Útmutató a részvételi minőségbiztosításhoz

ÚTMUTATÓ A RÉSZVÉTELI MINŐSÉGBIZTOSÍTÁSHOZ PGS létrehozása az ökológiai gazdálkodás tanúsításra

IFOAM-Organics International Charles de Gaulle út 5.

53113 Bonn Telefon: +49 228 92650 10 headoffice@ifoam.bio www.ifoam.bio

Útmutató a részvételi minőségbiztosításhoz PGS létrehozása az ökológiai gazdálkodás tanúsításra Szerző: Chris May 2019-es átdolgozott kiadás: Cornelia Kirchner1, Flavia Moura e Castro2, Federica Varini3, ökopolitikai és minőségbiztosítás szakértők, IFOAM-Organics International.

Az angol verzió nyelvi szerkesztője: Nicole Kruz, kommunikációs koordinátor, IFOAM-Organics International.

Magyar fordítás: Hegyesi József Magyar változatot gondozta: Haraszti Anikó Tudatos Vásárlók Egyesülete 1114 Budapest Móricz Zs. krt. 3A www.tudatosvasarlo.hu Külön köszönet a 2019-es átdolgozott kiadás létrejöttében nyújtott segítségükért: IFOAM PGS Commitee:Alice Varon (Certified Naturally Grown – Amerikai Egyesült Államok), Audrey Wainwright (Bryanston Market részvételi minőségbiztosítási rendszer – Dél-Afrika), Chris May (Bioglobal Consultancy Ltd., Új-Zéland), Luiz Rebelatto (Rede Ecovida de Agroecologia - Brazília), Rowena Buena (MASIPAG – Fülöpszigetek) és Sylvaine Lemeilleur (Nature et Progrès, CIRAD (francia mezőgazdasági kutatási és nemzetközi együttműködési szervezet) - Franciaország)

Jelen kiadvány az Európai Unió Erasmus+ programja és Hollandia Külügyminisztériuma támogatásával jött létre. A kiadványban közölt információk a szerzők nézeteit tükrözik, melyek nem feltétlenül egyeznek meg a támogatók véleményével.

A kiadvány helyes hivatkozása: IFOAM-Organics International. IFOAM – Organics International.

PGS Guidelines. How to Develop and Manage Participatory Guarantee Systems for Organic Agriculture, Germany, 2019.

A kiadvány letölthető az alábbi honlapról: tudatosvasarlo.hu/reszveteli_minosegbiztositas Átdolgozott kiadás: 2019. december

1 c.kirchner@ifoam.bio 2 f.castro@ifoam.bio 3 f.varini@ifoam.bio

Tartalomjegyzék KÖSZÖNETNYILVÁNÍTÁS DEFINÍCIÓK RÖVIDÍTÉSEK 1. BEVEZETÉS 2. HÁTTÉR 2.1 Első lépések: Motiváló tényezők 2.2 Hogyan kezdjünk neki?

2.3 A PGS és a belső ellenőrzési rendszerek 3. A PGS KULCSELEMEI 3.1 Közös vízió 3.2 Részvétel 3.3 Átláthatóság 3.4 Bizalom 3.5 Partnerség, horizontalitás 3.6 Tanulási folyamat 4. A PGS LEGFONTOSABB TULAJDONSÁGAI 4.1 Alulról szerveződő kezdeményezés 4.2 Alkalmas a kisléptékű mezőgazdaság számára 4.3 A megélhetést támogató alapelvek és értékek 4.4 Gazdálkodókat támogató mechanizmusok 4.5 Valamennyi érintett által elfogadott normák 4.6 Dokumentált irányítási rendszerek és eljárások 4.7 Mechanizmusok a termelők megfelelőségének igazolására 4.8 Termelők fogadalma 4.9 Pecsétek és címkék 4.10 A megfelelőség hiányának egyértelmű és előre meghatározott következményei 5. A PGS MEGVALÓSÍTÁSÁNAK LÉPÉSEI 5.1 Első lépés: Helyzetelemzés 5.2 Második lépés: Az érintettek közös víziójának megalkotása 5.3 Harmadik lépés: Megegyezés a PGS működéséről, majd annak dokumentálása 5.4 Negyedik lépés: A PGS működésének széleskörű megismertetése, fogadalomtétel 5.5 Ötödik lépés: Gazdaságok feltérképezése, gazdaságok adatainak rögzítése 5.6 Hatodik lépés: Az értékelő látogatás 5.7 Hetedik lépés: A tanúsítvány 6. A SZERVEZET 6.1 Szervezeti elrendezés 6.2 A kormányok szerepe 7. UTOLSÓ ÉSZREVÉTELEK ÉS JAVASLATOK 7.1 Tanulságok 7.2 Értékesítés és az ellátási lánc kezelése 8. HIVATKOZÁSOK

2 3 4 5 7 7 10 11 15 15 16 18 19 20 20 22 22 23 23 23 24 25 26 28 28 29 31 32 32 33 34 35 36 38 39 39 40 41 41 42 43

1

Köszönetnyilvánítás Jelen kiadvány alapjául az Ökológiai Mezőgazdasági Mozgalmak Nemzetközi Szövetsége (IFOAM) által készített „Útmutató részvételi minőségbiztosításhoz” című kiadvány szolgált, amelyet az IFOAMOrganics International dolgozott ki.

A kiadást a Hivos (holland székhelyű fejlesztési segélyszervezet), Hollandia és a holland kormány – Hivos és Novib (holland székhelyű globális fejlesztési szervezet) – „Fenntartható Biodiverzitás-Kezelés Alapja” támogatta az „IFOAM - Growing Organic” programja (I-GO) keretében.

A kiadványt átdolgozását, illetve a Nagy-Mekong régió adottságaihoz igazítását 2014 -2016 között az Ázsiai Fejlesztési Bank (ADB) (TA 8163 számú részvételi minőségbiztosítás c. projekt), és az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) (a TCP/RAS/3510 számú projekten) támogatta.

A jelenlegi második átdolgozását Hollandia Külügyminisztériuma (Organic Markets for Development - OM4D projekt), valamint az Európai Unió Erasmus+ programja (IFOAM – EATingCRAFT projekt) támogatta.

Szeretnénk köszönetet mondani Christopher May részvételi minőségbiztosítási rendszer szakértőnek, illetve tanácsadónak. A kiadvány szerzőjeként ő vállalta fel az IFOAM-Organics International nevében a vezető szerepet kiadvány megírásában. Továbbá külön köszönet illeti az IFOAM PGS Munkacsoport, valamint az IFOAM PGS Bizottság valamennyi régebbi és jelenlegi tagját a részvételi minőségbiztosítás dokumentálása és kidolgozása során nyújtott lelkes önkéntes munkájáért, illetve az értékes hozzájárulásokért.

Az biogazdálkodók, valamint a világ különböző tájairól származó biotermékeket fogyasztó emberek mind közvetlenül mind pedig közvetett módon is hozzájárultak az útmutatóban található irányelvek kidolgozásához. Az ő biogazdálkodás melletti elkötelezettségük, illetve az egyre növekvő aktivitásuk ösztönzött minket arra, hogy újraértékeljük azt, ahogyan az ökológiai gazdálkodáshoz kötődő garanciafolyamatok alkalmazására tekintünk.

2

Definíciók Belső ellenőrzési rendszer A dokumentált minőségbiztosítási rendszerek egyik eleme, mely lehetővé teszi, hogy a tanúsított folyamatot illetően a külső tanúsító szervezet egy meghatározott egységet megbízzon az egyes csoporttagok éves ellenőrzésével.

Fogyasztók A részvételi minőségbiztosítási rendszerekhez csatlakozó fogyasztók lehetnek magánszemélyek vagy fogyasztói közösségek.

Helyi és hazai piacok Ezek a piacok az adott ország határain belül találhatóak. A helyi piac általában az olyan lehetőségekre vonatkozik, ahol a termelő közvetlenül találkozhat a fogyasztókkal, míg a hazai piac már tágabb fogalmat takar, magába foglalva a távolabbi területekre kiterjedő, illetve a közvetett – közvetítőn keresztül megvalósuló – értékesítést is.

Kistermelő Jelen dokumentumban ez a kifejezés a kisméretű földterülettel rendelkező termelőket, illetve a másodállású termelőket jelenti. Ezenkívül azokat a termelőket is, akik családi gazdaságot működtetnek szemben a nagyméretű gazdaságokkal (pl. ültetvényekkel). Értékelő látogatás Olyan folyamat, amely során hasonló helyzetben lévő emberek (ebben az esetben kistermelők) valamilyen módon értékelik a társaik termesztési gyakorlatát.A folyamat lehet hivatalos vagy akár informális is.

Megfelelés A megfelelés egy bizonyos szabály betartását jelenti, amely lehet előírás, politika, szabvány vagy törvény.

Minőségbiztosítási rendszer Egy olyan rendszer, amely egyértelmű bizonyítékkal szolgál azzal kapcsolatban, hogy egy adott termék és/vagy termelési folyamat esetében következetesen teljesítik az előírt követelményeket, illetve ellenőrzik azok betartását.

Részvételi minőségbiztosítási rendszerek A PGS helyi minőségbiztosítási rendszer. A termelőket az érintettek aktív közreműködésére alapozva minősítik, és a bizalomra, a társadalmi hálózatokra, illetve a tudásmegosztásra épülnek.

Tanúsítás A folyamat mely során a termelő vagy a termelők egy csoportja megbízható forrásból származó írásbeli biztosítékot kap arról, hogy módszeresen egy egyértelműen azonosítható folyamatot hajt végre annak szavatolása érdekében, hogy a termelő meghatározott termékeket állít elő meghatározott követelményeknek és szabványoknak megfelelően.

Termelő/gazdálkodó Jelen dokumentumban a termelő kifejezés a gazdálkodókra vonatkozik, de bizonyos esetekben a kisléptékű feldolgozókat, illetve kézműveseket is jelentheti. A legtöbb részvételi minőségbiztosítási rendszerben a feldolgozás alapjául szolgáló nyersanyagokat a gazdálkodók és a családjuk vagy pedig egyéb termelők állítják elő az adott közösségen belül.

3

Rövidítések CNG MAELA NSOP OFNZ

PGS USDA CSA

4

Certified Naturally Grown (amerikai PGS tanúsító szervezet) Latin-Amerikai Agroökológiai Mozgalom (Latin America Agro-Ecology Movement) Nemzeti Ökológiai Termék Szabványok (National Standards for Organic Produce (India)) Ökogazdaság Új-Zéland (nonprofit szervezet) (Organic Farm New Zealand) Participatory Guarantee System (részvételi minőségbiztosítási rendszer, részvételi minőségbiztosítás) US Department of Agriculture (Amerikai Egyesült Államok agrárminisztériuma) Community Supported Agriculture (közösségi mezőgazdaság)

I. Bevezetés A részvételi minőségbiztosítás fogalmát (angolul participatory guarantee system, röviden PGS), illetve elvi keretrendszerét a világon először a 2004-ben Brazíliában megtartott – az IFOAM-Organics International és a Latin-Amerikai Agroökológiai Mozgalom (MAELA) által támogatott – Nemzetközi Alternatív Tanúsítási Munkaértekezleten dolgozták ki. A rendezvény során a különböző alternatív bio, ökológia tanúsítási rendszerek mozgatóerejével kapcsolatos tapasztalatokat osztották meg egymással a résztvevők, dokumentálva a közös jellemzőket, amely lehetővé tette egy egységes definíció meghatározását. A hivatalosan elfogadott definíció alapján: „A részvételi minőségbiztosítás egy helyi szintű minőségbiztosítási rendszer. A termelőket az érintettek aktív közreműködésére alapozva minősítik, és a bizalomra, a társadalmi hálózatokra, illetve a tudásmegosztásra épülnek.” (IFOAM-Organics International, 2008) 2004 óta a PGS szerte az egész világon elismertté vált az ökológiai szektoron belül, valamint az agroökológiai mozgalomban is, mint hiteles, releváns és költséghatékony mechanizmus, amelyen keresztül a termelők garantálni tudják, hogy a termékeiket az biogazdálkodás négy alapelvét figyelembe véve állították elő4. Az IFOAM-Organics International teljes mértékben elismeri az biogazdálkodás sokszínűségét, beleértve az ellenőrzési, illetve a minőségbiztosítási rendszerek változatosságát is. A PGS alternatívát kínál a tanúsítás folyamatára, illetve kiegészíti a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet által kidolgozott (úgynevezett ISO-típusú) független, harmadik fél által végzett tanúsítást. A harmadik félre alapozott tanúsítási rendszerekhez hasonlóan a PGS is minőségbiztosítási rendszerekből áll, amelyek célja, hogy hiteles garanciát biztosítsanak az ökológiai termékeket kereső fogyasztók számára.

A részvételi minőségbiztosítás a megközelítésében különbözik a harmadik fél által végzett tanúsítási rendszerektől. A PGS-nél a gazdálkodók, a fogyasztók, illetve az egyéb érintettek ellenőrzési rendszerben történő részvétele nem csupán ajánlott, hanem egyenesen kötelező. Az effajta részvétel életszerű és megvalósítható, hiszen a részvételi minőségbiztosítás a kisgazdaságokat és a helyi, közvetlen

4 Egészség, környezet (ökológia), méltányosság és gondosság www.ifoam.bio/en/organic-landmarks/principles-organic-agriculture

5

piacokat szolgálják.A költségek alacsonyak, és elsősorban önkéntes időráfordítást igényelnek pénzügyi kiadások helyett.Továbbá az adminisztráció is egyszerűbb, így a PGS elérhetőbb a kisléptékű termelők, illetve szolgáltatók számára.

Bizonyos jelek arra utalnak, hogy a részvételi minőségbiztosítás jelentősen hozzájárulhat az élelmiszerbiztonság, az élelmiszer-önrendelkezés valamint az élelmiszerellátás fejlődéséhez– különösen a vidéki területeken élő gazdálkodók és fogyasztók esetében5–, ezáltal támogatva a biogazdálkodást mint stratégiát, több fenntartható fejlődési cél együttes elérése érdekében. Következésképpen a részvételi minőségbiztosítás a szegények számára kidolgozott fejlesztési eszköznek is tekinthetőek.A résztvevők aktív közreműködése – amint azt a PGS esetében várható volt –, nagyobb önállósághoz és felelősségvállaláshoz vezet. A PGS különös hangsúlyt fektet a tudásmegosztásra, valamint a kapacitásépítésre, és nem csupán a termelők, hanem a fogyasztók esetében is. Mivel közvetlen személyes kapcsolatokon, illetve fenntartható fejlődést biztosító értékeken alapulnak, a PGS segítheti a fogyasztókat és a termelőket abban, hogy közvetlen vagy helyi piaci kapcsolatokat hozzanak létre, illetve azokat részesítsék előnyben.

Az IFOAM-Organics International és a MAELA támogatta ezt a folyamatot, és segített benne, hogy a biogazdálkodók olyan ökológiai tanúsítványhoz juthassanak, amelyek a legjobban megfelelnek a szükségleteiknek. Az egyedi, illetve a harmadik fél által végzett tanúsítások mellet napjainkban már a részvételi minőségbiztosítást is életképes alternatívának tekintik az ökológiai termékek minőségének szavatolása során.

