az Európai Parlament, valamint és az Európai Unió Tanácsa által elfogadandó ajánlásokat is. A jelenleginél jobban ki kellene használnunk az európai folyamatok dinamizáló hatását, beleértve ebbe az európai szakképzési politikát is. Elsôsorban ebben a kontextusban fogalmazódik meg az, hogy vajon milyen lehetôségek rejlenek a Leonardo programban. E program, amely az európai szakképzési politika megvalósításának legfontosabb eszköze, kétségtelenül ott van a lehetôsége annak, hogy segítse egy, a közös célokkal és elvekkel összhangban lévô hazai tanárpolitika megvalósulását. Erre jó alkalmat kínál mindenekelôtt a pályázati ciklus elindulásakor a nemzeti prioritások meghatározása. A Leonardo program nemzeti prioritásainak a megfogalmazása során kiemelt figyelmet szentelhetünk a tanárokkal kapcsolatos elemeknek. Lehetséges a prioritások közé beépítenünk olyan elemeket, amelyek kifejezetten azt a célt szolgálják, hogy a Leonardo program az európai szakképzési politika elveit közvetítve járuljon hozzá a hazai tanárképzés megújításához. Nem tudhatjuk még, vajon a következô, 2007-ben kezdôdô középtávú idôszakban erre lesz-e lehetôség, de a jelenlegi idôszakban ez még egészen biztos nem kizárt. A Leonardo program nagyon jól felhasználható a partnerség vonatkozásában. Gondoljunk csak például a képzésben részt vevô iskolák és egyetemek közötti együttm ködésre a gyakorlati képzés területén. Kreatív megoldás lenne olyan, a Leonardo által támogatható partnerségi projektekben gondolkodni, amelyekben az egyetem mint szakképzô intézmény az iskolával mint gyakorló hellyel együttm ködve közösen hoz létre valamit. Abból kell kiindulnunk, hogy a képzô helyek és a gyakorló helyek közötti együttm ködést erôsítô projektek támogatása hagyományosan a Leonardo program kiemelt céljai közé tartozik, és hogy ez logikus módon kiterjeszthetô a szakképzésnek arra a területére is, amelyet tanárképzésnek nevezünk. További lehetôséget kínál a moduláris programtervezésnek a bevitele a tanárképzésbe. A moduláris programtervezés nem különösebben jellemzô a tanárképzésre, holott ezt az elvet logikus módon itt is lehetne alkalmazni. A Leonardo program támogatja a szakképzési programok modularizálására irányuló törekvéseket, így el tudok képzelni olyan Leonardo projekteket, amelyben a szakképzési programok modularizálását a tanárképzés területén kívánja valaki megvalósítani, és ehhez kér támogatást. Ugyanígy felvethetô a kompetenciaalapú képesítési rendszer érvényre juttatására a tanári szakma esetében. A képesítési rendszerek kompetenciaalapúvá tétele fontos célja az európai szakképzési politikának, és ezt értelemszer en támogatja a Leonardo program is. E lehet képzelni olyan Leonardo projekteket, amelyek ezt az elvet a tanárképzésben, a szakmai képzésnek e sajátos területén próbálják megvalósítani. A tanárok képzôi még ma is fôleg arra koncentrálnak, hogy mit kell megtanítani egy leendô tanárnak, és nem arra, hogy a leendô tanárnak milyen kompetenciákkal kell rendelkeznie. A képzési célok kompetenciaalapú meghatározása és a képzési programok ennek megfelelô átalakítása, esetleg az európai képesítési keretrendszerhez való alkalmazkodás jegyében, érdekes projektkezdeményezésekhez vezethetne. Végül, de nem utolsósorban a Leonardo programot fel lehetne használni e területen a pedagógiai innováció támogatására is. A pedagógiai innovációk támogatása, mint tudjuk, fontos célja a közös képzési politikának,

és ily módon magának a Leonardo programnak is. A tanárképzés egyike azoknak a képzési területeknek, ahol különösen nagy szükség lenne a pedagógiai innovációkra, hiszen paradox módon ez még mindig egyike azoknak a képzési területeknek, ahol dominálnak a hagyományos, egyoldalú verbális kommunikációra épülô tanítási módszerek. Így el tudnék képzelni például olyan projekteket, amelyek ezen a sajátos képzési területen, a tanárok képzésében próbálkoznának a kooperatív módszerek vagy a projektalapú képzési módszerek alkalmazásával.

KÁRPÁTI ANDREA ELTE TTK, Multimédiapedagógiai és Oktatástechnológiai Központ (MULTIPED)

A LEONARDO PROGRAM ÉS A TANÁR(TOVÁBB)KÉPZÉS: FELADATOK, LEHETÔSÉGEK, MINTÁK „Abban reménykedtünk, hogy Marshall McLuhan sokszor idézett gondolata testet ölt az iskolában: a médium maga lesz az üzenet, a közvetítô eszköz a korszer nevelés minden eddigi pedagógiai újításnál hatásosabb ösztönzôjévé válik. Ma már tudjuk, nem így történt. A tanárok nem tartották az istenek tiszteletre méltó és varázserej ajándékának a számítógépeket, bár ezek hasonló hirtelenséggel jelentek meg a fogadásukra technikailag és lelkileg egyaránt felkészületlen intézmények kapui elôtt, mint az ostromlott, éhezô Trója elôtt a faló.” (Kárpáti, 2004, 391)

A tanári pálya tehetséget és elkötelezettséget igénylô hivatás, de megtanulható mesterség is. Helye van a Leonardo programban, s hogy az eddigieknél több sikeres magyar pályázatban nyerhessen teret, érdemes áttekintenünk, milyen szerepet tölt be a tanárok felkészítése az információs és kommunikációs technológiákon (IKT) alapuló fejlesztések iskolai elterjesztésében, a korszer digitális tananyagok és a bennük rejlô, hatékony módszerek felhasználásában.

Az OECD (Organisation of Economic Co-operation and Development) pedagógiai kutatóközpontja, a CERI (Centre for Educational Research and Innovation) 1999–2001 között 25 országban vizsgálatokat végzett („Information and Communication Technology (ICT) and the Quality of Learning”, (Venezky and Davis, 2002, Venezky and Kárpáti eds., 2004), melyben a tanárok szerepét is értékelte az információs és kommunikációs technológiák iskolai bevezetésében. A 96 iskolai esettanulmány szerint az IKT olyan iskolai környezetben igazán sikeres, ahol amúgy is folyik pedagógiai innováció, ahol a tanárok és diákok nyitottak az új pedagógiai módszerek iránt. Itt a számítógép a reformfolyamat egyik eszköze csupán, de nem katalizál merôben új folyamatokat. Elfogadják, mert hatékonyan szolgálja a konstruktivista pedagógia, a kollaboratív tanulás vagy a személyre szabott képzés céljait. Az oktatási informatika térnyerésének leglényegesebb tényezôje tehát a tanárok felkészítése az új módszerek használatára, a tanár(tovább)képzés. Magyarországon az iskolai informatikai infrastruktúra kiépülése az elmúlt években robbanásszer volt. Tót Éva vizsgálatai szerint (Tót, 2000) 1999-ben az iskolák kevesebb mint 20%-ában volt belsô hálózat, amely a könny és gyors belsô üzenetváltás és tananyag-megosztás eszköze lehetne. Az oktatási informatika tömegessé válásának kezdetén a számítógép más eszközöket pótolt (szöveget szerkesztett, képet és írást vetített, szebben és hatékonyabban, mint a gépek, amelyeket felváltott) de sajátos képességei még nem voltak nyilvánvalók. Kommunikációra például nagyon ritkán használták a tanárok a gépeket. Az ezredfordulón az általános iskolai igazgatók kétharmadának nem volt saját Internet címe, és a középiskolai igazgatók 30%-át sem lehetett e-mailen elérni. Az általános iskolai tanárok összesen 20%-a, a középfokú iskolában dolgozók 64%-a küldhetett elektronikus levelet. A modemes Internet-kapcsolat nehézkessé tette az információkeresést, a nyelvtudás hiánya elzárta az olvasót a magyar oldalról hasonló témák felé vezetô kapcsolatok egy részétôl. A nôk és férfiak használati mintáiban is jelentôs különbségeket találtak a kutatók. A férfiak lényegesen gyakrabban és hosszabb ideig használták a számítógépet, és háromszor annyi levelet kaptak, mint a nôk.

Bényei Judit és munkatársai a Sulinet program második szakaszában a jelentôs hálózatbôvítéssel párhuzamos, a tanárok és a családok számítógéphez juttatását segítô Sulinet Express program elsô évének végén, 2003-ban hasonló kérdéseket vizsgáltak, mint öt évvel korábban Tót Éva, de ôk a diákokat kérdezték meg három megye középiskoláiban. (Bényei et al., 2003) A diákok 57 százaléka mondta, hogy konkrét oktatási feladatokra is használja az Internetet. A 2003-ban végzett mérések szerint a tanárok több mint fele havi rendszerességgel oktat számítógép segítségével, további 15% hetente tart „digitális órát”. Az elôzô vizsgálatban még a levelezés jelentette az informatikai kultúra befogadását, öt év elteltével ez a kommunikációs

technika a lassú Internet-kapcsolat ellenére a telefonáláshoz hasonlóan természetes lett. Az órai munkához oktatási céllal Internetet használó diákok aránya 35%, ami a sávszélességek ismeretében egyáltalán nem alacsony arány. A házi feladat elkészítésekor valamivel több diák használ Internetet, mint az órai munkához. Ismerve a hálózati hozzáférés nemzeti adatait (Internet Monitor, 2003), a középiskolás diákot nevelô családok mintegy 20%-a rendelkezik Internet-kapcsolattal, sôt, e csoport 40%-a gyorsabb, ADSL hozzáférést fizet elô. Érdekes eredmény, hogy a házi feladathoz Internetet használó diákok több mint kétharmada (a számítástechnika esetében valamivel kevesebb) minden tantárgynál úgy ítéli meg, hogy ô a kezdeményezô, a tanár csak beleegyezik a digitális információforrás vagy bemutatási lehetôség használatába. Mindez azt jelenti, hogy a tanárok nincsenek tisztában azzal, hogy akár ötször annyi diáknak is adhatnak böngészést, szûrést és bemutatást igénylô projekt-feladatot. A kérdôíves vizsgálatokból tudjuk, hogy sokan azért nem adnak számítógépet, internetet igénylô házi feladatot, mert úgy érzik, ezt nem mindenki képes megoldani. Hasonló eredményeket mutat egy, a diákok Internet használatát monitorozó európai vizsgálat is. (EU ICT Survey, 2003) Minta: internetet használó diákok a tagországokban, kérdés: az utolsó 3 hónapban milyen tevékenységeket végzett az interneten. e-mail oktatási használat játék újságolvasás chat internetes banki szolgáltatás web rádió internetes telefonálás

87% 85% 66% 49% 2% 42% 21% 3%

A diákok Internet használata jelzi, hogy egy nagyon lényeges része lehet a szakképzési programnak az oktatási használatnak a megerôsítése a tanároknál, hiszen az európai országokban az email küldés utáni második leggyakrabban használt program az oktatás. A diákok készek és képesek is az informatikai alapú oktatásra. A feladatunk immár a tanárok felkészítése. Ha pedagógiai projektet tervezünk, érdemes számba venni, milyen tanári IKT kompetenciákra lesz szükség, hogy a pedagógusok sikeresen használhassák a projekt oktatási informatikai fejlesztéseit. (Fehér, é. n., De Yong, 2004) Néhány a gyakoribb tevékenységek közül, amelyekre fel kell készítenünk a kísérleteinkben részt vevô pedagógusokat: Tanár – diák – szakértô kommunikáció Megjelenítés (vizualizáció) Megértetés, motiválás Vita, együttm ködés, kiegészítés Elôadás és dokumentáció Képességfejlesztés Életszer , személyre szabott kihívások: szimuláció, modellezés Digitális feladatbank használata Differenciálás Tehetséggondozás Tanulás-segítô eszközök fogyatékkal élôknek Multikulturális tanulási környezetek kialakítása, integráció Vizsgáztatás, értékelés IKT környezetben Tesztelô és gyakorló környezetek m ködtetése Digitális feladatbankból személyre szabott feladatsorok kialakítása Információk feldolgozása az aktuális tudásról, feladatmegoldási stratégiákról, gondolkodásmódról, tipikus/ egyéni hibákról Egy, az Európai Iskolai Hálózat (European Schoolnet) által m ködtetett honlapon gazdag gy jteményét találjuk a tanárképzéssel kapcsolatos jó gyakorlatoknak. Az INSIGHT projekt (http://insight.eun.org) monitorozó kutatás, hazánk is tagja ennek a hálózatnak. A gazdasági tervezôk gyakran emlegetik a hazánkhoz

hasonlóan kicsi alapterület s az Európai Unióhoz való csatlakozását megelôzôen szegény országnak számító Írország sikertörténetét. Az ír példa az oktatásban is figyelemre méltó Schools IT 2000 – A Policy Framework for the New Millennium. (1998) Az ír „sulinet program”: (Technology Integration Initiative (TII, ScoilNet, www.scoilnet.ie) egyik fontos eleme a tanárok felkészítése az IKT oktatási használatára: Teaching Skills Initiative (TSI, ismertetése: Attracting, Developing and Retaining Effective Teachers, 2003) Ennek jellemzôi: 20.000 tanár kiképzése országosan: tantárgy-specifikus és iskolai IKT szervezô (ICT coordinator) képzés Legalább egy tanár felkészítése iskolánként a mentor tanár szerepben Iskolatípusok szerinti felkészítés, külön képzési programok óvónôknek, általános, középiskolai és felsôoktatásban dolgozó tanároknak A program egyik legsikeresebb eleme a School Support Initiative (SSI), melynek keretében m ködik a Teachnet Projekt (www.teachnet.ie) IKT integrációs modellek kipróbálása 40 modell iskolában. Ideális módszer „középhaladóknak” Típusa: mentorált innováció Munkaforma: egyéni munka az iskolában: tananyagtervezés, megvalósítás, kipróbálás, megosztás Segítségnyújtás: ösztöndíj, tanfolyam, technikai és pedagógiai segítség, web tárhely 2002–2004 között a tanárok által választott témákban 200, az ír tanterhez illeszkedô oktatóanyag készült el. A tanárok feladata volt – ösztöndíj fejében – a tananyagok kipróbálása is. Ehhez technikai és pedagógiai segítségnyújtó szolgáltatás állt rendelkezésükre. A projekt értékelésekor megállapították, hogy a pedagógusok a technikai segítséget sokszor, pedagógiait alig vették igénybe! Az IKT használatára vállalkozó, innovatív pedagógusok úgy vélték, oktatási módszerek tekintetében nem szorulnak segítségre. Szívesen tanultak viszont a társaktól, tudásmegosztó közösségek alakultak, melyek közül több száz ma is m ködik, saját fórumot és honlapot tart fenn. A projekt fontos eredménye volt még, hogy a munka megkezdésekor a részvevôk által gyakran jelzett, „kiégés” elmúlt, a tanári képességek fejlôdtek, a munka-motiváció visszatért. A projekt tanulsága, hogy a tanároknak szükségük van módszertani segítségre az IKT használatában, de ennek nem megfelelô formája a néhány napos tanfolyam vagy a telefonos segélyszolgálat. A leghatékonyabb eljárás a kollaboratív tanulás, amely ötvözi a mentorálást és a társaktól való tanulást. Az EPICT (European Pedagogical ICT Licence, www.epict.org, magyarul Európai Pedagógusi IKT Jogosítvány, www.epict.hu) egy új tanár-továbbképzô kurzus, amely ezeket a módszereket alkalmazza. Célja: informatikai alapismeretek tanítása az oktatásból vett alkalmazási példákon keresztül. Az ECDL mintájára, de pedagógiai feladatokkal sajátíttatja el az IKT alapismereteket. A kurzus a számítógéppel segített oktatásra készít fel, pedagógus diplomát és elemi számítógép-használói ismereteket feltételez. Az oktatás során a tanárok 3–4 fôs csapatokban dolgoznak, közösen készítik el a feladatokat, illetve értékelik egymás munkáját. Egyéni vizsga nincs, a tanúsítvány 4 kötelezô és 4 (8 téma közül) szabadon választott modul feladatainak elvégzése után szerezhetô meg. Egyéni, zárthelyi vizsga nincs, a hallgatóknak minden feladatot életszer helyzetben, iskolai környezetben, saját szaktárgyuk tantervére és tananyagára alapozva kell elkészíteniük. A kurzus csomópontjai:

IKT és az új pedagógiai paradigmák A tanári IKT kompetencia fejlesztése Elektronikus taneszközök és internetes tudásforrások használata A számítógéppel segített oktatás megtervezése Az IKT felhasználása az iskolafejlesztésben és szervezésben

Hogy mennyire nagy szükség van a pedagógus képességek eddiginél hatékonyabb megjelenítésére a Leonardo programban, arról a Leonardo Tematikus Monitoring eredményeibôl értesülhettünk. (Attweell et al., 202) A Leonardo program által támogatott elsô projektek a pedagógiai és technológiai kihívások közül szinte kizárólag a technológiai igényekre reagáltak, és új szoftver megoldásokkal próbáltak alkalmazkodni az eLearning sajátos célközönségéhez. A tananyag motiváló és könnyen elsajátítható egységekre tagolt felépítése, a feladatok és értékelési módszerek gondos tervezése helyett az átadás költségtakarékos módjainak kimunkálása kapott hangsúlyt. Érdemes felhívnunk a figyelmet erre a jelenségre, hiszen a legnagyobb probléma, amit a jelenleg futó projektek értékelésénél tapasztaltak, ennek a tervezôi attit dnek a továbbélése, a programozó uralma a pedagógus felett. Az elektronikus tanulás sikeressége azonban egyértelm en az alkalmazott pedagógiai módszerektôl és nem a tanulási környezet technikai színvonalától függ.

A sikeres eLearning alkalmazások a vizsgálatok szerint a következô sajátosságokkal kell, hogy rendelkezzenek: A tanulás a konstruktív vagy konstrukcionista paradigmán – a tanuló tapasztalatait felhasználó, ezekre tudatosan építô tananyagrendszeren és módszertanon alapul. A sajátélmény , felfedezéses tanulás központi módszerként szerepel az új ismeretek elsajátítása során. A tanulási folyamat eredményeként a tanuló hosszú távon fennmaradó, használható új képességekre és készségekre tesz szert, elképzelései és nézetrendszere a tananyagot érintô kérdésekben korszer bb, gazdagabb, rugalmasabb lesz. A megszerzett új tapasztalatok, képességek és információk szervesen beépülnek a tanuló eddigi tudásbázisába. Az esetleges ellentmondások a képzés során felmerülnek és mentorálással, kiegészítô képzéssel vagy a tananyag alaposabb elsajátításával nagyrészt megoldódnak. A meg nem oldott ellentmondások és problémák további tájékozódásra váró kérdésként, nem pedig a tananyag alkalmazását lehetetlenné tevô gátként tudatosulnak a tanulóban. A tanulási környezet és a taneszközök, tanítási módszerek a tanulás mindhárom lényeges komponensét: a felfogást, ismeretszelekciót és begyakorlást egyaránt támogatják. A tananyag tartalma elég nyitott és érdekes ahhoz, hogy a tanulót további (ön)képzésre ösztönözze, s egyben fel is készíti erre további, „a tananyagból kivezetô” információs források, képzési lehetôségek felmutatásával. A tanulás egyénre szabott folyamat, amelyben az eTanuló mindig a képzés középponti szereplôjének érezheti magát. A mentorálás és facilitálás, a páros és csoportmunkára alkalmas megoldások magas szint beépítése (közös alkotó környezet, nemcsak csevegô platform kialakítása) nélkülözhetetlen a hatékony egyéni képességfejlesztéshez és a készségek kialakításához. Nincsenek kultúra-független tartalmak és módszerek, hiszen ilyen tanárok és tanulók sincsenek. Az eLearning folyamat kulturális környezetének figyelembevétele – a nemzetközi projektek által kifejlesztett oktató anyagok gondos, nem csak a tartalomra, hanem az oktatás formájára, módszereire, idôkereteire stb. is kiterjedô megszervezése nélkülözhetetlen. Az andragógia (a pedagógia felnôttek tanulási szokásaival, képességeivel és az ezekre alapuló oktatási módszerekkel foglalkozó ága) éppolyan fontos háttértudománya az elektronikus alapú képzésnek, mint az informatika. Ezek a célok természetesen csak az egész projekten végigfutó, igényes pedagógusképzéssel vagy továbbképzéssel érhetôk el. (vö. errôl az UNESCO jelentését: Kvilon, Euvgnehi ed., 2002) Az Európai Unió „Future Objectives for Education and Training”, 2000–2004 között m ködött „ICT in Education ” munkacsoportjának ajánlásai között kiemelt helyen szerepel a tanártovábbképzések színvonalának emelése és ezek kiterjesztése a pedagógus alapképzésre is. (Oktatás és képzés 2010 – köztes jelentés, 2004) Az új pályázati kiírásokban minden valószín ség szerint továbbra is külön témaként fog szerepelni a pedagógusok felkészítése az oktatási informatikai eszközök használatára, a magyar projektgazdáknak érdemes ezekre felkészülniük már futó projektjeik képzési elemeinek erôsítésével.

HIVATKOZÁSOK Megjegyzés: valamennyi weboldal ellenôrizve: 2005. december 21. Atwell, G., Dirckinck-Holmfeld, L., Fabian, P., Karpati, A. and Littig, P. (2003) E-Learning in Europe – results and recommendations: Thematic Monitoring under the Leonardo da Vinci programme. BIBB/Commission of the European Communities. Attracting, Developing and Retaining Effective Teachers – Country background report from Ireland. (2003) Department of Education and Science, Ireland http://www.education.ie/servlet/blobservlet/oecd_report.pdf?language=EN Bényei Judit – Batári Sándor – Tóth Attila (2003): Internet a középiskolában. A Sulinet program hatásainak vizsgálata. Kutatási zárójelentés. Kézirat. 40 old. Budapest: Sulinet Programiroda. Cherednichenko, Brenda (2004): Investigating the Relationship Between Teachers' ICT Competencies and Teaching Practices. Research report. Melbourne University. De Jong, Ton (2002): Tudáskonstrukció és -megosztás média-alapú alkalmazásokkal. Magyar Pedagógia, 4. sz. 445-457. European Schoolnet (EUN) (2003): Insight Project on teacher Training. http://insight.eun.org/eun.org2/eun/en/Insight_Policy/sub_area.cfm?sa=2326 Fehér, Péter (é.n.): Milyenek az Internet-korszak pedagógusai? Országos Közoktatási Intézet http://www.oki.hu/cikk.php?kod=iii-feher.html# Golnhofer E., Nahalka I. szerk. (2001): A pedagógusok pedagógiája. Nemzeti Tankönyvkiadó, 2001 ICT Trends in Teacher Training Curricula – A Pacific Perspective http://gauge.u-gakugei.ac.jp/apeid/apeid01/FinalReport/Chapter2_3.pdf International Curriculum & Assessment Agency (Incorporating NDTEF) (1999): ICT Teacher Training – Needs Identification. ICAA: Pound Hill Alresford, Hampshire ICAA, 1999 http://www.englishschoolsfoundation.edu.hk/ITinset/ICAA/Needs2.doc Internet Monitor (2003) http://www.tarki.hu/research/wip/internet/ Kárpáti Andrea sorozatszerkesztô (2002): Informatikai módszerek a biológia, fizika, idegen nyelvek, kémia, matematika, és a rajz-m vészettörténet tanításában. Tanári kézikönyv-sorozat CD melléklettel. Budapest: Nemzeti Tankönyvkiadó Kárpáti Andrea (2004): Zelig a katedrán. Az e-learning szerepe a pedagógusképzésben. Educatio, 4, 391-403 Kárpáti Andrea és Varga Kornél (1999): Digitális taneszközök az iskolában – az elsô országos online felmérés eredményei. Társszerzô: Varga Kornél. Networkshop'99 konferencia kötete, Budapest, 1999 Kvilon, Euvgnehi, Ed.(2002): ICT in Teacher Education – A Planning Guide http://unesdoc.unesco.org/images/0012/001295/129533e.pdf MacKeogh, Kay (2005): Implementing ODL Policy: Rhetoric and Reality. Elôadás, EU ILLP Stakeholders group, 2005 október Mulkeen, Aidan: ICT in schools 1998–2002 http://www.education.ie/servlet/blobservlet/sbpp_schools.pdf Roberts, Judy (2002): Integration of ICT in Teacher Professional Development. Comparative Analysis of Issues and Trends in Seven APEC Economies. Council of Ministers of Education, Canada (CMEC). http://www.cmec.ca/international/forum/cait.Canada.en.PDF Oktatás és képzés 2010 – köztes jelentés. (2004) http://www.om.hu/letolt/eu/interim_report_vegleges_magyarul.pdf Schools IT 2000 – A Policy Framework for the New Millennium. (1998) Department of Education And Science, Ireland Tót Éva (2000): A számítógép mint a tanárok kommunikációs eszköze. Kézirat. 40 oldal. Budapest, Oktatáskutató Intézet, 2000. Venezky, Richard and Kárpáti, Andrea eds. (2004): ICT and the Quality of Learning. Journal of Education, Communication and Information, 2004/4 Venezky, Richard L., Davis, Cassandra (2001): Quo Vademus? The Transformation of Schooling in a Networked World. Paris: OECD Wheeler, Steve (2000): The Role of the Teacher in the Use of ICT. Keynote Speech delivered to the National Czech Teachers Conference University of Western Bohemia, Czech Republic May 20, 2000 http://www.fae.plym.ac.uk/tele/roleteach.html

MÁRTONFI GYÖRGY A LEONARDO PROGRAM MINT A SZAKMAI TANÁR(TOVÁBB)KÉPZÉS MEGÚJÍTÁSÁNAK ESZKÖZE1?

A tanár(tovább)képzés az oktatáspolitikai tematikában évtizedek óta jelen van, de megújításáról a közoktatás és a szakképzés területén egyaránt csak az utóbbi években beszélnek. Nem csak Magyarországon, hanem európai uniós oktatási és szakképzési dokumentumokban2, és az Európán kívüli világban is. Ennek oka az a lépten-nyomon emlegetett paradigmaváltás, amellyel a szakemberek egy új típusú – poszt-indusztriálisnak vagy információsnak nevezett – társadalom és gazdaság kialakulását jelzik. Ebben a már napjainkban is jelenlévô, bár távolról sem az egész gazdaságot és társadalmat jellemzô új világban a korábbihoz képest más versenyképességi elônyök jellemzik a legfejlettebb gazdaságokat. A gazdaság éppen ezért más munkaerôt is igényel valamennyi szinten, a betanított munkástól a szakmunkáson és technikuson át a fejlesztôkig és csúcsmenedzserekig, és ezért elégedetlen az iskolák hagyományos képzési programjai által kibocsátott pályakezdôkkel, amint a korábbi gazdasági szisztémában szocializálódott, az új gazdaságban nem adekvát tapasztalatokkal rendelkezô munkaerôvel is. Minthogy az új típusú munkaerôt nyilvánvalóan új típusú képzések során lehet csak „megtermelni”, e gondolatlánc végén el is érkeztünk a „munkaerô-termelés” kulcsszereplôiig, a szakképzésben dolgozó tanárokig és oktatókig, akiknek alap- és továbbképzése alapvetô változások elôtt áll szerte a világon. Az új típusú gazdaságot kiszolgáló oktatásnak és képzésnek a korábbihoz képest eltérô legfôbb jellegzetességei, hogy az egy életen át tartó tanulás kontextusában kell megtervezôdnie és hasznosulnia, valamint hogy a súlypont a tanításról a tanulásra helyezôdik. Ezen szintén paradigmatikusnak nevezhetô változások a tanári-oktatói munkát is alapjában érintik, hiszen különösen az iskolarendszer képzésekben – a korábbinál szélesebben értelmezett szakképzésen, tehát a munkaerô foglalkoztathatóságát javító bármilyen képzésen belül is – alapozóbb jelleg , az egész személyiség változását (is) megcélzó a jó képzés, amely a tanár hagyományos oktatói szerepét tanulásszervezôi irányban változtatja meg. A beszélgetés során a szakmai tanárok és oktatók felkészültségének az új követelmények fényében való hiányosságainak részletes leltárát adták a szakértôk. A sommás megítélés szerint a „leggyengébb láncszem a pedagógus”, amely nem az adott foglalkozási csoport kritikáját jelenti, sokkal inkább azt, hogy az ember lassabban és nehezebben változtatható meg, mint a tananyag vagy akár a komoly beruházást igénylô oktatási környezet. A legfôbb hiánydimenziók a módszertani kultúra gyengesége, ezen belül különösen az elmélet és gyakorlat merev elkülönülése és a projektmódszer alkalmazásának alacsony gyakorisága (tanulásszervezô szerep), a szakiskolai képzésben megjelenô társadalmi réteggel való kapcsolatteremtés és bánásmód kevéssé hatékony módja (tutori szerep), és a nyelvi-kommunikációs korlátok (szakmai fejlôdôképesség, tanulásszervezés). A szakképzésben dolgozó pedagógusállománynak vannak relatíve gyengébb és erôsebb oldalai. Erôsebbnek mondták a szakmai tudást a nevelôi-szocializációs hatóképességnél, és ezen belül is erôsebbnek a szakmai tudást a szakmai módszertani tudásnál („Magyarország is elérkezett ahhoz a szakaszhoz, amikor ezt a pedagógiai-módszertani kultúraváltást el kell indítani”), beleértve az értékelési módszereket is. A 2005. december 8-i Leonardo disszeminációs konferencia záróprogramján, a konferencia címével megegyezô témában lezajlott pódiumbeszélgetésen elhangzottak felhasználásával készült összefoglaló. A beszélgetés résztvevôi voltak: Dr. BARTUS Zsolt kutatási és fejlesztési fôigazgató-helyettes, Nemzeti Szakképzési Intézet BÁNHIDYNÉ Dr. SZLOVÁK Éva elnök, Magyar Szakképzési Társaság, Tanárképzési Tagozat Dr. GUBÁN Gyula vezetô fôtanácsos, Oktatási Minisztérium PÁDÁR Zoltánné komponensvezetô, Szakiskolai Fejlesztési Program Koordinációs Iroda Dr. SEDIVINÉ BALASSA Ildikó igazgató, Számalk Szakközépiskola Dr. SZILÁGYI János képzési igazgató, Magyar Kereskedelmi és Iparkamara 1

Lásd részletesebben Halász Gábor elôadását.

