Fotó: Czire Alpár
KOLOZSVÁR, 1888–1948/1990. • 29. (89.) ÉVF. • 12. SZÁM • 2019. DECEMBER • ÁRA: 3 LEJ
Ünnepi hagyomány Mi újat tudnak még mutatni a kirakatok? Milyen el nem énekelt dallam, megíratlan vers, ki nem próbált recept maradt még? Mi mégis versenyt futunk az idővel, hogy a nagytakarítás, az ajándékok, a karácsonyfa meglegyen, mire szeretteinkkel körülülhetjük az ünnepi asztalt. Talán még a templomba is elmegyünk meghallgatni a szószékről elhangzó gondolatokat. Így találkozik a hétköznapok taposómalmából való kilépésre irányuló személyes igényünk a
sok száz éves hagyománnyal. Az egykori fényünnep a sötétségtől való mély és ősi, emberi félelmünkre mutat rá. Ahogy a történelem kereke fordult, úgy lett ez az ünnep a nagy tanítómester születése napjának s így tanításának ünnepe: a szeretet, akár a fény, utat mutat, átsegít életünk sötétségein. Mert semmi új nincs a szeretet utáni vágyunkban. Hát adjunk szeretetünkből minél többet, hogy a karácsony fénye sokszorozódjék életünk minden percében!
A tartalomból: Mit vigyen el az angyal? Püspöki körlevél 1919 karácsonyán „…gyümölcseikről ismeritek meg őket” Cherchez le femme, vagy mégsem? A protestantizmus gyökereinél
„…fiút fog szülni, és Immánuélnak nevezi majd el.” (Ézs 7,14b)
4 6 8 10 14