Munka- és bérkörülmények a magyarországi felsőruházati gyártó szektorban by Tudatos Vásárlók Egyesülete

Szerzők: Béládi Olívia, Gulyás Emese © Tudatos Vásárlók Egyesülete A kutatást a Tudatos Vásárlók Egyesülete készítette a Friedrich Ebert Stiftung támogatásával. 2017. április

Vezetői összefoglaló „Borzasztó keveset kapunk. Hajnalban kelés, bebuszozás, a 21. században a nyolc órát ledolgozom becsületesen, és van, hogy 70 ezret sem kapok. Ez szerintem annyira siralmas, én magam is elgondolkozom, hogy ennyiért kelek fel? Elfogadják [a dolgozók], hogy ez a főnök, nem vitáznak, feleselnek vele, nyelnek jól van, rendben van, neked van igazad és még a napi 8 órát keményen végigdolgozzák és még a 70 ezret se kapják ki.... Ezek ráadásul mind 50 éves asszonyok, ez valami siralom.” – egy varrónő helyzetértékelése. A Magyarországi felsőruházati szektor elsősorban a nyugat-európai divatmárkák és divat kereskedelmi láncok beszállítója. Számos luxus, és felső kategóriás ruhát gyártanak vagy gyártottak az országban. Magyarország ideális termelési helyszín: az Európai Unión belül van, az itt gyártató cégek élvezik az ezzel kapcsolatos kereskedelmi előnyöket, ugyanakkor nyugat-európához képest még mindig olcsón tudnak itt gyártatni, viszonylag jó minőségű termékeket. A régióban korábban a Clean Clothes Campaign végzett kutatásokat a felsőruházati szektorban tapasztalható munkakörülményekről és a bérviszonyokról. A kutatás a következő országokat fedte le: Szlovákia, Lengyelország, Csehország, Románia, Bulgária, Moldova, Macedonia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Grúzia, Ukrajna, Albánia, Törökország1. A 2014-ben publikált jelentés megállapította: „a poszt-szocialista európai országok a nyugat-európai divatmárkák és -kereskedők olcsó munkaerővel dolgozó varrodái a »hátsó udvarból«”, „az egy mítosz, hogy a »Made in Europe« címke jobb munkakörülményeket garantál”. A jelentés szerint a bérek nemcsak Ázsiában, Európában sem érik el a megélhetéshez szükséges becsült minimumot2, így ennek emelése fontos társadalmi cél. A Stitched-up-hoz készült kutatás módszertanát alapul véve a magyarországi kutatás fő kérdései a következők voltak:  Milyen a munkavállalók bérhelyzete? A megkapott fizetés hogyan viszonyult a méltó megélhetést biztosító becsült jövedelemhez?  Milyenek a munkakörülmények, a munka-egészségügyi helyzet?  Milyen a szakszervezetek helyzete? A kutatás során a következő módszereket követtük:  Szakirodalom, adatok, statisztikák elemzése, másodelemzése  Szakértői és érintetti interjúk (7 darab)  Közérdekű adatigénylés a megyei kormányhivatalok foglalkoztatási főosztályának munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzési osztályához, adatfeldolgozás  Terepi interjúk a ruhaiparban dolgozó munkásokkal, az ebből származó adatok elemzése  Közbeszerzési adatbázis elemzés A kutatás 2016. február és október között zajlott, a terepi kutatás 2016. június és júliusban. A kutatást három nagy gyár dolgozói között végeztük, összesen 30 dolgozóval készítettünk interjút 2016 júliusában.3 Az interjúk kizárólag dolgozókkal, a menedzsment bevonása nélkül készültek. A terepmunka előtt több szakértői interjút is készítettünk a vizsgált gyárak szakszervezeti vezetőivel, valamint az ágazati szakszervezeti tisztségviselőkkel, akiktől a helyi sajátosságokon kívül az ágazat általános hazai helyzetéről is igyekeztünk képet kapni. Kutatásunkat a magyarországi helyzetet feltáró

https://cleanclothes.org/resources/publications/stitched-up-1. Letöltés dátuma: 2016.10.18. Sőt, a kutatás eredményei szerint Európában nagyobb a szakadék a hivatalos minimálbérek és a minimális megélhetési költségek között, mint Ázsiában. 3 A Stylnél 10, a Berwinnél 11, a BERIV-nél pedig 9 dolgozóval beszélgettünk. 1 2

és remélhetőleg azt alakító folyamat egy fontos lépésének szánjuk, nem lehetett célunk minden szempontból teljes képet adni az iparág helyzetéről.

A cégek honlapjai, sajtóinformációk, internetes források valamint az interjúk tanúsága szerint a következő márkákat gyártják vagy gyártották a vizsgált gyárakban: Austen Leed, Bäumler, Carmen, Grosse Grösse, Gucci, Néró, Nexxt, Paco Rabanne, Paul Costello, Peter Hahn, Roderick Charles, Strenesse, Schneider, Stella McCartney, Ted Baker, Thomas Pink, TM Lewis, Tommy Hilfiger, illetve Bäumler, Boss, Dolce&Gabbana, Darren, Durrell, Gekko, Lacoste, Louis Ferrault, Maitland, Mopán, Scapa, St Emil, Wagner, Wilson Perry.

A textil-és ruhaipar főbb jellemzői A textil- és ruhaipar a következő régiókban koncentrálódik: Nógrád megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Heves megye, Békés megye – azaz az ország legszegényebb részein. A magyar textil és ruhaipar alapvetően exportra termel, az export aránya becslések szerint 75-80% között mozog4, 2014-ben a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártásában – több mint 80 százalékos volt az arány5. Az export körülbelül 90% a bérmunka, a célországok jellemzően az EU tagjai. 6 2015-ben a ruházati iparban közel 18 000 főt foglalkoztattak, ennek 43%-t a felsőruházati gyártásban. A foglalkoztatottság csökkent az elmúlt öt évben. A létszám körülbelül 0,4%-a az összes foglalkoztatottnak és 2%-a a feldolgozóiparban foglalkoztatottaknak7. A foglalkoztatottak körében a nők aránya megközelíti a 90%-ot. Szakértői interjúk szerint a szürke- és fekete foglalkoztatás inkább a kisebb vállalkozásokra jellemző. Elhangzott olyan becslés is, miszerint a foglalkoztatás kb. 30%-a nem jelenik meg a nyilvántartásokban. Kutatásunk a ruhaipar ezen sötét bugyrairól egyáltalán nem tud információt felmutatni. Szakemberhiány, utánpótlás hiánya A szakemberhiány az egyik legjelentősebb probléma, amely már az ágazat létét is fenyegeti: nincs, aki varrjon. A hiány egyik fő oka a szakma alacsony presztízse, amit a rendkívül alacsony fizetések, illetve a fizikai munka komplexitása, nehézsége okoz. Emellett a közmunka is komoly munkaerőpiaci versenyt támaszt. A megkérdezettek átlagéletkora 46 év volt, ami egybevág azzal az észlelt trenddel, hogy a szakma elöregedik, nem biztosított a munkaerő utánpótlása. Bérhelyzet Az órabérek 600-700 forint között mozognak a terepi kutatásban felkeresett gyárakban, így a nettó havi fizetések a megkérdezettek körében 60.000 és 120.000 forint között alakultak. Az alap nettó bért túlórával nagyjából 100.000 forintra tudja feltornázni az, aki nem kap más kedvezményt. Aki nagyon jól teljesít, az 110-115.000 forintot tud keresni. Ez azt jelenti, hogy a ruhaiparban dolgozók többségének a fizetése nem éri el a 2014-re vagy a 2015re a KSH által meghatározott létminimumot. (2014: 87 351 forint, 2015: 88 016 forint), sőt sokszor a szegénységi küszöb felé tendál (2014: 66 979 forint, 2015: 70 328 forint).8 Ez alapján a szegénység jövedelmi szempontú meghatározása szerint sok ruhaipari munkás közel esik a „szegény” kagetóriához. Ahogy egyik interjúalanyunk fogalmazott: „elértünk odáig, hogy most ez, amit megkeres a dolgozó, ez arra Magyar Könnyűipari Szövetség: Javaslatok a textil-ruhaipari és textiltisztító szakképzés problémáinak megoldására https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/jelipar/jelipar14.pdf 6 Magyar Könnyűipari Szövetség: Javaslatok a textil-ruhaipari és textiltisztító szakképzés problémáinak megoldására 7 https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf005a.html és https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf003.html 8 A létminimum és a szegénységi küszöb meghatározása az 1.9 fejezetben, a létminimum részletes meghatározása a Mellékletben található. 4 5

elég, hogy befizeti éppen a villanyszámláját, vagy tényleg befizeti, ami költségei vannak, kajára igazán már túl sok nincs. Van olyan dolgozó, aki a hónap közepén már nem tud, mondhatni azt, ennivalót venni. És akkor jön kölcsönkérni, fizetéselőleget kérni, mert már nem tudja ellátni a családját. … Így egyre nehezebb a megélhetése. Már dolgozni is úgy jön be, hogy idegesen, feszülten, hogy egyáltalán, kilátástalan a helyzete.”

A törvények bruttó béreket adnak meg, a nettót egyszerű becsléssel számoltuk, családi kedvezmények nélkül9 A megkeresett bér nem fedezi a méltó életvitel költségeit, de a létminimumot sem. A háztartási, két felnőtt két gyerekre számolt, létminimum 2014-ben és 2015-ben 253 318, illetve 255 246 forint volt. Az általunk megkérdezett dolgozók háztartásai 200 – 250 ezer forintból gazdálkodnak egy hónapban. Úgy érzik, háztartásukban havi 300, legfeljebb 400 ezer forint elegendő lenne a tisztességes megélhetéshez. Tehát nagyjából 50-150 ezer forinttal szeretnének többet havonta, általában fejenként 100 000 forinttal többet tartanának méltányos összegnek havonta a megkérdezettek. Az interjúk alapján a dolgozók nagy részére teljesülnek az anyagi nélkülözés (material deprivation) feltételei10 - leginkább a nyaralás hiánya, a közüzemi számlák fizetésében átmeneti hátralék, a váratlan kiadások fedezetének hiánya és a nem megfelelő minőségű élelmiszer vásárlására kényszerülés. Kutatásunk alapján megállapítható, hogy a szektorban dolgozók jó része nagy valószínűséggel anyagi nélkülözésben él, dacára annak, hogy teljes munkaidőben (sőt, a gyakori túlórák következtében leggyakrabban napi nyolc órán felül) dolgozik, a dolgozók egy részére pedig a súlyos anyagi nélkülözés is valószínűleg fennáll. Az MKSZ szerint a „ruházati” iparágak ipari átlaghoz viszonyított átlag nettó keresete 2014-2015-ben 60-62% között volt, és romlott a korábbi évekhez képest (2008-ban közel még 65% volt).

Túlóra, munkaidő

A nettó bérek becslése a bruttó bérekből az aktuális jogszabályok alapján az interneten elérhető bérkalkulátor segítségével történt. A tisztességes megélhetés nettó költségének becslése a kérdőíveken keresztül tettük meg, a munkások megkérdezésével. 10 Azon személyekre vonatkozik az anyagi nélkülözés, akikre az alábbi kilenc problémából legalább három jellemző: 1) hiteltörlesztéssel vagy lakhatási költségekkel, közüzemi díjakkal kapcsolatos fizetési hátralékuk van; 2) a lakás megfelelő fűtésének hiánya; 3) váratlan kiadások fedezetének hiánya; 4) kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya; 5) évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya, 6) anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival; 7) anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel; 8) anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval; 9) anyagi okból nem rendelkezik telefonnal. 9

A „túlóra” az összes vizsgált üzemben előfordult mind hét közben, mind hétvégén. Hétköznap a műszak után plusz két órát maradnak általában a dolgozók (így a túlórával együtt összesen 10 órás a tényleges munkanap), délután 16 óráig, hétvégén, szombaton reggel 6-6.30 és délután 13.30-14 óra között 7 órában dolgoznak. Ugyanakkor az elmondottak alapján ez szezonális, azaz leállások előtt, illetve egyegy nagyobb megrendelés, túlvállalás vagy túl rövid határidő, esetleg nehezebb modell esetében fordul elő. A „túlóra” nem kötelezően elrendelt (szemben a jogszabályban definiált a munkáltató által elrendelt „rendkívüli munkaidővel”), a dolgozók ugyanakkor általában szívesen vállalnak többet, mert így magasabb jövedelemhez jutnak. Munkabiztonság, munkaegészségügy, általános munkaügyi körülmények A munkakörülményekről és a munkaügyi helyzetről a munkásoktól és a munkaügyi hatóságoktól is tájékozódtunk, és ezek alapján vegyes képet tapasztaltunk. 2016 augusztusában közérdekű adatigénylést11 nyújtottunk be a legnagyobb 59, a felsőruházati gyártást a tevékenységei között tudó vállalkozásra: a 2010-2016 között folytatott munkaügyi és munkavédelmi vizsgálatok eredményeire voltunk kíváncsiak. A munkavédelmi vizsgálatok minden esetben találtak hiányosságot. A megismert esetekben a leggyakoribb hiányosságok a balesetvédelemmel voltak kapcsolatosak, illetve a különböző munkavédelmi eljárásokkal (munkavédelmi folyamatok felülvizsgálata, megfelelő tájékoztatás például figyelmezető feliratok hiánya, hiányzó munkavédelmi ismeretek). A megkeresett szakértők benyomása az, hogy a szektort egyre kevésbé ellenőrzik, amit nagyrészt a munkaügyi ellenőrzések állami rendszere átalakításának tulajdonítanak. A munkások maguk nem látták ilyen rossznak a helyzetet. Elmondásuk szerint szükség esetén kaptak védő- vagy munkaruházatot, orvosi ellátásban részesültek. A legnagyobb probléma a nyári hónapokban az üzemekben szinte elviselhetetlen hőmérséklet, amit a dolgozók 35-42 fok között becsültek egy-egy melegebb nyári napon. A klíma hiánya jelenti mind a három vizsgált üzemben a legnagyobb gondot. Ezt mindhárom üzemben évek óta tervezik beszerelni, de annyira nagy beruházást jelentene, hogy az már nem rentábilis a tulajdonosoknak. A szektorban működő nagyvállalatokra jellemző, hogy a közérdekű adatkérés során megismert munkaügyi vizsgálatok közel 90%-ban találtak valamilyen hiányosságot. Ugyanakkor mind a három vizsgált gyárban az összes megkérdezett dolgozó rendelkezett írásos munkaszerződéssel és mindenki határozatlan idejűvel. Szakszervezetek Ágazati szinten nincs önálló képviselete a ruházati dolgozóknak. A Munkástanácsok Textil és Ruházati Ágazata megszűnt. Ágazati szinten a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete Textil-RuházatiBőripari Tagozata látja el a szakszervezeti érdekképviseletet. A terepi munka tapasztalatai szerint a háromból kettő gyárban működik szakszervezet (Styl, Berwin), tagságuk a dolgozók 17-40 százalékát ölelte fel. De még ennél a két legnagyobb gyárak közé sorolt vállalkozásnál sem volt függetlenített szakszervezeti tisztségviselő. Ennek elsődleges oka a nem elegendő tagsági arány: a szakszervezet tagsága a dolgozók 17-40 százalékát öleli fel. Az alacsony támogatottság okai között említették az alacsony béreket: a bruttó bér 1%-t kitevő tagdíjat sok munkavállaló nem tudja megengedni magának, sokallja az éves szinten 10-15 000 forintot. A szakszervezeti képviselők szerint ugyanakkor a tájékozatlanság is szerepet játszik ebben, mert ha a tagok igénybe veszik a tagság fejében nyújtott szolgáltatásokat, a befizetésnél többet kapnak vissza. Emellett a jogszabályi környezet sem kínál kedvező feltételeket: egy teljes munkaidős függetlenített titkár létrehozásához 320 főnyi tagság lenne szükséges12, ami csak nagy üzemméret és magas szervezettség együttes megléte esetén valósulhat meg. Ez a két említett gyár esetében 55% illetve 50%os szervezettséget igényelne, a harmadik vizsgált gyárban pedig az üzemméret miatt fizikailag kizárt. A dolgozók körében a szakszervezetről nagy többségében lesújtó a vélemény. A nem tag dolgozók számára a szakszervezet és annak tevékenysége, problémái láthatatlanok, illetve abban az üzemben, 11 12

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100112.TV Az Mt. 274. § (2) bekezdése szerint a „munkaidő kedvezmény minden 2 tag után havi 1 óra“

ahol nincs szakszervezet, nem sok utalt arra, hogy a dolgozók éreznék a hiányát. A szakszervezeti tagok árnyaltabban látják. Véleményük szerint a gyár vezetése sokszor nem akarja rendesen kifizetni a túlórákat, végül a szakszervezet éri el, hogy ebből ne legyen komolyabb gond. Mások szerint a dolgozóknak meg kell becsülniük magukat és a munkahelyüket, mert a lefelé nivelláló globális árversenyben a hazai telephelyek állandó fenyegettségben vannak. Az iparág általánosan nehéz helyzetében a szakszervezetek is óvatosan fogalmaznak meg éles követeléseket. A bérek emelését a munkáltatói oldal, de még a szakszervezetek és maguk a dolgozók is kockázatként értékelik: „Addig vagyunk vonzók, ameddig a béreket lent tartjuk, abban a pillanatban, amikor emelkedik, ő továbbáll. Neki addig érdeke, hogy itt legyen, ameddig állami beruházásokat, adókedvezményt kap. Olyan alacsony a bér, olyan kedvezményeket tud kicsikarni.”13 A munkahelyek elvesztése vélelmezett kockázat, a dolgozók nem tudják, mennyire áll fenn valósan is, hiszen annak tesztelését megakadályozza a munkahelyek elvesztésétől való félelem, ami a csapdahelyzet kialakulásához vezet. Az alacsony tagság, a tőke elvándorlásától való szakszervezeti félelem, és még az alacsony bérek is megnehezítik a szakszervezetek érdekképviseleti munkáját. Összességében úgy látjuk, hogy a felsőruházati szektor egy csapda-helyzetbe került, amelynek egyik legfontosabb eredője a rendkívül alacsony bérfizetési hajlandóság a bérmunkában itt gyártató cégek részéről. Az alacsony bérek miatt fogynak a dolgozók, munkaerőhiány van, a tőkeelvándorlás kockázata miatt gyenge (részben) a szakszervezeti mozgalom is: nem tud és (legalábbis helyi szinten) nem mer magasabb béreket követelni, mert úgy érzi, ezzel veszélybe sodorná a még meglévő munkahelyeket is, így marad fenn a munkaerőhiány és az alacsony bérek együttes meglétének gyakorlata.

Érintetti interjú.

Tartalomjegyzék Munka- és bérkörülmények a magyarországi felsőruházati gyártó szektorban ................ 1 Vezetői összefoglaló................................................................................................................. 3 1. A ruházati ipar főbb adatai és társadalmi-gazdasági kontextusa ................................. 9 1.1. A felsőruházat-készítő ágazat struktúrája, érintettek............................................................. 9

1.2.

A felsőruházat-készítő szektor áttekintése ........................................................................... 10

1.3.

Az iparág gazdasági mutatói, GDP és export ........................................................................ 10

1.4.

Foglalkoztatottság, szürke és fekete foglalkoztatottság ....................................................... 12

1.5.

Informális munka, bedolgozás .............................................................................................. 12

1.6.

A földrajzi jellemzők .............................................................................................................. 13

1.7.

Az ágazat erősségei és gyengeségei, a tőkevándorlás okai .................................................. 13

1.8.

A szektorra vonatkozó jogszabályok és bérhelyzet áttekintése, bérstatisztikák .................. 14

1.9.

Állami statisztikák a szegénységről, létminimumról és a háztartások kiadásairól................ 15

1.10.

A szegénység megjelenési formái ..................................................................................... 18

1.11.

A túlórázás jogi környezete ............................................................................................... 19

1.12.

A szakszervezetek helyzete az ágazatban ......................................................................... 19

1.13.

Kollektív szerződések, kollektív megállapodások ............................................................. 20

1.14.

Rövid távú szerződések, munkavállalói szerződések ........................................................ 21

1.15.

A női munkavállalók helyzete a szektorban ...................................................................... 21

1.16.

Munkaerőhiány a felsőruházati ágazatban, bevándorlók foglalkoztatása ....................... 21

1.17.

Munkakörülmények, munkaügyi ellenőrzések és munkaegészségügy............................. 21

A terepi kutatás összefoglalója ...................................................................................... 23 2.1. A minta jellemzése ............................................................................................................... 23 2.2.

Az adatfelvétel körülményei, az interjúalanyok általános jellemzői..................................... 24

2.3.

A gyár/gyártás megrendelői.................................................................................................. 26

2.4.

Munkaórák, túlóra, szabadság .............................................................................................. 27

2.5.

Fizetés, béren kívüli juttatások, jutalmak ............................................................................. 33

2.6.

A tisztességes megélhetés költségei a családban ................................................................. 36

2.7.

Munkahelyi egészség és biztonság ....................................................................................... 37

2.8.

Panaszkezelés, a szakszervezetek és a szakszervezetek tevékenysége és eredményei ....... 41

2.9.

A dolgozókról (nemi, életkori és etnikai összetétel) ............................................................. 44

2.10. 3.

