A szentkirályok tisztelete a 150 éves földeáki templomban

Előszó

Százötven évvel ezelőtt szentelték fel a földeáki Szent László templomot. Ez alkalom arra, hogy a templom múltjára visszaemlékezzünk. A templom az a hely, ahol az emberek Jézus segítségével a tanítás és a szentségek által Istennel együttműködve fölkészülnek az örök életre. Minden földeáki ember a keresztség, a gyónás-áldozás, a bérmálás vagy a házasság szentségének felvételével kötődik ehhez a templomhoz.

Amíg ezeket a szentségeket az emberek nagy százaléka fölvette, addig más beállítottságúak voltak. Öregeket, betegeket tisztelő, munkát becsületesen végző, Istenfélő emberekké váltak. Ezzel azt akarom kiemelni, hogy a templom nem csak a túlvilági életre, de a becsületes földi életre is fölkészíti az embert, ha megfelelő lelkülettel jár oda. Mindszenty József bíboros úr ezt 1948 májusában a Maros-menti Mária-napokon harmincezer ember jelenlétében így fogalmazta meg: „Amint szűkülnek az egyház előtt az iskolába való bejárás kapui, amint kevesebben lépik át a templom küszöbét az emberek, ugyan olyan arányban bővülnek, mert bővíteni kell a börtönöket, kocsmákat, fegyházakat az emberek számára, mert arra lesz igény.” Ezt beszédet akkor nem lehetett közzé tenni, de Csepregi Imre prelátus úr lejegyezte, és ennek alapján A Keresztény Értelmiségiek Szövetségének folyóiratában, a JEL 1990. 1. számában közzé tettük. Csanád Béla professzor úr pedig a cikk megjelenésekor megjegyezte: „Sajnos beteljesedtek a bíboros úr jövőt felvázoló szavai.”

Mind ezt a füldeáki templomépítés története és felújítása előtt azért írom le, hogy belássuk, mennyire fontos volt az Ófaluból ide költöző népnek, hogy legyen temploma. Legyen olyan hely, ahol Istennel találkozhat, bűneitől megtisztulhat, erkölcseiben megerősödhet a természeti csapásoktól meggyötört ember. Örülök, hogy az óta is gondozzák, szépítik és látogatják is e templomot a földeáki emberek. A szépítésről tanúskodnak azok a képek, amelyek bele kerültek a könyvbe. De ezek arról is tanúskodnak, hogy a tanítást is fontosnak tartják, mert ezek a képek nem csak gyönyörködtetnek, de tanítanak is.

Katona Pál plébános

TÓTH FERENC

Templomépítés A mai Óföldeákot 1845. május 28-án a Maros, május 3-án a Tisza árja öntötte el.

148 ház dőlt össze, víz alá került a bevetett föld és a legelő nagy része. A falu okos gyülekezete előtt – Rakonczai Mihály bíróval az élen – egyértelmű lett, hogy a falut biztonságosabb helyen kell fölépíteni. Návay Károly közbirtokos és Návay Tamás bérlő a helység régi területéért hajlandó volt a magasabb fekvésű karabukai majorsági földjét átengedni. 1846. Bőjtelő hava [február] 7-én kötött egyező levélben a község pedig nem kevesebbet vállalt, mint a templom, a lelkész- és jegyzőlak, valamint az iskola és faluház fölépítését. Megállapodtak abban is, hogy Halesz és a kenderföldek helyett a karabukai lucernásból ugyanannyi térséget egy testben kihasítanak, és ennek jövedelmét a közös épületek fölállítására fordítják.

A község 150 holdnyi területen épült föl négy utcával. Mátéffy Pál (1811–1875) Csanád vármegyei főmérnök templom és piac részére a falu közepén tízholdnyi területet mért ki. Az új honfoglalás óriási terhet jelentett a lakosságnak. A főszolgabíróság előírta, hogy az új házak alapjait és kéményeit téglából kell építeni. A lakóházak 1847-re elkészültek.

Az óföldeáki templomot püspöki engedéllyel magtár céljára átadták Návay Károlynak, aki kétszázezer téglát biztosított a templom építésére. Áttelepítéskor a templom céljára ideiglenesen a nagy urasági ököristállót alakítottak át, amelyben nemcsak imatermet, iskolát, de papi, harangozói és tanítói lakást is kialakítottak.

A középületek létrehozására a lelkész elnöklete alatt községi építő bizottmány alakult. A templom helyének beszentelése 1854. április 24-én meg is történt. Az építészeti tervét a püspökség Bécsből szerezte be, kivitelezését Eckeret Alajos aradi építőmester végezte. A tervrajz nincs meg, sőt már 1859-ben nem sikerült nyomára akadni, az építőmester pallérai keze közt „eltévedt”. A templom hossza 35,10; szélessége 16,18 méter. A munkálatokat Bittner Lajos kerületi mérnök ellenőrizte, mindent rendben talált.

Alapkövét Csajághy Sándor püspök 1855. november 18-án tette le és áldotta meg. Miután a falakból három ölnyi elkészült, pénz hiányában nem tudták folytatni.

A templomépítés alapjául kihasított 142 hold lucernás föld olyan keveset jövedelmezett, hogy Csajághy Sándor püspök 1854. november 30-án elrendelte a földeknek közárverés útján való kiadását.

A község az építkezés folytatásához a püspökség közbenjárásával a kultuszminisztérium vallástárból kívánt 12 ezer pengőforintnyi kamatmentes kölcsön kérni.

Mivel ez az út nem volt járható, kénytelenek voltak 6% kamatra a csanádi káptalantól 4000, a makói árvabizottmánytól 5200 forint kölcsönt fölvenni. Mivel a kamatra vett kölcsönöket a község jogi testületként nem nyerhette meg, egyes lakosoknak kellett – a községi biztosítás kimondásával – a kölcsönöket aláírni, ami azt jelentette, hogy az adott összeget rátáblázták vagyonukra.

1856. május 11-én, pünkösd ünnepén tartották meg a zöldág-ünnepséget. A toronykeresztet 1857. július 27-én szintén Csajághy Sándor püspök áldotta meg, utána helyezték a torony tetejére. A hatmázsás új harangot október 18-án szintén a főpásztor áldotta meg. Az új templomot püspöki fölhatalmazással 1857. november 1-jén

4

Oltványi Pál szentelte föl. A fölszentelés után az istállóból átalakított imaházból ünnepélyes körmenetben vitték át az oltáriszentséget. Mivel az új templom az óföldeáki templom jogutódának számított, természetes volt, hogy védőszentje Szent László legyen. Az új templomot a püspök 1858. június 27-én tekintette meg, ezen a búcsúnapon ő misézett. A keresztúti képeket (1858. február 19.) és a Nepomuki Szent János szobrát (május 16.) Oltványi Pál áldotta meg.

Csajághy Sándor püspök

A park közepén, szabadon álló romantikus stílusú templom architektúrájában uralkodó a korai gótika, ami ókeresztény és bizánci elemekkel keveredett. A lépcsős oromzatú főhomlokzat a háromhajós szerkezetből adódóan igen széles. Sarkait gótikus támpillérek zárják. A közbülső féloszlopok a koronázó párkány fölé magasodnak. A bemélyített falfelületbe helyezett ablakok a földszinten háromszögű, fönt csúcsíves záródásúak. A kapu is csúcsíves, fölötte vak-rózsaablakkal. A hatszögű tornyot hat csúcsíves ablak és hat támpillér tagolja. A tornyot igen karcsú, bádoggal födött, szintén hatszögű sisak födi. Az oldalhomlokzat meghatározó elemei a támpillérek, közöttük csúcsíves ablakokkal, mindkét felén oldalajtóval.

A templombelsőt 4–4 nyolcszögű pillér három hajóra osztja. A hajó háromszakaszos, amit gótikus keresztboltozat zár le. A csúcsíves megjelenésű belső térhez csúcsíves nyílásokkal ellátott kórus csatlakozik, de a diadalívvel összekötött szentélynél és apszisnál már a félkörű az uralkodó. Az egyszínűre festett templombelső illik a gótikához; a pillérek és a hajókat elválasztó hevederek csíkozottak, ami bizánci stílushatást kelt.

5

Az új templomban egy ideig az óföldeáki templom fölszerelését és berendezését használták, de ahogy erősödött az egyházközség, úgy modernizálták azokat. A templomi építőbizottmány 1859. október 20-i közgyűlésén a templomot a belső felszerelésével is fényessé kívánta tenni. Ez is tetemős összeget igényelt.

1. A főoltári felszerelés (az oltárkép megvan) 1600 ft 2. Két mellékoltár oltárképei 1600 ft 3. Az Úr koporsója oltára és a koporsó felszerelés 800 ft 4. Egy új orgona 2000 ft 5. Egy toronyóra 800 ft 6. Hiányzó egyházi készletek 380 ft 7. A templom fenyőfapadjainak befestése olajjal 100 ft 7280 ft „A templomot – írta Oltványi Pál – nagyszerűség és kül- úgy belcsinjára nézve a csanádi megyében egyedül az új verseci múlja fel, a falut pedig csinos fekvése és beosztása miatt egyetlen egy sem. Ez egyéb iránt nem az enyém, hanem a közönség közvéleménye, melyet az itt megfordult számos utasok mind aláírtak.”

A templomnak kegyura nem volt, ezért minden segély nélkül a nagyszerű építkezést önerejéből hozták létre. Az építés költsége – nem számítva a fölajánlott fuvar és kézi munkák értékét – megközelítette a 40 ezer forintot. Ez az áldozatvállalás az egyházi hatóság figyelmét sem kerülhette el. Bonnaz Sándor püspök 1863. január 8án Földeák községet a szószékből felolvastatni rendelt levelében méltó dicséretben részesítette, többek közt ezt írta „Leírhatatlan e fölötti lelki örömöm, s jól esik kimondanom, hogy ily nagylelkű önmegtagadással párosult áldozatkészségre nézve széles egyházi megyénkben Földeák első helyen áll.”

6

TÓTH FERENC

Oltványi Pál, Földeák jótevője A szegedi Oltványi családban többen választották élethivatásul a papi pályát. Oltványi István (1787–1869) – Oltványi Pál nagybátyja – 1815-től a csanádegyházmegyei papneveldében az egyháztörténet és az egyházjog tanára, 1852-től nagyprépost és püspöki helynök. Alapítványt hozott létre a szegény, de jó magaviseletű tanulók továbbtanulására; támogatta a misszionáriusokat, vakokat és siketnémákat. 1860-ban Szeged díszpolgára oklevéllel tüntették ki. Hagyatékából apácaiskola épült. Az alsóvárosi Oltványi utca az ő nevét viseli. Oltványi Pál öccse, Oltványi Gáspár különböző helyeken szolgált. 1871-től 1882-ig földeáki egyház adminisztrátora volt.

A 150 éves templom

Oltványi Pál rendkívül tehetséges, sokoldalúan képzett, európai műveltségű, nagy dimenziókban gondolkodó személyiség volt. Napi döntéseit stratégiailag is megalapozottan hozta. Elgondolásait mély vallásosság és a humanista szemlélet hatotta át. Széles szellemi horizont, szónoki képesség, lehengerlő vitakészség, éles meglátás jellemezte.

7

A hazafi Szegedi paraszti családból 1823. augusztus 1-jén született. Apjának, Oltványi Ferencnek Puskás Apollóniával kötött házasságából öt gyermeke született: Ferenc, István, Pál, Antal és Vera; második házasságából Gáspár. Oltványi Pál gimnáziumi tanulmányait Szegeden kezdte, az V. és VI. osztályt Temesvárt, a VII., VIII. osztályt szintén Szegeden végezte. Érettségi után felvették a temesvári papneveldébe, de egyházi elöljárói – tehetségére fölfigyelve – már a tanév elején teológiai tanulmányainak végzésére Bécsbe, a Pázmáneumba küldték, ahol 1841–45-ig tanult. 1846. március 10-én a szegedi Havi Boldogasszony templomban mutatta be első szentmiséjét. Három hónapig Újbesnyőn segédlelkészként szolgált, majd a püspökségen levéltárnok, szentszéki aljegyző. Közben rövid ideig adminisztrátor Kisteleken. A szabadságharc idején irodaigazgató és titkár. A reformkor és az 1848-as forradalom célkitűzéseit magáévá tette, lelkét a nemzeti szellem hatotta át. Már Lonovics József püspöksége idején irodaigazgató lett.

V. Ferdinánd 1848-ban Lonovics József főpásztort egri érseknek, Horváth Mihályt csanádi püspöknek nevezte ki, de Róma ezeket a forradalmi események miatt már nem szentesítette. A püspökség irányítása Róka József helynökre hárult, aki korábban hosszabb ideig Makón szolgált. A temesvári várparancsnok, az osztrák Rakovina 1848. október 31-i levelében a püspökséget teljes behódolásra utasította.

Róka József a temesvári parancsnokkal írásban közölte, hogy a szentszék a magyar kormány és a magyar törvényeken kívül semmi más parancsnak nem fog engedelmeskedni. A helynök megtorlástól tartva 1848. október 30-án a püspöki hivatalt színmagyar területre, Makóra tette át. A szentszéki jegyzőkönyveket és más iratokat egy kofa szekerére pakolták, működését a mai Csanád vezér téri ún. püspöki rezidenciában kezdte meg. A papneveldét is áthelyezték Makóra. Ezzel gyakorlatilag kettészakadt a püspökség: egy „osztrák” és egy „magyar” területre. Az előbbit Fábri József helyettes püspök, a másikat Róka József vezette. Ekkor Oltványi Pál is Makóra költözött, és irodavezetői titkárként részt vett – a szegedi, csanádpalotai, makói plébánosok valamint a teológiai tanárok közreműködésével – a szentszék újjászervezésében. Horváth Mihály püspök 1848 karácsonyig szintén Makón, a püspöki rezidenciában tartózkodott, és irányította az egyházmegye magyar területének munkáját.

Amikor Haynau bevonult Temesvárra, a csanádi káptalanhoz fordult: „Hol van Róka kanonok? Fel fogom akasztatni. Kiadtam már elfogatására a rendelkezést.”

Az önkényuralom elsőnek a vicarius generalisra sújtott le. A szabadságharc bukása után Róka Józsefet halálra ítélték. Miután kegyelmet kapott, a mária-radnai ferences kolostorba internálták.

Oltványi Pál irodavezető lelkében a forradalom eseményei életre szóló nyomot hagytak. Mindez megacélozta függetlenségi és nemzeti érzését. A Bach-korszak első éveiben Csajághy Sándor püspök mellett az egyházmegye és a papság jogait az idegen kormányszékek ellenében erélyesen védelmezte. Az új területi beosztással Bánság a temesvári helytartótanács befolyása alá került, melynek vezetői igyekeztek lehetetlenné tenni Oltványi további pályafutását, ugyanis benne látták a megyei klérus védelmére átküldött védirat szerzőjét. Csajághy Sándor püspök, látva üldöztetését, a nagyváradi helytartóság alá tartozó földeáki parókiára helyezte, amely a lelkész elhalálozása folytán megüresedett. Oltványi Pálban a hazafias szellem tovább is mélyen élt, ettől vezérelve több külföldi utazást is tett. 1857-ben a nemzeti

8

tüntetés alkalmából a Scitovszky János hercegprímás vezetése alatti máriacelli zarándokok zászlóvivője volt.

1854. december 23-án foglalta el a földeáki parókiát, december 26-án iktatták be. Ilyen előzmények után kezdte meg érdemekben gazdag lelkipásztori életét, amely alkotásokban, jótettekben virágzott ki. Mindenek előtt a község templomának építőjeként szerzett elévülhetetlen érdemeket. Ezen túlmenően Földeák iskolafejlesztésének lett az apostola.

Földeákon töltött első évek mostoha körülményei – a nyirkos, dohos, huzatos imaterem – nagyon megviselte egészségét. „Mivel 1855-től 1857. évig – írta végrendeletében – ideiglenes templomban szolgálván roppant nagy betegséget vont ez rám, melytől csak 1873–1876. években szabadultam meg véglegesen a tiszafüredi fürdő használata által, melyet a Szegeden használt gőzfürdő csak enyhíteni, de eltávolítani nem tudott.” Mivel a tiszafüredi fürdő gyógyvizének köszönhetően visszanyerte egészségét, ott hálából keresztet állíttatott. Fönntartási alaptőkéjét a nagyszalóki plébániahivatalban helyezte le. A Magyarországi Kárpát Egyesület a tiszafüredi Csodafa szomszédságában forrást nevezett el Oltványiról, aki 1885-ben medencével és szép emlékoszloppal, hazánk védasszonyának, Máriának szobrával látta el. A fürdővendégeknek ott tartózkodása alkalmával szentmisét mutatott be.

A községfejlesztő A templom megvalósulása után az iskola, a tanoda építését szorgalmazta a plébános. Földeákon 1858-ban tanköteles fiú 190, leány 210 volt, ebből 230 járt iskolába. Az oktatás egyetlen tanteremben folyt. A plébános hiába sürgette második tanterem építését és újabb tanítói állás szervezését, a község szegénységére hivatkozva évekig nem tudott vele foglalkozni. Végül 1858. november 9-én az alábbi indoklás-

9

sal szavazták meg az épület bővítését: „Miután itt, Földeákon az iskolai tanonczok száma már olly annyira megszaporodott, hogy azok egy iskola teremben el nem férnek, Földeák községe a népnevelés sz[ent] ügyét előmozdítani óhajtván elhatározta, hogy egy második tanterem is alkalmaztassék, és egy altanító is rendszeresítessék, mihelyt a körülmények megengedik. A tanteremnek rendszeresítése és alkalmazása az építési alapból fogván fedeztetni.”

Másnap leégett az iskola, de az új fölépítése három évig váratott magára. Alapkövét 1861. április 18-án tették le, Oltványi Pál 1861. november 1-jén szentelte fel.

Az új épület két tantermes, két tanítólakásos, kéttornyú iskola lett. A plébános előtt sokan kifogásolták, minek ez a nagy iskola; a lelkész válasza: rövidesen ez is kicsinynek bizonyul.

Az iskola és tanító-lak költségéhez Oltványi 300 forinttal járult hozzá. A szegény sorsú tanulók részére téli ruha és tanszerek beszerzésére előbb 1855-ben tett alapítványt, 1869-ben 1000 forintra emelte, ez Bonnaz-alapítvány címen szolgált.

Az iskolások jutalmazására 1881. augusztus 17-én 400 forint alapítványt tett Iskolai ösztöndíj-alapítvány címen. Az óvoda létesítését is szívügyének tekintette. Kisdedóvó-intézet megnyitására 1888. augusztus 5-én 1000 forintot felajánlott föl.

A temetőre is nagy gondot fordított. A kálváriát a temetőben alakították ki, Krisztus és a latrok keresztjét 1860. június 27-én áldotta meg.

Temetőkápolna

A temetőkápolnát a Szenvedő Krisztus tiszteletére 2000 forintos költséggel építtette meg, fönntartására 100 forint alapítványt tett. Az új kápolnát 1864. június 7-én áldotta meg, beszédet dr. Kreminger Antal prépost mondott.

A kápolna építőművészeti előképe a földeáki római katolikus templom; ismétlődik a két támpillér, a csúcsíves kapu melletti függőleges falsáv és a lépcsőzetes oromfal. A pilléren Szent Péter és Pál apostol szobrát helyezték el.

A kápolna alá papok és apácák nyugvóhelyéül 1888-ban kriptaépítést kezdeményezett. A kripta a prépost költségén 1890. novemberében készült el, 600 forintba került. A következő év tavasszal festették ki, és a jótevő új oltárképről is gondoskodott. A továbbiakban a község tartozott jó karban tartani.

10

Oltványi Pál Bécsben vásárolt miseruhában mondta 1880-ban préposti miséjét

A kriptában nyugszik Major János volt földeáki plébános. Oltványi Pál által gondviselt három árva gyerek is ott lett eltemetve. Azok lelkéért minden év május 1jén mondandó angyali kismisére 100 forint alapítványt tett. (1856 májusában vette magához nevelésre Gilinger Viktória árván maradt kisleányt – született 1853. szeptember 4-én –, akinek szülei meghaltak, árvaságra jutásakor nyolc testvére volt.) A torony alatti rész az I. világháború előtt húsz – járványban elhunyt – személynek lett a nyughelye.

Az 1863. évi nagy aszály idején Oltványi Pál Levesosztó intézetet létesített.

Ugyanekkor mozgalmat indított Községi takarékmagtár létesítésre. Közbenjárására a község 1866-ban postaállomást kapott. Ugyanekkor a község részére a helytartószéknél kijárta az engedélyt évi négy vásár és két hetivásár tartására helypénzszedési joggal.

A hitélet ápolásával is sokat törődött. Az 1859. évi kánoni jelentés a lakosságot így jellemezte: Isten és egyház törvényeit pontosan megtartják. A szentbeszédeken, a délelőtti és délutáni istentiszteleteken jelen vannak. A templomban nemcsak az asszonyok, de a férfiak is énekelnek.

Beteghez induláskor a nagyharanggal jelt adtak, hogy a hívek is kísérhessék az Oltáriszentséget. A húsvéti gyónást nagyböjt harmadik vasárnapja utáni héten végezték a következő beosztásban: hétfőn férfiak 1–40. házszámig, kedden az asszonyok; szerdán férfiak 40–80. házszámig, csütörtökön az asszonyok; pénteken férfiak

11

80–120. házszámig, szombaton az asszonyok. A legények szerdán délután, a nagylányok csütörtök délután gyóntak. Reggel 6 órakor a nagyharanggal jelt adtak, hogy az arra a napra kijelöltek jöjjenek gyónni, este újra volt emlékeztető harangozás az aznapi áldozók részére hálaadásra; a vasárnapi gyónóknak pedig az előkészületre.

Gyónáskor minden gyónó kapott egy gyónócédulát, amit a plébános húsvét után házról házra járva összeszedett. Így szerzett tudomást az elmaradottakról.

1858-ban megalakította a Szeplőtelen Szív tisztelőinek társulatát. Tagjainak minden hónap első szombatján énekes miséjük volt, mely alatt hat tag égő fáklyával a kezében az oltár mellett állott. A társulat elhunyt tagjaiért november 5-én volt gyászmise. Ugyancsak 1858-ban alakult meg a Rózsafüzér Társulat, melynek 1891ben 450 tagja volt. Ezek a társulatok gondoskodtak a szentsír előtt minden pénteken, valamint nagypénteken és nagyszombaton egész nap égő örökmécsesről és a Mária ünnepeken és minden szombaton a Mária-oltár előtt egész nap égő örökmécsesről.

Oltványi Pál a püspökségnek 1871-ben kérelmet nyújtott be, hogy Szegedre költözhessen, ugyanis nagybátyjának, Oltányi István nagyprépostnak a hagyatékát kívánta kezelni. Bonnaz Sándor püspök az egyházjoggal ellenes kérelmet elutasította. Majd meggyengült egészségére tekintettel két év szabadságra engedte. 1871. november 1-től Szegedre költözött, ahol az alsóvárosi zárda ügyeit intézte, melynek igazgatója is lett. A földeáki plébániára való jogát fönntartotta, ahová helyettesének, adminisztrátornak öccsét, Oltványi Gábort nevezték ki.

Távozásakor újabb alapítványt tett Rózsaünnep címen, melynek összege 1000 forint volt, amelyet később 500 és 100 forinttal megemelt. Nagyobb ünnepeken továbbra is visszajárt, és töretlenül munkálkodott iskolafejlesztési tervein.

Az újjátelepült falu közben rohamos fejlődésnek indult. A lakosok száma 1880ban 3614 főre emelkedett. A vármegyei tanfelügyelőség 1875-ben ismételten fölszólította a községet új leányiskola építésére. Oltványi Pál a Miasszonyunkról elnevezett Szegény Iskolanővéreket szerette volna Földeákon letelepíteni. Bonnaz Sándor püspök nagy támogatója volt a rendnek, Temesvárt rendházat, majd rendtartományi székházat építtetett részükre. Oltványi először 1877. december 31-én kért engedélyt a letelepítésükre. Nővérhiány miatt elutasító volt a főpap válasza, ekkor a községet rávette, hogy az iskolaépítésére a tanfelügyelőségtől néhány év haladékot kérjen.

Oltványi újabb kérelmére megkapta a püspöktől az engedélyt, hogy a községi elöljárósággal a tárgyalásokat megkezdhesse. A képviselő-testület 1878. szeptember 9-i ülésén sokan aggódtak ugyan az építési költség és az apácák fizetése miatt, de Oltványi Pál 2000 forintos hozzájárulást ajánlott föl, így elfogadták a zárda építését, és a rend letelepítését. 1880. pünkösd napján püspöki fölhatalmazással Oltványi az építendő emeletes leányiskola alapkövét letette és megáldotta.

A püspök leiratában a plébánost bízta meg az új leánytanoda felszentelésére. „Úgy vagyok meggyőződve – írta –, hogy legmegfelelőbb, miszerint főtisztelendő uraságod nyissa meg az új intézetet, melynek létesítése körül tetemes áldozat mellett annyit fáradozott… Végül abbéli reményemnek is kívánok kifejezést adni, hogy főtisztelendő uraságod ezen új iskolát ezentúl is befolyásos pártfogásában részesítendi.”

1881. október 1-jén a déli órákban érkezett meg Oltványi a nővérekkel. Velük volt a temesvári anyaház másodfőnöke, a szegedi ház főnöknője. Egyenesen a templomba mentek, ahol a lelkész szentségi áldásban részesítette őket, azután zárdájukba

12

vonultak. Másnap hajnali harangozás előtt elsütött mozsárágyúk dörgésére ébredt a falu. A zuhogó esőben a makói, apátfalvi, kiszombori, hódmezővásárhelyi hívek körmenete nem tudott elindulni, csak a csanádpalotaiak érkeztek meg. Lonovics József főispán vezetésével a megyei küldöttség a szentmisére megérkezett. Természetesen jelen voltak a Návay család tagjai is.

A nővéreket a zárdából a templomba a Návay család nőtagjai kisérték el, és a padokban mellettük foglaltak helyet. A misét Oltványi Pál mondotta, ugyancsak ő mondta az ünnepi beszédet is, amit Szegeden kinyomtatott, és minden földeáki családnak adott belőle példányt. A mise után Návay-díszfogattal vitték vissza a nővéreket a zárdába. A hívek a vendégekkel együtt szakadó esőben körmenetileg vonultak az iskola és a zárda avatására, fölszentelésére. A Te Deum hangja mellett a körmenet visszament a templomba, az ünnepség szentségi áldással fejeződött be. A zárdára 2400 forint örök alapítványt tett, melynek hat százalékos kamata a földeáki iskolanővérek fizetésének javítására szolgált. Az évi kamat 144 forintot tett ki.

Kemény Mihály megyei tanfelügyelő verset írt az ünnepély évszámainak és Oltványi nevének megörökítésére.