A tanári szakértelemnek a kívánatos irányban és tempóban való átalakítását akadályozza, hogy a továbbképzési igényeket a tanárok érdekei – a továbbképzés anyagi-elômeneteli vagy kreditpontokban mérhetô hasznosulása, érdeklôdésnek való megfelelése – erôsebben befolyásolják, mint az új oktatási paradigma irányába való elmozdulás igénye. A sz k szakterületükön megjelenô szakmai újdonságokat szeretnék megismerni: „leginkább a konkrét szakképesítéshez kapcsolódó módszertant, új tudásanyagot szeretnék megkapni mind a szaktanárok, mind a szakoktatók”. Ez az igényük éles kritikát is kapott: „Nehezen lehet ôket kibillenteni a megszokott szerepükbôl. Nekem olyan veszélyérzetem támadt, hogy túlságosan sok most már a szakma, a gyakorlat, a munkaerôpiac, és a tanárnak az emberi kapcsolatai mintha egy picit hátrább sorolódtak volna ebben a tanári kompetencia históriában. Én szeretném a nevelési tevékenységre is felhívni a figyelmet, hogy a pedagógusnak úgy kell megváltoznia, hogy a partnerség, a segítô-támogató szerepe kerüljön elôtérbe, akkor tudjuk mindazt a szakmaiságot jól átadni. Én errôl nem terelném el a figyelmet”, jelzi az egyik megszólaló, világosan utalva arra, hogy a társadalmilag releváns tanulási tevékenység alapvetôen társas-társadalmi kontextusban történhet meg, és ennek biztosítása a pedagógus egyenrangúan fontos, de manapság még nem egyenrangúan kezelt feladata. A módszertani képzések kínálata viszonylag sz k, igazodik ahhoz a tanári igényhez, amely a szakmai újdonságokat és a vezetôi képzéseket helyezi elôbbre. A módszertani képzések hatása is korlátozott, hiszen a hagyományos tanári szerep rögzültsége akadálya bizonyos új módszerek alkalmazásának. Az egyik résztvevô konkrét esetekrôl számolt be. „Két Leonardónk volt. Az egyik tanítási, tanulási módszerekkel, képzésfejlesztéssel, tanártovábbképzéssel foglalkozott. … Próbáltunk alkalmaztatni új módszereket, erre felkészíteni tanárokat, és bizony elég nagy kudarc volt. Az egyéni fejlesztô és a projektmódszert próbáltuk alkalmaztatni és bizonyos tantárgyi moduloknál az irányított önálló tanulást. A tanárok személyiségükbôl adódóan nehezen hajlandóak tanulást irányítani. A habitusuk teljesen máshoz szokott. … A mostani Leonardónk az innovatív tanulói teljesítményértékelésrôl szól. A kísérletek elkezdôdtek, és ugyanezt tudom elmondani. Egy szakdolgozat-értékelési folyamatot vagy egy tanulási célú projektet értékeltetni más módon felkészített tanárral nagyon nehéz. Pedig kiválasztott tanárok vannak, akik erre vállalkoztak.” A magyarországi pedagógusállomány szakmai fejlôdését egy tekintetben mondták egyöntet en kiemelkedônek a jelenlévôk. „A tantervfejlesztés területén nagyon jól haladt a magyar tanári gárda. Ma Magyarországon több száz fôs tanári csapat van, akik képesek jó minôség tanterveket, kurzusprogramokat elôállítani. Itt nagy elôrelépését látok.” Ennek a gyors kompetenciafejlôdésnek az az oka, hogy az elmúlt másfél évtizedben hihetetlen mértékben kényszerültek pedagógusközösségek tartalmi fejlesztô munkára. A rendszerváltáskor a szakmailag elavult és az ideológiailag nemkívánatos tartalmak szanálása zajlott le, és e kevéssé szabályozott idôszakban az iskolák közötti verseny a tartalmi kínálat sokszín ségét hozta létre. A következô idôszakok a nemzeti alaptantervek és kerettantervek fejlesztésének idôszakai, amikor a politikai kurzusváltások miatt a szakmai szempontoknál s r bben nyúltak hozzá a tartalmakhoz. A szakképzés területén pedig a világbanki és az OKJ-s központi programok, majd az egymást követô modularizációs fejlesztések indították be a tartalomfejlesztési nagyüzemet, de a most zajló Szakiskolai Fejlesztési Programban is ez az egyik fô tevékenység. Óriási erôforrásokkal tehát széles pedagógusréteg tartalomfejlesztô szakértelme teremtôdött meg. A dolog szépséghibája, hogy oktatáskutatók ezt a jelenséget mint a nehezebben megváltoztatható, de legalább egyenrangúan fontos tényezôk – egyebek mellett a pedagógusok személyisége, módszertani kultúrája, de akár egy konszenzust élvezô struktúra kialakítása – fejlesztése elmaradásának pótcselekvéseként aposztrofálják, és a másfél évtizedes beruházás mértékéhez mérten már nem látják túl pozitívan az eredményt. A Leonardo projektek, és általában a nemzetközi együttm ködések valamennyi hiányterületen hozzájárulhatnak a javuláshoz. Elvileg még az egész szakképzési rendszer korszer , a globális trendeknek megfelelô megváltoztatásához is, hiszen a Leonardo résztvevôi között nem kevés országos befolyású szakértô van, tematikájában pedig gyakran szerepel az együttm ködô országok makroszint viszonyainak a megismerése is. A legfontosabb hozzájárulás azonban a jelenlévô szakemberek szerint csakúgy, mint korábbi, a Leonardo résztvevôi között végzett felmérések tanúsága szerint a szemléletváltás elôsegítésében van, hiszen „tanári szemléletváltásra van szükség.” Ebben az amúgy konkrétan roppant nehezen definiálható, de nehezen is változtatható dimenzióban beszélnek legtöbben rövid idô alatt elérhetô érdemi, nemegyszer átütô erej változásról. „És fôként a szemlélete, amit kint élesben megtapasztal, és azt látja, hogy ahol teljesítenie kell az önálló felelôs munkavégzéstôl kezdve az együttm ködésig egy sor általános kulcskvalifikáció, egy sor általános munkaerô-piaci készsége fejlôdik … azt, hogy tantárgy helyett modulrendszerben gondolkodunk. És akkor

a PLA3-ról nem is szóltam, mert nem ismeri el senki, amit nem ô tanított. Pedig az lenne a cél, hogy a tényleges tudást, a megcsinálni tudást mérjük”. „Ma Magyarországon döntôen tantárgy szemlélet oktatás van. A csoportmunkára épülô projektmódszer nem honosodott meg. Németországban láttam, hogy nagyon az életet modellezik a gyakorlati képzésben. Van egy vevôi megrendelés, amit együtt kitalál a tanár és a diák. Üzleti terv, munkadarab elkészítés, majd elmondani, hogy miért ezt a költségtervet, miért ezt az anyagot, tehát a kommunikációs képesség is fontos. Mennyi idô kellett, amíg ezt az új pedagógiai kultúrát meg tudták honosítani? 4–5 év volt a válasz. Nagy volt az ellenállás a pedagógusok részérôl. Egy változásmenedzsment révén sok segítséget kellett adni hozzá”, fogalmaz meg egy szemléletváltást is feltételezô komplex programot egy hozzászóló. De a szemléletváltással kapcsolatban említették többen, többször a kétévenként megrendezésre kerülô WorldSkills versenyt is, amelynek magához a Leonardóhoz csak annyi köze van, hogy ez is egy rengeteg országot megmozgató, rendszeresen visszatérô globális megaesemény, amely a nemzetközi szakmai térben való tanulási tevékenységnek népszer és hatékony, a munkakultúra funkcionális harmonizálását elôsegítô eszköze4. A szemléletformálásnál sokkal megfoghatóbb a szintén hiánykategóriaként emlegetett módszertani kultúra fejlôdéséhez való hozzájárulás, egyúttal azonban ezt kevésbé sikeresnek ítélték a jelenlévôk. Sôt, mint fentebb már idéztük, olykor kifejezett kudarchoz vezetett a valószín leg szemléletváltást igénylô, de ezt megelôzô próbálkozás bizonyos konkrét módszerek elterjesztéséhez. A projektmódszer súlyának szakemberek által igényelt növelése továbbra is a figyelem homlokterében áll. Az ebben való lassú elmozdulás is részben szemléleti kérdés, hiszen az egész iskolai és/vagy oktatási folyamat újraértelmezését, és – terjedésének ez talán a legfôbb gátja – érdekeket is sértô újraszervezését igényli. A módszerek között többször is megemlítôdtek az értékelési módszerek. Tehát nem csupán a sz ken értelmezett oktatási módszerek elsajátítása, hanem az egész pedagógiai módszertani kultúra korábban periférikusnak tekintett, mára a szakmai érdeklôdés és fejlesztés fókuszába kerülô összetevôk is, mint az értékelésé vagy a szintén többször említett minôségbiztosításé, amelyben egy uniós harmonizációs-szabványosítási ajánlás kidolgozása van folyamatban, egy közös minôségbiztosítási keretrendszert kínálva az Unió valamennyi tagországa és intézménye számára. Az értékelés és minôségbiztosítás több Leonardo program témája, és igen sokban egy fontos fejlesztési-tanulmányozási mellékszál. A beszélgetés résztvevôi közül többeknek a korlátozott személyes Leonardós tapasztalata nem engedte meg annak érdemi megítélését, hogy a tanulmányutakon való részvétel, a kísérôtanári vagy éppen a kísérleti projektekben fejlesztôi szerepben való részvétel a leghatékonyabb, az eltérô fajlagos költségek mellett egyebek mellett legköltséghatékonyabb módja a hazai tanári kompetenciaállomány gyarapításának. Egy nem szokványos tanulási környezet viszont hangsúlyt kapott már a nap során és a pódiumbeszélgetés során is. Arról az esetrôl van szó, amikor az oktatók és mérnöktanárok maguk is, „szakmunkásként” dolgoznak az adott területen, itt éppen a szárazépítés területén. A tevékenység szintjén is kipróbálják és megtapasztalják mindazt, aminek elméleti-módszertani hátterét elsajátítják, és amelyet diákjaikkal is el kívánnak sajátíttatni a késôbbiekben. A szakoktatói-mérnöktanári beosztásban ritkán fordul elô az akár részállásban vagy ideiglenesen gyakorolt szakmai praxis, pedig ennek, a gazdaságban a szakmai fogásokat élôben gyakorló munkának jótékony hatása az oktatói tevékenységre nyilvánvaló. Figyelmet érdemel továbbá az a hozzászólás, amely a jövôben nyilván terjedô, de fogalmilag, módszertanilag még kezdeti stádiumban lévô „virtuális mobilitás” témáját emelte a pódiumra. „Ezt talán ki lehetne egészíteni egy olyan hálózatos, elektronikus együttm ködéssel megvalósított kommunikációval vagy képzéssel, ami ugyanígy több ország azonos érdeklôdés , azonos módszert, szakterületet tanító tanárai között folyhatna. Ez nyilván a nyelvi és az IT használati kultúrát is továbbfejlesztené. És mindezek mellett közös képzést elektronikusan, tehát nem helyhez kötötten”. Ugyancsak egy más nézôpontból vélte kívánatosnak tágítani a leonardós továbbképzési gyakorlatot egy megszólaló, aki a gazdaság szereplôinél dolgozó, az iskolai munkaerônél (is) nehezebben mobilizálható, 2–3 ezres létszámú gyakorlati oktatók részvételének fontosságát

Prior Learning Assessment = Elôzetes tudás felmérése

A WorldSkills világversenyek ugyan félévszázados múltra tekintenek vissza, Magyarországon csak az utóbbi években kerültek be a szakmai nyilvánosságba. Minden érdeklôdônek ajánlom a www.worldskills.com honlap felkeresését további informálódás céljából. 4

hangsúlyozta. Itt különösen a gazdaság szereplôinek, elsôsorban ernyôszervezeteinek lehet szerepe abban, hogy e réteget megszólítsa és bevonja a programba, ahogy azt pl. az Építôipari Vállalkozók Országos Szakszövetsége évek óta sikeresen teszi. A Leonardo program hazai – tanárképzésben vagy akármely más területen megmutatkozó – hasznának növekedésében legtöbben a létrejött tudás további szétáramlásában látják a legnagyobb tartalékot. „A kísérleti projekteknek a hozadéka az az a tapasztalati és tudástôke, amit a külföldi partnerekkel együtt létrehozunk. Tehát az ô segítségükkel lehet megismerni olyan módszereket és alkalmazásokat, amelyeket utána itthon be lehet akár a tanárképzésbe, akár a tényleges alkalmazásba vonni. Ezzel a tudásbázissal itthon tovább lehetne haladni, én azonban úgy látom, hogy nagyon gazdagok vagyunk abban a tekintetben, hogy a már létrehozott értékek igazán nem hasznosulnak. Akár a Leonardóban, akár egy intézmény vagy több intézmény által létrehozott tananyagok, vagy tudás, bármi. Bármennyire is van disszeminációs tevékenységünk, mégis azt érzem, hogy nem hasznosulnak olyan módon és mértékben, ahogy erre szükség lenne.” A sokat kárhoztatott, bár immár tartósan a figyelem elôterébe helyezett hatékonyabb és célirányosabb disszemináció volna tehát az, amely a Leonardo programban nem részt vevôk számára is elérhetôvé tenné annak a tudásnak legalább egy részét, amely a program során jött létre, gyarapodott. Valószín leg a disszemináció területén is – nemcsak nálunk, hiszen nemzetközi jelenségrôl van szó – módszertani és szemléleti megújulásra van szükségünk ahhoz, hogy e jelentôs szakképzési, tanárképzési beruházást hatékonyabbá tegyük. A beszélgetés utolsó körében az asztalnál ülôk valamennyien nagyon konkrétan és pozitívan nyilatkoztak saját, kulcsfontosságú intézményeik nevében e disszeminációs tevékenységben és általában a Leonardo tanár(tovább)képzési célú felhasználásában való közrem ködésükrôl, feladataikról. A Leonardo projektek tapasztalataira épülô akkreditált továbbképzô tanfolyamok és az eredmények, de minimálisan a demo változatok szélesebb körben való hozzáférésének biztosítása mellett többen is jelezték olyan strukturált adatbázisok létrejöttének szükségességét és ebben való esetleges részvételüket, amelyek a termékek és a más szakértôk számára is érthetô formába öntött tapasztalatok tárháza, egy közös szakképzési tudásbázis alapja lehet.