Összegzés .......................................................................................................................... 45

Melléklet: a létminimumszámítás háttere ................................................................... 48

1. A ruházati ipar főbb adatai és társadalmi-gazdasági kontextusa 1.1. A felsőruházat-készítő ágazat struktúrája, érintettek A Magyar Könnyűipari Szövetség adatai szerint 2015. december 31-én a textília és a ruházati termékek gyártásában a 6369 vállalkozást regisztráltak, melyek több mint 90%-ának üzemmérete 9 fő alatt volt, 250 fő felett mindössze 20 cég foglalkoztatott. A cégadatbázisok szerint a felsőruházat gyártására (kivéve: munkaruházat) 238 vállalkozást regisztráltak, melyeknek összesen 317 fiók és/vagy telephelye is van. 108 cégnek nincs bejegyezve különálló telephelye vagy fióktelepe, csak székhelye van. A cégadatbázisokból TEÁOR szám14 alapján történő szűrés után azt látjuk, hogy áz átlagos alkalmazotti létszám 43, ezt viszont torzítja egy nagyon nagy cég (Pro-Team Rehabilitációs Közhasznú Nonprofit Korlátolt Felelősségű Társaság, PT), amelyik a honlapja alapján gyakorlatilag nem gyárt ruhát. Ha ezt kivesszük, az átlagos alkalmazotti létszám 34. Tehát mindenképpen alapvetően kisüzemi termelés a jellemző a cégekre, viszont van pár nagy, amelyek felhúzzák az átlagot. A vállalkozások tulajdonosi hátteről nem ismerünk a szektorra általánosítható adatokat. A legnagyobb cégek jelentős része, legalább harmada vállal, illetve vállalt már bérmunkát nagy nemzetközi márkáknak, ezek között több ún. luxusmárka. Ezek a főbb márkák: Adidas (régen), Afibel, Alver, Baltic, Baumler, Budmil (régen), Cacharel, Carvent, Catimini, Chloé, Christian Dior, Country Line, D&G, Daniel Hechter (több helyen), Ego (régen), Elegance Paris, Escada, Faconable, Frencys, Gerry Weber, Gucci (több helyen), Kenzo, Kookai, Lafuma, Lambretta, Levis (régen), Lodenfrey, Loreal, Lousi Féraud, Marc Cain (több helyen), Marc Jacobs, Max Mara, Missoni, Moschino, Nordstorm, Nubia, Outsinger, Paul Costelloe, Polka, Rodier, Schneiders, She, St. Emile, Steinbook, Stella McCartney, Strenesse (több helyen), Thilde, Tommy Hilfigeer, Vodabox, Willy Supper, YSL. A ruházati iparhoz kapcsolódó jelentősebb ágazati szervezetek: Magyar Könnyűipari Szövetség, Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége Textil és Ruházati Ipari Szekció, Magyar Ruhagyártók Egyesülése. 2012-ben megalakult a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fóruma (VKF) a kormány, a LIGA Szakszervezetek, a Magyar Szakszervezetek Országos Szövetsége (MSZOSZ), a Munkástanácsok Országos Szövetsége, az ÁFEOSZ-Coop Szövetség, a Munkaadók és Gyáriparosok Országos Szövetsége (MGYOSZ), valamint a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetsége részvételével. A ruházati ipart a MGYOSZ-ban a Magyar Könnyűipari Szövetség képviseli. A VKF-nek fontos szerepe van a minimálbérről szóló tárgyalásokban. Szintén fontos fórum az Ágazati Párbeszéd Bizottság, a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben az ágazati munkáltatói érdekképviseletek és az ágazati szakszervezetek részvételével működő kétoldalú szociális párbeszédet folytató testület. A vonatkozó törvény (2009. évi LXXIV. törvény az ágazati párbeszéd bizottságokról és a középszintű szociális párbeszéd egyes kérdéseiről) szerint az „ÁPB feladata az ágazat kiegyensúlyozott fejlődésének elősegítése, az ágazati szintű autonóm szociális párbeszéd megvalósítása, amelynek célja a megfelelő munkafeltételek kialakítása, a munkabéke megőrzése és a munkaerő-piaci folyamatok jogszerűségének előmozdítása.”15 Az ÁPB-ben a jogosultak kollektív szerződést, illetve egyéb megállapodást köthetnek és kérhetik a kollektív szerződés ágazatra történő kiterjesztését a társadalmi párbeszédért felelős 14 15

TEÁOR szerint 1413 - Felsőruházat gyártása, kivéve: munkaruházat. http://net.jogtar.hu/jr/gen/getdoc2.cgi?dbnum=1&docid=A0900074.TV

minisztertől. Az Ágazati Párbeszéd Bizottság (ÁPB) finanszírozása és így működése jelenleg bizonytalan.16 Emellett a Könnyűipari Ágazati Párbeszéd Bizottság (KÁPB) a textil-, ruhaipar, textilitsztítás, bőr-, bőrdíszműgyártó és cipőipar területein a munkaügyi kapcsolatokat és a munkaviszonyt érintő ágazati jelentőségű kérdésekben folytat szociális párbeszédet a könnyűipari ágazati munkáltatói érdekképviselet, az MKSZ (munkáltatói oldal) és az ágazati szakszervezet, a BDSZ (munkavállalói oldal) részvételével működő testületként. A KÁPB 2004-ben alakult meg először, majd 2010-ben és 2016ban, az ÁPB törvény alapján alakult újjá. Munkaadói oldalon alapítói a Bőr és Cipőipari Egyesülés (BCE), a Magyar Ruhagyártók Egyesülete (MRE) és a Magyar Könnyűipari Szövetség (MKSZ).17

1.2. A felsőruházat-készítő szektor áttekintése18 A textilipar számos strukturális problémától szenved, melyek közül az innovativitás hiánya nem köthető közvetlenül a munka- vagy bérkörülmények alakulásához, de említésre érdemes. A KSH összegzése szerint a nem innovatív vállalkozások aránya különösen nagy a textilipar és a bőripar területén, ahol “a cégek mintegy négyötöde nem vezetett be új technológiát, eljárást vagy szervezetszintű újítást”.19 2014-ben valamelyest, 7,4%-kal, nőttek a beruházásra fordított összegek a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártása terültén: egyedi nagyberuházást valósítottak meg, új gyártósorokat állítottak üzembe.20

1.3. Az iparág gazdasági mutatói, GDP és export A magyar textil és ruhaipar alapvetően exportra termel. Az export aránya becslések szerint 75-80% között mozog21, 2014-ben a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártásában több mint 80 százalékos volt az arány22. A Magyar Könnyűipari Szövetség (MKSZ) szerint az export körülbelül 90%-a bérmunka, a célországok jellemzően az EU tagjai. 23 A rendszerváltás előtt is a nyugati országokba ment az export döntő hányada, az 1980-as évektől elterjedt volt a bérmunka.24 Szakértők szerint vannak olyan nagyobb cégek, melyek gyártásának 80%-a bérmunka. A saját piac kiépítéséhez gyakran hiányoznak a megfelelő erőforrások (pl. külkereskedelmi kapcsolatok, infrastruktúra) és a a tőke is. A textília, ruházat, bőr, és bőrtermék gyártás részesedése az ipar exportértékesítéséből 1-2% volt az elmúlt években, 2014-ben közel 3,5 milliárd forint, a válság évei után enyhe növekvő tendenciát mutat.25

Szakértői interjúk. http://mksz.org/hu/konnyuipari-agazati-parbeszed 18 Alapvetően a felsőruházat-készítő szektorról szól a kutatásunk (TEÁOR szerint 1413 - Felsőruházat gyártása, kivéve: munkaruházat), de esetenként a pontos adatok hiányában a teljes ruha és textilszektorra vonatkozik az ismertetés. 19 http://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/mo/mo2014.pdf 20 https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/jelipar/jelipar14.pdf 21 MKSZ: Javaslatok a textil-ruhaipari és textiltisztító szakképzés problémáinak megoldására 22 https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/jelipar/jelipar14.pdf 23 MKSZ: Javaslatok a textil-ruhaipari és textiltisztító szakképzés problémáinak megoldására 24 Szakértői interjú 25 http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_oia018a.html 16 17

KSH alapján26 Bár az állam nem dolgozott ki ágazatspecifikus támogatási formákat, a ruházati ipar több forrásból is hozzájut közpénzekhez. Az államtól, illetve esetenként az önkormányzatoktól leginkább foglalkoztatási vagy képzési támogatás formájában érkezik forrás27. 2011-ben például több tucat Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei cég kapott foglalkoztatási, munkahely megtartási támogatást összességében több, mint 600 millió forint értékben28. Több cég részesült a „A munkabérek nettó értékének megőrzése 2012” elnevezésű, a Nemzetgazdasági Minisztérium által kiírt pályázati forrásból29, illetve a „Mikro-, kis- és középvállalkozások munkahelyteremtő beruházásainak támogatása” alapból30. A nagyobb felsőruházati gyártók jelentős része részt vesz megváltozott munkaképességűek foglalkoztatásában. Ezzel szintén közpénzhez jutnak hozzá, amennyiben rendelkeznek az ehhez szükséges akkreditációval és megfelelnek az egyéb adminisztratív követelményeknek31. Ebben az esetben a ténylegesen megfizetett bérköltség 75-100%-át, illetve az adminisztratív követelmények teljesítésének akár 100%-át is megkaphatják támogatásként.32 Kiugró eset, hogy sajtóhírek szerint az állam a szombathelyi önkormányzaton keresztül 1,47 milliárdot fektetett a régóta felszámolás alatt álló Styl ruhagyárba (ebből kb. 1 milliárd közvetlen tulajdonszerzés) 2015-ben, ahol akkor körülbelül 600 embert foglalkoztattak.33 Ezeken kívül több olyan eset ismert, amikor európai uniós támogatásban részesültek felsőruházat gyártó cégek a különböző operatív programokon keresztül34. Ezek nem ágazatspecifikus támogatások. Az állami szerepvállalás viszonylag új formája a Széchenyi Tőkealap-Kezelő Zrt. tevékenysége, amely kiemelt befektetési területként több százmilliós nagyságrendű kockázati tőkét fektetett be 26 http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_oia018a.html

Például a J.T. Ruhaipari Vámszabadterületi Korlátolt Felelősségű Társaság, forrás: http://nava.hu/id/2096418/, https://www.tkki.hu/page.php?pid=924 28 http://www.szon.hu/csenger/munkahelymegtartoszazmilliok/1737285 29 Például KUNSZÖV Textilruházati Kft. vagy M+Z 2000 Bőr- és Textilkonfekcionáló Korlátolt Felelősségű Társaság a legnagyobbak közül, http://nfsz.munka.hu/resource.aspx?ResourceID=afsz_palyazatok_berkomp_eredmeny 30 Például Nyír-Gestum Rehabilitációs Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. http://www.hrportal.hu/download/tamogatottmunka.pdf 31 Például rehabilitációs tanácsadó, rehabilitációs mentor, valamint segítő személy alkalmazása 32 http://www.jogiportal.hu/view/327-2012-xi-16-korm-rendelet 33 http://index.hu/gazdasag/allas/2015/09/24/allami_tamogatasbol_megy_tovabb_a_styhl_ruhagyar 34 Például Krine Kft. támogatást kapott az Új Széchenyi tervből http://abexa.hu/hirek/86hirek/734ujabbtelephelyfejlesztesekindulnakaszekesfehervarialbaiparizonaban.html 27

magyarországi divatmárkákba az elmúlt években (pl. Áeron Design, EUROTEX Ipari és Szolgáltató Kft, Szilvio Kft, Abodi Dóra, Rekavago, Kosanszky, Hameri)35. A közbeszerzésekből az utóbbi években két nagyobb cég, a Pro-Team és a PI-ER Clothing részesedett nagyobb mértékben, de egyik cégnek sem a fogyasztói ruházat gyártása a fő profilja.36

1.4. Foglalkoztatottság, szürke és fekete foglalkoztatottság Az MKSZ adatai szerint 2015-ben a ruházati iparban közel 18 000 főt foglalkoztattak (ennek 43%-a TEÁOR 1413 alatt), és az elmúlt öt évben valamelyest csökkent a foglalkoztatottság (2010: közel 21 000). Ez a foglalkoztatotti létszám körülbelül 0,4%-a az összes foglalkoztatottnak, a feldolgozóiparban foglalkoztatottaknak 2%-a37. A szervezet szerint a textil- és ruhaipar jellemzően női munkaerőt foglalkoztat, a nők aránya megközelíti a 90%-ot, a ruhaiparban 10-12% a szellemi foglalkozásúak aránya. A céges adatbázisok alapján összesített adatok körülbelül 8-10 000 fő foglalkozatottat mutatnak a 1413-as TEÁOR szám alatt. A szürke- és fekete foglalkoztatás arányára nem ismerünk hivatalos adatokat. Az általunk megkeresett szakértők szerint az efféle foglalkoztatás inkább a kisebb vállalkozásokra jellemző. Elhangzott olyan becslés is, miszerint a foglalkoztatás kb. 30%-a nincs nyilvántartva. Ennek az az oka, hogy nagyon sok a kicsi vagy mikrovállalkozás, illetve az önfoglalkoztató, és az öt fő alatti foglalkoztatókat nem is lehet mérni. Gyakorlatilag nincsenek benne a statisztikában. „Nagyon sok olyan kis cég van, ahol családi vállalkozásként bedolgoznak, és nem feltétlenül biztos, hogy számlára, mert ha számlára, akkor drágább”.38

1.5. Informális munka, bedolgozás Ebben a témában nem ismerünk hivatalos statisztikákat, így kizárólag a különböző szakértői interjúkban elhangzottakra támaszkodhatunk. A becslést nehezíti, hogy az otthonra kiszervezett munka általában semmilyen ágazati, TEÁOR szerinti besorolásban nem jelenik meg. Az informális munka többek szerint a kisebb, főleg hazai piacra dolgozó vállalkozásokra jellemző, legtöbbször házi bedolgozást takar, megbízási és/vagy kényszervállalkozói szerződéssel, „mert őket könnyebb fluktuálni és alacsonyan tartani a bérüket.”39 Alapvetően az elmúlt 20-25 évben visszaszorulóban van ez a foglalkoztatási forma. Egy szakértő megjegyezte, hogy a fekete- és informális munka terjedésének az is gátat szab, hogy a kisebb hazai cégek piaci növekedési potenciálja is korlátos. Egyrészt ők sem tudnak elég olcsón dolgoztatni ahhoz, hogy a beáramló kínai áruval árban versenyezzenek, másrészt a belföldi kereslet „igényesebb” részét felszívják a fast fashion láncok. A megkeresett szakértők szerint nem valószínű, hogy akár a szürke-fekete, akár az informális foglalkoztatásban kevesebbet vinnének haza a dolgozók, mert „Az informális azért nem lehet alacsonyabb bérű, mert ez a hivatalos foglalkozatásban fizetett bér már annyira alacsony, hogy ennél kevesebbért már nem lehet dolgozni.”40 Emellett a közfoglalkoztatás és az egyéb, könnyebb fizikai munkával járó betanított munkák is versenyt támasztanak.

http://www.szta.hu/befekteteseink, http://www.szta.hu/design. „A Széchenyi Tőkealap-kezelő Zrt. a Magyar Állam 100%os tulajdonában álló gazdasági társaság, melyet az Európai Unió forrásaiból finanszírozott regionális operatív programok kockázati tőkeprogramjának megvalósítására az Új Széchenyi Terv részeként hoztak létre 2011-ben.“ 36 A hivatalos közbeszerzési adatbázisban, http://kba.kozbeszerzes.hu, 2016 augusztusában végzett keresések alapján. 37 https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf005a.html és https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qlf003.html 38 Szakértői interjú 39 Szakértői interjú 40 Szakértői interjú 35

1.6. A földrajzi jellemzők Az MKSZ adatai szerint textil- és ruhaipar a következő régiókban koncentrálódik: Nógrád megye, Borsod-Abaúj-Zemplén megye, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye, Heves megye és Békés megye. Ezeken a területeken az ipari foglalkoztatottak közel 15%-a dolgozik az ágazatokban. Az alábbi ábra jellemzi a székhelyek és a telephelyek eloszlását országszerte. A térképen minden székhely (kék) és minden telephely, illetve fióktelep (piros) szerepel, amely a TEÁOR besorolás szerint felsőruházatot gyárt (TEÁOR 1413), illetve más mellett végez ilyen tevékenységet. Ha nem számítjuk a székhelyek budapesti túlsúlyát, ezen is azt látjuk, hogy a déli és az észak-keleti régiókban koncentrálódik a gyártás41.

A térkép forrása: saját szerkesztés

1.7. Az ágazat erősségei és gyengeségei, a tőkevándorlás okai Az MKSZ szerint a szakemberhiány befolyásolja a jövőbeli trendeket. Attól tartanak, hogy a Magyarországon gyártató külföldi cégek el fogják hagyni az országot a megfelelő tudással és szakmai felkészültséggel rendelkező szakemberek hiánya miatt. 42 Több szakértő megerősítette, hogy a szakemberhiány egyik fő oka a szakma alacsony presztízse, amit a rendkívül alacsony fizetések, illetve a fizikai munka komplexitása, nehézsége okoz. Továbbá nincs megfelelő szakképzés  ami van, az elmaradott színvonalú, a tanulók is motiválatlanok. Annak ellenére, hogy a magyarországi bérek rendkívül alacsonyak  általában a minimálbér körül mozognak , a bérgyártatók még mindig sokallják és Bulgáriában, Romániában, Ukrajnában vagy távolkeleti országokban keresnek gyártókapacitást. A tőke továbbvándorlásának egyik gátja, hogy a magyar varrodák még mindig viszonylag jó minőséget nyújtanak, az említett országokat kockázatosnak tartják ebből a szempontból a megrendelők. Bár így is hallani olyanról, hogy a Magyarországon leszerződött bérmunkát továbbszerződik például Ukrajnába.43 Ugyanakkor a minőségben is egyre erősebb versenyt

https://www.zeemaps.com/map?group=2019698 Magyar Könnyűipari Szövetség: Javaslatok a textil-ruhaipari és textiltisztító szakképzés problémáinak megoldására 43 Magyarországon belül manapság nem tartják jellemzőnek a leszerződött munka kiszervezését a szakértők, akikkel beszéltünk. 41 42

támasztanak a szomszédos országok. Románia például Európai Uniós forrásokból, nagyobb cégekkel együttműködve fejleszti a szektort, hogy nagyobb kapacitással, jobb minőséget tudjanak felmutatni.44 A bérek emelését többen kockázatként értékelik, „Addig vagyunk vonzók, ameddig a béreket lent tartjuk, abban a pillanatban, amikor emelkedik, ő továbbáll. Neki addig érdeke, hogy itt legyen, ameddig állami beruházásokat, adókedvezményt kap, stb. Olyan alacsony a bér, olyan kedvezményeket tud kicsikarni.” Ez a félelem még a szakszervezeti munkát is megbénítja. Benyomásaink szerint szabadon, békés körülmények között végzik munkájukat, de a gyárbezárástól való félelem óvatosságra inti őket követeléseik megfogalmazásakor45. A szóbeszéd szintjén sokan hallják, hogy jön vissza a termelés, mert az igényesebb nyugat-európai vevő jobban szereti az európai minőséget. A másik ok, hogy a divat mai rohanó világában túl sok időt igényel az anyagok és a késztermék oda-vissza szállítása az ázsiai országokba. Az európai piachoz földrajzilag közelebb eső gyártóhelyek felértékelődnek. 46 Emellett azt is érzékelik, hogy a nyugat-európai emberi jogi és munkajogi, valamint környezetvédelmi civil szervezetek munkája miatt a térségben több a szociális és környezeti szempontokat számonkérő vizsgálat, vállalati audit. Ennek valós hatásait azonban nem érzik, sem a megrendelések számának növekedésében, sem a körülmények javulásában. Illetve, ahogy egyik interjúalanyunk megjegyezte, az elvárások növekedésével nem jár együtt a megrendelésekért fizetett összeg növekedése47. Megállapíthatjuk, hogy a ruházati szektor egy csapdahelyzetben van: a rendkívük alacsony bérek miatt egyre kevesebb a munkaerő, ugyanakkor a bérek megfelelő szintű emelése a gyártókapacitások bezárásával fenyeget.

