História

Apró vár nagy panorámával

A Tapolcai-medence tanúhegyeinek szinte mindegyike különlegességet rejt a tetején. A várfalakat hordó Csobánc vagy a bazaltoszlopairól híres Szent György-hegy mellett igaz ez a medenceperemen magasodó kicsiny, de hegyes Hegyesdre is, amelynek várát gyakorlatilag teljesen elsöpörték az évszázadok, viszont körülötte minden más alig változott. Írta és fotók: Gulyás Attila

egyesden, az alig két és fél utcából álló falu központjában egy kőbánya helyén képződött, kristálytiszta vizű tó fogad. A hófehér murvát egészen a kilencvenes évekig bányászták itt, majd a felhagyott mélyedésben az Alpok türkizkék vizeihez hasonló kincs született. Tűnhet tájsebnek, ugyanakkor hosszú gondoskodással akár dísz is lehetne belőle, de ehhez a különös naphoz így, félkészen is beleillik a még álmodó faluba. A táj képét innen a Hegyesd 281 m magas, szinte tökéletes kúp alakú csúcsa uralja. Nehéz eltéveszteni a felvezető utat, mégis sikerül: a falu főteréről toronyiránt induló sárga sáv jelzés ugyanis zsákutca, vagy ha van is folytatása, két kéktúrát végigjárt szemem nem volt elég rutinos a megtalálásához. A Hegyesd északi sarkából a hegy tövéhez induló, névtelen utca viszont már egyértelmű, az erdő szélére érve pedig hamar feltűnik a sárga rom jelzés és a lépcsőkkel kiépített ösvény. H

Nem akadálymentes műemlék Ahogy a csapás egyre magasabbra vezet a vulkáni eredetű tanúhegy oldalában, úgy lesz egyre meredekebb is, majd amikor eléri a kürtő szikláit, egyszerűen vége szakad. A Hegyesd azon kevés tanúhegyek közé tartozik, amelyek képződésekor a felfelé áramló, izzó kőzetanyag nem terült szét a felszínen, sőt talán el sem érte azt, így a hegy elemeknek ellenálló „sziklaváza” tulajdonképpen csak egy óriási, függőleges kőoszlopot jelent, amely körül gyorsan pusztul a kevésbé ellenálló kőzetanyag. A hegy teteje nem is áll másból, mint egy minden oldalról igen meredeken határolt sziklatömbből, amelyre kis túlzással csak négykézláb lehet felkapaszkodni: ez bizony nem egy akadálymentes műemlék. A hegycsúcs alig nappali méretű fennsíkján faragott és természetes sziklák sivár világa fogad, különösen kontrasztálva a körülötte elterülő erdőkkel, illetve a mai alternatív program otthoni kellékeivel, a kényelmes bútorokkal és a vadonatúj,

Sűrű erdő, kevés falmaradvány, majd meredek mászás után a „művészetek völgyének” egyedi panorámája koronázza a túrát

szélesvásznú monitorral. Persze idefent a tűzrakó hely egy egyszerű kőkör, a vár emléktáblája is csak tenyérnyi, a panoráma viszont abszolút HD-minőségű, 360 fokos és háromdimenziós.

Megviselték a tulajdonosváltások Hegyesd vára a tatárjárást követően épült kővárak sorába tartozik. A kis épület a 16. század közepére a végvárak hálózatának belső oldalára került, a tövében újra és újra feltűntek a portyázó török hadak, amelyek időnként a gyengén védett erősség ellen is megindultak. 1561 tavaszán egy ilyen rajtaütés alkalmával sikerült elfoglalniuk. A vár új ura – Pajazit vajda – jól tudta, hogy Hegyesd török kézre kerülése kicsi, de igen kellemetlen rést jelent a magyar végvárrendszeren, ezért sürgősen erősítést kért és kapott a veszprémi bégtől. Jól felszerelt seregével 1561 nyarától sorra végigrabolta a környék településeit, lakosságukat munkára fogta a vár megerősítéséhez, húsz jobbágyot pedig a fülüknél fogva szögeztetett fel az épülő alsó palánkvárra, hogy információkat csikarjon ki belőlük a környező végvárak gyenge pontjairól. Túlzott magabiztosságának végül a szomszédos Csobánc urával, Gyulaffy Lászlóval vívott párbaja vetett véget, amely során már az első összecsapásban halálos sebet kapott. Még ugyanebben az évben, amikor a várban állomásozó török sereg Zalaszentgrót ostromához vonult, a magyarok egy meglepetéstámadással megsemmisítették őket. A vár hátrahagyott helyőrsége ellen vonuló csapatok néhány napos ágyúzással lerombolták a vékony falak nagy részét, a védők pedig megadták magukat. A vár új, immáron utolsó gazdája, Salm Eckhardt győri várkapitány számára már nem érte meg költeni rá, ráadásul fennállt a veszélye, hogy a török ismét befészkeli magát a jól védhető magaslatra, így a megmaradt falakat robbantásokkal, majd a környék lakosságával leromboltatta. Az értékes faragott köveket végül úgy széthordták, hogy majd az összes fal eltűnt a hegytetőről: a természet erőinél csak az ember pusztította hatékonyabban a hegy anyagához képest nagyon is esendő kővárat.

A minimális gondozással látogathatóvá tett területen valóban alig érezni, hogy egy várrom közepén állunk. A hegycsúcs alatti, szintén tenyérnyi sík felületen mindössze egy pad, egy információs tábla és újabb kis falmaradványok utalnak az elmúlt évszázadokra. A mintegy 145 lakosú Hegyesd önkormányzatának kevés lehetősége van nagyobb felújítási munkákra.

Vissza a csúcsra Már majdnem lejutottam a faluba, amikor a párából kiemelkedő tájat elborította a napfény, és ez villámgyorsan visszacsábított az apró hegytetőre. Az égi és földi árnyékok egyszerre mélységet adtak a panorámának, a napsugarak villámgyorsan végighaladtak a távolban a szomszédos Csobánctól Tapolcáig, és mintha még a szélnél is hatékonyabban kezdtek volna hozzá a télből itt maradt köd eltüntetésének. A hegytető kis zöld fűfoltja és az ismerős, forgalmas kirándulóhelyek közelsége már előrevetíti az újabb nyári kirándulásokat, amint remélhetőleg egyre többen fedezik fel maguknak a környék alig ismert várát, talán nem csak „kirándulóidőben”. 

Megközelíthetőség

Autóval a Tapolca és Veszprém között vezető 77-es útról érhetjük el Hegyesd községét, amelynek határában emelkedik a 281 méter magas, alig 200 négyzetméteres területű hegytetővel rendelkező, szintén a Hegyesd nevet viselő vulkáni kúp. Belépő nincs, arra azonban készüljünk fel, hogy a csúcsot majdhogynem csak négykézláb mászva érhetjük el.