Fotó: Czire Alpár
KOLOZSVÁR, 1888–1948/1990. • 30. (90.) ÉVF. • 10. SZÁM • 2020. OKTÓBER • ÁRA: 3 LEJ
Hagyományainkról Az ősz kedvez az elmélkedésnek. A bágyadt napsugár, az alápergő levelek életünk végességére, a természet ciklikusságára figyelmeztetnek. Beleszületünk egy szerető családi közösségbe, s ahogy cseperedünk, ismerkedünk a világgal. Ifjúként önálló életet teremtünk, s a küzdelmes, eredményekben s kudarcokban egyaránt gazdag felnőttkor alkonyán bölcs megértéssel szemléljük a nagy emberi akarásokat, hálával gondolunk életünk ajándékaira.
Utunk során támaszunk mindaz, amit az elődök ránk hagytak. A család megtartó ereje. A felmenők hagyatéka. Az örökségként kapott vallásunk. Nemzetünk sajátos hagyományai. Ha nem így lenne, más családba, más felekezetbe, más nép fiának születünk. Mi döntjük el, hogy az, amit az előttünk járók ránk hagyományoztak, szabad akaratunk és Istenbe vetett hitünk révén erőt adó bizonyosság, vagy gőgünk, félelmeink okán utunkat akadályozó teher, ócska limlom.
A tartalomból: A festett tékák esete – örökség és felelősség A szövőszékek lelke Az Árkosi Tájmúzeum Összekötni a határpontokat Kisebb lángon, de ugyanolyan hőfokon Kaptam, továbbadtam
„…vegyétek örökül… a számotokra készített országot.” (Mt 25,34)
4 8 10 11 16 19