maminvent
martinka
Martinka Már a neve is kedves a mi falucskánknak. Mintha egy mese helyszíne lenne. Számunkra az is. Ahogy elérjük a Panoráma út összel vörösen izzó tölgyfáit, egy másik világba csöppenünk. Ahol minden kicsit lassabb, halkabb és nyugodtabb. Ahol oviba menet köszönünk a bárányokra vigyázó juhásznak és néhanapján meg kell várnunk, hogy a tehéncsorda áthaladjon elöttünk az úton, és ahol télen szánkózhatunk a környezö dombokon. Gyerekkoromban kutyák és macskák közt nöttem fel, eljártam fára mászni és a kanálisra tákolt fahídra hasalva irtóztam a piócáktól. Tavasszal ibolyát, majd gombát szedtem, toltam a biciklimet földutakon, pucér talppal játszottam a forró homokban, és fürödtem dézsában az udvaron. Amíg rá nem találtam, nem tudtam, hogy szeretném ugyanezt megadni a gyermekeimnek is. Apránként jöttem rá, hogy gyermekkorom lemásolt élményeit és helyszíneit osztom meg a családommal. A házunk és az udvarunk egy kis sziget még a falun belül is, szinte mindent meg tudunk teremteni itt magunknak, amire csak vágyunk. Organikusan fejlödik és változik alkalmazkodik az igényeinkhez. Talán nem lenne ilyen nagy családom, ha nem költözünk ide kevéssel a második gyermekünk születése után.
Martinka bátorító, boldogító, gyógyító és természetközeli közege is kellett ahhoz, hogy el tudjam képzelni magam négygyermekes anyukaként. Az sem véletlen, hogy a szintén gyermekkoromból hozott kreativitásom itt teljesedett ki. Itt éreztem újra szükségét a teremtésnek, a lecsendesedésnek, az elmélyülésnek. Miután felsétálok az apukám által lerakott lépcsösoron és végignézek azon a rengeteg növényen, amit a férjem gyöjtött össze és gondoz, majd belépek a házba, amelynek a falait én festettem és a fiaim rajzai díszítenek, a szokásos rumlin kívül a nyugalom, a megérkezés, a beteljesedés érzése fogad. Itt meg tudom ítélni, hogy mi fontos és mi nem, megtanultam rangsorolni, és többé-kevésbé a mának élni. Az újrahasznosítás, mint alkotótevékenység is természetesen adta magát, nem is tudnék mást elképzelni magamnak. Életem darabkái összeálltak itt, egésznek élem meg a napjaimat, és abban reménykedem, hogy ez a munkáimban tükrözödik, és át tudok adni belöle másoknak is valamennyit.