Biró A. Zoltán
Intézmény — képviselet — civil társadalom A társadalom alulról való építkezésének, önszerveződésének elve közéleti és politikai jelszóvá vált a mai Romániában. Eltekintve attól, hogy ez a jelszó ma mennyire csak jól hangzó reklám, illetve mennyiben takar valós folyamatokat, elfogadhatjuk azt a kiinduló megállapítást, hogy a civil társadalom megteremtése iránti igény megerősödött. Tanulmányunkban azt vizsgáljuk, hogy a széles értelemben vett társadalom adottságai felől nézve milyen esélye lehet egy életerős civil társadalom megteremtésének. Létrejöhet-e egyáltalán, s ha igen, milyen áron, milyen formában? Ezeket a kérdéseket ma Közép-Kelet-Európában sokan felteszik, de sokkal inkább a politikusok keresik rá a választ, mint a társadalomkutatók. Ez a tanulmány a Kommunikációs Antropológia Munkacsoport idevágó eredményei alapján íródott. A romániai magyar nemzetiség intézményeinek vizsgálata, valamint a mindennapi élet jelenségeinek elemzései alapján próbálunk választ adni arra a kérdésre, hogy milyen is ma az a társadalom, amelyet oly sokan szeretnének elindítani az önszerveződés útján. Mi az, amivel — kiindulópontként — számolnunk kell, és miképpen fog reagálni erre az elindításra maga a társadalom? Tanulmányunk első részében az elmúlt húsz év intézményhálózatával foglalkozunk. A hálózat restaurálására irányuló mai törekvés, valamint a többé-kevésbé restaurált intézmények működése azt az 1989 novemberében megfogalmazott álláspontunkat igazolja (vö: Kommunikációs Antropológia Füzetek, 1-es szám, kézirat), miszerint a 968-as megalapozású intézményi „hagyomány“ egy esetleges változás után nagyon jelentős szerepet fog majd játszani. Elemzésünk e hagyomány természetével foglalkozik, ugyanakkor mérlegeli ennek a hagyománynak a társadalom önszerveződési folyamataira gyakorolt hatását is. A második rész az eddig többé-kevésbé rejtetten működő civil társadalommal foglalkozik. Ez a téma azért is fontos, mert több elemzés és cikk szerzője szerint az intézményi hálózat erőszakos leépítése után nem maradt nemzetiségi „kultúra“ Romániában, a hétköznapok világát a káosz uralja, s úgymond öntudat sincs már. Gondolatmenetünk alapját egy kéziratban lévő tanulmánykötet képezi, amely különböző közösségek működésével foglalkozik. Végül pedig az intézményi struktúra és a rejtetten működő civil társadalom találkozási esélyeit vesszük számba, különös tekintettel arra, hogy a „fent“ és „lent“ találkozását nagyon sokan egy képviseleti rendszer kiépítése és működtetése révén vélik megvalósíthatónak. 1. Az intézményhálózat működése Az intézmény fogalmába beleértjük a formális (lapok, tévé- és rádióadók, könyvkiadók, oktatási intézmények stb.) és informális intézményeket egyaránt (körök, rendezvénytípusok, rítusszerű egyedi események stb.). Egyik közös jellemzőjük az, hogy értelmiségiek vagy értelmiségi beállítottságú személyek működtetik, és mindannyian felvállalták — nyilván eltérő módon és mértékben — a nemzetiségmentés (megmaradás, megtartás) ideológiáját. Ezt a megállapítást nem értékelésként, hanem semleges tényként kívánjuk működtetni, és arra figyelünk, hogy az intézmények milyen módon gyakorolták ezt az ideologikus képviseletet. A működés természetével foglalkozunk, mert abban érhetők tetten azok az ösztönösen is előugró rutinok, amelyekkel távlatilag is számolnunk kell.
5