Choronosticon a földeáki új leányiskola megnyitására 1881. évi október 2-án HItben Istent féLnI, DIcsőÍtenI EMbertársaIt szeretnI, segéLnI ÉlnI kegyesen, hÍVen tettekben S bÍznI erősen egy szebb JöVőben Jer ezt eLtanVLnI. Éljen Oltványi Pá Legyen e szózat most kürtszózatt Jelezve szóban, hogy a mai na Emléke szűnkben nem vész soha k Nem szól a tett, de örök fé Ott él a jók s hűk kebelén hov Lopva sem juthat gonosz, csalfa szí Tettre ösztönzi s áldozatra hi Véges pályáján végtelen remé Áldoz szerényen, tartva sum hom Nyújt szeretettel, nyújt mindig bőve Ismeri őt megyénk ifja, vén Példánk lett ő, legyen övé a dí Áldásunk az, mely héberül így szó LáP inyávtlO nejl

= 656 = 1053 = 57 = 8 = 107 1881 l á P i. ny. á v. t, l, O, n, e, j, l É

13

Meggyőződésének rabja Végrendeletében magát a meggyőződés emberének, sőt rabjának nevezte. Elképzeléseit tűzön, vízen keresztül is megvalósította. Vitázott egyházi főhatóságaival és állami szervekkel egyaránt. Gilicze János kutatásaiból tudjuk, 1872-ben Bonnaz Sándor püspök a Rózsalakodalom alapítványát „világinak” minősítette. A plébános nem hagyta annyiban, válaszában leszögezte, hogy ő azt egyházinak tartja, és mindenki által „ilyennek tekinteni várom”. Még azzal is megrótta a főpapot, hogy aki „Szent Gellért székében Nagyméltóságodnak halála után a megyét kormányozni fogja, más véleménnyel fog ez alapítvány iránt lenni”. A szelídlelkű püspök ezt a lelkész „fájdalmaként” fogta föl, és kész volt az alapítványt egyházinak elismerni.

A falu szegényebb rétege és a plébános közötti viszony a házaspárokra kivetett párbér miatt hamar megromlott. Néhány hónappal Földeákra kerülése utáni kánoni látogatási jegyzőkönyv rögzítette ugyanis a lelkésznek járó juttatásokat. Ezek szerint a lelkészt egy jobbágyteknyi (sessio) szántón, a hozzátartozó legelőn és kenderföldön valamint a stólán kívül megilleti: A községtől deputáció fejében őrlési pénz fejében 9 pengőforint, egy jól hízott sertés, ötven font marhahús, négy akó óhegyi bor, tizenöt icce vaj, hat öl keménytűzifa, egy mázsa konyhasó tizenöt font faggyú. 1 A egyes lakosoktól, minden házaspártól 30 krajcár készpénzben, egy pozsonyi mérő búza, fél pozsonyi mérő árpa és tíz kéve nád.

Ennek teljesítésétől ódzkodott a népesség nagy része, ezért a következő esztendőben újabb szerződésben rögzítették a járandóságot, a lakosokra háruló nehezményezett párbért eltörölték. A község magára vállalta a lelkészi járandóságok teljesítését. Az új lelkészi illeték: készpénzben 639 pengőforint, egy jól hízott sertés, marhahús ötven font, óhegyi bor tíz akó, vaj tizenöt icce, kemény tűzifa 8, puhafa két öl, egy mázsa konyhasó, faggyú tizenöt font, kilencven köböl rostált búza, negyvenöt köböl rostált árpa.

Bár a párbért sikerült eltöröltetni, a lelkész és a falu kapcsolata tovább sem volt felhőtlen. Ezt mutatta a lelkész megorodicsolása. Az aprószentek ünnepén Földeákon is szokásban volt az orodicsolás. Sipos Erzsébet leírása szerint a gyerekek hosszú pálcákkal járták a házakat, a vesszőkkel megvirgácsolták a lányokat, fiatalasszonyokat, közben kérdezték: Orodics, Dávics! Hányan vannak az aprószentek?

Erre a megvesszőzött mondta: Száznegyvennégyen, vagy még annál is többen.

1

Font = 0,56 kg, akó = 54,3 liter, icce = 0,8484 liter, pozsonyi mérő = 62 liter, köböl = 92 liter, öl fa = 2 m hosszú, 2 m széles, 1 m mély farakás.

14

1865. december 28-án Bugyi Mátyás fogadást kötött Rácz Mátyással, hogy megorodicsolja Oltványi Pált. „Odamenvén a lelkészúrhoz, azt egy nyírfavesszőből font virgáccsal háromszor megütötte, kérdezvén tőle: Hányan vannak az aprószentek? A lelkészúr könnyezve nézte a verőt, és megkorholta őt a verésért, és távozást parancsolt neki.” Fölnőtt férfi az országban sehol sem járt orodicsolni, itt a község bizonyos csoportjának a lelkész elleni jelképes szembenállását fejezte ki.

A plébános igényes volt a lelkészi járandóságnak szerződésben rögzített tételei tekintetében. 1866-ban szilfa helyett tölgyet szállítottak, a puhafa pedig korhadt hulladék volt, a lelkész nem fogadta el.

Oltványi Pált bántotta, hogy az 1866. évi kolerajárványban a község lakóinak öt és fél százaléka esett áldozatául. A főispáni helytartónál bevádolta Meskó János megyei főorvost, a faluba kirendelt Nagybőjti miseruha Pintér Mihály sebészt és természetesen a község vezetőit. A községi elöljáróság hatoldalas nyilatkozatban tételesen fölsorolta, hogy a plébános vádjai „nem állnak”.

Sőt ők is tettek bíráló megjegyzést: „Az ideig a főtisztelendő Plébános Úr is kevés beteget látogatott meg, mert arra leginkább a segédlelkész volt hivatva”.

Más alkalommal ellenfelei között akadtak durva rágalmazók is. 1867 januárjában azzal gyanúsították, hogy az egyházi pénzalapban hiány mutatkozik. Természetesen nem volt igaz, néhány nappal korábban két esküdt részvételével ellenőrizték a pénzalapot. Ennek ellenére a húsvéti ünnepek alkalmából a falu elöljárói közül nyolcan távolmaradásukkal tiltakoztak a plébános ellen. Nádasi Mihály esküdtbíró március 4-én csak többszöri csengetése volt hajlandó az oltáriszentség előtt a kalapját megemelni.

1876-ban Oltványi és Németh Sándor lelkész ellen tizennégy vádoló – Oltványi már Szegeden él – újabb durva támadást indított. A püspöki hatóság és a kultuszminisztérium leplezte le az alaptalan vádaskodókat.

Kétségtelen, hogy a plébános öntörDiakonusz öltözéke vényű személyiség volt. Meglátásait,

15

észrevételeit, kijelentéseit, bírálatait körömszakadtáig megvédte. A szóbeli és írásos pengeváltásokban hol a püspök, hol a községi jegyző hátrált meg. A község vezetőinek lelkében igencsak ott maradt a szálka. Ezt érezte a plébános is, hiszen 17 évi lelkipásztori működése után, 1871-ben „fájdalommal teli szívvel” búcsúzott el híveitől.

Szegeden halt meg 1909. január 16-án. Jelentős vagyonról végrendelkezett.

A tiszta hagyaték 432 066 korona 18 fillér volt. (Ennek nagysága azzal érzékelhető, hogy szegedi háza a teljes hagyaték mintegy század részét, 4862 koronát tett ki.) Végrendeletében Földeákról sem feledkezett meg.

Irodalmi munkássága sokrétű. Teológiai, egyháztörténeti, tanügyi dolgozatain túlmenően tanulmányt írt a jövedelemadó-bevallásáról, alapítványi pénztárak által fizetendő állami adókról, a polgári és büntetőjogról stb. Közgazdas ági szemlélete átszőtte életét. Jó példa erre, hogy 1866-ban országos vásártartási jogot szerzett a községnek, de kikötötte, hogy a vásári bevételek az egyházat illessék, és az épületek felújítási alapjánál könyveljék el. Ezzel az elgondolás ával az akkori községi tanács egyetértett, de évek multával már méltánytalannak tartották, hogy a vásártartás jövedelme nem a község pénztárába folyik be.

Sajátos közgazdasági szemlélete mecénás tulajdonságával párosult. Jószolgálati tevékenységéhez pénzre volt szüksége. A falubeliek bevádolták a püspö kségen a plébánost, hogy magas stólapénzt követel, drágán esket és temet, sőt a legköltségesebb szertartásokra kényszeríti őket. Ezt könnyen kivédte, hiszen ínséges években viszont nem szedte be a teljes járandóságot, a földeákiaknak 211 köböl búza, 187 köböl árpa és 1226 forintos adóssága halmozódott föl.

Az egyházi és tanügyi téren szerzett érdemeiért IX. Pius pápa 1863 -ban titkos kamarásnak nevezte ki. 1877-ben a Ferenc József-rend lovagkeresztjét kapta meg. 1880-ban a csúthi prépost címet nyerte el. December 25-én a bécsi Zarnbach gyárban vásárolt díszes miseruhában földeáki hívei között mondta el első préposti miséjét. 1882-ben a jeruzsálemi Szent Sír Lovagrend középkeresztjét kapta. 1898-ban a Vaskorona Rend III. osztályának lovagja lett. 1887ben felmerült a neve a veszprémi püspöki szék betöltésekor.

A község jótevőjének emlékére 1889. június 29-én ünnepi képviselőtestületi ülésen leplezték le Oltványi Pál mellképét; az olajfestmény költs égeit a prépost fedezte. 1891-ben egészsége megrokkant, nyugállományba ment, ezzel a földeáki plébániához való joga is megszűnt. 1896-ban a község díszpolgárává választotta. Célkitűzéseinek folyamatos működtetését az alapítvány kamataival biztosította. * Fiúiskola építése * Téli ruha, tanszervásárlás (Alapítvány) * Óvoda céljára * Temetőkápolna építése * A temetőkápolna fönntartására (Alapítvány) * Kriptaépítés * A kriptában nyugvók miséjére (Alapítvány) * Rózsaünnep (1000+500+100) (Alapítvány) * Zárda építése * Zárda-alapítvány

16

300 Ft 1000 Ft 1000 Ft 2000 Ft 100 Ft 600 Ft 100 Ft 1600 Ft 2000 Ft 2400 Ft

* Halála emlékére koporsós szentmisére (Alapítvány)

300 Ft2

Oltványi Pál Földeák minden idők legnagyobb jótevője. Lankadatlanul szorgalmazta és részt vett a templom, a fiúiskola, a zárda építésénél; fönntartásukhoz alapítványokat hozott létre; saját költségére temetőkápolnát és alája kriptát építtetett.

Nélküle az újjátelepült község kulturális, szellemi és lelki újjászületése nem vagy sokkal szerényebb formában valósult volna meg.

Források Köszönöm Gilitze János levéltárosnak, hogy Oltványi Pálról készült adatgyűjtését rendelkezésemre bocsátotta.

Historia Domus. Földeák Kiss József plébános kéziratos följegyzései Maros 1881. okt. 2., okt. 9.

Irodalom Oltványi Pál: A földeáki parókia rövid története. Magyar Sion. 1866. 110–122.

Oltványi Pál (1823–1909) Nekrológ. Turisták Lapja. 1909. 21 (5): 180–1.

Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái. Oltványi Gáspár és Oltványi Pál címszavak.

Komoly Pál: Oltványi Pál. Szeged, 1988. Ádók István: Oltványi Pál. 1854–1891. Földeák, [1997] Takó Edit: A könytárgyarapító prépost. In memoriam Oltványi Pál. Szeged.

1999/1. 33–35.

2

Az akkori pénz vásárlóértékére összehasonlító adat: Makón 1854-ben egy gazdaház forgalmi értéke 500 Ft volt.

17

SZILÁRDFY ZOLTÁN

A templom berendezési- és megőrzendő kegytárgyairól A monumentális templom szentélyében áll a főoltár Jézus Szentséges Szívének szobrával, amely a templom többi oltárának megfelelően tiroli stílusú festett faszobor a 19. század végéről. A Historia Domus feljegyzése szerint, maga a nagyoltár Münchenben 1886-ban készült remek munka, amely összesen 1100 Ft-ba került, a Jézus Szíve szobor 221 Ft, a két angyal szobor pedig 125 forintot tett ki. A Szent László ábrázoló nagyméretű vászonra festett oltárképen a lovagkirály, mint bátor harcos az ország védelmére jobbjában kardot tart, bal kezében pedig hatalmas zászlót a Magyarok Nagyasszonya képével. A Patrona Hungariae régi magyar pénzekről és történelmi zászlókról ismert alakja dominál a főoltárképen, amely a templom legértékesebb műalkotása. Véleményem szerint azonos azzal a festménnyel, amit a Historia Domus úgy említ, mint Oltványi Pál nyilván az 1875-ös jubileumi szent év alkalmából, esetleg Szent László trónra lépésének 800. évfordulójára is gondolva hozott magával Rómából Szoldatits Ferenc elismert magyar festőművész műterméből, amit a neves plébános 1877 karácsonyán áldott meg. A Patrónus fölött a Boldogasszony a gyermek Jézussal a liturgia szellemében krisztocentrikussá avatja az oltárképet. Mellette a két színes üvegablak Szent István király és Szent Imre herceg alakjával a hazánkban már a középkortól kezdve szokásos három szent magyar király együttes kultuszát jeleníti meg.

Mária oltár

A baloldali mellékoltáron a Lourdesi Szűz Mária festett faszobra látható a századforduló idejéről, amint a bejárat baloldali kápolnájában is. Feltehetőleg az egyiket Lourdesből szállították, mint az ország számos templomába. A jobboldali mellékoltáron ugyancsak gótizáló stílusban Nepomuki Szent János festett fafaragású szobrát Páduai Szent Antal és Szent Domonkos nagyméretű tiroli típusú festett

18

szobra veszi közre. Szent Domonkos, mivel az Olvasó Társulatok oltalmazója, bizonyára itt is a helyi Rózsafüzér Társulat magáénak érezhette. A Historia Domus szerint ez az oltár 500 Ft-ba került, s 1890. március 23-án lett felavatva. Nepomuki Szent Jánosnak, a gyónási titoktartás vértanújának s a jó hír és becsület védelmezőjének ünnepe kapcsán a régi földeákiak nyolc napos ájtatosságot tartottak oltáránál.

Nepomuki Szent János oltár

A templomban található további tiroli festett faszobrok Szűz Mária mellett édesanyja Szent Anna, valamint a názáreti Szent József. Lehet, hogy erre vonatkozik a Historia Domus adata, ugyanis a Boldogságos Szűz 500 Ft-ba került új oltárát 1887. december 24-én szentelték föl.

A bejáratnál jobbra 18. századi fafaragású feszület, alatta vastáblán az adományozó felirata. A körmeneti kereszt a 19. sz. első feléből származik szintén festett fa korpusszal. A raktárban egy értékes vörösréz medencét a vízszenteléseknél Vízkeresztkor és Húsvétkor használhatták, majd szenteltvizet tartottak benne. A templom betleheme nagyméretű festett faszobraival különleges értéket képviselnek. A beszerzés dátuma 1881, ára pedig 220 Ft volt.

A neogótikus szószék üveg alatti képeivel belesimul a templombelső művészi környezetébe.

A főoltár hat sárgaréz gyertyatartója Krisztus Urunk és az Apostolok arcának domborműveivel, egyidős lehet az oltárral.

A jobboldali sekrestyében XVI. korabeli copfstílusú, aranyozott ezüst és réz ereklyetartóban a Szent Kereszt hegyikristályba foglalt szálkája pecséttel hitelesítve.

A sekrestyében még arany-brokát és valódi selyem-brokát dalmatikák az 1830as évekből valók, igen jó állapotban vannak. Az elegáns, zöld bársony miseruha is

19

figyelemre méltó. Itt még egy érdekes festmény is függ a falon. Tematikájában ritka 18. századi provinciális magyar barokk munka. Ikonográfiája a szeged-alsóvárosi Szent Vér, más néven Purgatórium-oltárát idézi. A földeáki képen a tűzlángokban szenvedő férfiak, nők és gyermekek fölött egy angyal tartja az Oltáriszentség kelyhét, melyből Krisztus drága vére csurog rájuk enyhítve másvilági szenvedésüket és érzékeltetve a szentmiseáldozat lelkeket kiváltó hatását.

A baloldali sekrestyében igen jelentős az Immaculata-s miseruha, melyet 1854es hittétellé nyilvánítás után csináltathattak. A Szeplőtelen Szűz két kezét kitárva a Csodásérem Máriáját idézi, festett, dombormű kézimunka. Nagyon rossz állapotban van, de kultusztörténeti jelentősége miatt, megőrzendő. A másik jelentős miseruhán Krisztus kínszenvedésének minden eszköze, a nagypénteki passió szimbólumai kézi kivarrással szerepelnek. Ez is a 19. századból való.

Lourdeszi barlang

20

TÖRÖK JÓZSEF

A három szentkirály Földeák templomának Szent László a védőszentje, de a hívők buzgósága Szent Istvánnak és Szent Imrének is emléket állított.

Szent László uralkodása Szent István nagy műve, vagyis az állam, amit alapított, és az egyház, amit szervezett, a halálát követő nehéz évtizedek alatt kellő ellenállásról tett tanúságot. Mégis, a XI. század utolsó negyedében szükség volt egy olyan uralkodóra, aki egyszerre válhatott a hit és a haza bajnokává, s újra egybefogta, megerősítette mindazt, amit az első király alkotott.

I. Géza király elhunytakor (1077. április 25.) a két fia, Kálmán és Álmos még kiskorúak voltak, alkalmatlanok az uralkodásra, kiváltképp az adott helyzetben, amikor is Salamon a német uralkodóra támaszkodva próbálta visszaszerezni a hatalmat.

Annál inkább alkalmas volt Géza öccse, László, aki a dukátus élén számtalanszor bizonyította rátermettségét, akár hadakozásról, akár irányításról volt szó. Nála tehát az idoneitas elve ugyancsak érvényesülhetett, s ha az ősi, hagyományos hatalomátörökítés felől közelítették meg a kortársak az utódlás kérdését, László a senioratus elvének – lévén a család legidősebb tagja az elhunyt után – szintén megfelelt. A közakarat érvényesült, mert „Hungária nemeseinek teljes sokasága … általános egyetértésben, egyhangúlag és közös akarattal megválasztotta őt az ország kormányzására.”

Békés belpolitika Vajon a fegyverforgatásban fiatalon híressé vált László tényleg kiérdemelte, vagy inkább csak kikényszerítette királlyá választását? László a harcot és a küzdelmet nem öncélúan, kalandvágyból kedvelte, hiszen már bihari dukátussága alatt elsősorban az ország védelmében fogott fegyvert, és Salamon ellen kényszerből támadt. Ezt igazolja a Nyitrán töltött idő is, amikor László Pozsony várát ellenőrizte és katonailag semlegesítve Salamont, Géza uralkodásához békét teremtett. A koronás, bár méltatlan királyt nem ellenségnek, hanem lovagi ellenfélnek tekintette, és még Géza életében az is megtörtént, hogy az egymással szembenállók, Salamon és László lovagi tornát vívtak, ami minden vetélkedés ellenére egymás kölcsönös becsülését jelentette.

Az új királynak, Lászlónak már a külseje is azt sugallta, hogy uralkodásra termett.

A XII. század végén írt életrajza így örökítette meg: „Természeti adottságaiban pedig az isteni irgalom különös kegyelme a kiválóság kiváltságával a közönséges emberi értékek fölé emelte. Mert erős volt a keze, tetszetős a külseje, s miként az oroszlánnak, hatalmas lába-keze, óriási a termete, a többi ember közül vállal kimagaslott: így árasztotta el az adományok teljessége, s ez már testileg is méltóvá nyilvánította a királyi koronára.” A legenda másik változata szerint a hős király a mondabeli Trója utolsó királyához, Priamoszhoz hasonlított. Ez a leírás nem üres szépen szólás a középkori szerzőnél, hanem azt – minden irodalmi párhuzam ellenére – László megnyerő, tiszteletet gerjesztő, uralkodói termete, nemes arckifejezése ihlette. A franciaföldi Saint Gilles-monostor 1091-ben hazánkba jött szerzetese joggal nyilatkozhatott Lászlóról úgy, hogy ő az elegantissimus rex.

21

VII. Gergely pápa Nehemiás esztergomi érsektől értesült az új királyról, akit elfogadott és válaszlevelében választott királynak nevezett. Két évvel később írt levelében már elhagyta a „választott” (electus) jelzőt, és Lászlónak mint „a magarok királyának üdvözletet és apostoli áldást” küldött. A magyar király VII. Gergelyt támogatta IV. Henrik elleni harcában, ezért is kérhette 1079-ben VII. Gergely tőle, hogy a császár menekülni kényszerülő ellenfeleit fogadja be, vagy legalábbis segítse. Az egyházi reformokat is megértéssel fogadta, legföljebb azokat az általa helyesnek tartott módon a körülményekhez alkalmazta.

Királyként Salamonnal szemben folytatta a megbékélés politikáját. Kivárta a kedvező pillanatot, amikor ellenfele 1080-ban Pozsony várát önként feladta, a hatalmon viszont az országért érzett felelőssége tudatában nem volt hajlandó vele osztozni.

Salamon egy év múltán föllázadt a türelmes László ellen, aki jogosan záratta őt a visegrádi várba. Azonban megbocsátott és megfogadta a bökénysomlyói apáca, Karitász tanácsát: 1083-ban István király szentté avatásakor szabadon engedte Salamont.

László ekkorra már oly mértékben megszilárdította az ország helyzetét, hogy nem kellett félnie az idegenbe, előbb a németekhez, majd a moldvai besenyőkhöz távozott Salamontól.

Ez a szilárd kezű, magabiztos, bölcs kormányzás az első pillanattól kezdve nagy körültekintésben mutatkozott meg, s erre legjobb példa a koronához fűződő kapcsolata. A föntebb idézett legenda szerint: „Mikor ugyanis tetszésén múlott, hogy a királyi méltóságot isteni végzésből magának tulajdonítsa, nem igyekezett sem felkenetni, sem királlyá koronáztatni magát: a királyi jelvényeket tisztelettel maga előtt vitetve nem azért töltötte be a királyi méltóság feladatát, hogy az első legyen, hanem hogy hasznos legyen.” „Mikor pedig a királyi méltóság feladatát méltó módon elvállalta, szavakkal nem lehet kifejteni, mennyire, s miképpen látta el.” A „méltó módon vállalás” a későbbi megkoronázására vonatkozik, ami föltehetőleg azután történt, hogy 1078-1079 táján feleségül vette Rudolf sváb herceg, IV. Henrik vetélytársának a lányát, Adelhaidot.

A kormányzás elsőnek a törvényesség helyreállítását szolgálta, és a királyi hatalom átvétele után rögtön intézkedett a tulajdont védő törvények kibocsátásáról. Ez az ún. III. törvénykönyv 29 cikkelyből áll és rögtön, László trónra lépése után született.

Emiatt létezik olyan vélemény, hogy talán már korábban, Géza uralkodása alatt keletkezett. A hatalmi harcoktól terhelt áldatlan évtizedek alatt a Szent István-i törvények betartása sok kívánnivalót hagyott maga után, s érthető, hogy a tulajdon (egyházi, királyi, magán-) jogi védelmének szigorításával az egyházi és világi társadalom alapjainak megszilárdítása történt. Ezt követte egy másik törvénygyűjtemény. A törvények szigorának okát az anarchia felé haladó közállapotokban, s nem a király valamiféle despotikus hajlandóságában lehet és kell keresni.

Az ország védelme Királyként három alkalommal szállt hadba Szent László az ország védelmében.

Először az 1085-ös esztendő során, amikor a Felső-Tisza vidékére moldvai besenyő sereg rontott, Salamon bíztatására. (Késői, nehezen bizonyítható hagyomány szerint Salamon az isztriai Pólában remetéskedett, és ott halt meg szentség hírében.) László maga vezette seregeit, és a rabló hordát kemény küzdelem után megfutamították. A győzelem emlékére a döntő csata színhelyén hamarosan templom emelkedett, s hir-

22

dette, kinek tulajdonítja László a győzelmet. A besenyők-kunok következő betörése 1091-ben szinte a fél országot felperzselte. Az Al-Duna vidékén tanyázó nomád lovasnép harcosai Kapolcs vezérükkel a törcsvári szoroson át Erdélyt rohanták le, majd a meszesi kapun át a Lászlónak ifjúkora óta kedves bihari tájakat pusztították, onnan távoztukban a Tisza sem állította meg őket, mert azon átkelve, déli irányba haladva feldúlták a Duna-Tisza közét. A Képes Krónika így őrizte meg az eseményeket. „László király pedig (ekkor) embereivel Sclavoniában (vagyis Horvátországban) volt. Amikor visszatérésekor mindezt hírül vitték neki, amilyen gyorsan csak tudott, hazatért és vitézeivel sebesen utánuk lovagolt. A Temes folyó környékén talált rájuk.

Azok azt hitték, hogy már teljesen megszabadultak, és szívesebben vadászgattak, mintsem háborúztak.

László király pedig ezt mondta vitézeinek: „Jobb nekem veletek mehalni, mint feleségeteket és fiaitokat fogságban látni.” Így szólván könnyekre fakadt és vörös zászlója alatt elsőnek támadt a kunok táborára. Az Úr felmorzsolta a kunokat a magyarok színe előtt. László király így kiáltott vitézeihez: „ne öljük meg ezeket az embereket, fogjuk el őket, és ha megtérnek, maradjanak életben.” Kapolcs és a főemberek meghaltak, a többiek legnagyobbrészt fogságba estek.” A kunokat az ország belsejében telepítette le, ugyanakkor van olyan vélemény, hogy a székelyeket ő költöztette Erdélybe a határok védelme miatt.

A következő évben orosz földre kellett hadat vezetnie, hogy a kunok támadásának elejét vegye.

Az ország békéjének megőrzése mellett Szent Lászlónak gondja volt annak gyarapítására. Nővére, Ilona ugyanis Zvonimir horvát király felesége volt, és a királyné férje halála után a magyar király segítségét kérte a pártharcok megszüntetéséhez. Álmos herceget ott hagyta horvát királynak, és visszasietett a kunok kiűzésére.

II. Orbán és László Az akkori pápa, II. Orbán (1088–1099) ezt nem vette jó néven, mert Zvonimir az országát még VII. Gergelynek hűbéri formában elkötelezte, s a későbbi keresztes hadjáratot meghirdető, elindító Orbán pápa nem akarta meglazítani a Szentszék és a Horvátország közötti kötelékeket. A pápai követ Magyarországra küldésének volt előzménye magyar részről, mert 1091-ben László Montecassino apátjához, Oderisiushoz levelet küldött, amelyben egy „lelki” bevezető („Jóllehet bűnös vagyok, mert a földi méltóság teendőit nem lehet előmozdítani súlyos vétkek nélkül…”) után beszámolt a provence-i Saint Gilles-apátsággal teremtett kapcsolatról, a pápához küldött követeiről és végül Szent Benedek ereklyéi közül kért „valamit”.

Biztatásként pedig hozzáfűzte: „Szomszédként tudsz már ugyanis eljárni, mert már csaknem az egész Szlavóniát (Horvátországot) megszereztem.” A pápa követe, Teuzo bíboros 1091 őszén Somogyvárra érkezett, a Saint Gilles-monostor segítségével Szent Egyed tiszteletére emelendő apátság alapításához. László azonban, meg a horvát királlyá lett Álmos nem fogadták el a követ által képviselt pápai álláspontot Horvátország hűbér-jellegének átöröklődésével kapcsolatban és nem tettek vazallusi esküt. A követ dolgavégezetlenül tért vissza. László ekkor különbséget téve a pápa lelki és evilági hatalma között, az előbbit tiszteletben tartva, az utóbbival szembeszegült. Valójában László dinamikus külpolitikájának fordulatai az állásfoglalásai, hiszen az 1087-es speyeri birodalmi gyűlésre küldött követei uruk nevében a törvé-

23

nyes, III. Viktor pápát (1086–1087) támogatták a császár ellenpápájával, III. Kelemennel (1080–1100) szemben. Később az akkor ravennai székhelyű, IV. Henrik császártól támogatott III. Kelemen ellenpápa oldalára állt. Inkább jelképes tett volt ez, álláspontját aláhúzandó, mintsem a péteri folytonosságot megtestesítő pápa semmibevétele, hiszen kiváló egyháziak segítettek Lászlónak, hogy eligazodjon az ilyesfajta kérdésekben. László, hogy a horvát területeket minél szorosabb kötelékkel fűzze a Magyar Királysághoz, 1092-ben (vagy talán csak 1094-ben) Zágrábban püspökséget alapított Szent István király patrónussága mellett.