PROJEKTEK

Projektgazda: SZÁMALK Szakközépiskola (www.szamalk.hu) Partnerek: Gábor Dénes Fôiskola (www.gdf.hu) Veszprémi Egyetem Georgikon Mezôgazdaságtudományi Kar (www.georgikon.hu) Bethlen Gábor Közlekedési és Közgazdasági Szakközépiskola (www.bethleng-kozl.sulinet.hu) Yale Collage of Wrexham (www.yale-wrexham.ac.uk) Départment Informatique Institut Universitaire de Technologie (www.iut-lannion.fr) Economische Hogeschool Sint-Aloysius (www.ehsal.be ) A projekt címe: Egy konkrét FSZ szak tartalmi és módszertani fejlesztése (www.aifsz.hu) Kontakt személy: Fazekas Katalin Kontakt adatok: 1115 Budapest, Etele út 68., Tel: +36 1 203 0304, E-mail: fazekas@szamalk.hu

A kísérleti projekt során hazai és nemzetközi együttm ködésben egy konkrét képzés (informatikai statisztikus és gazdasági tervezô) megújításán keresztül a felsôfokú szakképzés (FSZ) tartalmi és módszertani korszer sítését célozta meg a projektgazda. Magyarországon – hasonlóan a közép-európai munkaerô-piaci tendenciákhoz – megnövekedett a gyakorlat-orientált, kiemelkedô kommunikációs ismeretekkel és készséggel rendelkezô szakemberek iránti igény. Elvárt, hogy a szakmai képzés szintje felsôfokú, érettségire épülô, az ISCED rendszerbe beépülô legyen, továbbá, hogy a permanens tanulási ciklusban megkezdett tanulmányok folytathatók legyenek a felsôoktatásban, illetve azonnal hasznosíthatóak valamely munkakörben. A fentiek ismeretében kerültek kifejlesztésre a hazai FSZ szakok, melyek tartalmát a tényleges piaci igények felmérése alapján alakították ki az alapító fôiskolák, egyetemek. A szakok folyamatos fejlesztését többek között az információs és egyéb technológiák igen gyors fejlôdése követeli meg. Az elsô végzôs hallgatók elhelyezkedése, a munkaerôpiac visszajelzései, továbbá az európai munkaerôpiac figyelembevételével elengedhetetlen a szakok továbbfejlesztése, melyet a külföldi partnerek tapasztalatainak figyelembevételével tervezett meg a projektgazda. A projektben többlépcsôs munka (tematika kidolgozása, ennek megvitatása, véleményeztetése, vendégtanárok, tanári kísérleti kurzus, a kurzus értékelése és a végeredmények közzététele szakfolyóiratokban és a honlapon) eredményeképpen létrejött a véglegesített tematika és egy kiadvány (Tanártovábbképzési program a felsôfokú szakképzésben oktatók számára), amely a következô részekbôl áll: A program szükségességének indoklása Jellemzôi, célkit zései és célcsoportja Tartalom és tematika A projektgazda az anyagot 2003-ban elôkészítette akkreditálásra, azonban anyagi és egyéb megfontolások alapján nem nyújtotta be (korábbi hasonló programokat érdektelenség miatt nem lehetett indítani). A továbbképzési program azt a hiányt igyekezett pótolni, amely pont a felsôfokú szakképzés alaptulajdonságából ered: mivel a középfokú és az egyetemi/fôiskolai képzések között helyezkedik el, pedagógiai rutinból egyik kizárólagos megközelítés sem helyes. Saját metodikát és hozzáállást – illetve ismeretek meglétét – igényel mind a tartalmi, az értékelési, a módszertani, mind a jogi szabályozási területen. A projektgazda által összeállított tematika ezeket a területeket tárgyalja részletesen szakirodalom és minták csatolásával. Az akkreditálásra összeállított anyag elektronikusan jelen pillanatban is hozzáférhetô, illetve letölthetô a projekt honlapjáról (www.aifsz.hu), illetve a nyomtatott anyagot a projektgazda átadta mindazon érdeklôdônek, akik disszeminációs rendezvényeiken, az FSZ képzéssel kapcsolatos konferenciáikon megjelentek. A projektgazda készen áll arra, hogy amennyiben az összeállított anyag alapján akkreditált tanártovábbképzési kurzust óhajt szervezni bármelyik erre felkészült oktatási intézmény, munkájához biztosítja mindazon tárgyi feltételeket, illetve személyes tudást, amelyet a projekt során felhalmozott.

Bár a projekt már két éve lezárult, a projektgazda néhány tanulságot fontosnak tart a jelen pillanatban is: A jó szakmai kapcsolatoknak és az alapos szervezôi munkának köszönhetôen a projektgazdának sikerült a továbbképzési kísérleti kurzusait és szakmai megbeszéléseit megfelelô létszámú érdeklôdônek megszerveznie. Tapasztalatai szerint az intézmény korábbi tapasztalatainak igen nagy súlya van a hatékony munkában – különösen a disszeminációs és a kísérleti kurzusok szervezésénél – mind szakmai, mind projektszervezési téren. A tanártovábbképzésben még nehezebbnek t nik – a legnagyobb jóakarat mellett is – olyan anyagot összeállítani, amely valóban felkelti a pedagógusok figyelmét annyira, hogy drága idejüket általuk nem igazán fontosnak vélt részterület tanulmányozására, illetve olyan készségek fejlesztésére fordítsák, amely jelenleg vagy nem igazán felkapott (pl. Internet, drámapszichológia stb.) vagy nem t nik anyagilag jövedelmezônek.

Projektgazda: Budapesti M szaki Fôiskola Bánki Donát Gépészmérnöki Fôiskolai Kar (www.banki.hu) Partnerek: Tampere Polytechnic (www.tpu.fi) Technological Educational Institute of Crete (www.teicrete.gr) Dunaújvárosi Fôiskola (www.poliod.hu) Struktúra Minôségfejlesztési Kft. (www.strukturakft.hu) Fontys University of Applied Sciences (www.fontys.nl) Universidade Nova de Lisboa Faculdade de Ciencias y Tecnologia (www.fct.unl.pt) University of Huddersfield (www.hud.ac.uk) A projekt címe: Virtual Electronic Learning in Vocational Initial Teacher Training Kontakt személy: Dr. Pentelényi Pál Kontakt adatok: 1081 Budapest, Népszínház u. 8., Tel: +36 1 219 6389 E-mail: pentelenyi.pal@bgk.bmf.hu

A szakmai tanárképzés lépést kíván tartani az információs és kommunikációs technológia fejlôdésével, amely a képzés tartalmára és módszereire is hat. A virtuális tanulási környezetek alkalmazása megjelenik a szakmai tanárképzés tartalmában és más képzési tartalmak közvetítésének módszereként is. A projekt a virtuális tanulási környezetek felhasználásának és menedzselésének a fejlesztését célozza a szakmai tanárképzés területén. Ehhez olyan intézmények már jól bevált partnerségére támaszkodik, amelyek mind a technikai, mind pedig a pedagógiai szakismereteket biztosítani tudják. A projekt lényege olyan konkrét termékek kidolgozása, amelyek a szakmai tanárképzés minôségét az új információs és kommunikációs technológiák teljes kör igénybevételével segítik elô. A termékek/eredmények tartalma a következô lesz: elektronikus tanulási stratégia a szakmai tanárképzô intézmények számára; a képzôk/tanárok fejlesztésére irányuló programok (amelyek a személyzet készségeinek auditját támogatják); iránymutatás intézmények számára a virtuális tanulási környezet választásához a szakmai tanárképzés területén; „európai együttm ködési modell” a szakmai tanárképzés tantervéhez, valamint különféle anyagok és munkatervek a fenti tanterv egyes részeinek elektronikusan támogatott elkészítéséhez. A szakmai tanárképzéssel foglalkozó intézetekben/tanszékeken lezajlottak a tanár-továbbképzési kurzusok. Folyamatban van a képzési anyag kiadásának elôkészítése jegyzet és CD változatban. A projektgazda intézményben teljesen új volt a virtuális tanulási környezet alkalmazása. Oktatói megismerkedtek a Blackboard és a Moodle használatával. Mérnöktanár szakos hallgatói jelenleg választható tantárgy keretében virtuális tanulási környezetben a Computer mediated skills c. tananyagot tanulják úgy, hogy közben eszmecserét folytatnak a kurzus külföldi (angol, finn, portugál) hallgatóival. A projektgazda örömmel tapasztalta, hogy oktatói készek és képesek az új technológiák, tanulási környezetek megismerésére.

Projektgazda: KERMI Minôségellenôrzô és Szolgáltató Kft. (www.kermi.hu) Partnerek: Alternatív Közgazdasági Gimnázium (www.akg.hu) Cseh Mezôgazdasági Egyetem (www.pef.czu.cz) Business and Strategies in Europe (www.bseurope.com) Mezôgazdasági Tudományok és Állatorvosi Gyógyszerészeti Egyetem, Kolozsvár Budapesti M szaki Fôiskola Rejtô Könny ipari Kar (www.kmf.hu) Inveslan S.L. (www.inveslan.com) Academy of Humanities and Economics (www.ahe.edu.pl) ARIES Formazione A projekt címe: Tanárok és felsôoktatásban oktatók szakmai továbbképzése a fogyasztói ismeretek iskolarendszerben történô oktatásához (www.veconproject.com) Kontakt személy: Papolczi Márta Kontakt adatok: 1088 Budapest, József körút 6, Tel.: + 36 30 992 5911, E-mail: papolczi@kermi.hu

Az európai csatlakozással egyidej leg a csatlakozó országokkal kibôvült piacon a különbözô jogi és gazdasági gyökerekkel rendelkezô fogyasztók ismeretei és fogyasztási szokásai eltérôek. A tudatos fogyasztói magatartásra nevelést iskolarendszeren belül célszer minél korábban megkezdeni. Ehhez speciálisan kiképzett, módszertanilag is jól felkészített pedagógusokra van szükség. A projektgazda a pedagógusok számára két szinten (középiskolai és felsôoktatási) vállalta módszertan és a megfelelô forrásanyag kidolgozását, kipróbálását és a partnerországokban nemzeti nyelven történô adaptálását. A partnerek modulrendszerben kidolgoztak egy forrásanyagot, amely a legalapvetôbb általános ismereteket, ezekhez kapcsolódó fogalommeghatározásokat és a kapcsolódó Internet linkek jegyzékét tartalmazza. A forrásanyaghoz kétszint módszertan került kidolgozásra: a középiskolában oktató pedagógusok részére esettanulmányból kiindulva vezetik le a szükséges ismeretek elsjátítását, felsôoktatásban dolgozó pedagógusok részére pedig a jogszabályokból kiindulva vezetik le a szükséges ismereteket. A középiskolás módszertan nyomtatott formában CD támogatással készül a partnerországok nyelvén és angolul. A felsôfokú módszertan CD ROM formájában, multimédia eszközök alkalmazásával készül. A projekt erôssége, hogy a diákok körében kedvelt interaktiv módszertani eszközökkel él, rendszerezi a fogyasztói ismereteket, és egységes megközelítést alkalmaz. Jelenleg a módszertan tesztelése folyik. A próbaoktatások eredményei, kérdôíveken dokumentált észrevételek kiértékelése után 2006 elsô felére lesz elérhetô a végleges módszertan, amelyet részt vevô szervezetek akkreditált képzésként terveznek hasznosítani. A projekt kidolgozása során a projektpartnerek bevezették a Quaterly Management Report gyakorlatát (Negyedéves projektjelentés), amelyet a projekt és más projektek minôségbiztosításánál sikeresen alkalmaznak.

Projektgazda: Arbeidsmarkedsbedriftendes Landsforening (www.amb.no) Partnerek: Regionális Szociális Forrásközpont Kht (www.rszfk.hu) Alaji Aprelor (www.alaji-aprelor.fr) Centro Servizi „Cultura Sviluppo” srl (www.cscs.itwww.eduropa.net) Attforingsbedriftene (www.attforingsbedriftene.no) Fundación Metal de Asturias (www.fundacionmetal.org) A projekt címe: Képzôk képzése a foglalkoztatási rehabilitáció területén (www.ttvr.com) Kontakt személy: Szabó Beáta Kontakt adatok: 9700 Szombathely, Ady tér 5. Tel: +36 94 508 770, E-mail: bea.szabo@rszfk.hu

A projekt célja olyan diplomás szakemberek speciális képzésének biztosítása, akik munkájuk során megváltozott munkaképesség , tartós munkanélküli és fogyatékos emberek munkerô-piaci elhelyezkedését segítik. A projektben kidolgozott innovatív képzés segítségével a képzôk újszer szakmai tanácsadási és képzési módszereket sajátítottak el. A projektben innovatív elemként jelent meg az internetes fórumon való kommunikáció, amely biztosította az önállóan feldolgozott irodalmakkal kapcsolatos eszmecserét és a felmerülô kérdések megválaszolását oktatók és hallgatók között. A projektben olyan rugalmas képzési módszert dolgoztak ki a partnerek, amely részben internetes felületen, részben elôadások és csoportmunka formájában számos modult átfog, és amely az általános EU-s és a hazai szükségletekhez is igazodik. A hallgatók a 4 modulra felbontott képzésben, minden modul keretében 4 elôadáson vettek részt, frontális képzés keretében. A frontális képzésen kívül folyamatosan használták a közös weboldalt, amely a gyors információcserére, véleménynyilvánításra és a gördülékeny nemzetközi kapcsolattartásra adott lehetôséget. A negyedik modulban minden ország egy nemzetközi partner modelljét vette át és dolgozta át a nemzeti feltételekhez igazítva. Magyarország a norvégok egyes modulját adaptálta és dolgozta át kisebb nagyobb változtatásokkal. A hallgatók a képzés végén hazai és nemzetközi tanúsítványt vehettek át. A kidolgozott képzés célspecifikus, maximálisan figyelembe vette a képzôk ügyfélkörének speciális szükségleteit, lehetôségeit, igényeit. A partnerek teljes mértékben a képzésben részt vevô szakemberek napi munkájához szükséges ismeretanyag és gyakorlati tudnivalók alapján dolgozták ki a képzést, annak érdekében, hogy munkájuk során alkalmazható módszerekre, elméleti ismeretanyagra tehessenek szert. A képzésben részt vevôk gyarapították önismeretüket, bôvítették szakmai ismereteiket a személyre szabott segítségnyújtás területén. Az elsajátított elméleti tudásukat, ismereteiket integrálták a gyakorlati munkájuk során. A résztvevôk számára – akik különbözô, nem szociális végzettséggel rendelkeznek – a képzés biztosította, hogy a munkájukból adódó tudás megerôsítésre vagy korrekcióra kerüljön az elméleti oktatás során. Nemzetközi szinten a hasonló területen dolgozók legjobb gyakorlatának és tapasztalataiknak cseréje szintén nagyban hozzájárult a képzôk ismereteinek gyarapodásához. A projektgazda integrált foglalkoztatást segítô szolgálatának munkasszisztensei ügyfelekkel dolgozva napi munkájuk során használják a képzés során elsajátított speciális ismereteket és készségeket. A projekt során kialakított oktatási módszert a projektgazda Work in Mind cím Leonardo projektjében (www.workinmind.org), illetve Az értelmi fogyatékos emberek segítésével foglalkozó szakemberek speciális képzése cím , a Strukturális Alapok támogatásával megvalósuló projektjében (2006–2007) használja. A képzés tematikájával továbbra is dolgozni fognak mind Magyarországon, mind az együttm ködô partnerországokban. A program közös eredménye egy összesített képzési tapasztalatokat, tematikákat összefoglaló kézikönyv.