Jelen dokumentum az IFOAM-Organics International Participatory Guarantee System. Case Studies from Brazil, India, New Zealand, USA, France and the PGS Self Evaluation Form (SEF) című kiadványával együtt értelmezendő.

5 IFOAM, 2014. Globális összehasonlító tanulmány: Kölcsönhatások a társadalmi folyamatok és a részvételi minőségbiztosítás között

6

2. Háttér Mivel a részvételi minőségbiztosítás kulcselemeinek és legfőbb tulajdonságainak alkalmazásával kapcsolatban számos megközelítés létezik, így nem lehetséges, illetve nem is cél, hogy az útmutató csak egy bizonyos megközelítést írjon elő.

Jelen dokumentum célja, hogy a PGS kulcselemeit, illetve legfontosabb tulajdonságait6 bemutassa, ötletekkel szolgáljon a megvalósítás különböző lépéseihez, illetve elmagyarázza, hogy a minőségbiztosítás ezen fajtája hogyan jött létre, és az eltérő adottságok függvényében az miként alkalmazható a világ különböző pontjain. Mindezt az alaposan dokumentált meglévő részvételi minőségbiztosítási rendszerek, illetve az újonnan született kezdeményezések tapasztalataira alapozva.

2.1 Első lépések: Motiváló tényezők A PGS kapcsolatos kezdeményezések általában úgy születnek, hogy egy bizonyos társadalmi mozgalom vagy az érintettek egy csoportja részéről felmerül összekapcsolódás iránti igény, miután meglátják az ökológiai gazdálkodáshoz kapcsolódó tanúsítás előnyeit, illetve érzik annak szükségességét. A PGS által biztosított tanúsítás elismerést jelenthet a helyi piacokon anélkül, hogy kikényszerítené a követelményeknek történő megfelelést, illetve magával hozná a harmadik fél által történő tanúsítás költségeit, amelyek általában az ismeretlen piacok és a hosszú ellátási láncok velejárói. A PGS létrehozása során továbbá az alábbi motiváló tényezők játszhatnak még fontos szerepet: •

A bürokrácia csökkentése az ökológiai garancia biztosításának folyamatában.

•

A méltányosság és az igazságosság erősítése a termelési láncon belül.

6 A PGS kulcselemeit és legfőbb tulajdonságait hivatalosan az első nemzetközi PGS Munkacsoport fogalmazta meg 2007-ben, amelyet a „Részvételi minőségbiztosítás: Közös jövőkép, közös értékek” című dokumentumban publikáltak.

7

• Az ökológiai termékek elérhetőbbé tétele a fogyasztók számára.

• A jelenlegi élelmiszer-ellátási rendszerek átalakításának előmozdítása alternatív élelmiszerhálózatok létrehozásával, elsősorban helyi szinten.

• Hozzájárulás az élelmiszer-önrendelkezés növeléséhez a termeléssel kapcsolatos szabványokhoz, illetve tanúsításhoz kötődő tulajdonjog létrehozásával a részvételi minőségbiztosítási rendszer tagjai között.

• A tudásmegosztás segítségével az alkalmazott gyakorlatok folyamatos fejlesztése.

• A közösségi értékek létrejöttének támogatása, valamint az ökológiai gazdálkodásban és a részvételi kormányzásban rejlő közösségfejlesztő potenciál kibontakozásának elősegítése.

A részvételi minőségbiztosítás egy olyan keretrendszert biztosít, amelyen keresztül közös marketing-, illetve változatos közösségépítő tevékenységek valósíthatóak meg.

A legtöbb egyéni termelő azért csatlakozik egy PGS-hez, mert az ökológiai termelésből származó terméküket helyben szeretnék értékesíteni (általában egy termelői piacon vagy egy kisboltban), és ehhez szükségük van egy ökológiai minőséget tanúsító címkére. A PGS egy megfizethető alternatívát biztosít az effajta címkék megszerzéséhez. A helyi csoporthoz való tartozás, vagy a PGS-hez történő csatlakozás is egyfajta motiváló tényező lehet, különösen akkor, ha már egy olyan, hosszabb ideje létező programról van szó, amelyet a többi érintett – például a fogyasztók vagy a kormányzati ügynökségek csoportja – is elismer.

Ezáltal a civil szervezetek kezdettől fogva motiváltak lehetnek egy PGS támogatásában, amelyeken keresztül különböző közösségfejlesztési célokat érhetnek el. A legtöbb gazdálkodó pedig a piacok jobb elérését és a nagyobb bevételi lehetőségeket látja egy PGS-hez történő csatlakozásban.

Egy másik megközelítés a már meglévő piacból indul ki a PGS létrehozása során. Tapasztalt ökológiai gazdálkodók termelői piacokkal, kisboltokkal, cégekkel vagy egyéb szereplőkkel együtt hoznak létre egy tanúsítási rendszert annak érdekében, hogy az egységesség és a minőség iránt megnövekedett igényeket ki tudják elégíteni. A következőekben néhány példát mutatunk be azzal kapcsolatban, hogy milyen motivációs tényezők hozták létre a napjainkban már tapasztaltnak számító részvételi minőségbiztosítási rendszereket.

• Ecovida (Brazília): Egy erős társadalmi-gazdasági erő állt a létrehozása mögött. Az alapötlet az volt, hogy a vidéken élő szegény lakosságot érintő társadalmi igazságtalanságot csökkentsük azáltal, hogy hozzáférést biztosítunk számukra a piacokhoz, illetve alternatívát a nagyléptékű ipari mezőgazdálkodási rendszerekkel szemben. A létrejöttét civil szervezetek, a területi kormányzóság, az egyház, az élelmiszer-szövetkezetek, valamint a termelői csoportok és a szövetkezetek is támogatták. A folyamat 1998-ban kezdődött, és 2001-ben öltött hivatalos formát az Ecovida Participatory Certification Association létrejöttével.Az Ecovida kezdeményezése fontos szerepet játszott az brazil kormány által elfogadott ökológia termesztést szabályozó rendelet létrehozásában, valamint abban, hogy a részvételi minőségbiztosítást hivatalosan is egyenrangúnak ismerték el a harmadik fél által végrehajtott tanúsításra alapuló rendszerekkel. Az Ecovida azt hirdeti, hogy az biotermékek nem csupán a technológiai szabványoknak történő megfelelést jelentik, hanem magukba foglalják az agroökológiai alapelveket, a közösségfejlesztést, a környezet védelmét, valamint az egészséges élelmiszerek termelését is.

8

• OFNZ (Új-Zéland): Elsősorban gazdasági ösztönzők hatására jött létre.A gazdálkodók szerettek volna egy ökológiai címkét a helyi piachoz, de nem engedhették meg maguknak a harmadik fél által történő tanúsítás magas költségeit. Az egyik civil szervezet (Soil and Health Association) egyengette a megalakulás útját Új-Zéland kormányának pénzügyi támogatásával. A rendszer kialakítása során találkozók sorozatát szervezték az érintettek számára az egész országban, amely végül egy működő PGS modell létrejöttéhez vezetett. Az OFNZ-t kezdetben öt helyen tesztelték, majd végül 2002-ben indították el (www.ofnz.co). A termeléssel kapcsolatban az OFNZ az IFOAM-Organics International által akkreditált BIO- GRO NZ nevű tanúsító szervezet szabványait vette át, viszont emellett a saját megfelelőségi kritériumrendszerét is kidolgozta.

• CNG (Amerikai Egyesült Államok): A PGS szükségessége válaszlépésként született meg az Amerikai Egyesült Államok agrárminisztériuma (USDA) azon intézkedésére, mely során az „ökológiai” jelző használatának szabályozását kezdeményezték. Számos elkötelezett ökológiai termelő úgy érezte, hogy az új nemzeti program nem illik a közvetlen értékesítési gyakorlatához, ezért egy alternatív rendszert kerestek a piaci elismerésük érdekében. A kulcsszereplőkkel folytatott hosszú egyeztetéseket követően 2002-ben indult el a Certified Naturally Grown (CNGfarming.org) védjegyet, mint regionális részvételi minőségbiztosítási rendszert, átvéve az USDA nemzeti ökológiai programjának szabványait. A CNG gyorsan növekedett, és hamarosan az USA teljes területére kiterjedő hálózatot hozott létre.

• Vietnam: A PGS fogalmát 2008-ban vezette be az ADDA (Agriculture Development Denmark Asia) nevű nemzetközi civil szervezet egy szegényeket támogató fejlesztési projekt keretén belül. Ezt a kezdeményezést azért vezették be, hogy a Hanoi közelében élő zöldség-előállító kistermelők versenyképességét növeljék város piacán. Ez a program a Vietnámi PGS néven vált ismertté. Az IFOAM-Organics International is elismeri, továbbá a gazdálkodással kapcsolatos szabványai is bekerültek az IFOAM szabálygyűjteményébe.

• India: A hajtóerő az egyik közösségfejlesztéssel és ökológiai gazdálkodással foglalkozó civil szervezet volt. Felismerték a részvételi minőségbiztosításban rejlő lehetőséget, amellyel több millió szegény gazdálkodó számára biztosíthatnak ökológiai tanúsítást, ezért létrehozták a PGS Organic India Councilt (www.pgsorganic.in).A tanács elfogadta a nemzeti ökológiai termesztés szabályait (National Standards for Organic Produce - NSOP), és kidolgozta a PGS modelljét, amelyet kezdetben négy szervezet tesztelt országszerte számos helyszínen. A rendszert hivatalosan 2007-ben indították el. Ma már számos PGS létezik Indiában, mind civil szervezetek fenntartásában, mind kormányzati kezelésben. Mindez ahhoz vezetett, hogy a közösségi minőségbiztosítás az indiai ökológiai mezőgazdasági szabályozás részét képezi.

• Nature & Progrès (Franciaország): Már az 1980-as években létrehoztak egyfajta részvételi minőségbiztosítást egy helyi közösségalapú ökológiai tanúsítás megalkotásával. Mindez ráadásul az ökológiai gazdálkodás franciaországi és európai hivatalos elismerése, valamint az „ökológiai”, „bio” kifejezés szabályozása előtt történt. Mivel a PGS nem került be az ökológiai szabályozásról szóló EN NF 45011 számú európai tanúsítási normába, így nem igényelhették a megkülönböztető „ökológiai” jelölést. Azóta a Nature & Progrès fogyasztók általi elismertsége a történelmi jelentőségén, a szigorú egyedi szabványokon (mint például a CEE no. 2091/92), egy globális etikai kódexen és a részvételi minőségbiztosításon alapul. A Nature &Progrès termelői – harmadik fél által kiadott tanúsítvány hiányában – nem jogosultak az biotermeléshez kapcsolódó átállási, illetve fenntartási támogatásokra, és nem szerződhetnek az ökológiai termékek kereskedőivel, illetve feldolgozóival sem.Továbbá nem használhatják az „ökológiai mezőgazdálkodás” kifejezést sem. Az említett okok miatt számos Nature & Progrès gazdálkodó harmadik fél által kiadott tanúsítást is szerez a PGS tanúsítása mellé.

9

2.2 Hogyan kezdjünk neki?

Mihelyt a részvételi minőségbiztosítás előnyeit valamennyi érdeklődő megértette, a csoport tagjai elkezdhetik kitalálni, hogy miképp szeretnék megtervezni és megvalósítani a rendszerüket. Nincs egyetlen üdvözítő megoldás a sikerhez.Tekintve, hogy rengeteg sikeresen működő és jól dokumentált PGS működik szerte a világban, így az új kezdeményezéseknek azt kell eldönteniük, hogy az alapoktól kezdve saját rendszert szeretnének-e létrehozni, vagy pedig átvesznek, illetve átalakítanak-e egy meglévőt.

A megközelítéstől függetlenül egy PGS kialakítása egy komplex feladat, amely jelentős idő- és munkaerő-ráfordítást, valamint elkötelezettséget igényel, különösen a termelők részéről. Az új kezdeményezések számára ajánlott, hogy információt gyűjtsenek, és lépjenek kapcsolatba már jól működő helyi vagy nemzetközi PGS-sel annak érdekében, hogy ötleteket, illetve információkat szerezzenek a kezdeti teendőkről, valamint a főbb kihívásokról. A PGS nem „csodafegyverek”, és nem mindig a legköltséghatékonyabb megoldások a termelők és a helyi piacok összekapcsolására.

A részvételi minőségbiztosítás létrehozását célzó projekteknek mindenekelőtt azt kell megvizsgálniuk, hogy a tervezett rendszer „megfelel-e az adott célnak”. Lásd az 5. fejezetet a megvalósításával kapcsolatos különböző lépések részletesebb megismeréséhez.

Első lépésként a csoport vagy az érintettek közös jövőképét kell megerősíteni, mely a PGS létrehozása mögött húzódik. Mindez magába foglalja az ökológiai termesztést meghatározó értékeket, illetve magát a „küldetést” mint kritériumokat. Ezeket a kritériumokat általában listákban gyűjtik össze, és ökológiai termelés szabályai című dokumentumokban öntik hivatalos formába.Az ökológiai termelés szabályai olyan kritériumokat tartalmaznak, amelyek részletezik, hogy mely gyakorlatok tekinthetőek ökológiainak.

A legtöbb esetben a nemzeti szabványok csupán a termeléssel kapcsolatos szabályokat tartalmazzák.

Ezzel szemben például az Európai Unió szabályozása a termeléssel és a megfeleléssel kapcsolatos kritériumokat is tartalmazza, melyek előírásokat fogalmaznak meg a minőségbiztosítási rendszerek számára (harmadik fél általi tanúsítás és rendelkezések a csoportos tanúsítás elfogadásához). A tanúsító testületek, illetve a harmadik félként működő tanúsítók által kidolgozott szabványok is általában tartalmaznak termeléssel kapcsolatos szabályokat, valamint megfelelési kritériumokat is.

Számos PGS nemzeti ökológiai szabványokat alkalmaz, miközben kidolgozza a saját megfelelési kritériumait is a saját egyedi adottságainak megfelelően. Nemzeti ökológiai szabványok hiányában, az IFOAM szabványait is lehet alkalmazni, vagy akár át is lehet őket alakítani a helyi adottságoknak megfelelően.

10

Amennyiben törvényileg kötelező a nemzeti szabványok használata (valamilyen rendelet alapján), akkor olyan normákat is kell tartalmazniuk, amelyek korlátozzák, vagy szabályozzák az „ökológiai”, illetve a hasonló kifejezések (pl. bio, biológiai stb.) használatát. Ebben az esetben a PGS mozgástere erősen korlátozott. E nehézség leküzdéséhez az alábbi lehetőségeket érdemes figyelembe venni: • Lobbi- és érdekképviseleti tevékenységek a részvételi minőségbiztosítás létrejöttét akadályozó törvények megváltoztatása érdekében.

• Különböző, nem szabályozott kifejezések alkalmazása a CNG (Amerikai Egyesült Államok) példájához hasonlóan, ahol a PGS nem az „ökológiai” kifejezést használja ( hanem pl. „igazoltan természetes módon termesztett” ).

• Olyan ökológiai szabvány használata, amely része valamely szabványgyűjteménynek. A kommunikációs anyagokon erre lehet hivatkozni is, például, hogy az IFOAM-Organics International szabványgyűjteményében szereplő elismert szabványt alkalmazunk. Ez egy olyan igaz kijelentés, amelyet nehéz jogi úton megtámadni7.