Szent László rendelkezett a bihari püspökség központjáról is, mert Váradon monostort állítva a Boldogságos Szűz tiszteletére, valójában a váradi székesegyház alapjait vetette meg. A bihari püspök Váradra költözött, s a bihari egyházi központ ezzel megszűnt. László az óbudai Szent Péter káptalannak évente 360 penzányi adományt juttatott, és ezzel megszilárdította annak anyagi alapjait. A nyitrai társaskáptalant gazdagon ellátta adományokkal, s nem lehetetlen, hogy ő maga akarta püspökséggé szervezni a nyitrai részt, amit később az utóda, Kálmán király 1113 táján meg is tett.

A mainzi érsekség alá tartozó prágai püspökség ugyanis szerette volna erre a vidékre kiterjeszteni joghatóságát és Szent László adományával, az egyháziak munkájának támogatásával ezt akarta megelőzni.

Szembenállása a Szentszékkel nem olyan mértékű és jellegű volt, hogy károsította volna az Egyházhoz fűződő kapcsolatát. Őszinte vallásosságának számtalan tanújelét adta. „Mert ámbár a világ virágjában ragyogott rá, mégis elhervadt az ő szívében; csak az a vágy vonta kínpadra: bár ő maga is Isten gyermekei közé jutna. Ennek okáért halandó testében már nem is ő maga élt, hanem benne a helyes, igazi, katolikus hit.” A magyar középkor királyai közül rajta kívül csupán Szent Istvánról állítanak ilyet a hitelt érdemlő források, jóllehet pillanatnyi érdekek szinte mindegyik királyról hasonló állításokat sugallhattak volna. Mégis, csak Szent Lászlóról jegyezték föl, hogy: „bőkezű volt az ínségben, nagytürelmű a tűrésben, … meggyötörtek vigasza, elnyomottak támasza, árvák megkönyörülője, gyöngék gyöngéd gyámszülője”. Őszinte bűnbánat jellemezte. „Ha pedig úgy esett, hogy éjszaka virrasztással és hosszas imádkozással kifárasztotta magát, nem kívánt puha párnát, hanem a templomok csarnokában pihent meg egy órácskát.”

Az egyházszervezés Szent István által megkezdett munkáját László tovább folytatta.

László és a szerzetesek A XI. század második legkiemelkedőbb királya, László a szerzetesek pártolása, monostorok alapítása terén is méltó párja Szent Istvánnak. Igaz, hogy száz évvel később a himnuszt, amely a haza bajnokának (athleta patriae) nvezi Szent Lászlót, nem szerzetes, hanem világi pap írta, aki föltehetően a váradi székesegyház klerikusai közé tartozott; de a szerzetesek is joggal magasztalhatták emlékét. A Szűz Mária tiszteletét hirdető, Nyitra megyei Kolos alapítása (1077) csak feltételesen köthető Lászlóhoz, mert késői és hamis oklevél tartalmazza ezt az adatot. A Szent Mihály arkangyal pártfogását élvező Báta monostora (1093) Tolnában cáfolhatatlanul az ő alapítása. Ez utóbbi helyen később a középkor folyamán olyannyira kedvelt Szent Vér-ereklyét őriztek, s emiatt igencsak látogatott zarándokhelynek számított. Azonban ennél is fontosabb, sőt országos jelentőségű szenthely, nemzeti szentély lett a váradi

24

egyházmgye legnevezetesebb apátsága, a Szűz Mária tiszteletére szentelt szentjobbi apátság.

Erdélyben Szent Benedek fiainak csak két monostoruk létesült, s mindkettő, ha távolabbról is, de kötődik Szent László személyéhez. A hagyomány szerint a meszesi apátságot Antiochiai Szent Margit tiszteletére II. Béla király atyja, Álmos herceg alapította még Szent László életében, vagy 1096-1106 között. Amennyiben ez a hagyomány a valóságot adta tovább az utókornak, úgy ahhoz sem férhet kétség, hogy itt is Szent Benedek reguláját követték, jóllehet a források az itt élő szerzetesi közösség rendi hovatartozásáról nem szólnak. A szentjobbi apátsághoz hasonlóan később ez is hiteles helyként működött, a tatárjárás pusztítását túlélte, utolsó okleveles említése 1361-ből való.

A meszesi monostornál lényegesen fontosabb a Szűz Máriáról nevezett kolozsmonostori apátság, amelyet egy 1370 után 1268-i kelettel hamisított oklevél I. Béla (1060-1063) alapításának tart. Mivel a királyi alapítású monostorok szinte kivétel nélkül a XI. században keletkeztek, igen nagy a valószínűsége annak, hogy Kolozsmonostort tényleg a XI. században, sőt I. Béla idejében alapították. Egy 1341-es oklevél Szent László király alapításának tünteti föl, talán azért, mert ő tovább gazdagította birtokadományokkal. A korai alapításra utal az is, hogy az erdélyi püspök, az illetékes főpásztor nem avatkozhatott be a közösség életébe, például apátválasztáskor.

A somogyvári Szent Egyed-monostor alapítása – amelyről a Magyar Királyság és a Szentszék közötti, Horvátországgal kapcsolatos vita miatt, föntebb már szó esett – azért emelkedik ki a királyi alapítások sorából is, mert szerzetesei Franciaországból, Provence híres Saint Gilles-apátságából érkeztek. Saint Gilles féltékenyen őrködött függetlenségén, mégis elfogadta a Cluny híres apátja, Szent Hugó (1049-1109) által javasolt reformokat.

Szent László király 1091 nyarán Montecassino apátjához – már idézett – levelet intézett: „Tudd meg, hogy én Szent Egyed apátjának Magyarország földjén sok javadalmat adtam, ez legyen előtted példaképe eljövendő javadalmaknak, ha egyszer engem követeid által megkeresnél…”. A levél idézett sorai a somogyvári apátság alapítására vonatkoznak. A király ugyanis a somogyi földvárat és megfelelő birtokot ajánlott föl a provence-i Saint Gilles-monostornak. Maga az apát, Odilo jött el az alapításra. Teuzo pápai legátus is jelen volt. Mivel a Saint Gilles-i apátságot szoros szálak fűzték Szent Péter székéhez, a somogyvári apátság Szent Péter, Szent Pál és Szent Egyed tulajdona lett. A középkor általános fölfogása szerint egy monostor, templom igazi tulajdonosának nem a közösség számított, hanem maga a szent, a patrónus. A Szent Péternek fölajánlott apátságokat, így elsősorban Clunyt szoros szálak fűzték Szent Péter mindenkori utódához, a római pápához. Az apostolfejedelmek, Péter és Pál patrónussága, védnöksége, valamint a pápai legátus jelenléte arról tanúskodnak, hogy Somogyvár az alapítástól kezdve nem csupán az alapító Saint Gilles-apátságon keresztül, hanem közvetlenül is kötődött Rómához. Az alapításkor kibocsátott oklevél nem maradt fönn, de Szent László határozott egyházpolitikája kiművelte azt a kellő egyensúlyt, ami az apátság királyi alapításának tényét és a külföldi kapcsolatokat egyaránt tartalmazta. E kapcsolatoknak is tulajdonítható, hogy Szent Egyed ereklyéje, valamint Szent László időleges itt nyugvása és az erre emlékeztető, véglegesen itt maradt valamely ereklyéje miatt nemzetközileg is ismert, számon tartott zarándokhelynek számított a hazai viszonylatban nagyméretű, 60 méter

25

hosszú templom. A királyi egyházpolitika virágzó jövőt biztosított az új, főként francia származású szerzetesekből álló közösségnek, a közösség pedig hosszú időn keresztül hatékonyan segítette a francia-magyar kapcsolatokat. Emellett Szent László „szemrebbenés nélkül” visszautasította a II. Orbán pápa által elvárt hűbéri esküt.

A korábban idézett levél a montecassinói apátsággal részben diplomáciai okok miatt igyekezett kiépíteni jó kapcsolatot, ám a király szándékaiba beleférhetett egy esetleges Montecassino általi alapítás is. Különösen, ha tudott arról, hogy már Szent István szeretett volna szerzeteseket hívni a Szent Benedek tekintélye miatt kiváltságos apátságból.

A szabolcsi zsinat Szabolcs földvárában 1092. május 20-án László Szent István király példáját követve „országa valamennyi főpapjával, apáturával és minden előkelőivel, mind az egész papság és a nép jelenlétében zsinatot tartott és kánonok szerinti törvényeket hozott.” Ez az időben harmadik törvénykönyv viseli az I. számot. Negyvenkét törvénycikkelyt tartalmaz, amelyből negyven az egyházi élettel kapcsolatos, mindössze az utolsó kettő világi tartalmú, rendelkezvén a királyi bíráskodásról.

A papok, illetve püspökök házasságával foglalkoznak az első törvények (1–4.), s ebből fakad a szokványos következtetés, hogy csak VII. Gergely vezette volna be a latin egyházban a papi nőtlenséget, de a magyar egyháziak még a pápa kívánságának is sokáig ellenálltak. Ez a sommás megállapítás téves, mert a papi nőtlenség apostoli hagyományra megy vissza és a IV. század elejétől mindenütt bizonyítható. A keleti egyházban a VII. századtól kezdve ezen változtattak és a papságra jelöltek még nősülhettek, de csakis pappá szentelésük előtt. A püspöknek a keleti egyházjog szerint is nőtlennek kellett lennie. Valójában László király sem volt elutasító a papi nőtlenséget sürgető egyházi reformmal szemben, hanem a papoknak adott engedménnyel (mármint első és törvényes házasságuk ideiglenes megtartásával) kapcsolatban a pápára hagyatkozott, „amíg nekünk ebben az ügyben az apostoli szentatya tanácsot fog adni” – íratta a király. Ugyancsak négy cikkely (5., 6., 23., 24.) az egyházi vagyont védelmezi. Rendelkezni kellett a lerombolt vagy elpusztított templomok újjáépítéséről (7., 8.): „A lázadás (ti. 1061-es) miatt elpusztult vagy felégetett templomokat, a király parancsára, az illető egyház papjai állítsák vissza. Kelyheket és ruhákat a király költségén adjanak, könyvekről a püspök gondoskodjék. A régiség miatt elpusztult egyházakat a püspök építse újjá.” Lászlónak gondja volt arra, hogy az izmaelitának, magyarul böszörménynek nevezett török etnikumú, iszlám vallású, főként kereskedéssel foglalkozó alattvalók, ha egyszer fölvették a keresztséget, többé vissza ne térjenek Mohamed vallására. A zsidók nem vehettek feleségül keresztény nőt, nem tarthattak keresztény szolgát (10.). Kilenc cikkely foglalkozik a hitélettel (11–12., 14–16., 25– 26., 31., 37–38.), vagyis előírja az ünnepek, böjtök megtartását, a vasárnapi misén történő részvételt, a templom mellé temetkezést. Kiemelkedően fontos az új magyar szentek ünnepeinek méltó módon történő megülése: „Ezen a szent zsinaton a tiszteletre méltó László király elrendelte, s az összes jelenlevők helyeselték és szentesítették, hogy meg kell ünnepelni: Boldog István király előestéjét és Gellért vértanúét, amelyen szenvedett és három napot Szent Márton ünnepe alkalmával.” A zsinat büntette a házasságtörést (13., 20.), a nemi erőszakot (32.), az erkölcstelenséget és a kuruzslást (34.), a pogány áldozatokat (22.), szabályozta a tizedszedést, intézkedett, hogy a hívek

26

ne vándoroljanak templomtalan vidékekre (19.), s egyházi személyekkel kapcsolatban számos rendelkezést (17–18., 21., 28–29., 35–36., 39.) fogalmazott meg, köztük tanúk alkalmazását az istenítéletkor, lett légyen az „akár vízzel, akár vassal”.

Szent László halála László, ha azt helyénvalónak tartotta, szembeszegült IV. Henrik császárral, ami egyúttal a törvényes pápa, II. Orbán melletti fölzárkózásnak számított. Ez történt 1094-ben, amikor Henrik elűzött felesége, az orosz Praxedis számára menedéket nyújtott, majd továbbengedte Kijevbe. Ebben a vezető nagyhatalommal történt külpolitikai összeütközésben is úgy jelent meg, mint a lovagi eszménykép tökéletes megtestesülése. Amikor 1095 nyarán cseh hadjáratra indult, az 1192 táján írt életrajza szerint útközben „váratlan betegség döntötte le lábáról, testi ereje már-már elhagyta: összehívta az ország főembereit, s bejelentette, hogy testi feloszlása közeleg. Ezt hallván, az oly kegyes király halálán jajveszékelő tömeg sírása az egekig hatolt. De a király magához vette az oltáriszentséget, amelyben híven hitt, amelyet egész szívével szeretett, s amelyet az erények teljességével keresett, boldogan tért meg az Úrhoz.”

Szent László a váradi székesegyházat temetési templomának szánta. Mégis, először a somogyvári apátságban temették el, majd innen tetemét 1113 után – akaratához híven – átvitték Váradra, véglegesnek szánt s azzá lett nyugvóhelyére.

S z e n t I s t v á n, a k e r e s z t é n y k i r á l y Amikor István megörökölte a nagyfejedelmi hatalmat, attól az úttól kezdve, amely őt Nyitráról az Esztergommal szemközti bényi erődbe vitte, majd onnan harcosai – magyarok és németek – élén Veszprém felé, nagyfokú határozottság jellemezte a fiatal uralkodót. A hatalomgyakorlás különböző megnyilvánulásainak olyan egybefüggő rendszere bontakozott ki, amely az évtizedek során életműbe testesült. Amint az aranyból vert érem két oldala bár két képet mutat, mégis egészet alkot, úgy tartozott egybe nála az államalapítás és az egyházszervezés, még akkor is, ha mindkettő komoly előzményekre támaszkodhatott. A nomádállamból, melyet apjától örökölt, három év alatt keresztény királyságot formált, ami nem tizenéves, tanácsosainak, főurainak, harcosainak óhatatlanul is kiszolgáltatott ifjúnak tulajdonítható; hanem érett, uralkodásra felnőtt, karizmatikus személyiségnek, aki már pajzsra emeltetése – tehát szűk vagy bő évtized – óta tudatosan készült bevégzendő feladatára.

A keresztényként nevelkedett ifjú nagyfejedelem még beszélte a sztyeppék nyelvét, és aki csak ezen értett, ő e nyelven szólt hozzá. A döntő csatában életét veszített Koppány holttestét a sztyeppékről hozott bolgár-török szokás szerint a harcosok felnégyelték, s a győztes parancsára az országba szétvitték, négy vár (Veszprém, Győr, Székesfehérvár, Gyulafehérvár) kapujára kiszögezték. Ez a keresztény szempontból halottgyalázásnak tűnő tett a bolgár-török íratlan-írott törvénykezés bevett megoldása volt égbekiáltó bűnök esetén, s megoktatta az értetlenkedőket. Ennek köszönhetően István hosszú uralkodása (997-1038) során mindössze még két alkalommal kényszerült fegyveres fellépésre az országon belül, magyarok ellen. Az erdélyi Gyula, anyai nagybátyja Gyulafehérvár, Ajtony pedig Marosvár központtal olyan tartományuraságot hozott létre, ami az államszervezéshez nélkülözhetetlen hatalmi központosítást veszélyeztette. Amikor 1003-ban hadba vonult Gyula ellen, sikerült a

27

vérontást elkerülni, s az erdélyi részek István haderejének fölvonultakor meghódoltak.

Ajtony vezér viszont a délkeleti végeken 1028-ban (vagy talán már 1008-ban) fegyveres ellenállást tanúsított és „fegyver által veszett el”. Ajtonyt István vezére, Csanád győzte le. Az a tény, hogy a két tartományúr bizánci rítusú keresztségben részesült, nem játszott szerepet, hiszen a kereszténység ekkor még egynek tudta magát.

Esztergomi koronázás Szent Adalbert mellett Magdeburgban, Rómában, Prágában, Mainzban ott volt az a szerzetes, aki apátként működött, majd kalocsai, végül esztergomi főpap lett és a forrásokban hol Asztrik, hol meg Anasztáz néven szerepel. Neki jutott az a föladat, hogy világlátottságát István kérésére kamatoztassa a magyarság javára. Mesterétől, Szent Adalberttől abban különbözött, hogy ő nem lelkipásztori helyét hagyta el királyi akaratból, hanem szerzetesi közösségét, és a monasztikus életet cserélte föl a főpapi királyi tanácsnok klerikusi életére.

Asztrikot mint szerzetest azért is érdemes részletekbe menően megismerni, mert rajta és munkásságán keresztül megelevenednek a magyar egyház születésének körülményei. A Szent István életrajzát tartalmazó és 1077 táján írt Nagy Legenda a kettős nevű szerzetest a következőképpen mutatja be. „Asztrik apát társaival együtt tisztes fogadtatásban részesült. A Vasas (Mecsek) hegy tövében cönobiumot épített Szent Benedek atya tiszteletére. Gyülekezete mai napiglan ott virágzik szerzetesi fegyelemben. Világi jószág bőven adja élésüket, semmiben sem látnak fogyatkozást – csakhogy alázatban kövessék az evangélium tanítását és követtessék másokkal is.” Ez a megállapítás nem a hamis pécsváradi oklevél alapján 1015-re tett eseményről tudósít, hanem a 997-ben vagy 998-ban történtekről. Szent Istvánnak a környező országokba szétküldött hívására érkezett Asztrik és kísérete hazánkba, s monostor-alapítás feladatával költözött a pécsváradi királyi udvarházba. Asztrik rövid ideig az ország délvidékén térített, és távollétében került a helyébe apátként Querfurti Brúnó, aki a maga során ezt a megkezdett térítést délen, esetleg délkeleten, a „fekete magyarok” között folytatta. Asztrik ezt a köznép körében végzett munkát félbeszakítva kapta Szent Istvántól az igazi, nagy küldetést: menne Itáliába és kérne felségjelvényeket a római pápától a magyar fejedelem számára. Asztrik kevéssel az 1000. év karácsonya előtt II. Szilveszter pápától (999-1003) koronát és zászlós lándzsát, vagyis felségjelvényeket hozott Magyarországra. (Létezik olyan nézet Ademarus Cabannensis kortárs krónikás értesülésére támaszkodva, ami szerint III. Ottó császár Gizella és István házasságkötésekor Gézának ajándékozott zászlós lándzsát.) A koronázást az ismeretlen eredetű Domonkos püspök több püspöktársa segédletével végezte az 1000. év karácsonyán Esztergomban, a protomártír tiszteletére épített egyházban. Azzal, hogy Szent István kérését a pápa teljesítette, az egész keresztény Nyugat tudomására hozta: az új állam és uralkodója önállóságát, mint Szent Péter apostol utóda és a lelki hatalom letéteményese elismeri, jóváhagyja. Már csak a koronahozás miatt is fontos, hogy Asztrik előzőleg a Rómában hosszabb ideig élt Adalbert köréhez tartozott.

Az államalapítás meg az egyházszervezés szorosan egybefonódott, s a kettős folyamat munkásai nem tudták és nem akarták a teendőket elkülöníteni. István király, valamint segítői számba vették az egyre inkább helyhez kötődő, de még igencsak változatos népesség területi elhelyezkedését, és megszülettek a döntések a püspöki és a várispáni székhelyeket illetően. A király bajor mintát követve hamarosan kibocsá-

28

totta az első pénzeket. Közöttük figyelmet érdemel az a dénár, amelynek veretképén a Lancea regis (király lándzsája) köriratban felhőből kinyúló manus Dei (Isten karja) zászlós lándzsát tart. A Regia civitas (királyi város) köriratú pénzérme Esztergomra utalhat, ahol az első pénzverde működött. Ekkortájt fogalmazódott meg az I. törvénykönyv, karoling minták alapján. A törvénycikkelyek meghatározták a püspökök és az egyházi személyek feladatait, munkaterületeit, bíráskodás terén élvezett kiváltságukat.

Az egyházi vagyon királyi védelmet érdemelt, a magán- és a királyi tulajdon sérthetetlenségnek örvendett. A keresztény hit életre váltása szintén megfogalmazódott a vasárnapok és ünnepek, böjtök megtartásával, a szentségek vételének előírásával. A törvények tiltották a tízparancsolatba ütköző cselekedeteket (gyilkosság, hitszegés, leányrablás, házasságon kívüli kapcsolat, gyújtogatás, varázslás, kuruzslás); ugyanakkor tételesen meghatározva óvták a különféle szabadságjogokat.

A keresztény koronázott király a hatalom adta kereteket új és európai tartalommal töltötte meg; törvényei és egyéb intézkedései révén a nomád társadalom eresztékei szétestek, s önpusztító belharcok nélkül megteremtődött a korszerű keresztény társadalom a Kárpát-medencében, s vele a latin rítust követő keresztény Magyar Királyság.

Szent István halála és temetése Szent István halálát és temetését a Kis Legenda a következőképpen tartalmazza: „Az Úr megtestesülésének 1038. évében, a VI. évközben, Henrik római császár idejében, a maga uralkodásának pedig 38. esztendejében elhunyt, és Szűz Mária bazilikájában temették el, melyet pazar munkával hozott tető alá.” Hartvik püspök leírása ezzel összhangban áll, csak lényegesen hosszabban, drámai részletekben gazdagon tárul az olvasó elé előbb az ország fölajánlása tanúk jelenlétében Szűz Máriának, majd a király ünnepélyes, nagy nyilvánosság előtt végbement halála, s végezetül temetése.

Szent István király „karját és tekintetét a csillagok felé emelte, és így kiáltott fel: „Mennyországnak királynéja, dicső megújítója a világnak, ez utolsó könyörgésemben a te oltalmadra bízom a szentegyházat püspökeivel és papjaival, az országot főembereivel és népével együtt, s tőlük végső búcsút véve lelkem a te kezedbe ajánlom.”

Jeles ünnep közeledett akkor éppen, ugyanazon mindenkor szűz Mária mennybevételének angyalok és emberek által egyaránt megült napja, s mivel úgy sejtette, hogy nagyobb irgalmat remélhet, ha ennek örömében távozik testéből, külön fohászokkal könyörgött érte, sóhajok és könnyek között próbálta kieszközölni. Beköszöntött hát ez a boldog nap, mely az ő halála révén majdan még boldogabbá lesz. Ott állott körben a papság meg a püspök atyák, s szolgák hada mellett az ispánok vezérkara, ahol az Istennek oly kedves király feküdt középen. Miután a lelki kenet szentségét felvette, szent lelkét a mi Urunk, Jézus Krisztus testéből és véréből vett útravalóval frissítette fel, s azt az Úr megtestesülésének 1038. esztendejében a mindenkor szűz és a szent angyalok kezébe átadta, hogy az örök, mennyei boldogság nyugalmába kísérjék.

Rokonainak körében hangos siránkozás, az angyalok közt nagy öröm támadt, de az a siránkozás később örökös vigasságra fordult a majdan születendő és az akkor élő emberek számára egyaránt. Temetési szertartására seregestül érkeztek Pannónia valamennyi vidékéről. Testét a királyi székhelyre, vagyis Fehérvárra vitték, s mivel a Boldogságos Szűz tiszteletére általa emelt templomot még nem szentelték fel, a főpapok tanácsot tartván úgy határoztak, hogy előbb szenteljék fel a bazilikát, s csak

29

azután bízzák testét a földre. A szentelés ünnepi szertartásának végeztével a szent testet az épület közepén álló, hófehér márvány szarkofágba helyezték, ahol az Úr sok éven át részesítette az ő érdemeire tekintve számtalan jótéteményben a sok szerencsétlenség sújtotta, hideglelős, búját-baját kikiáltó vagy ítélet terhét hordozó embert.” Az a fehér márvány koporsó, amely római-kori szarkofágból lett átfaragva és csodával határos módon épségben megmaradt, ott állt Hartvik szeme előtt és befolyásolta a leírást. Nem szabad elfelejteni, hogy a győri püspök az 1083-as szentté avatás után írta meg Szent István legterjedelmesebb életrajzát. Szent István sírja körül csodálatos gyógyulások sorozata kezdődött, s mialatt az utána következő évtizedekben az országot nyomorúságok egész sorozata sújtotta, a köznép emlékezete ébren tartotta az első koronás király alakját, tetteit. Nem felejtették el, miként rángatta meg az alamizsnát követelő koldus az álruhás király szakállát, miként kísérték természetfölötti jelenségek magányos imádságát.

Kései krónikák szerint Szent István halálát égi jelek kísérték, tűzvészek, földindulások, az emberek két Napot is láttak az égen. Ezek az állítások inkább a kortársak és utódok megrendültségét fejezik ki, mintsem a történteket.

A bazilika régészeti föltárása ugyan nem adott eddig feleletet arra, hogy hol állhatott benne az a kimagasló, minden bizonnyal márványból faragott ülő alkalmatosság, ahol a király kiemelkedő fontosságú alkalmakkor helyet foglalt; ám föltehetően Szent István kifejezett akaratából készült aacheni minta alapján a királyság első széke (regni sedes principalis). Aachenben Nagy Károly sírja fölött trónszék állott, s Nagy Ottó 931-es beiktatásakor erre kifejezetten hivatkoztak, a hatalom folytonosságát, jogosságát hangsúlyozandó. Szent István a trónörökös Imréhez írt Intelmekben fia lelkére kötötte a mos maiorum tiszteletben tartását, és ezt hangsúlyozta a sírjához közel, a főhajó közepén álló márványtrónus, ami Fehérvárnak megadta a „székes” jelleget. A regni sedes principalis magasából országló, törvényt alkotó, fölkent és megkoronázott király annak szellemében és örököseként volt köteles uralkodni, aki ott nyugodott a fehérmárvány szarkofágban, aki a temetkezési bazilikát az ország szakrális középpontjának szánta, s következésképpen azt akarta, hogy a királyi hatalomban utódok koronázása is itt történjék.

Szent Imre trónörökös Szent Istvánnak több gyermeke volt. Igaz, hogy az elsőszülött fiú neve, Ottó, csak későbbi forrásból ismeretes, mégis, a korabeli névadási szokások alapján biztosnak vehető, hogy létezett. A trónörökös Ottó serdülő korában halhatott meg, és ekkor öccse, az 1007 táján született, Henriknek keresztelt Imre örökölte a nagy feladatot, vagyis a felkészülést az uralkodásra. Szent István az országalapítás és egyházszervezés, a védelmi hadakozás és Európára nyitott külpolitika mellett az először egyházi pályára szánt, majd bátyja halála után trónörökössé lett Imrét segíteni akarta a fölkészülésben és megíratta számára az Intelmeket. Az egyik liturgikus ének Szent Istvánt műveltsége miatt mint doctort említi. (A középkorban a művészi alkotásoknál gyakran megtalálni az ideator-artifex párost. Az első kigondolja a művet, az ötleteket adja, a másik kivitelezi. Egyáltalán nem erőltetett ennek alkalmazása Szent Istvánra az Intelmek esetében.) Az Intelmek soraiból atyai gyengédség és szigor, szeretet és

30

felelősségérzet árad, melyet István egyaránt érzett vér szerinti leszármazottja és népe iránt.