Projektgazda: Magyar Gyula Kertészeti Szakközépiskola és Szakiskola (www.magyula.sulinet.hu) Partnerek: Ingvar Strandhs Blomsterskola, Sweden (www.isbs.se) Taller Escuela Violeta del Teide, Spain Staatliche Fachschule für Blumenkunst Weihenstephan, Germany (www.fh-weihenstephan.de) A projekt címe: Hagyományos vitágkötészetek összehasonlítása a Flornet Mobilitás keretében Kontakt személy: Kókai Katalin Kontakt adatok: 1106 Budapest, Maglódi u. 8., Tel: +36 1 261 8695, +36 1 262 0877, E-mail: office@magyula.sulinet.hu

A projektben a projektgazda intézmény virágkötészeti gyakorlati és elméleti oktatói megismerték az Európa különbözô régióiban használatos tradicionális virágkötészeti kultúrát, a növényfelhasználási formákat, tanulmányozták az ezzel kapcsolatos oktatási módszereket és rendszereket, különbözô intézményes formákban, más és más oktatási szinteken. Információkat gy jtöttek a partnereknél a képzés idôtartamáról, a követelményszintekrôl, az értékelési formákról, a záróvizsgák lebonyolításáról és a tantárgyfelosztásról, valamint bôvítették a Flornet szakmai szótárt (www.magyula.sulinet.hu). A szaktanárok, akik egyben oktatásszervezôk is, szakmai szempontból tanulmányozták a választott ország virágkötészeti oktatásának struktúráját különbözô iskolaformákban. Ez azért igen jelentôs mivel ezzel összehasonlítási alapokra tehettek szert, például a finanszírozás különbözô formáiról és módszereirôl. A kedvezményezettek átfogó képet kaptak az e témákban használatos speciális oktatási formákról, mint például a nálunk szinte ismeretlen csoportos oktatási módszerekrôl, az azon alapuló tananyag feldolgozásról és ennek készségfejlesztô hatásáról. Ezeket itthon beépíthették a munkájukba, így könnyebben, és sokkal hatékonyabban adják át az ismereteket a diákoknak és a felnôtt hallgatóknak. Megismerhették a számunkra teljesen ismeretlen tantárgyakat, mint például színtan, alaktan, elrendezéstan s ezeknek az emberre gyakorolt pszichológiai hatását. A programnak a végsô eredménye egy, a virágkötészet témakörben új közös és egységes oktatási modulrendszer létrehozása, amelynek tükrében a tanulók alapkészségei fejlôdnek. A legtávolabbi célunk a virágkötészetet felsôfokú oktatási szintre való emelése az oslói egyetem segítségével a Flornet hálózaton keresztül. A kedvezményezettek az üzleti gyakorlaton bepillantást nyertek az adott ország virágkötészeti üzleti életébe, s az itt meg szerzett ismeretekkel gazdagíthatják majd a hazai virágüzletek vezetôinek ismereteit a bemutatókon és a kiállításokon. A mobilitási pályázatok szakmai eredménye az iskolára nézve az, hogy azt a hatalmas szakmai ismeretanyagot, amelyet a kollégák a tanulmányutakon szereztek, bevonták a kötészeti oktatásba. Ennek eredményeképpen elmondhatjuk, hogy az utóbbi években tanulóink a virágkötészeti versenyeken itthon és külföldön kiváló eredményeket értek el. A mobilitási programok folytonosságának és fejlôdésének következô állomása a partnerekkel közösen megszerzett ismeretek rendszerezése és egy virágkötészeti oktatási modulba való összeállítása. Ezt a svéd Leonardo Iroda által elfogadott Flornet Nemzetközi Hálózati projektben valósítja meg a projektgazda és partnerei (www.flornet.info).

Projektgazda: GREEN Pannónia Környezeti Nevelésért Alapítvány Partnerek: Nieuwe Media School (www.nieuwemediaschool.be) A projekt címe: Bioindikáció és Internet 2000 (http://bi2000.uw.hu/) Kontakt személy: Borián György Kontakt adatok: 7754 Barcs, Tavasz u. 3. Tel: +36 30 474 3591, E-mail: gy.borian@freemail.hu

A projektgazda a belgiumi Nieuwe Media School szervezésében és a Genti Egyetem, az Erasmus Fôiskola Brüsszel, valamint a Kempen Megyei Fejlesztési Ügynökség közrem ködésével 20 magyar környezetvédelmi szakoktató számára valósított meg tanulmányutat. A résztvevôk a környezetvédelmi szakképzés minden ágát képviselték: 16 szakoktató, 1 fô a kamarától, 2 fô a Környezetvédelmi Minisztérium képviseletében és 1 fô nemzeti parktól. A projekt legfontosabb eredménye, hogy a kedvezményzettek új szakmai ismereteket sajátítottak el (BISEL – biológiai vízminôsítés), valamint informatikai ismereteik szélesedtek és mélyültek (az ICT használata a szakképzésben). Az oktatók ismeretei a terepmunka, a projektmunka, a komplex ökológiai szemlélet és a szakmai nyelvtudás területein mélyültek. A résztvevôk a projekt kapcsán ismerték fel az informatika alkalmazásának fontosságát a környezetvédelmi szakképzésben. A kedvezményezettekre támaszkodva alakult meg a BISEL országos környezetvédelmi hálózat (www.bisel.hu). A hálózat tagjai az Internet aktív használatával (kommunikáció, versenyek, e-learninges anyagok) tartják a kapcsolatot. Évente kétszer rendeznek országos találkozót és akkreditált tanártovábbképzéseket. A projektgazda multimédiás anyagokat fejlesztett a hálózat számára. A térinformatikai ismeretek terjesztése is folyamatban van. Elsôsorban a környezetvédelmi és vízügyi szakképzésben alkalmazzák ezeket a technikákat, de a projektgazda egyre nagyobb igényt érzékel minden típusú oktatási intézmény részérôl. A projektgazda erôsségének tartja, hogy az ország egész területén kiváló partnerei vannak, valamint, hogy az alapítvány szakmai kapcsolati révén jól látja a környzetvédelmi és vízügyi szakma fejlôdési irányát.

Projektgazda: Építési Vállalkozók Országos Szakszövetsége (www.evosz.hu) Partnerek: Bildungszentrum Traunstein, Handwerkskammer für München und Oberbayern (www.btz-traunstein.de) Le Compagnon du Devoir (www.compagnons-du-devoir.com) A projekt címe: Építôipari szakoktatók szakmai továbbképzése Kontakt személy: Pete Zoltán Kontakt adatok:

1013 Budapest, Döbrentei tér 1. Tel: +36 1 201 0333*20, E-mail: evosz.pz@mail.datanet.hu

Az ÉVOSZ az elmúlt tíz évben építôipari szakiskolák elméleti és gyakorlati oktatói számára szervezett kéthetes szakmai továbbképzéseket Németországban és Franciaországban kôm ves, szárazépítô, ács, asztalos és útépítô szakmákban. A projektek részeként az oktatók elôbb egyhetes m helygyakorlaton ismerkedtek egy-egy új építôipari technológiával vagy egy, az Országos Képzési Jegyzékben még nem szereplô új szakmával. Ezt követôen a gyakorlat kiegészítéseként üzemlátogatásokon, valamint építési munkahelyeken tekintették meg az adott termékek, építési anyagok gyártását, valamint azok szakszer munkahelyi felhasználását. A projektekben évente általában huszonhat, az ország különbözô szakiskolájában dolgozó szakember vesz részt. A partnerintézmények elsôsorban az adott szakterülettel foglalkozó német gyakorlati oktatási központok voltak, de az elmúlt évben a franciaországi Les Compagnons Du Devoir szakmai alap- és felnôtt továbbképzéssel foglalkozó intézményhez is ellátogattak, amely szervezettel együttm ködésben a projektgazda már tíz éve szervez külföldi szakmai gyakorlatokat fiatal szakmunkások számára. A szárazépítô továbbképzés célja a Magyarországon iskolarendszerben még nem oktatott, viszonylag új kelet , de dinamikusan fejlôdô szakma németországi oktatási tapasztalatainak és gyakorlatának megismerése volt. Ennek ismeretében a projektgazda kezdeményezte a szakma Országos Képzési Jegyzékbe való felvételét és iskolarendszer oktatásának bevezetését. A projekt eredményeként a projektgazda elkészítette a szárazépítô szakma vizsgakövetelményét, a szaktárgyak képzési programját, valamint felkészülési lehetôséget biztosítottak a szakmát a jövôben oktatni kívánó elméleti és gyakorlati oktatók számára a szárazépítés elméletének és gyakorlatának elsajátítására. A kôm ves, ács és asztalos továbbképzések során a kedvezményezettek a szakma itthon még általánosan nem ismert technológiai újdonságait ismerhették meg. Az ács oktatók a tetôszerkezetek gyártás-elôkészítésének hazaitól eltérô gyakorlatát, valamint az ahhoz használt új eszközöket, gépeket, valamint számítógépes programot ismerhették meg. Az asztalosok a felületképzési eljárásokat, míg az útépítôk a természetes és m kô térburkolatok építését gyakorolhatták. A kedvezményezettek a továbbképzések során egyrészt a német duális szakképzési modell tapasztalataival, és ezen belül elsôsorban az ún. „üzemen kívüli” gyakorlati képzési központokban folyó gyakorlati képzés módszertanával ismerkedhettek meg. Gyakorlati munkájuk során a gyakorlati feladatok kiírását, azok eszközés anyagigényeinek biztosítását, valamint a feladatmegoldás irányításának, ellenôrzésének és értékelésének módszertanát tanulmányozhatták. Egyúttal módjukban állt a gyakorlati vizsga lebonyolításának és értékelési szabályainak megismerésére. A projekt során megismert technológiai újdonságoknak a hazai oktatási gyakorlatba történô integrálását a partnerintézmények, a termékgyártók és forgalmazók, valamint az építéskivitelezô cégek által adott információs anyagok, katalógusok, CD-k és videók nagyban elôsegítik és megkönnyítik. A kedvezményeztettek szakmai gyakorlatuk során nemcsak az adott feladatok kiírását, és azok értékelési szempontjait, hanem az adott szakma, mint pl. az ács és a szárazépítô szakma, gyakorlati oktatását felölelô teljes feladatsorokat, feladatgy jteményeket, illetve jegyzeteket is megkapták. A szárazépítô szakma iskolarendszer keretében történô oktatása 2005 szeptemberétôl nyolc szakképzô iskolában kezdôdött meg, és további iskolák jelezték, hogy a képzés anyagi és tárgyi feltételeinek biztosítását követôen 2006 szeptemberétôl megkezdik a szakma oktatását. A projektek által megvalósított építôipari szakmai továbbképzések lehetôséget nyújtottak a kedvezményezettek számára, hogy szakterületük oktatását össze tudják hasonlítani egy másik ország szakképzési, és ezen belül elsôsorban gyakorlati oktatásának gyakorlatával. Ennek eredményeként oktatói munkájukat a látottak alapján új elemekkel tudják majd kiegészíteni, illetve felfrissíteni. Egyúttal mindez megerôsítést nyújtott számukra eddigi oktatói munkájuk egyes elemeinek helyességét illetôen is.

Projektgazda: Heves Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (www.hkik.hu) Partnerek: Handwerkskammer Münster (www.hwk-muenster.de) A projekt címe: Nyomdászok és építôipari szakoktatók az EU-ban Kontakt személy: Makóné Süli Gabriella Kontakt adatok: 3300 Eger, Faiskola u. 15, Tel: +36 36 429 612*111, E-mail: gabriella.mako@hkik.hu

A projektek célcsoportja olyan oktató szakemberekbôl állt az építôipar és nyomdaipar területérôl, akik szakembereket képeznek a kis- és középvállalkozásoknál mind iskolarendszer , mind felnôtt továbbképzés, mesterképzés keretében. Németországban, a Münsteri Kézm ves Kamaránál és az adott szakterületen különféle cégeknél töltöttek egy-egy hetet az építôipari, valamint a nyomdász oktatók. A résztvevôk által szerzett új ismeretek a szakmában használatos új technológiákról az oktatás folyamatába is beépültek, mivel az oktatók tapasztalatai által modernebb szakmai ismereteket kapnak a tanulók. Sokan az oktatásban is jól használható segédanyagokkal tértek haza. A Németországban megismert munkaszervezési és új m szaki ismereteket a résztvevôk hasznosítani tudják oktatói munkájukban. A szakmai út élménybeszámolója ösztönzôleg hatott a diákokra is. Az építôipari projektben nagy hangsúlyt kapott az energiatakarékosság, a környezetbarát eljárások alkalmazása, mely a felsorakoztatott példák alapján szemléletformáló hatású a szakiskolák diákjai számára. A nyomdaipar területérôl a CTP technológiát és a rotációs nyomdatechnikát, az építôipari projektben az épületek hôkamerás vizsgálatát, túlnyomásos szigetelésvizsgálatát, napkollektoros f tô és melegvíz elôállítórendszerek tervezését, szerelését és használatát, valamint a fotóelemes áramfejlesztést ismerték meg behatóan a résztvevôk. A kedvezményezettek a németországi tapasztalatokat intézményeik gyengeségeinek kiköszöbölésére használják a munkaszervezés, az új technológiák, a tervezés, környezetünk védelme, a hazai partnerségek, a nemzetközi kapcsolatok és a nyelvismeret területén.

Projektgazda: Bornemissza Gergely Szakközép-, Szakiskola és Kollégium (www.bgszi.sulinet.hu) Partnerek: Handwerkskammer Bildungszentrum Münster (www.hwk-muenster.de) A projekt címe: Szakmai és szaknyelvi továbbképzés szakoktatók számára az autójavítás területérôl Kontakt személy: Várhelyi István Kontakt adatok: 3300 Eger, Kertész u. 128. Tel: +36 36 356 383, E-mail: varhelyi@web.de

A mobilitási projekt az autószerelô, autoelektronikai m szerész és karosszérialakatos szakoktatók számára biztosított a münsteri iparkamara tanm helyeiben háromszor egyhetes elméleti és gyakorlati szakmai továbbképzést. Ezek során a résztvevôk megismerhették a legújabb gépjárm technikai szerkezeteket, ezek diagnosztikai mérését a legmodernebb m szerekkel, javítástechnológiájukat, illetve a projektgazdánál is megtalálható szervízeszközök még hatékonyabb kihasználásának lehetôségeit. A projekt során német oktatók tartottak elméleti és gyakorlati továbbképzést a magyar szakoktatók számára a tanm helyekben. E továbbképzések elsôsorban szakmai továbbképzések voltak, a pedagógia területét nem érintették. Ugyanakkor a pedagógiai munkához számítógépes oktatóprogramokat, oktató CD-ket kaptak a résztvevôk, amelyeket oktatásunkban használnak. A résztvevôk megismerték a német szakképzés felépítését, betekintést kaptak a szakmunkásvizsgák és mestervizsgák gyakorlati felépítésébe, ami segítséget nyújt gyakorlati vizsgarendszerük feladatainak „európaivá” tételéhez. A projektet kölcsönösségi alapon valósították meg, így a német oktatók is részt vettek szakmai továbbképzésen a projektgazda intézmény szervezésében. A résztvevôk a környezetvédelmi felülvizsgálat m szerezettségét és követelményeit is megismerték a németországi viszonyok között. Ezt követôen a projektgazda pályázaton megnyerte a Gutmann cég Mega Compaa típusú, környezetvédelmi vizsgálatra alkalmas m szerét, amit nemrégiben megkaptak és üzembe helyeztek. A projekt során tanult ismeretek felhasználásával a kezelés és mérés oktatása terén könny dolguk van. Emellett a projekt hatására a projektgazda gyakorlati oktatásában már megtalálható az EOBD mérések kivitelezése, a Blackhawk huzatópad kezelése és bemérôrendszerének oktatása, valamint az automata váltók felépítésének és m ködésének oktatása is. A résztvevôk azt tapasztalták, hogy Magyarországon az autós oktatás átfogóbb, mert a munkahelyeken az a követelmény, hogy minél több mindenhez értsen egy szerelô. Németországban ugyanakkor egy-egy szerelô bizonyos típusokra, illetve bizonyos részegységekre specializálódik, így azt a témát tökéletesen érti és a hibákat el tudja hárítani, illetve a méréseket, diagnosztikát precízen el tudja végezni. Gyengeségének érzi a projektgazda a m szer- és a berendezésállomány sz kösségét saját intézményében.