Minden esetben, amikor bizonyos eszközöket, illetve ötleteket alkalmazunk, vagy alakítunk át a saját adottságainknak megfelelően, a fejlesztési folyamat során a kulcsszereplőket mind be kell vonnunk.

Továbbá ezeknek a kulcsfontosságú érintetteknek tesztelniük, illetve értékelniük kell azokat mielőtt a saját egyedi adottságainkhoz igazítjuk őket.

A tesztfázis lehetővé teszi a PGS számára: • A meglévő ismeretekkel, illetve rendszerekkel kapcsolatos – adminisztratív, irányítási, valamint technikai – hiányosságok azonosítását és megszűntetését; • Az adminisztrációs folyamatok átgondolását és változtatását, amennyiben szükséges; • Az ökológiai garanciát biztosító folyamat, valamint a kulcsszereplők feladatainak és felelősségi köreinek megértését; • A tulajdonosi érzés megerősítését a kulcsszereplők esetében a tesztfázisban történő részvételen keresztül.

2.3 A PGS és a belső ellenőrzési rendszerek Az ökológiai gazdálkodással foglalkozó kistermelők számára leginkább megfelelő két fő ökológiai tanúsítási rendszer a PGS, mint részvételi tanúsítás, valamint a belső ellenőrzési rendszerek segítségével megvalósuló csoportos tanúsítás. Mindkettő ugyanazt a célt szolgálja, vagyis hogy hiteles garanciát nyújtson a fogyasztóknak azzal kapcsolatban, hogy az ökológiai termelés szabályait betartották a termelés során. Mindkét rendszer közös tanúsítási eszközök, szabványok/normák, megfelelést ellenőrző mechanizmusok, dokumentált eljárások, gazdálkodói vállalások, illetve egy logó alapján működik. Ennek következtében első ránézésre nagyon hasonlítanak egymáshoz, ezért gyakran össze is keverik őket.

7 Az IFOAM szabványgyűjteménye minden ökológiai szabványként hivatalosan elismert szabványokatt tartalmaz, amelyet az ökológiai mozgalom korábban már értékelt és elfogadott.További információ: www.ifoam.bio/en/ifoam-family-standards-0 vagy lépjen kapcsolatba az IFOAM-mal: pgs@ifoam.bio

11

Azonban fontos elméleti és gyakorlati különbségek vannak a belső ellenőrzési rendszerek és a PGS között, amelyeket az alábbiakban ismertetünk. A különbségek ellenére viszont nincs hivatalos akadálya annak, hogy egy belső ellenőrzési rendszer egy PGS-hez hasonlóan működjön, illetve fordítva. LatinAmerikában például néhány PGS-ben részt vevő csoportot a külső tanúsítók működő belső ellenőrzési rendszerként ismertek el.

Miben különböznek a PGS a harmadik fél által működtetett belső ökológiai ellenőrzési rendszerektől?

• A megközelítésüket, illetve az elméleti hátterüket tekintve a PGS és a belső ellenőrzési rendszerek a részvételre, valamint a horizontalitásra helyezett hangsúlyban különböznek egymástól.

A Rede Ecovida (brazil agroökológiai hálózat) a PGS-t egy olyan „átfogó folyamatként értelmezi, amely az egyes termelők lelkiismeretéből indul ki”. Ez a lelkiismeret azután szilárd meggyőződéssé válik, amelyet aktívan megerősít az érintettek holisztikus folyamatba történő bevonása. Habár a belső ellenőrzési rendszerek is megpróbálhatnak kialakítani egyfajta közös erkölcsi alapot, a folyamataik jellemzően mechanikusabbak, és általában kívülről vezéreltek egy civil szervezet és/vagy egy exportőr által. A rendszert annak reményében hozták létre, hogy idővel a gazdálkodók filozófiai elkötelezettsége erősödni fog. A belső ellenőrzési rendszereket általában az olyan árucikkek (például kávé) exportpiacai vezérlik, amelyeket maguk a gazdák egyébként nem is fogyasztanak. Ezzel szemben a részvételi minőségbiztosítás elsősorban a helyi piacok élelmiszer-ellátását tűzik ki célul. Nem csupán egy vagy néhány árucikk termelésével foglalkoznak, hanem sokféle különböző termény előállításával. Sokszor a termelők és a fogyasztók mind az eladásban mind pedig a vásárlásban közvetlenül érdekeltek például a termelői piacokon vagy a szövetkezetekben. A belső ellenőrzési rendszerekben a termékeket általában olyan külföldi helyeknek adják el, amelyeket a termelők nem valószínű, hogy valaha is meglátogatnak az életük során. Magukat a termékeket (rendszerint árucikkeket) feldolgozzák, és más termelők termékeivel vegyítik, így gyakorlatilag követhetetlenné válik az út a termelőhöz.

• Technikai vagy gyakorlati szempontból a legfontosabb különbség a PGS és a belső ellenőrzési rendszerek között az, hogy milyen a harmadik fél által végzett tanúsításhoz fűződő viszonyuk.

A belső ellenőrzési rendszereknek a harmadik fél általi tanúsítás követelményeinek megfelelően kell működniük, összhangban a célországok exportpiacainak ökológiai szabályozásaival. Ezzel szemben a PGS tagjai saját magukat irányítják, és függetlenek a harmadik fél által végzett tanúsítási rendszerektől, gyakran pedig az ökológia szabályozások keretrendszerétől is. A PGS-ben nincsenek olyan szabályrendszerek, amelyeket minden egyes PGS-sel kapcsolatos kezdeményezésnek egységesen be kellene tartania. Minden PGS esetében bevonják a kulcsszereplőket a rendszer tervezésébe, illetve működtetésébe is. A tulajdonjog gyakorlása és a folyamat irányítása a kezdeményezésen belül valósul meg, nem pedig egy külső ügynökség által, mint a harmadik fél által végzett tanúsítás esetében.

További különbségek: • A PGS törekszik az adminisztráció minimalizálására. Általában nem foglalkozik a termékek nyomon követésével miután azok elhagyták a gazdaság területét.

• A PGS tanúsítványa a teljes gazdaságra vonatkozik, nem csupán egy-egy előállított termékre.

• A gazdálkodó egyének birtokolják a saját egyéni PGS tanúsítványukat, míg a belső ellenőrzési rendszerekben a tanúsítvány tulajdonosa a csoport vagy a feldolgozó/kereskedő.

• A PGS-ben részt vevő termelők saját maguk értékesítik a termékeiket, függetlenül másoktól.

12

• A részvételi minőségbiztosításba gyakran bevonják a fogyasztókat, illetve a vásárlókat is. Rendszerint ez nem történik meg a belső ellenőrzési rendszerek esetében.

• Általánosságban nézve az átláthatóság iránti igény nagyobb a PGS-ben. Igaz a belső ellenőrzési rendszereket nem arra tervezték, hogy a külső érintettek számára információkat biztosítsanak (kivéve a tanúsító testületet, amely a tanúsítást végzi). A PGS-ben alapvető az információkhoz való szabad hozzáférés, különösen a fogyasztó számára, de az egyéb érintetteknek is.

A belső ellenőrzési rendszerek exportorientáltsága következtében a csatlakozáshoz szükséges alapvető adminisztrációs és infrastrukturális követelmények sokkal nehezebben teljesíthetőek a gazdálkodók számára, mint a PGS esetében. A belső ellenőrzési rendszerek nem teszik lehetővé a lépésről-lépésre történő fejlődést, az infrastruktúrát, valamint a dokumentációt illetően. Míg a PGS erőforrásokban szűkölködő, viszont lelkesedésben bővelkedő helyi kezdeményezésekből is kialakulhatnak, a belső ellenőrzési rendszerek mind technikai támogatást mind pedig finanszírozást is igényelnek a szükséges infrastruktúrák építési költségeinek, valamint a harmadik fél által történő tanúsítással kapcsolatos díjak fedezéséhez.

Ennek ellenére a részvételi minőségbiztosítási rendszerben tevékenykedő gazdálkodók is termelhetnek exportpiacra. Ebben az esetben viszont fel kell venniük a kapcsolatot egy tanúsítást végző harmadik féllel. Ezt megtehetik egyéni gazdálkodóként, csoportos tanúsítás keretén belül, vagy akár belső ellenőrzési rendszerhez történő csatlakozással is. A részvételi minőségbiztosítási rendszerből könnyebb gazdálkodói csoport tagjaként átlépni a harmadik fél általi tanúsítás rendszerébe, mint egyéni gazdálkodóként. Bizonyos esetekben a PGS-sel kapcsolatos kezdeményezéseknek és a tanúsítást végző harmadik fél képviselőinek sikerül olyan megállapodásokat kötniük, amelyek lehetővé teszik az átállást. Az ilyen megállapodások például az adminisztrációs feladatok megosztását vagy akár a PGS harmadik fél által végzett szúrópróbaszerű ellenőrzését is tartalmazhatják. Azokban az esetekben, amikor egy újonnan létrejött PGS a későbbiekben harmadik fél általi tanúsítást kíván szerezni, hasznos lehet, ha már a tervezési szakaszában bevonják a tanúsító szervezet egyik képviselőjét. Ez segíti a bizalom kiépülését, valamint szilárd alapokat biztosít a későbbi munkakapcsolatok számára. Az, hogy ez így történik vagy sem, teljes mértékben az érintettektől függ. Fontos, hogy a résztvevő szereplők mindvégig felelősséggel tartozzanak a folyamatokért és a döntéshozatalért.

13

Részvételi Minőségbiztosítás FŐBB JELLEMZŐK

l éle

HELYI szervezetek

ság

KULCSELEMEK

mi szer bizton

jó l ét

ek

sé

i

d á k jog a

ne m

g

az

ge

KULCSELEMEK e g yenl ő

ELVEK és ÉRTÉKEK

gazdálkodók FOGADALMA

BIZALOM

közösen lefektetett SZABÁLYOK

PARTNERSÉG

egyértelmű KÖVETKEZMÉNYEK

DOKUMENTÁLT menedzsment rendszerek és eljárások

mechanizmus a megfelelőség BIZTOSÍTÁSÁRA

ÁTLÁTHATÓSÁG

RÉSZVÉTEL

KISLÉPTÉKŰ GAZDÁLKODÓK működéséhez illeszkedik

TANULÁSI FOLYAMAT

TANÁCSADÁS a GAZDÁKNAK

védjegy a megfelelőség igazolására

3. A PGS kulcselemei A részvételi minőségbiztosítás nem csupán a tanúsítási rendszerből áll. A részvételi minőségbiztosítás közös elkötelezettséget igyekszik létrehozni olyan alapelvek iránt, amelyek az ökológiai alapelveknek történő megfelelést biztosító és egyben mérhető tevékenységekben testesülnek meg. A különböző érintettek felismerése, illetve bevonása a rendszer tervezésébe, megvalósításába és napi szintű működtetésébe alapvető fontosságú az általános hatékonyság, valamint a hitelesség szempontjából.

A gazdálkodókat arra bíztatják, hogy mutassák be a termelési szabványok követésének általuk alkalmazott módját, illetve hogy a működtetésében történő aktív részvételen keresztül fejlesszék a saját gyakorlatukat. Mindeközben különösen fontos, hogy az adott kulturális és szociális vonatkozásokat figyelembe véve megfelelő rugalmassággal kezeljék azt, hogy az egyes gazdálkodók miként bizonyítják a szabályoknak történő megfelelésüket. Például a PGS a helyi társadalmi kontrollra alapozott, illetve kulturálisan megfelelő mechanizmusokat is alkalmazhat a elkötelezettség kifejezéséhez. Az írástudás szintjétől függően a szóbeli fogadalmak helyettesíthetik az aláírt, írásos megfelelőiket, illetve a formanyomtatványokat és a sablonokat is le lehet fordítani helyi nyelvjárásokra, vagy akár egyszerűsíteni is lehet azokat az elérhetőség javítása érdekében.

Ezek a megfelelést bizonyító dinamikus elköteleződési alkalmak és lehetőségek lehetővé eszik minden egy PGS számára, hogy a saját egyedi útján fejlődjön tovább. Ennek ellenére minden egyes PGS tartalmaz olyan kulcselemeket, illetve főbb jellemzőket (lásd 4. fejezet), amelyeket világszerte következetesen betartanak. A következő részben a PGS kulcselemeit ismertetjük részletesen.

3.1 Közös vízió A közös vízió, jövőkép a részvételi minőségbiztosítás kiindulópontja. Ez az a pont ahol a kulcsszereplők (termelők, fogyasztók, civil szervezetek, kereskedők, vallási intézmények, kormányok és egyéb érintettek) közösen meghatározzák, illetve elfogadják a rendszer célkitűzéseinek és céljainak elérését vezérlő alapelveket. A közös jövőkép tartalmazhat ökológiai termesztéshez köthető célokat, illetve szabványokkal, társadalmi igazságossággal, méltányos kereskedelemmel, az ökoszisztémák tiszteletével, a helyi közösségek önrendelkezésével, kulturális különbségekkel, valamint sok egyéb területtel kapcsolatos célkitűzéseket is. Ezek az alapelvek viszonyítási pontokként szolgálnak mind az alkalmazandó termelési szabványok, mind pedig a működési modelljét meghatározó szabályok kidolgozásához.

A részvételi folyamatban a jövőképalkotás létfontosságú lépés a PGS létrehozása során. A folyamat során az érintettek összegyűlnek, hogy megtárgyalják a legfontosabb kérdéseket, mint például a piacok elérése, az árak, a hozamok és a gyakorlatok. Egyben azért is találkoznak, hogy megismerjék magát a részvételi minőségbiztosítást, és megbeszéljék, hogy miként alkalmazhatnák azt a saját egyedi helyzetükben a felmerülő kérdések megoldására, valamint a szükségleteik kielégítésére.

Az, hogy mennyire egybehangzó a jövőkép a helyi körülményektől, illetve a résztvevők bevonásának módszerétől is függ. Például: • A kezdeményezés érintettjei a közös jövőképet kezdetben a tervezésében történő részvétel során, illetve annak támogatásával alakíthatják ki. Később pedig a kezdeményezésért felelős egyesület tagjaivá válhatnak. Ez kötelező erővel bíró elkötelezettséget is jelenthet, mint például egy regisztrációs dokumentum aláírása vagy egy „jövőképre” vonatkozó fogadalom.

15

• Szervezetek képviselőiként a résztvevők a közös jövőképet a saját szervezetük jövőképeként fogadhatják el.

• A gazdák elkötelezhetik magukat az ökológiai termékek előállítása iránt nyilvános kijelentéssel, vagy akár fogadalom aláírásával is. A fogyasztók az elkötelezettségüket – a közösségi mezőgazdálkodáshoz hasonlóan – az egyesületbe történő belépéssel fejezhetik ki, vagy pedig azáltal, hogy rendszeresen megvásárolják ezeket az ökológiai termékeket fogyasztói közösségek, dobozrendszerek, stb. tagjaiként.

• A jövőképet a nyilvánossággal saját címke használatával, illetve az értékesítési pontokon történő reklámozással lehet megosztani.