Nem tudni pontosan, 1018-1031 között mely esztendőben véglegesült a pontos címén Erkölcstanító könyvecske (Libellus de institutione morum), de az biztos, hogy éveken át töprengett rajta István és névtelen munkatársa. Ez utóbbi olyan világi pap vagy szerzetes, tehát minden bizonnyal egyházi férfiú volt, aki komoly filozófiai, teológiai, állam- és társadalomelméleti jártassággal rendelkezett, valamint a latin nyelvet mesteri szinten bírta. A személyes hangvételű bevezető után a király – a szerzőn keresztül – maga sorolja föl a tíz kifejtendő témát, melyek a következők: a katolikus hit megőrzésének fontossága, az Egyház helyzetének megszilárdítása, a főpapok tisztelete, főemberek, katonák megbecsülése, a kíméletesség és az elfogulatlan ítélkezés megőrzése, a vendégek marasztalása és ellátása, a tanács fontossága, a gyermekek engedelmessége, a rendszeres imádság, a jóság és irgalmasság, valamint a többi erény. Az államelméleti mű utolsó mondata méltó zárása, egybefoglalása a királyi intelmeknek: „Mindaz, amit föntebb vázoltunk, együttesen alkotja a királyi koronát, s ezek nélkül sem itt nem uralkodhat senki, és az örök királyságba sem juthat.”

István király a trónörökös Imrének – aki a bihari dukátusban tanulta az önállóságot mint dux ruizorum (oroszok vezére), vagyis a varég-orosz zsoldos katonák parancsnoka – Bizáncból hozatott menyasszonyt, akit, gyermek lévén, a veszprémvölgyi monostorba telepített görög apácák gondjaira bíztak. Létezik olyan föltevés, ami szerint már István anyja, a keleti rítusban megkeresztelt Sarolt telepítette oda a bizánci szerzetesnőket, ám nagyobb a valószínűsége – és a veszprémvölgyi apácamonostor görög nyelven írott, keltezetlen alapítólevele is azt látszik megerősíteni –, hogy a hercegi ara kedvéért létesült a görög nyelvű közösség. „Az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében – kezdődik az alapítólevél. – Én, István, keresztény s egész Hungria királya, miután létesítettem, felállítottam és berendeztem a szentséges Istenanya veszprémi, érseki monostorát, s összegyűjtöttem benne apácák seregét a magam, nőm és gyermekeim, valamint egész Pannónia lelki üdvéért, így rendelkezem.” Ezt követi az adományok – falvak, birtokok, szolgálónépek – részletes fölsorolása s végezetül anathema a királyi akaratot megszegőkre. A monostor érseki jelzője az esztergomi érseknek – és nem a közeli, terület szerint illetékes veszprémi püspöknek – való alávetettséget jelenti, hiszen a királyi család papja az esztergomi érsek. A király gondoskodott a közösségről, a közösség imádkozott a királyi családért. Imre Veszprémben kötődött ahhoz a Szent György-körtemplomhoz, amelyben még egyházi pályára készülve tisztasági fogadalmat tett. Az apácák között nevelkedő bizánci jegyes jelenléte nem jelentette feltétlenül az előzetes fogadalom feladását. Miként oldhatta fel Imre mint trónörökös azt a belső vívódást, hogy megköttetendő, majdani házasságából nem hagy maga után vér szerinti utódot? Apjának hozzá intézett Intelmei mutatják azt az irányt, amerre keresni kell a választ. István nevelési elvei mögött ott volt a szándék, hogy Imrének alkalmassá kellett válnia az uralkodásra. Ez elsősorban nem bölcsességet, politikai jártasságot jelentett (bár ezekre is szükség volt), hanem azt, hogy a király személyes kiválósága, alkalmassága (idoneitas) miatt egyben Isten választotta legyen. Ebben a korabeli Nyugaton elterjedt uralkodói eszmény ismerhető fel. István király az Imre herceget 1031-ben – föltehetőleg a bihari Igfon erdőben – ért vadász-

31

baleset előtt nem gondolt arra, hogy neki kell majd igénybe venni az idoneitas elvét utódja kijelölésekor.

A király számára nagy próbatétel volt elsőszülött fia, Ottó elveszítése. Ennél még súlyosabb csapás várt rá és az országra akkor, amikor a második trónörökös, Imre 1031-ben egy vadászaton halálát lelte. Unokaöccsét, Vazult életmódja miatt nem tartotta alkalmas utódnak, ezért az elűzött velencei dózse és Szent István nővére fiát, Orseolo Pétert jelölte utódjául és 1032-ben udvarába hívta, hogy a helyszínen, vagyis a magyar királyi udvarban készüljön fel az uralkodásra. A mellőzött Vazul merényletet kísérelt meg az idős, beteg király ellen. A sikertelen merényletre adott válaszában István ismét megmutatta nagyságát, mert nem a legsúlyosabb büntetést szabták ki a vétkesre: Vazult megvakították; fiai, András, Béla és Levente az országot elhagyhatták. Mintha Szent István előre látta volna, hogy Vazul unokájában, Szent Lászlóban majd méltó utóda terem, aki félszázad múltán befejezi a nagy művet. Az utókor rágalma, miszerint Vazul fülébe ólmot öntöttek, minden alapot nélkülöz.

A szent király bizalmára, amelyben Orseolo Pétert részesítette, a történelem sajnos rácáfolt. Az a bizalom viszont, amellyel Szent István Krisztus Anyja, a Boldogságos Szűz Mária iránt viseltetett, a későbbiekben bőségesen kamatozott.

32

BOGOLY JÓZSEF ÁGOSTON

Eötvös József és Oltványi Pál „Az olvasók felfogásától függ a könyvek sorsa.”

A kultúratudomány (cultural studies), a művelődés- és oktatástörténet, az egyház- és helytörténet, valamint a kulturális és hitéleti mentalitástörténet szempontjait alkalmaztam, az Eötvös-féle népiskolai törvény3 hatástörténetét kutattam. A szegedi Somogyi-Könyvtár Oltványi Pál műveit tartalmazó gyűjteményéből két, forrásértékét tekintve rendkívül értékes monográfiát tanulmányoztam.4 Oltványi Pál A catolica egyház és a parlament Magyarhonban (Szeged, 1871) és A népoktatási ügy Magyarországban, a múlt s jelen időben (Szeged, 1884) című könyveiből azokat a szövegrészleteket emelem ki, amelyek közvetetten vagy közvetlenül kapcsolatosak Eötvös és Oltványi földeáki találkozásával és Oltványi Pál népiskolai törvényre vonatkozó felfogását is érzékeltetik. Az idézeteknél az egykorú helyesírást megtartom, Oltványi szövegét betűhíven közlöm.

Oltványi Pál ebben a két könyvében sokszor a vitairatokra jellemző stílusban fogalmazott. A pozitivizmus korának tudományos eszménye szerint, érvelését történeti visszatekintésekkel támasztotta alá, a népiskolai törvény hatástörténetét az egykorú sajtó tükrében is nyomon követte és statisztikai adatok, táblázatok közlésével kvantitatív értelmezésre is törekedett. Könyvészeti, kutatástörténeti érdekességként jegyzem meg, hogy a szegedi Somogyi-Könyvtár A catolica egyház és a parlament Magyarhonban című könyv két példányával rendelkezik. Az Oltványi Pál földeáki évei idején keletkezett és 1871-ben kiadott, A catholica egyház és a parlament Magyarhonban című könyv Somogyi-Könyvtárban található B. c. 798 jelzetű példányának összes lapja olvasatlan volt. A százharminchat éven keresztül érintetlenül hagyott könyvlapokat 2007. augusztusának végén, a könyvtár egyik munkatársával vágattattam fel. Ugyanezen könyv B 34.724 jelzetű, eredetileg az 1930-as évek egyik teológiai szakkönyvtárából származó, jelenleg a Somogyi-Könyvtárban található kötött példányban olvasói ceruzajegyzetek, lapszéli, töredékes szösszenetek is előfordulnak.5 Mauris Terentianus, 3. századi római szerző írta le az ismert hermeneutikai tapasztalatot:„Pro captu lectoris habent sua fata libelli.” Magyarul: „Az olvasók felfogásától függ a könyvek sorsa.”

Forrásszövegek az Eötvös-féle népiskolai törvény hatástörténetéhez A catholica egyház és a parlament Magyarhonban című könyvéhez az előszót Oltványi Pál, a pápa őszentsége kamarása, földeáki lelkész, csanádi szentszéki ülnök Földeákon, 1870. karácsony napján írta. A catolica egyház és a parlament Magyar3

4

5

1868: XXXVIII. törvényczikk a népiskolai közoktatás tárgyában. Ministeri utasítások a megyei tanfelügyelők, a tankerületi iskola-tanácsok, a községek, a községi iskolaszékek és a Budapesti iskolatanács számára. Tantervek a nép- és polgári iskolák számára. A Tanító-képezde szervezete.

Hivatalos kiadás. Pest, 1869. Kiadja RÁTH Mór.

OLTVÁNYI Pál: A catolica egyház és a parlament Magyarhonban. Szeged, 1871.; OLTVÁNYI Pál: A népoktatási ügy Magyarországban, a mult s jelen időben. Szeged, 1884.

Oltványi Pál könyveinek nagy részét végrendeletében a szegedi Somogyi-Könyvtárra hagyta, vö.

TAKÓ Edit: A könyvtárgyarapító prépost. In memoriam Oltványi Pál. Szeged, 1999. 33–35.

33

honban című, a dualizmus korában keletkezett könyv Földeák kulturális örökségéhez tartozik, a régi földeáki szellemi-társadalmi-egyházi élet becses dokumentuma.

Oltványi Pál a Földeákon írt, 1871-ben Szegeden megjelentetett könyvének második fejezetében külön foglalkozik a népiskolai közoktatási törvénnyel. Ez az Oltványi Pál földeáki tartózkodásának utolsó előtti évében befejezett könyv kapható volt a földeáki plébánián, Pesten az Európa-szerte ismert Hartleben és Társa Könyvkereskedésben („C.A. Hartlebens Verlags-Expedition in Pesth, Wien u.Leipzig” ), a Váczi utca 17. sz. alatt, Szegeden pedig Bába Imre nyomdájában. A szerző a könyv eladásából származó jövedelmet Péter-fillérként a Szentatya számára ajánlotta fel.

A catolica egyház és a parlament Magyarhonban című könyv megjelenése után tizenhárom év telt el és egy nagy ívű koncepció mentén, újabb Oltványi-mű került az olvasók asztalára. A népoktatás körüli parlamenti vitát és a katolikus álláspontot ismertető első monográfia anyagát a szerző kibővítette, továbbfejlesztette. Az Eötvös-féle népiskolai törvény előzményeit és hatástörténetét is feltáró és dokumentáló A népoktatási ügy Magyarországban, a mult s jelen időben című, 1884-ben kiadott könyvének célkitűzéséről Oltványi így tájékoztat: „…ama új törvény árnyoldalait, s veszélyes eredményeit egész őszinteséggel feltárja, ugyanakkor némi vigasztalásul részrehajlatlanul elősorolja a tanügy terén ama előnyöket, ama nyereményeket is, melyeket az eme törvény által kényszeritett, vagy önkényt előlépett verseny eme 15 év alatt hazánkban elő varázsolt nem csak az iskolák, hanem ezek tanonczai számának növekedésében is. (…)” 6 A népiskolai törvény körüli vitákról A népiskolai törvény elfogadtatása körüli parlamenti vitában elhangzott katolikus ellenérvek szószólóiról is megemlékezett Oltványi: „Az oktatásügyi ministernek népiskolai törvényjavaslata 1868. decz. 1. és 2-án tárgyaltatott az országgyűlés felsőtáblájánál; historiai emlékül feljegyezzük azt, hogy ennek világi tagjai közül gróf Cziráki János, gróf Zichy Henrik, gróf Szapáry István s báró Wenckheim László szavukat felemelték az ellen; ez utóbbi, noha a minister tárczáját köté e javaslathoz, és elfogadását bizalmi szavazat gyanánt kérte, ellene szavazott, sőt a harmadik helyen emlitett szónok a kormány azon eljárása ellen is keményen kikelt, hogy most az országgyűlés végnapjaiban, midőn érett megfontolásra többé sem ideje, sem alkalma nincs a felsőtáblának, akarna a kormány egy oly horderejü uj eszmét becsempészni, minő a községi iskola. (…) A kalocsai érsek megható szavakban rajzolta a törvényjavaslat hiányait, s azon nyilait, melyeket ez a vallás erkölcsi nevelés ellen lövel azt majdnem végkép megölvén, a közös iskolákat kárhoztatta és igen sajnálta, hogy ezek a magyar haza népnevelési rendszerébe is felvétettek. (…) A pannonhalmi főapát hosszú s jeles beszédében kimutatván a javaslatnak az egyházi s vallás erkölcsi érdekekre vonatkozó veszélyes pontjait, szinte ellene szavazott s tárgyalásra sem tartja azt méltónak. (…)” 7 Eötvös József Charles de Montalembert 6

7

OLTVÁNYI Pál: A népoktatási ügy Magyarországban, a mult s jelen időben. Szerző előszava.

Szeged, 1884. V–VI. OLTVÁNYI P.: i. m. 1884. 73–74.; Vö. Simor János Magyarország hercegprímása beszéde a népiskolai törvényjavaslat ügyében a főrendiház dec. 1-i ülésén. Idők Tanuja, 1868. dec. 3. (csüt.)

1.; Az Eötvös József által előterjesztett népiskolai törvényjavaslat mellett szónokolt: gr. Szapáry

34

grófnak 1868. december 15-én német nyelven írt levelet. Ebben a levélben a törvényerőre emelkedett iskolatörvényről és a többi törvényhozási eredményről, az autonómiai kérdéséről, a keresztény egyházakra vonatkozó javaslatokról és a „Szabad egyház szabad államban”-elv Eötvös által a törvényhozás gyakorlatában történt érvényesítéséről olvashatunk.8 A népiskolai közoktatási törvényről szóló véleményét Oltványi Pál tömören fogalmazta meg: „1868. évben alkották, s 1876. évben bőviték meg honatyáink a népoktatási törvényt, mely által a modern liberalismus kiragadta a clerus kezéből a népiskolák igazgatását, és megbénitá annak az ezekben oktatást nyerő tanonczok vallásos nevelésére nézve több századon át kedvező eredménynyel gyakorlott hatalmát s befolyását.” 9 Konzervatív katolikus részről Oltványi a népoktatási törvény egyházi kritikusának és a tanügy szakértőjének számított.10 A népoktatási ügy Magyarországban, a múlt s jelen időben című könyvének zárófejezetében írta: „I. (…)

Az előtt, ki e kis müvet figyelemmel átolvasta, nem lesz már többé titok, hogy annak irója a hitfelekezeti iskolák pártolója, az indokok sem lesznek előtte már ismeretlenek, hogy miért ezeknek, s nem a közös iskoláknak barátja; azonban ünnepélyesen ki kell jelentenie azt is, hogy sem előszeretete az előbbiek iránt, sem az utóbbiaktóli idegenkedése nem fokozódott még annyira, hogy a hitfelekezeti, vagy közös iskolát egyedül csak a nevéért már jónak vagy rosznak nevezze. Hatvan évet tulhaladó életpályáján,– melynek felénél jóval többet tanügy terén iskolák gondozása, szervezése és igazgatásában töltött el, – szerzett tapasztalatok nyomán a történeti igazság érdekében tanubizonyságot tehet arról e füzet írója, hogy a tanügy eredményére vonatkozólag volt elég alkalma jó s gyenge iskolákat láthatni… (…) Szerző véleménye e tárgyra nézve következő: – hogy a hitfelekezeti iskoláknál – amint azok a magyarországi főpásztorok által kiadott szabályok értelmében vannak most berendezve – a valláserkölcsös neveléssel egybekötött oktatás eredménye biztosan elérhető; ellenben az a közös iskoláknál – amint ezek a népoktatási törvény által vannak jelenleg szabályozva – csak ritkán, és akkor is csak oly kedvező körülmények közt érhető el, ha az ezen iskolákban működő tanitók, és az ezen iskolákra felügyelő Gyula, br. Vay Miklós, br. Eötvös Dénes, br. Lippay Béla, Szögyényi László főispán, Tisza Lajos főispán és gr. Vay László. Vö. még: CIEGER András: A hatalomra jutott liberalizmus és az állam a dualizmus első felének magyar politikai gondolkodásában. Századvég, 20. 2001. Tavasz, 95– 118.

8 EÖTVÖS József: Levelek. Szerk., az előszót és a jegyz. írta, az idegen nyelvű leveleket ford.: OLTVÁNYI Ambrus. Bp., 1976. 573–574.

9 OLTVÁNYI P.: i. m. Szerző előszava. 1884. V.; Vö. SARNYAI Csaba Máté: A katolikus autonómia megközelítési lehetőségei Magyarországon 1848-tól a századfordulóig. Századvég, 2001.

Nyár. 21. sz.; Vö. még: KÓSA László: Katolikus és protestáns magatartásformák az abszolutizmus korában. In: KÓSA L.: Egyház, társadalom, hagyomány. Debrecen, 1993. 125–134. ; A korabeli katolikus közvéleményt érzékeltetik a katolikus lapok (Idők Tanuja, Religio, Pesti Hírnök, Magyar Állam, Katholikus Néplap) cikkei, vö. A kath. autonómia és hozzá kapcsolt reményeink.

Katholikus Néplap, 1870. nov. 17. 1.; Vö. még: dr. GÜNTHER Antal (szerk.): A magyarországi latin és görög szertartású katholikus egyház önkormányzatát szervező gyűlés naplója, jegyzőkönyvei és irományai. I-II., Pest, 1871.

10 Oltványi Pál számára perdöntő jelentőségű volt a népiskolai törvény létrehozásában Eötvös közvetlen munkatársaként, államtitkáraként tevékenykedő Molnár Aladár 1873-ban megjelent véleményalkotása, vö. MOLNÁR Aladár: A népiskolai törvény revíziója. I. Pesti Napló, 1873. febr. 9. Reggeli kiadás. 1., Uő: i.m. II. Pesti Napló, 1873. febr. 11. Reggeli kiadás, 1.

35

közegek a népoktatási törvény rideg szellemén, s hideg betüjén tultéve magukat, szivükön hordozzák a tanonczok üdvét, boldogságát, és igy nagyrabecsült jóakaratot tanusitó ügybuzgalmukkal töltik be ama ürt, és pótolják ama hiányt, melyet az 1868. és 1876. évi népoktatási törvényt alkotó honatyák eme törvény §§-nál fenhagytak. II. De mindamellett is, hogy eme most idézett törvény iránt eme gyarlóságai miatt rajongó előszeretettel nem viselteték e füzet irója, azonban őszintén bevallja azt is, hogy eme népoktatási törvény alkotásáért mégis nagy hálával tartozunk honatyáinknak, mely a tanügy terén kiszámíthatatlan jó eredményeket varázsolt elő, és igy a jelen esetben is bevalósult ama régi axióma, hogy nincs oly rosz, mely jó eredményeket ne vonna maga után. Mert eme törvény sanctionálása után az iskoláikat a közösitéstől féltő hitfelekezetek nagy buzgalom mellett igyekeztek azonnal iskoláikat jól berendezni, és azokat a törvény által megkivánt kellékekkel felszerelni, készséges örömmel áldoztak most e czélra, uj iskolákat épitettek, vagy a régieket kijaviták, berendezték s felszerelték, melyek talán – ha a törvény által kijelölt Damocles kardja fényétől, élétől, sulyától s erejétől nem félemlittetnek meg – régi elhagyatott szomoru állapotukban ezután is meghagyattak s megmaradtak volna. Azt hisszük, honunkban nagyon sok nem csak községi, hanem felekezeti iskolának homlokzatára is fel lehetne irni azt, hogy az 1868. évi törvény folytán született. (…)” 11 Eötvös József földeáki iskolalátogatása, találkozása Oltványi Pállal Eötvös József egyik földeáki látogatása alkalmával, a miniszter Oltványi Pállal történt találkozásakor, a beszélgetés során szóba kerültek a népiskolai tanügy árnyoldalai is, erről tanúskodik Oltványi dokumentum-értékű lábjegyzete: „Br. Eötvös József Földeákon lakó leányát s vejét gyakrabban meglátogatván, tőle hallotta e füzet szerkesztője azt, hogy honunkban több oly különben elég jómódú kath. község találkozott, különösen a felvidéken, melyben iskolaépület nem is volt, és ha létezett is, csak téli hónapok alatt látott egy pár tanonczot, az év más szakában soha; a tanterem a tanitó által – ki a jegyzői s kántori hivatal teendőit is végezte – burgonya, gabona, magtárul s éléskamrául használtatott; papot is csak egy évben – de akkor kettős számban – látott az iskola, midőn a kerületi esperes eljött az iskolát egyszer egy évben látogatni, hová a helybeli lelkész mint igazgató az elkiséré, s az ezen alkalomra az elöljáróság által megbizott kisbiró pálczájával beterelt néhány tanonczot annak bemutatá. Ha e – mint a minister úr állitá – hivatalos jelentések által beigazolt s t a t u s q u o csak kis vidékre terjedt volna is ki, s eddig bármi oknál fogva is eltüretett, épen ezen körülmény is eléggé indokolja azt, hogy az országgyűlés kezébe vette a népiskolai oktatás ügyének rendezését, melyet azonban tán máskép is lehetett volna orvosolni.…” 12 A népiskolai törvény parlamenti elfogadása utáni időszakban, 1869 és 1871 között a népiskolai oktatást illetően Földeákon is vitahelyzet volt. Oltványi Pál első (1871) és második (1884) monográfiájában is érzékelteti, dokumentálja a népiskolai törvény elfogadása után közvetlenül kialakult helyi viszonyokat:„Ha itt ott még megmenthettük iskoláinkat, a helyi kedvező körülmények mellett a tanfelügyelőknek is köszönhetjük, vannak ezek közt is értelmes s jóakaratú emberek, kik nem mindnyá11 12

OLTVÁNYI P.: i. m. 1884. 212–214.

OLTVÁNYI P. i. m. 1884. 214.

36

jan abban keresik a tanügy kérdéseinek megoldását, hogy mennél több közös-iskola legyen, hanem inkább abban, hogy a meglévők jól szereltessenek fel, és rendeltetésüknek megfeleljenek, ezek ugy hiszük nagyobb s hasznosabb szolgálatot tesznek a közügynek, mint azok, kik a közösitésben lelik örömüket, de a tanügygyel egyébiránt keveset gondolnak.” 13 „ A csanádi püspöki megyei egyik szerény kis cath. községben a két osztályú elemi tanodának eddigi jó hirnevét növelé az is, hogy az oktatásügyi minister 1869. év elején azt meglátogatván, ez alkalommal a tanonczoknak másfél órai kihallgatása után azon kivánalmának kifejezése mellett hagyta el az általa minta iskolának nevezett tanodát, hogy bár az ország minden községe hason tanodával dicsekedhetnék, mindezen dicséret daczára a balpárt feje, kit annak idejében majdnem erőszakkal kellett gyermekének iskoláztatására kényszeriteni, az iskolát közösiteni, s a lelkész igazgatása alul elvonatni inditványozá a községi gyülésen, de minthogy a lelkész 1000 frt. alapitványt tett a hitfelekezeti iskola javára, társai által az lőn neki válaszolva, hogy tegye le először ezen alapitványi tőkét ő maga zsebéből és azután majd tárgyalni fogják inditványát, természetesen elhallgatott. (…)” 14 Oltványi Pál A népoktatási ügy Magyarországban, a mult s a jelen időben című könyvében Eötvös József földeáki iskolalátogatásáról még az előbbinél is bővebb tudósítás található.15 Ebben a kétszázhuszonnyolc oldalas, Szegeden, 1884-ben megjelent könyvében írja Oltványi Pál: „E füzet irója a fölötti örömének – hogy fáradhatlan buzgalmu tanitói s tanonczai ily dicsőséget szereztek iskolájának – azáltal akart maradandó emléket szerezni, hogy 1000 frtot tett le alapitványul, melynek kamataiból a szegény tanonczok tankönyvek s téli ruhanemüekkel segélyeztetnek, azonban ezen alapitványának élvezetét a földeáki népiskola hitfelekezeti jellegéhez köté.

Néhány nap mulva tisztujitás volt a községházánál, és az ugynevezett balpártiak lettek a győztesek, ezeknek egyik vezére – ki a N é p z á s z l ó s más ily szellemű, a papok uralma ellen lármázó ujságok szorgalmas olvasója vala – minden ékesszólását felhasználta arra, hogy a minister által is minta iskolának nevezett földeáki r.k. népiskola k ö z s é g i v é jelentessék ki, és annak kormányzata a községre szálljon át, azonban ama alapitvány föltétele miatt nem birta az illető czélját elérni, mert az lőn neki mondva, hogy előbb tegye le ama 1000 frt alapitványi tőkét, melytől az inditvány elfogadtatása esetében a község elesnék, és csak ennek megtörténte után fognak annak tárgyalásához fogni, mire azonban az illető nem vállalkozott, s igy az iskola sem fosztatott meg jellegétől. Ki tudja e védbástya hiányában az akkori mozgalmas időben nem jutott volna-e győzelemre eme nem a népiskola érdekében, mint inkább az igazgató boszantását czélzó inditvány, mely különösen azon érvvel is

13

OLTVÁNYI P. i. m. 1871. 58.

OLTVÁNYI P. i. m. 1871. 58. Eötvös lányához, Ilonához és családjához jött látogatóba Földeákra, (1869. jan. 4.).

15 Oltványi Pál 1869. jan. 5-én levélben tájékoztatta Návay Tamást, Csanád vármegye főispánját Eötvös József földeáki iskolalátogatásáról. Oltványi az Eötvös által neki írt levélre is utal és a népoktatás ügye iránt elkötelezett miniszter szellemiségét dicsérő, nagyra becsülő kijelentéseket tesz.

Gilicze Jánosnak köszönöm, hogy Oltványi Pál Návay Tamáshoz írt levelét a Návay-Levéltár anyagából rendelkezésemre bocsátotta.

