ERDŐMÁNIA

Erdőmánia Kincset érő egyensúly

Az erdei javak haszna és használata

Elérkezett a betakarítás időszaka. Ilyenkor dúskálunk a természet ajándékaiban, és egy erdei kirándulás során is rengeteg kincset találunk gyümölcsök, magvak, Írta: Szauer Melinda és Lomniczi Gergely gombák, illetve gyógy- és fűszernövények formájában. A régi Földanya vagy Mérleg hava elnevezés ugyanakkor emlékeztet arra is, hogy a föld adományait nem lehet mértéktelenül kizsákmányolni – bőség csak a természetes egyensúly fenntartásával érhető el.

Fotó: Gulyás Attila

Az erdei bogyós gyümölcsök régóta fontos tápláléknak számítanak – Fotó: Adobe Stock Az erdei legeltetés évszázadai sok erdő arculatát napjainkig meghatározzák – Fotó: Adobe Stock

A

z ősközösségekben a vadon termő gyümölcsök és más élelmiszerek összegyűjtése jelentette a megélhetés alapját, hiszen egyegy vadászat eredményét sokkal kevésbé lehetett kiszámítani. De még nagyszüleink generációja számára is természetesnek számított, hogy a gyógyuláshoz, a főzéshez vagy éppen a szépítkezéshez a természet gazdag kincsestárát hívták segítségül – ismerték és bátran használták a szabadon hozzáférhető, természetes alapanyagokat.

Haszon és használat Az erdők a magyar települések életében mindig jelentős szerepet játszottak, és sokféleképpen szolgálták az ott élő embereket. Egy erdő értékét mindig az szabta meg, mi mindenre tudták használni, ez pedig korszaktól és helyszíntől függően változott.

A hagyományos tájhasználat eltérő módjai különböző hatást gyakoroltak az élőhelyekre, de a fás szárú növényzet és az állattartás kapcsolata évszázadokon át meghatározó volt. Gyakorlatilag minden alkalmas területen legeltettek, így az erdőkben is. A tölgyesek és a bükkösök hosszú időn át jelentős, olykor kizárólagos takarmánybázist jelentettek: a kukorica és a burgonya 19. századi széles körű elterjedése előtt a kanászok makkoltatással hizlalták a sertéseket. Már ebben a korban, azóta pedig újra meg újra bebizonyosodott: ember és természet akkor tud hosszú távon harmóniában együtt élni, az erdő javait akkor élvezhetjük tartósan, ha megismerjük és tiszteletben tartjuk a benne zajló folyamatokat.

Rousseau reneszánsza A 20. században a vasút megjelenésével a faanyag felértékelődött, hiszen nagyobb tételben és messzebbre lehetett szállítani. Ezzel párhuzamosan a fokozott városiasodás és városodás átalakította a fogyasztási igényeket és szokásokat is, így alig egy évszázad alatt nemcsak az erdei állattartás, hanem sok más „népi tevékenység” is veszített a jelentőségéből, és fokozatosan koptak ki az erdők hasznosításának egyéb módjai.

Manapság viszont mintha egyre inkább keresnénk a természetbe visszavezető utat. Az erdő javainak újrafelfedezése, megismerése egyre népszerűbb, sőt tudatos alternatívának számít. Egy tegnap még jelentéktelen

Az erdőhasználat szabályozását megelőzően a természetes egyensúly fenntartásának szempontjai sok esetben háttérbe szorultak. A hajdani üveggyártás során például a huták fűtéséhez és a bükkfa hamujából készült hamuzsír előállításához rengeteg fára volt szükség, de ahogy kimerítettek egy területet, továbbálltak, és új helyre települtek.

A medvehagyma gyűjtésénél is fontos a mértékletesség, a természet kímélése – Fotó: Gulyás Attila

gazból pillanatok alatt új superfood válik a neten, a trendi termelői piacokon komoly licit alakulhat ki az utolsó üveg bodzás hecsedlilekvárra, és szinte furcsa, ha egy étterem ajánlatában legalább tavasszal nincs egy-két medvehagymás fogás.

A megnövekedett gazdasági és társadalmi igényeket viszont csak úgy lehet és szabad kielégíteni, ha közben ügyelünk a természeti erőforrások egyensúlyára – ehhez pedig szabályokra és kontrollra, valamint felelős és fenntartható erdőgazdálkodásra van szükség.

Felelős gyűjtögetés Az erdőterületeken található gombák, bogyók, csonthéjasok és gyógynövények gyűjtése erdei haszonvételnek minősül. Ezek gyűjtése alapvetően az erdőgazdálkodó jogosultsága, ugyanakkor egyéni szükségletre – ami személyenként és naponta legfeljebb két kilogrammot jelent – a 100%-ban állami tulajdonban álló erdőkben bárki szabadon gyűjtögetethet. Az ennél nagyobb mennyiség viszont már kereskedelmi célú gyűjtésnek számít, amely tevékenység csak engedély birtokában végezhető.