Nem számít, hogy milyen összetett témák rejlenek a közös jövőkép mögött, az a fontos, hogy azt minden egyes tag elfogadja és megértse. Ideális esetben valamennyi érintett tag képes kifejezni a közös jövőképet. A következőekben néhány működő részvételi minőségbiztosítási rendszerekből mutatunk be példákat a közös jövőképre vonatkozóan: „Mindenkinek joga van tudnia, hogy mit eszik [...] egyedül csak kis dolgokra vagyunk képesek, de együtt összefogva valami erősebbet és nagyobbat hozhatunk létre”. (Rede Ecovida de Agroecologia). „Elfogadjuk az „ökológiai szellemiséget” a bolygónk szépségének és teljességének, valamint a talaj emberi faj által történő művelésének mélyebb megértése, az átélés és az elfogadás érdekében [...]” (Bryanston Ökopiac, Dél-Afrika).

3.2 Részvétel A részvétel a közös vízióval rendelkező érintettek aktív közreműködésében nyilvánul meg. Ebbe beletartoznak a termelők, a fogyasztók, a kiskereskedők és a felvásárlók, a civil szervezetek és mindenki más, aki aktívan részt vesz a működtetésben.A tervezés minden egyes lépését – a kialakításától kezdve a napi szintű működtetésig – ezek a különböző kapacitással rendelkező érintettek segítik.

A részvétel magába foglalja a kollektív felelősség alapelvét is az ökológiai szempontú integritásának biztosítása érdekében. Ez a közös felelősség az alábbiakban nyilvánul meg: • A PGS közös tulajdonjoga; • Az érintettek bevonása minden egyes lépésbe a létrehozás folyamatától kezdődően; • A rendszer működésének közös megértése; • Közvetlen kommunikáció a termelők, a fogyasztók és az egyéb érintettek között.

Az aktív részvétel elősegíti az integritásalapú megközelítés kialakítását, egyfajta mintát biztosítva a bizalom kiépítéséhez.

16

Kik vesznek részt, és hogyan?

A különböző érintettek eltérő képességekkel, technikai tudással és erőforrás-hozzáféréssel rendelkeznek. Ennek következtében eltérő szerepeket tölthetnek be a kezdeményezések létrehozása, illetve működtetése során.

Fontos, hogy a termelők közvetlenül részt vegyenek a napi szintű működtetésben, különösen a többi gazdaság és termelő tanúsításában, ellenőrzésében, valamint nyomon követésében. Kisméretű kezdeményezések esetében (csupán néhány termelő vagy helyi csoport) minden egyes termelőt közvetlenül be kell vonni valamennyi tevékenységbe. Nagyobb méretű kezdeményezéseknél minden termelőnek legalább a társaik ellenőrzésében részt kell vennie. Azonban bizonyos megválasztott személyek akár az érintettek helyi csoportjait is képviselhetik a végső jóváhagyási szakaszban.

A fogyasztókat szintén érdemes aktívan bevonni a PGS életébe. Az ő érintettségük attól függ, hogy a termékeket közvetlenül vagy ügynökökön keresztül értékesítik-e, hogy milyen távol esnek a sűrűbben lakott területek, valamint hogy a fogyasztók milyen mértékben szervezettek, illetve képesek részt venni a különböző folyamatokban. Számos példa bizonyítja, hogy a fogyasztók aktív tagokká válhatnak, különösen abban az esetben, ha a gazdaságok városközpontok közelben helyezkednek el. A közösségi mezőgazdálkodási kezdeményezések8 (CSA) érdekes betekintést nyújthatnak abba, hogy a termelők és a fogyasztók miként építhetnek ki szolidaritáson alapuló együttműködéseket9.A PGS-ben előállított termékek megvásárlásán túl komoly segítséget nyújtanak a rendszer működtetésében a döntéshozatali eljárásokban, a társak ellenőrzésében, valamint az ügyvitelben történő részvételen keresztül. Általánosságban véve fontos, hogy létrehozzuk, illetve elősegítsük a termelők és a fogyasztók közötti kommunikációt a helyi adottságoknak megfelelően.

A PGS-sel kapcsolatos kezdeményezések létrehozása során a részvétellel kapcsolatban általában az alábbi fontos kérdések merülnek fel: „Kik a kulcsszereplők?” „Képes-e minden egyes kulcsszereplő részt venni a PGS létrehozásában?”

Alice Varon (Certified Naturally Grown - Amerikai Egyesült Államok) az alábbiakat írta: „A folyamatos részvételt nem könnyű biztosítani. A gazdálkodók a társak ellenőrzésén keresztül részt vesznek a Certified Naturally Grown alaptevékenységeiben, és segítenek meghatározni a szervezet fejlődési

8 A magyar közösségi gazdaságokról a Tudatos Vásárlók Egyesületénél olvashat többet: tudatosvasarlo.hu/csa 9 Az EATingCRAFT projekt a PGS és a közösségi mezőgazdálkodás közötti együttműködési lehetőségeket vizsgálta.

További információk: www.eatingcraft.ifoam.bio

17

irányát a szabványokkal, illetve politikákkal kapcsolatos jelentősebb változásokhoz történő hozzászólással. Ennek eredményeként a sajátjuknak érzik, és védelmükbe veszik a program integritását.

A közösségi érintettek megfigyelőként szintén részt vehetnek a gazdaságok ellenőrzésében. Ez a lehetőség növeli az átláthatóságot, miközben segíti a bizalom-, valamint a közösségépítést. A részvételi garancia program több mint egy egyszerű címke. Az egy egész világnézetet tükröz.”

A fogyasztók bevonása A fogyasztók és a termelők érdekei kiegészítik egymást. A termelő előállítja az ökológiai termékeket, a fogyasztó pedig megvásárolja azokat. A fogyasztók bevonása számos előnnyel jár. amint azt már sok működő kezdeményezésben is megtapasztalták. Ezek az előnyök az alábbiak: • A termelők és a fogyasztók integrálása növeli a hitelességet, és újabb piaci lehetőségeket biztosít a tanúsított termékek számára.

• A fogyasztók segítenek megosztani a működtetés terheit azáltal, hogy értékes szervezési tapasztalattal rendelkeznek, illetve segítséget nyújtanak a társak ellenőrzését célzó folyamat (értékelő látogatás) során.

• Az aktív közreműködésnek köszönhetően a fogyasztók megtanulják értékelni az ökológiai élelmiszereket, és boldogan fizetnek méltányos árat az így előállított termékekért.

A brazil Rede Ecovida rendszerében a fogyasztók akár az Etikai Bizottságba is bekerülhetnek, amely a rendszer tevékenységeit felügyeli, beleértve a gazdaságok ellenőrzését. Az OFNZ (Új-Zéland) rendszerében a fogyasztók tagok lehetnek, részt vehetnek a bizottságokban vagy akár a gazdaságok ellenőrzésében is.

A termelők vonakodhatnak attól, hogy túl sok fogyasztó vegyen részt a PGS működtetésében, mert azt érezhetik, hogy a fogyasztók érdekei az övéik ellen dolgoznak. Ezt a kihívást többféleképpen is lehet kezelni: • Valamennyi érintettet vonjunk be a PGS kialakításába, valamint a méltányos10 kereskedelemmel kapcsolatos alapelvek elkötelezett alkalmazásába már a kezdet kezdetén; • Bizonyosodjunk meg róla, hogy minden érintett szerepe – így a fogyasztóké is – egyértelműen meghatározott, és tartalmazza a szavazati jogokat, valamint a felelősségi köröket is.

A változó körülmények miatt nem minden esetben lehetséges a fogyasztókat közvetlenül bevonni.

Ettől függetlenül fontos, hogy a kulcsszereplők bevonásának és aktív részvételének elgondolását amennyire csak lehetséges megértessük, illetve alkalmazzuk.

3.3 Átláthatóság Az átláthatóságot úgy biztosíthatjuk, ha valamennyi érintettnek (beleértve a termelőket és a fogyasztókat is) sikerül elmagyarázni a rendszer működését. Ez magába foglalja a szabványokat, a normákat (ökológiai tanúsítás), valamint a döntéshozatali folyamatokat is. Ez nem azt jelenti, hogy mindenki

10 A méltányos kereskedelem gondolata azon alapul, hogy a fogyasztók hajlandóak méltányos árat fizetni, a gazdálkodók pedig ezt az egyezséget megbecsülve ellátni őket termékekkel.

18

ismer minden egyes részletet, hanem azt, hogy mindenkinek van egy alaptudása a rendszer működéséről, illetve mindenki számára biztosított az ehhez az információhoz való hozzáférés.

Az átláthatóságot növelik: • Az egyértelműen meghatározott és dokumentált működési folyamatok, illetve rendszerek; • A PGS dokumentációjához, illetve adataihoz (például a tanúsított termelők listája, a gazdaságok adatai, a teljesítési hiányosságok esetén kilátásba helyezett szankciók, az ökológiai termelési szabványok összefoglalója, illetve a tanúsítási folyamat ismertetése) történő nyilvános hozzáférés.

Ezeket online, nyilvános közleményekben, illetve az érintettek találkozóin lehet elérhetővé tenni.

A legalsóbb szinten az átláthatóságot a termelők ökológiai tanúsítást biztosító folyamatba történő aktív bevonásával lehet biztosítani. Ez többek között az alábbiakat tartalmazhatja: • Rendszeres információ-megosztás a találkozók és a munkaértekezletek alkalmával; • Részvétel a gazdaságok meglátogatásában (értékelő látogatás); • Részvétel a döntéshozatalban.

3.4 Bizalom Az integritásra alapozott megközelítés, amelyre a PGS épül, abban az elgondolásban gyökerezik, hogy a termelők megbízhatóak, és hogy az ökológiai tanúsítás ennek a bizalomnak a kifejeződése, illetve megerősítése. A bizalom azáltal épül ki, hogy a kulcsszereplők együtt alakítják ki a közös jövőképüket, és azt tartja fenn, hogy folyamatosan erőfeszítéseket tesznek a közös alakítása, illetve megerősítése érdekében.A bizalom effajta elgondolása feltételezi, hogy az egyéni termelő elkötelezett a természet védelmét elősegítő és a fogyasztók egészségét biztosító ökológiai termelés iránt, amelyet a közös jövőképben, vízióban megfogalmaztak.

A bizalom különböző formákban nyilvánulhat meg, és teljes mértékben azoktól az egyedi kulturális tényezőktől függ, melyeket az adott helyzet, illetve a bevont érintettek határoznak meg.

A hitelességet kifejező mechanizmusok az alábbiak lehetnek: • Egy dokumentált személyes nyilatkozat, amelyet vagy szemtanúk igazolnak, vagy egy papíron aláírt termelői fogadalomként jelenik meg, esetleg egy videofelvétel a termelő fogadalomtételéről.

• Amennyiben a termelők csoportba szerveződnek, mind az egyéni mind pedig a közös lelkiismeret kifejezője lehet a csoportos – írásban vagy szóban történő – fogadalomtétel. Vannak olyan PGS-ek, ahol filmre veszik a fogadalomtételt, és azt egy archívumban tárolják.

• Szerződés a termelő és a PGS között (pl. egy tagsági megállapodás).

Bármelyik folyamatot is választják, a kulcsszereplők bevonásával, illetve velük együtt kell dönteni róla.

Valamennyi hivatalos eseményről készített felvételhez, valamint írásos megállapodáshoz hasonlóan visszakereshetőnek kell lennie.

19

3.5 Partnerség, horizontalitás A részvételi minőségbiztosításnak nem szabad hierarchikusnak lennie. Ez tükröződik az általános demokratikus felépítésben és a közös felelősségben, amelyet a résztvevők vállaltak, beleértve: • A felelősségi körök megosztását, illetve rendszeres cseréjét egymás között (pl. titkár vagy koordinátor, vezető társellenőrző, stb.); • A termelők közvetlen bevonását az egymás gazdaságát szemrevételező társellenőrzésekbe; • Egyenlő jogokat és az átláthatóságot döntéshozatali folyamatokban.

Ez a demokratikus struktúra a sok, földrajzilag egymástól távol eső taggal rendelkező rendszerekben is megtalálható, melyeknél a felelősség egy részét olyan kulcspozícióban lévő emberekre ruházzák át, akik bizonyos érintetteket vagy regionális csoportokat képviselnek. A horizontalitás akkor ölt testet, amikor valamennyi érintett azonos szavazati joggal rendelkezik, vagy egyenlő esélyekkel indul az egyes pozíciók betöltésére.

A horizontalitás valódi értéke abban rejlik, hogy a helyi élelmiszer-hálózatok létrehozása során nagy figyelmet szentelnek a nemek közötti egyenlőség biztosítására is. A világ sok részvételi minőségbiztosítási rendszerében nők alkotják a gazdálkodók többségét. A nők megerősítése, valamint a női gazdálkodók agroökológiában játszott szerepe jelenleg központi téma szerte a világon. Például Brazíliában a Rede Ecovida találkozókat szervez a nők részvételének növelése, valamint a nemek közötti egyenlőség kérdésének a megjelenítése érdekében.

3.6 Tanulási folyamat Az ötletek, illetve a tapasztalatok cseréjével egy tanulási folyamat bontakozik ki, és válik a PGS folyamatos mozgatóerejévé. Ez például magába foglalja a technikai kérdéseket, amelyek segítik az ökológiai szabványokkal, valamint a gyakorlatokkal kapcsolatos ismeretek bővülését. Egyfajta társadalmi tanulási folyamat valósul meg akkor, amikor a különböző érintettek megismerik egymást és a másik helyzetét a végzett tevékenységeik során.Az így szerzett tudás alapvető fontosságú a kezdeményezések számára, és segíti az egyes alkotóelemek tervezését. Továbbá előmozdítja a bizalom kialakulását az érintettek között, valamint magán a tanúsítási folyamaton belül.

A kezdeti tanulási folyamat a PGS mögött meghúzódó elképzelés megismerését jelenti, beleértve a legfontosabb elemeket, illetve jellemzőket. Ezt akár egy fejlesztő szervezet (pl. egy civil szervezet), egy szervezetfejlesztő szolgáltató, egy kutatóintézet, egy magánvállalat vagy akár egy kormányzati ügynökség is koordinálhatja. Olyannak kell lennie, aki jól ismeri a részvételi minőségbiztosítást, illetve útmutatást és segítséget képes nyújtani egy éppen születő kezdeményezés tervezési, megvalósítási, valamint értékelési szakaszaihoz. Fontos, hogy bárki is vállalja magára ezt az alapvető fontosságú szerepet, vegye figyelembe az egyedi körülményeket a forgatókönyv megtervezése során, illetve biztosítsa, hogy a folyamat elősegítése a PGS kulcselemei mentén történik.

A megvalósítási folyamat mindig „irányított módon” zajlik, és terepi napokat, valamint tanulást elősegítő rendezvényeket (pl. munkaértekezleteket) tartalmaz bizonyos témákkal kapcsolatban (pl. hogyan kell végrehajtani egy értékelő látogatást), amelyeket egy szakértő vezet. Ezek a személyek akár a kezdeményezés tagjai is lehetnek.

20

Főbb pontok: • A tanulást segítő események lehetőséget biztosítanak arra, hogy változtassanak a működésen; • A résztvevőket egy jelenléti íven regisztrálják; • Minden termelőnek a lehető legtöbb tanulással kapcsolatos rendezvényen részt kell vennie; • A többi érintettnek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy részt vehessenek a tanulással kapcsolatos rendezvényeken; • A tanulás történhet meghatározott rendezvényeken keresztül, de hivatalos és informális találkozókon is, mint például a társak ellenőrzésekor vagy csoportmegbeszéléseken, illetve a rendszer és a folyamatai értékelésekor.