Projektgazda: Budapesti Gazdasági Fôiskola Külkereskedelmi Fôiskolai Kar (www.bgf.hu) Partnerek: Fachhochschule Furtwangen (www.fh-furtwangen.de) Steinbeis Transferzentrum Neue Produkte (www.steinbeis-neue-produkte.de) A projekt címe: Közgazdász hallgatók team-munkára történô felkészítése a német gazdasági nyelv oktatása keretében Kontakt személy: Fodorné Dr. Balthazár Enikô, tanszékvezetô fôiskolai tanár Kontakt adatok: 1165 Budapest, Diósy Lajos u. 22-24., Tel: +36 1 467 7947, E-mail: efodor@kkf.hu

A határok nélküli Európa cégvilágában egyre jellemzôbbé válik a nemzetközi team-munka. Következésképpen az idegennyelv-oktatást mint szolgáltatást a gazdasági felsôoktatásban tanulók nyelvtudásával szemben támasztott gyakorlati igények figyelembevételével kell kialakítani: a nyelvtanulónak a nyelvismeret olyan szintjére kell eljutnia, ami lehetôvé teszi, hogy ebbe a team-munkába eredményesen tudjon bekapcsolódni. Ebben a felfogásban a nyelvtudás munkaeszköz. A szaknyelvoktató feladata tehát, hogy megtanítsa a nyelvtanulót ennek a munkaeszköznek a használatára. Ez nem más, mint a szakmai tartalmak idegen nyelven történô oktatása, mely szakmaspecifikus nyelvi készségfejlesztéssel párosul. A szaknyelvoktatóknak tehát célszer együttm ködniük a szaktanárokkal, valamint lehetôség szerint vállalatokkal is, hogy a cégvilágról szerzett szakmai ismereteiket bôvítsék, és szakmai gyakorlati tapasztalatra is szert tegyenek. Az új tananyagok fejlesztésekor ilyen ismeretekre és tapasztalatokra kellene támaszkodni. Ennek az újfajta szemléletnek a megvalósítása – a szaknyelvoktatás és a szakmai oktatás ötvözése – állt a projekt középpontjában. A projekt keretében a projektgazda 9 német szaknyelvi oktatója – valamennyien nôk – vett részt tanulmányúton a németországi projektpartnereknél. A kedvezményezettek kiutazásuk elôtt a Fachhochschule Furtwangennel közös szervezésben szakmai-módszertani felkészítésen vettek részt, amelynek keretében megismerkedtek a projekt oktatásmódszertani hátterével, valamint elméleti és gyakorlati betekintést nyertek a fentebb említett szakterületek oktatásába. A résztvevôk szaknyelvi kompetenciái a prezentáció, a retorikai készségek, a vállalati kommunikáció terén fejlôdtek. Megismerték a vállalati belsô kommunikáció színtereit és jellemzô szövegeit, valamint az érvelési technikák szerepét a vállalati stratégia kialakításában és a döntéshozatali folyamatban. A szakmai kompetencia fejlesztése a szakmai órákon való részvétellel, a céglátogatásokkal, a szakmai oktatók és a szakemberekkel való konzultációval, továbbá legfôképpen a „Neue Produkte für die Verax” cím hallgatói céges projektben való részvétellel, illetve ennek a projektnek a tanulmányutat követô további figyelemmel kísérésével valósult meg. Az oktatók módszertani kompetenciái a szaknyelvi és a szakmai órákon való részvétel által fejlôdtek, különös tekintettel a szerepjáték, a szimulációs játék alkalmazási lehetôségeire a szakmai nyelvi készségfejlesztésben és a szakmai tartalmak közvetítésében. Ami az interkulturális/multikulturális szenzibilitást és kommunikációt illeti, a résztvevôk tapasztalatot szereztek az interkulturális/multikulturális közegben megvalósuló szakmai nyelvoktatásról és team-munkáról, illetve példát láttak arra, hogyan lehet e-learning útján az interkulturális kommunikációt oktatni. A szociális viselkedést illetôen a résztvevôk megfigyelték a hallgatói, az oktatói/munkatársi és a hallgató-oktatói kapcsolatokat. A projektgazda magasan kvalifikált oktatói belátták, hogy még mennyi mindent tanulhatnának ahhoz, hogy az oktatói munka gyakorlatorientáltabb legyen. Új lehetôségeket tártak fel az oktatási és a gazdasági szféra együttm ködésére, a szakember, a szaktanár és a szaknyelvoktató együttm ködésével megvalósuló tudástranszferre és ennek alkalmazására a tananyagfejlesztésben. A résztvevôk csoportja a projekt megvalósítása során észrevétlenül igazi csapattá lett. A tanszéken azóta ôk a leonardósok, közös tapasztalattal, élményekkel, emlékekkel. Azóta hatékonyabban tudnak együtt dolgozni, emberi kapcsolataik elmélyültek, jobban megértik egymást. A team-munkát nemcsak a tervezett tananyagfejlesztésben (amelyben a német partner is szerepet vállal) alkalmazzák, hanem a tanszéki munka egészében. A projekt kapcsán a projektgazda felismerte, hogy erôssége a magasan kvalifikált nyelvoktatói gárda, a nyitottság, és gyengeségei közé tartoznak a korlátozott továbbképzési lehetôségek, valamint a szakmával való közvetlen kapcsolat hiányosságai.

Projektgazda: Zichy Mihály Iparm vészeti, Ruhaipari Szakközépiskola és Kollégium Partnerek: Virginska Skolan Risbergska Skolan (www.risbergska.orebro.se) A projekt címe: Együttgondolkodás Európáról és régiókról, városokról Kontakt személy: Mojzer Tamás Kontakt adatok: 7400 Kaposvár, Szántó u. 11., Tel: +36 20 920 5041, E-mail: tombois@freemail.hu

A projekt a médiaoktatást, a vizuális nevelés szélesebb szakterületét foglalta magába a partneriskolák számos esetben eltérô struktúrájának megismerése, a speciális szakok és pedagógiai módszerek feltárása által. A projekt keretében a projektgazda intézmény öt okatója vett részt egyhetes tanulmányúton Svédországban, a Virginska és a Risbergska Skolan képzôintézményekben. Mindkét partnerintézmény kínál m vészeti képzést sok rokon vonást felmutatva a projektgazdával, ugyanakkor számos különbözô vonás is erôsíti ôket (pl. a svéd intézmények esetében fogyatékos tanulók oktatása). A projekt célja elsôsorban a projektmódszer alkalmazásának megismerése volt a svéd partnerintézmények képzési gyakorlatában. A svéd tapasztalatok alapján a tanulmányutak óta a projektmódszert hatékonyan és eredményesen alkalmazza a projektgazda. A gyakorlati munkafolyamatok leegyszer sítését és összehangoltabb, célirányos munkavégzést tud ebben a tevékenységi rendszerben megvalósítani. A projektgazda az idegen nyelv szakmai alkalmazásának szempontjaiból is nagyon hasznosnak tekinti az egyhetes svédországi tanulmányutat. Az egyhetes intervallum még sz kösnek is bizonyult a megfigyelt szakmai munkafolyamatok mélyebb megismeréséhez. A résztvevôk pedagógiai készségeit és tudását illetôen lényeges eleme volt a projektnek a koncentrált tanítási folyamatok megfigyelése és alkalmazása, amelyek a hátrányos helyzet és fogyatékos tanulók fokozott bevonásával történtek. Az a módszertani segédanyag, amelyet a partnerek közösen állítottak össze, a napi munkában nyújt segítséget, és a projektgazda minden oktatója számára elérhetô. A tanult módszereket nemcsak a tanórai munkában, hanem a tanulók speciális felkészítésében is alkalmazzák. Ilyen terület a Leonardo szakmai gyakorlat a tanulók számára, ahol a pedagógiai-nyelvi felkészítésben jól használhatók a nyitottabb, rugalmasabb, „életszer ” módszertani megoldások. A projektgazda intézmény a gyakorlati képzést hagyományosan az intézmény falain belül valósította meg. A svéd tanulmányutak hatására azonban kimozdult ezekbôl a régóta bevett formákból, és külsô helyszíneken (pl. városi televízió) is biztosítja tanulói számára a gyakorlati képzést. A projektgazda erôsségének tartja a komplex, specializált ismeretek alkalmazását, amely a svéd szakképzési rendszerben kevésbé jelenik meg, helyette inkább az egyénre szabott, differenciált szakoktatást tapasztalhattak, amely sok esetben részleges ismeretanyag elsajátítását biztosítja. A projektgazda megerôsítést kapott, hogy amikor a kreativitásra építi módszereinket, akkor jó úton jár; ezt a „specialitását” a továbbiakban is ôrizni, erôsíteni szándékozza. Gyengeségeit – a már érintett – jó értelemben vett „pragmatizmus” nem megfelelô arányában látja. Lehetôségnek tartja a külsô intézményekkel, potenciális gyakorlati helyekkel való kapcsolatok kiépítését.

Projektgazda: Trefort Ágoston Villamos- és Fémipari Szakképzô Iskola (www.taszi.hu) Partnerek: Békés Megyei Regionális Munkaerôfejlesztô és Képzô Központ (www.brmkk.hu) Békés Megyei Munkaügyi Központ (www.bekesmmk.hu) Hocz és Medvegy Kft. AMU-Center Vestjylland Dánia, Esbjerg (www.amu-vest.dk) A projekt címe: EU-konform takarítóképzés Kontakt személy: Kissné Lajos Katalin Kontakt adatok: 5600 Békéscsaba, Puskin tér 1. Tel: +36 66 444 511, E-mail: klkatalin@freemail.hu

A projekt célja volt, hogy a résztvevôk a modern környezetvédelmi és munkaerô-piaci követelményeknek megfelelô, a takarítás terén haladó hagyományokkal rendelkezô Dániában tanulmányozzák a takarítóképzést, majd az ott megszerzett szakmai módszertani tapasztalatokat alapul véve, a hazai viszonyokra kivetítve kidolgozzák a takarítóképzés programját, és azt a gyakorlatban megvalósítsák. A szakmai út lebonyolítása után a résztvevôk kidolgozták az EU-konform takarítóképzés tananyagát. A szakma 2005. január 1. óta szerepel az Országos Képzési Jegyzékben. 2005 nyarán a Békés Megyei Regionális Munkaerôfejlesztô és Képzô Központ, valamint a Békés Megyei Munkaügyi Központ segítségével beindult az elsô, ôsszel pedig a második kurzus. A tanfolyamok résztvevôi munkanélküliek voltak, és a képzést követôen valamennyiüknek sikerült visszajutni a munkaerôpiacra. Szakmai készségeiket és tudásukat illetôen a résztvevôk megismerkedtek a DACUM módszerrel, a szakmai felkészítés során ugyanis kidolgozták a DACUM-tábla alapjait, melyet a tanulmányút alatt és után kiegészítettek a megfelelô információkkal. Átfogó képet kaptak a dániai felnôttoktatási intézményben folyó szakmai munkáról, az ott folyó képzések tág palettájáról, annak személyi, tárgyi és finanszírozási oldaláról. A dán takarítóképzés folyamatát és annak tartalmát magába foglaló 5 napos kurzus alatt olyan tudásra tettek szert, amely lehetôvé tette a tananyag itthoni meghonosítását. Tájékozódhattak a megváltozott munkaképesség emberek képzési moduljairól. Az üzemlátogatások alkalmával új berendezéseket, anyagokat, vegyszereket ismerhettek meg. Pedagógiai készségeiket illetôen a projekt során a résztvevôk elsajátíthattak a felnôttképzésre jellemzô bizonyos tipikus pedagógiai módszereket, amelyekkel elôsegíthetô egy tanfolyam sikeres megvalósítása (motiváció, tolerancia, folyamatos munka, értékelési módszerek). A tanulmányút során a résztvevôk azt tapasztalták, hogy az AMU-Centerben folyó képzéseket igen átgondoltan, jól szervezett formában valósítják meg. Az oktatási intézmény felszereltsége és finanszírozása magyar viszonyokhoz képest kiemelkedô. A képzések valódi munkaadói igényeket elégítenek ki, és a szakszervezetek jelentôs szerepet játszanak az intézmények munkájában. Az embert – mind az oktatót, mind a tanulót – igazi értékként kezelik. A kurzusok szakmai értékelésére nagy hangsúlyt fektetnek, a hibákat azonnal megpróbálják kiküszöbölni, az intézmény minôségirányítási rendszere a gyakorlatban is jól m ködik. A megváltozott munkaképességû emberek is egyenlô esélyekkel indulhatnak a munkaerôpiacon. Ezekre az elemekre kívánnak hangsúlyt fektetni a résztvevôk saját intézményeikben. Kurzuslistájuk bôvítése a gyakorlatban is megvalósuló, európai normáknak megfelelô takarítóképzô tanfolyammal egy lépés e cél felé.