1.8. A szektorra vonatkozó jogszabályok és bérhelyzet áttekintése, bérstatisztikák A bérezés tekintetében nincsenek külön jogszabályok az ágazatra. Az MKSZ szerint az „ipari átlagoz viszonyított átlag nettó kereset a »ruházati« iparágakban 60-62 % között van, a korábbi évekhez képest romlott (pl. 2008-ban közel 65% volt).” Szintén ebben a dokumentumban említik, hogy képzett varrónők inkább közmunkára mennek – az okokat nem tárgyalják.48 Szakértők szerint közrejátszik, hogy közel azonos pénzért fizikailag kevésbé terhelő munkát kell végezni, „nem kell úgy ruházkodni, étkezni”.49 2014-ben az iparban alkalmazásban állók havi bruttó átlagkeresete 260 249 forint volt, 4,5%-kal magasabb az egy évvel korábbinál. Az ipari keresetek növekedése 0,2 százalékponttal (7539 forinttal) meghaladta a versenyszféra egészére jellemző, 4,3%-os értéket. A havi bruttó átlagkereset változatlanul a könnyűipar területén, a textília, ruházat, bőr és bőrtermék gyártásában volt a legalacsonyabb (153 689 forint)50 a statisztika szerint. A terepi kutatás során alacsonyabb összegekkel szembesültünk. A nettó hazavitt összeg 60 – 120 ezer forint között mozog, a felső összeg a különböző pótlékokkal jön ki. A ruházati iparban mindig is alacsonyak voltak a fizetések – ahogy egyik interjúalanyunk megosztotta –, ugyanakkor a rendszerváltás idején a fizetésekhez képest kevesebbet kellett költeni rezsire, alacsonyabb volt az árszínvonal, így általában jobb életkörülményeket lehetett biztosítani. 51

Szakértői interjú. Szakértői interjúk. 46 Szakértői interjú. 47 Szakértői interjú. 48 MKSZ: Javaslatok a textil-ruhaipari és textiltisztító szakképzés problémáinak megoldására 49 Szakértői interjúk. 50 https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/jelipar/jelipar14.pdf 51 Szakértői interjúk. 44 45

Forrás: KSH

1.9. Állami statisztikák a szegénységről, létminimumról és a háztartások kiadásairól Kérdés, hogy a rendkívül alacsony bér mire elég, hogyan viszonyul a létminimumhoz és a szegénységi küszöbhöz? A magyar hivatalos statisztika különbséget tesz létminimum és szegénységi küszöb között.52 A Központi Statisztikai Hivatal által kidolgozott Társadalmi haladás mutatórendszerében az alábbiak szerint határozták meg a szegénységi küszöb fogalmát. „A szegénységi küszöb értéke: az egy fogyasztási egységre jutó (ekvivalens) jövedelem mediánjának 60%-a vásárlóerő-paritáson, euróban és nemzeti valutában kifejezve.”53 Az Európai Unió tagországai mind így határozták meg a szegénységi küszöbértéket. A szegénységi küszöb értékét a választott fogyasztásiegység-skála befolyásolhatja. A minimálbér „a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege.”54 A garantált bérminimumot a legalább középfokú iskolai végzettséget, illetve középfokú szakképzettséget igénylő munkakörben foglalkoztatott munkavállaló kaphatja meg. A felsőruházati gyártásban vannak olyan munkáltatók, akik egy-egy munkakör besorolásával trükköznek: egyszerű, középfokú végzettséget sem igénylő betanított munkaként jelölnek meg egy-egy munkafázist, tevékenységet. A létminimum számítási módszere https://www.ksh.hu/thm/2/indi2_6_1.html Forrás: Központi Statisztikai Hivatal: A társadalmi haladás mutatórendszere: Jövedelemeloszlás és szegénység (20032015) 54 454/2015 (XII. 29). Korm. rendelet a kötelező legkisebb munkabér (minimálbér) és a garantált bérminimum megállapításáról http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1500454.KOR 52 53

Magyarországon a létminimumérték számítása „az élelmiszerfogyasztás normatív értékéből kiindulva, az élelmiszereket a normatívához hasonló értékben fogyasztó háztartások fogyasztási adatainak felhasználásával történik.”55 Ennek részleteit lásd a mellékletben. A létminimum meghatározásához azonban az élelmiszer-normatíván felül a további szükségletekre fordítandó forintösszegeket is figyelembe kell venni. Ennek kiküszöbölése érdekében a létminimum értékét úgy számítják ki, hogy a normatívához hasonló forintértékben élelmiszereket fogyasztó háztartások összes személyes fogyasztási kiadásainak havi átlagos értékét veszik figyelembe. A létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos havi értéke 2014-ben 87 351 forint volt. Egy 2 felnőttből és 2 gyermekből álló háztartás esetében a létminimum érték így 253 318 forintnak felelt meg. A KSH 2015-ben műhelytanulmányban ismertette a létminimum-számítás megújításának szándékát, illetve a potenciális módszertani megoldásokat. Ezt a lépést mind a szegénység kutatásával foglalkozó szakemberek, mind a szakszervezetek élésen kritizálták. A Hivatal azzal érvelt a módszertan megújítása mellett, hogy a „mutató megnevezése nem tükrözi a számítás tartalmát: a név éhezésre, nélkülözésre utal, a tartalma viszont a mindenkori társadalmi normák szerinti tisztes megélhetést biztosító összeget jelzi. Ez az ellentmondás a mutató felhasználása körül is zavarokat okozott, mivel gyakran olyan jelenségeket (például a szegénységet) jellemeztek vele, amelyekre nem alkalmas. Mindemellett a mutató értéke alatti jövedelemből élő háztartások olyan nagy létszámú és heterogén sokaságot alkotnak, ami megkérdőjelezi a mérőszám szakpolitikai relevanciáját.”56 A módszertan megváltoztatásával jelentősen csökkenne a létminimum alatt élők száma az országban. A kritikusok – köztük a Magyar Szakszervezeti Szövetség – szerint fontos lenne megtartani az eredeti számítási módszertant, mert ezzel lehetne mérni a társadalmi fejlődést, és érdemes lenne a létminimum mellett másik, a dolgozói szegénység mérésére alkalmas módszertant kidolgozni.57 A kritikusok szerint további probléma, hogy a KSH 2011 óta nem publikálja, hogy hány háztartás él a létminimum alatt. A következőkben bemutatott adatokból látható, hogy a ruházati szektorban kifizetettt nettó bérek sokszor nem érik el a létminimumot. A szakszervezeti mozgalom általános törekvése a létminimum és a minimálbér (garantált bérminimum) közelítése.58,59 Az anyagunk munkaváltozatát véleményező ágazati szakszervezeti képviselő véleménye szerint előfordul a minimálbérnél alacsonyabb kereset is. A minimálbér “a teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállaló részére megállapított alapbér kötelező legkisebb összege“ a vonatkozó Korm. rendelet szerint. A valóság azonban az, hogy ezt a kötelező bért csak a munkáltató által megállapított 100%-os normateljesítés esetén fizetik ki a dolgozónak, ami így a minimálbérnél alacsonyabb keresethez vezet.

https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/letmin/letmin14.pdf https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/letmin/letminimum_szamitas.pdf 57 http://www.origo.hu/gazdasag/20150702-letminimum-ksh-szamitas-maszsz-szegenyseg.html 58 Szakértői interjúk. 59 „A Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) kitart a több mint 10 százalékos minimálbér- és 16 százalékos garantált bérminimum-emelési követelése mellett, mert csak így érheti el a minimálbér nettó értéke 2018-ra a létminimum összegét közölte a MASZSZ kedden.“ https://szakszervezetek.hu/dokumentumok/mibol-elunk/7510-a-maszsz-kitart-a-tobb-mint-10szazalekos-minimalber-emelesi-kovetelese-mellett 55 56

Források60

Minimálbér értékek: https://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_qli041.html, Létminimum értékek: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zhc011.html, Szegénységi küszöb: http://www.ksh.hu/docs/hun/xstadat/xstadat_eves/i_zaa007.html, http://ec.europa.eu/eurostat/product?code=ilc_li01&language=en&mode=view, http://www.ksh.hu/thm/2/indi2_6_1.html, Létminimum értékek: Létminimum 2014 (KSH kiadvány), *Létminimum 2015-re: http://www.policyagenda.hu/uploads/files/L%C3%A9tminimum%202015%20%C3%A1prilisvegleges.pdf 60

Amellett, hogy a ruhaiparban dolgozók többségének a fizetése nem éri el a 2014-re vagy a 2015-re a KSH által meghatározott létminimumot (2014: 87 351 forint, 2015: 88 016 forint), a nettó bér sokszor a szegénységi küszöb felé tendál (2014: 66 979 forint, 2015: 70 328 forint), amint az a következő ábrán látható.

1.10.

A szegénység megjelenési formái

Az Európa 2020 stratégia keretében kidolgozásra került a szegénység, társadalmi kirekesztődés mérésének egységes, valamennyi tagállamra vonatkozó összetett mutatója. Az ún. szegénység vagy társadalmi kirekesztődés kockázatának kitettek aránya (AROPE mutató) a jövedelmi viszonyok mellett további tényezőket is figyelembe vesz a szegénység vizsgálata során.61 Az indikátor 3 dimenzió mentén vizsgálja a szegénységet, és definíció szerint az indikátor „azon személyek arányát mutatja, akiket a szegénység vagy társadalmi kirekesztődés három dimenziója közül legalább egy érint.” (relatív jövedelmi szegénységi arány, súlyos anyagi depriváció, nagyon alacsony munkaintenzitás mutató)62. Kutatásunk nem terjedt ki ezen körülmények teljes vizsgálatára, de a megismert béradatok alapján úgy véljük, legalább a jövedelmi meghatározás szerint sok ruhaipari munkás esik közel a „szegény” kategóriához. Ahogy egyik interjúalanyunk fogalmazott: „elértünk odáig, hogy most ez, amit megkeres a dolgozó, ez arra elég, hogy befizeti éppen a villanyszámláját, vagy tényleg befizeti, ami költségei vannak, kajára igazán már túl sok nincs. Van olyan dolgozó, aki a hónap közepén már nem tud, mondhatni azt, ennivalót venni. És akkor jön kölcsönkérni, fizetéselőleget kérni, mert már nem tudja ellátni a családját. … Így egyre nehezebb a megélhetése. Már dolgozni is úgy jön be, hogy idegesen, feszülten, hogy egyáltalán, kilátástalan a helyzete.” A szegénység (poverty) mérőszámai mellett az anyagi nélkülözés (material deprivation) legalább annyira jellemző egy egyén vagy egy háztartás tényleges anyagi helyzetének leírására. Módszertanilag63 azon személyekre vonatkozik az anyagi nélkülözés, akikre az alábbi kilenc problémából legalább három jellemző: 1) hiteltörlesztéssel vagy lakhatási költségekkel, közüzemi díjakkal kapcsolatos fizetési hátralékuk van; 2) a lakás megfelelő fűtésének hiánya; 3) váratlan kiadások fedezetének hiánya; 4) https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/hazteletszinv/hazteletszinv14.pdf ibid. 63 http://ec.europa.eu/eurostat/statistics-explained/index.php/Glossary:Material_deprivation 61 62

kétnaponta hús, hal, vagy azzal egyenértékű tápanyag fogyasztásának hiánya; 5) évi egyhetes, nem otthon töltött üdülés hiánya, 6) anyagi okból nem rendelkezik személygépkocsival; 7) anyagi okból nem rendelkezik mosógéppel; 8) anyagi okból nem rendelkezik színes televízióval; 9) anyagi okból nem rendelkezik telefonnal. A terepi kutatás fejezetében bemutatottak alapján a dolgozókra ebből a nyaralás hiánya, valamint a közüzemi számlák fizetésével való játszási, kisakkozási kényszer és emiatti időleges hátralék egyértelműen jellemző, és bár erre közvetlenül nem kérdeztünk rá, a váratlan kiadások fedezetének hiánya nagyban valószínűsíthető. A nem megfelelő minőségű élelmiszer vásárlására kényszerülést interjúalanyaink szinte mindig említették. A magyar társadalomban az anyagi nélkülözésben élők aránya amúgy is magas, 44% volt 2015-ben, ami az egyik legutolsó az EU országaiban (csak Romániában és Bulgáriában rosszabb a helyzet), miközben az EU átlag 19% volt ugyanabban az évben. Kutatásunk alapján megállapítható, hogy a szektorban dolgozók jó része nagy valószínűséggel anyagi nélkülözésben él, dacára annak, hogy teljes munkaidőben (sőt, a gyakori túlórák következtében leggyakrabban napi nyolc órán felül) dolgozik. Amennyiben pedig a fenti kilenc jellemzőből négy bizonyul igaznak a család életkörülményeire, akkor már súlyos anyagi nélkülözésről beszélünk, ami a vizsgált dolgozók egy részénél valószínűleg fennáll.

1.11.

A túlórázás jogi környezete

A munka törvénykönyvéről szóló 2012. évi I. törvény (a továbbiakban: Mt.) 92.§ (1) bekezdés értelmében a teljes napi munkaidő napi nyolc óra (általános teljes napi munkaidő). Továbbá a 99.§ 2. bekezdése értelmében64 a munkavállaló beosztás szerinti napi munkaideje legfeljebb tizenkét óra, heti munkaideje legfeljebb negyvennyolc óra lehet. A túlórázási jogi környezetéhez meg kell említeni, hogy a munkáltató az Mt. 93. §-sa esetén munkaidő keretet is alkalmazhat. A munkaidő keret mértéke 4 hónap vagy 16 hét lehet. A munkaidő keret alkalmazása sok esetben mentesíti a munkáltatót a „túlóra” fizetéstől, így a keresetek még jobban visszaeshetnek. Az Mt. 109. § (1) bekezdés szerint „teljes napi munkaidő esetén naptári évenként kétszázötven óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.” A rendkívüli munkaidőt arányosan kell alkalmazni, amennyiben a a munkaviszony évközben kezdődött, illetve ha határozott időre vagy részmunkaidőre jött létre. Mindemellett az Mt. 135. § (3) bekezdése értelmében „kollektív szerződés rendelkezése alapján legfeljebb évi háromszáz óra rendkívüli munkaidő rendelhető el.” 65 A munkavállalót rendkívüli munkavégzés esetén a rendes munkaidőre járó munkabéren felül bérpótlék vagy szabadidő illeti meg. Az Mt. 143. § (2) bekezdés szerint „a munkavállalónak ötven százalék bérpótlék vagy  munkaviszonyra vonatkozó szabály, illetve a felek megállapodása alapján  szabadidő jár a rendkívüli munkaidőben végzett munka esetén.”66 A szabadidő nem lehet kevesebb, mint az elrendelt rendkívüli munkaidő vagy a végzett munka időtartama, és ennek megfelelően jár az alapbér arányos része is. Továbbá „a munkaidő-beosztás szerinti heti pihenőnapra (heti pihenőidőre) elrendelt rendkívüli munkaidőben történő munkavégzés esetén száz százalék bérpótlék jár. A bérpótlék mértéke ötven százalék, ha a munkáltató másik heti pihenőnapot (heti pihenőidőt) biztosít.”67

1.12.

A szakszervezetek helyzete az ágazatban

A Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete (RDSZ) és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete (TDSZ) 2009-ben beolvadt a Bánya és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetébe (BDSZ), a Munkástanácsok http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1200001.TV ibid. 66 ibid. 67 ibid. 64 65

Textil és Ruházati Ágazata megszűnt. Ágazati szinten a Bánya-, Energia- és Ipari Dolgozók Szakszervezete Textil-Ruházati-Bőripari Tagozata látja el a szakszervezeti érdekképviseletet. A szakszervezeti érdekképviselet vegyes képet mutat. A nagyobb vállalatoknál folytatott szakszervezeti interjúkból azt látjuk, hogy a vállalati szinten a szakszervezetek tevékenysége viszonylag zavartalan, nem érik őket attrocitások, a menedzsment nem gördít akadályokat a szervezkedés elé. Ágazati szinten 20-30%-ra becsülik a szervezettséget68, a nagyobb gyárak kb. 40%-ában van szakszervezet. Ezeknél a szervezettség azonban nagyon változó, 1080% között is ingadozhat69. A megkérdezett szakértők úgy tudják, hogy a nagyobb gyáraknál van kollektív szerződés.70 Itt hozzá kell tennünk, hogy jelenlegi ismereteink szerint a gyártás nagy része nem a nagyobb létszámmal működő vállalkozásoknál van (lásd korábban). Az ágazati szakszervezetben képviselőjük tájékoztatása szerint több - de nem minden nagyobb - gyár képviselete benne van. Ugyanakkor még a legnagyobb gyárak közé sorolt, általunk vizsgált két vállalkozásnál (Styl, Berwin) ahol jelen van a szakszervezet, sem volt függetlenített szakszervezeti tisztségviselő. Ez magyarázható részben az alacsony tagi aránnyal: a szakszervezet tagsága a dolgozók 17-40 százalékát öleli fel. Itt egyrészt visszaköszön az alacsony bérek problémája: a szakszervezeti képviselők azt említették, hogy a bruttó bér 1%-t kitevő tagdíjat sok munkavállaló nem tudja megengedni magának, „1% sok, éves szinten 10-15 ezer forint – ezért nem jönnek főleg”. 71 Ugyanakkor más szakszervezeti képviselők szerint ez kifogás vagy tájékozatlanság, mert számításokat végeztek arra, hogy ha a tagok igénybe veszik a helyi és a BDSZ központ által nyújtott szolgáltatásokat, többet kapnak vissza a befizetett 1% fejében, mint amibe a befizetés maga kerül. Emellett a szakszervezeti képviselők a potyautas szindrómát is lehetséges oknak tartják: mind a két vizsgált cégnél van Kollektív szerződés, melynek elért eredményeit (béremelés, cafetéria elemek, szociális juttatások) a nem szakszervezeti tag dolgozók is élvezik anélkül, hogy fizető tagokká kéne válniuk. Az alacsony tagsági arány mellett a jogszabályi környezet sem kínál kedvező feltételeket a függetlenített szakszervezeti tisztségviselő létrehozásához. Az Mt. 274. § (2) bekezdése szerint a „munkaidő kedvezmény minden 2 tag után havi 1 óra“ - így egy teljes munkaidős független titkár 320 főnyi belépett szakszervezeti tag meglétét igényelné. Ez csak nagy üzemméret és magas szervezettség együttes megléte esetén valósulhat meg. A Styl 588, a Berwin 643 főt foglalkoztatott 2015-ben, így a függetlenített titkár 55% illetve 50%-os szervezettséget igényelne. A harmadik gyár, a 183 fős Beriv esetében pedig ez az üzemméret miatt fizikailag kizárt. Másrészt a dolgozók nem is igazán látják a szakszervezet szerepét, feleslegesnek, erőtlennek tartják (lásd terepi kutatások), és az iparág általánosan nehéz helyzetében a szakszervezetek is óvatosan fogalmaznak meg éles követeléseket.

1.13.

Kollektív szerződések, kollektív megállapodások

Egyes források szerint a dolgozók 10-13%-a eshet kollektív szerződés hatálya alá72. A Liga Szakszervezet szerint a „munkavállalók közel fele (35-55%) dolgozik kollektív szerződés hatálya alatt a textil, ruha, bőripar, az olajipar, gumiipar, a pénzügyi tevékenység, a bányászat, az oktatásügy, illetve az egészségügy területén.”73 Ezt az arányt az e kutatás első verziójának műhelyvitáján résztvevő szakértők egyértelműen túlzónak találták. Valószínű, hogy a ruházati ipar alulról súrolja ezt a becslést, különösen a fentebb vázolt cégstruktúra (kkv-k szerepe) fényében.

A cipő és bőriparnál 50% körülire. Szakértői interjú. 70 Szakértői interjú. 71 Szakértői interjú. 72 Ildikó Krén: Annual Review of Labour Relations and Social Dialogue Hungary, 2016. 73 http://www.liganet.hu/news/8349/A_kollektiv_szerzodesek_szerepe_a_megujult_munkajogi_szabalyozasban.pdf 68 69

Jelenleg nincs ágazati kollektív szerződés, de nem csak a munkavállalói szervezetek, hanem például az Magyar Könnyűipari Szövetség is szükségesnek látja a szakmai bértarifa-megállapodást, valamint az ágazati kollektív szerződést. Támogatják „olyan ágazati kollektív szerződés megkötését, amely alapján a minimálbér kifizetése nem kerülhető meg normatív módon” 74.

1.14.

Rövid távú szerződések, munkavállalói szerződések

A kisebb foglalkoztatók szerződési gyakorlatának felmérése nem volt célja kutatásunknak. A nagyobb gyáraknál a dolgozók általában bejelentett, teljes és határozatlan idejű szerződésekkel dolgoztak.

1.15.

A női munkavállalók helyzete a szektorban

A szektorban a munkavállalók 80% feletti része nő. A nők helyzete megfelel az általános munkavállalói helyzetnek, nem rosszabb annál. Szakértői és terepi interjúink arról tanúskodnak, hogy az ágazaton belül nincsen különbség a férfi és női dolgozók között.

1.16. Munkaerőhiány a felsőruházati ágazatban, bevándorlók foglalkoztatása Az ágazatra egyre inkább jellemző a munkaerőhiány. A jelenlegi állomány életkora magas, a szakma presztízse alacsony, leginkább az alacsony bérek miatt. 75 A megkérdezett szakértők szerint nem jellemző, hogy a munkaerőhiányt a szektorban bevándorló munkaerővel pótolnák. Ennek oka egyrészt a munka alacsony presztízse, másrészt a zárt kultúra. 2015ben mindössze 42 darab munkavállalási engedélyt adtak ki a „Textília, ruházat, bőr, és bőrtermék gyártása” szektorban.76 Többen megerősítették, hogy nem jellemző az etnikai diszkrimináció sem, egyebek mellett a munkaerőhiány miatt: aki akar dolgozni, felveszik és megbecsülik. Meg nem erősített források szerint, amikor a könnyűiparképviselői azzal fordultak a kormányzathoz, hogy segítsen abban, hogy a munkaerőhiányt képzett bevándorlók/menekültek foglalkoztatásával enyhíthessék, kérésük elutasításra talált. 77 Ugyanekkor érdekes történet járta be a magyar sajtót 2016 nyarán: mexikói vendégmunkásokat hoztak be ponyva varrásba Nógrádba, rövid távú foglalkoztatásra78.

1.17.