• A megszerzett tapasztalatokat integrálni kell a gyakorlatokba. Például a szabványok vagy a működési szabályok felülvizsgálata biztosítja a kezdeményezés folyamatos fejlesztését.

• Tanuljunk másoktól. Ne féljünk tanácsot kérni azoktól, akik már létező részvételi minőségbiztosítási rendszerekben tevékenykednek. A tapasztalatok megosztása megtiszteltetésnek számít a gyakorlattal rendelkező tagok számára.

Abban az esetben, ha a termelők nem tudnak olvasni és írni, a kultúrájuknak, a képességeiknek, valamint a helyzetüknek megfelelő alternatív mechanizmusokkal kell biztosítani a bevonásukat. Ez akár a közös szolidaritás kulturálisan egyedi kifejezését is jelentheti. Lehet akár egy videó vagy valamilyen képi, illetve interaktív tevékenység is. Mindenesetre az adott helyzetnek megfelelő mechanizmust kell választani.

A PGS kezdeményezések lehetőséget biztosítanak a közös tanuláshoz, a párbeszédhez, az együttműködéshez, valamint a tudás közös létrehozásához. A hatások messze túlmutatnak a mezőgazdasági termelésen, és hozzájárulhatnak a háztartáson vagy a közösségen belüli konfliktusok csökkentéséhez, az egyének és a közösségek megerősödéséhez, valamint az életkörülmények jelentős javulásához.

Például a Certified Naturally Grown (CGN) amerikai modellje további lépéseket tett annak érdekében, hogy a kezdő gazdálkodókat összekösse a tapasztaltakkal a hálózatában az első ellenőrzéseik alkalmával. Az ellenőrzési nyomtatványukat is frissítették annak érdekében, hogy elindítsák, illetve elősegítsék a legújabb termesztéstechnológiákkal kapcsolatos párbeszéd kialakulását. Ezekre eredetileg nem fordítottak volna hangsúlyt, viszont jelentős ökológiai, illetve pénzügyi hatással járhatnak a gazdálkodók jelenlegi gyakorlataival összehasonlítva. Oktatóvideókat is készítettek, amelyeket online, illetve igény szerint fognak elérhetővé tenni a gyomok, a kártevők és a betegségek okozta kihívások legjobb gyakorlatok alapján történő kezeléshez a CGN szabványainak megfelelően. Ezeket a videókat élő videokonferenciák fogják kiegészíteni, amelyek során a résztvevők kérdéseket tehetnek fel a tapasztalt gazdálkodóknak.

21

4. A PGS legfontosabb tulajdonságai Annak ellenére, hogy a részvételi minőségbiztosítási rendszerek egymástól függetlenül jöttek létre a különböző országokban, illetve kulturális közegekben a tanúsítást biztosító folyamat alapjául szolgáló szerkezeti tulajdonságaik azonosak. Közéjük tartozik az ökológiai szabványok és normák használata, az egyéni fogadalmak alkalmazása, valamint a dokumentált irányítási rendszerek működtetése.

A részvételi minőségbiztosítási rendszerek számos működési eljárást használnak, mint például a pecsétek és címkék kidolgozása vagy átvétele, a termelők megfelelőségét biztosító mechanizmusok, illetve az előre meghatározott következmények teljesítési hiányosságok esetén.

4.1 Alulról szerveződő kezdeményezés Az „alulról szerveződés” kifejezés azokra az érintettekre vonatkozik, akik a leginkább részt vesznek a termékek előállításában, illetve fogyasztásában. Amennyire csak lehetséges a helyi kezdeményezésekre épülnek azokból az emberekből, illetve azokért az emberekért, akiknek a szolgálatára létrejöttek. Ez nem azt jelenti, hogy egy kormányzati szerv vagy egy külső szervezet nem vehet részt benne, illetve kezdetben nem láthatja el a vezető szerepet, hanem azt, hogy az aluról szerveződő mozgalom szerves részét képezi a fejlődési folyamatnak, valamint működésnek.

22

4.2 Alkalmas a kisléptékű mezőgazdaság számára Mit jelent az, hogy kistermelő? Számos definíció létezik a kistermelőket illetően, amelyeket különböző társadalmi-gazdasági és kulturális környezetben alkalmazhatunk. Általában véve a kistermelők a világ több millió termelője közül azok, akik sokféle terméket állítanak elő kis mennyiségben, szemben a nagyobb termelőkkel. Míg számos belső ellenőrzési rendszert működtető személy az Európai Unió előírásait használja a kistermelők meghatározásához a harmadik fél által végzett tanúsítás során, nincs egyetlen olyan definíció, amely megfelelne a PGS céljainak, ezért a kezdeményezések széles körben azt vallják, hogy nincs szükség semmiféle kritérium felállítására a kérdést illetően.

A kisléptékű mezőgazdaság számára való alkalmasság azt jelenti, hogy a PGS-t úgy tervezik, hogy azok megfizethetőek legyenek a kistermelő családi gazdálkodók számára, továbbá kulturálisan megfelelőek is az adminisztrációt, az eljárásokat, valamint az alkalmazott folyamatokat illetően.

4.3 A megélhetést támogató alapelvek és értékek A részvételi minőségbiztosítást egyértelműen meghatározott és dokumentált alapelvek, illetve értékek jellemzik. Ezeket egy alapszabály, szabványok/normák, működési szabályzatok, nyilvános találkozók, vagy a gazdálkodók fogadalmai testesítik meg.Az alapelvek és az értékek a gazdálkodó családok megélhetésének támogatására, illetve jólétének növelésére, a fogyasztókhoz fűződő méltányos kapcsolatok kialakítására, valamint az ökológiai gazdálkodás népszerűsítésére helyezik a legnagyobb hangsúlyt; továbbá figyelnek a méltányos kereskedelmi gyakorlatok kialakítására, a társadalmi igazságosság megvalósulására, a környezetvédelemre, valamint a kulturális beágyazottságra is. Ezenkívül jövőképként tűzik ki az élelmiszer-rendszerek, illetve azt kiterjesztve a teljes társadalom átalakítását.

4.4 Gazdálkodókat támogató mechanizmusok A PGS számos módon támogathatja a termelőket: • A piacokhoz történő hozzáférés elősegítése: A PGS önmagában vagy gazdaszervezetek, illetve civil szervezetek támogatásával elősegíthetik a piacokhoz történő hozzáférést különböző tevékenységeken keresztül, mint például a termelői piacok megszervezése, címkék bevezetése a fogyasztók és az egyéb vásárlók számára, illetve piaci információk biztosítása (pl. az árképzéssel kapcsolatban).

• Tájékoztatás és technikai segítségnyújtás: A termelőket a technikai tanácsadókon, a hírleveleken, a honlapokon, a gazdaságlátogatásokon, valamint a társak ellenőrzésén keresztül érkező inputokkal is lehet támogatni. Az, hogy az egyes termelők mennyire tudnak előnyt kovácsolni ezekből a segítő szándékú intézkedésekből az írástudásuk szintjétől, valamint a médiához történő hozzáférésüktől függ. Az alacsony írástudással rendelkező termelők számára a társakkal, illetve a technikai tanácsadókkal történő rendszeres kommunikáció kiemelten fontos.

23

A „Társadalmi folyamatok és a részvételi minőségbiztosítás közötti kölcsönhatásokról szóló globális összehasonlító tanulmány”11 arra a következtetésre jutott, hogy a PGS fontos platform a párhuzamos társadalmi folyamatok kialakításához, mint például a vetőmagok közösségi szintű kezelése, a közösen végzett munka vagy a kisléptékű megtakarítási rendszerek. Ezek a folyamatok fontos szerepet töltenek be a gazdálkodók támogatásában.

4.5 Valamennyi érintett által elfogadott normák Szükség van egy viszonyítási pontra ahhoz, hogy az egyes termékek ökológiai integritását meghatározhassuk. Az ökológiai gazdálkodás esetében ez a viszonyítási pont a széles körben elfogadott12 ökológiai termesztéssel kapcsolatos szabályokat jelenti. Sok esetben a harmadik félként működő tanúsító szervezetek, valamint a PGS is az IFOAM szabványait13 veszik alapul a saját szabályaik kidolgozása során. Időnként pedig a nemzeti ökológiai szabványokat használják viszonyítási pontként (mint például az USDA által kidolgozott ökológiai szabványok a CNG esetében, illetve a Nemzeti Ökológiai Termék Szabványok az indiai részvételi minőségbiztosítási rendszerekben). Arra is vannak példák, hogy egy elismert, harmadik félként működő tanúsító szervezet magánszabványait alkalmazzák (pl.

OFNZ).

Amikor a szabványokkal kapcsolatban kell döntést hozni, fontos elkülönítenünk egymástól a termesztésre vonatkozó szabályokat és normákat, illetve a megfelelőségi kritériumokat. Bizonyos szabványok mindkettőt tartalmazzák, míg mások csupán a termesztéssel kapcsolatos szabályokat.

• A termesztéssel kapcsolatos szabályok az inputokhoz, valamint az ökológiai termesztési folyamat környezetének általános irányításához kapcsolódó tényezőket jellemzik.

• A megfelelőségi kritériumok, mint például a jelentkezéssel és a tagsággal kapcsolatos követelmények, az ökológiai ellenőrzési folyamatban követendő eljárások, a dokumentációs követelmények, illetve a megfelelés hiánya esetén alkalmazandó szankciók a működést írják le.

Mind a termesztéssel kapcsolatos szabályokat mind pedig a megfelelőségi kritériumokat el kell fogadniuk a kulcsszereplőnek. Ez a folyamat sok időt vehet igénybe, viszont fontos, hiszen az érintettek részvétele szerves része a tulajdonviszonyok, valamint elkötelezettség kialakításának. Például a gazdálkodók még nem biztos, hogy készen állnak a többiek gazdaságának értékelésére, illetve a szabványoknak történő megfelelés ellenőrzésére. Fontos, hogy ezt tartsák szem előtt annak érdekében, hogy azonosíthassák, illetve megtárgyalhassák azokat a szociális vagy kulturális kérdéseket, amelyek problémát okozhatnak a folyamatban, ezáltal pedig újratervezést igényelnek.

Az ökológiai gazdálkodással kapcsolatos szabványok hosszú dokumentumok is lehetnek, ezért nem valószínű, hogy minden egyes érintett részletekbe menően elolvassa azokat. Ezért alapvető fontosságúak az alábbiak: • A termelőknek tisztában kell lenniük az egyes szabványok előírásaival, illetve azzal, hogy ők mit hajlandóak betartani; • A szabványok legfontosabb üzeneteihez hozzáférést kell biztosítani a termelők és a fogyasztók számára;

24

11 www.ifoam.bio/en/global-comparative-pgs-study.

12 Széles körben elfogadott ökológiai szabványok például azok, amelyek az IFOAM szabványgyűjteményében szerepelnek (nemzetközi elismerés), valamint az egyes kormányok szabványai (nemzeti elismerés).

13 Az IFOAM Alapszabványt 2012-ben eltörölték, és a helyét az IFOAM Szabvány vette át, amely egy nemzetközileg alkalmazható tanúsítási szabvány.

• Mindenki számára elérhetővé kell tenni a szabvány teljes dokumentumának másolatát; • Az ellenőrzési folyamat során könnyen hozzáférhetőek legyenek az egyes lépésekkel kapcsolatos információk. Továbbá ezeknek a lépéseknek egyértelműeknek, illetve könnyen követhetőeknek kell lenniük.

A legtöbb részvételi minőségbiztosítási rendszerben minden egyes termelő írásban megkapja a szabványok összefoglalóját azon a nyelven, amelyen írni és olvasni tud. Esetenként ezt az információt ismertetik velük, hogy biztosan megértsék azt, hogy milyen előírásokat kell betartaniuk. Ezt a dokumentumot vagy tájékoztatást általában a termelők fogadalomtétele egészíti ki (pl. saját kezű aláírással vagy nyilvános fogadalomtételen keresztül) a szabványoknak történő megfelelés iránti elkötelezettség bizonyítékaként.Amennyiben valamelyik gazdálkodó nem tud olvasni vagy írni, számára más mechanizmusokon keresztül kell érthetővé tenni a szabványok előírásainak részleteit.

Gyakran alkalmaznak előadásokra, illetve szakértők által irányított gyakorlati megközelítésekre alapuló találkozókat a legfontosabb pontok termelők részére történő ismertetéséhez, valamint a párbeszéd kialakításához. A termelőknek meg kell érteniük, hogy rendkívül fontos az, hogy jelentsék, ha a megfelelőség hiányát tapasztalják. Továbbá biztosítani kell számukra a lehetőséget, hogy kapcsolatba léphessenek egy olyan személlyel, aki technikai segítséget tud nyújtani számukra. Ez a személy lehet akár a közösség egyik tagja, vagy valaki, aki gyakran meglátogatja az adott közösséget. Habár a telefonos vagy online egyeztetés is működhet bizonyos esetekben, a személyes kommunikáció az információmegosztás leghatékonyabb módja.

Az ökológiai szabványok mellett szintén fontos, hogy a PGS megtárgyalja a nemzeti élelmiszer-biztonsági előírásokat, illetve biztosítsa a nekik történő megfelelést; habár a szigorú minőségi és élelmiszer-biztonsági szabványok teljesítése komoly kihívást jelenthet a kistermelők számára, veszélyeztetve a piacokhoz történő hozzáférést. Ezért az is a feladata lehet, hogy segítse a termelőket a megfelelő élelmiszer-biztonsági rendszerek kidolgozásában, valamint működtetésében.

Alapvető fontosságú, hogy valamennyi érintett részt vegyen a döntéshozatali folyamatokban, amelyek eredményeként kiválasztják a szabványokat, kidolgozzák a megfelelőségi kritériumokat, valamint az általános működési szabályokat. Ezeket a lépéseket vagy a közgyűléseken lehet megvalósítani, ahol minden egyes tagnak van egy szavazata, vagy pedig speciális szervezeti egységek, illetve munkacsoportok segítségével, amelyek a szaktudásuknak köszönhetően képesek megfelelő válaszokat találni a felmerült kérdésekre a többi érintett helyett is a döntéshozatali folyamat elősegítése érdekében.

4.6 Dokumentált irányítási rendszerek és eljárások Az átláthatóság, a következetesség, illetve a pártatlanság biztosítása érdekében az ökológiai tanúsításban alkalmazott rendszereket, valamint eljárásokat dokumentálni szükséges. A dokumentáció részletessége és összetettsége változhat, és az idő múlásával folyamatosan fejlődhet. Fontos, hogy olyan rendszer működjön, amely objektív és következetes módon mérhető. A minőségbiztosítási rendszerekhez hasonlóan elvárás a folyamatos fejlődés a tapasztalatokból okulva, valamint a tapasztalatok felhalmozásának eredményeként. Sokkal jobb valami egyszerűvel kezdeni, amelyet a későbbiekben tovább lehet fejleszteni, mint el sem indulni az úton.

25

Az, hogy a termelőknek milyen mértékű dokumentációs kötelezettségük van, illetve mennyire kell belemélyedniük a nyilvántartások vezetésébe esetenként változó, és lehet, hogy csupán egy egyszerű kitöltést (egy mappát) jelent, ahol az áruátvételt egy írásos naplóban vezetik hivatkozva a kapcsolódó nyugtákra/számlákra. Esetenként az is előfordulhat, hogy a helyi csoport vezetője vagy egy ügyesebb személy tölti ki a dokumentumokat a többi csoporttag helyett.