14

37

támogattatott, hogy a szomszéd magyar r. k. községek is már közösiték iskoláikat, tehát a földeáki sem maradhat el azoktól. (…).” 16 Az Eötvös József munkásságával foglalkozó szakirodalomból mind ez ideig hiányzik annak a népiskolai törvényt bíráló, két monográfiát kitevő reflexiónak az értelmezése, amelyet méltánytalanul elfeledett könyveiben az értékőrző katolicizmus képviselője, a katolikus hitfelekezeti iskolák pártolója, Oltványi Pál alkotott meg. Az itt bemutatott forrásszövegek feltárása közben megérett bennem a felismerés: az Eötvös-féle népiskolai közoktatási törvény befogadástörténeti, hatástörténeti elemzésébe mindenképpen be kell vonnom Oltványi Pál magyar népoktatással foglalkozó két könyvét is. Az egymást feltételező vallási és kulturális kánonok vizsgálata, értelmezése nem maradhat el. A különböző kulturális kánonok érintkezési pontjait feltáró forrásszövegek kutatása közben a konzervatív-katolikus szellemiségű Oltványi Pálról és művéről érdemes szólnunk. A liberális-katolikus Eötvös József gondolatvilágát és munkásságát már viszonylag jól feltárta a szaktudomány. 17 „Magyarország jövőjének kérdése kultúra-kérdés.” „A szabadság biztosítéka műveltség. Magyarország jövőjének kérdése kultúrakérdés.”18 Eötvös József egykori kijelentésének igazságértéke az utókor számára felértékelődött. Eötvös József és Oltványi Pál egyaránt tisztában voltak az iskola, az oktatás, a művelődés egyéni és társadalmi szerepével, távlatos jelentőségével. Saját világfelfogásuk értelme és hite szerint különbözően értelmezték a népiskolai törvény szellemét és gyakorlatát. Az iskola feladatát, a katolikus egyház oktatásra vonatkozó kérdéseit, a népiskola szerepkörét mindketten behatóan átgondolták. A történelmi változásfolyamatok közepette a katolikus hit és életpraxis állandóságának lényegét mindketten felismerték. A keresztény hit jegyében érvényes életgyakorlat keresése és megvalósítása mindkettőjük pályáját jellemezte. Tanügyi elképzeléseiket a gyakorlatban is megvalósították.19 Felfogásuk eltért egymástól. A katolikus Eötvös Józsefet 20szinte egész életén keresztül foglalkoztatta egy olyan könyv megírása, amely a római katolikus egyház civilizációnk fejlődésére gyakorolt hatásával foglakozik. Ez a műve nem készült el, e témában csak kéziratos, vázlatos szövegezései maradtak fenn.

A széleskörű kulturális tevékenységet kifejtő tudósok értelmező, szellemi magatartása az oktatás, a tanulás, az iskola intézményére vonatkozóan korszakokon átmutató körültekintő belátásból fakad.21 Kortársunk, Joseph Ratzinger külön kieme-

16

OLTVÁNYI P.: i. m. 1884. 81–83.; A megemlített újság címe helyesen: Nép Zászlója.

FELKAI László: Eötvös József közoktatásügyi tevékenysége. Bp., 1979.; BŐDY Pál: Eötvös József.

Bp., 2004.; GÁNGÓ Gábor: Eötvös József uralkodó eszméi. Kontextus és kritika. Bp., 2006.

18 EÖTVÖS József: Aforizmák. Vál., a bev. írta: SŐTÉR István. Bp., 1988. 81–82.

19 MOLNÁR Aladár: Eötvös József közoktatási minisztersége 1867–-1870. Havi Szemle, II. 1879.

182–190., III. 233–256., IV. 1–21.; FELKAI L. i.m. 1979.; KOMOLY Pál: Oltványi Pál életének és munkásságának története. Kézirat. Szeged, 1998.; LOTZ Antal: Történetíró papok Csanád egyházmegyében. Magyar Egyháztörténeti Vázlatok. Szerk.: ZOMBORI István. Bp., 1992. 259–280.

20 Vö. BARTUSZ-DOBOSI László: A katolikus Eötvös. Távlatok, 2004.1.

21 Vö. GADAMER, Hans-Georg: Igazság és módszer. Egy filozófiai hermeneutika vázlata. Ford.

BONYHAI Gábor, Bp., 1984. 250–253.

17

38

li a hit formálta életgyakorlat fontosságát.22 Az 1767-ben született Wilhelm von Humboldt híres mondata pedig így szól: „Ne higgye a tudós, hogy ő fordítja a világ útjára a tudás erőit. Ő a küllő és a kerékagy, - a kerék azonban az iskola.” 23 Az iskola hatásában él, akár a hagyomány. A kultúra nyomot hagy. A kultúra mindig számot tart a közvetítésre. A kulturális örökség pedig sokoldalú hatástörténeti, értelmezéstörténeti elemzést igényel. Richard Taruskin írja: ”A dokumentumok önmagukban nem alkotnak hagyományt, mert a hagyomány közvetítést igényel, s a dokumentumok nem szólítják meg egymást.” 24 A templom és iskola, az egyház és oktatás, a kultúra- és mentalitástörténet írásos emlékeit megbecsülő és újraértelmező utókor számára a dualizmuskori helyi elit dokumentumai fontosak. Eötvös József és Oltványi Pál földeáki találkozásának bemutatása, Oltványi magyar népoktatást vizsgáló könyveinek újrafelfedezése és feltárása a 19. század második felének kulturális örökségére vonatkozó kultúratudományi ismereteinket bővíti, gazdagítja.

22

RATZINGER, Joseph: Egyházi tanítóhivatal – Hit – Erkölcs. In: SCHÜRMANN, Heinz– RATZINGER, Joseph – BALTHASAR, Hans Urs von : A keresztény erkölcs alapelvei. Bp., 2002.

74.

23 Idézi NÉMETH G. Béla: Küllő és kerék. Tanulmányok. 1981. 9.

24 TARUSKIN, Richard: Text and Act. Essays on Music and Performance. New-York and Oxford, Oxford University Press, 1995. 20. Idézi: SZEGEDY-MASZÁK Mihály: Az értelmezés történetisége. Pro Pannonia Kiadói Alapítvány, Pécs, 2006. 10.

39

GILICZE JÁNOS

A földeáki templom megmentése (1941–1942) Földeákon az 1930-as években egymást követték a csapadékos „vizes” esztendők.

A természeti csapások okozta károk elhárítása érdekében, a község képviselőtestülete egymás után hozta meg intézkedéseit. Ezek alapján hozzákezdtek a település belterületének csatornázásához és az átereszek építéséhez. A munkálatokban általában egyidejűleg negyven ember dolgozott, tíznaponkénti váltásban. A folyamatos erőfeszítések ellenére majdnem megismétlődött a közel száz évvel korábbi tragédia, mert az 1941-es év különösen szeszélyes, esős volt. Virág Sándor földeáki plébános az év elején a következő sorokat jegyezte föl a Historia Domus lapjaira: „A tavaszi áradás elöntött a plébánosi javadalmi földön 30 kisholdnyi területet és a tanyaépület összedőlt. A kántori javadalmi földön már második éve víz áll. Az iskola és óvoda épületén is sok rombolást vitt véghez a talajvíz. Május hónapban a templomon is mutatkoztak a süllyedés jelei.”25 A plébános jelentette a károkat Csepregi Imre makói esperesnek, aki tájékoztatta Glattfelder Gyula csanádi püspököt. A főpásztor felkérte a makói államépítészeti hivatalt a templom állapotának megvizsgálására. A hivatal szakvéleményében megállapította: „A templom toronyrészén valóban ülepedés mutatkozik, és különösképpen tapasztalható ez a toronynak parókia felüli sarka alatt lévő földszinti pillérzeténél. Az ülepedés következtében a különböző rendszerrel megépített téglaboltozatos födémeken repedések mutatkoznak, melyek az egyenetlen ülepedésnek tudhatók be. Az ülepedés oka azzal magyarázható, hogy az egyébként magas fekvésű községben is az idei nedves esztendőben oly nagymérvű talajnedv felszívódás van, hogy az, az altalajt feláztatta és kevésbé teherbíróvá tette. A vizsgálat során megállapítást nyert ugyan, hogy a torony melletti és azzal szerkezetileg összeépített boltozati részeken már régebben is voltak repedések, amelyek szintén azzal magyarázhatók, hogy a torony nagyobb terhelése következtében ez a rész nagyobb mértékben ülepedett. Most azonban kifejezetten új repedések is mutatkoznak és a régebbi repedések annyira megerősödtek, hogy a csatlakozó mellékhajó boltozatainál esetleges beomlástól is lehet tartani.” Végezetül a hivatal javasolta, hogy a torony és a jelzett pillér alapját a további ülepedés meggátlása érdekében erősítsék meg. A munkálatok elvégzését sürgősnek ítélték, különösen a torony állapotát találták veszélyesnek. Az esetleges balesetek elkerülése érdekében a hivatal kiküldöttje a helyszíni vizsgálat során elrendelte a torony felöli boltozatok alatti részek használaton kívüli helyezését.26 Az államépítészeti hivatal szakvéleményét másolatban megküldte a földeáki római katolikus egyházközségnek. Az egyházközség képviselőtestülete június 25-én ülést tartott. Ekkor csak a lányiskola javítását határozták meg, a templommal kapcsolatos megállapításokat pedig tudomásul vették.

Kit terhel a templom kijavításának költsége?

A földeáki római katolikus egyházközség képviselőtestülete 1941. június 30-án Virág Sándor plébános, egyházközségi elnök elnökletével rendkívüli közgyűlést 25

Földeáki plébánia iratai. (továbbiakban Fpi.) História Domus. (a továbbiakban: HD.) 1941. évi bejegyzés.

26 Fpi. 493/1941.

40

tartott. Sípos István gondnok beszámolt arról, hogy a Földeáki Takarék és Hitelszövetkezet az egyház tulajdonában levő tizenhét és fél kishold földnek első helyen leendő jelzálog bekebelezés mellett, és abban az esetben, ha a váltót a képviselőtestület valamennyi tagja aláírja, hajlandó a templom javítására kölcsönkért és felvenni szándékozott 10-12 000 pengőt folyósítani. Dr. Antal Mihály ügyész hozzászólásában kifejtette, hogy az alapítványi föld adóssággal nem terhelhető, mert az meghatározott rendeltetéssel adódott az egyháznak, valamint megjegyezte, sőt a föld évi jövedelme alig fedezné a kamatokat, abból törlesztésre alig jutna, így a felelősség elvállalására a képviselőtestület tagjait nem lehet kötelezni. A továbbiakban arra hivatkozott, hogy az egész község katolikus lakosainak érezni kell, hogy a templom a közösségé. Végezetül előadta, hogy a régi iratok tartalma szerint a templom karbantartását Földeák község magára vállalta. Kijelentette, hogy a szokásjog a karbantartást amúgy is a községnek kötelezővé teszi, ezért indítványozta, hogy ez ügyben a képviselőtestület határozatban keresse meg Földeák községet a templom javítása és a helyreállításhoz szükséges – később bemutatandó mérnöki költségvetésben meghatározott – összeg folyósítása ügyében a szükséges lépéseket soron kívül tegye meg.

A testület az ügyész indítványát elfogadta. Elhatározták, hogy az ülés jegyzőkönyvét, valamint három régi jegyzőkönyv kivonatos másolatát (1858. november 9., 1859. június 16-i valamint 1863. január 3.), a Canonica Visitatiot, megküldik azzal, hogy a község képviselő-testülete – mint templomfenntartó – a javításhoz szükséges pénzt folyósítsa az egyházközségnek úgy, hogy a munkálatokat lehetőleg 1941. szeptember hónapban be tudják fejezni. Attól nem zárkóztak el, hogy a politikai községgel karöltve esetlegesen államsegélyért folyamodjanak.27 Földeák község elöljárósága az egyházközségtől megkapott átiratot július 31-én megküldte a központi járás főszolgabírójának azzal a kéréssel, hogy azt sürgősen – mert a templom a szakértők véleménye szerint még mindig süllyed – tegye át a vármegyei tiszti főügyészhez. Arra kértek választ, hogy a csatolt dokumentumok alapján vajon kötelezhető e a politikai község a templom javítás terheit vállalni?28 A vármegyei tiszti főügyész 1941. augusztus 7-én a következők szerint válaszolt a megkeresésre: „Földeák község választmányi tanácsa 1858. november 9-én azt határozta, hogy 20 kishold földet enged át a földeáki róm. kat. egyháznak oly célból, hogy ennek kamataiból, vagy jövedelméből a templom szükségletei fedeztessenek. Az 1859. június 16-án megtartott kánoni látogatás ülésén a csanádi püspök úr az egyházközség azon ajándékát, mely szerint Földeák község 20 kishold földet ajánlott fel a templom fenntartására, elfogadta. Majd 1863. év június 3-án a községi és egyházi bizottmányi tanács a 20 kishold réti földet pénzbeli fenntartási alappal kívánta felcserélni, ezért kijelentette, hogy ha valami előre nem látott szerencsétlenség érné az egyházi épületeket, az esetben a kegyúri terheket viselő község fog az építkezés új költségeiről gondoskodni. A beterjesztett iratok közt nincs nyoma, hogy a ’bizottmányi tanács’ ezen határozatát Földeák község magáévá tette és a csanádi püspök úr elfogadta volna. A fentieket egybevetve nem állapítható meg, hogy Földeák község

27

Csongrád Megyei Levéltár Makói Levéltára (továbbiakban CSML.ML.) Földeák község iratai.

V.257.b. Közigazgatási iratok. (továbbiakban F.257.b.) 3667/1942. sz. iratcsomó /3027/1941./.

28 Uo.

41

az egyháznak juttatott 20 kishold földön felül még a templom karbantartását, helyreállítását, kijavítását vagy kegyúri terhek viselését magára vállalta volna.”29 A központi járás főszolgabírója 1941. augusztus 22-én kelt levelében tájékoztatta a fejleményekről a földeáki plébánia hivatalt. Ebben közölte, hogy a községi elöljáróság döntése előtt kikérte a megyei főügyész véleményét, ami már megérkezett, és azt mellékleteivel együtt kiküldte Földeákra. A főszolgabíró kitért arra is, hogy tudomása szerint a képviselő-testület a napokban fogja tárgyalni az ügyet.

Vázolta: ha a képviselő-testület elismeri, hogy a templomjavításról neki kell gondoskodnia, akkor azt csak az 1942. évi költségvetésében tudja előirányozni, abban az esetben, ha nem ismerné el a templomjavítására vonatkozó kötelezettségét, úgy az esetben a jogalap válik vitássá, és akkor előzőleg azt kell eldönteni. Így sajnálattal közölte, akár hogy dönt a képviselőtestület a munkák megindulására a legjobb akarat mellett is csak 1942 tavaszán kerülhet sor. Végezetül megrovóan jegyezte meg, hogy a jogalapot már korábban, május óta tisztázni kellett volna, és így az egyházközség kérelmét hamarabb elő lehetett volna terjeszteni.30 A földeáki képviselő-testület 1941. szeptember 10-én tárgyalta az egyházközség kérelmét. Érdekes, hogy az előterjesztő főjegyző helyettes, talán az elöljáróság előzetes megegyezése alapján, nem közölte a vármegyei főügyész véleményét, hanem kijelentette, hogy a Canonica Visitatio vonatkozó pontjai értelmében a tavaszi nagyméretű belvíz következtében megrongálódott templom fenntartása, javítása a község kötelezettsége. Ismertette az állami építészeti hivatal szakvéleményét, aminek alapján a templom megerősítését elengedhetetlennek tartotta. Közölte, hogy megkeresték Ábrahám Ferenc szegedi templomépítő mestert, aki felmérte a károkat valamint a vizsgálat alapján összeállította a költségvetést, ami szerint az elvégzendő munkák 12 250 pengőt tesznek ki. Az előterjesztő a következő határozatra tett javaslatot: „Határozza el a képviselő testület, hogy a római katolikus templomot az előméreti költségvetésben kimutatott 12 250 pengő költséggel kijavíttatja, s utasítsa a község elöljáróságát, hogy a költségek előállítása végett kedvező kamatozású kölcsön folyósítása végett pénzintézetekkel lépjen érintkezésbe s a kedvező ajánlatok alapján a kölcsön felvétele végett tegyen előterjesztést.”

Az előterjesztés után heves vita alakult ki. Csathó Kálmán képviselő-testületi tag előadta, hogy 1935-ben amikor a református iskola épült, akkor a helybeli református egyház kérte, hogy a 30 000 pengős iskolaépítési költségvetés fedezéséhez a község 2000 pengővel járuljon hozzá, azonban a testület akkor csak 300 pengőt szavazott meg. Felidézte, hogy azon az ülésen a községi főjegyző azt a kijelentést tette, hogy a község nem köteles a római katolikus iskolát sem fenntartani. A felszólaló szerint a község most hasonlóan nem köteles a templomot fenntartani, már csak azért sem, mert a rendkívüli belvizek miatt károsodott lakosok a felveendő kölcsönnel növekedett pótadót megfizetni nem lesznek képesek. Csathó végezetül kijelentette, hogy az előterjesztést nem szavazza meg.

Antal Balázs képviselő hozzászólásában leszögezte, hogy a templomot nem lehet elpusztulni hagyni, mert azt a község lakosai építették, s a templomra a mai helyzetben különösen nagy szükség van a lakosság lelki gondozása miatt. Antal 29 30

Uo. Uo.

42

javasolta, hogy a belvíz miatti rendkívüli helyzet okán kérjenek segélyt a vallás- és közoktatásügyi minisztertől.

Virág Sándor plébános azt ecsetelte, hogy a Canonica Visitatio alapján fennáll a község templomfenntartási kötelezettsége, amire a közösséget akár per útján is kényszeríteni lehetne. Véleménye szerint a fenntartás eddig nem volt terhes, mert az apróbb javítási munkákat a hívek kímélése miatt a plébánosok saját költségükön, vagy gyűjtés útján nyert pénzből végeztették el, azonban a baj most akkora, hogy ezt csak együtt tudják orvosolni.

A vitát a főjegyzőhelyettes azzal zárta, hogy a testület most nem arról dönt, hogy a viszonosság alapján köteles-e más egyházat segélyezni vagy sem, hanem arról, hogy akarja-e a község a római katolikus templomot megjavíttatni vagy nem. Nem fogadta el azt a felhozott érvet sem, hogy a javítást mellőzzék a lakosság belvízokozta rossz anyagi helyzete miatt. Végezetül kifejtette: ha elodázzák a munkálatokat, akkor a templom tovább rongálódik és a későbbi helyrehozatal költsége még nagyobb lesz. Határozati javaslatát azzal egészítette ki, hogy forduljanak segélyért a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. Az elnöklő bíró névszerinti szavazást rendelt el. A határozat elfogadása mellett igennel a következők szavaztak: Földeáki Lajos, Ratkay Antal Lajos, Ménesi György, Csonka Ferenc, Virág Sándor, Földeáki Pál, ifjú Bajusz Mihály, Szakács Mihály, Antal Balázs, Horváth László, ifjú H Varga János, Ratkay Dániel, Dr. Herczog Lajos, Horváth Antal pénztárnok, Horváth Antal közgyám, Neparáczki Mihály, Szabó Antal és vitéz Szalma Pál. Összesen tizennyolcan. Nemmel szavazott Csathó Kálmán. A határozatban kimondták azt is, hogy a község három éven keresztül (1942, 1943 és 1944) négyezer pengőt beállít a költségvetésébe, és ennek a terhére vesznek fel a legjobb ajánlattevőtől kölcsönt.31 Csathó Kálmán a földeáki képviselő-testület döntése ellen Csanád–Arad– Torontál vármegye törvényhatósági bizottságához fellebbezett. A vármegye kisgyűlése 1941. december 2-án foglalkozott az üggyel. A bizottság a község képviselőtestületének határozatát azon részében, ahol a földeáki római katolikus templom kijavítására 12 250 pengőt felajánlott – a fellebbezés elutasításával – jóváhagyta, azzal a kikötéssel, hogy ezzel nem ismerte el azt, hogy a község a Canonica Visitatio alapján kötelezve lenne a templom felújítására.32 Újabb belvíz és árvíz 1942-ben Az 1942. év úgy köszöntött a földeákiakra, hogy a templom javítása nem kezdődött el. Az időjárás sem alakult kedvezően. Virág plébános a következőket jegyezte föl a Historia Domus lapjaira: „Emberemlékezet óta nem volt olyan szigorú tél, mint az idei. A templomban –11 C-fokot mértem, természetes, hogy szentmise látogatottsága nagyon gyér volt. A vallásos estek végleg befagytak, sajnos”33 Annyi azonban történt, hogy a közvetlen életveszélyt a templomban Ábrahám Ferenc szegedi építőmester vasékek, faékek és cement felhasználásával 266 pengős munka és anyagdíj ellenében elhárította. Azt azonban kijelentette, hogy ez csak átmenetileg oldotta meg

31

CSML.ML.F.257.Közgyűlési jkv. 31.kgy. 1941. szept. 10. 101–104.

CSML.ML.F.257.b. 3667/1942. /5707/1941./ 33 Fpi.HD. 1942. évi bejegyzés 32

43

a problémát, a végleges munkálatokat lehetőleg 1942-ben be kell fejezni.34 Február 26-án a községi főjegyző elkészítette a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez benyújtandó segély kérelmet, amit aláírásra megküldött a plébánia hivatalnak. A főjegyző a feliratban vázolta a templomot ért károkat, a javítás költségeit, a földeáki lakosok belvíz által okozott anyagi romlását, a már elviselhetetlen mértékű pótadó kivetést és a község képviselő-testületének a javítással kapcsolatos határozatát.

Mindezen okokra hivatkozva 6000 pengős államsegély adományozását kérte. A kérelmet továbbítás és támogatás céljából megküldték Glattfelder Gyula csanádi püspöknek, aki „meleg ajánlással” jutatta el a címzettnek. A püspök méltányolta a község áldozatkézségét, ezért a maga részéről 2000 pengőt ajánlott föl a javítási munkákra.35 1942 márciusa újabb természeti csapásokat mért Földeákra. Virág Sándor plébános így írt az eseményekről: „Március 9–12-ig lelkigyakorlatot tartott P. Benjámin szegedi ferences szerzetes. A lelkigyakorlat alatt zúdult 10-én a békés-sámsoni gát átvágása miatt a községre az árvíz, a harangokat is félreverték, a gáton segített a páter és a káplán is… A két pap személyes közreműködése jó hatással volt az emberekre, akik érthetően el voltak keseredve a harmadik évben is reájuk zúduló árvíz miatt. Ratkay főjegyző erélyes közbelépésének köszönhető, hogy nem engedték a vizet a községre, hanem annak határból elvezették másfele. Azonban a 12 500 kataszteri holdnyi szántóból, ami a község határát képezi 9000 kataszteri hold víz alá került és nincs is remény reá, hogy ebben a gazdasági évben lemenjen. A réten 3 méteres víz van! A lelkigyakorlatokra is érthetően rossz hatással van az árvíz, mindenki saját holmijának és házának megvédésével van elfoglalva. Március 12-én újból romlani kezdett a templom, és sajnos Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepére már el kellett újból költözni belőle az iskola egyik osztályába… A templom restaurálására a Püspök Úr Őexcellenciája is adott 2000 pengőt, sajnos a mostani helyzetben ez is meg a községi megszavazás is csak egy csepp a tengerben. Nem is tudom, mi lesz a templommal tulajdonképpen?36 Ratkay Dániel községi főjegyző március 14-én Ábrahám Ferenc szegedi építőmesterrel megvizsgáltatta a templomot. A vizsgálat után Ábrahám kijelentette, hogy a templom főhajójában bármikor tragédia történhet, amiért ő a felelősséget nem tudja vállalni. Másnap a főjegyző arra kérte jelentésében a járási főszolgabírót, hogy a templomot a fennálló életveszély miatt zárassa be.37 A főszolgabíró az Államépítészeti Hivatallal is fölülvizsgáltatta a templomot, majd március 30-án véghatározatával – arra hivatkozva, hogy a földeáki katolikus templom alapjainak süllyedése következtében a falak és a mennyezet boltozatai sok helyen megrepedeztek, a magas talajvíz miatt meglazult az altalaj – életveszélyesnek nyilvánította, és bezáratta.38 34

CSML.ML.F.257.b. 3667/1942./640/1942./ Uo. és Fpi. 285/1942.

36 Fpi.HD. 1942. évi bejegyzés. A községi elöljáróság összesítése szerint a belterületen 58 lakóház és 91 egyéb épület, a külterületen pedig 55 tanyai lakóház és 84 egyéb épület összedőlt. Ezeken kívül súlyosan megrongálódott a község területén levő 1322 lakóházból 793 lakóház. A magas talajvíz miatt a kutak vize a talajszinttel egy magasságban állt. CSML.ML.F.257. Közgyűlési jkv. 1943. február 25. 227–230.

37 CSML.ML.F.257.b. 1636/1942.

38 CSML.ML.F.257.b. 1988/1943.

35

44

Új templom épüljön, vagy maradjon a régi?

Virág Sándor plébános április 22-én püspökének beszámolt a templom bezárásáról, majd a tett és a teendő intézkedésekről a következőket vetette papírra: „Sürgősen szükségessé vált (a templomot) bekötővasakkal megerősíteni, hogy legalább a tetőszerkezetet és a boltívek anyagát, valamint a templomban még benn lévő berendezési tárgyakat a pusztulástól megóvhassuk. A szükséges vasakat Makón sikerült beszerezni, és egy itteni kovácsmester az Ábrahám úr utasításai alapján elkészítette (azokat) s a bekötővasak felszerelése egy hét óta folyik. A további munkálatok azonban nem kezdődhetők meg, míg a talaj mozgásban van, és az sem állapítható meg még most, vajon egyáltalában lehet-e a torony és a fal, valamint a tartóoszlopok süllyedésén segíteni, vagy pedig az egész templomot le kell bontani és újjáépíteni a meglévő anyagból. A restaurálási költség nem lesz sokkal kevesebb, mint egy új templom építése, annyit már mondott Ábrahám úr. A fent leírt munkálatok azonban elkerülhetetlenül szükségesek voltak, már csak az építési anyag megóvása érdekében az Ábrahám úr megállapítása szerint.

A község jelenleg nincs abban a helyzetben, hogy a megszavazott pénzt elő tudja teremteni, és azért a vezető jegyző úr megbízásából kérem alázattal Kegyelmes Atyánkat, legyen kegyes a nemes lelkűen felajánlott 2000 pengőt a községnek vagy az egyházközségnek kiutalni, hogy ezeknek a munkálatoknak az anyagát és a munkadíjat kifizethessük.

Amennyiben a templom újjáépítése válnék szükségessé, arra az esetre Dehény Lajos hódmezővásárhelyi állami polgári iskolai tanár úr felajánlotta a templom megtervezését a szülőfaluja iránt való kegyeletből ingyen. A meglévő anyagból az új templom bőven kijönne, és már vannak többen a községben, aki ingyen munkával hajlandók hozzájárulni a templom építéséhez.39 Virág plébános 1942. április 28-án újból jelentett püspökének. Levelében közölte, hogy a bekötővasak beszerelése megtörtént, de a templomot használni még nem lehet. Kérte, hogy a templom állapotát a makói államépítészeti hivatallal újra vizsgáltassák meg.40 A hivatal szakvéleménye, amit megküldtek a püspöknek, megállapította, hogy az elvégzett állagmegóvó munkákat megfelelően és szakszerűen végezték el, de ezek csak az épület legszükségesebb szilárdsági biztosítását oldották meg, A főpásztor ezen okokra hivatkozva kijelentette, hogy amíg a teljes helyreállítást nem fejeződik be, nem engedélyezi a templom használatba vételét. 41 Csepregi Imre makói plébános esperes ugyanakkor felkérte Szabó Imrét, Makó város főmérnökét, hogy ő is vizsgálja meg az épületet, és tegyen javaslatot a renoválás lehetőségeire. A felülvizsgálatról készült jelentést Csepregi június 21-én azzal a megjegyzéssel küldte meg a földeáki plébánosnak, hogy a püspöki hatósághoz írt jelentésében hangsúlyozta, miszerint „a megbízást nem annak számára igényli a szegény Földeák, aki a vállalaton nyerészkedni akar, hanem adják ki becsületes mesterembereknek.” 42 Mi indokolta ennek a megjegyzésnek a megtételét? A választ Ábrahám Ferenc építőmester 1942. május 5-én a földeáki elöljárósághoz benyújtott számlájában találjuk 39

Fpi. 285-2/1942.