Munkakörülmények, munkaügyi ellenőrzések és munkaegészségügy

Nem ismerünk a témában hasonló kutatást, ezért a munkakörülmények általános megismeréséhez a hatósági adatkérés módszerét választottuk. 2016 augusztusában közérdekű adatigénylést79 nyújtottunk be 59, a felsőruházati gyártást a tevékenységei között tudó vállalkozásra (TEÁOR 1413). Ezek a vállalkozások a 2013-2014-es cégbírósági adatok alapján a legtöbb embert foglalkoztató és legnagyobb mérlegfőösszeggel rendelkező cégek. Az adatkéréssel szerettük volna feltérképezni, hogy mennyire jellemzőek a munkaügyi és munkavédelmi problémák a szektorban, illetve hogy melyek azok. Adatigénylésünket a vállalkozások telephelye szerinti megyei kormányhivatalok foglalkoztatási főosztályának munkavédelmi és munkaügyi ellenőrzési osztályához nyújtottuk be. Az adatkérés a 2010Magyar Könnyűipari Szövetség: Javaslatok a textil-ruhaipari és textiltisztító szakképzés problémáinak megoldására Magyar Könnyűipari Szövetség: Javaslatok a textil-ruhaipari és textiltisztító szakképzés problémáinak megoldására 76 A külföldi állampolgárok magyarországi munkavállalásának főbb sajátosságai 2015 évben. Nemzetgazdasági Minisztérium Elemzési és Bérpolitikai Osztálya. http://nfsz.munka.hu/resource.aspx?ResourceID=stat_kulf_mvall_mo_adatok_2015 77 Ildikó Krén: Annual Review of Labour Relations and Social Dialogue Hungary, 2016. 78 Például: http://hvg.hu/gazdasag/20160629_nogradi_beszallito_multi_mexikoi_vendegmunkasok_munkaerohiany 79 http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100112.TV 74 75

2016 közötti időszakra, és a vállalkozásokkal szemben indított munkaügyi és munkafelügyeleti eljárások számára, időpontjára, azok tartalmára és eredményére vonatkozott. Az adatkérés többnyire sikerrel járt, azonban Békés, Baranya, Borsod-Abaúj-Zemplén és Fejér megye kormányhivatalai megtagadták az adatkiadást. Meg kell jegyeznünk, hogy pont ezek azok a megyék, ahol a felsőruházati gyártás nagy része koncentrálódik (lásd 1.6 fejezet). Így az 59-ből 9 vállalkozásról (kb. 15%) nem áll rendelkezésre adat. A maradék 50 vállalkozás közül 28-ban, azaz több mint a felükben nem volt vizsgálat. A maradék 22 vállalkozásról megtudtuk, hogy összesen 76 ellenőrzést folytattak le nálunk a szakhatóságok. Azaz egy vállalkozásra a közel hét éves periódusban legalább 3 vizsgálat jutott. 25 vizsgálatot munkaügyi, 51 ellenőrzést munkavédelmi területen végeztek. A munkaügyi vizsgálatok közel 90%-ban (22) találtak valamilyen hiányosságot. A hatóságok egy esetben eltiltották a vállalkozást a jogsértő gyakorlattól, nyolc esetben bírságot szabtak ki, három esetben kötelező határozatot hoztak. A vizsgálatok hét alkalommal figyelemfelhívó határozattal, háromszor kötelezés nélküli szabálytalanságot megállapító határozattal zárult. A munkavédelmi vizsgálatok minden esetben találtak hiányosságot. Volt olyan vizsgálat, amely több elemet magába foglaló határozattal zárult. Az ellenőrzések végeztével 15 eltiltó, egy bírságoló, 47 kötelező és egy figyelemfelhívó határozatot hoztak. A hivataltól kapott tájékoztatás kb. 15%-ban nem tért ki arra, hogy milyen hibákat tárt fel a munkavédelmi ellenőrzés. Az ismert esetekben a leggyakoribb hiányosságok a balesetvédelemmel voltak kapcsolatosak, illetve a különböző munkavédelmi eljárásokkal, pl. a munkavédelmi folyamatok felülvizsgálatával, többször okozott problémát a megfelelő tájékoztatás, pl. figyelmezető feliratok vagy a munkavédelmi ismeretek hiánya.

Forrás: saját szerkesztés

2. A terepi kutatás összefoglalója 2.1. A minta jellemzése A hazai adatfelvételt 2016 nyarán végeztük három hazai felsőruházatot gyártó textilipari üzem dolgozói körében. Az üzemek kiválasztásánál a méret, valamint a megrendelői összetétel (beágyazódás a globális divatiparba), illetve a felvevőpiac (Európai Unió) volt a három legfontosabb szempont. A terepi munkára kiválasztott üzemek a jelentős dolgozói létszámmal működő nagyobb gyárak közül kerültek ki. A kiválasztás alapjául szolgáló mintát egy céginformációs rendszer adatai alapján állítottuk össze a hazai felsőruházati gyártás (TEÁOR 1413) főtevékenységgel rendelkező gyárak munkavállalói létszámából kiindulva. A nemzetközi kutatás egyik kérdése volt, hogy milyen mértékig okolhatók a kialakult körülményekért a globális ruházati termelési-ellátási lánc strukturális adottságai, azaz hogy a jelentősebb márkák döntő többsége többszörös, keletre irányuló alvállalkozói láncokon keresztül szervezi termelését. Emiatt a kiválasztási szempontok közé került, hogy az adott gyár része legyen a nemzetközi gyártási struktúráknak. A döntően hazai piacra, vagy állami megrendelésre például egyenruhákat vagy munkaruházatot gyártó felsőruházati cégeket kizártuk a vizsgálatból. A vizsgálat helyszínéül végül a szombathelyi Styl Fashion Ruhaipari Kft-t, a vásárosnaményi Berwin Zrt-t, valamint a berettyóúfalui Beriv Ruhaipari Zrt-t választottuk ki. A Styl munkavállalóinak száma 2015-ben 588 fő, a Berwiné 643 fő, a Berivé 183 fő volt az Opten cégadatbázis adatai szerint. Az éves nettó árbevételek a következőképpen alakultak ugyanezen forrás szerint 2015-ben: 1 541 268 EFt (Styl), 4 355 379 EFt (Berwin), 1 771 847 EFt (Beriv). A háromból kettő cég hazai tulajdonban van: a Beriv egy magyar magánszemélyé, a Styl-t a szombathelyi önkormányzat valamint több kisebb befektető illetve dolgozó tulajdonolja, míg a Berwin cég tulajdonosa az angol textilgyáros család leszármazottja, Simon Berwin80. Mindhárom helyen nagy múltja van a ruhagyártásnak: a vásárosnaményi telephelyen a Vörös Október Ruhagyár varrodája 1973 óta működött81, Berettyóújfaluban a Debreceni Ruhagyár 1961-ben létesített üzemet82, Szombathelyen pedig 1953 óta folyik a termelés83.

A Berwin család a honlap tanúsága szerint már 1885 óta foglalkozik férfiruházati termékek gyártásával és kereskedelmével. http://www.berwinberwin.co.uk/. Letöltés dátuma: 2016.10.19. 81 http://tgf.elte.hu/upload/tanszeki_kiadvanyok/TGT2.pdf 93.o. Letöltés dátuma: 2016.10.19. 82 http://biharkutatas.hu/wp-content/uploads/2012/04/bd1_sulizakar.pdf. Letöltés dátuma: 2016.10.19. 83 http://www.savariaforum.hu/tartalom/cikk/459_felszamolo_kezeben_a_styl_ruhagyar. Letöltés dátuma: 2016.10.19. 80

2.2. Az adatfelvétel körülményei, az interjúalanyok általános jellemzői A dolgozói interjúk elkészítése előtt több szakértői interjút is készítettünk a vizsgált gyárak szakszervezeti vezetőivel, valamint az ágazati szakszervezeti tisztségviselőkkel84 akiktől a helyi sajátosságokon kívül az ágazat általános hazai helyzetéről is igyekeztünk képet kapni. A terepmunkára 2016 június-júliusban került sor.85 Az interjúk a menedzsment bevonása nélkül készültek. Jellemzően a gyárkapuk előtt a műszakok végén kerültünk kapcsolatba a dolgozókkal, vagy a kisebb települések esetében helyi informátorok tájékoztatása alapján, a lakóhelyükön próbáltuk az adott üzem dolgozóit felkeresni. Sok interjú a kérdezettek lakásán készült, míg másokat az utcán, menet közben, vagy a vállalati buszon rögzítettünk. Ennek megfelelően bizonyos esetekben volt mód a kérdések és válaszok hosszabb kifejtésére, míg máskor inkább rövidebb, tényszerűbb narratívák születtek. A munka jellegéből adódóan (az üzemek dolgozói összetételére kb 80%-os nőarányt becsültek kérdezettjeink) a 30 interjúalanyból mindössze 4 volt férfi. Életkori összetételüket tekintve86 46 év volt a kérdezettek átlagéletkora – ez egybevág azzal a szakszervezeti vezetők, illetve a dolgozók által is észlelt problémával, hogy nincs a szakmában utánpótlás, a dolgozói állomány elöregszik. A kérdezettek családi hátterére is rákérdeztünk, a 30 dolgozóból mindössze 5 volt gyermektelen, az átlagos 18 év alatti gyermekszám 1,76, a legtöbb, szám szerint 11 kérdezettnek 2, 10 kérdezettnek 1, 4 kérdezettnek pedig 3 gyermeke van. Ruházatipari Dolgozók Szakszervezete (RDSZ) és a Textilipari Dolgozók Szakszervezete (TDSZ) 2009-ben beolvadt a Bánya és Energiaipari Dolgozók Szakszervezetébe (BDSZ). Itt Varga Éva alelnök, a Ruhaipari tagozat vezetője, valamint Keleti Tamás, a Könnyűipari Ágazati Párbeszéd Bizottság társelnöke volt segítségünkre. 85 A Stylnél 10, a Berwinnél 11, a BERIV-nél pedig 9 dolgozóval beszélgettünk. 86 Az interjúban rákérdeztünk az interjúalany életkorára is, 27 esetben kaptunk pontos válaszokat. 84

Rákérdeztünk a dolgozók szakmai előéletére (mióta dolgoznak itt, illetve a ruházati iparban). Általában azt tapasztaltuk, hogy nagyon magas azok aránya a kérdezettek között, akik már évtizedek óta az adott üzemben dolgoznak: a 30 kérdezettből 17-en 10 évnél régebb óta dolgoznak az adott gyárban, ebből 7-en 30 évet vagy többet töltöttek el az adott munkahelyen. Többen azonnal a tanulóévek után kerültek a gyárba, mások egyéb tönkrement textilipari üzemekből jöttek át. Főleg a BERIV-nél volt több ilyen szakmán belül munkahelyet váltó. A Berwinnél beszéltünk a legtöbb szakmaváltóval: volt, aki cukrászatból, más a kereskedelemből (eladó) jött (jellemzően a bizonytalanabb munkakörülmények miatt), vagy szakmájában nem tudott elhelyezkedni (autószerelő). Bár a nyugat-dunántúli régióban ennek ellenkezőjét várnánk, a Styl gárdája tűnt a legstabilabbnak, itt volt a legkevesebb munkahelyet illetve szakmát váltó: a 10 kérdezettből 7 legalább 30 éve a gyár (vagy elődvállalatának) alkalmazottja. Viszonylag kevés a színes életút, illetve az olyan kérdezett, aki sok munkahelyen vagy több munkakörben kipróbálta már magát: általában aki idekerül, itt is ragad, valószínűleg az egyéb munkalehetőségek illetve a megfelelő végzettségek hiánya miatt. Továbbá ez az állandóság utal arra a fent említett kockázatra is, miszerint ez a régi törzsgárda valószínűleg egy hullámban fog majd nyugdíjba vonulni, az utánpótlás pedig kétséges. A munkába járási idő 5 és 45 perc között volt a megkérdezettek körében egy irányban. Mind a három gyárban vannak bejárós dolgozók. A Stylben van vállalati busz, a többi üzemben a távolsági járatokkal, esetleg saját autóval oldják meg az alkalmazottak a bejutást, az útiköltség 86%-át, a törvényi87 minimumot, a munkáltató téríti. Szombathelyen vannak nagyobb távolságok, a városon belül és kívül is: a vállalati buszok egészen Vasvárig, Rádócig és Körmendig mennek88, ugyanis innen is vettek át dolgozókat, amikor a régi szombathelyi gyár ezen üzemei megszűntek. Vásárosnaményban sokan laknak az üzem környékén, de a településen távolabbi részéről is legfeljebb 10 perc az út a gyárig. Az egyik dolgozó 70%-ra becsülte a bejárósok arányát, szerinte egészen az országhatár mellől, Márokpapiról is járnak be hozzájuk dolgozni. Berettyóújfaluban is volt példa hosszabb bejárási időre, biciklivel akár 25 perc is lehet a távolság, mivel a városon belüli buszközlekedés nem igazán jó, és a település déli, szentmártoni része távolabb esik a városközponttól. A munkakörökre térve 11 női interjúalanyunk végzett klasszikus varrónői feladatokat, úgymint például gallérozás, szűkítés, mellényezés, kabát és blézer oldalának állítása, a zakó hátának összevarrása, szegés, endlizés, nadrág tisztázás, zakó forgatás. A szabászaton 4 női interjúalanyunk dolgozott, a présgépen ketten, ebből egyikük férfi. Ez utóbbi alapvetően a zsebek, bélések fel illetve beragasztására szolgáló eljárás. Hatan voltak vasalók, ebből ketten férfiak. Kettő technikus kérdezettünkből egyikük a mintagyártó részlegen dolgozik – ők a vevő számára gyártják le és küldik ki az első kész mintadarabokat, míg másikuk fiatalabb, a szükségesnél magasabb végzettséggel rendelkező mérnöknő, ő elsősorban a szalag folyamatos működését biztosítja, előkészítő munkákat végez. Bár szívesebben lépne tovább fejlesztőmérnöki irányba, ilyenre lehetőséget a cégnél nem lát. Többen, szám szerint hárman említették, hogy a szalag munkáját előkészítő részlegen, az úgynevezett beadóban dolgoznak. Itt egyrészt az érkezett – esetleg már egy másik üzemegységben leszabott – alapanyagot csomagolják ki és szortírozzák, ellenőrzik, címkézik, másrészt előkészítésnek számít a ragasztó felvitele az anyagra, a zsebek felvarrásához például. Két művezetővel beszélgettünk, egyikük a mintavarrót vezeti (itt szintén a mintadarabokat állítják elő), másikuk a kiszabott szövetet indítja el a szalagra, emellett az egész folyamatot koordinálják, ellenőrzik, hogy ne legyen fennakadás, illetve hiba esetén cserélik, javítják és újraindítják a terméket. Egy megkérdezett dolgozó végzett minőségellenőri feladatokat:

87 88

http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1000039.KOR. Letöltve: 2016. 11. 15. Itt említettek 45 perces, délután a dugók miatt akár egy órás be- illetve hazajutási időt.

„úgy kell bemennie [a terméknek] a raktárba, hogy az ott már csak lecsomagolásra kerül. Vasalásilag és varrásilag is meg kell nézni. Belülről kezdem és úgy haladok vele. Ha nem jó, akkor a főnökasszonnyal eldöntjük, hogy ami addig lejött a szalagról és varrásilag nem stimmel az visszaáru lesz-e, azaz visszamegy a szalagra és újra kezdik varrni”. Ez a gyárban egy igen fontos művelet, ugyanis a megrendelők sok esetben a minőséget kifogásolják – gyakran ok nélkül is, ha nem akarnak egy már korábban lekötött, legyártatott mennyiséget a keresletcsökkenés miatt átvenni és kifizetni. Illetve ez biztosítja még a szakszervezeti vezetők elmondása szerint a hazai gyártóhelyek versenyelőnyét a romániai, balkáni vagy távol-keleti üzemekkel szemben – ahol szerintük nem tudnak igazán magas minőségben gyártani (lásd 1.7. fejezet). Több dolgozó tett említést arról, hogy több reszortot, illetve több műveletet tud, univerzálisnak egy kérdezett mondta magát. Ez utóbbi az a dolgozó, aki akár 5-9 reszortot is tud, és egy napon belül is több helyre mozgatható egy modellváltás vagy hiányzás esetén – nadrágszalagról zakószalagra, akár naponta háromszor, négyszer is. Az ő órabérük valamivel magasabb, mint egy átlagos dolgozóé.

2.3. A gyár/gyártás megrendelői A kutatás fontos kérdése, hogy milyen földrajzi területekre szállítják ki a termékeket, illetve azt is érdekes látni, hogy vajon a dolgozók mennyire vannak tisztában a megrendelők személyével, az egyes márkákkal. A Styl férfi és női ruházatot egyaránt gyárt elsősorban német és angol piacokra. A gyártott márkák: Tommy Hilfiger (csak férfi zakó és pantalló, központ Amszterdam), korábban Louis Ferrault (német), Wilson Perry, Gekko (angol), St Emil, Darren, Lacoste, Durrell, Scapa, Mopán, a bécsi Wagner cég, aminek repülőgépekre egyenruhákat gyártanak. Érdekesség, hogy a Styl hazai piacra is szállít, de csak férfiruházatot: a Roland Divatház, a Kristóf és a Griff márkák részére, valamint az egyik résztulajdonosnak is van egy férfiruha márkája, és a szombathelyi Family Center üzletházban a cégnek van egy mintaboltja. A női ruházatot a szakszervezeti vezető elmondása szerint bérmunkában készítik. Ez alatt azt kell érteni, hogy mind az alapanyagot, mind a szabásmintát (snittet) a megrendelő küldi és teljes anyagfelhasználással vissza is kerül a termék külföldre, belföldön nem értékesíthető. A dolgozók által említett további márkák: Maitland, Bäumler (a megrendelő német cég neve), Paco Rabanne, Carmen, Néró. A Tommy Hilfigert, amelyik márka jelenleg a gyár fő megrendelője, a legtöbb dolgozó említette. A Berwin csak férfiruházatot gyárt, elsősorban német piacra: zakókat, kabátokat, nadrágokat, mellényeket. Korábban fő cél az angol piac volt – a tulajdonosból következően, aki viszont nemrégiben megvette a csődbe ment német Bäumler márkát, így most megnőtt a német megrendelések száma. Maga a Bäumler távolabbi piacokon értékesíti tovább termékeit: arab országokba, balti államokba, az Egyesült Államokba és Kanadába is eljutnak a beregi városban gyártott ruhadarabok. Az angol piacra gyártott márkák a következők: Ted Baker, Next, Roderick Charles, Paul Costello, Thomas Pink, TM Lewin, Austen Reed, Dolce&Gabbana, Boss (ez utóbbi kettő inkább régebben volt). A Beriv egy 2014-es beszámoló szerint89 kissé más üzletpolitikát folytat, és igyekszik saját tervezésű kollekciókat is előállítani, és nem csak bérmunkát végezni. Az üzem női felsőruházatot (női blézer, szoknya, kabát, nadrág, télikabát) gyárt, elsősorban német és angol piacokra: Peter Hahn, Strenesse, Schneiders, (német), Stella McCartney (angol), Gucci (olasz). Hazai piacra nem szállítanak, ugyanis az a

http://bkik.hu/2014/06/10/beszamolo-a-kreativitas-es-innovacio-cimu-ruhaipari-szakember-forumrol/

tulajdonos megfogalmazása szerint 2003 óta a „magyar piac beszűkült”90, bár ők szívesen gyártanának belföldre is. Itt tudtak a dolgozók a legkevésbé márkákat említeni: „mikor mi, van amikor francia, tudja a fene, azért kéne az igazgatóval beszélni”. Ez utalhat arra is, hogy nagyon sokféle és/vagy gyorsan változó megrendelővel dolgozik a gyár.

2.4. Munkaórák, túlóra, szabadság Mind a három üzemben egy műszakos munkarendben, szerződés szerint heti 40 órában foglalkoztatták az összes megkérdezett dolgozót. A Stylben 5.50-től 14 óráig, a Berwin-ben reggel 6-tól 14 óráig, a BERIV-ben 6-tól 14.20-ig tart a műszak (túlóra esetén 16 óráig kell maradni). 

