Fotó: Czire Alpár
KOLOZSVÁR, 1888–1948/1990. • 30. (90.) ÉVF. • 3. SZÁM • 2020. MÁRCIUS • ÁRA: 3 LEJ
Gyökereink Kik vagyunk mi? Amellett, hogy nemünk, szüleinktől örökölt nevünk, anyanyelvünk, felekezetünk, munkánk, végzettségünk szerint határozzuk meg magunkat, meg szoktuk említeni a szülővárost vagy -falut, esetleg a vidéket, országot is, ahol születtünk. A szülőföldhöz való kötődésünk szépen meglátszik abban is, hogy mi ként viseljük gondját a házunk tájának, a településünknek. De ez nem csak tisztára sepregetett portánkban mutatkozik meg. Ápoljuk-e nagyjaink
A tartalomból: emlékét? Ismerjük-e a helység történetét, a határrészek nevét, a környék ritka növényeit és állatait, természeti szépségeit? Tudjuk-e, ki mit írt, tett az évszázadok során szülőföldünkről? Teszünk-e azért, hogy ne csak elvegyünk a szülőföldtől, hanem óvjuk romló, múló kincseit, vigyük jó hírét, öregbítsük életpéldánkkal is hírnevét? Mit hagyományozunk mi személyesen az utókorra? S tudunk-e tiszta szívből hálát adni az Úrnak otthonunkért?
Unitárius családi házak Kolozsvárt A székelykeresztúri múzeum alapításának unitárius gyökerei A négyszázadik Otthonillatú ingyenszeretet Gondolatok a felelősségről
„Ha az ÚR nem őrzi a várost, hiába óvják azt az őrök.” (Zsolt 127,1b)
4
6 9 22 24