INTERJÚ

Interjú A világszenzációtól a védelemig

Budapest, a barlangok fővárosa

Írta: Szigeti Ferenc Albert Budapest hat nagy, valóban szenzációs barlangja kapcsán óhatatlanul felmerül a kérdés: kell-e egyáltalán barlangot látogatni? A főváros föld alatti csodáiról és azok védelméről Borzsák Saroltával, a Duna–Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság (DINPI) barlangtani referensével beszélgettünk.

A Szemlő-hegyi-barlang egyik legszebb részében – Fotó: Egri Csaba

A világszenzációtól a védelemig

Ha már a Barlangok és Karsztok Nemzetközi Éve van, kezdjük onnan, hogy hol helyezkedik el hazánk a világ barlangos térképén, és vajon joggal nevezhetjük-e Budapestet a barlangokban leggazdagabb fővárosnak?

A világ vagy akár csak Európa jelentős karsztterületeihez képest a hazánkban található karsztjelenségek, köztük a barlangok száma (mintegy 4000) és azok mérete nem kiugró. De ahogy a tematikus év filmje is hangsúlyozza: a megismételhetetlen természeti látványosságok megőrzése mellett a barlangok védelme azért különösen fontos, mert a bolygó felszín alatti vízkészletének 13%-a karsztvíz, amely mintegy 700 millió ember ivóvizét jelenti, továbbá a világ lakosságának egy jelentős része is karszton él, ezért ez a ritka és nagyon sérülékeny természeti erőforrás potenciális szennyezésnek van kitéve.

Az viszont valóban egyedülálló, legalábbis Európában biztosan, hogy egy főváros közigazgatási határain belül mintegy 175 barlangot tartunk nyilván, még akkor is, ha ezek jelentős része kisebb sziklaodú csupán, arról nem is beszélve, hogy a Budai-hegység – nemzetközi összehasonlításban is – jelentős barlangjai pont a főváros utcái alatt találhatók. Érdemes megjegyezni, hogy a hazai jogszabályban szereplő „2 méteres barlangi kritérium” nemzetközileg meglehetősen kis mérőszám, más országokban inkább 5-10 méteres üregeket tekintenek már barlangnak. Szóval a nemzetközi sztenderdek alapján jóval kisebb lenne ez a szám, ahogy a Budai-hegységben található 275 barlangé is. A „Budai-termálkarszton” ugyanakkor előnye is van a magyarországi kritériumnak, hiszen több lehetőség van kutatni, ha valaki talál egy üreget. Márpedig ez fontos itt, közismert, hogy a Szemlő-hegyi-barlangot (1930) és a József-hegyi-barlangot (1984) épületek alapozása, a Ferenc-hegyi-barlangot (1933) pedig csatornázás közben, kisebb méretű, feltáruló üregekből fedezték fel.

Vajon hány barlang rejtőzik még a főváros utcái alatt? (Molnár János-barlang) – Fotó: Gonda Rudolf

„A barlangok védelme nem csupán természetvédelmi feladat, a környezetvédelem szintén nagyon fontos szempont e komplex rendszerek megőrzésében.” (Borzsák Sarolta) Fotó: Egri Csaba

Pontosan mitől különleges ez a hat barlang elhelyezkedésük és hazai viszonylatban tekintélyes méretük mellett?

A Pál-völgyi-barlangrendszer jelenleg hazánk leghosszabb barlangja. A József-hegyi-barlang sok, különleges hévizes ásványkiválása és gipszkristálya, na és persze a világ egyik legnagyobb hévizes eredetű barlangi terme (Kinizsi pályaudvar) világszinten is jegyzett természeti érték. Hogy ez valóban így van, arról csak annyit, hogy én egyszer jártam a Carlsbad Caverns Nemzeti Parkban, ahol a világ egyik