Uo. 41 Fpi. 655/1942.

42 Fpi. szn.

40

45

meg. Ebben az addig elvégzett munkák díjaként és anyagköltségért összesen 1237 pengő 70 fillér kifizetését kérte. A község a számlával kapcsolatban több kifogást tett, elsősorban vitatták az ötszöri kiszállásért fölszámolt háromszáz pengőt. Azt is nehezményezték, hogy a mester a munka elvállalásakor többször kijelentette, hogy a munkálatok nem fognak többe kerülni, mint hatszáz pengő. A számlát helyesbítés céljából visszaküldték. Ábrahám Ferenc terjedelmes válaszlevelében részletesen bizonygatta a beadott számla tételeinek pontosságát, helyességét, és újólag kérte az eredeti összeg kifizetését. Csepregi Imre esperes közben kint járt Földeákon, ahol Virág plébános panaszkodott neki a magas számláról. Az esperes az ügyről jelentést tett Sopsich János kanonok, püspöki irodaigazgatónak, aki bekérte a számlát, valamint az azzal kapcsolatos levelezést abból a célból, hogy majd ő „lefaragja az Ábrahám étvágyát”. Ratkay főjegyző a kért iratokat megküldte Sopsichnak. Levelében elismerte, hogy hibát követtek el, amikor előzetes ajánlattételre nem hívták föl az építőmestert, és megelégedtek a hatszáz pengős szóbeli ajánlattal A főjegyző mentségül felhozta, hogy azért bíztak Ábrahámban, mert szinte állandóan az egyházmegyének dolgozott és arra gondoltak, hogy majd elfogadható számlát fog benyújtani.

A legnyomósabb érv pedig az volt, hogy a munkálatokat sürgősen meg kellett kezdeni, különben súlyosabb rongálódások következtek volna be. Az irodaigazgató közbenjárásának annyi eredménye lett, hogy Ábrahám Ferenc június 18-i levelében az eredeti összegből elengedett kétszáz pengőt, amit felajánlott a templom javára. 43 A Szabó Imre városi főmérnök által elvégzett, és június 21-én megküldött felülvizsgálat megállapította, hogy a templom a három éve tartó belvíz, árvíz majd az alapok alá lehatoló fagy és a keskeny alapozás miatt állt elő a folyamatos süllyedés.

Véleménye szerint az épület kimozdult egyensúlyi helyzetéből, a boltívek és a tetőszerkezet oldalnyomása károsan hat a falakra. Mindezek mellett a boltozat és tetőszerkezet konstrukciós hibáit is megállapította. Végezetül a templom megmentése érdekében javasolta, hogy a szentély boltozatának kivételével bontsák le az összes mennyezetet, ugyancsak bontsák le a tornyot egészen az alapfenékig a kórussal együtt. Elengedhetetlennek tartotta az alapok aláfalazását egészen a fagyhatár alá, a tetőszerkezet alapos átvizsgálását, kötőgerendák beiktatását, az oratórium és a sekrestye lapos cserép tetőzetének lebontását és helyébe új dőlésszögűnek építését, a lebontott boltozatos mennyezet helyett vízszintes kazettás famennyezet építését.

Javasolta a nyugati oldalon levő ablakok kibontását és a nyílások befalazását, és a keleti oldalon levő ablakoknak kettős ablakokká való átépítését egyenes záródással.

A lebontott torony helyett – szilárdsági szempontból – a templom elé harangláb állítását tartotta a legjobb megoldásnak, de megjegyezte, hogy ezt a „hívek idegenkedéssel fogadnák”, ezért a négyzetes toronynak a főbejárati ajtó elé való építését tartotta célszerűnek.44 Virág Sándor plébános 1942. június 30-án keltezett levelében újólag beszámolt Glattfelder Gyula csanádi püspöknek a templommal kapcsolatos történésekről.

Elöljáróban megköszönte, hogy a püspök közbenjárására a Vallás és Közoktatásügyi Minisztérium ötezer pengős államsegélyt utalt ki. A szakértői vizsgálatokról megjegyezte: „Szabó főmérnök úr szakvéleménye mást állapít meg látszólag a templom 43 44

CSML.ML.F.257.b. 2805/1942.

Fpi. szn.

46

helyrehozását illetőleg, de lényegében ugyanazt mondja, mit az összes eddigi szakértő: hogy tudniillik nem tudják garantálni még az aláfalazás elvégzése után sem, vajon a templom használható lesz-e? Sőt egy alkalommal azt mondta Ábrahám úr is és az államépítészeti hivatal mérnöke is, hogy nem sokkal több költséget jelentene a mai árak mellett a lebontás és az újjáépítés. Ennek következtében nem tudjuk, mi lenne célszerűbb, csak egyet tudunk, hogy a templom nagyon hiányzik, és még jobban fog hiányozni a rossz idő beálltával, és nagyon szeretnénk, ha addig valamilyen módon legalább a tél előtt használhatóvá tudnánk tenni. A legmélyebb alázattal kérjük ezért Nagyméltóságú uramnak bölcs döntését: mi tévők legyünk?”45 A püspök július 2-i válaszában a feltett kérdés ügyében nem döntött, arra hivatkozva, hogy arra csak szakemberek adhatják meg a feleletet. Magának a templomnak lebontásával kapcsolatban megjegyezte, hogy olyan információkkal rendelkezik, miszerint a munkálatokat felelős vállalkozók nem vállalnák az épület veszedelmes állapota miatt. Véleménye szerint csak akkor lehet véglegesen állást foglalni az ügyben, ha megismerik akár az újjáépítés, akár a renoválás tervezett költségvetését.46 Megkezdődik a helyreállítás 1942. augusztus 3-án Földeák község elöljárósága arra kérte Csanád vármegye alispánját, hogy a község által megajánlott és a minisztérium által segélyként megállapított, összesen 17 000 pengős fedezet alapján készíttessen tervet az államépítészeti hivatallal. Javasolták, tegyen közzé az alispán ajánlati felhívást, hogy a munkálatok mielőbb versenytárgyalás útján kiadhatók és végrehajthatók legyenek. 47 Az ajánlattevőkről mit sem tudunk. Az biztos, hogy 1942. szeptember elején Csepregi Imre esperes, Ábrahám Ferenc szegedi építőmester 30 000 pengős költségvetését, illetve árajánlatát – a földeáki templom helyrehozatalával kapcsolatban – megküldte a püspöknek azzal, hogy nem Ábrahámot, hanem Csala Ferenc makói megbízható kőműves mestert kellene megbízni a munkák elvégzésével, mert a mester a Szabó főmérnök által javasolt 12 700 pengőért arra hajlandó lenne. Glattfelder püspök azonnal értesítette Virág plébánost, és utasította arra, hogy „miután a kerületi esperes úr hangsúlyozta, hogy nevezett kőműves mester megbízható iparos, magam is azon a véleményen vagyok, hogy a közölt áron haladéktalanul ki kell adni a munkát, mégis azzal a kikötéssel, hogy a kivitelezést a község és a plébánia megbízott mérnök szakértője Szabó Imre főmérnök úr ellenőrizné és hagyná helyben.”48 A püspöki utasítás alapján Virág Sándor plébános szeptember 18-án kérte a községi elöljáróságot, hogy még az elmúlt évben megszavazott 12 250 pengő javítási segélyt utalják át azért, hogy a munkálatokat mielőbb megkezdhessék.49 Földeák község képviselő-testülete 1942. október 22-i ülésén foglalkozott a kérelemmel. A főjegyző bejelentette, hogy a helyreállítási munkálatok megkezdődtek, a segélyre szükség volt, amiért már az éves költségvetésből 4000 pengőt átutaltak. Azt azonban kijelentette, hogy a fennmaradó 8250 pengőt – a jogerős határozat szerint is – csak a 45

Fpi. 285-2/1942.

Uo. 47 CSML.ML.F.257.b. 2805/1942.

48 Fpi. 285-2/1942.

49 CSML.ML.F.257.b. 4985/1942.

46

47

következő két évben, fele-fele arányban kell, és tudják majd folyósítani, de azt is csak hitelfelvétellel. A hitelfelvétel módozatát és az előterjesztést a képviselőtestület névszerinti szavazással egyhangúlag elfogadta, amit a vármegyei kisgyűlés 1943. január 5-én jóváhagyott. 50 Most már minden akadály elhárult a munkák elől, amikről Virág Sándor plébános a következőket jegyezte föl: „Októberben végre hozzáfoghattunk a templom restaurálásához Csala Ferenc makói kőművesmester vezetése mellett. November végére annyira elkészült, hogy visszaköltözhettünk a templomba és adventben a hajnali szent misékre már mindenki befért, aki el szokott jönni. Március végétől november harmadik hetéig voltunk az iskolában, szükség kápolnában, vasárnapokon és ünnepnapokon tábori szent misék voltak a templom előtti téren. Egész tavasszal, nyáron és ősszel olyan jó idő volt, hogy mindig tábori szent misét tudtunk tartani és feltűnően sokan voltak mindig a hívek jelen.

Mivel a szükséges összegen felül még 5000 pengő államsegélyt is kaptunk, így a legfontosabb aláfalazáson kívül (vasbeton erősítés négy pillér és a torony alá) szigeteltettem a szentélyt és a két sekrestyét. A főoltár mellett két oldalt két új ablakot csináltattam, két régit befalaztattam. A melléksekrestye templomba nyíló ablakát is befalaztattam. A melléksekrestyének a mennyezetét rendbe hozattam, kéményt építtettem bele. A főoltár mögött a csúnya téglapadlót cementlapokkal cseréltettem ki. A faburkolatot alul is kifúrattam, hogy alatta szellőzzék. A régi szent sír helyét is egy fal lebontásával és az előcsarnokban egy fal felhúzásával mellékkápolnává alakíttattam, odahelyezvén a keresztelőkutat, így keresztelőkápolnát nyert a templom. Az egész tetőn a cserepet újra rakattam, az északi mellékkapunál a szintén erősen megrongálódott lépcsőt újra csináltattam, végül pedig a főbejárati lépcsőt is újra rakattam le, mert jóformán semmi nem tartotta össze a cementlépcsőt, az a levegőbe volt építve.” Virág plébános az év végén fontosnak tartotta még megjegyezni a plébánia történetében azt, hogy „a templom hiánya tette-e, vagy pedig a háború okozta magunkba szállás, nem tudom, de tény, hogy a hívek jobban járnak templomba mint azelőtt. ”51 A földeáki templomot az egyház és a község összefogásával, sikerült megmenteni az utókornak, így a 150 éves istenháza ma is szolgálhatja a földeáki híveket.

50 51

CSML.ML.F.257.b. 494/1943.

Fpi. Historia Domus. 1942. évi bejegyzés.

48

KATONA PÁL Az anyakönyvek tanulsága Keresztelés 1846-tól 1996-ig 18 940 gyermeket kereszteltek az újratelepült Földeák községben. Az egy évre eső kereszteltek száma 125 fő. Ezek az adatok korszakonkénti megbontásban 1846–1914-ig az évenkénti átlag 202 1915–1944-ig 172 1945–1996-ig 36.52 1996–ban volt a legkevesebb 17, az 1878 és az 1912 években volt a legtöbb, évenként 221 fő.

Kiss Zsombor, Rajmond keresztelője (2007)

Házasságkötés 1845–1996 években 4545 pár kötött házasságot. A 151 évre vetített évenkénti átlag 30 pár, azonban nem tükrözi a változó idők számokban kifejezhető átlagát, így 1846–1918-ig az éves házasságkötési pár 35, ezen belül 1915-17 években a háború miatt összesen 21 pár kötött házasságot.

1918–1944-ig években évenkénti átlag 43 pár 1945–1996-ig évenkénti átlag 18 ezen belül 1960–1996-ig átlag 11.

Olyan év nem volt, hogy egyházi házasságot ne kötöttek volna, azonban akadtak évek, amikor 5–6–7-en választották ezt a kegyelmi állapotot.

52

Vö. Ádók István a földeáki templom 140. évfordulójára kigyűjtött adatai, statisztikai kimutatásai.

49

Elsőáldozók 1960-ban

Elhalálozás, temetés 1846–1996 közötti években egyházi szertartással, egyházi anyakönyvezéssel 12 939 fő lett temetve a földeáki temetőben. Az egy évre eső átlag 86 fő. Azonban ennek időközi bontása is bővítheti tájékozódásunkat a múltról. Az elhalálozások nagy száma a járványokkal is összefügg. 1918-ig számolva évenként 121 fő. Ezen belül 1849-ben 268 fő, ebből tíz éven alóli gyermek 199 1866-ban 297 fő, ebből tíz éven alóli gyermek 135 1892-ben 204 fő, ebből tíz éven alóli gyermek 131 A 19. századi években kevés olyan esztendő volt, amikor a gyermekhalandóság negyven százalék alá került.

Igen sokféle betegség szerepel a halál okaként bejegyezve. Legtöbbet pusztító kór: tüdővész, kolera, pestis, vörheny, diftéria, születési gyengeség. Idősebbeknél gyakoriak a gutaütés, legyengülés és a különböző szervi megbetegedések. Ritka a hetven év megélése. Csupán egy ember érte meg a 92 évet.

A halálozások száma 1918 után folyamatosan és lényegesen csökken. 1918-ban még 163, 1940-ben 52, 1960-ban 42, 1960 után évenkénti átlag 60. Önkezével három ember vetett véget életének, és a háborút kivéve két ember idegen kezű beavatkozástól halt meg.

Az utóbbi tíz év statisztikája már nem reális számokat mutat, mert sok a kereszteletlen, még több a templomba nem járó, polgári házasságot kötött házaspár. Ugyan így kezd szaporodni a polgári temetések száma is.

50

Elsőáldozók 2006-ban

1997-ben még 28 keresztelő volt, de a következő években már 20 alatt maradt a kereszteltek száma. Kiugróan magas 2006-ban, számuk 29. Közöttük több felnőtt keresztelkedő is volt. Így 1997–2007 között 180 a megkereszteltek száma. Az évi átlag 18.

Az esküvők száma még radikálisabban csökkent. 1997–2007 között 47 pár esküdött templomban, tehát 4-5 pár esik egy-egy évre. Még ez is jobb a városi statisztikáknál.

A halottak száma, illetve az egyházi szertartást kérők száma 1997–2007 között 370. Ez évi 37 halottat jelent az évi 18 keresztelővel szemben. A valóság az, hogy a gyermekek ötven százalékát keresztelik meg, a halottaknál meg mindig hetven százalék az egyházi szertartással temetettek száma. Sajnos még mindig ez a negatív irányú statisztika folytatódik.

Ilyen körülmények között ünnepeljük a templom fölszentelésének százötvenedik évfordulóját.

51

TATÁRNÉ B. SZŰCS ETELKA

Rózsapárok 1996–2007 A földeákiak emlékezetében hosszú ideje élt és él a Péter-Pál napján megtartott rózsaünnepély. E mély lelki tartalmú egyházi ünnepről az idősebbek mindig meghatódva, csillogó szemmel, lelkesen meséltek. A nagyon fárasztó és embert próbáló nyári munka, az aratás megkezdése előtt került megrendezésre. Olyan csodálatosat tudott adni a korabeli fiataloknak, hogy története örökre megmaradt. E nemes esemény leginkább szájról szájra, nemzedékről nemzedékre terjedt. Kevés írásos nyoma maradt.

1996-ban, a pünkösdkor megrendezett falunapokon felújították a rózsalakodalmat. Azóta folytatódik a hagyomány, immáron tizenegy éve választják a rózsamenyasszonyokat és a rózsavőlegényeket. Beszélgettem a jutalmazott fiatalokkal.

Elsősorban arra voltam kíváncsi, az eredeti rózsalakodalomról rendelkeztek-e megfelelő ismerettel. Többségük igen, nagyszülők és idősebb rokonok elmondása alapján. Néhányan a könyvtár dolgozóitól, majd a plébános úrtól kaptak felvilágosítást.

Azzal mindenki tisztában volt, hogy egyházi ünnep, és a kiválasztásnál főszempont a vallásos, erkölcsös életmód.

Mi volt a célja? – érdeklődtem. Megoszlottak a vélemények. Voltak, akik azt gondolták, a nehéz aratási munka előtt vagy után szórakozási lehetőséget adni. A lényeget, a valódi értéket látók keresztényi életet élnek. Ők tudták, hogy olyan fiatalok kitüntetése volt ez, akiktől tanulhattak erényességet, szelídséget, emberséget. A dolgos, szorgalmas, kocsmát kerülő, templomba járó, élő hittel rendelkezőket példaként állítani mások számára.

Ma mi a célja? Lényegében ugyanaz. Példát állítani a kor fiataljai számára. Jó magaviseletű, igaz emberi értékekkel rendelkező, katolikus vallását gyakorló fiúk, lányok kiválasztása erkölcsi elismerésre. Ezáltal ösztönözni a többieket a helyes életvitelre. Fogadjuk meg a legnagyobb magyar, Széchenyi István szavait: „Mindig úgy élj a jelenben, hogy a jövőben megbánás nélkül gondolhass a múltra.”

A templomba járás sajnos ma nem gyakori e korosztály körében, azonban kritérium a keresztség és a bérmálás szentsége.

Minden kiválasztott fiatal nagyon örült és megtiszteltetésnek vette a rózsamenyasszony, illetve a rózsavőlegény címet. A család tagjait, a rokonokat a büszkeség érzése töltötte el, a barátok elismerésüket fejezték ki. Boldogan emlékeztek vissza a gyönyörű napra.

Megkértem őket, számoljanak be, mi történt velük az elmúlt évek során. Voltak, akik szűkszavúan, mások bővebben és lelkesen beszéltek illetve írtak önmagukról.

1996 Béla Erika – Sipos József

Tóth Bernadett – Kardos Sándor

Béla Erika 1998-ban elköltözött Hódmezővásárhelyre, jelenleg is ott él. Három évig dolgozott a helyi rádiónál műsorvezetőként és egy hetilap újságírójaként. Ekkor több információ áramlott felé falunk eseményeiről, programjairól. 2001 óta egy nagykereskedelmi cég áruforgalmi osztályán dolgozik. Gyakran részt vesz barátnője

52

Fitness óráin, mely testben, lélekben megmozgatja, segít neki feltöltődni. A hagyomány folytatását figyelemmel kíséri. Véleménye szerint ez a falu ékességének is számít.

Sipos József Földeákon él szüleivel együtt. A sikeres érettségi után főiskolai és egyetemi tanulmányokat folytatott. Jelenleg Hódmezővásárhelyen főiskolai tanár, kutatásokat végez, s szaktanácsadással is foglalkozik. Nagyon szereti szülőfaluját, tiszteli az itt élő embereket, őrzi a hagyományokat. Elsők között „nyerte el” a megtisztelő címet, és ez számára megerősítést, erőt jelentett, hogy igen, érdemes tisztalelkűnek, egyenes embernek lenni; a jó, a helyes úton haladni és maradni. Azon az úton, mely nagyon nehéz, küzdelmes és göröngyökkel teli, de értékekkel, igaz gyöngyökkel díszített. Örök hálát, szeretetet érez szülei iránt, akik erre megtanították. Minden évben őszinte örömmel figyeli a folytatást. Ez egy összetett ünnep, mert megjelenik a múlt átélése, a jelen újításaival; Földeák nagy családjának találkozója. Elszármazottak, helybeliek, kicsik és nagyok összejövetele. Szerinte az ünnep közepe, csúcsa, az Istennel való közös találkozás a templom hűs falai között. „Minden ember külön világ. Ami összeköt bennünket az az emberség.”

(Tatiosz)

1996

Tóth Bernadett tevékenyen részt vett az első falunapok szervezésében, előkészületi munkáiban. Jelentős szerepet vállalt a rózsalakodalom hagyományának kutatásában. Nagyon örült, hogy a legelső párok egyik tagja lehetett. Rövid ideig a művelődési ház dolgozója volt. 2000-ben főiskolát végzett, azóta a helyi családgondozó munkatársa. Egy év kihagyása után másoddiplomás képzésben is részesült. A tavalyi év folyamán házasságot kötött Kurai Zsolttal, jelenleg is a faluban élnek. A férjét 1998-ban érte az a megtiszteltetés, hogy rózsavőlegény lehetett. Eddig ők az egyedüli olyan párok, akik Isten áldását az igazi házasságkötésben is megkapták. Ez év szeptemberére várják első gyermekük születését.

53

Kardos Sándor korosztálya közösségi csoportjában mindig lelkesen tevékenykedett. Makón sikeresen leérettségizett, majd utána elvégezte az egyéves technikumot. Jelenleg egyéni vállalkozó. Szívvel-lélekkel foglalkozik a mezőgazdasággal.

Jövőjét itt, a szülőfalujában képzeli el. Pár éve olyan helybeli lány a kedvese, aki 2003-ban volt rózsamenyasszony. Úgy érzi, a cím viselése arra kötelezi, hogy a keresztény hagyományokat megtartsa, és példát mutasson az utána következő nemzedéknek. Folyamatosan figyelemmel kísérte az ünnep folytatását. Időnként sajnálattal tapasztalta, hogy a keresztényi élet nem került előtérbe.

1997 Nagy Éva – Cseh István

Varga Anita – Szabó Csaba

Nagy Éva mélyen vallásos családban született. Maga is rendszeresen templomba járó, élő hitet gyakorló fiatal lány volt. Kiskunfélegyházán fodrásznak tanult. A megbízatást boldogan fogadta. A felkérésnek nagy lelkesedéssel tett eleget, különösen azért, mert az ő nagymamája is annak idején jutalmazott volt. A nagymama 1997-ben, mint Mária-anya vezethette be unokáját a templomba. Az ünnep után – nem sok idő elteltével – a szép és fiatal Évát az Úr magához szólította.

1997

Cseh István úgy érezte akkor, hogy nem méltó a kiválasztásra, mert még csak egy éve járt rendszeresen templomba. Porcelángyárban minőségi ellenőrként dolgozott. Társadalmi munkában a Földeák Labdarúgó Szakosztály vezetője volt. Ma már elkötelezett hívőnek vallja magát. Jelenleg egy gázlelőhelyen dolgozik. Kórházakban közös imádkozás céljából betegeket látogat. Úgy látja kevés a vallását gyakorló, elkötelezett fiatal.

Varga Anita Isten házát rendszeresen látogatta. Rendelkezett a kellő szentségekkel. Leérettségizett, majd kozmetikusnak tanult. Elköltözött Szegedre, családot

54

alapított. Jelenleg gyermekét neveli, gyesen van. Örült, hogy ő is részese lehetett a hagyomány folytatásának. Nagyon szép eseménynek tartja, valamint jó szórakozásnak. Véleménye szerint összehozza az embereket ez a rendezvény.

Szabó Csaba korábban nem ismerte az eredeti ünnepet. Abban az időben benne volt a közösségi élet közepében. Főiskolára járt, mikor a megtiszteltetés érte. Vallásos családja örömmel fogadta a hírt. Tanulmányait befejezve agrármérnök és vadgazdálkodási szakmérnök lett. 2003-ban megházasodott, egyházi esküvője volt.

Jelenleg is Földeákon él, két kislány édesapja. Termelésirányítóként dolgozik a helyi kft-ben. Ezen kívül feleségével együtt saját virágüzletüket vezetik. Figyelemmel kíséri a hagyomány folytatását, a menetet minden évben megnézi családjával.

Bakos Adrienn – Mészáros László

1998 Rakonczai Krisztina – Kurai Zsolt

Bakos Adrienn nagyon sokat járt a helyi könyvtárba, és a könyvtárosoktól hallott a rózsalakodalomról. Akkoriban, mint visszahúzódó, bátortalan fiatal, először megijedt a felkéréstől. Majd nagyon örült, megtiszteltetésnek érezte. Abban az évben Makón érettségizett. Utána Hódmezővásárhelyen mezőgazdasági főiskolára járt és agrármérnök végzettséget szerzett. Az iskola elvégzése után 2001-ben 3 hónapig Hollandiában kertészetben dolgozott. Hazajött és az óta a Művelődési ház kulturális szervezője. A Teleház ügyintézőjeként három éve tevékenykedik. Négy éve a Földeáki Fiatalok Egyesületének elnöki tisztségét tölti be. Szereti a falut, szeret itt élni, ha a sors el nem „sodorja”, itt képzeli el jövőjét.

Mészáros László nagymamájától tudta meg, aki sokat mesélt neki az ünnepről, hogy a fiatalok számára ez egy kitüntetés. Csakis hithű katolikusok lehetettek; ügyességük, rátermettségük alapján választották ki őket. Érettségi után közgazdasá-

1998

55

gi agrármérnökként diplomázott 2004-ben. Az egyetem mellett 2006 őszéig középvezetőként dolgozott egy kft-nél. November óta Írországban szorgoskodik egy magánfarmon. Vannak barátai a bajor néptánccsoportban, akik pünkösdkor el szoktak jönni Földeákra. Igen nagy érdeklődést mutatnak e hagyomány iránt, remekül érzik itt magukat. Véleménye szerint, a rózsalakodalom egyik jelképe, ismertetője lehetne a mi kis falunknak. Fontosnak tartja, hogy minden keresztény fiatal példamutatóan viselkedjen; különösen aki „elnyerte” a megtisztelő címet úgy éljen, hogy környezete fel tudjon rá nézni.

Rakonczai Krisztina a makói gimnáziumban érettségizett, majd Debrecenben főiskolát végzett, műszaki manager lett. Ezt követően nyelvtanulás céljából egy évet külföldön tartózkodott. Hazajövetele után, 2003-ban Nyíregyházán telepedett le, ahol jelenleg is párjával él. Pályafutását beszerzőként kezdte, majd kereskedelmi vezető lett egy csomagolástechnikai vállalatnál. Keresztény, hívő embernek tartja magát. A cím viselése erősíti hitében, hovatartozásában. Ez év május 26-án, pünkösdkor szintén menyasszony lett, csak most már az igazi. Ekkor tartotta egyházi esküvőjét itthon, szülőfalujában. Úgy véli, azért maradjon fenn feltétlenül a rózsalakodalmi hagyomány, hogy emlékeztesse az embereket a példaértékű élet- és gondolkodásmódra.

Kurai Zsolt nagyszülei mélyen vallásosak, így rendkívül büszkék voltak, hogy kiválasztották. Ők még jól ismerték a régi hagyományt és annak jelentőségét.

Neki is sokat jelentett, hogy rózsavőlegény lehetett. Érettségi után elvégezte a szakközépiskola 5. évét, majd letöltötte sorkatonai szolgálatát. 2000-ben Hódmezővásárhelyen felvették egy céghez, azóta minőségi ellenőrként ott dolgozik. Ebben az évben ismerte meg élete párját is, Tóth Bernadettet, aki volt rózsamenyasszony. A tavalyi év folyamán tartották egyházi esküvőjüket, és őszre várják első gyermekük megszületését. Szabad idejében sportol, futballozik. Nagyon szereti a természetet, tagja a helyi vadásztársaságnak. Ez a hobbi is megköveteli a szabálykövetést, az etikai magatartást, a felelősségvállalást. Fontosnak tartja, hogy a fiatalok normakövetők legyenek, erkölcsösen éljenek, viselkedjenek. Sőt még fontosabb, hogy majd saját gyermekeiket a jóra neveljék, helyes példát mutassanak nekik.