A fizetésszámítás módja

A fizetés a dolgozók zöménél mind a három helyen a dolgozók egyéni vagy csoportos teljesítményéhez kötött (kivételeket lásd lentebb), csak az változó, hogy ez csoportos (Styl) vagy egyéni-e, illetve az egyéni esetén az óránkénti darabszám vagy az egy darab elkészítéséhez szükséges idő-e a számítás alapja.91 Úgy tűnik, a normák beállítása az egyik módja annak, hogy a munkáltatók a minimálbér alatti összeget fizessenek ki. A szakszervezeti képviselők szerint: „Ma a csillagos egekig emelheti valaki büntetlenül és háborítatlanul a normákat. És ha valaki csak 80%-ot teljeseit, akkor a minimálbér 80%-át kapja.” 92 Erre utal a korábban idézett MKSZ anyag is, amelyben támogatják „olyan ágazati kollektív szerződés megkötését, amely alapján a minimálbér kifizetése nem kerülhető meg normatív módon” 93. Nem kötelező sem csoportnorma megállapítása a cégeknél, sem a 100%-ra történő bérkiegészítés. 94 A Stylben 96,1%-ot kell teljesíteni a teljes órabér eléréséhez, ami bruttó 600-650 Ft között van, de minimálbér alatt nem lehet a havi összeg. Ha az egész szalagnak megvan a kívánt százaléka95, akkor havonta fejenként nettó 10-15 ezer Ft közötti prémiumra jogosultak a dolgozók. Az egyik munkás véleménye szerint: „norma van, de olyan, amit nem lehet megcsinálni... szalagnorma átlag, régebben minden embernek megvolt külön hogy mennyit kell megcsinálnia, időben meg volt adva hogy melyik munkafolyamat mennyi ideig tarthat. Ez már nincs, most napi darabszám van. De ezt képtelenség megcsinálni, olyan nehéz anyag van, és azt nem mérik, hogy erre most több idő kell.” „Ha nincs meg a százalék, akkor nincs annyi bér: 850 az órabérem, ha megvan a 100% százalék, de ha csak 90% van, akkor csak 700 az órabérem. Tommy Hilfigerrel nagyon sokat kell dolgozni is ugyanannyi rá az idő, mint a könnyűre, termékenként nem állítják át a normát”

Lásd: http://docplayer.hu/777352-Osszefoglalo-tobb-magyar-ruhazati-termeket-a-magyar-piacra-forum-2010-marcius-23trend2-divatnagykereskedelmi-kozpont-budaors.html 91 Munkajogilag a teljesítménybér az a munkabér, amely a munkavállalót a kizárólag számára előre meghatározott teljesítménykövetelmény alapján illeti meg (Mt. 137. § (2) bek.). Kutatásunk adatai alapján egyértelműen nem megítélhető, hogy az egyéni illletve csoportos teljesítményhez kötés módjai jogszerűtlenek-e. 92 Szakértői interjú. 93 Magyar Könnyűipari Szövetség: Javaslatok a textil-ruhaipari és textiltisztító szakképzés problémáinak megoldására. - Lásd még: Mt. 38. § (1)-(6). (5): A teljes munkaidőben foglalkoztatott munkavállalóra irányadó teljesítménybér-tényezőt úgy kell megállapítani, hogy a teljesítménykövetelmény százszázalékos teljesítése és a teljes munkaidő ledolgozása esetén a munkavállalónak járó munkabér legalább a kötelező legkisebb munkabér mértékét elérje. 94 Szakértői interjú. 95 A normának megfelelő számú darabnak kell lejönnie egy nap a szalagról is, nemcsak egyénileg kell teljesíteni az előírást. Ha több jön le a szalagról, akkor a többletidőt (átszámolják időre) elosztják a szalagon dolgozó összes munkás között arányosan. 90

A Berwin-ben személyre lebontott darabbér van, minden részfolyamatra meg van adva, hogy egy óra alatt ott hány darabot kell elkészíteni. Az előírt darabszám munkafolyamatonként változó, de nagyjából 50-100 darab közötti óránkénti darabszámokról számoltak be, ez napi 500-1200 darab termék elkészítését jelenti. Az elkészített darabszámokat műveleti kódokkal a havi elszámolás is tartalmazza (láttunk ilyen jellegű elszámolólapot), illetve maguk a dolgozók is vezet(het)ik maguknak. A nehezebb darabokra, például a kockásra vagy béleltre kisebb az óránkénti előírt darabszám. A teljesítményt az is befolyásolja, hogy kap-e az adott dolgozó elég árut a megelőző munkafolyamaton dolgozóktól. Ha nem, akkor van lehetősége, hogy az úgynevezett mellékműveletekkel haladjon tovább (ha képes több műveletet elvégezni) például mellényekhez, vasaláshoz ülhet át, vagy kérhet további munkát a művezetőtől. A mellékműveletek elvárt teljesítménye alacsonyabb, csak 80%. Ugyanígy, ha a dolgozót átteszik egy másik műveletre, mert valakit helyettesíteni kell, akkor teljesítményét automatikusan kiegészítik 100%-ra. Ha a dolgozók túlteljesítik a százalékot, az alap órabérük arányosan emelkedik. A Berwinnél négy órabér kategória van bruttó 638 Ft-tól bruttó 699 Ft-ig. Ez utóbbi az univerzális kategória órabére, a 638 Ft-os órabérrel pedig a minimálbér összegét kapja a dolgozó havonta. Az órabér attól függ, hogy a dolgozó milyen bonyolultságú és hány különféle művelet elvégzésére képes. A kérdezettek megítélése szerint az elvárások teljesíthetőek: „Ez reális, ha jó az alapanyag, akkor megcsinálható... általában meg lehet csinálni...” bár az is igaz, hogy: „ahhoz hogy az ember megcsinálja a százalékot, ahhoz azért nyomnia kell a gépet”. „én tudom teljesíteni a reszortomon, rááll a kezem, mert már régóta csinálom és tudom” „Az elvárás nagyrészt teljesíthető. Van mindenkinek fő és mellékreszortja. Fő reszortból biztosan meg tudják csinálni, a mellékreszortot, azaz azt, amit ritkán csinálnak [nehezebben], de azt kiegészítik [a munkáltató]”

A BERIV-nél nem a darabszám, hanem az egy-egy darab elkészítéséhez szükséges normaidő van megadva minden beosztásnál: ez lehet 70 másodperc, 1 vagy 2,2 perc, stb. Az ujjázás – ami az egyik dolgozó elmondása szerint bonyolultabb művelet – ideje 5:05 perc, a teljes 8 órás munkaidő alatt tehát 90 darabot kell ebből megcsinálni. Mindebből az is következik, hogy a szünetek teljes ideje a nap során kb. 4 műveletnyi idő. Modellváltás esetén lehet az előírt idővel probléma, hiszen van, amelyik gyártó nehezebb, aprólékosabb munkát kíván meg, az idő azonban nem módosul. Ilyenkor van lehetőség, hogy másik, egyszerűbb modellen mégis behozzák a lemaradást és így a havi bér sem ingadozik annyira. Ebben a gyárban is említették, hogy 100% fölé bizonyos reszortokon azért sem lehet menni, mert egyszerűen nem kapnak annyi anyagot, vagy terméket, amivel dolgozhatnának. Az egyik beadó munkakörben dolgozó kérdezettünk panaszolta: „2,22 perc az időm 150-250 db kellene egy nap, hogy meglegyen a 100%, de lehet, hogy nem is tudok annyit beadni, mert nincs annyi, nem jön annyi a szabászatról. Az a baj, hogy darabbér és nem órabér van, és nem tudom teljesíteni soha a 100%-ot” Ebben a gyárban többen is panaszolták, hogy nehezükre esik teljesíteni az elvárt mennyiséget: „Ha nincs meg a 100%, akkor annyival kevesebb a fizetés, de 100%-nál több nem jön le a szalagról” „Nem mindig tudom teljesíteni az előírt mennyiséget, több időbe kerül nekem, mint ami meg van rá adva...” A gyárak bizonyos részlegein, illetve bizonyos munkakörökben van csak órabéres fizetés: például a karbantartók, a minőségellenőrzési osztályon dolgozók (MEO), művezetők, technikusok, raktárosok és természetesen az adminisztratív személyzet, illetve a takarítók esetében. Azonban a szalagot közvetlenül ellátó előkészítő, előgyártó, kellékes tevékenységet végzők is órabéresek, ők nagyon sok apró darabbal, felmérhetetlen művelettel dolgoznak, ezért kedvezőbb a helyzetük, de nekik is meg van szabva, hogy összesen hány darabot kell egy nap a szalagra kiadniuk.



Túlóra

A „túlóra” az összes vizsgált üzemben előfordul mind hét közben, mind hétvégén. Hétköznap a műszak után plusz két órát maradnak általában a dolgozók (így összesen 10 órás a tényleges munkanap), délután 16 óráig, hétvégén, szombaton reggel 6-6.30 és délután 13.30-14 óra között 7 órában dolgoznak. Ugyanakkor az elmondottak alapján ez szezonális, azaz leállások96 előtt, illetve egy-egy nagyobb megrendelés, túlvállalás vagy túl rövid határidő, esetleg nehezebb modell esetében fordul elő: „Vagy azért mert sürgős munka van, vagy mert bonyolultabb a termék, hogy több időt vesz igénybe. Ha húzós modellek vannak, akkor folyamatosan szoktunk, máskor meg nem.” „Akkor szoktunk, ha le vagyunk maradva, előre kell hozni a munkát, ha szoros, de akkor mindenki marad, amikor meg van kicsit akadva” „Kell [túlórázni], amikor több a megrendelés, akkor többet kell, általában év végén és nyári leállás előtt. Általában nyáron túlórázunk többet” „Szombat csak 2 hónapja van, mert bevállaltunk 8000 db-bal többet, sürgős vevő miatt. Most lehetett jönni szombaton, nem mindenütt, nem minden folyamaton, részlegesen van csak” „Ha sok a megrendelés és a munka, akkor előfordul, hogy maradunk. Teljesíteni kell az adott darabot, ezért van, hogy benn kell maradni, ha nem adják fel a kívánt darabot, mert annak meg kell lenni” „Ha szállítanánk, szoros a munka és kellene az áru. Általában azért kell bennmaradni, mert olyan szoros a szállítás hogy nem lesz kész, annyit ránkvállalnak hogy nem lesz kész időre” Mivel épp nyáron, a nyári leállás előtt jártunk az üzemekben, szinte minden dolgozó beszámolt mind hét közi, mind szombati túlóráról – változó mértékben és részlegtől függően, de a heti 3 napot, illetve a havi 2-3 hétvégét általában nem haladja meg a terhelés ilyenkor sem. A BERIV-nél említettek többen jelentősebb, akár a havi összes szombatot érintő túlórát. Itt hallottunk olyanról is, hogy akár délután 5-ig, 6-ig is benn kellett maradni, ha nem volt kész egy kamion. ilyenkor 12 órás a műszak: „szerdánként szokott lenni a túlóra, amikor jön a Gucci kamion ... a Stella McCartney-s, akkor az nagyon nehezen jön le és az a kamion az úgy jön, hogy küldik, az nem vár, azt be kell fejezni annak kész kell lenni, olyankor sokáig dolgozunk, ameddig kész nincs. Maximum délután 5 vagy 6-ig szoktunk bennmaradni, már utána a kamiont kell pakolni” Vasárnapi túlóráról szinte senki sem tudott. Egy-két esetben említették, hogy kisebb brigádokat, részlegeket hívtak be vasárnap, de ez kevés embert és ritkán érinthet az említések gyakorisága alapján. Úgy tűnik, hogy az év első fele általában gyengébb – a Stylben említettek sok év eleji túlórát csak – míg a nyári időszak erősebb. A BERIV-ben februárban két hetes leállás is van - ez a szabadságok kivétele szempontjából ilyenkor nyilván nem ideális, míg a nyári időszakban nem okoz nagyobb problémát az egy-két hetes leállás. A nyári illetve a téli, két ünnep közötti leállás alatt kell kötelezően kivenni a szabadság egy részét. Itt két okból is élnek a munkáltatók a lecsúsztatás lehetőségével: egyrészt azért, hogy több szabadnap „Az állásidő olyan időszakot jelent, amikor a munkavállaló a munkáltató érdekkörében felmerült okból nem tud munkát végezni” írja Dr Kártyás Gábor munkaügyi szakértő cikkében. http://www.hrblog.hu/azujmt/2012/04/24/ha-leall-gyar/ Letöltés időpontja 2016.11.05. Ezek olyan, általában előre látott és tervezett időszakok az üzemekben, amikor a kevés megrendelés, illetve a karbantartási szükségletek miatt nincs termelés. A munkavállalónak a munkabér ekkorra is jár. A vizsgált három helyen az éves szabadságból adják ki ezeket az időszakokat, némi rugalmassággal: néhány esetben egy-egy napra ilyenkor is be lehet menni dolgozni, így a szabad rendelkezésű napok száma nem csökken annyira. 96

maradjon a munkavállaló kezében, amiről ő rendelkezik, illetve nyilván azért is, hogy ne kelljen a túlórákat kifizetni, hanem azt később szabadnap formájában adhassák ki97. A BERIV-nél említették a munkavállalók, hogy a nyári leállás egy részét szombatonként már előre ledolgozták, míg a Stylben arról panaszkodtak, hogy március-április óta a túlórákat ismét nem pénzben, hanem csúsztatás és plusz egy szabadnap formájában egyenlítette ki a munkáltató98: „A cég most nem akarja kifizetni a túlórát és sima nappal fizeti a szombatot. Az év elején 100%-ban kifizették még. Most pénzmegszorítások miatt állítólag visszahúzták, ha bennmaradunk és bemegyünk, akkor sima nappal fizetik ki. Március óta van ez a változás. Előre ledolgozás meg csúsztatás van, csak azt nem tudjuk, hogy mire dolgozunk le valamit is. De ha be van ígérve, akkor ki szokták fizetni. Volt, hogy minden harmadik szombatot fizettek 100%-kal, kettőt 50%-kal” Nyilvánvalóan ez, illetve a túlórával kereshető plusz pénz is befolyásolja azt, hogy a munkavállaló milyen szívesen marad tovább, vagy jön be szombaton. A hétköznap délutáni munkavégzés nem igazán éri meg, legfeljebb plusz bruttó 1500 Ft-ot lehet érte kapni, de a szombatért kétszeres órabért fizetnek, így aki ráér, szívesen vállalja is a szombatot, hiszen ezzel jelentősen növelhető a havi kereset: „Ha azt mondják, hogy délután maradni kell, akkor maradok, vagy ha szombaton be kell jönni akkor is bejövök” „Nekem jó hogy van túlóra, mert nem mindegy, hogy 80-at vagy 100-at viszek haza” „Ezt mindenki magának dönti el, hogy marad vagy nem, én szoktam maradni. Én örülök, ha van túlóra, van munka és munkahely ahova lehet jönni... Nem baj, ha túlórázni kell, mert dolgozni kell...” „Nekem a szombat az jó, az dupla, sosem utasítottam vissza, de megtehetném, mert megkérdezik. hogy tudok-e jönni” Majdnem egybehangzó állítás mind a három üzem dolgozói esetében, hogy a túlóra nem kötelező, a művezetővel meg tudják beszélni, ha éppen nem érnek rá, például a gyerekek, valami családi esemény, vagy hivatali ügyintézés miatt (a jogszabályban definiált „rendkívüli munkaidő” a munkáltató által elrendelt, azaz kötelező lenne): „Két hete szombaton volt, hogy nem tudtam jönni. Elmondtam az igazat, hogy miért nem tudok, a művezető keresett egy másik illetőt, aki bevállalta.” „Délután volt, hogy nem tudtam bennmaradni, mert elintéznivalóm volt, hivatalokba is néha menni kell, orvoshoz, időpontot kaptam, nem volt ebből gond. Lehet mondani, hogy nem, mások is szokták. Szerintem az jellemző a nagy többségre, hogy zúgolódnak az emberek, de mégis maradnak” „Szerintem nem kell annyira magyarázkodni, mindig van rá ember” „Ha véletlenül olyan dolgom van, hogy nem érek rá, nem tudok menni, akkor nem megyek, de általában mindenki szokott menni, mert megfizetik.” Csak egy-két esetben tették hozzá, hogy erősen ajánlott maradni:

Egy szombathelyi dolgozó említette, hogy ha az adott hónapban nem veszik ki a plusz napot, amit a szombattal nyert, akkor az elvész. 98 Az itteni szakszervezeti vezető szerint korábban, a felszámolás alatt is inkább az volt az eljárás, hog y a túlórát nem fizették ki, hanem az egy éves munkaidőkeret adta lehetőségeket felhasználva egy későbbi, kisebb terhelésű időszakban szabadnapban adták ki. 97

„Általában ott kell maradnunk, mert szalagmunka és muszáj mindenkinek ottmaradnia. Lehet azt mondani, hogy nem, de akkor nem kapjuk meg a prémiumot, vagy amit úgy gondolnak hogy nem érdemlek meg” „Ha nagyon sürgős dolgom van, akkor mondhatom, hogy nem, de azért a szalagvezető elvárja, hogy ha olyan munka van, akkor lehetőleg maradjunk” „El kell vállalni, nem lehet azt mondani, hogy nem jövök. Nehezemre esik elvállalni a 10 órát meg a szombatokat is. Ha nemet mondtam, akkor nem kaptam a következő hónapban prémiumot”

A túlórával kereshető pénzről meglehetősen homályos elképzeléseik voltak a megkérdezetteknek, nem igazán tudtak konkrét összegeket mondani, legfeljebb csak annyit, hogy a „szombatért dupla pénz jár”. Ebből következően a becslések is nagy szélsőségek között mozogtak az egy délutánnal vagy az egy szombattal megkereshető összegekről. Az összegek nyilvánvalóan függenek az alap órabértől, a munkakörtől, és a vállalt túlórától. Volt, aki havi nettó 5000 Ft-re becsülte a túlórából származó összes plusz pénzt, más szerint akár a fizetés 50%-át is össze lehet szedni vele. Aki tudott konkrét összeget mondani, az szombatra 5000 és 8000 Ft közötti nettó összeget mondott alkalmanként (egy művezető említett csak 10 000 Ft-ot), míg nagyjából 1200-1800 Ft közötti összeget jelent egy hétköznap délutáni bent maradás. „Szombaton 1200-1300 Ft/óráért dolgozom, nekem a szombat nyomja meg 110-re a fizetésemet.” „Pár ezer forintot kapok, nem tudom pontosan mennyi, a plusz 2 óra az óránként 500 Ft” „Szombatért 5000 Ft jár szerintem, de nem tudom, hogy ez extra pénz-e. A fizetésen meglátszik a túlóra. Annak jobban, akinek nincs gyereke és nem kap adókedvezményt.”



Szabadság, munkabeosztás, belépési ellenőrzések

A szabadsággal kapcsolatban mindenki egybehangzóan állította, hogy annak ütemezését rugalmasan meg tudják beszélni a közvetlen főnökükkel, azaz a művezetővel. Betegség esetén el lehet menni betegszabadságra, majd táppénzre, de van, aki a rövidebb betegséget szabadsággal oldja meg, így a teljes bérét kaphatja a betegszabadságra járó díjazás, illetve a táppénz helyett, amely kevesebb mint a bér. A munkaerőhiány miatt lehetnek olyan esetek, reszortok, ahol talán kevésbé rugalmas a szabadságolás: „Van olyan reszort, amelyik emberhiánnyal küzd, és oda nem tudnak kit behelyettesíteni, ezért onnan nem tudják elengedni az embereket, nem mehetnek szabira amikor csak akarnak. Tudomásom szerint az eleje csoport, béléscsoport, háta részlegek ilyenek. A gyár állandóan hirdet, de kevés a dolgozó” De alapvetően a dolgozók véleménye szerint meg lehet oldani: „Én szólok előre, hogy tudják, hogy helyettem másik embert kell keresni, de ha váratlan helyzet van, azt is megoldják, nem szokott gond lenni. Fél napot is meg lehet oldani, hogy elkéredzkednek, 10-ig bejövök, dolgozom, írom a munkalapot, aztán kérek egy kilépőt, csak ezt nem fizetik ki. De néha megengedik, hogy ledolgozzuk, bennmaradunk két délután, megcsináljuk a darabot, de nem írják be arra a napra és megvan a napom” „Ha úgy van, előtte levő nap szólok, betelefonálok, nincs belőle semmi gond, mindig elengednek”

Általában 30 nap körül van az idősebb dolgozók éves teljes szabadsága, míg a fiataloké 20 nap körüli; 30 napnál sokkal többel nem találkoztunk99. A szabadságot általában az év végéig ki kell venni. Egy dolgozó volt, aki nehezményezte, hogy ezt központilag erőltetik: „Külön cirkusz, hogy 1-2 nappal előtte jelezni kell, ha el akarok menni [szabadságra], hadd döntsem már el én, amikor akarom. Ne az legyen, hogy októberben ki kell venni mindenkinek, sugalmazzák, hogy addig mindenki vegye ki, hogy neked még túl sok van, ki kéne venned.” A fentebb említett leállások kapcsán – a Berivnél és a Berwinnél van tavaszi, nyári és téli leállás is – igyekeznek a munkáltatók rugalmassá tenni úgy, hogy megengedik, hogy szombatban előre ledolgozzák a leállások egy részét, vagy a leállás alatt bejöhetnek dolgozni, így több szabad rendelkezésű napjuk marad. Ez főleg a fiataloknak fontos, akiknek ha az összes leállás szabadnapot venne el, semennyi saját rendelkezésű szabadságuk sem maradna. „Meg lehet azt csinálni, hogy leálláskor bejövök két napot a kiskocsikat tisztítani, amivel az árut tologatják és azt nekem 100%-kal elszámolják, és akkor megmarad két napom. Tavasszal is voltam bent két napot. Így el lehet csúsztatni. Nőknek is be lehet jönni takarítani, aki akar.” A munkabeosztásra vonatkozó kérdés nem mindenkinek volt egyértelmű100: volt, aki a műszakba járást értette alatta. Ezzel a kérdéssel a törvény szerinti főszabály (Mt. 97.§. (4) bekezdés: „A munkaidőbeosztást legalább hét nappal korábban, legalább egy hétre írásban kell közölni. Ennek hiányában az utolsó munkaidő-beosztás az irányadó.”) érvényesülését vizsgáltuk. Amiben nincs egyéni eltérés, hogy mindenki az adott, egyműszakos fent említett munkaidőben jár be dolgozni. Ami pedig a konkrét tevékenységre való beosztást jelenti, ott sem említettek vitás eseteket, általában közösen beszélik meg, ha átteszik a dolgozót egy másik, mellékreszortra, vagy esetleg ő maga kér másik munkát, amennyiben neki épp nincs min dolgoznia. „A részleg vagy csoportvezetővel előtte levő nap vagy héten mindig megbeszéljük, hogy hol leszek, és mit kell csinálnom, kell-e maradnom”. „Ahol van munka, oda kell menni, ha átirányítanak, akkor ez történik, dolgozni kell. Én bármit megcsinálok, ha úgy van, nem problémázom ezen” „A művezető osztja be, hogy ki mit dolgozik, de aránylag állandó, modellenként hasonló. Ha a modellben van valami változás, pl. tűzések vannak, a télikabáton nem annyira van, az változtatja a beosztást is. Nekem általában az állítások vannak, ritka, amikor valami plusz van, vagy áttesznek és valami mást is kell csinálnom.” A túlóra kapcsán egyik Styl-es dolgozó panaszolta, hogy nem mindig szólnak időben előre a délutáni vagy hétvégi maradásokról: „Van, hogy fél kettőkor nem tudom még, hogy mikor jövök haza, műszak végén mondják, hogy itt kell maradni, vagy csütörtökön szólnak, hogy szombaton be kell jönni, ilyenek vannak.” A dolgozók belépési ellenőrzése kapcsán egy-két esetben említették, hogy befelé alkoholszondáztatás van, kifelé pedig vagy semmi (Beriv), vagy szúrópróbaszerű táskaellenőrzés101 (Berwin, Styl). Az egyik BERIV-es dolgozó szerint negyedévente szokott a gyáron belül lenni kiárusítás, amikor nagyon olcsón lehet szőrméhez, szövethez jutni, így: Az alapszabadság mértéke húsz munkanap, melyhez pótszabadság jár az életkor alapján illetve a gyermekekre tekintettel. „Mennyire látja előre a beosztását, ki csinálja a munkabeosztását?” 101 Többen elmondták, hogy a Berwinnél ezt úgy oldják meg, hogy a gyárból való távozáskor mindenkinek meg kell nyomnia egy piros gombot, és akinél – véletlenszerűen – megszólal, annak be kell mennie a portára és meg kell mutatnia a táskáját a biztonsági őrnek. 99

100

„Aki ad egy kicsit magára, az nem ellopja, hanem megveszi.”