„Barlanglesen” Saroltával a Bátori-barlangnál – Fotó: Farkas Péter

legszebb barlangjának tartott Lechuguilla-barlang is található, és az új-mexikói nemzetipark-igazgatóság geológusa is részletesen ismerte Budapest titkos csodáját. Aztán ott van a Molnár Jánosbarlang, amely a „Budai-termálkarszt” egyetlen ma is aktív, képződési fázisban lévő barlangja. A több kilométeres, vízzel kitöltött járatok különleges (élő)világát a Budapest Inferno című film mutatja be. A Szemlő-hegyi-barlang gazdag formakincse mellett hazánk egyik jegyzett gyógybarlangja, a kevésbé ismert Ferenc-hegyibarlang pedig akár mérete, akár hévizes ásványi kiválásai miatt szintén megállja a helyét országos összehasonlításban is. Végül a budai Vár-barlang a ritka mésztufabarlangok egy szép és kulturális szempontból is nagyon érdekes példája egy világváros közepén.

Említetted a kutatást. Ez vezetett a Pál-völgyi-barlangrendszer „felfedezéséhez” is a közelmúltban. Hogyan zajlik ez a munka?

Kissé leegyszerűsítve úgy, hogy amíg más nyugodtan vacsorázik otthon, pár tucat elkötelezett barlangász munka után felmegy az adott barlanghoz, beöltözik, rövidebb vagy hosszabb, sarasabb, vagy szárazabb úton leereszkedik a kutatási területre, majd ott órákig bontja az agyagot. Fontos kiemelni, hogy ilyenkor általában nem a barlangot befoglaló kőzetet bontják a kutatók, hanem a járatokat gyakran eltömítő agyagot távolítják el, vagy éppen az úgynevezett omladékzónákban a járatot eltorlaszoló kövek között alakítják ki a továbbjutás lehetőségét.

A „Pál” egyértelműen azért rekorder, mert alaposan kutatták, illetve kutatják ma is. Mivel az egymáshoz való közelség és a hasonló irányú hasadékok alapján évtizedek óta sejthető volt, hogy egy rendszert alkotnak, hatalmas álom valósult meg 2001-ben, amikor a két oldalról például kopogással vagy rádiós jeladóval dolgozó kutatók végül össze tudták kötni a „Pált” a szomszédos „Matyival” (Mátyás-hegyibarlang). Ezt követően erősítettek rá a barlangászcsoportok a kőfejtő többi barlangjainak kutatására, s végül 2011-ben, évtizedek gyötrelmes munkájával „létrejött” hazánk jelenleg legnagyobb barlangja négy nagy és több kisebb barlang összekötésével. Ehhez azt is képzeljük el, hogy például az egyes részek omladékosak, más részek rettentő sárosak: mégis volt, aki ott „törte az utat”.

A kutatás egyébként engedélyköteles tevékenység: nem mehet bárki a barlangokba, s aki mehet, az sem mindenhova. A Józsefhegyi-barlangba például látogatási engedélyt sem adunk ki. Van egy szűk kutatócsoport, akik rendszeresen kutatják, de ők nem a szép részeken járnak. Ez a barlang annyira különleges, hogy évente csak néhány alkalommal pár ember megy le az igazán szép részekbe. De ez így van az évente 30-35 ezer látogatót fogadó Pál-völgyi-barlangban is. A mélyebb, barlangi képződményekben nagyon gazdag részekre évente csupán néhány engedély adható ki a szigorúan 6 fős csoportoknak.

A rengeteg látogató a Pál-völgyibarlang egy egészen kicsi részét terheli. A barlang legszebb szakaszain alig jár ember Fotó: Egri Csaba

A barlangok környezetében építési tilalmat, illetve erőteljes korlátozásokat és speciális műszaki követelményeket ír elő a szabályozás (Kinizsi pályaudvar) – Fotó: Egri Csaba

Amúgy minden jel szerint hatalmas lehetőségek rejlenek még Rózsadomb alatt. A nagy barlangok folyamatos kutatása mellett sok kicsi üreg ismert például itt, de nincs kapacitás a kutatásukra. Ezekben az esetekben a hozzáférhetőség megőrzése a feladat. Egyes feltételezések szerint a Molnár János-barlang akár a József-hegyi-barlanggal is egy rendszert alkothat, de még messze van az áttörés.

