Fotó: Czire Alpár
KOLOZSVÁR, 1888–1948/1990. • 29. (89.) ÉVF. • 5. SZÁM • 2019. MÁJUS • ÁRA: 3 LEJ
Helyünk a világban Az ébredés, az újrakezdés az élet alapvető sajátossága. Az életé, amelynek mi is részesei vagyunk. Bár lebírni a környezetet, embertársainkat és a természetet néha könnyebb, mint visszatalálni lelkünk elevenségéhez, a bennünk szunnyadó isteni szikrához. Pedig létünk alapköve az emberek közössége – a természet ajándékai nélkül testünk elpusztul, lelkünk elsorvad. Nemcsak az eledel s a közösség, de a szépség, a fenséges is a természet kincseiből fakad számunkra.
A fölénk tornyosuló hegyek, a méltósággal lépkedő szarvas, a pazarul illatozó ibolya, a felhőkön átsugárzó napfény, a lenyűgöző műalkotás egyként a lélek eledele. Valahányszor felelőtlenül pusztítunk, lelkünk szegénységi bizonyítványát állítjuk ki, s észre sem vesszük, de lassan önmagunkat is a pusztulásba döntjük. Hát legyünk bátrak, s tárjuk ki szelíden lelkünk kapuit a megújulás előtt, a lelki vakság helyett csodálkozzunk rá a világra s felebarátainkra!
A tartalomból: Tudatosan óvni a teremtett világot Denevérek – az otthonszeretet mintapéldái Iskolahét a Berde Mózes Unitárius Gimnáziumban A reformkori utazó, turista, egyházdiplomata Délutáni iskola Fiatfalván
„Ébredj már, ébredj már, kelj föl, Jeruzsálem!” (Ézs 51,17a)
4 5 8 10 18