A PGS dokumentumai az alábbiak lehetnek: • Szabványok – a szabványok teljes szövege és egy összefoglaló, amennyiben szükséges; • Adatbázis – a tagok, a státuszok és a termékek listája; az egyes gazdaságok részletes adatai – termények, történet, illetve földterület mérete; • Termelők fogadalma vagy kötelezettségvállalási nyilatkozat – kiegészítő információval a termelő gazdaságáról, amely lehet egy gazdálkodási terv, illetve egy gazdasági feljegyzés is írásos dokumentum vagy akár videofelvétel formájában; • A PGS működési szabályzata – megfelelőségi kritériumok, ökológiai garanciát biztosító folyamatok és rendelkezések (pecsét/logó megszerzésének lépései, illetve a használatuk módja), szankciók a megfelelés hiánya esetén, a kulcsszereplők feladatai és felelősségi körei, társak ellenőrzési sablonja, illetve ellenőrző listája (az értékelő látogatáshoz).

4.7 Mechanizmusok a termelők megfelelőségének igazolására Amint azt korábban ismertettük, a részvételi minőségbiztosítás tagjai sajátságos módon igazolják a termelők megfelelőségét, illetve kezelik a termékek tanúsítását anélkül, hogy azzal egy harmadik félként működő tanúsító szervezetet bíznának meg. Az elfogadott normák termelők általi betartását olyan mechanizmusokkal kell megoldani, amelyek aktívan ösztönzik a részvételt, és bátorítják az érintetteket az együttműködésre, miközben egyben tanulási lehetőséget is biztosítanak számukra.

Ilyen mechanizmusok lehetnek: • A gazdaság és a gazdálkodási tevékenységek leírása (gazdálkodási terv): Ez egy írásos dokumentum vagy egy rögzített hangfelvétel formájában megjelenő nyilatkozat a termelő, illetve az őt képviselő technikai segítségnyújtást végző személy részéről. Bemutatja a gazdálkodási tevékenységeket, valamint azt, hogy azok miként követik a PGS által elfogadott szabványokat és normákat.

• A folyamatban történő részvétel és a gazdálkodási terv kidolgozása gyakran nagy terhet ró a termelőkre. Viszont ez egy fontos lépés, mert arra ösztönzi a termelőket, hogy átgondolják a szabványok előírásait, illetve jobban megértsék azokat.Továbbá azáltal, hogy az aláírásukkal hitelesítik, vagy pedig szóban kijelentik, hogy a termelői nyilatkozatuk megfelel a valóságnak, egyben megerősítik az elkötelezettségüket is a PGS, valamint a többi érintett felé.

26

• Értékelő látogatás (gazdaságellenőrzések): A folyamat hajtóereje az, hogy egy olyan mechanizmust biztosít, amelyen keresztül a szabványoknak és normáknak történő megfelelést a társak ellenőrzik. Mivel közben az ismeretek cseréje is megtörténik, így minden bevont fél többet tudhat meg a szabványokról, valamint a másik gazdálkodási gyakorlatáról. A folyamat végeredménye egy – dátummal és aláírással ellátott – értékelő látogatási jegyzőkönyv, amely részletesen tartalmazza a látottakat. Ebbe beletartoznak az észlelt megfelelési hiányosságok, illetve a megszűntetésükhöz szükséges lépések.

• Rendkívül fontos azt eldönteni, hogy hányan és pontosan kik alkossák a társakat ellenőrző csapatot. Továbbá lényeges azt is meghatározni, hogy az egyes tagok milyen szerepet töltenek be a gazdaságok meglátogatása során. A különböző részvételi minőségbiztosítási rendszerek eltérő létszámú és összetételű csapatokat hoznak létre. Fontos, hogy valamennyi érintetteket képviselő személy számára biztosítva legyen a lehetőség a csapatokhoz történő csatlakozáshoz, illetve hogy minden egyes résztvevő tisztában legyen a saját szerepével és funkciójával. A brazil Rede Ecovida minimum három főből álló csapatokat hoz létre a PGS tagjaiból az ellenőrzési folyamatban történő részvételhez. Az Új-Zélandon működő OFNZ előírja, hogy a helyi csoport valamennyi tagjának jelen kell lennie egymás ellenőrzése során. Ez 4-8 termelőt jelent a helyi csoport méretének függvényében. Az éves látogatások során a francia Nature & Progrès egy olyan csapattal dolgozik, amely egy termelőből és egy fogyasztóból áll. A csapatok tagjai termelőnként cserélődnek. A csapatokban részt vevő személyek a PGS tagjai közül kerülnek kiválasztásra a helyi tanúsító bizottság javaslata alapján, amely a csapatok cserélődését is tervezi az érdekellentétek, valamint a termelők közötti kölcsönös ellenőrzés elkerülése érdekében.

• Egyes részvételi minőségbiztosítási rendszerekben a termelők egy bizonyos százalékát szúrópróbaszerűen is ellenőrzik minden évben az ellenőrzési rendszer részeként. Ez általában nem jellemző, de minden egyes kezdeményezés saját hatáskörben dönthet róla az egyedi társadalmikulturális adottságai függvényében. Lásd 5.6 pont.

• Tudásfelhalmozás: A technikai, illetve értékesítési kérdésekkel kapcsolatos eszmecserét lehetővé tevő rendszeres találkozók és munkaértekezletek hasznosak a tudásbázis fejlesztése, valamint a tagok általános közös ismereteinek növelése szempontjából.A tapasztaltabb termelők információkat oszthatnak meg a kevésbé tapasztalt társaikkal.A találkozók és munkaértekezletek során készült jelenléti ívek hasznosak, mert megmutatják, hogy kik vettek részt rajtuk, így felhasználhatóak az elkötelezettség bizonyítására is.

27

• A felelősség megosztása és a horizontalitás elvének megerősítése a PGS valamennyi szintjén: Sok esetben a termelők egy helyi csoport tagjai, amely választott vezetővel rendelkezik. Ideális esetben a vezetői szerep folyamatosan cserélődik, így a helyi csoport minden egyes tagja megtanulhatja, hogy milyen képességek és felelősségi körök tartoznak ehhez a szerephez.

4.8 Termelők fogadalma A PGS-hez csatlakozó termelők vállalják az elfogadott normák és szabványok betartását, és nyilatkozatukat egy videofelvétellel vagy egy dokumentum aláírásával erősítik meg, attól függően, hogy az adott körülmények között kulturálisan és társadalmilag melyik az elfogadottabb.

A fogadalom egyéni nyilatkozat formájában is megvalósulhat. Ideális esetben ez egy aláírt dokumentumot jelent, amelyet egy másik termelő is tanúsít, vagy pedig nyilvánosan születik meg egy csoportfolyamat részeként. Ez utóbbi különösen akkor hasznos, ha a termelők nem tudnak olvasni vagy írni.

A csoportos fogadalom megerősíti mind az egyéni mind pedig a csoportos elköteleződést a normák, illetve a szabványok iránt. Azonban a csoportos fogadalom nem helyettesíti az egyéni felelősséget, ahogyan a csoportos tanúsítvány sem válik érvénytelenné abban az esetben, ha az egyik termelőről kiderül, hogy nem felel meg az előírásoknak.

4.9 Pecsétek és címkék A pecsétet (azaz hivatalos bélyegzőt) a részvételi minőségbiztosítási rendszerrel kapcsolatos kezdeményezés használja a legfontosabb dokumentumok – például termelői tanúsítványok – hivatalos elismeréseként. Ezeket a tanúsítványokat általában évente megújítják, és az érvényesség idejét gyakran magán a dokumentumon is megjelölik. A pecsét használatát választott személyek vagy testületek (pl. az bizottsága) ellenőrzik, illetve irányítják a részvételi minőségbiztosítási rendszer szervezeti felépítésének függvényében.

A címkék, védjegyek különböző célt szolgálhatnak. A végtermékre ragasztják őket, és arra hivatottak, hogy a fogyasztó számára garantálják, hogy az adott termék ökológiai gazdálkodásból származik.

A címke általában a PGS logójából és egy termelői számból vagy kódból áll, ezáltal a fogyasztók nyomon követhetik a termék eredetét. A címkéknek különösen akkor van nagy jelentősége, amikor a termelőket és a fogyasztókat nagy távolság választja el egymástól. Amikor a termelő nem tud közvetlen kapcsolatba lépni a fogyasztóval, akkor a részvételi minőségbiztosítási rendszer logóját és a termék ökológiai eredetére utaló egyértelmű megjelölést tartalmazó címke veszi át a termelő „arcának” szerepét.

Példák PGS védjegyekre

28

4.10 A megfelelőség hiányának egyértelmű és előre meghatározott következményei Fontos szem előtt tartani a működési gyakorlatok folyamatos fejlesztését is.A megfelelősséget igazoló különböző megközelítések nem csupán a termelőket meghatározott kritériumok betartására kényszerítő eszközök, de egyben olyanok is, amelyek elősegítik a termelők fejlődését. Amennyiben a vízión széles körben osztoznak a tagok, az eljárások egyértelműek, illetve megfelelően működnek, akkor a szabványok és szabályok áthágását, valamint figyelmen kívül hagyását megvalósító esetek száma csökkenthető.

Ettől függetlenül mindig lesznek olyan esetek, amikor a termelők nem tudják betartani, vagy nem követik szabványokat és normákat. A legtöbb esetben a megfelelés hiánya jelentéktelen dolgokra vezethető vissza, általában a folyamatos munkát jelentő nyilvántartások nem megfelelő vezetésére.

Ennek ellenére, bizonyos esetekben a megfelelés hiányát komolyabb szabálytalanság, például tiltott anyagok szándékos használata vagy a termék téves címkézése okozza. Természetesen a megfelelés hiányának következményei az eset súlyosságának függvényében változnak: Attól függetlenül, hogy mik lesznek a megfelelés hiányának következményei, azokat minden esetben: • Előre el kell fogadnia a PGS tagjainak, különösen a termelőknek, hiszen a megállapodásuk részeként vállalják a szabványok és a normák betartását. Ezt a megállapodást például a termelő fogadalmának aláírásakor lehet megkötni. Így a megfelelőséghez, illetve az annak elmulasztásából adódó következmények megértéséhez kapcsolódó kötelezettségvállalás egyidejűleg létrejön.

• Dokumentálni szükséges, és a nyilvánosság számára könnyen hozzáférhetővé kell tenni. Ennek bárki számára bármikor elérhetőnek kell lenni, hogy az emberek megismerhessék belőle a megfelelés hiányának következményeit.

• Megfellebbezhetővé kell tenni, gondolva arra az esetre, ha a termelő a megfelelőség hiányáról hozott döntést igazságtalannak vagy jogtalannak érezné. Amennyiben ez megtörténik, fontos, hogy egy előre elfogadott eljárásrend álljon rendelkezésre a szükséges teendőket illetően. Ez megvalósulhat akár egy konfliktuskezelő mechanizmus kidolgozásával, akár egy döntőbizottság létrehozásával.

Alapvetően fontos, hogy a megfelelés hiányának következményei gyakorlatiasak legyenek. Például, ha valamelyik termelőt megbírságolják, akkor annak mértéke igazodjon az adott termelő társadalmigazdasági helyzetéhez, illetve lehetőségeihez. Nincs értelme olyan következményeket kilátásba helyezni a megfelelőség hiánya esetén, amelyek felett a résztvevők „nem rendelkeznek”, illetve amelyeket az érintettek nem tudnak betartani, illetve tisztelni.

Amennyiben a megfelelés hiánya miatt következményeket kell alkalmazni: • Azokat dokumentálni szükséges, és következetesen be kell tartatni bármiféle részrehajlás nélkül; • A következmények alkalmazásának folyamatát átláthatóvá kell tenni; • A lehetséges következményeket valamennyi tag számára megismerhetővé kell tenni. Megfelelő csatornákon keresztül – például egy honlap segítségével – akár nyilvánosságra is hozhatóak.

29

A megfelelőség hiánya: példák a szankciókra HELYZET

PÉLDA A SZANKCIÓRA

Elmaradás egy kötelező terepi napról vagy képzésről

Emlékeztető

A szabványok kisebb fokú áthágása (pl. a gazdálkodó nem rendelkezik számlával a megvásárolt anyagokról)

Emlékeztetőtől a figyelmeztetésig

Ismétlődő kisebb fokú szabálytalanságok A szabványok egyértelmű áthágása (pl. a gazdálkodó tiltott inputokat használ) Nyilvánvaló csalás

30

Figyelmeztetéstől a tanúsítás határozott idejű felfüggesztéséig, amíg a gazdálkodó(k) meg nem teszi(k) a szükséges lépéseket a változáshoz Törlés a részvételi minőségbiztosítási rendszerből A tanúsítvány törlése, a termelő kizárása a részvételi minőségbiztosítási rendszer tagságából véglegesen vagy bizonyos ideig.

5. A PGS megvalósításának lépései

Tanúsítás Helyzetelemzés

Értékelő látogatások

Egy PGS építése

Gazdaságok feltérképezése, adataik rögzítése A PGS működésének széleskörű megismertetése

Közös vízió megalkotása

Megegyezés a PGS működéséről, majd annak dokumentálása

31

5.1 Első lépés: Helyzetelemzés Mindenek előtt fontos megismerni az adott helyzetben rejlő erősségeket és kihívásokat. Például a hosszú éveken át tartó vegyszeres kezelések hatása rányomja a bélyegét a vadon termő növények gyűjtésére. Az effajta elemzés abban is segít, hogy megtaláljuk a kulcsszereplőket. Ezzel a tudással gazdagodva könnyebb kitalálni azt is, hogy kiket érdemes bevonni a fejlesztési folyamatba, illetve hogy milyen kérdésekre kell választ adni. Lásd a 2.1-es és 2.2-es részt.

Az alábbiakban olyan tényezőket sorolunk fel, amelyeket érdemes figyelembe venni ebben a szakaszban: • Az érintettek szükségletei, ösztönzői és képességei; • Az ökológiai mezőgazdasággal és a PGS-sel kapcsolatos nemzeti törvényi, illetve szabályozási keretrendszerek; • Piaci igény és lehetőségek: a fogyasztói tudatosság, illetve fizetési hajlandóság szintje a PGS által tanúsított ökológiai termékekkel kapcsolatban; • A kistermelők piacra jutásának főbb akadályozó tényezői, például a logisztikai és az infrastrukturális kérdések; • Az ökológiai mezőgazdaság alapelveivel és gyakorlatával kapcsolatos ismeretek szintje az érintettek – különösen a termelők – között.

5.2 Második lépés: Az érintettek közös víziójának megalkotása Egy PGS létrehozásakor maga az elindulás a legnagyobb kihívás. Fontos, hogy valamennyi érintett számára tisztán érthetőek legyenek a rendszerrel járó előnyök, annak érdekében, hogy teljes mértékben elkötelezetté válhassanak a bennük történő részvétel iránt.Amint azt a 3.1-es pontban kifejtettük, a közös jövőkép a kiindulópont. Minden PGS úgy jön létre, hogy először összegyűlnek az érintettek megosztani egymással a jövőképüket, illetve azon gondolkodni, hogy a PGS miként tudna hozzájárulni a közösségük általános jólétéhez. Hívjuk össze a kulcsszereplőket, hogy osszák meg egymással az ötleteiket, és beszéljék meg a közös munka kölcsönös előnyeit (pl. piacokhoz történő hozzáférés, termékminőség, magasabb árak, fogyasztói elvárások, szükséges technikai segítség, stb.). Fokozatosan építsük be a PGS ötletét a beszélgetésbe, és innen haladjunk tovább.