Projektgazda: Fôvárosi Önkormányzat Értelmi Fogyatékos Személyek Otthona Partnerek: Landshuti Üzemek (www.lh-lawe.de) Lebenshilfe (www.lebenshilfe.de) A projekt címe: Az értelmi fogyatékos emberek foglalkoztatása lakószférán kívül – integrált munkahelyek Kontakt személy: Mezeiné Sánta Klára Kontakt adatok: 2462 Tordas, Gesztenyés út 1. Tel: +36 22 467 201, E-mail: tordasfo@axelero.hu

A szociális ellátás területén különbözô munkakörökben tevékenykedô, az értelmi fogyatékos emberek foglalkoztatási integrációját célul t zô 5 fô szakember (gyógypedagógus, szociális munkás, mentálhigiénés és egészségügyi szakember, gondozó) két hetet töltött a németországi Landshutban. Felkészítésként intenzív német nyelvkurzuson vettek részt a kiutazók, amelynek segítségével a tanulmányút során önállóan tudtak kommunikálni, nem volt szükségük tolmácsra. A tanulmányút alkalmával ismereteket gy jtöttek, gyakorlati tapasztalatokat szereztek a Landshuti Üzemek m ködésérôl, mely – a Lebenshilfe egész Európára kiterjedô ernyôszervezetébôl kinôve – több mint 600 sérült, megváltozott munkaképesség ember magas szint foglalkoztatását látja el. Az értelmi fogyatékos emberek esélyegyenlôségének feltétele a foglalkoztatási integráció. A németországi tapasztalatok szerint ez az elôállított termékek piacképességében, minôségében, versenyképességben, valamint a minden sérült számára speciális eszközöket is felhasználó, normalizált üzemi környezetben végzett, értékteremtô munkához való általános hozzáférésben valósult meg. A munkahely és lakóhely teljesen elkülönült egymástól, a normalizációs elv érvényesült a sérült embereket körülvevô munkahelyi tevékenységben, valamint mindennapi életükben, lakókörnyezetükben. A projekt részeként a kedvezményezettek egyéni fejlôdési tervet készítettek, mely tartalmazta az önmaguktól elvárt szakmai fejlôdés irányait, tartalmát, kitért az ezzel ellentétesen ható várható nehézségekre. Mindez meghatározta a megfigyelés, tapasztalatszerzés kiemelt területeit. A módszer segítségével a kedvezményezettek jelentôs, a gyakorlatban hasznosítható új ismeretre, korszer szemléletmódra tettek szert a Landhuti Üzemekben, melynek hatására munkaterületükön megújultak, innovatív kezdeményezéseik befolyásolták a projektgazda intézmény szakmai munkáját. Ennek hatására többirányú fejlôdés indult el, mely nem csak a kedvezményezettek, de az egész szakmai kollektíva készségeit, tudását jelentôs mértékben és pozitív irányban befolyásolta. A 260 fô számára tartós bentlakást nyújtó projektgazda intézményben elôtérbe került az egyénre szabott ellátás megvalósításának igénye. A személyiségfejlôdés, a munkaképességet megalapozó készségek fejlesztése, a szociális önállóság kialakítása került a szakmai munka középpontjába. A másság helyett azonosság elve fejezi ki azt az újszer szakmai szemléletet, melyben megvalósul a valódi fejlôdés: a sérült emberek meglévô képességeire építve – szakítva a hiányokat középpontba helyezô szemléletmóddal – elérni, hogy képessé váljanak a termelô munkára, a foglalkoztatási integráció felé vezetô úton érvényre jusson önrendelkezésük, esélyegyenlôségük. A kedvezményezettek – s hatásaként a szakmai kollektíva – az elv mögé felsorakozva új módszereket, eszközöket alkalmaznak munkájuk során, s számos program nôtt ki a projekt hatásaként. A megújulást szakmai dolgozatok is dokumentálják, melyek két esetben is elsô helyezést jelentettek a projektben részt vett kedvezményezett számára. Új, a kedvezményezettek ötletei alapján házilag elkészített fejlesztô eszközök segítik a szakmai munkát. A projekt által megerôsített innovációs szemlélet több új programot indított el, mely az egész szakmai kollektívát megmozgatta: Átalakult a fejlesztés rendszere. Az intézményben élôk – egyéni fejlesztési tervük céltudatos, módszeres megvalósítása közben, az önrendelkezés elvét érvényesítve – választhatnak a fejlesztô stúdiók (kézimunka,

esztétikai, mozgás, számítástechnikai, zenei, kommunikációs, stb.) ajánlatai között, ahol érdeklôdési körüknek megfelelôen lehetnek részesei a foglalkozásoknak. A tapasztalatok összegzése országos szakmai konferencia keretében zajlott Esélyekért a munka világában címmel A foglalkoztatásban megvalósulóban van a piacképes termékek elôállítása. A folyamatos belsô átalakítás közben sikeres pályázat kapcsán új, külsô helyszínen m ködô foglalkoztatási forma is elindul: színes, gy rt csomagoló papír gyártása. A fogyatékos dolgozók szolgálati idejük szerinti jutalmazása elindult. A kedvezményezetti javaslatból kinövô Üstökös program segíti az egyéni igényekhez igazodó, személyes „segítô” kapcsolatra épülô magas szint ellátás megvalósulását. Nagyobb támogatást kap a szakmai dolgozók egyéni kezdeményezése saját készségei kihasználására, a fogyatékos emberek hatékonyabb fejlesztése érdekében. Hatására megnôtt a felelôsségvállalás készsége a szakmai dolgozók körében A projektgazda intézmény foglalkoztatási törekvései a projekt hatására új irányban keresik a megoldási formákat. A tanulányúton szerzett ismereteik megerôsítették ôket abban, hogy a nagy létszám nem akadálya az egyéni készségekre építô foglalkoztatásnak. Lényegesnek tartják a szemléletet, amely a sérült emberek értékeit képes megtalálni és a középpontba állítani. A németországban tapasztalt normalizációs elv érvényre jutását megoldható szakmai feladatnak tartják, ennek megfelelôen kívánják alakítani a lakhatás, a foglalkoztatás, a segítés irányait. Megerôsítést kaptak abban, hogy az értelmi fogyatékos emberek – szükség szerint speciális eszközök segítségével – képesek a magas szint termelésre, eladható, jó minôség termékek elôállítására. Olyan egyéni segítô megoldások megtalálására törekednek, amelyek használatával a hiányok kompenzálódnak. A projekt megvalósítása után a projektgazda úgy gondolja, hogy a szakmai dolgozók kezdeményezôkészsége, felelôsségvállalása növelhetô sikeres szakmai projektek által, amelyek lehetôséget teremtenek a szakmai önállóságra, kreativitásra.

Projektgazda: Krúdy Gyula Kereskedelmi, Vendéglátóipari Szakközépiskola és Szakiskola (www.krudy-szeged.sulinet.hu) Partnerek: Burgardens Utbildningscentrum, Göteborg CFA, St. Michel Mont Mercure IPPSARCT Panzini, Senigallia A projekt címe: Szakoktatók európai uniós tapasztalatcseréje a vendéglátás területén Kontakt személy: Együd Jánosné Kontakt adatok: 6723 Szeged, József Attila sugárút 122-126. Tel: +36 62 540 272, E-mail: egyud@vnet.hu

A projektgazda az elmúlt 3 évben összesen 13 szakoktatója számára valósított meg 2–3 hetes tanulmányutakat a Leonardo program keretében. Közülük 4 külsô szakoktató, vagyis a projektgazdával partneri kapcsolatban álló vendéglátó-ipari egységeknél szakoktatói feladatokat ellátó személy, 9 pedig a projektgazda saját oktatója volt. Hárman a szaknyelvi oktatás területérôl kerültek ki. A tanulmányutakat Svédországba, Franciaországba és Olaszországba szervezték ottani középfokú szakképzô intézményekhez vagy azok segítségével vendéglátóipari egységekhez. Szakmai készségeik és tudásuk fejlôdését illetôen a gyakorlatban ismerkedhettek meg az adott ország gasztronómiai kultúrájával, az eltérô technológiákkal, alapanyagokkal. Pedagógiai készségeiket illetôen a tanulók önállóságára sokkal jobban alapozó, az ismereteket gyakorlati megközelítésben átadó („learning by doing”) szemléletet sajátítottak el az itthon még oly gyakori elôadásos, szájbarágós módszerek helyett. A projektek hatására sokat változott az iskolai szakoktatóknak a külsô szakoktatókhoz való viszonya. A külsô szakoktatók jobban részesei lettek a mindennapi iskolai szakképzésnek, rendszeres szereplôi iskolai szakmai rendezvényeinknek, sôt, nemzetközi szakképzési konferenciákon is együtt terjesztik az európai jó gyakorlatot (pl. az intézményünk által szervezett 2005 áprilisában rendezett Európai Szakképzési Kerekasztal Konferencia, vagy az azt követô hasonló franciaországi rendezvény 2005 novemberében). A résztvevôket tanulmányutakat követôen több esetben visszahívták konferenciákra elôadóknak azért, hogy megoszthassák Európával a magyar tapasztalatot. A projektgazda megtanulta az eredmények terjesztésének különféle módjait az iskolánál sokkal szélesebb körben is. Tudatában van annak, hogy mind hazai, mind külföldi partnerei felbecsülhetetlen értékekkel tudnak hozzájárulni mindennapi szakoktatásukhoz.

Projektgazda: Petrik Lajos Két Tanítási Nyelv Vegyipari, Környezetvédelmi és Informatikai Szakközépiskola (www.petrik.hu) Partnerek: Fife College of Further Education (www.adamsmithcollege.ac.uk) Schulzentrum des Sekundarbereichs II – Utbremen (www.bildung.bremen.de) A projekt címe:

Kompetenciaalapú szakképzési programfejlesztô menedzserek és tanárok továbbképzése

Kontakt személy: B.Tóth Katalin, Bertalan Zsolt Kontakt adatok:

1146 Budapest, Thököly 48-54., Tel: +36 1 343 3609, E-mail: btoth@petrik.hu, bertzs@petrik.hu

A partneri igényeknek megfelelô, korszer szakmai, informatikai, környezetvédelmi és minôségbiztosítási ismereteket tartalmazó, azaz kompetenciaalapú képzések programjának kidolgozása szükségessé teszi az ehhez értô szervezôk, oktatási menedzserek, tananyag- és tantervfejlesztô szakemberek felkészítését. Ennek fontos része a hazai és nemzetközi szakképzés-szervezési és tananyagfejlesztési gyakorlatok megismerése, a kölcsönös tapasztalatcsere, mind az oktatást szervezô vezetôk (menedzserek), mind az oktatást végzô tanárok számára. A projektgazda által szervezett három projektben angol (skót) nyelvterületen két csoport 10–10 fôvel, német nyelvterületen egy csoport 10 fôvel, tehát összesen 30 kedvezményezett vett részt. A nemzetközi mobilitás egyik legfontosabb jellemzôje, hogy élô környezetben jön létre, ezáltal a résztvevôk szakmai és nyelvi fejlôdése is biztosított. Különösen igaz ez a magasabb vezetôi és középvezetôi körre, akiknek a napi munkájuk során gyakran kell kapcsolatba lépniük nemzetközi partnerekkel, és személyes tárgyalás révén hozni döntéseket. A programban megismert hasonló beosztású partnerekkel ez a célkit zés maximálisan sikerült. A résztvevôkre mély benyomást tett az a szemléletmód, amely az esélyegyenlôség, a korlátozott képesség vagy fogyatékosság kezelésével kapcsolatosan a Fife College-ra jellemzô. Az intézet összes épülete, termei és kommunális helyiségei egyaránt biztosítják azokat a szolgáltatásokat, amelyeket a fogyatékos személyek joggal igényelhetnek. Igen magas fokú a fizikai vagy értelmi fogyatékos személyekkel való tervezett és szervezett gondoskodás, speciális képzések szervezése, tanulás-támogató eszközök ingyenes biztosítása. Ez a példaérték szemlélet hatott a résztvevôk gondolkodásmódjára. A munkaerô-piaci integráció érvényesülése tükrözôdik a Fife körzet szakképzô intézeteinek kooperációs törekvéseiben is. A skót fogadó intézmény két másik környékbeli iskolával közösen szervezi a képzési programokat, és tervezik a konzorciumi partnerséget a szomszéd város egyetemével. Ez példát mutatott a hazai együttm ködési formák fejlesztéséhez is. A szakmai és nyelvi kompetenciák fejlôdésén túlmenôen nem elhanyagolható szempont az sem, hogy a más országban, más környezetben, más kultúrájú emberek között eltöltött egy hét hatással volt minden résztvevô szemléletmódjára és attit djére. A skóciai vendéglátók eredményeit és problémáit megismerve, a magyar kollégák saját gondjairól és sikereirôl való beszélgetések során ismét kiderült, hogy a vártnál is több a hasonlóság. Bár a kitörési pontok, új megoldások keresésének útján a külföldi kollégák sok tekintetben elôbbre járnak, s az oktatás és képzés anyagi feltételei (pl. a laboratóriumok felszereltsége) számos tekintetben jobbak, az is megerôsítést nyert, hogy a küldô intézményekben a szaktárgyak oktatása nagyon magas színvonalú, és nemzetközi összehasonlításban is megállja a helyét. Ez a következtetés nemcsak jogos szakmai büszkeséget biztosított a csereprogram során a résztvevôknek, de egyben olyan pszichológiai hatása is volt, amely nyitottabbá tette ôket az új tapasztalatok befogadására. Beszámolóik alapján nagy hatással volt a kedvezményezettekre a skóciai szakképzési rendszer rugalmassága és átjárhatósága. Egyre fontosabbá válik a szakképzô intézményekben folyó PR és HR munka, amelyet a

skóciai fogadó intézmény idejekorán felismert. Az iskola külsô kapcsolataival külön osztály foglalkozik, s rengeteg színes, igen szépen kivitelezett információs anyag áll rendelkezésre a Fife College-ról. A küldô iskolák éppen csak elindultak ezen az úton, s a beiskolázási folyamatban igen jól hasznosíthatóak az Skóciában látottak. A résztvevôk igen jónak találták azt az egzakt és egységes módot is, ahogyan Skóciában a tantervi modulok írása, s a vizsgakövetelmények megfogalmazása történik, s az egész modularizált rendszer biztosítja az átjárhatóságot, az egyes tantárgyak, modulok közötti koncentrációt. Ezek a tapasztalatok kamatoztathatók a küldô iskolák helyi tanterveinek, számonkérési, értékelési rendszereinek átdolgozásakor.

