A NÉMET HÁBORUS TRAGÉDIA OKAI. I. Irta: Lakatos Imre. „... Nessun magior dolore cbe ricordarsi del tempo felice nella miseria...“ Dante, Inferno, V. 121—123.
Hegel szerint a filozófia egyetlen gondolatot hoz-magával, s ez az az egyszerű állítás, hogy a világ fölött az ész uralkodik, hogy tehát a világtörténelem is észszerűen folyt le. Az utóbbi idők történetének az értelem minden kötelékétől független irrácionálitása megingathatja hitünk az ész hírdetőjének dogmatikus állításában de csak a legjobb német tradiciót követjük, ha nem fogadjuk el a német nép tradiciójának megszokott, egyoldalú észszerűtlen magyarázatát, s mint minden emberi bukásnak, mely nem váratlan természeti erők pusztításának következménye, mélyebb és döntő belső okait keressük. Az események arányai túlnőttek azon, hogy a kritikus megfigyelő a páratlan erővel kínálkozó konzekvenciákat le ne vonja s csöndesebb időkhöz szoktatott érzékenységek előtt egyedűl méltónak látszó gesztussal, kíméletesen nézzen el a megragadó nagy bukás okai fölött. „Az életnek a történelem horizontjába nyomuló csúcsain“ csak hideg kritikának marad helye. A történelmi kritika pedig egész kiméletlen szigorával elsősorban mindig azok ellen lépett föl, kiknek vállalkozása nem sikerűlt. Ez távolról sem jelenti, hogy így jogtalan, helytelen, vagy éppen terméketlen volna. Nagy ideálok képviselőit bukásuk után is igazolhatja, s gyakran igazolta az utókor, bár a politikai vezető képesség itt sem esik ugyanegy megítélés alá az ideálok propagálásának romantikus tehetségével. De hatalmi konstrukciók megteremtőivel és vezetőivel szemben mindenkorra perdöntő kritérium marad a siker, vagy bukás. Ezek számára sohasem mentség, hogy lehetetlent próbáltak, mert a politikus, ezért politikus, biztos szemmel tekinti át a mindenkori lehetőségek körét és nem próbál lehetetlent. „Weltgeschichte, Weltgericht“: a német történetírásnak régi alapelve, hogy minden politikai és szociális ténykedésnek egyedűli és fölébreszthetetlen bírája a történelem. Egy Taine, 1871 után, minden erejével a nemzeti össze-
147