Tartsuk észben, hogy a résztvevők közös munkája jelenti PGS motorját, mivel ez egyben építi az egymásba, illetve a rendszerbe vetett bizalmat is. A lehető legtöbb érintett – folyamat kezdetétől fogva történő – bevonásával, illetve a megvalósításban betöltött szerepük tisztázásával bővíthetjük azon erőforrásokat, amelyek a hosszú távú fenntartható működéséhez szükségesek, ezáltal pedig biztosítják a demokratikus döntéshozatali eljárásokat.

A jövőkép megosztása a rendszer egy másik kulcselemét is aktiválja. Ez nem más, mint a tanulási folyamat, amely például abban nyilvánul meg, hogy az érintettek megtanulnak bízni egymásban, de megtestesülhet új technikai készségek kifejlesztésében vagy akár a fogyasztók nagyobb tudatosságában is.

32

5.3 Harmadik lépés: Megegyezés a PGS működéséről, majd annak dokumentálása A megvalósítás során minden egyes kezdeményezés néhány kulcsfontosságú alkotóelem köré épül.

A működés részletei az adott helyet függvényében változhatnak, lehetővé téve minden egyes kezdeményezés számára, hogy alkalmazkodjon a saját jellegzetességeihez (például a különböző kulturális normákhoz). Ez a fajta sokszínűség segíthet abban, hogy a tagok magukénak érezzék a rendszert, illetve növelheti a folyamat iránti elkötelezettségüket is. A fejlődés ebben a szakaszában fontos biztosítani, hogy valamennyi érintett (különösen a termelők) alaposan megismerték és megértették az egyes alkotóelemeket, a feltételek teljesítésével járó folyamatot, illetve a saját szerepüket.

Kulcsfontosságú alkotóelemek • Nemzetközileg elismert szabványok: ökológiai mezőgazdasági termelési szabványok és szabványok összefoglalói (általában egyoldalas összefoglalók kiemelve a szabványok legfontosabb pontjait). Lásd a 4.1-es részt.

• Szabályok vagy normák, amelyek ismertetik a megfelelést biztosító mechanizmusokat (pl. eljárási útmutató). Lásd a 4.6-os részt.

• Dokumentált irányítási rendszer, amely felvázolja a kulcsszemélyek (és ügynökségek) szerepét, illetve felelősségi köreit. Tartalmaz egy leírást a tanúsítványok elfogadásáról és kiadásáról. Lásd a 4.5-ös részt.

• Dokumentált lista azokról a tényállásokról amelyek a megfelelés hiányát eredményezik, illetve a teljesítési hiányosságok egyes szintjeihez tartozó szankciók, amelyeket a termelők elfogadtak.

Lásd a 4.10-es részt.

• A termelők (gazdálkodók) által kidolgozott fogadalmak, amelyeket átlátható módon írtak alá, vagy fogadtak el. Lásd a 4.7-es részt.

• Tanúsítvány (általában egyéni tanúsítvány, de lehet csoportos tanúsítvány is a helyzet függvényében, ha a helyi csoport minden egyes tagja kap egy másolatot belőle, illetve amennyiben valamelyik termelő teljesítési hiányosságai miatt csak az érintett személy, és nem az egész csoport kerül szankcionálásra).

• Pecsét vagy címke, védjegy a tanúsított termékeken (a részvételi minőségbiztosítási rendszer logója vagy nemzeti ökológiai logó), amely a tanúsítvány kiállításától kezdve érhető el. Lásd a 4.9-es részt.

Az információkat minden esetben dokumentálni szükséges, a folyamatok rendszeres és következetes ellenőrzése érdekében. Ebbe beletartozik a társak ellenőrzése során tapasztaltak adatbázisban történő rögzítése, valamint összefoglalása is.

A PGS tervezése során megfelelő rugalmasságot kell biztosítani. Ez lehetővé teszi a folyamatos tanulást és tudásmegosztást, amelyek alapvetően fontosak a kezdeményezések fenntarthatóságának biztosításához.

33

5.3.1 Példa a rugalmasságra A PGS számos különböző földhasználati gyakorlatot és tulajdonformát tartalmazhatnak, ezért a megfelelést ellenőrző módszert mindig az adott helyzethez kell igazítani. Például amennyiben szomszédos parcellákról van szó, és nem áll fenn a vegyszerelsodródás veszélye a szomszédos parcellák felől, akkor nincs szükség pufferzónák kialakítására. Így egy egyszerű térkép is elegendő, amelyen feltűntetik a különböző parcellák elhelyezkedését. Ezzel szemben szórtan elhelyezkedő parcellák esetén egyértelműen kijelölt pufferzónákra és egyedi parcellatérképekre is szükség van, amelyeken a szomszédos földterületeken zajló tevékenységek is szerepelnek.

5.3.2 A működési költségeinek finanszírozása Az újonnan szerveződő PGS egyik fő célja a tanúsítás költségének lehető legalacsonyabb szinten történő tartása. A működtetetése mindig bizonyos költségvonzattal jár, de a döntés azzal kapcsolatban, hogy a termelők például egy támogató szervezetnek fizessenek-e díjat vagy a kezdeményezést működtető közös alapba annak érdekében, hogy a PGS tagjaivá és résztvevőivé válhassanak, mindig az adott helyzettől függ. A kormányzati támogatások, a tagok adományai, a civil szervezetek által nyújtott segítség és az önkéntes hozzájárulások mind potenciális finanszírozási források.

Bármilyen forrásból is származik a szükséges pénz, a működési költségeit már az első lépések között meg kell határozni. Ez kritikus jelentőségű, hiszen a PGS sikere és fenntarthatóság attól függ, hogy sikerül-e elegendő forrást biztosítani az infrastruktúra fenntartására, a működtetésre, valamint a növekedésre. Amennyiben a termelőktől várják el azt, hogy állják a működtetésének költségeit, akkor az első perctől fogva be kell vonni őket az ezzel kapcsolatos egyeztetésekbe.

A Nature & Progrès például a termelő forgalmának egy bizonyos százalékát (0,3%) írja elő a tanúsítási költségek kiszámítása során. Ezek a költségek a nemzeti szinten dolgozó munkatársak bérét, illetve az egyéb működési kiadásokat fedezik, mint például az utazási, kommunikációs, tanácsadási, stb. költségek. A termelő tagoknak évente minimum 2,5 napot kell szentelniük a rendszer működtetésére/funkcióira: egy napot a dokumentumok előkészítésére és a társak által végzett ellenőrzésre, egy napot egy másik termelő értékelésére, valamint fél napot a helyi tanúsítási bizottság (COMAC) találkozójára, amely a végső döntést hozza az egyes termelők tanúsításáról.

5.4 Negyedik lépés: A PGS működésének széleskörű megismertetése, fogadalomtétel Mielőtt a jövőbeli tagok és az újonnan érkezett jelentkezők hivatalosan kötelezettséget vállalnak a megvalósítás támogatásában, nélkülözhetetlen, hogy teljes mértékben megismerjék az összes szükséges alkotóelemet, illetve eljárást. Ez a fajta tudatosságnövelés általában képzések és találkozók segítségével valósul meg, amelyeken részletesen ismertetik a szabványait, működését, illetve a megfelelés hiánya esetén kilátásba helyezett szankciókat.

A tudatosság növelését célzó szakaszt követően a termelők hivatalosan is kifejezik az ökológiai szabványok, valamint a közösen elfogadott alkalmazott eljárások iránti elkötelezettségüket. Ez általában a gazdálkodói fogadalomról szóló dokumentumon vagy egy előre elkészített szerződésen keresztül valósul meg. A dokumentum tartalmát a gazdálkodók határozzák meg annak érdekében, hogy a fogadalom alapjául szolgáló elemek valóban szívből szóljanak.

34

Ezt követően szükség van egy listára azokról a személyekről, akik a tagjaivá fognak válni. Ezen szerepelnek a helyi csoportok és a kinevezett csoportvezető (pl. központi kapcsolattartó személy). Ne felejtsük el, hogy egyéb érintettek (nem gazdálkodók) is szeretnének a helyi csoporthoz csatlakozni.

A csoport döntésétől függ, hogy ezt megengedik-e.

5.5 Ötödik lépés: Gazdaságok feltérképezése, gazdaságok adatainak rögzítése A termelő és a gazdaság részletes adatait minden csatlakozó esetében össze kell gyűjteni, és egyszerűen, de rendezetten kell tárolni. Ezeket a részletes adatokat általában a „gazdálkodási tervből” veszik át, amely tartalmazza a termelő adatait, valamint egy térképet is a gazdaságról. Ez a térkép mutatja be a gazdaságban található különböző parcellákat, a gazdaság alaprajzát és tevékenységeit, illetve a jövőbeli/tervezett fejlesztéseket. A tervet a termelő vagy a termelő helyett egy technikai segítséget nyújtó személy (mint írástudó) készíti el, még a társak által végzett ellenőrzés előtt.

A társszemle előtt, illetve alatt a gazdálkodási tervet elérhetővé kell tenni az ellenőrzést végző személyek számára. Ezt a dokumentumot minden egyes gazdálkodónak (helyi csoportok esetén a csoport minden gazdálkodójának) el kell készítenie a sablonnak megfelelően, és az egyénekhez köthető dokumentumok másolatait egy központi helyen szükséges tárolni. Ideális esetben ezt a dokumentumot a gazdálkodó tölti ki a koordinátor vagy segítője útmutatását követve. A dokumentumot ellenőrizni szükséges a társellenőrzési folyamat során annak érdekében, hogy a dokumentumban szereplő részleteket és a helyszínen tapasztaltakat összevethessék egymással.

Térképeket számtalan módon lehet rajzolni. Fontos, hogy a PGS valamennyi termelője rendelkezzen térképpel. Az elszórtan elhelyezkedő parcellák esetében egyedi parcellatérképek is szükségesek.Vadnövények gyűjtésekor, illetve egymással szomszédos parcellák esetén egyetlen térkép is elegendő.

A térképeket és a gazdaságok adatait egy adatbázisba viszik fel. Az átláthatóság növelése érdekében ezeket akár nyilvánosan is elérhetővé lehet tenni online egy honlapon keresztül, amennyiben erről közös döntés születik.

35

5.6 Hatodik lépés: Az értékelő látogatás A társak által végzett gazdaságlátogatás az egyik legfontosabb módja annak, hogy a PGS biztosítsa az elfogadott ökológiai szabványok tagok általi betartását. Az értékelő látogatás (angolul peer review) egy olyan folyamat, amely során a hasonló helyzetben lévők értékelik a társaik termelési gyakorlatát.

Az értékelő látogatás akkor történik, amikor termelők – gyakran fogyasztók és egyéb érintettek társaságában – meglátogatják egy másik termelő gazdaságát a helyi csoportjukban vagy a régiójukban a gazdaság szemrevételezése céljából. Az értékelő látogatás a részvételi minőségbiztosítás központi eleme.

Az összes gazdaságot, illetve termelőegységet legalább évente egyszer ellenőrizni kell. Általában a PGS segítőjét, koordinátorát vagy titkárát bízzák meg azzal a feladattal, hogy hozzon létre egy naptárat az ellenőrzésekhez, ellenőrizze azok teljesülését, illetve dokumentálását az ellenőrző listán, valamint a társellenőrzési jelentésen keresztül. Ezek a dokumentumok tartalmazzák azokat az alapinformációkat, amelyek alapján majd a termelőket értékelik.

Az értékelő látogatás több mint egy puszta mechanizmus a korábban meghatározott szabványok termelők általi teljesítésének igazolására. Ugyanolyan fontos, hogy az effajta alkalmak lehetőséget biztosítanak arra, hogy a termelők felülvizsgálják a saját gyakorlatukat a társaikkal együtt, illetve közösen keressenek választ arra, hogy miként lehetne a gazdaságaikat még fenntarthatóbbá tenni. Ezért az értékelő látogatások célja az is, hogy hosszan tartó támogatást nyújtson a termelőknek a gyakorlataik folyamatos fejlesztésének útján. Ez elősegíti a különböző megközelítések folyamatos fejlődését, amelyek a közös jövőképhez köthetőek.

Amikor fogyasztók is részesei a kezdeményezéseknek, akkor az ő az értékelő látogatásokba történő bevonásuk közelebb viszi őket azokhoz a kihívásokhoz, amelyekkel a termelők az adott társadalmigazdasági rendszerben szembesülnek.Továbbá a fogyasztók másként tekintek egy gazdaságra, így olyan újfajta nézőponttal gazdagíthatják azt, amely eltér a társ gazdák által említettektől.

Fontos kihangsúlyozni, hogy a meglátogatott gazdának minden esetben jelen kell lennie a látogatás alkalmával, válaszolnia kell a kérdésekre, információkat kell szolgáltatnia, illetve amennyiben szükséges rá kell mutatnia a nehézségekre, kihívásokra, valamint arra, ha támogatásra vagy segítségre van szüksége.

Kezdetben a termelők és az egyéb érintetek még korlátozott jártassággal rendelkeznek az értékelő látogatások kivitelezését illetően, így előfordulhat, hogy a bevont személyek kényelmetlenül érzik magukat. E kockázat csökkentése érdekében fontos, hogy legyen egy jól körülírt folyamat, amelyet minden résztvevő alaposan ismer. Ennek a folyamatnak az alábbiakból kell állnia: • Érthetően megfogalmazott dokumentáció és utasítások; • Az eseményt megelőzően a résztvevők képzése (esetleg egy próba); • Az első értékelő látogatások során hívjunk technikai segítséget nyújtókat, illetve tanácsadókat is a résztvevők mellé. Ezek lehetnek például tapasztalt termelők. A termelő igényeinek függvényében rendszeresen segítsük őt az önbizalmának építésében.

Habár az értékelő látogatás kifejezést széles körben használják a részvételi minőségbiztosítási rendszerek, a folyamatot „gazdaságlátogatásnak”, „gazdaságellenőrzésnek” vagy – ahogyan az Ecovida is használja – „az Etikai Tanács látogatásának” is lehet nevezni. A használt nyelv kevésbé fontos mint maga a folyamat, amelynek szemléltetnie kell a PGS részvételi, közösségi természetét a termelők és az egyéb kulcsszereplők gazdaságellenőrzési, valamint döntéshozatali folyamatokba történő bevonásával.

36

Gondoskodni kell róla, hogy a folyamat könnyen követhető és érthető legyen: • Tegyünk elérhetővé egy ellenőrző listát, amely a résztvevőket végigvezeti az ellenőrzési folyamaton. Az ellenőrző listában csak korlátozott számban – vagy egyáltalán ne – legyenek olyan kérdések, amelyekre szubjektív válasz adható.

• Az ellenőrző listát rendszerezhetjük számozással, illetve a kulcskérdések szabványok, eljárások és/vagy a gazdálkodási terv bizonyos pontjaira történő hivatkozással.