Projektgazda: Kossuth Lajos Kéttannyelv Fôvárosi Gyakorló M szaki Középiskola (www.kossuth-csepel.hu) Partnerek: Tampere College (www.tao.tampere.fi) A projekt címe: Légijárm karbantartók szakképzésében részt vevô oktatók felkészítése a Part 147 alkalmazására Kontakt személy: Csernevné Fekete Ágnes Kontakt adatok: 1211 Budapest, Kossuth L.u. 12. +36 1 427 2700*125, E-mail: csernev@yahoo.com

A projektgazda intézményben 1978 óta – az országban egyedüliként – folyik repülôgép-szerelôk és m szerészek képzése középiskolai szinten. 2004. május 1-tôl a repülôgép karbantartó cégeknek a képzés, képesítés és alkalmazás követelményeit meghatározó magyar jogszabály helyett az Európai Bizottság 2042/2003/EK rendeletének követelményeit kell alkalmazniuk. Ettôl az idôponttól kezdôdôen csak a fenti EU jogszabályban meghatározott képzettséggel és képesítéssel rendelkezô repülôgép-szerelô és mûszerész alkalmazható. A fenti EU rendelet IV. függelékében meghatározott részletes szabályok szerint az iskolának alapjaiban át kell alakítania képzési programját. Az elméleti és gyakorlati oktatók számára szükséges a személyes tapasztalatszerzés az új típusú, modulrendszer oktatásról. A finn partnerintézmény, a Tampere College repülôgép-karbantartó ágazatán folyó oktatás már kielégíti az említett EU rendelet követelményeit. A projekt elsôdleges célja a közvetlen tapasztalatszerzés volt arról, hogyan kell az elméleti és gyakorlati oktatás moduljait kialakítani és egymásra építeni; kiválasztani a hozzájuk kapcsolódó tananyagot; létrehozni és m ködtetni a vizsgáztatási rendszert. A tanulmányút során meglátogatott repülôs alapképzést nyújtó intézményekben (Pori, Kuopio, Vantaa) már adott a 2042/2003/EK rendelet függelékei, a Part 66 és Part 147 alapján kialakított feltételrendszer a repülôgép-szerelôk (B1) és repülôgép-m szerészek (B2) képzéséhez. A projektgazdánál a repülôgép-szerelôk szakszolgálati engedélye korlátozással került kiadásra a Part 66 követelményei tekintetében, mert nem tanultak bizonyos tananyagrészeket. A tanulmányút alatt szerzett tapasztalatoknak köszönhetôen az iskola repülôs szakmai munkaközössége megkezdte az új, a Part 66 követelményeinek megfelelô tananyag összeállítását, mérôhelyek, próbapadok és oktatási segédeszközök kialakítását. A finnországi tapasztalatok birtokában viszonylag alacsony költség mérôhelyeket sikerült kialakítaniuk. Látva a finn szakképzô intézmények és a gazdasági szervezetek hatékony együttm ködését, egymás támogatását, a projektgazda kezdeményezte a Magyar Légitársaságnál, hogy az elfekvô, selejtezésre szánt eszközöket, berendezéseket, kötôanyagokat elôször neki ajánlják fel, illetve azok listáját tegyék számukra elérhetôvé. Szintén a finn gyakorlat hatására döntött úgy a repülôs szakmai munkaközösség, hogy a következô tanévtôl kísérletképpen a végzôsökkel mester munka (final work) elkészítését t zik ki célul. Elmozdulás és fokozottabb odafigyelés történt annak érdekében, hogy az elméleti és gyakorlati képzés kevésbé váljon szét. A finn iskolák tanáraival és oktatóival együttm ködés indult el a repülôs szakmák oktatásához felhasználható szakirodalom felkutatásában, ugyanis ezekbôl országoktól függetlenül nagy hiány mutatkozik, így a Part 66 követelményeihez illeszkedô oktatási jegyzetek készültek néhány modulhoz.

Projektgazda: Károly Róbert Kereskedelmi, Vendéglátóipari és Idegenforgalmi Szakképzô Iskola (www.ker-gy.sulinet.hu) Partnerek: Alexandre Dumas Lycee Professionel Gran Caffe Quattro Stagioni Hotel Ristorante Valentino Trattoria L'Antica Pentola Zespol Szkol Gastronomicznych (www.zsg.osw.pl) Savonlinnan ammatti-ja aikuispoisto (www.sln-ami.fi) A projekt címe: Nemzetközi étlap összeállítása oktatói csereprogram keretében Kontakt személy: Csókáné Kálmán Éva Kontakt adatok: 3200 Gyöngyös, Katona J. út 2-4, +36 20 385 0480, E-mail: kalmaneva@freemail.hu

A projekt célja nemzetközi tapasztalatszerzés és recept gy jtése a projektgazda vendéglátóipari oktatási központban beindítás elôtt álló étteremhez. A Leonardo tanulmányutakon vendéglátóipari oktatók vettek részt, Franciaországban 4 fô, Olaszországban 4 fô és Finnországban 2 fô. 2006 tavaszán utazik további 4 fô Lengyelországba, és ezzel az utazással válik teljessé a projekt. A 2 hetes továbbképzések helyszínei a partner szakképzô intézmények, szállodák, pizzériák, bárok, éttermek. A tanulmányutakon különbözô típusú, az országra jellemzô vendéglátóipari egységeket ismertek meg a résztvevôk. Ezekben munkát végeztek, ami által össze tudták hasonlítani a cégek berendezéseit, a használt eszközöket, munkamódszereket egymással, illetve a hazai gyakorlattal. Konkrét munkavégzés során összegy jtötték az adott ország jellegzetes receptjeit, megtanulták a jellegzetes fûszerezést, elkészítést és tálalást. Különös figyelmet fordítottak a nálunk kevésbé szokásos fortélyok begyakorlására és a ritkábban használt alapanyagokból készült ételekre. Az egyes partnerországokra jellemzô ételkészítési, f szerezési, tálalási szokások megismerésével képet kaptak az ország táplálkozási szokásairól, az étkezések tartalmáról, hosszáról, idôpontjáról. Ezek a konkrét ismeretek jól felhasználhatóak és átadhatók a tanulóknak a tanítási órákon, illetve az éttermünkben. A partneriskolákban járva tanulmányozták az ország szakképzési rendszerét, a hasonlóságokat, illetve eltéréseket. A résztvevôk nagyon jól hasznosíthatónak találták a francia példát a konyhai/éttermi csoportos gyakorlat szervezésére: a gyakorlat kezdetén az oktató a szárazon törölhetô táblára felírja a napi munkarendet, az elkészítendô ételeket, azok elkészítôinek nevét és az idôbeosztást. Ez az áttekinthetôség jó hatással van a napi munkára, ezért a projektgazda intézmény oktatói is átvették, és alkalmazzák ezt a francia gyakorlatot. A tanulmányutakon készített munkanaplók segítségével hosszabb idô múlva is felidézhetôek az ételek, elkészítési és tálalási módjaik, angol, francia és olasz megnevezésükkel együtt. Jó ötletnak találták a magyar oktatók az elektronikus szakácskönyv készítését a gyakorlati órákon a finn partnerintézményben, amely tartalmazza a recepteken kívül a tanár értékelését is vagy munkaeszközkészlet beszerzését a tanulók számára, amely azonban nagyobb anyagi beruházást igényelne. A mobilitási projektek során a projektgazda azt látta, hogy oktatói fogékonyak az új technikák és munkamódszerek megismerésére. A részvétel egy ilyen projektben nagyfokú egymáshoz, és az idegen körülményekhez való alkalmazkodást igényel. Ebben is nagyon sokat fejlôdtek a résztvevôk. A projektgazda intézmény menedzsmentje kiemelten fontosnak tartja a külkapcsolatok ápolását, ösztönzi a nemzetközi projektekben való részvételt, ami megkönnyíti a helyettesítési gondok megoldását is.

Projektgazda: Jász-Nagykun-Szolnok Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (www.jnszmkik.hu) Partnerek: Handwerkskammer Reutlingen (www.hwk-reutlingen.de) Handwerkskammer Leipzig (www.hwk-leipzig.de) A projekt címe: A magyar szakképzési rendszer erôsítése a Németországban szerzett tapasztalatok által Kontakt személy: Szabó Károly Kontakt adatok: 5000 Szolnok, Verseghy park 8., Tel: +36 56 510 610, +36 56 610 622, E-mail: szabok@jnszmkik.hu

A projektek kedvezményezettjei a kamarai tagvállalkozások szakoktatói, mesterei, akik több éves képzési tapasztalattal, megalapozott szakmai tudással rendelkeznek. Ôk azok, akikre az új típusú magyarországi kamarai képzési rendszer kialakításában, m ködtetésében számítani lehet. A kézm ipar, szolgáltatás, ipar és a kereskedelem területeinek szakemberei a német duális képzési rendszert ismerhették meg a fogadó partnernél. Másik kiemelt területként a felnôttképzés szerepelt, melyen belül a munkaviszonyban állók átés továbbképzése, valamint az adaptálható módszerek vizsgálata volt az elsôdleges megfigyelési szempont. Ennek „színterei” a németországi Reutlingenben található kamaránál m ködô képzôközpontok, melyek elsôsorban a kis- és középvállalkozások képzési igényeit igyekeznek kiszolgálni. A német partnerek vállalták, hogy a minôségi garanciákat is tartalmazó képzési rendszerüket mind elméletben, mind pedig gyakorlatban megismertetik a résztvevôkkel. Ennek jegyében bemutatták a kamarai képzôközpontjuk felépítését, m ködését, a német oktatási rendszerben betöltendô szerepét. A közösen meghatározott szakterület képzési követelményeirôl, EU-s elvárásairól a technikai-technológiai fejlesztés eredményeirôl egyhetes továbbképzést biztosítottak a magyar szakoktatók, szakemberek számára. Továbbá a kedvezményezettek mindennapi munkavégzéséhez, az oktató-nevelô munkájukhoz nyújtottak gyakorlati útmutatást. Az összehasonlítás során jól érzékelhetôek a magyar szakképzés elért eredményei, de a szakképzés szereplôinek együttm ködésében mindenképpen minta a német duális rendszer. A hazaérkezett oktatók, szakemberek minden lehetséges úton megpróbálják – ha nem is teljes egészében, elôször csak egy részében – adaptálni azt az oktatási rendszert, amely Németországban már több évtizede szinte tökéletesen m ködik. És amelyben az elméleti oktatáson kívül ugyanolyan fontos szerepet kap az a gyakorlati oktatás, amely nélkülözhetetlen eleme annak, hogy kiváló képesítés szakemberek váljanak a diákokból. Hasonlóan a szakmai készség/tudás szemponthoz, a pedagógiai készséget illetôen is a kedvezményezettek egy új típusú oktatási módszert figyelhettek meg a duális képzés és felnôttképzés keretén belül. A projekt fogadó országának kiválasztásakor figyelembe vették, hogy a hazai szakképzés fejlesztési irányát jelentô duális képzést megvalósító német képzési rendszer tekinthetô mintának. Ugyanakkor a tartományi szabályozás arra is minta, hogyan lehet érvényre juttatni a nemzeti sajátosságokat, amit pl. a bajor vagy szász minták összehasonlításával megtehetünk. A projektgazda a projekt segítségével hozzájárul a magyar szakképzési rendszer EU-normáknak megfelelô átalakításához (növekvô kamarai szerepvállalás, duális képzés), segíti a regionális fejlesztési célok megvalósulását (gazdasági kapcsolatfejlesztés). A Németországban látottak alapján a projektgazda létrehozott egy oktatói bázist, amely egyik legfontosabb feladata és hivatása, hogy a helyzetüknél fogva különbözô képzési tevékenységet biztosító, tárgyi és személyi feltételeiben eltérô adottságú, de a gyakorlati képzést vállaló gazdálkodók hiányzó feltételeit kiegészítse, valamint a csúcstechnológiát képviselô eszközök használatával a végzettek munkaerô-piaci esélyeit növelje. A Kamara álláspontja szerint a magyar szakképzési rendszer kívánatos fejlesztési iránya a Németországban jelentôs szakmai eredményeket megvalósító duális képzés. Stratégiájának kulcsfontosságú eleme, hogy a tagvállalkozások képzési igénye alapján alakuljon át és fejlôdjön a szakképzési rendszer struktúrája, képzési tartalma és követelményrendszere. Ugyanakkor munkaerô-piaci elvárások is motiválják, hogy nemcsak a különbözô szakterületen tevékenykedô mesterek, szakoktatók, hanem ugyanúgy a munkavállalók is korszer szakmai és idegennyelvi ismeretekkel, más országok gazdasági-termelési kultúrájának ismeretével kell, hogy rendelkezzenek.

Projektgazda: Békés Megyei Munkaügyi Központ (www.bekesmmk.hu) Partnerek: Küldô partnerek: Békéscsaba Város Önkormányzata (www.bekescsaba.hu), Békés Megye Képviselôtestülete Önkormányzati Hivatala, Békés Megyei Kereskedelmi és Iparkamara (www.bmkik.hu), Békés Megyéért Vállalkozásfejlesztési Közhasznú Alapítvány, Békéscsabai Regionális Munkaerôfejlesztô és Képzô Központ (www.bmrkk.hu), Békés Megyei Humán Fejlesztési és Információs Központ (www.bmkir.hu/bmhuman), Békés Megye Munkaügyi Tanácsa, Tessedik Sámuel Fôiskola Gazdasági Fôiskolai Kara (www.szv.kf.hu) Fogadó partnerek: Laois County Employment Service, Laois County Job Centre, Laois County Development Board, Laois County Enterprise Board (www.laoisenterprise.com), Adult Training Committee, Mountmellick Development Association (www.mda-mdasi.com), Laois Chamber of Commerce (www.laoischamber.ie), Teacher's Centre, National College of Ireland (www.ncirl.ie), Ministry for Enterprise, Trade and Employment A projekt címe: Munkaerô-piaci igényeket figyelembe vevô pályaorientációs, pályaválasztási rendszer modelljének kialakítása Kontakt személy: Tamásné Lehoczki Aranka Kontakt adatok: 5600 Békéscsaba, Árpád u. 2/6, Tel: +36 66 444 211, E-mail: tamasnela@lab.hu

A munkaügyi központok pályaorientációs, pályamódosítási tanácsadást érintô tevékenységei lényeges szerepet töltenek be a munkanélküliség megelôzésében. A tevékenység akkor sikeres, ha az ügyfél olyan szakmát választ, amely egyrészt illeszkedik saját képességeihez, másrészt amelyre kereslet van a munkaerôpiacon. A pályaválasztási döntés meghozatalához rengeteg információra van szükség. 2002-ig a Békés Megyei Munkaügyi Központ háttértudása e tekintetben hiányos volt; a munkáltatók igényeire vonatkozó információk közvetítésének rendszere nem volt kidolgozott. A pályázó intézménnyel együtt 9 magyar intézmény küldte tanulmányútra pályaorientációval és szakképzéssel foglalkozó munkatársait, akik a két hetes továbbképzés során 11 ír intézményt ismertek meg. A küldô intézmények nagy számát illetôen a projektgazda úgy vélte, hogy az összetett probléma összetett választ kíván, amely ugyanakkor csak széles partneri kör együttmûködésén keresztül lehetséges. A tanulmányutat megelôzôen a résztvevôk 5 hónapos nyelvi, szakmai és kulturális felkészítésen vettek részt. Ennek során alapos ismereteket szereztek az írországi pályatanácsadási rendszerrôl, valamint felfrissítették és elmélyítették angol nyelvtudásukat. A két hetes tanulmányúton a résztvevôk a helyszínen ismerték meg az ír pályaorientációs rendszert és azt azt támogató munkaerô-piaci információs hálózatot. Hangsúlyt fektettek annak részleteiben történô felmérésére, ahogyan a munkáltatók igényeit figyelembe veszik a szakképzési lehetôségek kialakításakor és felajánlásakor, különös tekintettel az adatbázisok használatára. A résztvevôk a projektgazda által kidolgozott útmutatások alapjén készítették el beszámolóikat, amelyek alapján a projektgazda összeállította a két hetes külföldi továbbképzés záró tanulmányát. Az ír tapasztalatok alapján a résztvevôk három csoportban egyenként kidolgozták a munkaerô-piaci igényeket figyelembe vevô pályaorientációs, pályaválasztási rendszer megyei modelljét. A végleges modell e három javaslatból jött létre. A zárótanulmányt és a megyei modellt az ír partner is véleményezte. Az információs hálózat – a modell központi eleme – a projekt lezárultával megkezdte mûködését, és azóta is használják. Az ír tapasztalatoknak a szakmai orientációs szolgáltatást nyújtó, és szakmai körökben igen nagy elismerésnek örvendô www.epalya.hu honlap kialakításakor is hasznát vették.