1999 Veszelovszki Éva – Rakonczai Róbert Bakos Szilvia – Veszelovszki András Veszelovszki Éva harmadikos középiskolás volt és egy néptánc együttesben táncolt, amikor a megtiszteltek egyike lehetett. Külön örömet jelentett neki és családja számára, hogy testvérével, Andrással egy azon évben voltak ünnepeltek. A mamája mesélt e nemes eseményről. Büszke, hogy neveltetéséből adódóan erre alkalmasnak találták. A szakközépiskola elvégzése után számviteli-pénzügyi területen folytatta tanulmányait, majd ezt követően munkába állt. Több mint három éve Szegeden autókat forgalmazó szalonban gépjármű értékesítőként dolgozik. 1999-ben a rózsalakodalom előtti héten ismerkedett meg vőlegényével, akihez ez év nyarán feleségül ment. Istent tisztelő emberhez méltón egyházi esküvőt tartott szülőfalujában.

56

Bakos Szilvia tizenhét évesen nem tudta igazán, mit is jelent ez a feladat. Ám nagymamája csillogó szeméből megsejtette, hogy milyen nagyon-nagy dolog ez.

Elképzeléseit is felülmúlta az az érzés, amellyel „kis falum megajándékozott” – mondta. Hálával gondol vissza és köszöni az egyedülálló élményt. Hódmezővásárhelyen él és egy bankban dolgozik. Ezt a versikét küldte: Napjaimat élve bárhol szívem egyre inkább vágyik kis falumba, hol születtem és gyermekként felneveltek!

Nekivágva nagyvilágnak egy pont vagy, hol melegséggel várnak, templomtornyod megpillantva tudom: itthon vagyok újra!

1999

Veszelovszki András éppen dolgozni kezdett, előtte szerelt le a honvédségtől, amikor jutalmazott lett. Jó érzés töltötte el, szép és kellemes emlék maradt a számára, hogy testvérével, Évával együtt lehetett részese e szép hagyománynak. Akkortájt Makón bútoripari vállalatnál dolgozott. Munka mellett leérettségizett, majd sikerült szakmájában, helyben elhelyezkednie. Öt éve földgáz-kutakat ellenőriz. Jelenleg szüleivel él, de szeretne külön költözni. Továbbra is ragaszkodik Földeákhoz.

57

2000 Horváth Éva–Béni Attila

Vízhányó Andrea–Veszelovszki Zoltán

Horváth Éva rendszeresen járt ministrálni a templomba. Ez az ünnep nagyon szép élménnyel gazdagította életét. Azóta is büszkén emlékezik rá vissza. Távol került Földeáktól, gyógyszerész lett. Családot még nem alapított. Eléggé lefoglalják a mindennapok teendői, de élete nyugalomban, harmóniában telik.

2000

Béni Attila a felújított rózsalakodalomban több alkalommal vállalta a vőfély szerepét. Ebben az évben őt érte a dicső kitüntetés, rózsavőlegény lett. Évekig civil szervezet aktív tagjaként tevékenykedett. Családot alapított, egy gyermek édesapja.

Helyi önkormányzati képviselő, a közéletben tevékenyen munkálkodik. Mezőgazdasági vállalkozó.

Vízhányó Andrea 1999-ben országos néprajzi pályázatra dolgozatot írt a rózsalakodalomról. Elkészítése előtt sokat olvasott erről, valamint beszélgetett B. Szűcs Ferencné Etuka nénivel, aki élethűen mesélt e régi szokásról, mert annak idején ő is rózsamenyasszony volt. Andi is nagy-nagy örömmel fogadta, hogy megfelelt a feltételeknek. 2001-ben érettségizett Szegeden, 2006-ban egyetemi diplomát szerzett Budapesten. Ezek után ott kapott állást, és jelenleg is ott él. Logisztikusközgazdászként dolgozik egyik fővárosi logisztikai szolgáltató vállalatnál.

Veszelovszki Zoltán először a plébános úrtól hallott a régi hagyományról. Rendszeresen járt hitoktatásra. Önbizalmát növelte, bátorította a kiválasztás. Autóvillamossági szerelőként dolgozik Hódmezővásárhelyen. Munka mellett tanult, ez évben érettségizett. Második szakmát is szerzett, elvégezte a vagyonvédelmi és rendszerszerelői szakot. Hódmezővásárhelyre költözött, és most is ott él. Szívesen emlékezik vissza a szép eseményre.

58

2001 Baksa Tímea – Pető Gábor

Hoffelner Éva – Hajdú Norbert

Baksa Tímea szomszéd néniktől és bácsiktól hallott az eredeti szokásról. Úgy gondolja, vallásos élete, magánéleti és munkahelyi szorgalmassága miatt szolgált rá a megválasztásra. Amikor a megtiszteltetés érte, egy helyi élelmiszerboltban volt eladó. Ugyanazon a munkahelyen dolgozik mint pénztáros.

Pető Gábor nagyszülők, szülők példáját követve a mezőgazdasággal foglalkozik. Szorgalmas, dolgos fiatalember. Falunkban egyéni vállalkozó.

2001

59

Hoffelner Éva nagymamája is volt rózsamenyasszony, így különösen csodálatos élményként élte meg a saját ünnepét. A középiskola befejezése óta főiskolai hallgató, nyelvvizsgával rendelkezik. A hagyomány örökre szép emlék marad számára.

Hajdú Norbert mindig örömmel gondol vissza arra, hogy ő is képviselhette ezt a szép népi hagyományt. Asztalos szakmunkásvizsgát szerzett, majd leéretts égizett. Félévig külföldön teljesített katonai szolgálatot. Jelenleg is katona, szakaszvezető. Gyakorlatokra jár, szereti a munkáját. Ez a rendezvény szerinte ö szszekovácsolja a falu lakosságát. Jó hazajönni, jó találkozni a sok régi ismerőssel.

2002 Kovács Ágnes – Varga Zoltán

Szirbik Éva – Hajnal Zoltán

Kovács Ágnes érettségizett, mikor a címet „elnyerte”. Utána még két szakmát szerzett. Két és fél éve városi irodában dolgozik, vőlegényével együtt a faluban él, és tervezik a további közös jövőjüket. E szép hagyományt a falunapok egyik legszebb eseményének tartja.

Varga Zoltán vallásos szellemben nevelkedett, civil szervezetben önkéntes munkát vállalt. Büszke, hogy a sok fiatal közül reá esett a választás. Ezután elkezdődött számára a nagybetűs élet. Az érettségi után Hódmezővásárhelyen állt munkába, két éve édesapjával asztalosként dolgozik. Közben szerzett számítástechnikai és asztalos bizonyítványt. Három éve önálló családot alapított Földeákon. Párjával két gyermeket nevelnek, egy hatéves kislányt és egy kisfiút, aki idén töltötte be első életévét. Kiválasztása mértékadó lett életében, és ehhez a mértékhez tartani is fogja magát. Véleménye szerint, a mai világban még inkább szükség van pozitív példaké-

2002

60

pekre, mint régen. A rózsapárok megfelelnek az ilyen példaképeknek.

Szirbik Éva igyekszik továbbra is példamutatóan viselkedni, nem szeretne csalódást okozni a falubelieknek. A szakközépiskola elvégzése után ügyintézőtitkárképesítést szerzett, majd pedagógiai főiskolára jelentkezett. Ez év tavaszán itthon, volt iskolájában gyakorlatozott, és június óta tanítói diplomával rendelkezik. Élete nagy eseménye közé tartozik, hogy tavasztól most már „igazi menyasszony”.

Földeákon szeretne letelepedni, tanítóként elhelyezkedni. Mindenképpen szem előtt tartaná a szép hagyományok ápolását.

Hajnal Zoltán a középiskola elvégzése után még két évig tanult, technikusi képesítést szerzett. Hódmezővásárhelyen elment vendéglátósnak, de hamarosan elhagyta a szakmáját. Jelenleg is városban dolgozik, számítógépes programozó. A faluban él, két éve házat vett földeáki élettársával, és önálló életet kezdett. Nagyon szereti szülőfaluját. A jövőjét itt képzeli el, itt szeretné gyermekeit felnevelni. Másodállásban biztosítási tevékenységet is folytat, besegít édesanyjának. Szorgoskodik a mezőgazdaságban, fokhagymát termelnek párjával.

2003 Kiss Anna – Sipos Árpád

Vass Kitti – Váradi István

Kiss Anna nem is mert rágondolni arra, hogy egyszer ekkora megtiszteltetés éri. Meglepődött, nagyon boldog volt. 2004-ben a makói egyházi gimnáziumban sikeres érettségi vizsgát tett, majd felvételt nyert a szegedi egyetem latin–történelem szakára. Jelenleg ott harmadéves hallgató. Választott kedvese olyan fiatalember, aki elsők között volt rózsavőlegény.

2003

61

Sipos Árpád az általános iskolában helytörténeti vetélkedőre készülve ismerkedett meg a rózsalakodalommal. Nagy örömmel fogadta a felkérést. Úgy gondolta, az eredeti feltételeknek is megfelelt, ezért esett rá a választás. A mai napig is megható, boldog érzés számára, hogy követhette bátyját, aki az első rózsalegény címet kapta.

Megbecsülésnek érzi, és emlékezteti arra, hogy honnan származik. Hódmezővásárhelyen gimnáziumban sikeresen érettségizett, majd felvették Szegeden az egyetemre. Gyógyszerészhallgatóként készül az életre.

Vass Kitti az ünnepről a helyi könyvtár dolgozóitól kapott tájékoztató anyagot.

Családjával együtt rendkívül örült a megbízatásnak. Szülei protokollárisan is részt vesznek minden évben a falunapi rendezvénysorozaton. Így különösen büszkék voltak, hogy lányukat választották ki. Az általános iskola elvégzése után Szegeden középiskolai és főiskolai tanulmányokat folytatott. Hétvégeken igyekezett haza családja körébe. Édesanyja példáját követve szociális munkás végzettséget szerzett.

Tervei között a továbbtanulás és a munkahely-keresése szerepel.

Váradi István örök életre szóló élménnyel gazdagodott; rokonságával és a családdal kitüntetésként élte meg. Hódmezővásárhelyi szakközépiskolában érettségizett. Jelenleg Szegeden közgazdász szakon negyedéves egyetemi hallgató. Jövőjét pénzügyi területen képzeli el, főleg banki tevékenységek vonzzák. Mindennapjait a családjával való közös programok, idegen nyelvek tanulása, sportolás és szórakozás tölti ki. Úgy gondolja, ez a csodálatos ünnep a keresztény vallásúak számára meghitt közösségi esemény.

2004 Nacsa Ágnes – Perneki László

Csányi Katalin – Vízhányó Gábor

Nacsa Ágnes kislánykori álma valósult meg, hogy ebben az évben ő állhatott a rózsakapu alatt. Csodálatos érzés volt számára azt tudni, hogy a tapasztalt felnőttek érdemesnek tartották erre a kitüntetésre. Boldog volt, az egész családnak nagy örömet szerzett. A falu közösségi életében tevőlegesen részt vett, hódmezővásárhelyi gimnáziumban tanult. Érettségi után felvételt nyert a szegedi egyetemre. Jelenleg másodéves joghallgató, de mellette egy országos cégnél pénzügyi munkatárs. Tapasztalatokat gyűjt a való élethez, és párjával együtt tervezi a jövőt, házasságot, családot. Akármikor hazatér, valamilyen apró emlék mindig előbukkan azzal a májusi nappal kapcsolatban: a zöld lombok alatt való templomba vonulás, a család büszkesége, a néptáncosok, a kicsik ámuló tekintete, Szántai Sanyi bácsi lovas fogata… Szeretné, ha gyermekei, sőt unokái is részesei lehetnének ennek a gyönyörű szokásnak. Olyan értékeket kaphatnak és képviselhetnek, amelyet manapság már egyre kevésbé tartanak fontosnak. Ezért kell még jobban őrizni és vigyázni erre a hagyományra. Ha új emberekkel találkozik, mindig mesél erről az ünnepről, akik ámulattal hallgatják, hogy van még egy ilyen hely a világban, ahol igenis van idő a hagyományok megőrzésére, az emberek megbecsülésére. Szeretné, ha minél többen hallanának a mi kis falunkról és az ott élő nagyszerű emberekről, értékekről.

62

2004

Perneki László mélyen vallásos családban él, ennek megfelelően nevelték. Saját maga is rendszeresen gyakorolja keresztény vallását. Megtiszteltetésnek érezte e rangos címet. Makón végzett szakközépiskolát. Otthon dolgozik a családi gazdaságban, nagyon szereti azt a munkát. Nagyapja példáját követi, szeretne olyan szorgalmas, kitartó ember lenni, mint ő volt. Sőt úgy gondolja, neki is példát kell mutatnia az utána jövőknek.

Csányi Katalin néptáncosként már részese volt az ünnepi eseménynek, így tudott az eredeti rózsalakodalomról. Régen és most is nagy szó, ha valaki rózsalány vagy rózsalegény lehet. Az élet minden területén meg kell felelnie bizonyos erkölcsi normáknak. Azóta is nagyon büszke, hogy a rózsamenyasszonyok közé tartozik. Érettségi után tanulmányait főiskolán folytatta, Székesfehérváron. Ebben az évben végez, közgazdász lesz. Minden évben kíváncsian várja, kik lesznek a rózsapárok. Örül, hogy ilyenkor felpezsdül az élet Földeákon.

Vízhányó Gábor a hagyománytisztelő Fodor Imre írásából ismerete meg eredeti ünnepet. Nagyon örült, hogy magaviseletével, szorgalmával kiérdemelte ezt a címet.

Családja büszke volt, barátai örültek, de akadt közöttük irigy is. Hódmezővásárhelyen végezte a szakközépiskolát, majd főiskolára felvételizett, jelenleg harmadéves hallgató Szarvason. Úgy gondolja, keresztény életre kötelezi e cím viselése.

2005 Pető Krisztina – Lovas Mihály

Bajusz Éva – Szabó Zsolt

Pető Krisztina a művelődési ház dolgozóitól kapott tájékoztatót, mikor felkérték a rózsamenyasszony „szerepre”. Innen szerezte ismereteit az eredeti hagyományról.

A családja is büszke volt rá, nagymamája Mária-anyaként vezette be a templomba. Élete végéig örök emlék marad a számára. Református gimnáziumban érettségizett, azután felvételt nyert a szarvasi főiskolára. Pedagógiát tanul.

63

2005

Lovas Mihály nagyszülei elbeszéléséből ismerte meg a régi falusi szokást. A kiválasztás felejthetetlen élménnyel gazdagította. Megítélése szerint környezete közéleti fiatalembernek ismeri, és megfelelő magatartásúnak. 2006-ban már vőfély lehetett a rózsalakodalmi menetben, nagyon érdekes volt számára a szerepváltás.

Nem közömbös az utánpótlást biztosító fiatalok iránt. Ebben az évben, szakmunkásképző iskolában záróvizsgázott. Izgatottan várja, milyen munkalehetősége lesz.

Bajusz Éva plébános úrtól hallott először e szép ünnepről. Nagyon meglepődött, amikor megtudta, hogy rá esett a választás. A „kitüntetés” nagy változást jelentett az életében, növelte az önbizalmát. Boldog volt, habár egy-két ismerőse féltékeny lett.

Azóta leérettségizett és tovább tanul.

Szabó Zsolt két évvel ezelőtt érettségizett, majd felsőoktatási intézménybe jelentkezett kereskedelmi szakmanager szakra. Tanulás közben három hónapig Németországban szerzett gyakorlatot. Mikor hazatért, osztálytársával vállalkozást alapított. Ez év őszétől a családi vállalkozásukban fog dolgozni mint értékesítési manager. A jövőben levelező tagozaton üzleti főiskolán szeretne tanulni, és mellette még tervezi az angol nyelv elsajátítását.

2006 Vigh Zsuzsanna–Rakonczai Zoltán,

Csányi Júlia–Lakatos Imre

Vigh Zsuzsanna már nyolcadik osztályos korában kiselőadást tartott a rózsalakodalomról. Akkor még álmodni sem mert arról, hogy valamikor őt éri a megtiszteltetés. Meghatódva fogadta a rózsamenyasszony címet. Az esős idő ellenére – nemcsak a helybeliek, hanem több vidéki településről is – eljöttek a barátai, rokonai.

Vele együtt örültek, ünnepeltek. Hódmezővásárhelyen sikeresen érettségizett, és elnyerte középiskolai kategóriában az „év diákja” címet. Jelenleg ötödéves ugyanabban az iskolában. A szegedi az egyetemen folytatja tanulmányait.

64

Csányi Júlia nagyszüleitől hallott a régi népszokásról. Kislány korában mindig felnézett a kiválasztott rózsapárokra. Számára elérhetetlennek tűnt, így óriási megtiszteltetésnek érezte, hogy reá esett a választás. A templomi szertartás alatt elhangzottakat mindenképp be fogja tartani, hiszen megfogadta. Az atya helyes életre felkészítő mondatait soha nem fogja elfelejteni, sőt mindig szem előtt tartva a szerint alakítja majd életét. Az érettségi után sikeresen felvételizett a szegedi pedagógusképző főiskolára. Egy éve gyógypedagógiát tanul. Ősztől tervezi a környezettan szakot is felvenni.

2006

2007 Czene Orsolya –Kurunczi Lajos

Farkas Ágnes – Perneki Gábor

Czene Orsolya olvasott az eredeti ünnepről. Meglepődött, hogy az idei év egyik ünnepeltjének választották. Nagyon örült, megerősítést nyert. Júniusban Hódmezővásárhelyen érettségizett. Szeretne felsőfokú végzettséget szerezni. Felvételt is nyert, és ősztől a szegedi egyetemen folytatja tanulmányait.

Kurunczi Lajos mamájától hallott a régi szokásról. A felújított ünnepnek több alkalommal is tevőlegesen részese volt, a menetben néptáncosként szerepelt. Nagy megtiszteltetésként érte, hogy ebben az évben őt ünnepelték. Egész életére kiható élmény marad számára. Szegeden szakközépiskolában sikeresen érettségizett.

Szeptembertől Budapesten közgazdászként szeretne tovább tanulni. Tizenkét éve néptáncos; annyira szereti, hogy sosem szeretné abbahagyni.

Farkas Ágnes édesanyja mesélt neki a régi rózsalakodalomról. Szerinte is nagyon fontos a hagyományok megőrzése, főleg ha ilyen különleges és egyedi. Ez csak a mienk, Földeákiaké. Makón szakközépiskolában érettségizett. Jövőbeni terve

65

2007

- Szegeden szeretne egyetemre járni, idegen nyelveket tanulni, agrármérnök végzettséget szerezni.

Perneki Gábor kisgyermekkorától fogva igazi vallásos neveltetésben részesült.

Pár évvel ezelőtt testvére is rózsavőlegény volt. Ez külön öröm az ő és családja számára. Hódmezővásárhelyen mezőgazdasági szakközépiskolában érettségizett, ötödéven tanul tovább ugyanabban az iskolában. Tanulmányai befejeztével családi vállalkozásukban kíván dolgozni. * Mindenki egyetért abban, maradjon fenn ez a hagyomány. Engem különösen az érdekel, hogy miért. Természetes, hogy megvan a maga hangulata, varázsa.

Előtte egy bizonyos ideig a párok kilétét titok fedi.

Izgalmas és örömteli. Azon a napon a falu apraja-nagyja a rózsapárokat ünnepli.

Díszes, pompás a felvonulási menet. Nemcsak a fiataloknak, a felnőtteknek is kikapcsolódási lehetőséget kínál. Az idősebbek pedig, ezen a napon felidézhetik fiatalkoruk ünnepét. Ez a „rózsa…” cím bizonyíték arra, hogy van egy hely a világon, ahová mindig hazatérhetünk. A család, a rokonok, a barátok bármikor tárt karokkal várnak. Bennünk van az a sok emlék, élmény, amit ettől a közösségtől kaptunk.

Ez nagyon szép, de látjuk-e mindnyájan az ünnep valódi értékét? Tisztában vagyunk-e a felszíni csillogás alatti igazi értékével?

Tündököl-e a lélek is? Remélhetőleg a kiválasztottak ragyogását nem homályosítja el a gőg és a büszkeség?!

Ami könnyen elérhető, az a felszínen csillog, Ami érték, olykor fénytelen, és a mélyre kell ásni érte!

Szórd el, ami csillog és az igazi jóra vesd tekinteted!

(Seneca: Gondolkozz, hogy boldog lehess!)

66

A rózsaünnep hagyományát ápolnunk kell, mert közösséget formál, az összetartozás érzését erősíti, példát ad az embereknek. A mai hideg, emberi értékeket romboló világban, meg kell állni, és el kell azon gondolkodni, hogy helyes-e az az út, amelyen járunk. Itt a gyönyörű példa, a hitoktatáson való részvétel, a keresztény tanítás, a szertartásra való felkészülés. Nézzük a párokat, rajtuk keresztül sugárzik a válasz a kérdésre. A tisztaság, az őszinteség, a hűség, a szorgalom, a tapintat, az alázat, a tisztelet, az igaz emberi értékek, nem veszhetnek ki az emberekből. Ehhez ad erőt a Rózsalakodalom sugárzó fénye, mely melegséggel tölti el a szíveket.

Seneca római filozófus többek között a következőt hagyta az emberiségre. Ajánlom, fontoljuk meg! Élj nemes szívvel, és élj egyenes lélekkel!

Parádé nélkül, gyűlölködés nélkül élni – Tiéd a boldog élet…

(Seneca: Emberhez méltón élni)

67

FODOR IMRE

A 150 éve fölszentelt templom jótevői A templom legnagyobb jótevője Olványi Pál plébános, a templom építtetője. Az egész falu lakossága segített az építkezésnél. A téglahordó munkások közül Bakos Julianna Lele Lászlóné ismert, mint nagylány. Rácz Jánosné, Terike néni dajkája volt. A legtekintélyesebb ajándékot, Krisztus a keresztfán, Vetró László és neje Vajda Terézia ajándékozta. Balaton János plébános idejében a zsindelytetőt cserép tetőre cserélték ki.

Virág Sándor plébános idejében édesanyja készítette a szószéken ma is látható gyönyörű goblein képeket. Dehény Kálmán sok segítséget nyújtott az orgona megépítésénél. Temesvári Károly a templom renoválásában és a plébánia gázbevezetésében szerzett érdemeket. Minden plébános igyekezett rendben tartani a plébániát és a templomot. Legutóbb 2006-ban Katona Pál plébános új cseréppel fedte be a templomot kijavítva a korhadt faszerkezeteket is.

Mindig voltak a világi hívők között is bőkezű adakozók. Ilyenek Péli Antal neje Kurunczi Anna – Gilinger Pál és Udvari Rozália. És a ma élő Horváth Mária. Meg kell említeni Rakonczai János és Rácz István mesterembereket, akik szakmai munkájuk mellett irányították is a többi munkást. Sokat tettek a templomért a Máriás asszonyok, így Síposné Vaga Ilona. A hímző és díszítő asszonyok közül Horváth Jánosné Harai Julianna, Bugyi Antalné, Kisalaki Mihályné, Sípos Istvánné, Szalma Mihályné, Hajnal Istvánné, Pető Ferencné ma is aktív segítői a templom karbantartásának. Férfiak közül Kocsis Miklós, Kocsis András, Sándor János, Bugyi Antal, a Perneki család, Sallai Pál a gondolatok a teljesség igénye nélkül fogalmazódtak meg.

Elnézést kérek azoktól, akik kimaradtak. Odafönn számon vannak tartva, és ez a fontosabb.

A toronygömb őrzi az építési tervet, az építésben elöljárókét és adományozókat.

Az építés vezetőjét és munkatársait, és akik adományaikkal segítették templomunkat.

68

SIPOS JÓZSEF

Egy értékteremtő ember életútja „Égi kegyelemmel ékes, Tündöklő szép rózsaszál, Oltalmadra bízzuk magunk, Drága Jó Édesanyánk!

Ha eljön majd a mi óránk, Szent Fiaddal várj reánk, Vígy mennybe, Édesanyánk!”

Szeretett falunk, Földeák életét sok, szorgalmas, becsületes ember munkái vitték és viszik a ma is előre. Községünk nagy történelmi múlttal éli a mindennapok szépségét és nehézséges küzdelmeit. A szorgalmas mindennapok mellett a lakosok mindig figyelemmel kísérték falujuk fejlődésének irányát, lehetőségeit. Minden korban és helyzetben voltak emberek, akik szívükön viselték az Istentől kapott küldetésüket, hogy embertársaiknak jót és kedveset tegyenek, maradandót alkossanak látható és láthatatlan dolgokban a jövő nemzedékének. Ilyen ember volt Rakonczai János kőművesmester, akinek életét, a Jóisten iránti végtelen szeretet, lelki teljesség irányította.

Milyen ember volt a földeáki építészmester, a falumegújító, a vas-zsaluzás kiötlője? Mondása szerint olyan, mint a többi sorstársa, aki sárból ugrasztotta magát a templomtorony tetejére. A földeáki Fuvaros Kanász Ferkó unokája, a Szabados birtok gazdatisztjének fia, szevasztopoli hadifogoly, aki 27 hónapot töltött társaival a „paradicsomban”. Hazatérve a fogságból falubéli lánnyal kell egybe, akivel 42 szép évet töltöttek együtt.

1920. április 18-án született Földeákon egy napszámos család második gyermekeként. Édesapja Rakonczai János, édesanyja Szabó Rozália. A gondtalan gyermekévek csak 11 éves koráig tartottak, mert az ötödik osztály elvégzése után a család megélhetésének biztosítása érdekében munkát kellett vállalnia. Az elemi iskola elvégzése után a katonaságig gazdasági cselédként kereste kenyerét. 1941-ben bevonult katonának, de frontra nem került.

A hazai harcokat Bajától, Pestújhelyig szenvedte végig. A pesti harcok idején többen szerettek volna kitörni az ostromgyűrűből, de elfogták, 1945. januárjában fogságba esett. Szevasztopolban töltötte a fogság idejét, szenvedett 1947. augusztusáig. A fogság éveiben a Vas megyei Sinka Kálmán kőművesmester tanítgatta a kőműves szakmára. Ő ébresztette fel a lángot a szakma iránt gondolatában. A fogságból hazatérve, kőműves vizsgát tett, majd 1960-ban mestervizsgát.

A hatvanas években a földeáki Kossuth Tsz-ben a mezőgazdasági épületek tervezője, építésének vezetője. Ezt a munkát folytatta a maroslelei Rákóczi-, majd a makói József Attila Tsz-ben. Később iparos lett. A Csongrád megyei kőművesek elnöküknek választották. Az ipartestület aranykoszorús kőművesmester címmel ismerte el tevékenységét. Aktívan részt vett a makói honismereti kör munkájában.

Még 79 éves korában is naponta betonozott. Életeleme volt a precíz, a gondos mun-

69

ka. Földeákon a sok csapadéktól 1975-ben 200 ház megrokkant, 54 összedőlt. Ő huszonnégyet tervezett, tízet maga épített újjá.

Szakmai tevékenységének főbb állomásai:  1952-től 1957-ig a gencsháti, majd a hódmezővásárhelyi vajháti állami gazdaságokban folytatta az építő munkát,  1958-től 1970 márciusáig a Makó járás területén mezőgazdasági termelőszövetkezetekben dolgozott tervezői joggal, ahol építési részlegek vezetését és irányítását látta el.  1970-től önálló kisiparosként végzi tevékenyen a munkáját egészen haláláig.

Végigjárta a szenvedés állomásait. Istállókat, ólakat, magtárakat épített. Alapozta a „szocializmus vívmányait”. Amióta a rendszerváltás megtörtént, maga tervezte zsalu-rendszerrel végezte az építő munkákat. Fontosnak érezte mindig faluja értékeit, múltját.