2.5. Fizetés, béren kívüli juttatások, jutalmak 

Fizetések

A havi nettó fizetések a megkérdezettek körében 60.000 és 120.000 Ft között mozogtak. A havi összeg változó, függ a túlóráktól, az esetleges táppénzen töltött napok számától, a gyermekek számától és a családi adókedvezménytől102, illetve a legyártott darabszámtól és az adott szalag összteljesítményétől. A túlóra nélküli nettó bér jellemzően nagyjából 80.000 Ft körüli, ezt túlórával 100.000 Ft-ra tudja feltornázni az, aki nem kap más kedvezményt. Aki nagyon jól teljesít, az 110-115.000 Ft-ot tud keresni. „Minden hónapban 110-120%-on állok, mert igyekszem, hogy ennyi meglegyen. Így kapok ki 105.000110.000-115.000 Ft-ot” „Nekem 120%-om van, így lesz 100.000 Ft a fizetésem. Szerintem ez hozzáállás kérdése, mert van, akinek csak 70% jön ki, szerintem keményen 8 órában nyomni kell.” „Ha nincs túlóra, akkor 80 000 Ft, ha van túlóra vagy bejövök szombaton vagy délután itt maradok az 100 000 Ft. Ezt 130%-os teljesítményre kapom.” „Havi 80 ezer és 110 ezer Ft között [van a fizetésem], 110 ezernél többet még sosem vittem haza. Ha a napi 8 órát dolgozom csak le, akkor 88 ezer a maximum, amit keresni tudok” „105.000-113.000 Ft között van [a havi fizetésem], de ebben a családi adókedvezmény is benne van, amit ha nem kapnék és vonnák, akkor több mint 20.000 Ft-tal kevesebbet kapnék, olyan 85.000 Ft lenne maximum...” Látható, hogy nagyjából havi nettó 20.000 Ft a különbség a túlóra nélküli és a túlórával elért bér között. Megrendeléshiány nem volt jellemző az utóbbi időben egyik gyárban sem, egy-két napos, a tervezett télin és nyárin kívüli leállás volt legfeljebb, de ezt is megoldották szabadsággal, így ez a fizetéseket nem érintette. Ha egy adott poszton van kevesebb munka, akkor a dolgozót átteszik másik reszortra és ott 100%-ra kiegészített teljesítményen dolgozhat más műveleten is. Általánosságban az volt a dolgozók véleménye, hogy a túlórákat rendesen kifizetik, bár ez az összeg kevés, és nem is arányos a befektetett erőfeszítéssel. „Mindig megkapjuk [a túlórapénzt], igen. Szerintem annak [a jogi előírásoknak] megfelel, csak nekünk nem felel meg (nevet)” „Én úgy gondolom, hogy nem felel meg, szerintem úgy számolják, hogy nekik jó legyen. Mindenki úgy érzi, hogy nem kap annyival több pénzt, amennyivel többet dolgozik, mindenki mondja, hogy ennyi munkáért és túlóráért kevés a pénz. Úgy állapítják meg a normát, hogy nem igazán szoktuk megkapni az érte járó pénzt.” Fizetési papírt öt ember mutatott, ezekben részletesen, darabra lebontva szerepelt a havi teljesítmény. Természetesen jelzik a levonásokat: járulékokat, adókat, betegszabadságot, vagy esetlegesen fizetési letiltást, béren kívüli juttatásokat. Többek szerint áttekinthető, alapos a bérelszámoló papír, mások

102

Egy gyermek után 10.000 Ft-tal kevesebbet, kettő után már 25.000 Ft-tal kevesebbet vonnak le a fizetésből.

szerint igen nehéz rajta kiigazodni, és bár kérdezni a bérszámfejtőknél lehet, általában úgyis kimagyarázzák, hogy a vállalat számítása jó. Sokan saját maguknak is vezetik a munkalapon az elvégzett munkát, így elvben megvan a lehetőség, hogy a bérpapír elszámolásával ezt összevessék. „A bérpapíron minden fel van tüntetve. A hónap végén a művezető ad egy kimutatást, mert van, hogy mást csinálok, áttesznek segíteni. Fel van tüntetve részletesen, hogy melyik nap mit csináltam, melyik tételből hány darab volt. A végén ott van, hogy melyikből hány %-a van és a bér. A bruttó és nettó bér. Nekem még nem volt eltérés. Szólni szoktam egyből, ha elírás van.” „A bérjegyzéket szoktam nézni, ezen minden fel van tüntetve, de elég nehéz átlátni, és össze kéne tudni hasonlítani azzal, amit a munkalapon töltöttem ki, ott naponta be kell vezetni mindent, amit megcsináltam. De van, akit meg tudok kérdezni [ha valamit nem értek].” „Nekem a könyvelő is át szokta nézni, azt tudom, hogy akinek tanul gyereke, azután jár neki kedvezmény, de elég részletesen le van írva a papírra, hogy mit vonnak le, szabadság, jutalék, minden rajta van. Ha meg nem akkor lemegyek az irodára, megkérdezem, hogy ez nincs feltüntetve, nem úgy van, akkor elmagyarázzák, hogy miért. Volt, hogy nem jó kódot ütöttek be, ezért 2000 Ft-tal kevesebbet kaptam, akkor szóltam, hogy ez nem jól van elszámolva, akkor azt jóváírták vagy abban, vagy a következő hónapban.” Mások véleménye az, hogy a bérpapír túlbonyolított, nem igazán lehet rajta kiigazodni: „Nem igazán tudjuk, hogy hogyan kell belőle kimenni, sokan mondják, hogy nem lehet rajta kimenni, otthon számoljuk, de nem úgy jön ki, bonyolult... sok embertől hallottam már, hogy lementek az irodára hogy miért annyi, de meg van magyarázva, hogy úgyis az övéké az igaz, jól van elszámolva, ők nem hibáznak.” (Berwin) „Amikor túlórázom akkor az kettőnek számít, de nem tudom megmondani hogy ebből mennyi a túlóra. A végösszeget nézem a fizetési papíron, de ember legyen a talpán, aki ezt ki tudja bogozni. Sok minden van benne feltüntetve, belezavarodom.” (Berwin) De olyan emberrel is találkoztunk, aki meg volt elégedve a havi keresetével: „Ha megvan a szalag százaléka és az ember is jól teljesít, akkor lehet magasabb a pénz. Meg vagyok elégedve az itteni munkával és bérrel is, a körülményekhez és az itteni lehetőségekhez képest szerintem ez jó, máshol sem keresnék szerintem Hajdú-Biharban a szakmában sem többet.”



Béren kívüli juttatások, jutalmak és büntetések

A béren kívüli juttatások sorát az élelmiszervásárlásra fordítható Erzsébet utalvány vezeti, ennek összege a Stylben havi 8000 Ft, a BERIV-nél 5000 Ft. A Berwinben egyedi megoldással készpénzesítik a természetbeni juttatásokat, így a dolgozó számlájára nettó 7300 Ft érkezik számítógépes utalvány címén havonta. Az utazást mind a három cég téríti, de csak a bejárósoknak a távolsági buszt, illetve 9 Ft-ot adnak az autóval rendelkezőknek kilométerenként.103 Helyi bérletet, Széchenyi kártyára utalást nem kapnak a dolgozók104. Kedvezményes vásárlást két helyen említettek a dolgozók: A Berwinnél1 500 Ft-ért évente Ezt jogszabály írja elő, a munkába járás és a heti hazautazás költségtérítésének részletszabályait a 39/2010 (II.26.) Kormányrendelet, 104 Az 55/2011. (IV. 12.) Kormányrendelettel létrehozott elektromos utalvány, mely az Szja-ról szóló törvény 71§-a értelmében a béren kívüli juttatási csomag része. Három zsebbel rendelkezik: szálláshely, vendéglátás, szabadidő alszámla; ezekre különböző szolgáltatások igénybevételére évente bruttó 225.000 Ft, 150.000 Ft, illetve 75. 000 Ft igényelhető az éves cafeteria keret terhére. http://net.jogtar.hu/jr/gen/hjegy_doc.cgi?docid=A1100055.KOR. 103

egy öltönyt varrathat a dolgozó, és a BERIV-nél is lehet olcsón (500 Ft) ruhákat, szövetet venni a gyártól. Ez utóbbi helyen a dolgozók említették a beiskolázási támogatást (5000 Ft utalvány), a 100 000 Ft-os temetési segélyt, az év végi jutalmat (35.000 Ft Erzsébet utalványban decemberben), a törzsgárda tagságot jutalmazó 10.000, 15.000, 20.000, 25.000, 30.000 Ft, stb. összegeket az évfordulók alkalmával. A Berwinnél arany nyakláncot adnak a régi dolgozóknak (15, 25, 35 évre). Jelenléti bónuszt mind a három vállalat fizet, eltérő összeggel jutalmazzák azt a dolgozót, aki három hónapig nem, vagy csak 2-3 táppénzes napot vesz ki (nem voltak egyértelműek a válaszok). A jelenléti bónusz munkajogi megítélése az anyagunkat véleményező jogász szakértő szerint vitatott, többségi vélemény szerint súrolja a jogszerűség határait, illetve jogellenes, végső soron diszkriminatív. A jelenléti bónusz negyedévre jár, a Berwinben 10.500 Ft, (korábban 7500 Ft volt), a BERIV-nél 20 vagy 25.000 Ft105, a Stylnél ezeknél több. A pontos összegre vonatkozóan ellentmondásos információkat kaptunk, de nem kizárt, hogy akár 30.000 is lehet. A Stylnél és a BERIV-nél kaptunk olyan információt, hogy az összeget utalványban fizetik ki. Prémium vagy inkább bónusz a jó egyéni és szalagteljesítmény után járhat. Ennek összege a bruttó bér 3%-át teszi ki a Berwinnél (3000-4000 Ft közötti nettó összeg havonta). A BERIV esetében magasabb, 6-10.000 Ft közötti összegeket említettek, melyet akkor kapnak meg, ha a szalag eléri a 100%-ot és egyénileg is legalább 80%-ot, illetve a kamion is időben kimegy. Ez a bónusz vész el akkor, ha valaki hibázik, vagy késedelmes a kiszállítás. A munkabérből való levonás szabályrendszerére külön jogszabályok vonatkoznak. Kutatásunkból egyértelműen nem derül ki, hogy az esetleges levonások gyakorlata mennyire felel meg ennek, az azonban megállapítható, hogy általában nem szoktak bérből levonni. Kimondott bérjellegű büntetésről nem hallott senki egyik gyárban sem, esetleg a vezetőknél fordul elő, hogy ha hibás áru ment ki, akkor fegyelmit kaphatnak, ez 5000 Ft levonással jár, nem kapják meg a bónuszt és/vagy a jelenléti pénzt. A minőségi munkára figyelni kell, egy-két hibás darab nem gond, ezt még a MEO visszaküldi, de nagyobb hibák, vagy vevőreklamáció esetén megvonják a bónuszt. Egy dolgozó említett WC-ben dohányzásért fegyelmit, mások hallottak olyanokról, akik valamit nagyon elrontottak, vagy például valamilyen eszközben tettek kárt (a teflonbevonatot megkarcolták a présgépen az ollóval), és ezért valamilyen minimális levonást kaptak. Nyilván a minimálbér körüli fizetések miatt sem lehet nagyobb bérlevonásokat eszközölni. A béremelés általában évente a minimálbér emeléssel egyenértékű 2-3%. „Hibát követünk el, de a bérhez nem nyúlnak. Ha egy-két darab rossz, akkor mint a gyerekeket megszidnak, de ha nagyobb tétel, akkor kapunk egy fegyelmit, de az a fizetést nem befolyásolja.” „A művezetőknél szokott lenni vagy a MEO-snál, ha a cég reklamál, akkor az igazgató azt mondja, hogy ezt a prémiumot nem kaphatja meg, ott előre szólnak neki, hogy elkövette ezt a hibát, mert nem figyeltek, ezt megreklamálták és ezért levonnak tőlük” „A MEOs-nál volt, hogy elvonták tőle a prémiumot, mert kiengedte a hibás kabátot, a dolgozóknak nem” „Fegyelmiről egyszer hallottam, amikor még szalagon voltam, az egyik munkatársam nem úgy dolgozott. ahogy kellett volna, és emiatt sokat beszélt és visszabeszélt a művezetőnek. Egy írásbeli fegyelmit kapott, de nem rúgták ki.”

http://officina.hu/belfoeld/91-utazasi-koltsegterites, , http://www.hrportal.hu/hr/munkaba-jaras-koltsegteritese-15-ftkm--demekkora-tavolsagra-20160512.html, http://bdo.hu/hu/publikaciok/hirlevelek/cafeteria-beren-kivuli-juttatasok-2015. Letöltés időpontja: 2016.11.05. 105 Itt csak ketten válaszoltak erre a kérdésre, és két különböző összeget említettek.

„A kockás anyagnál nagyon kell figyelni a zsebnél, menni kell a mintaelemnek, rá kell ütni az elejére a zsebet és a szivart is, figyelni kell hogy 1,6-1,8-ra kell beütni. Van egy lelkiismeretes munkatársam, és ő ezt elnézte, fegyelmit kapott, megvonták tőle a három hónapos bónuszt.” A bér kifizetésére sehol sem volt panasz, mindig időben és a megfelelő összegeket kapták a dolgozók, még a Styl esetében a felszámolás időszakában is106. A bejelentéssel és a társadalombiztosítási járulékkal sem volt sehol sem semmilyen probléma, mindenki 8 órára rendesen be van jelentve, a fekete foglalkoztatás aránya ezeknél az üzemeknél nulla a dolgozók szerint. „8 órában vagyunk bejelentve, ezután fizetik nekünk a járulékokat is, minden év végén megkapjuk az adópapírt, hogy mennyi adót fizettek utánunk” Írásos munkaszerződéssel mind a három gyárban az összes megkérdezett dolgozó rendelkezett (többen meg is mutatták nekünk, lásd fentebb) és mindenki határozatlan idejűvel. A nagy munkaerőhiány miatt az elbocsátás nagyon ritka, ahhoz nagyon nagyot kell hibázni, hogy valakit elküldjenek (például lopás, alkoholos állapot).

2.6. A tisztességes megélhetés költségei a családban Ez a kérdéscsoport világítja meg leginkább a vidéki ruhaipari munkások helyzetét, azaz azt, hogy a megkeresett fizetés milyen életkörülményeket tesz lehetővé egy-egy vidéki városban. Általában a havi kiadások megbecslése nehezen ment, kevés teljes választ kaptunk, inkább arra tudtak könnyebben válaszolni a kérdezettek, hogy mire nem jut esetlegesen a bevételükből, illetve mi az az életszínvonalat meghatározó elem, amit a leginkább hiányolnak az életükből. A gyerekszámokból következően a háztartások létszáma 1-5 fő között váltakozott. Egy esetben hallottunk arról, hogy egy külföldön dolgozó (mérnök) férj magasabb keresetével jelentősen emelte a család jövedelmét, így itt nem kell annyira odafigyelni a költésekre: „Nekem nagy igényeim nincsenek. Az elég, ha elmegyek a boltba és nem kell néznem mit veszek, nincs az hogy ez egy kicsit drága és nem fér bele a napi keretbe, ugyanez érvényes egy ruhára” Általában a férjek nem sokkal többet tudnak hozzátenni a feleségek jövedelméhez: mezőgazdasági dolgozók, karbantartók, hegesztők, gépkezelők, lakatosok. A háztartások megadott havi összköltségvetéseiből kiindulva, jövedelmük nem sokkal több havi nettó 100 ezer forintnál. Általában 200 – 250 ezer Ft-ból gazdálkodnak ezek a háztartások egy hónapban. Úgy érzik, háztartásukban havi 300, legfeljebb 400 ezer Ft elegendő lenne a tisztességes megélhetéshez. Tehát nagyjából 50-150 ezer Ft-tal szeretnének többet havonta. Nyilvánvalóan a gyerekszámtól is függ a megélhetési költség, általában fejenként 100 000 Ft-ot tartanának méltányos összegnek havonta a megkérdezettek. Kifejezett élelmezési problémákról senkitől sem hallottunk, arról viszont már igen, hogy valaki jobb minőségű, finomabb élelmiszert szívesebben venne. Legtöbbször a közüzemi csekkeknél „vannak elakadások”. Vannak, akik ezekkel szoktak „játszani”, mindig másikat húznak elő, hogy amikor egy kicsit több pénzhez jutnak, akkor fizessék be őket. „Mindent meg tudunk venni, nem jellemző hogy valamiben hiányt szenvednénk”

106

A Styl 2005 és 2015 között állt felszámolás alatt (lásd lejjebb)

„Ne kelljen annyira nézni, hogy mi az akciós, azért kéne a több pénz.” „Ebben is van hiányom, több és jobb minőségű ételt vennék.” „Ezen is spórolok, olcsóbban főzök. Például kevesebb hússal.” „A csekkekkel játszom, hol ezt húzom elő, hol azt, nem fizetem be őket időben” Ugyanakkor a rendelkezésre álló néhány költségbecslésből107 úgy tűnt, hogy az élelmiszerköltségek teszik ki a háztartási költségek legjelentősebb részét. A rezsiköltség havi 50-70 ezer között váltakozott, gyógyszerre meglepő módon kevesen költenek a kisszámú válaszoló közül. Több olyan háztartással találkoztunk, ahol például tudnak disznót vágni, vagy a kertben zöldségeket, gyümölcsöket termeszteni, így csökkentve a havi élelmiszerkiadásokat. Szombathelyen ezekre a jövedelemkiegészítő stratégiákra kevesebb a lehetőség mutatkozott. Valamilyen mellékjövedelemmel 9 megkérdezett rendelkezett, de ennek jelentős túlmunka az ára: van, aki a saját gyümölcsösét műveli a városon kívül, más a régi munkahelyére, egy cukrászüzembe jár vissza felszolgálni és kisegíteni, van, aki kisebb karbantartási munkákat vállal, takarít, szemétdíjat szed. Ahol tudnak, ilyen esetben a szülők kisegítik, befogadják az egyedül maradt gyereket, néhány esetben volt rá példa, hogy két generáció anyagi okok miatt élt együtt. Legtöbben a nyaralást említették, mint olyan kiadást, amire már nem jut, de örülnének, ha megengedhetnék maguknak. Mások egy autót tartanának fenn szívesen, vagy többet költenének a gyerekekre, vagy tennének félre, esetleg jobban ruházkodnának egy kicsivel. „Nagyon régen voltam nyaralni, de nem lakom a híd alatt, nem úgy nézek ki, mint aki éhezik. Egyszer azért elmennék, de egyelőre marad a járdasziget.” „Maga az egész bérezés kevés ahhoz, hogy az ember egy színvonalat elérjen. Nem tudunk egy hétre elmenni a Balatonra nyaralni, mire kifizetünk mindent. Pedig nem cigarettázom, csak egy kávét iszom meg délután a férjemmel” „Ebből a fizetésből semmire sem lehet félretenni. Esetleg egy ruhára.”

2.7. Munkahelyi egészség és biztonság 

Zavaró körülmények a munkavégzés kapcsán

Arra a kérdésünkre, hogy mi zavarja a dolgozókat legjobban a munkahelyükön, a legtöbben a nagy meleget említették. Néhányan arra panaszkodtak, hogy a kollektíva és az összetartás már nem a régi, felmerült egy-két embernél a zaj, az álló munkavégzés, a kevés pénz, a korai kezdési időpont, a munkájuk megbecsülésének hiánya, a sok nyári túlóra, de voltak, akik semmit sem változtatnának, jól érzik magukat a munkahelyükön.