Állami erdőben naponta 2 kg vadgyümölcsöt gyűjthetünk Fotó: Adobe Stock

A legfontosabb, hogy harmóniában legyünk a természettel – Fotó: Adobe Stock

A méhészeti tevékenység erdei haszonvételnek minősül Fotó: Adobe Stock

Nagyon fontos, hogy az erdei gyűjtögetés nem veszélyeztetheti vagy károsíthatja az erdő biológiai sokféleségét, a talajt, a vizeket és a természetes folyamatokat. Az erdész szakemberek felelőssége így nem csupán az engedélyek kiállításából, illetve kíméleti területek kijelöléséből áll, hanem a mértékletesség, a fenntarthatóság és a kiegyensúlyozott ökológiai folyamatok érdekében rendkívül összetett természetvédelmi feladatokat is ellátnak. Védett természeti területen a természetvédelmi törvény értelmében mindennemű gyűjtés engedélyköteles, és azt se feledjük, hogy fokozottan védett természeti területre kizárólag a jelzett turistautakon vagy tanösvényeken léphetünk be.

Méhek az élen A méhészek és erdészek kapcsolata jól szemlélteti az egyes szereplők és tényezők bonyolult kölcsönhatását, egymástól való függését. A beporzók szerepéről és számuk csökkenéséről az utóbbi időben egyre többet hallunk, nem véletlenül. Az egészséges erdei ökoszisztéma feltétele és része a méhek jelenléte és értékes munkája, ugyanakkor a mezőgazdaság számára is nélkülözhetetlen a beporzás. A mézelőméhek nélkül tehát nem csak a karácsonyi sütik megszokott íze miatt aggódhatunk – a klímaváltozás vagy más civilizációs ártalmak nyomán fellépő ökológiai egyensúlyhiány már közvetlenül fenyegeti az egész agrárágazatot és az élelmiszeripart.

Habár az intenzíven terjedő akác megítélése erdőgazdasági szempontból vitatott, a méhészetben betöltött szerepe mégis megkérdőjelezhetetlen. A hazánkban termelt méz fele akácvirágból származik, sok méhész az egész országon átvándorol, hogy végigkísérje a tájegységenként eltérő időpontban jelentkező akácvirágzást.

Méhészek és erdészek

Az állami tulajdonú erdőkben a méhészeti tevékenység szabadon végezhető, ám a méhcsaládok elhelyezését és telepítési helyét minden esetben előzetesen egyeztetni kell az erdőgazdálkodóval. Nagyon sok erdész foglalkozik méhészettel is, ami e tevékenységek küldetését tekintve nem meglepő: mindkettő az erdő megújulóképességét segíti, illetve hozzájárul a biológiai sokféleség fenntartásához. A Vértes környékén nagy hagyományokra tekint vissza a méhészet. A környező települések szinte mindegyikében él egy vagy több méhész. A Vérteserdő Zrt. is igyekszik kihasználni a Vértes és a Gerecse természeti adottságait, ezért egy kétszáz családos méhészetet és mézfeldolgozó üzemet is működtet. Tapasztalatuk szerint a klasszikus és közkedvelt akác- és hársméz mellett egyre nő a kereslet a szagos müge vagy a menta zamatával illatozó erdei mézek iránt, ezért az erdőgazdaság közel 20 hektár vegyes méhlegelővel is színesíti az erdei palettát. A környezeti nevelési programjaikban szintén fontos téma a méhészeti hagyományok ápolása, és rendszeres bemutatókkal igyekeznek minél szélesebb körben népszerűsíteni az ágazatot. Ha kirándulóként telepített kaptárokra bukkan az ember az erdőben, akkor azokat tisztes távolságban ki kell kerülni. A kaptárok kijárónyílása előtt semmi esetre sem szabad tartózkodni. Ha faágon vagy bokron lógó méhrajt találunk, akkor olyan méhésszel kell felvenni a kapcsolatot, aki a megrajzott méhcsaládot be tudja fogni – a helyi önkormányzatok vagy erdészetek rendszerint tudnak ilyen szakembert ajánlani.

Fotó: Adobe Stock

Ugyanakkor egyértelműen kijelenthető, hogy a a természetközeli, elegyes erdők kínálják a legjobb feltételeket a beporzóknak, hiszen az eltérő időpontban virágzó fák hosszabb időn keresztül biztosítanak méhlegelőt a szorgoskodó rovaroknak.

