Fotó: Bíró Sára Gyöngyvér
KOLOZSVÁR, 1888–1948/1990. • 31. (91.) ÉVF. • 9. SZÁM • 2021. SZEPTEMBER • ÁRA: 3 LEJ
Adjunk hálát mindnyájan Amikor Dávid király egy győzelem után Istennek sátrat emelt, s abban elhelyezte a frigyládát, a nép és királya örömében áldozatot mutatott be az Úrnak. Szertartásuk része volt a darab kenyér, datolya, szőlő elfogyasztása is, és a király megbízta a lévitákat, hogy Istent magasztalják. Ha sikerül régóta dédelgetett tervet megvalósítani, örülünk. A hívő ember örömét nemcsak embertársaival osztja meg, hanem Teremtője felé is kimutatja háláját. Mert nem tehet mást. Hogyan
is gondolhatná, hogy szívében a vágy, a remény magától született meg, hogyan is hihetné, hogy megvalósításai csak neki köszönhetőek, miért is akarná csak magának megtartani az örömét? A hívő ember tudja, hogy minden Teremtője adománya. Teremtményként szabad akarata van arra, hogy az Istentől kapott ajándékokkal és terhekkel legjobb belátása szerint bánjon. Mindenben kitapintja a teremtő akarat jóságát és végtelen szeretetét.
A tartalomból: Hálára hangolva Változó világban változatlan igazsággal A drágakövek útján – gondolatok az idei lovas zarándoklatról Nagy Albert Kolozsváron Nyitrai-nap Mészkőn
„Adjatok hálát az ÚRnak, mert jó, mert örökké tart szeretete!” (1Krón 16,34)
4 6
13 16 18