Mikor már kisiparosként tevékenykedett, a községért is végzett társadalmi munkákat. Parkban játszóteret épített, részt vett az óföldeáki Szociális Otthon új szárnyának vakolásában, a földeáki óvoda új épületének födém-hőszigetelését, burkolását végezte, kazánházat és járdát épített.

1954-től gondjaiba vette Földeák – Óföldeák római katolikus egyházközség épületeit, templomait, kegyhelyeit. Szerető Istenünk iránti szíve és belső lélekhangja késztette, hogy 1955. októberében a nagy vihar által megrongált óföldeáki templomtorony szerkezetét megerősítette, a keresztet visszaállította. Erről a nemes cselekedetéről anyai nagybátyja, Szabó Imre, Makó város főmérnöke is elismerően nyilatkozott, és biztatta: „Fiam! Hallottam, hogy föltetted a keresztet a templom tornyára. El is várom Tőled, mint szakember, hogy figyeld az ilyen és hasonló bajokat, és azonnal cselekedjél, javítsd ki azokat. Tudod, hogy a mi családunk és az őseink is vallásosak voltak.” Ezek a szavak örökre szívébe vésődtek és e szerint cselekedett.

Számomra nagy ajándék volt a Kegyelmes Istentől, hogy 1996-ban egy vasárnap a szentmise után megszólított, barátságos mosollyal. „Kedves Fiam, nagy szükség lenne az összefogásra, a közös munkára, mert sok a feladat és sok a baj. Szeretném, ha eljönnél valamelyik nap a héten, és elbeszélgetnénk a múlt szépségéről, gyökerekről, a jövő feladatairól, tervekről.” Vártam a lehetőséget, mikor tudok elmenni meghallgatni. Egyik este sikerült, mikor beléptem az előszobába, csodálkozva tekintettem körül. A polcokon értékes könyveket, fényképalbumokat, pauszpapírra saját maga készített tervek sokasága volt mappákban felfüggesztve a falon.

A sarokban egy gyönyörű makett állt egy asztalon. Izgatottan kérdeztem Jani bácsit; „Mit ábrázol e makett?” „A faluszéli Szűz Mária kegyhelyének kialakítását ábrázolja” – mondta boldogsággal sugárzó arccal, s már kezdte is mesélni a kegyszobor történetét.

Mária segíts! Szóhasználat volt már gyerekkorunkban, ahogy ott a napszámosok gyalogosan mentek munkába a szobor mellett tavasztól őszig sokaknak a szájából elhangzott: Mária segíts, de a kisparasztok is, kik kocsival arra közlekedtek többsége kalapot emelt, az asszonynép pedig keresztet vetett. A Földeák község dél-nyugati oldalán, a Hódmezővásárhely felőli körút- és vasúti kereszteződésben teljesen közel volt a Mária-ház, a Mária szobor. Ezen a részen terült el a Szabados család 90 holdas birtoka, gazdasági épületekkel. Szájhagyományokból tudjuk, hogy az 1920-as évek-

70

ben is ezen a mezőgazdasági területen volt biztosítva, a község lakói által termelt gabonafélék csépléséhez a szérű.

Több évben villámcsapás következtében a tűz martalékává vált az oda összehordott gabona. Alcsu Edéné javasolta a Szabados családnak, állítsanak arra a területre egy Mária szobrot. A község lakói közös összefogással 1884–1886 között elkészítették a Mária-házat és -szobrot. Nem lett több tűzeset. 1903-ban épült a Hódmezővásárhely–Makó–Nagyszentmiklós vasútvonal. Sokan mondták akkor, hogy még a vasút is kikerülte a Mária-szobrot.

Rakonczai János

Idősebbektől hallottam, hogy az 1920-as évek elejétől a Mária-szoborhoz, a Mária-napokon elől a szép fehér ruhába öltözött Máriás-lányok, majd -fiúk körmenetben dicsérték a Szűzanyát. A Mária-szobor előtt a kerítésen volt egy fedett gyertyatartó, melyhez a gyertyát minden szombaton délután az id. Dehény Lajos tanító úr görbe botjára támaszkodva vitte és gyújtotta meg, az 1940-es években Jani bácsi és szülei gyújtották. A háború megtépázta az építményt és a szobrot is. Háború után a kommunista rezsim leromboltatta. A tört darabokat, Jani bácsi névrokona, Rakonczai József és felesége, saroglyás talicskával előbb udvarukra, majd a templomba vitték.

Szeretett falunk lakói Mária tisztelő voltak, és a mai napig is azok. 1996-ban hosszú, nehéz munka árán, sok ember erkölcsi és anyagi adományaival megvalósulhatott az a szent cél, hogy e kegyhely, eredeti pompájában, hirdesse Isten szent, magasztos nagyságát. Most már szívből is mondhatja községünk minden lakója, vallási és felekezetre való tekintet nélkül: Mária segíts, a Mária felé megyek, a Mária felől jöttem.

Első találkozásunk után többször és egyre hosszabban elbeszélgettünk, így megismerhettem egy komoly életpályát, melyet a szeretet vezérelt. Szeretet Isten, család, szakma és faluja iránt.

1960. augusztus 24-én a földeáki templomtoronyról a vihar a bádogfedést leszakította, az elkorhadt faszerkezetet széthordta. Rokonai Béla plébános úrral összefog-

71

va részese volt a felújításnak. A kereskedelemben nem kapható anyagot – az akkori Kossuth Tsz. vezetőségének engedélyével – tanyabontásokból teremtette elő. Innen biztosította a 3 nagygerendát az egyház részére, aminek következtében a templomtorony dupla magasságú lett.

Megtudtam, hogy a 60-as és 70-es években a plébánia tetőhéjazatának helyreállításában, templomunk tetőszerkezetének bádog munkáiban, majd az óföldeáki plébánia lakhatóvá tételében is közreműködött.

Temetőnk központi helyén áll a kis kápolna, melyben elhunyt szeretteinktől veszünk búcsút gyászmise keretében. A temetőkápolna szerkezete az időjárás viszontagságai alatt leromlott, a felújításán sokat fáradozott, pénzgyűjtésbe kezdett, majd a tényleges munkálatokban is részt vett. A berendezéseket, a szembemiséző oltárt, villamosítást, padokat, ajtón belőli védőrácsot 1992-ben, Jani bácsi és kedves felesége saját költségükön készítették el. A temetőben a stációk 1912-ben épültek téglából, de az idő vasfoga tönkretette e kis építményeket. Orosz Lőrinc atyával összefogva újjáépítették a stációkat. Hiszem, hogy a szeretetnek, jó kezdeményezésnek nem lehet végsőkig ellenállni. Segítettek adományokkal községünk lakói. Az építményeket előre gyártott vasbetonból készítette, és állította fel. A 14 db kegytárgy bronzból készült, melyet Návay Sándor szobrászművész készített el.

Az építő munkákban, a kegytárgyak felújításában szeretett felesége, Paku Mária is mindig mellette állt, akivel 1950. november 20-án kötött házasságot, 42 évig éltek együtt egyetértésben, szeretetben, boldogságban. Sokat mesélt fogadalmakról, melyről megtudtam, hogy 1986. június 18-án feleségével közösen tették le az óföldeáki templomban az alábbi fogadalmakat, mert szívükben a Jóisten iránti szeretet, hála közösen munkálkodott, gyermekük sajnos nem lehetett, ezért teljes szívvel-lélekkel a Jóistennek, Szűzanyának, szülőfalujuknak éltek.

Fogadalmaik: az óföldeáki műemléktemplom állagának megmentése, a földeáki Mária-kegyszobor visszaállítása az eredeti helyére, a temetői keresztút, stációk felújítása, a Kálvária-domb újjáépítése, valamint községünk római katolikus fiatalságának összefogása.

A fogadalmakat tett követte. Minden ember számára fontos, hogy életünket, környezetünket gazdagítsák a szépen helyreállított műemlékek, melyeket Jani Bácsi maga után hagyott az utókornak, hiszem, hogy az ő lelki békéje is teljes, mert a fogadalmakból valóság lett. Közösen neki kezdtünk a munkának, kiállítást szerveztünk, útszéli keresztek múltjának feldolgozását tartottuk fontosnak, könyveket csomagoltunk elsőáldozó gyerekeknek. Terveztük késő estig az asztalnál a Golgota felújításának lehetőségét. E munkákban készségesen segítettek tanítók és a művelődésház dolgozói.

1992. június 22-én lelke, szíve megroppant, mert elvesztette azt az asszonyt – aki régóta súlyos betegségben szenvedett –, akit nagyon szeretett, munkájához a biztos hátteret nyújtotta, szeretetével mindig bátorította, elhalmozta. Egy olyan asszonyt, aki anyai szeretetét, mint egy csokor virágot szétosztotta testvérei és férje testvéreinek gyermekei között. Mindig, mikor meglátogatták őket, mindenkinek jutott egy-egy csoki, szentkép, bíztató szó.

Fontosnak érezte Jani Bácsi a Návay-sírok helyreállítását, kegyeletükben történő megőrzését, mert Mariska néni hosszú időt töltött a Návay-család alkalmazottjaként.

Fiatalos lendülettel pályázott a sírok felújításához szükséges pénzforrásra, mellyel

72

jelentős összeget 400 000 Ft-ot teremtett elő. Sokszor mondogatta nekem: „Boldog vagyok, és hálát adok a kegyelmes Istennek, hogy az ő szerető akarata teljesült, és nyugodtan halhatok meg.” A fogadalmak után újabb tervek kerültek pauszpapírra, megkezdte tervezését a temetőkapunak, de sajnos nem valósulhatott meg a felállítása.

Sokat kutattunk a II. Világháború előtti Iparos zászló után, mely előkerült a földeáki templom raktárából. A zászló teljesen használhatatlan volt, de a restaurálást megpróbáltuk, megtudtuk, hogy a zászlóban levő képet 1860-as években készítették.

Az iparos munka dicsőségére felszentelték 1996-ban.

Nagyon szerette a gyerekeket, ilyen szívből jövő szeretettel segített elkészíteni egy saját tervezésű búbos kemencét a helyi óvodában.

Szeressük kedves kis falunkat minden értékével együtt, hatalmas értékeket hordoznak az értékes emberi lelkek, és az építmények, melyek hirdetik, hogy tenni akaró, tisztességes, szorgalmas emberek alkottak itt valaha. Legyenek ezek példaképek, szép emberi minták életünkben. Mindannyian tehetünk a közösségért, egy szeretetteljes emberi szóval, baráti kézfogással, segítő munkával. Éltünkből nem hiányozhat az Isten Igéjének tiszta forrásából való merítkezés sem. Ebben mutat utat Rakonczai Jani bácsi gazdag életútja, emberi példája.

Becsüljük meg a múltat, mert a jövőt csak így tudjuk építeni, szebbé, jobbá tenni a jövő nemzedéke számára.

73

CSILLIK MIHÁLY

Hitünk ünnepén53 Százötven éve néznek e falak, Százötven éve, hogy lélegzenek, Százötven éve tiszta vágyakat Dalol e szentélyben a szeretet.

Az örökmécs lüktető fénye, szeme Figyel felénk, s vétkektől óva int.

A Szentség jelenvaló szelleme Megnyugtató vigasszal ránk tekint.

Gyertyák lobognak, virágos az oltár, És diadalmas jelkép a kereszt, A végső magasba mutat, ahol már Szebb az élet, s örök a szeretet.

A kehely fölött felragyog az ostya, A testetlen, de bizonyos valóság.

Az Égi Életet, aki áldva osztja A kegyelem megszentelt, drága csókját.

Némák a képek, s e szótlan ereklyék Mégis a lélek üzenetét küldik, Itt minden szín, minden fény egy-egy emlék, S a sugarak az árnyakat elűzik.

S aki csak hinni tud, letérdepel, Itt nem zavarja senki, semmi se, Imája innen ér az égbe fel, S szívébe zeng tovább a szentmise. Őrködő harangok! Mind készen áll: Veszélyben, viharban védőn vigyáz.

Nekik nem titok, születés, halál S a nász oly ünnepi, akár a gyász.

Könyörgő sóhajok, szálljatok égig, Mi tudjuk azt, nem vagyunk magunk, Tartsatok ki az utolsó, az utolsó reményig, Mert egyszer mindnyájan feltámadunk!

53

Fodor Imre kérésére a szeptember 29-i Sátántaszító Szent Mihály ünnepére írta Csillik Mihály tanár a költeményt.

74

BADALIK ZOLTÁNNÉ

A földeáki kántorság múltja A templomi éneklésnek Földeákon igaz hagyományai vannak. Nálunk nagyon szeretnek énekelni a templomi szertartásokon, de a világi mulatságokon is. Remek, jó énekesek, ezt a régi kántorok is tudták, és ki is használták. Kislány koromban szívesen mentem el nemzeti ünnepekre (március 15., október 6.), amikor Dehény Kálmán kántor úr vezényletével a dalárda is föllépett. Szinte borzongató gyönyörűséggel hallgattam. Mindig templomba járó voltam, de virágvasárnap soha el nem mulasztottam a passiót, amikor Kami bácsi elkezdte: A mi Urunk Jézus Krisztus kínszenvedése… ugyanígy a nagypénteki passiót is áhítattal hallgattam. Ki gondolta volna, hogy egyszer én is énekelni fogom? Sok jót hallottam a szép tenor hangú Horacsek nevű kántorról, aki az iskolában szigorú tanító hírében állt. Egyik orgona könyvben olvastam, hogy előtte Kiss Antal volt a kántor.

Dehény Kálmánt – Dehény Lajos tanító fiát – egyhangúlag választották meg kántornak. Gyönyörű tenor hangú, szép száll ember volt, aki a templomi és a temetési szertartásokon kiválóan végezte munkáját. Dehény Kálmánt – akit Kami bácsinak emlegettük – tartalékos katonatiszt volt, így a második világháború alatt sokszor behívták szolgálatra. Ilyenkor a kántortanító végzettségű tanítók helyettesítették.

Ilyen volt Kilár Károly, akit igen szigorú tanítóként tartottak számon. Benkóczi Antal – a színész Benkóczi Zoltán édesapja – is olykor helyettesített. Az is előfordult, hogy a katonának behívott kántort fiatalok helyettesítették, akik tanulták még csak a kántorizálást. Így Kovács Sándor a későbbi iskolaigazgató; ő helyi születésű volt, és így már gyermekkorában a Miasszonyunk nővéreknél gyönyörű csengő hangon énekelte a litániákat. Még két földeáki születésű kántort ismerek Bánszki Mihályt, aki ugyan nem volt a templom kántora, de sokat orgonált a templomban. Ő hősi halált halt a II. világháborúban, nyugodjék békében. Gazdag István is földeáki születésű kántor volt, aki Dunántúlon kántorkodott, ha hazajött Földeákra, egy-egy misén ő is énekelt.

1944. szeptember 24-én, az oroszok bejövetelekor, délelőtt még zsúfolásig tele volt a templom, délután már elmenekült a főjegyző, a csendőrök, a gyógyszerész és a kántor is.

Kilár Károly tanító lánya, Boros Éva jól zongorázott, és időnként ellátta a kántori teendőket. Gyógyszerésztanuló volt, és így azt a teendőt is ő végezte. Két nővér zenetanár sokat segített a templomi szolgálatban. Később Kami bácsi is hazajött, és még sokáig élveztük felemelő orgonajátékát és gyönyörű hangját. Együtt énekelt vele a falu népe a hadifoglyok hazatéréséért a Szűzanyához. Az elmenekült plébános, Virág Sándor helyére Kapossy Gyula püspöki tanácsos érkezett, aki aranyos szívű, nagy zenetudású pap volt, húsz évig képezett kántorokat Szegeden. Rövid idő alatt énekkart szervezett. Nyocvannégy tagú vegyes kara volt, ha fortét énekeltük, remegtek a falak, pianónál még a légy zümmögését is hallani lehetett, úgy figyelt a hívekkel tele templom.

Ezzel az énekkarral mentünk 1948-ban Makóra, a Mária Napokra, ahol Mindszenty József bíboros úr óriási hatású beszédet mondott. Ott volt az egyházmegye egyesített énekkara és Bárdos Lajos Nyújtsd ki mennyből, ó szent anyák… kezdetű zeneművét énekeltük a szerző vezényletével. Felejthetetlen élmény volt. Így teltek

75

az évek. Sok felejthetetlen kórusművet énekeltünk a hívekkel tele templomban. Jó plébánosaink és káplánjaink voltak. 1948-ban államosították az iskolát. A kántortanítóknak választani kellett, vagy a kántorság vagy a tanítói állás. A megélhetés miatt kénytelenek voltak a kántorságról lemondani. Az egyház szegény volt, a hívek nem tudtak megélhetést biztosítani.

Kapossy atya 1950-ben nagy feladatot vállalt. Ekkor kántorizálást egy fiatal apáca vállalta nem túl erős hanggal. Mi, nagyobb lányok segítettünk neki énekelni. Ezzel megoldódott a kántorkérdés, de több Szeged környéki faluból felkeresték Kapossy atyát, hogy szervezzen kántortanfolyamot. Az atya vállalta, és kéthetenként 10-12 férfivel elkezdődött a tanfolyam. A kántor-nővérrel együtt lányok is csatlakoztak a tanfolyamhoz és Hajnal Pista is, akit temetőkántornak állított be az atya. Fél évig működött a tanfolyam. Ekkor jött a letiltás, és abba kellett hagyni a szépnek ígérkező munkát. Mivel nagyon szerettem a zenét, az éneket, megkértem atyát, hogy a misék után a sekrestyében a harmóniumon gyakorolhassak. Egy idő után átjött az atya és meghallgatott. Nagyon meg volt elégedve haladásommal, és ezek után a szentmisén is én játszottam. Reggelenként fölmentem a kórusra, és a nővérekkel együtt énekeltünk a szentmisén. A zárdába is bejártam, de ez nem ment sokáig, mert a nővéreket 1950-ben június 10-én hiába vártuk a templomba, éjjel teherautóval elhurcolták őket. Újra nem volt kántora a falunak. Férfi énekesek biztattak, te csak add meg a hangot, mi énekelünk, szép lesz ez így is. Úgy is lett, szépen ment az ének pár vasárnapon keresztül így, de Sarlós Boldogasszony ünnepén már az én orgonakíséretemmel énekelt a kórus. Ezután minden vasárnapra begyakoroltam három éneket, és így ment az éneklés egy miseének, egy Jézusról és egy Máriáról. Akkor még nagyon sokan jártak templomba. Az Úrnapi körmeneten Kovács Imre káplán négyes sorokba állította a híveket, és megszámolta, kétezren voltak. Így érkezett el karácsony ünnepe, 1950-ben tele volt a templom; de olyan párás lett a levegő, hogy amikor sok gyakorlás után oda ültem az orgonához, minden hang egyszerre szólt az orgonán, amikor lenyomtam egy billentyűt. Le kellett mennem a kórusról, és harmóniumkísérettel énekelni. A káplán székre állva vezényelt a népnek.

Mivel fizetésem kántorként alacsony volt, és a plébános nem tudott fizetést emelni, el kellett mennem egy Hajdú megyei kis faluba kántorizálni. Helyettem, a velem együtt tanuló Antal Mária látta el ez után a kántori teendőket. Jó helyem volt a faluba, de télen elfogyott a tüzelőm, és így kénytelen voltam haza jönni. Itthon Antal Marikával együtt láttuk el ezután a kántorságot. Férjhezmenetele után, én vettem át a kántori teendőket.

Amíg nem kántorkodtam, elvégeztem egy gyors- és gépíró tanfolyamot. Ezzel újabb kenyérkereseti lehetőséghez jutottam. A kántorság mellett félműszakban a helyi ktsz-ben állást vállaltam; gépíró és adminisztrátor voltam. Ebben a két állásban öt évig, nyugdíjazásomig dolgoztam. Utánam pár hónapig egy idősebb apáca volt a kántor, majd egy idősebb férfi következett. Utánuk egy fiatal fiú jött, de a nevüket nem tudom, nem találkoztunk. Ezek után Sallai Annuska következett. Őt követte Csányi Margit, sajnos ő korán itt hagyott bennünket, súlyos betegségben meghalt. Ismét Sallai Anna lett a kántor, közülünk leghosszabb ideig ő töltötte be ezt a munkakört. Utólag még egy földeáki fiú lett a kántor, akit kezdetben én is

76

tanítottam: Bálint József, az akkori sekrestyés-harangozó, Bálint József fia, valahol Békés megyében, az egyik városban kántoroskodott.

Jelenlegi kántorunkat Surányi Máriának hívják, maroslelei és plébánosunk, Katona Pál földeáki szolgálata óta tölti be a kántori tisztséget.

Szent Ágoston tétele nem változott: „Aki énekel, kétszeresen imádkozik!”

77

HAJNAL ISTVÁNNÉ

Földeáki születésű papok Wéber Mihály 1914-ben született Földeákon, elemi iskoláit is itt végezte. A szegedi piaristáknál tanult. Pappá szentelése után első miséjét Földeákon mondta. Kamaráson és Szentesen szolgált. Nyugdíjazásáig Szegeden tanított. 2004-ben halt meg.

Varga Lajos 1917-ben született negyedik gyermekként, kilencen voltak testvérek. Elemi iskoláit Óföldeákon végezte, 1930-ban került Szegedre a piarista gimnáziumba. 1938ban érettségizett, utána kezdte teológiai tanulmányait, amit 1942-ben Nagyváradon folytatott. 1943 májusában szentelték pappá.

Első miséjét Óföldeákon mutatta be. Nagyváradról Élesdre került hitoktatónak.

Először 1947-ben jött haza nagy beteg édesanyját és családját meglátogatni. Utána Zsibóra került, csak a forradalom után, 1958-ban tudta szeretteit újra meglátogatni. Édesanyja halálakor (1974) már Nagyváradon szolgált, itt is halt meg főtisztelendőként 1977-ben.

Sípos István 1950. október 21-én született Földeákon. Az általános iskola nyolc osztályának elvégzése után a hódmezővásárhelyi mezőgazdasági technikumban érettségizett. Mi után felvételizett a szegedi hittudományi főiskolára, behívták katonának, két évet töltött el Baján. 1971–76 között tovább folytatta teológiai tanulmányait. 1976. június 12.-én szentelték pappá. Segédlelkészként 1976–1984-ben Szeged-alsóvároson szolgált. 1984–86-ban Ásotthalmán plébános. Ez után 1986–1997-ig Deszken teljesített szolgálatot, hozzá tartozott Klárafalva és Ferencszállás is. A következő állomása 1997–2000-ig Zsombó lett. Végül 2000-től Szeged-rókuson volt kisegítő lelkész. Ötvenöt éves korában, 2005. július 15-én hunyt el.

78

DR. VARGA KÁROLY

Templomunk üvegablakainak születése „Kedves Testvérek, Barátaink, bárhol az országban!” – 2001 késő nyarán jelentek meg azok az írások, beszámolók, amelyek az óta minden hónapban olvashatók a helyi önkormányzat Földeák című lapjában. Így kezdődött a gyűjtés, hogy templomunk hatalmas üvegablakait színes alkotásokra cseréljük. Azóta sok minden történt.

De hogyan is történt?

Acrobat Üvegablak – Jézus megkeresztelése

2001 pünkösdjén, a földeáki falunapok alkalmával templomunk előtt sétálva Zsoldos Sándor, a Termáltechnika Kft tulajdonosa a következőt mondta: Jelentős összeget szánna templomunk ablakainak cseréjére, ha azok színes alkotások lennének. Akkor nem tudtam érdemben válaszolni fölvetésére, hiszen meg kellett beszélnem Andrási Lajos akkori plébánosunkkal. Meg kellett azt is tudni, mennyibe kerülnek a színes üvegablakok stb. Szinte néhány órával Zsoldos Úr felajánlását követően, szinte szóról-szóra megismételte az ötletet Fodor Imre Úr, az ismert lokálpatrióta, helytörténeti gyűjtő. Meglepett, hogy a két, egymást alig ismerő ember egyformát gondol és mond. Úgy éreztem, jelentősége van ennek. Andrási atyával beszélve árajánlatot kértem különböző alkotó-műhelyektől. A legkedvezőbbet az igen jó hírű, hódmezővásárhelyi ROZETTA Üvegstúdió adta, melynek művészeti vezetője Véha Timea, alkotói és tulajdonosai Hofekker József és felesége. A költségvetés nagysága szinte szédítő volt, de elkezdődött a gyűjtés, bevallom, némi kishitűséggel. Megmozdultak az emberek. Egyre-másra érkeztek a felajánlások a kisebb

79

összegektől a százezres nagyságrendig. Az első két figurális ablakot az oltár két oldalán helyeztük el. Az egyik Szent István királyunkat ábrázolja, másik Imre herceget. Megtelt templomunk, amikor új ablakainkat Andrási atya megszentelte.

Bátorságot, hitet kaptunk a folytatáshoz. Támogatott bennünket az egyházmegye, a helyi önkormányzat és az iparművészeti lektorátus.

A nagy oldalablakok nem figurális ábrázolásúnak terveztük, de Gyulay Endre püspök úr tanácsára Jézus Krisztus életét ábrázolják. A képzőművészeti alkotások tanítanak, erősítik a hitet. Kézzel foghatóbbá teszik az emberi agy számára elképzelhetetlent, a csodákat, Jézus életét, működését. Ebben a szellemben készült a többi alkotás.

Kibővítettük a gyűjtés körét. Több száz levelet írtunk Földeákról elszármazott testvéreinknek, barátainknak. Kérésünk meghallgatásra talált. Az ország különböző részéből több százezer forint gyűlt össze. Így három egymást követő esztendőben öt ablakunk valósult meg. Egy-egy ablak költsége meghaladta az egymillió forintot.

Büszkék voltunk és vagyunk a földeákiakra, elszármazottainkra, hogy áldoztak hitünkre, templomunkra, szülőfalujukra. Hitet ad számunkra, hogy a jó ügy ilyen összefogást kovácsol egy közösségen belül. Hitet ad, hogy figyelünk egymásra.

Hisszük, hogy így is sokan kifejezik Istenben vetett hitüket. Az utolsó két alkotást már Katona Pál plébános úr szentelte fel.

Az elmúlt hét évben több mint ezren adakoztak. Sokan többször is eljuttattak pénzt munkánkhoz. Sok megható történet tanúja voltam, ki és milyen gondolattal adományozott sírva, sorsával megbékülve, Isten hittel.

Bízunk abban, hogy be tudjuk fejezni utolsó nagy ablakunkat! Erre kérjük Istent!

80

Tartalom Katona Pál Előszó Tóth Ferenc Templomépítés Tóth Ferenc Oltványi Pál, Földeák jótevője Szilárdfy Zoltán A templom berendezési- és megőrzendő kegytárgyai Török József A három szentkirály Bogoly József Ágoston Eötvös József és Oltványi Pál Gilicze János A földeáki templom megmentése (1941–1942) Katona Pál Az anyakönyvek tanulsága Tatárné B. Szűcs Etelka Rózsapárok (1996–2007) Fodor Imre A 150 éve fölszentelt templom jótevői Sipos József Egy értékteremtő ember életútja Csillik Mihály Hitünk ünnepén Badalik Zoltánné A földeáki kántorság múltja Hajnal Istvánné Földeáki születésű papok Dr. Varga Károly Templomunk üvegablakainak születése

3 4 7 18 21 33 40 49 52 68 69 74 75 78 79

81