Színpompás pajzsok Éppen ezért, ahol csak lehetőség van erre, törekedni kell a sokszínű és többfunkciós élőhelyek kialakítására. Egyik legjobb példája ennek az erdőrészletek utakkal vagy más nyílt területekkel határos részein lépcsőzetesen kialakított erdőszegélyek szerepe. Ezek a 10–15 méter széles sávok sokféle cserje- és fafajból állnak, ezért már tájesztétikai szempontból is sokat jelentenek. De mivel a növények változatosan és szinte egész évben virágoznak, a rovarok számára igazi Kánaánt kínálnak. Az erdőszegélyek emellett sok madárnak és kisemlősnek nyújtanak táplálkozó-, szaporodó- és búvóhelyet, ráadásul az erdő mikroklímájának fenntartását is segítik, és sok negatív hatástól védik az erdőt.

A bogyós gyümölcsök – mint a szeder, a kökény vagy a csipkebogyó – a természetjárók és az egészséges erdei csemegéket gyűjtögetők számára sem közömbösek. Ősszel rengeteg immunerősítő „csodaszert” találhatunk ezekben az erdőszegélyeken.

Föld felett és alatt „Gyűjtögetni nem nevetséges és ódivatú rögeszme. Mindenekelőtt: életbölcsesség. Semmi áron se mondjatok le arról, hogy mindig legyen időtök gyümölcsöt, gyógynövényt, virágot szedni, gyűjteni! Hajoljatok le a földig, és emelkedjetek az égbe utánuk!” – vallja Maurice Mességué, a modern fi toterápia egyik atyja. A gyűjtögetéshez és feldolgozáshoz szükséges praktikákat nagyanyáink mellett vagy helyett ma már számtalan forrásból elsajátíthatjuk. Persze eleinte a legjobb tapasztalt segítővel járni az erdőt, gombák esetében pedig fogyasztás előtt mindenképp vizsgáltassuk be a termőtesteket hivatásos gombaszakellenőrrel.

Magyarországon több ezer gombafajt tartanak nyilván, ősszel egy-egy esősebb időszak után úton-útfélen találkozhatunk a vitaminokban és ásványi anyagokban gazdag termőtestekkel.

A gyógynövénygyűjtéshez hasonlóan gombászás közben is fokozottan fi gyelni kell a kíméletes gyűjtési módszerekre és az élőhelyek védelmére, hiszen a gombák is kulcsfontosságú szerepet töltenek be az erdei ökoszisztéma egyensúlyának fenntartásában.

Különösen igaz ez a föld alatti gombákra, amelyek az erdei fák gyökereivel élnek szimbiózisban.

Az erdő aranya Magyarország jelenleg az egyik legjelentősebb európai szarvasgombagyűjtő ország, ami kiváló bizonyítványt jelent az erdeinkben található fák és a talajminőség szempontjából is.

„A Jászságot tekintjük a szarvasgombászat legfőbb vidékének, és kétségtelen, hogy a mesterség űzői legnagyobb számban és a legrégebb óta erről a vidékről kerülnek ki

A gyűjtött gombát mindig vizsgáltassuk be! – Fotó: Adobe Stock A gazdag élővilágú erdőszegélyek az erdő szempontjából fontos védelmi feladatot is ellátnak – Fotó: Adobe Stock

2013 óta csak vizsgázott trifl ászok gyűjthetnek legálisan szarvasgombát Magyarországon – Fotó: Adobe Stock

– fogalmaz Fehér Sándor, a NEFAG Nagykunsági Erdészeti és Faipari Zrt. termelési és kereskedelmi vezérigazgató-helyettese. – Erdőgazdasági keretek között a kétezres évek elején kezdtünk el komolyabban foglalkozni a föld alatti gombákkal, elsősorban a legnagyobb hazai termésmennyiséget produkáló nyári szarvasgombával.” Kezdetben a hobbigyűjtők tevékenységét felügyelték, mára a világ 27 országába szállítják friss és feldolgozott szarvasgombás termékeiket Kelet-Ázsiától Észak-Amerikáig. „Magyarország eddigi legnagyobb nyári szarvasgombáját 2014-ben találta meg az egyik szarvasgombászunk. Az 1280 grammos termőtest – amely tömegét tekintve alig maradt el az akkor jegyzett világrekordtól – jelenleg a Magyar Mezőgazdasági Múzeum gyűjteményét gazdagítja.”

A gombászok a jó lelőhelyeket még a legjobb barátaik előtt sem fedik fel, de ez nem tekinthető szimpla önzésnek, mivel ha egy termőhely ismertté válik, leginkább a szakszerűtlen gyűjtéstől kell azt megvédeni. „A védelem nem kifejezetten a termés, inkább a területek termőképességének védelmét jelenti. Ilyen szempontból elsősorban az erdő jó állapotának megőrzése a fő cél, például a talaj kiszáradásának megelőzése a megfelelő árnyalás biztosításával. Ugyanakkor nem véletlenül kapcsolódtunk be a megfelelő jogi szabályozás megteremtésének folyamatába, mivel csak így lehet reményünk arra, hogy e természeti erőforrás használata is fenntartható módon történjen, ahogyan az alaptevékenységünk, az erdőgazdálkodás is” – magyarázza a szakember.