Fotó: Szabó Mátyás
KOLOZSVÁR, 1888–1948/1990. • 30. (90.) ÉVF. • 6. SZÁM • 2020. JÚNIUS • ÁRA: 3 LEJ
Évszázados történet Pestszentlőrinc gyártelepének lakói magyar menekültek, köztük erdélyi unitáriusok leszármazottai, akik az első világégés után hagyták el szülőföldjüket. 1936ban bizodalmuk erejével már hajlékot szenteltek a menekülőket óvó Teremtőnek. Szembe kell néznünk Trianon százéves fájdalmával. A nem tudás, a tagadás választása egyéni, de közösségi szinten is ártalmas. Személyesen kell kutakodnunk, könyveket, cikkeket elolvasnunk, különféle nézőpontokat megis-
mernünk, hogy megértsük, mi történt akkor, miért eshetett meg velünk e tragédia. Isten segítségével viseltük és viseljük egyéni és közösségi szenvedéseink keresztjét, mert nincs más út. Csak így lehet megbocsátani, önvizsgálatot tartani, belátni, tanulni, jövőt építeni. Ez az élni akarás emelte a pestszentlőrinci templom falait, ez a jövőt álmodás adott erőt az elszakított részekben maradóknak, ez a reménység élteti bennünk az összetartozás megtartó erejét.
A tartalomból: Az erdélyi magyar egyházvezetők nyilatkozata a trianoni diktátum centenáriumán Évszázados feljegyzések. Trianon naplók tükrében Magyar kisebbségi sors a húszas évek királyi Romániájában Trianon ösvényein
„…igyekezzetek megtartani a Lélek egységét a békesség kötelékével.” (Ef 4,3)
4 5
8 15