Akkor térjünk rá a kényes kérdésre! Az élettelen természeti érték nem tud megújulni, évmilliók csodáját egy mozdulattal lehet emberi léptékkel mérve örökre tönkretenni. Miért járunk akkor mégis barlangba, és hogyan védjük azokat?

Pontosan azért, amiért védjük is őket: hogy tanuljunk ezekről a komplex rendszerekről, bemutassuk azokat, illetve hogy átadjuk a megszerzett tudást. Hazánkban valamennyi barlang a természet védelméről szóló törvény erejénél fogva védett. Ha tehát valaki felfedez egy barlangot, az automatikusan oltalmat élvez. Az egyszerű védettségen túl a jelentősebb barlangok megkülönböztetetten védett, a legkülönlegesebbek és legféltettebbek pedig fokozottan védett státuszt is kaphatnak. Ez utóbbinál a formakincs, a speciálisan a barlangi körülményekhez alkalmazkodott élővilág, azaz a természettudományos jelentőség mellett számít az is például, hogy milyen őslénytani, régészeti leleteket találtak az adott barlangban. Fokozottan védettek egy adott tájegység jelentős barlangjai is, így például a nehezen járható, mindössze 428 méter hosszú Csörgő-lyuk a Mátra leghosszabb barlangjaként lett az. Sőt, mesterséges üreg is lehet védett, de az külön eljárás során válik azzá, és ilyenből nincs is sok. Például a Börzsönyben több felhagyott bánya van, amelyek védett státuszukat jelentős denevérkolóniáiknak köszönhetik.

Az sem véletlen, hogy az UNESCO 218 természeti világörökségi helyszíne közül több mint 90, a 169 globális geopark közül pedig mintegy 70 karszthoz kötődik. A megismerve bemutatás ugyanakkor roppant érzékeny téma, és bizony hosszú út telt el azóta, hogy Lóczy Lajos számára tűzijátékot szerveztek az újonnan felfedezett Pál-völgyi-barlangban, de akár azóta is, hogy az 1996-os természetvédelmi törvény megszületését követő jelentős mértékű lezárások előtt a Mátyás-hegyi-barlangban akár 100 fős csoportok is mozogtak.

De hosszú még az út: fontos látni, hogy a külföldi szabályozások sokkal szigorúbbak a hazaiaknál. Én magam is többször tapasztaltam külföldön, hogy csak nagyon-nagyon korlátozott számú barlangászt engedtek le egy jelentős barlangba.

Ebből a szempontból Budapest szintén különleges terep, hiszen az „egykori” Mátyás-hegyi-barlangban tényleg nagy létszámban engedélyezhetjük a látogatást, egyszerűen azért, mert kevés képződmény van benne, és mivel régóta és sokan járják, már kevésbé érzékeny. Ugyanakkor kifejezetten labirintusos járatrendszerről van szó, ezért ideális gyakorlóbarlang. A barlangok teljes bezárása nem megoldás, de a barlangok védelme nagyon komplex feladat, amelyben jelentős szerepe van az ismeretterjesztésnek.

A barlangok védelme kapcsán nagyon sok minden történt az elmúlt évtizedekben. Egyrészt életvédelmi céllal, másrészt természetvédelmi okok miatt ma már a legtöbb jelentős barlang lezárásra került, illetve engedéllyel látogatható, az pedig csak megfelelő végzettséggel rendelkező barlangásznak adható ki. Ez az átállás nem feltétlenül volt könnyű, de az illegális tevékenységek, a szándékos vagy nem szándékos károkozás miatt mindenképpen jogos a látogatás engedélyhez kötése, továbbá az, hogy szigorú létszámkorlát van minden barlangban, bizonyos időszakokban pedig – például a denevérek telelése vagy szülőkolónia létrejötte esetén – senki sem mehet be.

Természetjáróként honnan tudom, hogy engedély nélkül melyik barlangot látogathatom?