Főbb kiadási kategóriákra bontva megkérdeztük, hogy „Mennyit kellene a családjának vagy az Önnel egy háztartásban élőknek költeni egy hónapban ahhoz, hogy megfelelő életszínvonalon éljenek?”. 16-adtak valamilyen választ minimum egy kérdésre a havi költségbecslést tartalmazó táblázathoz, de sok esetben csak egy általános választ. Hiánytalan válaszoló 3 volt. 107

„A nagy meleg [ami leginkább zavar], nincs klíma, nyáron nagyon meleg van. Alattunk van a kazánház és rettenetes meleg van. Ez ellen nem lehet védekezni. Ki kell bírni. A sok vasaló és gép termeli a hőt, az üvegfal és vas és szívja magába a meleget.” „Semmin nem változtatnék, megfelel, bejövök, ledolgozom a 8 órát, hazamegyek.” A klíma hiánya mind a három üzemben nagy gondot jelent, ráadásul maguk a gyárépületek sem mondhatóak korszerűeknek: a szocializmus idejében épült üveg-fém konstrukciók nagyon hamar átmelegszenek. A dolgozók 35-42 fok között becsülték egy-egy melegebb nyári napon a benti hőmérsékletet. Vannak klímarásegítő berendezések, a plafonon futó zsákok, melyek hideg levegőt keringetnek, de ezek nem sokat használnak. A BERIV-nél a befejezőben – ahol a sok vasaló miatt a legmelegebb van – beszerelték ugyan a klímát, de mivel a párásabb levegő a készterméket gyűri, felpöndöríti, így inkább ott sem használják. Minden munkaállomáshoz tartozik egy ventillátor, de sokaknak ez sem megoldás, mivel szárítja a szemet, bőrt, begyullad tőle a fül, megfájdul sokak feje tőle. Ugyanez a probléma a kereszthuzattal, ami ráadásul lesodor mindent a munkapultokról. A klímát mindhárom üzemben évek óta tervezik beszerelni, de annyira nagy beruházást jelentene, hogy az már nem rentábilis a tulajdonosoknak. Az egyik karbantartó véleménye szerint: „Vannak klímasegítő dolgok, ahol megcsináltak légbefúvót, ami kicsit hűvösebb levegőt fúj be, vagy alacsony a helyiség. Annyira nagy költség lenne a gépek beszerelése, hogy azt az árrés nem engedi meg. Több éve már vizsgálják ezt, évről évre tolják, újabb és újabb pályázatokat próbálnak, de mind elbukik, mert sokba kerül.” „A nagy meleg rettenetes nyáron, megy mindenki mellett a ventillátor, csak az meg nem jó, mert tönkreteszi az ember fülét, szemét, arcüregét. 38 fok vagy 36 van.” „Nyáron borzasztó meleg van, 42-43 fok van benn. Ventillátor van, de az szerintem több kárt okoz, mint hasznot, az csak a meleg levegőt pörgeti, sokan érzékenyek rá, fül és szemgyulladást okoz. Én sem bírom a ventillátort, fáj tőle a fülem, a szemem is viszket. Inkább marad a szaunázás.” Voltak egészen radikális dolgozói vélemények is, míg mások rezignáltabban nyilatkoztak a hőségről: „40 fokos melegben az ember már szédül, hányingere van a melegtől, már nem bírja. Engednének ki a levegőre minket gyakrabban, legalább óránként 10 percre, nem azt kéne nézni, hogy ha minden órában 10 percet adnak, akkor az mennyit vesz el a munkából vagy a darabból. Csak akkor kapunk 10 perces szüneteket, ha már valaki összeesik, mert már nem bírja. Mondjam azt, hogy embertelen? Mert én annak érzem.” „Meleg van, meleg, aki megszokja, az megszokja... az üveggyárban is meleg van ... hiába csinálják a klímát, tiszta üveg az egész épület” „Szerintem meg lehet szokni, nincs melegebb, mint a tűző napon, de legalább nem süt a nap. Próbálnak [a gyár] mindent csinálni. Nagy villanyszámlát jelenthet a 300 ventillátor, ami megy.” Télen megfelelő a hőmérséklet, hideg semmiképp sincs, inkább azt említették, hogy akkor is elég meleg van, rövidujjúban, rövidnadrágban dolgoznak. Többek szerint akkor is 28-32 fok körüli a benti temperatúra, mert a gépek és a vasalók akkor is ontják a meleget. A szellőzésre egyik helyen sem volt panasz, mindenhol van ablak, amit nyitva tartanak. Inkább azoknak nehezebb a helyzetük, akik a terem közepén vagy a vasalók mellett ülnek, mert oda kevésbé jut el a friss levegő. A hőségriadók alkalmával a dolgozók megkapják a törvényileg előírt óránként plusz 5 perc szünetet és ásványvizet is osztanak nekik. Mint látjuk azonban fentebb, van, aki szerint ez az 5 perc is kevés a nagy melegben. 38

„A hőségriadót be szokták tartani, kiteszik a poharakat és óránként 5 perc plusz szünetet adnak. Idén nem kellett, tavaly volt.” „Ilyenkor melegben minden órában 5 perc, akkor mindenki lejön, cigi, kávé, védőital, vizet szoktunk olyankor kapni, minden szalag 5 percre lejön” A munkaközi szünetek gyakorlata általában megfelel a törvényi előírásoknak (Mt. 103.§ (1) „A munkavállaló részére, ha a beosztás szerinti napi munkaidő vagy a 107.§ a) pont szerinti rendkívüli munkaidő tartama a) a hat órát meghaladja, húsz perc, b) a kilenc órát meghaladja, további huszonöt perc munkaközi szünetet kell biztosítani.”). Általában 8 óra körül van egy 20 perces szünet, amikor reggeliznek, és 10 és 11 óra között egy tízperces szünet (természetesen szalagonként időben eltolva). Meleg étkeztetés egyik gyárban sincs, de általában nem is esznek bent meleget a dolgozók, csak szendvicset, kekszet, és inkább délután otthon ebédelnek.



Egészségügyi ártalmak

Az egészségkárosító hatásokra térve, a leggyakrabban a szálló, nem látható szövetport említették a dolgozók, ami zavarja őket. Van, aki szerint ez allergiát, asztmát is okoz, de egy dolgozó sem említette nekünk közvetlenül, hogy ilyen betegségben szenvedne a munkája miatt. „Van, aki allergiás az adott anyagra, szálló por, mindenki köhög, prüszköl” Másodsorban gerincproblémák fordulnak elő az ülő munka miatt: gerincsérv, kopás, derékfájás voltak az említett panaszok. Akik viszont állnak, a lábukat és derekukat fájlalják. Visszér, lábdagadás, gerinckopás kerültek szóba. A BERIV-nél többen említették, hogy speciális (jobb minőségű) papucsot viselnek, ebből évi egy darabot a gyár számlájára vehetnek meg. Mások azt említették, hogy aki gerincsérves, annak inkább álló munkát adnak. Ketten panaszkodtak a szemükre, hogy főleg a sötét anyag varráskor a neonfénynél a szemük sokat romlott. Felmerült két kérdezettnél, hogy a szövetekben lévő vegyszerek esetleg rákos megbetegedést okozhatnak, mert sok volt a nőgyógyászati daganat a közvetlen munkatársaik között. A vegyszerhasználat egyébként annyira nem jellemző, a ragasztáskor sem használnak nagyobb mennyiséget, illetve a korszerűbb présgépek már teljesen zártak, nem jön ki belőlük a ragasztógőz. A befejezőben használt folttisztítóról tett említést az egyik dolgozó. Megint mások semmilyen egészségügyi problémát sem tapasztaltak magukon és másokról sem hallottak ilyesmit. „Aki álló munkát végez, lábfájás, gerincproblémák biztos vannak, itt is és máshol is. Arra figyelnek, hogy aki fiatal kora óta gerincsérves és csak álló munkát végezhet, annak azt adnak.” „A hátam csak addig fájt, amíg el nem meszesedett. 50 felett elmeszesedik, már az se fáj (nevet)” „Sokan megbetegednek nőgyógyászati daganattal. Szerintem a szövetet, amivel kezelik, vegyszer, az okozhatja, mindenki kesztyű nélkül nyúl hozzá. Nekem is volt nőgyógyászati betegségem és csak erre tudom visszavezetni. Egyik kolleganőm meg is halt ilyen betegségben, aki fiatal kora óta itt dolgozott. Egy hete is meghalt egy kolleganőm hasonlóban, vastagbéldaganata volt.” „A neon fény miatt észrevettem, hogy sokat romlott a szemem. Szemüveges vagyok, szerintem ez hosszú távon szemkárosító. Kézkrémet folyamatosan kell használni, mert ahogy számoljuk a szövetet az szárítja” „Egész nap állok, ezt a térdem már érzi”

„Állva dolgozom, de nem érzem, hogy ez gondot okozna” „Aki a ruhaiparban dolgozik, az tudja, hogy ez mivel jár. Egy kőművesnek megint más. Ez szerintem nem kimondottan a munkáltató hibája, ez a munkával jár. Minden munkának megvan a hátránya.” „Most nem fáj semmim, bár lehet, hogy azért mert nem akarom, hogy fájjon semmim.”



Munkaruha és védőfelszerelések

Munkaruha egyik gyárban sincs, a munkavállalók a saját ruhájukban dolgoznak. A legtöbben nem is hiányolják a külön munkaruhát, csak egy-két ember tett említést róla, hogy jó lenne, ha a gyár adna, mivel a sötét szövet és a sok szösz nagyon belemegy a ruháikba, és nehéz kimosni. Megint másik dolgozó szerint a gyár régebben adott pólót és nadrágot, de az olyan rossz minőségű volt, hogy inkább a saját ruháikban dolgoztak akkor is. Volt, aki a nagy meleg miatt nem is szívesen viselne munkaruhát. Munkavédelmi eszközök vannak, bár használatukról megoszlik a dolgozók véleménye. Az ujjvédőt fel kell venni a varrógépeknél, illetve különösen a szabászati gépeknél, erre a művezetők fel is hívják a figyelmet. A maszk használata néhány dolgozó szerint főleg a téli, szőrösebb holmik esetében lenne hasznos, mások fel nem vennék a melegben, „belefőne az arcuk”. Mindenesetre, ha olyan anyaggal dolgoznak, lehet kérni a maszkot. „Maszkot kapunk, ha olyan anyaggal dolgozunk” „Nekem nem kell [a maszk], nem is tudnék benne dolgozni, belefulladnánk a kesztyűbe vagy a maszkba. Csak akkor, ha nagyon szőrös az áru, akkor kapunk maszkot a gyártól, ezért nem kell fizetnünk” „Szerintem nagyon jó lenne egy ilyen maszk, bár talán sokan nem vennék fel és nevetséges, mert aki a vasalónál van és ragaszt, az párolog, folyamatosan csak köhög tőle olyan káros, sok szövetpor is száll” „Munkaruha az nincs, régebben talán volt, de most nem jellemző. Vasalók kapnak védőfelszerelést, de munkaruhát nem, szerintem nem is bírnák el, meleg lenne. Maszkot kaptunk, amikor csináltuk a prémes kabátokat, mert van, aki allergiás a szőrmékre.” „Szerintem senki nem dolgozna ezekben, nincs is rá szükség, nem viselné szerintem senki”



Munkahelyi balesetek, orvosi ellátás, munkaügyi képzés

A munkahelyi balesetek az elmondások alapján nagyon ritkák, és gyakran nem is a közvetlen munkavégzéshez kapcsolódnak: például valaki télen elcsúszik az udvar jeges lépcsőjén, vagy leesik a lépcsőn, eltöri a lábát, a vállát. Nyáron egy-egy ájulás fordul elő, amíg meg nem szokják a dolgozók a nagy meleget, ilyenkor azonnal kihívják a mentőt. A munkához kapcsolva egy-egy kisebb, a kezet érintő baleset volt régebben (ujjába belevág az ollóval, elvarrja az ujját, ottfelejti a vasalónál), de a modernebb gépeknél már kötelező az ujjvédő használata, ami ezt kiküszöböli. Általában nem is nagyon emlékeztek ilyen esetekre a kérdezettek, előfordulási gyakoriságukat legfeljebb évi egyre becsülték. Üzemorvosi ellátás mind a három gyárban van, illetve BERIV-nél a gyárral szemben van a szakorvosi rendelőintézet. A másik két helyen heti kétszer jön a gyár orvosa, akinél recepteket is fel lehet íratni.

Munka-, tűz- és balesetvédelmi oktatás éves gyakorisággal van mind a három helyen, munkaügyi ellenőrzésről már kevesebben tudtak (de volt, aki ilyenre, sőt személyes elbeszélgetésre is emlékezett). Inkább a katasztrófavédelem tart helyszíni ellenőrzést és ha valamit tűzveszélyesnek találnak, át kell rendezni az üzemi területet. A megrendelő is auditál időnként. Szombathelyen a szakszervezeti vezető említette, hogy a Tommy Hilfiger képviselői jártak náluk108, de ők nem annyira dolgozókat kérdezik ki, csak a gyárat, a gyártás körülményeit ellenőrzik, illetve legfeljebb abban segítenek a dolgozóknak, hogy hogyan lehet a műveleteket egyszerűbben, gyorsabban elvégezni. Mások szerint rendszeres a munkaügyi ellenőrzés is. „Igen, szokott [lenni ellenőrzés], most volt valami, nem tudom kik, katasztrófavédők, tűzoltók is most hétfőn voltak itt. Van, hogy utána másképp kell a kocsikat rakni, hogy meglegyen a hely, el kell pakolni, szabad út legyen, amikor elmennek, akkor borul a rendszer.”

2.8. Panaszkezelés, a szakszervezetek és a szakszervezetek tevékenysége és eredményei 

Panaszkezelés

Megkérdeztük a dolgozókat, hogy panasz, probléma esetén kikhez fordulnak elsősorban. Kivétel nélkül mindenki a szalag-, illetve a művezetőjét említette. Néhány esetben, főleg a BERIV-ben még a gyárigazgató is szóba került, hogy gond esetén a dolgozó közvetlenül megkeresné őt. Szintén egybehangzó eredményünk volt, hogy a közvetlen főnökével, művezetőjével úgy tűnik, hogy mindenki elégedett, úgy érzik a dolgozók, hogy mindent meg tudnak velük beszélni és nem is kell feljebb vinni a panaszukat. „A művezetőhöz vagy bárkihez tudok fordulni. Olyan még nem volt, hogy ne tudtam volna megbeszélni a művezetővel. Rendesek, türelmesek szerintem.” „A művezetőhöz [fordulok], aki egy rendes nő, feljebb nem kellett vinnem még a dolgokat. Normálisan bánnak velünk szerintem a művezetők.” „Vagy a főművezetőhöz vagy a művezetőhöz [fordulok], meg vagyok velük elégedve nagyon. A főnökömmel szoktam megbeszélni, aki egy nagyon normális fiatalember.” „Művezetővel is meg lehet beszélni bármit és bármelyik igazgatóval. Kettő van, egy közvetlen meg egy nagyfőnök, de mindegyikőjük olyan, hogy ha problémája van az embernek, mindent meg lehet velük beszélni és segítőkészek, valamilyen úton-módon segítenek.” „Művezető vagy főművezető [-höz fordulnék], nagyobb problémám még nem volt. De ha ott nem találnék meghallgatásra, akkor az igazgatóhoz fordulnék, aki Budapesten van, de minden héten lejön és lemegy a termelésbe.”



Szakszervezetek és sztrájk

A szakszervezeti képviselő elmondása szerint mindent rendben találtak, dicséretet is kaptak, egyedül a férfi öltözőben nehezményezték a meztelen hölgyeket ábrázoló posztereket. 108

A szakszervezetről nagy többségében lesújtó a vélemény. A háromból kettő gyárban működik szakszervezet (Styl, Berwin), de a dolgozók nem sok jót tudtak elmondani a tevékenységükről. Általánosságban egy, a tagdíjért cserébe kisebb ajándékokat osztogató, de valós fellépésre képtelen, felesleges intézménynek tartják. Néhány szakszervezeti tag is volt a megkérdezettek között, ők inkább meg vannak győződve a dolgozói érdekképviselet hasznosságáról. Az üzemi tanácsról, illetve a kollektív szerződésről szinte senki sem hallott. Még az egyik szakszervezeti tag sem tudta, hogy mi fán terem a kollektív szerződés. A szakszervezeti taglétszám megbecslésére is legfeljebb egy-két dolgozó vállalkozott. Összességében a nem tag dolgozók számára a szakszervezet és annak tevékenysége, problémái láthatatlanok, illetve abban az üzemben, ahol nincs szakszervezet, nem sok utalt arra, hogy a dolgozók éreznék a hiányát. „Én nem voltam soha tagja és nem is szándékozom. Úgy gondolom, hogy a szakszervezetek ma nem arról szólnak, hogy képviseljék a dolgozók érdekeit. Ők elvannak maguknak. Szerintem nem foglalkoznak a dolgozók problémáival. Nem tudnak eredményt felmutatni. Ha problémám lenne, megoldanám magam, nem bíznám rájuk.” „Ez csak nevében szakszervezet, én nem vagyok tagja. Bólogatójános féle a szakszervezet, nincs szava, sose volt.” „Én tag voltam, de kiléptem. Rendeztek kirándulásokat, de a másik munkám miatt nem tudtam elmenni és feleslegesnek tartottam, hogy minden hónapban ebbe 1400 Ft-ot beletegyek a semmiért. Karácsonyra kis csomagot és húsvétra sonkát kaptunk, de ha leteszem ezt az 1400 Ft-ot, akkor ezt ugyanúgy meg is tudom venni belőle. Nem láttam, hogy hasznosat csinálnának.” „Nem túl látványos, nem mondható igazán szakszervezetnek. Kirándulás, ajándékcsomagot kapnak húsvétkor. De már nem arról szól, aminek kéne lennie.” „Szakszervezet van. Isten ments, hogy én ennek tagja legyek. Én nem érzem, hogy a munkásokért lenne a szakszervezet, nem tölti be szerintem a funkcióját. Én úgy tudom, hogy idén sokan kiléptek, mert nem voltak elégedettek.” „Nem vagyok tagja, mert úgy hallottam, hogy nem éri meg, nem igazán van hatása. Amit húsvétkor és karácsonykor adnak csomagot, azt én is meg tudom venni, mert levonják a fizetésemből.” „Én nem vagyok tagja, amikor idejöttem 15 évvel ezelőtt, akkor felsorolták nekem, hogy mik járnak a szakszervezeti tagnak. Ezer valahányszáz forintot fognak le havonta a fizetésből, 2000 Ft-ot adnak gyerekenként beiskolázási pénzt, egy mikuláscsomagot kapnak, húsvétkor egy kötözött gagyi sonkát, más nincs is. Ha kirándulni megy a gyár és nem tag is akar menni velük, és nincs meg szakszervezetisből – általában sosincs meg  aki nem szakszervezetis befizeti és ugyanúgy megy velük, halálesetkor ugyanúgy adnak a nem szakszervezetisnek mint a szakszervezetisnek [temetési segélyt].” A BERIV dolgozói sem igazán hiányolják a szakszervezetet a gyárból. Ugyanakkor az egyik dolgozó érinti a szakszervezeti tehetetlenség egyik lehetséges okát, a félelmet a munkahely elvesztésétől, illetve a közös fellépés hiányát. „Mikor idekerültem, akkor még volt és akkor tag is volt, nem emlékszem az ügyekre, amiket ott taglaltak. Programokat, ünnepségeket szerveztek, Mikulás, gyereknapot rendeztek, csomagot osztottak.” „Nem sok tagja volt. Nem emlékszem miért, hogyan szűnt meg a szakszervezet, kimúlt”

„Nincs [szakszervezet]. Volt régebben. Most megbízott van, Ildikó, hozzá lehet menni panaszkodni, ő a gyári megbízott. Üzemi tanács szerintem van, ebben van az Ildikó, aki szerintem aranyos, ő korábban szakszervezeti tag volt.” „Nem tudom, miért szűnt meg, miért nem csinálták. Igény lenne, de szerintem nem merné vállalni senki, hogy szembeszálljon a főnökséggel. Maguk között elbeszélgetnek dolgokról, de mindenkinek kell a munkahely, meg mert egy ember hiába mond bármit. Amikor oda kellene állni a soknak, akkor csend van.” Néhány szakszervezeti taggal is beszélgettünk, ők árnyaltabban vélekedtek az érdekképviseleti működésről. Véleményük szerint a gyár vezetése sokszor nem akarja rendesen kifizetni a túlórákat, végül a szakszervezet éri el, hogy ebből ne legyen komolyabb gond. Mások szerint a dolgozók úgy érzik, hogy meg kell becsülniük magukat és a munkahelyüket, mert nagy az árverseny a dolgozói bérekben és a hazai telephelyek állandó fenyegetettségben vannak.. „Én tagja vagyok. Szerintem a szakszervezet tevékenysége jó, képviselik a dolgozókat.” „Ebben a világban már nagyon nehéz harcolni, már sehol sem adják olyan könnyen. Ez egy külföldi vállalat, mindig azt kell nézni, hogy a piacon hogy lehet megmaradni. Nehéz, hogy mindenkinek megérje, hogy ők is el tudják adni. Én azt szoktam mondani a többieknek, hogy Kína, Románia, Bulgária olyan alacsony áron dolgozik, hogy 600 embernek minden nap ennyi munkát adjanak [az egy nagy eredmény].” „Mióta itt dolgozom, szakszervezeti tag vagyok, figyelemmel kísérem az eseményeket. Nem nagyon akart a tulajdonos plusz juttatásokat adni, de a szakszervezet kiharcolta, hogy a plusz pénzek meglegyenek, túlóra ki legyen fizetve, ehhez a gyár szerintem emiatt tartja magát.” „A szakszervezet beadja, hogy mi mit szeretnénk és a vezetés, hogy ők mit és a kettőt próbálják összegyúrni. Most próbáltuk, hogy a túlórát rendesen kifizessék. Tényleg kikérik a véleményünket. Például a vállalat egész területén meg akarták szüntetni a dohányzást, mi ebbe nem egyeztünk bele. Azóta is rá lehet gyújtani a kijelölt helyen.” „Én szakszervezeti bizalmi és szabászati megbízott vagyok. Én próbálok segíteni, sokszor van, hogy szólnak a dolgozók. Jogi tanácsadás is van. Kisebb családi ügyek, amiben jogi tanács kellett, abban segítettem.” „Húsvétkor sonkát és csokoládét kapunk, karácsonykor elég jó nagy csomagot adnak, beiskolázáskor gyerekenként 1500 Ft-ot adnak. Most hétvégén is megyünk kirándulni Tokajba, hajókázni is megyünk és ezt mind a szakszervezet csinálja, 1500 Ft-ot kellett érte fizetni fejenként, szerintem ez nagyon jó ár. Munkahelyi kölcsönöket szoktak adni 3 hónapra.” Sztrájkra vagy sztrájkközeli helyzetre szinte egyik dolgozó sem emlékezett. Esetleg olyankor merült fel a közös fellépés lehetősége, amikor a gyár bezárás közeli helyzetbe került109. A túlórák kifizetése, illetve a bérek kapcsán voltak kisebb súrlódások, de ezeket végül sikerült békés úton rendezni. Néhányan utaltak rá, hogy a közös fellépésre úgysem kerülne sor, mert az emberek legfeljebb egymás között zúgolódnak, vagy még úgy sem mernek. „Á, nem-nem, nem volt. Van egy pár nagyszájú, az beszél. De ha odakerül a sor, akkor mindenki hallgat, ez a probléma és ezt kihasználják”