Ez a tagolás segíti a résztvevőket, hogy módszeresen követhessék a kérdéseket, illetve hogy a szabványok alkalmazásának módjára összpontosíthassanak. Amennyiben hiányosságot fedeznek fel, akkor pedig hivatkozhatnak a szabványok vagy az eljárási útmutató adott pontjára.

Egy gondosan megtervezett ellenőrző lista segíti a résztvevőket a szabványok megértésében.Továbbá hozzájárul az ellenőrzési és jelentéstételi folyamat szabványosításához, valamint segít a szabványok értelmezéséből származó szubjektivitás kiküszöbölésében. Egy ellenőrző lista egyben ellensúlyozhatja azon személyek domináns hatását is, akik részt vesznek a vizsgálatban, és megpróbálják irányítani a folyamatot. Mindkettő megzavarhatja a társak ellenőrzésének folyamatát.

Egy gazdaság állapotának értékeléséhez szükség van viszonyítási pontokra. Általában a „gazdálkodási tervből” veszik őket, amely részletes információkat tartalmaz, például egy térképet a gazdaság különböző parcelláiról. Ez a terv továbbá bemutatja a gazdaság alaprajzát, a tevékenységeket, illetve a jövőbeli/tervezett fejlesztéseket is. A tervet a termelő vagy a termelő helyett egy technikai segítséget nyújtó személy (mint írástudó) készíti el, még a társak által végzett ellenőrzés előtt. A gazdálkodási tervet az ellenőrzés előtt és közben is elérhetővé kell tenni a társszemlét végző személyek számára.

A gazdálkodási terv részei: • A gazdaság jellemzése (történet és gazdálkodási gyakorlatok); • Viszonyítási pontok a gazdaságban az idő múlásával bekövetkezett változások méréséhez, illetve a terepi társellenőrzési folyamat felépítéséhez; • Írásos – bizonyos esetekben szóbeli – kötelezettségvállalás a termelő részéről, amely alapján elszámoltatható (pl. a gazda fogadalma részét képezheti a gazdálkodási tervnek).

Amennyiben nem áll rendelkezésre gazdálkodási terv, a legelső értékelő látogatás ellenőrző listája (jelentése) használható eszközként a gazdasággal kapcsolatos információk összegyűjtéséhez, illetve a nyilvántartás kialakításához.

Az értékelő látogatás kimenete általában egy jelentés, amely összegzi a termelő ellenőrzés során adott válaszait. Gyakran tartalmazza az ellenőrzést végző csapat főbb észrevételeit, mint például az észlelt hiányosságokat a megfelelést illetően, a termelő korábbi megfeleléssel kapcsolatos hiányosságokra adott válaszlépéseit, megjegyzéseket és elismerő szavakat az egyes gyakorlatokkal kapcsolatban, valamint egy végső – pozitív vagy negatív – javaslatot a tanúsítást/jóváhagyást illetően. A látogatás eredményeit akár vizuálisan is összegezhetik pókhálódiagramok segítségével, amelyek tartalmazzák a kulcsindikátorokat, illetve az egyéb értékelési eszközök eredményeit.

37

5.7 Hetedik lépés: A tanúsítvány Az értékelő látogatás kimenetelét ellenőrizni szükséges, annak érdekében, hogy minden rendben történjen, illetve hogy megbizonyosodjanak róla, hogy a folyamat és a hozzá kapcsolódó dokumentáció az elvárásoknak megfelelően alakult. Ezt a PGS koordinátora vagy segítője teheti meg a tagokból előzetesen megválasztott csoport segítségével.

Még egyszer kihangsúlyozzuk, hogy a tanúsítási rendszerek kialakítása, illetve működtetése jelentős mértékben eltér az egyes kezdeményezések között. Lehetnek bonyolult rendszerek, amelyekben különböző testületek vagy tanúsító bizottságok működnek, de akár egyszerű megközelítést is alkalmazhatnak, ahol a társak ellenőrzését végző csoport jogosult végleges döntést hozni a termelők tanúsításának elfogadásáról. Általában a különböző típusú tagokat képviselő személyekből álló tanúsítási bizottságok ellenőrzik az értékelő látogatás eredményeinek teljességét, illetve ezek értékelik az esetleges megfeleléssel kapcsolatos hiányosságok súlyosságát, és határozzák meg a szükséges lépéseket adott időkereten belül.

A helyreigazítást célzó tevékenységek célja mindig a gyakorlatok fejlesztése kell, hogy legyen, nem pedig a büntetések kiszabása. Ezt követően a tanúsítási bizottság érvényesíti a döntést a termelő tanúsítványának elfogadásával kapcsolatban, amelyet követően kiállíthatják a tanúsítványokat.

Bizonyos esetekben nyomon követés is szükséges bizonyos okokból, mint például az érintett gazdálkodók, illetve az egyéb szereplők tapasztalatlansága, valamint a dokumentáció zavarossága. Ezért sok esetben az első értékelő látogatás egyfajta felkészülésnek tekinthető, és a folyamatot meg kell ismételni az eszközök, illetve a készségek finomra hangolása érdekében.

A PGS kezdeményezések koordinációjáért, illetve napi szintű működéséért felelős személyek dokumentálnak minden felmerülő problémát, nyomon követik a megfelelés hiánya okozta helyzeteket, illetve frissítik az adatbázist. Továbbá feljegyzik a megfelelés hiányából kialakult megoldatlan eseteket.

Kritikus jelentőségű, hogy a PGS tartalmazzon olyan intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik a tagjai számára a szemükben igazságtalannak tűnő döntések elleni fellebbezés lehetőségét (mint például a tanúsítvány felfüggesztése a megfelelés súlyos hiánya esetén).

38

6. A szervezet Számos módja van a részvételi minőségbiztosítási rendszerek belső tagolódásának, illetve a külső ügynökségekhez fűződő kapcsolataik kialakításának.

6.1 Szervezeti elrendezés A PGS elemekből épül fel:

• Értékelő csoport • Ez a csoport gazdálkodókból és lehetőség szerint egyéb érintettekből áll, mint például fogyasztók, külső munkatársak, illetve civil szervezetek tagjai. A társellenőrző csoport éves szinten minden egyes gazdaságot meglátogat. A csoport dönt az ellenőrzött gazdaság tanúsítványainak megújításáról. A csoport működése – például a tagok száma, a felelősség megosztásának módja, a találkozók gyakorisága, illetve az egyéb kiegészítő tevékenységek megléte – esetenként eltérő lehet.

• Tanúsító bizottság • Szerepe, hogy az értékelő látogatásokról készített beszámolókat áttekintse, és jóváhagyja a társellenőrző csoportok által hozott döntéseket. A bizottság hagyja jóvá az egyes tagokat, illetve tartatja be a megfelelés hiánya miatt kitűzött esetleges szankciókat.

39

• Adminisztratív személyzet • A napi működés biztosítása érdekében egy koordinátort vagy egy segítőt kell foglalkoztatnia.

Ez lehet egy önkéntes tag megfelelő technikai tudással és szabadidővel a feladatok ellátásához, vagy akár egy fizetett alkalmazott is. A legfontosabb feladata az adminisztráció kezelése, az értékelő látogatások ütemtervének nyomon követése, a befejezetlen dokumentációk, illetve a teljesítési hiányosságok szemmel tartása, az adatbázis frissítése, valamint jelentéstétel a tanúsító bizottság felé.

Nagyobb méretű részvételi minőségbiztosítási rendszerekben további elemekre is szükség lehet:

• Nemzeti tanács • Amennyiben a részvételi minőségbiztosítási rendszerek nagyobb – pl. nemzeti szintű – szervezetbe tömörülnek, helyi tanácsokat vagy regionális, illetve nemzeti testületeket érdemes létrehozni. Ez a testület látja el a külső kapcsolattartás feladatát, illetve egyéb tevékenységeket is felvállalhat, mint például a gazdálkodók vagy gazdálkodói csoportok jelentkezésének jóváhagyását, a központi dokumentáció, illetve a különböző eljárások irányítását, a logók kezelését valamint képzések szervezése és kapacitásépítés.

6.2 A kormányok szerepe A részvételi minőségbiztosítás támogatása az ökológiai szektor fejlesztésének valamennyi lépését érinti. A PGS elismerése sokféleképp megvalósulhat az adott ország ökológiai szektorának, illetve szabályozási keretrendszerének fejlettségétől függően. A szabályozással kapcsolatos intézkedéseknek akkor van értelme, ha az ökológiai szektornak szüksége van rájuk, illetve támogatja azokat. Az alábbi – nem kötelező, illetve kötelező érvényű – stratégiai alternatívák javasoltak14:

1. A részvételi minőségbiztosítási rendszerek létrejöttének támogatása; 2. A születő ökológiai piac segítése a szabályozása helyett; 3. A szabályozásban szerepeljen a PGS, mint a megfelelést igazoló egyik engedélyezett rendszer; 4. Biztosítsanak felmentési lehetőségeket az ökológiai szabályozásban.

A legfontosabb az, hogy a kormányok olyan környezetet teremtsenek, amely lehetővé teszi a részvételi minőségbiztosítás működését. Továbbá fontos, hogy olyan szabályozásokat és politikákat alkossanak, amelyek elismerik a részvételi minőségbiztosítást, mint garanciát biztosító folyamatokat, illetve hogy olyan nemzeti ökológiai szabványokat dolgozzanak ki, amelyeket a PGS is tud használni. Megfelelő szabályozások esetén a hatóságok nyilvántartást vezethetnek a rendszerekről, létrehozhatnak egy nemzeti adatbázist, nemzeti szintű logót biztosíthatnak a regisztrált rendszerek számára, illetve akár egy listát is fenntarthatnak az ökológiai gazdálkodásban elfogadott, kereskedelmi forgalomban kapható termékekről (e mindenki más munkáját is segíti az engedélyezett, illetve tiltott kereskedelmi termékek használatának ellenőrzése során).

40

A kormányok részvételi minőségbiztosítást segítő szerepéről részletes információ található az IFOAM „Hogyan ismerhetik el, illetve támogathatják a kormányok a részvételi minőségbiztosítást” c. jelentésében: www.ifoam.bio/sites/default/files/policybrief_how_governments_can_support_pgs.pdf

7. Utolsó észrevételek és javaslatok 7.1 Tanulságok Az alábbi észrevételek már működő részvételi minőségbiztosítási rendszerekhez érkeztek be válaszul az alábbi kérdésre: „A PGS elindítása óta milyen főbb változásokat tapasztalt, illetve milyen tanulságokat tudna levonni?”.

• Vonjanak be annyi érintettet, amennyit csak lehet, már a kezdetektől fogva. Habár ez a folyamat lassú lehet, és érkezhetnek negatív visszajelzések is, ezen túl kell jutni, mert gyakran a kezdeti kételkedőkből lesznek később a kezdeményezések legfőbb szószólói.

• Tervezzenek a szervezet növekedésével, illetve azzal is, hogy idővel önmagát fenn kell majd tartania. Kezdetben a szervezet önkéntes alapon fejlődik, de idővel az önkéntesek kiégnek. Képesnek kell lenni arra, hogy fizetést biztosítsanak a kulcsembereknek, akik a szervezetet előreviszik.

• Gyakran előfordul, hogy nem azok az emberek fogják a későbbiekben működtetni a kialakult új dolgokat (pl. részvételi minőségbiztosítási rendszert), mint akik létrehozzák azokat. Ennek legyünk tudatában, és hozzunk új, képzett embereket a szervezetbe.

• A termelők elfoglalt emberek, és gyakran idegenkednek az adminisztrációtól. Amennyiben ez előfordul, akkor minimalizáljuk az adminisztrációt, illetve legyünk türelmesek, és bátorítsuk őket.

41

• A növekedés során újak csatlakoznak a szervezethez, amelyek új ötleteket és eltérő megközelítéseket hozhatnak magukkal. Alapvető fontosságú, hogy az ötletek és megközelítések ezen sokszínűségét elfogadjuk, elismerjük és integráljuk.

• Kezdetben kétségek merülhetnek fel azzal kapcsolatban, hogy miként fogja fogadni a piac a részvételi minőségbiztosítási rendszert, habár az pl az OFNZ esetében ez nem okozott problémát.

Mihelyt a fogyasztók meglátták a termékeit, illetve megismerték a logóját, attól kezdve hamar elkezdték keresni az OFNZ által tanúsított termékeket. Jelenleg az OFNZ-t az egész országban elismerik ökológiai garanciaként.

• Fontos, hogy elegendő számú tag álljon rendelkezése a felelősségi körök, illetve a költségek megosztása érdekében.

7.2 Értékesítés és az ellátási lánc kezelése A PGS sikeressége függ a piaci kapcsolatoktól, valamint a fogyasztók és a vásárlók elkötelezettségétől.

Ezért az értékesítési csatornákhoz történő aktív kapcsolódást lehetővé tévő marketingtervnek is szerepelnie kell a fejlesztéséről szóló stratégiában. A PGS által tanúsított termékek értékesítését általában egy logó is segíti, amelyet a nemzeti bio logó is kiegészíthet, amennyiben a nemzeti ökológiai garanciával ezt engedi. Mint minden más értékesítési folyamatban, a termékek minősége és a vásárlók elkötelezettsége alapvető fontosságú.

A megbízható piaci hozzáférés erőteljes ösztönző a többi gazdálkodó számára ahhoz, hogy ökológiai gazdálkodásra váltson, illetve csatlakozzon egy ilyen kezdeményezéshez. Számos értékesítési csatorna áll nyitva a tanúsított termékek előtt, mint például a közvetlen értékesítés a gazdaságok bejáratánál, a házhoz szállítás, a helyi piacok, a bioboltok, az áruházak és a nagybani felvásárlók, a közbeszerzések, az éttermek, a hotelek és a vendéglátás. Dolgozzanak ki egy marketingtervet a fejlesztési stratégiájának részeként a kistermelők bevonása, illetve a piacra jutás érdekében.

42

8. Hivatkozások Why invest in Participatory Guarantee Systems? Opportunities for Organic Agriculture and PGS for sustainable food systems. Food and Agriculture Organization of the United Nations (FAO) and IFOAM – Organics International, 2019. www.fao.org/3/ca6641en/ca6641en.pdf Global Comparative Study on the Interactions between social processes and Participatory Guarantee Systems. IFOAM - Organics International, 2014 www.ifoam.bio/sites/default/files/global_study_on_interactions_between_social_processes_and _participatory_guarantee_systems.pdf Policy Brief: How Governments Can Support Participatory Guarantee System (PGS), IFOAM – Organics International, 2018. www.ifoam.bio/sites/default/files/policybrief_how_governments_can_support_pgs.pdf Participatory Guarantee Systems. Case studies from Brazil, India, New Zealand, USA, France.

IFOAM - Organics International February2008 www.ifoam.bio/sites/default/files/page/files/studies_book_web.pdf PGS East Africa Report Gunnar Rundgren. IFOAM - Organics International, 2007 www.ifoam.bio/sites/default/files/page/files/pgs_east_africa_report.pdf Report - International Workshop on Alternative Certification. Rio Grande do Sul. Brazil, 2004 www.ifoam.bio/sites/default/files/page/files/internationalworkshoponalternativecertification _torres_en.pdf

43

IFOAM-Organics International Charles de Gaulle út 5.

53113 Bonn Telefon: +49 228 92650 10 headoffice@ifoam.bio www.ifoam.bio