Ha az ember korrekt természetjáró akar lenni, akkor a termeszetvedelem.hu oldalon elérhető barlangnyilvántartásban ellenőrizheti a látogatás feltételeit, s ha az adott barlangnál nincs odaírva, hogy az csak a nemzetipark-igazgatóság

Gömbüstök a barlangi túrák szempontjából népszerű, a Pál-völgyi-barlangrendszer részét képező Mátyás-hegyi-barlangban – Fotó: Egri Csaba

A korlátozások nélküli barlanglátogatásnak nemcsak számtalan cseppkő esett áldozatul országszerte, de a barlangban időző denevérek száma is megcsappant (Pál-völgyi-barlang) – Fotók: Gulyás Attila

hozzájárulásával látogatható, avagy fokozottan védett természeti területen nyílik, akkor abba valóban beléphetünk. A DINPI pár éve futó, egyedülálló kezdeményezése, a Barlangleső célja pont az, hogy a szabadon látogatható barlangokra irányítsa a figyelmet. Ebben lényegében a működési területünkön található mindazon barlang benne van, amely „értelmes nagyságú”, látványos, szabadon látogatható, illetve jelzett turistaúton megközelíthető. Sőt, a természetjárás javára szolgáló változás is tapasztalható, mert például a Pilisszántói-kőfülke fokozottan védett természeti területen található, de amióta turistajelzéssel látták el a barlangig elvezető ösvényt, azóta legálisan látogatható.

Beszéljünk kicsit a munkádról! Mit csinál napi szinten egy barlangtani referens, aki jelen esetben geográfus és gyerekkora óta barlangász? Ha jól tudom, mindössze öt ilyen pozíció létezik az országban.

A barlangok állami tulajdont képeznek, ezért a nemzetipark-igazgatóságok a barlangok vagyon- és természetvédelmi kezelői is egyben. A barlangtani referens alapvető feladata tehát a barlangok védelme, állagmegóvásuk biztosítása. Ennek egyik eszköze a barlangban folyó bármilyen tevékenység (látogatás, feltáró vagy tudományos kutatás) engedélyeztetése, valamint szakmai javaslatot teszünk a magasabb szintű engedélyeknél (pl. vízkivétel) is. Folyamatosan ellenőrizzük továbbá a műtárgyak állapotát, és sokszor kell helyszínelni építkezésnél vagy bányákban felnyílt üregeknél is. Ilyenkor februárban jellemzően az éves kutatási jelentéseket kell feldolgozni, adott esetben meg is kell nézni az eredményt. Ebben az időszakban a denevérmonitoring miatt amúgy is többet járok barlangba, de sajnos egy barlangtani referens sem barlangászik éjjel-nappal. Már csak azért sem, mert barlangba egyedül nem jár az ember, ezért sokszor már a munka megszervezése is kihívás.

A barlangkataszter az egész országot lefedi. A karsztterületeinken (Bakony, Keszthelyi-hegység, Mecsek, Bükk, Aggteleki-karszt és a DINPI területei) dolgozó nemzetipark-igazgatóságoknál találjuk meg ezt a pozíciót, máshol a földtanos kolléga vagy éppen egy természetvédelmi őr foglalkozik azzal a nagyon csekély számú üreggel, amely a területükön van. A barlangok száma (kb. 1500) alapján a legtöbb barlangtani feladat a DINPI-nél van, hiszen hozzánk tartozik többek között a Vértes, a Gerecse, a Pilis, a Visegrádi-hegység és a Börzsöny is. Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság például „alig” 300 barlangot kezel – igaz, ezek közül a miénknél jóval több a kifejezetten jelentős barlang, ezért a feladatok száma nem feltétlenül kisebb.

És miért került betiltásra a tortaevés a barlangi szülinapozás programjában?

Pont azért, mert a gyerekeknek szóló programok különösen fontosak és egyébként népszerűek is. Legyen az az ismeretterjesztés és a védelem része, hogy a tortával jó eséllyel penészgombák is érkeznek a barlangba. Amerikában például a szigorúan védett barlangok nagy részébe csak vizet lehet levinni, továbbá csak kimosott overallban lehet belépni. Egyes denevérbetegségeket bizonyítottan ruhán keresztül is átvisznek barlangászok az egyik barlangból a másikba, de egyre több kutatás szól arról is, hogy az ásványkiválásban mikrobiológiai közreműködés is lehetséges. Furcsán hangzik, de sok mindent nem tudunk még erről a föld alatti csodavilágról. 