A Styl 10 évig volt felszámolás alatt (2005-2015 között), a Berwin 2009-ben került nehéz helyzetbe, végül mind a két üzemet a kormány segítette ki. A két szakszervezeti vezetőtől kapott információk alapján, illetve lásd itt: http://vaol.hu/cimlapon/styl-ruhagyar-le-kell-zarni-a-felszamolast-1223342, http://vaol.hu/hirek/lezarul-a-szombathelyi-stylruhagyar-felszamolasa-1699441, http://www.haon.hu/talpra-ll-a-vsrosnamnyi-berwin-ruhagyr/news-90211-12252900. Letöltés időpontja: 2016.11.05. 109

„A Fidesz kormány elején, amikor jött a szóbeszéd a gyárban, hogy be fog zárni, akkor volt, hogy felmerült hogy sztrájkolni fognak, de jött a segítség, de szóba került, ránk dobtak egy kis pénzt, hogy hadd menjünk.” „Én mióta itt vagyok nem volt. Azt tudom, hogy egy hétvére csatlakoztunk a pedagógus tüntetéshez Pesten” „Nem volt sztrájkhelyzet. Fizetéssel kapcsolatban [volt konfliktus], hogy nem voltak kifizetve bizonyos dolgok, szombatok, vagy a darabbéresek a nadrágszalagon. Beígérték nekik, hogy ha megcsinálnak egy bizonyos százalékot, akkor megkapják a cafeteriát, de nem kapták meg. Ez a múlt hónapban volt, aztán az igazgató elé mentek, akkor ebben a hónapban megkapják.” „Nem volt ilyen [sztrájk]. Itt az a probléma, hogy itt vagyunk Szabolcsban. Szerintem van Pest meg Magyarország. Ez a régió szerintem el van hanyagolva, be vagyunk skatulyázva. Itt annyira nem tudunk kérni sem, mert úgysem kapnák meg. Szerintem nem találnánk meghallgatásra.” „Ha gond van, akkor szoktunk az igazgató úrnak szólni, de olyan nincs, hogy sztrájk. Akinek volt problémája, felment a Szalai igazgatóhoz” „Túlórákért szoktunk szólni,i de reméljük, hogy kifizetik és nem lesz belőle probléma, és nem megy el csak úgy a vakok javára. Korábban nem volt még ilyen sok túlóránk, mint most, ezért izgulunk miatta.”

2.9. A dolgozókról (nemi, életkori és etnikai összetétel) A munkakörök nemi összetételét vegyesnek írták le a megkérdezett dolgozók, bár vannak olyan posztok, ahol inkább csak férfiakat találunk: a présgépeken és a szabászati vágógépeken. Arányuk az üzemekben kevés, összesen 5-20% közöttire becsülték a dolgozók, A vasalók között, illetve a befejezőben is több a férfi. Természetesen a klasszikusan férfiak által végzett karbantartói, műszerészi, illetve raktárosi feladatokat is ide sorolhatjuk. Jellemzően női szakasz a varrószalag, a varrógéppel végzett munka, míg a présgépeknél – ami egy nehezebb fizikai munka – legfeljebb egy vagy két nő dolgozik. A legalacsonyabb életkorra vonatkozó kérdéssel110 nem igazán tudtak mit kezdeni a kérdezettek, de úgy vélik, 18 év alatt nem dolgozik náluk senki. 20 év körüli kolleganője néhány megkérdezettnek volt, ennél fiatalabb közvetlen kollegát senki sem említett. Szakmunkástanulókról több helyen is tudtak, Szombathelyen a gyár mellé egy másik épületbe telepítették a szakmunkástanulókat, velük így élénkebb a kapcsolat. Mind a három üzemnél szóba hozták a nyári diákmunkásokat, volt ahol mi is találkoztunk a gyárkapuban ilyen dolgozóval. Többeknek e kérdés kapcsán ismét eszükbe jutott a gyárak elöregedő dolgozói összetétele, és az utánpótlás hiánya miatt fejezték ki aggodalmukat. Néhányan úgy vélekedtek, a fiatalok azért nem maradnak meg hosszabb távon a ruhagyárakban, mert nem bírják a keményebb munkát, nincs kitartásuk. „Én nagyon szeretem a fiatalokat. Nem szeretem azt a szöveget, hogy bezzeg a mi időnkben. De aki bejön ide fiatal, nagyon hamar elmegy, szerintem ők nem kitartóak.” „Ki van öregedve a ruhagyár, nincs, aki jöjjön. 3 hónapig megkapják a kis pénzt, nem maradnak.” „Nincsenek fiatalok, nincs utánpótlás, nem is tudom mi lesz velünk, a szakmunkásképző is megszűnt. Még betanítottnak sem jönnek el.”

110

„Hány éves a gyárban dolgozó legfiatalabb személy?”

„Folyamatosan van felvétel, de nem vonzó a munkahely. Bejönnek, 3 hónap után otthagyják. Nincs kitartás bennük.” Külföldi vagy határon túli munkavállalóról senki sem tudott, néhányan a rendszerváltás környékén áttelepült erdélyi magyarokat, ide házasodott oroszokat és ukránokat említettek, mint külföldi dolgozókat, de ingázás az országhatáron túlról nemigen fordul elő. Egy afrikai fiatalembert őrzött még meg az emlékezet, aki Magyarországon tanult és az ösztöndíját egészítette ki azzal, hogy a Berwinben vasalt. „Nemrég volt egy afrikai, vasalt itt pár hónapot, egyetemen tanult, ideiglenes volt neki, utána le is diplomázott.” A roma dolgozók kapcsán egyik kérdezett sem tapasztalt hátrányos megkülönböztetést, úgy vélik, a főnökök velük sem bánnak másként. Aki a gyárban hosszabb távon megmarad, azzal egyébként sincs gond, rendesen, szorgalmasan dolgozik. A BERIV-ben említettek kismama szalagot, illetve azt, hogy a gyár csökkent munkaképességűeket is foglalkoztat. Diszkriminációt velük szemben sem érzékelt senki. „Ugyanazt kell nekik dolgozni, mint másoknak. nem teszünk különbséget köztük, ugyanúgy kell nekik dolgozni. Inkább nekik nem tetszik a munkakörülmény, nem maradnak itt.” „Vannak cigányok is, nem olyan túl sokan, de vannak. Gondolom, a tisztességesebb, mert a többi az elmegy közmunkára. Nem bánnak velük rosszabbul szerintem.” „Nem bánnak velünk másképp, én is az vagyok. Nem tapasztalok megkülönböztetést, semmi különbség nincsen.” „Vannak cigányok, én nem dolgozom velük együtt. Ugyanaz a munkakörülményük, de nem tudnak felzárkózni, nem tudják produkálni, amit kéne nekik. Bár vannak kivételek, akik hosszabban kibírják itt, de nagyon kevesen.” „Vannak cigányok, de ugyanazt a munkát végzik és ugyanazok a szabályok vonatkoznak rájuk is.” „Kevesen vannak az az igazság, mert ahol dolgozni kell, ott ők nem nagyon szoktak megmaradni. Melegekről nem tudok, fogyatékosok leszázalékoltak adott reszorton vannak, lenn a befejezőben könnyített munkán vannak. A főnökség nem bánik velük másképpen.” „Kisebbségiek vannak a csoportomból, nincs velük gond, borzasztó ügyes kezük van.” „Nem tapasztaltam semmilyen diszkriminációt, de azt azért megnézik, hogy milyen cigányt vegyenek fel. Aki nagyon koszos retkes, azt nem. Ennyi ember közé nem lehet beengedni ilyen koszos embert. De sok cigány dolgozik itt, jól megállják a helyüket. Van cigány dolgozó munkatársam is, nem különböző a bánásmód náluk, ugyanúgy dolgoznak mint mások.”

2.10.

Összegzés

Az adatfelvétel során sokféle és szertágazó kérdésre kaptunk választ, amelyből a következő főbb pontok rajzolódnak ki.

A legfőbb gondja a hazai felsőruházati iparban dolgozóknak az alacsony, minimálbér és a létminimum közeli fizetés, melyet az elvégzett munkához képest aránytalannak érzékelnek. Az egyik, nagyobb munkatapasztalattal rendelkező dolgozó igen szemléletesen foglalta össze a helyzetet: „Borzasztó keveset kapunk. Hajnalban kelés, bebuszozás, a 21. században a nyolc órát ledolgozom becsületesen, és van, hogy 70 ezret sem kapok. Ez szerintem annyira siralmas, én magam is elgondolkozom, hogy ennyiért kelek fel? Elfogadják [ a dolgozók], hogy ez a főnök, nem vitáznak, feleselnek vele, nyelnek jó van, rendben van, neked van igazad és még a napi 8 órát keményen végigdolgozzák és még a 70 ezret se kapják ki.... Ezek ráadásul mind 50 éves asszonyok, ez valami siralom.” Egyébként az, hogy harminc kérdezettből csak egyikük panaszkodott ilyen egyértelműen, szintén elgondolkodtató. Egyik magyarázatunk az lehet rá, hogy a kérdezettek nagy többsége nem is nagyon dolgozott más munkahelyen, nincs viszonyítási alapja. Másrészt ezeknek a nőknek – úgy érzik – nincs más munkalehetőségük a környéken, képzettségük sem teszi lehetővé a munkahely változtatást, így inkább tűrnek. Meszmann Tibor tanulmánya is felhívja a figyelmet a kékgalléros munkavállalók korlátozott mobilitási lehetőségeire: nem igazán lehetséges a továbblépés a képzettség és a továbbképzés hiánya miatt111. A másik oldalon viszont azt látjuk, hogy folyamatos a munkahelyek veszélyeztetettsége a külföldi, (dél) keletebbi versenytársak alacsonyabb munkabér költségei miatt, így bérharcra nem sok remény van. A szakszervezetek tevékenysége jelképesnek mondható, a dolgozókat nem tudják mozgósítani, hiszen a vizsgált régiókban sok esetben ezzel a képzettséggel nem tudnak elhelyezkedni a dolgozók, így a munkahelyféltés  és az alacsony fizetés, amiből egy havi sem eshet ki egy esetleges sztrájk idején  miatt mobilizálni sem igen lehet őket. Feltűnő volt a rossz értelemben vett individualista és rezignált hozzáállás a munkához: a kérdezettek többször válaszolták azt, hogy őket nem érdekli a másik dolgozó sorsa (fizetése, munkakörülményei) ők elvégzik a munkát, amit rájuk testáltak és mással nem törődnek112. Nyilvánvalóan a közös fellépésnek is egyik gátja ez a fajta beletörődő szemlélet és atomizáltság. Nagyobb konfliktusok sem a vezetéssel, sem egymással nem jellemzőek. Ebből az is következik, hogy a vezetőkkel a kérdezettek egyhangúan elégedettek voltak. Úgy tűnik, a művezetői szint általában emberségesen viszonyul a beosztottakhoz. A túlórák elszámolása kapcsán lehetnek kisebb súrlódások, ugyanis anyagi nehézségek esetén a vállalat hajlamos pénz helyett inkább az éves munkaidőkeret lehetőségeit kihasználva szabadnappal megváltani a túlmunkát, amelyet a dolgozók – érthető módon – sérelmeznek. A három gyár a bérek, munkakörülmények és a munkaszervezés szempontjából is meglehetősen hasonló képet mutatott. Valószínűleg a nemzetközi megrendelések jellege és ára nem tesz lehetővé nagyobb mozgásteret (bár erre a kutatás alapján nem tudunk válaszolni). A munkabiztonság egyik helyen sem volt kirívóan rossz (bár ennek ágazati szinten a hatósági adatok ellentmondanak). A megoldatlan kérdés mindenhol a légkondicionálás, amelynek hiánya szinte elviselhetetlenné teszi a nyári hónapokat. A munkakörülmények esetében a meleg okozza a legnagyobb problémát, amiért nem kapnak a dolgozók semmilyen extra kompenzációt. Ezek a gyárak mind fehéren foglalkoztatnak, a munkabérekkel, a munkaszerződésekkel, a bejelentési kötelezettséggel, az adózással nem voltak problémák. A túlórákkal időnként előfordulnak kisebb trükkök  például pénzbeli kifizetés helyett szabadnappal megváltás  kirívó visszaéléseket azonban nem tapasztaltunk. Az ázsiai üzemekre talán Tibor T Meszmann: The rise of the dual labour market: fighting precarious employment in the new member states through industrial relations. Country report: Hungary. 2016, április. 32-33 és 62 oldal. http://www.celsi.sk/media/research_reports/12_CELSI_RR.pdf. Letöltés időpontja: 2016. 11.05. 112 Kérdéseink között több olyan volt, amikor véleményt kérdeztünk az üzemben dolgozó más személyekről, tudnak-e, ismernek-e valamilyen típusú dolgozót. 111

inkább jellemző munkahelyi balesetek az általunk vizsgált három gyárban szinte egyáltalán nem fordulnak elő, rosszullétekről ugyan történt említés, de jellemző jelenségnek ezt sem tarthatjuk.

3. Melléklet: a létminimumszámítás háttere A magyar létminimum definícióját 1991-ben fogalmazta meg a Központi Statisztikai Hivatal. Definíció szerint „a létminimum a társadalomban elfogadható szükséglet-kielégítési szinthez minimálisan szükséges javak és szolgáltatások összességét számszerűsíti a mindenkori fogyasztói árakon. Jellemzői: • • •

igen szerény fogyasztási szintet képvisel, alapvető szükségletek kielégítésére nyújt lehetőséget hónapról hónapra éléshez elég; kisebb rendkívüli kiadás vagy jövedelem kiesés is akadályozza a szükségletek kielégítését”113

A létminimum számítási módszere Magyarországon a létminimumérték számítása „az élelmiszerfogyasztás normatív értékéből kiindulva, az élelmiszereket a normatívához hasonló értékben fogyasztó háztartások fogyasztási adatainak felhasználásával történik.”114 Az élelmiszerfogyasztás normatív értékének meghatározásakor az OÉTI által kidolgozott élelmiszerkosarat veszik figyelembe. Az élelmiszerkosár tartalmazza mindazokat az élelmiszereket, melyek fedezik egy aktív korú felnőtt közepes fizikai igénybevétel mellett fellépő teljes tápanyag-, vitamin- és ásványianyagszükségletét. Az élelmiszerkosár a 2014. évi létminimum számításakor az alábbiakból épült fel115: Az élelmiszerek főbb Mennyiség/hó, kg csoportjai Hús, hal és készítményeik 3,4 Tojás (161 darab/év) 0,5 Tej (2,8 és 1,5%-os), liter 7,9 Sajt, egyéb tejtermékek 2,4 Zsiradékok 1,4 Cereáliák 9,0 Cukor, kakaó, méz 1,2 Burgonya 4,0 Friss és tartósított zöldség 11,6 Friss és tartósított gyümölcs 6,5 Szárazhüvelyes 0,4 Fűszerek stb. Kávé, tea, üdítők Mindösszesen -

Érték, Ft/kg 4 667 483 1 964 2 219 1 126 3 437 500 603 4 561 2 301 233 1 105 755 23 954

Az élelmiszerkosár értéke a benne szereplő élelmiszerek adott időszaki árának összege, forintban kifejezve. 2014-ben ez az érték 23 954 Ft volt. Fontos kiemelni, hogy „az összeállított élelmiszerkosár nem minimumszintet képvisel. A minimumszámítás követelményéhez úgy igazodik, hogy a konkrét élelmiszerek közül az olcsóbbak kerültek kiválasztásra.”116 Mivel a különböző korú egyének eltérő tápanyagszükséglettel rendelkeznek, így az aktív korú felnőtt élelmiszernormatívájának meghatározása után a kisgyermekek és idős emberek élelmiszernormáját is Forrás: KSH (1991): Létminimum 1989–1991. Budapest: KSH. https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/letmin/letmin14.pdf 115 https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/letmin/letmin14.pdf 116 https://www.ksh.hu/docs/hun/xftp/idoszaki/letmin/letmin14.pdf 113 114

kiszámítják. „Az OÉTI számításai szerint a 0–14 évesek élelmiszer-normatívája a felnőttekéhez képest 77,8, a 60 éves és idősebbeké 88,2%.”117 Ezt követően ezek figyelembevételével határozzák meg a háztartások élelmiszernormatíváját. Például 2014-ben egy 2 felnőttnől és 2 gyermekből álló háztartás élelmiszernormatívája 2*23 954 + 2*18 636 Ft= 85 180 Ft/hó volt. Ezt követően olyan háztartásokat vonnak be a létminimum értékének meghatározásába, melyeknek ehhez a normatívához hasonló a tényleges élelmiszer-fogyasztása. Ezek a háztartások alkotják a létminimum-számítás háztarrtásállományát (vagyis a sokaságot). „A létminimum az élelmiszer-normatíva körüli értékben élelmiszert fogyasztó háztartások összes személyes kiadásának havi átlagos értéke.” 118 A létminimum meghatározásához azonban az élelmiszer-normatíván felül a további szükségletekre fordítandó forintösszegeket is figyelembe kell venni. Az ilyen típusú „kiadások tételes számbavételének konszenzuson alapuló kivitelezése napjainkban – a szükségletek széles köre miatt – gyakorlatilag megoldhatatlan.” 119 Ennek kiküszöbölése érdekében a létminimum értékét úgy számítják ki, hogy a normatívához hasonló forintértékben élelmiszereket fogyasztó háztartások összes személyes fogyasztási kiadásainak havi átlagos értékét veszik figyelembe. A módszertan „az ún. Engel törvényre épít, miszerint az élelmiszerfogyasztás és az egyéb kiadások között meghatározott összefüggés áll fenn.” 120 A létminimimértékeket eltérő nagyságú és típusú háztartásokra szokták meghatározni. A különböző méretű és típusú háztartások létminimumértékének meghatározásához ún. fogyasztásiegység-kulcsokat (más néven: ekvivalenciaskálát) határoznak meg. Teszik mindezt azért, mert a háztartásoknak vannak olyan kiadásaik, melyek nem függnek a háztartásban élők számától, illetve „ha van is összefüggés, az nem lineáris”. 121 Az aktív korúaknál kisebb egység került meghatározásra a kisgyermekek és az idős személyek esetében. Az alábbi táblázat tartalmazza a létminimumértékek számítása során alkalmazott ekvivalenciaskálát. Aktív korúak háztartásai esetében Első felnőtt családtag Többi felnőtt családtag Első (0–14 éves) gyermek Második (0–14 éves) gyermek Harmadik és minden további (0–14 éves) gyermek

1,00 0,75 0,65 0,50 0,40

Nyugdíjas korúak háztartásai esetében Első felnőtt családtag 0,9 További személyek 0,65

A kulcsszámok alapján „az egy aktív korú személyből álló háztartás 1,00, az egy aktív korú személyből és egy gyermekből álló 1,65, a két aktív korú személyből és két gyermekből álló négyszemélyes háztartás 2,90 fogyasztási egységnek felel meg (1,00 + 0,65 = 1,65; illetve 1,00 + 0,75 +0,65 + 0,50 = 2,90).” 122 A létminimumértékek meghatározása érdekében a háztartásállomány (sokaság) kiadásait összesítik, majd meghatározzák a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos értékét. Majd a fogyasztásiegység-kulcsszámokat és a létminimum egy fogyasztási egységre jutó havi szintjét felhasználva kiszámítják a létminimum értékét különböző típusú háztartásokra. Ibid. Ibid. 119 Ibid. 120 Ibid. 121 Ibid. 122 Ibid. 117 118

2014-ben például 1693 háztartást vontak be a vizsgálatba, melyek összesen 1 millió 191 ezer fogyasztási egységet képviseltek, és összesen havi 104 milliárd forint kiadással rendelkeztek. A kiadási összeg és a fogyasztási egységek hányada határozza meg a létminimum egy fogyasztási egységre számított átlagos havi értékét, mely így 2014-ben 87 351 forint volt (104 milliárd/1 millió 191 ezer). Továbbá, az ekvivalenciaskálát figyelembe véve egy 2 felnőttből és 2 gyermekből álló háztartás esetében a létminimum érték így 2,9 (1+0,75+0,65+0,5) * 87 351 Ft= 253 318 forintnak felelt meg.