AZ ERDÉLYI MAGYAR TUDOMÁNYOSSÁG PROBLÉMÁJA V
ajjon lehet és szabad-e a kérdést a címben fogalmazott formájában felvetnünk? Nem vitatható-e valamely geografiai hely vagy nemzeti nyelv szerint determinált tudományosság jogossága? Mik azok az ú. n. nemzeti (tan) tárgyak a 20-ik évszáz harmincas éveiben a világháború után? Azt hiszem, hogy az ilyen tünetek az egyetemes szempontokat keresők számára több-kevesebb mértékben lehangolók. S hogy mégis az e r d é l y i és a m a g y a r jelzőket a t u d o m á n y o s s á g szó elé tettem, annak is megvan, legalább indokolható jogosultsága. Mert ezzel nem sovinizmusra, vagy valamelyes különlegességre akarok utalni, hanem csupán arra, hogy van-e a trianoni szerződések által Romániához kapcsolt Erdély magyarságának ily irányú tevékenysége, s ha van, milyen annak a jellege, állapota, minő céljai és kilátásai lehetnek. Oly kérdések, melyek komoly számotvetést, meggondolást és ráirányzott figyelmet méltán igényelhetnek; nehogy délibábkergetés, légvárépítés, vagy hiú ábrándvilágban való élés vádjaival illettethessünk akár magunk, akár mások részéről.
* Tudományos irodalmi termelésünk mintha a végletek között mozogna.. Egyfelől magas, átfogó, egyetemes, mondhatnám filozófiai álláspontra illő szempontok, — másfelől kicsinyes, skatulyázó, részletek apróságain elvérző mozdulatok. Nagy általánosságban véve azonban — néhány valóban tiszteletreméltó jelenség kivételével, — hogy úgy mondjam: e g y n e v e z ő j ü e k valamennyien. Csupa szédítő középszerűségek, egyhangú és álmosító másod-harmadkéz munkák, merőben bizonytalan, gyámoltalan tapogatódzások. Mintha felnőttek számára szervezett ö n k é p z ő k ö r volna e terület, melyen a jövendő önálló munkásságra készülünk. Önállóságnak, eredetiségnek, melyek még tévedéseikben is tiszteletre-, vagy legalább is figyelemreméltók, alig némi nyoma. Legkevésbbé sem gondolhatok személyekre, vagy világnézeti különbségekre, mert önállóságunkat, elvtelenségünket s iránykeresés tekintetében való szinte megdöbbentő bizonytalanságunkat éppen erdélyi ú. n. világnézeti folyóirataink és szemléink (részint egyhangú tarkaságukkal, részint változatos szürkeségükkel) mutatják legszembeszökőbben. Oly élénk és termékeny tudományos élet után, mint amilyen itt is volt, a lefolyt tíz év után most még csupán az eddigi eredményeknek hol értékes, hol pedig értéktelen, külföldről importált legújabb keletű kuriózumokkal való felhígításáról, vagy régi alakjukban való népszerűsítéséről számolhatunk be. S ez bizony valóban szegényes tallózás. S a szalmacséplés — bár energiafogyasztás ez is, — még nem érték. Nem érték oly miliőben, melyben nem éppen minden kárörvendés nélkül szemlélik tehetetlen vergődésünket, — s nem a világ szemében sem (ha ugyan érdemesít a néprazi kuriózumok gyűjtésén kívül egyébre is), mely éppen most várja tőlünk annyit emlegetett belső erőink megmutatkozását. Tudományosságunk inkább csak egyesek elszigetelt munkásságából s nem so380